Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Public Relations szakirány
A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK HELYZETE ÉS LEHETŐSÉGEI MA MAGYARORSZÁGON: PARTNERÜNK EURÓPA PROJEKT A LÁTÁSSÉRÜLTEK KÉPZÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN
Készítette : Kovács Katalin
Budapest, 2006
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
2
Bevezetés
4
1. Fogyatékossággal élők helyzete Magyarországon
6
1.1
A fogyatékossággal élők helyzete a foglalkoztatás területén
7
1.2
A fogyatékossággal élők helyzete az oktatás és képzés terén
10
1.2.1
Iskolarendszerű oktatás és képzés
11
1.2.2
Felnőttképzés
13
1.3
1.2.2.1
Iskolarendszerű felnőttképzés
14
1.2.2.2
Munkaerő-piaci képzések
15
1.2.2.3
Munkahelyi keretek között folyó felnőttképzés
15
Hiányosságok a képzés területén
16
2. Hátrányos helyzetű csoportok védelmének történeti előzményei
20
2.1
Az ENSZ által deklarált jogok a fogyatékossággal élők védelmében
20
2.2
Az Európai Unió fogyatékosügyi politikája
22
2.2.1
A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi elsődleges
22
jogban 2.2.2
A Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól szóló Közösségi
24
Charta 2.2.3
A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi másodlagos
25
jogban 2.2.4
A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi puha jogban
25
2.2.5
A Madridi Nyilatkozat
28
2.2.6
Az Európa Tanács Politikai nyilatkozata
29
3. A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program bemutatása 3.1
A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program prioritásai
3.1.1
Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő
30 32 32
belépés segítségével (2.prioritás) 3.1.2
Az oktatás és képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás
35
tükrében (3.prioritás) 3.1.3
Az oktatás és szociális infrastruktúra fejlesztése (5.prioritás)
2
38
4. Partnerünk Európa Projekt 4.1
41
Partnerünk Európa Projekt bemutatása
41
4.1.1
Partnerünk Európa Projekt szervezeti jellemzői
41
4.1.2
Partnerünk Európa Projekt célja és tevékenysége
43
4.1.3
A Partnerünk Európa Projekt és a HEFOP prioritásainak
46
megfeleltetése 4.1.3.1
A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 2. prioritásának
46
tükrében 4.1.3.2
A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 3. prioritásának
47
tükrében 4.1.3.3
A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 5.prioritásának
48
tükrében 4.2
A Partnerünk Európa Projekt és a nyilvánosság
50
4.2.1
Közvélemény kutatás módszertana
50
4.2.2
Kérdőívek értékelése
54
Mellékletek
59
1.sz. Melléklet
59
2.sz. Melléklet
60
Irodalomjegyzék
61
Táblázatok és grafikonok jegyzéke
62
3
Bevezetés Magyarországon 2001-ben 577 ezren vallották magukat társadalmi életükben súlyosan akadályozott fogyatékos embernek.1 Közöttük több tízezres nagyságrendben vannak olyanok, akiknek veleszületett vagy szerzett fogyatékossága súlyos. A mindennapokban ritkán találkozhatunk velük, mert gyakran otthonukban, vagy intézetbe zárva élnek, az utcára lehetőségek hiányában és egyedül ki sem jutnak. A vakok, értelmi sérültek, nagy nehézségek árán tudnak csak tájékozódni, a kerekesszéket használó mozgássérültek az utcákon, a boltokban nem tudnak közlekedni, a siketek, vagy súlyos beszédfogyatékosok nem tudnak kommunikálni. Az a tény, hogy a valóságban nem tudnak élni bizonyos jogaikkal, nem csak az ő, hanem egy szélesebb személyi kör, hozzátartozóik és családjuk életlehetőségeit is korlátozza. Dolgozatomban azt a kérdéskört vizsgálom meg, hogy a fogyatékossággal élőknek milyen lehetőségeik vannak ma Magyarországon, mi jellemzi helyzetüket, különös tekintettel a foglalkoztatás, oktatás és képzés területére. Fontos hangsúlyt kap vizsgálatomban egy, a helyzetük javítását célzó projekt működésének bemutatása. Kutatásom középpontjában egy 2005-ben elinduló új kezdeményezés áll, amely látássérültek képzését tűzte ki célul. A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete által jegyzett pályázat során létrejött Partnerünk Európa Projekt látássérült fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy részt vegyenek egy 14 hónapos képzésben, amely hozzájárulhat a résztvevők felzárkóztatásához és későbbi sikeres elhelyezkedéséhez. Témaválasztásom legfőbb oka az adott téma aktualitása és fontossága, amely az EU integrációt követően különösen időszerűvé vált. Az EU Operatív Programjai közül a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (továbbiakban HEFOP) foglalkozik az oktatás, képzés kérdéskörével, felvázolja az adott területen szükséges továbblépési lehetőségeket. Ezek alapján választ keresek arra a kérdésre, hogy az adott projekt mennyiben áll összhangban a HEFOP által megfogalmazott prioritásokkal, és ezzel hogyan járul hozzá a fogyatékossággal élők lemaradásának, hátrányos helyzetének mérsékléséhez.
1
Forrás: KSH (2001) www.nepszamlalas.hu
4
Dolgozatom első részében másodelemzés során a jelenlegi magyarországi képzési, oktatási állapotot mutatom be a magyar lakosságra és azon belül a fogyatékossággal élők körére levetítve. Az elemzésben fő hangsúlyt kap a foglalkoztatás és az oktatás helyzetének ismertetése, különös tekintettel arra, hogy milyen arányban vesznek részt a fogyatékossággal élők az iskolarendszerű képzésben és a felnőttképzésben. A második fejezetben a fogyatékossággal élő társadalmi csoportok védelmének történeti előzményeivel ismerkedhetünk meg az ENSZ és az Európai Unió fogyatékosügyi politikájának bemutatásával. A harmadik részben az EU Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programjának stratégiáját mutatom be, azon prioritásokat és intézkedéseket, amelyek a speciális helyzetű lakosságcsoportokra vonatkoznak, és amelyeknek célja az esélyegyenlőség biztosítása a képzésben, foglalkoztatásban és a társadalmi szerepvállalásban. Szakdolgozatom negyedik fejezete a fogyatékossággal élők érdekeit szolgáló civil szervezet által létrehozott Partnerünk Európa Projekt működését mutatja be, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy a projekt a HEFOP prioritásain belül mely területek fejlesztését célozza meg. Vizsgálatom során arra is választ keresek, hogy mennyire ismert az operatív program és az adott projekt az épek körében, mennyire tájékozott a közvélemény a fogyatékossággal élők jelenlegi helyzetével, valamint az adott projekt tevékenységével. Vizsgálatomat közvélemény kutatással, kérdőíves módszer segítségével végeztem el.
5
1. Fogyatékossággal élők helyzete Magyarországon Dolgozatom első fejezetében a magyarországi foglalkoztatási és oktatási helyzet állapotáról kapunk képet, különös tekintettel a fogyatékossággal élők helyzetére. Az elemzés során bemutatom a fogyatékossággal élők képzésben és foglalkoztatásban való részvételét, az adott területeken lévő lehetőségeket illetve korlátokat. Helyzetelemzésem megállapításai elsősorban a 2001-es népszámlálás során összegyűlt adatok elemzésén alapul, amely a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint a közelmúlt legátfogóbb statisztikai felmérése ebben a tárgykörben. A foglalkoztatás és képzés területe szorosan összefügg, hiszen a megfelelően képzett humán erőforrás a gazdasági fejlődés tartós növekedésének elengedhetetlen feltétele. A gazdasági fejlődés szempontjából kulcsfontosságú tényező a versenyképes munkaerő megfelelő felkészítése, hiszen a tudás, ismeretek és készségek hiánya veszélyeztetheti a versenyképes gazdaság növekedését. A versenyképes gazdasághoz versenyképes tudás átadása és megszerzése szükséges, amely az új típusú tudásalapú társadalom alapfeltétele.1 A megfelelő tudás elsajátításához, és az egész életen át tartó tanulás feltételeinek biztosításához az oktatás, képzés minőségének javítása szükséges mindenki számára, így a fogyatékossággal élők és épek számára egyaránt. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a fogyatékossággal élők helyzetének javítása, állampolgári és szociális jogainak erősítése egyre jobban előtérbe került. A törvényalkotás több lényeges pontban is érintette az előbb említett kérdésköröket. Elsőként a közoktatási törvényt2 kell megemlíteni, melynek jelentősége, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek jogává tette az integrált oktatásban való részvételt. Az 1993. évi közoktatási törvény, valamint annak 2003. évi módosítása alapvető feltételként határozza meg az egyenlő bánásmód biztosítását, valamint a tanulók hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését a közoktatás minden területén. A fogyatékossággal élők esélyegyenlőségével foglalkozó szociális törvény rendszerbe foglalta a pénzbeli és természetbeni juttatásokat és szociális szolgáltatásokat, az ellátási felelősséget pedig a helyi önkormányzatok szintjére delegálta. A törvény 1 2
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 7-32.o. Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény (1993) www.icsszem.hu
6
jelentősége abban áll, hogy rendelkezéseivel megerősítette a fogyatékossággal élők Alkotmányban is deklarált, teljes jogú társadalmi tagsághoz fűződő jogát, kijelölte a társadalmi részvétel megvalósulásának célterületeit, köztük az oktatás, képzés területét, ezen kívül pedig konkrét intézkedéseket is megfogalmazott.1
1.1 A fogyatékossággal élők helyzete a foglalkoztatás területén
A fogyatékossággal élő emberek a magyar társadalom egyik leghátrányosabb helyzetű csoportjába tartoznak, hiszen ők azok akik leginkább ki vannak téve a kirekesztődés veszélyének. Legtöbbjük számára nem csak egészségi állapotuk, hanem rossz társadalmi körülményeik is nehezítik életüket, és ezáltal szinte lehetetlenné válik az, hogy társadalmilag elfogadott életvitelt folytassanak. Legnagyobb problémát a munkaerő-piac területén meglévő esélyegyenlőtlenség jelenti. A KSH 2002-ben kiadott felmérése alapján 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő tartós egészségi problémát jelzők közül kevesebb, mint 95 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként.2 Az aktív korú fogyatékossággal élők munkavállalási esélyei lényegesen rosszabbak a népesség többi részénél. Munkakeresésnél sokszor kerülnek hátrányba burkolt diszkrimináció következtében, amely a nyílt munkaerőpiacra lépést teszi számukra lehetetlenné. További problémát jelent a fogyatékossággal élők képzésének, átképzésének nehézsége, illetve a védett foglalkoztatás lehetőségeinek beszűkülése. Egy társadalom erkölcsi, jogi, mentális állapotát jól jellemzi az, hogy miképpen tudja segíteni hátrányos helyzetbe került tagjainak munkavállalását, munkaerőpiacon történő elhelyezkedését. Társadalmi beilleszkedésüket és elfogadásukat nagy mértékben segítheti, ha elhelyezkedhetnek, és megélhetésüket munkából származó jövedelmükből tudják biztosítani. Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben jelentősen visszaesett a foglalkoztatottság, és ez természetesen a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci helyzetére is hatással volt. Statisztikai adatok mutatják, hogy a gazdasági aktivitás 1
2
1998.évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról (1998) www.foka.hu Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 31-32.o.
7
tekintetében már 1990-ben is jelentősek voltak a különbségek fogyatékossággal élők és épek között. Ez a különbség a gyökeres munkaerő-piaci változások következtében tovább nőtt. Amint azt a következő táblázatban látjuk, az egyébként sem magas foglalkoztatotti arány, amely 1990-ben közel 17 százalék volt a fogyatékossággal élők körében, szemben az épek 44 százalékával, 2001-re tovább csökkent. A 2001-es statisztikák szerint a fogyatékossággal élőknek csupán 9 százaléka rendelkezik munkahellyel, és képes önmagát saját keresetéből eltartani. A népesség fogyatékosság és gazdasági aktivitás szerint, 1990, 2001 (százalék) 1.sz. táblázat 1990 Gazdasági aktivitás
összesen
fogyatékos
2001 nem fogyatékos
összesen
személyek Foglalkoztatott
43,6
nem fogyatékos
fogyatékos
személyek
16,6
44,6
36,2
9
37,8
Munkanélküli
1,1
0,7
1,1
4,1
2
4,2
Inaktív kereső
25,6
57,5
24,5
32,4
76,7
29,8
Eltartott
29,7
25,2
29,8
27,3
12,2
28,2
összesen
100
100
100
100
100
100
Forrás : KSH (2001)
A fogyatékossággal élő emberek gazdasági aktivitása természetesen nagy mértékben függ fogyatékosságuk típusától. Elsősorban azok tudnak munkát vállalni a mai körülmények között, akiknek fogyatékossága kevésbé súlyos. Ilyen esetben egy jól működő
szociálpolitikai
rendszer
elsődleges
feladata
lenne,
hogy
minden
fogyatékossággal élő ember számára, aki képes valamilyen munkatevékenységre, biztosítson megfelelő munkalehetőséget. A fogyatékosság összevont típusa szerinti kategóriákon belül leolvashatjuk, hogy a fogyatékossággal élők csoportjai közül a látássérültek közül kerül ki a legtöbb foglalkoztatott, hiszen 13 százalékuk végez valamilyen munkatevékenységet. A következő táblázatban áttekinthetjük, hogy a különböző típusú fogyatékossággal rendelkező személyek milyen mértékben vesznek részt a gazdasági folyamatokban, milyen arányban oszlik meg a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma.
8
A fogyatékos személyek gazdasági aktivitás és a fogyatékosság összevont típusa szerint (százalék) 2.sz. táblázat Inaktív kereső A fogyatékosság összevont típusa
összesen
Foglalkoztatott
Munkanélküli
együtt
saját jogú nyugdíjas, járadékos
rokkantsági nyugdíjas, baleseti járadékos
Eltartott
Testi fogyatékos
100
7
1,5
85,7
42
37,1
5,8
Látássérült Értelmi fogyatékos
100
13
2,9
72,3
44,1
18,8
11,7
100
7
1,2
47,2
8,5
33,1
44,6
Hallássérült Egyéb fogyatékos
100
11
2
77,2
52,1
16,4
9,8
100
10
2,9
75
24,4
45,7
11,8
Összesen
100
9
2
76,7
35,9
34,1
12,2
Forrás : KSH (2001)
Az ugyan kis létszámú, de elhelyezkedni tudó fogyatékossággal élő személyek körében is érzékelhetők voltak azok az átalakulási folyamatok, amelyek a foglalkoztatottak egészét jellemezték a gazdasági átalakulás nyomán. Az 1990-es évek óta megfigyelhető az a változás, miszerint a foglalkoztatottak között a vezető, értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozásúak aránya lényegesen megnőtt. Az 1990-es év közel 34 százalékos arányához képest 2001-ben a foglalkoztatottak 41 százaléka végez szellemi munkát. Ennek a folyamatnak egyik meghatározó oka az, hogy a munkaerőpiacon történő leépítések elsősorban a fizikai munkát végzőket érintették. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a gazdaság szerkezete egyre inkább a képzettek alkalmazását igénylő gazdasági ágazatok, tevékenységek felé mozdult el. Az imént vázolt folyamat a fogyatékossággal élő munkavállalók körében is lezajlott. Az alábbi táblázat adataiból kiolvasható, hogy a szellemi tevékenységet folytatók aránya lényegesen megnőtt, hiszen a fogyatékossággal élő foglalkoztatottak aránya az 1990-es felmérés szerinti 27 százalékról 2001-re 37 százalékra emelkedett. Nyilvánvaló, hogy a fogyatékosság típusa is nagy mértékben befolyásolja azt, hogy a fogyatékos személyek milyen jellegű munkát tudnak elvégezni. Az értelmi fogyatékos réteg például, amely még tud munkát vállalni, leginkább a fizikai munka területén talál lehetőséget, míg a látássérültek körében nagyon jelentős a szellemi tevékenységet, irodai munkát végzők száma.
9
A
foglalkoztatottak
összevont
nemzetgazdasági
ág,
foglalkoztatási
főcsoport
és
fogyatékosság szerint, 1990, 2001 (százalék) 3.sz. táblázat 1990 Megnevezés
összesen
fogyatékos
2001 nem fogyatékos
összesen
fogyatékos
személyek
nem fogyatékos
személyek
Mezőgazdaság éserdőgazdálkodás
15,6
16,1
15,6
5,5
6,5
5,5
Ipar, építőipar
37,6
46,2
37,5
32,9
38,1
32,8
Szolgáltatási jellegű ágazatok
46,8
37,7
46,9
61,6
55,4
61,7
Összesen
100
100
100
100
100
100
Vezető értelmiségi
16,4
12,4
16,4
20,5
18,3
20,5
Egyéb szellemi
17,1
14,5
17,2
20,3
18,7
20,4
8,6
5,6
8,7
15,8
11,3
15,8
Szolgáltatási Mezőgazdasági
4
4,5
4
3,1
4,3
3,1
Ipari, építőipari
40,1
40,3
40,1
31,5
33,4
31,4
Egyéb foglalkozású
13,7
22,8
13,6
8,8
14,1
8,8
Összesen
100
100
100
100
100
100
Forrás : KSH (2001)
A HEFOP elemzése szerint1 a gazdasági életben lezajlott változásokat gazdasági szerkezet-átalakulás követte, amely egy új minőségű fejlődés lehetőségét rejti magában. A gazdasági folyamatok azt mutatják, hogy felgyorsult az alacsony képzettséget igénylő munkák elvándorlása az olcsó munkaerővel rendelkező területek felé, melyek a tömegtermelés nagy felvevő piacaivá válhatnak a jövőben. A fejlett országok további gazdasági fejlődésének kulcsa humán erőforrásaik minőségének, képzettségének javítása, és azok megfelelő hasznosítása, hiszen a munkaerő kereslet növekedésére elsősorban az információs társadalom kialakulásához kapcsolódó részterületeken, illetve a tudás-intenzív gazdasági ágak terén lehet számítani. A folyamat során tehát egyre inkább előtérbe kerül a képzés, oktatás kérdésköre. 1.2 A fogyatékossággal élők helyzete az oktatás és képzés terén
A munkaerőpiacra való visszatérés, illetve beilleszkedés elősegítésének különösen fontos eszköze a képzés. A jelenlegi képzési rendszer fonákjára mutat rá a 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 19.o.
10
HEFOP elemzése, mely szerint a foglalkoztatási szolgálat képzési programjai ma elsősorban a pályakezdő fiatalok képzésére irányulnak, és az iskolarendszerű képzésben megszerzett
ismeretek
kiegészítését
jelentik.1
Az
iskolarendszerű
képzés
rugalmatlansága és a gazdaság igényeihez való nem megfelelő alkalmazkodása miatt a fiatalok jelentős része nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyek a munkaerő-piaci beilleszkedéshez szükségesek, ezért az elhelyezkedni nem tudók a munkaerő-piaci képzések keretében sajátítják el azokat. A képzések tehát leginkább a középiskolai végzettséggel megszerezhető kiegészítő ismeretekre irányulnak, és inkább az egyéni tanulási ambíciókat szolgálják, nem pedig a leghátrányosabb helyzetűek foglalkoztathatóságának javítását. A képzetlen, támogató szociális háttér nélküli, tanulási nehézségekkel küszködő, gyakran motiválatlan csoportok esetében a munkaerőpiacra való beilleszkedés elősegítéséhez új típusú képzési formákra van szükség. Olyanra, amely gyakorlatorientált, a kereső munkával, foglalkoztatással kapcsolatos, illetve amely a vállalkozások és a foglalkoztatási szolgálat együttműködésére épül. Emellett olyan támogató szolgáltatási és tanácsadási rendszer kialakítására is szükség van, amely az egyéni szükségletekhez igazodik.
1.2.1 Iskolarendszerű oktatás, képzés Az esélyegyenlőség megteremtésének egyik legfontosabb intézménye az iskola. Az iskola nem csupán a szocializáció fontos színtere, hanem itt dőlnek el a későbbi munkaerő-piaci lehetőségek is. A fogyatékossággal élő emberek munkavállalási esélyeit egyértelműen behatárolja a népesség egészénél alacsonyabb iskolai végzettség. Döntő többségük legfeljebb az általános iskolát végzi el, a felsőfokú tanulmányokhoz nélkülözhetetlen érettségit adó középiskolába pedig már csak igen kevesen jutnak el. A jelen helyzeten változtatni kívánó kormányzati törekvések, a különböző jogi szabályozások, vagy éppen a pályázati úton elnyerhető támogatások lehetősége figyelemreméltó, mégsem elégséges az előítéletek megfékezésére, illetve az akadályokkal teli környezet gyors átalakítására. A fogyatékos gyermekek iskoláztatása,
1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 22-24.o.
11
közlekedésének megoldása ma még elsősorban a család feladata, és a család anyagi helyzetétől is függ, hogy milyen mértékben tudja ezt számukra biztosítani. Minden bizonnyal az előbb említett pozitív változásoknak, törekvéseknek is köszönhető, hogy az utóbbi évtizedben a népesség többségéhez hasonlóan a fogyatékossággal élők körében is emelkedett az iskolai végzettség szintje. Általánosságban elmondható, hogy a lakosság képzettségi szintje javuló tendenciát mutat. Statisztikai adatok szerint a fogyatékossággal élők csoportjában is jelentősen csökkent a legfeljebb általános iskolát, tehát 8 osztályt végzettek aránya, miközben számottevően emelkedett a közép- és felsőfokú végzettségűeké. Ugyanakkor a statisztikai adatok azt is mutatják, hogy a fogyatékos emberek iskolai végzettsége jóval alacsonyabb az épek végzettségénél. Az alábbi táblázatból kiolvasható, hogy a fogyatékossággal élők 70 százaléka legkésőbb az általános iskola 8. évfolyama után befejezi tanulmányait. Ez igen magas arányt képvisel, a korábbi 1990-es év 80 százalékos adatához képest azonban 10 százalékos csökkenést mutat, azaz 10 százalékkal több fogyatékossággal élő tanuló került be a középiskolákba és végzett szakmai oklevéllel, vagy érettségivel. Felsőfokú végzettséggel a fogyatékos emberek csupán 5 százaléka rendelkezik.
A 7 éves és idősebb népesség fogyatékosság és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, 1990, 2001 (százalék) 4.sz. táblázat 1990 Iskolai végzettség
fogyatékos
2001
nem fogyatékos
nem fogyatékos
fogyatékos
Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb
50,1
30,6
31,6
19,3
Általános iskola 8. évfolyam
30,6
31,8
38,8
30,2
Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel
5,7
13,2
10,3
17,1
Középiskola érettségivel
9,7
17
14,3
23,3
4
7,4
5
10,2
100
100
100
100
Egyetem, főiskola stb. Összesen
Forrás : KSH (2001)
12
Kutatásom szempontjából lényeges csoportra, azaz a látássérült emberek csoportjára levetítve azt láthatjuk, hogy körükben a legnagyobb azoknak az aránya, akik középfokú, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Ezzel a ténnyel is magyarázható, hogy a foglalkoztatás területén viszonylag több lehetőségük van, hiszen nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, elsősorban szellemi tevékenységet igénylő munkakörökben. A következő táblázat mutatja a fogyatékosság és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség közti kapcsolatot. A 15 éves és idősebb fogyatékos személyek legmagasabb befejezett iskolai végzettség és a fogyatékosság típusa szerint (százalék) 5.sz. táblázat
Fogyatékosság típusa
Általános iskola Középiskola Az általános Egyetem, érettségi iskola első Összesen 1-3. 4-7. 8. nélkül, érettségi főiskola évfolyamát stb. évfolyam évfolyam évfolyam szakmai vel sem oklevéllel végezte el
Mozgássérült
100
1,1
1,5
25,2
41,6
10
15,3
5,3
Alsó,felső végtag hiánya
100
0,9
1,7
22,8
43,9
11,2
14,2
5,3
Egyéb testi fogyatékos
100
1,4
1,6
16
42,5
15,9
17,1
5,5
Gyengénlátó
100
0,9
1,9
26,7
37
9
17,9
6,7
Egyik szemére nem lát
100
0,9
2
27,5
38,7
9,4
14,9
6,6
Vak
100
3,5
3
33
36,1
5
13,9
5,5
Értelmi fogyatékos
100
34,5
6,2
19,7
33,3
3,2
2,5
0,6
Nagyothalló
100
1,4
2,7
33,4
37,2
7,5
12,4
5,4
Siket,siketnéma, néma
100
10,1
3,3
18,9
43,6
14,6
7,2
2,4
Beszédhibás
100
4,7
4,2
20,8
41,3
12,2
12,5
4,2
Egyéb
100
1
1,3
14,3
42,6
16,1
18,8
5,9
Összesen
100
4,1
2,1
22,7
40,2
10,7
14,9
2,2
Forrás : KSH (2001)
1.2.2 Felnőttképzés Az 1990-es évek elején, a munkaerőpiac radikális átrendeződésével egyidejűleg átalakult és meglehetősen meggyengült a felnőttképzés intézményrendszere. A HEFOP elemzése szerint a következő fő okok játszottak szerepet ebben a folyamatban1: -
a munkahelyek és a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenése lehetővé tette, hogy a munkáltatók válogassanak a munkavállalók között. Különösebb
1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 24-27.o.
13
erőfeszítések és nagyobb anyagi ráfordítások nélkül javult tehát a munkaerőállomány összetétele, valamint képzettségének színvonala; -
a tulajdonosi szerkezet átalakítása, a privatizáció, a nagyvállalatok szétaprózódása megrendítette a szakképzés és ezzel együtt a felnőttképzés korábban kiépült erős intézményi, vállalati hátterét. Így tehát teljesen új alapokon kezdett megszerveződni a munkaerő-piaci képzés,
amely első lépésben a munkanélküliek és a veszélyeztetett munkavállalók foglalkoztathatóságát kívánta javítani. Az utóbbi években az élethosszig tartó tanulás előtérbe kerülésével a munkaerőpiacon tapasztalható strukturális feszültségek hatására megindult a felnőttképzés finanszírozásának, intézményrendszerének fejlesztése.
1.2.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés Az iskolarendszerű felnőttképzés keretein belül az esti és levelező képzési forma jelentős lehetőséget kínál azoknak, akik valamilyen oknál fogva csak több lépcsőben tudnak közép- vagy felsőfokú végzettséget szerezni. Pályamódosításra ad lehetőséget azok számára, akik nem a legmegfelelőbb képzési utat választották eddigi tanulmányaik során, a gyengébb iskolai teljesítménnyel rendelkezőket pedig kiegészítő, korrekciós tevékenységként segítheti nappali tanulmányaik mellett. Az esti és levelező oktatás szerepe az alapfokú oktatásban fokozatosan szűkül, a középiskolákban pedig a kiegészítő képzés felé tolódik el. Az általános iskolai felnőttoktatásban a résztvevők száma 2001/2002-re 3 ezer fő alá csökkent. A középiskolai felnőttoktatásban tanulók számának növekedése is mérsékelt maradt, 2001/2002-ben alig több mint 95 ezren vettek részt ilyen jellegű oktatásban. A fentiekkel összefüggésben az esti, levelező és távoktatási programok különösen a felsőfokú oktatásban népszerűek: a hallgatók száma 2001/2002-ben már meghaladta 156 ezer főt, oklevelet közel 18 ezren szereztek.1 Ezt a folyamatot követhetjük nyomon az alábbi diagrammon.
1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 25.o.
14
Oktatási adatok,2001
6.sz. grafikon
I. 2. ábra: A tanulók számának alakulása az iskolarendszer felnőttoktatásban, 1990–2001
% 600 500 400 300 200 100 0 1990
1991
1992
1993
Általános iskolai tanuló
1994
1995
1996
1997
Középiskolai tanuló
1998
1999
2000
2001
Egyetemi, főiskolai hallgató
Forrás: KSH (2001)
1.2.2.2 Munkaerő-piaci képzések A munkanélküliség kezelésében, a munkanélkülivé válás megelőzésében jelentős szerepe van a képzésnek és átképzésnek. Amint arra a HEFOP elemzése rámutat, a képzési intézményrendszer jelentős átrendezésen ment keresztül az elmúlt évtized alatt.1 Az átalakulás következtében kibővült a képzésszolgáltatók köre, ezen belül pedig nagy számú képzési vállalkozás jelent meg. Az állami támogatást élvező regionális munkaerő-fejlesztő és képzőközpontok létesítése jelentős szerepet játszik a munkanélküliség
enyhítésében
lehetőséget
adva
a
munkanélküliek
ismételt
foglalkoztatására. A munkaerő-piaci képzés másik nagy csoportját a nem állami, nem profitorientált
szervezeti
tevékenység
alkotja.
A
munkanélküliek
képzésébe
bekapcsolódó alapítványok, művelődési intézményhálózatok, teleházak szerepe egyelőre még kisebb, de mindenképpen jelentős mértékben járulnak hozzá a felnőttképzés sikeréhez. Az intézményes hálózatokhoz nem kapcsolódó egyéni önképzés, informális tanulás számos különböző formája nagy lehetőségeket teremt a felnőttképzés területén, jelentősége pedig folyamatosan növekszik. 1.2.2.3 Munkahelyi keretek között folyó felnőttképzés A munkahelyeken belüli szakmai képzéseknek kiemelt jelentősége van mind a gazdasági növekedés, mind a munkanélküliség megelőzése és kezelése szempontjából. 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 24-27.o.
15
A vállalatok humánerőforrás fejlesztésre fordított kiadásai egyre fontosabb tényezői a vállalat jelenlegi és főként jövőbeli potenciális hatékonyságának, versenyképességének. A vállalatok képzésre irányuló befektetéseiről, képzési gyakorlatáról ugyanakkor viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott képzési forma a tanfolyam és a munkahelyi körülmények között végzett oktatás, de a távoktatás és a számítógéppel segített önálló tanulás is növekvő szerepet játszik. A vállalat mérete is döntő abból a szempontból, hogy egy adott vállalkozás bizonyos évben szervez-e alkalmazottai számára továbbképzést, természetesen ez lényegesen könnyebb a nagyobb anyagi forrással rendelkező nagyvállalatok számára. A képzést biztosító szervezetek arányát a vállalkozás mérete mellett az is jelentősen befolyásolja, hogy egy adott vállalkozás a gazdaság melyik ágában működik. Szakmai oktatást a legnagyobb arányban a szolgáltatási szektor vállalatai (pénzügy, távközlés, stb.), valamint a közművállalatok (villamos energia-, gáz-, vízellátás, stb.) biztosítanak. Az átlagtól lényegesen elmaradó gazdasági ágazatok közé a textilipar, ruhaipar, bőripar tartozik, illetve a vendéglátás, valamint a bányászat és az építőipar. A legnagyobb arányban oktatást nyújtó vállalkozások az olyan szektorokból kerültek ki, melyek gyors ütemű technológiai és szervezeti változásokon mentek keresztül az utóbbi években.1
1.3 Hiányosságok a képzés területén Az előzőekben láthattuk, hogy az elmúlt évtized során jelentős fejlődésen ment keresztül a képzési rendszer mind a köz- és felsőoktatásban, mind pedig a felnőttképzés területén. A képzési formák sokszínűsége miatt egyre többen veszik igénybe az újabb képzési lehetőségeket, utat nyitva ezzel a munkavállalók sikeresebb útkereséséhez. Az elért eredmények ellenére azonban számos olyan probléma merül fel, amely abból adódik, hogy a képzési rendszer még mindig nem tud megfelelő rugalmassággal és gyorsasággal alkalmazkodni a gazdaság és a munkaerőpiac változó igényeihez. A HEFOP elemzése olyan kulcsfontosságú problémákra világít rá, amelyek a képzési rendszer alapjait érintik. Rámutat az oktatási rendszer hiányosságaira, a képzési 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 24-27.o.
16
rendszer és a gazdaság közötti laza kapcsolatokra, valamint fő témámhoz kapcsolódóan az iskolarendszer társadalmi kirekesztődés elleni szerepének gyengeségére. A következőkben lássuk tehát a képzési rendszerrel kapcsolatos legfontosabb kritikai észrevételeket.1 •
Az oktatási , képzési rendszer és a gazdasági igények közti feszültségek Ideális esetben a képzési rendszernek a munkaerő-piaci elvárásoknak
megfelelően kellene működni. Jelenleg azonban azt láthatjuk, hogy az oktatási rendszer és a gazdaság közti gyenge kapcsolat következtében a képzési rendszerből kilépők képzettségi szintje és jellege nem felel meg a munkaerőpiacon jelentkező igényeknek. Bizonyos szakmákban túlképzés folyik, például a bölcsészképzésben, vagy a pedagógusképzésben, míg más területeken súlyos hiány van szakképzett munkaerőből, különösen a dinamikusan fejlődő régiókban, ahol kvalifikált szakmunkásokra lenne szükség. Hiányoznak a képzési rendszerből a gazdasági környezethez megfelelően alkalmazkodó, önállóan fejlődni képes szakképző intézmények. Megoldatlan az oktatásból a munka világába történő átmenet újszerű problémáinak komplex kezelése. Hiányzik egy egységes pályaválasztási orientációs és tanácsadó rendszer. Ennek oka egyrészt a megfelelően képzett szakemberek hiánya, másrészt az oktatási, képzési és a munkaerő-piaci intézmények információs rendszerei összekapcsolásának hiánya.
•
Hiányosságok az alapkészségek és kulcskompetenciák oktatásában
A jelenlegi képzési rendszer nem biztosítja megfelelően azon képességek és készségek elsajátítását, amelyek elengedhetetlenek lennének a munkaerőpiacra történő sikeres belépéshez. Másfelől hátrányt jelent ez a mindennapi életvitel vezetésében, illetve az élethosszig tartó tanulás alapfeltételeinek megalapozásában is. Jelentős hiányosságok mutatkoznak az alapkészségek és kulcskompetenciák területén, a szociális és életviteli kompetenciák, az aktív tanulási és kommunikációs készségek átadásában, illetve a környezet- és egészségtudatos életszemlélet közvetítésében. 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 22-24.o.
17
Hasonlóan nagy lemaradás tapasztalható a tanulók és általában véve a lakosság egésze számára a gazdasági igények szempontjából kulcsfontosságú idegen-nyelvi és informatikai ismerete terén, amely leginkább a tananyagok elavult tartalmára, a pedagógusok
megfelelő
készségeinek
hiányára
és
az
oktatás
feltételeinek
elégtelenségére vezethető vissza.
•
Lemaradás a hátrányos helyzetű fiatalok oktatásában
A közoktatási rendszer nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal reagálni a társadalmi és kulturális változások újszerű jelenségeire sem. Ezzel összefüggésben, jelentős lemaradás tapasztalható a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi és munkaerőpiaci integrációjának elősegítése, valamint speciális oktatási és képzési igényeinek az integrált oktatás keretei között történő kielégítése terén. Amint azt már az előző statisztikai elemzések során láthattuk, a leghátrányosabb helyzetű családok gyermekeinek már óvodai oktatásban való részvétele is az átlagnál jóval alacsonyabb. A hátrányos helyzetű gyermekek később is kisebb eséllyel maradnak bent az alapfokú oktatásban, majd kerülnek be a közép- és felsőoktatásba. Viszonylag magas a hátrányos helyzetű rétegek iskolai lemorzsolódása, és az átlagosnál gyengébb tanulmányi teljesítményük is. Nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony a fogyatékossággal élő fiatalok körében az integrált oktatásban résztvevők aránya.
•
Az iskolarendszerben tapasztalható esélyegyenlőség
A hátrányos helyzetű gyermekek integrációját nagy mértékben nehezíti a magyar oktatási rendszerben tapasztalható esélyegyenlőtlenség és a rendszer erőteljes szelektivitása, amely a már korábban említett jogi szabályozások ellenére létező probléma. A magyar oktatási rendszerben a tanulói teljesítményt elsősorban a társadalmi-gazdasági háttér befolyásolja. Ennek következtében sajnálatosan azt láthatjuk, hogy az adott rendszer legkevésbé az alacsonyabb iskolai végzettségű, a
18
kulturális javakkal kevésbé ellátott, és a szegényebb családokból származó gyermekeknek biztosítja az oktatásban való részvétel egyenlő esélyeit. További fejlesztésre szorul az oktatási integrációs törekvések megerősítése a pedagógusképzésen keresztül, amely a megfelelő integráló és differenciáló pedagógia módszerek átadásával, illetve a kirekesztődött társadalmi csoportokkal kapcsolatos ismeretek pedagógusképzésbe és pedagógus-továbbképzésbe történő beillesztésével valósítható meg.
•
Korszerűtlen, területileg kiegyensúlyozatlan infrastruktúra a közoktatásban
Az oktatási, képzési rendszer, azon belül is leginkább a köz- és a felsőoktatás színvonala és fizikai infrastruktúrája a legtöbb területen elmarad az EU tagállamok átlagától, valamint a gazdasági-társadalmi változások és a technológiai fejlődés követelményeitől. A közoktatási épületek többségének jelenlegi állapota nem tükrözi a megváltozott társadalmi és környezeti viszonyokat. Felmérések szerint1 az épületek 65%-ának nem kielégítő a műszaki állapota, és a többi intézmény komfortfokozata is alacsony, amely nem biztosítja a biztonságos és kényelmes használatot. Napjainkban is még kulcsfontosságú problémaként jelenik meg az a tény, hogy az intézmények legnagyobb része nem használható akadálymentesen, ez pedig tovább rontja a fogyatékossággal élők integrálódásának esélyét. Különösen súlyos a helyzet a fogyatékos gyermekekkel foglalkozó, gyógypedagógiai és integrált oktatást folytató intézmények, valamint a kollégiumok esetében. Településtípusok, regionális elhelyezkedés szerint lényeges különbségek tapasztalhatók bizonyos képzési szintekhez és típusokhoz, valamint az oktatási, pedagógiai szolgáltatásokhoz történő hozzáférés, és az oktatás eszközellátottsága tekintetében. Részben a fenti tényezők is magyarázzák azt a tényt, hogy miért van számottevő különbség az eltérő típusú településen tanuló diákok tanulmányi teljesítménye között. A felsőoktatás épület- és eszközellátottsága sem tudta követni az egyetemi, főiskolai képzés gyorsütemű növekedését.
1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 22-24.o.
19
•
Az oktatási rendszer hatékonyságának problémái
A képzési rendszer hatékonyság-javításának alapfeltétele a megfelelően működő minőségfejlesztési, értékelési valamint intézményfejlesztési rendszerek kialakítása, amely a hazai oktatás különböző szintjein még nem valósult meg. További fontos tényező az oktatás költséghatékonyságának megteremtése. Ebből a szempontból fontos problémát jelent a jelenlegi demográfiai folyamatok alakulása, hiszen köztudott, hogy az iskoláskorú népesség száma fokozatosan csökken. Ennek következtében az egy tanárra jutó diák száma csökken, amely növeli az egy diákra jutó költségeket. A megnövekedett költségek azonban nem jelentik az oktatás színvonalának, minőségének javulását.
2. Hátrányos helyzetű csoportok védelmének történeti előzményei Dolgozatom következő fejezetében egy történeti áttekintés keretében mutatom be az ENSZ által, valamint az Európai Unió fejlődéstörténetén belül hozott, hátrányos helyzetű emberek jogainak védelmével foglalkozó legfontosabb intézkedéseket, jogszabályokat és programokat. A hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok hátrányai leküzdéséhez nem elegendőek a jelenlegi szociális ellátórendszer eszközei, mindez szélesebb körű társadalompolitikai beavatkozást igényel. A társadalmi integráció megvalósulása nem szűkíthető le az akadálymentesítés kérdésére, hiszen a problémák elsősorban a deklarált jogok megvalósulatlanságában és a társadalmi attitűdökben gyökereznek. 2.1 Az ENSZ által deklarált jogok a fogyatékossággal élők védelmében Az ENSZ már 1975-ben deklarálta a fogyatékos emberek gazdasági és társadalmi biztonsághoz, azaz a megfelelő életszínvonalhoz, foglalkoztatáshoz, a
20
családban éléshez, a társadalmi életben való részvételhez, illetve a szabadidős tevékenységekhez fűződő jogát.1 Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek a későbbiekben is nagy figyelmet szenteltek a fogyatékossággal élők jogainak. 1981-et a Rokkantak Nemzetközi Évének nyilvánították, melynek legfontosabb következménye egy, a fogyatékos emberekre vonatkozó világszintű akcióprogram elfogadása volt 1982-ben.2 Mindkét program hangsúlyozza azt, hogy a fogyatékos embereket ugyanolyan jogok illetik meg a képzésben, foglalkoztatásban és az életvezetés bármely területén, mint bármely más állampolgárt, valamint ugyanolyan feltételeket kell biztosítani annak érdekében, hogy egyenlően részesüljenek a gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeiből. Az 1983-1992 közti időszakot az ENSZ a Rokkantak Évtizedeként tartotta számon. Az ebben az időszakban szerzett tapasztalatok alapján dolgozta ki az ENSZ a Fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályait, melynek erkölcsi és politikai alapját az Emberi jogok nemzetközi alaptörvénye, valamint a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó világszintű akcióprogram képezi.3 Annak ellenére, hogy az alapvető szabályok nem kötelező érvényűek, nemzetközi szokásjoggá válhatnak abban az esetben, ha a tagállamok a gyakorlatban is nagy számban alkalmazzák azokat. Ezek a szabályok elsősorban nagy fokú erkölcsi és politikai elkötelezettséget jelentenek a tagállamok részéről azzal, hogy lépéseket tesznek a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének megteremtése érdekében. Az alapvető szabályok elsődleges célja, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élők számára, hogy „társadalmuk tagjaiként ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel rendelkezzenek, mint mindenki más”.4 A cél megvalósításának előfeltétele, hogy azokat a meglévő akadályokat, amelyek gátolják és hátráltatják a fogyatékossággal élők jogainak gyakorlását, és megnehezítik a társadalmi tevékenységben való részvételt, elhárítsák. Ebben a folyamatban a fogyatékos személyeknek és az őket képviselő szervezeteknek is aktív szerepet kell vállalniuk. Az alapvető szabályok által megfogalmazott célterületek, ahol az egyenlő részvételnek meg kell valósulni a következők:
1
ENSZ (1975) Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációja ENSZ (1983) Fogyatékos Személyekre Vonatkozó Világprogram 3 Az ENSZ alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről (2003) 4 Az ENSZ alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről (2003) 7.o. 2
21
• Hozzáférhetőség biztosítása a fizikai környezet terén a meglévő akadályok felszámolásával, szabványok és normák kialakításával, • Hozzáférhetőség biztosítása az információ és kommunikáció terén korszerű információs szolgáltatások kialakításával, valamint a dokumentációk elérhetővé tételével a fogyatékossággal élők különböző csoportjai számára, például a látássérültek részére Braille írás, vagy nagy betűs nyomtatás segítségével, • Az egyenlő, integrált közoktatás biztosítása a fogyatékossággal élők számára, valamint annak biztosítása, hogy a fogyatékos személyek oktatása az oktatási rendszer szerves részét képezze, • A fogyatékossággal élők foglalkoztatásának javítása, valamint elhelyezkedési esélyeinek javítása annak érdekében, hogy produktív és jövedelmező foglalkozást találjanak maguknak a munkaerőpiacon. Ennek előfeltétele a tagállamok, szakszervezetek együttműködése, akcióprogramok kialakítása, aktív támogatások biztosítása, megfelelő infrastrukturális feltételek megteremtése mind az állami, mind a magán szektorban, • A fogyatékos személyek számára is alapvető fontosságú szociális biztonság és jövedelem szinten tartásának biztosítása megfelelő jövedelmi támogatással a fogyatékossággal élők és az őket gondozók számára, valamint a szociális biztonságot nyújtó szervezetek fejlesztésével.
2.2 Az Európai Unió fogyatékosügyi politikája 2.2.1 A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi elsődleges jogban Az Európai Unió fejlődéstörténetének első állomásaként létrejött alapszerződése, a Római Szerződés (1957) még nem foglalkozott a fogyatékossággal élők problémáival.1 A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok ügyét évtizedekig a tagállamok saját belügyének tekintette a Közösség. Az ekkori, elsősorban a gazdasági növekedés szerepét túlértékelően hangsúlyozó elméletek szerint, a legfejlettebb európai államok gazdasági közösségének kiteljesedése automatikusan fogja megoldani a szociális problémákat és a szegénységet . Emiatt a hátrányos helyzetű társadalmi 1
Az EU szociális dimenziója (2000) 129-135.o.
22
csoportok helyzetével kezdetben egyáltalán nem foglalkoztak, így a munkanélküliek, fogyatékossággal élők, idősek, nők, pályakezdők és bizonyos etnikai csoportok, pl. a romák ügye a háttérben maradt. A későbbi évtizedekben tapasztalható szemléletváltás során a közösségi intézmények felismerték a hátrányos helyzetű csoportok gazdaságban betöltött szerepét, hiszen munkaerejük, vásárlóerejük egyaránt jelentős erőforrás a Közösség gazdasága számára. A fogyatékossággal élők helyzete az Európai Unióban a foglalkoztatáson túlmutató politikai és társadalompolitikai kérdéssé az 1997-es Amszterdami Szerződés nyomán vált, amikor a szociális integrációt a közösség céljainak meghatározó elemeként fogalmazták meg. Az Amszterdami Szerződés az Unió elsődleges jogába emelte be a diszkrimináció tilalmát egyértelműen kifejező cikkelyét: „ A Tanács egyhangú szavazással, a Bizottság javaslata alapján, és az Európai Parlamenttel történt konzultációt követően, megteheti a szükséges intézkedéseket a nem, származás, faj, etnikai hovatartozás, vallás vagy más meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében.” (Amszterdami Szerződés 13. [6.a.] cikkely)1
A fogyatékos személyek és szervezetek nagy örömmel fogadták ezt a jelentős előrelépést, hiszen ezzel a rendelkezés kiterjesztette a diszkrimináció közösségi fogalmát a korábbi szűkebb kategóriákról, a nemek közötti megkülönböztetés tilalmáról a diszkrimináció szélesebb értelmezésére. További fontos mozzanatként értékelhető az a lépés, amely során a Maastrichti Szerződés a 95.[100.a] cikkelyhez csatolta a 21.számú Nyilatkozatot, amely kimondja azt, hogy: „ a közösségi intézményeknek a 100.a cikkely alapján meghozott minden egyes jogszabály esetében figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő személyek igényeit.” (21.számú Nyilatkozat)2
A Nyilatkozat a közösségi elsődleges jogba emelésével a közösségi politikák befolyásolásának elvét fogalmazza meg, amely ezúttal a fogyatékossággal élők érdekét 1 2
Az EU szociális dimenziója (2000) 134.o. Az EU szociális dimenziója (2000) 135.o.
23
szolgálja. Mindezek a jogszabályváltozások pontosan követik az Amszterdami Szerződés
szellemiségét,
amely
az
Európai
Unió
szociális
dimenziójának
egyenjogúsítására törekszik.
2.2.2 A Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól szóló Közösségi Charta A Közösségi Charta nem kötelező érvényű közösségi jogszabály, hanem egy közösségi politikai dokumentum. Jelentősége abban áll, hogy ebben szenteltek először figyelmet közösségi dokumentum keretében a fogyatékossággal élő munkavállalók mobilitására, közlekedésére és szakképzésére vonatkozó rendelkezések megalkotására. Korábban egyetlen közösségi alapszerződés vagy dokumentum sem deklarálta a fogyatékossággal élők jogait, így tehát a Közösségi Charta és az annak végrehajtására elfogadott Akcióprogram áttörést hozott a fogyatékos személyek védelme terén. A Charta 26. cikkelye a következőképpen rendelkezik:
„Minden fogyatékossággal élő személynek, fogyatékossága okától és jellegétől függetlenül társadalmi és szakmai beilleszkedése elősegítése érdekében tényleges kiegészítő
támogatást
kell
biztosítani.
Ezeknek
az
intézkedéseknek
a
támogatottak adottságaival összhangban, különösképpen a szakképzésre, a foglalkozás-egészségügyre, a mobilitásra, a közlekedési lehetőségekre és a lakáspolitikára kell vonatkozniuk.”(Közösségi Charta, 26. cikkely)1
A dokumentum előbb idézett cikkelyének legfőbb üzenete, hogy kijelölte azokat a prioritást élvező szociális problémákat, amelyek kezelésével a közösségi intézményeknek a jövőben foglalkozniuk kell. A közösségi politika középpontjába került ezáltal a fogyatékossággal élők társadalmi és szakmai beilleszkedésének, integrálódásának kérdése, ami azt jelenti, hogy a Közösség minden tagjától elvárja, hogy az adott területeken biztosítsa az érintettek alapvető jogait.
1
Az EU szociális dimenziója (2000) 135.o.
24
2.2.3 A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi másodlagos jogban A hatályos közösségi jogban csekély számú, fogyatékos személyek jogait érintő jogszabályt találunk. Ezek közül meghatározó jelentőségű a szociális biztonsági rendszerek koordinációját megvalósító 1408/71/EGK rendelet.1 Az említett rendelet a fogyatékossággal
élők
segélyezésével,
öregségi,
illetve
baleseti
nyugdíj-
kiegészítéseivel kapcsolatos pontokat érinti, és kimondja a segélyek, kártérítések feltétlen kifizetését, függetlenül a jogosult állandó tartózkodási helyétől. A rendelet értelmezési problémákra okot adó gyenge pontja, hogy nem határozza meg pontosan a közösségi szabályozásból kizárt szociális ellátások körét, így gyakran kérdéses lehet, hogy egy bizonyos rokkantsági juttatás a rendelet hatálya alá esik, vagy sem. 2.2.4 A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi puha jogban2 •
A Tanács 1974. június 27-i állásfoglalása közösségi akcióprogram létrehozásáról a fogyatékossággal élő személyek foglalkozási rehabilitációja érdekében Az állásfoglalás fő célként a fogyatékossággal élők társadalmi integrációját
határozza meg, amelynek alapja, hogy lehetőséget kell biztosítani a fogyatékossággal élők számára a független, önálló életvitel megszervezésére. Ez minden korcsoportra, az összes rehabilitációs célú intézkedésre vonatkozik, függetlenül a fogyatékosság típusától. •
A Tanács 86/379/EGK ajánlása a fogyatékos személyek Közösségben való foglalkoztatásáról Az
ajánlás
alapelvként
fogalmazza
meg
a
fogyatékos
személyek
foglalkoztatáshoz és szakképzéshez való hozzáférés jogát, a méltánytalan elbocsátással szembeni védelmet, és a munkafolyamat során történő folyamatos képzés lehetőségét. A fogyatékossággal élők érdekében pozitív intézkedések megtételét szorgalmazza, mint 1 2
EU szociális dimenziója (2000) 136.o. EU szociális dimenziója (2000) 137-139.o.
25
például munkalehetőségek teremtése, új technológiák bevonása és a védett foglalkoztatás biztosítása. Nagy jelentőséget tulajdonít a képességbecslés folyamatának, amely során törekedni kell a fogyatékossággal élők számára nyújtható legjobb képzési szint és a legmagasabb foglalkoztatási szint elérésére. Az ajánlás hangsúlyt fektet a fogyatékossággal élők szervezeteivel való konzultáció szükségességére, illetve a köz- és magánvállalkozások foglalkoztatásban felmerülő szerepvállalására. •
A Tanács Közleménye a fogyatékos személyek Közösségben megvalósuló foglalkoztatásáról (1989. június 12.) A közlemény hangsúlyozza, hogy folytatni kell az Európai Szociális Alap
elveire épülő, fogyatékossággal élők foglalkoztatási integrációja terén megvalósuló hatékony segítséget. •
A Tanács és az oktatási miniszterek állásfoglalása a fogyatékossággal élő gyermekeknek
és
fiataloknak
az
oktatás
szokásos
rendszereibe
történő
integrálásáról (1990. május 31.) Az állásfoglalás legfőbb célja a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok teljes társadalmi integrációja. Ennek érdekében szükségesnek tartja a megfelelő rehabilitációs kutatások, információs kampányok megvalósítását, amely a közvélemény fogyatékossággal élők társadalmi integrációjával kapcsolatos szemléletváltását célozza meg. •
A Tanács és a tagállamok képviselőinek 1991. december 16-i közös állásfoglalása a közlekedés akadálymentesítése érdekében hozott közösségi akcióprogramról, a korlátozott mozgásképességgel rendelkező személyek érdekében Az állásfoglalás a lehető legmagasabb szintű akadálymentesség megvalósítását
tűzi ki célul. A szubszidiaritás elvére utalva a probléma megoldását a tagállamok hatáskörébe utalja.
26
•
A Tanács és a tagállamok képviselőinek közös állásfoglalása a fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlősége tárgyában (1996. december 20.) A dokumentum az Európai Közösség új fogyatékosságügyi stratégiáját
határozza
meg,
melynek
alapelve
az
összes
tagállam
központi
értékeként
megfogalmazott esélyegyenlőség. A dokumentum kimondja a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos
hátrányos
megkülönböztetés
mindennemű
formájának
kiiktatását,
életminőségük javítását képzésük és társadalmi beilleszkedésük által. •
A Tanács 98/376/EK ajánlása a fogyatékossággal élő személyek parkolókártyájáról A dokumentum rámutat arra, hogy a fogyatékos személyek számottevő része
csak gépkocsival tud közlekedni, ezért tehát nem csupán az egységesített, szabványszerű közösségi modell kialakítása szükséges, hanem egységes parkolókártya bevezetésére is szükség van. A szabályozás hosszú távú célja a rászorulók foglalkoztatási és szociális integrációjának fejlesztése. Az említett parkolókártyát 1999. január 1-től a Közösség egész területén alkalmazni kell. •
A Tanács állásfoglalása a fogyatékos személyek egyenlő foglalkoztatási esélyeiről (1999. június 17.) Az állásfoglalás meghatározza a koordinált európai foglalkoztatási stratégia
szükségességét a fogyatékossággal élők magas szintű foglalkoztatása érdekében. Kiemeli azokat a korábbi Közösségi Chartában megfogalmazott elveket, amelyek az egyenlő lehetőségek biztosítását hangsúlyozzák a foglalkoztatás, annak megtartása és fejlesztése terén.
27
2.2.5 A Madridi Nyilatkozat „ A befogadó társadalom alapja a diszkriminációmentességgel párosuló pozitív cselekvés”1– fogalmazta meg a Madridban megtartott Európai Fogyatékosügyi Kongresszus 2002-ben. E gondolat vezette azt a kezdeményezést, amely a 2003-as évet a Fogyatékos Emberek Európai Évének nyilvánította. Az új évezred progresszív fogyatékosügyi politikája a fogyatékossággal élők helyzetét már nem elsősorban egészségügyi, rehabilitációs vagy szociálpolitikai kérdésként tekinti, hanem jogaikat az emberi jogok közé emeli be. A társadalom átalakításának
szándéka
fogalmazódik
meg,
amely
lehetőséget
teremthet
a
fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének megteremtésére, a gazdasági és társadalmi életben való részvétel egyenlő feltételeinek biztosítására. Az új szemlélet a fogyatékos embereket nem betegként kezeli, hanem önálló állampolgároknak, fogyasztóknak tekinti, akiknek önállóan kell részt venniük az őket érintő kérdésekkel kapcsolatos döntési folyamatokban és felelősségvállalásban. A nyilatkozat kimondja, hogy a fogyatékossággal élők nem jótékonykodást, hanem egyenlő esélyeket akarnak a foglalkoztatás, oktatás, képzés területén, valamint az egészségügyi és szociális ellátásban. Ennek érdekében elsődleges feladatként a diszkriminációt és szociális kirekesztést eredményező társadalmi korlátok ledöntését tűzi ki célul. A fogyatékossággal élőket sújtó diszkrimináció gyakran a velük szembeni előítéletekre épül, valamint arra, hogy a társadalom sokszor megfeledkezik róluk, nem vesz róluk tudomást. A nyilatkozat ezért „láthatatlan állampolgárok”-nak2 nevezi őket, amely az előbb említett társadalmi hozzáállást nagyon jól érzékelteti. A fogyatékossággal élőkkel szembeni szemlélet megváltoztatásában nagy szerepet kap a közoktatás megerősítése. Az iskoláknak vezető szerepet kell vállalni a fogyatékos embereket illető jogok megismertetésében és elfogadtatásában, valamint a velük kapcsolatos félelmek, mítoszok és tévképzetek eloszlatásában. Emellett biztosítania kell a megfelelő oktatási infrastruktúrát, oktatási eszközöket, melyek segítik a tanulókat saját képességeik kibontakoztatásában, ezzel együtt pedig saját maguk elfogadásában.
1 2
Madridi Nyilatkozat (2005) 2.o. Madridi Nyilatkozat (2005) 6.o.
28
2.2.6 Az Európa Tanács Politikai nyilatkozata 2003. májusában került megrendezésre Spanyolországban, Malagában A fogyatékkal élők integrálásával kapcsolatos politikákért felelős miniszterek második európai
konferenciája,
amely
központi
témaként
a
fogyatékossággal
élők
életminőségének javítási lehetőségeit tárgyalta, melyet „a teljes körű részvételre irányuló és annak révén működő politika erősítése” mentén határoztak meg.1 Elsődleges
célként
fogalmazzák
meg
a
fogyatékossággal
élők
esélyegyenlőségének biztosítását olyan hatékony jogi és politikai rendelkezések kialakítása által, amelyek előmozdíthatják a fogyatékossággal élők teljes körű állampolgári tevékenységét, valamint közügyekben való aktív részvételüket. Olyan eszközrendszer, specifikus támogatási rendszer kialakítására, valamint a már meglévők megerősítésére van szükség, amely segítségével a fogyatékossággal élők kezükbe vehetik saját életük irányítását, ezáltal pedig társadalmuk teljes jogú tagjaivá válhatnak. A nyilatkozat értelmében a fogyatékos személyek érdekében hozott nemzeti és nemzetközi politikák, jogszabályok kidolgozásánál integrált megközelítési módot kell alkalmazni, amely maximálisan figyelembe veszi a fogyatékossággal élők valós szükségleteit. A társadalmi életben való részvétel feltétele a gazdasági, szociális, foglalkoztatási és egészségügyi téren biztosított esélyegyenlőség és diszkrimináció mentesség, mely lehetőséget ad autonómiájuk és társadalmi részvételük megerősítésére. A nyilatkozat külön foglalkozik az oktatásban megvalósuló esélyegyenlőség fontosságáról. A Politikai nyilatkozat 22. cikkelye a következőket fogalmazza meg: „az oktatás a társadalmi integráció alapvető eszköze, ezért erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő gyermekek megkapják a lehetőséget a rendes iskola támogatására – ha ez megfelel az ő érdekeiknek – továbbá, hogy megkönnyítsük az iskolából illetve a felsőoktatásból a munkavállalásra való átmenetet és kialakítsuk az élethosszig tartó tanulás gondolatát.” (Politikai nyilatkozat, 22.cikkely)2
1
A fogyatékkal élő személyek társadalmi integrációja – Válogatás az Európa Tanács dokumentumaiból (2003) 9.o. 2 A fogyatékkal élő személyek társadalmi integrációja – Válogatás az Európa Tanács dokumentumaiból (2003) 14.o.
29
A vita eredményeként a megfogalmazott alapelvek nemzeti és nemzetközi szintű megvalósításának érdekében Európai Akcióterv kidolgozását kezdeményezte a konferencia A fogyatékkal élőkről szóló malagai miniszteri deklaráció: haladás a teljes körű állampolgári tevékenység megvalósítása felé címmel. Ezen felül a konferencia hozzájárult a fogyatékkal élők európai évének megrendezéséhez is 2003-ban.
3. Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program bemutatása Amint azt az előző történeti áttekintésben is láthattuk, a hátrányos helyzetű csoportok ügye mindig is napirenden volt az Európai Unió fejlődése során. Az elsődleges és másodlagos jog elemei közé beépültek a hátrányos helyzetű csoportok védelmével kapcsolatos alapelvek, és számos ajánlás, dokumentum, nyilatkozat született a témával kapcsolatban. Az Európai Unió azonban nem csak elveiben erősítette meg alapvető célkitűzéseit, hanem konkrét támogatási rendszerének kialakításával is hozzájárult ennek megvalósításában. Az EU által létrehozott Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy anyagi források igénybevételével javítsák versenyképességüket a gazdaság különböző területein. A Strukturális Alapok támogatásainak felhasználására Magyarország elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet (továbbiakban NFT). Az NFT az ország gazdasági és társadalmi
helyzetének
átfogó
elemzése
alapján
meghatározta
azokat
a
fejlesztéspolitikai célokat és prioritásokat, amelyek megvalósítását a Strukturális Alapok forrásai a 2004-2006 időszakban támogatnak. Az NFT átfogó célkitűzése az EU átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség csökkentése. Ennek eléréséhez a stratégia a gazdaság versenyképességének javítását, a humán erőforrások jobb kihasználását, a környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlődés elősegítését tűzte ki célként.1 A stratégia megvalósítása az operatív programokon keresztül történik, amelyek egy adott gazdasági ágazat vagy régió stratégiáját tartalmazzák, és meghatározzák a programon belüli fejlesztési területeket és az azokhoz tartozó intézkedéseket. Az NFT 1
Vezetői összefoglaló In Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003)
30
alapján
Magyarország
öt
operatív
programot
dolgozott
ki.
Ezek
közül
a
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (HEFOP) a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális szolgáltatások, valamint az egészségügyi ellátórendszer területén megvalósítandó fejlesztéseket foglalja magába. A HEFOP-ban megfogalmazott célok és intézkedések két fő kérdéskört céloznak meg. Általános célként azt tűzi ki, hogy a gazdasági növekedést és Magyarország felzárkózását minél kevésbé korlátozza a tudás- és ismerethiány, valamint az alkalmazkodási nehézségek. Ezért a programok egy része az emberek minél szélesebb körének képzését, továbbképzését, a versenyképes tudás és a munkaerőpiacra való sikeres
beilleszkedéshez
nélkülözhetetlen
a
szükséges
munkaerő-piaci
készségek
fejlesztését
szolgáltatások
és
az
szolgálja. oktatás
és
Ehhez képzés
infrastrukturális feltételeinek javítása, fejlesztése, hatékonyságának növelése. Vannak azonban a társadalomnak olyan szegmensei, amelyek nem tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel, nem képesek teljesíteni az átlagos és egyre növekvő elvárásokat. Ennek hátterében különböző okok állhatnak, mint például az elégtelen információ ellátás, a szükséges készségek hiánya, eltérő társadalmi, családi háttér, illetve a lakóhely adottságai, ezen kívül pedig még az előítéletek is akadályozhatják boldogulásukat. Az uniós tagság egyik alapvető elve, hogy mindenki képes legyen élni annak előnyeivel, ezért a HEFOP kiemelt célként tűzi ki az esélykülönbségek csökkentését, a társadalmi-gazdasági helyzetből fakadó hátrányok leküzdésének segítését. Az intézkedések ennek érdekében támogatást biztosítanak a leghátrányosabb helyzetű csoportok társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedését segítő programokhoz, a szolgáltatások
hozzáférhetőségének,
az
oktatás
és
a
szociális
ellátórendszer
infrastruktúrájának javításához, területi különbségeinek csökkentéséhez. Az előbb említett célokat a HEFOP a Strukturális Alapok közül elsősorban az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásaira építve valósítja meg. Az ESZA az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósítását szolgálja, a munkanélküliség megelőzése és leküzdése, a humán erőforrások fejlesztése és a munkaerő-piaci beilleszkedés elősegítése, a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség, a fenntartható fejlődés, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése érdekében. Mivel a program az oktatási és képzési, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások
31
infrastrukturális fejlesztéséhez az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásait is igénybe
veszi,
lehetőség
nyílik
az
adott
problémák
kezelésének
integrált
megközelítésére is.
3.1 A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program prioritásai
A következőkben tekintsük át a HEFOP által kitűzött tevékenységi területei közül azokat a legfontosabb prioritásokat, amelyek témámhoz kapcsolódóan a hátrányos helyzetű, azon belül is a fogyatékossággal élők helyzetének javítását tűzte ki célul, és amelyek alapul szolgálnak majd a későbbi Partnerünk Európa Projekt vizsgálatához.
3.1.1 Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítségével ( 2. prioritás)1
A HEFOP prioritásain belül meghatározza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek az adott területet érintik, az intézkedéseket pedig tovább bontja részletes tevékenységi körökre, amelyek mentén az adott célkitűzések megvalósíthatók. Jelen esetben az adott prioritás legfőbb célja azon kezdeményezések támogatása, melyek a leghátrányosabb helyzetű emberek – a romák, a tartósan munkanélküliek, a fogyatékossággal élők, a szenvedélybetegek, a hátrányos térségben élők – munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedését segítik. Ennek érdekében fő hangsúlyt kap az oktatás,
képzés,
foglalkoztatás
és
a
szociális
szolgáltatások
szintjének,
hozzáférhetőségének javítása.
•
Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének megteremtése az oktatásban
A hátrányos helyzetű diákok továbbtanulási lehetőségeinek, és ezáltal a társadalmi integráció esélyeinek növelése érdekében elsődleges célként fogalmazza meg 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 56-60.o.
32
a diszkrimináció mentes oktatási gyakorlat elterjesztését, ezáltal pedig a közoktatásban tapasztalható esélyegyenlőtlenség csökkentését. Az intézkedés ennek alapján támogatja az integrált képzési formák alkalmazását, az előbb említett módszert előnybe részesítő intézmények szakmai megújulását, és az ehhez szükséges pedagógiai szakszolgáltatások fejlesztését. Az intézkedés célcsoportjába tartoznak a fogyatékos gyermekek és fiatalok, akik számára olyan oktatási környezet megvalósítását képzelik el, amelyben lehetőségük van az integrált kereteken belüli minőségi oktatás biztosítására. Ez a folyamat a modellintézmények és az alternatív intézmények módszereinek fejlesztésével és átvételével valósítható meg. Emellett fontos szerepet kap a pedagógusképző intézmények fejlesztése is, ahol a gyakorlati ismeretek bővítése mellett az integráló, differenciáló pedagógiai módszerek oktatási folyamatba való beépítését is támogatni kell. A pedagógusok és a helyi döntéshozók továbbképzése szintén fontos eleme a hátrányos helyzetű gyermekek sikeres integrálásának.
•
A társadalmi beilleszkedést elősegítő programok és szolgáltatások támogatása
A hátrányos helyzetben lévő csoportok foglalkoztathatósági esélyeinek növelése áll ezen intézkedés középpontjában. Ennek érdekében elő kell segíteni a fogyatékossággal élők csoportjainak kommunikációját és kapcsolatteremtését, amely erősítheti a társadalmi beilleszkedést és a foglalkoztatás esélyeit. Ebben a folyamatban nagy szerepet kapnak a civil szervezetek és az önkéntes segítőhálózatok szerepvállalásai. Az előítéletek csökkentése és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem hatékonyságának növelése érdekében célzott programokat, kampányokat, kiadványokat kell biztosítani a rászorulók, és az egész társadalom számára. A fent említett célok megvalósításához ösztöndíjak, képzési programok kidolgozása, tematikák adaptálása, kutatásfejlesztés, konferenciák, szakmai programok szervezése, illetve speciális tananyagok és taneszközök kifejlesztése szükséges. A
fogyatékossággal
kommunikációjának,
élő
csoportok
kapcsolatteremtésének
egymásközti
megkönnyítése
és
társadalmi
érdekében
fontos
tényezőként emeli ki a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó szakemberek speciális
33
képzését. Itt szerephez jutnak a nem állami szervezetek, hiszen szakembereinek, önkéntes segítőinek képzése, foglalkoztatása nagy mértékben segítheti a hátrányos helyzetű csoportok beilleszkedését, és a társadalmi kohéziót.
•
Hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának javítása
Ezen intézkedés fő célja a hátrányos helyzetű csoportok, ezen belül a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci és társadalmi kirekesztődés elleni fellépése. Ennek eszköze a foglalkoztathatóság javítása, amely szintén integrált megközelítésen alapul, azaz figyelembe veszi a hátrányos helyzetből adódó problémák összetettségét és halmozódását. Kitüntetett szerepet kap a foglalkoztatás, az oktatás-képzés és a szociális szolgáltatások terén működő civil szervezetek tevékenységének támogatása, hiszen azokat a munkanélkülieket és inaktívakat, akik nem állnak kapcsolatban az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, leginkább ezen civil szervezetek tudják elérni. A civil szervezetek működésének javításához feltétlen szükséges munkatársaik képzése, továbbképzése, valamint a szervezetek közti együttműködés támogatása. Az intézkedés kiemelten kezeli a civil szféra háttértámogatását, hiszen ahhoz, hogy sikeres támogatási programokat tudjanak a szervezetek véghezvinni, megfelelő pályázatokat, kidolgozott projekteket kell felmutatniuk. Ebben folyamatos szakmai és módszertani támogatást kell nyújtani a számukra. A fogyatékos emberek foglalkoztatásának elősegítése érdekében alapvető célként tűzi ki a fogyatékossággal élők képzésének javítását, a munkaközvetítés szükségességét, foglalkoztatásának támogatását, az ehhez szükséges tárgyi eszközök biztosítását, és az alternatív munkamódszerek alkalmazását.
34
3.1.2 Az oktatás és képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás tükrében (3.prioritás )1
Az egész életen át tartó tanulás a felnőttkori tanulás iránti új elkötelezettséget jelenti, amelyet a Hamburgi Nyilatkozat hirdetett meg a huszonegyedik század kulcsfogalmaként.2 Az állandóan változó, bővülő tudásra épülő társadalmakban elsődleges feladattá válik az ismeretek, készségek folyamatos megújítása, amely egész életen át tart, így tehát a felnőttoktatás szerepe felértékelődik és átalakul. A felnőttképzés lehetőségét mindenki számára biztosítani kell, a társadalom összes csoportjának, így a fogyatékossággal élők számára is. Ezt az igényt fogalmazza meg a Napirend a Jövő Számára nyilatkozata:
„
A
fogyatékosok
tanulási,
művelődési
lehetőségeinek
állandó
biztosítására, a társadalomba történő integrálódásuk elősegítésére: a. A felnőttoktatás és képzés valamennyi formájának a fogyatékos személyek számára való hozzáférhetőségének megvalósítása által; b. Az intézmények támogató magatartása és politikája azáltal, hogy biztosítva legyen a teljes esélyegyenlőség a fogyatékosok számára: szolgáltatások, valamint a képzés és foglalkoztatás minden területén sajátos tanulási, képzési igényeik
kielégítése
által
a
megfelelő
oktatási
technikákkal.” (Napirend a Jövő Számára, 46.cikkely)
módszerekkel
és
3
Az iskolarendszerű oktatás és képzés fejlesztésének fontosságára hívja fel a figyelmet a HEFOP ezen prioritása. Az oktatási rendszernek kell biztosítania azt, hogy a diákok képzésük során elsajátítsák azokat a készségeket és képességeket, amelyek az egész
életen
át
tartó
tanulás
megalapozásához
szükségesek.
A
munkaerő
versenyképességének javításának, valamint a foglalkoztatási szint emelésének alapvető feltétele a képzésnek a gazdasági igényekhez való igazítása. Ez a cél az oktatás
1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 62-67.o. Európa Kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról (2001) 84-89.o. 3 Európa Kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról (2001) 107.o. 2
35
minőségének
és
hatékonyságának
javításával,
valamint
technikai
hátterének
fejlesztésével érhető el. Ahhoz, hogy a fiatalok sikeresen tudjanak helytállni a munkaerőpiacon, alapvető fontosságú a képzési rendszer és a gazdaság igényeinek összehangolása, valamint ennek megfelelően a szakképzési rendszer tartalmának átalakítása. Ezt a célt szolgálja a gazdasági környezethez leginkább idomuló integrált szakképző intézmények fejlesztése. A képzés és oktatás minőségének fejlesztése elengedhetetlen a tudásalapú társadalomra épülő versenyképes gazdaság igényeinek kielégítéséhez. A prioritást ezt átfogó intézményfejlesztési és minőségfejlesztési rendszerek kialakításával képzeli el mind a köz-, mind pedig a felsőoktatás területén. Külön feladatként határozza meg a fiatalok munkába állásának átmenetét segítő teendőket egységesített pályaválasztási és pályaorientációs rendszerek kiépítésével, valamint a gyakorlatközpontú oktatás hangsúlyozásával. Fontos szerepet kap az oktatás minden területén és szintjén a különböző információs és kommunikációs technológiák széleskörű elterjesztése, hiszen csak ezáltal lehet alkalmazkodni az állandóan változó technikai, gazdasági környezethez.
•
Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és képességek fejlesztése
Az egész életen át tartó tanulás biztosításához szükséges készségek fejlesztése nem csak a munkaerőpiac kihívásai miatt elengedhetetlen, hanem a személyes mindennapi életvitel minőségének javítása céljából is feltétlen szükséges. Ennek érdekében az intézkedés nagy hangsúlyt fektet az alapkészségek erősítésére, a sikeres tanulást és a gyakorlati tudást megalapozó készségek fejlesztésére, illetve az egyéni haladási tempóhoz alkalmazkodó tanulási folyamatok bevezetésére. A modern technológiák felhasználószintű ismerete manapság alapvető követelménynek számít, így az informatikai készségek fejlesztése ugyancsak vezető szerepet kap a képzési rendszer fejlesztésében. Ehhez járul hozzá közvetítő eszközként az elektronikus oktatás elterjesztése.
36
A munkaerő-piaci mobilitás másik fő összetevője a megfelelő idegennyelvtudás, amely biztosítja a foglalkoztathatóság és versenyképesség növelését. Az idegen nyelvi képzés erősítése elsősorban a hátrányos helyzetű, valamint a szakképző intézmények diákjait célozza meg, akik számára ezáltal elérhetővé válik a gyakorlati életben használható nyelvtudás elsajátítása.
•
A szakképzés fejlesztése
A szakképzés tartalmi és módszertani fejlesztését tűzi ki célul a HEFOP ezen intézkedése. Ennek értelmében a moduláris rendszerű szakmastruktúra kialakítását fogalmazza meg, amely biztosítja a szakképzésből történő folyamatos ki- és belépés gördülékeny menetét. Bizonyos modulok elsajátításával a képzésben résztvevők szakképesítést kapnak, majd visszalépéskor ezek beszámításával, valamint újabb modulok elsajátításával újabb, illetve magasabb szintű szakképesítéshez juthatnak. Az előbb említett kidolgozandó rendszer a szakképzés mellett mintaként szolgál az iskolarendszeren kívüli képzés, valamint a távoktatás átalakításához is. A munkaerőpiaci igényeknek megfelelő alkalmazkodás biztosításához szükség van az ifjúsági szakképzés, felnőttképzés, továbbképzés megreformálására, amely a korszerű, hatékony, többfunkciós, a munkaerő-piaci változásokat követni tudó képzési rendszer megvalósításával érhető el. A tartalmi átalakítás mellett szükség van módszertani változtatásokra is, amely elsősorban a gyakorlat-orientáltabb ismeretek átadását célozza meg. Az új szakmák és technológiák megjelenése szükségessé teszi az eddigi képzési módszerek átalakítását, a tudásközvetítés metodikájának megújítását, amely azonban csak a képző intézmények menedzsmentjének
szemléletváltásával,
támogatási
valósítható meg.
37
képességének
erősítésével
•
Az oktatási és képzési rendszer korszerűsítése
A mai oktatási rendszer társadalmi szelekciós szerepének gyengítését célozza meg az intézkedés. Olyan heterogén összetételű oktatási intézményi modellek létrehozását képzeli el, amelyekben sokak számára válik lehetővé a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodás, és az egész életen át tartó tanulás. A közoktatási rendszeren belül a komprehenzív iskolai modell létrehozása segíti az előbb említett célok megvalósulását, amely a heterogén összetételű intézmények megújuló rendszerére, metodikájára épít. A belső differenciálás során képesek alkalmazkodni a tanulók egyéni fizikai és szellemi sajátosságaihoz, valamint alkalmasak arra, hogy a heterogén társas környezetben való életre, együttműködésre tanítson. Ezzel hozzájárulnak a társadalmi integráció, mobilitás elősegítéséhez. A
szociális
integráció
megvalósulását
pályaorientációs,
pályaválasztási
programok, valamint elektronikus és távoktatási tananyagok kialakításával segíti az intézkedés. Nagy hangsúly fektet ezen túl az önálló tanulás, gyakorlás készségeinek, illetve későbbi lehetőségeinek fejlesztésére olyan programcsomagok és tananyagok kidolgozásával, amelyek alkalmazkodnak a diákok különböző igényeihez, érdeklődési területéhez, képességeihez, illetve az aktuális munkaerő-piaci helyzethez. A korszerű képzési rendszer hatékonysága csak megfelelő, stabil intézményi minőséggel biztosítható, ezért a minőségfejlesztés módszerének kiépítését szorgalmazza az intézkedés. Ennek érdekében minőségfejlesztési szolgáltató hálózat kialakítását képzeli el, amely segíti az egységes intézményértékelési rendszer megteremtését, ezáltal a hatékonyság növelését, valamint a fejlesztéseket támogató intézményhálózat kiépítését.
3.1.3 Az oktatási és szociális infrastruktúra fejlesztése (5.prioritás)1
A humánerőforrás-fejlesztési célok megvalósításának érdekében a fejlesztést támogató szolgáltatások infrastruktúrájának javítását, bővítését tűzi ki célul a HEFOP 5. 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 72-79.o.
38
prioritása. Fő területként a közoktatást, a társadalmi beilleszkedést elősegítő szolgáltató rendszert, és az egészségügyi rendszert jelöli meg, ahol a hatékonyabb, eredményesebb munka érdekében átfogó infrastrukturális fejlesztésre van szükség. E területek közül témámhoz kapcsolódóan az oktatás és a szociális szolgáltatást biztosító intézmények infrastrukturális megújítását emelem ki, amely nélkülözhetetlen a megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerő biztosításához és a társadalmi beilleszkedés elősegítéséhez.
•
Az oktatási infrastruktúra fejlesztése
A közoktatás, azon belül az alap- és középfokú oktatás minőségének és hatékonyságának növelése érdekében szükség van infrastrukturális feltételeinek nagymértékű fejlesztésére. Ez elsősorban a közoktatási épületek állapotának javítására szolgál, hiszen nagy többségének jelenlegi állapota és felszereltsége nem alkalmas arra, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelő tudást, valamint az egész életen át tartó tanulás megalapozását jelentő készségeket átadja a diákok számára. Az iskolák épületeinek fizikai állapota meglehetősen rossz, azon kívül számos esetben funkcionálisan sem megfelelőek a korszerű oktatási eszközök befogadására, alkalmazására. Az oktatási intézmények eszközellátása sem kielégítő, különösen igaz ez az informatikai eszközök tekintetében. További problémákat vet fel a közoktatás, azon belül is az alapoktatás infrastruktúrájának területi és településtípusonkénti eltérése. Vannak olyan hátrányos helyzetű térségek, ahol hiányoznak a minőségi oktatás, és az oktatáshoz való hozzáférés alapfeltételei, melynek következtében nem biztosítható egyenlő módon az oktatásban és a munkaerőpiacon történő részvétel. A fent említett okok miatt van szükség a közoktatási infrastruktúra átfogó fejlesztésére, amely magában foglalja az oktatási intézmények korszerűsítését, valamint eszközeinek fejlesztését, a közoktatási kollégiumok bővítését, emellett pedig a tanulók informatikai
készségeinek
javítását
a
megfelelő
biztosításával.
39
informatikai
eszközállomány
Az intézkedés külön foglalkozik a fogyatékos gyermekek és fiatalok képzésének javítását érintő kérdésekkel. Az integrált oktatást biztosító intézmények nagy szerepet játszanak a fogyatékossággal élő fiatalok későbbi társadalmi beilleszkedésében, ezért tehát alapvető fontosságú ezen intézmények infrastrukturális támogatása. Elsődleges feladatként tűzi ki az intézmények akadálymentesítését, a fogyatékosság típusának, súlyosságának megfelelő gondozást biztosító eszközpark kialakítását, valamint az eredményes, hatékony képzést segítő egyéb tárgyi feltételek biztosítását, mint például a sajátos fejlesztő és korrekciós célú pedagógiai eljárásokhoz szükséges eszközök biztosítását.
•
A társadalmi beilleszkedést segítő szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése
Az intézkedés fő célja a hátrányos helyzetű csoportok sikeres munkaerő-piaci és társadalmi integrációjának elősegítése, valamint társadalmi kirekesztődésük csökkentése a beilleszkedésüket elősegítő szolgáltatások infrastruktúrájának javításával. Az igénybevevők
számára
biztosítani
kell
a
szociális
szolgáltatások
alapvető
infrastrukturális feltételeit, különös tekintettel azokra a hátrányos helyzetű térségekre, ahol még az alapvető szolgáltatási szükségleteket sem tudják kielégíteni. Az ellátási hiányokkal küzdő kistelepülések fejlesztésének egyik módjaként a kistérségi szolgáltatások létrehozását fogalmazza meg, amely több kistelepülés ellátását tudná biztosítani gazdaságosan, ugyanakkor megfelelő minőségben. Ennek eszközeként speciális közvetítő-szolgáltatás állna rendelkezésre, amely összetartaná a településeket, és biztosítaná az ellátásokhoz való hozzáférést. Az intézkedés kiemelten foglalkozik a fogyatékossággal élők helyzetével és a számukra szóló szolgáltatások lehetőségeiről. Ennek jegyében támogatja a fogyatékos emberek otthoni ápolását lehetővé tevő szolgáltatások fejlesztését, amellyel a családi élet és a munka összeegyeztetésének megkönnyítéséhez járul hozzá. A munkaerő-piaci beilleszkedést segíti a rehabilitációs célú szolgáltatások fejlesztése is, amely szintén a hátrányos helyzetű csoportokat célozza meg.
40
4. Partnerünk Európa Projekt
Szakdolgozatom negyedik fejezete a fogyatékossággal élők érdekeit védő civil szervezetek - a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ), az Esély XXI. Szolgáltató és Rehabilitációs Közhasznú Társaság, valamint a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete – által kezdeményezett Partnerünk Európa Projekt működését mutatja be. A projekt működésének és célrendszerének ismertetése mellett választ keresek arra a kérdésre, hogy a projekt a HEFOP korábban részletezett prioritásain belül mely területek fejlesztését célozza meg. Kutatásom ezen részében azt vizsgálom, hogy mennyire ismert az operatív program és az adott projekt az épek körében, mennyire tájékozott a közvélemény a fogyatékossággal élők jelenlegi helyzetével, valamint az adott projekt tevékenységével. Vizsgálatomat közvélemény kutatással, kérdőíves módszer segítségével végeztem el.
4.1 Partnerünk Európa Projekt bemutatása
4.1.1 Partnerünk Európa Projekt szervezeti jellemzői1
Program elnevezése: Partnerünk Európa Projekt Emblémája :
Módszertani központja :
1149 Budapest, Angol utca 44.
Program indulása :
2005. július 1.
Honlapja:
www.partnerunkeuropa.hu
1
Forrás : www.partnerunkeuropa.hu
41
Konzorciumi partnerek: -
Magyar
Vakok
és
Gyengénlátók
Országos
Szövetsége
(MVGYOSZ) -
Esély XXI. Szolgáltató és Rehabilitációs Közhasznú Társaság
-
Vakok
és
Gyengénlátók
Közép-Magyarországi
Regionális
Egyesülete Együttműködő partnerek: -
Szakmai Továbbképző, Átképző és Vállalkozástámogató Rt. (SZTÁV Rt.)
-
Birdland Étterem & Kávézó
Támogató partnerek: -
Fővárosi Munkaügyi Központ
-
Budapest-Zugló Önkormányzata
-
Fogyatékosok Esélye Közalapítvány
-
Budapesti Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda
-
Motiváció Alapítvány
-
Szempont Alapítvány
-
Siket Vakok Országos Egyesülete
-
Gyengénlátók Általános Iskolája, Módszertani Intézmény és Diákotthona
-
Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Diákotthona, Gyermekotthona és Pedagógiai Szakszolgálata
-
Tisztségviselők :
Magyar Tartalomipari Szövetség
Fodor Ágnes ( projekt vezető) Dr. Nagy Marianna ( pedagógiai vezető) Maár János (termelésirányító)
42
Major János (pénzügyi szakember) Varga Gabriella ( mentor) Filep Krisztina ( mentor) Szeli Emília ( mentor) Tillmann Zsolt ( mentor)
4.1.2 Partnerünk Európa Projekt célja és tevékenysége
A Partnerünk Európa Projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg, melynek magyarországi támogatója a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium. A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete által jegyzett pályázat során létrejött Partnerünk Európa Projekt 2005. július 1-én kezdte meg hivatalosan működését. A HEFOP-hoz benyújtott, „Partnerünk Európa” Látássérültek integrált megközelítésű, alternatív képzése és foglalkoztatása című pályázat elbírálását követően elnyert 106.759.650 forint összeg látássérült fiatalok képzési támogatását szolgálja. A projekt 36 látássérült fiatalnak ad lehetőséget arra, hogy
egy
14
hónapos
képzésben
vehessenek
részt,
amely
hozzájárulhat
felzárkóztatásukhoz és későbbi sikeres elhelyezkedésükhöz. A 14 hónapos képzés során Európai üzleti asszisztens munkakörre képzik ki a résztvevőket, amely a nemzetgazdaság bármely területén működő vállalkozásnál betöltendő ügyintézői képesítést ad. A képzés számos részterületet érint; úgymint számítógép-kezelői, titkári, munkaerő-gazdálkodási, készletgazdálkodási, raktározási, értékesítési, számlázási, pénzügyi, költségszámítási, számviteli, alapvető jogi és statisztikai ismeretek elsajátítását. A szakképesítés tartalmát tekintve betölthetők gazdasági ügyintézői, általános titkári, irodai adminisztrációs, ügyviteli, ügyfélforgalmi és analitikus jellegű számviteli foglalkozások is.1
1
Európai Üzleti Asszisztens Képzési Program (2004) www.partnerunkeuropa.hu
43
•
A képzési program célja A Partnerünk Európa Projekt képzési programja megfogalmazza az Európai
üzleti asszisztens képzés célrendszerét. Ennek alapján a projekt elsődleges célja, hogy o korszerű szakmai műveltséget, valamint általános és speciális szaktudást biztosítson a résztvevők számára, amely a szakma lelkiismeretes
művelésének,
és
a
szakmai
munkatevékenység
megfelelő ellátásának alapfeltétele, o a képzésben résztvevőkben olyan hasznosítható szakmai tudást fejlesszen ki, amelynek birtokában képesek szakterületükön a változó, növekvő szakmai követelményeknek eleget tenni, o szakmaszeretetre, hivatástudatra, fegyelmezett, szakszerű, pontos, megbízható
munkavégzésre,
önállóságra,
felelősségtudatra
és
felelősségvállalásra nevelje a képzésben résztvevőket.1
•
A képzési program tárgyai A teljes képzési idő 950 órát foglal magába, amely során elméleti és gyakorlati
képzésben
részesülnek
a
résztvevők.
Képzésük
során
a
korábban
említett
részterületekhez kapcsolódóan számos témakörben sajátítják el az ismereteket, melynek megoszlását az alábbi táblázat foglalja össze, részletezve a tantárgyakat, és az elméleti, illetve gyakorlati képzés arányát. A program ideje alatt gazdasági, pénzügyi, számviteli, valamint jogi alapismeretek birtokába jutnak a diákok, emellett pedig a szükséges számítástechnikai és titkári gyakorlatot is megszerezik. A képzés részét képezi az üzleti angol nyelv oktatása is, mellyel későbbi munkájukhoz szükséges nyelvi készségeket sajátíthatják el.
1
Európai Üzleti Asszisztens Képzési Program (2004) www.partnerunkeuropa.hu
44
A képzési program tantárgyai 7.sz. táblázat Tantárgy Megnevezése Elmélet 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10
Gépírás Statisztika Közgazdaságtan Marketing Gazdasági jog Számvitel Számvitel és költségszámítás Pénzügy Számítástechnikai alkalmazás Kereskedelmi gazdaságtan
11 Munkaerőgazdálkodás társadalombiztosítás 12 Titkári ismeretek 13 Tanirodai gyakorlat 14 Üzleti idegen nyelv ÖSSZESEN:
Óraszáma Elméletigényes Gyakorlat gyakorlat 80
Összesen
40 50 30 40 40 36 46
20 24 34
36
24
80 40 50 30 40 60 60 80 100 60
60
60
100 és 50
30 60
150 518
192
240
80 60 150 950
Forrás : Képzési program (2004)
•
A képzés résztvevői A képzésben látássérült fiatalok vehetnek részt. A képzésben való részvétel
további feltételeként jelölték meg a résztvevők bejegyzett munkanélküli státuszát, valamint középiskolai végzettségét. A felvételi eljárás során a jelentkezőknek egy pedagógiai, valamint egy pszichológiai tesztet kellett kitölteniük, majd egy meghatározott pontrendszer alapján választották ki a 36 projektrésztvevőt. A képzés során angol üzleti nyelv oktatásában részesülnek a hallgatók. A nyelvi képzés miatt előképzettségként ajánlott középfokú nyelvismeretet írtak elő. Az Európai üzleti asszisztensi szakképesítés megszerzését az Országos Képzési Jegyzék nem köti szakmai előképzettséghez.1
1
Európai Üzleti Asszisztens Képzési Program (2004) www.partnerunkeuropa.hu
45
4.1.3 A Partnerünk Európa Projekt és a HEFOP prioritásainak megfeleltetése A HEFOP prioritásainak részletezésénél láthattuk, hogy az oktatás, képzés terén melyek azok a legfőbb részterületek, amelyek fejlesztést és támogatást igényelnek. A következőkben azt vizsgálom meg, hogy az adott projekt tevékenysége mennyiben felel meg a HEFOP által kitűzött céloknak, különös tekintettel a fogyatékossággal élők csoportjára vonatkozó fejlesztési stratégiákra. 4.1.3.1 A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 2. prioritásának tükrében A HEFOP ezen prioritásának legfőbb célja azon kezdeményezések támogatása, melyek
a
leghátrányosabb
helyzetű
emberek
munkaerő-piaci
és
társadalmi
beilleszkedését segítik. Ennek érdekében fő hangsúlyt kap az oktatás, képzés, foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások szintjének, hozzáférhetőségének javítása. A hátrányos helyzetű fiatalok esélyegyenlőségének megteremtését első lépésként az oktatásban kell megteremteni, mely lehetőséget ad társadalmi integrációjuk esélyének növelésére. Az intézkedés ennek alapján támogatja az integrált képzési formák alkalmazását, az előbb említett módszert előnybe részesítő intézmények szakmai megújulását, és az ehhez szükséges pedagógiai szakszolgáltatások fejlesztését. A Partnerünk Európa Projekt olyan integrált megközelítésű képzési formát valósított meg, amelyben a résztvevő látássérült fiatalok egy átfogó képzési program keretében sajátíthatják el az adott szakképesítéshez szükséges ismereteket. Későbbi társadalmi és szociális integrációjukat nagyban megkönnyíti a megszerzett tudás mértéke, és amennyiben azt a munkaerő-piaci viszonyok, valamint a foglalkoztatók részéről tapasztalt hozzáállás lehetővé teszi, tudásukat kamatoztatva elhelyezkedhetnek, és ezáltal egyenrangú félként vehetnek részt a társadalmi, gazdasági folyamatokban. A fent említett célok megvalósításához a HEFOP ösztöndíjak, képzési programok kidolgozását, tematikák adaptálását, szakmai programok szervezését, illetve speciális tananyagok és taneszközök kifejlesztését tartja szükségesnek. A projekt résztvevői számára speciálisan kialakított eszközpark áll rendelkezésre a tananyag elsajátításához : vizuális, audiovizuális segédanyagok, auditív segédeszközök, speciális
46
beszélő számítógépes programok, speciálisan kialakított tankönyvek, kiadványok (pl.nagybetűs tananyagok). A HEFOP 2. prioritása további feladatként tűzi ki a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának javítását. Ezen intézkedés fő célja a hátrányos helyzetű csoportok, ezen belül a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci és társadalmi kirekesztődés elleni fellépése. Ennek eszköze a foglalkoztathatóság javítása, amely szintén integrált megközelítésen alapul, azaz figyelembe veszi a hátrányos helyzetből adódó problémák összetettségét és halmozódását.1 A
projekt
képző
intézménye
a
Szakmai
Továbbképző,
Átképző
és
Vállalkozástámogató Rt. (SZTÁV Rt.), a diákok képzésén túl két résztvevő képzés utáni alkalmazását is vállalta. Ezzel a projekt illeszkedik a HEFOP által megfogalmazott igényhez, amely a fogyatékos emberek foglalkoztatásának elősegítése érdekében alapvető
célként
tűzi
ki
a
fogyatékossággal
élők
képzésének
javítását,
a
munkaközvetítés szükségességét, foglalkoztatásának támogatását, az ehhez szükséges tárgyi eszközök biztosítását, és az alternatív munkamódszerek alkalmazását.
4.1.3.2 A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 3. prioritásának tükrében
A HEFOP ezen prioritása az élet hosszig tartó tanulás fontosságát, és előfeltételeinek megteremtését hangsúlyozza. Az operatív program szerint az oktatási rendszernek kell biztosítania azt, hogy a diákok képzésük során elsajátítsák azokat a készségeket és képességeket, amelyek az egész életen át tartó tanulás megalapozásához szükségesek. Ahhoz, hogy a fiatalok sikeresen tudjanak helytállni a munkaerőpiacon, alapvető fontosságú a képzési rendszer és a gazdaság igényeinek összehangolása, valamint ennek megfelelően a szakképzési rendszer tartalmának átalakítása. Ennek megfelelően olyan képzési rendszereket kell kialakítani, amely a gazdasági környezethez leginkább idomulnak. A projekt esetében elmondható, hogy a képzés célja megfelel az aktuális munkaerő-piaci igényeknek, hiszen üzleti asszisztensi végzettséggel a résztvevők a 1
Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 56-60.o.
47
vállalkozásszervezés számos területén elhelyezkedhetnek. Munkavégzésük során a különböző feladatok elvégzésében való közreműködésre, illetve részfeladatok önálló elvégzésére is képesítést kapnak. Gazdasági, pénzügyi és számviteli ismeretek mellett jogi és munkaerő-gazdálkodási alapismeretek birtokába jutnak, és ezzel olyan részterületek irányába mozdulnak el, melyek a mai munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelnek. Az intézkedés nagy hangsúlyt fektet az alapkészségek erősítésére, a sikeres tanulást és a gyakorlati tudást megalapozó készségek fejlesztésére, illetve az egyéni haladási tempóhoz alkalmazkodó tanulási folyamatok bevezetésére. A projektben résztvevők elméleti oktatás mellett gyakorlati, valamint elméletigényes gyakorlati képzésben is részt vesznek ( lásd: A képzési program tantárgyai c. 7.sz. táblázat). Gyakorlati képzésük során számítástechnikai, gépírás technikai, valamint tanirodai ismereteket
sajátítanak
el,
melyek
az
asszisztensi
munkakör
betöltéséhez
elengedhetetlenek. A modern technológiák felhasználószintű ismerete manapság alapvető követelménynek számít, így az informatikai készségek fejlesztése ugyancsak vezető szerepet kap a képzési rendszer fejlesztésében. Ehhez járul hozzá közvetítő eszközként az
elektronikus
oktatás
elterjesztése.
A
projekt
résztvevői
informatikai,
számítástechnikai ismereteik bővítéséhez kimagasló óraszámban, 100 órában kapnak lehetőséget. A munkaerő-piaci mobilitás másik fő összetevője a megfelelő idegennyelvtudás, amely biztosítja a foglalkoztathatóság és versenyképesség növelését. A képzés során üzleti angol nyelv oktatása folyik, melynek elsődleges célja azon készségek fejlesztése, melynek birtokában a hallgató képes gazdasági munkája során az angol nyelvet az üzleti kommunikáció eszközeként használni mind szóbeli, mind írott formában.
4.1.3.3 A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 5. prioritásának tükrében A humánerőforrás-fejlesztési célok megvalósításának érdekében a fejlesztést támogató szolgáltatások infrastruktúrájának javítását, bővítését tűzi ki célul a HEFOP 5. prioritása. Elsősorban az oktatási intézmények fizikai állapotát kifogásolja, mely
48
meglehetősen rossznak mondható, azon kívül pedig számos esetben funkcionálisan sem megfelelőek a korszerű oktatási eszközök befogadására, alkalmazására. Az oktatási intézmények eszközellátása sem kielégítő, különösen igaz ez az informatikai eszközök tekintetében. A
Partnerünk
Európa
Projekt
által
meghatározott
képzési
program
megvalósításának legelső feladatai között szerepelt a megfelelő helyszín kiválasztása. A módszertani központ teljes felújítását követően a helyszínen kialakításra került egy mintairoda, valamint egy terápiás szoba, amely a résztvevők számára a szakmai gyakorlati oktatás helyszínét biztosítja. Ezekben a helyiségekben a diákok irodai környezetben gyakorolhatják a titkári, asszisztensi feladatok megoldását, valamint a számítógép használatot igénylő munkafeladatok végrehajtását. Az intézkedés külön foglalkozik a fogyatékos gyermekek és fiatalok képzésének javítását érintő kérdésekkel. Az integrált oktatást biztosító intézmények nagy szerepet játszanak a fogyatékossággal élő fiatalok későbbi társadalmi beilleszkedésében, ezért tehát alapvető fontosságú ezen intézmények infrastrukturális támogatása. Elsődleges feladatként tűzi ki az intézmények akadálymentesítését, a fogyatékosság típusának, súlyosságának megfelelő gondozást biztosító eszközpark kialakítását, valamint az eredményes, hatékony képzést segítő egyéb tárgyi feltételek biztosítását, mint például a sajátos fejlesztő és korrekciós célú pedagógiai eljárásokhoz szükséges eszközök biztosítását. A projekt képzési programja ennek megfelelően az oktatás szervezéséhez az alábbi tárgyi feltételeket határozta meg1: -
Az elméleti oktatáshoz szükséges, maximum 40 főt befogadó tanterem
-
A
szakmai
gyakorlati
oktatáshoz
szükséges
taniroda,
valamint
számítógépterem -
Manuális jellegű feladatok elvégzéséhez való munkaasztalok
-
Szakmai tantárgyak oktatását lehetővé tevő, megfelelő eszközökkel ellátott tantermek
-
1
Nyelvi oktatást biztosító, maximum 20 főt befogadó szaktanterem
Európai Üzleti Asszisztens Képzési Program (2004) www.partnerunkeuropa.hu
49
-
Tanirodai munkahelyek kialakítása ügyviteli és ügyintézői feladatok ellátására ( pl. nyilvántartások vezetése, beszámolók készítése, könyvelési feladatok elvégzése)
A látássérültek hatékony oktatásához speciális eszközpark kialakítása volt szükséges, amely lehetőséget ad a projekt résztvevőinek az ismeretek eredményes elsajátítására. Ennek érdekében rendelkezésükre áll egy speciális számítógépes program (Jaws), egy beszélő program, amely segítségével minden számítógépen megjelenő szöveges információ hallható formában is elérhető. E mellett további segédeszközök segítik a projektrésztvevőket képzésük során, melyek kielégítik a tanulók speciális igényeit,
mint
például
a
számítógéphez
csatlakoztatható
Braille-nyomtató,
szövegnagyító képernyő, hangos számológép, valamint szövegkiemelő nyomtató.
4.2 Partnerünk Európa Projekt és a nyilvánosság
Kutatásom során kíváncsi voltam arra, hogy a közvélemény miként vélekedik a fogyatékossággal élők helyzetéről, mennyi ismeretük van az őket érintő problémákról, valamint hogy körükben mennyire ismertek a HEFOP célkitűzései, illetve a Partnerünk Európa Projekt tevékenysége. Ennek felmérését egy kérdőíves közvélemény kutatás alapján végeztem el. Szakdolgozatom ezen részében közvélemény kutatásom módszerének bemutatását követően annak eredményét értékelem.
4.2.1 Közvélemény kutatás módszertana
1. Kutatásom első lépéseként megfogalmaztam az alapkérdést, azaz a kutatás célját. Alapkérdésem tehát: Mennyire tájékozott a közvélemény fogyatékosságügyi kérdésekben? 2. Az alapkérdésből kiindulva, azt felbontva konceptualizálás során több részletkérdést fogalmaztam meg.1 A részletkérdésekre adott válaszok együttesen adják
1
Babbie, Earl (1998) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. 137-162.o.
50
majd meg a kutatás eredményét. Az életkorral, nemmel és végzettséggel kapcsolatos adatok mellett a további részletkérdések a következők: •
Van-e környezetükben fogyatékos ember?
•
Hogyan ítélik meg a fogyatékossággal élők helyzetét, lehetőségeit ma Magyarországon?
•
Megfelelőnek tartják-e a számukra nyújtott támogatások mértékét?
•
Milyen számukra szóló segítségnyújtásról, érdekükben hozott rendelkezésekről hallott?
•
Milyen javaslataik vannak a fogyatékossággal élők helyzetének javítására?
•
Hallottak-e a HEFOP rövidítésről és jelentéséről?
•
Hallottak-e már a Partnerünk Európa Projektről?
•
Megfelelőnek tartják-e a fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatos tájékoztatást?
3. Az operacionalizálás1 során elsődleges feladatként a fogalmak mérhetővé tétele után a méréshez szükséges konkrét eljárásokat határoztam meg. •
Az életkor meghatározásánál intervallum alapú mérési szintet alkalmaztam, amely során 5 korcsoportba osztottam be a lakosságot : 30 év alattiak, 31-40, 4150, 51-60 év közöttiek, valamint 61 év felettiek csoportjára. A különböző korcsoportok kijelölésével képet kaphatunk arról, hogy melyik korcsoport a leginkább tájékozott, valamint korcsoporttól függően milyen tapasztalataik vannak az adott témával kapcsolatban.
•
A nem megjelölésénél nominális, azaz megnevezéses mérési szintű változókat alkalmaztam, tehát FÉRFI/ NŐ választást adtam meg. A kutatás egészének tükrében ennek a változónak is szerepe van, hiszen az eredményekből leszűrhetjük, hogy a férfiak, avagy a nők érzékenyebbek, fogékonyabbak, illetve tájékozottabbak a fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatban.
•
Az iskolai végzettség kérdésénél szintén nominális mérési szintű változókat használtam, amely a legmagasabb végzettség megjelölését teszi lehetővé:
1
Babbie, Earl (1998) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. 163-196.o.
51
ÁLTALÁNOS ISKOLA/ ÉRETTSÉGI/ FŐISKOLA/ EGYETEM . Ennél a pontnál az iskolai végzettség és a témával összefüggő ismeretek kapcsolatát bonthatjuk ki. •
A fogyatékosságüggyel kapcsolatos tájékozottságot véleményem szerint nagyban befolyásolja az, hogy mennyire vagyunk érintettek a témában, azaz milyen távolságból szemléljük a fogyatékos emberek helyzetét és problémáit. A következő részkérdés arra keres választ, hogy van-e a megkérdezett környezetében fogyatékossággal élő ember. Itt IGEN/ NEM választást adtam meg, amely során leszűkíthető azok köre, akik közelebbi kapcsolatban állnak az érintett társadalmi csoportokkal.
•
A következő részkérdésre adott válasz – azaz, hogy hogyan ítélik meg a fogyatékossággal élők helyzetét és lehetőségeit ma Magyarországon a foglalkoztatás, oktatás, életvitel területén – a megkérdezettek első benyomását, általános véleményét tükrözi. Ennél a pontnál még nem kapunk részletes magyarázatot a válaszok hátterében álló indokokról, azonban a lehetséges válaszoknál lehetőség van arra, hogy megismerhessük a megkérdezettek témával kapcsolatos általános, átfogó véleményét. Az általános benyomás vizsgálatában ordinális mérési szintű változókat alkalmaztam, amely rangsorolja a jellemzőket, a válaszadónak pedig lehetősége van rá, hogy kiválassza a saját véleményéhez legközelebbállót. Itt tehát a NAGYON JÓ/ JÓ/ KÖZEPES/ ELÉGTELEN válaszlehetőségekből választhat a megkérdezett.
•
A fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatos tájékozottság felmérésének másik fontos szempontja, hogy ismerik-e a megkérdezettek az adott célcsoport számára nyújtott eddigi támogatások mértékét. Ennél a részkérdésnél szintén ordinális mérési szintű változókat soroltam fel, melyek közül a megkérdezett saját véleményének megfelelően választhat: MEGFELELŐ/ RÉSZBEN MEGFELELŐ/ KEVÉS/ TÚL KEVÉS.
•
A következő két részletkérdés során lehetőség van az általános vélemény bővebb kifejtésére. Elsőként arra kerestem választ, hogy a megkérdezettek milyen jellegű rendelkezésekről,
fogyatékossággal
élők
számára
szóló
segítségnyújtásról hallottak. Itt célszerű volt nyitott kérdés alkalmazása,
52
hiszen így a megkérdezettek saját gondolataikat fogalmazhatták meg, nem befolyásolták őket a megadott válaszlehetőségek. Bővebb kifejtést igényel a következő részletkérdés is, amely a fogyatékos emberek helyzetének javítására vonatkozik. Ebben a pontban megoldási javaslatokat tehetnek a megkérdezettek, kifejthetik, hogy mely területeken várnak pozitív változást, előrelépést a fogyatékossággal élők ügyében. Erre a célra szintén a nyitott kérdés alkalmazása volt a legmegfelelőbb. •
Szűkítve a témát az általános benyomásoktól a konkrét program ismerete felé, a következő részkérdések a HEFOP, és a Partnerünk Európa Projekt vizsgálatára irányulnak. Elsőként arra válaszolnak a megkérdezettek, hogy hallották-e már a HEFOP rövidítést. Itt IGEN/ NEM válaszlehetőségből választhatnak. Természetesen előfordulhat, hogy különböző híradásokból, sajtóból már értesültek erről a programról, ismerősen cseng ez a rövidítés, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a rövidítés jelentésével is tisztában vannak. A következő kérdés tovább szűkíti a témát, hiszen itt kiderül, hogy milyen arányban vannak azok, aki hallották és tudják is, hogy mit jelent a HEFOP rövidítés. Ennél a pontnál szintén az IGEN/ NEM válaszlehetőségek adottak. A kutatásom fókuszában álló Partnerünk Európa Projekt ismertségének vizsgálatát szolgálja a következő kérdés, amely során választ kapunk arra, hogy a megkérdezettek milyen arányban ismerik, vagy hallottak az előbb említett kezdeményezésről. A válaszadásra szintén az IGEN/ NEM lehetőségből választhatnak.
•
Utolsó pontként, az előző közvetett formától eltérően, egy direkt kérdéssel arra keresek választ, hogy a megkérdezettek elégedettek-e a fogyatékossággal élők helyzetével
kapcsolatos
tájékoztatással,
legyen
szó
nyomtatott,
vagy
elektronikus sajtóról. Ordinális mérési szintű változók közül kiválaszthatják, hogy szerintük TÚL GYAKORI/ MEGFELELŐ/ TÚL KEVÉS a számukra szükséges információátadás mértéke.
53
4. Kutatási módszerként a Survey-módszert1 alkalmaztam, azaz kérdőívek segítségével
vizsgáltam az előbb említett kérdéseket, hiszen ez a módszer a
legalkalmasabb arra, hogy nagyobb számú csoport jellemzőit vizsgáljuk. A válaszadók önkitöltős kérdőívet kaptak, azaz maga a válaszadó töltötte ki azt, tehát saját primér adatokkal dolgoztam. A kérdőív névtelen, tehát nagyobb a valószínűsége annak, hogy a feltett kérdésekre őszinte választ kaptam. (1.sz. Melléklet) 5. A kutatáshoz szükséges adatokat nem véletlen, nem reprezentatív mintavétel során kaptam meg. A mintavétel módszere önkényes volt, hiszen azon személyek kaptak kérdőívet, akik elérhetőek voltak; ismerősök, barátok, kollégák, tanítványok. A közvélemény kutatás eredménye tehát ezen kör véleményét tükrözi, és nem lehet a társadalom egészére kivetíteni. 6. Az adatgyűjtés során kijelöltem két hetet, amikor kitöltettem, illetve kitöltésre elküldtem a kérdőíveket. Az időpont kiválasztása is önkényes volt, tehát nem kapcsolódott semmiféle eseményhez, vagy dátumhoz. Ezen idő alatt 28 kitöltött kérdőív érkezett vissza.
4.2.2 Kérdőívek értékelése A megkérdezettek nagy többsége ( 83%) a 20-40 éves korosztály tagjai közül került ki, legtöbbjük nő (75%), iskolai végzettség szempontjából pedig fele-fele arányban megoszlanak a főiskolát, illetve egyetemet végzettek között. A korcsoport, nem és végzettség tekintetében nagy különbséget nem fedeztem fel a témához kapcsolódó ismeretek mennyiségével és minőségével kapcsolatban. A felmérésből kitűnik azonban, hogy a 60 évnél idősebb korosztály képviselői kevésbé tájékozottak az adott programokról, konkrét rendelkezésekről, melynek hátterében véleményem szerint a hiányos tájékoztatás áll. Az idősebb generáció elsősorban a sajtóból, médiából szerzi információit, szemben a fiatalabb korosztály képviselőivel, akik munkájuk, mindennapi életvitelük során jóval több információ birtokába kerülhetnek. 1
Babbie, Earl (1998) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. 276-301.o.
54
A kutatás szempontjából érdekes adat, hogy minden második megkérdezett környezetében él fogyatékos ember. A megkérdezettek témában érintett és nem érintett csoportja közötti különbség számottevő, hiszen a válaszokból kitűnik, hogy azok, akik közelebbi kapcsolatban állnak a vizsgált társadalmi csoporttal, sokkal rosszabb véleménnyel vannak a fogyatékos emberek mai helyzetéről, mint azok, akik távolabbról szemlélik azt. A fogyatékos emberekkel kapcsolatban lévő válaszadók 78%-a ítéli elégtelennek az érintettek mai magyarországi helyzetét és lehetőségeit, míg ez a szám 60% azok körében, akik környezetében nincs fogyatékossággal élő. A megkérdezettek fennmaradó része közepesnek látja ugyanezt, míg egyetlen válaszadó sem gondolja, hogy helyzetük jó vagy nagyon jó volna. A fogyatékossággal élők számára nyújtott támogatások mértékének megítélése egységes képet mutat. Minden megkérdezett kevésnek, illetve túl kevésnek tartja az érintett célcsoport életvitelét segítő támogatások mértékét, közülük is többségben vannak azok (64%), akik szerint túlságosan kevés segítséget kapnak a rászorulók. (A kérdőívek eredményeinek táblázatos összefoglalóját a 2.sz. Mellékletben láthatjuk.) Minden megkérdezett hallott már olyan rendelkezésről, segítő jellegű kezdeményezésről, amelyet a fogyatékos emberek életkörülményeinek javítása érdekében hoztak. Legtöbben az utóbbi időszakban elfogadott akadálymentesítési programot említették meg, amely bizonyos közintézmények, közlekedési eszközök esetében már meg is valósult. E mellett további jelentős lépésnek tekintik az esélyegyenlőségi törvény megszületését, a különböző pályázatok, támogatások igénybevételének lehetőségét, amelyekkel kapcsolatban azonban konkrétumokat nem említenek. Most nézzük meg azokat a további részterületeket, ahol valamiféle előrelépés történt a fogyatékos emberek körülményeinek javítása érdekében a megkérdezettek véleménye szerint: -
munkáltatók
számára
nyújtott
adókedvezmény
fogyatékossággal
élők
alkalmazása esetén -
megemelt családi pótlék
-
jelnyelvi tolmácsok alkalmazása ( TV műsorok, rendezvények alkalmával)
-
speciális otthonok, iskolák létesítése
-
mozgáskorlátozottak számára parkolási, gépkocsi-vásárlási támogatás
55
A fogyatékos emberek jelenlegi helyzetének javítására számos megoldási javaslat született a kérdőív kitöltése során. A legáltalánosabb vélemények alapján elsődleges feladatként fogalmazzák meg a fogyatékossággal élők társadalmi elfogadásának szükségességét, annak növelését, amely elsősorban különböző képzési programok segítségével, valamint a tájékoztatás kiszélesítésével érhető el. A megkérdezettek úgy látják, hogy a fogyatékossággal élők jelenleg teljesen ki vannak zárva a mindennapi élet sodrásából, legyen szó oktatásról, foglalkoztatásról, vagy éppen kultúráról. Véleményük szerint nem szabadna elrejteni őket, és személyükben nem a szánandó embert, esetleg riasztó látványt, hanem egyenrangú, értéket hordozó embert kellene meglátnunk. A
konkrét
javaslatok
négy
témakör
köré
csoportosíthatóak:
oktatás,
foglalkoztatás, infrastrukturális változtatások és kultúra. Az oktatási rendszer átalakítását az integrált képzési forma előtérbe helyezésével képzelik el, amely lehetőséget teremtene a fogyatékossággal élők kirekesztettségének megszüntetésére, valamint nagy mértékben segítené társadalmi elfogadásukat. Továbbá javasolják a rászorulók szakmai, továbbképzési lehetőségeinek bővítését, valamint képzésük 100%os támogatásának biztosítását. A támogatottak körét is ki kellene bővíteni, hiszen a fogyatékossággal élők eltartóinak támogatása éppúgy hozzájárul az érintett társadalmi csoport helyzetének javításához, mint a közvetlen segítségnyújtás. A fogyatékos emberek foglalkoztatása terén elsőként egy általános gondolat fogalmazódik
meg
a
kérdőívekben,
mégpedig
a
megfelelő
munkalehetőség
biztosításának igénye. A megkérdezettek közül többen is javasolják a részidős foglalkoztatás bevezetését, a távmunka lehetőségeinek bővítését, valamint további kedvezmények biztosítását az érintett társadalmi csoport számára. Munkaképtelen emberek számára megfelelő szociális intézményrendszer kialakítását képzelik el, amely lehetőséget ad napi felügyeletük ellátására, valamint hasznos időtöltésük biztosítására. Az akadálymentesítés kérdését illetően már korábban láthattuk, hogy történt előrelépés, és a közvélemény tájékozott is erről, azonban azt is látnunk kell, hogy ez koránt sem történt meg mindenhol. A közlekedési eszközöknek, középületeknek csupán kis hányada alkalmas arra, hogy mozgáskorlátozottak is használhassák, ezáltal lehetetlenné válik számukra a közlekedés, hivatalos ügyeik intézése, valamint mindennapi teendőik elvégzése. A könnyebb mozgás érdekében mozgáskorlátozottak számára lehetővé kellene tenni az aluljárók használatát liftek kiépítésével, valamint
56
biztosítani kellene a középületekbe, üzletekbe, szórakozóhelyre, moziba, vagy színházba való bejutást. Ez átvezet minket az utolsó nagy témakörre, a kultúra tárgykörére, amellyel kapcsolatban szintén érkeztek javaslatok. Amint azt előbb is láthattuk, első lépésként az infrastrukturális feltételeket kellene megteremteni ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők azonos mértékben részt tudjanak venni a kulturális eseményekben, és részesüljenek annak szellemi értékeiből. Ezek mellett, a megkérdezettek szerint több kulturális programra, rendezvényre van szükség, amely kulturális élményt nyújt a látogatók számára, valamint közelebb hozza a különböző helyzetben lévő társadalmi csoportokat. A kérdőív utolsó részében arra kerestem választ, hogy mennyire ismert a HEFOP és a Partnerünk Európa Projekt tevékenysége a közvélemény körében, valamint arra, hogy a megkérdezettek mennyire elégedettek a fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatos tájékoztatás mértékével. A megkérdezettek 24%-a hallotta már a HEFOP rövidítést, és közülük majdnem mindenki tisztában van a rövidítés jelentésével. Egyetlen olyan megkérdezett van, akinek ismerősen csengett a szó, a jelentését azonban nem tudta megmondani. Ez az eredmény számomra azt mutatja, hogy a meglehetősen hiányos tájékoztatás következtében a közvélemény lényeges többsége (76%) nem ismeri az operatív programokat és azok tartalmát, magát a program rövidítését sem hallották még a különböző sajtó orgánumokban. A Partnerünk Európa Projekt tevékenységéről több jeles média is hírt adott, a különböző kép- és hanganyagok, valamint a projektről szóló cikkek a projekt honlapján (www.partnerunkeuropa.hu) megtekinthetők és letölthetők. Itt megtalálhatók azok az interjúk, amelyek a Gazdasági Rádióban és a Magyar Televízióban hangoztak el a projekt elindulásakor, valamint azok az újságcikkek, beszámolók, amelyek a Népszabadság Online, a Budapest-Zugló Önkormányzatának oldalán, valamint a Blikk oldalán jelentek meg. Az előbb említett sajtóvisszajelzések ellenére a Partnerünk Európa Projekt tevékenységéről a megkérdezettek közül egyetlen válaszadó sem tudott információt adni, senki sem hallott még erről a kezdeményezésről. Ennek hátterében egyrészt a személyes érintettség hiánya áll, hiszen a projekt tevékenysége egy szűkebb társadalmi csoport számára szól, másrészt pedig a fogyatékosságüggyel kapcsolatos információ áramlás és tájékoztatás elégtelensége is nagyban hozzájárul a tájékozatlanság okához.
57
Ezt bizonyítja az a tény, miszerint a döntő többség, a megkérdezettek 90%-a túl kevésnek ítéli az adott téma publicitását, és csupán 10% mondja azt, hogy a jelenlegi tájékoztatás minősége és mennyisége megfelelő. Összefoglalva tehát a felmérés alapján azt láthatjuk, hogy a közvélemény tisztában van a fogyatékossággal élők általános problémáival, de véleményem szerint ez elsősorban nem a rendszeres tájékoztatás eredménye, hanem az emberek szociális érzékenységéből fakadó tájékozottság. Mindennapi életvitelünk során tapasztalhatjuk azokat a hiányosságokat, amelyekkel a fogyatékossággal élő társadalmi csoportoknak kell szembenézniük, gondoljunk csak az akadálymentesítés problémáira. A kérdőívek tehát azt mutatják, hogy a fogyatékosságüggyel kapcsolatos ismereteinket elsősorban saját tapasztalataink alapján építhetjük, és kevéssé támaszkodhatunk a médiumok által közvetített tájékoztatásra. A fogyatékossággal élők felzárkóztatásához szükséges alapfeltételek tehát adottak, hiszen, amint az a korábbi elemzésekből már kitűnt, a fogyatékossággal élők helyzetének javításához szükséges törvényi szabályozás megfelelő támogatást biztosíthat számukra, valamint a társadalom részéről is nyitottság és érzékenység jellemzi a témával kapcsolatos attitűdöt. Emellett a civil szféra támogatása is elengedhetetlen, és ahogyan ezt példánkon keresztül tapasztaljuk, valódi, hathatós segítséget nyújthat a fogyatékossággal élők lemaradásának csökkentésében. Még több figyelemmel, társadalmi szolidaritással, valamint a törvény által szabályozott intézkedések tényleges megvalósításával lehetőség nyílhat arra, hogy a jövőben folytatódjon és kiteljesedjen ez a folyamat, és elvezessen a fogyatékossággal élők valódi társadalmi integrációjához.
58
KÉRDŐÍV
Életkor :
- 30
31-40
Nem
férfi
nő
:
Végzettség :
általános iskola
41-50
51-60
érettségi
főiskola
61-
egyetem
1.
Van-e környezetében fogyatékossággal élő ember?
igen
2.
Hogyan ítéli meg a fogyatékossággal élők helyzetét, lehetőségeit ma
nem
Magyarországon? ( foglalkoztatás, oktatás, életvitel ) nagyon jó 3.
közepes
elégtelen
Ön szerint elégséges-e a számukra nyújtott támogatások mértéke? megfelelő
4.
jó
részben megfelelő
kevés
túl kevés
Milyen számukra szóló segítségnyújtásról, érdekükben hozott rendelkezésekről hallott? …………………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
5.
A fogyatékossággal élők helyzetének javítására milyen javaslatai vannak? …………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………
6.
Hallotta-e már a HEFOP rövidítést?
igen
nem
7.
Tudja-e, hogy mit jelent a HEFOP rövidítés?
igen
nem
8.
Hallott-e már a Partnerünk Európa Projektről?
igen
nem
9.
Ön szerint megfelelő-e a fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatos tájékoztatás? ( TV, rádió, nyomtatott sajtó) túl gyakori
megfelelő
túl kevés
59
2.sz.Melléklet
Kérdőív értékelése
Megoszlás életkor szerint 30 év alatt 13
31-40 9
41-50 3
51-60 3
61 év felett 0
összesen 28
Megoszlás nem szerint férfi nő összes 7 21 28 Megoszlás végzettség szerint
1.
általános iskola
érettségi
főiskola
egyetem
összesen
0
2
11
15
28
Környezetében van fogyatékossággal élő ember igen
nem
összesen
14
14
28
2.
Fogyatékossággal élők helyzetének megítélése nagyon jó jó közepes elégtelen összesen 0 0 9 19 28
3.
Fogyatékossággal élők számára nyújtott támogatások mértéke
6.
7.
8.
megfelelő
részben megfelelő
kevés
túl kevés
összesen
0
0
10
18
28
Hallott már a HEFOP rövidítésről igen
nem
összesen
7
21
28
Tudja mit jelent a HEFOP rövidítés igen
nem
összesen
6
22
28
Hallott már a Partnerünk Európa Projektről igen 0
9.
nem 28
összesen 28
A fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatos tájékoztatás mértéke túl gyakori
megfelelő
túl kevés
összesen
0
3
19
28
60
Irodalomjegyzék
1. A fogyatékkal élő személyek társadalmi integrációja – Válogatás az Európa Tanács dokumentumaiból (2003) Budapest, Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ. 2. Amszterdami Szerződés (1997) In Az Európai Unió szociális dimenziója (2000) Budapest, Szociális és Családügyi Minisztérium. 3. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről (2003) Budapest, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium. 4. Az Európai Unió szociális dimenziója (2000) Budapest, Szociális és Családügyi Minisztérium. 5. Babbie, Earl (1998) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó. 6. ENSZ (1975) Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációja. www.menszt.hu (utolsó letöltés: 2006. március 12.) 7. ENSZ (1983) Fogyatékos Személyekre Vonatkozó Világprogram. www.menszt.hu (utolsó letöltés: 2006. március 12.) 8. Európa Kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról (2001) Budapest, Magyar Népfőiskolai Társaság. 9. Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) Budapest, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium. 10. Madridi Nyilatkozat (2005) Budapest, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium. 11. Partnerünk Európa Projekt - Európai Üzleti Asszisztens Képzési Program (2004) www.partnerunkeuropa.hu (utolsó letöltés: 2006. április 5.) Törvények 1. Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény (1993) www.icsszem.hu (utolsó letöltés: 2006. március 10.) 2. 1998.évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról (1998) www.foka.hu (utolsó letöltés: 2006. március 10.)
61
Táblázatok és grafikonok jegyzéke •
Központi Statisztikai Hivatal statisztikái (2001) www.nepszamlalas.hu (utolsó letöltés: 2006. március 9.)
1. KSH-1.sz. táblázat: A népesség fogyatékosság és gazdasági aktivitás szerint 2. KSH-2.sz. táblázat: A fogyatékos személyek gazdasági aktivitás és a fogyatékosság összevont típusa szerint 3. KSH-3.sz. táblázat: A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág, foglalkozási főcsoport és fogyatékosság szerint 4. KSH-4.sz. táblázat: A 7 éves idősebb népesség fogyatékosság és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint 5. KSH-5.sz. táblázat: A 15 éves és idősebb fogyatékos személyek legmagasabb befejezett iskolai végzettség és a fogyatékosság típusa szerint 6. KSH-6.sz. grafikon: Oktatási adatok, 2001
•
7.sz. táblázat: A képzési program tantárgyai. In Partnerünk Európa Projekt Európai Üzleti Asszisztens Képzési Program (2004) www.partnerunkeuropa.hu (utolsó letöltés: 2006. április 5.)
62
