BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nemzetközi tanulmányok (Msc) Nappali tagozat. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi tanulmányok (Msc) Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány

A VISEGRÁDI ORSZÁGOK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJA (TAPASZTALATOK, EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉGEK)

Készítette: Mirák Liza

Budapest, 2011.

Tartalomjegyzék

1

Bevezetés _________________________________________________5

2

Visegrádi Együttműködés ___________________________________8

3

Az Európai Unió regionális politikája általános bemutatása ______12 3.1

A strukturális alapok ____________________________________16

3.2

Kohéziós Alap _________________________________________22

3.3

Közösségi Kezdeményezések _____________________________24

4

Gazdasági egyenlőtlenségek a visegrádi országokban ____________26

5

A regionalizáció kezdeti lépései ______________________________30

6

Visegrádi országok és az EU kohéziós politikája ________________39 6.1

Előcsatlakozási Alapok jellemzői és működése a visegrádi négyek

államaiban _________________________________________________39 6.2

Európai Unió tagállamként a kohéziós politikában való részvétel első

időszaka, 2004-2006 közötti periódus ____________________________44 6.3

A második programozási időszakban való részvétel, 2007-2013 __56

7

2013 után, Együttműködési lehetőségek _______________________75

8

Összefoglalás _____________________________________________79

Irodalomjegyzék Fogalmak Melléklet

3

Táblázatjegyzék: 1. táblázat: A NUTS 2 régiók fejlettségi színvonala…………………..………………….27 2. táblázat: Regionális GDP/fő 2007-ben ………………………………………………...30 3. táblázat: A cseh régiók jellemzői……………………………………………………….32 3. táblázat: A magyar régiók jellemzői……………………………………………………34 4. táblázat: A lengyel régiók felosztása…………………………………………………...36 5. táblázat: A szlovák régiók eloszlása……………………………………………………38 6. táblázat: Előcsatlakozási támogatások éves előirányzatai, országok szerint…………..40 7. táblázat: PHARE-program eloszlása a visegrádi országokban………………………...41 8. táblázat: Az ISPA projektek országonkénti megoszlása…………………………….....43 9. táblázat: Támogatások mértéke a 2004-2006-os programozási ciklusban……………..51 10. táblázat: Visegrádi ország operatív programjainak megoszlása, 2007-2013…………64

Ábrajegyzék: 1. ábra: A visegrádi országok……………………………………………………….………8 2. ábra: Európai Alapok megoszlása a Visegrádi országokban, 2007-2013……………....63

4

1 Bevezetés A visegrádi országokként számon tartott négy közép-kelet európai országnak: Csehországnak,

Lengyelországnak,

Magyarországnak

és

Szlovákia

számára

is

meghatározó jelentőségű lépés volt az Európai Unióhoz való csatlakozás. A Visegrádi Együttműködés 1991-as felélesztésekor már elsőszámú célkitűzésként fogalmazódott meg az európai integrációba való betagozódás szándéka. Mind a négy ország hasonló történelmi múlttal és közel azonos problémákkal indult el, ezért is vetődött fel a négy ország összefogásának gondolata a Visegrádi Együttműködés keretein belül, hogy ily módon, egymást segítve elérhessék az áhított céljukat, az Európai Unióba történő belépést. A célt sikeresen teljesítették, hiszen mind a négy ország felvételt nyert és az Európai Unió tagjává vált 2004. május 1-én. Természetesen a csatlakozási tárgyalások és előkészületek során megmutatkoztak egyes eltérések az országok között, hiszen az ún. elsőkörös csatlakozók1 között Szlovákia még nem szerepelt, de végül sikerült neki is időben teljesíteni a csatlakozási követelményeket. Szakdolgozatom kiindulópontjának a Visegrádi Együttműködés 2009-es magyar elnöksége alatt megfogalmazódott célkitűzés tekinthető, amely a regionális politika, illetve fejlesztések területén a kohéziós politika és a V4+2 országok területfejlesztési együttműködését kívánja előmozdítani. További célként fogalmazódott meg egyeztetések megszervezése és tapasztalatcserék végrehajtása.2

1

V. Mečiar kormányzása idején politikai fenntartások voltak Szlovákiával szemben, amelyek elhárultak a Mikuláš Dzurinda vezette kormány megalakításával, és így lehetőség nyílt a NATO- és az EU-hoz való csatlakozásra. Szlovákia rendkívül gyors tempót diktálva tudta hátrányát ledolgozni az ún. első körös országokkal szemben. 2002-ben a koppenhágai csúcstalálkozón született arról döntés, hogy Szlovákia a többi visegrádi országgal egy időben, 2004. május 1-jén csatlakozhat az Európai Unióhoz. Forrás: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/__volt_ketoldalu_kapcsolatok/Europa/szlovakia/, 2011. 02. 04. 2

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/visegradi_egyuttmukodes, 2011. 02. 06.

5

Ezen együttműködési felvetés kapcsán vetődik fel a kérdés, hogy valóban képesek ezen országok a kohéziós politikájuknak összehangolására? Ez a felvetés maga után vonja azt a kérdést, hogy valóban megegyezik-e a visegrádi országok fejlettségi szintje, eddigi részvételük, tapasztalataik hasonlóak voltak-e, netán van mit tanulniuk az országoknak egymástól?

Szeretném

elméleti

teóriaként

megfogalmazni

az

együttműködés

lehetőségének pozitívumait és nem elmélyedni a megvalósítás racionális valószínűségébe, hiszen azt a mindenkori politikai helyzet, szándékok ugyanúgy befolyásolják (vagy még inkább), mint a gazdasági ésszerűség. Az első fejezetben kutatásomat a fent említett Visegrádi Együttműködés jellemzőinek áttanulmányozásával kezdem. Érdekesnek tartom felkutatni az együttműködés létrejöttének okát, céljait, kezdeményezőit, valamint működésének sikerességének vizsgálatára is hangsúlyt kívánok helyezni. Ezt követően térnek rá a vizsgált témakörre az Európai Unió regionális politikájának bemutatására. Ezen harmadik fejezet két alpontjában fejtem ki a strukturális alapok, a Kohéziós Alap és a Közösségi Kezdeményezések főbb jellemzőit, céljait. Az általános bemutatást követően szűkítem le a témakört a vizsgálni kívánt négy országra. A harmadik fejezet a Gazdasági egyenlőtlenségek a Visegrádi országokban címet kapta. Ezen fejezetben a csatlakozás előtti helyzetet szeretném feltárni. A rendszerváltást követő körülmények, gazdasági, politikai jellemzőket fejtem ki a négy országot felsorakoztatva és ahol lehetséges párhuzamot, avagy eltéréseket megállapítva. Ezt a fejezetet fontosnak tartom, hiszen látnunk kell, hogy honnan indultak el az egyes országok, ahhoz hogy képet kaphassunk jelenlegi helyzetükről. Többek között arról, hogy múltbéli hátrányos helyzet az oka a lemaradásnak, vagy a jelenkor lehetőségeinek nem megfelelő kiaknázása az estleges oka a hátrányos helyzeteknek. A negyedik fejezet fogalakozik a visegrádi négyek rendszerváltás utáni regionalizációs törekvéseivel. Országokra lebontva mutatom be, hogy hogyan sikerült az egyes országoknak a területfejlesztés intézményrendszereit kialakítaniuk, valamint a regionális szintek kialakítását is felvázolom. Az ötödik fejezet kapta a Visegrádi országok és az EU kohéziós politikája címet, amelyet három nagy alfejezetre osztottam.

6

Még a csatlakozás előtti időknél maradva az ötödik fejezet első alpontjában az Európai Unió által életre hívott Előcsatlakozási Alapokat mutatom be. Ebben a fejezetben igyekszek megvizsgálni, hogyan használták fel az egyes országok unió áltál adott forrásokat, hogyan sikerült az intézményrendszerüket kialakítani és az uniós elvárásoknak megfelelni. Nem utolsó sorban azt is fontosnak tartom megvizsgálni, hogy e pénzügyi források csak a csatlakozásban való felkészülést szolgálták vagy esetleg az ország gazdasági helyzetének javításában is fontos szerepet szolgáltak. Az ötödik fejezet második alpontjában jutunk el a csatlakozást követő időszakhoz. A kohéziós politika általános jellemzőit követően, az egyes fejezetekben országokra lebontva fejtem ki a visegrádi országok kohéziós politikájának jellemzőit. Alapvetően két időszakot kell vizsgálni a kohéziós politika hét éves programozási ciklusai alapján. A 2000-2006-os programozási ciklusba a 2004-ben csatlakozó országok értelemszerűen 2004-ben tudtak bekapcsolódni, tehát az ő esetükben az első ciklus a 20042006-os időszak. A következő programozási időszak 2007-től 2013-ig tart, amelynek sikeressége még nem vizsgálható teljességében, hiszen több mint két év még hátra van a kijelölt ciklusból, tehát csak részeredményeket tudunk vizsgálni és a jövőre vonatkozó esetleges következtetéseket levonni. A következő programozási időszakra vonatkozóan - amely 2014-ben veszi kezdetét- és más szempontból is elemezve, a hatodik fejezetben az esetleges együttműködési lehetőségekre helyezném a hangsúlyt. Elsősorban a kohéziós politika területére vonatkoztatva térnék ki az egyes kezdeményezésekre és a lehetséges irányokra. Az utolsó, hetedik fejezetben pedig a dolgozatban felsorakoztatott tényeket és érveket összegezve igyekszek racionális következtetéseket levonni és az általam helyesnek vélt útvonalat felvázolni.

7

2

Visegrádi Együttműködés 1.

ábra

A Visegrádi országok

forrás: cafebabel.co.uk, 2011. 04. 22.

A visegrádi négyek a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Magyar Köztársaság, és a Szlovák Köztársaság nem hivatalos neve. A csoport eredetileg visegrádi hármak néven indult, de a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság 1993-es kettéválását követően visegrádi négyek nevet kapta. A cseh, magyar és lengyel király már 1335-ben találkozott Visegrádon, ahol a királyságok közti kereskedelmi és politikai regionális együttműködésről egyeztek meg. 656 évvel később az 1991. február 15-i, Visegrádon megrendezett gyűlésen a csehszlovák köztársasági elnök Václav Havel, a magyar kormányelnök, Antall József és a lengyel köztársasági elnök Lech Wałęsa döntött az együttműködés felélesztéséről. Az összefogás, azért is volt fontos, mivel ekkor a kommunista korszak befejeződésével, mind a három (később négy) ország ugyanazokkal a problémákkal került szembe. Ki kellett alakítaniuk demokratikus berendezkedés elemeit és a nyugati típusú fejlődés útjára lépni. Együttműködési nyilatkozatukban deklarálták az európai integrációba való csatlakozási szándékukat és kijelentették, hogy hasonló célok vezérlik a három országot. Ezen célok a függetlenség,

demokrácia

helyreállítása;

a

totalitárius

rendszer

maradványainak

felszámolása; jogállamiság kiépítése és az emberi és szabadság jogok tiszteletben tartása; piacgazdaság megteremtése; valamint az európai politikai, gazdasági és biztonsági rendszerbe való bekapcsolódásuk. A három ország hasonló feladatai, elérendő céljaik megvalósulása, gyorsabban kivitelezhető feladataik összehangolása szerepel még az 1991es visegrádi nyilatkozatban. 3

3

http://www.visegradgroup.eu/main.php?folderID=995, 2011. 02. 11.

8

Az együttműködés szükségszerűsége magyarázható a rendszerváltás követő útkereséssel, hiszen a Varsói Szerződés és a KGST megszűnésével egyedül maradtak az országok. Egyes elemzők a rendszerváltás követően hatalomra kerülő elit új alapokat kereső, múltba forduló gondolkodásmódjával magyarázza az 1335-ös visegrádi összefogás felélesztését. Azonban a Visegrádi Négyek megalakulása beleilleszkedik az 1990-es évek regionalista trendjébe, amikor is szubregionális és

regionális csoportosulások próbálták a

rendszerváltások eredményeként létrejött űrt kitölteni. A V4 létrehozásában a földrajzi közelség, a kulturális és történelmi hasonlóságok és a rendszerváltás követően kialakuló közös politikai és gazdasági kihívások és szükségszerűségek mind közrejátszottak. Azonosak voltak a piacgazdaság és demokratikus intézményrendszer létrehozásának feltételei, valamint a „transzformációs válságból” való kilábalás érdekében hozott kormányzati politikákban is találhatunk számos egyező elemet. Ezen belső elemek mellett az együttműködés mellett szólnak olyan külső tényezők, mint az orosz birodalom újjáépítésének fenyegetettsége, valamint az euro-atlanti integrációhoz való csatlakozás feltételeként pénzügyileg, gazdaságilag és politikailag stabil országok létrehozása. Az uniós országok ugyanis nem alakítottak ki közös álláspontot az új demokráciákkal kapcsolatban, így a négy európai integrációba törekvő országnak nem volt más választása, vagy egyedül próbál a feltételeknek megfelelni, vagy másokkal együttműködve próbálja felhívni a figyelmet magára. A

visegrádi

hármak,

majd

visegrádi

négyek

összefogása

egy

szubregionális

együttműködésként értelmezhető, amely politikai konzultációs fórumként is működik. Az együttműködés első két évében került sor az „Európa megállapodások” aláírására (1991. december), amely az európai integrációval való társulási viszonyt fejezi ki, illetve a KözépEurópai Szabadkereskedelmi Egyezmény, a CEFTA létrehozására (1992. február). A CEFTA működése sikeresnek volt mondható, hiszen megvalósult a „négy szabadság elve” alapján az országok közötti szabad tényezőáramlás, az egymással folytatott kereskedelem részaránya növekedett. Azonban konfliktusok is megjelentek, például az agrár-kérdésekkel kapcsolatban. A kezdeti lelkesedést követően 1993-ban Csehszlovákia szétválásával újabb időszak vette kezdetét, hiszen Csehország mutatói kiemelkedtek a másik három ország adataihoz képest, ezáltal a csehek háttérbe helyezték a kooperáció fontosságát. Azonban számos külső tényező közre játszott az együttműködés visszafokozódásában: ilyen tényező a kibontakozó délszláv válság kapcsán megmutatkozó eltérő érdekellentétek, az első társulási egyezmények létrejötte, amely az egyéni csatlakozás ígéretét is magába foglalták. 9

1997-98-ban egyfajta újjáéledés figyelhető meg a visegrádiak kooperációs szándékában, amelyet az euro-atlanti csatlakozás eredményeivel lehet összefüggésbe hozni. 1997-ben ugyanis a NATO madridi, majd az Európa Tanács luxemburgi ülésén megnevezték a felvételre alkalmasnak tartott országokat, amelyek között három visegrádi ország is szerepel. Ezen információ a három országot az egyéni csatlakozási stratégiától a közös egyeztetés irányába mozdította, valamint az első körből kimaradó Szlovákia besegítését is feladatukként nevezték meg. Szlovákia rövid időn belül le tudta hátrányát dolgozni, így bekerült az EU első és a NATO második bővítési körébe. A csatlakozási előkészületek során megmutatkozott, hogy az együttműködés pozitív szerepet tölt be a tagok euro-atlanti csatlakozásának sikerességében, amely számos egyeztetésben, tapasztalat cserében és közös álláspont kidolgozásában megnyilvánult. A csatlakozási tárgyalások záró szakaszában, azonban az is megmutatkozott, hogy az egyes országok egyéni érdekei felülírhatják az együttműködési szándékot. Ez megmutatkozott a mezőgazdasági támogatások, közvetlen kifizetések és a költségvetési viták kapcsán egyaránt. 4 A négy-tagú együttműködés elérte közös célját, hiszen a fent említett nyilatkozatba foglaltakat sikerült valóra váltaniuk és így lehetőséget kaptak az Európai Unióba való belépésre. 2004. május 1-én 10 új tagállam nyert felvételt az Európai Unióba, amibe benne foglaltatik a négy visegrádi állam is. A csatlakozást követően a visegrádi négyek újabb nyilatkozatot tettek, amiben deklarálták, hogy az európai integráción belül is van helye együttműködésüknek. A négy ország kormányfői újrafogalmazták céljaikat 2004. május 12-én, a csehországi Kromeřížben elfogadott Új Visegrádi Nyilatkozatban, amelyben kijelentették, hogy a jövőben a közös érdekekre koncentrálva igyekeznek kihasználni a közös

fellépés

lehetőségeit.

A

dokumentumban

nyilatkoznak

az

egyeztetési

mechanizmusokról is, amelyek a következőek: politikai és ágazati, szakértői és felsőszintű egyeztető találkozók. Az együttműködést évente változó soros elnökség koordinálja. 2010. július 1-jétől Magyarország után Szlovákia vette át a Visegrádi Csoport soros elnökségét. Napjainkban a Visegrádi Együttműködést kormányzati együttműködés jellemzi, elsősorban szakértői szinten és operatív módon valósul meg, tehát a tárcák, és egyéb intézmények munkatársai napi kapcsolatban vannak egymással és határozzák meg az együttműködés gyakorlati feladatait.

4

Dr. Nyusztay László: Regionális együttműködés Kelet –Közép –Európában: a Visegrádi Négyek első évtizedének néhány tapasztalata, http://elib.kkf.hu/okt_publ/tek_2002_10.pdf, 2011.02.17.

10

A kormányközi együttműködés mellett egyre nagyobb jelentőségű a kulturális és a civil dimenzió, a civil szféra képviselői is egyre jobban keresik egymással a kapcsolatot. V4-es együttműködés egyetlen létező intézménye a pozsonyi székhelyű Nemzetközi Visegrádi Alap, amelyet a négy ország 2000 júniusában állított fel. Ezen intézmény erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, az ifjúsági cserekapcsolatok és határ-menti együttműködések területén.5 A Visegrádi Együttműködés idén, 2011. február 15-én ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Azonban az uniós csatlakozást követően az egyeztetések, konferenciákon kívül nagyon kevés a valós összefogás az uniós érdekképviseleti szervekben. Mind a négy ország jelentős közép-kelet európai perspektívával rendelkezik, de sokszor az együttműködési javaslatok a versengés áldozatai lesznek. Jelenleg a V4-ek új közös célja az uniós elnökség hatékony levezetése lehet. Bár a sok kritikát kapott cseh elnökség lezajlott, a szlovák elnökség pedig csak 2016-ban lesz, de 2011-ben két visegrádi ország Magyarország, majd Lengyelország tölti be a soros uniós elnöki tisztséget. Ez lehetőséget adhat a közös munka, az együttműködés fokozódására. 6 A V4 kormányainak a maastrichti kritériumok kérdésében vagy az agrártámogatások ügyében igen eltérőek az érdekeik. Szlovákia már bent van az euró-zónában, a másik három tag még nem teljesítette a közös pénz bevezetésének feltételeit. További ütközési pontot jelent az, hogy Magyarország és Lengyelország jelentős agrártámogatásokat kap, Szlovákiára és Csehország pedig csak igen csekély mértékben részesedik ezen támogatásokból. Az agrártámogatások ügye, tehát megosztja a visegrádi négyeket, sőt a cseh miniszterelnök e források eltörlését javasolta. Ezen kérdések nagyon kényes területek, tehát az is elképzelhető, hogy az eltérő gazdasági érdek, az egyes területen kibontakozó éles ellentétek, az összefogásra lehetőséget adó területek közös képviseletét is meggátolja. Azonban van egy olyan terület, ahol a négy ország álláspontja nagyon közel áll egymáshoz, és ahol az összefogás megvalósulhat és kézzelfogható eredményekei is lehetnek. 7

5

Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/V4_elnokseg/, 2011. 02. 11. 6

http://kitekinto.hu/europa/2010/05/05/viziotlanok_a_visegradi_negyek, 2011. 02. 13.

7

http://www.euractiv.hu/regionalispolitika/hirek/visegradi-kohezios-strukturalis, 2011. 02. 13.

11

Ez a terület a kohéziós politika, amelynek feltétel és intézményrendszerét a következő fejezetben mutatok be, mivel ez alapján érthetjük meg, hogy milyen lehetőségekkel és kötelezettségekkel jár az Európai Unió közös politikái közé tartozó, kohéziós politikában való részvétel.

3

Az Európai Unió regionális politikája általános bemutatása

Az Európai Közösség alapító okiratában a regionális politika még nem szerepelt, hiszen az alapító hat tagország (az elmaradottabb dél olasz területek kivételével) azonos fejlettségi szinten álltak. A Római Szerződés csupán a gazdaság harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztéséről rendelkezett, valamint a területi különbségek és a kedvezőtlen adottságú térségek elmaradottságának csökkentéséről határozott. Azonban az elmaradottság csökkentése a nemzeti kormányokra hárult, tehát nem az integráció feladatkörébe tartozott. A regionális politika ugyan, csak 1975-ben jelent meg, már előtte is megnyilvánult az Európai Közösség intézkedéseinek regionális vonzatai, többek között az Európai Szociális Alap, az Európai Szén-és Acélközösség és az Európai Mezőgazdasági Tanácsadási és Garanciaalap eszközein keresztül. Azonban ezek a támogatások még nem rendelkeztek egységes strukturális és regionális megfontolásokkal, egymástól függetlenül működtek. A regionális politika kialakulása már a hatvanas években elkezdődött. Először 1961-ben tűzte a Bizottság napirendre a regionális kérdések tanulmányozását, majd 1965-ben jelentést készített a regionális ügyek alakulásáról. 1967-ben alakult meg a Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága. 1968-ban pedig megfogalmazódott az Európai Regionális Fejlesztési Alap létrehozatalának szándéka. Ebben az időszakban egyre hangsúlyosabbá vált, hogy a gazdasági és monetáris unió létrehozatalához a fejlettségbeli különbségeket csökkenteni kell. A regionális politika kidolgozásáról végül 1972-ben a párizsi csúcson született döntés, ahol megállapodás jött létre a nemzeti regionális fejlesztési stratégiák összehangolásáról és az Európai Regionális Fejlesztési Alap létrehozásáról.8

8

Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Budapest, 2003

12

A regionális politika megszületését, tehát indokolttá tette, a hetvenes években a monetáris unió létrehozatalának ötlete, az 1973-as első bővítés, valamint a gazdasági válság kapcsán is erősödő fejlettségbeli különbségek. Ezen különbségek mérséklése érdekében állították fel az Európai Regionális és Fejlesztési Alapot (ERFA), amelynek feladata a közösségen belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentése, strukturális intézkedéseken keresztül, amelyek a gazdasági szerkezet átalakítását is szolgálják. Az ERFA kiegészíti a korábban életre hívott Európai Szociális Alapot (ESZA), amely az átképzéseket és a foglalkoztatás javítását szolgálja, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot (EMOGA) vidékfejlesztési tevékenységét. Ezeket az alapokat nevezzük összefoglalóan Strukturális Alapoknak, amely jelenleg négy részből áll, hiszen 1993-ban kiegészült a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközzel (HOPE). A regionális politika logikája szerint a gazdagabb országok anyagi áldozata, amely segít a fejletlenebb régiók felzárkózásában, megtérül, hiszen így hatékonyabbá válik az egységes piac működése. A gazdaság fellendülése pedig minden tagállam számára előnyt jelent. A regionális politika súlya a következő bővítések alkalmával növekedett, hiszen a mediterrán országok csatlakozásával (1981: Görögország, 1986: Spanyolország, Portugália) a fejletlenebb régiók száma megnövekedett. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a három tagállam felvételével az EK lakossága 22%-kal növekedett, GDP-je pedig csak 10%-kal. Azonban a szűkre szabott regionális költségvetés nem volt elegendő az új tagállamok felzárkóztatására, ezért a regionális politika reformjára volt szükség. 1986-ban az Egységes Európai Okmányba belefoglalták, azt, hogy az alapító okirat módosításaként a közösség céljai közé beveszik a gazdasági és szociális kohézió célkitűzést is. Ezzel elismerték közösségi politikaként a regionális politikát, valamint szerződéses kötelezettségé vált a gazdagabb országoknak pénzügyi transzfer nyújtása az elmaradott országok felé. Az elmaradott országok csatlakozásán kívül az integráció előre haladása is indokolttá tette a regionális politika fejlesztését, ugyanis az egységes politikák, úgymint a monetáris politika,

vagy

az

egységes

piac

megkövetelt

olyan

intézkedéseket,

hátrányosabban érintették az elmaradottabb térségeket a fejletteknél.

13

amelyek

Ilyen intézkedések például az áruk szabad áramlása, amelynél kialakuló versenyhelyzetre a fejletlenebb térségek rosszabbul reagálnak, vagy a monetáris unióra való törekvéseknél a szigorú pénzügypolitika jelenthet gátat a fejlesztési források kellő mértékű allokálására. A nyolcvanas évek reformjai folyamán pedig a regionális strukturális támogatáspolitikában áttértek az önálló projektek finanszírozásáról a komplexebb programorientált projektekre, úgynevezett nemzeti fejlesztési tervek kialakítására. Ezt az átfogó fejlesztési tervet minden tagállamnak el kell készítenie az uniós prioritások alapján. A nemzeti fejlesztési terveket a Bizottság elé kell beterjeszteni, amely dönt elfogadásáról. Ezt követően a Közösségi Támogatási Keretet és program dokumentumok elfogadása következik, amelyek a következő időszak feladatairól, forrásairól és végrehajtásáról rendelkezik. Csak mindezek után történik a pályázat kiírása. Ahhoz, hogy össze tudjuk vetni, hogy ki jogosult a támogatásokra a régiók összehasonlítására van szükség. Az EUROSTAT dolgozott ki egy ún. NUTS rendszert, ami alapján összehasonlíthatóvá váltak az egyes területek. Öt NUTS szintet különböztetnek meg, amelyek közül a NUTS II. jelenti azt a regionális szintet, amely a regionális politika és a strukturális alapok alapjául szolgálnak. A strukturális támogatások a strukturális és kohéziós alapon keresztül igyekszik a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni, hasonlóképp, mint ahogy a nemzeti költségvetés redisztribúciója érvényesül, (vagy érvényesülnie kellene), a gazdagoktól a szegények felé történő jövedelem újraelosztás esetében. A regionális politika olyan közösségi politika, ahol a tagállami hozzájárulás kiegészíti a közösségi támogatást. Az uniós intézmények közül a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak is jelentős befolyása van a strukturális és kohéziós politika alakítására. A regionális politika működési keretének és költségvetésének meghatározása a Tanács feladatkörébe tartozik. Azonban az együttdöntési eljárás során az Európai Parlamentnek is erős beleszólási joga van, el kell fogadnia a Tanács által meghatározott célkitűzéseket, feladatokat, költségvetési keretet. Az Európai Parlament ezen kívül, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap végrehajtó intézkedéseiben is részt vesz az együttdöntési eljárás során. A Bizottság szerepe a döntéskezdeményezés mellett a támogatások kiosztása, a beterjesztett programok jóváhagyása, valamint a támogatások felhasználásának és a konkrét programok végrehajtásának ellenőrzése.

14

1993-ban újabb forrásalapot vezettek be a gazdaságilag legelmaradottabb országok számára, a Kohéziós Alapot, amely támogatási alap segít a monetáris unióhoz való csatlakozásban. A kohéziós és strukturális politika tehát egyre nagyobb teret nyert a közösségi politikák között, ezt jelzi a költségvetésből való növekvő részesdése is, ugyanis amíg hetvenes években a regionális támogatáspolitikára fordított összeg a költségvetés kb. 5%-át tette ki, addig a kilencvenes években már egynegyed, majd egyharmadnyi részesedést is elért. Sikeresnek mondható a regionális támogatáspolitika, hiszen ha nem is sikerült megvalósítani az elmaradott régiók felzárkózását, azért a leghátrányosabb gazdasági helyzetű tagállamok jelentős fejlődésen mentek keresztül. Mindemellett az Európai Unió regionális támogatáspolitikája segített a határon átnyúló regionális együttműködések kialakításában. A strukturális és kohéziós politika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felértékelődjön az európai uniós tagság. Az igénybe vehető támogatások óriási vonzerőt jelentettek a forráshiánnyal küzködő, de fejlődni kívánó térségek számára. Így a közép-kelet európai térség Európai Unió csatlakozási szándékához is hozzájárult a regionális politika súlyának növekedése. Azonban az újabb, eddigi legtöbb államot beintegráló csatlakozás újabb kihívások elé állította a közösséget. Ekkor született az Agenda 2000 reformcsomag, amely többek között arról is rendelkezett, hogy 2000-től át kell alakítani a strukturális és kohéziós politika finanszírozási rendszerét. Az Agenda 2000-rel a közösségi kezdeményezéseket is megreformálták, ugyanis a korábbi 13 támogatási forma helyett csupán négy támogatási formába koncentrálták a forrásokat. Ezek az INTERREG, EQUAL, LEADER, és az URBAN közösségi kezdeményezések. Az Agenda 2000-ben rendelkeztek a strukturális és kohéziós társfinanszírozásának plafonjáról, amely alapján a közösségi támogatás mértéke egy projektben nem haladhatja meg a 75%-ot az 1. célkitűzés esetében, valamint az 50%-ot a 2. és 3. célkitűzés esetében. A Kohéziós Alap esetében, pedig maradt a közösségi hozzájárulás aránya 80-85%-on. Bevezették az egy tagállamra jutó közösségi korlátozást is, amely szerint egy tagállam strukturális és kohéziós alapból való támogatása nem haladhatja meg éves szinten az adott ország GDP-jének 4%-át. Ezen rendelkezés a 2004ben csatlakozó országokra is érvényes.

15

Összességében megállapítható, hogy az Agenda2000 jelentős reformokat vezetett be a strukturális és kohéziós politika területén, sikerült úgy bővíteni a forrásokat, hogy az addigi részesedő államok keretei sem csökkentek.9 2007-től a négy strukturális alap, a közösségi kezdeményezések és a Kohéziós Alap helyett két strukturális alap: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális és Alap (ESZA), valamint a Kohéziós Alap áll rendelkezésre. Leválasztották a közös agrárpolitikához, illetve a közös halászati politikához kapcsolódó eszközöket és létrehozták az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapot (EMVA), valamint az Európai Halászati Alapot (EHA). Ha a pénzügyi vonatkozást vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy 1988 óta az Unió hozzávetőlegesen 480 milliárd eurót költött a kedvezőtlen helyzetű régiók támogatására. A 2007 és 2013 közötti időszakban az ERFA, ESZA és Kohéziós Alapból 308,041 milliárd euró (2004-es árakon) a rendelkezésre álló keretösszeg. 10

3.1 A strukturális alapok A regionális politika működését nagyban meghatározzák a strukturális pénzügyi alapok, amely négy különböző alapból áll össze.  Európai Regionális Fejlesztési Alap: 1975-ben jött létre a hátrányos helyzetű régiók felzárkózatása érdekében. A négy alap közül a legnagyobb. Elsősorban a termelő beruházások, az infrastruktúra és a kisvállalkozásokat támogatja.  Európai Szociális Alap: Ez a legkorábban létrehozott alap, 1960-ban jött létre. A szakképzést,

szakmai

átképzést,

foglalkoztatás

ösztönzését

segíti

elő

támogatásaival. Továbbá támogatja a munkavállalók mobilitását és a fiatal munkavállalók esélyeinek növelését. 1988-ban került a strukturális alapok közé. Legfőbb funkciója a humánerőforrás-fejlesztés támogatása.

9

Dr. Zeiler Júlia: Régiók és támogatások az Európai Unióban, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest, 2005. 10

http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=133, 2011. 02. 24.

16

 Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap: A közös mezőgazdasági politika keretében jött létre 1962-ben, hogy ezen alapból finanszírozzák a garantált felvásárlásokat a garancia részből. Az orientációs szegmensből pedig a vidékfejlesztést és a vidéki szerkezetváltást támogatták. Ez az orientációs rész került be a strukturális alapok körébe 1988-ban, mint a vidékfejlesztés fő eszköze.  Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz: 1993-ban hívták életre a tengeri halászati ágazat és szerkezeti átalakítás segítése okán. Célja a versenyképes halászati cégek létrehozása és a halállomány újratelepítése. Ezt az alapot is besorolták a strukturális alapok közé, így olyan érdekességek is előfordulhattak, hogy tengerrel nem rendelkező országok például Ausztria vagy Luxemburg is részesedhetett az alapból.11 A Tanács 1988-ban jelölt meg öt célkitűzést, amelyet 1995-ben, Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásával kiegészített egy hatodikkal. 1999-ig az Agenda2000 életbe lépéséig volt érvényben. 1. célkitűzés az elmaradott területek támogatása, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át. Ide tartozott az EU lakosság 22%-a. 2. célkitűzés Az elavult iparszerkezettel és nagy munkanélküliséggel rendelkező, az ipari termelés hanyatlása által érintett térségek felzárkóztatása, ahol elsősorban a szerkezetátalakítást támogatják. 3. célkitűzés alá tartozik: a tartós munkanélküliség, és a fiatalok munkanélküliségének leküzdésének támogatása. 4. célkitűzés: a munkanélküliség elkerülését támogatja a munkavállalók átképzése, a változáshoz történő alkalmazkodás elősegítése által. 5. célkitűzés: (a) a mezőgazdaság és a halászat elmaradott szektorainak támogatása (b)

magas

agrár-foglalkoztatottsággal

rendelkező

területek

modernizálásának

támogatása 11

Dr. Zeiler Júlia: Régiók és támogatások az Európai Unióban, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest, 2005.

17

6. célkitűzés: ritkán lakott területek alkalmazkodásának támogatása Összesen a hat célkitűzés alá az EU lakosságának 51%-a tartozott, tehát sokakat érintett. Az Agenda 2000-rel az unió a strukturális és kohéziós támogatásoknak hatékonyabb felhasználását és szétosztását célozta meg. Az EU előtt állt az a feladat is, hogy megakadályozza a régi tagállamok hátrányos helyzetbe kerülését, úgy, hogy az új tagállamokat se zárja ki a támogatásokból. A strukturális alapok legjelentősebb része az első célkitűzéshez kapcsolódik, amiből való részesedés feltétele, hogy az egy főre jutó GDP-átlag 75% alatt legyen. Ezen feltétel pedig nagyban megváltozik, ha főként alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok csatlakoznak a Közösséghez. Az átlag csökkenésével a régi tagok elestek volna eddigi támogatásuktól, azonban a Bizottság bevezette az átmeneti támogatási forrást, az ún. „kivezetéses” (phasing out) módszert. Ezen módszer alkalmazásával, akik a régi adatok alapján jogosultak lennének a támogatásra a strukturális alapból, azon régiók esetében fokozatosan szüntetik csak meg támogatásukat, nem szűnik meg jogosultságuk egyből az új tagállamok felvételével. Továbbá az Agenda2000-ben határozták el az adminisztráció csökkentését és a döntéshozatal decentralizálást. A korábbi 6 célkitűzést pedig 3 célkitűzésbe koncentrálták, amelyek a következőek:  1. célkitűzés: fejlesztés és strukturális átalakítás az uniós átlagtól leginkább elmaradott régiókban. A korábbi 1., 5a. és 6. célkitűzést tömöríti egybe. Ezen forrásra azon régiók jogosultak, amelyekben az egy főre jutó GDP alacsonyabb a közösségi átlag 75%-nál, valamint a legtávolabb tengerentúli régiók és a gyéren lakott északi finn és svéd területek.  2. célkitűzés a gazdasági és társadalmi átalakítást támogatja a szerkezetváltási nehézségekkel küzdő régiókban, válságba került ipari területeken, elmaradott mezőgazdasági, városi és halászati területeken, ahol magas a munkanélküliség. A korábbi 2. és 5. b. célkitűzést egyesítették ebbe a 2. célkitűzésbe.

18

 3. célkitűzés a tartós munkanélküliség visszaszorítását célozza meg szakmai képzéssel, átképzéssel, a munkaerőpiacról kiszorulók, a fiatalok beilleszkedésének elősegítésével. A korábbi 3. és 4. célkitűzést fedi le az oktatás, a képzés támogatása és foglalkoztatási rendszerek adaptálásának elősegítése révén. A céllakosságtól függően minden tagállam kap támogatást a 3. célkitűzés forrásaiból, tehát minden tagállam részesedhet a strukturális alap forrásaiból, még a leggazdagabbak is. A strukturális alapok költségvetését 6 éves periódusokban határozzák meg. A 2000 és 2006 közötti időszakban kapcsolódott be a 10 új tagállam, tehát ők 2004 és 2006 közötti időszakra kaptak támogatást. A strukturális alapok igénybevételéhez a kevésbé fejlett tagállamoknak Nemzeti Fejlesztési Tervet kell kidolgozniuk és a Bizottság elé terjeszteni prioritásaikat, fejlesztési irányvonalaikat.

12

A 2000-2006-os programozási időszakban az

1. célkitűzés alá tartotó régióknak un. Közösségi Támogatási Keretet (KTK) kellett kidolgozniuk. A 2. és 3. célkitűzésből támogatottaknak pedig Egységes Programozási Dokumentumot kellett készíteniük. A KTK a nemzeti fejlesztési tervek alapján a Bizottság és a tagországok közötti tárgyalások eredményeként született meg. A 2007 és 2013 közötti programozási időszakban a regionális politikának három támogatási eszköze maradt: az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap, tehát a Kohéziós Alap szabályozása is a közös szabályozási keretbe tartozik. Kikerült a strukturális alapok közül az EMOGA Orientációs szekciója és a HOPE. Ezek visszakerültek az eredeti politikákhoz és új nevet kaptak: Európai Mezgazdasági Vidékfejlesztési Alap és Európai Halászati Alap. Három új célkitűzés lépett életbe a 2007-2013-as időszakban: 1. Konvergencia: A 2000-2006-os időszak 1. célkitűzésének megfelelően támogatásra jogosultak a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP uniós átlagának 75%-át el nem érő régiók. A jogosultság meghatározásakor a 2000-2002 közötti adatokat vették figyelembe, azonban azok a régi régiók átmeneti támogatásban részesülnek, amelyek a bővítés hatására lépték át a 75%-os szintet. Ebben az esetben az EU15-höz viszonyították a régiók fejlettségi szintjét. Ezen régiók hét éves átmenti támogatásban részesülhetnek.

12

Dr. Zeiler Júlia: Régiók és támogatások az Európai Unióban, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest, 2005.

19

Továbbá még a konvergencia célkitűzés keretében kaphatnak támogatást a Kohéziós Alapból, azon országok, amelyek az EU egy főre jutó vásárlóerő paritáson mért GNI-jének 90%-át nem érik el. Itt a 2001-2003-as adatok vették alapul. A kivezető támogatást itt is alkalmazzák, bár ebből csak Spanyolország részesül. 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás: A korábbi 2. és 3. célkitűzés prioritásai kerültek be ezen célkitűzés keretébe. Azon régiók részesülhetnek támogatásban, amelyek nem tartoznak a konvergencia célkitűzés alá. Elsősorban a szerkezetváltást segíti elő és foglalkoztatáspolitikai programokat támogat a kevésbé fejlett régiókon kívül eső ipari, városi és vidéki térségek számára. Átmeneti támogatást kaphatnak azon régiók, amelyek a 2000-2006-os programozási időszakban még az 1. célkitűzés alá tartoztak, de már átlépték az EU15-höz képest is a jogosultsági küszöböt. Ezen régiók magasabb támogatási szintről indulnak, az ún. phasing in, bevezetési támogatás kertében. 3. Európai területi együttműködés: A korábbi INTERREG program tapasztalatain alapuló új program. A régiók határokon átnyúló, transznacionális, interregionális nemzetközi együttműködéseit támogatja. 2007-2013-as programozási időszak fejlesztési terve a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK, National Strategic Reference Framework), amely szinte megegyezik a 2000-2006os időszak Nemzeti Fejlesztési Tervével és a KTK előírásaival. Azonban az operatív programokhoz már nem kell részletes program kiegészítő dokumentumokat készíteni, mint az előző időszakban.13 A regionális politikai legmeghatározóbb eszköze az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA). Célja a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése a régiók közötti egyenlőtlenségek mérséklésével. Az ERFA közvetlen beruházás támogatásokat nyújt legfőképp kis-, és középvállalkozások (KKV) számára, amivel a fenntartható munkahelyek létrehozását kívánja elősegíteni. Ezen kívül finanszírozza a kutatási és innovációs, távközlési,

környezetvédelmi,

energetikai,

valamint

közlekedési

infrastruktúrák

kialakítását is. Hozzájárul pénzügyi eszközökkel a regionális és helyi fejlődéshez, valamint a városok és a régiók közötti együttműködéshez. 13

Kengyel Ákos: Kohézió és finanszírozás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008.

20

Technikai segítségnyújtási intézkedéseket finanszíroz. Az ERFA támogatási rendszere a regionális politika három fő célkitűzésén alapul: konvergencia, regionális versenyképesség és foglalkoztatás, valamint európai területi együttműködés.  A konvergencia célkitűzés régióiba főként a gazdasági szerkezet modernizálását, változatosabbá tételét, fenntartható munkahelyek megőrzését és újak létrehozását támogatják a következő területeken: kutatás és technológiafejlesztés (KTF), innováció és a vállalkozói szellem fellendítése, információs társadalom, környezetvédelem, kockázatok megelőzése, idegenforgalom, kultúra, közlekedés, energetika, oktatás, egészségügy.  A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés körébe tartoznak a következő célok. Az innováció és tudásalapú gazdaság: a régiók kutatási és technológiafejlesztési kapacitásának erősítése, az innováció ösztönzése és a vállalkozói szellem fellendítése, pénzügyi tervezési eszközök szerepének erősítése a tudásalapú gazdaság térnyeréséhez a vállalkozások finanszírozásában. A környezetvédelem és

a kockázatok megelőzése: a szennyezett területek

rehabilitációja, az energiafelhasználás hatékonyabbá tétele, a környezetkímélő városi tömegközlekedés népszerűsítése a lakosság körében. A természeti és a technológiából fakadó kockázatok megelőzésére és kezelésére irányuló tervek támogatása. Továbbá segíteni szándékoznak a hozzáférést az általános gazdasági érdekű szállítási és távközlési szolgáltatásokhoz.  A harmadik célkitűzés az európai területi együttműködés, amelyen belül az ERFA támogatja a határokon átnyúló gazdasági és szociális tevékenység fejlesztését; a transznacionális együttműködés létrehozását és fejlesztését; valamint a regionális politika hatékonyabbá tételét a régiók közötti együttműködés népszerűsítését, hálózatok létrehozását, amelyek elősegítik a regionális és helyi hatóságok tapasztalatainak egymással való megosztását. Az ERFA-ra jellemző sajátosság, hogy a városokban jelentkező gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi problémákat igyekszik enyhíteni. A földrajzi és természeti hátrányokkal küzdő területek, a gyéren lakott régiók, olyan területek, amik szigeten vagy hegyek közt található különleges elbánásban részesülnek.

21

Továbbá speciális támogatási formával segít ellensúlyozni a távoli fekvésükből fakadó hátrányosabb helyzetű régiókat.14

3.2 Kohéziós Alap Már a Maastrichti Szerződés rendelkezett a Kohéziós Alap létrehozásáról, amely szerint a legszegényebb tagállamok reálszféráinak konvergenciáját kell támogatnia a monetáris unióra való felkészülést elősegítve. A támogatás feltétele, hogy az országok teljesítsék a konvergencia kritériumokat. A maastrichti konvergencia kritériumok többek között a költségvetési hiányra vonatkozó feltételeket ír elő, amely a hosszú távú megtérülési projektek elhalasztására ösztönzi a tagállamokat. A Kohéziós Alapot, tehát éppen azért hozták létre, hogy ezeket a hosszú távú projekteket ne kelljen az EMU-ból kimaradó országoknak elhalasztaniuk. Kiválasztottak olyan két területet, ahol a projektek megtérülési ideje a leghosszabb. Ezen két terület a közlekedés és a környezetvédelem, amely két terület a Kohéziós Alap két fő ágát képezi. A Maastrichti szerződés ratifikálásának elhúzódása miatt először a Cohesion Financial Instrumentet hozták létre 1993. április 1-jén, ezt követően 1994 májusától áll rendelkezésre a Kohéziós Alap. A Kohéziós Alapból azon tagállamok jogosultak támogatásra, ahol az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alacsonyabb a közösségi átlag 90%-ánál. A Kohéziós Alap célja a tagállamok gazdaságának stabilizálása, valamint országok gazdasági és szociális lemaradásának csökkentése. A támogatások a konvergencia célkitűzés alá tartoznak, ezért a Kohéziós Alapra ugyanazok a programozási, kezelési és ellenőrzési szabályok vonatkoznak, mint az ERFA-ra és az ESZA-ra. A támogatás feltétele a konvergencia programok benyújtása és elfogadtatása. 1999-ig a négy legszegényebb tagállam Görögország, Írország, Spanyolország és Portugália részesedett a Kohéziós Alapból. A támogatások feltétele közé tartozik az is, hogy a kedvezményezett tagállam költségvetési deficitje a GDP százalékában mérve nem haladhatja meg az előírt szintet. A finanszírozott projektek beruházási forrásait úgy kell összeállítani, hogy ne növeljék a költségvetési deficitet. A Kohéziós Alap forrásainak allokálását az országok népességének száma, az egy főre jutó GDP nagysága, a szárazföldi területek nagysága és egyéb gazdasági és társadalmi jellemzők alapján döntik el. 1994-1999 között 15,150 milliárd ECU támogatást ítéltek meg. 2000-2006 közötti periódusra 18 milliárd euro támogatást hagytak jóvá. A támogatások 55%-át a közlekedési projektekre, 45%-át pedig 14

http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/feder/index_hu.htm, 2011. 02. 24.

22

környezetvédelemre fordítják. A támogatott projekteknek el kell érniük a 10 millió eurós alsó határt, mivel csak a nagy projektek esetében lehet mérhető eredményt felmutatni. A Bizottság évente értékeli a támogatások felhasználását és a feltételek teljesítését. A támogatások formái: az elfogadott programok részfinanszírozása, a nemzeti támogatások kiegészítése, az unió és a tagállam megállapodása alapján a végső felhasználók közvetítőn keresztüli segélyezése, az alkalmazott projektek részfinanszírozása és a tanácsadók támogatása lehet. A pénzügyi ellenőrzésnek garantálnia kell a pénzügyi műveletek zavartalan lebonyolítását, rendellenességek megelőzését, a hiányok, veszteségek felderítését. A Bizottságot informálni kell ezen intézkedések megtételéről, az irányítási és ellenőrzési rendszer felépítéséről. Az elvesztett költségeket vissza kell téríteni. A projekt befejezését követő hat hónapon belül kell a zárójelentést a Bizottságnak megküldeni a tagállamoknak, valamint éves jelentést kell készíteniük az év első három hónapjában. 15 A 2007–2013-as időszakban az alábbi országok jogosultak a Kohéziós Alap támogatására: Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia, (tehát mind a négy visegrádi ország). Spanyolország átmeneti támogatásban részesülhet, mivel egy főre eső GNI-je alacsonyabb a 15 tagállamra számított közösségi átlag 90%-ánál. A Kohéziós Alapnak két fő finanszírozási területe közül az egyik a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére koncentrál, ezen belül is olyan kiemelt projektekre, melyek az Unió által kijelölt elsődleges fontosságú európai érdekeket szolgálják. A másik fontos támogatott terület a környezetvédelem. Ezen a területen a Kohéziós Alap az energiafelhasználásra és a közlekedésre irányuló projektekhez is finanszíroz, amennyiben azok a környezetvédelmi szempontból hasznosnak bizonyulnak.

Ide tartoznak az energiafelhasználás hatékonysága, megújuló energiaforrások alkalmazása, vasúti közlekedés fejlesztése, az intermodalitás támogatása, valamint a tömegközlekedés fellendítése. A Kohéziós Alapból nyújtott támogatást a Tanács felfüggesztheti minősített többséggel hozott határozattal. Ez akkor következhet be, ha egy tagállam túlzott

15

Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és Előcsatlakozási Alapjai, Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Budapest, 2001

23

államháztartási deficittel rendelkezik, és nem tesz lépéseket a helyzet megoldására, vagy ha tett ugyan intézkedéseket, de ezen akciók eredménytelennek bizonyultak.16

3.3 Közösségi Kezdeményezések

A strukturális támogatáspolitika része és a gazdasági és szociális kohézió célját elősegítő további eszköz a Közösségi Kezdeményezések. 1988-ban hozták létre támogatási alapként, a Bizottság azon célkitűzése alapján, hogy azonos problémákkal küzdő, különböző régiókat

azonos

eszközökkel

támogassanak.

Sok

támadás

érte

a

Közösségi

Kezdeményezéseket, mivel sok kis volumenű kezdeményezés érkezett, amelyek nem voltak alkalmasak a kívánt hatás elérésére. Ezenkívül még kritika érte, a támogatások felhasználását, mivel a nemzeti kormányokkal szoros együttműködésben kell dönteni, ami ellent mond a szubszidiaritás és a decentralizáció elvének. A Közösségi Kezdeményezések működését bürokratikusnak tartják, a támogatások nagy részét az igazgatási költségek emésztik fel. A strukturális alapokról szóló 1993-as rendelet a közösségi kezdeményezések támogatására az alapok 9%-át szánja. Az összesen 13, 45 milliárd ECU-t az 1. célcsoport régió kapták.17 A Közösségi Kezdeményezések kiegészítik az Általános Támogatási Keretprogramot és az Egységes programkezelési dokumentációt, amelyet a tagállamok a Bizottsággal egyeztetve alakítanak ki. Ezen programoknak és dokumentációknak összhangban kell lenniük a regionális és fejlesztési tervekkel. Az Agenda2000 reformot követően az 1999-ig működő 13 program helyett, 2000-től négy közösségi kezdeményezés van életben:

 INTERREG: határokon átnyúló régiók közötti együttműködés  LEADER: vidékfejlesztés  EQUAL: a munkaerőpiac hátrányos megkülönböztetése elleni nemzeti/régiók közötti együttműködés 16

http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/cf/index_hu.htm, 2011. 02. 24.

17

Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Budapest, 2003

24

 URBAN: városok és városkörzetek gazdasági-szociális megújulása Az Agenda2000 szerint a strukturális alapokat érintő kötelezettségvállalások körülbelül 5%-át kell a közösségi kezdeményezésekre fordítani, szemben az addigi 9-10%-kal. Az INTERREG és az URBAN kezdeményezést az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az EQUAL programot az Európai Szociális Alapból, valamint az LEADER kezdeményezést az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs részlegéből finanszírozzák. Ezen kezdeményezések közül az INTERREG programot emelném ki, amelynek célja annak elérése, hogy valódi európai területet képezve a nemzeti határok ne jelentsenek akadályt az integráció előtt. Az INTERREG program már a harmadik szakaszába lépett, ugyanis az INTERREG II 1994 és 1999 közötti időszaka után, 2000-től már az INTERREG III van érvényben. Az EU költségvetésében 2000-2006 között 4 875 millió eurót rendeltek e program megvalósítására. Ebből a szomszédsági programokra 67%, a nagyrégiós programokra 27%, valamint a több tagországon átívelő projektekre 6% jutott.18 Az INTERREG kezdeményezéseket, szemben az egyéb strukturális programokkal, az Európai Bizottság javasolja a tagállamoknak, mint az egész európai térség fejlesztése szempontjából meghatározó együttműködési keretet. Az EU határozza meg a kezdeményezések célját, prioritásait és pénzügyi keretét. Erre a támogatásra pályázhatnak EU tagállamokból és érintett szomszédos nem EU tagállamokból álló közös térségek. A kidolgozott programokat az Európai Bizottsághoz kell benyújtaniuk, a kezdeményezések végrehajtását pedig a tagállamok által kinevezett közös Irányító Hatóságok hatják végre és ellenőrzik a kitűzött céloknak való megfelelést.

Az INTERREG kezdeményezés 3 különböző formája:  Az INTERREG IIIA: két- három ország határmenti megyéi működnek együtt, hogy fejlesszék

a

határon

átnyúló

gazdasági

és

szociális

kapcsolatokat.

Fő területei: kis- és középvállalatok együttműködése, helyi gazdaságfejlesztési kapcsolatok,

város-

és

vidékfejlesztés,

18

emberi

erőforrás

fejlesztés,

Dr. Zeiler Júlia: Régiók és támogatások az Európai Unióban, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest, 2005.

25

környezetvédelem, megújuló energia, közlekedési, információs és vízügyi együttműködés, jogi és közigazgatási együttműködés.  Az INTERREG IIIB: célja az európai térség területi integrációjának elősegítése, transznacionális együttműködések létrehozásának támogatása az Európában létrehozott 13 makro térségen belül. Fő területei: transznacionális fejlesztési stratégiák kidolgozása, hatékony és fenntartható közlekedési hálózat kialakítása, az információs társadalomhoz való kapcsolódás elősegítése, környezetvédelmi együttműködések, kulturális és természeti értékek védelme stb.  AZ INTERREG IIIC célkitűzése az egész Európát felölelő együttműködések keretében a regionális, kohéziós stratégia és végrehajtás fejlesztése.19

4

Gazdasági egyenlőtlenségek a visegrádi országokban

A visegrádi országokat gyakran kezelik homogén térként, azonban a hasonló történelmi és gazdasági folyamatok ellenére jelentős különbségek alakultak ki az országok között. Ebben a fejezetben a rendszerváltás utáni és a csatlakozás előtti időszakot tekintem át, különös hangsúlyt helyezve a regionális szintek gazdasági egyenlőtlenségeire. A visegrádi négyek esetében már az államszocialista és az azt megelőző időben is jelentős eltérések voltak, valamint a rendszerváltásra való reakció, és annak véghezvitele is eltérően zajlott le. A gazdasági szerkezet átalakulása az egyes régiókat eltérő mértékben érintette. A rendszerváltás különösképpen az agrár, valamint a kitermelő és nehézipari területeket érintette hátrányosan. A piacgazdaság kiépítése egyúttal a regionális különbségek fokozódásához is vezetett. A NUTS2 régiók vizsgálatakor a legfejlettebb és a legelmaradottabb régiók közötti különbségek

összevetésekor,

azonban

nagyon

nagymértékű

különbségeket

nem

fedezhetünk fel. Közel azonos szintű különbségek vannak a visegrádi országok régiói között. A legkisebb eltérést Lengyelország régiónál láthatjuk, a legdifferenciáltabb régiókkal pedig Szlovákia rendelkezik. 19

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.nfu.hu/interreg_kozossegi_kezdemenyezes, 2011. 03. 10.

26

A NUTS 2 régiók fejlettségi színvonala, 2001 (Forrás: Területi statisztikai évkönyv, 2002). A legfejletlenebb és legfejlettebb régiók egy főre jutó GDP-je vásárlőerő-paritáson EU15 = 100 1. táblázat Ország

Legfejletlenebb

Legfejlettebb

régió

régió

Különbség

Csehország

Közép-Morvao.

45

Prága

121

2,69

Lengyelország

Lubelskie

27

Mazowieckie

59

2,19

Magyarország

Észak-Alföld

31

Közép-

78

2,52

98

2,72

Magyarország Szlovákia

Kelet-Szlovákia

36

Pozsony

forrás: Horváth Gyula: A régió, Magyar Tudomány, 2004/9 962. o. http://www.matud.iif.hu/04sze/05.html, 2011. 03. 13.

Jelentős területi különbségek mutathatóak ki a falusi és városi területek, körzetek összehasonlítása kapcsán is. Az urbanizációs folyamat, a népesség városokba vándorlása lényegében, Lengyelország kivételével befejeződött, sőt egyes területeken megfordult és a városokhoz közeli agglomerációba, falusi térségekbe való költözés vált jellemzővé. Az aktív korúak száma hagyományosan a rurális és az ipari vidékeken magas. A fővárosokban pedig az időskorú népesség aránya növekedett. A fejlődő régiókban, mint például a nyugatés közép dunántúli régiókban Magyarországon, Lengyelország északnyugati vajdaságaiban és Szlovákia keleti térségeiben a születési ráták emelkednek. A korábbi gazdasági szerkezet átalakulásának köszönhetően alakultak ki a munkaerőpiac egyenlőtlenségei. Több korábbi nehézipari régió, többek között számos lengyelországi vagy csehországi nehézipari régió, nem tudott a változásokhoz alkalmazkodni. Az egyes országok regionális teljesítőképességében mutatkozó különbségek nagyobbak voltak az uniós átlagnál, ami a gazdaság fejlesztését akadályozhatja, ezért is kiemelkedő fontosságú a kohéziós politika ezen országok esetében. A régiók többsége az uniós teljesítőképesség átlagának felét sem érte el, mindösszesen hat régió: két magyar, két cseh, egy lengyel és egy szlovák régió haladja meg az EU átlagot. Lengyelország két keleti határmenti régiójának teljesítőképessége pedig az uniós átlag harmada alatt volt. Kiemelkedő GDP mutatókkal Prága rendelkezett, az uniós átlagot 21%-kal meghaladva. A

27

többi cseh régió teljesítőképessége közel azonos szinten van, az elmaradott kategóriába sorolva. Több problematikus régió is található Csehországban, ahol erőteljes ipari hanyatlás és magas munkanélküliség jellemző, különösen az Északnyugati és a Morva-sziléziai régiókban. Magyarország

térszerkezetére

nagyfokú

gazdasági,

szociális

és

infrastrukturális

egyenlőtlenségek jellemzőek. A magyar régiók az európai rangsorban változatos pozíciókkal rendelkeznek. Ha Budapestet önálló régiónak tekintenénk, akkor az első ötven régió között kapott volna helyet. A Közép-magyarországi régió a rangsor második harmadának végén, Nyugat-Dunántúl a harmadik harmad elején helyezkedik el, még a Közép-Dunántúli régió szintje felel meg a többi európai kohéziós ország szintjének. A többi magyarországi régió kizárólag közép-európai térségekkel körülvéve harmadik harmad középmezőnyében található. Lengyelország legfejlettebb régiója a Varsó központú Mazowisze régió, azonban még az uniós átlag kétharmadát sem éri el, mivel a fővárost elmaradott, gyengén urbanizálódott, mintegy 3, 3 milliós népességű terület veszi körül. A legurbanizálódottabb régiók két délsziléziai és egy nyugati, Wielkopolska régió teljesítménye az EU-átlag 40-50 %-át éri el. Két keleti agrárrégió (Podlaskie és Podkarpackie) Kelet-Közép-Európa legelmaradottabb térségei közé sorolhatók. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya 20 % feletti értéket mutatott hét régió esetében. A legversenyképesebb lengyel régiók a következők: Malopolska, Pomorze, Slask és Wielkopolska. Komparatív előnyeik a magas ipari termelékenységből, nagy humánerőforrás-potenciáljukból: egyetemek, kutatóintézetek, valamint viszonylag fejlett infrastruktúrájukban rejlik. Kiterjedt agglomeráció található a régióközpontok körül, ahol viszonylag magas a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya. A főváros központi jelentősége egyértelmű, a külföldi működő tőke egyharmada ide összpontosul, itt magasabbak a népesség képzettségi mutatói, magasabbak az átlagbérek, valamint erőteljes bevándorlás jellemező a térségre. Szilézia vajdaság Európa legkiterjedtebb nehézipari és szénbányászati körzetének tekinthető, de a gazdasági átalakulás kedvezőtlen folyamatokat indított el a térségben. Szlovákia régiói nem mutatnak jelentős eltéréseket. A Pozsonyi régió a legfejlettebb, az uniós átlaghoz közelítve. A többi régió a közepesen fejlett kelet-európai blokkhoz tartozik. Mind a négy ország esetében találunk kiemelkedően fejlett régiókat, jellemzően a főváros körzetében. Itt a legnagyobb a 28

versenyképességi potenciál, a legjobb megközelíthetőséggel rendelkeznek, itt a legmagasabb a humán erőforrások minősége, a kutatási-fejlesztési kapacitások mennyisége is kiemelkedik e területek esetében. Az autópálya-hálózat sűrűsége siralmas volt a csatlakozás előtti időszakban, az uniós átlag hatodát sem érte el. A legtöbb autópálya pedig a fővárosból indult ki. Nem úgy, mint Lengyelország esetében, amely e szempontból kivételnek tekinthető, hiszen a meglévő négyszáz kilométernyi autópálya nagy része a sziléziai és a nyugatlengyel régiókban épült ki. A fővárosok pozíciói mindenütt dominánsak. Magyarországon Budapest súlya meghatározó (65 %-os) a K+F ráfordításokban, Lengyelország esetében is magas a főváros, Varsó részesedése (44,5 %). 1995 és 2001 között az visegrádi országok jelentősen tudták GDP-jüket növelni, bár az egyes országok között jelentős eltéréseket észlelhetünk. Hétéves átlagot figyelembe véve Lengyelország 6,3 %-kal, Magyarország 4 %-kal, Szlovákia 3,9 %-kal, Csehország 1,5 %-kal növelte hazai össztermékét. A két leggyorsabban növekvő régió: Mazowisze (10,4 %) és Wielkopolska (7,8 %) volt. Magyarországon a Közép-magyarországi régió 5,2 %-os növekedést ért el, ezt követte a Közép-dunántúli régió (4,6 %), majd Nyugat-Dunántúl (4,3 %). A strukturális politika alapelveinek megfelelően a nemzeti regionális politikai szervezetrendszer korszerűsítését, intézményrendszer átalakítását is végre kellett hajtaniuk az országoknak. Azonban a fejlődés a gazdaságpolitikai eszközökön kívül, társadalompolitikai eszközökkel is garantálni

kellett.

A

demokratikus

berendezkedés

mellett

a

régiók

önálló

fejlesztéspolitikáját is meg kellett valósítani. Egyértelművé kezdett válni, hogy a decentralizált és regionalizált fejlesztéspolitika kialakítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a regionális különbségek mérséklését meg lehessen valósítani.20 A következő táblázatban láthatjuk a regionális felzárkózást milyen mértékben sikerült megvalósítani. 2007-ben a legfejlettebb 20 Európai Unió régió közé csupán 2 visegrádi régió tartozott. Azonban a legfejletlenebbek közé, jóval több nyolc régió volt besorolható.

1.1

20

Horváth Gyula: A régió, Magyar Tudomány, 2004/9 962. o. http://www.matud.iif.hu/04sze/05.html,

2011. 03. 13.

29

Regionális GDP/fő 2007-ben (vásárlóerő paritáson=PPS, NUTS2, EU27=100) 2. A 20 legfejlettebb régió közé tartozók

táblázat

A 20 legfejletlenebb régió közé tartozik

5.

Prága(CZ)

172

10.

Podkarpackie (PL)

37

12.

Bratislavský Kraj (SK)

160

12.

Észak-Alföld (HU)

39

13.

ÉszakMagyarország (HU)

40

15.

Podlaskie (PL)

40

16.

WarmińskoMazurskie (PL)

41

17.

Dél-Alföld (HU)

42

18.

Swietokrzyskie (PL)

42

20.

Dél-Dunántúl (HU)

43

forrás: EUROSTAT, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/1-18022010-AP/EN/1-18022010 AP-EN.PDF, 2011. 04. 28.

A mellékletben pedig megtalálhatjuk az összes visegrádi ország régiójára vonatkozó fejletségi adatot, ugyanezen időszak 2007-es adatok alapján.

5

A regionalizáció kezdeti lépései

A regionális kormányzás fontos szerepet játszik az EU kohéziós politikájában. A kohéziós politika és a Strukturális Alapok irányítása számol a regionális hatóságok részvételével, de nem szabályozza a tagállamok alkotmányos státuszát, mivel a közigazgatási forma meghatározása a nemzetállamok szuverenitásába tartozó terület. Az Európai Unió intézményei azonban erősebb pozícióval rendelkeznek, a csatlakozni kívánó országokkal 30

szemben, mint a tagállamokkal szemben, mivel a csatlakozási szándék erősebb a befogadási szándéknál, így nagyobb hatása lehetett az uniós javaslatoknak is. A regionális közigazgatás, ezáltal nagyobb változásokon mehetett keresztül a közép-kelet európai államok esetében, mint a régi tagállamok esetében. Csehország: A Cseh Köztársaságban csak a központi és helyi szintű igazgatás létezett. Csehszlovákia rendszerváltása után a demokratikus helyi közigazgatási rendszert már 1990-ban megalapították, de a regionális szinten nem hozták még ekkor létre. Ez betudható az közigazgatási reform komplexitásának és a politikai konszenzus hiányának egyaránt. Az 1993-as alkotmány már rendelkezett az önálló regionális szervek létrehozásáról, de azok nem jöttek létre 1997-ig, amikor is a képviselőház tizennégy régiót (kraje) állított fel. A regionális politika alapelveit 1998-ban fogadták el, az EU regionális politikájának alapelvein alapulva. Kezdetben a regionális operációs programokra való felkészülésként, nyolc NUT2 kohéziós régiót hoztak létre, és felállítottak nyolc hozzá kapcsolódó regionális menedzsment és monitoring bizottságot. A bizottság embereit a Regionális Fejlesztés Minisztériumából nevezték ki, amelyet 1996-ban alapítottak, regionális koordinációs csoportokat, a központi kormányzás tagjait, parlamenti tisztviselőket és NGO-kat bevonva. Azonban a regionális tanácsokat és azok választási szabályozását csupán 2000-ben alkotta meg a cseh kormány. Az ezt követő hónapokban a parlament újabb törvényeket fogadott el, amely szabályozta a helyi kormányzatok kapcsolatát, a körzeti irodák státuszát, hatáskörét, tulajdonát költségvetését és a régiók jövedelmét és a regionális fejlesztés állami támogatási keretét. Az első regionális választásokat 2000 novemberében tartották. Ezek után a körzeti irodák megszüntetése, és hatáskörének regionális és lokális szervekre való átruházása következett.21 A következő táblázatban láthatjuk az egyes régiók nevét, fővárosát és lakosságának számát (fő/km2).

21

http://www.csehorszaginfo.hu/68/Csehorszag-kozigazgatasi-regioi, 2011. 03. 18.

31

A cseh régiók jellemzői: 3. forrás: http://www.csehorszaginfo.hu/68/Csehorszag-kozigazgatasi-regioi, 2011. 03. 18. Főváros

Lakosság (fő/km2)

Prága

1,2 millió

Dél-Csehország (Jihočeský kraj)

Ceske Budejovice

1,2 millió

Pilzen (Plzeňský kraj)

Pilzen

630 ezer

Karlovy Vary (Karlovarský kraj)

Karlovy Vary

565 ezer

Ústí nad Labem (Ústecký kraj)

Ústi nad Labem

310 ezer

Liberec (Liberecký kraj)

Liberec

835 ezer

HrádecKrálové

Hrádec Králové

435 ezer

Pardubice (Pardubický kraj)

Pardubice

550 ezer

Olomouc (Olomoucký kraj)

Olomouc

515 ezer

Morva-Szilézia

Ostrava

1,25 millió

Brno

1,14 millió

Zlín (Zlínský kraj)

Zlín

590 ezer

Vysočina (Vysočina)

Jihlava

515ezer

Régiók

Prága (Hlavní město Praha) Közép-Csehország (Středočeský kraj)

(Královéhradecký kraj)

(Moravskoslezský kraj) Dél-Morvaország (Jihomoravský kraj)

32

táblázat

Magyarország: Magyarország és Lengyelország regionalizációs folyamatában az unió aktív szerepet játszott a PHARE program kapcsán. A magyar regionális modell adminisztratív-statisztikai formájú. Habár lényeges előrelépés történt a statisztikai régiók kialakításával, azonban a demokratikus regionális kormányzati szint megvalósítása nem sikerült. 1992-ben a PHARE program által támogatatta a Közösség a regionális fejlesztés kormányzati stratégiájának kidolgozását, olyan intézményrendszert kialakítva, amely a kormányzati rendszert decentralizálva, a regionális politika kialakítását segíti elő. Számos PHARE regionális fejlesztési program által segítette Brüsszel a regionális fejlődésünket. A Bizottság nyomása alatt született az 1996-os Regionális politika és területi tervezés törvénye, a Nemzeti regionális fejlesztési koncepció (1998) és a NUTS2 szintnek megfelelő hét tervezési-statisztikai régió. Regionális fejlesztési tanácsokat hoztak létre az Országos Területfejlesztési Tanács felügyelete alatt. 1999 végére öt regionális fejlesztési tanácsot hoztak létre, habár a Bizottság hét tanács létrehozatala mellett foglalt állást. A Gazdasági Minisztérium alá tartozott a regionális politika koordinációja, ahol 2000 elején egy új regionális fejlesztési osztályt hoztak létre a minisztériumon belül. A Bizottság 1997. júliusi véleménye alapján Magyarország volt az első a közép-európai országok között, aki az EU strukturális politikájának megfelelő követelményeket és jogi keretet adoptálni tudta. 1999 júliusáig a regionális adminisztráció kiépítésében nagy előre lépést ért el az ország, a PHARE segítségének is köszönhetően. Azonban a regionális fejlesztési tanács gyenge pozíciókkal rendelkezett és gyakran a korrupció is megnehezítette az EU támogatások hatékony felhasználását. A Bizottság 1999-es jelentésében elmarasztalta Magyarországot, mivel nem hatékonyan intézte a Csatlakozási partnerség regionális prioritását. 1999 októberében, ezért a regionális fejlesztés és területi tervezés törvényét módosították és a regionális fejlesztési tanácsok szerepét tisztázták a regionális fejlesztési programok tervezésében és végrehajtásában. A regionális fejlesztési tanács szerepének erősítése és a NUTS2 szint fontosságának erősítése már pozitív tényezőként jelent meg a 2000. novemberi jelentésben. Azonban a Bizottság jelentésében az is kiderül, hogy a Strukturális és Kohéziós Alap végrehajtásához a nemzeti és regionális képességet erősíteni kellene, beleértve a regionális szint pénzügyi ellenőrzési rendszerének fejlesztését. A következő táblázatban követhetjük nyomon az újonnan kialakított magyar régiók területi és népességi adatait.

33

A magyar régiók jellemzői: 4. táblázat Terület 5.1.1.1.1.1

Lakónépesség (fő)

Régió km2

Közép-Magyarország

6 919

2 829 704

Közép-Dunántúl

11 117

1 112 984

Nyugat-Dunántúl

11 329

1 003 185

Dél-Dunántúl

14 169

983 612

Észak-Magyarország

13 430

1 280 040

Észak-Alföld

17 729

1 547 003

Dél-Alföld

18 339

1 360 214

93 030

10 116 742

ÖSSZESEN a) Tartalmazza a külföldi és ismeretlen lakóhelyűek és a hajléktalanok adatait is. forrás: MAGYARORSZÁG RÉGIÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA, A KÜLÖNBSÉGEKET OKOZÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA, Marselek Sándor CSc, főiskolai tanár, Vajsz Tivadar CSc, egyetemi docens, Pummer László Dr. univ., főiskolai adjunktus, Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös, www.nkfp014.hu/dokumentumok/.../nkfp_publikaciok_krf_31.doc, 2011. 03. 10.

Lengyelország: Amíg Magyarország a tervezési-statisztikai regionalizáció mellett foglalt állást, addig Lengyelország az első demokratizált reformot hajtotta végre a regionális és helyi kormányzati szinten, elsőként a közép-kelet európai országok közül. A regionalizáció végrehajtása Lengyelországnak egyszerűbb volt társainál, méreténél fogva és regionális kormányzási előtörténete miatt is. Az EU diktálta regionális előfeltételek összhangban álltak a lengyel kormányzat korábbi terveivel is. A lengyel reform az 1998-as törvénnyel lépett életbe.

34

Három-szintes kormányzati rendszert hoztak létre, mindegy 2500 önálló hatáskörű hatósággal, amelyek helyi szinten működtek (gminas). Emellett 308 vidéki és 65 városi körzetet (powiats) és 16 regionális hatóságot (voivods) alakítottak ki. Az összes szinten választott tanácsok álltak, amelyek egymást tevékenységét ellenőrizték. Tartományi szinten felügyeleti és ellenőrző hatáskörrel rendelkeztek. A kormányzót (wojewoda) a miniszterelnök nevezi ki a belügyminiszter ajánlása alapján. Az ő feladata, hogy védje az állami érdekeket és a regionális kormányzat munkáit összehangolja. A marsall, akit a regionális tanács közvetetten választ meg, a regionális stratégiáért és fejlesztésért felel. A helyi hatóságok költségvetésének 70%-a az államkasszából és 30%-a helyi forrásokból származik. A kormányzat középső szintje felel a gazdasági fejlődés előrehaladásáért, a regionális közszolgáltatásokért, a környezetvédelemért és a regionális infrastruktúra fejlesztéséért. Azonban a feladatkörök elhatárolása nem volt minden szinten pontosan tisztázott. A regionális kormányzat felállításában a strukturális alapokból való részesedési szándék játszott fontos szerepet. Emellett Lengyelország regionális fejlesztési tanácsok felállítását is meglehetősen erőltetett formában hajtotta végre a Regionális Fejlesztés Lengyel Irodája néven. Azonban a lengyel regionalizáció végrehajtása több irányból támogatott volt, mind alulról jövő kezdeményezések által, mind a kormányzat által. Az első javaslat a regionális kormányzati reformra Poznan tartományból érkezett a gazdasági fejlesztési program keretében, habár az ilyenfajta kezdeményezések inkább kivételes esetek voltak, mint általánosak. A lengyel kormányzat nagy erőfeszítéseket hajtott végre, hogy a Bizottság jelentésébe foglalt kritikákat kiküszöbölje. Ezek többek között a befejezetlen területi reformra, a regionális politika végrehajtásának hiányzó jogi hátterére és a regionális politika nemzeti szintű kormányzásához megfelelő koordinációs eszközök hiányára tértek ki. Ennek megfelelően 1999 januárjában bevezették az új tartományi és powiat (vidéki és városi) szintet, 2000 májusában új törtvény hoztak a regionális fejlődésről és megalapították a Regionális Fejlesztési Minisztériumot. Azonban további átalakításokra volt szükség, mivel a Bizottság nem volt elégedett a lengyel regionális reformok végrehajtásával, ugyanis az új regionális szinteket és kormányzatot nem találta alkalmasnak a strukturális alapokból érkező támogatások menedzselésére. A következő táblázatban láthatjuk a lengyel régiók felosztását, területi, népességi jellemzőit.

35

A lengyel régiók felosztása: 5. táblázat

Régió

Terület (km2)

Poland Dolnoslaskie Kujawsko-Pomorskie Lubelskie Lubuskie Lodzkie Malopolskie Mazowieckie Opolskie Podkarpackie Podlaskie Pomorskie Slaskie Swietokrzyskie Warminsko-Mazurskie Wielkopolskie Zachodniopomorskie

312,679 19,947 17,972 25,122 13,988 18,219 15,183 35,558 9,412 17,845 20,187 18,310 12,333 11,711 24,174 29,826 22,892

Lakosság 38,167 2,877 2,069 2,157 1,010 2,542 3,298 5,222 1,031 2,102 1,190 2,230 4,641 1,270 1,427 3,408 1,693

Forrás: http://www.polishmarket.com/Poland_Basic_Data.shtml, 2011. 03. 19.

Szlovákia 1990-ben már megjelentek korlátozott hatáskörű önálló helyi kormányzatok Szlovákiában, mind államigazgatási egységekben, mind az átmeneti, középső szinteken. Az 1992-es választások és Csehszlovákia szétválását követően, azonban a Meciar kormányzat központi kormányzási elvei miatt, a decentralizációs reform még váratott magára. 1996-ban alkották meg a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási törvényét és a helyi állami közigazgatás törvényét. Azonban ez a reform inkább az állami igazgatás számára volt fontos, mintsem a decentralizáció fontosságát tükrözte. Számos államigazgatási régiót hoztak létre, négyről nyolcra emelkedett a számuk, valamint a körzetek száma is megduplázódott 38-ról, 79-re. Szlovákia négy-szintű kormányzati rendszerrel rendelkezett: központi, megyei, körzeti és helyi szintű. A megyéket a kormány által kinevezett megbízott vezette. A régióknak és a körzeteknek a Belügyminisztérium által kiadott utasításoknak kellett megfelelniük és költségvetésük nagy részét is az államkasszából allokálták. 36

A 2850 helyi egység élvezte az önálló kormányzati jogosítványokat, de önálló pénzügyi háttér híján tényleges szabadsággal nem rendelkeztek. Az unió erősen kritizálta a Meciar kormány (1994-1998) antidemokratikus kormányzását. 1997-ben Szlovákia volt az egyetlen olyan ország, amely nem teljesítette a csatlakozás demokrácia feltételét. Mikulas Dzurinda új kormányzata 1998-ban került hatalomra és meghirdette a közigazgatás decentralizációját. Az önálló regionális kormányzat megalakításában már a Brüsszelnek való megfelelés játszott nagy szerepet. Kormánybiztost neveztek ki a reform megtervezésére és végrehajtására, amely program a PHARE támogatását is élvezte. Azonban a reform végrehajtása több évet késett, mivel nem született koalíciós megegyezés a régiók számáról. Végül 2001-ben a szlovák parlament törvénybe iktatta az új törvényt a helyi közigazgatásról, amely a kormányzati hatásköröket a nyolc regionális hatóságra helyezte át. A kormányzat úgy alakította ki a régiókat, hogy azok közül egyik se rendelkezzen abszolút vagy etnikai magyar többséggel. A 2001-es reform keretében háromszintű rendszer vezettek be központi, regionális és helyi szinttel, valamint a legtöbb kerületet a lokális, helyi szinttel tették egyenlővé. 2001 szeptemberében a hatásköröket lehatároló törvénnyel több, mint 300 politikai feladatkört ruháztak át a regionális kormányzás hatáskörébe, belefoglalva az oktatás, egészségügy, szociális juttatások, tervezés és infrastruktúra területét is. Négy különböző törvénybe foglalták bele az önkormányzati és a régiók tulajdonjogát, és a helyi feltételek megteremtését a pénzügyi decentralizáció megvalósításához. Szlovákiának tehát nyolc régiót tartalmazó struktúrája van, amelyekhez regionális fejlesztési tanácsokat rendeltek a kormány 2000. szeptemberi határozata alapján. A régiók területi és lakossági adatait a következő táblázatban követhetjük nyomon.

37

A szlovák régiók eloszlása: 6. táblázat Régió

Népesség (fő)

Terület (km. ²)

Banska Bystrica

662,121

9,455

Pozsony

599,015

2,052

Kassa

766,012

6,752

Nitra

713,422

6,344

Presov

789,968

8,981

Trencin

605,582

4,502

Trnava

551,003

4,147

Zsolna

692,332

6,801

Összesen

5,379,455

49,034

forrás: http://www.statoids.com/usk.html, 2011. 03. 18.

Végső soron megállapítható, hogy a négy ország regionális struktúrájának kialakítása során az Európai Unió javaslatai fontos szerepet játszottak. Az országok közigazgatása a csatlakozástól függetlenül is átalakításra szorultak a demokratikus elveknek megfelelően, és a csatlakozási szándékukkal determinálódott milyen úton induljanak el az új struktúra kiépítésében. Az Európai Unió regionális politikájának való megfelelés kapcsán a Bizottság a decentralizációt szorgalmazta a csatlakozni kívánó országok estében. 2001-től világossá vált, hogy a Bizottság számára a hangsúly a strukturális alapoknak való megfelelés biztosítása jelentette. Azonban a Bizottság szándéka ellenére nem azonos regionális szerkezet jött létre az egyes államokban, mivel mindegyik ország estében a helyi körülményekhez igazodva kellett az új struktúrát kialakítaniuk. 22

22

Michael Keating, James Hughes: The Regional Challenge in Central and Eastern Europe, Territorial Restructuring and European Integration, Presses Interuniversitaires Européennes, Brussels, 2003.

38

6 Visegrádi országok és az EU kohéziós politikája 6.1 Előcsatlakozási Alapok jellemzői és működése a visegrádi négyek államaiban Az Unióhoz való csatlakozást megelőző időszakban a PHARE, az ISPA és a SAPARD alapokból támogatták a 10 közép-és kelet európai országot. A támogatott országok a következőek

voltak:

Bulgária,

Észtország,

Magyarország,

Lettország,

Litvánia,

Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Románia, Szlovénia és Szlovákia, tehát mind négy visegrádi ország megtalálható a támogatott országok között. A csatlakozásra váró országok számára 2000 és 2006 közötti felkészülési időszakban, ez a három pénzügyi eszköz áll rendelkezésre: az intézményi- és területfejlesztést elősegítő PHARE program, a környezetvédelmet és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését támogató ISPA program és a mezőgazdaság és vidékfejlesztést fejlesztését célzó SAPARD program. Az 1266/1999. EK, tanácsi rendeletben rendelkeztek a csatlakozni kívánó országok számára az Előcsatlakozási Alapok koordinálásáról, pénzügyi eszközeiről.

A PHARE-program: Eredetileg 1989-ban indult, azzal a céllal, hogy segítse Magyarország és Lengyelország gazdasági szerkezetátalakítását. 1996-ban bővítették ki más programokkal. A kilencvenes évek közepén alakult át előcsatlakozási alappá, amely azt kívánta elősegíteni különböző projektek finanszírozásával, hogy a tagjelölt államok felkészüljenek az EU csatlakozással járó kötelezettségekre, valamint megfelelően igénybe tudják venni a támogatásokat. A két másik előcsatlakozási alap megjelenése az ISPA és a SAPARD bevezetése után, elsősorban intézményfejlesztési célokra fordítható programmá vált a PHARE. Ebből az alapból csak olyan projektek támogathatók, amelyek a közösségi vívmányok átvételéhez közvetlenül kapcsolódnak és a Nemzeti Programba tartoznak. A minden csatlakozni szándékozó ország által elkészítendő, Nemzeti Programba foglalják bele, azokat a kiemelt intézkedéseket, amelyeket a belépés előtt meg kell valósítani. A kilencvenes évek közepétől a PHARE-segélyek helyébe a hosszú távú gazdaságfejlesztési és beruházási programok finanszírozása lépett. 2000-től a PHARE által támogatott környezetvédelmi hozzájárulások szerepét az ISPA vette át. Az új előcsatlakozási alapokat (SAPARD, ISPA) azzal a céllal vezették be, hogy a PHARE a társadalmi- és gazdasági kohézió megvalósítására tudjon összpontosítani. 1990 39

és 1998 között a PHARE-támogatási előirányzat közel 9000 millió euró volt, ebből 6700 millió eurót kötöttek le szerződésekkel, valamint a tényleges kifizetés 5600 millió euróra tehető. Az 6. táblázat a 4 csatlakozásra jelölt visegrádi állam 1990 és 1999 közötti PHARE támogatás éves összegeit veti össze a 2000-től folyósítható támogatások éves előirányzataival. Előcsatlakozási támogatások éves előirányzatai, országok szerint: 6. táblázat: M euró/év Csatlakozó ország

Minimum

maximum

Összesen, maximum 2000-től

22,1

57,2

83,2

184, 3

96

38,1

72,8

104,0

238,1

203

398

168,7

312,0

364,8

952,5

Szlovákia

48

49

18,3

36,4

57,2

124,5

Összesen

416

622

247,2

PHARE

SAPARD

1995-1999

2000-től

Cseh Köztársaság

69

79

Magyarország

96

Lengyelország

ISPA

478,4

609,2

1499,4

forrás: Nádudvari Zoltán, A környezetvédelem és az Európai Unió előcsatlakozási (PHARE, ISPA, SAPARD) támogatásai, BME-OMMIKK, 2002.szeptember

Összesen 5600 milliós támogatásból Lengyelország (1251 millió euró) és Magyarország (567 millió euró) részesedése volt a legnagyobb a visegrádiak közül. Határon átívelő együttműködés (cross-border cooperation) megvalósításával, határon átnyúló fejlesztéseket is végrehajlottak a PHARE-program keretében. Ezen támogatások pénzügyi kerete viszonylag alacsony volt, de pozitív vonatkozásuk, hogy hozzájárultak a jószomszédi kapcsolatok kialakításához.

40

A kedvezményezett országok a kilencvenes évek közepétől olyan támogatáshoz is hozzájutottak, amelyek segítettek abban, hogy az EU programjaiban való részvételre alkalmassá váljanak.23 A csatlakozásra váró államoknak Nemzeti Fejlesztési Programot kellett készíteniük, amelyek kötelezőek a PHARE-programhoz igénybevételéhez. 2003-ban lezárult a támogatások felvételének egy szakasza az újonnan felvételt nyert országok számára, azonban Románia és Bulgária számára folytatódtak e programok.24 PHARE-program eloszlása a visegrádi országokban, 2003-ig (millió euro): 7. táblázat: Országok

Nemzeti Programok

Határon átnyúló együttműködés

Nukleáris leszerelés

Összesen

Cseh Köztársaság

95.2

19.0

114.2

Lengyelország

402.8

56.0

458.8

Magyarország

107.0

19.0

126.0

Szlovákia

57.1

12.0

25.0

94.1

Összesen

1518,9

109

25.0

793,1

forrás: European Commission, http://ec.europa.eu/enlargement/how-does-it-work/financialassistance/phare/programmes_types_en.htm, 2011. március 21.

A táblázatból kiderül, hogy a legtöbb támogatásban itt is a legnagyobb ország Lengyelország részesült. Őt követett lényegesen alacsonyabb támogatási kerettel Magyarország és Csehország. A legkisebb mértékű hozzájárulást pedig Szlovákia kapta, azonban ő kapott a nukleáris leszerelést elsegítő támogatási keretből is pénzügyi támogatást.

23

Nádudvari Zoltán: A környezetvédelem és az Európai Unió előcsatlakozási (PHARE, ISPA, SAPARD) támogatásai, BME-OMMIKK, 2002.szeptember 24

European Commission, http://ec.europa.eu/enlargement/how-does-it-work/financialassistance/phare/programmes_types_en.htm, 20011. március. 21.

41

ISPA: 1999-ben egészítették ki a PHARE programot az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) és a SAPARD (Special Action Programme for Pre-Accession Aid for Agricultural and Rural Development) alapokkal. Az ISPA feladata megegyezik a Kohéziós Alap feladatával, célja, hogy az előcsatlakozási stratégia megvalósítása érdekében hozzájáruljon a közlekedés és a környezetvédelem fejlesztéséhez. A támogatáshoz való hozzáférés

feltétele,

hogy

az

országok

elkészítsék

Közlekedésfejlesztési

és

Környezetvédelmi Stratégiájukat, ami alapján később kiválasztják a támogatandó projekteket. A 10 új tagállam közül 8 részesült támogatásban az ISPA alapból, amely segítségükre volt, hogy infrastruktúrájukat és intézményrendszerüket a tagságnak megfelelően alakíthassák ki. Ezek, a ma már tagállamok a következőek: Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Ezen pénzügyi eszköz keretében is részesültek támogatásban a visegrádi négyek. 2000 és 2006 közötti időszakra 7,28 milliárd euró volt az ISPA költségvetése. Ebből minden évben 1, 04 milliárd eurót lehetett felhasználni. Az Európai Bizottság 1999. július 20-án döntött az ISPA pénzösszegeinek országok közötti allokálásáról. Az elosztásnál figyelembe vették az ország népességének nagyságát, a szárazföldi terület nagyságát, az egy főre jutó GDP-t vásárlóerő paritáson számolva, korábbi programokban elért eredményeket, valamint a meglévő hiányosságokat.25A következő táblázatban követhetjük nyomon az egyes országok ISPA projektek alakulását az alábbiak szerint: az összes ISPA projektek kiadása (2000-2003, €); projektek ISPA hozzájárulása (2000-2003, €); átlagos ISPA hozzájárulás; ISPA projektek száma (2000-2003); átlagos projektméret (millió €).

25

Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális előcsatlakozási alapjai, Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, 2001. 165-202

42

Az ISPA projektek országonkénti megoszlása: 8.

„A” Cseh Köztársaság Lengyelország Magyarország Szlovákia Összesen

„B”

„C”

„D”

„E”

337 493 433

228 382 232

68%

14

24.11

2 047 387 825 546 594 601 304 520 978 3 235 996 837

1 269 853 545 323 647 554 175 605 219 1 997 488 550

62% 59% 58% 62%

43 19 18 94

47.61 28.77 16.92 29.35

táblázat

forrás: ISPA Annual Report and annexes, http://elib.kkf.hu/ewp_07/2007_2_02.pdf, 2011. március. 21. Jelölések: „A”:Összes ISPA projektek kiadása, 2000-2003, € „B”: Projektek ISPA hozzájárulása, 2000-2003, € „C”: Átlagos ISPA hozzájárulás „D”: ISPA projektek száma, 2000-2003 „E”: Átlagos projekt méret, millió €

Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb és legnagyobb beruházásokat Lengyelország hajtotta végre, valamint ő részesült a legtöbb támogatásában is. Átlagosan 60% körülire tehető az uniós támogatás mértéke a projekteken belül. A legnagyobb arányú ISPA hozzájárulást Csehországnak sikerült elérnie, 10%-kal többet, mint a legkisebb arányú hozzájárulást kapó Szlovákia. A projektek számában és az átlagos méretében is kiemelkedik Lengyelország, a második helyen pedig Magyarország áll mindkét kategóriában, bár jelentősen lemaradva.

SAPARD: A SAPARD programot a Tanács 1268/99/EC rendelettel hívta életre. 2000 és 2006 között a csatlakozni kívánó államok ebből a programból évente összesen 520 millió eurót kaptak. Alapvetően a közös agrárpolitikára való felkészítés volt a célja. A támogatások hozzájárultak a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módok elterjesztéséhez, elősegítették a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikálását, valamint hozzájárult a környezet- és természetvédelmi célkitűzéseihez is. A Nemzeti Vidékfejlesztési Program adta a SAPARD alapját, amely tartalmazza a fejlesztési célokat. 43

A tagállamok a Bizottságtól kapják a projektek keretösszegeit és az általános útmutatásokat. Azt, hogy ténylegesen mire költötték el a támogatást, utólagosan vizsgálják.26

6.2 Európai Unió tagállamként a kohéziós politikában való részvétel első időszaka, 2004-2006 közötti periódus

A Strukturális Alapok 2000-2006-os programozási időszakában a 2004-ben csatlakozott országok 2004-2006 között vettek részt. Ettől kezdve már a közösségi jogszabályok érvényesek az új tagállamokra is. A regionális politika esetében kiemelkedik a 1260/1999/EK tanácsi rendelet, amely a strukturális alapok felhasználásának általános elveit fekteti le. Ebben a jogszabályban határozzák meg az egyes alapokra vonatkozó rendelkezések, valamint az un. végrehajtási rendeletek is.27 Az Agenda2000 szabályozása szerint a 2000-2006-os programozási időszakban a strukturális alapok és Kohéziós Alapból kapott támogatások nem haladhatják meg az adott tagállam GDP-jének 4%-át. Ez a szabályozás jelentős szerepet játszott az új tagállamok magas támogatási igényének elhárításában. Azonban ennél is alacsonyabb volt a 20042006-os időszak támogatási küszöbe, körülbelül a 10 ország GDP-jének 1,2 %-át érte el. Az alacsony támogatások okaként az új tagállamok gyenge abszorpciós képességét nevezték meg: a megfelelő intézményrendszer, a jól kimunkált programok és pályázatok hiányára, valamint a társfinanszírozási problémákra hivatkoztak. Ezek a tényezők ténylegesen jelen voltak, azonban az alacsony támogatási keret leginkább az EU költségvetés kialakításával volt magyarázható. 28

26

Nádudvari Zoltán: A környezetvédelem és az Európai Unió előcsatlakozási (PHARE, ISPA, SAPARD) támogatásai, BME-OMMIKK, 2002.szeptember

27

http://www.nfu.hu/kohezios_politika, 2011. 03. 24.

28

Kengyel Ákos: Kohézió és finanszírozás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008.

44

Csehország: Összesen 16 fejlesztési programot dolgozott ki a cseh hatóság a 2004-2006-os támogatási időszakra. Összesen 80 milliárd CZK volt a részesedésük az Európai Unió támogatásaiból a gazdasági és szociális kohéziós fényében. Az egyes célkitűzést a Strukturális Alapok finanszírozza, ide tartozik Csehország összes régiója, Prága kivételével. A következő operatív programokat dolgozták ki ezen célkitűzés keretében:  Infrastruktúra OP  Ipar és vállalkozás OP  Emberi erőforrás fejlesztés OP  Vidékfejlesztés és multifunkcionális mezőgazdaság OP  Közös regionális irányítási OP A 2. és 3. célkitűzés alá azok a régiók tartoznak, amelyek nem részesednek támogatásban az 1. célkitűzésből. Csehországnál, tehát csak Prága területe sorolható ide. Itt is a Strukturális Alap biztosítja a forrást. A Kohéziós Alapból is részesedett 2004 és 2006 között Csehország, mivel az ország nem érte el a GDP/fő EU átlag 90%-át. Csehország a következő Közösségi Kezdeményezésekben is részt vett: 

EQUAL



ESPON



INTERACT



Interreg IIIA CR-Bajorország, Interreg IIIA CR-Lengyelország, Interreg IIIA CRAusztria, Interreg IIIA CR-Szászország, Interreg IIIA CR-Szlovákia, Interreg IIIB CADSES, Interreg IIIC



LEADER+

45



URBACT29

Csehország 2008 februárjáig a strukturális alapok, 2004-2006 közötti támogatásainak 73%át használta fel, amely csak egy százalékponttal jobb a leginkább lemaradt Szlovákia adataitól. Azonban az abszorpciós ráta csak a támogatások felhasználásának ütemét mutatja, ez nem jelenti a megvalósuló projektek sikertelenségét. Lengyelország: Lengyelország a 2004-2006-os időszakban 11,2 milliárd uniós transzfert és 2, 3 milliárd eurót kapott az unió fejlesztési támogatásai keretében. Ezen összeg igen jelentősnek tekinthető, hiszen a 2004-ben csatlakozott országok támogatásainak 48%-át jelenti az első három évben. A lengyel fejlesztési politika a következő szempontokat helyezte előtérbe a támogatások

allokálása

során:

fenntartható,

gyors

növekedés

megalapozása;

a

foglalkoztatás és az oktatás szintjének emelése; az európai infrastrukturális és közlekedési rendszerbe való becsatlakozás; valamint az információs társadalom fejlesztése voltak a főbb szempontok. Horizontális prioritásként igyekeztek szem előtt tartani, hogy minél több társadalmi réteget és regionális szintet tudjanak a fejlesztési folyamatokba bevonni. A Nemzeti Fejlesztési Terv és a Közösségi Támogatási Terv kidolgozása során elsősorban a felzárkózásra és a gyors növekedési ütemre koncentrálva az alábbi operatív programokat dolgozták ki:30  Emberi Erőforrás Fejlesztés Ágazati Operatív Program  Vállalkozási Versenyképesség Növelés Ágazati Operatív Program  Élelmiszeripar Átalakítása és Modernizáció, és Vidékfejlesztés Ágazati Operatív Program  Közlekedés Ágazati Operatív Program  Regionális Fejlesztés Integrált Operatív Program  Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz Ágazati Operatív Program  Szakértői Segítségnyújtás Operatív Program 29

http://www.strukturalni-fondy.cz/Programy-2004-2006, 2011. 03. 26.

30

Túry Gábor, Vida Krisztina: Monitoring jelentés 2008 az Európai Unióhoz 2004-2007-ben csatlakozott tízek teljesítményéről, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2008. november, http://www.vki.hu/ujd/MTA-VKI_Monitoring2008.pdf, 2011. 03. 30.

46

Ezen operatív programok közül a Regionális Fejlesztés Integrált Operatív Program (IOPRD) élvezett prioritást. Az IOPRD a 2004-2006 közötti időszakban 4 230 000 euró támogatásban részesedett, amelynek 70%-a érkezett a strukturális alapokból, a további részt a tagállami és magán hozzájárulások jelentették. A program prioritásai a következőek voltak: 1. Infrastruktúra kiterjesztése és fejlesztése a régiók versenyképességének növelése érdekében- 59, 4% 2. Emberi erőforrás fejlesztése a régiókban- 14, 8% 3. Helyi fejlesztés- 24,5 % 4. Szakértői segítségnyújtás-1,3%31 A forrás elosztás az operatív programok között aránytalan volt, az infrastrukturális programokat túlzottan előtérbe helyezték. A leszerződött projektek 40%-a, a közúti és vasúti infrastruktúra javítását támogatta, valamint a környezetvédelmi projektek is igen nagy arányt képeztek, 30%-os részesedéssel. Az infrastrukturális projektek késésben voltak, de a nagyobb érdeklődésre számottevő vállalkozásfejlesztési programra nem jutott elég keret. A régiók fejlesztése érdekében igyekeztek a hátrányosabb térségeket előtérbe helyezni, mégis az öt legfejlettebb régió részesült a legtöbb támogatásban. 2007 végéig a pályázható összegek 74%-át tudták felhasználni az abszorpciós ráta szerint, de 2008 végéig sikerül növelni a felhasználást.32

31

http://www.staff.amu.edu.pl/~chur/bibliografia/REGIONAL%20POLICY%20new%20experiences%20correcte d.pdf, 2011. 03. 30. 32

Túry Gábor, Vida Krisztina: Monitoring jelentés 2008 az Európai Unióhoz 2004-2007-ben csatlakozott tízek teljesítményéről, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2008. november, http://www.vki.hu/ujd/MTA-VKI_Monitoring2008.pdf, 2011. 03. 30.

47

Magyarország: A magyar NFT fő célkitűzései a lakosság életminőségének jobbá tételére, a jövedelmi viszonyok javítására, valamint a környezet, kultúra, egészség, oktatás és szociális védelem minőségére és hozzáférhetőségére terjed ki. Magyarország öt operatív programot dolgozott ki, amelyek a következőek:  Agrár- és vidékfejlesztési Operatív Program  Gazdasági versenyképesség Operatív Program  Humán erőforrás fejlesztése Operatív Program  Környezetvédelem és infrastruktúra Operatív Program  Regionális fejlesztés Operatív Program33 Magyarország igen jó abszorpciós mutatókkal rendelkezett, 2008 februárjában már 82%-os teljesítményt mutatott a 2004-2006 közötti támogatások felhasználást illetően, amely az újonnan csatlakozottak közül a legjobb mutató volt. Azonban az adminisztráció és az intézményi felkészültség estében jelentkeztek gondok. Problémák adódtak mind a tervezés, programozás és a végrehajtás során egyaránt. Az NFÜ értékelése szerint a legtöbb probléma a csatlakozás előtti hazai programok tapasztalatainak összegyűjtésének és értékelésének hiányosságaiból adódik. A NFT közbenső értékelése során a következőket állapították meg:  a végrehajtási tapasztalatok felhasználhatósága érdekében a tervezési és végrehajtási szint szorosabb együttműködésére van szükség  a beavatkozás hatásmechanizmusaira több figyelmet kell fordítani  a célrendszer meghatározását a lehető legmagasabb törvényben kell rögzíteni, az EU szabályoknak megfelelően, transzparens módon  Egyszerűsíteni kell a Strukturális Alapok végrehajtási rendszerét Az NFT öt prioritást jelölt meg, amelyre különös hangsúlyt kívántak helyezni: 1. Termelőszektor versenyképességének javítása 2. Foglalkoztatás növelése, humánerőforrás-fejlesztés 3. Jobb infrastruktúra, tisztább környezet 4. A helyi és regionális potenciál erősítése 33

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.nfu.hu/nft_i_operativ_programok, 2011. 03. 30.

48

5. Technikai segítségnyújtás A kifizetett összegeket figyelembe véve a Humán erőforrás Operatív Program részesedett a legtöbb támogatásban 196 150 708 141 Ft (28, 31%), a második legnagyobb részesedést a Gazdasági versenyképesség Operatív Program érte el: 146 709 608 509 Ft (21, 18%), a KIOP és ROP majdnem azonos szintet ért el. A Környezet és infrastruktúra Operatív Program 121 249 092 733 Ft (17,5%) támogatást tudott lehívni, amíg a Regionális Operatív Program 125 132 552 893 Ft-ot. A legkisebb összeget pedig az Agrár és vidékfejlesztési Operatív Program tudta felhasználni 108 310 589 823 Ft-ot (15,63%).34 Látható tehát, hogy az operatív programok forrás eloszlásánál törekedtek arra, hogy ne legyenek olyan nagymértékű aránytalanságok, mint például Lengyelország esetében volt megfigyelhető.35 Szlovákia: Pozsony kivételével az összes szlovák régió jogosult az 1. célkitűzésből való részesedésre. Pozsony régiója a 2. és 3. célkitűzés keretében kap EU támogatást. Ezenkívül Szlovákia az INTERREG és az EQUAL programban is részt vett a 2004-2006-os időszakban. A következő operatív programokat dolgozták ki erre az időszakra:  Alapvető Infrastruktúra OP  Emberi Erőforrás Ágazati OP  Ipar és szolgáltatás Ágazati OP  Mezőgazdaság és Vidékfejlesztés Ágazati OP A 2. célkitűzés keretében Pozsony régiója támogatás kapott, hogy erősítse a kis- és közepes

vállalkozások

versenyképességét,

valamint

Pozsony vonzerejét növelve

fellendítsék a turizmust. A 3. célkitűzés keretében pedig leginkább a humánerőforrásra koncentráltak Pozsony térségében. Fő célkitűzések a szociális izoláció csökkentése volt, valamint

kurzusokat

szerveztek

vállalkozások

számára,

amely

segítségével

versenyképesebbekké válhattak. Az INTERREG A, B, C programjában is részt vett Szlovákia, amely során a gazdasági és szociális kohézió erősítésére fokuszáltak. 34

http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=kozv_1_1&sc=2&id_op=-1&id_tamogatascel=-1&id_paly_tip=1&id_paly_altip=-1&sr=-1&sc=8, 2011. 03. 30. 35

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=kozv_1_1, 2011. 03. 30.

49

Az EQUAL program az Emberi Erőforrás Ágazati OP-t támogatta, amely keretében az innovációra, együttműködésre, nemzetközi kapcsolatokra helyezték a hangsúlyt, valamint támogatták a xenofóbia és a rasszizmus elleni küzdelmet, és a nők és a férfiak közötti egyenlőséget. 2004 és 2006 közötti időszakban 1 178 071 934 € támogatást kapott a Strukturális Alapokból. Szlovákiának a strukturális alapok menedzselése során rendkívül sok problémája adódott. Számos problémával találkozhatunk a menedzsment és monitoring folyamat kapcsán, mint például: az irányító hatóságok adminisztrációs feladatainak késlekedése; egyes tevékenységek kétszeres támogatása több alapon keresztül; ex-ante elemzések hiánya; nem létező projektek finanszírozása; szerződés aláírása jogerővel nem rendelkező szervek által; valamint a monitoring riportokban nem ellenőrzött indikátorok megjelenítése. A kifizetések során az alábbi problémák voltak jellemzőek: egy projekten belül azonos tevékenységért duplán fizettek; alacsony színvonalú megvalósulási elemzés (ellenőrzések, összefoglalók); nem elfogadott kiadásokat térítettek meg. Sok gond a megvalósítás során keletkezett: ellenőrzések hiányosságai; a tender dokumentáció sokszor eltért a végső szerződéstől; nem pályáztatás útján választották ki a támogatásra jogosultakat; a pályázok számára kihirdetett feltételek túl magasak voltak; nem elfogadható kiválasztási módokat használtak;

a

szerződésben

belefoglalt

árat

a

végrehajtás

során

megemelték;

dokumentációs hibák. Számos nem jogosult kifizetés történt: a szerződéshez nem kapcsolódó szolgáltatások számlázása; fizetések végrehajtás előtti kifizetése; meg nem valósult szolgáltatások számlázása; javítás a dokumentációban; képzések befejezését követően számítógépek vásárlása; ugyanaz a személy, ugyanazon a napon, azonos tevékenységért kapott támogatást két projekt keretében. Látható, hogy Szlovákiának rendívül problémás volt a 2004-2006 közötti strukturális alapok menedzselése. Ezen problémák egyrészt magyarázhatóak a szlovák társadalmi környezet jellegzetességeivel, de ehhez hozzájárultak a szándékos vagy akaratlan végrehajtási hibák is. 36 A következő táblázatban látható összefoglalóan, hogy az egyes regionális eszközök milyen mértékben váltak elérhetővé az egyes visegrádi országoknál.

36

www.konferencja.wsb.pl/chorzow/prezentacje/Nemec_J.pps, 2011. 03. 31.

50

Támogatások mértéke a 2004-2006-os programozási ciklusban (millió €): 9. táblázat 1., 2., 3.,

Országok

célkitűzés

INTERREG

EQUAL

Kohéziós Alap

Összesen

Csehország

1 584,36

68,68

32,10

945,30

2 630,44

Lengyelország

8 275,81

221,36

133,94

4 178,60

12 809,71

Magyarország

1 995,72

68,68

30,29

1 112,67

3 207,36

Szlovákia

1 123,15

41,47

22,27

570,50

1 757,39

Összesen

12 979,04

400,19

218,60

6 807,07

20 404,90

Forrás: Kuttor Dániel: A gazdasági-politikai átmenet regionális hatásainak vizsgálata a visegrádi országokban 1995-től 2006-ig, Ph.D. értekezés, Miskolc, 2009.

A visegrádi országok 2004-2006 közötti regionális politikája: 2004-ben a négy ország megkezdte a benyújtott Nemzeti Fejlesztési Terv alapján a Közösségi Támogatási Keret (KTK) végrehajtását. Mindegyik ország kidolgozott ágazati operatív programokat: Csehország 4, Lengyelország 5, Magyarország 4 és Szlovákia 3+1 programmal

rendelkezett.

Szlovákia

kivételével,

egész

országra

kiterjedő,

a

területfejlesztést szolgáló regionális operatív programot is kidolgoztak. Szlovákia csupán egy átfogó infrastruktúrafejlesztési programot tervezett, hiszen az ország nem is rendelkezett területfejlesztési politikával. A négy ország közül kettő: Csehország és Szlovákia részesülhetett a 2. és 3. célkitűzés alá tartozó forrásokból, hiszen ezen országok fővárosi régiója érte csak el azt a szintet, hogy kikerülhettek az 1. célkitűzés alól. A KTK koordinációjáért Csehország és Lengyelország37 esetében a területfejlesztésért felelős minisztérium felelt, Magyarországon a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, valamint Szlovákiában a Gazdasági Minisztérium.

37

2005-ig a Gazdasági Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium

51

Az irányító hatóságok az érintett minisztériumokban kerültek kialakításra, valamint a regionális operatív program esetében, a regionális fejlesztésért felelős központi államigazgatási szerveknél.38 Mind a négy ország esetében a Pénzügy Minisztérium a kifizető hatóság. Ezenkívül, még számos közreműködő szervezetet is bevontak: Csehország 13 központi és 8 regionális, Lengyelországnál hozzávetőlegesen 8 központi és 80 regionális, Magyarországon 22 központi és 7 regionális, valamint Szlovákia esetében 8 központi szervet vontak még be a koordinációba. A közreműködő szervezetek szintjeinek kialakításánál meg lehet figyelni, hogy mely ország összpontosított regionális szintre és mely ország esetében fontosabb a központi koordináció. Csehország és Lengyelország esetében a regionális szervek vannak túlsúlyban, tehát itt a jelentősebb a decentralizációs törekvés. Magyarországnál már a központi szervek vannak túlsúlyban, valamint Szlovákia esetében teljesen hiányoznak a regionális koordinációs szervek. Ez azért is alakulhatott így, mivel Szlovákiában csupán közvetlenül az uniós csatlakozás előtt hozták létre a középszintű önkormányzati egységeket, de ezek nem egyeztek meg a NUTS2 régiókkal. Nem kapott, tehát nagy szerepet az önkormányzati szint, csak a monitoring bizottságokba vonták be őket. Csehországban sokat áldoztak a ROP-ra (regionális operatív program), a támogatások 21%-ából részesült ez a program. Csehországban se teljes mértékben fedték le a középső szintű egységek (kraj) a NUTS2 szintet, valamint ezen önkormányzatok közreműködése is korlátozott szerepet kapott. A Regionális Fejlesztési Központ, a Regionális Fejlesztési Minisztérium háttérszervezetének területi egységei voltak a közreműködő hatóságok. Magyarországon 1996-tól elkezdték a területfejlesztés intézményrendszerének kiépítését, azonban a gyakorlatban nem vált jellemzővé a regionális szintben való gondolkodás. 1999től megkezdték a regionális fejlesztési tanácsok (RFT) felállítását, amelyek önálló fejlesztési programokkal, regionális koncepciókkal rendelkeztek, de ezen programok végül nem kerültek benyújtásra. Az RFT-k által felállított regionális fejlesztési ügynökségek szerepe se volt jelentős, néhány pályázatkezelő intézkedésben nyilvánult csak meg végrehajtó feladatkörük. A ROP sem képviselt jelentős súlyt, mivel az összes OP közüli részesése csupán 16% volt. Lengyelország esetében ezen un. integrált regionális program szerepe még kisebb volt, körülbelül a források 13%-áből részesedett. Azonban itt vonták be legjobban a ROP kidolgozásába a regionális területfejlesztés intézményeit. 38

Magyarország esetében az országos hatáskörű szerv: az Országos Területfejlesztési Hivatal felelt a regionális operatív program koordinációjáért

52

Problémát az jelentette, hogy egyes feladatkörök átfedték egymást az állami és regionális vezetés között, ezért néha hosszadalmasnak bizonyult a döntéshozatal folyamata. Mind a négy országra jellemző volt, hogy az operatív programokat az uniós források elosztására tervezték, és nem sikerült egy átfogó fejlesztési politikába az EU támogatásokat beilleszteni. Nem használták ki a hazai területfejlesztési intézményeket, még ott sem, ahol már az uniós források előtt kiépített struktúra volt. Csehországban a hazai és unió által támogatott területfejlesztésért ugyanaz a minisztérium felelt, azonban az EU források koordinálására elkülönült struktúrát és szabályozási rendet alakítottak ki. Lengyelország 2000 óta négyszer változtatott a területfejlesztési minisztérium struktúráján. Itt jellemzően a hazai regionális politika céloknak rendelődtek alá az uniós források, amely esetben sokszor nem regionális szempontokat kerültek előtérbe. Ebben a tanuló időszakban 2004 és 2006 között mind a négy ország esetében történtek intézményi, eljárási változtatások. Csehország és Szlovákia esetében az eredeti struktúra lényegében változatlan maradt, azonban Lengyelország és Magyarország az egyszerűsítés és hatékonyságnövelés érdekében lényegi változtatásokat is végrehajtott. Lengyelország 2005-ben hozta létre a Regionális Fejlesztési Minisztériumát, ezáltal kétszintű lett a közreműködő szervezeti struktúra: első szinten az ágazati minisztériumok, második szinten pedig a minisztériumi szervezeti egységek és az állami fejlesztési ügynökségek lettek a végrehajtó szervezetek. Magyarországon

2006-ban

a

Nemzeti

Fejlesztési

Hivatal,

Nemzeti

Fejlesztési

Ügynökséggé alakult át, amely az agrár- és vidékfejlesztési operatív program kivételével minden operatív program irányító hatóságává vált.

A feladatok koncentrálása és a

közreműködő szervezetek összevonásával lecsökkentették a közreműködő szervezetek számát 22-ről 15-re. Összességében megállapítható, hogy az uniós források koordinálását minden ország elkülönítette saját fejlesztési rendszerétől, tehát nem jött létre integráció a hazai és uniós rendszer között. A strukturális keret lehívásával Csehországnak, Lengyelországnak és Szlovákiának is akadtak problémái. Még 2007-ben kérdéses volt, hogy sikerül-e lehívni a teljes forrás keretet, de 2007 folyamán jelentős gyorsulás következett be.

53

A Kohéziós Alap felhasználása esetében minden ország hasonló struktúrát követett. Ezen alap estében csupán a benyújtásra kerülő projekt kiválasztása és a végrehajtása függött az országoktól, mivel nem a tagállamok dolgozzák ki a programokat. Általánosságban elmondható, hogy a visegrádi országok jobban is ki tudnák használni a Kohéziós Alap nyújtotta lehetőségeket, mint azt az első időszakban tették. Csehország jelentős késéssel indult a programok végrehajtásában és ezt a lemaradást nem sikerült teljes mértékben behozniuk. Szlovákia és Csehország estében is elkülönült ágazatonként a programok irányítása, nem sikerült átfogó nemzeti vagy regionális stratégia kidolgozása. A regionális szint bevonása nem volt megfelelő mértékű a tervezés és a végrehajtás során sem. Lengyelország és Magyarország kevésbé centralizált modellt alkalmazott, a regionális szereplők bevonása is sikeresebbnek tekinthető. Azonban az állami és regionális szint közötti feladat megosztás nem volt egyértelmű és ez késleltette a programok indítását is. Ennek felismerését követően mindkét ország az eljárásrend egyszerűsítése mellett voksolt, így jelentősen felgyorsult a programok végrehajtása. 2008 februárjában már Magyarország a legjobb abszorpciós mutatókkal rendelkezett az új tagállamok közül. Lengyelországban nagyobb volt az infrastrukturális fejlesztések aránya, amelyek előkészítése hosszabb időt igényelt, ezzel magyarázható a lemaradása. Megjegyezendő,

hogy

Lengyelország

esetében

egyértelműen

kiderül,

hogy

a

programvégrehajtás leggyorsabban ott valósult meg, ahol bevonták a regionális szereplőket. A többi ország esetében a központi irányítás túlsúlya miatt az nem látszik egyértelműen, azonban ez fontos tanulsága lehet a regionális szint fontosságának. Általánosságban még megállapítható az is, hogy az ERFA támogatások lehívása sikeresebbnek mondható, mint a többi alap például az ESZA estében. Ez azzal is magyarázható, hogy a regionális politika megkövetelte az új intézményi struktúra létrehozatalát, azonban az ESZA estében sokszor a hagyományos államigazgatási rendszert használták, amelyek nehezebben tettek eleget az új eszközök menedzselésének. Összegezve elmondható, hogy az hatékonyság növelését szolgálta, ha erősödött a központi koordináció és csökkent az ágazati szétaprózódás; ha a hazai és regionális fejlesztési stratégiákat összekapcsolták a forrásfelhasználással, tehát ha valódi integráció meg tudott valósulni, az intézmény rendszeri integráció mellett; ha a területi szereplőket bevonták a tervezésbe és végrehajtásba; valamint ha a közreműködő szervezetek meg tudtak felelni az uniós elvárásoknak, és nem a hagyományos államigazgatási szerepet képviselték.

54

2004-2006 közötti támogatások hatására javultak az országok makrogazdasági adatai. Magyarország kivételével javultak az egy főre jutó GDP adatai, közeledtek az EU átlaghoz; a foglalkoztatás szintje is jelentősen javult, valamint a munkanélküliségi ráta is csökkent. Azonban azt nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a kohéziós eszközök mennyiben járultak hozzá az országok fejlődéséhez és ezen mutatók javulásához. Az országjelentésekben visszafogottan nyilatkoztak az EU támogatások hatásairól, és általában a másodlagos hatásokat emelik ki. Mindazonáltal az elég egyértelműnek látszik, hogy a kohéziós politika legfőbb célkitűzését nem sikerült megvalósítania ezen országok esetében, ugyanis a régiók közötti egyenlőtlenség nem csökkent. Sőt Magyarország és Lengyelország esetében egyértelműen megállapítható, hogy a fejlettebb régiók nagyobb mértékben részesedtek az uniós forrásukból, így a fejlettebbek még jobban tudták térségüket fejleszteni, míg az elmaradott régiók leszakadása továbbra is fennmaradt. A támogatások felhasználását akadályozta, főleg Magyarország és Csehország esetében, hogy nem volt megfelelő számú felkészült munkatárs, valamint a koordinációs mechanizmusok nem működtek

megfelelően

Csehország,

Lengyelország

és

Magyarországnál

sem.

Lengyelország és Magyarország sem fordított kellő mértékű figyelmet a támogatások hatékony felhasználására, a cél csupán a jó abszorpciós mutatók elérése volt. A monitoring rendszer működésével is akadtak problémák Lengyelország és Magyarország esetében is, hiányoztak a megfelelő értékelő módszerek. A felhasználási zavarok között sokan azt is megemlítik, hogy az uniós rendelkezések is túl bonyolult szabályozást ír elő, valamint az országok intézményrendszere is fejletlen volt, ilyen bonyolult struktúra hatékony működtetésére. 39

39

Dr. Perger Éva: EU Kohéziós támogatások felhasználásának intézményrendszere és a forrásfelhasználás hatékonysága, eredményessége, ECOSTAT, Budapest, 2009., http://www.kozigkut.hu/doc/perger_09szept.pdf, 2011. 03. 27.

55

6.3 A második programozási időszakban való részvétel, 2007-2013

Ahogy már a strukturális alapokkal foglalkozó fejezetben bemutattam, a 2007-2013-as programozási időszakban számos reformot hajtottak végre. Ezen reformok közül talán fontos kiemelni, hogy a regionális támogatásoktól elkülönítették a vidékfejlesztési eszközöket, valamint azt, hogy a Kohéziós Alap eszközeit a strukturális alapokba vonták be. A megváltozott célkitűzésekhez, megváltozott szabályrendszer és intézményrendszer kialakítására volt szükség. A tagállamok nagyobb önállóságot kaptak a támogatások felhasználásában, ütemezésében, amely nagyobb felelősséggel is jár. Új, sávos szabály a támogatási plafonra, még alacsonyabb szintű jogosultság jelent a korábbi időszakhoz képest. A transzferek felső határa a GDP 3,7893%-a azon országok számára, ahol egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme nem éri el az EU25 átlagának 40%át. Ezt követően az alábbiak szerint változik a támogatási plafon: -

40–50% közötti fejlettségi szinten 3,7135%

-

50-55% közötti fejlettségi szinten 3,6188

-

55–60% közötti fejlettségi szinten 3,5240%

-

60–65% közötti fejlettségi szinten 3,4293%

-

65–70% közötti fejlettségi szinten 3,3346%

-

70–75% közötti fejlettségi szinten 3,2398%

-

75 százalék fölött 5 százalékonként a GDP 0,09 százalékpontjával csökken a jogosultsági plafon.40

A 2004-ben csatlakozott országok már teljes jogú tagként élvezhették az uniós politikában való részvételt, jelentősen megnövekedett a támogatási keretük. A legtöbb ország az előző időszak tanúságait levonva változtatott intézményrendszerén, operatív programjain.

40

Kengyel Ákos előadás: Az Európai integráció regionális kérdései: A Közös regionális politika kialakulása és szabályozási kerete, http://www.3kconsens.hu/files/6_0%20Kngyel%20A_%20A_regionalis_politika_kialakulasa_es_szabalyozas a.pdf?PHPSESSID=cb582d4682456ab304d63d64e39eef77, 2011. 04. 27.

56

Szlovákia azonban, alig változtatott előző ciklusbeli intézményi struktúráján. Erős központi koordinációs hatóság maradt fenn, amely az Építésügyi és Regionális Fejlesztésügyi Minisztériumban működik továbbra is. A felelős minisztériumok az ágazati operatív programok irányító hatóságai, egyéb érintett minisztériumok és kormányzati ügynökségek a közvetítő szervezetek. Sikerült erre a programozási ciklusra egy országos regionális operatív programot kidolgozniuk, de ennek súlya nem jelentős, körülbelül 13%ra tehető, valamint önálló regionális programok nem kerültek kialakításra. Szlovákiában nincsenek NUTS2 szint területfejlesztési intézményrendszerhez köthető ROP közreműködő szervezetek, a NUTS3 szintű, kraj régiók is csak partnerként vesznek részt a végrehajtási folyamatban. Pozsony régiója - amely a versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés alá tartozik - az egyetlen, ahol a városi önkormányzat hivatala a közreműködő szervezet. Máshol a kistérségi szinten szerveződött fejlesztési ügynökségek látnak el technikai feladatokat, mint például a pályázatok meghirdetése és befogadása esetében. Csehország, Lengyelország és Magyarország szervezeti modellje jobban hasonlít egymásra. A pénzügyi menedzsmentjük hasonló: minden programhoz egy központi igazoló és egy központi ellenőrző hatóságot rendeltek. A pénzügyminisztériumhoz tartozik az igazoló hatóság is Lengyelország kivételével, ahol a Regionális Fejlesztési Minisztérium tölti be ezt a funkciót. Az ellenőrzési hatóság pedig mindenképpen elkülönül a Pénzügy Minisztériumtól minden ország esetében. Csehországban és Lengyelországban a Regionális Fejlesztési Minisztérium a felelős az NSRK koordinációjáért. A felelős tárca munkáját segítik tárcaközi koordinációs bizottságok. A regionális intézmények szerepe NUTS2 szinten elsősorban a regionális operatív programok kapcsán jelentős, ők látják el a regionális operatív programok irányító hatósági feladatait, tehát látható, hogy mindkét ország decentralizált struktúra kialakítására törekedett. Azonban ez a modell integrált is, hiszen regionális szinten a hazai területfejlesztési feladatokat is ellát az adott intézmény. Lengyelországban a regionális operatív programok súlya 25%-os, Csehországban csupán 19%, Prága régióját is figyelembe véve. Az ágazati operatív programok esetében centralizált modellt alkalmaznak. Lengyelországban a Regionális Fejlesztési Minisztérium alá rendelt szervezeti egységek rendelkeznek az irányító hatóság feladatköreivel. Csehországban az ágazati minisztériumok rendelkeznek erőteljes szerepkörrel: a hat ágazati OP irányító hatósága hat felelős szakminisztérium. Az integráció Csehországban nem tudott megvalósulni, hiszen alapvetően az ágazati igazgatásba foglalták bele a szervezeti

modellt.

Lengyelországban

az 57

ágazati

minisztériumok

az

elsőrendű

közreműködő szervezetek és csak a második szinten jöttek létre az operatív végrehajtással foglalkozó ügynökségek. Csehországban a felelős minisztérium nevezi meg, azokat az ügynökségeket, amely a végrehajtásban vehetnek részt. Magyarország a többi országtól elkülönülve egy speciális intézményi struktúrát alkalmaz. A minisztériumoktól elkülönülve egy kormányzati ügynökség az OP-k irányító hatóságai, valamint ők végzik a programok tervezésének és végrehajtásának koordinációját is. A közreműködő szervezetek a szakminisztériumok ügynökség típusú szervezetei, amelyek gyakran a hazai támogatások felhasználásában is ellátnak koordinációs tevékenységet, tehát e szinten megvalósul a hazai és uniós támogatások integrációja. A programok szintjén az integráció nem valósul meg, hiszen nem készült átfogó nemzeti fejlesztési terv a 2007-2013-as időszakra vonatkozóan sem. Nem integrált a rendszer eljárási és pénzügyi szempontból sem, mivel külön rendeletek vonatkoznak az uniós támogatásokra vonatkozóan. Egyfajta integráció mégis megvalósul, hiszen a hazai fejlesztési források felhasználása egyre inkább az uniós keretekhez igazodik.

Ez megjelenik az

intézményrendszerben is, mivel az EU intézményrendszer módosítása a teljes fejlesztéspolitikai intézményrendszer átalakításával járt együtt. Az új fejlesztéspolitikai intézményrendszer kialakítása lényegében az uniós támogatásának fogadásának és felhasználására való képesség határozza meg. Mindezek mellett jelentős központosítás történt a fejlesztéspolitikában, a fejlesztési feladatok és hatáskörök lényegében egy tárcánál összpontosultak. A kormány és a miniszterelnök magának tartott fenn számos jogosítványt. Az uniós forrásokhoz kapcsolódó operatív döntésekbe is gyakran beleszólt. Önálló regionális operatív programokat dolgoztak ki, azonban az NFÜ-ben összpontosultak az irányító hatósági feladatok. A területfejlesztési intézményrendszer szerepe megnövekedett a tervezésben és a végrehajtásban is, de továbbra is csak korlátozott szereplő maradt. Minden OP esetében a regionális fejlesztési tanácsok kiemelt partnerek lettek, a regionális fejlesztési ügynökségek is teljes jogú közreműködő szervezetek lettek. Azonban a regionális sajátosságok alkalmazását a tervezési szakaszba, valamint a regionális szereplők bevonását a végrehajtási szakaszba nem sikerült kellőképpen megvalósítani. 41

41

Dr. Perger Éva: EU Kohéziós támogatások felhasználásának intézményrendszere és a forrásfelhasználás hatékonysága, eredményessége, ECOSTAT, Budapest, 2009., http://www.kozigkut.hu/doc/perger_09szept.pdf, 2011. 04.05.

58

Csehország: A 2007-2013 közötti időszakban Csehország minden régiója, Prága kivételével a konvergencia célkitűzés alá tartozik. Ezen célkitűzés keretében nyolc ágazati és hét regionális operatív programot hívtak életre. Csehországnak összesen 26, 7 milliárd euró áll rendelkezésére ebben a programozási ciklusban. 25,8 milliárdot a Konvergencia célkitűzés, 0,4 milliárd eurót a Regionális Versenyképesség és Foglalkoztatás, valamint 0,4 milliárd eurót a Európai Területi Együttműködés célkitűzés keretében tud felhasználni. Az első célkitűzés keretében Csehország hét regionális programja 4.66 milliárd euró támogatásban részesül. Az alábbi regionális OP élnek ebben az időszakban: ROP NUTSII Észak- Nyugat, ROP NUTSII Morávia- Szilézia, ROP NUTSII Dél- Kelet, ROP NUTSII Észak- Kelet, ROP NUTSII Közép- Morávia, ROP NUTSII Dél- Nyugat, ROP NUTSII Közép- Bohémia. Nyolc ágazati OP 21, 23 milliárd euró támogatásban részesül, amelyek az alábbiak: Közlekedés OP, Környezet OP, Vállalkozás és Innováció OP, Innováció a kutatás és fejlesztésért OP, Emberi Erőforrás és Foglalkoztatás OP, Oktatás a Versenyképességért OP, Integráció OP, Technikai Segítségnyújtás OP. A 2. célkitűzés, a Regionális versenyképesség és Foglalkoztatás célkitűzés kapcsán Prága régiója két operatív programot dolgozott ki, amelyért 0, 39 milliárd euró támogatásban részesül. Ez a két program a Regionális versenyképesség és az Alkalmazkodóképesség Prága OP.

Az Európai Területi Együttműködés Csehország összes régióját lefedi. Kilenc operatív programot hívtak életre, amelyek összesen 0, 39 milliárd euró támogatásban részesülnek. Ide tartoznak: Határokon Átnyúló Együttműködés (CBC) Csehország- Bajorország OP; CBC Csehország- Lengyelország OP; CBC Csehország- Ausztria OP; CBC CsehországSzászország OP; CBC Csehország- Szlovákia OP; Régiók közötti Együttműködés OP (összes EU tagállam, Norvégia, Svájc). Mindemellett a Transznacionális Együttműködés

59

OP: (Csehország, Ausztria, Lengyelország, Németország egy része, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Olaszország egy része és Ukrajna egy része); a Hálózati OP ESPON2013 (összes tagállam, Norvégia, Svájc, Liechtenstein, Grönland, tagjelölt államok); és a Hálózati OP INTERACTII (összes tagállam). 42 Lengyelország: Lengyelország két célkitűzés a Konvergencia és az Európai Területi Együttműködés célkitűzés keretében kap regionális támogatást. Összesen 67,3 milliárd euró támogatásban részesül

az

ország,

amely

Lengyelországot

az

Európai

Alapok

legnagyobb

kedvezményezettévé teszi. 66,6 milliárd euró a Konvergencia célkitűzés keretében kerül felhasználásra és csupán 557,7 euró az Európai Területi Együttműködés támogatási kerete. Emellett még 173,3 millió euró a Határon átnyúló Együttműködés program keretében használható fel. A 2007-2013 közötti időszakra Lengyelország 16 régiójára 16 regionális operatív programot dolgozott ki, amelyek összesen 16 555,6 millió euró támogatásban részesülnek. Ezenkívül még öt ágazati programot is kidolgoztak. Az Infrastruktúra és Környezet OP a legnagyobb tőkével rendelkező program: 27 913, 7 millió euró hozzájárulást élvez. A Humán Tőke OP 9 707, 2 millió eurót kap az ESZA-ból. Az Innovatív Gazdaság OP 8254,9 millió eurót, a Kelet Lengyelország Fejlesztése OP 2273,8 millió eurót, valamint a Technikai Segítségnyújtás OP 516,7 millió euró támogatást kap összesen az ERFA-ból. Az Európai Területi Együttműködés pedig 731,1 millió euró keretösszeggel rendelkezik összesen. A 16 regionális OP összesen 16, 5 milliárd euró hozzájárulásban részesül, ami egyedi lehetőséget jelent a térségek fejlesztésére. Lengyelország nagy hangsúlyt helyez a Lisszaboni stratégiával összhangban a növekedés és foglalkoztatás fokozására, a kohéziós támogatások 64%-át ezen prioritásokra szenteli. Az EU hozzájárulások 38%-át a biztonságos és tiszta közlekedési hálózat kiépítésére szenteli, amely összesen 25 milliárd eurót jelent. 17,8 milliárd eurót szánnak a környezetvédelemre, 14 milliárd eurót innovációra, valamint 3,6 milliárd eurót a vállalkozások támogatására. Az Európai Területi Együttműködés keretében Lengyelország 13 programban veszt részt. Hét határon átnyúló együttműködés (CBC) program tagja: Litvániával, Szlovákiával, Csehországgal, Szászország, Mecklenburg, Brandenburg német 42

http://www.strukturalni-fondy.cz/Programy-2007-2013, 2011. 04. 05.

60

tartományokkal,

és

a

dél

baltik

program

keretében

Svédországgal,

Dániával,

Németországgal és Litvániával közösen. Két transznacionális együttműködési programban is részt vállal a Közép Európa és a Balti tenger régiójában. Ezenfelül négy interrregionális együttműködési program részese: INTERREG IV C, INTERREG II, EPSON II, URBACT II.43 Magyarország: Magyarország a 2007-2013-as programozási időszakban 25, 3 milliárd euró támogatásban részesül a kohéziós politika keretében. A magyar nemzeti referencia keret kiemeli, hogy a kohéziós politika hozzájárul a közszolgálati rendszerek szerkezeti reformjának támogatásában is. Emellett elsőbbséget élveznek a környezetvédelmi és közlekedési beruházások. A környezetvédelem területén fontos az EU jogszabályok átültetésével kapcsolatos határidők betartása, a közlekedés esetében pedig a TEN projektek kiemelt fontosságúak az ország nemzetközi elérhetőségének javítása érdekében, valamint a közúti és vasúti hálózatok fejlesztésével a régiók fejlődését, és fenntartható közlekedési módok elterjedését lehet biztosítani. A régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése is prioritást élvez a programban. Regionális központok fejlesztésével, vidékfejlesztéssel, valamint a fejletlen kistérségek felemelésével igyekeznek a leszakadó térségeket felzárkóztatni. Magyarország hét régiója közül hat a konvergencia célkitűzés alá tartozik, amíg a Közép-Magyarország régió a Regionális versenyképesség és Foglalkozatás célkitűzés „phasing in” területéhez sorolható. A magyar nemzeti referencia keret fő célkitűzései a foglalkoztatás bővítése és a hosszú távú növekedés fenntartása. Ennek elérése érdekében 2015-ig a vállalkozások által termelt hozzáadott értéket 10%-kal kívánják emelni, valamint 4%-kal szándékoznak emelni a közszférán kívül dolgozók létszámát. Magyarország a 2007-2013 programozási időszakra 15 operatív programmal rendelkezik, amelyek közül kettő az ESZA és az ERFA, és 13 az ERFA és a Kohéziós Alapból kap támogatást. Regionális OP-k: Nyugati-dunántúli OP, Dél-alföldi OP, Észak-alföldi OP, Középmagyarországi OP, Észak-magyarországi OP, Közép-dunántúli OP, Dél-dunántúli OP. 43

Európai Bizottság honlapja: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/country2009/pl_en.pdf, 2011.04. 07.

61

Ágazati operatív programok: Gazdaságfejlesztés OP, Közlekedés OP, Társadalmi megújulás OP, Társadalmi infrastruktúra OP, Környezet és energia OP, Államreform OP, Elektronikus közigazgatás OP, Végrehajtás OP. Európai

Területi

Együttműködés programjai:

Határokon

átnyúló

együttműködés

Szlovákiával, Ausztriával, Romániával és Szlovéniával; Transznacionális együttműködés a Közép-Kelet Európa és Dél- Kelet Európa között; Interregionális együttműködés a tagállamok között.44 Szlovákia: Szlovákia a 2007-2013-as időszakra 11 operatív programot dolgozott ki. Az ország három célkitűzés

keretében

is

jogosult

támogatásra:

a

Konvergencia,

a

Regionális

versenyképesség és foglalkoztatás, valamint az Európai Területi Együttműködés célkitűzés keretében is. Szlovákia összes régiója, Pozsony területét kivéve a konvergencia célkitűzés alá tartozik. Pozsony pedig a Regionális versenyképesség és Foglalkoztatás célkitűzésben vállal szerepet. Szlovákia a 2007-2013-as időszakra 11 360 619 950 euró a forrás kerete, valamint ehhez még hozzáadódik az Európai Területi Együttműködés keretösszege, tehát így összesen 11,587 milliárd támogatást kap. Ebből 7, 689 milliárd eurót a strukturális alapokból, 3,898 milliárd eurót pedig a Kohéziós Alapból kerül allokálásra. A szlovák operatív programok nagy része a konvergencia célkitűzés keretében valósul meg és az ERFA finanszírozza. Ide tartozik a Regionális Operatív Program, az Információs társadalom OP, a Versenyképesség és Gazdasági növekedés OP, valamint az Egészség OP. Két operatív programot az ERFA és a Kohéziós Alap is támogat: a Közlekedés OP-t és a Környezet OP-t. Három operatív program, amely a Konvergencia és a Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésbe is beletartozik, tehát Pozsonyt is belefoglalja, az egész ország területét lefedi. Ide tartozik a Kutatás és Fejlesztés OP, az ERFA finanszírozásával; a Foglalkoztatás és Társadalmi integráció OP, az ESZA támogatásával; valamint szintén az ESZA finanszírozásával az Oktatás OP. A Konvergencia célkitűzés alá tartozó projekteket a Technikai Segítségnyújtás OP segíti. Pozsony régió OP az ERFA társfinanszírozásában valósul meg és az Építésügyi és Regionális Fejlesztésügyi Minisztérium felel a

44

http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145, 2011. 04. 07.

62

végrehajtásért. Célja a regionális infrastruktúra fejlesztése, tudásalapú gazdaság létrehozatala, valamint az életszínvonal emelése Pozsony régiójában. A legtöbb forrással a Közlekedés OP rendelkezik: 3 206 904 595 euró keretösszeggel, amelyen belül az utak építésre 1,7 milliárd eurót különítettek el. A Környezet OP 1,8 milliárd euró támogatásban részesül, valamint a Regionális OP, amely 7 szlovák régiót foglal magába 1,445 milliárd eurós összeggel rendelkezik. 45

6. ábra:

Európai Alapok megoszlása a Visegrádi országokban, 2007-2013

Európai Alapok a Visegrádi országokban

11,6

26,7

Lengyelország Szlovákia Csehország

25,3

67,3

Magyarország

forrás: http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds, 2011. 04. 07.

A fenti kördiagramon a kohéziós politika összes hozzájárulásának eloszlását lehet nyomon követni a visegrádi négyek között. Megállapítható, hogy a visegrádi országok különböző mérete és területi sajátosságai alapján a kohéziós források eloszlása igen eltérő. Kiemelkedik Lengyelország, mivel az összes tagállam közül ő rendelkezik a legtöbb kohéziós támogatással, valamint részesedése több mint a három másik országé együttvéve. Sokkal nagyobb a területe, mint a többi három visegrádinak, ezért nagyobb forrással és több programmal rendelkezik. Ezen gondolatmenet alapján értelmezhetjük Szlovákia 45

http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds, 2011. 04. 07.

63

támogatási elmaradását a többi országtól, hiszen Szlovákia sokkal kisebb területtel rendelkezik. Ezen okból kifolyólag jobbnak találom, ha nem a rendelkezésre álló összegeket hasonlítjuk össze, hanem például az operatív programok megoszlását vizsgáljuk, amit a következő táblázatban ábrázoltam.

Visegrádi ország operatív programjainak megoszlása, 2007-2013: 10. táblázat

OP-k száma

ROP száma

ROP összege (euró)

ROP (%) részesedése az összes OP közül

Közlekedés és Környezet OP összege (euró)

Közlekedés és Környezet OP (%) részesedése az összes OP közül

Csehország

17

7

4 659 031 986

17,4

10 691 948 301

40,04

Lengyelorszá g

21

16

6 600 000 000

9,8

27 900 000 000

41,45

Magyarorszá g

15

7

5 771 514 453

22,81

10 206 121 644

40,34

Szlovákia

11

1

445 000 000

12,45

5 006 904 595

43,16

v.pl/europeanfunds honlap adatai alapján, 2011. 04. 07.

64

forrá s: saját szer keszt és a http: //ww w.pa iz.go

Ebben a táblázatban csak a regionális operatív programokat és a legkiemelkedőbb ágazati operatív programokat vizsgáltam meg. Látható, hogy az OP-k száma az országok területének csökkenésével arányosan csökken, tehát kisebb ország értelemszerűen kevesebb operatív programot dolgoz ki. Azonban Szlovákia egyetlen regionális operatív programja nem arányos területével, hiszen itt is kialakításra került nyolc regionális szint, amelyekhez elvárható lett volna- akár egyes régiókat összevonva is- önálló regionális programok kialakítása. Ezenkívül megfigyelhető, hogy az országok mennyi figyelmet fordítottak a regionális különbségek leküzdésére, tehát mennyi összeget különítettek el a ROP-okra. Ebben az esetben Magyarország jár az élén, hiszen majdnem 23%-át a kohéziós támogatásoknak a regionális programokra szánja. Őt követi Csehország 17%-kal, majd Szlovákia 12%-kal. Lengyelország áll az utolsó helyen kb.10%-os részesedével, amely így is a legnagyobb összeget jelenti, de egyben jelzi, hogy nem helyezik előtérbe a regionális kérdéseket. Annál inkább a közlekedés, infrastruktúra fejlesztése és a környezeti kérdések a hangsúlyok jellemzően mind a négy államban. Körülbelül 40%-os részesedés jellemzi a közlekedési és környezeti OP-k részesedését, tehát majdnem a támogatások fele erre a területre fordítódik, amely nem feltétlenül járul hozzá a regionális különbségek csökkentéséhez, hiszen jellemzően a fejlett területek úthálózatának fejlesztését jelenti.

2007-2013 időszak tapasztalatai, eredményei: Csehország: Konvergencia célkitűzés: Regionális Operatív Programok: Az összes ROP négy területet támogat elsősorban: közlekedés, városi területek, vidékfejlesztés, turizmus, valamint néhány régióban a vállalkozói környezetet is segítik. A források elosztásánál igyekeztek a regionális politikában meghatározott, kiemelt szempontokat figyelembe venni pl. versenyképesség növelése, életszínvonal emelése. Azonban a regionális szinten való vizsgálódás sokszor elmaradt, mint pl. a területi kohézió figyelembe vétele. Az indikátorokkal kapcsolatos problémák merültek fel, például a korlátozott összehasonlíthatóság, vagy a hiányos statisztikai adatok megnehezítik az eredmények vizsgálatát.

65

A ROP-okkal kapcsolatos legtöbb végrehajtási probléma a monitoring rendszerrel kapcsolatos; nem megfelelő indikátorokat használnak, hosszadalmas kiválasztási folyamatot alkalmaznak, valamint rendívül sok adminisztrációs teherrel jár a jelentkezési folyamat. A globális pénzügyi válság fényében számos ROP végrehajtását új és gyorsabb kifizetési rendszerben tudták megvalósítani. Azonban ez nem módosította a mennyiségi célokat. Az éves végrehajtási jelentésekben általában az abszorpciós rátákra és a monitoring indikátorokra koncentrálnak, ahol megállapították a kitűzött célértékeket sikerül teljesíteni, vagy meghaladni a programozási időszak végére. Azonban 2009 végéig nem sikerült a kitűzött célokat megvalósítaniuk, az OP-k fizikai megjelenése korlátozott mértékű volt. Mindenesetre az elemzések kapcsán majd figyelembe kell venni, hogy a ROP-okra a N+3 szabály érvényes, így még a programidőszak lejárta után is van idő a teljesítésre. Ágazati operatív programok: A három legjelentősebb OP a Közlekedés OP (21%), Környezet OP (18,5%), és a Vállalkozás és Innováció (11,5%). Közlekedés OP: 41 projektet sikerült befejezni ezen OP keretében, mégis csak mérsékelt javulást jelent a cseh infrastruktúra elmaradásához képest. 2009-ben 15 millió euró technikai segítségnyújtási támogatás segítségével az indikátori szabályozást sikerült hatékonyabbá tenni. Azonban egy célkitűzést várhatóan nem sikerül teljesíteni a programozási időszak végére: az utak részesedésének emelését az infrastruktúrában. Emellett megjegyezendő, hogy 2009-ben nem találkozhatunk súlyos végrehajtási gondokkal, amelyek veszélyeztetnék az OP végrehajtását. Környezet OP: Az egyik olyan OP, ahol a leginkább látható a fizikai teljesítmények és eredmények 2009 végére. Számos indikátor szerint a programozási időszak célkitűzéseinek már 50%-át sikerült teljesíteniük. Azonban itt is szükséges volt az indikátorok optimalizálására a hatékonyabb összehasonlíthatóság érdekében. Tipikus hiba az indikátorok késedelmes közlése. Ezen OP azon kevés programok egyike, ahol megvalósul a regionális dimenzióban való gondolkodás.

Versenyképesség célkitűzés: 66

Prága versenyképesség OP: 125-ből 40 programot sikerült végrehajtani 2009 végéig. A globális krízis hatásai nem érintették ezt az OP-t. Itt is a közlekedés jelentette az első, a környezet pedig a második prioritást, de csak mérsékelt eredményeket sikerült felmutatni 2009 végéig. Az értékelési rendszerrel kapcsolatos számos változtatást is szükséges volt megvalósítani. Területi Együttműködés prioritás: A cseh hatóságok csupán a Lengyelországgal folyatatott együttműködés kapcsán végeztek monitoring feladatokat, ahol nem sikerült 2009 végéig egy projektet sem végrehajtani, ezért csupán néhány indikátor értéket tudtak felmutatni. Néhány indikátort nem dolgoztak ki megfelelően, csak a megvalósuló projektek számát mutatatták ki. Mindenképpen felül kell vizsgálni az indikátorok kidolgozását. A megvalósuló programok, azonban elérték az egyik prioritást, a barátságos környezet megteremtése célkitűzést. Az ERFA és a Kohéziós Alap támogatásai a konkrét területre fókuszálva, de mégis segítettek a gazdasági válság okozta problémák leküzdésében. Alapvető problémák, tehát a monitoring rendszerben fedezhetők fel. Ide tartozik a sok irreleváns és a túl sok fajta indikátor használta. Jövőbeli kihívások: Indikátorok összetételét és számát meg kell változtatni. A monitoring indikátoroknak össze kellene kapcsolódniuk a projekt kiválasztási kritériumokkal. Állandó problémát jelent, hogy meg tudják feleltetni a monitoring és végrehajtási információs rendszereket az EU kohéziós politika elvárásainak. A monitoring hatóságokban alapvető változtatásokat kell végrehajtani a végrehajtási és értékelési folyamat kapcsán. Egy lehetséges megoldás lehetne az EU társfinanszírozás csökkentése. Ez hozzájárulhat a hatékonyság növeléséhez, úgy, hogy a kedvezményezetteknek emelniük kellene hozzájárulásukat, így ösztönzöttebbekké válhatnak. Növelheti az átláthatóságok, mivel több kedvezményezett részesedik ugyanakkora keretösszegből, így a korrupció esélye is csökken. Ezenkívül csökkentheti annak esélyét, hogy az állami beruházások torzítják a piacot. Mindezek mellett javasolják a közvetett segítségnyújtás bevezetését, például kedvezményes

hitelek

fenntarthatóságát.

adásával,

ha

a

bankok

tudják

garantálni

a

projektek

46

46

Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/country_reports/czech.pd f, 2011. 04. 08.

67

Lengyelország: Operatív programok végrehajtása: Ha az összes OP végrehajtását vizsgájuk, akkor pozitív képet kapunk. A kötelezettségek szintje átlagosan eléri a 25%-os szintet az ágazati programoknál és 30%-ot a regionális programoknál, ami azt jelenti, hogy 2010 után néhány tevékenység esetén már nem írnak ki felhívást új tenderre. Ez főleg az Innovatív Gazdaság OP esetén érvényes. A kifizetések a 3,7%-os szintet érték el 2009 végéig, ami igen mérsékeltnek tekinthető, ennek ellenére erős meggyőződés él, hogy idejében teljesítik a programokat, hiszen a nagy beruházások estében sok idő kell az előkészületekre. Az általános pozitív kép ellenére egyes OP esetében elmaradások tapasztalhatók, mint például a fővárosi régió, Mazowieckie regionális operatív programja esetén, ahol az irányító hatóság hiányosságai lehetnek a magyarázó tényezők. Infrastruktúra és Környezet OP: Az általános kifizetési arány 3,1%-os. A legalacsonyabb a környezetbarát energia infrastruktúra esetében (0%) és az energia biztonság estében (0,1%). A legjobban a TEN-T hálózat kiépítése teljesített (7,7%), valamint a kulturális örökség (4,6%). Regionális programok: Kelet Lengyelország Fejlesztése OP: 5,1%-os költségvetési allokációt ért el. Általános probléma az alacsony színvonalú tervezés és a dokumentáció volt. 2009-ben a 16 ROP követelések 26,9%-os allokációs szintet értek el. A legjobban fejlett régiók jobban teljesítenek a végrehajtásban, a fővárosi régió kivételével. Az EU támogatások, tehát nem járulnak hozzá a regionális egyenlőtlenségek csökkentéshez, sőt inkább növelik azokat. Az ágazati programok felhasználása jobbnak mondható a regionális programokénál, ami azzal magyarázható, hogy a regionális hatóságokkal ellentétben a központi hatóságok már 6 éves tapasztalattal rendelkeznek az EU támogatások menedzselésében. A regionális programok javára írható viszont, hogy mivel nem rendelkeznek, olyan nagy beruházású projektekkel, mint például az infrastrukturális programok, így gyorsabb előrehaladás érhető el.

68

Európai Területi Együttműködés: A végrehajtás viszonylag lassúnak nevezhető, de régiónként eltér. A legperiférikusabb területeknél lépett fel a legtöbb probléma, például a Lengyelország-Brandenburg OP esetében, amelyet későn hagytak jóvá és az első program kiválasztás is csak 2008 októberében történt. 2009 végére is csak 25%-os kifizetési szintet sikerült elérni. A Lengyelország- Szlovákia OP estében pedig 47%-os kifizetést sikerült ezen időszakra teljesíteni. A többi program esetében a végrehajtási szint még nagyon alacsony fokot ért el. Ezen ETE programok estében a visszafizetések költsége sokszor problémaként jelentkezik a pénzügyi menedzsment számára. Összesen 28 operatív program végrehajtása függ a beavatkozási területtől is. Relatív lassú végrehajtás figyelhető meg a nagy infrastrukturális projekteknél, ahol a méret és a komplexitás határozza meg az idő igényességet. A kisebb vállalkozások esetében pedig viszonylag gyors előrehaladást lehet elérni. A problémák többségére igaz, az összes OP esetén, hogy az irányító hatóságok többsége képes volt azokat orvosolni és a végrehajtás ütemén gyorsítani. A regionális Éves Végrehajtási Jelentés szerint az irányító hatóságok általános hibája a dokumentáció késlekedése, egyes nehézségek mellett, mint a túl kicsi igény, problémák a kedvezményezett részéről, valamint gazdasági problémák. A vizsgált időszak, 2007-2009 között, inkább előkészületi időszaknak tekinthető, mint a programok végrehajtási idejének. Megjegyezendő, hogy a rendszer nagyon komplex, hiszen 28 OP végrehajtásáról van szó. A következő megállapítások tehetőek a kohéziós politika további végrehajtására vonatkozóan: Több figyelmet kell szentelni a nagyobb programok forrásaira, fejlesztési kihívásokra és lehetőségekre. Vissza kell fogni a nagy projektekbe való beruházási hajlamot, és az innovációs és gazdasági versenyképesség tényezőire több figyelmet kellene fordítani. A különböző operatív programok közötti szinenergia kialakítására is figyelmet kell fordítani. A különböző politikák közötti kapcsolat vizsgálatára is ajánlatos lenne hangsúlyt helyezni. Az ERFA és az ESZA keretében megvalósuló programok közötti összhangra is több figyelmet kell fordítani. Ennek megvalósítása egyszerűbb lenne, ha regionális szinten több alapból finanszírozott programokat lehetne megvalósítani, ami a jelenlegi EU szabályozás mellett lehetetlen, pedig az fölösleges elkülönüléssel és adminisztrációs terhekkel jár együtt. Ahhoz, hogy a végrehajtást fejleszteni lehessen a projektek fizikai megvalósulásának és tevékenységeinek monitoringát is fejleszteni kellene.

69

A kiértékelési tevékenységek integrálására is szükség van, amely a társadalmi-gazdasági és területi tényezőket vizsgálja, arra való tekintet nélkül, hogy melyik alapból finanszírozták a projekteket. A pénzügyi monitoring mellett a fizikai megvalósítás, eredmények és hatások vizsgálatára is hangsúlyt kell helyezni. Összefoglalva a minőségnek kell élveznie a stratégiai prioritást.47 Magyarország: A 2007-2013 programozási időszak új stratégiai referencia keret Magyarországon az Új Magyarország Fejlesztési Terv. A konvergencia célkitűzés alá tartozó területeken a támogatások 58%-át a környezet, energia és közlekedés célkitűzésre fordítják. További 37%-ot a vállalkozási környezet fejlesztésére és a területfejlesztésre költenek. Két kiemelt OP a Közlekedés és a Környezet, amelyek a Strukturális Alapok támogatásainak 40%-ából részesednek. A gazdasági válságra való válaszként, 2009-ben a kormány a támogatások alapvető újraelosztását határozta el a különböző OP-k között, amely a Gazdaságfejlesztés OP-nak kedvezett és a kis és közepes vállalatokra koncentrált elsősorban. A területi együttműködésre fordított összeg nagyon mérsékelt maradt, mindössze a támogatások másfél százalékát jelentette. Magyarország kétoldalú határ-menti együttműködési programokat

is

folytat,

valamint

ukrán-román

magyar-szlovák-

régiók

közötti

együttműködést is megvalósítottak. A nem EU tagállamokkal folytatott együttműködés esetében, mint például Horvátország vagy Szerbia esetében az előcsatlakozási eszközből is kapnak hozzájárulásokat. Az ukrán-magyar határ-menti együttműködés esetében, pedig az Európai Szomszédság és Partnerség eszközön keresztül támogatott a kooperáció. A határ-menti együttműködési programok különösen fontosak a határon túli magyar kisebbségek esetében. Ezen támogatások valódi szükségleteket szolgálnak: közlekedési infrastruktúra fejlesztése mindkét oldalon, a kommunikáció alapvető feltételeinek biztosítása,

közös

környezeti

projekt

folytatása,

a

határon

átnyúló

gazdasági

együttműködés támogatása, közös kutatás-fejlesztési akciók, képzések és oktatások támogatása, valamint a szociális kohézió erősítése. Ha a támogatások regionális elosztását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a 3 legelmaradottabb régió a támogatások 45,5%-ából részesedik a regionális operatív programok keretében. 47

Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/country_reports/poland.p df, 2011. 04. 12.

70

Azonban Közép- Magyarország, amely a legfejlettebb régió részesedik a legtöbb hozzájárulásból, bár ez betudható a lakosság méretének és az abszorpciós képességnek is. A nem regionális OP-k is igyekeznek a legkevésbé fejlett kisrégiókra különleges figyelmet szentelni. A regionális operatív programok kialakítása igen egyszerűnek mondható. Ezen ROP-ok a strukturális alapok 23%-ából részesednek. 2009-ben az operatív programok végrehajtása során jelentős eredményeket sikerült Magyarországnak elérnie. A támogatások 74%-át sikerült 2009 végéig lekötni. Bár jelentős eltérések vannak a különböző operatív programok között, a legmérsékeltebben az Emberi Erőforrás OP esetében teljesítettek, míg a Gazdaságfejlesztés OP állt a legjobban. A kifizetések azonban elmaradtak a lekötések ütemétől. Három fajta átfogó projekt-fajtát hívtak életre: 1. fő projektek, 2. elsőbbségi projektek, amelyekről a kormány dönt és központilag irányított, 3. pályázati felhívás által életre hívott projektek. Az ÚMFT 35 fő projektet, 27 kormány által és 16 Bizottság által kezdeményezett projektet tartalmazott 2009 végéig. Összesen 358 elsőbbségi projektről döntött a kormány, szintén ezen időpontig. Azonban a tényleges megvalósítás csupán a közlekedés, ESZA és a regionális programok esetében jött létre. Majdnem a lekötött támogatások fele a Gazdaságfejlesztés, Szociális Infrastruktúra és a Környezet és Energia OP-okhoz tartozik. Az indikátorok alapján a programok végrehajtásában csupán csekély előrehaladást értek el eddig. A gazdasági válság is kedvezőtlen hatása volt a végrehajtásban és teljesítésben. A regionális hatásokkal kapcsolatos bizonytalanságok is jelentkeztek. Ezen elmaradott régiók abszorpciós kapacitása is igen alacsony, inkább a fejlettebb középső és nyugati vidékek mutatói jobban. A támogatások 20%-a is a legfejlettebb Közép-magyarországi régióba érkezett. A 20072013-as időszak kezdetétől az értékelési egység hivatali pozíciója és neve számtalanszor változott, de pénzügyi és szakmai függetlensége fennmaradt. Az Irányító Hatóság bevezette saját rendszerét 2009-ben értékelési keret rendszer néven, ami az ad- hoc értékeléstől a professzionálisabb rendszer felé való elmozdulást jelentette. Az értékelési rendszer négy területet fed le: 1, a problémás konstrukciók értékelése; 2, a Bizottsági monitoring áttanulmányozása 3, OP-k félidei értékelése; 4, akció programok. Ezenkívül bevezették a többi közép-európai EU tagállammal való kiértékelési együttműködést un. twinning program keretében. A cseh, magyar és lengyel értékelési hatóságok már dolgoznak egy harmonizált módszertan bevezetésén, amely a kohéziós politika hatását vizsgálja a munkahelyteremtésre és a munkahely megőrzésre.

71

Magyarországon az kiértékelést végző egységekben sokszor rejlett problémák merülnek fel, hiszen az értékelést végző szakemberek sokszor azok, akik a különböző minisztériumokban a kohéziós politikához kapcsolódó tevékenységet végeztek, ezért ezen értékelők függetlensége egyes esetekben megkérdőjelezhetők. Másik lényeges probléma a fenntartható adatforrások hiánya, sokszor problémájuk akad a kiértékelést végzőknek a megfelelő adatok összegyűjtésével. Végső soron megállapítható, hogy erős jogi háttér nélkül és a fő indikátorok harmonizálása nélkül az a veszély áll fenn, hogy tény alapú politizálás helyett politika alapú „tény-gyártás” valósulhat meg. Már a gazdasági válság előtt egyértelművé vált, hogy Magyarország gazdasága lelassult, és hogy a jelentős területi egyenlőtlenségek mérséklését nem sikerül megvalósítani. Az ÚMFT kertében a lekötések végrehajtása 2009-ben alapvető felgyorsulást mutat, azonban ez a különböző operatív programok között eltér. Az eredeti tervek szerint a támogatások 26%-ából a közlekedés, 19%-ából

a

kutatás-fejlesztés,

innováció

és

üzletfejlesztés

és

18%-ából

a

környezetvédelem részesedik. Ez az összesen a hozzájárulások 63%-a. Az indikátorok azonban azt mutatják, hogy nem sikerült a program szerinti teljesítés. A gazdasági előrejelzés, amin az ÚMFT alapult sokkal kedvezőbb volt, mint ahogy a gazdasági helyzet alakult. A gazdasági beavatkozások, a támogatások újrafelosztása pedig a gazdasági növekedést segítette ugyan, de a foglalkoztatási helyzeten nem javított. A kiértékelő rendszerben pozitív változások történtek: szakmai közösségeket hívtak életre és a kiértékelési módszereket bevált módszereit is alkalmazni kezdték. A jövőbeli főbb kihívások a négy legelmaradottabb régió fejlődésének biztosítása, a fejlettebb régiók dinamikájának megőrzése mellett. Mindezek mellett a jövőre vonatkozó kihívás még az EU források felhasználásának és a hazai fejlesztési forrásoknak következetes egyidejű használata. 48

48

Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/country_reports/hungary. pdf, 2011. 04. 12.

72

Szlovákia: A 2007-2013-as programozási időszakra felállított új nemzeti stratégiai referenciakeret 3 fő prioritáson alapul: infrastruktúrafejlesztés és regionális elérhetőség, tudásalapú gazdaság és humánerőforrás. A Versenyképesség célkitűzés alá tartozó Pozsony régióban az elsődleges cél a tudásalapú tevékenységek fejlesztése. A több célkitűzést lefedő Kutatás és Fejlesztés OP a kutatás-fejlesztési infrastruktúra és a tudás átadás fejlesztésére koncentrál. A Konvergencia célkitűzés alá tartozó régiók támogatásra jogosultak a vállalkozói környezet, a közlekedési infrastruktúra, a környezet és energia, területfejlesztésre vonatkozó programokból, meglehetősen szélesebb támogatási kerettel. A 11 OP közül a legtöbb támogatásban a Közlekedés, Környezet, Regionális és a Kutatás és Fejlesztés OP részesült. A támogatások elosztásánál igyekeztek a regionális fejlesztés egyensúlyára is figyelmet fordítani. Az EU támogatások képezik a helyi regionális politika alapját. A 2010-ben létrehozott Országos Regionális Fejlesztési Stratégia tekinthető az első próbálkozásnak, hogy önálló regionális politikát alakítsanak ki és korszerűsítsék a meglévő regionális fejlesztési stratégiákat. Az szlovák kohéziós politikára a gazdasági válság csak minimális hatással volt. Az operatív programok struktúrája lényegében változatlan maradt. Kihívás a regionális kormányzatok és önkormányzatok pénzügyi kereteinek értékcsökkenéséből adódtak, amelyek hatással voltak a projektek végrehajtására is. Mindezek mellett Szlovákia további 137,7 millió euró támogatásra jogosult a 2006. májusi intézmények közötti megállapodás értelmében. 2010 áprilisában pedig a Bizottság közleményt adott ki, ami alapján további összegeket rendeltek a kohézió támogatására Csehország, Lengyelország és Szlovákia esetében. Szlovákia négy határon átnyúló együttműködés és két transznacionális együttműködési programban vesz részt, amely 2%-os keretet jelent a 227 millió eurós szlovák EU támogatási keretből. A határon átnyúló együttműködés Ausztriával, Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal való kapcsolatok fejlesztésre koncentrál, elsősorban az elérhetőség, fenntartható fejlődés és a környezet témaköreit hangsúlyozva.

A programok végrehajtása az operatív programoknak

megfelelően, de eltérő eredményekkel valósultak meg. Az országos projektek végrehajtása a tervek szerint alakult, azonban az Információs Társadalom OP belül számos késlekedés következett be a pénzügyi végrehajtás során.

73

A következő problémák jelentkezése általánosan megfigyelhető a legtöbb OP esetében: nehézségek a közbeszerzéssel kapcsolatosan; nagy projektek előkészítése, elfogadása; a gazdasági válság kedvezőtlen hatásai; intézményi és adminisztrációs változékonyság: az irányító hatóságok és a központi koordinációs hatóságok hatásköreinek változásai; a projektek pénzügyi végrehajtásának késlekedései; valamint nehézségek az IT monitoring rendszerrel kapcsolatosan. További nehézséget jelentett a gazdasági válság hatására a társfinanszírozási képesség csökkenése. A végrehajtás ütemére hatott az új kormányzat által megváltoztatott struktúra, a hatáskör átruházással járó nehézségek. Az OP közül a Közlekedés OP kapja a legtöbb hozzájárulást, mivel a közlekedési útvonalak fejlesztése alapvető a regionális hozzáférhetőség társadalmi és gazdasági kohézió szempontjából is. A közlekedés fejlesztésének stratégiai jelentősége van, hogy be tudják kapcsolni a fejlődésbe a legelmaradottabb régiókat is, valamint csökkenjenek a regionális különbségek. Ezen támogatások 25%-ából a legelmaradottabb keleti rész részesedik. A Közlekedés OP a második legjobban teljesítő OP. Habár az összes régió részesül ezen OP támogatásaiból, a legtöbb pénzügyi kerettel Trenčín és Žilina régiója rendelkezik. A második legtöbb támogatásban a Környezet OP részesül, az EU támogatások 15,8%-át kapja. A legjobban teljesítő OP a regionális OP. 2009 végéig a támogatások 24%-át már kifizették. A legtöbb projektet Prešov, Žilina és Nitra régiókban hajtották végre. A területfejlesztést is számos OP támogatja, többek között a Versenyképesség OP, Gazdasági Növekedés OP, Egészség OP, Pozsony régió OP és a Regionális Operatív Program. A 2007-2013-as időszakra valamennyi irányító hatóság részletes értékelési tervet dolgozott ki. 8 külső és belső értékelési programot dolgoztak ki. Minőségi,

módszertani,

ténymegállapítási

és

követelési

értékelési

szempontokat

alkalmazva. A legtöbb kiértékelést a végrehajtás kezdetétől alkalmazták és a végrehajtási rendszerre, a fizikai és pénzügyi megvalósításra, valamint az indikátori értékek változására fókuszáltak. Az irányító hatóságok a menetrendbe meghatározottak szerint hajtották végre a kiértékeléseket. Az értékelés minőségi módszereken és alapvető statisztikai elemzések kombinációján alapul.49

49

http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/country_reports/slovaki a.pdf, 2011. 04. 14.

74

7

2013 után, Együttműködési lehetőségek

A jelenlegi programozási időszak 2013-ban ér véget, amely egyben az új költségvetési időszak kezdetét is jelenti. Az Európai Unió Tanácsának elnökségét 2011 első felében Magyarország tölti be, amely nagy szerepet játszat a 2013 utáni kohéziós politika formálásában. Jelenleg is zajlanak a következő költségvetési időszakkal kapcsolatos viták, de végső döntés valószínűleg nem a magyar elnökség alatt születik meg. A magyar elnökség fontosnak tartja a 2013 utáni kohéziós politika kereteinek tisztázását, a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások előtt. A magyar nemzeti fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás szerint így több esély van arra, hogy megfelelő pénzügyi keretet kapjanak a kohéziós erőfeszítések. A magyar elnökség arra törekszik, hogy a jelenlegi finanszírozási keretet meg tudják őrizni a jövőben is. Jelenleg az uniós költségvetés 35-37 százalékát fordítják felzárkóztatásra, amelyet sok ország rendkívül magasnak ítél, ezért sokan valószínűsítik a kohéziós keret csökkentését. Azonban a magyar álláspont szerint, nem szabad ezeket a forrásokat csökkenteni, hiszen az EU nem engedheti meg, hogy egyes régiók leszakadjanak. Ezenfelül a kohéziós politika eddigi két szempontja, a gazdasági és szociális kohéziós, kiegészül egy harmadik, a területi kohézió célkitűzésével, így többletfeladat hárul a tagállamokra. A magyar elnökség szeretné a kohéziós politika jövőbeli fejlesztési útvonalát kidolgozni, hogy a magyar érdekeknek megfelelő célok a lengyel elnökség tovább tudja fejleszteni. Fontosnak tartják a következő kérdések tisztázását: Milyen feltételekhez kössék a kohéziós források felhasználást? Milyen indikátorokat használjanak a GDP-n kívül? Az egész politikára egységes mutatók legyenek vagy egyes területenként különböző mutatókat használjanak? Ezenfelül meg kell vizsgálni, hogy az új kohéziós dimenzió, a területi kohézió, hogyan részesüljön a kohéziós politikából a szociális és gazdasági kohézió mellett. Továbbá a magyar elnökség kísérletet tesz a kohéziós politika tematikus koncentrációjára, a politika integrált megközelítésére, a feltételesség, valamint a negatív, pozitív ösztönzők rendszerének tisztázására.50

50

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.nfu.hu/folytatodjon_a_kohezios_politika_uj_kereteinek_korvonalazasa, 2011. 04. 20.

75

A négy visegrádi ország közül kettő Magyarország és Lengyelország tölti be 2011-ben a soros elnöki tisztséget, amely lehetőséget jelenthet, hogy a két ország a visegrádi érdekeknek megfelelően alakítsa a kohéziós politikát, azonban ehhez szükséges a visegrádi érdekek tisztázása. Az együttműködésre lehetőség nyílik a Visegrádi együttműködés keretein belül, az uniós fórumokon, vagy esetleg más nemzetközi fórumok keretein belül is. A közös álláspontok kidolgozása és képviseletének fontossága egyre jelentősebb az Európai Unión belül, ugyanis a lisszaboni szerződés életbelépésével jelentős változásokkal kell szembenézni a tagállamoknak. Többek között a minősített többségi szavazás előtérbe kerülésével az Európai Parlament (EP) szerepe is növekedett, így ezentúl nem csak a tanácsban kell összehangolni érdekeiket, hanem az EP bizottságaiban és plenáris ülésein is. Ha sikerül a visegrádi országoknak a közös álláspontot megtalálniuk az egyes kérdésekben, akkor az EP képviselőknek ezt a közös álláspontot lenne ajánlatos képviselniük. Ezen kívül a tanács döntéshozatali rendjében is a minősített többségi döntéshozatal kerül előtérbe, ami azzal járhat, hogy a kisebb országoknak koalíciós partnereket ajánlatos maguk köré gyűjteniük, hogy érdekeik érvényesülni tudjanak. Azonban a Visegrádi együttműködés jelenleg nem tűnik, olyan fórumnak, amely képviselni tudná az egységes közép-európai álláspontot. A Visegrádi együttműködési fórum ereje a rugalmasságában és állandó igénybe vehetőségében van, amely biztosítja, hogy esetleges nézeteltérések ellenére, más szektorális együttműködések megvalósíthatóak legyenek.51 A visegrádi együttműködés elnöksége lehetőséget ad olyan keretetek kialakítására, ahol az egyes találkozókon közös célokat tudnak az országok kitűzni. A V4 elnökségét 2009. július 1-től Magyarország töltötte be egy éven keresztül, amely alatt a regionális politika, valamint a területfejlesztési együttműködés fejlesztésére kívánt koncentrálni. A V4-es magyar elnökség alatt négy fontos tématerület került meghatározásra, amelyeken belül szakértői egyeztetések zajlottak.

51

Grúber Károly, Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és eddigi tapasztalatai, Külügyi Szemle, 2010. 2. szám

76

1. Szakértői találkozó a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságok kérdéseiről 2. Szakértői találkozó az integrált fejlesztések témakörében. Az egyes országokban megvalósuló integrált programok tanulmányozása, problémák feltérképezése, jó gyakorlatok

bemutatása.

V4

közös

álláspont

meghatározásának

jövőbeli

fórumaként is szolgál, az esetleges korlátok feltérképezése, tanácskozás a Strukturális Alapok és Kohéziós Alap jogszabályaival kapcsolatos módosítások szükségességéről. 3. Regionális politikáért felelős miniszterek informális találkozója. A Kohéziós politika jövőjéről és aktuális kérdéseiről tanácskozás. Részt vettek a visegrádi országok regionális fejlesztésért felelős miniszterei, a regionális fejlesztésekért felelős uniós biztos: Johannes Hahn, valamint a szlovén felelős miniszter. A találkozó eredményeként 13 pontból álló politikai üzenet került megfogalmazásra a kohéziós politika jövőjéről vonatkozóan. 4. Magas-szintű szakértői találkozó a kohéziós politika hosszú-távú fenntarthatósága témakörében: A kohéziós politika szerepe és jelentősége a tagállamok gazdaságpolitikájában. Az alábbi kérdéskörök mentén zajlott a találkozó: a kohéziós

politika

hozzáadott

értéke

a

gazdaságpolitikában;

a

politika

eredményeinek és hatásosságának bemutatása: makrogazdasági eredmények, monitoring, értékelés, eredményközpontúság. Szoros együttműködés alakult ki az értékelés és a monitoring területén, közös értékelések elkészítéséről folytak szakértői megbeszélések. Továbbá a tervek között szerepel közös indikátorok kidolgozása is. 5. Szakértői találkozó a pénzügyi menedzsment és ellenőrzés témakörében. Az Európai Bizottság 2008 őszén elindított a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap végrehajtására

vonatkozó

egyszerűsítési

folyamat

kapcsán

a

pénzügyi

menedzsment és ellenőrzés kapcsán nem kerültek tisztázásra a szabályok és egyes hiányosságok keletkeztek. A visegrádi országok e hiányosságokat vitatta meg a szakértői konferencián, és sikerült közös álláspontot kidolgozniuk, amely álláspontot az elkövetkezendő vitákban közösen tudnak képviselni.

77

A V4-es magyar elnökség alatt a kohéziós politikára nagy hangsúlyt helyeztek, sikerült megerősíteni a négy ország stratégiai elköteleződését a kohéziós politika területén. Több téma kapcsán sikerült közös álláspontot kialakítani, nyilatkozatot megfogalmazni, valamint közös szakmai munka is elindult az egyes területeken. Ezen munkák hozzájárultak az Európa Tanács magyar elnökségének előkészületéhez, hiszen olyan témákról esett szó, amely a kohéziós politika jövőjéről szóló vitáknak meghatározó része lehet. Ezen témák a magyar elnökség alatt kerülhetnek felvetésre, érdemi vitája, pedig a lengyel elnökség alatt teljesedhet ki. Az elkövetkezendő pénzügyi perspektíváról folyó tárgyalások kapcsán fontos, hogy a négy ország azonos álláspontot képviseljen, ezért a jelenlegi szlovák elnökség prioritása is az együttműködés folytatása. A magyarok és lengyelek számára az is meghatározó szempont, hogy az Európa Tanács elnöki tisztségének betöltése közben az elnökséget adó ország egyéni érdekeit háttérbe kell szorítani, ezért kerülhetnek ilyenkor előtérbe a stratégiai partnerek, akik képviselik a közös érdekeket. 52 A visegrádi négyek, valamint Bulgária, Románia és Szlovénia 2010. novemberben elhatározták, a V4-ek kezdeményezésére, hogy összehangolják a 2013. utáni közösségi költségvetéssel kapcsolatos álláspontjukat. Ezen országoknak közös érdekük, hogy megvédjék a Strukturális és Kohéziós Alapok jelenlegi támogatásait. A mostani 20072013-as költségvetési időszakban áltagosan 25 milliárd eurót költ a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott 12 ország felzárkóztatására. Ezen összegnek valamivel több, mint a felét a Kohéziós Alapból fizetik. Mind a négy ország fontosnak tartja a kohéziós politika jelenlegi költségvetési összegének és rugalmasságának megtartását, hiszen ez biztosítja a lehetőséget, hogy az országok megválasszák prioritásaikat, és hogy felzárkózási céljaikat részben finanszírozni tudják, azonban előfordulhat, hogy a közép-kelet európai országok nem írnak ki nyilvános pályázatokat, hanem részben a saját állami kiadásaikat finanszírozzák a Kohéziós Alap forrásaiból. Továbbá fontos az európai jogszabályokkal kapcsolatban is a közös álláspont megfogalmazása, például a feltételességgel kapcsolatban. Az Európai Bizottság, ugyanis a feltételesség bevezetésével akarja azt megvalósítani, hogy felfüggeszthesse a közösségi pénzek kifizetését azoknak az országoknak, amelyek bizonyos feltételeknek vagy kitűzött céloknak nem felelnek meg. Ezen feltételesség megvalósításának megakadályozásban közös álláspontot képvisel a négy ország.

52

V4-es magyar elnökségi összefoglaló. forrás: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Juhász Bernadett: [email protected]

78

Egyet értenek abban is, hogy nem ellenzik, azt hogy a Strukturális Alapok céljait összekössék az Európa 2020 stratégiával, amely az EU hivatalos gazdaságpolitikait tartalmazza. Azonban a csehek azt szeretnék, hogy a pénzből tegyenek félre egy „teljesítmény-tartalékot”, hogy azok az országok, amelyek a hivatalos céljaikat már elérték, kapjanak bónuszkifizetést. Ilyen bónuszt már kaptak az előző rendszerben a visegrádi országok, Magyarország kivételével. Ebben a szférában az országoknak nem érdekük az egymással való versenyzés, hiszen minden országnak más a struktúrája, más területek felzárkóztatása fontosabb. Minden országnak egészen másfajta strukturális és intézményi reformokra van szüksége, más a kiinduló pozíció és eltérő célokat kell kitűzniük. Jó hír a visegrádi országok számára, hogy a Bizottság által összeállított, Ötödik Kohéziós Jelentést már közép-európai szempontokat is magukba foglalnak. A visegrádiak kohéziós politikai együttműködésének sikeressége érdekében lényeges, hogy V4 országok a miniszteri tanács-üléseken együtt szavazzanak, hiszen így lehet biztosítva a céljaik elérése, és hogy az uniós intézmények és nyugat-európai államok a legkevésbé szóljanak bele forrásaik elköltésébe.53

8

Összefoglalás

Dolgozatomban elsősorban, azt a kérdést igyekeztem körüljárni, hogy a négy visegrádi csoportba tartozó ország, hogyan tudott alkalmazkodni az Európai Unió kohéziós politika területen támasztott elvárasaihoz, hogyan volt képes élni a lehetőségekkel. Látható, hogy a négy ország eltérő karakteréből, adottságaiból adódóan eltérő ütemben és mértékben tudták a kohéziós politikára jellemző gondolkodásmódot átvenni. Saját megérzésem szerint, nem vált jellemzővé a területfejlesztés és a regionális felzárkózásra való koncentrálás, az 53

http://www.euractiv.hu/regionalispolitika/hirek/visegradi-kohezios-strukturalis, 2011. 02. 13.

79

országok csupán az Európai Unió nyújtotta támogatások minél jobb kihasználásra törekedtek. Nem jött létre teljes mértékben a hatalom decentralizációja, pedig ez fontos lépés lenne a regionális szintben való gondolkodásban. Jellemzően nem az elmaradott régiók felzárkóztatása valósult meg, hanem a fejlett vagy legfejlettebb térségek további növekedése jött létre. Gazdasági szempontból érthető, hogy a nagyobb lehetőségeket nyújtó területre könnyebb a beruházási forrásokat koncentrálni, és itt a társfinanszírozás kérdése is biztosabbnak látszik, azonban nem ezt a célt szolgálja a kohéziós politika elvei. Jellemzően számos elmaradott régiót találunk mind a négy országban, e régiók gazdaságba való bekapcsolása lenne kulcskérdés. A négy országban közös, hogy számos elmaradott régióval rendelkeznek, ezért képesek a közös problémákban, célokban való gondolkodásban. Ezen kívül csak politikai akarat kérdése, hogy képesek legyenek a tényleges együttműködésre. Én csak a kohéziós politika szempontjából

vizsgáltam

a

visegrádi

együttműködés

jellemzőit,

lehetőségeit,

természetesen még számos területen valósulhat meg sikeres összefogás. Napjainkban például az energetika területén zajlanak fontos egyeztetések. Véleményem szerint az lehetne a megoldás, ha a szakértői együttműködést fejlesztenék, ugyanis már számos területet sikerült beazonosítani, ahol közös érdekek léteznek, esetleg közös deklarációk, nyilatkozatok elfogadásig is eljutott az együttműködés, azonban tényleges eredményeket nem érzékelhetünk. Itt is megoldást jelenthetne a regionális szintek önállóságának fokozása.

A

hasonló

problémákkal

küzdő

térségek

megoszthatnák

egymással

tapasztalataikat, bevált módszereiket, segíthetnének egymásnak a fejlesztési irányvonalak kidolgozásában. A határ-menti együttműködések is nagy lehetőségeket rejtenek magukban, hiszen itt lehetőség van a jó kapcsolat kialakítására, ami alapja a bizalom kiépítésének.

Alapvető probléma az országok közötti bizalom hiánya, véleményem szerint ezért sem mernek politikai deklarációkon kívül jelentős közös programok, közös érdekképviselet irányába elmozdulni. Azonban nagy szükség lenne az összefogásra, hiszen a négy ország önmagában- talán Lengyelországot leszámítva- meglehetősen kis súlyt képviselt az európai érdekérvényesítésben, de összefogásukkal elérhetnék, hogy a nyugat európai országok is felfigyeljenek a közép-kelet európai országokra. A kohéziós politika azért is fontos, mert ezen politikán keresztül jutnak hozzá az országok olyan forrásösszegekhez, amelyek segítségével valóban megvalósítható lenne a régi tagállamokhoz való felzárkózásunk. Nem 80

lenne szabad ezt a lehetőséget veszi hagynunk, a minél jobb felhasználásra kell törekednünk, és e szempontból is fontos, hogy tanuljunk a hasonló országoktól, valamint a jövőbe tekintve, közös célokat megfogalmazva nagyobb lehetőségeket tudjunk kiaknázni.

Irodalomjegyzék: 1. Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és Előcsatlakozási Alapjai, Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Budapest, 2001., 25-265.o. 2. Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Budapest, 2003., 47-276.o. 3. Keating, Michael; Hughes, James: The Regional Challenge in Central and Eastern Europe, Territorial Restructuring and European Integration, Presses Interuniversitaires Européennes, Brussels, 2003. 4. Kengyel Ákos: Kohézió és finanszírozás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008., 57254.o. 5. Nádudvari Zoltán: A környezetvédelem és az Európai Unió előcsatlakozási (PHARE, ISPA, SAPARD) támogatásai, BME-OMMIKK, 2002. szeptember, Környezetvédelmi Füzetek, 44.o. 6. Dr. Zeiler Júlia: Régiók és támogatások az Európai Unióban, SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest, 2005., 7-105.o.

7. Grúber Károly, Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és eddigi tapasztalatai, Külügyi Szemle, 2010. 2. szám, 52-70.o. 8. Horváth Gyula: A régió, Magyar Tudomány, 2004/9 962. o. http://www.matud.iif.hu/04sze/05.html, 2011. 03. 13. 9. Kuttor Dániel: A gazdasági-politikai átmenet regionális hatásainak vizsgálata a visegrádi országokban 1995-től 2006-ig, Ph.D. értekezés, Miskolc, 2009., http://kvt99.lib.uni81

miskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=450&file=PhD_ertekeze s_Kuttor_hu.pdf , 2011. 03. 30. 10. Churski, Paweł; Stryjakiewicz, Tadeusz; Társadalomgazdaság, Földrajz és Térbeli Menedzsment Intézet, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország http://www.staff.amu.edu.pl/~chur/bibliografia/REGIONAL%20POLICY%20new %20experiences%20corrected.pdf, 2011. 03. 30. 11. Kengyel Ákos előadás: Az Európai integráció regionális kérdései: A Közös regionális politika kialakulása és szabályozási kerete, http://www.3kconsens.hu/files/6_0%20Kngyel%20A_%20A_regionalis_politika_k ialakulasa_es_szabalyozasa.pdf?PHPSESSID=cb582d4682456ab304d63d64e39eef 77, 2011. 04. 27. 12. Marselek Sándor CSc, főiskolai tanár, Vajsz Tivadar CSc, egyetemi docens, Pummer László Dr. univ., főiskolai adjunktus: MAGYARORSZÁG RÉGIÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA, A KÜLÖNBSÉGEKET OKOZÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA, Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös, www.nkfp014.hu/dokumentumok/.../nkfp_publikaciok_krf_31.doc, 2011. 03. 02. 13. Dr. Nyusztay László: Regionális együttműködés Kelet –Közép –Európában: a Visegrádi Négyek első évtizedének néhány tapasztalata, http://elib.kkf.hu/okt_publ/tek_2002_10.pdf, 2011.02.17. 14. Dr. Perger Éva: EU Kohéziós támogatások felhasználásának intézményrendszere és a forrásfelhasználás hatékonysága, eredményessége, ECOSTAT, Budapest, 2009., http://www.kozigkut.hu/doc/perger_09szept.pdf, 2011. 03. 27. 15. Túry Gábor, Vida Krisztina: Monitoring jelentés 2008 az Európai Unióhoz 20042007-ben csatlakozott tízek teljesítményéről, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2008. november, http://www.vki.hu/ujd/MTA-VKI_Monitoring2008.pdf, 2011. 03. 30.

16. cafébabel.com The European Magazin, http://www.cafebabel.co.uk/article/1317/visegrad-moving-forwards.html, 2011. 04. 22. 17. Csehország info.hu: http://www.csehorszaginfo.hu/68/Csehorszag-kozigazgatasiregioi, 2011. 03. 18. 18. EurActiv.hu: http://www.euractiv.hu/regionalispolitika/hirek/visegradi-koheziosstrukturalis, 2011. 02. 13.

82

19. Európai Alapok, A cseh Területfejlesztési Minisztérium partner weboldala, http://www.strukturalni-fondy.cz/Programy-2004-2006, 2011. 03. 26. 20. Európai Alapok, A cseh Területfejlesztési Minisztérium partner weboldala, http://www.strukturalni-fondy.cz/Programy-2007-2013, 2011. 04. 05. 21. Európai Bizottság honlapja: http://ec.europa.eu/enlargement/how-does-itwork/financial-assistance/phare/programmes_types_en.htm, 20011. március. 21. 22. Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/cf/index_hu.htm, 2011. 02. 24. 23. Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/feder/index_hu.htm, 2011. 02. 24. 24. Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/coun try_reports/czech.pdf, 2011.04. 08. 25. Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/coun try_reports/hungary.pdf, 2011. 04. 12. 26. Európai Bizottság honlapja, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/coun try_reports/poland.pdf, 2011. 04. 12. 27. Európai Bizottság honlapja: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/coun try_reports/slovakia.pdf, 2011. 04. 14. 28. Európai Bizottság honlapja: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/informat/country2009/pl_en.p df, 2011.04. 07. 29. EUROSTAT, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/1-18022010-AP/EN/1-18022010 AP-EN.PDF, 2011. 04. 28.

30. euvonal: http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145, 2011. 04. 07. 31. ISPA Annual Report and annexes, http://elib.kkf.hu/ewp_07/2007_2_02.pdf, 2011. március. 21. 32. Kitekintő: http://kitekinto.hu/europa/2010/05/05/viziotlanok_a_visegradi_negyek, 2011. 02. 13.

83

33. Lengyel

Információs

és

Külföldi

Befektetés

Ügynökség

http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds, 2011. 04. 07. 34. Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/__volt_ketoldalu_kapcsolatok/E uropa/szlovakia/, 2011. 02. 04. 35. Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/V4_elnokseg/, 2011. 02. 11. 36. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=kozv_1_1, 2011. 03. 30. 37. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=kozv_1_1&sc=2&id_op=-1&id_tamogatascel=1&id_paly_tip=-1&id_paly_altip=-1&sr=-1&sc=8, 2011. 03. 30. 38. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.nfu.hu/folytatodjon_a_kohezios_politika_uj_kereteinek_korvonalazasa, 2011. 04. 20. 39. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/interreg_kozossegi_kezdemenyezes, 2011. 03. 10. 40. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/kohezios_politika, 2011. 03. 24. 41. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.nfu.hu/nft_i_operativ_programok, 2011. 03. 30. 42. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/visegradi_egyuttmukodes, 2011. 02. 06. 43. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Juhász Bernadett, V4-es magyar elnökségi összefoglaló [email protected] 44. Országok közigazgatási felosztása http://www.statoids.com/usk.html, 2011. 03. 18. 45. The Visegrad group: http://www.visegradgroup.eu/main.php?folderID=995, 2011. 02. 11. 46. Üzleti

portál

a

lengyel

gazdaságról,

befektetésről

és

http://www.polishmarket.com/Poland_Basic_Data.shtml, 2011. 03. 19.

84

politikáról

Fogalmak: „abszorpciós kapacitás: Az abszorpciós kapacitás általában azt mutatja meg, hogy egy ország vagy szervezet mennyi támogatást tud fogadni és hatékonyan felhasználni. A fejlődő országok esetében gyakran hiányzik ez a fajta felvevőképesség. Például lehet, hogy egy ország elegendő támogatást kap a területén élő gyermekek iskoláztatására, viszont ha nem rendelkezik megfelelő számú tanárral vagy iskolával, illetve a támogatás kezeléséhez szükséges adminisztratív rendszerrel, rövidtávon nem tudja a kapott összegeket hasznosítani. Az első lépést a tanárok képzése, új iskolák építése és a rendszer hatékonyságának javítása terén kell megtenni, azaz először az ország „abszorpciós kapacitását” kell növelni.”54 „addicionatliás: Az Európai Unió az általa nyújtott támogatásokkal nem felváltani, hanem kiegészíteni, társfinanszírozni kívánja a tagállamok fejlesztési támogatásait. A kiegészítő jelleg megtartása érdekében minden támogatott program esetében szükség van egy meghatározott mértékű tagállami hozzájárulásra; így a Közösség nem támogat olyan programokat és célokat, melyeket a tagország nem finanszíroz.”55 „programozás, programozhatóság: Az EU az egyes projektek finanszírozása helyett a hosszabb távú, komplex, a fejlődést hatékonyan segítő célkitűzéseket és prioritásokat állította a regionális politika középpontjába. Az EU nem egyes projekteket támogat, hanem átfogó fejlesztési terveket. A programkészítésnek három lépcsője van: először a fejlesztési 54

http://europa.eu/abc/eurojargon/index_hu.htm

55

http://www.nfu.hu/regionalis_politikai_kisszotar

85

stratégiát, a célokat és prioritásokat tartalmazó fejlesztési terv készül el; amely alapján az EU és a tagállam tárgyalásai eredményeként a Közösségi Támogatási Keretet fogadják el hivatalosan. Ezzel párhuzamosan pedig kidolgozzák az intézkedéseket részletesen ismertető operatív programokat.”56

„szubszidiaritás: A „szubszidiaritás elve" értelmében az uniós döntéseket mindig a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Vagyis az Unió egy adott kérdésben csak akkor cselekszik (kivéve természetesen azokat az ügyeket, amelyekért egyedül az Unió felel), ha az EU-intézkedés hatékonyabb, mint a nemzeti, regionális vagy helyi szinten hozott intézkedés.”57 Területi statisztikai egységek (NUTS): Az EU-költségvetés egyre jelentősebb részét (kb. 30-34%-át) képezik a regionális politika kiadásai. A regionális politika legfontosabb célja, hogy valamennyi régióban méltányos szintű átlagos életszínvonalat, jövedelmet biztosítson az ott élőknek. A társadalmi, gazdasági különbségek, a földrajzi elhelyezkedés és a természeti erőforrásokban való ellátottság különbözősége miatt az EU-nak egy közös közigazgatási rendszert kellett létrehoznia, amely mérhetővé, összehasonlíthatóvá és kezelhetővé tette az európai régiókat. A NUTS rendszer lehetőséget biztosít ezáltal, hogy a kedvezőtlen helyzetben lévő, elmaradott régiók részesüljenek (több) támogatásban.

56

http://www.nfu.hu/regionalis_politikai_kisszotar

57

http://europa.eu/abc/eurojargon/index_hu.htm

86

Mellékletek: 1. számú

A Visegrádi Négyek

forrás: http://hetivalasz.hu/itthon/visegradi-negyek-intenzivebb-lesz-az-egyuttmukodes-30798, 2011. 04.23.

2. számú

A visegrádi országok és az EU15 gazdasági teljesítménye

87

forrás: http://financiale.files.wordpress.com/2010/05/visegradi-orszagok-es-az-eu15-gazdasagiteljesitmenye.jpg, 2011. 04. 20.

Regionális GDP a Visegrádi országokban, 2007

12 300

GDP,Mill, PPS 205 923

GDP/fő, PPS 19 900

3. számú GDP/fő, PPS, EU27=100 80.1

31 725 13 750 13 006 10 764 15 126 18 201 11 793 12 967

26 500 11 600 10 900 9 500 10 100 11 000 9 600 10 400

51 306 22 237 21 033 17 408 24 462 29 435 19 072 20 970

42 800 18 700 17 700 15 400 16 400 17 900 15 500 16 800

171.8 75.2 71.1 61.7 65.9 71.7 62.3 67.5

GDP, Mill.€ 101 086 47 670

GDP/fő,€ 10 100 16 500

GDP,Mill, PPS 156 865 73 974

GDP/fő, PPS 15 600 25 600

GDP/fő, PPS, EU27=100 62.6 102.9

26 795 10 332 9 852 6 611 26 621 8 015 9 620 8 986

8 700 9 300 9 900 6 900 6 500 6 400 6 300 6 700

41 580 16 033 15 288 10 259 41 310 12 438 14 929 13 944

13 500 14 500 15 300 10 600 10 100 10 000 9 800 10 400

54.4 58.2 61.5 42.7 40.4 40.1 39.4 41.8

GDP, Mill.€ 54 898 14 668

GDP/fő,€

GDP,Mill, PPS 90 942 24 298

GDP/fő, PPS 16 900 39 900

GDP/fő, PPS, EU27=100 67.7 160.3

Régiók (NUTS, 2006) CZECH REPUBLIC Praha Střední Čechy Jihozápad Severozápad Severovýchod Jihovýchod Střední Morava Moravskoslezsko

GDP, Mill.€ 127 331

GDP/fő,€

Régiók (NUTS, 2006) HUNGARY Közép Magyarország Dunántúl Közép Dunántúl Nyugat Dunántúl Dél Dunántúl Alföld es Észak Észak Magyaroszág Észak Alföld Dél Alföld Régiók (NUTS, 2006) SLOVAKIA Bratislavský kraj

10 200 24 100

88

Západné Slovensko Stredné Slovensko Východné Slovensko Régiók (NUTS, 2006)

18 518 10 825 10 887

GDP, Mill.€ 311 002 86 833 19 202 67 631 63 265 22 897 40 368 38 778 11 989 11 546 8 016 7 229 48 528

9 900 8 000 6 900

30 677 17 932 18 035

GDP/fő,€

GDP,Mill, PPS 516 900 144 320 31 915 112 405 105 149 38 056 67 094 64 452 19 926 19 189 13 323 12 014 80 656

16 500 13 300 11 500

GDP/fő, PPS 13 600 18 600 12 500 21 700 13 300 11 600 14 400 9 600 9 200 9 100 10 400 10 100 13 300

66.1 53.3 46.0

GDP/fő, PPS, EU27=100 54.4 74.9 50.0 87.1 53.2 46.7 57.8 38.4 36.9 36.7 41.9 40.4 53.2

POLAND 8 200 Region Centralny 11 200 Łódzkie 7 500 Mazowieckie 13 100 Region Południowy 8 000 Małopolskie 7 000 Śląskie 8 700 Region Wschodni 5 800 Lubelskie 5 500 Podkarpackie 5 500 Świętokrzyskie 6 300 Podlaskie 6 100 Region Północno8 000 Zachodni Wielkopolskie 28 842 8 500 47 937 14 200 Zachodniopomorskie 12 396 7 300 20 603 12 200 Lubuskie 7 290 7 200 12 116 12 000 Region Południowo32 583 8 300 54 154 13 800 Zachodni Dolnośląskie 25 548 8 900 42 462 14 700 Opolskie 7 035 6 800 11 692 11 200 Region Północny 41 015 7 200 68 168 12 000 Kujawsko-Pomorskie 14 631 7 100 24 317 11 800 Warmińsko-Mazurskie 8 657 6 100 14 389 10 100 Pomorskie 17 727 8 000 29 463 13 300 forrás: EUROSTAT, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/1-18022010-AP/EN/118022010 AP-EN.PDF, 2011. 04. 28.

56.9 48.9 48.2 55.5 59.2 45.2 48.0 47.3 40.5 53.6

2004-2006: 4. számú

Cseh operatív programok jóváhagyott összegei és részesedésének aránya, 2004-2006 Operatív program

Jóváhagyott összegek (millió €)

Részesedés a Strukturális Alapokból

Ipar és Vállalkozás

260, 852

17,94%

Infrastruktúra

246,360

16,94%

Emberi erőforrás fejlesztése

318,819

21,92%

Vidékfejlesztés és multifunkcionális mezőgazdaság

173,901

11,96%

Egyesített regionális operatív program

454,332

31,24%

89

Összesen

1 454,3

100%

forrás:http://www.senternovem.nl/mmfiles/PromoSCene_Country_Report_CzechRep_tcm24-325464.pdf, 2011. 04. 20.

5. számú

2004-2006 között EU társfinanszírozással rendelkező szerződések száma és értéke Lengyelországban Régiók

EU támogatások összege (PLN)

Támogatott szerződések száma

4 776 844 034

3595

2 033 516 651

4 886

2 040 758 086

7 581

1 035 330 755

1 569

2 558 226 810

5 924

2 939 439 803

4 450

9 813 228 083

11 324

972 013 824

2 091

1 876 088 654

3 204

1 134 500 238

5 048

4 410 059 167

4 537

5 306 736 771

4 083

1 252 191 596

3 946

Dolnoslaskie

Kujawsko-Pomorskie

Lubelskie

Lubuskie

Lodzkie

Malopolskie

Mazowieckie

Opolskie

Podkarpackie

Podlaskie

Pomorskie

Slaskie Swietokrzyskie

90

3 227 123 484

3 239

3 952 770 283

7 562

3 053 718 878

3 550

50 382 547 117

76589

Warminsko-Mazurskie

Wielkopolskie

Zachodniopomorskie Összesen forrás:sajátszerkesztés,

http://www.funduszeeuropejskie.gov.pl/dzialaniapromocyjne/Documents/Polska%20i%20jej%20fundusze_E NG.pdf, 2011. 04. 22. 6. számú

Magyarország, 2004-2006 közötti Operatív Programok kifizetett összegei és a kifizetések számai forrás: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=kozv_1_1, 2011. 04. 20.

Operatív Programok AVOP GVOP HEFOP KIOP ROP Összesen

Kifizetett összegek 108 302 161 092 Ft 146 617 140 737 Ft 196 150 708 140 Ft 121 249 092 733 Ft 120 339 125 004 Ft 692 658 227 707 Ft

Kifizetések száma 6 530 db 8 316 db 3 264 db 260 db 756 db 19 126 db 7. számú

Szlovákia Operatív Programok támogatási összegei és azok felhasználása 2004-2006 közötti támogatások összege,€ Operatív programok

Fel nem használt összegek

Fel nem használt összegek

2008.06.30.-ig, €

2008.06.30.-ig, %

Ipar és Szolgáltatás OP

151 211 000

41 074 330

27,16

Emberi erőforrás OP

284 480 923

84 766 646

29,80

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés OP

182 987 987

23 128 538

12,64

Alapvető infrastruktúra OP

422 363 453

89 639 582

21,22

91

Pozsony 2. célkitűzés

37 032 713

10 444 727

28,20

Pozsony 3. célkitűzés

37 118 134

19 758 128

53,23

INTERREG IIIA Ausztria - Szlovákia

8 051 928

2 402 987

29,84

INTERREG IIIA Lengyelország- Szlovákia

9 500 000

1 163 180

12,24

INTERREG IIIA Szlovákia-Csehország

4 667 299

722 845

15,49

INTERREG IIIA Magyarország– Szlovákia-Ukrajna

9 500 000

2 441 454

25,70

EQUAL

22 266 351

7 315 725

32,86

Összesen

1 169 179 788

282 858 140,49

24,19

forrás: Juraj Nemec, Prof.,Marta Orviska, Assoc. Prof.Peter Pisar: European Structural Funds in Slovakia: Characteristics

and

Selected

Realization

Problems

2004-2006,

The

th

5 ChorzowConferenceofBankingandFinancewww.konferencja.wsb.pl/chorzow/prezentacje/Nemec_J.pps, 2011. 03. 31.

2007-2013: 8. számú

Csehország 2007-2013, Operatív programok feloszlása Operatív programok

Összes (€)

Alap

Konvergencia célkitűzés

EU hozzájárulás ERFA és Kohéziós Alap

Vállalkozás és Innováció OP

ERFA

3 041 312 546

Kutatás és Fejlesztés az innovációért OP

ERFA

2 070 680 884

Környezet OP

ERFA, Kohéziós Alap

4 917 867 098

Közlekedés OP

ERFA, Kohéziós Alap

5 774 081 203

Integrált OP

ERFA

1 553 010 664

Regionális Operatív Programok

ERFA

4 659 031 986 ESZA

92

Emberi erőforrás és foglalkoztatás

1 811 845 772

Oktatás a versenyképességért

1 811 845 772

Összesen: konvergencia célkitűzés

25 883 511 035

Versenyképesség és Foglalkoztatás célkitűzés

EU hozzájárulás ERFA

Prága Versenyképesség OP

234 936 005

Integrált OP

29 379 498

Szakmai segítségnyújtás OP

3 948 062 ESZA

Alkalmazhatóság Prága OP

108 385 242

Emberi Erőforrás és Foglalkoztatás OP

25 575 633

Oktatás a versenyképességért OP

16 869 009

Versenyképesség célkitűzés Összesen

419 093 449

Összesen

26 302 604 484

forrás: http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds, 2011. 04. 20.

9. számú

Lengyelország, Operatív programok megoszlása 2007-2013 között Operatív programok

Milliárd €

Infrastruktúra és Környezet OP

27,9

16 Regionális program

16,6

Humántőke OP

9,7

Innovatív gazdaság OP

8,3

Kelet Lengyelország fejlesztése OP

2,3

Szakmai segítség OP

0,5

Európai Területi Együttműködés

0,7

93

Nemzetvédelem

1,3

Összesen

67,37.3 67.

forrás: http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds, 2011. 04. 20. 10. számú

Magyarország, 2007-2013 közötti Operatív Programok felosztása Operatív programok

Alap

EU társfinanszírozás összege (€)

Gazdaságfejlesztés OP

ERFA

2 858 823 730

Közlekedés OP

ERFA, Kohéziós Alap

6 027 275 303

Társadalmi infrastruktúra OP

ERFA

1 948 922 941

Környezet és Energia OP

ERFA, Kohéziós Alap

4 178 846 341

Elektronikus közigazgatás OP

ERFA

358 445 113

Dél-Alföldi OP

ERFA

748 714 608

Dél-Dunántúli OP

ERFA

705 136 988

Észak-Alföldi OP

ERFA

975 070 186

Észak-Magyarországi OP

ERFA

903 723 589

Közép-Dunántúli OP

ERFA

507 919 836

Nyugat-Dunántúli OP

ERFA

463 752 893

Közép Magyarország OP

ERFA

1 467 196 353

Államreform OP

ERFA

146 570 507

Társadalmi Megújulás OP

ESZA

3 482 518 044

Végrehajtás OP

ERFA

315 132 937

Összesen

25 088 049 369

forrás: http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds, 2011. 04. 20. 11. számú

94

Szlovák Operatív Programok megoszlása, 2007-2013 között Operatív programok

Alap

EU társfinanszírozás összege (€)

Regionális

ERFA

1 445 000 000

Környezet

ERFA, Kohéziós Alap

1 800 000 000

Közlekedés

ERFA, Kohéziós Alap

3 206 904 595

Információs társadalom

ERFA

993 095 405

Kutatás és fejlesztés

ERFA

1 209 415 373

Versenyképesség és gazdasági növekedés

ERFA

772 000 000

Egészség

ERFA

250 000 000

Szakmai segítségnyújtás

ERFA

97 601 421

Pozsony régió

ERFA

87 000 000

Foglalkoztatás és társadalmi integráció

ESZA

881 801 578

Oktatás

ESZA

617 801 578

Összesen

11 360 619 950

forrás: http://www.paiz.gov.pl/europeanfunds , 2011. 04. 20.

95