Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat. EU-Üzleti szakirány

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat EU-Üzleti szakirány

KATASZTRÓFATURIZMUS, VALAMINT A NEMZETKÖZI KATASZTRÓFA-SEGÍTSÉGNYÚJTÁS RENDSZERE ÉS OPTIMALIZÁLÁSA AZ EU KÖZÖSSÉGI POLGÁRI VÉDELMI MECHANIZMUSBAN

Készítette: Gerics Orsolya

Budapest, 2004.

1


TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ................................................................................................................................................. 3 I. KATASZTRÓFAVÉDELEM MAGYARORSZÁGON ..................................................................... 5 AZ EGYSÉGES KATASZTRÓFAVÉDELEM KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETISÉGE ..................................... 5 HAZÁNK TERMÉSZETI KATASZTRÓFA VESZÉLYEZTETETTSÉGE .......................................................... 8 II. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK................................................................................................... 10 KATASZTRÓFAVÉDELEM A NATO KERETÉBEN .................................................................................. 11 AZ ENSZ SZEREPE A NEMZETKÖZI KATASZTRÓFA-SEGÍTSÉGNYÚJTÁSBAN ..................................... 13 POLGÁRI VÉDELEM A KÖZÖSSÉG SZINTJÉN ....................................................................................... 16 A KÖZÖSSÉGI POLGÁRI VÉDELMI MECHANIZMUS ............................................................................ 21 Magyarország részvétele a Mechanizmusban................................................................................. 26 A BM OKF KÉTOLDALÚ NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI ....................................................................... 28 NEMZETKÖZI KATASZTRÓFA-SEGÍTSÉGNYÚJTÁS 2003-BAN .............................................................. 29 III. CIVIL SZERVEZETEK A KATASZTRÓFAVÉDELEM RENDSZERÉBEN .......................... 30 VÉDELMI IGAZGATÁSI FELADATOK ..................................................................................................... 37 IV. A POLGÁRI VÉDELEM NEMZETI SZERVEZETEI AZ EU KÖZÖSSÉGI POLGÁRI VÉDELMI MECHANIZMUS TAGORSZÁGAIBAN KÖRÖZTETETT KÉRDŐÍV ALAPJÁN.. 39 A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK KATASZTRÓFAVÉDELME ......................................................................... 41 Ausztria ............................................................................................................................................ 41 Szlovénia .......................................................................................................................................... 44 Szlovákia .......................................................................................................................................... 47 Románia........................................................................................................................................... 49 NÉHÁNY TAGORSZÁG KÉRDŐÍVÉNEK ISMERTETÉSE .......................................................................... 51 Luxemburg ...................................................................................................................................... 51 Lengyelország .................................................................................................................................. 52 Ciprus............................................................................................................................................... 53 Finnország....................................................................................................................................... 54 Görögország..................................................................................................................................... 55 Cseh Köztársaság............................................................................................................................. 56 ÖSSZEHASONLÍTÁS A MAGYARORSZÁGI MENTŐALAKULATOK HELYZETÉVEL ................................. 56 V. A NEMZETKÖZI KATASZTRÓFA – SEGÍTSÉGNYÚJTÁSBAN RÉSZT VEVŐ KUTATÓMENTŐ CSAPATOK BESOROLÁSI RENDSZERE ......................................................................... 60 A JOGSZABÁLYI ALAPOK MEGTEREMTÉSE: HAZAI ELŐZMÉNYEK ..................................................... 62 A BM OKF ÁLTAL KÉSZÍTETT JOGSZABÁLY – TERVEZET ................................................................. 63 A nemzetközi segítségnyújtásban való részvétel különös szabályai ............................................... 64 NEMZETKÖZI KÖVETELMÉNYEK ......................................................................................................... 65 A BM OKF tapasztalatai a nemzetközi segítségnyújtás gyakorlati megvalósulásában................. 66 Megtett lépések ................................................................................................................................ 66 Egységes minősítési és akkreditációs rendszer ............................................................................... 67 A civil mentőszervezetek ellenállása .............................................................................................. 68 KÖVETKEZTETÉSEK.......................................................................................................................... 71 FELHASZNÁLT IRODALOM.............................................................................................................. 70 MELLÉKLETEK .................................................................................................................................... 77

2


Előszó

Mint a címből is kitűnik szakdolgozatom témája nem hétköznapi. Olyan témakörben szándékoztam írni diplomamunkámat, amely összefügg szakmai gyakorlati helyemmel. Jelenleg is a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságán (továbbiakban BM OKF) töltöm gyakorlatomat, annak Nemzetközi Főosztályán. Választásom egy olyan témára esett, amelynek kidolgozása diplomamunkán szempontjából és az intézmény számára is hasznosnak bizonyult. A BM OKF céljai közé tartozik, hogy erősítse az EU polgári védelmi képességeit. Azonban ennek a célnak több akadály is útjában áll. Az egyik ilyen korlátozó tényező az ún. „katasztrófa-turizmus” jelensége. A nem kormányzati szervezetekként működő speciális rendeltetésű kutató-mentő csapatok külföldi segítségnyújtó missziókba történő bevonása – mind szakmai, mind pénzügyi hiányosságaik miatt – ellentmondásokkal terhelt kihívásokat jelent ma is. A BM OKF, hogy megoldást keressen a problémára, kezdeményezést indított, melynek szándéka, hogy a polgári védelmi és humanitárius segítségnyújtási műveletek során az interoperabilitást

és

az

egymás

kiegészítésének

képességét

javítsák.

A

Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ezért kidolgozott egy szisztematikus, háromfázisú képzési és minősítési rendszert, melynek gyakorlati megvalósításához az ENSZ OCHA (Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala) adott segítséget. Ahhoz

azonban,

hogy

közös

problémákat

tudjunk

megoldani,

közös

összefogásra van szükség. Részben az előbb vázolt katasztrófaturizmus áthidalására, részben az EU-koordináció átfogóan hatékonnyá tételére a tagállamokban. Ennek megvalósítása érdekében a BM OKF kérdőívet készített. Szakmai gyakorlatom ideje alatt egyik feladatom lett e kérdőív köröztetése az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus részes államaiban, valamint a kérdőívek begyűjtése és lefordítása. Mivel szervesen részt veszek a kezdeményezés ezen fázisában, ezért számomra nagyon hasznos, hogy átláthatom és megtapasztalhatom azokat a folyamatokat, melyek az egyes 3


tagállamok mentőszervezetei jelenlegi tevékenységére jellemzőek s melyeket később beépíthetek szakdolgozatomba. A kérdőívek beérkezése jelenleg is folyik, ezért nincs lehetőségem minden egyes tagállam mentőegységének működését részletezni. A felmérés eredményeként egy tanulmányt/jelentést fogunk készíteni, amelyet átadunk a Környezetvédelmi Főigazgatóság Polgári Védelmi Igazgatóságának, és így közkinccsé tennénk. Mivel nem vághatok egyszerűen a „katasztrófa-turizmus” jelenség vizsgálatának közepébe, ezért szakdolgozatom elején igyekszem érthetően felvázolni a hazánkban működő katasztrófavédelem működését és annak kialakulását. Ezt követően bemutatom Magyarország nemzetközi kapcsolatait a katasztrófavédelem területén, a nemzetközi szervezetekben betöltött tagságunk valamint az egyes országokkal kötött bilaterális és multilaterális együttműködések alapján. Kiemelem az Európai Unión belül létrehozott EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmusban betöltött tagságunkat és a Mechanizmusnak a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás koordinálásában nyújtott kiemelkedő szerepét. A dolgozat második felében bemutatom a magyar civil szervezetek felelősségvállalását a hazai és nemzetközi katasztrófavédelemben. Majd sor kerül a Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus országaiban végzett kérdőív ismertetésére és a kérdőívek összehasonlítására magyar vonatkozásban. Az utolsó fejezetben bemutatom a

civil

mentőszervezetek

egységesítésére,

működésük

szabványosítására

tett

erőfeszítéseket, valamint az önkéntes szervezetek hiányosságait illetve a katasztrófaturizmust felszámoló, folyamatban levő – immár végleges megoldásnak tűnő - a mentőszervezetek nemzetközi bevetését szabályozó minősítő és akkreditációs rendszereket.

4


I. Katasztrófavédelem Magyarországon

Mindenekelőtt érdemes a katasztrófa fogalmának tisztázása, mivel a szakirodalomban nagyon sok definíció létezik, melyek más és más szemszögből próbálják megmagyarázni ezt a fogalmat. Ennek a kaotikus állapotnak vetett véget az 1999. évi LXXIV. törvény – erről a későbbiekben még lesz szó -, amely a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szól és a következőképpen határozza meg a katasztrófa fogalmát: „A katasztrófa a szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetőleg a minősített helyzetek kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai eredetű, tűz okozta), amely emberek életét, égészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli.”1

Az egységes katasztrófavédelem kialakulásának történetisége

1

A katasztrófavédelemről szóló 1999. évi LXXIV. törvény I. fejezet Alapvető Rendelkezések, 3.§ Értelmező rendelkezések

5


A katasztrófák elleni védekezés szükségességét általában egy-egy nagy hatású hazai vagy külföldi káresemény, veszélyhelyzet állította a középpontba. Ennek köszönhető, hogy a katasztrófák megelőzésével, felszámolásával, szabályozásával, irányításával és finanszírozásával kapcsolatos feladatok megoldását mind gyakrabban sürgették. Magyarországon 1986 közepére készült el az első komolyabb összefoglaló jelentés, amely ugyan részletezte a technikai, technológiai katasztrófaveszélyeket, ugyanakkor kevésbé esett szó benne a természeti katasztrófákról. Figyelemre méltó viszont, hogy ebben a jelentésben már javaslatként szerepelt a jogszabályi rendezés és az irányítási rendszer egységesítése. A következő fontos lépés a Honvédelmi Bizottság 1987. évi határozata volt, amely mindenekelőtt az ágazatonkénti egyéni törekvéseket jelenítette meg, ezért ellentmondásokat is tartalmazott. S bár végül ágazatonként rendezte az ismert 10-12 féle katasztrófa-elhárítás felelősségi kérdéseit, azonban nem vállalkozott az egységes rendszer kialakítását célzó döntésre. Az 1989-ben kiadott határozatban is ugyanazok a problémák jelentkeztek, mint a megelőző években, vagyis a jogszabályi, szervezeti, személyi és tárgyi feltételek hiánya. Az egységes katasztrófa-elhárítási rendszer kialakítását a rendszerváltás után is több tényező hátráltatta. Egyes katasztrófatípusoknak, mint például az árvizeknek, a járványoknak, a tűzeseteknek már több évtizede megfelelő gazdájuk volt, szabályozási rendszerük, szakember-állományuk, felszereléseik pedig képessé tették őket a katasztrófák kezelésére. Más katasztrófatípusok viszont, mint például a földrengések, fölcsuszamlások, a viharok szabályozás nélkül maradtak. Az ilyen eseményeknél a hadsereg egységeit, a tűzoltóságot, néhány jelentősebb vállalatot és a polgári védelmet vetették be. A hadsereg létszámát azonban időközben csökkentették, a privatizáció során pedig lecsökkent a nagyvállalatok száma is, ezért a katasztrófák felszámolásához szükséges személyi és technikai bázis szerényebb lett. A katasztrófavédelem anyagi-pénzügyi alapjait sem a központi költségvetés, sem az önkormányzatok nem tudták előteremteni, a nemzetközi segélyprogramok pedig csak meghatározott események alkalmával legfeljebb humanitárius segítségnyújtásra voltak hajlandóak. A katasztrófavédelem szervezeti átalakítása sem ment zökkenőmentesen: számos sikertelen kísérlet után 1993. júniusában összevonták a tűzoltóság és a polgári védelem 6


országos parancsnokságát, ezt azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Ezért az egyesített országos parancsnokság 1996. január elsejével ismét külön vált. 1999-ben a kormány programjába felvette a katasztrófavédelem korszerűsítését, melynek eredményeként elkészült és a parlament elfogadta az 1999. évi LXXIV. törvényt a katasztrófák elleni védekezésről, irányításról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésről. Ezzel megteremtődtek az egységek katasztrófavédelem jogszabályi feltételei.2 Az utóbbi évek, hónapok árvíz és belvíz okozta eseményei a még tudatosabb katasztrófavédelem szükségességét támasztották alá. A katasztrófavédelmi törvény megalkotásáig a védekezésben résztvevők körét és feladataikat alapjaiban az Alkotmány, szakmai kérdéseiben pedig az ágazati, szakmai törvények, többek között a honvédelemről, a polgári védelemről, a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvények tartalmazták. Mindezzel egységes rendszerbe foglalta és részben ki is egészítette, illetve bővítette a katasztrófavédelmi törvényt. A biztonság, mint állampolgári jog, nemzeti érték. A katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés a törvény megfogalmazása szerint nemzeti ügy, és minden állampolgárnak, személynek a törvény erejénél fogva joga van arra, hogy a környezetében lévő katasztrófaveszélyt megismerje, a védekezési szabályokat elsajátítsa, valamint joga és kötelessége, hogy a katasztrófavédelemben közreműködjön. A biztonság a fejlett technológia által válhat nemzeti értékké, mert az értékes, magas színvonalú technológia a biztonságot valósággal megköveteli. A különböző projekteknél, mint például a Széchenyi-terv, ez a szemlélet tükröződik. A világgazdasági jelentőséggel bíró cégek a biztonság színvonalára azért fordítanak kiemelt figyelmet, hogy fejlődésüknek semmi ne állja útját. A magas színvonalú biztonság képes csak az emberi és természeti környezet európai normák szerinti védelmét megvalósítani, ezért a biztonság nemzetközi jelentőséggel is bír.3

2 3

Védelmi Tanulmányok Barla Ildikó: A katasztrófavédelem hazai és nemzetközi rendszere 7-8. o. Katasztrófavédelem 2000, 7-8. o.

7


Hazánk természeti katasztrófa veszélyeztetettsége Magyarország természeti katasztrófa veszélyeztetettsége viszonylag alacsony, ami geológia helyzetünkből fakad. Az ország az alpi, kárpáti és dinári hegységrendszer által körülzárt Kárpát-medence közepén helyezkedik el. Legmagasabb csúcsa is alig több mint ezer méter. Az ország nyugati, északi részei hegyesek, dombosak, míg középső, keleti és déli területei alföldi síkságok. Az ország éghajlata szárazföldi mérsékelt, a nyár általában száraz és meleg, a tél általában enyhe. Az ország lakossága mintegy 10 millió fő. Az ipari létesítmények zöme a főváros környezetében és az ország nyugati részén található, de a keleti régióban is több jelentős ipari centrum alakult ki (Szolnok, Szeged). Magyarország hosszú évekig katasztrófák, veszélyhelyzetek szempontjából kifejezetten biztonságosnak volt tekinthető. Természetesen akadtak kisebb-nagyobb események, főleg intenzív téli havazások, aszályok, kisebb ár- és belvizek, de ezeket az arra rendeltetett szervezetek, erők kezelni tudták. Magyarországot a közelmúltban eddigi történetének legnagyobb jelentőségű árvizei sújtották. A veszélyt nem egyszerűen az emelkedett vízállás tette kiemelkedővé, hanem az a tény, hogy napjainkra a folyó mentén nagyvárosok; tekintélyes ipari, gazdasági, agrár centrumok jöttek létre; jelentős infrastruktúra alakult ki; fontos és egyre jobban megbecsült természetvédelmi területek alakultak ki. Éppen ezért az árvíz tetemes emberi, anyagi és ökológiai értékeket sodort katasztrófaveszélybe. A rendszerváltozást követő években átrendeződött a veszélyhelyzetek elleni védekezés felelősségi rendszere. Átalakultak, sokszínűvé váltak a civilizációs és természeti veszélyek megelőzésében, elhárításában közreműködő szervek, szervezetek. Hazánk NATO és EU csatlakozása ráirányította a figyelmet a katasztrófák, polgári veszélyhelyzetek megelőzésének és kezelésének új lehetőségeire. 2000. január 1-jén a korábbi BM Tűzoltóság Országos Parancsnokság és BM Polgári

Védelem

Országos

Parancsnokság

szervezetének

és

feladatkörének

integrációjával, - egy új feladatkör meghatározásával – megalakult a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. Nem új erőként, de új elemként, amely a katasztrófavédelem sokszínű rendszerében: felelőssége, jelentősége országos szakmai koordinatív szerepkörében rejlik.

8


A BM OKF-et főigazgató vezeti (jelenlegi főigazgató: Tatár Attila tű. vőrgy.), aki egyben irányítja a katasztrófavédelem területi szerveit, továbbá a jogszabályokban meghatározott keretek között felügyeletet gyakorol a hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnokságok felett. A szervezet a funkciókat szem előtt tartó elvek alapján alakult, struktúrája hatósági, veszélyhelyzet-kezelési, gazdasági és hivatali szervezetre tagozódik. A katasztrófavédelmi szervezet működésének első évében megkezdte a hatósági, szakhatósági és szakértői tevékenység rendszerének újraszabályozását. Sor került a Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégia és az Országos Katasztrófavédelmi Szabályzat kidolgozására. A katasztrófavédelmi törvény megfelelő keretet biztosított az év során bekövetkezett veszélyhelyzetek kezelésére, a védekezés szervezésére (a több mint 50 ezer beavatkozás; a belvízkárok, a Tisza és a Szamos cianid szennyeződése, a jelentős erdőtüzek kezelése stb.), ugyanakkor az események rámutattak a rendszer fejlesztési lehetőségeire, a feladatok pontosításának további szükségességeire. A hivatásos katasztrófavédelmi szervezet folytatta és kiszélesítette a jogelőd szervezetek megkezdett intenzív nemzetközi kapcsolatait, jelentős szerepet töltött be az ENSZ, Európai Unió és a NATO fórumain.4

4

Katasztrófavédelem 2000, 19-22. o.

9


II. Nemzetközi Kapcsolatok

Ha elemezni akarjuk a nemzetközi kapcsolatok rendszerét a katasztrófavédelem területén, akkor célszerű kiindulni a BM OKF nemzetközi feladatköréből, majd részletezni a különböző katasztrófavédelmi szervezetek működését illetve a megállapodások típusait.

10


A BM OKF a nemzetközi kapcsolattartást és együttműködést a kormány külpolitikájával

és

a

BM

nemzetközi

tevékenységével

összhangban

végzi,

Magyarország EU és NATO tagságából adódó feladatok és kötelezettségek végrehajtásával. Nemzetközi együttműködésünk több területen valósul meg: a kétoldalú és többoldalú együttműködés, illetve a nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatok által. Ennek a feladatkörnek a BM OKF-en a nemzetközi főosztály a felelőse. A nemzetközi szintű katasztrófavédelem irányítója az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája (UN OCHA). A súlyos, nemzetközi segítséget igénylő, a világ bármely részén kialakuló katasztrófahelyzetek esetén ez a szakosított szervezet a fő koordináló szerv. Az ENSZ OCHA munkáját segíti a NATO-n belül 1998-ban felállításra került Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központ (EADRCC), amely az euroatlanti térségben továbbítja a segítségnyújtáshoz szükséges információkat. Az ISDR-program (Nemzetközi Stratégia a Katasztrófák Csökkentésére) a természeti veszélyekkel kapcsolatos ismeretek elsajátításához és a katasztrófák hatásait csökkentő tevékenységek alkalmazásához biztosít keretet. Fontos hangsúlyt kap az információk időbeni biztosítása, a megelőzés, és a nemzetközi összefogás.

Katasztrófavédelem a NATO keretében A NATO-ban a polgári veszélyhelyzeti tervezés keretében dolgoznak ki közös terveket arra, hogy a szövetség polgári erőforrásait módszeresen és hatékonyan tudják használni a szövetség stratégiájának támogatására, nemzeti és NATO szinten. A polgári veszélyhelyzeti tervezés arra helyezi a fő hangsúlyt, hogy a sebezhető modern társadalmakat megvédje a válsághelyzetek következményei ellen. Bár a polgári veszélyhelyzeti tervezés nemzeti feladat, és a polgári erőforrások nemzeti felügyelet alatt maradnak, már régen felismerték, hogy az országok tervei sokkal hatékonyabbak, ha összehangolják azokat. Ezért a Polgári Veszélyhelyzeti Tervező Főbizottság (SCEPC) alárendeltségében kilenc technikai tervezési testületet és bizottságot hoztak létre.

11


A SCEPC évente kétszer tart plenáris ülést, ilyenkor az országokat a nemzeti veszélyhelyzeti tervezésben érintett szervezeteknek a fővárosokból delegált vezetői képviselik. A szövetségben a polgári veszélyhelyzeti tervezés területén folyó erőfeszítéseket mind nemzeti, mind NATO szinten a külügyminiszterek irányítják. Ők fogadják el kétévenként a miniszteri irányelveket, amelyekben a következő kétéves időszakra meghatározzák a tevékenységek fő szempontjait. A jelenlegi polgári veszélyhelyzeti tervezés fő tevékenységei a válságkezelésre, a polgári-katonai együttműködésre, a lakosság oltalmazására és a békepartnerségi tevékenységekre összpontosítanak. A NATO EADRCC-ot az EAPC (Euro-atlanti Partnerségi Tanács) országok segítségnyújtásának koordinálása céljából hozták létre 46 országgal, az EAPC földrajzi határain belül bekövetkezett természeti és ipari katasztrófák esetére. A NATO EADRCC „napi” tevékenysége az információcsere, tervezési feladatok, a felajánlott nemzeti elemeket tartalmazó lista „karbantartása”, interoperabilitás fejlesztése, nemzetközi gyakorlatok előkészítése. Katasztrófa esetén: a katasztrófa sújtotta ország helyzetjelentést küld a Központnak, szükség esetén segítséget kér. A Központ a nemzeteket faxon és e-mailen azonnal értesíti. Szoros együttműködésben a már említett Egyesült Nemzetek Szervezetének illetékes hivatalával (UN-OCHA) koordinálja az EAPC országok tevékenységét, a segítség felajánlásokat és a segítségnyújtást. A NATO katasztrófa reagálási tevékenysége céljából létrejött az EADRU (Euroatlanti Katasztrófa Válaszreagálási Egység) felállításának terve. Az EADRU többnemzetiségű, katonai és polgári elemekből (képzett mentési szakemberek, egészségügyi és más egységek, eszközök, anyagok, szállítóeszközök) áll. Nem állandó jellegű, csak katasztrófa esetén jön létre, az EAPC tagok önkéntes felajánlása alapján. Összetétele, mérete a katasztrófa típusától függ. Az egység az EADRCC irányítása alatt közreműködik az ENSZ által koordinált műveletekben. A 2003-as évre visszatekintve, a NATO CPC (Polgári Védelmi Bizottság) EAPC formátumú és a tagállamok körében lefolytatott üléseken elhangzottak szerint a polgári veszélyhelyzet tervezés ill. a CPC számára a következő kiemelt feladatok jelentkeztek: a 12


Kritikus Infrastruktúra Védelem és a Lakosságtájékoztatás. Ebből adódóan a CPC 2001. őszi plenáris ülésén kezdeményezett Kritikus Infrastruktúra Védelem (CIP) és Lakosságtájékoztatás (PIP) Ad hoc munkacsoportok 2003-ban jelentős szerephez jutottak. A munkacsoportok kidolgozói munkájában a BM OKF is aktív szerepet vállalt. A munkacsoport által kidolgozott Kritikus Infrastruktúra Védelem Irányelveket a SCEPC őszi ülése elfogadta, így ezen irányelvek is alkalmazhatóak az azokat bevezetni kívánó államok saját intézkedéseinek kialakításánál. Az Ad hoc Munkacsoportban végzett munka eredményeképpen kialakult Lakosságtájékoztató Irányelveket a CPC 2003. őszi plenáris ülése elfogadta. A CPC megbízta a munkacsoportot a 2004. szeptember 13-15. között Budapesten megrendezésre kerülő lakosságtájékoztatási témájú szeminárium szakmai programjának összeállításával.

Az ENSZ szerepe a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásban Az ENSZ Alapokmányának megfelelően humanitárius segítséget az érintett ország kérésére és egyetértésével kell nyújtani. Az ENSZ keretén belül a Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala látja el a természeti és civilizációs katasztrófákból eredő feladatokat. Az OCHA a nemzetközi összefogás koordinálásával enyhíti a katasztrófák okozta károkat, reagáló egységek, tanácsadók küldésével a helyszínen, és/vagy humanitárius segítség formájában. Cél, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legmegfelelőbb segítség érkezzen a helyszínre, specifikusan a katasztrófa típusa szerint. A gyakorlatban a rendszer a következőképpen működik: az OCHA tudomására jut egy katasztrófa, amely történhet segélykérés alapján, a médián keresztül, illetve közvetlen jelentés útján. Ezután az OCHA kapcsolatba lép az érintett országgal, információt kér, valamint haladéktalanul értesíti a tagországokat (fax, e-mail) az eseményről. Közben a helyszínre utazik az „UNDAC” az ENSZ Katasztrófa Becslési és Koordinációs Csoportja. Feladata, hogy szakszerű információt nyújtson az OCHA felé, továbbá együttműködés szervezése és fenntartása a katasztrófa sújtotta ország nemzeti és helyi veszélyhelyzet kezelési hatóságaival.

13


A segítségnyújtás meggyorsítása érdekében 2001-ben létrehozták az úgynevezett „Virtual OSOCC” internetes honlapot. Ezen keresztül egyéni jelszavas védelemmel ellátva az országok „online” –valós idejű – információkat adnak és kapnak a kialakult helyzetről, annak változásáról, a sújtott ország által kért segítségről (lista a szükséges erőkről, eszközökről), a kérés alapján felajánlott segítségről (a donorok – a segítségnyújtó országok - lehetőségeiktől függően választanak a listáról és közvetlenül ráteszik a honlapra), a segítség célba érkezéséről és felhasználásáról.5 A Nemzetközi Kutató és Mentő Tanácsadó Csoportot (INSARAG) 1991-ben hozták létre az Egyesült Nemzetek és a nemzetközi SAR-ban (Kutatás és Mentés) résztvevő számos ország közös erőfeszítéseként. Az INSARAG küldetése hatékony nemzetközi kapcsolatok fejlesztése az emberi élet mentése és humanitárius szolgáltatások érdekében, természeti vagy ember által okozott katasztrófákat követően. Az INSARAG tevékenységeknek továbbá javítaniuk kell a veszélyhelyzet-készültséget, beleértve az együttműködés erősítését a nemzetközi SAR csapatok között és elő kell mozdítaniuk a műveleti eljárásokkal és levont következtetésekkel kapcsolatos információcserét. Az INSARAG-ot kollektívan alkotó sok ország erőfeszítéseinek eredményeként jobb megértés alakult ki a SAR csapatok funkcióival és műveleteivel kapcsolatban, aminek az eredményeképpen létrejött a Nemzetközi Kutató és Mentő (INSAR) Reagáló Rendszer. Az INSARAG irányelvek célja áttekintés adása az INSARAG Reagáló Rendszerről. Az irányelvek a lehető leghatékonyabb módon segítik a nemzetközi SAR csapatok műveleteit és a közöttük megvalósuló további együttműködést. Ennek megfelelően az irányelveket minden nemzetközi SAR csapatnak tiszteletben kell tartania és könnyen lehet rá hivatkozni a kiképzésen lévő személyek számára és a katasztrófa bármilyen szakaszában a városi kutatás és mentés területén. Az elmúlt évtizedben a világ legsűrűbben lakott területein előforduló katasztrófák fokozták a fejlett SAR képességek iránti igényt a bennrekedt áldozatoknak történő segítségnyújtás érdekében. Sok ország fejlesztett ki SAR képességet és rendszeresen küldenek jól kiképzett szakértőkből álló csapatokat, más országok 5

BM OKF, Feljegyzés Dr. Tóth Zoltán közigazgatási államtitkár úr részére a nemzetközi katasztrófasegítségnyújtásról

14


megsegítése céljából. Ez nagy hasznára vált az áldozatoknak és az érintett országoknak, ugyanakkor felmerült az igény e reagáló SAR csapatok műveleteinek koordinálására. A csapaton belüli koordináció segíthet maximalizálni a rendelkezésre álló erőforrások használatát a csapat képességeinek összehangolásával. A koordináció és nemzetközi segítségnyújtás szükségességének három szintje: •

stratégiai szint: nemzetközi segítségnyújtó közösség

•

műveleti szint: az érintett ország/régió fővárosában

•

taktikai terep szint: terepszinten, ahol segítségnyújtási tevékenységek kerülnek végrehajtásra az áldozatok körében és a katasztrófa helyszínén uralkodó kaotikus környezetben. A harmadik szint a következő koordinációt igényli:

•

a kár- és segítségnyújtási igények azonnali felmérése a katasztrófa kitörésekor

•

a tervbe vett segítségnyújtási erőfeszítések gyors terepkoordinációja

•

segítségnyújtási eljárások és koordinációs rendszerek fejlesztése

•

know-how és technikák cseréje. Az Egyesült Nemzetek vezető szerepet vállal a katasztrófa-segítségnyújtási

erőfeszítések koordinálásában, különösen műveleti szinten. Műveleti koordináció nélkül, a helyszíni veszélyhelyzet-kezeléssel való kapcsolatok nem teljesek. Ez tölti be az Egyesült Nemzetek Helybeli Koordinátorának és az ENSZ Katasztrófa-kezelési Csapatnak a szerepét, amely az országon belüli humanitárius, valamint a főbb nemkormányzati szervezetekből (NGO-k) áll.6 A BM OKF a Magyar Köztársaság genfi ENSZ missziójával kialakult jó kapcsolatai révén rendszeres és folyamatos információcserével mindig friss híreket és információkat kap az ENSZ-től a világban történt katasztrófahelyzetekről, azok nemzetközi válaszreagálásáról, a felszámolást követő értékelés eredményeiről. A BM OKF a humanitárius segítségnyújtás kapcsán felmerült ellentmondások kiküszöbölése érdekében kezdeményezést indított a nemzetközi bevetésekben részt venni kívánó magyar kutató-mentő csapatok felkészítésére. Erre legalkalmasabbnak – a fentiekben említett – az ENSZ OCHA/ Nemzetközi Kutatási és Mentési Tanácsadó Csoport (INSARAG) Irányelvei szerinti kiképzést ajánlották. A BM OKF-nek az elmúlt 6

INSARAG Nemzetközi Kutató és Mentő Reagálás Átdolgozott Tervezet (BM OKF)

15


évek során rendkívül jó és eredményes közvetlen kapcsolatai alakultak ki az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalával is. Ez irányú elképzeléseikről 2003. júliusában a BM OKF főigazgatója tájékoztatta az ENSZ OCHA igazgatóját. Megállapodtak

egy

megszervezéséről,

három

amelyhez

fázisban az

lebonyolításra

OCHA

folyamatos

kerülő

képzési

szakmai

folyamat

segítséggel

és

konzultációval járul hozzá. Az első fázisban egy „Kiképzők kiképzése” rendszerű tanfolyam keretében a BM OKF szakemberei megismerkednének az INSARAG Irányelvekkel, és ezzel jogosultságot szereznének mások kiképzésére. A második fázisban a már kiképzett szakemberek a hazai civil szervezetek INSARAG Irányelvek alapján történő kiképzését fogják elvégezni. A harmadik fázisban egy minősítő gyakorlat kerülne levezetésre, amelyben a kiképzett csapatok megszerzett ismereteik alkalmazásáról adnának tanúbizonyságot. (Időközben a folyamat első két fázisa már lezajlott, az utolsó fázis várhatóan 2005 elején kerül megrendezésre.) A BM OKF főigazgatója 2003 őszén a fentebb vázolt folyamat érdekében bejelentette hazánk csatlakozását az ENSZ OCHA/INSARAG rendszeréhez. Az OCHA igazgatója felé jelezte továbbá, hogy a későbbiek során szándékunkban áll az ENSZ Katasztrófafelmérő és Koordinációs Csoporthoz (UNDAC) való csatlakozás is. A folyamat lezárultával a BM OKF bekerül a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás vérkeringésébe, mely hosszú távon tovább növeli hazánknak a katasztrófavédelem területén kivívott szakmai elismertségét.

Polgári Védelem a Közösség szintjén A katasztrófa nem ismeretlen fogalom a közösségi jogban. A Római szerződés, bár más fogalmakat használ – „természeti csapások”, vagy „rendkívüli események” – tartalmaz rendelkezéseket erre a területre vonatkozóan. A Közösség közvetett segítséget nyújt azáltal, hogy engedélyezi a tagállamoknak a szárazság vagy árvizek esetén a beavatkozást. Ugyanakkor a tagállamok és a lakosság többet vár el: közvetlen segítséget. Valamennyi tagállamnak megvannak a maga materiális, humán és pénzügyi eszközei egy esetleges katasztrófa következményeinek megszüntetésére. Ez azonban nem zárja ki 16


egy esetleges külső segítség szükségességét, közösségi pénzügyi támogatás formájában. Hiszen a Közösségnek nincs más lehetősége a segítségnyújtásra, mert saját mentőcsapatokkal nem rendelkezik. Az Európai Közösség ezzel párhuzamosan segítséget nyújt harmadik államoknak is, melynek több oka is van: gazdasági és politikai jelentősége fokozatosan nő, a tagállamokban már külön-külön kialakult egy ilyen gyakorlat, stb. A harmadik államok támogatásán keresztül az EU erősíti „identitását a nemzetközi színtéren” is (EUSz 2. cikk) és hozzájárul a „demokrácia és a jogállamiság fejlesztéséhez és megerősítéséhez, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásához”, csakúgy, mint a „nemzetközi együttműködés előmozdításához” (EUSz 11.cikk). A természeti katasztrófák és válságok számának növekedése lehetőséget biztosít

az

EU-nak

számos

akció

végrehajtásához.

Az

Unió

biztosítja

a

világviszonylatban nyújtott humanitárius segítség egészének 30%-át. A katasztrófavédelmi közösségi együttműködés tehát a szubszidiaritás elvén keresztül valósul meg, kiegészítve a tagállami erőfeszítéseket. Közösségi szinten egy koordináció valósul meg, a katasztrófavédelem a tagállamok feladata marad. Emelett az egyes katasztrófatípusok kezelése érdekében úgynevezett főbb projekteket hoznak létre, amelyek során a tagállami tapasztalatok egyeztetésével igyekeznek a legmegfelelőbb módszereket kialakítani. A katasztrófavédelem a Bizottság Környezeti Főigazgatóságához, mégpedig a D Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A Főigazgatóság feladata a polgári védelem és a környezeti

veszélyhelyzetek

kezelése

(kiemelt

területek:

vegyi

balesetek,

tengerszennyezés, határon átnyúló ipari balesetek, árvizek kezelése). A polgári védelem területén a közösségi együttműködés célja: biztosítani a lakosság, a környezet és a tulajdon hatékonyabb védelmét természeti és technológiai katasztrófák esetén. Ezek a következők: •

a nemzeti, regionális és helyi szintű tevékenységek támogatása, különös tekintettel a katasztrófa-megelőzés, a polgári védelemért felelős szervek felkészültsége és a katasztrófa esetén történő beavatkozás tekintetében;

•

az európai polgárok önvédelmi szintjének növelése érdekében a közvélemény tájékoztatásának elősegítése; 17


•

a nemzeti polgári védelmi szervezetek hatékony és gyors együttműködési kereteinek megteremtése a kölcsönös segítségnyújtás szükségessége esetén;

•

a nemzetközi szintű polgári védelmi akciók összehangoltságának fokozása.

1985 májusában, Rómában az első miniszteri szintű tanácskozás alkalmával fektették le a közösségi együttműködés alapjait a polgári védelem területén. 1985 és 1994 között hat rendeletet fogadtak el, amelyek végrehajtásának eredményeként számos operációs eszköz került kialakításra, amely lefedi mind a polgári védelemben résztvevők felkészültségét, mind a katasztrófa esetén adandó választ. A tevékenységeket a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott szubszidiaritás elve alapján szervezték.7 Az intézkedések a Polgári Védelmi Nemzeti Képviselők Állandó Hálózatával (Permanent

Network

of

National

Correspondents

for

Civil

Protection)

együttműködésben kerülnek eldöntésre, amely egy a nemzeti irányító szervezetek képviselőiből álló csoport. A Bizottság erősen koncentrál az emberi tényezőre, megcélozva azokat, akik közvetlenül érintettek annak érdekében, hogy reagáló képességüket fokozzák kiképzéssel, szakértők cseréjével és szimulációs gyakorlatokkal, melyeket a tagállamok polgári védelmi szolgálataival együttműködve szerveznek meg. Ez ösztönzi az emberek közötti

kapcsolatokat,

ami

komoly

előnyt

jelent

a

hatékony

kölcsönös

segítségnyújtáshoz. Ami például az önképzést illeti, a Bizottság vezető személyeket kér fel arra, hogy adjanak tájékoztatást technikáikról, módszereikről más tagállamokbeli kollegáiknak. A szakértők cseréjének rendszere polgári védelmi oktatók és szakemberek számára is szolgál. A szimulációs gyakorlatok megerősítik a tagállamokban létrehozott segélymechanizmusok hatékonyságát. Ezeket konferenciák egészítik ki, amelyek a szimulált katasztrófahelyzettel kapcsolatos témák valamelyikét elemzik. A Tanács 1991. július 8-i, a tagállamok közötti, természeti és technikai katasztrófák esetén történő kölcsönös segítségnyújtás javításáról szóló Határozatának megvalósítása érdekében a Bizottság kidolgozott egy ún. Műveleti Kézikönyvet, amely tartalmazza az egyes tagállamok kapcsolati pontjait, valamint a Bizottságét, továbbá hozzáférési pontokat az értékelési és összekötői feladatokhoz, szakértőkhöz.

7

Community co-operation in the field of civil protection, http://europa.eu.int/comm/environment/civil/prote/cp01_en.htm

18


Ezen túl a Bizottság osztályai létrehoztak két intervenciós eszközt is. Az első, az ún. 24 órás műveleti egység, amely gyűjti és továbbítja az információkat, a második pedig mobilizálja a szaktudást és szakértelmet. A Tanács későbbi ülései alkalmával különös hangsúlyt helyezett az állampolgárok tudatosságának növelésére és tájékoztatására. Kezdeményezések kerültek kidolgozásra a lakosság informálására és oktatására a kockázatokat és az önvédelmet illetően. Ezen túlmenően a tagállamok 1991-ben létrehoztak egy egyedi telefonszámot, amely a katasztrófa-szolgálatok riasztására szolgál. Ez a nemzetközi szám a 112 (1. számú melléklet Teljes kódrendszer). 8 A Bizottság célja valójában az volt, hogy egy rugalmas, jogi és adminisztratív alapra építve (rendeletek, a nemzeti kapcsolattartók állandó hálózatával folytatott konzultációkat követően hozott akciók) támogassa a nemzeti szinten megtett erőfeszítéseket. A hatóságok közötti komoly és hosszú távú együttműködések következményeként, jelentős eredmények születtek, és ez a munkamódszer hozzájárult a polgári védelem területén meglévő közösségi együttműködésről szóló, 1994. október 31-ei rendelet elfogadásához. 1997 vége óta a Bizottság javaslatára a Tanács tovább javította a meglévő együttműködést a polgári védelem területén kialakított akcióprogram létrehozásával. Az eső kétéves akcióprogramot (1998-1999) egy ötéves követte (2000-2004). 2001. október 23-án bizottsági javaslatra a Tanács döntést hozott a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén történő fokozott együttműködés előmozdítása érdekében egy közösségi mechanizmus létrehozásáról. Ezen a mechanizmuson keresztül lehetővé válik a természeti, technológiai és környezeti katasztrófák esetén a szükséges források mozgósítása, annak érdekében, hogy megfelelő segítséget nyújtsanak egy támogatásra szoruló (EU-n belüli vagy kívüli) országnak, valamint a cél összehangoltabb és hatékonyabb beavatkozásának végrehajtása. Mint az alábbiakban felvázoltam a Közösség szintjén folytatott polgári védelmi politika egyértelműen a segítségnyújtás elvén alapul. Valóban csak azok az intézkedések

8

Országh Imre: A Polgári Védelem az Euroatlanti Integrációhoz vezető úton 170-185. o.

19


kerülnek

végrehajtásra,

amelyeket

közösségi

szinten

eredményesebben

lehet

véghezvinni. Az egész rendszer célja, hogy rugalmasan fejlődjön az egyre szorosabb együttműködés irányába, annak érdekében, hogy minél nagyobb hangsúlyt helyezzenek az alábbiakra: •

megelőzés, felkészülés, reagálás

•

természeti, technológiai és környezeti katasztrófákból adódó rendkívüli helyzetek

•

a szakembereket, az önkénteseket és a lakosságot érintő akciók.

Ezen együttműködés továbbfejlesztett változata a fentiekben említett, 2002-ben létrehozott Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus, mely a következőkben kerül bemutatásra.

1. sz. térkép Az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus tagállamai

20


Forrás: BM OKF PPT előadás 6. dia, Community Mechanism and the Monitoring and Information Centre of the European Commission

A Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus Az 1999-ben, 2000-ben történt súlyos veszélyhelyzetek szükségessé tették a közösségi polgárvédelmi reagálás jobb koordinálását. Ez fontos előzménye volt annak, hogy az Európai Unió Tanácsa 2001. október 23-án elfogadta azon Határozatát, melyben 2002. január 1-jei hatállyal, a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítása érdekében létrehozta a Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmust.

21


„A Mechanizmus célja, hogy segítsen biztosítani, elsődlegesen az emberek, de úgyszintén a környezet és az anyagi javak – beleértve a kulturális örökséget is hatékonyabb védelmet súlyos katasztrófák, azaz természeti, technológiai, radiológiai vagy környezeti baleset esetén, melyek a Közösségen belül, vagy azon kívül fordulnak elő:” (Határozat 1. cikkely, 2. pont) A Közösségi Mechanizmus tagjai az Európai Unió tagállamai, az Európai Gazdasági Térség (Svájc, Izland, Norvégia) és két tagjelölt állam (Románia, Törökország). A Mechanizmus a maga 30 résztvevőjével mintegy 488 millió lakost képvisel (1. sz. térkép). Ezen Határozat hivatott tehát kialakítani a közösségi katasztrófa-reagálási rendszert, és meghatározni a tagállamok, a Bizottság, valamint a segítséget kérő és nyújtó állam feladatait, illetve azon elemeket és akciókat, melyek a katasztrófa helyzetben történő együttműködést támogatják. A Mechanizmus alapján az a tagállam, melyben a katasztrófa történt, haladéktalanul értesíteni köteles azon tagállamokat, amelyeket a katasztrófa érinthet, illetve, amennyiben segítségkérés várható, a Megfigyelő és Információs Központon (MIC) keresztül a Bizottságot annak érdekében, hogy az tájékoztathassa a többi tagállamot, és aktivizálja az illetékes szolgálatokat. Veszélyhelyzet esetén bármely ország, - hatósága által kibocsátott hivatalos értesítésén keresztül – a szükséges erőforrások meghatározása mellett segítséget kérhet akár közvetlenül, akár a MIC-on keresztül a tagállamoktól. A segítségnyújtási beavatkozások irányításáért a segítséget kérő Tagállam felelős, amelynek hatóságai meghatározzák a beavatkozó csapatok által végrehajtandó feladatok kereteit. A részletek kidolgozása a segítséget nyújtó tagállam által megbízott, felelős személyre hárul. Az alábbiakban a Bizottság és a Tanács által felállított, a Közösségi Mechanizmus alkalmazásának modelljét szedem pontokba, melyet a teljes megértés céljából ábrán szemléltetek (1. ábra): 9 •

Abban az esetben, ha a Bizottsághoz harmadik állam EU-n kívül nyújtandó polgári védelmi segítség kérésével fordul, a Bizottság, amellett, hogy a kérést a

9

BM OKF Belső fordítás: Közös Bizottsági/Tanácsi Nyilatkozat a Közösség Polgári Védelmi Mechanizmusának használatáról az EU válságkezelésben

22


tagállamok és a Közösségi Mechanizmus résztvevőinek kapcsolati pontjaihoz továbbítja, azonnal tájékoztatja az Elnökséget. Ha az Elnökség a tagállamokkal és a Bizottsággal történő konzultáció után úgy látja, hogy a kért segítség az EU válságkezelés megkönnyítését és támogatását szolgálja, tájékoztatja erről a Bizottságot, és a Közösségi Mechanizmuson keresztül polgári védelmi segítséget kér. •

Ha az EU-n kívül merül fel katasztrófahelyzet, de harmadik államtól nem érkezik segítségkérés, ugyanakkor az Elnökség a megfelelő konzultációk után úgy látja, hogy a kért segítség az EU válságkezelés megerősítését és támogatását szolgálja, segítséget kérhet a Közösségi Mechanizmuson keresztül.

•

A Közösségi Mechanizmus bevonása esetén a polgári védelmi beavatkozás az EU válságreagálásában valósul meg a „Válságkezelési Eljárások”-nak megfelelően, különös tekintettel a Politikai és Biztonsági Bizottság szerepére.

•

A helyszínen az akció Polgári Védelmi Koordinációs Vezetője és más civil és/vagy katonai erők közötti koordinációt belső (helyszíni) intézkedéssel valósítják meg, beleértve az EU Különleges Képviselőit is, amennyiben van ilyen.

•

Arra

vonatkozó

döntést,

hogy

harmadik

ország

részt

vehet-e

EU

válságkezelésben, a Válságkezelési Eljárásoknak megfelelően kell meghozni. Ebben az esetben a részvételre felkért harmadik ország is a Közösségi Mechanizmuson belül tevékenykedik. A Polgári Védelmi Koordinációs Vezető a helyszínen koordinálja a tagállamok illetve a résztvevő harmadik ország beavatkozó csapatait.

1. ábra Segítségnyújtás koordinálása a Közösségi PV Mechanizmusban

Az érintett ország segítséget kér a MIC-en keresztül 23


A MIC megkapja a kérést és továbbküldi a kapcsolati pontoknak, megvizsgálva a kapacitásaikat

A résztvevők ellenőrzik kapacitásaikat és értesítik a MIC-et A MIC összegyűjti és elküldi az ajánlatokat az érintett ország kapcsolati pontjának, ők pedig a többieknek Beavatkozás harmadik országban: a MIC informálja az Elnökség képviselőjét és az EU delegációt Az érintett ország kiválasztja a csapatokat és eszközöket és informálja a MIC-et


A katasztrófahelyzetben történő együttműködést támogató elemeket és akciókat a Határozat a következőkben jelöli meg: 1. Megfigyelő és Információs Központ (MIC) létrehozása és folyamatos működtetése a Bizottság által. A Monitoring and Information Centre (MIC) Brüsszelben székel, a Környezetvédelmi Főigazgatóság épületében. Feladatait polgár védelmi egységek látják el a nap 24 órájában. Legfőbb küldetése, hogy

24


kapcsolati pontként működjön a Bizottság polgárvédelmi és tengerszennyezési területén. Részletes adatbázissal rendelkezik a nemzetközi kutatókat és mentő illetve kereső csapatokat illetően. Havonta átlagosan 1-2 veszélyhelyzetet kezel. 2. Veszélyhelyzeti Kommunikációs és Információs Rendszer (CECIS) létrehozása és működtetése, mely lehetővé teszi a MIC és a tagállamok közötti zavartalan és folyamatos információáramlást. A Common Emergency Communication and Information System munkája webes technológián és többnyelviségen alapszik. 3. A beavatkozó csoportok és egyéb beavatkozási támogatás feltárása, melyek veszélyhelyzet esetén segítségnyújtási beavatkozásokra a tagállamokban rendelkezésre állnak. 4. A felmérő és koordináló, valamint a beavatkozó (katasztrófa esetén bevethető) szakértők listájának összeállítása (melyhez való hozzájárulás a tagállamok számára önkéntes, a szakértők alkalmazásáról szóló döntés a tagország hatáskörében marad), illetve a tagállamok képességeiről (ide tartoznak az orvosi erőforrások, felszerelés is) adatbázis készítése. Az adatbázis legutóbbi fejlesztése, hogy kódolt számokat alkalmaznak a terrorista támadások reagálásához kapcsolódó adatoknál. 5. Kiképzési program kidolgozása és megvalósítása a beavatkozó csapatok és szakértők számára. Ezen programok célja: az eljárások fejlesztése és ellenőrzése, tanulási lehetőség biztosítása, műveleti együttműködés erősítése, a szakértők kompetenciájának erősítése. 6. Munkaműhelyek, szemináriumok és a beavatkozások fő szempontjaival foglalkozó kísérleti projektek szervezése. 7. Egyéb támogató akciók (mint például a segítségnyújtási beavatkozást szolgáló erőforrások szállításának elősegítése). A Mechanizmus aktivizálása, az utóbbi időben bekövetkezett komoly veszélyhelyzetek során: •

Közép/Kelet – Európai árvizek

•

Algériai földrengés 2003-05-21

•

Erdőtüzek Franciaországban, Portugáliában 2003, 2004 nyarán

•

Áradás Dél – Franciaországban 2003-12-04 25


•

Iráni földrengés 2003-12-26

•

Marokkói földrengés 2004-02-24

Lényeges események, melyek során a Mechanizmus nem került aktiválásra: •

Segítségnyújtási kérelem az iraki háborúval kapcsolatban 2003 február/március

•

Vonatrobbanás Észak-Koreában 2004-04-22: az Észak-Koreai hatóságok nem fogadtak el segítséget, annak ellenére, hogy az égési sérüléseket szenvedett áldozatok esetében az orvosi segítség még napokkal később is hatásos.

A fent említett elemek és akciók megvalósítását a Határozat mindenekelőtt Közös Szabályok (Common Rules) kialakításával irányozza elő. A Szabályok előkészítését az egyes tagállamok által delegált állandó képviselőkből és a Bizottság képviselőiből álló testület végzi, mely évente 3 alkalommal ülésezik. A Közösségi Mechanizmus hatékonyságát pontokba szedve, megérthetjük hogy miért ez a szerv nyújtja a legtöbb hozzáadott értéket a nemzetközi polgárvédelmi szervezetek és kapcsolatok közül: •

lehetővé teszi az érintett ország számára, hogy minimalizálja emberi veszteségeit;

•

segít az anyagi károk korlátozásában és a rekonstrukciós költségek csökkentésében;

•

segít a résztvevő országoknak, hogy a polgárvédelmi befektetésekben pénzt takarítsanak meg (erőforrások megosztása);

•

lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy harmadik ország segélykérésére következetesen tudjanak válaszolni és érzékelhető EU jelenlétük legyen a területen.

Magyarország részvétele a Mechanizmusban Hazánk már akkor jelezte csatlakozását a Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmushoz, amikor még nem volt teljes jogú EU tag, hiszen a Mechanizmushoz történő csatlakozás lehetősége nyitva állt és áll a tagjelölt országok számára is.

26


A 2002. április elején Bécsben megrendezett, Információcsere a tagjelölt országokkal elnevezésű EU Munkaműhely keretében a tagjelöltek különös érdeklődést mutattak a Mechanizmusban való részvételük iránt, és hivatkozva a Határozatra, kérték a Bizottságot, hogy mihamarabb határozza meg a csatlakozás kereteit és feltételeit. A tagjelöltek kérésének megfelelően májusban a Bizottság Brüsszelben tájékoztatta a tagjelöltek képviselőit a Mechanizmus elemeiről és annak működéséről, valamint az ahhoz való csatlakozás folyamatáról. Júliusban a Bizottság a tagjelöltek számára megküldte a csatlakozásról szóló, a Bizottság és a tagjelölt ország által aláírandó Egyetértési Nyilatkozat tervezetet, melyet államigazgatási egyeztetés útjára bocsátottunk. 2002. október 11-én a Magyar Kormány elfogadta azt a határozatot, melyben felhatalmazza a Belügyminisztert a Magyar Köztársaságnak a Közösségi PV Mechanizmusban történő részvételéről szóló Egyetértési Nyilatkozat aláírására. A Magyar Kormány nevében a Nyilatkozatot Juhász Endre nagykövet úr írta alá a 2002. november 28-29-én az EU Bizottság által megrendezett Polgári Védelmi Fórummal egyidejűleg Brüsszelben. A megállapodás alapján Magyarország 2003. január 1-jétől részt vesz a Bizottság mindazon tevékenységében, mely az EU Polgári Védelmi Mechanizmust érinti, mindenekelőtt az évente három alkalommal megrendezett szakértői üléseken. Szavazati joggal azonban csak az Európai Unióba való belépésről szóló csatlakozási szerződés aláírása óta rendelkezünk. A Bizottság Mechanizmust érintő munkájában történő részvétel lehetőséget adott számunkra, hogy az EU éppen alakuló válságkezelési rendszerét közvetlenül és részletesen megismerjük, illetve javaslatainkkal és véleményünkkel formáljuk a kialakítandó álláspontokat. Így az Unió által támasztott, a teljes csatlakozás után ránk nézve is kötelező érvényű követelményeknek könnyebben tudtunk eleget tenni. A Megfigyelő és Információs Központ (MIC) 2002. augusztus 14-én került első ízben valós szituációban felállításra a Határozat életbe lépése óta, amikor is a Cseh Köztársaságot sújtó nyári árvíz idején a cseh illetékes hatóság kérelmezte a Mechanizmus beindítását. A Bizottság a Határozatnak megfelelően azonnal aktiválta a MIC-et. 27


Az akció során megállapítást nyert, hogy a MIC működésének elengedhetetlen feltétele a naprakész információk szolgáltatása. Tekintettel azonban arra, hogy a közvetlenül az árvízzel kapcsolatos adatok és a segélykérésre vonatkozó információk általában több csatornán jutnak el az illetékes hatóságokhoz (ez EU-ból, a NATO-ból, az ENSZ-ből, a diplomáciai képviseletektől), több esetben jelezték a tagállamok, hogy a beérkezett adatok gyakran különböztek egymástól, ami a legfőbb gondot a felajánlandó segítség meghatározásánál jelentette.

A BM OKF kétoldalú nemzetközi kapcsolatai A kétoldalú kapcsolatokat az alábbiak szerint lehet besorolni: kormányegyezmények és belügyi egyezmények, szomszédos országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok keretében határ menti együttműködés, egyéb országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok. Azokkal Magyarországnak,

az

országokkal, zökkenőmentesen

melyekkel

kétoldalú

folytatódik

az

egyezménye együttműködés.

van A

megállapodásokban előírt Vegyes Bizottságok működnek, a feladatok végrehajtása az éves munkatervnek megfelelően halad előre. A szakmai tapasztalatcsere példaértékű, rendszeresek a találkozások, a közös részvétel a gyakorlatokon, továbbképzéseken, versenyeken (ifjúsági és felnőtt katasztrófavédelmi versenyeken), ünnepségeken. Kölcsönös a tájékoztatás a veszélyhelyzetekről, katasztrófákról, veszélyes anyagok szállítása esetén a közúti és vasúti balesetekről az együttműködők szintjén. A katasztrófavédelmi kormányegyezmények továbbra is megfelelő jogi alapot és keretet biztosítanak a szakmai együttműködésnek. Az együttműködés továbbfejlesztése azonban a helyi szakmai, közigazgatási és társadalmi vezetés aktív részvételén is múlik. Bővült a kétoldalú egyezmények köre: jelenleg mintegy 14 országgal (Ausztria, Csehország,

Görögország,

Horvátország,

Lengyelország,

Lettország,

Litvánia,

Németország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna) van aláírt katasztrófavédelmi kormányegyezményünk, valamint 3 országgal és a Német Szövetségi Köztársaság öt tartományával belügyi egyezményünk. Ha a szomszédos

28


országokat

nézzük,

akkor

már

csak

Szerbia-Montenegróval

nincs

jelenleg

megállapodásunk.

Nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás 2003-ban Az iraki események kapcsán márciusban Törökország a NATO EADRCC-on keresztül segítségkéréssel fordult a NATO tagállamokhoz és a Partner országokhoz. A belügyminiszter döntése alapján a BM OKF segélyszállítmányt állított össze, amely 2003. március 2-án a kijelölt helyre megérkezett és a török polgári védelmi szervezet képviselőinek jelenlétében átadásra került. A december 26-ai iráni földrengés kapcsán – az MK Teheráni Nagykövetség kapcsolatba lépését követően – a BM OKF közreműködött a szükségletek tisztázásában, a belügyminiszter tájékoztatásához szükséges korrekt információk megadásában, hogy a belügyminisztériumi segélyadomány összetételét és mennyiségét pontosan meg lehessen határozni. Az iráni kormány hivatalos segítségkérésére reagálva december 28-án hét főből álló orvosi csapat utazott a helyszínre és a Magyar Kormány a Magyar Vöröskereszt bevonásával 22 millió forint értékű –takarókból, sátrakból és gyógyszerekből álló – segélyszállítmányt juttatott a földrengés áldozatainak megsegítésére.10

10

Katasztrófavédelem 2003 37-44. o.

29


III. CIVIL SZERVEZETEK A KATASZTRÓFAVÉDELEM RENDSZERÉBEN

A katasztrófák elleni védelem több fontos alapelvei közül kettő kiemelkedő. Az egyik, hogy a katasztrófavédelem államigazgatási szervezési munka során valósul meg, a másik pedig, hogy a katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy és az erre a célra létrehozott szervezetek egységes irányításának megszervezése állami feladat. A katasztrófák elleni védekezést, a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott

szervezetek

oldják

meg

a

különféle

védekezési

rendszerek

összehangolásával. A feladatok elvégzését, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a polgári védelmi szervezet, a hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, az állampolgárok, valamint az önkéntesen résztvevő társadalmi szervezetek közreműködésével kell és lehet biztosítani. A törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításával kapcsolatban a kormány, a kormányzati koordinációs bizottság, a belügyminiszter, az illetékes miniszter és az országos hatáskörű szerv feladatait, továbbá a megyei, a fővárosi védelmi bizottság elnökének, illetve a polgármestereknek a tennivalóit határozza meg. Mivel a katasztrófavédelem céljainak megvalósítása az állam és az önkéntesen szervezett

civil

társadalom

összehangolt

erőfeszítésein

alapszik;

a

katasztrófavédelemben eddig szerzett tapasztalatok tükrében szükséges a civil szerveződések erőteljesebb bevonása, a velük való szélesebb együttműködés, a közös

30


tevékenység erősítése a katasztrófavédelemben. Ez a koordináció az állammal való együttműködés meghatározott feladatain túl elsődlegesen a civil szervezetek, a civil szféra segítségével kell, hogy megvalósuljon. Olyan önkéntes szervezetekével, amelyek rendelkeznek a szükséges stratégiai szemléletmóddal, ismeretekkel, technikai adottságokkal, annak érdekében, hogy elősegítsék a rendelkezésre álló erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását, mind a segítségnyújtásban, mind a felkészülésben és a megelőzésben. A

különleges

mentőszervezetek

tevékenységére

a

katasztrófák

elleni

védekezésben – speciális szakismeretük, felkészültségük alapján – rendkívül nagy szükség van. A katasztrófa-védelmi szervezetrendszer általános beavatkozó egységeinek a tűzoltóságok minősíthetők. Speciális felkészültségű „saját készenléti egységek”, a veszélyhelyzeti felderítő csoportokat kivéve – a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetrendszerben nincsenek. A speciális mentési felkészültséggel rendelkező szervezetekre a katasztrófa elhárítás során gyakran van szükség. A speciális mentőszervezetek különböző szervezeti formában – többségük karitatív, társadalmi szervezetként – működnek. Az összes szervezettel csak egyedi együttműködési megállapodások megkötése szakmai szempontból nem hatékony megoldás, hiszen így az egységes követelménytámasztás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, az operatív munkában való közös cél nem érvényesül. Hazánk nemzetközi kötelezettségvállalása igényli a széles körben, a világ bármely pontján bevethető, szervezett és önkéntes egységek

létét,

készenlétben

tartását,

azokról

rendszeres

adatszolgáltatást,

riaszthatóságuk naprakész nyilvántartását. Törvényi felhatalmazás alapján az OKF főigazgatója felelős a nemzetközi segítségnyújtásba bevont hazai civil szervezetek, szolgálatilag alárendelt szervek, szervezetek folyamatos készenlétéért, a nemzetközi segítségnyújtás szervezéséért, az ezzel összefüggő feladatok koordinálásáért. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság jogszabályi feladattal, felelősséggel rendelkezik e szervezetek működéséért és igénybevételéért, ez azonban jelenleg még nem párosul hatékony eszközrendszerrel. A speciális mentőszervezetekre vonatkozó egységes jogszabályi háttér kidolgozása jelenleg folyamatban van. A Magyar Országgyűlés által megalkotott 1999. évi LXXIV. törvény, egységesen és önállóan szabályozza a civilizációs vagy természeti katasztrófák megelőzését, vagy ilyen események bekövetkezése esetén a különböző szintű állami, 31


kormányzati, önkormányzati rendszerek tevékenységét; illetve a helyreállítás során az egyes szervezetek felelősségét és teendőit. A 2000. január 1-jén életbe lépett törvény logikus következménye a hazánkban végbemenő

politikai,

gazdasági

és

társadalmi

folyamatoknak,

az

ország

biztonságpolitikai célkitűzései megvalósításának. Magyarország NATO tagsága új megvilágítást adott a biztonság kérdésének, ezen belül a polgári veszélyhelyzeti tervezés,

a

polgári

védelem,

katasztrófa

elhárítás

és

válságkezelés

polgári

jelentőségének. A bizonytalansági tényezők, a sebezhetőség következtében, és nem utolsó sorban az informálás nyílttá tétele, a környezetvédő mozgalmak és a civil szerveződések aktivizálódása miatt megváltozott az állampolgárok vélekedése az őket körülvevő veszélyforrásokról. Mindezek a körülmények szükségessé és lehetővé tették egy összehangolt jogrendszer és működési rend kialakítását, amely képes rugalmasan reagálni a létrejött körülményekre, mert képes olyan szabályozórendszert kialakítani, amelynek

keretében

az

állampolgárok

elfogadják

az

önkéntességen

alapuló

közreműködést és együttműködést a válsághelyzetek kezelésében. A jogszabály alapján a védekezést és a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott szervek és a különböző védekezési rendszerek működésének összehangolásával kell megoldani. Ehhez a feladathoz biztosítani kell a polgári védelmi szervezetek, hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a gazdálkodó szervezetek, a fegyveres és rendvédelmi szervek, az állampolgárok, a különböző szolgálatok, az önkéntesen részt vevő társadalmi szervezetek, valamint a civil és az erre a célra létrehozott köztestületek bevonását, illetve közreműködését. Az illetékes miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetőjének feladata az ágazat katasztrófavédelemben részt vevő szerveinek és a katasztrófavédelembe bevonható gazdálkodó szervezeteinek kijelölésén túl azon önkéntesen jelentkező civil szervezetek kiválasztására is kiterjed, amelyek alkalmasak az állandó együttműködésre és képesek a helyi részvételnél átfogóbb tevékenységre is. Másik oldalról, az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek oldaláról a magyar jogszabály kinyilvánítja: segítséget nyújtanak, együttműködnek, ha erre vonatkozó hajlandóságukat a bajba jutottak kinyilvánítják. Az önként jelentkező szervezetek és személyek alkalmasságának feltételeit eddig a belügyminiszter, illetőleg a tevékenysége szerint illetékes miniszter határozta meg. Mivel ez korántsem jelent 32


garanciát arra, hogy a mentőszervezetek a katasztrófa helyszínén helyt állnak, ezért került sor – a későbbiekben bemutatásra kerülő – akkreditációs rendszer kidolgozására. A jogszabályi háttéren túl, véleményem szerint a speciális körülmények közötti, veszélyes anyagok jelenlétében, nehezen megközelíthető helyeken történő speciális beavatkozás során nagyobb szerepet kellene adni az üzemi és önkéntes, különleges felkészültségű és felszereltségű mentőszolgálatoknak (barlangi-, vízi-, légi-, kutyásmentők, aknamentesítők, balesetelhárítók stb.). Figyelembe kell venni azt is, hogy a katasztrófák felszámolása során a lehetséges károk minél kisebb szinten tartása – bárhol azonnal igénybe vehető központi erők és gyors beavatkozás lehetőségének hiányában – központi, állami erőkkel és eszközökkel nem mindig oldható meg. Ezért szorgalmazni kell a károk enyhítésére szolgáló erőkkel és eszközökkel rendelkező gazdálkodó-, mentő- és egyéb karitatív szervezetek létrehozását, ilyen szervezetekkel a kapcsolatfelvételt és együttműködést. Az

önkéntes

mentőszervezetek

katasztrófavédelmi

feladatokba

történő

bevonásának lehetőségét az 1999. évi LXXIV. törvény 23. §-a teremti meg, amennyiben az EU és a világ fejlettebb országaiban igény jelentkezik – az alkalmazott gyakorlat alapján – az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek és segítők együttműködésére, különös tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek olyan feladatok ellátását képesek vállalni, melyekre általában állami (önkormányzati) szervezetek nem, vagy csak részben alkalmasak. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és alárendelt szervei, valamint a speciális mentőszervezetek a katasztrófák hatásai elleni védelemben történő hatékony közreműködés és kárfelszámolás, valamint a gyors, szakszerű beavatkozás érdekében működnek együtt. Az együttműködés alapelvei: •

a speciális felkészültséget igénylő mentési feladatokra vállalkozó önkéntes szerveződések ösztönzése és állami feladatok végzésébe történő bevonásuk,

•

a mentési feladatokba történő bevonás lehetséges az együttműködési megállapodások alapján, vagy eseti megbízások szerint,

33


•

a mentőszervezetek rendelkezésre állása, felszereltségük, nemzetközi előírásoknak megfelelő kiképzettségük, riaszthatóságuk garanciát kell hogy jelentsen a katasztrófahelyzetekben történő gyors, szakszerű mentési munkák elvégzésére.

Az együttműködés megvalósításának alapja a szervezeti önállóság tiszteletben tartása, a működés áttekinthetőségének és ellenőrizhetőségének biztosításával, valamint a szervezetek, személyek alkalmasságának meghatározásával. Az együttműködés alapfeltétele, hogy a mentőszervezetek kinyilvánítsák készségüket katasztrófavédelmi feladatok végrehajtására, az előírt képesítési, adatszolgáltatási és részvételi követelmények vállalására, megállapodások megkötésére. A speciális felkészültséget igénylő mentési feladatokra vállalkozó önkéntes szerveződések ösztönzése és állami feladatokba történő bevonásuk az együttműködés alapelve.

Az együttműködés során a BM OKF által vállalt feladatok: •

Kidolgozza és előterjeszti az önkéntes szervezetek alkalmazhatóságának feltételeit meghatározó kormányrendeleteit.

•

Szükség esetén igénybe veszi a speciális mentők segítségét és részvételét a

bekövetkezett

káresemények,

veszélyhelyzetek,

katasztrófák

következményei felszámolásában. •

Biztosítja

a


rádiórendszerbe

történő

belépés

lehetőségét. •

A speciális mentők mentési, veszély-elhárítási tevékenységéhez – lehetőségei szerint – technikai és személyi segítséget biztosít.

•

Segítséget nyújt a szervezet menedzseléséhez.

•

Segítséget

nyújt

a

mentőszervezetek

kiemelt

rendezvényeinek

megrendezéséhez, végrehajtásához. •

Lehetőségei szerint ideiglenesen átadható technikai eszközökkel segíti a mentőszervezetek működését.

34


•

Vegyi és sugárszennyezett tűz- és robbanásveszélyes kárterületeken való munkavégzéshez

szakfelügyeletet,

szakfelszerelést,

műszereket,

védőeszközt, védő-munkaruhát biztosít. •

Kölcsönösségi alapon meghívja rendezvényeire – előadás, bemutató stb. – a mentőszervezetek tagjait.

•

Szakértőt rendel ki és logisztikai támogatást biztosít a feladatok végrehajtásához.

•

Anyagi támogatást nyújt a mentőszervezetek általános baleseti, rokkantsági, kártérítési felelősségvállalásával kapcsolatos biztosításában.

Az együttműködés során a speciális mentőszervezetek által vállalt feladatok: •

Igénybevételük esetén saját felszereléseikkel, technikai eszközeikkel részt vesznek az adott feladatok végrehajtásában.

•

Vállalják a BM OKF szakmai alárendeltségébe tartozó állomány szakirányú térítésmentes kiképzését.

•

Vállalják a speciális felkészültséget, szakértelmet, felszerelést igénylő helyzetben

és

körülmények

közötti

feladat

végrehajtását,

különleges

körülmények közötti munkavégzést: -

földi, légi, víz alatti kutatást, ipari alpinista feladatok végrehajtását,

-

magasból történő mentést (pl.: magasabb építmények stb.),

-

mélyből történő mentést (pl.: kutak, aknák, bányaépítmények stb.),

-

hegyi és barlangi mentést,

-

vízből és víz zárta térből, jég alól történő mentést, búvármunkát,

-

szűk térből történő mentést (pl.: romok, roncsok, közmű alagutak, stb.),

-

mentést szélsőséges időjárási és terepviszonyok között (pl.: hóvihar, árvíz stb.),

-

speciális körülmények közötti szállítást (anyag, eszköz, sérült stb.),

•

Katasztrófa helyzetekben szakterületüket érintő, a mentésben résztvevő erők szervezését, szaktanácsadást.

•

Katasztrófa helyzetekben tevékenységi körüket érintő egészségügyi és műszaki feladatok végzését (pl. bontás, szerkezet megerősítés).

35


•

Vállalják baleseti, rokkantsági ellátásra, kártérítésre vonatkozó állandó biztosítás kötését.

•

Az alkalmazásaik során végrehajtják a BM OKF utasításait, viselik ruháikon, járműveiken az OKF logoját.

Törekedni

kell

igénybevételéhez

arra,

megfelelő

hogy

e

központi

szervezetek alap

és

működéséhez, finanszírozási

szolgáltatásaik rendszer

álljon

rendelkezésre. Célszerű megoldani a normatív állami finanszírozását azoknak a civil szervezeteknek, amelyek vállalják a közös beavatkozás legfontosabb feltételeit: rendelkezése állás megkeresés esetén, meghatározott felkészültség vállalása, egységes kárhelyi irányítási rendszer elfogadása. Célirányos együttműködések kidolgozásával, közösen tartott továbbképzésekkel és gyakorlatokkal

elérhető,

hogy

közreműködésükkel

valamennyi

lehetséges

katasztrófahelyzet esetén hatékonyan tudják segíteni a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek munkáját. A katasztrófavédelem rendszerében a szubszidiaritás elve alapján a katasztrófák, veszélyhelyzetek megelőzése, elhárítása, a bekövetkezett események elleni védekezés, a következmények felszámolása alapvetően a helyi önkormányzatok feladata és kötelessége. A megfelelő operativitás érdekében a hatáskör települési szinten a helyi védelmi bizottsághoz, azaz az önkormányzat egy kisebb, de a szükséges államigazgatási, hatósági funkciókkal kiegészített részéhez lett telepítve. Minden helyi vagy regionális katasztrófa esetén a mentési munkálatok elsődleges irányítása az érintett önkormányzatok feladata. Mód van arra, hogy az önkormányzatok

összefogjanak,

közösen

lépjenek

fel

nagyobb

katasztrófák

kezelésében, és a lakosságot fenyegető veszélyek elhárításában. Tevékenységüket azonban akkor tudják sikeresen végezni, hogyha megfelelő szakmai munkával készülnek erre. Ez az a terület, ahol teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzatok tevékenységüket csak akkor tudják maradéktalanul ellátni, hogyha élvezik a lakosság támogatását, kialakították az ehhez szükséges bizalmat és kapcsolatrendszert, és együttműködnek azokkal a civil szervezetekkel, amelyek ebben képesek és hajlandóak kooperálni.

36


A lakosságot fel kell készíteni a katasztrófák elleni védelemre, amihez megfelelő eszközök, eljárások, információ és rendszeres képzés szükséges, pl. a legutóbbi nagy árvíz idején szükségesnek mutatkozott egy olyan döntés, hogy egy faluból ki kell költöztetni az embereket, mert veszélyben vannak. Az emberek azonban nem akarták elhagyni az értékeiket, nem akarták otthagyni a házukat. A hatóság nehéz helyzetben volt, mert nem akart természetesen erőszakot alkalmazni, de az ő szakmai megítélésük szerint szükség volt arra, hogy kitelepítsék az embereket. Egy ilyen helyzetre, úgy lehet jól felkészülni, hogyha előzetesen a lakosságot is felkészítik arra, hogy egy ilyen helyzetben mi a teendő. Erre nagyon jók és alkalmasak a civil szervezetek, hogy e tekintetben is közvetlen kontaktust teremtsenek az emberekkel, és megpróbálják őket meggyőzni arról, hogy a saját érdekeik felismerésében milyen gondolkodásra és milyen magatartásra van szükség. A katasztrófavédelemben kulcsfontosságú a megelőzés, a felkészülés. Ezt követi a reagáló képesség folyamatos erősítése és karbantartása, majd az esetlegesen bekövetkező károk minimálisra csökkentése, azok enyhítése. Akkor van igazán esélyünk a katasztrófák lehető legkisebb mértékű károkkal és sérülésekkel való túlélésére, ha összhangot teremtünk a kormányzati előkészületek és a nem kormányzati szervezetek képességei, erőforrásai és tevékenységei között. Ha mindannyian fel vagyunk készülve a kialakított szabályok és eljárások alkalmazására személyes és közvetlen környezetünkben. Erősíteni kell a kockázatok és a sebezhetőség felmérésén és értékelésén alapuló tervezést, és felkészülést a magyar katasztrófa-védelemben az EU által kidolgozott értékelési módok, módszerek, eljárások bevezetésében.

Védelmi igazgatási feladatok Az Európai Uniós országok tapasztalatai, és az EU ajánlásainak megfelelően át kell térni a jelenlegi gyakorlatról, miszerint a katasztrófák bekövetkezése utáni reagálást helyezik a középpontba, arra a stratégiára, amely a megelőzést és a felkészülést állítja középpontba. A helyi védelmi bizottság a főváros kerületeiben, a megyei jogú városokban és a védelmi bizottság által kijelölt városokban működik, meghatározott, néhány

37


településnyi működési területen. A helyi védelmi bizottság testületi szerv, elnöke a polgármester. A helyi védelmi bizottság az illetékességi területén összehangolja az érintett szervezetek katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátását és az arra való felkészülést. Amennyiben a bekövetkezett helyzet kezelése meghaladja a helyi lehetőségeket, vagy az esemény több települést érint, a feladatok koordinálása magasabb, megyei, illetve fővárosi szintre kerül. A településekhez megfelelően a megfelelő operativitást a megyei védelmi bizottság, illetve a megyei közgyűlés elnöke biztosítja. Egy szinttel feljebb lépve, a Kormány vonatkozó döntései előkészítéséért és a döntések összehangolásáért külön szerv – a Kormányzati Koordinációs Bizottság – a felelős, a belügyminiszter vezetésével. A Kormányzati Koordinációs Bizottság a védekezésre való felkészülés és a megelőzés során kialakítja és érvényesíti a Kormány katasztrófavédelemmel összefüggő döntéseit, a védekezés egységes követelményeit. A védekezés során összehangolja a megyei, a fővárosi védelmi bizottság elnöke, valamint a védekezésben részt vevő szervek katasztrófavédelmi tevékenységét, összehangolja az érintett minisztériumok és országos hatáskörű szervek védekezéssel kapcsolatos tevékenységét, a Magyar Honvédség, a Határőrség és a rendvédelmi szervek védekezési tevékenységét. A

katasztrófavédelem

irányítása

a

szakirányítást

végző

miniszterek

közreműködésével valósul meg. A feladatok végrehajtásában szerepet kapnak a polgári védelmi szervezetek, karitatív szerveztek, társadalmi önszerveződések, önkéntes segítők, a bekövetkezett katasztrófának megfelelő állami szakmai szervek, segítőkész állampolgárok, az alkalmazott közerő. A honvédség általában speciális technikájával, szakértelmével segíti a katasztrófahelyzetek elkerülését, illetve veszélyhelyzetben lehetőség van nagyobb létszámú erő igénybevételére. A magyar katasztrófavédelem rendszere az elmúlt években a gyakorlatban is jól vizsgázott.

A

kormányzati

szervek,

önkormányzatok

és

civil

szervezetek

együttműködésével a 2001. márciusi tiszai árvíz és gátszakadás során közel 20 ezer ember mentését, kitelepítését, ideiglenes elhelyezését kellett és lehetett végrehajtani ember-áldozat nélkül, jelentős vagyoni megóvással. Az önkormányzatokkal és a karitatív szervezetekkel együtt sikerült elfogadható lét- és mentális körülményeket teremteni a kitelepítetteknek. 38


A hivatásos katasztrófavédelmi szervezeteknek mind országos, mind megyei szinten van együttműködési megállapodása a jelentős önkormányzati szövetségekkel, speciális mentőszolgálatokkal, karitatív és más, segítőkész nem kormányzati szervezetekkel. Azonban szükség van a kialakított, hazai együttműködési rendszer további fejlesztésére, és a civil mentőalakulatok nemzetközi segítségnyújtásban való részvételének szabályozására.11

IV. A POLGÁRI VÉDELEM NEMZETI SZERVEZETEI AZ EU KÖZÖSSÉGI POLGÁRI VÉDELMI MECHANIZMUS TAGORSZÁGAIBAN KÖRÖZTETETT KÉRDŐÍV ALAPJÁN

11

Katasztrófavédelem 2002, 91-104. o.

39


Ebben a fejezetben a BM OKF Nemzetközi Osztálya által kezdeményezett felmérés eredményét ismertetem, amely a Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus részes államaiban térképezte fel a jelenlegi helyzetet a katasztrófavédelmi / polgári védelmi mentőszervezetek működéséről. Nem áll módomban mind a 30 tagállam kutató-mentő csapatainak részletes ismertetése, egyrészt azért hogy elkerüljem a felmérés esetleges túl hosszú és vontatott bemutatását, másrészt azért mert a felmérés jelenleg is folyamatban van és a kitöltött kérdőíveket a még hiányzó országokból várhatóan december első heteiben küldik vissza. Hogy szelektálni tudjak az országok között, arra törekedtem, hogy először érthetően felvázoljam a hazánkkal szomszédos országok katasztrófavédelemmel foglalkozó szervezeteinek jelenlegi helyzetét, azt követően pedig kiragadtam néhány, a kezdeményezés illetve szakdolgozatom szempontjából is hasznos és érdekes tagország megválaszolt kérdőívének ismertetését. A Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus létrehozása, továbbá a Közös Szabályok elfogadása, az összehangolt módon történő katasztrófa-segítségnyújtás alappillérei. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága kezdeményezésének az a szándéka, hogy a polgári védelmi és humanitárius segítségnyújtási műveletek során az interoperabilitást, a kompatibilitást és az egymás kiegészítésének képességét javítsák. Ugyanakkor nemzeti szinten, például a magyar illetékes hatóságok számos alkalommal

találták

szembe

magukat

negatív

hatásokkal

járó

helyzetekkel.

Különösképpen azért, mert a nem kormányzati szervezetekként működő speciális rendeltetésű kutató-mentő csapatok missziókba történő bevonása – mind szakmai, mind pénzügyi vonatkozásban – ellentmondásokkal terhelt kihívásokat jelent. Az egyik nehézség az úgynevezett katasztrófaturizmus jelensége. Az ENSZ Közgyűlés 57. ülésszakán hozott határozaton kívül a probléma felvetésével találkozhatunk a különböző földrengések után készült értékelő jegyzőkönyvekben is. A megoldást keresve a BM OKF – mint illetékes hatóság – egy szisztematikus, háromfázisú képzési és minősítési rendszer beindításában gondolkodott. A gyakorlati megvalósításhoz az ENSZ OCHA segítségét kérték. Az első fázis egy „kiképzők kiképzése” tanfolyam volt (2004 februárjában), amely az INSARAG Irányelveken alapult. A második fázisban (2004. októberében) már a magyar kiképzők adták tovább a tudást, kiegészítve az országon belüli bevetésekhez szükséges szabályokkal, valamint 40


gyakorlatelemekkel. A harmadik fázis egy gyakorlat keretében megrendezett minősítő vizsga lesz (terv szerint 2005 első félévében) – összhangban az új INSARAG akkreditációs rendszerrel. A kezdeményezés lényege a következő: a BM OKF kérdőívet készített, amelynek alapján a Mechanizmus tagállamaiban felmérik a jelenlegi állapotot (2. számú melléklet Kérdőív). Tekintettel arra, hogy a nemzeti beavatkozó csapatok szakmai háttere, kiképzettsége, tapasztalatai, felszereltsége, bevetési szabályai eltérnek, a kérdőívben érintett fő területek: a kutató-mentő csapatok szervezeti keretei, a jogi háttér, a működési feltételek, riasztás, logisztikai háttér. A felmérés eredményeként a BM OKF egy tanulmányt/jelentést készít, amelyet átadnak a Környezetvédelmi Főigazgatóság Polgári Védelmi Igazgatóságának, és így közkinccsé teszik.

A szomszédos országok katasztrófavédelme12 Ezen belül bemutatásra kerül a polgári veszélyhelyzet tervezés struktúrája, céljai és feladatai, a civil-katonai együttműködés formái és ezen területek jogi hátterének ismertetése. Ausztria A polgári védelmi rendszeren belül a legjelentősebb szervezetek a Szövetségi és Tartományi Riasztó Központok és a Nemzeti Válságkezelési Koordinációs Bizottság, amely egy koordináló és tanácsadó szerv. A polgári veszélyhelyzet tervezés (CEP) célja Ausztriában, hogy megvédje a lakosságot valamennyi lehetséges fenyegetéstől és veszélytől, tehát mindazon óvintézkedések és tevékenységek összességét jelenti, amely lehetővé teszi a lakosság számára a válsághelyzetek túlélését. Ez magában foglalja: •

12

segítségnyújtó műveletek (katasztrófavédelem)

Barla Ildikó: A katasztrófavédelem hazai és nemzetközi rendszere 78-91. o.

41


•

önvédelmi intézkedések

•

figyelmeztető és riasztó berendezések, eszközök

•

óvóhelyek építése

•

egészségügyi ellátás biztosítása

•

állategészségügyi feltételek biztosítása

•

radioaktív csapadék elleni védelem

A polgári védelem három szekcióra tagolódik: 1. Hatósági megelőzés. A hatóságok megállapítják a nemzetközi együttműködés jogi kereteit és platformját, továbbá felelősek azonnali veszély esetén a lakosság figyelmeztetéséért és tájékoztatásáért, illetve a segítségnyújtó és mentő műveletek koordinálásáért. 2. A segítségnyújtó és mentő szervezetek megelőzési tevékenysége. Ezek alapos, jól kiképzett és felszerelt szervezetek és eddigi tevékenységük bizonyítja, hogy Ausztriában nincs szükség önálló polgári védelmi erőre. 3. A lakosság által foganatosított megelőző intézkedések, egyéni önvédelem. Speciális hangsúlyt kap a lakosság informálása és önvédelmi képzése, hiszen a hatóságok és mentőszervezetek intézkedései csak ezzel kiegészítve érhetik el céljukat. A CEP szervezeti felépítése A Szövetségi Belügyminisztérium az osztrák polgári védelem legfőbb koordinátora. A tartományok felelősek a katasztrófák esetén a védelmi műveletek koordinálásáért, a tűzoltódandárok és a veszélyhelyzet szolgálati egységek megszervezéséért. Az önkéntes részvétel elve a tűzoltódandárokra és a mentési szolgálatokra vonatkozik, kivéve a nagyvárosokban. A tűzoltódandárokat és a mentési szolgálatokat szövetségi és tartományi szintről is finanszírozzák, habár a tartományi jog szerint működnek. Más államhoz képest, Ausztriában nincsenek speciális polgári védelmi egységek. A polgári védelmet segítségnyújtó szervezetek, mint a tűzoltó osztagok, az Osztrák Vöröskereszt, a Dolgozók Mentőszolgálata, a Szent János Lovagrend Mentőszolgálata, a Máltai Lovagrend Kórházszolgálata és az Osztrák Hegyi Mentőszolgálat alkotják. Ezekben a szervezetekben körülbelül háromszáz-ezer képzett 42


és felszereléssel ellátott férfi és nő (a lakosság mintegy 4%-a) mozgósítható – főként önkéntes alapon – polgári védelmi feladatokra. Mindemellet fontos szerepet játszanak még a törvényvégrehajtó egységek és a szövetségi hadsereg is. Emellett a belügyminisztériumnak és a tartományi kormányoknak alárendelten működnek a Szövetségi és Tartományi Riasztó Központok. A Szövetségi Riasztó Központ egy állománnyal állandóan feltöltött parancsnokságként a szupraregionális és nemzetközi katasztrófák elleni védekezésért és segítségnyújtásért felelős. Ezen belül a Központ feladata a veszélyhelyzetek felismerése, a figyelmeztetések leadása és a riasztás, továbbá katasztrófa esetén a szükséges lépések megtétele. A Tartományi Riasztó Központok tartomány szintű polgári védelmi központok. Feladatuk a lakosság figyelmeztetése és riasztása közvetlen veszély esetén és a segítségnyújtó és mentő erők koordinálása nagyobb szerencsétlenségek és katasztrófák idején. A szupraregionális és nemzetközi válságok koordinálásáért a Nemzeti Válságkezelési Koordináló Bizottság a felelős. Ez egy informális testület, amely információs és koordinációs hatáskörrel rendelkezik, jogilag kötelező döntést nem hozhat. Tanácsadó szerepet lát el a szövetségi kormány mellet, koordinálja a veszélyhelyzetekre történő azonnali reagáláshoz szükséges valamennyi intézkedést. Polgári-katonai együttműködés A szövetségi rendszerből adódóan tartományi szinten koordináló bizottságokat hoztak létre a tartományi alkotmányok rendelkezései alapján. Ezek az ún. Tartományi Koordináló Bizottságok, melyek tanácsadóként tevékenykednek a tartományi kormányzók mellett. A területi katonai parancsnok képviseli ezen a szinten a katonaságot, aki felelős az adott tartományhoz kapcsolódó valamennyi katonai feladat végrehajtásáért, mint például segítségnyújtás a helyi hatóságok részére. Ha a polgári szervezetek (mint például a tűzoltó egységek és mentőalakulatok) önállóan nem tudják a konkrét esetben a katasztrófavédelmet ellátni, segítséget kérhetnek az Osztrák Szövetségi Hadseregtől. Jogi háttér 43


A Nemzeti Tanács mellett, ami egyébként az ország elsőszámú törvényhozó testülete szövetségi szinten, mind a kilenc tartományban működik saját törvényhozó testület, Tartományi Tanács is. Az Osztrák Szövetségi alkotmány rendezi a hatáskörmegosztást a szövetségi és tartományi szint között. A tartományoknak van törvényhozó és végrehajtó hatáskörük is, melybe természetesen beletartozik a polgári védelem is. Az alkotmány szerint a katasztrófavédelem területét szabályozó jogszabályokat mind szövetségi, mind tartományi szinten hozhatnak a törvényalkotók. Mind szövetségi, mind tartományi szinten számos, a katasztrófavédelem egyes területeit szabályozó jogszabályt hoztak (pl. radioaktív védelmet, vízi jogot, a tűzvédelmi bizottság és a mentőszolgálatok működéséről). A szövetségi minisztériumok közül csak a Szövetségi Belügyminisztérium felelős a lakosság biztonságáért és védelméért. Ez egyrészt azt jelenti, hogy segítséget nyújt a mentő és a tűzoltó egységek segítségével a természeti katasztrófák és balesetek esetén, másrészt pedig polgári védelmi feladatokat lát el, kivéve azokat, amelyek a Szövetségi Gazdasági Minisztérium felelősségébe tartoznak. A

tartományok


törvényei

szabályozzák

az

önálló

mentőszervezetek tevékenységét, felállítják az eljáró szervek közötti hierarchiát és meghatározzák a teljesítmény követelmény profilokat. Szlovénia A nemzeti biztonság megteremtése, garantálása érdekében a Szlovén Köztársaság nagy hangsúlyt fektet a teljes védelmi rendszer, a biztonsági rendszer és a természeti és egyéb katasztrófák elleni védekezés rendszerének folyamatos fejlesztésére. A teljes védelmi rendszer katonai és polgári védelemből áll. A katonai védelem az ország katonai eszközökkel történő megvédését jelenti, amit a szlovén hadsereg foganatosít. A polgári védelem a rendszabályok és tevékenységek egységes rendszerét képezi, és támogatja a katonai védelmet nem-katonai eszközökkel.

44


A biztonsági rendszer állami közigazgatási szervekből és szolgálatokból áll, és az alkotmányban, illetve a jogszabályokban meghatározott módon garantálja a biztonságot a kockázati tényezők kiiktatásával és megelőzésével. A természeti és egyéb katasztrófák elleni védelmi rendszer a lakosság és az anyagi javak, természeti és ipari katasztrófák, háború vagy egyéb rendkívüli körülmény esetére, védelmére és mentésére került kialakításra. CEP szervezeti felépítése A felelősségi rendszeren belül, a Szlovén Nemzetgyűlés felelős: •

a természeti és egyéb katasztrófák esetén a lakosság védelmét biztosító intézkedések körét szabályozó irányelvek felállítása

•

a katasztrófavédelmet szabályozó nemzeti programok elfogadása

•

a védelmi rendszabályok végrehajtásának felügyelete

•

a súlyos természeti katasztrófák következményeinek csökkentését szolgáló intézkedések pénzügyi fedezetéről szóló döntéshozatal

A kormány felügyeli a katasztrófavédelem területén tevékenykedő minisztériumok munkáját. A minisztériumok felelősek a katasztrófa megelőző döntések végrehajtásáért, és a katasztrófák következményeinek kezeléséért. A minisztériumok felelősek továbbá a felkészültség biztosításáért is a saját illetékességi területeiket érintő különböző tevékenységeken belül. A

kormány

közvetlenül

részt

vesz

a

védelemben,

mentésben

és

segítségnyújtásban, és felelős a különlegesen súlyos katasztrófák következményeinek csökkentéséért. Koordinálja továbbá a nemzetközi szinten szükséges segítségnyújtó és mentő intézkedések megtételét nagyobb katasztrófák esetén. A Honvédelmi Minisztérium szervezi, fejleszti és implementálja a természeti és egyéb katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolatos adminisztratív és szakmai ügyeket. Országos szinten két alárendelt szerv felelős a polgári veszélyhelyzet tervezéséért: a Szlovén Köztársaság Polgári Védelmi és Katasztrófa-Segítségnyújtási Hivatala, ami a természeti és egyéb katasztrófák elleni védelmi rendszerrel kapcsolatos adminisztratív 45


és szakmai feladatok ellátásáért felelős; illetve a Polgári Védelmi Igazgatóság a polgári védelemhez kapcsolódó feladatokat lát el. Regionális szinten a polgári védelemi tervezéshez kapcsolódó közigazgatási és szakmai feladatokat a Honvédelmi Minisztérium szervezeti egységei látják el. Helyi szinten a polgármester felelős a természeti és egyéb katasztrófák esetén a védelem megszervezéséért. A nagyobb helyi közösségekben a közigazgatási és szakmai feladatokat a helyi önkormányzat látja el. A kisebb közösségekben ez a védelmi és mentési tanácsadók feladata. A természeti és egyéb katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény kimondja, hogy az állami szervek és a helyi önkormányzatok egységes rendszert alkotva szervezik a katasztrófák elleni védekezést. Az országos és regionális szintű állami feladatok a következők: •

a védekezés rendszerének szabályozása

•

fejlesztési tervek készítése

•

felszerelés-ellátás biztosítása a nemzeti erők részére

•

nagyobb katasztrófák esetén a mentés és segítségnyújtás irányítása

•

a megfigyelés, észlelés és riasztás egységes rendszerének megszervezése

•

a katasztrófák által okozott kár felmérése

•

a helyi közösségek segítése a katasztrófák következményeinek felszámolásában

•

államközi és nemzetközi együttműködés szabályozása

A helyi közösségek feladata: •

a területeken bekövetkező katasztrófák megfigyelése

•

a kockázatok mérlegelése, elemzése

•

a lakosság ideiglenes elhelyezésének biztosítása

•

a polgári védekezés megtervezése

•

továbbképző programok szervezése az önkormányzat keretében

Polgári katonai együttműködés

46


A szlovén kormány felkérheti a katonai védelmet részvételre a katasztrófák vagy különleges helyzetek esetén. A szlovén katonai védelem a szervezetének és készültségi fokának megfelelően védelmi és mentési műveletekben részt vesz. Intenzív erőket és eszközöket igénylő, nagy kiterjedésű katasztrófák esetén lép fel, mint például erdőtüzek, árvizek, ökológiai katasztrófák.

Jogi háttér Szlovéniában a természeti és egyéb katasztrófák védekezésről szóló törvény szolgál jogi alapul a polgári védelmi tervezés számára. A törvény alapvető szisztematikus megoldásokat határoz meg, és megállapítja a kapcsolatokat a területre vonatkozó egyéb törvényhozással, különösen a megelőző és védelmi tevékenységek területén. Szintén elfogadásra került a tűzvédelemről és a tűzoltó szolgálatokról szóló törvény is. Szlovákia A belügyminisztérium központi szerepet játszik a lakosság polgári védelmének biztosításában. A minisztériumon belül a Polgári Védelmi Iroda felelős a polgári védelmi intézkedések végrehajtásáért, együttműködésben egyéb közhatóságokkal és közintézményekkel. A polgári védelem célja, ahogy az az 1994 januárjában elfogadott, a lakosság polgári védelméről szóló törvényben megfogalmazódott, hogy a lakosság életét, egészségét és tulajdonát védje és a különleges körülmények közötti túlélés feltételeit megteremtse. A törvény a szlovák polgári védelmi koncepció új orientációját is magába foglalja, azaz a polgári védelmet háborús időben és a polgári védelmet békeidőszakban. További cél, hogy más országok megfelelő intézményeivel együttműködve kölcsönös segítségnyújtást alakítson ki. A CEP szervezeti felépítése

47


A polgári védelmi feladatok ellátásáért felelős a kormány; a minisztériumok, egyéb közigazgatási szervek és köztestületek; megyei hatóságok, körzeti hatóságok, önkormányzatok; jogi személyek és egyének. A polgári védelem irányítója, a minisztérium Polgári Védelmi Irodája együttműködik az önkormányzatokkal, közhatóságokkal, köz- és jogi intézményekkel, valamint polgári/humanitárius szervezetekkel (pl. Mentő Szolgálatok Társasága, Hegyi Mentőszolgálat, Szlovák Vöröskereszt). A nyolc megyei hatóság és a 79 körzeti hatóság felelős elsődlegesen a polgári veszélyhelyzetek idején a polgári védelmi feladatok végrehajtásáért. Területükön belül felhasználhatják az üzemek, gyárak, köz- és jogi intézmények alkalmazottait a polgári védelmi feladatok végrehajtására. A Polgári Védelmi Szövetség egy önkéntes és politikailag független polgári védelmi szervezet, mely a genfi konvencióknak megfelelően végez és hajt végre általános polgári védelmi intézkedéseket. Tevékenységi körébe tartozik képzési programok lebonyolítása, az önvédelem, kölcsönös segítségnyújtás és a lakosság védelme. A Szlovák Köztársaság Mentő Szervezeteinek és Rendszereinek Társasága az országban működő mentő szervezetek érdekképviselő és érdekegyesítő szervezete, mely az egész országban tevékenykedik és más országok hasonló szervezeteivel működik együtt. Legfontosabb feladata, hogy koordinálja az önkéntes és egyéni mentő szervezetek munkáját és együttműködjön az állami szervekkel és biztosítsa a működésükhöz szükséges feltételeket. Polgári katonai együttműködés A Honvédelmi Minisztérium garantálja a Szlovák Köztársaság hadseregének támogatását vészhelyzetekre való reagálás során. A szolgálatban levő katonák kötelezhetők polgári védelmi feladatok végzésére is. A Mentő Ezredeknek speciális helyzetük van a polgári védelmi rendszerben. Ezek az ezredek mentési, kutatási, lokalizálási és tűzoltási műveleteket hajtanak végre, valamint ipari katasztrófák következményeinek felszámolásában, árvizek, járványok elleni küzdelemben vesznek részt. 48


Jogi háttér A következő jogszabályok szolgálnak hátteréül a Szlovák Köztársaságban a polgári védelmi tevékenységek végrehajtásához: 1. 42/1994. Coll. Számú törvény, a lakosság polgári védelméről. 2. A polgári védelem állami költségvetésen kívüli finanszírozásáról szóló rendelet. 3. A polgári védelmi egységek szervezetéről szóló rendelet. 4. A polgár védelmi információs rendszer technikai és működési feltételeiről szóló rendelet. 5. Rendelet a veszélyes anyagok kezeléséről, szállításáról. 6. A polgári védelmi képzésről szóló rendelet. Románia A miniszterelnök az irányítója a polgári védelmi struktúrának. Helyi szinten a prefektusok és a polgármesterek felelősek a polgári védelemért, természetesen illetékességi területükön belül. A polgári védelmi tevékenység tervezése, szervezése és végrehajtása megfelel azon nemzetközi humanitárius jogi dokumentumoknak, melyeknek Románia részese. A legtöbb polgári védelmi tevékenység az olyan készültségi rendszabályok végrehajtását célozza, mint a tanulók, munkavállalók és egyéb egyének védelme és az erők, eszközök felkészítése minden területen és minden szinten. A CEP szervezeti felépítése A polgári védelmet minisztériumok és egyéb központi közigazgatási hatóságok szervezik valamennyi adminisztratív és területi egységben. Ezen kívül polgári védelmi szervezetek vannak a közintézményeknél és a 100-nál több alkalmazottal rendelkező magánvállalatoknál. A polgári védelem irányítója Romániában a miniszterelnök, aki a honvédelmi miniszteren keresztül irányítja a polgári védelmi tevékenységeket.

49


A polgári védelmi egységek katonai szolgálatra nem kötelezett személyekből – azaz közintézmények és magánvállalatok alkalmazottaiból – állnak, akik speciális feladatokra, (pl. megfigyelésre, felkutatásra, intézmények, utak, hidak védelmére, nukleáris, biológiai vagy vegyi támadások elleni védekezésre, orvosi, állategészségügyi, pirotechnikai, logisztikai feladatok végrehajtására) csapatokba, csoportokba vagy különítményekbe szerveződnek. Ezek a struktúrák általában időszakosak és vagy készenléti tevékenységek végrehajtására, vagy katasztrófa esetén történő beavatkozásra szerveződnek. Azokban az üzemekben, gazdasági egységekben, ahol nagyobb a valószínűsége katasztrófák keletkezésének, a polgári védelemért felelős külön katonai egységek és alegységek kerültek kialakításra. Nemzeti szinten létrehozták a miniszterelnök által vezetett Katasztrófavédelmi Kormánybizottságot, amely a katasztrófák esetén szervezi és irányítja a védekezést. Polgári – katonai együttműködés A Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium részletes megállapodásokat hoztak létre, melyek tartalmazzák a résztvevő erők és eszközök, a részvételi feltételek, irányítási módok, a kooperáció stb. leírását. Jogi háttér Két fontos törvényt hoztak Romániában a polgári védelmi tervezés területén: 1. A katasztrófák elleni polgári védekezésről szóló törvény (124/1995). Ez a törvény szabályozza a katasztrófákat esetlegesen megelőző intézkedéseket. 2. A polgári védelmi törvény (106/96). Ez sorolja fel azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell tenni a lakosság, az anyagi javak, a kulturális értékek és a környezet védelme érdekében háború vagy katasztrófa esetén. Egyéb törvények is léteznek, melyek teljessé teszik a polgári veszélyhelyzet tervezés jogi keretét: a nemzetvédelmi törvény, a nemzetgazdaság és a terület védelmére való felkészítéssel kapcsolatos törvény, a tűzoltó törvény és hasonlók.

50


Néhány tagország kérdőívének ismertetése13 Luxemburg A polgári védelem az összes olyan intézkedést, erőt és eszközt magába foglalja, melyek célja a lakosság védelme, a számára történő segítségnyújtás, valamint a nemzeti örökség és a vagyon védelme a katasztrófákkal szemben, akár nemzetközi konfliktus okozza ezeket, akár nem. A Polgári Védelmi Hatóság biztosítja a nemzeti beavatkozási alapok kezelését, általános és sajátos veszélyhelyzeti terveket dolgoz ki és a lakosság részére elsősegély – nyújtási kiképzést szervez. Képesítve van a segítségnyújtó egységek instruktorainak (önkéntesek) toborzására, kiképzésére és felügyeli az önkéntesek kiképzését a védelem különböző területein. A segítségnyújtó csapatok / szervezetek működését a parlament által elfogadott 2001. 12. 3. törvény szabályozza, amely Nyilvántartást hoz létre a Polgárvédelemre és a Tűzoltó és Mentőszervezetekre vonatkozóan. A Polgári Védelmi Hatóság (SNPC – Service National de la Protection Civile) a Belügyminisztérium alá tartozik. A veszélyhelyzet segítségnyújtási központ (CSU – Central des Secours d’Urgence) koordinálja a segítségnyújtási műveleteket a nap 24 órájában. A „112” az egyedüli veszélyhelyzeti telefonszám az egész ország számára. A Polgári Védelmi Hatóság 14 tisztből és alkalmazottból áll a (CSU) „112” veszélyhelyzeti

segítségnyújtó

központot

pedig

16

operátor

működteti;

az

elsősegélynyújtók, egészségügyi mentők és mentési szakemberek brigádja 2200 önkéntesből áll, akik 25 regionális központban dolgoznak. Az országos polgári védelmi szolgálat még az alábbiakat is magába foglalja:

13

•

békaemberek csoportját: 18 önkéntes

•

az N.B.C. (nukleáris-bilógiai-vegyi) segélynyújtó csoportot: 34 tag

•

a figyelmeztető és felderítő csoportot: 28 tag

•

a mentőkutyás csoportot: 8 tag

•

a közúti és vízi járműveket: 143 gépjármű, 43 vontatókocsi és 12 mentőcsónak

•

a repülőeszközöket: 2 helikopter

a BM OKF Nemzetközi Főosztálya által készített kérdőív alapján

51


A kommunális testületekhez tartozó tűzoltószolgálatok önkéntesekből állnak (kivéve Luxemburg

városa

hivatásos

tűzoltó

szolgálatát).

A

tűzoltószolgálatok

a

Belügyminisztérium alá tartoznak (a Tűzoltószolgálat független a Polgári Védelemtől). A törvény arra kötelezi a helyhatóságokat, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn egy tűzoltó és mentési szolgálatot, amely legalább egy önkéntes, vagy hivatásos tűzoltókból álló, megfelelő felszereléssel rendelkező tűzoltó testületet foglal magában. A mentőszervezetek tagjai lehetnek azok, akik jó fizikai és szellemi kondícióval bírnak, kiterjedt országos tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen, beszélnek idegen nyelvet. Riasztáskor az önkéntes tagok munkahelye hozzájárul igénybevételükhöz, mivel a munkáltató pénzügyi megtérítése törvényben szabályozott. A mentőcsapatok működését teljes mértékben az állam finanszírozza. Lengyelország A lengyel SAR csapatok működése kormányrendeltek által (Belügyminisztérium) szabályozott, melyek szerkezetüket, működésüket, aktiválhatóságukat, reagálásukat, felszerelésüket, stb. szabályozzák. Az Állami Tűzoltóság az Országos Mentő és Tűzoltó Rendszer szervezője. Legfontosabb feladatai a következők: tűzoltás, katasztrófa elleni védelem, de technikai, ökológiai, kémiai, orvosi és kutyás mentést is végeznek. Az Állami

Tűzoltóság

Lengyelország

egész

területén

működik.

Az

Állami

Tűzoltóparancsnok egyben a Lengyelországi Polgárvédelem parancsnoka is. Az Állami Tűzoltóság általánosan felel a mentő és kutató akciók irányításáért, továbbá vezető szerepet játszik minden bilaterális és multilaterális kapcsolatban. A lengyel mentőcsapatok együttműködnek az Önkéntes Tűzoltókkal, a Lengyel Vörös Kereszttel; szervezeti felépítésük az ENSZ OCHA rendszerre épül, melynek alapján a csapatoknak minimum 28 mentőből kell állniuk, akik speciális kiképzéssel rendelkeznek – tűzoltó tanfolyam, elsősegélynyújtó tanfolyam, fizikai és szellemi teszt. A mentőszervezetek az adott csapat specialitásán túl (búvár, alpinista…) alkalmaznak orvosokat, pszichológusokat, navigációs szakértőket is. Minden tag főállású tűzoltó és mellékállású önkéntes, akik a Városházától kapják a fizetésüket. Lengyelországban a csapatok tevékenységét szintén az állam finanszírozza 100%-ig.

52


A csapatok az Állami Tűzoltóságtól kapott riasztás után négy órán belül képesek elindulni a külföldön keletkezett káresemény helyszínére, míg az országban riasztási idejük az egy órát sem haladja meg. Öt SAR csapat van Lengyelországban, közülük csak kettő vethető be külföldön, mivel a SAR csapatok külföldi alkalmazásához rengeteg követelménynek kell megfelelni (speciális felszerelés, legalább hat kiképzett kutya stb.). Lengyelország EU tagsága miatt, a külföldi bevetés helyszínén mindig az EU által kinevezett szerv koordinációját tekintik elsődlegesnek, illetve ha a veszélyhelyzet EU hatáskörön kívül esik, akkor az elsődleges szervezet az ENSZ OSOCC (Helyszíni Műveleti Koordinációs Központ). Az informatikai háttér teljes mértékben biztosított a külföldön igénybevett szervezetek számára; rendelkezésre állnak mobil rádiók, mobil telefonok, műholdas telefonok. A lengyel SAR csapatok a rendelkezésükre álló – kiszállított – erő és eszközállománnyal tíz napig képesek folyamatosan működni. Ciprus A Ciprusi Polgári Védelmi SAR csapatokat (C.C.D. SAR csapatok) a Polgári Védelmi Törvény alapján hozták létre és a szerint működnek. A mentőcsapatokat önkéntesek alkotják, akiknek jogi kötelezettségük van afelé, hogy a Polgári Védelmi törvények szerint működjenek, a beiktatásukat követően. Ennek értelmében, a tagok meghatározott irányítás alatt állnak. A szabálysértők a törvényt szegik meg. A Ciprusi Polgári Védelmi SAR csapatok szorosan együttműködnek más önkéntes és hivatásos kutató és mentő szervezetekkel, mint pl. a tűzoltósággal és a kórházakkal. A csapatok az INSARAG szervezeti működését követik. Minden csapat al részlegekre van bontva: kutató, mentő, segítségnyújtó, logisztikai, mérnöki, orvosi részleg. Egy csapat teljes taglétszáma 40 (egy orvos, két ápoló, egy pszichológus, két civil mérnök, egy logisztikai tiszt, két K-9, négy 5 tagból álló nehéz műveleti mentőcsapat, két adminisztratív szakértő, három vezértiszt, egy veszélyes anyag specialista, egy biztonsági tiszt). Jelenleg hét C.C.D. SAR csapat tevékenykedik Ciprusban. Egy teljes tagú C.C.D. SAR csapatban egy főállású Polgári Védelmi tiszt van, a többi tag mellékállásban működik. Riasztás esetén a munkavállalónak kötelessége, hogy hozzájáruljon a bevetéshez a Polgári Védelmi Törvény értelmében. A

53


munkáltató a csapattag bevetés miatti hiányzását, úgy tekinti, mint rendes munkaidőben egy tanfolyamon való részvételt. Ebből is következik, hogy a csapatokat 100%-an az állam támogatja. A teljes taglétszámú, felszerelt és kiképzett csapatok bárhol bevethetők az országban illetve külföldön. A többi kisebb csapat tevékenysége régióra és országra korlátozódik. Egyszerre csak egy C.C.D. SAR csapat vethető be külföldön, melynek meg kell felelnie az INSARAG irányelveknek. Határátlépésük során a vámkezelést és vízumigénylést a külügyminisztérium intézi. A ciprusi mentőcsapatok a városi kutatás és mentés számára szükséges felszerelések széles skálájával és saját szárazföldi és légi szállítóeszközzel rendelkeznek. A ciprusi SAR csapatok maximum hét napig önellátóak az ételt és vízellátást illetően. Finnország Finnországban a tűzoltás és a veszélyhelyzeti műveletek, a tűz- és balesetmegelőzés, a mentési szolgálat és a polgári védelem egy integrált egységet képez a hatóságok irányítása alatt. A Belügyminisztérium Mentési Főosztálya felelős a mentési igazgatás legfelsőbb szintű irányításáért. A Tartományi Állami Hivatalok felelősek a tűzvédelemért

és

a

mentési

tevékenységekért

a

tartományokban,

míg

az

önkormányzatok felelősek a mentési műveletekért illetékességi területükön. Sok hatóság és szervezet dolgozik együtt a mentési szolgálatok integráns részeként. A rendőrség, a határőrség, a védelmi erők, az egészségügyi, légügyi és sugárzásvédelmi hatóságok a főbb partnerek. A tűzoltóságok széleskörű mentési intézményekként működnek, amelyek tevékenysége magában foglalja a tűzoltást és a mentést, a környezeti ártalmak megelőzését és a mentési műveleteket a belföldi vizeken. Minden egyes önkormányzat kell, hogy rendelkezzen teljes-, vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy szerződéses alapon működő tűzoltósággal. Az ország 42 veszélyhelyzeti területre van felosztva. E területek diszpécser központjai kapják meg az összes veszélyhelyzeti segélyhívást. Több mint 4600 személy

54


dolgozik

teljes

munkaidőben

a

mentőszolgálatoknál.

A

szerződéses

tűzoltószolgálatoknál mintegy 10000 tűzoltó és több mint 4300 személy dolgozik részmunkaidőben. Mintegy 90000 (!) tartalékos hívható be háborús időszakban a polgári védelemhez. A Belügyminisztérium öt regionális mentőszervezettel kötött megállapodást, hogy létrehozza a finn gyors reagálású különítményt a FINNRESCUE-t (kb. 200 tag), amely a nemzetközi kutatási és mentési műveleteket képezi. Minden mentőcsapattag hivatásos veszélyhelyzeti mentő tiszt, technikai, orvosi, mentési és tűzoltói feladatokra kiképezve. A Kuopioban levő Veszélyhelyzeti Szolgálatok Főiskolája végzi az alap- és haladó kiképzést a hivatásos mentési szakemberek számára. Továbbá nemzetközi szervezetek ajánlásával (ENSZ, EU, NATO) menedzsment tanfolyamokat szerveznek a tisztek számára és vegyes gyakorlatokat tartanak más országok csapataival, a nemzetközi szervezetek rendszerében. Görögország Görögországban a Katasztrófa Segítségnyújtó Csapatokat (Katasztrófavédelmi Speciális Egységek – EMAK) a Görög Tűzoltó Alakulat keretében szervezik meg, ami egy közszolgálati szerv. Létrehozásuk és működésük rendeleti jogszabályokon és miniszteri határozatokon alapszik. A törvény szerint az EMAK a legfontosabb katasztrófavédelmi kormányegységeket foglalja magában. Ebben a keretben együttműködnek minden illetékes hatósággal, elsősegély szervezetekkel és önkéntes szervezetekkel. Az EMAK nemzetközi szervezet egy sajátos honvédelmi szerv, csakúgy mint az egész Görög Tűzoltó Alakulat. Nyolc egységük van Görögországon belül. Az EMAKnak Athénban 110 tagja van, Thessalonikiben 70, míg a többi városban körülbelül 30. Az EMAK köztisztviselőkből és főállású alkalmazottakból áll, működésüket teljes mértékben az állami költségvetés finanszírozza. Szolgáltatásaikért havonkénti extra juttatásban részesülnek. Külföldi bevetés során rendszerint az 1. EMAK kerül alkalmazásra, melynek székhelye Athén, és több taggal rendelkezik, mint a többi EMAK egység, amelyeket a saját országon belüli régiójukban vetnek be. Nemzetközi beavatkozások során az EMAK önellátó élelmiszerrel, itallal és üzemanyaggal 4-5 napig.

55


Cseh Köztársaság A mentőcsapatok képzését és bevetését a 320/2000. számú Integrált Mentési Rendszerről szóló Törvény szabályozza, valamint a 463/2000. számú a nemzetközi mentési műveletek szabályozásáról szóló Kormányrendelet. Ezen szabályok szerint, a Belügyminisztérium szerel fel és képez ki mentőcsapatokat bevetésre a nemzetközi mentési

műveletek

idejére;

a

Belügyminisztérium

a

Külügyminisztériummal

együttműködésben dönt a külföldre küldött humanitárius segélyekről. A mentőcsapatok tagjait rendszerint a Cseh Köztársaság Tűzoltó és Mentőszolgálatából (hivatalos állami szerv), nem kormányszervezetekből (pl. önkéntes kutyás szervezetek) és a rendőrségből toborozzák. A mentőszervezeteket hivatásos tűzoltók – a Cseh Köztársaság Tűzoltó és Mentő Szolgálatának tagjai -, önkéntes főállású és mellékállású kutyás mentőtagok, valamint orvosok – a Belügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium alkalmazottai – alkotják. Riasztásukkor a hivatásos mentőket azonnal bevethetik, mivel szolgálatban vannak. Az önkéntes mentők bevetését a munka törvénykönyve szabályozza. A munkáltatók visszatérítést kapnak alkalmazottaik fizetése után az államtól. Minden csapatnak képesnek kell lennie saját bevetésének finanszírozására, amelyet aztán az állam visszatérít egy speciális humanitárius segítségnyújtási számláról, az állami költségvetésből. A csapatok külföldi alkalmazása során, a szomszédos illetve a Magyarországra történő

határátlépés

teljesen

problémamentes

a

kétoldalú

egyezményeknek

köszönhetően; míg ez idáig más országban történt bevetéskor sem voltak súrlódások.

Összehasonlítás a magyarországi mentőalakulatok helyzetével A kérdőívek összehasonlítása során azt ismerhettem fel, hogy bár a magyar önkéntes szervezetek szükségessége mind a belföldi mind a külföldi bevetések során nélkülözhetetlen, számos területen óriási hiányosságokkal küszködnek, működésük jogi alapja bizonytalan, hiányzik az egységes szervezés és a rugalmasság bevetésük során

56


(3.sz. melléklet A mentőszervezetek működése az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus vizsgált tagországaiban). A magyar mentőszervezetek működésének törvényi alapjai csak részben rendezettek, míg a legtöbb országban a mentőcsapatok jogi alapjai törvények, rendeletek által szabályozottak. Magyarországon a teljes körű jogi felhatalmazás illetve további részletes szabályozók kidolgozása szükséges, - mely a Katasztrófavédelmi Törvényből hiányzik – de a jelenleg folyamatban levő Katasztrófavédelmi Törvény módosításával a probléma remélhetőleg rendeződni fog. A végrehajtásra vonatkozó kormányrendeletek módosítása, és további új szabályozás kiadása a finanszírozásról szóló belügyminisztériumi rendelettel együtt szintén folyamatban van. Mindegyik - az általam vizsgált – ország mentőcsapatait vegyesen alkotják önkéntesek és hivatásos mentők, sőt Görögországban a tagok főállású tűzoltó tisztek. Magyarországon a mentőszervezetek tagjai a szó szoros értelmében vett önkéntesek. A magyar csapatok alapítványként, közalapítványként, köztestületként működnek, nem integrálódtak semmilyen szervezetbe, jelenlegi kapcsolódási pontjuk a BM OKF irányító szerepének megvalósításával létezik. A mentőszervezetek tagjaira jellemző, hogy némelyik hivatásos tűzoltói, katasztrófavédelmi, egészségügyi szakterületen dolgozik főállásban. A hivatásából szerzett ismeret és elhivatottságon túl szabadideje jelentős részét áldozza az önkéntes mentési tevékenységre. Azoknál a mentési szakágaknál jellemző a teljesen polgári foglalkozás, amelyek a hétköznapi életünkben hobbiként vannak jelen. Jó példa erre a búvárkodás, hegymászás. Főállású alkalmazottként a tevékenységet csak egy-egy szervezetnél végzik a vezető személyek. A Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus tagországai vagy az Állami Tűzoltóság szervezeti felépítését vagy az INSARAG Irányelveket követik. Mivel a magyar mentőcsapatok INSARAG Irányelveknek való megfelelése jelenleg zajlik, ezért szervezeti felépítésük az egyesülési törvény keretein belül változó. Az egyesületek egy része „gyűjtőszervezetbe”, szövetségekbe tömörült. Ezen túlmenően területi, regionális tagozódás szintén tapasztalható. A korábbi kimutatások szerint a hazánkban működő 67 mentőszervezetnél, 1330 önkéntes tevékenykedik. A szervezetenkénti taglétszám változó: 15-től 205 főig változik. A pontos személyi és szervezeti adatok beszerzése még folyamatban van.

57


Míg a legtöbb országban legalább a szellemi és fizikai kapacitásra meghatározott előírások vannak, addig hazánkban konkrét, az önkéntes mentési tevékenység végzését – technikai, személyi, egészségügyi feltételeket – előírások jelenleg nem rögzítik. A mentőszervezeti tagság feltételrendszerének meghatározása az egyes szervezetek alapszabálya szerint történik. A magyar mentőalakulatok személyi összetétele megfelelő. Ezen a területen változott a helyzet. Korábban egy-egy szervezet bizonyos szakmai tevékenység végzésére vállalkozott és a mentési profiljuk is ahhoz igazodott. Ma felismerve az alkalmazásuk korlátait, egyre több tevékenység végzésére vállalkoznak (pl. búvárok elkezdtek keresőkutya képzéssel és ilyen jellegű munkavégzéssel foglalkozni). Más szervezetek ettől eltérő utat választottak, mely során kész szakcsoportokat (búvár, tűzoltó, orvos, egészségügyi személyzet, stb.) integráltak be a szervezetükbe. Míg számos országban a munkáltatók hozzájárulása a mentőcsapatok igénybevételéhez munkajogilag szabályozott (pl. Luxemburgban vagy Finnországban a munkáltatók visszatérítést kapnak az alkalmazottak hiányzásai miatt; illetve Cipruson és Görögországban a munkáltatók hozzájárulása törvényben kötelezve van), addig Magyarországon

a

munkahelyek

hozzájárulása

sok

helyen

egyáltalán

nem

problémamentes. Az alkalmazotti szférában dolgozók és a tanulmányokat folytatók esetében legtöbbször problémát jelent a hét közbeni, munkaidő alatti elfoglaltság, ezért a képzéseken, gyakorlatokon való részvétel általában nehézségekbe ütközik. Az egyik legkirívóbb adat, hogy a magyar mentőalakulatok működésük feltételeit többnyire önerőből, vállalkozási tevékenység folytatásával, szponzori támogatások megszerzésével, adó 1%-nak igénylésével és legkevésbé pályázati úton teremtik elő. Az általam vizsgált országokban – egy kivételével - a mentőcsapatok működését 100%-osan az állam támogatja, még a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségűnek tekinthető Lengyelországban és a Magyarországgal egy időben az Európai Unióba lépő Csehországban is. Svédországban három különböző forrásból érkezik a támogatás: a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Hivatalból, az EUból és az ENSZ-ből. „Természetesen” a magyar szervezetek munkájukért adó, kor vagy egyéb kedvezményben sem részesülnek. A magyar szervezetek riasztási felkészülésére vonatkozó korrekt adattal még nem rendelkezünk, de a hiányosságokat mutatja, hogy a gyakorlatok során volt olyan, 58


amelyik szinte 30 perc késedelemmel indulásra készen állt, míg máshol még a riasztást sem tudták elvégezni. Külföldön keletkezett káresemény felszámolásában több alkalommal vettek már részt csapataink, de mindig ad hoc jellegű csapatszervezés történt. Jelenleg nincs kialakult gyakorlat. Hazánk csatlakozott az ENSZ OCHA INSARAG Irányelveket elfogadó nemzetek táborába, azonban az irányelvek adaptálása jelenleg folyik és fokozott kihívás, hogy hazánk képviseletét csak azok a szervezetek láthatják el, amelyek ezen irányelveknek megfelelnek. Magyarországon az egyes mentési szakágak felszereléseiről most van folyamatban az adatgyűjtés. Általános megállapítás, hogy az egyesületek saját meglévő eszközparkjuk mellett, különböző hivatásos mentést végző szervezetektől pl. OMSZ (Országos Meteorológiai Szolgálat), HÖT (Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság), Vöröskereszt, vagy magán szférából együttműködési megállapodások alapján biztosított eszközállománnyal rendelkeznek. A szállítási kapacitás szinte kizárólag személy és kisteher gépjárművekre korlátozódik. Mint láthatjuk, a magyar civil mentőszervezetek szervezeti és jogi működése számos

területen

kormányrendelet

gyerekcipőben módosítással,

az

jár,

azonban

önkéntes

a

jelenleg

szervezetek

folyamatban

nemzetközi

levő

bevetési

metodikájának kidolgozásával, remélhetőleg minél előbb rendezetté válik a mentési tevékenységük létfontosságáról már számos esetben tanúbizonyságot tett magyar önkéntes mentőalakulatok működése.

59


V. A nemzetközi katasztrófa – segítségnyújtásban részt vevő kutatómentő csapatok besorolási rendszere

A közelmúlt katasztrófái kapcsán megnyilvánult ún. „katasztrófa – turizmus”, az esetenként nem kellően felkészült csapatok jelenléte, az egyes beavatkozók által a helyi hatóságok és a velük együttműködő ENSZ koordinátorok figyelmen kívül hagyása arra késztette az ENSZ szakosított szerveit, hogy megoldást keressenek. Az egyik algériai földrengést követően döntött úgy az ENSZ és az EU illetékes bizottsága, hogy egy értékelő regionális értekezlet keretében megvizsgálja a mentés és beavatkozás hatékonyságát. Sajnálatos módon azt kellet megállapítani, hogy nagyon sok olyan mentőszervezet érkezett a helyszínre, amelynek sem az akkreditálása, sem a szakmai felkészültsége nem volt megfelelő. Ráadásul a bajt az is tetézte, hogy közülük sokan felkérés nélkül érkeztek, annak ellenére, hogy az adott állam a leghatározottabban tiltakozott és kérte, hogy ne küldjenek további mentőalakulatokat a helyszínre. A 2003. májusi algériai földrengés során felmerült további problémák: •

Az

FCSS

(Terep

Koordinációs

Támogató

Szekció)

stábja

a

Svéd

Mentőszolgálati Ügynökségtől és a német THW-től (Műszaki Segítségnyújtás) jóval korábban megkapta az értesítést az algériai földrengésről, mint az OCHA ügyeletes tisztje az OCHA eljárásokon keresztül. •

A Nemzetközi Kutató és Mentő Tanácsadó Csoport jelzéseinek következetlen alkalmazása zűrzavarhoz vezetett. Az OCHA által természeti katasztrófák esetén használt helyzetbeszámolói minták és eljárások nem minden esetben elégítik ki egy olyan reagálási művelet igényeit, ahol a helyzet nagyon gyorsan változik és az információ körforgásának órákon belül kell megtörténnie.

•

Újra problémák merültek fel annak biztosítása kapcsán, hogy az érintett ország kormánya

helyes

szavakat

használjon

a

nemzetközi

segítség

kérése/köszöntése/elfogadása során. Amikor az algériai kérés megérkezett, az UNDAC Csoport már úton volt. Egyetértettek abban, hogy a Nemzetközi Kutató és Mentő Tanácsadó Csoportnak (INSARAG) fel kell gyorsítani annak alapos átvizsgálását, hogy a Városi Kutató és

60


Mentő alakulatok megfelelnek-e az alap/közép/magas szintű követelményeknek. Azokat a csapatokat, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, a saját kormányuknak kell megakadályoznia alkalmazásukat oly módon, hogy megvonja tőlük az anyagi támogatást. Összességében, a beavatkozás hatékonysága nem érte el a kellő intenzitást, hiszen nagyon sok résztvevő koordinálatlan mozgása volt tapasztalható a helyszínen, és az ENSZ által kijelölt koordinátor nem tudta a szakmai feladatát jól ellátni. Ezért döntöttek úgy, hogy a jogszabályi hátteret áttekintve az ENSZ alapokmányával összhangban megjelentetik az 57/ 150 számú ENSZ-közgyűlési határozatot. A határozat kihangsúlyozza: •

A

humanitárius

segítségnyújtás

során

a

semlegesség,

pártatlanság,

emberségesség fontosságát. •

A katasztrófa-készültséget fenntartó államok felelősségét.

•

A fogadó állammal együttműködő, koordinált, technikailag megfelelő felkészültségű városi kutató és mentő csapatok munkájának fontosságát.

Az INSARAG által kidolgozott, a katasztrófareagálással kapcsolatos tevékenységek során az ENSZ Közgyűlése: •

a kutató- és mentőcsapatok részére egyszerűsítést eszközölne, a ki- és beviteli vámeljárásokkal, vízum megszerzésével, állatok karantén alá helyezésével kapcsolatosan

•

ösztönzi az államokat, hogy intézkedéssel biztosítsák a kutató- és mentőcsapatok bevetés közbeni biztonságát, illetve az INSARAG irányelveinek megfelelő képesítésüket

•

szorgalmazza az államok közötti regionális és szubregionális együttműködést a katasztrófa-készültség és reagálás területén

•

célul tűzi ki a nem kellően képzett, illetve felszerelt csapatok bevetésének megakadályozását és az OCHA Titkársága által támogatott tagállamok tevékenységeinek meghatározását a kutató- és mentőcsapatok felkészítésével kapcsolatban

A határozat egyértelműen rögzíti, hogy csak akkreditált szervezetek működjenek együtt a jövőben, a kijelölt koordinátor irányításával, a nemzetközi segítségnyújtásban. Az 61


OCHA

/

INSARAG

szakemberei

kidolgozták

a

nemzetközi

katasztrófa-

segítségnyújtásban résztvevő kutató-mentő csapatokra vonatkozó minősítési és akkreditálási rendszert, melyet 2003. tavaszán elfogadtak. A felhalmozódott tapasztalapok alapján felülvizsgálták és átdolgozták az INSARAG Irányelveket, amelynek tervezetét megküldték a tagállamok illetékes szerveinek véleményezésre (az OKF is megkapta). A tárgybani hazai helyzet rendezésére a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság azzal a kezdeményezéssel élt, hogy a minősítési és akkreditációs rendszeren túl, egy képzettségi követelmény is felállításra kerüljön a katasztrófaturizmus visszaszorítása érdekében. A BM és az OKF civil stratégiájával összhangban a BM OKF a 2001-es évtől megkezdte a tárgykörrel kapcsolatos Kormányrendelet – tervezet kidolgozását, amely napjainkra elkészült és 2004. augusztusban jogi előterjesztése megtörtént. Ez a kormányrendelet képes lesz megteremteni a jogszabályi hátteret a speciális feladatokat végrehajtani képes civil mentőszervezetek hazai és nemzetközi alkalmazását illetően is.

A jogszabályi alapok megteremtése: hazai előzmények Magyarországon közel 67 nyilvántartott mentőszervezet működik, létszámuk eléri az 1330 főt. A hazai mentőszervezetek nyolc féle tevékenységi körben végzik a mentést. A mentőszervezetek típus és tevékenységi kör szerint: •

Barlangi mentők (9 db)

•

Búvár mentők (8 db)

•

Életmentők (5 db)

•

Kutyás mentők (15 db)

•

Légi – mentők (1 db)

•

Magasból mentők (7 db)

•

Speciális mentők (7 db)

•

Vízi mentők (8 db)

Az önkéntes mentőszervezetek katasztrófavédelmi feladatokba történő bevonását az 1999. évi LXXIV. törvény teremti meg. Az egységes jogi szabályozás kialakítása már

62


korábban is szükségszerű volt, mivel Magyarország a nemzetközi segítségnyújtásban kötelezettséget vállalt és egy egyedi együttműködési megállapodásokra épült rendszerben lehetetlen lett volna a hazai és nemzetközi segítségnyújtás során igényelt speciális mentőerők adataihoz való hozzáférés a BM OKF részéről. A katasztrófavédelmet érintő jogszabályok esetében a BM OKF főigazgatója jogkörében javaslatot tesz a belügyminiszter részére a katasztrófavédelem működését, feladatkörét érintő jogszabályoknak és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek megalkotására. Az 1999. évi LXXIV. törvény 14. § alapján az illetékes miniszter és az illetékes országos hatáskörű szerv vezetője a felelős, melynek keretében a BM OKF főigazgatója kijelöli az állandó együttműködésre alkalmas és a helyi részvételnél átfogóbb tevékenységre is képes szervezeteket, meghatározza a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladataikat és azok végrehajtásának szakmai követelményeit. Az 1999. évi LXXIV. törvény II. fejezet 23. § értelmében a nem kormányzati szervek alkalmasságának a feltételeit a belügyminiszter, illetőleg a tevékenysége szerint illetékes miniszter határozza meg. 14

A BM OKF által készített jogszabály – tervezet A BM OKF által elkészített az önkéntes mentőcsapatokra vonatkozó Kormányrendelet – tervezet ügyel a szervezeti önállóság tiszteletbenntartására, a nemzetközi segítségnyújtás szabályainak betartására, a BM OKF koordinációs és általános irányítási jogának betartására. A tervezet szabályozása kiterjed: 1. A nyilvántartásba vételi kérdésekre: a katasztrófavédelmi törvény 23. § szerint „az önként

jelentkező

társadalmi

és

karitatív

szervezetek

segítséget

nyújtanak,

együttműködnek, ha erre vonatkozó hajlandóságukat kinyilvánítják”. 2. A személyi állomány és képzettség kérdéseire: egészségügyi, pszichikai és fizikai alkalmasság, szakmai felkészültség, élet- és balesetbiztosítási kötelezettség. 3. Riasztásra és igénybevételre: a riasztás elrendelésére a védekezés, mentés irányítója jogosult. A riasztási közleményben közölni kell az esemény helyszínét, jellegét, továbbá 14

„Mentőcsapatok INSARAG tanfolyama” www.katasztrofavedelem.hu

63


a jelentkezés helyét, továbbá a mentőszervezet köteles kialakítani belső riasztási rendjét a tagjai irányába. 3. A műszaki követelményekre: az NGO-k által vállalt eszközrendszerrel, továbbá a riasztási és hírközlési eszközökkel és szállító eszközökkel rendelkezniük kell. A nemzetközi segítségnyújtásban való részvétel különös szabályai A magyar állam, a magyar katasztrófavédelem keretében csak olyan mentőszervezetek vehetnek részt a nemzetközi segítségnyújtásban, amelyek nyilatkozatban önként vállalják a segítségnyújtás írott és íratlan szabályainak elfogadását és betartását. Továbbá: •

tagjai a profiljuknak megfelelő nemzetközi szervezeteknek;

•

a kiküldendő csoportba megfelelő szintű nyelvismerettel rendelkező tagot tudnak kiállítani;

•

akik hazai mentésben részt vettek, bizonyították alkalmasságukat, valamint ismerik és követik a humanitárius alapelveket.

A mentőcsapat tagjainak rendelkezniük kell: •

teljes önellátással (élelem, ivóvíz, gyógyszer, üzemanyag, védőfelszerelések stb.)

•

megelőző és baleseti orvosi ellátással

•

regionális és távolsági híradással

•

a helyi hatóságok, a többi nemzetközi csoport, ENSZ, NATO koordinációs központok felé kommunikációképes összekötővel

•

egészségügyi, fizikai, pszichikai alkalmassággal.

A kormányrendelet – tervezet alkalmas a megfelelő szintű koordinációra, amely a beavatkozás hatékonyságának növekedését eredményezi. A tervezet egyértelműen meghatározza az általános elveket, a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos kritériumokat, a minimális képzettségi szinteket, a riasztással és igénybevétellel összefüggő feladatokat, a műszaki követelményeket, a finanszírozás kérdéskörét, valamint a segítségnyújtásban való részvétel különleges szabályait.

64


A jogszabály – tervezetet az OKF véleményezés céljából megküldte a legtöbb hazai mentőszervezet vezetőjének is. Számos társadalmi vitafórum kezdeményezésére és megtartására került sor a mentőszervezeteket képviselő civil szervezetek részére. Értékelhető véleményüket, javaslataikat és észrevételeiket az OKF beemelte a tervezetbe. A készülő kormányrendelt szerint a BM OKF azonos feltételekkel fogja nyilvántartásba

venni

a

mentőszervezeteket

egy

Nyilatkozat

kitöltésével.

A

nyilvántartásba vett civil szervezetek képviselhetik majd a Magyar Köztársaságot nemzetközi kutató-mentő segítségnyújtásokban. Ezzel újból megvalósulna a nemzetközi és európai gyakorlat és igazodnánk az ENSZ OCHA elvárásaihoz és az ENSZ INSARAG kutató-mentő csoportokra vonatkozó ajánlásaihoz.

Nemzetközi követelmények A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója ellátja a nemzetközi segítségnyújtással kapcsolatban meghatározott feladatokat. Ezek az alábbiak: •

koordinálja külföldi állam területén bekövetkezett katasztrófa esetén a magyar mentésben résztvevő erők kijelölését és felkészítését,

•

biztosítja a nemzetközi segítségnyújtásra kijelölt szervek rendelkezésre állását,

•

gondoskodik a kijelölt szervezetek külföldi állam katasztrófa sújtotta területeire történő kijuttatásáról,

•

összehangolja a szállítmányok továbbítását,

•

bevonja a különböző karitatív szervezeteket, a Magyar Vöröskeresztet, illetve megállapodás alapján a nemzetközi karitatív szervezeteket.

A nemzetközi ENSZ OCHA elvárások közé tartozik, hogy a mentőcsapat vállalásinak összhangban kell lennie a nemzetközi SAR csoportok képességeivel. A bevetésben részt vevő csapatoknak OCHA minősítésű SAR csoportoknak (kutyás mentők) kell lenniük, akik önellátó egységek (utazás, teljes önellátó-önmentő képesség, műholdas telefon, GPS, feszítővágó, orvosi komponens stb.). Ha mód van rá a helyszínre csak Közép-

65


vagy Nehéz-Kutató-Mentő Csoportok érkezzenek ki. A csapatoknak együtt kell működni az OCHA-val és ismerniük kell az ENSZ INSARAG Irányelveket. A fentiekben ismertetett követelményekből is látszik, hogy a magyar civil mentő egységeknek közel sem problémamentes megfelelni a nemzetközi követelményeknek. Azonban már a korábbiakban is kiderült, hogy hazánk mindent megtesz annak érdekében, hogy akkreditált mentőegységeket tudjon kiküldeni a külföldi káresemények helyszínére.

A BM OKF tapasztalatai a nemzetközi segítségnyújtás gyakorlati megvalósulásában A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a Nemzetközi Főosztályán keresztül a hivatalos csatornákon kapja információit, melyeket feldolgoz és azonnal közli a Főigazgatóval és az összes érintett szervével. A Nemzetközi Főosztály a Mentésszervezési Főosztályon keresztül napi kapcsolatba lép az információ kibocsátójával. Ezt követően a szükséges csatornákon – a Főigazgató útján – a Belügyminisztériummal, illetve az érintett minisztériumokkal, diplomáciai szervekkel (külképviseletek stb.) megtörténik a kapcsolatfelvétel. Tekintettel a nemzetközi kutatás-mentés során felmerülő anomáliákra, a tapasztalatok alapján a BM OKF igyekszik megteremteni, elsősorban szakmai lehetőségeknek megfelelően a kormányzati szinten meghatározott jogi hátteret is. Megtett lépések Magyarország részt vett a 2003. szeptember 9-10-én Genfben megrendezett Algériai földrengés konferencián. 2003. október 21-én az OCHA képviselője Magyarországon járt. Ezt követően Magyarország tagja lett az UNDAC-nak és az INSARAG-nak. A nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásban való elkötelezettségünket a hazánkban rendezett nemzetközi minősítő gyakorlatok is bizonyítják. A Belügyminisztérium és a BM OKF Civil Stratégiájával összhangban, illetve az ENSZ Közgyűlés 57. ülésszakán hozott határozat alapján, valamint a katasztrófa-

66


turizmus jelenség visszaszorítása, felszámolása végett, szükségessé vált a hazai önkéntes mentőszervezetek tevékenységeinek központi koordinálása, valamint a nemzetközi bevetésekre való felkészítése. A BM OKF több vonalon lépéseket tett a szakterület megnyugtató rendezésére. 2001. évtől megkezdődött a már említett Kormányrendelet-tervezet kidolgozása, amely 2004. augusztusban jogi előterjesztést nyert. Magyarország 2003. szeptemberében az ENSZ OCHA-hoz (Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala) fordult, hogy képzési folyamatot indítana el a nemzetközi kutató-mentő tevékenység folyamatába csatlakozni szándékozó önkéntes mentőszervezetek részére. Ezeknek a feladatoknak megfelelve az ENSZ OCHA / INSARAG tanfolyam és gyakorlat végrehajtása, 2004. február 17-19. között – I. fázissal – Budapesten a BM OKF szervezésében elindult, amelynek feladata a „kiképzők kiképzése” volt. A felkészítést az UN OCHA szakemberei végezték. Ezt követte a II. fázis –a hazai és nemzetközi mentésben résztvevő csapatok felkészítése a koordinációs és bevetési tevékenységre – elnevezéssel, amely 2004. október 4-8. között került megrendezésre. Egységes minősítési és akkreditációs rendszer Az ENSZ OCHA-nak fontos, hogy az együttműködő országokban legyen egy, és csakis egy kapcsolattartó pont, máshogy ugyanis nem lehet hatékony nemzetközi koordinációs tevékenységet folytatni. Ezt hazánkban a BM OKF Nemzetközi Főosztálya illetve a BM OKF Mentésszervezési Főosztálya testesíti meg. Az ENSZ OCHA-nak az egységes minősítési és akkreditációs rendszer felé támasztott elvárásának célja, hogy a mentőcsapatok megfeleljenek három alapvető kritériumnak: 1. rendelkezzenek

olyan

kapacitásokkal,

amelyek

segítségével

képesek

megmondani, a romok alatt hol fekszenek áldozatok; 2. legyenek olyan felszereléseik, amelyekkel a felderített áldozatokat biztonságban ki tudják szabadítani; 3. illetve álljanak rendelkezésükre olyan orvosi berendezések, amelyekkel megmenthető az áldozatok élete.

67


A nem minősített USAR csapatok terhet jelentenek a fogadó országnak. Ezek a csapatok nem alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, szakmai tudásuk hiányos, általában későn érkeznek és nem rendelkeznek önellátással. A minősített USAR csapatoknak meg kell felelniük az INSARAG Irányelvek alapkövetelményeinek. Ezen irányelvek iránymutatást biztosítnak az USAR csapatok felkészítésére és telepítésére a nemzetközi katasztrófareagálási műveletekben. Az Irányelvek lefedik a Felkészülési, Aktiválási, Műveleti, Visszavonási és Visszatérés hazai bázisra fázisokat. Az Irányelvek a nemzetközi katasztrófareagálással kapcsolatos generikus témákat is tárgyalják. Ezek többek között magukba foglalják a háttérinformáció gyűjtését a nemzetközi humanitárius környezetről, az ENSZ rendszerének szerepét a katasztrófareagálásban és az OSOCC koncepcióját. A nemzetközi USAR csapatok kiképzése az INSARAG Irányelvekkel összhangban kell hogy történjen. Csak olyan SAR csapatokat szabad telepíteni, amelyek megfelelnek az INSARAG Irányelvekben meghatározott kritériumoknak. A nemzetközi SAR csapatok szerkezetének lehetővé kell tennie a helyi segítségnyújtók részvételét. További követelmények: •

a csapatoknak önellátóaknak kell lenniük hét napig, minden alapvető területen

•

a csapatoknak megfelelő kommunikációs berendezéseket kell magukkal vinniük

•

a csapatoknak rendelkezniük kell a megfelelő SAR komponensekkel: vezetési elem, mentési elem, kutatási elem, egészségügyi elem, technikai támogató elem

•

alkalmazniuk kell az INSARAG jelöléseket

•

be kell épüljenek a nemzetközi segítségnyújtás szervezetébe

•

alkalmasnak kell lenniük önmentésre

•

képesnek kell lenniük műszaki mentő eszközöket, felszereléseket kezelni a helyszínen.15

A civil mentőszervezetek ellenállása 16

15 16

BM OKF belső anyag: Szabványosítási követelmények, besorolási rendszer, akkreditációs eljárás „Fókuszban az önkéntes mentőszervezetek” (www.katved.hu)

68


Az önkéntes mentőszervezetek közül sok az olyan, amely nem rendelkezik a megfelelő paraméterekkel, ezért félnek hogy alkalmazásukat nem teszi majd lehetővé a jövőben elkészülő kormányrendelet illetve az akkreditációs rendszer. Más részről pedig attól tartanak, hogy ha egy rendszerbe olvasztják őket elveszíthetik szuverenitásukat. Ennek következtében a civil szervezetek működését szabályozó szabványosítási törekvéseknek akadnak szép számmal bírálói is. A mentőszervezetek vezetői szerint a kormányrendelet-tervezet túlságosan a nemzetközi beavatkozásokra koncentrál, ezzel szemben ők úgy vélik, az építkezést az alapoknál kell kezdeni, tehát nem szabad elhanyagolni a hazai beavatkozások témáját sem. Úgy vallják, hogy a tervezet kimondottam katasztrófákkal foglalkozik, pedig speciális mentőket nem csak a szó klasszikus értelmében vett katasztrófahelyzetekben kérik fel hivatalos oldalról. Sürgető feladatként tartják számon, hogy megoldják a speciális mentők gyors kiutazását, mivel speciális mentőink sokszor csak 2-3 nappal érkeznek meg a katasztrófa sújtotta területre a többi nemzet csapatai után. A kormányrendelet kidolgozásának egyik legkényesebb része a normatív finanszírozás kialakítása, hiszen a mentőszervezeteket tevékenysége különböző; van akiket többször, van akiket ritkábban riasztanak. A BM OKF többször is kihangsúlyozta, hogy nem kívánják a mentőszervezetek belső tevékenységét szabályozni, a cél olyan rendszer kidolgozása, amely képes kezelni ezen csoportok sokszínűségét, hagyományait is. A kormányrendelet hat fő rendezőelv alapján készül. Ezek: a szervezeti önállóság tiszteletben tartása, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság koordinációs és általános irányítási joga, a kárhelyszíni

irányítási

jogkör

érvényesülése,

vállalás

és

teljesítményarányos

finanszírozás, együttműködési kötelezettség, a nemzetközi segítségnyújtás írott és íratlan szabályainak betartása. A nyilvántartásba vett mentőszervezetek normatív támogatásban részesülnének, amely arányban állna vállalásukkal és teljesítményükkel. Ezen kívül a szervezetek a Belügyminisztérium által kiírt pályázatokon minden további nélkül részt vehetnek, és létesülne a tárca költségvetésében egy olyan vis major alap, amelyből a speciális mentőszervezetek a beavatkozás után megkaphatnák igazolt költségeiket. A 2004. október 4-8. között megrendezett már minősítést adó hazai tanfolyamon jó néhány mentőszervezet nem vett részt. Az ENSZ felügyeletével zajló, vizsgával 69


záruló oktatáson 18 magyar és tíz külföldi mentőcsapat vehetett részt. A döntéssel több hazai szervezet vezetője nem értett egyet. Lehoczki László, a Mancs mentőkutya révén ismertté vált Miskolci Speciális Mentők és egyben a Karitatív Szövetség vezetője azzal indokolta döntését, hogy szervezete a rendelkezésre álló létszámkeretnél több embert akart delegálni. Nem vettek részt a tanfolyamon a szintén nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező székesfehérvári Magyar Speciális Mentők tagjai sem. A szervezet vezetője Pavelcze László szerint „az állami katasztrófavédelem nem nézi jó szemmel, hogy a külföldi bevetéseknél a civil mentőkre hárul a médiafigyelem”.17 Pavelcze és Lehoczki nem értenek egyet a kutató és mentő szervezetek bevetését szabályozó rendelettervezettel sem, amely szerintük a civil szervezetek államosítását szolgálja. Katasztrófahelyzetekben csak azok a szervezetek kapnak majd felkérést, amelyek eleget tettek a követelményeknek. Ha a fent említett és a többi tanfolyamon meg nem jelent szervezetek az együttműködéstől később is elzárkóznak, külföldi felkérés esetén hivatalosan nem mehetnek mentési feladatok ellátására, és eleshetnek az állami támogatástól is. Vagyis elképzelhető, hogy a világszerte ismert és különleges képességekkel rendelkező, a törökországi földrengés során nyújtott bátor szolgálatáért kitüntetett életmentő keresőkutya, Mancs külföldön nem dolgozhat.

17

„Mancs kutya is kiszorulhat a mentésből” Magyar Hírlap

70


Következtetések

•

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről, a veszélyes

anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2000. január 1-jén életbe lépett törvény alapján jött létre és kezdte meg tevékenységét a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága. A magyar polgári védelem és az állami tűzoltóságok szerveinek integrációjával 2000- től egy hatékony katasztrófavédelmi szervezet

működik

hazánkban.

A


rendszer

átalakításának

köszönhetően tehát egy minőségében új rendszer jött létre, melynek legfőbb jellemzői: a szubszidiaritás; a védelmi rendszer szerves beépülése az önkormányzatiságba; a különböző veszélyhelyzetek, katasztrófa szituációk komplex, integrált megközelítése, mely az események kezelését a megelőzés, védekezés, kárelhárítás, helyreállítás és újjáépítés időszakára kiterjesztve is vizsgálja.

71


•

Ez a szervezet nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi kapcsolatok ápolására

és a nemzetközi katasztrófavédelmi feladatokban való részvételre, együttműködésre. Hazánk nemzetközi kapcsolatrendszere a katasztrófavédelemben érintett szervezetekkel, tagállamokkal az évek során egyre bővült. Az országokkal kötött együttműködések és a szervezeti tagságok lehetővé teszik Magyarország számára a külföldön bekövetkezett katasztrófák felszámolásában való részvételt, a katasztrófavédelmi konferenciákon való megjelenést, nemzetközi polgári védelmi gyakorlatok szervezését hazánkban és a támogatásokhoz való könnyebb hozzájutásunkat. A BM OKF a nemzetközi kapcsolattartást és együttműködést a kormány külpolitikájával és a BM nemzetközi tevékenységével összhangban végzi. Hazánk a NATO (EADRCC) és ENSZ (INSARAG) vonatkozó katasztrófavédelemmel foglalkozó szerveiből illetve a kétoldalú és többoldalú együttműködésekből adódó feladatok és kötelezettségek végrehajtása mellett, legfontosabb nemzetközi katasztrófavédelmi tevékenységét az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus tagjaként végzi. A Közösségi Mechanizmust létrehozó 2001.

október

23-ai

tanácsi

határozat

hivatott

kialakítani

a

közösségi

katasztrófareagálási rendszert, és meghatározni a tagállamok, a Bizottság, valamint a segítséget kérő és nyújtó állam feladatait, illetve azon elemeket és akciókat, melyek a katasztrófa helyzetben történő együttműködést támogatják. ●

Mivel a katasztrófavédelem céljainak megvalósítása az állam és az

önkéntesen szervezett civil társadalom összehangolt erőfeszítésein alapszik; a katasztrófavédelemben eddig szerzett tapasztalatok is bebizonyították, hogy az önkéntes mentőszervezetek katasztrófavédelembe történő egyre erőteljesebb bevonása és a velük való együttműködés elengedhetetlen. Hazánk nemzetközi kötelezettségvállalása igényli a széles körben, a világ bármely pontján bevethető, szervezett és önkéntes egységek létét, készenlétben tartását. Az önkéntes mentőszervezetek katasztrófavédelmi feladatokba történő bevonásának lehetőségét az 1999. évi LXXIV. törvény 23. §-a teremti meg, amennyiben az EU és a világ fejlettebb országaiban igény jelentkezik az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek és segítők együttműködésére, különös tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek olyan feladatok ellátását képesek vállalni, melyekre általában állami (önkormányzati) szervezetek nem, vagy csak részben alkalmasak.

72


●

Az ún. „katasztrófa-turizmus” (nem megfelelő kapacitású mentőegységek

részvétele a nemzetközi segítségnyújtásban) jelenségének visszaszorítása érdekében valamint, hogy a katasztrófavédelemben résztvevő civil szervezetek működése tisztázott legyen, szükség volt egy egységes, az önkéntes mentszervezetek tevékenységét szabályozó hazai rendszer felállítására. Ennek tükrében a BM OKF Nemzetközi Főosztálya kérdőívet köröztetett az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus részes államaiban. A kérdőív a tagállamokban működő civil polgári védelmi szervezetek tevékenységét vizsgálta jogi hátterüket, szervezeti felépítésüket, felszerelésüket, kiképzettségüket stb. illetően. A tagállamok kérdőíveit összevetve a magyar helyzettel, kiderült, hogy a magyar mentőszervezetek számos területen hiányosságokkal küszködnek. A jogi, szervezeti, finanszírozási anomáliák megszüntetésére megoldást fog jelenteni a BM OKF által kidolgozott kormányrendelet-tervezet, amely az önkéntes szervezetek nemzetközi bevetési metodikájának kidolgozásával, remélhetőleg minél előbb rendezetté teszi a magyar önkéntes mentőalakulatok működését. ●

A közelmúlt katasztrófái kapcsán megnyilvánult katasztrófa-turizmus,

az esetenként nem kellően felkészült csapatok jelenléte, az egyes beavatkozók által az ENSZ koordinátorok figyelmen kívül hagyása arra késztette az ENSZ szerveit, hogy megoldást keressenek. Ennek értelmében hozta meg az ENSZ Közgyűlése 57/150 számú határozatát. A határozat egyértelműen rögzíti, hogy csak akkreditált szervezetek működjenek együtt a jövőben, a kijelölt koordinátor irányításával, a nemzetközi segítségnyújtásban. Az OCHA / INSARAG szakemberei kidolgozták a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásban résztvevő kutató-mentő csapatokra vonatkozó minősítési és akkreditálási rendszert, melyet 2003. tavaszán elfogadtak. A hazai helyzet rendezésére a BM OKF az akkreditációs rendszeren kívül kidolgozott egy kormányrendelet-tervezetet. Ez a kormányrendelet képes lesz megteremteni a jogszabályi hátteret a speciális feladatokat végrehajtani képes civil mentőszervezetek hazai és nemzetközi alkalmazását illetően is. A tervezet egyértelműen meghatározza az általános elveket, a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos kritériumokat, a minimális képzettségi szinteket, a riasztással és igénybevétellel összefüggő feladatokat, a műszaki követelményeket, a finanszírozás kérdéskörét, valamint a segítségnyújtásban való részvétel különleges szabályait. A nemzetközi segítségnyújtásban résztvevő kutató73


mentő csapatoknak meg kell felelniük az INSARAG Irányelveknek. Ezen irányelvek iránymutatást biztosítnak az USAR csapatok felkészítésére és telepítésére a nemzetközi katasztrófareagálási műveletekben. Hiába azonban a sok igyekezet és kezdeményezés a civil szervezetek egységesítésére, ha Magyarországon számos mentőalakulat tiltakozik a szabványosítás ellen. Nehezményezik a mentőszervezeteket szabályozó rendeleteket, mivel azok – szerintük – az egységek államosítását szolgálják. Nem akarják feladni önállóságukat, ugyanakkor ha továbbra is elzárkóznak a minősítő és akkreditációs tanfolyamoktól akkor előfordulhat, hogy a jövőben nem vehetnek részt külföldi bevetéseken. Véleményem szerint a közös problémákra közös megoldásokat kellene találnunk. Ha megvonjuk mentőszervezeteink külföldön történő bevetését, akkor a katasztrófát szenvedett lakosságtól vonjuk meg a segítséget. Egy olyan egységes, uniós rendszer kialakítása lenne célszerű, amely kiegészülhetne egy a BM OKF által már kezdeményezett vizsga- és minősítési rendszerrel. Továbbá minden országnak pénzeszközöket kell elkülönítenie a nemzetközi USAR csoportok képzésére és nemzetközi bevetéseire.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Könyvek: Dr. Bakondi György, „Katasztrófavédelem 2000” Budapest, 2001. Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (7-8. o., 19-22. o.) Barla Ildikó, VÉDELMI TANULMÁNYOK, „A katasztrófavédelem hazai és nemzetközi rendszere” Budapest, 2001. CHARTA PRESS Kft. (7-8. o., 78-91. o.) 74


BM OKF Civil Kapcsolatok és Kommunikációs Főosztály, „Katasztrófavédelem 2003” Budapest, 2004. BM Nyomda Kft. (37-44. o.) Dr. Országh Imre, „A Polgári Védelem az Euroatlanti Integrációhoz vezető úton” Budapest, 1996. BM PVOP Nemzetközi Kapcsolatok Irodája (170-185. o.) Dr. Országh Imre, „Az Európai Unió Polgári Védelmének Zsebkönyve” Luxemburg, 2000. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Irodája (71-125. o.) Tatár Attila tű.vörgy., „Katasztrófavédelem 2002” Budapest, 2003. Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (91-104. o.)

A BM OKF belső tanulmányai, dokumentumai: - A BM OKF Nemzetközi Főosztálya által készített kérdőív - A katasztrófavédelemről szóló 1999. évi LXXIV. törvény - Belső fordítás: Közös Bizottsági/Tanácsi Nyilatkozat a Közösség Polgári Védelmi Mechanizmusának használatáról az EU válságkezelésben - Feljegyzés Dr. Tóth Zoltán közigazgatási államtitkár úr részére a nemzetközi katasztrófasegítségnyújtásról - INSARAG Nemzetközi Kutató és Mentő Reagálás Átdolgozott Tervezet - Szabványosítási követelmények, besorolási rendszer, akkreditációs eljárás (PPT)

Újságcikkek: „Mancs csak itthon menthet?” Népszabadság, 2004. október 5. Doros Judit, „Csak vizsgázott kutya mehet?” Népszabadság, 2004. október 28. „Mancs kutya is kiszorulhat a mentésből” Magyar Hírlap, 2004. október 4.

75


Internet: „Mentőcsapatok INSARAG tanfolyama” 2004. október 10. www.katasztrofavedelem.hu/hirek.php?id=1089 „Fókuszban az önkéntes mentőszervezetek” 2004. szeptember 6. www.katasztrofavedelem.hu/hirek.php?id=273 www.eu.org www.un.org www.nato.org www.europa.eu.int

76


MELLÉKLETEK

1. számú melléklet Teljes kódrendszer

77


Teljes kódrendszer: 100

Kezdeti felmérés

200

Orvosi segítségnyújtás

300

Azonnali technikai reagálás

400

Épületek és a környezet fertőtlenítése

500

Evakuáció és egyéb védő intézkedések

600

Kritikus infrastruktúrális helyzet helyreállítása

700

Elhunyt áldozatokkal való foglalkozás

800

A nyilvánosság tájékoztatása

900

Irányítás, ellenőrzés, kommunikáció és logisztika

1000

Egyéb eszközök és erőforrások


2. számú melléklet

78


KÉRDŐÍV

159-81/35-

12/04N

A) Működési feltételek: 1. Működésük jogi alapjai? Működésüket milyen szintű jogszabályok szabályozzák? (pl. törvény, kormányrendelet, stb.) 2. Milyen szervezeti keretben működnek a mentőszervezetek? Integráltak-e valamilyen szervezetbe? (pl. állami tűzoltók, egyéb állami szervek, önkéntesek, NGO, stb.?) 3. Kapcsolatuk az egyéb mentésben, katasztrófa-elhárításban részt vevő egyéb hivatásos illetve önkéntes szervezetekkel, pl. rendvédelmi szervezetekkel, mentőszolgálattal, tűzoltósággal, stb.? 4. Szervezeti felépítésük, tagozódásuk? 5. Taglétszámuk? 6. Kik lehetnek a mentőszervezetek tagjai? Milyen követelményeknek kell megfelelniük? (végzettség, kor, egészségügyi és fizikai alkalmasság, etikai, egészségügyi követelmények, idegen nyelvismeret) 7. Személyi összetételük jellemzői? Adott mentőszervezet a specialitásokon (búvár, alpinista…) kívül rendelkezik e pl. orvossal, pszichológussal 8. A tagok milyen munkaviszonyban állnak? A mentőszervezetek tagjai a szervezeten belül főállásban, mellékállásban, stb. végzik munkájukat? 9. A saját, országon belüli képzés, továbbképzés rendszere, módszere, pl: tanfolyamok, közös együttműködési gyakorlatok tartása az érintett szervezetekkel? 10. Riasztásuk esetén munkahelyük hozzájárul-e és ha igen milyen módon igénybevételükhöz, ez munkajogilag hogyan szabályozott? 11. A mentőszervezetek milyen speciális feladatkörökre szerveződnek? (Kutatás/mentés: légi, vízi, szárazföldi, (barlangi, hegyi, kutyás kereső), egészségügyi ellátás, műszaki mentés, stb.) 12. Működésük anyagi háttere? (állami támogatás, saját erő, szponzorok, pályázatok, stb.). Ha több forrásból, milyen azok százalékos megoszlása? 13. A szervezetek tagjai munkájukért részesülnek-e adókedvezményben, korkedvezményben, stb.?

79

támogatásban,

pl.


B) Riaszthatóságuk és igénybevételük lehetőségei 1. Riasztásuk módja? 2. Mennyi időt alatt képesek elindulni az esemény helyszínére (mennyi a felkészülés idejük)? 3. Mekkora területen vehetők igénybe (régió, saját ország, stb.)? 4. Külföldön keletkezett esemény felszámolásában részt tudnak e venni? Ebben az esetben hogyan történik a határátlépés, vámkezelés, vízumigénylés? 5. Külföldi bevetés esetén meg kell-e felelniük speciális követelményeknek? Ha igen, melyek azok? 6. A helyszínen hogyan tartanak kapcsolatot a mentésben részt vevő egyéb szervezetekkel, egységekkel? 7. Külföldi bevetés esetén mely nemzetközi szervezet koordinációját tekintik elsődlegesnek? 8. Az összeköttetés rendszere, technikai háttere (csatornakiosztás, mobil hírrendszere, telefonellátás, légi kapcsolat, stb.)? 9. Informatikai háttér megteremtésének milyen lehetőségei vannak?

C) Logisztikai háttér biztosítottsága 1. Milyen jellegű felszerelésekkel rendelkeznek, a felszerelések milyen beavatkozás végrehajtását teszik lehetővé? (hegyi mentés, barlangi mentés, kutyás keresés, stb?) 2. Milyen szállítási kapacitással rendelkeznek, illetve mit tudnak igénybe venni, azok működéséhez szükséges feltételeket milyen módon tudják biztosítani? 3. Milyen speciális védő felszereléssel rendelkeznek? (pl. oltóanyagok, speciális védőruhák, stb) 4. A rendelkezésükre álló – kiszállított - erő és eszközállománnyal meddig képesek folyamatosan működni? Vannak e ehhez rögzített normák?

Forrás: BM OKF belső anyag

80


3. számú melléklet A mentőszervezetek működése az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus vizsgált tagországaiban

Cseh Közt.

Jogi háttér

Szervezeti felépítés Taglétszá m Személyi összetétel

Mentési trv.

Ciprus

PV trv.

Finno.

Görögo.

Mentési

jogszabály

trv.

INSARAG eltérő

szervezeti

honvédel-

n. a.

mi szerv

működés 19-30

40

200

30-110

hivatásos tűzoltók,

önkéntesek

hivatásos

NGO-k Kutatás-

vízi,

Speciális

mentés,

földrengés,

sz.földi,

feladatkör

tűzoltás,

erdőtüzek,

eü.

ök

árvízvéde

árvizek

ellátás,

lem

műszaki

tűzoltó tisztek

Lengyelo.

kormányrendelet ENSZ OCHA rendszer 30-48 hivatásos tűzoltó +önkéntes

kutyás,

légi, vízi,

búvár,

sz.földi,

hegyi,

eü. ellátás,

barlangi

műszaki

Luxemburg

Magyaro.

törvény

Katved. trv.

INSARAG

még nem

Irányelvek

alakult ki

50

15-250

önkéntes és hivatásos

SAR kutyákkal és mentés

önkéntes

valamennyi terület

a Anyagi háttér

költségek állami visszatérí

100%-os

100%-os

100%-os

100%-os

100%-os

állami

állami

állami

állami

állami

tése

81

önerő

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Riasztási idő

bevat4-6 óra

40 perc

6-10 óra

4 óra

3 óra

ENSZ

EU

OSOCC

koordinátor

mobil

mobil

mobil

rádió,

rádiók,

rádiók,

telefon,

telefonok,

műholdas

műholdas

műholdas

telefonok,

telefon

telefonok

GSM

kozástól

n. a.

függ

Kapcsolatt artás a helyszínen

Informatik ai háttér

LEMA, OSOCC

ENSZ OCHA,

SegítségOSOCC

nyújtástól

LEMA

mobil és

Műholdas

műholdas

telefon,

telefon

rádió

függ mobil rádiók, műholdas telefonok

kutyák;

Felszerelés

ásó,

kompressz

orvosi

orok,

felsz.,

fúrók,

mentőcsó

emelők,

vízalatti,

Orvosi,

barlangi

tűzoltói,

veszélyes

vízi

anyag

OSOCC, LEMA vezető

n. a.

Saját+OMS vízi

kereső és

Z-től, HÖT-

mentés,

mentési

től,

kutyás

felszerelés

Vöröskeresz ttől

nak busz, terepjáró, Szállítási

tűzoltóau

kapacitás

tó, repülőgé

tűzoltóaut saját

ók,

személy és

teherautó

teher gpj

k, terepjárók

p

busz,

Lengyel

teherautó

Haderő

személyi

légi

jármű

eszközei

eltérő

személy és kisteher gpj.

védő öltözet, Védőfelsze

kesztyű,

védőruha,

relés

sisak,

oltás

csizma,ol

oltóanyag védőöltöz et

lélegeztető gép.

oltások,

tűzálló

védőruha

oltóanyag

n.a.

5 nap

n.a.

ruha

tóanyag Működés időtartama

5 nap

7 nap

14 nap

4-5 nap

10 nap

Forrás: Az EU Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus országaiban végzett kérdőív alapján

82


83

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat. EU-Üzleti szakirány

Recommend Documents