BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Public Relations szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Public Relations szakirány

A MÉDIA NYELVE ÉS A HITELESSÉG A SAJTÓSZABADSÁG ÉRTELMEZÉSE, A NYOMTATOTT SAJTÓ SZABÁLYOZÁSA ÉS ÖNSZABÁLYOZÁSA A HITELESSÉG TÜKRÉBEN

Készítette: Várszeginé Szabó Orsolya

Budapest, 2007

4

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető

4

Médiamodellek és jellemzőik

5

A késői Kádár-korszak médiapolitikai elveinek rövid áttekintése

6

1986. évi II. törvény

10

A rendszerváltás és a sajtó

13

A rendszerváltás után

15

A sajtójog és a polgári jog

22

A sajtójog és a büntetőjog

28

A szerzői jog

33

Szakma és etika

37

Újságíró kutatás – olvasói és újságíró szemmel

43

Az elmélet és a gyakorlat

57

5

Bevezető Magyarország az elmúlt húsz évben hatalmas változások tanúja volt. Egy addig szigorúan irányított, ellenőrzött világ fokozatosan omlott össze és átvette a helyét egy másik politikai rend, a demokrácia. Az ilyen nagy mértékű változások természetes, hogy nem zajlik le egyetlen pillanat alatt. Dolgozatom központjába a sajtó hitelességet állítottam. A média hitelességet és egyes esetekben

annak

hiteltelenségét

szeretném

megvizsgálni

a

Kádár-korszak

médiapolitikájából kiindulva napjainkig. A 80-as évek végéig a 90-es évek elejéig a „sajtó” és a „hitelesség” egymástól messze állt, mégis ezzel a korszakkal szeretném kezdeni szakdolgozatomat, hogy a kétfajta modell szembe tudjam állítani. A demokrácia őrzője a szabad sajtó, a népszuverenitás eszköze, ami nélkül nincs demokrácia. Magyarországon ma sajtószabadság van. Ebben a hazai szakértők, újságírók és nemzetközi szervezetek is egyet értenek. De, hogy mennyire az kérdéses. Dolgozatomban többek között azt szeretném megvizsgálni, hogy Magyarországom ma mennyire érvényesül a sajtószabadság, milyen törvényi intézkedések védik meg és mik azok, amik veszélyeztetik. A sajtószabadság azonban nem csak jog, hanem kötelezettségekkel is jár. Az újságírónak tisztában kell lenni azzal, hogy mikor és milyen formában adhat hangot a véleményének. A sajtószabadság nem korlátlan. Az újságírónak mindenkor tisztában kell azzal lennie, hogy munkája során milyen törvényeket kell figyelembe vennie. Mivel a sajtójog egy rendkívül szerteágazó terület teljes egészében nem fogom tudni elemezni, így megpróbáltam az újságírók munkáját legtöbbször érintő polgári- és büntetőjogi tényállásokkal foglalkozni. A dolgozat megírásával az a célom, hogy megvizsgáljam azt a környezetet, amelyben az újságírók dolgoznak, hogyan szabályozzák őket és hogyan szabályozzák az újságírók magukat, hogy hiteles, sokoldalú sajtó jöjjön létre és, hogy azt a közönség is hitelesnek és sokoldalúnak érezze.

6

Médiamodellek és jellemzőik

Az 1980-as évektől, a késő Kádár-korszaktól kezdve a magyar média nagyfokú változáson ment át. A 80-as években még a Szovjetunióban kialakult propagandisztikus médiamodell uralkodott. Ekkor sajtószabadságról nem beszélhetünk. Az újságíró feladata csupán a politikai döntések népszerűsítése volt. A rendszerváltás azonban gyökeres változásokat hozott a média szerepkörében is. A demokráciában a média alárendelt, szolgáló szerepköre nem volt fenntartható. Magyarország számára ekkor a piacgazdaság kialakítása és hosszabb távon az Európai Unióhoz való csatlakozás lett a fő cél. Ezért az unió médiapolitikája lett a követendő. A média és a társadalmi hatalom gyakorlásának viszonyában Siebert, Peterson és Schramm1 elmélete alapján négyféle modellt különböztethetünk meg. Ezek a modellek a követezőek: Az autoriter modellben a magánkézben lévő médiumok a hatalom igényeinek vannak alárendelve. A tulajdonos nemcsak a szerkesztőség összetételét határozza meg, hanem beleszól a tartalmi kérdésekbe is. A totalitárius vagy diktatórikus médiamodell a XX. század totális diktatúráiban volt jellemző. A média csupán propagandaeszköz, az elnyomógépezet része. A média szerepe arra korlátozódik, hogy a hatalmat kiszolgálja, önálló, sokszínű vélemény nem jelenhet meg. A szabadelvű médiamodell gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak vissza. Ekkor kerültek az emberi jogok látócsőbe. Az embereknek elidegeníthetetlen joga, hogy kutassa az igazságot, véleményét szabadon kinyilváníthassa és vállalhassa. Eszerint a modell szerint bárki válhat információszolgáltatóvá és a közönség szabadon válogathat a források közül. Azt, hogy melyik forrás marad fönt a piaci igények döntik el. A társadalmi felelősség modellje a XX. század második felében alakult ki a szabadelvű modell hibáinak kiküszöbölésére. Alapelve a sokszínűség. Központba a köz szolgálatát, a társadalmi kötelezettségvállalást állítja. A modell szerint, azoknak is joguk van véleményüket kinyilvánítani, akiknek erre nincsen meg az anyagi forrásuk.

1

Gálik M. (2001). Médiagazdaságtan.. Aula, Budapest, 29.old.

7

Magyarországon a 80-as évek végén nemcsak politikai rendszerváltás, hanem médiamodell váltás is történt. A diktatórikus médiamodell csupán eszköz a politika kezében, együtt járt bizonyos események elhallgatásával, vagy megszépítésével, hiszen fő célja, hogy a hatalom szája íze szerint alakítsa a dolgokat. Ez természetesen, hatással volt a hitelességre. Nem lehetett hitelességről, beszélni ott, ahol elhallgatták vagy megmásították tényeket, azért, hogy a rendszert szolgálják. A Kádár-korszak végéig a diktatórikus médiamodell volt jellemző Magyarországon, ezután ennek helyét a szabadelvű és a társadalmi felelősség modellje vette át.

A késői Kádár-korszak médiapolitikai elveinek rövid áttekintése A tájékoztatással minden rendben van, amíg minden rendben van” – írta Domány András, a Magyar Rádió munkatársa 1980-ban a Jel-Kép című folyóiratban.2 „A cenzúra információk hozzáférhetőségének és terjesztésének a felügyelete, elsősorban politikai és morális alapokon. Szélsőséges formájában az információk teljes zárolását, irodalmi vagy képzőművészeti művek betiltását is magában foglalja, kemény büntetésekkel sújtva a tilalmat megszegőket.”3 A magyar Értelmező Kéziszótár ennél szűkszavúbban fogalmaz: Cenzúra fn: Sajtótermékek, filmek stb tartalmát politikai, vallási stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal/ annak működése Az Emberi Jogok Egyetemleges Nyilatkozatának 19. cikke a következőt fogalmazza meg a sajtószabadságról: ”Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon” 4

2

http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/04_sajtoiranyitas/01.html, Letöltés dátuma. 2007. március 5. 3 http://hu.wikipedia.org/wiki/Cenz%C3%BAra Letöltés dátuma: 2007. 03. 12 4 http://www.menszt.hu/magyar/emberiegyetemes.htm Letöltés dátuma: 2007. 03. 09

8

Magyarországon hivatalosan nem volt cenzúra a kommunizmus évei alatt, cenzúratörvény sem, de gyakorlatban a hivatalos véleménytől nem lehetett eltérni. Cenzúratörvény azért nem volt, mert a rendszernek nem volt rá szüksége, mivel állítólagos sajtószabadság volt, és a cenzúratörvény a szólásszabadság nyílt korlátozását jelentette volna5. Ez a féle sajtószabadság persze nem felelt meg az Emberi Jogok Egyetemleges Nyilatkozata által támasztott igényeknek. A szovjet elmélet (és a Magyarországon is alkalmazott modell) lényege az volt, hogy maga a kapitalizmus az oka a fasizmusnak. Ezért a fő cél az volt, hogy mindent államosítsanak, beleértve a médiát is. A pártok létrehozhatták a saját sajtójukat, de a szovjetek a szociáldemokrata sajtótól megvonták a papírt és a hírszolgáltatást, így ezeknek az újságoknak, nem volt lehetősége a működésre. A sajtó csupán propagandaeszköz volt, fő feladata az MSZMP Központi Bizottság politikájának követése és népszerűsítése. Csak és kizárólag akkor lehetett valaki újságíró, hogyha tagja volt a pártirányítás alatt álló Magyar Újságírók Szövetségének. Az magától értetődő volt, hogy a fő vezető beosztásokat csak azok kaphatták meg, akik tagjai voltak a Pártnak. Természetesen voltak olyan tabu témák, amelyekről mindenki tudta, hogy nem szabad megemlíteni. Ilyenek voltak például a Szovjetunió bírálata, a katonai szövetségi rendszerhez (Varsói szerződés) való tartozás és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának megkérdőjelezése, a szocialista gazdasági-politikai rendszer és az ezen alapuló KGST rendszerszemléletű kritikája.6 Különösen a külföldi jelentések, azok közül is leginkább a Varsói Szerződés tagállamaival foglalkozó híradások eshetnek a MTI cenzori tisztogatásának áldozatul. "Természetszerűleg vigyázunk arra, hogy szocialista országokról szóló híreket csakis az érintett országok hírközlő szerveitől vegyünk át, s ne nyugati forrásból.

A politikai mérlegelés azért is fontos, mert a velünk ideológiai,

politikai harcban álló államok hírközlő eszközeinek olykor az álhírek, a tendenciózus ferdítések közreadása is érdeke lehet."7 Emellett annak érdekében, hogy a Magyarországgal határos országokkal megmaradjon a jó viszony, tilos volt a határon-túli magyarok helyzetéről említést tenni Ezek az egész 5

http://hu.wikipedia.org/wiki/Cenz%C3%BAra#A_cenz.C3.BAra_Magyarorsz.C3.A1gon_.E2.80.93_XX._s z.C3.A1zad, Letöltés dátuma: 2007. március 2. 6 http://hu.wikipedia.org/wiki/Cenz%C3%BAra#A_cenz.C3.BAra_Magyarorsz.C3.A1gon_.E2.80.93_XX._s z.C3.A1zad 7 http://www.kontextus.hu/europa/tagok/heg_sajto.html Letöltés dátuma: 2007.március 14 Eredeti idézet: Tájékoztatáspolitikai ismeretek. Jegyzet. MÚOSZ Oktatási Igazgatóság. (Belső használatra) Budapest, 1985. I. kötet, III. fejezet, 12. old.

9

korszakot végigkövető tabutémák voltak, de voltak olyan időszakos tabutémák is, amelyek az adott pillanatban, politikai helyzetben kerülni kellett. Az öncenzúra legáltalánosabb formája az elhallgatás volt. Miután egzakt módon sosem szabályozták, hogy mi közölhető, mi vitatható, biztosabb megoldásnak számított a kényesebb kérdéseket nem vitatni. Mindemellett a szerző törekedhetett arra, hogy hallgatása feltűnjön az olvasóknak. Ezt az alábbi, Németh Lászlótól vett idézet érzékelteti: „Ha vannak szavak, van szó, melyet tilos leírni, ne írjuk le [...] Nem kell leírni, de úgy kell írni, hogy a fehér folt ott legyen a helyén” .8 1979 júniusában indul a 80-es évek, legnépszerűbb és legmodernebb orgánuma a Heti Világ Gazdaság (HVG), ami a Napi Világgazdaságból nőtte ki magát. Az újság azért válhatott ilyen népszerűvé, mert valós világgazdasági folyamatokat elemzett. Emellett betekintést engedett a korszak politikájába is. A Kádár-korszak „kis szabadságok” közé beletartozott a „morgás joga”. Ez jelenthetett egy kabaréműsort a rádióban, egy viccet, vagy akár egy kocsmai beszélgetést.9, de nem vonatkozott a sajtótermékekre. Bár nyolcvanas éveket a szigor enyhülése és egyfajta oldódás jellemezte, de még ekkor sem volt ritka, hogy közvetlenül avatkoztak be a sajtó működésébe. 1983-ban a História, egy számának terjesztését akadályozták meg és zúzták be a példányokat. Mivel a lap példányait már árulni kezdték, a két példány összehasonlíthatóvá vált. Nem elsősorban a szöveget, hanem a kiadványban helyet kapott illusztrációt kifogásoltás az illetékesek. Az egyik ok az volt, hogy a hátsó borítón, szerepelt Tito, jugoszláv vezető korabeli gúnyrajza, ami őt véres kezűként az ideológiát amerikai dollárért elcserélve ábrázolja. A másik ok a folyóirat bezúzására, a jogot tipró Rajk-perről szóló cikk (ami már magában is veszélyes téma volt) mellett helyet kapó kép volt. A perben ítéletet hozó bíró, ekkor már aktív országgyűlési képviselő volt, így a perrel összefüggésben arca nem szerepelhetett Az újranyomott példányokban az ő képe már nem szerepel, hanem egy teljesen oda nem illő képet helyeztek el , ahol Rajk László és Károlyi Mihály kezet fog 1946-ban. Még 1985-ben megtörtént az, hogy a pártirányítás szemében kezdetektől fogva szálkánk számító Mozgó Világ példányait zúzták be.

8

http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/04_sajtoiranyitas/04.html Letöltés dátuma:2007.02.21( Karátson, 1982) 9 Pölöskei F.-Gergely J.- Izsák L.(1997) 20. századi magyar történelem 1900-1994. Korona Kiadó, Budapest 347.old..

10

Bevett szokás volt a 80-as évekig is, hogy hatalomnak nem tetsző újságírókat, szerkesztőket megfosszák állásuktól. 1982-ben a Tiszatáj főszerkesztőjét, Vörös Lászlót és helyettesét, Annus Józsefet elmozdítják állásából, mert közölték Köteles Pál egy írását. 1983-ban leváltják a 23 ezer példányszámos Mozgó Világ folyóirat főszerkesztőjét Kulin Ferencet. Az indoklás „a marxizmus szerkesztőségi képviseletének háttérbe szorulása”.10 Ez egy fordulópontot jelentett a magyar sajtótörténelemben, mert a főszerkesztő leváltása után egyfajta szolidaritási akció indult meg. A szerkesztőség összes munkatárs kiállt érte és felfüggesztette a munkát, 120 értelmiségi pedig visszavonta munkáját a laptól. Nem volt ritka az újságíróknál, kiadóknál tartott házkutatás sem. 1982. december 14. és 21. között és 1983. március 29-én többszöri házkutatást tartanak

az AB Független

Kiadóban (Demszky Gábor, Buda Géza, ifj. Rajk László, Sulyok Miklós, Nagy Bálint, Nagy Jenő)

és szamizdat kiadványokat foglalnak le Még 1986-ban is tiltanak be

folyóiratot, a már korábban említett Tiszatájat, mert közölte Nagy Gáspár A fiú naplójából című Kádár-ellenes versét. Társadalmi nyomásra és az Írószövetség tevékenységének betudtatóan, a folyóirat a következő év folyamán ismét megjelenik.11 A „legvidámabb barakk” népével, egészem a 80-as évek közepéig el lehetett hitetni, hogy jobban élnék, mint a többi szocialista országban és elérték, hogy az ország megelégedjen a korszak nyújtotta kis szabadságokkal. Ennek köszönhetően egyetlen jelentős sztrájk sem volt –eltekintve a március 15-i nyugtalanságoktól. A többpártrendszert 1989-ig mereven elutasító MSZMP-vezetők és funkcionáriusok mindenekelőtt a sajtószabadság „kitörését” akarták megakadályozni. Ez a politikai nyilvánosság (így a tiltott ellenzéki szamizdatirodalom) korlátok közé szorítását jelentette. Egyre többen merték vállalni azonban a nép véleményét. Központban a Beszélő című illegális, lapengedély nélküli folyóirat 1981-es megjelenése volt, ami a tiltott témákkal foglalkozott.

A kiadvány példányszáma induláskor 1500 volt, az utolsó 27. szám

példányszáma elérte a 8000-et. (Ennek ellenére a folyóirat megmaradt egy szűk, értelmiségi réteg folyóirataként.) 1980-as évek vége felé egyre nyugtalanabbá vált a hangulat a kommunista országokban mind inkább fokozódott az igény, hogy a valóságról szóló tényeket tárják az ország népe elé. Erre az igényre ad választ a Kádár-kor egyetlen sajtóról szóló törvénye 1986-ban.

10

Kokay Gy.-Buzinkay G.-Murányi G. A magyar sajtó története, Sajtókönyvtár, 225.old

11

Beszedics O.- Bajomi-Lázár P. (szerk.) (2005) Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémiai Kiadó, Budapest 293 old.

11

1986. évi II. törvény Az 1986-os törvény fő érdeme az volt, hogy hosszú idő után végül törvényben rendezte a sajtó bizonyos kérdéseit. A törvény szerint a sajtó fogalmába tartozik az időszaki lapon kívül a műsorszolgáltató és a hírügynökség is A sajtótermék fogalma is meglehetősen széles, magába foglalja az időszaki lapok példányin túl a rádió- és televízió műsorokat, könyveket és röplapokat. Az elektronikus médiára vonatkozó önálló törvénnyel egészen 1996-ig kellett várni. „A Népköztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét.” (1986. évi II. törvény) A törvény kijelöli sajtószabadság határait is. A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt és nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. Hogy mennyire nehezen definiálható a közerkölcs fogalma azt a következők is mutatják. A 90-es évek elején történt az utóbbi eset. Az Új Hölgyfutár című művészeti magazin esetében az ügyészség - bár bűncselekmény gyanúját nem észlelte - a közerkölcs sérelmére hivatkozva, a sajtótörvény alapján a lap bírósági betiltását kezdeményezte, s addig is azonnali hatállyal felfüggesztette a szám terjesztését. Az ok az volt, hogy a címlapon a Szent Koronát tartó angyalok helyett, pornógráfiába hajló aktokat rajzoltak. Az ügy olyan felháborodást keltett a parlamentben, hogy konzervatív képviselők a lap betiltását követelték.12

Tv. 2. § (1) A Magyar Népköztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.

12

dr. Székely l.-dr. Nehéz-Posony I.-Thurzó T. Magyar sajtójog. Sajtókönyvtár 31.old. http://www.nyilvanossagklub.hu/allasfoglalasok/allasfoglalas19910620.shtml, letöltés dátuma: 2007. március. 16

12

Korábban a sajtó öt alapvető funkcióját határozták meg: tájékoztatás, propaganda tevékenység, a mindennapos politikai és a gazdasági agitáció, a tettekre való mozgósítás és a közönség szórakoztatása. Az 1970-es években a párt elismeri az állampolgárok információigényének kielégítését, de ez csupán deklaráció marad. Az 1986-os sajtótörvényben, a sajtó elsődleges feladataként formálisan a tájékoztatás lett.13 (2) A sajtó nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, a nemzetközi élet eseményeiről, más országok és népek életéről, így különösen a béke és a biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében kifejtett erőfeszítésekről. 4. § (1) A hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c) pont], a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni. (2) A sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni (1986. évi II. törvény) A sajtótörvény egy újítása volt a hitelesség érdekében a felvilágosítási kötelezettség, ami szerint, az állami szervek kötelesek voltak a sajtó által kért információt kiadni, és ha ezt nem tették meg ez, jogi úton kikényszeríthetővé vált. Ez csak akkor megtagadható, ha a korábban említett korlátokba ütközik, (nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt és nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével) vagy ha állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért és a jogosult nem adott engedélyt a titoktartási kötelezettség feloldására.14

13

dr. Székely L.- dr. Nehéz-Posony I.-Thurzó T. Magyar sajtójog. Sajtókönyvtár 29.old.

14

Bayer J.-Bajomi-Lázár P. (szerk.) (2005) Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémiai Kiadó, Budapest 165 old

13

5. § kimondja, hogy a „sajtó - az érdekeltek hozzájárulása nélkül is - tájékoztatást adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól”. A sajtó működését érintő kevés számú szabályokat, egy rendkívül nagy terjedelmű a sajtó szervezetére, az újságíróra és a sajtóigazgatásra vonatkozó szabályanyag követi. Ez is azt támasztja alá, hogy a törvény meghozatalakor, az állampárt sajtó feletti kontroljának a megőrzése volt a cél.15 12. § Sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni, valamint időszaki lapot, illetőleg helyi stúdiót alapítani - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak engedéllyel szabad. 13. § Nincs szükség engedélyre a) az időszaki lap egyes lapszámainak, a Magyar Távirati Iroda tájékoztatási kiadványainak, a képújságnak, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió országos és körzeti műsorának, a helyi stúdió egyes műsorainak, valamint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió által készített hang-, kép- és filmfelvételeknek; b) a Minisztertanács által meghatározott, kiadói tevékenységre jogosult szervezet által kiadott - az a) pontban nem említett - sajtótermékeknek; Korábbi rendeletek nem határozták meg a lapalapításra jogosultak körét és a lapalapítás körülményeire is csak homályos feltételek léteztek. Az 1986-os törvény negatív módon határozza meg az engedély megadásának feltételeit: az volt megszabva, hogy milyen feltételekkel utasítható vissz az engedély megadása.16 A törvényt azonban sok kritika is érte. A törvény ismét életbe léptette a rendészeti vétség fogalmát. Az eljárásokat a rendőrség hatáskörébe utalta. Erre a törvényi szabályozásra alapozva tiltották be a feljebb említett Tiszatáj egy példányszámát. A szamizdat kiadványok szerkesztői és kiadói folyamatos zaklatásnak vannak kitéve. A 80-es évek közepére ez vált a hatalom egyik legnagyobb kihívásává. Ezzel magyarázható, hogy a belügyi szervek határozottan léptek fel ellenne a törvény alapján és folyamatos házkutatásokat tartottak, „sajtórendészeti vétség”, „izgatás” „engedély nélkül folytatott 15

Kokay Gy.-Buzinkay G.-Murányi G. A magyar sajtó története, Sajtókönyvtár, 35.old Bayer J.-Bajomi-Lázár P. (szerk.) (2005) Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémiai Kiadó, Budapest 164 old 16

14

könyvkiadói tevékenység” indoklásával. Az illegális tevékenységben résztvevők útlevelét elkobozták, tetemes pénzbírságot szabtak ki rájuk és állásukból elbocsátották őket. A szerkesztők időről-időre kézhez kapták azoknak a neveit, akik –függetlenül a tartalomtólvalamelyik szamizdatújságban cikket jelentettek meg. (A későbbiek során, 1990-ben az országgyűlés módosította a törvényt. A módosított jogszabály a törvény erejével biztosította és engedélyezte az új lapok nyilvántartásba vételét. Így már egy új lap nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik.) A rendszerváltás és a sajtó

1988-1989-ben forráspontra jutott a hangulat Magyarországon. Az addig még csak kisebb, „kevésbe szem előtt lévő” lapokból a nagyobb példányszámú országos lapokba is átkerültek a kényes kérdéseket feszegető kritikák. A kikezdhetetlennek tűnő egypártrendszer többpólusú hatalommá alakult át. A plurálisan szerveződő ellenzéki erők szövetséget kötöttek Ez volt az Ellenzéki Kerekasztal, ami szervezetten politikai erőként lépett fel és tárgyalásra kényszeríttette az állampártot 1988 októberében Grósz Károlya a Magyar Hírlapnak adott interjújában azt állítja, hogy 1956 ellenforradalom volt, ezért nem megengedhető, hogy megünnepeljék. Ezzel ellentétben, 1989. január végén már Pozsgay Imre a rádió 168 óra című műsorában azt nyilatkozta, hogy egy történész albizottság megállapítása szerint Magyarországon 1956ban népfelkelés bontakozott ki és nem ellenforradalom. 1989. március 15-én több tízezres tüntetés volt Budapesten. Beszédet mondott több ismert politikus

és

a

Varsói

Szerződésből való kilépésre buzdítottak. A hivatalos

tömegtájékoztatás, elsősorban a televízió ekkor is még csak néhány mondatban, hiányosan és torzítva tudósított az eseményekről. Ezek az évek a magyar alkotmányjog újjászületésének a korszaka. Az első bátortalan kísérlet az 1987.évi X. és XI. évi törvény volt, ami jogi garanciákkal védte az országgyűlés hatáskörét és a törvények uralmát állapította meg. Ez volt az első, ami átalakította a kormányzás rendszerét 1949 óta. Ettől kezdve ugrásszerűen nő az új törvények száma: 1987-ben 12, 1989-ben 58, míg 1990-ben 104 törvényt alkotott az országgyűlés.17 1988 a többpártrendszer legalizálásáért folytatott harc és a civil társadalom éve volt. 17

Pölöskei F.-Gergely J.- Izsák L (szerk.).(1997) 20.századi magyar történelem 1900-1994. Korona Kiadó, Budapest 379.old.

15

Társadalmi nyomásra törvény született az egyesülési jogról (1989. évi II tv.), a gyülekezési jogról (1989. évi III. tv.), a sztrájkról (1989.évi VII. törvény), a népszavazásról és a népi kezdeményezésről is (1989. évi XVII. tv.). A törvények az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményeket vették alapul. Folyamatosan dolgoztak az új alkotmány szövegén is. A magyar alkotmányfejlődés visszatért az európai eszmékhez, fogékonyabb lett az európai jogrendszer és gyakorlat iránt. A köztársasági alkotmány formajogilag a korábbi Rákosi féle alkotmány módosítása volt, de tartalma azzal szöges ellentétben áll. A független, demokratikus jogállam, az emberi jogok a többpártrendszer és a törvények uralmának az elveit rögzíti. Az új alkotmányt, az 1956-os forradalom előtt tisztelegve, október 23-án hirdették ki a Magyar Közlönyben. Ugyanezen a napon kiállotta ki Szűrös Mátyás a Kossuth téren a köztársaságot. Ebben a közegben a sajtó különleges jelentőséget kapott. Elsősorban azért, mert a fordulat során, ha korlátok között is, de itt kapott teret az alternatíva bemutatása. A nyolcvanaskilencvenes évek fordulója a Nagy Eufória kora - a sajtóban is. A sajtóban a reformista újságírók és szerkesztők, a megrögzött ellenzékiek s a politikailag aktív társadalom egymásra talált. A baloldali totalitárius rendszer mindannyiuk közös ellensége volt. „Ez az időszak a hihetetlen példányszámok kora. Az ÉS százezer, a Magyar Nemzet százötvenezer példány körül fogy, s jellemző, ahogyan a korábbi, "ellenzékisége" miatt gyakorlatilag betiltott, majd a pártállam reformereinek juttatott, s a korábbi olvasóiszerzői körben bojkottált, elődje nevét bitorló Mozgó Világ némely számából feláras ritkaság lett. Különös új helyzet alakult ki: a lapok továbbra is hatalmas állami támogatással jelentek meg, mintha változatlanul a pártállami propaganda eszközei volnának. Eközben az akkor még változatlanul fennálló állam ellenében politizáltak.” 18 A régi lapok mellett újak is megjelentek, alcímükben függetlenségüket hangsúlyozva. A közönség, amely ki volt éhezve szellemi és érdekfeszítő témákra, hálásan fogadta ezeket a kiadványokat. A változás szelétől fellelkesülve vitték a lapokat, mint a cukrot. És nem is csalódtak: a tabuk leomlása után mindarról bőségesen olvashattak, amiről korábban nem volt lehetséges, csak a növekvő számú és példányszámú, de mégiscsak az értelmiségi olvasók számára készített szamizdat újságokban, vagy nyugat-európai rádiókban hallhatott. Pedig ekkor még nem a korábbi rezsim ellenében folyt a háború, hanem egy elkövetkező rendszer próbált a közönség elé vetíteni.19 18 19

www.magyarszemle.hu/archivum/8_5-6/4.html,. Letöltés dátuma: 2007. március 7 http://www.magyarszemle.hu/archivum/8_5-6/4.html Letöltés dátuma:2007.03.15

16

A rendszerváltás után Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson." (Európai Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről, 10. Cikk (1).) Az 1950-ben alkotott és 1953-ban hatályba lépett egyezmény fogalmazza meg a médiára vonatkozó alapelvet az európai demokráciákban.

Az egyezményt Magyarország is

ratifikálta 1993-ban. Az egyezmény szerint semmilyen hatóság nem avatkozhat be abba, hogy az emberek szabadon hozzájussanak és terjesszék az információkat és gondolataikat, mert mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Az Európai Unió alapszabályai közé tartozik ez a magasztos eszme, amelyet eddig minden tagállam ratifikált. Elvben bárkinek alanyi jogon lehetősége nyílna arra, hogy médiát indítson, a médiában megjelenjen, véleményét kinyilvánítsa és abban semmilyen közhatalmi intézmény (állam, cenzúra, engedélyeztetés, országhatár) nem gátolhatná meg. Ez adja meg a média és tevékenységének működési keretét Magyarországon a rendszerváltás után. A 1986. évi II. törvény és az 1996. évi I törvény kifejezetten médiával, sajtóval foglalkozó jogszabályok. De a sajtójog ennél sokkal szétágazóbb, nem állíthatjuk, hogy a fenti két törvény magában foglal mindent, amit a sajtó szabályozásáról tudni kell. A sajtójog meghatározása, jellemzése meglehetősen nehéz feladat, hisz ezen a két törvényen kívül több jogág is fogaklozik a sajtójoggal. Így önálló sajtójog jogági értelemben nem létezik, a sajtójog több jogágban is szerves helyet kap.20 Már maga a sajtó fogalma is okozhat félreértésre okot: a magyar jogi terminológiában a sajtó a hagyományos nyomtatott sajtón kívül magába foglalja az elektronikus sajtót, rádiót és televíziót. A köznyelvben viszont a sajtó szavunkat inkább a nyomtatott termékekkel azonosítják, és a média kifejezést az elektronikus sajtóra használjuk.21

20

21

Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház Kiadó, 17.old. Gálik M.(szerk.) (2002) Médiagazdaságtan Médiaszabályozás. Aula, Budapest 73. old

17

A szólás- és sajtószabadság védelmével a magyar alkotmány is foglalkozik. Általában ezt a két jogot, mint a gondolatközlés vagy véleménynyilvánítás szabadságának szokás nevezni. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint (1949. évi XX. törvény): 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. A sajtószabadságról szóló törvény módosításához a jelen levő képviselők kétharmadának a szavazatára szükséges. A sajtószabadságot korlátozni vagy annak működését felfüggeszteni csak rendkívüli állapot, szükségállapot, vagy veszélyhelyzet idején lehet. Az alkotmány nem határozz a meg pontosan a sajtószabadság tartalmát, de az általában a következőkre szokott vonatkozni: - az előzetes cenzúra tilalma -csak jogszabálysértés esetén és kizárólag bírósági határozat alapján lehetséges a sajtótermékek elkobzása - a sajtótermék terjesztése szabad, csak törvény alapján lehet korlátozni -a sajtótermék szerzői, terjesztői, előállítói ellen csak jogellenes cselekmény elkövetése miatt indulhat eljárás és ezt csak bírói úton lehet lefolytatni.22 A szólás szabadsága azonban még az unióban sem korlátlan. A jog számos helyen korlátozza ezt, többek között olyan esetekben, mikor emberi jogokat, mások méltóságát sérti, ha valótlan állít vagy állami üzleti vagy banktitok hoz nyilvánosságra. Az Európai Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről, 10. cikkelyének első pontja deklarálja a véleménynyilvánítás és az információközlés szabadságát, ugyanakkor a második pont lehetővé teszi az állomoknak, hogy szükséges esetekben és arányokban korlátozzák e szabadságot. E szerint a jogok akkor korlátozhatóak, ha a közrend, közegészség vagy közerkölcs védelméért indokolt. Továbbá korlátozni lehet a véleménynyilvánítás szabadságát többek között még mások jogainak, a bizalmas értesülés

22

dr Székely L.- dr Nehéz-Posony I.- Thurzó T. Magyar sajtójog. Sajtókönyvtár 26. old

18

közlésének megakadályozása, bűnözés vagy zavargások megakadályozása érdekében. A korlátozás érvényesen csak törvényben mondható ki. Az Európai Unión belül tehát, az alapelvek adottak. Ennek ellenére a tagországok között hatalmas különbségek mutatkoznak meg a média szabályozásában. Már az az állítás sem igaz, hogy minden uniós országban van sajtótörvény, hisz az angolszász jogot követő országokban nincs külön sajtótörvény, bár az erre való igény egyre erősebben jelentkezik Az Egyesült Királyságban külön sajtótörvény nem létezik, de a televíziózás és rádiózás viszont nagyon szigorúan szabályozva van. A rendszer arra az alapelvre épül, hogy a műsorszolgáltatók felelősséggel tartoznak a társadalomnak tevékenységükért A többi országban, ahol jogi szabályozással rendelkeznek a sajtószabadságról, létezik sajtótörvény és annak alkotmányi szabályozása is. Általánososnak mondható, hogy egy sajtókiadvány megjelentetéséhez, egy lap kiadáshoz sehol sem kell hatósági engedélyt kérni, és csak néhány országban létezik valamiféle lapregisztráció. Az természetes, hogy mindenütt tilos a cenzúra.23 Az európai fejlett, demokráciák közül az olasz médiamodellt szokták negatív példaként emlegetni, ahol a közszolgálati csatornákat eleve a pártok között osztották fel. Itt a médiát a következők jellemzik: 1, A média szoros állami ellenőrzés alatt áll, közvetlenül is - az állami tulajdonban lévő televíziók esetében, de közvetetetten is - az állami tulajdonban lévő és gazdaságilag támogatott lapok esetében. 2, A pártokhoz való kötődés szoros, jellemző az irányukba való szerkesztőségi részrehajlás 3, A politikai és a médiaelitt összefonódása szoros 4, Nincs közmegegyezésen alapuló és elfogadott szakmai etika az újságírók között24 De nem csak az Olaszország az egyetlen „fekete bárány”. A mégoly fejlett demokráciának számító Svédországban, a kormány határozza meg, hogy kinek lehet adója és kinek nem 23

Gálik M.(szerk.) (2002) Médiagazdaságtan Médiaszabályozás. Aula, Budapest

24

Gálik M.(szerk.) (2002) Médiagazdaságtan Médiaszabályozás. Aula, Budapest,131.old

Eredeti gondolat: Mancini, P.(1991) The Public Sphere and the Use of News In a Coalition System of GovernmentIn: Communication and Citizenship, edited by P. Dahlgreen and C. Sparks pp. 137-156. London:Routledge megjelent műve alapján

19

és a kormány által kinevezett hatóság jelöli ki a közszolgálatot felügyelő bizottsági tagokat. Görögországban a rádió és televízió vezetőit a kormány nevezi ki, és emellett többségi részesedése van az ellenőrző testületben. Dániában a köztelevíziót ellenőrző bizottságot a kultuszminiszter állítja össze.25 A rendszerváltással egyszerre a szakmai körökben egyre több vita folyt az angolszász újságírásról és annak létjogosultságáról Magyarországon is. Az önszabályozás megjelenése azért a rendszerváltáshoz köthető, mert korábban szigorúan előírt módon működött az újságírás, meg volt határozva, hogy mit és hogyan kell mondani, tehát a média kívülről volt szabályozott. Az önszabályozás előfeltétele a sajtószabadság. Ezek szerint a normák szerint nagyon fontos, hogy az újságíró: 1, törekedjen az objektivitásra, saját meggyőződését ne jelenítse meg tájékoztatása közben és különböztesse meg a tényekről és a véleményekről szóló beszámolókat 2, a tényekre összpontosítson 3, érvényesüljön a belső pluralizmus elve 26 Az angolszász iskolának Magyarországon kevés történelmi előzménye van. Bár a 20. század elején már voltak olyan lapok, amelyek a tényközpontú, angol és amerikai mintákat követő újságírást tekintették példának, ennek súlya nem volt túl jelentős. 1990es években mégis tért hódított hazánkban, ami valószínűleg tömegkommunikáció globalizációjának tudható be. Az elmúlt évtizedben a műholdas hírcsatornák – különösen a CNN International és a BBC World Service fontos hírforrásokká váltak Magyarországon is és tudósításaikat átvevő hazai orgánumok pedig sokszor automatikusan követik azt a módot, ahogyan az angolszász hírtelevízióknál megszokott.27 Az angolszász újságírói normák már részben megjelennek az 1996. évi I. törvényben, amely szerint: 4. § (1) A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie.

25

Pálfy G.I. (2003) A valóság vonzásában, Az újságírói mesterségről. Püski, Budapest 59.old

26

Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 121. old.

27

http://www.mozgovilag.hu/2002/02/febr4.htm, Letöltés dátuma: 2007. március 12.

20

(2) A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában

A rendszerváltással egyidőben egy újabb megközelítési forma támadt fel, amelynek gyökerei az államszocializmus előtti időkbe nyúlnak vissza. Eszerint szintén nem a tények tárgyilagos bemutatása a sajtó és a média feladata, hanem különböző eszmék, ügyek, pártok elkötelezett képviselete. Az európai iskolának nevezett hagyomány (ami Magyarországon a 40-es években volt jellemző) újbóli megjelenését a pártsajtó kialakulása mutatja. Ennek a modellnek a képviselői, nem kérdőjelezik meg, hogy egy modern, demokratikus országban szükség van a sokszínűség megjelenítésére a médiában, de egyenlőségjelet tesznek az általuk képviselt eszme, ügy vagy párt java és az általános közjó közé, Erről árulkodik azoknak a lapoknak és műsoroknak a megjelenése is, amelyek bár nem kötődnek egyetlen párthoz sem, mégis a politikai spektrum egy-egy irányzatának vállalt képviselői.28 A médiapiacon a belépési költségek magasak. A második világháborút követően egyre gyorsabb sajtó- és médiakoncentráció megy vége a tulajdonosok körében. Egyre több médium kerül egyre kevesebb tulajdonos kezébe. Ennek gazdasági oka van, hisz így csökkenthető a határköltség, és növelhető a profit. Magyarországon az állami szubvenciók megszűnésével vagy annak hatására végbement egyfajta koncentráció és a magyar sajtó és a média egy része multinacionális beruházó csoportok tulajdonába került.29 Ez az angolszász iskola térhódításának kedvezett, mivel ezek a csoportok mentesek voltak a belpolitikai érdekcsoportoktól. Ugyanakkor a hitelesség, sokszínűség oldaláról nézve aggodalomra adhat okot a nagyfokú koncentráció, ezért mértéke törvényileg szabályozva lett. A rádiózásra és televíziózásra vonatkozó 1996. évi I. törvényben jelenik meg a koncentrációra való szabályozás: 86. § 5. bekezdése szerint egy piaci szereplő legfeljebb vagy egy országos, vagy két körzeti és négy helyi, vagy 12 helyi műsorszolgáltatás ellátására jogosult. 125. § kitér a nyomtatott sajtó tulajdonosi körének a koncentrációjára is:

28

http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina, Letöltés dátuma: 2007. március 18. 29 http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina, Letöltés dátuma: 2007. március 18.

21

(1) Aki országos terjesztésű napilapban befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik, országos - hálózatba kapcsolódás nélküli - műsorszórással terjesztett műsorszolgáltatóban, műsorelosztóban nem szerezhet befolyásoló részesedést, és viszont. (2) Aki országos terjesztésű hetilapban - a műsorközlő hetilap kivételével - befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik, országos - hálózatba kapcsolódás nélküli - műsorszórással terjesztett műsorszolgáltatóban nem szerezhet többségi tulajdont, és viszont. (3) Aki befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik olyan nem országos terjesztésű napilapban, amelynek eladott napi példányszáma a tízezer példányt eléri,

nem

szerezhet

többségi

tulajdont

olyan

műsorszolgáltatóban,

illetve

műsorelosztóban, amelynek vételkörzete átfedi a lap terjesztési körzetének nyolcvan százalékát, és viszont A törvények ide vonatkozó koncentrációt és kereszttulajdonlást megakadályozó rendeleteit komolyan veszik, hisz a média koncentrációja akadályozza az eltérő vélemények megjelenítését, s így alapvetően ellentétes a demokráciával. A tulajdonosi koncentráció kedvezőtlen a tulajdonosokon kívül összes résztvevő számára. A közönség, így nem részesül a sokszínű tájékoztatásban, így a tartalmi kínálat beszűköl. A hirdetők számára sem ideális, hisz így nem lapul ki verseny a piacot felosztó médiavállalatok között. Ez azzal járhat, hogy a hirdetési árakat magasan állapítják meg. Az újságíró is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, ha elveszíti az állását, nehezen találhat munkahelyet, a nagy hatalommal bíró, koncentrált tulajdonos szerkezetű piacon.30 Hazánkban az Európában ismert lappiaci szerkezet alakult ki négy nagy kiadó - a Ringier, a Sanoma, a WAZ, az Axel Springer – dominanciájával. Magyarországon az utóbbi években több médiakoncentrációs szabályozásba ütköző eset is történt. Az első HVG Rt. 75 százalékos érdekeltségének az eladására vonatkozott. A részvénytársaság szerepe kulcsfontosságú, mert legnagyobb példányszámú heti politikai magazin, a HVG kiadója, amely egyben a hirdetési piacon is igen erős pozíciót jelent. 2003-ban a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy eladják részesedésük háromnegyedét. Az hosszas tárgyalások után végül Ost Holding Kft.-vel egyeztek meg, amely a nagy Westdeutsche Allgemeine Zeitungsverlag (WAZ) csoporthoz tartozik és az üzlet 30

Bajomi-Lázár P. (2006) Média és társadalom. Antenna könyvek 56.old

22

megköttetett. A WAZ 1990-ben jelent meg a magyar megyei napilapok piacán, amikor nyílt versenytárgyaláson megvásárolt négy megyei lapot Nyugat-Magyarországon. Ez túlzott tulajdonosi koncentrációhoz vezetett, de a részvényfelvásárlást a Versenytanács 2003. szeptember végén jóváhagyta. A versenybírók indoklása szerint a két vállalat két eltérő piacon van jelen (megyei napilapok és politikai hírmagazinok), s a HVG Rt. 75 százalékának megszerzése nem hoz létre piaci túlsúlyt egyik piacon sem.31 2001-ben a német médiabirodalom, a Bertelsmann AG a Népszabadság Rt.-ben 67,65 százalékos közvetlen részesedéssel rendelkezett.

A Népszabadság Rt Magyarország

legnagyobb példányszámú politikai napilapjának kiadója. Bertelsmann AG ugyanakkor tulajdonjoggal bírt a Magyarországon az RTL Klub csatornát üzemeltető M-RTL-nél. Ezért amikor

a

médiaóriás

RTL-csoportbeli

részesedését

53,1

százalékra

növelte,

összeütközésbe került az 1996-os médiatörvény által megszabott, kereszttulajdonlást korlátozó előírásokkal. Az illetékes szabályozó szerv, az Országos Rádió és Televízió Testület megállapította a törvénysértést, és felkérte a műsorszolgáltatót, hogy 180 napon belül a törvény előírásainak megfelelően alakítsa át tulajdonosi szerkezetét. A Bertelsmann-nak két lehetősége volt: csökkenteni a Népszabadság Rt.-n belüli részesedését vagy ugyanezt tenni az M-RTL Rt.-nél. A cég elfogadta a határozatot és a Népszabadságon belüli részesedésének 17,68 százalékra való csökkentése mellett döntött. 49,97 százaléknyi részesedését egy másik kiadói csoportnak, a Ringier Rt.-nek (pontosabban a BV Tabora konszernnek, egy 100 százalékos Ringier érdekeltségű, Hollandiában bejegyzett társaságnak) adva el. Így a kiadó 2005-ös adatok szerint a napilap 67,6 százalékos tulajdonosa volt, ezzel a svájciak a legjelentősebb szereplői lettek az országosan megjelenő napilapok piacának. (A Magyar Hírlapon kívül ok adják ki a legolvasottabb hazai napilapot, a Blikket és az egyetlen sportnapilapot, a Nemzeti Sportot)32 Miért ilyen fontos a koncentráció kérdése? Szakértők szerint a koncentráció nem kedvező a közönségnek, az újságíróknak és a hirdetőknek sem. A közönség számára azért rossz, mert a tartalmi kínálat beszűkül, mivel a nagy hatalommal bíró tulajdonos saját műsorait sugározza, vagy saját tartalmát jelenteti meg és ez egyfajta tartalomkoncentrációval jár. Hirdetők számára azért rossz, mert az erősen koncentrált piacon nincs igazi verseny és a 31

http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/05_mediatulajdon/03.html, Letöltés dátuma: 2007. március 22. 32 http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/05_mediatulajdon/03.html, Letöltés dátuma: 2007. március 22.

23

piacot uraló médiavállalatok felverhetik a hirdetések árait. A túlzott koncentráció megnehezíti az új piaci résztvevők megjelenését, ami ismét a sokszínűség csökkenését vonja maga után. Így elképzelhető válik, hogy nem minden érintett véleménye jelenik meg, ami már a hitelesség megkérdőjelezéséhez vezet. Ezzel sérülhet az egyenlőség demokratikus követelménye. Az, hogy törvényi szabályozás hiányában valóban így zajlanának-e le az események vitatott. A média szakértők nem egyeznek meg abban, hogy valóban drágábbak lennének a hirdetések egy nagyobb koncentráció esetén és abban sem, hogy a gazdasági verseny egyenes arányú következménye a sajtótermékek sokszínűsége. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a kialakult médiamodellben a piacon való megjelenéshez anyagi források szükségesek. Ennek hiányában, azoknak a véleményét, akik nem rendelkeznek hatalommal, anyagi javakkal nem jelennek meg a médiában. Ez a gazdasági cenzúra. Így pont az amúgy is hátrányos helyzetben lévőket nem képviseli senki a médiában. Ennek a helyzetnek a megoldása érdekében, az államnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a szólásszabadságot számukra is biztosítsa.33 A sajtójog és a polgári jog

A polgári jogot elsősorban vagyoni viszonyok rendezésekor szokták segítségül hívni. Ugyanakkor ma a polgári jogi eszköztára és annak szankciórendszere alkalmas a személyi jellegű viszonyok jogi rendezésére is, ezért az újságok működésére is kihat A sajtó szabályozása sokkal komplexebb, mint első látásra vélhetnénk. A magyar jogrendszerben léteznek direkt jogi szabályok. Ezek amelyek közvetlenül állapítanak meg médiával kapcsolatos normákat, állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket, Ilyen a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény, a sajtótörvény, az elektronikus médiát szabályozó rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a médiatörvény), valamint a nemzeti

hírügynökségről

szóló

1996.

évi

CXXVII.

törvény.

Ezek mellett léteznek indirekt jogszabályok is, ezek azok a törvények, amelyek célja és szabályozásuk tárgya elsődlegesen nem a média, de amelyek tartalmaznak a médiára vonatkoztatható

döntéseket

is,

vagy

hatással

lehetnek

a

médiára

is.

Ide tartoznak a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény személyiségi jogra vonatkozó rendelkezései; a Magyar Köztársaság Büntető 33

Bajomi-Lázár P. (2006) Média és társadalom. Antenna könyvek, 57.old.

24

Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvénynek a rágalmazás, a becsületsértés, valamint a kegyeletsértés törvényi tényállását megállapító szabályai; a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek különösen a tulajdonlásra vonatkozó rendelkezései; valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szabályai végül, de nem utolsó sorban az adatvédelmi törvények. Mindezeken felül a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alkotmányos jogot garantálja. 34 A Polgári Törvénykönyv szabályai között szerepel, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani és e jogok a törvény védelme alatt állnak. A törvény védelmet nyújt a személyiség megsértésének mindenféle lehetséges estére, a személyiséget egészben annak összes megnyilvánulásában a törvény védelme alá helyezi. A jog így megteremt egyfajta védett magánszférát, és biztosítja, hogy jogtalan beavatkozással azt senki meg ne sérthess. E körbe tartoznak – egyebek mellett – a becsület, az emberi méltóság, a jó hírnév védelme, a képmással és hangfelvétellel való visszaélés tilalma, a titok-, valamint adatvédelem szabályai. Az elmúlt években egyre több közéleti személyiség (színész, művész, gazdasági szakember, ismert vállalkozó stb.) perelte sikerrel a személyiségi jogait megsértő médiát. A magánszféra védettsége másképp jelenik meg a nyilvános közszereplést vállalók esetében. A közszereplők, közülük is elsősorban az államhatalmat gyakorló személyek több kritikát, erősebb véleménynyilvánítás kénytelenek elviselni a sajtó részéről, mint a magán emberek. A Strasbourgban működő emberjogi bíróság egy nyilatkozata szerint ezen közéleti szereplők személyiségi jogai mintegy „szünetelnek”, mivel tevékenységük nyilvánossága hozatalában a társadalom érdekelt. Ezért ugyanaz a véleményközlés a magánszemélyek esetében jogsértő, nem biztos, hogy a közéleti személyek esetében is ebbe a kategóriába esik. A magyar Alkotmánybíróság 36/1994 (VI. 24.) számú döntéséve, kimondta, hogy az értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás – bármennyire is sérti a hivatalos személy becsületét – nem büntethető.35 A polgári jogi szabályozás hosszú éveken keresztül nem tett és jelenleg sem tesz különbséget a személyiségi jogában megsértett magánszemélyek között az általuk 34 35

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72, Letöltés dátuma: 2007. március 25. Székely L.-Nehéz-Posony I.-Thurzó T. Magyar sajtójog. Sajtókönyvtár 59.old

25

betöltött pozíció, hivatal, ismertség vagy más körülmény okán. Az elmúlt évtizedben azonban általánossá vált a különböző média megnyilatkozások és szerepkörök differenciálása. Ennek oka, hogy a politikai szereplők és médiából ismert sztárok egyre többször fordulnak a bírósághoz jogorvoslatot keresve. Több esetben is pert nyert az ismert politikus G. Nagyné Maczó Ágnes a Kurír és a Hócipő című magazin ellen személyiségi jogainak sértése miatt. A Kurír úgy ábrázolta a politikusnőt, hogy az arcát egy női testépítő fürdőruhás alakjára montírozta, ezzel utalva a politikus egyéniségére. Az elsőfokú bíráság igazat adott a politikusnak, az ügy másodfokon azzal érvelt, hogy mint közéleti szereplőnek, el kell fogadnia, hogy esetleg paródia tárgya is lehet és az ábrázolás nem hatolt be a magánszférájába, mert nem magánemberként ábrázolta. A felülvizsgálati eljárásban a bíróság megváltoztatta az ítéletet, mert a képet a politikus hozzájárulása nélkül használták fel. Az újságot pénzbüntetéssel sújtották. 36 A alkotmánybíróság is kijelölte a szólásszabadság határait. Időben az első határozat, amely a véleménynyilvánítás határaival foglalkozott a gyűlölet beszédről szólt (30/1992. (V.26)). A sajtó szabadságát arra való figyelemmel kell garantálnia az államnak, hogy a "sajtó" a véleményalkotáshoz szükséges információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze ( 37/1992. (VI. 10.) AB határozat). Miként számos ország bíróságai, valamint az Európai Emberi Jogi Bíróság esetjoga, akként az Alkotmánybíróság – a kommunikációs szabadság határainak megvonásánál különbséget tesz az értékítélet és a tényközlés között. Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy hamis vagy igaz, érzelmeken vagy az értelmen alapszik. A legtöbb jogrendszerben – így a magyarban is - jogszabályi korlátot jelent – a becsület, a jó hírnév és az emberi méltóság.

A véleménynyilvánítás szabadsága nem ilyen feltétlen a

tényállítások tekintetében. A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó tudatában van a közlés valótlanságának, vagy ha hivatásából kifolyólag elvátható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de azt elmulasztotta. Ugyanakkor szinte lehetetlen pontosan elhatárolni egymástól a tudósításokat és az értékítéleteket, hiszen egy jelentés

36

Bajomi-Lázár P. (szerk.) (2005) Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 174.old

26

közlésének módja, elhelyezése a hírek között, címmel történő ellátása, sőt esetleg az azt felolvasó személy hanghordozása is tartalmazhat értékítéletet.37 A gyakorlatban és a bírói döntések során is nagyon nehéz megkülönböztetni a tények hamis színben való feltüntetését és a véleménynyilvánítást. A tényállítás csak akkor sért személyiségi jogokat, ha valótlan. Ha valós tényeken alapul, csak akkor sért személyiségi jogokat, ha a tényállás tartalma magánszférába tartozik, és amelynek a közzétételéhez szükséges az érintett hozzájárulása. A véleménynyilvánítás nem esik korlátozás alá, hiszen ez a demokrácia egyik alapkövetelménye. Azonban ez nem jelenti azt, hogy korlátlan. Az Alkotmány védi az emberi méltóságot is. Gyakran ez a két fogalom ütközhet egymással. A Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta azt az ítéletet, amelyben Murányi Andrást, a Népszabadság újságíróját - Csisztu Zsuzsa magánindítványára - becsületsértés vétségében bűnösnek találták. Murányi András 2004. december 31-én a Médiából jelentem című cikkében egyebek között a következőt írta Csisztu Zsuzsáról: "Mindenesetre egy médiasztárt nézek hosszú idő óta hasonlóképp, mint orvos a betegét azon konzílium után, amelynek során eldőlt: Napóleon jól van, a körülötte serénykedő fehér köpenyes emberek pedig igazából katonák, akik most készítik elő az uralkodó visszatérését." Nem csak ez az egy mondatot kifogásolta a felperes. Murányi következő véleménye is büntetőjogi tényállást valósít meg: "Gondolatvilágának ilyesfajta lenyomata legföljebb az amőbák életterének rendszerét előzi meg." Az ítélet szerint a "a szabad véleménynyilvánítás joga nem terjed ki az

emberi

méltóság

megsértésére,

a

becsületvédelem

büntetőjogi

eszközei

a

véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák. A bírálatnak vannak határai, az nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amely az emberi méltóság sérelmével jár".38 A

Népszabadság

online

oldalán

megjelent

egy

cikk

szerint

színészek,

médiaszemélyiségek fogtak össze a hazai bulvárlapok ellen. Elsősorban két kevésbé ismert lap, a Villám és a Star magazin került előtérbe, mert erősen kritikus és személyeskedő véleményt nyilvánítottak ismert művészekről. Volt, akit "lebuziztak", másról meg azt írták, hogy alkoholista. Ismert művészek most aláírást gyűjtéssel próbálnak tiltakozni a bulvársajtó etikátlan magatartása ellen, emellett bojkottot is meghirdettek ellenük. A bojkotthoz csatlakozók között volt Alföldi Róbert és Hernádi 37 38

http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_03_osz/03_a_kommunikacios_jogokrol/02.html 2007. április 1. http://www.ma.hu/page/cikk/ae/0/162678/1 2007. április 1.

27

Judit is. Előbbit például azzal vádolták meg, hogy homoszexuális viszonyba keveredett tanítványával, utóbbiról azt állították, hogy alkoholista. A cikk a következőkkel folytatja: a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2003. október 9-én jogerősen helyreigazításra kötelezte a Best magazint, amelyik ezelőtt címlapján hozta a következő mondatokat: "Amiről eddig nem illett beszélni. X. Y. volt Csere László élettársa." "Csere László mesél." Csere László állítása szerint az interjú során kizárólag csak a szakmájáról nyilatkozott. Bár az újságírónő valóban próbálta faggatni a magánéletéről, de ő elzárkózott tőle. Csere kijelentette, a cikket ugyan megtekinthette annak nyilvánosságra hozatala előtt, de mikor látta, hogy annak tartalma nem is hasonlít ahhoz, amit ő nyilatkozott és egy meg sem említett személlyel hozták kapcsolatba azonnal megpróbálta leállítani, hogy a cikk a nyomdába kerüljön. A lap főszerkesztője ezt fizikailag lehetetlennek nevezte. A lap úgy vélte, hogy Csere az interjú után meggondolta magát és visszakozni szeretett volna. Az ügynek hosszú „utóélete” volt. A témára lecsapott a bulvársajtó, és egymást is támadva, de végeredményben Csere rovására tárgyalták ki az esetet. Arról nem is beszélve, hogy Csere állítása szerint folyamatosan zaklatták telefonon, hol szidalmazták, hol „élharcosnak” nevezték, de legtöbben csak sajnálkoztak rajta. Az interjúról nem történt magnófelvétel, így az egyik fél sem tudta bizonyítani igazát.39 Ha valakiről egy napilap vagy folyóirat valótlan tényt közöl, vagy híresztel, vagy való tényeket hamis színben tüntet fel, a törvényben biztosított egyéb lehetőségeken kívül követelheti egy újabb közlemény közzétételét, amivel egyértelművé válik, hogy az első közlemény mely állítása valótlan, melyek a valós tények illetve, hogy mely tényeket tüntetettek fel hamis színben Ez a helyreigazítás, ami meglehetősen elterjedt a mai magyar médiában.40 Sajtó-helyreigazítási pert nyert 2001 júliusában másodfokon, jogerősen a Magyar Nemzet ellen Vásárhelyi Mária szociológus, amiért az újság „2001. március 5-én Tóth Gy. László Szellemi bértollnok című írásában valótlanul, híresztelte, hogy Vásárhelyi Mária szerint Magyarországon olyan publicisztikák látnak napvilágot, amelyek arról szólnak, hogy baloldali médiaszociológusok bőréből lámpaernyő készíthető”.41 39

Féderer Ágnes , A pletyka egyébként is terjed? http://nol.hu/cikk/130388/ Letöltés dátuma: 2007. márscius.31

40

Székely L.-Nehéz-Posony I.-Thurzó T. Magyar sajtójog. Sajtókönyvtár 63.old

41

Enyedi Nagy M.-Polyák G.-Sarkady I. (szerk.) Magyarország médiakönyve (2002) ENAMIKÉ

28

Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat illetve társadalmi, politikai vita önmagában nem lehet alapja sajtóhelyreigazításnak. Amennyiben a fogalmazás kifejezetten bántó, indokolatlanul sértő, lealacsonyító akkor lehetőség van az emberi méltóság megsértése miatt az általános jogi eszközök alkalmazásának. A Polgári törvénykönyv szerint (1959. évi IV. törvény): 83. § (1) A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti az is, ha valaki a levéltitkot vagy a magánlakáshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jog kizárólagosságát megsérti. A levéltitok megsértése az is, ha valaki egyéb bizalmas természetű irattal él vissza más jogos érdekének sérelmére. A sokat módosított törvénykönyv kitér arra is, hogy aki magántitok, üzemi vagy üzleti titok birtokába jut és azzal visszaél, vagy jogosulatlanul nyilvánosságra hozza azt, az személyhez fűződő jogot sért. Fővárosi Bíróság ítélete szerint a Blikk nem köteles helyreigazítást közzétenni a 2005. május 28.-án megjelent cikkében foglaltak miatt. A cikk „Pénzen vitáznak Básty és Csisztu ügyvédei”címmel jelent meg, amelyben Csisztu Zsuzsa szerint több valótlan, és a személyére nézve sértő információ szerepel, emiatt sajtó-helyreigazítási pert indított a napilag kiadója, a Ringier ellen. A cikkben magánélete válságát tárgyalják ki és sok olyan információt tartalmaz, amelyeket Csisztu szerint a magántitok védelme miatt nem hozhattak volna nyilvánosságra. Ezek többek közt arra vonatkoznak, hogy Básty és Csisztu találkozott-e, illetve a találkozások alkalmával érdemben tudtak-e egymással beszélni, valamint a törökbálinti házuk tényleges tulajdoni viszonyaira.42 2001. novemberében, üzleti titok megsértésében mondta ki bűnösnek a Pesti Központi Kerületi Bíróság a korábban megszűnt Napi Magyarország főszerkesztőjét és két újságíróját. A vád szerint az újságírók ismeretlen forrásból tudomást szereztek egy Bulgáriába irányuló fegyverkereskedelmi üzletről és 2000. január. 7-én, majd február 5-én cikket

írtak

róla

és

részleteket

közöltek

az

exportengedélyezés

során

írt

dokumentumokból, anélkül, hogy ehhez engedéllyel rendelkeztek volna.43

42

43

http://velvet.hu/celeb/csisztu0809/?print Letöltés dátuma. 2007.04.01 Enyedi Nagy M.-Polyák G.-Sarkady I. (szerk.) Magyarország médiakönyve (2003) ENAMIKÉ, 702.old

29

A sajtójog és a büntetőjog A büntetőjog a büntetőjogi büntetéssel való fenyegetés révén szándékszik elérni, hogy a társadalmilag elvárt magatartásformákat kikényszerítse. A következőkben azokat törvényi tényállások veszem sorra, amelyek a büntetőjogi esetek során legtöbbször fordulnak elő az újságíró és a sajtó munkája során. A büntetőjog eljárás lényege, hogy alapvetően nem a sérelmezett fél érvényesítheti jogait a Btk. alapján, hanem az állam teheti ezt meg, a cselekmény társadalomra gyakorolt veszélyessége indokán.44 A rágalmazás tényállást az valósítja meg, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt közöl, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.45 Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztőjét tíz hónap letöltendő szabadságvesztésre, Bertók László Attila újságírót pedig nyolc hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elsőfokú határozatában jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás büntette miatt. Mécs Imre azért kezdeményezte a magánvádas büntetőeljárást, mert 1957-es gyanúsítotti vallomását közölte a Magyar Demokrata 2001. november 15-i számában, és kommentárjában azt fűzte hozzá: nem kis részben Mécs Imre vallomásának köszönhetően akasztottak fel négy embert. A bíróság a büntetőperben beszerezte a fél évszázaddal ezelőtti periratokat, és abból megállapította, hogy az akkori eljárásban Mécs Imre volt az utolsó letartóztatott, és a vallomásában szereplő információkról már korábban is tudomást szereztek a hatóságok, főként a többi gyanúsított nyilatkozataiból. Tehát Mécs Imre semmi újat nem mondott a rendőröknek. A bíróság nagy súlyt tulajdonított annak, hogy valakit a nagy nyilvánosság előtt azzal vádoltak meg, hogy vallomásával mások halálát okozta.46 Államtitkot sért az, aki jogosultatlanul megszerez államtitoknak számító adatokat és dokumentumokat,

és

azokat

hozzáférhetővé

teszi.

A

gondatlanul

elkövetett

államtitoksértés is büntetendő.

44

Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K.,100 old, 101old

45

Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K. 102.old

46

http://www.jogiforum.hu/hirek/10000 letöltés dátuma:2007.április 2.

30

A Népszavában Csík Rita néven publikáló Klucsik Margitot államtitoksértéssel vádolták meg 2005-ben. Az újságírónő nem ismerte el bűnösségét. A vád szerint az újságíró azzal követte el az államtitoksértést, hogy a Népszava 2004. május. 24-25-26-i számaiban megjelent cikksorozatban közölt egy, a laphoz eljuttatott iratot, aminek tartalma államtitoknak számított és ezzel hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára azt. A cikkeiben Sutka Sándor volt Hajdú-Bihar megyei főkapitánynak a megyei főügyészhelyetteshez írt levelét közölték, amely szerint a Debreceni Vagyonkezelő Rt. gazdálkodásával kapcsolatos nyomozás során felmerült Kósa Lajos debreceni polgármester bűnszervezetben való részvételének gyanúja. Az újságírónő valamint a lap felelős szerkesztője, Horváth István is arra helyezte a hangsúlyt, hogy nem azzal foglalkoztak, államtitok-e az ügy, hanem azzal, hogy valódi-e kiindulópontjuk, a szerkesztőségbe eljutott levél gyanúja. Az újságírónőt felmentették.47 A Büntető Törvénykönyv 221. §-át még az 1951-ben hozták létre. Az államtitok sértés bűncselekményét pártállami szellemben bünteti: az elkövetők köréből nem zárja ki az újságírókat. Eszerint bárki felelősségre vonható az államtitok nyilvánosságra kerülése esetén (például az az újságíró is, aki nyilvánosságra hoz egy olyan titkot, amely ismeretlen módon került hozzá) Az ügyben több nyilatkozat is napvilágot látott azt hangsúlyozva,

hogy

a

hatályos

jogszabály

alkotmányellenes,

mert

sérti

a

sajtószabadságot. Bayer Judit, a Sajtószabadság Központ elnöke rámutatott arra, hogy a magyar Btk. szóban forgó tényállása elavult, a jelen körülmények között már nem indokolt. Bayer szerint ilyen demokrácia-ellenes jogszabályok olyan államokban vannak még hatályban, mint Kína és Ukrajna.48 A Szent Korona nevű időszakos kiadvány főszerkesztője, Romhányi László ellen közösség elleni izgatás bűncselekményének vádjával folyt bírósági eljárás. A Szent Korona ellen 1990 szeptemberében tettek feljelentést a Fővárosi Ügyészségnél szélsőséges politikai meggyőződéseket terjesztő gyalázkodások közzétételéért. A kezdetben egyszerűen konzervatív, „keresztény-nemzeti“ és „ellenzéki“ lapban hamar megjelentek az antiszemita, rasszista és a „Nagy-Magyarország“ álmát kergető cikkek. A vádirat első fejezete tartalmazta azon idézeteket, amelyek "a román néppel szemben sértőek és lealacsonyítóak". Többek között a következő idézet is itt jelent meg: "Tapasztalatból tudjuk, hogy a kiegyezés akadályozója soha nem a kirabolt magyarság, hanem a románság volt. Nem volt, ma sincs és nem is lesz olyan megállapodás, amelyet 47 48

http://www.jogiforum.hu/hirek/12957 Letöltés: 2007. április 3. http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=822, Letöltés:2007. április 3.

31

ne rúgnának föl, ha érdekeik úgy kívánják." A vádirat második fejezetében idézett cikkeket "a vádlottak a zsidó nemzetiség elleni gyűlölet céljából jelentették meg". „Hazánkat nem a magyar nép vitte csődhelyzetbe, nem kell a zsidó tőke diktatúrájának szolgai módon alávetni magunkat. Ma nem elsősorban gazdasági a válság: súlyos magyarirtás folyik erkölcstelen és korrupt karrieristák irányításával, idegenek vezényletével." Több mint két évvel az első tárgyalás után, 1993 novemberében született jogerős ítélet a perben. A Fővárosi Bíróság háromrendbeli közösség elleni izgatás és hivatalos személy megsértésének vétségében a Btk. 269. paragrafusa alapján, Romhányit bűnösnek találták ezért a bíróság hat hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A Szent Korona így 1992-ben beszüntette tevékenységét.49 Dr. Sarkady Ildikó A sajtójog aktuális kérdései50 című tanulmányában a mai magyar sajtó problematikus területeit és visszásságait boncolgatja. A tanulmány foglalkozik többek között a sajtó-helyreigazítás menetéről a mai Magyarországon, a sajtójog és az internet kapcsolatának tárgyalásával valamint a sajtó objektív felelősségének kérdésével is. A HVG 2000. február 19-ei számában "Kapd el a hírhozót" címmel jelent meg egy cikk a sajtótudósítások jogkövetkezményeiről és a vonatkozó törvényekről a mai Magyarországon. A hatályos törvények szerint a sajtószerv a mástól származó értesülés továbbadásáért (híresztelésért) is, a híresztelt tények valóságáért is objektív felelősséggel tartozik. A cikk hangsúlyozza, hogy a kiadók objektív felelősségét megállapító ítéletek "öncenzúrára kényszerítik a kiadókat"; "az újságírás végét jelenthetik"; valamint "eleve ellehetetlenítenék például a tudósítás műfaját".51 MÚOSZ is foglakozott az objektív felelősség kérdésével, elfogadhatatlannak tartva azt, hogy egy interjúalany mások hírnevét rontó szavaiért vagy egy elhangzott valótlan állítás idézéséért a közvetítő médiát objektív felelősség terhelné. A szervezet úgy véli, hogy ennek ellenére a sajtónak kellő gondossággal kell eljárnia.52 A fenti tanulmány példaként hozza fel a Nyilvánosság Klub januári tisztújító közgyűléséről a Magyar Hírlap című országos napilap 2000. január 17-én számában megjelent, "Bírálta a közszolgálati médiát a Nyilvánosság Klub" című cikkét.. A cikk összefoglalta Vásárhelyi Mária médiakutatónak a Magyar Televízió helyzetéről szóló előadását. A cikkben a következő jelent meg, idézve Vásárhelyi Máriát: "Példaként 49

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PARATLAN0350, Letöltés: 2007.04.03 http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72.2.0, Letöltés dátuma: 2007.04.05 51 http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72.2.0, Letöltés dátuma: 2007.04.05 52 http://www.emasa.hu/cikk.php?id=1404, Letöltés dátuma: 2007.04.05 50

32

említette, hogy tévések beszámolója szerint Schmidt Mária, Orbán Viktor tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról." Schmidt Mária jogi útra terelte az ügyet és helyreigazítás követelt. Dr. Sarkady Ildikó a helyzet visszásságát taglalja: a bíróságon figyelembe kell vennie és érvényt kell szerezni annak, hogy a sajtószervnek hitelesen kell beszámolnia egy-egy fontosabb közéleti megnyilatkozásról, viszont az újságíró nincs mindig abban a helyzetben, hogy az elmondottak valóságtartalmát ellenőrizze. A sajtótörvény a sajtó felelősségéről nem rendelkezik, de vegyes és záró rendelkezései között szól az úgynevezett "felelős személyekről" Ezek nem mások, mint a kiadott engedélyben foglaltak, de mellettük megemlíti a sokszorosítót, a kiadót és a nyilvános közlést végzőt, illetőleg az ilyen szerv vezetőjét, valamint a szerkesztőt, aki kötelezettségek tekintetében tartozik felelősséggel. A sajtótörvény nem beszél a sajtó felelősségéről, kiváltképpen nem a sajtó objektív felelősségéről. A sajtó ezekben az esetekben - és ez általánosan elmondható minden eljárásra - mintegy "áldozatává válik" két vagy több fél vitájának; objektíve felel azért, hogy hasábjain informálja az olvasókat, mintegy teret ad a későbbiekben vita tárgyát képező tényállításoknak, véleményeknek. A bíróság első- és másodfokon a felperes ellen döntött és kimondta, hogy a sajtószervnek ugyan van objektív a felelőssége, de nem korlátlan. Ptk. 79. §-a alapján a felperes sajtó-helyreigazítást azért nem követelhetett, mert az alperes a sajtóról szóló 1986. évi II. tv. /St./ 2., 4. és 5. §-a alapján csak a kötelezettségét teljesítette, az idézés korrektségéért felelős, de nem köteles bizonyítani az idézett kijelentés valódiságát. A sajtó feladata nem a bizonyítás, hanem a különböző álláspontok korrekt közlése. Nagy meglepetést hozott a Legfelsőbb Bíróság döntése, amivel hatályon kívül helyezte az eddigi ítéleteket, és helyreigazításra kötelezte a lapot, Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján.

Eszerint ha valakiről napilap, folyóirat /időszaki lap/, rádió, televízió vagy

filmhíradó valótlan tényt közöl, vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tűntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények /helyreigazítás/. Az ítélet felháborított az újságíró társadalmat, hisz a Magyar Hírlap teljesen vétlen az ügyben, idézete pontos volt, de a bíróság a törvények alapján ezt az ítéletet kellett, hogy hozza. Évek óta szinte az első per, amelyben a sajtó útján is nagy nyilvánosságot kapott sérelmes közlés miatt nem a sajtót, hanem a sérelmes tényállítást közlő személyt 33

perelték be, a Pintér Sándor belügyminiszter által Pallag László országgyűlési képviselő, ellen indított büntető és polgári bírósági eljárás.53 A kegyeletsértés nem más, mint a halott vagy emlékének meggyalázása, ami a halott emlékében megnyilvánuló társadalmi megbecsülés és a hozzátartozók kegyeletérzésének megsértésével valósul meg. A bűntett megvalósul minden olyan cselekvéssel, ami ha elő személlyel szemben követtek volna el, kimerítené a rágalmazás vagy becsületsértés fogalmát.54 2004-ben a Blikk című napilap Fehér Miklós válogatott labdarúgó tragikus haláltusájáról készült fényképet közölt. A napilap első oldalán a földön fekvő futballista volt látható, miután a két nappal korábbi Benfica-Guimaraes elleni összecsapásán összeesett. A képen merev szemmel a kamerába néző Fehér Miklós nem sokkal később a kórházban elhunyt. Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos 2004. január 28-án közleményt adott ki az esetről, amiben megdöbbenésének és felháborodásának adott hangot: "Az ilyen sokkoló hatású képek bemutatása a személyiségi jogok lábbal tiprását jelenti, és sérti a jóérzésű emberek kegyeleti érzéseit is.” Az adatvédelmi biztos az ilyen és ehhez hasonló ügyeket a bulvársajtó sajátjának érzi és ennek hangot is adott közleményében, mikor a bulvársajtó újságíróit mértékletességre, nagyobb empátiára és személyiségi jogok tiszteletben tartására szólította fel. „Az újság eladott példányszámának növelése, a piaci verseny nem szolgáltathat elegendő indokot az ilyen mértékű jogsértésekre.” Az adatvédelmi biztos azt is hangsúlyozta: „Személyiségi jogai csak az élő természetes személynek vannak, az ember halálával megszűnik a jogképessége. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy az elhunyt adataival, képmásával az újságíró szabadon rendelkezzék, mert az adott személy halála után is tiszteletben kell tartani magánéletét, emberi méltóságát.” Az adatvédelmi biztos szerint a hozzátartozók, a kegyeletei jog jogosultjai az ügyet jogi útra terelhetnék, hisz az újság nem rendelkezett hozzájárulásukkal. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy a sajtószabadság nem áll minden más jog felett, a személyiségi jogok védelmével összehangoltan kell gyakorolni.55 A Magyar Újságírók Országos Szövetsége is elítélte az eseményeket. Az ügy kapcsán kiadott közös nyilatkozatában Wisinger István, a MÚOSZ elnöke és Halák László, a szervezet etikai bizottságának vezetője úgy fogalmazott, hogy természetesnek tartják, 53

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72.2.0, Letöltés dátuma: 2007.04.05

54

Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K. 103.old http://www.jogiforum.hu/hirek/10073, Letöltés dátuma: 2007.április 15.

55

34

hogy tragédiákról számolnak be az újságírók, de az nem természetes, hogy „az elhunytra, hozzátartozóira, tisztelőire tekintet nélkül olyan képet közöl az újság, amelyet tilt az újságíró szervezetek Közös Etikai Alapelve, tilt az emberiesség, a jó ízlés".56 Az Index internetes újság honlapján az jelent meg, hogy a Blikk főszerkesztője, Pallagi Ferenc vállalhatónak tartja a lap képeit és elutasította a vádat. Véleménye szerint emberi drámát ábrázolták a képpel, ami empátiát keltett és fokozta a részvétet. Azt is hozzátette a főszerkesztő, hogy szerkesztői döntését, más hazai, illetve nyugat-európai lapok is igazolték, azzal hogy ők is hasonló képeket jelentettek meg az eseményről.57 A fent lista korántsem teljes, de a dolgozatban nincs mód arra, hogy a Btk. összes törvényét számba vegyem. Az esetek a leggyakrabban előforduló bűncselekmény típusokat foglalja össze dr. Székely László Magyar Sajtójog című könyvében leírtak alapján. A könyv szerzője maga is megemlíti, hogy a válogatás szubjektív és tükrözik azt, amit gondol a magyar sajtó és a büntető jog kapcsolatáról.

A szerzői jog A szerzői jog két fő kategóriája a mű és a szerző. A „mű, az alkotás az irodalom, a tudomány vagy a művészet területén keletkezett, a szellemi tevékenység bizonyos önállóságát, eredetiségét felmutatni képes terméke, amelynek védelme azonban nem függ annak valamilyen eszmei értékességétől.”58A szerzői jog szerint a mű megalkotóját, a szerzőt illeti meg, művével kapcsolatban minden vagyoni jog. A szerzői jogok között szerepel, hogy művének átvétele esetén jelöljék meg mint szerzőt és ezt a jogát sérti a mű minden jogosulatlan megváltoztatása. A szerző személyhez fűződő jogát sérti a mű jogosulatlan megváltoztatása mellett a jogosulatlan felhasználás is. A szerző dönthet művének nyilvánosságra hozataláról és engedélyét akár vissza is vonhatja. Fontos, hogy szerző személyhez fűződő jogai nem szűnnek meg halálával.59 A szerzőt megillető vagyoni jogok alapján egy mű bármilyen felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges és ezért cserébe a szerzőt vagy a jogutódját díjazás illeti meg. „Felhasználás” alatt a mű nyilvánosságra hozatalát kell érteni. Vannak azonban olyan

56

http://gondola.hu/cikk.php?szal=32589&print=1, Letöltés dátuma: 2007.április 15. http://index.hu/sport/040127blikk/, Letöltés dátuma: 2007.április 15. 58 Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K. 109.old 57

59

Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K. 113.old

35

művek amelyek törvényi szabályozás által szabad felhasználásúak. Különösen visszás a helyzet a nyomtatott sajtó terén. Az 1999. évi. LXXIV. törvény a szerzői jogról arra hivatott, hogy szabályozás meghatározó szerepet töltsön be „a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában”; egyensúlyt teremtsen és tartson fenn „a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között”. 1. § (5) A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre. A szabályozás a továbbiakat is tartalmazza: 36. § (2) „Napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők, nyilvánossághoz közvetíthetők - ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is -, feltéve, hogy a szerző nem tett az ilyen felhasználást megtiltó nyilatkozatot. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni.”60 A Közös Etikai Alapelvek kiterjed a plágium kérdésének taglalására, szigorúan megtiltva mások műveinek plagizálását. Az újságíró etika tiltja a MÚOSZ állásfoglalása szerint, hogy újságírók más szerző műveit sajátjukként tüntessenek fel, vagy hibásan, esetleg a szerző beleegyezése nélkül közöljék azt. Ugyanakkor az is etikai vétséget követ el, aki egy más szerző által nagy érdeklődést kiváltó témát úgy állt be, mintha sajátja lenne, az eredeti forrást nem említi meg. MÚOSZ Etikai Bizottsága sajnálattal tapasztalja, hogy mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtóban egyre gyakoribb a plágium elkövetése.61 Csak egy eset a sok közül: Wikipedia nyílt, közösségi fejlesztésű online enciklopédia magyar kiadásából forrásmegjelölés nélkül idézett részleteket a Népszabadság "A 100 legbefolyásosabb magyar" című kiadványához. Részleteket vettek át többek között Jancsó Miklós életrajzához. Amikor ez kiderült, cserébe azért, hogy a Wikipedián megjelent életrajzokat használtak, egy az online enciklopédiát méltató cikk megjelenését ígérték.

60 61

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV http://www.muosz.hu/cikk.php?page=bizottsagok&id=1005&fo=8&iid=5 2007. április 3

36

A Népszabadság kiadványával kapcsolatban nem ez az egyetlen forrás, ahonnan engedély nélkül idéztek, hasonló történt egy az Emasában megjelent Kázmér Juditról szóló cikkel is: "A Magyar Lapkiadók Egyesületének (MLE) közelmúltban megválasztott elnöke, Kázmér Judit bölcsészként került a médiába. Bölcsész pedig azért lett, mert Ausztráliában, ahol diplomata szüleivel élt, csak bölcsész lehetett azzal a szándékkal, hogy diplomáját Magyarországon is elfogadják."62 A Népszabadság kiadványában a fenti mondat szóról-szóra megegyezik: "Kázmér Judit bölcsészként került a médiába, bölcsész pedig azért lett, mert Ausztráliában, ahol diplomata szüleivel élt, csak bölcsész lehetett azzal a szándékkal, hogy diplomáját Magyarországon is elfogadják." A kiadvány szerkesztői nem utasították vissza a plágium tényét, cserébe felajánlották, hogy

a

kiadványban megjelent életrajzokból a Wikipedia is használhat egy párat úgy, hogy emellett közlik a kiadvány hozzájárulását is. Egyes értesülések szerint a kiadvány a szerkesztője kárpótlásul még azt is felajánlotta, hogy hamarosan egy, a Wikipediát méltató cikket is megjelentet a Népszabadságban. A Wikipedia működése az úgynevezett GNU Free Documentation License-en (GFDL) alapul, ami szerint a művek szabadon terjeszthetőek és szabadon módosíthatóak, abban az esetben, ha az új mű is a GFDL Licence hatálya alá esik. Tehát az új műveknek is könnyen hozzáférhetőeknek és módosíthatóaknak kell lenniük. A „100 legbefolyásosabb magyar” nemcsak, hogy a forrást nem jelölte meg, de a fenti kritériumoknak sem felel meg.

Kertész György "A 100 legbefolyásosabb magyar" szerkesztője nem kívánt

nyilatkozni.63 "Csak tiszta forrásból - az újságcikket a törvény védi" szlogennel indított kampányt hat lapkiadó vállalat az illegális sajtótermék-felhasználás ellen 2005-ben. A Népszabadság Rt., a Ringier Kiadó Kft., az Axel-Springer Magyarország Kft., a Zöld Újság Rt, a Nemzeti Lap- és Könyvkiadó Kft., a Napi Gazdaság Kiadó Kft. és a később csatlakozó Editorial Kft. azért indított kampányt, mert a publikált cikkeket engedély nélkül felhasználó intézmények és sajtófigyelő cégek jelentős anyagi kárt okoznak számukra. Ennek oka, hogy érezhető példányszámesést okoz, ha lapok helyett a médiafigyelő cégek a napi sajtóban megjelent hírek összefoglalóival látják el az előfizetőket.64 A kiadó vállalatok először pár hónapos határidőt adott a médiafigyelő társaságoknak, mondván, ha ezt követően sem fizetnek jogdíjat, pert indítanak velük szemben. A 62

http://www.emasa.hu/portre.php?id=373, Letöltés dátuma: 2007. április 3 http://index.hu/kultur/media/media060704/, Letöltés dátuma:2007. április.2 64 http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=1026 Letöltés dátuma:2007. április.4. 63

37

médiafigyelő cégek sérelmezték, hogy a lapkiadók velük nem egyeztettek, hanem pár hónapot adtak arra, hogy teljesítsék a számukra lehetetlennek tűnő változtatásokat. A kiadók a közelmúltban elküldték javaslataikat a médiafigyelőknek. Azonban sok még az el nem döntött kérdés, nincs egységes vélekedés a lapok között. Nem teljesen egyértelmű, milyen típusú cikkek után jár a jogdíj és mik azok, amelyek szabadon felhasználhatóak. Nem mentesülnek a jogdíjfizetés alól azok sem, akik az internetről töltik le a cikkeket, nekik a letöltésért kellene fizetni. Az Observer vezetője, Göbölyösné Mátrahegyi Anna úgy véli, hogy világosan meg kellene különböztetni, hogy mi minősül szellemi terméknek és mi nem. Nyilvánvalóan az újság saját sztorija, információja, oknyomozó riportja ebbe a kategóriába esik. Ezek után járna a jogdíj. Az Observer vezetője, azt tanácsolja, hogy a jogdíjak beszedésére pedig sokkal célravezetőbb lenne egy közös jogdíjkezelő szervezetet létrehozniuk a lapkiadóknak. Az természetes, hogy a jogdíjak bevezetése megdrágítja szolgáltatást. A médiafigyelő társaságok korábban általában átalánydíjat számoltak a megrendelőknek Így az új számítás elviselhetetlenül megnövekedne a sajtófigyelés árat.. Arról nem is beszélve, hogy a sajtófigyelő cégek egy évre kötnek megbízási szerződést, amiket az év közepén fel kell bontani és újra meg kell kötni.65

65

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=1026, letöltés dátuma: 2007. Április 12.

38

Szakma és etika Magyarországon a rendszerváltás utáni években gombamódon szaporodott a különböző etikai kódexek száma. Ezeknek a kódexeknek a célja, hogy a szakmát gyakorlókat eligazítsák a munkájukat során felmerülő dilemmákban. Általában az etikai kódexek amellett, hogy konkrét szabályokat is tartalmaznak, egyfajta irányelvet is bemutatnak.66 A médiaetika, az újságírói önszabályozás szerepe nem elhanyagolandó annak ellenére, hogy nincs törvény általi kikényszerítő ereje. Az etika nehezen körülhatárolható és alig szabályozható.67 Az újságírók megítélése a rendszerváltás utáni években romlott, az újságíró szakma presztízse csökkent. Főleg a politikai tájékoztatás tárgyilagossága és a személyhez fűződő jogok megsértése miatt bírálták őket. Azonban gyakori téma volt még a médiaerőszak, a kisebbségek kedvezőtlen megjelenítése a médiában, a pornográfia és az újságírók szakmai összeférhetetlensége. Mindez ártott a szakma megítélésének.68 Magyarországon a rendszerváltás előtt a szigorú politikai ellenőrzés miatt újságírói önszabályozás, etika nem létezett. Azonban a demokráciában nagy hagyománnyal rendelkező országok esetében az újságírói etika gondolata sokkal hamarabb fellépett. A magyar származású kiemelkedő képessége Joseph Pulitzer már a XX. század elején azt hangsúlyozta, hogy a sajtónak felelőssége van a társadalommal szemben. Őt idézve: „Semmi más nem mentheti meg az újságírást az üzleti elveknek való elvtelen behódolástól, a közjóval ellentétes célok követésétől, mint a legnemesebb eszmék tisztelete, a jót cselekednire irányuló aggályos törekvés, a tárgyalt kérdések lehető legalaposabb ismerete, valamint az erkölcsi felelősség őszinte átérzése” (Pultzer 1904). Az ő tevékenységére alapozva született meg az első újságíró szakmai-etikai kódex az Amerikai Egyesült Államokban.69 Az etikai dilemmák központjában mindig az áll, hogy az újságírónak egyszerre többféle érdeknek is meg kellene felelnie, egyfajta ütközőpont szerep jutott nekik. A közönség 66

Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 119. old 67

Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K. 123.old Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 118. old

68

69

Gálik M. (2b001). Médiagazdaságtan.. Aula, Budapest, 174.old

39

érdeke az, hogy hiteles és minél több információhoz jusson, mert az alapján tud csak döntést hozni. Az újságíró alapvető érdeke az, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen, mert ezáltal válik munkahelye, megélhetése biztosítottá. Ezen felül lojálisnak kell lenniük újságjuk felé, figyelembe kell venniük annak érdekeit.

A hirdetők nem

érdekeltek abban, hogy a működésüket érintő összes információ napvilágra kerüljön, mert megítélésükön ronthat egy-egy információ. Az újságnak, elsősorban az a feladata, hogy minél nagyobb közönséget szolgáljon ki, hiteles, igaz információt nyújtsanak, de a hirdetők gazdasági érdekeiről nem feledkezhetnek meg, mivel ők segítik előteremteni az újság működtetéséhez szükséges bevételeket. Nem feledkezhetnek meg a politikai élet szereplőiről sem, akiket a mai körülmények között, csak korlátozottan kritizálhatnak, hisz ők a törvényhozók és nyomást gyakorolhatnak a médiára. De egyfajta nyomást gyakorol a közönség is – ha elégedetlen más lapot választ- és a hirdetők is, mert az ezen keresztül szerzett bevételek fontosak az újság fenntartásához. Ebben a légkörben dolgozik az újságíró.70 A közönség tudja, hogy a sajtó és a média hatalom. Azért számít hatalomnak mert ma információink döntő többségét az ő közvetítésével szerezzük meg, nem pedig saját magunk tapasztaljuk. A közönség ki van szolgáltatva az újságírónak71. Az, hogy mit gondol és vél nagymértékben függ attól, hogy milyen információ áll rendelkezésünkre. „Az újságíró és a közönség között mindig strukturális egyenlőtlenség van, mert az újságíró mind társadalmilag, mind földrajzilag közelebb áll a hírforrásokhoz, mint az egyszerű emberek, és mert az újságíró képes arra, hogy gondolatait a nyilvánosság elé tárja, szemben az egyszerű emberekkel, akiknek rendszerint sem a nyilvános közléshez szükséges szaktudás, sem a szükséges eszközök nem állnak rendelkezésükre.” 72 Magyarországon az újságírói etika megjelenése a 90-es évek másodi felére esik Az újságírás minősége nemcsak gazdasági, de politikai kérdés is. Sokan úgy vélik újságírónak hatalma van, mert befolyásolja a közügyekről születő döntéseket, de nincs elszámolási kötelezettsége az olvasók felé. Ők bizalmatlanok a szakma iránt, egy etikai

70

Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 71 72

http://www.mozgovilag.hu/2002/02/febr4.htm, Letöltés dátuma: 2007. április. 17 http://www.mozgovilag.hu/2002/02/febr4.htm, Letöltés dátuma: 2007. április. 17

40

kódex, ami szigorú szabályok közé szorítja az újságírók tevékenységét, emelheti szemükben a szakma presztízsét.73 Első ilyen irányú fellépés volt a Visegrádi Irányelvek volt. 1998-ban kezdődött el az a munka, amelyben a budapesti Brit Nagykövetség is szerepet vállalt, amelynek célja az volt, hogy a magyar médiát a demokratikus társadalom egyik fő intézményévé tegye. A Visegrádi Irányelvek nem más, mint egy etikai kódex, amely a rádiós és televíziós újságírók számára javasolt etikai alapvetés, olyan szabályozás, ami jogi szankciókkal nem jár.74. A Visegrádi Irányelveket brit és magyar újságírók és politikusok dolgozták ki közösen, alapul véve más országok (pl. Dánia, Franciaország, Olaszország, Németország, Svájc) újságírói magatartás kódexeit, a Sky News és a UK Press Gazette irányelveit és a BBC szerkesztői irányelveit. Charles Fletcher, elismert nemzetközi rádiós- és televíziós újságíró és Csák Gyula, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező rádiós újságíró neve fémjelzi az irányelveket. Az önként vállalt irányelvek megfogalmazzák, hogy milyen szakmai etikai szabályok szerint kell az újságíróknak eljárniuk, kitérve a pártatlanság, hitelesség kérdésére. Nem ítéli meg helyén valónak, hogy az újságírók ajándékot fogadjanak el, hogy egy újságírók aktív politikai tagjai legyenek egy pártnak. Az etikai irányelvek mellett meghatározza azt is, hogy milyen légkör lenne az ideális ahhoz, hogy az újságírók hiteles, sokszínű véleményt tudjanak nyújtani. Fontosnak a tartja, hogy a szerkesztőségi témaválasztás szabad legyen, hogy a politikai élet szereplői ne gyakoroljanak nyomást a sajtó képviselőire.75 Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) egyesületi formában működő független szakmai, érdekvédelmi, érdekképviseleti és kulturális szervezet. A MÚOSZ elődjét, a Budapesti Újságírók Egyesületét 1896-ban Mikszáth Kálmán részvételével alapították meg. Célja a szakma és a tagok érdekeinek ismerete és megvédése, hitvallása az, hogy kiálljon a sajtószabadság érvényesülése mellett és megőrizze a magyar újságírás erkölcsi tisztaságát és hagyományait. A MÚOSZ a rendszerváltás előtt is foglalkozott etikai vétségekkel, de ekkor nagyrészt csak plágium ügyek miatt indultak vizsgálatok. A MÚOSZ Újságírói Etikai Kódex a szervezet tagjai számára kötelező. A kódexet a 90-es években alkották meg, de azóta többszöri változtatására került sor. Magyar Újságírók Szövetségének kiemelkedő fontosságú szervezete az Etikai Bizottság. A Bizottság a 73

http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina/02.html Letöltés dátuma: 2007. április. 17 74 http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/08.html ,Letöltés dátuma.2007.április. 10. 75

http://www.fco.gov.uk/Files/kfile/VisegradGuidelinesHUhu,0.pdf Letöltés dátuma:2007. április 10

41

MÚOSZ-on belül csak a küldött-közgyűlésnek van alárendelve. Etikai ügyet bárki kezdeményezhet, az eljárást - szabályaik szerint - bárkivel szemben le is folytatják, de etikai vétség miatt csak a MÚOSZ tagjára szabhatnak ki etikai büntetést. Az Etikai Bizottság eljáró tanácsa a vétség súlyától függően etikai büntetést is kiszabhat. A kiszabható büntetés lehet szóbeli figyelmeztetés, figyelmeztetés, megrovás, szigorú megrovás, a tagsági jogok felfüggesztése egy évre, vagy akár kizárás is.76 Az újságíró szervezetek, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége valamint a Sajtószakszervezet szoros kapcsolatban állnak egymással. Annak ellenére, hogy MÚOSZ-ből vált ki a MÚK és a két szervezet közötti a konfliktus még a mai napig is fennáll, de az etikai elveket illetően egyetértés van. Ez mutatja az is, hogy a fent említett négy szervezet a magyar újságírás etikusságának fenntartása érdekében közös etikai alapelveket dolgozott ki, amelyek megfelelnek Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1003/1993 számú határozatának. Az 1003/1993 számú határozat az újságírói szakma és etika összefüggéseiről foglal állást. Alapvetőnek tartja, hogy összhangba kell hozni az egyes tagországok rendelkezéseit, hogy azok a „demokratikus Európa szélesebb összefüggései között is alkalmazhatók legyenek”.77 Az etikai alapelvek megszületése arról tanúskodik, hogy a magyar újságírók körében konszenzus van alakulóban, amely az angolszász hagyománnyal azonosított normákat kívánja átültetni a hazai gyakorlatba.78 A négy szervezet az alapelveit irányadónak tekinti, a nyomtatott, az elektronikus, de az on-line újságírásnál is. A Visegrádi irányelvekhez hasonló ajánlásokat tesz az újságírók számára, annál sokkal részletesebben, konkrétabban. Még a Visegrádi irányelvek általánosságban fogalmaz, a Közös Etikai Alapelvek sokkal gyakorlatiasabb eligazítást nyújt az újságíróknak mindennapi munkájuk során. Úgy tűnik az alapelvek megírása során a négy szervezett merített a gyermekkorában járó, szabad, magyar sajtó tapasztalataiból, a felmerült etikai vétségekből és az ilyen esetekre is megoldást próbált adni. Összegzi a Polgári Törvénykönyv és a Büntető Törvénykönyv törvénysértéseit, amiket az újságírók munkájuk során a legtöbbször megsértenek. Így megjelenik az alapelvek között, hogy az „újságírónak mind a hírben, mind a véleménynyilvánításban tiszteletben kell tartania az emberek jogát a magánéletre” Foglalkozik a kegyeleti joggal, a sajtó-helyreigazítással és a szerzői jogokkal is. A 5.§-a kitér a hír és a vélemény 76

http://www.muosz.hu/main.php?page=bizottsagok&fo=8&id=5#, Letöltés dátuma: 2007. április 13. http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=857, Letöltés dátuma:2007. április 15 78 http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina/01.html Letöltés dátuma:2007. április 15 77

42

különbségére: a „hír szent, míg a vélemény szabad”. Az előbbiekben felsoroltakkal kapcsolatban a Ptk. vagy a Btk. jogszabályai rendelkeznek. Ugyanakkor megemlítik azokat az irányelveket is, aminek megsértése nem törvényellenes, csupán a szakma etikája követeli meg azok betartását. Az újságíró szakma presztízsét emeli, ha jó munkatársi viszony áll fent az újságírók között, nem tévesztik meg egymást hamis információkkal, egymás megbecsülésük és tisztelettel kezelik. Kötelessége, hogy ne terjessze „az erőszak dicsőítését, a nemiség profanizálását és öncélú megjelenítését, a "pénzért minden lehetséges szélsőséges szemléletet”. Kötelessége őrizni a magyar nyelv és a Magyarországon élő kisebbségek anyanyelvének szépségét. Nem használhat öncélúan, szükségtelenül illetlen, trágár szavakat, kifejezéseket. Kötelessége fellépni a nyelvi, a stílusbeli igénytelenség, a silányság ellen.79 A Magyar Újságírók Közösségének célja és feladatai között kiemeli az újságírók érdekvédelmét, továbbképzését, az újságíró

szervezetek

közötti

együttműködés

elősegítését. Fő feladatai között hangsúlyozza „a nemzet múltja, jelene, jövője és jelleme iránti szakmai felelősség és etika ápolását” és a „a politika és a társadalom közötti valósághű, igaz, hiteles információáramlás elvének érvényesítését”.80 A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége 1991 februárjában alakult. Alapítói között szerepelnek a katolikus sajtó munkatársai, katolikus írók, újságírók és kiadók. "A szövetség célja, hogy a tömegtájékoztatásban, az irodalomban és a közszereplés során a keresztény világnézet, hit és erkölcs alapján tagjai révén az igazság igényének megfelelően történjék a tájékoztatás a környezetről, hazánk életéről és a világ dolgairól." A szövetség, bár alapelveiben nem használja az etika szót, de megemlíti, hogy törekszik arra, hogy tagjai, minél magasabb színvonalon gyakorolják hivatásukat. A MAKÚSZ a keresztény értékeket és az ebből fakadó etika normákat állítja központjába.81 Az etikai kódexek szerepét, az is felértékelte, hogy a magyar társadalom szemében a rendszerváltás óta nagyot zuhant az újságírószakma presztízse. Az európai iskolának nevezett hagyomány újbóli megjelenésének a hatására erős pártsajtó alakult ki. „Rövid ideig elhittük, hogy nem a politikusok és közszereplők kegyeit leső, mikrofonállványként és bértollnokként működő újságírók válnak a szakma sztárjaivá, hanem a közjó iránt elkötelezettek gyakorolják majd a szakmát - akik politikai viták és harcok helyett szakmai 79 80

http://www.muosz.hu/kodex.php?page=etikai&sub=etikaikk10 , Letöltés dátuma: 2007. április 23. http://www.muk-press.webtudor.hu/#2, Letöltés dátuma:2007.április 13

81

http://www.makusz.hu/makusz.php Letöltés dátuma:2007.április 13.

43

diskurzusokat folytatnak.”82 A rendszerváltozás óta eltelt időben az újságírószakma saját legfőképpen pártpolitikai csatákkal volt elfoglalva. A MÚOSZ Etikai Bizottságának elnöke szerint, a MÚOSZ egy érdekvédelmi szervezet, de ez nem jelentheti azt, hogy minden esetben az újságírónak adnak igazat. A minden felett álló törvény, hogy az újságírói etikát védelmezik. Ami azt jelenti, ha egy újságírót alaptalanul támadják meg, akkor az újságírót védelmezik meg. De ha egy olvasó keresi meg őket jogos panaszával, akkor az olvasót fogják támogatni, az újságíróval szemben is. Véleménye szerint, feladatuk nagyon nehéz, mert a sajtószabadságot nagyon sokan a maguk módján értelmezik, illetve félreértelmezik. Hozzáfűzte, hogy a szakma etikai alapelve a hitelesség.83 Az újságíró elsődleges feladat a közjó szolgálata. Az angolszász tankönyvi definíció szerint az újságíró kötelessége az adófizetők pénzéből fenntartott intézmények és a választott képviselők tevékenységeiről való tudósítás, a társadalomban jelen lévő vélemények közzététele, a közérdeklése számot tartós, mindennapi életünket befolyásoló eseményekről közvetítése és a fogyasztói döntések megkönnyítése84. Alapvető igény az, hogy az újságíró ne csak a történéseket szolgai módon tudósítsa, hanem nézzen a dolgok felszíne mögé és világítson rá az összefüggésekre. Viszont tényfeltáró újságírás alig létezik Magyarországon. A körülményeket jól jellemzi, hogy mekkora vihart kavart, ami az index.hu tudósítójával történt 2005 áprilisában. Az internetes újság riportere inkognitóban bejutott az MSZP Csapatjáték néven futó kampánystáb-felkészítőjének zárt ajtók mögött zajló rendezvényére és leírta az ott halottakat. Az eseményeket követően Kovács László pártelnök az MTI-nek adott nyilatkozat szerint összességében megfelel a valóságnak az, ami az Indexen állt, de nem minden dolog hangzott el. Ezen kívül Kovács László a történteket sajtóetikával ellentétesnek minősítette. Szavait idézve: "A sajtóetikával teljes mértékben ellentétesnek tartom az Index eljárását, azt, hogy beküld valakit, kampányszervezőnek álcázva álruhában, álbajusszal, álszakállal, és ott felvételt készít vagy jegyzeteket készít, majd ebből meglehetősen önkényesen válogatva emel ki részeket".85 Halász László a MÚOSZ elnöke is egyetértett ezzel és a riporter viselkedését etikátlan volt, arra rámutatva, hogy 82

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0701&article=2007-0107-2048-41SSYF, Letöltés dátuma: 2007. április 17. 83 http://www.intakt.hu/cikkek05/cikk05_210.htm, Letöltés dátuma: 2007. április 20. 84

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0701&article=2007-0107-2048-41SSYF Letöltés dátuma: 2007. április 17.

85

http://index.hu/politika/belfold/werb0409 Letöltés dátuma:2007. április. 19

44

minden etika kódexben szerepel, hogy információhoz jutni csak tisztességes eszközökkel lehet. Az újságíró szakma etikai alapelve a hitelesség

Újságíró kutatás – olvasói és újságíró szemmel Az újságíró személye, munkája a demokrácia alapja. Ők a közvetítők, az információforrások a politikusok és a közönség között. Munkájuk azért nagyon fontos, mert véleményükkel formálják a közhangulatot, hozzájárulnak ahhoz, hogy mit gondolunk és hogy mit teszünk. Megítélésük az elmúlt években romlott. Még a 80-as években a szamizdat irodalom újságírói a kommunizmus elleni harc képviselői voltak, akik munkájukkal a rendszert ásták alá, addig a 90-es években már sokat vitatták érdemeiket. A magyar média a pártpolitikai csatározástól volt hangos, az újságírókat összefüggésbe hoztak politikai pártokkal, ami megkérdőjelezte hitelességüket. Emellett nem volt ritka a személyi jogok megsértése sem.86 Vásárhelyi Mária médiaszociológus 2000-ban (1992 és 1997 után) harmadszorra vizsgálta meg az újságíró társadalmat. A kutatás eredményei a Jel-Kép című folyóirat 2001/4-es számában jelentek meg87. A kutatás azt célozta feltárni, standard kérdőíves adatgyűjtés segítségével, hogy az újságírók, hogyan ítélik meg helyzetüket a társadalomban. Jellemezni szerette volna az újságíró társadalom gazdasági, társadalmi helyzetét, szakmai elkötelezettségét, orientációját és függetlenségét. Az eredmények tükrözték, hogy mit gondoltak az újságírók a sajtószabadság és annak érvényesüléséről. A korábbi két vizsgálat a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagnyilvántartásából véletlen mintavétellel történt, de a 2000-es elemzés idején, a korábbiakkal ellentétben már nem az összes újságíró volt a MÚOSZ tagja. Ezért 2000-ben már nem a MÚOSZ nyilvántartásából történt a mintavétel, hanem egy mintakeret segítségével. A kiválasztott újságírókat ezután kérdezőbiztosok keresték fel.

86

Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 117. old

87

A 2000-ben végzett kutatást a MÚOSZ felkérésére, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának munkatársai végeztek el, a kutatást a MÚOSZ finanszírozta

45

A Gőbölyös József Soma Alapítvány és hasonló kutatásokat végzett.88 Az alapítvány 2004 novemberében és decemberében 18 országos és 19 megyei lap főszerkesztőjéhez illetve főszerkesztő-helyetteséhez küldött ki kérdőíveket azt vizsgálva, hogy mit gondolnak az újságírás mai magyar állapotáról.89 Az újságírók önképe azonban nem mindig azonos azzal, ahogy mi, a közönség látjuk őket. Ezért dolgozatomban szeretnék, arra is kitérni, hogy az átlagember, hogyan látja az újságírókat. Ezt részben teszem Bajomi-Lázár Péter és Bajomi-Lázár Dávid közös írása nyomán, ami Újságolvasók, tévénézők a magyar sajtóról címmel jelent meg a Népszabadság 2001. október 3-ai példányában.

A cikk alcíme figyelemfelkeltő: A

megkérdezettek egynegyede nem bízik a televízióban és az újságokban

90

. Vizsgálatuk

hasonló kérdéskört jár végig, mint a Vásárhelyi Mária által vezetett vizsgálat csak a „másik oldalról” közelíti meg, a közönség oldaláról. Másrészt Bajomi-Lázár Péter és Bajomi-Lázár Dávid kutatását kiegészítem egy az általam végzett kérdőíves vizsgálattal is, ami szintén a közönség szempontjából vizsgálódik. Természetesen, nem minden kérdést lehet megítélni „kívülről”, anélkül, hogy ismernék az újságírók munkájának minden szakaszát, körülményeit. Mégis a nyilvánosságra került esetekből, tapasztalataiból és részben előítéletekből a közönségben is kialakult egyfajta image az újságíró társadalomról. A kérdőíves vizsgálatom, Bajomi-Lázár Péter és Bajomi-Lázár Dávid és a Gőbölyös József Soma Alapítvány eredményeit szeretném a Vásárhelyi Mária féle kutatás eredményeivel párhuzamba állítani. A kérdőív megírása során azokra a kérdésekre fókuszáltam, amit egy szakmában nem jártas ember is meg tud ítélni mindennapi tapasztalatai segítségével, ezért ez a kérdőív nem hű mása a Vásárhelyi Mária vezette újságíró kutatásnak. Kérdőívem szövege a következő volt:

88

Gőbölyös József újságíró 2000-es halála után létrehozott alapítvány. A hivatalosan 2001. augusztusában bejegyzett Gőbölyös József "Soma" Alapítvány legfőbb célja: emléket állítani az újságírónak, azáltal hogy támogatja azt a műfajt, melyben ő a legaktívabb volt, a Magyarországon ma még gyerekcipőben járó tényfeltáró újságírást. Gőbölyös József vérbeli újságíró volt: eltökélten és megvesztegethetetlenül kutatta a felszín mögött rejlő igazságot Hivatása részének tekintette, hogy láthatóvá tegye azt a szabad versenyt megcsúfoló, rejtett és tisztességtelen koreográfiát. http://www.gsoma.hu/, Letöltés dátuma: 2007. április 27. 89 A kutatás keretében 1200 országszerte véletlenszerűen kiválasztott felnőtt válaszolt a kérdésekre. A felmérés 2004. november 25. és november 29. között készült. A véletlen mintavételi eljárás miatt a társadalmi-demográfiai jellemzők eloszlása kismértékben eltér a valós arányoktól. Ezt az adatfeldolgozás során - a KSH 2001-es népszámlálása alapján - többszempontos súlyozással korrigálták. A súlyozás után az alapbecslések bizonytalansága kisebb, mint +-3-4%. http://marketingcentrum.intronet.hu/content.php?id=084ccb013072a6ee56ffedbc45837289, Letöltés dátuma: 2007. március 19. 90

http://www.nol.hu/cikk/31889/. Letöltés dátuma: 2007. március 29.

46

1. Neme? A, Férfi

B, Nő

2. Az Ön életkora? A, 35 év alatt

B 35és 50 év között C, 50 és 65 között

D, 65 felett

3. Az Ön végzettsége? A, alapfokú B, középfokú C, felsőfokú végzettség 4. Ön szerint igaz-e, hogy a mai magyar sajtó hitelesen tájékoztat az ország közérdekű ügyeiről? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet D, nem ért egyet 5. Egyetért-e azzal, hogy a sajtószabadság itthon elérte a nyugati országok szintjét? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet D, nem ért egyet 6. Ön szerint igaz-e, hogy az újságírók, újságok többsége ma sem írhatja le minden esetben a véleményét? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet D, nem ért egyet 7. Ön szerint igaz-e, hogy manapság egyetlen politikailag teljesen független médium sincs? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet D, nem ért egyet 8. Gyakorol-e nyomást a politika a sajtóra? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet egyet

D, nem ért

9. Gyakorolnak-e nyomást a gazdasági érdekek a sajtóra? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet egyet

D, nem ért

10. Ön szerint korruptak-e a bulvárújságírók? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet egyet

D, nem ért

11. Ön szerint korruptak-e a minőségi lapoknál dolgozó újságírók? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet egyet

D, nem ért

12. Ön szerint igaz-e, hogy a média- és a politikai elit összefonódik? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet egyet

D, nem ért

13. Kötődnek-e és elfogultak-e egyes újságírók egyes pártokhoz?

47

A, egyetért egyet

B, inkább egyetért

C, inkább nem ért egyet

D, nem ért

14. Melyik televíziót választja Ön, ha tájékozódni akar? A, MTV1 vagy Duna Tv B, TV2 C, RTL Klub D, Egyéb 15. Melyik újságot választja Ön, ha tájékozódni akar? A, Magyar Nemzet B, Népszabadság C, Népszava D, Blikk E, HVG F, Magyar Demokrata G, Heti Válasz H, Figyelő I, Magyar Hírlap J, Egyéb 16 Ön szerint igaz-e, hogy a közszolgálati média hitelesebben tájékoztat, mint a kereskedelmi? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet D, nem ért egyet 17. Ön szerint, mennyi egy főállású minőségi lapnál dolgozó újságíró átlagos havi nettó jövedelme? A, 70 e Ft alatt B, 70-100 Ft C, 100-150 e Ft D, 150 e Ft fölött 18. Ön szerint, mennyi egy főállású bulvárlapnál dolgozó újságíró átlagos havi nettó jövedelme? A, 70 e Ft alatt B, 70-100 Ft C, 100-150 e Ft D, 150 e Ft fölött 19. Ön szerint igaz-e, hogy sokan vannak, akinek a véleményét senki sem képviseli a médiában? A, egyetért B, inkább egyetért C, inkább nem ért egyet D, nem ért egyet

„Az elmúlt években vezető jobboldali és konzervatív politikusok többször bírálták az újságírókat. Pintér Sándor belügyminiszter szerint egyes vezető újságírók szervezett bűnözők kocsijába ülnek be. Kövér László, a Fidesz - MPP volt elnöke azt mondta, az újságírók utánpótlását ma is "öreg bolsi főszerkesztők" választják ki. Csurka István, a MIÉP elnöke tudni vélte: a magyar sajtó hazudik és idegen érdekeket szolgál. Torgyán József volt agrárminiszter arról beszélt, hogy a sajtó "goebbelsi propagandához hasonló" eszközökkel törekszik lejáratására, és az ellene szerveződő sajtóhadjárat mögött az SZDSZ áll. E bírálatok közös vonása, hogy nem egyes újságírók vagy sajtótermékek, hanem általában a sajtó szakmai tisztességét vonják kétségbe. Azzal vádolják az

48

újságírókat: nem a hiteles és objektív tájékoztatást szolgálják, hanem részérdekek - az alvilág, a kommunisták, a külföld, a liberálisok érdekei - vezérlik őket”91 De menyire tarja a nagyközönség hitelesnek és tárgyilagosnak a magyar sajtót? Mennyire bízik az újságírókban? Mennyire tartja szabadnak a sajtót? Melyik újságokat részesíti előnyben, ha tájékozódni akar? És hogyan látják munkájukat az újságírók? Mennyire érzik szabadnak a véleménynyilvánítást?

Sajtószabadság A sajtószabadság kérdése is megosztotta az embereket. A megkérdezetteknek arra kellett válaszolniuk, hogy mit gondolnak általában a sajtószabadságról ahhoz, hogy demokrácia teljes legyen az országban, mennyire fontos az, hogy a sajtó szabad legyen. Mennyire tarják a mai, magyar sajtót szabadnak? Bajomi-LázárPéter és Bajomi-Lázár Dávid eredményei szerint a kérdésre adott válaszok azt

mutatják,

hogy

túlnyomó

többségük

a

demokrácia

alapjának

tekinti

a

sajtószabadságot. Hatvanöt százalékuk "nagyon", további 19 százalékuk "inkább fontosnak", 11 százalékuk pedig "közepesen" tartotta fontosnak azt, hogy a sajtó szabad legyen. Az átlagosnál lényegesen magasabb a "nagyon" választ adók aránya a felsőfokú végzettségűek (79%), a budapestiek (76%) és a 18-35 éves fiatalok körében (65%). Azok aránya, akik a sajtó szabadságát nem tartják a demokrácia előfeltételének vagy nincs véleményük a kérdésről, együttesen is csak öt százalék volt. A sajtószabadság tehát egyike

azon

szabadságjogoknak,

amelyeket

a

mai

Magyarországon

általános

közmegegyezés támogat. A sajtószabadság tíz éve Hogy látják az újságírók a sajtószabadság helyzetét? A 2000-es Vásárhelyi vizsgálat szerint, éppen tíz évvel azután, hogy a sajtószabadság alkotmányos joggá lett, az újságírók több mint kétharmada szerint, még most is vannak olyan témát, amikről nem lehet szabadon beszélni. 4 újságírók közül három azt érezte, hogy nem érvényesül teljesen a 91

http://www.nol.hu/cikk/31889/, letöltés dátuma: 2007. április 24.

49

sajtószabadság elve A helyzet azért is elkeserítő, mert ezek az arányok 1992-ben kedvezőbb képet mutattak. Ekkor még a megkérdezettek 45 százaléka vélte a magyar sajtót teljesen szabadnak és „csak” 53 százalék tapasztalta azt, hogy nem lehet mindenről az igazságnak megfelelően tájékoztatni. Főszerkesztők szerint még mindig vannak tabutémák a magyar újságírásban, korrupcióról, a politika, gazdaság és bűnözés összefonódásáról még mindig nem lehet beszélni. Az 1997-es Vásárhelyi féle újságíró kutatás eredményeivel ez összhangban van, de új tabuként jelent meg 1997-hez képest 2000-ben a pártfinanszírozás kérdése. Mit gondol az olvasótábor? Nemcsak az újságírók ilyen borúlátók, hanem magyar lakosság is, bár „csak” 26 százalék vélte úgy határozottan, hogy nem éri el a sajtószabadság Magyarországon a nyugati országok szintjét. 21 százalék biztos volt benne, hogy a sajtószabadság korlátlan. Ez persze, tipikusan az a kérdés volt, amelyet egy nem szakmabelinek nehezebb megítélni. Az újságírók munkája során hangsúlyos szerepet játszik az autonómia, ezért a Vásárhelyi kutatás alaposan körüljárja ennek a kérdését. A szakmai autonómia megnyilvánul a témaválasztás szabadságában, a megszólaltatott szereplők szabadságában és abban is, hogy különböző külső nyomás milyen erősen éri az újságírókat és hogy milyen mértékben tudnak ezeknek az erőknek ellentmondani. A kérdés megítélése nemzetközileg nem egységes. A francia és a német újságírók számára az autonómia az egyik legfontosabb tényező munkájuk során, ezzel ellentétben az angol és az amerikaiak számára kevésbé lényeges. Számukra hangsúlyosabb a munkával szerezhető jövedelem nagysága, a munkahely légköre és annak biztonsága. Az újságírói függetlenség teljesen más megítélés alá esik ott, ahol annak akár több évtizedes hagyománya van és ott, ahol diktatórikus berendezkedés után még csak ismerkednek a fogalommal. Ez lehet annak az oka, hogy a volt NDK területén az autonómia sokkal előlelőbb helyet foglal el egy fontossági ranglistán, mint a volt NSZK kollégáknál. A kutatás során a szakemberek Vásárhelyi Mária vezetésével, arra keresték a választ, hogy a különböző médiumoknál dolgozó újságírók milyen mértékű önállósággal rendelkeznek, mennyire szabadok a témaválasztás során, annak interpretálásában, éreznek-e gazdasági vagy politikai nyomást munkájuk során és tapasztalanak-e előzetes vagy utólagos cenzúrát.

50

Vizsgálata a következő eredménnyel zárult: az újságírók napjainkban is úgy vélik, hogy a médium tulajdonosának vannak kiszolgáltatva legjobban. A meg kérdezettek 40 százaléka állította azt, hogy érzi a nyomást részükről. A közvetlen vezetőknek, illetve főszerkesztőnek 29 érzi magát kiszolgáltatva. Az újságírói Közös Etikai Alapelvek fontosnak véli és kihangsúlyozza, hogy „Őrizni kell a sajtó szabadságát, az újságírói függetlenséget és pártatlanságot a tulajdonossal szemben is, akár magántulajdonosokról, akár közösségi - önkormányzati - tulajdonosról van szó”92. A fentiek azonban azt mutatják, hogy ez nem valósul meg a gyakorlatban. Az újságírók egyéni autonómiájáról azzal próbálták felmérni, hogy mekkora önállósággal rendelkeznek a munkavégzés különböző fázisaiban. A következő eredményes születtek: legnagyobb önállósággal, az információforrások kiválasztásában rendelkeznek, mindössze 15 százalék állította az, hogy ebben korlátozva lenne. Ennél kevesebben vannak, akik teljesen szabadon választhatják meg a feldolgozandó témát, ez csupán 35 százalék, de további 36 százalék az esetek többségében szabadon dönthet. Legrosszabb eredmények a bemutatott tények, események kommentálásánál születtek. Itt 31 százalék teljesen szabadon és további harmad többé-kevésbé szabadon dönthet. Kérdőívemből a negyedik kérdés kapcsolható az újságírói autonómia kérdéséhez. A megkérdezettetek csupán 20 százaléka gondolta azt, hogy az újságírók minden esetben szabadon vállalhatják a véleményüket és 20 százalék pedig határozottan úgy vélte, hogy az újságok korlátozva vannak abban, hogy mit írnak le. A jelenség nemcsak hazánkban ismert. Az Amerikai Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy a sajtószabadságnak ott komoly hagyománya van, 20 év alatt 44 százalékkal csökkent azoknak az újságíróknak az aránya, akik szabadon választhatják meg írásuk témáját. Emellett 70-es években még az újságírók 32 százaléka állította az, hogy teljesen szabadon értékeli az eseményeket, 2000-re ez az arány 23-re csökkent. A szerkesztőségek autonómiája. Vásárhelyi úgy vélte, hogy nem javult az elmúlt évek folyamán a szerkesztőségek autonómiája sem. Ezt elsősorban a tulajdonos gazdasági érdekei veszélyeztetik. Az újságírók 56 százaléka vélte úgy, hogy munkájuk során figyelembe kell venniük a tulajdonos gazdasági érdekeit. 42 százalék úgy véli, hogy a hirdetők érdekeit is figyelembe kell venniük 20 százalék gondolta azt, hogy a szerkesztőségi döntésekre

92

http://www.muosz.hu/kodex.php?page=etikai&sub=etikaikk10, Letöltés dátuma: 2007. április 27.

51

hatással vannak az aktuális kormány érdekei, 13 pedig azt állította, hogy a kormányon kívüli más politikai csoportok is befolyásolják a döntéshozatalt. A információ nyilvánosságra hozatalában is próbálnak gazdasági, politikai erők hatást gyakorolni. Még 1997-ben az megkérdezett újságírók 38 százaléka tapasztalta már munkája során, hogy egy politikai, vagy gazdasági csoport próbál a szerkesztőségre nyomást gyakorolni, annak érekében, hogy egy bizonyos anyag ne kerüljön nyilvánosságra, ez az arány 2000-re már 49 százalékra emelkedett. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az újságírók tapasztalatai szerint az ilyen kísérletek csaknem az esetek kétharmad részében nem találnak feltétlenül elutasításra. A vizsgálatok az mutatják, hogy létezik napjainkban is a politikai és a gazdasági indíttatású cenzúra, ami nagymértékben meghatározza a sajtó hitelességét. Ennél erősebb nyomás a fenyegetés, ami szintén nem ismeretlen sajnos újságíróink előtt. A szerkesztőségek 44 százalékát fenyegették már meg egy tervezett vagy megjelent írás vagy műsor miatt és az újságírók 29 százalékát személy szerint is ért ilyen tapasztalat.

52

1.számú táblázat Újságírók véleménye a sajtó helyzetéről Teljesen Részben egyetért egyetért A médiumok többsége túlságosan kritikus a jelenlegi kormánypártokkal. Az újságírók döntő többsége politikailag ma is cenzúrázza önmagát. Nagyon sokan vannak akiknek a hangját senki nem képviseli a sajtóban.

Nem ért egyet

13

35

46

22

51

20

40

32

23

21

41

31

Túl nagy a kormány befolyás a tájékoztatás egészére. A kormány a magánkézben lévő médiumokra is politikai nyomást gyakorol.

24

47

23

19

40

37

Manapság egyetlen politikailag teljesen független médium sincsen.

31

26

41

Túl sok hazai médium került külföldi magántulajdonba. Igazán megbízható, mértékadó sajtóorgánum ma sincs Magyarországon.

44

28

26

17

31

46

A sajtó ma lényegében kifejezi a közvélekedést.

20

53

21

A sajtó ma hiteles képet ad arról, ami az országban történik.

16

59

20

Magyarországon a sajtószabadság eléri a nyugati országok szintjét.

19

35

37

Egészében véve a sajtó ma túlságosan kormánypárti A közszolgálati médiumok ma teljesen a kormánypártiak befolyása alatt álnak. A médiumok döntő többsége ma is baloldali-liberális befolyás alatt állnak. A kormány médiapolitikája nem akar mást, mint hogy a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb tájékoztatást nyújtsanak a közszolgálati médiumok A kormány médiapolitikája végre egyensúlyt teremthet a sajtópiacon a különböző politikai nézetek megjelenésében. A közszolgálati rádió és televízió ma kiegyensúlyozottabban tájékoztat a politikai eseményekről, mint korábban A közszolgálati rádió és televízió műsorainak színvonala jelentősen romlott az elmúlt időszakban.

6

31

57

33

37

23

12

34

52

7

34

55

5

26

65

13

31

52

47

33

18

A kormánypártok meg akarják félemlíteni az újságírókat.

Forrás: Vásárhelyi Mária újságíró kutatása,

93

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének kezdeményezésére és támogatásával 2006 nyarán az MTA - ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja ismét elvégezte a 93

Jel-Kép, 2001/4. szám 53-71 old.

53

kutatatást. 1982 óta ez az ötödik átfogó újságíró kutatás Magyarországon, de ilyen nagy elemszámú mintát korábban soha nem alkalmaztak: a tavalyi felmérés során 940 újságíróval készült kérdőíves interjú. Jelentős változás, hogy ma az újságírók jelentős része diplomáját újságíró (kommunikáció és média) szakon szerezte. Ez azért nagy változás, mert nem létezett újságíró képzés a volt rendszerben, a fiataloknak minden tapasztaltabb kollégáiktól kellett megtanulni. 1997-ben még gyakorlatilag nem volt olyan újságíró, akinek ilyen diplomája lett volna. Ekkor ugyan már létezett ilyen irányú oktatás, de nem volt még végzős évfolyam. Vásárhelyi Mária szerint az eredmények azt mutatták, hogy a politikusok igen aktívan igyekeznek befolyásolni a sajtóorgánumokat. Másfél évtizede volt a legjobb a helyzet a hazai újságírók autonómiája terén, a 2006 nyarán készült felmérés szerint száz válaszadóból 43 találkozott már politikai, 73 pedig gazdasági nyomásgyakorlással. Az újságírók 28 százalékát vagy szerkesztőségét – egyszer-kétszer, 8 százalékukat pedig rendszeresen fenyegették már meg, hegy egy elkészült anyagot ne jelentessek meg.. A válaszadók 73 százaléka szerint a gazdasági nyomásgyakorlások nem voltak hatástalanok, kisebb vagy nagyobb részben sikerrel végződnek.94

Mit gondol a közönség, az átlagember az újságírókról? Tárgyilagosság és hitelesség Bajomi-Lázár Péter és Dávid vizsgálatai alapján, nem sokan értettek egyet azzal, hogy a televízió és a napilapok tárgyilagosan tájékoztatnának politikai kérdésekről: a televíziónál ez 6 százalék, a napilapoknál 5 százalék. Lényegesen többen vélik úgy, hogy e hírforrások többé-kevésbé tárgyilagosak: 46 százalékuk szerint a napilapok inkább tárgyilagosan tájékoztatnak, a televízió esetében pedig ez az arány 45 százalék. Kedvezőbb a kép az újságok és a televízió hitelességének megítélésében. Az emberek fele vélte úgy, hogy tárgyilagos vagy inkább tárgyilagos információt nyújtanak

94

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajtomunkas&id=2271, Letöltés dátuma: 2207.április 17.

54

2. táblázat. A tájékoztatás hitelességének megítélése a teljes népesség körében Mennyire tájékoztat tárgyilagosan

a televízió

a napilapok

teljes mértékben

6%

5%

Inkább tárgyilagosan

45%

46%

Inkább nem tárgyilagosan

18%

17%

egyáltalán nem tárgyilagosan

8%

5%

egyik így, a másik úgy

23%

27%

Összesen

100%

100%

Forrás :Bajomi-Lázár Péter és Bajomi-Lázár Dávid95 Kérdőívem tanulsága szerint is elég rossz a magyar média hitelességének megítélése. A megkérdezettek 16 százaléka érzete úgy, hogy hiteles tájékoztatást kap, a többség, 62 százalék csupán többé-kevésbé érezte hitelesnek a tájékoztatást, 20 százalék pedig egyáltalán nem. A Népszabadságból a megkérdezettek 12 százaléka, míg a Népszavából, a Magyar Hírlapból és a Magyar Nemzetből mindössze 2-2 százalékuk szerzi információit. Viszont a megyei napilapok jelentős szerepet játszanak a tájékoztatásban, a lakosság 17 százalékának szolgálnak politikai információkkal. A bulvárlapokat 8, a gazdasági lapokat 1 százalék említette meg. Kérdőívemben, a televízióknál a megkérdezettek 40 százaléka állította, azt, hogy hitelesebbnek véli a közszolgálati adókat, mint a kereskedelmi csatornákat és csupán 13 százalék nem értett ezzel egyet. Ezért 42 százalék a közszolgálati adókat jelölte meg, mint fő tájékoztató csatorna. Majdnem ugyanennyien választották a két legnagyobb kereskedelmi csatornát együttesen (41 százalékot kapott a TV2 és az RTL Klub együtt). Nem elhanyagolandó azok száma sem, aki egyéb csatornát választanak tájékozódás céljából. Néhányan úgy válik, hogy számos hetente megjelentő lap alkalmas arra, hogy

a

napilapok és a televízió hiányos tájékoztatását kiegészítse, ennek ellenére ezek

95

http://marketingcentrum.intronet.hu/content.php?id=084ccb013072a6ee56ffedbc45837289, Letöltés dátuma:2007. március 19.

55

olvasottsága elhanyagolható. A HVG-ből a megkérdezettek 3, a 168 Órából 2, a Magyar Fórumból mindössze 1 százalék tájékozódik politikai kérdésekről.96 Az én vizsgálataim szerint is a HVG volt legolvasottabb hetilap. Még az össznépességükben rendszeres olvasóinak száma elhanyagolható, de az egyértelműen megfigyelhető volt, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, az első három életkor intervallumban (30 év alatt, 35-50 között, 50-65 között) szívesebben választják a lapot. Ami a napilapokat illeti, adataim szintén azt mutatták, hogy a Népszabadság és a Magyar Nemzet a két legolvasottabb napilap. Még az utóbbit 11 százalék választotta az előbbit 39. Vizsgálatom azért térhet el a Bajomi féle vizsgálattól, mert elsősorban Budapesten kérdeztem meg embereket, ahol az országos napilapok vásárlása magasabb, mint vidéken, ahol a megyei napilapok nagy szerepet töltenek be a tájékoztatásban. Az eredményhez, az is hozzájárulhat, hogy egy kérdőíves vizsgálat során, az emberek azt jelölik meg, amit a legtöbbször választanak, de az korántsem jelenti azt, hogy az adott újságot napi rendszerességgel olvasnák. A Bajomi kutatás kiterjedt a szakma társadalmi presztízsére is. A vizsgálat azt mérte, hogy a megkérdezettek mennyire bíznak meg különböző szakmákban. A vizsgát fogalakozások között szerepelnek az egyházi tisztségek, a politikusok, a rendőrök, a tanárok, az újságírók, az ügyvédek és a vállalkozók. A kutatás a következő eredménnyel jár: a százig terjedő skálán mérve a legmagasabb bizalmi index (68 százalékpont) a tanároké. Az újságírókban (45 százalékpont) a megkérdezettek megközelítőleg annyira bíznak, mint az egyházi személyekben (48), a rendőrökben (45) vagy az ügyvédekben (42). A legalacsonyabb a vállalkozók (37) és a politikusok (32) bizalmi indexe. Nem túl hízelgő az újságírókra nézve, hogy a megkérdezettek csupán négy százaléka mondta azt, hogy teljesen megbízik az újságírókban, 40 százalékuk azt, hogy inkább megbízik, 37 százalékuk azt, hogy inkább nem bízik meg, 13 százalékuk pedig azt, hogy egyáltalán nem bízik meg bennük (hat százalék nem tudott véleményt nyilvánítani). Összességében tehát többen tartják megbízhatatlannak, mint megbízhatónak az újságírókat. Ahogy a gazdasági vezetők és a lakosság, úgy maguk a sajtó képviselői is közepesen látják korruptnak a szakmát. A megvesztegethetőség szerintük leginkább a köztisztviselőkre jellemző.

96

Bajomi –Lázár Péter és Dávid már korábban idézett vizsgálata alapján

56

3.számú táblázat Ön szerint mennyire megvesztegethetőek, mennyire korruptak? (átlagok 100 fokú skálán)

41

civil szervezetek

49

bírók újságírók

52

önkormányzetok

52 54

ügyésze

Adatsor1 59

köztisztviselők

63

rendőrök ügyvédek

65

ellenzéki politikusok

65 67

kormánypárti politikusok 0

10

20

30

40

50

60

70

80

Forrás: Bajomi-Lázár Péter és Bajomi-Lázár Dávid97 Kérdőívemben megkülönböztettem a bulvár- és a minőségi lapoknál dolgozó újságírókat, Az eredmények igazolták is ezt, mert még a bulvárújságírók esetében 41 százalék vélte azt, hogy korruptak, ez a szám a minőségi lapok munkatársainál 28 százalék, ami jelentősen kisebb de még mindig magas Ugyanakkor a korrupciós ügyek feltárásában kitüntetett szerepet tulajdonít a közvélemény a sajtómunkásoknak. A Bajomi kutatásban arra kérték az embereket, hogy értékeljék a különböző foglalkozási csoportokat korrupció-feltáró aktivitásuk szerint, ekkor az újságírók 100 fokú skálára vetítve 67-et értek ez, ezzel a legerősebb eredményt tudhatták be. A köztisztviselők átlaga csak 41 pont. Ráadásul ennél a kérdésblokknál a megkérdezettek 90 százaléka válaszolt, itt tehát sokkal több embernek volt véleménye, mint más kérdéseknél.98

97

http://72.14.235.104/search?q=cache:9fi9XSsU794J:www.sajtoszabadsag.hu/publikaciok/ujsagirok/+%C3 %BAjs%C3%A1g%C3%ADr%C3%B3k%2Bk%C3%B6zv%C3%A9lem%C3%A9ny&hl=hu&ct=clnk&cd =13&gl=hu 98 http://marketingcentrum.intronet.hu/content.php?id=10fc43afabad5d985986ad32015a31dd, Letöltés dátuma: 2007.március 15.

57

Még

siralmasabb

képet

rajzolnak

ki

az

eredmények,

amikor

az

újságírói

összeférhetetlenségről kérdeztem az embereket. Kérdőívemben a 12. és a 13. kérdés vonatkozik erre. A megkérdezettek több mint a fele (58 százalék) értett egyet azzal, hogy a politikai - és média elit összefonódik, további 33 százalék inkább egyetértett. A következő kérdésre - amely az újságírói pártatlanságra és elfogulatlanságra, esetünkben elfogultságra

–

vonatkozik

megdöbbentő

eredményt

kaptam.

Ezek

szerint

a

megkérdezettek 81 százaléka gondolta úgy, hogy bizonyos újságírók, bizonyos politikai pártokhoz köthetők – ezzel megkérdőjelezve a szakma objektivitását.. A lakosság egy jól jövedelmező állásnak látja az újságírást. Itt is két részre osztottam az újságírókat, azokra aki minőségi lapmál dolgoznak és a bulvár lapoknál dolgozókra. A többség mindkét esetben azt vélte, hogy egy újságíró havi, nettó keresete meghaladja a 150 ezer forintot. Ennek ellenére nagy különbség mutatkozott az arányok között. 50 százalék szerint esik ebbe a kategóriába minőségi lapnál dolgozók fizetése, ez az arány a bulvárújságíróknál elérte a 70 százalékot. Bajomi-Lázár Péter és Bajomi-Lázár Dávid úgy véli, az újságírókkal való elégedetlenség nemcsak azért jelentenek problémát, mert az emberek számára a sajtó a fő információforrás, hanem azért is, mert ennek hatására a sajtó sebezhetővé válik. Az újságok csak akkor nem lennének kitéve politikai támadásoknak, ha a társadalom elismerné munkájukat és kiállná értük. A sajtó kedvezőtlen megítélése nemcsak tevékenységének tudható be, hanem a sajtót támadó politikának is és az olyan törvényjavaslatoknak is, ami a sajtószabadságot korlátozni szándékozza.99

99

A Sajtószabadság Központ által a Szonda Ipsostól megrendelt kutatás a 18 éven felüli népességet reprezentáló 1000 fős országos mintán készült, standardizált kérdőíves módszerrel, kiképzett országos kérdezőbiztosi hálózat bevonásával. A szerzők itt csak a kutatás során feltárt legfontosabb összefüggéseket ismertetik. Az eredmények megtalálhatóak a : http://www.nol.hu/cikk/31889/

58

Az elmélet és a gyakorlat A sajtó és a média felszabadítása a rendszerváltás egyik magától értetődő célkitűzése volt a kelet-közép-európai országokban. Törvényileg sajtószabadság alakult ki, nincsenek olyan jogszabályok, rendeletek, intézmények, amelyek korlátoznák a sajtó szabadságát, ám ezt megcáfolni látszott a gyakorlat. A kialakuló új demokráciákban számos alkalommal csorbult a sajtó és a média szabadsága. A Freedom House egy független, politikai irányítástól mentes amerikai szervezet, melynek célja a szabadság terjesztése. Szabadság csak ott lehet, vélik ők, ahol a kormányzat felelősséggel tartozik az ország népének, a szólásszabadságot nem korlátozzák és tiszteletben tartják a nők és a kisebbséget jogait. A szervezet minden évben jelentést ad ki a sajtószabadságról a Föld összes országára kitérve. Vizsgálatai szerint Magyarországon nem volt teljes sajtószabadság a rendszerváltás utáni években. Még a 90-es évek közepén, végén is „részben szabad” jelzővel jellemezte hazánkat. A térség országaiban, a volt kommunista régióban hasonló folyamatok játszódtak le, bár az akkor Eu tagjelölt (mára már taggá vált) országok közül Magyarországon volt a legrosszabb a helyzet. A posztkommunista országokban a sajtószabadság nem érte el a nyugat-európai fejlett demokráciák szintjét a 90-es években, ahol az országok szinte kivétel nélkül „szabad” minősítést

kaptak,

de

az

Eu-tagjelölt

kelet-közép-európai

országokban,

mint

Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Litvánia, Lettország jobb volt a helyzet, mint Kelet-Európa más országaiban. A később csatlakozott Románia és Bulgária rosszabb értékeket kapott, nem beszélve az egyáltalán nem tagjelölt országokról. A 90-es évek végétől kezdve az első körben csatlakozott országok közül már mind a „szabad” kategóriába estek és legfrissebb 2006-os adatok alapján a helyzet nem változott semmit a térségben. Érdemes ez pillantást vetni a számokra is. A legjobb pontot Finnország és Izland érték el, a maguk 9 pontjával. Összehasonításképpen Magyarország 21 pontot kapott, de még ezzel az eredménnyel sem közelítette meg a kategória határát és „szabadnak” lett nyilvánítva.

59

4. táblázat

A Freedom House felmérései a sajtószabadságról 2006-ban Európában

Finnország

9

szabad

Ausztria

21

szabad

Izland

9

szabad

Franciaország

21

szabad

Dánia

10

szabad

Spanyolország

21

szabad

Norvégia

10

szabad

Magyarország

21

szabad

Svédország

10

szabad

Lengyelország

21

szabad

Belgium

11

szabad

Ciprus

22

szabad

Luxemburg

11

szabad

Görögország

28

szabad

Hollandia

11

szabad

Bulgária

34

részben szabad

Svájc

11

szabad

Olaszország

35

részben szabad

Portugália

14

szabad

Horvátország

37

részben szabad

Írország

15

szabad

Észtország

16

szabad

Szerbia Montenegró

40

részben szabad

Németország

16

szabad

Románia

44

részben szabad

Litván

18

szabad

BoszniaHercegovina

45

részben szabad

Lettország

18

szabad

Törökország

48

részben szabad

Egyesült Királyság

19

szabad

Macedónia

49

részben szabad

Csehország

20

szabad

Albánia

50

nem szabad

Szlovákia

20

szabad

Ukrajna

53

nem szabad

Szlovénia

20

szabad

Oroszország

72

nem szabad

Pontszámok: 0-30 között szabad, 31-60 között részben szabad, 61-100 között nem szabad

Forrás: Freedom House felmérése100

100

http://www.freedomhouse.org/template.cfm?page=251&year=2006 , Letöltés dátuma: 2007. április 21.

60

Ugyanakkor a Freedom House Magyarországról szóló sajtószabadság fokát leíró éves jelentései tartalmaznak aggodalomra okot adó dolgokat. Ezekkel az eseményekkel magyar sajtó képviselői is foglalkoztak. Az egyik ilyen eset a korábban már részletezett, a Népszava munkatársa, Csík Rita elleni büntetőper volt. (Mint ismeretes az újságírónőt azért vádolták meg államtitoksértéssel, mert nyilvánosságra hozott egy a szerkesztőségre érkező, ismeretlen eredetű, államtitok jelzéssel nem ellátott dokumentumot) Rádi Antóniának, a HVG munkatársának esete kísértetiesen hasonlít Csík Rita esetéhez. Neki azért kellett bíróság előtt felelni a tettéért, mert a

székesfehérvári maffiaügy egyes, államtitokká

minősített adatainak nyilvánosságra hozatala miatt vádolták meg Csakhogy Csík Rita nyilvánosság előtt zajló és felmentéssel végződő tárgyalásával ellentétben ekkor már a vádiratot is titkosították, így azt sem lehetett pontosan tudni, hogy miért áll a bíróság előtt a HVG munkatársa.101 Az államtitoksértés vádjával perbe fogott újságírók esete kapcsán több olyan nyilatkozat is napvilágot látott a sajtóban, amely rámutatott, hogy Büntető Törvénykönyvünk (Btk.) ezt a bűncselekményt még az 1951-ben hozott törvényerejű rendelet alapján bünteti. Ez a tényállás ugyanakkor már elavult, ahogy arra magyar és nemzetközi sajtószervezetek rá is mutattak.

A

nyilatkozatok

azt

taglalják,

hogy

az

államtitoksértés

tényállása

alkotmányellenes-e azért, mert nem veszi figyelembe a sajtószabadságot, mint alapjogot, amikor az elkövetők köréből nem zárja ki az újságírókat. A vonatkozó magyar törvény jelenleg a bíróságnak csak akkor engedi meg a titoksértő újságíró fölmentését, ha az érintett információk titkosítása nem volt megfelelő. Ennél tovább mentek azok azok, akik véleménye szerint nemcsak az újságírókra, hanem a civilekre is ki kellene terjeszteni ezzel kapcsolatos büntetőjogi felelősségének megszüntetését. Bárándy Péter, Csík Rita védőügyvédje, azt szerette volna elérni, ha ügyfelét alkotmányos alapon mentették volna fel, vagyis ha a bíróság a véleményszabadság jogán, és nem a hatályos büntetőjogi szabályozást alkalmazva hozta volna meg a döntést. A Freedom House éves jelentése a sajtószabadságot korlátozónak ítélte meg a következő esetet is. 2005. április 26-án Török Lászlót egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték rágalmazás bűntette miatt egy tudósítása miatt. A Magyar Nemzet munkatársa 2003. június 19-én megjelent cikkéből az akkor még sportminiszter Gyurcsány Ferenc a következő mondatot sérelmezte: „Gyurcsány Ferenc sportminiszterhez köthető Altus Befektetési Rt.

101

http://www.emasa.hu/cikk.php?id=870, Letöltés dátuma: 2007. április 22.

61

szintén a K&H Equities sikkasztásának sértettje, vagy ahogyan Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke fogalmazott: a csalásban részt vevő elkövetők”102 Magyarországon nincsenek olyan jogszabályok érvényben, amelyek korlátoznák a sajtószabadságot. A Freedom House éves jelentései Magyarországról, jeles médiakutatók, szakértők valamint maguk az újságírók ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a sajtószabadság mai helyzetet közelről sem ideális. A diktatórikus rendszerből a demokráciába való áttérés nem valósul meg egy nap alatt. Az, hogy ma a sajtószabadság nem valósul meg minden esetben korlátlanul betudható ennek a ténynek.

Bajomi-Lázár

megszilárdulásának

három,

Péter

szerint

egymással

sajtószabadság

összefüggő

dimenziója

konszolidációjának, van,

amelyek

a

következőek: 1. az intézményes dimenzió, olyan intézmények létrejötte, melyek védik a sajtó szabadságát a politikai és az üzleti nyomástól (jogszabályok, szabályozótestületek, pénzalapok), 2. a viselkedési dimenzió, vagyis az, hogy a politikai elitek és az újságírók körében kialakuljon az az általános nézet, hogy a sajtószabadságnak minden esetben érvényesülni kell, mert ez a demokrácia alapja, 3. az attitudinális dimenzió, vagyis az, hogy a nagyközönség is felismerje a sajtószabadság fontosságát és a demokrácia alapértékeként tekintsem rá. Minél nagyobb mértékben felel meg egy ország ezeknek az intézményes, viselkedési és attitudinális követelményeknek, annál stabilabb a sajtószabadság az adott országban.103 Törvényileg semmi sem korlátozza a sajtószabadságot, napjainkban Magyarországon, nincs olyan intézmény, amely megszűrhetné, vagy korlátozhatná a nyilvánosságra hozható információkat, de a bírói gyakorlat némiképp ellentmond ennek, mert az elmúlt években nem egy olyan, precedens értékű ítélet született, amellyel elbizonytalanította az újságírókat, a sajtó munkatársait és a nyilvánosság szereplőit arra vonatkozóan, hogy szabadon vállalhatják-e és megfogalmazhatják-e véleményüket minden esetben anélkül,

102

http://mn.mno.hu/cikk.mno?cikk=159765&rvt=2, Letöltés dátuma: 2007. április 22. Bajomi-Lázár Péter http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_03_osz/05_sajtoszabadsag/04.html, Letöltés dátuma. 2007. április 28. 103

62

hogy tartaniuk kellene a következményektől.104 Nehéz területe ez a jognak, hisz egyszerre kell figyelembe venni a szólásszabadság jogát és a személyiségi jogokat. Például a következő két bírósági ítélet, a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát veszélyezteti. Korábban részleteztem a Schmidt Mária kontra Magyar Hírlapügyet. Legfelsőbb Bírósági ítélet elmarasztalta az újságot, annak ellenére, hogy az újság Vásárhelyi Mária szavait pontosan idézte. A magyar sajtó képviselői ezt nonszensznek tartották, mivel a döntés szinte lehetetlenné teszi, hogy más véleményét idézzék. A másik esetről Halmai Gábor alkotmányjogász is írt a HVG-ben. Keller László, egy szocialista képviselő föltett egy kérdést a parlamentben Orbán Viktor miniszterelnöknek Torgyán József külföldi szélsőjobboldali kapcsolatairól. Arra szeretett volna választ kapni. lehet-e bármiféle összefüggés Demeter Ervin polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter édesapjának a hungarista mozgalomban való részvétele, illetve aközött, hogy az illetékes hatóságok nem vizsgálták kellő alapossággal, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon keresztül a kormány szélsőjobboldali szervezeteket támogató külföldi üzletemberekkel került kapcsolatba. Keller úr nem tudta bebizonyítani állítását. Ezután Demeter Ervin személyiségi jogi pert indított a miniszteri tevékenységét érintő kijelentések miatt Keller László ellen, amit meg is nyert Pest Megyei Bíróság a pénzbüntetésre és az esetet megjelentető Magyar Hírlapot helyreigazításra kötelezte. Tehát a Magyar Hírlapnak helyre kellett igazítani azt, amit egy képviselő mondott a Parlamentben, és amelyet a napilap pontosan és tényszerűen idézett.105 Az intézményes berendezésnél nagyobb problémát okoz az információbirtokosok, a politikai elit és az újságírók viselkedése néhány esetben. A rendszerváltás után, bár az angolszász újságírói norma lett elméletben példaként állítva, de újra megjelent az európai iskolának nevezett irányzat és ezzel pártsajtó. Az összeférhetetlenség ronthat a sajtószabadság érvényesülésén. A Visegrádi irányelvekben és az újságíró szervezetek által kidolgozott etikai kódexek sem tartják helyénvalónak, ha egy újságíró tagja egy politikai pártnak, vagy annak működésében aktívan részt vesz, hiszen így az adott párttal szemben elfogulttá válik. Ez sérti a közönség jogát a hiteles tájékoztatásra. De ennél is nagyobb probléma, hogy „bal- és jobboldali lapoknál egyaránt vannak olyan újságírók, akik

104

http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/05_magyar_sajto/02.html, , Letöltés dátuma: 2007. április 22. 105 http://index.hu/politika/belfold/deme0530/?print, http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/05_magyar_sajto/03.html,, Letöltés dátuma: 2007. április. 24

63

jövedelmet, állást, adott esetben lakást remélhetnek bizonyos párt kormányzati hatalomra kerülésétől vagy hatalmon maradásától”.106 Nem lehet korlátlan a sajtószabadság, abban az esetben sem, ha az újságírók nem jutnak hozzá az információhoz. A Fidesz Sz. Nagy Csaba író Debreczeni József eltévelyedése a szavak dzsungelében című cikkét jelentette meg a Magyar Hírlap 2001. március 13-án, amelyben a következő mondat szerepelt: „Pedig a magyar lelkületben, állítom, ma senki sem akar - sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót - likvidálni, bármennyire javára válna is nemzetünknek"107. A Fidesz erre való válaszként magyar közéletben eddig példátlan módon kongresszusáról kitiltotta az újság munkatársait, ezzel megsértve az Alkotmány 61. paragrafusát, amely szerint: 61.

§

(1)

A

Magyar

Köztársaságban

mindenkinek

joga

van

a

szabad

véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.108 A „lex Répássyként” vált ismerté a következő javaslat 2001-ben. A politikus Ptk. módosítás javasolt, aminek eredményeképp a véleményeket is helyre kellene igazítania a sajtónak. A MÚOSZ úgy vélte, hogy a törvény alkalmazása esetén veszélybe kerülne az információk szabad áramlása. A parlament kormánypárti többsége megszavazta a "lex Répássyt", de a törvény nem lett kihirdetve. A törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát Mádl Ferenc köztársasági elnök kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál Az Alkotmánybíróság úgy vélte, a véleménynyilvánítással okozott kárhoz viszonyítva a jogszabály aránytalanul korlátozná a sajtó szabadságát.109 A sajtószabadság korlátozásának tekinthető az is, (bár a nyomtatott sajtót nem érinti) hogy nem készíthetnek a televízió képviselői saját felvételeket a parlament üléstermében. Ehelyett a parlament által működtetett zárt láncú kamerák képeit kell átvenniük. „A képszerkesztési elvek – egyebek mellett az egész alakos képek hiánya, az arcra fókuszáló képkivágások és az ülőhelyek közötti pásztázó felvételek tiltása – miatt így elsikkad a lényeg. Ráadásul a képviselők számtalan trükköt vetnek be – például az ürességtől kongó ülésteremben gyorsan a felszólaló kollégájuk köré gyűlnek –, hogy a gondosan kiválogatott 106

http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/05_magyar_sajto/04.html, Letöltés dátuma: 2007. április.

24 107

http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=27971&archiv=1&next=0 Letöltés dátuma: 2007. április. 24

108 109

1949. évi XX. Törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya http://index.hu/politika/belfold/velemeny/, Letöltés dátuma: 2007. március 9. , MÚOSZ évkönyv 2001

64

kockákból ne derüljön ki, mi és hogyan történik valójában az ülésteremben”110 A politikusok szerint szó sincs itt cenzúráról, nem sérül a közönség információhoz való joga, hisz az információhoz mindenki hozzájut, a híradós meg csak a szenzációra hajt. A televíziók

természetesen

azt

a

sajtószabadság

korlátozásának

vélik

és

az

Alkotmánybírósághoz fordultak. Szerintük és dr. Feldmájer Péter, az RTL Klub képviseletében az alkotmánybírósági beadvány megfogalmazója szerint is a parlament cenzúrát gyakorol, mivel a házelnök alá rendelt szakmai apparátus készíti el a felvételeket és dönti el, hogy melyik felvételeket adja tovább a televízióknak, ergo, hogy melyik felvételeket hozhatnak nyilvánosságra.111 Következtésként meg kell állapítanunk, hogy a sajtószabadság konszolidációja, annak Bajomi-Lázár Péter feltételül szabott kritériumok szerint, nem végeleges. Ez egy hosszú folyamat. A dolog egyszerűbb része az, hogy törvényileg biztosítsák a szólásszabadságot. Ez Magyarországon megtörtént, hiszen nincs életben olyan törvény és nem működik olyan intézmény, ami korlátozhatná a szólásszabadságot.112

(Némileg persze ellentmond a

gyakorlat a bírói döntésekben) Magyarország a 90-es évek elejétől a Freedom House független felmérésein, stabilan a „szabad” kategóriába került. Ugyanakkor az újságírók végzett kutatások és a lakosság véleménye is azt tükrözi, hogy még mindig nem minden esetben írhatják le a véleményüket az újságírók. Az is sokat sejtető, hogy a lakosság nagy része ma nem látja az újságokat, televízióknak hitelesnek. Az újságírók ki vannak szolgáltatva a tulajdonosnak, figyelembe kell venniük az újság gazdasági érdekeit is, így egyfajta korlátozás léteik ma is. Mivel Magyarországon ma nem léteik sajtóalap, vagy ehhez hasonló támogatás, a lapok rákényszerülnek arra, hogy egy-egy párt „támogatója” legyenek, hiszen a politikusok kezében van a hatalom és a pénz, ami az újságoknak a túlélést jelentheti. Azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy veszítsék el a hirdetőiket, tehát nekik nem tetsző dolgokat kerülniük kell. Bár sokan a rossz média törvényt is hibáztatják a kialakult helyzetért a vizsgált esetek és kutatások szerint úgy vélem, hogy inkább a Bajomi-Lázár Péter által előírt feltételek közül 110

http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_03_osz/01_parlamenti_ulesek_nyilvanossag/01.html, Letöltés dátuma: 2007. április. 24 111

http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_03_osz/01_parlamenti_ulesek_nyilvanossag/01.html, Letöltés dátuma: 2007. április. 24 112

Kivételt képeznek a dolgozat során már részletezett esetek, mikor törvényileg korlátozni kell a sajtószabdságot

65

a második az, ami nagyobb problémát jelent: ez pedig a viselkedési dimenzió. Hiába vannak törvényeink, ha nem ismerik el azok fontosságát vagy „rugalmasnak” tekintik őket. A média szabadsága nemcsak a szabályozástól függ, hanem attól is, hogy a politikusok mennyire tarják tiszteletben az írott és íratlan szabályokat. Ez pedig a politikai kultúra kérdése is. A demokratikus értékrend elsajátítása az intézményrendszer átalakításánál is lassúbb folyamat.113 Vonatkozik ez a politikusok kívül az újságírókra is, akik néha nem a pártatlanságot tartják fontosnak, hanem a „pártosságot”. Ők pedig a politikusokkal karöltve szintén sokat tehenek azért, hogy a helyzeten javítani lehessen. Hogy mennyit lehetne javítani a helyzeten jól szemlélteti a Freedom House már ismertetett felmérése, amin Magyarország bár a „szabad” kategóriába szerepel, de több, mint kétszer több pontot kapott, a lista elején álló legjobban szereplő Finnország, Izland, Dánia vagy Norvégia.

113

Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 88. old.

66

Tartalomjegyzék 1. Bajomi-Lázár P. (2004) Sajtó, szabadság Médiapolitikai alternatívák. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 2. Bajomi-Lázár P. (2006) Média és társadalom. Antenna könyvek 3. Bajomi-Lázár P. (szerk.) (2005) Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig. Akadémiai Kiadó, Budapest 4. Benczédy J. (1995) Sajtónyelv. Sajtóház K. 5. Enyedi Nagy M.-Polyák G.-Sarkady I. (szerk.) Magyarország médiakönyve (2003) ENAMIKÉ 6. Gálik M. (2001). Médiagazdaságtan.. Aula, Budapest 7. Gálik M.(szerk.) (2002) Médiagazdaságtan Médiaszabályozás. Aula, Budapest 8. Kokay Gy.-Buzinkay G.-Murányi G. A magyar sajtó története, Sajtókönyvtár 9. MUOSZ évkönyv, 2001 10. O`Sullivan, T.- Button, B.-Rayner, P. (2002) Médiaismeret. Korona, Budapest 11. Pálfy G.I. (2003) A valóság vonzásában, Az újságírói mesterségről. Püski, Budapest 12. Pölöskei F.-Gergely J.- Izsák L.(1997) 20.századi magyar történelem 19001994. Korona Kiadó, Budapest 13. Székely L.-Nehéz-Posony I.-Thurzó T. Magyar sajtójog. Sajtókönyvtár Internetes források

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Bajomi Lázár Dávid, Bajomi-Lázár Péter, Újságolvasók, tévénézők a magyar sajtóról http://www.nol.hu/cikk/31889/, letöltés dátuma: 2007. április 24. Bajomi-Lázár Péter http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_03_osz/05_sajtoszabadsag/04.html, Letöltés dátuma. 2007. április 28 Bajomi-Lázár Péter, A politikai újságírás normái Magyarországon http://www.mozgovilag.hu/2002/02/febr4.htm, Letöltés dátuma: 2007. március 12, Bajomi-Lázár Péter, Az objektivitás-doktrína nyomában http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_02_nyar/02_objektivitas_doktrina, Letöltés dátuma: 2007. március 18., Csepregi J. Botond., Az adatvédelmi biztos a Blikk címlapját kifogásolja http://index.hu/sport/040127blikk/, Letöltés dátuma: 2007.április 15 dr. Sarkady Ildikó, A sajtójog aktuális kérdései, http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72, Letöltés dátuma: 2007. március 25., Gálik Mihály, A médiatulajdon hatása a média függetlenségére és pluralizmusára Magyarországon, http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/05_mediatulajdon/03.html, Letöltés dátuma: 2007. március 22.

67

8.

Halmai Gábor, A kommunikációs jogokról http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_03_osz/03_a_kommunikacios_jogokrol/02.html Letöltés dátuma:2007. április 1., 9. http://hu.wikipedia.org/wiki/Cenz%C3%BAra Letöltés dátuma: 2007.03.12 10. http://marketingcentrum.intronet.hu/content.php?id=084ccb013072a6ee56ffedbc45837289,Letöltés dátuma:2007. március 19. 11. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV 12. http://www.fco.gov.uk/Files/kfile/VisegradGuidelinesHUhu,0.pdf Letöltés dátuma:2007. április 10 13. http://www.ma.hu/page/cikk/ae/0/162678/1 2007. április 1. Letöltés: 2007.04.03 14. http://www.makusz.hu/makusz.php Letöltés dátuma:2007.április 13. 15. http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_nyar/05_magyar_sajto/04.html, Letöltés dátuma: 2007. április. 24 16. http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/08.html ,Letöltés dátuma.2007.április. 10. 17. http://www.menszt.hu/magyar/emberiegyetemes.htm Letöltés dátuma:2007.03.09 18. http://www.muk-press.webtudor.hu/#2, Letöltés dátuma:2007.április 13 19. Jel-Kép, 2001/4. szám, Vásárhelyi Mária, Újságíró Kutatás 2000 20. Kertész Péter, Nincs új a nap alatt http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PARATLAN0350, Letöltés: 2007.04.03 21. Kovács és a MÚOSZ szerint etikátlan az inkognitó http://index.hu/politika/belfold/werb0409 Letöltés dátuma:2007. április. 19 22. Lampé Ágnes http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_03_osz/01_parlamenti_ulesek_nyilvanossag/01.html, 23. Letöltés dátuma: 2007. április. 24 24. Plágiumügybe keveredett a Népszabadság kiadványa http://index.hu/kultur/media/media060704/, Letöltés dátuma: 2007. április.2 25. Stachó László, Molnár BálintMédiaerőszak: tények és mítoszok http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/08.html ,Letöltés dátuma.2007.április. 10. 26. Takács Róbert, Sajtóirányítás és újságírói öncenzúra az 1980-as években, http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/04_sajtoiranyitas/01.html, Letöltés dátuma. 2007. március 5., 27. Vajda Éva, Az elnök megfáradt emberei http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0701&article=2007-0107-204841SSYF, Letöltés dátuma: 2007. április 17. 28. www.emasa.hu 29. www.es.hu 30. www.gsoma.hu 31. www.jogiforum.hu 32. www.jogiforum.hu 33. www.magyarszemle.hu 34. www.mediakutato.hu 35. www.mediaszabolyozas.hu 36. www.muosz.hu 37. www.velvet.hu 38. www.wikipedia.hu

1959. évi IV. törvény 1986. évi II. törvény 1996. évi I. törvény 1949. évi XX. törvény 1999. évi LXXVI. törvény

68