BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány
A SPORTDIPLOMÁCIA HELYE ÉS SZEREPE AZ ÚJ VILÁGRENDBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG ELMÚLT NEGYED SZÁZADI TÖRTÉNETÉRE
Készítette: Wachtler Edit
Budapest, 2011 1
Mindenkinek, aki szakdolgozatom megírását lehetővé tette, szeretném megköszönni segítségét, tanácsait, építő jellegű kritikáját és támogatását.
Külön szeretném megköszönni családomnak, hogy mellettem álltak és támogattak terveim megvalósításában.
Köszönet illeti Medvegy Ivánt, aki szakmai tanácsaival és segítőkészségével hozzájárult munkám sikeréhez.
2
Tartalomjegyzék Bevezetés............................................................................................................................................ 6 I. Az új világrend vonásainak megjelenése a sportdiplomácia területén ............................................ 9 Globalizáció ............................................................................................................................. 10 Regionalizáció .......................................................................................................................... 11 Transz-nacionalizáció............................................................................................................... 13 Biztonság .................................................................................................................................. 13 Demokratizálódás ..................................................................................................................... 15 Ideológiák, vallás szerepe ........................................................................................................ 16 Nemzetközi intézmények reformja .......................................................................................... 17 I. 1. A sport, mint felértékelődött diplomáciai lehetőség: a sportdiplomácia az új világrendben .................................................................................................................................................. 21 I. 2. A sportdiplomácia aktorai az új világrendben: nemzetközi szinten elismert szereplők.... 23 I. 2. 1. Nemzeti és nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek ........................ 23 I. 2. 2. Államok: feltörekvő (sport)nagyhatalmak .................................................................... 24 I. 3. A sportdiplomácia arénája az új világrendben .................................................................. 26 I. 3. 1. Lausanne-tól a versenypályákig .................................................................................... 26 I. 3. 2. SportAccord .................................................................................................................. 27 I. 4. A sportdiplomácia agendája az új világrendben: célok a Coubertin-i eszméken túl ........ 29 I. 4. 1. Nők a sportban .............................................................................................................. 29 I. 4. 2. Sport és környezet ......................................................................................................... 30 I. 4. 3. Olimpiai békemozgalom ............................................................................................... 32 I. 4. 4. Mindenki sportja ........................................................................................................... 33 I. 4. 5. Üzlet a sportban ............................................................................................................ 34 I. 4. 6. Sportdiplomácia, mint „soft power” ............................................................................. 37 I. 4. 7. Dopping elleni küzdelem .............................................................................................. 39 I. 4. 8. Illegális sportfogadás .................................................................................................... 40 II. Esettanulmány: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elmúlt negyed századi története, különös tekintettel XIII. Olimpiai Kongresszus eseményeire................................................................ 43 II. 1. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság létjogosultsága kétségessé válik – a szervezetet meghatározó külső kényszerítő tényezők és belső problémák bemutatása .............................. 44 II. 1. 1. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság első válsága az 1980-as években: a politikai befolyás csúcsa ......................................................................................................................... 44
3
II. 1. 2. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság második válsága az 1990-es években: szervezetiműködési válság és nemzetközi presztízsvesztés ..................................................................... 47 II. 1. 3. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság helyzete a 2000-es évek második felében ............ 50 II. 2. A 2009. évi XIII. Olimpiai Kongresszus – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 21. századi stratégiájának megfogalmazása ................................................................................................ 53 II. 3. A XIII. Olimpiai Kongresszus által elfogadott ajánlások, mint lehetséges alternatívák . 55 II. 3. 1. Veszélyek, tévutak és kényszerek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság stratégiája előtt 59 III. 3. 2. Milyen módon juthat el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság céljai megvalósításához? 62 III. 3. 3. Milyen eredmények várhatók a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára? ............... 63 III. Összegzés, következtetések, kitekintés .............................................................................. 65 III. 1. Következtetések, hipotéziseim alátámasztása az esettanulmány során megfogalmazottakkal ............................................................................................................... 65 III. 2. Kitekintés: a magyar sportdiplomácia jelenlegi helyzete, az Európai Uniós soros elnökség vonatkozása, egyéni javaslat ..................................................................................... 68 III. 2. 1. Intézményi háttér ........................................................................................................ 68 III. 2.2. Az Európai Uniós soros elnökség sportdiplomáciai vonatkozásai .............................. 70 Táblázatok jegyzéke ......................................................................................................................... 72 1. táblázat: A demokrácia intézményei és azok céljai .............................................................. 72 2. táblázat: A 2006-2010 között végbement változás a demokrácia minőségének tekintetében .................................................................................................................................................. 73 3. táblázat: A világ régióinak demokratikus fejlettségi mértéke 2006-2010 között ................. 73 4. táblázat: A legfontosabb sportszervezetek és szervezeti szintek áttekintése ........................ 74 5. táblázat: Moszkvától Pekingig (1980-2008): a sport a politika fölé emelkedik ................... 75 6. táblázat: A TOP program fejlődése (1985-2008) ................................................................. 75 7. táblázat: A WADA által végzett vizsgálatok száma 2009-ben, és azok eredményei ........... 76 8. táblázat: Környezeti változások az elmúlt 25 évben (1985-2010) ....................................... 76 9. táblázat: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság bevételi forrásai az utóbbi négy olimpiai ciklusban (USD-ban) ................................................................................................................ 77 Ábrák jegyzéke................................................................................................................................. 78 1. ábra: A nyári Olimpiai Játékokon résztvevő nemzeti olimpiai bizottságok számának növekedése (1980-2008) .......................................................................................................... 78 2. ábra: A sajtóképviselők számának növekedése a Nyári Olimpiai Játékokon:...................... 78 3. ábra: Televíziós közvetítésekből származó bevételek alakulása (ezer USD-ban):............... 79 4. ábra: A 2003 és 2009 között elvégzett mintavételek számának változása olimpiai és nem olimpiai sportágak vonatkozásában.......................................................................................... 80 5. ábra: A WADA támogatásának megoszlása olimpiai régiók szerint ................................... 80 4
6. ábra: A XIII. Olimpiai Kongresszus témaköreinek összefoglalása ...................................... 81 7. ábra: Olimpiai bevételi források 2005-2008 között (USD-ban) ........................................... 82 Függelék ........................................................................................................................................... 83 Az Olimpizmus Alapelvei ............................................................................................................ 83 Az Olimpiai Kongresszusok fő céljai a kezdetektől napjainkig ................................................... 84 Felhasznált irodalom ........................................................................................................................ 86
5
Bevezetés Témaválasztásom legfőbb oka a Magyar Evezős Szövetségnél 2007 óta betöltött munkám, amely során betekintést nyerhettem – főként a hazai – sportdiplomácia szervezésébe és alakulásába, a kapcsolattartás formáitól kezdve a nemzetközi események szervezéséig, illetve a sport mindennapjaiba. Nemzetközi vonatkozásban érdekességként szeretném megemlíteni, hogy éppen az evezősök által létrehozott FISA1 volt az első nemzetközi sportszövetség, 1892-ben – tehát sportadminisztráció és –diplomácia területén több mint százéves hagyományokkal rendelkezik a sportág. Dolgozatommal a mai, 21. századi sportdiplomácia alakulásának elméleti hátterét, nemzetközi környezetét és folyamatait szeretném bemutatni, amelyek meghatározzák napjaink sportdiplomáciájának alakulását. Az új világrend sportdiplomáciájának fő irányát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tevékenységén keresztül kívánom bemutatni, mivel úgy gondolom, ez az a világszerte elismert nemzetközi szervezet, amely alapvetően meghatározza a globális folyamatok alakulását e téren, illetve 205 tagszervezetével jelen van mind az öt kontinens majd valamennyi országában, biztosítva azok számára a megfelelő fórumot. Irányításával a sport megőrizte, megerősítette autonóm helyzetét, stratégiájában pedig az univerzalitás, egyenlőség és fair play elve a mai napig meghatározó. A témát több szempontból is aktuálisnak vélem: a korábbi világgazdasági rend átrendeződik, a feltörekvő országok és régiók sporteseményeken keresztül is ki kívánják fejezni a fejlettekhez való csatlakozási szándékukat (akár az Olimpiai Játékok, akár egyéb népszerű sportesemények, mint a Forma-1 tekintetében). Érdekesnek tartom, hogyan változott az aktor – agenda – aréna tekintetében a terület, milyen új elemek jelentek meg vagy kaptak új értelmet. Magyarország 2011 első félévében az Európai Unió soros elnökeként szintén nagy hangsúlyt fektet a sportra, amelyen keresztül egyéb célokat kívánnak reprezentálni (gondolok itt például a Duna Stratégiához kapcsolódó nemzetközi evezős versenysorozatra). Harmadrészt, úgy tapasztaltam, hogy a sport, főként a versenysport, egyre inkább elüzletiesedik, a hagyományos értékek helyét átveszi az eladhatóság, az anyagi értékelés, a működés egyre inkább a szponzorációs helyzettől válik függővé. 1
Fédération Internationale des Sociétés d’Aviron
6
Tekintettel szakdolgozatom címére, valamint az adott terjedelmi keretekre, nem kívánok részletesen szót ejteni olyan kérdésekről, mint a sportdiplomácia és a dopping kapcsolata, a sport és a marketing, az üzlet kapcsolata, egyes globális sportszervezetek átfogó bemutatása, valamint a magyar sportdiplomácia teljes körű elemzése – bár kétségtelenül érdekes és fontos témák. A témával kapcsolatban a következő hipotéziseket kívánom felállítani: H1: Feltételezem, hogy a sportdiplomácia területén a gazdasági – politikai – társadalmi folyamatoknak megfelelő változások mennek végbe az új világrendben. H2: Feltételezem, hogy a globális társadalmi szerepvállalás elengedhetetlen a sikeres sportdiplomácia megvalósításához. H3: Feltételezem, hogy a sportdiplomácia fejlődési lehetőségeit nagyban meghatározzák az üzleti érdekek. Az elvégzett kutatási módszerek ismertetése Kutatásom során – a téma jellegéből adódóan – főként másodlagos forrású adatokat használtam fel, mivel a legtöbb, rendelkezésre álló statisztikai adat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, vagy a Magyar Olimpiai Bizottság és egyéb nemzetközi szervezetek kiadványaiban és munkaanyagaiban szerepel. Ezeket felhasználva több diagramot és táblázatot készítettem a folyamatok szemléltetésére. Szakértői interjút készítettem a Magyar Olimpiai Bizottság szakmai munkatársával, Medvegy Ivánnal, a Külügyminisztérium
Külügyminisztérium - EU Elnökségi
Kommunikációs Főosztály Vezető Tanácsosával, Berényi Jánossal valamint a Magyar Evezős Szövetség és a Nemzeti Sportszövetség releváns képviselőivel, akik a témában jártas szakemberek. Esettanulmány során elemeztem a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban az 1980 és 2009 között, a feltevésemnek megfelelő folyamatot, vagyis hogy az új világrend gazdasági, politikai és társadalmi változásai hatással vannak a sportdiplomácia alakulására. Mindezt összevetve gazdasági, politikai integrációs folyamatokkal is, amely jellegéből adódóan dinamikus elemzést igényel, tartalmaz azonban statikus elemeket is. Kiemelten bemutattam a 2009. évi XIII. Olimpiai Kongresszus ajánlásait és témaköreit, mivel ezek 7
mentén
elemezhető
a
Nemzetközi
Olimpiai
Bizottság
stratégiája,
valamint
következtetéseket vontam le az esettanulmányban vizsgált folyamat alapján a jövőre nézve. Úgy gondolom, dolgozatom rövid áttekintést nyújt a sportdiplomácia globális helyzetéről, a nemzetközi életben betöltött szerepéről, politikai – társadalmi – gazdasági vonatkozásairól. Szeretném bizonyítani feltevésemet, ami szerint a sport egyre inkább a mindennapok részévé válik, ennek megfelelően a sportdiplomácia jelentősége is egyre nő, valamint a sport eszköz lehet egyéb gazdasági, politikai célok eléréséhez.
8
I. Az új világrend vonásainak megjelenése a sportdiplomácia területén A 20. század számos történelmi és politikai változást hozott. 1991 – a Keleti Blokk felbomlása, a Szovjetunió, a KGST és a Varsói Szerződés megszűnése – után a szakirodalomban megjelent a „new world modell”, vagyis új világrend megnevezés, noha maga a jelenség fokozatosan alakult ki főként Európában, ugyanakkor fontos globális feltételek alakították. Világrendünk új, hiszen véget ért a második világháború után kialakult kétpólusú rendszer, amiben két szuperhatalom párharca alakította a nemzetközi eseményeket. Ez a jaltaiként is nevezett világrend háború nélkül bomlott fel, teret engedve újabb hatalmi versengés kialakulásának. Kelet-Közép-Európába beszivárogtak a globális változások, ezek hatására válság, megosztottság alakult ki a térségben, és itt létrejött új demokratizálódó államoknak komoly feladatot jelent az új orientáció politikai és gazdasági téren egyaránt. A posztindusztriális társadalomban a sport, hasonlóan más, korábban kevésbé jelentős tevékenységhez, túllépett az „ép testben ép lélek” funkción. Míg korábban a felsőbb társadalmi rétegek kiváltsága volt a „leisure” vagyis szórakozva pihenés, a 20. század folyamán az alsóbb osztályok is bekapcsolódhattak a szabadon maradt idő sportolással való eltöltésébe. Az ipari társadalmak nagyvárosaiban megjelent tömeg- és versenysport rendezvények napjainkra iparággá fejlesztették a sportot, amely folyamat által reklám, média és kultúra épült egymásra, létrehozva a sport nemzeti és nemzetközi bürokráciáját annak szabályaival. Az így létrejött vagy megújult sportirányítási- és állami szervezetek tudatosan kiaknázzák azt a lehetőséget, hogy a sport tömegekhez jut el, így a modern politika által is hasznosítható eszközzé vált.2 Az új világrend tehát számos reformot vont maga után, és a sportdiplomácia tekintetéből vizsgálva az aktor – agenda – aréna – architektúra változását, párhuzam vonható a sport-, valamint egyéb szakdiplomáciai ágak közt, hiszen ezen a területen is hatnak ugyanazok az erők, melyek a világgazdaságot és –politikát alakítják. A sport, mint a társadalom és kultúra szerves része, szocializációs funkciót tölt be, amelyet megfelelő módon irányítva világszerte sikerrel lehet alkalmazni. Magának a sportdiplomáciának az egyre növekvő jelentőségét mutatja, hogy 2010 októberében az ENSZ Közgyűlése olyan határozatot 2
Dr. Bakonyi Tibor: Állam, civil társadalom, sport 28. oldal
9
hozott, mi szerint „a sport az oktatás, egészségügy, fejlődés és béke elősegítésének eszköze, amely segít megvalósítani a 2015-re kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célokat”3. Az új határozatban rögzítésre került, hogy „a sport olyan eszköz a világ számára, melyen keresztül minden szinten erősödhet a globális partnerség, valamint hozzájárul a nemzetközileg
elfogadott
egyezmény
céljainak
teljesítéséhez,
a
nemzeti
4
béketeremtéshez.” Továbbá „a Közgyűlés elismerte a fejlődés és a szociális kohézió lehetőségét, amelyet a 2010-ben a Dél-Afrikai Köztársaságban megrendezett FIFA futball világbajnokság eredményezett, ezen kívül a kanadai Vancouver-ben megrendezett XXI. Téli Olimpiai Játékok, X. Téli Paralimpiai Játékok hozományát, amely elősegítette az oktatás, egyetértés, béke, harmónia, és tolerancia megvalósulását az emberek és civilizációk közt.”5 Az új világrend tehát új elemeket hozott a politika, a gazdaság és a társadalom területén is. Ezek közül számos jelen van a sportdiplomáciában is, az annak megfelelő sajátos vonásokkal keveredve. Globalizáció A termelés, technológiacsere, fogyasztás, pénzügyek és egyéb folyamatok határokon átívelő jellege maga a globalizáció. Ez a folyamat ugyan nem az új világrend hozománya, felgyorsulása, mélyülése és szélesedése azonban kétségtelenül az 1990-es évekre tehető, és párhuzamba állítható a technológiai fejlődés robbanásszerű növekedésével. A folyamat pozitív
hatásai
mellett
–
költségcsökkenés,
növekvő
életszínvonal,
gyors
információáramlás – negatív következményekkel is jár: az észak – dél különbség fennmarad, a migráció növekedésével terjed a szervezett bűnözés, egyes kultúrák fennmaradása veszélybe kerül. A sport területét tekintve ugyanakkor számos pozitív változás következett be a globalizáció terjedésének köszönhetően: jelentősen csökkent a sportolók utazásának akadálya, több 3
ENSZ Közgyűlés GA/11012 számú határozata: Adopting Resolution on ‘Sport as Means to Promote Development’, General Assembly Recognizes Potential of Sport to Encourage Tolerance, Social Cohesion, Sixty-fifth General Assembly Plenary, 32nd & 33rd Meetings (AM & PM) 4
uo.
5
uo.
10
nemzet vehet részt világszintű eseményeken, valamint bebizonyosodott, hogy korábban jelentéktelennek vélt országok sportolói és sportdiplomatái sikerrel veszik az új kihívásokat. A sportdiplomácia területén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – domináns nemzetközi nem kormányzati szervezet – testesíti meg a globális jelleget: mára öt kontinens 205 Nemzeti Olimpiai Bizottságát fogja össze. Világszerte 60 egyéb nemzetközi szervezet segíti a legkülönfélébb területeken a sport működését. A teljesség igénye nélkül ezek: Fair Play Bizottság6, parasport7, jogi képviselet8, doppingellenes tevékenység (WADA9), média10, sportegészségügy11. Tevékenysége és céljai sok ponton hasonlítanak az ENSZ Alapokmányában foglaltakhoz – a NOB leginkább az ENSZ-hez hasonlítható a sportdiplomácia szintjén –, főként az emberi jogokra, oktatásra és fejlesztésre vonatkozóan. Az 1. diagram szemlélteti az 1990-es évek ugrásszerű növekedését a nemzeti olimpiai bizottságok számának tekintetében, amely tükrözi a NOB szervezetének mára globális jellegét. A diagram a Nyári Olimpiai Játékok résztvevőszámán alapul, mivel ezen Játékok szélesebb résztvevői bázissal bírnak, mint a téli változat. Regionalizáció Az
egymáshoz
földrajzilag
közel
fekvő
államok,
szub-nacionális
egységek
együttműködésén, integrációján keresztül valósul meg a regionalizáció folyamata. Ez történhet földrajzi, kulturális, gazdasági, politikai, szociális vagy strukturális alapon a domináns érdekektől függően. Az 1950-es években főként az Egyesült Államoktól való függetlenedési törekvés következtésen alakult ki a klasszikus regionalizációs folyamat akkor még Nyugat-Európában, majd az 1990-es években megjelent az új regionalizmus. Ez 6
Comité International de Fair Play: Nemzetközi Fair Play Bizottság, székhelye: Párizs
7
International Paralympic Committee: Nemzetközi Paralimpiai Bizottság, székhelye: Bonn
8
Court of Arbitration in Sport: Sport Választott Bíróság, székhelye: Lausanne
9
World Anti-Doping Agency: Doppingellenes Világszervezet, székhelye: Montreal
10
Association Internationale de la Presse Sportive / International Sports Press Association: Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, székhelye: Budapest 11
Fédération Internationale de Médecine Sportive: Nemzetközi Sportorvosi Szövetség, székhelye: Brazília
11
a folyamat már túlmutat Európa határain. Ilyen integrációs együttműködés többek közt a NAFTA12, a MERCOSUR13 vagy az APEC14. A regionalizáció folyamata a következő típusokra osztható: -
hagyományos együttműködési formák: pl. közös művészeti fesztivál rendezése;
-
modernizáló – progresszív: konkrét gazdasági célkitűzés megjelenése;
-
szeparatista: valamely állam nem egy másik állammal, hanem annak egy tartományával kíván együttműködni, pl. az olasz Északi Liga törekvés;
-
„up-down” regionalizáció: a szubnacionális hálózat illetve szervezet létrehozásáról felső szinten döntenek, pl. a Kárpátok Eurorégió vagy az Alpok-Adria Munkaközösség;
-
„bottom-up” regionalizáció épp fordítva működik: a lakosság kezdeményezi az együttműködést, melyről aztán állami szinten döntenek.15
A sportban megjelenő regionalizációs törekvések jellege főként „up-down”, vagyis elsőként létrehoznak egy szervezetet az annak megfelelő működési szabályozással, és a további tagfelvételről már az alapítók, illetve a későbbiekben a tagok döntenek. Ennek megfelelően földrészenként megjelentek regionalizációs törekvések, többek közt az Afrikai Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége, a Pán-amerikai Sport Szervezet, az Ázsiai Olimpiai Tanács, vagy az Európai Olimpiai Bizottságok. Európai tekintetben az Európai
12
North American Free Trade Agreement, vagyis Észak-amerikai Szabadkereskedelmi egyezmény. Az USA, Kanada és Mexikó között 1992 augusztusában aláírt, majd 1994. január 1-jén életbe lépett egyezmény, melynek fő célja a tagországok közötti kereskedelmi és beruházási akadályok lebontása, piac létrehozása a tagországok áruinak és szolgáltatásainak, új munkalehetőségek teremtése illetve a vállalatok versenyképességének erősítése a világpiacon. 13
Mercado Común del Sur: Déli Közös Piac. A megállapodást az 1991. március 26-án aláírt Asuncióni Szerződéssel hozta létre Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay. Célja a tagországok közötti kereskedelmi akadályok lebontása és az egységes vámtarifa kialakítása. Jelenleg 5 tagországa van, székhelye Montevideo. 14
Asia-Pacific Economic Cooperation, vagyis Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés, mely az ázsiai és a csendes-óceáni térségben létrejött gazdasági és politikai szövetség, amit 1989-ben az ausztráliai Canberra-ban hozták létre. Céljai: szabadkereskedelem és –tőkeáramlás. Jelenleg 21 tagországa van, székhelye Szingapúr. 15
Dr. Nyusztay László előadása Nemzetközi kapcsolatok elmélete és az új világrend című tantárgyból, 2009. 09. 28
12
Sport Konferencia keretében találkoznak kétévente Európa sportért felelős állami vezetői,16 ezen kívül a legfontosabb szervezetek az Európa Tanács Sportbizottsága, melynek székhelye Strasbourg, valamint az EU Sportbizottsága brüsszeli székhellyel. Transz-nacionalizáció A transz-nacionalizációs folyamat fő ismérve egy vállalat esetében a tőke, a telephely és a tulajdon több, egymástól eltérő országban való megjelenése. A folyamatban résztvevő vállalatok és szervezetek által a külföldi működő tőke áramlása két évtized alatt mintegy harmincszorosára nőtt, tehát a folyamat valóban számottevő változást jelent az új világrendben. Egyúttal kiváló lehetőség a tőke- vagy technológia deficittel rendelkező fejlődő országok számára, hiszen képes megtörni az elmaradottság ördögi körét. Sportdiplomáciai vonatkozásban az olimpizmus eszméje tekinthető a transz-nacionalizáció legfőbb indikátorának,
amely önmagában is nemzetek felett áll. Azonban a
transznacionális jelleget még inkább hangsúlyozza olyan támogatók felsorakozása a sport mellett üzleti vagy támogató partnerként, amelyek a transznacionalizáció, mint gazdasági folyamat éllovasai, valódi TNC vállalatok, többek között: a Coca Cola Company 1928 óta, a McDonalds 1976 óta, vagy éppen a Panasonic Corporation 1984 óta és a Samsung Electronics CO. Ltd. 1997 óta. Ezeken kívül számos két- vagy többoldalú egyezmény született a sport kapcsán: kezdve sportszakemberek, szakismeret cseréjétől, közös kutatási programokon, szaklaboratóriumok együttműködésén át, technológiai együttműködésig a sporteszközök gyártásában, létesítmények dokumentációjának cseréjén – véleményezésén át egészen a versenyeken, közös edzőtáborokban való részvételig. Biztonság A biztonság fogalmának meghatározása valamennyi kor sajátos jellegéből adódott. Az új világrend e tekintetben is eltér minden korábbitól: a biztonság új dimenziói jelentek meg, amely ma már komplex biztonságpolitikai döntéseket kíván valamennyi résztvevőtől, hiszen a klasszikus katonai védelem mellett elengedhetetlenné vált a diplomáciai,
16
Az Európai Sport Konferencia 1973-ban kezdte meg működését. Jelentősége abból adódott, hogy Kelet és Nyugat számára kínált találkozási pontot, illetve munkájában mind a három oldal, vagyis a kormányzatok, a sportszövetségek és az olimpiai bizottságok is részt vettek. Az ESK eleinte olyan munkacsoportokban dolgozott, mint a nők sportja, fiatalok, vagy önkormányzatok.
13
gazdasági és titkosszolgálati együttműködés. A biztonság meghatározásának másik lehetséges módja megkülönböztet egyéni, közösségi és állami szintet, ugyanakkor beszélhetünk globális, regionális illetve lokális biztonságpolitikai problémáról. Biztonsági kockázatot jelenthet a szervezők nem kellően körültekintő munkája, vagyis az emberi mulasztás illetve a huliganizmus is: ez történt az 1985-ös „Heysel – tragédia” kapcsán is. A brüsszeli Heysel Stadion alkalmatlannak bizonyult egy nagy nemzetközi labdarúgó mérkőzés színhelyének, amit egy támfal ledőlése bizonyít. Az eset csaknem negyven ember halálát okozta. A tragédiához hozzájárult, hogy angol futballhuligánok összecsaptak az olasz szurkolókkal, és a stadion nem bírta az ilyenfajta terhelést.17 Új biztonsági kockázatként, a 20. század során a sporteseményeken is megjelent a terrorizmus: az 1972-ben Münchenben, az újkori olimpiák történetében először terroristatámadás történt, amely során kilenc izraeli sportoló, öt palesztin terrorista valamint egy rendőr vesztette életét. Az új világrend sem mentes efféle veszélyektől: az atlantai nyári Játékok ideje alatt az Olimpiai Parkban terroristatámadás történt, amelynek során két ember meghalt, több száz pedig megsérült. Az Egyesült Államok biztonsági szempontból felkészületlennek bizonyult. A terroristafenyegetés minden korábban elképzelt veszélyét felülmúlta azonban 2001. szeptember 11, ugyanis ekkor vált világossá a világ számára, hogy a terrorizmus már nem kezelhető hagyományos eszközökkel, nemzetközi doktrínákkal. Ez a fajta fenyegetettség természetesen a sport világában is jelen van, így hatalmas pluszköltséget jelent egy-egy esemény biztonságossá tétele a sportolók, nézők és sportdiplomaták számára egyaránt. A kétezres évek nyári Játékai sikeresnek bizonyultak, hiszen Sydney, Athén és Peking is meg tudta teremteni a sportolók és nézők számára a megfelelően biztonságos környezetet, még ha az egyes országok belső konfliktusoktól nem is voltak mentesek: az ausztrál őslakosok jogaikért, valamint Kína Tibet-politikája ellen is szerveztek tüntetéseket. A téli Játékok tekintetében, az atlantai merényletet követően szintén hatalmas erőfeszítéseket tettek Nagano-ban, majd a World Trade Center elleni támadást követő évben Salt Lake City-ben, valamint Torino-ban és Vancouver-ben is. A téli Játékok azonban, a kevesebb
17
http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/meccs-es-fogadalom-a-39-halott-emlekere2030583?nocache
14
versenyszám és résztvevő miatt, a szervezők számára könnyebbséget jelentenek e tekintetben is. Demokratizálódás A demokrácia övezetének szélesedése (nyugati mintára) a kétpólusú világrend bomlása, az addigi föderációk megszűnése és régi-új államok születésének következménye mind KeletKözép-Európában, mind pedig a harmadik világban. Ez a folyamat azonban egyáltalán nem azonos mértékben és minőségben valósul meg az egyes államokban: Nyugat-Európa országaiban demokráciadeficithez vezet a legális és illegális migráció, az átalakuló keletközép-európai demokráciák önmagukat keresik, míg a harmadik világ számos országában diktatórikus rendszer van a mai napig. Az 1. táblázat összefoglalja a demokrácia intézményeit és azok céljait, amelyek jelenléte szükséges a demokratikus államszervezet működéséhez. Az olimpiai mozgalom egyik célkitűzése éppen az emberi jogok tiszteletben tartása, melynek része a demokrácia egyre szélesebb körben való terjesztése, számonkérése – ennek kifejezésére jött létre az „Olympic Truce” vagyis Olimpiai Békemozgalom 1992ben, mely az eltelt csaknem két évtized alatt sikeresnek mondható. 2001-ben Olümpiában indult egy aláírási kampány, melyet elsőként délkelet-európai külügyminiszterek írtak alá, épp azokból az államokból, melyek konfliktusokkal küzdöttek. 2002-ben Nelson Mandela és Bill Clinton aláírt egy nyilatkozatot, melyhez az óta több mint 350 állam- és kormányfő, vallási vezető és nemzetközi intézmény igazgatója csatlakozott. 2004-ben az olimpiai láng az ENSZ-hez is megérkezett. A szervezet felhívásával együtt bocsátotta a fáklyát világkörüli útjára: a Játékok idején legyen béke, amely megalapozza a tartós békét.18 Napjainkban a NOB és ENSZ erőfeszítései ellenére egyre markánsabb a demokrácia deficit jelensége is, amelynek gazdasági és politikai okai egyaránt vannak. A The Economist 2006-ban, 2008-ban és 2010-ben végzett felmérései szerint ez a trend egyértelműen nyomon követhető a demokrácia index19 vizsgálata által. A tanulmányok 18
Sport Administration Manual, Unit 4/H, International Olympic Committee, 2005 Lausanne, Switzerland
19
A tanulmány szerint a demokrácia indexet öt elem alkotja, ezek: a választás szabályozása, szabad politikai választás; az egyéni szabadságjogok mértéke és biztosítottsága; az állam hatékony és átlátható működése; a polgárok részvételének biztosítása a politikában; és a politikai kultúra szintje és elterjedtsége.
15
értékelései képet adnak a világ megosztottságáról demokrácia illetve totális diktatúra tekintetében, illetve az államszervezeti változásokról 2006 és 2010 között, melyet a 2. táblázat szemléltet. A világ különböző régióinak demokratikus fejlettségi mértékét, valamint demokráciaindexük változását 2006 és 2010 között pedig a 3. táblázat foglalja össze. Ezen táblázat alapján megállapítható, hogy a 2008-as gazdasági válság valamennyi régiót érintette, mivel az index mindenhol kismértékű csökkenést mutat. Az alacsonyabb fejlettségi szintű régiókban az index csökkenése nagyobb mértékű, mégis Európát érintette a legmélyebben. Ennek sportdiplomáciai vonatkozása épp az, hogy egy demokratikus államszervezet működési válsága hatással van valamennyi, a kormányzathoz kapcsolódó szervezetre, így az állami sportirányításra is. A stabilabb nyugati országokban ez kevésbé jelent problémát, annál aggasztóbb a kelet-európai helyzet. Minél bizonytalanabb maga a kormányzás, annál kevésbé lehet sikeres a sportdiplomácia a terjedő korrupció, diktatúra és feketegazdaság miatt. Ideológiák, vallás szerepe A 20. század nagy ideológiái és politikai konstrukciói, mint az államszocializmus, kommunizmus és fasizmus sorra megdőltek. Az új világrendben kevesebb ideológiai jelleg érzékelhető, elemzők szerint főként a neoliberalizmus és a demokrácia eszméje valamint a különböző megújulási kísérletek jelentik az ideológiai hátteret. Ezzel szemben a vallások erőteljesebb szerephez jutnak: a kelet-közép-európai rendszerváltozások idején fontos a keresztény egyház újjászerveződése és megerősödése. A feltörekvő ázsiai gazdaságok hátterében a mai napig élő vallási – etikai hagyományok állnak, melyek fegyelmezett, szilárd társadalmi hátteret biztosítanak. A napjainkat leginkább meghatározó világvallás azonban kétségtelenül az iszlám: a fundamentalista törekvések és a szent háború lehetősége a 21. századi hétköznapok bizonytalansági elemei. A demokratizálódás terjedésével együtt jár a szélesebb körű vallásszabadság, az ideológiamentesség. Ezzel áll összhangban az Olimpiai Mozgalom értékrendje is, mi szerint egyenlő elbánás illet minden sportolót, függetlenül annak vallási, etnikai hovatartozásától, valamint a mozgalom célja a sportnak mindenfajta ideológiától mentessé tétele. A kilencvenes évektől egyre inkább ideológia- és politikamentes a sport, az 1996-os atlantai nyári Olimpiát pedig a fekete sportolóknak ajánlották. Nem szabad azonban 16
figyelmen kívül hagyni a negatív példákat sem: Afganisztánban a tálib hatalomátvételt követően – vallási alapon – erősen korlátozták a sportolók jogait, egyes muszlim országok sportolónői csak a teljes testet fedő versenyfelszerelésben szerepelhetnek, illetve a közelkeleti konfliktus hatással van az arab-izraeli sportolók részvételi jogaira és szándékára is egyes eseményeken. Aktuális példával élve, a 2011 márciusában bemutatott londoni olimpiai logót az Iráni Olimpiai Bizottság cionista jelképnek vélte, és hivatalosan közölte, amennyiben nem változtatják meg, úgy országuk bojkottálja a 2012-es Játékokat. A brit kormányfő nyilatkozata szerint „senki sem hiányolná Iránt”, Jacques Rogge pedig elutasította a vádakat és leszögezte, „a logónak semmi köze a rasszizmushoz, vagy bármilyen politikai témához”.20 Nemzetközi intézmények reformja A világon működő nemzetközi intézmények nagyobb része a hidegháború kezdetén, az 1940-50-es években alakult meg a „tömb-biztonságba ágyazott nemzetbiztonság”21 gondolata alapján, minek megfelelően a nyugati- és keleti blokk is létrehozta saját intézményeit. Az új világrendben a zömmel hatvanéves intézmények reformra szorultak: jellegük túlságosan átpolitizált volt, működésükben szuperhatalmi dominancia tükröződött, amely sokszor átláthatatlan, komoly eredmény nélküli volt. ezen kívül a nemzetközi környezet is megváltozott. A keleti blokk szervezeti, a KGST és a Varsói Szerződés felbomlottak, míg az ENSZ és a NATO kénytelen volt alapdoktrínáit újrafogalmazni. Az EU, a NATO, az OECD, valamint a Világbank és az IMF is a keleti bővítés mellett döntött. A GATT/WTO illetve az EBEÉ/EBESZ pedig a megállapodás szintjéről intézményesített keretek közé lépett, megerősítve ezzel saját pozíciójukat.22
20
http://www.origo.hu/sport/20110311-cameron-szerint-nem-fogjak-hianyolni-irant-az-olimpiarol.html
21
Kiss J László:
22
Dr. Nyusztay László: Nemzetközi szervezetek az új világrendben: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), Külkereskedelmi Főiskolai Füzetek, 7. szám: http://elib.kkf.hu/okt_publ/szf_07_02.pdf
17
A nemzetközi intézmények fennmaradásának okai az új világrendben a következő okokra vezethetők vissza az institucionalista-reformista nézet23 szerint: a biztonság új dimenziói jelentek meg a régi kockázatok mellett. Kialakult az ún. válság-protekcionizmus, a vészhelyzeti cselekvések mechanizmusa, hiszen a globális problémák nem oldódtak meg, sőt néhány új dimenzióval bővült. A korábbi észak-dél aszimmetria fennmaradt, a transznacionalizáció erősorrendjében változás figyelhető meg; a tudományos és technológiai haladásból a fejlődő országok kimaradnak, így a szakadék tovább mélyül. A NOB más szervezetekhez hasonlóan reformra kényszerült a bipoláris világrend felbomlását követően. A szervezet jellege annyiban eltért más intézményekétől, hogy „felülről lefelé” épült fel, vagyis az új tagok felvételéről a tagok döntenek. Az ENSZ-hez és szakosított intézményeihez hasonlóan a NOB-adminisztráció és vezetés is elavulttá, átláthatatlanná vált, a szervezet hírnevét rontó események kerültek nyilvánosságra. Ezek eredményeként 2004. szeptember 1-én elfogadták új alapszabályként az Olimpiai Kartát24. Az új rendszernek köszönhetően a NOB tagjai nem szigorúan országok szerinti képviseleti alapon választhatóak. Szintén ebből adódóan nincs minden országnak NOB delegáltja, ugyanakkor az egy országból egy NOB – tag elv változatlanul él. A NOB reformra azért is volt szükség, mert 1999-ben, négy évvel az éppen Budapesten tartott NOB kongresszus után megvesztegetési botrány tört ki a 2002-es téli olimpia helyszínválasztásával kapcsolatban. Hasonló eseményekre derült fény korábbi olimpiákkal kapcsolatban is, amelyek hatására az USA szenátusi vizsgálatot indított a visszaélések kivizsgálására, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb igény merült fel a NOB pénzügyi átláthatóságának növelésére, az elszámolási kötelezettség bevezetésére és az évtizedek óta nem megfelelően működő szervezet általános reformjára. Az 1990-es években a NOB akkor százéves történetének legmélyebb válságát élte át, amelynek
legsúlyosabb
következménye
a
nemzetközi
presztízsvesztés
Halaszthatatlanná vált a reform szervezeti és döntéshozatali szinten egyaránt.
volt.
Végül
23
Az institucionalista – reformista nézet a nemzetközi intézményeket ugyan fontosnak tartja, de elismeri, hogy azok reformokra szorulnak 24
E szerint a NOB döntéshozó tagjainak száma nem haladhatja meg a 115 főt. Közülük tizenötöt aktív olimpikonok közül választanak, tizenötöt az egyes nemzeti olimpiai bizottságok vezetői közül, míg további tizenöt főt a nemzetközi sportági szakszövetségek képviseletében hívnak meg. A fennmaradó 70 mandátumra egyéni alapon kaphatnak jogot.
18
1999 decemberében a NOB 110. Közgyűlése hozta meg azon sorsdöntő határozatokat, amelyek az Etikai Bizottság megerősítése mellett a tagjelölések módját és feltételeit, a tagság összetételét, valamint az olimpiai rendezésére jogosult város kijelölésének folyamatát és szabályait újították meg.25 Míg globális szinten a NOB, addig európai vonatkozásban az Európai Unió tekinthető etalon szervezetnek, bár az EU alapszerződésekben eredetileg nem szerepeltek a sportra vonatkozó részek. Az új világrend egyik, nemzetközi intézményekkel szemben támasztott követelménye éppen a hatékonyság. Az Európai Unió hatékony működéséhez elengedhetetlen a szociális, kulturális téren történő együttműködés, melynek szerves részét képezi a sport is. A terület megnövekedett súlyát reprezentálja, hogy 2007-re az Európai Bizottság kiadta a sportról szóló Fehér Könyvet. A kiadvány szerint „a sport egyre fejlődő szociális és gazdasági jelenség, amely jelentősen hozzájárul az Európai Unió stratégiai céljaként kitűzött szolidaritás és jólét eléréséhez”. A Fehér Könyv állást foglal a következők mellett: -
a sport társadalmi szerepvállalása: a közegészségügy javítása a fizikai aktivitás által, dopping elleni küzdelem, a sport szerepének erősítése az oktatásban, az önkéntesség és az aktív polgárság elősegítése a sport által lehetőség a társadalmi integrációra, befogadásra (kohéziós erő), a rasszizmus és erőszak megelőzésében, leküzdésében, értékek megosztása a világ más részeivel (külkapcsolati vetület), a fenntartható fejlődés támogatásában.
-
a sport gazdasági vetülete: elmozdulás a bizonyítékokon alapuló sportpolitika felé, a sport köztámogatásának biztosítása.
-
ajánlást tesz a sport szervezeti felépítésére a sajátosságok figyelembe vételével: szabad mozgás és nemzetiség, sportolók áthelyezése, szabadsága, a játékosok menedzsmentje,
25
International Olympic Committee: Final Report on the XXVII. Olympiad 1997-2000, 47-53. oldal
19
kiskorúak védelme, kizsákmányolásuk megakadályozása, korrupció, pénzmosás, egyéb pénzügyi bűncselekmények, klubokra vonatkozó engedélyezési rendszerek, a sport és a sporttal foglalkozó média kapcsolata. -
ígéretet tesz a Könyvben foglaltak nyomon követésére strukturált párbeszéd és tagállamok közti együttműködés illetve szociális párbeszéd útján.26
A Fehér Könyv 2007-es kiadásához nagyban hozzájárult a 2004-es év, amelyet az EU-ban „A Sport Általi Nevelés Európai Éve”27 – nek nyilvánítottak. Ez volt az első EU kezdeményezés, amely kizárólag a sport társadalmi szerepére fókuszált, összhangban az oktatás- és nevelésüggyel.
26
Európai Bizottság: Fehér könyv a sportról, Luxembourg, 2007
27
European Year of Education through Sport - Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2003. február 6-i 291/2003/EC határozata a 2004-es évet a "Sport általi nevelés európai évének" nyilvánította. Ennek érdekében az Európai Bizottság „EYES - European Year of Education through Sport” néven pályázatot hirdetett, amelyre a tagállamok mellett az akkor még tagjelölt országok is pályázhattak.
20
I. 1. A sport, mint felértékelődött diplomáciai lehetőség: a sportdiplomácia az új világrendben Az Európai Sport Charta megfogalmazása szerint a sportnak szerepe van a társadalmi kapcsolatok teremtésében.28 Fontos tehát felismerni a sportnak, mint kapcsolatépítési módnak a jelentőségét, mely lehetőséget ad – a korábbi tapasztalatok szintén ezt támasztják alá – olyan nemzetközi konfliktusok rendezésére, ahol a politika már nem tud, vagy nem kíván lépéseket tenni. Szintén jelentős a sportdiplomácia közvetítő szerepének elismerése. Ugyanakkor korábbi meghatározások szerint a sport nem más, mint „a készségek és a bátorság intézményesítése”. Később ez kiegészült azzal, hogy a sport fizikai tevékenység, és kulcsfontosságú része az egyének közti versengés. Leftwich állítása szerint29 „a politika a szíve valamennyi kollektív szociális tevékenységnek, legyen az formális, informális, nyilvános vagy privát…mely mindig is volt, és mindig is lesz.” Mindezek ismeretében evidens a sport és politika összefonódása nemzetközi, nemzeti és helyi szinten. A 20. század történelmében több olyan esemény is volt, melynek megoldásában a sportdiplomáciának döntő szerepe volt, sajnos nem csak pozitív vonatkozásban. E tekintetben a sport a nemzetközi politikai célok elérésének eszköze, mi több, annak színhelye is lehet. Leftwich politika meghatározása szerint „a sport, hasonlóan más emberi tevékenységekhez, nem más, mint az erőnek a társadalom felé történő kifejezése, a domináns ideológia és a társadalomra jellemző kulturális forma, a társadalmi szerveződés mintája”30. Tehát egy állam sportpolitikája, sportdiplomáciai tevékenysége híven tükrözi annak berendezkedését, az egyéb kérdésekhez való hozzáállását. A sportdiplomata, mint országa képviselője sokat tehet politikai téren is: hozzájárulhat a nemzetközi kapcsolatok ápolásához, fejlesztéséhez, az ország és az általa képviselt szervezet nemzetközi megítélésének javításához, sportolói lehetőségeinek bővítéséhez. Sportdiplomáciai kapcsolatok révén megnyílhatnak egyéb diplomáciai, politikai és gazdasági lehetőségek. 28
Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe, 1992. szeptember 24. (átdolgozva 2001. május 16.)
29
Barrie Houlihan: The government and politics of sport, 10. oldal
30
uo.
21
Noha maga a sportdiplomácia, mint szakdiplomáciai ág nem az új világrend hozománya, hiszen már az újkori olimpiai játékok bevezetésével megjelent a 19. század végén, valamint a kétpólusú világban is erőteljesen jelen volt, mégis megállapítható, hogy számos új elem jelent meg ezen a téren. Általánosságban megállapítható, hogy a sport, minden egyéb szakdiplomáciai ághoz hasonlóan, teljesen átpolitizált volt és híven tükrözte a bipoláris világrend legfőbb vonását, a két szuperhatalom és táboraik rivalizálását. A sport, elveit háttérbe szorítva, nem volt képes a politikán felülemelkedni. Ennek az egyre feszültebbé váló kapcsolatnak esett áldozatul a moszkvai (1980), majd a los angeles-i (1984) olimpia is. Előbbit az Egyesült Államok és az „imperialista tábor”, utóbbit pedig a keleti blokk bojkottálta. Románia kivételt képezett azonban, a Szovjetunió egyértelmű utasításával szembeszegülve engedélyezte sportolói részvételét Los Angeles-ben. Természetesen pozitív események is köthetők a politikusok által irányított sportélethez: 1972-ben egy – alaposan előkészített – sportesemény kapcsán vette fel a kapcsolatot az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság. Innen a neve is: „ping pong diplomácia”. Az új világrend szereplői, tanulva a korábbi esetekből, igyekeznek tiszteletben tartani a sport politikamentességét globális szinten, természetesen az egyes államok politikai berendezkedésének megfelelően találhatók sajátos vonások az állami sportirányítási rendszerekben.
22
I. 2. A sportdiplomácia aktorai az új világrendben: nemzetközi szinten elismert szereplők I. 2. 1. Nemzeti és nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek Az elismerten legbefolyásosabb Nemzetközi Olimpiai Bizottság mellett számos globális, regionális, állami kormányzati és nem kormányzati intézmény határozza meg a sportdiplomácia tevékenységét. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – a jelentősebbek: SportAccord, ANOC, NOC, ASOIF, AIOWF, ARISF. A SportAccord a korábbi General Association of International Sports Federations (GAISF) 2009-ben megújult szervezete, melynek fő célja a nemzetközi sportszervezetek közti kommunikáció és együttműködés elősegítése, valamint érdekvédelme. Székhelye Lausanne. Tagja 89 olimpiai- és nem olimpiai sportág nemzetközi szövetsége valamint tizenöt, a nemzetközi sportszövetségek tevékenységét támogató egyéb szervezet. A NOB mellett több nemzetközi szervezet létezik az olimpiai mozgalomban résztvevő szövetségek összefogására. Ezek közül az egyik a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége (ANOC, Association of the National Olympic Committees). A másik jelentős szervezet a NOC (National Olympic Committees), vagyis Nemzeti Olimpiai Bizottságok. A Nyári Olimpiai Sportágak Nemzetközi Szövetsége (ASOIF, Association of Summer Olympic International Federations) 28 tagszervezettel bír, Lausanne-i székhellyel. Természetesen létezik ennek „téli párja” is, az AIOWF (Association of International Olympic Winter Sports Federations), vagyis a Téli Olimpiai Sportágak Nemzetközi Szövetsége, melynek 7 tagszervezete van, székhelye pedig Züric. Az olimpiai tagszervezetek száma folyamatosan bővül, ám a tagjelölteket felvételéről, szigorú szabályok szerint a NOB tagok döntenek. Ezeket a szervezeteket az ARISF (Association of IOC Recognised International Sports Federations) fogja össze. Ezek azon sportágak, melyek a NOB által elismertek, és pályáznak az olimpiai tagságra. 32 tagszövetsége van, székhelye Lausanne. A sportszervezetek állami-kormányzati, nem kormányzati, valamint nemzetközi szintű áttekintését az 4. táblázat foglalja össze.
23
A nemzetközi sportdiplomácia jelentősebb szervezeteinek mindenkori székhelye Svájc, mely több évszázados semlegességével kifejezi a sport politikamentességét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, mint legfőbb sportszervezet nemzetközi minősítését fejezi ki, hogy annak mindenkori elnökét (jelenleg Jaques Rogge) államfői, kormányfői, vagyis a legfelsőbb szinten ismerik el. A 2009-es évet Rogge az olimpiai mozgalom jelentős éveként értékelte, hiszen XIII. Olimpiai Kongresszus megnyitó beszédét Ban Ki-moon ENSZ főtitkár tartotta, majd a szervezet megfigyelői státuszt szavazott meg a NOB számára, ami a két szervezet együttműködését szorosabbra kapcsolja. Egyúttal lehetőséget teremt arra, hogy a NOB részt vegyen az ENSZ minden olyan eseményén, ahol a sport napirenden szerepel. I. 2. 2. Államok: feltörekvő (sport)nagyhatalmak A fenti szervezetek mellett számos, sportdiplomáciai tekintetben új állam kapcsolódott a sport nemzetközi mozgalmához, melyek korábban nem kaphattak volna jogot világszintű sportesemény rendezésére politikai, gazdasági vagy akár emberi jogi szempontok alapján. Ez tekinthető a világ gazdasági és politikai hatalomátrendeződésének a sportra gyakorolt hatásaként:
megjelentek
az
ún.
„újgazdagok”,
velük
párhuzamosan
pedig
az
„újszegények”, akik ebben a versenyben vesztesnek tekinthetők.31 Mellettük természetesen továbbra is jelen vannak olyan hagyományosan sportszerető és –rendező (főként nyugateurópai) államok, mint Németország, Nagy-Britannia vagy Svájc. A világ más területein is egyre egyértelműbbé váló hatalmi átrendeződés a 2004-es Athén-i Játékokon már a sportban is egyértelműen megmutatkozott: az éremtáblázaton Oroszországot megelőzve Kína a második helyen végzett az Egyesült Államok mögött. A 2008-as Pekingi Játékokon Kína nemcsak házigazdaként, hanem a pályákon is bizonyított: toronymagas győzelmet aratott az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia és Németország fölött. Az utóbbi években tehát a tendencia erőteljes változást mutat: az egypártrendszerű Kínai Népköztársaság sikeres nyári olimpiai játékokat, paralimpiai játékokat, illetve Ázsia Játékokat tudhat maga mögött. Egyúttal bizonyította a kritikus Nyugat számára: nem csak demokratikus állam rendezhet sikeres sporteseményt. A Dél-Afrikai Köztársaság az őslakosok jogainak erőteljes korlátozása, valamint a hírhedt apartheid mozgalom után 31
Általános és szakdiplomáciai ismeretek előadás, 2010. 11. 30. Előadó: Németh-Móra Anikó, Nemzetközi Súlyemelő Szövetség
24
rámutatott a fekete kontinensben rejlő lehetőségekre a 2010. évi futball világbajnokság megrendezése kapcsán. Szingapúr megrendezte az első ifjúsági olimpiát, amely a sportesemények mellett célul tűzte ki a fiatalok kulturális nevelését is. Az Öböl-térség és Észak-Afrika országai (Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein, Egyiptom, Szíria) számos eseménnyel reprezentálják képességeiket, míg Brazília (2014-es futball világbajnokság, 2016-os nyári olimpiai játékok) és Oroszország (2014-es téli olimpiai játékok) az elkövetkező években bizonyíthatja képességeit e téren is. A fenti országok, a fényűző játékok árnyékában mégsem tudtak minden téren bizonyítani a világnak: Kínában megmutatkoztak a diktatúra jelei, az olimpiát megelőzően és a játékok alatt számos emberi jogi szervezet és magánember tiltakozott Tibet elnyomása, a kínai diktatúra ellen. Dél-Afrikában, Rio de Janeiro-ban a stadionok mögött nyomornegyedek húzódnak, melyeket a sportlétesítmények infrastrukturális fejlesztése sem számolt fel. Oroszországban és az arab országokban pedig szintén megkérdőjelezhető a nyugati értelemben vett demokratikus politikai berendezkedés léte, illetve sok muzulmán országot még mindig a terrorizmussal köt össze a világ. Részben sikerülhet korábbi sztereotípiákat megcáfolni, mégis sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy-egy államról új kép alakuljon ki a nemzetközi közvéleményben. Kelet-közép-európai vonatkozásban a rendszerváltozást követő évek legfőbb változása az állami sportirányítás jelentős átalakulása. Ennek egyik eleme az olyan államföderációk széthullása, mint a Szovjetunió, Jugoszlávia vagy Csehszlovákia, amelynek természetes velejárója az addig fennálló sportszervezetek megszűnése majd újak alakulása, esetleg korábbiak újjáalakulása. A transzformációs válság pénzügyi nehézségei természetesen a sportkiadásokat is csökkentették illetve háttérbe szorították, és a régió társadalmában még nem jelent meg a „leisure” életforma, bár kétségtelenül egyre nagyobb hangsúlyt kap. Magyarországot említve példaként, a hazai sportirányítás 1989 óta minden kormányváltás alkalmával szerkezeti és szervezeti átalakításon ment keresztül, ez pedig csökkenti a hatékony, hosszútávra tervezhető munka sikerét. 2011 tavaszáig hét állami szervezethez tartozott a magyarországi sportirányítás, a közeljövőben pedig újabb átalakítás várható.
25
I. 3. A sportdiplomácia arénája az új világrendben I. 3. 1. Lausanne-tól a versenypályákig A korábbi fejezetekben felsorolt nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szintű szervezetek mellett, amelyek önmagukban is arénaként szolgálnak, egy-egy nemzetközi sportesemény maga is a diplomácia helyszínéül szolgál. A leghíresebb kétségtelenül az 1972-es eset, amely „ping-pong” diplomácia32 néven vált ismertté. Az 1992-es barcelonai olimpia szintén tekinthető sportdiplomáciai arénának, amennyiben azt vesszük figyelembe, hogy a Játékok ideje alatt Juan Carlos spanyol király 36 államfőt és miniszterelnököt látott vendégül. Ugyanebből a megközelítésből Peking az eddigi legnagyobb „arénát” szolgáltatta a sportdiplomáciának: a versenyek ideje alatt az amerikai, az orosz államfő és az Európai Unió soros elnöki posztját betöltő francia elnök mellett 67 állam- és kormányfő volt jelen. A sportdiplomácia arénájának globálissá szélesedését szemlélteti az 5. számú táblázat a résztvevő államok és sportolók, valamint önkéntesek és nézettség tekintetében. Az új világrend egyik sajátos vonása a virtuális tér megjelenése, amely a digitális forradalom vívmánya. Annak hatásai a sportdiplomáciát, azon belül a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot sem kerüli el: napjainkban elengedhetetlen, hogy egy magára valamit is adó szervezet jelen legyen olyan nemzetközi közösségi oldalakon, mint a Twitter33 vagy a Facebook34. Előbbinek csaknem 24.000, utóbbinak pedig mintegy 2.200.000 követője van világszerte (2011. márciusi adatok). Ezek a virtuális terek a fiatalok mindennapjait nagymértékben meghatározzák, az információk pedig pillanatok alatt tízezrekhez jutnak el – ingyen. A digitális média, azon belül az internet szerepét az a tény is alátámasztja, hogy a NOB 2009. évi kongresszusát megelőzően ún. virtuális konferenciát rendeztek, amelynek
32
Az USA és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok felvételében fontos eseményként tartja számon a külpolitika az amerikai asztalitenisz csapat hivatalos látogatását Pekingben 1971-ben. A kínai asztaliteniszezők vendégszeretete demonstrálta a két nagyhatalom közeledési szándékait és a tízezrek előtt lejátszott mérkőzéseken a kínai nézők szabadon nyilváníthatták ki örömüket a két ország kapcsolatainak alakulása fölött. Az esemény előkészítője volt a Nixon amerikai elnök által a kínai politikában hozott gyökeres változtatásoknak, valamint az elnök 1972-es kínai útjának és találkozásának Mao Ce-Tung elnökkel. 33
http://twitter.com/olympics
34
http://www.facebook.com/olympicgames
26
keretében minden érdeklődő – akár sportszakember, akár lelkes rajongó – elküldhette hozzászólását, felvetését, amelyet később a kongresszus résztvevői tárgyaltak. I. 3. 2. SportAccord35 Sportszervezeti szinten a SportAccord az új világrend valódi „mintaszervezete”, mivel a 2000-es évek során számos reform és újítás ment végbe a hatékonyság és megújulás jegyében, az új igényeknek megfelelően. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság után legjelentősebb szervezet a nem olimpiai sportágak szakszövetségeit fogja össze, képviseli érdekeiket. Magyar vonatkozásban fontos megemlíteni, hogy alelnöke Dr. Aján Tamás. Az 1920-as kezdetektől induló Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete az 1960-as évek változásai után, a 2000-es éveket a „megújulás korszakaként” aposztrofálja: 2003-ban az ASOIF, az AIOWF és a GAISF útjára indította azt a diplomáciai csúcstalálkozót, amely mára méltán nevezhető a sportdiplomácia legfontosabb helyszínének. A SportAccord név 2009 óta határozza meg a szervezet megújult célkitűzéseit: újabb lépést tett annak érdekében, hogy sikeresen vegye a sportvilág új, globális kihívásait. Célja ugyanakkor nem a korábbi szervezetek helyébe lépni vagy csökkenteni azok hatáskörét, hanem a sportvilág integrációinak mélyítése. Jelenleg 89 teljes jogú, valamint 15 társult tagszervezete van, amelyek tagságuk által elfogadják a SportAccord három alapelvét, amelyek a „good governance” vagyis a felelős szervezeti irányítás, az univerzalitás és a társadalmi felelősség. A SportAccord legfőbb szolgáltatása tagszervezetei számára, hogy együttműködést illetve érdekképviseletet biztosít olyan nemzetközi intézményeknél, mint az ENSZ, az Európa Tanács vagy az Európai Unió. Hasonló együttműködésre ugyan rendszeres fórumot adnak a különböző kongresszusok, konferenciák vagy a speciális témákban rendezett értekezletek, illetve az egyes nemzetközi szervezetek közgyűlései, kongresszusai, értekezletei. Ezek azonban többször, több időt vesznek el és sokszor problémát okoz, hogy sok sportdiplomata több szervezetben is tagsággal bír. Az idő- és költséghatékonyságot figyelembe véve, a SportAccord évenkénti hatnapos
sportvezetői
csúcstalálkozó-sorozata
ésszerű
megoldást
nyújt,
ahol
a
sportdiplomácia döntéshozói összehangolhatják éves tevékenységüket. A szervezet 35
www.sportaccord.com
27
székhelye
a
svájci
Lausanne-ban
található,
hasonlóan
a
korábban
ismertetett
szervezetekhez. 1986 óta a „World Sport for All” Kongresszust a NOB védnöksége alatt, az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) és a SportAccord elődeivel együttműködésben rendezik meg évente. Nem véletlen, hogy a Mindenki Sportja mozgalomban a SportAccord a NOB legfontosabb partnere, hiszen céljuk közös: a társadalom egyre csökkenő fizikai aktivitását és a túlsúlyosok növekvő arányát globális szintű megoldását hatékonyabban tudják menedzselni. A kongresszus helyszíneinek kiválasztásánál fontos szempont, hogy valamennyi földrész és állam képviseltethesse magát, így nyerhette el a rendezés jogát többek között Uruguay (1994), Korea (1996), Kanada (2000), Kuba (2007) vagy Malajzia (2008) is. 2011-ben pedig Kína várja a „Sport For All” résztvevőit.
28
I. 4. A sportdiplomácia agendája az új világrendben: célok a Coubertin-i eszméken túl Az újkori olimpiai játékok eszmerendszere kezdetben az ókori szellem, a kalokagathia felélesztése volt, amelynek célja a legfőbb jó elérése. Mára azonban ez a napirend differenciálódott, alkalmazkodva a globalizált világ egyre növekvő problémáihoz: a sportdiplomácia 21. századi feladata, hogy segítse az adott ország külpolitikai céljainak megvalósítását a sport keretein belül, a sport eszközrendszerének felhasználásával. I. 4. 1. Nők a sportban36 Az Nők a sportban munkacsoportot 1995-ben hozta létre a NOB. 2004-ben már misszióként hirdették, amelynek sikerét mutatja, hogy a 2004-es nyári Játékokon rekord számú női versenyző vett részt, akik két sportág kivételével valamennyi számban versenyezhettek. Az akkori 10.600 résztvevő csaknem 41 százaléka volt nő, ami duplája az 1976-os montreal-i, és háromszorosa az 1964-es tokio-i versenyzők számának. A NOB és az olimpiák szervező bizottságának, valamint a Nemzeti Olimpiai Bizottságok összehangolt munkájának eredményeként a Játékok programja folyamatosan bővül, ami lehetővé teszi, hogy a sportversenyeken és az azokkal kapcsolatos eseményeken egyre több nő vegyen részt. A nemek egyenlő kezelését azonban a pályán kívül is egyre inkább is támogatni kell: a NOB 1996-ban elfogadott határozata szerint legalább tíz százalékra kell növelni a női sportvezetők és –döntéshozók arányát 2000-ig, 2005 végére ennek az aránynak pedig el kell érnie a húsz százalékot. Az Egyesült Királyságbeli Loughborough University kétéves kutatásának eredménye szerint a NOB mozgalma sikeresnek bizonyult. Az eltel időszakban valamennyi földrészen sikeres képzéseket, konferenciákat tartottak a témában, 2000 óta pedig évente átadják a „Women and Sport” díjat kontinentális és világszinten, ezzel is reprezentálva a nők szerepét, és felhívva a figyelmet a női egyenjogúságra. Az ENSZ által 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok37 közt harmadik pontként szerepel a nemek közti egyenlőség, a nők felemelkedésének előmozdítása. Ennek 36
Sport Administration Manual, Unit 5, International Olympic Committee, 2005 Lausanne, Switzerland
37
Az ENSZ Közgyűlése által 2000. szeptember 8-án elfogadott Millenniumi Nyilatkozatának céljai, mely mellett 189 tagállam kötelezte el magát. A Nyilatkozatban foglalt célok megvalósítására a 2015-ös határidőt tűzték ki.
29
érdekében meg kell szüntetni a nemek közötti beiskolázási különbségeket alap-, közép-, hosszútávon pedig valamennyi szinten. Minden program és célkitűzés ellenére, a világ nagyobb részén a nők jogait még mindig – kisebb-nagyobb mértékben – korlátozzák. Ennek lehetnek kulturális, vallási, vagy társadalmi gyökerei. Az Európai Bizottság egy 2011-es tanulmánya szerint, az Európai Unióban is jelentős különbségek vannak a nők és férfiak fizetése között (átlagosan 17,8 %) annak ellenére, hogy az EU a világ fejlett részét képviseli. Nagy-Britanniában ez az arány 30% a férfiak javára, míg Szlovénia büszkélkedhet a legkisebb különbséggel: 11%-kal marad el a nők átlagkeresete a férfiakétól.38 I. 4. 2. Sport és környezet39 Magyarország számára jelentős sportdiplomáciai siker, hogy éppen Dr. Schmitt Pál vezetése alatt kezdte meg működését a NOB Sport és Környezet Bizottsága 1995-ben. A Jacques Rogge által meghatározott fenntartható fejlődés politikájának két fontos eleme van. Az egyik, hogy a mindenkori Olimpiai Játékok szervezésénél fontos a környezettudatosság és figyelembe kell venni a fenntartható fejlődés elvét. A másik pedig biztosítani kívánja az oktatást valamennyi olimpiai „családtagnak”, mely hangsúlyozza az egészséges környezet és fenntartható fejlődés fontosságát. A 2003. évi torinói konferencián elfogadták az ún. „Torinói Egyezményt”, egy nyolc lépésből40 álló kötelezettségvállalási irányelvet, mely biztosítja, hogy a sport társadalma környezettudatos módon végezze tevékenységét.
38
Európai Bizottság
39
Sport Administration Manual, Unit 4/G, International Olympic Committee, 2005 Lausanne, Switzerland
40
A NOB 6. Sport és környezet elnevezésű konferenciáján a következő irányelveket határozták meg: 1. A sport mint a fenntartható fejlődés és szolidaritás eszköze 2. A sportolók szerepe az elvek terjesztésében 3. Fenntartható sportesemények: együttműködés közösségi szinten 4. A versenypályák fenntartható tervezése 5. Az esemény után: környezeti örökség 6. Marketing-partnerség a sport és környezet jegyében 7. A sportesemények fenntarthatóságának mérése és ellenőrzése 8. A sporteseményekhez kapcsolódó „zöld” termékek és szolgáltatások. (Forrás: http://www.olympic.org/Documents/Reports/EN/en_report_1001.pdf )
30
A NOB mellett mára szinte valamennyi nemzetközi sportági szakszövetség mottója kapcsolódik a környezettudatossághoz, világversenyeiken pedig ennek megfelelően végzik a szervezéssel és a lebonyolítással kapcsolatos munkát. Néhány konkrét példát kiemelve, ilyen a Nemzetközi Triatlon Szövetség41 valamennyi elektronikus üzenetében megjelenő „Before print this message, be sure is necessary. Protect the environment” mondata, vagyis a környezetvédelem érdekében csak akkor kerüljön kinyomtatásra, ha az valóban szükséges. Hasonlóképpen a FISA is meghatározta céljait, többek közt azt, amely szerint valamennyi evezős köteles tisztelni és védeni a vizeket és azok környezetét.42 Ez az elv összhangban áll az ENSZ Millenniumi Fejlesztési céljaival, amely általános környezeti fenntarthatóságot céloz meg, kiemelve az egészséges ivóvíz fontosságát. A NOB környezetpolitikája mellett, az EU Sport Chartájában is megjelenik a környezettudatosság elve: a sportoló emberek csak úgy érezhetik jól magukat hosszú távon, ha tevékenységük közben óvják környezetüket. Mindezt figyelembe kell venni sportlétesítmények tervezésekor és építésekor, a sportszervezeteket ösztönözni kell a környezettudatos működésre, valamint fejleszteni kell az emberek ismereteit a természetről, környezetvédelemről.43 Fentiek ellenére, minden program és törekvés sikere megkérdőjelezhető egy-egy sportesemény kapcsán: az ott résztvevő játékosok és nézők számát figyelembe véve, kivitelezhetetlen a környezetvédelmi előírások betartása. A megnövekedett fogyasztás hatalmas többletterhelést jelent a környezetnek. 2009-ben először került megrendezésre Barcelona-ban a Globális Sport Fórum, ahol a felszólalók többsége szerint a sport pazarló és környezetszennyező. Ennek alátámasztására a következő adatokat sorakoztatták fel: -
a sportolók utazásai: edzőtáborozok és versenyek helyszíneire történő utazás üzemanyag-szükséglete hatalmas, ezen felül pedig a megnövekedett szén-dioxid kibocsátás is károsan hat;
-
sportfelszerelések előállítása: egy pár sportcipő gyártásához hat liter kőolaj, míg egyetlen trikóéhoz 2700 liter víz szükséges;
-
stadionok és sportlétesítmények építése és üzemeltetése felborítja az élővilágot;
41
International Triathlon Union, székhely: Vancouver
42
http://worldrowing.com/index.php?pageid=12
43
Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe 10. cikk, 1992. szeptember 24. (átdolgozva 2001. május 16.)
31
-
sporteseményeken felhasznált
üzemanyag:
több millió
liter üzemanyagot
használnak fel a média, a szervezők és a csapatok járművei eseményenként44. Valóban, ahol luxuskörülményeket kell biztosítani a sportolóknak és szurkolóknak egyaránt, a rendezők kevésbé képesek megvalósítani akár a NOB, akár az EU környezetvédelmi előírásait és ajánlásait – ajánlásaik ellenére is. I. 4. 3. Olimpiai békemozgalom45 A nemzetközi béke szimbolikus eszméje 1992-ben fogalmazódott meg. 2001-ben útjára indult az a kampány, amely támogatja az olimpiai békemozgalmat, egyben valamennyi aláírója a béke nagykövetévé válik. A kampányt hivatalosan 2001-ben Olümpiában jelentették be, amikor útjára indították a XIX. Téli Játékok olimpiai lángját. Olyan politikusok csatlakoztak a kampányhoz, mint Nelson Mandela vagy Bill Clinton, és olyan szervezetek támogatták, mint az ENSZ, az UNESCO, a Nemzetközi Vöröskereszt, a Világbank vagy az Afrikai Unió. 2003-ban a NOB megjelentetett egy kiadványt hét nyelven (arab, kínai, görög, angol, francia, orosz és spanyol) „Truce Story” néven, amelyet az UNESCO hivatalosan adoptált, és oktatási projektjének tananyagául szolgál több mint 60 országban, köztük számos konfliktusokkal borított területen. A 21. század ezen erőfeszítések ellenére sem mondható békésnek: környezeti, etnikai, vallási, de politikai okok miatt is számos háború és konfliktus dúl világszerte napjainkban is. Ezek közül a legtöbb áldozattal jártak: -
etnikai konfliktus és vízhiány Drafur-ban (Szudán), 2003 óta csaknem négyszázezer halott;
-
a II. kongói háború, amelyet „afrikai világháborúként” is hívnak, 1998 és 2002 között 5,5 millió ember halt meg főként etnikai okokra visszavezethetően;
-
2003 és 2010 között az USA és NATO erők által megszállt Irakban mintegy kétszázezren vesztették életüket a harcok során;
-
2003 és 2005 között „színes” forradalmak zajlottak Ukrajnában, Kirgizisztánban, Libanonban és Grúziában;
44
http://www.globalsportsforum.org/2009-sessions/session-3-sport-and-the-environment-does-sportdeserve-a-yellow-card.html 45
Sport Administration Manual, Unit 4/H, International Olympic Committee, 2005 Lausanne, Switzerland
32
-
a közel-keleti konfliktus máig megoldatlan;
-
iszlám szélsőségesek világszerte hajtanak végre terroristatámadásokat (New York, London, Madrid);
-
2011-ben az észak-afrikai és közel-keleti arab országokon fut végig forradalmi hullám, demokráciát és reformokat követelve, az áldozatok pontos számáról nincs adat.
Az új világrend tehát nem tudta felszámolni a fennálló konfliktusokat, sőt, egyes régiókban újabbak is megjelentek. Az eddigi intézkedések ellenére még mindig emberek tízezrei vesztik életüket – távolról értelmetlennek tűnő okok miatt. Amíg az élelmiszer- és ivóvízhiány, etnikai konfliktusok, vallási ellentétek, gyenge közbiztonság, alacsony szintű közegészségügy problémái fennállnak, addig a sportdiplomácia tehetetlen. Ez érthető, hiszen az előbbi korlátozó tényezők olyan mértékben befolyásolják az életkörülményeket, melyekkel szemben az Olimpiai Békemozgalom lehetőségei is nagymértékben korlátozottak. I. 4. 4. Mindenki sportja A Mindenki Sportja mozgalom46 reprezentálja azt az olimpiai eszmét, amely szerint minden embernek joga van sportolni, függetlenül faji, vallási vagy nemi hovatartozásától. A mozgalom sportolásra buzdítja mindkét nem valamennyi korosztályát, függetlenül társadalmi és gazdasági hátterüktől. 1987 óta évente megrendezésre kerül az Olimpia Napi Futás június 23-án, amelyhez a nemzeti olimpiai bizottságok egyéb kulturális és művészeti rendezvényeket szerveznek. A „Mindenki sportja” mozgalom sikerét reprezentálja, hogy a 2004-es római kongresszuson már 100 ország 840 résztvevője vett részt és a különböző sporttal, kultúrával és oktatással kapcsolatos konferenciák köre egyre szélesedik. Fenti globális mozgalom célja szintén párhuzamba állítható az európai célokkal: az Európai Sport Charta 1. cikkében „minden egyén számára elérhetővé kívánja tenni a sportolást”, kiegészítve a következőkkel: iskolai testnevelés fontossága az alapvető sportképességek kialakításában, a sportolás, mint rekreációs lehetőség elérését egészséges
46
Sport Administration Manual, Unit 4/A, International Olympic Committee, 2005 Lausanne, Switzerland
33
környezetben, valamint a lehetőség biztosítása azok számára, akik maximális teljesítményt kívánnak nyújtani a sportban – a megfelelő társadalmi elismerés kivívásához.47 A 2011 februárjában Budapesten tartott EU sportminiszteri értekezleten elhangzottak szerint az Európai Unió célkitűzése a 2014-2020-as időszakra a közegészségügy javítása a sport által, mivel a sport „elősegíti a társadalombiztosítási és egészségügyi kiadások emelkedésének
visszafogását
azáltal,
hogy
javítja
a
lakosság
egészségét
és
termelékenységét, valamint magasabb életminőséget biztosít idős korban.”48 Ugyanakkor egy 2010-es tanulmány49 szerint, melyet az EU Alapjogi Ügynöksége készített, kiderül, hogy a rasszizmus, antiszemitizmus és romaellenesség jelen van mind az amatőr, mind a profi sportban Unió szerte. Szintén hátrányos megkülönböztetés sújtja a bevándorlókat
és
a
kisebbségek
tagjait.
Ebből
a
tekintetből
korántsem
diszkriminációmentes a sport. Ugyanígy megkülönböztetés, olykor „stigmatizálás” áldozatává válhatnak a nők, homoszexuálisok, fogyatékkal élők, de akár egyes társadalmi csoportok tagjai is. A diszkrimináció eredhet a csapattársaktól, de számos klub és egyesület nyíltan vállalja, hogy csak „normális” tagokat kíván felvenni.50 A NOB, EU és különböző emberi jogi szervezetek erőfeszítései mellett szükséges a társadalom átalakulása is: amíg nem képesek az emberek elfogadni a másságot, tolerálni és tiszteletben tartani az átlagostól eltérőt, nem lehet mindenki a „Mindenki sportja”. I. 4. 5. Üzlet a sportban Az egyre inkább professzionálissá váló és üzletiesedő sport fogalmát ma már közgazdaságtani szempontból is meg lehet közelíteni, amely a fogyasztás jellegét vizsgálva aktív és passzív, illetve informális (nem történik piaci tranzakció, így gazdaságilag nem 47
Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe 1. cikk, 1992. szeptember 24. (átdolgozva 2001. május 16.)
48
http://www.eu2011.hu/files/bveu/documents/NEFMI_Sport_kozlemeny_20110223.pdf
49
http://fra.europa.eu/fraWebsite/research/publications/publications_per_year/2010/pub-racism-insport_en.htm 50
William Gasparini, Clotilde Talleu: Sport and discrimination in Europe - The perspectives of young European research workers and journalists, Strasbourg, 2010
34
értelmezhető) és formális (a fogyasztáshoz piaci tranzakció szükséges) sportot határoz meg.51 Az 1960-as években indult meg az üzlet behatolásának folyamata a sportba, főként a televíziós közvetítések sikeréből kiindulva (lásd 2. diagram). Az igazi változást ezen a téren is az 1990-es hozták: 1994-ben, a téli és nyári Játékok szétválasztásában is volt üzleti érdek, hiszen így kétévente lehetett „eladni” az olimpiát. Valódi fordulópontnak a sport és üzlet kapcsolatát tekintve az 1996-ban, a Coca Cola fővárosában megrendezett atlantai Játékok bizonyultak: a televíziós közvetítések jogdíjából csaknem 900 millió dolláros bevétel származott. Ugyan csak a „különleges játékok” jelzőt kapta Juan Antonio Samaranch NOB elnöktől, mára világossá vált, milyen folyamatot indított be az amerikai felfogás a sport eladhatóságáról. A 2000-es években csak az olimpiai közvetítések jogdíjai dollármilliókat hoztak a rendező országnak és a NOB-nak (lásd 3. diagram), a szponzorációs bevételekről nem is beszélve. Napjainkban, a kapitalista-szocialista ellentét elmúltával az egész világon hódít a piaci szemlélet és mechanizmus, amely uralja a sport területét is. Nem azonos azonban globális szinten az elüzletiesedés mértéke: országonként és rendszerenként, illetve sportáganként eltérő. A tényezők közt, amelyek hatással vannak az üzleti elemekre megtalálhatók az adott ország társadalmi – kulturális hagyományai, a gazdaság fejlettségi szintje, valamint egyegy sportág belső szabályrendszere, versenyeinek helyszíne, ismertsége és ezekből következően az eladhatósága.52 Vannak azonban folyamatok, amelyek globális szinten mentek végbe, ezek a következők: -
a szabadidősport tömegessé válása, kapcsolódó iparágak kialakulása (létesítmények üzemeltetése, sportszerek gyártása);
-
a sport az idegenforgalom részévé válik;
-
a sportoló vállalkozóként jelenik meg a versenysport területén;
-
a hivatásos versenyrendszer túlmutat az eredeti non-profit kereteken;
-
a sportlétesítmények üzemeltetése ingatlanbefektetésként nyereséges tevékenység;
-
sportesemények szervezése profitszerzési céllal;
51
András Krisztina: A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vállalatgazdaságtan Tanszék, 34. számú Műhelytanulmány, 2003. április 52
uo.
35
-
sportolók és sportágak márkává, immateriális termékké válnak;
-
a szponzoráció, mint üzletág megjelenik a sportban;
-
a merchandising erősödése a sportban.53
A sportoló és a fogyasztó közti kapcsolat élesen elkülönül: a sport munka, hivatás a sportoló számára, akinek a célja jövedelemszerzés, tehát a sportoló munkaerőként jelenik meg a piacon. A fogyasztó pedig a közönség, akinek az elsődleges célja a sport és a sportoló általi élményszerzés. A sport és üzlet kapcsolatáról az Európai Sport Charta 3. cikkében a sport és sportolók védelmének tükrében rendelkezik: „a potenciális partnereknek tekinthető üzleti- és médiaszervekkel úgy kell kialakítani a kapcsolatot, hogy az ne sértse a sport és a sportolók érdekeit”.54 A sport tehát iparág, amelyben a résztvevők, nézők érdekeit szem előtt tartva kapcsolódó vállalkozások jöttek létre, és összefonódik olyan iparágakkal, mint a szórakoztatás, idegenforgalom vagy média. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság sikertörténetében meghatározó szerep jutott a szponzoroknak: már az első újkori olimpián, 1896-ban kihasználták különböző vállalatok az olimpia adta reklámozási lehetőséget. 1912-ben már tíz svéd vállalat foglalkozott emléktárgyak készítésével, míg 1920-ra kész vállalati reklámozási terv készült. 1928-ban a Coca Cola Company csatlakozott az olimpiai mozgalomhoz, a reklámozás pedig bekerült a NOB szabályrendszerébe. 1952-ben, Helsinki volt az első olimpia, ahol külön marketing programmal készültek a szervezők és a NOB. 1964-ben, Tokióban 250 vállalat állt üzleti kapcsolatban a Játékokkal, majd ez a szám 1976-ra 628-ra emelkedett. Az 1994-es Lillehammer-i téli olimpia minden addigi rekordot megdöntött: több mint 500 millió dolláros bevétele származott marketingből és televíziós közvetítésekből. Peking 2008-ban pedig megmutatta a világnak Kína gazdasági erejét: a hazai szponzorációs program a Játékok költségvetésének tetemes részét képezte. 55 A NOB által kiadott jelentésekben olimpiai ciklusokra bontva számol be az eltelt négy év valamennyi eseményéről, ahol külön fejezetként szerepel a pénzügyi beszámoló. Ez 53
Sárközy Tamás: A sporttörvény magyarázata, 2002
54
Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe 3. cikk, 1992. szeptember 24. (átdolgozva 2001. május 16.)
55
Olympic Marketing Fact File, 2010 edition, International Olympic Committee, Lausanne, Switzerland
36
alapján világosan látszik, hogy a NOB számára elengedhetetlen a szponzorok támogatása, valamint a televíziós közvetítések jogdíjából származó bevétel, hiszen a korábbiakban felsorolt programjait ezekből tudja sikeresen megvalósítani. Az Olimpiai Partner Program (TOP: The Olympic Partners) a sportszponzoráció megnyilvánulásának legmagasabb foka: a NOB 1985-ben kezdeményezte az együttműködést támogatóival, hogy hosszútávon biztosítani tudja céljainak megvalósítását és pénzügyi stabilitását. A 6. táblázat ezt a tendenciát foglalja össze az 1985-2008 közötti időszakban. I. 4. 6. Sportdiplomácia, mint „soft power” A sportdiplomácia a korábban említett államok tekintetében akár ún. puha hatalmi erőként is értékelhető. Államok, kormányok egy nemzetközi szintű sportesemény kapcsán kompromisszumra kényszerülnek akár nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EU, NOB), akár konkurens államokkal, akár saját politikai ellenzékükkel szemben. Tanulságos az 1984-es Los Angeles-ben megrendezett olimpia: ugyan a keleti blokk sportolói (Románia kivételével) nem vehettek részt a Játékokon, a tilalom nem terjedt ki a NOB és a nemzetközi sportszövetségek tisztségviselő sportdiplomatáira, illetve versenybírókra, zsűritagokra. Ez az olimpia ilyen módon különlegesen felértékelte a sportdiplomaták szerepét, számárukra speciális, egyben diplomáciailag kényes feladatot adva. A Los Angeles-i olimpia emellett a sportesemények történetében az első hatalmas üzleti sikert hozta anélkül, hogy a sportversenyek maguk háttérbe szorultak volna.56 Szöul számára a Játékokra való felkészülés szintén jóval nagyobb hatást gyakorolt, mint azt remélték: gazdasági fejlődése, külgazdasági nyitása felgyorsult. Emellett, hogy a NOB által elismert valamennyi nemzeti olimpiai bizottság – gyakorlatilag 159 ország – csapata beutazhasson Dél-Koreába, élénk nemzetközi diplomáciai kapcsolatfelvétel folyt a legmagasabb szinten. Így Dél-Korea megnyílt a világnak: az 1988-as lett az első "teljes" olimpia, amelyen valamennyi akkori, a NOB által elismert tagország képviseltette magát. 57 A délszláv háború idején, 1992-ben Barcelona-ban az elszakadásért küzdő Montenegro sportolóit egyénileg – a szerb csapattól függetlenül – engedte indulni a NOB a Játékokon.
56
Dr. Aján Tamás, Németh-Móra Anikó: Sportdiplomácia jegyzet
57
uo.
37
A 2000. évi Sydney-i olimpián a NOB és a két Korea nemzeti Olimpiai Bizottságainak közös egyezményének eredményeként az olimpia nyitóünnepségén közösen vonultak fel Észak-Korea és a Koreai Köztársaság sportolói. Afganisztán ugyanitt nem vehetett részt, miután a NOB felfüggesztette tagságukat a tálib rezsim 1999-es hatalomátvételét követő, nőket sújtó diszkriminatív intézkedései miatt. 2003 óta újra működhet az Afgán Olimpiai Bizottság: a 2004-es athéni olimpián már részt vehetett 5 afgán sportoló. Szintén 2003-ban, a NOB Etikai Bizottsága vizsgálta az Iraki Olimpiai Bizottság működését: 2004-re teljesíteni tudták az Olimpiai Chartában foglaltakat, így Athénban 29 iraki sportoló versenyezhetett. További konkrét példával élve, a 2008. évi Olimpiai Játékokat megelőzően számos aggály merült fel a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban: a környezetvédelmi előírások figyelmen kívül hagyása, a légszennyezettség mértéke, az emberi jogok semmibe vétele, az egyre nagyobb méreteket öltő hamisítás, illetve a szerzői jogok megsértése. Kína mégis bizonyított: Pekinget a „kicserélt város” jelzővel illették az olimpiát követő jelentésekben.58 Jaques Rogge szavaival élve, „A Játékokon keresztül a világ többet tud Kínáról, Kína pedig tanult a világtól”59. A sportdiplomáciai sikerek jelentős előnyökkel járhatnak egy rendező ország életében: a nemzetközi
politikai
elismerés
mellett
gazdasági
növekedéssel,
ismertséggel,
infrastrukturális és egyéb fejlesztésekkel gazdagodik az adott ország. A nagy beruházások, mint egy olimpia megrendezése is, külföldi tőke bevonásával járnak, amely élénkíti a gazdaságot az adott rendező országban, javítva annak nemzetközi gazdasági megítélését, erősödik a nemzetközi bizalom. A rendezésben segítő önkéntesek koordinálása, ellátása szervezési képességekről tanúskodik, míg a kulturális, nyelvi akadályok leküzdése hosszú távon az egész állam javát szolgálja, hiszen lakosságának nemzetközi versenyképessége javul. Egy megfelelően felvezetett sportesemény reklámja országimázs – építőként is szolgál, melynek hatására élénkül a turizmus, javul az üzleti forgalom.
58
Final report of the IOC Coordination Commission, publikálva: Lausanne, 2010. január
59
uo.
38
I. 4. 7. Dopping elleni küzdelem Bár a tiltott teljesítményfokozók elleni küzdelem már az 1920-as években szervezett formát öltött, a valódi doppingellenes tevékenység csak az 1970-es évekre valósult meg. Az 1990-es évek számos új módszert hoztak az illegális teljesítményfokozás területén, melynek visszaszorítására 1999 februárjában megtartották az első világkonferenciát a doppingról Lausanne-ban. A Konferencia javaslatára 1999 novemberében megalakult a WADA (World Anti-Doping Agency), vagyis Doppingellenes Ügynökség. A szervezet székhelye a kanadai Montreal-ban található, testületét pedig együttesen alkotják az Olimpiai Mozgalom tagjai valamint az öt kontinens államainak vezetői. A WADA60 tevékenysége összhangban áll partnerei jogi rendszerével, együttműködik az UNESCO-val és az Interpol-lal, valamint globális kutatásokat vezet a sporttudomány és gyógyszergyártás területén. A sportolók és sportvezetők számára egységes nyilvántartási felületet és naprakész adatbázist szolgáltat, valamint képzéseket tart világszerte. A minél eredményesebb munka érdekében sportesemények alatt, illetve felkészülési időszakban is ellenőrizhetik a sportolókat, együttműködve regionális akkreditált laboratóriumokkal (világszerte 35 ilyen létezik). Az Ügynökség évente közzétett beszámolója képet ad az elvégzett tesztek számáról, azok eredményéről, összehasonlítva olimpiai és nem olimpiai sportágak, valamint az egyes regionális laboratóriumok eredményeit, és a tiltott szerek arányát a pozitív mintákban. A 7. táblázat a 2009-es mintavételek számát és a pozitív tesztek arányát foglalja össze, a 4. diagram pedig a mintavételek számának növekedését a 2003 és 2009 közti időszakban. A 2003-as év a doppingellenes küzdelem fordulópontja, hiszen ekkor került elfogadásra a Koppenhágai Dopping-ellenes Nyilatkozat, amely rendelkezik a WADA céljairól, forrásairól, illetve egy nemzetközi dopping-ellenes törvénykönyv támogatásáról. Továbbá, rendelkezéseket tartalmaz a sportban használatos tiltott anyagok és módszerek hozzáférhetőségének és felhasználhatóságának korlátozásáról, nemzeti dopping-ellenes intézkedésekről,
nemzetközi
dopping
ellenőrzési
együttműködésről,
valamint
a
Törvénykönyvben foglaltak betartásának felügyeletéről. A működési költségekhez való
60
http://www.wada-ama.org/
39
hozzájárulás olimpiai régiók szerinti megoszlását az 5. diagram ábrázolja. Érdekessége, hogy tükrözi a különböző régióknak a nemzetközi sportéletben betöltött szerepét is. A tiltott teljesítményfokozók elleni küzdelmet nehezíti, hogy a legtöbb sportoló számára nagy a kísértés. A támogatók, a klub, az edző, akár a család vagy az ország sikert vár, aminek eléréséhez gyakran nem elég a felkészülés. Az „aki kimarad, lemarad” elv egyre inkább érvényesül, a sportolókon kívül pedig a közvélemény is egyre inkább tényként kezeli a doppingszerek használatát – ezzel pedig jóváhagyja azt. Szintén a doppingszerek gyártóinak és fogyasztóinak kedvez, hogy az ellenőrzések, mintavételek és vizsgálatok körül számos vita van. Ezek közül főként a sportolók emberi jogaira hivatkoznak, illetve a mintavétel körüli megalázó helyzetre, valamint a nem egységes elemzési módszerekre és eredményekre. A magyar közvélemény a témában az athéni dobóatléták máig lezáratlan ügye kapcsán alkotott véleményt, mely magyar sportolók példáját tekintve a legvitatottabb eset. A NOB Annus Adrián kalapácsvetőt és Fazekas Róbert diszkoszvetőt kizárta a Játékokból valamint megfosztotta aranyérmétől 2004-ben. Érdekes eredményt hozott a témában a Gallup felmérése: a magyarok relatív többsége szerint ugyan doppingoltak a sportolók, mégsem tartották helyesnek a NOB eljárását.61 A válaszadók egy része szerint a sportolóink ellenfeleikhez hasonlóan jártak el, míg mások szerint mindenféle doppingvétség szigorúan büntetendő – a közvélemény tehát nem egységes. Megfelelő tájékoztatással és jogi szabályozással a sportolók és a közvélemény is jobban érthetné, miért fontos a tiltott szerek használatának kiszűrése és szankcionálása. I. 4. 8. Illegális sportfogadás Annak ellenére, hogy a sportfogadásoknak évszázados hagyománya van főként az angolszász országokban és volt gyarmati területeiken, valamint a sport egyik fontos bevételi forrása, napjainkban az illegális és tiltott fogadásoktól hangos a világsajtó. Európában az 1980-as évek közepén vált népszerűvé, ugrásszerű növekedése viszont az 1990-es évekre tehető. Az egyre nagyobb mértékű sportfogadás összefüggésbe hozható a sport elüzletiesedésének folyamatával, és más üzletágakhoz hasonlóan létrehozta saját „fekete piacát” is. Mára a fogadás összemosódott a „bunda” és előre megvett eredmények 61
http://www.gallup.hu/Gallup/release/FR_AA_040909.htm
40
lehetőségével, amely bűncselekményekhez, pénzmosáshoz és korrupcióhoz vezet. Az illegális sportfogadás veszélyezteti a sport etikai tisztaságát, így új kihívást jelent a sportszervezetek, sportvezetők és sportolók számára is. Visszaszorítása komoly erőfeszítéseket igényel, hiszen a digitális technológiának köszönhetően on-line is lehet fogadásokat kötni, a világ bármely részéről, külföldi bankszámlával, becenevek használatával. A Világgazdaság 2010. év végi tudósítása szerint Európában 1,6 millió eurós összeg cserélt gazdát illegálisan, és csupán a futball sportágát figyelembe véve (Németországban, Magyarországon,
Belgiumban,
Szlovéniában,
Horvátországban
és
Svájcban),
a
megvesztegetett játékosok és sportvezetők részére pedig 370 ezer eurót adtak át a 2010-es szezonban.62 Az illegális fogadások elleni küzdelmet nehezíti, hogy az Európai Unióban nincs egységes szabályozási rendszer és jogi háttér. A hiányosság pótlására az Európai Állami Lottó és Totó Szövetség 2007-ben egy sportfogadási viselkedési kódexet dolgozott ki, amelyet 44 tagszervezet írta alá. A kódex céljai közt szerepel az illegális fogadások, a pénzmosás, a korrupció visszaszorítása is. Az aláírók többek között kötelezik magukat, hogy körültekintően járnak el a sportfogadásra kiírt eseményeket kiválasztásánál, tartózkodnak attól, hogy sportklubokban többségi tulajdonosok legyenek, vagy kizárólagos partnerré váljanak. Emellett egy szakértői csoporttal folyamatosan ellenőrzik a különböző eseményeket, a hazájukban előforduló rendellenességekről pedig beszámolnak egymásnak. Hasonlóan az illegális fogadások visszaszorítására tett intézkedés a SportAccord által életre hívott „Integrity Unit Mission”, vagyis egy együttműködési küldetés, amelynek keretében oktatást, jogi segítséget, információt és együttműködést biztosítanak valamennyi érdeklődő számára. A téma aktualitását pedig leginkább az mutatja, hogy a NOB 2011. március 1-re összehívott ülésén Jaques Rogge elnök szerint az illegális sportfogadás ugyanolyan veszélyes és fenyegető a sport és az Olimpia számára, mint a dopping. A különböző országok sportvezetőivel történt egyeztetést követően Rogge úgy nyilatkozott: „Úgy fogunk 62
eljárni,
ahogyan
a
Nemzetközi
Doppingellenes
Ügynökség
(WADA)
http://www.vg.hu/vallalatok/szolgaltatas/levetne-a-bundat-a-sportfogadas-334985
41
létrehozásakor. Számítunk a kormányok segítségére is, hiszen a sportvilág egyedül nem képes megoldani ezt a problémát. Együtt kell dolgoznunk mindenkivel, aki elkötelezett a tiszta sport iránt: országok vezetőivel, szerencsejáték-szervezőkkel, és jóhiszemű fogadóirodákkal.”63 Mondta mindezt annak a tükrében, hogy a londoni Játékok közeledtével a kérdés egyre sürgetőbb a NOB számára is. Az ülésen határozatot fogadtak el, melynek fő célkitűzése egy munkacsoport létrehozása sportvezetők, politikusok és legális fogadóirodák bevonásával, aminek segítségével 2011 év végéig hatékony megoldást találhatnak az illegális sportfogadások visszaszorítására. A
Magyarországon
is
működő,
londoni
tőzsdén
jegyzett
Sportingbet
vállalat
vezérigazgatója, Andrew McIver 2011. márciusi nyilatkozata64 szerint az állam, a játékosok és a cég is csak nyerne, ha sikerülne rendezni az online sportfogadások körüli jogi helyzetet. A fogyasztók részéről egyre nagyobb az igény, az állam és az adóhatóság szerint pedig illegális és veszélyes a rendezetlen hátterű játék. Az EU-n belül hasonló a helyzet, nincs egységes uniós szabályozás az online fogadásokat illetően. A tagállamok nagyobb részében teljes tiltás van érvényben, vagy csak az állami szerencsejáték vállalatok számára engedélyezett az internetes szerencsejáték. Egyes tagállamok azonban engedélyezik az online szerencsejátékokat, a megfelelő szabályok szerint. Az EU-ban csaknem tizenötezer online cégnél lehet fogadásokat kötni és egyéb szerencsejátékot űzni. Az online szerencsejáték uniós piacának méretét jelenleg hatmilliárd eurósra becsülik – az előrejelzések szerint 2013-ra megduplázódik. A téma fontosságának megfelelően az EU zöld könyvet készített a piacról Michel Barnier belső piacért és szolgáltatásokért felelős biztos vezetésével. Az intézkedésre azért volt szükség, mert az Európai Bizottságnak nincs megalapozott álláspontja a lehetséges intézkedésekről, hiszen a szerencsejátékok jogi szabályozása eddig tagállami hatáskörben volt.
63
http://mti.hu/cikk/2011/01/27/az_illegalis_sportfogadas_az_olimpiat_is_fenyegeti-528667
64
http://www.vg.hu/vallalatok/szolgaltatas/online-sportfogadas-milliardos-adobeveteleket-szerezhetne-azallam-344825
42
II. Esettanulmány: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elmúlt negyed századi története, különös tekintettel XIII. Olimpiai Kongresszus eseményeire A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a sportdiplomácia életében az a szervezet, amely önmagában aktora, arénája a nemzetközi sportéletnek, valamint agendával is rendelkezik. Aktor, hiszen egyéb nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel együttműködve vesz részt a nemzetközi életben. Aréna, mivel egyrészt Lausanne-i székhelyén, másrészt az általa szervezett eseményeken helyszínt biztosít a sportdiplomácia résztvevőinek. Agendával rendelkezik, amelyet folyamatosan megújít, hogy megfelelő választ adhasson az új világrend kihívásaira. A NOB ún. „self-recruiting body” elv szerint szerveződött, aminek lényege, hogy megalakulásakor „önmagát kiegészítő szervként” határozta meg működését. Ezen elvnek megfelelően egyetlen kormány vagy szervezet sem jelölhet képviselőt a NOB testületébe, azokat a tagok választják titkos szavazás útján. A NOB tagjai nem országukat képviselik a szervezetben, hanem a NOB-ot képviselik országukban. Működése sok tekintetben hasonlít egyéb nemzetközi nem kormányzati szervezetekéhez, azonban jellegéből adódó speciális vonásai is vannak. A 20. század során szükség is volt az állandó alkalmazkodásra és megújulásra, hiszen a két világháború, majd az azokat követő hidegháború épp elég eseményt szolgáltatott a NOB számára: az első és a második világháború idején elmaradtak a Játékok (Berlin 1916, Tokió 1940, Helsinki 1944), majd büntetésül Németországot kizárták a világháborúkat követő olimpiákról (Antwerpen 1920, London 1948). Számos esetben politikai – ideológiai célokra használták fel a rendezvényeket, mint például 1936-ban Berlinben, amikor Adolf Hitler a Harmadik Birodalom kívánta erejét demonstrálni. Támadásoktól sem volt mentes a 20. század: szélsőséges csoportok követtek el merényleteket Mexikóvárosban (1968) majd, München-ben (1972). 1980-ban és 1984ben pedig a két szuperhatalom kölcsönös bojkottja hiúsította meg az olimpizmus politikamentességét. A 2009. évi koppenhágai XIII. Olimpiai Kongresszus fő célja az olimpiai mozgalom helyzetének áttekintése volt a globális társadalomban, valamint az olimpiai eszmék fenntartása a folyamatosan fejlődő, változó környezetben. 43
II. 1. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság létjogosultsága kétségessé válik – a szervezetet meghatározó külső kényszerítő tényezők és belső problémák bemutatása Az új világrend ugyan csak az 1990-es évekre bontakozott ki, a NOB létjogosultságát már az 1980-as évek eseményei megingatták: előbb az Egyesült Államok és „imperialista tábora”, majd a Szovjetunió és annak szocialista blokkja szegte meg az olimpiai szabályokat: a sport a politika befolyása alá került. A NOB, annak minden szinten elismert volta ellenére nem volt képes megakadályozni a két egymást követő bojkottot. A nemzetközi helyzet olyan kényszert és problémákat vetett fel a sportdiplomáciában, amelyek megingatták még a NOB-ot is. II. 1. 1. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság első válsága az 1980-as években: a politikai befolyás csúcsa A NOB 1980-as évekbeli történelme híven tükrözi a kis hidegháború nemzetközi politikájának eseményeit, a két politikai tábor szembenállását. A nyolcvanas évek első felében az olimpiai mozgalom fennállásának egyik legnehezebb időszakán ment keresztül: a politika és a politikusok döntöttek a sportról, tehát létét főként külső tényezők alakították. Az 1980-ban az amerikai Lake Placid-ben megrendezett téli Olimpia még rendben lezajlott, ám amikor Jimmy Carter elnök a Fehér Házban fogadta bajnokait, már szóba hozta a moszkvai bojkott lehetőségét. A felvetés nemzetközi politikai háttere, hogy a szovjet-amerikai enyhülés a hetvenes évek végére kudarcot vallott. Ennek oka többek között a szovjetek angolai és etiópiai beavatkozása, kubai katonai jelenléte, valamint stratégiai ütőerőerejük fejlesztése volt. Mindezt tetézte a szovjetek 1979. december 26-i afganisztáni beavatkozása, ami átrendezte az ázsiai geopolitikai: az Egyesült Államok kapcsolatépítésbe kezdett Kínával és Pakisztánnal, míg India a Szovjetunió oldalára állt. A XXII. Olimpiai Játékok másik fontos előzménye, hogy a NOB még az 1970-es években a Szovjetuniónak ítélte a rendezés jogát, mely ezzel az első szocialista házigazda lehetett. A készülődést azonban beárnyékolta a nyolcvanas évek újabb hidegháborús hulláma, melynek következtében az Egyesült Államok és a Szovjetunió még a sportdiplomáciát sem kímélte. Az USA első embere kezdetben a NOB-nál próbálta elérni, hogy adják át a rendezés jogát más országnak, vagy a Játékok maradjanak el. Miután kísérlete kudarcot vallott, Carter elnök 1980. január 20-án felszólította a világot, ne vegyenek részt a 44
Játékokon, mivel szerinte a szovjeteknek „meg kell fizetniük” afganisztáni bevonulásukért. Carter főként a NATO szövetséges államokra számított, ám kezdetben csupán az NSZK állt mellé. A brit miniszterelnök asszony, Margaret Thatcher nem tudta megakadályozni sportolói részvételét, akik ragaszkodtak a NOB azon álláspontjához, mi szerint a sportot függetleníteni kell a napi politika eseményeitől. A moszkvai Olimpia lett tehát az első, ahol a sport ilyen mértékben kapcsolódott a világpolitikához. Ennek eredményeként a nyugati országok bojkottálták a részvételt, 65 ország kimaradt a versengésből. A csonka olimpián végül 81 ország mintegy 5200 sportolója vett részt, melyek közül – a bojkott ellenére – tíz új résztvevő65 volt. 30 ország az előzetes nevezése ellenére nem jelent meg, köztük az Egyesült Államok, Japán, Kína, Kanada és az NSZK. További 33 nemzet már az olimpiai meghívólevélre sem válaszolt, míg a résztvevők közül 16 állam sportolói nem saját, hanem a NOB zászlaja alatt vonultak be a megnyitóünnepségen – ezzel fejezve ki az afganisztáni invázió elleni tiltakozásukat. A Brezsnyev által megnyitott Játékokon végül mégsem tudott felülkerekedni a politika. Ugyan diplomáciai enyhülést nem hozott, az Olimpia sikeresnek bizonyult. Az olimpizmus politika általi elnyomásának példája, hogy a bojkottra kényszerített amerikai sportolók nem értettek egyet Carter elnök módszerével, eltiltásukat személyes sértésként élték meg. A moszkvai csonka Olimpiát követően a szocialista válasz nem váratott magára sokáig: az 1984-es Los Angeles-i Nyári Olimpia lett a következő hidegháborús áldozat. Ugyan a szovjet vezetés tagadta, hogy döntésük a négy évvel korábbi moszkvai bojkottra adott válasz lenne, a keleti tábor sportolói Jugoszlávia, Kína és Románia kivételével nem utaztak Los Angeles-be. A hivatalos álláspont szerint az amerikaiakat nem az olimpiai eszme, hanem az üzlet érdekelte, valamint nem láttak garanciát a Szovjetunió és a többi szocialista ország sportolóinak biztonságára nézve: féltették őket „az országban tapasztalható ellenséges és heves kommunistaellenes közhangulattól".66 1984-ben annak ellenére mondott csődöt a sportdiplomácia, hogy az akkori NOB elnök Juan Antonio Samaranch egykor Spanyolország moszkvai nagykövete volt, így jó 65
Angola, Benin, Botswana, Ciprus, Jordánia, Laosz, Mozambik, Seychelle-szigetek, Sri Lanka és Zimbabwe
66
A Szovjetunió Olimpiai Bizottságának állásfoglalása 1984. május 8. Magyar Olimpiai Bizottság
45
kapcsolatokkal rendelkezett a Szovjetunióban, valamint a szovjet sportvezetés egyik vezetője, Marat Gramov is mindent megtett annak érdekében, hogy a sport terén rendeződjenek a szuperhatalmi nézeteltérések. A szovjeteknek nyomós politikai érvei voltak a bojkott mellett, ezek közül a legnyilvánvalóbb Reagan elnök újraválasztásának meghiúsítása lett volna. Ronald Reagan 1981 óta volt kormányon, hivatali ideje alatt pedig mélypontra kerültek a szovjet-amerikai kapcsolatok. Hogy az előkészítés simábban menjen, az akkori szovjet külügyminiszter, Andrej Gromiko olyan helyzeteket provokált, melyek sértették személyét. Ezt követően már nem volt szükség magyarázatra a szovjet csapat távolmaradása miatt. A bojkottról szóló felhíváshoz végül 13 ország67 csatlakozott, így a versenyek színvonala a korábbiaktól elmaradt még annak ellenére is, hogy tizennyolc új NOB-tag68 csatlakozott. A NOB nem tehetett semmit a szovjet elhatározás ellen, hiszen négy évvel korábban épp a rendező amerikaiak bojkottálták a moszkvai Játékokat. Reagan elnök olimpiáján végül 140 ország mintegy 6830 versenyzője vett részt. A bizonytalanság ellenére a rendezés – a szovjet tábor bojkottja ellenére – sikerrel, valamint anyagi nyereséggel zárt. Moszkva és Los Angeles példája elengedhetetlenné tette a NOB állásfoglalását a sportdiplomácia politikától való függetlenítése mellett. Míg 1976-ban Montreal-ban 90, addig Moszkvában csupán 80 ország vett részt az olimpián. Los Angeles-ben ugyan már 140 nemzet képviseltette magát, a szám mégis elmarad a szöuli 159 részvevő mögött. A kétpólusú világrend lazulása és bomlása, majd az ezzel járó politikai – gazdasági átalakulás egyébként is kétségessé tette a NOB és általában a fennálló nemzetközi intézmények létjogosultságát.
67
Afganisztán, Angola, Bulgária, Csehszlovákia, Etiópia, Észak-Korea, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, NDK és Vietnam. 68
Banglades, Bhután, Brit Virgin-szigetek, Dzsibuti, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Gambia, Grenada, Jemen, Katar, Mauritánia, Mauritius, Omán, Ruanda, Salamon-szigetek, Szamoa, Tonga és Zaire.
46
II. 1. 2. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság második válsága az 1990-es években: szervezeti-működési válság és nemzetközi presztízsvesztés A NOB 1990-es évekbeli története egybeforrt Juan Antonio Samaranch munkásságával, akinek elnöksége alatt összességében növekedésnek indult az olimpiai mozgalom. A katalán vezető legfőbb érdemei közé sorolják, hogy megvalósította azon elképzelését, ami szerint engedélyezni kell a profi sportolók indulását a Játékokon, ez által az Olimpia olyan univerzális eseménnyé vált, amely a világ egyik legjelentősebb, legnagyobb figyelemmel kísért programja lett. Emellett pénzügyileg megerősítette a NOB-ot, és ismét vonzóvá tette a sportolók, nézők, rendezők és támogatók számára is a játékokat. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan elérte, hogy a versenyeken továbbra se legyenek hirdetések, a Játékok ne az üzletről szóljanak. Az olimpián részt vevő sportágak eseményeinek lebonyolítási rendjében fenntartotta a NOB számára a döntő szót – még ha ezt a körülményektől, a pénzügyigazdasági környezettől nem is tudta teljesen függetleníteni. Az 1990-es évek a NOB történetében mégsem a siker évtizedeként jellemezhetők: Samaranch elnökségének két évtizede alatt nem tudta megvalósítani, hogy a NOB szervezeti felépítése kövesse a Játékok és az új világrend fejlődését. A belső problémák miatt amúgy is megingott szervezet a kilencvenes évek végén elszenvedte létének legsúlyosabb presztízsveszteségét is: napvilágra került a csaknem egész NOB-ot érintő korrupciós ügy. 1999 januárjában vesztegetési botránytól volt hangos a világsajtó: a NOB tagjai közül kezdetben 13 fő érintettségéről szóltak a hírek, akik részt vettek az 1995-ben Budapesten rendezett NOB kongresszuson, ahol döntés született a 2002-es téli olimpiai játékok helyszínéről, melyet végül az amerikai Salt Lake City kapott. Később kiderült, hogy 24 NOB-tag került kapcsolatba a Utah-i szervezőkkel, majd az is világossá vált, hogy Salt Lake City mellett a Nagano-i, sőt a Sydney-i szervezőbizottság munkája sem volt mentes bizonyos túlkapásoktól. A vesztegetési ügyben a NOB belső vizsgálata mellett nyomozást folyatott az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma és a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) is, valamint bekapcsolódott az Amerikai Olimpiai Bizottság, Utah állam legfőbb államügyésze, valamint az Amerikai Legfőbb Állami Számvevőszék is. A NOB Végrehajtó Bizottsága létrehozott egy ötfős független etikai bizottságot a korrupciós ügyek kivizsgálására két 47
NOB-tag, valamint három nemzetközi közéleti személyiség részvételével (köztük a volt ENSZ-főtitkárral, Javier Perez de Cuellar-ral). Az etikai bizottság munkája során úgy találta, a NOB legnagyobb hibája az volt, hogy minden NOB-tag részére engedélyezte, hogy egy kísérővel ellátogasson valamennyi pályázó városba három napra, aminek teljes költségét a pályázó szervezőbizottság fizette. Ezen kívül újabb tíz NOB-tagot érintettnek vélt az ügyben, így már 24 főre emelkedett a vétkesnek talált tagok száma – ami a teljes létszám ötödét jelentette. Samaranch elnök szerint – aki a későbbiekben bevallottan alábecsülte a problémát és hamarabb kellett volna közbeavatkoznia – a vesztegetési botrány fele-fele arányban a NOB-tagok valamint a szervezőbizottság hibájából történhetett. Véleménye szerint „Salt Lake City mellett több kandidáló város (többek között Nagano) is nagyon agresszív politikát folytatott” és a NOB tagjai közül „néhányan nem voltak becsületesek”.69 Reményét fejezte ki az ügyben, hogy az 1999. márciusi NOB Közgyűlés talál megoldást, mely által az olimpiai mozgalom visszaszerezheti megcsorbult tekintélyét. Saját felelősségéről pedig úgy nyilatkozott: „A főnöknek felelnie kell, és én így teszek majd az ülés során”. Tisztségéről lemondani ugyanakkor nem kívánt. Az ügy az egész világot bejárta. A sajtóban megjelent nyilatkozatok többsége NOBreformot sürgetett az ügy kapcsán. A Japán Olimpiai Bizottság vezetői az olimpiai mozgalom megújulását kérték. Német sportdiplomaták a szervezet átfogó szerkezeti reformját sürgették, konkrét javaslatokat téve (NOB-tagok számának csökkentése, átláthatóság, mandátumok időbeli korlátozása, a döntési mechanizmus reformja, nyilvános szavazás indoklással). A kínai sportvezetés sérelmezte az 1993-ban igazságtalanul elbírált pályázatot, mely során Sydney nyerte el a 2000-es Olimpia rendezési jogát. Manchester városa és a pályázó bizottság mintegy ötmillió dolláros kártérítést követel a NOB-tól, amiért az nem biztosította a tisztességes verseny feltételeit 1995-ben. Görög sportdiplomaták véleménye szerint az olimpiai mozgalomnak feddhetetlennek kell maradnia. Svájcban Samaranch elnök távozását követelték, mivel az ő elnöksége alatt vált az olimpiai mozgalom marketingtermékké, ami miatt a pénz vette át a főszerepet. Alakult egy ún. 69
http://k-monitor.hu/adatbazis/cimkek/amerikai-egyesult-allamok/origo/nob
48
Olimpia-ellenző Népi Hálózat, amely elégedetlenségének adott hangot a NOB belső vizsgálatával kapcsolatban, azért a svájci kormányhoz, a Lausanne-i városi vezetéshez és az UNESCO-hoz fordult megoldásért. Juan Antonio Samaranch nem mondott le, bizalmi szavazás által megerősítették pozíciójában az 1999. decemberi reformközgyűlésen. A NOB szervezetében végrehajtott reformoknak és személycseréknek köszönhetően képes volt úrrá lenni a nemzetközi botrányon, az olimpiai mozgalom hírneve ismét javult. Samaranch munkásságát 2010-es halálakor egyszerűen úgy jellemezték, hogy „elnökségének 21 éve alatt új életet lehelt az Olimpiai Mozgalomba”.
49
II. 1. 3. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság helyzete a 2000-es évek második felében A NOB az 1980-as évek kevésbé sikeres olimpiái, valamint az 1990-2000-es évek fordulójának szervezeti válságát követően a 2000-es évek második felére megerősödött. Eredeti céljait új keretek közé illesztve valamint szervezetét az új kihívásoknak megfelelően megreformálva készen áll a 21. században az olimpizmus eszméinek fenntartására. A következő SWOT analízis összefoglalja a NOB, mint szervezet jelenlegi helyzetét a gyorsan változó globális környezetben. Erősségek:
Gyengeségek:
-
a fejlődést segítő szervezeti kultúra
-
stratégia gyorsan elavulttá válhat
-
kiterjedt tagszervezeti hálózat
-
speciális ismeretek hiánya
-
stabil pénzügyi helyzet
-
szervezeten belüli rivalizálás
-
közvélemény kedvező megítélése
-
újabb reformok szükségessége
-
jogvédett termékek
-
magas színvonalú menedzsment
-
átlátható stratégia
-
megfelelő marketingtevékenység
-
jól képzett munkaerő
-
átgondolt fejlesztéspolitika
-
politikai támogatottság
Lehetőségek: -
megfelelő szponzori kapcsolatok
-
együttműködési kör bővítése
-
fogyasztási igények változása
-
új célcsoportok megjelenése
Veszélyek: -
vetélytársak
megjelenése
(Világjátékok) -
válság,
bizonytalan
pénzügyi
helyzet -
növekvő
világpolitikai
bizonytalanság -
a nemzetközi vezetés és tagság eltérő viselkedése döntéshozatalnál
50
A SWOT analízis arányaiból kitűnik, hogy a NOB jelenlegi helyzete stabil, hiszen erősségeinek aránya meghatározó. A szervezet előtt számos lehetőség áll, amelyeket a szervezet átgondolt stratégiával, és erőforrásai megfelelő kihasználásával képes lehet megvalósítani. Az elmúlt huszonöt év olyan változásokat hozott a szervezet életében, amelyek következtében véget ért azon időszak, amikor a világpolitika elnyomta a sportot. A változás főként a hetvenes-nyolcvanas évek viszontagságai – pénzügyi nehézségek, kevés pályázó, világpolitikai válság, csonka olimpiák – után szembetűnőek. Immár nem a NOB vezetői „kilincselnek” a politikusoknál a Játékok megrendezését kérve, hanem fordítva. Az utóbbi olimpiai ciklusokban már tízes nagyságrendű a rendezésre pályázó városok száma, hiszen a sikeres rendezés számos gazdasági, politikai előnnyel jár. Az olimpiai felkészüléssel járó beruházások többek között munkahelyeket teremtenek. A Játékokra készült infrastruktúra, létesítmények a versenyek után az állampolgárok javát szolgálják, teret adva szabadidős-, kulturális- vagy épp politikai- és sportrendezvényeknek. Egy-egy olimpia idején a világ figyelme a rendező városra összpontosul, ennek köszönhetően a közvetítési- és reklámjogdíjak jelentősen megemelkedtek. Az eladott jegyek száma folyamatosan emelkedik, megjelentek az on-line közvetítések. A megnövekedett presztízs és érdeklődés ilyenfajta középpontjába valamennyi jelentős politikus szeretne bekerülni, megmutatva saját „jó oldalát” amely politika- és erőszakmentes, ez által a legtöbb ember számára szimpatikus. 2008-ban Pekingben mintegy hetven állam- és kormányfő vett részt a megnyitó- és záróünnepségen, valamint a versenyeken. Napjainkra a politika belátta, hogy nincs értelme akadályozni az Olimpiai Mozgalmat, sőt, érdemes támogatni: olyan célok éretők el a sport által, amelyek előbbre viszik a világot. A politikusok szerepének, a mozgalomért vállalt fellépésének helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a 21. században egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az Olimpiai Játékok megrendezésének. Saját presztízsük növekedése mellett figyelemre méltó fellendülést eredményez egy Olimpiai megrendezése az adott ország számára: javuló országimázs, infrastrukturális fejlődés, valamint kéthetes, csaknem kizárólagos szerep a világsajtóban. 2005-ben Tony Blair brit kormányfő az akkori G8 csúcstalálkozó előkészületeit háttérbe szorítva tett látogatást a NOB Szingapúr-i kongresszusán, hogy meggyőzze a 51
döntéshozókat: nincs Londonnál alkalmasabb pályázó a 2012-es nyári Olimpia megrendezésére. A legfőbb vetélytárs, Párizs érdekében hasonlóképpen járt el Jacques Chirac francia államfő is, végül szoros küzdelemben – mindössze négy szavazat különbséggel – a brit főváros bizonyult jobbnak. Ugyanakkor 2005-ben nem járt sikerrel Madrid, New York és Moszkva sem: nem képviselte pályázatukat magas rangú politikus. Amerikai részről ugyan jelen volt Hillary Clinton szenátor asszony, az elnök George W. Bush nem utazott Szingapúrba. Szocsi 2007-es sikere – egybehangzó vélemények szerint – ugyanakkor már nagyban volt köszönhető Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, aki elszántan lobbizott országa érdekében. A koppenhágai Kongresszuson, 2009-ben első alkalommal támogatta jelenlétével az amerikai elnök országa pályázóját. Barack Obama, aki évekig élt éppen Chicago-ban, a korábbi (New York 2005-ös kudarca) tapasztalatok alapján személyes jelenlétével fejezte ki az amerikai elkötelezettséget, noha előzetes hírek szerint „csupán” felesége, Michelle támogatta volna Chicago-t. A szingapúri veszteség után ismét pályázó Madrid pedig olyan személyiségeket vonultatott fel küldöttségében, mint Juan Carlos király, Luis Zapatero kormányfő, valamint Juan Antonio Samaranch. Tokio ugyancsak csúcsvezetőivel képviseltette magát Yukio Hatoyama miniszterelnök valamint Naruhito herceg személyében. A NOB 121. ülésén Koppenhágában felsorakozott sportdiplomáciai „csúcstalálkozó” végén a feltörekvő Rio de Janeiro ünnepelhette sikerét. A brazil pályázó bizottság részéről az évszázad labdarúgójának választott Pelé mellett Luis Inacio Lula de Silva államfő is jelen volt Koppenhágában. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság presztízse és költségvetése tehát stabilizálódott. Alapelveinek, célkitűzéseinek megvalósításáért, tevékenysége elismeréséért megfigyelői státuszt kapott az ENSZ Közgyűlésben. Jacques Rogge évértékelő beszédében úgy foglalta össze 2009-et, mint „az olimpiai mozgalom jelentős éve”. Üdvözölte az ENSZ Közgyűlése által a NOB számára megszavazott megfigyelői státuszt valamint a Lisszaboni Szerződés ratifikálását és életbe lépését, mely események újabb lehetőséget kínálnak a sport számára.
52
Mindezek bizonyítják, hogy a világ társadalmában a sport elismert helyre került, melynek vezető szerepe volt a NOB által képviselt olimpiai mozgalomnak.70 II. 2. A 2009. évi XIII. Olimpiai Kongresszus – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 21. századi stratégiájának megfogalmazása A Nemzetközi Olimpia Bizottság fennállásának legmeghatározóbb eseménye a 2009. október 3-5. között Koppenhágában megrendezett XIII. Olimpiai Kongresszus tekinthető. Egyrészt áttekintette az olimpiai mozgalom helyzetét az új világrendben, a fejlődő globális társadalom tükrében, valamint útmutatást és ajánlásokat fogalmazott meg az olimpiai mozgalom és a világ társadalmának valamennyi tagja számára, elősegítendő az olimpizmus – és azon keresztül az általános jólét – fejlődését az egész világon. A Koppenhágát megelőző százéves olimpiai krónika tükrözi a NOB legfőbb céljait annak megalakulásától egészen az új világrendben betöltött szerepéig. Az 1894 – 1984 közötti Olimpiai Kongresszusok fő napirendi pontjai követték a sportdiplomácia helyét és szerepét az adott kor tükrében. A témakörök a NOB mindenkori céljait és stratégiáját mutatják, tehát a szervezetnél egyértelműen meghatározott irányelvek érvényesülnek, amelyeket az adott kor politikai-gazdasági helyzetében az Olimpizmus eszméinek terjesztésére kívántak felhasználni. Nyomon követhető a szervezet fejlődése valamint egyre növekvő befolyása és szélesedő jogköre is, hiszen a kezdeti szűk körű találkozó egy évszázad elteltével a világot meghatározó kongresszussá vált, a világpolitikát is alakító résztvevőkkel. Az 1984 és 2009 között eltelt negyed évszázad olyan változásokat hozott a világpolitika és a NOB életében is, amelyek alapvetően meghatározzák a jelenlegi feltételrendszert. Huszonöt év alatt megszűnt a korábban fennálló bipoláris világrend, föderációk bomlottak fel, új államok jöttek létre. Politikai – gazdasági átalakulás, transzformációs válság jellemezte a szocialista blokk államait, melyek egy részét még napjainkban is sújtja. Az elmúlt huszonöt év környezeti változásait és azok jövőre gyakorolt hatását a 8. táblázat foglalja össze. A XIII. Olimpiai Kongresszust fontos előkészítő szakaszként előzte meg a Virtuális Olimpiai Kongresszus 2007 októbere és 2009 februárja között. Egyedülálló lehetőséget 70
http://www.mob.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=nob09_rogge_koszonto
53
kínált sportdiplomaták és érdeklődők számára egyaránt, hogy értékes, ösztönző hozzászólásokat tegyen a mozgalommal kapcsolatban – amelyeket a Kongresszus nyilvánosságra hozott, mint jóváhagyott, megfontolásra érdemes felvetések. A Virtuális Kongresszus nagy sikerrel zárult: szakemberektől 453, míg a közvélemény részéről 1319 hozzászólás érkezett, amelyeket az Olimpiai Kongresszus ajánlásai megfogalmazásánál figyelembe vett. Koppenhágában, az olimpiai csúcstalálkozón Ban Ki Mun ENSZ főtitkár mellett részt vett számos állam- és kormányfő valamint uralkodó is. Az olimpiai mozgalom tanácskozó testületének
ülésén
NOB-tagok,
nemzetközi
sportszövetségek,
nemzeti
olimpiai
bizottságok vezetői mellett részt vettek a média képviselői és meghívott szakemberek is. A XIII. Kongresszus fő témái voltak: 1. A sportoló 2. Az Olimpiai Játékok 3. Az olimpiai mozgalom felépítése 4. Az olimpizmus és az ifjúság 5. A digitális forradalom.71 Fenti témakörök meghatározása és átfogó jellege azt mutatja, hogy napjainkban az olimpiai mozgalom mennyire sokrétű és összetett, valamint hogy a NOB, mint globális sportdiplomáciai szervezet, mekkora felelősséget vállal a világ társadalmának életében, valamint világosan kijelölik a NOB számára követendő stratégiát. Az öt kiemelt témakör összhangban áll az olimpizmus alapelveivel72, ugyanakkor napjainkban is időszerű. A Kongresszus témaköreit a 6. ábra foglalja össze. A NOB 21. századi stratégiájában tükröződnek az új világrend sajátosságai, vagyis a globális felelősségvállalás a fejlődő országok és a társadalom tekintetében, az állandó és gyors változás, új elemek megjelenése a sporttal kapcsolatos jogrendszerben mind a sportolók, mind pedig a szervezet helyzetére vonatkozóan, valamint a digitális forradalom következményei. 71
121th IOC Session and XIII Olympic Congress Copenhagen 2009 – Az Olimpiai Mozgalom szerepe a társadalomban. Koppenhága, 2009. október 5. NOB 72
Az olimpizmus 6 alapelve megtalálható a függelékben.
54
A Kongresszus által kiadott dokumentum az ott elfogadott ajánlásokat az olimpiai mozgalom minden szereplője számára érvényes, különös tekintettel a NOB, a nemzetközi sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok számára. Újszerű és figyelembe veszi az újonnan megjelent elemeket, ugyanakkor felidézi az olimpizmus alapvető célkitűzéseit az Olimpiai Charta-ban foglaltak szerint. II. 3. A XIII. Olimpiai Kongresszus által elfogadott ajánlások, mint lehetséges alternatívák73 A XIII. Kongresszus résztvevői öt témát jelöltek meg a NOB stratégiája szempontjából, melyeket kiemelten kívánnak kezelni a jövőben. Ezek összhangban állnak a NOB eredeti céljaival és az Olimpiai Charta-val, ugyanakkor kiegészültek az elmúlt időszak tapasztalataival, szükségszerű reformokkal, melyek időszerűvé teszik a célkitűzéseket, és hozzájárulhatnak a társadalom és világ fejlődéséhez, demokratikusabbá válásához. Az első témakör a sportolók jogaival és kötelességeivel foglalkozik, tizennégy alpontot magába foglalva. Az ajánlás szerint valamennyi sportoló, nemi, etnikai, vallási hovatartozásától függetlenül kiemelt fontosságú az olimpiai mozgalom számára. Támogatni kell tehát egyesületi, nemzeti és nemzetközi szinten őket, hiszen a társadalom példaképei. Fontos ezen kívül, hogy aktív sporttevékenységük mellett és / vagy után részt vegyenek a sport szervezésében és fejlesztésében a 21. században. Ennek érdekében többek között be kell vonni a sportolókat az olimpiai mozgalom döntéshozó szerveibe. Az egyenlőség elvét szem előtt kell tartani a jogok biztosítása és kötelezettségek számon kérése terén is, hiszen biztosítani kell az azonos technikai színvonalat valamennyi sportoló számára, akiknek azonban kivétel nélkül részt kell venniük a doppingellenes harcban. Az olimpiai mozgalom minden szereplőjének át kell gondolnia az aktuális trendeket, főként az egyre gyorsuló életmódot, mely hatással van a versenyzők teljesítményére és egészségére. Ezzel összefüggésben szükséges egy magatartás-kódex bevezetése és szabályozó rendszer felállítása a sportolók jogainak garantálására és védelmére, beleértve fizikai és pszichológiai védelmüket, beleértve mindennemű zaklatás kiszűrését. 73
121th IOC Session and XIII Olympic Congress Copenhagen 2009 – Az Olimpiai Mozgalom szerepe a társadalomban. Koppenhága, 2009. október 5. NOB
55
Támogatni kell a sport- és oktatási programok összekapcsolását, hogy megvalósulhasson a sportolók civil életbe való sikeres illeszkedése illetve a megfelelően képzett edzői háttér. A versenyzés szellemiségét sértő tevékenységeket távol kell tartani az olimpiai mozgalomtól, ide tartozik az útlevelek és állampolgárság cseréje is. A Kongresszus tehát fő feladatként jelöli meg a sportolókkal való megfelelő bánásmódot, a sportolói életpálya-modell bevezetését. Hasonló törekvés Magyarországon is létezik, de a hazai példa sajnos azt mutatja, hogy elegendő anyagi forrás nélkül nem lehet megvalósítani az ilyen programokat. Sok esetben pedig éppen a stabil anyagi háttér az oka a sikertelenségnek, ami akár tiltott szerek használatához, átigazoláshoz vagy állampolgárságcseréhez vezet, hiszen külföldön több lehetőséget látnak a fiatal sportolók. „Az Olimpiai Játékok” címet viselő témakörben meghatározásra került a NOB elsődleges feladata, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az olimpiai Játékok kiemelt, egyedi és különleges státuszának megőrzése érdekében. Ez által az olimpizmus alapelveit a legszélesebb körben fogadják el és támogatják. Mindennek megvalósításához szükséges a sport egyetemessége definíciójának megalkotása, amelynek lényege, hogy a sport minden ember és kultúra számára elérhető kell, hogy legyen annak előnyeivel és lehetőségeivel együtt. A folyamatosan változó világban az olimpizmus alapelveit továbbra is a Játékok középpontjában kell tartani, biztosítva általuk az olimpiai értékek fennmaradását, az egyenlőség elvének megvalósulását – kiegészülve a nők támogatásával, a sport általi élmények és tapasztalatok szerzésével, a fenntartható fejlődés szem előtt tartásával. Szükséges különféle NOB tanulmányok rendszeres elvégzése, amelyek megmutatják, milyen hatásai vannak egy olimpiának a rendező városra és országra nézve, valamint értékelik a Játékok vonzerejét a fejlődő globális piacon. Ezeket alapul véve figyelembe kell venni a szponzorok, partnerek, beszállítók és televíziós jogtulajdonosok igényeit, valamint minden város számára meg kell adni a pályázat benyújtásának lehetőségét a Játékok méretének, költségvetésének és komplexitásának szabályozásával, illetve minimum követelmény-rendszer felállításával. A 2009. évi Kongresszus ajánlásai tükrözik az olimpizmus egyetemessé válásának új kihívásait, bár főként annak előnyeiről szólnak. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a lehetőségekkel új nehézségek és veszélyek is együtt járnak. Tiszteletben kell tartani a kultúrák sokszínűségét, el kell fogadni és fogadtatni a vallási, politikai másságot. 56
A fenntartható fejlődés elve napjainkban valamennyi nemzetközi intézmény és szervezet alapelvei közt szerepel. Kérdés azonban, hogy a nagy nemzetközi sporteseményekkel járó előkészítés,
majd maga
a sportesemény mennyire lehet
környezetkímélő. Az
infrastrukturális fejlesztések és a nagy résztvevőszámból adódó bevételek ugyan előnyösek a rendező város vagy ország számára, mérlegelni kell azonban, hogy a környezeti károkkal egyensúlyban áll-e. A harmadik fejezet „Az olimpiai mozgalom felépítése” címet viseli, és állást foglal amellett, hogy a sport a társadalom tükre, amely globalizálódott, ezt pedig figyelembe kell venni az olimpiai mozgalom jövőbeni szervezésénél. Kijelenti, hogy sport a fenntartható fejlődés egyedi és nélkülözhetetlen eszköze, a béke, kultúra és oktatás előmozdításának egyik motorja. Az olimpiai mozgalom végső célja pedig egy egészségesebb, egyenlőbb és toleránsabb társadalom megvalósulása, ahol fontos az egység megvalósulása a szereplők közt. Ezek a szereplők pedig az autonóm NOB, az államok kormányai, kormányközi és kormányzati szervezetek, valamint az emberek – sportolók, oktatók, családok. A sikeres olimpiai mozgalom nélkülözhetetlen eleme az emberi méltóság, melynek megőrzéséhez
elengedhetetlen
a
dopping
valamint
a
szabálytalan
és
illegális
sportfogadások elleni harc, valamint együttműködés olyan szervezetekkel, mint a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság és a Siket- és Speciális Olimpia Nemzetközi Bizottsága. Az sikerek mellett fel kell ismerni a társadalmi változásokat, az olimpiai mozgalom tagjainak újfajta együttműködést kell kezdeményezniük egészségügyi, kulturális, kutatási, tudományos, oktatási, szociális és humanitárius területeken. Ezeknek megfelelően kell működnie a NOB-nak, biztosítva a folyamatok átláthatóságát, a pénzügyi stabilitást. Mindehhez pedig elengedhetetlen a sportadminisztrációban részt vevők megfelelő képzése. „Az olimpizmus és az ifjúság” című fejezet célja, hogy az olimpiai mozgalom nagyobb hatást gyakoroljon a fiatalokra az egészséges életmód előmozdítása érdekében. A jövő generációk számára fontos az olimpizmus értékeinek átadása, aminek érdekében együtt kell működni sportszervezeteknek, oktatási intézményeknek és kormányoknak is. Ezt elősegítendő, javasolt egy átfogó NOB-stratégia kialakítása, amely minden társadalmi környezet igényeinek és kihívásainak eleget téve promotálja a sportot intézményesített és interaktív formában, összefogva szülőkkel és oktatási intézményekkel.
57
Az Ifjúsági Olimpiai Játékok bevezetése és fenntartása egyedi lehetőséget biztosít, hogy világszerte javítsák a fiatalok számára összeállított oktatási- és sportprogramok színvonalát. Világszerte problémát okoz a fiatalok bevonása a sportba és egészséges életmódba – míg a nyugati világban a jóléti társadalom életviteléből adódik egyre több probléma, addig a fejlődő országokban az alacsony életszínvonal nehezíti a mindennapokat. Ez a kettősség a NOB számára is nagy kihívás, hiszen nem alkalmazhat azonos stratégiát valamennyi országban. Az alapelvek és célok megegyeznek, azonban be kell látni, hogy azokban a közösségekben, ahol a létminimum fenntartása és a mindennapi megélhetés is gondot okoz, nem várható éppen a sport támogatása – az egészségüggyel, oktatással vagy éppen a jogállamiság létrehozásával szemben. Az új világrend egyik legnagyobb kihívása a digitális forradalom, ennek megfelelően a NOB is alkalmazkodni kíván az azonnali kommunikáció világához. Kétségtelenül új korszak kezdődött az információ megosztásában, terjesztésében, a folyamat pedig a társadalmat egyre inkább világméretű hálózattá integrálja. Az olimpiai mozgalom tagjai magukra nézve kötelezőnek érzik ennek megismerését és a jövő stratégiájának kialakításánál ennek lehetőségeit adaptálni kell, vagyis új stratégiát kell alkotni a hatékonyabb kommunikáció, információterjesztés és interaktivitás elősegítése érdekében, felismerve a médiában rejlő lehetőségeket az olimpiai alapelvek és értékek kommunikálása érdekében. Ki kell használni a digitális forradalom, az információs technológia és az új médiumok adta lehetőséget az olimpiai mozgalom további fejlődéséhez, azonban a globálisan végbemenő robbanásszerű fejlődés eltérő mértékét figyelembe véve, a világ valamennyi régiójában a megfelelő technológiát kell alkalmazni, hogy az olimpizmus mindenki számára legálisan elérhető legyen. A fejlődés és új lehetőségek mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a technológia veszélyeit, csapdáit sem. Az azonnali kommunikáció nem csupán jó célokat szolgálhat. Az élő közvetítések és tudósítások hirtelen reakciókat válthatnak ki a nézőkből, a közvélemény alakítása pedig a média kedve szerint történik. A manipulált információ manipulált társadalmat formál. A NOB feladata is ennek mérlegelése, figyelembe vétele és szabályozása. 58
A XIII. Olimpiai Kongresszuson tehát olyan ajánlások születtek, melyek a társadalom valamennyi rétegét érintik világszerte, ugyanakkor elismerik és csökkenteni kívánják a fejlettségbeli különbségeket, hogy minél hatékonyabban megvalósulhasson a végső cél: egy egészségesebb és demokratikusabb globális társadalom. A megfogalmazott célok sikeres megvalósítása valóban utat jelentene egy jobb és élhetőbb világ felé a sport által, azonban nem szabad megfeledkezni a mindenkori külső, meghatározó tényezőkről, valamint az egyedi módon előforduló befolyásoló elemekről, melyek még a legalaposabban előkészített és megvalósíthatónak tűnő terveket is képesek felülírni vagy akár teljes mértékben meghiúsítani. Ez lehet természeti csapás, amellyel szemben az emberiség tehetetlen, de lehet egy gazdasági vagy politikai válság is, ami megrendíti az emberek bizalmát az addig jól működő társadalomban. Amennyiben a jelenleg a világban zajló események és trendek tekinthetők kiindulási alapnak, a NOB stratégiája alapvetően kivitelezhető, hiszen alapos előkészítés és helyzetelemzés előzte meg az ajánlásokat. Véleményem szerint az elmúlt huszonöt év nehézségei és tapasztalatai olyan alapot adnak a XIII. Kongresszus ajánlásainak, amely hosszú távon biztosítani tudja nem csupán a NOB, hanem a társadalom számára is a helyes fejlődési irányt. II. 3. 1. Veszélyek, tévutak és kényszerek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság stratégiája előtt Mint minden szervezetre, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra is hatnak a világban zajló események és a folyamatosan változó környezet. Az elmúlt huszonöt év tendenciája azt mutatja, hogy a stabil környezetet és kiszámítható jövőképet felváltotta egy turbulens környezet, amelynek következménye a jelentős mértékű bizonytalanság és az ebből eredő kiszámíthatatlan jövő (8. táblázat). A NOB-ra a globalizáció pozitív hatásai mellett annak negatív vonzatai is hatással vannak: növekszik az egyes államok, régiók közti szakadék, ami növeli az ellentéteket. A lokális, regionális biztonsági kockázatok, mint ivóvíz- és élelmiszerhiány, vallási vagy etnikai harcok, kihatnak az egész világra. Korábbi megoldatlan problémák élednek fel, vagy éppen újak kerülnek a nyilvánosság elé, éppen az egész világot összekötő, globális információs rendszereknek „köszönhetően”. 59
A 2008 óta tartó gazdasági válság bizonytalanságot okoz még a világ fejlett régióiban is, sok országban pedig a pénzügyi mellett politikai válság is kibontakozott, ami tovább fokozza a bizonytalanság érzetét. Az általános pénzügyi bizonytalanság természetesen negatívan befolyásolja még a stabil NOB pénzügyi keretét is, hiszen csökken a befektetési kedv, és a szabadidő sportolással való eltöltése is többek számára elérhetetlenné válik, így a célközönség meghatározása és elérése is nehezebbé válhat. Dénes Ferenc magyar sportközgazdász a gazdasági válság és sport összefüggéséről úgy nyilatkozott74, hogy a legfőbb gondot a recesszió jelenti. A közönség egyre kevesebbet költ, emellett az addig szponzorként jelen lévő cégek is kevesebbet reklámoznak, hiszen számukra a túlélés az elsődleges. Ennek eredménye a marketing költségek csökkentése, aminek része a sporttámogatás is. Magyarországon a szponzori támogatás mellett csökkentették az állami és önkormányzati keretet is, 2009-ben mintegy 1,4 milliárd forinttal (2008-hoz képest). Mindezek tükrében a jövőben könnyen előfordulhat, hogy a NOB kénytelen átgondolni, felülvizsgálni és szükség esetén újrafogalmazni hosszútávú stratégiáját vagy akár feladni annak egyes pontjait. Könnyen kompromisszumkényszer elé kerülhet még ez a jelenleg stabil nemzetközi szervezetet is. A 2008-ban kibontakozott gazdasági válság hatásai érződtek a soron következő olimpiák előkészítésénél is: a 2012-es londoni olimpiai falu építésénél mintegy 250 millió fontos hiányt jelentettek a szervezők, a 2014-es szocsi téli olimpia költségvetését pedig tizenöt százalékkal csökkentették. Nem szabad megfeledkezni a sport elüzletiesedésének folyamatáról sem, amely ugyan lehetőségeket is rejt magában, viszont számos negatív következménnyel jár. A pénz motiváló hatására a sportolók, sportágak, sportvezetők is egyre jobb eredményeket kívánnak elérni – ennek érdekében nem riadnak vissza a tiltott teljesítményfokozók vagy akár az illegális fogadások, a „bunda” használatától sem. Ez pedig rontja a sport presztízsét, veszélyezteti a fair play szellemét, és a sportolók jogait és egészségét is. Magyarországon – személyes tapasztalatom szerint – a fiatalok szívesebben választanak olyan sportágat, amely sikeres, ez által magasabb támogatással számolhat. Ez a tendencia
74
http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090102-sport-es-gazdasagi-valsag-bevetelcsokkenes-csodatrendezodo-versenysorozatok.html
60
kedvezőtlen hatással van az olyan sportágakra, amelyeknek ugyan nagy múltja van, de jelenleg kevésbé sikeresek vagy épp nem büszkélkedhetnek sztársportolóval. A másik sajnálatos tapasztalat pedig, hogy a sikertelen szereplést gyakran „magyarázzák” a sportolók a nem megfelelő anyagi támogatással, aminek hiányában nem tudtak felkészülni, nyugodtan utazni és versenyezni. Ennek egy része természetesen megalapozott, hiszen a technikai fejlődés egyetlen sportágat sem kerül el, az újítások pedig nagy anyagi terhet jelentenek. Azt viszont nem tartom helyes iránynak, hogy a pénz és az anyagi lehetőségek mérlegelésével történik a sportágválasztás. A jövőben várhatóan még inkább kiéleződik a harc a visszaélésekkel szemben is, hiszen a tudományos fejlődés, a technológia növekvő szerepe legalább annyira káros tud lenni, amennyire segíti a jólétet. Ezekkel a kihívásokkal tehát komolyan számolnia kell a NOBnak, hogy céljait az olimpizmus alapelveivel összhangban tudja megvalósítani. A jövőre nézve úgy gondolom, lehet egy optimista és egy pesszimista képet alkotni. Az optimista jövőkép szerint az olimpizmus alapelvei képesek fennmaradni, hiszen a társadalom számára erkölcsi keretet adnak. Ebből kiindulva a NOB és a sport általában képes lesz fenntartani a fair play és az egyenlőség elvét, amiket a többség tiszteletben tart, és a hatékonyan működő szabályozó – ellenőrző rendszernek köszönhetően kiszűrhetők és kezelhetők lesznek a visszaélések is akár a doppinghasználat, akár az illegális sportfogadások területén. A NOB képes lesz fenntartani autonóm helyzetét, és stratégiájának megvalósítása hozzájárul a fejlődő világ felzárkózásához, a globális társadalom boldogulásához. Az ennél jóval sötétebb pesszimista jövőkép szerint a sport és olimpizmus alapvető értékeit és elveit elnyomja az üzleti érdek és spekuláció. A sportolókat és klubjaikat nem a részvétel, hanem a győzelem és az azzal járó pénz hajtja. Jogaikat, testi és pszichológiai épségüket alárendelik a teljesítménynek, így a sport elveszíti hitelességét a közvélemény előtt. Az állam és a nemzetközi intézmények kivonulnak a sport támogatásából és szabályozásából, hiszen tevékenységük hiábavalónak bizonyul. A sport összemosódik az illegális gazdasággal, a tiltott szerek használatával. Ilyen esetben a NOB létjogosultsága megkérdőjelezhetővé válik, stratégiája kivitelezhetetlen lesz. Támogatói visszalépnek, a szervezet elveszíti pozícióját.
61
Úgy gondolom azonban, hogy az embereknek még a 21. században is szükségük van olyan eseményre, mint az Olimpiai Játékok, ahol a résztvevők között megvalósul az egyenlőség, a győztesnek dicsőség jár, és amely esemény képes átértékelni a politikát és gazdaságot is. III. 3. 2. Milyen módon juthat el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság céljai megvalósításához? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2009-ben meghatározott céljai összhangban állnak az ENSZ 2020-ig megvalósítandó Millenniumi Fejlesztési Céljaival, tehát alapvetően hosszútávra szólnak. Emellett a NOB négyéves olimpiai ciklusokra, ún. quadrennium-okra határozza meg stratégiáját és készíti beszámolóit. Természetesen a 2009-es célok megvalósítását is nyomon követik az éves, négyéves beszámolókban, valamint a megvalósításért felelős NOB bizottságok és munkacsoportok jelentései alapján. A NOB erőforrásai, ahogy korábban is, a jövőben is az olimpiai jogdíjakból, jegyeladásokból, közvetítési jogok eladásából, szponzori és reklámbevételekből, tagok hozzájárulásából állnak össze, amelyek megoszlását és mértékét a 9. táblázat szemlélteti. A NOB elsődleges feladatának és felelősségének tekinti az olimpiai mozgalom stabil anyagi hátterének biztosítását, amely közvetítések jogdíjából, jegyeladásokból illetve jogdíjakból áll. Ezek megoszlását a 2005-2008-as olimpiai ciklusban a 7. diagram szemlélteti. Természetesen a programok megvalósítása, a célok elérése költségeket von maga után, amelyek legnagyobb része szintén a NOB-ot terheli. A kiadások közé tartozik a NOB könyvvizsgálói jelentése alapján a központi irányítás és adminisztráció működési költsége, az Olimpiai Játékokkal kapcsolatos projektek kiadásai, alapítványok támogatása, az Olimpiai Szolidaritási Program támogatása, egyéb projektek támogatása – kutatásfejlesztés, dopping ellenes küzdelem –, valamint a sokrétű marketingtevékenység. Az elmúlt huszonöt év tapasztalatai szerint a NOB képes fenntartani stabil anyagi helyzetét és likviditását, tehát az elkövetkező években, évtizedekben is várhatóan működő- és fizetőképes marad a szervezet. Ez főként annak a nemzetközi elismertségnek és presztízsnek köszönhető, amely a szervezetet reformjai után övezi, valamint az a tény, hogy egy Olimpia mind a rendezőnek, mind pedig a NOB-nak nyereséget hoz.
62
A 2008-as gazdasági válság ellenére a 2010. évi vancouver-i téli olimpiai sikeresen zárult, illetve a közelgő londoni és szocsi olimpia megrendezése sincs veszélyben, még ha a rendelkezésre álló keretösszegeket mindkét helyen csökkenteni is kellett. III. 3. 3. Milyen eredmények várhatók a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elmúlt huszonöt éves tevékenysége alatt bebizonyította létjogosultságát az új világrendben. Képes volt megőrizni és még inkább megerősíteni a sportdiplomáciában betöltött egyedi, vezető pozícióját, valamint kiharcolta és stabilizálta a nemzetközi sportirányítás és –adminisztráció autonómiáját. Szervezeti és intézményi reformokat vitt véghez, céljait és stratégiáját az újonnan megjelenő követelményeknek és kihívásoknak megfelelően átalakította. Mindezek alapján a 21. század második évtizedére a NOB olyan pozícióba került, amelyet a közeljövőben nem fenyeget vetélytárs vagy konkurens szervezet, hiszen jelenleg nem létezik hasonlóan elismert globális és univerzális nemzetközi intézmény a sportdiplomácia területén. Együttműködésre kész és hajlandó a NOB, ezt szerződések, megállapodások és ajánlások is bizonyítják, valamint a már eredményes együttműködés többek között a Nemzetközi Paralimpiai Bizottsággal, az ENSZ-szel, vagy akár a SportAccord keretein belül a WHO-val és egyéb sportadminisztrációs nemzetközi szervezetekkel. Pozíciójának megőrzése és megerősödése által az olimpiai termékek presztízse és értéke várhatóan a jövőben is megmarad, illetve arányosan növekszik, valamint a társadalomban pozitív irányú elmozdulás várható (fiatalok aktivizálása, egészségesebb társadalom) a NOB megítélését illetően, ami még magasabb szintű erkölcsi elismeréshez is vezet. A NOB és az olimpiai mozgalom jelenlegi helyzete valamint a 2009. évi stratégiai célok magabiztos, fenntartható fejlődést és stabil jövőt mutatnak a szervezet számára. További, az ENSZ-szel kötötthöz hasonló együttműködési megállapodások által még nagyobb rálátást és befolyást szerezhet a világ társadalmára, a politikai folyamatok alakulására. Természetesen nem szabad megfeledkezni a váratlanul adódó válsághelyzetekről valamint hirtelen történő gazdasági – politikai változásokról, melyek a 2008-as tapasztalatok alapján még a legstabilabbnak tartott államokat és szervezeteket is visszavethetik a fejlődésben. A természeti katasztrófák szintén előre nem látható, ám annál nagyobb károkat okozhatnak (akár a 2011-es Új-Zélandot, majd a Japánt sújtó földrengés és szökőár) létesítményekben, 63
eszközökben, akár emberáldozatokat is követelhetnek, amelyek nyomán egy-egy sportesemény előkészítését, vagy akár egy folyamatban lévő stratégiát is újra kell gondolni.
64
III. Összegzés, következtetések, kitekintés III.
1. Következtetések, hipotéziseim alátámasztása az esettanulmány során
megfogalmazottakkal Dolgozatomban a sportdiplomácia, azon belül kiemelten a Nemzetközi Olimpiai Bizottság helyzetét kívántam bemutatni az új világrendben, annak általános és specifikus folyamatival, követelményeivel. Az általános áttekintést követő esettanulmány a NOB elmúlt negyed évszázados fejlődési tendenciáját, irányát és törekvéseit mutatja be, mely alátámasztja az első fejezet állításait, valamint a témával kapcsolatban felállított hipotéziseimet a következőképpen. Első hipotézisem (H1): Feltételezem, hogy a sportdiplomácia területén a gazdasági – politikai – társadalmi folyamatoknak megfelelő változások mennek végbe az új világrendben. Úgy gondolom, első hipotézisem adja szakdolgozatom vezérfonalát, kutatásom legfőbb területét. E feltételezésem az adatgyűjtés majd –elemzés alapján beigazolódott, hiszen az új világrend elemei, vagyis a globalizációs trend, az új regionalizmus, a transz-nacionalizáció éppúgy hatással vannak a sportadminisztráció és sportdiplomácia alakulására, mint a biztonság fogalmának összetettebbé válása, a demokratizálódás szélesedése, az ideológiák és vallás megmaradt, esetenként növekvő szerepe vagy éppen a nemzetközi intézmények reformja. Az aktor – agenda – aréna hármas megújulása szintén nyomon követhető a sportdiplomácia, azon belül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vizsgálata során. A szervezet érdekessége, hogy önmagában aktora és arénája a sportdiplomáciának, valamint agendával is rendelkezik. A 6. diagramban összefoglalt témakörök, melyek a 2009. évi XIII. Olimpiai Kongresszus lényegét jelentik, egyértelművé teszik a világban végbemenő változásoknak a sportdiplomáciában való tükröződését. Egyúttal bizonyítják, hogy csak úgy képes a sportdiplomácia fennmaradni és sikerrel működni, ha képes az állandó megújulásra, a korábbi célok újragondolására, stratégiájának a környezethez való igazítására.
65
Második hipotézisem (H2): Feltételezem, hogy a globális társadalmi szerepvállalás elengedhetetlen a sikeres sportdiplomácia megvalósításához. Ezen feltételezésem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és egyéb nemzetközi szervezetek részben már megvalósult, részben pedig folyó programjai és azok sikere bizonyítja, mint a Nők a sportban, Sport és környezet, Olimpiai Békemozgalom, vagy a Mindenki sportja. Ezek legfőbb célja megszüntetni a társadalmi egyenlőtlenségeket és a visszaélések, diszkrimináció minden formáját. A sportdiplomácia a legtöbb esetben „soft power”-ként is alkalmazható, mely által konfliktusokat lehet feloldani vagy kezelni, illetve politikamentes közeledés és nyitás kezdeményezhető – a pozitív irányú elmozdulás minden esetben bekövetkezik. A sportdiplomácia szereplőinek doppingellenes küzdelme, valamint az illegális sportfogadások megszüntetésére irányuló törekvése szintén az olimpiai mozgalom tagjai, valamint a társadalom iránti felelősségvállalásról tesznek tanúbizonyságot, hiszen a Játékok, a sport tisztaságának megőrzése mellett általános problémákat is fel kívánnak számolni, mint a tiltott gyógyszerekkel való kereskedelem, a pénzmosás vagy a zsarolás minden formája. A NOB és egyéb nemzetközi szervezetek elkötelezettségük által nagy nemzetközi és társadalmi elismertséget és erkölcsi támogatottságot értek el, melyek által tovább erősödhet pozíciójuk, tevékenységükkel pedig további programokat, célokat valósíthatnak meg. Harmadik hipotézisem (H3): Feltételezem, hogy a sportdiplomácia fejlődési lehetőségeit nagyban meghatározzák az üzleti érdekek. Harmadik hipotézisem alátámasztására szolgál a 6. táblázat, mely a NOB szponzorációs programjának, a TOP programnak a fejlődését mutatja be 1985 és 2008 között. A program keretén belül a NOB bevételei 96 millió USD-ról 866 millió USD-ra emelkedtek, ami százalékban kifejezve 902 %-os növekedést jelent huszonhárom év alatt. A 9. táblázat a NOB általános bevételi forrásait mutatja az 1993 és 2008 közötti olimpiai ciklusokban. A növekedés egyértelmű, csaknem 208 %-kal nőtt a szervezet költségvetése, 66
melynek eléréséhez hozzájárult az Olimpiai Játékok egyedülálló jellege, az olimpiai jogok és termékek értékállósága, valamint a NOB nemzetközi presztízse is. Harmadik hipotézisem a NOB tekintetében egyértelműen beigazolódott, hiszen stabil pénzügyi hátterének köszönhetően sikeres, a világon egyedülálló sportdiplomáciai csúcsszervezetként tud fellépni. Olyan programokat képes koordinálni, melyek az olimpiai mozgalom résztvevőin túl az egész társadalom számára előnyösek, ez pedig további bevételek záloga – a siker sikert generál. Következtetések Az új világrend kialakulása és fejlődése elkerülhetetlenné tette nemzetközi intézmények reformját, hiszen új környezeti elemek mellett a korábbiak is átalakultak, új értelmezést nyertek. Azon intézmények és szervezetek, melyek képesek voltak új célokat megfogalmazni, megőrizték létjogosultságukat, elismertségüket. A világ globalizálódása által megszűnnek a korábbi határok és csökkennek a kultúrák közti különbségek, a világ társadalmában hálózatosodási folyamat figyelhető meg. Korábban elképzelhetetlen iramban fejlődik a technika, a digitális információ-áramlás következtében kialakulóban van egy globális közvélemény. Ez pedig szűrőt jelent a világ politikusai számára, ugyanígy a sportdiplomaták számára is. Felelős
globális társadalmi
szerepvállalása által a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezető intézményként sikeres sportdiplomáciát képes folytatni és irányítani világszerte. A kétpólusú világrend megszűnésével a világgazdaság az egységes, szabad piac felé mozdul, határokon átívelő gazdasági integrációk alakulnak vagy mélyülnek napjainkban is. A gazdasági liberalizáció, bővülő jogi háttér következtében egyre inkább összekapcsolódik a sport és az üzlet. Amennyiben képes a sportdiplomácia megőrizni mozgalmának és résztvevőinek tisztességét, számtalan előnyhöz juthat a növekvő források felhasználása által, melyet további fejlesztésekre, programokra fordíthat.
67
III. 2. Kitekintés: a magyar sportdiplomácia jelenlegi helyzete, az Európai Uniós soros elnökség vonatkozása, egyéni javaslat A rendszerváltozást megelőző időszakban Magyarország a keleti blokk tagjaként a szovjet mintájú sportszervezést követte. Az 1990-es évektől kezdődően azonban itt is megfigyelhető az új célok és eszközök keresése, a sport új feladatokat kapott. 2004-től pedig az Európai Unió tagjaként az európai együttműködést szolgálja a sport területén tapasztalható összehangolt cselekvés is. Magyarországon sajnos a sport szervezése és elismertsége elmarad a nyugati színvonaltól, a rendszerváltozás óta kormányzatonként változik az intézményi háttér és az állami sportirányítási stratégia. III. 2. 1. Intézményi háttér75 Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) Az állami sportirányítás központi szerve az Országos Sporthivatal (OSH), mely 1989 – 1991 között a Művelődési Minisztérium keretein belül működött, majd az Országos Testnevelési és Sporthivatal váltott. Az OTSH az akkori Kormány irányítása alatt működő önálló országos szerv volt, felügyeletét 1998 júliusáig a belügyminiszter, majd a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter látta el. A Hivatal főosztályokból és osztályokból állt, ezek közül a legfontosabbak: Nemzetközi kapcsolatok és európai integrációs főosztály, Sport Főosztály. A Hivatal az Ifjúsági és Sportminisztérium megalakulásáig, 1999. január 1-ig működött. Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) Az 1998. évi LXXXVI. törvény létrehozta 1991. január 1-vel a már önálló ágazati minisztériumként működő Ifjúsági és Sportminisztériumot, egyben rendelkezett arról, hogy az ISM az OTSH általános jogutódja. Ugyanez a törvény létrehozta a ma is működő Wesselényi Miklós Sport Közalapítványt. Az ISM vezetője az ifjúsági és sportminiszter volt. Az ekkor bevezetett intézményi és jogköri modell a mai napig alapvetően meghatározza a magyar állami sportirányítás szervezetét.
75
Dr. Fazekas Attila: Sportigazgatási és sportjogi ismeretek, tanulmány, Budapest, 2009, pp. 6-25
68
Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) 2002-től 2004 októberéig az ISM általános jogutódja. Szakmai tekintetben nem változott az állami sportirányításért felelős szerv feladat- és hatásköre. Megszüntetésével a sportágazat miniszteriális szintű képviselete is véget ér. Nemzeti Sporthivatal 2004 decemberétől kezdi meg működését a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjének, majd a belügyminiszter felügyelete alatt. Jogállását tekintve a NSH önálló jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű központi közigazgatási szerv, melyben a működés rendje, a hivatal szerkezete alapvetően megtartotta a korábbi (miniszteriális szintű) időszakban kialakult rendet. 2006. július 31-ig látja el feladatát. Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) 2006 nyarától a Nemzeti Sporthivatal jogutódja. Ezzel a sport kormányzati szintű képviselete egy több ágazat kormányzati irányítását ellátó minisztériumhoz került. Többek között ide tartozott az Önkormányzati és Lakásügyi Szakállamtitkárság, a Területfejlesztési és Építésügyi Szakállamtitkárság, a Sport Szakállamtitkárság és a Turisztikai Szakállamtitkárság. Önkormányzati Minisztérium (ÖM) 2008 májusában az ÖM keretein belül működött tovább az országos sportirányítás, amiért a sport szakállamtitkár vált felelőssé. Munkáját segíti a Sport Szakállamtitkár Titkársága, valamint a Sport és Stratégiai Főosztály illetve a Sportigazgatási Főosztály. Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) A 2010. évi választásokat követően a sport állami irányítása a Sportért Felelős Államtitkárhoz került. A 2010 novemberében elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat értelmében „a sportért felelős államtitkár közreműködik a sport kormányzati irányítási és intézményrendszerének kialakításában és működtetésében, és biztosítja az ehhez szükséges szabályozási és egyéb feltételeket, javaslatot tesz a miniszter számára a Papp László Budapest Sportaréna állami
napjainak odaítélésére… irányítja a
sportpolitikáért felelős helyettes államtitkár tevékenységét. A sportért felelős államtitkár munkájának és feladatainak ellátása érdekében kabinet működik”. 69
III. 2.2. Az Európai Uniós soros elnökség sportdiplomáciai vonatkozásai76 Magyarország 2011 első félévében tölti soros elnöki posztját az Európai Unió Tanácsában. Az Elnökség sportra vonatkozó szlogenje: „A sport mindenkié, korra, nemre való tekintet nélkül”. Ennek megfelelően Magyarország szeretne felzárkózni az európai átlaghoz, ami a lakosság 25-30 százalékának rendszeres sportolását jelenti. A megvalósítást közösségi források segítik, melyekkel olyan tevékenységeket támogathatnak, amelyben megjelenik a közös európai érték. Az Elnökség tájékoztatása szerint, „a sport e célok elérésére kiválóan alkalmas: csökkenti a kirekesztettséget és segít a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációjában, az egészség megőrzésében.” A magyar Elnökség sportügyi prioritásai közé tartozik a belga kormány által megkezdett munka folytatása, melynek fő pontjai a tagállami érdekek nemzetközi képviselete a doppingellenes harcban, illetve a „senior” korú állampolgárok sportolása. Az Európai Bizottság 2011. januári közleménye szerint pedig az uniós szintű cselekvési irányokat jelöli ki – első lépéseként az uniós Sport Keretprogram megvalósításához szükséges folyamatnak. A magyar Elnökség egyik kiemelt feladata ennek tartalmi előkészítése, egyeztetése, majd közös állásfoglalás elfogadtatása. „A sport európai dimenzióinak fejlesztése” címmel kiadott közlemény számos jelentős kérdéssel foglalkozik. Többek között, a sport átlátható és fenntartható finanszírozásával, az egészségvédelem és az esélyegyenlőség fejlesztésével. A dokumentum szerint „a sport hozzájárul az egyenlő bánásmód érvényesítéséhez, a környezeti fenntarthatóság támogatásához, de sokoldalú prevenciós hatással is bír”. Nemzetközi kutatások igazolják, hogy a szabadidősport fejlesztése révén nő a gazdasági teljesítmény, mely által nő a GDP. Emellett a versenysport, a megfelelően szabályozott piaci keretek között jövedelemtermelő hatással bír, mely gazdasági és társadalmi hatásaival nagyban befolyásolhatja a nemzetgazdaságok fejlődését. A Külügyminisztérium EU Elnökségi Kommunikációs Főosztályának koordinációjával kerül megvalósításra – többek között – a nyár folyamán az ún. „Duna Party” elnevezésű kísérőrendezvény, 76
melynek
legfőbb
célja,
hogy
sportdiplomáciai
lépésekkel
Berényi János, Külügyminisztérium - EU Elnökségi Kommunikációs Főosztály Vezető Tanácsos
70
összekapcsolva segítsék elő egyéb célok megvalósítását, jelen esetben egy dunai evezős versenysorozat keretében a Duna Stratégiát. A Duna, mely helyszínül szolgál, az európai országok és emberek összekapcsolódását is szimbolizálja. A turisztikai és sporttal kapcsolatos célok megvalósítása mellett a rendezvény erősítheti a helyi kulturális, természeti értékeiket őrző közösségeket, bevonva a fiatalokat a Fekete-erdőtől a Duna deltáig. A magyar elnökség és általában az EU célja, hogy az embereket közelebb hozza magához az Unióhoz: ne csak egy távolinak tűnő, bürokratikus rendszer legyen, hanem a mindennapok része. A sportrendezvények is ezt a célt szolgálják: összekapcsolva egy-egy EU-témakörrel lehetőséget teremtenek az ismerkedésre, a résztvevők élményeik által pedig maguk is az Unió részeseivé válhatnak.
71
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A demokrácia intézményei és azok céljai Intézmény
Célja
Gyülekezési szabadság Szólásszabadság Az állampolgárok legyenek képesek saját Szavazati jog preferenciáik kialakítására Politikai pártok és vezetők versengése Információhoz jutás Szabad választások
Az állampolgárok legyenek képesek saját
Választhatóság
preferenciáik kinyilvánítására Az állampolgárok preferenciái
A kormány működéséhez szükséges intézmények
hatással legyenek a politikai döntésekre
(Forrás: Hudecz Gergely: Demokrácia és demokratizálódás, Kül – Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata. IV. évfolyam 2007/2. szám)
72
2. táblázat: A 2006-2010 között végbement változás a demokrácia minőségének tekintetében Országok száma Demokrácia típusa
2006
2008
2010
Teljes demokrácia
28
30
26
Hibás demokrácia
54
50
33
Hibrid demokrácia
30
36
53
Önkényuralom
55
51
50
(Forrás: The Economist Intelligence Unit’s index of democracy 2006, 2008, 2010 http://countryanalysis.eiu.com/) 3. táblázat: A világ régióinak demokratikus fejlettségi mértéke 2006-2010 között77 2006
2008
2010
Észak-Amerika
8,64
8,64
8,63
Nyugat-Európa
8,60
8,61
8,45
Kelet-Európa
5,76
5,68
5,55
Latin-Amerika és karibi térség
6,37
6,43
6,37
Ázsia – csendes-óceáni térség
5,44
5,58
5,53
Közel-Kelet, Észak-Afrika
3,53
3,54
3,43
Szub-szaharai térség
4,24
4,28
4,23
Világátlag
5,52
5,55
5,46
(Forrás: The Economist Intelligence Unit’s index of democracy 2006, 2008, 2010 http://countryanalysis.eiu.com/) 77
Az eredményeket egy 0-10 pontig terjedő skála alapján osztályozzák, majd az értékelés alapján a következő csoportokba sorolják az országokat: 1. teljes demokrácia 10-8 pont; 2. hibás demokrácia 7,9-6 pont; 3. hibrid demokrácia 5,9-4 pont; 4. önkényuralom 4 pont alatt.
73
4. táblázat: A legfontosabb sportszervezetek és szervezeti szintek áttekintése Állami, kormányzati szint Minisztérium Sportfőhatóság
Államtitkárság Kulturális/ifjúsági tárca Helyi önkormányzat Sportszervek
NGO szint
UNESCO78
SportAccord
Kontinentális
Nemzetközi
szervezetek
sportszövetségek
Európai
Nemzeti
tagok, bizottságok,
Sportkonferencia
sportszövetségek
titkárság
Európai Tanács
ASOIF79
AGFIS/GAISF80
EU Sportbizottság
AIOWF81
IOC
ANOC
NOC
ARISF82
(Forrás: Dr. Aján Tamás – Németh_móra Anikó: Sportdiplomácia jegyzet)
78
UNESCO Sport Világtanácsa Association of Summer Olympic International Federations: nyári olimpiai sportágak nemzetközi szövetsége. 28 tagszervezete van, székhelye: Lausanne. 80 General Association of International Federation of Sports: Nemzetközi Szövetségek Világszervezete, székhelye: Monte Carlo. A GAISF fórumot ad mind az olimpiai programon szereplő, mind az ott nem szereplő sportágak nemzetközi szövetségei számára, hogy érdekeiket, problémáikat egyeztessék. 81 Association of International Olympic Winter Sports Federations: téli olimpiai sportágak nemzetközi szövetsége. 7 tagszervezete van, székhelye: Zürich. 82 Association of IOC Recognised International Sports Federations: azon sportágak nemzetközi szövetsége, melyek a NOB által elismertek, és pályáznak az olimpiai tagságra. 32 tagszövetsége van, székhelye: Lausanne. 79
74
5. táblázat: Moszkvától Pekingig (1980-2008): a sport a politika fölé emelkedik Moszkva
Los Angeles
(1980)
(1984)
22
22
25
28
5.200
6.800
8.500
10.500
Nemzeti olimpiai bizottságok
80
140
159
204
Önkéntesek (fő)
n.a.
29.000
27.000
70.000
5.600
9.200
11.300
24.800
n.a.
n.a.
n.a.
4,3 milliárd
Sportágak száma Versenyzők száma (fő)
Sajtóképviselők (fő) TV nézők (fő)
Szöul (1988)
Peking (2008)
(Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság, Medvegy Iván összeállítása) 6. táblázat: A TOP program fejlődése (1985-2008) Bevételek Időszak
Játékok
Partnerek száma (millió USD)
1985-1988
Calgary / Szöul
9
96
1989-1992
Albertville / Barcelona
12
172
1993-1996
Lillehammer / Atlanta
10
279
1997-2000
Nagano / Sydney
11
579
2001-2004
Salt Lake / Athén
11
663
2005-2008
Torino / Peking
12
866
(Forrás: Olympic Marketing Fact File 2010 Lausanne, International Olympic Committee, Lausanne, p. 11)
75
7. táblázat: A WADA által végzett vizsgálatok száma 2009-ben, és azok eredményei
Sportágak közti
Elemzett minták
Pozitív minták
Pozitív minták
megoszlás
száma
száma
aránya
Olimpiai sportágak
187.029
1674
0,90 %
Nem ol. sportágak
90.899
1417
1,56 %
Összesen
277.928
3091
1,11 %
(Forrás:
http://www.wada-ama.org/Documents/Science_Medicine/Anti-
Doping_Laboratories/Lab_Statistics/WADA_2009_LaboratoryStatisticsReport_Final.pdf ) 8. táblázat: Környezeti változások az elmúlt 25 évben (1985-2010)
Állandóan, lassan változó
Gyorsan változó környezet
környezet Kevés elemből álló, egyszerű, kevésbé kölcsönható környezet
STABIL
DINAMIKUS
kiszámítható jövő
nehezen előrejelezhető jövő, gyakori elemzés szükséges
Sok elemből álló, bonyolult módon kapcsolódó környezet
(Forrás:
Marosán
KOMPLEX
TURBULENS
nehezen előrejelezhető jövő,
kiszámíthatatlan jövő,
sok, korábban nem ható
jelentős mértékű
tényező befolyásolja
bizonytalanság
György
stratégiai
menedzsment
előadása
http://www.marosan.hu/oktat/stratmanhu/2.SMkornyezet.ppt alapján saját szerkesztés)
76
9. táblázat: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság bevételi forrásai az utóbbi négy olimpiai ciklusban (USD-ban)
Bevételi forrás
1993-1996
1997-2000
2001-2004
2005-2008
Közvetítések
1,251,000,000 1,845,000,000 2,232,000,000 2,570,000,000
TOP Program
279,000,000
579,000,000
663,000,000
866,000,000
534,000,000
655,000,000
796,000,000
1,555,000,000
Jegyeladás
451,000,000
625,000,000
411,000,000
274,000,000
Jogdíjak
115,000,000
66,000,000
87,000,000
185,000,000
Összesen
2,630,000,000 3,770,000,000 4,189,000,000 5,450,000,000
Rendező országbeli szponzoráció
(Forrás: Olympic Marketing Fact File 2010 Lausanne, International Olympic Committee, Lausanne, p. 6)
77
Ábrák jegyzéke 1. ábra: A nyári Olimpiai Játékokon résztvevő nemzeti olimpiai bizottságok számának növekedése (1980-2008)
250 200 150 Résztvevő nemzeti olimpiai bizottságok
100 50 0 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004 2008
(Forrás: Sport Administration Manual, International Olympic Committee, Lausanne, 2005, p. 61) 2. ábra: A sajtóképviselők számának növekedése a Nyári Olimpiai Játékokon:
25000 20000 15000 Sajtóképviselők Rádió, TV
10000 5000 0 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004 2008
(Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság, Medvegy Iván összeállítása) 78
3. ábra: Televíziós közvetítésekből származó bevételek alakulása (ezer USD-ban):
1800 1600 1400 1200 1000
Nyári Olimpia
800
Téli Olimpia
600 400 200 0 1996/1998
2000/2002
2004/2006
2008/2010
(Forrás: Olympic Marketing Fact File 2010 Lausanne, International Olympic Committee, Lausanne, p. 27)
79
4. ábra: A 2003 és 2009 között elvégzett mintavételek számának változása olimpiai és nem olimpiai sportágak vonatkozásában
200000
150000
Olimpiai sportágak 100000
Nem olimpiai sportágak
50000
0 2003
2004
(Forrás:
2005
2006
2007
2008
2009
http://www.wada-ama.org/Documents/Science_Medicine/Anti-
Doping_Laboratories/Lab_Statistics/WADA_2009_LaboratoryStatisticsReport_Final.pdf ) 5. ábra: A WADA támogatásának megoszlása olimpiai régiók szerint
2%
1% 29%
Afrika Amerika Ázsia
48%
Európa Óceánia
20%
(Forrás: A Koppenhágai Dopping-ellenes Nyilatkozat, 2003. március 5.) 80
6. ábra: A XIII. Olimpiai Kongresszus témaköreinek összefoglalása
XIII. Olimpiai Kongresszus
A sportoló
Az Olimpiai Játékok
Az olimpiai mozgalom felépítése
Az olimpizmus és az ifjúság
A digitális forradalom
A sportolók, egyesületek, sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok közötti kapcsolatok
Miként őrizhető meg a Játékok elsőrendűsége
Az olimpiai mozgalom autonómiája
Út egy aktív társadalom felé
A sporttal kapcsolatos jogok újszerű kezelése
Az egészség védelme az edzések és a versenyek alatt
Olimpiai értékek
Helyes szabályozás és etika
Vonzóak-e még a versenysportok
Miként növelhető a sport nézettsége
A versenyzők élete a társadalomban és a sportközegben profi karrierjük alatt és azt követően
Egyetemesség és a fejlődő országok
Az olimpiai mozgalom és a feladatvállalók közötti kapcsolat
Ifjúsági sportesemények
Az olimpiai mozgalom tagjaival való kapcsolattartás a digitális korszakban
(Forrás: 121th IOC Session and XIII Olympic Congress Copenhagen 2009 – Az Olimpiai Mozgalom szerepe a társadalomban. Koppenhága, 2009. október 5. NOB) 81
7. ábra: Olimpiai bevételi források 2005-2008 között (USD-ban)
Bevétel; 6%
Bevétel; 27%
Közvetítések Jegyeladások Jogdíjak
Bevétel; 67%
(Forrás: The Olympic Movement in Society, IOC Final Report 2005-2008, International Olympic Committee, Lausanne, Switzerland, p. 36)
82
Függelék Az Olimpizmus Alapelvei83 1. Az Olimpizmus életfilozófiaként a test, az akarat és a szellem képességeit, mint egységes egészet fogja össze és dicsőíti. Egyesítve a sportot a kultúrával és neveléssel az Olimpizmus olyan életforma kialakítására törekszik, amely a munkavégzés örömére, a példakép nevelési értékére és az egyetemes erkölcsi alapelvek tiszteletére alapszik. 2. Az Olimpizmus célja, hogy a sportot az emberiség harmonikus fejlődésének a szolgálatába állítsa egy békés társadalom előmozdítása és az emberi méltóság megőrzése érdekében. 3. Az Olimpiai Mozgalom egyetértésben szervezett, egyetemes és állandó cselekvési sorozat, amely a NOB legfelsőbb hatalma alatt kerül megvalósításra beleértve mindazon természetes és jogi személyeket, akiket az Olimpizmus értékei lelkesítenek. Az Olimpiai Mozgalom kiterjed mind az öt kontinensre. Az Olimpiai Mozgalom csúcspontja a világ versenyzőinek találkozása a legnagyobb sport fesztiválon, az Olimpiai Játékokon. Az Olimpiai Mozgalom szimbóluma az összefonódó öt karika. 4. A sport gyakorlása alapvető emberi jog. Minden természetes személyt megillet a sportolás joga a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül az Olimpiai szellemben, amely kölcsönös megértést követel meg a barátság, szolidaritás és tisztességes játék szellemében. Független sportszervezeteknek kell az ellenőrzésük alatt tartaniuk a sport szervezetét, ügyvezetését és irányítását. 5. A diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul, faji, vallási, politikai, nemiség, vagy bármely forma alapján az Olimpiai Mozgalommal nem egyeztethető össze. 6. Az Olimpiai Mozgalomhoz való tartozás feltétele az Olimpiai Charta teljesítése és a NOB elismerése. 83
Olympic Charter, 2007. 07. 07, International Olympic Committee, Lausanne, Switzerland
83
Az Olimpiai Kongresszusok fő céljai a kezdetektől napjainkig84 I.
1894, Párizs: a NOB megalakulása, 14 nemzet elkötelezi magát az ókori játékok felújítása mellett;
II.
1897, Le Havre: fő napirendi pontok a higiénia, a nevelés és a fizikai képzés;
III.
1905, Brüsszel: 21 ország küldöttei vitatták meg a testnevelésről szerzett tapasztalataikat;
IV.
1906, Párizs: előtérbe kerül a művészet – az építészet, tudomány, festészet, szobrászat, irodalom és zene területén művészeti versenyeket írnak ki, 1921-től;
V.
1913,
Lausanne:
a
korábbi
olimpiák
tapasztalatainak
elemzése,
a
sportpszichológia és sportfilozófia napirendre kerül; VI.
1914, Párizs: az ünnepi 20. Kongresszuson részt vettek nemzeti olimpiai bizottságok, valamint nemzetközi sportszövetségek képviselői. Napirendre kerül a nők helyzete, valamint a sportolók életkorának meghatározása.
VII.
1921, Lausanne: a NOB a semleges Svájcba teszi székhelyét. Napirenden szerepel az olimpiai versenyszámok bővítése, valamint a téli sportágak számára rendezendő „Nemzetközi Téli Sporthét”, döntés születik a helyszínről is;
VIII.
1925, Prága: a pedagógiai és technikai kérdésekről már külön tárgyalnak, meghatározzák, hogy az Olimpiai Játékok versenyei csak két hétig tarthassanak;
IX.
1930, Várna: fő cél a nemzetközi sportszövetségek részéről, hogy az olimpiai versenyek technikai ellenőrzésében és lebonyolításában nagyobb szerepet kapjanak;
X.
1973, Várna: „Sporttal a világbékéért!” mottóval 43 év kihagyás után rendeztek kongresszust, melynek fő napirendi pontjai az amatőr szabály, a nemzeti olimpiai bizottságok valamint a nemzetközi sportági szakszövetségek helyzete voltak;
84
Magyar Olimpiai Bizottság, Vad Dezső összeállítása
84
XI.
1981, Baden Baden: „Egység a sportban, egység a sporttal” jelszóval a bojkottált moszkvai, és a kétségeket ébresztő los angeles-i Játékok között megrendezett kongresszus fő célja, a sport és az olimpiai mozgalom tekintélynövekedésének bizonyítása volt. A kongresszust az akkori német államfő, Carl Carlstein nyitotta meg, valamint üdvözletét küldte János Pál pápa és az ENSZ főtitkára is. Napirendre kerül a dopping, megalakul a NOB Sportolói Bizottsága, valamint elhangzik, hogy a sportnak szüksége van az állami, illetve a magánszektor támogatására;
XII.
1984, Párizs: „Az egység kongresszusa” – a százéves ünnepi Kongresszus fő témái a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés. Megalakul a NOB Sport- és Környezetvédelmi Bizottsága, valamint a média képviselőinek megfigyelői státuszát felváltja a valódi részvételi és hozzászólási jog;
XIII.
2009,
Koppenhága:
az
1249
résztvevővel
megrendezett
Kongresszus
megnyitóján Ban Ki Mun ENSZ főtitkár, valamint José Ramos-Horta, KeletTimor elnöke mond beszédet.
85
Felhasznált irodalom András, Krisztina: A sport és az üzlet kapcsolata – elméleti alapok. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vállalatgazdaságtan Tanszék, 34. számú Műhelytanulmány, Budapest, 2003. április Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége: Rasszizmus, etnikai megkülönböztetés és társadalmi kirekesztés a sportban, Bécs, 2010 Bernstein, Alina – Blain, Neil: Sport, media, culture: global and local dimensions (F. Cass, 2003) Dénes, Ferenc – Misovicz, Tibor: Bevezetés a sportökonómiába, Vezetéstudomány 3. szám, 1994 Dr. Bakonyi, Tibor: Állam, civil társadalom, sport, Budapest, Kossuth Kiadó, 2007 pp. 2663 Dr. Fazekas, Attila: Sportigazgatási és sportjogi ismeretek, tanulmány, Budapest, 2009 Dr. Nyusztay, László: Nemzetközi szervezetek az új világrendben: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), Külkereskedelmi Főiskolai Füzetek, 7. szám: http://elib.kkf.hu/okt_publ/szf_07_02.pdf Dr. Nyusztay, László: Szakdiplomáciai tanulmányok. Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest, 2000 ENSZ Közgyűlés GA/11012 számú határozata: Adopting Resolution on ‘Sport as Means to Promote Development’, General Assembly Recognizes Potential of Sport to Encourage Tolerance, Social Cohesion, Sixty-fifth General Assembly Plenary, 32nd & 33rd Meetings (AM & PM) Európa Tanács: Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe 1. cikk, 1992. szeptember 24. (átdolgozva 2001. május 16.) Európai Bizottság: Fehér könyv a sportról, Luxembourg, 2007
86
Földesiné Szabó, Gyöngyi: A magyar sport átalakulása az 1989-1990-es rendszerváltás után. In: Földesiné (szerk.): A magyar sport szellemi körképe. OTSH-MOB, Budapest, 1996 Gasparini, William Talleu, Clotilde: Sport and discrimination in Europe - The perspectives of young European research workers and journalists, Strasbourg, 2010 Houlihan, Barrie: The government and politics of sport, London, Routledge, 1991 pp. 1-48 Hudecz, Gergely: Demokrácia és demokratizálódás, Kül – Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata. IV. évfolyam 2007/2. szám International Olympic Committee: 121th IOC Session and XIII Olympic Congress Copenhagen 2009 – Az Olimpiai Mozgalom szerepe a társadalomban. Koppenhága, 2009. október 5. International Olympic Committee: Final report of the IOC Coordination Commission, Lausanne, 2010 International Olympic Committee: Final Report on the XXVII. Olympiad 1997-2000, pp. 47-53 International Olympic Committee: Olympic Charter, Lausanne, 2007 International Olympic Committee: Olympic Marketing Fact File, Lausanne, 2010, pp 11 International Olympic Committee: Sport Administration Manual, Lausanne, 2005 International Olympic Committee: The Olympic Movement in Society, IOC Final Report 2005-2008, Lausanne, 2009 Kiss J, László: Változó utak a külpolitika elméletében és elemzésében, Osiris Kiadó, Budapest, 2009 Kissinger, Henry. (1998): Diplomácia. Panem-Grafo, Budapest Sárközy, Tamás: A sporttörvény magyarázata, HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2002
87
World Anti-doping Agency: A Koppenhágai Dopping-ellenes Nyilatkozat, Koppenhága, 2003 2004. évi I. törvény a Sportról Internetes források: A XIII. Olimpiai Kongresszus ajánlásai és dokumentumai, letöltés: 2011.03.28. http://www.olympic.org/Documents/Reference_documents_Factsheets/2009_Olympic_Co ngress/Theme1_The_Athletes_EN.pdf http://www.olympic.org/Documents/Reference_documents_Factsheets/2009_Olympic_Co ngress/Theme2_OlympicGames_EN.pdf http://www.olympic.org/Documents/Reference_documents_Factsheets/2009_Olympic_Co ngress/Theme3_Structure_of_the_Olympic_Movement_EN.pdf http://www.olympic.org/Documents/Reference_documents_Factsheets/2009_Olympic_Co ngress/Theme4_Olympism_and_Youth_EN.pdf http://www.olympic.org/Documents/Reference_documents_Factsheets/2009_Olympic_Co ngress/Theme5_Digital_Revolution_EN.pdf http://www.olympic.org/Documents/Congress_2009/XIII%20OLYMPIC%20CONGRESS %20-%20PROCEEDINGS_WEB.pdf A
brit
miniszterelnöknek
nem
hiányozna
Irán
az
olimpiáról:
http://www.origo.hu/sport/20110311-cameron-szerint-nem-fogjak-hianyolni-irant-azolimpiarol.html Letöltés: 2011. március 14. Az
Európai
Unió
sportminisztereinek
informális
értekezlete:
http://www.eu2011.hu/files/bveu/documents/NEFMI_Sport_kozlemeny_20110223.pdf Letöltés: 2011. március 13. European Union Agency for Fundamental Rights: Rasszizmus, etnikai megkülönböztetés és
társadalmi
kirekesztés
a
sportban
http://fra.europa.eu/fraWebsite/research/publications/publications_per_year/2010/pubracism-in-sport_en.htm Letöltés: 2011.03.17. 88
Galambos
Péter:
Klubcsődök
lesznek,
összeomlás
nem
http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090102-sport-es-gazdasagi-valsagbevetelcsokkenes-csod-atrendezodo-versenysorozatok.html Letöltés: 2011.04. 05. Global Sports Forum: http://www.globalsportsforum.org/2009-sessions/session-3-sportand-the-environment-does-sport-deserve-a-yellow-card.html Letöltés: 2011. március 10. http://k-monitor.hu/adatbazis/cimkek/amerikai-egyesult-allamok/origo/nob
Letöltés:
2011.03.11. http://mti.hu/cikk/2011/01/27/az_illegalis_sportfogadas_az_olimpiat_is_fenyegeti-528667 http://twitter.com/olympics Letöltés: 2011. 03. 08. http://worldrowing.com http://www.facebook.com/olympicgames Letöltés: 2011. 03. 08. http://www.gallup.hu/Gallup/release/FR_AA_040909.htm Letöltés: 2011.03.11. http://www.sportaccord.com http://www.vg.hu/vallalatok/szolgaltatas/levetne-a-bundat-a-sportfogadas-334985 Jacques
Rogge
újévi
köszöntője
a
2010-es
évre:
http://www.mob.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=nob09_rogge_koszonto Letöltés: 2011.03.08. Pásztor András: Online sportfogadás – milliárdos adóbevételeket szerezhetne az állam http://www.vg.hu/vallalatok/szolgaltatas/online-sportfogadas-milliardos-adobeveteleketszerezhetne-az-allam-344825 Letöltés: 2011. 04. 14. http://www.wada-ama.org/ World Anti-doping Agency: 2009 Adverse Analytical Findings and Atypical Findings Reported
by
Accredited
Laboratories
http://www.wada-
ama.org/Documents/Science_Medicine/AntiDoping_Laboratories/Lab_Statistics/WADA_2009_LaboratoryStatisticsReport_Final.pdf Letöltés: 2011. 03. 10. 89
International Olympic Committee: Torino commitments on sport and environment, Torino, 2003 http://www.olympic.org/Documents/Reports/EN/en_report_1001.pdf Mérkőzés
és
fogadalom
a
39
halott
emlékére,
Nemzeti
Sport
Online:
http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/meccs-es-fogadalom-a-39-halott-emlekere2030583?nocache Letöltés: 2011.03.09. The
Economist
Intelligence
Unit’s
index
of
democracy
2006,
2008,
2010
http://countryanalysis.eiu.com/ Letöltés: 2011.03.24. Vita a nyereség elosztásáról Londonban: http://www.mob.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=london2012_elosztasi_vitak Letöltés: 2011.04.02. Egyéb források: Berényi, János, Külügyminisztérium - EU Elnökségi Kommunikációs Főosztály Vezető Tanácsos interjú a „Duna-Party” rendezvényről, a sport és a magyar elnökség kapcsolatáról, Budapest, 2011.04.14. Dr. Aján, Tamás – Németh-Móra, Anikó: Sportdiplomácia jegyzet, Budapest, 2006 Magyar Olimpiai Bizottság: A Szovjetunió Olimpiai Bizottságának állásfoglalása, magyar fordítás, Budapest, 1984 Marosán,
György
stratégiai
menedzsment
előadás,
Budapest,
2010
(http://www.marosan.hu/oktat/stratmanhu/2.SMkornyezet.ppt) Medvegy, Iván: Az Olimpiai Játékok története, Magyar Olimpiai Bizottság munkaanyag, Budapest, 2011 Németh-Móra, Anikó: Általános és szakdiplomáciai ismeretek előadás, Budapest, 2010. 11. 30. Vad, Dezső: Magyar Olimpiai Bizottság, összeállítás az Olimpiai Kongresszusok történetéről, Budapest, 2009
90
