BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció SZAK Nappali tagozat EU üzleti tanulmányok szakirány
A DÉL-DUNÁNTÚL GAZDASÁGI PERSPEKTÍVÁI AZ EURÓPAI UNIÓBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A STRUKTURÁLIS ALAPOKRA ÉS A NEMZETI FEJLESZTÉSI TERVRE
Készítette: Bábel Zsófia
Budapest, 2004.
Tartalomjegyzék I. B E V E ZE T É S ....................................................................... ......... 5 II. AZ EURÓPAI UNIÓ STRUKTURÁLIS ALAPJAI ÉS MAGYARORSZÁG ......... ............. 7 1. A Strukturális Alapok .................................................................................. 7 2. A Strukturális Alapok működési elvei és magyarországi vetületük............. 11 3. Hova tovább? A támogatáspolitika várható változásai ................................ 13 4. Magyarország alkalmassága a források fogadására és felhasználására ........ 15 5. Magyarország és a régiók............................................................................... 18 III. SZCENÁRIÓK ............................................................................................................ 22 1. Görögország példája: amikor a segítség nem segít ................................ 22 2. Az ír recept: „megismételhetetlen siker” ............................................... 25 3. Magyarország lehetséges szerepei ......................................................... 29 IV. A DÉL-DUNÁNTÚL ................................................................................................... 31 1. A régió kialakulása és kapcsolódási pontjai az Európai Unió fejlesztési irányvonalaihoz ............................................................................................ 32 2. A dél–dunántúli régió SWOT-analízise ................................................... 36 3. A Dél-Dunántúl pozíciója Magyarországon és az Európai Unióban ....... 44 4. A regionális fejlesztés szereplői és fejlesztési dokumentumok ............. 47 A) Szereplők ...................................................................... 47 B) Fejlesztési dokumentumok............................................ 55 5. Az operatív programok illeszkedése a régió problémáihoz ................... 58 A) Gazdasági Versenyképességi Operatív Program............ 59 B) Regionális Operatív Program ......................................... 59 C) Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program ................ 61 D) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program............... 63 E) Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program 65
3
6. A kitörés lehetséges területei és eszközei .............................................. 68 A) A kitörés területei ........................................................... 68 (1) Mezőgazdaság .................................................... 69 (2) Turizmus............................................................. 70 (3) Közlekedés ......................................................... 72 B) A kitörés eszközei .......................................................... 73 (1) Befektetésösztönzés ........................................... 73 (2) Régiómarketing .................................................. 74 (3) A Dél-Dunántúli Régió útja: az összefogás ....... 75 (4) Kutatás-fejlesztés és innováció .......................... 76 (5) Külkapcsolatok................................................... 77 7. Pályázati tapasztalatok ........................................................................... 78 8. Konklúziók ............................................................................................. 80 A) Nemzeti Fejlesztési Terv II. ............................................ 80 B) Régiók ............................................................................. 82
V. BEFEJEZÉS ................................................................................................................. 84 VI. MELLÉKLETEK ......................................................................................................... 86 VII. SZAKIRODALOM ..................................................................................................... 99
4
I. B EVEZETÉS Magyarország 2004. májusi Európai Uniós csatlakozásának sokak szerint a támogatási források megnyílása az egyik legkézzelfoghatóbb eredménye. Közelebbről – és most már belülről – nézve azonban kiderül, hogy az Unió támogatási rendszere nem is olyan egyszerű, inkább bonyolult és szövedékes, gazdasági hatásait pedig nehéz egyértelműen tetten érni. Mindemellett érdemes gyorsan és minél hatékonyabban kihasználni ezt a számunkra még új és kicsit idegen rendszert, amelynek számos eleme a magyar gazdaság fellendülését szolgálhatja, de csak akkor, ha minden érintett behatóan megismeri és helyesen használja ezeket az eszközöket. Az EU-támogatásoknál nincs „biblia”, semmi sem fekete vagy fehér, ezért ingoványos talajon jár az, aki azt kutatja, sikeres lesz-e Magyarország a strukturális és egyéb alapok lehívásában, valóban végbemegy-e a várva várt felzárkózás, vagy épp ellenkezőleg: a különbségek csak nőnek majd, és a magyar gazdaság belebukik az EU-nak való túlzott megfelelni akarásba (pl. konvergencia-kritériumok). A dolgozatnak nem célja, hogy ebben a kérdésben döntsön (bár írójának szubjektív véleménye elkerülhetetlenül megjelenik benne). Ehelyett azt kívánja bemutatni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszhatnak a felzárkózásban, a modernizációban, és melyek azok a területek, amelyekből kiindulva meghatározhatjuk saját fejlesztési céljainkat. A belső erőforrásokon alapuló fejlődés mindvégig hangsúlyos szerepet kap, hiszen az ún. gazdasági centrumországok modelljének átvétele a periférián ritkán sikeres.1 Közép-Európa sosem válik Nyugat-Európává, bizonyos eszmék, és értékrendszerünk meghatározóbb elemei megegyeznek, és ezáltal összekapcsolnak minket a kontinens nyugati felével, de mégis évszázadokig a történelem eltérő ösvényeit jártuk, ezért a fejlett gazdaságú országok útja számunkra nem járható. Mindazonáltal hasznos ismerni ezeket, tanulni a hibákból, és átvenni a helyesnek bizonyult gyakorlatokat. A dolgozat tartalmilag három nagyobb egységre bontható. Az első rész röviden bemutatja az EU támogatáspolitikáját, különös tekintettel a Strukturális Alapokra, majd ezzel kapcsolatban szeretném bemutatni a rendszer magyarországi tükörképét és azt, hogy hogyan 1
Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció. Osiris Kiadó. Budapest, 2003.
5
működik. Ehhez a részhez különösen hasznosak a mellékletben található ábrák, amelyek tagoltabban és áttekinthetőbben világítják meg ezt a kérdéskört. A második tartalmi egység két szélsőséges alternatívát vázol fel az uniós források lehívásának és felhasználásának gyakorlatában, két valós példán: Görögország és Írország példáján keresztül. A harmadik rész, amely a leghangsúlyosabb, a Dél-Dunántúli Régióról szól: modernizációs lemaradásairól és saját erőforrásairól, valamint arról, hogy hogyan jelenik meg az EU Magyarországra vonatkozó támogatáspolitikája ezen a szinten, és hogy melyek a hatékony felhasználás eszközei és területei. A dolgozat készítése során hasznos információval és észrevételeivel segítségemre volt Boros László program menedzser, a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány munkatársa, Varga Zsuzsanna, a Tamási Térségfejlesztő Kht. vezetője valamint Keller Anikó pályázati menedzser, a Tolna Megyei Területfejlesztési Iroda munkatársa, nekik ezúton szeretnék köszönetet mondani.
6
II. A Z E URÓPAI U NIÓ S TRUKTURÁLIS A LAPJAI ÉS M AGYARORSZÁG A 2004 májusában csatlakozott 10 ország előtt – így hazánk előtt is – megnyílnak az Unió változatos és olykor nehezen átlátható eszközei, forrásai. Ez egyrészt örvendetes tény, esélyt jelent a „kitörésre”, másrészt hatalmas és embert, illetve országot próbáló feladat, amely a központi, regionális, megyei és helyi szintű irányítási rendszerek, valamint a gazdasági és civil szféra szereplőinek mind horizontális mind vertikális együttgondolkodását és együttműködését, összehangolt munkáját követeli meg. Az Uniós támogatáspolitika különös figyelmet érdemlő eszközei a Strukturális Alapok, az ERFA, az EMOGA, az ESZA és a HOPE, igaz, utóbbi Magyarországra nem vonatkozik. A dolgozat központi témája az ezeken az eszközökön keresztül valóra váltható fejlesztés, fejlődés. A Kohéziós Alap, a közösségi kezdeményezések (Interreg, Equal, Leader és Urban) és programok (pl. Socrates, Leonardo, LIFE stb.) természetesen szintén igen fontos szerepet játszanak a felzárkózásban, de az előbb említett négy pénzügyi eszköz mind forrásaik nagyságában mind szélesebb körű hatásaik tekintetében fajsúlyosabbak. Ezt leszámítva a Strukturális Alapok támogatásai valamivel közelebb is állhatnak az átlagemberhez (vállalkozókhoz, önkormányzathoz), hiszen magyarul kell rájuk pályázni, magyar hatóságoknál, és az összegek folyósítása is hazai intézményrendszeren keresztül valósul meg. Ennek a fejezetnek nem célja az Alapok működési mechanizmusainak és alapelveinek általános, önmagában álló leírása, a központban inkább maga Magyarország áll, az, ahogy az EU-s támogatáspolitika, a Strukturális Alapok által megkövetelt rendszer leképződik az ország szintjén. Az elemzés során arra próbálok választ keresni, hogy az adott keretek között hogyan válhatunk „eminens diákká”, hogyan aknázhatjuk ki maximálisan a lehetőségeinket. Ezzel párhuzamosan a Magyarországon körvonalazódó intézményrendszert is igyekszem bemutatni.
1.A STRUKTURÁLIS ALAPOK általunk ma ismert és használt mechanizmusa évtizedes fejlődés eredménye. Ez idáig három jelentősebb reform hagyta rajta keze nyomát, napjainkban formálódnak az újabb átalakítás alternatívái. Az 1988-as reform közvetlen kiváltó okaként a két mediterrán ország, Portugália és Spanyolország 1986-os csatlakozása jelölhető meg. Ettől fogva nevezzük az Európai
7
Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részét (EMOGA) együttesen Strukturális Alapoknak. Az ún. Delors-reform lényege volt az Alapok működésének koordinálása a pénzösszegek hatékonyabb felhasználásának érdekében.2 Ekkor születtek meg azok az alapelvek is, amelyek mind a mai napig főszerepet (kell hogy) játszanak a pénzek kiosztásánál és az intézményrendszer működésében. A megújulás második szakasza 1993-ban kezdődött, közvetlen előzménye a közös piac kialakításának sürgető feladata volt. Ekkor született a Kohéziós Alap és a negyedik Strukturális Alap, a Halászati Orientációs és Pénzügyi Eszköz. Időközben az Egységes Európai Okmány életbelépésével (1987) a regionális politika közös politikává vált. „A második reformprogram az alapok működésében csekély módosításokat hajtott végre, a hozzáférhetőség kritériumai, a programozás időtávja és az igazgatási eljárás azonban megváltozott.”3 E két jelentős reform korántsem helyezte nyugvópontra az EU regionális politikájának, illetve a Strukturális Alapoknak a fejlődését. A folyamatosan változó világban az Uniót újabb és újabb kihívások érik (mint például a 2004-es bővítés), amelyekre meg kell felelnie, versenyképesebbé kell válnia. Ennek megfelelően a közös politikák hatékonyságát szinte folyamatosan javítani kell. Így történt, hogy az Agenda 2000 (ami egy hatalmas programcsomag a 2000-2006-os költségvetésről, a bővítésről és a közös politikák reformjáról) a Strukturális Alapok korábbi 6 támogatási célterületét háromra csökkentette, jobban mondva sűrítette, a 13 közösségi kezdeményezés helyébe pedig 4 lépett. Az alapvető szabályok – melyeket az 1260/1999 Európai Tanácsi Rendelet határoz meg – egyelőre változatlanok: •
A tagállamoknak terveket kell készíteniük, melyben fejlesztési területeket és
ezekhez rendelve a Közösségtől igénylendő kiegészítő eszközöket határoznak meg. •
A terveknek országos, regionális és helyi érdekegyeztetésen kell átesniük.
•
A terveknek illeszkedniük kell a Közösség fejlesztési prioritásaihoz és egyéb
politikai követelményeihez (pl. versenypolitika, környezetvédelem). •
A tagállamok benyújtják terveiket (Nemzeti Fejlesztési Terv, ha az ország
teljes területe 1. célkitűzés alá esik; Egységes Programozási Dokumentum, ha csak egyes régiók támogatandók) az Európai Bizottsághoz. 2 3
Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, 1999. 11.o. Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (20.o.)
8
•
A tagállam és az EB közötti tárgyalások eredménye a Közösségi Támogatási
Keret (KTK), amely az EU és a tagállam kötelezettségvállalásait tartalmazza, aláírása megteremti a jogi alapot az EU számára a pénzügyi források átutalására. A KTK a régiók számára a programozás legfontosabb dokumentuma, „a regionális programozás alfája és ómegája”.4 „Ha a Strukturális Alapokat „alulról”, a majdani pályázók, a támogatások végső címzettjei szempontjából nézzük, az alapokból való forráshoz jutásnak egy alapvető szabálya van: a pályázóknak nem kell Brüsszelbe, közvetlenül a Bizottsághoz benyújtani a pályázatokat.”5 Ez az 1988-as reformok óta van így, amikor Brüsszel feladta a projektek egyenkénti figyelemmel kísérésének „rendőr-elvét”, ő maga most már csak a stratégiai szintet, az átfogó képet ellenőrzi és bírálja. Ez az átfogó kép esetünkben a Nemzeti Fejlesztési Terv, egy olyan egységes koncepció, mely a Magyarország számára megnyíló strukturális támogatások célzott felhasználására vonatkozó szándékokat foglalja össze. A magyar NFT az előírásoknak megfelelően tartalmazza az ország társadalmi-gazdasági helyzetének elemzését, a fejlesztésre kidolgozott stratégiát, a terv előzetes (ex ante) értékelését, a végrehajtás intézményrendszerét és a finanszírozási tervet. A terv megvalósítására szolgáló intézkedések konzisztens rendszerét tartalmazzák az operatív programok (OP). Az NFT elkészítésének koordinációjáért a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala volt felelős. Az egyes OP-k egy-egy minisztérium fő felelőssége mellett, az érintett tárcák és gazdasági-szociális partnerek bevonásával készültek.6 A dokumentumok leadásának határidejéül Magyarország 2002. december 31-ét vállalta, ezt követően kezdődhettek a tárgyalások a Bizottsággal. 2003 szeptemberéig pedig az ún. Programkiegészítő Dokumentumokat is ki kellett dolgozni, ezek részletes információt tartalmaznak minden egyes intézkedésről. A Magyarország és az EB között folyó tárgyalások alapját a magyar NFT képezte, melynek alapfilozófiája a humán erőforrás által vezérelt, a tudásalapú társadalomra alapozó fejlődés (ezzel egyértelműen az ír modellt tekintjük példának).7 Nemzeti Fejlesztési Tervünket Brüsszelben jó kiindulási alapnak tekintették. „Erényeként említették, hogy világos
4
Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és előcsatlakozási alapjai. Interpress, Budapest, 2003.
( 139.o.) Vörös Andrea – Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, 2002. (10.o.) 5-6
7
Pócs Balázs: Az ír példa és a bőség kosara. in: Népszabadság 2004.10.08.
9
prioritásokat tudott meghatározni, és megfelelően bemutatta a fejleszteni kívánt területek összekapcsolódásait.”8 A tárgyalások eredményeként született meg a Magyarországra vonatkozó Közösségi Támogatási Keret. Ezután illetve ezzel párhuzamosan történt az egyes operatív programok kidolgozása. A tárgyalássorozat lezárásának és a támogatási keretek felszabadításának,
egyúttal
a
támogatások
felhasználását
szabályozó
programozási
dokumentumok véglegesítésének formális aktusára 2003. december 18-án került sor. Ekkor az illetékes EU főbiztosok hivatalos levelekben értesítették az illetékes magyar minisztereket az egyes forrásfejezetek vonatkozásában a Közösségi Támogatási Keret (KTK) rendelkezésre állásáról. Minden OP végrehajtásának hatékonyságáért és szabályszerűségéért egy-egy Irányító Hatóság (IH) felel. Ezek a szervek azokban a minisztériumokban kerülnek felállításra, amelyek az adott OP elkészítéséért is felelősek. Az OP Irányító Hatóságok mellett Magyarországon is szükség van egy, az egész KTK végrehajtását koordináló Irányító Hatóságra (KTK IH), ezt a szerepet a MeH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala kapta. A támogatási intézményrendszer szerves részét képezik még az egyes Monitoring Bizottságok (operatív programonként és külön a KTK-hez), melyek tagságának kialakításakor az Unió elvárja a partnerség érvényesülését. Magyarországon például a KTK MB tagjai az Irányító Hatóságok, a szociális partnerek (munkaadói és –vállalói oldalról), egyegy
tag
horizontális
prioritások
(környezetvédelem,
esélyegyenlőség),
valamint
a
vidékfejlesztés és az oktatás képviseletére. A Kohéziós és Strukturális Alapok Kifizető Hatósága a Pénzügyminisztériumhoz tartozó Nemzeti Programengedélyező Iroda. Az EU támogatásai ennek a szervezetnek a számlájára érkeznek. Feladatai teljesítése során együttműködik a Kincstárral és az Államháztartási Hivatallal is. A 2004-2006-os időszakra két részletben érkezik előleg: 2004ben 10%, 2005-ben pedig további 6%. A tényleges kifizető szerv lehet az illetékes irányító hatóság, vagy annak valamely közreműködő szervezete. Amikor az IH (vagy valamely közreműködő szervezete) jóváhagyja a benyújtott számlacsomagot, a jóváhagyott összeg erejéig utasítást ad a kifizetésre a Magyar Államkincstárnak.9 A végrehajtás alsóbb láncszemei a Közbenső Szervezetek, melyek részt vállalnak a programok
pénzügyi
vagy
technikai
lebonyolításában.
Ezeket
a
köz-
vagy
magánintézményeket az IH-k vagy KH-k bízzák meg, sokféle tevékenységben részt vehetnek 8 9
Seres Attila: Az okos az elektronokat mozgatja. in: Népszabadság 2003.11.08.) Az EU pénz útja a nyertesig. in: Világgazdaság 2004.07.19.
10
a pályáztatástól a tanácsadásig. Általánosságban elmondható, hogy míg az IH-k a program menedzsment, koordináció, monitoring és ellenőrzés feladatait látják el, a Közbenső Szervezetekre a pályázatokkal kapcsolatos napi feladatok hárulnak. Magyarországon az említett intézmények kialakításáról az NFT-ről, az EU Strukturális Alapjai és a Kohéziós Alap igénybevételéhez szükséges intézményi felkészülésről szóló 2199/2002. (VI. 26.) Korm. határozat illetve a 2187/2002. (VI. 14) Korm. határozat rendelkezett. Az Európai Unió és Magyarország intézményrendszerének működésének jobb megértését szolgálja az 1-es, 2-es és 4-es számú melléklet, a 3-as számú pedig a kifizetések menetét világítja meg.
2.A STRUKTURÁLIS ALAPOK MŰKÖDÉSI ELVEI ÉS MAGYARORSZÁGI VETÜLETÜK Az Európai Uniós társfinanszírozással megvalósuló vagy megvalósítani kívánt fejlesztési ötletek sikerét nagymértékben befolyásolja, hogy a pályázatok és a lebonyolító intézményrendszer mennyire építette magába az uniós támogatáspolitika alapelveit. Az alapelveknek való megfelelés nem üres formai követelmény, hiszen azok komoly gyakorlati értékkel rendelkeznek, a pályázónak is a javát szolgálják. Ezeket az elveket érdemes tehát integrálni – nem csak projektjeinkbe, hanem gondolkodásmódunkba, szemléletünkbe is. A szubszidiaritás és decentralizáció szükségességét magyarázza, hogy a pályázás és fejlesztés folyamata akkor hatékony, ha a helyi vagy regionális szinten is elvégezhető feladatokat nem magasabb szinten irányítják. Bizonyos feladatokat és hatásköröket valamint az ezekhez rendelt finanszírozási eszközöket tehát a központi irányítás szintjéről alacsonyabb szint(ek)re kell delegálni. Ez a követelmény nehéz feladat elé állít, főleg egy olyan erősen központosított, unitárius államot, mint Magyarország, ahol történelmi hagyományai sincsenek az egyes területi egységek nagyobb fokú önállóságának. A decentralizációhoz kapcsolódik a partnerség elve, bevezetése és alkalmazása az Unió regionális politikájának megszervezése óta a legfontosabb reformlépésnek tekinthető.10 Az alapelv
számos
vetülete
közül
kiemelném
a
támogatások
kedvezményezettjeinek
együttműködését. Az EU előnyben részesíti a konzorciumban (vagyis szövetségben) történő pályázást, méghozzá jó okkal. A kooperációban megvalósuló projektek számos előnnyel járnak mind a részt vevő szervezetek, mind a „donor” unió számára. A partnerség -
10
többféle szaktudás egyesítésére, egymás kiegészítésére ad lehetőséget;
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
11
-
innováció, ötletek forrásaként szolgál, új látásmódot nyújt;
-
visszajelzést tesz lehetővé;
-
több forrás bevonását teszi lehetővé;
-
a támogató számára a pályázó kiterjedt partneri, hálózati kapcsolatai garantálják az eredmények széleskörű hasznosulását, terjesztését és fenntarthatóságát.11
Magyarországon egyelőre még problémát jelent ennek az elvnek a gyakorlatba való átültetése, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Zirci Többcélú Kistérségi Társulás esete. A 17 bakonyi faluból álló társulás 115 millió Ft-ot veszített 2004 szeptemberében, mert az egyébként sikeres pályázatuk utólagos hiánypótlásával kapcsolatban a tagok nem jutottak egyetértésre.12 A támogatások által érintett intézményeknek (és itt nem csak önkormányzatokról, hanem képzőintézményekről, a szociális partnerekről, non-profit szervezetekről, kis- és középvállalkozásokról is szó van) gyökeres szemléletváltozáson kell átmenniük. Meg kell értsék, hogy a kialakult új helyzetben nem riválisai, hanem csapattársai egymásnak, sikerük kulcsa nem az elzárkózásban és az elért eredmények titkolásában, hanem az információ- és tapasztalatcserében, az „együtt tanulásban” rejlik.13 A partnerség másik igen fontos szelete, hogy az egyes fejlesztési dokumentumok (pl. NFT) kidolgozása széleskörű társadalmi vita keretében kell hogy történjen, régiók, önkormányzatok, gazdasági érdekképviseletek és civil szervezetek bevonásával.14 Fontos, hogy ez az érdekegyeztetés ne csak formális legyen, és ne csak külső kényszerre történjen, hanem valós, tartalmi jelentőséget kapjon. A programozás elve azt jelenti, hogy az uniós támogatások igényléséhez nem egy-egy különálló projektet kell bemutatni, hanem átfogó koncepciókat, amelyek tartalmazzák a fejlesztési prioritásokat, a felhasználandó saját pénzügyi forrásokat és az igényelt EU-s
11
Vörös Andrea – Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, 2002. 12
Pekarek János: A csődöt mondott társulás. in: Népszabadság 2004.10.07.
13
Vörös Andrea – Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, 2002.
14
Barna Zoltán – Dr. Molnár Anna (szerk.): Bevezetés az európai támogatások rendszerébe helyi önkormányzatok részére. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap Szerk Municipium Magyarország Alapítvány és a Magyar Közigazgatási Intézet kiadásában, Budapest, 2003.
12
támogatások
összegét.15
Ez
a
komplex
tervezésen
alapuló
megközelítés
újfajta
gondolkodásmódot követel meg, melynek fő eleme az egyszerre több szempont figyelembevételén alapuló hosszú távú tervezés. A hatéves programozási ciklusokra való előrelátás nehéz feladat elé állítja Magyarország vezetését, amely az utóbbi időben politikai hovatartozástól függetlenül mindig csak négy évben volt képes gondolkodni, és legfőbb célja a választásokon való sikeres szereplés volt. Ilyen „rövidlátó” politikai vezetés mellett a gazdaság szereplői sem tudnak megbízhatóan hosszabb távra előre tervezni. A támogatások hatékony elosztásának elengedhetetlen feltétele a koncentráció, melynek értelmében a közösségi támogatásokat korlátozott célra szabad felhasználni és el kell kerülni azt, hogy a projektek végrehajtásakor a források szétforgácsolódjanak.16 Szintén a hatékonysággal kapcsolatos az addicionalitás elve. Fontos kiemelni, hogy az Unió nem jótékony adakozó, a tőle származó források szigorúan kiegészítő és nem pótlólagos jellegűek. A támogatási mechanizmusnak ez az elve lényegében biztosíték arra, hogy a pénzeket valóban fejlesztésre és nem elavult, veszteséges szerkezetek konzerválására használják fel. Ilyen módon van némi kilátás arra, hogy egy-egy terület fejlődése a későbbiekben belülről fakadó és nem külső támogatásoktól függő folyamattá válik. Az addicionalitás másik (kevésbé derűs) oldala, hogy minden fejlesztéshez bizonyos arányú önrészt, saját pénzügyi forrást kell biztosítani. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a megítélt uniós források folyósítása legtöbbször utólag történik, akkor végleg eloszlik az a tévhit, miszerint az uniós támogatás ingyen pénz. Épp ellenkezőleg: a tőkehiányban szenvedő kis-és középvállalkozások és az alulfinanszírozott önkormányzatok számára az önrész előteremtése gyakran szinte lehetetlen feladat.
3.H O V A
TOVÁBB?
avagy a támogatáspolitika várható változásai
„Az Európai Unió struktúrapolitikai szemléletében lassú változások indultak el, mintegy előrevetítve a folyamatosan zajló reform-előkészületek várható irányait is.”17 A változás trendjét jól mutatja az 1. számú táblázat:
15-16
Flamm Benedek László (szerk.): Kulcs a sikeres EU-pályázatokhoz. A tagállamok tapasztalatai és gyakorlata; Közép-Európai Üzleti Tanácsadó Kft., Budapest, 2002.
13
Megnevezés Támogatási célok száma Támogatásban részesülő területeken élő népesség aránya, % Az 1. célterületeken élő lakosság aránya, % A 2. célterületeken élő lakosság aránya, % Az egyéb célterületeken élő lakosság aránya, % A közösségi Kezdeményezések száma Az 1. célkitűzés részesedése a strukturális kiadásokból, % A 2. célkitűzés részesedése a strukturális kiadásokból, % A Közösségi Kezdeményezések részesedése a strukturális kiadásokból, % Az egy évre jutó strukturális kiadás, milliárd euro
1994-1999 6,0 50,6 25,0 16,4 9,2 13,0 68,0 11,1 10,2 23,6 (1992-es árakon)
2000-2006 3,0 42,7 22,2 18,0 2,5 4,0 74,0 12,9 5,4 27,9 (1999-es árakon)
Forrás: Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban 77.o. ; a szerző szerkesztése
A Strukturális Alapok eddigi reformjaihoz mindig a globalizálódó nemzetközi gazdaság kihívásai adták az okot. A támogatások felhasználásában 1999-ig jellemző volt, hogy az Unió gyenge teljesítőképességű régiói profitáltak, a versenyképesség tartós elemeinek a megteremtése kevés figyelmet kapott. Inkább az elmaradottság mennyiségi tényezőinek javításán és nem a fejletlenséget előidéző okok felszámolásán volt a hangsúly. Legelőször 1996-ban a „Kohéziós jelentés” hívta fel a figyelmet arra, hogy az EU támogatáspolitikájában jelentős iránymódosulásra van szükség. A kelet-közép-európai országok csatlakozásának perspektívája tovább mélyítette a dilemmát. A fő ellentét a globalizáció versenyképességet ösztönző és a bővítés szolidaritást igénylő követelményei között feszül. Az egyetlen méltányos megoldás, ami egyben a legnehezebb is, hogy a támogatáspolitika gyakorlata mindkét követelménynek igyekszik megfelelni. Az integrált európai gazdaság versenyképességének erősítését a struktúrapolitikai alapelvek folyamatos fenntartásával párhuzamosan kell megoldani. Megvalósítani ezt persze igen nehéz, ezért bizonyos elvek csorbulására számítani kell, főként a támogatásokból kikerülő régiók szempontjából. Aggasztó az is, hogy sok bizonyíték szól amellett, hogy az uniós átlag alatt lévő mintegy 40 régió többsége jelentős támogatás nélkül nem tudná növekedését fenntartani.18 Mindennek tudatában nem csoda, hogy a következő ciklusról szóló pénzügyi viták a második legnagyobb uniós politikára, a regionális területre, a strukturális és kohéziós alapra összpontosul. Éppen ez az a terület, amelyet a forráshiányban szenvedő új tagállamok
17
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (75. o.)
18
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 75-77.o.
14
viszonylag gyors gazdasági felzárkózásuk zálogának tekintenek. Magyarországnak rövid távon nincs miért aggódnia, hiszen az EB 2004 júliusában beterjesztett 2007-2013-ra szóló költségvetési javaslata az adott időszakra 700-800 Mrd forintos strukturális és kohéziós támogatást helyez kilátásba. Azt azonban érdemes látnunk, hogy (akármilyen hihetetlennek tűnik) mi sem leszünk örökké támogatásra jogosultak, egyszer (ha nem is a közeli jövőben) a saját lábunkra kell állnunk, tehát nem szabad elégedetten hátradőlnünk. A támogatások egyelőre „kimeríthetetlennek” tűnnek, de egy idő után már csökkenni fognak. Addig is keményen kell az országnak dolgoznia, hogy az EU-pénzeket valóban fejlődést generáló célokra fordítsa. A rendelkezésre álló források sikeres felhasználása nagyrészt attól a támogatási rendszertől (is) függ majd, amelyet az EB a korábbihoz képest több lényeges pontban is módosítana: •
Az eddigi 3 célterület és 4 közösségi kezdeményezés helyett 3 célterület
(konvergencia; regionális versenyképesség és foglalkoztatás; területi együttműködés) maradna. •
Az eddigi 5 uniós alap és egy pénzügyi eszköz helyett 2007 után három
(ERFA, ESZA és Kohéziós Alap) alap maradna. •
A háromszintű programozást egyszintű váltaná fel.
•
A Kohéziós Alap is programalapon működne, a támogatásokra kiterjedne az
ún. n+2-es szabály. •
Az ellenőrzés az arányosság elve alapján (minél nagyobb összegű támogatás,
annál szigorúbb a kontroll) működne. •
A pénzügyi menedzsment a jogcímek szintjéről (pl. vidékfejlesztés,
idegenforgalom, városi rehabilitáció) a célterületek szintjére kerülne.19
4. MAGYARORSZÁG ALKALMASSÁGA A FORRÁSOK FOGADÁSÁRA ÉS FELHASZNÁLÁSÁRA A Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve a Közösségi Támogatási Keret az eljövendő 3 évben mintegy 1350 milliárd forint értékű fejlesztés megvalósítását teszi lehetővé. Alkalmas-e Magyarország az európai uniós források befogadására? Elég felkészültek-e a pályázók és az állam? Ezekre az égetően aktuális kérdésekre nehéz pontosan válaszolni, mindenesetre tény: aláírt támogatási szerződése már 63 pályázatírónak van, a kifizetések a kedvezményezettek által benyújtott számlák alapján október folyamán megkezdődnek. Az 19
Gyévai Zoltán: Egy maréknyi euroért. in: Figyelő, 2004.07.22-28.
15
általánosan elterjedt pesszimista vélemények ellenére „az EU-ban fel sem merül, hogy Magyarország nettó befizető lehet” – mondja Baráth Etele uniós ügyekért felelős miniszter.20 A támogatások fogadására és okos felhasználására vonatkozó képességünk alapvetően három tényezőcsoport függvénye. (1) Személyi feltételek Egyrészt fontos, hogy legyenek, akiknek van kedvük, ötletük (és pénzük) pályázni. A csatlakozás helyi szerepét a hazai politikai kommunikáció a pályázati források megnyílására igyekszik súlyozni (mintha ez a belépés egyedüli lényege lenne), ennek következtében a pályázatok lehetőségének szerepe túlhajtottá vált, a várakozás és a forráséhség
szinte
kezelhetetlenül
túlfűtött.21
Az
önkormányzatok
és
kis-és
középvállalkozások túl szép reményei gyakran vezetnek csalódáshoz, így bizalmatlanság terjed el a rendszerrel szemben: nem tartják működőképesnek, vagy azt hiszik, a pénzeket „valaki másnak tartogatják”. Ennek a jelenségnek a kivédésében játszik fontos szerepet a potenciális pályázók pontos és rendszeres informálása. Az Európa Pályázatelőkészítő Alap (PEA) volt hivatott azt biztosítani, hogy a 2004 elején megjelenő kiírásokra legyen megfelelő mennyiségű és minőségű pályázat. Jelenleg 8671 pályázatot tartanak nyilván a központi információs rendszerben, a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nagyon sok a hiányosan beadott pályázat.22 Másrészt szükség van szakavatott pályázatírókra, tanácsadókra. Ebből az indíttatásból jött létre a Tempus Közalapítvány keretében a Strukturális és Kohéziós Alapok Képző Központ (SAKK). A képzőközpont célja megfelelően képzett szakembergárda biztosítása azokban az intézményekben, ahol majd kezelik az elkészült pályázatokat, valamint a felkészítés magára a pályázatok készítésére. Egy másik kezdeményezés a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól származik, ez az ún. „multiplikátor” program. A képzést, melyen 450-en vettek részt, a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. vezette, célja volt a GVOP – s és egyéb, kis-és középvállalkozások számára hozzáférhető pályázatok elkészítésére való elméleti felkészítés. Hasonló kurzust indított a Nemzeti Fejlesztési Hivatal is. Annak ellenére, hogy ma már több színvonalas képzési lehetőség is akad, még mindig fel-felbukkannak kóklerek, ügyeskedők, akik elsősorban a hatalmas üzletet látják a pályázatkészítésben.
Az
unióban
egyelőre
nincs
központi
minősítési
pályázatkészítők számára, ki kell várni, amíg magától megtisztul a piac.23
20
Szabó Brigitta: Kötött pályán, éles gyakorlaton in: Népszabadság 2004.10.12. Mitró Katalin: Ugrás a sötétbe? in: Figyelő 2004.03.18-24. 22 Minden pályázatnak örülni kell. in: Világgazdaság 2004.07.19. 23 Halaska Gábor: Zugírászok kíméljenek. in: Figyelő 2004.05.13-19. 21
16
rendszer
a
Harmadrészt ugyanilyen fontos, hogy megfelelő számú elbíráló álljon rendelkezésre. Ez egyrészt képzésekkel valósítható meg, másrészt alkalmazni kell a PHARE, ISPA és SAPARD előcsatlakozási alapok működésében jártassá vált szakembereket is. Jelenleg úgy tűnik, hogy az elbíráló szervezetek humánerőforrás hiányban szenvednek, több pályázat érkezett be, mint várták, ez pedig komoly adminisztratív teher az intézményrendszer számára. (2) Intézményi feltételek A transzformációs szakasz kezdetén a rendszerváltó országok a területfejlesztési politika cél-, eszköz- és intézményrendszerére kevés figyelmet fordítottak. Nem volt ez másképp Magyarországon sem, paradigmaváltás azonban legelőször itt kezdődött. Az EB 1998-as jelentésében megállapította, hogy a regionális politikában Magyarország
tűnik
a
legfelkészültebbnek.24
A
magyar
területfejlesztési
törvény
terjedelmében és tartalmában is megfelel az EU elvárásainak. Magyarország komplex, az EU támogatott térségi kategóriáit alkalmazó, a parlament által jóváhagyott rendszerrel rendelkezik.25 Hiányosságok azért persze akadnak: az emberi erőforrások, a képzések és a megfelelő ellenőrzési módszertan tekintetében. 26 A Bizottság 1999-ben készült országjelentésében említett kifogásai: -
A Strukturális Alapok fogadására alkalmas intézmények működésében a jó előkészítés ellenére, kevés előrehaladás történt.
-
A megyei és regionális területfejlesztési tanácsok nem mindenütt működnek zavartalanul, a 8-10 fős regionális fejlesztési ügynökségek nem jelentenek erőteljes kapacitásbővítést a regionális irányításban.
-
Felül kell vizsgálni a területfejlesztés finanszírozását.
Mindennek ellenére azonban az állapítható meg, hogy Magyarország a strukturális és kohéziós alapok feltételeit tekintve a csatlakozott országok között kedvező pozíciókkal rendelkezik, e téren versenyképessége jó.27 (3) Pénzügyi feltételek Az EU előírásai szerint a Strukturális Alapok körében az Unió hozzájárulása egy-egy programhoz maximum 75%-os lehet. A fennmaradó 25%-ot a pályázónak kell biztosítani, ami főként a tőkehiányban szenvedő önkormányzatok számára
24
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 235. o.
25
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 245.o. Madureira, Luis Pires: Magyarország területfejlesztési intézményrendszeréről és az Európai Unió strukturális alapjainak kezelésére való felkészülésről. in: Magyar Közigazgatás 2002. 52. évf. 7-8. szám (445.o.)
26
27
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 246. o.
17
jelent nagy gondot. A Pénzügyminisztériumnak sikerült elérnie az EU illetékes bizottságainál, hogy az önerő maximum 30%-át biztosíthassa a központi költségvetés a pályázó önkormányzatoknak. Erre egy 4,4 Mrd Ft-os alap szolgál (eredetileg 10 Mrd-osra tervezték). Kérdés, hogy elegendő lesz-e ez az összeg. Végképp megnehezíti a dolgot, hogy a beruházásokat csak utólag finanszírozza az EU.28 Itt lépnek be a képbe a bankok, akik egyelőre még nem mutatnak túl nagy hajlandóságot az ilyen üzletekre, de várható, hogy el fognak mozdulni a magasabb kockázatot jelentő ügyfélkör irányába. A vissza nem térítendő támogatások megszerzésénél biztosítékként nagy szerepe van a bankgaranciának; bár egyelőre sok vállalkozónak okoz gondot a hitelképessé válás. A legtöbb nagy pénzintézet hitelt nyújt az uniós projektekhez kellő saját forrás egy részére, illetve léteznek még projektelőkészítési és – előfinanszírozási, likviditást biztosító hitelek is. Az Európai Beruházási Bank (EIB) programjának keretében a CIB, az Erste, a Raiffeisen és a Volksbank írt alá megállapodást az önkormányzatok felzárkózását segítő vissza nem térítendő támogatással kombinált finanszírozásról. Az EIB programjában a határ melletti önkormányzatoknak a hitellel együtt megkapható ingyen önerő elérheti a projekt összköltségének 10%-át is.29 Ez igen jelentős segítség, bár hosszabb távon a megoldás az önkormányzatok finanszírozásának reformja lenne, mert így arra vannak kárhoztatva, hogy csak egyik napról a másikra lássanak előre, hiszen a végsőkig össze vannak kötve a központi költségvetéssel, ezért az önkormányzati finanszírozás teljesen labilis.30
5. M A G Y A R O R S Z Á G
É S A RÉ G I Ó K
Ha már regionális politikáról beszélünk, érdemes megvizsgálni magát a régió fogalmát: mit is jelent és van-e jelentősége Magyarország számára? Fontos leszögezni: van jelentősége, hiszen a régió az Unió területi és támogatáspolitikai rendszerének alapegysége (közös adatfeldolgozások, gazdasági-társadalmi elemzések, prognózisok alapegysége; programozási, finanszírozási és fejlesztési feladatok kerete). Arra a kérdésre, hogy mit is jelent maga a fogalom már kevésbé egyértelmű a válasz. Nagyon egyszerűen fogalmazva: régió az a területi egység, melyen belül egyfajta homogenitás érvényesül, közös jellemvonások, sajátosságok emelhetők ki. Az EU támogatáspolitikájában a beavatkozási térségek lehatárolása a Tanács Strukturális Alapokról szóló rendelete alapján 28
Tóth Ákos: Gyengeség az önerőben. in: Népszabadság 2004.02.25. Papp Emília: Az EU-támogatások és a bankok. in: Cégvezetés 2004.06. 30 Mitró Katalin: Ugrás a sötétbe? in: Figyelő 2004.03.18-24. 29
18
történt, mely háromfokozatú statisztikai rendszert hozott létre (Nomenclature of Territorial Units for Statistics, NUTS; a NUTS I. szint jelenti a makrorégiókat, II. közigazgatási egységeket / tervezési – statisztikai területi egységeket, III. a fejlesztési régiókat). Az EU szóhasználatában a kifejezés többértelmű. Politikai értelemben az EU önmagát a nyelvi, kulturális és politikai régiók egységének tekinti, azzal a perspektívával, hogy a nagyobb szerveződési egységek az olykor országhatárokon is átnyúló régiók lesznek. Közigazgatási és finanszírozási értelemben viszont az Unió a „régió” meghatározását a nemzeti kormányokra bízza.31 Ebből következik, hogy a más és más államfilozófiai elvek alapján működő tagországokban igen eltérően alakul a régiók jelentősége, hatásköre, intézményrendszere, de az azonos NUTS-szinthez tartozó egységek mérete is jelentős különbségeket, nagy szélsőségeket mutat. A Strukturális Alapok 1. célkitűzésének „alanyai” NUTS II-es szintű régiók (200 db van belőle az EU-ban). Magyarországon a területfejlesztési és területrendezési törvény 1999-es módosításakor (az 1996. évi XXI. törvényt az 1999. évi XCII. törvény módosította) 3-3 megye (illetve Budapest és Pest megye) összeillesztésével 7 NUTS II-es szintű régió alakult ki: Közép-magyarországi (Budapest), Észak-magyarországi (Miskolc), Észak-alföldi (Debrecen), Dél-alföldi (Szeged), Dél-dunántúli (Kaposvár), Közép-dunántúli (Székesfehérvár), Nyugat-dunántúli (Sopron).
Az egyes régiók élén Regionális Fejlesztési Tanácsok állnak, ezek munkaszervezetei a Regionális Fejlesztési Ügynökségek. A szervezetek tagságára jellemző, hogy a megyei jogú városok, kistérségek és megyék delegáltjaival szemben messze többséget alkotnak a minisztériumok képviselői. A régióknak és szervezeteiknek azonban egyelőre nincs valódi önálló hatáskörük a tervezésben, feladataik területfejlesztési célú források elosztására, helyi gazdasági kezdemények felkarolására és koordinálására illetve uniós pályázatok generálására és menedzselésére korlátozódnak. Az EB és a magyar kormány a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan átmeneti megoldásról állapodott meg: a hét helyett egyetlen, központi szinten
31
Ne csinálj felfordulást! in: Népszabadság 2003.09.04.
19
irányított OP tartalmazza a regionális és helyi fejlesztési kezdeményezéseket (ez a Regionális Operatív Program, ROP). Bizonyos feladatok ugyan ebben az átmeneti időszakban is delegálhatóak lesznek a régióknak, illetve kiszerződhetőek lesznek bizonyos regionális szereplőknek, azonban a programok megvalósításának teljes felelőssége központi szinten marad.32 Kérdés, hogy 2007-től hogyan, miben fog változni ez a helyzet, és hogy ezt a változást hogyan vinnék végbe. Ahhoz, hogy a következő programozási ciklusban a jelenleg már létező regionális szintű hatóságok erősebb hatáskörrel és fajsúlyosabb feladatokkal rendelkezzenek a központi kormányzat szintjéről kellene jogköröket delegálni, vagy a megyék kezéből kellene feladatokat kivenni. Kétségesnek tűnik azonban, „hogy a politikai hatalom bármilyen összetételű és formájú régiók javára történő decentralizációja napirendre kerülne a közeljövőben”.33 A régiók szerepének erősítése ellen szólhat, hogy ehhez gyökeres közigazgatási változtatásokra lenne szükség. Ezen kívül Magyarország EU-s szemszögből nem túl nagy mérete sem indokolja az ország még kisebb egységekre való felbontását. A régiók életképességét aláássa, hogy nálunk nem alakult ki regionális tudat. Míg ma Magyarországon a települések és megyék jól kimutatható identitás-képző erővel rendelkeznek, addig mind a lakosság, mind a polgármesterek és jegyzők körében elég magas a régió elutasításának aránya. A megyék funkcióvesztése ugyan megkezdődött, de továbbra is ezek a legelfogadottabb területi egységek. A régió a lakosság számára elsősorban nem igazgatási, hanem mentális egység, a közigazgatási értelemben használt régióknak nincsenek is hagyományai.34 Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy a magyarországi régióknak nagyobb szerepkört kellene engedni, hiszen „az Unió eddigi reformjainak trendje is a regionális politika többszintű irányításának megerősödése felé mutat”.35 Logikusnak tűnik az is, hogy a helyi és regionális problémákat, fejlesztési igényeket (,melyeket az ERFA elsősorban hivatott kezelni) a helyi emberek, vezetők, önkormányzatok jobban ismerik, mint a központi irányítás. Magyarországon igen nagyok a területi különbségek, az egyetlen ROP-ban megjelölt célok nem alkalmasak arra, hogy a helyi specifikumokhoz igazodó fejlesztési pályázatokat írjanak ki. Sok szakértő szerint a ROP 32-33
Madureira, Luis Pires: Magyarország területfejlesztési intézményrendszeréről és az Európai Unió strukturális alapjainak kezelésére való felkészülésről. in: Magyar Közigazgatás 2002. 52. évf. 7-8. szám (442.o.) 34
Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács: A Dél-Dunántúli Régió gyógyturizmusának fejlesztése I. Stratégiai és Marketingterv, 2003. 35 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 148.o.
20
intézkedéseinek többsége így nem igazán szolgálja a területi kiegyenlítődést. A hét magyarországi fejlesztési régió elnöke jogosan sürgeti, hogy a következő programozási ciklusra szervezetileg és forrás tekintetében is erősítsék meg a regionális fejlesztési tanácsokat, hogy a következő NFT-ben már önálló programkészítő és forráselosztó szervezetekként jelenhessenek meg.36
36
Cseke Hajnalka: Szociális Alapon? in: Figyelő 2004.07.08-14.
21
III. S ZCENÁRIÓK Ebben a fejezetben egy-egy markáns példán keresztül igyekszem bemutatni az uniós pénzek beáramlásának és felhasználásának két valós alternatíváját. A középpontban két szélsőséges eset áll: a megszívlelendő ír példa valamint Görögország kevésbé sikeres gyakorlata. Konkrét intézkedésekről és fejlesztési eredményekről részletekbe menően nem fogok szót ejteni, csupán igyekszem kiemelni azokat a kulcsfontosságú tényezőket, amelyek meghatározták a két különböző fejlődési pályát. Természetesen sem az ír sem a görög recept nem bír általános érvénnyel, eseteik semmiképpen nem lemásolandó minták, hiszen minden ország más és más, eltérő történelmi, földrajzi meghatározottságuk miatt regionális és gazdasági szerkezetük és az ehhez kapcsolódó illetve kapcsolható politikák és intézményrendszer is különbözik. Az esetleges párhuzamokat azonban mindig tanulságos kiemelni. Magyarország feladata tehát az uniós támogatáspolitikában előtte járó EU-tagországok gyakorlatából és tapasztalataiból azoknak a tanulságoknak a leszűrése, amelyek felhasználhatóak számunkra is. A megszerzett tudást pedig alkalmazni kell a gyakorlatban, és persze ötvözni kell saját, eredeti fejlesztési elképzeléseinkkel. Nézzük tehát: mit tett rosszul Görögország, mit csinált jól Írország? 1.G Ö R Ö G O R S Z Á G
PÉLDÁJA: AMIKOR A SEGÍTSÉG NEM SEGÍT
Görögország 1981-ben vált az Európai Unió teljes jogú tagjává. A csatlakozást követően (,amely a későbbiekben inkább startvonalnak, mintsem célnak bizonyult) még hosszú évekig tartott, amíg egyáltalán megkezdődhetett az Unió gazdasági színvonalának a megközelítése. A görög gazdaság fejlődését az 1. ábra mutatja.
Az
EU
támogatáspolitikája
önmagában nem volt képes csodákra. Vajon mi hiányzott a sikerhez, és melyek voltak ezeknek a hiányosságoknak a gyökerei? Görögország – főleg politikai 1. ábra: Görögország gazdasági fejlődése (forrás: www.fn.hu/cikk/79488/2_N.jpg)
22
okokból – későn alkalmazkodott a korszakváltásokhoz, a gazdasági világválságokhoz.37 Így volt ez az 1970-es évek válságaival is, melyek nagyon erősen hatottak a görög gazdaságra. A makrogazdaság külső és belső egyensúlya felborult, a strukturális problémák gyors és megfelelő válaszok, reformok híján tartóssá váltak. Mindez magas inflációval és munkanélküliséggel, gyenge versenyképességgel és tőkevonzó képességgel párosult. Más tagországoktól eltérően Görögország nem volt képes a csatlakozás előnyeit kihasználni, a számottevő nagyságrendű EU-átutalásokat nem tudták a gazdasági modernizáció szolgálatába állítani.38 A forrásokat látványos (és botrányoktól övezett) beruházások és a fogyasztás emésztette fel. Williem Buiter, az EBRD vezető közgazdásza szerint: „Brüsszel segítségével Görögország fenntartja a fenntarthatatlant.” Ezt a gondolatot tükrözi számos más közgazdász véleménye is, akik szerint az uniós pénzek inkább hátráltatják, semmint gyorsítják a görög gazdaság előrehaladását, mivel ebből igyekeznek életben tartani a versenyképtelen állami vállalatokat, finanszírozni a felduzzasztott közigazgatást.39 Összegezve elmondható, hogy a görög gazdaság legakutabb problémái, melyek az uniós források hatékony felhasználását is gátolták, gátolják: ß
a kormányzat nem megfelelő (rövid távú, politikai érdekekre épülő)
és gyakran irányt váltó gazdaságpolitikája ß
strukturális reformok elodázása
ß
elégtelen mennyiségű közvetlen külföldi tőkeberuházás (mint a
modernizációs folyamat legfőbb akadálya), melynek oka a kedvezőtlen gazdasági környezet, „túlsúlyos” és nehézkesen működő bürokrácia, a külföldi befektetőkre nézve hátrányos jogrendszer ß
az állami szektor kiszorítja a magánszektort a hitelpiacokról
(veszteséges, versenyképtelen állami vállalatok finanszírozásával) ß
hazai vállalatok tőkehiánya (ennek következménye volt az a
Közösség által igen problémásnak tartott tény, hogy az ország 1989-93-as programjában a magántőke részvétele mindössze 7%-os volt, míg a kormány vállalása túlzottnak bizonyult) A ’90-es évek második felétől valamelyest javulni kezdett a helyzet, köszönhetően az 1. konvergencia programnak (1994-99), mely sikeresen kezelte az infláció és a költségvetési 37
38 39
Almássy Eszter: A görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció. Századvég Kiadó, 2003. Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, 1999. (56.o.) Hirschler Richárd: A görög példa: amikor a belépés sem gyógyír. in: HVG 2004. 05. 04.
23
hiány problémáját. A politikai stabilitás és az elhatározott reformok keresztülvitele kedvezőbb beruházási klímát teremtett. A fent említett gazdasági problémák azonban kiegészülnek még más, közvetlenül a támogatáspolitikával kapcsolatos hiányosságokkal:
a hatékony területfejlesztést hátráltatja az állam és a társadalom közötti
munkamegosztás alacsony színvonala. Ez a „premodern” kapcsolat az állam és a regionális fejlődés szereplői közt azt is eredményezi, hogy az uniós kohéziós és strukturális támogatások felhasználásában az állam a kliensrendszer érdekeit veszi figyelembe. Ez a jelenség sajnos Magyarországon is megfigyelhető, és valószínűleg az uniós pénzek kiosztásában és a fejlesztési célok meghatározásában hatni fog.
Valós, megfelelő méretű, társadalmilag, gazdaságilag összefonódott régiók nem
alakultak még ki az országban, a népesség és a gazdaság túlzott koncentrációja illetve a gyenge városhálózat miatt. Ugyanez a veszély Magyarország régióit is fenyegeti, amelyek a jelenlegi programozási időszakban még nem önállóak.
A görög régiók hatás- és feladatköre, valamint pénzügyi önállósága csak lassan
és csak kis mértékben bővült, a régiók megalakulásukkor nem is rendelkeztek saját hivatallal.
A regionális tanács érdemi döntési illetve finanszírozási önállósággal nem
rendelkezik, hatásköre javaslattételekre, véleményezésekre korlátozódik.
A görög régió tehát ma még nem jelenti a gazdasági támogatási rendszer alapját,
a fejlesztési támogatásokat központilag szabályozzák, a támogatási kérelmek elbírálása is elsősorban központi szinten történik.
A támogatások hatékonyságát csökkentette, hogy a felhasználás nem mindig az
eredeti célok szerint, vagy nem szabályosan történt (jelentős költségtúllépéssel, határidők csúszásával). Mindezeknek a következtében az első fejlesztési program kevéssé volt sikeres, és számos további problémára mutatott rá: ▫ A programok prioritásai nem harmonizáltak a nemzeti fejlesztési stratégiával, és a nemzetközi versenyképesség követelményeivel. ▫ Az ágazati és regionális programok közötti erőforrás megosztás nem volt következetes. ▫ A támogatások elaprózódtak. ▫ Bizonyos pályázatok hiányosan voltak előkészítve (elmaradt, vagy gyenge minőségű volt a teljesítés).
24
▫ A programok között nem érvényesült szinergikus hatás (a projekteket gyakran partikuláris érdekek és a kliensrendszer motiválta).40 A második programozási ciklusban a hangsúlyt már a források koncentrálása kapta, ekkor a strukturális politikának jelentősebb eredményei voltak Görögország fejlődésében, a gazdaság abszorpciós képessége nőtt. A magántőke részesedése a korábbi 7%-ról 29%-ra emelkedett. A hellén gazdaság a vergődés évei után pozitív fejlődési pályára kezd állni, de még sok a megoldatlan probléma (magas munkanélküliség, külföldi befektetések alacsony szintje, K+F –re többet kellene fordítani és az oktatási rendszer reformjára is), melyek talán ma nem lennének olyan súlyosak, ha az ország a kezdetektől előnyére tudta volna fordítani az EU-s tagságot. Magyarország számára tanulságként leszűrhető, hogy egy jelentősen eladósodott országban fennáll annak a veszélye, hogy a szerkezetátalakításra kapott támogatásokat és hiteleket elsősorban a fizetési mérleg hiányának a fedezésére, az életszínvonal emelésére, fogyasztásra költik. A hosszú távra szóló, felzárkózást segítő beruházások pedig eleinte háttérbe szorulhatnak, ennek egy egyébként is gondokkal küzdő országban tartósan negatív következményei lehetnek.41 A kohéziós politika eszközei, a transzferek és hitelek segíthetnek ugyan, de nem helyettesíthetik a hazai, hosszú távra szóló, politikai csatározásoktól és változásoktól független gazdaságpolitikát és fejlesztési stratégiát. 2. AZ ÍR RECEPT: „MEGISMÉTELHETETLEN SIKER” Írország
1973-ban
a
Közösség
legfejletlenebb tagállamaként mutatkozott be, vásárlóerőparitáson számított egy főre jutó GDP-je az EK átlag 46,5%-a volt csupán. 1988-tól kezdődően azonban az ír gazdaság az EU-tagállamok átlagos növekedési ütemét messze túlszárnyalva 10 év alatt 80%-kal növelte teljesítményét. Napjainkban
40
2.ábra: Írország gazdasági fejlődése (forrás: www.fn.hu/cikk/79488/2_N.jpg
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (129.o.) 41 Almássy Eszter: A görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció. Századvég Kiadó, 2003.
25
tehát az ország a leggyorsabban növekvő közösségi tagállam, a „kelta tigris”, amely egykori gyarmattartóját, Nagy-Britanniát is lekörözte, ezt a növekedést szemlélteti a 2. ábra. A sikerben szerepe volt a Strukturális Alapok támogatásainak, a külföldi működőtőke beruházásoknak,42 valamint sok egyéb tényező részben tudatos, részben pedig szerencsésen véletlenszerű összefonódásának. Írország fejlődési pályája azonban nem ívelt felfelé a kezdetektől, csak egy 15 éves „Csipkerózsika-álom” után. A relatív fejlettségi szint hosszú időn át változatlan volt, majd hirtelen kezdődött el a gyors ütemű felzárkózási folyamat. Ez a jellegzetesség az ír és brit gazdaság szoros összefonódásából adódik, történelmileg kialakult gazdasági és pénzügyi integrációjukból, mellyel Írország az OECD–országok egyik leglassabban növekvő gazdaságához kötötte magát.43 Számos más negatív hozadékú gazdasági illetve gazdaságra hatást gyakorló tényezővel kellett még az országnak szembenéznie, melyeket mára részben vagy egészben sikerült elhárítani. ▪ Az ország periferikus földrajzi helyzetéből adódóan az infrastruktúrával szembeni követelmények igen magasak voltak, főleg ami a „kapuvárosokat” illeti. Ezen kívül gondot okozott a belső úthálózat fejletlensége, az autópályák hiánya, ami megnövelte a szállítási időt és ezáltal növelte a termelési költségeket, így a versenyképesség fejlesztésének gátjává vált. További negatívum, hogy a postai és távközlési szolgáltatások itt a legdrágábbak egész Európában, a lakossági vízhálózat és szennyvíztisztítás fejletlen. ▪ Írország demográfiai jellegzetessége, hogy igen nagy (25%) a fiatal népesség (25 év alattiak) aránya. Ennek a helyzetnek az oktatási rendszer nem (volt) képes megfelelni, az iskolák szegényes felszereltsége és szűk kapacitásai oda vezettek, hogy a munkaerőpiacot elárasztotta az alulképzett munkaerő, magas és tartós munkanélküliséget eredményezve. ▪ Az ír iparra jellemző a duális jelleg: a hazai, alacsony hatékonyságú vállalatok és a külföldi tulajdonban lévő cégek jelenléte, utóbbiak kapcsolódása a hazai piachoz azonban igen gyenge volt. (Ez a jelenség mutatott rá a ’60-as, ’70-es évek ún. „nyitott ajtók” politikájának korlátaira, melynek lényege a külföldi befektetések előtti akadályok teljes
42
Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és előcsatlakozási alapjai. Interpress, Budapest, 2003. (369.o.)
43
Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, 1999. (54.o.)
26
lebontása volt.) Az igazán versenyképes hazai ágazatok kiépítése tehát kezdetben megoldatlan volt, az ír vállalatok korlátozott hozzáférése a tőkepiacokhoz sem javított a helyzeten. ▪ A mezőgazdaság meghatározó az ír gazdaságban, de egyáltalán nem mentes a problémáktól. Az agrártérségek gondjai számottevőek: alacsony jövedelmek és az emiatti elvándorlás (1950-ben még az agrárium foglalkoztatta a munkaerő 40%-át, a ’90es évek közepére már csak 10% dolgozott ebben a szektorban), az alternatív gazdasági lehetőségek hiánya. ▪ Kezdetben gondot okozott a jelentős államadósság-növekedés és fizetésimérleg-hiány. ▪ Növekvő centralizáció és demográfiai nyomás okozott problémát a főváros környékén. ▪ Gyenge volt a K+F-kapacitás, hiányos a technológiai felkészültség. Mindez azt vetítette előre, hogy az országnak hosszú távon komoly gazdasági nehézségekkel kell megbirkóznia. Az eredmények azonban nem igazolták ezt a borúlátást. 1989-93 között a GDP 5%-os évi növekedést mutatott, az infláció és a fizetésimérleg-hiány mutatói szintén javultak.44 A gyors felzárkózást több tényező is magyarázza: ▫ A partneri kapcsolatokra építő kormányzati politika, a tárgyalásokon és széleskörű érdekegyeztetésen alapuló kormányzás. Ilyen módon a helyi közösségek és üzleti érdekkörök stratégiai befolyáshoz juthatnak. A hatalom érvényesítésének fő eszköze a koordináció, az együttműködési hálózat szervezése. Ez a felfogásmód azonban sajnos jobbára még csak a központi kormányzás köreiben érvényesül, hatásai szubnacionális szinten alig érzékelhetők. A tényleges hatalmi decentralizációt megvalósító regionalizáció nehezen ver gyökeret Írországban.45 ▫ Szigorúan takarékos költségvetési politika. Az állami szektor strukturális reformja folytán az állami fogyasztás drasztikusan csökkent. ▫ A kedvező folyamatban szerepet játszott az Európai Unió támogatási politikájának változása is a ’90es évek elején. A támogatás elvei Írország számára kedvező irányban változtak. Az uniós fejlesztési prioritások egybeestek az ír gazdaság hosszú távú érdekeivel. A támogatáshoz jutás feltételei közül Írország a partneri kapcsolatokra építő, többéves integrált programozást tekintve versenyelőnyben volt az Unió más kohéziós országaival szemben.46
44
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (88.o.)
45-10
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (84.o.)
27
(Írországban már az ’50-es évek végén megvalósítottak területfejlesztési jellegű intézkedéseket egy modernizációs fejlesztési stratégián belül, mely később tovább gerjesztette az önálló kezdeményezéseket és az együttgondolkodást.) ▫ Megvalósult az ipari szerkezetváltás: a hagyományos iparágakat felváltották a csúcstechnológiai ágazatok, ez lehetővé tette a ’80-as évek második felében megélénkült világgazdaságból nyerhető előnyök kihasználását. ▫ Jól kidolgozott ágazati programok (,melyek nagy hangsúlyt helyeztek az ír tulajdonú ipar versenyképességének fokozására) és ösztönzők által támogatott gazdaságpolitika. ▫ Mindennek eredményeképpen kedvező beruházási környezet alakult ki. Az objektív nézőpontot megközelítve azonban kicsit árnyalható ez a sikertörténet. Például érdemes kiemelni, hogy a gazdaság teljesítőképessége térben nem erősödött egyenletesen. Az Európai Unió forrásainak felhasználásakor nem érvényesült a kohézió, a fejlettségi rés valamennyi fontosabb mutató esetében bővült.47 (Igaz, Írország még így is az EU legkiegyenlítettebb területi szerkezetű országa.) Ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy mivel az Unió az egész országot elmaradott (1. célkitűzés alá eső) térségnek tekintette, a támogatási gyakorlat nem vett tudomást az ország belső területi differenciáiról. A központi kormányzati politika így, egyetlen fejlesztési tervet készített, melyben a regionális fejezet csupán „jóindulatú gesztusként” szerepel. Ez a helyzet egyébként Magyarországon is kialakulhat, hiszen a jelenlegi programozási időszakban a teljes ország egyetlen régióként jelenik meg a támogatási rendszerben (ami az Unió méreteit figyelembe véve természetesen érthető). Így a hét magyar régió érdekérvényesítő ereje és jogköre gyenge maradhat. A pénzügyi és fejlesztési döntési decentralizáció feladatai (pl.: a közigazgatási reform) tehát még hátravannak. Írországban 1993-ban ugyan létrejött nyolc regionális hatóság, azonban feladatkörük a regionális gazdaság fejlődésére különösebb hatással nem bíró általános teendőkből áll. „Súlytalan” intézmények, finanszírozásuk megoldatlan, valódi jogkörük nincs. Az Írországban érvényben lévő régióhatárok sem alkalmasak a hatékony koordinációra. Az EU-támogatások nyomon követése és értékelése ily módon (és a statisztikai rendszer hiányosságai miatt) nehézségekbe ütközik. Írország „sikersztorijában” tehát vannak szépséghibák, érdekérvényesítő ereje, gazdaságának abszorpciós képessége és a források felhasználásának hatékonysága mégis
47
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (96.o.)
28
példaértékű. A 2000-2006-os programozási periódusban az ország elvesztette korábbi teljes területére vonatkozó kedvezményezett státuszát. Területét így most két régióra osztotta, melyek önálló működési programként jelennek meg a fejlesztési tervben. Ez nagy előrelépésnek számít a decentralizációban. Amit mindenképpen jó lenne átvenni tőlük, az a mód, ahogy felismerték és előnyükre fordították tágabb gazdasági, politikai környezetük kihívásait.
3. MAGYARORSZÁG LEHETSÉGES SZEREPEI
Egy az Economist Corporate Network által készített tanulmány szerint az EUcsatlakozás Közép-Európában nem eredményez majd azonnali fellendülést, azonban a következő 10 év során, ahogy az új tagországok egyre inkább integrálódnak az egységes piacba, 5-10% közti többletnövekedés várható. Közép-Európa abban a tekintetben követheti az ír modellt, hogy egy olyan hosszabb távú felzárkózási stratégiát alakít ki, melynek egyik alapja a külföldi beruházók vonzása és megtartása. Írország példája azt is tükrözi, hogy az igazi felzárkózás és konvergencia több évtizeden át tartó, folyamatos és következetesen erőteljes növekedés eredménye, nem pedig egy néhány éven tartó fellendüléséé. Az ECN vizsgálódásaiból arra következtet, hogy Kelet- és Közép-Európa országai valószínűleg nem fognak Görögország sorsára jutni, mivel már most sokkal jobban integrálódtak az európai gazdaságba. A görög példa mindenesetre jól mutatja, mennyire fontos a makroökonómiai stabilitás, az elzárkózás elutasítása ahhoz, hogy az uniós tagság valóban növekedést hozzon.48 A két ország történetéből levonható néhány fontos tanulság, amelyeket érdemes lesz szem előtt tartani. 1. Az uniós tagság előnyös növekedési kilátásokkal kecsegtet, de a gazdaságpolitika erősen befolyásolhatja, hogy ez a potenciál valósággá válik-e.49 2. Lehet, hogy sokáig kell várni, amíg a „csatlakozás gyümölcsei” beérnek és rövid távon növekedési áldozatokkal kell számolni, de addig is meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyeken a fejlődés alapul: rugalmas oktatási rendszer, társadalmi konszenzus, üzletbarát környezet, javuló infrastruktúra.
48
Meixner Zoltán: Az ír recept: tanulságok az EU-hoz csatlakozóknak. in: HVG 2004. 03. 31
49
Pellényi Gábor: Rövid távon komoly áldozattal jár az EU-tagság. in: Világgazdaság 2004.05.07. (7.o.)
29
3. Hogy bekövetkezik-e, és mikor az ugrásszerű növekedés az külső tényezőkön is múlik (pl. az egységes piac és a monetáris unió helyzetén, a nemzetközi gazdaság helyzetén). 4. Különös figyelmet érdemel, hogy míg az EU országai közti konvergencia megvalósult ugyan, addig az egyes országokon belüli régiók közti különbség nem csökkent. Ezt a jelenséget különösen egy olyan kis méretű országban érdemes komolyan venni, mint Magyarország, ahol az EU-s nézőpontból szinte kezelhetetlenül apró régiók nem elhanyagolható fejlettségbeli különbségeket mutatnak fel. 5. Döntő kérdés, hogy Magyarország mennyire tudja magáévá tenni, „magyarra fordítani” az uniós célkitűzéseket. Az EU versenyképességének zálogát a tudásintenzív gazdaság és az információs társadalom kiépítésében látja. A magyar gazdaság fejlesztésének hangsúlyát tehát a kiművelt és kiművelendő emberfőkre és a tudásra kell helyezni. Növelni kell a hozzáadott értéket előállító munkaerő versenyképességét. Ennek két eszköze az emberi erőforrás bérterheinek csökkentése, valamint a továbbképzés, az élethosszig tartó tanulás.50 A fejlődés másik vetülete: Magyarország kihasználhatná egyik legnagyobb természeti kincsét: földrajzi helyzetét. Ha (uniós pénzekkel is) sikerülne a nyugati tőkét rávenni, hogy magyar területen rendezze be keletre célzó logisztikai központjait, akkor az ország egy óriás régió egyik központi „forgatókorongjává” válhatna.51 A gazdasági kihívások és lehetőségek, illetve az ezekhez illeszkedő saját erősségeink felismerése és fejlesztése nélkül pedig megmaradhatunk örökké támogatásra szoruló „szegény rokonnak”.
50 51
Szekfű Balázs: Országunkat a felvonóba! in: Népszabadság 2004. 09. 20. Füzes Oszkár: Négyszögesítés és spórolás. in: Népszabadság 2003. 12. 27.
30
IV. A D ÉL -D UNÁNTÚL A Dél-dunántúli régiót Baranya, Somogy és Tolna megye alkotja, területe 14 169 km2 –t tesz ki, 2004-es adatok szerint 983 612-en élnek itt, ez az ország teljes népességének kb. 9,7%-a. A népsűrűség a magyarországi régiók közül itt a legalacsonyabb. A régió délen Horvátországgal határos, északon a Balaton, keleten a Duna, nyugaton pedig a Nyugat- Dunántúli régió jelent természetes, illetve adminisztratív határokat. A DélDunántúl részletes térképét a 4. számú melléklet tartalmazza. Néhány mondatban általános jellemzést adni egy sok értelemben igen változatos régióról nem könnyű feladat. Mégis felsorolható néhány jellegzetes ismertetőjegy, ami megkülönbözteti a Dél-Dunántúlt Magyarország más régióitól. Ennek a területi egységnek a része a Balaton déli partja, a magyarországi idegenforgalom legkedveltebb célpontja. A DélDunántúl az országban a leggazdagabb termál- és gyógyvizekben, az egyetlen régió, ahol két egyetemi város is található (Pécs és Kaposvár). Az ország villamosenergia-termelésének 40%át biztosítja a régió, a Paksi Atomerőmű Rt. révén. Mindezt kiegészíti a jellegzetesen szelíd, dimbes-dombos tájkép, melyből kiemelkedik a Mecsek és a Villányi-hegység; ennek a vidéknek minőségi, hagyományos borkultúrája Európa-hírű. Világörökségi helyszín is található itt: a pécsi ókeresztény sírkamrák. Ez a néhány speciális dél-dunántúli ismertetőjegy vonzó, de kissé felszínes képet rajzol elénk erről a tájegységről. A Dél-Dunántúl természetesen nemcsak borból, Balatonból, egyetemekből és atomerőműből áll, hanem történelemből, emberekből és (reményeim szerint) folytonos fejlődésből is. 31
1. A
RÉGIÓ KIALAKULÁSA ÉS KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI AZ
EURÓPAI UNIÓ
FEJLESZTÉSI
IRÁNYVONALAIHOZ
A régió története nem tekinthet vissza olyan nagy múltra és régi hagyományokra, mint az őt alkotó megyéké, ennél fogva az itt élő emberek tudatában sem olyan eleven a képe, mint hagyományos közigazgatási egységeinké. A régiós tudat és régiós gondolkodás első csírái már a rendszerváltást követő években megjelentek, amikor szakértelmiségiek, parlamenti képviselők, önkormányzati és kamarai tisztségviselők, sőt: kormányzati szereplők 1992-ben a régió fejlesztési stratégiájának kidolgozását kezdeményezték. Létrejött a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Alapítvány, amely mintegy előképe volt az 1998-ban létrejött regionális fejlesztési tanácsnak. Külföldi intézetek közreműködésével pedig elkészült a régió versenyképes fejlesztési koncepciója. Európai uniós dokumentumok a dél-dunántúli modell lényegét akkor a széles szakmai közvélemény ösztönzésére, a partnerség előnyeit a belső erőforrások hasznosítása és a régió érdekeinek érvényesítése céljából megszervezett fejlesztési koalícióban fogalmazták meg.52 Ez a modell sajnos a későbbi években összeomlott, és míg korábban a sajtó a dél-dunántúli együttműködést a hazai regionális fejlesztés követendő példájaként emlegette, az utóbbi években ez a pozitív kép elhalványult. A régió szereplőinek korai együttgondolkodásából annyi mindenesetre leszűrhető, hogy a három megye összetartozása nem (vagy nem pusztán) külső kényszer hatására (az EU regionális politikájához való igazodás) született meg, hanem belső igény következtében. Ez a tény véleményem szerint önmagában remélni engedi, hogy a Dél-Dunántúl élet- és fejlődőképes láncszeme lesz a magyarországi regionális és területfejlesztési politikának, tevékeny résztvevőjévé válik a magyar gazdaság és életszínvonal EU-s átlaghoz való felzárkóztatásának,
ezáltal
pedig
az
Unió
gazdasági,
szociális
kohéziójának
és
versenyképességének erősítéséhez is hozzátehet. Az 1996-ban elfogadott területfejlesztési törvény megalkotta a jogi alapját a regionális fejlesztési tanácsok létrehozásának, megteremtődött a lehetősége az európai területfejlesztési politikával szinkronban álló intézményrendszer kialakításának. Az országban elsőként 1997.
52
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 262. o.
32
február 20-án kezdte meg működését a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (DDRFT), ezzel intézményesült a régió területi összetartozása.53 A Dél-Dunántúl 1998-ban a PHARE kísérleti régiója lett, kidolgozhatta EUkompatibilis fejlesztési programját. A program finanszírozásához 4 millió € támogatáshoz jutott, ezt az összeget a DDRFT pályázati úton osztotta szét. A pályázati kiírás négy tevékenységet
támogatott
(falusias
térségek
összehangolt
fejlesztése;
kis-és
középvállalkozások versenyképességének javítása; a régió idegenforgalmi lehetőségeinek kiaknázása; regionális marketing és befektetők vonzása a régióba). A támogatási keretet a pályázati igény mintegy 2,5-szeresen meghaladta.54 A Dél-Dunántúl az Unió részeként NUTS II-es szintű tervezési-statisztikai térség, a Strukturális Alapok 1. célkitűzésének „támogatási alanya”. (Igaz, ahogy azt már egy előbbi fejezetben említettem, egyelőre egyik régiónak sincs saját operatív programja.) A tervezésistatisztikai régió a törvény alapján: több megye (a főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával határolt, egybefüggő tervezési illetve statisztikai egység. Ez a területbeosztás építhető be az Eurostat regionális adatbázisrendszerébe, erre szervezhetők majd meg a reprezentatív adatfelvételek.55 A NUTS - rendszernek való megfelelés mellett legalább ilyen fontos az, hogy a régió azonosulni tudjon Magyarország és az Európai Unió kitűzött fejlesztési irányaival, illetve, hogy ki tudja választani a belső adottságaival összhangban álló stratégiai célokat (és itt nem pusztán regionális politikai célokról van szó). Ez első ránézésre sem könnyű feladat. Az Unió jövőképe a versenyképes (az USA-nál és Japánnál mindenképpen versenyképesebb) tudásalapú gazdaság és az információs társadalom, melynek tagjai egészséges környezetben, „méltányos életszínvonalon” élő emberek. Véleményem szerint a Dél-Dunántúlon élők nehezen tudják elképzelni (ha egyáltalán, mert a többség nem is ismeri a tudásgazdaság vagy az információs társadalom fogalmát), hogy ez a kép akár 10-20 év távlatában megvalósulhat. A régióban (de az egész országban is) sok helyen az alapvető lakhatási és életkörülmények sem adottak, sok ember él még olyan telepeken, elnéptelenedő falvakban vagy elszigetelődő városi területeken, ahol például nincs vízvezeték, szennyvíz-csatorna, ahová csak földút vezet, vagy még az sem. Ezeken a haldokló területeken először is évtizedes
53
Dél-Dunántúl a gazdasági lehetőségek régiója (http://www.ddrft.hu/download/gazdasagi_magyar.pdf)
54
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 267.o. 55 Kereszty András (szerk.) Tények könyve – Régiók. Greger-Delacroix Kiadó, Budapest 1998.
33
fejlesztésbeli lemaradásokat kell behozni, a feladat itt nem a fejlesztés, hanem a felzárkóztatás lesz. Hasonló (ha nem is ilyen mértékű) problémákkal még a fejlettebb gazdaságú országoknak is szembe kell nézniük. A szegénység és kirekesztés elleni küzdelem az Európai Unió alapdokumentumaiban is megjelenik, és szintén fontos állomás volt ebből a szempontból 1998-ban a Társadalmi kizárás elleni Európai Bizottság létrehozása.56 A hátrányos helyzetű, „elgettósodó” lakóövezetek felszámolása illetve rehabilitálása az EU hatékony segítsége nélkül elképzelhetetlen. Ennek a felismerésnek az eredménye a Pörös Béla, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács Külkapcsolati Bizottságának elnöke által kidolgozott tervezet („Lakás- és életkörülmények az új EU-tagállamok leszakadó régióinak településein és a nagyvárosok leépülő körzetein” címmel), amelynek célja, hogy felhívja az uniós döntéshozók figyelmét az említett problémákra. A koncepciót magyar politikusok javaslatként szeretnék napirendre tűzni az Európai Parlamentben, így talán elérhető lesz, hogy az EU a jövőben speciális programokat indítson ezeknek a válsággócoknak a kezelésére.57 A régiónak elemi érdeke, hogy erős szálakkal kapcsolódjon az Európai Unió fejlődési vonalához, a nemzetközi gazdasági folyamatokhoz illetve más, szomszédos, határon túli régiók fejlesztési tevékenységeihez. Ellenkező esetben a leszakadás, a periferikus helyzet állandósulhat, sőt: romolhat is. De melyek lehetnek a fejlődést megalapozó összekapcsoló szálak? A következőkben (a teljesség igénye nélkül) röviden vázolok néhány potenciális kapcsolódási pontot, amelyekre a kitörés lehetőségei épülhetnek. Ezek az összeköttetések gyökereznek egyrészt a régió belső adottságaiban, másrészt a külső környezet kihívásaiban. ▫ A kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció (melyek a tudásintenzív gazdaság alapkövei) jelentősége folyamatosan nő, ebbe a folyamatba az erős tudományos háttérrel rendelkező Dél-Dunántúlnak is fontos bekapcsolódnia. A feladat már „csak” az, hogy hatékonyan össze kell kapcsolni a tudomány és a gazdaság területét, a felsőoktatási intézményeket arra kell ösztönözni, hogy több gyakorlati eredményt hozó kutatást folytassanak, támogatni kell a kutatóintézetek létrejöttét és tevékenységét, valamint a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását. A K+F-en belül (az Unióban is prioritást élvező) biotechnológia lehet a fő csapásirány.
56 57
Valóban küzdjünk a szegénység és a szegregáció ellen! in: Régióstart II. évf. 9. sz. 2004. IX. 7.o. Nyomortelepek és az EU. in: Népszabadság 2004. 10. 12.
34
▫ Az információs társadalom megteremtésének tekintetében is hatékonyan bekapcsolódhat a régió az uniós és nemzetközi folyamatokba. „Az információs társadalom nem a jövő, hanem a jelen kihívása. […] Európa jövőjét a globális gazdaságban az határozza meg, hogy milyen gyorsan és sikeresen tudja kihasználni az új információs és kommunikációs technológiák adta lehetőségeket.58 Az információs társadalom jellemzője, hogy az információ és az ahhoz való hozzáférés válik az egyik legfőbb értékké, a polgárok, a vállalatok és az állami szektor pedig különböző infokommunikációs technológiák segítségével érintkeznek egymással. Ennek egyik igen fontos és mindennapjainkat is érintő vetülete az ún. eönkormányzatok kialakítása. A régióban ebből a szempontból (is) úttörőnek számító Pécs városa szeptemberben elnyert 537 millió Ft uniós forrást (amelyhez 80 millió Ft önrészt kell biztosítania) a GVOP2004-4.3.1 jelű kiírásán. (Ugyanilyen, szintén sikeres pályázatot adott be Szekszárd is.) Az elnyert összeg az önkormányzat közigazgatási tevékenységének átfogó modernizálását, elektronizálását fogja szolgálni, ez kulcsszerepet játszhat a kisebb, hatékonyabb és olcsóbb állam megteremtésében, a gazdaság versenyképesebbé válásában és így az életszínvonal emelkedésében is. A projektnek egyaránt haszonélvezői lesznek a kis- és középvállalkozások (hatósági, adózási ügyek gyorsabb, kényelmesebb ügyintézése miatt) állampolgárok (szintén a kényelmesebb ügyintézés és az átláthatóbb segélyezési rendszer folytán), valamint az önkormányzat is (az ügyintézők leterheltsége csökken, a munkaszervezési folyamatok átláthatóbbá válnak). Szélesebb távlatban pedig remélhetőleg a régió más, jelenleg kevésbé fejlett önkormányzatai is profitálhatnak Pécs sikeres pályázatából: a rendszer „bejáratása” után adoptálhatják a jól működő alkalmazásokat.59 ▫ A nemzetközi és interregionális hálózatokba való bekapcsolódás, például az Alpok-Adria makrorégió gazdasági hálózatában való részvétel, szintén fontos gyújtópontja a Dél-Dunántúl fejlődésének. Az EU-ban és a világgazdaságban egyre nagyobb szerephez jutnak az interregionális együttműködés különböző formái, hiszen a szomszédos, más-más országhoz
tartozó
régióknak
is
vannak
közös
fejlesztési
érdekeik,
és
(például
környezetvédelmi) problémáik, amelyek együttes fellépéssel hatékonyabban érvényesíthetők illetve orvosolhatóak. Az összefogás azért is előnyös, mert elősegíti a tapasztalatátadást és a technológiatranszfert a fejlettebb régiók irányából.
58
Barsi Boglárka: A területfejlesztés kihívásai az információs társadalom az Európai Unióban. in: Comitatus: önkormányzati szemle XII. évf. 10.sz. 2002. (22-31 o.) 59 Dél-Dunántúl: a digitális mintarégió. in: Régióstart II. évf. 10.sz. ( 7.o.)
35
A már említett Alpok-Adria Munkaközösség, melyet 1978-ban alapítottak (többek közt két dél-dunántúli megyénk, Baranya és Somogy, részvételével) hatékonyan szolgálja ezeket a célokat. A Duna-Dráva-Száva Euroregionális Együttműködés is igen fontos iránya a regionális külkapcsolati orientációnak. Mindegyik felsorolt kapcsolódási pont esetében igen fontos, hogy meglévő belső sajátosságaira, potenciáira alapozzon a régió, máskülönben a gazdasági fejlődés követő jellegűvé válhat, illetve megfelelő bázis nélkül hamar ki is fulladhat. A következő SWOT-analízis azt hivatott bemutatni, mely területek és tényezők generálhatják a Dél-Dunántúl gazdasági-társadalmi fejlődését, melyek lehetnek a buktatók a növekedési folyamatban, és hogy egyáltalán melyek az előrehaladás lehetséges irányai. 2. A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE60
ERŐSSÉGEK 1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK -
Kedvező agro-ökológiai potenciál A kedvező éghajlati és talajadottságok miatt a termények termésátlagai meghaladják az országos átlagot, illetve a többi régió értékeit: a búza termésátlaga 2001-ben az országos érték 116,7%-a. A legjobb termőhelyi adottságokkal Tolna megye és kelet Baranya rendelkezik. A versenyképes mezőgazdaság feltételei adottak, a régióban folyó egyetemi szintű képzésnek köszönhetően az ehhez szükséges képzett mezőgazdasági, élelmiszeripari humán erőforrás rendelkezésre áll. Az itteni természeti adottságok kedveznek például a mandulának, a diónak és a sárgabaracknak is.
-
Minőségi szőlő- és borkultúra A régió jelentős szőlő- és borkultúrával rendelkezik, az ország 22 borvidékéből 5 található meg a térségben (Dél-Balatoni, Pécsi, Villányi, Tolnai, Szekszárdi borvidék). A régió az ország bortermelésének mintegy 13,6%-át adja, melyből jelentős export kivitelt is biztosít.
-
Magas fokú erdősültség gazdag vadállománnyal
60
Az itt közölt SWOT-analízis alapja a Dél-Dunántúl Regionális Fejlesztési Akcióterv elemzése, ezt egészítettem ki a Dél-Dunántúli régió gyógyturizmusának fejlesztése c. regionális stratégiai és marketingterv SWOTanalízisével, illetve az NFT-t dél-dunántúli szempontból elemző regionális dokumentumok hasonló elemzéseivel, valamint a Horváth Gyula könyvében említett tényezőkkel. A statisztikai adatokat lehetőség szerint frissítettem a KSH legújabb eredményeivel.
36
A Dél-Dunántúl az országos átlagot 4,1%-kal meghaladó erdősültséggel, gazdag vadállománnyal rendelkezik (Zselic, Gemenc). Változatos domborzati adottságok, sokszínű flóra és fauna jellemzik. -
Gazdag gyógyforrás- és termálkincs Kedvező geotermikus adottságai miatt a régióban 16 gyógy- és termálfürdő található, melyek között 6 nemzetközi jelentőségű.
2. IPAR -
Versenyképes élelmiszeripar A régió jelentős élelmiszeripari hagyományokkal, nagy múltú vállalatokkal büszkélkedhet (Pl.: cukoripar - Kaposvár, húsipar - Pécs, Kaposvár; konzervipar - Szigetvár, Nagyatád; üdítőital-ipar – Siófok; tejipar - Pécs, Barcs, Szekszárd).
-
Az idegenforgalom országos átlagot meghaladó szerepe A vendégforgalom 12,6%-a a régióba irányult 2001-ben. A vendégéjszakák 20%-a a régióban realizálódik, a turisták átlagos tartózkodási ideje pedig 30%-kal magasabb, mint az országos átlag. Ez elsősorban a Balaton déli partjának, a kellemes klímának, a gazdag természeti és épített környezetnek valamint a diverzifikált turisztikai attrakcióknak (arborétumok, nemzeti parkok, történelmi értékek) köszönhető.
-
A Balaton, mint idegenforgalmi célpont ismertsége.
-
A tercier szektor viszonylag jelentős súlya.
3. KULTÚRA, OKTATÁS -
Gazdag kulturális és történelmi örökség, jelentős kiterjedésű természet- és tájvédelmi területek A régió gazdag műemlékekben és természeti értékekben, 2 nemzeti parkkal és a pécsi világörökségi helyszínnel is büszkélkedhet.
-
Nemzetiségi sokszínűség és élénk anyaországi kapcsolatok, eltérő kultúrák egymást gazdagító hatása.
-
Idegen nyelvet beszélő lakosság magas aránya A népesség több mint 20%-a beszél anyanyelvén kívül másik nyelvet (német, angol, orosz,
37
horvát stb.), mely jelentősen meghaladja az országos mutatószámot. -
Fejlett felsőoktatási intézményrendszer A régióban 2 egyetem működik, a Pécsi Tudományegyetem az egyik legnagyobb vidéki felsőoktatási intézmény.
4. INFRASTRUKTÚRA -
Nemzetközi vízi közlekedésre alkalmas folyó (Duna) A folyó, mint a VII. pán-európai közlekedési folyosó, kapcsolatot teremt a Fekete- és az Északi-tengerrel.
-
Viszonylag fejlett, multifunkcionális régióközpont (Pécs).
5. HUMÁN ERŐFORRÁS, MUNKAERŐPIAC -
Az átlagosnál képzettebb munkaerő (erős mezőgazdasági, élelmiszeripari és idegenforgalmi humánerőforrás; speciális szakmakultúrák jelenléte: borászat, energetika), fejlett és nagy kapacitással bíró munkaügyi intézményrendszer, elfogadott foglalkoztatási stratégia.
6. K+F -
Versenyképes kutatási eredmények előállítására képes tudományos bázis megléte Az egyetemi és akadémiai kutatóhelyek hálózata lehetővé teszi piacképes kutatások elindítását. Intézményesült nemzetközi kapcsolatok, interregionális együttműködésekben való részvétel.
GYENGESÉGEK 1. GAZDASÁG -
Az agrárszféra hozzáadott érték-előállítási képessége alacsony. A mezőgazdaság a régió hozzáadott értékének csupán 8,6%-át adja (2001), az üzemgazdasági struktúra és termelésszerkezet kedvezőtlenül alakul (elaprózódott
38
birtokszerkezet, korszerűtlen megművelés, gépesítés alacsony foka). A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 2004 első negyedében 7,3% (az országos átlagnál jóval magasabb) ami negatívan befolyásolja a régió amúgy is gyenge népességmegtartó képességét. -
Gazdasági aktivitás alacsony szintje Aktivitási ráta a régióban 49,6%, mely az országos értéket (53,6%) nem éri el és jelentősen kisebb az EU átlagánál is (2004. I. negyedév).
-
KKV-k elégtelen tőkeellátottsága.
-
Kényszervállalkozások magas aránya (főleg a mezőgazdaságban).
-
Gyenge ipari exportképesség A régióban az export értékesítés aránya az összes ipari értékesítésen belül az utóbbi években alatta maradt az országos értéknek (2002-ben 55,1%, a régióban pedig 52,9%), ez az exportképes termékek alacsony arányának tudható be.
-
Kevés külföldi tőkebefektetés Az országba érkezett külföldi működő tőke mindössze 1,8%-a irányult a régióba (2001).
-
Kevés számú nagyvállalat A régióban 59 társas vállalkozás működik, mely 250 főnél több alkalmazottal rendelkezik, ez az országban működő nagyvállalatoknak mindössze az 5,5%-át teszi ki (2004).
-
Fejletlen üzleti szolgáltatói szektor, a fejlett üzleti szolgáltatásokra kicsi a fizetőképes kereslet.
-
Fejlett, tudásigényes és exportképes ipari ágazatok hiánya
2. TÁRSADALMI, TERÜLETFEJLESZTÉSI PROBLÉMÁK -
Halmozottan hátrányos helyzetű térségek magas aránya A régió területének 66%-a hátrányos helyzetű kistérségbe esik, mely a lakosság 48,8%-át érinti. (Tamási, paksi, dombóvári, bonyhádi, tabi, fonyódi, lengyeltóti, marcali, csurgói, nagyatádi, barcsi, szigetvári, sellyei, siklósi, mohácsi, komlói, sásdi kistérségek.)
-
Szélsőségesen fejletlen településszerkezet: kevés, gazdasági centrum szerepet betölteni képes közepes és nagyváros, nagy területű városhiányos térségek A régió urbanizáltsági foka jelentősen elmarad az országos átlagtól: még a legmagasabb értéket mutató Baranya megyében is az országos érték alatt van, Somogy megyében pedig a lakosság több mint fele falvakban él. A régió jellemzően aprófalvas térség.
-
Cigányság és halmozottan hátrányos helyzetű rétegek komplex (társadalmi, gazdasági és szociális) problémái.
-
Öregedő népesség, korstruktúra romlása, korai halálozás. A régió lakosságának 15,6%-a 65
39
évnél idősebb, az öregedési index igen magas. Mindkét érték meghaladja az országos mutatószámot. (2004. I. negyedév) -
A háziorvosi szolgálat és a járóbeteg ellátás területileg egyenetlen.
3.KÖRNYEZETVÉDELEM -
Jelentős környezeti károk, tájsebek a megszűnt bányászati és nehézipari tevékenységek örökségeként (pl. komlói szénbánya, mecseki uránbánya).
-
Közlekedési eredetű magas zajszint és légszennyezés.
-
A szakszerűtlen hulladék-elhelyezés veszélyezteti az ivóvízbázisokat.∗
4. IDEGENFORGALOM -
Turisztikai szolgáltatások szezonális és területileg koncentrált jellege. Az idegenforgalom a Balaton déli partjára és a nyári időszakra koncentrálódik.
-
Az idegenforgalmi marketing nem elég fejlett. A megyei turisztikai stratégiák nem összegződnek regionális szinten.
-
A magas komfortfokozatú szálláshelyek hiánya. Az összes kereskedelmi férőhely 28,4%-át teszi ki a szállodai férőhely a régióban, mely az országos aránytól elmarad (2003). A szállodai férőhelyen belül a magas komfortfokozatú férőhelyek szinte teljesen hiányoznak a régióból. A turisztikai létesítmények és szolgáltatások mind kapacitás-nagyságban, mind minőségben fejlesztésre szorulnak.
5. INFRASTRUKTÚRA -
A közlekedési hálózat egészében korszerűtlen, a régió külső és belső elérhetősége nem kielégítő. Ez a helyzet köszönhető a gyorsforgalmi úthálózat és elkerülő utak hiányának, a rossz minőségű és részben kiépítetlen mellékúthálózatnak, a zsáktelepülések kiugróan magas számának, valamint a rossz műszaki állapotú és hiányos vasúthálózatnak. Jellemző még a határátkelési pontok kis száma, kapacitása és alacsony szolgáltatási színvonala. A megyeszékhelyek közti közlekedési kapcsolatok sem kielégítők, a főváros közúti
∗
Jó példa erre, hogy néhány évvel ezelőtt a bonyhádi ivóvízbázis veszélybe került a Budapesti Vegyiművek Rt. hidasi telephelyén tárolt több ezer tonnányi veszélyes hulladék miatt, amelyből az elszivárgó anyagok elszennyezték a talajvizet. Egy modellszámítás nem zárta ki, hogy 2004-ig a szennyezés elérheti a település déli ivóvízbázisát. A végső megoldást, miután a környezeti kár elhárítása nem volt teljesen sikeres, egy új vízbázis építése jelentette.
40
elérhetősége is elégtelen, ennek a közlekedési hálózatok korszerűtlensége, kiépítetlensége a fő oka. Különösen rossz a helyzet Kaposvár-Szekszárd viszonylatában. Egy megfelelően kiépített folyami kikötő hiánya is ront a helyzeten. A régió periferikus helyzetének két vetülete is van: a belföldi peremhelyzet valamint a nemzetközi útvonalaktól, közlekedési folyosóktól való távolság. A régió elérhetőségén a nemrég megépült Duna-híd sem javít sokat egyelőre, mindenféle rávezető, kiszolgáló úthálózat nélkül ma még kevéssé jelentős. -
Gyenge színvonalú tömegközlekedés. A tömegközlekedés gyengén szervezett, néhány esetben párhuzamosságok tapasztalhatóak
(vasút, autóbusz), az aprófalvas térszerkezet következtében sok településen csak az alapszolgáltatás érhető el, mely csökkenti a lakosság mobilitását. A nagyvárosokban a forgalom növekedésének következtében és a nem tömegközlekedés-barát forgalomszervezés miatt a tömegközlekedés vonzereje csökken.
-
Informatikai hálózatok fejletlensége
-
Szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége minőségi és mennyiségi szempontból elégtelen A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya a régióban 52,6%, mely az országos arányt nem éri el. (A legrosszabb a helyzet Tolna megyében, ahol ez az arány csak 43,7%!) A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége jóval elmarad az ivóvízhálózatétól, a közműolló tehát igen jelentős. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 94,9%. (2003) 6. HUMÁN ERŐFORRÁS, MUNKAERŐPIAC
-
Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség A munkanélküliségi ráta 8,03%, ami csaknem 2%-kal magasabb az országos értéknél (6,1%, 2004. II. negyedév). Régió szerte gondot jelent a munkanélküliek alacsony iskolázottsága, rossz egészségügyi és mentális állapotuk, valamint az, hogy a szabad munkaerő-kínálat összetétele jelentősen eltér a kereslet struktúrájától.
-
Közép- és felsőfokú oktatási rendszer gyenge piacképessége, műszaki felsőoktatás relatív hiánya.
-
Kevés munkalehetőség, mind az alacsonyan képzett, mind a minőségi munkaerő számára
41
7. K+F -
Innovatív középvállalkozások hiánya, alkalmazott kutatások alacsony színvonala, gyenge együttműködés a felsőoktatási és gazdasági szféra között.
-
Nagy akadémiai kutatóintézetek hiánya
8. -
A belső fejlesztési potenciált mobilizálni és dinamizálni képes helyi civil közösségek és kezdeményezések gyengesége, illetve hiánya, együttműködési és érdekérvényesítési készség hiánya, politikai szempontok előtérbe helyezése.
-
A régió-arculat hiánya, a régió, mint összetartó erő még nem eléggé kidolgozott kép, hiányzik a regionális szemléletmód.
Lehetőségek •
Veszélyek
Kulturális, gyógy-, wellness, öko-, bor- és
•
Tőkeszegény agrárgazdaság
gasztronómiai turizmus növekvő trendje.
•
Forráshiány önkormányzati szinten is.
A régió kedvező természeti adottságait
•
Kedvezőtlen
demográfiai
nemzetközi
folytatódása
(falvak
turisztikai trendekkel. Így a Dél-Dunántúl
elöregedése).
össze
lehet
kapcsolni
a
Közép-Európa
legnagyobb
•
gyógyturisztikai régiójává válhatna. • • •
Kiemelt
EU-támogatás
és
nemzetközi
országokon
tranzit vagy
irányok
más
országrészeken
tömegközlekedés fejlesztésére
keresztül alakulnak ki; a tőkemozgások
Határmenti és nemzetközi kapcsolatok
elkerülik a területet, a tőkecentrumok
erősödése
máshol alakulnak ki, nőnek a belső
Gazdasági
kapcsolatok
erősödése
perifériák területei.
a •
stabilizálódó balkáni térséggel •
elnéptelenedése,
A régió perifériális helyzete rögzül A
vasút-
tendenciák
A régió külső és belső perifériájának
A schengeni határrá váló déli régióhatár
zárványtérségeiben
szerepének felértékelődése
kistelepülések elnéptelenedése
42
található
•
A vállalkozások együttműködésében rejlő
•
lehetőségek kiaknázása •
(brain drain)
A közösségi és a magánszféra hálózatos együttműködéseinek
A szakképzett munkaerő elvándorlása
•
ösztönzése,
Technológiai központok
megújulás,
innovációs
kialakulása
és
fejlett
települések összefogása.
szolgáltatások letelepedése nélkül a Dél-
•
Környezeti és egészségipar térnyerése
Dunántúl
•
Civil kezdeményezések helyi források
fejlődésre kényszerülhet.
mobilizálásában
betöltött
szerepének
•
A
jellegű
gazdasági
A környezeti károk felszámolásának elmaradása, a környezet- természet- és
növekedése •
követő
mezőgazdaságban
termékek
elállítása,
tájvédelem nem kap kellő hangsúlyt.
exportképes tájspecifikus
•
A
környezetvédelmi
és
közlekedési
növények, gyümölcsök termesztése (pl.
infrastruktúra
mandula, dió, sárgabarack, napraforgó,
elmaradása.
repce).
közlekedésen alapuló valódi logisztikai
•
Külföldi tőke vonzásának lehetősége
centrumok más térségek irányításával
•
Infrastruktúra
alakulnak ki
fejlesztése
(helsinki
korridorok – közúti V és V/c; vasúti V/b és
•
•
Kombinált
szállítások
•
A Dél-Dunántúlon számtalan életképes már. A
régió
felsőoktatási
multimodális
indokolatlan
A regionális identitás és gondolkodás igen
nehéz
és
összetett
feladat, csak távlatokban oldható meg.
fejlesztési részprogram és projekt készült •
Fejlesztések
kialakítása
növekedése,
logisztikai központok jelentősége nő. •
A
párhuzamossága.
V/c valamint a VII-es dunai víziút – a régión átvezetnek)
fejlesztésének
intézményei
alkalmassá tehetők az innovációs potenciál erősítésére, az egyetemi és termelőszféra kapcsolatai intézményesülhetnek.
43
•
Kormányzati szinten továbbra sem kap figyelmet a régió leszakadása.
3.A DÉL-DUNÁNTÚL POZÍCIÓJA MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN A Dél-dunántúli régió változatos természeti adottságai, kellemes éghajlata és kiváló turisztikai adottságai ellenére mind magyarországi mind uniós viszonylatban a fejletlenebb régiók közé sorolható. 2. táblázat:A Dél-Dunántúl gazdasága Magyarországon belül 2001-ben (%-os arány az országon belül) Mutató
Arány az országon belül, %
Népesség
9,8
Települések száma
20,8
Ebből városok száma
13,5
Összes foglalkoztatott
8,5
Ipari foglalkoztatott
8,5
Ipari termelés
5,7
Ipar értékesítése
6,7
Munkanélküliek száma
12,6
Regisztrált vállalkozás
9,7
Működő vállalkozás
9,0
Külföldi érdekeltségű vállalkozások száma
6,0
Külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett tőkéje
1,8
GDP
7,3
Egy főre jutó GDP 2000 (ezer Ft)
78,4*
K + F alkalmazottak száma
7,0
Beruházások Külföldi működő tőke *:az országos átlag százalékában
6,8 1,8
(Forrás: www.deldunantul.com/index.php?id=138)
Ez a helyzet elsősorban annak a következménye, hogy a régió területén nem halad át semmilyen igazán jó minőségű, jelentős gyorsforgalmi út, és a nemzetközi közlekedési folyosók is elkerülték eddig. Ennek folytán az a veszély fenyeget, hogy a régió nem lesz képes érdemben bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági munkamegosztásba, rossz megközelíthetősége a külföldi és hazai gazdasági centrumoktól tőkevonzó képességét negatívan befolyásolja. (Bár megjegyzendő, hogy a vidék természeti értékeinek konzerválását éppen periferikus helyzete tette lehetővé…) Ennek fényében érthető, hogy 2001-ben az országba érkezett külföldi működő tőke mindössze 1,8%-a került a régióba, az összes hazai beruházásnak pedig 6,8%-a valósult meg itt, ez összesen 210 763 millió Ft-ot jelent, ezzel a Dél-Dunántúl a legutolsó a magyarországi régiók közül. 44
A régió, és azon belül különösen Tolna megye, a rendszerváltás nagy vesztesei közé tartozik. Mélyreható strukturális váltás ugyan bekövetkezett a gazdaságban, de a szerkezetváltás nem zajlott le egészségesen, nem jött létre olyan modern termelői nagyvállalati kör, amely közvetíthetné a helyi kis-és középvállalkozások felé a modern vállalkozói és termelői ismereteket, illetve amely a kis-és középvállalkozások beszállítói piacává válhatna. A munkaerő-állomány jelentős részét foglalkoztató nagyüzemek közül nagyon sok bezárt, vagy a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkentett kapacitáson működik. Az itt élő munkanélküliek száma így messze meghaladja az országos átlagot és az aktivitási rátát tekintve is kedvezőtlenebb a helyzet, mint országosan. A munkanélküliségi ráta ugyan mindhárom megyében csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években, de a csökkenés üteme elmarad az országos átlagtól. A foglalkoztatottság szerkezetének ágazatok szerinti megoszlása kedvező és kedvezőtlen jegyeket egyaránt mutat: a mezőgazdaságban az országos átlagnál jóval többen dolgoznak, ennél biztatóbb tény, hogy a gazdasági szolgáltatások terén a foglalkoztatottak száma dinamikusan nőtt az elmúlt években, az oktatás szférájában is hasonlóan kedvező a helyzet. A vállalkozások szektorok szerinti megoszlásáról szinte ugyanaz mondható el, mint az alkalmazottak esetében: messze a mezőgazdaság a leghangsúlyosabb; a legfejlettebb, a fejlődést a feldolgozóipar mellett leginkább meghatározó üzleti szolgáltatásokban pedig a leggyengébb a Dél-Dunántúl pozíciója. A régió térszerkezete igen nagy szélsőségeket mutat az átlaghoz képest: a települések 73,8%-ában (országosan 54,9%-ában) a lakosság száma nem éri el az 1000 főt, ezen belül 52,5%-ukban (országosan 33%-ukban) az 500 főt sem. A lakosság csökkenése az országos átlagot meghaladó mértékű, ez köszönhető a közepes termelékenységnek, a magas halandóságnak és elvándorlásnak (1980-1998 között 73,6 ezer főt vesztett a régió az utóbbi tényező miatt). Kiemelkedően magas az eltartottak (köztük is a nyugdíjasok) aránya. Az összes megtermelt, illetve az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) alakulását tekintve a Dél-Dunántúl az ország régióinak középmezőnyében helyezkedik el (a hét régióból a 4.), de a régióban megtermelt GDP aránya az összes magyarországi GDP-n belül csökkenő tendenciát mutat. Az ország összes megtermelt GDP-jéből a Dél-Dunántúl részesedése 7,2% volt 2001-ben, a legalacsonyabb a régiók közül.61
61
Általános jellemzők, gazdaság (www.deldunantul.com/index.php?id=138)
45
A Dél-Dunántúl pozícióját Magyarországon és az EU-ban a 7. és a 8. számú melléklet mutatja be átfogóan. A következő ábra a magyarországi régiók EU-hoz viszonyított helyzetét szemlélteti: 3.ábra: A magyarországi régiók fejlettsége (az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson, az EU-átlag százalékában, 2000.)
Forrás:Eurostat Európai Unió évkönyv, 2004, Villággazdaság (51.o)
A kedvezőtlen gazdasági mutatók ellensúlyozására megemlíthető azonban néhány pozitív tény is, például, hogy a régiónak igen előkelő helye van az országos idegenforgalmat tekintve: a Dél-Dunántúl a harmadik leglátogatottabb magyar tájegység. Fontos kiemelni, hogy az országban legelőször a dél-dunántúli régió tudott elfogadott fejlesztési programot felmutatni, és azóta is számos jól kidolgozott, konszenzuson alapuló fejlesztési dokumentum született. Ehhez a viszonylag erős szakmai területfejlesztési bázishoz társul még számos kiaknázatlan potenciál, melyek például a kedvező mezőgazdasági adottságokban, a kis-és középvállalkozások magas arányában (a nagyvállalatok beszállítói hálózataihoz való kapcsolódás tekintetében), a szellemi tőkében és a nemzetközi vízi útként is működő Duna kihasználatlanságában rejlenek. Úgy tűnik, a régióban a fő probléma nem is a lehetőségek hiányában keresendő, hanem ezeknek felismerésében valamint az együttműködési és érdekérvényesítési készség alacsony fokában. 4. A REGIONÁLIS FEJLESZTÉS SZEREPLŐI ÉS DOKUMENTUMAI
46
A) Szereplők A hazai regionalizációs folyamat egyik kezdő lépését a dél-dunántúli megyék tették meg, amikor 1994-ben saját kezdeményezésként az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete koordinálásában napvilágot látott a Dél-Dunántúl hosszú távú területfejlesztési koncepciója, benne a fejlesztési prioritásokkal és a régióépítést támogató fejlesztési szükségletekkel. A kiemelt prioritások azóta is változatlanok: •
Gazdaságfejlesztés és szerkezetváltás
•
Mezőgazdaság- és vidékfejlesztés
•
Közlekedésfejlesztés
•
Innováció fejlesztése
•
Üzleti szolgáltatások fejlesztése
•
Régiómarketing
Ez a dokumentum kiemelkedően fontos a regionális programozás szempontjából, annak kiindulópontját képezi, és az ezután kidolgozott fejlesztési dokumentumok is erre építenek.62 Az 1996-os területfejlesztési és területrendezési törvény megvetette a regionális programozás intézményrendszerének alapjait, ennek eredményeképpen kezdhette meg működését (az országban elsőként) a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (DDRFT) 1997 februárjában. Az újonnan felállított szervezet felelősségei kezdetben – a régióbeli koordinációs és egyéb igazgatási feladatokon túl – a komplex regionális program elkészítéséhez kötődtek (amelyről később még lesz szó), illetve 1998 tavaszán kezdte meg a felkészülést az EU PHARE HU9606 majd 9705 kódszámú Regionális Kísérleti Program Alapjainak fogadására. A DDRFT ezen kívül aktív részt vállalt és vállal a mindenkori kormány regionális politikájának kialakításában. A szervezet feladatai tovább bővültek a vidékfejlesztést támogató SAPARD előcsatlakozási alap megjelenésével.63 Jelenleg a Tanács hatáskörébe tartozik a területfejlesztési célú források elosztása, helyi gazdasági kezdeményezések felkarolása, koordinálása, uniós pályázatok (különösen ROP) generálása és menedzselése. A Tanács szabályzata szerint minimum 4 alkalommal ülésezik évente, a gyakorlatban ez 5-6 alkalmat jelent. A DDRFT szavazati joggal rendelkező tagjai: a megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, 10 minisztériumi tag, megyénként az önkormányzati társulások egy-egy képviselője, a megyei jogú városok polgármesterei, valamint a Dél-Dunántúli Regionális 62 63
A Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programjáról (http://www.ddrft.hu/teruletprog_regionalis_komplex.php) Dél-Dunántúl: a gazdasági lehetőségek régiója (http://www.ddrft.hu/download/gazdasagi_magyar.pdf)
47
Idegenforgalmi Bizottság elnöke. A tagságot kiegészíti az a széles meghívotti kör, amely prezentálni hivatott a területfejlesztésben részt vevő szereplőket, intézményeket. A tagság összetételének
szembetűnő
jellegzetessége
(hiányossága)
a
központi
közigazgatás
indokolatlan túlsúlya. A területfejlesztési törvény legutóbbi, 2004. júniusi, módosításakor a két kormánypárt nem tudott megállapodni ennek a helyzetnek a megváltoztatásában, a kérdés teljesen átpolitizálódott. Az természetesen szakmailag sem indokolt, hogy a Regionális Operatív Programot kezelő tárcákat kizárják
a döntéshozatalból, valóban ott a helyük
Tanácsban, csak jóval kisebb súllyal. A Tanács munkáját részben bizottságokban végzi: a Regionális Programértékelő, a Regionális Tervezési, a Regionális Külkapcsolati és a Regionális Monitoring Bizottságban. A Tanács működése önmagában azonban nem lehetett sokáig hatékony egy professzionális, képzett munkatársakból álló regionális háttérszervezet nélkül. A DDRFT ezért 1998 júliusában egyszemélyes tulajdonosként megalapította a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.-t (DDRFÜ), amely a régió operatív szervezeteként irányítja, koordinálja a fejlesztési projektek végrehajtását. Feladatai szorosan követik a Tanács fő céljainak megvalósítását: a dél-dunántúli régióban folyó hazai és nemzetközi – Európai Uniós – programok menedzselése, a regionális tervezési és programozási folyamatok szervezése, a térség külkapcsolatainak koordinálása. Az Ügynökség ellát az európai uniós integrációhoz kapcsolódó régiós feladatokat, kulcsszereplője az NFT Regionális Operatív program, valamint a hozzá kapcsolódó Programkiegészítő Dokumentum dél-dunántúli tervezésének, a megvalósításban pedig közreműködő szervezetként vesz részt.64 A Tanács és az Ügynökség egyelőre 2004-2006 között nem működhet végrehajtó hatóságként. Mindazonáltal az ügynökség sokkal aktívabb és kezdeményezőbb szerepet vállalhatna a regionális fejlesztés szakmai kérdéseiben, a Tanács pedig átfogó vezető szerepre tehet szert a Dél-Dunántúlon
minden
regionális
léptékű
fejlesztésben,
illetve
a
régión
belüli
információcsere fórumaként is működhetne.65 A DDRFT legfontosabb alapkövei a megyék, s bennük a megyei jogú városok. A megyei területfejlesztési tanácsok és azok munkaszervezetei (irodái) képezik azt a bázist, amelyre a régió érdekében végzett feladatok igen jelentős hányadát építeni lehetett és lehet. A DDRFÜ működése során ezért fordítódott különös figyelem arra, hogy a régiót alkotó megyék területfejlesztési munkaszervezeteiben dolgozó szakemberek bekapcsolódjanak a régiós munkafolyamatokba, s ehhez megfelelő képzésben is részesüljenek. A Tanács hosszú távú, 64 65
Dél-Dunántúl: a gazdasági lehetőségek régiója (http://www.ddrft.hu/download/gazdasagi_magyar.pdf) Döbrönte Katalin: A regionális intézményi struktúrák fejlesztése. in: Falu, város, régió 2002/2.sz. (27-28 o.)
48
eredményes működése csak a megyék és a megyei jogú városok konszenzusos együttműködésén alapulhat.66 A TOLNA MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI IRODA A Tolna Megyei Területfejlesztési Tanács az 1996-os területfejlesztési törvénnyel jött létre, még ez év júniusában alakította meg munkaszervezetét, a Tolna Megyei Területfejlesztési
Irodát
(továbbiakban:
az
Iroda),
amely
kezdetben
a
Megyei
Önkormányzaton belül működött, feladatait az önkormányzat dolgozói megbízásos viszonyban látták el, csak egyetlen fő volt felvéve, titkárnői munkakörben. A munkát azonban sokáig nem lehetett ebben a formában ellátni, 1999 augusztusában 3 fős különálló munkaszervezetté alakult az Iroda, ma hatan dolgoznak itt. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (DDRFÜ) már akkor kiépültebb volt, kapcsolatai a megyékkel mégsem voltak kielégítőek. A kapcsolattartás és az Ügynökség között ma napi rendszerességű és igen szoros, főleg a kaposvári központtal. Az Iroda felszereltsége eleinte igen kezdetleges volt, a számítógéppark és egyéb infrastruktúra teljes hiánya volt jellemző, így a beérkezett adatokat, elszámolásokat sem tudták megfelelően feldolgozni, kezelni. Ennek következtében az eredetileg neki szánt feladatokat a területfejlesztési támogatásokat kifizető Magyar Államkincstár végezte, mára ez a helyzet szerencsére megváltozott és az Iroda megtalálta a helyét a területfejlesztésben. 1996-tól két nemzeti pénzeszközt kezelt: a Területfejlesztési Célelőirányzatot (ezt 2004ben kivették a kezéből, regionális szintre emelve) és a Területi Kiegyenlítő Célelőirányzatot, 1998-tól pedig a Céljellegű Decentralizált Alapot. A pénzeszközök kezelése folytán az Irodában rengeteg szakértelem halmozódott fel és hasznos tapasztalatok gyűltek össze a települések pályázási magatartásáról. A tapasztalatok általában nem túl bíztatóak: - Gyakoriak a pénzügyi tervezésben ejtett hibák: a pályázó önkormányzat nem tudja helyesen kitölteni a költségvetési táblákat, előfordul, hogy a bekért árajánlat összege nem felel meg a költségvetési táblában feltüntetettnek. -
Sok pályázati anyag ellenőrzése során kiderül, hogy az önkormányzatok szakemberei nem
dolgoznak össze. Az EU-s pályázatok megkövetelik a pénzügyi és műszaki vonal összecsiszolását, önkormányzatok esetén egy polgármester vagy jegyző közreműködése sem árt, a Tolna megyei települések azonban nem eszerint a (praktikus és sikerre vezető) minta szerint állítják össze projektjeiket. 66
A régió építés alapkövei (http://www.ddrft.hu/aregio_alapkovei.php)
49
-
Gyakran nem is adott az alapvető (pénzügyi vagy műszaki) szaktudás egy-egy pályázat
összeállításához, így sokszor feltűnő hibákat vétenek, amelyek a kellő odafigyelés hiányából is fakadhatnak. -
Egyes települések között teljes mértékben hiányzik az összefogás, a szolidaritás,
mindegyik önkormányzat ragaszkodik a nemzeti forrásokból számára leosztott összegekhez, amelyekről egy-egy nagyobb mérvű, de közvetlen érdekeiket meghaladó projekt érdekében sem mondanának le. Ennek következtében a források olyan mértékben felaprózódnak, hogy a támogatás jelentősége teljesen elbagatellizálódik. Ha egy kisebb összegű pályázatból még a sikerdíjat is leszámítjuk, akkor már-már haszontalannak tűnik maga a pályázás. A rendelkezésre álló kereteket az egyes települések ugyan mindig kihasználják, de megkérdőjelezhető, hogy valóban területfejlesztési célokat szolgálnak-e ezek a kis horderejű, egymástól elszigetelt beruházások. Ezzel a magatartással és ezekkel a hiányosságokkal a települések, kistérségek nem sok eséllyel indulnak az uniós pályázásban. Bíztató kivételek azért szerencsére akadnak. Az Iroda EU-s pályázatokat nem bonyolít, de végzett a DDRFÜ megbízásából két projektgyűjtést is a kistérségekben. (Érdekes vonatkozás, hogy a DDRFÜ annak ellenére kérte fel erre a feladatra, hogy saját irodája is van Szekszárdon.) Az első projektgyűjtésre azért volt szükség, mert eleinte Tolna megye kissé gyengén teljesített fejlesztési ötletek terén. A második projektgyűjtés célja már az volt, hogy feltérképezzék, mire lenne leginkább szükség a kistérségek szempontjából a második NFT-ben. A projektgenerálás igen eredményes volt, rengeteg használható ötlet gyűlt össze. Ez arra enged következtetni, hogy a megyében vannak életképes elképzelések, csak hiányzik a megye szintjén egy megfelelően képzett szakembergárdával rendelkező szervezet, amely a fejlesztési javaslatokat kezelni, érvényesíteni tudná. A DDRFÜ 2 fős szekszárdi kirendeltsége a jelenlegi formájában nem képes ilyen jellegű feladatkör ellátására, egyelőre csupán tájékoztatással, adminisztrációval foglalkoznak, kapcsolatuk a megye kistérségeihez és településeihez nem megfelelő. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, hogy mennyire indokolt ennek a kirendeltségnek a szükségessége, hiszen az elvileg neki szánt feladatokat jelenleg jobbára úgyis az Iroda látja el. Az Iroda a regionális fejlesztési folyamatban aktív részt vállal, amennyiben elkészíttette Tolna Megye Fejlesztési tervét (régi nevén a Bezerédj Tervet), és azóta számos alkalommal felülvizsgáltatta. A terv alapját egy igen felkészült, dinamikus, fiatal, de budapesti illetőségű csapat dolgozta ki, ezért a terven a későbbiekben még sok javítást, kiegészítést kellett eszközölni, de sajnos még ma sem tökéletes.
50
A Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programja (elvileg) a három megye fejlesztési tervének összegyúrásából, átdolgozásából kell keletkezzen, ez a mechanizmus egyelőre még nem működik tökéletesen. A három megye közül jelenleg Tolna megye érdekképviselete a leggyengébb, így a megyei elképzelések, igények a DDRFT ülésein csak kismértékben jelennek meg. Összességében elmondható, hogy az Iroda együttműködése a DDRFT-vel és a DDRFÜvel példás, feladataikat a lehetőségekhez mérten hatékonyan végzik, de a megye érdekei régiós szinten halványabbak annál, mint ami indokolt lenne a gyakorlati kooperáció jelenlegi szintje mellett. A régiót alkotó mindhárom megye megalkotta már (1999-ig) a saját jövőképét tartalmazó fejlesztési programját. Ezek a programok az egyes megyék egészének programjai, azokat a fejlesztési célokat tartalmazzák tehát, amelyek megvalósításában a közösség (jelen esetben a megye) hatékonyabb, mint a lakosok és vállalkozások önálló kezdeményezései. A tervekben érvényesül a „bottom-up” (vagyis az alulról felfelé való építkezés) elve: a települések elképzeléseire és a kistérségi koncepciókra támaszkodnak (részben), másrészt azonban illeszkedniük kell a regionális célkitűzésekhez is. Összességében ezeknek a fejlesztési terveknek nem célja csak a megye egy részét érintő, vagy a megyehatárokon messze túlmutató fejlesztésekben aktívan részt vállalni. Ugyan az NFT lehetséges „legalsó” szintje a régió, ez nem azt jelenti, hogy a programkészítés során a megyék és a kistérségek
(és
közvetetten
az
önkormányzatok)
bekapcsolódására nem lenne szükség. Az ehhez kívánatos intézményi struktúra a legkisebb területfejlesztési egység szintjén is kialakulóban van: a területfejlesztési törvény 2004. júniusi módosítása rendelkezik arról, hogy még a 2004-es év folyamán az ország mind a 168 statisztikai 4.ábra: a Dél-Dunántúl kistérségei kistérségében fejlesztési tanácsok jöjjenek létre, a költségvetés ehhez 1,8 Mrd Ft-ot biztosít. Forrás :Régióstart II.évf. 9.sz. 2004.szept. (11.o.) A Dél-Dunántúl 22 (NUTS IV. besorolású) kistérsége között jelentősek a fejlettségbeli
különbségek, egymástól eltérő növekedési pályákon haladó, tagolt térségek különíthetőek el. A kistérségek társadalmi-gazdasági fejlettségét tükröző, ún. „komplex mutató” alapján az ország legfejletlenebb kvintilisébe tartozó 30 „elmaradott” kistérségből 5 van a DélDunántúlon. A dél-dunántúli kistérségek több mint felét az „elmaradott” és „stagnáló” kistérségek képezik. Egy részük a régió „külső perifériáját” képező horvát határ mentén 51
helyezkedik el, más részük az ún. „belső periférián”, a megyehatárok mentén találhatóak. Ezeknek a településcsoportoknak a többségében nem várható sem a régión kívüli, sem a nemzetközi tőke megjelenése, az alapkérdés itt az, meg tudnak-e maradni jelenlegi szintjükön, vagy tovább csúsznak lefelé. Ebben az esetben az erőforrások túlnyomó részét a helyi életfeltételek javítására kell fordítani, hogy legalább lakóhelyként versenyképesek tudjanak maradni. Egy másik, mostanában sokat vitatott kérdés ezzel kapcsolatban a „ráfizetéses” közösségi intézmények (iskolák, óvodák) fenntartásának a jövője. A többcélú kistérségi társulások, illetve az ezeken belül működő ún. mikrotársulások, többek közt ez utóbbi problémára is megoldást jelenthetnek: több, hasonló gondokkal küzdő település önkormányzata összefoghat az oktatás, az egészségügyi ellátás és gyermekjóléti feladatok ellátásában, közös beruházásokat valósíthatnak meg, közös pályázatokat adhatnak be. A kistérségi társulások egyik mintapéldája a régióban a Marcali Társulás, amely Marcali Önkormányzatának és 33 kistérségi település önkormányzatának hatósági igazgatási társulása (klasszikus államigazgatási feladatok közös ellátása) illetve többcélú társulása. Utóbbi keretein belül például egy új központi orvosi ügyeleti épületet szándékoznak építeni, szociális és településfejlesztési feladatokkal egyaránt foglalkoznak. A nehézségek és az egymásra utaltság közös felismerésének hatására már a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején olyan kistérségi együttműködések indultak meg, amelyek országosan példaértékűvé váltak (pl. a Tab környéki, az ormánsági, a zselici). A ’90-es évek közepére a régió megyéinek kistérségi társulásokkal való lefedettsége szinte teljessé vált (kivételt képez például a délnyugat-balatoni, fonyódi, kistérség, ahol máig nem alakult többcélú kistérségi társulás a városok közötti pozícióharc miatt) amellett, hogy eltérő módon jelentek meg megyénként. Baranya megyében például – ahol kezdetben a kistérségi szerveződéseket nem támogatta a megyei önkormányzat – a sok eltérő méretű és erejű társulás határai gyakran nem egyeznek meg a KSH által megállapított statisztikai kistérségek határaival, míg Somogy és Tolna megyében – ahol a megyei önkormányzatok kezdettől fogva segítették a települések szerveződését – megegyeznek. A DDRFT és a régió kistérségeinek együttműködését a kölcsönösség jellemzi. A kistérségek információkkal segítik a Tanács munkáját, a Tanács pedig megkísérli speciális érdekeik megjelenítését, a DDRFÜ révén pályázati információk szolgáltatását, PHARE és SAPARD pályázataik menedzselését.67
67
A régió építés alapkövei (http://www.ddrft.hu/aregio_alapkovei.php)
52
Kivétel nélkül mindegyik társulásnak (illetve az őket alkotó önkormányzatoknak) nagy problémát jelent az EU-s vagy hazai forrásokra történő pályázás során az önerő felmutatása. A saját forrás 50%-a kiváltható egy a Belügyminisztérium által létrehozott alapból származó pénzzel (erre is pályázni kell), de a fennmaradó 50% még mindig nagy teher. Az önkormányzatoknak általában igen minimális szabad forrás áll a rendelkezésére, hitelfelvételüket pedig legtöbbször gátolja, hogy a bankok biztosítékot kérnek – általában valamilyen forgalomképes ingatlan formájában, ilyen pedig nem sok van az önkormányzatok birtokában. További hátráltatója a pályázatírásnak, hogy a pályázati kapcsolattartók (pl. minisztériumokban) gyakran nem elérhetőek, vagy nem tudnak a felmerülő kérdésekre érdemi választ adni. A nehézségek ellenére a kistérségi társulások többsége már adott be, vagy szeretne beadni EU-s pályázatokat (PHARE, SAPARD, ROP, AVOP), de igazi szaktudás ezen a téren, a szerzett tapasztalatok ellenére még nem alakult ki. A mostani időszakban tehát jobbára tanulási folyamat zajlik. Általánosságban elmondható, hogy a fejlettebb, régebb óta működő kistérségek sikeresebbek a pályázásban, és érdekérvényesítő erejüket is magasabbra becsülik, mint a stagnáló vagy fejletlenebb kistérségek. Éppen ezért a DDRFT által kiírt pályázatok túlnyomó része kifejezetten ez utóbbiak számára nyitott. Az érdekképviseletben és – érvényesítésben pedig megoldást jelentene, ha a DDRFT-ben növelnék a (jelenleg megyénként egy-egy) kistérségeket képviselő tagok számát. A tapasztalatok szerint a kistérségi társulások eredményessége személyfüggő, egyértelműen a társulás elnökének, de még inkább menedzserének aktivitásától, felkészültségétől, agilitásától függ.68 A kistérségek (ideális) működését a Tamási Kistérség példáján szeretném bemutatni.
A TAMÁSI KISTÉRSÉG A tamási kistérség Tolna megye nyugati, északnyugati határán helyezkedik el, 31 települést foglal magába. Az elmúlt évtized gazdasági átalakulása a megyében a tamási körzetet érintette a legsúlyosabban – a változások az átlagosnál jobban sújtották a főként mezőgazdaságra és telepített iparra alapozó vidék gazdaságát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a fontosabb vasúti és közúti útvonalak elkerülik a sok apró, kis faluval és erős mezőgazdasági
68
Bonifert Donát: A kistérségek szerepe az Európai Unió országaiban és Magyaroszágon. in: Falu, város, régió 2003/5. sz. (6.o)
53
jelleggel rendelkező térséget. A kistérséget három szempontból is az intenzíven támogathatóként tartják számon: - társadalmi-gazdasági elmaradottsága miatt -
rurális volta miatt
-
tartósan magas munkanélkülisége miatt. Az elmúlt néhány évben azonban olyan dinamikus fejlődés, fejlesztés indult meg a
térségben,
amelynek
folytán
a
települések
érezhetően
élhetőbbé
váltak,
sőt:
megkérdőjelezhetővé vált a kistérség kedvezményezetti státusának további indokoltsága. Műszaki infrastruktúrális fejlesztések mentek végbe: földgázbevezetés, belső települési úthálózat rekonstrukciója, polgármesteri hivatalok, óvodák, iskolák, egészségügyi központok felújítása; illetve humánerőforrás-fejlesztés, például a Vályi Péter Szakképző Intézet fejlesztése. Ez a nem csak látványos, de tartalmas fejlődés az egész régióban példaértékű összefogásnak köszönhető. 1996-ban (tehát más kistérségekhez képest már igen korán) alakult meg a Tamási Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása, 2004-ben pedig létrejött a Tamási-Simontornya Többcélú Társulás. E két szervezet munkáját segíti a Tamási Térségfejlesztő Ügynökség Kht., mintegy „szellemi műhelyként”. Az öt fős Kht. részt vesz a pályázatok monitoringjában (minisztériumoknak szóló beszámolók készítésében, támogatások elszámolásában), fejlesztési programokat dolgoz ki, pályázatokat készít (nem csak önkormányzatoknak, hanem vállalkozásoknak is), szaktanácsadást nyújt, előkészíti a Társulások könyvelését, támogatásokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciókat bonyolít, valamint számos más kistérségi szervezettel működik együtt (pl. a Munkaügyi Központtal, a Tourinform Irodával, a Tamási Innovációs Központtal). A Kht. ezen túl számos kistérségen kívüli szereplővel tart fenn aktív kapcsolatot, konzultációs szinten és közös programokban más Tolna megyei kistérségekkel, a DDRFT-vel, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal, az ITD Hungary-vel és a Pécsi Tudományegyetemmel is. Véleményem szerint a kistérség sikerének záloga ez a kiterjedt és gyümölcsöző kapcsolatrendszer, a valós együttműködések, valamint a kistérség kidolgozott fejlesztési programjai (pl.: turizmusfejlesztési, vidékfejlesztési program, gazdasági erőforrások felmérése). A kistérség (a Kht. által benyújtott) jelenleg elbírálás alatt álló pályázatai : ROP (alapfokú oktatás és foglalkoztatás), HEFOP (szociális képzés), AVOP (vidéki infrastruktúra). A Kht. SAPARD pályázataival számos alkalommal sikert ért el: gépbeszerzés, vidéki infrastruktúra fejlesztése és falumegújítás terén (összesen 235 M Ft-ot nyertek el).
54
A jövő feladatai lesznek a munkahelyteremtés, a turisztikai vonzerő fejlesztése valamint foglalkoztatási és esélynövelő programok beindítása. A kistérségben továbbra is problémát jelent az egyoldalú mezőgazdasági struktúra valamint a termékpályák és feldolgozó kapacitás hiánya. A térség szinte egyetlen természeti erőforrása a Tamási Termálfürdő, amely jelenleg gyógyszolgáltatások nélkül szinte csak strand jelleggel működik. A tamási kistérség (de az egész Dél-Dunántúl) szempontjából (is) így az NFT egyik legfőbb hiányossága, hogy kimaradt belőle a termálturizmus támogatása. (Másrészt mivel az NFT a KTK alapjaként az EU prioritásaira építkezik, nem is várható el, hogy teljes egészében segítse a kistérség problémáinak megoldását, az AVOP és a ROP mindenesetre kísérletet tesz erre.) Mindent összevetve a tamási kistérségben működő önálló területfejlesztés mintája példaértékű, és ma még sajnos nem túl gyakori. A jól szervezett, szaktudásra és partnerségre építő terület- településfejlesztési tevékenység még nem jellemzi például a szekszárdi, vagy bonyhádi kistérséget, ahová éppen ezért kevesebb forrás is áramlik. Dunaföldvár-Paks térsége viszont kezd fejlődni, itt a legfőbb nehézséget az jelenti, hogy a Paksi Atomerőmű jelenléte miatt elesnek a kedvezményezettségtől. Mindemellett sajnos azt is meg kell jegyezni, hogy a magyarországi és dél-dunántúli területfejlesztésbe az aktuálpolitika igen erősen beleszól még, így egy-egy térség fejlődése nem ritkán attól is függ, hogy vezetője hogyan helyezkedett el a (nem túl széles) politikai palettán. A dél-dunántúli regionális programozás folyamatába az egyes városi illetve községi önkormányzatoknak is érdemes bekapcsolódniuk, a legtöbb esetben az adott önkormányzat gazdasági
bizottsága
egészül
ki
a
város-/
településfejlesztés
feladatával,
külön
munkaszervezet azonban nem segíti munkáját.
B) Fejlesztési dokumentumok A regionális programozás központi célja, hogy egy olyan alapdokumentum szülessen, mely kiindulópontja lehet a régió későbbi fejlesztési törekvéseinek. A regionális programozási folyamat fontos kritériuma, hogy a dokumentum széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetésre kerüljön, széleskörű konszenzus alapján kerüljön elfogadásra, ez biztosítsa legitimitását. Az Európai Unióból érkező fejlesztési források éppen ezt a fajta legitimitást várják el ezektől a programoktól, hiszen az ilyen dokumentumokra épülő fejlesztési elképzelések és az azok bázisán kialakított területfejlesztési projektek sikeres megvalósítását nagyban elősegíti a régió konszenzusos támogatása. 55
A Komplex Fejlesztési Program A Dél-Dunántúl Területfejlesztési Koncepciójának megalkotását követően egyre hangsúlyosabban fogalmazódott meg az igény a régió közép és rövid távú fejlesztési elképzeléseinek regionális konszenzuson alapuló meghatározására. A DDRFT nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatása után 1998 közepén adott megbízást az AACM Konzorcium részére a Dél-Dunántúl Komplex programjának kidolgozására. A Konzorcium tagjai: ▫
az AACM Central Europe Kft., mint konzorcium-vezető;
▫
a Janus Pannonius Tudományegyetem
▫
az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete
▫
a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kara. A munka eredménye azt igazolta, hogy mindenképpen szerencsés választás volt a régió
szellemi bázisára épülő és ugyanakkor nemzetközi gyakorlattal is rendelkező konzorcium megbízása. A különböző intézmények szakterületenként ún. munkacsoportokat alkottak, melyek vezetői az adott szakterület vezető szakértői közül kerültek ki, akik feladata lett az is, hogy a munka koordinálásáért felelős konzorcium-vezetővel tartsák a kapcsolatot. A programozási dokumentum több fázisból álló egyeztetési folyamaton keresztül érlelődött. Az egyeztetések két lépcsőben, témánként történtek: egyrészt helyi szinten az adott társadalmi, szakmai körhöz tartozó intézményeket kérte az Ügynökség az anyag megvitatására, másrészt regionális metszetű közös vitafórumok kerültek megrendezésre. A viták nagy érdeklődés mellett, a szakmai szervek példás közreműködésével szerveződtek. Számos hasznos észrevétel, vélemény került megfogalmazásra a fórumokon és írásban egyaránt. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács minisztériumokat képviselő tagjait, illetve a megyei szakmai szervezeteket, valamint a megyei önkormányzatokat és területfejlesztési tanácsokat az Ügynökség külön felkérte a véleményezésre. A programkészítésre vonatkozó eredeti megbízás 6 db gazdaságfejlesztési orientációjú fejlesztési prioritáson alapult, azonban a későbbi egyeztetések során a régió szereplői részéről határozott igény fogalmazódott meg a fejlesztési program komplexebbé tételére. Ennek eredményeképpen 10 prioritás született, amelyek a következők: 1. közlekedésfejlesztés 2. humánerőforrás-fejlesztés 56
3. innováció-fejlesztés 4. ipari szerkezet- és technológiaváltás 5. az agrárszektor fejlesztése 6. üzleti szolgáltatások fejlesztése 7. az idegenforgalom fejlesztése 8. régiómarketing 9. felkészülés az EU-csatlakozásra 10. a Balaton komplex fejlesztése A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács az egyeztetések tapasztalatait, valamint az írásban beérkezett véleményeket megismerve, 1999. július 14-i ülésén fogalmazta meg és fogadta el azokat a konkrét módosítási igényeket, melyek alapján a konzorcium szakértői átdolgozták az anyagot. Végül a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 1999. július 29-i ülésén hagyta jóvá. Ezek után a DDRFT elindította a program egyes részterületekkel való kiegészítését, operatív programok készítését.69 Az Előzetes Regionális Fejlesztési Terv kidolgozása feltétele volt azon központi forrásokhoz való hozzájutásnak, melyeket a kormány a 2000-től PHARE támogatásban nem részesülő régióknak – köztük a Dél-Dunántúlnak – biztosított. Ez egyben a régió 2001-2003ra szóló, az Európai Uniós csatlakozást előkészítő fejlesztési programja. A program hosszú távon – az adottságok és lehetőségek kihasználásán keresztül egy közepesen fejlett európai régió perspektíváját nyújtja a Dél-Dunántúl részére. A stratégia, a célrendszer, a prioritások a régió egészének szakmai konszenzuson nyugvó elképzeléseit tükrözik, amelyeket széles körben megrendezett szakmai találkozókon vitattak meg és fogadtak el. A prioritások a következők: A) a közlekedési infrastruktúra fejlesztése a régió külső és belső kapcsolatrendszerében B) a régió humánerőforrás-bázisának erősítése C) a vállalkozók versenyképességének erősítése D) az idegenforgalom fejlesztése.70 A Regionális Akcióterv a legfrissebb fejlesztési dokumentum, (2004 januárjában fogadták el) és egyben a legkonkrétabb is. Átfogó és részletes SWOT-analízist közöl, meghatározza a régió 2004-2006-ra vonatkozó stratégiai célrendszerét (lásd a 6. számú mellékletet) és négy stratégiai célt: 1. nagy hozzáadott értéket előállító és tudásalapú gazdasági szerkezet 69 70
A komplex fejlesztési programról (ismertető) http://www.ddrft.hu/teruletprog_regionalis_komplex.php http://www.ddrft.hu/teruletprog_elozetes_progszov.php
57
2. magas foglalkoztatottsági szint 3. jó életminőség 4. kedvező környezeti állapot, és négy prioritást: 1. gazdasági aktivitás erősítése 2. a turizmus jövedelemtermelő képességének javítása 3. humánerőforrás-fejlesztés 4. minőségi környezet kialakítása, az életminőség javítása. A Regionális Akcióterv szerepe abban áll, hogy a ROP-ra beérkező pályázatok értékelése során egyértelmű előnyt élvezzenek azok a projektjavaslatok, melyek tartalmukat, illetve földrajzi orientációjukat illetően minél jobban illeszkednek az Akcióterv regionális specifikumaihoz. Ezen kívül konkrét támogatandó tevékenységeket, intézkedéseket ír le a fenti prioritásokhoz kapcsolódóan, illetve bizonyos fejlesztési elképzeléseket a ROP prioritásaihoz illesztve emel ki. Végül az egyes intézkedésekhez indikátorokat rendel, mérőszámokat, melyekkel az egyes tevékenységek eredményei kézzelfoghatóvá válnak. 71
5. AZ OPERATÍV PROGRAMOK ILLESZKEDÉSE A RÉGIÓ PROBLÉMÁIHOZ A korábbiakban már volt arról szó, hogy a jelenlegi fejlesztési ciklusban (2004-2006) illetve a jelenlegi Nemzeti Fejlesztési Tervben az egyes régiók nem rendelkeznek önálló programkészítő és forráselosztó szerepkörrel, nincsenek külön-külön operatív programjaik, csak egyetlen, sokak szerint „maradékelven” összeállított Regionális OP. Felmerül a kérdés, hogy ebben a formában a ROP és a teljes NFT mennyire szolgálja az egyes régiók fejlődését. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács átfogó elemzéseket végzett azzal a céllal, hogy meghatározza az NFT egyes operatív programjainak és a régió specifikumainak az illeszkedési pontjait. A régió speciális fejlesztési igényeit egyrészt a Dél-dunántúli Régió Komplex Fejlesztési Programjából és önálló programelemeiből, másrészt kistérségi programokból, harmadrészt a regionális szintű programgyűjtés eredményeiből állapították meg.
71
http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=17&t=2
58
A) Gazdasági Versenyképességi Operatív Program 72 Az elemzés azt mutatta, hogy a kistérségi programokban és a regionális projektgyűjtésben a GVOP 1. és 2. prioritásához (Befektetés-ösztönzés és Kis- és középvállalatok fejlesztése) kapcsolódó fejlesztések jelentek meg hangsúlyosan, a K+F, innováció (3.) és az Információs társadalom- és gazdaságfejlesztés (4.) prioritások sokkal csekélyebb súlyt képviseltek, mint a GVOP-ben betöltött súlyuk. Voltak intézkedések (pl.: Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása, vagy az e-gazdaság fejlesztése, e-kereskedelem ösztönzése) melyekre sajnos egyáltalán nem érkeztek be fejlesztési javaslatok. Ez egyrészt ezen intézkedések, illetve prioritások jellegének tudható be, erősebb a központi koordináció, másrészt a régió viszonylagos fejletlensége is közre játszik abban, hogy a 3. és 4. prioritás kisebb súllyal jelent meg a régióban. Ezek a tendenciák felhívják a figyelmet arra, hogy e prioritások megvalósítása során nagy figyelmet kell fordítani a fejletlen régiókból érkező fejlesztési igényekre, és segíteni kell a megvalósításukat. A Dél-Dunántúl szempontjából különösen jelentős a 3. prioritás, mivel jelenleg készül a régió Regionális Innovációs Stratégiája, mely megfelelő alapot képezhet az ezen prioritásból támogatható fejlesztések megvalósításához. B) Regionális Operatív Program 73 1.
prioritás
Az
idegenforgalom
fejlesztése
a
Dél-dunántúli
Régióban
a
leghangsúlyosabb fejlesztési igénnyel rendelkezik a Regionális Operatív Program fejlesztési területei közül: mind a projektgyűjtés, mind pedig a kistérségi programfeldolgozás adatai kb. 47%-os részesedést jeleznek e fejlesztési terület irányában. Tekintettel a ROP alacsony részesedési arányára a Magyarország számára 2004-2006 között hozzáférhető Strukturális Alap forrásaiból, e fejlesztési igények jelentős része várhatóan nem lesz finanszírozható a Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül. Ezért e fejlesztések finanszírozásához jelentős nemzeti támogatási források igénybevételére lesz szükség. A regionális projektgyűjtés és a kistérségi programok feldolgozása alapján jelentős igény lenne olyan fejlesztésekre is, amelyek a ROP jelenlegi verziója szerint nem lesznek 72
A Gazdasági Versenyképesség Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban c. (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=4) 73 A Regionális Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=1)
59
dokumentumból
támogathatóak. Ilyenek a menedzsment-fejlesztés, programszervezés, valamint nemzetiségi és helyi hagyományok ápolása és bemutatása. Az 1. prioritás 1.3 intézkedése (A régiók gazdasági fejlődését előmozdító oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztése) jelentősége miatt külön is megemlítendő. A Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program finanszírozható intézkedései közül kikerült felsőoktatási infrastruktúra fejlesztés a Dél-dunántúli Régió egyik alapvető humánerőforrás fejlesztési igénye. A régió stratégiai jelentőségű egyetemei megteremtik a magasan kvalifikált szakemberek képzésének, az innovatív, piacosítható kutatási eredmények előállításának, valamint a széleskörű vállalkozásfejlesztési szolgáltató rendszer kialakításának lehetőségét. Ezen lehetőségek kiaknázása azonban nem lehetséges a szükséges képzési, kutatási infrastruktúra megteremtése nélkül. A rendkívül magas fejlesztési igény jelzi, hogy a képzési infrastruktúra hiányosságai mind a közoktatásban és szakképzésben, mind pedig a felsőoktatásban nagy problémát jelentenek, amelyek megoldása nélkül az EU-konform képzési rendszer, és ez által a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakításának feltételei nem teremthetők meg. 2. prioritás A turizmust követően az alsóbbrendű úthálózat-fejlesztéshez kapcsolódó igények a legjelentősebbek a Dél-dunántúli Régióban a ROP tématerületei közül. Hasonlóan a turizmushoz, e tématerület kapcsán is elmondható, hogy a régióban a ROP keretében közlekedésfejlesztésre fordítható összegek messze nem tudják majd kielégíteni a meglévő fejlesztési igényeket. E fejlesztési projektek jelentős részének égető szükségessége azonban elengedhetetlenné teszi, hogy a jövőben jelentősebb összegű nemzeti támogatási források kerüljenek elkülönítésre e fejlesztések finanszírozására. A település-rehabilitációs intézkedés a 2. prioritáson belül mintegy 30%-át tette ki a fejlesztési igényeknek, mely jelentős mérték, ha figyelembe vesszük, hogy ebbe a prioritásba tartozik a térségi közlekedési infrastruktúra fejlesztése is. A barnamezős területek újrahasznosítására ellenben kevés kezdeményezés született. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a bányaterületek rekultivációja, a tájsebek megszűntetése elsősorban állami feladat, a költségigénye is olyan mértékű, ami nem teszi lehetővé a Regionális Operatív Programból történő finanszírozását. Ennél az intézkedésnél elsősorban a felépítmények, volt iparterületek rehabilitációjára lesz lehetőség. A kistelepülések szennyvízkezelési problémáinak megoldása a jövő időszak egyik kiemelt feladata. A kistelepülések jelentős részénél lehetőség kínálkozik alternatív, szennyvízkezelési rendszerhez nem kapcsolódó kezelési eljárások alkalmazására. A Déldunántúli Régióban megjelenő, ez irányú fejlesztési igények alátámasztják ezen intézkedés 60
szükségességét. Külön kiemelendő, hogy a régióban jelentős a természet közeli eljárások alkalmazására irányuló igény. A 3. prioritáshoz köthető fejlesztési igények közül az 1. intézkedés (A helyi közigazgatás és civil szervezetek kapacitásépítése) esetében jellemző a kistérségi igények dominanciája, a beérkezett kistérségi javaslatok 85%-a kapcsolódok ide. Ez mutatja, az önkormányzati és civil szféra kapacitásbeli hiányait a kistérségekben. A helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása (3.2.) intézkedés esetében figyelembe kell venni, hogy a SAPARD programhoz készült kistérségi dokumentumokban a foglalkoztatási terület alulreprezentált, a valós igény ennél feltehetően nagyobb. Mivel a humánerőforrás-fejlesztés horizontális, több stratégiai területhez köthető prioritás, ezért a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program, illetve a Regionális Operatív Program intézkedései alá besorolt fejlesztési igények részben fedik egymást, illetve egymásra épülnek, így szétválasztásuk különösen a ROP 3.2 /3.3 intézkedései és a HEF OP 1.2, 3.2-3.3 intézkedései esetében sokszor erőltetett. A 3 prioritáshoz beérkezett fejlesztési igények – a fentiek miatt beszámítva a HEF OP intézkedései alá besorolt igényeket is 2 528 416 ezer forint, a teljes fejlesztési igény 0,88%-a. A jelenleg rögzített dél-dunántúli ROP-pályázatok intézkedések közti százalékos eloszlását szemlélteti a 9. számú melléklet. C) Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program74 A Dél-dunántúli Régió regionális és kistérségi fejlesztési terveinek feldolgozásának eredményeképpen megállapítható, hogy az agrár- és vidékfejlesztés kiemelkedő fontossággal bír. E szektorral kapcsolatos összes költségvetési igény közel 93 milliárd Ft. A fejlesztési elképzelések közel fele (42,7%) A vidéki térségek fejlesztése (3.) prioritásra irányul. Ezen belül legnagyobb aránnyal (az összes fejlesztési igény 21,9%-a) A vidéki
jövedelemszerzési
lehetőségek
bővítése
(3.1.)
intézkedés
részesedik.
Ezen
intézkedésből támogatott tevékenységek nagyban hozzájárulhatnak a vidéken élő lakosság megfelelő
életszínvonalának
biztosításához.
A
régió
hátrányos
aprófalvalas
településszerkezete által indukált foglalkoztatási problémák egyik fő megoldási alternatívája a falusi
turizmus
különböző
eszközökkel
(szálláshely-fejlesztés,
termékfejlesztés) való fejlesztése lehetne.
74
Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=5)
61
helyi
speciális
A prioritások között a második helyen A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban áll (39,1%). Kiemelt fontosságú intézkedésnek számít ezen belül a Mezőgazdasági beruházások támogatása (1.1), mely a teljes forrásigény legnagyobb részét, azaz 29,4%-át képviseli az intézkedések között. Ezen intézkedés irányában megmutatkozó
súlyponti
igény
elsősorban
a
szőlő
–
és
gyümölcsültetvények
rekonstrukciójának fontosságát tükrözi. A régió adottságainak minél teljesebb kihasználása céljából elengedhetetlen a költségigényes beruházások megvalósítása. A harmadik helyen – 18,2 % részesedéssel- Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása áll (2. prioritás). A prioritás csupán egy intézkedést – A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése – foglal magába. Az intézkedés fontossága azonban nem elhanyagolható. A feldolgozó technológiák korszerűsítése, a kapacitás növelése révén fokozni lehetne a régióban képződő hozzáadott értéket, mely nagyban elősegítené a régió gazdaságának növekedését. Az Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Programba nem illeszthető fejlesztési elképzelések A kistérségek 90%-a igényt tartana különböző típusú közösségfejlesztő, hagyományőrző programok támogatására. Ezen fejlesztési tervek költségvetése egyenként 5 000 ezer Ft-tól 120 000 ezer Ft-ig terjed. Az ilyen típusú programok nem támogathatóak az Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Programból, így más (nemzeti) forrást lenne szükséges biztosítani az elképzelések megvalósulásához. Ugyanígy nem illeszthető az AVOP intézkedési területeihez a regionális nagybani piac fejlesztése, ami elsősorban a régióban megtermelt zöldség- és gyümölcs piacra jutásának javításában játszana nagy szerepet. E fejlesztés finanszírozását szintén nemzeti forrásokból szükséges megoldani. Nyitott kérdés még a birtokrendezés, a lakosság életminőségét javító civil kezdeményezések támogatása valamint az ún. dögkutak megszüntetése. D) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program75 A regionális programozási dokumentumok, a kistérségi stratégiák és a beérkezett projektjavaslatok feldolgozásának eredményeképpen megállapítható, hogy a humánerőforrásfejlesztés alapvető, átfogó, több stratégiai területhez kapcsolható prioritása a dél-dunántúli
75
A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban c. dokumentumból (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=3)
62
fejlesztési stratégiáknak. A regionális fejlesztések teljes forrásigénye a humánerőforrásfejlesztéshez kapcsolódóan 11,87 milliárd forint. Az 1. prioritáshoz (Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása) kapcsolódó forrásigény 856 840 eFt (ebből a projektgyűjtés során beérkezett forrásigény 253 840 eFt, a kistérségi igény 603 000 eFt), ami a teljes igény 7,21%-a. Ezen belül - a forrásarányokat tekintve domináns területek: •
pályaorientációs rendszerek kiépítése,
•
helyi foglalkoztatási lehetőségek szélesítése. Az aktív munkaerő-piaci politikák támogatásához kapcsolódóan a régióban működő
szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetés során megfogalmazódott az a kiegészítés, hogy bár a regionális programozási dokumentumok tartalmazzák azt - sem a projektgyűjtés során beérkezett javaslatok, sem a kistérségi programok nem fogalmazzák meg kellő hangsúllyal az inaktív lakosság munkaerő-piaci reintegrációját. Ezen túlmenően a Humánerőforrásfejlesztés OP helyzetelemzés részében, valamint a célok között is kiemelten szerepel az alacsony foglalkoztatási szint növelése, a munkaerő-kereslet bővítése és a munkaerő-piacról tartósan kiszoruló inaktívak számának csökkentése. Ugyanakkor az erre vonatkozó 1. prioritás az aktív munkaerő-piaci politikák támogatása keretében a foglalkoztatási szint növelésének „csupán” a munkanélküliség megelőzését, a munkanélküliek munkaerő-piacra történő segítését tűzi ki célul. A konkrét intézkedések nem vonatkoznak az inaktívak munkába állítására, holott számuk jelentős, így a foglalkoztatásba történő bevonásuk nagymértékben növelhetné a gazdasági aktivitás szintjét. Az inaktív munkaerő a munkaerő-piaci szervezet látókörén kívül van, feltárásuk a részben kialakult, részben kialakítandó non-profit szervezetek hálózatán keresztül lehetséges. Szükség van e réteg képzettségi összetételének, munkavállalásra vonatkozó igényeinek feltérképezésére. Speciális foglalkoztatási területek feltárásával, kialakításával csökkenthető az inaktívak száma, pl. a korábban működött bedolgozói rendszer újraélesztése révén. Mivel elsősorban vidéki lakosokról van szó, munkavállalásuk lehetőségét növelné a mobilitás támogatása is. A 2. prioritáshoz (Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerő-piacra történő belépés segítésével) köthető forrásigény 1 248 234 e Ft (ebből a projektjavaslatok forrásigénye 350 434 e Ft, a kistérségi programoké 897 800 eFt), mely a teljes igény 10,51 %a. Ezen belül a domináns területek: •
a hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának javítása,
63
•
a hátrányos helyzetűek integrációját elősegítő képzési, rehabilitációs programok. A 3. prioritáshoz (Oktatás, képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás
politikájának részeként) beérkezett projekt javaslatok összköltsége 1 458 144 e Ft (ebből a projektjavaslatok forrásigénye: 191 944 eFt, a kistérségi programok forrásigénye : 1 266 200 eFt), ami a teljes forrásigény 12,27 %-át teszi ki. Jellemző a kistérségi forrásigény nagy aránya, ami a piacorientált, a munkavállalói alkalmazkodó képességet növelő szakképzési, felnőttképzési rendszer bővítése iránti kistérségi igényt mutatja. A fejlesztési elképzelések domináns típusai: •
gyakorlatorientált, piaci igényekhez igazodó szakképzési és felnőttképzési rendszer kialakítása,
•
nyelvi, informatikai képzések, EU-s ismeretek bővítése,
•
regionális távoktatási hálózat kialakítása. A 4. prioritáshoz (Alkalmazkodóképesség és vállalkozói készségek fejlesztése)
kapcsolható regionális projekt javaslatok és a kistérségi intézkedések forrásigénye 1 863 128 e Ft (ebből a projektjavaslatok forrásigénye 63 120 eFt, a kistérségi programok forrásigénye 1 620 000 eFt) a teljes igény 14,17 %-a. A domináns fejlesztési igények: •
munkaügyi szolgáltató és tanácsadó rendszer kiépítése – jellemző a kistérségi igények túlsúlya,
•
vállalkozói készségek fejlesztése - szintén a kistérségi igények dominanciájával. Az 5. prioritáshoz (A humánerőforrás-fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúra-
fejlesztés) kapcsolódik a fejlesztési igények 55,81 %-a, 6 628 083 e Ft (ebből a projektjavaslatok forrásigénye 5 717 383 eFt, a kistérségi forrásigény 910 700 eFt). A jelentős forrásigény jelzi a képzési, a foglalkozatási szolgáltató, valamint a szociális ellátórendszer alapvető infrastrukturális problémáit. A projektjavaslatok fő területei: •
szakképzési infrastruktúra fejlesztés: 18,43 %
•
kollégiumbővítés: 17,66 %
•
szociális intézmények infrastrukturális fejlesztései: 14,96 %
•
akadálymentesítés: 10.17 %
•
informatikai fejlesztések: 5,41 %
A kistérségi igényekben jellemző a szociális, elsősorban az idősek szociális ellátását végző intézmények infrastrukturális fejlesztési igénye: a kistérségi forrásigény 90 %-a.
64
A fentieken túlmenően kirívóan magas a Dél-Dunántúl stratégiai jelentőségű egyetemei részéről jelentkező, a Regionális Operatív Program keretéből finanszírozandó felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési igény (amely nagyobb, mint a Humánerőforrás-fejlesztési OP-hez köthető projektjavaslatok és kistérségi programelemek összes forrásigénye): 17 090 500 ezer forint. Mivel többletforrásokat e terület fejlesztésére a tárcák nem rendeltek, a jóval kevesebb forrásból a régió nem lesz képes kielégíteni a jelentkező igényeket. A rendkívül magas fejlesztési igény azonban jelzi, hogy a képzési infrastruktúra hiányosságai mind a közoktatásban és szakképzésben, mind pedig a felsőoktatásban nagy problémát jelentenek, amelyek megoldása nélkül az EU-konform képzési rendszer, és ezáltal a tudásalapú gazdaság és társadalom feltételei nem teremthetők meg. E) A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program76 1. prioritás ( Környezetvédelem): Mind a Nemzeti Fejlesztési Terv számára készült regionális helyzetelemzés és SWOT, mind a regionális programozási dokumentumok megalapozásaként készült feltáró vizsgálatok, mind pedig a DDRFÜ által végzett igényfelmérések (kistérségi programfeldolgozás és projektgyűjtés) eredményei egyértelműen rámutatnak a környezetvédelmi infrastruktúra és szolgáltatások fejletlenségére, valamint az abból adódó környezeti problémák súlyosságára a Dél-Dunántúlon. A fejlesztési igények számossága és a feldolgozott projekt javaslatok hatalmas forrásigénye is jól jelzi elsősorban a környezetvédelmi infrastruktúrák területén a meglevő hiányosságokat. A Dél-dunántúli Régióban a KIOP potenciális kedvezményezettei számára a települési környezetvédelem erősítése intézkedés súlyponti szerepet játszik, hiszen a kistérségi programokban 48.770.682 e Ft összköltségű fejlesztési igény jelent meg 77 db projektben, a projektgyűjtés során pedig 41 db projekt 38.023.397 e Ft összköltségigénnyel. Mindkét esetben a projektek döntő többsége a szennyvízkezelési és a hulladékgazdálkodási rendszerek fejlesztésére irányul. Ezen infrastrukturális elmaradottságokat pótló intézkedésen túl a régió szereplői számára fontos fejlesztési terület a szennyezett területek kármentesítése és a vízkárelhárítás is
76
A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=2)
65
(a kistérségi programokban 16 db projekt jelent meg 1.429.735 ezer Ft összköltséggel, a projektgyűjtés során pedig 3 db projekt, 2.917.000 ezer Ft összköltség igénnyel). A régióban érezhetően magas az érdeklődés az energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztése intézkedés esetében, különösen a megújuló energiaforrásokat hasznosító új technológiák bevezetése iránt, ami egyben jelzi a régió szervezeteinek innovációs készségét is. Szintén tapasztalható igény a természetvédelem erősítése intézkedés iránt is, azonban ebben a tárgykörben mind a kistérségi programok feldolgozása, mind a projektgyűjtés eredményei alapján elmondható, hogy jelentős igény mutatkozik a környezeti nevelés, tudatformálás, természetvédelmi oktatás támogatására, ami hiányzik a KIOP tématerületei közül. A kistérségi programokban mintegy 378.500 ezer Ft összértékben került meghatározásra projekt javaslat a fenti tárgyban. A forrásigények intézkedések közötti megoszlását végül érdemes összevetni a KIOP-ban meghatározott intézkedések közötti forrásfelosztás arányokkal, amelyek a következők: - Települési környezetvédelem erősítése:
43,5 %
- Környezetbiztonság növelése:
26,2 %
- Természetvédelem erősítése:
5,1 %
- Energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztése:
25,2 %
Figyelembe véve, hogy a KIOP-ban A környezetbiztonság növelése intézkedésben nagyrészt hatalmas költségigényű, de országos feladatok (pl. nagy folyóink árvízvédelmi fővédvonalának kiépítése) kerültek betervezésre, a Dél-dunántúli Régióban ilyen témában jelentkező jelentős fejlesztési igények nem illeszthetők be a KIOP-ba. 2. prioritás: (Egészségügyi infrastruktúra) Az elemzés alapján elmondható, hogy a régióban az egészségügy-fejlesztésen belül két fő területen mutatkozik jelentős fejlesztési igény: •
az eszközpark cseréje, bővítése (5.660.175 e Ft, ez az összeg 8 db projekt és 4db kistérségi intézkedés költsége);
•
illetve a szakellátás fejlesztése (242.000 e Ft, 2 db projekt és 2 db kistérségi intézkedés költsége) terén. Kisebb költségigénnyel, de szintén fejlesztési igényként jelentkezik a régióban:
66
•
az egészséges életmóddal kapcsolatos programok megvalósítása (74 750 e Ft, 3 db kistérségi intézkedés és 1 db projekt költsége),
•
a szűrőprogramok lebonyolítása (40 264 e Ft, 4 db projekt költsége);
•
és az egészséges életmód feltételeinek megteremtését szolgáló beruházások (70 000 e Ft, 1 db kistérségi intézkedés költsége) végrehajtása.
A fent felsorolt öt fejlesztési terület közül csak az „eszközpark cseréje, bővítése”, – komplex jellege miatt – ez is csupán részlegesen támogatható a KIOP 3.2. Az egészségügyi infrastruktúra prioritás 3.2.1. intézkedése alapján. A fennmaradó négy fejlesztési terület, amely a jelenlegi elemzések alapján a régióban összesen 427 014 e Ft költségigényt jelent, a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program alapján nem támogatható. A régió egészségügy-fejlesztési igényeinek felmérésekor a projektgyűjtés és a kistérségi intézkedések feldolgozásán túl, figyelembe kell venni a már említett Dél-Dunántúli Régió Egészségügy-fejlesztési Operatív Programját is. Ez a program az egészségfejlesztéssel kapcsolatos intézkedések végrehajtásához 2,116 Mrd Ft-ot rendelt, az egészségügyi szerkezetátalakításra és az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésére pedig 6,547 Mrd Ft-ot tervezett. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a régió egészségügyi ágazatának forráshiánya és a fejlesztési igények indokolják, hogy az egészségügy fejlesztésére nemzeti forrásból feltétlenül szükséges forrást biztosítani. 3. Prioritás: (Közlekedési infrastruktúra) A regionális programozási dokumentumok, a kistérségi fejlesztési tervek és a beérkezett projektötletek feldolgozása eredményeképpen elmondhatjuk, hogy a közlekedés, azon belül is különösen a közúti közlekedés fejlesztése a régió egyik legfontosabb prioritása. Az összes közlekedési ág összesített regionális fejlesztési forrásigénye meghaladja a 150 milliárd forintot. (Ebben a költségigényben nem foglaltatik benne a Regionális Operatív Program keretében megvalósítható fejlesztések jelentős költségigénye!) A közlekedési peremhelyzetből fakadó hátrányokat a régiós helyzetelemzés megállapításaival összhangban a régió szereplői is az egyik legsúlyosabbnak vélik. A peremhelyzet oldása több szinten történhet: a gyorsforgalmi utak kiépítésével javulhat régiónk elérhetősége; a régiós főútvonalak fejlesztésével valamint a mellékúthálózat bővítésével és minőségének javításával a régió belső átjárhatósága javulhat, és erősödhet ezáltal belső kohéziója. A közúti fejlesztések bár elsőbbséget élveznek ugyan, nem szabad megfeledkezni a tömegközlekedés és a környezetbarát vasúti közlekedés fejlesztéséről sem. 67
A régió nagy volumenű közlekedési fejlesztési igényeihez forrást a KIOP, illetve tisztán nemzeti fejlesztési források biztosíthatnak. A régiónak törekednie kell arra, hogy infrastrukturális fejlesztési elképzelései minél nagyobb mértékben érvényesüljenek az ország ágazati fejlesztési politikájában. 6.A KITÖRÉS LEHETSÉGES TERÜLETEI ÉS ESZKÖZEI A) A kitörés területei A dél-dunántúli régió fejlesztésére abból a 121 Mrd Ft-os országos pályázati alapból, amelyre a ROP keretében lehet pályázni 2006-ig több, mint 20 Mrd Ft jut – legalábbis Hámory Jenő, a Magyar Terület és Regionális Fejlesztési Hivatal főosztályvezető-helyettese szerint. Ez az összeg talán soknak tűnhet, hatása mégis csak akkor lesz, ha a segítségével megvalósuló beruházások valóban húzóerőként hatnak majd az elmaradott térségekre. Ezt a már meglévő potenciálok fejlesztésével és a források koncentrálásával lehet elérni. Ki kell tehát választani a régió gazdaságának azon súlypontjait, amelyek kitörési felületet szolgáltathatnak a leszakadás folyamatában. Meg kell küzdeni a »felzárkóztatás kontra fejlesztés« ellentmondásával, időben (de nem térben) párhuzamossá és egyenlő súlyúvá kell tenni ezt a két tevékenységet. Véleményem szerint ez az egymásmelettiség azért szükséges a régióban, mert ha csak felzárkóztatnánk (ami legtöbbször külső segítséggel, külső mintára történik) akkor ez a folyamat könnyen állandósulhat, a gazdaság követő jellegűvé válhat; másrészt ha csak fejlesztenénk mindenhol, az pénzkidobás volna azokon a területeken, ahol még a fejlődés (,sőt: a méltányos életminőség) alapvető feltételei sem adottak. Az igazi gondot és problémát ebből a szempontból a közlekedési és fejlődési szélárnyékban lévő települések helyzetének alakulása jelenti. Olyan településbe, amely nem biztosítja az alapvető életfeltételek lehetőségét, nem áramlik tőke, épp ellenkezőleg: a belül megtermelt erőforrások is kifelé áramlanak. Ezeken a településeken a mezőgazdaság átalakulásának eredményessége sorskérdés lesz, s amennyiben ezt nem sikerül jövedelmezővé tenni, érdemi fejlődéssel és fejlesztéssel számolni nem igazán lehet.77
77
A Dél-Dunántúl térszerkezeti sajátosságai (www.deldunantul.com/index.php?id=122)
68
(1) A mezőgazdaság területe legyen tehát a kitörési pontok közül az első. Hogyan lehetne a régiónak ezt a sok hagyománnyal, de kevés tőkével rendelkező gazdasági ágazatát jövedelmezővé tenni? 3. táblázat: A Dél-Dunántúl mezőgazdasági területeinek művelési ágak szerinti megoszlása 2001-ben Művelési ág
Terület, 1000 ha
%-os arány
Szántó
697,0
51,5
Kert
11,0
0,8
Gyümölcsös
6,0
0,4
Szőlő
12,3
0,9
Gyep
115,5
8,5
Erdő
312,2
23,1
Nádas
7,3
0,5
Halastó
6,0
0,4
Művelés alól kivett terület
186,1
13,8
Összesen
1353,4
100
(Forrás: www.deldunantul.com/index.php=138)
A régió kedvező agro-ökológiai potenciáljára építve, az elaprózott birtokszerkezet átalakítása (pl.: több gazda társulása, együttes gépbeszerzése, termelési-fejlesztési társulások létrehozása), korszerű gépparkok beszerzése és a termékszerkezet megreformálása lehet a megoldás. A régió mezőgazdasági termelési szerkezetében mindenképpen fontos a gabona- és a takarmánynövények termelése, ez azonban csak állami támogatás mellett lehet jövedelmező. Ezért növekvő mértékben kellene exportképesebb terményeket előállítani, például napraforgót, repcét. Kisebb gazdaságokban nagy jövője lehetne a sárgabaracknak – termesztése igen idő- és munkaigényes, de megfelelő élelmiszeripari kapacitással a háttérben jövedelmező mezőgazdasági tevékenységgé válhatna. Ugyanígy igencsak exportképes munka- és időigényes a dió- és mandula termesztése és a mostanában egyre keresettebbé váló biotermékek előállítása. Fokozottabban kellene a zöldség-gyümölcs ágazatra, a fűszer- és gyógynövénytermelésre, a vetőmag-előállításra, a méhészetre, a gombászatra koncentrálni, mert ezeknek a tevékenységeknek az EU-ban kedvezőbb a fogadtatása. Jövedelmező lenne a „non-food” ipari növények (pl.: kender) termesztése is.78 Fejleszteni kell a nagy múltú, hagyományos tevékenységeket: az állattenyésztésben például a híres bonyhádi tarka szarvasmarha tenyésztését (kiváló húsú, jól tejelő fajta). Ezenkívül a borászatot is tovább kellene fejleszteni, mivel a tájegység szelíd lankáin nagy
78
Magyar György: Hátrányos helyzetű kistérségek felzárkózásának esélyei. in: Falu, város, régió 2002./1.sz. (29.o.)
69
múltja és értékes hagyományai vannak a bortermelésnek. A dél-dunántúli borok minőségi, Európa-hírű termékek. A hagyományokhoz csatlakozik az innováció: a régió és az ország egyik legelismertebb agrárinnovációs központja az 1949 óta működő FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Pécsett,
amely
új
fajták
és
termelési
módszerek
kidolgozásával,
klónszelekciós
fajtanemesítéssel a borászati technológia fejlesztésével foglalkozik, és nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket tud felmutatni. A mezőgazdaság más területeit is fontos szorosan összekapcsolni az agrárinnováció tevékenységével. A lehetőség megvan rá: a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán intenzív és széles szakmai spektrumot átfogó kutatások folynak, megfelelően képzett szakemberek is kikerülnek az intézményből, amely a gazdasági szférával szoros kapcsolatban áll. A kutatások eredményeit azonban szélesebb körben (kistermelők körében) is terjeszteni kellene, hogy az elmaradott térségekben húzóágazattá váljon a mezőgazdaság – hiszen a fejlesztéseknek itt más perspektívái nincsenek. Egyéb kutatási helyek még a Takarmánytermesztési Kutatóintézet Iregszemcsén, valamint a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Pécsett. A mezőgazdasági termelés és a K+F minden szinten történő összekapcsolása azért is indokolt, mert az élelmiszerbiztonság és –minőség növekvő követelményei az EU-ban egyre hangsúlyosabbak. (2) Turizmus A régió kiváló turisztikai adottságokkal rendelkezik (pl. jó minőségű, viszonylag érintetlen természeti környezet, középkori várromok, gyógyfürdők, színes, élő népi hagyományok) ennek ellenére a turizmus kiemelt jelentőségre a Balaton-parton kívül, mely a régió első számú turisztikai célpontja, csak Pécs-Pécsvárad-Siklós kistérségekben tett szert. Ezen adottságok alapján a turizmus számos jelenleg kialakuló nemzetközi trendjének otthont adhatna, különböző fejlesztések, befektetések nyomán. Ezek (a teljesség igénye nélkül): -
Borturizmus: 5 borvidék, kiépített borutak (amelyek a borkultúra iskolái), villányi és
szekszárdi vörösborok és rosék dél-balatoni, mecsekaljai és tolnai fehérborfajták várják a borok kedvelőit, a borkészítés múltja és jelene iránt érdeklődőket. A bortermelés itt nem pusztán jövedelmező gazdasági ágazat, hanem gyakran hobbi is: a szőlőtermesztés szeretete magas és nagy múltú szakértelemmel párosul. -
Vadászturizmus: az ország nagyvadakban leggazdagabb része a Gemenci ártéri erdő, 36
ezer holdas vadrezervátum, a Duna-menti erdők ősvadon darabja, az európai vadászok kedvelt 70
célpontja (innen került ki az 1986-os gímszarvasrekord). A vadászturizmust elsősorban szálláshelyek (vadászházak) és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésével lehetne tovább élénkíteni. -
Falusi turizmus: a régi hagyományok, a népművészet iránt érdeklődőknek ajánlható a
zselici, sárközi, buzsáki vidék, ahol élő népszokásokkal, máig megőrzött és gyakorolt kézműves hagyományokkal találkozhatnak a látogatók. Itt említhető meg Szenna Európa Nostra-díjas falumúzeuma, a mecseki fazekasfalvak (Ófalu, Óbánya) és a mohácsi sokacok évszázados busójárása. A falusi turizmus a régióban egyelőre kezdetleges állapotú, esetleges, a vonzerő ugyan adott de hiányzik az érintett települések koordinált fejlesztési programja, egységes turisztikai „termékcsomagok”. Itt is szükség lenne a szálláshelyek fejlesztésére, mert bár egy falusi vagy erdei turistaházzal szemben nem követelmény a legmagasabb felszereltség, de azért a kellemes, kényelmes és rendezett környezetről gondoskodni kell. -
Gyógy- és welnessturizmus: Magyarország sajátos erőforrása, a termálvízkincs gazdagon
jelenik meg a régióban: 1298 feltárt hévízkúttal rendelkezik jelenleg, de ebből csak 270 szolgál fürdési célokat, 4 gyógyszálló és 35 gyógyfürdő működik itt, ez a potenciál tehát nagyrészt kihasználatlan. Pedig a különböző ásványi anyagokban gazdag gyógyvizek számos egészségügyi probléma kezelésére alkalmasak, a szolgáltatások alacsony színvonala, a kínálati paletta jelenlegi szűkössége azonban hátráltatja a fejlődést. Jellemző az érintett települések projekt-szemlélet hiánya.79 A fejlesztések lehetséges irányai: -
területi infrastruktúra fürdők
fizikai
állapotának
javítása,
téli
használatuknak lehetővé tétele -
fizioterápiás felkészültség javítása
-
gyógyszolgáltatások színvonalának növelése
A K+F háttér ebben az esetben is fontos: a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának a gyógyfürdőkkel való szorosabb kapcsolata lenne kívánatos. Példaértékű fejlesztés ment végbe a harkányi gyógyfürdőben (2 Mrd Ft értékben) és Sikondán. Szigetvár is elindította fürdőfejlesztési programját. Az NFT keretén belül sajnos nem vehető igénybe gyógyfürdők fejlesztésére forrás. -
Kulturális turizmus: ezen a téren nagy vonzerővel rendelkezik Pécs. A város egyedülálló
ötvözete a római és török kultúrának. A városközpontban feltárt IV-VI. századi ókeresztény
79
Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács: A Dél-Dunántúli Régió gyógyturizmusának fejlesztése I. Stratégiai és Marketingterv, 2003.
71
sírkamrákat az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Érdekes látnivaló még Szigetvár és Siklós, középkorból megmaradt váraik miatt. Kaposváron a Csiky Gergely Színház, Pécsen a Nemzeti Színház és a Csontváry Múzeum vonzza az érdeklődőket. -
Konferenciaturizmus: Színvonalas konferenciatermek és kapcsolódó szolgáltatások
kiépítésével valamint magas komfortfokozatú szálláshelyek kialakításával Pécs városa konferenciaközpont szerepet is betölthetne: jó földrajzi helyzete miatt gazdaságdiplomáciai hídszerepe lehetne. -
Ökoturizmus: A régióhoz tartozik a Kis-Balaton, Magyarország legjelentősebb
madárrezervátuma (több mint 250 madárfajjal) valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park. A Dráva Európa egyetlen szabályozatlan folyója, amelyet különleges, háborítatlan élővilág jellemez. Összegezve: a turizmus közvetett és közvetlen gazdaságfejlesztő hatásai jó kitörési lehetőséget biztosítanának a strukturális problémákkal küzdő térségek számára, pozitív hatással lennének a foglalkoztatottságra, növelnék a belső keresletet és környezettudatos gondolkodásra késztethetnének. A Dél-Dunántúl legégetőbb fejlesztési szükségletei ezen a téren a szálláshelyek minőségének emelése, és az infrastruktúra javítása. A ROP 1. prioritása (Turisztikai potenciál erősítése a régiókban) jól illeszkedik ezekhez az igényekhez. A szálláshelyek fejlesztésének terén jó példával jár elöl Hőgyész (az Apponyi kastély felújításával), Bikal és Tengelic (ahol a közelmúltban welness-centrum épült). (3) A közlekedés fejlesztése és logisztikai beruházások elengedhetetlenek ahhoz, hogy a régió balkáni összekötő szerepre tegyen szert. A délnyugati irányú közúti és vasúti kapcsolatok műszaki-forgalmi kapacitásának és teljesítményének növelésére lenne szükség – így a Mediterráneum és a Balkán nemzetközi kikötőin át kapcsolódhatna be a régió a világkereskedelembe. A régió keleti határát képező Duna Európa egyik legjelentősebb, Rotterdamtól a Feketetengerig hajózható transzkontinentális vízi útjának (Duna – Majna – Rajna) a részét képezi. Annak ellenére, hogy a Duna szinte kínálja magát a közúti tranzitforgalomból adódó környezeti károkat mérséklő kombinált szállításra (Ro-Ro), a kihasználtsága rendkívül gyenge. Ez annak a következménye, hogy a kikötői infrastruktúra és szuprastruktúra (darupályák, rakodóberendezések és korszerű raktárak) jelenleg igen alacsony színvonalú, nincsenek szakosodott teherkikötők, logisztikai központok, és kiépített rakpart is csak
72
Mohácson van. A kikötők közúti kapcsolatai hiányosak.80 Az említett területeken indokolt és megtérülő lenne a befektetés. A régió elérhetőségének javítását szolgálná a regionális repterek kiépítése is, potenciális helyszínek már adottak, de az állami támogatások szűkmarkúsága nehézségeket okoz. Ilyen helyszín például Pécs-Pogány, ahol jelenleg már jelentős beruházás folyik, nemzetközi érdeklődés is tapasztalható iránta. A leendő repülőtér kis és közepes gépek fogadásra alkalmas, regionális szerepű közforgalmú reptérré válhat. B) A kitörés eszközei A következő kérdés: melyek lehetnek azok a módszerek, amelyekkel az előbb felsorolt területeket valóban húzóágazattá változtathatjuk? (1) Befektetés ösztönzés A befektetők vonzása szempontjából lényeges a nyersanyag- az energia, az ingatlan és a munkaerő ára. A Dél-Dunántúl egyik tényező esetében sem versenyképesebb más régiókkal szemben, az ingatlanok csak a hanyatló területeken olcsók, a munkaerő bérköltsége pedig kifejezetten magas. Ilyen nem túl kedvező feltételek mellett kell tehát vállalkozóbarát környezetet
biztosítani.
A
kedvező
környezet
egyik
alapvető
eleme
(még
az
adókedvezményeket megelőzve) az egyes önkormányzatok segítőkész hozzáállása, a gyors ügyintézés, a problémák hatékony megoldása. Ebből a szempontból még tapasztalhatók hiányosságok a régióban. A befektetés ösztönzés másik hatékony eszköze ipari parkok kialakítása. A DélDunántúlon jelenleg 18 ipari park működik, amelyek a beruházási érték, kihasználtság és az árbevétel vonatkozásában messze elmaradnak a fejlettebb régiókban működőktől. Ez nagyrészt annak róható fel, hogy az itteni ipari parkok többsége „ingerszegény”: csupán közművekkel és alapszintű közlekedési és infokommunikációs hálózati bekötéssel rendelkezik. A külföldi befektetők számára olyan komplex telephelyi csomagokat kellene összeállítani, amelyek tartalmaznák az elérhető infrastruktúrát, a logisztikai rendszereket, nyersanyag-beszerzési és piaci lehetőségeket, a K+F hátteret és a munkaerő potenciált is.81 További probléma, hogy az ipari parkok méretükben és profiljukban eltérőek, még sincs közöttük tudatos funkciómegosztás. A dél-dunántúli ipari parkok – egy-két kivételtől eltekintve – nem fejtenek ki nemzetközileg jelentős vonzerőt. Erre (sajnos ma még szinte egyedülálló) ellenpélda a finn 80 81
A Dél-Dunántúl közlekedése (www.deldunantul.com/index.php? id=140) Tradicionálisan elszigetelve. in: Dél-Dunántúli Gazdaság IV. évf. 3. sz. 2004.04.05.
73
Elcoteq Network elektronikai cikkek gyártásával foglalkozó vállalat betelepülése a Pécsi Ipari Parkba 1998-ban. Ebben az üzemben főként összeszerelést végeznek. A magyarországi ipari parkok régiónkénti eloszlását az 5. ábra szemlélteti: A vállalkozók segítését szolgálja inkubátorházak fenntartása is. A Dél-Dunántúlon hat ilyen létesítmény működik, közülük a legismertebb a Somogy-Flandria Inkubátorház és Konferenciaközpont. Szolgáltatása többek közt iroda- és műhelykiadásból, konferenciaés
bemutatótermek
fogadásokat,
kiadásából
áll,
továbbképzéseket,
árubemutatókat szervez. Bérlőinek pedig ingyenes tanácsadással szolgál (vállalkozói, hitel- és pályázati tanácsadás, üzleti és pénzügyi
tervezés,
Forráshiányban
jogi
szenvedő
tanácsadás). kis-
és
középvállalkozások nem biztos, hogy igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat, amelyek egyébként jó lehetőséget jelentenének, csak elérhetőbb árakra lenne szükség.
(2) Régiómarketing Valamilyen mértékben ez is befektetés ösztönzés, de több is annál. Nemzetközi szinten az egy-egy terület gazdasági versenyképességét döntően megváltozató válságra szinte egyöntetűen a területi marketing-aktivitás (a tervezés és az operatív tervek) erősítése a válasz. Nem így Magyarországon, vagy a Dél-Dunántúlon, ahol a települések vezetői vagy észre sem veszik a fenyegetettséget, vagy csak a forrásszerzésre összpontosítanak, esetleg agresszív turista illetve ipari vállalkozások csalogatásába fognak.82 Komplex jövőképe kevés déldunántúli településnek van, a kistérségi társulásoknál már valamivel jobb a helyzet. A régió szintjén a területi marketing néhány eleme adott már: például az arculat (derűs és dinamikus). Ez jövőképnek, célkitűzésnek kiváló, elősegítheti a régiós összetartozás kialakulását is. A régiómarketing kiépítése azért is nehéz feladat, mert a Dél-Dunántúlt alkotó három megyétől is új szemléletet követel meg, egységes fellépést és egységes kommunikációt. Másrészt a régiószemélyiség megfogalmazása szükséges is a befektetők és az emberek
82
Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács: A Dél-Dunántúli Régió gyógyturizmusának fejlesztése I. Stratégiai és Marketingterv, 2003.
74
vonzásához, mert nem csak a működő tőke, hanem az emberi erőforrás is szintén csökkenő tendenciát mutat. (3) A Dél-Dunántúli Régió útja: az összefogás A területfejlesztés és az EU-s támogatások elnyerésének sarkalatos pontja a partnerség – ez néhány kivételtől eltekintve még nem érvényesül a régióban. Az összefogásnak a legalacsonyabb települési szinten is meg kellene valósulnia, de ez a városok, községek közti pozícióharc miatt szinte teljesen lehetetlen, néha még kistérségi társuláson belül is. Pozitív példák azért persze vannak, a már említett tamási vagy dombóvári kistérség. Sajnos ma még ritka, de biztató eset az az összefogás, amelynek eredményeképp létrejött egy igen rövid, de annál fontosabb út a Tolna megyei Jágónak és a Somogy megyei Kercseliget között, a GKM és a DDRFT támogatásával. Az építkezés, amely átjárhatóvá tette a két zsáktelepülést jobb és több munkalehetőséget biztosít a települések lakóinak, mert javítja a nagyobb városok elérhetőségét. Az együttműködés sikere további közös akciókat generálhat.83 Hasonlóan pozitív tendenciát mutat az a nagyobb hatókörű összefogás, amely a NyugatDunántúli, a Dél-Dunántúli valamint a Dél-Alföldi Régió között jött létre október 28-án, Szekszárdon. A tagok kezdeményezték, hogy az M6-M56 autópálya előreláthatóan 2007-ig ki nem épülő szakaszai részesüljenek a Kohéziós Alap támogatásában, valamint hogy az M86M9 gyorsforgalmi út 2015-ig megépüljön. Az együttműködés azért különösen fontos ebben az esetben, mivel minden fórumon egységes fellépést és így hatékony lobbitevékenységet fejthetnek ki az érintettek.84 Ilyen együttműködésekre alacsonyabb szinten is szükség lenne, máskülönben a települések képtelenek lesznek az EU-forrásokból profitálni, a nemzeti területfejlesztési források pedig partnerség hiányában felaprózódnak, jelentéktelen, de azért látványos, az adott polgármester újbóli megválasztását elősegítő befektetések valósulnak meg belőlük. Az egyes önkormányzatok vezetőinek alapvető szemléletváltozására lenne szükség, saját, négyéves terveiket, érdekeiket félretéve hosszú távon kellene gondolkodniuk, egy-egy térség vagy a régió globális problémáira fókuszálva. (4) Kutatás-fejlesztés és innováció
83 84
Mácz Katalin: Ha megnyílik az út. in:Népszabadság, 2004.10.04. Három régió egyedülálló összefogása. in: Megyei Napló VII.évf. 20.sz. 2004.11.13.
75
A kitörés fontos eszközeként azonosítható a K+F tevékenység ösztönzése illetve összekapcsolása más gazdasági ágakkal. A Dél-Dunántúlnak ezen a téren is van számos lehetősége, ugyanakkor számos hiányossága is. Pozitív vonása a régiónak, hogy rendelkezik kidolgozott Regionális Innovációs Stratégiával (RIS), melyet 2001-ben a brit Yorkshire Humber és az ír Shannon régióval együttműködve indítottak el. Kezdetben a program elsőrendű feladata a szervezeti feltételek megteremtése volt. A RIS-t felfoghatjuk úgy, mint társadalomfejlesztési gyakorlatot, amely fő célja a megfelelő környezeti, intézményi feltételek megteremtése az eredményes technológiatranszfer illetve a regionális gazdaságok innovatív kapacitásának növelése érdekében. Ez végső soron regionális versenyelőnyt, fenntartható gazdasági fejlődést, stabil munkahelyeket és magasabb életszínvonalat teremthet a Dél-Dunántúlon.85 A régióban korszerű, sokszereplős innovációs intézményrendszer regionális szintű kialakítására, hálózatos együttműködések megteremtésére volna szükség. Ehhez bizonyos láncszemek már adottak, például az alkalmazott kutatást folytató intézmények (PTE, Kaposvári Egyetem, MTA Regionális Kutatások Központja), technológiai, ipari parkok, inkubátorházak (Pécsi Innovációs és Technológiafejlesztési Központ, Kapos Innovációs Transzferközpont, Tamási Innovációs Központ); „hídképző” szervezetek (pl. Vállalkozásfejlesztési Központok, Magyar Innovációs Szövetség – MISZ – Dél-Dunántúli Regionális Irodája, Kereskedelmi és Iparkamarák). Bizonyos láncszemek azonban még hiányoznak, így a technológiatranszferrel foglalkozó szervezetek szegmense. Éppen ezeknek a tevékenységére lenne fokozottan szükség, hiszen a régió fő problémája nem a hiányzó tudásbázis, hanem a K+F gyenge kapcsolatai a gazdasági szférával, a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásának hiánya. A 6. ábra a K+F ráfordításokat mutatja régiónként.
85
Az innováció helyzete a Dél-Dunántúlon (www.deldunantul.com/index.php?id=137)
76
6. ábra: K+F ráfordítások régiónkénti megoszlása (forrás: www.deldunantul.com/index.php?id=137)
(5) Külkapcsolatok 86 A
külföldi
térségekkel
való
kapcsolatépítés
és
nemzetközi
regionális
együttműködésekben való részvétel több okból is szükséges feltétele a Dél-Dunántúl fejlődésének. Ez ugyanis olyan régió, amely nem a távolság, de elérhetőség szempontjából semmihez nincs közel. Ilyen megközelíthetőségi viszonyokkal nem képes betölteni a nemzetközi együttműködésekben megcélzott „híd-szerepet”. Ennek a hátrányos helyzetnek az ellensúlyozására igen aktívan kell részt vennie a különböző együttműködésekben. Ezeknek további előnyei: ▪
az erős külkapcsolatok lehetővé teszik az európai integrációhoz való szorosabb
kötődést ▪
nemzetközi együttműködésekben megszerezhetők olyan források, amelyek egyedül
nem ▪
a vállalkozások külgazdasági kapcsolatait erősítik
▪
a régióba irányuló tőkebefektetéseket ösztönözheti
▪
idegenforgalmat élénkíthetik
▪
a K+F, technológiai és tudástranszfer elősegítésében fontos
▪
tapasztalatcserét segít elő
▪
érdekképviselet és érdekérvényesítés, lobbi eredményesebbé tételében fontos
86
A Dél- Dunántúl Külügyi Stratégiája (www.ddrft.hu/download/strategia _vezetoi%20osszefoglalo_04_03_16.pdf)
77
A régió már számos kiépült és jól működő kapcsolattal rendelkezik a következő régiók felé, illetve szervezetekben: ▫
Alpok-Adria Munkaközösség
▫
Duna-Dráva-Száva Euroregionális Együttműködés
▫
Baden-Württemberg, Bajorország
▫
Stájerország, Graz
▫
Rhône-Alpok Régió
▫
Friuli-Venezia-Giulia Autonóm Régió
▫
Horvát-magyar együtműködés
▫
CAFÉ
▫
PARTNER
Ezek legtöbbjét azonban még fejleszteni kell, de ezt számos tényező akadályozza: -
humán-erőforrás (nyelvtudás) szűkössége
-
pénzügyi szűkösség (delegációk fogadásához, látogatásokhoz, pályázatokhoz)
-
elégtelen kommunikáció és koordináció a külkapcsolatok által érintett szervezetek között
-
sok esetben jellemző az átfogó koncepció hiánya. Nem csak a régiónak, de az egyes településeknek is szükséges (a régió prioritásaival
harmonizáló) külügyi stratégiát alkotniuk, testvérvárosi partnerkapcsolatokat kiépíteniük, ezeket valódi tartalommal, közös akciókkal megtölteniük. A Dél-Dunántúl külkapcsolati orientációját a 10. számú melléklet szemlélteti. 7. PÁLYÁZATI TAPASZTALATOK, PÁLYÁZÁSI KEDV A Dél-Dunántúl uniós pályázati debütálását a PHARE Kísérleti Regionális programja jelentette, 1998-ban. A régió a fejlesztési program finanszírozására 4 Mrd € támogatáshoz jutott, melyet a DDRFT pályázat útján osztott el. Ezt a támogatási keretet a pályázati mintegy 2,5-szeresen meghaladta. A benyújtott pályázatok döntő többsége nagyfokú összefogásról tanúskodott, a pályázók törekedtek a partnerség és a regionális prioritásoknak való megfelelésre, a komplexitás érvényesítésére. Összességében elmondható, hogy a DélDunántúl rendkívül rövid idő alatt nagy ambícióval reagált a PHARE program adta lehetőségekre. A benyújtott pályázatok nagy száma, magas projektértéke és a saját forrás magas aránya mellett kiemelkedő az is, hogy a pályázatok megfeleltek az EU alapelveinek.87
87
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 269.o.
78
2000 után a Dél-Dunántúl már nem részesült PHARE –forrásokban, de szintén PHARE keretek között ún. tükörrégiós (twinning) programokban vett részt (állami támogatással). Ez a program a regionális területfejlesztési intézményrendszer kiépítését igyekezett elősegíteni, tapasztalatátadással, szakembercserékkel. A 2002-ben elindított Pályázat Előkészítő Alap (PEA) célja az volt, hogy uniós csatlakozásunkkor már legyenek beadható, jó minőségű pályázatok. A Dél-Dunántúl részvétele operatív programonként eltérő volt. Például a HEFOP »Társadalmi Kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítségével« prioritásában a munkanélküliség csökkentését nem képzési tevékenységekkel megvalósító pályázati ablakok (alternatív foglalkoztatás, család és munkahely összeegyeztetése) esetében jelentős a régió részesedése (30%). A régió alulprezentáltsága jellemző ezzel szemben az »Egész életen át tartó tanulás és alkalmazhatóság támogatása« prioritáson belül a közoktatáshoz kapcsolódó alapkészségek, kompetenciák fejlesztésének terén támogatott pályázatok esetében, valamint az »Oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése« prioritáson belül a társadalmi befogadást szolgáló infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó támogatott pályázatok esetében. A Dél-Dunántúl PEA-ban való részvételét ezeknél a kiragadott példáknál jobban szemléltetik a 11. számú melléklet. A jelenleg folyó pályázási időszakban a Dél-Dunántúl a kedvezményezett, 50%-os támogatottsági intenzitást élvező, régiók körébe tartozik, ami nagyobb mennyiségű EU-s forrásokat jelent. Hogy ezt a kedvező tényt hogyan tudja a régió előnyére fordítani, az majd csak néhány év múlva derül ki. Összességében elmondható, hogy a Dél-Dunántúl évek óta élen jár mindenféle pályázásban (főleg Baranya és Somogy megye), fejlesztési elképzelésekben nincs hiány, más régiókkal összevetve tehát elég versenyképes ebből a szempontból. A képesség saját fejlesztési elképzelések megfogalmazására igen fontos tényezője a sikernek, de önmagában nem elegendő. A sikeres pályázás útjában álló (vélt vagy valós) akadályok hasonlóak az országosan érzékelt akadályokhoz: -
A pályázati kiírásokat a pályázók gyakran túl komplikáltnak érzik, a pályázatot kiírók túl
sok dokumentumot bekérnek, indokolatlanul túlhangsúlyozzák a formaságokat. Egy pályázat összeállítása nagy idő- és költségráfordítást követel meg (főleg ha egy kicsit összetettebb tevékenységgel kapcsolatos), amire a kis-és középvállalkozások kapacitása nem elegendő. -
A támogatáspolitika nem a krízishelyzetben lévő vállalkozásokat támogatja, hanem
azokat, amelyek egyébként is jól teljesítenek: minimum 25% önerőt, banki hitelígérvényt kell
79
felmutatniuk (ennek megszerzése külön procedúra). A pályázatot tehát csak akkor lehet beadni, ha a projekt pénzügyileg összerendezett. -
A biztosítékadási kötelezettség, a fedezet kérdése egy másik sarkalatos pont, különösen az
önkormányzatok és civil szervezetek esetében, akik az esetek többségében képtelenek forgalomképes ingatlant fedezetként felajánlani. Az ő esetükben jogos lenne a szabályozás felpuhítása, természetesen szigorú pénzügyi ellenőrzés mellett. -
Az intézményrendszer szintjén a fő probléma, hogy nincs elég munkaerő, emiatt vagy
nem tudják tartani az elbírálási határidőket, vagy az elbírálás nem lesz méltányos a kapkodás miatt. Remélhetőleg ezek után a kezdeti gyermekbetegségek leküzdése után már dinamikusabban fog működni a pályázás és az elbírálás folyamata is.
8. KONKLÚZIÓK A leírtak alapján levonható néhány következtetés, amelyeknek figyelembe vételével javítható a következő programozási időszak Nemzeti Fejlesztési Terve, illetve Magyarország többi régiójának területfejlesztési és pályázási magatartása. A) Nemzeti Fejlesztési Terv II. A nagy kérdés a 2007-ben működésbe lépő Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatban, hogy továbbra is főként ágazati operatív programokból fog állni, vagy minden régiónak lesz saját külön operatív programja. Erre nehéz lenne válaszolni, hiszen mindkét alternatíva mellett szólnak érvek. A hét magyarországi fejlesztési régió elnöke természetesen azt sürgeti, hogy a következő NFT-ben a regionális fejlesztési tanácsok már önálló programkészítő és forráselosztó szervezetekként jelenjenek meg, szervezetileg és forrás tekintetében is megerősítve. Ezt az indokolná, hogy a következő pénzügyi tervezési ciklusban a jelenlegi uniós támogatások közel hétszerese áll majd rendelkezésre, amit csupán a minisztériumokból vezérelve, „távirányítással” nem lehet hatékonyan felhasználni. A szubszidiaritás elvéből kiindulva is az lenne a helyes, ha a döntések – a régiók specifikumaihoz igazodva – helyben, az érintettekhez minél közelebb születnek.88 Másrészt az Unió szempontjából a jelenlegi rendszer is megfelelő, sőt: kényelmes, így nem áll kifejezetten érdekében, hogy az amúgy is apró országban hét különálló hatósággal 88
Cseke Hajnalka: Szociális alapon? in: Figyelő 2004.07.08-14.
80
tartsa a kapcsolatot. Bizonyos pénzeszközök centrális irányítását indokolttá teszi az a jelenség is, ami sajnos gyakran tapasztalható még a nemzeti területfejlesztési pénzeszközökkel kapcsolatban, hogy a nagyobb településcsoportokban és csoportok között csak gyengén érvényesül a partnerség, így a forráskoncentráció nem valósulhat meg. Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetének elnöke szerint ha a következő ciklusnak is a mostani „papír-régiókkal” vágunk neki, akkor nem leszünk képesek kihasználni a jövőben csatlakozó országokkal szemben fennálló – egyre szűkülő – versenyelőnyünket. Gyenge a magyar közigazgatás kapacitása a strukturális területfejlesztési eszközök fogadására. A tervezésistatisztikai régiók rendszere ugyan teljesíti az uniós csatlakozáshoz szükséges minimális követelményeket, azonban közjogilag nem stabil rendszerek. Gyenge regionális szintre pedig nem tud erős uniós pénzszerző struktúra ráépülni.89 Egyelőre nem lehet tudni, hogy 2007-től mekkora önállóságot élvezhetnek majd a régiók, ha a jelenlegi rendszer marad, akkor a ROP-ot jelentősen ki kellene bővíteni, illetve horizontális jelleggel az ágazati operatív programokba regionális, területkiegyenlítő szempontokat kellene „becsempészni”. Az NFT által a jövőben orvosolandó probléma még a regionális innovációs intézményrendszer kiépülésének egyelőre hiányzó ösztönzése, erre nemcsak a DélDunántúlon, hanem minden más régióban is szükség van. A ROP-ban eredetileg szerepelt a magyarországi regionális tudáscentrumok megerősítése, de a brüsszeli hivatalnokok adminisztrációs hiányosságok miatt kihúzták a programból az erre vonatkozó magyar elképzeléseket. Nem ismert, hogy technikai hiba folytán, vagy az előterjesztők „rövidzárlata” miatt, de a dokumentum hiányos volt. 2006-tól már remélhetőleg kiérlelt, szakmailag megalapozott pályázati dokumentációval próbálják meg lehívni a magyar illetékesek az erre szóló uniós pénzeket.90 Mint ahogy azt már említettem, a jelenlegi NFT-ből kimaradt a turizmus szempontjából annyira jelentős gyógyfürdők fejlesztésének támogatása, a gyógy- és termálvizeink adta erőforrások kiaknázásának az ösztönzése. A következő NFT-ben mindenképpen fontos lenne ezen változtatni, nemcsak a Dél-Dunántúl, hanem az egész ország érdekében.
89-39
Cseke Hajnalka – Gyévai Zoltán: Ollóban. Uniós kilátások. in: Figyelő 2004.02.12. (www.fn.hu/cikk.php?id=64&cid=74889)
81
B) RÉGIÓK Az első és legfontosabb konklúzió: a partnerség, összefogás ösztönzése és megvalósítása
kulcskérdés
a
sikeres
pályázásban,
de
az
érdekképviseletben
és
érdekérvényesítésben is. A tematikus együttműködésnek, együttgondolkodásnak tehát természetes magatartásformává kell válnia a területfejlesztésben érdekelt rétegeken belül és azok között. A területfejlesztési tanácsoknak fokozott szerepet kell vállalniuk ezeknek az összefogásoknak a generálásában és fenntartásában, az információ- és eszmecsere fórumaként. A területfejlesztésbe fokozottabban be kellene kapcsolódjon a gazdasági szféra, a társadalmi-gazdasági szereplők hálózatos együttműködésére lenne szükség, a regionális fejlesztési tanácsok ezen a téren is aktív koordináló szerepet vállalhatnának. A magyarországi régiók túlnyomó többsége rurális jellegű. A mezőgazdasági szektor hozzáadottérték-termelése általában alacsony, azonban még mindig túl sok embert tart el ahhoz, hogy el lehetne hanyagolni fejlesztését. Sok kistérségben szinte ez jelenti az egyetlen megélhetési lehetőséget. Ezért minden érintett régióban fontos lenne fokozottan koncentrálni a mezőgazdaság átalakítási lehetőségeire, amelyek jövedelmezővé tehetnék ezt a hanyatló ágazatot. Mivel ma Magyarországon a régió, mint területegység társadalmi elfogadottsága még igen alacsony, mindenhol szükség lenne a régiómarketing tevékenység fokozására, az őszinte, határozott kommunikációra, egy éles régió-kép felrajzolására. Ez erősítené egyrészt az adott vidéken élőkben a régióhoz való tartozás tudatát, a területfejlesztés szereplőiben az együttműködési készséget, valamint elősegítheti a befektetők vonzását is. A területfejlesztés mind kistérségi, mind regionális szintjén szükség lenne egy „szolgáltató-iparág” kifejlődésére, sokkal több és nagyobb szakértelemmel, elkötelezettséggel bíró humán-erőforrásra. A regionális önkormányzatokkal, tanácsokkal a jelenleginél több intézmény, nagyobb költségvetéssel dolgozhatna a projektek generálásán, komplex pályázati csomagok készítésén, menedzselésén, konkrét beruházások szervezésén. Ugyanilyen fontos a helyi közösségek erősítése, valamint a társadalmi munkában végzett területfejlesztési tevékenység is. Összességében elmondható, hogy mind az országnak, mind az egyes régióknak nehéz feladatot kell megoldaniuk: az újdonságként ható uniós támogatási rendszerrel igazán még csak most ismerkednek, de egyúttal mindjárt jól is kell teljesíteniük, hogy a sikerek mintegy
82
„legitimálják” a következő ciklusban Magyarországnak szánt forrásokra való jogosultságot. A 2004-2006-os időszak tehát tanulási folyamat és „éles” vizsgahelyzet egyben.
83
V. B EFEJEZÉS Ma még keveset tudunk arról, hogy elérhető-e a Dél-Dunántúl és Magyarország gazdasági fellendülése, illetve tágabb értelemben az életszínvonal javulása az EU Strukturális Alapjain keresztül. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához csak bizonytalan támpontokat adtak a leírtak, véleményem szerint még túl korai is lenne ezt megbecsülni, majd csak néhány év távlatából rajzolódik ki egy (reményeim szerint pozitív irányba mutató) világos tendencia. A dolgozat inkább arra kívánt rámutatni, hogy melyek azok a gócpontok, amelyeknek érdemes több figyelmet és támogatást szentelni. Ma Magyarországon a pozitív példák ellenére még igen kezdetleges a területfejlesztésben a partnerség megvalósulása, az egyes szereplők együttműködési készsége hiányából adódóan. Ez
véleményem
szerint
olyan
nagy
probléma,
melynek
megoldása
a
gyökeres
szemléletváltozásban keresendő, az összefogás és az ebből eredő szinergia a legnagyobb erőforrásunk lehetne. További gondot okoz az általánosan elterjedt „rövidlátás”, a hosszú távra szóló tervezés hiánya, és az, hogy Magyarországon minden gazdasági, társadalmi terület és érdekszféra teljesen átpolitizált. A terület- és vidékfejlesztési tevékenység, valamint a programozás folyamata 100%-ban párt- és politikamentes kell, hogy legyen, másképp nem felel meg rendeltetésének. Ennek az ideális helyzetnek az eléréséért kellene erőfeszítéseket tenni, tökéletesen talán sohasem fog megvalósulni, de mindenképpen meg kell közelíteni. Ennek lehetséges eszköze a konszenzus a gazdasági, társadalmi és politikai érdekcsoportok lehető legszélesebb rétegei között, és az ezen a konszenzuson alapuló fejlesztési dokumentum, amely a terület belső értékeire alapozva az EU elveinek megfelelő fenntartható növekedési pályát vázol fel. A széleskörű konszenzus széleskörű együttdolgozással és együttgondolkozással érhető el. Ennek a folyamatnak mind országos, mind regionális, mind kistérségi szinten meg kell valósulnia. Véleményem szerint ettől az állapottól még elég messze vagyunk. A megyék és a belőlük felépülő régiók között is meg kell valósuljon a szinergia, helytelen lenne ezt a két szintet egymással szembeállítani. A konklúziók levonása után úgy gondolom, hogy a két egység nem zárja ki egymást, valamiképpen egymás mellett kell majd létezniük, mert a jelenleg kialakult rendszerben mindkettőre szükség van. A megyék leépítése ezeréves múltjukra tekintve lehetetlennek tűnik, a régió (mint NUTS II.-es szint) pedig hasznos munkát végezhet a területfejlesztés összefogásában, feltéve ha a regionális fejlesztési tanácsokat megerősítik szakmai, adminisztratív, végrehajtó apparátusaikban és pénzügyi hátterükben.
84
A regionalizmus (az ún. „mezo”-szint megerősödésének) nemzetközi trendje nehéz feladat elé állítja a centralizált Magyarországot. A döntési hatalom és a pénzeszközök bizonyos mértékű delegálása a „mezo”-szintre elengedhetetlenné válik rövid időn belül a fejlődés sikeréhez. A politikai akaratképzés regionalizálására van tehát szükség. Minél később történik meg ez, a regionális területfejlesztés szereplői annál kevésbé lesznek képesek előnyükre fordítani a külső segítséget és ezáltal saját erejükből talpra állítani vidékük gazdaságát. Ez az új, partnerségre és helyi forrásokra épülő modell a legjobb eszköz mind a sikeres pályázásban, mind a gazdaság átfogó fejlesztésében.
85
VI. M ELLÉKLETEK
86
1.Melléklet A regionális politika helye és eszközei az Európai Unióban
Az EU politikái
KÖZÖS POLITIKÁK
kereskedelem verseny
KÖZÖSSÉGI POLITIKÁK
oktatás, kultúra
környezetvédelem
Strukturális Alapok
Kohéziós Alap
regionális
ipar, energia
fogyasztóvédelem
Köz.i kezdeményezések Közösségi programok előcsatlakozási alapok
mezőgazdaság halászat
ERFA
Interreg III
Socrates II.
PHARE
közlekedés
ESZA
Urban II.
Leonardo
SAPARD
EMOGA-OSZ
Leader+
Kultúra 2000
ISPA
HOPE
Equal
e-Content
87
foglalkoztatás
egészségügy
2. Melléklet: A Nemzeti Fejlesztési Terv kialakulása, az egyes intézmények szerepe, az operatív programok
88
3. Melléklet: Az Európai Uniós támogatások útja és a bekapcsolódó intézmények
89
4.Melléklet: A területfejlesztés főbb szervei Magyarországon 1999 után (forrás: Pálné Prof. Dr. Kovács Ilona: A különböző területfejlesztési szereplők és intézmények szerepe és feladataik. PHARE Területfejlesztési szakemberek képzése 2. modul)
90
5. Melléklet: A Dél-Dunántúl részletes térképe
91
6. Melléklet: A Dél-Dunántúli Régió stratégiai célrendszere (2004-2006)
92
7. Melléklet: A Dél-Dunántúl pozíciója Európában (EU 15= 100) a)-c) és Magyarországon (Magyarország= 100) d)
93
Forrás: Megyei statisztikai évkönyvek, 1997; különböző oldalak; Eurostat, Regions, 1998; Horváth Gyula számításai és szerkesztése, 265-266. o.
94
8.Mellékelet: A régiók versenyképessége, 2002*
*
forrás: FigyelőNet (www.fn.hu/cikk/74889/2_N.jpg)
95
9. Melléklet: A dél-dunántúli ROP-pályázatok intézkedésenkénti százalékos eloszlása
1.1 intézkedés:Turisztikai vonzerők fejlesztése 1.2 intézkedés: turisztikai fogadóképesség javítása 2.1 intézkedés: hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása 2.2 intézkedés: Városi területek rehabilitációja 2.3 intékedés: Az óvodai és alapfokú oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztése 3.2 intézkedés: A helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása 3.3 intézkedés: Felsőoktatási intézmények és helyi szereplők együttműködésének erősítésse
A dél- dunántúli ROP-pályázatok százalékos eloszlása a pályázatok költségvetése szerint
1.1 intézkedés:Turisztikai vonzerők fejlesztése
1.2 intézkedés: turisztikai fogadóképesség javítása
2.1 intézkedés: hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása 2.2 intézkedés: Városi területek rehabilitációja
2.3 intékedés: Az óvodai és alapfokú oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztése 3.2 intézkedés: A helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása 3.3 intézkedés: Felsőoktatási intézmények és helyi szereplők együttműködésének erősítésse
96
10. Melléklet:
97
11. Melléklet: Támogatásra javasolt PEA pályázatok darabszámának területi eloszlása (forrás: www.nfh.gov.hu/doc/palyinfo/elemzes/pea1_szam-terulet.pdf)
98
VII. S ZAKIRODALOM
99
FELHASZNÁLT IRODALOM
1.
Almássy Eszter: A görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció. Századvég Kiadó, 2003.
2.
Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
3.
Barna Zoltán – Dr. Molnár Anna (szerk.): Bevezetés az európai támogatások rendszerébe helyi önkormányzatok részére. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap Szerk Municipium Magyarország Alapítvány és a Magyar Közigazgatási Intézet kiadásában, Budapest, 2003.
4.
Flamm Benedek László (szerk.): Kulcs a sikeres EU-pályázatokhoz. A tagállamok tapasztalatai és gyakorlata; Közép-Európai Üzleti Tanácsadó Kft., Budapest, 2002.
5.
Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és előcsatlakozási alapjai. Interpress, Budapest, 2003.
6.
Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája. Változó Világ- Az Európai Unió a változó világban c. sorozat Press Publica Budapest,2001.
7.
Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
8.
Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, 1999.
9.
Kereszty András (szerk.): Tények könyve – Régiók. Greger-Delacroix Kiadó, Budapest, 1998.
10.
Vörös Andrea – Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, 2002. CIKKEK:
1. Barsi Boglárka: A területfejlesztés kihívásai, az információs társadalom az Európai Unióban. in: Comitatus: önkormányzati szemle XII. évf. 10. sz. 2002. (22-31 o.)
100
2. Bonifert Donát: A kistérségek szerepe az Európai Unió országaiban és Magyarországon. Falu, város, régió 2003/ 5.sz. (6-11 o.) 3. Cseke Hajnalka: Szociális alapon? In: Figyelő 2004.07.08-14 4. Cseke Hajnalka – Gyévai Zoltán: Ollóban. Uniós kilátások. in: Figyelő 2004.02.12. (www.fn.hu/cikk.php?id=64&cid=74889) 5. Döbrönte Katalin: A regionális intézményi struktúrák fejlesztése. in: Falu, város, régió 2002/ 2. sz. (27-28.o.)
6. Füzes Oszkár: Négyszögesítés és spórolás. in: Népszabadság 2003. 12. 27. 7. Gyévai Zoltán: A bőség zavara. in: Figyelő 2004.02.26-03.03. 8. Halaska Gábor: Zugírászok kíméljenek. in: Figyelő 2004.05.13-19. 9. Hirschler Richárd: A görög példa: amikor a belépés sem gyógyír. in: HVG 2004. 05. 04. 10. Madureira, Luis Pires: Magyarország területfejlesztési intézményrendszeréről és az Európai Unió strukturális alapjainak kezelésére való felkészülésről. in: Magyar Közigazgatás 2002. 52. évf. 7-8. szám
11. Magyar György: Hátrányos helyzetű kistérségek felzárkózásának esélyei. in: Falu, város, régió 2002/ 1.sz. (29-30. o.) 12. Mácz Katalin: Ha megnyílik az út. in :Népszabadság 2004.10.04. 13. Meixner Zoltán: Az ír recept: tanulságok az EU-hoz csatlakozóknak. in: HVG 2004. 03. 31. 14. Mitró Katalin: Ugrás a sötétbe? in: Figyelő 2004. 03.18-24 15. Papp Emília: Az EU-támogatások és a bankok. in: Cégvezetés 2004. június 16. Pellényi Gábor: Rövid távon komoly áldozattal jár az EU-tagság. in: Világgazdaság 2004.05.07. (7.o.) 17. Pócs Balázs: Az ír példa és a bőség kosara. In.: Népszabadság 2004. 10. 08.
101
18. Seres Attila: Az okos az elektronokat mozgatja. in: Népszabadság 2003. 11. 08. 19. Szabó Brigitta: Kötött pályán, éles gyakorlaton. in: Népszabadság 2004.10.12 20. Szekfű Balázs: Országunkat a felvonóba! in: Népszabadság 2004. 09. 20. 21. Tóth Ákos: Gyengeség az önerőben. Uniós milliárdoktól eshetnek el az önkormányzatok. in: Népszabadság 2004. 02.25. 22. Valóban küzdjünk a szegénység és a szegregáció ellen! in: Régióstart II. évf. 9. sz. 2004. IX. (7.o.) 23. Dél-Dunántúl: a digitális mintarégió. In: Régióstart II. évf. 10.sz. (7.o.) 24. Három régió egyedülálló összefogása in: Megyei Napló VII. évf. 20. sz. 2004. 11.13. 25. Az EU pénz útja a nyertesig. in: Világgazdaság 2004. 07. 19. 26. Minden pályázatnak lehet örülni. in: Világgazdaság 2004. 07. 19. 27. Uniós újoncok: fenyegető és várva várt másnap. in: HVG 2004. 04. 23. 28. Nyomortelepek és az EU. in: Népszabadság 2004. 10. 12. 29. Ne csinálj felfordulást! in: Népszabadság 2003.09.04 30. Tradicionálisan elszigetelve. in: Dél-Dunántúli Gazdaság IV. évf. 3. sz. 2004. 04.05. KIADVÁNYOK
1. Dél-Dunántúl: a gazdasági lehetőségek régiója. Dél-Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, 2003. (forrás:www.ddrft.hu/download/gazdasagi_magyar.pdf) 2. Dél-Dunántúl: a vendégváró régió. Dél-Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, 2003. (forrás: www.ddrft.hu/download/turisztika_magyar.pdf) 3. Európai Unió évkönyv. Világgazdaság, 2004.
102
4. Pálné Prof. Dr. Kovács Ilona: A különböző területfejlesztési szereplők és intézmények szerepe és feladatai. PHARE Területfejlesztési szakemberek képzése. Bevezetés a területfejlesztés kérdéseibe, 2. modul, 2000. INTERNETES
DOKUMENTUMOK
A Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programjáról (ismertető) http://www.ddrft.hu/teruletprog_regionalis_komplex.php A régió építés alapkövei (http://www.ddrft.hu/aregio_alapkovei.php) A Dél-Dunántúl térszerkezeti sajátosságai (www.deldunantul.com/index.php?id=122) A Dél-Dunántúl közlekedése (www.deldunantul.com/index.php? id=140) Az innováció helyzete a Dél-Dunántúlon (www.deldunantul.com/index.php?id=137)
F E J L E S ZT É S I ,
S T R A T É G I A I D O K U M E N T U M O K , E L EM ZÉ S E K
1. A Dél- Dunántúl Külügyi Stratégiája Forrás:www.ddrft.hu/download/strategia_vezetoi%20osszefoglalo_04_03_16.pdf) 2. Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Akcióterv. 2004. Forrás: www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=17&t=2 3. A Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programja 1999. (forrás:www.ddrft.hu/teruletprog_regionalis_komplex.php) 4. A Dél-Dunántúl Előzetes Regionális Fejlesztési Programja. Forrás: www.ddrft.hu/teruletprog_regionalis_progszov.php 5. A Gazdasági Versenyképesség Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=4) 6. A Regionális Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=1) 7. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=5) 8. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programhoz kapcsolódó fejlesztési igények a Dél-dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=3) 103
11.
A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programhoz kapcsolódó
fejlesztési igények a Dél-Dunántúli Régióban (http://www.ddrft.hu/nft_doc.php?id=19&t=2) 12.
Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács: A Dél-Dunántúli Régió
gyógyturizmusának fejlesztése I. Stratégiai és Marketingterv, 2003.
104