BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nemzetközi kommunikáció szak. Nappali tagozat. EU-kapcsolatok szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat EU-kapcsolatok szakirány

METROPOLIZÁCIÓS FOLYAMATOK A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI FÕVÁROSOKBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL BUDAPESTRE

KÉSZÍTETTE: BOGOS JUDIT BUDAPEST, 2007.

Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................................... 4 1. Világvárosok az új világrendszerben ............................................................................. 5 1.1 A globalizáció hatása a városokra .................................................................................... 6 1.2 Világváros – definíciók .................................................................................................... 7 1.3 A globális város................................................................................................................ 9 2.

Az európai városhálózat ................................................................................................ 11 2.1 A világ és benne Európa szerepe.................................................................................... 12 2.2 Európai városok és régiók kapcsolatai a világgal .......................................................... 14 2.3 Kutatások az európai városok rendszeréről.................................................................... 16 2.4 Globalizáció, metropolizáció ......................................................................................... 17 2.4.1 Az infokommunikációs technológiák hatása a metropolizáció folyamatára........... 20 2.5 Az európai integráció és a városok ................................................................................ 21

2.5.1 A területi kohézió .................................................................................................... 22 2.5.2 Az európai városok versenyképessége.................................................................... 24 2.5.4 Az európai városok mint a befektetők célpontjai.................................................... 29 3. Városok Kelet-Közép-Európában ................................................................................ 32 3.1 A városfejlődés új szakasza Kelet-Közép-Európában.................................................... 34 3.2 Az európai integráció hatásai Kelet-Közép-Európára.................................................... 36 3.3 Budapest-Prága-Varsó.................................................................................................... 38 3.3.1 A metropolizáció folyamata a három városban....................................................... 40 3.3.1.1 Az üzleti folyamatok kiszervezésének első hulláma 1998-2002 ..................... 42 3.3.1.2 A második hullám 2003-2006 .......................................................................... 42 3.4 Regionális üzleti központok Kelet-Közép-Európában ................................................... 43 3.5 A három főváros világgazdasági integrációja ................................................................ 45 3.5.1 Nemzetközi vállalatok jelenléte .............................................................................. 46 3.5.2 A metropolizáció és a városokról kialakult kép kapcsolata .................................... 47 4. Budapest.......................................................................................................................... 51 4.1 Történeti áttekintés ......................................................................................................... 51 4.2 Kihívások a magyar gazdaság számára .......................................................................... 53 4.3 Budapest adottságai, lehetőségei.................................................................................... 54 4.3.1 Budapest mint kapuváros ........................................................................................ 58 4.3.2 Budapest gazdaságpolitkai lehetőségei ................................................................... 60 4.4 Kihívások és feladatok Budapest számára ..................................................................... 62 Befejezés .................................................................................................................................. 63 Ábrák és táblázatok jegyzéke................................................................................................ 65 Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 66

3

BEVEZETÉS A városok az európai területi és gazdasági fejlődés fontos motorjainak és az egyes országok, valamint az Európai Unió versenyképességének jelentős alappontjainak számítanak. A világvárosokról szóló kutatások nagy része csak a hierarchiában vezető helyet elfoglaló városokat elemzi, és így csak a városok egy szűk körét emeli ki. Az európai nagyvárosok többségét

nehéz

a

világvárosok

rendszerébe

besorolni,

mivel

méretük

a

világ

metropoliszaihoz képest kicsi és sokszor azokkal szemben csak egy-egy funkcióra szakosodtak. Ugyanakkor az európai városok részt vesznek az áruk és szolgáltatások globális szintű áramlásában és az emberek, a tőke- és innováció áramlás csomópontjainak számítanak. Az európai egységes piac kialakulása óta az európai városok között egyre intenzívebb verseny alakult ki. Az európai városi agglomerációk és nagyvárosi régiók növekvő globális kapcsolódását elemző kutatásokban az utóbbi években jelentős szerepet kaptak Kelet-Közép-Európa nagyvárosai is. Különösen Budapest, Prága és Varsó esetében mondható el, hogy jelentősen túlszárnyalják a környező régiók és az adott országok többi részének gazdasági teljesítményét és elsődleges szerepet töltenek be a gazdasági növekedésben is. A Varsói Szerződés felbomlása után az egykori szocialista országok elszigeteltsége megszűnt és az európai városhálózatba újra bekapcsolódva a globális világgazdaság és az európai integráció támasztotta kihívásokkal szembesültek. A térség városai egy olyan verseny részesei lettek, amelyben a nyugatiak már az integráció kezdete óta részt vettek. Magyarország és a többi újonnan csatlakozott ország minél jobb gazdasági pozíciók elérésére törekszik az Európai Unióban. Az országok mellett a fővárosok is versenyeznek az adott régió vezető szerepeinek megszerzéséért. A verseny a nyugati, valamint a keleti és a déli európai területek

között

közvetíteni

képes

kapuvárosi

funkciók

megszerzéséért

folyik.

Dolgozatomban, a világvárosokról szóló jelentős elméletek tárgyalása és az európai, illetve kelet-közép-európai városhálózat történetének, jellegzetességeinek bemutatása után Budapest helytállását elemzem, a két régiós vetélytárs, Prága és Varsó teljesítményének tükrében. Kérdés, hogy leküzdheti-e az európai városrendszer szélén elhelyezkedő Budapest gazdasági elmaradottságát belátható időn belül és sikerül-e a fejlett és prosperáló nyugat-európai városhálózat fontos szereplőjévé válnia? Miként tudta, tudja a gazdaságpolitika a működőtőke magasabb hozzáadott értéket képviselő részét, a stratégiai üzleti szolgáltatásokat az országba csábítani és megtartani?

4

1. VILÁGVÁROSOK AZ ÚJ VILÁGRENDSZERBEN A gazdasági átmenet hatására a korábban nemzetközi jellegű világgazdaság egyre inkább globális lett. Korábban a nemzetközi gazdaságban az egyének és vállalatok termékeinek és szolgáltatásainak határokon átívelő kereskedelmét a szuverén nemzetállamok szabályozták. Manapság a globális vállalati hálózatok termékeinek és szolgáltatásainak nemzetközi termelése és értékesítése már alig szabályozott. A globalizáció folyamatának, amely egy hálószerű térben zajlik, kulcsszereplői a városok és bennük tevékenykedő nagyvállalatok, és kevesebb szerep jut az államoknak. Ebben a rendszerben a szintén globálissá vált pénzpiac megkönnyíti a vállalatok gyors és hatékony tevékenységét. Napjainkban 40.000 transznacionális vállalat 300.000 vállalkozása működik 130 városban. A világ termelésének 30 százalékát, a világ kereskedelmének 60 százalékát tartják kezükben1. Ezen folyamatok elsősorban a nagyvárosokban zajlanak, amelyek saját országuk gazdasági lehetőségeit is meghaladó gazdasági potenciállal rendelkezve vonzóerőt jelentenek a tőke és a pénz számára. A stratégiailag kulcsfontosságú városokban összpontosul a globális tőke, amely használja azokat nemcsak a termelésben, de a hozzá kapcsolódó pénz, munkaerő és hitel piacok tekintetében is. A nemzetközi területi munkamegosztás rendszerében a különböző lokalitások –nemzeti, regionális és városi alrendszerek– szakosodott szerepeket töltenek be. Egyes nagyvárosok vállalati

és

nemzetközi

szervezetek

székhelyeiként,

mások

elsősorban

pénzügyi

központokként funkcionálnak (például a londoni City), megint mások pedig a regionális és/vagy nemzeti gazdaságok globális rendszerbe való kapcsolódásában játszanak kiemelt szerepet (közlekedési csomópontokként). Az első funkciót azért kell még mindig kiemelni, mert az új információs technológiák ellenére a távolság még mindig nagymértékben befolyásolja a kereskedelmet, a magas szintű szolgáltatások által igényelt komplex kapcsolatokat. A globális vállalatok bizonyos régiókban történő lehorgonyozása közvetlen elérést biztosít az adott régió piaci potenciáljához. A legfontosabb városok azonban, mint például New York, az összes felsorolt feladatot egyszerre töltik be.

1

JENEI ZSOLT: Budapest világváros? http://www.szochalo.hu/szochalo-tudomany/hircentrum/article/100653/754/page/2/

5

1.1 A globalizáció hatása a városokra A városok szerkezetének változására leginkább ható erő a globalizáció. Globalizáló jelleggel bíró események, mint például különféle nemzetközi rangú rendezvények, városi látványosságok és a város újragondolt bemutatása a világ számára, mind olyan fontos folyamatokat generálnak, melyek a város társadalmi-térbeli átalakulását befolyásolják. Sassen2szerint a városok a világgazdaságban betöltött szerepének növekedésére a ’80-as évek kezdete óta két jelentős folyamat hatott: a) a gazdaság egyre globálisabbá válik, és ez a nagy multinacionális vállalatok elterjedését és a magas szintű szolgáltatások bővülését okozta. Mindez a tranzakciók számának és komplexitásának növekedését eredményezte. b) az összes ipari szektorban működő vállalat szolgáltatás-igénye jelentős mértékben megnőtt. Mivel pedig szolgáltatások a városokban koncentrálódnak, ezért a szolgáltatások iránti kereslet növekedése jelentős hatást gyakorolt a városokra a ’80-as évek óta. Sassen szerint azonban fontos hangsúlyozni, hogy az üzleti szolgáltatások iránti kereslet-növekedés egy ország város-hierarchiájának minden szintjén megjelenik. A különböző szintű városok közül egyesek regionális vagy szubregionális, mások pedig globális piaci igényeket elégítenek ki. Az új világrendszerben az úgynevezett világvárosok funkcióinak száma jelentősen megnőtt, így e városok egyszerre a tömegfogyasztás fellegvárai, technopoliszok, kereskedelmi és innovációs központok, telekommunikációs és információ-feldolgozó csomópontok, transz- és multinacionális vállalatok székhelyei lettek. London, Párizs és New York a világízlés alakítóinak is nevezhetőek, például az ezekben divatossá váló építészeti megoldások, tendenciák a világ többi nagyvárosában is nagy valószínűséggel elterjednek. Az egymástól nem független, a gazdaság globalizálódását támogató és fenntartó pénzügyi és kulturális áramlások alappontjai és irányító központjai ezek a városok. A nagyvárosok a tudás-alapú gazdaság csomópontjai, a többi városhoz képest a legjobban ezek vannak ellátva a tudáshoz kapcsolódó infrastruktúrával (kutató- és oktatási intézményekkel), az adott ország egészéhez

2

KNOX P. L., TAYLOR, P. J. (szerk.): World Cities in a world-system. Cambridge: University Press, 1995. 64.o.

6

képest a magasan képzett munkaerő átlagosnál magasabb hányadával rendelkeznek, és a globális gazdaságba magas szinten bekapcsolódnak. A világvárosok szigetvilágának fontossága a világgazdaságban az utóbbi időben fokozódott a transznacionális vállalatok stratégiai döntéseinek következtében. Ezen vállalatok vezető piaci részesedést kívánnak elérni többek között úgy, hogy a triád országaiban élő fogyasztókra fókuszálnak. A transznacionális vállalatok a városok egy kitüntetett csoportjában koncentrálódnak. Ez nem véletlen: a globalizáló, szolgáltató vállalatok globális városokat hoznak létre és ugyanakkor a globális városok számítanak vonzónak ezen vállalatoknak. Ezek elsősorban a pénzügyi, üzleti és jogi szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek mind szakosodott tudásra épülnek, ezért tudás-gazdag környezetre van szükségük. Sassen szerint ezt a környezetet a nagyvárosokban találhatják meg, ahol a szakképzett munkaerő is csoportosul. Egy világváros nemcsak a vele egyenrangú, vagy kisebb illetve nagyobb fontossággal bíró külföldi városokkal, hanem a regionális és helyi szintű városi és vidéki központok sokaságával áll összeköttetésben.

1.2 Világváros – definíciók De milyen városokat is nevezhetünk világvárosoknak? A városokat különböző ismérvek alapján lehet rangsorolni. R.B. Cohen 3szerint az alábbiak a legfontosabbak: •

Fő pénzügyi központ

•

Transznacionális vállalatok székhelye

•

Nemzetközi intézmények székhelye

•

Fontos feldolgozási központ

•

Közlekedési csomópont

•

A népesség száma nagy

Ezen ismérvek közül azonban nem kell mindegyiknek teljesülnie ahhoz, hogy egy város világvárosnak számítson, ugyanakkor egy-egy felsorolt tulajdonság megléte sem emel egy adott várost világvárosi rangra. Ezért úgy gondolom, hogy Cohen kritérium-rendszere nem ad kielégítő leírást a világvárosokról.

3

KNOX P. L., TAYLOR, P. J. (szerk.): World Cities in a world-system. Cambridge: University Press, 1995.

7

John Friedmann

4

1986-os munkájában részletesebben definiálja a világvárosokat. A

világvárosokról alkotott hipotézisében az újfajta nemzetközi munkamegosztás térbeli szerveződését vizsgálja. A hipotézis segítségével érthetővé válik, hogy milyen folyamatok zajlanak le a világgazdaság nagyvárosaiban, és hogy milyen politikai ellentétek vannak közöttük. Friedmann megállapítja, hogy az urbanizáció szorosan összekapcsolódik a globális gazdasági folyamatokkal, és ennek alátámasztására az alábbi érveket sorolja fel: 1.

a város világgazdasági integrációja határozza meg a város helyét és funkcióját a nemzetközi munkamegosztásban, és ez visszahat a város strukturális változásaira.

2.

a globális tőke számára a térbeli szervezésben és a piaci tevékenységek során a világ vezető városai úgynevezett alappontokat jelentenek. Az így létrejövő kapcsolódások lehetővé teszik, hogy a világvárosokat egy összetett térbeli hierarchiába rendezzük.

3.

a világvárosok globális irányítófunkciói közvetlenül kifejeződnek a termelési szektoruk szerkezetében és növekedésében, valamint a foglalkoztatottságban. A világvárosok növekedésének ütemét néhány kiemelkedően gyorsan fejlődő szektor határozza meg. A legnagyobb jelentőségűek a vállalati székhelyek, a nemzetközi pénzügyi, globális logisztikai és kommunikációs, valamint olyan felsőszintű üzleti szolgáltatások, mint például reklámügynökségek, könyvvizsgálói, biztosítási és jogi szolgáltatások. Sassen-Koob szerint a foglalkoztatottság szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a világvárosokra a dichotomizált munkaerő jellemző: egyrészről az irányító funkciókra specializálódott szakképzettek magas aránya, másrészről az alacsonyan képzett munkások nagy száma, akik az iparban, a turizmusban és a szórakoztatóiparban dolgoznak. Ez nemcsak a legnagyobb világvárosokról mondható el, hanem a legtöbb nagyvárosról és sok egyéb városról is.

4.

a világvárosok a nemzetközi tőke koncentrálódásának és felhalmozódásának legfőbb területei.

5.

a világvárosok a hazai és külföldi migráció célpontjai

6.

a világvárosok növekedésének társadalmi költségei kezdik meghaladni az adott országok pénzügyi kapacitását.

4

FRIEDMANN, JOHN: The world city hypothesis Development and Change, 17(1):69-84., 1986.

8

1. táblázat Városok csoportosítása Friedmann szerint Globális városok

New York, London, Tokió

Világvárosok I.

Párizs, Rotterdam, Zürich, Frankfurt, Los Angeles, Chicago

Világvárosok II.

Brüsszel, Milánó, Bécs, Madrid, Torontó, Miami, San Fransisco, Sao Paolo

Világvárosok III.

Johannesburg, Caracas, Mexico City, Hong Kong, Taipei, Bangkok

Forrás: Király Attila: Az Európai Unió új keleti „fővárosa”, avagy esélyek Budapest regionális központtá válásához in EU Working Papers 4/2004. Budapest: BGF-KKFK, 2004. 6. oldal

Friedmann hipotézise is támadható, ugyanis napjainkban is éles harcot vívnak az egyes kapitalista városok a globális rendszerben elfoglalt pozíciókért és ezért a rendszer alapvetően instabil. A világvárosok rangsora nagyon rövid idő alatt jelentős változásokon mehet keresztül. Ha felállíthatunk egy hierarchiát, akkor az ennek a legtetején álló városok nevezhetőek világvárosoknak, a többi várost egyértelműen besorolni nem lehet.

1.3 A globális város A világvárosok globális dominanciáért folytatott harcának modellezése helyett azonban pontosabb egy olyan, a globális városok hálózatának modelljét felvázolni, ahol a gazdasági irányítás egy része ugyan csak néhány város kezében összpontosul, de a fennmaradó hatalom szétoszlik a globális város hierarchia második és harmadik szintjein is. A Short által használt, „globális város” terminológia is ezen a megállapításon alapul, a világ majdnem minden városa részt vesz ugyanis a gazdasági, politikai és kulturális globalizáció továbbításában és így joggal vizsgálható, hogy mi történik az összes várossal a globalizáció hatására. Sassen szerint globális városok olyan helyek, ahol emberek, intézmények és „kognitív közösségek” dolgoznak a hálózatiasodásból fakadó kapcsolatok kiépítésén és fenntartásán, így ezek számítanak a tudás, a tőke, az emberek és termékek áramlásának egyik legfontosabb közvetítőjének.

9

Corinne Lathrop Gilb 5 , a detroiti Wayne State University emeritus professzorának „Az internet és a világméretű hálózatának hatása a társadalmi életre” című tanulmánya rámutat arra, hogy a világvárosok a fizikai térben ugyan egymástól távol esnek, a globális (virtuális) tér azonban már nem ismer határokat. Az erőteljes kommunikációs kapcsolatok kétségtelen gazdasági előnyökkel járnak, ugyanakkor a virtualitás hol látens, hol nyilvános konkurencia harcokat jelent. Gilb szerint a helyszínekhez kötődő és a virtuális hálózatban részt nem vevő városok, vagyis azok, amelyek nem részesei a globális kommunikációnak, nemcsak máris elmaradottak, hanem egyre elmaradottabbakká, marginálissá válnak már a közeljövőben is. Budapest sem vonhatja ki magát a „globális város” szerepköréből, a többi kelet-közép-európai nagyvárossal egyetemben egyre gyakrabban kerül a kutatók látókörébe. A szemléletváltásnak megfelelően manapság nemcsak a vitathatatlanul elsőrangú metropoliszokat, hanem a nagyvárosok növekvő globális kapcsolódásának folyamatát érdemes is vizsgálni, és ezért a kutatásokban Kelet-Közép-Európa nagyvárosai is egyre jelentősebb szerepet kapnak. Dolgozatomban így Budapest szerepét elemzem a globális városok hálózatában, elsősorban európai és kelet-közép-európai viszonylatokban.

5

VIDOR FERENC: Képek és képtelenségek a városok világából. Budapest: TERC, 2004. 258.o.

10

2. AZ EURÓPAI VÁROSHÁLÓZAT Az európai városhierarchia kialakulását hosszú gazdasági és politika fejlődés előzte meg. A tradicionális ipari városok váltak nemzetközi városokká. Jelenleg is szoros az összefüggés a nemzetközi városok és országaik nemzetközi tevékenysége között. Az európai országok gazdasági fejlődését mindig a kiegyenlítettlenség jellemezte. Braudel6 szerint az egyenlőtlen fejlődés már a 11. századtól megfigyelhető. A városközpontú gazdaságok rendszere ekkor kétpólusú volt: a Hanza Szövetség köré tömörülő északi városok rendszere és a délebbre fekvő városok Észak-Itália városállamainak vezetésével. Ez a város-központú rendszer a kora újkorig fennállt és a modern gazdaságokra is kihatással van. Rokkan7 szerint a kora újkorig a városok mentén megfigyelhető egy kelet-nyugati gazdasági megosztottság, amelyet tovább bonyolít egy észak-déli kulturális megosztottság is: az északi országokban a protestantizmus elterjedtsége, a déliekben pedig a katolicizmus. Az újkortól azonban az említett kétirányú megosztottság alapjai megváltoztak: az indusztrializáció észak-déli megosztottságot eredményezett, míg a hidegháború kelet-nyugati kulturális különbségeket. Az európai nemzetek és országok 19. századi fejlődése az egyes országok territoriális szerkezetét több módon is befolyásolta. A több regionális központtal rendelkező országokban (többek között Olaszország, Németország és Spanyolország) az ipari forradalom és a közlekedési infrastruktúra fejlődése több várost is elért, így ezek egyszerre fejlődhettek, és ennek következtében a döntéshozó szervek egy része több helyen is megjelent. A kulturális, politikai

és

adminisztratív

intézmények

tehát

nem

egyetlen

városban,

régióban

összpontosultak. Ezzel szemben az egy központtal rendelkező országokban (mint amilyen Franciaország, Magyarország és a legtöbb Kelet-Közép-Európai ország, és részben az Egyesült Királyság) a domináns fővárossal szemben a periférikus területek sokkal alacsonyabb mértékben fejlődtek. A vasúti rendszer is elsősorban a főváros érdekeit szolgálta, sugárszerűen összekötve azokkal a területekkel, amelyekhez gazdasági, kulturális vagy politikai érdekei fűzték. A hidegháború évtizedei alatt Európa politikai megosztottságának messzemenő gazdasági következményei voltak a városok fejlődésének tekintetében is. Ezen időszak alatt a 6

BRAUDEL, F. The Perspective of the World, 1984. 92-96.o.

7

ROKKAN S.&D.W. URWIN: Economy, territory, Identity: Politics of Western European Peripheries. London: Sage, 1983.

11

territoriális nemzetállamok súlya nőtt és a városoké – mint a gazdaság önálló motorjai – csökkent. A hidegháborús kontextusban csak a fővárosokat állították szembe egymással: NATO-fővárosok, London és Bonn, a Varsói Szerződés (Varsó és Budapest) fővárosaival szemben. A globalizációs folyamatoknak köszönhetően azonban manapság a városok visszanyerték szélesebb gazdasági erejüket és hagyományos szerepüket, így új a rendszerben saját nemzeti gazdaságukat képviselve egymással kapcsolatokat építenek ki. Európának sajátos térszerkezete

8

és városhálózata van. Nyugat-Európa gazdasági és

társadalmi fejlődése által multifunkcionális, valódi nagyvárosok jöttek létre, amelyek egymással is versengenek, valamint húzó-szerepet töltenek be nemzetgazdaságukban. Ezen nagyvárosok nemcsak fejlett infrastruktúrával, hanem és megfelelő társadalmi háttérrel is rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra a hosszú távú önfenntartó fejlődést. Az európai városi és regionális rendszert manapság egy kettős folyamat befolyásolja: egyrészről az Európai Unió területén megvalósuló progresszív gazdasági integráció, amely a nemzeti városi rendszerekről alkotott elképzeléseket elavulttá tette. Másrészről az Unió tevőleges elkötelezettsége a világgazdaság magasabb szintre emelésében, amelyet a világszintű gazdasági összefonódás erősödése jellemez. Ezért át kell értékelni bizonyos városi régiók európai és globális környezetben betöltött szerepét. Az európai fejlődés, valamint Európa városainak és régióinak elemzéséhez elengedhetetlen a kontinens és a világ többi része között fennálló kapcsolatok vizsgálata. Egyrészről meg kell vizsgálni, hogy a világ egyes régiói, országai és városai hogyan kapcsolódnak Európa egészéhez, másrészről az európai régiók és városok a világ többi részével fennálló kapcsolatait.

2.1 A világ és benne Európa szerepe Ötven évvel ezelőtt az Európai Közösséget alapító hat ország világgazdasági részesedése a bruttó nemzeti összterméket alapul véve körülbelül 21 százalék volt. Ma az újonnan csatlakozott Bulgáriát és Romániát nem számítva az EU25-re vonatkozó adat szerint ez az arány körülbelül 20 százalék.

8

ÁGH ATTILA: A Nagy-Budapest régió az európai térben in: A Mozgó Világ internetes változata. 2006 július. 32. évfolyam, 7. szám

12

1. ábra Az EU részesedése a világgazdaságból, GDP/ fő alapján

*német újraegyesítés Forrás: Espon: Territory matters for competitiveness and cohesion - ESPON Synthesis Report III, results by autumn 2006. Luxembourg: ESPON, 2006. 41. oldal

Népesség szempontjából hasonló jelenség figyelhető meg (azaz, hogy hasonló arányt már csak többször annyi ország részvételével tud elérni az Unió): a ’60-as évek elején a 9 ország részesedése a világ össznépességéből körülbelül 6 százalék volt, ugyanennyit tesz ma ki a 25 tagország.

2. ábra Az EU részesedése a világ össznépességéből

Forrás: Espon: Territory matters for competitiveness and cohesion - ESPON Synthesis Report III, results by autumn 2006. Luxembourg: ESPON, 2006. 41. oldal

13

Gazdasági növekedés tekintetében a világ többi része messze túlszárnyalja Európát. Csak a most is folyamatban levő politikai integráció teszi lehetővé az EU számára, hogy 25-27 tagállamával fenn tudja tartani az elmúlt 50 év alatt elért pozícióját a világban.

2.2 Európai városok és régiók kapcsolatai a világgal Manapság egyes városok nemzetközi kapu-szereppel bírnak és új globális határokat jelentenek. A légi közlekedés sokat elárul olyan fontos tevékenységekről és trendekről, amilyenek például a turizmus és az üzleti utak, továbbá az európai területi dinamika fontos indikátora. Az ESPON9 kutatói szerint a regionális különbségek az Európán belüli és kívüli légi összeköttetések számával is összefüggésben állnak. A légi közlekedés statisztikai adatainak elemzése után a kutatók megállapították, hogy a kapu-szereppel bíró európai repülőterek közül a legnagyobbak a tengerentúli, távoli helyekkel kötik össze Európát. Ezek közül egyesek, például London, Párizs, Amszterdam, Frankfurt és Zürich repülőtereiről a világ majdnem minden részére el lehet jutni. Ezzel szemben Madrid repülőtere inkább a délamerikai régióra specializálódott. Az Európai Uniónak, csakúgy, mint a világ legtöbb országának és ország-csoportjának, a globális gazdaságba való integrálódásának foka nagymértékben nőtt az utóbbi évtizedekben. Ez a lehetőségek számának növekedését jelenti az országok, régiók és városok számára fejlődési útjuk meghatározásában, továbbá a globalizáció hatással van a területi fejlődésre és új kihívásokat támaszt a döntéshozók számára. Az Európai Unió a globális versenyben gazdasági blokként észak-amerikai és ázsiai nagy gazdasági blokkokkal versenyez. A versenyképesség megőrzése érdekében az Európai Unió ambiciózus távlati céljává tűzte ki, hogy világszinten vezető, tudás-intenzív gazdaságra építő gazdasági térséggé váljon. Az európai regionális struktúra mindenekelőtt a gazdasági erő koncentrációját mutatja, elsősorban a nagyvárosokban. 2002-ben, az EU25 hatvan városi agglomerizációjában (olyan városi agglomerációkban, ahol a régió központi városában legalább 450 000, az egész régióban pedig több mint 1 millió ember él) összpontosult az összGDP 61 százaléka és a munkavállalók 56 százaléka. Ez azzal indokolható, hogy a gazdasági erő a tudás-intenzív gazdasági tevékenységek nagyfokú koncentrációján alapszik. 9

ESPON: Territory matters for competitiveness and cohesion - ESPON Synthesis Report III, results by autumn 2006. Luxembourg: ESPON, 2006.

14

Egy döntően innováció-vezérelt gazdaságban a városi régiók fejlődésének lehetőségei elsősorban a tudás-intenzív gazdasági tevékenységek területén fennálló lehetőségeiktől és képességeiktől függenek. A tudás-erőforrás és a kutatáshoz és oktatáshoz nélkülözhetetlen infrastruktúra megléte, a városok versenyképessége és a tudás-intenzív ágazatok jelenléte együttesen erősítik a városok és régiók fejlődési lehetőségeit. A domináns gazdasági fejlődés központjai az Európai Unió területén azok a városi agglomerációk és nagyvárosi régiók, melyekben leginkább a tudás- és kutatás-intenzív ipari tevékenységek összpontosulnak. Az európai városok és régiók fontos szerepet töltenek be a kontinens világban elfoglalt pozíciójának kialakításában és az elérni kívánt célokat az Európai Unió Lisszaboni és Göteborgi Stratégiájában fektették le. Európa versenyképessége ugyanis a kontinens összes régiója, városa és vidéki területének fejlődésétől függ. Európa regionális fejlődésbeli különbségei miatt mindegyik város és régió a lehetőségek és kihívások egyedi csoportjával bír, az Unió egészét tekintve pedig az eltérő fejlettségi szintek az integráció fejlődését, magasabb szintre emelését akadályozhatják. Az európai egységes piac kialakulása óta és az európai városok között egyre intenzívebb verseny miatt több kutatás indult a változó európai gazdasági tér feltérképezésére. A legtöbb kutatás egy új városi hierarchia felállítására irányult vagy funkcionális indikátorok, vagy jól mérhető változók segítségével. Több híres, azóta felülvizsgálatra szorult, vagy elvetett modell született: a kék banán-övezet, uborka-modell, bumeráng-modell, vörös polip. Ezen modellekkel (amelyek központjában mindig csak néhány város áll) szemben az európai városok rendszerének egy többközpontú struktúrája manapság elfogadottabb a kutatók körében. Az európai városok a világ többi városával egyetemben a globális szolgáltatások világméretű város-hálózatának tagjai, ugyanakkor az európai világvárosokat nehéz a világvárosok rendszerében kategorizálni, mivel méretük a világ metropoliszaihoz képest kicsi és sokszor azokkal szemben csak egy-egy funkcióra specializálódtak. A világvárosokról szóló kutatások nagy része csak a hierarchiában vezető helyet elfoglaló városokra irányul és sok megáll a városok és globalizáció kapcsolatának vizsgálatánál annak érdekében, hogy a városok csak egy szűk körét emelje ki. Ugyanakkor, ha egy nagyváros nem nevezhető világvárosnak, az még korántsem jelenti azt, hogy ne rendelkezzen globális kapcsolatokkal. Minden város részt vesz a globális hatások közvetítésében, az egyes nagyvárosok pedig kiemelkedően járulnak

15

hozzá az áruk és szolgáltatások globális szintű áramlásához és az emberek, a tőke és innováció áramlásának csomópontjainak számítanak.

2.3 Kutatások az európai városok rendszeréről A globális városhierarchia élmezőnyébe csak néhány város kerülhet és emiatt a ’80-as, ’90-es években külön kutatások indultak a nyugat-európai városrendszerről, az új szemléletnek megfelelően városokat és nem országokat vizsgálva. Mindezen kutatások tárgya elsősorban a városok nemzetközi kapcsolatai voltak, mivel az alaphipotézis szerint a nemzetközi kapcsolatok (a beáramló külföldi tőke, beruházások, turizmus, nemzetközi vállalatok jelenléte, stb.) bővülése dinamizálja a városok fejlődését. Taylor és Hoyler

10

kutatásaik során az európai városok rendszerének gerincét egy

többváltozós analízis során határozták meg. Az első körben a világ 263 városát vizsgálták (a város szolgáltatóközponti jelentősége alapján, a könyvelés, üzleti, pénzügyi/banki és jogi szolgáltatások területén) és ezek közül 143-ban fedezték fel a világvárossá válásra utaló folyamatokat. A városokat relatív jelentőségük alapján három csoportra osztották: alfa-, bétaés gamma városokra. Európában 22 várost minősítettek világvárosnak, ezek közül négy alfa, négy béta és 14 gamma besorolást kapott. További 35 európai városban figyelték meg a világvárossá válás folyamatát. A továbbiakban ezen 53 városban vizsgálták 46 globális üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalat (ezek legalább 15 városban rendelkeztek képviselettel) jelenlétét és így a városokat öt csoportra osztották, aszerint, hogy az egyes csoportokban mennyire hasonló vállalatok rendelkeznek képviselettel. Az európai városhálózat gerincét adó városok egyik csoportjában (Göteborg, Rotterdam, Hamburg, Hága, stb.) a számviteli szolgáltatásokat nyújtó cégék vannak többségben, míg a másik csoportban (London, Frankfurt, Párizs, Madrid, stb.) a banki és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalatok. Európa külső területei három csoportba oszthatóak, melyek közül kiemelkedik az északi, dél-nyugati és délkeleti városokat magába foglaló „külső háromszög”: Koppenhága, Lisszabon, Isztambul, Bécs, Prága,

Pozsony,

Bukarest,

Budapest

részvételével.

Ezen

városokban

marketing-

szolgáltatásokat nyújtó vállalatok fordulnak elő nagy számban, és mivel e szolgáltatások „nemzeti” piacokat céloznak meg, a cégek a jelentős városokban, többnyire a fővárosokban

10

TAYLOR, P.J. AND M. HOYLER: „The spatial order of European Cities under conditions of contemporary globalization” in Tijdschrift voor Economische en Sociale Geografie, 2000. 91, pp. 176-189.

16

képviseltetik magukat. Taylor és Hoyler azonban kiemeli, hogy nyolc város nehezen sorolható be az öt kategóriába: Budapest mellett Szentpétervár, London, Helsinki, Isztambul, Zürich, Párizs és Luxembourg. A kelet-európai városok és bármely más európai város között a helyi sajátosságok miatt nehezen vonható párhuzam. Ilyen sajátosság Budapest esetében az, hogy a szovjet blokk országai közül elsőként váltott a piacgazdaságra. Véleményem szerint a tanulmány legfontosabb észrevétele, hogy az egyes európai nagyvárosok specializálódtak. Mivel a kelet-európai nagyvárosok a nagyvárosok sajátos csoportját alkotják, indokolt őket kiemelve, külön vizsgálni.

2.4 Globalizáció, metropolizáció A metropolizáció olyan folyamat, szerkezetváltás, amely során elsősorban a magas szintű szolgáltatások jelenléte által a világhálózatba való integráció fokozódik, miközben az adott nagyvárosról pozitív kép alakul ki külföldön a befektetők körében. A kutatás- és tudásintenzív

szolgáltatások

fejlődési

lehetőségei

a

nagyvárosi

régiókban

és

városi

agglomerációkban koncentrálódnak. Ezért ezen nagyvárosi régiók és városi agglomerációk nemcsak az európai gazdaság motorjaiként szolgálnak, hanem Európa világgazdasági integrációjának elsőrangú csomópontjaiként is. A metropolizáció folyamata során a tudás-intenzív gazdasági ágazatoknak kiemelt szerepük van, mivel a legmagasabb növekedési potenciált biztosítják és a munkahelyek számának növekedésének lehetőségét kínálják, különösen a nagyvárosokban. A tudás-intenzív szolgáltatási szektor négy alszektorra osztható: 1) az üzleti szolgáltatások (gazdasági tanácsadó, számviteli, jogi tanácsadó), 2) az egészségügy, oktatás és média területek szolgáltatásai, 3) a pénzügyi szolgáltatások, 4) a műszaki jellegű szolgáltatások (tesztelés, labor, stb.). Egy másik megközelítés a szolgáltatási szektorból az úgynevezett stratégiai üzleti szolgáltatások csoportját emeli ki. Ezek olyan szolgáltatások, amelyek különösen nagy hozzáadott értéket állítanak elő: informatikai tevékenységek, a kutatás-fejlesztési és technológiai feladatok, valamint a marketing-tevékenységgel, a gazdasági szervezetek 17

vezetésével

és

stratégiaalkotásával

kapcsolatos

tanácsadói

feladatok,

továbbá

az

emberierőforrás-gazdálkodáshoz fűződő szolgáltatások. A technológia- és tudás-intenzív gazdasági ágazatok nagyban hozzájárulnak egy regionális központ a világgazdaságban való sikeres szerepléséhez. Egyre több ’global player’ horgonyoz le a vezető regionális központokban, saját szervezeti egységet alapítva, hogy ezáltal közvetlen hozzáférést szerezzen az adott régió innováció- és tudás-bázisához. A globális vállalatok megtelepedése a regionális központokban egyidejűleg a régiók közötti és világszintű együttműködést, hálózatiasodást is ösztönzi. Európa városi agglomerációi és nagyvárosi régiói különböző profilok vagy speciális gazdasági alszektorok együttes jelenléte mentén különböztetik meg egymástól magukat. Az egyes országok tudás-intenzív alágazatainak eltérő növekedési dinamikája a régiók között eltéréseket okoz. Így az egyes európai városi agglomerizációk és nagyvárosi régiók különböző fejlődési utakat járnak be a tudás-intenzív gazdaság elérése felé. A globális funkciók tovább erősítik a nagyvárosi régiók gazdasági erejét és felgyorsítják az Európai Unió városi és regionális rendszerének metropolizációját, azaz szerkezetváltozását. Az Európai Unió városi és regionális rendszerének metropolizációja tovább erősödhet a globalizációs folyamatoknak köszönhetően, és ez a globális gazdasági funkciók a térség vezető nagyvárosi régióiban való szelektív koncentrációját okozza. Ezen városok és régiók válnak a világszinten működő vállalatok vállalati hálózatainak kiemelt csomópontjaivá és egyúttal Európa világgazdaságba történő integrálódásának jelentős központjaivá. Ez a folyamat egyúttal a regionális különbségek növekedéséhez is vezet. Sok olyan kevésbé dinamikus városi régió van azonban Európában, amelyeket a metropolizáció folyamatában való lemaradás fenyeget, ha nem csatlakoznak gazdaságilag a városi agglomerációk és nagyvárosi régiók rendszeréhez. Ennek elkerüléséhez ezeknek a városi régióknak növelniük kell világgazdasági integrációjuk fokát, a nemzetközi vállalatok és szervezetek megjelenését ösztönözniük kell és javítaniuk kell a róluk kialakult imázst. A metropoliszok már a pre-indusztriális korszakban is a koordináció központjainak és az interakciós hálózatok csomópontjainak számítottak, és ezek a szerepek a későbbiekben még inkább fontossá váltak. A történelem különböző korszakaiban ezen városok működésüket a gazdaság igényeihez és a technológiai haladás lehetőségeihez hangolták. Manapság, a poszt-

18

indusztriális gazdaság új és egyre összetettebb igényeket támaszt a koordináció területén, és ezek csak az új információs technológiák használatával elégíthetők ki. A posztindusztriális gazdaság három jelentős jellemzője miatt van egyre erősebb igény a koordinációra: 1) a posztindusztriális gazdaságban a termelés egyre inkább nem anyagi jellegű, ugyanis a szolgáltatások, és ezen belül is a magas szintű szolgáltatások (pénzügyi, ingatlan és üzleti) veszik át gazdasági struktúrában az első helyet. Az 1993-2001 közötti időszakban például a magas szintű szolgáltatási alszektorban foglalkoztatottak száma 38,8 százalékkal nőtt Franciaországban. Hasonló változás figyelhető meg a kelet-középeurópai országokban is: Csehországban például ez az arány 25 százalék, miközben a teljes foglalkoztatottságon belül 5,9 százalékról 7,6 százalékra nőtt a magas szintű szolgáltatási alszektorban foglalkoztatottak aránya11. 2) a gazdasági termelés a termékek és szolgáltatások tekintetében is nagymértékben differenciálódott és egyre inkább egyéni igényekre szakosodott. 3) a termelés egyértelműen globálissá vált, és ez azt jelenti, hogy a termelés irányítása és szervezése világszinten integrálttá vált, továbbá a piacok deregularizációja is megindult. A globalizációs folyamatnak kedvezett a szállítási költségek csökkenése, ami lehetővé teszi a termelés olyan távoli országokba való áthelyezését, ahol alacsonyak a munkabérek. Az információs forradalom megteremtette az információ világméretű hatékony áramlásának feltételeit, és ezzel lehetővé tette, hogy az irányítás kis számú metropoliszban koncentrálódjon. A ’90-es évek óta a kelet-közép-európai országok és fővárosaik számos kihívással néznek szembe: a piaci átalakulás által támasztottal (átalakulási folyamat) és az európai integrációval és így egyúttal a világgazdaságba való integrációval (globalizációs folyamat). Mindezek a koordinációs funkciók nagymértékű fejlesztését és így a magas szintű szolgáltatások a metropoliszokban való koncentrációját teszik szükségessé (metropolizációs folyamat).

11

L. BOURDEAU-LEPAGE: Metropolization in Central and Eastern Europe: Unequal Chances, GaWC Research Bulletin 141

19

A posztindusztriális gazdaságban a városok kapnak kiemelt szerepet. Huriot és Thisse 12 szerint ugyanis a szolgáltatási szektor és az információs forradalom hatására alakultak ki a poszt-indusztriális városok és napjainkban mind a gazdasági erő és a városok növekedése a tercier szektor új alszektoraitól (úgy, mint a pénzügyi és üzleti szolgáltatások, kutatásfejlesztés, stb.) függ. Ezek az alszektorok pedig a gazdasági tevékenységek koordinációját nagymértékben igénylik és az „üzleti metropoliszoknak” nevezhető nagyvárosokban koncentrálódnak.

2.4.1 Az infokommunikációs technológiák hatása a metropolizáció folyamatára Az 1980-as évek óta, amikor is a számítástechnika és a kommunikáció ötvözése elkezdődött, kibontakozott egy tendencia, amely fő tartalma az elektronika és infokommunikáció jelentőségének robbanásszerű növekedése és térnyerése a gazdaságban. Az új technológia terjedésével kapcsolatban három fő folyamat emelhető ki13: 1) az infokommunikációs technológia gyártása bővül a legdinamikusabban 2) az infokommunikációs technológia felhasználásra kerül a hagyományos ágazatokban is, és modernizációjukat előmozdítja 3) olyan szolgáltatások jönnek létre a különféle innovációk révén, amelyek korábban nem is léteztek, mivel egyrészről teljesen új szükségletek kielégítése válik lehetségessé, másrészről pedig maga az innováció is új igényeket generál. A számítástechnika és kommunikáció összekapcsolódásával új lendületet vett modern távközlési rendszerek lehetővé teszik a digitalizált információ térbeli távolságoktól független, gyors és megbízható továbbítását, és így minden digitalizálható outputot létrehozó tevékenységet a felhasználótól nagy földrajzi távolságokra is elő lehet állítani. A szolgáltatási szektor dinamikus fejlődése elsősorban tudás-intenzív (stratégiai) szolgáltatások felfutásának

12

L. BOURDEAU-LEPAGE: Metropolization in Central and Eastern Europe: Unequal Chances, GaWC Research Bulletin 141 13

SZANYI MIKLÓS: Külföldi befektetésekre alapozott fejlődési modell a 21. század elején Magyarországon. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia – Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok, 76. szám, 2007. április

20

köszönhető. A tudás-intenzív szolgáltatások ezen túlmenően potenciájuk révén más gazdasági szektorok részére húzóerőt jelentenek. Az ICT-alapú14 szolgáltatások egyik legjelentősebb területe az üzleti tanácsadás, amelynek növekedése világszerte gyors volt az elmúlt évtizedben. Európában például ez az ágazat 15 százalékos évi árbevétel-növekedést könyvelhetett el a 2001-ig tartó időszakban. Az üzleti tanácsadó vállalatok nemzetközi terjeszkedése már az 1950-es években megkezdődött, amikor a legnagyobb tapasztalattal és presztízzsel bíró cégek ügyfélkörük bővítése céljából külföldi irodákat

nyitottak.

költségmegtakarítás

Az

ilyen

mellett

még

vállalatok egy

külföldi

fontos

terjeszkedése

indokkal

a

magyarázható:

piacbővítés, ügyfeleik

nemzetköziesedése. A tanácsadói üzleti szolgáltatások személyes kapcsolatot igényelnek az ügyfélkörrel, ezért globalizálódó ügyfeleiket követve megjelennek újabb és újabb térségekben.

2.5 Az európai integráció és a városok Az Európai Unió tagállamai között fennálló regionális különbségek miatt mindegyik város és régió a lehetőségek és kihívások egyedi csoportjával bír. A városok a kultúra és innováció bölcsőinek, a tudományos és művészi értékek tárházainak, a döntéshozás központjainak és a gazdasági növekedés motorjainak számítanak. Éppen ezért az Európai Unió és az egyes tagállamok elkötelezettek a városok gazdasági teljesítményének javításában. A városok gazdasági versenyképességének növekedését szociális kohézióval és a fenntartható fejlődés elveivel kell kiegyensúlyozni, és ez a döntéshozás minden szintjén kihívást jelent. Az Unió a városokat és régiókat illető, a felülvizsgált Lisszaboni Stratégiában összefoglalt modern stratégiai célkitűzéseinek egyszerre kell az adott terület kohéziójának és versenyképességének növekedését segítenie a már meglévő értékekre támaszkodva; miközben növeli a terület vonzerejét befektetők szemében. Mindezt új, elsősorban tudás-alapú beruházásokkal érheti el, amelyek további beruházásokat eredményezhetnek és az emberek számára magas életszínvonalat biztosítanak a jelenre és a jövőre nézve is.

14

ICT Information and Communication Techonolgy, információs és kommunikációs technológiák

21

2.5.1 A területi kohézió A területi kohézió kiemelt célja az Európai Uniónak és az elindult stratégiai folyamatoknak köszönhetően számos jel mutat arra, hogy az európai területi egyensúly egyre stabilabb. Az európai mag-periféria ellentét gyengülni látszik, ugyanakkor a távoli és erősen periférikus területek kihívásokat támasztanak az integráció számára. A piaci erők, a demográfiai trendek, az oktatási és közlekedési rendszerek egyenlőtlenségei további kihívásokat jelentenek. A területi egyensúly stabilizálódására utaló jelek ellenére azonban több területen figyelhetők meg egyenlőtlenségek: a) a fővárosi régiók és az országok más területei között, különös tekintettel a 2004-ben csatlakozott országok esetében, b) egy adott ország szomszédos régiói között, c) országhatárok-menti régiók között és d) vidéki és városi területek között. Az ESPON kutatása szerint Európa egész területén vannak erős, város-központú régiók, ugyanakkor a városok szerkezete nem kiegyenlített: a magterület nagyvárosaiban gazdasági tevékenységek és lakosság koncentrálódik. A nagyvárosok gazdasági növekedése Európa policentrikus fejlődése mellett a területi különbségek növekedéséhez is hozzájárult. A legtöbb városban a társadalom egyes rétegei nem egyenlő mértékben részesülnek a gazdasági növekedés előnyeiből, és ez különösen igaz az alábbi fővárosokra: London, Párizs, Varsó, Bukarest. Mégis fontos észrevenni, hogy ez a magterület több irányban terjed, növekszik, továbbá, hogy a növekvő magterület határain túl is vannak sikeres városok, régiók, melyek a vállalatok és a lakosok száméra is jó lehetőségeket kínálnak. Az európai magterület, azaz London, Hamburg, München, Milánó és Párizs által formált ’Pentagon’-terület15, az ESPONkutatás (Európai Unió 27 tagállama, valamint Svájc és Norvégia) területének 14 százalékát, népességének 32 százalékát teszi ki. A terület gazdasági súlyát mutatja, hogy az össz-GDP 46 százalékát itt állítják elő, valamint hogy a kutatás-fejlesztési beruházások 75 százaléka itt realizálódik. Az ESPON kutatói az európai városokat az általuk betöltött funkciók alapján elemezték és így a 29 ország (EU27+Svájc+Norvégia) területén 1595 úgynevezett funkcionális városi területet (functional urban area, FUA) azonosítottak. A funkcionális városi 15

Az európai magterület, azaz London, Hamburg, München, Milánó és Párizs által formált ’Pentagon’-terület

22

területek Európa-szerte viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, így a 29 ország lakóinak mintegy 65 százaléka 45 percen belül autóval elérhet egyet. A FUA-városok közül azok képesek a Pentagon dominanciáját ellensúlyozni, amelyek nagy lakosságszámmal, erős tudás-bázissal, jó földrajzi elhelyezkedéssel rendelkeznek, üzleti irányító szereppel bírnak és a közigazgatásban fontos szerepet töltenek be. Ezen kritérium-rendszernek 76 úgynevezett nagyvárosi európai növekedési terület (Metropolitan European Growth Area – MEGA) felel meg, melybe beletartozik mind a 29 főváros is. London és Párizs Európa legnagyobb és legversenyképesebb városaiként globális központoknak számítanak. A 76 MEGA-város közül ugyanakkor csak 18 helyezkedik el a Pentagon területén. A magterület városai mellett számos nagyvárosi terület (Madrid, Barcelona, Athén, Dublin, Stockholm, Helsinki, Oslo, Varsó és Budapest) megerősödött. Ezek között nagyobb nagyvárosi agglomerációk és kis- és közepes méretű városok is megtalálhatóak, melyek egyre fontosabb szerepet kapnak mint az európai fejlődés fontos csomópontjai. Európa 76 városi agglomerációja közül csak 14 rendelkezik európai vagy transznacionális jelentőséggel az üzleti központok, közlekedési csomópontok, egyetemek, közigazgatási intézmények, ipar és turizmus területek mindegyikén. A hagyományos magterületeken kívül eső területek fontosságát jelzi, hogy a 14 terület nagy része a Pentagonon kívül található. Ezek a városi területek nagyban járulnak hozzá a gazdasági fejlődéshez, mind a 2003-ban egy főre eső GDP, mind az 1995-2003 közötti GDP per fő-növekedés tekintetében. Számos város fontos gazdasági hajtóerőt jelent a környezete számára és néhányan még a magterület egyes nagyvárosait is lehagyják gazdasági és lisszaboni indikátorok szerint. A globális hálózatokhoz való kapcsolatok mennyiségét és minőségét tekintve nagy eltérések vannak az egyes régiók között, melyek közül számos kapuként működik a világ más részeibe (vagy azok számára), és néhány európai város igazán világméretű. Európa országai, régiói és városai eltérő potenciálokkal járulnak hozzá történelmi- és aktuális kapcsolataikkal a globális hálózatok fejlesztéséhez. A globális kereskedelem és a nemzetközi légi járatok útirányai azt mutatják, hogy különböző európai helyszínek csomóponti funkciókat töltenek be, és egyedülálló összeköttetést biztosítanak a világ különböző részeivel. A városi területek az európai területi fejlődés fontos motorjai, ami leginkább a funkcionális szakosodottságuknak köszönhető, ez pedig egyúttal megmagyarázza, hogy miért nemcsak a legnagyobb városok rendelkeznek nemzeti vagy nemzetközi fontossággal. A kisebb és nagyobb városi agglomerációk Európa-szerte az egyes funkciók betöltésében kulcs szerepet

23

játszhatnak, és különösen a komparatív előnyöket figyelembe vevő együttműködés új formáival növelhetik jelentőségüket. Hosszútávon ez többközpontúsághoz és valószínűleg területi kohézióhoz vezet. A nagyvárosi régiók mellett a kis- és közepes méretű városok európai és nemzeti szinten is a területi kohézió és a versenyképesség jelentős alappontjai. A városi területek kiemelt szerepét a történelmi okok (infrastruktúra, kultúra, intézmények, stb.), a termelési rendszerek és a tudás-alapú gazdaságban elfoglalt helyük biztosítja. A megnyilvánuló területi különbségek vizsgálata során az ESPON kutatói megállapították, hogy sok régió jó lehetőségekkel rendelkezik a Lisszaboni Stratégiában foglaltak végrehajtására, de nem mindegyik. Vannak ugyanis olyan területek, ahol a legígéretesebb stratégiának nem a tudás-alapú gazdaságra való törekvés bizonyult, hanem az adott régió egyedi erősségeire való összpontosítás. Valamennyi régió a már meglévő növekedési potenciálját beváltva a kohéziós politika és a gazdasági növekedés földrajzi egyensúlyát teremtheti meg, így Európa egészének növekedését biztosítva.

2.5.2 Az európai városok versenyképessége A gazdasági fejlődés meghatározó tényezői közül a humán tőke, az oktatás-képzés, szakképzés és különösen a kutatás-fejlesztés és innováció szerepe értékelődött fel a 20. század második felében. A tudományos eredményeket alkalmazó K+F előbb az iparban, majd a szolgáltató rendszerek kiépítésében és fejlesztésében játszott fontos szerepet. A 21. század elején az EU-ban a fejlődés legfőbb tényezője, a humán tőke, és különösen annak legképzettebb része egyre inkább felértékelődik. A világgazdasági versenyképesség fő tényezőjét az EU-országok számára a K+F-igényes termelés növelése, az ehhez szükséges humántőke-állomány gyors növelése és minőségének javítása jelenti. 2005-ben, a lisszaboni folyamat félidejében felülbírálták az addig felvázolt célokat és a megtett előrelépést, és nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg kitűzött határidő tarthatatlanná vált. A felülvizsgált Lisszaboni Stratégiában, négy új stratégiai területet jelöltek ki, 24 irányelvet fogadtak el és kitűzték a nemzeti felzárkózási akciótervek beillesztését a lisszaboni programba.

24

A négy stratégiai terület: 1) a tudás kiterjesztése és az innováció, 2) az egységes belső piac tényleges megvalósítása, 3) új munkahelyek teremtése és új európai szociális modell kialakítása, 4) makrogazdasági stabilizációs politikák. Európa térvesztését jól illusztrálja, hogy az ötven évvel ezelőtt az Európai Közösséget alapító hat ország világgazdasági részesedése megegyezik az EU25 részesedésével. A kilencvenes évek közepe óta az európai növekedés üteme a világon az egyik legalacsonyabb. A 15 „régi” tagállam átlagos éves növekedési üteme 1995 és 2005 között 2 százalék volt, míg az USA-ban 3,5 százalék, Kínában pedig 8,5 százalék. Ezen folyamat megfordításának egyetlen módja a tudásalapú gazdaság megteremtésén alapuló versenyképesség javítása lehet. Ez gyökeresen új, konzisztens gazdaságpolitikák kialakítását igényli az EU-országokban, amelyek képesek az adott terület kohéziójának és versenyképességének növekedését segíteni a már meglévő értékekre (a teljesítmény, a szubszidiaritás és a szolidaritás) támaszkodva; miközben fenntartható fejlődést, az intézményrendszerek megújítását, a finanszírozhatóság biztosítását és a szociális piacgazdaságot is támogatják. Ezek csak az említett időtálló európai értékek egyidejű érvényesítésére, összehangolására épülhetnek. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézet elemzése

16

szerint az új EU-10-ekben, így

Magyarországon is, a munkaerő nagyrészének minősége relatíve magas, a humán erőforrás viszonylag igen fejlett, hasznosítása viszont messze elmarad az EU átlagától és a konzisztens tudásalapú társadalom kiépítésétől, amelyet az egészségügy és az oktatás problémáinak kiéleződése tovább ront. A fejlett technológiák átvétele és alkalmazása, a globális innovációs folyamatokba történő bekapcsolódás, fejlesztési források biztosítása, tőkepiacok fejlettsége és működése, dinamikus felvevő piacok biztosítása, valamint a jól képzett és megfelelően motivált munkaerő mind a humán tőke fejlesztése és a lisszaboni stratégia megvalósítása szempontjából a modernizáció fő tényezőinek tekintendők. Ezek a magyar fejlesztési stratégia fő feladatai is.

16

MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET – CEU: Humántőke és technológiai fejlődés: a humántőke felértékelődése http://hvg.hu/kulugy/20070314_humantoke_globalis_kornyezet.aspx

25

Európa és régiói versenyképességének növelése a Lisszaboni Stratégia egyik fontos célkitűzése, amely a munkahelyek számának növelése mellett a tudás- és információs társadalom kialakulásának feltételeire összpontosít. Azonban nem lehet elvárni, hogy minden európai régió az IT- és a tercier szektor kiemelt központjává váljon, hiszen egyes régiók gazdasági növekedése más ágazatoknak köszönhető. A siker kulcsa a gazdasági funkciók kibővítése és fejlesztése érdekében a területi potenciálok kihasználása és a nemzeti politikák általi támogatás tűnik. Számos európai régió megfelelően integrálódott a nemzetközi hálózatokba, és megfelelő környezetet biztosít a globálisan versenyképes vállalatoknak és munkaerőpiacnak. Ugyanakkor a Lisszaboni Stratégia kitűzéseihez nem egyforma mértékben járulnak hozzá. A legtöbb országban a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások a fővárosi régióban koncentrálódnak. Jó példa erre, hogy Ausztriában, Csehországban, Finnországban, Magyarországon, Görögországban és Portugáliában a kiemelt régiók felében használják fel az országos K+F-kiadások felét. Az OECD 2006-os, a globális gazdaság versenyképes városairól szóló (OECD Territorial Reviews: Competitive Cities in the Global Economy)17 elemzésében a világ 78 legnagyobb metropolisz- régióját (melyek lakosságszáma minimum másfél millió) vizsgálta, a 35 milliós Tokiótól a másfél milliós Aucklandig. A vizsgált régiók átlagos száma 5 millió. A 25 leggazdagabb város közül (a legmagasabb GDP/fő érték szerint) 22 az USA-ban található, London a listán a 13., Párizs a 18., Dublin pedig a 23.. Az urbanizációs, metropolizációs folyamatok felgyorsulásával a városok súlya a nemzetgazdaságban még tovább nőtt, a nagyvárosi régiók általában magukban összpontosítják az ország gazdasági tevékenységének jelentõs hányadát. Például Budapest, London és Helsinki a nemzeti termelés mintegy felét adják, míg Oslo, Prága és London a harmadát. A legtöbb OECD metropoliszrégió a nemzeti átlagnál magasabb GDP/fő értékkel, magasabb termelékenységi szinttel rendelkezik. A legtöbbjük gazdasági növekedésének üteme meghaladja az adott nemzetgazdaságét. A nagy agglomerációk elõnyeire, amelyek nagyobb egy fõre esõ teljesítményt és termelékenységet eredményeznek, több tényezõ is magyarázattal szolgál: nagy metropolisz-régiók vonzzák a globális és regionális cégek székhelyeit, biztosítják az erõforrások széles választékát, valamint differenciáltabb üzleti szolgáltatásokat és infrastruktúrát koncentrálnak. Továbbá a metropolisz-régiók általában rendelkeznek úgy a 17

OECD TERRITORIAL REVIEWS: Competitive Cities in the Global Economy http://www.oecd.org/dataoecd/40/26/37840072.pdf

26

szakosodás, mint a sokféleség elõnyeivel, valamint általában nagyobb (humán és fizikai) tõkekészlettel. A kutatás megállapítja, hogy nincs olyan városfejlesztő séma, amely mindegyik nagyvárosi régió esetében sikerre vezetne, ugyanakkor az alábbi javaslatok személyre szabását ajánlja: •

Egy olyan rugalmas stratégia kidolgozása, amely fokozza az adott város versenyképességét, a vállalkozásokat támogatja és az egyetemek, kutatók és a vállalkozások közötti kommunikációt ösztönzi.

•

Élhető városok magas színvonalú városi infrastruktúrával, zöld terekkel és belvárosi lakóövezetekkel, civil kezdeményezések felkarolásával mind a gazdasági növekedést segítik, ösztönzik a külföldi befektetőket, a magasan képzett munkaérőt és a turistákat is.

•

A városok hatékony és sikeres irányítása a reformokat eszközlő kormányzati politikától, a helyi önkormányzatoktól és a civil szereplőkből, szervezetekből és vállalkozásokból álló helyi hálózatoktól egyaránt függ.

A versenyképesség a gazdasági teljesítőképességet tükrözi, ugyanakkor az erről szóló tanulmányok 18 egyre gyakrabban összefüggésbe hozzák azzal, hogy az adott gazdaság mennyire tudásalapú, a kormányzat és a cégek mennyit fektetnek az innovációba, mennyire ösztönzik a fejlett technológiákkal gyártó, azokat alkalmazó ágazatok fejlesztését. Az innováció, a szellemi tőke erejével valami újat alkotó ágazatok rejtik magukban egy fejlett ország továbblépésének lehetőségét. A vállalatok azért támogatják, ösztönzik a kreatív és innovatív tevékenységeket, mert azok eredményüket fokozzák. Mindezektől, tehát a kreativitástól, tudástól és környezettől is függ, hogy egy adott régió vagy város milyen mértékben képes felvenni a versenyt a világgazdaság többi szereplőjének ritmusával. Robert Huggins, a sheffieldi egyetem, és Will Davies, a George Washington Egyetem professzora a 118 európai nagyrégió versenyképességéről szóló tanulmányukban arra is figyelmet fordítottak, hogy az egyes régiók képesek-e magukkal húzni a többieket, s nem azok kárára növekednek-e. A versenyképesség mérésére létrehozott index három fő csoportból áll:

18

BLAHÓ MIKLÓS: Prága és Pozsony veri Budapestet in Népszabadság, 2006.nov.25

27

1) kreativitás: tudás-fejlesztési beruházások, foglalkoztatás, szabadalmak köre, 2) gazdasági teljesítmény: termelékenység, egy főre jutó nemzeti jövedelem, a keresetek, a foglalkoztatás, a munkanélküliség, 3) infrastruktúra: gyorsforgalmi utak, vasútvonalak hossza, a légi közlekedés elérhetősége. Az index alapján felállított nagyrégiók rangsorában az élmezőnyben 19 Brüsszel, Helsinki, Párizs és Stockholm található, Prága a 7., Pozsony a 10., míg a közép-magyarországi régió jelentősen lemaradva, a 47. Az egyes szempontok alapján a közép-magyarországi régió rendre a térség többi fővárosi régiójához képest meglehetősen lemaradt: a tudásalapú foglalkoztatás (biotechnológia, számítástechnika, autógyártás, stb.) sűrűsége alapján nincs benne az első húszban; a korszerű technológiai szolgáltatások (informatika, technológia, kutatás-fejlesztés, telekommunikáció) terén Prága az 5., Pozsony a 6., a magyar fővárosi régió pedig csak a 10. A felsőoktatási képzésben résztvevők számát tekintve ugyanakkor a közép-magyarországi régió a harmadik. A felmérésben résztvevő 27 ország rangsorában Magyarország a 21. helyen áll, maga mögé utasítva Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot és a három balti államot, egyedül Szlovénia előzi meg. Véleményem szerint noha az országok összesített rangsorában Magyarország megelőzi régiós versenytársait, ugyanakkor az egyébként rossz helyezés elgondolkodtató. A legtöbb elemzési szempont alapján a fővárost magában foglaló közép-magyarországi régió meglehetősen rossz helyezéseket ért el, lemaradt a térség többi fővárosához képest. A felsőoktatásban tanulók kirívóan nagy száma azonban csak látszólag javít a statisztikákon, a valóságban a túlképzés nem javítja a versenyképességet. A Világgazdasági Fórum publikált egy, az utazás és turizmus versenyképességéről szóló elemzést is, amelyben olyan tényezőket vizsgálták, amelyek az egyes országok idegenforgalmi teljesítményének fejlesztéséhez hozzájárulhatnak. Svájc, Ausztria és Németország, valamint Hong Kong és Szingapúr előkelő helyezései a kapcsolódó üzleti tevékenységek, a világszínvonalú közlekedési és idegenforgalmi infrastruktúra, valamint az idegenforgalom szempontjából vonzó környezetet teremtő emberi és természeti erőforrások fontosságát bizonyítják. A Travel&Turism Competetiveness Index (TTCI) alapján készített rangsorban 124 ország szerepel. Az index számításához a versenyképesség javításához szükséges 13 tényezőt vették alapul: többek között a szabályozást, üzleti környezetet és 19

A felsorolásban a külföldi fővárosok nevével azonosították az azokat magukba foglaló nagyrégiókat.

28

infrastruktúrát, emberi, kulturális és természeti erőforrásokat. Az európai mezőnyben legversenyképesebbnek Svájc, Ausztria és Németország bizonyultak. Az összesített listán Magyarország a 40. helyen található, és ezzel a helyezéssel a térségből csak Lengyelországot előzi meg, viszont Szlovénia, Csehország, Horvátország és Szlovákia előtte áll.

2.5.3 Az európai regionális fejlődés hajtóerői, a városok A nemzeti és globális trendekre különbözőképp reagálnak az egyes városok: míg egyesek az élen járnak, addig mások messze lemaradnak. Például egyes városok képesek a világgazdasági recesszió idején is a magas foglalkoztatottsági szintet fenntartani, míg másoknak nem sikerül kivenniük részüket a fellendülésből. Ezért a városok között fennálló egyenlőtlenségek sokszor sokkal nagyobbak, mint a régiók vagy országok között, és ez az egyik legnagyobb kihívást jelenti az európai területi kohézió számára. Az európai városok versenyképességének növeléséről szól Az Európai Unió COMPETE 20 című projektje,amely a versenyképes európai város jellemzőit foglalja össze, melyek: -

innováció: innovatív vállalatok és szervezetek

-

diverzitás: változatos iparszerkezet, különböző gazdasági központok és tevékenységek

-

képzett munkaerő

-

konnektivitás: közlekedési kapcsolatok, kommunikáció

-

stratégiai tervezés: hosszú távú célok és tervek megvalósításának képessége

-

életszínvonal: szociális feltételek, kultúra, környezet, stb.

Az európai városok hasonló prioritásokat és feladatokat határoztak meg fejlesztési terveikben.

2.5.4 Az európai városok mint a befektetők célpontjai Ahhoz, hogy a nagy és közepes méretű városok tőke-vonzásáról képet kapjunk, a négy legfontosabb tényező vizsgálata szükséges: közlekedési kapcsolatok, az információs és kommunikációs technológia infrastruktúrája, valamint a környezet és a kultúra.

20

EUROPEAN COMMISSION: Cities and the Lisbon Agenda: Assessing the Performance of Cities http://www.compete-eu.org/publications/

29

a) közlekedési kapcsolatok A közlekedés a városok vonzerejében kulcsszerepet tölt be, és fontos tényezőnek számít, amikor egy külföldi vállalat a beruházás helyéről dönt. A világ legnagyobb magántulajdonban lévő ingatlan tanácsadó cégének, a Cushman&Wakefield, Healey and Baker 2005-ös, European Cities Monitor című kiadványa 21 szerint a befektető vállalatok számára a legfontosabb tényező a piacok elérhetősége. Mivel Európa magas urbanizáltsági szintű kontinens, ez a legtöbb esetben egyet jelent a városok megközelíthetőségével. A közlekedési kapcsolatok ugyanakkor nem egyenlően oszlanak meg az európai városok között: egy részük fontos közlekedési csomópont, másokat pedig elhelyezkedésük vagy infrastruktúrájuk miatt nehéz elérni. A vasúti és közúti közlekedési hálózatok mentén magterületre és perifériára osztható az európai piac. Magterületnek számít a Pentagon területe, míg Görögország, Portugália, Írország, Dánia, Svédország, Finnország, a három balti állam, Románia, Bulgária, Ciprus és Málta városai, valamint Nagy-Britannia legészakibb, Lengyelország legkeletibb, Olaszország legdélibb és Spanyolország legtöbb déli és keleti városa perifériának. A magterület és a periféria között Olaszország, Franciaország, Lengyelország és Nagy-Britannia fennmaradó városai, valamint Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország összes városa található. A légi közlekedés azonban megbontja ezt a magterület-periféria felosztást, ugyanis egy város elérhetősége már csak a legközelebbi nagy repülőtértől való távolságától, vagy egy jelentős hub-jellegű repülőtérhez való kapcsolódásától függ. Periférikus elhelyezkedésű városok, mint Dublin és Helsinki kiváló légiforgalmi kapcsolatokkal rendelkeznek, ami vonzóvá teszi őket az ICT-szektor számára. Amíg ugyanis közlekedési szempontból az ipar számára a közúti, vasúti és vízi közlekedés fontos, addig a tercier szektor számára a légi közlekedés. A fővárosok jó légi kapcsolatokkal rendelkeznek, sokkal jobbakkal, mint az adott ország más városai. Az újonnan csatlakozott országokra ez még inkább jellemző. b) infokommunikációs technológia Infokommunikációs technológiák, mint például az internet, függetlenné teszik a városok fejlődését

a

közlekedési

kapcsolataiktól

és

földrajzi

elhelyezkedésüktől.

Az

21

CUSHMAN & WAKEFIELD HEALEY & BAKER: European Cities Monitor 2005. London: European Headquarters, 2005.

30

infokommunikációs

technológiák

átformálják

az

Európára

jellemző

egyközpontú

kapcsolatrendszert egy olyan többközpontú térré, amelyben kisebb és periférikusabb elhelyezkedésű városok is versenyképesek a tudás-alapú gazdaságban. Egy ország a fejlett országokhoz való felzárkózásban kulcsszerepe van a korábbi erőforrás-vezéreltről az innováció-vezérelte gazdaságpolitikára való átállásban. Ebben az átmenetben azon ágazatok sikeresek, melyek képesek tevékenységüket az infokommunikáció adta lehetőségekkel megújítani, fejleszteni. A szélessávú kommunikáció és az infokommunikációs költségek csökkenése lehetővé tette, hogy a kiszolgáló tevékenységeket, az úgynevezett stratégiai üzleti folyamatok széles körét az ügyfelektől nagy távolságból végezzék. c) kultúra Egy város népszerűsítésének fontos eszköze a kultúra, mely a turisták mellett a „kreatív ipar” számára is vonzó. A legtöbb fővárosban csoportosulnak a magaskultúra intézményei, mint a múzeumok és színházak. Sok város támogatja a kulturális rendezvényeket (zenei fesztiválok, jelentős kiállítások, stb.), hogy ezzel is javítsák a róluk kialakult képet. A hagyományos európai városfejlesztés mindig is többre vállalkozott a technokrata szemléletben legfontosabb infrastruktúra-fejlesztésnél és az életkörülmények javítása a társadalom alakítását, városi közösség megerősítését is magában foglalja.

31

3. VÁROSOK KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN A „világváros”-ranglistákon London és Párizs mindig is vitathatatlanul kiemelkedő helyezéseket kaptak, kiemelve az irányításban betöltött elsőrangú központi szerepüket és a világszintű gazdasági tevékenységeiket. Azonban, ma a kategóriákba sorolás helyett fontosabb a városi agglomerációk és nagyvárosi régiók növekvő globális kapcsolódásának folyamatát követni. Ezért a kutatásokban Kelet-Közép-Európa nagyvárosai is egyre jelentősebb szerepet kapnak, ugyanis a ’90-es években a térség nagyvárosainak újjászületése figyelhető meg. A városi területek jelentősen túlszárnyalják a környező régiók és/vagy az ország többi részének gazdasági teljesítményét és elsődleges szerepet töltenek be gazdasági növekedésben. Mindez különösen igaz Budapest, Prága és Varsó esetében. A térségre fókuszáló kutatások azért is indokoltak, mivel a kelet-európai nagyvárosok a nagyvárosok sajátos csoportját alkotják. A javak és szolgáltatások, a bérek struktúrája és szintje még mindig tükrözik a gazdasági elmaradottság és a szocialista rendszer jegyeit, és hasonlóságot mutatnak a dél-európai és dél-amerikai nagyvárosokkal. Az Unió területi növekedésével nyilvánvalóvá váltak a jelentős strukturális eltérések és a növekedési potenciál egyenlőtlen eloszlása a nemzeti gazdaságok és még inkább az európai régiók között. Így Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország is meghatározó regionális gazdasági különbségeket mutatnak nemzeti szinten és ezen országok esetében a fővárosi régiók gazdasági teljesítménye és szerepvállalása jóval a nemzeti átlag feletti. 1990 óta különösen Kelet-Közép-Európa fővárosi régiói integrálódtak nagymértékben a globális vállalatok nemzetközi vállalati hálózatába. Ezért a nagy kelet-közép-európai városi régiók jelentőségének hosszú távú növekedése várható a kibővített Európai Unióban is. Az újonnan csatlakozott EU-tagországokban, kiemelkedően pedig Varsó és Budapest esetében a piacokhoz kapcsolódó vállalati szolgáltatások koncentrációja figyelhető meg. A globális vállalatok ezen régiókban való lehorgonyozása ugyanis közvetlen elérést biztosít az adott régió piaci potenciáljához, tudás-erőforrásaihoz és innovatív kezdeményezéseihez. Kelet- és Nyugat-Európa urbanizációs folyamata az 1945-1990 közötti időszakban számos különbséget mutatott (a szocialista országokban a föld jelentős része állami tulajdonban volt, nem voltak piaci alapú ingatlanárak, a településfejlesztést a központi ellátórendszer irányította és így a politika az egész településhálózat fejlődését befolyásolta, háttérbe szorítva ezzel a

32

spontán folyamatokat), és ezek nagy része már korábban is fennállt. Azonban Kovács Zoltán22 szerint Kelet-Közép-Európa városai, vitathatatlan elszigeteltségük ellenére a 20. századi európai urbanizáció részeit képezték és ezért a Szovjetunió felbomlása után a volt szocialista országok városai is a nyugatiakhoz hasonló jelenségeket (mint például a gettósodás) mutattak. A kelet-közép-európai régióban Nyugat-Európával szemben alacsonyabb az urbanizációs szint, azaz nemcsak a városok és városlakók száma alacsonyabb, hanem a városi jellegű infrastruktúra és a városi életmód általános elterjedése is alacsonyabb szintű. Ennek okai, hogy a később indult indusztrializáció, polgáriasodás, valamint hogy a feudális termelés dominanciája hosszú időn át volt jellemző. A térség országai földrajzi helyzetükből adódóan, valamint hogy a világtengereken zajló kereskedelemben nem rendelkeztek jó pozíciókkal és kimaradtak

a

gyarmatosítás

jelentette

előnyökből,

fejlődésből,

a

nyugat-európai

magterületekhez képest periférikus helyzetbe kerültek. A kelet-közép-európai országok között is fejlődésbeli különbségek figyelhetők meg: Szászország, Thüringia, Cseh-Morvaország és Felső-Szilézia területén az iparosodás viszonylag korán indult, és itt a városhálózatok hasonlítottak

a

nyugat-európaiakra.

Észak-Németországban,

a

mai

Szlovákiában,

Magyarországon és Erdélyben, Lengyelországban és a balti országokban azonban az iparosodás és az urbanizáció csak a 19. század második felében kapott új lendületet, így városhálózatuk is fejletlenebb maradt. A Balkán nagy részén pedig feudális török állam 15. századtól a 19. század végéig fennálló hatalma miatt a térség országinak ipari fejlődése és urbanizációja csak a nemzeti függetlenségük elnyerése, az első világháború után indulhatott meg. A 20. században így Kelet-Közép-Európa három eltérő fejlettségű területre osztható és ez a tagoltsága a városhálózat fejlettségét, a városok képét és a városi életmód elterjedtségét illetően napjainkig fennáll. A

szocialista

időszakban,

1945-1990

között

a

kelet-közép-európai

városok

településhálózatában a városok fejlesztése élvezett elsőbbséget. A városi rangok „osztogatása” politikai döntés volt, és utólag jó néhány város esetében megkérdőjelezhető, hogy mennyire volt racionális a városi rangra emelés. A városok számának tudatos növelése miatt a szocialista időszak alatt a magyar városok száma megháromszorozódott, ezt jól szemlélteti, hogy miközben 1945 és 1968 között 13 település kapott városi rangot, addig a

22

KOVÁCS ZOLTÁN: Az urbanizáció jellemzői Kelet-Közép-Európában a posztszocialista átmenet idején in: Glatz Ferenc (szerk.): Budapest – Nemzetközi város. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1998

33

rákövetkező két évtizedben több mint száz. 23 A városok a szocialista modernizáció demonstrálásának igénye miatt a falvakkal szemben előnyt élveztek az elsősorban infrastruktúra-fejlesztési források elosztása tekintetében. Az ipar nagy szerepet játszott a nagyvárosi gazdaságokban, azonban a tercier szektor jóval szűkebb és elmaradottabb volt. A területi politika célja volt, hogy a központi források koncentrálásával a gazdaság számára növekedési pólusokat, az iparosítás számára pedig megfelelő helyeket teremtsen. A térség városfejlődési üteme nem volt egyenletes, Lengyelországé meghaladta az átlagértéket, Csehországé és Magyarországé pedig jelentősen alulmúlta. A megkésett urbanizáció hatására a nagyvárosok környezete alacsony népsűrűségű, falusias térség, melyből a nagyvárosok szigetszerűen emelkednek ki. A domináns fővárossal szemben a periférikus területek sokkal alacsonyabb mértékben fejlődtek. A városnövekedés üteme érezhetően csökkent a ’60-as években, a ’70-es években pedig tovább mérséklődött a városlakók számának növekedése. A ’80-as években az urbanizációs növekedési ütem csak Albánia esetében haladta meg a 2 százalékot. Ezt, a térséget sújtó tendenciát a gazdasági válság és a szuburbanizációs folyamatok megjelenése magyarázta. A szocialista urbanizáció alapvető ellentmondása, hogy a fejlesztési források döntő hányadát a települések szűk körének juttatták. Magyarországon elsősorban a regionális centrumok és a megyeszékhely-jellegű nagyvárosok erősödhettek meg, miközben a városiasodás és a falusi térségek modernizációja messze elmaradt a nyugat-európai mértéktől.

3.1 A városfejlődés új szakasza Kelet-Közép-Európában A Szovjetunió és a szocializmus összeomlása után Magyarországon és egész Kelet-KözépEurópában városfejlődés –fejlesztés új korszaka kezdődött. A Szovjetunióban és a szocialista országok többségében a városok számának növelése gazdaságpolitikai okok (ezek közül az egyik legfontosabb, a már említett szocialista modernizáció demonstrálásának igénye) miatt az átlagosnál is gyorsabb ütemű volt, a piacgazdaságra és demokratikus kormányzásra való áttérés során azonban a minőségi változásokra helyeződött a hangsúly. Így a városhálózatok gyors ütemű differenciálódása, és ezzel párhuzamosan a városok belső térszerkezetének funkcionális átalakulása kezdődött meg. Azonban a rendszerváltozást követően a megváltozott politikai-gazdasági feltételekre a településhálózat egyes elemei eltérő módon 23

BELUSZKY PÁL: Magyarország településföldrajza. Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 1999 584.p.

34

reagáltak és a régiók szintjén is beszélhetünk „nyertesekről” és „vesztesekről”24. A politikaigazdasági átalakulás miatt a településhálózat folyamataira ható állami beavatkozás mértéke csökkent, és a korábbi felülről vezérelt terület- és településfejlesztést egy piaci folyamatokon alapuló modell váltotta fel. A Varsói Szerződés felbomlása hatására a szocialista országok több évtizedes elszigeteltsége megszűnt, és az európai városhálózatba is visszacsatlakozhattak. Ennek hatására bekövetkező kedvező folyamatok indultak meg, úgy, mint a turisták tömeges megjelenése, a tőke és technológia beáramlása, valamint az őket közvetítő transznacionális vállalatok megjelenése, valamint a globális világgazdasághoz való integrálódás felgyorsult. Ki kellett dolgozniuk saját fejlődési stratégiájukat, miközben a városok fejlesztése érdekében szükségük volt a nyugat tőke bevonására. Annak érdekében, hogy a külföldi tőke beáramlását ösztönözzék, az országok liberális gazdaságpolitikát alkalmaztak, ami a városok fejlődését és a nyugati városhálózatba való bekapcsolódásukat is segítette. Mindezek azonban egyszersmind kihívást jelentettek a térség országai számára és városai között egyre fokozódó verseny alakult ki. A kelet-közép-európai városok egy olyan verseny részesei lettek, amelyben a nyugati városok már az integráció kezdete óta részt vettek. Helyzetüket rontotta, hogy a nyugat-európai városokhoz képest elmaradott infrastruktúrával rendelkeztek. Az ipar felgyorsult leépülése mellett új ágazatok kaptak hangsúlyosabb szerepet: a high-tech iparágak és a szolgáltatások. Az ipar leépülése (sok gyárat bezártak, egész ipari területek ürültek ki) miatt azonban a munkanélküliség jelentős növekedésének hatására kiterjedt válságövezetek alakultak ki. Az átalakulás kihívásai Beluszky szerint „egy hanyatló gazdasági viszonyok között élő, elszegényedő társadalmat értek”. Azonban a dezindusztrializáció mellett egy ellentétes folyamat is elindult a térségben, a reindusztrializáció, vagyis a külföldi működőtőke beáramlásával a high-tech iparágak megjelenése. A rendszerváltozás után a városhierarchiában elfoglalt pozíció, a népességszám helyett már a környezet minősége, a helyi gazdaság és társadalom állapota és a helyi politikai rátermettségből fakadó előnyök és hátrányok váltak a közép-kelet-európai városok között fennálló különbségek eredői. A fővárosok népességvonzó ereje a ’90-es években csökkent, mégis a gazdasági potenciáljuk dinamizmusukkal együtt nagymértékben növekedett, Budapesten például az országba érkező külföldi tőkebefektetések fele (a Kelet-Európába irányulónak pedig a 30 százaléka) koncentrálódott, és ez a jelenség Prága, Pozsony, Bukarest és Szófia esetében is megfigyelhető. Az új befektetők elsősorban a fővárosokat célozzák meg, 24

BELUSZKY P.-GYŐRI R.: A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás in Tér és Társadalom, 1999 13. 1-2. pp.1-30.

35

ezzel is felerősítve a polarizációs folyamatokat. Mindez azzal magyarázható, hogy a keletközép-európai

országokban

a

modernizáció

hagyományosan

csak

néhány

pólusra

koncentrálódik és a tőke és innováció szelektív térbeli elrendeződése 1990 után még inkább fokozódott 25 . Nyugat-Európában az állam, gazdaság és a társadalom közötti kapcsolatok rendszerét

az

utóbbi

öt

évtizedben

folyamatos

változás

jellemezte:

a

hatalom

decentralizációját a határokon átnyúló globális tendenciák is gyorsították, azonban KeletEurópában a rendszerváltozás előtti rugalmatlan politikai struktúrák megakadályozták a hasonló gazdasági folyamatokat. A rendszerváltozás után fontos kérdéssé vált, hogy a versenyhátrányok leküzdésére az együttműködés vagy az egyes városok önálló útkeresése vezet-e sikerre. A kilencvenes évek elején a gyors piaci átalakulás, a piaci mechanizmusok életbe lépése és a globalizációs folyamatok megjelenése miatt a kelet-közép-európai nagyvárosok egyre inkább „nyugati mintára” fejlődtek. Ez elsősorban a fővárosokról mondható el, mivel a nyugat-európai befektetők elsőként ezekben a városokban eszközöltek jelentős beruházásokat. Budapesten, Prágában és Varsóban a köztük fennálló eltérések ellenére hasonló változások mentek végbe. A legszembetűnőbb ezek közül a városok központi területeinek „elüzletiesedése”, és megjelentek a városképből addig hiányzó irodaépületek is.

3.2 Az európai integráció hatásai Kelet-Közép-Európára Az Európai Unió bővítésével számos közép-kelet-európai ország változtatta meg alapjaiban az európai gazdasági teret. A nagy fejlettségi eltérések beemelésével addig nem tapasztalt egyenlőtlenségek mutatkoztak meg a tagállamok, régiók és városok között, egyúttal megteremtve az interakció új lehetőségeit. Az új tagállamok közül a rendszerváltó államoknak a ’90-es évek óra nemcsak a piac szabályait kellett átvenniük, hanem meg kellett tanulniuk alkalmazkodni posztindusztriális gazdaság globális természetéhez, hogy a globális hálózatban részt vehessenek. A kelet-közép-európai országok új tercier tevékenységeket (mint például a pénzügyi és üzleti szolgáltatások, kutatás és fejlesztés és üzleti ügyvitel) betöltő, úgynevezett „üzleti nagyvárosai”, és ezek csatlakozása a globális hálózatokhoz hozzájárultak az Európai Unióhoz való sikeres integrációjukhoz. Ezekben az országokban a nagyvárosok gyorsan

25

GORZELAK, G.: The regional diemnsion of transformation in Central Europe in Regional Policy and Development Series 10. London: Jessica Kingsley, 1996 152.p

36

változnak. Az újonnan kialakult piacgazdaságok nagyszámú külső interakciót generáltak, amelyek a koordináció magasabb szintre helyezését valamint új formáinak elterjedését tették szükségessé, ez pedig a magas szintű szolgáltatások megjelenését jelenti. Mindez a nagyvárosok átalakulásában szerepet játszik. A városi rendszerek fejlődésére erős befolyást gyakoroló gazdasági globalizáció, valamint az európai integrációs folyamat a városok közötti versenyt is felerősítette. Az európai integráció hatására a gazdasági akadályok részben vagy teljes egészében elhárultak és a politikai integráció is megkezdődött26. A globális piacok kialakulása és a termelési tényezők mobilitása lehetővé teszi azonban a kelet-közép-európai városok számára is, hogy versenybe szálljanak a nyugat-európai nagyvárosokkal. Bourne 27 szerint a globális változások helyi szintű hatásai különösen fontosak és általában erősek a globális és nemzeti gazdaságok perifériáján elhelyezkedő kisebb, szakosodott városokban. Másrészről pedig a globalizáció és az információs társadalom felé vezető folyamatok kedvezhetnek azoknak a nagyvárosoknak, amelyek a hatékony információ-csere központjainak számítanak. Kelet-Közép-Európa városaira mindkét folyamat hat, és betöltött szerepkörük megváltozását jelentősen felgyorsítják. Hogy milyen jelentőséggel bír ez a változás, jól érzékelteti Hall 1990-es megállapítása, miszerint “az egész európai városi hierarchiát alaposan befolyásolni fogja a Kelet-Közép-Európában zajló változás. Különösképpen Berlin, és bizonyos mértékig Bécs visszakaphatják régebbi szerepkörük –mint a nemzetközi forgalom csomópontjai– nagy részét és ezzel még inkább vonzóvá válnak a magas szintű szolgáltatást nyújtó vállalatok számára”28. Ez utóbbi nemcsak a felsorolt két városról, hanem Varsóról, Budapestről és Prágáról is elmondható. Kunzmann és Wegener szerint ugyanis a periférián elhelyezkedő városok fejlődése, különösképpen a kelet-közép-európaiaké alaposan átrendezheti az európai városhálózat fejlődésének térbeli szerkezetét 29 . Van der Meer pedig: Koppenhága, Berlin,

26

E. KORCELLI-OLEJNICZAK: Berlin and Warsaw: In Search of a New Role in the European Urban System, GaWC Research Bulletin 180 27

BOURNE, L.S.: Urban systems in an era of global restructuring: expanding the research agenda in M. Palomäki and J.A. Karunaratne (Eds) Urban development and urban life , pp. 15-39. Vaasa: Universitas Wasaensis. 1995 28

HALL, P.: Europe after 1992 in: Urban challenges, pp. 179-185. Stockholm: Statens offentliga utredninger, 1990

29

KUNZMANN, K., WEGENER, M.: New spatial patterns of European integration in: D. Pumain, T. Saint-Julien (Eds) Urban networks in Europe, pp. 7-17. Paris: John Libbey, 1996

37

Varsó, Bécs, Belgrád, Budapest, Róma, Barcelona és Madrid innovációs központi szerepének erősödését valószínűsítette30. Kunkel és Zillmer kutatásai szerint Berlin, Drezdával, Lipcsével és Béccsel együtt fontos szerephez juthat kelet-nyugati csomópontként a kelet-európai növekedési centrumnak számító Varsó-Budapest-Prága-háromszögének a már kialakult nyugat-európai magterülettel való összekötésében31.

3.3 Budapest-Prága-Varsó Dolgozatomban Budapest, Prága és Varsó városait együtt elemzem, ennek számos oka van: mindegyikük lakosságszáma meghaladja az egymilliót, ami gyakran a világvárosok elfogadott minimális mérete. Mindhárom város megőrizte fővárosi rangját az utóbbi öt évtizedben, és ezt az 1815-ös bécsi kongresszus óta fővárosi rangot kapott több mint 20 város közül rajtuk kívül még négy mondhatja el. Mindhárom főváros országai egy időben, 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz. Ugyanakkor mindhárom ország jelentősen különbözik egymástól történelmi háttér, földrajzi helyzet és az egy főre jutó GDP tekintetében. A három ország méreteiben is eltérő képet mutat: Lengyelország a legnagyobb, 300 000km2es területével négyszer nagyobb Csehországnál és háromszor Magyarországnál. A különbség még ennél is szembeötlőbb, ha figyelembe vesszük a lakosság számát: Lengyelország 38,6 millió fő (2003), míg Magyarországon 9,9 millió fő (2006), Csehországban pedig 10,2 millió fő (2003). A népesség nagysága ugyan magyarázhatja Lengyelország relatív vonzerejét, azonban semmiképp sem Csehországét. Az egyes országok városhálózata befolyásolhatja a metropolizációs folyamatok realizációját. Egy ország városainak méretét akkor tekinthetjük kiegyenlítettnek, ha a főváros méretének aránya más városokhoz relatíve alacsony. Egy kiegyenlített városstruktúrában a főváros intenzívebb versenyt folytat a második legnagyobb várossal a képzett munkaerő- és a pénzügyi szolgáltatások székhelyeinek vonzása tekintetében, valamint az üzleti metropolisszá válásban. Ez a helyzet a három ország közül egyedül Lengyelországban áll fenn, ahol a fővárost követő legnagyobb városok viszonylag homogén csoportját kilenc, 350 000 és 30

MEER, VAN DER L.: The Red Octopus, in: W. Blass (Ed) A new perspective for European spatial development policies, pp. 9-26. Aldershot: Ashgate, 1998

31

KUNKEL, K. AND ZILLMER, S.: The Central and Eastern European triangle Warsaw-Budapest-Prague. Consideration of EU regional policy interventions and objectives from a German perspective. Paper presented at “Warsaw Regional Forum: 2004”, Warszawa, October 8-9.

38

800 000 fős város alkotja. Ezzel szemben a főváros elsőbbsége Magyarországon jóval egyértelműbb, így verseny híján nagyobb eséllyel válik az országon belül metropolisszá. Másrészről azokban az országokban, amelyek erősen központosított a hatalom a főváros javára, mind a központi, mind a helyi kormányzat szerepet játszik a város globális versenyképességének

kialakításában

és

fenntartásában.

Azonban

a

metropolizációs

folyamatok a demográfiai helyzetnél nagyobb mértékben függnek az általános gazdasági mutatóktól. A metropolizáció az interakciós hálózatokhoz szorosan kapcsolódó folyamat. A városok egymáshoz viszonyított helye segít megmagyarázni az interakcióik intenzitását, mivel ugyan az új információs technológiák részben függetlenek az elhelyezkedéstől, a távolságok még mindig nagymértékben befolyásolják a kereskedelmet és a magas szintű szolgáltatások által igényelt komplex kapcsolatokat. Az egyes városok interakciós potenciálja, és így az európai metropoliszokhoz való integrációjuk függ az adott város más városokhoz viszonyított elhelyezkedésétől. Ezt három különböző módszerrel mérték a kutatók: 1) a relatív földrajzi központi elhelyezkedés csak a más városoktól való távolságtól függ, 2) a relatív interakciós potenciál az adott város népességszámával és népességszámának a többi városhoz viszonyított különbségével együtt nő, míg a 3) relatív vonzereje egy városnak nő a magas szintű szolgáltatások súlyával és csökken a többi városhoz viszonyított távolságával. A relatív interakciós potenciál alapvetően különbözik a relatív földrajzi központi helyzettől, és ezt legjobban Prága és London esete szemlélteti: míg az előbbinek a relatív földrajzi központi helyzet tekintetében nagyon kedvező az elhelyezkedése, addig az utóbbi relatív interakciós potenciálja a legmagasabb. London a 16. helyen áll relatív földrajzi központi helyzet tekintetében, míg Prága interakciós potenciálja szerint a tizenkettedik. A 27 tagú Európai Unióról elmondható, hogy az új államok csatlakozása nem változtatta meg a legjobb interakciós potenciállal rendelkező városok (London, Párizs, Berlin, Brüsszel, Róma, Amszterdam és Madrid) sorát. A három vizsgált város azonban viszonylag magas interakciós potenciállal rendelkezik, sok nyugati városénál, különösen a skandináv városokénál magasabbal. A három város közül is Varsó rendelkezik az EU27-ben a legmagasabb

39

vonzerővel a magas szintű szolgáltatások tekintetében, ugyan ez az érték csak egyötöde a párizsiénak. Ilyen eltérő viszonyok között e városok valószínűleg nem rendelkeznek azonos esélyekkel az „üzleti metropoliszok” globális hálózatához való csatlakozáshoz.

3.3.1 A metropolizáció folyamata a három városban A regionális üzleti központok létrehozásának folyamata a vállalatok nemzetközi terjeszkedésének fontos és megkerülhetetlen része. A nemzetközi vállaltok által létrehozott, több országban működő telephelyeket és leányvállalatokat kiszolgálni képes regionális üzleti központok nagy jelentőséggel bírnak a felzárkózó országok kiemelt nagyvárosi régiói, elsősorban fővárosai számára, és közvetve az adott országok számára is. Ezek a vállalatok ugyanis magas technológiai, tárgyi és humán befektetéseket, tőkeinvesztíciót eszközölnek, valamint jelentős hozzáadott értéket valósítanak meg működésük során. Magas jövedelmet, valamint globális jelenlétet biztosítanak alkalmazottaik, üzleti partnereik számára. Mindezek miatt minden fejlett és felzárkózó ország küzd az üzleti központokért folytatott versenyben. A kelet-közép-európai országok gazdaságában a szolgáltatói szektor egyre nagyobb jelentőséggel bír. Az üzleti folyamatok kiszervezésének (Business Process Outsourcing, BPO) világszinten is kiemelkedő célpontja a térség. A BPO egy olyan folyamat, amely során egy vállalat üzleti tevékenységének egy részét alacsony költségű országba szervezi ki. Elméletben, a kiszervezés során a magtevékenységi körön kívül eső szolgáltatások költségcsökkenése miatt a vállalatoknak több forrás áll rendelkezésére az új, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek és szolgáltatások fejlesztésére. A kiszervezés során a multinacionális vállalatok vagy házon belül, egy európai központba csoportosítják az úgynevezett magtevékenységi körüktől távol eső stratégiai tevékenységeket, vagy azokat egy külső, erre specializálódott cégre bízzák. Az első esetben tehát a létrehozott központok a tulajdonos leányvállalatait szolgálják ki, míg a második esetben a központ megrendelései külső vállalatoktól származnak. Az üzleti folyamatok Csehországba, Lengyelországba és Magyarországra történő kiszervezése 1998-99 között kezdett jelentős mértéket ölteni, mint ahogy azt a grafikon is mutatja. Az országok vonzerejét növelte a javuló üzleti klíma, a munkaerő alacsony költsége és a modern irodaépületek számának növekedése.

40

3. ábra Az üzleti szolgáltató vállalatok számának növekedése Kelet-Közép-Európában1992-2006

Forrás: DTZ Central & Eastern Europe: BPO in the CEE region. (Az üzleti folyamatok kiszervezése KeletKözép-Európában) 2007. 6. oldal

A térség annak ellenére számít kiemelkedően vonzónak a kiszervezést végrehajtó multinacionális nagyvállalatok körében, hogy Indiában még ennél is olcsóbb az üzleti tevékenységek kihelyezése. Egy BPO tevékenységet folytató indiai vállalat, a Genpact bruttó 1000-1500 eurót fizet havonta alkalmazottainak, négyszer annyit, mind indiai dolgozóinak. Egy másik vállalat, a Diageo budapesti, belvárosi központjának havi egy főre jutó költsége fele annyi (23 000 dollár), mint a dublininak (50 000 dollár), ám a bangalore-i költségek a budapesti felét teszik ki (12 000 dollár). Látható, hogy elviekben Indiában sokkal kedvezőbbek a feltételek a BPO szempontjából, ugyanakkor a kelet-közép-európai régió mégis versenyképes és sikeres BPO-célponttá nőtte ki magát, és jelentős piaci részesedéssel rendelkezik. A munkaerő alacsony költsége ugyanis egy hosszú távra tervező nagyvállalat döntésében nem játszhat kizárólagos szerepet. A kelet-közép-európai országok jelentős előnnyel rendelkeznek: a magasan képzett, több nyelvű munkaerő rendelkezésre állása, versenyképes munka- és ingatlanköltségek, központi elhelyezkedés, színvonalas oktatás, kedvező üzleti klíma, politikai stabilitás, az infrastrukturális beruházások és a modern irodaházak szempontjából. Bizonyos szolgáltatások esetében további előnyt jelent, hogy az európai fogyasztót ugyanabban az időzónában dolgozó szolgáltató látja el. A kelet-közép-európai országokban befektető vállalatok elsősorban az alábbi szempontokat veszik figyelembe a döntési folyamat során: a munkaerő költsége, adók és bérterhek, a rendelkezésre álló és alkalmas helyszín, valamint a különféle befektetés-ösztönzők. 41

A tervezett befektetés természete szempontjából az egyes tényezők eltérő fontossággal bírnak a vállalatok számára. Az alacsony bérköltség és adóterhek kritikus szempontok a döntéshozatalban, másrészről azonban sok befektető szerint az újonnan csatlakozott országok bérszínvonala előbb-utóbb utol fogja érni a régi államokét.

3.3.1.1 Az üzleti folyamatok kiszervezésének első hulláma 1998-2002 A kilencvenes évek elején jelentek meg az első fecskék a kelet-közép-európai piacon: a KPMG Budapesten, az IBM Krakkóban, a Sun Microsystems pedig Prágában létesített üzleti szolgáltatásokat nyújtó központot. Ezeket akkor még nem követték újabb vállalatok, ugyanis az országok az Európai Uniós csatlakozástól még több mint 10 évre voltak, az üzleti és politikai környezet még nem volt kellően fejlett, valamint az infokommunikációs infrastruktúra fejlettsége is jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Az üzleti folyamatok jelentős mértékű kiszervezése a három országba 1998-99 között indult be. Az alábbi táblázatban láthatóak az 1998-2002 között üzleti tevékenységet végző központot létrehozó nemzetközi vállalatok.

2. táblázat Első BPO-beruházások Kelet-Közép-Európában

Város

Év

Vállalat

Tevékenységi kör

Prága

1998

EDS

BPO-központ

Budapest

1999

Sykes

Ügyfélszolgálati központ

Budapest

2001

Diageo

Szervezési és adminisztratív feladatok

Prága

2001

DHL

Szervezési és adminisztratív feladatok

Varsó

2002

TNT Express

Ügyfélszolgálati központ

Prága

2002

Hewlett Packard

IT-feladatok

Prága

2002

Philips

IT-feladatok

Forrás: DTZ Central & Eastern Europe: BPO in the CEE region. (Az üzleti folyamatok kiszervezése KeletKözép-Európában) 2007. 6. oldal

3.3.1.2 A második hullám 2003-2006 Ahogy az üzleti tevékenységek kiszervezése elkezdett globális méretűvé válni, a legnagyobb, kiszervezésre készülő multinacionális cégek felfedezték maguknak Kelet-Közép-Európa országait. Az UNCTAD 2004-es felmérése szerint 2002-2003-ban Közép- és KeletEurópában létesült export-orientált, külföldi direkt tőkeberuházások során létrejött Call

42

Center-ek, Shared Service Center-ek 32 , száma együttesen 91, ebből 26 Magyarországon létesült. Ugyanebben az időszakban Nyugat-Európában 620, a fejlődő országokban pedig 799 ilyen szolgáltató központ létesült33. A DTZ üzleti ingatlan-tanácsadó iroda felmérése szerint 2006 végére mintegy 183 BPO-tevékenység folyt Kelet-Közép-Európában. A legtöbb kiszervezés ugyan Lengyelországba irányult, de népességszámot figyelembe véve Csehország vezet. A kelet-közép-európai országokba irányuló össz-kiszervezés 70 százaléka a három országban valósul meg34.

3.4 Regionális üzleti központok35 Kelet-Közép-Európában A térségben jelen lévő vállalatok egyre jelentősebb számú munkavállalót foglalkoztatnak, és legtöbbjük további terjeszkedést tervez. A szoftver-fejlesztéssel foglalkozó Accenture legnagyobb európai központjában, Prágában, 700 embert foglalkoztat, akik összesen 23 nyelven beszélnek. A prágai DHL-bázisnak több mint 1000 dolgozója van. A Hewlett Packard 7 éve fennálló varsói IT-központja szintén 1000 embernek ad munkát. A Convergys budapesti Call Center-je 15 ország ügyfeleit szolgálja ki 10 nyelven, és a központ területét 2006-ban még tovább bővítették, immár 4000 négyzetméterre. 2004-ben a Diageo budapesti központját választották meg a legjobb európai üzleti szolgáltató központnak. Magyarország ad otthont többek között a GE, Avis és Exxon Mobil nagy regionális szolgáltatói központjainak. A Morgan Stanely 2006-ban szintén Budapestet választotta új regionális központjának színhelyéül, innen látják el londoni és new york-i irodáik egyes pénzügyi tevékenységei mellett különböző IT-feladatokat is. A zömében észak-amerikai és nyugat-európai vállalatok mellett megjelentek az indiai vállalatok is, pedig országukban sok szempontból még kedvezőbbek a feltételek. 2004 óta azonban ők is növelték európai jelenlétük mértékét, és üzleti szolgáltatásaikat ők is a keletközép-európai országokba helyezték, ugyanis India, ahol korábban végezték ezeket a

32

Call Center: ügyfélszolgálati központ, Shared Service Centre: határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó központ

33

DR. FUTÓ PÉTER: Az IKT technológiák által lehetõvé tett outsourcing és offshoring tevékenységek Magyarországon. Budapest: Ariosz, 2005. 34

DTZ CENTRAL & EASTERN EUROPE: BPO int he CEE region. 2007.

35

A fejezetben felhasznált adatok forrása: DTZ CENTRAL & EASTERN EUROPE: BPO int he CEE region. 2007.

43

tevékenységeket, túlságosan távol van a nyugat-európai kliensektől. Másrészről pedig németül vagy franciául beszélő munkaerőt jelentősen könnyebb találni Prágában vagy Varsóban, mint az indiai nagyvárosokban. A tanácsadói szolgáltatást nyújtó indiai Tata ezért Magyarországot választotta

központjául,

ahonnan

olyan,

korábban

az

indiai

központhoz

tartozó

nagyvállalatokat lát el, mint az Ericsson, Nokia, AXA Sunlife és Deutsche Bank. A szintén indiai Genpact 700 embert foglalkoztat Budapesten. Az indiai vállalatok mellett megjelentek dél-amerikai nagyvállalatok is, mint például a mexikói cementgyártó vállalat, a Cemex, amely 2005-ben 5200 négyzetméteres üzleti központot nyitott Budapesten. Az üzleti tevékenység-kihelyezés már a magasan képzett munkaerőt igénylő ágazatokat, mint az információ-technológia és kutatás-fejlesztés szektorokat is érinti. A kelet-közép-európai országok vonzónak számítanak a tudás-alapú vállalatok számára. A magyarországi IBM központ felmérése szerint Magyarország, Csehország és Lengyelország a tíz legjobb globális célpont között van az információ-technológiai kutatás-fejlesztés szempontjából. 2006-ban a Citibank a már meglévő lengyelországi központja mellett Magyarországon is nyitott globális IT-feladatokat ellátó központot. Szintén 2006-ban a gyógyszergyártó Servier és a Comgenix hozott létre kutató-központokat Budapesten. A Microsoft pedig Prágában nyitott mobiltechnológiával foglalkozó központot. A három városban az eltérő lehetőségek és esélyek ellenére ugyanaz a metropolizációs folyamat zajlik. Mindhárom gazdaság primer szektorában a rendszerváltó országok sajátsága, a gyors dezindusztrializáció zajlott le, amely folyamat a fővárosi régiók esetében sokkal erőteljesebb, mint az országok egészét tekintve. Azonban ez nem mindenhol ugyanolyan mértékben történt meg. Varsóban például még mindig viszonylag magas az ipari szektorban dolgozók aránya, Budapesten 16 százalék, míg Prágában ez az arány jóval alacsonyabb a többi városhoz képest. 10,5 százalékos arányával a cseh főváros a nyugat-európai metropoliszokhoz hasonlít ebben a tekintetben. Összehasonlítva Budapestet, Prágát, és Varsót elmondható, hogy a foglalkoztatottsági szerkezetük viszonylag kis eltéréseket mutat, különös tekintettel a magas szintű szolgáltatásokra, és ez mind a három városra ható globális hatásoknak köszönhető. Varsó pedig mindközül kiemelkedik, és ezt a magas szintű szolgáltatások gyors és nagymértékű koncentrálódása is mutatja. 1989 előtt a pénzügyi és üzleti szolgáltatások teljesen hiányoztak, azóta pedig arányuk nagymértékben nőtt.

44

3.5 A három főváros világgazdasági integrációja A magas szintű szolgáltatások koncentrációja mellett a világvárosok hálózatába való integrálódás is a metropolizációs folyamat része. A világvárosok hálózatába való integrálódást és a globális interakciót többfajta kapcsolat teszi lehetővé. A magas szintű szolgáltatási tevékenységek közötti kapcsolatot az információ-áramlás és a felsővezetők üzleti útjai teremtik meg. Mindkét folyamatot nehéz számszerűen mérni. Az üzleti utak számát nehéz megállapítani, és ebben a légi közlekedés számadatai sem segítenek. Másodsorban az üzleti utak mellett az egyéb célú utak is jelentősen hozzájárulnak egy város nagyvárosi státuszának elnyeréséhez. Az említett ellentmondások ellenére a légi forgalom adatai számos okból illusztrálják a közlekedés kiemelt szerepét a világvárosok rendszerében: a) a transznacionális vállalatok és városok közötti kapcsolatok feltérképezésének egyik eszköze, b) a légi közlekedés hálózata és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra az egyik legnyilvánvalóbb megtestesülése a világvárosok közötti interakcióknak, c) még mindig jelentős igény van a face-to-face kapcsolatokra, d) a légi összeköttetések egy város világvárosi rangra emelkedéséhez nagymértékben hozzájárulnak. A globális gazdaságbeli versenyképességük növelésére törekvő legtöbb város számára a közvetlen összeköttetés London, New York vagy Tokió városaival a siker metaforájává vált. Ezen összeköttetések mind a társadalom és kereskedelem globalizációját, mind pedig az információs társadalom kialakulását jelképezik, ugyanis az emberek és információ áramlása és interakciója napjainkra ugyanolyan fontossággal bírnak, mint az áruk áramlása.

45

3.5.1 Nemzetközi vállalatok jelenléte Beaverstock 36 1999-ben négy szolgáltatás jelenlétét vizsgálta a világ 123 városában: számvitel, hirdetés, bankok és pénzügy, valamint jog. Az egyes szolgáltatási kategóriák szerint a városokat három-három csoportra osztotta (elsőrangú központok, nagy központok és kis központok), a legnagyobb nemzetközi cégek jelenlétének megfelelően, majd az összes várost négy kategóriába sorolta és így felállt a 10 alfa, 10 béta és 35 gamma városból álló hierarchia. A fennmaradó 67 város pedig a világvárossá válás egyes folyamatait tükrözik. Budapestet, Prágát és Varsót illetően a kutatás eredményei alapján elmondható, hogy Prága nagy központnak számít a marketing, banki és jogi szolgáltatások, míg Varsó a banki és jogi szolgáltatások terén. Mindhárom város a magas szintű szolgáltatások közül legalább egy esetében nagy központnak számít. A kutató azért a legnagyobb, legjelentősebb nemzetközi cégek jelenlétét vizsgálta, mert ezekre a legjellemzőbb a globális interakciók kialakítása és a metropolizációs folyamat felgyorsítása azokban a városokban, ahol jelen vannak. A vállalatok jelenléte mellett fontos ezeknek a világvárosok hálózatában való interakciójuk vizsgálata is. Taylor 37 100 vezető nemzetközi vállalat jelenlétét vizsgálva 316 városban megállapította, hogy egy adott város konnektivitásának (más városokkal való kapcsolatainak száma) mértéke nő, ha az adott városban jelenlevő vállalatok egyúttal sok más városban is jelen vannak, továbbá a konnektivitás mértéke a kapcsolatok intenzitásának mértékével is nő. A kutatás szerint a világ összes városa közül London konnektivitásának mértéke a legmagasabb, és ezt 100 százaléknak tekintve Budapest, Prága és Varsó konnektivitása közepes mértékű (40 és 49 pont között). Véleményem szerint ezen városok konnektivitásának mértéke 2001 óta jelentős mértékben nőtt, ugyanis azóta számos multinacionális cég választotta telephelyéül, vagy regionális központjául a kelet-közép-európai fővárosokat. Másrészről mindhárom városnak jól kiépült, élénk kapcsolata van, ha nem is a világ összes városával, de a legnagyobb globális központoknak számító európai- és világvárosokkal mindenképp. Budapest, Prága és Varsó

36

BEAVERSTOCK, J.V. SMITH, R.G. AND TAYLOR, P.J.: A Roster of World Cities in Cities 16, 6, pp. 445-458, 1999. 37

Taylor, P.J. Catalano, G. and Walker, D.R.F (2001) Measurement of the World City Network, Research Bulletin, 43c

46

nem is világszintű irányító funkciók megszerzésére törekszenek, hanem, mint látni fogjuk, egy régiós vezető szerepért versenyeznek.

3.5.2 A metropolizáció és a városokról kialakult kép kapcsolata A metropolizáció már említett hatásai tükröződnek a vizsgált három fővárosról kialakult többé-kevésbé kedvező képben is. A városokról kialakult kép egyszerre a metropolizáció oka és eredménye. Egy adott városról a gazdasági döntéshozók által kialakított kép a várt profittól és a város nagyvárosi jellegétől függ. Egy város jó imázsa ösztönzőleg hat a befektetőkre, akik interakciókat hoznak létre vagy meglévőket erősítenek, és ezzel a metropolizációs folyamatok is felgyorsulhatnak. A városokról kialakult képet árnyaltan mutatja be a Cushman,Wakefield Healey & Baker iroda 1990 óta megjelenő elemzése. Minden évben megvizsgálják Európa jelentős üzleti városait, a vállalatok által fontosnak tartott szempontok alapján38. A felmérésben 2006-ban már Európa kilenc országának 507 vállalata és 33 város vett részt. A tanulmány szerint a beruházás, terjeszkedés helyének meghatározásában kulcsszerepe van a következő szempontoknak: az elérhető piacok, a képzett munkaerő, kommunikáció és a költségek, ezen belül is a munkaerő költségei. Az egyes szempontok szerint különböző rangsorok álltak fel, és az 12 lista közül 2006-ban London hét listán szerepelt az első helyen. A 2006-os adatok szerint üzleti szempontból a legjobb városnak London számít, míg Prága a 13., Varsó a 18.,és Budapest a 22. ezen a listán. A kutatás szerint 1990 óta Prága vonzereje óriási mértékben megnőtt, abban az évben ugyanis az akkor vizsgált 30 város között a 23. helyet foglalta el. 2005-höz képest Varsó két hellyel javított, míg Budapest egy helyet visszacsúszott. A kutatásba bevont cégek 18 százaléka rendelkezett irodákkal, gyártó, elosztó vagy értékesítési tevékenységet végző lerakattal Prágában, 16 százaléka Varsóban, és 15 százaléka Budapesten. Prága a 8. helyen áll e szempont alapján európai viszonylatban a listán, Varsó a 13., Budapest pedig a 16. (A 2003-as felmérés szerint, amikor is a felsorolt helyezések hasonlóak voltak, azonban ha a vállalatok nagyságát is figyelembe vesszük, akkor Varsó ismét a hetedik, míg Prága a kilencedik, Budapest pedig a tizenötödik helyre kerül.) Ugyanakkor csak a megkérdezett felsővezetők 41 százaléka tekintette Prágát üzleti 38

CUSHMAN & WAKEFIELD HEALEY & BAKER: European Cities Monitor 2006. London: European Headquarters, 2006.

47

helyszínnek, Budapestet 28, Varsót pedig 27 százalék. Ezzel az eredménnyel ezen városok a lista harmadik harmadában helyezkednek el. A három közép-kelet-európai főváros így nem számít túl vonzó helynek a magasan képzett munkaerő, külső szállítási kapcsolatok, a telekommunikáció

minősége,

a

környezet

minősége

(légszennyezettség)

és

nyelv

szempontjából. Másrészről azonban a három főváros az európai városok közül a legjobb három helyet szerezte meg a munkabérek szempontjából és a kormány által teremtett üzleti környezet (ebből a szempontból a legkedvezőbb város Dublin, melyet kissé lemaradva Budapest, Prága és Varsó követ) és az irodák ár-érték aránya mindegyik város esetében elismert. A piacokhoz való hozzáférés tekintetében Varsó jobb helyezést ért el Budapesttel és Prágával szemben. A lengyel főváros tűnik a legvonzóbb városnak továbbra is, a felmérésben részvevő vállalatok közül 50 tervez iroda-nyitást az elkövetkező öt évben. Varsó mellett Moszkva, Budapest, Prága és Bukarest is számíthat új vállalatok megjelenésére. Barcelonát, Madridot és Prágát tekintik a felmérésben részvevő vállalatok azoknak a városoknak, melyek a legtöbbet teszik, hogy elismert üzleti városokká váljanak. Berlin mellett Varsó és Budapest is sokat tettek népszerűségük növelése érdekében a tanulmány szerint. Összességében elmondható, hogy a három városról kialakult kép nem túl kedvező, leszámítva a bérszínvonalat és az ingatlanok árát. „Üzleti város”-funkciójuk a nemzetközi szolgáltató nagyvállalatok szemében még nem teljesen elismert, mert egyrészről az alacsonyabb életszínvonal, a logisztika és környezetvédelem területén szerzett alacsony besorolás miatt nem rendelkeznek kellő vonzerővel, másrészről azonban az alacsony költségszint miatt a jövedelmezőség ígéretével kecsegtetnek. Az elemzésnek némiképp szerintem ellentmond, hogy mindhárom városban évről-évre növekszik a multinacionális vállalatok száma, és a tapasztalatok alapján ez a tény mind több új vállalatot ösztönözhet a térségben való beruházásra, lehorgonyozásra. A metropolizáció, a korábbi fejezetekben már kifejtett, három kritériuma (a magas szintű szolgáltatások jelenléte, a világhálózatba való integráció és a befektetési központként róluk kialakult kép) alapján Budapest, Prága és Varsó egy csoportba sorolhatók, mert a metropolizáció egyértelmű jeleit mutatják, még ha jelentősen is az Európai Unió metropoliszai mögött is állnak a rangsorban a legtöbb kritérium alapján. Ugyan egyes kutatások szerint az európai felsővezetők körében nem számítanak teljesen elismert befektetési célpontoknak a vizsgált városok, azért lehetőségeik és fejlődési potenciájuk alapján jó gazdasági pozícióval rendelkeznek és mindegyik a komparatív előnyök sajátos csoportjával bír. Budapest, Prága és Varsó a befektetők vonzása és globális irányító központtá 48

válás tekintetében éles versenyben állnak egymással. Varsó kilátásai az üzleti metropolisszá váláshoz a legkedvezőbbek. Budapest több szempont alapján viszonylag jó helyen áll, azonban ez a hely többnyire az átlaghoz közelít. Prága kulturális előnyeit és turistavonzó képességeit jól kamatoztatja, és emellett fejleszti üzleti tevékenységeit is. Érdemes megemlíteni,

hogy

egyelőre

Varsó

a

magas

szintű

szolgáltatások

szektorában

foglalkoztatottak aránya tekintetében megelőzi a másik két várost, de Prága könnyen átveheti a vezetést. Az általános befektetői hangulatról ad képet az Economist Intelligence Unit jelentése 39 . A The Economist folyóiratot is gondozó gazdaságelemző és kiadói csoport 2006-os előrejelzése szerint Magyarország továbbra is a világ 82 legnagyobb gazdaságának felső középmezőnyében lesz a következő öt évben (a világon a legjobb üzleti feltételeket Dánia nyújtja a megszerezhető 10-pontból 8,82-vel) a befektetői környezet szempontjából. A 20062010-re összeállított üzleti klíma-előrejelzés szerint az Magyarország a 2001-2005-ös időszakhoz képest az új listán egy hellyel a 33.-ra lépett előre, 6,27-ről 7,29-re javítva pontszámát, de a négy legnagyobb új kelet-európai EU-gazdaság közül csak Lengyelországot (37.) előzi meg. Csehország a 27., míg Szlovákia 7,54 ponttal a 24. helyen áll. A nyolc keleteurópai EU-tagállam közül a legjobb helyezést pedig Észtország érte el, amely 7.93 ponttal a 20. Az Economist Intelligence Unit előrejelzése is bizonyítja, hogy Csehország, Lengyelország és Magyarország hasonló üzleti klímával rendelkeznek a befektetői környezet szempontjából, az elért helyezések ellenére az abszolút eltérések nem számottevőek. A beruházást, kiszervezést tervező vállalatok számára a döntéshozatalban fontos szerepet játszanak a költségek, elsősorban pedig a munkaerő költsége. A bérek meghatározásában segít az Economist Intelligence Unit által félévente összeállított másik lista 40 a világ 132 nagyvárosáról dollárban mért megélhetési költségeiről. 100-as megélhetési indexszel New Yorkot veszi alapul a költség-összehasonlításhoz. A 2007 márciusában kiadott jelentés szerint Budapest kínálja messze a legalacsonyabb megélhetési költségeket a közép-európai EUtagállamok nagyvárosai közül. A térségben Prága 84-es költségarány-indexet kapott, Varsó 80-as indexet. A közép-európai EU-tagországok nagyvárosai közül most is Budapest a legolcsóbb a dollárban fizetett vállalati kiküldötteknek, ráadásul a legutóbbi felmérés óta a 74es index 67-esre csökkent és így Bangkokkal, Belgráddal és Ho Shi Min-várossal 39

Befektetői rangsorban Magyarország a felső középmezőnyben Népszabadság, 2006.márc.28. pp 15

40

Spóroljon Budapesten! Népszabadság 2007.március 7. http://www.nol.hu/cikk/438022

49

holtversenyben a 92. helyre esett vissza a 2006-ban elfoglalt 77. helyéről. Budapest kedvező helyezése azonban szerintem leginkább a gyenge dollárnak köszönhető. Az Európán belüli drámai ár- és bérszínvonal-különbségekről számol be az UBS 2006-os elemzése is, amely 2006 februárja és áprilisa között 71 várost vizsgált a világ minden tájáról. Az elemzés tárgya, a 95 termékből és 27 szolgáltatásból álló fogyasztói kosár mintegy harmadával volt olcsóbb a nyugat-európai átlagtól Afrikában és Kelet-Európában. A kutatásban bázisnak tekintett London 100 pontjához képest Varsónak 63,7 pontja, Budapestnek 58,6 pontja, Prágának pedig 53,8 pontja van, és ezzel a mezőny második felében helyezkednek el. A Kelet- és Nyugat-Európa között fennálló különbségek miatt a keleteurópai munkavállalók jelentős része vállal jobban fizető munkát nyugaton, míg sok nyugati cég keletre települ át az alacsonyabb bérszínvonal miatt. A különbségeket szemlélteti, hogy a legmagasabb, koppenhágai és oslói bérekhez (bruttó 118,2 és 117,0 pont) képest Prágában (24,2), Budapesten és Varsóban (20,0 és 19,3 pont) lényegesen alacsonyabb a bruttó átlagbér. A gazdasági jellemzők mellett a történelmi, földrajzi és intézményi tényezők együttese határozza meg a kelet-közép-európai városok fejlődését, európai metropolisszá válásuknak esélyeit. A politikai dimenzió is jelentős, hiszen meghatározza a metropolizáció lehetőségeit, közvetve a kormányzás formája és stabilitása által, közvetlenül pedig a regionális és városi rendelkezéseken keresztül. Az egyéni kezdeményezéseken túl az állami intézkedések jelentősen javíthatják a városokról kialakult képet és vonzó környezetet teremthetnek a külföldi beruházók számára, például úgy, hogy a központi vagy a helyi kormányzat az infrastruktúrát fejlesztve hatékony agglomerációs gazdaságokat hoz létre, amelyek számos cég számára vonzóak, és a már letelepedett vállalatok azokat is erre bíztatnák, amelyek addig nem tervezték a beruházást.

50

4. BUDAPEST Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozása régóta várt történelmi lehetőséget nyitott meg az ország előtt. Az Unió keleti bővítése miatt a térség országai és régiói mind a minél jobb gazdasági pozíciók elérésére törekszenek, ugyanis a régió vezető szerepei még betöltetlenek. Az újonnan csatlakozott országok fővárosai, így Budapest is, versenyeznek ezekért a pozíciókért, és a siker érdekében bizonyos gazdasági lépéseket kell megtenni. Már nem jelent elég vonzerőt a „legkeletebb nyugati, a legnyugatibb keleti” ország földrajzi elhelyezkedése, a megváltozott világban új kihívásokra kell válaszolni. A továbbiakban Budapest lehetősségei és erősségei mellett a kihívást jelentő gyengeségeket és veszélyeket szeretném elemezni a város történetének rövid áttekintése után.

4.1 Történeti áttekintés Budapest, illetve a városegyesítés előtt Pest és Buda, története során változó mértékben vett részt a nemzetközi gazdasági, politikai, szellemi életben. Beluszky Pál szerint a város története az alábbi korszakokra osztható41: — Buda és Pest az országos központtá válás előtt (körülbelül 1300-ig) — Buda és Pest az ország főhelye (1300-1540), amikor is kapcsolati hálója bővült KözépEurópában — Buda és Pest a török uralom alatt (1541-1686), amikor Nyugattal való kapcsolatai sorvadtak, ugyanakkor gyarapodtak a Balkánnal — Buda és Pest (1686- tól kb. 1850-ig) kisvárosoknak számítottak Európa perifériáján — Budapest mint „kis hatósugarú” világváros (1850-1918) — Budapest a két világháború között, amikor az ország nemzeti függetlenséget élvezett — 1945-1989 között elszigetelve Európától — 1990-től kapcsolatfelvétel a világgal

41

BELUSZKY PÁL: Budapest – Nemzetközi város. Történeti áttekintés. in: Budapest- A nemzetközi város. Bp. 1998. (Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc)

51

Budapest számára földrajzi elhelyezkedése nagyívű kapcsolatok megteremtését tette lehetővé: a városon áthaladó, Európa második leghosszabb folyójaként a Duna fontos vízi útvonalnak számított, amely a Balkán és Nyugat-Európa közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatoknak kedvezett. Buda és Pest a 13. században fokozatosan átvették az ország központjának szerepét, ugyanis Zsigmond 1387. évi trónra lépésétől a két város az ország székhelyévé vált, Budáról irányították a nemzetközi kapcsolatokat is. Ebben a korban kirajzolódott az a kapcsolatrendszer, amely napjainkig fennáll: Buda elsősorban Közép-Európában és a Balkán viszonylatokban töltött be fontos, vezető szerepet. Nyugat-Európával Buda – és rajta keresztül az ország – többnyire csak közvetítőkön keresztül érintkezett, és a magyar kereskedők is általában csak Bécsig jutottak. A város „akcióterülete” elég behatárolt volt: a balkán és az országtól nyugatabbra fekvő területek között közvetíthetett. Ugyanakkor a gazdasági élet az atlanti partvidékre való elmozdulásával az ország perifériára került. A török uralom után Magyarország nemzeti önrendelkezése csak korlátozottan állt helyre, és ez azt is eredményezte, hogy Buda fővárosi szerepkörét elvesztette, mivel a királyi udvar és a kormányhivatalok Bécsben székeltek, az országgyűléseket Pozsonyban tartották, míg az egyetlen magyarországi egyetem Nagyszombaton működött. Mindez azt jelentette, hogy a birodalmon belül periférikus elhelyezkedésű Magyarország nemzetközi kapcsolatai csak Bécs közvetítésével jöhettek létre. A kiegyezést követő, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásáig eltelt mintegy 50 év Budapest legdinamikusabb időszaka. Százezres lakosú, Nyugat-Európához képest provinciális kisvárosból közel milliós, ún. „kis hatósugarú világvárossá” vált 1910-re. Európa keleti felének legdinamikusabb központja volt, amelynek nemcsak gazdasági, hanem kulturális, információs és pénzügyi vonzáskörzete – Béccsel konkurálva, de azt felülmúlva – egész Közép-Európára kiterjedt. Ebben az időszakban kapta meg a város azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amelynek következtében Budapest közvetlen gazdasági kapcsolatai ebben az időszakban folyamatosan bővültek és sokoldalúbbá váltak. Az iparcikk-kereskedelem és a gyáripar mellett a város nemzetközi kapcsolatainak építésében egyre fontosabb szerepet kapott a tőke: Budapest pénzügyi kapcsolatai voltak a legösszetettebbek, egyszerre volt többek között tőkeimportőr, -exportőr és közvetítő. A magyar, főként budapesti pénzintézetek növelték külföldi tevékenységüket, elsősorban a Balkánon.

52

A két világháború között jelentősen leszűkült Budapest nemzetközi aktivitása, hátrébb szorult Európa kulturális centrumainak sorában. Ugyanakkor az állami szuverenitás visszaállítását követően az nemzetközi kapcsolatok jelentősen bővültek. 1948 után azonban a szovjet blokk országait elszigetelték a nyugat-európai országoktól, így Magyarország külkapcsolatai is a keleti tömb országaival épültek ki. Ezen időszakban a főváros nemzetközi kapcsolatai megritkultak, egysíkúvá váltak.

4.2 Kihívások a magyar gazdaság számára Magyarország 2004-re teljesítette a csatlakozás feltételeit, belépett az Európai Unióba. A távlati cél eléréséhez, vagyis a nyugati államok fejlettségi szintjének eléréséhez olyan alaposan átgondolt gazdaságpolitikai koncepció kell, melynek részét képezi Budapest fejlesztése is, hogy regionális központtá válhasson. A kelet-közép-európai központ pozícióért Budapest elsősorban Prágával és Varsóval versenyez, nem pedig az ország más térségeivel. A verseny a Balkán irányába ellátási funkciókat betöltő kapuvárosi pozíciók megszerzéséért folyik. A regionális központi szerep egyúttal a régióközpontot magában foglaló országot is erősíti. Az ország fejlettségbeli lemaradását többek között az elmúlt évtizedek elhibázott gazdaságpolitikája és a piacgazdaság kialakítását kísérő társadalmi konfliktusok okozták. Magyarország 1995-2000 között minden versenyképességi mutató alapján az élen járt a visegrádi országok között. Köszönhette ezt a korai politikai és gazdasági nyitásnak, a gyors privatizációnak, strukturális reformoknak és a viszonylag olcsó és képzett munkaerőnek. Ez az előny azonban elolvadt, ugyanis a többi országban is megindultak a reformok, miközben ezek Magyarországon lelassultak. A felzárkózáshoz elengedhetetlen az ország versenyképességének javítását, az információs társadalom kialakítását célzó, az infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésére alapozott gazdasági stratégia megvalósítása. A rendszerváltozás óta Budapesten viszonylag gyors szerkezetátalakulás zajlott le, melyhez a külföldi befektetések jelentősen hozzájárultak. Magyarország az Európai Unió tagjaként egy olyan integráció része, melyben az országhatárok jelentette korábbi akadályok felszámolásával sokrétű, az országhatárokon is átívelő kapcsolat rendszerek alakultak ki, és így a korábban kialakul versenyhelyzet módosult. Az Unióban már nem az országok, hanem a városi térségek, régiók állnak versenyben egymással minden olyan tényező vonatkozásában, amelyekben az

53

emberek, vállalatok és intézmények választani tudnak a helyszínek között. Korábban a városok, régiók közötti versenyben a „kemény” telephelyi tényezők (infrastruktúra, közlekedési kapcsolatok, stb.) voltak meghatározóak. Az Európai Unióban a fejlődés hatására kiegyenlítődés figyelhető meg, és a „lágy” tényezők, úgy mint a természeti és teremtett környezet minősége, a kulturális és szabadidő-szolgáltatások, szociális helyzet, oktatási és továbbképzési lehetőségek, lakáshelyzet, egyre fontosabb szerepet kapnak egy város vagy régió versenyképességének meghatározásában42. Az Európai Unióban a nagyvárosi térségeknek kiemelt szerepük van, mivel ezek a gazdasági fejlődés domináns központjai. Az integráció ezért tovább erősíti a nagyvárosi térségek már eddig is előnyös fejlődési lehetőségeit. Az Európai Unió fontos célkitűzése a világgazdasági pozíciójának

fenntartásához,

javításához

a

gazdasági

egység

erősítése.

Ezt

az

együttműködésre alkalmas tér és szereplők bővítésével, a periférikus területek elérhetőségével, a kelet felé való nyitással kívánja elérni az Unió regionális politikája. A perifériával, KeletEurópa nagytérségeivel való szorosabb kapcsolatok kialakítása miatt az Unió kiemelten kezeli a kapu-szerepet betöltő városokat. A globalizációs folyamatoknak és az integráció fejlődésének hatására a nemzetgazdaságon belüli együttműködés helyett a régiók közötti együttműködés szintje erősödik.

4.3 Budapest adottságai, lehetőségei A globalizáció korában a stratégiailag kulcsfontosságú városokat a globális tőke „használja” nem csak a termelésben, hanem a hozzá kapcsolódó pénz-, munkaerő-, és hitel-piacok tekintetében is. A magyar gazdaság szerkezete a kilencvenes évek kezdete óta jelentős átalakuláson ment át, a hagyományos iparágak helyett az információs és kommunikációs technológiákat gyártó, azokat felhasználó iparágak és tevékenységek, illetve a tudásalapú szolgáltatások váltak a gazdaság motorjává. A tudásalapú szolgáltatások megjelenése Magyarországon az ICT-szektor fejlődésének is köszönhető. A magyar gazdaság az átlagosnál nagyobb mértékben szakosodik az ICT-szektorra, de ennek mértéke nem olyan magas, mint Írország és Finnország esetében. A világgazdaságban a legdinamikusabb fejlődést mutató szektorok ezek; magyarországi térhódításuk által a magyar gazdaság is bekapcsolódhat, fejlődhet. Az ICT-szektor egyik legdinamikusabb ágazata az üzleti tanácsadás, mely az elmúlt 42

www.budapest.hu/2002/varosfejlkonc.html (84.o.)

54

15 évben épült ki Magyarországon. 2003-ban a magyar GDP-termelés 0,38 százalékát adja, ugyanezen arány az EU-ban 0,42 százalék. A tanácsadó cégek nagy része multinacionális vállalat. Ezek mellett nagy számú kisebb, egy-egy területre szakosodott kisebb vállalat van jelen a magyar piacon43. A nemzetközi nagyvárosok – és köztük Budapest – a külföldi működőtőke célpontjai, ahol megjelennek, „lehorgonyoznak” a pénzügyi intézmények, a nagyvállatok székhelyei és a modern üzleti szolgáltatások központjai is. A külföldi tőke nagy szerepet játszik a városok fejlődésében és a nyugati városhálózatba való bekapcsolódásukat is segíti. Írország mint gyorsan felzárkózott ország példája is mutatja, hogy szoros kapcsolat van a működőtőkevonzási képesség, valamint a növekedés és felzárkózás között. A nemzetgazdaságok közötti versenyben azok a kevésbé fejlett országok képesek a gyors felzárkózásra, amelyek minél több tőkét képesek nemcsak vonzani, hanem hosszútávon megtartani is. Magyarország 1989-ben elsőként nyitotta meg gazdaságát a külföldi közvetlen befektetések előtt és így az országba 1995 és 2006 között több mint 62 milliárd dollár külföldi befektetés érkezett, és éves átlagban 3,5-4 milliárd euró közvetlen befektetés valósul meg, így az ország a külföldi befektetések egyik legfontosabb célpontjává vált a kelet-közép-európai régióban. A 2006 végéig befektetett működőtőkéből 53,3 milliárd eurót tett ki a részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem-formájú befektetések állománya. A 6170 eurós egy főre jutó magyarországi működőtőke-állomány a legmagasabb a közép-európai térségben. Ez az érték Csehországban 5717 euró, Lengyelországban pedig 1986 euró.44

43

SZANYI MIKLÓS: Külföldi befektetésekre alapozott fejlődési modell a 21. század elején Magyarországon. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia – Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok, 76. szám, 2007. április 44

GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY: Áttekintés az aktuális működőtőkebeáramlási folyamatokról. Budapest, 2007.

55

4.ábra A külföldi működőtőke-befektetések állománya Magyarországon 1995-2006 között

Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Stratégiai Főosztály: Áttekintés az aktuális működőtőkebeáramlási folyamatokról. 1.oldal Budapest, 2007.

Ugyanakkor a visegrádi országokba áramló működőtőke-mennyiség 2006-ban az előző évhez képest mintegy 3 százalékkal csökkent. Magyarországra 20 százalékkal, Csehországba pedig 49 százalékkal kevesebb, míg Lengyelországba 44 százalékkal több működőtőke érkezett.

A visegrádi országokba irányuló működőtőke-áramlás 1997-2006 között

5. ábra

Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Stratégiai Főosztály: Áttekintés az aktuális működőtőkebeáramlási folyamatokról. 2.oldal Budapest, 2007.

56

Az UNCTAD, az ENSZ külföldi befektetésekkel is foglalkozó szervezetének felmérése szerint a magyarországi FDI-állomány 1990 végén a GDP 1,7 százalékát érte csak el, ma pedig meghaladja a 60 százalékot. A beáramló külföldi közvetlen befektetések fele 2000 óta a szolgáltatói szektorba érkezik, 2005-ben ez 23,9 milliárd eurót jelentett45. Területileg nagyon koncentrált

a

külföldi

működőtőke

eloszlása,

mintegy

háromnegyede

Budapesten

összpontosul. A működőtőke mellett a vállalkozások 40–45 százaléka is Budapesten koncentrálódik, budapesti gazdaság termelékenysége másfélszerese a vidéki átlagnak46. A regionális összehasonlításban kiemelkedő befektetés-vonzás elsősorban az alábbi okoknak köszönhető47: — központi helyzetet biztosító földrajzi elhelyezkedés, Budapest magas presztízse — olcsó, jól képzett és képezhető munkaerő — kedvező magyarországi befektetői környezet, Európai Uniós tagság, a politikai és piacgazdasági intézményrendszer stabil működése — kedvező közlekedési és információkommunikációs infrastrukturális ellátottság, alacsony irodabérleti díjak Az amerikai multinacionális vállalatok számára Magyarország mint befektetési célpont bemutatására került sor idén a Morgan Stanley központjában, Londonban48. A mintegy húsz, a világ egyik legnagyobb pénzügyi központjában főhadiszállással rendelkező nagyvállalat részvételével zajlott konferenciát Czakó Borbála új londoni, Simonyi András washingtoni és April Foley, az Egyesült Államok budapesti nagykövete kezdeményezte. A szervezők célja a kereskedelmi kapcsolatok, a tőkebefektetések serkentése volt. Az amerikai vállalatok 1989 óta már eddig is 9 milliárd dollárt fektettek be magyar vállalatokba, 800 teljesen amerikai tulajdonban levő cég működik hazánkban és további 2000-nek vannak amerikai befektetőik. April Foley szerint a magyar befektetési környezet előnyei között első helyen az 45

GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY: Áttekintés az aktuális működőtőkebeáramlási folyamatokról 46

www.budapest.hu/2002/varosfejlkonc.html (15.o.)

47

DR. FUTÓ PÉTER: Az IKT technológiák által lehetõvé tett outsourcing és offshoring tevékenységek Magyarországon. Budapest: Ariosz, 2005. 48

Londoni üzleti találkozón a befektetők, Népszabadság, 2007. 02.23. pp 15.

57

infrastruktúra áll, amely fizikai része lehetőséget jelent arra, hogy az ország regionális központtá váljon. Mára kiépült az üzleti élet számára megnyugtató intézményes rendszer, nagy számú , jól képzett, ambiciózus munkaerő áll rendelkezésre. Magyarország további előnye az újonnan kialakuló balkáni gazdaságokhoz való közelsége. Azt, hogy ma már nem a munkaerő olcsósága jelenti a legfőbb vonzerőt egy multinacionális vállalat számára, bizonyítja, hogy a két tevékenységi körét is Magyarországra telepítő amerikai bankóriás, a Morgan Stanley eredetileg Indiába akarta áthelyezni ezeket, de ott nem talált megfelelő számú, PhD-szinten képzett matematikust. A magyar lehetőségekre úgy figyeltek fel, hogy matematikai szaklapok tanulmányozása során felfedezték, hogy milyen nagy arányban publikálnak ezekben magyar matematikusok. A globalizáció hatására erősödő versenyhelyzetben azok a városok járnak az élen, melyek egyszerre tudják erősíteni pozícióikat az európai városhálózat részeként nagytérségi szinten, az adminisztratív városhálózat részeként városi szinten és a város környékével szoros együttműködésben agglomerációs szinten. Budapest esetében a felsorolt három szintet a régió, megye és városkörnyék jelenti. Azon városi térségek válhatnak ugyanis valódi központtá, amelyek a város és agglomerációja felismert közös érdekein alapuló együttműködéssel és a nemzeti kormányok támogatásával tudatos városfejlesztést folytatnak49.

4.3.1 Budapest mint kapuváros A településföldrajzban a kapuváros-fogalom hagyományosan olyan várost jelentett, amely a különböző természeti tájegységek közötti kapcsolatot teremtett. Az európai integráció fejlődése során ez a fogalom új jelentéssel gazdagodott, és ma kapuvárosoknak nevezik azokat a városokat, amelyek a fejlettebb városok hálójának szélén elhelyezkedve közvetlen kapcsolatban állnak azokkal, és az onnan érkező tőkét, termelései és irányítási-kapcsolatokat nemcsak továbbítják, hanem befogadják és feldolgozzák is, így az átmenő értékek helyben is hasznosulnak. Az értékeket, impulzusokat tehát nem a kapuvárosok hozzák létre, hanem befogadják és továbbítják azokat. Szerepük kiemelkedően fontos régiójuk számára, mivel betöltött funkciójuk a helyi fejlődés forrása lehet. Budapest földrajzi elhelyezkedése alapján jó eséllyel tölthet be kapuvárosi funkciókat, kérdés, hogy a többi szükséges feltétel adott-e. 49

KIRÁLY ATTILA: Az Európai Unió új keleti „fővárosa”, avagy esélyek Budapest regionális központtá válásához in EU Working Papers 4/2004. Budapest: BGF-KKFK, 2004.

58

Enyedi György tanulmányában felvázolt feltételek közül én az alábbiakat tartom kiemelten fontosnak Budapest szempontjából: — a város és régiójának mérete és földrajzi fekvése — a nemzetközi tőkét vonzó és a nemzetközi ellenőrző funkciót vonzó képesség — az infrastruktúra fejlettsége — a képzett munkaerő és a K+F jelenléte — a magas szintű üzleti és pénzügyi szolgáltatások jelenléte Városméret és földrajzi fekvés. Budapesten és agglomerációs övezeteiben 2,5 millió ember él, ami Közép-Európában a legnagyobb. Ez a viszonylag nagy lakosságszám elégséges piacot nyújt a teljes körűen diverzifikált szolgáltatásokra, képessé teszi a fővárost sokféle oktatási és kulturális intézmény fenntartására. A kedvező földrajzi fekvésnek köszönhetően az ország a termelő vállalatoknak jól megközelíthető, valamint a fejlett és periférikus európai országok határán fekszik és így alkalmas a Nyugat-Európából érkező globális hatások befogadására és közvetítésére. A tőkevonzó képesség. Budapest tőkevonzó képessége továbbra is erős. A ’90-es évek kezdete óta a külföldi beruházók és különösen a transznacionális vállalatok közvetlenül bekapcsolták a várost a globális gazdasági folyamatokba. A külföldi tőke eloszlása Magyarországon területileg nagyon koncentrált, 2000 végén Budapesten működött a külföldi tőke 58 százaléka, míg a Nyugat-Dunántúlon ez az arány 11 százalék, a Dél-Dunántúlon pedig csak 2 százalék50. ez a területi koncentráció az elmúlt években sem csökkent, még mindig a fővárosi agglomerációban koncentrálódik a Magyarországon befektetett tőke kétharmada. Az

infrastruktúra

fejlettsége.

Budapest

közlekedési

infrastruktúrája

a

nemzetközi

hálózatokhoz való kapcsolódása szempontjából jó. Budapest térbeli pozíciójából adódóan interregionális szállítási folyosók csomópontjában van és a szállítás, logisztika, raktározás az egyik leggyorsabban fejlõdõ ágazat a városban. A főváros jelentősen mérsékelte elmaradottságát az európai nagyvárosokhoz viszonyítva, noha több mutató, például az internet-penetráció országos szinten az EU-átlag alatt van.

50

GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY: Történeti áttekintés a magyarországi működőtőke-beáramlásról az Interneten: www.gkm.gov.hu/data/298517/fdi_tortenet.pdf

59

A képzett munkaerő és a K+F-szektor jelenléte. Budapesten jelentős képzett munkaerő koncentrálódik, mely színvonalával a külföldi befektetők elégedettek. Jelentős számú és értékű fejlesztéseket hajtottak végre tudásigényes (gépgyártás, elektronika) ágazatokban. A főváros nagy oktatási kapacitással és színvonalas intézményekkel rendelkezik. Budapesten a képzett munkaerő és a K+F-szektor régiós összehasonlításban is kiemelkedő.

4.3.2 Budapest gazdaságpolitkai lehetőségei A nagyvárosok a gazdasági növekedés motorjai, a globális és európai versenyben megszerzett jó pozícióik az országaik egészének pozícióit javítják. Az európai intézményi és kulturális hálózatainak peremvidékén elhelyezkedő Magyarország számára az európai és globális versenyben részt vevő Budapest az egész ország gazdasági motorját testesíti meg. Piaci potenciálja, infrastrukturális adottságai miatt a szállítás, logisztika, raktározás az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat a városban. Emellett kiemelkedő az üzleti, illetve üzleti szolgáltatások, valamint az idegenforgalom szerepe a főváros gazdaságában. Budapest logisztikai központtá válásában nagy szerepet játszott, hogy a várost az 1997-ben kijelölt európai közlekedési folyosók a korábbinál frekventáltabb helyzetbe hozták. A fővárosban négy transzeurópai folyosó keresztezi egymást. A piacgazdaság viszonylag korai kiépítésének és a magyar banki szektor viszonylag gyors és átfogó privatizációjának köszönhetően a magyar főváros helyzeti előnybe került Prágával és Varsóval szemben a pénzügyi szolgáltatások regionális központjává folyó versenyben. Budapest legfontosabb versenytársaival szemben bíztató pozíciót foglal el az üzleti szolgáltatások regionális központjaiért folyó küzdelemben is. A főváros évről évre több turistát vonz a világ minden tájáról, a turizmus egyre jelentősebb mértékben járul hozzá a város gazdaságának élénküléséhez. A szállodaipar virágzik, több patinás nemzetközi szállodalánc jelent meg, vagy készül megjelenni a budapesti piacon. A főváros színvonalas és sok külföldi vendéget vonzó kulturális program székhelye, mint például a Budapesti Tavaszi Fesztivál, vagy a Sziget Fesztivál. Ez utóbbi nemzetközi sikerét és népszerűségét bizonyítja, hogy az elővételben vásárolt hetijegyek több mint felét külföldön értékesítik és hogy többek között még a távoli Finnországból is százával érkeznek fesztivállátogatók. Számos külföldi eleve ilyen céllal érkezve nívós, belvárosi ingatlant vásárol befektetésként, hogy azt főként a tehetős, itt élő, dolgozó külföldieknek kiadja. Több 60

ingatlanforgalmazó hirdetését lehet látni a brit médiában, amelyek a bérleti díjak évi 6-15 százalékos emelkedésével kecsegtetnek. A hirdetések szerint Budapest fő vonzereje a külföldi működőtőke nagyarányú beáramlása, amely a gazdagabb nyugat-európai országokhoz való felzárkózást segíti. Az olyan multinacionális nagyvállalatok, mint a General Electric, CocaCola, Citibank, Ernst&Young, Siemens és IBM megjelenése további bizalmat ébreszt a magánbefektetőkben. Az Economist Intelligence Unit 2007-es felmérése szerint Budapesten a legalacsonyabbak a megélhetési költségek a közép-európai EU-tagállamok fővárosai között. Ez az ingatlanok árában is megmutatkozik. A magyar fővárost sokan a 10 évvel ezelőtti Dublinhoz hasonlítják, ahol most az ingatlanok ára átlagosan kétszerese a budapestieknek. A legtöbb magánbefektető a belvárosi, felújított századfordulós házak panorámás, nagypolgári lakásait részesíti előnyben, melyeket a legmagasabb áron lehet később kiadni. Stan Ward, a svájci székhelyű A1 Real Estate iroda senior üzletkötője szerint a Budapesten ingatlant vásároló külföldiek fő szempontjai a tőkefelértékelődés és az elérhető magas bérleti díjak. Az üzlet nyélbe ütése sem tart sokáig: az iroda üzletkötői két nap leforgása alatt 12-20 lakást mutatnak meg a többségében amerikai, brit, ír és izraeli érdeklődőknek az előzetesen felmért igények alapján. A szolgáltatások egy másik piaci szegmensében, a konferenciaturizmusban előkelő helyet foglal el Magyarország, különösen pedig Budapest. A nagyobb, 3 ezer fő fölötti konferenciák rendezéséért folyó versenyben az első tíz között van az ország. A nagyobb konferenciák piacán kihasított 1,4 százalékos magyar részesedés alapján reálisnak mondható az évi 5-6 megarendezvény fővárosba csábításának terve. A piaci pozíciók javítására több budapesti konferenciaközpont épül, vagy kerül felújításra a következő években. Ilyenek a 2008 júniusára elkészülő, 5000 fő befogadására alkalmas, a Hungexpo vadonatúj központja, a Syma csarnok 10 000 fősre tervezett kibővítése, vagy a Budapesti Kongresszusi Központ felújítása. A beruházások elkészültével pár éven belül kínálati piac alakul ki Budapesten. A fejlesztések azért is fontosak, mert a régióban számos erős konkurense van Budapestnek: a régen pártkongresszusoknak helyet adó, mára felújított prágai, moszkvai, rigai óriási rendezvényközpontok51.

51

Konferenciaturizmus, központosítás in Figyelő, 2006. április 27- május 3. pp. 58-60

61

4.4 Kihívások és feladatok Budapest számára Budapest számára alapvetően fontos, hogy megtalálja azokat a pozíciókat, lehetőségeket, feladatokat, amelyek a 21. század elején új dinamikát adhatnak fejlődésének. A fővárosnak fel kell készülnie az információs társadalom kihívásaira, és az üzleti szolgáltatásokban, a tudásalapú gazdaságban, a kutatás-fejlesztésben rejlő lehetőségek kiaknázására, valamint a folytatódó globalizációra, a tőkekoncentráció mértékének növekedésére, a multinacionális vállalatok fokozódó jelenlétére. A főváros előtt álló nagy kihívás, hogy kedvező geopolitikai helyzetét kihasználva kapuváros és korlátozott regionális központ szerepköröket töltsön be, elsősorban az üzleti szolgáltatások, az informatika, a logisztika, az idegenforgalom és a kulturális kapcsolatok területén. A fővárosnak erősítenie kell kapuvárosi szerepét, annak érdekében, hogy a nyugatról érkező tőke, termelési és irányítási-kapcsolatok közvetítése mellett képes legyen befogadni és feldolgozni is azokat, így az átmenő értékek helyben is hasznosulhassanak. Egyúttal Budapest versenyképességét erősíteni kell, mivel a térség többi fővárosával szemben fennállt egykori előnyök elolvadtak. A gyors átalakulás, strukturális változások feszültségekkel járnak, ezért a budapesti gazdaság program részévé kell tenni a strukturális zavarok csökkentését. A többi európai nagyvároshoz hasonlóan, Budapesten is a szolgáltatások térhódítása figyelhető meg, a város gazdasága tercializálódik. Ezzel párhuzamosan a gazdasági szereplők, vállalatok és intézmények tartós együttműködésével klaszterek alakulnak ki, melyek jelentős előnyökhöz juttatják a benne részt vevőket a termelékenység és az innovációs kapacitás növelésében. A főváros gazdaságának szerkezeti átalakulásához elengedhetetlen a külföldi működőtőke bevonása, a nemzetközi vállalatok hosszú távú letelepedése és a már meglévő beruházásaik bővítése. A jövő Budapestre irányuló beruházásaira ösztönzőleg hatnak a növekvő uniós források, ezért nagy jelentőséggel bír a fejlesztési irányok megtervezése és a hatékony felhasználást segítő intézményrendszer kiépítése.

62

BEFEJEZÉS A ’90-es évek kezdete óta a kelet-közép-európai fővárosoknak egy kihívásokkal teli versenyben kell minél kedvezőbb pozíciókat elérniük. Egyszerre kell a nyugati országokhoz képest fennálló fejlettségbeli hátrányukat ledolgozniuk és egymással versenyezve minél kedvezőbb feltételeket teremteni a fejlődésükhöz szükséges nyugati tőke és technológia beáramlásának ösztönzésére. A nemzetközi vállalatok által létrehozott regionális üzleti központok nagy jelentőséggel bírnak a felzárkózó országok fővárosai és közvetve országaik számára, mivel ezek magas technológiai, tárgyi és humán befektetéseket valósítanak meg, valamint jelentős hozzáadott értéket hoznak létre működésük során. Ezzel magyarázható, hogy miért vesz részt minden felzárkózó ország az üzleti központokért folytatott versenyben. A regionális kapcsolati-közlekedési tengelyek, melyek a fejlettebb városok hálójának szélén elhelyezkedő, nagy potenciállal rendelkező nagytérségeket kötik össze a fejlettebb nyugati országokkal, kiemelt fejlődési lehetőséget jelentenek, amelyek megszerzéséért a városi régiók és országaik között verseny zajlik. Budapest gazdaságának adottságainak, lehetőségeinek és kihívásainak áttekintése után elmondhatjuk, hogy a fővárosnak reális esélyei vannak arra, hogy a kelet-közép-európai térségben jelentős szerepet töltsön be az informatikában, a kereskedelemben, valamint hogy a térségbe irányuló nemzetközi pénzügyi, üzleti és szolgáltató befektetések egyik központjává váljon. Nagy lehetőségek vannak még a logisztikai központ-szerep erősítésében, valamint az idegenforgalomban. Továbbá Budapest kilátásai meglehetősen jók a stratégiai üzleti szolgáltatások központjaiért folyó, nagyvárosok közötti versenyben, melyben a magyar főváros nem országos szinten, hanem elsősorban a kelet-közép-európai országok fővárosaival, Prágával és Varsóval. Budapest versenytársai ugyan bizonyos szempontok szerint gyengébben teljesítenek, de gazdasági potenciáljuk, lehetőségeik nagyon hasonlóak a magyar fővároséhoz, és Budapest is elveszítette kezdeti előnyét, amelyet a gyors privatizációnak, a korai gazdasági és politikai nyitásnak és strukturális reformoknak köszönhetett. A három főváros több mutató szempontjából hasonló esélyekkel válhat regionális központtá. Azonban ahelyett, hogy a kelet-közép-európai régió egészére és valamennyi magas szintű szolgáltatási tevékenységre kiterjedő központ jönne létre, sokkal valószínűbb, és a résztvevő fővárosok számára reálisabb egy specializálódó, egymással versenyben álló, de egymás tevékenységét ki is egészítő, a három fővárost magában foglaló regionális központ létrejötte. Véleményem szerint a városok hierarchikus rendbe sorolása helyett a városok együttműködése közös érdek. 63

Egy régiós vezető szerep ugyanis a gazdasági szervezetek kiterjedt regionális méretű hálózatának összefogását és működtetését jelenti, amelyhez jelentős tőkeerőre és gazdasági potenciálra van szükség, amit a kelet-közép-európai országok összefogva tudnak felmutatni. A visegrádi országok együttműködése eddig is segítette a globális világgazdaságba és az Európai Unióba való teljes integrálódásban. A közel azonos gazdasági fejlettségi szinttel rendelkező országok piaci potenciálja külön-külön kevésbé meggyőző a befektetők számára, mint az a 64 millió fős piac, amit együttesen jelentenek. Sikerül-e az európai városrendszer szélén elhelyezkedő Budapestnek a városhálózat fontos központjává, csomópontjává válnia? Ehhez az infrastruktúra és a szolgáltatások fejlesztése elengedhetetlen. Magyarország nem alapozhatja gazdasági fejlődését pusztán olcsó munkaerejére, hanem a humán tőke lehet az a kitörési pont, amely a fejlődés záloga lehet. Ha a magyar főváros hatékonyan kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyek geopolitikai adottságaiból, kulturális hátteréből fakadnak, valamint a jövőben is képes lesz a működőtőkevonzására és annak megtartására, erre minden esélye megvan.

64

ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. ábra

Az EU részesedése a világgazdaságból GDP/fő alapján

13.o.

2. ábra

Az Eu részesedése a világ össznépességéből

13.o.

3. ábra

Az üzleti szolgáltató vállalatok számának növekedése Kelet-Közép-Európában 1993-2006 között

4. ábra

A külföldi működőtőke-befektetések állománya Magyarországon 1995-2006

5. ábra

41.o.

56.o.

A visegrádi országokba irányuló működőtőke-áramlás 1992-2006 között

56.o.

1. táblázat

Városok csoportosítása Friedmann szerint

9.o.

2. táblázat

Első BPO-beruházások Kelet-Közép-Európában

42.o.

65

IRODALOMJEGYZÉK 1. ÁGH ATTILA: A Nagy-Budapest régió az európai térben in: A Mozgó Világ internetes változata. 2006 július. 32. évfolyam, 7. szám az Interneten: http://www.mozgovilag.hu/2006/07/13agh.htm (2007.03.10. 15:00) 2. ALLEN&OVERY: Foreign Direct Investment in Central and Eastern Europe, 2006. az Interneten: http://www.visegradgroup.eu/download.php?ctag=download&docID=93 (2007.04.01. 11:00) 3. BEAVERSTOCK, J.V. SMITH, R.G. AND TAYLOR, P.J.: A Roster of World Cities in Cities 16, 6, pp. 445-458, 1999. 4. Befektetői rangsorban Magyarország a felső középmezőnyben Népszabadság, 2006.márc.28. 15o. 5. BELUSZKY PÁL: Magyarország településföldrajza. Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 1999 584.p. 6. BELUSZKY PÁL: Budapest – Nemzetközi város. Történeti áttekintés. in: BudapestA nemzetközi város. (Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 1998.) 7. BELUSZKY P.-GYŐRI R.: A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás in Tér és Társadalom, 1999 13. 1-2. pp.1-30. 8. BENCE SÁGVÁRI, TIBOR DESSEWFY: On Creative Economy – Europe and Hungary in the Creatve Age. (A kreatív gazdaságról – Európa és Magyarország a kreativitás korában) Budapest: Demos Magyarország, 2006. 9. BLAHÓ MIKLÓS: Prága és Pozsony veri Budapestet in Népszabadság, 2006.nov.25 10. Lepage, L.: Metropolization in Central and Eastern Europe: Unequal Chances (Metropolizáció Közép- és Kelet-Európában: Egyenlőtlen esélyek), GaWC Research Bulletin 141, az Interneten: www.lboro.ac.uk/gawc (2007.03.07. 22:00) 11. BOURNE, L.S.: Urban systems in an era of global restructuring: expanding the research agenda (Városi rendszerek a globális átrendeződés korszakában: a kutatási terület kibővítése) in M. Palomäki and J.A. Karunaratne (Eds) Urban development and urban life , pp. 15-39. Vaasa: Universitas Wasaensis. 1995 12. BRAUDEL, F.: The Perspective of the World. (A világ kilátásai) University of California Press,1984. 92-96.o. 13.Budapest Középtávú Városfejlesztési Programja www.budapest.hu/2002/varosfejlkonc.html (2007.02.10. 22:00) 14.CUSHMAN & WAKEFIELD HEALEY & BAKER: European Cities Monitor 2005. London: European Headquarters, 2005. http://www.fco.gov.uk/Files/kfile/European_Cities_Monitor_2005_FINAL.pdf (2007.04.02. 20:00) 66

15. CUSHMAN & WAKEFIELD HEALEY & BAKER: European Cities Monitor 2006. London: European Headquarters, 2006. http://www.cushmanwakefield.com/cwglobal/jsp/publication.jsp (2007.04.02. 20:00) 15. DANKÓ, LÁSZLÓ: Cross-border co-operation in the expansion of European integration (Hátárokon átívelő együttműködés a növekedő európai integrációban) in European Integration Studies, Miskolc, Volume 1. Number 2. (2002) pp. 3-23 16. DTZ CENTRAL & EASTERN EUROPE: BPO in the CEE region. (Az üzleti folyamatok kiszervezése Kelet-Közép-Európában) 2007. www.dtz.com (2007.04.23. 21:00) 17. ENYEDI GYÖRGY: Budapest - kapuváros? in: Budapest- A nemzetközi város. Bp. 1998. (Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc) 18. ESPON: Territory matters for competitiveness and cohesion - ESPON Synthesis Report III, results by autumn (A tér és versenyképesség, valamint a kohézió összefüggései) 2006. Luxembourg: ESPON, 2006. 19. EUROPEAN COMISSION: Cities and the Lisbon Agenda: Assessing the Performance of Cities (Városok és a Lisszaboni Stratégia: A városok teljesítményének értékelése) http://www.compete-eu.org/publications/ (2007.03.02. 11:00) 20. FLEISCHER TAMÁS: Az infrastruktúra-hálózatok és a gazdaság versenyképessége. Budapest: Pénzügyminisztérium, Stratégiai elemző önálló osztály, 2003. az Interneten: http://www.pm.gov.hu (2007.04.23. 22:00) 21. FRIEDMANN, JOHN: The world city hypothesis (A világváros-hipotézis) in Development and Change, 17(1):69-84., 1986. 22. DR. FUTÓ PÉTER: Az IKT technológiák által lehetõvé tett outsourcing és offshoring tevékenységek Magyarországon. Budapest: Ariosz, 2005. 23. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY: Történeti áttekintés a magyarországi működőtőke-beáramlásról az Interneten: www.gkm.gov.hu/data/298517/fdi_tortenet.pdf (2007.04.20. 17:00) 24. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY: Magyar gazdaság 2006/4. Budapest, 2007. az Interneten: www.gkm.gov/data/cms1207829/MG2006Q4.pdf (2007.02.20. 17:00) 25. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY: Áttekintés az aktuális működőtőke-beáramlási folyamatokról. Budapest, 2007. www.gkm.gov/data/cms670842/fdi_2006.pdf (2007.04.20. 17:00) 26. GLATZ FERENC (szerk.): Budapest – Nemzetközi város. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1998.

67

27. GORZELAK, G.: The regional dimension of transformation in Central Europe (Közép Európa átalakulásának regionális dimenziója)in Regional Policy and Development Series 10. London: Jessica Kingsley, 1996 152.p 28. HALL, P.: Europe after 1992 (Európa 1992 után) in: Urban challenges, pp. 179-185. Stockholm: Statens offentliga utredninger, 1990 29. JENEI ZSOLT: Budapest világváros? http://www.szochalo.hu/szochalo-tudomany/hircentrum/article/100653/754/page/2/ 2007.04.25. 30. KIRÁLY ATTILA: Az Európai Unió új keleti „fővárosa”, avagy esélyek Budapest regionális központtá válásához in EU Working Papers 4/2004. Budapest: BGF-KKFK, 2004. 31. KNOX, PAUL L. AND TAYLOR, PETER J (szerk.): World Cities in a world-system. (Világvárosok a világrendszerben) Cambridge: University Press, 1995. 32. Konferenciaturizmus, központosítás in Figyelő, 2006. április 27- május 3. pp. 58-60 33. Korcelli-Olejniczak: Berlin and Warsaw: In Search of a New Role in the European Urban System (Berlin és Varsó: új szerep keresése az európai uniós rendszerben),GaWC Research Bulletin 180, az Interneten: www.lboro.ac.uk/gawc (2007.03.10. 21:00) 34.KOVÁCS ZOLTÁN: Az urbanizáció jellemzői Kelet-Közép-Európában a posztszocialista átmenet idején in: Glatz Ferenc (szerk.): Budapest – Nemzetközi város. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1998 35. Krätke, S.: 'Metropolisation of the European Economic Territory as a Consequence of Increasing Specialisation of Urban Agglomerations in the Knowledge Economy' (A tudásalapú gazdaság növekvő szakosodottsági fokának következménye, az Európai Gazdasági Tér metropolizációja) European Planning Studies, 15 (1), (2007), 1-27 Interneten: www.lboro.ac.uk/gawc. 36. KUNKEL, K. AND ZILLMER, S.: The Central and Eastern European triangle WarsawBudapest-Prague. (A Közép- és Kelet-Európa háromszög: Varsó-Budapest-Prága.) “Warsaw Regional Forum: 2004”, Warszawa, October 8-9. 37. KUNZMANN, K., WEGENER, M.: New spatial patterns of European integration (Az európai integráció új térbeli jellemzői) in: D. Pumain, T. Saint-Julien (Eds) Urban networks in Europe, pp. 7-17. Paris: John Libbey, 1996 38. Londoni üzleti találkozón a befektetők, Népszabadság, 2007. 02.23. pp 15. 39. MAGYAR GAZDASÁGELEMZŐ INTÉZET: A regionális üzleti központok szerepe Magyarországon (Magyarország a regionális versenyképesség tükrében). Budapest, 2003. az Interneten elérhető: http://www.gkm.gov.hu/data/345925/region_lis__zleti_kp.pdf (2007.04.20. 20:00)

68

40. MEER, VAN DER L.: The Red Octopus (A vörös polip), in: W. Blass (Ed) A new perspective for European spatial development policies, pp. 9-26. Aldershot: Ashgate, 1998 41. MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET – CEU: Humántőke és technológiai fejlődés: a humántőke felértékelődése http://hvg.hu/kulugy/20070314_humantoke_globalis_kornyezet.aspx (2007.03.15. 13:00) 42. OECD TERRITORIAL REVIEWS: Competitive Cities in the Global Economy (Versenyképes városok a globális gazdaságban) http://www.oecd.org/dataoecd/40/26/37840072.pdf, http://www.oecd.org/document/2/0,2340,en_2649_34413_37801602_1_1_1_1,00.html#chapt er_2 (2007.03.15. 20:00) 43. ROKKAN S.&D.W. URWIN: Economy, territory, Identity: Politics of Western European Peripheries (Gazdaság, tér, identitás: A nyugat-európai periféria politikája) . London: Sage, 1983. 44. Spóroljon Budapesten! Népszabadság 2007.03.07. http://www.nol.hu/cikk/438022/ 45. SZANYI MIKLÓS: Külföldi befektetésekre alapozott fejlődési modell a 21. század elején Magyarországon. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia – Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok, 76. szám, 2007. április 46. TAYLOR, P.J. AND M. HOYLER: „The spatial order of European Cities under conditions of contemporary globalization” (Az európai városok térbeli rendszere a jelenkori globalizációs folyamatok tükrében) in Tijdschrift voor Economische en Sociale Geografie, 2000. 91, pp. 176-189. 47. TAYLOR, P.J. AND B. DERUDDER: Porous Europe: European Cities in Global Urban Arenas (Porózus Európa: Európai városok a globális városok küzdőterén), Global and World City Research Bulletin 125, Tijdschrift voor Economische en Sociale Geografie, 95 (5), (2004), 527-538., az Interneten: www.lboro.ac.uk/gawc 48. TAYLOR, P.J. CATALANO, G. AND WALKER, D.R.F.: Measurement of the World City Network (Felmérés a világvárosok rendszeréről), Research Bulletin, 43c, 2001, GaWC, available online: www.lboro.ac.uk/gawc. 49. UBS: Prices and Earnings – A Comparsion of Purchasing Power Around the Globe/2006 Edition, 2006. (Árak és jövedelmek – Vásárlóerő-összehasonlítás 2006) http://www.ubs.com/1/ShowMedia/ubs_ch/wealth_mgmt_ch/research?contentId=103982&na me=eng.pdf (2007.02.27. 12:00) 50. UNCTAD: World Investment Report 2006 (Világ-jelentés a befektetésekről 2006) New York and Geneva, 2006. http://www.unctad.org/Templates/WebFlyer.asp?intItemID=3968&lang=1 51. VIDOR FERENC: Képek és képtelenségek a városok világából. Budapest: TERC, 2004.

69