Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai Unió-kapcsolatok szakirány
KERESKEDELMI STRATÉGIA VAGY STRATÉGIAI KERESKEDELEM? AZ ANDESI KÖZÖSSÉG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATAI A TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS MEGKÖTÉSÉNEK KÜSZÖBÉN
Készítette: Gerő Katalin Budapest, 2006
2
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés - Miért választottam az adott témát?
5
2. Az Andesi Közösség
6
2.1. Története, célja
6
2.2. Intézményi háttere
7
2.3. Tagállamai
10
2.4. Eddigi eredmények
18
2.5. A kábítószer ellenes harc
20
3. Az Andesi Közösség külkapcsolatai
20
3.1. Mercosur
21
3.2. Dél-Amerikai Nemzetközösség
22
3.3. Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet
23
3.4. Amerikai Egyesült Államok
26
3.5. Együttműködés egyéb térségekkel
27
4. Latin-Amerika és az Európai Unió kapcsolatrendszere
28
4.1. A kapcsolatok jellege
28
4.2. Az Európai Unió és a Mercosur
32
5. Az Andesi Közösség és az Európai Unió
33
5.1. Politikai kapcsolatok lépésről lépésre
34
5.2. Kereskedelmi kapcsolatok
39
5.2.1. A két régió kereskedelme
39
5.2.2. A kereskedelem országokra lebontva
42
5.3. Együttműködési Egyezmény, programok
44
5.4. Közös harc a kábítószer ellen
46
5.5. Bilaterális kapcsolatok
46
3
6. Az Andesi Közösség és Magyarország
48
7. Összefoglalás
53
8. Irodalomjegyzék
55
9. Mellékletek
56
4
1. Bevezetés - Miért választottam az adott témát? Szakdolgozatom témájául az Andesi Közösség és az Európai Unió kapcsolatainak bemutatását, elemzését választottam. Az Unió helyzete, kapcsolatai mindig is érdekeltek, erre (EU-kapcsolatok) a szakirányra is jártam, tehát számomra egyértelmű volt, hogy olyan témát választok, ami ezzel kapcsolatos. Az Unióval viszont nagyon sokan foglalkoznak, én pedig valami újat akartam, így esett a választásom az Andesi Közösségre. Ezzel az integrációval én akkor találkoztam először, amikor egy tantárgy keretében házi dolgozatot kellett készítenem latin-amerikai integrációk témában az adott évben megjelent publikációkról. Azt követően, hogy utána jártam, mi is ez a Közösség, meglepett, hogy eddig nem hallottam róla, hiszen az Unió mellett a másik érdeklődési köröm a spanyol nyelvterület és ezen tagállamok mindegyikében a spanyol a hivatalos nyelv. Aztán később, ahogy évfolyamtársakkal, barátokkal beszéltem, rá kellett döbbenem, hogy szinte senki nem hallott még az Andesi Közösségről. Ekkor határoztam el, hogy szakdolgozatomban ezzel a témával fogok foglalkozni, ezáltal is elősegítve, hogy jobban bekerüljön a köztudatba. A téma aktualitását az adja, hogy a jelenlegi állás szerint 2006 májusában, a Bécsi LatinAmerika-Európai Unió Csúcson, hosszas előzmények után hivatalosan bejelentik hogy megkezdődnek a tárgyalások a két integráció között egy szabadkereskedelmi és társulási megállapodásról. Célom, hogy a tárgyalások megkezdése előtt átfogó képet adjak az Andesi Közösség és az Európai Unió kapcsolatáról, annak hátteréről. Ehhez természetesen a már említett okból szükséges bemutatni ezt a dél-amerikai integrációt, így dolgozatom első részében ezt teszem, majd utána rátérek az uniós kapcsolat elemzésére. Úgy gondolom, hogy amikor két ország, vagy akár mint ebben az esetben két régió kapcsolatát elemezzük nem elég, ha az adott területeket önmagukban, illetve az egymás közötti relációban vizsgáljuk.
5
Figyelembe kell venni az adott régió földrajzi elhelyezkedését, a szomszédos országokkal ápolt (vagy éppen nem ápolt) kapcsolatait, az egyes országok vezetőinek politikai nézeteit, valamint rövid és hosszú távú céljait. Csak ha ezzel mind tisztában vagyunk, érthetjük meg, hogy egyes döntések miért születnek, milyen érdekek húzódnak mögöttük. Dolgozatommal azt szeretném megmutatni, bebizonyítani, hogy az Andesi Közösség és az Európai Unió közötti kapcsolat, esetleges megállapodás sem az, aminek első ránézésre tűnik. Ugyanis ha mélyebbre ásunk, kiderül; nem biztos, hogy „csak” arról van szó, hogy az Unió segíti a fejlődő országokat, régiókat annak fejében, hogy több terméket adhasson el és több kávé és banán legyen az ő piacain, vagy hogy kevesebb kokain kerüljön forgalomba a világon.
2. Az Andesi Közösség 2.1. története, céljai Az Andesi Közösség egy nemzetközi jogi személyiséggel bíró szubregionális szervezet. Gyökerei 1969. május 26-ig nyúlnak vissza, amikor is öt, Dél-Amerikában, az Andok mentén fekvő ország; Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia és Peru aláírta az Andesi Paktum néven is ismert Cartagenai Egyezményt, melynek célja vámunió létrehozása volt tíz éven belül. Ezzel létrejött az Andok Csoport. A szervezethez ugyan 1973-ban Venezuela is csatlakozott, de Chile 1976-ban történt kilépésével ismét ötre csökkent a tagállamok száma. 2
Az andesi integráció területe mintegy 4 710 00 km , lakóinak száma 113 millió körülire tehető, és rendkívül gyorsan emelkedik.
1.sz. ábra. Az Andesi közösség tagállamai
6
Az egyes országok gazdasági fejlettsége igen eltérő; Bolívia Dél-Amerika legszegényebb országa, Venezuela pedig a világ kőolaj-exportőr országai között az ötödik helyen áll. Elsősorban Kolumbiában, de Peruban és Bolíviában is súlyos problémát jelent az illegális kábítószertermelés és -kereskedelem, főleg a kokacserje termesztése és a kokalevelek exportja. Az Andesi Közösség összes GDP-je 2004-ben 310 682 millió dollár, egy főre jutó GDP-je pedig 2553 dollár volt, s ennek eloszlása a különböző társadalmi csoportok között rendkívül egyenlőtlen. A Közösség célja, hogy tagországai számára kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődést biztosítson, a gazdasági és szociális együttműködés által gyorsítsa a növekedést, valamint emelje a népesség életszínvonalát.
2.2. Intézményi háttere Az Andesi Integrációs Rendszer (AIR) az Andesi Közösség minden szervezetének és intézményének összessége, melyek egymással szorosan együttműködve, közös célok eléréséért küzdenek. Az Andesi Elnöki Tanács az AIR legmagasabb szintű szerve, mely irányelveket bocsát ki az integráció különböző területein. A testület a tagállamok köztársasági elnökeiből áll. Közülük, alfabetikus sorrendben, évente cserélődve egyikőjük tölti be az elnöki tisztet, aki az Andesi Közösség legfőbb politikai képviselője. Jelenleg (2005 júliusától 2006 júliusáig) ez a személy Hugo Chávez Frías, a venezuelai elnök. A Tanács határozza meg a Közösség politikáját, irányítja tevékenységét, elemzi, értékeli az elért eredményeket, valamint állást foglal az AIR különböző szervezetei és intézményei által kibocsátott jelentésekkel és ajánlásokkal kapcsolatban. A Külügyminiszterek Andesi Tanácsa a politikai irányítás szerve, tagjai a tagállamok külügyminiszterei. Feladata, hogy biztosítsa az integrációs folyamat céljainak elérését, valamint a külpolitika meghatározása és végrehajtása. Nyilatkozatokat és határozatokat bocsát ki, melyek közül előbbi nem kötelező erejű vélemény-nyilvánítás, utóbbi pedig jogi norma. 7
Harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel egyezményeket, megállapodásokat ír alá. A külügyminiszterek közül egy éves időtartamra az Elnöki Tanácsban elnökséget betöltő ország külügyminisztere, tehát jelenleg a venezuelai Alí Rodríguez Araque az elnök. A Főtitkárság a Közösség végrehajtó szerve, melynek élén a Főtitkár áll, akit a Külügyminiszterek Andesi Tanácsa a Bizottsággal együtt választ. Feladata elsősorban a döntés előkészítés; kezdeményezéseket, javaslatokat tesz a Külügyminiszterek Andesi Tanácsa és a Bizottság ülésein, ezáltal megkönnyítve és gyorsítva a Cartagenai Egyezményben foglaltak teljesítését. A 2004-2008-as időszakban a Főtitkár a perui Allan Wagner Tizón. A Bizottság az AIR irányadó szerve, melynek minden tagállamból van egy meghatalmazott képviselője. Törvényhozó hatalmát, mely a határozatok elfogadásában ölt testet a Külügyminiszterek Andesi Tanácsával megosztva gyakorolja. Valamely tagállam vagy a Főtitkárság kérésére a Bizottság elnöke úgynevezett Bővített Bizottságot hívhat össze, ahol alkalom nyílik megvitatni olyan normákat, melyek lehetővé teszik a fejlesztési tervek irányítását és a gazdaságpolitikák harmonizációját. Ezenkívül a Bizottság a kereskedelmet és a befektetéseket érintő kérdésekben kialakítja, végrehajtja és elemzi az integrációs politikát. Az Andesi Parlamentet 1979-ben hozták létre, a Rendszer vitafóruma, ahol a nép érdekei jelennek meg. Ezt hívatott alátámasztani az az 1997-ben hozott módosítás, miszerint a képviselőket közvetlen szavazás útján választják. Vitái, tanácskozásai eredményeképpen javaslatokat tesz a Rendszer más testületei számára, elősegíti a tagállamok törvényhozásainak harmonizációját, valamint a Parlamentek együttműködését. Az Andesi Bíróság a Közösség igazságszolgáltatási szerve, mindegyik tagállamból egy bíró a tagja, hatásköre a szubrégió teljes területére kiterjed. Állandó székhelye Quito. A bíróság ellenőrzi a közösségi normák törvényességét, valamint biztosítja, hogy azokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák az egyes tagállamokban. Egy 1996 májusában elfogadott, de csak 1999-ben életbe lépett módosítás értelmében a Bíróság hatáskörébe tartoznak a mulasztás és tétlenség miatti beadványok, a döntőbíráskodás (arbitrázs) valamint a munkaügyi
8
igazságszolgáltatás is. Ezen kívül a Külügyminiszterek Andesi Tanácsa 2001 júniusában elfogadott egy új alapszabályt, mely aktualizálja és pontosítja a Bírósági eljárások módját. Az Egyezmények olyan kormányközi intézmények, melyek azért jöttek létre, hogy a gazdasági és kereskedelmi szektorban történő integrációs erőfeszítéseket kiegészítsék más területeken folyó akciókkal. Így született meg az Andrés Bello Egyezmény, mely az oktatási, technológiai és kulturális integrációt hívatott elősegíteni, az Hípolito Unanue Egyezmény, mely a lakosság egészségének javítását ösztönzi, valamint a Simón Rodriguez Egyezmény, mely szociális és munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. Az Andesi Fejlesztési Testület egy nemzetközi pénzügyi intézmény, tagja 22 andesi bank, valamint részvényesei a Közösség országain kívül nyolc dél-amerikai országból és Spanyolországból vannak. Mint a Közösség pénzügyi karja, feladata a fenntartható fejlődés biztosítása a források mozgatása, hozzáférhetővé tétele révén. A Vállalkozói Tanácsadó Testület a tagállamok legmagasabb szintű vállalkozói testületeiből választott négy személyből áll. A Külügyminiszterek Andesi Tanácsa, a Bizottság vagy a Főtitkárság kérésére, vagy saját kezdeményezésből véleményt bocsát ki a kompetenciájába tartozó kérdésekről. A Munkaügyi Tanácsadó Testület a legmagasabb szintű munkaügyi szervezetek képviselőiből áll, feladatát a Vállalkozói Tanácsadó testülettel teljesen azonos módon végzi. A Latin-Amerikai Tartalékalap az Andesi tartalékalap kiterjesztésével született, azzal a céllal, hogy harmadik országok is csatlakozhassanak. Jelenleg az öt tagállamon kívül még Chile a tagja, feladata, hogy a fizetési mérleg problémákat megoldja hitelek nyújtásával. Ezen kívül hozzájárul a monetáris politikák harmonizációjához, valamint a befektetési feltételek javításához. A Simón Bolivar Andesi Egyetem az AIR kutatást, oktatást, egyetem utáni képzést elősegítő intézménye. A Parlament ötödik ülésszaka során, 1985-ben alapították, székhelye Sucreben van, de kirendeltségei Peru kivételével mindegyik tagállamban vannak. Elméleti és gyakorlati képzéseket szervez, tudományos tanulmányokat készít, kutatásokat végez.
9
Az Andesi Közösség intézmény rendszere
2.sz.ábra
forrás: http://www.comunidadandina.org/sai/que.html
2.3. Tagállamai Bolívia A Bolíviai Köztársaság területe 1 098 581 km2, lakosainak száma 9 227 000 fő, az egyetlen tengerparttal nem rendelkező ország a Közösségen belül. Fővárosa Sucre, de az adminisztratív székhely La Paz. Bolívia Dél-Amerika legszegényebb országa, 2004-ben az egy főre eső GDP 858 dollár volt. 2005 decemberében az infláció 4,91%-ot tett ki, a külkereskedelmi mérleg a tavalyi év során pedig végig szuficites volt. 10
Az export értéke a 2005-ös év során 24,6%-al emelkedett, elérve a 2734 millió dollárt. Ez a növekedés több, a gazdaságban végbement pozitív változásnak tudható be, amelyek a következők: a szénhidrogének kitermelése mintegy 60%-al emelkedett, a mezőgazdaság, halászat, vadászat és erdőgazdálkodás 30%-al, míg az ásványi anyagok kitermelése 16%-al volt produktívabb a megelőző évhez képest. Ezen kategóriákon belül a földgáz, a kőolaj, valamint a cink exportja járult hozzá a legnagyobb mértékben a fellendüléshez. Ami az export útját illeti, ki kell emelni Yacuiba tartományt, ahol 192%-os növekedés következett be, köszönhetően az Argentínába irányuló földgáz exportnak. Az utóbbi években számos alkotmányos módosítás történt, melyekkel a demokratizálódási folyamatot és a központi hatalom decentralizációját kívánták elősegíteni. A legutóbbi parlamenti választások során, 2005 decemberében a Mozgalom a Szocializmusért Párt elsöprő győzelmet aratott, így Che Guevara hívei, ideológiájának követői kerültek hatalomra. Evo Morales forradalmat írt azzal, hogy ajmara indiánként megnyerte az elnökválasztást, ráadásul kormányába a néhány baloldali szakember mellé szép számmal beválasztott indiánokat, tanulatlan szakszervezeti és mozgalmi vezetőket is, s mi több, tanácsadói, pártjának vezetői között akadnak Che Guevara kivégzett gerilláinak rokonai is. Egyik programja a "zéró kokain, zéró kábítószer-kereskedés, több kokalevél", melynek lényege, hogy a kábítószer-kereskedelem ellen folytatni kell a harcot, de a koka levelet más területeken (gyógyászat, ipar) felhasználva, azt a népesség számára hasznos terménnyé kell tenni, nem pedig kiírtani. Még neki is van koka-ültetvénye, mint minden indián, teát készít belőle. Célja, hogy az ENSZ tiltott szerekről szóló egyezményéből kikerüljön a koka. Allan Wagner az Andesi Közösség főtitkára kiállt ezen elképzelése mellett. Morales ezzel biztosan ki fogja hívni az Egyesült Államok haragját, hiszen az évek óta dollár milliókkal támogatja az ültetvények irtását, s mivel az USA az ország legnagyobb segélyezője és az ATPDEA (Andesi Kereskedelmet Előmozdító és Kábítószer Ellenes Törvény) értelmében jelentős kereskedelmi preferencia nyújtója, egyáltalán nem mindegy hogyan alakul a kapcsolatuk.
11
Ecuador1 Az Ecuadori Köztársaság területe 256 370 km2, lakosainak száma 13 572 000 fő, fővárosa Quito. A Cartagenai Egyezmény aláírásának idején az ecuadori gazdaság teljesítménye a mezőgazdasági szektoron, azon belül is néhány termék; a kakaó, a kávé és a banán exportján alapult. Ipari termelés ekkor még csupán a helyi piac igényeinek kielégítésére elegendő mértékben folyt. Változást az hozott, amikor az 1970-es évek elején felfedezték az Amazonas menti nagy olajmezőket, mely elindította a gazdasági növekedést, emelte az életszínvonalat és Ecuador gazdaságát a néhány mezőgazdasági termék exportjától függő agrárgazdaságból a kőolaj exportjától függő gazdasággá alakította át. Olyannyira, hogy 1973-ban már a kőolaj volt a fő exportcikk és az 1980-as évekre az export bevételek mintegy felét szolgáltatta. A fellendülés után azonban az 1980-as években az ecuadori gazdaságot egy sor külső megrázkódtatás érte: az ebben az időszakban az összes fejlődő országot sújtó külföldi adósságválság, valamint az olajbevételeket világszerte felére csökkentő 1986-os olajárzuhanás. Ezt csak tetézte az 1987. márciusában történt földrengés, amely az ország egyetlen kőolajvezetékének jelentős részét megrongálta, ami a nyersolaj és a finomító utánpótlás szállításának több hónapnyi felfüggesztését vonta maga után. Ezek után a kormány célja az volt, hogy az ország gazda(g)sága a jövőben kevésbé függjön egy bizonyos termék világpiaci árának ingadozásától, ezért az 1980-as évek végén egy új, a gazdaság liberalizációját és diverzifikációját célzó gazdaságpolitikát fogadott el, valamint 1988 és 1992 között a gazdaság stabilizálása érdekében egy sor intézkedést hozott. De a kormány erőfeszítései ellenére az infláció rohamosan nőtt, elérve az átlag évi 59,7%-ot, majd 1992-ben a kormány elfogadta a Makrogazdasági Stabilizációs Tervet, amit a Nemzetközi Monetáris Alap is támogatott. 1996-ban Abdalá Bucaram populista vezetőt választották elnökké. Kormánya bejelentette az úgynevezett "Konvertibilitási tervet", amiről azt hirdették, hogy az infláció és a makrogazdasági egyensúlyhiány ellen egyaránt hatásos eszköz. A hagyományostól eltérő terv és a személyes újszerű stílus nagy figyelmet keltett, ugyanakkor súlyos konfliktusokhoz is vezetett a Kongresszussal és a szakmai, üzleti szakszervezetekkel, melynek eredményeképpen 1997 1
Ez az alfejezet a www.ecuador.hu oldal segítségével készült
12
februárjában a Kongresszus elmozdította Bucaram-ot, majd 1998-ban, Jamil Mahuad-ot választották
elnökké.
Ecuador történetének legnagyobb gazdasági válságát a tarthatatlan inflációval súlyosbított rendkívül expanzív monetáris politika okozta, amit a kedvezőtlen gazdasági környezet csak tovább súlyosbított. 1997-ben az ország ismét a természettel találta szemben magát; az El Niňo éghajlati jelenség elpusztította az infrastruktúra nagy részét, jelentősen csökkentek a világpiacon az olajárak, 1997-ben és 1998-ban fokozódott a bizonytalanság a feltörekvő piacokon. 1999-ben a GDP 7,3%-kal csökkent, a kötelező bankzárlat és betétbefagyasztás az államkincstár vagyonának 60%-os csökkenését eredményezte, az éves infláció elérte a 60,7%-ot, a nemzeti valuta összeomlott; mintegy 196,6%-kal értékelődött le. 2000 januárjában a hiperinfláció elkerülése és a nemzeti valuta rohamos elértéktelenedésének drasztikus megszüntetése érdekében úgy döntöttek, hogy az USA dollárt választják az ország fizetőeszközéül. Az ezt követő tiltakozások Mahuad elnök elmozdításához vezettek és alkotmányos rendelettel Gustavo Noboa alelnök foglalta el az elnöki széket. Noboa elnök helybenhagyta és végrehajtotta a dollárosítást, tárgyalásokat kezdett az IMF-fel és egy sor olyan reformot hajtott végre, amelyeknek köszönhetően Ecuador a termelékenység, versenyképesség, átláthatóság és demokrácia alapján álló ország lett. Napjainkban Lucio Gutiérrez Borbúa elnök is-aki egy mindenkit befogadó, a korrupciót kirekesztő és a szegénységet eltörlő társadalom elérése érdekében kíván dolgozni-, rendkívül szoros ellenőrzés alatt tartja a gazdasági jellemzőket, és ennek eredményeként 2004 közepére Ecuador történelme legalacsonyabb inflációját (2.8%) érte el. Azonban a megszorítások, az elbocsátásokkal járó privatizációs intézkedések széles körű elégedetlenséget váltottak ki, s mivel Gutiérrez a diktatórikus módszerektől sem riad vissza, a helyzet odáig fajult, hogy 2005 áprilisában Quito utcáin ezrek követelték lemondását, mely nem sokkal később be is következett, a jelenlegi államfő Alfredo Palacio. Kolumbia A Kolumbiai Köztársaság területe 1 141 748 km2, lakosainak száma 45 302 000 fő, fővárosa Santafé de Bogota. Kolumbiában a gazdasági átalakulás az 1980-as évek végén indult meg, amikor felszámolták a zárt gazdaságot és az importhelyettesítő politikát exportorientálttal váltották fel. Az országban a
13
reformok megvalósításának egyik gátló tényezője a társadalmi helyzet. A 45 milliós lakosságú országban az emberek 55%-a él a szegénységi küszöb alatt, a lakosság 7,5%-a analfabéta, a középfokú oktatásban a releváns korosztály mindössze 54,3%-a vesz részt. S mivel az ország a médiahasználat területén is elmaradott, kevesen jutnak hiteles információhoz, ezáltal szélsőséges szervezetek könnyen befolyásolják a képzetlen réteget. A legsikeresebb reform 1990-ben indult Apertura néven, amely a kereskedelem liberalizációját és munkaerő-piaci változásokat célzott meg. A liberalizációt a peso leértékelését célzó monetáris politika kísérte. A folyamat során kereskedelempolitikai intézményeket hoztak létre, csökkentették az importadót, eltörölték az importengedélyeket és megkönnyítették a külföldi befektetéseket. A program részeként a források újraosztása és a munkaerő-igényes ipar ösztönzése révén kívánták javítani a jövedelemelosztást.
A
reformok
részét
képezte
az
exportdiverzifikáció
is,
melynek
szükségességét az indokolta, hogy az ország nagymértékben függött néhány fő exportcikkének világpiaci áringadozásaitól. Tradicionális exportcikkei elsősorban a primer szektorból származtak (nyersolaj, kávé), az újonnan exportált termékek pedig mind a primer mind a szekunder szektorban megtalálhatók (vágott virág, feldolgozó ipari termékek, lábbeli, bőrtermékek, textíliák). A reformok után az ország gazdaságát az 1990-es évek végén a térségben kialakult válság és az ezredfordulót követő világgazdasági megtorpanás befolyásolta negatívan. Az 1990-es évek közepén a térségre jellemző magas infláció Kolumbiában is megmutatkozott. Az 1995-ös 19,5%-os ráta a szigorú és következetes monetáris politikai intézkedéseknek köszönhetően 2004-ben 5,5%-ra csökkent. A munkanélküliség 1995 és 2000 között közel háromszorosára nőtt (20%), amely a térségben kialakult recessziónak, illetve a struktúraváltásnak tudható be. Azóta csökkenő tendenciát mutat, 2004-ben 16% volt. A hatalmon lévő államfő, a jobboldali Álvaro Uribe Vélez kemény kézzel lépett fel a kormányellenes gerillacsapatok, az ellenük harcoló jobboldali félkatonai alakulatok, valamint a kábítószer-kereskedőkkel szemben. A hadsereg fellépésének nyomán a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és a másik nagyobb baloldali gerillacsapat, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ENL), valamint ellenlábasuk, a jobboldali Kolumbiai Önvédelmi Csoportok (AUC) félkatonai szervezet igencsak meggyengült, s ezáltal a lakosság biztonságérzete fokozódott. Mindemelett a gazdaság éves szinten 4-5 százalék körül gyarapodik, az infláció alig ötszázaléknyi, a költségvetés egyensúlyhoz közelít, a tőzsde szárnyal, és a nyugalom a külföldi
14
befektetők kedvét is meghozta, így szinte biztosra vehető, hogy az ez év május 28-án tartandó elnökválasztásokon ismét Uribe kerül ki győztesen. Kolumbiával kapcsolatban feltétlenül szót kell ejteni a drogkereskedelemről. Az ország földrajzi fekvése miatt kedvező helyzetben van, mivel mindkét óceánra van kijutása, ami az elosztást segíti, valamint barátságtalan domborzata lehetővé teszi a laboratóriumok elrejtését, és éghajlata alkalmas a kokacserje, a mák és a cannabis termesztésére. Az itt megtermelt kokain legfőbb célállomása az Egyesült Államok. A drogot kis repülőgépekkel, motorcsónakokkal szállítják, illetve karib-tengeri szigetek felvásárlásával könnyítik meg az átrakodást. A kereskedők tevékenysége az USA-ban kizárólag a nagykereskedelemre korlátozódik, s akár évi négymilliárd USD-t generál. Peru A Perui Köztársaság területe 1 285 216 km2, lakosainak száma 27 547 000 fő, fővárosa Lima. 2004-ben az egy főre eső GDP 2312 dollár volt. Az ország gazdasága a mezőgazdaságra és a halászatra épül. A hegyvidéki mezőgazdaság lehetősége a körülmények miatt igen korlátozott, Amazóniában pedig a trópusi talajok gyors kimerülése miatt csak váltógazdálkodásra van lehetőség. A főbb mezőgazdasági termékek közül a kávé, a cukornád és a gyapot főleg exportra kerül, míg a burgonyát, a kukoricát, a búzát az árpát és a babot önellátásra termelik. A perui partok mentén évente mintegy 10 millió tonna tengeri halat halásznak, mellyel Peru halászat terén a világon az ötödik helyen áll. Az ipar a réz, cink, arany, ezüst és vas bányászatra épül. Amikor 1990. április 8-án a japán származású Alberto Fujimori választási győzelmet aratott, az országot a gazdasági és társadalmi összeomlás veszélye és a terrorista csoportok növekvő aktivitása jellemezte. Bár elnöksége alatt bizonyos stabilitást hozott az országnak, nevéhez fűződő korrupciós botrányok bukását okozták, 2000-ben a limai törvényhozás eltávolította tisztségéből, Japánba menekült, az Interpol elfogatóparancsot adott ki ellene emberrablásban és tömegmészárlásban való feltételezett szerepe miatt. Ezt követően 2001 nyarán az ország első indián származású államfője került hatalomra Alejandro Toledo Manrique személyében, kinek népszerűsége folyamatosan csökkent. 2005-ig négy alkalommal, -elsősorban saját népszerűségét javítandó-nevezett ki kormányfőt, mígnem 2005
15
nyarán az éppen hatalmon levő Carlos Ferrero, s ez által az egész kabinet lemondott, amiért Toledo legfőbb bizalmasát, Fernando Oliveirát nevezte ki külügyminiszternek. Mindezek ellenére Toledo „kihúzta” mandátuma végéig, ami feltehetően a gazdaság utóbbi években mutatott teljesítőképességének köszönhető; a GDP átlagosan 4%-al nő, az infláció alacsony, az export szárnyal. A 2006 április 9-én tartott elnökválasztás során ugyan húsz jelölt szállt versenybe, valójában a verseny három esélyes. A Szövetség Peruért párt színeiben induló Ollanta Humala szerezte meg a szavazatok 30,97%-át, aki választási kampányát a szegény peruiak kiábrándultságára építette, s példaképei között szerepel Hugo Chávez és Fidel Castro is. A középbal irányzatú Amerikai Népi Forradalmi Szövetség jelöltje, Alan Garcia, aki 1985 és 1990 között már állt az ország élén 24,44%-ot tudhat magáénak, míg a Nemzeti Egység politikusa, a jobboldali konzervatív Lourdes Flores ügyvédnő, aki élvezi az üzleti körök bizalmát és egész kampánya alatt támogatta a konzervatív sajtó, a katolikus egyház, valamint az értelmiségiek jó része, köztük Mario Vargas Llosa író, 23,37%-ot szerzett. Mivel az első fordulóban egyik jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget, május 7-én második fordulót tartanak.
Venezuela A Venezuelai Köztársaság területe 912 050 km2, lakossága 26 012 000 fő, fővárosa Caracas. A jelenlegi elnök Hugo Chávez Frías, aki először 1992-ben próbálkozott a hatalom megszerzésével, de az akkor még alezredes Chávez katonai puccsa kudarcot vallott. Az ország vezetői posztját az 1998-as választásokon nyerte el populista programjával, „békés forradalomra” szólított fel, amellyel a munkanélküliség, a szegénység és a korrupció felszámolását célozta meg. Azonban az osztályelméleten alapuló programját a legtöbb állampolgár hamar megelégelte. Ellenzői, a gazdagabbak, a középosztálybeliek, és a média szerint nem teljesítette választási ígéreteit, és túl nagy szerepet szánt az államnak a gazdaságban. Az erőszak és az egyre szaporodó tüntetések hatására összeomlott az ország gazdasága, és súlyosan megrongálódott a legjelentősebbnek számító, az állam által irányított olaj-szektor. Ez utóbbi krízise jelentős hatással volt a világgazdaságra, mivel Venezuela a világ ötödik 16
legnagyobb olaj-kitermelője, és az Egyesült Államok egyik legfontosabb beszállítója. Az elégedetlenség
2002
áprilisában
egy
sikertelen
katonai
puccsban
csúcsosodott
ki.
Az események 2003-ban ismétlődtek meg, amikor az ellenzék aláírásgyűjtéssel és előrehozott választásokkal akarta megdönteni az elnök hatalmát. Ekkor közel 4 millió aláírást gyűjtöttek össze februárig. Az ország gazdasága a 2 hónapos általános sztrájk hatására ismételten összeomlott, választásokat azonban nem tartottak, arra hivatkozva, hogy Chávez elnöki mandátuma csak 2006 végén jár le, és az alkotmány értelmében nem lehet a 6 éves elnöki mandátum felének lejárta előtt aláírásokat gyűjteni az elnök elmozdítására. Ilyen előzmények után megjósolható volt, hogy az ellenzék ismételten aláírások összegyűjtésébe fog kezdeni, amit 2003 decemberében be is jelentettek. A tüntetők ezúttal 3,4 millió aláírást gyűjtöttek össze, de hiába, mert a Választási Bizottság csupán 1,8 millió emberét ismerte el hitelesnek.
2.4. Eddigi eredmények Az elmúlt mintegy négy évtized során az andesi integrációs folyamat különböző állomásokon ment keresztül; mígnem az alapvetően zárt, importhelyettesítő politikától eljutott egy nyitottabb regionalizmus felfogásig. A vezetők közvetlen beavatkozása a folyamatokba volt az, ami elősegítette az integrációt és tette lehetővé olyan, a Cartagenai Egyezményben elsődlegesként megjelölt célok elérését, mint a javak kereskedelmének liberalizációja, közös külső vám bevezetése, valamint a gazdaságpolitikai és külkereskedelmi eszközök harmonizációja. Bolívia, Ecuador, Kolumbia és Venezuela 1993 óta szabadkereskedelmi övezetet alkot, tehát a négy ország termékei egymás között teljesen szabadon áramlanak. A belső vámok eltörlése következtében a tagországok közötti kereskedelem 1990 és 1998 között a négyszeresére nőtt, s azóta is folyamatosan bővül. 2004-et követően 2005-ben ismét rekordot döntött a közösségen belüli kereskedelem; 7300 millió dollárról 8922 millió dollárra emelkedett, mely mintegy 21%-os növekedést jelent2. Ez elsősorban az ecuadori export fellendülésének (mintegy 2
http://www.comunidadandina.org/prensa/notas/np20-1-06.htm letöltés időpontja: 2006.01.23. 19:48
17
56%-os bővülés) valamint a Kolumbia és Venezuela között megnövekedett kereskedelemnek tudható be. Peru egy úgynevezett Liberalizációs Program keretében fokozatosan csatlakozott a zónához, mígnem a kitűzött határidőig; 2005. december 31-ig lebontotta a még fennálló vámjait és kereskedelmi korlátozásait s így 2006. január 1-je óta az Andesi Közösség teljes területe szabadkereskedelmi zóna. Szintén Peru kivételével, a tagországokban 1995 február elsejétől bevezetésre került a közös, 5, 10, 15 és 20%-os külső vám, melyek közül Bolívia csak az 5 és 10%-os vámszinteket alkalmazza. 2002 óta az említett szintek helyett 0, 5, 10, 20%-os vámok vannak érvényben. A tagállamok kereskedelmi és termelő tevékenysége igen hasonló, de fejlettségük különböző, mely sok problémát vet fel. Peru és Bolívia már korábban visszavonultak a közös külső vámrendszertől, Ecuador pedig most készül erre. Ugyanis 2005-ben Ecuadornak több mint 17003 millió dolláros kereskedelmi deficite volt az andesi országokkal és a Mercosur tagállamokkal szemben, ezért felemelte hangját a közös vámmal kapcsolatban és nagyobb szabadságot kért a vámok megállapítását illetően. Célja egy olyan kompenzációs rendszer kiépítése, ami szabályozza azon termékek importját, melyek versenyeznek az ott előállítottakkal, és hogy a jövőben megállapított vámok minden egyes termék esetében az adott terméktől és szektortól függően kerüljenek megállapításra, valamint eltérőek lehessenek az egyes országokban. Ami a személyek szabad áramlását illeti, 2001 óta a tagállamok lakói a személyazonosságukat igazoló dokumentumokkal utazhatnak a szubrégión belül, valamint 2003ban elfogadtak egy intézkedést, mely fokozatosan ugyan, de lehetővé teszi majd munkavállalás céljából a szabad határátlépést és másik tagállamban való tartózkodást. 2006 február 1-én a Világkereskedelmi Szervezet elnöke, Pascal Lamy találkozott a tagállamok Kereskedelmi Minisztereivel az Andesi Közösség székhelyén, ahol felhívta figyelmüket arra, hogy a Dohai Fordulóval kapcsolatos kötelezettségek teljesítése terén még sok a tennivaló az andesi országokban, de „ha képesek összehangolni a kereskedelmi nyitást a
3
http://www.elcomercio.com/solo_texto_search.asp?id_noticia=12650&anio=2006&mes=1&dia=10 letöltés időpontja: 2006-01-23. 20:07
18
regionális integrációval, akkor vagyonuk megtöbbszöröződhet”. A Miniszterek ezzel kapcsolatban kiemelik a Hong Kong-i Konferencián elért eredményeket, különösképp a mezőgazdasági támogatások 2013-ig történő megszüntetésével kapcsolatos ígéretet és hangsúlyozzák a teljes piac-nyitás szükségességét a trópusi valamint olyan termékeket illetően, melyek a tiltott termelés helyettesítőjeként jelentek meg. Az elért eredmények ellenére egyes elemzők szerint a Közösség jelenleg válságban van, a már megszokottnak mondható kereskedelmi konfliktusok mellett az utóbbi időben a vezetők is egymás ellen fordultak. Alejandro Toledo (Peru) és Eduardo Rodriguez (Bolívia) a venezuelai vezetőt, Hugo Chávezt támadták, amiért az Latin-Amerika elnökének képzeli magát és be kíván avatkozni országaik életébe. Chávez a perui elnökjelöltet, Lourdes Flores-t nemkívánatosnak nevezte, a bolíviai elnökválasztás idején pedig az Egyesült Államok konspirációjáról beszélt. A helyzet odáig fajult, hogy a perui nagykövetet visszahívták Venezuelából. Mindezen ellenségeskedések hátterében ott lapul a tény, hogy Venezuela, a legerősebb andesi állam csatlakozott a Mercosurhoz. Oscar Navas, Venezuela ecuadori nagykövete igyekszik eloszlatni mindenféle dezintegrációs félelmet. Habár azt elismeri, hogy céljuk a teljes dél-amerikai integráció, de mivel annak előzménye kell, hogy legyen az andesi összefonódás, országa nem fog kivonulni abból. Az ecuadori kereskedelmi miniszter pedig támadja Venezuelát, Perut és Kolumbiát is, amiért nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket, és úgy érzi országának át kell gondolnia szerepét a Közösségben. Persze kilépése kizárt, de hozzáállása igen pesszimista, hangsúlyozta, hogy amíg a közös vám és a szabadkereskedelem terén nem képesek végre egy mindenki számára elfogadható eredményre jutni, addig fölösleges integrációról beszélni. Az általános apátia és pesszimizmus elkerülésére a főtitkár, Allan Wagner igyekszik a legtöbb fórumon hangot adni véleményének, miszerint a helyzet nem ad okot aggodalomra. Ezzel egyet kell hogy értsünk, hiszen az integrációs folyamat története során súlyosabb konfliktusokat is túlélt, gondolok itt például az Ecuador és Peru között lévő Cenepa háborúra. Ezenkívül ha az országok valóban sorra nem teljesítenék kötelezettségeiket, akkor a Közösségen belüli kereskedelem nem döntött volna rekordot a két utóbbi évben is. Az a félelem pedig, hogy a Dél-Amerikai Nemzetközösség kiépítése miatt háttérbe szorulna az Andesi Közösség szintén alaptalan, hiszen ehhez éppen hogy az országok egymás közötti integrációjának mélyítésére van szükség, úgy a Mercosurban, mint az Andesi Közösségben.
19
2.5. A kábítószer ellenes harc Ugyan nem az integrációt közvetlenül érintő téma, de az Andesi Közösség munkájának egyik kiemelt, fontos területe a kábítószer ellenes harc, ezért ejtenünk kell róla néhány szót. A Közösség területén a kábítószer termelés, a terjesztés és a fogyasztás is óriási méreteket ölt és ezáltal problémákat okoz. Ezért a lehető legnagyobb mértékben támogatták az andesi országok az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját az „Egyezmény a kábító-és tudatmódosító szerek illegális kereskedelme ellen” kialakításában, mely 1988-ban született meg és Bécsi Egyezmény néven vált ismertté. Ennek keretében az országok vállalták, hogy segítik azon világméretű rendszer kiépítését, mely felügyelete alá kívánja vonni a koka- és marihuána ültetvényeket. Így szándékaik szerint minden országban felügyelet alá kerülnek a termőterületek, melynek segítségével kiépítenek egy nemzetközi hálózatot valamint egy adatbázist. Felismerve, hogy a kábítószer termelés, kereskedelem, fogyasztás, a pénzmosás és a fegyverkereskedelem befolyásolja az országok fejlődését és biztonságát, a tagállamok 2001-ben kidolgozták az Andesi Együttműködési Terv a Kábítószer és a Kapcsolódó Bűncselekmények Elleni Harcban elnevezésű programot. Az Akcióprogram célja a termelés és a csempészet ellenőrzés alatt tartása, az illegális célú termőterületek kiírtása, a termelő-és szállító szervezetek valamint az infrastruktúra felszámolása és a kereslet csökkentése. 2004 decemberében, a Külügyminiszterek Andesi Tanácsának tizenhatodik találkozója során elfogadásra került az Andesi Norma a Kábító-és Tudatmódosító Szerek Illegális Gyártásában Használt Kémiai Anyagok
Ellenőrzésére,
melynek
célja,
hogy
megakadályozza,
hogy
ezen
szerek
kereskedelmének célállomása a kábítószergyártás legyen. 3. Az Andesi Közösség külkapcsolatai Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni az Andesi Közösség szerepét, jelentőségét a világban, meg kell ismernünk kapcsolatait a többi integrációs tömbbel, harmadik országokkal. Először az Amerikában lévő országokkal való kapcsolatait tárgyalom, majd rátérek az Európai Unióval való „viszonyra”. 20
Az Andesi Közösség tagállamainak közös külpolitikájának céljai: 9
Nagyobb nemzetközi jelenlét és befolyás elérése
9
A Közösség identitásának és kohéziójának erősítése
9
Aktív részvétel a latin-amerikai integrációs folyamatban
9
A jogállamiság és a demokrácia megszilárdítása
9
A fenntartható fejlődés elősegítése a szubrégióban
Az Andesi Közösség és a 3.1. Mercosur 1991. március 26-án az Asuncióni Szerződés aláírásával Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay létrehozta a Dél-amerikai Közös Piacot, más néven a Mercosurt. A felek egy, a közös piacon túlmutató gazdasági tömörülés létrehozásának tervét fogalmazták meg. Az integráció létrehozásának céljaként belső piacuk kiterjesztését, s ezzel a gazdasági, technikai és tudományos haladás és a szociális fejlődés előmozdítását jelölték meg. A gazdasági célok elérésén túl azonban a Mercosur a latin-amerikai térség politikai stabilitásának megalapozója és fenntartója is kíván lenni. A tagországok elsődlegesen azt a célkitűzést igyekeztek megvalósítani, melynek értelmében legkésőbb 2000-ig lebontják a belső vámokat, és megszüntetik a nem vámjellegű kereskedelmi korlátozásokat. Továbbá közös külső vámokat és kereskedelempolitikát vezetnek be, azaz vámuniót hoznak létre, hosszabb távon pedig közös piacot valósítanak meg. A tagok a közös külső vámszint kialakítását 1995-ben kezdték meg. 1997-ben előrelépés történt a szolgáltatáskereskedelem liberalizálása tekintetében, valamint a tagok megegyeztek a tőke szabad áramlásáról. Habár jelenleg az argentin (Nestor Kirchner) és a brazil (Luis Ignacio Lula da Silva) elnöktől is hangzatos szólamokat lehet hallani az integráció jótékony hatásáról, jelentőségéről a stabilitás és a demokrácia megteremtésében, azt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban nem működnek ezek a tanok, a négy tagállam egy igen különleges, sokak által „tökéletlen vámunió”nak nevezett integrációt alkot.
21
1998-ban az Andesi Közösség és a Mercosur aláírt egy keretegyezményt, melynek értelmében egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról tárgyalások kezdődtek a két integráció között. Ezeknek a tárgyalásoknak két szakasza volt. Az első a vámpreferenciák megállapításáról szólt, melynek köszönhetően 1999-ben Brazíliával, 2000-ben pedig Argentínával aláírta az Andesi
Közösség
az
erre
vonatkozó
egyezményt.
A
második
szakaszban
már
a
szabadkereskedelmi övezet kialakításáról vitatkoztak az országok képviselői, mígnem 2003 decemberében aláírták a megállapodást, mely 2004 július 1-én lépett érvénybe. Az andesi országok közül Bolívia és Peru nem írta alá ezt a megállapodást, hiszen előbbinek már 1996 óta, utóbbinak 2003 augusztusa óta van szabadkereskedelmi megállapodása a Mercosurral. Az így létrejövő szabadkereskedelmi övezet kilenc államot foglal magában, így lakosságát tekintve ugyan felveszi a NAFTA-val (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás) és az Európai Unióval a versenyt, de gazdasági teljesítményét tekintve jelentősen elmarad tőlük. Habár a vámok lebontása lépésről-lépésre történik, elemzők abban bíznak, hogy megindul a gazdasági növekedés. De mialatt a szakemberek bizakodnak, a lakosság egy része nem tetszésének adott hangot a megállapodással kapcsolatban. Köztük perui kávé,-valamint gyapottermesztők, állattartók, akiknek a tárgyalások során nem sikerült elérni céljaikat, és számukra kedvezőtlen vámtételek és a lebontásra vonatkozó időpontok születtek. Az Andesi Közösség főtitkára, Allan Wagner az Andesi Közösség-Mercosur megállapodás kapcsán majd utána is sok ízben hangozatta a Dél-Amerikai Unió létrehozásának fontosságát. Szerinte az nem csupán egy kereskedelmi ügy, hiszen ez által a távoli régióknak, melyek a területen jellemző centralista felfogás miatt elszegényedtek, lehetőségük lenne a fejlődésre, ha a szomszéd országokkal együtt regionális gazdaságok jönnének létre. Wagner meggyőződése, hogy a dél-amerikai integráció nem csak a blokk nemzetközi megjelenését erősítené, hanem segítene megoldani a „másik ügy”-et is, ami alatt a szegénységet, társadalmi kirekesztettséget, egyenlőtlenséget érti. 3.2. A Dél-Amerikai Nemzetközösség 2004 decemberében, a Dél-amerikai Elnökök Harmadik Találkozóján Cuzcoban 12 délamerikai ország elnöke vagy annak képviselője aláírta a Cuzco-i nyilatkozatot (Carta de Cuzco), mellyel megszületett a Dél-Amerikai Nemzetközösség (Comunidad Sudamericana de Naciones).
22
A résztvevő országok az öt andesi ország, a négy Mercosur tagállam, valamint Chile, Guayana és Surinam. A blokkban 360 millió ember él, az össz –GDP meghaladja a 800 000 millió dollárt. A Közösség szabadkereskedelemre, valamint a regionális gazdaság integrációjára törekszik. Az aláíráskor Alejandro Toledo perui államfő kiemelte, hogy ezzel a lépéssel a résztvevők a „felszabadítónak”, Simon Bolivárnak Dél-Amerika egyesítésével kapcsolatos álmát valósítják meg. Elemzők, politikusok eltérő véleményeiknek adnak hangot a megfogalmazott célok gyakorlatba ültethetőségéről valamint az arra szükséges időről. Hugo Chavez venezuelai elnök szerint húsz évre lesz szükség az Európai Unióhoz hasonló unió létrehozására, míg Allan Wagner, az Andesi Közösség főtitkára szerint ez tizenöt év alatt is megvalósítható. 3.3. Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet4 Azonban a legnagyobb jelentőségű összefogás, integráció, melyben az andesi országok részt vesznek, kétség kívül az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (ALCA), illetve az annak létrehozására irányuló folyamat. Ez régi álma az Egyesült Államoknak, hiszen ez által bebiztosíthatná vezető szerepét a világgazdaságban. 1994 decemberében, az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) Miamiban tartott találkozóján, a 34 demokratikus ország (Kuba kivételével az összes a kontinensen található állam) vezetői megegyeztek abban, hogy progresszívan lebontják egymás között a kereskedelmet és befektetéseket akadályozó korlátokat. Akkor úgy tervezték, hogy 2000-re jelentős haladást fognak elérni a folyamatban, 2005 végére pedig befejeződnek a tárgyalások és létre jön az övezet. Az állam és kormányfők utasították a kereskedelemért felelős minisztereiket, hogy az övezet kialakítására vonatkozó konkrét intézkedéseket fogadjanak el. Az előkészítő szakaszban (1994-98) a kereskedelmi miniszterek 12 munkacsoportban dolgoztak. Megvizsgálták a már létező kereskedelmi szabályokat, intézkedéseket, hogy tudják mivel kell a tárgyalásokon foglalkozni. E négy év során minden évben sor került egy miniszteri szintű találkozóra, sorrendben Denverben, Cartagenaban, Belo Horizontéban és San Joséban. A San Jose-i Nyilatkozatban a miniszterek meghatározták a tárgyalások struktúráját, valamint 4
http://www.alca-ftaa.org/View_s.asp, letöltés ideje 2006.02.17.014:40
23
megállapították azokat az elveket és célokat, melyeknek megfelelően kell a megbeszéléseket folytatni. Az ALCA tárgyalások 1998 áprilisában kezdődtek, a Második Amerika Csúcs keretében. Már a tárgyalások kezdetén megegyeztek az állam és kormányfők, hogy figyelembe fogják venni minden ország fejlettségi szintjét és gazdasági teljesítőképességét, valamint hogy a tárgyalások eredményeként emelkednie kell a lakosság életszínvonalának, javulnia kell a munkafeltételeknek, több figyelmet kell szentelni a környezetvédelemre. Az ötödik miniszteri szintű találkozón (Toronto, 1999) a miniszterek utasították a munkacsoportokat, hogy készítsék el a hatáskörükbe tartozó fejezetek szövegtervezetét, hogy azt bemutathassák a következő találkozón. Létrehoztak egy olyan adatbázist, melyben bárki számára hozzáférhető módon, meghatározott időnként aktualizálva, a lehető legrészletesebben szerepel minden a kereskedelemmel és vámszintekkel kapcsolatos adat. Így az alkalmazott vámtételeken kívül a preferenciális vámok, azon országok melyeknél ez alkalmazható, valamint azon termékek, melyek kereskedelmével kapcsolatban kontingens alkalmazható, illetve export-támogatás nyújtható. Mindemellett az adatbázisban országra, volumenre és értékre lebontott export-import statisztika is található. Ezen kívül, a tárgyalások megkönnyítését és az átláthatóságot elősegítendő, elhatározták, hogy nyilvánosságra hoznak minden olyan információt, ami kapcsolatban áll a kereskedelemmel, a szabályozásokat, eljárásokat olyan területeken, mint a közszféra vásárlásai, az antidömping eljárások, a támogatások, a piacra jutás feltételei, a felmerülő viták rendezésének módja, vagy akár az adott országban arbitrázs tevékenységet folytató intézmények listája. A hatodik miniszteri szintű találkozón (Buenos Aires, 2001) a tárgyaló csoportok benyújtották az ALCA Egyezmény szövegtervezetét. A miniszterek mindvégig hangsúlyozták a civil társadalommal való párbeszéd fontosságát, így az egyes tárgyaló csoportok megbeszéléseik során figyelembe vették a civil beadványokat is. Ezen a találkozón állapították meg a technikai segítségnyújtás szükségességét a kisebb államok számára, hogy megkönnyítsék számukra a részvételt. A
Harmadik
Amerika
Csúcson,
2001
áprilisában,
Quebecben
elfogadták
a
szövegtervezetet, majd azt nyílvánosságra is hozták, valamint felállították a határidőket, melyek a tárgyalások lezárására vonatkozóan 2005 január, az életbe lépést illetően pedig 2005 december.
24
A hetedik miniszteri szintű találkozó (Quito, 2002) legfontosabb eredménye az volt, hogy elfogadták a Kontinens-szintű Együttműködési Programot, mely a kevésbé fejlett államoknak hívatott segíteni, hogy szembenézzen az integráció kihívásaival, s abból a lehető legnagyobb hasznot szerezzen. A nyolcadik találkozón a miniszterek megerősítették elkötelezettségüket az övezet létrehozásával kapcsolatban, bizonyos szintű rugalmasság mellett, minden ország egyéni szükségleteit szem előtt tartva. A cél a hatékony gazdasági növekedés elősegítése, a szegénység csökkentése, a fejlődés és az integráció ösztönzése a szabad kereskedelem által. A 2005 novemberében, Mar de Plataban tartott negyedik AÁSZ csúcson nem sikerült leküzdeni az egész kontinensre kiterjesztett szabadkereskedelmi övezet létrehozásával kapcsolatos nézeteltéréseket, így az megállapodás nélkül ért véget. Ugyan a tárgyaló felek többsége, 29 állam képviselője, támogatta, hogy hozzanak létre egy összamerikai szabadkereskedelmi övezetet, mások - elsősorban a latin-amerikai kontinens meghatározó államai, így Brazília, Argentína és Venezuela is - ragaszkodtak ahhoz, hogy azt követően döntsenek a földrész kereskedelmének és gazdaságának a jövőjéről, miután tárgyalásokat folytatnak
majd
decemberben
a
Világkereskedelmi
Szervezet
(WTO)
égisze
alatt.
A csúcsértekezletet azonban emlékezetessé teszi a helyszínen tartott tömegtüntetés. A tüntetők felgyújtottak egy banképületet és egy távközlési vállalat irodáját, valamint üzletek kirakatait zúzták be, fosztogatottak, gyújtogattak, összetűztek a kivezényelt rohamrendőrökkel, George Bush amerikai elnököt pedig távozásra szólították föl. Az Andesi Közösség célja az ALCA tárgyalások alkalmával az, hogy olyan egyezmény szülessen, mely lehetővé teszi a különböző fejlettségi szintű országok számára a részvételt, méltányolja
a
kisebb
gazdasági
teljesítőképességet.
Az
egyes
munkacsoportokban,
bizottságokban, miniszteri szintű találkozókon az andesi tagállamok közösen vesznek részt, ez által képviselve a régió érdekeit. A Közösség élén pillanatnyilag az USA-val a lehető legrosszabb viszonyban lévő venezuelai államfő, a baloldali Hugo Chávez áll, ami szinte lehetetlenné teszi a tárgyalásokat, hiszen szerinte az Egyesült Államok rákényszeríti akaratát a dél-amerikai országokra; a terv megvalósításából csak a gazdagok húznának hasznot. "Itt, Mar del Platában eltemetjük" - jelentette ki a venezuelai államfő a szabadkereskedelmi zóna ötletére utalva, az utcákon randalírozó Amerika-ellenes
25
tüntetők előtt a legutóbbi csúcs alkalmával. Chávez elnök a szabadkereskedelmi övezet helyett John Kennedy tervét ajánlotta George W. Bush figyelmébe, amelyben az 1963-ban meggyilkolt fiatal elnök 20 évre 20 milliárd dollárt irányzott elő a szegénység elleni küzdelemre és az agrárreformra. Ezen kívül Chávez azt is a tagállamok szemére vetette, hogy ha igazi demokrácia lenne, mint ahogy azt oly sokszor hangoztatják, akkor megkérdeznék az állampolgárokat arról, hogy Kuba részt vegyen-e ebben a folyamatban.
3.4. Az Amerikai Egyesült Államok Az Egyesült Államok az Andesi Közösség tagállamainak elsőszámú kereskedelmi partnere. Kapcsolatuk azonban nem csak a kereskedelemben nyilvánul meg, a felek politikai párbeszédet is folytatnak, valamint együttműködnek bizonyos közös érdekeltségű területeken. A kapcsolatok kiépítésében nagy jelentősége van az 1998-ban létrehívott Kereskedelmi és Befektetési Tanácsnak, melynek az a feladata, hogy ösztönözze a párbeszédet és olyan intézkedéseket, mechanizmusokat dolgozzon ki, amelyek segítségével fellendül a kereskedelem és a befektetés a két régió között. Mintegy elismerve a Közösség kábítószer-ellenes harcban tett erőfeszítéseit és támogatásként további munkájához, az Egyesült Államok Kongresszusa 1991 decemberében elfogadta az Andesi Kereskedelmi Preferenciák Törvényét (ATPA), mely kedvező elbánásban részesítette a Bolíviából, Ecuadorból, Kolumbiából és Peruból származó importot. Figyelembe véve, hogy a törvény hatálya tíz év elteltével, tehát 2001-ben megszűnik, a tagállamok már az évezred végén közös és koordinált lépéseket (washingtoni látogatás, kereskedelmi miniszterek találkozója) tettek annak elérése érdekében, hogy az USA azt felújítsa, kibővítse, Venezuelára is kiterjessze. 2002-ben George W. Bush jóváhagyta a Kereskedelmi Törvényt, melynek keretében megszületett az Andesi Kereskedelmet Előmozdító és Kábítószer Ellenes Törvény (ATPDEA), mely megújítja és kiszélesíti az ATPA szerint az USA által adott kedvezményeket, de nem terjeszti ki azokat Venezuelára. Mivel 2006 decemberében 31-én ennek a hatálya is meg fog szűnni, Ecuador, Kolumbia és Peru 2004-ben tárgyalásokat kezdeményezett az USA-val szabadkereskedelmi egyezményről, mely
26
nagyobb kereskedelmi áramlást és befektetéseket tenne lehetővé. Bolívia mint megfigyelő vesz részt ezeken a tárgyalásokon. Az első tárgyalásra 2004 májusában került sor, ahol megegyeztek, hogy havonta fognak találkozni. A politikai párbeszédet is igyekszik a Közösség mélyíteni, közös érdekeltségű témákban, mint a demokrácia, szociális fejlődés, biztonság, kábítószer elleni harc. Mindezek mellett az USA technikai segítséget nyújtott állategészségügyi, vám és kontinens szintű kereskedelmi kérdésekben. Azonban az utóbbi időben több jel is arra utal, hogy mindezen kapcsolatok ha nem is veszélyben vannak, de jelentősen meggyengülhetnek. A Bolíviában nemrég hatalomra kerülő Evo Morales, valamint a Venezuelában már hosszú ideje hatalmon levő és közismerten Egyesült Államok és Bush-ellenes Hugo Chávez éket verhetnek Észak-és Latin-Amerika kapcsolata közé. Ráadásul a választási előrejelzések szerint Peruban is Morales és Chávez törekvéseivel szimpatizáló Ollanta Humala kerül hatalomra. A legnyilvánvalóbb jele a kapcsolatok gyengülésének az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet létrehozására vonatkozó tárgyalássorozat megakadása, mely nem csak a politikai vezetők döntésein múlott, hanem a lakosság támogatását is élvezi. Mivel nem valószínű, hogy ezen országok változtatnak politikai beállítódásukon, az USA-nak kell mérlegelni, hogy hagyja-e elveszni ezen területeken szerzett befolyását vagy megpróbál másképp, más politikát képviselve és alkalmazva közeledni a térség államaihoz.
3.5. Együttműködés egyéb térségekkel A dél-amerikai országokon kívül az Andesi Közösség a közép-amerikai országokkal is együttműködésre törekszik. Ennek megfelelően igyekszik mélyíteni kapcsolatát a KözépAmerikai Integrációs Rendszerrel (SICA), mely Belice, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panamá csoportosulása. 2004-ben Együttműködési Keretegyezmény született a két országcsoport között, melynek értelmében minden közös érdekeltségű ügyben együttműködnek, fórumokat, tanácskozásokat tartanak olyan témákban, mint integráció-mélyítés, nemzetközi kereskedelmi tárgyalások, befektetésösztönzés, versenyképesség, kis-és közép vállalkozások helyzetének javítása.
27
Ezenkívül az Andesi Közösség a Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottsággal (CEPAL) egyetértési memorandumot írt alá 2005 márciusában. Ennek keretében létrehoztak egy a 2005-2007-es időszakra vonatkozó Közös Akció Tervet, mely szerint mindkét fél olyan intézkedéseket köteles foganatosítani, melyek elősegítik a gazdasági és szociális fejlődést a tagországaikban. Ezen célok elérése az integrációs folyamatokat is segítené, hiszen az országok nem csak abszolút értelemben fejlődnének, hanem egymáshoz is közelednének a gazdasági mutatókat illetően. Felismerve a lehetőségeket, a bíztató perspektívákat, amit a Csendes-óceán menti ázsiai országokkal történő együttműködés jelenthet, az Andesi Közösség 1999 óta igyekszik minél szorosabbra, mélyebbre fűzni kapcsolatát a 21 országot tömörítő Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködéssel (APEC), valamint a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Társulásával (ASEAN) is.
4. Az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolati rendszere 4.1. A kapcsolatok jellege Az utóbbi évtizedek során Európa és Latin-Amerika kapcsolata igen változatosan alakult, hol előre, hol visszalépés történt. Korábban Európa kevés figyelmet szentelt ennek a régiónak, inkább a környezetében lévő országokkal alakított ki kapcsolatokat, de mára már felkerült a partnerek listájára. Ezen a listán persze mindig elörébb szerepeltek a Földközi-tenger vidékén, Kelet-Európában lévő, valamint az úgynevezett ACP (afrikai, karibi, csendes óceáni)-országok is. A két térség között különböző “generációjú” együttműködési megállapodások születtek, az egyes generációk más erősségü és mélységü kapcsolatra utalnak. Az első generációs megállapodások a ’60-as években bekövetkezett események után születtek, amikor is Európa gazdasági és politikai okból is e térség felé fordult. Az olajválságot követően Európának egyrészt új piacra volt szüksége termékei számára, másrészt alternatív nyersanyag-forrást kívánt biztosítani. Emelett az egyes államokban bekövetkezett események hatására az emberi jogok és a demokrácia védelme érdekében is együttműködésre törekedett a térség országaival. Ezen megállapodásokról azt lehet elmondani, hogy az akkoriban nagy
28
gazdasági potenciállal rendelkező országokkal kötettek (1971.Argentína, 1973.Uruguay, 1974.Brazília, 1975.Mexikó), az országokat egymástól külön kezelték, és a kereskedelemben nem volt jellemző a preferenciális elbánás, csupán a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazták, mely csak kisebb javulást jelentett a kapcsolatokban. Az igazi gyakorlati haszna ezeknek a megállapodásoknak az volt, hogy létrehoztak egy Vegyes Bizottságot, mely évi rendszerességgel összeült és tartalommal töltötte meg ezeket az egyezményeket. A ’80-as években már mélyebb kapcsolatot jelentő megállapodások születtek, mely a Közösségnek a térség felé tanúsított növekvő érdeklődésének tulajdonítható. Ez egyrészt Spanyolország és Portugália csatlakozásának köszönhető, másrészt annak, hogy Európa jó úton haladt az integrációban, s egyre inkább főszereplővé akart válni a világban. 1980-ban Brazíliával kötött Együttműködési Megállapodást, 1983-ban az Andesi országokkal, 1985-ben pedig a közép-amerikai térség államaival, megtörve ezáltal az USA monopóliumát. Ezen utóbbi országokat a Közösség az Általános Preferenciális Rendszer (GSP) által kedvezményezett országok körébe sorolta, mely szerint meghatározott kvótákon belül vámmentességet élveznek az ipari termékeik nagy része, és mezőgazdasági cikkeik jelentős része is alacsonyabb vámokkal kerülhet a Közösség piacára. A Közösség autonóm döntés alapján, egyoldalú kedvezményként biztosítja a preferenciális elbánást, így bármikor meg is szüntetheti azt. De ezek a második generációs megállapodások már nem csak kereskedelmi tartalmúak voltak, Közép-Amerikában például kifejezetten a politikai konfliktus békés úton való megoldása volt a cél. A másik változás pedig, hogy ezúttal országcsoportokkal (is) történtek a megállapodások, ezzel is ösztönözve az integrációt. Azonban még mindig nem születtek konkrét döntések, egyezségek, a felek csupán kinyilvánították szándékukat a kapcsolatok erősítését és mélyítését illetően, melyeket későbbi tárgyalások alkalmával fognak elérni. A ’80-as évek végén ’90-es évek elején világszinten bekövetkezett gazdasági, politikai, tudományos és szociális változások, valamint az egyre nagyobb kereskedelmi liberalizáció és globalizációs folyamatok arra “kényszerítették” az országokat, hogy újragondolják helyzetüket, érdekeiket, céljaikat s elhelyezzék magukat ebben az új világban. Ebben az időben születtek meg a harmadik generációs megállapodások, melyek jelentős változásokat mutatnak a korábbiakhoz képest. Az egyezményekben helyett kapott az úgynevezett demokrácia klauzula, melynek értelmében az Unió megszakíthatja együttműködési programjait, ha a demokrácia megsértésére kerül sor az adott országban, valamint egy fejlődési klauzula, mely szerint közös
29
megegyezés alapján növelhető az együttműködés szintje s területeinek száma. Ezen megállapodások két különböző területet ölelnek fel. Az egyik a legszegényebb országoknak nyújtott segítség, míg a másik az átlagos jövedelmű, nagyobb növekedési potenciállal rendelkező országokkal való gazdasági, ipari, tudományos-technikai és környezetvédelmi együttműködés. Valójában a negyedik generációs megállapodások voltal azok, amik már jobban összpontosítottak a gazdasági együttműködésre és a kereskedelem liberalizációjára. A világgazdaságban bekövetkezett gyors változásokat mutatja, hogy ezek csupán pár évvel késöbb születtek, mint elődeik. Ebbe a kategóriába tartozik a Mercosurral (1995) és a Chilével (1996) kötött Együttműködési, valamint a Mexikóval (1997) kötött Társulási Keretegyezmény. Ezeknek az egyezményeknek a keretében történt meg a politikai párbeszéd intézményesítése, annak az igénynek a nyomán, hogy a felek között folyamatos információ-csere és konzultáció folyjon. Legalább éves szinten üléseznek az államfők, miniszterek és az Unió fő tisztségviselői. A kereskedelem liberalizációjára való törekvés az egyik legfontosabb újdonság a kapcsolatokban, még akkor is, ha azt csak fokozatosság elvével, bármiféle konkrét kötelezettségvállalás és határidő megjelölése nélkül vették bele a megállapodásokba. Az Unió és egész Latin-Amerika között folytatott párbeszédnek két fő színtere van. Az egyik az Unió és a Rio Csoport képviselőinek találkozói. A Rio Csoportot hat ország alapította még 1986-ban, mára pedig tagjai között tudja Latin-Amerika összes államát, és a karibi országok is képviseltetik magukat találkozóin, melyek célja a térséget érintő politikai kérdésekről folyó párbeszéd. Az Európai Unió és a Rio Csoport képviselőinek legutóbbi, tizenegyedik találkozóját 2003 márciusában Athénban tartották. A másik pedig az Európai Unió, valamint Latin-Amerika és a Karibi-térség államfőinek csúcstalálkozói. Az első 1999-ben került volt Rio de Janeiróban, a második 2002-ben Madridban, a legutolsó pedig 2004 májusában a mexikói Guadalajarában került megrendezésre. Az Európai Unió jelenleg működő együttműködési programjai, melyek a latin-amerikai régió összes országára kiterjednek a következők: az AL-INVEST, melynek feladata, célja hogy az európai cégeket arra ösztönözze, hogy latin-amerikai vállalatokba fektessenek be, ilyen módon támogatva a nemzetközi terepen tevékenykedő kis- és középvállalkozásokat. A sikereknek köszönhetõen az Európai Bizottság 2004-ben elindította a program harmadik szakaszát – a 2007ig terjedõ idõszakban –, 42 millió eurós támogatást rendelve az AL-Invest III alaphoz, amely
30
közel 600 nyertes projekt megvalósítását teszi lehetõvé. Az ALFA program a nyugat-európai és a latin-amerikai térség közötti együttműködést kívánja előmozdítani a felsőoktatás területén. Hasonló területen, 2002-ben indították el az ALßAN programot, mely kiterjed a felsőfokú oktatás és szakképzés, valamint a posztgraduális képzés területén való együttműködésre Latin-Amerika leendő szakembereinek, döntéshozóinak és intézményeinek támogatása érdekében. Az URB-AL program célja a két régió városai közötti kapcsolatok kiépítése és erősítése, az ALURE az optimális és racionális energiafelhasználást segítő program, az @LIS az információs társadalom megteremtését és az információs technológiák elterjesztését ösztönzi, az ATLAS pedig kereskedelmi és iparkamarák hálózatán keresztül a régiók közötti gazdasági együttműködés elmélyítését célozza. Az OREAL programot az Európai Unió tagországai 2003-ban hagyták jóvá, mely a latin-amerikai és európai non-profit szervezetek hálózatának kialakítását célozza. A 2004ben felállított EUROSociAL öt évre tervezett, 30 millió eurós program, melynek segítségével az Európai Bizottság a latin-amerikai országok szociális kohéziójának megteremtéséhez, a társadalmi különbségek csökkentéséhez, az egészségügyi, az oktatási és a jogi rendszer fejlesztéséhez kíván hozzájárulni. Hogy az Uniónak más régiókkal való kapcsolataihoz viszonyítva is lássuk az Unió LatinAmerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatát, az alábbiakban a 3.sz. ábrán megfigyelhetjük, hogy Latin-Amerikával, valamint három másik régióval hogyan alakult az Unió kereskedelme az elmúlt öt évben. Mind az exportot mind az importot illetően megegyezik a sorrend. Kimagaslik a sorban a NAFTA országaival folytatott kereskedelem, ezt követik az úgynevezett kis-tigris országok, majd az OPEC (Olajexpotáló Országok Nemzetközi Szervezete) tagállamai, s csak ezután szerepel Latin-Amerika.
3. sz ábra:Az Európai Unió exportjának alakulása az egyes integrációs tömbökbe
31
Az Európai Unió importjának alakulása az egyes integrációs tömbökből
4.2. Európai Unió-Mercosur Mivel a dél-amerikai térség országai közül Argentínának és Brazíliának van a legnagyobb jelentősége a nemzetközi kapcsolatokban, korábban az Európai Unió is főként ezen országokkal, s így a Mercosurral, kereste a kapcsolatot. Már több mint egy évtizede, 1995. december 15-én Madridban született meg az az együttműködési keretmegállapodás, mely a két fél kapcsolatainak intézményes kereteket adott, s amelynek már konkrét célja volt a társulási megállapodás aláírásához szükséges tárgyalások megindítása. Ez a kapcsolatok erősítésének három fő elemeként a politikai párbeszédet, a kooperációt és a kereskedelmi ügyeket jelölte meg. A keretmegállapodás végleges formájában 1999. július 1-jén lépett életbe, a társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások pedig 1999 novemberében Brüsszelben kezdődtek meg. Az ezt követő négy évben tizenöt tárgyalási fordulóra került sor, és úgy gondolták a 2004 októberi miniszetri szintű találkozón végre megegyeznek. Azonban ez elmaradt, a fő ok az ellentétes álláspontok, érdekek; a latin-amerikaiak ódzkodnak az importtól, de szívesen látnák termékeiket az európai piacokon, valamint alacsony cukor-és húsvámokat szeretnének. Az Unió nagyobb kereskedelmi liberalizációt vár a szolgáltatások terén, több esélyt az állami megrendeléseket illetően, valamint a helyi cégekkel azonos elbánást, termelői pedig tiltakoznak az agrárimport ellen, viszont az üzleti szférát érdekelné a dél-amerikai piacra való betörés. 2005 szeptemberében Brüsszelben, majd egy újabb találkozó keretében novemberben, Montevideoban sem jutottak megállapodásra a tárgyaló felek. Az EU külügyi biztosa, Benita Ferrero-Waldner szerint májusban sem tudják majd lezárni a tárgyalásokat, mert Hong-Kongban nem sikerült elérni amit akartak.
32
5. Az Andesi Közösség és az Európai Unió Az Andesi Közösség és az Európai Unió közötti kapcsolatok négy pillérre épülnek: 9 Politikai kapcsolatok 9 Kereskedelmi kapcsolatok 9 Együttműködési Egyezmény, programok 9 Kábítószer elleni harc 5.1. Politikai kapcsolatok-lépésről lépésre Az addig informális módon zajló politikai párbeszédnek jogi keretet adott az 1996 június 30-án a két integráció által Rómában aláírt Közös Nyilatkozat a Politikai Párbeszédről. A Nyilatkozat értelmében a párbeszéd birregionális és közös érdekeltségű nemzetközi kérdésekről folyik, megvitatásukra alkalomszerűen kerül sor, az Andesi Elnöki Tanács Elnöke és az Unió elnöksége között, Külügyminiszterek ülésezése alkalmával, valamint egyéb miniszteri szintű találkozókon. Ezen kívül az Unió és a Rió Csoport ülésein is megvitatják, elemzik a két régió gazdasági és politikai helyzetét, s ennek alapján meghatározzák a főbb irányvonalakat melyek mentén a tárgyalások során haladni kívánnak. Ezen ülések alkalmával született meg az andesi kezdeményezés egy társulási megállapodás létrehozásáról. 1999. júniusában Rio de Janeiroban találkoztak a két Közösség állam-és kormányfői, ahol megvitatták az addig elért eredményeket és konzultációkat folytattak a politikai és kereskedelmi kapcsolatok erősítésének lehetőségéről, valamint az andesi kezdeményezésről, a társulási megállapodás megkötéséhez vezető tárgyalások megkezdésének lehetőségéről, feltételeiről. Az andesi országok célja, hogy ezen tárgyalások alkalmával vegyék figyelembe az egyes országok fejlettségi szintjét és a tárgyalások során is, tehát a konkrét társulási megállapodás aláírásának pillanatáig, ami egyben szabadkereskedelmi övezetet is hozna létre a két régió között, maradjanak meg az eddig az andesi GSP (Általános Preferenciális Rendszer) szerint életben lévő piacra jutási feltételek. A következő hivatalos találkozóra az uniós és az andesi külügyminiszterek között 2000. február 24-én Vilamourában, a IX. EU-Rio Csoport Találkozó keretén belül került sor. Itt a miniszterek abban állapodtak meg, hogy felkérik az Unió Bizottságát és az Andesi Közösség
33
Főtitkárságát; készítsenek el egy tanulmányt, melynek alapján diagnózis állítható fel a kapcsolatok jelenlegi állapotáról és jövőbeni lehetőségeiről. A X. EU-Rio Csoport Találkozó alkalmával, 2001.március 28-án Santiago de Chilében a felek amellett, hogy szinte már szokásosnak mondhatóan elkötelezettségüket hangoztatták a további együttműködést illetően, megvitatták az andesi régió politikai eseményeit is. A miniszterek támogatásukat fejezték ki az ecuadori demokratikus rendszer konszolidációját illetően és üdvözölték a demokrácia és átláthatóság elveinek megfelelő erőfeszítéseket a problémák megoldására. Hasonlóképpen, mindkét fél támogatásáról biztosította a perui kormányt a demokrácia, az emberi jogok és az intézményi rend helyreállításáért tett erőfeszítéseivel kapcsolatban, valamint hogy egy a nép akaratát hűen tükröző választás kerüljön megrendezésre, melyhez egyébként az Unió jelentős támogatással járult hozzá. A Vilamourában útjára indított tanulmánnyal kapcsolatban megállapították, hogy annak még a madridi
EU-Latin-Amerika Csúcs előtt el kell készülnie, hogy addigra már az
eredményeknek megfelelően kidolgozott új kapcsolati stratégiával rendelkezzenek. Egy évvel később, 2002 márciusára készült el a két Közösség kapcsolatát elemző tanulmány. Ebből kiderül, hogy míg az Andesi Közösség számára a második számú kereskedelmi partner az Unió, addig csak 0,8% képvisel annak kereskedelmében, s az Unió importja főként a nyersanyagokra korlátozódik, míg exportjában leginkább késztermékek szerepelnek. A termékek diverzifikációját illetően azt lehet elmondani, hogy míg az Andesi Közösség a 2000-es évben 2434 féle terméket exportált az Unióba, addig az 5812-t, ráadásul az andesi exportban öt termék-kávé, szén, banán, kőolaj, arany -teszi ki a teljes érték 56%-át, míg az európai exoport első öt termékének exportja csupán 9%-ra rúg. A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy az andesi GSP ugyan kétségkívül jó hatással volt a exportra, hiszen 1993 és 1997 között 983 millió dollárral növekedett, azonban csak az export 23%-át fedi le és időszakos jellege miatt nem biztosít hosszú távú garanciát a vállalatok számára a befektetésekhez. Az együttműködéssel, a politikai párbeszéddel kapcsolatban a tanulmány szerzője arra a megállapításra jut, hogy azt az európai közöny, az andesi kezdeményezések hiánya és kevés konkrét eredmény jellemzi. A kapcsolatok 2002-es állásáról tehát azt lehetett elmondani, hogy az Unió elégedett a kialakult helyzettel, mintegy apátiába burkolózik, ami az andesi országokat viszont elégedetlenséggel tölti el, hiszen az ő céljuk a társulási megállapodás tárgyalásának megkezdése.
34
2002. májusában, a madridi, az Unió és Latin-Amerika államfői között zajló II. Csúcson az Andesi Közösség és az Unió vezetői megegyeztek egy az Együttműködésről és Politikai Párbeszédről szóló Egyezmény megkötéséről, ami az együttműködés további erősítését, elmélyítését tűzte ki célul, de az erre vonatkozó tárgyalások ekkor még nem kezdődtek meg. 2002 novemberében Quitoban az Európai Bizottság és az Andesi Közösség szakemberei elemezték a GSP eddigi kihasználtságát és hatásait, s ismét arra jutottak, hogy az nem kellő képpen kihasznált, a preferenciális kereskedelemben részt vevő termékek száma, valamint a kerskedés volumene is csökkent az utóbbi években. Emellett andesi oldalról elhangoztak a piacrajutási feltételek további javítására, valamint a kedvezményezett termékek körének bővítésére vonatkozó kérések. 2003. május 6-án Brüsszelben kezdődtek meg az Együttműködésről és Politikai Párbeszédról szóló Egyezmény tárgyalásai, mely amellett, hogy mélyíteni kívánta a már létező poltikai, gazdasági, társadalmi és kultúrális kapcsolatokat, a társulási megállapodás aláírásának alapjait is lefektetni hívatott. Csupán hat hónappal később, október 15-én, a második tárgyalási forduló során már be is fejeződtek a tárgyalások, majd decemberben Rómában aláírták az Egyezményt. A gyorsaság, mellyel az Egyezmény egyes kérdéseivel kapcsolatban konszenzusra jutottak, mint ahogy azt az Andesi Közösség akkori főtitkára, Guillermo Fernandez de Soto elmondta, mindkét fél elkötelezettségét bizonyította a kapcsolatuk minőségileg magasabb szintre való emelését illetően. Mivel még korábban ezt az Egyezményt úgy határozták meg, mint a társulási megállapodás előfutára, a megkötéskor már minden nyilatkozat ennek jegyében telt, az andesi országok alig várták, hogy konkrétumokról beszélhessenek a társulást illetően. Erre nem is kellett sokat várniuk, hiszen a III. Államfői Csúcson, melyet 2004 májusában Guadalajarában tartottak, a két blokk vezetői úgy döntöttek hogy megkezdődhet az a folyamat, mely a szabadkereskedelmi övezetet is magában foglaló társulási megállapodás aláírásához vezet. Ez a folyamat két szakaszból áll, az első az andesi integrációs folyamat közös értékelésének szakasza, a második pedig már a tárgyalások folytatása. A konkrét célok, határidők, tehát egy úgynevezett cselekvés-naptár felállításával a Vegyes Bizottságot bízták meg, mely 2005 január 21-én Brüsszelben ülésezett ennek érdekében. Ezen űlésen indították hivatalosan útjára a közös értékelés folyamatát, és döntöttek egy vegyes ad hoc munkacsoport felállításáról, melynek az év
35
során legalább három alkalommal kell összeülnie, majdan a Vegyes Bizottság következő ülése alkalmával benyújtania a konklúziókat és javaslatokat. Ekkor még andesi részről úgy gondolták, hogy már a következő EU-Latin-Amerika Csúcson, 2006 májusában sor kerülhet a társulási megállapodás aláírására, hiszen ha az értékelő szakaszon sikeresen túljutnak, a tárgyalások már nem tarthatnak sokáig. Hogy az andesi integrációt értékelni tudják, az Európai Bizottság kidolgozott egy kritérium-rendszert, melynek alapján képesek eldönteni, hogy az Andesi Közösség eljutott-e arra a szintre, mely lehetővé teszi a tárgyalásokat a szabadkereskedelmi zóna létrehozásáról. 1.kritérium: működö intézményi keret, mely éppen az egyik erőssége az Andesi Közösségnek. Intézményi struktúrájában különválik a törvényhozó, végrehajtó és birói hatalom, melyek mindegyike szupranacionális jellegű és mintegy ellensúlyként, mérlegként működik a nemzeti és közösségi érdekek között. A közösségi normák közvetlenül alkalmazandóak mind az öt tagállamban és elsőbbséget élveznek az országok belső jogrendszerének szabályaival szemben, ami azt jelenti, hogy ha ezek között ellentmondás lenne, akkor a közösségi jog az irányadó, alkalmazandó. 2.kritérium: vámunió létrehozása. Ez már kényesebb kérdés az Andesi országok esetében. 1993-ban létrehoztak egy szabadkereskedelmi zónát, de ehhez Peru csak 2006-tól csatlakozott, az 1995-ben bevezetett közös külsóvámok által létrejövő vámunió pedig igen tökéletlenül működik. 3.kritérium: a közösségen belüli kereskedelem nem vámjellegű akadályainak lebontása. Erre vonatkozóan az Andesi Közösség rendelkezik egy olyan, a szükségtelen technikai akadályok megszüntetését szolgáló rendszerrel, melynek részét képezi közösségi norma a különböző, a termékeket kísérő igazolások elismeréséről, valamint irányelv a technikai szabályozások közösségi szintű kidolgozására, elfogadására és alkalmazására is. Még 2004 decemberében az Európai Parlament küldöttsége Limában járt, ahol Alain Lipietz teljes támogatásáról biztosította az Andesi Közösséget mind saját integrációja, mind a társulás terén. Meglátása szerint az integráció nélkül az európai országok sehol nem tartanának, ez tette lehetővé, hogy a népek függtelenek maradjanak a külső nagyhatalmak uralmával szemben. Ezért kíván segíteni a dél-amerikai országoknak gazdasági és politikai függetlenségük megteremtésében. 2005. májusában Luxemburgban került megrendezésre a soron következő Európai UnióAndesi Közösség miniszteri szintü találkozó. Ennek alkalmával a résztvevők megerősítették,
36
hogy közös stratégiai céljuk a társulási megállapodás megkötése és elégedettségüket fejezték ki a munkacsoport létrehozásával és annak sikeres első, áprilisi ülésével kapcsolatban. Az andesi miniszterek első alkalommal itt adtak hangot abbéli reményüknek, hogy a 2006 májusában Bécsben tartandó Csúcson megkezdődhetnek a tárgyalások. Ezenkívül tájékoztatták az Unió minisztereit arról, hogy 2005 március 29-én elfogadtak egy a gazdasági integráció elmélyítését szolgáló munka programot, melyben rövid távú célok, vállalások szerepelnek a javak és szolgáltatások kereskedelmének nagyobb liberalizációjával, a vámunió konszolidációjával és az intézményi és igazságszolgáltatási rendszer megerősítésével kapcsolatban. 2005 július 25-én ült össze második alkalommal, ezúttal Brüsszelben, az értékelést végző munkacsoport. Ez alaklommal a következő témák kerültek napirendre: vámeljárások, vámunió tökéletesítése; befektetések, verseny, állami vásárlások, szellemi tulajdon; kereskedelmi védőintézkedések; állat-és növényegészségügyi normák. Az egyes témákban történő elemzések, értékelések előtt az andesi Főtitkárság tartott egy prezentációt, majd ezután következett az adott terület megvitatása. A munkacsoport harmadik, novemberi ülése alkalmával az előre tervezett módon sikerült lezárni a folyamatnak ezen értékelő szakaszát, feladatként már csak az maradt hátra, hogy a Vegyes Bizottság következő ülésére elkészítsék a jelentést, mely lehetővé teszi a tárgyalások megkezdéséről szóló döntés meghozását. Az Andesi Közösség Bizottságának szokásos ülésén, 2006 február elején, a tagállamok kereskedelmi miniszterei egy az Európai Unióval szemben alkalmazandó speciális vámszint kidolgozása mellett döntöttek, mely nagyban megkönnyítené a társulási megállapodásról szóló tárgyalásokat. Ezenkívül pedig előrelépést jelent a közös vámpolitika kialakításában is, melynek életbe léptetésére 2007 január 31-ig adtak a miniszeterek maguknak és orsazágaiknak “haladékot”. Addig a jelen év során hét alkalommal kívánnak űlésezni, utolsó alkalommal előreláthatólag 2006 december 4-én, amikor is el kell fogadniuk a Közös Vámpolitikára vonatkozó közösségi normát. Szintén a két régió közeledését, a folyamat elősegítését szolgálta, hogy 2006 februárjának második hetében az andesi főtitkár, Allan Wagner látogatást tett több európai országban is, hogy a társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat előmozdítsa és a májusban tartandó csúcsról megbeszéléseket folytasson vezető politikusokkal. Ezen ülések alkalmával jelen volt az osztrák
37
külügyi államtitkár, Hans Winkler, a külügyi biztos, Benita Ferrero, a kereskedelmi biztos Peter Mandelson valamint az andesi nagykövetek is. Ami az Uniót illeti, 2005 június 7-én az Európai Bizottság küldöttsége Limába látogatott, hogy az andesi országok képviselőivel megvitassák a 2007-2013-as időszakra vonatkozó együttműködési stratégia irányvonalait. Mint ahogy azt Mendel Goldstein, az európai küldöttség vezetője elmondta, a jövőben a prioritást élvező területek a következők lesznek: a demokrácia védelme, regionális integráció, szociális kohézió, környezetvédelem és a kábítószer elleni harc. Ezt követően, 2005 decemberében az Európai Bizottság egy, az Unió és a latin-amerikai országok közötti kapcsolatok megerősítését szolgáló megújított stratégiát terjesztett a Tanács és az Európa Parlament elé, mintegy a májusi Csúcsra való felkészítés képpen. Ezen nyilatkozat alapján szükséges: 9 A politikai párbeszéd fokozása és egyben magasabb szintű irányítása a megbeszélések a szükségletek szerint, egy előre meghatározott, behatárolt, pontosan definiált témában, a megfelelő tárgyalópartnerek (hozzáértés, betöltött rang) jelenlétében történjenek. Ezenkívül adott rendszerességgel megrendezésre kerülő informális találkozót is szükségesnek tartanak magas szintű tisztségviselők között 9 A kereskedelem és a befektetések számára kedvező környezet kialakítása mivel a térségben a gazdasági növekedésben és a munkahelyteremtésben nagy szerepet tölt be az Unióval folytatott kereskedelem és az onnan érkező befektetés, elengedhetetlen a kedvező környezet kialakítása, tehát hogy a továbbiakban olyan tényezők, mint az adórendszer bonyolutsága, a vám-és nem vámjellegű akadályok, a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet vagy a politikai bizonytalanság ne gátolhassák a fejlődést. 9 A stabilitás és a fejlődés közös megteremtése ennek értelmében a fejlődést elősegítő együttműködés fő területének a szociális kohéziót jelölték meg, melynek célja egy olyan szolidárisabb társadalom ahol minden egyes ember dolgozhat és élvezi az alapvető jogokat. A Bizottság tervei szerint
38
létrehoznának egy ezzel a területtel foglakozó Fórumot, mely a hatóságokat, a civil társadalmat, a magánszektort és a nemzetközi szervezeteket tömörítené. További cél a demokratikus kormányzás támogatása, egy olyan decentralizált modern állam megteremtésének elősegítése, ahol az állampolgárok részt vesznek a politikai életben, erős a bírói hatalom és nincs korrupció. Ehhez nyújtana segítséget egy úgynevezett euro-latinamerikai gyűlés felállítása is. 9 Jobb együttműködés a jobb megértés érdekében ezzel kapcsolatban a Bizottság az Európai Unió új fejlesztési politikájával foglalkozó, 2005 júliusában kiadott nyilatkozatában, a latin-amerikai partnerek felelősségét emelte ki, miszerint garantálniuk kell a Bizottság által támogatott projektek átláthatóságát, mellyel korábban problémák adódtak, ezáltal csökkentve az Unió “adakozó-kedvét”. Ezen kívül a jobb együttműködést segítené elő az országok, kultúrák, emberek közelebb hozása is, így az a terv is, mely szerint a 2007-2013-as időszakban mintegy 4000 diákot és tanárt fogadnának különböző európai egyetemeken, valamint a Bizottság javaslata alapján megrendezésre kerülő Európa-hét a latin-amerikai országokban. 5.2. Kereskedelmi kapcsolatok 5.2.1. A két régió kereskedelme Az Európai Unió az Andesi Közösség második legnagyobb regionális kereskedelmi partnere a NAFTA (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás) után. A háttér: A két régió közötti kereskedelem legfontosabb eszköze az Andesi Általános Preferenciális Rendszer, mely 1991-ben lépett életbe és azóta 3 alkalommal(1995, 1999, 2003) került meghosszabításra. Ezt az Unió, mintegy az Andesi Közösség kábítószer-ellenes harcban végzett munkájához való hozzájárulásként nyújtja, a megosztott felelősség elvének megfelelően, egyoldalúan, ugyan meghosszabítható, de fix időre, feltételekhez kötve. Ez az időszakos és feltételekhez kötött jelleg miatt az andesi exportőrök nem használták ki a megfelelő mértékben a preferenciákat, ami veszélyes volt, mert a meghosszabítás feltétele a kellő szintű kihasználás.
39
Ennek a rendszernek köszönhetően szinte minden ipari, valamint a mezőgazdasági és halászati termékek jelentős része is akadálymentesen kerül az Unióba, így ezen preferenciák ugyan az Andesi Közösség termelőszektora számára megkönnyítik a piacra jutást, de mivel ezek csak egy irányban “működnek”, megakadályozzák, hogy az andesi fogyasztók és az uniós termelők is élvezhessék a kétoldalú szabadkereskedelem előnyeit. A rendszer alkalmazásával kapcsolatban 2001-ben történt egy jelentős módosítás (2001/2501-es szabályzat), melynek hatálya 2002-től először 2004-ig tartott, majd később meghosszabbították 2005 végéig. Megvizsgálták a rendszer 2005-2014-ig való meghosszabításának lehetősőgét is, s úgy döntöttek, hogy azt az addigi eredményektől és a preferenciák kihasználtságától teszik majd függővé. Közben azonban a WTO tárgyalások keretében felmerült kérdések miatt az Unió átvilágította, felülvizsgálta az egész Általános Preferenciális Rendszert és annak működését, melynek következtében egy új rendszert (2005/980-es szabályzat) fogadott el a 2006-2015-ös időszakra vonatkozóan, mely 2005 júliusában lépett érvénybe. Az új szabályzat három rendszert hozott létre; egy általánosat, egy a kormányzást és fenntartható fejlődést elősegítését szolgálót, valamint egyet a legkevésbé fejlett országok számára. Az andesi országok a második rendszer által nyújtott preferenciákat élvezik, melynek két kritériuma van: emberi jogok, környezetvédelem, kábítószer és korrupció témákban egy sor, nemzetközileg már alkalmazott eszköz elfogadása és alkalmazása, valamint előzetesen meghatározott mutatók alapján “sebezhető” gazdaságnak minősítés. A tények:5 A kereskedelem értéke az 1980-ban regisztrált 9 milliárd euróról 15 milliárd euróra emelkedett 2004-re, mely 73%-os növekedés. Az Andesi Közösség kereskedelmének 14,5%-át teszi ki az Unióval bonyolított forgalom, importjának 17,4%-a származik onnan, exportjának pedig 12,8%-a irányul az uniós országokba. Az EU számára az Andesi Közösség a 29. helyet foglalja el a kereskedelmi partnerek sorában, 0,7%-os részesedéssel annak kereskedelméből. Az andesi export mintegy 90%-a nyersanyag, alapvetően a mezőgazdasági, agrár-ipari és bányászati szektorból, kivéve természetesen a venezuelai exportot, ahol az olaj és az ahhoz
5
Az ebben a fejezetben szereplő számadatok a http://www.comunidadandina.org/estadisticas/SG104ComercioCAN-UE.pdf statisztikai tanulmányból származnak, letöltés ideje 2006.02.24. 11:44
40
kapcsolódó áruk a legjelentősebb exportcikkek. Az EU exportja pedig javarészt (85%) késztermék, főképp gépek, alkatrészek és vegyi áruk. Ha 1994 óta vizsgáljuk a kereskedelem alakulását, azt láthatjuk, hogy annak értéke 1997ig folyamatosan emelkedett, mígnem elérte az 14 979 millió dolláros csúcsot. Ezt követően 1999ig csökkenő tendenciát mutatott, elérve a 12 010 millió dollárt, majd 2000-től ismét emelkedni kezdett( a 2002-es év kivételével, amikor is 8%-os visszaesés történt az előző évhez viszonyítva). Export Az andesi exportot illetően az 1994-től vett időszakot tekintve három szakaszt különböztethetünk meg. Az első két évben az export értékének növekedése volt tapasztalható, 1996-tól négy éven át csökkenő tendencia mutatkozott, 2000-től kezdve pedig egészen napjainkig folyamatos bővülésnek lehetünk tanúi. Mégpedig nem akármilyen, több mint kétszeres bővülésnek, hiszen az 1999-es 5 589 millió dollárról 2005-re az export érétke meghaladta a 13 000 dollárt. Import Az importot vizsgálva szintén váltakozó tendenciákkal találkozhatunk. 1998-ig dinamikusan emelkedett, olyannyira, hogy mintegy 2000 dollárral meghaladta az export értékét. Ezt követően visszaesett, az ezredforduló környékén stagnált, majd az utóbbi három évben, 2003tól kezdődően emelkedik, 2005-ben elérte a 9 000 millió dollárt, meghaladva ezzel az 1998-ban regisztrált 8 380 millió dolláros csúcsot.
4.sz.ábra Az Andesi Közösségnek az Európai Unióval folytatott kereskedelmének alakulása forrás: http://www.comunidad andina.org/estadisticas /SG104ComercioCAN-UE.pdf
41
A fentiek alapján, valamint a 4.számú ábrára pillantva összefoglalásképp elmondható, hogy az Andesi Közösség kereskedelmi mérlege az Unióval szemben 1994 és 1996 között szufficites volt, az 1997-2002-es időszakban pedig deficites, 2 142 millió dolláros negatív csúccsal 1998-ban, majd ezt követően, 2003 óta ismét az andesi országok számára kedvezően áll a mérleg nyelve. Az andesi országokból exportált áruk elsődleges felvevő országai az Unióban, fontossági sorrendben: a Balti-államok, az Egyesült Királyság, Olaszország, Németország és Spanyolország. Az importált áruk pedig elsősorban Németországból, Spanyolországból, Olaszországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból érkeznek. A legfontosabb exportcikkek a nyersolaj, az arany, a kőszén, a banán, a nem őrölt kávé, a réz katód, a garnéla és más hal konzervek, a spárga. Az Unióból érkező legjelentősebb import áruk a gyógyszerek, a whisky, az adó-vevő készülékek, a 15 tonnát meghaladó repülők és más légi-közlekedési eszközök, a papír, a kerámia csempe és lapok, dugattyú motoros, 1500-3000 cm3 hengerűrtartalmú személyszállító járművek, vasúti, postai csomagszállító kocsik, alkatrészek, maláta. Habár mind az export, mind az import értéke emelkedett az elmúlt évek során, az andesi országoknak az Unióval folytatott kereskedelmének jelentősége csökkent. Míg 1994-ben a teljes exportnak és az importnak is 19%-a az uniós országokkal bonyolódott, addig 10 évvel később ez a szám már csak 15% és 17% volt. 5.2.2. A kereskedelem országokra bontva Ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes andesi országok milyen (m)értékben vesznek részt az Unióval folytatott kereskedelemben, mind a kivitelt mind a behozatalt illetően azonos a sorrend. A listát Venezuela vezeti, azt követi Kolumbia, Peru, majd Ecuador, végül egy minimális részesedéssel Bolívia zárja a sort. Venezuela Az Unióba irányuló venezuelai export 1994 óta évente átlagosan 8%-al bővült, 2005-ben elérte a 4 400 millió dollárt. Elsődleges felvevő piaca a Balti-államok, az Egyesült Királyság és Spanyolország. Ami az importot illeti, némileg megváltozik az országok sora, hiszen a venezuelai
42
import túlnyomórészt Spanyolországból, Olaszországból és Németországból érkezik, s mintegy 3%-al növekszik évente, értéke 2005-ben mintegy 3 300 millió dollárt tett ki. Ezen legutóbbi, valamint a 2003-as évet leszámítva a kereskedelem az Unióval Venezuela számára deficites. Kolumbia Habár a kereskedelem értékét tekintve az országok sorában végig a második helyen állt és maradt, a kolumbiai export 2003-ig folyamatosan csökkent. Azóta, az utóbbi két évben növekedés történt. Az importról már nem mondható el ilyen egyértelmű tendencia, az elmúlt tíz évben hol nőtt, hol csökkent, legutóbb, 2005-ben 26%-os bővülést mutatott. Peru A perui export az elmúlt évtizedben átlagosan 5,5%-al növekedett, míg az import 1,8%-al bővült. A partnerországokkal kapcsolatban kirívó, hogy a kivitel fele(!) az Egyesült Királyságba irányul. Peru az az ország, amelyikről egyértelműen elmondható, hogy profitál az Unióval folytatott kereskedelemből, mérlege folyamatosan szufficites, sőt 2002 óta a kivitele több mint kétszerese a behozatalának. Ecuador Az ecuadori export és az import is 4,6%-al bővült az évek során, nagyjából ugyanazt a tendenciát követve. A kereskedelem mindvégig szufficitet mutatott az andesi ország számára, kivéve a 2001-es és a 2002-es évet. Bolívia A legkisebb értékben az Unióval kereskedő ország exportja már a vizsgált időszak elején is jóval a többi ország szintje alatt maradt, de azóta évente átlagosan 14%-al csökkent, s így 2003-ban például a boliviai export a venezuelainak a negyvened(!) része volt. Az import ugyan 1998-ig nőtt, de azóta a behozatal is csökkenő tendenciát mutat.
43
5.sz. ábra:Az egyes andesi országoknak az Unióval folytatott kereskedelme
forrás: http://www.comunidadandina.org/estadisticas/SG104-ComercioCAN-UE.pdf
5.3. Együtműködési Egyezmény, programok Míg a hetvenes években a két régió közötti együttműködés a kereskedelmre, a nyolcvanas években pedig a fejlesztési területekre vonatkozott, a kilencvenes évektől már megfigyelhetünk ipari, tudományos-technológia valamint a válallatok közötti együttműködést is. Az 1992-ben aláírt Együttműködési Keretegyezmény(mely az 1983-asat váltotta fel) teremtette meg az együttműködés jogi alapját, mely egy harmadik generációs megállapodás, tehát tartalmazza a fejlődési klauzulát és az együttműködési területek, eszközök diverzifikációját.
44
Az irányító szerv a Vegyes Bizottság, mely őrködik az egyezményben meghatározott programok végrehajtása felett. Emellett a tudományos-technológiai és a kereskedelmi-ipari albizottságokkal együtt regionális projekteket dolgoz ki, melyek közül ki kell emelni a GRANADUA-t, melynek célja az andesi vámunió megerősítése, és az Andesi Regionális Stabilizációs Kezdeményezést. Ezt az Keretegyezményt felváltja az Együttműködés és Politikai Párbeszéd Egyezménye, mely kiszélesíti az együttműködés területét olyan, az andesi szubrégió számára alapfontosságú kérdésekkel, mint a béke, biztonság, demokratikus kormányzás, civil társadalom részvétele, környezetvédelem és migráció. Együttműködés a “közös értékelés” során A 2005-ös év az Unió és az Andesi Közösség között az andesi integrációs folyamat úgynevezett közös értékelésének jegyében telt, mely a kötelező előszoba, mielőtt a társulási megállapodás megkötésének tárgyalótermébe lépnek. Ezt az értékelést segítik a különböző területeken zajló együttműködések. Az Andestad egy az Unió és az Andesi Közösség közötti együttműködési projekt. Célja, hogy elősegítse
az andesi integrációs folyamatot és erősítse a regionális intézményeket,
mégpedig minőségi statisztikák elkészítése által, mely nélkülözhetetlen mind a nemzeti mind a közösségi szintű politikák kidolgozásához és végrehajtásához is. Az elsőszámú feladat a módszertan harmonizációja, hogy a különböző országokból származó adatok összehasonlíthatóak legyenek. A projektben európai szakértők is részt vesznek, akik átadják az európai statisztikai integráció során szerzett tapasztalataikat. A projekt költsége 8 millió euró, melyből 5 millió eurót az Unió fizet, a fennmaradó három milliót pedig az andesi országok. A
kereskedelemmel
kapcsolatos
technikai
segítséget
illetően
is
létezik
egy
együttműködési projekt, melyet 2003 decemberében és 2004 májusában írtak alá és igen fontos szerepet tölt be a társulási megállapodás aláírásához szükséges feltételek megteremtésében. Az együttműködés alapvető célja az andesi régió gazdasági és szociális fejlődésének elősegítése, a közös munka a következő területekre koncentrálódik:
45
9 közös piac létrehozása 9 az Andesi Közösség nagyobb nemzetközi jelenlétének elérése 9 jobb pozíciók, nagyobb kedvezmények elérése nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon (WTO) 9 a két régió közötti kereskedelem fokozása 2006 januárjában a belga Fejlesztési és Együttműködési Miniszter Limában járt, és egy széles támogatási program kidolgozása mellett döntött a kis-és középvállalkozások számára.
5.4. Közös harc a kábítószer ellen A két régió között 1995 óta tart az együttműködés a kábítószer ellenes harcban. A stratégia megalkotásának, feladatok meghatározásának két fő színtere van. Az egyik a Kábítószerekkel kapcsolatos Magas Szintű Specializált Párbeszéd, melynek keretében a legmagasabb szintű politikai vezetők évente üléseznek, a legutóbbi, nyolcadik ülésére 2005 májusában került sor. A másik pedig a Kémiai Anyagokról szóló Egyezmények Nyomonkövetésének Közös Csoportja. Ezen egyezmények 1995-ben születtek, s azon kémiai anyagok kereskedelmének ellenőrzésére vonatkoznak, melyek felhasználhatóak az illegális kábítószerek előállításában.
5.5. Bilaterális kapcsolatok6 Az Andesi Közösség országai amellett, hogy mint a Rió Csoport és az andesi integráció tagjai “találkoznak” az Unióval, bilaterális kapcsolatokat is ápolnak. A legintenzívebbnek nevezhető kapcsolat az Unió és Ecuador valamint Kolumbia között tapasztalható.
6
Ennek az alfejezetnek elkészítéséhez az Európai Bizottság Ecuadori és Kolumbiai Küldöttségének oldalát használtam fel. http://www.delcol.cec.eu.int/es/index.htm
46
EU-Ecuador Az Európai Unió 2001-ben Együttműködési Keretmegállapodást kötött Ecuadorral a Bizottság által nyújtott pénzügyi és technikai segítségnyújtás végrehajtásával kapcsolatban és aláírtak egy Egyetértési Memorandumot, mely több évre előre meghatározza az együttműködés irányvonalát. A Keretmegállapodás értelmében az Unió 92 millió eurót juttat Ecuador részére az egészségügyi szektor megerősítésével, a környezetvédelemmel, a regionális integrációval és az Unió-Ecuador bilaterális kapcsolatok erősítésével kapcsolatban. A Bizottság kolumbiai küldöttségének hatáskörébe tartozik az ecuadori kapcsolatok kezelése is. Feladata, hogy elősegítse az uniós és ecuadori cégek közötti együttműködést, serkentse az exportot, mely az Általános Preferenciális Rendszernek köszönhetően, direkt illetve indirekt módon egy millió munkahelyet teremtett a ’90-es években Ecuadorban. Az Unió humanitárius segítségnyújtással foglakozó testülete(ECHO) is irodát nyitott Ecuadorban, hogy részt vehessen a katasztrófák áldozatainak megsegítésében. Az 1990-1997-es időszakban a különböző együttműködések keretében az Unió mintegy 963 millió dollárt folyósított az ország számára, melyből 42% Németországból, 26% pedig Belgiumból származott. EU-Kolumbia Az Európai Unió és Kolumbia kapcsolatában az 1990-es év jelentett fordulópontot. Míg az azt megelőző tíz évben 27 millió ecut jutattott Európa ezen ország számára, addig az 19901994 közötti időszakban 87 millió ecut. Ez pedig annak köszönhető, hogy 1990 április 6-án, a volt elnök, Virgilio Barco az Európai Közösség elé terjesztette a Gazdasági Együttműködés Speciális Tervét, melynek segítségével leküzdhető a kábítószernek a kolumbiai társadalomra és a gazdasági környezetre gyakorolt negatív hatása. Ezt követően, már október 29-én a Tanács jóváhagyta, hogy együttműködési programok keretében, négy év alatt 60 millió ecut juttasson a Közösség Kolumbiának. A kapcsolatok erősítése és mélyítése céljából 1993 június 15-én a Bizottság diplomáciai képviseletett nyitott Bogotában, mely egyúttal Ecuador ügyeit is kezelni hívatott. A kábítószer elleni harcban, az emberi jogok tiszteletben tartása és a biodiverzitás megőrzése érdekében nyújtott támogatások mellett kiemelt területe az Unió segítségnyújtásának a kolumbiai béke megteremtése és annak fenntartása. A belső fegyveres erők által generált
47
konfliktus elharapódzása miatt az Unió felszólította a fegyveres testületeket a nemzetközi emberi jogok mihamarabbi elismerésére és a konfliktus tárgyalóasztal melletti megoldására. A felszólítás persze nem elég, az Unió ezen politikája a Kolumbiának nyújtandó támogatási tervben öltött testet, melynek keretében az Unió 105 millió eurót juttat az ország számára a 2000-2006-os periódusban. Jelenleg az Unió öt területen nyújt segítséget Kolumbia számára, melyek a következők: a jogállam és a demokratikus intézmények megszilárdítása, az emberi jogok védeleme, az erőszakot kiváltó okok elleni küzdelem és az áldozatok megsegítése-melynek fő eszköze a kolumbiai kormány ösztönzése olyan struktúrális reformok meghozatalára, melyek segítenek csökkenteni az egyenlőtlenségeket, hozzájárulnak a társadalmi fejlődéshez és javítják az életszínvonalat, különösképp vidéken-, a környezet és biodiverzitás védelme, ami az erdőírtások és a vegyi anyagok használata miatt vált szükségessé, valamint a regionális összefogás segítése, mert a kábítószerkereskedelem és a bűnözés elleni harc csak így lehet hatékony, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai már bebizonyították, hogy ha egy probléma, például a illegális termesztés megszűnik egy adott andesi országban, az valójában csak átköltözik egy szomszédos országba. Ami a kereskedelmet illeti, 2000-ben az Unió a második számú kereskedelmi partnerből harmadikká vált Kolumbia számára, mely a kávé nemzetközi árának csökkenésének és az öreg kontinens helyett inkább az Egyesült Államokba irányuló szén-exportnak tudható be.
6. Az Andesi Közösség és Magyarország7 A Magyarországon, illetve a környező országokban történt rendszerváltozás, valamint a latin-amerikai gazdasági reformok és a demokratizálási tendenciák kibontakozása időben megközelítőleg egybeesett. A két térség a 90-es évek folyamán egymással párhuzamosan kereste helyét az új nemzetközi rendben és a globalizálódó világgazdaságban. Az elmúlt évtized átrendeződései nemzeti, regionális és nemzetközi síkon egyaránt új keretfeltételeket teremtettek Magyarország latin-amerikai kapcsolatrendszerének fejlesztéséhez. Mindezen változásoknál azonban még nagyobb jelentőséggel bír, hogy Magyarország 2004 májusában csatlakozott az 7
Ehhez a fejezethez a Külügyminisztérium honlapja nyújtott segítséget http://64.233.183.104/search?q=cache:MpJqg3LA7MIJ:www.kum.hu/siwwwa/online/10014719.html+bol%C3%AD via+gazdas%C3%A1ga,politika&hl=hu, letöltés ideje: 2006-01-25 16:43
48
Európai Unióhoz. Ezáltal az andesi országok és hazánk között összekötő elemmé vált az Európai Unió,
amely
komplex,
területileg
és
tematikailag
egyaránt
átfogó
kapcsolat-
és
szerződésrendszert épített ki a fejlődő világ különféle térségeiben. Magyarország az Európai Unió tagállamaként jelenik meg Latin-Amerikában, ami új jogi és politikai keretbe helyezi kapcsolatait, javítja az országról kialakított képet. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert LatinAmerikában a Magyarországra vonatkozó ismeretek még a politikai, gazdasági döntéshozói, valamint a véleményformáló értelmiségi körökben is meglehetősen hiányosak és pontatlanok. Ezen kívül hazánknak az EU-Latin-amerikai viszonylatokban kötött szerződéseket is adaptálnia kell (társulási és szabadkereskedelmi megállapodások, GSP-kedvezmények, tematikus szakmai programok, fejlesztési együttműködés), mely szintén új feltételeket teremt a kapcsolatokban. Gazdasági kapcsolatok 1990 előtt számos andesi ország - bizonyos években és bizonyos termékekben - fontos exportpiacunkká vált (oktatás: Peru, Ecuador, Bolívia; kórházi berendezések: Peru, Ecuador; mezőgazdasági rendszerek: Kolumbia; kohászati berendezések: Venezuela, Ecuador; autóbuszok: Venezuela, Peru, Ecuador; gyógyszeralapanyagok: az egész régió; energetikai berendezések: Peru). Ehhez kormányzati közreműködésre, hitelekre, államközi klíringek működtetésére volt szükség. Azonban a magyarországi rendszerváltás magával hozta a termelési és a vállalati szerkezet megújulását is. Megszűntek vagy átalakultak a korábbi exportőr nagyvállalatok, tevékenységük a multinacionális cégek piacpolitikája szerint változott, szállításaik beilleszkednek az azok közötti, illetve azokon belüli kooperációba. A magyar exportban fontos szerepet játszott ágazatok
(autóbusz-,
vasúti
járműgyártás)
termelése
összezsugorodott,
nemzetközi
versenyképessége meggyengült. A nem multinacionális cégek Latin-Amerikában vagy külföldi tőkeerős nagyvállalatok beszállítóiként kaphatnak megbízást, vagy a latin-amerikai gazdaság második szintjén versenyezhetnek a piacért. Eredményességük termékeik árrugalmassága szerint változik. A magyar kis- és középvállalatok pedig még nem elég tőkeerősek a távoli piacokon való megjelenéshez. Jelenlegi célunk az Andesi Közösség országaival kapcsolatban a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése, a kereskedelmi deficit csökkentése. Ennek érdekében a magyar Külügyminisztérium arra törekszik, hogy a kiemelt piacokon biztosítsa újra a személyes
49
jelenlétet; a diplomáciai misszión belül külgazdasági attasé vagy gazdasági kérdésekkel is megbízott diplomata kihelyezésével, illetőleg kereskedelmi szolgálati iroda nyitásával. Szintén fontos, hogy legalább kétévente sor kerüljön (kereskedelemfejlesztési céltámogatással) ezeken a piacokon nemzetközi vásári illetve kiállítási megjelenésre, valamint hogy ösztönözze a latinamerikai partnerországok részvételét magyarországi nemzetközi vásárokon és kiállításokon. Nélkülözhetelen, hogy az EXIMBANK és a MEHIB kiépítse kapcsolatait a térségben, és nagyobb segítséget kínáljon a legfontosabb partnerországokkal üzleti kapcsolatot kereső magyar középvállalkozásoknak. A korábban már említett AL-Invest program közreműködői hálózatának első magyar tagjaként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara új kapukat nyitott a magyar vállalkozások számára a latin-amerikai piacra jutás felé. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelenleg két nyertes projektben szerepel partnerként, amelyek keretében a film- és az élelmiszeriparban működő vállalkozások részére kínál támogatott részvételi lehetőséget nemzetközileg elismert szakkiállításokhoz kapcsolódó szektoriális találkozókon. Ilyen alkalom volt a 2006. márciusában Argentínában, a 21. Mar del Plata-i Nemzetközi Filmfesztivál során, az AL-Invest III program támogatásával megrendezésre került „Filmgyártási és Audiovizuális Szektoriális Találkozó”, mely egyedülálló alkalmat biztosított európai (Belgium, Spanyolország, Anglia, Olaszország, Magyarország) és latin-amerikai (Argentína, Venezuela, Peru, Brazília) produkciós cégek, filmkereskedők, tévécsatornák és mozitulajdonosok számára koprodukciós, technikai vagy pénzügyi együttműködések kialakítására. A támogatásnak köszönhetően két magyar cég díjmentesen részt vett a szektoriális találkozón, tárgyalásokat szerveztek számukra.
Bilaterális kapcsolatok Kolumbia Magyarország kereskedelmi mérlegének egyenlege az elmúlt esztendőkben tartósan pozitív volt. Innen szerzi be banán, kávé, kakaó- és gyapot-szükségleteink egy részét. Kivitelében a fő tételek a vegyipari termékek, gyógyszer alapanyagok és gépipari cikkek, izzólámpák. Kolumbiával 2001. január 15-én tudományos és technikai együttműködési megállapodást kötött hazánk. A megállapodás nemzeti vagy regionális szintű biotechnológiai programok közös megvalósítását irányozza elő a növénytermesztés és az állattenyésztés területén (a terméshozam50
javítás, genetikai állományjavítás érdekében). Hogy ezt a megállapodást gyakorlatba ültessék 2004-ben levélváltásra került sor a két ország mezőgazdasági minisztere között, amelyben a felek az egyezményben foglalt együttműködés beindítására tettek konkrét javaslatot. Ennek keretében 2-2 kolumbiai szakértőt hívtak meg egy hetes magyarországi tanulmányútra. Pozitív fejlemény még e téren, hogy néhány kolumbiai szakmai intézmény (pl. az Állattenyésztők Országos Szövetsége) projekteket dolgozott ki, és az a célja, hogy ismert magyar technológiát vásároljon. A mezőgazdasági együttműködés kialakításában hasznos támogatást tudna nyújtani a 2004-ben megalakult bogotai székhelyű kolumbiai-magyar Kereskedelmi Kamara. Peru A hetvenes években a magyar export fejlődése mögött kormányhitelek álltak. Ezek megszűnése, valamint Peru beszűkült importigényei miatt később gazdasági jelenlétünk fokozatosan meggyengült, árucserénk csak a magyar piacgazdaság megerősödése, a magánvállalkozók között kialakult új kapcsolatok eredményeként indult fejlődésnek. 2004-ben a kivitelünk 2,3 millió USD a behozatalunk pedig 1,9 millió USD volt. Peru fontos mezőgazdasági alapanyagokat, elsősorban hallisztet szállító partnerünk. Kivitelünk jelenlegi szerkezetében mobil rádiótelefonok és adó-vevő készülékek, árammérők, izzólámpák, gyógyszerek és gépipari termékek dominálnak. Latin-Amerika országaival folytatott kereskedelmi forgalmunkban Peru az elmúlt
években
az
5-7.
helyet
foglalta
el.
Üzleti lehetőségek állnak fenn az oktatási és kórházberendezések, vízi erőműbővítés, mezőgazdasági rendszerek, híradástechnika terén, melyekkel kapcsolatban a perui vezetés többször is kifejezte érdekeltségét. Ecuador 1978 és 1999 között Quitóban külkereskedelmi irodánk működött, majd a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Kht. által delegált ügyvivő vezette külképviseletünket. Jelenleg bogotai nagykövetünket akkreditáljuk Ecuadorba is. Tiszteletbeli konzulunk Francisco Salvador Moral 1995-ben kezdte meg működését. Ecuador továbbra is fenntartja budapesti nagykövetségét, emellett tiszteletbeli konzult is kineveztek.
51
Venezuela Magyarország
1969-ben
létesített
diplomáciai
kapcsolatot
Venezuelával.
Nagykövetségünk ugyanebben az évben kezdte meg működését ügyvivő vezetésével, nagykövetet 1977 óta akkreditálunk. Költségvetési problémák miatt 1995. július 22-én bezártuk caracasi nagykövetségünket. Jelenleg Brazíliavárosból akkreditáljuk nagykövetünket. Venezuela - bár hosszú ideig fontolgatta a viszonosság érvényesítését - továbbra is nagykövetséget tart fenn Budapesten (melyet 2001 októbere óta ügyvivő vezet). Tiszteletbeli konzulátusunk 1995 óta működik Caracasban, melyet 1999-ben emeltünk tiszteletbeli főkonzulátusi rangra. Bolívia Gazdasági kapcsolataink nem jelentősek, kereskedelmi forgalmunk is szerény, az utóbbi években 300-500 ezer USD-t tett ki. Kivitelünk mezőgazdasági gépekből, állatgyógyszerekből, csokoládéból áll, míg behozatalunkat főként brazildió, jutafonal, ruhanemű és dióda alkotja.
52
7. Összefoglalás Mint ahogyan azt láttuk, gazdasági, kereskedelmi szempontból nem kiemelt jelentőségű partner az Európai Unió számára az Andesi Közösség, hiszen partnerei között a 29. helyet foglalja el. Ami azonban ennél meglepőbb, hogy az andesi országok számára is csökkent az elmúlt időszakban az Unióval folytatott kereskedelem jelentősége. Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért akarja a két térség kapcsolatait erősíteni, mélyíteni? Hogy ezt megértsük kellett áttekintenünk az Andesi Közösség országainak helyzetét, a világgazdaságban elfoglalt helyét, szerepét, más országokkal fenntartott viszonyát is. Ha a puszta árukereskedelemtől eltekintünk, láthatjuk, hogy az Unió számára több okból is kiemelt jelentőségű ez a terület. Mivel a térség az egyik legnagyobb kábítószer-előállító a világon, a legális termelőtevékenységek számára felvevőpiacot kell biztosítani, hogy a termelők számára megérje ezzel foglakozni és ezáltal csökkenjen a kábítószer kínálat. Másik jelentősége a területnek kőolaj-kitermelő kapacitása, 1996 és 2000 között a világ kőolajexportjának 8%-át adta. A harmadik, s talán legfontosabb ok, ami miatt az Unió kapcsolatokat akar fenntartani a térséggel, az az Amerikai Egyesült Államok, s annak törekvése az egész kontinensre kiterjedő szabadkereskedelmi övezet létrehozására, mellyel egy olyan, az USA által vezetett hatalmas gazdasági tömb jönne létre, mely komoly ellensúlyt képezne a folyamatosan bővülő Uniónak és a szintén egyre erőteljesebb ázsiai integrációknak. Ha már ebből az integrációból az Unió földrajzi fekvéséből következően mindenképpen kimarad, lemaradni semmiképpen nem akar, ezért áll érdekében, hogy erősítse kapcsolatait ezen térség országaival. Ami pedig az időzítést illeti, ezen kapcsolatok erősítésére nem is lehetne alkalmasabb időpontot találni, mint napjaink, amikor az Egyesült Államok befolyása meggyengült a térségben, az Uniót fenyegető Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet létrehozásával kapcsolatos tárgyalások megakadtak. Ezenkívül Latin-Amerikában sorra USA-ellenes, baloldali kormányok, vezetők kerülnek hatalomra, a Bécsi Latin-Amerika-Európai Unió Csúcs megrendezésekor az öt andesi tagállamból háromban, Venezuelában, Bolíviában és Peruban is ilyen nézeteket valló vezető lesz hatalmon. Kétségkívül ez a legmegfelelőbb időpont az Unió számára hogy leüljön tárgyalni az andesi országokkal, annak érdekében, hogy erősítse befolyását, jelenlétét a világban, s népszerűsítse az úgynevezett „európai modellt”.
53
Tehát leszögezhetjük, hogy stratégiai szempontból fontos a kapcsolatok fenntartása, ápolása, mélyítése. A kapcsolatok erősítésének legjobb formája egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötése lenne. Az Andesi Közösség számára ez termékei Uniós piacra jutását jelentené és elkerülhetné a kereskedelem-eltérítést, amit az Unió keleti bővítése és más latinamerikai országokkal kötött egyezménye okoz. Ha az Unió stratégiai megfontolásból nem csak a piacot látja az országokban, hanem befolyása növelését tartva szem előtt hajlandó lesz megadni a kellő segítséget, és a hangzatos szólamok helyett Bécsben úgy dönt, hogy megindulhatnak a konkrét tárgyalások, akkor egy új fejezet nyílik majd a két régió kapcsolatában.
54
8. Irodalomjegyzék Írott sajtó források: Heti Világgazdaság Figyelő El país The Economist Internetes források: www.comunidadandina.org http://www.observatorioandino.org.co/integracion.htm www.informativos.net www.focuseurolatino.cl http://www.elcomercio.com/solo_texto_search.asp?id_noticia=13036&anio=2006&mes=1&dia= 13 Az Andesi Kzösség agóniája, letöltés ideje:2006.02.08. 17:37 http://www.elcomercio.com/solo_texto_search.asp?id_noticia=13329&anio=2006&mes=1&dia= 16 Az andesi integráció a nehézségek ellenére jól halad, letöltés ideje: 2006.02.08. 18:02 http://www.ecuador.hu/cgi-bin/index.php?gr=0&p=economy Ecuador gazdasága, letöltés ideje: 2006.01.28. 13:32 http://www.europa.eu.int/comm/external_relations/andean/intro/index.htm Az Európai Unió kapcsolata az Andesi Közösséggel, letöltés ideje 2006.02.11. 11:30 http://europa.eu.int/comm/trade/issues/bilateral/regions/andean/index_en.htm Az Európai Unió és az Andesi Közösség kereskedelmi kapcsolatai, letöltés ideje: 2006.02.17. 18:23 http://64.233.183.104/search?q=cache:9nDVxotC4P0J:www.nsz.prim.hu/forum/topic/20409/3/20 /+bol%C3%ADvia+gazdas%C3%A1ga,politika&hl=hu letöltés ideje: 2006-01-25 16:10
55
9. Melléklet
1. Az Andesi Közösség kereskedelme az Európai Unióval az összkereskedelemhez viszonyítva
forrás: http://www.comunidadandina.org/estadisticas/SG104-ComercioCAN-UE.pdf
56
Az Andesi Közösségnek egyes országokkal illetve országcsoportokkal folytatott kereskedelmi mérlegének alakulása 2004-ben, illeve 2005 első felében COMUNIDAD ANDINA BALANZA COMERCIAL POR BLOQUE O PAÍS DE DESTINO/ORIGEN Período Año Mes
USA
Unión Europea
MERCOSUR
Chile
China
Japon
BALANZA COMERCIAL CON PETRÓLEO DE VENEZUELA (FOB - CIF)
México
Rusia
India
(Miles de dólares)
2004 ene
1 230 246
129 432
-302 524
-31 359
-72 878
-86 675
-90 724
14 119
-16 505
feb
1 259 419
126 722
-239 411
-40 653
-104 986
-24 659
-77 564
10 314
-15 743
mar
1 363 741
50 188
-271 892
-56 367
-85 706
-56 422
-40 971
11 348
-19 676
abr
1 446 831
99 506
-268 272
-65 672
-109 334
-92 117
-124 587
-591
-2 578
may
1 321 859
143 343
-295 112
-55 017
-80 598
-46 349
-46 480
15 818
-18 911
jun
1 152 899
-26 402
-344 646
-50 222
-106 901
-59 080
-95 250
5 170
-15 264
jul
1 233 031
199 757
-399 559
-104 259
-119 697
-56 014
-78 404
174
-23 868
ago
1 463 658
95 865
-397 741
-78 438
-100 617
-61 778
-67 874
18 427
-26 503
sep
1 402 754
-33 717
-421 358
-109 838
-135 760
-35 386
-98 695
20 077
-30 009
oct
1 817 603
42 891
-386 459
-21 063
-180 848
-110 069
-101 860
17 261
-27 665
nov
1 027 860
-89 273
-598 447
-16 650
-205 728
-127 064
-184 142
7 602
-36 101
dic ene-dic 2 005
ene-jun
1 354 804
-59 783
-485 149
-78 929
-194 605
-106 727
-131 064
15 461
-31 109
16 074 705
678 529
-4 410 571
-708 466
-1 497 659
-862 341
-1 137 615
135 180
-263 932
ene
1 445 239
62 590
-502 017
-2 257
-62 659
-51 974
-147 557
15 949
-29 065
feb
1 438 294
-31 651
-395 204
-4 604
-165 315
-69 594
-286 726
6 571
-20 746
mar
2 077 351
94 004
-404 079
-22 821
-129 719
-80 192
-124 364
30 265
-18 982
abr
1 711 011
-47 284
-527 778
-26 256
-119 771
-72 641
-158 809
23 662
-27 635 -33 120
may
1 813 893
75 814
-516 035
-21 738
-158 008
-133 658
-146 656
27 755
jun
2 035 506
125 135
-612 306
-4 329
-137 939
-41 449
-211 529
27 363
-36 237
10 521 295
278 608
-2 957 419
-82 005
-773 411
-449 508
-1 075 640
131 566
-165 785
57
Az Európai Unió importjának és exportjának alakulása, millió ECU-ben/euroban, illetve annak százalékos változása
58
A 2006 május 11-12-én megrendezésre kerülő Európai Unió-Latin-Amerika, Karibi Csúcstalákozó előkészületi találkozói, programjai Előkészületi találékozók, konferenciák, programok
Helyszin
Dátum
Megbízott intézmény
Magas szintű konferencia tudomány és technológia témában
Salzburg
Február 1-3
Osztrák Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium
Szakértői találkozó a migráció témájában
Cartagena
Március 1-2
Kolumbia kormánya
Együttműködés és irányítási mechanizmus a kábítószert illetően
Bécs
Március 6-7
Osztrák Külügyminisztérium
Március 27-28
Európai Bizottság külkapcsolati és foglalkoztatási főigazgatóságok
Magas szintű konferencia a szociális kohézió előmozdítására
Brüsszel
Nem kormányközi szervezetek biregionális találkozója
Bécs
Március 30Április 1
Promóciós szervezetek Latin-amerikai Szövetsége, Osztrák Latin-amerikai Intézet
Európai, Latin-amerikai és karibi civil társadalmi szervezetek 4. találkozója
Bécs
Április 5-7
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
Európai Unió-Latin-Amerika, Karibi térség energiaügyi szakértők találkozója
Brüsszel
Április 20-21
Európai Bizottság kutatási és külkapcsolati főigazgatóságok
Parlament-közi találkozó az Európai és a Latin-amerikai Parlament között
Bregenz
Április 24-25
Európai parlament, Latin-amerikai Parlament
Lisszabon
Április 28-29
IV. Európai Unió-Latin-Amerika, Karibi térség Miniszteri Fórum az Információs társadalomról Európai Unió-Latin-Amerika, Karibi térség Üzleti fórum
Bécs
Május 11-13
Európai Bizottság, Portugál Tudomány és Technikai Minisztérium Osztrák Gazdasági Minisztérium, Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara
forrás: http://www.europa.eu.int/comm/world/lac-vienna/events_en.htm
59
60
61
