Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK. Nappali tagozat. Európai Kapcsolatok szakirány

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai Kapcsolatok szakirány

SZAÚD-ARÁBIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATAI

Budapest, 2003

Készítette: Várhelyi Zsófia Anna 3


Tartalomjegyzék

•

Előszó

4

•

Bevezető

7

Szaúd-Arábia és a GCC államok szerepe és jelentőssége

8

Az Európai Unió céljai illetve szerepvállalása a térségben

10

•

Szaúdi – európai kapcsolatok

12

•

Szaúdi kormány, politika és jogrendszer

20

•

A szaúdi gazdaság története

27

•

A jelenlegi gazdasági helyzet Szaúd-Arábiában

31

•

Az Európai Unió és Szaúd-Arábia közti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok 36

•

• •

•

•

Szaúdi – európai kereskedelem

36

EU kereskedelme Szaúd-Arábiával

36

Az egyes tagállamok kereskedelmi kapcsolata Szaúd-Arábiával

39

Szaúdi – GCC kapcsolatok

40

A legalapvetőbb célkitűzések

40

Szervezeti felépítés

40

Az egyes területek, politikák változásai

41

A gazdasági integráció folyamata

42

Politikai változás az olajmonarchiákban, nyitás a nyugat felé (nyugat politika) 45 Szaúdi változások

50

EU – GCC kapcsolatok

52

Történet

52

Az Európai Unió GCC/Közel-Kelet politikája

53

Aktuális események (13. GCC – EU Tanács és miniszteri találkozó)

60

Konklúzió

61

Problémák, kétségek az EU Közel-Kelet politikájában

61

Szaúd-Arábia fejlődése, vívmányai

62

GCC sikerek

63

Végszó

64

Mellékletek

66 4


•

Irodalomjegyzék

68

Előszó A Közel-Kelet világunk egyik legproblémásabb, gazdasági és politikai feszültségekkel terhes területe. A feszültségek hátterében többnyire kulturális különbségek, félreértések, történelmi harcok, érdekellentétek húzódnak. A kelet és a nyugat, keresztények és muszlimok világát évszázadok óta a konfrontáció, versengés jellemzi, annak ellenére, hogy a középkor kezdetén még közös úton haladtak, a keresztények sokat tanultak a sokkal fejlettebb kultúrájú keletiektől, sokáig azok gondolataiból táplálkoztak.1 A több évszázados versengés és ellenséges viszony után a nyugat tette meg az első lépéseket a békésebb kapcsolatfelvétel és a közös múlt újragondolása érdekében.2 A befolyásos, nagy hatalommal rendelkező nyugati államok közül az Egyesült Államokra asszociálhatunk

először

közel-keleti

kapcsolatok

tekintetében,

azonban

Európa

nemzetállamai, ma az Európai Unió szintén említésre méltó viszonyt alakított ki a térséggel. A régió egyik meghatározó állama, azaz királysága, Szaúd-Arábia a térség, vagy akár a földkerekség egyik legzártabb társadalmának hírében áll, a muszlim világ központja, ősi hagyományok és a modern élet közt egyensúlyozva keresi helyét a világban. A hiedelmekkel ellentétben, külső és belső nyomások eredményeképpen az állam nem olyan konzervatív, zárkózott, ahogy azt gondolhatjuk; szomszédaival való összefogása és egyre szorosabb kapcsolata az Európai Unióval másról tanúskodik. A szaúdiak haladnak a korral. Legalábbis megpróbálnak. Az előttük álló küzdelmekkel, nehézségekkel egyedül nem tudnak majd megbirkózni. Az európai közreműködés, együttműködés nagy segítség lehet a regionális fejlődés, stabilitás, és nem utolsó sorban egymás megismerése, megértése, és a két kultúra közeledése tekintetében, mely a béke, a békés egymás mellett élés és a párbeszéd alapjait képezheti. Dolgozatomban Szaúd-Arábia és Európa huszadik századi kapcsolatait mutatnám be a teljesség igénye nélkül. Bízva abban, hogy nem haszontalan azt feltételeznem, hogy a szaúdi királyság és Európa kapcsolatainak példáján keresztül közelíthetőek a kultúrák egymáshoz, közös érdekek révén, egymás erőfeszítéseit támogatva, közös célokat felvázolva kiegészíthetik egymást, egymás gondolatait kölcsönösen megtermékenyítve 1

Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa, Bp. 2002 p. 66 A Muslim-Christian Call to Reflection and Action Geneva, 2001 www.wcc-coe.org/wcc/what/interreligious/striving-e.htm 2

5


ténylegesen együttműködhetnek. Dolgozatomnak az is célja, hogy a sokak számára misztikus, távoli, idegen közel-keleti országra, Szaúd-Arábiára felhívja a figyelmet, és növelje az állam ismertségét. Először Szaúd-Arábia vonzerejét, fontosságát, és az Unió érdekeit, szerepvállalását vázolom fel, majd a szaúdi-európai kapcsolatok elmúlt 100 évével folytatom, mely gyakorlatilag csaknem egészében a szaúdi – brit kapcsolatra terjed ki. Ezután a szaúdi gazdasági, politikai, kereskedelmi viszonyokat és azok fejlődési ciklusait ismertetem, mely segítségével betekintést nyerhetünk, ízelítőt kaphatunk a szaúdiak világából, helyzetükről a nagyvilágban, fejlődési ütemükről és rajtuk keresztül nagy vonalakban az egész térségről gondolatok formálódhatnak bennünk. Azonban, a régió államai között nagy különbségek találhatóak, ezt figyelembe kell vennünk. Szaúd-Arábia a Közel-Kelet egyik legnagyobb kiterjedésű állama, a GCC regionális integrációban (Gulf Cooperation Council) egyértelműen a legnagyobb, komoly befolyással bír. Mivel az Európai Unió szeret regionális tömbökben gondolkodni, így a szaúdi királyságot sem kezeli önmagában, a GCC államok részeként foglalkozik vele.3 Annak ellenére, hogy a legkonzervatívabb arab államok egyikének tartják, nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, évszázadban. Főleg gazdaságilag volt jelentős az előrehaladás, politikai reformjai a 90-es években igyekeznek beérni a 70-es 80-as évekbeli gazdaságiakat. A társadalmi kezdeményezés is a 90-es évektől egyre intenzívebb, a szaúdi elit egyre inkább tudatára ébred annak, hogy igenis bizonyos alapvető jogok megilletik, egyre nagyobb autonómiára tör, meggyengítve az Al-Szaúd királyi uralkodó család önkényuralmát. A szaúdi helyzet, majd a szaúdi-uniós kereskedelmi viszonyok felvázolása után az Öböl menti Együttműködési Tanács megalakulása, működése mellett és általában az utolsó évtizedek politikai változásainál időznék. Ezután áttérnék a GCC államok és az Európai Unió kapcsolatainak történetére, majd az EU céljait, konkrét akcióterveit mutatnám be, végül az aktuális helyzetképpel, problémákkal, nehézségekkel, jövőbeli kilátásokkal fejezném be dolgozatomat. Alapvetően célom a Nyugat (elsősorban Európa) és Szaúd-Arábia valamint a környező hasonló geopolitikai helyzetű államok (GCC) politikai fejlődésének, Nyugat felé történő nyitásának, ezek okainak, nehézségeinek, előnyeinek bemutatása, feltérképezése. A politikai fejlődésnek egy esetleges nyugati minta alapján úgy kell lezajlania, hogy a

6


társadalom és a politikai berendezkedés számára legmegfelelőbb struktúra alakuljon ki, mely révén az állam nem lemarad, hanem a fejlett világ nyomdokaiba ér. A National Geographic Szaúd-Arábiával foglalkozó cikkében egy szaúdi könyvtáros a következőket mondja: „Ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon a nemzetünk, ismét be kell kapcsolódnunk a világba, mégpedig teljes elkötelezettséggel. Meg kell szabadulnunk a tévhittől, hogy megvédhetjük a kultúránkat és megvédhetjük az iszlámot, ha elzárkózunk.”4 Szaúd-Arábia és a GCC államok egyértelműen bizonyították sajátos, fokozatos megnyílásukat többnyire külső illetve részben belső tényezőkre válaszolva önálló regionális tömörülésük létrehozásával, majd az Európai Unióval való szerződéses kapcsolatfelvételükkel. Az együttműködés regionális szinten egy nagyobb méretű interkontinentális kapcsolat (EUGCC) előszobája lehet.

3

The American Component in Europe’s Middle East Policy, www.css-jordan.org/activities/conferences/americancomp/report.htm 4 Frank Viviano: Szaúd-Arábia: Egy királyság pengeélen In: National Geographic 2003 október p.46.

7


Bevezető Szaúd-Arábia (Al Mamlakah al Arabiyah as Saudiyah) az Arab-félsziget legnagyobb országa. Kiterjedése körülbelül 2 millió négyzetkilométer, a félsziget 4/5-ét foglalja el. Északon Jordánia, Irak és Kuvait, keleten Katar, Bahrein, Egyesült Arab Emírség, és a Perzsa-öböl, nyugaton a Vörös tenger, délen Omán és Jemen határolják. Az állam 13 tartományra oszlik, ezen kívül 5 főbb földrajzi régióra. Ezek a következők: •

Rub al Khali: homoksivatag, mely a déli/délkeleti

területek

egészét

felöleli. •

Nedzsd: hatalmas kiterjedésű fennsík, az állam közepén terül el, és északkelet felé kinyúlik.

•

Hidzsáz és Asir: hegyvidékes terület, a

Vörös-tenger

partvonalával

párhuzamosan fut. •

Keleti

tartomány:

a

Perzsa-öböl

mentén elhelyezkedő, olajkincsekben gazdag terület.

Fővárosa Rijád, az ország szívében fekszik. A lakosság (22 millió) közel fele a nagyobb városokban él (Rijád , Mekka, Dzsidda <Jeddah>). A területek nagyobb része lakatlan homoksivatag. Éghajlata nagyon száraz, szélsőséges hőmérsékletkülönbségekkel. Területe kőolajban, földgázban, és ásványkincsekben gazdag. Az arab nyelvű SzaúdArábia, a világ 1,3 milliárd muszlim hívőjének spirituális hazája, az iszlám vallás szunnita ágát vallja.

8


Szaúd-Arábia és a GCC államok szerepe és jelentőssége Szaúd-Arábia stratégiai fontossága az Európai Unió számára leginkább az Arab-félsziget ásványkincsekben gazdag területéből adódik. A szaúdi gazdaság és politika - nagyméretű ásványkincseinek köszönhetően - a világ kőolaj és földgáz piacára nagy hatással van, nagymértékben befolyásolhatja azt. Bármely, a térséget érintő krízis hatást gyakorol az olaj világpiaci árára, meghatározva, befolyásolva ezzel a világ egészének működését. Ezért ezen ország konjukturális fejlődése, hosszú távú stabilitása igen lényeges. Szaúd-Arábia a világ egyik legnagyobb olajkészletekkel rendelkező országa és az egyik legfontosabb olajkitermelője (a világ olajexportjából való részesedése 14,5%); a világ már feltárt olajtartalékainak 25%-át tudhatja magáénak. Az Öböltérség többi államával együtt, azaz a GCC (Gulf Cooperation Council/Öböl menti Országok Tanácsa) államok együttesen az olajtartalékok közel felével, a földgázkészletek 15%-val rendelkeznek.5 Az öböl menti termelők becslések szerint 2002-re az olajkereskedelemből világszerte 45%-ban részesednek. 2020-ra ezt az értéket 60%-ra becslik.6 Politikai rendszere különösen az utóbbi évtizedekben nagy fejlődésen, változáson ment keresztül. Az Al-Szaúd család elődei már a 19-20. század fordulója után nem sokkal felismerték, hogy a fennmaradás és a haladás elkerülhetetlen feltétele a hatalom stabilizálása és szövetségesek keresése; a tradicionális jegyeket nagyobb toleranciával és nyitottsággal ötvözve a Nyugat felé fordultak. Egyrészt a századforduló első évtizedeiben a Nyugattal való szövetséget és annak pártfogását kereste az ifjú államkezdemény, először az oszmán, majd orosz fenyegetettséggel szemben. Majd a század folyamán kapcsolatait több irányba is nyitottan, aktívan ápolva, saját lábra állását, autonómiájának kivívását számos nemzetközi intézményben való részvétel is segítette. (IBRD, IMF, OPEC és egyéb olajkitermelő szervezetek, Egyesült Nemzetek és számos szakosodott szerve) A WTO-ba való felvétele folyamatban van.7 Az Öböltérség államai 1981-ben az EU jelenlegi külpolitikájában támogatott regionális térséget alapítottak, mely tagjai: Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírség, Omán. A GCC államok megalakulásuktól fogva kitartóan támogatják a Nyugat politikáit. Az Európai Unió és a GCC államok közti kapcsolat 1988-ban alakult át aktív párbeszéddé, ugyanis a felek Együttműködési Megállapodást írtak alá, mely 1990-ben lépett életbe és ennek értelmében közös tanácsülések kerülnek megrendezésre évente más5

EU and GCC: A New Partnership www.berteesmann-stiftung.de/documents/ACFCSEaUN.pdf The Role of Europe in the Middle East www.eusec.org/cordesman.htm 7 World Facts and Figures – Saudi Arabia http://worldfactsandfigures.com/countries/saudi_arabia.php 6

9


más helyszínen. Az együttműködés a következő területekre vonatkozik: gazdaság és kereskedelem, mezőgazdaság és halászat, ipar, energia, tudomány és technológia, befektetés valamint környezetvédelem. Évről évre a két térség különböző, egyezmények szabta célkitűzéseknek próbál megfelelni, közelíteni egymáshoz a két eltérő rendszert. Az évente megrendezett találkozók az aktuális és problémás kérdésekről szólnak. A szabványügyi együttműködéstől kezdve az energia és a vámpolitikákon át a környezetvédelemig igyekeznek a felek konszenzusra jutni. Az 1988-as Együttműködési Megállapodás szorgalmaz egyfajta az EU és a GCC között létrejövő kereskedelmi megállapodást. A végső cél a két térség között egy szabadkereskedelmi viszony megteremtése lenne. Az 1999-es Miniszteri találkozón a GCC államok komoly lépéseket tettek a szabadkereskedelmi térség előkészítése érdekében; saját térségükön belüli vámunió létrehozását tűzték ki. Az Unió biztosította a közel-keleti társulást maximális támogatásáról és egyben a Szabadkereskedelmi Megállapodás előszobájaként a vámunió teljes körű létrehozását és működését javasolta. A közel-keleti államok a vámunió megvalósításával alkalmasságukat, „felkészültségüket” bizonyítanák az esetleges EU – GCC szabadkereskedelmi térségben való részvételhez. A GCC vámunióról szóló megállapodást hivatalosan, a 99-es megállapodás alapján 2001-ben írták volna alá, ez később 2003. január 1-re tolódott. Jelenleg a szerződés hatályba lépésének tervezett időintervalluma: 2003 – 2005 közé esik, azonban a közös célkitűzések megvalósítása még várat magára.8 Az Európai Unió számára a GCC államok kereskedelmi szempontból jelentős partnerek. Az elmúlt években a térség az EU 6. legnagyobb export piaca.9 A GCC vámunió megbízható működése egységesebb közel-keleti piacot teremthet a kőolajszármazékok piacának, megkönnyítheti, serkentheti az államok közti belső kereskedelmet, vonzóbbá teheti a térséget a külföldi működőtőke beáramlásának szempontjából. A GCC államok szorosabb együttműködése és aktív kapcsolattartása hozzájárulhat a térség stabilitásának megszilárdításához, valamint a Nyugattal, így az Európai Unióval való párbeszéd elősegítéséhez. Szaúd-Arábia történelmi jelentősége, az iszlám vallásban betöltött szerepe miatt nem elhanyagolható, a vallás szülőföldjeként fontossága kiemelkedő, kulturális vonzereje és hatása a muzulmán testvérországok mindegyikére kihat. Szaúd-Arábia ilyen szempontból 8

European Parliament Fact Sheets www.europarl.eu.int/factsheets/6_3_9_en.htm

10


elsődleges alanya lehetne egy nyugati keresztény – muszlim kulturális párbeszédnek, mely elősegíthetné a két civilizáció közeledését először kulturális majd gazdasági, kereskedelmi területen is. Ezzel szemben a monarchia több veszélyt is rejthet magában. Egyrészt az iszlám legszentebb területei miatt, másrészt az egyik legkonzervatívabb, legtekintélyelvűbb muzulmán állam lévén nehezebb lehet vele megtalálni a megfelelő hangot, mint egy liberálisabb felfogású muszlim országgal. Igaz, hogy a Nyugattal (különösen az Egyesült Államokkal) az elmúlt évszázadban komoly szövetségesi viszonyt ápolt, Szeptember 11-e és az éppen folyamatban lévő iraki helyzet kapcsán ez a viszony megkérdőjeleződik. Ebből a szempontból Szaúd-Arábiát kettősség jellemzi. Attól hogy a szaúdi tárgyalóképes, vezető elit elfogad valamit, „elkötelezi” magát a világ működését nagyban befolyásoló hatalmak mellett, nehézségekbe, olykor ellenállásba ütközik; nem tudja népével elfogadtatni, betartatni a nyugati nézeteket, világlátást, világhoz való hozzáállást. Ezen ellentétek kiküszöbölése, valamint a különbözőségre való nagyobb nyitottság, azok jobb megértése érdekében kiemelten fontos az egyre szélesebb rétegeket érintő oktatási rendszer kiépítése és fejlesztése. Szaúd-Arábia ezen terület újragondolása és a modern világ elvárásainak megfelelő, valamint ezzel összhangban a szaúdi viszonyokhoz legjobban illő rendszer létrehozása érdekében újabb reformintézkedéseket tervez a közeljövőben.10 Az Európai Unió céljai illetve szerepvállalása a térségben A hidegháború utáni időszakban több külső megfigyelő is arra a megállapításra jutott, hogy Európa és az Egyesült Államok a közel-keleti térségben betöltött politikai/diplomáciai szerepét tekintve inkább kiegészítik egymást, minthogy versengő viszonyban lennének. Gazdasági vonatkozásban igenis versengők. Azonban kétségtelen, hogy a közel-keleti régióban az USA jelenléte mindig is nagyobb volt, mint Európáé. Egyrészről az EU nem kötelezi el magát, nem fogalmaz meg konkrét politikát és diplomáciai célkitűzéseket a térségre vonatkozóan, nem elmélyült stratégiaalkotó, viszont ellenzékként bírálja, kritizálja az Egyesült Államok politikáját ha az nem kedvére való. A különbségek és a komplementaritás abból adódik, hogy mindkét fél máshonnan közelíti meg a Közel-Keleti kérdést, más prioritásokkal bír. Az Egyesült Államok számára a térség stabilitása elsősorban gazdasági érdek, illetve szeptember 11. óta biztonsági vetületei is vannak közeledésének. Az Európai Unió 9

http://europa.eu.int/comm/trade/bilateral/saa.htm Michaela Prokop: Saudi Arabia: the politics of education In: International Affairs, Vol. 79., No. 1 Jan. 2003. pp. 87-88.

10

11


elsősorban a régió politikai stabilitását szeretné mielőbb megszilárdítani, valamint az egész térség biztonsága és stabilitása is a legfőbb prioritások közé tartozik, mivel az EU a földrajzi közelség következtében a Közel-Keletet mint közvetlen szomszédját szemléli, saját biztonságára közvetlen hatást gyakorló fenyegetőt lát benne. Ezen kívül a konfliktusok gátolják a világ zökkenőmentes kőolaj és földgáz ellátását, és veszélyeztetik a világgazdaság működését. Mindemellett az arab-izraeli konfliktus békés rendezését is sürgeti, mely elsősorban az Egyesült Államok fő célkitűzése. Az Unió szerepe kevésbé látható, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé hatna és befolyásolná a békefolyamat és a regionális

stabilitás

előrehaladását.

Az

elmúlt

években

Európa

a

regionális

együttműködések elmélyítésére és növelésére koncentrált, ezzel nagyban hozzájárult a stabilitáshiány csökkentéséhez. Összegezve: az Európai Unió közeledése biztonsági, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális oldalon jelent meg. Az USA inkább katonai és stratégiai célokat tűz ki.11 Az EU továbbra is támogatja az olyan regionális tömörüléseket, melyek a gazdasági diverzifikációt, liberalizált piacokat, kül- és belföldi befektetéseket ösztönzik, mint például a GCC államok. Az EU céljai közt áll továbbá a fejlődő államok politikai rendszereinek megerősítése, az emberi jogok tisztelete és a jó kormányzás értékeinek megvalósítása. Az olaj és gáz stabil, elfogadható áron történő exportja, energia konzerváció támogatása,12 más, nem tradicionális energiaforrások kifejlesztése és a széndioxid kibocsátással járó olajfelhasználás csökkentése ugyancsak az EU politikájának része.13 Az EU jelenlétének megerősítése (pl. befektetéseken keresztül) az Öböl-térség stratégiai fontosságát jelezné, elősegítve ezzel a kölcsönös megértést, a közös érdekek konvergenciáját és nem utolsó sorban a növekvő jólét megosztását. Ennek megvalósítása érdekében elkötelezettségre, és aktívabb részvételre lenne szükség az EU részéről a régió diplomáciai, gazdasági és kulturális tevékenységeiben.

11

The American Component in Europe’s Middle East Policy www.css-jordan.org/activities/conferences/americancomp/report.htm 12 EU and GCC: a new partnership www.berteesmann-stiftung.de/documents/ACFCSEaUN.pdf 13 Gerd Nonneman: Saudi – European relations 1902 – 2001:a pragmatic quest for relative autonomy In: International Affairs, Vol. 77., No. 3. 2001 p. 655.

12


Szaúdi-európai kapcsolatok14 A 20. század folyamán a szaúdi-európai kapcsolatokat leginkább az alábbi tényezők határozták meg, illetve befolyásolták. A szaúdi külpolitika mozgatórugói, valamint európai kapcsolatainak meghatározói a következők voltak: •

Geopolitikai egyensúly megteremtése, fokozott autonómiára törekvés

•

Gazdasági források kézben tartása – elsődlegesen támogatások és kölcsönök réven, másodlagosan az olajbevételekhez való növekvő hozzáféréssel, valamint kőolaj és egyéb kőolajszármazékok piacának biztosításával

•

A rezsim fennmaradása és virágzása az előbb felsorolt két pont függvényében

•

Az ideológia szerepének hangsúlyozása (vallási és politikai egyaránt), mely 1948 óta fokozottan jelen van.

Európa érdekei az öböltérségben: •

Stratégiai számítások különös tekintettel a hajózási útvonalakra

•

Európa vezető hatalmainak versengése egymással és az Egyesült Államokkal, később a Szovjetunió megfékezése a cél

•

Folyamatosan növekvő igény az olajhoz jutásra

•

70-es évek óta folyamatos piacra jutás

A múlt század folyamán mindkét fél egymás irányába történő közeledése alapvetően politikai és gazdasági megfontolásokon alapult. Európa versengő nagyhatalmai közül Nagy-Britannia már a századforduló után nem sokkal nagy jelentőségnek örvendett. Abdul-Aziz (közismertebb nevén Ibn Szaúd), a térség vezető személyisége, később a szaúdi királyság alapító királya hamar felismerte a szigetország hatalmát; közeli kapcsolatokat kívánt ápolni a britekkel. A századforduló környékén több ellenlábas tartott igényt a szaúdi területekre. Az oroszok szerződésben lefektetett barátságot kínáltak, az oszmán birodalom kevésbé barátságosan a fennhatóságát kívánta kiterjeszteni ezen területekre. A törökök hatalmuk alá akarták vonni a későbbi SzaúdArábia több tartományát is (al-Hasa, Nedzsd, Hidzsáz), és Al-Szaúd ellenfelét is támogatták. Abdul-Aziz azonnal jelezve a briteknek az orosz ajánlatot és a török fenyegetést, többször fordult a szigetország képviselőihez, kérve a britek pártfogolását. 14

Gerd Nonneman: Saudi-European relations 1902-2001: a pragmatic quest for relative autonomy In: International Affairs 77. 3 (2001) pp. 631-661 alapján

13


Sok eredménytelen kezdeményezés (14) történt 1902 és 1913 között Ibn Szaúd részéről egy mélyebb kapcsolat megvalósítására az Al-Szaúd család és a britek között. Az első világháború kitöréséig a brit válasz elmaradt, mivel a britek kapcsolataikat nem akarták megrontani az Oszmán birodalommal. A szigetország ezen hibájából kifolyólag AbdulAziz 1914 májusában titkos szerződést írt alá a törökökkel, elfogadva ezzel a későbbi Szaúd-Arábia egyik tartományának (Nedzsd) kormányzását. Ibn Szaúd már a 10-es évek elejétől erőteljes hódításokba kezdett, komoly erőnek/ellenfélnek mutatkozott a térségben. A törökök lemondtak Nedzsd tartományról, viszont cserébe támogatást, jó szomszédi viszonyt vártak el Abdul-Aziztól. A szerződés sokáig nem tudódott ki. A világháború kitörése megváltoztatta a térség szereplőinek érdekeit, kapcsolatrendszerét; a brit nézőpont is változott. Az Al-Szaúd család potenciális szövetségessé vált a németoszmán összefogással szemben. A szaúdi vezető végre elérte a célját, a brit támogatást megkapta, mely akkor először pénzbeli juttatásokat és fegyverutánpótlást jelentett. AbdulAziz, aki ekkor már az egész öböltérség domináns politikai szereplője, a világháború kitörtével végleg elkötelezte magát Nagy-Britannia mellett, a törökök ellen, amit az 1915. december 26-án kötött Darini Egyezmény szentesített. Nagy-Britannia hivatalosan elismerte Abdul-Azizt a fennhatósága alá tartozó területek független uralkodójának, és biztosította a térség védelmét. Ennek értelmében, 1916 júniusában Britannia 20,000 font értékben kölcsönt nyújtott és fegyvert szállított, majd 1917-től havonta 5,000 font járandóságot biztosított. A háború vége és 1924 között (segélyek felfüggesztése) a szaúdi uralkodó évente 60,000 fontot kapott Nagy Britanniától. A források nagy részét a szaúdi állam megszilárdítására és egyesítésére fordították. Az első világháború után egészen 1945-ig a geopolitikai egyensúly megteremtése, az állam, valamint az Al-Szaúd uralom megerősítése mind a britek mind szaúdiak érdekében állt. Ebben az időszakban a szaúdi-brit kapcsolat nagyon szoros volt; azonban ezzel párhuzamosan alternatív kapcsolatokat (pl. USA) mindig is tartott fenn a szaúdi politika, sosem kötelezte el magát egyetlen hatalom mellett. 1945 után a kocka fordult és az Egyesült Államok vált a meghatározó partnerré, Európa másodlagos szerepet kapott. A 30-as években Szaúd-Arábia létrejöttét és a szaúdi uralkodó felfelé ívelő pályáját kettő tényező nehezítette meg. A brit fennhatóság alá tartozó, első világháborúban újrarendeződött határvonal-viszonyok Transz-Jordánia, Irak és a szaúdi térség között politikai jellegű komplikációt okoztak. A szaúdi uralkodó tévesen meghatározottnak vélte az új határvonalakat, természetesen saját területe rovására, így északi terjeszkedésbe 14


kezdett. A britek kijelentették, hogy a védelmük és fennhatóságuk alatt álló területeken történő további hódításokat nem tudják tolerálni. A fegyverszünetet foganatosító 1922-23as Uqayri konferencián a szaúdi uradalom Irakkal érintkező határai tisztázódtak, valamint az északi terjeszkedés megállításának fejében Kuvaitból kaptak a szaúdiak egy kis részt, ezen kívül a szaúdi-brit kapcsolat ismét erőre kapott. Abdul-Aziz ereje teljében folytatta a hódításokat 1925 – 27 között, kerülve a brit védelem alá tarozó területeket. 1927. május 20-án, a már elévült 1915-ös szaúdi-brit egyezmény helyett megszületett a Dzsiddai egyezmény, melyben Nagy-Britannia elismeri a szaúdi uralkodó függetlenségét és abszolút hatalmát a már meglévő és az újonnan szerzett tartományok felett (Hidzsáz, Nedzsd, és függőségi területek). A britek teljes mértékben elismerték a szaúdi uralkodót Hidzsáz és Nedzsd királyának. A két királyság egyesítéséből 1932-re megszületett Szaúd-Arábia. A másik nehézség pénzügyi okokra vezethető vissza. A szaúdi állam nagy kiterjedése, a harmincas években vívott háború Jemennel, a brit segélyek 1924-es befagyasztása, a térség és az egész világgazdaság válsága pénzügyi krízishez vezetett. Abdul-Aziz adóssága 1930ra 300,000-400,000 fontra rúgott. Az uralkodó először az oroszoktól remélt segítséget, majd Nagy Britanniától, azonban a végső enyhülést az olaj hozta. A britek nagy részarányú olajkoncesszióra törekedtek, nem gondolva alternatív versenytársakra. Azonban a britek helyett Abdul-Aziz a koncessziót egy ausztrál vállalkozónak adta, aki hosszú távon nem bizonyult sikeresnek; amerikai olajvállalatok a későbbiek során felvásárolták. A britek mellett a franciák is igyekeztek az olajból részesedni, azonban Abdul-Aziz az árlicitek lehívásakor 100,000 font foglalót kért, mely összeget a britek nem tudták vagy nem akarták megadni. Az Egyesült Államok ismét előtérbe került, és komoly előnyt tudott felmutatni az európai olajvállalatokkal szemben. Amerika preferálásának alapja az volt, hogy az uralkodó úgy gondolta az USA-nak nincsenek rejtett politikai céljai, így kevésbé veszélyezteti a szaúdi állam függetlenségét. Azonban az alternatív kapcsolatokat fenntartva Abdul-Aziz nem akarta teljesen kiküszöbölni a brit hatást. A második világháború folyamán az olaj, mint energiaforrás jelentősége nyilvánvalóvá vált. Az Egyesült Államok szerepe olymértékben megnőtt a Közel-Keleten, hogy az nagy kihívást jelentett a háborúban súlyos veszteségeket szenvedett és meggyengült európai államoknak. Abdul-Aziz a háború alatt több kommunikációs csatornát tartott fenn Európa szereplőivel. A 30-as évek végén fegyverkezési megállapodást kötött Mussolinivel. 1937ben az olaszok folytatták a dzsiddai reptér felújítását, melyet korábban a britek nem fejeztek be. 1939 januárjában Németországgal diplomáciai kapcsolatot létesített. 1939 júliusában német-szaúdi szerződés alapján a németek 4,000 darab fegyvert és lőszert 15


juttattak Szaúd-Arábiába; ezen kívül Rijad közelében egy fegyvergyár létesítése tervbe lett véve. A háború kitörése és a szaúdi uralkodó tőkehiánya miatt a német ügyletet sosem ütötték nyélbe. Szaúd-Arábia jelentősége Nagy-Britannia számára 1940-től évi 1 millió font segélyben nyilvánult meg. Ettől kezdve az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyíltan versengett Szaúd-Arábia kegyeiért. 1945-ös „titkos” szaúdi-amerikai találkozó, melyről a britek csak az utolsó pillanatban szereztek tudomást, ismét helyzeti előnyt hozott az amerikaiaknak (ARAMCO – Arabian American Oil Company létrejötte) 1945-ben Szaúd-Arábia, az Arab Liga egyik alapítója az ENSZ tagja lett. Az ENSZ-be való belépés mutatja Szaúd-Arábia Nyugat felé történő nyitását, a felvétel a szaúdi állam elismertségét. A második világháború után vált csak igazán jelentőségtelivé az olaj szerepe, mely komoly forrást biztosított a közel-keleti fejlődésnek. Ennek oka a világszerte gyorsan növekvő energiaforrás felhasználásának igénye volt, mind a hadiipar, mind a mezőgazdaság területén. Európában a háború utáni helyreállítások energiaválsággal társultak. Ezzel egyidőben Szaúd-Arábia egyre inkább függött a nyugati piacok, technológia és fegyverkezési ismeretek olajban történő cseréjétől (olajért technológiát). Az USA erőteljes szerepe megmaradt, azonban Izrael támogatása 1968 után komoly bonyodalmakat okozott. Először is az arab világ meggyőződése volt, hogy Izrael megsérti az arab/iszlám jogokat, és az Egyesült Államok ezt elnézi neki. Másodszor a közvélemény miatt nem engedhetett meg magának Szaúd-Arábia közeli kapcsolatokat az USA-val, mivel ezzel nem mutatott volna kellő elkötelezettséget a palesztin ügy mellett. Harmadszor, az arab világ Izrael ellenessége korlátozásokat vont maga után az Egyesült Államok részéről. Ennek következtében Szaúd-Arábia ismét Európa felé nyitott. Nem volt azonban olyan fényes ekkortájt a szaúdi-európai kapcsolat. Az eltávolodás mélypontja az 1956-os szuezi válság volt, melyben Franciaország és Nagy-Britannia összejátszottak Izraellel, az újonnan államosított csatorna visszaszerzéséért Egyiptom vezetésének meggyengítése érdekében. Szaúd-Arábia felbontotta diplomáciai kapcsolatait a két európai országgal, és leállította ezen két országba történő olajexportját. Az embargó nagy fennakadásokat okozott mind Franciaországban, mind az Egyesült Királyságban. Ráadás problémaként jelentkezett Franciaország esetében az algériai kérdés, Nagy Britanniánál pedig a buraimi oázis kérdése, mely jelenleg az Egyesült Arab Emírség és Omán területén fekszik, egykoron Szaúd-Arábia gyarmata volt. Nagy-Britannia a szaúdi terjeszkedési ambíciók ellen játszott, védve ezzel egyéb kedvezményezettjeit az Öböl térségben, olajkoncessziót remélve tőlük. A francia kapcsolat csupán 1962-ben állt helyre, Algéria függetlenségével. Nagy Britanniának 1963-ig kellett várnia: Szaúd-Arábia 16


konfliktusba keveredett Jemen új, republikánus rezsimével, mely az egyeduralmi rendszert váltotta fel. A szaúdiak a királypártiakat támogatták. Az Egyesült Királyság információkat közölt Szaúd-Arábiával és nagy mennyiségű fegyvert juttatott a Szaúdi királyságba. A kapcsolatok helyreállása után megkezdődött a versengés főleg az USA és Nagy-Britannia között Szaúd-Arábia fegyverzetellátásáért. A királyság amerikai kapcsolatai 1967-ben ismét megszakadtak az arab-izraeli háború miatt. Feiszal király csatlakozott az ezt követő olajembargóhoz. Nagy-Britannia és Franciaország profitált a felállt helyzetből (Izrael az USA pártfogoltja). 1967 és 1970 között a katonai behozatal nagy része ezen két európai országból származott. 1970 után az USA szerepe ismét megnövekedett, majd 1973-ban újabb nehézségek jelentkeztek. Az 1973-as arab-izraeli válság ismét olajembargót vont maga után. Szaúd-Arábia ameddig tudott, semlegességi politikát folytatott, ugyanis tudta, hogy a megszorítások az olajpiacnak és a nyugati gazdaságoknak komoly károkat okoznak, mindez veszélyezteti, és kihatással van a szaúdi jómódra is. A háború kitörése után Szaúd-Arábia az OPEC (Organization of Petroleum Exporting Countries) döntéseknek fejet hajtva (1973. október) korlátozásokat vezetett be. Az Egyesült Államokat sújtották a legjobban (teljes olajkiviteli tilalom az USA felé), ezzel ellentétben Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia a kedvezményezettek listáján foglalt helyet. Az egyes országok Izraellel való kapcsolata és hozzáállása határozta meg a kedvező vagy kedvezőtlen státuszt. Portugália és Hollandia az USA-val együtt megszenvedték az embargót. Nem volt véletlen, hogy az Európai Közösség közel 1 hónappal az embargó bevezetése után együttesen elismerte Palesztinát. Eredmény: egy héttel később, Dánia és Hollandia kivétel a közösség államainál nem alkalmazták a havi 5%-os olajexport csökkentést. Az embargó teljes megszűnése 1974 márciusában következett be; Hollandia és Dánia átmeneti kivételével. Az olajválság következtében Európa viszonyulása megváltozott az arab-izraeli kérdéssel kapcsolatban. Eztán tudatosabban, nagyobb érzékenységgel álltak az arab sérelmekhez, nézetekhez. 1974 után Európa szaúd-arábiai kereskedelmi érdeklődése megnőtt. A politikai kapcsolatok kimagasló helyet kaptak a szaúdi-európai párbeszédben. Szaúd-Arábia Európától egy kiegyenlített hozzáállást várt el az arab-izraeli vita kapcsán, amire az USA-tól nem számíthatott. A fegyverkereskedelemben az USA - Európa versengés volt megfigyelhető. Az USA – szaúdi kapcsolatokban még mindig érezhető volt az USA Izrael-párti lobbija; ez helyzeti előnybe hozta az európai államokat. Európán belül Franciaország, Nyugat-Németország, Nagy-Britannia és Olaszország vetélkedtek a fegyverpiaci részesedésért. A 80-as évektől a 17


brit és francia fegyverszerződések meghaladták az amerikai ügyleteket. 1985-ben megkötötték az al-Yamamah ügyletet, mely 20 milliárd fontra becsült értékével a brit történelem legnagyobb védelmi szerződésévé vált. Ennek köszönhetően Szaúd-Arábia légi ereje teljesen megváltozott; az USA függőséget felváltotta a brit, ezen a területen. A szerződés híressé vált a brit visszatérülő befektetésekről és a szaúdiak olajban történő törlesztéséről. Az 1993-as al-Yamamah II szerződés 35 milliárd fontos összegével a világon valaha kötött olajat-fegyverért üzlet legnagyobbika lett. A 80-as 90-es években a nem védelmi jellegű kereskedelemben az USA és Japán voltak Szaúd-Arábia legfőbb partnerei. Európának kisebb szerep jutott ezen a területen. Az iraki-iráni háború és a későbbi Öböl háború idején az USA dominancia mellett természetesen Európának is jutott szerep. 1987-ben az Európai Közösség 48 hadihajóval (Nagy-Britannia:18, Franciaorszá:14, Olaszország:8, Belgium:4, Hollandia:4) volt jelen; ez a szám 1988-ra 25-re csökkent (33 amerikai) az Öböl térségben. Az Európai Közösség nagyrészt Európa és a világ olajellátásának védelméért volt ilyen nagy létszámban jelen. A Közösség továbbra is függött az Öböl térség olajától (olajszükséglet 25-30 %-a). A külföldi/külső védelem felállása és céljai is különböztek a 90-es évek Öböl háborúja idején. A Nyugat Európai Unió a szokottnál nagyobb szerepet kapott; 1990 augusztusában kézbe vette az európai tengerészeti alakulatok irányítását. Szaúd-Arábia elfogadta az amerikai egységek segítségét, ezenkívül haderőt kért Nagy Britanniától. Az Egyesült Királyság szeptemberben úgy döntött, hogy a 7. páncélos alakulatával elősegíti SzaúdArábia védelmét. A tűzszünet óta Szaúd-Arábia és Nagy-Britannia valamint Szaúd-Arábia és Franciaország között továbbra is fennáll bizonyos szintű biztonsági együttműködés, mely leginkább fegyverszállítmányokra terjed ki. Ezenkívül Szaúd-Arábia amerikai és brit nyomásra fizet évi 300 millió dollárt, a szomszédos Irak déli repüléstilalmi övezet fenntartási költségeinek 1/3-át. Az Egyesült Államok és a szaúdi királyság nem tudott átfogó védelmi megállapodást létrehozni, ellentétben a britekkel és a franciákkal. Azonban széles körű volt az amerikai-szaúdi védelmi megértés és együttműködés. Összességében látszik, hogy az USA mellett az európai nagyhatalmak szerepe sem volt mellékes az Öböl háborúk során. A jelen szaúdi-európai kapcsolatokat összefoglalva az olaj, a kereskedelem, befektetések, biztonsági kérdések, EU-GCC együttműködés és a kulturális megértés alkotja. Valójában a jelenlegi párbeszédben a gazdasági, biztonságpolitikai és regionális/kulturális tényezők központiak. A cél, hogy az európai kapcsolatok ápolása és a fokozott szaúdi függetlenségre törekvés egyensúlyban legyen. 18


Mindkét fél központi érdeke a megbízható olajkészletek, stabil és előre látható áron való biztosítása. A szaúdi tartalékok a világ olajkészletének 25 %-át teszik ki. A szaúdi állam valószínűleg a jövőben is meg fogja tartani a termelésben betöltött központi szerepét. Az utóbbi évtizedben a két oldal között komoly ellentétet generált az olajfüggőség csökkentésének kérdése. A közlekedés az a terület, melyben egyre növekvő kereslet mutatkozik az olaj iránt, azonban ennek függvényében egyre nő a széndioxid kibocsátás. Számos politika született az utóbbi években az olajfogyasztás csökkentése érdekében, különösen Európában. Európát gazdasági és biztonsági tényezők motiválták, külön figyelmet szentelt a globális felmelegedés előidézőinek visszaszorítására. A 1990-es évek első felében, a szaúdi-európai kapcsolatokban külön súrlódást okozott az úgynevezett ’carbon tax’ európai javaslat az 1991-ben aláírt Energia Charta keretében, mely a széndioxidot termelő/kibocsátó olajat még drágábbá tette volna. Az Öböl térség termelői felhívták a figyelmet arra, hogy Európa szenet támogató segélyei a látszólagos javaslat ellen dolgoznak. A kitermelő országok úgy érveltek, hogy az adó (carbon tax) igazságtalan és csapást jelentene az Öböl térség gazdasági biztonságára nézve, ugyanúgy Európa gazdasági jólétét is károsítaná. A kérdés máig megoldatlan. A befektetések területén Szaúd-Arábia áhított piac az európai termelőknek és szolgáltatóknak. Az európai piacok ugyancsak nagy jelentősséggel bírnak a szaúdiak számára, azonban Európa keményen védi piacait. Elég annyi, hogy Szaúd-Arábia a fő vezető erő az EU-GCC tárgyalásokban. A két térség szabadkereskedelmi terület létrehozását szeretné megkísérelni a jövőben. Az 1988-as megállapodás, melyben a felek megegyeztek a szabadkereskedelmi térség megalakításáról, eddig nem vezetett eredményre. A leghamarabbi dátum 2005, amikorra a GCC államok kitűzték saját vámuniójuk teljes körű megvalósítását, biztonságos működését. A szabadkereskedelmi térség létrehozásának elengedhetetlen feltétele az EU oldaláról Szaúd-Arábia WTO tagsága. Ilyen szempontból a szaúdi királyság a leglemaradtabb a GCC államok közül. Szaúdi Arábia lemaradásának tudatában van. Egyre nyitottabb és liberalizáltabb gazdaságpolitikát folytat a relatíve csökkenő állami források, lassan teret nyerő privatizáció és a WTO tagság miatt. A biztonság kérdése az európai oldalról nézve: előre jelezhető olajárak és készletek; szaúdi részről: tartósan egészséges olajpiac, felfelé ívelő világpiac, mely meghatározza SzaúdArábia gazdasági és politikai biztonságát egyaránt. A szaúdi biztonságpolitika ezen kívül a következő tradicionális jellemzőkkel bír: A) óvatos politika, minden lehetséges kapcsolatot fenntart, nem kötelezi el magát egy ország mellett. B) támogatás (anyagi javak 19


adományozása) révén szövetségesek/kapcsolatok szerzése. C) fegyvervásárlások D) külföldi pártfogóval kapcsolatok ápolása. Az utolsó két pont volt, a legmeghatározóbb és a legtöbbet alkalmazott biztonságpolitikai magatartás. Szaúd-Arábia a fegyvervásárlásokat és az e területen kötött szerződéseket biztosítéknak vette arra nézve, hogy a fegyverszállító államok azonnal a segítségére sietnek, amikor csak szükséges. Az Öböl térség biztonságának stabilizálása fontos Szaúd-Arábia számára, mivel védelméért semmilyen határozott fegyverkezési illetve politikai megállapodás nem született. Ezért a legsürgetőbb kérdés a térség biztonságának rendezése, melyben a szaúdiak

számítanak

Európa

közreműködésére.

Különösképpen

az

arab-izraeli

békefolyamat elősegítésében. Az EU-GCC kapcsolatokban Szaúd-Arábia kiterjedésének és gazdasági súlyának köszönhetően domináns szerepnek örvend. Amikor az Unió a mediterrán térség felé fordult, a GCC államok zokonvették, hogy az EU kihagyta őket a barcelonai folyamatból. Az Unió reagálva a GCC országainak nyugtalanságára, decentralizált együttműködés elősegítése érdekében több lépés előkészítésén munkálkodott. Az 1995-ös EU-GCC megállapodás keretében próbaképpen az üzleti élet, a technológia és az oktatás területén szorosabb együttműködésre utaló projektek indultak meg a két térség között. A kulturális területeken mind a szaúdi, mind az európai politikák óvatosan közelítik meg a partner kényes pontjait. Szaúd-Arábia az elmúlt században nagy változásokon ment keresztül. Helyzete teljesen egyedi más fejlődő országokéhoz képest. Először: sosem volt a mai Európai Unió és attól nyugatabbra fekvő területek gyarmata (oszmán fennhatóság), talán ennek köszönhetően menekült meg az effajta sajátságos kapcsolattól bármely európai hatalom vonatkozásában. Tartós önbizalma a Nyugat irányába is ennek tudható be. A harmadik világbeli országokhoz képest sokkal több potenciális szövetségessel bírt, ezért nagyobb esélye volt az autonómia megteremtésére és megtartására. Másodszor: igaz, hogy Szaúd-Arábia profitált a kivételes nyersanyagforrásaiból, de csupán az olaj jelenléte nem elegendő a felemelkedéshez/fejlődéshez. A szaúdiak felhasználták ezt a rendkívüli tényezőt a potenciális külső dominancia (védelem) csábítására, és növekvő nyersanyagfüggőség kialakítására. Végül: a királyi uralom állandósága erőt és következetességet kölcsönzött a szaúdi politikának. Ilyen háttérrel kevés fejlődő ország rendelkezik. Szaúd-Arábia tévesen meghatározott, el nem ismert uradalomból az Egyesült Nemzetek tagállamává és az olajnak köszönhetően gazdag állammá vált. 20


Szaúdi kormány, politika és jogrendszer15

Ibn Szaúd közvetlenül az előző századforduló után hódításokba kezdett az Arabfélszigeten, 1932-re kihirdette a szaúdi királyságot. Így Szaúd-Arábia az első és ma is az egyetlen állam, mely az uralkodó családjáról lett elnevezve. Az Al-Szaúd család királyai egyeduralkodók voltak, korlátlan hatalmat biztosítottak számukra az iszlám törvények (Saría), és helyi szokások, azonban ugyanezen törvények mérsékelték is önkényuralmukat. Ezek értelmében például az uralkodó a család férfi tagjaiból álló tanáccsal köteles volt megvitatni az aktuális politikákat, konszenzussal kellett a megbeszéléseknek végződnie. Mivel a vallás és az állam nem vált külön, a vallási tudósoknak, vezetőknek a politikában betöltött szerepe sem volt mellékes. Az uléma (vallástudósok testülete) tartotta kezében, tartotta fenn azokat a tradicionális társadalmi és politikai értékeket, melyek még a 90-es évek elején és napjainkban is meghatározzák a királyságon belüli viszonyokat. Az állam alapjait az iszlám szélsőséges értelmezéseire alapozták, az olajkincsek felfedezése mégis változást eredményezett a vallás szerepében. Az 50-es évektől, amikor már az olajbevételek bőséget és gazdagságot hoztak, az uralkodók learatták a változás gazdasági babérjait, azonban a politikai és társadalmi változások minimalizálására törekedtek saját uralmuk megőrzése érdekében. Már ebben az időszakban is lett volna igény a politikához való hozzáféréshez a művelt, szaúdi középosztálybeliek részéről. A 60as években ez a szűk réteg egy választáson alapuló képviseleti gyűlés létrehozását igyekezett kikényszeríteni a monarchiából. A király elutasította a politikai liberalizációs igényeket és az ulémával megerősítette kapcsolatait. Ez teljes elutasítást jelentett. A külkapcsolatok területén is meghatározó volt az iszlám hatása. Már a második világháború után a szaúdi vezetés olyan nem muszlim államokkal szövetkezett (USA), akik szintén idegenkedtek a volt Szovjetunió ideológiai beállítódásától. Az 50-es évektől kezdve, leginkább a 80-as években a királyság úgy próbálta ellensúlyozni a szovjet-hatást, hogy katonai segítséget adott a „veszélyben lévő” muzulmán országok, világi (nem vallásos) kormányait ellenző csoportoknak (Afganisztán, Dél-Jemen). Bőkezű gazdasági támogatást is nyújtott több afrikai, ázsiai és környező államnak. Cserébe a kedvezményezettektől saját politikáinak támogatását várta. Nagy csalódás volt, amikor az 15

A fejezetben felhasznált irodalom: www.kingfahdbinabdulaziz.com/main/j.htm, www.saudinf.com, http://news.bbc.co.uk/1/low/world/middle_east/country_profiles/820515.stm,

21


1990-es Öböl háborúban többen, akik korábban leginkább szorultak a szaúdi támogatásra, nem álltak a királyság oldalán. A szaúdi erőfeszítések, melyek az iszlámot diplomáciai támogatás közvetítő közegeként képzelték el, sikertelenek voltak, mivel a legtöbb muzulmán ország Szaúd-Arábiával ellentétben nem alapozta külpolitikáját a vallásra. Az Öböl háború után rá kellett jönniük a szaúdiaknak, hogy a valláson alapuló külpolitika nem vezet célra. A 90-es évek elején, sőt napjainkban is Szaúd-Arábiára az abszolút monarchia a jellemző. A királyt sem írásos alkotmány sem törvényhozó gyűlés vagy választások nem korlátozták hatalmának gyakorlásában. 1962 óta ígérgették a királyok, hogy felállítják a Madzslisz asSúrát, azaz konzultatív tanácsot, mely nagy előrehaladást jelentett volna a nép politikai „részvételében”, a politikai kinyílás irányában, de egyikük sem tett gyakorlatilag lépéseket ennek megvalósítása érdekében. 1992. márciusában több reformintézkedése mellett Fahd király létrehozta a konzultatív tanácsot, illetve tanácskozó gyűlést16, átszervezte a regionális irányítást és közzétette az újonnan megalkotott „alap rendszert”(alap jogot), mellyel lefektette a kormány megreformált új alapjait és felvázolt egy olyan törvénykönyvet, melyet Szaúd-Arábia alapokmányának is nevezhetünk. Egyes vélemények szerint ezek, a politikai nyitást eredményező reformintézkedések nem a nyugati típusú demokrácia illetve demokráciára épülő nyugati reformokra törnek. A tradicionális értékek és a modern világ igényeinek kényszerű összeegyeztetéséről van szó, valamint ebből következően az emberek és az uralkodó kapcsolatának konzultatív alapokra való helyezéséről és ennek szerves fejlődéséről.17 A király A szaúdi király hatalma széleskörű. Az államfő és a kormányfő tisztségét egyszerre tölti be, a törvényhozást, akár királyi vagy miniszteri rendeletről legyen is szó, jóvá kell hagynia. A kabinetet, azaz a miniszteri tanács tagjait, a kormány dolgozóit, és a provinciák/tartományok kormányzóit is a király nevezi ki. A haderő főparancsnokaként a katonai tisztséget betöltő vezetőket is ő választja ki, ezenkívül a szaúdi nagyköveteket és külföldi követeket is kinevezi, a külföldi diplomatákat megbízólevéllel látja el. Legfelsőbb bíróságként járhat el és kegyelmezési joga van. www.electionworld.org/election/saudiarabia.htm, http://worldfactsandfigures.com/countries/saudi_arabia.php, http://memory.loc.gov/frd/cs/satoc.html 16 National Geographic 2003 október Frank Viviano: Szaúd-Arábia: egy királyság pengeélen p.42 17 www.kingfahdbinabdulaziz.com/main/j.htm Political reform/Principles underlynig Saudi system of government

22


Abdul Aziz (Ibn Szaúd) (szül.1876 uralk.1932-53) a modern szaúdi állam megteremtője 1953-ig uralkodott, a trónon fia Szaúd (szül.1902 uralk.1953-64) követte. Szaúd nevéhez fűződik a Miniszterek Tanácsának a felállítása, a kereskedelmi, oktatás- és egészségügyi minisztériumok létrehozása, valamint a rijádi Szaúd Egyetem megnyitása. Uralma nem volt zavartalan; színrelépése után nemsokkal családi belviszályok vették kezdetüket. A király családja és több mint 30 fivére túl fiatalnak és tapasztalatlannak találták Szaúdot, aki szerintük felelőtlenül vezette az országot, saját fiait (közel 30!) igyekezett vezető pozíciókba juttatni. 1964-ben tetőzött a családi puccs. Több fivér összefogott és eltávolították Szaúdot a trónról, helyette a korban utána következő fiútestvért, Feiszalt (szül.1904 uralk.1964-1975) nevezték ki. A királyváltást jóváhagyta az uléma és egyéb vallási szervek. 11 éves uralkodása alatt Feiszal megerősítette a monarchiát. Szaúd alatt ő töltötte be a miniszterelnök szerepét, azonban uralkodása alatt királyi rendelettel egyesítette az államfői és a kormányfői tisztségeket, melyeket ezután egyedül a király tölthette be. A helyi vezetők kötelesek voltak beszámolni a királynak. Ezzel a lépéssel a központi ellenőrzést növelte a tartományok felett; Igazságügyi Minisztériumot hozott létre, szabályozva ezzel az addig független vallási bíróságokat. Nemzeti fejlesztési terv megalkotásával a szociális intézmények és a beruházási projektek koordinációja vált hozzáférhetőbbé. Uralma alatt Feiszal számos jelentős gazdasági és szociális reformot kezdeményezett, valójában Feiszal alatt kezdett fejlődésbe az ipar. Külpolitikájában határozottan elkötelezte magát az iszlám és arab világ érdekei mellett. Uralkodásának hirtelen vége szakadt, amikor egyik unokaöccse meggyilkolta. Az Al Szaúd család hercegi találkozója Háledet (szül.1912. uralk.1975-1982) választotta új királynak, aki említésre méltó tapasztalatokkal bírt a kormányzás területén (Hijaz tartomány kormányzója 1932-34ig és belügyminiszter 1934-től). A bel- és külpolitikában egyaránt kiemelkedően teljesített. Nemsokkal megválasztása után elindította a második ötéves tervet/programot, mely többnyire az infrastruktúra javítására összpontosított. 1981-ben életbe léptette az Öböl menti Államok Tanácsát (Gulf Coopereation Council). Őt trónörököse, Fahd (szül.1921. uralk.1982- ) követte a trónon. A konzultatív tanács és az „alap rendszer” létrehozásával, valamint a regionális irányítás átszervezésével igazi reformalkotóvá és talán a legbefolyásosabb szaúdi királlyá vált. A trónöröklési procedúrát is módosította. Ezidáig a trón öröklése kor szerint történt. Ha egy király meghalt, akkor legidősebbik fia követte, a legidősebbik fiút az azt követő fivér. Fahd annyiban módosította a rendet, hogy a király nevezi meg előre a trónörökösét, akit bármikor eltávolíthat, döntését visszavonhatja. Ezen kívül a trónörökös nem léphet azonnal trónra a király halálakor, hanem meg kell várnia a 23


családi tanács jóváhagyását. Fahd a megannyi királyi tisztség betöltése mellett a két szent mecset őrzője is egyben. Elkötelezte magát a térség problémáinak kezelése mellett, melyeket békés úton és az igazságot szem előtt tartva igyekszik megoldani. Fahd első trónörököse Abdullah (szül. 1923.), régens, első miniszterelnök-helyettes és egyben a nemzeti gárda főparancsnoka, gyakorlatilag 1995 novembere óta, amikor is Fahd királyt szélütés érte, uralkodik. 1996 első pár hónapjában hivatalosan is megkapta a régensi címet, majd 1996 februárjától Fahd névlegesen újra átvette az ország irányítását. Fahd mellett Abdullahnak komoly szerepe van, aktívan részt vesz az államügyek kezelésében, Fahd gyengélkedése nagyobb felelősséget ruházott a trónörökösre. A Királyi Díván A király főbb végrehajtó szerve a Királyi Díván, a királyi államtanács. A király legfontosabb tanácsadóinak a belpolitika, a vallási ügyek, és a nemzetközi kapcsolatok területén irodái itt találhatóak, a király magánirodájával egyetemben. A király innen intézi a napi teendőit: szabályok, rendeletek felvázolását. Ezenkívül több kormánytagozat vezetői is itt székelnek; többek között a protokollfőnök, a beduin ügyekkel foglalkozó iroda, a vallási kutatás osztálya, misszionárius tevékenységek és eligazítás osztálya valamint a közerkölcsért felelő bizottságok. A Madzslisz as-Súra (konzultatív tanács) üléseit ugyancsak a Királyi Díván épületében tartja az uralkodó. Konzultatív Tanács (Madzslisz as-Súra) A kilencvenes évek elején megalakuló és akkor még csupán 60 tagot számláló tanács igazi forradalmi előrelépés volt a kormány politikai liberalizációjában, képviseleti természetének létrehozásában. „Több megfigyelő szerint ez a gyűlés már a választott törvényhozás előfutára, mely egyszer majd osztozni fog a hatalmon a monarchiával.”18A legnagyobb újítás abban állt, hogy a király ilyen nagy létszámú testületet állított fel, hogy azokkal konzultáljon a nemzetet érintő legfontosabb kérdésekben, valamint az állampolgárok számára lehetőség nyílt a Madzslisz as-Súra keretein belül, hogy szabadon a királyhoz folyamodjanak panaszaik, sérelmeik orvoslását kérve. Már Ibn Szaúd idején is létezett konzultatív testület, azonban számuk jóval kisebb volt a jelenleginél és az alattvalók nem járulhattak kedvük szerint az uralkodó elé. A jelenlegi tanács tagjait a király nevezi ki (4 évre), és világosan lefektette a tanácsról szóló királyi rendeletben, hogy az csak a jelenlegi

18

National Geographic Szaúd-Arábia: Egy királyság pengeélen p.43

24


kormány rendszerének megfelelően azzal összhangban működhet. 1997-ben a tagok száma 90-re emelkedett, majd 2001-ben 120-ra. A tanács első lépéseinek egyike annak a 8 bizottságnak a felállítása volt, melyek a következő területekre specializálódtak: oktatás, kulturális és információs ügyek, egészségügy és társadalom, külpolitika, biztonságpolitika, szervezés és adminisztráció, iszlám, gazdaság és pénzügy, közszolgáltatások. A bizottságok száma 1999-ben 11-re nőtt; 2000-ben és 2001-ben a 120-as létszámváltozás miatt ismét átszervezték.19 A tanács a szaúdi társadalom egész spektrumát reprezentálja. A gyakorlatban a tanács tagjai törvényeket kezdeményezhetnek, felülvizsgálhatják a kormány bel- és külpolitikáját. Az a kormányzati akció, melyet a tanács nem hagy jóvá, visszakerül a királyhoz. Azonban mégis a tanács legfontosabb feladata a királyt tanácsokkal ellátni, a királyságot érintő fontos kérdésekben. 1998-ra a tanács jól megalapozottan, hatékonyan működött. Fahd király a Madzslizs as-Súra megalapításával és a további reformok bevezetésével egy olyan intézményes keretet akart létrehozni, mely a konzultáción és vallás előírásainak való megfelelésen alapuló szaúdi kormány ellenálló képességét és hatékonyságát fokozza a mai komplex és gyorsan változó világban. A reformok sürgetik, felgyorsítják a modernizáció ütemét, megtartva a királyság vallási és kulturális hagyományait. Miniszterek Tanácsa/Kabinet A Miniszterek Tanácsa a szaúdi kormány legfelsőbb szintjét képviseli; 1953-ban, halála előtt nemsokkal hozta létre Ibn Szaúd. Kezdetben a Tanács az állam belső, külső, pénzügyi, gazdasági, oktatási, védelmi politikáinak és közügyeinek megtervezéséért, ellenőrzéséért felelt, mára már minden releváns területre kiterjed felügyelete. A Miniszterek Tanácsa mind a törvényhozói, mind a végrehajtói hatalmat gyakorolja. A Tanács hetente egyszer, általában hétfőn ülésezik a király, vagy annak helyettese, az első számú trónörökös vezetésével. 1975-ig 14 minisztérium működött a Miniszterek Tanácsának felügyelete alatt, ez a szám 1975-ben 20-ra emelkedett és az erről határozó királyi rendelet a Miniszterek Tanácsát Kabinetnek nyilvánította.∗

19 ∗

www.saudiembassy.net/profile/gov/gov_coucil.htm miniszterek és tartományok felsorolása a mellékletekben

25


Helyi képviseletek, a régiók törvényhatóságai Fahd király 13 régióról rendelkezik∗; a kormányzók és munkacsoportjaik legfőbb feladata az egyes régiók vezetése, az állam célkitűzéseivel, politikáival összhangban. A közbiztonságról, állami rendelkezésekről és stabilitásról ugyanúgy kell gondoskodniuk kicsiben, mint ahogy a kormánynak nagyban. A kormányzónak szem előtt kell tartania a térség társadalmi és gazdasági fejlődését, ezenkívül az egyéni jogokat és szabadságot is garantálnia kell a Saría vagy iszlám törvények keretein belül. A kormányzók beszámolási kötelezettséggel tartoznak a belügyminiszter felé, de gyakorlatilag a királynak tesznek jelentést. Konzultációt a kormányzók is tartanak, bizalmasaikkal, tanácskozó testületükkel, és a népnek is lehetősége van gondjaival a kormányzóhoz fordulni. Jogrendszer A szaúdi jogi rendszer a Saría törvényeken alapszik és az iszlám szunnita ágának gyakorlatával összhangban áll. Mivel a vallásos muszlimok hittek a Saría törvények szentségében, ezért csak olyan férfi bírákat (kádikat) fogadtak el, akik több évet töltöttek a Saría forrásainak (Korán és a szájhagyomány útján fennmaradt hagyományok, melyek Mohamend

próféta

rendelkezéseit

és

gyakorlatát

is

magukban

foglalják)

tanulmányozásával. Az uralkodó egyik legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a szárnyai alatt lévő iszlám közösség a Shariával összhangban éljen, ezért felülvizsgálhatta a kádik döntéseit is. Ez a tradicionális kapcsolat a kádik és a király között ma is meghatározó Szaúd-Arábiában. Az igazságügyi minisztérium, melyet Feiszal király alapított 1970-ben az állam csaknem 300, addig független Saría bíróságának vezetését, felügyeletét látta el. Az igazságügyi minisztert a király az uléma tanács legbölcsebbjeiből választotta ki. A Legfelsőbb Törvényszéki Tanács felügyeli a bíróságok működését, felülbírálhatja az igazságügyi miniszter minden bíróságokra vonatkozó döntését, jogi véleményeket, bírósági kérdéseket fejt ki, jóváhagyja az összes halálos ítéletet, amputációt (kéz amputációja lopás büntetésére), megkövezést (házasságtörés esetén). 1983 óta az igazságügyi miniszter a Legfelsőbb Törvényszéki Tanács feje.

26


Saría Bíróságok rendszere Legfelsőbb Bíróság = Király (Final Court of Appeal) Saría Fellebbviteli Bíróság (Saría appeals court) Közbíróságok (elsőfokú bíróság) (General courts of first instance) Rögtönítélő Bíróságok (elsőfokú bíróság) (Summary courts of first instance) Az elsőfokú rögtönítélő bíróságok kisebb polgári és bűnügyi perekben döntenek; a beduin ügyeknek külön rögtönítélő bírósága van. Ezeken a tárgyalásokon csupán egy kádi, bíra elnököl. A közbíróságok minden olyan ügyben járnak el, ami nem tartozik a rögtönítélő bíróságok alá. Általában itt is egy bíra, kádi dönt, de a súlyosabb bűncselekményeknél: gyilkosság, komoly fosztogatás, házasságtörés már három jogtudós is jelen van és részt vesz a döntésben. A közbíróságok és rögtönítélő bíróságok döntéseivel a fellebbviteli bírósághoz lehet fordulni. A fellebbviteli bíróság, vagy más néven „semmítőszék”(megsemmisíti az ítéleteket) három alrészleggel rendelkezik: büntetőperek, polgári perek és egyéb perek. Ilyen fellebbezési lehetőség csupán Rijádban és Mekkában van. A legfelsőbb bíróság ülésein az igazságügyi miniszter és kádik csoportja elnököl. A jogi rendszer csúcsán a király áll, mint legfőbb döntőbíra, aki közkegyelmet is gyakorolhat.

27


A szaúdi gazdaság története20 Több ezer éven keresztül az arab félsziget gazdálkodása a földművelésre és a pásztorkodásra terjedt ki. A különböző önállóan működő csoportok kezdetleges életkörülmények között, többnyire kutak illetve oázisok közelében éltek. Akadtak azonban nomádok (beduinok) is, akik haszonállatokat neveltek és folyamatosan vándoroltak az esővel megajándékozott területekre, így biztosítva takarmányt jószágaiknak. Az önellátó életmód a középső és keleti területeken volt jellemző. Az állatterelés és az ezzel együtt járó helyzetváltoztatás és vándorlás a nyugati részen. Az egyes népcsoportok viszonylag elszigetelten éltek. Az állandó vándorlás nagyon fáradtságos és veszélyekkel teli volt. A nomádok hamar belátták, hogy a pásztorkodás nem biztosít megfelelő megélhetést, nem tudnak gondoskodni közösségükről. A biztonságra törekedve megszervezték a kereskedő karaván- és zarándokutak, valamint az oázisok védelmét. A közlekedést és utazást nagyon megnehezítette a víz korlátozott jelenléte. A csekély kereskedelmet tevekaravánokon és zarándokok segítségével bonyolították le a nagyobb települések között. Később a 19. században, a nagyobb városokban, mint Mekka vagy Dzsidda gazdag kereskedő családok telepedtek le és terjeszkedtek különösen a Hidzsáz vasútvonal megépítése után. A gyarmati terjeszkedésnek köszönhetően viszonylag fellendült a nemzetközi kereskedelem a közelkeleti térségben. Az 1930-as években kezdődtek meg az olajkutatások, majd a szaúdi királyság megalakulása után 6 évvel, 1938-ban olajra leltek az amerikai kutatók. Ettől kezdve az olaj meghatározó, elsődleges szerepet töltött be és felemelte a szaúdi gazdaságot. A második világháború után az olcsó és megbízható olajforrásoknak köszönhetően a tradicionális tevékenységeket hamar felváltotta az olaj, mint legfőbb bevételi forrás. A világháború utáni négyszeresre szökkent hozamból a király (Abdul-Aziz, 1932-53) megerősítette hatalmát, valamint kiterjesztette gazdasági és politikai uralmát az újonnan meghódított területek felett. A 70-es évekig az olajbevétel lassan növekedett, a kormány tartózkodó pénzügypolitikát folytatott. A 70-es évek elején a gazdaság helyzete nagymértékben megváltozott. Az olaj exportja, a külföldi olajcégek adója és a rájuk kivetett jogdíjak lényegesen emelkedtek. Az olajexportőr országok az olaj árát növelték.

20

Saudi Arabia: The Economy http://memory.loc.gov/frd/cs/satoc.html

28


(Szaúd-Arábia hordónkénti olajára: 1948 $0.22, 1970 $0.89, 1973 $1.56, 1974 arab olajembargó következtében $10) A királyság válaszút előtt ált. Vagy teljes gőzzel kitermel, vagy kímélve tartalékait csak bizonyos fejlesztések finanszírozásáig visszafogottan működik. 1974-ben döntött úgy, hogy elfogadható áron, a világ szükségleteivel arányosan folytatja olajkitermelését. Szaúd-Arábia hosszú távú programba kezdett. A gazdaságot az olajszektoron kívüli területekre is ki akarta terjeszteni. Erre fordította értékes, olajból származó bevételének nagy részét. A 70-es 80-as években a kormány meghatározó szerepet játszott az alapvető infrastruktúra és intézményi háttér kiépítésében. Az olajból befolyó hatalmas összegeket az ország modernizációjába/korszerűsítésébe fektette. Az olajszektort érintő beruházások (1980-ban a királyság 730 ipari létesítménnyel bírt) mellett a telekommunikáció, elektromos áramellátás, víz, út, vasút, hálózatok kiépítése, az egészségügy és az oktatás alapjainak lefektetése is erre az időszakra tehető. Az egyik legnagyobb lépés az egész országra kiterjedő támogatási program terve volt, mely elsősorban a jövedelemelosztást kívánta elősegíteni, ezen kívül az ipar, közüzem, mezőgazdaság, egészségügy területét is támogatta. A 80-as évek közepére (10 év leforgása alatt) a fejlesztési kiadások 500 milliárd dollárra rúgtak. Ugyanakkor a hatalmas olajbevételek és a gazdaság korlátozott felvevőképessége még így is pénzügyi többletet teremtett. A kormány a felhalmozott tőke nagy részét nemzetközi hitelintézetekbe és nyugati államkötvényekbe fektette. 1982-től a kormánynak változtatnia kellett eddigi stratégiáján, ugyanis többlet helyett növekvő költségvetési és fizetési-mérleg hiánnyal kellett megbirkóznia a csökkenő olajárak miatt. Az állam a hiányt külföldi tőke lehívásával igyekezett kompenzálni. Amikor a nemzetközi olaj kínálat telítettsége tétőfokára hágott, Szaúd-Arábiának csökkentenie kellett kitermelését az új OPEC kvótarendszer szerint. A csökkentett árak és export mellett az US dollár leértékelése tetézte a bajokat. A bevételkiesés nagy csapást jelentett a szaúdi államnak. 1985 végén Szaúd-Arábia jelentősen fokozta az olajkitermelését piaci részesedésének visszaszerzése érdekében, visszaélve más OPEC tagok kitermelési fegyelmével. Ez a politika közvetlenül vezetett a 86-os olajárzuhanáshoz. Ennek folyományaként a szaúdi rialt 1986-ban az US dollárhoz kötötték 3.75 rial/1 dollár arányban. Nagyobb fegyelem az OPEC-en belül, és a világkereslet megújulása segített 86ban az olajpiac élénkítésében. Ennek ellenére a bevételek a 80-as évek bevételeinek 25-30 %-át tették ki. Ez nem bizonyult elégségesnek az állandósult költségvetési és fizetési mérleg hiányok finanszírozására. Intézkedések: külföldi tőke csökkentése, tőkekiáramlás megállításának kísérlete, hazai tőke visszacsábítása államkötvények segítségével. Ez a 29


stratégia meggátolta az állam „elvérzését”. Természetesen a 80-as évek körülményei között nem volt lehetőség a korábban elkezdett fejlesztések befejezésére és a már felállított rendszerek teljes körű, zökkenőmentes fenntartására. Ezek befejezésére és a programok, politikák reformjára a következő évtizedekben fog remélhetőleg sor kerülni, miután kilábal az állam a gazdaságilag nehéz helyzetből. A 90-es évek elején a helyzet javult. A növekvő kitermelés és a növekvő olajárak javítottak a magánszektor önbizalmán, felélesztve a már évek óta összezsugorodott szaúdi gazdaságot. Új tervek születtek az olaj- és nem olajszektor biztosabb alapokra helyezése érdekében. Az időszak két fontos célkitűzésnek adott helyet. Egyfelől a kormány fontosnak tartotta a pénzügyi szektor reformját. Ennek keretében a banki feladatok felülvizsgálata szigorodott, valamint az évtized elején létrehozták a rijádi tőzsdét. A másik fontos intézkedés a protekcionizmus térnyerésének elősegítése volt, melyet az EK-GCC tárgyalások serkentettek. Szaúd-Arábia megkezdte a vám és nem vámjellegű korlátozások bevezetését. A GCC vámszinthez alkalmazkodva a legtöbb cikk vámtarifáját 20 %-al növelte. A nem vám jellegű megszorítások a hazai piacok védelmét és preferálását, valamint a minőség szabványosítását célozták a GCC tömbön belül, más arab illetve rivális államok piacaival szemben. Irak kuvaiti inváziója nagy volumenű magántőke kivonást és a szaúdi beruházások nagy részének leállását idézte elő. Az Egyesült Államok mellé állva/ támogatva rekord nagyságú deficitet könyvelt 1990ben és 91-ben a háború alatt. A szaúdi kormány az államkötvény kibocsátástól különböző kölcsönök felvételéig minden megoldásnak számító lehetőséget kihasznált, ugyanis nemcsak a költségvetési hiányt, hanem a 70-es 80-as években megkezdett beruházásokat és fejlesztéseket (Aramco – nagyobb felvevő képességű nyersolaj-finomító, elektromos áram fejlesztése) is rendezni kellett. A fiskális krízis nem okozott gazdasági problémákat a magánszektor területén, mivel a kormány kevés megvonást eszközölt. A háború után kihasználva az iraki és kuvaiti olaj tilalmát a szaúdi kitermelés szárnyalt. A szaúdi gazdaság hamar talpraállt. A biztonsági kiadások nőttek, ez gazdasági aktivitást serkentett, a helyi iparba való befektetések szintén javultak. A 90-es évek elején, a gazdasági helyzet viszonylagos rendeződése után a királyság a hadi és infrastrukturális kiadások helyett az oktatást, egészségügyet és szociális programokat finanszírozta, ezen kívül törekedett az önfenntartásra különösen a mezőgazdasági termékek területén. A fejlődés a háztartási cikkek, lakberendezés, építési anyagok, tartozékok, gyógyszerek, elektronikus alkatrészek területén sem hanyagolható el. 1993 és 95 között ismét lefelé irányuló tendencia jutott érvényre az olajpiacon. A költségvetési kiadásokat 24%-al csökkentették, 52 milliárd dollárról 40 milliárdra. 1995-re 30


a 80-as évek közepétől jelenlévő költségvetési deficit jelentős fiskális/költségvetési egyensúlyhiányt idézett elő, különösen az egyre növekvő adósságterheknek köszönhetően. Ezért 1994-95-ben takarékossági költségvetés lépett életbe. 1996-ban a kormány több éves fejlesztési programba kezdett. A költségvetési politika fegyelmének helyreállítása a deficit fokozatos kiküszöbölésével, privatizáció, és a jövőbeli gazdasági növekedés legfőbb mozgatórugója, a magánszektor támogatása révén. A népesség nagymértékű növekedése fokozta a munkanélküliség problémáját, mely kérdés rendezése gazdaságpolitikai prioritássá vált. 1996-97-re a kormány jó úton haladt fiskális célkitűzései elérésében. A bevételek növekedtek, a kiadások mérséklődtek. 1997-re a költségvetési hiány már 4 éve folyamatosan csökkent, 4.2 milliárd dolláros értékkel a GDP 3 %-a alatt maradt. 1998-ban az olajárak hanyatlása (csökkenése), az év végére történelmi rekordot döntött. A kormány a 97-es évhez viszonyítva 15%-al csökkentette kiadásait, ezzel kompenzálva valamelyest a bevétel-kimaradást, de még így is a deficit 12 milliárd dollárt, a GDP közel 10%-át tette ki. Az olajár 1999 közepén állt helyre, ezzel megadatott a lehetőség, hogy a kormány javítson fiskális teljesítményén. Az év végére a hiány 9 milliárd dollárra csökkent. A 2000-es költségvetési mérleg 6.1 milliárd dollár többletet mutatott fel, 1982 óta először. Sajnos a siker nem tartott sokáig, mivel 2001-ben a költségvetés újra deficites lett, és a következő évekre is hasonlóak várhatók. Fontos, hogy 1970 óta a gazdasági fejlődést 5 éves gazdasági programok irányították, eleinte IMF útmutatással. A korai tervekben az infrastrukturális fejlesztésekre helyezték a hangsúlyt, később a humán erőforrásra, a magánszektor fejlesztésére és az olajtól való függés csökkentésére koncentráltak. Jelenleg a legfontosabb célkitűzés a szaúdi fiatalok oktatása, hosszú távú foglalkoztatása, ezzel is növelve a magánszektor szerepét.

31


A jelenlegi gazdasági helyzet Szaúd-Arábiában21 GDP (US$ md)

1998 146

1999 161,2

2000 188,7

2001 186,5

2002(a) 185,6

208 euro GDP növ. (%)

2,8

1 főre jutó GDP (US$) 7710

-0,8

4,9

1,2

0,4

8100

9270

8870(b)

8500(b)

9766 euro Inflációs ráta (%) Népesség (m) Valutaárfolyam

-0,4 18,9 3,75

-1,6 19,9 3,75

-0,8 20,4 3,75

-0,8 21 3,75

1,0 21,7 3,75

38,8

50,8

77,6

73,0

66,5

-27,5

-25,7

-27,7

-28,6

-28,3

25,0

49,8

44,4

38,2

0,4

14,3

8,3

9,1

-8,9

-6,0

6,4

-3,8

-3,1

4,3

11,67 -0,8

-1,9

15,25 0,0

0.3

25,963

25,983

SR:US$ Áruforgalom-export fob (US$ md) Áruforgalom-import fob (US$ md) Kereskedelmi mérleg 11,3 (US$ md) Folyó fizetési mérleg -13,1 (US$ md) Költségvetési egyensúly(GDP%-ban) Munkanélküliség(%) Beáramló külföldi működő tőke (US$md) Beáramló külf.műk. tőke állomány(US$m) (a)előrejelzés (b)becslés Forrás: Economist Inteligence Unit22 és az EU trade statistics23

A szaúdi gazdaság kiegyensúlyozott növekedést mutatott 2001-ben, majd szeptember 11. után kisebb visszaesés volt megfigyelhető. A külkereskedelmi mérleg többlettel zárult, az infláció alacsony volt, a tőzsde magasan állt. A szaúdiak folyamatosan igyekeznek csökkenteni olajtól való függőségüket. 21

The Saudi economy in 2002 by Saudi American Bank adatai alapján www.samba.com.sa/investment/economywatch/pdf/Saudi_Economy_2002_English.pdf 22 Saudi Arabia: 5-year forecast table In: Country ViewsWire, Jan 9, 2003 pNA 23 http://europa.eu.int/comm/trade/bilateral/saa.htm

32


Forrás: Szaúdi Amerikai Bank24

A szaúdi gazdaság színfoltja egyre inkább a nem olajjal foglalkozó magánszektor. A nominál GDP-re vonatkozó grafikont a magánszektor fejlődési és az olajfüggőség csökkentési trendjeinek érzékeltetésére illesztettem dolgozatomba. 2001-ben a GDP értéke 186 milliárd dollár, növekedése 1,2%-os volt. 2001-ben az egy főre jutó GDP 22,7 millió lakosság esetében körülbelül 9 ezer dollárt tett ki. A magánszektor 5,9%-os növekedésen belül a nem olajjal foglalkozó ipari szektor 9,3%-os, mind a közlekedés és kommunikáció, mind a víz, áram és földgáz 9,1 %-os növekedést produkált. 2001-ben a GDP szektorális 1990 és 2000 között az egyes megoszlása (%)

ágazatok átlagos évenkénti GDP részarányának növekedése (%)

Mezőgazdaság,

5,2

0,9

Kőolaj, földgáz, bányászat

34,5

2,9

Ipar

10,5

3,1

Beruházások

6,2

4,0

Szolgáltatás és egyéb

43,6

erdőgazdálkodás, halászat

0,9 25

Forrás: Economist Inteligence Unit+The Europa World Yearbook 2002

24 25

www.samba.com.sa/investment/economywatch/pdf/Saudi_Economy_2002_English.pdf The Europa World Yearbook 2002 p. 3461

33


Látszik, hogy Szaúd-Arábia törekszik a gazdaság diverzifikációjára, az olajból származó bevételeket a szolgáltatások túlszárnyalják, az ipar részaránya sem mellékes, azonban ez valószínűleg nagymértékben kapcsolódik az olajfeldolgozáshoz. A mezőgazdaság részesedése is jelentős. Ez nagy dolog egy olyan területen, ahol a víz természetes úton nincs jelen. Mezőgazdasági termékei: búza, árpa, paradicsom, dinnye, datolya, citrom- és narancsfélék, juh, baromfi, tojás, tej. A növekedési adatok arról árulkodnak, hogy a mezőgazdasági és a szolgáltató szektorok fejlődése és térnyerése nem az elmúlt években kezdődött. A gazdasági diverzifikáció már több évtizede megkezdődött. (Lásd: Nominal GDP grafikon) Az infláció -0,8%-os volt. Ha áttekintjük a korábbi évek adatait, az infláció általában negatív előjelű, azaz deflációról beszélhetünk. Az inflációs rátát is nagymértékben befolyásolja a nyersolaj világpiaci ára. Mivel az infláció, a GDP növekedés és a munkanélküliség összefügg, magas munkanélküliségi ráta és alacsony GDP növekedés

mellett a kismértékű defláció, illetve infláció elfogadható. Forrás: Szaúdi Amerikai Bank

1981 óta majdnem minden évben deficites volt a költségvetés. Ennek alapvető oka az, hogy az állam erősen függ az olajbevételeitől. A kormány bevételeinek 75%-a az olajexportból származik. Ezen a nyomon továbbhaladva az olajárak és kitermelés erős visszaesésében, valamint az Öböl háborúk kiadásaiban keresendők a költségvetési hiány

34


állandósulásának okai. 2000-ben, 18 év után először büszkélkedhetett többlettel a költségvetés. Az alapvető gondot az okozta, hogy a 80-as években, már nem hozott annyit az olaj, mint a 70-es évek boomjában, azonban a bevételek visszaesésével párhuzamosan a szaúdiak nem csökkentették a kiadásaikat (infrastrukturális beruházások befejezése, fenntartása), hanem kölcsönöket vettek fel a 80-as években. A 90-es években nagyon megugrasztották a hiányt az államadósság után fizetett kamatok, és a megnövekedett bérkeretek. A 90-es évek második felében a kormány komoly erőfeszítéseket tett a bevételek mennyiségével összehangolt költekezésre. A kormány alulbecsülte a várható kiadásokat, és az olajbevételek szűkössége miatt a 2001-es költségvetés ismét deficites lett. A kormány több intézkedést is tervbe vett a 2000-2004-es 5 éves tervben, melyet az utolsó részben (Szaúd-Arábia fejlődése, vívmányai) ismertetek. A kormány kifizetetlen tartozása 168 milliárd dollárra emelkedett (2001 GDP 99%-a!). A gyengélkedő olajpiac nem kedvezett az olajszektornak és a kormánybevételeknek. Augusztus és október között az olajárak 10 dollár/barrelre estek. A termelést napi 2 millió hordóval csökkentették az OPEC utasítására, az olajárak stabilizálása érdekében. SzaúdArábia így kénytelen volt csupán napi 7 millió hordó olajat kitermelni. 2001-ben az olaj ára átlagosan 21,80 dollár/hordó, a szaúdi kitermelés átlagosan 8 millió hordó/nap volt.

Forrás: Szaúdi Amerikai Bank

Az elmúlt 3 évben a folyó fizetési mérleg többlettel, 2001-ben 8,3 milliárd dollárral zárult. A Szaúdi Amerikai Bank deficitet jósol 2002-re, az Economist Inteligence Unit ennek pont az ellenkezőjét. A kormány úgy látja, hogy az olajexport átláthatatlanságát, 35


bizonytalanságát külföldi működőtőke befektetésekkel lehetne kiküszöbölni. Ezért az állam gőzerővel azon van, hogy minél több tartós, külföldi működőtőke befektetést (nem feltétlenül portfolió befektetéseket) vonzzon az országba. A kereskedelmi mérleg 2001-ben is többlettel zárult. Szaúd-Arábia kivitelének közel 80 %át a nyersolaj és egyéb kőolajszármazékok szolgáltatják. 2001-ben az export főbb állomásait az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea, és Szingapúr alkották. Az import értékének több mint fele szállító és gépi berendezésekből (40%), valamint vegyszerekből (17%) állt. Legfőbb import partnerek az Egyesült Államok, Japán, Németország, NagyBritannia. A külföldi működőtőke befektetések (MTB) az arab világban 6,5%-al csökkentek 1997-ről 1998-ra (5,9 milliárd dollárra), lezárva a stabil 1995 óta tartó emelkedő trendet. Az arab országok részesedése a világ működő tőke befektetéseiből 1998-ban alig érte el az 1%-ot. 1998-ban az Egyesült Államokba és az Európai Unióba irányult a világ MTB-nek 77%-a. Az arab országok közül Szaúd-Arábia szerepelt a legjobban.26 2001-ben működő tőke beáramlás 1999 és 2000 után pozitív előremozdulást mutatott.27 Az össz-szaúdi népesség 21-22 millió. Ez az érték nem foglalja magában a közel 4 milliós külföldi vendégmunkást. 2001-ben 3,3 milliós szaúdi munkaerő mellett a munkanélküliségi ráta 15,3%-ot mutatott. (Szaúdi Központi Statisztikai Hivatal) A szaúdi munkaerő szokatlanul alacsony értékének okai lehetnek, hogy a szaúdi lakosság csaknem 50%-a 14 év alatti, valamint az oktatási rendszer még nem teljesen kiforrott. Ha az effektíve Szaúd-Arábiában dolgozókat nézzük és a külföldi 4 milliós munkaerőt is hozzáadjuk a szaúdihoz, a teljes munkaerő 7,3 millióra ugrik és a munkanélküliségi ráta 7%-ra esik. Az így kapott mutató becsapós lehet, megtévesztő, ha nem vagyunk tisztában a szaúdi munkaerőre vonatkozó adatokkal. A munkaerő összetételének becslése igen nehéz, mivel a szaúdi és a külföldi munkaerő erősen keveredik. A legalantosabb munkákra a szaúdiak nem hajlandóak, erre keletről érkeznek vendégmunkások, az érdemi, vezető pozíciókhoz pedig nem elég képzettek. A kormány minden erővel azon van, hogy az oktatás révén a megfelelő képességek elsajátításával minél több szaúdi fiatalt bírjon munkára, ne csak külföldiek gazdagítsák a munkaerőpiacot. Munkahelyteremtés is tervbe lett véve, folyamatban van. Összefoglalva 2001 végén a legnagyobb kihívást a kormánytartozások és a munkanélküliség nagysága jelentette. 26

Foreign direct investment inflow to Arab countries on the decline In: Jordan Times, December 9, 1999

36


Az EU és Szaúd-Arábia közti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok Szaúdi-európai kereskedelem28 Figyelmen kívül hagyva a katonai kereskedelmet, a 90-es években az Európába irányuló szaúdi export értéke évente átlagosan 8-10 milliárd dollárt tett ki. Annak ellenére, hogy Szaúd-Arábia legfőbb kereskedelmi partnerei mindkét irányban az Egyesült Államok és Japán, 1987 és 1994 között a szaúdi export 23%-a az EK/EU-ba irányult, ez azonban 1999re 17%-ra csökkent. 1999-ben a királyság főbb 10 exportpartnere (melyek többnyire kőolajszármazékokat importálnak) között szerepel az Egyesült Királyság, Olaszország és Hollandia, melyek a 7 – 9. helyeken állnak, Franciaország az 5. helyet foglalja el 4%-os exportrészesedéssel. Az import oldalon egészen más a helyzet. 1981 és 1987 között a szaúdi import 35-40%-a az Európai Közösségből származott. Ez az arány a 1987 és 2000 között 33-36%-ra csökkent. A szaúdi import többségében gépi és szállító berendezésekre, és egyéb feldolgozott termékekre terjedt ki. Az importpartnerek (1999) között 3. az Egyesült Királyság 8%-os részesedéssel az Egyesült Államokat (19%) és Japánt (9%) szorosan követve. Németország (7%), Olaszország és Franciaország (4%) eztán következik a 4. 5. 6. helyeken. Ha az európai oldalról szemlélődünk, akkor 1980 és 96 között az EU mind a 15 államának exportja Szaúd-Arábiába évente 8-10 milliárd ecut tett ki. 1997-98-ban ez az érték 12-13 milliárd ecure nőtt, 1999-ben 10,5 milliárdra csökkent, majd 2001-re ismét 13 milliárd euró értékű volt. EU kereskedelme Szaúd-Arábiával29 Export

Import

Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábia

Érték

Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábia

Érték

részesedése

helye az EU (millió ecu/euró) részesedése

helye az EU (millió ecu/euró)

külkereske-

külkereske-

delmében

delmében

1980

4%

4

8 313

11%

2

29 718

1990

2%

8

8 205

2%

19

8 461

1999

1%

21

1%

22

2001

1%

21

1%

19

13 230

13 085

Forrás: EU trade statistics 27 28

World Investment Report 2002, Country fact sheet: Saudi Arabia www.unctad.org

Gerd Nonneman:Saudi – European relations 1902-2001:a pragmatic quest for relative autonomy pp.651-652. 29 http://europa.eu.int/comm/trade/bilateral/saa.htm (excel táblázat)

37


A nyolcvanas évek és napjaink között igen nagy különbségek figyelhetőek meg az EUszaúdi kereskedelemben. A 80-as években még mind export, mind import oldalon SzaúdArábia az Európai Közösség első 5 legfontosabb kereskedelmi partnerének egyike volt. A 90-es évek végére ez a besorolás a 20. hely környékére szorult vissza. A kereskedelem visszaesésének oka az lehet, hogy a 80-as évek közepére az olajárak világszerte jóval alacsonyabbak voltak, így a közösség elsősorban európai (norvég) és észak afrikai forrásokra kívánt hagyatkozni. Ezzel egy időben Szaúd-Arábia az Egyesült Államokkal való kapcsolatára koncentrált. Ázsiai piacok feltárása mellett az USA legnagyobb olajellátójává vált. Az adatok azonban megtévesztők lehetnek, mivel Szaúd-Arábia 1998ban az EU második legnagyobb olajellátója volt (14,5%) Norvégia után, és az EU a második legnagyobb beszállítója a szaúdi repüléssel és űrhajózással foglalkozó iparágnak. Az uniós – szaúdi kereskedelmi mérleg a 80-as, 90-es években komoly hiányról árulkodik az EU oldalról, azonban ez 2001-ben enyhe többletbe lendült át (kb.1 milliós Uniós többlet). Annak ellenére, hogy a termékkereskedelemben az EU hosszú időn át hiányt mutatott csak fel, a 90-es évek közepén a szolgáltatáskereskedelemben, melynek SzaúdArábia nettó importőre, komoly többletet mutathatott fel. A kereskedelmen belül az európai oldalon mérsékelt Szaúd-Arábiába történő befektetés volt megfigyelhető többnyire közös tulajdonú vállalatok formájában, általában szaúdi többségi részesedéssel. 1998-ban az EU-nak 140 önálló vállalata volt, 1,2 milliárd dollár értékben, emellett az Egyesült Államoknak 87 vegyes vállalata 7,6 milliárd dollár értékben. A főbb EUs befektetők: Egyesült Királyság (31 vállalat, 305 millió dollár), Olaszország (13 cég, 121 millió dollár), Finnország (4 vállalat, 208 millió dollár), Németország (30 érdekeltség, 121 millió dollár). Az olajnak köszönhetően a 80-as években Szaúd-Arábiába szép számban érkeztek a nyugati befektetők. A 40 000 amerikai mellett, 65 000 nyugat európait tartottak számon.

38


Az európai uniós-szaúdi kereskedelem árucsoportok szerinti bontása (2001) EU import

EU export

Érték

S.A. részesedése a teljes EU Termékcsoportok Érték

S.A. részesedése a teljes EU

(Mio

importból (%)

exportból (%)

(Mio

euró) 9,2

euró) 0,01

Mezőgazdasági

1 523

2,5

38

0,2

4 207

1,4

termékek 10 756

7,4

Energiahordozók

559

0,2

Gépek, felszerelések

305

0,3

Szállító eszközök

1 615

1,0

994

1,3

Kemikáliák

1 797

1,3

14

0,02

Textil, ruhanemű

587

1,4

Forrás: EU trade statistics

Az EU behozatala az energiahordozók területén kiemelkedő a többi árucsoporthoz képest. A 2001-es 7,4%-os szaúdi olajexport töredéke a korábbi 15-20%-os olajexporthoz képest. 1998-ban Szaúd-Arábia szolgáltatta az EU kőolaj behozatalának 14,5%-át, így az adott évben Norvégia mögött második helyen állt az Unió kőolaj exportőreinek listáján. A 98-as 39 550 millió euró értékű össz-kőolaj importból 5 733 millió eurót tett ki a szaúdi kőolajexport.

Az

elsődlegesen

feldolgozott

állapotban

lévő

műanyagok

EU-s

behozatalában Szaúd-Arábia a 6. helyen áll, megelőzve Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot. Így az EU 1998-as e termékcsoport importjának 4%-át tette ki a szaúdi (100%=6 104 millió euró). Az export oldalon az EU-nak Szaúd-Arábia volt 1998-ban a 2. legnagyobb gabona-felvevőpiaca. 1998-ban az EU össz-gabona exportjának 3,7%-a (100%=4 911 millió euró) ment Szaúd-Arábiába. Az EU gyógyszer és gyógyászati termékek exportjának 2%-a (100%=26 751 millió euró) jutott 1998-ban Szaúd-Arábiába, ezzel a királyság a termékcsoporton belül 10. helyen állt. Ha termékcsoportokra lebontva nézzük meg a szaúdi-uniós kereskedelmi mérleget, akkor az EU csak az energiahordozók területén rendelkezik hiánnyal (10 718 millió euró). A többi területen mind többletet mutatott fel (2001). A mezőgazdasági termékek (1 514 millió euró), gépek (3 648 millió euró) és szállítóeszközök (1 310 millió euró) kereskedelmében rendelkezik Szaúd-Arábia komoly negatívummal.

39


Az egyes tagállamok kapcsolata Szaúd-Arábiával Németország: a 4. legfontosabb kereskedelmi partnere Szaúd-Arábiának import oldalon, 6%-os piaci részesedéssel. A kereskedelmi mérleg, mely mindig a németeknek kedvez, 2001-ben 2 milliárd eurós többletet mutatott. A 2001-es Szaúd-Arábiába irányuló német export 3 milliárd euró volt, a német szaúdi import 957 millió eurót tett ki. 2002 első felében a Szaúd-Arábiába irányuló német export 1,67 milliárd dollár volt, ami ugyan ezen időszak előző éves értékeihez képest 22,4%-al nőtt. A német export járműveket, elektronikus felszereléseket, vegyszereket, mezőgazdasági termékeket- és berendezéseket, vas termékeket tartalmazott. Jelenleg körülbelül 220 német vállalat működik a királyságban, ebből 100 közös, szaúdi-német tulajdonú. Ezen cégek befektetése eléri a 225 millió dollárt. 2002-ben a kölcsönös szaúdi-német kereskedelem 14%-al emelkedett.30 Egyesült Királyság: 2001-ben a szaúdi-brit össz-kereskedelem értéke elérte a 7,9 milliárd dollárt. 2002 első 7 hónapjában a britek 1,3 milliárd dollár értékben exportáltak árut és szolgáltatást a szaúdi királyságnak. 2001-es megfelelő időszakban a brit export 2,1 milliárd dollárt tett ki, 2002-ben pedig elérte a 4 milliárd fontot; Nagy Britanniának 144 érdekeltsége van a királyságban, többnyire az energiaszektor területén.31 Spanyolország: 2002-ben a spanyol befektetések az elektromos energia termelésre és a víz sótalanításra koncentráltak. 2002-es adatok szerint Szaúd-Arábia legfontosabb olívaolaj exportőre 2000-ben Spanyolország volt.32

30

www.auswaertigesamt.de/www/en/laenderinfos/laender/laender_ausgabe_html?type_id=14&land_id=146#2 és Saudi Arabia: German export to Saudi Arabia reported In: IPR Stratgic Budiness Information Database, Nov 11, 2002 pNA 31 Saudi Arabia: $1,3 billion imports from UK in 7 months. In: IPR Strategic Business Information Database, Nov 7, 2002 pNA 32 Saudi Arabia: Overseas imports of olive oil in 2000 In: IPR Strategic Budiness Information Database, Nov 6, 2002 pNA

40


Szaúdi – GCC kapcsolatok33 Az Öböl menti Országok Együttműködési Tanácsa (GCC) 1981 május 25-én jött létre, mint regionális szervezet Bahrain, Kuvait, Katar, Omán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírség közreműködésével. Az összefogás hátterében a következő tényezők kontrasztja állt: az olaj gazdaság, csekély népesség, hatalmas kiterjedésű területek, korlátozott haderő egy összességében bizonytalan térségben. A legalapvetőbb célkitűzések •

A kapcsolatok elmélyítése az együttműködés bármely területén

•

Hasonló rendszerek és törvények elfogadása és alkalmazása a közgazdasági, pénzügyi, biztonsági és védelempolitikai, kereskedelmi, vámügyi, oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, kommunikációs, információs, politikai, törvényhozó és adminisztratív területeken.

•

A természettudományos és a technikai fejlődés támogatása az ipar, bányászat, mezőgazdaság, víztartalékok és állatállomány területén, valamint közös kutató központok létrehozása, együttműködés közös projekteken keresztül.

A GCC célkitűzései pontosan tükrözik a szaúdi Fahd király egyéni nézetét az arab egység megteremtésének fontosságát illetően. A GCC alapokmánya értelmében a szervezetnek biztosítania kell a koordináció, integráció és kooperáció megvalósulását mind a gazdaság és társadalom, mind a kultúra területén. Szervezeti felépítés A GCC szervezeti felépítését tekintve a Legfelsőbb Tanácsból, a Miniszteri Tanácsból valamint a Titkárságból áll. A Legfelsőbb Tanács, mely a GCC legfontosabb orgánuma, a hat ország államfőjét foglalja magában, akik évente egyszer üléseznek. Krízis ill. vészhelyzetben két állam kezdeményezésére rendkívüli ülés hívható össze. A Tanács elnökségi tisztségét rotációs alapon az egyes tagállamok töltik be. A döntéshozatalnál a többségi szavazat a meghatározó. Feladatát tekintve a Legfelsőbb Tanács összességében a GCC teljes, átfogó politikáiról és a Miniszteri Tanács javaslatairól dönt. A Miniszteri Tanács a hat tagállam külügyminiszteréből áll, háromhavonta ülésezik, politikai kérdéseket vet fel, és 33

Gulf Cooperation Council www.kingfahdbinabdulaziz.com/main/1600.htm

41


javaslatokat tesz az egyes államok gazdasági, társadalmi és kulturális területein a szorosabb együttműködés, koordináció érdekében. A Titkárság, melynek élén a főtitkár áll, Rijádban székel. Jelentéseket, tanulmányokat készít elő és a GCC költségvetését intézi. A főtitkárt 3 évre választja a Legfelsőbb Tanács a Miniszteri Tanács javaslatára, kezdeményezésére. Az egyes területek, politikák változásai Az elmúlt húsz évben sokat vittek véghez a konszenzus révén a szorosabb integrációra törő GCC államok. Mezőgazdaság: az irányelv, mely a mezőgazdasági politikák harmonizációját tűzte ki 1985-ben lépett életbe, melynek keretein belül közös vízkonzerváció, trágya és növényvédő szerek használata és több állatorvosi intézkedés látott napvilágot. Kereskedelem: a teljes vámtarifa egységesítésének folyamatát 1994-ben indították el. 1998 júniusában, amikor a tagállamok a legtöbb export termék besorolásában megegyeztek, szakbizottságot állítottak fel egy esetleges jövőbeli vámunió lehetőségeinek felderítésére. Az 1999-es a GCC Legfelsőbb Tanácsának 20. ülésén az államok megegyeztek a közös vámunió legkésőbb 2005-ös teljesítésében. A 2000-es ülésen ezt az időpontot 2002-re akarták előrehozni. Végül 2003. január 1-gyel hatályba lépett a GCC vámunió (részletek a gazdasági integráció folyamata c. részben.) 1998-ban létrejött a GCC szabadalmi hivatal, mely a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok védelmét célozta. A külföldi befektetések irányelveit 1997-ben adták ki; több intézkedés történt a befektetések vonzására, ösztönzésére. A régió államai között megélénkült a kereskedelem. Az egyes államok közötti átjárás megkönnyítése érdekében 1997-ben a GCC államok belügyminiszterei egyszerűsített útlevél-rendszert fogadtak el. Az információs politikák összehangolása: az 1990-es évek közepétől a tagállamok információs miniszterei rendszeresen találkoztak és egyeztették munkájukat. A 99-es találkozón a miniszterek a GCC államok közötti információáramlás erősítésének fontosságát hangsúlyozták. További együttműködésre és közös projektekre törekednek a nyomtatott és audiovizuális területeken. Olaj politika: az olajkitermelés, árszabási politikák, adekvált tartalékok biztosítása érdekében számos lépést tettek az olajmonarchiák, melyek létbiztonságát az olajnál jobban semmi sem garantálja. Biztonságpolitika: már 1982-ben összeültek a védelmi miniszterek és megvitatták a közös légi védelmi rendszert és a harcászati technika szabványosításának lehetőségét. 1984-ben 42


közös haderő létrehozásában egyeztek meg. A tagállamokból összeverődött csapatokból olyan erőt kívántak alkotni, mely szembeszáll és visszaver bármely támadót. A sereget a „Félsziget pajzsa” névvel illették. 1987-ben a GCC tagok létrehozták a viszonosság elvén alapuló védelmi paktumukat, mely kimondta, hogy bármely tag elleni támadás minden tagállam elleni támadásnak értendő. Kuvait iraki megszállása esetében Szaúd-Arábia kapcsolatai a GCC államokon kívül megerősödtek Egyiptommal és Szíriával a közös irakellenes fellépésben. A gazdasági integráció folyamata34 A GCC regionális tömb alapvetően gazdasági, politikai, társadalmi és biztonsági megfontolások alapján jött létre, azonban a gazdasági oldala kapja a legtöbb figyelmet. 1. A GCC Szabadkereskedelmi Terület 1983-ban valósult meg. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 6 államból származó termékek vámját kiküszöbölték az egymás közti kereskedelemben. 2. A GCC vámunió megvalósulásának folyamata: A 80-as évektől kezdődően, egészen a 90-es évek elejéig a közös külső vámszint tárgyalása volt folyamatban, majd 1993-ban 4 és 20% közti külső vámszintben egyeztek meg az olaj államok. A 90-es évektől kezdődően gyakorlatilag a vámunió megvalósításáról szóltak a tárgyalások. 1999-ben megállapodtak a GCC miniszterek a vámunió a 2005-ig történő megvalósításban, majd 2001-ben 2003. január 1-re hozták előre a megvalósítás tervezett időpontját. 2003. január 1-gyel ez meg is történt. 3. GCC közös piac megvalósítása érdekében tett lépések: Az állampolgárok és a tőke szabad áramlása már biztosított a 6 ország között. A tőzsdei és ingatlanpiaci befektetések viszonylag szabadak, csekély korlátozásoktól eltekintve. A GCC államok 10 olyan területet jelöltek meg, melyekben régió-szerte a teljes egyenlőséget, átjárhatóságot el akarják érni. • Tartózkodási hely, lakhely változtatásának lehetősége • Magán és állami szektorban a munka • Biztosítási és nyugdíjrendszer • Bármely foglalkozás gyakorlása • Bármely gazdasági, befektetési vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlás • Ingatlantulajdon

43


• Tőkemozgás • Adó kezelése • Fúzió, vásárlás és részvényeladás A megvalósítás mértéke államonként és területenként eltér. A GCC közös piac teljes megvalósítását 2003 és 2007 közti időszakban tervezik. 4. Fiskális és monetáris politikák harmonizálása: 1983-ban, két évvel a szervezet megalakulása után létrejöttek a monetáris képviseletek és a kormányzói bizottságok, melyek feladatai a közvetkezők voltak: fiskális és monetáris politikák koordinálása, a monetáris képviseletek és a központi bankok közti kooperáció növelése, a közös fizetőeszköz és a további, magasabb gazdasági integráció elősegítése. A 80-as években és még a 90-es évek elején is viták osztották meg az államfők testületét, sokáig keresték a konszenzust a közös pénz és a monetáris unió létjogosultságát illetően. A 2000-es GCC csúcstalálkozón megegyezett a 6 állam és az US dollárhoz rögzítették fizetőeszközeiket; ugyanezen a csúcson a pénzügyminiszterek azt a megbízást kapták, hogy a következő találkozóra állítsák össze a közös fizetőeszköz és a monetáris unió megvalósításának menetrendjét. 2001 decemberében a menetrend áttanulmányozása után elfogadták azt. Ennek értelmében: • A GCC államok 2003 előtt formálisan az US dollárhoz rögzítik fizetőeszközeiket. (Mind a hat állam megvalósította már ezt a célkitűzést) • A közös valuta 2010-ig bevezetésre kerül. • Ezen tervek előkészítésére a múlt évben speciális bizottságok alakultak a központi bankok és a pénzügyminiszterek javaslatai alapján. • A speciális bizottságok a kormányzói bizottságok felügyelete alatt működnek majd. • A speciális bizottság megvizsgálja, megvitatja a monetáris unió feltételéül szolgáló konvergencia kritériumok alkalmazását. • Szoros az együttműködés a GCC és az Európai Központi Bank (ECB) között a monetáris unió előkészítésének folyamatában. • Múlt év októberében ECB - GCC munkacsoport Rijádban vitatta meg a gazdasági és pénzügyi integráció gyakorlati szempontjait. • A GCC Legfelsőbb Tanács a menetrend pontos betartását hangsúlyozza.

34

Nasser Al Kaud: Towards a Monetary Uniorn for GCC http://europa.eu.int/comm/economy_finance/events/2003/athens0203/al-kaud.ppt

44


• Ugyancsak a Legfelsőbb Tanács egy speciális egység létrehozását tervezi, mely kutatásaival és technikai segítség nyújtásával lendíti előre a monetáris unió speciális bizottságának munkáját. Mivel a 6 állam különböző fejlettségi fokon áll, nehéz dolguk lesz még a vámunió teljes körű megvalósításában is, melyre 2005-ig 2 év haladékot adtak maguknak. A monetáris unió teljes körű megvalósulása véleményem szerint még egy ideig várat magára. A konvergencia kritériumok teljesítésére ugyan több mint 5 év áll a tagok rendelkezésére, azonban ha az Európai Unióban is alkalmazott kritériumoknak kívánnak eleget tenni, akkor például Szaúd-Arábia nehéz helyzetben lesz magas államadósága miatt. Szakértők mindenesetre az mondják, hogy mindenképpen felülmúlják az előnyök a hátrányokat mind a vámunió, mind az esetleges monetáris unió működése esetén. A vámunió előnyeként könyvelhető el a térségen belüli kereskedelem fellendülése, melyet a belső árak egységesítése, a termékek akadálymentes áramlása és a közös külpolitika és vámszint elősegíthet, valamint a vámunió nagyobb eséllyel csalogatja majd a külföldi műdödőtőke befektetéseket, mivel átláthatósága és egységességének előnyei révén jobban megtéríti a beruházásokat, ezen kívül a térség-belieket is komoly bevételhez juttatja. A GCC a térség egyik legütőképesebb gazdasági egységévé válhat a vámunió révén, mely egység afelé halad, hogy az Európai Unió egyenrangú partnerként fogadja el. Már önmagában a vámunió is egy olyan nagy előrelépést mozdíthat elő a két térség között (Európa – KözelKelet), mely alapvetően megváltoztathatja az egymáshoz való hozzáállást az új, közös érdekek révén.

45


Politikai változás az olajmonarchiákban, nyitás a nyugat felé (nyugatpolitika)35 A gazdasági „csodák” és azok buzgó előkészítése, istápolása után lássuk hogyan idomult a politika, hogyan követte a gazdasági változást, fejlődést. A politikai változás sokat váratott magára és viszonylag lassan halad előre az Arab félsziget országaiban. Az uralkodók maguk is úgy vélik, hogy a változásokat túlnyomó részben külső, befolyásolhatatlan tényezők generálták. Ennek ellenére a kritikus helyzetekben az Öböl térség államai nyugodtan, megfontoltan mérlegelték helyzetüket, nem vettek át első fellángolásukban az országuk szempontjából nem megfelelő gazdaság – illetve külpolitikát, valamint politikai magatartást a környező, illetve külföldi országok, minták alapján. Az olajmonarchiák csöndes, béketartó diplomáciai magatartást képviseltek, mind a külkapcsolati, mind a belső nyomások kezelésében. A 80-as, 90-es évek folyamán gyakran több népi reformkésztetést is figyelmen kívül hagytak, utasítottak el, csekély magyarázattal vagy anélkül. A reformra törő célkitűzések olykor helytelenek, gyakran rossz időzítésűek, túl ambiciózusak vagy végletekig radikálisak voltak. Az Öböl térség országainak reformintézkedéseit napjainkban nagyban meghatározzák az elmúlt évek világpolitikai eseményei. A 2001-es USA-t ért támadás után az Egyesült Államok Közel-Keletet érintő stratégiai gondolkodásának középpontjában a muzulmán államok politikai rendszereinek megváltoztatása, rezsimváltoztatás, a demokratizálódás áll. A fokozottan feszült szaúdi – amerikai kapcsolatok feloldása, ha optimistán nézzük a helyzetet, akkor a politikai reformok bevezetésével, politikailag nyitottabb látásmóddal valósulhat meg. Az Egyesült Államok külső nyomása mellett a gazdasági nehézségek, társadalmi feszültségek is elmozdíthatják a GCC államokat a gazdasági és politikai reformok felé. Ezenkívül a 90-es években a nemzetközi rendszerben bekövetkezett változások is nagy kihívás elé állították az említett arab államok vezetőit. Ezen folyamatok hatása és a nemzetközi rendszer rohamos fejlődése nem kímélte az olajmonarchiákat sem sok más a Nyugattól elmaradottabb, gazdaságilag, technológiailag és politikailag fejletlenebb térség mellett. A 90-es évek elején gyorsan kellett Európa új demokratizációs hullámához igazodni, alkalmazkodni. Több GCC államban a politikai és társadalmi változások szükségességét kezdték hangsúlyozni, egy nyitottabb, nyugat-közelibb rendszer

35

Anoushiravan Ehteshami: Reform from above: the politics fo participation in the oil monarchies In:

46


megteremtéséhez, noha több esetben (mindig) kedvetlenül álltak a munka elébe. Több teoretikus is kiemeli, hogy a változás a levegőben volt, akarva, akaratlanul az uralkodóknak az új valósághoz kellett igazodni. A nemzeti vezetésben és a döntéshozatal legmagasabb szintjén bekövetkezett változások ugyancsak segítették, lehetővé tették a különböző látásmódokat, teret adtak új politikai prioritásoknak. Ezzel párhuzamosan és az előző vezetésreformot kiegészítve Kuvait 1990-es iraki megszállása átvilágítási folyamatokat és komoly reformintézkedések bevezetését generálta. A fent említett tényezők együttesen nagy nyomot hagytak az olajmonarchiákban és ezek hatására a politikai lehetőségeik bővítésébe kezdtek. A politikai reform és a politikai nézőpont szélesítése egy újfajta vezetési stílust, kormányzást követelt meg az egyes államoktól. Az eddigiekben az állam vezetése kimerült az ügyek óvatos, körültekintő menedzselésében. Most, a jelenlegi politikai együttműködés bővítésének folyamatában a térség államai igyekeznek lépést tartani, illetve felzárkózni a nemzetközileg elfogadott „helyes kormányzás”-i (good governance) normákhoz, melynek mutatói az átláthatóságot, a felelősségre vonhatóságot, korrupció-mentességet, racionális és igazságos politika-alkotást, hatékonyságot és a megbízhatóságot a magánszektor területén, független, előítéletek nélküli döntőbíróságot, az információ szabad áramlását, a civil szféra intézményeinek támogatását és jólétet célzó gazdasági rendszert foglalják magukban. A GCC államok még messze járnak ezen kritériumok teljes megvalósításától. Azonban az eddig tett lépések azt mutatják, hogy több területen is tisztán körvonalazódnak a már megtett erőfeszítések. A demokratizálódás illetve a politikai pluralizálódás, nyitás vita tárgyát képezi nagyrészt ezen államok társadalmi felépítéséből kifolyólag. Ezek a társadalmak nem rendelkeznek társadalmi alapokkal a demokrácia megvalósításához, zökkenőmentes működéséhez. A felzárkózás, az uralkodók és a nép viszonyának átalakítása még gyermekcipőben jár. Ennek a lemaradásnak elsődlegesen az az oka, hogy a civil társadalom és az állam (nép és uralkodó) kapcsolata tradicionálisan meghatározott, évszázadok hagyományaira épül. Ezek a hagyományok annyira hozzátartoznak a mindennapokhoz, hogy nélkülözésük csaknem lehetetlen lenne. A nyugati típusú versenyképes politikák vagy a parlamentáris alapokon nyugvó választási rendszer átvétele nehezen, csekély mértékben fejlesztene, javítana a politikai részvétel minőségén, nem válnának jobban hozzáférhetővé az államok, és nem kölcsönözne/adnának hatékonyságot az adott rezsimnek vagy az államnak. Irán demokratizálásának kísérlete után többek azt a nézetet támogatták, hogy a demokrácia

International Affairs Vol. 79. No. 1. Jan. 2003. pp. 53-77 gondolatai alapján.

47


jelentéktelen fogalom az Arab félsziget társadalmi kontextusában, sőt olyan vélemények is hangot kaptak, miszerint mértéktelen, meg nem fontolt lépések bevezetése a demokratikus normákat illetően több bajt, mint jót okozhat a Közel-Keleten. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az Öböl térség államait csupán nemrég vezették be a nemzetközi rendszer rejtelmeibe. Szerintük sorsukra kéne hagyni az érintett országokat, hogy azok megtalálják saját politikai fejlődési modelljüket, újra határozzák meg a politikai interakcióik már létező terét, és ösztönözni kéne a testre szabott állam – társadalom diskurzusok, minden államnál a saját határain belül legmegfelelőbb hangnemének megtalálását. Halliday ennél egy sokkal kritikusabb képet vázol fel az olajmonarchiákban a polgárok és az állam viszonyáról. A térség egyes patriarhális, tekintélyelvű rezsimei, különös tekintettel Szaúd-Arábiára, juttatásaiért cserébe teljes lojalitást várnak el a néptől. Az állam, az uralkodói család gazdaságilag, anyagiakban támogatja a társadalmat, és így az állam szolgáltatja a magánszféra főbb bevételi forrását, pedig annak külföldről származó bevételeit nem kéne feltétlenül visszaforgatni juttatásként a társadalomba. Ezzel megkíméli magát, kiküszöböli a nyugati minta kellemetlen velejáróit: ha a társadalom támogatja, tartja el az államot különböző adókon keresztül, az állam felelősséggel tartozik az adózók felé, kénytelen a társadalmi nyomásnak alávetnie magát. Ilyenformán ezek az olajmonarchiák elkülönítették magukat a lokális társadalmi-gazdasági részvételtől a járadékok, támogatások révén. A társadalomtól függetlenedve relatív autonómiára tettek szert, így felelősségre vonhatóság nélkül törekedhetnek a „nemzeti célok” elérésére/megvalósítására és saját uralmuk fenntartására. Az ilyen fajta állami juttatásoknak és azok mögöttes szándékainak különböző nemkívánatos, negatív hatásai lehetnek az állam fejlődését tekintve. Az adakozás, támogató magatartás megnehezítheti az állam termelékenységének növelését és a rendelkezésre álló gazdasági és politikai előnyök maximális kihasználását. Egy másik vélemény azt emeli ki, hogy az adakozó szellem az egyik legkomolyabb akadálya a demokrácia megfoganásának az olajmonarchiákban, ahol az olajjáradékok révén folyik be a pénz külföldről az országokba. Önszántukból ezek az országok demokráciára nem fognak törekedni, hacsak nem kerülnek fiskális, vagy egyéb, az állam működését akadályozó krízisbe. Mindezek ellenére az olajmonarchiákban egyértelműen gyors modernizáció és gazdasági fejlődés ment végbe, azonban úgy tűnik, hogy a társadalmi normák és kapcsolatok messze elmaradnak a gazdasági fellendülés irama mögött. Talány, hogy a sebes gazdasági változások miért nem vezettek átfogóbb politikai reformokhoz. A magyarázat leginkább a 48


társadalmi-gazdasági kapcsolatok kimenetelére koncentrál, melyeket az olajbevételek nagyban meghatároztak, mérhetetlen hatalmat adva az uralkodói családok kezébe. A nagymennyiségű, olajbevételekből származó tőkebeáramlás révén lehetőség nyílott a monarchiák elit rétegei számára, hogy „felvásárolják” társadalmaikat: hogy adományokat osszanak szét, eltérítsék a népet a politizálástól, míg el nem tompul a politizálásra való hajlamuk. Ez úgy volt lehetséges, hogy az uralkodó családok pénzt nem kímélve próbálták kielégíteni a nemzet/nép anyagi szükségleteit, a népesség zsebeit megkímélve az addicionális költségektől (adózás). A felajánlások az egészségügyi ellátást, a széles körű oktatást (bölcsődétől az egyetemig), támogatott lakásteremtést, élelmiszert, elektromos áramot, üzemanyagot és egyéb fontos szolgáltatást foglaltak magukba, beleértve a magas színvonalú infrastrukturális hálózatot, támogatott árukat és munkahely lehetőségeket. Az olajkincsek felfedezése és értékesítése nagyfokú autonómiát biztosított az államnak és a vezetői elitnek (elsősorban az uralkodó családnak), akik az állam gazdasági lehetőségeinek kiaknázására koncentráltak elsősorban és rutinosan figyelmen kívül hagyták a népesség politikai törekvéseit. Mivel nincs demokrácia, a nép semmibevétele nem járt következményekkel. A 90-es évek bővelkedtek új kihívásokban és a változás szelét lengették. A GCC államok egyre nagyobb teret biztosítanak az állampolgárok nyilvános kezdeményezéseinek, politikailag egyre jobban megnyílnak a társadalom felé. A nyitás hátterében több meghatározó esemény is áll. Az iráni forradalom 10 éve után az olajállamokat leginkább Kuvait iraki megszállása döbbentette meg. A kuvaiti krízis direkt és indirekt gazdaságilag negatív velejárói ugyancsak a változásoknak kedveztek, generálták azokat. 1990-ben az ezzel összefüggésben az Öböl térségbe érkező nyugati csapatok jelenléte Szaúd-Arábiában felélénkítette a konzervatív és liberális erőket egyaránt. A nyugati jelenlét bátorította mindkét csoportot, hogy nyomást gyakoroljon az Al-Szaúd házra, és hogy az elit és a nép közötti kapcsolat eddigi gyakorlatának változtatását követelje. A két csoport homlokegyenest mást akart. Az előbbi a nyugati értékekkel és gyakorlattal ellentétes tradíciók újraéledését kívánta, viszont az utóbbi a királyság politikai és társadalmi életének kinyílását. A liberális erő Szaúd-Arábiában a személyek szabadságát és még egy tucat új jogot követelt. A kuvaiti krízis politikai hatásai, kimenetele mellett fiskális krízissel sújtotta a GCC gazdaságokat. A nyersolaj világpiaci ára már a 80-as évek közepétől hosszú távú csökkenésbe kezdett, ennek következtében a már eleve nagy fiskális nyomás alatt lévő államoknak komoly gondokat okozott a háború költségeinek rájuk eső része. Az iraki invázió komoly költségei az egyébként is rossz 49


fizetőképességű államokban azt eredményezte, hogy a társadalom igényeivel szemben a vezetés képtelen volt a kezdődőben lévő politikai képviselet és a nép politikai ügyekbe való bevonását folytatni, az idilli jóléti állam támogatásai, juttatásai is akadoztak. SzaúdArábiában az embereket felkavarta, hogy az állam a fiskális nehézségeit az állampolgárok közvetett adóztatásán keresztül és a támogatások csökkentésével próbálta megoldani. A GCC államokban egyre szélesebb körben ragaszkodott a társadalom a népképviseleti szervek (nemzetgyűlés) feltétel nélküli létrehozásához, illetve helyreállításához. A 80-as évek utolsó éveiben befejeződő hidegháború egy következő tényező volt, mely hozzájárult a változásokhoz. Hónapokon belül az egész arab térséget (Magrebtől az Arab félszigetig) hatalmába kerítette a kelet-európai forradalmak tüze, és követelték a korrupció megszűntetését és az önkényuralom felváltását nyílt/szabad, átlátható kormányzással. Az olajmonarchiák nem voltak képesek ellenállni az erőteljes társadalmi nyomásnak; felgyorsították a szándékozott/előterjesztett reformok ütemét, melyek a 90-es évek közepére alkotmányos és törvényhozási átszervezést is magukban foglaltak. Például Szaúd-Arábiában Fahd király az ország új alaptörvényét annak 81 cikkelyével fogadtatta el, melyben az egyik kiemelkedő újítás a (Madzslisz as-Súra) konzultatív tanács mindenki számára megtekinthető, nyílt ülések megteremtése volt. A közelben lévő forradalmi Irán ugyancsak nagy hatással volt a GCC államok megújult, új valóságának kibontakozásához; egyfajta viszonyítási alapot képzett a diplomatikus, béketartó olajmonarchiák számára. Azonban két külön dolog volt pozitív kapcsolatokat ápolni a változásokban úttörő Iránnal és átvenni annak nézeteit. Ezenkívül a GCC elit annak teljes tudatára ébredt, hogy a politikai rendszer lassú megnyílása nemcsak az uralkodók legitimitását erősíti, hanem az uralkodó családok társadalom irányításában betöltött vezető pozícióját is. A szaúdi vezetésnek pozícióját újra meg kellett erősítenie, és válaszolnia kellett a többnyire nyugati alapú ellenzéki erők kritikáira. Az állam válaszában új gazdasági és politikai reformintézkedések bevezetésére hivatkozott. Az állam fokozott fogékonyságot, érzékenységet mutatott a civil szféra ügyei iránt, valamint felismerte kötelezettségeit/felelősségét a polgárság felé. A 90-es évek elején minden Öböl menti ország politikai nyitás és egy állampolgár-közelibb népképviseleti rendszer mellett kötelezte el magát. A globalizáció elkerülhetetlen befolyása és a kommunikációs rendszerek fejlődése, valamint az állam és a társadalom viszonyára visszafojthatatlan hatással lévő információs technológiák ugyancsak nagy befolyással hatottak az Arab félszigeten történő politikai nyitás folyamatára. 50


51


Szaúdi változások Még a legkonzervatívabb GCC államban, Szaúd-Arábiában is - a többi öböl menti országhoz viszonyítva - óriási változások mentek végbe az elmúlt évtizedekben. Sebes társadalmi átalakulás, szédületes ütemű urbanizáció és a kormánygépezet szerepének példátlan növekedése/fejlődése. Az ország irányítását az Al-Szaúd család uralja; csaknem egy évszázados vezetésük alatt mostanra az állam „jóléti” állammá forrta ki magát. A 60-as évek közepétől kezdődően az állam masszív társadalmi változásokon ment keresztül, melyeknek politikai vonzatai is voltak. A legutóbbi erőteljes politikai változást a kuvaiti krízis váltotta ki. A válság befejezése után nem sokkal elismert szaúdi polgárok, vallási meggyőződésük által motiválva, nyilvánosan petíciót nyújtottak be Fahd királynak a Saría törvény érvényességének több területtel való bővítése és új gazdasági reformok bevezetése érekében. Az Al-Szaúd család ellenzéke elkezdett formálódni, kibontakozni. Az első 1991es kezdeményezést 1992-ben újabb követte. A kormány a néha fegyveres felkelésig fajuló tűntetéseket elnyomta és számos reformintézkedést jelentett be 1992-ben. Az 1992-es márciusi királyi rendelet közzétette a „kormány rendszerének alapjait” (alaptörvényt) és a királyság első modern, nemzeti tanácsadói szervének, a Madzslisz as-Súrának megalakulását, mely 1993-tól kezdte meg működését (lépett életbe). Ezzel egy időben két fontos döntés született: először is az új közigazgatási törvényt megszavazták, mely a regionális hatóságokról rendelkezett. Ennek hatására területi hatóságokat és Súra tanácsokat hoztak létre. A másik fontos lépés, mely a trónutódlásról szóló hagyományokat és eljárásokat szabálygyűjteményként törvénybe foglalta. A következő forradalmi változás és egyben a politikai nyitás nyilvánvaló bizonyítéka a 2001. márciusában bevezetett új sajtó és kiadási törvény, mely garantálja a szólásszabadságot, külföldi lapok nyomtatását Szaúd-Arábiában, magánszemélyek illetve érdekeltségek szabad újságkiadását, valamint az építő kritika is elfogadott az állam szűk tartományú, óvatosan meghatározott határain belül. A királyság az új sajtótörvény elfogadásával hajlandóságát mutatja a különböző vélemények elfogadására, és örömmel fogadja a királyságot érintő kérdések szélesebb körben történő megvitatását. Ezek a fejlődések az állam felelősségre vonhatóságát és átláthatóságát növelik. Az intézményrendszer struktúrája átalakításon ment keresztül a 90es évek közepén és az egyes intézmények, tanácsok taglétszáma is megnőtt, a kabinet új miniszterekkel bővült, a miniszterek tanácsa (kabinet) és a Súra tanács között egyre mélyebb kapcsolatok szövődnek. 1993 és 1997 között a Súra tagjainak száma 60-ról 90-re nőtt, előreláthatóan a jelenlegi 120-nál is többre nőhet a létszám az elkövetkezendő 52


években. A Súra főbb feladatai tulajdonképpen a tanácsadás, ellenőrzés/vizsgálódás, bírálat. Arra is van lehetőség, hogy a Súra részére a nagyközönség petíciókat, panaszokat, ajánlatokat terjesszen fel a tanács berendezkedésének, működésének javítását, fejlődését célozva. A Súra tagjainak jogában áll törvényhozást kezdeményezni, a kormány bel- és külpolitikáját felülbírálni. A napi gyakorlat részeként határozatokat ad ki, javaslatokat tesz, ezzel a kormány munkájához hozzájárulva megkönnyíti azt; a két testület szerves egységet képez. A Súra stabil, reform-orientált fórum, mely egy hagyományhű, eredendően konzervatív társadalomban a jövő reformterveinek és azok bevezetésének ideális szócsöve, közvetítő közege lehet. A Súra tanács ma Szaúd-Arábiában elismert, állandó meghatározója a politikai életnek, fejlesztése, támogatása hosszú távú érdeke a szaúdiaknak a világ felé való nyitás folyamatában. Alapvetően a nem konzervatív szaúdiak többsége támogatja a demokratizálódást, azonban fontos a fokozatosság, mivel a királyságot a tradíciók és szokások egyenlőre jobban uralják, mint a törvények. A National Geographic szerzője így ír erről: „E gyerekek olyan társadalomba születnek, mely messziről némának tűnhet vagy legföljebb az autokratikus állam hivatalos hangján szólal meg. Ám közelről úgy tapasztaltam, hogy Szaúd-Arábia az egymással vitatkozó nézetek Bábele, még a legtávolabbi sivatagi táborokban is. (…) A demokrácia sivatagi eredetű, sajátosan szaúdi válfaja ez. Végeérhetetlen, lezáratlan disputa, mely az egész társadalmat átszövi.”36

36

Frank Viviano: Szaúd-Arábia: Egy királyság pengeélen p.31, 33

53


EU – GCC kapcsolatok Történet37 1989-ben született meg az első együttműködési megállapodás a GCC és az EK között. Ezen keretek között az EU és a GCC külügyminiszterei évente egyszer egy miniszteri találkozót tartanak. Kereskedelmi kapcsolatok serkentése mellett a térség stabilitásának erősítése volt a megállapodás főbb célkitűzése. Munkacsoportokat hoztak létre az ipari kooperáció, az energia és a környezetvédelem területén. 1996-ban napirendre került egy bővebb együttműködés (egyetemek, üzleti szektor, média között). Az 1989-es megállapodás ezenkívül tartalmazza mindkét fél elkötelezettségét egy EU-GCC szabadkereskedelmi térség létrehozására. Az EU 2001-ben elfogadta a GCC tárgyalási szándékát, azonban javasolta, hogy a közös szabadkereskedelmi térség létrehozásának alapját a GCC saját vámuniójának létrehozása képezze. 2001-ben az éves GCC csúcson, a GCC államok úgy határoztak, hogy két évvel előrehozzák a belső GCC vámunió bevezetését. A vámunió működésének kezdetét így 2003 január 1-je és 2005 között tervezték, ami az Európai Unió jelentései szerint 2003 január 1-gyel meg is valósult.38 Közös külső vámszintben ugyancsak megegyeztek. A vámmentes termékek mennyisége korlátozódott, a termékek többsége 5 %-os vám alá esik. A közös külső vámszintet már bevezették és 2003-ra a gyakorlatban is teljes körűen megvalósul majd. Hosszú távú, ambiciózus célkitűzés fűződik még ehhez a 2001-es csúcshoz. A GCC államok 2010-re monetáris uniót tűzték ki célul, egységes, az US dollárhoz kötött fizetőeszközzel. Az elmúlt 30 évben az olaj exportnak köszönhetően a GCC országok gazdasága és infrastruktúrája gyors modernizáción ment keresztül. A GCC államok a világ olajkincsének 45 %-át és a világ nyersolaj ellátásának 20 %-át teszik ki. A nyersolaj árak növekedtek, és stabilizálódtak, miután az OPEC és egyéb jelentős kitermelők 1999-ben termeléscsökkentés mellett döntöttek. Így az 1998-99-es alacsony olajárakkal jellemezhető periódus lezárult. Annak ellenére, hogy az olajárak emelkedtek, a korábbi ínséges időszak miatt az Öböl menti államok törekedtek új bevételi forrásokkal helyettesíteni az olajbevételeket, serkenteni a külföldi befektetéseket, csökkenteni az állam adakozó, támogató programjait. Az 1998-99-es időszak bebizonyította, hogy a gazdaságok

37

http://europa.eu.int/comm/trade/bilateral/saa.htm, www.europarl.eu.int/factsheets/6_3_9_en.htm GCC-EU13th joint council and ministeral meeting (Doha, Qatar, 3 March 2003) CE-GOLFE3502/03 (Presse 58) p.3.

38

54


változatossá tétele (diverzifikációja) elengedhetetlen, nem lehet az energiahordozókra építeni a gazdaságokat. Amellett hogy a GCC régió stratégiai fontossággal bír, az EU 6. legjelentősebb export piaca. Továbbá az EU a GCC-vel szemben következetesen kereskedelmi mérleg többletet könyvelhet el. 2000-ben az EU exportbevétel 29 milliárd euró volt, míg az import 22 milliárd. A nyersolaj az EU import 2/3-át képviseli. Az EU export változatos, azonban a főbb súly a nagyméretű gépi berendezéseken, mint például áramfejlesztő művek, vasúti mozdonyok, repülőgépek, elektromos-, gépi berendezések van. A gyógyszerek és egyéb gyógyászati felszerelések ugyancsak nagy részét teszik ki az EU exportnak. Az export fennmaradó része széles termékskálát mutat. A befektetésekre vonatkozó legfrissebb adatok drasztikus visszaesést mutatnak az EU részéről a GCC régióban. Az Uniós befektetések feleződtek 1999 és 2000 között 3 milliárdról 1,5 milliárdra. Ugyanakkor a GCC befektetések több mint 15%-al nőttek 4,6 milliárd euróra 2000-ben. Az Európai Unió GCC/Közel-Kelet politikája Az elmúlt évtizedekben a közel-keleti és az észak-afrikai országok tekintetében az Európai Unió fő prioritásként, elsődlegesen az Euro-Mediterrán kapcsolatok ápolásával foglalkozott. Az 1995-ös Barcelona folyamat megindulásával a 12 mediterrán és közelkeleti ország (Algéria, Ciprus, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Málta, Marokkó, Szíria, Tunézia, Törökország és Palesztina) több területen (politikai és biztonságpolitikai kérdések, gazdasági és pénzügyi együttműködés, valamint kulturális területen) is aktívan közreműködött és ma is közreműködik az Unióval. A 2001. szeptember 11-i Egyesült Államokat ért terrortámadások után, az Európai Unió a szűkebb értelemben vett KözelKelet felé fordult, közös kül- és biztonságpolitikájában az Öböl térségre, mint kiemelt fontosságú régióra fókuszál. Az Unió a terrorizmus elleni küzdelemben az eddiginél is nagyobb figyelmet kíván szentelni az arab világnak. Annak ellenére, hogy a két térség 1988-ban együttműködési megállapodást írt alá, a politikailag fejletlen EU – GCC párbeszéd az elmúlt 10 évben nem kecsegtetett igazán jelentőségteli megállapodásokkal.39 Ennek hátterében több tényező is húzódik. Egyrészt az Európai Unió a hozzá földrajzilag közelebb fekvő barcelonai megállapodásban résztvevőkre/kiválasztottakra koncentrált túlnyomó részben a dél-európai államok nyomására, akik a múltban gyarmati viszonyban

55


álltak több észak-afrikai állammal is. Az Unió alapvetően a térség (Észak-Afrika) kereskedelmi feltételeit igyekezett fokozatosan fejleszteni, valamint a gazdasági felzárkózást elősegíteni a legelmaradottabb területeken technikai eszközökkel illetve segítségnyújtással. A hazai munkahelyteremtés is fontos helyen állt a célkitűzések között, szintén a déli államok hatására, akik a nagytömegű bevándorlási hullámokat akarták ezzel megfékezni. Egy másik nagy különbség, hogy az Unió és a GCC államok fejlettségüket tekintve teljesen eltérő, az integráció más-más lépcsőfokán állnak. Az öböl menti országok megalakulásukkor (1981) túlnyomó részben biztonsági és gazdasági célok megvalósítását tűzték ki; 2003 január 1-gyel életbe lépett közös vámuniójuk, melynek teljes körű megvalósítására 2005-ig adtak maguknak haladékot, azonban sok időbe fog telni, hogy közös piacot és monetáris uniót hozzanak létre. Az Európai Unió egy sokkal magasabb integrációs szintet képvisel, így nyilvánvaló hogy ezért sem alakulhatott ki szorosabb kapcsolat a két térség között. Még egy nehezítő körülmény, hogy több lényeges, az EU és GCC szempontjából is kulcsfontosságú terület egyes EU tagállamok felügyelete, befolyása alatt áll (különösen a fegyverkereskedelem területén). Ezek a tényezők gátolják a közös uniós akciót. Bizonyos területeken azonban a tagországok történelmi kapcsolatai (Szaúd-Arábia és Egyesült Királyság) a célterület országaival elősegíti az EU közreműködését. Fontos eltöprengeni azon, hogy hogyan lehetne ezeket a létfontosságú kapcsolatokat úgy alakítani, hogy azok közép és hosszú távon gyümölcsözőek lehessenek minden résztvevő számára, kihozva a lehetőségekből és a szükségből az optimumot. Mindkét oldalon arra kell törekedniük a feleknek, hogy elősegítsék a közös célokat és az elkerülhetetlen konfliktusokban kompromisszumos megoldásokra találjanak. Ahogy arra már több ízben utaltam, az Európai Unió számára sok szempontból is kiemelt fontossággal bír a térség. Az iszlám hazájaként az Arab félsziget, elsődlegesen SzaúdArábia a nyugati és a muzulmán országok közötti közvetítő lehet. Energiaforrás készleteik mindig is kecsegtetőek voltak az energiahordozókban szegény, ám azok nagy fogyasztójának, Európának. A gazdasági diverzifikáció és a politikai rendszereikben bekövetkezett változások elősegítik, hozzájárulnak a régió stabilitásához. Az Európai Unió céljai a térségben: • 39

Hosszú távú stabilitás elősegítése Gerd Nonneman: Governance, Human Rights and the Case for Political Adaption in the Gulf: Issues in the

56


•

Stabil gáz és kőolaj ellátottság biztosítása, energiakonzerváció támogatása

•

Az EU jelenlétének erősítése a térségben

•

A már kialakulóban lévő EU-GCC együttműködés fejlődésének támogatása a gazdasági diverzifikáció, befektetés és az oktatás területén. Ösztönözni a „jó kormányzás” értékeinek átvételét és az emberi jogok tiszteletben tartását.

Az együttműködés területei:40 ♦Politikai és biztonságpolitikai párbeszéd A legfontosabb prioritás mindkét oldalon. Olyan keretprogram megteremtése lenne a cél, mely meghatározza a béke fenntartását biztosító alapelveket, a regionális konfliktusok békés kezelésének eszközeit. Egy ilyen keretprogram sokat meríthet a hasonló országokkal kötött megállapodásokból (Mediterrán együttműködés). Az Uniónak egy közeli dialógusra kell törekednie a GCC államokkal az Öböl térség biztonságát illetően. Megfontolandó egy biztonsági ügyekkel foglalkozó, abban illetékes szervezet létrehozása (GCSC: Öböl menti országok konferenciája a biztonságért és együttműködésért). A szervezet munkacsoportjai külön-külön foglalkozhatnának az egyes kérdésekkel (fegyverkereskedelem ellenőrzése, területi viták megoldása, gazdasági együttműködés, energia és vízügy). A terrorizmus elleni küzdelemben a térség muzulmán államai úgy tűnik, hogy támogatják Európa nézeteit, ez az érdekegyezés egyik meghatározó eleme lehet az együttműködésnek. A tágabb értelemben vett térség államaival való jó viszony elősegítése, a politikai biztonság és az egész régióra kiterjedő gazdasági fejlődés érdekében. Végül pedig mindkét oldal érdeke az arab-izraeli konfliktus rendezése. Az Uniónak feladata lehet a GCC államok bármilyen típusú próbálkozását támogatni a már rég óta húzódó konfliktus enyhítésében. ♦ „Jó kormányzás” és emberi jogok Ez a két tényező előzménye, előfeltétele a politikai stabilitásnak, a regionális biztonságnak. A fokozatos politikai kibontakozás: szélesebb körű politikai részvétel, átláthatóság, felelősségre vonhatóság mind szükségesek az egyre növekvő népesség és a globalizáció kellemetlen hatásaival való megbirkózáshoz. A kulturális különbségek ellenére a kulturális megértés nagy hangsúlyt kap a két civilizáció párbeszédében. Az eredményes, nyílt, kétoldalú párbeszédnek EU – GCC Political Dialogue p.3

57


alapvetően a meggyőzést kell céloznia; elkerülendő a nyomásgyakorlás, erőszak. A vallási tolerancia hozzájárul a jobb megértéshez. Az iszlám nézetek, értelmezések nem kell hogy feltétlenül gátolják a reformokat. A Saría törvényhozás tradicionális gyakorlata az EU illetve a GCC kormányzati ill. nem kormányzati szintek információ cseréjével módosítható lehetne. Az Európai Unió felajánlhatja, megoszthatja saját tapasztalatait a kormányzás nyugaton bevett szabályait illetően. Választási elvek, módok, az alkotmányos reform területén az EU tagállamok sokszínűsége értékes tapasztalattal szolgálhat a kormányok reformintézkedéseiben. Európai és az Öböl térség egyetemeinek együttműködése, Európai Tanulmányi Központok létrehozása elősegíthetné az európai politikák megértését. Közös kutató projektek, ösztöndíjasok cseréje, vendégelőadóként az Öböl térség oktatóinak meghívása európai egyetemekre és viszont, fokozhatnák az aktív kapcsolatokat, a rendszeres találkozás növelhetné a kulturális különbségek tolerálását, megértését. A törvényhozás, törvénykezés és végrehajtás reformjában is felajánlhatja segítségét az

Európai

Unió

továbbképzések,

tréningek

formájában.

Az

ügyvédek

továbbképzése, a bírák nemzetközi jogba való bevezetése és az emberi jogok egyre szélesebb körben történő figyelembe vétele nélkülözhetetlen. Nemzetközi intézményekkel, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete valamint a helyi NGO-k és egyéb civil szervezetek együttműködésével a civil társadalom is bevonható és aktívabbá, realisztikusabbá tehetné a két civilizáció közeledését, kapcsolatait. ♦Humán erőforrás és oktatás Az oktatás fontosságát a GCC államok mindegyike elismeri, felismerte, így komoly erőfeszítéseket tettek korszerűsítésére, megreformálására, hogy az egyre gyarapodó népességet, melynek Szaúd-Arábiában több mint a fele 25 év alatti, felkészítsék az élet kihívásaira, fejlesszék az oktatás színvonalát, hogy versenyképesebb, képzettebb munkaerő hagyja el az iskolapadokat. A legnagyobb kihívás azonban az analfabetizmus problémája, mely területen sikereket könyvelhetnek el, ám a helyzet máig megoldásra vár. Az oktatás fejlesztése, színvonalának emelése és széles körben népszerűsítése a legfontosabb tényező lehet az EU – GCC párbeszédben és a jövőbeli kapcsolatok alakulásában kétségtelenül döntő szerepe lesz. E területbe 40

GCC – European Union relations www.bertelsmann-stiftung.de/documents/ACFCSEaUN.pdf

58


való befektetés elősegíti a politikai és gazdasági fejlődést és végtére is hozzájárul a régió stabilitásához. A jövőbeli EU-GCC kapcsolatokban nagyobb figyelmet kell szentelni az oktatásnak, mely sokkal fontosabb a közös célok megvalósításában, mint a kereskedelmi, pénzügyi vagy energiaügyi együttműködés. Ezért az EU-nak arra kell törekednie, hogy az olajmonarchiákból diákokat vonzzon európai egyetemekre, főiskolákra. Lépéseket kell tenni a nyelvi akadályok gyors leküzdésére, biztosítani kell a pénzügyi támogatást a tehetséges, ám anyagi okokból utazni képtelen arab diákok számára. A tanárok továbbképzése és kölcsönös tapasztalatcseréje

twinning

megoldásokon

keresztül

elősegíthet

egyfajta

többszempontú látásmód kialakulását. Tanárok és diákok cseréje mérnöki, egészségügyi, építészi és gazdasági területen. Távoktatás interneten keresztül, Erasmus típusú program létrehozása a diákcserék és az oktatási intézmények közelebbi interakciója érdekében. ♦Kereskedelem és befektetés A jelenleg is folyamatban lévő EU – GCC szabad kereskedelmi megállapodás, és ezzel párhuzamosan Szaúd-Arábia WTO felvétele gördülékenyebbé tenné az olajmonarchiák nemzetközi versenyben való részvételét, felgyorsítaná az információáramlást, ezzel is elősegítve a gazdasági reformot és a társadalmi fejlődést. A nemzetközi befektetések további terjedése a régióban az üzleti klíma fejlődéséhez járulna hozzá. A Szabad Kereskedelmi Megállapodás erősítené a GCC-t intézményrendszerileg, melyből így a későbbiekben jól kezelhető, figyelemre méltó piac válhat. Az EU-nak ezért támogatnia kell a GCC regionális integrációt, hogy elősegítse saját tapasztalatai felmutatásával a vámunió teljeskörű megvalósulását, hozzájárulva ezzel közös GCC piac létrejöttéhez. Az EU-ban örömmel fogadták, hogy az olajmonarchiák vámuniója 2003 január 1-gyel hatályba lépett, valamint az egységesen 5%-os vámtarifa terveit a sokkal bonyolultabb, kettős szint helyett, mely az 5,5 és 7,5%-os intervallumban mozgott volna. Az EU a közös vámintézkedések területén is segíthet sokrétű integrációs tapasztalatainak kamatoztatásával. Szaúd-Arábia WTO-ba történő felvételének támogatása nagy lökést adhat a készülő EU – GCC Szabadkereskedelmi Térségnek (FTA). Az így létrejövő FTA az ipari termékekre teljeskörűen, megszorítások nélkül vonatkozna. Amint a GCC vámunió a gyakorlatban is életképes lesz, megszülethet az Európai Unióval közös FTA, melyhez a GCC vámunió egyfajta alapként szolgál. A szabad kereskedelmi terület ösztönözheti a belső ipari integrációt, valamint a 59


befektetéseknek és a magán szektornak nagyobb szabadságot adhat. Egy ilyen fajta összmunka előnyösebb mindkét oldalnak: GCC profitálhat az EU befektetésszabályozási gyakorlatából, az EU feltérképezheti az előnyösnél-előnyösebb befektetési lehetőségeket az olajmonarchiákban. A nemzetközi gyakorlat alapján hasznos lehet a magántulajdonra vonatkozó jogok területén megvalósuló együttműködés is. Hosszú távú célként elképzelhető az EU – GCC FTA horizontális kiterjesztése a Mediterráneumra, egy ilyen lépés illetve egy ilyen nagy kiterjedésű Szabadkereskedelmi Övezet létrejötte pozitív lökést adhat a regionális arab együttműködéseknek, és a keresztény-muszlim közeledésnek. Az olajállamok és az Unió között megvalósuló szabad kereskedelem ösztönözheti a Barcelona – folyamathoz tartozó államok és az EU ugyanilyen irányú törekvéseit. Az üzleti párbeszédben az üzleti kapcsolatok és szektor javítását célzó helyi adminisztratív és szabályozó javaslatok ösztönzésén kívül az EU technikai tanácsokkal és segítségnyújtással szolgálhat a szabványok, jogi keretek, banki felügyelet, központi bankrendszer, adminisztratív szabályozás területén. ♦Energiahordozók: kőolaj és földgáz Elsődleges cél a globális és az európai energia ellátás feltételeinek javítása. Az EU és a GCC párbeszéde nem zárja ki, hogy ezzel párhuzamosan az előbb említett célért a monarchiák más nemzetközi szervezetek fórumain is részt vegyenek, például az OPEC-el is ápolják kapcsolataikat. Megfontolandó időközi Energia Fórumok megrendezése, mely javaslattal Szaúd-Arábia rukkolt elő. A GCC – EU együttműködésben a felek egyetértenek abban, hogy az olajpiac jelenlegi működése nem tökéletes; a bizonytalanság, átláthatatlanság jellemzi. Nemzetközi viszonylatban a nyersolaj csupán csekély mennyiségben kerül a világpiacra. Zöme, az Öböl térség exportjának majdnem teljes egésze, a világpiacon kívül referencia árrendszerben (system of reference pricing) kerül értékesítésre. E struktúra gyakran járul hozzá az olaj árak illékonyságához, változásához, és az olaj piac bizonytalanságához. Ezért általánosan elterjedt gyanakvás és bizalmatlanság övezi a nemzetközi olajpiac jelenlegi működéséről és árazási rendszeréről formálódó véleményeket; azonban sokan hisznek abban, hogy az átláthatóság és a hatékonyság irányába tett lépések lehetségesek. Mindketten: az EU és a GCC államok is helyeslik a sem túl magas, sem túl alacsony olajárakat. Az előbbi aláaknázná a nyersolaj konzervációt, mely az olajkészletek tartalékolását és az egyéb, alternatív energia-források bekapcsolását 60


célozza. Az utóbbi valószínűleg lassítaná a gazdasági fejlődést. Mindketten törekszenek az olajárak illékonyságának megfékezésére, mivel azok a reálgazdasági folyamatokra nagy hatással vannak. Ez a közös érdek elég lehet ahhoz, hogy tartalmas, jelentőségteljes párbeszéd és együttműködés alakuljon ki az olajárak területén. Az olajtartalékok biztonsága a megbízható piacok és stabil árak szükségszerű következménye. Ennek elősegítése érdekében regionális szinten is biztosítani kell az olajtartalékok biztonságát, valamint olyan irányvonalakat lefektetni, amelyek a tartalékok felhalmozását és felszámolását optimálisan kezelik; az akadozás mentes szállítás és a vészhelyzetek kiküszöbölésére ilyen irányú kezdeményezések, szállítási befektetések ösztönzése. A rendszer stabilitását az is fokozná, ha az olajtermelők közvetlen kontaktusba kerülhetnének a vevőkkel, feltárva azok egyedi gazdasági igényeit és a nemzetközi olajvállalatok is jobban megismerkednének a termelő országok körülményeivel. A mai szorosan összekapcsolódó világgazdaságban a környezetet érintő negatív hatások mind az eladóra, mind a vevőre kihatnak. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre, a környezet veszélyeztetésének minimalizálására. ♦Pénzügyi piacok A GCC piacok alapvetően nemzetiek; az arab világban ők rendelkeznek a legfejlettebb pénzügyi rendszerrel. Ez többnyire az olaj-jólétnek, a fizetőeszközök szabad átválthatóságának és stabilitásának, valamint a pénzügyi odafigyelést megkövetelő, a nemzetközi kereskedelemre relatíve nyitott gazdaságoknak köszönhető. Az Öböl térségben történő pénzügyi befektetések ösztönzése érdekében az Európai Uniónak támogatnia kéne az uniós, nemzetközi és a GCC pénzügyi

piacának

együttműködését.

Az

európai

pénzintézetek

fontos

tapasztalataikat megoszthatnák a kis és középvállalkozói szféra területén a GCC munkatársaival. A banki és pénzügyi képviseletek szabályozását illetően is kooperációra kell a feleknek törekedniük. A pénzügyi szabályozás különbözik, bár számos közös érdek fogalmazódik meg. Az Európai Központi Banknak és a GCC Központi Bankoknak együtt kellene működni, konzultálni az egységes fizetési eszköz kezelését illetően, ugyanis a GCC országok a Muscat megállapodás keretében

2010-re

regionális

valutaunió

megvalósítását

tűzték

ki

célul.

Megfontolandó mindkét fél számára a pénzügyi piacok további nyitása, technikai

61


segítségnyújtás Európa oldaláról, és az euró, mint tartalék, befektetési és tranzakciók lebonyolítását szolgáló eszköz szerepének növelése a térségben. Aktuális események (13. GCC-EU tanács és miniszteri találkozó)41 A 13. közös tanács és miniszteri találkozóra 2003 márciusában Dohában került sor. Az EU tervbe vette az Európai Bizottság rijádi delegációjának létrehozását. Előreláthatóan ez a lépés elősegítheti a már folyamatban lévő EU-GCC Szabadkereskedelmi Térség tárgyalásának gyorsítását. Az Unió hangsúlyozta, hogy a kereskedelem, a befektetések és az együttműködés alkotják az EU-GCC gazdasági kapcsolatok fejlődésének alapját. Ugyancsak jelezte a Nyugat, hogy az

együttműködési

megállapodás

célkitűzéseinek

megvalósítását

illetően

és

a

szabadkereskedelmi térség tárgyalásai kapcsán komoly előrelépés történt. Ezenkívül üdvözölte azt a célkitűzést és azon kezdeményezéseket, melyek a párbeszédet és kölcsönös megértésen alapuló együttműködéseket ösztönzik. A GCC vámunió 2003-as hatályba lépése tovább erősíti a két térség között fűződő egyre szorosabb kooperációt. A felek megerősítették, hogy a két régió fejlődését, együttműködését tekintve továbbra is a regionális béke, biztonság és stabilitás a fő politikai objektívák. A regionális ügyekben, különös tekintettel Irakra a GCC államok teljes mértékben támogatják a Nyugat és az ENSZ politikáit.

41

GCC –Eu Joint Council and Ministerial Meeting, Doha, Quatar, 3 March 2003, CE-GOLFE 3502/03 (Presse 58)

62


Konklúzió Problémák, kétségek az EU Közel-Kelet politikájában Az EU-GCC kapcsolatokat bizonyos mértékben gátolta a már említett nem túlságosan kifejlett politikai párbeszéd, mely részben hivatali, társadalmi, kulturális félreértésekből részben pedig a politikák és érdekek különbségéből adódott. Az európai oldalon már a 80as évek vége óta nyugtalanságra ad okot a gazdasági liberalizációt lassan követő politikai változás, a demokratizáció lassú haladása, vagy teljes hiánya, valamint a térség belső és nemzetközi biztonságának kérdése. Régóta próbálnak dűlőre jutni a fejlődést biztosító reformok tényleges megvalósításának érdekében a nyugati hatalmak, több-kevesebb muzulmán

együttműködéssel.

Minden

GCC

állam

büszkélkedhet

valamilyen

előrehaladással, azonban talán Kuvait az, amely a legelőrehaladottabb állapotban van a demokratikus gyakorlatban (többszörös szabad parlamenti választások, működő többpártrendszer és parlament, nők bevonása a politikába). Általában ezeknek a változásoknak a hátterében külső nyomások és belső feszültségek húzódnak, nem saját kezdeményezés. A politikai nyitást, a már korábban említett ösztönzők (kuvaiti válság hatásai, hidegháború vége, általános politikai szabadság, nyitás mozgalma, globalizáció szállította nézetek, alternatívák) többnyire külső hatásként befolyásolták, vagy közvetve jelentkeztek belső szükségként (kuvaiti helyzet utáni fiskális krízis és annak kezelése). Azonban ezek mellett, a külső problémák belső társadalmi és gazdasági konfliktusokat generáltak, melyek kezelése, megoldása is várat magára, sürgeti a változásokat. Az EU-nak azért van nehéz dolga, mert hiába akar segíteni, ha nem értik meg, nem kérik a segítségét. A politikai és egyéb változások igénye elsősorban a művelt, uralkodó, elit rétegben fogalmazódik meg. Igaz, hogy ez a réteg is két részre oszlik: az iszlám konzervatívokra, és a nyugatot támogató liberálisokra. De összességében azt mondhatjuk a társadalom felsőbb rétegeire, hogy támogatnák a nyugati tényezőkön alapuló „fejlődés”-re, változásra irányuló erőfeszítéseket. A társadalom nagyobb cikkelye, akik kevésbé műveltek, vagy túl konzervatívak csak a negatív velejáróit látják a nyugathoz való közeledésnek és eleve a nyugatot a korrupció, dominancia potenciális forrásának, valamint Izrael főbb támogatójának tekintik.42 Ezek alapján azt is mondhatnánk, hogy a GCC államok nem érdekeltek a politikai reprezentációban, nincs igényük arra, azonban ez így nem igaz, mivel 42

Gerd Nonneman: Governance, Human Rights and the Case for Political Adaption in the Gulf: Issues in the EU – GCC Political Dialogue p.4

63


a nyugatot és a demokráciát legélesebben kritizáló iszlám radikalisták is beleszólási jogot követelnek az országuk vezetésébe, vagy legalább a vezetés megkritizálásának jogát kívánják. Azt mondhatjuk, hogy ez a politikai részvétel igényének tiszta jele. SzaúdArábiában a viták, melyeknek a Madzslisz as-Súra ad helyet, gyakran erőteljesek, harsányak, széles körben elterjedtek, jól informáltak. Úgy tűnik, hogy Abdullah trónörökös, a de facto uralkodó egyre inkább azon van, hogy növelje a nem királyi hangok bekapcsolását a döntéshozatal előkészítésébe és a politika-alkotásba. A királyi családon kívüli társadalmi szereplők számára megnyitni a döntéshozatali mechanizmust, és nyílt utat adni a többségi részvételnek, megoszthatja a felelősséget nehéz döntések, helyzetek, kormányzati baklövések esetén, ezen kívül ez a pluralitás kompenzálhatja az állam csökkenő bőkezű bölcsőtől a sírig terjedő jóléti juttatásainak sorát. Az azonban bizonyos, hogy szerte a GCC államokban jellemző a folyamatosan növekvő, ám változóan, mindenhol máshogy erősödő formája a politikai tudatosságnak, a kormányok kritizálásának és a politikai részvétel és megbízhatóság növekedésének vágya. Szaúd-Arábia fejlődése, vívmányai A lassú haladás, nehézségek ellenére is kétségtelenül nagy fejlődésen mentek keresztül az olajmonarchiák, Szaúd-Arábiával egyetemben. Egyedülálló a tradicionális politikai jellemzők és az új, modernizáció hozományaként érkezett vívmányok ötvözése ezen államokban. Az autonómia kézben tartása, a nemzetközi rendszerbe való becsatlakozás érdekében tett erőfeszítések, a társadalmi átalakulás, a gazdasági reformok bevezetése, a folyamatban lévő új reformok és a megújuló politikai dinamizmus jelei elég okot adnak arra, hogy azt mondjuk: Szaúd-Arábia bámulatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt évszázad második felében. A GCC államokban napjainkban uralkodó politikai magatartás távol áll a stagnálástól, a politikai aktivitás nagyfokú dinamizmussal írható le. A legtöbb vezető meggyőződött arról, hogy a politikai akaratnak teret adni és szélesíteni a politikai részvétel lehetőségeit hosszú távon elkerülhetetlen és végső soron előnyökkel is jár. A megvalósítás üteme és mértéke más és más államról-államra. Az egyik modell az alapos átvizsgáláson és radikális reformokon alapul, a másik, egy jóval óvatosabb modell; a fokozatos haladás híve, melynek lényege: a politikai tér átengedése a jelenlegi politikai rendszer határain belül. Szaúd-Arábiát az utóbbi csoportba sorolnám.

64


Kitűnő példája a tradicionális szokások és a modern világ hatására születő igények összeegyeztetésének a szaúdi nyílt ülések, tanácsok (Madzslisz as-Súra) rendszere. SzaúdArábiában az elit jóval elszántabbnak, elkötelezettebbnek tűnik szomszédaihoz képest a Súra rendszeren keresztüli politikai részvétel és politikához való hozzáférés lehetőségének növelése érdekében. A súra rendszer egyben legális keretet teremt a nemzeti vitáknak. Szaúd-Arábiában az emberek bejelentés nélkül, személyesen intézhetik kéréseiket, petícióikat a király és a trónörökös elé hetente kétszer. A hét bármely napján résztvehetnek neves szaúdi személyiségek nyílt ülésein, majdnem ilyen gyakran nyújthatnak be petíciót kormányzóknak is. A több száz szaúdi herceg egyike így magyarázza a nyílt madzslisz rendszert: „A szaúdiak számára a Madzsliszokon való részvétel megszokottá, mindennapos gyakorlattá nőtte ki magát. A főbb cél itt, hogy a vezetők és a köznép között egyfajta közeli kapcsolat érzését fejlesszük ki. A Madzsliszon való részvétel immáron mély gyökerekkel rendelkező szokássá és tradícióvá vált, melyet sokan nem szívesen szalasztanának el.”43 A vezetés szemszögéből nézve a madzslisz-rendszer direkt és megfogható kapocs az uralkodók és a nép között. Ez a fajta közvetlen hozzáférés nem körvonalaz egy intézményesített politikai rendszert, de mivel minden állampolgár problémája, véleménye előtt nyitva áll az ajtó, ez mégis biztosítja a két oldal kötelékeinek erősödését. Egy másik jelentős „előretörése” a szaúdiaknak az új sajtótörvény bevezetése, mely lehetőséget teremthet a nemzeti vagy helyi ügyek vitáiban való részvételre. Középtávon a független sajtó és kiadóházak révén az államtól elkülönülve független intézmények fejlődhetnek. Ha egy ilyen változás bekövetkezik, akkor az mindenképpen az állam eddigi gyakorlatától (az állam elvileg minden közteret és intézményt felügyel) való eltérést jelentené. A gazdaság területén az Economist Intelligence Unit (EIU) előrejelzései szerint a reformok megvalósítása és a változás üteme folyamatos, de lassú marad. Készülve a vámunióra és szem előtt tartva az egyre közeledő monetáris uniót, a szaúdi kormány a következő fiskális célokat tűzte ki a 2000-2004-es 7. ötéves terv keretében: Az olajszektoron kívül eső magánszektor erősítése, amennyire csak lehet a költségvetési hiány csökkentése (2004-re 0-ra),

a

deficitek

finanszírozása

alapvetően

kötvénykibocsátáson

keresztül,

az

olajbevételekből származó többletből az államadósság csökkentése. Az egészségügyi létesítmények, oktatási befektetések növelése, valamint 800 ezer új munkahely teremtése

43

Anoushiravan Ehteshami: Reform from above: the politics of participation in the oil monarchies p.72

65


ugyancsak az ötéves terv része. Ezen célok elérésében a következők nyújthatnak segítséget: a szabad kereskedelmet pártfogoló gazdasági hozzáállás fenntartása, mielőbbi WTO csatlakozás, globalizáció előnyeinek kiaknázása, szaúdi fiatalok széles körű képzése, privatizáció folytatása, kormány hatékonyságának növelése, az olajtól való függés csökkentése, kül- és belföldi befektetések ösztönzése. GCC sikerek A GCC alapvetően gazdasági, részben szociális, politikai és biztonsági integráció. Az utóbbi években a hangsúlyt a további, az integráció magasabb szintjeire fektették. Az Öböl menti Országok Tanácsa húsz éves fennállásának gyümölcseként értékelhető a már rég várt 2003 január 1-gyel hatályba lépő, a térséget még jobban egyesítő vámunió létrehozása, melynek keretein belül elsődlegesen az országonként eltérő vámszintek egységesítésére, az egymás közti kereskedelem liberalizálására és a közös külső vámszint megszabására összpontosít az érintett 6 közel-keleti állam. A GCC elsődlegesen a térségen belüli lankadó kereskedelem élénkülését, gazdasági növekedést, a regionális és külföldi tőkebefektések ösztönzését, valamint több munkahely teremtését várja a vámuniótól. A szervezet Legfelsőbb Tanácsának határozata szakaszokat és dátumokat fektetett le az integráció magas fokának megvalósítása, teljesítése érdekében. A 2003 januárjára kitűzött vámunió „megvalósult”, ha nem is teljesen. A 2007-ig megvalósítandó közös piac merész célkitűzésnek tűnik, de ezen csak a 2010-re létrejövő monetáris unió tesz túl. A nagy kiterjedésű regionális egység a vámunió létrehozásával a térség legnagyobb gazdasági blokkjává, piacává válik. Mindemellett az olajkincsek tartalékai egyedülálló helyzetet teremtenek ezen államoknak a világpiaci folyamatokba való szerves részvételhez. Végszó A 80-as évek olajárzuhanása és az ezt követő fiskális krízisek következtében a gazdaságuk egész szerkezetét meg kellett változtatniuk az Öböl menti országoknak. Az olajbevételektől való függőségüket háttérbe szorítva gazdasági diverzifikációba kezdtek, mely változtatások a politikára is hatással voltak, politikai reformokat indítottak el. Nagy kérdésként merülhet fel a nyitás, demokratizálódás ára az uralkodók oldalán. Mennyiben tudják majd autonómiájukat, hatalmukat megőrizni? Tud-e majd élni a nép politikai jogaival úgy, hogy az az állam legjavát szolgálja? Márpedig a politikai fejlődésre szükség van. A politikai közeledés és stabilitás egy lehetséges útja lehet a békés egymás mellett élésnek, közös konszenzusos problémamegoldásnak. A kölcsönös megértés, egymás 66


elfogadása egyfajta nyíltabb, empatikusabb kulturális érzékenységgel vegyítve elősegítheti a kétoldalú politikai és biztonsági kooperációt. Az EU-nak ugyan úgy, mint a térség összes államának, kulcsfontosságú érdeke a régió, a GCC államok hosszú távú stabilitása, biztonsága. A politikai részvétel, átláthatóság, és a felelősségre vonhatóság fokozatos kibontakozása, kifejlődése elengedhetetlen a megvalósulás alatt álló gazdasági reformoknál és ambiciózus integrációs fejlődésnél, valamint a globalizáció és az egyre növekvő népesség problémáival való megbirkózásnál is szükségszerű. Lényeges, hogy a külső modelleket felhasználva, de azokat nem egy az egyben átvéve találja meg a régió és azon belül az egyes államok külön-külön a politikai keretek számukra legmegfelelőbb, legelőnyösebb aspektusait. Így fokozatosan kiegyensúlyozott politikai szerkezet alakulhat ki az országokban, mely fontos tényező a gazdasági erőfeszítések megvalósításában és a térség felzárkózásában, megbízhatóságának, versenyképességének és nem utolsó sorban stabilitásának kifejlesztésében. Szaúd-Arábia és a GCC államok akarva akaratlanul komoly lépéseket tettek a nyugati nyitás felé. De mindez nem ért volna semmit, ha a Nyugat, az Unió nem fogadta volna a nyitást, akinek a továbbiakban is támogatnia kell a fejlődést és a közeledést.

67

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 44

Melléklet I.

Miniszterek a Miniszterek Tanácsában

•

Miniszterelnök, a király

•

Az első helyettes miniszterelnök, aki a trónörökös és a nemzetőrség parancsnoka

•

A második helyettes miniszterelnök, aki a védelmi és repülésügyi miniszter valamint főfelügyelő

•

Mezőgazdasági miniszter

•

A szociális ellátásért felelős miniszter

•

Kereskedelmi és ipari miniszter

•

Kommunikációs és információs technológiai miniszter

•

Kultúra és információk minisztere

•

Gazdasági és tervezési miniszter

•

Oktatási miniszter

•

Pénzügyminiszter

•

Külügyminiszter

•

Vallásügyi miniszter

•

Egészségügyi miniszter

•

Felsőoktatási miniszter

•

Belügyminiszter

•

Iszlámügyi miniszter

•

Igazságügyi miniszter

•

Szociális- és munkaügyi miniszter

•

Városi és helyi ügyek minisztere

•

Kőolaj és egyéb ásványforrásokért felelős miniszter

•

5 db Államminiszter

44

Regional Government, www.saudinf.com

68


Melléklet II.

Szaúd-Arábia tartományai

Tartomány neve

Központi városa

Rijád (Riyadh)

Rijád

Mekka (Makkah)

Mekka

Medina (Madinah)

Medina

Qasim

Buraidah

Keleti tartomány

Dammam

Asir

Abha

Tabouk

Tabouk

Hail

Hail

Északi határmenti területek

Arar

Jizan

Jizan

Najran

Najran

Baha

Baha

Al-Jouf

Sikaka

Forrás: www.saudinf.com

69


Irodalomjegyzék Könyvek: • Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Európa könyvkiadó, Budapest, 2002 •

Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? In: Globalizáció: Mítosz vagy valóság? Szerk.:Dr. Kiss J. László és Urkuti György, BIGIS KÖZLEMÉNYEK – BIGIS PAPERS 6.1998, Budapest, 1998 pp. 37-82

• Afrika és a Közel-Kelet földrajza Szerk.:Probáld Ferenc Budapest, Eötvös kiadó 1996 • The Europa World Yearbook 2002 Europa Publications 2002, Taylor & Francis Group, London and New York, pp. 3457-3466 • External and intra – European Union trade – monthly statistics European Commission – EUROSTAT, No. 5/2000 Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg, 2000 • Statistical Yearbook, Thirtysix Issue, 1420/1421 A.H., 2000 A.D. Kingdom of Saudi Arabia, Ministry of Planning, Central Department of Statistics, Riyadh, 2000 Tanulmányok, konferenciák, fórumok, beszédek: •

Al Bassiam, Khalid: The Gulf Cooperation Council monetary union: a Bahraini perspective In: BIS papers No 17 pp. 105-107

•

Al Kaud, Nasser: Towards a Monetary Union for GCC

• http://europa.eu.int/comm/economy_finance/events/2003/athens0203/al_kaud.ppt • Ehteshami, Anoushiravan: Reform from above: the politics of participation of the oil monarchies In: International Affairs, Vol. 79, No. 1. Jan. 2003. pp. 53-77 • Nonneman, Gerd: Saudi – European Relations, 1902-2001: a pragmatic quest for relative autonomy In: International Affairs, Vol. 77, No. 3. March 2001. pp. 631-661

70


• Nonneman, Gerd: Rentiers and Autocrats, Monarchs and Democrats, State and Society: the Middle East between globalisation, human ’agency’ and Europe In: International Affairs, Vol. 77, No. 1. Jan. 2001. pp. 175-195. • Nonneman, Gerd: Governance, Human Rights, and the Case for Political Adaptation in the Gulf: Issues in the EU – GCC Political Dialogue In: The Robert Schuman Centre for Advanced Studies, Policy Paper 01/3, European University Institute, Florence, 2001 •

Prokop, Michaela: Saudi Arabia: the politics of education In: International Affairs, Vol. 79, No. 1. Jan. 2003. pp. 77-91

• Strategic Study on Saudi Arabia /Government and Politics, The Economy/ http://memory.loc.gov/frd/cs/satoc.html, http://lcweb2.loc.gov/frd/cs/satoc.html •

The Saudi Economy in 2002 - Saudi Armerican Bank, www.samba.com.sa/investment/economywatch/pdf/Saudi_Economy_2002_English.pdf

• Viviano, Frank: Szaúd-Arábia: Egy királyság pengeélen In: Natioanal Geographic, 2003. október pp. 26-47. • GCC – European Union relations www.bertelsmann-stiftung.de/documents/ACFCSEaUN.pdf • A Strategic Study of Assembly Plant Establishment in the Kingdom of Saudi Arabia/4.3

The

business

environment

in

Saudi

Arabia

pp.

101-136.

www.ep.lin.se/exjobb/eki/2001/ep/028/exjobb.pdf • The American Component in Europe’s Middle East Policy, November 2000, Amman, Jordan http://www.css-jordan.org/activities/conferences/americancomp/report.htm • The Role of Europe in the Middle East: An American Perspective www.eusec.org/cordesman.htm • European Interest in the Middle East http://MondeDiplo.com/focus/mideast/r1276 • The Contribution of Islamic Civilization to European Culture by Federico Mayor Director General of UNESCO, DG/91/13, May 30, 1991 Újságcikkek: •

Nagy Gábor és Vida László: Toronyiránt: Irak és az olaj HVG, XXV. évfolyam, 10. szám pp. 6-9

•

Szaúdi reformkezdeményezések – Biztonsági együttműködés Moszkvával Népszabadság online 2003. január 14. www.nepszabadsag.hu

71


• A szaúdi értelmiség reformokat követel Népszabadság online, 2003. szeptember 30. www.nepszabadsag.hu • GCC customs union still facing minor obstacles, 29 August 2003, Gulf News, www.bahraini.tv/index.php/news/544 • GCC monetary union could yield more gains than pains, 07 September 2003, Gulf News, www.bahraini.tv/index.php/news/551 • Foreign direct investment inflow to Arab countries on the decline, 9 December 1999, Jordan Times • Crown Prince Abdullah ibn Abdul Aziz receives the participants of the symposium on „Islam and Dialogue of civilizations”… 29 March 2002, Ain-al-Yaqeen http://www.ain-al-yaqeen.com/issues/20020329/feat5en.htm Internetes és egyéb források: • Timeline: Saudi Arabia, 13 May, 2003, http://news.bbc.co.uk/1/low/world/middle_east/country_profiles/820515.stm • Gulf Cooperation Council www.kingfahdbinabdulaziz.com/main/1600.htm • World Facts and Figures – Saudi Arabia http://worldfactsandfigures.com/countries/saudi_arabia.php • System of government, political system www.kingfahdbinabdulaziz.com/main/j.htm, www.saudinf.com, http://memory.loc.gov/frd/cs/satoc.html • Az Európai Unió és Szaúd-Arábia, valamint a térség http://europa.eu.int/comm/trade/bilateral/saa.htm, http://europa.eu.int/comm/external_relations/gulf_cooperation/intro/index.htm, http://www.europarl.eu.int/factsheets/6_3_9_en.htm • Szaúd-Arábia ’kisokos’ www.al-bab.com/arab/countries/saudi.htm • BGF-KKFK Európai Dokumentációs Központ számítógépes adatbázisából: •

Saudi Arabia: Economic Structure; Country ViewsWire, Nov 18, 2002

•

Saudi Arabia: Country forecast summary; Country ViewsWire, Jan 9, 2003

•

Saudi Arabia: 5-year forecast table; Country ViewsWire, Jan 9, 2003

72

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK. Nappali tagozat. Európai Kapcsolatok szakirány

Recommend Documents