Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány

FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK AKADÁLYMENTESÍTÉSE

Készítette: Mózes Kitti

Budapest, 2007.

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ........................................................................................... 5 2. MI A KOMMUNIKÁCIÓ?.................................................................... 5 2.1. Az emberi nyelvről röviden........................................................................................................ 6 2.1.1. Rövid történelmi áttekintés: jelek, szimptómák és szimbólumok................................... 7

2.1.2. A kommunikáció folyamata....................................................................8 2.2. Interakció és kommunikáció .................................................................................................. 9 2.3. A kommunikáció formái ....................................................................................................... 10

3. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS ......................................................... 12 3.1. Fogyatékosok a társadalomban ................................................................................................ 13 3.2. A sérült személyiség okai és a primer következmények .......................................................... 14 3.3. A speciális pedagógiai bánásmódot igénylő gyermekek csoportosítása .................................. 16 3.4. Fogyatékos vagy akadályozott?................................................................................................ 17

4. TANULÁSI ZAVAROK...................................................................... 17 4.1. Diszlexia................................................................................................................................... 18 4.1.1. A diszlexia kialakulásának okai....................................................................................... 18 4.1.2. A diszlexia tünetei ........................................................................................................... 20 4.1.3. A balkezesség és a diszlexia ............................................................................................ 21 4.1.4. Mit lehet tenni a diszlexiával? ......................................................................................... 21 4.1.5. Prevenció ......................................................................................................................... 22 4.1.6. A reedukációs terápia ...................................................................................................... 22 4.2. Diszgráfia ................................................................................................................................. 24 4.3. Diszkalkulia ............................................................................................................................. 25 4.4. Prognózis.................................................................................................................................. 27

5. AZ ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁG................................................. 27 5.1. Az értelmi sérültek kommunikációja ....................................................................................... 31 5.2. Piktogrammák .......................................................................................................................... 32 5.3. Látogatásom a Szivárvány Gyógypedagógiai és Módszertani Központban............................. 33

6. A hallási fogyatékosság........................................................................ 33 6.1. A siket közösség....................................................................................................................... 37 6.1.1. A kétnyelvűség a siket közösségben................................................................................ 38 6.1. Kommunikációs csatornák ....................................................................................................... 40 6.3. A kommunikálás szabályai hallássérültekkel kapcsolatban ..................................................... 41 6.3.1. Milyen a jó szájrólolvasási kép?...................................................................................... 41 6.3.2. A jelelés szabályai ........................................................................................................... 41 6.3.3. Gesztikuláció, mimika, testtartás ..................................................................................... 41 6.4. Az ujj ABC............................................................................................................................... 42 6.5. Jelnyelv .................................................................................................................................... 43 6.5.1. Nemzetközi-e a jelnyelv .................................................................................................. 43 6.5.2. Lassúbb-e a jelnyelv, mint a beszélt nyelv?..................................................................... 44 6.5.3. A jelek felépítése ............................................................................................................. 44 6.6. Találkozásom Mikesy Györggyel ............................................................................................ 46

3

7. LÁTTÁSSÉRÜLTEK.......................................................................... 49 7.1. Vakok kommunikációs lehetőségei.......................................................................................... 51 7.1.1. Luis Braille és írásrendszere............................................................................................ 51 7.1.2. A Braille-írás, mint titkosírás .......................................................................................... 53 7.2. Hangos könyvek....................................................................................................................... 55 7.3. Beszélő slide-ok vakoknak....................................................................................................... 55 7.4. A látássérültek számítógéppel történő kommunikációjának lehetőségei ................................. 56 7.4.1. Általános áttekintés.......................................................................................................... 56 7.4.2. A DOS rendszertől a Windows használatáig ................................................................... 57 7.4.2.1. Képernyőolvasók .................................................................................................... 57 7.4.2.2. Braille Note............................................................................................................. 58 7.4.2.3. Windows-Eyes ........................................................................................................ 58 7.4.2.4. JAWS for Windows ................................................................................................ 59 7.4.2.5. Win Talker .............................................................................................................. 60 7.4.3. Beszédszintetizátorok ...................................................................................................... 61 7.4.3.1. „Szűcs-féle beszélő” ............................................................................................... 61 7.4.3.2. MBA/Hun4 ............................................................................................................. 61 7.4.3.3. Az SSR beszédgeneráló szoftver ............................................................................ 62 7.5. Találkozásom Suhajda Istvánnal .............................................................................................. 62

8. ÖSSZEGZÉS ........................................................................................ 68 9. IRODALOMJEGYZÉK...................................................................... 69 10. FÜGGELÉK ........................................................................................ 71

4

1. Bevezetés

Édesanyám gyógypedagógus, idestova 25 éve foglalkozik tanulásban akadályozott gyerekek nevelésével-oktatásával. Már egész kis koromtól fogva gyakran találkoztam tanítványaival, sokat voltam együtt értelmileg sérült gyerekekkel. Mindig érdeklődéssel fordultam feléjük, de sosem iszonyodva vagy idegenkedve. Egyszerűen jól éreztem magam a társaságukban. Kedves, barátságos, ragaszkodó embereknek ismertem meg őket. Az idők során belém ivódott az a gondolkodásmód, amit édesanyám s a többi gyógypedagógus kollégája is képvisel, miszerint a sérült embereket nem sajnálni, esetleg lenézni, hanem elfogadni, sőt mi több segíteni, támogatni kell. Mindent megtenni azért, hogy életminőségük minél jobban közelében legyen az épekéhez. Ehhez nagy szükség van az empátiára nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten is. Ahogy felnőttem, egyre többet hallottam különböző egyezményekről, törvényekről, amik a fogyatékosságal élők akadálymentesítését és esélyegyenlőségük megteremtését hivatottak szolgálni. Szakdolgozatomban arra szeretnék választ kapni, hogy milyen konkrét lehetőségek vannak arra nézve, hogy a sérült emberek életminőségén javítsanak, önálló életvitelüket megteremtsék, illetve arról, hogy az ezt szolgáló törtvények a való életben mennyire működnek, milyen szinten valósulnak meg. Mivel a főiskolán kommunikáció szakon tanulok, elsősorban a kommunikáció akadálymentesítése érdekel. Arról szeretnék meggyőződni, hogy melyek ezek a módszerek, eszközök, s a valóságban ezek mennyire segítik a fogyatékosságal élők társadalmi beilleszkedését, mindennapi életét, hátrányaik enyhítését.

2. Mi a kommunikáció? A kommunikál szó a latin communicare igére vezethető vissza, amely annyit tesz: ’megoszt, közöl, közzétesz’, ez pedig a ’közös, köz’ jelentésű communis-ból származik. A kommunikáció tehát valaminek a közlése, közzététele, mely által úgynevezett közös tudásunk gyarapodik. Ez minden közösség alapfeltétele, legyen az az ép, hallás-, látásvagy értelmi sérült emberek közössége. Kommunikáció létrejöhet eltérő nagyságú és komplexitású felek, egyének, csoportok, szervezetek, társadalmi osztályok, nemzetek,

5

országok vagy akár a föld régiói között is. A kommunikáció jellege természetesen függ a kommunikáló felek méretétől és összetettségnek fokától csakúgy, mint a közöttük fennálló térbeli és időbeli távolságtól. Az elmúlt évezredek során az ember különböző médiumokat használt arra, hogy térben és időben kommunikáljon; fát és követ, papiruszt és papírt, tüzet, füstöt, zászlókat, elektromosságot és elektromágneses hullámokat. Az új médiumok megjelenése a régebbiek specializálódását vonta maga után; azonban egy sem tűnt el teljesen. Például néha még ma is írunk kőre vagy fára. A rádió sem enyészett el a televízió feltalálása után, hanem specializálódott. A kereskedelmi adókat a könnyű zene, a harsány reklámok és a gyors információközlés jellemzi, míg a közszolgálati rádiók a klasszikus zenét, komoly irodalmat, valamint politikai, gazdasági és kulturális elemzéseket sugároznak. Noha a kommunikációs médiumok radikális változásokon mentek keresztül az évszázadok során, a kommunikáció rendelkezik néhány olyan alapvető jellemzővel, melyek függetlenek az idő múlásától, a kommunikációban részt vevő felek méretétől és komplexitásától, továbbá az őket elválasztó időbeli és térbeli távolságtól. A kommunikáció tehát olyan jelenség, mely jellemez minden embert és mindent, ami emberi. Bizonyos értelemben minden élőlény közös jellemzője. Az emberi nyelvről röviden Beszélni csak az ember tud, és közülük is sajnos vannak, akik nem birtokolhatják ezt a képességet. Csak az ember van birtokában annak a nagyszerű képességnek, hogy mindazt, amit érez, vagy gondol, saját testével képzett hangokkal adja tudomására a másik embernek. A beszéd tehát cselekvés. A beszéd szó mindannak összefoglaló neve, amit az egy nyelven beszélő emberek érintkezésük során mondanak. De miben különbözik a beszédtől a nyelv? Abban, hogy ez „súgja” meg a beszélőnek, hogyan kell a szavakat megválogatnia, hogyan kell őket értelmes mondatokká fűznie úgy, hogy bizonyos legyen afelől, hogy meg is értik. A beszéd egyéni, individuális jelenség, a nyelv társadalmi, kollektív jelenség. A beszéd nem egyéb, mint a működésben lévő nyelv. Ma ismert formájában az emberi nyelv elsősorban szimbolikus nyelv, melyet különböző testi ikonok, indexek és jelzések kísérnek (látható és hallható mimika, fiziológiai indexek és jelzések, mint például a nevetés, pirulás vagy sírás). Az ember képes megtanulni és megtanítható arra, hogy testi indexeket és jelzéseket (például a bánat vagy az öröm jelzéseit) tudatosan hozza létre. 6

Az emberi hang (mint a kommunikációs folyamat legfontosabb „eszköze” a hanggal kommunikálni képes emberek világában) létrehozásában a gégefő, a szájpadlás, a nyelv és az ajkak vesznek részt. Az emberi beszédet az agy hozza létre. Egyedül az agy képes azoknak a szimbolikus funkcióknak a használatára, melyek segítségével a környezetünkből származó jelzéseket értelmezzük, majd térbeli, időbeli, oksági és célszerűségi (intencionális) viszonyok alapján elemezzük, illetőleg erkölcsi és esztétikai kategóriák mentén értékeljük –azaz jelentést hozzunk létre. 2.1.1. Rövid történelmi áttekintés: jelek, szimptómák és szimbólumok A homo sapiensszel egy igencsak különös állatfaj jelent meg a földön, melynek kommunikációs lehetőségeit egy alapvető újítás jellemzi: egy speciális jelfajta, a szimbólum létrehozása és használatára való képesség. Mindenféle kommunikáció jelek útján valósul meg: a jel egy olyan jelenség, amely egy önmagától különböző jelenséget jelöl. A jelek tudományát szemiotikának hívjuk A kétségtelenül meglévő terminológiai nézetkülönbségek ellenére a szemiotika alapvető jellemzőit illetően egyetértés van a kutatók között. Ilyen alapvetően jellemző a jel és jelölt közötti viszony. Azt a jelet, amelyik hasonlít arra, amit jelöl, ikonnak nevezzük. Ilyen ikonok lehetnek például a közlekedési táblák. Az olyan jelet, ami közvetve vagy közvetlenül szoros kapcsolatban van egy másik jelenséggel, gyakran szimptómának nevezik. Az ásítás például az álmosság vagy az unalom szimptómája, míg színlelt ásítás egy szimptómát utánzó ikon. Amennyiben a jel nem pusztán szorosan kapcsolódik ahhoz, amit jelöl, hanem a jelölt maga okozza a jel létrejöttét, indexről vagy jelzésről (szignál) beszélünk. A jelzések felszólításként is funkcionálhatnak. Például a füst vagy hőség, mint figyelmeztető jelzés hatására elszaladunk a tűz közeléből. Az ikonok, a szimptómák, az indexek és a jelzések esetében a jel és amit a jel jelöl szoros –hasonlósági vagy oksági- viszonyban vannak egymással. Amikor azonban a jel és a jelölt közötti kapcsolat többé-kevésbé önkényes, abban az esetben a jelet szimbólumnak hívjuk. A jelek –elsősorban szimbólumok- gyakran kódnak vagy nyelvnek nevezett rendszerekbe szerveződnek. Ezek a rendszerek a jelekből és a jelek használatára vonatkozó szabályokból állnak. A szabályok a jeleket (ikonokat, indexeket, jelzéseket és/vagy szimbólumokat) egymáshoz, illetőleg a valóság különböző aspektusaihoz rendelik. A kódok vagy nyelvek segítségével a valóság ábrázolható, megérthető, értékelhető, 7

magyarázható –és olykor még meg is változtatható. A nyelv az ember legfontosabb kommunikációs eszköze –a kognitív, az affektív és a konatív (cselekvésorientált) információ átadásának lenyűgöző instrumentuma. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy rengeteg jelrendszer létezik és használatos. Az információ fogalmát nehéz meghatározni. Egy viszonylag új és gyorsan fejlődő tudományág,

az

informatika

foglakozik

vele,

melynek

eredményei

valóban

forradalmasították az emberi kommunikációt. Az információt egyszerűen ismeretként szokták definiálni. Mindannyian rendelkezünk egy velünk született nyelvi képességgel, és az összes emberi nyelvnek van néhány alapvető közös jellemzője. Az emberi nyelv egyúttal tanult, és alapvetően valamely konkrét nyelvtan által szabályozott konvencionális szimbólumokra épül. Létezik a szavaknak egy kis csoportja, az úgynevezett hangutánzó szavak, melyek annak a dolognak a hangját imitálják, amit jelölnek ( például Bumm!). Ugyanakkor a különböző nyelvek különböző szavakkal utalnak ugyanarra a dologra, és a gyerekeknek ezeket a szavakat is meg kell tanulniuk. Az emberi nyelvek egy másik egyedülálló sajátossága a nyelv kettős tagolása: a hangok (fonémák, azaz nyelvészeti értelemben releváns hangok) és morfémák (jelentéssel bíró minimális egységek) szintjén. A szavak a fonémák konvencionális összekapcsolásával létrejött konvencionális morfémákból állnak. Minden emberi nyelvet szabályok bonyolult rendszere irányít, melyek a nyelvhasználók többsége számára nem tudatosak, de megszegésüket mégis azonnal észlelik. Tehát minden emberi nyelv rendelkezik a következőkkel: •

fonológia (a kiejtésre vonatkozó szabályok rendszere: hasonulás, stb.)

•

szintaxis (a nyelvi jelek összekapcsolásának szabályrendszere)

•

szemantika (a nyelvi jelek és a valóság összekapcsolásának szabályrendszere) és

•

pragmatika (a nyelvi jelek és a kommunikáló felek cselekedetei összefüggéseinek szabályrendszere)

A nyelvi szabályok rekurzív szabályok: önmagukra is alkalmazhatóak, ezáltal gyakorlatilag végtelen számú különböző megnyilatkozás létrehozására alkalmas.

2.1.2. A kommunikáció folyamata

A kommunikáció –magvas meghatározásban- nem egyéb, mint emberi párbeszéd a következő folyamattal: 8

1. A kommunikáció a valóság keretében folyik le, melyben keletkezik egy beszédhelyzet, amelyben a közlés végbemegy. Ebben a közegben keletkezik egy közlemény. 2. ¾ a beszélőnek, mint „feladónak” közölnivalója van ¾ ezt a mondanivalót megformálja, szavakba vagy írásba foglalja, azaz közleményt alkot ¾ a közleményt valamilyen közvetítő közeg (csatorna) szállítja tovább ¾ így jut el a közlemény a címzetthez, vagy a „vevőhöz”, aki a közlemény dekódolásával a feladó mondanivalóját felfogja , megérti, esetleg félreérti vagy hiányosan fogja fel 3. Tehát a visszacsatolás nagyon fontos a kommunikáció során. Ha a kommunikáció tényezői közül valamelyik hiányzik, nem jön létre a párbeszéd. Hozzá kell tenni még azt is, hogy a kommunikáció természetesen csak akkor teljes sikerű, ha közös (mindkét fél számára ismert) nyelven történik, s a valóság –legalábbis részben- a címzett előtt is ismert. Interakció és kommunikáció Először is tisztázni kell az interakció fogalmát, a szó szűk, kölcsönhatás értelmében: egyes események A-val kapcsolatban (viselkedést is beleértve) megváltoznak a B-vel kapcsolatos események (viselkedést is beleértve) egy részének hatására, és vice versa, legalább egy –gyakran azonban több mint egy –teljes kört képezve. De nevezhetjük ezt kommunikációnak? Legtöbben talán nemmel válaszolnának. Miben áll akkor az interakció (mint kölcsönhatás) és a kommunikáció különbsége? Számos eltérés van. Talán a legfontosabb a tudat fogalmával magyarázható. Amikor kommunikálunk, akkor tudjuk, hogy ezt tesszük. Mindkét kommunikáló fél tudatában van a másik (esetenként potenciális) jelenlétének, és annak, hogy éppen egy kommunikációs esemény történik (vagy történhet). Valamint azt is tudjuk, hogy kommunikációs partnerünk is tudja. Sőt, tudjuk, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk és így tovább. Az emberi kommunikáció egyik fő jellemzője tehát az interszubjektivitás. Egy másik különbség, hogy az emberi kommunikáció alapvetően intencionális. Amikor kommunikálunk, azt többé-kevésbé 9

szándékosan, valamilyen céllal tesszük. (Még akkor is, amikor nem akarjuk, inkább kommunikálunk, mintsem hogy megkockáztassuk a nem-kommunikáció lehetséges következményeit.) A kommunikáció tehát nem egy szándékolatlan, többé-kevésbé reflexív viselkedés. Ellenkezőleg: tudatos, szándékolt cselekvés, amelyben legalább két fél vesz részt. Kommunikálunk akkor is, amikor fiziológiánk tehetetlen rabjaként szégyenünkben elpirulunk vagy idegességünkben izzadunk. Ezért mondják, hogy mint emberi lények egyszerűen nem tudunk nem kommunikálni. Összefoglalva a kommunikáció fogalmát→ A teljes emberi kommunikáció létrejöttéhez szükségesek, tehát: o interakció (azaz kölcsönhatás), amely egyszerre o interszubjektív (azaz kölcsönösen tudatos) és o intencionális (azaz céltudatos), és amely o egy jelrendszer révén valósul meg; ezt a jelrendszert dominánsan o a nyelvi szimbólumrendszer határozza meg, amelyet ¾ kettős tagoltság jellemez, és amely ¾ a fonológia, a szintaxis, a szemantika és a pragmatika komplex rendszereinek alapját képezi. A kommunikáció formái Az emberi kommunikációnak tehát több különböző formája van, melyeket számos dimenzió mentén különböztethetünk meg egymástól. Ezek közül minden bizonnyal a verbális és nemverbális dimenziói a legalapvetőbbek. Az első emberi lények szimbólumhasználatára való képességének kifejlődésével párhuzamosan a verbális nyelv is kialakult. A gesztusok, az arckifejezések, a morgások és a kiáltások alkotta első jelzésekből és ikonokból fokozatosan alakult ki a kettős tagolású szavakra és egyszerű mondatokra épülő verbális szimbólumnyelv. E rendkívüli teljesítmény megszületéséhez bizonyosan több ezer évre volt szükség. Ezzel a folyamattal azonban nem járt együtt a nemverbális kommunikáció szerepének abszolút mértékű csökkenése. A nemverbális kommunikáció is megmaradt, és –párhuzamosan a verbális kommunikációval- ma is az emberi kommunikáció fontos részét képezi. A nemverbális kommunikációnak számos típusa létezik. Ezek legrégebbike az érzelmi állapotok (emóciók, hangulatok stb.) kifejezésére szolgáló testi jelzések csoportja, 10

mely nagy valószínűséggel fontos szerepet játszott az emberi nyelv kialakulásában. Az öröm, a düh, a félelem, a meglepetés, a csalódottság stb. állapotát még ma is oly módon jelezzük –gyakran észre sem véve- mely valószínűleg sokban hasonlít távoli őseink jelzéseire. A nemverbális kommunikáció egyéb formái közé tartozik a tánc és a zene csakúgy, mint a közvetlenebb módon reprezentatív és imitatív pantomim, grafika, festészet, szobrászat és építészet. E művészeti ágak mindegyike egyidős az emberrel. Az ember alkotta formális nyelvek: a logika, a matematika és a statisztika, ugyancsak a nemverbális kommunikáció

sajátos

esetei,

melyek

–sorrendben-

kvalitatív,

kvantitatív

és

probabilisztikus jelenségek és viszonyokat hivatottak megjeleníteni és elemezni. Ezek igencsak lenyűgöző kommunikációs eszközök; erejük abból az egyszerű tényből fakad, hogy tartalmilag üresek, tehát tisztán logikai, matematikai vagy statisztikai szempontokon kívül más nem befolyásolja őket. Gyakran használják őket verbális magyarázatokkal vagy képi ábrázolásokkal kombinálva: például a grafikonok esetében, melyek természetesen a nemverbális kommunikáció egy fontos formáját jelentik. Sokszor hatásosabban tudunk kommunikálni a nemverbális kommunikáció eszközeivel, mint a verbális formákkal.

Bevezetőm a kommunikáció fogalmát próbálta tisztázni. Szakdolgozatom témája ezen tudomány gyakorlatban történő akadálymentesítése. Ha a kommunikáció folyamata során bármilyen probléma merül fel, akkor akadálymentesítésre van szükségünk. A probléma sokrétű lehet, s embere válogatja, hogy kinél mi, illetve hogyan lép fel, ha egyáltalán fellép. Eddigiekben csak az ép emberek kommunikációjáról beszéltem, ahol általában a jelrendszer a nyelv, jelen esetben a magyar nyelv. Hiszen ez nálunk az egyetemes jelrendszer. Még ép embertársaink kommunikációja során is merülhetnek fel problémák, melyek megoldásra szorulnak. Ezek adódhatnak neveltetésből, iskolázatlanságból vagy figyelmetlenségből is. Egyszerűen a kódolás-dekódolás folyamatában fellépő problémák vezetnek a félreértésekhez, meg nem értéshez. Viszont mi van abban az esetben, ha valaki nem tudja használni jelrendszerként a nyelvet? Hiszen érzékszerveink hatékonysága és értelmi képességünk különbözhet, ebből fakadóan különböző jelrendszerekre és különböző akadálymentesítésekre van szükség. Tanulmányomban az értelmi-, hallás-, és látássérültek, valamint a tanulási zavarokkal küszködő egyének kommunikációs akadálymentesítéséről írok, milyen úton11

módon képesek érvényesülni az ép emberek világában, és hogy hol tart ma Magyarországon az akadálymentesítés folyamata.

3. Történelmi áttekintés „Hallókká tétetnek a Siketek; szólókká a Némák; mert a nem hallás, nem szólhatás oly eszközök által pótoltatik ki, amelyekkel az eltemettetve hevert képzelődésnek kifejtegetésekre, s közölhetésekre alkalmatosak. És így a borzasztó ember vázból, ember teremtetik!” Cházár András jogász, elszegényedett magyar nemes, a felvilágosodott Európa fia írta e gondolatokat 1801-ben adakozásra buzdító Kérlelő levelében, amelyet hétezer példányban, három nyelven küld széjjel az országban azért, hogy az első Siketek Nevelőháza 1802-ben Vácott megnyithassa kapuit. Nagyon hosszú utat tett meg a gyógypedagógia és az egész fogyatékosságügy Magyarországon 200 év alatt. Az első intézmény létrejötte után évtizedek telnek el, amikor ismét intézetavatásra kerülhetett sor. 1825-ben a budapesti Vakok Intézete lett a második gyógypedagógiai intézetünk, hogy azután néhány lelkes, de alig életképes magánkezdeményezés után, 1875ben, a súlyosabb fokban értelmi fogyatékosok első intézete is megkezdte működését Budapesten. Az 1867. évi népoktatási törvény életbelépése hozott bizonyos mértékig kedvezőbb helyzetet a fogyatékosok beiskolázása terén. Bár a századfordulón a siketek és vakok részére már több intézmény is működött, valamint az első logopédiai intézet (1891) és kisegítő iskola is megnyitotta kapuit (1900), a beiskolázott fogyatékosok száma még mindig elenyésző volt, s további sorsuk szinte teljesen megoldatlan; a róluk való társadalmi

gondolkodás

mai

társadalmunkban

természetesnek

vett

formái

még

ismeretlenek voltak. Az 1918-as polgári forradalom, majd a Tanácsköztársaság idején kibontakozó, de megvalósulatlan tervek után újabb lendületet az 1921. évi iskoláztatási törvény ígért, amely végre kimondta a képezhető fogyatékosok tankötelezettségét is. Az 1937/38-as tanévben összesen 48 gyógypedagógia intézményünkben mégis mindössze 4926 fogyatékos gyermek tanulhatott. Viszont a második világháború után kiépült a teljes iskolahálózat. Az iskolák, osztályok számának növekedésével nőtt a beiskolázottak száma, illetve aránya. Ma a fogyatékkal élő emberek a legkülönfélébb speciális és nem speciális

12

intézményben és munkahelyen jelen vannak, köszönhetően a modern és fejlett, fejlődő oktatásnak. 3.1. Fogyatékosok a társadalomban A fogyatékossággal élő ember beilleszkedése függ a kultúra fejlettségétől. Minél fejlettebb egy gazdaság, minél bonyolultabb egy kultúra, annál több lehetőségük van fennmaradásra és a társadalom életébe való integrálódásra. A fogyatékosság megítélése, az ember beilleszkedésének lehetősége nemcsak korhoz, kultúrához is erősen kötött. Nincsen ugyanis semmiféle egységes mérce, amely azt tudná megmutatni, hogy minek folytán és mit tekintsünk fogyatékosnak. Néhány példa: pár afrikai törzsnél gyakorta végezett ajak-, emlő-, nyak-, fültorzítások valami értékesebb állapot elérését célozzák, ha nem is az európai értékrend alapján. Ugyanakkor ma is léteznek olyan primitív törzsek, melyek a súlyos betegségtől, fogyatékosságtól szenvedő embert magára hagyják, izolálják, s így az szociálisan azelőtt halott, mielőtt a betegség végezne vele. Orvos etnológiai leírások szerint a Kongó folyó vidékén élt-élő törzsek közösségeinek törpe, albínó és születetten súlyos mozgássérült tagjai köztiszteletben állnak. Ma a Tibetben élő emberek körében a súlyos, akár értelmi, akár testi fogyatékossággal született gyermeket a család „nem adja ki”, befogadja. Habilitációját maga oldja meg. Szigorúan antropológiai szempontból véve az az ember, aki látását, hallását, végtagját, értelmi képességei egy részét elveszíti, minőségileg ugyanolyan ember, mint bárki más. Ami pedig „csökkentértékűségét” létrehozza, az nem egyéb, mint a kultúra korlátozódása. A „csökkentértékűség” érzetét nagy részben a kirekesztettség, a gúnyolódás, másságának nem elfogadása jelenti. Magas szintű tolerancia, elfogadás illetve intézményes segítség nélkül nincs eredményes beilleszkedés, nem következhet be a fogyatékos ember előtt álló korlátok ledöntése, csak súlyos előítéletek vannak, melyek sziklaszilárdan, falként magasodnak közte és a többi ember között. Az ilyen ember élete nem kevesebb, nem több, egyszerűen más, másfajta emberi élet. A sérült gyermekek képzésével, tanításával foglakozó gyógypedagógiának elterjedőben van egy német nyelvterületről származó elnevezése: különpedagógia. A különpedagógia szemlélet nem „gyogyósokról”, nem is fogyatékosokról, hanem sajátosan nevelhető különleges bánásmódot igénylő gyermekről beszél.

13

A viszonyulás első sarkpontja ez: elfogadni őt annak, aki. A második sarkpont: elfogadni annak, akivé lehet. Ide kívánkoznak Geothe szavai: „Ha az embert olyannak vesszük amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne”. 3.2. A sérült személyiség okai és a primer következmények A személyiségsérülés különféle változatai mögött többféle ok és együttesen több ok következtében létrejött klinikai kép állhat. A személyiségsérülés tehát multikauzális (többokú) és multifaktorális (többtényezős). Két nagy okcsoportot különböztetünk meg. Az endogén (belső=öröklött, genetikusan determinált) okok és az exogén (külső= szervezeten kívüli) okok. Okok: 1. Öröklés A modern humángenetikai kutatások azt bizonyítják, hogy az átöröklésnek is van bizonyos szerepe a személyiségsérülés létrejöttében, de egy-egy gén nem meghatározó, inkább csak láncreakciót indít meg, amelyet viszont a külső tényezők erőteljesen módosíthatnak. A legtöbb egyéni adottság megnyilvánulása több génhez kötött, tehát poligenetikusan meghatározott, egy gén viszont részt vehet több sajátság kialakításában is, tehát polifémikusan hat; emellett azonos gén egyedenként más adottság kifejlődését irányíthatja (heterofénia). 2. Csíraártalom (blastophoria) Előidézhetik fertőző betegségek (például mumps, hepatitis), ipari mérgek (például higany, ólom), táplálkozási rendellenességek, sugárzás (például izotóp, röntgen). A legkülönfélébb szindrómák kialakulásához vezethet. 3. Méhen belüli (intrauterin) ártalmak A méhen belüli életben többféle károsító tényező érvényesülhet. Nagyon lényeges, hogy a károsító tényező mikor, az embrionális élet melyik időpontjában hat. Az anya fertőző megbetegedései következményeként fellépő ártalmak közül a rubeola vírus az egyik legveszélyesebb, amely a terhesség harmadik hónapjában jelent nagy veszedelmet, ugyanis siketséget, értelmi fogyatékosságot idézhet elő. A parotitis is okozhat károsodást, a kanyaró hatására többnyire abortus jön létre. 14

A protozoa (=élősködő, kutya, egér és más állatok terjesztik) fertőzés például a toxoplazma, amelynek hatására fejlődési rendellenességek, idegrendszeri ártalmak jönnek létre. Intrauterin károsodás léphet fel hipoxemia (oxigénhiány) hatására, amelyet keringési

zavarok

okozhatnak,

elsősorban

az

anya

szívrendellenessége

következményeként. Többnyire értelmi károsodást okoz. Gyakori rendellenesség az újszülöttek súlyos sárgasága. Többféle ok következtében léphet fel. Így például vércsoport-összeférhetetlenség hatására. Értelmi fogyatékossághoz, súlyos mozgászavarokhoz vezethet. A táplálkozási ártalmak fejlődési rendellenességet okoznak. Sugaras hatásokra szintén fejlődési rendellenességek sora, mint például kisfejűség jöhet létre. A mechanikai hatásoknak is lehetnek károsító szerepük a magzatra, többnyire azonban abortuszt idéznek elő. 4. Szülési ártalmak Az újabb kutatási adatok azt bizonyítják, hogy a rendellenes szülésnek igen nagy szerepe van a károsító tényezők között. Főképpen a koraszüléskor, de a normális időben történő szülésekkor is számos rendellenesség jöhet létre, minthogy például a keringési zavarok, koponyaűri vérzések stb., amelyeknek a magzat ki van téve, elsősorban a központi idegrendszerre hatnak károsítóan. 5. Szülés utáni ártalmak Két nagy csoportjuk ismert: a biológiai környezeti és a pszichoszociális környezeti ártalmak. A biológiai környezeti ártalmak közül a fertőző megbetegedések károsító hatása az egyik

leggyakoribb

fogyatékosság,

jelenség.

mozgássérülés

A jöhet

vírusmegbetegedések létre.

A

következtében

bárányhimlő

értelmi

szövődményeként

agyvelőgyulladás léphet fel, s így értelmi fogyatékosságot, mozgás- és hallássérülést okozhat. A pszichoszociális környezeti ártalmak is rendkívül sokfélék és sokrétűek, ennek megfelelően következményeik is. A pszichoszociális ártalmak szinte mindegyike igen nagy százalékban felelős a személyiség sérüléséért, sokféle típusú neurózishoz (funkcionális, anatómiailag ki nem mutatható idegbetegség) vezethet. A csecsemő megszületése pillanatától a pszichoszociális károsító tényezők özönének van kitéve. Jellemző csoportjai a családi, iskolai, nevelőotthoni és munkahelyi 15

ártalmak, amelyek természetszerűleg különböző kapcsolódásban hathatnak, s ily módon szűkebb és tágabb értelemben vett nevelési ártalmakként, a közösség pozitív hatásai mellett és ellenére annak károsító tényezőiként is jelentkezhetnek. Okok összefoglalva: ¾ ENDOGÉN (belső): örökletes betegségek •

familiáris

•

genetikai vizsgálatokkal igazolható

•

élettelen:

¾ EXOGÉN (külső): -fizikai: mechanikai, elektromos, hősugárzás -kémiai: gyógyszerek, mérgek, vegyi anyagok -klimatikus •

biológiai -mikrobák: vírusok, baktériumok, gombák, férgek -immunológiai ártalmak: allergia, vércsoportösszeférhetetlenség -szimbiotikus (az anya és a magzat együttéléséből származó hatások

•

pszichoszociális -családi -iskolai -nevelőotthoni -munkahelyi

3.3. A speciális pedagógiai bánásmódot igénylő gyermekek csoportosítása A speciális pedagógiai bánásmódot igénylő gyermeket több csoportját különböztetjük meg: ƒ

tanulásban akadályozottak: enyhe fokban értelmi fogyatékosok, nehezen tanulók

ƒ

értelmileg akadályozottak: mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb értelmi fogyatékosok

ƒ

mozgáskorlátozottak: mozgás és testi fogyatékosok, sérültek

ƒ

viselkedés és teljesítményzavarral küzdők /nehezen nevelhetők, inadaptáltak/

16

ƒ

látássérültek: gyengénlátók, vakok

ƒ

hallássérültek: siketek, nagyothallók

ƒ

beszédben akadályozottak: beszédsérültek, beszéd-, hang vagy nyelvi zavart mutatók 3.4. Fogyatékos vagy akadályozott? A gyógypedagógiai terminológia egyre szélesebb körben a fogyatékosok helyett a

német nyelvterületről átvett /behinder/ „akadályozott” kifejezést használja. A fogyatékosság és akadályozottság kifejezéseket elemezve megállapítható, hogy a fogyatékosság elsősorban orvosi –pszichometriai- kategória, míg az akadályozottság inkább pedagógiai. A fogyatékosság elsősorban organikus zavart, az akadályozottság funkcionális /szociális/ problémát jelent. A fogyatékosság esetében a viszonyítási alap a „normális” az életkori átlagos teljesítés, jóllehet az átlag nehezen érezhető fogalom (mivel mérnek, kiket mérnek, milyen korban és milyen körülmények között).

4. Tanulási zavarok „A diszlexiás olyan, mint a kék vagy a barna szem: nem lehet megváltoztatni. S bár használhatunk színes kontaktlencsét, attól még éppúgy kék, illetve barna szeműek maradunk.” (egy húsz éves diszlexiás lány)

A tanulási zavarok három leggyakoribb megjelenési formája: o Diszlexia o Diszgráfia o Diszkalkulia

17

4.1.Diszlexia A diszlexia (dyslexia) a görög „dys” (mely a hibás funkciót jelöli), és a latin „legere” (olvasni) szó összetételéből származik. A diszlexia a legtöbb meghatározás szerint az olvasás zavarát jelenti. A diszlexia szó mellett a szakirodalomban használják még a legaszténia, az olvasásgyengeség, a specifikus olvasási nehézség kifejezéseket. A diszlexia a tanulási zavarok gyakori megjelenési formája, az olvasás terén mutatott megkésett, rendellenes fejlődés. Azt a jelenséget nevezzük diszlexiának, amikor egy gyermek az olvasás tanulásában jóval elmarad azon elvárások mögött, amelyekre intelligenciaszintje és a tanulásba fektetett erőfeszítések feljogosítanák. Ezen gyermekek számára túl kevés a tanterv által az olvasás elsajátítására biztosított idő, gyakorlóanyag, és túl nagyok szokványos olvasástanítási módszerek lépései. Diszlexiás tehát az a gyermek, aki jó értelmi képességekkel rendelkezik, azonban az általános iskolában a megszokott idő alatt, és az ott szokásos gyakorlás mellett nem tanul meg olvasni. Normál pedagógiában használt módszerekkel nem fejleszthetőek!

4.1.1.A diszlexia kialakulásának okai

A diszlexia multifaktoriális jelenség, mivel egyszerre több tényező játszik közre a létrejöttében. Multikauzális is, mert többféle ok miatt alakulhat ki. 1. Enyhe idegrendszeri károsodás, vagy a központi idegrendszer érési késése, az agy szervi vagy működésbeli sérülése. A sérülés bekövetkezhet születés előtt, szülés alatt, vagy után is. Ennek oka lehet az anya terhesség alatti megbetegedése, vagy veszélyeztetett terhesség, nehéz-elhúzódó vagy rohamszülés. Szülés után oka lehet a hosszan tartó sárgaság, középfülgyulladás, agyhártyagyulladás. 2. További ok lehet az örökletesség. A genetikusok szerint a 6. kromoszóma rövid karja a baj okozója. Tehát, ahol a családban előfordult már diszlexia, ott nagyobb lesz az esélye annak, hogy az utódoknál is megjelenik ez a rendellenesség. Az

18

örökítés fiúk esetében még magasabb arányú, így egy diszlexiás apuka 50%-al, míg az anyuka 25%-kal járulhat hozzá az átörökítéshez. 3. A különféle szerzők a diszlexia okaként sorolják még fel: ƒ

beszédmotoros és nyelvi hiányosságokat

ƒ

emlékezeti (raktározási) gyengeséget

ƒ

alaktagolási gyengeséget

ƒ

dekoncentráltságot

ƒ

motivációs zavarokat.

Ezek közül kiemelném az anyanyelvi fejlettség gyenge szintjét, ami részben beszédhibában,

másrészt

szegényes

szókincsben,

gyenge

mondatalkotásban,

szómegtalálási nehézségekben nyilvánul meg. Itt említeném meg, hogy diszlexia gyanúja esetén meg kell vizsgáltatni a gyermek látását, hallását, mert nem mindegy, hogy látási hiba, vagy nagyothallás miatt téveszt-e valaki. Végeztek olyan irányú kutatásokat is, hogy a diszlexiát kapcsolatba hozzák a szülők szociokultúrális helyzetével, de nem találtak ilyen együttjárást: az olvasásgyengeség bármely szociokulturális helyzetben felléphet. Magyarországon a gyermekek 30-40 %-a küzd tanulási zavarokkal. Túlnyomó többségük azonban úgymond szerzett-, vagy áldiszlexiás. A valódi diszlexiások aránya az előbbiekkel szemben legfeljebb 8-10 %-ra tehető. Az áldiszlexia nehezen különíthető el a valóditól, bár ha időben felismerik, egyszerűbben orvosolható. Tünetei megegyeznek a valódi diszlexiával. Az ilyen problémákkal küzdő gyerekeknek megfelelő fejlesztés nélkül jó esélyük van arra, hogy felnőve funkcionális analfabétává váljanak, és a legelemibb helyzetekben se tudjanak eligazodni. Az áldiszlexia kialakulásához nagyban hozzájárul, ha a családban nem beszélgetnek eleget, illetve ha a gyermek aktív szókincshasználata helyett passzív tévénézéssel tölti idejét: egyszóval a kommunikáció hiánya. A zavarok másik fő okozója, hogy az iskolai tanítás hamarabb kezdődik meg, mint ahogy egy átlagos -még csak nem is későn érő- gyermek látási és hallási fejlődése eléri az olvasásához szükséges szintet. Emellett a kézfejcsontok csupán 7 éves korra válnak alkalmassá az írómozgás végzésére. A tanulási zavarok utóbbi két évtizedben tapasztalt járványszerű terjedése mégis mindenek előtt a magyar nyelv írásbeliségéhez nem alkalmazkodó szóképes és gyorsított 19

olvasási módszerek bevezetésével hozható összefüggésbe. Ezek a módszerek egyikemásika szinte kitermeli az olvasási nehézségeket, problémákat. Ilyen például a Zsolnayféle képolvasási metódus, amely inkább csak a jó képességű diákoknál válik be. 4.1.2. A diszlexia tünetei A funkciózavar legjellemzőbb tünetei vázlatosan a következők: •

az olvasás és az írás terén: ¾ betűk felcserélése ¾ betűkihagyás ¾ betűbetoldás ¾ betűcsere ¾ szövegértés zavara ¾ nehézkes, lassú tempó ¾ gyenge helyesírás

•

beszéd területén: ¾ későn kezd el beszélni ¾ szóalkotási nehézség ¾ szegényes szókincs

•

magatartás terén: ¾ frusztráció ¾ neurotikusság ¾ szorongás ¾ kudarcélmény hatására kialakult magatartásproblémák (például agresszió)

•

egyéb tünetek: ¾ térbeni- és időbeni tájékozódás gyengesége ¾ gyenge ritmusérzék ¾ dominanciazavarok ¾ nehezen kialakuló testséma ¾ szerialitásprobléma ¾ fáradékonyság ¾ ügyetlen finommozgások

20

¾ gyenge rövidtávú memória

4.1.3. Balkezesség és diszlexia A köztudatban a balkezesség és a diszlexia összekapcsolódó jelenség. Valóban a diszlexiás gyerekek között sok a balkezes, vagy a vegyes dominanciájú. A balkezesség azonban önmagában sosem utal egyértelműen diszlexiára. Nagyobb probléma az, ha a gyermekeknél keresztezett preferencia van, vagyis nem azonos oldali szeme, keze, lába a domináns, hanem például jobb szem, bal kéz, jobb láb. De probléma lehet még az erőszakkal történt átszoktatás. 4.1.4. Mit lehet tenni a diszlexiával? Először is megfelelő olvasástanítási módszert kell választani, hogy minimálisra csökkentsék az áldiszlexiások számát. Másrészről a valódi olvasászavarral küzdőknél alkalmazni kell a pozitív megkülönböztetést. A diszlexiások szakértői vizsgálat után felmentést kaphatnak a helyesírás és az idegen nyelv értékelése alól, és a középiskolában a magyar írásbeli érettségi és/vagy a felsőoktatásban szükséges nyelvvizsga letétele alól. A tanulási zavarral küzdő gyerekeknél gyakori tünet az erős szorongás. Fontos, hogy a pedagógus csökkentse olyan szituációk teremtésével, amelyek révén az olvasási gondokkal küzdő diák is az egyéb, normális képességének megfelelően tud teljesíteni (például matematika órán a szöveges feladatok felolvasása vagy felolvastatása a padtársával). Ezen kívül az olyan gyakorlati módszerek, mint a játékosság, a változatosság, a vizuális és auditív anyagok gazdag felhasználása, a tanítás során egyszerre csak rövid anyag közvetítése, az elegendő idő biztosítása a feladatoknál-nagy segítséget jelent, nem csak a diszlexiás gyerekeknek. Ezek mind-mind az olvasási nehézséggel küzdő gyermek kommunikációjának és tanulásának akadálymentesítését segítik.

21

4.1.5. Prevenció A szakértők többsége egyetért azzal, hogy a tanulási zavaroknál is -mint az egyéb kommunikációs zavaroknál- a legfontosabb tényező a megelőzés. Ennek első lépése a szűrés lenne. Magyarországon azonban nincs rendszeres, kötelező érvényű szűrés az óvodákban, iskolákban. Sajnos napjainkban a részképesség zavarokról csak néhány órában tanulnak a jövendő óvónők, tanítók és tanárok a felsőoktatásban.

A megelőzés

szempontjából viszont szükséges, hogy a pedagógusok is megfelelően tájékozottak legyenek a témában, felismerjék a tüneteket, és tudjanak helyesen bánni, kommunikálni a tanulási zavarral küzdő gyerekekkel. Hazánkban Meixner Ildikó nevéhez fűződik a diszlexia-prevenciós program kidolgozása. A prevenciós terápia lényege: sokoldalú készségfejlesztés, az olvasás-írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felébresztése, majd ezek alapján az olvasás tanítása. A megelőző terápián kívül fontos, hogy a szülők is mindent megtegyenek a tanulási zavarok megelőzésének érdekében. Biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlődését. Ezt ingergazdag (mennyiségileg és minőségileg) környezet biztosításával érhetjük el. Lényegében olyan játékokról, szokásokról van szó, amik a normális gyermekkornak a részei. Ilyen például a felolvasás. Már csecsemőkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja a kicsi, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A verseket, énekeket körülbelül két éves kortól kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Így az elalvás előtti időszak kellemesebbé tehető, azon kívül, hogy fejlesztjük is a gyermeket. Ugyanilyen fontos a mesélés az óvodában, de még az általános iskola első-második osztályában is. A felolvasások hatása sokrétű: gyarapszik a szókincs, irodalmi nyelv és különböző nyelvi fordulatok elsajátítása. A beszélt és az írott nyelv ugyanis eltér egymástól. Ezért mikor a gyerek iskolába kerülve olvasni tanul, gyakran előzetes tapasztalatok hiányában egy új nyelvet is el kell, hogy sajátítson.

4.1.6. A reedukációs terápia Kidolgozása szintén Meixner Ildikó nevéhez fűződik. Ez egy önálló terápiás rendszer, mely elősegíti a diszlexiás, diszgráfiás gyerekek kommunikációs problémáinak a leküzdését.

22

A reedukáció alapelvei: ‰

aprólékosan felépített fokozatosság

‰

a betűtanításnál a hármas asszociáció létrehozása (a betű vizuális képe, a hang akusztikus képe, és a hang beszédmotoros képe közötti kapcsolat)

‰

a homogén gátlás kialakulásának megelőzése (az egymáshoz közelálló fonémák közül az első zavarja a másodiknak a tudatosulását, ezért ezeket távol tanítják egymástól)

‰

sokoldalú és dinamikus gyakoroltatás

‰

a hibák azonnali javítása

‰

szorongás oldása. A terápiához az „Én is tudok olvasni” című olvasólapokat, és a hozzá kapcsolódó

feladatlapokat

használják,

melyek

mindenféle

életkorú

gyermek

reedukációjára

alkalmasak. A foglalkozásokat heti két alkalommal tartják képzett gyógypedagógusok vagy logopédusok, kiscsoportos kereteken belül, ami 2-4 főt jelent. A módszer olvasáspszichológiailag és pedagógiailag megalapozott szempontú teljes terápia, amely alapvetően korrekciós-kompenzáló hatást fejt ki az olvasás elsajátításának folyamatára. A tanulót cselekedteti, aktív közreműködését igényli, egyéniesített stratégia. Fontos, hogy nem azt gyakoroltatják, amit és ahogyan már a gyermek tanult, hanem mást, más rendszerben, és eltérő módszerrel. Nem ugyanazt ismételtetik, amit nem tud a diák, hanem olyan típusú problémákat, változatosan sok-sok variációban. Cél a képesség- és készségfejlesztés. Az órák mozaikszerűen tevődnek össze, a különféle fejlesztő gyakorlatokból. Minden esetben hangos olvasással kezdenek, a betűdifferenciálás és az összeolvasás gyakorlására. A foglalkozás második részében különböző feladatokat végeznek a szintézis gyakorlására: betűkből szavakat, szótagokból szavakat, szavakból mondatokat, vagy mondatokból szöveget állíttatnak össze, majd le is írják. Következő része az órának a beszédfejlesztés, vagy nyelvtani gyakorlatok végzése, történet elmondása képekről, vagy az olvasmány elmesélése, összetartozó mondatok keresése, beszélgetés képekről. Tehát az óra a kommunikáció fejlesztés jegyében zajlik, legyen az írásbeli vagy szóbeli munka. Az olvasó- és feladatlapok a szintetikus olvasástanítási módszert alkalmazzák részben azért, mert a magyar nyelvben a fonetikus írás miatt könnyen alkalmazható, másrészt diszlexiásoknál csak ez a módszer hozhat eredményt. A magyar nyelvben ugyanis sok a magánhangzó, sok a zöngés-zöngétlen magánhangzópár, sok a sziszegő hang, valamint

23

rengeteg toldalékot (ragot, jelet, képzőt) használunk, ami nagyon nehézkessé teszi a szavak áttekinthetőségét. 4.2. Diszgráfia A diszlexiás gyermek mindig diszgráfiás is, vagyis írászavarban is szenved, csak egyik embernek az olvasás megy nehezebben, másiknak az írás. Az írás során szinte ugyanazokat a hibákat követik el, mint az olvasáskor. Ezeken kívül jellemző még: ™ rossz kézügyesség, rossz vonalvezetés ™ nehézkes a magán- és mássalhangzók időtartamának érzékelése és jelölése ™ az azonos írásmozdulattal kezdődő betűk tévesztése ™ egybeírási és különírási hibák (tagolás). A diszgráfiás gyerekek általában csúnyán, rossz vonalvezetéssel, lassan írnak. Nem az a cél, hogy írása gyöngybetűkké váljon, hanem hogy legalább olvasható legyen, s elfogadható külalakkal rendelkezzen. A csúnya írásnak általában az az oka, hogy a gyermek számára nem volt elegendő az írás-előkészítő időszak. Gyakori hiba az a-o, á-ó, u-v tévesztése írás során, amikor a betűk csak a kampójukban különböznek egymástól. A diszgráfiás gyerekeknek általában jó a vizuális, de rossz az akusztikus figyelmük és emlékezetük, ezért nem szoktak velük másoltatni, hanem diktálnak, mondatbefejezést, szó- és mondatfogalmazást végeztetnek velük. A másik dolog viszont, hogy mivel jó a vizuális emlékezetük, ezért ügyelni kell arra, hogy ne a hibásan leírt szó maradjon meg a gyermek emlékezetében. Legelső feladat az írás során is a betűtévesztések megszűntetése. Ezt az óráról-órára történő, rendszeres diktálással próbálják elérni. Diktálnak magán- és mássalhangzókat, szótagokat, szavakat, mondatokat, ugyanazon elvek alapján, mint az olvasástanítás során (homogén gátlás). Íráshibánál gyakori, hogy betűket és szótagokat hagynak ki. Ennek oka az alaktagolási gyengeség, ami azt jelenti, hogy az diszgráfiás nem hallja ki a szavakból a fonémákat, vagy ha hallja, nem megfelelő sorrendben. Ezért diktálnak eleinte 2 betűs szótagokat, mert itt nem mosódik el sem a magán-, sem a mássalhangzó. Ezután 3 betűs szavakat diktálnak. A négy betűs szavak leírásánál az szokott nehézséget okozni, ha egy szóban kétszer szerepel valamilyen betű: például pipa. A gyermek hallja ugyan, hogy van 24

benne –P-, de azt nem mindig érzékeli, hogy kettő is. Ezért gyakran csak egyet ír le belőle, egyet kihagy. Hogy ezt megelőzzék, kezdetben olyan szavakat diktálnak, amiben minden betű különböző. Probléma szokott még lenni, ha a szóban mássalhangzótorlódás fordul elő. Ezt szintén sokat gyakorolják tollbamondással, valamint hiányos szavakban betűpótlással. Jellemző betűtévesztés még a zöngés-zöngétlen mássalhangzók felcserélése. Ennek javítására

az

első

hónapokban

a

mássalhangzósorok

olvasásakor,

valamint

a

mássalhangzók diktálásakor minden esetben megállapítják, hogy zöngés vagy zöngétlen (morog, vagy nem morog) hangot jelöl-e. A diktálás egy része végig megmarad a foglalkozásokon, nagyrészt azonban átadja a helyét a képekről való szó- és mondatfogalmazásnak, a képsorokról való fogalmazásnak. Ezeken kívül a különböző betűpótlásos feladatokkal, az említett szintézis gyakorlatok leírásával, kérdésekre írásbeli válaszolással, új szó alkotása egy betű megváltoztatásával gyakoroltatják az írást. A diszlexia korrekcióhoz hozzátartozik a szókincs, a beszéd fejlesztése is. Erre az egész foglalkozás során minden lehetőséget és alkalmat kihasználnak. 4.3. Diszkalkulia Ranschburg Pál pszichológus megfogalmazása szerint a diszkalkulia számolási zavar, amely már az elemi mennyiségfogalmak kialakításánál jelentkezik. Az így akadályozott beszédfejlődésű gyermeknél a matematikai teljesítmények terén is mutatkozik a részfunkció zavara, ami az alábbi tünetegyüttesben nyilvánul meg: ƒ

matematikai kifejezések, mennyiségekkel kapcsolatos relációs szókincs zavara

ƒ

számfogalmak, kialakulatlansága, mennyiségek felismerésének bizonytalansága

ƒ

számjegyek, helyiértékek felcserélése

ƒ

alapműveletek, szöveges feladatok megoldásának nehézségei

ƒ

a beszéd szenzoros és motoros zavara, absztrakciós gondolkodási nehézségekből adódóan a matematikai viszonyfogalmak feldolgozása gátolt

ƒ

a verbális emlékezet és figyelem gyengesége következtében szeriális rendezési zavarok.

A foglalkozások során fontos feladatok: o térbeli, síkbeli irányok, formák tisztázása o matematikai alapfogalmak beépítését a szókincsbe, szenzoros, motoros úton

25

o mechanikus számlálás elsajátítása tizes számkörben, tő- és sorszámnevek megtanításával o matematikai alapműveletek végzése halmazokkal 10-es számkörben (összeadás, kivonás, bontás, pótlás műveletekkel) o mennyiségek (halmazok) egyeztetése számképekkel, számjeggyel o számemlékezet és figyelem fejlesztése. A módszerek alkalmazása során figyelembe veszik a fokozatosság-, a játékosság-, a sokoldalú szemléltetés-, a cselekedtetés gyakorlás-, az életkori- és egyéni fejlettségi sajátosságokhoz való alkalmazkodás elvét. Az olvasási és írászavarok kialakulásának megelőzéséhez hasonlóan a számolási zavar kialakulását is célszerű még iskolába kerülés előtt megelőzni a veszélyeztetett, súlyosan beszédhibás gyermekeknél. Ennek érdekében is jó, ha fejlesztjük a térbeli és síkbeli tájékozódást. A számolási készség fejlődését szolgálhatják az alábbi gyakorlatok is: •

rajzoljunk olyan egyszerű képeket, amelyek alkalmasak az alábbi feladatok elvégzésére (például első kép: az asztalon 3 alma, második kép: nagymama a kezében három almával, harmadik kép: az asztalon 6 alma van)

Feladatok: ¾ „mesélj a képről!” egy-egy képről önálló mondatokat, esetleg történetet alkosson a gyermek. ¾ „hasonlítsd össze a képeket! Mondd el, mi történt!” Különbségek és azonosságok felismerése, pontos megfogalmazása ¾ „rakd sorba a képeket! Mondd el mi történt!” Logikai összefüggések felismerése. ¾ „melyik képről mesélek?” A hallott szöveg egyeztetése a képpel. ¾ „mesélj a képről!” Szövegalkotás a kép alapján. A gyermekkori tanulási zavarnak a felnőtt életben is lehetnek következményei; gondolok itt a neurózisra, arra, hogy romlik a társadalomban való beilleszkedés lehetősége, arra, hogy aránylag jó képességű gyerekek nem tudnak adottságaiknak megfelelő munkakörbe kerülni.

26

4.4. Prognózis A redukciós terápia eredményességét nagyban befolyásolja az a tény, hogy mikor kezdik el a foglalkozásokat. A terápia megkezdéséhez az optimális idő az, amikor az általános iskolában befejeződött a betűtanítás, tehát 1. osztály második félév elején, körülbelül február-márciusban. Ebben az esetben 2-2,5 éves terápia után a gyerekeknél nagymértékű javulás érhető el, s szinte tünetmentesek lesznek. Az eredmény persze függ a diszlexia súlyosságától is. Minél később kezdik a terápiát, az esélyek a javulásra annál jobban csökkennek, ugyanis a hibák egyre jobban rögzülnek, és nehéz, vagy lehetetlen javítani. Időben kezdett terápia és jó pedagógiai hozzáállás mellett azonban eredményesen elvégzik az általános iskolát. Jó képességek és támogató családi környezet esetén középiskolát, illetve reáljellegű főiskolát is végezhetnek.

5. Az értelmi fogyatékosság Az értelmi fogyatékosság a gyógypedagógia értelmében a fogyatékosságok egyik fő csoportja. Magyarországon jelenleg használt értelmi fogyatékosság fogalmánál tekintettel kell lenni arra, hogy a fogalom társadalmi meghatározottságú, mindenkor a társadalom által kialakított embereszményhez viszonyított, a társadalom fejlettségének függvénye. Az

értelmi

fogyatékosság

fogalma:

az

úgynevezett

ténylegesen

értelmi

fogyatékosságot a szaknyelv oligofréniának (oligo=kevés, phrenia=értelem) nevezi. Az

oligofrénia

átfogó

kifejezése

mindazoknak

a

különböző

súlyosságú

állapotoknak, amelyekre elsősorban az intellektus károsodása jellemző. Ez az állapot: ¾ a neuroendokrin rendszer strukturális csökkentértékűségén vagy sérülésén, illetve funkciózavarán alapszik ¾ jellemző rá, hogy öröklött vagy vele született, vagy a korai életszakaszokban keletkezett

27

¾ maradandó, irreverzibilis, az egész életen át tart, és bár a fejlődés és a speciális fejlesztés lehetősége fennáll, az állapot nem szüntethető meg ¾ az értelmi erők elsődleges károsodása mellett az egész személyiség zavarát hozza létre, vagyis az intellektuális csökkenésen kívül az ép és a fogyatékos értelem között minőségi különbségek mutatkoznak ¾ a legkülönfélébb etiológiájú kórképekhez, mint tünet csatlakozik. „Az értelmi fogyatékosságot olyan fejlődési zavar jelölésére használják, amelynek alapja a neuroendokrin rendszer öröklött, a magzati élet folyamán, születéskor vagy leggyakoribb gyermekkorban – betegség következményeként – létrejött zavara, melynek következtében az egész személyiségfejlődés előterében a megismerőtevékenység, az intelligencia, különösképpen az elvonatkoztatás és általánosítás olyan állandósult zavara áll, amely miatt nehezített vagy lehetetlen a társadalomba való alkalmazkodás.” (Illyés Sándor) „Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és környezeti hatások eredőjeképpen alakult ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától – az első életévektől kezdve – számottevően elmarad, és amely miatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott.”(Czeizel Endre) „Az

értelmi

fogyatékosság

a

központi

idegrendszer

fejlődési

károsodásának

következményeként alakul ki, létrejöttében genetikai, és / vagy prae, peri – és korai posztnatális (szülés / szülés előtti, körüli és utáni) agyi működést károsító hatások, továbbá tisztázatlan kóroktani tényezők játszanak szerepet, súlyosbítják fejlődést gátló környezetei hatások. Az állapot meghatározó jegye az általános értelmi képesség fejlődésének széles körű és számottevő lelassúbbodása, amely kihat a személyiségfejlődésre, a társadalmi alkalmazkodásra és a tanulásra”.(Hatos Gyula) „Értelmi fogyatékosok azok a gyerekek és felnőttek, akiknek állapotát az értelmi fogyatékosság befolyásolja, elsősorban az értelmi funkcióképességekben, a tanulásban, a szociális alkalmazkodásban és a munkában”. (Hatos Gyula) A szakirodalomban egyre ritkábban találkozunk az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékossággal, inkább a tanulásban akadályozottak és értelmileg akadályozottak fogalommal. 28

„A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer

biológiai

és/vagy

genetikai

okokra

visszavezethető

gyengébb

funkcióképességei, illetve környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak”(Mesterházi Zsuzsa) „Értelmileg akadályozottság a mérsékelt, a súlyos és a legsúlyosabb fokú mentális retardáció / értelmi fogyatékosság összefoglaló elnevezése. Kialakulásában, a fejlődésben már a legkorábbi időpontoktól is keletkező, az értelmi fejlődésre ható károsodások, organikus okok játszhatnak szerepet, amelyekhez, mint párhuzamos sérülések testi fogyatékosságok, látás – és halláskárosodások kapcsolódhatnak vagy epilepszia is. Az értelmi akadályozottságot gyakran a sérülések összetettsége jellemzi.” (Mesterházi Zsuzsa) Az új, átfogó iskoláztatási szempontú népességfogalom: a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek / tanulók. Magyarországon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXXIX. törvény 2003. évi módosításakor vált hivatalossá a SNI megjelölés és átfogó fogalom. Közoktatási törvény szerint: „Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján ¾ testi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, ¾ pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott”. A fenti idézetekből is látszik, hogy az értelmi fogyatékosság elnevezését már sokan sokféle módon megfogalmazták, de mindegyik megfogalmazásban központi helyen szerepel a megismerő tevékenység jelentős zavara. A megismerő tevékenység zavarának kimutatásához intelligencia teszteket is alkalmaznak. Az értelmi fogyatékosoknál az intelligencianívó kórós csökkenése áll fenn. Az értelmi fogyatékosság és a normalitás határát az intelligencia – kvóciens értékeinek skáláján általában a 70-75 IQ értékek körül jelölik meg.

29

IQ - értékek szerinti értelmességi skála

0 – 25 IQ

Súlyos – idiócia, képzési kötelezettek

Tényleges

Organikus

25 – 50

Középsúlyos – imbecillitás,

értelmi

tünetekben

IQ

értelmi akadályozottság

fogyatékosság

gazdag

50 – 70

Enyhe – debilitás, tanulási

oligofrénia

IQ

akadályozottság

70 – 80

Határeset övezet, esetleg debilitás

Mentális szubnormalitás

Organikus tünetekben

IQ 80 – 90

Lelassult fejlődés, mentális retardáció

szegény

IQ Gordosné Dr. Szabó Anna Gyógypedagógia Tankönyvkiadó 1982. 38.old. A pszichometriai kritérium mellett szükséges az úgynevezett szociális kritérium figyelembevétele, vagyis az életvezetés jelentős akadályozottsága. Csak azokat a beilleszkedési, életvezetési vonásokat szabad itt tekintetbe venni, amelynek a mentális gyengeség következményei. A szociális alkalmazkodóképességet, az adaptív magatartást, a függőség mértékét nehéz objektíven megítélni. Szociális kritériumként számításba lehet venni az értelmi gyengeséggel összhangban lévő iskolai sikertelenséget és tanulási akadályozottságot. Az iskolai sikertelenség és a felnőttkori szociális alkalmazkodási képtelenség azonban nem esik szükségszerűen egybe. A speciális gyógypedagógiai iskolát végzettek nyomon követő vizsgálataiból az derül ki, hogy sokan közülük beilleszkednek, családot alapítanak, önálló életvitelre képesek. Így ők akkor sem tekinthetők értelmileg akadályozottnak, ha IQ-juk beleesne a fogyatékos zónába.

30

5.1. Értelmi sérültek kommunikácója

A kommunikáció, a beszéd fejlődése –óvodás kortól kezdve- sajátos úton halad. A kommunikáció nonverbális területén viszonylagosan nem érzékelhető különösebb eltérés az ép és a sajátos fejlődésű gyermekek között. Az első hidak egyike a gyermek és az édesanya, ezáltal a külső szociális burok között a szemkontaktus, majd néhány hetesen a mosoly. Amikor egy súlyosabban sérült kisgyermek születik a világra, az édesanya még nem igazán képes elfogadni a helyzetet. Tele van kérdésekkel és vádakkal. Ez meghatározhatja azt a néhány hetet, hónapot, amikor ennek a csodálatos dolognak a kiépítése

megtörténhet.

Nemcsak

a

kommunikáció

sérülhet,

hanem

a

személyiségfejlődésbe mély sebek ékelődhetnek. A verbális kommunikáció ellenben eltérő fejlődésű. Az értelmileg akadályozott csecsemőknél a hangadás, a gőgicsélés, a szótöredékek gyakran azonos fejlődési ívben alakulnak

ki.

Viszont

az

a

fajta

külső

megerősítés,

amely

a

szótöredékek

jelentésazonosításához kötődik, gyakorta sérült. Ez az egész folyamatot jelentősen meglassítja. A szókincs bővülése, a grammatikai kifejezőeszközök helyes használata nem, vagy csak késve alakulhat ki. A folyamatot nehezíti, hogy az értelmileg akadályozott gyermekek nem, vagy csak hiányosan kódolják a környezeti beszédmintákat. Nagy hiba, ha a környezet nem is közvetíti ezeket. Az értelmileg akadályozott gyermekek nagyon nehezen jutnak el a gondolkodás azon szintjére, ahol az elrugaszkodik a konkrét cselekvési szituációktól, és a gyakorlati lépések helyett már fogalmakkal operál. A kommunikáció és a beszéd eltérő fejlődésének okai: ¾ az idegrendszer fejletlensége, organikus sérülése ¾ a beszédszervek organikus sérülése, például gót szájpad, rendellenes fogazat, a nyelv nagysága (makroglosszia), a szájtér és az artikulációban részt vevő izomzat renyhesége stb. ¾ társuló fogyatékosságként megjelenhet a hallás kisebb-nagyobb fokú sérülése ¾ alacsony aktivációs szint ¾ a környezeti ingerszegénység. Az

értelmi

halványabbak,

sérült

gyermekek/személyek

kifejezéstelenebbek.

Gyengébb

környezetükre

kapcsolatteremtő

adott

reakcióik

képességük

miatt

cselekvésesen alig kezdeményeznek kapcsolatot, az észlelés pontatlansága pedig a megértés, valamint a szó és a jelenség, a személy képe közötti kapcsolatot ragadja meg 31

nehezebben. Mindezek miatt különböző mértékben, esetenként nagyon későn tanulnak meg beszélni, van, aki csak óvodás kora végén. Ez azután magával hozza a külvilág összefüggéseire való gyenge reagálást. Ritkábbak a spontán kérdések. Belső ösztönzésre kevéssé gyarapodik ismeretük, kevesebb ismeret jut el hozzájuk. Miután alig kezdeményeznek beszélgetést, magányosakká válnak. A gesztusok világa sem segít a kapcsolatteremtésben, bár a Down-szindrómások, akiknek utánzó funkcióik elég megtartottak, nem ritkán a hangos beszéd helyett jelekhez folyamodnak. A beszédpercepció gyengébb szintű. A gyermekeknél gyakorta észlelhető a hallási figyelem, a hallási diszkrimináció zavaraként beszédmegértési probléma. A passzív és az aktív szókincs szépen fejleszthető a pedagógus irányításával. Sok kisgyermeknél megfigyelhető a tartalmilag szépen építkező, önálló szövegalkotás. A fogalomalkotás nehézkesebb. A beszéd alaki szintjét általában hangzóhiányok, torzítások jellemzik. A beszédszervek funkcionálisan rendellenes fejlődése viszonylag gyakori. Egyéb speciális tünetként jelentkezhet a szavak, mondatok többszöri ismételgetése, az echoláció. A kommunikáció, a megérttetés, a megértés tehát igencsak nehéz, és szinte lehetetlen az értelmi sérült ember számára. Viszont mindenre ugyanúgy megvan igényük, joguk is. Ezért kell arra figyelni, hogy számukra is érthető „nyelvet” használjunk az élet minden területén. Ami természetesen nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Sajnos sok esetben ezek az emberek nem tudnak megtanulni beszélni, vagy nagyon korlátozott mértékben. Ha beszélni tudnak, akkor sem értik meg felétlenül a számunkra –ép emberek számára- teljesen egyértelmű dolgokat. Vegyük csak a legalapvetőbb készséget, az olvasást. Sok értelmi sérült ember soha nem tanul meg olvasni. Gondoljunk csak bele ezáltal mennyire megnehezedik mindennapi élete. Szerencsére vannak olyan megoldások, melyekkel megkönnyíthetnénk létüket, manapság egyre több. 5.2. Piktogrammák A legalapvetőbb kommunikációs akadálymentesítő (illetve talán korlátolt ez a meghatározás, hiszen nem csak a kommunikációt segíti) „eszköz” a piktogramma. A piktogrammák olyan sematikus rajzok, amelyeket majdnem mindenki megért. Első formái a mezopotámiai kultúrában alakultak ki. Az írás legkezdetibb formája: rajzolva fejezi ki az „író” közléseit. A régészet henger alakú – tömör vagy hajlított fémlemezből, esetleg kerámiából – pecsétnyomókat talált Mezopotámiában. A pecsétnyomó jelei 32

többnyire tulajdoni viszonyokat fejeztek ki; némiképp emlékeztetnek a középkori Európa nemesi jelvényei közül a viasz pecsétnyomókra. A piktogrammikus írás ezekből az ókori pecsétnyomókból alakult ki. (Egy monda szerint két ellenséges király tábora között egy ide-oda szalajtott küldönc találta fel, hogy ne csak a memóriájára kelljen hagyatkoznia az üzenetek átadásánál.) Piktogrammák ma is léteznek, gondoljunk például a turisták számára a városokban látható táblákra (Vár – 500 m, Múzeum, stb.) vagy az autóutak mellé állított jelzésekre (szerviz, benzinkút, stb.), de piktogrammák a számítógépes ikonok is. Egyre gyakrabban találkozunk ilyen jelekkel a környezetünkben. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy egyrészt akkor is segít tájékozódni, amikor nem ismerjük az adott ország nyelvét, másrészről óriási segítség az olvasni nem tudó, korlátozott szellemi képességű embereknek. A piktogrammák előnye, hogy egyszerűek, nyelvtől, országtól függetlenek. Ezek a jelek igen nagy segítséget nyújtanak a gyógypedagógiában is a tanárok részére (halkan jegyzem meg, hogy az ép gyermekek oktatásában is használják; gondoljunk csak arra, hogy az ABC-t, hogyan tanítják: minden betűt egy-egy állathoz, tárgyhoz kötnek: ebből jön például a cica betű), és természetesen a diákok, gyermekek részére is hatalmas támogatást adnak életük során. Könnyebben, játékosabban, érdekesebb módszerekkel képesek elsajátítani az olvasás, írás, számolás készségét. 5.3. Látogatásom a Szivárvány Gyógypedagógiai és Módszertani Központban Ez az intézmény Barcson található. Körülbelül 25 éve működik, sokáig az általános iskola egyik „részlege” volt, nem külön tanintézetként fogadta az értelmi sérült gyerekeket. Egy-két osztállyal indult, mára már országosan elismert módszertani központtá vált. Életem során szinte az összes formáját láttam az iskolának, hiszen édesanyám ebben az intézményben dolgozik, és dolgozott amióta csak az eszemet tudom. Innen ismerem jobban a fogyatékkal élő embereket, gyerekeket, természetüket, „másságukat”. Mai formája szinte tökéletesnek mondható. Tágas, színes, vidám, modern és talán a legfontosabb, hogy abszolút akadálymentesített mozgásban korlátozott és értelmi sérült emberekre nézve is. Három órát látogattam meg aznap, illetve eltöltöttem egy rövid időt középsúlyosan sérült gyermekek között. Számomra élmény volt ez a nap. Sok újat nem tanultam, mégis hasznos volt az iskolában való tartózkodásom. Megerősödött bennem az a tudat, hogy 33

segíteni kell ezen emberek életét, hiszen talán a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb személyek, akikkel valaha is találkoztam. Egy légynek se tudnának ártani, de a legkisebb mosolynak, törődésnek örülnek, és hálásak érte. Arról nem is beszélve, hogy attól függetlenül, hogy értelmi képességük némiképp, vagy nagyon csekélyebb, mint egy ép társuknak, ugyanolyan igényeik, vágyaik vannak, sőt talán erősebb akarattal, hiszen életük során sok olyan dologról le kellett már mondaniuk (és sajnos le is kell mondaniuk majd a jövőben) amit szerettek volna megtenni, megkapni, megcsodálni, több lett kielégítetlen vágyuk, ezáltal megnőtt az igényük minden új iránt. Az első osztálynál kezdtem. Nagyon aranyosak voltak a 6-8 éves gyermekek. Már a második félév folyt, de az olvasás még nem ment mindenkinek, akinek ment, annak is eléggé akadozva. Rengeteg betűt tévesztettek, összekeverték a hasonló alakú vagy hangú írásjegyeket. Sokat olvastak hangosan, ennél is többet ismételtek. Játékosan próbálta a tanító megértetni velük a dolgokat, így is nagyon nehezen. Az ötödik osztályban folytattam napomat. Meglepődtem, hogy mennyi mindent tudnak a tanulók. Érdekli őket az anyag, nagy a tudásvágyuk, és inspirálja őket, hogy megfeleljenek a tanárnak, egymásnak, és persze várják a dicséretet, amit természetesen meg is kapnak, ez nagyon fontos. Sokszor az volt az érzésem, hogy nem értik amit mondanak, hanem csak bemagolták. Valószínűleg ez így is volt. Szorgalmasak, de sajnos értelmi képességük nem tökéletes. Itt is sok volt az ismétlés, ami nagyon sok segítséget és könnyítést nyújt az egyik tanulónak, aki gyengénlátó. Sokszor, mivel nem tudják mit hallanak, nem értik, nem ismerik a szót, nem tudnak képet kapcsolni hozzá, így „halandzsáznak” egyet. Hasonló hangzatú szavakat használnak az igazi helyett. A hetedik osztályt is meglátogattam. Itt gyakori a 16 éves diák is. Még itt is nagyon fontos, hogy a tanár egy dolgot többféleképpen is elmagyarázzon a tanulóknak, hogy mindenki számára érthető legyen a tananyag. Mivel már idősebbek a gyerekek, figyelmük csökkent, kicsit erőteljesebb hangot kell használni az oktatónak. Végül a súlyosabban sérült gyermeknél voltam. Megható, ahogy érdeklődnek az új iránt, és az, hogy mennyire őszinték, természetesek. Rettenetesen nehéz kezelni problémáikat, lelkileg is erősnek kell lenniük nevelőiknek. Rengeteg színt használnak foglalkozásaik során, hiszen valamivel fel kell hívni figyelmüket a „tananyagra”. Összességében tapasztalataim abszolút relevánsak voltak a különböző osztályokkal kapcsolatban. Beszédkészségük elmarad az épekétől. Gondolataikat, érzéseiket nehezen fejezik ki, mert szókincsük szegényes, szómegtalálási nehézségeik vannak. Nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak összefüggő mondatokat alkotni, lényegkiemelő 34

képességük szintén gyenge. A mondatokat nem megfelelően szerkesztik, gyakran hibás a szórend. Beszédükre felnőtt korban is jellemző a dysgrammatizmus (ragok, jelek, képzők helytelen használata), például elmentem az orvosnál. A névutók, igekötők alkalmazása is gondot okoz, például „elestem” helyett „leestem”, „az asztal mögé tettem” helyett „az asztalnál tettem”. Egyes szavak kiejtése gyakran eltér a kiejtési normáktól, például „látja”„lássa”. Az értelmi sérülteknek nemcsak a beszédprodukció, hanem a beszéd megértése is nehezített. Új szavak, kifejezések nehezen rögzülnek náluk, a bonyolultabb szó- és mondatszerkezeteket nem értik. A kommunikációs akadályok elhárításához nincs szükség különböző eszközökre, csak ügyelnünk kell beszédünk minőségére, és a szemléltetésre is. Az óvoda és iskola végéig fontos fejlesztési terület a beszéd. Ezen kívül ne feledkezzünk meg az empátiáról és a toleranciáról sem. Legfontosabb, hogy türelemmel legyünk a sérült emberekkel szemben. Ne sajnáljuk az időt a többszöri magyarázatokra, ismételjünk annyiszor, amennyiszer csak tudunk. Beszéljünk nagyon világosan, érthetően velük. Szókincsünk ne legyen korlátolt, de bonyolult szószerkezeteket se használjunk. Asszociációk használatából is sok előnyt kovácsolhatunk. Kommunikáljunk velük tisztán, érthetően. Tegyünk meg mindent azért, hogy megkönnyítsük mindennapjaikat, hogy teljes életet élhessenek ép társaikkal együtt.

6. A hallási fogyatékosság A

hallási

fogyatékosság

könnyebben

körülhatárolható,

mint

az

értelmi

fogyatékosság. Ez esetben a hallási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérülésről van szó, amely a beszéd normális fejlődését megakadályozza, vagy hátrányosan befolyásolja. Aszerint, hogy a hallási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk: •

receptorszerv (fül)

•

a nervus cochlearis, illetve a nervus acusticus (hallóideg)

•

a cortex (a temporalis lebenyben lévő Heschl-féle tekervény) károsodása folytán létrejött hallási fogyatékosságról. Egy-egy analizátor sérülése azonban nemcsak a specifikus, ezúttal a hallási funkció

kiesését vagy gyengülését okozza, hanem a személyiségfejlődés egészét megváltoztatja. Ily módon a hallássérülés megbontja a pszichés jelenségek funkcionális egységét, a

35

kommunikációs

akadályok

következtében

a

gondolkodási

műveletek

sajátosan

szerveződnek, lecsökken és átalakul a külvilágról való információfelvétel, lelassul az ismeretszerzés, nehezítetté válik a szocializálódás. A hallási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint igen sokféle változata lehet. A hallásveszteség, illetve a hallásmaradvány többféle módszerrel vizsgálható, mérhető. A legmodernebb műszeres eljárás az audiométeres vizsgálat. Audiométerben mérhető a hang magassága hertzben (Hz = a frekvencia vagy a rezgésszám egysége) és a hang intenzitása decibelben (dB = a hangerő logaritmus egysége). Ezeket az értékeket audiogramban vetítjük ki (audiogram = a Hz- és a dB-értékeke koordináta –rendszerben való ábrázolása). A hallási fogyatékosság foka szerint két nagy csoportot különítünk el: o nagyothallás (30 és 70 dB közötti hallásveszteség) o siketség (70 dB közötti hallásveszteség) A hallási fogyatékosok pedagógiai szempontból történő csoportosításához azonban e két kategória nem elégséges. A hallásfok ugyanis önmagában nem adhat eligazítást a hallási fogyatékosok fejleszthetőségéről. A fejleszthetőség megítélésekor ezen kívül számos más körülményt is figyelembe kell venni, így például az iskoláskor előtti időszak történéseit,

a

beszédállapotot,

az

intelligenciaszintet,

a

normálistól

eltérő

személyiségjegyeket stb. Ily módon pedagógia szempontból a következő alcsoportokat különítjük el: ƒ

hallókészülékkel vagy anélkül megfelelően ültetve az általános iskolában nevelhetők, oktathatók csoportja: az átlagos hallásveszteség a beszédfrekvenciákon (250-3000 Hz) nem haladja meg a 30 dB-t, vagy a hallásveszteség féloldali, a beszédfejlődés ritmusa normális, artikulációs rendellenességek nincsenek, az intelligenciaszint normális

ƒ

azok a nagyothallók tartoznak ebbe a csoportba, akiknek átlagos hallásvesztesége 30-60

dB

között

Beszédfejlődésük

van, üteme

de

szókincsgyarapításra

elmarad

a

hallókétól,

hallás

útján

kisebb

képesek.

artikulációs

rendellenességekkel küzdenek. Hallásnevelést, beszédkorrekciót igényelnek. Korai felismerés és szakszerű gyógypedagógia fejlesztés (óvodai, egyéni) esetén hallókészülékkel közvetlenül, vagy későbbi átiskolázással általános iskolába kerülhetnek, illetve a nagyothallók iskolájában kezdik meg és folytatják tanulmányaikat. Az oktatáskor hallásukra támaszkodnak. Ha általános iskolába járnak, gyógypedagógusi és szakorvosi ellenőrzést, segítséget később is igényelnek. 36

ƒ

ebbe a csoportba tartozó nagyothallók hallásvesztesége 60-80 dB közötti, a beszéd hallás útján történő elsajátítására önállóan alig képesek. Beszédkészségük korukhoz képest jelentősen visszamaradt, szókincsük gyér, beszédük alakilag hibás, többnyire szómondatokat használnak. Nagyothallók iskolájába kerülnek, hallás útján tanulnak, a beszéd megértésében a szájról leolvasás segíti őket. Ebbe a csoportba soroljuk be a beszéd kialakulása után megsiketült, tehát beszélni tudó siketeket is, aki a beszéd megértéséhez a továbbiakban a szájról olvasást használják.

ƒ

a következő csoportba tartoznak azok, akiknek hallásvesztesége 80 dB-nél nagyobb, önálló szógyűjtésre hallás útján nem képesek, csak a magánhangzók és zöngés mássalhangzók egy részét differenciálják. A siketek iskolájának „halló” osztályaiba kerülnek, hallókészülékkel a tanult szavakat és a jól begyakorolt mondatokat hallás útján megértik. A folyamatos beszéd megértésében alapvetően a szájról leolvasásra támaszkodnak.

ƒ

siketek

csoportja.

Hangot

nem,

vagy

alig

érzékelnek,

hasznosítható

hallásmaradványuk nincs, vagy nyomokban van. A hallásnevelést is megkísérlik, mert bár a beszéd megértése auditív úton már nem lehetséges, beszédritmusuk jobb, érthetőbb lesz. Tanulmányaikat a siketek általános iskolájában végzik.

6.1. A siket közösség A magyar jelnyelv a magyarországi siket közösség természetes nyelve. Ez közel 60000 fős csoport nem azonosítható a siketekkel, hiszen vannak nagyothallók, sőt tökéletesen halló tagjai is. A siketség körülbelül 50% esetén öröklött rendellenesség. A fennmaradó 50% esetén a halláskárosodás szerzett, vagyis betegségnek, balesetnek, születés közben vagy után bekövetkező komplikációnak, illetve valamilyen gyógyszer mellékhatásának a következménye. A siketség lehet műtéttel korrigálható (középfül rendellenesség esetén), a belső fül, a hallóideg vagy az agy működési zavara azonban csak kis mértékben vagy egyáltalán nem gyógyítható. Talán furcsának találjuk a siket megnevezést. Valóban szokatlan forma, de maguk a siketek ezt részesítik előnyben. A korábbi „süketnéma” megnevezés ugyanis nem fedi a valóságot (a siketek általában nem némák), a „süket” szónak pedig nem túl hízelgő mellékzöngéi vannak, gyakran az „ostoba” szinonímájaként használatos. Ezért kezdték az

37

érintettek a nyelvjárási eredetű „siket” szót alkalmazni saját maguk megnevezésére, és ugyanezt várják el a hallók társadalmától is. Felmerülhet a kérdés, hogy kik azok az emberek, akik halló létükre a siket közösséghez kötődnek. A válasz kézenfekvő –siket szülők halló gyerekei, illetve siketekkel dolgozó halló tanárok, szociális munkások, tolmácsok. Ők, bár hallásbeli fogyatékosságuk nincs, mégis siketnek érzik magukat a szó speciális értelmében. Minthogy jól ismerik a siketek nyelvét, kultúráját,

magukénak érzik és segítik ezt a közösséget. A siketek

többsége soha nem ismerte a hangok világát, így nem hiányolja azt. A közös nyelv, a közös kulturális örökség, a közös élettapasztalat és a közös identitástudat kapcsolja össze ennek a csoportnak a tagjait, nem pedig a fogyatékosságuk és a korlátolt kommunikációjuk, ahogy a hallók azt sokáig gondolták.

6.1.1. A kétnyelvűség a siket közösségben A magyarországi siketek körében a magyar nyelv és a magyar jelnyelv anyanyelvi szintű ismerete jelenti a kétnyelvűséget. Azok az úgynevezett posztlingvális siketek, akik két éves koruk, tehát a magyar nyelv elsajátítása után veszítették el a hallásukat, anyanyelvüket siketen is használni tudják, bár a beszédük mindenképpen torzulni fog valamilyen mértékben. A két éves koruk előtti megsiketült prelingvalis siketek ilyen szempontból jelentős hátrányban vannak, bár többségük hosszú évek munkájával el tudja sajátítani a hangos beszédet, és azt a hallókkal való kommunikáció során alkalmazza is. A siketek beszédkészsége és szájról olvasási képessége nagyban függ az egyéni tehetségtől és az iskolai végzettségtől, hiszen a magyar nyelvet éppúgy szavanként és szabályok segítségével sajátítják el, mint a magyarul tanuló külföldiek. Modell és visszacsatolás hiányában nem lehet tökéletes a hangképzésük, bár a helyes artikuláció elsajátításával több évig foglalkoznak. A nagyobb nyelvi egységek is problémát jelenthetnek –a siket beszéde gyakran monoton, rossz ritmusú, nem megfelelő hangerejű vagy hangmagasságú. Szókincsük, nyelvtani tudásuk sokszor hiányos. A legtöbben ismerik a betűket, de olvasásuk általában elég nehézkes, és kívülálló számára riasztó lehet. Ez utóbbi a beszédükre is érvényes, amiből sok kellemetlenségük, keserű élettapasztalatuk származik.

38

Mindebből kiindulva természetesnek tűnik, hogy a siket ember a sorstársaival nem ezen a számára idegen nyelven, hanem elsődleges nyelvén, jelekkel érintkezik. Legtöbbjüknek a halló családban felnőve nincs alkalma természetes módon, a szülőktől elsajátítani a nyelvet. Mivel a magyar nyelvvel kapcsolatban sem adott számukra ez a lehetőség, életük első 5-6 évét általában a világtól elszigetelve, érzelmi és szellemi támasz nélkül élik le. Minden információt maguknak kell leszűrniük a külvilágból, mert nem tudnak kérdezni, és nem értik szüleik magyarázó szavait. A halló családban élő siket gyerekek számára óriási fordulópontot jelent az iskolakezdés, hiszen ekkor teszik az első lépést a nyelvelsajátítás felé. Egyszerre tanulják a hangzó beszédet és a jelnyelvet, de az elsajátítás módja –Magyarországon- gyökeresen különböző: a beszélt nyelvet magyar órák keretében, idegen nyelvként tanulják, a jelnyelvet viszont természetes úton, siket családban élő kortársaiktól sajátítják el a tanórákon kívül. A „tiszta” magyar nyelvnek megvannak a maga nyelvtani szabályszerűségei, a jelelt magyar nyelv az írásra emlékeztet: szabályos magyar mondatok egy másik kódrendszerre vannak átalakítva. Ez a kevert nyelvváltozat a magyar mondatok szórendjét követi jelben, magyar nyelvtani elemeket tartalmaz, szerepelnek benne kötőszavak, sőt időnként névelők is. A jelet ilyenkor általában tisztán artikulált magyar szavak kísérik hanggal vagy hang nélkül, aminek következtében az arckifejezések szinte teljesen kiszorulnak a jelelésből. Jó példa a két változat különbségére, hogy „A szék az asztal mellett van” mondat jelelt magyar nyelven „Szék asztal mellett van”, míg magyar nyelven „Szék asztal” a megfelelő formával és helyen, egymás mellett jelelve. A tér tudatos használata, ami az utóbbi mondatból is kitűnik, alapvető a magyar jelnyelvben, míg teljesen idegen a jelelt magyar nyelvtől. Bár konkrét szociológiai vizsgálatok még nem történtek a magyarországi siket nyelvközösségben, külföldi kutatások és hazai tapasztalatok alapján egyértelműnek tűnik, hogy itt diglossziáról van szó, vagyis két nyelvváltozat speciális viszonyáról. A kutatások szerint az amerikai siketek a jelelt angolt használják formális helyzetekben és hallók jelenlétében, ennek pedig az az egyik oka, hogy magasabb rendűnek és szebbnek, szabályosabbnak tartják, mint az amerikai jelnyelvet. Mindez a magyar siketekre is jellemző, többségük számára a magyar nyelv az igazi, a presztízs nyelv, amit a jelelés során is követni illik, hacsak egyetlen halló is van a társaságban. A jelelt magyar és a magyar jelnyelv között számtalan átmenet lehetséges a beszélő hallásállapotától, családi hátterétől, iskolázottságától függ, hogy milyen mértékben ötvözi a jelnyelv és a magyar nyelv sajátosságait. 39

A siket társadalom körében húzódik egy ellentét. Vannak, akik az oralizmust részesítik előnyben, vannak akik a jelnyelvet preferálják. Az oralisták a szájról olvasást és magát a beszédet dicsőítik, viszont a siketek egy része –magukat nyelvi kisebbségnek nevezik- a tradicionális jelnyelvet szeretnék megtartani anyanyelvként. 6.2. Kommunikációs csatornák A kommunikációs csatornák felosztásánál két nagy csoportot különítünk el, a verbális és a nem verbális csatornákat. Verbális csatornáink közé tartozik a vokális-auditív, a manuális-vizuális, az artikulációs-vizuális, a manuális-taktilis, és a vokális-taktilis. A nem verbális csatornák lehetnek gesztikulációs-vizuális, ideográfikus, valamint melodikus. Melyek azok a kommunikációs csatornák, amelyeket a hallássérült emberekkel való kommunikálás során használhatunk? A vokális-auditív csatornát a nagyothallók esetében használják, viszonylag nagy hangerő mellett. Súlyos nagyothallók és siketek esetében nem működik ez a csatorna. A manuális-vizuális csatorna független a kommunikáló személyek hallásállapotától, írásban mindenki tud érintkezni, aki elsajátította ezt a képességet. Az artikulációs-vizuális csatornának kiemelkedő szerepe van mind a nagyothallók, mind a siketek körében. Ezen a csatornán valósul meg a szájrólolvasás, mely a hallássérültek és hallók közötti kommunikáció jelentős százalékát adja. Abban az esetben, ha megfelelő szájrólovlasási képet biztosítunk, a hallássérültek 80%-át megértik, még jelelés hiányában is. A manális-taktilis csatornát főleg siket-vakok esetében alkalmazzák. A vokális-taktilis csatorna –hallássérültek esetében- az egyéni beszédfejlesztés során játszik fontos szerepet, amikor a siket vagy a súlyos nagyothalló ember kézfejével érzékeli a helyes artikuláció és a hangadás közben keletkezett rezgéseket a beszédszerveken. A nem verbális csatornákból az első kettő –a gesztikulációs-vizuális és az ideográfikus- kiemelkedő szerepet játszik a siketek kommunikációjában. A harmadik –a melodikus- szinte teljesen kiesik, csak a hallókészüléket használók élnek vele. Meg kell említeni ennek ellenére azt a tényt is, hogy igen sok siket ember szereti a zenét, főleg a tánchoz, mivel a számukra érzékelhető vibráció is élményt, kikapcsolódást, szórakozást jelent. Siketek esetében a gesztikulációs-vizuális csatorna szerepe felerősödik, a vokálisauditív helyébe lép, kialakul a jelnyelv. E csatorna azonban nem csupán a jelek halmazát fogalja magába, hanem a gesztikulációt, a testtartást, a pantomimikát is. 40

6.3. A kommunikálás szabályai hallássérültekkel kapcsolatban

6.3.1. Milyen a jó szájrólolvasási kép? Nagyothallókkal folytatott beszélgetéseink során vigyázzunk, ne hogy a túlartikulálás

hibájába

essünk,

mivel

beszédpartnerünk

számára

ugyanolyan

érthetetlenekké válunk, mintha renyhe, zárt szájjal beszélnénk. A megszokottnál kicsit lassabban, kivitelezett beszéd a megfelelő. Siketek esetében lassabb beszédtempóra, intenzív artikulációra van szükség. Külső tényezők is szerepet játszhatnak a szájrólolvasás hatékonyságában. Ilyen a megfelelő helyzetű és erősségű megvilágítás, a távolság és a beszélők egymáshoz viszonyított helyzete. Fontos megemlíteni, hogy a viselt ruházat színe, mintázata se legyen túl csicsás, színes, legjobb, ha egyszínű, sötét árnyalatú ruhát viselünk a jelelések alkalmával. 6.3.2. A jelelés szabályai Mindig a beszédet kísérő jelről lehet csak szó. Néma artikulációval kísérjük jelelésünket. Törekedni kell a pontos, tartalmat híven tükröző jelkivitelezésre. Jelelésünkben legyünk igényesek, mind tartalmilag, mind formailag. Jelhasználatunkkal megerősítjük a verbálisan közölt információkat. Részesítsük előnyben a természetes jeleket, mivel nagyobb esélyünk van a megértésre, hiszen a hagyományos jelek alkalmazásánál fennáll annak a lehetősége is, hogy beszédpartnerünk más jelet ismer az adott fogalomra. 6.3.3. Gesztikuláció, mimika, testtartás Biztos, hogy nem értik azt a jelelős személyt, aki „fa arccal” próbálja elmondani közölnivalóját. Mimikánkkal erősítjük, egyértelműbbé tesszük mondanivalónkat. Bátran kell élni a pantomimes eszközökkel, a kifejező testtartással, természetes gesztusokkal. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a kölcsönösségre épített kommunikáció sikerrel fog járni a bizonytalan információk visszakérdezésével, tisztázásával. Végső megoldásként az írásbeliség lehetőségéről, eszközéről se feledkezzünk meg.

41

6.4. Az ujj ABC

Mielőtt rátérnék a tényleges jelnyelvre, meg kell említenem még egy vizuális kommunikáció módot. Az angolszáz siketek körében nagyon népszerű az ujj ABC, amelynek segítségével inkább betűzik, mint jelekre tagolják a mondatokat. Minden siket közösségnek megvan a maga ujj ABC-je, a magyar siketeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van: a nemzetközi ABC-ből átvett és kibővített daktil, melynek betűi az írott betűk formáira emlékeztetnek, illetve az úgynevezett fonomimikai ABC, amely a gyógypedagógusok használt, a beszédhangok tanulását segítő mozdulatokból keletkezett. A siketek egy része inkább a daktilt használja, míg a többiek (a középkorúak többsége) a fonomimikát részesíti előnyben. Fontos szabály, hogy egy azonos szóban nem szabad keverni a két ABC-t. Sok más országgal ellentétben, hazánkban nem túl népszerű az ujj ABC, legtöbbször csak tulajdonnevek egyértelműsítésére alkalmazzák.

42

6.5. Jelnyelv A jelnyelv a vizuális kódrendszerek legfejlettebb formája. A szakemberek a jelnyelveket önálló nyelveknek tekintik az 1960-as évek óta, amikor a washingtoni Gallaudet Egyetemen a világ egyetlen siket szakembereket képző egyetemén létrejött a jelnyelvészeti tanszék. Itt a William Stokoe által vezetett siket- és halló nyelvészek úttörő lépéseket tettek az amerikai jelnyelv kutatása terén, hogy a jelnyelvnek is van hangtana, alaktana, mondattana, általában hasonló nyelvtani kategóriák jellemzik, mint a beszélt nyelveket. 6.5.1. Nemzetközi-e a jelnyelv? Széles körben elterjedt az a tévhit, hogy jelnyelvet egyetlen ember alkotta meg, majd az egész világon elterjesztette. Valójában a jelnyelvek ugyanúgy spontán módon, kommunikációs szükségletek folytán jönnek létre, mint a beszélt nyelv. Ahogy kialakultak a különböző siket közösségek, rögtön megjelentek az első spontán jelek is. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a jelnyelvek nagy százalékban elvont tartalmú jelekből állnak. De mégha képileg hasonlít is egy jel egy adott tárgyra, akkor is más-más tulajdonságot fognak kiemelni az egyes nyelvek. A „nap” (24 óra) fogalmát például mind a magyar, mind az angol jelnyelvben a felkelő napra utalva fejezik ki, de a magyar siketek ezt egy kézzel teszik, behajlított hüvelyk-és mutatóujjukkal a nap kerek formáját imitálva, míg az angol siketek két kezes jelet használnak ugyanilyen mozdulattal, de lapos „B” kézformával. Azt is figyelembe kell venni, hogy a földrajzi távolság miatt az egyes siket közösségek még egy-egy országon belül is elkülönülnek egymástól, nem is beszélve mondjuk a magyar és amerikai siketekről, akik a jelnyelv kialakulása idején igen ritkán találkozhatnak. Ennek ellenére nem ritka jelenség a jelkölcsönzés: a magyar jelnyelvekbe például történelmi okokból valószínűleg számos osztrák jel került be, míg a magyar jelek egy része izraeli jelnyelvbe vándorolt át. Nemzetközi találkozók alkalmával jelnyelv helyett egy leegyszerűsített, pantomimszerű jelrendszer a kommunikáció eszköze.

43

6.5.2. Lassúbb-e a jelnyelv, mint beszélt nyelv? Egy másik tévhit a jelnyelvvel kapcsolatban az, hogy a gesztusok természeténél fogva lassabban lehet vele kommunikálni, mint beszéddel. Bár a kézmozgás valóban lassúbb, mint az artikulációs mozgás, a minden szinten jelentkező egyidejűségnek köszönhetően a jelelés és a beszéd tempója közel azonos, sőt gyakran a jelelés a gyorsabb. A jelek egyes részeit, a kézformát, a pozíciót, a mozdulatot, az arckifejezést és a többit fizikai képtelenség lenne egymás után felsorakoztatni. Ehelyett egyszerre jelennek meg mindezek az elemek, ami nagyban gyorsítja a kommunikációt. Amihez magyarul toldalékokra és névmásokra van szükség (például neked adom) az a jelnyelvben a mozdulat megváltoztatásával is kifejezhető. Végül a mondattag szintjén összhang figyelhető meg az egyidejű és az elemeket felsorakoztató szerkezetek között: a két kéz, az arc, a fej, a felsőtest összehangol munkája hozza létre a jelek egymásutánját.

6.5.3. A jelek felépítése A jelbeszéd elsajátítása során számos könyvel, szótárral találkozunk, ahol is a szótár szócikkeinek mindegyike tartalmaz egy rövid leírást, amely a képen látható jel kivitelezését hivatott megkönnyíteni. Kitérnék most egy kicsit a jelek építőelemeire. 1. kézforma: Az a mód, ahogy a kéz ujjai egymáshoz képest elhelyezkednek (kinyúlnak, behajlanak, szorosan egymás mellett állnak, stb.). Ez alapján a jelek egész halmaza kisebb csoportokra bontható, például a lapos tenyérrel kivitelezhető jelek csoportja. 2. orientáció: A tenyérnek és az ujjaknak a test síkjához viszonyított helyzete (például a tenyér a test felé néz, az ujjak balra). Mindkettőre ki kell térni, hiszen például a test felé néző kéz ujjai nézhetnek jobbra vagy balra, lefelé vagy felfelé is, és ez minden más irányultságra is igaz. 3. elhelyezkedés: A kéznek a test különböző részeihez viszonyított elhelyezkedése (például a mellkas bal oldala előtt, a jobb halánték mellett, a derék magasságában stb.). Ide tartozik az is, amikor a kéz/kezek megérintik a test valamely pontját, beleértve a másik kezet is. 4. mozgás: A legtöbb jelnek van egy kiinduló és egy végpontja, a kettőt pedig egy mozdulat köti össze. A mozdulatot annak irányával, sebességével és típusával

44

(egyenes, ívelt, hullámos) lehet meghatározni, de az ismétlődések száma is fontos tényező. 5. nem manuális elemek:

A kezek mozgását gyakran egy-egy jellegzetes arckifejezés,

testtartás, fejtartás vagy tekintet egészíti ki. Ezek vagy szerves, azaz elválaszthatatlan részei a jelnek, vagy gyakori, illetve lehetséges kísérői. Az arckifejezés például szerves része a szomorú jelének, hiszen a jelelést figyelő személy ezt várja, egy mosolygó arc az egész jelet érthetetlenné tenné a számára.

segítőkész

kicsi

egér

A modern, fejlett nyugati országokban a jelbeszédet ma már teljes értékű nyelvként ismerik el, egyetértve azzal, hogy a jelnyelv a siket emberek hivatalos nyelve, a siket kultúra szerves része. Az Európa Tanács a közelmúltban elismerte a jelnyelvet, mint a siket emberek nyelvét. Kívánatos lenne, ha a magyar kormány is követné ezt a példát. Ez utat nyithat a Totális Kommunikáció felé. A Totális Kommunikáció egy filozófia, egy fogalom, amely kifejezi azt, hogy a siket embernek joga van a kommunikációra minden helyzetben.

óriási

45

6.6. Találkozásom Mikesy Györggyel Mikesy György gyógypedagógus, önkormányzati képviselő, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének országos elnökségi tagja és médiareferense 1950-ben született Budapesten. Györgyben egy rendkívül intelligens, közvetlen és jó humorú embert ismertem meg, akivel egy kellemes órát töltöttem el. 1. Milyen iskolába járt? Az elemi iskolát a budapesti Nagyothallók Általános Iskolájában végeztem. A középiskolát viszont már egy többségi középiskolában jártam ki, a szintén fővárosi Piarista Gimnáziumban. Ezek után, mint hitoktató, gyógypedagógus és közoktatásszervező diplomáztam le. 2. Nem voltak nehézségei a többségi iskolában? Dehogynem. De a problémák már az általános iskolában kezdődtek. Én voltam az egyedüli siket tanuló, rajtam kívül mindenki „csak” nagyothalló volt. Át is akartak rakni egy siket osztályba, de édesapám nem engedte, minthogy azt sem, hogy bentlakója legyek az iskolának, hiszen akkor csakis a siketek zárt közösségének a tagja lehettem volna. Sokáig le is voltam maradva a többiektől, de szerencsére hamar sikerült felzárkóznom. A középiskolában ennél persze bonyolultabb volt a tanulás, ahogy elfordult a tanár, én nem értettem semmit. Mégis pozitívan alakultak a dolgaim, hiszen jelenleg már három diplomám van. 3. A diáktársaival voltak problémái? Igazándiból nem. Az osztályfőnököm a gimnázium első napján elmondta mindenkinek, hogy mi a helyzet velem, innentől kezdve mindenki készséges próbált lenni velem. Ehhez hozzátartozik, hogy én nagycsaládban nőttem fel, 9 testvérem volt, és mindent megtanultam a toleranciáról, arról, hogy hogyan kell kezelni az esetlegesen másképp gondolkozó embertársaimat.

46

4. Családjában van még sérült ember? Nincs, én vagyok az egyedüli siket a családomban. Egy bizonyos rendellenességgel születtem, melynek következménye a siketség. Anno azt mondták, hogy „betegségem” nem örökölhető. 5. Mely kommunikációját akadálymenetesítő eszközöket használja? Általában beszélek. Tehát a szájról olvasást, beszédet, hozzá esetenként tolmácsot. Az oralizmus híve vagyok, hiszem, hogy mi siketek beszélve tudunk érvényesülni a világban. Jelnyelvet ritkábban használok, persze vannak olyan közösségek, ahol csak ezzel tudok kommunikálni. 6. Kivel él együtt? Családommal élek Gödön. Van három gyermekem. 7. Ön az egyedüli hallássérült? Nem. Feleségem halló, viszont kiderült, hogy a betegségem örökölhető. Első gyermekem ép hallású, a két kisebb gyermekem siket. 8. Hogyan kommunikált szüleivel, testvéreivel, illetve most a családjával? Ismerik- e a jelnyelvet? A testvéreim sem, és a szüleim sem ismerték a jelnyelvet. Velük is, feleségemmel és a gyermekeimmel is a beszédet használom a kommunikálás eszközeként. Siket gyermekeimmel is az oralitást részesítjük előnyben. Nagyon szeretek beszélni, minden alkalmat kihasználok ezen tevékenység művelésére. 9. Hogyan kommunikál azokon a helyeken, ahol nincsen megoldva az akadálymentesítés? Szokott e segítséget kérni? Általában elmondom, hogy siket vagyok, és hogy figyeljenek jobban rám, mert kicsit beszédhibás vagyok, és szájról olvasok. Ezek után szinte mindig pozitívak az emberek, jóindulatúak és készségesek. Sokszor kérek segítséget, egyáltalán nem szégyenlem ezt, hiszen egy halló ember is éppúgy szorulhat segítségre, mint egy siket.

47

10. Egyébként mennyire valósult meg Magyarországon és külföldön az akadálymentesítés? Magyarországon nagyon rossz a helyzet. Külföldön viszont meglepően jó. Még régebben történt, Párizsban kerestem szállást. 40 perc alatt szereztek nekem jeltolmácsot ez egyik hivatalban, és lebeszéltek nekem mindent előre. Nagyon jó érzés volt. 11. Barátai épek vagy sérültek? Legtöbb barátom halló ember. Munkámból kifolyólag is, valamint azért is, mert a siketek közössége elég zárt, és én kevesebbet mozgok közöttük, mint épek között. 12. Hogyan fogadják el az emberek? Milyen reakciót vált ki belőlük, és ez hogy érinti Önt? Sok a negatív előítélet, de én ezekkel nem foglalkozom, nem keserít el, inkább próbálok ellene tenni. Egyébként meg vegyesen fogadnak az emberek. Sokszor a beszédem miatt azt hiszik, hogy külföldi vagyok. Volt már, hogy finnek gondoltak, hogy igazi finn akcentussal beszélem a magyart. Ilyenkor elmondom, hogy siket vagyok, és általában bocsánatot kérnek, hogy megsértettek. Pedig sohosem sértenek meg, inkább derülök egyet a dolgon. 13. Mi zavarja Önt leginkább a világban? Igazán semmi. Élvezem az életemet, szeretek élni. 14. Mit szeretne változtatni az életén, a világon? Minél több információt szeretnék közvetíteni a világ felé rólunk sérültekről, azért, hogy a következő generáció már természetesnek vegye, hogy az épek között élnek a fogyatékosok is. 15. Használ e mobiltelefont? Ha igen, van e valami speciális módszere? Igen, persze. Sms-ben kommunikálok, illetve van telefontolmácsom. Nagyon jó a 21. században élni, hiszen már van kamerás mobiltelefon, így az esetleges kommunikációs akadályokat le lehet küzdeni, hiszen 48

használhatjuk a jelnyelvet, és a szájrólolvasást is. 16. Számítógépet, Internetet használ-e? Igen, és nagyon fontosnak tartom főleg azt, hogy utazás közben is tudjam használni az Internetet, hiszen nagymértékben megkönnyíti a kommunikációt. 17. Hogyan ismerkedik, barátkozik? (nevet). Ha vonaton utazok, mindig megszólítom a mellettem utazót. Egyik barátom már viccelődött is velem, hogy csak akkor utazik velem, ha nem kezdek el máshoz beszélni. Én meg mondtam neki, hogy nem, hiszen ott lesz ő, majd beszélek hozzá. 18. Most mivel foglalkozik? Igazgató vagyok a Fogyatékosok Napközi Otthonában, mellette Önkormányzati képviselőként is tevékenykedem. 19. Mi az a dolog, amit mindenképpen tudatni szeretne minél több emberrel? Arra szeretném felhívni a figyelmet, ha valami újba kezdenek az emberek, (például új épületet emelnek), akkor kicsit gondolkodjanak úgy, mintha a „mi” helyünkben lennének. Úgy készítsék el az újat, hogy elsődlegesen nekünk, sérült embereknek feleljen meg, hiszen, ha nekünk jó, akkor az épeknek is jó lesz. Tanulságos, és rendkívül érdekes beszélgetésben volt részem Györggyel. Számos új dolgot tudtam meg a siketekről és nagyothallókról, melyeknek a jövőben biztos nagy hasznát fogom venni.

7. Látássérültek „ A vakság igazi problémája nem a látás hiánya. Az igazi probléma a meg nem értés, és a létező információk elérésének hiánya.”

(National Federation of the Blind, www.nfb.org) 49

Látássérülés esetén - ami lehet vakság, aliglátás, és gyengénlátás- a látási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérülésével állunk szemben, amely az ember számára oly fontos vizuális tapasztalatszerzést teljesen vagy részlegesen megakadályozza. Aszerint, hogy a látási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk: ƒ

a receptorszerv (szem),

ƒ

a nervis opticus, illetve a tractus opticus (látóideg) és a

ƒ

cortex (az occipitális lebenyben lévő fissura calcarina) károsodása folytán előálló látási fogyatékosságról. Természetszerűleg a látási analizátor sérülése nem csak a látási funkció kiesését

vagy gyengülését okozza, hanem megváltoztatja a személyiségfejlődés egészét is. A vizuális akadályozottság következtében a látás útján történő megismerés tökéletlenné vagy teljesen lehetetlenné válik: beszűkül, illetve megváltozik az érzékelési lehetőség, a mozgás- és cselekvéskorlátozottság, a környezettől való fokozott függőség stb. miatt nehezítetté válik a szocializálódás. A látássérülés a súlyossága foka szerint szintén sokféle változata van, de itt is két nagy kategóriát különítünk el: o gyengénlátás, o vakság. A látás élességét (vizus=V) a Snellen-törttel fejezzük ki. Teljes látás esetén a Snellentört értéke 5/5=I. Gyengénlátás az 5/50 és 5/15 Snellen-értékek közötti vizus. (Az 5/50 az ép látás 1/10ének felel meg.) Az 5/50 Snellen-érték alatt vakságról beszélünk. Azonban a látásélesség meghatározása alapján kialakított két kategória nem elégséges. Gondosan kell mérlegelni minden olyan körülményt, amely fejleszthetőség szempontjából befolyásolható tényező. Így például figyelembe kell venni a látás minőségi jellemzőit (látásélesség, látótér, színlátás stb.), a klinikai kép szerkezetét, az iskoláskor előtti időszak történéseit, az életkort, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérő személyiségjegyeket stb. A fejleszthetőségi prognózis megítélése nagyon nehéz, felelősségteljes feladat, komplex vizsgálódást, több szakember (szemész, pszichológus, gyógypedagógus) közreműködését igényli. A probléma lényege az, hogy lehetőség szerint azon az úton indítsuk el a látási fogyatékost, amelyen várhatóan később járnia kell. 50

A látássérülés pedagógiai szempontból két nagy csoportra oszthatjuk: •

a látó típusúak és

•

a tapintó típusúak csoportjára. A látó típusú gyógyító nevelésben részesülő gyermekek a gyengénlátók általános

iskoláiba kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök segítségével, speciális eljárásokkal, látásukat igénybe véve (például síkírást tanulnak, látás útján olvasnak) végzik tanulmányaikat. Tapintó típusú gyógyító nevelésben részesülnek, és a vakok általános iskolájában tanulnak azok a látási fogyatékosok, akik látásukat már nem vehetik igénybe: a vakok és az úgynevezett gyakorlati vakok vagy aliglátók (a fényérzékenyek, az ujjolvasók és a nagytárgy-látók). Speciális eszközökkel és eljárásokkal történik személyiségfejlesztésük, például tapintásos írást (Braille-írást, az úgynevezett pontírást és domború latin betűs írást) tanulnak, olvasni hasonlóan csak tapintás útján képesek.

7.1. Vakok kommunikációs lehetõségei

7.1.1. Louis Braille és írásrendszere

A pontnak, mint íráselemnek a felfedezése egy francia tüzértiszt, Charles Barbier százados nevéhez fűződik, aki 1819-ben kidolgozta „éjszakai írás” módszerét azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is képesek legyenek

írásos

parancsokat

közölni

egymással.

Barbier a betűket táblázatba foglalva adta meg 6-6 oszlopban. Rendszere így 36 hangot jelölt. Ezt a pontrendszert Louis Braille (1809-1852), a Louis Braille

párizsi vakok intézetének tanítója fejlesztette tovább.

Braille háromévesen vakult meg: apja szíjgyártó műhelyében a szerszámokkal játszott, amikor egy ár megcsúszott és az egyik szemébe fúródott. Szimpátiás ophtalmiát (szemgyulladást) kapott és mindkét szemére elvesztette látását. Ennek ellenére kiválóan

51

megtanult orgonán és csellón játszani. 1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe, ahova néhány évvel később Charles Barbier is ellátogatott, hogy bemutassa írásrendszerét. A katonai „vakírás” azonnal felkeltette az akkor 15 éves Braille érdeklődését. Még abban az évben kidolgozta a Barbier-féle írás (kartonlemezre nyomott domborított pontok) módosított változatát, amellyel a világtalanok igényeinek megfelelően, egyszerű szerkezettel lehetett írni. Később a hat pontot különböző kombinációkban alkalmazó rendszert zenei hangok lejegyzésére is alkalmassá tette. Írásrendszerét először 1829-ben publikálta, majd annak kidolgozottabb változatát 1837-ben tette közzé. Bár rendszerét diáktársai azonnal elfogadták és használták, szélesebb körben sokkal lassabban terjedt el. Jellemző, hogy saját iskolája, ahol 1826-tól pedagógusként dolgozott, csak halála után két évvel, 1854-ben vezette be a Braille-írás oktatását. Angol nyelvterületen 1932-ben vették át az írásrendszert, Magyarországon viszont már 1890 körül használni kezdték. A Braille-írás, más néven pontírás tehát a vakok számára készült és általuk használt, általánosan elfogadott írásrendszer. Minden jel, vagyis „sejt” a papír síkjából kiemelkedő hat pont kombinációja. A Braille-jeleket sorokban nyomják a papírba, és úgy olvassák, hogy az ujjukat könnyedén végigvezetik a sorokon. A Braille-betűíráson kívül vannak olyan rendszerek is, amelyek a hatpontos kombinációkat alkalmazzák ugyan, de mindegyiknek eltérő jelentést adnak. Az 1965-ben kidolgozott Németh-féle kódrendszerben már a korszerű matematikában és a műszaki tudományokban használt különleges szimbólumok is leírhatók Braille-jelekkel. Vannak ezen kívül különleges Braille-jelek, illetve jelmódosítások a kottaírásra, a gyorsírásra és persze a világ legtöbb nyelvére, továbbá léteznek ma már olyan hatbillentyűs írógépek is, melyeken egy-egy billentyű a Braille-féle hatpontos jel egy-egy pontjának felel meg. Az 1980-as évek végén pedig forgalomba került egy olyan számítógépes program (Metabra), melynek segítségével a géppel szerkesztett szöveg nemcsak síkírásban, hanem pontírásban is kinyomtatható. Magyarországon a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége is működtet ilyen nyomdát.

52

7.1.2. A Braille-írás, mint titkosírás

A kriminalisztikai írásszakértés a Braille-írást olyan írásváltozatként tartja számon, amit bűnözők titkosírásként használhatnak fel. A Braille-jelek kézzel való leírása kétféleképpen történhet: •

„pontozásos” módszer (a magyar ABC betűit behelyettesítik az azoknak megfelelő Braille-ABC 6 pontos kombinációi szerinti jelekkel, és betűk helyett pontokat írnak a papírra vagy bármilyen más íráshordozóra),

•

fémlapos módszer (forgópánttal összekapcsolt két fémlap közé papírt helyeznek, a papír rögzítéséhez fatalpat vagy vezetőlapot használnak. A felső fémlapon a hatpontos kombinációknak megfelelő méretű ablakok vannak: mindegyikkel szemben, az alsó fémlapon, hat enyhe mélyedés található Braille-alakzatban. Csúcsos végű eszközzel – tollal – a papírt a mélyedésekbe nyomják, így a papírlap hátoldalán kialakulnak a domborulatok. A Braille-jeleket jobbról balra haladva nyomogatják be: amikor a papírlapot megfordítják, a domborulatok felfelé néznek és balról jobbra olvashatók).

53

54

7.2. Hangos könyvek A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége működtet hangfelvevő stúdiót. 60-as évek óta színművészek segítségével szerkesztik magnókazettára a legismertebb, legkeresettebb könyveket, tankönyveket. Az ország nagyobb könyvtáraiban a hangos könyvtár már igénybe vehető. Megkezdték már a hangoskönyvek digitalizálását is. A Braille és hangoskönyvtár kevés könyvet tartalmaz, hiszen drága az előállításuk, a hangszalagok is sérülékenyek. Innen származik az elektronikus könyvtár gondolata. 1997ben létre is hozták a Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK). Könyvek, szótárak, cikkek, újságok állományai egy IBM PC-re kerülnek elhelyezésre. Kiépítettek egy modemes kapcsolatot, mely lehetővé teszi, hogy este 6 és reggel 6 óra között telefonvonalon is elérhető legyen a könyvtár. A könyvtár anyagai között olyan anyagok is megtalálhatóak, amelyek szabadon nem használhatóak, de vak felhasználók számára a szerzők lehetővé tették, illetve olyan szoftverek is fellelhetőek itt, melyek segítik a vakok számára a számítógépes munkát. A hangos könyv használata manapság már divattá érett Magyarországon is. Egyre több kiadó foglakozik ezen ágazattal (Allprint Kiadó, Audio Kiadó, Filmmúzeum, Ikerhold Kiadó, Magvető Kiadó, Móra Könyvkiadó stb. stb.).

7.3. Beszélő slide-ok vakoknak A Lear-Ed program keretében a magyarok feladata volt annak a www kompatibilis távalapozásnak a kidolgozása, mely felolvassa a slide-ok szöveges részét vakoknak (Blazsovszky Balázs nevéhez kötődik). Mind a diákok, mind pedig a tanár is lehet látássérült. Mivel a Windows alapú beszélőrendszerek még nem nagyon terjedtek el Magyarországon, ezért a DOS-os megoldás mellett döntöttek a távalapozás során. A vakos rendszer alapja a DOS alatt futó úgynevezett Network Operating System, a NOS volt, amit egy rádióamatőr fejlesztett ki. A beérkező karaktereket egy Lynx program olvassa fel a BraiLab PC beszédszintetizátora segítségével (persze magyarul). A vak tanár a beszédszintetizátor hangja alapján válogat a slide-jai között. Amikor az előadásában a megfelelő helyhez ér, akkor egy szóköz lenyomásával lelapozhatja az összes diáknak

55

megfelelő slide-ot. Ha ezeket látó segítségével készítette, akkor ezek akár szép színesek és grafikusak is lehetnek

7.4. A látássérültek számítógéppel történő kommunikációjának lehetőségei

A látó világ „képernyő-orientált” tagjai számára nehezen elképzelhető, hogy miképp is kommunikálnak a vakok a számítógépekkel. Két lehetőség áll rendelkezésükre: a hallás vagy a tapintás érzékszerveit tudják segítségül hívni. Néhány évvel ezelőtt sokak számára még teljesen elképzelhetetlen volt az a tény, hogy a vak embereknek egyszer lehetőségük nyílik a számítógép-használatra, amely a későbbiek folyamán magával hozza majd az Internetezést is. A feltevés abból indult ki, hogy a számítógép magas ára miatt igen szűk réteg körében terjedt el az információszerzésnek ezen módja. A lakosság körében kevesen rendelkeztek otthon saját számítógéppel, s így gondolni sem lehetett arra a tényre, hogy a vakok körében elterjedt lenne ennek használata. A technika fejlődésével a gépek ára csökkeni kezdett, így az 1960-as évektől lehetőség nyílt arra, hogy a látássérültek számára is elérhetők legyenek.

7.4.1. Általános áttekintés Külföldön az úgynevezett személyi számítógép robbanásszerű elterjedése hamarabb megindult, mint hazánkban. Az Amerikai Egyesült Államokban már 1963-ban indultak olyan tanfolyamok, melyek a speciális eszközök megismertetését tűzték ki célul. Németországban szigorú feltételekhez, iskolai végzettséghez kötötték egy-egy ilyen jellegű tanfolyam elvégzését. A részvétel feltételei közé tartozott még a gépírás és a Braille írás ismerete. A Braille írás ismerete nem áll egyenes arányosságban azzal, hogy valaki nem látó. A tanfolyamokat a rehabilitációs Oktató Központ szervezte, amely segítséget nyújtott a speciális segédeszközök beszerzéséhez. A külföldi példák közül legvégül Angliát említem. Itt 1966-ban indult az első tanfolyam vakok számára. Itt is szigorú feltételekhez kötötték a részvételt, ugyanúgy ahogy Németországban. Jó alapképzéssel, logikai készséggel, Braille írás ismeretével, síkírógép használattal kellett, hogy rendelkezzen a résztvevő. A kurzusoknak kétféle céljuk volt: egyrészt arra kívánták felkészíteni a vak

56

résztvevőt, hogy a munkáját a látókkal együtt tudja végezni, másrészt a látássérült a speciális eszközök segítésével otthon is tudjon dolgozni. Magyarországon már több mint 12 éve használnak a vakok úgynevezett beszélő számítógépet. A forgalomban lévő, vakok számára készített beszélő gépek nagy részét az Arató András (KFKI Mérés-és Számítástechnikai Intézet munkatársa) és Vaspöri Teréz által fejlesztett BraiLab eszközök teszik ki. Vaspöri Teréz teljesen vak, ő írta a text-tospeech (szöveget beszéddé alakító) rendszer zömét. Arató András készítette el a fejlesztőrendszert úgy, hogy vakon is lehetett vele dolgozni. Így indult a BraiLabok fejlesztése 1982-83 telén. Azóta máig a BraiLab termékcsaládnak három tagja van: BraiLab basic alapgép, BraiLab plus és a BraiLab PC.

7.4.2. DOS rendszertől a Windows használatáig A vakok számára a DOS alapú rendszer használata sokkal könnyebb, mint a Windows-é, hiszen a Windows felülete tele van grafikával, képekkel. Ez a rendszer főleg az egér használatát részesíti előnyben, ami a látássérülteknek igen nagy gondot okoz. Erre való áttérés szükséges volt a vakok számára is. A versenyben maradás céljából el kellett sajátítaniuk a Windows használatát, ami egyáltalán nem olyan könnyű, mint a látók számára. A látó emberek hamar és könnyedén elsajátítják a kezelését, hiszen minden szinte lépésről lépésre le van írva. Egy vak embernek lehetetlen megtanulni a Windows-t hagyományos tanfolyamokon vagy könyvekből, hiszen azok olyan parancsokat tartalmaznak, mint például „kattintsunk a kilépés gombra” vagy még ehhez hasonló utasításokat ad. Mint tapasztaljuk a világon egyre nagyobb teret hódított a Windows, s mára a DOS -t csak elvétve használják. A vakoknak is lépést kellett tartaniuk a fejlődéssel és így jöttek létre a különböző képernyőolvasó programok, amelyeket már a Windows alatt is lehet használni. Magyarországon a leggyakrabban használt képernyőolvasók a Jaws for Windows, Window-Eyes, Win Talker. A számítógép használatához két komponensre van szükség: a beszéd- szintetizátorra és a képernyőolvasóra.

7.4.2.1. Képernyőolvasók A vakoknak nincs szükségük monitorra. Ennek helyettesítésére kétféle módszer létezik: Braille kijelző és képernyőolvasó. 57

A képernyőolvasó egy mesterséges intelligencia, amely eldönti, hogy a képernyőről mit olvasson fel. A pontírású kijelző a képernyő egy sorát képes elektronikus eszközzel pontírássá alakítani. Jellemző rá, hogy mindig a képernyő aktuális sorát mutatja. Ez egy olyan készülék, amelyet a számítógéphez kell csatlakoztatni, és ezáltal pontírású kimenetet lehet vele produkálni. Hardveres megoldás, és itthon az ára miatt nem igazán elterjedt. Mint tudjuk a Braille írás 6 pontú rendszeren alapszik, de a pontírású kijelzőnél mégis a 8 pontos rendszer kezd elterjedni. Ennek oka az ASCII kódtáblában keresendő. Ugyanis a kódtábla 28 azaz 256 kódból áll. Épp ezért, hogy a táblázattal kompatíbilis legyen, alkalmazzák a 8 pontos Braille kijelzőt. A rendszert működtető program alkotóelemei: 1. Ernyőolvasó (screen reader): feladata a képernyőn megjelenő információk elemzése, csoportosítása a Braille-kijelzés sajátosságainak megfelelően. 2. Vezérlő (driver): feladata a kijelző megfelelő irányítása, pozícionálása, összekapcsolása az ernyőolvasóval. A tapintható kijelzés hátránya, hogy előállítási költsége többszöröse a beszélőrendszerének. Előnye, hogy nyelvtől független. Aki ismeri a pontírást, az előállíthat speciális pontírású anyagokat, kottát, diagramokat. 7.4.2.2. Braille Note A Braille Note teljes kiszolgálást nyújtó braille kijelzős és beszélős eszköz. Ezt csak Windows alatt lehet használni. A legalapvetőbb számítógépes funkciókat látja el: a szövegszerkesztést, táblázatkezelést. Az eszköz tartalmaz még előjegyzési naptárt, határidőnaplót, e-mail-ezésre lehetőséget. Csupa olyan dolgot foglal magába, amely a vakok számára nélkülözhetetlen az önálló, mindennapos tevékenység elvégzéséhez. A Braille Note alatt nem a hagyományos Notebook-t kell érteni, melyet elláttak beszédszintetizátorral és képernyőolvasóval, hanem egy olyan hordozható kompakt számítógépes rendszerről van szó, amelyet kizárólag vakoknak terveztek, képernyő nélkül. 7.4.2.3. Windows-Eyes A Windows-Eyes Windows alapú képernyőolvasó, amely megszólaltatja a Brailab PC-t. Angol cég találmánya. A Windows-Eyes hangkártyán és beszédszintetizátoron keresztül adja ki a hangot. A többi képernyőolvasótól az különbözteti meg, hogy a 58

hangkártyája nem rendelkezik magyar szókészlettel, ezért szükséges hozzá a Brailab PC, mert ennek van magyar megfelelője. A felolvasó szoftvereket az angol terminológiát átvéve beszédmotoroknak is nevezik. Magát a szoftvert „text to speech-nek” hívjuk. Vaspöri Teréz munkája főleg abból állt a LEARN-ED nemzetközi projektben, hogy a text to speech-ben módosításokat hajtott végre. A Brailab PC tartozéka a Dectalk PC, mely a Windows-os képernyőolvasókhoz (jelen esetben a Windows-Eyes) ad felhasználói felületet. A Windows-Eyes-t csak a 95, 98-as Windows-on lehet használni. 7.4.2.4. JAWS for Windows A JAWS for Windows-nak a nevében is szerepel, hogy melyik platformon lehet használni. A JAWS egy szóösszetételből származik: Job Access With Sweets, azaz „beszéden keresztüli munkához való jutás”. A Windows alatt nem olyan jól tud intonálni, lelassítja munkát, nem képes a hangsúlyozásra a Brailab PC, ezért egy beszélővel ellátott képernyőolvasót hoztak létre, ami nem más, mint a JAWS, ami hangkártyával működik. Ennek alapja egy angol nyelvű program, melynek honosítását a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdték el. Ennek eredménye lett: egyrészt a Multivox, mely 90-es évekre volt jellemző, másrészt a Profivox, amely nem rég látott „napvilágot”. Mindezek őse volt az első magyar beszélőprogram a Hungarovox. A Hungarovox-ot az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Laboratóriuma fejlesztette ki. Az előállított beszéd jellemzői: ¾ hangszínezett: normál, rekedt, suttogó ¾ hangtípus: férfi ¾ hangmagasság: változtatható ¾ beszédsebesség: változtatható ¾ természetesség: szintetikus hang, robotos hangzású ¾ érthetőség: rövid hozzászokás után jól érthető. Ez nem terjedt el, csak próba szinten működött. Tehát a Multivox, illetve a Profivox a beszélő a képernyőolvasónál, ez adja a beszédhangot, belső beszédszintetizátorral rendelkezik. A Széchenyi Terv Információs Társadalom- és Gazdaságfejlesztési programja részeként került kiírásra az a pályázat, melynek kapcsán a Profivox elkészült. Úgy is emlegetik ezt a felolvasót, mint „kis erőforrásigényű, magyar nyelvű, szabad terjesztésű szövegfelolvasó szoftver”. 59

Míg a Multivoxnak van egy ingyenes verziója, és szintetizált hanggal rendelkezik, addig a Profivox abban különbözik, hogy több emberi hangot digitalizáltak, és ezeket összeillesztették. Így jött létre a Profivox. Sokkal szebben és érthetőbben beszél, mint az előbbi. A Multivox beszéd körülbelül 10 éve létezik, s jóval elmarad az Interneten is használható Profivoxtól. A JAWS a Multivox használatát támogatja, s ez azért is fontos mert a vakok számára egyelőre csak ez hozzáférhető. A weblapokat viszonylag jól tudja olvasni a JAWS, nyilakkal és tabulátorral el lehet rajta igazodni. Az egér használatát nem engedi ez a program, míg a Windows-Eyes igen. Bár az egér használata a vakok számára igen nehéz kérdés, hiszen órákig is „bolyonghat” egy adott oldalon, mire megtalálja a számára szükséges információt. Másrészt a térbeli tájékozódás, jelen esetben a képernyőn való eligazodás, nagy gondot okozhat, hiszen nincsenek korlátok vagy eligazítók, amelyek segítenének a látássérülteknek. Emellett a Windows használatánál pontosan az ikonra kell kattintani ahhoz, hogy „előhívja” a számunkra szükséges forrást. Ez a vakok körében nagyon nagy gondot okoz. Visszatérve a JAWS-hoz a Windows 95, 98, 2000-es és az XP változatán is lehet használni. Egy érdekesség, hogy az XP beépített beszédprogrammal rendelkezik az úgynevezett narrátorral, aminek a legnagyobb hátránya az, hogy rettentően géphangja van, ezáltal a megértést nehezíti. 7.4.2.5. Win Talker A Win Talker képernyőolvasót egy cseh cég készíti. A fejlődéssel lassabban tartanak lépést, mint például a JAWS-t gyártó amerikai cég. Ez is hangkártyával működik, s így nem kell külön hangszórókat csatlakoztatni a géphez. Kevésbé támogatja az Internet használatot, kevesebbet is tud kimondani, például a World-ben nem tud jelezni minden betűtípust, és ez sokszor okoz gondot, illetve számozásnál nem olvassa fel a számokat. A hangja jó, könnyen érthető. Többféle hangja van, többféle nyelven képes olvasni, a magyarítás is elkészült hozzá, ez a Péter nevű magyar hang. A Win Talker is csak azokon működik, mint a Windows-Eyes. A fejlesztések most az irányban haladnak, hogy az XP-n is használható legyen ez a rendszer, illetve, hogy lehessen vele Internetet használni. A képernyőolvasók fejlettsége attól függ, hogy melyik Windows rendszeren lehet használni. 60

Tehát, ami a legfontosabb a képernyőolvasóknál, hogy a szöveges információt beszéddé alakítják át. Az adott operációs rendszer alkalmazását teszi lehetővé. 7.4.3. Beszédszintetizátorok Mint már korábban említettem a számítógép használathoz két komponensre van szükség: képernyőolvasóra és beszédszintetizátorra. Magyarországon az IBM PC használatára is megjelent egy beszélőrendszer. 7.4.3.1. „Szűcs-féle beszélő” Ennek neve Voice, de a köztudatban, mint „Szűcs-féle beszélő” kapott helyet. Szűcs László segédlete képes volt a lenyomott billentyűt hangosan kimondani. Általánosságban elmondható, ha a gépben van egy beszélőegység, ez még nem jelenti azt, hogy a vak ember is tud dolgozni vele. Szükség van még ezen kívül egy olyan szoftverre, mely szinte a képernyőt helyettesíti. A DOS alapú rendszereknél ez nem okozott olyan nagy gondot, mivel egy olyan programot írtak hozzá, mely figyeli a bejövő szöveget, és azt a beszélőre kiküldi. Az is köztudott, hogy a beszélőrendszerek jövőbeli fejlődési iránya a hangkártyás megoldás. Tehát a hardveres megoldások ideje kezd lejárni, és helyébe lép a szoftver útján történő beszédszintézis. Előnyei közé tartozik, hogy minőségben is, és árban is versenyképes a hardveres beszélőegységekkel, illetve nem foglal el plusz helyet.

7.4.3.2. MBA/Hun4 A Budapesti Műegyetem Távközlési és Telematikai Tanszék a magyarul beszélő MBA/Hun4 nevű hardverfüggetlen beszélő rendszert ezen elv szerint készítette el. A hardverfüggetlenség ebben az esetben azt jelenti, hogy nem kell Brailab PC használni. Ahhoz, hogy működtetni tudjuk a rendszert, szükséges még hozzá a Windows-Eyes, melynek adatait a MBA/Hun4 szólaltatja meg. Tehát a Windows beszélőrendszer működéshez a következő szoftverek szükségesek: ™ Windows 95, 98, NT ™ Windows-Eyes 61

™ MBA/hun4. A rendszer kifejlesztését semmilyen pályáztató intézmény nem támogatta anyagilag. Egyéni kezdeményezés eredményeként jött létre. Létezik egy demo verzió is, ami szabadon terjeszthető. Ennek azonban egyetlen megszorítása van, hogy egy mondatnál több szöveg nem hangzik el egy gombnyomásra. Másik hibája a MBA/Hun4-nek, ha a teljes képernyőt akarjuk felolvastatni vele, akkor is csak az aktuális területről egy szót vagy mondatot olvas fel. 7.4.3.3. Az SSR beszédgeneráló szoftver Az SSR egy képernyőolvasóval kombinált beszédgeneráló szoftver, amely a magyar beszédet hangkártyán állítja elő. Ez csak DOS-os operációs rendszeren működik. A maga nemében egyedülálló programnak számít. 7.5. Találkozásom Suhajda Istvánnal Suhi, ahogy ismerősei és barátai hívják, 1977-ben született Medgyesegyházán, Békés megyében. Vakon született, melynek oka koraszülöttsége volt. Suhi a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének az alelnöke. Kérdéseimre nagyon készségesen felelt, közvetlensége és barátságossága miatt kellemes időtöltés volt beszélgetésünk. 1. Milyen iskolába jártál? (többségi vagy speciális) Elég későn, nyolc éves korom után kerültem fel Pestre, és akkor kezdtem általános iskolai tanulmányaimat a Vakok és Gyengénlátók Általános Iskolájában. Abban az időben a vakok nem tanulhattak többségi iskolában (az integráció még szinte ismeretlen volt), ez nem volt elterjedt, illetve vidéken szinte semmit sem hallottunk a speciális iskolákról sem. Miután elballagtam innen, a középiskolát már egy többségi iskolában végeztem, szintén Budapesten, a Koos Károly Szakközépiskolában. Ezután sikeresen felvételiztem ez ELTE szociális munkás szakára, amit el is végeztem.

62

2. A többségi iskolában milyen nehézségeid voltak? Hogyan tudtál eleget tenni a követelményeknek? Szerencsém volt, mert diáktársaim sok segítséget nyújtottak nekem, illetve nekünk, hiszen nem én voltam az egyedüli látássérült az osztályunkban. Látó társaink jegyzeteltek, és felolvasták nekünk a tananyagot. Emellett a tankönyveket a könyvtárakban hangosköny formátumban is megtalálhattuk, így könnyedén tanulhattunk. Ezen kívül a tanárok is segítőkészek voltak, valamint az órán elhangozottakat diktafonra is felvettük. 3. Jelenleg hol laksz, és kivel? Itt Budapesten lakom egyedül albérletben, és most tervezem megvenni a lakást, amiben élek. 4. Laktál már együtt valakivel? Lakótársad, párod látó volt vagy sérült? Igen, párommal éltem együtt szintén ebben a lakásban. Ő gyengénlátó volt. 5. Békés megyében, a családoddal szintén lakásban éltetek? Nem, családi házunk van. 6. Milyen kommunikációdat akadálymentesítő eszközöket használsz, ismersz? Az iskolában a Braille-írást tanultuk, a középiskola vége felé pedig gépírni tanultunk meg, és az Internetet és tudtuk már használni. Manapság a Braille írást már nem is használom, talán egyedül a speciális Rádió és Televízó újságot olvasom így. Mindenféle információt az Internetről szerzek. 7. Családodban van még sérült ember? Hogyan kommunikálsz velük? Ismerik az akadálymentesítő eszközöket?

63

Egyedül én vagyok látássérült a családomban. Ez sosem okozott problémát az életünkben. Mikor még kicsi voltam, idősebb testvéreim mindenhova vittek magukkal, moziba, biciklizni, játszani, az esetlegesen felmerülő problémákat megoldották helyettem.

Viszont ők is eléggé jártasak az akadálymentesítő

eszközök terén. A Jaws otthon is működik, illetve az egyik testvérem ismeri a Braille írást is. Mindenki, még a kicsi unokahúgom és unokaöcsém is könnyedén alkalmazkodott ahhoz, hogy hogyan is lehet velem kommunikálni. Egyébként telefonon, Skypon és e-mailben kommunikálok velük. 8. Általában hogyan kommunikálsz az emberekkel? Írásban ép és sérült emberekkel is egyaránt e-mailben. Egyébként sose különböztetem meg magamat a többi embertől. Ugyanolyan vagyok én is, mint ők. Csak nem látok. 9. Azokon a helyeken hogyan kommunikálsz, ahol nem tudod használni az akadálymentesítő eszközöket? Megpróbálom a kommunikációt szóban lebonyolítani. Ha ez nem lehetséges, akkor viszek magammal egy olyan embert, akiben maximálisan megbízok. 10. Hogyan

vásárolsz?

Hogyan

intézed

hivatalos

ügyeidet?

Legalább

a

hivatalokban megoldott már az akadálymentesítés? Ha például ruhát szeretnék venni, akkor viszek magammal valakit. Ha nagybevásárolok, szintén. Hiszen a nagyobb boltokban állandóan átpakolják az árukat, nem hagyatkozhatok a memóriámra, hiszen ami tegnap még a harmadik polcon volt, holnap már lehet a huszadikon lesz. A hivatalokban annyira nem segítőkészek az emberek, kicsit fel kell hívni rá a figyelmüket, hogy csak vak vagyok, nem hülye. Mivel sajnos sokszor párosítják a vakságot értelmi sérüléssel is. Ha valamit el kellene olvasnom, megkérem az ott dolgozókat, hogy olvassák fel, ha eléggé bizalmas a dolog, akkor viszek magammal segítséget.

64

11. Igényelsz-e az élet bármely területén segítséget az idegenektől? Igen, és mindig elfogadom a segítséget, még akkor is, ha képes vagyok megoldani egyedül a dolgomat. Hiszen a segíteni akaró ember azt gondolhatja az elutasításomból, hogy a vakok nem igénylik a segítséget, ezáltal máskor már nem akarnak majd segíteni pont egy olyan társamnak, aki nagyon is igényelné a segítséget. 12. Barátaid épek vagy sérültek? Is-is. Bár mostanában inkább több az ép barátom, eléggé kiszakadtam már a vakok közösségéből. 13. Mit jelent számodra kikapcsolódni, szórakozni? Régebben sokat jártam a barátaimmal sörözgetni. Manapság annyi a dolgom, hogy annak örülök a leginkább, ha hazaérek, nézhetem a tévét, Internetezhetek, vagy beszélgethetek a barátaimmal, családommal. 14. Miben okozza a legnagyobb hátrány vakságod? Mi a legrosszabb a látássérülésedben? Az, hogy ha tömegközlekedek, nem tudok olvasni. Ez nagyon rossz. Mindenki más ül és olvas, én meg csak ülök. A fülhallgató nem jó, hiszen kikapcsolja a hallásomat is. 15. Hogyan fogadnak el az emberek? Milyenek a reakcióik? Általában jól fogadnak. Nagyon ritka a negatív reakció. 16. Mi zavar Téged leginkább az ép emberekben? A világban? A mindennapokban? A szakadék a látók és nem látók között. A szakadék, ami fennáll, mert felállították. Az Ő olyan, én meg ilyen vagyok megkülönböztetés. Pedig semmi 65

különbség nincsen ép és vak ember között. Szeretném, ha a társadalom teljesen elfogadna minket, és megvalósulna az integráció. 17. Használsz mobiltelefont? Van valami speciális mód a használatára? Igen, használok. Én normális, hagyományos telefont használok, a Nokiákat nagyon megtanultam kezelni. Egyszerűen megszámolom a nyomkodásokat, megjegyeztem, hogy egyes funkciók hány nyomást igényelnek. Én sms-t is írok, viszont nem szeretek kapni (nevet). Egyébként vannak speciális telefonok is, melyek beszélő egységgel vannak ellátva. 18. Hogyan ismerkedsz? Sehogy. Általában engem ismernek meg. Viszont, ha valaki szimpatikus, akkor elkérem a számát, és kezdeményezek utána. Elviszem moziba vagy sétálni. Nagyon szeretem a mozit. 19. Sportolsz valamit? Milyen sportok terjedtek el a vakok körében? Nem, viszont ha látnék, akkor biztos fociznék. Nagyon szeretem ezt a sportot. Mindig nézem a közvetítéseket, és olvasom a híreket az Interneten. Régebben, mikor még gyerek voltam, fociztunk is. A labdát becsomagoltuk egy zörgő zacskóba, és az volt a szabály, hogy csak laposan, földön lehetett rúgni. Nagyon élveztem. Egyébként vakok körében elterjedt a futás, úszás, biciklizés, sakk (speciális tábla van hozzá), illetve van egy kifejezetten vakoknak szóló sport, a csörgőlabda. 20. Szerepeltél a Vakvagányok című filmben! Mesélj róla picit légy szíves! 1999-ben vendége voltam Verebes Istvánnak a Napkeltében. Akkor figyelt fel rám Tímár Péter, a film rendezője. Válogatás nélkül bekerültem a filmbe, az egyik főszereplő voltam. A film arról szól, hogy a vak fiataloknak színpadra kell vinni egy zenés, táncos darabot. Bozsik Ivett és társulata segített nekünk a felkészülésben. Nagyon élveztem a felvételt, sok barátot is szereztem. Többek 66

között Csiszár Jenővel nagyon jóba lettünk, kedves, közvetlen embernek tartom őt. A film egyébként történelem, hiszen ez az első filmes alkotás, ahol a látássérülteket valójában látássérültek játszották. 21. No és persze az Áll az alku című műsorban is láthattunk! Igen. Szintén nagyon jó volt az egész, a felvételek élvezetesek voltak, és sok új emberrel ismerkedtem meg, akikkel össze is barátkoztunk. A játékba azért jelentkeztem, hogy az emberek meglássák, hogy mi vakok ugyanolyan emberek vagyunk, mint a látók. Ugyanazokra a dolgokra vagyunk képesek, ugyanúgy nevetünk dolgokon, stb. Anno ezért is jelentkeztem a Big Brother-be. Oda is beválogattak, a párom miatt azonban nem vállaltam el a szereplést. A műsor óta sokan megismernek, kedvesek az emberek. Ha ülök a buszon, többször hallom, hogy „ott az a vak”. Nyilván azt hiszik, hogy süket is vagyok (nevet). 22. Milyen speciális eszközöket használtok? Fehér botot, nagyítót, olvasó tévét, beszélő órákat, tapintható órákat, konyhában sok speciális eszközt, Braille-írást, Jaws for Windows. Sajnos azonban nagyon sok intézmény nincsen még akadálymentesítve, elég sok problémával szembesülünk az élet szinte minden terén. De legalább annak örülök, hogy az Interneten egyre több a vakbarát oldal. 23. Mit szeretnél változtatni a világban? Azt szeretném, ha sokkal inkább benne lennénk a köztudatban, a döntéshozatalban. El szeretném érni, hogy mi dönthessük el, hogy mi a jó nekünk, s ne mások döntsék el helyettünk. 24. Mi az a dolog, amit mindenképpen tudatni szeretnél mindenkivel? Azt, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, csak nem látok. Kezeljenek is egyenrangúnak, nem kell sajnálni, egyszerűen megadni azt a kis pluszt, amivel „tökéletesen” tudom élni az életemet. 67

Istvánnal való beszélgetésem nagyon érdekes volt, sok új információt tudtam meg, és ami még fontosabb, hogy kicsit beleláthattam abba, hogy ők, vakok és gyengénlátók hogyan is szemlélik a világot.

8. Összegzés Szakdolgozatom fő céljának tekintettem, hogy a különböző fogyatékossággal élő emberek kommunikációjának sajátosságait megismerjem, valamint feltérképezzem azokat a

technikákat,

eszközöket,

módszereket,

amelyekkel

az

esetleges

csökkenthetőek,

az

akadályok

elháríthatóak.

Kíváncsi

voltam

arra

Magyarországon

a

törvényileg

szabályozott

sérülteket

érintő

jogok

hátrányok is,

hogy

mennyire

érvényesülnek a gyakorlatban, valamint az is érdekelt, hogy a társadalom hogyan viszonyul az ilyen emberekhez, s ők hogyan viszonyulnak az ép közeghez. Véleményem szerint, és tapasztalataim is azt mutatják, hogy számos eszköz és eljárás létezik, melyek akadálymentessé teszik a sérültek kommunikációját, de csak abban az esetben, ha ezekre megtanítják őket, valamint ha elérhetőek számukra ezek az eszközök. Ebben az esetben szinte teljes életet tudnak élni, tanulni tudnak, családot alapítani, dolgozni képesek, meg tudják valósítani önmagukat. Sajnos ez sokszor nem valósul meg. Egyrészt anyagilag nem támogatják a sérülteket megfelelően, másrészt vidéken eléggé gátoltak a lehetőségeik. Segítségre –ha eszközeik megfelelőek- a legritkább esetben szorulnak, akkor viszont szívesen veszik, és elfogadják. Ők nagyon jól alkalmazkodnak korlátaikhoz, áthidalják azokat. Ezt bizonyította Suhajda Istvánnal és Mikesy Györggyel történt beszélgetésem is. Mindkettőjük szavaiból arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon is élvezik életüket. Szinte nincs olyan dolog, amit ne tudnának megvalósítani. Úgy gondolják, hogy a sérültek lehetőségeit csak személyiségükből fakadó gátlásaik korlátozzák. Persze azt nehezményezik, hogy Magyarországon kevés esetben van megoldva az akadálymentesítés, ehhez képest külföldön sokkal kedvezőbb a helyzet számukra. Mégsem érzik félembernek magukat fogyatékosságuk miatt. Sőt! Szeretnék, ha a szakadék épek, és sérültek között megszűnne, ugyanolyan embernek tekintenék őket, mint a társadalom többi tagját. Ne sajnálják őket, inkább cselekedjen mindenki úgy, hogy az ő, számunkra „tökéletlennek” tűnő életük

68

teljesen gördülékenyen folyjon. Ne legyen „ő ilyen”, „én pedig „olyan” megkülönböztetés. Az

emberek

tájékozottabbak

legyenek

sérült

társaik

életéről,

szükségleteikről,

nehézségeikről. Számomra nagyon fontos, és örömmel tölt el, hogy sem György, sem pedig István nem érzi sok hátrányát annak, hogy fogyatékossággal él. Egyszer sem hallottam panaszkodni őket, tele vannak empátiával és toleranciával, valamint életkedvvel. Szinte az egyetlen különbség, ami teljes mértékben érezhető közöttük, hogy egyikük siket, másikuk pedig vak. A probléma inkább az ép emberek, a társadalom szemléletmódjában van. Nem a segítőkészség hiányára gondolok, hanem arra, hogy a „másságot” nem tudják megfelelően kezelni, még mindig nehezen fogadják el, valamint azt hiszik, hogy az értelmi-, látás-, vagy hallássérült ember minden téren más, mint ők, pedig esetleg „csak” vak, vagy „csak” siket. Arra nem gondolnak, hogy ugyanolyan vágyaik, szükségleteik, álmaik vannak, mint ép társaiknak, és fogyatékuktól eltekintve ugyanolyan emberek ők is, mint a társadalom nagyobbik része. Ennek oka az információhiány. Sajnos az emberek még mindig nagyon kevés információval rendlelkeznek a sérültekről. Egyrészt ez azért van így, mert sokszor a fogyatékosok zárt közösségben élnek, vagy ha nem, akkor csak a szoros családi és baráti, esetleg munkahelyi kapcsolatok a jellemzőek. Több felvilágosító jellegű rádió- és televízióműsorra lenne szükség, valamint ami még fontosabb lenne, hogy több olyan rendezvény kellene, ahol az épek megismerhetnék sérült társaikat, és fordítva. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy a sérült embereket ne csak a családjaik, a barátaik, a velük foglalkozó pedagógusok és szociális munkások tiszteljék és fogadják el teljes értékű emberként, hanem az egész társadalom –mint ahogy azt az esélyegyenlőségi törvény is előadja.

9. Irodalomjegyzék − Kálmán Zsófia-Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig; Osiris Kiadó, Budapest, 2002. − Mesterházi Zsuzsa: Gyógypedagógiai lexikon; ELTE BGGYTK, Budapest, 2001. − Karl Erik Rosengren: Kommunikáció, Társadalmi kommunikáció; Typotex Kiadó, Budapest, 2004.

69

− Horányi Özséb: Kommunikáció I. – Válogatott tanulmányok; Közigazgatási és jogi könyvkiadó, Budapest, 1977. − Horányi Özséb: Kommunikáció II. ; Közigazgatási és jogi könyvkiadó, Budapest, 1978. − Gordosné dr. Szabó Anna: Gyógypedagógia; Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. − Paraszkay Sára: Közelről nézve – A gyengénlátó gyermek; Alfapack Kft. Nyomdaüzeme, 1994. − Torda Ágnes: Szemelvények a tanulási zavarok köréből; Tankönyvkiadó, Budapest, 1991. − Dr. Czeizel Endre-Lányiné dr. Engelmayer Ágnes-Rátay Csaba: Az értelmi fogyatékosság köreredete a „Budapest-vizsgálat” tükrében; Medicina Kiadó, 1978. − Bevezetés a beszédfogyatékosok pedagógiájába/Szöveggyűjtemény; Comenius Budapest Kiadó, Pécs, 1996. − Vasák István: Ismeretek a siketekről/Kézirat; Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1996. − Vasák István: Szemelvények az „Ismeretek a Siketekről” témaköréből; Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1996. − Dr. Illyés Sándor: Gyógypedagógiai alapismeretek; Budapest, 2000.

Internet címek: − www.fogyatekos.lap.hu − www.sinosz.hu − www.efoesz.hu − www.mvgyosz.hu

70

10. Függelék 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán

nem

képesek

élni.

A

fogyatékos

emberek

hátrányainak

enyhítése,

esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés - összhangban az Alkotmánnyal és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következő törvényt alkotja: I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény célja 1. § E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. Alapelvek 2. § (1) Az államnak, a társadalom szervezeteinek és tagjainak oly módon kell tevékenységüket végezni, hogy az ne okozhasson olyan károsodást, amely fogyatékosság kialakulásához vezet, illetve olyan körülményeket kell létrehozni, amelyben a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és a fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetőek. (2) A fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során úgy kell eljárni, hogy az a fogyatékos állapot rosszabbodását megelőzze, illetőleg annak következményeit enyhítse. (3) A tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a bárki

71

által igénybe vehető lehetőségekkel csak különleges megoldások alkalmazása esetén élhetnek. (4) A fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt. (5) Az állam köteles gondoskodni a fogyatékos személyeket megillető jogok érvényesítéséről, a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer működtetéséről a nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban. 3. § A fogyatékos személyek az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek.

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 4. § E törvény alkalmazásában a) fogyatékos személy: az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során; b) rehabilitáció: az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési, foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességének fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése; c) segédeszköz: a fogyatékos személy fizikai vagy érzékszervi képessége részleges vagy teljes hiányának részleges vagy teljes pótlását szolgáló eszköz; d) támogató szolgálat: a fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő, a mindennapi szükségletei kielégítését célzó - személyes közreműködés által megvalósuló - szolgáltatás; e) lakóotthon: a fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő, kisközösséget befogadó lakhatási forma.

72

II. Fejezet A FOGYATÉKOS SZEMÉLYT MEGILLETŐ JOGOK Környezet 5. § (1) A fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre. (2) Az (1) bekezdésben foglalt jog vonatkozik különösen a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre. Kommunikáció 6. § (1) A fogyatékos személynek, családtagjainak, segítőinek biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak. (2) Hozzáférhető az információ akkor, ha azt a fogyatékos személy érzékelheti, és az biztosítja számára a megfelelő értelmezés lehetőségét. 7. § A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a kölcsönös tájékozódás feltételeit. 11. § A fogyatékos személy részére biztosítani kell a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat igénybevételét, továbbá segédeszközt. Az árhoz nyújtott támogatással beszerezhető segédeszközök körét és a támogatás módját, valamint mértékét külön jogszabály határozza meg. III. Fejezet AZ ESÉLYEGYENLŐSÍTÉS CÉLTERÜLETEI Egészségügy 12. § (1) A fogyatékos személy egészségügyi ellátása során - az 1997. évi CLIV. törvénnyel (1. számú melléklet) összhangban - figyelemmel kell lenni a fogyatékosságából adódó szükségleteire. Oktatás, képzés

73

13. § (1) A fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben vegyen részt a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint. Foglalkoztatás 15. § (1) A fogyatékos személy lehetőség szerint integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosult. 16. § Ha a fogyatékos személy foglalkoztatása az integrált foglalkoztatás keretében nem megvalósítható, úgy számára speciális munkahelyek működtetésével a munkához való jogát lehetőség szerint biztosítani kell. A védett munkahelyet a központi költségvetés normatív támogatásban részesíti.

Lakóhely 17. § A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő - családi, lakóotthoni, intézményi - lakhatási forma megválasztásához.

Kultúra, sport 18. § (1) A fogyatékos személy számára lehetővé kell tenni a művelődési, kulturális, sportés más közösségi célú létesítmények látogatását.

IV. Fejezet A REHABILITÁCIÓ A rehabilitációhoz való jog 19. § A fogyatékos személynek joga van a rehabilitációra. E jog érvényesítését rehabilitációs szolgáltatások, ellátások biztosítják.

74

V. Fejezet A FOGYATÉKOSSÁGI TÁMOGATÁS 22. § A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy - a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül - anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez.

75

76