Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Public Relations szakirány
„Kisebbségi kapcsolatok kezelése az önkormányzatoknál.”
Készítette: Kövecses Aliz Budapest, 2006
1
1. Bevezetés
1
2. A Magyarországi cigányság története
2
3. 1993. évi LXXVII Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
9
3.1 Bevezetés
9
3.2 Az 1993. évi LXXVII. Törvény 1-3 fejezet
10
3.3 A kisebbségek önkormányzatai
12
3.4 A kisebbségi önkormányzatok feladatai és hatásköre
12
3.5 Az országos kisebbségi önkormányzat
13
3.6 Az országos önkormányzat feladat és hatásköre
14
3.7 A kisebbségek támogatása, a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodása, vagyona
15
3.8 A kisebbségi törvény összegzése
16
4. Az MTA kisebbségi kutatásának eredménye (1994-1998)
17
4.1 A kisebbségi önkormányzatok fontosabb országos statisztikai adatai 1994-ben és1998-ban
17
4.2 A kisebbségi önkormányzatok tagjainak főbb jellemzői
18
4.3 Akisebbségi önkormányzatok kisebbségi feltételei
19
4.3.1 Vagyon és infrastruktúra
19
4.3.2. Önkormányzati pénzügyi támogatások
20
4.3.3. Egyéb támogatási formák
20
4.3.4. Pénzeszközök felhasználása
22
4.3.5. A Kisebbségi önkormányzatok működése, feladataik, hatásköreik.
22
4.3.6. A kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszerének alapvető jellemzői
23
4.3.7. A jogi szabályozás problémái
25
5. Közép- és hosszú távú intézkedések
26
5. 1. Középtávú intézkedések
26
5. 2. Néhány konkrét adat és eredmény
31
5. 3. Hosszú távú stratégia
33
6. A Roma Integráció Évtizede Program (2005-2015)
39
7. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vizsgálat Szomolya községben
41
7.1. A szomolyai cigányság rövid története
41
7. 2. A Vizsgálatról
44
7. 3. A kisebbségi önkormányzatok működési feltételei
45
7. 4. A kisebbségi és települési önkormányzatok együttműködése
46
2
7. 5. A kisebbségi önkormányzatok bevételei
49
7. 6. A kisebbségi önkormányzat tevékenysége
50
7. 7. Összegzés
51
Irodalomjegyzék
57
Mellékletek
3
1. Bevezetés A települési önkormányzatok alapfeladata a helyi közügyek ellátása, így különösen a közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése, a helyi lakosság részére a közszolgáltatások biztosítása. Az 1990. évi törvény a helyi önkormányzatokról 8. § (4) bekezdése szerint: „ A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.” 1 Az idézett törvényi rendelkezésből látható, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelme meglehetősen általános megfogalmazást kapott és a felsorolásban – amelyet nem tekinthetünk fontossági sorrendnek – az utolsó helyre került. „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása” 2
azonban sokkal komplexebb feladatot ró az önkormányzatokra, hiszen a
kisebbségi jogok érintik és átszövik az általános önkormányzati alapfeladatok szinte egészét. A kisebbségi jogok megjelennek például a közoktatásban, a közbiztonság helyi feladatairól való gondoskodásban, a foglakoztatásban, a lakásgazdálkodásban, sőt olyan területen is felmerülhetnek, mint például a település közművesítésének – az egyenlő bánásmód követelménye szerinti – megvalósításában is. De mi is a kisebbségek definíciója? Capotorti 3 szerint: „A kisebbség az a csoport, amely számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának a többi része, nincs domináns helyzetben és amelynek tagjai olyan etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek amelyek megkülönböztetik őket a lakosság többi 1
Az 1990 évi LXV törvény a helyi önkormányzatokról 8 (4)
2
Az 1993 évi LXXVII törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
3
http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/E6.xml/etnikai_csoport.html (2006-04-09/18:46)
4
részének sajátosságaitól és össze köti őket a kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk és nyelvük megőrzésére irányuló szolidaritás érzése.” Dolgozatom célja a legnagyobb hazai kisebbségnek, a roma kisebbségnek bemutatása. Témaválasztásomat egy szubjektív tény is motiválta, hogy szociális munkásként segítő szakmában dolgozom s a klienseim között nagy számban vannak roma kisebbséghez tartozók, akiknek hátrányos életkörülményei, marginalizálódott társadalmi helyzetük közismert. A cigányság nem homogén csoport, problémáik sok szempontból eltérőek, térségenként, helyi közösségenként differenciálódnak. A problémáik állandóan változnak, alapos ismeretük elengedhetetlen az enyhítésükre, megoldásukra szolgáló feladatok, intézkedések meghatározásánál. A cigányság bemutatásához az Egertől kb. 20 km-re lévő Szomolya községet választottam, ahol a romák sajátságos cigánytelepen, pincelakásokban laknak. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan lehet a XXI. Században a kisebbségek jogait a gyakorlatban érvényre juttatni és a mindennapok körülményeibe „átültetni „.
2. A magyarországi cigányság története A cigányok indiai származása nyelvi összehasonlítások alapján már kétszáz éve bizonyított. Máig kérdéses azonban az elvándorlás ideje, pontos útvonala. Az elvándorlás motivációjaként az üldöztetés, a háborúk, valamint gazdasági okok valószínűsíthetők. A vándorlás a VII. és X. század között erősödött föl, de tulajdonképpen már az V. században elkezdődött.1150 táján tűnnek fel a Boszporusz partján. A vándorlás
5
útvonala
Perzsián
keresztül
Örményországon
átvezetett
Európa
és
így
Magyarország felé. A cigányság nem egyszerre érkezett Magyarországra. Letelepedésük, letelepítésük több évszázadot vett igénybe. Egyfajta megállapodásnak lehet tekinteni az Árpádház korát, pontosabban a XIII.-XIV. századot. A történeti kutatások bizonyították, hogy már II. András (1205-1235) kora óta élnek Magyarország területén romák. Tömeges megjelenésük azonban a XIV. századra tehető. Ekkor azonban az ország csupán átvonulási területe a cigány népvándorlásnak, bár Zsigmond (1387-1437) oltalomlevelet adott ki nekik. Ám ahogy egyre nyugatabbra kerültek, úgy jelentek meg megjelenésükkel egyidőben az első cigányellenes rendeletek is ezekben az országokban. Ebbe az éppen vagy már kialakult rendbe a vándorló életmódot folytató „cigánykumpániák” nemigen fértek bele. Ily módon azonban Magyarország és Közép-Kelet-Európa immáron nem transzfer-, hanem célállomása volt a cigányságnak. Az itteni (rendi) viszonyokba, ahol még mindennaposak voltak a rendi villongások, és mint jól tudjuk jelentősen megkésett volt a gazdasági és társadalmi fejlődés, a nomád életmódot folytató cigányok úgymond simán belefértek a képbe. Ezt csak erősítette az ország három részre szakadása utáni időszak. Így egészen a XVIII. századig, az ország újraegyesüléséig nemigen foglalkozott velük a magyar állam. A hódoltság idején kezd Erdély területén jelentőssé válni a cigányság aránya - lévén ez volt a legkevésbé hadviselt terület, másrészről a román fejedelemségekből is ideáramlottak a cigányok. Erdélyben ennélfogva sokkal hamarabb napirendre került a cigánykérdés. Ezek a rendeletek viszont nagyfokú toleranciáról árulkodnak.4 A XVIII. században a felvilágosult abszolutizmus uralkodói, Mária Terézia (1740-1780), valamint II. József (1780-1790) megpróbálták a cigányságot rendeletek révén letelepíteni. A szándék ugyan nemes volt, ám a végrehajtás a nemesi vármegyéken megbukott. Azokat a cigányokat, akik elfordultak régi
4
Nemény Mária - Szalai Júlia:Kisebbségek kisebbsége (Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó 2005/ 292-295 o.)
6
szokásaiktól "újmagyaroknak" vagy "új gazdáknak" nevezték. Az intézkedések a falusi közösségbe beilleszkedett cigányokat épp úgy sújtották, mint a vándorcigányokat, ezért a fokozódó előítéletek és a cigányság ellenállása következtében bukásra voltak ítélve. Persze ezek az intézkedések úgy próbálták a cigányságot beilleszteni a magyarságba, hogy a cigányság életmódját akarták megváltoztatni, azt gondolván, hogy ha megakadályozzák a cigányság vándorlását (pl. a lótartás megtiltása) könnyebben szorgos paraszttá, újmagyarrá válhatnak. Az intézkedések végrehajtását a cigányság és a vármegyék ellenállása hiúsította meg egyfelől, másrészről pedig az a nagyfokú beáramlás, amely épp ekkor tetőzött. Ezek az új beáramlók voltak az oláhcigányok, akiknek teljesen más volt az életvitelük, mint azoknak a cigányoknak, akik már régebben letelepedtek, és így vagy úgy, de alkalmazkodtak ahhoz a közeghez, amiben éltek.5 Az oláhcigányok megjelenésével nőtt az előítélet a cigánysággal szemben, ami végül is a központi rendeleti szabályozás intenzitásának növekedését is maga után vonta. Ezek a rendeletek már nem tettek különbséget letelepedett és kóborló cigányok között. Így és igazából ekkor vált kérdéssé a cigánykérdés Magyarországon, mely kérdésre igazából mind a mai napig nem született konzisztens válasz. A
XIX.
században
megjelenő
nacionalizmus
(a
nemzetállam
megteremtésére irányuló kezdeményezések) tovább rontottak a cigányság helyzetén, a nemzettudat erősödése felerősítette a kirekesztő szándékokat.
A
romantika korában alakul ki a cigányromantika, amely ugyan a cigányság felé fordította a figyelmet, ám integrálási szándékról még ekkor sem volt szó. A dualista időszak az, amikor a cigányság és a bűnözés fogalma végképp összefonódik. Szó sincs már cigányromantikáról, annál inkább a cigánykérdés végleges megoldásáról, ami odáig terjed, hogy egyes képviselők a cigánysággal szemben statárium kihirdetését követelik. Ekkor neveznek ki cigányügyi kormánybiztosokat, akiknek elsődleges feladata a kóborcigányok fékentartása volt, valamint mozgásuk korlátozása.
5
Szegő László: Cigányok honnét jöttek – merre tartanak ( Budapest, Kozmosz Könyvkiadó 1983/ 39-78o.) és Hegedűs Sándor: Cigányok a történelem könyvekben (Budapest, 2002 augusztus – szeptember Lungo Drom/ 16o.)
7
A
dualizmus
korában
történtek
az
első
viszonylag
hiteles
cigányösszeírások Az 1873. évi cigányösszeíráskor 214 ezer cigányt jegyeznek fel, az 1893-ason pedig már 275 ezret. Ezen összeírás alkalmával is már jól kiviláglik a cigányság területi elrendezése, ami a mai napig is jellemző. Ezek szerint a legkevesebb cigány Vas, Veszprém, Árva, Liptó - akkor még Zala - megyékben volt található, ugyanakkor a Tiszántúlon, Békés, Hajdú, Szabolcs, Csongrád megyében, valamint Erdélyben tíznél kevesebb azon községek száma, amelyekben nem élnek cigányok. A legtöbb cigány Küküllő megyében él, ahol minden községben éltek romák. Rövid ideig a maguk szintjén a cigányok is haszonélvezői a kiegyezést követő gazdasági fellendülésnek, a század végére azonban a gyári tömegcikkipar feleslegessé teszi a cigány háziipari foglalkozásokat.6 Az országos és főleg a helyi hatóságok a cigányságot mindenütt bűnüldözési problémának tekintik. Mozgásuknak és a vándorlás közbeni feltételezett és valóságos - járulékos bűnözésnek a vándorkereskedői és vándoriparosi foglalkozások korlátozásával, az engedélyek visszavonásával igyekeznek gátat szabni, a gyermekeket tömegesen lelencházakba utalják. A két világháború között pedig eljutnak odáig, hogy a cigányokat ki kell irtani, vagy pedig koncentrációs táborokba kell hurcolni. A II. Világháború után egészen 1957ig - amikor is megalakul a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, úgymond nem létezett cigánykérdés. A szocializmus e korai időszakában a cigánykérdést réteg, illetve szociális problémaként kezelték. A gyáripar kialakulásával kezd a cigányság helyzete gyökeresen megváltozni, amikor is első lépésben a magántulajdon felszámolásával a hagyományos foglalkozásokból való megélhetésüket korlátozzák. Ez a magyarázata annak is, hogy 1961-ben, amikor a cigányságot elemzik a cigányoknak csupán egyharmada volt állandó alkalmazásban. A hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig/közepéig a hazai cigányság életében igen 6
Rostás Farkas György: Ősi cigány mesterségek és foglalkozások (Budapest, 2000 Cigány Tudományos és Művészeti Társaság
8
jelentős változások történtek. A cigány lakosság nagy része rendelkezik munkával, a fiatalabb generációk - ha később is, mint nem roma kortársaik - elvégzik a nyolc osztályt, a cigányság lakásviszonyaiban is jelentős változás történik. Az ekkoriban született pozitív diszkriminációk eredményezik a többségi társadalomban azt a máig élő képzetet, hogy a cigányok sokkal többet kaptak/kapnak, mint a nem cigányok. Pedig ha közelebbről megvizsgáljuk ezen intézkedések valódi eredményeit, akkor a dolog egészen másképp fest. A szocialista korszak talán legnagyobb eredménye a cigányság szempontjából az iskolázottsági szint megnövekedése. Persze, ezek is anomáliákkal terhesek. Ma már sajnálatos közhelynek számít az a kijelentés, hogy a rendszer- és gazdasági váltás legnagyobb vesztese a cigányság. Munkanélküliség és cigányság, szegénység és cigányság mára már azonos fogalmak. A Kemény István által vezetett 1993 októbere és 1994 februárja közötti vizsgálat ezt teljes mértékben alátámasztja.
7
A cigánynépesség számát kb.
félmillióra becsülik. Megállapították, hogy az északi régióban a cigányság száma 1971 és 1994 között megduplázódott, s itt a legmagasabb immáron a cigányság aránya - ellentétben az 1971-es állapottal, amikor is ez a keleti régió volt. Ugyancsak ez a vizsgálat bizonyította be, hogy a roma népesség már a rendszerváltás előtt el kezdett kiszorulni a munkaerőpiacról. Ez a folyamat 1985 után kezd kibontakozni, amit, a politikai rendszerváltást követő gazdasági rendszerváltás erősít fel ijesztő mértékre. A cigány férfiak kb. 17 %-a már a nyolcvanas években elveszíti munkahelyét, a rendszerváltás időszakában pedig további 23 %-uk, 1991-től még további 48 %-uk vált munkanélkülivé. Az 1994-es adatok szerint a teljes munkaképes férfinépesség 63 %-a foglalkoztatott, míg ez a roma férfinépesség esetében 26,2 %. 8
7
Kemény István: Az 1994. évi cigény felmérésről. Budapest, 1994 Kutatási gyorsjelentések MTA EtnikaiNemzeti Kisebbségkutató Intézet. 8 Kemény István: A magyarországi roma népességről két felmérés tükrében (Budapest, 1997 Magyar Tudomány 6. szám)
9
A mai inaktívak csaknem fele 1990 végén vesztette el munkahelyét, s lett tartós munkanélküli, akiknek jóformán semmiféle esélyük nincs a munkaerőpiacra való visszakerülésre. Ijesztő a fiatalok helyzete. A munkanélküliségre vonatkozó szakirodalmak meghatározónak tekintik a munkanélküliség kialakulásában a családi indíttatást, a lakóhelyet, illetve azt a tényt, hogy az általános iskolát, vagy az azt el nemvégzettek felülreprezentálják magukat a munkanélküliek között. És ha mindebbe belevesszük azokat a tizenéveseket, akik eleve nem is regisztráltatják magukat a munkaügyi központokban (minek, hiszen ellátásra nem lesznek jogosultak úgy sem), a helyzet a cigányság esetében még rosszabb lesz, hisz a fentebb említett tényezők a cigányság esetében a legrosszabbak. Vagyis, összegzésképpen elmondható, hogy a munkanélküliség roma fiatalok körében az amúgy is felemás társadalmi integrációt már-már lehetetlenné teszi. A munkanélküliség ilyen nagyarányú előfordulása körükben ezért a szocializmus utolsó évtizedeinek azt a vívmányát veszélyezteti, amit az 1994-es kutatás mutat fel, nevezetesen azt, hogy a roma gyerekek 77 %-a elvégezte az általános iskolát - ha nem is 14 évesen.
A roma és nem roma gyerekek közötti távolság a továbbtanulások terén növekedett. A roma gyerekek előtt leginkább a szakmunkásképző intézetek vannak nyitva, ám ott is még mindig azok a szakmacsoportok, melyek nem piacképesek, s belátható időn belül nem is lesznek. A legtöbb cigánygyerek számára 6-14 éves korára eldől, hogy nem juthat középiskolába. Ennek oka pedig az, hogy a cigánygyerekek nagy része nem 14 éves korában fejezi be az általános iskolát, amit a középiskola leginkább preferálna .A be nem fejezésnek számos oka van, de első helyen kell említeni az iskolai sikertelenséget, amelyek az 5.-6. osztály környékén kumulálódik. Ennek nem csupán fejlődéspszichológiai okai vannak, hanem egy jellemző kulturális, szocializációs okai is. Itt lehet megemlíteni a sajátos cigány kultúrát, ahol a gyermeket sokkal inkább bevonják a család dolgaiba, mintegy a fiatal felnőttek jogaival és kötelességeivel, véleményére számítva - szemben a többségi kultúrával, ahol inkább prolongálják a gyermeki státust.
10
Az iskola pedig sajátos szerepénél fogva besorolja a cigánygyereket többi kortársa közé - meg nem értéssel fogadva fellépő szerepkonfliktusait, illetve annak feldolgozatlansága nyomán fellépő nem kívánt magatartási formáit. A folyamatot csak felerősíti az egyéb területen fellépő kulturális másságból fakadó meg nem értések, társadalmi előítéletek. A folyamatok eredményeként a sorozatos kudarcok hatására elfordulnak az iskolától.9 Az iskolai kudarcok eredményezik azt a fajta korrigációt, melyre ForrayHegedűs10 hívta fel e figyelmet, vagyis, hogy a cigány tanulók közül minden ötödik gyermek esti tagozaton szeretné befejezni az általános iskolát. Ugyanők mutatták ki, hogy a tervezett iskolázottsági-képzettségi szint és az évismétlések száma között szignifikáns összefüggés van; minél magasabb az ismétlések száma annál valószínűbb, hogy az illető alacsonyabb végzettséggel is megelégszik. A vizsgálatukba bevontak harmadánál a nyolc osztály elvégzése jelentette a legmagasabb aspirációs szintet. Vagyis, újratermelődik az alacsony iskolai végzettség, hiszen jól ismert, hogy a szülők iskolai végzettsége és a gyermek iskolázottsága között szoros összefüggés van. A kör itt be is zárul. Hiszen ahhoz, hogy a cigányfiatal munkát találjon - eltartsa önmagát, majdan családját és hogy integrálódni tudjon a nagytársadalomba - valamiféle szakképzettséget kell szereznie. És ha mindehhez hozzátesszük Kemény vizsgálatát, miszerint a semmiféle iskolai végzettséggel nem rendelkező nem cigányok közül minden második dolgozhat, míg a romáknak el kell ehhez végezniük a nyolc osztályt - elgondolkodtató.11 Ennél lényegesebb azonban, hogy a viszonylagos védettséget jelentő középiskolai végzettséggel a romák közül majdnem háromszor annyian vannak munka nélkül, és a szinte teljes védettséget jelentő felsőfokú végzettséggel pedig négyszer annyian, mint a nem cigányok. Vagyis a romáknak nem csupán alacsony
9
Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona: Cigánygyerekek az Általános Iskolában (Budapest, 2002 Új Mandátum Könyvkiadó/ 56-105 o.) 10 Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Cigány tanulók az általános iskolában (Pécs, 2001 Iskolakultúra) 11 Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: A cigány etnikum újászületőben. Tanulmány a családról és az iskoláról. (Budapest, 1990 Akadémiai Kiadó)
11
iskolai
végzettségükből
fakadó
hátrányaikkal
kell
szembenézniük
a
munkaerőpiacon, hanem a diszkriminációval is. A kormányzati célkitűzések megvalósításának koordinálásán először az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal – Miniszterelnöki Hivatal kereteiben – dolgozott. Majd a kormány 2004. január 1-től létrehozta az Ifjúsági Családügyi Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumot. A Minisztérium –a Miniszterelnöki Hivatalból kiválva – önálló jogi személyként, országos hatáskörrel, önálló költségvetéssel látja el feladatait. A Minisztérium feladata, hogy a kormányzati politikában, a jogszabályalkotásban és a minisztériumok tevékenységében képviselje a hátrányos helyzetűek, vagy kiszolgáltatottak (romák, fogyatékkal élők, nők, gyermekek stb.) érdekeit, koordinálja az őket érintő kormányzati politikát és programokat. A roma ügyek összehangolása érdekében került kialakításra a Roma Integrációs Főosztály a Minisztériumon belül. Hasonlóan fontos feladatot tölt be a magyarországi kisebbségpolitika alakításában az 1990-ben létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, amely 2004 októbere óta a Minisztérium alá tartozik. A hivatal folyamatosan értékeli a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét és jogaik érvényesülését. A kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készít, és kisebbségpolitikai koncepciókat dolgoz ki. Feladatai közé tartozik a kormány és a kisebbségi szervezetek közötti vélemény és információcsere elősegítése. A hivatal közreműködik a kisebbségi törvény végrehajtását szolgáló kormányzati programok kimunkálásában, biztosítja a törvény
módosításával
kapcsolatos
koordinációt,
figyelemmel
kíséri
az
államigazgatási szervek ügykörébe tartozó kisebbségi feladatok végrehajtását és részt vállal azok koordinálásában.
12
3. 1993. évi LXXVII. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 3. 1. Bevezetés Hazánk elfogadta az egyik legrégebbi törvényt a nemzeti kissebségek jogairól szóló 1968. évi XLIV-évi törvényt, amely az egyenjogúságra és a nyelvhasznált biztosítására épített. Később az Alkotmány 1972-ben átfogóan módosított szövege biztosította a nemzetiségi egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatás, a nemzetiség számára saját kultúrájának megőrzését és ápolását. A kisebbségek minden nemű megkülönböztetése tilos. A kisebbségeknek Magyarországon joguk van az országgyűlési képviseletre, külön törvényben meghatározott módon joguk van önkormányzatok létrehozásához. A törvénykezés tehát hazánkban is maximálisan biztosítja a kisebbséghez tartozó személyek és csoportok jogait. A legnagyobb hazai kisebbségnek, a roma közösségnek a helyzete sok tekintetben más, mint a többi hazai kisebbségé. Meglátásom szerint a roma kisebbség még véletlenül sincs abban a helyzetben, hogy valóban emberhez méltóan élhessen. A romákkal szemben diszkrimináció elképesztő méreteket öltött az utóbbi évtizedekben. A roma gyermekek tanítása során fellépő negatív megkülönböztetés a néhány helyen szeparált, alacsony minőségű oktatás eleve rányomja a bélyegét a felnövekvő roma generációra. Sajnos munkám során nem egyszer találkoztam olyan cigány gyermekkel, aki igen jó képességekkel rendelkezett de csupán származása miatt kisegítő iskolába kényszerült. A középiskolai oktatásban a cigány gyermekek elenyésző hányada szerez érettségi bizonyítványt, a felsőoktatás pedig még csekélyebb mértékben vesz részt a romák tanításában. Persze léteznek az országban olyan alapítványok, amelyek segítségével néhány cigány fiatal tanítását finanszírozzák. A magyarországi helyzet tehát az oktatásban egyáltalán nem kedvez a kisebbségeknek. A roma munkavállalók pedig ennek következményképp igencsak hátrányos helyzetben
13
vannak. Kevés a szakképzett fiatal a munkaadók pedig- valljuk be őszintén- nem szívesen, foglalkoztatnak cigány munkaerőt. S ha nincs munka, a romák kénytelenek igénybe venni a szociális juttatások rendszerét. A törvények szerint ehhez joguk van, a segélyek nekik is járnak, a társadalom azonban nagy mértékű diszkriminációval illeti őket. A romák közéleti szereplésére Magyarországon ó lehetőségek adódnak. Hazánkban létezik roma párt, és érdekeiket nem csak itt, hanem más pártok segítségével is érvényesíteni tudják (az MSZP és a FIDESZ tagjai között is van roma képviselő). Helyi szinten kisebbségi önkormányzatok alapítására is van lehetőség, sok településen élnek is evvel a lehetőséggel. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy Magyarországon a roma kisebbség mindig is egy negatív diszkriminációval illetett népcsoport marad, jogaik érvényesítésének sajnos tudatlanságuk is gátat szab. Gondjaik nemcsak nyelvi, kulturális jellegűek, azok a kisebbségi jog keretei között többnyire nem oldhatók meg, más típusú állami intézkedést igényelnek.
A nemzeti és etnikai kisebbségek „alkotmányának” is tekinthető az 1993. évi LXXVII. Törvényben felsorolt: -egyéni és közösségi jogok -a kisebbségi jogok érvényesülését biztosító intézményrendszer -a kisebbségek és az anyaország jogilag intézményesített kapcsolatok formái -az egyes szervezetek létrehozása, és a választási eljárásra vonatkozó szabályozás
3.2. az 1993. évi LXXVII. Törvény 1-3 fejezete A preambulum meghatározza a törvény célját, a védeni vagy fejleszteni kívánt értékeket, tárgyköröket. Ilyen értékként tartja számon a jogalkotó a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvi, tárgyi és szellemi kultúráját, történelmi hagyományait, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátosságokat. A törvényhozó deklarálja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek harmonikus együttélése a többségi szervezettel a nemzetközi biztonság alkotóeleme.
14
Az egész jogszabály mind az egyéneket (pl. az anyanyelv használata, kisebb kulturális rendezvények megtartásának joga), mind pedig a közösségeket megillető ( pl. szervezetalakítási jog, önkormányzatok létrehozásának joga) kisebbségi jogokat is rendezi. A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993. évi LXXVII. törvény alapvető rendelkezéseket szabályozó fejezetéből kiemelkedő az a meghatározás, amely alapul szolgálhat arra, hogy egy közösséget kisebbségként kezeljenek. Ezek szerint a kisebbségeket a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg és egyben ezek megőrzésére irányuló összetartozás tudatról tesz tanúbizonyságot. További feltétel, hogy a népcsoport legalább egy évszázada legyen honos hazánkban. A jogalkotó a kisebbségek körének létrehozása során nem politikai csoportokat jellemző ismérvek alapján, nem a gazdaságban betöltött szerep vagy funkció szerint, hanem tisztán kultúrához kötődő jellemzők alapján rendelkezik arról, hogy egy népcsoport a törvény hatálya alá tartozó kisebbségként kezelendő-e vagy sem. Az alapvető rendelkezések között a jogalkotó meghatározza a hátrányos megkülönböztetés tilalmának konkrét eseteit (asszimiláció, erőszakos ki és áttelepítés) és általában véve rendelkezik a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról. A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993. évi LXXVII. törvény 2. fejezete az egyéni kisebbségi jogokat részletezi. Az egyén alapvető jogként deklarálja azt a jogot, hogy megvallhassa nemzeti, etnikai hovatartozását. Innét származtatható a további személyhez, vagy családhoz kötődő jogok, amelyek alapján az egyénnek joga van a kisebbségi hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolatok, ünnepek ápolására stb. A kisebbséghez tartozó személynek joga van kapcsolatot tartani az anyaországban élő nemzettel és intézményeivel.
A 3. fejezetben szabályozott jogosítványok külön rendelkeznek a közösségi jogokon belül az információhoz való jogról , külön szólnak a neveléshez, oktatáshoz
való
jog
alapjairól,
valamint
megemlékezik
a
kisebbségek
országgyűlési képviseleti jogáról is. E fejezetben található a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye is. 15
3.3. A kisebbségek önkormányzatai
Az egyes kisebbségek a 1993. évi LXXVII. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 4. fejezetében meghatározottak szerint községben, városban és a Főváros kerületeiben kisebbségi települési önkormányzatokat, vagy közvetett, vagy közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatokat, valamint országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre. Kisebbségi települési önkormányzatnak nyilváníthatja magát az a települési önkormányzat, amelynek testületében a képviselők több mint felét egy nemzeti vagy etnikai kisebbség jelöltjeként választották meg. A közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzati testület tagjainak létszáma 1300 lakos alatti községben 3 fő, 1300 lakos feletti községben 5 fő, városban 7 fő, megyei jogú városban, fővárosi kerületben 9 fő
3. 4. A kisebbségi önkormányzatok feladata és hatásköre
A kisebbségi önkormányzat jogi személy. A kisebbségi települési önkormányzatok feladat- és hatáskörét a települési önkormányzatok részére előírt feladat- és hatáskörökön kívül e törvény rendelkezései határozzák meg. A helyi érdekű közügyek intézése során a kisebbségi települési önkormányzatok kötelesek biztosítani a településen számszerű kisebbségben élő magyar lakosság, illetőleg más, nemzeti vagy etnikai kisebbség jogainak érvényesülését. A kisebbségi települési önkormányzat a kisebbség helyzetét érintő bármely kérdésben megkereséssel fordulhat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szerv vezetőjéhez, amelyben: tájékoztatást kérhet; javaslatot tehet; intézkedést kezdeményezhet, stb. 16
A helyi kisebbségi önkormányzat saját hatáskörében - a települési önkormányzat rendeletében foglalt keretek között - határozza meg: -szervezetét és működési rendjét; -költségvetését,- zárszámadását, -az önkormányzat által rendelkezésre bocsátott források felhasználását;- a helyi kisebbségi önkormányzat nevét, jelképeit, valamint kitüntetéseit és ezek odaítélésének feltételeit és szabályait;- az általa képviselt kisebbség helyi ünnepeit; -jogszabályok keretei között a védett műemlékei és emlékhelyei körét, valamint ezek védelmének helyi szabályait. A helyi kisebbségi önkormányzat saját hatáskörében - a rendelkezésére álló források keretei között - intézményt alapíthat és tarthat fenn, különösen: a helyi közoktatás; a helyi írott és elektronikus média; a hagyományápolás; a közművelődés területén.
3. 5. Az országos kisebbségi önkormányzat
Az országos önkormányzatot a kisebbségi elektorok választják meg. Kisebbségi elektor minden települési önkormányzati képviselő, akit kisebbségi képviselőként választottak meg és a helyi kisebbségi önkormányzati képviselő, továbbá a szószóló. Ha egy települési önkormányzat képviselő-testületében az érintett kisebbségnek nincs kisebbségi képviselője vagy szószólója, illetőleg a településen az érintett kisebbség helyi kisebbségi önkormányzattal nem rendelkezik, az elektor választását a településen élő - magát az érintett kisebbséghez tartozónak valló - három választópolgár kezdeményezheti.
17
3. 6. Az országos önkormányzat feladat- és hatásköre
Az országos önkormányzat ellátja az általa képviselt kisebbség érdekeinek országos, valamint területi (regionális, megyei) képviseletét és védelmét. A kisebbség kulturális autonómiájának megteremtése érdekében intézményeket hozhat létre és összehangolja azok működését. Az országos önkormányzat - törvények keretei között - önállóan dönt: székhelyéről, szervezetéről, működési rendjéről; költségvetéséről, nevéről, jelképeiről; az általa képviselt kisebbség országos ünnepeiről; kitüntetéseiről, ezek odaítélésének feltételeiről és szabályairól; a rendelkezésére álló rádió- és televíziócsatorna felhasználásának elveiről és módjáról. Az országos kisebbségi önkormányzat továbbá önállóan dönt- sajtóközleményeinek közzétételéről; múzeumi
kiállítóhely,
országos
gyűjtőkörrel
rendelkező
közgyűjtemény
létesítéséről, fenntartásáról; kisebbségi könyvtár fenntartásáról; országos hatáskörű közép- és felsőfokú oktatási intézmények fenntartásáról; jogsegélyszolgálat létrehozásáról és működtetéséről; valamint egyéb, törvény által hatáskörébe utalt feladatainak ellátásáról. Az országos önkormányzat: véleményt nyilvánít az általa képviselt kisebbséget e minőségében érintő jogszabályok tervezetéről, ideértve a megyei, fővárosi közgyűlési rendeleteket is; a képviselt kisebbségek csoportjait érintő kérdésekben közigazgatási szervektől tájékoztatást kérhet, részükre javaslatot tehet,
hatáskörükbe
tartozó
ügyekben
intézkedést
kezdeményezhet…
Közreműködik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami szervekkel az általa képviselt kisebbségek alsó-, közép- és felsőfokú kisebbségi oktatás szakmai ellenőrzésében.
18
3. 7. A kisebbségek támogatása, a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodása, vagyona
Az állam a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben kiegészítő normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez, illetőleg az anyanyelvi (anyanyelvű) iskolai oktatáshoz. Az Országgyűlés döntése szerinti megosztásban biztosítja a nemzeti és az etnikai kisebbségi önkormányzatok, illetőleg támogatja a nemzeti vagy etnikai társadalmi szervezetek működését. A kisebbségek, illetőleg az érdekükben kifejtett tevékenység támogatására az Országgyűlés létrehozta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapot. Az Alap forrása a központi költségvetés. Az Alapból elsődlegesen és meghatározó módon kisebbségi érdekű tevékenységeket kell támogatni, a kisebbségi önkormányzatok és egyéb szervezetek működésének támogatását továbbra is az Országgyűlés döntési kompetenciájában hagyva. A kisebbségek anyagi
támogatásában
hazai
és
külföldi
szervezetek,
alapítványok
és
magánszemélyek is közreműködhetnek. 57. § Az állam által nyújtott pénzügyi támogatások törvényes felhasználását - az állami pénzeszközök felhasználására előírt rendnek megfelelően - az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A
kisebbségi
önkormányzatok
települési
vagyonára
önkormányzat
vonatkozó
vagyonára
jogszabályok
a
települési
rendelkezéseit
kell
alkalmazni. A kisebbségi önkormányzat működésének pénzügyi feltételeit általában az alábbi forrásokból biztosíthatja: az állam költségvetési hozzájárulása; a települési vagy
megyei
önkormányzat
hozzájárulása;
saját
bevételek;
alapítványi
támogatások; hazai és külföldi szervezetektől kapott támogatások; adományok.
19
3. 8. A kisebbségi törvény összegzése A kisebbségi törvény azonos jogokat és lehetőségeket biztosít a cigány kisebbség részére a Magyarországon élő többi taxált nemzeti kisebbséggel. A kisebbségi törvény a cigány kultúrát a többi nemzeti kisebbség kultúrájával azonos értékűnek tekinti. A cigány kisebbségi önkormányzatok az összes ellentmondás és működési probléma ellenére is új lehetőségeket teremtettek a kulturális autonómia erősítésében, fejlesztésében. Erősödött a romák érdekérvényesítő képessége, olyan településeken, ahol eddig nem vonták be őket a problémák megoldásába, a roma kisebbség véleményét is figyelembe véve, velük egyeztetve születnek a cigányságot érintő döntések. Az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választásokat követően közel duplájára emelkedett a helyi kisebbségi önkormányzatok száma. A kisebbségi önkormányzatok számának emelkedése az egyes kisebbségek létszámával, területi, megyei, regionális megoszlásával arányosnak mondható. Legnagyobb számban a cigány kisebbségi önkormányzatok száma nőtt: míg a korábbi választásokon 477 cigány kisebbségi önkormányzat jött létre, addig az 1998. évi választásokat követően a kisebbségi önkormányzatok száma 765-re emelkedett. Ennek eredményeképpen több mint 3000 fő kisebbségi önkormányzati képviselő kapcsolódott be a helyi települések közéleti tevékenységébe. Az 1993. évi LXXVII. Törvény viszonylag sok olyan jogosítványt biztosít a kisebbségek számára, amelyek még további jogszabályokban még nem jelentek meg (pl. országgyűlési képviseleti jog biztosítása). Ugyanakkor létezik néhány olyan jogosítvány, ahol egészen röviden megismétlik vagy konkretizálják a törvényben felsorolt jogok némelyikét. Ilyen pl. a 16/1994. (VII.8.) MKM rendelet a szakmai követelmények kiadásáról, amelyben rendelkeznek a nemzeti, a kisebbségi, a helyi kultúra megismeréséről. Az 1993. évi LXXVII: törvényben ugyan nem esik szó foglalkoztatáspolitikáról, ennek ellenére ez a témakör igen nagy jelentőségű lehet az egyes kisebbségek helyzetének formálásában. Az 1129/1996. (XII:22.) Kormány határozat az 1997. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek viszonylag röviden szól a kisebbségekről, amikor úgy fogalmaz, hogy a kormány fokozott együttműködési készséget vár el a megyei és települési
20
önkormányzatoktól, a kisebbségi önkormányzatoktól, a megyei munkaügyi központtól.
4. Az MTA kisebbségi kutatásának eredménye /1994-98/
Ebben a fejezetben annak a kutatásnak az eredményeit dolgoztam fel amelyet az MTA Regionális Kutatások Központja kutatói közössége készítet A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány és a Nemzeti Kisebbségi Jogok Biztosa támogatásával.12
4. 1. A kisebbségi önkormányzatok fontosabb országos statisztikai adatai 1994-ben és 1998-ban Különbségek mutathatók ki megyék és megyék, illetve kisebbségek és kisebbségek között. A cigányok az összes kisebbségi önkormányzat kb. 60 %-át teszik ki, a németek kb.24%-át , a horvátok kb. 8 %-át, s majdnem ennyit a szlovákok, míg a többiek osztoznak a fennmaradó százalékon: a szerbek, örmények, románok 3-1 %, a többiek pedig az 1 %-ot sem érik el. Valamennyi megyében csak a cigányok alakítottak kisebbségi önkormányzatot, őket a németek követik, a szlovákok 11 megyében találhatók, eléggé szórtak a kis létszámú örmények (9 megye), a horvátok (10 megye), őket a szerbek 8-as, a görögök 7-es számmal követik. A cigányoknál a kiugró megyék Borsod-Abaúj-Zemplén, több mint 20 % SzabolcsSzatmár-Bereg, Heves 10 % körüli, míg a másik oldalon néhány számmal Vas,
12
Csefkó Ferenc – Pálné Kovács Ilona: Kisebbségi Önkormányzatok Magyarországon (Budapest, 1999 Osiris
Kiadó)
21
Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Csongrád és Zala található (1-2 %), míg a többi megyébenb5 % körüli a megoszlásuk.13
4. 2. A kisebbségi önkormányzatok tagjainak főbb jellemzői
Az iskolai végzettség tekintetében a 8 általánost nem végzettek aránya a legmagasabb a cigányoknál, kiugró a ruszinoknál, de a horvátoknál, a szerbeknél, sőt a német önkormányzatnál is számottevő (11 %), a cigányok között van olyanok is, akik 2 általánost sem végeztek. A szakmunkás képesítéssel rendelkezőknél szintén a cigányok vezetnek (25 %), de szorosan mögöttük vannak a szerbek, szlovákok, s a németek, horvátok is. A középiskolától megfordul a helyzet, hiszen a cigányok itt 8 %-kal a lista legalján vannak a görögök, horvátok, örmények, németek (27-39) mögött. A felsőfokúak mezőnyében a cigányok 3 %-kal, míg a németek majd 50 %-kal szerepelnek. A kisebbségi önkormányzatok összességében viszonylag kevés (28 %) a felsőfokúak aránya, de ez igen nagy szóródást mutat, hiszen ha pl. a németeket vizsgáljuk, tagjaiknak fele rendelkezik diplomával, a cigányoknál viszont csak elvétve fordul ez elő. A munkahelyet illetően annak ellenére, hogy a kisebbségi önkormányzatok nagyobb
része
falvakban
tevékenykedik,
kiemelkedően
magas
a
közintézményekben dolgozók száma valamennyi kisebbségnél így a romáknál is. A munkanélküliek egy-két kivételtől eltekintve csak a roma kisebbségi önkormányzatoknál jellemzőek, itt viszont eléggé magas aránnyal, több mint 30%, és a németeknél, szerbeknél, szlovákoknál, horvátoknál, görögöknél elég magas a nyugdíjasok száma. Összességében azt mondhatjuk, hogy a helyi kisebbségi politikusok társadalmi helyzete, végzetsége, felkészültsége rendkívül differenciált, elsősorban a cigány kisebbségi önkormányzatok általános társadalmi jellemzői miatt. A kisebbségpolitikus-társadalom két markáns csoportra oszlik, a képzetlen gyakran 13
Csefkó Ferenc – Pálné Kovács Ilona: Kisebbségi Önkormányzatok Magyarországon (Budapest, 1999 Osiris Kiadó)
22
munkanélküli a periférián élő cigányokra és a többi, többnyire jól képzett munkaviszonnyal rendelkező, gyakran vállalkozó, de leginkább alkalmazott szellemi munkát végző értelmiségire. Ezek a jellemzők természetesen előre vetítik a két csoport attitűdjét, elégedettségét illetve elégedetlenségét a kisebbségi léttel és önkormányzati rendszer működésével kapcsolatosan is, mint ahogy szinte természetessé válik az is, hogy rendkívül eltérőek az elvárások és ambíciók a rendszerrel kapcsolatban. A kisebbségi önkormányzatiság adta lehetőségekkel az a réteg képes jobban élni, amelyik integráltabb társadalmi helyzeténél és képzettségénél fogva felkészültebb, és az is nyilvánvaló, hogy a modell adta előnyök használatára a másik csoportot segítséggel, képzéssel kell felkészíteni ahhoz, hogy az egyenlő jogú és státusú kisebbségi politikusok egyben egyenlő esélyeket is birtokoljanak az érdek érvényesítésben.
4. 3. Kisebbségi önkormányzatok kisebbségi feltételei 4. 3. 1. Vagyon és infrastruktúra: A kisebbségi önkormányzatok részére a települési önkormányzatoktól kezelésbe, használatba átadott vagyontárgyak, ingatlanokról elmondható, hogy nagyjából mindenütt hasonló módon történt. A kisebbségi önkormányzatok kis százalékánál fordul el, hogy egyéb működési jellegű támogatást vehetnek igénybe, illetve kapnak (pl: ingyenes telefon használat, gépkocsi használat). Általában jellemző, hogy az önkormányzatok által működtetett intézmények épületeit (művelődési ház, közösségi ház) ingyenesen vagy térítésmentesen használhatják. A fentieken kívül kisebb mértékben jellemző, hogy a működéshez szükséges egyéb vagyontárgyat vagy épületet is biztosítanak a kisebbségi önkormányzat részére
(földterület
biztosítása,
klub
épület,
tájház
átadása
kulturális
rendezvényekhez de van, ahol szociális lakásépítési célra közművesített telket, biztosít a települési önkormányzat.
23
4. 3. 2. Önkormányzati pénzügyi támogatások:
Az 1996-os és 1997-es önkormányzati költségvetésből a kisebbségi önkormányzatok működésére biztosított összegek tekintetében, a települések nagyobb részénél csak az állami támogatást kapja meg a kisebbségi önkormányzat. Jó néhányuk ezt különböző pályázati pénzösszegekkel egészíti ki. Számos kisebbségi önkormányzat kap a település költségvetéséből külön támogatást. A kisebbségi önkormányzatok a részükre biztosított pénzösszegeket az alábbi fő tételek szerint használták fel. Első helyen a személyi jellegű kiadások (tiszteletdíj) valamint járulékai szerepelnek illetve a hozzá kapcsolódó működési kiadások (útiköltség térítés, telefon költség) és jó néhány esetben ez a teljes költségvetésüket, vagy annak meghatározó részét ki is meríti. Második leg gyakrabban megjelölt tételek a különböző szakmai jellegű kiadások, amelyek a kisebbségi önkormányzatok „érdemi működése”, illetve szolgáltatásai körébe tartoznak.14
Ezek
közül
jellemzőek
szociális
támogatások
és
segélyek
mezőgazdasági tevékenység támogatása, kulturális rendezvények, alapítványok támogatása, pályázatok elkészítése illetve finanszírozása, közhasznú foglalkoztatás segítése, illetve munkahelyteremtés.
4. 3. 3. Egyéb támogatási formák:
A különböző szervektől kapott nem anyagi jellegű támogatások tekintetében az első helyen a különböző helyi oktatási, kulturális és szociális intézményeket vannak, amelyek ingyenesen vagy kedvezményesen bocsátják rendelkezésre épületeiket, illetve szolgáltatásaikat, valamint az intézményekben dolgozó szakemberek szakmailag segítik a kisebbségi önkormányzatok. Őket követik a sorban a különböző egyházi szervezetek és intézmények, a gazdasági társaságok, vállalatok, vöröskereszt. Támogatók továbbá az egyes megyei 14
Csefkó Ferenc – Pálné Kovács Ilona: Kisebbségi Önkormányzatok Magyarországon (Budapest, 1999 Osiris Kiadó)
24
kisebbségi szövetségek, kisebbségi önkormányzati társulások valamint a különböző helyi, megyei vagy országos civil szervezetek alapítványok. Megállapítható, hogy a kisebbségi önkormányzatok is igyekeznek minden olyan lehetőséget megragadni, amellyel pénzügyi forrásokkal egészíthetik ki a költségvetésüket, amelyet természetesen korlátoz a pénzügyi alapok köre. A legtöbben különböző foglalkoztatási programokra (munkahelyteremtés, fásítás) valamint,
szabadidős
tevékenységek
(táboroztatás,
kirándulás,
kulturális
rendezvények) támogatására pályáztak. Kisebb számban nyertek pályázatot különböző szociális tevékenységek támogatására, mint pl: tovább tanulók részére ösztöndíj biztosítása, diák étkeztetés biztosítása vagy tehetség gondozó programok rendezésére.15 A kisebbségi önkormányzatok pályázati támogatása nagyjából azonos arányban az alábbi csatornákon keresztül történik: •
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal
•
A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány
•
A települési önkormányzatok
•
A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány
•
Oktatási Minisztérium
Jóval kisebb mértékben és gyakorisággal a kormány bizonyos szervei (Belügy Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal), illetve a Soros Alapítvány, az autonómia alapítvány pedig egy esetben – ezen alapítványoknak önálló kisebbségi (zömmel a cigány
etnikumot
célzó
pályázati
programjai
vannak).
A
kisebbségi
önkormányzatok a pályázati támogatásokból elsősorban a működésükhöz szükséges
infrastruktúrát
szerezték
be:
bútorokat
és
ahhoz
kapcsolódó
felszereléseket, számítógépeket, nyomtatókat, telefonvonalakat, videót, magnót csak kisebb mértékben szerepel a könyvek és szakkönyvek beszerzése, jelezve azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok egyelőre a szervezeti kiépülés szakaszában vannak. 15
Tanulmányi ösztöndíj magyar állampolgárságú cigány/roma tanulók/hallgatók részére / RÖ/2005/2006/II.
25
4. 3. 4. Pénzeszközök felhasználása: A kisebbségi önkormányzatoknak több pályázati lehetősére lenne szükség és igényelnék a pénzügyi keret növelését. A pályázati kiírások körülményesek, nem egyértelműek és a kidolgozásra kevés idő áll rendelkezésre. A legtöbb pályázat előír bizonyos mértékű saját erőt, amelyet a kisebbségi önkormányzatok a saját költségvetésükből, a normatív támogatásból nem tudnak előteremtani, és így már eleve be sem tudjál adni a pályázatot. A pályázatok meghirdetése nem elég nyilvános, nem kellően széles körben publikált, és a pályázati adatlapokhoz való hozzájutás is nehézkes – főleg a kis településeken működő önkormányzatok esetében. A pályázati feltételek egyre szigorodnak és főleg a Cigány kisebbségi önkormányzatnak gondot okoz a dokumentáció kitöltése, megírása, azaz nem tudnak pályázni. A rendszeres tiszteletdíjak mellett számos helyen adnak vagy az év elején vagy év végén az elnöknek és a tagoknak különböző összegű, egyszeri pénzbeli jutatást. Az egyéb juttatások tekintetében a természetbeli juttatások úgymint gépkocsi használat, illetve annak költségtérítése, napidíj, rendszeres havi általány az elnök kiadásaira, telefonkártya vásárlás, étkezési hozzájárulás, reprezentáció jellemző. 16 4.3.5. A Kisebbségi önkormányzatok működése, feladataik, hatásköreik. a. Feladat- és hatáskor-átruházás A legtöbb Kisebbségi Önkormányzatra semmilyen feladatot nem ruháztak át a települési önkormányzatok. A megjelölt átruházott feladatok között a testvérvárosi kapcsolatok ápolását adta át a települési önkormányzat. Ezen kívül a helyi sajátosságoknak és ellátandó teendőknek megfelelően konkrét egyedi feladatokat jelöltek csak meg (pl. Nyugdíjasklub működtetése, szociális földprogram működtetése, játszótérépítés, közhasznú munkások foglalkoztatása.)
16
Csefkó Ferenc – Pálné Kovács Ilona: Kisebbségi Önkormányzatok Magyarországon (Budapest, 1999 Osiris Kiadó 53-57o.)
26
b. Helyi szabályozás, jellemző ügytípusok A települési önkormányzatok képviselő-testületei a rendeleti, elsősorban SZMSZ szabályozáson túl általában együttműködési megállapodások keretében rögzítik
kapcsolataikat
a
kisebbségi
önkormányzatokkal.
Ezenkívül
a
költségvetési, a szociális, a lakásgazdálkodási, vagyongazdálkodási és a tiszteletdíjat érintő, valamint néhol az önkormányzatok kapcsolatrendszerét érintő rendeletek foglalkoznak kisebbségi kérdésekkel, néhányan „helyi kisebbségi” rendeletben foglalkoztak a kisebbségi önkormányzatokkal.
c. Képzés, továbbképzés Az oktatási formák között legjellemzőbbek a különböző szakmai jellegű találkozók, tanácskozások és konferenciák, majd ezeket követik a különböző politikai továbbképzések, végül a személyiségfejlesztő tréningek és a különböző speciális nemzetiségi képzések.
4. 3. 6. A kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszerének alapvető jellemzői
a. Testületi kapcsolatok A kisebbségi önkormányzatok bekapcsolására a testületi munkába nagyjából négy azonos számú megoldási forma dominál: -A települések egy részénél külön önálló kisebbségi vagy etnikai bizottságot hoztak létre -A másik jellemző megoldás, hogy valamelyik általános bizottság (igazgatási, ügyrendi, közbiztonsági-ügyrendi stb.) tevékenységéhez illesztették a kisebbségi ügyeket -A harmadik szerint valamelyik funkcionális bizottság tevékenységei közé sorolták ezen ügyek intézését: a leggyakoribb megoldás, hogy a szociális, egészségügyi, 27
illetve a népjóléti ,oktatási, kulturális ügyekkel is, foglalkozó ügyekkel is foglalkozó bizottság látja el a kisebbségi ügyeket is. -
Végül vannak egyedi megoldások is A legtöbb helyen a képviselő-testület üléseire meghívják a cigány kisebbségi önkormányzati tagokat, javaslataikat, észrevételeiket figyelembe veszik. Néhol a zárt ülésen is részvételi lehetőséget biztosítanak a számukra, s van ahol írásos formában, együttműködési megállapodásban is rögzítették a kapcsolatokat.
b. A települési önkormányzatokkal, intézményekkel való kapcsolatrendszer Nagyjából egységes a két oldal megítélése (települési és kisebbségi önkormányzat). A skála teljes szórást mutat. - Jelentős része a válaszolóknak úgy ítéli meg, hogy minden a kisebbséget érintő kérdésben kikérik a véleményüket (minden előterjesztést megkapnak, minden napirendre tűzött ügyben kikérik a véleményüket vagy a jogszabály által meghatározott ügyekben adnak lehetőséget). -A települési és kisebbségi önkormányzatoknak egy másik jelentős része úgy nyilatkozott, hogy egy-egy konkrét részterület ügyében kérik ki a véleményüket (oktatási kérdések, intézményfejlesztés, közbiztonság stb.) -A válaszolók harmadik jelentős csoportja általánosságban fogalmazta meg azokat az eseteket, amikor kikérik a kisebbségi önkormányzat véleményét (minden a települést érintő ügyben, minden fontosabb önkormányzati ügyben) A helyi intézmények vezetői a kisebbségi önkormányzatok véleményét az intézméyek profiljának megfelelő kérdésekben kérik ki. c. Egyéb szervezetekkel való kapcsolat: A kisebbségi önkormányzatok működésében előfordult legáltalánosabb konfliktus helyzetek kérdésében több ponton is eltér a települési és kisebbségi önkormányzatok véleménye. A települési önkormányzatok részérül leggyakrabban megfogalmazott konfliktusforrások az alábbiak: -a kisebbségi önkormányzat tagjai nem tudnak együtt működni -türelmetlenek és elfogultak -nincsenek tisztában jogasítványaikkal -csak a saját ügyeiket nézik 28
-felelőtlenül ígérgetnek és félre tájékoztatják a lakosságot A
kisebbségi
önkormányzatok
részéről
megjelölt
leggyakoribb
konfliktusforrások: -különböző szociális lakásproblémák kezelése -települési önkormányzat nem veszi figyelembe a javaslataikat -gyakran hiányolták a polgármesteri hivatal részéről a szükséges hozzáállást, valamint az információ átadást Mindkét oldal közös és gyakori konfliktus helyzetnek nevezte a különböző kinevezésekkel kapcsolatos eljárásokat, valamint a költségvetés kialakításában és végrehajtásával összefüggő kérdéseket. d. A kisebbségi önkormányzat eddigi tevékenysége fő pozitívumaiként az alábbiakat jelölték meg: -hatékonyabbá vált a kisebbségek képviselete -a kisebbségek számára lehetőség nyílik közvetlen ügyintézésre -pozitív irányú változást indít el a kisebbségi lakosság körében -elindult a cigányság felzárkózása, integrálódása 4. 3. 7. A jogi szabályozás problémái: A települési önkormányzatok: -a jogok és az elvárások valamint a vállalt feladatok nincsenek összhangban -gyakran nem egyértelmű a szabályozás, ami feszültséget okoz a két önkormányzat együttműködésében, feladat ellátásában -anyagi feltételek hiánya alapvetően akadályozza a működésüket -pénzügyi szabályozás nem megfelelő, nem egyértelmű, nem megoldott az ellenőrzés
29
A kisebbségi önkormányzat: -finanszírozás kettősége -nincsenek részletesen, illetve egyértelműen leírva a jogosítványok, feladatok és hatáskörök -a pénzügyi szabályozás nem egyértelmű -nincsenek tisztában a jogosítványaikkal
5. Közép- és hosszú távú intézkedések 5. 1. Középtávú intézkedések 1995-ben három kormányhatározat elfogadására került sor. Az első meghatározta azokat a legsürgetőbb kitörési pontokat, amely alapján a szaktárcák elkezdték a középtávú intézkedéscsomag kidolgozásának előkészítését. A másik kettő létrehozta a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt, valamint a jelenlegi Cigányügyi Tárcaközi Bizottság elődjeként működő Cigányügyi Koordinációs Tanácsot. Az első középtávú intézkedéscsomag elfogadására 1997. évben került sor. A Magyar Kormány cigányügyi politikáját a korábbi évek eredményeire építő folyamatosság jellemzi. 1998-ban az új Kormány hivatalba lépését követően azonnal megkezdte az előző kormány által elfogadott középtávú intézkedéscsomag megvalósításának és hatékonyságának elemzését. Többhónapos előkészítést és szakmai egyeztetést követően a Kormány 1999 májusában fogadta el az új középtávú intézkedéscsomagot. (1047/1999.(V.5.) Kormányhatározat). Miért fontos a középtávú intézkedéscsomag? Elfogadásával a Kormány vállalta, hogy a Magyarországon élő legnagyobb kisebbség, a cigányság társadalmi helyzetének javítása kiemelt kezelést igénylő kormányzati feladat.
30
A komplex megközelítést alkalmazó csomag az oktatás, kultúra, foglalkoztatás, agrárgazdaság, térségfejlesztés, szociális ügyek, egészségügy, lakáshelyzet, hátrányos megkülönböztetés leküzdése és a cigánysággal kapcsolatos kommunikációs munka területén ír elő feladatokat. A kormányhatározat megjelöli a végrehajtásért felelős tárcákat és a feladatok végrehajtásának határidejét.17 Az intézkedések célja egyfelől a társadalmi esélyegyenlőtlenség enyhítése, az előítéletesség és a hátrányos megkülönböztetés megelőzése és csökkentése, másfelől a roma közösségek identitásának és kultúrájának erősítése. A Kormány úgy tekinti, hogy a romák társadalmi integrációja egyszerre kisebbségpolitikai és társadalompolitikai kérdés. Éves akciótervek: A
középtávú
intézkedések
konkrét
megvalósítását
az
érintett
minisztériumok éves akciótervek összeállításával kívánják elősegíteni. A 2000. évre szóló költségvetési törvény előkészítése során a szaktárcák a költségvetési források adta lehetőségekhez képest figyelembe vették az akciótervekben szereplő költségigényeket. A munka során az érintett minisztériumok folyamatosan egyeztettek az Országos Cigány Önkormányzattal és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal. A Minisztériumok a 2000. évi akcióterveiket 15 pontos szempontrendszer figyelembevételével
készítették
el,
amely
lehetővé
tette
a
középtávú
intézkedéscsomagban meghatározott középtávra szóló, általános feladatok konkrétabb megfogalmazását. Az akcióterv részleteket tartalmaz a megvalósítás lényegi elemeiről, az érintett településekről és régiókról, a célcsoportokról, a tervezett költségekről és a forrásokról, a megvalósítás ütemtervéről, szervezeti és intézményi hátteréről és a különféle partnerekkel történő egyeztetés menetéről. Az akcióterv taglalja a várható
eredményeket,
a
lehetséges
17
kockázatokat,
kitér
a
Dr. Varjú Gabriella: A roma lakoság társadalmoi integrációját elősegítő kormányzati intézkedések megvalósításának esélyei-tájékoztató a középtávú intézkedés csomag időarányos végrehajtásáról.
http://www.nekh.gov.hu/main.php?folderID=1314 31
program
fenntarthatóságára, az értékelés módjára és az ellenőrzési mechanizmusokra, és tartalmazza a konkrét feladatok megvalósításával kapcsolatos kommunikációs tervet is. A középtávú intézkedéscsomag célkitűzéseit csak az érintettek széles körű együttműködésével lehet sikeresen megvalósítani. Ebből a célból a Kormány 1999 májusában létrehozta a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságot. A Bizottság az igazságügy-miniszter elnöklete alatt működik, alelnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, állandó tagjai pedig a 10 érintett minisztérium helyettes államtitkárai, illetve az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. A Bizottság állandó meghívottja a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. A bizottság titkársági teendőit, az érintett szervekkel történő folyamatos koordinációt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal látja el. A Tárcaközi Bizottság első ülésére 1999. június 25-én került sor, ahol a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság ügyrendjének és munkatervének elfogadása mellett a szaktárcák tájékoztatást adtak határidős feladataik végrehajtásáról, valamint a középtávú intézkedéscsomag feladatainak 2000. évi végrehajtására, saját költségvetési fejezetükben tervezett forrásairól. A Cigányügyi Tárcaközi Bizottság következő ülésén, 1999. november 3-án került sor a minisztériumok konkrét feladatokat és pontos költségvetési forrásokat tartalmazó 2000. Évi akcióterv tervezeteinek a megvitatására. Az 1999. november 26-ai rendkívüli ülésen a hosszú távú stratégia előkészítése céljából az Európai Tanács szakértője találkozott a CTB tagjaival, valamint külön napirendi pont keretében a Belügyminisztérium Helyreállítási és Újjáépítési Bizottságának kormánybiztosa tartott tájékoztatót az ár- és belvíz sújtotta területen élő roma családok helyzetéről és a megtett intézkedésekről. A 2000. évi első Cigányügyi Tárcaközi Bizottság ülésére március 3-án került sor, amelyen meghívott vendégként jelen voltak az Európai Unió Magyarországi Delegációjának munkatársai és személyesen Michael Lake nagykövet úr.
32
A Cigányügyi Tárcaközi Bizottság ülésén az érintett szaktárcák tájékoztatót adtak a középtávú intézkedéscsomag mellékletében szereplő, lejárt határidejű, valamint a folyamatos határidejű feladatok időarányos végrehajtásáról. Külön tájékoztatást adtak továbbá a középtávú intézkedéscsomag végrehajtására rendelkezésre álló 2000. évi költségvetési forrásokról, amely mintegy 4.700 MFt összeget jelent. Ebből 2.330 MFt a Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetési fejezetében jelenik meg hátrányos helyzetű, köztük romákat is érintő foglalkoztatási feladatok végrehajtására.18 Források: Az intézkedéscsomag feladatainak megvalósítása az egyes minisztériumok elkülönített fejezeteiből, saját pénzeszközeiből történik. A következő évre szükséges források tervezetét minden év májusában Tárcaközi Bizottság elé kell terjeszteni, melyről a CTB elnöke szeptember 15-ig tájékoztatja a Kormányt. A cigányság életkörülményeinek javítására szolgáló pénzeszközök három különböző forrásból származhatnak. Egyrészt vannak kifejezetten a roma lakosságot célzó, például a roma oktatási és kulturális intézmények, szolgáltatások fejlesztésére szánt támogatások, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és a Gandhi Közalapítvány támogatási
rendszere.
tevékenységének
A
támogatására
Magyarországi 278,5
millió
Cigányokért
Közalapítvány
Ft,
Közalapítvány
Gandhi
tevékenységének támogatására ez évben 200 millió Ft áll rendelkezésre. Ilyen, pl. az új támogatási forma, amellyel 2000-ben az eddigi – a 6., 7., 8. osztályos általános iskolai oktatásban, a közép és felsőoktatásban résztvevő roma fiatalok tanulmányainak elősegítésére biztosított – ösztöndíjkeretet 100 millió Ft-tal megemelték (cigány tanulók ösztöndíj-támogatása). Másrészt léteznek olyan támogatási formák, amelyek a nemzeti és etnikai kisebbségek számára együttesen biztosítanak forrásokat. Ide tartoznak például az Oktatási Minisztériumnak a kisebbségi oktatáshoz nyújtott kiegészítő normatív többlettámogatása, a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok számára 18
Kállai Ernő – Törzsök Erika: Cigánynak lenni Magyarországon (Budapest, 2000 Európai Összehasonlító Kisebbségi Kutatások, Progamiroda)
33
nyújtott normatív támogatás, a kisebbségeket segítő közalapítványok stb. 2000-ben a helyi kisebbségi önkormányzatok összesen 803 millió Ft támogatást kapnak az állami költségvetésből. Az országos önkormányzatok támogatására szolgáló 546,2 millió Ft-os keretből az Országos Cigány Önkormányzat működésének támogatására 148,9 millió Ft-ot különítettek el. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatására 556,3 millió Ft található a központi költségvetésben. Új elemként szerepel a költségvetésben a kis létszámú települések óvodai és iskolai ellátásának normatív kiegészítője, valamint a 300 millió Ft-os intervenciós támogatása. A támogatást igényelhetik a magyarországi romák többsége által lakott hátrányos kistelepülések önkormányzatai is. További, romákat is érintő források a hátrányos helyzetű rétegekkel kapcsolatos és egyéb szakmai feladatok ellátásához rendelt források között szerepelnek.
Megállapodás
született
az
Országos
Cigány
Kisebbségi
Önkormányzat és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között, mely szerint a Minisztérium 280 millió Ft-ot biztosít a Területfejlesztési Tanácsok központi szükséges
célelőirányzatából, önrész
a
területfejlesztési
kiegészítésére,
átvállalására,
támogatások
elnyeréséhez
amely
milliárd
több
Ft
területfejlesztési támogatás elnyerését teszi lehetővé. Ilyen
például
a
Szociális
és
Családügyi
Minisztérium
által
közmunkaprogramokra fordított összegek (2000. évben ez 2 milliárd Ft), amelynek kb. 40 %-a érinti a roma lakosságot. A szociális válságkezelő program keretében biztosított 570 millió Ft-nak a 20%-a a szociális földprogramok támogatásával éri el a roma lakosságot. A pénzügyi források bővítése és a tervezett programok hatásának megerősítése céljából az Európai Unió 1999. évi Phare országprogramjában támogatást nyert az Oktatási Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium közös – elsősorban roma fiatalok társadalmi integrációját elősegítő programja (a program költségvetése két évre vonatkozólag kb. 2,5 milliárd Ft /9,6 millió EUR/ ). A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a 2000. évi országprogramban nyújtotta be pályázatát Roma Társadalmi Integrációs Program
34
címmel (a program költségvetése közel 1 milliárd Ft /3,5 millió EUR/ ) két évre vonatkozólag). A pályázat a hátrányos helyzetű cigányság társadalmi integrációját elősegítő társadalmi környezet kialakítását, a roma és a nem roma lakosság közötti kommunikáció fejlesztését, diszkrimináció-ellenes képzések indítását, valamint információs adatbázis és hálózat kialakítását tűzte ki célul.
5. 2. Néhány konkrét adat és eredmény A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány pályázati rendszerével az esélyegyenlőség
megteremtése
érdekében
támogatja
a
önazonosságának
megőrzését,
társadalmi
integrálódását,
hazai az
cigányság őket
sújtó
munkanélküliség mérséklését, az iskolai és iskolán kívüli oktatásban esélyeik növelését, illetve emberi jogaik védelmét. 1998-ban 163 fő részesült Czinka Panna ösztöndíjban, amely évi 50.000 Ft-os támogatást jelent. Esti vagy levelezős oktatás keretében tanulmányokat folytató 90 fő részesült évi 40.000 Ft támogatásban, és 571 szociálisan hátrányos helyzetű tehetséges fiatal tanulását támogatta a közalapítvány évi 30.000 Ft-tal. Az 1999/2000. tanév első felében ugyanilyen típusú pályázatokra (2372 pályázat) összesen 45,5 millió Ft támogatást ítéltek meg. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány az 1999/2000-es tanévben 586 középiskolás és 111 főiskolás cigány hallgatót támogatott. (40,4 millió Ft) Az 1995-ben létrehozott Gandhi Közalapítvány működteti a példaértékű Gandhi Gimnáziumot és Kollégiumot Pécsett. Az intézmény célja, hogy elősegítse a nyitott szellemű, a tudományok iránt fogékony, népéhez és anyanyelvéhez kötődő cigány fiatalok képzését. Az iskolába járó 183 tanuló 95%-a cigány származású, s mivel a beiskolázási körzetben lakók nagy része a beás nyelvet
35
beszéli, beás valamint romani nyelv és kultúra, idegen nyelvként angol és német nyelvek oktatása folyik.19 A
Gandhi
Gimnázium
létrejöttét
követően
több
figyelemreméltó
kezdeményezés történt. Az ország más, hasonló adottságokkal rendelkező térségeiben tehetséggondozó programok indultak és intézmények jöttek létre a roma gyermekek és fiatalok iskolai előmenetelének segítésére. Az Országos Cigány Önkormányzat által működtetett Országos Cigány Információs és Kulturális Központ 1998. őszén nyílt meg. Létrehozásához és működéséhez a központi költségvetés 180 millió Ft-ot biztosított. Folyamatos működéséhez a központi költségvetés biztosít forrást, 2000. évben 35 millió Ft-ot. Több mint egy tucat, állami támogatással létrehozott többfunkciós roma közösségi ház kezdte meg működését az elmúlt években. Ezek a közösségi házak nagyon fontos szerepet játszanak a helyi közösségek megerősítésében és a roma kultúra megőrzésében. Ez évben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az Országos Cigány Információs és Művelődési Központtal közösen indít képzést a cigány közösségi házban dolgozók részére. A tartósan munkanélküliek foglalkoztatási esélyeinek javítása érdekében közhasznú és közmunkaprogramok szervezésére került sor, a térségfejlesztési programokkal
összehangolt
formában.
Az
általános
közmunkaprogramok
szempontrendszerében szerepel a cigányság élethelyzetét jelentő célkitűzés, ezen túlmenően 1999 decemberében rendkívüli közmunka program megszervezésére is sor került, célja kifejezetten a cigány munkanélküliek foglalkoztatásának növelése volt. A közmunkaprogramhoz kapcsolódó képzések elősegítik, hogy a tartósan munkanélküliek ismételten bekapcsolódjanak a munka világába. A középtávú intézkedéscsomag diszkriminációellenes programjai között kiemelt figyelmet fordít a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazó jogszabályok gyakorlati érvényesülésére, valamint a cigány kisebbséghez tartozókkal kapcsolatos rendőri magatartás jogszerűségére.
19
http://www.romacentrum.hu/modell/oktatas/martineum/letrej.html 36
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány az előítéletek csökkentésére és diszkrimináció-ellenes társadalmi környezet megteremtése érdekében működési támogatást biztosít a civil jogvédő irodák, valamint a konfliktusok megelőzését és kezelését végző szervezetek programjaihoz.
5. 3. Hosszú távú stratégia A magyarországi cigány lakosság társadalmi integrációja csak hosszú távon, évtizedek alatt valósulhat meg. A középtávú és rövidtávú programok mellett, azok tapasztalatait értékelve és felhasználva, szükség van egy átgondolt, tudományosan megalapozott, a kormányzati ciklusokon túlterjedő hatályú, konszenzuson alapuló hosszú távú roma stratégiára. A hosszú távú stratégia kidolgozásával nem az a cél, hogy az aktuális és a középtávú feladatok megvalósítása elhalasztódjék, hanem épp fordítva, hogy a hosszú távú stratégia a középtávú és rövidtávú kormányprogramok kiindulási alapjául szolgáljon. A hosszú távú stratégia alapját tudományos kutatási eredmények és a kormányzati intézkedések során szerzett rendszerezett tapasztalatok jelenthetik. A hosszú távú roma stratégiának arra kell irányulnia, hogy elősegítse a romák társadalmi, gazdasági integrációját. Mit
jelent
munkalehetőséget
ez az
az
integráció?
elsődleges
Adófizető
munkaerőpiacon,
állampolgárrá piacgazdasági
válást, pozíciót,
emancipált társadalmi státuszt, a nem cigány kisebbséghez tartozókkal egyenrangú közéleti szerepvállalási lehetőséget, jogot a roma kultúra értékeinek megőrzésére és a szabadon választott kisebbségi identitás megerősítésére. Az elérendő cél megvalósítása átfogó, egymásra épülő, a komplex problémákat egyidejűleg figyelembe vevő, de prioritásokat is meghatározó intézkedéseket igényel, a kormány, a megyei és a helyi települési önkormányzatok, a cigány kisebbségi önkormányzatok, az Országos Cigány Önkormányzat, a gazdasági és civil szervezetek egybehangolt tevékenységével.
37
A stratégia kialakítása során figyelembe kell venni, hogy a magyarországi cigány lakosság nem homogén, hanem differenciált, nyelvi, kulturális és szociális, térségi szempontból erősen tagolt. Az Alkotmánnyal és a Kisebbségi törvénnyel összhangban a hosszú távú stratégia kialakításának alapelvei között figyelembe kell venni a cigány kisebbség mindennemű
hátrányos
megkülönböztetésének
és
bármiféle
asszimilációs
politikának a tilalmát is. Az éves akciótervek és a középtávú intézkedéscsomag végrehajtásával párhuzamosan megkezdődött a hosszú távú roma társadalompolitikai stratégia kidolgozása. Az
Európa
Tanács
szakértője
eddig
három
alkalommal
járt
Magyarországon, melynek során találkozott az Országos Cigány Önkormányzat képviselőivel, a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság tagjaival, más minisztériumi köztisztviselőkkel,
helyi
és
regionális
projekteket
megvalósító
cigány
szakemberekkel, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával, kutatókkal és egyéb szakértőkkel. A konzultációk, illetve a szakértő jelentései alapján megállapítható, hogy a hosszú távú stratégia előkészítettségétől nagyban függhet majdani sikeres végrehajtása. Minél több problémát veszünk ugyanis figyelembe a stratégia kidolgozásakor, és minél inkább lehetővé válik, hogy minden érintett elmondja a véleményét, annál több esély van arra, hogy a stratégia kialakítása és tartalma megfeleljen a megoldani kívánt kérdések komplexitásának. A stratégia kidolgozása és megvalósítása során három alapelv figyelembe vétele szükséges: a demokratizálás, a legitimáció és a mobilizálás. A stratégia kidolgozása és megvalósítása csak konszenzus kialakításával, megfelelő társadalmi támogatottsággal lehet eredményes. A magyar társadalomban jelenleg nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy milyen típusú intézkedéseket kell tenni a cigányság helyzetének javítása érdekében. A hosszú távú stratégia egyik alapvető célja ennek a konszenzusnak a kiépítése és fenntartása. A stratégia lépcsőzetesen, a demokratizálás, a legitimáció és a mobilizáció alapelveinek figyelembevételével dolgozható ki sikeresen.
38
A demokratizálás elve szerint a lehető legszélesebb részvételt kell biztosítani a stratégia megfogalmazásában. Ez a demokratizálási folyamat elengedhetetlen, hiszen a hosszú távú stratégia azt a kisebbséget célozza meg, amely hagyományosan heterogén összetételű, és amelynek nehézséget okoz a megnyilatkozás az állásfoglalás még akkor is, ha a kisebbségi képviselet intézményesülése Magyarországon sokat javított ezen a helyzeten. Egyértelmű, hogy a cigányság legitim testületeinek elsőrendű szerepet kell játszaniuk a demokratizálás során. A demokratizálási folyamatnak azonban még ennél is szélesebbnek kell lennie, nem szűkülhet az állami intézmények és a cigányság közötti együttműködésre, hanem ki kell terjednie a magyarországi civil társadalom egészére. Az eljárás során meg kell keresni a civil társadalom minden kapcsolódási pontját, legyen szó akár politikai pártokról, szakszervezetekről, nem kormányzati szervezetekről, akár helyi tapasztalatokkal rendelkező közösségek tagjairól. Ebben a fázisban a bürokrata nyelvezettől és tabuktól mentes vitákra van szükség, amelynek során minden kimondható; megfogalmazhatók a hiányosságok, a díszfunkciók és a jó gyakorlati példák is. Bárki számára lehetővé kell tenni, hogy a stratégia tényleges alakítója legyen, minden egyes embert, szervezetet, közintézményt szembesíteni kell azonban az ebből következő felelősségével is. Amennyiben a stratégia kidolgozásának demokratizálási szakasz sikeres, ez nemigen
vitatható
legitimitással
ruházza
fel
annak
megvalósítóit.
Egy
demokratikusan kidolgozott politika olyan objektív ténnyé változik, amely széles konszenzusnak örvend. Végrehajtása annál sikeresebb, és annál inkább alkalmazkodik a társadalmi valósághoz, minél többen csatlakoznak hozzá már kialakítása időszakában, hiszen a végrehajtásért felelősséget vállalók már a kialakításban is részt vettek. Ha a kidolgozás időszakában minden partner felelős részvételt vállal, akkor ez a további bekapcsolódást, együttműködést is elősegíti. Ugyanakkor kevés az esély arra, hogy aki nem volt érintett a kidolgozás stádiumában, az részt vállaljon a stratégia megvalósításában. A cél az, hogy aki érintettnek érzi magát, és
39
szándékában áll cselekednie, az magáévá tehesse a stratégiát és annak hordozójává, megvalósítójává váljon. A partnerek a közös cselekvésre csak akkor mobilizálhatók, ha már korábban a közös gondolkodásra is megtörtént a mozgósítás. A demokratizálás fázisában a minél szélesebb körű nyilvánosság, és az összes lehetséges résztvevő innoválása elsődleges feltétele a sikernek. Ez a demokratizálási-legitimációs folyamat azonban semmiképpen sem helyettesíti az állami intézmények döntéshozó jogának gyakorlását. Ezeknek az intézményeknek, szerveknek kell beilleszteniük a stratégiát a jogrendbe, az állami költségvetésbe és a közigazgatás működésébe. A demokratizálási folyamat tehát nem helyettesítheti az állami szervek döntési felelősségét, a társadalmi viták eredményeiből következtetéseket levonni, ezeket a döntésekben felhasználni és érvényesíteni a közigazgatási szakemberek és a politikusok felelőssége. A hosszú távú cigányügyi stratégia kialakításával a magyar kormány továbbra is céltudatos politikát kíván folytatni a roma kisebbség helyzetének javítása érdekében, mely az európai romák szerint is bátran vállalható. A hosszú távú stratégia előkészítése során a középtávú intézkedések végrehajtása a legnagyobb figyelemmel és szakszerűséggel folytatódik, a hosszú távú stratégia meghatározása ugyanis nagymértékben függ a középtávú intézkedéscsomag megvalósításától. Magyarország
cigányügyi
politikája
a
nemzetközi
figyelem
középpontjában áll. A magyar Kormány a továbbiakban is alapvetően az eddigi konszenzusos kisebbségpolitikát kívánja folytatni. A kisebbségpolitikai feladatok meghatározására csak a kisebbségi önkormányzatok, a kisebbségi érdekképviseleti szervezetek bevonásával kerül sor. A roma kisebbség súlyos gondjaival elsődlegesen a magyar társadalom belső integrációjának megőrzése érdekében kell foglalkozni.
40
A Kormány határozott szándéka egy olyan kisebbségbarát társadalmi környezet kialakítása, amelyben a hazánkban honos kisebbséghez tartozó állampolgárok szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal. A kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. A hosszú távú roma stratégiának lényeges része kell, hogy legyen az oktatás. Aminek arra kell irányulnia, hogy elősegítse a romák társadalmi, gazdasági integrációját. A 2002. évi adatok alapján a Magyarországi tanulók 5,3% fogyatékosnak minősített gyermek. Az 1993-as adatok szerint ezen gyermekek 42% roma származású ( a kisebbségi törvény 1993-óta nem teszi lehetővé a származás szerinti regisztrációt)20 A roma gyermekeket nagyobb számban befogadó normál iskolákban gyakran a minimális feltételek sem adottak ezeknek a gyermekeknek a megfelelő ellátására, oktatására. Általános gyakorlat, hogy a normál tantervű iskolák mellett működő eltérő tantervű tagozatokon összevont osztályokban történik az oktatás, vagy
hogy
a
felső
tagozaton
egyetlen
tanár
tanít.
Gyakran történik meg, hogy a korának megfelelő képességű roma diákok fogyatékos iskolai osztályokba kerülnek beíratásra. Ennek megakadályozására szolgál az „Utolsó Padból Program” amelynek a célja a nem fogyatékos gyermekek fogyatékos iskolai beiskolázásának megakadályozása. A Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. Törvény29.§ (3) bekezdése szerint a fogyatékos személy speciális oktatásának tárgyi és személyi feltételeit fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-ig kell megteremteni. Az első lépésként a visszahelyezett gyermekek fejlesztésének lehetőségét biztosítja a program a fogyatékos ellátás normatívájának 70%-át nyújtó átmeneti normatívával. Bár a fogyatékosnak minősítést szigorú orvos-diagnosztikai szempontok teszik lehetővé, az enyhe fokban értelmi fogyatékossá minősítés általánosan elfogadott 70 IQpontos határát újra meg kell erősíteni. A jelenlegi rendszerben a Szakértői 20
http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/kotetek.html 41
Bizottságok adatai szerint ma 86-os IQ-pont az a határ, amikor még fogyatékosnak minősítenek valakit. Elengedhetetlen az enyhe fokban fogyatékosnak minősítés orvos-diagnosztikai alapjai betartásának szigorítása, az orvosi kompetencia jelenlétének biztosítása a vizsgálatoknál. Az előbbi esetben levélben hívta fel az oktatási miniszter a bizottságok figyelmét, utóbbiban pedig az Egészségügyi-, Szociális- és Családügyi Minisztériummal közösen az orvosi kompetencia biztosítására, és a kötelező vizsgálatok ellenőrzésére dolgozták ki programot az Oktatási Minisztériumban.21
21
http://www.om.hu/main.php?folderID=730&articleID=142&ctag=articlelist&iid=1
42
6. A Roma Integráció Évtizede Program (2005-2015)
Háttér és Előzmények A Roma Integráció Évtizede Program a „Romák a bővülő Európában. A jövő kihívásai” című 2003. júniusában lezajlott konferencia eredménye, amelynek vendéglátója a magyar kormány volt. A regionális Roma Konferenciát a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és a Világbank szervezte, az Európai Bizottság, a UNDP, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, valamint a Finn és a Svéd Kormányok támogatásával. A konferencián 9 ország: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Macedónia, Románia, Szerbia, Szerbia-Montenegró és Szlovákia miniszterelnökei és képviselőik – kifejezték politikai elkötelezettségüket aziránt, hogy csökkentik a roma és nem roma lakosság szociális és általános élettkörülményei között meglévő szakadékot, annak érdekében, hogy a romák kitörhessenek a szegénység és a kirekesztettség köréből. A Nemzetközi Irányító Bizottság négy átfogó prioritási területet fogadott el: Oktatás, Foglalkoztatás, Lakhatás, Egészségügy, továbbá: Szegénység, a Diszkrimináció, és a Nemek közötti társadalmi egyenlőség Mi a Roma Integráció Évtizede Program? A Roma Integráció Évtizede Program 2005-2015 között zajlik. Célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági helyzetének javítását, azáltal hogy: -Korlátozott számú nemzeti mennyiségi célokat jelöl ki a helyzet javítására a négy prioritási területen és az ehhez szükséges információs bázist kiépíti, hogy mérhetővé váljon a kitűzött célok megvalósulásának folyamata.20
20
A Roma Integráció Évtizede program 2005-2015 (2004. október. 20) Kormányszóvivői tájékoztató
43
-Országos Cselekvési Terveket készít el és hajt végre, a kitűzött célok megvalósítására. -A közösen elfogadott célkitűzések megvalósítási folyamatát rendszeresen ellenőrzi (monitoring), a cselekvési terveket szükség szerinti módosítja a Program folyamán. Ezeknek a terveknek a megvalósítását átlátható módon, a Roma civil, valamint nemzetközi szervezetek részvételének biztosításával kell végrehajtani, hogy az Évtized Program egy befogadó, nyitott és rugalmas folyamat legyen.
Roma Integráció Évtizede Program Szerkezete -Minden a Programban résztvevő országnak Nemzeti Cselekvési Tervet kellett készítenie, amely egy évtizedre meghatározza az egyes nemzetek számára az akciók irányát és módját. -A tervek egységes módszertan alapján készülnek. -Cél: az egyes szaktárcák által felvállalt és pénzügyileg alátámasztott programok és dokumentumok, programtervek elkészítése, amelyek hosszú távon biztosíthatják az egyes országokban a roma kisebbség valós társadalmi és gazdasági integrációját. -A NIB ülések mellett, a prioritási területeket lefedő munkacsoportüléseket szerveznek. Ezeknek a munkacsoportüléseknek az a céljuk, hogy megvizsgálják és megvitassák
a
közös
témaköröket
és
problémákat,
hogy
az
országok
tájékozódhassanak az átfogó célok és nemzeti cselekvési tervek kiválasztási folyamatairól.
44
Hogyan történik az Évtized Program finanszírozása? -Az Évtized nem egy új intézmény vagy bürokratikus szervezet, és nem is egy új pénzügyi alap, hanem a miniszterelnökök politikai kötelezettségvállalása arra, hogy reformokkal elősegítik a Romák és nem Romák közötti szakadék csökkenését. -Az Évtized annak a kilenc kormánynak a programja, amelyek megállapodtak a program végrehajtásáról. A Nemzeti Cselekvési Tervek finanszírozásához szükség lesz az országok központi költségvetéséből a már meglévő erőforrások átcsoportosítására, és emellé kell majd tervezetten felsorakoztatni a nemzetközi adományozók pénzügyi támogatásait.
7. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vizsgálat Szomolya községben 2006-ban Szomolyán vizsgáltam a kisebbségi jogok érvényesülését, a kisebbségi önkormányzat működésének és tevékenységének tapasztalatai alapján. Szomolya
község
Borsod-Abaúj-Zemplén
megye
déli
részén
terül
el,
Mezőkövesdhez 12 km-re és Egerhez 18 km-re. A megyén belül helyzetére, Szomolyára igaz a peremtelepülés elnevezés. A megyehatár, a Szomolya településtáblától, mintegy 50 méternyire van.
7. 1. A szomolyai cigányság rövid története: Szomolya történelmében, az 1960-as években jelentek meg az első cigánycsaládok. A kor szellemének megfelelően a nagy mezőgazdasági kultúrával rendelkező faluba /a híres szomolyai cseresznye, szőlőművelés / az erőszakolt mezőgazdasági termelés növekedés igényelte az olcsó, képzetlen munkaerőt. A 1970-es évek végére már mintegy 40 cigánycsalád lakott a faluban. A falu egyik jellegzetessége a pincelakások /a falu határában/ amiket a mésztufa hegyoldalakba
45
vájtak eredetileg nem voltak minden komfortot nélkülöző lakhelyek. A kor szintjén mozogtak, mint kényelmi, mint higiénés szempontból és mezőgazdasággal foglalkozó emberek lakhelyei voltak. Csak lassan váltak a ma is létező „putrivá”. A pincelakások Szomolyán egymástól két jól elhatárolható telepet alkotnak. (Alkotmány út, valamint Zrínyi út).21 A 80-as évek vége a rendszerváltás tehát egy közel 200 fős alacsonyan képzett a mezőgazdasággal foglalkozó cigányságot talált Szomolyán. Akik a szövetkezeti rendszer fokbomlásával és a mindent elnyelő Szovjet piac megszűntével elsőként lettek munkanélküliek a faluban. Mivel a mezőgazdasági termeléshez nem szerezték meg végső soron a szakképzettséget, így mezőgazdasági önellátásra nem tudtak berendezkedni, nem beszélve arról, hogy ehhez anyagi alappal sohasem rendelkeztek.
A szomolyai cigány népesség adatai: A szomolyai cigány kisebbség kb. 300 fő. Ez az összes lakosság arányának 15%-os aránya. A szomolyai cigányokat két fő csoportra bontják, úgymint Szomolyán született cigányságra, és betelepült cigányságra. A súlyosabb problémamutatók a betelepült lakosságnál tapasztalhatók. Őket igazán a szomolyai cigány kisebbség sem fogadja be, nem segíti. Betelepedésük fő oka, az üresen és rendezetlen tulajdonviszonyokkal rendelkező pincelakások nagy száma. Ez a betelepülő kisebbséget hajlékhoz juttatja, így legalább hajléktalanokká nem válnak. Szociális, higiénés problémájuk ettől azonban ugyanígy megvan, sőt azzal együtt, hogy a betelepüléssel nem válnak helyi állandó lakossá, ezek a mutatók súlyosbodnak, mivel kívülállóként, sokan máshol állandó lakosok, nem tartoznak bele, az önkormányzat hatásköri területébe.
21
Kövecses Zsolt: Szomolya története (Bükkaljai Kistérség Híradója c. kiadvány 2004/ II.szám/ Felelős kiadó Szomolya Polgármesteri hivatal))
46
A munkavállalás lehetőségei: Szomolyán ipartelepítő tényezők hiányában vállalkozói munkalehetőségek nincsenek.
Az
önkormányzat
bértámogatással
közhasznú
és
közcélú
munkalehetőségeket tart fenn. Itt a munkabért a Munkaügyi Központi Területi Kirendeltsége állja, az önkormányzatot csak a járulékfizetési kötelezettség terheli. Ezzel együtt, kb. 12 fő részére tud munkalehetőséget biztosítani az önkormányzat. A dolgozók folyamatosan cserélődnek. Sajnos, a munkaerő minősége nem kielégítő, feladatot csak irányítással képesek ellátni. A borsodi régióban /így Szomolyán is/ országosan is rosszak a munkafeltételek, ez a tény hatványozottan igaz a cigány kisebbségre A faluban összesen 11 aktív korú cigány munkavállaló van, akik a környező városokba /Mezőkövesd, Eger/ járnak dolgozni. A cigány népesség többi része az alábbiak szerint oszlik meg: 50 fő munkanélküli, 70 fő inaktív kereső, 80 fő eltartott. A munkavállalás számukra több okból is lényegesen nehezebb, mint a nem cigány munkavállalóknak. Az iskolai végzetségük alacsony, középiskolai érettségivel nem rendelkezik közülük senki. Egyéb pénzkereseti lehetőség a környék mezőgazdaságában kínálkozik, mint napszámos, bár ez meglehetősen bizonytalan és nagyrészt illegális munka. A lakáskörülményeik: A
cigányság
legnagyobb
százalékban
a
falu
szélén
található
pincelakásokban lakik, amiknek nincs komfort fokozata, nincs vezetékes víz és csatornázás. A lakások többségében nincs villany sem. A többiek a faluban laknak szocpol-os házakban, amik sokszor még az építés szakaszában vannak immáron évek óta. A lakások általában három szobásak és komfortosnak nevezhetőek bár a csatornahálózatra egyik sincs csatlakozva.
47
Az iskolai körülmények: Az iskoláskorú gyermekek 100% rendszeresen jár iskolába, és aktívan részt vesz az iskolai órákon. Ez az egyik legnagyobb érdeme a CKÖ munkájának, hiszen a rendszerváltás előtt ez az arány sokkal alacsonyabb volt. A mezőgazdasággal foglalkozó cigánycsaládok számára nem volt „érték” az oktatás nyújtotta ismeretanyag, hiszen ők hosszú generációkon keresztül ezt a fajta életformát örökölték, és ezt örökítették tovább. A másik oldalon viszont egyre jobban megfigyelhető az a jelenség hogy a többséghez tartozó gyermekeket szüleik a szomszédos Noszvajra íratják be / Noszvajon gyakorlatilag nincs cigány kisebbség/ már az általános iskola alsó tagozatába is. Ez a tény sajnos visszahat az oktatás színvonalára is. A középiskolai tanulmányoknál már más a helyzet a tanulók többsége megkezdi a középiskolát, jellemzően a szakmunkásképző intézetek valamilyen szakára iratkoznak, de a végzettek számaránya nem éri el a 5 % sem.
7. 2. A Vizsgálatról Már a bevezetőben is utaltam rá: „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása” komplex feladatot ró az önkormányzatokra, hiszen a kisebbségi jogok érintik és átszövik az általános önkormányzati alapfeladatok szinte egészét. A kisebbségi jogok megjelennek például a közoktatásban, a közbiztonság helyi feladatairól való gondoskodásban, a foglakoztatásban, a lakásgazdálkodásban,
szociális
igazgatásban,
szabálysértési
eljárásban,
gyermekvédelemben, gyámügyi igazgatásban.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2006 márciusában és áprilisában Szomolyán öt alkalommal kerestem fel a cigány kisebbségi önkormányzat elnökét, képviselőit, a települési önkormányzat polgármesterét, jegyzőjét, a polgármesteri hivatal köztisztviselőit és az oktatási-nevelési intézmények vezetőit, munkatársait. A 2006 tavaszán folytatott kutatásom alapvető célja a kisebbségi jogok érvényesülésének bemutatása a gyakorlatban, azt kívántam feltárni, hogy az
48
„1993. évi LXXVII. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” rendelkezései, milyen módon és mértékben valósulnak meg, gyakorlati alkalmazásuk milyen nehézségekbe ütközik. Kiemelt figyelmet fordítottam a helyi önkormányzat szerepének és tevékenységének vizsgálatára, azaz arra, hogy a települési önkormányzat hogyan biztosítja helyi szinten a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Célom a kisebbségi jogok jogosultjaival és kötelezettjeivel való személyes kapcsolatfelvétel volt. Vizsgálataim eszköze az interjú volt. Betekintést nyerhettem problémáikba, eredményeikbe, a mindennapi életükbe. A beszélgetések informális, nem szigorú kérdéssorhoz kötött jellege lehetőséget biztosított arra, hogy beszélgetőpartnereim is megfogalmazzák a munkájuk során felmerülő problémáikat. Hangsúlyozandó, hogy az általam leírt megállapításokból nem lehet az egész megyére vonatkozó általános következtetéseket levonni. A cigányság élethelyzete meglátásom szerint egyes helyeken, olyan sajátságos vonásokat mutat, amely nem teszi összehasonlíthatóvá, Magyarország kisebbség lakta területeit. Összefoglalóm inkább példa jellegű, a felkeresett települést érinti, ezáltal szubjektív véleményeket, megjegyzéseket is tartalmaz.
7. 3. A kisebbségi önkormányzatok működési feltételei
A
jogszabályok
egyértelműen
meghatározzák,
hogy
a
kisebbségi
önkormányzatok működéséhez szükséges tárgyi és technikai feltételrendszert, szakmai segítséget a települési önkormányzatoknak kell biztosítani. Állandó jogértelmezési és gazdálkodási problémát jelent azonban, hogy a helyi önkormányzatok a feltételeket milyen mértékben kötelesek megteremteni.
49
Helyiséghasználat A kisebbségi önkormányzatok eredményes, önálló működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy rendelkezzenek saját, külön irodával, vagy megfelelő helyiség használatával. Vizsgálati tervem összeállításakor az volt a feltételezésem, hogy ilyen típusú problémák már nem léteznek. A vizsgált községben a cigány kisebbségi önkormányzat rendelkezik önálló helyiséggel, irodájuk a polgármesteri hivatal épületén kívül található, amely lehetővé teszi ügyeik közvetlenebb, intimebb intézését, illetve jelentősen megkönnyíti az információkhoz való hozzáférésüket. Egyéb működési feltételek A működéshez szükséges egyéb technikai feltételeket – a kisebbségi önkormányzatok véleménye szerint – a polgármesteri hivatalok alapvetően biztosítják. A fénymásolás, faxolás, postázás nem okoz gondot. Az önálló helyiségek
rezsiköltségét
a
telefonszámlák
kivételével
a
települési
önkormányzatok finanszírozzák.
7. 4. A kisebbségi és települési önkormányzatok együttműködése
Együttműködési megállapodás A
települési
és
kisebbségi
önkormányzat
közötti
együttműködési
megállapodás megkötését az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) a költségvetés elfogadásával összefüggésben kötelezővé teszi. A megállapodás keretében a finanszírozási kérdések mellett az együttműködés számos egyéb területe is szabályozható, de erre az önkormányzatoknak nincs jogszabályi kötelezettségük.
50
Szomolyán az együttműködési megállapodások szinte kivétel nélkül a finanszírozási és gazdálkodási kérdésekre korlátozódnak. Felmerült annak az igénye, hogy az írásbeli megállapodásokban más együttműködéssel összefüggő kérdéseket és működési feltételek biztosításának körülményeit is rögzítsék. A kisebbségi önkormányzat elnöke kifejtette, hogy személyes, jó kapcsolatokat ápolnak a helyi önkormányzattal, fennáll azonban annak a veszélye, hogy a polgármester és a testület változása esetén ez az együttműködés megváltozik.
A kisebbségek részvétele, aktivitása a települési önkormányzatok munkájában A cigány kisebbségi önkormányzat elnökét meghívják a helyi önkormányzat képviselő-testületi üléseire. A napirendi pontokhoz kapcsolódó előterjesztéseket azonban már nem minden esetben küldik meg részére. A rendszeres meghívások ellenére az elnök inkább csak a kisebbséget közvetlenül érintő témák tárgyalásakor vesz részt az üléseken. A cigány kisebbségi vezető kifejtette, hogy nem látja értelmét az állandó részvételnek, ha véleményét a települési önkormányzat képviselői nem kötelesek meghallgatni, szavazati joga pedig egyáltalán nincs. A cigány kisebbségi önkormányzat elnökének zárt ülésen való részvételével kapcsolatban még mindig jellemző a kisebbségi vezető kizárása az ülésről. A települési önkormányzatok bizottságainak munkájába a kisebbségi képviselők csekély mértékben kapcsolódnak be. A cigány önkormányzat vezetője jelezte a beszélgetések során, hogy szeretne részt venni a szociális bizottság munkájában, de egyikük sem tudott arról, hogy a kisebbségi önkormányzat kezdeményezési jogával élve kérheti a települési önkormányzat bizottságaiban való részvételt.
51
Az együttműködés általános megítélése Nem kétséges, hogy az együttműködés sikerét alapvetően meghatározza a „kapcsolati tőke” megfelelő felhasználása, a személyes jó viszony kialakítása, valamint a politikai hovatartozás kérdése is. A települési önkormányzat kifejezetten példaértékűnek nevezte a kisebbségi önkormányzatok közötti kapcsolatot. Nagyon hasznos azonban, ha a helyi önkormányzat külön kisebbségi referenst alkalmaz, aki a jogi és adminisztratív segítség mellett a kommunikációt és az együttműködést is elősegíti az egyes kisebbségek képviselői, valamint a kisebbségi és többségi lakosság között. Problémaként merült fel, hogy a referens személyének kiválasztásába nem vonják be a kisebbségi önkormányzatokat, valamint az, hogy a cigány kisebbség általános műveltségi mutatói alacsonyak. A legmagasabb iskolai végzettségű, a cigány kisebbségi önkormányzat tagjai közül is, szakmunkás. Érettségizett kisebbség a vizsgált településen nincs. A kisebbségi önkormányzat vezetője helyzetét döntően alárendeltnek és nem mellérendeltnek érzik s kifejtette, hogy kiemelt fontosságúnak tartaná a kisebbségi képviselők képzését, továbbképzését, jogi felkészítését, mert „tudatlanságuknak köszönhető”, hogy a helyi önkormányzat nem egyenrangú félként kezeli őket. A cigány kisebbségi önkormányzat a településen a vétójogukkal szinte soha nem élnek. A cigány kisebbségi önkormányzat elnöke nem volt tisztában azzal, hogy a kisebbségi önkormányzatot mely kérdésekben illeti meg egyetértési, illetve vétójog. A kisebbségi önkormányzat elnöke jelezte, hogy bár a képviselő-testület – a törvény által előírt esetekben – kikéri a véleményüket, illetve egyetértésüket, ezek az egyeztetések azonban gyakran formálisak. A beszélgetések alapján megállapítható, hogy a kisebbségi és települési önkormányzat közötti viszony alakulásában jelentős szerepet játszik a jegyző felkészültsége, elhivatottsága, szemlélete, kisebbségekhez való hozzáállása. Szomolya jegyzője a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője által dicsért és a kisebbségi jogok terén nagyon felkészült szakember. A vizsgált község cigány vezetője elmondta, hogy a jegyzővel jó a viszonya, de a jegyző által adott 52
tájékoztatás az esetek többségében a jogszerűségre korlátozódik, és nem a jogi lehetőségek ismertetésére. Az elnök szerint a jogi tájékozatlanságuk következtében a települési önkormányzattal nem tudnak egyenrangú kapcsolatot kialakítani. A települési önkormányzatok szerint jelentős nehézséget okoz az is, hogy az Ötvben
kötelező
feladatként
rögzített
kisebbségi
jogok
érvényesülésének
biztosításához közvetlenül nem kapnak központi költségvetési támogatást.
7. 5. A kisebbségi önkormányzatok bevételei Állami és önkormányzati támogatások A személyes beszélgetések során feltérképeztük, hogy a felkeresett kisebbségi önkormányzat pénzeszközei milyen forrásokból származnak, a települési önkormányzatok milyen módon támogatja a cigány kisebbségi önkormányzatot. Szomolyán az állami támogatáson kívül a kisebbségi önkormányzat a települési önkormányzattól folyamatosan, minden évben kap támogatást. A felkeresett kisebbségi önkormányzat szerint a helyi önkormányzat megfelelően figyelemmel kíséri, hogy az állami támogatás negyedévente pontosan a kisebbségi önkormányzat rendelkezésére álljon. Pénzforgalmukat a települési önkormányzatok számláján bonyolítják. Az állami támogatás mértékét a kisebbségi vezetők keveslik, feladataik színvonalas ellátásához, működési kiadásaik finanszírozására elégtelennek tartják. A
helyi
önkormányzat
által
adott
pénzösszegekkel
a
kisebbségi
önkormányzat szintén elégedetlen. A cigány kisebbségi önkormányzat vezetője úgy értékeli, hogy az alacsony pénzösszeg azt jelzi, hogy a települési önkormányzatot nem igazán érdekli a kisebbségek sorsa, élete, jogaik. Véleménye szerint, ha a képviselők lemondanak a tiszteletdíjukról, akkor az állami normatíva fedezi a kisebbségi önkormányzat működési költségeit 53
Pályázati támogatások Problémaként észleltem, hogy a települési önkormányzatok kevés segítséget nyújtanak a pályázatok figyeléséhez, és azok megírásához. A pályázatokról való tájékozódás egyik legjelentősebb forrása ma már az Internet, de a kisebbségi vezetőnek többnyire nincs hozzáférése a világhálóhoz. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány pályázati rendszerével a vezető nem elégedett, kevesli a kapott támogatásokat, illetve sérelmezi a pályázataik többszöri elutasítását.
7. 6. A kisebbségi önkormányzat tevékenysége A roma önkormányzatok a cigányság mindennapi életének problémáit próbálják megoldani, ennek érdekében vállalnak egyfajta kommunikációs, közvetítő, konfliktuskezelő feladatot. Cigány kisebbségi önkormányzatok A cigánykisebbségi önkormányzat elnöke beszámolt arról, hogy a roma lakosok
általában
lakásproblémájuk,
közüzemi
tartozásaik
miatt,
munkahelykeresés céljából, illetve anyagi támogatásért fordulnak a cigány kisebbségi önkormányzathoz. A kistelepülés roma elnöke elmondta, hogy bár nagyon sokan keresik fel segély iránti kérelemmel, ők nem kívánják átvenni a települési önkormányzat szociális feladatait. Véleménye szerint „a kisebbségi önkormányzat nem a szociális ügyekért van”. Munkája során a cigány kisebbségi vezető a nevelésioktatási kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Nagyon jó viszonyt alakított ki a település oktatási intézményeivel, így ha valamelyik gyerekkel probléma van, nem megy iskolába, akkor a pedagógusok azonnal megkeresik a roma kisebbségi önkormányzatot.
54
A roma önkormányzat tevékenysége során a munkahelyteremtésre is figyelmet fordít. Szerződést kötött a helyi önkormányzattal közhasznú és közcélú munkaprogramok szervezésére és lebonyolítására. A közhasznú munka célja a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatási helyzetének javítása, részükre munkalehetőség megteremtése. A támogatás a lakosságot vagy a települést érintő közfeladat vagy közhasznú tevékenység ellátásához nyújtható. A támogatás odaítéléséről, illetve annak mértékéről a területileg illetékes munkaügyi kirendeltség vezetője államigazgatási határozattal dönt. A közhasznú munkavégzés finanszírozása a Munkaerő-piaci Alapból történik. A dolgozók kiválasztását, az eszközöket és a feladatok elvégzésének ellenőrzését a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke biztosítja. A roma vezető több megvalósításra váró programtervvel is rendelkezik. Például a fiatalok részére „cigányház” létesítéséhez gyűjt támogatási pénzeket.
7. 7. Összegzés Szomolyai vizsgálatunk egyik legfontosabb eredménye, hogy a helyszíni találkozások során alkalmam nyílott kölcsönös tapasztalatcserére, beszélgetésekre a kisebbségi és települési önkormányzat képviselőivel. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a kisebbségi önkormányzat működési hatékonyságát jelentősen akadályozza alulfinanszírozottsága. Az alacsony összegű állami támogatás sok esetben működési kiadásaikat sem fedezi. A helyi önkormányzatokat a kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek
teljes
körű
biztosításában,
kiterjedt
támogatási
rendszer
kialakításában elsősorban a költségvetési források hiánya akadályozza. A kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek biztosítása érdekében lényeges lenne az 1193. évi LXXVII törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
55
részletesen rögzíteni, hogy a helyi önkormányzatok milyen feltételeket, konkrét segítségnyújtási formákat kötelesek biztosítani. Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy bár az 1990. évi LXV törvény a helyi önkormányzatokról kötelező feladatként rögzíti a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítását, de ha ennek ellátásához a települési önkormányzatok nem kapnak költségvetési támogatást, akkor a feladat megvalósítása nem, vagy csak nem megfelelő színvonalon lehetséges. A települési és kisebbségi önkormányzat kapcsolatát, együttműködésének sikerét elsősorban szubjektív elemek (személyes kapcsolat, politika, stb.) befolyásolják. Célszerű lenne a két testület közti együttműködésre vonatkozóan tisztább, egyértelműbb és szigorúbb jogi kereteket teremteni. A jelenlegi hatályos szabályozás nem biztosít eszközöket, szankciókat arra, hogy a települési önkormányzat „kényszeríthető legyen” a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülésének támogatására.
56
Irodalom jegyzék:
1. Az 1990 évi LXV törvény a helyi önkormányzatokról 8 (4) 2. Az 1993 évi LXXVII törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 3. Humánfejlesztési és Módszertani intézet: http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/E6.xml/etnikai_csoport.html (2006-0409/18:46) 4. Nemény Mária - Szalai Júlia: Kisebbségek kisebbsége (Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó 2005/ 292-295 o.) 5. Szegő László: Cigányok honnét jöttek – merre tartanak (Budapest, Kozmosz Könyvkiadó
1983/
39-78o.)
és
Hegedűs
Sándor:
Cigányok
a
történelemkönyvekben (Budapest, 2002. augusztus – szeptember Lungo Drom/ 16o.) 6. Rostás Farkas György: Ősi cigány mesterségek és foglalkozások (Budapest, 2000 Cigány Tudományos és Művészeti Társaság 7. Kemény István: Az 1994. évi cigány felmérésről. Budapest, 1994 Kutatási gyorsjelentések MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 8. Kemény István: A magyarországi roma népességről két felmérés tükrében (Budapest, 1997 Magyar Tudomány 6. szám) 9. Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona: Cigánygyerekek az Általános Iskolában (Budapest, 2002 Új Mandátum Könyvkiadó/ 56-105 o.) 10. Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Cigány tanulók az általános iskolában (Pécs, 2001 Iskolakultúra) 11. Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: A cigány etnikum újászületőben. Tanulmány a családról és az iskoláról. (Budapest, 1990 Akadémiai Kiadó) 12. Csefkó Ferenc – Pálné Kovács Ilona: Kisebbségi Önkormányzatok Magyarországon (Budapest, 1999 Osiris Kiadó) 13. Pályazatfigyelő: Tanulmányi ösztöndíj magyar állampolgárságú cigány/roma tanulók/hallgatók részére / RÖ/2005/2006/II. 14. Dr. Varjú Gabriella: A roma lakoság társadalmoi integrációját elősegítő kormányzati intézkedések megvalósításának esélyei-tájékoztató a középtávú
57
intézkedés csomag időarányos végrehajtásáról. http://www.nekh.gov.hu/main.php?folderID=1314 15. Kállai Ernő – Törzsök Erika: Cigánynak lenni Magyarországon (Budapest, 2000 Európai Összehasonlító Kisebbségi Kutatások, Progamiroda) 16. Romacentrum: On- line információs központ http://www.romacentrum.hu/modell/oktatas/martineum/letrej.html 17. Népszámlálás 2001 Központi Statisztikai Hivatal http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/kotetek.html 18. Oktatatási Minisztérium http://www.om.hu/main.php?folderID=730&articleID=142&ctag=articlelist&ii d=1 19. A Roma Integráció Évtizede program 2005-2015 (2004. október. 20) Kormányszóvivői tájékoztató 20. Kövecses Zsolt: Szomolya története (Bükkaljai Kistérség Híradója c. kiadvány 2004/ II.szám/ Felelős kiadó Szomolya Polgármesteri hivatal)) 21. Kertesi Gábor: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás idején, Budapest Autonómia Alapítvány 2003 22. Havas Gábor – Kemény István: „A magyarországi romákról”, Szociológiai Szemle, 1995. 3. szám 23. Kaposvári Anikó: Kezdeményezések a roma gyerekek iskolai integrációjáért. I Pro Minoritate 1/2000:174-185 24. Kozákné Keszei Veronika: Cigánypolitika Magyarországon. Elmélet és gyakorlat az 1960-as évek elejétől az 1990-es évekig. Szekszárd, Misprint Kft. ny. 2001. 183 p. /Romológiai Kutatóintézet közleményei 5./ Bibliogr. 171-176. 25. Bársony János: A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának lehetőségei Budapesten In: Kisebbségek és önkormányzat. 1994. 113-117. 26. Kovács Péter: Nemzetközi Jog és kisebbségvédelem (Pro Minoritate Könyvek) Budapest, Osiris 1996 27. Kovats Martin: Az első Országos Cigány kisebbségi Önkormányzat tevékenysége, Regio, 1999. 1. szám 28. Faludi András: Cigányok, Budapest 1964
58
Melléklet 1. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal levele a helyi Kisebbségi Önkormányzat elnöke részére. 2. Jegyzőkönyv a Kisebbségi Önkormányzat alakuló ülésén. 3. Fényképek a pincelakásokról és lakóikról.
59
