Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Európai Uniós Kapcsolatok szakirány
ÖNKORMÁNYZATI RENDELETEK EURÓPAI UNIÓS JOGHARMONIZÁCIÓJA
Készítette: Goldschmidt Andrea Judit Budapest, 2003
BEVEZETÉS: ...........................................................................................................................5 I. A KÖZÉP- ÉS KELET- EURÓPAI ÁLLAMOK TÁRSULÁSA ÚT AZ EURÓPAI UNIÓBA ....................................................................................................................................7 1.
A közép- és kelet-európai országok csatlakozásának feltételrendszere: ................................................... 8
2.
Az Agenda 2000 és a luxemburgi csúcs: ...................................................................................................... 9
3.
A csatlakozási tárgyalások menete: ........................................................................................................... 10
4.
A csatlakozási tárgyalások fejezetei:.......................................................................................................... 11
5.
A helsinki csúcs:........................................................................................................................................... 12
6.
A nizzai döntések: a csatlakozási tárgyalások útitervének meghatározása: .......................................... 12
7.
A 2001-es évet követő időszak rövid kronológiája:................................................................................... 14
8.
A várható jövő: ............................................................................................................................................ 14
II.
A KÖZÖSSÉGI JOGRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN:...............................................15
1.
A Közösségi Jog területi és személyi hatálya: ........................................................................................... 15
2.
A Közösségi Jog jellemzői:.......................................................................................................................... 15
3.
A Közösségi Jog forrásai: ........................................................................................................................... 16 3.1 Elsődleges jogforrások: ......................................................................................................................... 16 3.2 Másodlagos jogforrások: ....................................................................................................................... 17
4.
Általános Jogelvek:...................................................................................................................................... 18
5.
A jogalkotás és jogalkalmazás során figyelembe veendő alapelvek: ....................................................... 19
6.
A nem tagállamokkal kötött megállapodások:.......................................................................................... 20
7.
A jogalkotás folyamata: .............................................................................................................................. 21 7.1 Döntéshozatali módok a Parlament bevonódása mértékében: ............................................................... 22 7.1.1 A konzultációs eljárás:................................................................................................................... 22 7.1.2 Hozzájárulási eljárás:..................................................................................................................... 22 7.1.3 Az együttműködési eljárás:............................................................................................................ 22 7.1.4 Az együttdöntési eljárás:................................................................................................................ 23
III. MAGYARORSZÁG ÉS AZ UNIÓS JOGHARMONIZÁCIÓ A JOGHAROMONIZÁCIÓS PROGRAM .............................................................................24 1.
A magyarországi jogharmonizációs program........................................................................................... 25
2.
Jogharmonizáció és igazságügy kapcsolata............................................................................................... 27
3.
A helyi önkormányzatok felkészítése a csatlakozásra:............................................................................. 27
4.
Jogharmonizáció.......................................................................................................................................... 28 4.1 TAIEX szemináriumok.......................................................................................................................... 31 4.2 Információ-áramlás................................................................................................................................ 32
-3-
5.
A jogharmonizációs elvárások: .................................................................................................................. 33 5.1 Az önkormányzati jogalkotás törvényi keretei: ..................................................................................... 33 5.2 Jogharmonizációs elvárások: ................................................................................................................. 34 5.3 A közösségi jogi szempontú felülvizsgálattal párhuzamosan végzendő feladatok:............................... 35 5.4 Az átvilágítandó jogszabályok köre:...................................................................................................... 36 5.5 A közösségi jogszabályokban foglalt feladatok teljesítése és kikényszeríthetősége: ............................ 36
IV.
ÁGAZATI TERÜLETENKÉNT TÖRTÉNŐ ÁTVILÁGÍTÁS ..............................39
1.
Személyek szabad mozgása......................................................................................................................... 39
2.
Szociális biztonsági rendszer koordinációja.............................................................................................. 42
3.
Áruk szabad mozgása.................................................................................................................................. 45
4.
Közbeszerzés ................................................................................................................................................ 46
5.
Szolgáltatások szabad mozgása .................................................................................................................. 48
6.
A versenyjog................................................................................................................................................. 49 6.1 A vállalatokat érintő közösségi szabályok:............................................................................................ 50 6.2 Az államokat érintő közösségi versenyjogi szabályok: ......................................................................... 50 6.2.1 A kereskedelmi jellegű állami monopóliumok szabályozása: ....................................................... 50 6.2.2 Az állami támogatásra vonatkozó közösségi jogi szabályozás:..................................................... 50 6.2.3 A közérdekű célból különleges, vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalkozások szabályozása: ................................................................................................................................................. 53
7.
Szociális- és foglalkoztatáspolitika:............................................................................................................ 54 7.1 Esélyegyenlőség: ................................................................................................................................... 54 7.2 Munkahelyi egészség-és biztonságvédelem: ......................................................................................... 56
8.
Közlekedés.................................................................................................................................................... 58 8.1 Légi közlekedés ..................................................................................................................................... 59 8.2 Közúti közlekedés.................................................................................................................................. 60
9.
Környezetvédelem ....................................................................................................................................... 62 9.1 Hulladékgazdálkodás............................................................................................................................. 63 9.2 Vízügy ................................................................................................................................................... 66 9.2.1 A települési szennyvíztisztítással kapcsolatos feladatok: .............................................................. 68 9.2.2 Az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségére vonatkozó előírások ......................................... 69 9.2.3 A fürdésre alkalmas víz minőségi követelményei ......................................................................... 69 9.3 Levegőtisztaság-védelem....................................................................................................................... 70
10. Fogyasztóvédelem........................................................................................................................................ 71 11. Oktatás, szakképzés, kultúra ...................................................................................................................... 72 12. A csatlakozással összefüggésben felmerülő egyéb, önkormányzatokat érintő feladatok ...................... 76 12.1 A választójogra irányadó közösségi jogi szabályok .............................................................................. 76 12.2 A HACCP rendszer: .............................................................................................................................. 78
V.
BEFEJEZÉS: ................................................................................................................80
IRODALOMJEGYZÉK:.......................................................................................................84 MELLÉKLETEK: .................................................................................................................87
-4-
BEVEZETÉS: Az Európai Uniós jogharmonizáció napjaink egyik legvitatottabb, legtöbbet tárgyalt témakörei közé tartozik. Talán a látványos, figyelemfelkeltő parlamenti közvetítéseken, beszámolókon túl igen keveset foglalkozik a média az önkormányzatokat érintő jogharmonizációs feladatokkal, noha -mint azt dolgozatom fejezeteiben kifejtem- ez az a jogszabályalkotási szint, mely a lakossághoz a legközelebb áll, ahol a leginkább fel lehetne térképezni a lakossági igényeket, az elvárásokat, véleményeket. Választásom azért esett a jogharmonizációs témakörre, mert korábbi diplomámat az Államigazgatási
Főiskola
igazgatásszervezői
szakán
szereztem,
és
tanulmányaim
megkezdésekor a Jogi Egyetemen szerettem volna további képzésben részesülni. Természetesen nem csupán ez az egyedüli oka érdeklődésemnek, valójában mindig kíváncsivá tett, hogyan is zajlik egy-egy ország Uniós csatlakozása, a hatalmas számú jogszabályok harmonizálása, a koordináció, és az elméleti vonatkozáson túl melyek a gyakorlati tapasztalatok. Dolgozatom első három fejezetében háttérinformációkat adok arról, hogyan is jutott el hazánk az Uniós csatlakozásig, mely események vezettek el a csatlakozási szerződés 2003. április 16ai athéni aláírásáig. Külön fejezetet szánok a jogharmonizációs kronológiának, mely részletesen említi a fejlődési szakaszokat, a felmerülő feladatokat, a program felelőseit, és határidőit. Dolgozatomban hangsúlyt szerettem volna adni annak a ténynek, hogy az Unióhoz történő csatlakozás nem igényli a helyi önkormányzati rendszerünk átalakítását, mivel annak működésére illetve közigazgatási szerepkörére vonatkozó – a közösségi vívmányok részét képező- közösségi előírás nincs. A tagállami alkotmányos, közjogi berendezkedés, a közigazgatás szerkezetének kialakítása ugyanis nemzeti belügy, ugyanakkor közvetve illetve közvetlenül is meghatározzák az önkormányzatok tevékenységét, ugyanis az önkormányzati szabályozási hatáskörbe tartozó területeken jogharmonizációs kötelezettséget keletkeztetnek, vagy önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatok ellátására vonatkozó kötelező érvényű előírásokat tartalmaznak. Önálló fejezetként vázolom az Európai Unió jogalkotási metódusát, illetve a jogalkotó szervek tevékenységét. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten teljeskörűen bemutatni az Uniós jogrendszert átható jogelveket. Munkám gerincét
a negyedik fejezet alkotja, mely a tényleges
önkormányzati
jogharmonizációs területeket tekinti át azonos, szisztematikus felbontásban, „felülről-lefelé”, azaz a legmagasabb rendű uniós jogszabályalkotási szinttől a hazai önkormányzati rendeletalkotásig. A fejezet azon témákat tartalmazza, melyekre a hazai jogharmonizációs -5-
folyamatban figyelni kell, és kellett mindezidáig. Ezen területeken születtek és születnek a rendeletek. A tematikus felbontás azonban azokat is megjelöli, ahol a meglévő joganyag harmonizál a közösségi szabályozással, illetve azokat is, ahol mindez változásokat eredményez majd. Minden területen kiemelem azon jogszabályokat, amelyek közvetlen felhatalmazást adnak a területi szintű jogalkotásra. Fontosnak tartottam továbbá, hogy felhívjam a figyelmet a gyökeres mértékű –várhatóváltozásokra. Vizsgálati módszerem primer és szekunder elemzéseken nyugszik, azaz felhasználtam másodelemzésként a már meglévő, önkormányzatok felkészülését segítő Módszertani segédanyagot, illetve a gyakorlati oldalon dolgozó szakemberek tapasztalatait, véleményét. Az utolsó, befejező részben összefogó képet adok a jogharmonizációs program elméleti és gyakorlati oldalának ellentmondásairól, elemzem a megvalósulás mértékét, a módszereket, és az önkormányzatoknak nyújtott magasabb szintű segítség formáit, milyenségét. A mellékletekben igyekszem háttéranyagot biztosítani a sokat idézett, hivatkozott Európai Közösségeket Létrehozó Szerződések vonatkozó pontjaiból, a főbb kormányhatározatokból, és az elmélet és valóság összehasonlítására alkalmas, Budapest XX. Kerületének valós rendeletalkotását tartalmazó anyagból. Diplomamunkám bevezető részében szeretnék köszönetet mondani dr. Kiss Irén jegyző asszonynak, aki segítőkészségével sokban támogatta szakdolgozatom létrejöttét.
-6-
I. A KÖZÉP- ÉS KELET- EURÓPAI ÁLLAMOK TÁRSULÁSA ÚT AZ EURÓPAI UNIÓBA Előzmények: a korábbi nemzetközi és belpolitikai helyzet nem tette lehetővé, hogy Magyarország kapcsolatot építsen ki az Európai Közösségekkel. A hatvanas években azonban változás mutatkozott: hazánkban elkezdődött az Új Gazdasági Mechanizmus, mely kezdetben az agrár-, majd a textil-és acélszektorban is technikai, és szektorális kereskedelmi megállapodások megkötéséhez vezetett. 1973-ban Magyarország csatlakozott a GATT-hoz. A KGST országok közül Magyarország kötött elsőként, 1988-ban az EGK-val átfogó kereskedelmi és gazdasági megállapodást. A Közösség vállalta, hogy több lépcsőben, legkésőbb 1995-ig eltörli a Magyarországgal fenntartott diszkriminatív korlátozásokat. 1989től kezdődően az EK több, piacrajutást elősegítő lépést kezdeményezett, köztük a PHARE programot, mely kezdetben Lengyelországra és Magyarországra vonatkozott. A program nemcsak segélyt, hanem kereskedelempolitikai megállapodást is tartalmazott. 1989-1990-es években több közép-kelet-európai térségben elhelyezkedő állam is demokratikus átalakulást hajtott végre. A bipoláris világrend megszűnt. A szovjet hatalmi övezettől elszakadó országokban azonban akkor még igen instabil, sérülékeny volt a demokrácia. Az 1989-1990es évek fordulójával megindult a rendszerváltás a környező volt szocialista országokban is, így az események gyorsabb lendületet kaptak. Az EK tárgyalásokat kezdeményezett elsőként a három élenjáró országgal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal, Lengyelországgal, és Magyarországgal. A fő fordulatot azonban az 1990-ben tartott dublini Európai Tanács értekezlet jelentette, mely felvetette az átalakulásban élenjáró országokkal: Lengyelországgal, Magyarországgal, és a Cseh és Szlovák Köztársasággal megkötendő társulási szerződés gondolatát (majd Romániával és Bulgáriával való társulási megállapodás felajánlása). A társulási szerződés (mely a Római Szerződés 238. Cikke alapján jött létre) a magyar Országgyűlés ratifikációját, ill. törvénnyel való kihirdetését igényelte, aláírására 1991. december 16-án került sor. A ratifikációk után a szerződések 1994. február 1-jén léptek hatályba Magyarországon és Lengyelországban, míg az akkor már szétvált Csehországgal és Szlovákiával csak 1995. február 1-jén, Romániával és Bulgáriával egyidőben. A későbbiekben hasonló társulást kötött az EK Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, a három balti országgal, és Szlovéniával, így összesen tízre nőtt a társulási viszonyban állók száma. A társulási szerződéseket összefoglaló néven Europe Agreement-nek, Európai Megállapodásoknak nevezik. A szerződés mindenekelőtt kétoldalú és egyenrangú ipari szabadkereskedelem megteremtését célozta, de az EK előbb bontotta le korlátozó rendelkezéseit, ezért aszimmetrikus szerződésről beszélhetünk. Fontos jelentősége, hogy
-7-
nemcsak kereskedelmi, hanem igen jelentős politikai és jogharmonizációs együttműködési vonatkozása is van. 1. A közép- és kelet-európai országok csatlakozásának feltételrendszere: Az Európai Megállapodások megkötése során az Európai Unió még nem óhajtotta elkötelezni magát, ezért a társulási szerződéseket nem is kívánták összefüggésbe hozni esetleges jövőbeni tagsággal kapcsolatos ígéretekkel. 1993. júniusi koppenhágai csúcson következett be a fordulat, amikor a tagállamok hivatalosan kijelentették, hogy a csatlakozni kívánó keletközép-európai államok taggá válhatnak, amennyiben teljesítik a csatlakozás feltételeit. A koppenhágai kritériumokként elhíresült feltételek szerint a jelölt állam csatlakozási kikötései a következők: •
stabilan működő demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, amely garantálja a jogállam és az emberi jogok tényleges érvényesülését, és biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását (politikai kritériumok);
•
működő piacgazdasággal kell bírnia, és képesnek kell lennie megbirkózni az Unióban meglévő piaci erők versenyével (gazdasági kritériumok);
•
képesnek kell lennie eleget tenni a tagságból származó kötelezettségeknek (ami az acquis communautaire adaptálását és alkalmazását jelenti), beleértve a politikai, valamint a gazdasági és monetáris unió céljait is (jogi, intézményi kritériumok).
Az 1991. december 16-án Magyarországgal is megkötött Európai Megállapodás (társulási megállapodás) teljesítésének célja, hogy a csatlakozás idejére felkészítse a tagállamokat az Európai Közösségekhez tartozásra. Hatálybalépésének éve 1994-re, az 1994. évi I. tv kihirdetésére datálódik. A megállapodás preambulumot, 124 cikkeket, 7 jegyzőkönyvet, és 13 mellékletet tartalmaz. Vegyes szerződés (közösségi és nemzeti-tagállami hatáskörbe tarozó kötelezettségvállalások és rendelkezések egyaránt előfordulnak benne), ezért hatálybaléptetéséhez az Európai Parlament jóváhagyásán túl, tagállami parlamenti ratifikációra is szükség volt. Célja, az ipari termékek szabadkereskedelmének megteremtése, a tőke a szolgáltatások, a munkaerő áramlásának és letelepedésének liberalizálása, mezőgazdasági termékek importjának kezelésében kölcsönös kedvezmények nyújtása, együttműködési célok kitűzése, politikai dialógus kialakítása. A végrehajtásban az aszimmetria elve érvényesül, azaz az átmeneti időszakban a Közösségek gyorsabban nyitják meg piacaikat, mint Magyarország. Az eredeti szerződés
több
további
területtel
is
kiegészült,
így
borkereskedelemmel, -8-
textilkereskedelemmel, a piacrajutási feltételek javításával, a származási szabályok többszöri továbbfejlesztésével, a piacrajutási feltételek javításáról ill. kiegészítéséről. Az Európa Megállapodás köré kapcsolódó szerződések mára kiterjedt rendszert alkotnak. Fontos hogy a belépésig ezen szerződés biztosítja az Unióval folytatott kereskedelem jogi alapját. Az Európai Tanács minden évben a Bizottság jelentése alapján áttekinti a megállapodás teljesítését, értékeli azt. 2. Az Agenda 2000 és a luxemburgi csúcs: A kilencvenes évek közepére mind a tíz társult közép- és kelet-európai ország hivatalosan is jelezte az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmét. Az EU számára meg kellett határozni, hogy kivel kíván csatlakozási tárgyalásokat kezdeni (korábban Ciprus, Málta és Törökország is benyújtották csatlakozási kérelmüket). A csatlakozási tárgyalások megkezdésének egyetlen jogi feltétele van: a jelölt országról a Bizottság bocsásson ki országvéleményt, amelynek alapján a Tanács dönt a tárgyalások megindításáról. Az Európai Tanács felkérésére a Bizottság 1997. július 16-án adta ki az Agenda 2000 programdokumentumot, amely egyrészt tartalmazta az EU-nak a jövő évezred első éveiben követendő stratégiájának tervezetét, másrészt a Bizottság 10 közép- és kelet-európai országról készített országvéleményeit. Az Agenda 2000 az első olyan meghatározó uniós programdokumentum lett, amely már egy kelet felé kibővült EU-val számolt. Az Agenda 2000 - melynek törzsdokumentuma az „Egy erősebb és szélesebb Unióért" alcímet viseli - elsődleges jelentősége, hogy benne a Bizottság együtt tárgyalta az EU reformja, jövőstratégiája, illetve a bővítés kérdéseit. Az Agenda 2000 egy programban tett indítványt az Európai Unió következő években (2000-2006-os periódusban) szükséges átalakulási stratégiájára, és fektette le az EU bővítésének kereteit. A Bizottság az országvéleményekben (melynek alapját a koppenhágai kritériumok teljesítési mértéke szabta meg) - arra tett javaslatot, hogy az EU öt közép- és kelet-európai országgal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovéniával, illetve Ciprussal (az ún. „5+1"-ekkel) kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat. A többi jelölt országot (Szlovákia, Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia) a Bizottság ekkor még nem találta alkalmasnak a tárgyaláskezdésre. Az 1997. december 12-13-án megrendezésre került luxemburgi csúcson az állam és kormányfők jóváhagyták a Bizottság által javasolt 5+1 országgal való tárgyaláskezdést. A luxemburgi formula ugyanakkor kijelentette azt is, hogy a bővítési folyamat minden tagjelölt bevonásával kezdődik meg. Ez 1998. március 30-án ünnepélyes külügyminiszteri találkozó keretében meg is történt, csatlakozási tárgyalásokat ugyanakkor az EU csak az -9-
Európai Bizottság által javasolt 5+1 országgal kezdett egy nappal később, 1998. március 31én. A luxemburgi csúcs egy ún. csatlakozási stratégia keretében új alapokra helyezte az EU és a tagjelölt országok viszonyát. A csatlakozási stratégia deklarált célja, hogy minden jelölt állam az Unió teljes jogú tagjává váljon, és ezt megelőzően a közösségi joganyag, az acquis communautaire lehető legnagyobb részét alkalmazza. Ezt az Unió a Bizottság által az Agenda 2000-ben javasolt ún. Csatlakozási Partnerséggel kívánta elősegíteni. A Csatlakozási Partnerség lényege, hogy minden tagjelölt állam számára egyenként, az egyéni felkészültség szerint az EU programokat határoz meg az egyéni felkészülés támogatására. A Csatlakozási Partnerség fő eleme, hogy a programok végrehajtására az EU technikai és anyagi forrásokat biztosít. Az anyagiakat előcsatlakozási alapok keretében. Három ilyen alap ismeretes, a PHARE1, illetve a 2000-től működő SAPARD2 és az ISPA3. A PHARE 30%-ban a társult államok közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszerének fejlesztését, 70%-ban pedig az acquis adaptálását és alkalmazását segíti elő 2000-2006 között évente 1,56 milliárd euróval. A mezőgazdasági szerkezetváltást támogató SAPARD keretében 2000-2006 között évente 520 millió eurót, az infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozó ISPA keretében pedig 2000-2006 között évi 1,04 milliárd eurót használhatnak fel a közép- és kelet-európai tagjelöltek. 3. A csatlakozási tárgyalások menete: A csatlakozási tárgyalások szerkezetük szerint két összetevőből állnak: •
felvezető szakaszból, a közösségi joganyag áttekintéséből,
•
konkrét érdemi tárgyalásokból.
A bevezető szakasza a közösségi joganyag átvilágításából, az ún. „acquis screening"-ből áll. Ennek során a tárgyalópartnerek áttekintik az Európai Unió összefoglalt joganyagát. Érdemi tárgyalási fordulóra egy fejezetben akkor kerülhet sor, ha átvilágítása lezárult. Az érdemi tárgyalási fordulókhoz minden egyes fejezetben mind az adott tagjelölt ország, mind az EU tárgyalási álláspontot, ún. pozíciós papírt készít, amelyek a tárgyalások kiinduló alapját képezik, amelyeket a tárgyalópartnerek ütköztetnek. Az érdemi tárgyalások menete az átvilágításhoz hasonlóan fejezetenként sorban halad, azzal a különbséggel, hogy az egyes fejezetek csak akkor zárulnak le, ha adott fejezetben a tárgyalásokon megvalósuló
1 Jelentése: Poland and Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy (Lengyelország és Magyarország Segítségnyújtás a Gazdasági Újjápéítéshez)-a program eredetileg a két ország segélyezését jelentette, de 1990-től kiterjesztették a többi közép-kelet-európai örszágra is. 2 Jelentése: Special Acession Programme for Agriculture and Rural Development- előcsatlakozási alap, mely a mezőgazdasági szerkezetváltást támogatja- 2000-től vehető igénybe. 3 Jelentése: Instrument for Structural Policies for Pre-Accession, előcsatlakozási alap, mely a közép-kelet-európai országok infrastrukturális fejlesztését támogatja-2000-től vehető igénybe.
-10-
egyeztetéseket követően egyik oldalon sem marad vitatott pont. Ez esetben is azonban csak ideiglenesen tekintik lezártnak az adott fejezetet, ugyanis, amíg minden fejezet nincsen lezárva, addig bármelyik egyszer már lezárt fejezetet bármely fél kérésére újra lehet nyitni. A végleges lezárás így tulajdonképpen csak a csatlakozási szerződések aláírásával következik be. Az érdemi tárgyalásokon dől el, hogy egy tagjelölt, milyen területeken kaphat bizonyos ideig tartó átmeneti mentesítéseket, könnyítéseket, ún. derogációkat. 4. A csatlakozási tárgyalások fejezetei: 1. fejezet: Az áruk szabad áramlása 2. fejezet: A személyek szabad mozgása 3. fejezet: A szolgáltatásnyújtás szabadsága 4. fejezet: A tőke szabad áramlása 5. fejezet: Vállalati jog 6. fejezet: Versenypolitika 7. fejezet: Mezőgazdaság 8. fejezet: Halászat 9. fejezet: Közlekedéspolitika 10. fejezet: Adózás 11. fejezet: Gazdasági és Monetáris Unió 12. fejezet: Statisztika 13. fejezet: Szociálpolitika, foglalkoztatás 14. fejezet: Energia 15. fejezet: Iparpolitika 16. fejezet: Kis- és középvállalkozások 17. fejezet: Tudomány és kutatás 18. fejezet: Oktatás és képzés 19. fejezet: Távközlés és információs technológiák 20. fejezet: Kultúra és audiovizuális politika 21. fejezet: Regionális politika (térségfejlesztési és felzárkóztatási támogatások) 22. fejezet: Környezetvédelem 23. fejezet: Fogyasztóvédelem 24. fejezet: Bel- és igazságügyi együttműködés (határellenőrzés) 25. fejezet: Vámunió 26. fejezet: Külgazdasági kapcsolatok -11-
27. fejezet: Közös kül- és biztonságpolitika 28. fejezet: Pénzügyi ellenõrzés 29. fejezet: Pénzügyi és költségvetési rendelkezések 30. fejezet: Intézmények 31. fejezet: Egyéb kérdések 5. A helsinki csúcs: Az 1999. december 10-11-én megtartott helsinki csúcson a tagállamok úgy döntöttek, hogy 2000 elején a másik öt közép-és kelet-európai tagjelölt országgal, valamint a csatlakozási kérelmét 1998-ban megújító Máltával is megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. A helsinki csúcs emellett rámutatott, hogy ezzel megszűnt a tagjelölt országok csoportokra való felosztása. Az egyéni elbírálás szerepét hangsúlyozva pedig a tagállamok aláhúzták, hogy a differenciálás elvét fokozottan fogják figyelembe venni, azaz a korábban tárgyalásokat kezdők (az innentől „luxemburgi csoport"-nak nevezett hat ország) között is lehet különbségtétel és a később induló országok (az ún. „helsinki csoport"-nak nevezett hat ország) akár utol is érhetik, netán meg is előzhetik a már régebb óta tárgyalókat. A helsinki csúcs jelentős döntést hozott Törökországgal kapcsolatban is, miután a tagországok hivatalosan is elismerték Törökország tagjelölti státuszát, igaz a csatlakozási tárgyalások vele kapcsolatban nem kerültek szóba. 2000. február 15-én a helsinki döntéseknek megfelelően az EU hivatalosan is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat a második hatos csoporttal, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával, Szlovákia és Máltával. A helsinki csúcson a tagállamok mindemellett kimondták, hogy az Európai Unió 2003. január elsejétől fog készen állni új tagállamok fogadására. 6. A nizzai döntések: a csatlakozási tárgyalások útitervének meghatározása: A 2000. december 7-10-i nizzai csúcs elsődleges jelentősége, hogy lezárta a tagállamok által a bővítés előfeltételének tartott intézményi reformokat, megszületett a bővítést lehetővé tevő Nizzai Szerződés. Az EU döntéseivel igazolni kívánta, itt az idő arra, hogy új lendületet adjanak a bővítési folyamatnak. Ezért a nizzai csúcson az intézményi reformok mellett a tagállamok állam- és kormányfői jóváhagyták az Európai Bizottság 2000. november 8-án megjelentetett bővítési Stratégiai Dokumentumát is, amely egy olyan menetrendet ajánlott, amely a csatlakozás felé vezető utat próbálta meg konkrétabb formába önteni. A stratégia megerősítette, hogy 2002-ben a legfelkészültebb jelölt országokkal a tárgyalások lezárhatók lesznek, amennyiben a tagjelöltek teljesítik a felvételi kritériumokat. A Nizzában elfogadott -12-
tárgyalási „útiterv" [angolul: road map] egy három féléves programot határozott meg a legfelkészültebb országok számára a csatlakozási tárgyalások még nyitva álló fejezeteinek lezárására. A Nizzában elfogadott útiterv a csatlakozási tárgyalások lezárására: 2001. első fele 2001. második fele 2002. első fele - Áruk szabad mozgása -Versenypolitika Mezőgazdaság (maradékok) -Személyek szabad mozgása -Közlekedés -Regionális politika és strukturális eszközök -Szolgáltatások szabad nyújtása -Adózás -Költségvetés -Tőke szabad mozgása -Vámunió -Intézmények -Vállalati jog -Mezőgazdaság (elsősorban Állat- és növényegészségügy) -Egyebek -Kultúra és audiovizuális politika -Halászat -Szociálpolitika és foglalkoztatása -Bel- és igazságügy -Környezetvédelem -Pénzügyi ellenőrzés -Külgazdasági kapcsolatok Nizzában a tagállamok megerősítették, hogy 2002 végére készen fognak állni új tagállamok befogadására. Nizzában ehhez hozzátették, mindezt az EU annak reményében teszi, hogy a legfelkészültebb tagjelölt országok polgárai részt vehessenek már a következő, 2004 júniusában esedékes európai parlamenti választásokon. Magyarország számára nagyon kedvező volt a tárgyalási menetrend meghatározása, ennek köszönhetően 2001 első felében minden korábbinál lendületesebben tudott haladni, valódi áttörést ért el. 2001 első félévében olyan problémásabb témaköröket sikerült lezárnia, mint például a környezetvédelem, a személyek (a munkaerő) szabad mozgása vagy a tőke szabad áramlása. Magyarország néhány kérdésben átmeneti mentességet kapott: így például a legköltségesebb környezetvédelmi beruházásokat csak a csatlakozást követően kell majd megvalósítania, úgy, hogy ezekhez már igénybe vehet uniós támogatásokat is. A tőke szabad áramlásával kapcsolatban pedig a külföldiek 10 éven át nem vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, és az itt letelepedett gazdáknak is 3 évet kell várniuk. Magyarország 2001 közepére így a mintegy 30 tárgyalási témakörből már 22-t tudhatott maga mögött, és ezzel legalábbis a lezárt tárgyalási fejezetek számát tekintve - a tagjelölt országok élére állt. Magyarország és az EU közötti tárgyalásokon immár kizárólag nehéz, jelentős fejezetek maradtak nyitva. 2001 második felében a versenypolitika, a közlekedés, a bel- és igazságügyi együttműködés, valamint egyes mezőgazdasági kérdések (növény- és állategészségügy) kerültek terítékre. Emellett a médiatörvény módosítása esetén lezárhatóvá válna a kultúra és -13-
audiovizuális politika fejezet is. E témakörök sikeres befejezése esetén 2002-ben a mezőgazdaság, a regionális politika és a költségvetés fejezeteiről, valamint Magyarországnak az EU intézményeibe való bekapcsolódásáról kell tárgyalni. Míg a még 2001-ben tárgyalóasztalra kerülő fejezeteknél a lezárhatóság feltétele elsősorban az volt, hogy Magyarország teljesíteni tudja-e az uniós követelményeket, a 2002-ben terítékre kerülő témák inkább pénzügyi vonatkozásúak voltak, arról szóltnak, hogy Magyarország hogyan részesedhet az uniós költségvetésből, milyen és mekkora mezőgazdasági és regionális támogatásokra számíthat a közös kasszából, és mennyit kell oda befizetnie. A 2001. június 15-16-án megrendezett göteborgi csúcson a tagállamok megerősítették és még konkrétabbá tették a nizzai időkeretet, azáltal, hogy már egyértelmű célként jelölték meg, hogy a legfelkészültebb tagjelöltekkel a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végéig lezárják, és a 2004-es európai parlamenti választásokon ezen országok már tagként vegyenek részt. 7. A 2001-es évet követő időszak rövid kronológiája: 2002. 10. 09. Az utolsó országjelentés közzététele, bizottsági javaslat 10 tagjelölt felvételére 2002. 10. 19. Ír népszavazás a Nizzai Szerződésről 2002. vége Alkotmánymódosítás idehaza 2002. 12. Koppenhága, a bővítésről véglegesen határozó csúcsértekezlet 2003. április 12. E napon tartották a magyarországi népszavazást, amelyen a résztvevők 83,76 százaléka igent mondott az Európai Unióra. 2003. április 16. Az athéni csúcsértekezleten a miniszterelnök aláírja a csatlakozási szerződést. 8. A várható jövő: 2003-2004. Mind a tizenöt jelenlegi tagállamnak ratifikiálnia kell a bővítést többségében parlamenti szavazással. 2004. május 1.:Magyarország az Európai Unió tagja. 2004. június-július: a magyarok is indulhatnak jelöltként az európai parlamenti választásokon.
-14-
II. A KÖZÖSSÉGI JOGRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN: A közösségi jog autonóm jogrendszer. Saját forrásai és intézményei vannak. Különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind a tagállami belső jogrendszertől. Míg a nemzetközi közjog területe az államközi viszonyokat szabályozza, az államok jogaira és kötelezettségeire terjed ki, addig a közösségi jog egy közös piac létrehozására és működésére fókuszál. 1. A Közösségi Jog területi és személyi hatálya: A jogalkalmazás területi hatálya a tagállamok területével egybeeső. Személyi hatálya az EK tagállamainak polgáraira terjed ki. Azt, hogy ki tekintendő adott országban állampolgárnak, az adott ország törvényei határozzák meg. 2. A Közösségi Jog jellemzői: A közösségi jog autonómiája, önállósága: kifejezi, hogy a közösségi jog egy elkülönült jogrendszer, mely független a tagállamok belső jogalkotási rendszerétől, arra tekintet nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket a tagállamok ill. annak jogalanyai számára. A közösségi jog szupremáciája, elsőbbsége: Az elsőbbség lényege, hogy a közösségi jog a nemzeti joggal szemben elsőbbséget élvez, a nemzeti jog nem akadályozhatja a közösségi jog érvényesülését. Ez az elv még a tagállami alkotmányokra is igaz. A közösségi jog keletkezésének alapja: a tagállamok által az alapszerződésekkel a Közösségre átruházott hatáskörök összességét jelenti. A Közösség kizárólag ebben a körben járhat el. A hatáskörök származtatottak és funkcionálisak lehetnek. A származtatott hatáskörök a tagállami hatáskörök átruházásaként keletkeztek, míg a funkcionálisak az elérendő cél érdekében kerülnek közösségi szintre. A közösségi hatáskörök egyik hallgatólagos formája az ún. pre-emtion, azaz előfoglalás módszere. Lényege, adott jogterületeken kizárólagosan a közösségi jog kerüljön alkalmazásra. Ezen területeken tilos minden további tagállami intézkedés. További hatáskör kiterjesztésnek minősül a beleértett hatáskörök elve, mely értelmében a Bíróság egy közösségi hatáskörbe abból kikövetkeztethető, de konkrétan benne nem foglalt részjogosítványokat is beleért, ezzel bővítve az eredeti hatáskört. A közösségi jog és a tagállamok belső joga közötti viszony jellemzője, hogy a Bíróság által kialakított jogelvekkel érvényesül. Közvetlen alkalmazhatóság tétele: a közösségi jog valamely előírása a tagállami adaptáció nélkül érvényes, nem kell belső jogi aktus, sőt tilos. Ilyen közvetlenül alkalmazandó jogforrások a közösségi rendeletek. -15-
A közvetlen hatály
jelentése,
hogy a
közösségi
jog
valamelyik
rendelkezésére
magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, az abból eredő jogaikat közvetlenül érvényesíthetik. Két fajtája ismeretes, a horizontális és a vertikális közvetlen hatály. Vertikális közvetlen hatályról beszélünk, ha magánszemélyek a tág értelemben vett állammal szemben hivatkozhatnak a közvetlen hatályos rendelkezésre. Horizontális közvetlen hatály esetében a magánszemélyek egymás közötti viszonyaikra vonatkozik mindez. A közösségi lojalitás elve, mely értelmében a cikk a tagállamokra rója a kötelezettséget, hogy juttassák érvényre az alapszerződésekből vagy közösségi intézmények felépítéséből eredő kötelezettségek teljesítését, ill. a közösségi feladatok elérését. Ezen elv értelmében tartózkodni kell minden olyan intézkedéstől, mely hátráltatja a közösségi célok elérését. 3. A Közösségi Jog forrásai: A közösségi jog forrásainak rendszerét a tagállamok aktusai, a Közösség aktusai, a közösségi jog általános elvei, a Közösség nem tagállamokkal kötött nemzetközi egyezményei alkotják. A közösségi jog olyan szabályokat jelent, melyek jogilag kötelezőek. Az acquis communitaire fogalma ennél jóval szélesebb. A koncepció lényegét a jogilag kötelező és nem kötelező szabályok összekapcsolódása adja, és az Európai Unió teljes joganyagát értjük alatta, normákból és joggyakorlatból áll, magában foglal minden olyan jogszabályt, egyezményt, alapelvet, határozatot, véleményt, nyilatkozatot, célkitűzést és gyakorlatot, amely a Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy az kötelező, vagy sem. 3.1
Elsődleges jogforrások:
ide tartoznak az alapszerződések, ezek módosításai, az ezekre épülő más kiegészítő szerződések. •
Szén- és Acélközösséget (Montánuniót) Létrehozó Párizsi Szerződés (1951)
•
Az Európai Gazdasági Közösséget Létrehozó Római Szerződés (1957)
•
Az Euratomot létrehozó szerződés (1957)
•
Európai Közösségek egységes Tanácsát, ill. egységes Bizottságát megalapító Szerződés (1967)
•
Költségvetési Szerződés (1958),
•
Az első csatlakozási egyezmény (Dánia, Egyesült Királyság, Írország) (1973)
•
A második csatlakozási egyezmény (Görögország) (1981),
•
A harmadik csatlakozási egyezmény (Spanyolország, Portugália) (1986), -16-
•
A negyedik csatlakozási egyezmény (Ausztria, Finnország, Svédország) (1995),
•
Az Európai Egységes Akta (1986),
•
Az Európai Gazdasági Térségről szóló Szerződés (1992),
•
A három EFTA tagállam csatlakozására vonatkozó szerződés ,
•
Az Európai Unióról Szóló Szerződés,
•
Amszterdami Szerződés (1997),
•
Nizzai Szerződés (2000).
Ezen alapszerződések jelölik meg azokat a célokat, melyek érdekében a másodlagos közösségi jogszabályokat meg kell alkotni. 3.2
Másodlagos jogforrások:
Másodlagos jogforrásoknak tekintik a Szerződésekben lefektetett alapelvek, célok, feladatok megvalósulását elősegítő, biztosító jogi eszközöket, amelyek a közösségi intézmények jogalkotó tevékenysége nyomán születnek. Az EU másodlagos jogalkotása jelentőségét mutatja, hogy annak keretében a Tanács egyedül, illetve (az együttdöntési eljárásban) a Tanács és a Parlament közösen évente mintegy 4-500 különböző típusú jogszabályt fogad el, míg a Bizottság a rá delegált végrehajtó intézkedések keretében évente további mintegy 15002000 (korábban gyakran évi 4-5000) végrehajtó típusú jogi normát bocsát ki. Rendelet: A közösségi jog döntő joganyagát a rendeletek alkotják, alapvető fontosságú tárgyköröket szabályoz, közvetlen alkalmazható, általános hatályú, minden részletében minden egyes tagállamban kötelező és elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. A rendeletekkel egyező tartalmú tagállami jogszabályok alkotása tilos. A közösségi jog megsértését jelenti, ha olyan nemzeti szabály marad hatályban, melyek a közösségi rendelettel azonos tartalmú. A rendeleteket a Közösség valamennyi hivatalos nyelvén ki kell hirdetni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, az Official Journal-ban. Irányelv: kötelező a tagállamokra, de nem részletes, célkitűzéseket tartalmaz a jogalkalmazók számára, legtöbbször végrehajtási határidőt jelöl meg. A nemzeti jogba való átvétele adaptációt igényel. Határozat: A határozat meghatározott címzettekhez szól, közvetlen alkalmazható, de ugyancsak ki kell hirdetni a Hivatalos Lapban. Ajánlás és vélemény: Az ajánlás és a vélemény nem minősül jogi normának, nincs kötelező ereje. A közösség intézményei adják ki iránymutatásként a közösségi jog alkalmazására, ill. a közösségi politikák gyakorlati megvalósítására. A Bíróság ítélkezési gyakorlata során kialakított jogelvek: -17-
A Bíróság ítélkezésének nincs precedens jellege, de van bizonyos irányvonala. Az ítéletekben kialakított jogelvek kötelező erejűvé váltak és beépültek a közösségi jogforrási rendszerbe. A Közösség nem tagállamokkal kötött nemzetközi szerződései: A Közösség jogalanyisággal, jogképességgel, és nemzetközi képviseleti képességgel is rendelkezik, így csatlakozhat nemzetközi szerződésekhez. Ilyen esetben tehát a Közösség a nemzetközi szerződés egyik tagja lesz és a szerződés beépül a közösségi jogrendszerbe.
4. Általános Jogelvek: Az Európai Unió jogalkotási rendszere speciálisan alakult. A normatív típusú jogforrások mellett komoly szerepet játszanak a Bíróság ítéletei és a Bíróság által rögzített általános jogelvek. Az általános jogelvek segítik a hatékony jogalkalmazást, így csökkenthetők a tagországok jogrendszerei között húzódó különbségek.
Az EK a következő általános jogelveket tekinti a közösségi jog részének: a meghallgatáshoz való jog, hatékony jogi felülvizsgálat elve, egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma, helyzetek összehasonlíthatósága, az igazságosság és méltányosság érvényesítése, jogbiztonság és előreláthatóság elve, a visszaható hatály tilalma, arányossá elve, emberi jogok védelme, jóhiszeműség elve. A jogalkotás és jogalkalmazás során figyelembe veendő alapelvek: kölcsönös elismerés elve, a négy gazdasági alapszabadság (áruk, szolgáltatások, munkaerő és a tőke szabad áramlása) biztosítása s a megengedhető kivételek, a verseny torzításának tilalma, a szubszidiarítás elve. 1. A meghallgatáshoz (védekezéshez) való jog: a hatósági döntés által érintett személynek lehetőséget kell adni álláspontja kifejtésére, ennek érdekében a döntés alapjául szolgáló tényekről kellő időben, megfelelően kell tájékoztatni. 2. A hatékony jogi felülvizsgálat elve: másnéven a jogorvoslathoz való jog. 3. A diszkrimináció tilalma: azonos helyzetű személyeket azonos mértékkel kell a jognak mérnie, tilos a negatív bánásmód. Akkor beszélünk diszkriminációról, ha azonos tényállásokat eltérően, vagy eltérőeket azonos módon kezelnek. A legfontosabb szempont tehát a helyzetek összehasonlíthatóságában, ill. a különbségek indoklásában rejlik. Ahhoz, hogy két helyzet összehasonlítható legyen, nem kell tökéletesen egyezniük. A különbségtétel alapja mindig objektív kritérium kell, legyen. Két leggyakrabban -18-
előforduló formája az állampolgári és a nemek szerinti. Állampolgári diszkrimináció, ha egy tagállam saját állampolgárait kedvezőbb helyzetbe hozza a másik állam polgárainál. A nemek szerinti diszkrimináció a Bíróság gyakorlatában főként a munkabér és a munkavállalás viszonyában fordul elő. 4. Az egyenlőség elve: Alapértelemben a jog előtti formális egyenlőséget jelenti, vagyis, hogy a jog mindenkire érvényes, függetlenül attól, jogot ír elő, vagy kötelezettséget. Így biztosítható, hogy a közösségi javakhoz a Közösség minden állampolgára azonos feltételek mellett juthasson hozzá, ill. a felelősségek is azonos mértékben terheljék őket. A gyakorlatban ez azt jelenti, nem lehet más tagállamok polgárait rosszabbul kezelni. 5. Az equity, azaz az igazságosság és méltányosság elve: a fizetési kötelezettséget, kedvezményt, támogatásokat nyújtó szabályozást igazságosan és méltányosan kell megalkotni. 6. A jogbiztonság és előreláthatóság elve: a visszaható hatály tilalmát jelenti. A Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog változásának oly módon kell bekövetkeznie, hogy az előrelátható, ill. egyértelmű szövegezésű legyen. Fontos kérdésként merül fel, hogy mikor tekintendő egy jogszabály kihirdetettnek? Ellenkező adat hiányában akkor kell egy jogszabályt az egész Közösségben kihirdetettnek tekinteni, amikor a rendelet szövegét tartalmazó Hivatalos Lap fejlécében szerepel. 7. Az arányosság elve: egyensúlyi követelményt jelent az elérendő cél és az alkalmazott eszköz viszonylatában. A kitűzött cél teljesítéséhez a kiválasztott intézkedésnek alkalmasnak, és elengedhetetlennek kell lennie. 8. Az emberi jogok védelme: a közösségi jog szerves részét képezi. Magyarországon az 1993. évi XXXI. Tv. rendelkezik róla, megtiltja minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai, vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti, vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetést. 9. A jóhiszeműség elve: a közösségi értelmezés alapján azt jelenti, hogy a közösségi jog magánszemélyek esetében nem védi azok érdekét, akik ezt jóhiszemű eljárásukkal nem érdemelték ki. 5. A jogalkotás és jogalkalmazás során figyelembe veendő alapelvek: 1. A kölcsönös elismerés elve: ha egy terméket jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak az egyik tagállamban, akkor ezt a terméket a Közösség egész területén szabadon
-19-
forgalmazhatónak kell tekinteni. A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás tradícióit. 2. A négy gazdasági szabadság biztosítása és a megengedhető kivételek: A négy alapszabadság ( áruk, szolgáltatások, munkaerő, tőke szabad áramlása) megvalósítása alapfontosságú a közös piac szempontjából. Mind az elsődleges, mind a másodlagos jogszabályokban található számos ezt segítő intézkedés. 3. A verseny torzításának tilalma: A közösségi versenypolitika az egyik legfontosabb politika. Tilalmaz minden olyan jellegű intézkedést, mely a tagállamok között a behozatal mennyiségszerű korlátozását eredményezi, ill. azzal azonos hatást kelt. 4. Szubszidiarítás elve. A tagállami és Közösségi hatáskörök megosztását kívánja egyértelművé tenni, a Közösség terjeszkedésének korlátokat állítva. A Közösség nem kizárólagos hatáskörébe eső területeken csak akkor hozhat intézkedést, amennyiben a szándékolt intézkedés céljai nem érhetők el a tagállamok által, vagyis közösségi intézkedéssel hatékonyabb. 6. A nem tagállamokkal kötött megállapodások: Az EK a nemzetközi jog alanya is, ezért az általa megkötött megállapodások a közösségi jog forrásai. Az egyezmények egyik csoportja az olyan megállapodásokat jelenti, melyekben az EK az egyik szerződő fél, a másik csoport, ahol az egyik szerződő fél az EK és a tagállamok. Ezek az ún. vegyes szerződések. Az EK mint a nemzetközi jog alanya által megkötött megállapodások a közösségi jog forrásai. Az RSZ több esetben kifejezetten felhatalmazza az EK-t a nemzetközi szerzõdés kötésére: •
a 113. cikk a vámtarifa- és kereskedelmi egyezmények kötésére közös kereskedelmi politika keretében,
•
a 238. cikk társulási egyezmények kötésére,
•
a 130N* cikk – amelyet az Egységes Európai Okmány iktatott be – kutatási együttmûködési és mûszaki-fejlesztési egyezmények kötésére,
•
a 130R cikk (4) és (5) bekezdése – amelyet szintén az Egységes Akta iktatott be –
környezetvédelmi egyezmények kötésére, olyan mértékig, ameddig az ilyen célokat jobban lehet közösségi, mint tagállami szinten elérni. A harmadik államokkal kötött megállapodások szempontjából fontos szerepe van a Bíróságnak. Az RSZ 228. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis a Tanács, a Bizottság vagy egy tagállam kérésére a Bíróság egy egyezményt annak megkötése elõtt megvizsgálhat és véleményében az RSZ-t sértõnek nyilváníthat. Ez tehát az Ekszerzõdések „elõzetes alkotmányossági ellenõrzése”. Ha a Bíróság véleményében -20-
megállapítja az RSZ sérelmét, a megvizsgált egyezményt csupán akkor lehet megkötni, ha azt az alapító szerzõdések módosításával a tagállamok kifejezetten lehetõvé teszik. 7. A jogalkotás folyamata: Az Európai Unióban sajátos döntéshozatali rendszer fejlődött ki. Bonyolultsága főként annak köszönhető, hogy az Unióban nem egyszerűen a Tanácsban képviselt 15 tagállam érdekeit kell összeegyezetni, hanem a döntéseknek tükrözniük kell a közösségi érdekeket (az Európai Bizottság által megfogalmazott), az állampolgári érdekeket (az Európai Parlament által megfogalmazott), miközben más közösségi intézmény( főként a Régiók Bizottsága, és a Gazdasági és Szociális Bizottság) és lobbycsoport is megpróbálja saját szempontjai szerint befolyásolni a döntéseket. Kezdetekben a döntéshozatal a Tanács és a Bizottság együttműködésére korlátozódott, később a Parlament egyre fontosabb szerepet vívott ki magának. A kezdeményezés, döntéselőkészítés a Bizottság hatáskörébe tartozik. A javaslatról a Parlament meghallgatása után dönt a Tanács ( a Parlament bevonásával, vagy anélkül), egyes esetekben kikérve a nem kötelező hatállyal bíró Gazdasági és Szociális Bizottság ill. a Régiók Bizottságának véleményét. A jogalkotás folyamatában tehát e három közösségi intézmény a legmeghatározóbb. A Bizottság lényegében önállóan kezdeményezhet közösségi jogalkotást, fontos szerepe van annak meghatározásában, mi kerül döntéshozatali napirendre. A Tanács a fő döntéshozó szerv. Fontos szereppel bír az állandó képviselők bizottsága, a COREPER is, mely a Tanácson belül helyezkedik el.. Ez jelenti a Bizottság és tagállamok közti kapcsot. A bizottsági jogalkotási tervezet elsőként mindig a COREPER-hez jut el, majd onnan a nemzeti kormányhivatalokhoz. Miután ott megvitatták, csak akkor juthat vissza a COREPER-hez. A COREPER munkáját közel 180 munkacsoport segíti. Itt főként konszenzusra törekszenek, és ha ezt sikeresen elérik, akkor a kérdésben már megszületik az elvi döntés, melyet a COREPER-ben megvitatnak mégegyszer, de sokszor a Tanácson belül már azonnal elfogadnak. Másrészt jó „szűrőként” is viselkedik, mert sok esetben még a kezdeti fázisban sok ügy elhal. A Tanács munkájában igen fontos szerepe van a soros elnöknek, aki a Bizottsággal szorosan együttműködik. Fontos nehézség, hogy még mindig sok az olyan kérdés, melyben konszenzussal lehet csak dönteni. A Parlament fejlődésében az 1979-es közvetlen választás bevezetése jelentette a hatalmas előrelépést. Ennek értelmében az európai választópolgárok nevében léphetett fel, indokolhatta hatáskörei bővítését. A következő lépést az Egységes Európai Okmány jelentette, mely bevezette bizonyos területeken az együttdöntési eljárást, ill. -21-
a hozzájárulási jogkört (csak akkor dönthetett a Tanács az adott kérdésben, ha ahhoz a Parlament egyetértését adta). Az igazi kiteljesedést a Maastrichti Szerződés hozta el, mely felemelte a Parlamentet társjogalkotó szervvé (az együttdöntési eljárás bevezetésével). 7.1
Döntéshozatali módok a Parlament bevonódása mértékében:
Az Amszterdami Szerződéssel négy fő döntéshozatali módozat maradt érvényben a korábbi hat helyett , melyek a következők: konzultációs, hozzájárulási, együttdöntési, és együttműködési eljárások. A Szerződés minden terület alkalmazását, és a szavazási mód jellegét ( többségi vagy konszenzusos) egyértelműen leszögezi. 7.1.1
A konzultációs eljárás:
Jelentése. A Parlament véleményezése után dönthet a Tanács, mely noha nem kötelező erejű, de kikérése nélkül nem hozható döntés. Azon területeken, ahol a konzultációs eljárást kell alkalmazni, a Tanács kizárólag konszenzussal dönthet. Ha tehát a Parlament nem jut nagy beleszólási lehetőséghez , nagy tagállami egyetértésre van szükség a döntés meghozatalához. A konzultációs eljárás tehát a következő lépésekből áll: 1. Bizottsági javaslat megalkotása 2. Tanácsi megtárgyalás, és Parlamenthez való továbbítás 3. Parlamenti megtárgyalás 4. Bizottsági tárgyalás (a Parlamenti módosítások alapján átdolgozhatja) 5. Tanácsi döntés 7.1.2
Hozzájárulási eljárás:
Kiemelt fontosságú területek esetében vétójogot jelent a Parlament számára. Adott kérdés elfogadásához szükséges a Parlament támogatása a Tanácsi döntés meghozatala előtt. Amennyiben a Parlament nem egyezik bele, a kérdés nem kerülhet a Tanács elé szavazásra. Érdekessége, hogy a Parlament nem javasolhat módosítási területeket, csupán igennel vagy nemmel foglalhat állást. A jóváhagyáshoz elegendő általában az egyszerű többség (a jelenlévő képviselők több, mint felének igen szavazata. Adott kérdésekben azonban ( választási rendszer egységesítésével kapcsolatos, ill. csatlakozási szerződésekkel kapcsolatban) abszolút többség szükséges (az összes képviselő több mint felének igenlő szavazata). 7.1.3
Az együttműködési eljárás:
Az együttműködési eljárás átmenetet képez a konzultációs és az együttdöntési eljárások közt. Az együttműködési eljárás számos területe átkerült az együttdöntési eljáráshoz. Alkalmazása során a Tanács kizárólag egyhangúlag utasíthatja el a Parlament Bizottsági javaslatához -22-
megfogalmazott módosításait. A Parlamentnek tehát elegendő volt egyetlen tagállam bizalmának elnyerése ahhoz, hogy vagy az egész jogszabályt vissza kelljen vonni, vagy el kelljen fogadni javaslatát. 7.1.4
Az együttdöntési eljárás:
Alkalmazása többnyire minősített többségi szavazással társul a Tanácsban. Lépései: 1. A Bizottság eljuttatja javaslatát a Parlamenthez, erről a Parlament véleményt nyilvánít 2. a.) A Tanács egyetért a javaslattal, azt minősített többséggel el is fogadja. 2. b.) Nem ért egyet a Tanács a javaslattal, ekkor kibocsát egy saját javaslatot (közös álláspont) a Parlament számára 3. A Parlament választási lehetőségei a következők: a.) nem ad ki véleményt b.) abszolút többséggel elutasítja a Tanács álláspontját c.) elfogadja a Tanács álláspontját d.) módosításokat javasol az állásponthoz. Az a.) és c.) esetekben az eljárás befejeződik, elfogadja a Tanács a jogszabályt. A b.) esetben az eljárás eredménytelenül zárul le. A d.) esetben a javaslat visszakerül a Bizottsági értékelés után a Tanácshoz. A Tanács ezesetben kétféleképpen dönthet, amennyiben elfogadja a módosításokat, a jogszabály létrejön.
Amennyiben
nem,
egyeztetőbizottságot
hívnak
össze,
ahol
cél
a
kompromisszumteremtés. Három lehetséges variáns születhet. a.) egyezségre jutnak, közös tervezet jön létre, ezt a Parlament egyszerű többséggel fogadja el, a Tanács minősített-tel. b.) Egyezségre jutnak, de valamely intézmény nem hagyja jóvá a tervezetet, ekkor az eljárás eredménytelenül zárul le. c.) Az egyeztetőbizottság nem jár sikerrel, így eredménytelenül zárul le a folyamat.
-23-
III. MAGYARORSZÁG ÉS AZ UNIÓS JOGHARMONIZÁCIÓ A JOGHAROMONIZÁCIÓS PROGRAM A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, szerződés V. címének III. fejezete (a 67–69. cikk) kifejezetten a jogszabályok közelítéséről tartalmaz szabályokat. A 67. cikk értelmében a szerződő felek elismerik, hogy Magyarország közösségi integrációjának egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeli szabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy jövőbeli jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek. Harmonizációs kötelezettségünk ún. “lágy”, “puha” megfogalmazású. Ez a tény két dolgot jelent. Egyrészt a magyar–EK jogharmonizációban –kötelező erővel – nem érvényesülnek a közösségi jogban a jogharmonizációval kapcsolatban kialakult jogelvek, szabályok. Az Európai Megállapodás pedig nem tartalmaz külön szabályokat a jogharmonizációs tevékenység mechanizmusára, módszereire. Másrészt a 67. cikk szerint a magyar jogszabályokat csak annyira kell közelítenünk a közösségiekhez, “amennyire lehetséges”. Ez módot ad – az EK-tagállamok számára egyes területeken biztosított jogharmonizációs szabadságnál is nagyobb fokban– gazdasági, pénzügyi és egyéb érdekeinknek a jogharmonizáció ütemezése és végrehajtása során történő figyelembevételére. Noha a 67. cikkben foglalt rendelkezések nyilvánvalóvá teszik, hogy a jogszabályok közelítése a teljes közösségi jogra, ill. a magyar jog egészére kiterjedő követelmény, a 68. cikk egyes szabályozási tárgyakat külön is nevesít. Így a jogszabályok közelítése különösen a következő területekre terjed ki: vámjog, társasági jog, bankjog, vállalati számvitel és adózás, szellemi
tulajdonjog,
a
dolgozók
munkahelyi
védelme,
pénzügyi
szolgáltatások,
versenyszabályok, emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, élelmiszer-jogszabályok, fogyasztói érdekvédelem, ideértve a termékfelelősséget, közvetett adózás, műszaki szabályok és szabványok, fuvarozás és környezetvédelem. A 69. Cikk rendelkezése alapján a Közösség technikai segítséget nyújt Magyarországnak ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásához. Ez egyebek között előirányozhatja: •
szakértők cseréjét;
•
információk szolgáltatását;
•
szemináriumok szervezését;
•
gyakorlatban való képzést;
•
segítséget megfelelő szektorokban a közösségi jogszabályok fordításához.
-24-
Az 1994. évi I. törvény rendelkezik a társulási szerződésben foglalt jogharmonizációs kötelezettségeinknek a belső jogalkotáshoz való viszonyáról. A törvény értelmében a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéseinek előkészítése és megkötése, valamint jogszabályainak előkészítése és megalkotása során biztosítani kell az Európai Megállapodással való összhangjukat; a jogszabályok előkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai
Megállapodás
67.
cikkében
meghatározott
követelményeket.
Ezzel
áll
összefüggésben a jogalkotási törvénynek az 1994. évi I. törvénnyel történt kiegészítése is, amelynek alapján követelmény, hogy az Európai Megállapodás tárgykörét érintő törvényjavaslatok indokolása adjon tájékoztatást arról: a javasolt szabályozás milyen mértékben
elégíti
ki
az
Európai
Közösség
jogszabályaihoz
való
közelítés
követelményrendszerét, illetőleg, hogy az konform-e az Európai Közösség jogszabályaival.
1. A magyarországi jogharmonizációs program
Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását előkészítő jogharmonizációs feladattervről szóló 2004/1995. (I. 20.) sz. kormányhatározat összekapcsolta a magyar jogalkotás tervezését és a jogharmonizáció programozását. Előírta, hogy az Európai Megállapodás első és második ötéves szakaszaira átfogó jogharmonizációs programot kell készíteni, illetőleg, hogy az egységes belső piaci jogszabályok átvételére külön programot kell kialakítani. Az igazságügy-miniszter e határozat alapján készítette el 1995 májusára az Európai
Megállapodásban
meghatározott
első
ötéves
szakaszra
vonatkozó
átfogó
jogharmonizációs programot. A program célja az Európai Megállapodásból adódó jogközelítési feladatok számbavétele és teljesítésük ütemezése volt, és táblázat formájában a szabályozási tárgyakhoz igazodó csoportosításban tartalmazta a jogharmonizációs feladatokat. Az átfogó jogharmonizációs program jogi alapját az Európai Megállapodás képezte. A program ennek megfelelően az Európai Megállapodás 68. cikkében különösen fontosként kiemelt jogharmonizációs területeken irányozta elő a teendőket. Ezekben a témákban sorolta fel – a harmonizáció éve szerinti bontásban – azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekhez a magyar jogszabályokat igazítanunk kell. Mintegy 470 közösségi jogszabályt tüntetett fel ilyenként. A 2174/1995 (VI. 15.) sz. kormányhatározatba foglalt átfogó jogharmonizációs programot és a 2403/1995 (XII. 12.) sz. kormányhatározatban rögzített belső piaci jogharmonizációs programot az egységes jogharmonizációs programról szóló 2282/1996 (X. 25.) sz. kormányhatározat egyesítette. Ez utóbbi kormányhatározat azonban – néhány kivételtől -25-
eltekintve – csupán 1998 végéig irányzott elő jogharmonizációs lépéseket. A közelmúlt fontos fejleménye volt az is, hogy megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, melyek első szakaszában 31 témakörben kerül sor a közösségi jog átvizsgálására, a magyar jognak a közösségi joggal való összevetésére, a csatlakozásig terjedő időszakban vállalható jogharmonizációs lépések meghatározására és a tisztázást, ill. tárgyalást igénylő problémák azonosítására.
Mindezek
a
körülmények
szolgáltattak
indokot
a
2282/1996-os
kormányhatározatban megállapított jogközelítési munkaterv átfogó felülvizsgálatára és új jogharmonizációs program készítésére. A program túlmutat a korábbiakon azáltal is, hogy nemcsak az Európai Megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítését, és nemcsak az egységes belső piac követelményrendszeréhez való alkalmazkodást célozza, hanem az a rendeltetése, hogy a csatlakozásra való jogi – elsősorban jogalkotási – felkészülés alapdokumentumává váljon. Tartalmazza a csatlakozásig, ill. a csatlakozással együtt elvégzendő valamennyi olyan hazai jogalkotási feladatot, amelynek teljesítése az európai közösségi joghoz való igazodás érdekében, a csatlakozás jogi feltételeinek megteremtéséhez szükséges. A program előirányoz elő a közösségi jog részét képező nemzetközi szerződésekkel összefüggő feladatokat, továbbá esetenként – célszerűségi megfontolások alapján – a közösségi jog nem kötelező elemeinek (ajánlásoknak vagy a véleményeknek) megfelelő hazai jogszabályok elfogadását is tervbe veszi. A program utal arra is, ha valamely közösségi jogszabály vagy annak valamely rendelkezése tekintetében a csatlakozási tárgyalási stratégia alapján átmeneti időre szóló kivételt vagy kedvezményt kívánunk igényelni. Hasonlóképpen feltünteti a program azt is, ha hazánk – csatlakozására figyelemmel – a közösségi jogszabály technikai kiigazítását kívánja igényelni. Az Európai Bizottság dokumentumai is elismerik, hogy lényegében nincs olyan jogterület, amelyen jogalkotásunk ne tett volna már jelentős lépéseket a közösségi joghoz való közelítés érdekében. A legtöbb esetben azonban csak részleges harmonizáció valósult meg. A programban ezért feltüntették azokat a jogharmonizációs lépéseket is, amelyek megtételére a már jogközelítési céllal elfogadott, de csak részleges jogharmonizációt megvalósító hazai jogszabályoknak a közösségi joggal való teljes összehangolása érdekében lesz szükség. Az újabb jogközelítési programról szóló kormányhatározat többek között előírja még, hogy a jogszabály alkotására irányuló kormány-előterjesztések és a törvényjavaslatok indokolásai részletesen és érdemben adjanak tájékoztatást arról, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben
tesz
eleget
az
Európai
Közösségek
jogszabályaihoz
való
közelítés
követelményének, illetőleg, hogy az összeegyeztethető-e az EK jogszabályaival. A közösségi jogtól, ill. a jogharmonizációs programtól való eltérést külön meg kell indokolni; e követelményeket a miniszteri rendeletek előkészítése során is értelemszerűen alkalmazni kell. -26-
A jogharmonizációs tevékenység megalapozottabbá tételét célozza az a követelmény, hogy a tárcák a jogharmonizációs jogszabály-tervezetek megalkotására irányuló előterjesztések véleményezésére olyan határidőt állapítsanak meg, amely lehetővé teszi, hogy az igazságügyminiszter véleményezze a jogszabálytervezetet az EK jogával való összeegyeztethetőség, a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága pedig a csatlakozás szempontjából.
2. Jogharmonizáció és igazságügy kapcsolata
1998 után újraszabályozásra került az igazságügyi miniszter feladat- és hatásköre is. Az új statútum szerint az igazságügyi miniszter összehangolja a magyar jogrendszer felkészítését az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Ennek keretében – az érintett miniszterek bevonásával – összeállítja a jogharmonizációs programot, figyelemmel kíséri és előmozdítja e program teljesítését, valamint gondoskodik a jogharmonizációs tevékenység elvi és módszertani egységéről. Véleményezi a jogszabálytervezetet abból a szempontból is, hogy az összeegyeztethető-e az EK jogával. Véleményét ismerteti a kormány, valamint – ha törvényjavaslat esetén szükségessé válik – a javaslat tárgya szerint érintett országgyűlési bizottság ülésén. Összehangolja az EK jogszabályainak magyar nyelvre történő fordítását. Végül, de nem utolsósorban a miniszter – szükség szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács közreműködésével – ellátja az Európai Unióban megvalósuló bel- és igazságügyi együttműködésbe való bekapcsolódással járó, igazságügyi természetű feladatokat. A további kronológia lépései között kiemelném szakdolgozatom témájául szolgáló közigazgatási reformokat előirányzó kormányhatározatokat. A 2013/1999. (II.10.) kormányhatározat alapján készült a közigazgatási feladatokat 2000-ig meghatározó 1052/2000 (V.21) rendelkezést ill. a következő két évre szólókat: 2319/2000. (XII.21.) kormányhatározatot. Ma már csak utóbbi hatályos. 2/h. pontja kimondja: “ előterjesztést kell készíteni a csatlakozással összefüggésben az önkormányzatokat érintő feladatokról, intézkedésekről és jogszabály-módosításokról”.
3. A helyi önkormányzatok felkészítése a csatlakozásra: A felkészülési folyamatnak a kulcseleme a hazai jogrendszer közösségi joggal történő összhangba hozása: a jogharmonizáció eredményes megvalósítása. Központi szinten Magyarország jogharmonizációs tevékenysége 1998 óta minden évben felülvizsgálatra kerül. A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998.
(IX.30.)
kormányhatározat
módosítását
tartalmazó,
jelenleg
hatályos
2099/2002. (III. 29.) kormányhatározat tartalmazza azokat a tárgykörönként, tárgyalási -27-
fejezetenként csoportosított, a csatlakozásig még módosításra, illetve megalkotásra váró új magyar központi jogszabályok jegyzékét, amelyeket a minisztériumi szaktárcáknak az Európai Közösség ágazati, közösségi jogszabályaihoz kell igazítaniuk Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem igényli helyi önkormányzati rendszer átalakítását, jelentős módosítását, hiszen a helyi önkormányzatok működésére, illetve közigazgatási szerepkörére vonatkozó közösségi előírás nincs. A tagállamok alkotmányos berendezkedésének, a közigazgatás szerkezetének kialakítása nemzeti belügy. A csatlakozási tárgyalásokkal összefüggő dokumentumok azonban számos kritériumot támasztanak az önkormányzati rendszerünkkel szemben, ill. számos közösségi jogszabály közvetlenül érinti a helyi önkormányzatok tevékenységét. Az önkormányzatok végrehajtó tevékenységük során ugyanis egyrészt saját maguk
követik
a
közösségi
előírásokat,
másrészt
irányító
tevékenységük
során
intézményeikkel végrehajtatják a közösségi előírásokat, ill. hatósági tevékenységük során az ügyfelekkel betartatják a közösségi követelményeket. A közösségi szabályok önkormányzati szabályozási
hatáskörébe
tartozó
területeken
jogharmonizációs
kötelezettséget
keletkeztethetnek, vagy önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatok ellátására vonatkozó kötelező érvényű előírásokat tartalmazhatnak. Az önkormányzatok uniós csatlakozásból eredő feladatainak meghatározása több ágazati szaktárcát is érint. A belügyminiszter jogszabályelőkészítési felelősségi körébe kizárólag a helyi önkormányzatok működésére, közhatalmi, közigazgatási szerepükre vonatkozó jogszabályok tartoznak, melyeknek a csatlakozás előtti módosítására a jogharmonizáció érdekében nincs szükség. Azon jogterületek, melyek uniós követelményeknek megfelelő változása érinti a helyi önkormányzatok tevékenységét, az egyes ágazati miniszterek jogszabály-előkészítési felelősségi körébe tartoznak. A helyi önkormányzatok integrációs felkészítése során a Belügyminisztérium koordinációs szerepe emelhető ki, melynek keretében szakmailag előkészíti a helyi önkormányzatok rendeleteinek közösségi jogi szempontú átvilágítását. E koordinációs szerep mellett a BM meghatározó szerepet tölt be a (helyi) köztisztviselők integrációs felkészítésében; mind az uniós szervek, mind az érintett hazai szervezetek irányában információs csatornákat épített ki; mindemellett bilaterális együttműködésekkel is segíti a helyi szint felkészülését. 4. Jogharmonizáció A jogharmonizáció a helyi rendeletek közösségi jogi szempontú felülvizsgálata. A helyi jogharmonizáció szempontjából közösségi szabályokról beszélünk, mivel az Európai Unió első pillérébe tartozó alapító szerződések és a másodlagos közösségi jogforrások relevánsak az önkormányzati feladat végrehajtásában. Nagyon fontos szerepe van az Európai Bíróság (a -28-
Bíróság) ítélkezési gyakorlata során kialakított alapelveknek is, melyek fokozatosan épültek/épülnek be a közösségi jogforrások normaszövegeibe. A Bíróság által meghatározott jogelvek segítik a közösségi joggal összhangban álló jogalkalmazást a jogalkotók és jogalkalmazók számára egyaránt. A hatályos, jogalkotásról szóló törvényünk értelmében alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatok feladata, hogy meglevő rendeleteiket a csatlakozást megelőzően átvilágítsák, az átvilágítás eredménye szerint ahol szükséges módosítsák, illetve helyezzék azokat hatályon kívül. Biztosítani kell továbbá, hogy a csatlakozást követően a közösségi jog szabályai szerint kerüljön sor rendelet alkotására, illetve a közösségi jog megsértése esetén a majdan azt megállapító Európai Bíróság ítéletének érvényt kell szerezni. Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a magyar jogrendszert érintő egyes kérdéseivel kapcsolatos feladatokról szóló 2319/2000. (XII. 21.) kormányhatározat 2. h) pontja értelmében a belügyminiszter fő felelőssége mellett 2001. március 31-ig előterjesztést kellett készíteni a csatlakozással összefüggésben az önkormányzatokat érintő feladatokról, intézkedésekről és jogszabálymódosításokról. A feladat teljesítésével az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben az önkormányzatokat érintő feladatok, intézkedések és jogszabálymódosítások felméréséről, az önkormányzatok felkészítésének fő irányairól szóló 1058/2001. (VI.21.) kormányhatározatban a hangsúly az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatához szükséges intézkedések előkészítésére, a feladatot segítő mechanizmus kidolgozására helyeződött. Az önkormányzatoknak jogalkotói minőségükben a közösségi joghoz való igazodása szempontjából el kell különíteni egymástól az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző felkészülést, illetve a taggá válást követően jelentkező követelményeket. A csatlakozást megelőzően közösségi irányelvek esetében a helyi önkormányzatoknak az irányelv
végrehajtására
alkotott
belső
nemzeti
jogszabályokhoz
kell
igazítaniuk
önkormányzati rendeleteiket, míg a közösségi rendeletek esetében nem merül fel az önkormányzatok közösségi rendeletekből eredő esetleges közvetlen normaalkotásának szükségessége, illetve az önkormányzatok szemszögéből nem közvetlenül jelentkezik a közösségi jogszabályokkal való jogharmonizációs kötelezettség. A csatlakozást követően azonban nem csupán a Közösségek másodlagos jogából, hanem az elsődleges közösségi jogból, valamint az Európai Bíróság ítéleteiből is hárulnak követelmények a nemzeti - akár helyi szintű - jogalkotóra, ezeknek a követelményeknek maradéktalanul a csatlakozástól lehet és kell megfelelni. Ugyanakkor a felkészülést már e tekintetben is célszerű megkezdeni, a csatlakozás pillanatától történő azonnali alkalmazás követelményére figyelemmel. Mindez szükségessé teszi az önkormányzati rendeletek közösségi jogi szempontból való áttekintését, felülvizsgálatát is. A csatlakozás időpontjára, illetve azt követően a rendeleti típusú közösségi -29-
jogforrásokból adódóan, amelyek nem engedik az azonos tárgykörben való párhuzamos nemzeti szabályozást, deregulációs feladatok hárulhatnak az önkormányzatokra, nem zárható ki továbbá - ahol szükséges és megengedhető - bizonyos, a központi jogszabályok közvetítésével jelentkező végrehajtási típusú jogalkotási kötelezettség. A helyi önkormányzati rendeletek
közösségi
Belügyminisztérium,
jogi
szempontú
együttműködve
a
felülvizsgálatának szaktárcákkal
megvalósításához
mintegy
egy
éves
a
munka
eredményeként 2002. januárjában elkészített egy Módszertani Segédanyagot4, amely részletesen, ágazatonként tartalmazza a csatlakozással összefüggésben az önkormányzatokat érintő közösségi jogszabályokat, jogelveket, jogalkotási feladatokat, jogalkalmazási kérdéseket és a helyi rendeletek felülvizsgálatának főbb szempontjait. Ezt a Segédanyagot a Belügyminisztérium valamennyi helyi önkormányzathoz, közigazgatási hivatalhoz, valamint az érintett szaktárcákhoz eljuttatta. Ez nagy eredménynek számít, hiszen eddig egyetlen tagállam, illetve tagjelölt ország sem készített ilyen jellegű, kifejezetten a helyi rendeletek felülvizsgálatának
segítésére összpontosító anyagot. Ez
az
anyag minden
évben
felülvizsgálatra kerül. Tekintettel a közösségi joganyag mennyiségére, és az ehhez párosuló speciális szakértelem igényére, a Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása (MÖSZT) is segítséget nyújt a helyi jogharmonizáció gyakorlati elvégzéséhez. A MÖSZT koordinálásával, a Belügyminisztérium támogatásával egy minta helyi jogharmonizációs projekt valósult meg 2002. december 31-éig, amelynek keretében egy községben, kisvárosban, megyei jogú városban és egy megyében konkrét jogharmonizációs vizsgálatot végeztek el, ennek eredményeképpen a hivatkozott helyi szinteken egy modell is rendelkezésre fog állni a közösségi jogot figyelembe vevő helyi jogalkotás számára. A helyi önkormányzatok közösségi jogsértésének következménye Magyarország EU tagállammá válásakor a helyi önkormányzati rendeletek sem lehetnek ellentétesek a közösségi joggal. Ha a helyi önkormányzatnak felróható jogsértés miatt eljárás indul Magyarország ellen, és az Európai Bíróság ítéletében megállapítja az érintett önkormányzati rendeletnek a tagállami kötelezettségekkel való összeegyeztethetetlenségét, akkor a jogszabályalkotó szervnek az érintett rendelkezést a közösségi követelményeknek megfelelően módosítani kell. Az Európai Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a jogsértés megszüntetése kötelezettségének eleget nem tevő tagállammal szemben pénzbírság kiszabását javasolja. Az Európai Bíróság határozata követésének elmaradása az ország számára komoly anyagi következményekkel járhat. Az Alkotmányban, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben (Ötv.) meghatározott törvényességi ellenőrzési rendszer keretében a törvénysértő önkormányzati döntés orvoslása viszonylag hosszú folyamat keretében jelenleg is biztosított. 4
Melynek aktualizált változatát 2003. Februárjában zárták le, és a Belügyminisztérium honlapján megtekinthető.
-30-
A jelenlegi törvényességi ellenőrzési rendszer helyett hatékonyabb eszközrendszert indokolt azonban kialakítani a törvénysértő mulasztás megszüntetésére, a törvénysértő önkormányzati döntés végrehajtásának megakadályozására. A fenti követelményeket Alkotmánymódosítás keretében indokolt biztosítani. A helyi jogalkotással kapcsolatos jogharmonizáció tekintetében az Alkotmány módosításával párhuzamosan elengedhetetlen az Ötv. módosítása is. Integrációs képzési programok, szemináriumok A helyi szintű jogharmonizáció biztosítása érdekében a helyi önkormányzatok köztisztviselőinek, tisztségviselőinek rendkívül alapos ismeretekkel kell rendelkezniük a közösségi jog alapelvei és az őket érintő közösségi jogszabályok, illetve azokkal összeegyeztetésben született belső jogszabályok tartalma tekintetében. Az integrációs felkészülés továbbképzési szempontból elkülönült feladatot jelent, mivel a helyi önkormányzat szakembereinek az általános ismeretek mellett speciális ismeretekre, a közigazgatás sajátosságaiból adódó jogalkalmazási technikák ill. a helyi szakemberek feladatkörét érintő közösségi joganyag részletes megismerésére is szükség van. Az önkormányzati köztisztviselők képzésének és továbbképzésének koordinálása a Belügyminisztérium, területi szinten pedig a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok feladata. 4.1
TAIEX szemináriumok
A helyi önkormányzatokat érintő TAIEX programok tekintetében a BM EU Integrációs Hivatal az Európai Bizottság hivatalos kontaktpontja. A Bizottság TAIEX Irodával három szeminárium került megrendezésre 1999-2000 közötti időszakban. TAIEX képzés Az Európai Unió Bizottságának Technikai Segítségnyújtó és Információs Irodája (TAIEX) képzési programot indított el Magyarországon önkormányzati gyakorlati szakemberek számára, amelynek előkészítő munkálatai 2002. februárban kezdődtek meg. A képzés célja a köztisztviselők felkészítése az önkormányzati rendeletek közösségi jogi szempontból történő felülvizsgálatára. A TAIEX szervezésében 2002. május 6-án indult a magyar önkormányzati szakemberek integrációs felkészítését segítő képzési program. A Belügyminisztérium EU Integrációs Hivatalának koordinálásával megküldött jelentkezőkből 22 fő kezdhette meg öt nagyobb témakörben: környezetvédelem (hulladékgazdálkodás, vízügy),szociális politika, munkajog, közbeszerzés,– fogyasztóvédelem és– élelmiszerbiztonsága képzési programot. 2003-ban Magyarországon harmincfős turnusokba beosztva folytatódik magyar nyelven a képzésben
részesült
ágazati
szakértők
közreműködésével
a
helyi
önkormányzati
köztisztviselők, tisztségviselők képzése. Ezzel összesen 660 önkormányzati szakember képzése valósul meg a fentiekben hivatkozott program keretében TAIEX finanszírozással 2003. II. félévéig. A megkezdett képzés eddigi tapasztalatai mind a TAIEX képviselői, mind -31-
pedig a program résztvevői részéről pozitív a szakmai színvonal és emberi tényezők tekintetében egyaránt. A Belügyminisztérium - az ágazati minisztériumok közreműködésével - elkészítette „Az uniós csatlakozás önkormányzatokat érintő feladatai, a helyi önkormányzati rendeletek felülvizsgálata közösségi jogi szempontból” című módszertani segédanyagot, melynek angol nyelvre történő fordítása is megvalósult. A TAIEX képzési programjának alapja a hivatkozott dokumentumhoz kapcsolódik. A Hivatal folyamatosan segítséget nyújt a megyei közigazgatási hivataloknak a helyi önkormányzati választott tisztségviselőknek, illetve köztisztviselőknek szervezendő képzések tematikájának kidolgozásához, illetve előadások tartásával járul hozzá a képzés lebonyolításához. 4.2
Információ-áramlás
Bruxinfó, internetes önkormányzatokat érintő brüsszeli hírek 2002. január 1-jétől a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviselete - a Bruxinfo céggel együttműködve - európai uniós híreket és információkat tartalmazó, Internet alapú hírszolgáltatás indított el Magyarországon (www.bruxinfo.hu), amelynek célja a regionális és helyi felhasználókat összekapcsoló integrált, európai uniós hírszolgáltatást nyújtása, amely az alábbi nagyobb, átfogó területekre tagozódik: •
bővítési ügyekre összpontosító, konkrét témákhoz közvetlenül elvezető uniós ismereti szolgáltatás, magyar és nemzetközi EU sajtószemle, valamint hivatalos EU- és magyar (minisztériumi) anyagok tematikus gyűjteménye, ill. dokumentáció,
•
magyarországi ügyekre összpontosító angol nyelvű szolgáltatás,
•
magyarországi régiók honlapja, amit teljes egészében a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviselete gondoz.
Ez utóbbi különösen fontos a helyi önkormányzatok és régiók számára, mert nagymértékben hozzájárulhat a helyi és regionális szint eredményes felkészüléséhez az európai uniós tagság tekintetében. A közigazgatás továbbfejlesztésének feladatait nem célszerű csupán intézményi oldalról megközelíteni. Igen fontos, hogy az ott dolgozó köztisztviselői kar megkapja a jelenleginél hatékonyabb munkavégzés szervezeti, személyi és technikai feltételeit. Ezért is fontos, hogy életpálya program került kidolgozásra, mely keretében az előmeneteli rendszer teljes átalakítására került sor.
-32-
5. A jogharmonizációs elvárások:
5.1
Az önkormányzati jogalkotás törvényi keretei:
A helyi jogalkotás az Európai Unió országain belül is elfogadott szabályozási mód. A Helyi Önkormányzatok Chartája rögzíti az önkormányzatok jogalkotási hatáskörét és kimondja, hogy amennyire lehet, azt meg kell erősíteni a belső jogalkotásban is. „3. cikk: Az önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy – jogszabályi keretek között – a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében.” Az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat képviselőtestülete feladatkörében rendeletet alkothat. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény Ötv.16.§-a alapján a helyi önkormányzat képviselő-testülete a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszony rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1.§ (1) bekezdésének f) pontja szerint az önkormányzat jogalkotó szerv, az általa alkotott jogszabály az önkormányzati rendelet. A helyi önkormányzat a helyi igények alapján saját hatáskörben szabályozhatja a - törvény által nem szabályozott - helyi társadalmi viszonyokat. Az Alkotmánybíróság 12/1992. (III. 25.) sz. határozata értelmében az Ötv. 16.§ (1) bekezdésében szereplő „törvény” az alkotmányosan kibocsátott országos szintű jogszabályokat jelenti. Alkotmányosan kibocsátott az a jogszabály, amely a megalkotásának időpontjában szabályozhatta azt a tárgykört, amelyre vonatkozott. Így nemcsak a törvénnyel, hanem az alkotmányosan kibocsátott országos szintű normával lefedett társadalmi viszonyok sem szabályozhatók önkormányzati rendeletben. A törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására az önkormányzat képviselőtestülete egyes esetekben köteles rendeletet alkotni, míg máskor ez csak lehetőség a számára. A felhatalmazás alapján helyi jogalkotásra általában akkor kerül sor, ha a törvényben foglaltak realizálása, a helyi végrehajtási szabályok segítségével nagyobb hatékonysággal végezhető el. Ez esetben arra kell ügyelni, hogy az önkormányzat ne lépje túl a jogalkotási hatáskörét. Jogalkotói felhatalmazással való visszaélésnek minősül, ha az önkormányzat túllépve rendeletalkotási jogkörét, olyan tárgykörben alkot rendeletet, amelyről magasabb szintű jogszabály rendelkezik, s az érintett jogszabály nem ad felhatalmazást helyi jogalkotás számára az adott tárgykörben. Tilos továbbá a felhatalmazást adó jogszabály olyan kiegészítése, amely jogszabály módosításnak minősül (49/1997. (X.6) AB határozat). Nem minősül alkotmányellenesnek viszont az, ha a helyi rendelet a központi jogszabály hatását -33-
meghatározott területeken szűkíti. Arra azonban nincs alkotmányos lehetőség, hogy az önkormányzat általánosságban - a település egész területére - tiltson meg valamely tevékenységet, amit központi jogszabály megenged. A helyi önkormányzat a törvény által kötelezően meghatározott feladat- és hatáskörében köteles eljárni. Így van ez akkor is, ha a törvény rendeletalkotási kötelezettséget ír elő. A rendeletalkotásra való felhatalmazás ebben az esetben nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ha az önkormányzat nem alkotja meg helyi rendeletét, vagy rendeleteit (néhány esetben egy jogszabály több felhatalmazást is ad), vagy nem rendelkezik minden kötelezően szabályozandó kérdéskörről, alkotmányellenes mulasztást követ el. [56/1991. (XI.8.) AB határozat] Ez nem vonatkozik azon esetekre, amikor az önkormányzat maga döntheti el, hogy alkot-e rendeletet, vagy sem (pl. helyi adók esetében). Arra tekintettel, hogy a helyi önkormányzati rendeletek nem lehetnek ellentétesek magasabb szintű jogszabályokkal, a helyi önkormányzatok alapvető kötelessége, hogy a belső jogszabályok változásaihoz igazítsák helyi rendeleteiket. A jogalkotás igénye, ha az önkormányzatok másodlagos jogalkotási hatáskörét aktivizáló törvényi felhatalmazás olyan kérdés szabályozására vonatkozik, ahol szempont lehet a közösségi jognak való megfelelés. Ami általános szabályként elmondható, hogy a Közösségnek akkor van kizárólagos jogalkotási hatásköre, ha ilyen jogosítványt kifejezetten ráruháztak, vagy ez az alapszerződések szövegéből levezethető. Ezen feltételek hiányában akkor is megilleti a Közösséget a kizárólagos jogalkotási hatáskör, ha valamely területen a közösségi célkitűzés e nélkül nem volna megvalósítható. 5.2
Jogharmonizációs elvárások:
Hazánk jogharmonizációs tevékenységében szükséges a közösségi rendeletekben foglalt szabályok hazai alkalmazására való felkészülés, annak érdekében, hogy a csatlakozás időpontjától kezdődően a közösségi rendeletek közvetlen alkalmazása zökkenőmentes legyen a magyar jogrendszerben. Az Európai Bizottság több alkalommal felhívta a társult országokat arra, hogy a csatlakozást megelőző időszakra a közösségi rendeletek tartalmával egyező szabályokat vezessenek be, segítve ezzel a társult jogrendszerek alkalmazkodását. Így a csatlakozás időpontjáig ideiglenes jelleggel, nem végrehajtási típusú szabályozást előíró rendeletekkel összeegyeztethető tartalmú magyar jogszabályok elfogadására is sor kerül. A csatlakozással összefüggő deregulációs feladatok - ez érintheti az önkormányzatokat, mint jogalkotó szerveket is - teljes körű végrehajtásának előkészítéséről csak a csatlakozást közvetlenül megelőző időszakban - a legutóbb csatlakozott tagállamoknál ez az időszak az Európai Parlament felvételi döntését követő 6 hónap volt - célszerű gondoskodni a közösségi -34-
jog változása miatt. Erre a csatlakozási szerződést kihirdető törvényben, vagy külön törvényben, illetve alsóbb szintű jogszabályban kerülhet majd sor. A csatlakozás időpontjában országos szinten is szükséges deregulációt végezni, amelyet a helyi deregulációnál is figyelembe kell venni: a) hatályon kívül kell helyezni (vagy módosítani kell) azokat a magyar jogszabályokat, illetve jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a csatlakozás napjától Magyarországon közvetlenül alkalmazandó közösségi rendeletekkel azonos tartalmúak; b) hatályon kívül kell helyezni (vagy módosítani kell) azokat a magyar jogszabályokat, illetve jogszabályi rendelkezéseket, amelyek akadályozzák, vagy másként hátráltatják a közösségi jogi szabályok érvényesülését. A közösségi joghoz igazodás szempontjából az önkormányzati rendelettel regulálni (teljesen új helyi jogszabályt alkotni, vagy meglévőt módosítani), továbbá deregulálni (hatályon kívül helyezni) lehet. 5.3
A közösségi jogi szempontú felülvizsgálattal párhuzamosan végzendő feladatok:
A hatályos önkormányzati rendeletek közösségi jogi szempontból való átvilágítása mellett szükséges vizsgálni a hazai jogalkotási követelménynek való megfelelésüket is. Az önkormányzati rendeletek vizsgálata azt mutatja, hogy az önkormányzati rendeletekkel, mint jogszabályokkal szembeni követelmények, a gyakorlatban sok esetben nem érvényesülnek. A helyi önkormányzatok a rendeletalkotás során ugyanis számos esetben mellőzik a jogszabályalkotásra,
jogszabályszerkesztésre
vonatkozó
előírásokat,
pontatlanok
a
megjelölések: nem a kihirdetést, hanem az elfogadás napját tartalmazzák, valamint gyakran előfordul, hogy módosító rendeletek mellett hatályban maradnak a módosítással érintett szakaszok eredeti rendelkezései is. Gyakorlat az is, hogy az önkormányzatok az adott rendelet megalkotásakor átveszik az érintett törvény egy-egy rendelkezését, ami az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint nem hiba, azonban az átvételnek szöveghűnek kell lennie, egyértelmű jelzést kell tartalmaznia az átvételre, aminek el kell különülnie az önkormányzati rendelkezéstől. Az ilyen irányú felülvizsgálathoz azonban az összeállított módszertani segédanyag nem tartalmaz iránymutatást, erre a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben és az 12/1987. (XII.29.) IM rendeletben foglalt követelmények, (pl. jogszabály jelölése, bevezető, rendelkező rész, záró rendelkezek), illetve a vonatkozó AB határozatok az irányadóak.
-35-
5.4 A
Az átvilágítandó jogszabályok köre: Belügyminisztérium
2001.
év
elejére
összeállította
a
helyi
önkormányzatok
rendeletalkotására felhatalmazást adó hatályos jogszabályok jegyzékét, amely egyúttal tartalmazza a helyi önkormányzati rendeletalkotási tárgyköröket a kötelező, valamint jogszabály felhatalmazása alapján alkotható önkormányzati rendeletek tekintetében, továbbá azokat, amelyeket az önkormányzatok helyi társadalmi viszonyok rendezésére alkotnak. Az önkormányzati rendeletek felmérését egyrészt az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való hatékony felkészülés indokolta, másrészt az a tény, hogy az önkormányzati törvény hatálybalépése, az önkormányzati rendszer kialakulása óta az elmúlt tíz évben nem készült egységes áttekintés az önkormányzati rendeletekről. Az önkormányzati rendeletek tárgykörét a közösségi vívmányok tárgykörével összevetve megállapítható, hogy számos önkormányzati rendelalkotási jogterületre nem vonatkoznak közösségi jogszabályok (pl. az SZMSZ, címer, zászló alapítása, kitüntetések, címek adományozása, a helyi népszavazás és népi kezdeményezés). A közösségi joggal való összhang igénye szempontjából az Európai Unió nem tesz különbséget az egyes jogterületek között, azonban az integrációs felkészülésnek vannak - az EU által is - kiemelt területei, pl. a környezetvédelem, a közös piac, a négy alapvető szabadságjog (áruk, szolgáltatások, tőke és a személyek szabad áramlása). A helyi önkormányzati rendeletalkotási tárgykörök közül így különös hangsúlyt kell kapniuk a környezetvédelem tárgykörében (pl. ivóvíz, szennyvízelvezetés, helyi környezetvédelmi program, helyi zaj- és rezgésvédelem, hulladékgazdálkodási feladatok helyi végrehajtásának feladatai témákban), az ipari és kereskedelmi ágazatban (pl. vásárok és piacok rendje, közbeszerzés témákban), a pénzügyi ágazatban (pl. a helyi adók, helyi működési ár- és díjbevételek, helyi önkormányzatok által nyújtott beruházási célú támogatások témákban), valamint az önkormányzatok által biztosított közszolgáltatás területén alkotott önkormányzati rendeleteknek. A módszertani segédanyag területenként megjelöli azokat a rendeletalkotási tárgyköröket, ahol közösségi jogi szempontokat is figyelembe kell venni. Részletesen elemzésre kerülnek továbbá a közösségi jogszabályokban foglalt követelmények, a helyi önkormányzatokra háruló feladatok is. 5.5
A közösségi jogszabályokban foglalt feladatok teljesítése és kikényszeríthetősége:
Ahhoz, hogy az önkormányzati rendeletek átvilágítása eredményesen megvalósuljon, a felelős szaktárcáknak a rendeletalkotási tárgykörök alapján ágazati, szakmai összefoglalót szükséges készíteni, amelyben meghatározzák az átvilágítás alapját képező közösségi követelményeket. -36-
A csatlakozást megelőzően nem kivitelezhető - az Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvényben foglaltakon túl - egy olyan jogi kötelezés az önkormányzatok felé, amely az európai közösségi joggal összhangban álló jogalkotás, illetve az azzal ellentétes rendeleteik megfelelő módosítását, esetleg hatályon kívül helyezését biztosítja. Az elkészült szakmai segédanyag alapján azonban a helyi önkormányzatok a csatlakozást megelőzően megkezdhetik az átvilágítási munkát annak érdekében, hogy a csatlakozást követően zökkenőmentesen tudjanak alkalmazkodni a rájuk háruló követelményekhez. Az önkormányzatok előtt álló jogharmonizáció sikeres végrehajtásához indokolt lenne, hogy a törvény minden esetben határidőhöz kösse az önkormányzatok helyi rendeletalkotási felhatalmazásának teljesítését, mivel törvényi határidő hiányában nem állapítható meg mulasztásos törvénysértés, pl. környezetvédelmi program hiánya miatt. Az Európai Bíróság előtti eljárásban a tagállam jogsértő cselekvésének, illetve mulasztásának kell betudni bármely szervének a magatartását. A tagállam nem hivatkozhat a nemzeti alkotmány szerinti hatalommegosztásra. Így Magyarország felel tagállammá válásakor az önkormányzat közösségi joggal ellentétes cselekvése, vagy mulasztása miatt is. Ha a helyi önkormányzatnak felróható jogsértés miatt eljárás indul hazánk ellen, és az Európai Bíróság ítéletében megállapítja az érintett önkormányzati rendeletnek az alapszerződésekből eredő tagállami kötelezettségekkel való összeegyeztethetetlenségét, akkor a jogszabályalkotó szervnek az érintett rendelkezést a közösségi követelményeknek megfelelően módosítani kell. Ha a tagállam nem tesz eleget e kötelezettségének, és nem szünteti meg a közösségi joggal ellentétes helyzetet, akkor újabb eljárásra kerülhet sor a közösségi jogi kötelezettségének megsértése miatt. Ebben az esetben már lehetőség van a mulasztó tagállam szankcionálására. Az Európai Bíróság a jogsértés megszüntetése kötelezettségének eleget nem tevő tagállamot pénzbírság megfizetésére kötelezi. Fontos egy olyan eszköz- és eljárásrendszer kiépítése, amely lehetőséget teremt a jogsértések elkerülésére, ill. megszüntetésére, a mulasztó önkormányzat normájának pótlására, illetve a megfelelő rendeletmódosítás, vagy a közösségi jogba ütköző önkormányzati rendelet hatályon kívül helyezésének kikényszerítésére. Ennek az eszközrendszerét a jövőben az Alkotmány, majd ezt követően az önkormányzati törvény módosításával indokolt megteremteni. A helyi jogharmonizációból eredő kihívásoknak akkor tudnak önkormányzataink maradéktalanul megfelelni, ha emelik a helyi jogalkotás színvonalát. A csatlakozásig terjedő időszakban tehát az önkormányzatot érintő legfontosabb állami feladat azon intézkedések megtétele, amelyek képessé teszik a helyi önkormányzatokat rendeleteik felülvizsgálatára, majd a csatlakozást követően a közösségi joggal összhangban lévő jogalkotói, jogalkalmazói és egyéb feladataik biztosítására. Ehhez szükséges az ezt
-37-
biztosító jogszabályi háttér megteremtése, valamint a rendeletek átvilágítását végző önkormányzati köztisztviselők megfelelő szakmai felkészítése.
-38-
IV. ÁGAZATI TERÜLETENKÉNT TÖRTÉNŐ ÁTVILÁGÍTÁS A helyi rendeletek átvilágítása a közösségi jog szempontjából, a csatlakozás önkormányzati vonatkozásai A
Belügyminisztérium
az
érdekelt
minisztériumok
önkormányzatokra
vonatkozó
összefoglalói alapján (1058/2001. (VI. 21.) Korm. határozat 1/a pontjának értelmében) összeállította a helyi önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát segítő átvilágítási tervet. Az átvilágítási követelmények kidolgozásának felügyelete a Belügyminisztérium, azonban a szakmai szempontok meghatározása az egyes ágazati minisztériumok közreműködésével, felelősségével realizálható. Az európai uniós tagállammá váláskor a közösségi jog primátusa fog érvényesülni a nemzeti joghoz képest. Jelentése, hogy a nemzeti jog nem akadályozhatja a közösségi jog
érvényesülését, alkalmazását,
és ezt az
önkormányzati rendeletek
megalkotásánál is figyelembe kell venni. Mivel a közösségi jog is képlékeny, ezért a jogszabályok az önkormányzatok részéről folyamatos felülvizsgálatot igényelnek, amelyet ugyancsak a Belügyminisztérium koordinál. 1. Személyek szabad mozgása Jelentése:
a
legfontosabb
négy szabadságjog
egyike,
az
EU
és
Magyarország
állampolgárainak egymás területén való megkülönböztetés-mentes munkavállalási, tanulási és letelepedési lehetőségét, a szakképesítések és diplomák kölcsönös elismerését, valamint a migránsok lehető legteljesebbkörű szociális biztonságának kiépítését foglalja magába. a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területei: A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályok mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos közösségi jogban megtalálhatóak. A Tanács rendeleti formában állapítja meg a munkavállalók szabad mozgásának megvalósításához szükséges intézkedéseket. b) az alapító szerződések releváns alapelvei: A személyek szabad mozgására vonatkozó elsődleges közösségi jogszabályok az EKSz.3941. cikkeiben találhatók. Itt szerepelnek azok a jogok, amelyek a másik tagállamban munkát vállaló állampolgárt megilletnek5. Szabad mozgásukat a tagállamok két területen korlátozhatják: a közszolgálatban a gyakorlásával járó állások betöltésénél nem kell egyenlő bánásmódot biztosítani; illetve a közrendre, közbiztonságra, vagy a közegészségügyre való hivatkozással. 5
Az EKSZ cikkei a “munkavállaló” kifejezést használják, noha a személyek szabad mozgása ennél nagyobb körben valósul meg. 2 Ez a rendelet írja le, hogy egy tagállam bármely állampolgárának, állandó lakóhelyére tekintet nélkül joga van arra, hogy egy másik tagállam területén munkát vállaljon és munkavégzést folytasson. Valamely tagállam állampolgárát egy másik tagállam területén foglalkoztatási és munkafeltétel tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen, ami a díjazást, elbocsátást, újrafoglalkoztatást illeti (7. cikk)
-39-
A személyek szabad mozgásával kapcsolatos letelepedési jogot az EKSz. 43-48. cikke tartalmazza. Ennek értelmében tilos valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésre vonatkozó bármely jellegű korlátozás. c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: Mivel sem az elsődleges, sem a másodlagos jogforrások nem tartalmazzák a munkavállaló fogalmi meghatározását, ezért a Bíróság értelmezte: „munkavállaló” közösségi jogi kategória, önálló tartalommal bíró közösségi fogalom. Jellemzője, hogy egy személy meghatározott ideig egy másik személy számára és irányítása alatt, ellenszolgáltatás (díjazás) ellenében gazdasági értékkel bíró tevékenységet fejt ki. A munkavégzésnek valóságosnak és ténylegesnek kell lennie. A fent említett két korlátozás tekintetében a Bíróság nem minden önkormányzati dolgozót tekint kivétel alá tartozónak, ilyen pl. az ott dolgozó fizikai munkát ellátó személy. Ilyen vizsgált kivétel az anyanyelv ismerete is, ami munkakörtől függő, de alapszabályként megkövetelése tilos. Az állások betöltéséhez az uniós polgárok számára nem szükséges munkavállalási engedély, ugyanis uniós polgárt mindenfajta munkára fel lehet venni. A szerződés megkötésénél a felek a Munka Törvénykönyve (vagy a köztisztviselőkre, közalkalmazottakra vonatkozó törvények) szabályait tartoznak betartani. Az önkormányzatoknak figyelemmel kell lenniük a munkavállaló lakhatási és oktatási jogaira is. A tagállamok jogosultak a szabad mozgás korlátozására, de ez sosem lehet gazdasági célú. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: Az egyenlő bánásmódról szól a Tanács 1612/68/EGK rendelete a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról. Ez a rendelet írja le, hogy egy tagállam bármely állampolgárának, állandó lakóhelyére tekintet nélkül joga van arra, hogy egy másik tagállam területén munkát vállaljon és munkavégzést folytasson, ill. hogy minden területen joga van az egyenlő bánásmódhoz (más tagállamból érkező polgár számára tilos olyan akár szakképzettségi, orvosi feltételt támasztani, melyet a nemzeti munkavállalóval szemben sem írnak elő). A közösségi jog szerint az uniós polgárok és meghatározott családtagjaik szabadon letelepedhetnek más tagállamokban és munkavállalás céljából az érintett tagállamban tartózkodhatnak (1612/68/EGK rendelet 10. cikk), azonban a három hónapot meghaladó időtartam után tartózkodási engedély szükséges. e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: A 90/364/EGK irányelv azokat a követelményeket határozza meg, amelyek teljesítésével a magukat önerőből eltartó személyek is szabadon mozoghatnak. A kereső tevékenységük folytatatásával felhagyó munkavállalók és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról szóló 90/365/EGK irányelv azokat a személyeket tartalmazza, akik -40-
gazdasági tevékenységüket munkavállalóként, vagy önálló vállalkozóként befejezve az adott tagállamban kívánnak maradni. A diákok tartózkodását a 93/96/EGK irányelv szabályozza, amely bármely tagország állampolgárságával rendelkező diáknak biztosítja azt a lehetőséget, hogy szakmai képzés céljából egy másik államban tartózkodjon. A külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó, a közrend, a közbiztonság, illetve közegészség szempontjából indokolt különleges előírások összehangolásáról szól a 64/221/EGK irányelv, melynek hatálya a tagállamok olyan állampolgáraira vonatkozik, akik a Közösség egy másik tagállamában tartózkodnak, illetve oda beutaznak azért, hogy ott önálló vállalkozóként, vagy munkavállalóként tevékenységet folytassanak, illetve szolgáltatásokat vegyenek igénybe. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése tekintetében általános és ágazati közösségi irányelvek mérvadóak, melynek három fő szabálya van. Az első általános rendszer legalább három éves felsőfokú tanulmány során szerzett oklevelek kölcsönös elismerését jelenti, a második általános rendszer a középfokú oktatás utáni legalább egy éves nappali tagozatos képzettséget ír elő. Az ágazati irányelvek olyan specifikus képzések elismerésére vonatkozik, mint pl. az orvosok, vagy építészek diplomája. Összegzésként elmondható: minden uniós polgárt megillet a szabad mozgás joga. Jelentése, hogy különbséget teszünk a külföldiek között, hogy az Európai Unió valamelyik tagállamának állampolgárságával rendelkezik-e. A jogállásbeli különbségtételnek a helyi jogalkotás szempontjából főként a szociális ellátás kérdésében van jelentősége. f) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: •
Általános alapelv a magyar és az uniós állampolgárok egyenlő bánásmódja.
•
Amennyiben az önkormányzat, mint munkáltató, ezesetben a pályáztatás és a munkaszerződés megkötése során is érvényesíteniük kell az egyenlő bánásmódot és az esélyegyenlőség elvét két kivétellel:(közszolgálat, ill. anyanyelv ismerete)
•
ha az önkormányzat tudomást szerez arról, hogy a migráns a közrendet, vagy a közérdeket veszélyezteti, azt jelentenie kell a rendőrségen,
•
biztosítani kell lakhatási és oktatási jogai esetén is a migráns számára az esélyegyenlőséget,
•
meg kell kapniuk minden szociális előnyt
•
át kell tekinteni az önkormányzati rendeleteket, hogy nem diszkriminatívak-e az uniós polgárok vonatkozásában.
-41-
2. Szociális biztonsági rendszer koordinációja A szociális biztonság fogalmába a következő ellátások tartoznak: betegségi és anyasági ellátások, rokkantsági ellátások, öregségi ellátások, hátramaradottak ellátásai, munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek esetén járó ellátások, haláleseti ellátások, munkanélküli ellátások és családi ellátások. A szociális segélyek és támogatások nem tartoznak a fogalomba! a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területei: A tagállamok szociális biztonsági rendszerei összehangoltak. Meghatározott, hogy egy adott uniós polgárral kapcsolatos szociális eljárás során mely tagállam jogát kell alkalmazni. Irányadó szabály azonban a munkavégzés helye. Megvalósítása azzal jár, hogy az Európai Gazdasági Térség6 területén mozgó közösségi munkavállalók, önálló vállalkozók, diákok, nyugdíjasok, magukat önerőből eltartó személyek és családtagjaik jogosulttá válnak bizonyos szociális biztonsági ellátásokra. A rendszer működtetésével kapcsolatos költségeket a tagállamok megosztják egymás között. b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: Az EKSz 42. cikke szerint a Tanács meghozza a munkavállalók szabad mozgásának megteremtéséhez szükséges szociális biztonsági intézkedéseket. c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: Az EU szociális biztonsági rendszere tekintetében különbséget kell tenni a szociális előny, a szociális támogatás és a szociális biztonsági ellátás között. A szociális előnynek nincsen közösségi definíciója. A legfőbb alapelv szerint minden juttatás, kedvezmény, előny, stb., ami a munkavállaló és családtagja szociális integrációját segíti, ebbe a csoportba tartozik. A szociális támogatást megkülönbözteti, hogy segélyezési céllal, rászorultság alapon jár. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: A szociális biztonsági rendszerek koordinációja rendeletekkel valósul meg, amelyek közül a legfontosabb a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségben mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, a Tanács 1408/71/EGK rendelete, mely biztosítja az EGT polgárok közötti egyenlő bánásmódot a szociális jogok területén. A közösségi rendeletekkel szabályozott koordináció alapelvei:
6
Az EK 1991-ben megállapodást írt alá az EFTA tagállamokkal: Finnországgal, Svédországgal, Ausztriával, Izlanddal és Norvégiával az Európai Gazdasági Térségről (EGT), amelynek értelmében a személyek szabad mozgása ezekre az államokra is kiterjed. A megállapodás 1994. január 1-jével lépett hatályba. 1992-ben Lichtenstein is csatlakozott a megállapodáshoz. Időközben Ausztria, Finnország, Svédország csatlakozott az Európai Közösséghez, így a személyek szabad mozgása szempontjából ma már csak Izlandot, Lichtensteint és Norvégiát tartjuk EFTA- államként számon.
-42-
•
A munkavállalóra csak egy ország jogrendszere vonatkozik, főszabályként a munkavállalás helyének joga függetlenül attól, hogy a munkavállaló melyik tagállamban lakik.
•
Az EGT államainak polgárai az EGT bármely tagállamában vállalnak munkát azonos, egyenlő bánásmódban részesülnek az adott ország állampolgáraival.
•
Szerzett jogok védelme: az egyik tagállamban szerzett jogokat a polgár magával viheti a másik tagállamba, amely az ellátások exportját jelenti.
•
A különböző tagállamokban szerzett jogosultsági időszakokat össze kell adni.
A közösségi jog értelmében a szociális támogatás olyan segély jellegű ellátás, amely egyéni méltányossági mérlegelés alapján az egyén szükségleteit, rászorultságát figyelembe véve jár. A szociális támogatás címzettje nem egy csoport, hanem egy személy. A helyi önkormányzatok munkája szempontjából a szociális támogatásnak van nagy jelentősége. A szociális támogatás magyar értelmezését nehezíti, hogy egyes ellátási fajták, amelyeket a magyar jog segélynek, vagy támogatásnak nevez, az a közösségi jog szempontjából szociális biztonsági ellátás. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben szabályozott családi pótlék, gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás az 1408/71/EGK rendelet hatálya alá tartozik, ezért az önkormányzatoknak ezen a területen jelenleg nincs feladatuk e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: A férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a társadalombiztosítás ügyeiben történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7/EGK irányelv, valamint a nőkkel és a férfiakkal való egyenlő bánásmód elvének megvalósításáról szóló 86/378/EGK irányelv a nemek közti egyenlő bánásmódot társadalombiztosítási ügyekben és a munkavállalói társadalombiztosítási rendszerekben teszik kötelezővé. A társadalombiztosítási ügyek: az állami, kötelező biztosítási alapú rendszert, míg a „munkavállalói társadalombiztosítási rendszer: a szakmai, a kötelező állami szociális biztonsági rendszer mellett alternatív módon, a munkáltatók befizetéseiből működő biztonsági rendszert jelöli. Hatálya a betegség, rokkantság, idős kor, munkahelyi balesetek és foglalkoztatási betegségek, valamint a munkanélküliség kockázata ellen védelmet nyújtó rendszerekre terjed ki. A 86/378/EGK irányelv ennél tágabb tárgyi hatályt tartalmaz, kiterjed mindazon pénzbeli vagy természetbeli szociális juttatásokra is, amelyek az alkalmazottat illetik, így a munkáltató által a munkavállalónak munkaviszonya folytán kifizetett díjazás részét képezik. A kérdésre vonatkozó jelenleg hatályos magyar jogszabályok: 1997. évi LXXX törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások -43-
fedezetéről, 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról, 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról. f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény felhatalmazása alapján a helyi önkormányzat rendeletet alkot, a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterheinek enyhítéséről és lakhatási körülményeinek javításáról szóló 96/1998. (V. 13.) Korm. rendelet felhatalmazása alapján meghatározhatja az adósságkezelési formák alkalmazásának jogosultsági feltételeit. A 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet alapján a települési önkormányzat a falugondnoki szolgálatról rendeletet alkot. A gyerekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerint rendeletet alkot. g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: Ma még a juttatások igénybevétele hazánkban élő magyar állampolgárokra, a letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi személyekre és a magyar hatóságok által menekültként elismert személyekre terjed ki, ezért fontos az állampolgársági diszkrimináció eltörlése. A 2001. évi LXXIX. törvénnyel módosításra került a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. Törvény. A hatályos magyar szabályozás körében a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) tartalmaz a kérdéskörre
vonatkozóan
rendelkezéseket.
A
hivatkozott
törvényben
szabályozott
támogatások alanyi jogon járnak a feltételek teljesülése esetén. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) alapján járó pénzbeli ellátások, a terhességi-gyermekágyi segély (TES) és a gyermekgondozási díj (GYED) biztosítási alapon, biztosítási időtől függően járnak. A szociális ellátási körben alkotott önkormányzati rendeletek létrehozásánál a diszkrimináció tilalmának és az egyenlőség alapelvének érvényesülnie kell. Ha a helyi önkormányzat saját hatáskörében rendeletet ad ki szociális előnyt érintően, ezt a rendelet hatályának kialakításánál figyelembe kell venni. Ha a családja abban az országban maradt, ahonnan a munkavállaló származik, családját úgy kell tekinteni, mintha vele együtt az adott területen élne. Ez a feltétel megvalósultnak tekinthető abban az esetben, amikor a munkavállaló családja nem abban a tagállamban él, amelyben a munkavállaló dolgozik, de a család fenntartásáról maga a munkavállaló gondoskodik. -44-
Az egyenlőség alapelve figyelembevételével biztosítható, hogy valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személy, a tagállamok bármelyik jogrendszerének a hatálya alatt ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzen, mint az adott tagállam állampolgára. Az egyenlő bánásmód elve nem csak az állampolgárság alapján történő nyílt diszkriminációt, hanem a hátrányos megkülönböztetés burkolt formáit is tiltja. Biztosítani kell az anyanyelv használatát. A helyi önkormányzatoknak ezért tolmácsokat kell alkalmazniuk. Erre időben fel kell készülni. Összegzésként elmondható, hogy a csatlakozást követően a helyi önkormányzatok, mint munkáltatók, közfeladatok és államigazgatási feladatok ellátói, kötelesek lesznek biztosítani az uniós polgárok részére is a közszolgáltatásokhoz (egészséges ivóvízellátás, egészségügyi és szociális ellátás stb.), valamint a közigazgatási szolgáltatásokhoz (építésügyi engedélyezési eljárás, anyakönyvvezetés stb.) való hozzájutást. Az önkormányzati rendelet megalkotásánál legfontosabb változás a rendeletek hatálya tekintetében lesz. 3. Áruk szabad mozgása a) Az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területei, az alapító szerződések releváns alapelvei: A négy szabadság az alapja az Európai Unióvá fejlődő gazdasági és politikai integrációnak, melyek közül elsőként az áruk szabad mozgása valósult meg. Az áruk szabad mozgásának közösségi szabályozása a közösségi jog általános elveihez illeszkedik (a diszkrimináció általános tilalma, az arányosság követelménye, a szubszidaritás, stb.) Az ide vonatkozó szabályokat az EKSz. 23-31. cikkei tartalmazzák. A Közösség egy vámunión alapul, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magába foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tagállamok között tilalmát , illetve közös vámtarifa bevezetését a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban. A tagállamok között tilos bármilyen behozatali, vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Az EKSz. 28-30. cikkek tilalmazzák a tagállamok közti kereskedelem tekintetében a mennyiségi, vagy azzal azonos hatású korlátozásokat (negatív integráció). A másik irány: a jogharmonizáció (pozitív integráció) útján létrehozott és jellemzően másodlagos közösségi jogforrásokban jelentkező normarendszer, mely kiterjed a Közösségi belső kereskedelem legfontosabbnak tekinthető árucsoportok forgalomba hozatalát és termékbiztonságát szabályozó technikai normarendszerre (ezek általában irányelvek), a belső piac működésével összefüggő ún. horizontális szabályokra, valamint a közbeszerzések tárgykörére. -45-
b) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: A Bíróság kimondta, hogy minden olyan nemzeti szintű kereskedelmi szabályozás, amely közvetve, vagy közvetlenül képes a Közösségen belüli kereskedelmet korlátozni, az mennyiségi korlátozásokkal egyenértékű intézkedésnek tekintendő, továbbá létrehozta a kölcsönös elismerés kötelezettségét: (amennyiben valamely tagállamban egy termék már jogszerűen legyártásra és forgalomba hozatalra került, úgy a más tagállamban való forgalomba hozatal nem tagadható meg). c) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek nincsenek. d) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek nincsenek. e) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A vásárokról és piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet meghatározza a vásárokon és piacokon forgalomba hozható áruk körét. A helyi önkormányzatok az önkormányzati rendeleteikben ettől nem térhetnek el. Fenti rendelet hatálya azon természetes és jogi személyekre, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra terjed ki, melyek a belföldinek minősülnek. A csatlakozáskor ezen rendeletek hatályát az Európai Unió tagállamainak kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozásaira is ki kell terjeszteni. Felül kell vizsgálni továbbá a rendeleteket abból a szempontból is, hogy a forgalomba hozható áruk köre nem sérti-e az áruk szabad mozgására vonatkozó alapelveket, közösségi jogszabályokat A közterületen árusítható áruk körének meghatározásánál szintén figyelemmel kell lenni az áruk szabad mozgásának elvére. 4. Közbeszerzés A belső piac kiteljesítésének egyik elengedhetetlen feltétele a közületi ágazatok megnyitása a kereskedelem és verseny számára a közösségen belül. Ennek nyomán jelentős erőfeszítések történtek a közbeszerzések tagállamonkénti eljárásainak harmonizálására. A közbeszerzési irányelvek felülvizsgálata az Európai Unióban is folyamatban van. a) nincs az Európai Közösségnek kizárólagos jogalkotási területe: b) az alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései •
a diszkrimináció tilalma; az állampolgársági alapon való diszkrimináció tilalma,
•
az áruk szabad mozgása; az importra vonatkozó mennyiségi vagy azzal egyenértékű korlátozások tilalma,
•
a letelepedés szabadsága,
•
a szolgáltatás nyújtásának szabadsága -46-
c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: A Bíróság számos ítéletében foglalkozik a közbeszerzés témakörével. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: Az Európai Parlament és a Tanács 2195/2002/EK rendelete az Egységes Közbeszerzési Szótárról. e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: A közbeszerzési irányelvek alapvetően két csoportba sorolhatóak: egy részük az ún. kormányzati beszerzéseket (vagyis az ún. klasszikus szektorokat), míg más irányelvek az ún. közüzemek, vagy közszolgáltatók beszerzéseit szabályozzák. A kormányzati beszerzők (így pl. az önkormányzatok, az önkormányzatok szövetségei stb.) vonatkozásában külön irányelv tartalmazza az árubeszerzéseket, a szolgáltatás-megrendeléseket, továbbá az építési beruházásokat. Emellett a kormányzati beszerzőkre külön jogorvoslati irányelv vonatkozik. A közüzemek (pl. önkormányzati szintű közszolgáltatók) közbeszerzéseinek szabályait egy irányelv tartalmazza (tehát a magyarországi szabályozáshoz hasonlóan egy irányelvben találhatóak meg valamennyi beszerzés-típus szabályai), ugyanakkor a jogorvoslatra ebben az esetben is külön irányelv vonatkozik. Az ide tartózó irányelvek túlságosan nagy száma miatt csak néhányat említenék meg: az
árubeszerzésre
irányuló
közbeszerzési
szerződések
odaítélési
eljárásainak
összehangolásáról (a Tanács 93/36/EGK irányelve); a Tanács 93/37/EGK irányelve az építési beruházásra irányuló szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról; a Tanács 92/50/EGK irányelve a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: Magyarországon jelenleg a közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) szabályozza a közbeszerzéseket. A Kbt. Felhatalmazást ad önkormányzati rendeletalkotásra.7 A felülvizsgálatnak megfelelően a csatlakozásig a közbeszerzések terén még lényeges változásokra lehet számítani. Ha a felülvizsgált törvény nem adna felhatalmazást önkormányzati rendeletalkotásra, a korábban alkotott rendeleteket hatályon kívül kell helyezni. 7
"Felhatalmazást kapnak a helyi önkormányzatok, hogy - amennyiben ezt a helyi beszerzések száma és értéke indokolja - rendeletben szabályozzák az általuk alapított helyi önkormányzati költségvetési szervek vonatkozásában: a közbeszerzési eljárás kiírásával és elbírálásával kapcsolatos tevékenységre és az abban eljáró személyekre vonatkozó - e törvényben nem szabályozott - rendelkezéseket;
-47-
g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: Fontos kiemelni, hogy az uniós értékhatárok jóval magasabbak, mint a magyarországiak, ezért csak a nagyobb összegű, nagyobb volumenű fejlesztéseket megvalósító önkormányzati beszerzések érik el azokat, azonban még a nemzeti értékhatárt el nem érő beszerzésekre is alkalmazni kell az EKSz. alapelveit, ennek pedig az a következménye, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos önkormányzati rendeleteket is harmonizálni kell, hiszen ennek hiányában így is megszeghetnénk nemzetközi kötelezettségeinket. A csatlakozást követően egyenlő elbánásban kell részesíteni a település, az ország, illetve az EU tagországok vállalkozásait is. 5. Szolgáltatások szabad mozgása a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése, az alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései : A szolgáltatások szabad mozgásának biztosítását az EKSz. 49-55. cikke szabályozza: 49. cikk: „Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel e fejezet rendelkezéseit kiterjesztheti harmadik ország olyan állampolgáraira, akik szolgáltatásokat nyújtanak és a Közösség területén letelepedettek.” Az 50. cikk értelmében szolgáltatásnak minősülnek különösen: •
az ipari jellegű tevékenységek;
•
a kereskedelmi jellegű tevékenységek;
•
a kézműipari tevékenységek;
•
a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek.
b) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelve nincs. c) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek nincsenek. d) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek nincsenek. e)
önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága:
a 24. §-al összhangban a 2. § (3) bekezdése szerinti értékhatár alatti beszerzésekre vonatkozó részletes szabályokat."-1995. Évi XL.tr. 96. §. (2) bek.
-48-
A szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó önkormányzati rendeletalkotási kötelezettség nincs. f)
a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai:
A szolgáltatások szabad mozgásának biztosítására a Közösség az EKSz-en kívül irányelvében, ajánlásában fogalmaz meg elvárásokat, melyek szerint a tagállamoknak el kell törölniük minden olyan korlátozást, amely: •
megakadályozza, hogy az Unió tagállamaiból érkező természetes személyek, gazdasági társaságok a fogadó országban ugyanolyan feltételekkel és jogokkal hozzanak létre, vagy lássanak el szolgáltatásokat, mint az adott országbeliek;
•
lehetővé teszi a diszkriminációt;
•
nem biztosítja az esélyegyenlőséget és
•
megakadályozza a kedvezményezetteknek, hogy engedélyekhez jussanak, vagy olyan korlátozások alanyává teszi őket, amelyek csak rájuk vonatkoznak.
Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény értelmében a helyi önkormányzat a kötelező közszolgáltatás elvégzésére nyilvános pályázatot hirdet, a közüzemi szolgáltatás megkötésének feltételeit pedig önkormányzati rendeletben szabályozza. A helyi önkormányzatoknak már rendeleteik megalkotásakor, és a csatlakozást követően a pályázatok lebonyolításánál is figyelemmel kell lenniük ezekre az előírásokra. Ez vonatkozik a beruházások rendje tárgyában alkotott önkormányzati rendeletekre is. 6. A versenyjog A közösségi versenypolitika az EK egyik legfontosabb területe, hiszen jól működő piacgazdasághoz a verseny torzulásmentes érvényesülését szükséges biztosítani. Ezen alapelvre építve a versenyjogi normák köre átszövi mind az elsődleges (EKSz.3.cikk), mind a másodlagos jogforrásokat, nem beszélve a gazdag joggyakorlatról a témában. A piacgazdaság akkor a leghatékonyabb, ha verseny érvényesül, ahol pedig ez nem lehetséges, ott állami szabályozással igyekeznek pótolni azt. A közösségi versenyjog sajátos terület, hiszen a nemzetállami szabályozásoktól eltérően két talapzaton nyugszik. Szabályokat tartalmaz a tagállamokra és a vállalatokra vonatkozóan egyaránt. (Mivel integrációról van szó, a tagállamok ill. kormányai is képesek versenytorzító intézkedések meghozatalára, és ugyancsak a nemzetállami piacon résztvevő vállalatok).
-49-
6.1
A vállalatokat érintő közösségi szabályok:
Közvetlen szabályozás csak azokra a vállalati magatartásformákra vonatkozik, melyek a tagállamok egymásközti kereskedelmét érintik (EKSz. 81-82.cikkek). A nemzetállami magatartásformákra a közösségi joggal harmonizált belföldi szabályozás az irányadó. A vállalatok tekintetében három területen fogalmaz meg a közösségi jog szabályokat: •
versenykorlátozó megállapodások
•
erőfölényes visszaélések
•
a vállalkozások összefonódásának előzetes engedélyezése
Noha a fent említett szabályok a vállalatokra vonatkoznak, fontos az önkormányzatok szempontjából, hiszen ők is végezhetnek vállalkozási tevékenységet. A hazai versenyszabályozás e téren követi a közösségi változásokat. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (Tpvt.) szabályozott fő területek egyeznek. További harmonizációt jelent, hogy a 2002. évi X. törvény illetve ennek végrehajtására kiadott kormányrendelet (39/2002 (III.12.) értelmében a Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott verseny felügyeleti eljárásban az uniós jog közvetlen alkalmazható. 6.2
Az államokat érintő közösségi versenyjogi szabályok:
Ezen szabályok az állam ill. az önkormányzatok azon közhatalmi tevékenységét érintik, ahol piaci szervezetekkel kerülnek közvetlen kapcsolatba (pl. közszolgáltatások szervezése). E tekintetben a közösségi versenyjog az önkormányzatokra, mint helyi közhatalom gyakorlóra tartalmaz előírásokat az alábbi területeken: •
kereskedelmi jellegű állami monopóliumok szabályozása
•
állami támogatásra vonatkozó közösségi jogi szabályozás
•
közérdekű célból különleges és kizárólagos jogokkal felruházott vállalatok szabályozása
6.2.1
A kereskedelmi jellegű állami monopóliumok szabályozása:
E tekintetben az EKSz. 31. cikke a kereskedelmi jellegű nemzeti monopóliumok diszkriminációmentes
működtetési
követelményét
írja
elő.
(Egyelőre
még
nincs
Magyarországon ilyen jellegű állami monopólium). 6.2.2
Az állami támogatásra vonatkozó közösségi jogi szabályozás:
a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése:
-50-
Az EKSz értelmében a versenypolitika-és részét képező állami támogatások területe is-a Közösségi kizárólagos hatáskörét képezi. A tagállami párhuzamos cselekvés tilos. b) az alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: Az EKSz. 81. cikke értelmében bármilyen állami forrású támogatás, amely vállalatnak vagy adott áruk termelésének előnyben részesítésével torzíja a versenyt, összeegyeztethetetlen a közös piaccal. Itt fontos megjegyezni, hogy a szabály nem tesz különbséget az állami szintek közt, így azonos mértékkel vonatkozik a szabály az önkormányzatokra is, mint ahogyan a támogatási forma sem releváns. Állami támogatásnak minősül a tevékenység, ha az alábbi feltételeknek megfelel: •
állami forrásból származik (minden államháztartás alrendszerébe tartozó szervet érint)
•
előnyös a vállalkozás számára (tehát veszteségkompenzáció nem mindig)
•
előnyben részesít bizonyos vállalkozást, vagy bizonyos áruk termelését (a minden vállalkozásnak nyújtott kedvezmény tehát nem)
•
torzítja a versenyt (a támogatás miatt a vállalat kedvezőbb helyzetűvé válik)
•
a tagállamok közti kereskedelmet érinti (akkor is, ha harmadik országba szállító cég kapja a támogatást, amennyiben ott más tagállambeli vállalat is jelen van )
Természetesen az EKSz-ből is adódnak mentességek, melyek egyik csoportját az automatikus mentességek (pl. Magánszemélyeknek nyújtott szociális jellegű támogatás, természeti csapások okozta károk helyreállítására nyújtott támogatások), másik csoportját a mérlegelésen alapuló mentességek alkotják(az Európai Bizottság mérlegelési hatáskörébe tartozik többek között: alacsony életszínvonalú területek támogatásai, egy tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavar elhárítására szolgáló intézkedések, a kulturális örökség megőrzésére irányuló támogatások, stb.). Fontos megjegyezni, hogy a kormányzatra vonatkozó eljárások azonos módon érvényesek az államigazgatás helyi szintjeire is, azaz ha egy önkormányzat törvénysértő módon viselkedik, a tagállam jogsértéséért való felelősségrevonását alapozza meg. c) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: A témában számos jogeset található. d) az önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: a Közösségben rendelet szabályozza az állami támogatások Bizottság részére való bejelentéssel kapcsolatos eljárást. e) az önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: A tagállamok és a Bizottság közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról rendelkezik a 80/723/EGK irányelv, felszólít továbbá az állami támogatási kontroll erősítésére. -51-
Rendelkezése szerint a tagállamokban mind magánkézben lévő vállalatokkal mind a közvállalatokkal szemben azonos bánásmódot kell alkalmazni. (az irányelv nem vonatkozik pl. víz, energia, posta, távközlési területekre). Bizonyos vállalkozások esetében speciális könyvvezetési eljárásokat kell alkalmazni. Az önkormányzatok jogszabály alkotási hatáskört nem kapnak, de adatszolgáltatási kötelezettség sújtja őket. f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozás utáni fenntarthatósága: A helyi adókról szóló törvény (1990. évi C. törvény) rendelkezése szerint a helyi önkormányzat az illetékességi területén belül rendelettel bevezethet helyi adókat. Mivel
a
helyi
társadalmi
viszony
rendezésére
alkotott
rendeletek
körében
a
vállalkozásösztönző rendeletek érintettek a közösségi támogatási szabályozásban, ezért a helyi adókkal kapcsolatos rendeletalkotásban változások várhatóak: a korábbi korlátlan kedvezménynyújtási jog igen szigorú feltételekkel leszűkül, mind hatókörét, mind mértékét tekintve. Deregulációs kötelezettséget rótt a jogszabály az önkormányzatokra, ugyanis 2002.dec.31-ei legkésőbbi határidővel hatályon kívül kellett helyezniük a határozatlan időtartamra adókedvezményeket, mentességeket biztosító rendelkezéseit. g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A kérdésben a fent említett módon vonatkoznak szabályok, melyek betartása a szankciókon túl az önkormányzatok alapvető érdeke is. Magyarországon az államháztartásról szóló (1992. évi XXXVIII. Törvény) vezette be az állami támogatások nyújtásának általános tilalmát (a mentességek megtalálhatók a 163/2001. (IX. 14. Korm. rendeletben). Az esetleges új támogatási tervezetet be kell jelenteni a pénzügyminiszternek, aki véleményezi azt. A tilalom alóli mentesülésnek ez az egyetlen módja. Fontos területet képeznek a regionális beruházási támogatások is az önkormányzatok szempontjából. A támogatás elmaradott régiók fejlesztésére nyújtható, akkor engedélyezhető, ha az okozott versenytorzítás egyensúlyban áll a regionális fejlesztés okozta előnnyel. Fontos kritérium, hogy még csatlakozás előtt meg kell a tervezési statisztikai régiókban adni a támogatások felső határát, amelyet az önkormányzatoknak figyelembe kell venniük. A rendkívül alacsony mértékű támogatásokra nem vonatkozik az EKSz szabálya (de minimis küszöbérték). 8
8 Ez az érték maximálisan az első de minimis támogatás nyújtásától mérten, valamennyi támogatási forrásból együttesen, három éves időszak alatt 100.000 Eurónak megfelelő forint lehet. Fontos, hogy nem kell engedélyeztetni az Európai Bizottsággal, de nyilván kell tartani. Minden vállalkozásra-nagyságtól függetlenül- vonatkozik, kivéve a közlekedési, mezőgazdasági és szállítási tevékenységeket.
-52-
A de minimis szabályra figyelemmel kell lenniük az önkormányzatoknak a csatlakozást követően. 6.2.3
A közérdekű célból különleges, vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalkozások szabályozása:
a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: A Közösség önálló hatáskörrel rendelkezik a versenypolitika kialakítása terén. b) az alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: Az állami támogatási rendszer mellett az EKSz. 86. cikke deklarálja a tagállamok által különleges, ill. kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokkal kapcsolatos szabályok hatályának fennállását (megtiltja a tagállamoknak az EKSz-szel ellentétes szabályok hatályban tartását). Az önkormányzatok szempontjából két vonatkozásban fontos a szabályozás: az önkormányzat vállalatai, és az általuk kizárólagos jogokkal felruházott vállalatok tekintetében. c) az önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó hatályos jogszabályok, a rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: A hatósági árat az önkormányzat rendeletben szabályozza (1990. évi LXXXVII. törvény), elsősorban a helyi közszolgáltatások tekintetében. Valószínűleg ez a fajta szabályozási mód fennmaradhat. d) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai a közszolgáltatások, a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatósága tekintetében: Az
állami
támogatásokra
vonatkozó
közösségi
joganyag
hazai
érvényesítése
az
önkormányzatokat annyiban érinti, hogy a helyi társadalmi viszonyok rendezésére alkotott rendeletek közül a vállalkozások ösztönzése érdekében alkotott önkormányzati rendeletek alkotásánál az ismertetett szabályokat az önkormányzatoknak figyelembe kell venniük. A közösségi versenyszabályok betartása a helyi önkormányzat alapvető érdeke. Még a település
fejlődése
érdekében
sem
tehet
olyan
intézkedéseket,
melyek
bizonyos
vállalkozásokat előnyhöz juttatnak, vagy másokat háttérbe szorítanak. Emellett a szabályok be nem tartása szankciókat von maga után. A magyarországi önkormányzatok folytathatnak vállalkozási tevékenységet. A vállalkozás irányulhat a szabad vagyon hasznosítására, és a helyi közszolgáltatások piaci módszerű megszervezésére.
9
Dönthet, hogy a közszolgáltatásokat vállalkozásként, vagy költségvetési
9 A vállalkozási tevékenységnek két korlátja van: a kötelező feladatok ellátását nem veszélyeztethetik, ill. nem vehet részt olyan vállalkozásban, mely vagyoni felelőssége vagy korlátlan, vagy magasabb a vállalkozásba bevitt vagyonnál.
-53-
szervként látja el. Ez alapvetően megfelel a közösségi szabályozásnak, de három fontos probléma felmerül: •
tiltott keresztfinanszírozási problémakör (ha az önkormányzat saját vállalata révén látja el a kötelező feladatot- nem kizárható a vállalati támogatás, hiszen közfeladatot lát el, de a tevékenység versenyszférába tartozó. Ekkor láthatóvá kell tenni azt, mi hova tartozik.)
•
túlkompenzáció (a közszolgáltatások finanszírozása kizárólag a közszolgáltatásokból eredő plusz költségek kompenzálásának mértékéig terjedhet.- a túlkompenzáció már állami támogatásnak minősül) A szabály a közszolgáltatások rendjét megállapító rendeletek alkotásánál fontos.
•
közszolgáltatási díjak meghatározása (olyan szolgáltatási díjak megállapításakor mely feladatok megszervezése az önkormányzat feladata.)
A hatósági ármegállapításkor nemcsak fogyasztói érdekvédelem, hanem gazdasági érdekek is megjelennek. Jogi garanciát a versenyjog, az ártörvény és az Alkotmány is nyújt. Vonatkozó jogszabályok: A települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításáról rendelkező 2000. évi XLIII. Törvény, a távhőszolgáltatási díj meghatározásáról szóló 1998. évi XVIII. Törvény, a hatósági árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (Ártv.). 7. Szociális- és foglalkoztatáspolitika:
7.1
Esélyegyenlőség:
A közösségi politikában rendkívül fontos az esélyegyenlőség biztosítása, melyet az európai intézményeknek minden tevékenységük során érvényesíteniük kell. Elsősorban a nemi faji, etnikai, vallási, fogyatékosság, életkor vagy nemi érdeklődés szerinti kirekesztés elleni küzdelmet jelenti. a) az Európai Közösségi kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: A szociális és foglalkoztatáspolitika terén a tagállamok megőrzik autonómiájukat, beavatkozás csak ott lehetséges, ahol a közösségi fellépés vitathatatlanul hatékonyabbnak bizonyul. b) az alapító szerződések releváns alapelvei: Az EKSz. 2. cikkének értelmében a Közösség célja, hogy egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek fenntartható fejlődését, a szociális védelem és foglalkoztatottság magas szintjét, a férfiak és nők esélyegyenlőségét. Az EKSz. 141. cikke tartalmazza a férfiak
-54-
és nők egyenlő díjazásának, ill. az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, mint a közös piac működésének egyik alapfeltételét. c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: A Bíróság gyakorlatában védelmet igénylő elvnek minősül a tiltott diszkrimináció. Ide tartoznak azon esetek, ahol összehasonlítható tényállásokat különbözőképpen, vagy különböző tényállásokat azonos módon kezelnek, kivéve, ha ez ésszerű, azaz objektív indokokkal igazolható. Fogalmi elemként jelenik meg, hogy a különbségtétel hátrányos hatással járjon az érintett személyre/személyekre. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendelet nincs e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: Elsősorban két területen jelenik meg: a nők és férfiak diszkriminációjának tilalma, valamint a rasszizmus elleni küzdelem körében. Az esélyegyenlőségi tartalmú rendelkezéseket a közösségi jogban elsősorban irányelvek tartalmazzák. Az önkormányzati rendeletek terén kettős feladatot jelent az önkormányzati jogalkotás számára: egyrészt rendeleteikben tartózkodniuk kell a diszkriminatív rendelkezések alkalmazásától, másrészt bizonyos esélyegyenlőség biztosítását célzó rendelkezéseket be kell építeniük szabályozásukba. A Tanács 75/117/EGK irányelve az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének alkalmazását írja elő a férfiak és a nők vonatkozásában. A Tanács 97/80/EK irányelve a közvetett diszkriminációról szól, ami egy látszólag semleges rendelkezés, kritérium, vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozókat lényegesen nagyobb arányban érinti kedvezőtlenül, kivéve, ha a rendelkezés, kritérium, vagy gyakorlat helyes és szükséges, és a nemi hovatartozástól független célok alapján létjogosultságát igazolni lehet. A 86/613/EGK irányelv a valamely tevékenységet az - önfoglalkoztató (self-employed) minőségben - önálló vállalkozást folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről, az önálló vállalkozók terén kíván esélyegyenlőséget megvalósítani a férfiak és a nők között. Hogy ki minősül önálló vállalkozónak az irányelv szempontjából, a nemzeti jog szerint kell értékelni. A személyek közötti, faji, vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló 2000/43/EK irányelv tilalmazza a közvetlen és közvetett diszkriminációt egyaránt, valamint rendelkezést tartalmaz a faji és etnikai hovatartozáson alapuló zaklatás tilalmával kapcsolatban. A Tanács 2000/78/EK irányelve értelmében tilos hátrányos megkülönböztetést
alkalmazni
a
vallás,
meggyőződés,
fogyatékosság, életkor és szexuális orientáció alapján is. Hatálya kizárólag a foglalkoztatással kapcsolatos ügyekre terjed ki
-55-
f) önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó hatályos jogszabályok, rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: Kötelező helyi önkormányzati rendeletalkotási tárgykörbe tartozik a szociális ellátásokról való gondoskodás helyi jogi szabályozása. E tekintetben a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. Törvény, ill. valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény tartalmaz az esélyegyenlőséget közvetve, illetve közvetlenül érintő szabályokat. A vonatkozó kérdésben továbbra is fenntarthatóak a jogszabályok. g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesítésével kapcsolatban a helyi önkormányzatoknak kiemelt szerepe van. Az önkormányzatok szerepvállalása a jövőben megnőhet a foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakításában, a fejlesztésekben érdekeltekkel (munkaadók, vállalkozók, munkavállalók) szoros együttműködésben, továbbá olyan cselekvési programok, projektek kidolgozásában, melyek a helyi foglalkoztatás bővítését eredményezik. E területeken jelentős a helyi önkormányzatok érdekeltsége, hiszen az új munkahelyek bővítik a helyi forrásokat, új fejlesztéseket indukálnak, illetve csökkentik a szociális kiadásokat. 7.2
Munkahelyi egészség-és biztonságvédelem:
A kérdéssel foglalkozó joganyag igen bőséges. A hazai jogharmonizáció csaknem teljes egészében megvalósult mára. a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: A munkahelyi egészség- és biztonságvédelem területén a Közösség nem rendelkezik kizárólagos jogalkotási hatáskörrel. b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: A munkahelyi egészséget és biztonságot érintő közösségi előírásokat és jogszabályokat az EKSz 136-138. és 140. cikke alapozza meg. Ezek a rendelkezések az adott ország gazdaságának minden ágazatára kiterjednek, így az önkormányzatok tevékenységére is vonatkoznak. A Közösségi és a tagállamok olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik a nemzeti gyakorlatok sokszínűségét, valamint a Közösség gazdasági versenyképessége fenntartásának szükségességét. (136. cikk) A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében a Közösség együttműködik a tagállamokkal. E célból a Tanács irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve a valamennyi tagállamban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat. -56-
(137. cikk ) A tagállamok a munka- és egészségvédelem területén az EKSz.-szel összeegyeztethető, de annál szigorúbb védőintézkedéseket is bevezethetnek. c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelve önkormányzati vonatkozásban nincs. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: E témakörnél nem ismeretes a helyi önkormányzatokat is érintő deregulációs feladat. e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: A Tanács 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi egészségügyének és munkahelyi biztonságának javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről. (A magyar jogrendbe a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény emelte be.) A kémiai biztonsággal kapcsolatos szabályokat a 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendeletei szabályozzák. A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet harmonizál a 90/270/EGK irányelvvel. A Tanács 89/654/EGK irányelve a munkahelyeken betartandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények
legalacsonyabb
szintjéről.
Az
irányelvvel
történő
harmonizáció
a
munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 28.) SzCsM-EüM együttes rendelettel valósult meg. A hivatkozott rendelet a csatlakozáskor lép hatályba. A Tanács 89/686/EGK irányelve a tagállamok egyéni védőeszközökre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, mely ugyancsak harmonizált. f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
érvényesítésében,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: A téma az egyes ágazati fejezeteknél kerül bemutatásra. g) helyi
önkormányzatok
szerepe
a
közösségi
jogszabályok
rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A Közösség elsődleges jogforrása, az EKSz. 137. cikkében foglalt egészséges munkafeltételek biztosításának követelménye a munkavállalók számára, természetesen a helyi önkormányzat intézményeiben, vagy gazdasági társaságainál dolgozó munkavállalókat is érinti. A másodlagos jogforrás részét képező irányelvek is vonatkoznak a helyi önkormányzatokra, mint munkáltatókra. Kötelesek lesznek megtartani
az
említett
irányelvekben, illetve az azokkal harmonizáló magyar jogszabályokban előírt munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági követelményeket. Bár a helyi önkormányzat által fenntartott egészségügyi intézmények dolgozói felett a munkáltatói jogokat nem az önkormányzat, hanem az intézmény igazgatója gyakorolja, az önkormányzati költségvetésből szükséges azonban finanszírozni a jogszabályból adódó, fokozott egészségvédelmi, munkavédelmi -57-
intézkedéseket. Az önkormányzati intézményeket is érinteni fogják a személyek szabad mozgásához kapcsolódó intézkedések, különös tekintettel az egészségügyi diplomák, szakképesítések és szakképzettségek elismerése, illetve az egészségügyi tevékenység folytatásának
feltételei,
az
Európai
Gazdasági
Térség
tagállamai
állampolgárai
vonatkozásában. 8. Közlekedés a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: A közlekedés területén az EKSz. 70–80. cikkében találhatóak rendelkezések, melynek szabályozási körei a következők: •
a valamely tagállam területére irányuló, vagy onnan kiinduló, illetve egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre alkalmazandó közös szabályok;
•
a nem honos fuvarozók által végzett árufuvarozás és személyszállítás feltételei;
•
közlekedés biztonságát javító intézkedések;
•
egyéb olyan intézkedések, amelyekkel összefüggésben a közös piac megfelelő működéséhez a Közösség fellépése szükséges ahhoz, hogy a Közösség valamely szerződésben foglalt célkitűzése megvalósuljon;
•
azonos áruk, azonos viszonylatban történő szállítása esetében az árufuvarozási díjak és az árufuvarozás feltételeinek egységességét biztosító szabályok, függetlenül az áruk származási vagy rendeltetési helyétől.
Ezen rendelkezések csak a vasúti, közúti és belvízi hajózásra tartalmaznak előírásokat. A tengeri hajózásra és a légi-közlekedésre vonatkozóan a 80. cikk alapján a Közösség saját hatáskörében dönt arról, hogy a fenti szabályokat a két ágazatra vonatkozóan alkalmazza-e, vagy sem. b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: •
Az EKSz.-szel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek megfelelnek a közlekedés összehangolására vonatkozó igényeknek, vagy a közszolgáltatási kötelezettség terheinek megtérítését szolgálják,
•
a személyszállítás és árufuvarozás díjaira, valamint a tevékenység végzésének feltételeire vonatkozó intézkedések kidolgozásánál figyelemmel kell lenni a fuvarozók gazdasági körülményeire,
•
a tagállamok a Közösségen belüli közlekedés tekintetében nem állapíthatnak meg olyan díjat, illetve olyan feltételt, amellyel az elérni kívánt cél az, hogy egyes vállalkozások, illetve ipari ágazatok részére egyoldalú előnyt biztosítsanak, -58-
•
a szállítási díjakon felül a határátlépéssel összefüggésben a fuvarozók által megállapított és felszámolt költségeket, díjakat alapul véve nem léphetik túl az ésszerűsség szintjét,
•
a tagállamoknak törekedniük kell a fenti költségek csökkentésére.
c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: A helyi önkormányzatokra nézve nem bírnak a határozatok közvetlen relevanciával. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: A Tanács 1191/69/EGK rendelete a vasúti, közúti és belvízi közlekedés közszolgáltatási jellegéből eredő kötelezettségekkel kapcsolatos tagállami intézkedésekről. A közlekedési pályák kiadásaira vonatkozó nyilvántartás bevezetéséről a vasúti, a közúti és a belvízi hajózás területére vonatkozó 1108/70/EGK rendelet. e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: •
a Tanács 91/440/EGK irányelve a közösségi vasutak fejlesztéséről;
•
a Tanács 95/18/EK irányelve a vasútvállalatok engedélyezéséről;
•
az Európai Parlament és a Tanács 2001/14/EK irányelve a vasúti infrastruktúra kapacitások felosztásáról és az infrastruktúra használati díjak felszámításáról;
•
az Európai Parlament és a Tanács 2001/12/EK irányelve a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló, a Tanács 91/440/EGK irányelvének módosításáról;
•
az Európai Parlament és a Tanács 2001/13/EK irányelve a vasútvállalatok engedélyezéséről szóló, a Tanács 95/18/EK irányelvének módosításáról.
A Fehér Könyv kimondja, hogy a városi közlekedés elsősorban a nemzeti és a helyi hatóságok felelőssége, környezetszennyezés, a forgalmi torlódások és az infrastruktúra hiánya miatt kialakult problémákat meg kell szüntetni, ennek eléréséhez közösségi szintű fellépés indokolt. f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: A téma három területen vizsgálandó: légi, vasúti és közúti közlekedés terén. Mindegyik jogszabályról elmondható, hogy nem ellentétes a közösségi joggal. 8.1
Légi közlekedés
12/1983. (V. 12.) MT rendelet a zaj és rezgésvédelemről, mely kimondja, a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályokat az önkormányzat állapítja meg, a jegyző jogosult zaj- és rezgésvédelmi bírság kiszabására. Vasúti közlekedés 12/1983. (V. 12.) MT rendelet a zaj és rezgésvédelemről, mely megállapítja a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályokat. -59-
1993. évi XCV. törvény a vasútról, mely megállapítja a vasúti közlekedési tevékenységgel összefüggő, önkormányzati hatáskörbe utalt hatósági árakat. 1990. évi LXXXVII. törvény melléklete, amely megállapítja a menetrend szerinti személyszállítás (villamos, fogaskerekű, troli, metró, földalatti) és a helyi érdekű vasút hatósági árait. 18/1998. (VII. 3.) KHVM rendelet az Országos Vasúti Szabályzat kiadásáról, mely kimondja, hogy a tömegközlekedést szolgáló helyi vasútvonalakra vonatkozóan távlati fejlesztési tervvel kell rendelkezniük. 8.2
Közúti közlekedés
1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről, mely kimondja, a település területén igénybe vehető taxiállomások rendjét az önkormányzat rendeletben állapítja meg, és gondoskodik a közúti közlekedéssel összefüggő önkormányzati feladatok ellátásáról, kialakítja a közút forgalmi rendjét, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A forgalmi rendet legalább ötévenként - felül kell vizsgálni, és ha szükséges, módosítani kell. Az általa kezelt közutak tekintetében gondoskodik arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus legyen, továbbá gondoskodik a közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni védekezésről. 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról kimondja, hogy a települési önkormányzat feladata a helyi tömegközlekedés biztosítása. 1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról kimondja, hogy az önkormányzat megállapíthatja a személytaxi szolgáltatásért felszámítható legmagasabb árat. 12/1983. (V. 12.) MT rendelet a zaj és rezgésvédelemről kimondja, hogy a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályokat az önkormányzat állapítja meg. g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A közösségi jogszabályokat részletesen átvizsgálva a közlekedés területét érintően az alábbi előírások határoznak meg a helyi önkormányzatokat érintő feladatokat: A közszolgáltatási kötelezettség tekintetében a vasúti, közúti és belvízi közlekedés közszolgáltatás jellegéből eredő kötelezettségekkel kapcsolatos tagállami intézkedésekről szóló, a Tanács 1191/69/EGK rendelete az általa szabályozott három közlekedési ágazatot érintően úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kizárhatják a rendelkezéseinek hatálya alól azokat a vállalatokat, amelynek kizárólag városi, városkörnyéki, vagy regionális szolgáltatást nyújtanak. Ha azonban a tagállamok illetékes hatóságai (önkormányzatok) városi, városkörnyéki, illetve -60-
regionális szolgáltatásra vonatkozóan mégis közszolgáltatási kötelezettséget állapítanak meg, az üzemeltetésre, szállításra és a díjszabásra vonatkozó szabályokat a közösségi rendeletben foglalt rendelkezések alapján kell megállapítani. A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény értelmében a menetrend alapján végzett helyi személyszállítás közszolgáltatási tevékenység. A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény
pedig
kimondja,
hogy
a
személyforgalomban
menetrend
szerinti
helyi
közszolgáltatást végzők részére az érintett települési önkormányzat működési támogatást nyújthat, amellyel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket szerződésben kell rögzíteni. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény határozza meg a közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatokat. Kimondja, hogy a menetrend alapján autóbusszal és trolibusszal végzett közúti közforgalmú személyszállítást az állam, vagy az önkormányzat többségi részesedésével e célra alapított gazdálkodó szervezet, költségvetési, illetőleg önkormányzati intézmény, vagy koncessziós társaság végezhet. A közlekedési pályák kiadásaira vonatkozó nyilvántartás esetében a Tanácsnak a közlekedési pályák kiadásaira vonatkozó nyilvántartás bevezetéséről a vasúti, a közúti és a belvízi hajózás területén
tárgyú
1108/70/EGK
rendelete,
és
annak
módosításai
tartalmaznak
önkormányzatokat érintő rendelkezéseket. 1988. évi I. törvény előírja, hogy a közutat, annak műszaki, minőségi, forgalmi, baleseti adatait, valamint a forgalom rendjét meghatározó jelzéseket, továbbá a közút üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére fordított költségeket a kezelőnek nyilván kell tartania. Ez az általános szabály kötelezi a közutak kezelőit a felsorolt adatok nyilvántartására. A közúti közlekedés területét érintően a hivatkozott közösségi jogszabállyal az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998. (III. 11.) KHVM rendelet teremtett összeegyeztethető szabályzást. A közúti közlekedés területét érintően, a vonatkozó közösségi jogszabályok jelentős részét a tárca már harmonizálta, a gépjárművekre vonatkozó műszaki szabályok, a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálat, a bérelt járművek használata és az árufuvarozói szakmához jutás tekintetében bevezetette rendelkezések teljes mértékben összeegyeztethetőek a közösségi joggal. A szabályozás a helyi önkormányzatok tevékenységét és jogalkotási kötelességét nem érinti. A közúti közlekedés területét érintően a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényben foglaltak alapján a következő feladatok tartoznak önkormányzati hatáskörbe: •
a közúti közlekedés tervezése, fejlesztése, szabályozása és ellenőrzése;
•
a közúti közlekedés szervezeti és működési feltételeinek meghatározása;
•
a közúti közlekedési hatósági feladatok ellátása; -61-
•
a tömegközlekedés működtetésének biztosítása;
•
a közúti közlekedés biztonságát szolgáló nevelés, felvilágosítás és propaganda;
•
a közúti közlekedési szakemberek és a közúti járművezetők vizsgáztatása;
•
a járművek műszaki vizsgálata;
•
a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése.
A vasúti közlekedési ágazat közösségi szabályozása főként közösségi irányelvek formájában valósul meg, az önkormányzatok vonatkozásában a közösségi rendeletek feladatokat csak a közszolgáltatási kötelezettség és a vasúti közlekedési pályák nyilvántartása vonatkozásában jelölnek meg. A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény határozza meg az önkormányzati feladatokat: a helyi közforgalmú vasúti közlekedés fejlesztésére vonatkozó koncepciók jóváhagyása, és végrehajtásának megszervezése a vasúti közlekedési tevékenységgel összefüggő hatósági árak megállapítása, a helyi közforgalmú vasúti társaság alapítása és működtetése, stb. Ezek a feladatok az önkormányzatok számára a vasúti közlekedési tevékenységgel összefüggő - önkormányzati feladatkörbe utalt - hatósági árak megállapításán kívül nem jelentenek rendeletalkotási kötelezettséget. A víziközlekedés esetében a vonatkozó közösségi irányelvet harmonizáló hazai jogszabályok önkormányzati hatáskört nem érintenek. A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény tartalmaz önkormányzati feladatokat. A légi közlekedési ágazat tekintetében a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény érinti a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét. A kormányrendelet alapján véleményezési jog illeti meg az érintett helyi önkormányzatot a légi közlekedési hatósági eljárásban a repülőterek környezetében létesítendő zaj-gátló védőövezetek kialakítása tekintetében. 9. Környezetvédelem Az emberek mindennapi életterében jelentkeznek legjobban a környezettel kapcsolatos elvárások, igények, így az önkormányzatok tudják legjobban felmérni milyen az adott település adottsága, melyek a legfontosabb problémák. A közösségi jog alapelveinek (szubszidiaritás és a decentralizáció, partnerség, programozás, koncentráció és addícionálás) megfelelően a környezetvédelem szempontjából is a hatásköröket a lehető legalsóbb szintek felé kell átcsoportosítani, így a környezeti problémák kezelésében és megoldásában egyre nagyobb szerep hárul a helyi önkormányzatokra. Magyarországon az Alkotmány kimondja az egészséges környezethez való alapvető jogot és annak érvényesítését. Az állam a -62-
környezetvédelem
módszereinek
megválasztásában
szabadságot
élvez,
továbbá
meghatározhatja a konkrét jogalkotási és kormányzati teendőket. Az alkotmányos szabályozás mellett a környezet védelmével és a fenntartható fejlődés biztosítására általános szabályokat az 1995. évi LIII. törvény ( Kvt.) fogalmaz meg. Ennek értelmében a helyi önkormányzat illetékességi területére önálló környezetvédelmi programot készít, és önkormányzati rendeletben határozza meg környezetvédelmi feladatait, elősegíti a környezeti állapot javítását. A 2001. évi LXXXI. törvény tartalmazza a környezeti információk nyilvánosságra bocsátásának feltételeit, a döntéshozatalban való részvételhez kapcsolódó jogokat. Az önkormányzati vonatkozásban kiemelendő környezetvédelmi területek a következők: hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, levegőtisztaság-védelem. 9.1
Hulladékgazdálkodás
a) az Európai Közösség nem rendelkezik kizárólagos jogalkotási területtel. b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: Az EKSz. 174-176. cikkei tartalmazzák a Közösség környezetvédelmi politikájára vonatkozó rendelkezéseket, melyeknek célja a magas szintű védelem, az egyes régióik különbségeinek figyelembe vételével. Főként a megelőzésen, ill. a “szennyező fizet” elvén a hangsúly. c) Európai Bíróságnak nincs releváns ítélete. d) önkormányzatokat
érintő
közösségi
rendeletek:
(csak
akkor
érintik
a
helyi
önkormányzatokat, ha ők maguk a hulladékot exportálók, vagy importálók) •
a Tanács 1420/1999/EK rendelete az egyes hulladékoknak egyes OECD-n kívüli országokba irányuló szállításával kapcsolatos közös szabályok és eljárások megállapításáról;
•
a Tanács 259/93/EGK rendelete az Európai Közösségen belüli, oda befelé és onnan kifelé irányuló hulladékszállítások felügyeletéről és ellenőrzéséről;
•
a Bizottság 1547/1999/EK rendelete egyes hulladékfajtáknak a 259/93/EGK rendelet szerinti ellenőrzési eljárások meghatározásáról.
e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: 1) A Tanács 75/442/EGK irányelve a hulladékokról alapirányelvnek tekinthető. Ezzel összhangban született meg a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. Törvény. A törvény egységes szabályozást vezetett be a hulladékgazdálkodás területén, és megteremtette a jogharmonizáció kereteit. 2) A Tanács 91/689/EGK irányelve a veszélyes hulladékokról, mely meghatározza a veszélyes hulladék fogalmát, és mellékletekben a veszélyes hulladékok kategóriáit, általános típusait. -63-
3) A Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakókról, mely meghatározza a hulladéklerakó telepek elhelyezésének, működtetésének, ellenőrzésének és bezárásának feltételeit, csoportosítja továbbá a hulladéklerakókat és azokat a hulladéktípusokat, amelyeket a különböző osztályokba tartozó hulladéklerakók átvehetnek. Ezzel az irányelvvel teremtett összhangot a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet. 4) A Tanács 94/62/EK irányelve kiterjed a forgalomba hozott csomagolás minden típusára és minden csomagolási hulladékra. Az irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet. Mely alapvetően nem az önkormányzatokra, hanem a gyártókra nézve tartalmaz feladatot, kötelezettséget; a helyi önkormányzatok a hasznosítási kötelezettség kapcsán lehetnek érintettek. f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény felhatalmazása szerint a települési önkormányzat rendeletében: •
kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, csomagolására és megjelölésére, átadására a begyűjtést végzőnek, illetve a hulladékkezelőnek
•
meghatározza a települési szilárd hulladék ingatlantulajdonos általi szállításának feltételeit
•
a helyi feltételekhez igazodva előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek (pl. veszélyes hulladékoknak) elkülönített gyűjtését, begyűjtését, elszállítását, szelektív gyűjtését,
•
megállapítja a helyi közszolgáltatás feltételeit, ellátásának rendjét és módját, megállapítja a hulladékkezelési közszolgáltatás díját
•
más
jogszabályban
előírtaknál
szigorúbb
hulladékgazdálkodási
előírásokat
is
meghatározhat illetékességi területére, •
meghatározza az ingatlantulajdonos és a települési önkormányzat közterület tisztán tartásának feltételeit, valamint a közterületen megvalósuló állattartás részletes szabályait,
•
helyi hulladékgazdálkodási tervet készít.
E rendeletalkotási felhatalmazások fenntarthatóak maradnak a csatlakozást követően is. g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: Az apró településeink magas számára tekintettel hulladékgazdálkodási feladataik ellátása érdekében együttműködnek egymással (a Hgt. hatálybalépésével ugyanis a hulladékkezelés közszolgáltatási kötelezettséggé vált.), és társulási szerződést kötnek. Azon településeknél, ahol 2001. január 1. előtt nem működött települési szilárd és folyékony hulladékkezelési -64-
közszolgáltatás, ott azt a 2000 fő feletti állandó lakosú településeken 2002. január 1-jéig, a 2000 fő állandó lakos alatti településeken pedig 2003. január 1-jéig meg kellett szervezni. A települési hulladékok érintik a legközvetlenebbül az önkormányzatokat. az egységes rendszer kialakítása, a közösségi jog elvárásainak megfelelően napjainkban is tart10. Az önkormányzati feladatok közé tartozik a szemétszállítás is, ezért a szemétszállítás gyakoriságával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések betartásakor szükséges a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről szóló 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet előírásainak figyelembe vétele. Így különösen fontos az előírás, melynek értelmében a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani. A hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet tartalmazza a hulladéklerakók létesítésének, üzemeltetésének feltételeit. A meglévő hulladéklerakók esetében a Hgt. alapján 2003. január 1-ig környezetvédelmi felülvizsgálatot kell végezni. A vizsgálat során meg kell állapítani a lerakott hulladék összetételét, tömeg szerinti megoszlását és ezen belül a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat A hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelv előírja a tagországok részére, hogy a közigazgatás minden szintjén készítsenek az illetékes hatóságok az illetékességi területükre vonatkozó hulladékgazdálkodási tervet: az ártalmatlanításra kerülő hulladék fajtája és mennyisége, az általános műszaki követelmények megléte, a hulladék ártalmatlanítására megfelelő helyek, az egyes
hulladékokra
vonatkozó
speciális
rendelkezések
tekintetében.
A
helyi
önkormányzatoknak tehát a helyi sajátosságok figyelembevételével, a közösségi előírásoknak megfelelő
hulladékgazdálkodáshoz
szükséges
célok
meghatározásával
helyi
hulladékgazdálkodási tervet kell készíteniük. A helyi önkormányzatok kötelezettségei közé tartozik még a települési környezetvédelmi program elkészítése, függetlenül attól, hogy a Kvt. arra nem állapított meg határidőt. A hulladékgazdálkodási törvényhez kapcsolódó végrehajtási szabályként 2002. január 1-jén lépett hatályba a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről szóló 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet. A települési önkormányzatok
hulladékgazdálkodási
feladatkörének
címzettje
a
képviselőtestület,
jogszabályban meghatározott esetekben pedig a jegyző. A helyi önkormányzatoknak a hulladékgazdálkodás területén van szinte a legtöbb tennivalójuk az Európai Unió elvárásainak megfelelése érdekében. A közösségi normáknak
10
A Hgt. 59. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján fogadta el a Kormány a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendeletet, amely a települési szilárd és folyékony hulladékokkal kapcsolatos feladatokat, az önkormányzatokra vonatkozó szabályozásokat tartalmazza.
-65-
megfelelő hulladékgazdálkodási törvényünk kellő időt biztosít a szervezett hulladékszállítás megszervezésére és a korszerű ártalmatlanító hálózat kiépítésére. A helyi önkormányzatoknak hulladékgazdálkodással kapcsolatos helyi jogalkotásuknál elsősorban a közösségi hulladékgazdálkodási politika a magyar jogi szabályozásba beépült alapelveit: • a megelőzés elvét (a környezetterhelés csökkentésével a keletkező hulladék lehető legkisebb mértékűre szorítását), • az elővigyázatosság elvét (ha nem ismerjük a veszély valós mértékét, úgy járunk el, mintha az a legnagyobb lenne), • a megosztott felelősség elvét (a hulladékkal kapcsolatos kötelezettségekből adódó együttműködést), • a „szennyező fizet” elvét, • a közelség elvét (a hulladékok hasznosítására, ártalmatlanítására a legközelebbi alkalmas létesítményben kerüljön sor), valamint a közösségi környezetvédelmi szabályozásának megfelelően harmonizált hazai jogszabályok követelményeit szükséges figyelembe venniük. 9.2
Vízügy
a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: A vízügy területén az Európai Közösségnek két területen van kizárólagos jogalkotási hatásköre: •
a vízkészlet–gazdálkodásra vonatkozó szabályozás;
•
az elérendő elsődleges célkitűzéseket (a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása; a regionális, vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten) meghatározó cselekvési programok kidolgozása.
b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: A Közösség környezetvédelmi politikájának az elővigyázatosság és a megelőzés elvén és a „szennyező fizet” elven alapul. c) Európai Bíróságnak nem ismeretes önkormányzatokat érintő ítélete. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek sem ismeretesek. e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: • az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve a közösségi vízügyi politika kereteinek meghatározásáról, -66-
• a Tanács 98/83/EK irányelve az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségéről, • a Tanács 76/160/EGK irányelve a fürdésre alkalmas vizek minőségéről, • a Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezeléséről. f) önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó hatályos, illetve önkormányzati feladatokat
meghatározó
jogszabályok,
a
rendeletalkotás
csatlakozást
követő
fenntarthatósága: Alapvetően elmondható, hogy a jelenleg hatályos vízügyi törvények összhangban állnak a közösségi joggal. A települési szennyvíz kezeléséről szóló, 91/271/EGK tanácsi irányelv végrehajtása nagy feladatokat ró a helyi önkormányzatokra (a települési szennyvíz tisztításával, és kezelésével kapcsolatosan). A vízgazdálkodásról szóló (1995. évi LVII. törvény) törvénymódosítását végrehajtó 2001. évi LXXI. törvény megteremtette a jogharmonizációs kereteket. A vízgazdálkodást érintő hazai jogforrások a következők: •
az egyes vízgazdálkodással összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 205/2001. (X. 26.) Korm. rendelet;
•
a csatornabírságról szóló 204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet;
•
a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet;
•
a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet;
•
a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet;
•
a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program végrehajtásával összefüggő nyilvántartásról és jelentési kötelezettségről szóló 27/2002. (II. 27.) Korm. rendelet.
A felszín alatti vizek védelme, egyes veszélyes anyagokkal történő szennyezéssel szemben 80/68/EGK irányelvvel összhangban lévő, 33/2000 (III.17.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek tekintetében fogalmazza meg jogszabályi szinten a védelem kritériumait. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelvével összefüggő jogalkotási feladatok 2002–2003. évben jelentkeznek, összhangban az erre vonatkozó kormányhatározattal (2094/2001. (IV. 30.) Korm. határozat). -67-
g) önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A Vgtv. értelmében a helyi önkormányzat tulajdonában vannak törzsvagyonként a helyi önkormányzatoknak átadott vizek és vízi-létesítmények. A vízkárelhárítással kapcsolatban a törvény kimondja, hogy a vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása (védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a védekezés) az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelőzésében érdekeltek kötelezettsége. A következőkben három területet emelnék ki: a szennyvíztisztítással és az egészséges ivóvíz biztosításával, valamint a fürdésre alkalmas vizek minőségi követelményével kapcsolatos önkormányzati feladatok. 9.2.1
A települési szennyvíztisztítással kapcsolatos feladatok:
A Tanácsnak települési szennyvíz kezeléséről szóló, 91/271/EGK irányelve kötelező feladatként írja elő a tagállamok részére a települések szennyvízelvezetésének és tisztításának megoldását. Minimális követelményként írja elő, hogy legkésőbb 2005. december 31-ig minden 2 ezer és 10 ezer lae11 közötti agglomerációban meg kell oldani a szennyvízelvezetést. A tagállamoknak az irányelv mellékletében meghatározott feltételek alapján ki kell jelölniük az érzékeny területeket és általános kívánalom az is, hogy a tisztított szennyvizet, valamint a keletkező szennyvíziszapot, ahol lehet, hasznosítsák. A harmonizáció helyzete: A hazai jogrendszerben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) és a vízgazdálkodásról szóló 1995. LVII. törvény (Vgtv.) az irányadóak. Az irányelv célkitűzései megjelennek de a végrehajtás feltételei nem teljes körűen biztosítottak. Az elmúlt években már több olyan jogszabály született, amely jelentős kötelezettségeket hárít a helyi önkormányzatokra: 2003. január 1-jétől a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elevezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek szennyvízelvezető művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről stb. a települési önkormányzatok kötelesek gondoskodni. A települési szennyvíztisztítási irányelv előírásainak teljesítésére hazánk 2010. december 31-éig vállalja a 15 ezer lae feletti agglomerációk szennyvízelvezetésének és tisztításának megoldását. A PHARE keretében Magyarország jelentős támogatást kapott 1990 óta. Új 11
Lakosegyenérték, mely a szennyvízterhelés nemzetközileg elfogadott mértékegysége, a szerves, biológiailag lebontható terhelést jelenti, melynek ötnapos biokémiai oxigénigénye 60 g oxigén naponta.
-68-
eszközként jelent meg az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Alapja (ISPA), amely környezetvédelmi és közlekedési projektek finanszírozására szolgál. További EU támogatási formát képeznek a területfejlesztési PHARE programok környezetvédelmi célú projektjei. Az EU tagság elérése után pedig jogosultak leszünk a Kohéziós Alap forrásainak igénybevételére. 9.2.2
Az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségére vonatkozó előírások
Az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelvben hosszabb távú fejlesztési terv készítése indokolt (2006 és 2009-es határidők kerültek kiszabásra a különböző határértékek tekintetében.) Az Ötv. az önkormányzatok kötelező feladatává tette az egészséges ivóvízellátásról történő gondoskodást12. 9.2.3
A fürdésre alkalmas víz minőségi követelményei
A helyi önkormányzatok jegyzőinek feladatai közé tartozik a természetes vizek fürdésre alkalmas partszakaszainak és azzal összefüggő vízfelületeinek kijelölése. A fürdésre alkalmas felszíni vizek közegészségügyi követelményeit, illetve a követelmények teljesítését biztosító rendszert a fürdésre alkalmas vizek minőségéről szóló 76/160/EGK irányelv szabályozza. A vonatkozó közösségi irányelvnek megfelelő, a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 273/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet 2002. január 1-jén lépett hatályba. Az új jogszabály a természetes fürdővizek minőségi követelményeit, valamint a fürdőhelyek kijelölésének, létesítésének és üzemeltetésének szabályait rögzíti. A fürdővizek minőségének javítására, illetve fenntartására programok megalkotása és végrehajtása várható a jövőben. Az irányelvben megfogalmazott követelményeknek megfelelő monitoring rendszer és az intézkedési struktúra gazdasági megalapozása, valamint a megkívánt vízminőség biztosítása elsősorban a központi források igénybevételét teszik szükségessé, azonban az utóbbiakhoz később meghatározandó arányban és módon a helyi (önkormányzati) források bevonása is szükségessé válhat. Saját erőt azonban (főleg) a kis lélekszámú települések nem, vagy csak kis mértékben tudnak biztosítani. A közösségi jogszabályokban foglalt követelményeknek való megfelelés, az ivóvíz-minőség javító program megvalósításával kapcsolatos feladatok és annak hatásai elsősorban az önkormányzatoknál és a helyi vízmű vállalatoknál jelentkeznek, de a központi költségvetést, valamint az elkülönített állami pénzalapokat is érintik.
12
„ Napjainkban gyakorlatilag minden település rendelkezik vezetékes vízellátással és a lakosság 98%-a ellátott. A lakások 92%-át bekötötték a vízvezetékes hálózatba, lakások mintegy 6%-ában élők részesülnek közkifolyós vízellátásban. A lakosság 58%-a él olyan településeken, ahol az ivóvíz minősége megfelel az EU előírásainak. A szolgáltatott ivóvíz több mint 40%-ának minősége ugyanakkor néhány paraméter tekintetében elmarad az irányelvben meghatározott határértékektől. „-
-69-
9.3
Levegőtisztaság-védelem
a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: Az EKSz 174-175. cikke értelmében a Közösség kizárólagos jogalkotási hatásköre olyan általános cselekvési programok kidolgozására terjed ki, amelyek az elérendő elsődleges célkitűzéseket 13 meghatározzák. b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: A politika az elővigyázatosság és a megelőzés továbbá a „szennyező fizet” elven alapul. c) Európai Bíróságnak nincs releváns ítélete a témában. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek nincsenek. e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: •
A Tanács 89/369/EGK irányelve az új települési hulladékégetőkből származó levegőszennyezés megelőzéséről (2005. december 28-ától felváltja az Európai Parlament és a Tanács veszélyes hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelve);
•
a Tanács 89/429/EGK irányelve a meglévő települési hulladékégetőkből származó levegőszennyezés megelőzéséről (2005. december 28-ától felváltja az Európai Parlament és a Tanács veszélyes hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelve);
•
a Tanács 94/67/EK irányelve a veszélyes hulladékok égetéséről;
•
az Európai Parlament és a Tanács 2000/69/EK irányelve a benzol és a szénmonoxid határértékekről;
•
a Tanács 96/62/EK irányelve a környezeti levegőminőség értékeléséről és ellenőrzéséről;
•
a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés megelőzésről és csökkentésről.
13
Ld. IV.7.2 a)-ban a fogalmat
-70-
f) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: A települési önkormányzat rendelettel rendkívüli levegő-tisztaságvédelmi intézkedési tervet (füstköd riadótervet) állapít meg, rendeletben állapítja meg az avar és kerti hulladék égetésére, továbbá a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó szabályokat. g) önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A Kvt. alapján a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek szabályozási-hatásköre kiterjed: •
a füstköd riadóterv elkészítésére,
•
a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésekre vonatkozó egyes sajátos, valamint
•
az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítására.
A fenti szabályozási területek a képviselőtestület hatáskörébe tartoznak A települési önkormányzat jegyzője is rendelkezik környezetvédelmi hatósági hatáskörrel14. 10. Fogyasztóvédelem a) az Európai Közösségnek nincs kizárólagos jogalkotási területe a területen.: b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: Az EKSz. 153. cikke értelmében a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében a Közösség hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez. A témában az ún. minimális harmonizáció elve érvényesül, vagyis a tagállami jogalkotó szervek a fogyasztói érdekvédelem magasabb színvonalának
biztosítása
érdekében
szigorúbb
intézkedéseket
vezethetnek
be
a
közösségieknél. Ez azt jelenti, hogy azokon a területeken is, amelyeken közösségi szabályozás érvényesül, a tagállami jogalkotó szervek saját hatáskörükben eltérhetnek a közösségi jogszabályokban foglaltaktól amennyiben a fogyasztói érdekek így hatékonyabban érvényesülnek. A helyi önkormányzatokat, mint jogalkalmazókat ez az intézkedés annyiban
14
A levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet értelmében a települési önkormányzat jegyzője környezetvédelmi hatósági hatáskörében eljár: ellenőrzi a háztartási berendezések légszennyező forrásaira, valamint a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaira megállapított levegővédelmi követelmények betartását, hatáskörén belül a levegőtisztaság-védelmi előírások, tilalmak megszegőivel szemben a 8. számú melléklet szerinti bírságot szab ki, és hatósági intézkedést kezdeményez, hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-védelem érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél, közreműködik a 7. § (7) bekezdése szerinti intézkedési programok készítésében és hatósági hatáskörében határozatban kötelezi a légszennyezőket a rájuk vonatkozó feladatok végrehajtására.
-71-
érinti, hogy amennyiben a közösséginél szigorúbb hazai szabályozás kerül bevezetésre, akkor a hazai szabályozást kell alkalmazniuk. c) Európai Bíróság releváns ítélete, jogelvei: Az önkormányzatokat érintő ítélet nincs. d) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek nem ismertek e) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek nincsenek. f) önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó hatályos jogszabály nincs. g) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében: A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény VIII. fejezete foglalkozik a helyi önkormányzatok fogyasztóvédelemben betöltendő szerepével.15A helyi önkormányzatoknak szerepe
lehet
a
fogyasztóvédelmi
társadalmi
szervezetek
támogatásában,
továbbá
fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek. Az önkormányzatok munkájukkal közvetve segíthetik a közösségi fogyasztóvédelmi jogszabályok érvényesítését. Az 90/314/EGK tanácsi irányelv az utazási csomagról összhangot teremtő kormányrendelet szerint Magyarországon csak az utazási vállalkozó folytathat tevékenységet, aki a kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelel. Az utazási iroda az illetékes települési önkormányzat jegyzőjét nyilvántartásba vételéről tájékoztatja. Ugyanígy megküldi a jegyzőnek az utazási vállalkozó tevékenységét felfüggesztő, illetve a vállalkozót a nyilvántartásból
törlő
határozatát.
A
kormányrendelet
rendelkezései
betartásának
ellenőrzésében részt vesz a jegyző is. 11. Oktatás, szakképzés, kultúra Az oktatással, képzéssel és az ifjúsággal kapcsolatban ráruházott feladatokat a Közösség az ún. közösségi akcióprogramok beindítása és megvalósításának összehangolása révén hajtja végre. Ezek a programok (Socrates, Leonardo da Vinci, Ifjúság) ösztönzően hatnak és közösségi forrásokból jelentős összegekkel, nyújtanak támogatásokat pályázati rendszerben. E programok ösztönzik a tagállamok közötti intézményközi együttműködést, a diák és tanármobilitást, az európai dimenzió bevezetését az oktatás és a képzés minden szintjén. A fenti területeken a csatlakozás elsődlegesen nem jogharmonizációs feladatok megoldását igényli. Azt kell biztosítani, hogy egy-egy adott kérdésben az érintett szakterületek szereplői, és a kormányzati, önkormányzati testületek intézményi, személyi és pénzügyi tekintetben alkalmasak legyenek az együttműködésre illetve a már meglevő anyagi, pénzügyi, valamint a szakmai, kulturális értelemben vett előnyök minél teljesebb kiaknázására. Ez természetesen 15 A törvény 44. §-a (2) bekezdése értelmében az önkormányzat képviselő-testületének, valamint jegyzőjének fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörét külön jogszabályok határozzák meg.
-72-
fejlesztést igényel. 2000-től Kultúra 2000 néven átfogó keretprogram jött létre, amellyel öt éves időtartama alatt támogatni kívánják az előadó- és képzőművészeti együttműködést, a kulturális örökség védelmét, a könyv- és olvasáskultúra előmozdítását, beleértve a műfordítást is. E téren sem a kulturális tárcának, sem a helyi önkormányzatoknak nincs jogharmonizációs kötelezettségük. a) az Európai Közösség kizárólagos jogalkotási területeinek megjelölése: A tagállamok kizárólagos hatáskörébe utalják az EKSz. rendelkezései az oktatás, szakképzés, és a kultúra kapcsolatos kérdéseket. b) alapító szerződések releváns alapelvei, rendelkezései: Az oktatás és a szakképzés területén az EKSz. értelmében a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő fejlesztése terén törekednek egy összehangolt stratégia kialakítására. (125. cikk) A Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és tevékenységük támogatásával hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, de tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségét, kizárva azonban a tagállamok törvényeinek és rendeleteinek bármilyen összehangolását. A tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörei tiszteletben tartása mellett, a Közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok szakképzési politikáját. A cél, hogy az ipari változásokhoz való alkalmazkodás, a munkaerő-piaci szakmai beilleszkedés szakképzés és átképzés útján könnyebb legyen, továbbá a tagállamok képzési rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése. (150. cikk) c) önkormányzatokat érintő közösségi rendeletek: A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK a következőt mondja ki: „egy tagállam állampolgárának, aki egy másik tagállamban áll, vagy állt alkalmazásban, gyermekei felvételt nyernek annak az államnak az általános oktatásába, szakmunkástanuló és szakképzési tanfolyamaira az érintett állam állampolgáraival azonos feltételekkel, ha a gyermekek ennek az államnak a területén laknak. A tagállamok támogatnak minden erőfeszítést, amely lehetővé teszi, hogy ezek a gyermekek a lehető legjobb feltételekkel járjanak ezekre a tanfolyamokra.” A Tanács 3911/92/EGK rendelete a kulturális javak exportjáról. Ezzel a közösségi rendelettel harmonizál a nemzeti kulturális örökség miniszterének 17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelete, amely tartalmazza a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével az országból kivihető kulturális javakat, illetve az ehhez kapcsolódó eljárásokat. d) önkormányzatokat érintő közösségi irányelvek: -73-
A migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról szóló 77/486/EGK irányelv előírja, hogy a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatását, képzését a befogadó állam gyermekeivel azonos feltételek mellett kell biztosítani. A hatályos magyar jogszabályok teljes mértékben megfelelnek a közösségi irányelvben foglalt rendelkezéseknek. A hazai hatályos szabályozás: 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről, 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról, és azok módosításai, elvei, fő rendelkezései összhangban vannak az érintett közösségi jogszabályokkal, elvekkel. Ezek biztosítják az adott területeken a Közösséggel és a tagállamokkal való együttműködés jogi, tartalmi kereteit. Az oktatásügy, a szakképzés tartalmi, szervezeti korszerűsítésével kapcsolatos rövid- és középtávú stratégiák szintén összhangban vannak a Közösség oktatáspolitikai dokumentumaiban megfogalmazott elvekkel. A kultúra területén: A Tanács 93/7/EGK irányelve a tagállamok területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak
visszaszolgáltatásáról,
amellyel
a
jogellenesen
kivitt
kulturális
javak
visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi CXXX. törvény teremt összhangot; ez az irányelv egyébként az áruk szabad mozgása körébe tartozik Az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről a vonatkozó közösségi jogszabályok figyelembevételével készült. e) önkormányzati
rendeletalkotásra
felhatalmazást
adó
hatályos
jogszabályok,
a
rendeletalkotás csatlakozást követő fenntarthatósága: Az oktatási ágazatban az önkormányzati kötelező rendeletalkotásra felhatalmazást adó jelenleg hatályos jogszabályokban fenntarthatóak a felhatalmazások a csatlakozást követően is. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kot.) értelmében: •
A közoktatási intézmény a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott adatokat köteles szolgáltatni.
•
A helyi önkormányzat a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézmény tekintetében rendeletében a szaktanácsadói névjegyzékbe való felvételhez további követelményeket határozhat meg, valamint meghatározhatja a szaktanácsadói névjegyzékbe való felvétel eljárási
szabályait,
az
általa
fenntartott
nevelési-oktatási
intézményekben
foglalkoztatott szaktanácsadók munkaidő kedvezményeit. A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvényben kapott felhatalmazás alapján: 1. a megyei (fővárosi) önkormányzat a rendeletben határozza meg:
-74-
•
közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladatait, intézményi szervezeti kereteit, formáit, költségvetési támogatását,
•
a szakmai tanácsadás és a szolgáltatások díjköteles és díjmentességi körét.
2. A települési önkormányzat rendeletben határozza meg közművelődési feladatait. f) a helyi önkormányzatok szerepe a közösségi jogszabályok érvényesítésében, a rendeletalkotás főbb közösségi jogi szempontjai: A közösségi jogszabályok alapján az oktatás, szakképzés területén az intézményfenntartó önkormányzatok számára adódnak feladatok az alábbi területeken: •
a közoktatásba történő bejutás,
•
a közoktatásban történő részvétel,
•
az uniós polgárságú pedagógusok alkalmazása.
A vonatkozó közösségi jogszabályok és az Európai Bíróság ítéleteinek lényege, hogy a csatlakozást követően a Magyarországon tartózkodó uniós állampolgárságú munkavállalók gyermekei számára a közoktatási intézményekbe történő felvételkor, beiratkozáskor, és az oktatásban, szakképzésben való részvétel tekintetében nemzeti elbánást kell biztosítani. Ideértve a tanulók részére biztosított szociális ellátásokat, pl. tanulóbérlet, iskolai étkeztetés, tanszersegély, stb. A diszkrimináció tilalma vonatkozik a tandíjra, a tandíj jellegű fizetési kötelezettségekre, azaz az uniós polgárságú tanulót e tekintetben is a magyar tanulókkal azonos elbánásban kell részesíteni. A közösségi jogszabályok a pedagógusok alkalmazása kapcsán is tiltanak mindennemű diszkriminációt az állampolgárság alapján. Amennyiben egy uniós polgárságú pedagógus megfelel a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezéseinek, akkor az alkalmazás során a magyar állampolgárságú pedagógusokkal azonos elbánásban kell részesíteni. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezései összhangban vannak a közösségi jogszabályok előírásaival. A csatlakozással kell megvalósítani, hogy az önkormányzatok, mint intézményfenntartók és felügyeleti jogkört ellátó hatóságok, a magyar jogszabályokat egységesen értelmezzék, és jogkövető módon alkalmazzák. Ehhez az Oktatási Minisztérium segítséget meg kíván adni. A közoktatásnak és a szakképzésnek jelentős feladatai vannak a lakosság, mindenekelőtt a tanulóifjúság csatlakozásra való felkészítésben. A kultúra tekintetében a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és közművelődésről szóló 1997. évi CXL törvényben találhatók a helyi önkormányzatokat érintő rendelkezések. Ennek értelmében a települési önkormányzat kötelező feladata a helyi közművelődési tevékenység támogatása: az iskolarendszeren kívüli, öntevékeny, szakképző tanfolyamok, életminőséget javító tanulási, felnőttoktatási lehetőségek megteremtése; a -75-
település
környezeti,
szellemi,
művészeti
értékeinek,
hagyományainak
feltárása,
megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása, az egyetemes kultúra értékeinek megismertetése, a különböző kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése.16 A megyei önkormányzat, a megye települései a helyi lakosság számára közművelődési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásról gondoskodik, amely működési feltételeinek biztosítása kötelező feladatként jelentkezik. A települési és a megyei könyvtári ellátás biztosítása a helyi önkormányzatok kötelező feladata. A helyi önkormányzatoknak tehát a kultúrát érintő magyar jogszabályok figyelembe vételével kell irányítaniuk közművelődési intézményeiket. A kulturális értékek a helyi önkormányzatok törzsvagyonához tartoznak, amelyeknek a megőrzése, fenntartása, valamint a hagyományok bemutatása más országok állampolgárainak fontos feladatot jelent a jövőben is. 12. A csatlakozással összefüggésben felmerülő egyéb, önkormányzatokat érintő feladatok
12.1
A választójogra irányadó közösségi jogi szabályok
A személyek szabad mozgásának biztosítása magában foglalja az uniós állampolgárok aktív és passzív választójogának biztosítását a helyi önkormányzati, illetve az európai parlamenti választásokon. A hazai jogban is meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a Magyarországon lakóhellyel rendelkező uniós polgár a lakóhelye szerinti államban szavazhasson és jelöltethesse magát mind az Európai Parlament választásain, mind a helyi önkormányzati választásokon. A 2004-es Európai Parlament megválasztásában már Magyarország is tagként vesz részt, így a magyar pártok is állíthatnak jelölteket. Mivel a választások lebonyolítói a helyi önkormányzatok lesznek, így fontos a közösségi választójog ismerete. Az uniós polgárság fogalmát a Maastrichti Szerződés vezette be. Ez azt jelenti, hogy minden személy, aki az Európai Unió valamely tagjának állampolgára, az uniós polgár is.17 Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával az uniós polgároknak ezeket a jogokat biztosítania kell. A Tanács 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozatában foglalt a Közgyűlés képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 16
1997. évi CXL törvényben (76. § (1)-(2) bek., 77. §) Az uniós polgárokat mindazok a jogok megilletik, illetve kötelezettségek kötik, amelyeket az EKSz 8. cikkének (1) és (2) bekezdése részükre biztosít:„Az Unió minden polgárának, aki egy olyan tagállamban rendelkezik lakóhellyel, amelynek nem állampolgára, joga van arra, hogy szavazzon és jelöltesse magát mind az Európai Parlament választásain, mind a helyhatósági választásokon abban a tagállamban, amelyben letelepedett, ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott tagállam polgárai.”
17
-76-
választási alapelveket fogalmazott meg és ajánlott elfogadásra a tagállamok számára. A tagállamok ezt az okmányt alkotmányos követelményeikkel összhangban ratifikálták. Az okmány szerint a képviselőket 5 éves időtartamra kell megválasztani. A választás napját a tagállamok maguk határozzák meg bizonyos korlátok között. Az összeférhetetlenségre is tartalmaz előírásokat: Nem lehet: pl. a tagállam kormányának tagja, a Bizottság tagja, az Európai Bíróság bírája, főügyésze, stb. a 2004-ben megtartandó európai parlamenti választásoktól kezdve az Európai Parlament tagjainak tisztsége nem fér össze a nemzeti parlament tagjainak tisztségével. Az Európai Parlament A4-0212/1998 állásfoglalása az európai parlamenti képviselők választásának alapelveiről rendelkezik. Az állásfoglalás szerint az európai parlamenti választásoknak arányos képviseleten kell alapulnia. Nemcsak a tagállam területét, hanem a népességét is figyelembe kell venni, mindemellett a nők és férfiak közötti arány is megfelelő kell, hogy legyen. A Tanács 93/109/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az Európai Parlamenti választások során történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szól. Az irányelv azon esetekre állapít meg részletes intézkedéseket, amikor az érintett személy nem abban az államban lakik, amelynek az állampolgára. Az Uniónak olyan tagállamban lakó polgárai, ahol nem állampolgárok, szavazhatnak, és jelöltként indulhatnak az európai parlamenti választásokon. Az irányelv szerint a közösségi szavazók szavazati jogukat: vagy a lakhely szerinti tagállamban, vagy saját tagállamukban gyakorolhatják. Nem rendelkezik az uniós polgár passzív választójoggal, ha fenti két tagállam közül bármelyikben őt büntetőjogi, vagy polgári jogi ítélet alapján ettől megfosztották. A Tanács 1994. december 19-i 94/80/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának a helyhatósági
választásokon
történő
gyakorlására
vonatkozó
részletes
szabályok
megállapításáról rendelkezik. Ha az uniós polgár a lakóhely szerinti államban kívánja választójogát gyakorolni, meg kell felelnie azoknak a feltételeknek, amelyeket a lakóhely szerinti állam saját polgáraival szemben támaszt. 18
18 Ezen felül a tagállam megkívánhatja a következőket:„jelölje meg az állampolgárságát és a lakhely szerinti tagállam választói területén érvényes címét, olyan nyilatkozatot, amelyben a jelölt kijelenti, hogy saját államában nem fosztották meg a jelöltként indulás jogától, a saját állam illetékes hatóságától hivatalos igazolást arról, hogy nem fosztották meg jelölhetőségi jogától, illetve a hatóságoknak erről nincs tudomása, a személyazonosság megállapítására szolgáló érvényes igazolvány bemutatását, hivatalos nyilatkozatot arról, hogy saját tagállamában nem visel a pályázott pozícióval összeférhetetlen hivatalt, annak megjelölését, hogy saját tagállamban mi volt az utolsó érvényes lakhelye.”
-77-
Az európai parlamenti választásokat, valamint a helyhatósági választásokat lebonyolító szerveknek (helyi önkormányzatoknak) kiemelt figyelmet kell tehát fordítaniuk arra, hogy az uniós polgárok jogaikat (a tagállamok állampolgáraival azonos feltételek mellett) gyakorolhassák. 12.2
A HACCP rendszer:
A HACCP rendszer angol nevének rövidítése: Hazard Analysis Critical Control Point, azaz Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok. A HACCP rendszert a hatvanas években az amerikai űrkutatási program keretében fejlesztette ki azt a programot, melynek célja az volt, hogy az űrhajósokat szennyezés mentes, biztonságos élelmiszerekkel lássák el az űrutazás során. Általános élelmiszer-ipari alkalmazás a nyolcvanas évek közepén kezdett gyorsan terjedni. 1993-ban adták ki a HACCP módszertan nemzetközi alapdokumentációját. Ennek a megfelelője a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-18/1993. számú előírása. A HACCP nemzetközileg elfogadott, szisztematikus módszer az élelmiszerek biztonságának megteremtésére a lehetséges kockázatok, veszélyek megállapítása, értékelése és kezelése révén. Az élelmiszerbiztonsági követelményekről (a továbbiakban: HACCP) a 93/43/EK irányelv rendelkezik. Ennek alapján a HACCP alkalmazása az Európai Unió országaiban 1995. december 14. óta kötelező. Magyarországon az első kötelező előírást a magyar élelmiszertörvény (1995. évi XC. törvény) végrehajtási utasítása tartalmazza. A részletes szabályok a 41/2001. (XII. 22.) GM-EüM-FVM együttes rendelettel módosított, a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és –forgalmazás feltételeiről szóló 80/1999 (XII. 29.) GM-EüM-FVM együttes rendelettel (a továbbiakban: együttes rendelet) kerültek megállapításra. E rendeletek alapján a közétkeztetők az EU csatlakozás időpontjától kezdődően kötelesek a HACCP rendszer alkalmazását megkezdeni (a határidőnek a csatlakozásig történő meghosszabbítása tárgyában az együttes rendelet módosításáról az 54/2002. (XII. 29.) GKM-EüSzCsM-FVM rendelet rendelkezik). Bár a határidő módosításra került, ez azonban a rendszer bevezetése alól véglegesen nem mentesít. Ez azt jelenti, hogy a közétkeztetőnek az EU csatlakozás időpontjától saját élelmiszer biztonsági rendszert kell működtetnie a HACCP rendszer elvei alapján. A jogszabály alapján közétkeztetésnek minősül: „az üdülőkben, a szociális és egészségügyi intézményekben történő étkeztetés, a munkahelyi, a gyermek- és diákétkeztetés, ideértve az egész napon át a lakóhelyeiktől távollévők teljes napi ellátását.” E feladatok teljesítése az önkormányzatok (önkormányzati fenntartású intézmények) számára többlet feladatokat jelent, melyek teljesítése többlet költség kihatással is jár. A Belügyminisztérium Önkormányzati Gazdasági Főosztálya a 2004. évi -78-
költségvetési törvény előkészítési tárgyalásai során a többlet költségekre vonatkozó igények rendezését szorgalmazni fogja. A globalizálódó élelmiszer kereskedelem révén egy-egy veszélyforrás váratlanul tűnik fel és okoz nem várt megbetegedéseket. A fogyasztók mind több figyelmet szentelnek ezeknek az eseteknek, és egyre fokozódóan követelik, hogy csak olyan élelmiszerek kerüljenek forgalomba, illetve felszolgálásra melyek biztonságosak. Ennek elérésére a HACCP rendszert egyre
szélesebb
körben
alkalmazzák
valamennyi,
az
élelmiszerek
előállításával,
forgalmazásával és a vendéglátással kapcsolatos tevékenység során. A HACCP rendszer kialakítása hét alapelvre épül: • a veszélyelemzés végzése, • a Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása, • a kritikus határérték(ek) megállapítása, • a CCP szabályozását felügyelő rendszer felállítása, • azon helyesbítő tevékenység meghatározása, melyet akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott CCP nem áll szabályozás alatt, • az igazolásra szolgáló eljárások megállapítása, annak megerősítésére, hogy a HACCP rendszer hatékonyan működik, • olyan dokumentáció létrehozása, amely tartalmaz ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz tartozó minden eljárást és nyilvántartást. A HACCP rendszernek lényeges jellegzetessége, hogy adott termékre, termékcsoportra, technológiára, az adott körülmények között kell a veszélyelemzést elvégezni és a rendszert kidolgozni. Hasonló adottságok és technológiák viszont vannak, különösen igaz ez a közétkeztetésre és a vendéglátásra. Ezen a felismerésen alapul többféle projekt, amely csoportos és mintarendszeres módszerek alkalmazásával próbálja meg egyszerűsíteni, gyorsítani, és olcsóbbá tenni a HACCP kialakítását.
-79-
V.
BEFEJEZÉS:
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk rendkívül szerteágazó teendői kört szab meg, melynek egyik talán legfontosabb területe a jogharmonizációs program maradéktalan teljesítése: A csatlakozással az adott állam hatásköreinek egy részét a Közösségekre ruházza át. Ennek alapján hazánk csatlakozását követően közösségi intézmények bírnak majd jogalkotási hatáskörrel olyan területeken, amelyek közvetve vagy közvetlenül érintik a helyi önkormányzatok tevékenységét. A csatlakozás sikerének szempontjából fontos szerepet kap a helyi szint megfelelő integrálódása, hiszen azt az intézményrendszert alkotja, amelyre ráépült, és amellyel együttműködik a központi kormányzás rendszere. Nyilvánvaló, hogy sem a meglévő, sem a csatlakozást követően alkotott önkormányzati rendeletek nem lehetnek ellentétesek a közösségi joggal. A közösségi jog megsértése miatt a csatlakozást követően az Európai Bíróság elõtt - a tagállami felelõsség alapján - eljárás indulhat hazánk ellen. Hasonló a helyzet akkor is, ha az önkormányzat a közösségi jogból eredő és a belső jogi hatáskörmegosztás alapján az önkormányzat eredeti jogalkotói hatáskörében mulaszt, vagyis jogalkotási kötelezettségének nem tesz eleget. A IV. fejezetben kiemeltem azon területeket, melyek az önkormányzati rendeletalkotásban fontossággal bírnak, amely körben a rendeletek születnek. Felvázoltam a vonatkozó közösségi szabályozást is, amihez igazodnia kell Magyarországnak. Mindez azonban csupán az elméleti oldal. A következőkben a gyakorlatot és az általam vélt hiányosságokat kívánom bemutatni. Amint ezt dolgozatom megelőző részeiben is tárgyaltam, rendkívül fontos a megfelelő információ áramlása az önkormányzati dolgozók irányába. Erre szolgál a magas szinvonalú képzésben részesült oktatói gárda országszerte történő önkormányzat-látogatása, melynek során az ottani szakemberek továbbképzésére kerül sor. Sajnos azonban a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy az átlagban két munkanapot igénybevevő tanfolyamok nem gyakorlati információkkal segítették az önkormányzati dolgozók munkáját, hanem a már a közigazgatási alapvizsgán is tételként szereplő elméleti uniós ismeretek átadására került sor. Véleményem szerint, a „tankönyvekből megtanulható anyagot” mindenki el tudja sajátítani otthon, nem erre kellett volna összpontosítani, hanem a gyakorlati munka során előforduló konkrét szituációk megoldására. A gyakorlati jogharmonizáció minden időben azonos módon történt, ugyanis a „magasabb rendű jogszabálynak nem mondhat ellen alacsonyabb rendű”elv értelmében mindig is jegyzői jogkörbe tartozott a törvényesség ellenőrzése. Amennyiben azonban egy-egy törvény módosult, előfordult, hogy a felhatalmazása alapján megalkotott önkormányzati rendelet is vele módosult. Ilyen formában tehát a képviselő testület
-80-
módosította a rendeletet. A megszületett jogszabály felett a Fővárosi Közigazgatási Hivatal gyakorol törvényességi felügyeletet. Az esetleges múlasztásról értesíti az önkormányzatokat. Jogszabályaink zöme a törvények megalkotásával, ill. módosításával vált az Uniós jogszabályokkal harmonizálttá. Ebből következik, hogy számos rendelet módosítására (reguláció) ill. hatályon kívül helyezésére (dereguláció) a hagyományos okokból kifolyólag került sor. Csupán néhány olyan rendeletalkotási terület van, ahol nem a törvényváltozás miatt, hanem külön felhívásra került sor a jogszabály-módosítására. Ilyen a helyi adókkal kapcsolatos terület, ahol az önkormányzatoknak a tisztességes verseny érdekében kellett megváltoztatni a korábbi adómentességek adományozását. Ez ugyanis az egyik legfontosabb közösségi elvbe ütközik. Nagy kihívást jelentő feladat merül fel a 2004-es Európai Parlamenti választásokkal kapcsolatban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk megköveteli itt is a közösségi választójogi jogszabályoknak való megfelelést. Mindez kétirányú feladatot jelent. Egyrészt a választójogi jogszabályokban biztosítani kell a Magyarországon lakóhellyel rendelkező uniós állampolgárok választójogát az európai parlamenti, valamint a helyi önkormányzati választásokon, másrészt csatlakozásunkkal a magyar állampolgárok választójoga is kibővül, hiszen lehetővé kell tenni a magyar állampolgárok aktív és passzív választójogát az európai parlamenti választásokon. A magyar választójog alapvető kérdéseit az Alkotmány tartalmazza. Az alapvető jogok között szabályozza az aktív és a passzív választójog feltételeit, illetve a választójogból kizártak körét. Külön fejezetben rendelkezik a választások alapelveiről, majd kimondja, hogy a választásokról külön törvények rendelkeznek. A fentiekre, valamint arra tekintettel, hogy a választójogi jogharmonizációs feladatok megvalósítása áttöri a magyar állampolgársághoz kapcsolódó választójog alapelvét, a feladatok végrehajtásához mindenekelőtt az Alkotmány módosítása szükséges. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkhoz kapcsolódó Alkotmány-módosítás keretében19kerültek meghatározásra az uniós normákkal összhangban lévő választójog gyakorlásának alapvető szabályai. Ennek értelmében az Európai Unió más tagállamának állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választható és – amennyiben a választás illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Tekintettel arra, hogy a magyar önkormányzati rendszerben a polgármester államigazgatási hatásköröket is ellát, a törvény kimondja, hogy polgármesterré, fővárosi főpolgármesterré csak magyar állampolgár választható, ezzel is erősítve közjogi szerepüket. Ahogyan azt korábban láthattuk, az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok az 19
melyet az Országgyűlés a 2002. évi LXI. törvénnyel fogadott el
-81-
önkormányzati tisztségviselők vonatkozásában kikössék az állampolgársági feltételt. Mindezekkel összhangban a törvény azt is kimondja, hogy a megyei közgyűlés elnökévé magyar
állampolgár
választható.
Az
Európai
Parlament
tagjainak
választásával
összefüggésben pedig kimondja a jogszabály, hogy a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és uniós polgárt megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen. Ebben az esetben mind az aktív, mind pedig a passzív választójog megilleti a magyar állampolgárokat, illetve az uniós polgárokat. Fontos azonban, hogy a fent említett rendelkezések a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján válnak hatályossá. A teljes választójogi jogharmonizációhoz azonban az egyes választójogi törvények módosítása, illetőleg - az Európai Parlament vonatkozásában – új jogszabály megalkotása szükséges, melyeknek megvalósítását 2003. első félévére ütemezi a jogharmonizációs program. Természetesen, az új törvények bevezetése módosításokat fog eredményezni a helyi szabályok körében is. Ebben a vonatkozásban is nyitott még a kérdés. Elmondható tehát, hogy még igen sok a csatlakozással összefüggésben felmerülő teendő, és kissé ördögi kör jelleget ölt. Hiába szeretné ugyanis egy adott önkormányzat esetenként más sorrendben végrehajtani a harmonizációt, ha azt még nem tette meg magasabb rendű jogszabály, nincs rá lehetőség, ugyanis akkor az önkormányzat törvénysértést követ el. A konkrét teendők mellett azonban számos, a harmonizációs programmal nem szervesen összefüggésben lévő tennivaló jelenik meg. Ezalatt az alapvető, sokszor felfogásbeli, nézőpont változtatást értem. Itt emelném ki a poroszos jellegű, sajnos ma is domináns szemléletet. Fontos lenne a hatósági központú közigazgatástól a szolgáltató típus felé való eltolódás. Ugyancsak elengedhetetlen kritérium a polgárbarát, hatékony, átlátható, stabil közszolgálat megteremtése, melyben fontos szerephez jut a szakmai tudás, illetve a jogállamiságnak való megfelelés. A közigazgatás továbbfejlesztésének fontos eleme az információ-áramlás megszervezése, illetve a teljesítményorientáltan fizetett, eredményesebben dolgozó köztisztviselői gárda kialakítása is. Fontos kritérium, hogy a közigazgatás csak ott avatkozzon be, ahol szükséges, ahol azonban beavatkozik, ott hatékony, eredményes célravezető és törvényes legyen fellépése. A felsorolt célok elérése érdekében azonban elengedhetetlen a folyamatos kontroll, az elavult és felesleges feladatok megszűntetése, az új igényekkel való folyamatos lépéstartás.
-82-
A modernizációval együttjár az irányadó jogszabályok módosításával is, melyek közül elsőként az önkormányzati törvényt emelném ki. Azonos fontossággal bír az államigazgatási eljárásról szóló jogszabály módosítása is. Összegzésként tehát elmondható, az önkormányzatok előtt hosszú és göröngyös út áll még, mind jogharmonizációs, mind a még talán ennél is nehezebb szemléletváltoztatás tekintetében. Talán első lépésként a „cserbenhagyottság” érzést kellene csökkenteni, olyan szakmai információs források, szakmai tanácsadók biztosításával, amelyekhez bizalommal fordulhatnak az önkormányzatok.
-83-
IRODALOMJEGYZÉK: 1. A Belügyminisztérium honlapja: www.b-m.hu/belugy/euint/index.html 2. A Külügyminisztérium honlapja: http://www.kum.hu/siwwwa/file/eupdfkulugy.pdf 3. A személyek szabad mozgása az Európai Unióban- munkavállalási, letelepedési és tanulási lehetőségek a magyar állampolgárok számára a csatlakozás előtt és után 4. Albert Levente, Gyulavári Tamás Az Európai Szociális Alap, 1999. 5. Az egységes belső piac tartópillérei, a négy alapszabadság KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 6. Az EU-piac játékszabályai avagy versenyjog az Unióban- Engem is érint füzetekBudapest, 2001- felelős kiadó. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 7. Az EU-piac játékszabályai, avagy versenyjog az EU-ban KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 8. Az Európai integráció alapszerződései 2.(A Római ,a Maastrichti, az Amszterdami és Nizzai szerződések) Bp.,KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó,2002, 9. Az Európai integráció alapszerződései.(A Római ,a Maastrichti és az Amszterdami szerződések) Bp.,KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó,2000, 10. Az Európai Unió bővítése: http://www.euro.hu/pages/almenuframegenerator.asp?submenu=4 11. Az Európai Unió dióhéjban KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 12. Bakondi György-Tatár Attila-Varga Imre Az EU irányelvek magyarországi alkalmazása Európai Tükör kötetek: 2001. 5. Szám 13. Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar - EU kapcsolatok fejlődése Bp.,KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó,2002 14. Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése, KJKKerszöv , 2001 15. Bárczi István Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon, 1999. -, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 16. Dr. Biczók Gyula, Magosány Zsuzsa, Dr. Rédey Ákos Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 17. EU csatlakozás 2004- KUM kiadásában 18. Farkas Beáta, Várnay Ernő: Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába, Osiris 2000 19. Fazekas Judit: Az európai integráció alapszerződései, KJK-Kerszöv, 2001 20. Fehér István. Európai Uniós Ismeretek Gödöllő, 2001-Szent István Egyetem, Gazdasái és Társadalomtudományi Kar -84-
21. Fülöp Botond Az Európai Bíróság szerepe a közösségi jog végrehajtásában - Európai Tükör kötetek: 2001. 5. szám 22. Gátos György: Jogharmonizáció - igazságügyi együttműködés In: Európa Kislexikon, BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 1999. 23. Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája Bp.,Osiris Kiadó, 2000, 24. Gyulai Péterné Önkormányzatok az EU-csatlakozás folyamatában - EU Working Papers c. negyedéves kiadvány keretein belül:2000/3. Szám 25. Gyulavári Tamás (szerk.) Az Európai Unió szociális dimenziója, 2000. 26. Gyulavári Tamás, Kozma Ágnes Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban, 2000. 27. Gyulavári Tamás; Kardos Gábor Szociális jogok az Európai Unióban, AduPrint, 1999 28. Hargita Árpádné: A magyar EK társulási megállapodás eurüpa Kislexikon, BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 1999. 29. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Immo-Reference2000. 30. IziknéHedri Gabriella: Az eurüpai egyesülési folyamat és Magyarország Európa Kislexikon, BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 1999. 31. Kecskés László: EK-jog és jogharmonizáció ,KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2002 32. Kecskés László: EK-jog és jogharmonizáció, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2001 33. Kis vállalkozások – nagy lehetőségek, avagy az EU vállalkozásfejlesztési politikája KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 34. Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége http://www.kooesz.hu/hirek/altalanos/atvilagitasi_terv.htm#kozos – 2003 04 15 35. Környezetvédelem az EU-ban KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 36. Közlekedés az EU-ban KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 37. Lomnici Zoltán: Európai intézmények és a jogharmonizáció, Osiris, 2001 38. Lomnici Zoltán: Intézmények Európában, HVG-orac, 2001 39. Lukács Éva - Király Miklós: Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002 40. Dr. Lukács Éva, dr. Király Miklós Migráció és az Európai Unió, 2001. 41. Magyarország és az Európai Unió kapcsolatainak kronológiája: www.kum.hu/euanyag/mo-eu/magyarEU.htm 42. Milyen EU-ba érkezünk, avagy az Unió jövője Nizza után KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október -85-
43. Ódor Bálint-Szesztay Ádám A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára Európai Tükör kötetek: 2001. 5. Szám 44. Dr. Pálfalvi József, EuroInfo Központ Hálózat Magyar Kereskedelmi és Iparkamara “Vállalkozók Európában” sorozat, 2000. -, 45. Dr. Pálfalvi József, Közúti árufuvarozás és személyszállítás az Európai Unióban, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara “Vállalkozók Európában” sorozat, 2000. -, 46. Régiók Európája, az EU regionális politikája KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 47. Regionális önkormányzatok transz-európai együttműködése (Trans-European Cooperation between Territorial Authorities), Euro Info Service, 2002 48. Személyek szabad mozgása az EU-ban KüM “Engem is érint” füzetek, 2001. Október 49. Dr. Törzsök Éva, Dr. Tóth Tamás, Borbély László, Cees Claessen: Üzleti környezet az Európai Unióban, 1999, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 50. Várnay Ernő - Papp Mónika: Az Európai Unió joga, KJK-Kerszöv Kiadó, 2001
-86-
MELLÉKLETEK: 1/a MELLÉKLET 1058/2001. (VI. 21.) Korm. Határozat az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben a helyi önkormányzatokat érintő feladatokról Az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben a helyi önkormányzatokat érintő feladatok, intézkedések és jogszabály-módosítások felméréséről, a helyi önkormányzatok felkészítésének fő irányairól készült előterjesztésben foglaltak alapján a Kormány elrendeli: 1. a) az érintett miniszterek dolgozzák ki a helyi önkormányzati rendeletek átvilágításához szükséges ágazati, szakmai összefoglalót, ahol az egyes szaktárcák jelöljék meg a csatlakozással összefüggésben a helyi önkormányzatokat érintő jogalkotási feladatokat, tervezendő intézményfejlesztési és jogalkalmazási kérdéseket, feladatokat; Felelős: Határidő:
érintett miniszterek 2001. október 31.
b) az ágazati, szakmai összefoglalók alapján a belügyminiszter koordinálásával kerüljön kidolgozásra a csatlakozás helyi önkormányzati követelményeit átfogó átvilágítási terv, valamint egy módszertani segédanyag; Felelős: Határidő:
belügyminiszter igazságügyminiszter 2001. november 30.
2. a Kormány felhívja a helyi önkormányzatokat, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés körében rendeleteiket az 1. b) pont alapján elkészülő átvilágítási terv és módszertani segédanyagban megadott szempontok szerint vizsgálják felül a csatlakozásig.
-87-
1/b MELLÉKLET 1052/2000. (VI. 28.) Korm. Határozat a közoktatás tankönyvellátásához a 2000. évben szükséges állami készfizető kezességvállalásról 1. A Kormány az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 33. §-a és 42. §-a, valamint a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 34. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a közoktatás megfelelő időben történő tankönyvellátásához a 2000. naptári évben szükséges, kereskedelmi kamatú, legfeljebb összesen 1,791 millió forint összegű hitel és annak járulékai visszafizetésére készfizető állami kezességet vállal. Az összeg a közoktatás közismereti és szakmai tankönyveinek kiadásához igénybe vehető hiteleket egyaránt tartalmazza. A hitel kizárólag a 2000-2001. tanévi tankönyvek gyártására, a tankönyv jegyzéken szereplő művek első ízben történő megjelentetéséhez és utánnyomásához használható fel, valamint azokra az előkészületi munkálatokra, amelyek alapján a 2001-2002. tanévi tankönyvjegyzékre felkerülő kéziratok szerzői jogot érintő tételeinek kifizetését szolgálják. 2. A készfizető kezességet a hitelintézetek ezáltal biztosítható hitelnyújtási szándéka, továbbá a várhatóan elérhető kedvezőbb kamatozás indokolja. 3. a) A kezességgel biztosított hitel felvevői azok a tankönyvet megjelentető, forgalmazó kiadók lehetnek, amelyek tankönyvei, a közoktatás közismereti vagy szakmai tankönyvjegyzékén szerepelnek és eleget tesznek a hitelfelvételhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségüknek. A kiadó az előző évi tankönyvforgalma (áfa nélküli) értékének maximum 60%-át kaphatja meg állami kezességvállalással biztosított hitelként. A kiadó által jelzett éves tankönyvforgalomra vonatkozó adat ń5%-ban térhet el az Oktatási Minisztérium adatbázisában lévő megrendelésállománytól. Amennyiben 5%-nál nagyobb eltérés mutatkozik, a kiadónak igazolnia kell az Oktatási Minisztérium felé a tényleges megrendelésállományt. b) Állami készfizető kezességvállalás mellett nem vehet fel hitelt az a kiadó, amely ugyanilyen jogcímen már költségvetési támogatásban részesült, vagy részesülni fog, továbbá az előző tanév tankönyveinek gyártásához felvett hitelét 2000. november 30-ig nem fizette vissza, valamint amelynek korábbi kezessége beváltásra került. c) A kezességvállalási szerződésben minden esetben igazolni kell, hogy a hitelt mely tanév tankönyveihez vették fel. d) Az e pontban foglalt feltételek teljesítését a kezességvállalási szerződésen aláírás előtt az Oktatási Minisztérium ellenjegyzésével igazolja. 4. A hitelnyújtó hitelintézet csak Magyarországon működő, bejegyzett, hazai székhelyű bank lehet. Feltétel továbbá, hogy a hitel tényleges díja nem lehet magasabb a mindenkori jegybanki alapkamat +1%-ánál. A hitel tényleges díja alatt a hitel kamatát, egyéb költségeit ideértve a kamatfizetés gyakoriságából adódó többletköltségeket - együttesen kell érteni. A hitel tényleges díja éven belül lejáró hitelek esetén lineáris diszkontálással kerül kiszámításra a 365 napos év alapján. 5. Állami készfizető kezességvállalással biztosított hitel útján szerzett pénzeszközökből végrehajtott beszerzésekre a közbeszerzésekről szóló törvény szabályait 2000. évben nem kell alkalmazni. 6. A Kormány a közoktatás tankönyvellátásának közfeladat jellegét figyelembe véve - az 1999. évi CXXV. törvény 42. § (2) bekezdése alapján - eltekint a kezességvállalási díj kikötésétől, valamint a külön biztosítékra vonatkozó szerződés aláírásától. 7. A Kormány a 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdésében lévő felhatalmazás alapján eltekint az ugyanazon bekezdésben a kiadóknak a hitelintézet kiválasztásának versenyeztetésére vonatkozó kötelezettség előírásaitól, mivel a közoktatási tankönyvellátás feladatának ellátása ezt fokozottan indokolttá teszi. -88-
Felelős: Határidő:
pénzügyminiszter oktatási miniszter folyamatos
-89-
1/c MELLÉKLET 2319/2000. (XII. 21.) Korm. Határozat az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a magyar jogrendszert érintő egyes kérdéseivel kapcsolatos feladatokról 1. A Kormány elfogadja az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a magyar jogrendszert érintő egyes kérdéseiről készült előterjesztést a további munkák elméleti alapjaként. 2. Az előterjesztésben foglaltak alapján a Kormány a következő feladatokat határozza meg: a) Előterjesztést kell készíteni a csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításról. Felelős: Határidő:
igazságügyminiszter külügyminiszter 2001. október 31.
b) Előterjesztést kell készíteni a jogalkotásról szóló törvény módosításának koncepciójáról. Felelős: Határidő:
igazságügyminiszter 2001. augusztus 31.
c) A közösségi jog általános elvei, valamint az áruk, a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása témakörében az elsődleges közösségi jog alapján át kell világítani a magyar jogrendszert, és - amennyiben szükséges - javaslatot kell tenni jogszabály-módosításra. Felelős: Határidő:
igazságügyminiszter külügyminiszter az érintett miniszterek bevonásával 2001. december 31.
d) Felül kell vizsgálni a két- és többoldalú nemzetközi szerződéseket abból a szempontból, hogy a csatlakozással összefüggésben szükséges-e a szerződések módosítása vagy megszüntetése. A felülvizsgálat eredménye alapján javaslatot kell tenni a nemzetközi szerződések szükséges módosításának vagy megszüntetésének az előkészítése érdekében. Felelős:
Határidő:
a nemzetközi szerződések felülvizsgálatáért: az érintett miniszterek saját feladat- és hatáskörükben a felülvizsgálat eredménye alapján előterjesztés-készítésért: külügyminiszter igazságügyminiszter az érintett miniszterek bevonásával a felülvizsgálat tekintetében: 2001. október 31. az előterjesztés elkészítése tekintetében: 2001. december 31.
e) Előterjesztést kell készíteni az EK-szerződés 234. Cikkén alapuló előzetes határozathozatali eljárással kapcsolatban szükséges jogszabály-módosításokról és intézkedésekről. Felelős:
igazságügyminiszter bevonva az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot és a Legfőbb Ügyészséget -90-
Határidő:
2001. december 31.
f) Előterjesztést kell készíteni az igazságügyi együttműködéssel összefüggő feladatokról és intézkedésekről. Felelős:
Határidő:
igazságügyminiszter külügyminiszter belügyminiszter bevonva az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot és a Legfőbb Ügyészséget 2001. április 30.
g) Előterjesztést kell készíteni a hazai intézményeknek az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusához való illeszkedéséről, alkalmazkodásáról. Felelős: Határidő:
külügyminiszter igazságügyminiszter az érintett miniszterek bevonásával a csatlakozási tárgyalások lezárultát követő 30. nap
h) Előterjesztést kell készíteni a csatlakozással összefüggésben az önkormányzatokat érintő feladatokról, intézkedésekről és jogszabály-módosításokról. Felelős:
Határidő:
belügyminiszter igazságügyminiszter külügyminiszter az érintett miniszterek bevonásával 2001. március 31.
i) Előterjesztést kell készíteni a csatlakozással összefüggő deregulációval kapcsolatos feladatokról, illetve jogszabály-módosításokról. Felelős: Határidő:
igazságügyminiszter külügyminiszter az érintett miniszterek bevonásával a csatlakozási szerződés megerősítésére irányuló előterjesztés benyújtásával egyidejűleg
-91-
1/d MELLÉKLET 2099/2002. (III. 29.) Korm. Határozat a jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról 1. A Kormány az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizációs tevékenység alapjaként - a határozat mellékletében foglalt - átfogó jogharmonizációs programot elfogadja. 2. A határozat mellékletében foglalt jogharmonizációs program végrehajtásához szükséges jogalkotási feladatokat a Kormány munkatervének és törvényalkotási programjának kidolgozásakor figyelembe kell venni. A Kormány munkatervéhez kapcsolódóan és a törvényalkotási programjára vonatkozó előterjesztésben ismertetni kell, hogy a jogalkotási feladatok közül melyek kapcsolódnak a jogharmonizációs programhoz. A Kormány munkatervére és törvényalkotási programjára vonatkozó javaslataikkal egyidejűleg a minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek csatolniuk kell a jogharmonizációs program végrehajtásához szükséges miniszteri rendeletek megalkotására irányuló munkatervüket is. Felelős:
igazságügyminiszter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter Külügyminiszter érintett miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői
3. A határozat mellékletében foglalt jogharmonizációs program időarányos teljesítéséről legalább évente jelentést kell készíteni a Kormánynak. A jelentéshez kapcsolódóan - szükség szerint, figyelemmel a közösségi jog változásaira, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásról folyó tárgyalások tapasztalataira és eredményeire - javaslatot kell tenni a jogharmonizációs program módosítására, illetve kiegészítésére. Felelős: Határidő:
Igazságügyminiszter Külügyminiszter érintett miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői évente február 28-áig, illetve a Kormány által meghatározott más időpontban
4. Az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságban rendszeresen - a csatlakozási tárgyalásokra is figyelemmel, azok menetrendjéhez is igazodva - értékelni kell a jogharmonizáció helyzetét. 5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti: a) a 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat; b) a 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat módosításáról szóló 2280/1999. (XI. 5.) Korm. határozat; c) a 2002. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló, többször módosított 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat módosításáról szóló 2140/2000. (VI. 23.) Korm. határozat; d) a 2002. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat módosításáról szóló 2158/2001. (VI. 27.) Korm. határozat.
-92-
Magyarázat 1. A közösségi jogszabályok megjelölése a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet irányadó szabályaihoz igazodik. A közösségi jogszabály mellett feltüntettük a nyilvántartási számát (az ún. CELEX-számot) is. Ez utóbbi - esetenként technikai okból még hiányozhat. 2. A bel- és igazságügyi együttműködés (24. fejezet) esetében a program nemcsak közösségi jogszabályokat tartalmaz, hanem más - az Európai Unió ún. harmadik pillérén belül elfogadott - jogforrásokat is. 3. A magyar jogszabály rovata esetenként kitöltetlen maradt, mivel további vizsgálatokra van még szükség a konkrét hazai jogalkotási feladat meghatározásához. 4. A magyar jogszabály rovatában az új jogszabályok jogforrási szintjére tett javaslat csak jelzésértékű, az előzetes tájékoztatást szolgálja. A megfelelő jogforrási szintet a jogszabálytervezet kidolgozása során, a szabályozás tárgyának és tartalmának megfelelően kell kiválasztani. 5. A felelősök között elsőként megjelölt tárca az ún. első helyi felelős. 6. Az egyéb megjegyzésekben a "CS" jelzés azt jelenti, hogy a harmonizáció csak a csatlakozási szerződés hatálybalépésével egyidejűleg valósulhat meg; az "R" jelzés részleges harmonizációt jelent. 7. A melléklet táblázatosan, az Európai Unió és Magyarország közötti csatlakozási tárgyalások első, ún. átvilágítási szakaszában kialakított fejezetek szerint, és azon belül félévenkénti bontásban irányozza elő a jogharmonizációs feladatokat. Egyes fejezetekben nincs jogharmonizációs feladat, ezért nem folyamatos a táblázat fejezeteinek számozása.
-93-
2. SZÁMÚ MELLÉKLET: AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉS 2. cikk (korábbi 2. cikk) A Közösség feladata, hogy közös piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozásával, továbbá a 3. és a 4. cikkben meghatározott közös politikák, illetve intézkedések végrehajtásával a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nők egyenlőségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő
növekedést,
a
gazdasági
teljesítmények
nagyfokú
versenyképességét
és
konvergenciáját, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást. 23. cikk (korábbi 9. cikk) (1) A Közösség egy vámunión alapul, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá egy közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban. (2) A 25. cikk és e cím 2. fejezetének rendelkezéseit a tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre kell alkalmazni. 24. cikk (korábbi 10. cikk) A harmadik országokból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a fizetendő vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre beszedték, és azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza. 25. cikk (korábbi 12. cikk) A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ezt a tilalmat a fiskális vámokra is alkalmazni kell.
-94-
26. cikk (korábbi 28. cikk) A közös vámtarifa vámtételeit a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel állapítja meg. 27. cikk (korábbi 29. cikk) Az e fejezetben rábízott feladatok végrehajtása során a Bizottság a következőket tartja szem előtt: a) a tagállamok és harmadik országok közötti kereskedelem előmozdításának szükségessége; b) a Közösségen belüli verseny feltételeinek fejlesztése olyan mértékben, amely a vállalkozások versenyképességének javulásához vezet; c) a Közösség nyersanyag- és félkésztermék-ellátásával kapcsolatos követelmények; ebben a vonatkozásban a Bizottság ügyel arra, hogy elkerülje a tagállamok közötti verseny feltételeinek torzulását a késztermékek esetében; d) a tagállamok gazdaságaiban bekövetkező komoly zavarok elkerülésének, valamint a Közösségen
belüli
ésszerű
termelésfejlesztés
és
fogyasztásbővítés
biztosításának
szükségessége. 28. cikk (korábbi 30. cikk) A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. 29. cikk (korábbi 34. cikk) A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. 30. cikk (korábbi 36. cikk) A 28. és a 29. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.
-95-
31. cikk (korábbi 37. cikk) (1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés. E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell. (2) A tagállamok tartózkodnak minden olyan új intézkedés bevezetésétől, amely ellentétes az (1) bekezdésben megállapított elvekkel, vagy amely korlátozza a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkek hatályát. (3) Ha egy kereskedelmi jellegű állami monopólium szabályainak az a célja, hogy megkönnyítse a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalát vagy legjobb áron történő értékesítését, az e cikkben foglalt szabályok alkalmazásakor lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújtsanak. 39. cikk (korábbi 48. cikk) (1) A Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. (2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. (3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy: a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen; b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon; c)
munkavállalás
céljából
valamely
tagállamban
tartózkodjon
az
adott
tagállam
állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek megfelelően; d) egy tagállamban történő alkalmazását követően a Bizottság által végrehajtási rendeletekben meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjon. (4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a közszolgálatban történő foglalkoztatásra.
-96-
40. cikk (korábbi 49. cikk) A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek vagy rendeletek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók 39. cikkben meghatározott szabad mozgását megvalósítsák, különösen: a) a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításával; b) azoknak a közigazgatási eljárásoknak és gyakorlatnak, valamint a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek fenntartása a munkavállalók szabad mozgásának megvalósulását akadályozná; c) azoknak a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak és egyéb korlátozásoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek más tagállamok munkavállalói részére a saját munkavállalókra irányadóktól eltérő feltételeket írnak elő a munkahely szabad megválasztására vonatkozóan; d) megfelelő mechanizmusok kialakításával, amelyek összekapcsolják a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint elősegítik e téren az egyensúly kialakítását oly módon, hogy a különböző régiókban és iparágakban elkerülhető legyen az életszínvonal és a foglalkoztatási szint komoly veszélyeztetése. 41. cikk (korábbi 50. cikk) A tagállamok közös program keretében ösztönzik a fiatal munkavállalók cseréjét. 42. cikk (korábbi 51. cikk) A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és az azok jogán jogosultak számára biztosítja a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából; b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás során mindvégig egyhangúlag határoz.
-97-
43. cikk (korábbi 52. cikk) Az alábbiakban megállapított rendelkezések keretén belül tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó bármely korlátozás. Ezt a tilalmat azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak. A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen a 48. cikk (2) bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is. 44. cikk (korábbi 54. cikk) (1) A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelveket bocsát ki a letelepedési szabadságnak egy meghatározott tevékenység tekintetében történő megvalósítása céljából. (2) A Tanács, illetve a Bizottság a fenti rendelkezésekben számára megállapított feladatokat különösen azáltal látja el, hogy: a) főszabályként elsőbbségi elbánást biztosít olyan tevékenységek számára, amelyeknél a letelepedés szabadsága különös mértékben előmozdítja a termelés és a kereskedelem fejlődését; b) szoros együttműködést biztosít a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között a különböző tevékenységek Közösségen belüli sajátos helyzetének megismerése érdekében; c) eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés szabadságának akadályát képezné; d) biztosítja, hogy valamely tagállamnak egy másik tagállam területén alkalmazott munkavállalói önálló vállalkozói tevékenység folytatása céljából ez utóbbi állam területén maradhassanak, amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket teljesíteniük kellene, ha abban az időpontban lépnének a másik tagállam területére, amikor az ilyen tevékenységet meg kívánják kezdeni; megállapított elvekkel; f) megvalósítja a letelepedési szabadság korlátozásainak fokozatos eltörlését minden érintett tevékenységi ágban, egyrészt a képviseletek, fióktelepek vagy leányvállalatok valamely tagállam területén történő létrehozásának feltételeit, másrészt az ilyen képviseletek, fióktelepek és leányvállalatok irányító és ellenőrző tisztségeinek az anyalétesítmény személyzete által történő betöltésére vonatkozó feltételeket illetően; -98-
g) a szükséges mértékben összehangolja azokat a biztosítékokat, amelyeket a tagállamok a 48. cikk (2) bekezdése szerinti társaságoktól a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme céljából megkövetelnek, annak érdekében, hogy az ilyen biztosítékokat egyenértékűvé tegyék a Közösségen belül; h) megbizonyosodik afelől, hogy vajon a tagállamok által nyújtott támogatások nem torzítjáke a letelepedés feltételeit. 45. cikk (korábbi 55. cikk) Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre
e
fejezet
rendelkezései
az
adott
tagállam
vonatkozásában
nem
alkalmazhatók. A Bizottság javaslata alapján a Tanács minősített többséggel úgy rendelkezhet, hogy e fejezet rendelkezései bizonyos tevékenységekre nem alkalmazhatók. 46. cikk (korábbi 56. cikk) (1) E fejezet rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve. (2) A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki a fent említett rendelkezések összehangolása céljából. 47. cikk (korábbi 57. cikk) (1) A Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése céljából. (2) Ugyanebből a célból a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően irányelveket bocsát ki a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására
vonatkozó
törvényi,
rendeleti
és
közigazgatási
rendelkezéseinek
összehangolására. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás során mindvégig egyhangúlag határoz az olyan irányelvekről, amelyek végrehajtása legalább egy tagállamban a természetes személyek képzésére és a szakmába történő bejutásának feltételeire vonatkozó, az egyes szakmákra irányadó jogi szabályozás meglévő alapelveinek módosítását vonná maga után. Egyéb esetekben a Tanács minősített többséggel határoz. -99-
(3) Az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos eltörlése az e szakmáknak a különböző tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó feltételek összehangolásától függ. 48. cikk (korábbi 58. cikk) Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai. „Társaság” a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a non-profit szervezeteket. 49. cikk (korábbi 59. cikk) Az
alábbiakban
megállapított
rendelkezések
keretén
belül
a
Közösségen
belüli
szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás tilos a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel e fejezet rendelkezéseit kiterjesztheti harmadik ország olyan állampolgáraira, akik szolgáltatásokat nyújtanak és a Közösség területén letelepedettek. 50. cikk (korábbi 60. cikk) E szerződés alkalmazásában „szolgáltatás” a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Szolgáltatásnak minősülnek különösen: a) az ipari jellegű tevékenységek; b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek; c) a kézműipari tevékenységek; d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek. A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint.
-100-
51. cikk (korábbi 61. cikk) (1) A közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó cím rendelkezései irányadók. (2) A tőkemozgásokkal kapcsolatos banki és biztosítási szolgáltatások liberalizációja a tőkemozgások liberalizációjával összhangban valósul meg. 52. cikk (korábbi 63. cikk) (1) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel irányelveket bocsát ki egy meghatározott szolgáltatás liberalizációjának az elérése céljából. (2) Az (1) bekezdésben említett irányelvek tekintetében főszabályként azok a szolgáltatások élveznek elsőbbséget, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a termelési költségekre, vagy amelyek liberalizációja hozzájárul a termékek kereskedelmének előmozdításához. 53. cikk (korábbi 64. cikk) A tagállamok kinyilvánítják készségüket arra, hogy az 52. cikk (1) bekezdése alapján kibocsátott irányelvek által előirányzott mértéken túl is vállalják a szolgáltatások liberalizációját, amennyiben általános gazdasági helyzetük és az érintett gazdasági ágazat helyzete ezt lehetővé teszi. A Bizottság ennek érdekében ajánlásokat tesz az érintett tagállamoknak. 54. cikk (korábbi 65. cikk) A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások eltörléséig a tagállamok ezeket a korlátozásokat állampolgárság vagy lakóhely alapján történő különbségtétel nélkül alkalmazzák a 49. cikk első bekezdése értelmében szolgáltatást nyújtó minden személyre. 55. cikk (korábbi 66. cikk) A 45–48. cikk rendelkezéseit az e fejezet által szabályozott kérdésekre is alkalmazni kell. 67. cikk (korábbi 73o. cikk) (1) Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követő ötéves átmeneti időszak során a Tanács a Bizottság javaslata vagy valamely tagállam kezdeményezése alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz. (2) Ennek az ötéves időszaknak a letelte után:
-101-
— a Tanács a Bizottság javaslatai alapján határoz; a Bizottság megvizsgálja a bármely tagállam által arra vonatkozóan benyújtott kérelmet, hogy a Bizottság terjesszen javaslatot a Tanács elé; — a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz arról, hogy az e cím alá tartozó valamennyi területre vagy egyes területekre a 251. cikkben említett eljárást alkalmazzák, valamint a Bíróság hatáskörével kapcsolatos rendelkezéseket ehhez hozzáigazítsák. (3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, a 62. cikk 2. b) pontjának i. és iii. alpontjában említett intézkedéseket a Tanács az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől kezdődően a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel történt konzultációt követően minősített többséggel fogadja el. (4) A (2) bekezdéstől eltérve, a 62. cikk 2. b) pontjának ii. és iv. alpontjában említett intézkedéseket az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követő ötéves időszak letelte után a Tanács a 251. cikkben említett eljárásnak megfelelően fogadja el. 68. cikk (korábbi 73p. cikk) (1) A 234. cikket erre a címre a következő körülmények között és feltételekkel kell alkalmazni: ha kérdés merül fel e cím értelmezésével, vagy a közösségi intézmények e címen alapuló jogi aktusainak érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, ennek a bíróságnak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához a kérdésre vonatkozóan döntésre van szüksége, kérnie kell a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. (2) A Bíróság semmilyen körülmények között nem rendelkezik hatáskörrel a 62. cikk 1. pontja alapján a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatosan hozott intézkedésekre vagy határozatokra vonatkozóan. (3) A Tanács, a Bizottság vagy valamely tagállam kérheti a Bíróságot, hogy döntsön az e címmel vagy valamely közösségi intézmények e cím alapján hozott jogi aktusával kapcsolatos értelmezési kérdésről. A Bíróságnak az ilyen kérés alapján hozott döntése nem alkalmazható a tagállamok bíróságainak jogerős ítéleteire. 69. cikk (korábbi 73q. cikk) E cím alkalmazása függ az Egyesült Királyság és Írország álláspontjáról szóló jegyzőkönyv, valamint a Dánia álláspontjáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseitől, és nem érinti az Európai
-102-
Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvet. 70. cikk (korábbi 74. cikk) E szerződés célkitűzéseit a tagállamok az e címben szabályozott területen egy közös közlekedéspolitika keretében hajtják végre. 71. cikk (korábbi 75. cikk) (1) A 70. cikk végrehajtása céljából és a közlekedés sajátosságainak figyelembevételével a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően meghatározza: a) a valamely tagállam területére irányuló vagy onnan kiinduló, illetve egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre alkalmazandó közös szabályokat; b) azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely tagállamban egy ott nem honos fuvarozó szállítási szolgáltatásokat végezhet; c) a közlekedés biztonságát javító intézkedéseket; d) az egyéb megfelelő rendelkezéseket. (2) Amennyiben a közlekedési szabályrendszer elveire vonatkozó rendelkezések alkalmazása egyes térségekben az életszínvonalat és foglalkoztatást, valamint a közlekedési eszközök kihasználását feltehetően súlyosan befolyásolja, e rendelkezéseket a Tanács — az (1) bekezdésben előírt eljárástól eltérve — a Bizottság javaslata alapján, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag állapítja meg. Ennek során a Tanács figyelembe veszi a közös piac létrehozásából eredő gazdasági fejlődéshez való igazodás szükségességét. 72. cikk (korábbi 76. cikk) A 71. cikk (1) bekezdésében említett rendelkezések meghozataláig az erre a területre 1958. január 1-jén, illetve csatlakozó államoknál a csatlakozásuk időpontjában irányadó különböző rendelkezéseket a Tanács egyhangú jóváhagyása nélkül egyetlen tagállam sem változtathatja meg oly módon, hogy azok más tagállamok fuvarozóit a belföldi fuvarozóknál — akár közvetlenül, akár közvetve — hátrányosabban érintsék.
-103-
73. cikk (korábbi 77. cikk) E szerződéssel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek megfelelnek a közlekedés összehangolására irányuló igényeknek, vagy amelyek a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítését szolgálják. 74. cikk (korábbi 78. cikk) Az e szerződés keretei között a szállítási díjakra és feltételekre vonatkozóan elfogadott intézkedéseknek figyelembe kell venniük a fuvarozók gazdasági körülményeit.Ű 75. cikk (korábbi 79. cikk) (1) A Közösségen belüli szállítás terén meg kell szüntetni azokat a megkülönböztetéseket, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy a fuvarozók azonos áruk azonos viszonylatban történő szállítása esetén különböző díjakat és feltételeket állapítanak meg a szállított áru származási országa vagy rendeltetési helye alapján. (2) Az (1) bekezdés nem zárja ki, hogy a Tanács a 71. cikk (1) bekezdése alapján egyéb intézkedéseket fogadjon el. (3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően minősített többséggel megállapítja az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályokat. A Tanács mindenekelőtt megállapíthatja azokat a rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Közösség intézményei az (1) bekezdésben megállapított szabály betartását biztosítani tudják, továbbá hogy az ebből származó előnyöket a felhasználók teljes mértékben élvezhessék. (4) A Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére az (1) bekezdés hatálya alá tartozó valamennyi megkülönböztetést megvizsgálja, és az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően, a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően megállapított szabályok keretei között meghozza a szükséges határozatokat. 76. cikk (korábbi 80. cikk) (1) A tagállamok a Közösségen belüli közlekedés tekintetében nem állapíthatnak meg olyan díjat vagy feltételt, amely egy vagy több vállalkozás vagy iparág támogatásának vagy védelmének valamely elemét foglalja magában, kivéve ha a Bizottság ezt engedélyezi. (2) A Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére megvizsgálja az (1) bekezdésben említett díjakat és feltételeket, figyelembe véve különösen a megfelelő regionális gazdaságpolitika követelményeit, a gazdasági fejlődésben elmaradt területek -104-
szükségleteit és a politikai körülmények által súlyosan érintett területek problémáit egyrészről, valamint a díjaknak és feltételeknek a különböző közlekedési módok közötti versenyre gyakorolt hatását másrészről. A valamennyi érintett tagállammal folytatott konzultációt követően a Bizottság meghozza a szükséges határozatokat. (3) Az (1) bekezdésben előírt tilalom nem vonatkozik a versenytarifákra. 77. cikk (korábbi 81. cikk) A fuvarozók által a határátlépéssel összefüggésben a szállítási díjakon felül felszámított költségek vagy díjak nem léphetnek túl egy ésszerű szintet, figyelembe véve a határátlépéssel ténylegesen felmerült költségeket is. A tagállamok törekednek ezeknek a költségeknek a fokozatos csökkentésére. A Bizottság e cikk alkalmazására ajánlásokat tehet a tagállamoknak. 78. cikk (korábbi 82. cikk) E cím rendelkezései nem akadályozzák a Németországi Szövetségi Köztársaságban hozott intézkedések alkalmazását, amennyiben azokra olyan gazdasági hátrányok ellensúlyozása érdekében van szükség, amelyeket Németország felosztása okozott a Szövetségi Köztársaság e felosztás által érintett egyes területeinek gazdaságában. 79. cikk (korábbi 83. cikk) A Bizottság mellett a tagállamok kormányai által kijelölt szakértőkből álló tanácsadó bizottságot kell létrehozni. A Bizottság, amennyiben szükségesnek tartja, konzultál ezzel a bizottsággal a közlekedési kérdésekről; ez nem érinti a Gazdasági és Szociális Bizottság hatáskörét. 80. cikk (korábbi 84. cikk) (1) E cím rendelkezéseit a vasúti, közúti és belvízi közlekedésre kell alkalmazni. (2) A Tanács minősített többséggel határozhat arról, hogy lehet-e, és ha igen, milyen mértékben és milyen eljárással, a tengeri és légiközlekedésre vonatkozóan megfelelő rendelkezéseket hozni. A 71. cikk eljárási rendelkezéseit alkalmazni kell. A versenyre, az adózásra és a jogszabályok közelítésére vonatkozó közös szabályok
-105-
81. cikk (korábbi 85. cikk) (1) A közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása; d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. (2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis. (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor — a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja; — a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja; — az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, vagy a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő haszonból anélkül, hogy: a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek; b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses termékek jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt. 82. cikk (korábbi 86. cikk) A közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Ilyen visszaélésnek minősül különösen:
-106-
a) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése; b) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára; c) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; d) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. 86. cikk (korábbi 90. cikk) (1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az e szerződéssel, különösen az annak 12. és 81–89. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket. (2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel. (3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz. 125. cikk (korábbi 109n. cikk) A tagállamok és a Közösség az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében, valamint az e szerződés 2. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében e címnek megfelelően törekednek egy összehangolt stratégia kialakítására a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. 136. cikk (korábbi 117. cikk) Az alapvető szociális jogokat, többek között az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva, a Közösség és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása — lehetővé téve ezáltal a -107-
fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását —, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében. E célból a Közösség és a tagállamok olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik — különösen a szerződéses kapcsolatok terén — a nemzeti gyakorlatok sokszínűségét, valamint a Közösség gazdasági versenyképessége fenntartásának szükségességét. Úgy vélik, hogy ez a fejlődés nemcsak a szociális rendszerek összehangolását előnyben részesítő közös piac működéséből következik, hanem az e szerződésben megállapított eljárásokból, valamint a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséből is. 137. cikk (korábbi 118. cikk) (1) A 136. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében a Közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken: — különösen a munkakörnyezet javítása a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében; — munkafeltételek; — a munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása; — a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele 150. cikk sérelme nélkül; — a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód. (2) E célból a Tanács irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve a valamennyi tagállamban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat. Ezekben az irányelvekben kerülni kell olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozások előírását, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz. A Tanács ugyanazon eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak,
hogy
ösztönözzék
az
együttműködést
a
tagállamok
között
olyan
kezdeményezések révén, amelyek célja az ismeretek gyarapítása, az információk és a bevált gyakorlatok kölcsönös átadásának fejlesztése, az innovative megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében. (*) Az 1. fejezet szerkezetét az Amszterdami Szerződés átalakította. (3) A Tanács azonban a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz a következő területeken: -108-
— a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme; — a munkavállalók védelme munkaszerződésük megszüntetése esetén; — a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve — a (6) bekezdésre is figyelemmel — a vezetésben való közös részvételt; — a Közösség területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának feltételei; — a foglalkoztatás és munkahelyteremtés elősegítését célzó pénzügyi hozzájárulások, a Szociális Alapra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül. (4) A szociális partnereket együttes kérelmükre bármely tagállam megbízhatja a (2) és (3) bekezdés alapján elfogadott irányelvek végrehajtásával. Ebben az esetben e tagállamnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy legkésőbb az irányelv 249. cikk szerinti átültetésének napjáig a szociális partnerek a szükséges intézkedéseket megállapodás útján bevezették, miközben minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy az irányelv által előírt eredmények elérését mindenkor biztosítani tudja. (5) Az e cikk alapján elfogadott rendelkezések nem akadályozzák a tagállamokat abban, hogy olyan szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek e szerződéssel összeegyeztethetők. (6) E cikk rendelkezéseit nem kell alkalmazni a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkjogra vagy a kizárás jogára. 138. cikk (korábbi 118a. cikk) (1) A Bizottság feladata elősegíteni a szociális partnerek közösségi szintű konzultációját, és megtenni minden szükséges intézkedést, hogy megkönnyítse a felek közötti párbeszédet a számukra nyújtott kiegyensúlyozott támogatás biztosításával. (2) E célból a Bizottság a szociálpolitika területére vonatkozó javaslatok benyújtása előtt konzultál a szociális partnerekkel a közösségi fellépés lehetséges irányáról. (3) Ha az ilyen konzultációt követően a Bizottság közösségi fellépést tart kívánatosnak, a tervezett javaslat tartalmáról konzultál a szociális partnerekkel. A szociális partnerek a Bizottsághoz véleményt vagy — adott esetben — ajánlást juttatnak el. (4) Az ilyen konzultáció alkalmával a szociális partnerek tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogy a 139. cikkben említett eljárás megindítását igénylik. Az eljárás időtartama nem haladhatja meg a kilenc hónapot, kivéve ha az érintett szociális partnerek, valamint a Bizottság együttesen úgy határoznak, hogy azt meghosszabbítják.
-109-
139. cikk (korábbi 118b. cikk) (1) A szociális partnerek közötti közösségi szintű párbeszéd, amennyiben úgy kívánják, szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz vezethet. (2) A közösségi szinten megkötött megállapodásokat a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően, vagy pedig — a 137. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben — az aláíró felek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani. A Tanács minősített többséggel jár el, kivéve ha a kérdéses megállapodás egy vagy több olyan rendelkezést tartalmaz, amely a 137. cikk (3) bekezdésében említett területek valamelyikére vonatkozik; ebben az esetben a Tanács egyhangúlag jár el. 140. cikk (korábbi 118c. cikk) A 136. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében és e szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Bizottság a szociális politikának az e fejezet hatálya alá tartozó minden területén ösztönzi a tagállamok együttműködését és megkönnyíti intézkedéseik összehangolását, különösen a következő területeken: — foglalkoztatás; — munkajog és munkafeltételek; — alap- és magasabb szintű szakképzés; — szociális biztonság; — munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése; — munkahelyi egészségvédelem; — egyesülési jog, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalások. E célból a Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatot tartva tanulmányokat készít, véleményeket ad és konzultációkat szervez mind a nemzeti szinten felmerülő, mind pedig a nemzetközi szervezetek érdekélődésére is számot tartó problémakörökben. Az e cikkben említett véleményeinek közreadását megelőzően a Bizottság konzultációt folytat a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. 141. cikk (korábbi 119. cikk) (1) Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. (2) E cikk alkalmazásában „díjazás” a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap. -110-
A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy: a) teljesítménybér esetén az azonos munkáért járó díjazást azonos mértékegység alapján állapítják meg; b) időbér esetén azonos munkakörben azonos díjazás jár. (3) A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elveinek alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is. (4) Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék,
vagy
hogy
a
szakmai
előmenetelükben
őket
érő
hátrányokat
megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. 174. cikk (korábbi 130r. cikk) (1) A Közösség környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez: — a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; — az emberi egészség védelme; — a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása; — a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten. (2) A Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régiói helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul, valamint azon az elven, hogy a környezeti károkat elsődlegesen a forrásuknál kell elhárítani, továbbá a „szennyező fizet”-elven. Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból közösségi ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak. (3) Környezetpolitikája kidolgozása során a Közösség figyelembe veszi: — a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat; — a Közösség különböző régióinak környezeti feltételeit; — a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit; -111-
— a Közösség egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését. (4) A Közösség és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. A közösségi együttműködésre vonatkozó részletes szabályok a Közösség és az érintett harmadik felek közötti, a 300. cikknek megfelelően megtárgyalt és megkötött megállapodások tárgyát képezhetik. Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek. 175. cikk (korábbi 130s. cikk) (1) A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy a Közösségnek milyen lépéseket kell tennie a 174. cikkben említett célok elérése érdekében. (2) Az (1) bekezdésben előírt döntéshozatali eljárástól eltérve és a 95. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el: — az elsődlegesen adózási természetű rendelkezéseket; — a területrendezésre, földhasználatra — a hulladékgazdálkodásra vonatkozó és az általános természetűintézkedések kivételével — , valamint a vízkészlet-gazdálkodásra vonatkozó intézkedéseket; — a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedéseket. A Tanács az első albekezdésben megállapított feltételek szerint meghatározhatja az e bekezdésben említett kérdések közül azokat, amelyekben minősített többséggel kell határozatot hozni. (3) Más területeken a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadja el azokat az általános cselekvési programokat, amelyek az elérendő elsődleges célkitűzéseket meghatározzák. A Tanács az adott esettől függően az (1) vagy a (2) bekezdésben foglaltak szerint fogadja el az e programok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
-112-
(4) Egyes közösségi természetű intézkedések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak a környezetpolitika finanszírozásáról és megvalósításáról. (5) Ha az (1) bekezdés rendelkezésein alapuló valamely intézkedés egy tagállam hatóságai számára aránytalanul magas költségekkel járna, a Tanács — a „szennyező fizet”-elv sérelme nélkül — az ilyen intézkedés elfogadásáról szóló jogi aktusban megfelelő rendelkezéseket állapít meg: — átmeneti eltérés és/vagy — a 161. cikk alapján létrehozott Kohéziós Alapból nyújtott pénzügyi támogatás formájában. 176. cikk (korábbi 130. cikk) A 175. cikk alapján elfogadott védintézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések
fenntartásában
vagy
bevezetésében.
Ezeknek
az
intézkedéseknek
összeegyeztethetőnek kell lenniük e szerződéssel. Ezekről a Bizottságot értesíteni kell.
-113-
3. SZÁMÚ MELLÉKLET A csatlakozással összefüggésben harmonizálandó Jogszabályok A jogharmonizációs program alapján az alábbi jogszabályok adnak felhatalmazást rendeletalkotásra Épített környezet alakítása és védelme A képviselőtestület át nem ruházható hatásköre a településrendezési terv jóváhagyása. A képviselőtestület településrendezési feladatkörében át nem ruházható hatásköre a településszerkezeti terv határozattal, és a helyi építési szabályzat, illetve a szabályozási terv rendelettel történő jóváhagyásának megállapítása. A képviselőtestület a településrendezési feladatainak megvalósítása érdekében alkalmazza az ún. sajátos jogintézményeket (elővásárlási jog, tilalmak és korlátozások stb.). Feladata továbbá az építészeti örökség helyi védelme, a tervtanácsok működtetése, egyes építési munkák szükség szerinti építésügyi hatósági engedély-kötelessé nyilvánítása. A részletszabályokat (településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat, szabályozási terv) ágazati törvény állapítja meg. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1990. évi LXV. tv. 10. § (1) bek. d) ponta helyi önkormányzatokról 1997. évi LXXVIII. tv.az épített környezet alakításáról és védelméről Környezetvédelem A települési önkormányzat a környezetvédelmi megoldására rendeletet bocsát ki. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1995. évi LIII. tv. 46. § (1) bek. c) ponta környezet védelmének általános szabályairól
feladatok
Szociális ellátás Megállapítja a jogosultság elbírálásához szükséges nyilatkozat tartalmát, a jövedelemszámításnál irányadó időszakot. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1993. évi III. tv. 10. § (1) bek. a szociális igazgatásról és szociális ellátásról Szociális ellátás Meghatározza a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátásokat. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1993. évi III. tv. 25. § (3) bekezdés Szociális ellátás E törvényben meghatározott pénzbeli ellátásokat kiegészítheti, valamint más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1993. évi III. tv. 26. § Szociális ellátás Rendelkezik a falugondnoki szolgáltatásról Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1993. évi III. tv. 59. § (2) bekezdés Szociális ellátás Meghatározza a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokat, azok igénybevételét, a fizetendő térítési díjakat. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1993. évi III. tv. 92. § (1) bekezdés Szociális ellátás feltételeit.
Meghatározza az adósságkezelési formák alkalmazásának jogosultsági
-114-
Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 96/1998. (V. 13.) Korm. rendelet 4. § a) pont).a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterheinek enyhítéséről és lakhatási körülményeinek javításáról Gyermekvédelem A törvény és a települési önkormányzat rendelete szerint jogosult gyermeknek rendszeres gyermekvédelmi támogatást és rendkívüli gyermekvédelmi támogatást folyósítanak. A települési önkormányzat rendelete a gyermek és a fiatal felnőtt szociális rászorultságára tekintettel a törvényben meghatározott pénzbeli ellátásokat kiegészítheti, továbbá más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1997. évi XXXI. tv. 18. § (1)-(2) bek. a gyerekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Gyermekvédelem A helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátások formáiról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjról rendeletet alkot. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1997. évi XXXI. tv. 29. § (1) bek.) Vízgazdálkodás A helyi önkormányzat a forgalomképtelen törzsvagyonként tulajdonába adott természetes vizek partján lévő beépítetlen ingatlanok tekintetében a 23. § (1) bekezdésbe foglalt korlátozás alól - a települési érdekekre figyelemmel önkormányzati rendeletben felmentést adhat. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1995. évi LVII. tv. 23. § (3) bekezdése a vízgazdálkodásról Költségvetés A helyi önkormányzat a költségvetését önállóan, rendeletben állapítja meg. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1992. évi XXXVIII. tv. 65. § (1) bek az államháztartásról Költségvetés A képviselő-testület az átmeneti gazdálkodásról rendeletet alkothat. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1992. évi XXXVIII. tv. 76. § Költségvetés A képviselő-testület a zárszámadásról rendeletet alkot. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1992. évi XXXVIII. tv. 82. § Költségvetés A vagyongazdálkodásról az önkormányzat rendeletet alkot. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1992. évi XXXVIII. tv. 108. § Költségvetés A helyi önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében szabályozott módon önkormányzati biztost rendel ki. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 153. § (1) bekezdés az államháztartás működési rendjéről Közbeszerzés A helyi önkormányzati költségvetési szervek tekintetében az önkormányzat rendelete egyszerűsített eljárási rendet állapíthat meg. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1995. évi XL. tv. 24. § (4) bekezdés a közbeszerzésről
-115-
Adatkezelés A közigazgatási szerv a nyilvántartásban és az alapjául szolgáló iratokban szereplő személyes adatokat - az érintetteken kívül - az adatkezelés céljának és az adatok körének pontos meghatározásával csak törvényben, vagy a törvény felhatalmazása alapján alkotott helyi önkormányzati rendeletben meghatározott szerveknek és személyeknek hozhatja tudomására. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1957. évi IV. tv. (Áe.) 53. § (2) bek az államigazgatási eljárás általános szabályairól Hatósági igazolvány A közigazgatási szerv törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott esetben az ügyfél adatainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1957. évi IV. tv. (Áe.) 52. § (1) bek az államigazgatási eljárás általános szabályairól Választási plakátok Egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén plakát elhelyezését a helyi önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból rendeletben megtilthatja. Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen vagy azon belül plakátot elhelyezni tilos. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1997. évi C. tv. 42. § (4) bek. a választási eljárásról Területrendezési terv A megyei önkormányzat elfogadja a megyei rendezési terveket. Önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó magyar jogszabály 1996. évi XXI. tv. 11. § (2) bek. b) pont.) a területfejlesztésről és a területrendezésről
-116-
4. SZÁMÚ MELLÉKLET Hatályos önkormányzati rendeletek száma (2000. december 31.) MEGYE
Megyei
Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen:
17 17 20 26 31 35 49 17 19 76 17 48 23 19 17 22 21 22 42 538
Budapest fővárosi kerületi Összesen:
Megyei jogú városi 189 63 76 107 139 186 240 151 57 63 60 58 68 157 83 78 61 159 1995
Helyi önkormányzatok száma 1 23 24
Városi
Községi
398 675 746 672 259 300 253 603 281 729 310 290 1252 399 769 729 274 500 314 9753
6624 2420 1732 7283 1406 2031 3848 1514 2427 1780 1231 2455 4535 3883 3970 2771 3509 4240 5368 63027
Hatályos rendeletek száma 118 1760 1878
-117-
5. SZÁMÚ MELLÉKLET Helyi önkormányzatok rendeletei Helyi önkormányzatok száma Hatályos rendeletek száma Budapest fővárosi kerületi Megyei Megyei jogú városi Városi Községi Összesen:
1
118 23 19 22 214 2898 3177
1760 538 1995 9753 63027 77191
Helyi önkormányzatok rendeleteinek átlagos száma fővárosi kerületi megyei megyei jogú városi városi községi
76 28 91 46 22
-118-
6. SZÁMÚ MELLÉKLET ÖNKORMÁNYZATI JOGSZABÁLYOK
RENDELETALKOTÁSRA
FELHATALMAZÁST
ADÓ
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) és kapcsolódó törvény alapján megalkotandó, illetőleg alkotható rendeletek: 1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) alapján megalkotandó, illetőleg alkotható rendeletek: a) A szervezeti és működési szabályzat (Ötv. 18. § (1) bek.) ebben: - egyes hatáskörök átruházása (Ötv. 9. § (3) bek., 10. § (2) bek.) - hatósági hatáskör megállapítása bizottságnak (Ötv. 23. § (2) bek.) b) Tiszteletdíj, természetbeni juttatás képviselőknek, bizottsági elnököknek, tagoknak, tanácsnoknak. (Ötv. 20. § (2) bek.) c) Helyi népszavazás, népi kezdeményezés egyes feltételei (Ötv. 50. § (2) bek.). Lehet önálló rendelet, vagy a szervezeti és működési szabályzat része. d) A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól való rendelkezés feltételei. (Ötv. 79. § (2) bek. b) pont) e) Önkormányzati jelképek, kitüntetések és elismerő címek meghatározása, használatuk szabályozása, díszpolgári cím adományozása. (Ötv. 10. § c) pont) 2. Közterületeknek a nemzeti ünnepeken történő fellobogózása: Felhatalmazást kaptak a települési önkormányzatok - Budapesten a fővárosi önkormányzat -, hogy a közterületeken a nemzeti ünnepeken történő fellobogózását rendeletben szabályozzák. (A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 21. § (3) bek.) 3.
Épített környezet alakítása és védelme
A képviselő-testület át nem ruházható hatásköre a településrendezési terv jóváhagyása. (Ötv. 10. § (1) bek. d) pont) A képviselő-testület településrendezési feladatkörében át nem ruházható hatásköre a településrendezési eszközök elfogadása (a településszerkezeti terv határozattal, a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv rendelettel történő jóváhagyása, megállapítása). A részletszabályokat (településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat és szabályozási terv) az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.), állapítja meg. A településrendezési részletszabályokat a fentiekben hivatkozottak mellett az Országos Településrendezési és Építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) is tartalmazza.
-119-
Az épített környezet alakítása és védelme körébe tartozó önkormányzati feladatok közül az építészeti örökség védelmével, az önkormányzati tervtanácsokkal, valamint egyes építési munkák építésügyi hatósági engedély-kötelessé nyilvánításával, továbbá a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézményekkel kapcsolatos feladatokat az Étv. alapozza meg, a részletszabályokat pedig: • az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól szóló 66/1999. (VII. 13.) FVM rendelet, valamint • a területrendezési, a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 40/1999. (IV. 23.) FVM rendelet; • az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet tartalmazza. 4.
Természetvédelem
a) A települési önkormányzat - fővárosban a fővárosi önkormányzat - az illetékességi területén található helyi jelentőségű védett természeti területek fenntartására tervet készít. A tervet rendelettel fogadja el. (A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 55. § (1) bek.) b) A települési önkormányzat rendelettel rendkívüli levegőtisztaságvédelmi intézkedési tervet (füstköd riadótervet) állapít meg. (1995. évi LIII. törvény 48. § (3) bek. a) pont) c) A települési önkormányzat rendeletben állapítja meg az avar és kerti hulladék égetése, továbbá a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó szabályokat. (1995. évi LIII. törvény 48. § (3) bek. b) pont) 5.
Közoktatás
a) A közoktatási intézmény a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott adatokat köteles szolgáltatni. (A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 40. § (5) bek., a továbbiakban: Kot. törvény.) b) A helyi önkormányzat rendeletében a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézmény tekintetében megállapítja azokat a szabályokat, amelyek alapján az intézményvezető dönt a Kot. törvény 114. §-ában meghatározottakon kívüli további ingyenes ellátásról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről, a nem magyar állampolgárt terhelő tandíj elengedéséről, mérsékléséről (Kot. törvény 124. § (21) bek. a) pont). c) A helyi önkormányzat a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézmény tekintetében rendeletében a szaktanácsadói névjegyzékbe való felvételhez további követelményeket határozhat meg, valamint meghatározhatja a szaktanácsadói névjegyzékbe való felvétel eljárási szabályait, az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott szaktanácsadók munkaidő kedvezményeit. (Kot. törvény 124. § (21) bek. b) pont) 6.
Közművelődés
a) A települési önkormányzat rendeletben határozza meg közművelődési feladatait. (A kulturális jogok védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári -120-
ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény, a továbbiakban: Közművelődési törvény, 79-80. §) b) A megyei (fővárosi) önkormányzat rendeletben határozza meg a közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladatait, intézményi szervezeti kereteit, formáit, költségvetési támogatását; a szakmai tanácsadás és a szolgáltatások díjköteles és díjmentességi körét. (Közművelődési törvény 86. §) 7. Egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevétele Egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételének rendjét, feltételeit rendeletben állapítja meg az önkormányzat. (Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény 1. § (3) bekezdése) A települési önkormányzat rendeletben határozhatja meg: a kötelező közszolgáltatás feltételeit. (Hgt. 20-23. §-ai, 31. § (2) bek., 35. §) 8. Hulladékgazdálkodás a) Önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott módon való gyűjtésére, csomagolására, megjelölésére, átadására a begyűjtést végzőnek. (A hulladék-gazdálkodásról szóló 2000. XLIII. törvény 13. § (3) bek.) 9. Temetkezés a) A temető beépítési előírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni. (A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 8. § (1) bek., a továbbiakban: Temetőkről szóló törvény.) b) A köztemetőben fizetendő díjakat a települési képviselő-testület (fővárosban a fővárosi közgyűlés) rendeletben állapítja meg. (Temetőkről szóló törvény 40. § (2) bek.) c) A temetőkről a települési önkormányzat, a fővárosi önkormányzat rendeletet alkot (Temetőkről szóló törvény 41. § (3) bek., 42. §) 10. Távhőszolgáltatás Távhőszolgáltatással kapcsolatos szabályokat, feltételeket az önkormányzat rendeletben állapítja meg. (A távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 6. § (2) bek., 46. §, 47. § (2) bek.) 11. Mezei őrszolgálat Mezei őrszolgálat megalakításáról, működéséről, a mezőőri járulékról a települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat rendeletben rendelkezik. (A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 19. §) 12. Vásárok és piacok A vásár, illetve piac rendjét a vásár rendezője, illetve a piac fenntartója határozza meg. -121-
13. Költségvetés A válságköltségvetést a képviselő-testület fogadja el. (A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 19. §) 14. Helyi adó A törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. (A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 1. § (1) bek.) 15. Közterület-felügyelet A közterületi rend és tisztaság védelméről a települési önkormányzat közterületfelügyelet, illetőleg közterület-felügyelő útján gondoskodhat. A felügyeletnek, felügyelőnek feladatot az önkormányzat rendelete állapíthat meg. (A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. § (1) bek, (6) bek.) b) Kerékbilincs az önkormányzat rendelete alapján alkalmazható (Közterületfelügyeletről szóló törvény 20. § (1) bek.) c) Szolgálati kutya - a törvényben meghatározott esetben is - csak akkor alkalmazható, ha a képviselő-testület annak igénybevételét rendeletben szabályozta. (Közterületfelügyeletről szóló törvény 25. §) 16. Lakások, helyiségek bérlete, elidegenítése A helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakásra az önkormányzat rendeletében foglalt feltételekkel lehet szerződést kötni. A rendeletben meg kell határozni az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának feltételeit, nem lakás céljára való bérbeadás feltételeit, társbérlet feltételeit. (A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény) 17. Lakáscélú támogatás Lakással kapcsolatos kamatmentes kölcsön, költségekkel kapcsolatos helyi támogatás odaítélésének feltételeit önkormányzati rendelet állapítja meg. 18. Türelmi zóna kijelölése a) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletében egy türelmi zónát jelölhet ki. A közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellőzhető az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében. Az önkormányzat a védett övezeteken kívül a közterület más részein, illetve az ott működő egyes nyilvános helyeken is megtilthatja a prostituáltak tevékenységét, megállapíthat további szabályokat. (A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 8. § (1)-(2) bek.)
-122-
b) Ha a prostitúció tömeges, vagy azzá válik az ötvenezer lélekszám feletti település önkormányzatának képviselő-testülete köteles a türelmi zóna kijelöléséről a rendeletet megalkotni. (1999. évi LXXV. törvény 62. § (4) bek.) 19. Hatósági ár megállapítása A hatósági árat az önkormányzat rendeletben állapítja meg. (Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (1)-(2) bek.; 11. § (1) bek.) 20. Taxi állomások A település területén lévő taxi állomások igénybevételének rendjét az önkormányzat rendeletben állapítja meg. (A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 19. § (2) bek) 21. Egészségügyi alapellátás Megállapítja és kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit. (Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV: törvény 152. § (2) bek.) 22. Sport tevékenység támogatása A helyi önkormányzatok rendeletben állapítják meg a helyi adottságoknak megfelelően a helyi önkormányzat sporttevékenységgel kapcsolatos részletes feladatait és kötelezettségeit, valamint a helyi önkormányzat költségvetéséből sportra fordítandó összeget. (2000. évi CXLV. 61. § (4) bekezdés) 23. Útépítési érdekeltségi hozzájárulás A helyi önkormányzat - ha az útépítési együttműködésben az érdekeltek több mint kétharmada részt vesz - az abban részt nem vevő, de a közút használatában érdekelt természetes és jogi személyt, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot a résztvevők által vállalt anyagi hozzájárulás mértékéig - a rendeletében meghatározott módon útépítési érdekeltségi hozzájárulás fizetésére kötelezheti. (A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 31. § (2) bekezdés)
-123-
7. SZÁMÚ MELLÉKLET Helyi önkormányzati rendeletalkotási tárgykörök I. Kötelező rendeletalkotási tárgykörök jogszabály végrehajtására: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17 18.
Szervezeti és működési szabályzat Környezetvédelmi feladatok Szociális ellátások Gyermekvédelmi támogatás Közművelődés Településrendezési eszközök Kötelező közszolgáltatás igénybevétele Temető Költségvetés Zárszámadás Vagyongazdálkodás Hatósági ár megállapítása Helyi népszavazás, népi kezdeményezés feltételei (külön rendelet, vagy a szabályzat része) Helyi autóbusz közlekedés díja, 65-70 év felettiek kedvezményei Bizottságok feladat- és hatásköre Közmeghallgatás szabályai Egészségügyi alapellátás Sporttevékenység támogatása
II.
Az önkormányzat rendeletet alkothat jogszabály végrehajtására:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
Tiszteletdíjról, természetbeni juttatásról képviselőknek, bizottsági elnököknek, stb. Közterületek fellobogózása Füstköd riadó, levegőszennyezés Közoktatási intézmények adatszolgáltatása, szaktanácsadás Korlátozás alóli felmentés vízparti területen beépítetlen ingatlanokra Távhőszolgáltatás Mezei őrszolgálat Taxi állomás Helyi adók Közterület-felügyelet Közbeszerzés Lakások, helyiségek bérlete, elidegenítése Lakáscélú támogatás Adatkezelés Hatósági bizonyítvány Türelmi zóna kijelölése (bizonyos felvételek esetén kötelező) Prostituáltak tevékenységének megtiltása Választási plakátok elhelyezési tilalma Lakbértámogatás, kamatterhek helyi támogatása Adó és illetékügyi dolgozók anyagi érdekeltsége Önkormányzati biztosról Önkormányzat és intézményei tartozásállományáról Adósságrendezés 30 napnál rövidebb határidő alatt intézendő ügyekről -124-
25. 26. 27. 28. 29.
Szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterhének enyhítése Falugondnoki szolgálat Településrendezési feladatok megvalósítása, helyi építészeti értékek védelme, Önkormányzati tervtanácsok működése, Építési munkák építésügyi hatósági engedély-kötelessé nyilvánítása.
III.
Helyi társadalmi viszonyok rendezésére alkotott önkormányzati rendeletek tárgykörei:
A
Községi önkormányzatoknál
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
Lakástámogatás Jelképek, kitüntetések, díszpolgári cím Köztisztviselőkre vonatkozó kedvezőbb szabályok Felsőoktatásban tanulók támogatása Saját halottá nyilvánítás kérdései Beruházások, felújítások rendje Vásárok, piacok Ellenőrzési rendszer Állattartás (külön eb tartás szabályai, eb azonosító védjegy bevezetése) Gépjármű várakozóhelyek megváltása Játéktermek létesítésének és működésének feltételei Kárpótlási jegyek felhasználása Parlagfű, allergiát okozó gyomnövények irtása, Járműforgalom szabályozása Építési munkák építésügyi hatósági engedélykötelessé tétele, közterület elnevezés, házszám megjelölése Köztisztaság Egészségügyi szolgáltatóval létrejött feladat-ellátási szerződés megkötéséről a működtetési jog jogosultjának változása esetén Lakossági, vagy önkormányzati kezdeményezésű közmű-közútépítések rendje, közművek nyilvántartása A szeszesital fogyasztásának közterületen és egyéb helyeken való korlátozása Kiskereskedelmi-vendéglátó ipari vállalkozási formák gyakorlásának korlátozása Koszorúzás rendje Közösségi antennák elhelyezése, használata Sátras-lakókocsis táborozás Helyi vízkár-elhárítási feladatok Közkifolyók használata Belterületi határ módosítása Kerti hulladék nyílttéri égetése Vállalkozási sáv kialakítása, vállalkozások támogatása Településnév használata Országzászlóra vonatkozó előírások Községi mérleg használata Sportfeladatok támogatása Fogorvosi díjtételek Családi események megrendezésének díjai Szociális földprogram Könyvtár feladatainak és használati szabályzatának meghatározása Önkormányzati tervtanács Helyi építészeti értékek védelme
16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38.
-125-
B
Városi önkormányzatoknál
1. 2.
Önkormányzati lakások házirendje Tandíj mértéke, tanulmányi, művészeti, tudományos ösztöndíj, felsőoktatásban résztvevők ösztöndíja Kéményseprő szolgáltatás Önkormányzati (pl. területfejlesztési, környezetvédelmi) alap létrehozása Pedagógiai szaktanácsadók munkaidő kedvezményéről Önkormányzati tervtanács Fürdők rendje Tüzelőolaj felhasználás szabályai Telekértékesítés szabályai Közösségi munkavégzés Dögkút kezelése Bölcsődék, gyermek- felügyelet igénybevételéről Egészségügyi központi ügyelet működése Vízfogyasztás korlátozásának terve Intézményvezetői pótlékok Könyvtárhasználati díjak, szolgáltatási szabályzat Önkormányzat sajtókapcsolatai Kulturális javak védelme Helyi építészeti értékek védelme Jet-sky, motorcsónak közlekedési szabályai Városi mérleg használata Sokgyermekes anyák kitüntetése Könyvtár feladatainak és használati szabályzatának meghatározása, Építési munkák építésügyi hatósági engedélykötelessé tétele, közterület elnevezés, házszám megjelölése.
3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. C
Megyei jogú városi önkormányzatoknál
1. 2.
Szekszárd város aranykönyvéről Könyvtár feladatainak és használati szabályzatának meghatározása
D
Fővárosi önkormányzatnál
1. 2. 3. 4.
A főváros ünnepnapjának megállapításáról A főváros díszkivilágításáról Könyvtár feladatainak és használati szabályzatának meghatározása A fővárosi önkormányzat vagyonának értékesítése, hasznosítása során alkalmazandó versenyeztetési szabályokról A fővárosi város-rehabilitációs keretből juttatható támogatás feltételeiről, a pályázati eljárás rendje
5. E 1. 2. 3. 4.
Fővárosi kerületi önkormányzatoknál Kiváló tanuló - diáksportoló-közösségi munkáért kitüntetés Szakmai kitüntetések a közoktatásban-közművelődésben dolgozó közalkalmazottak kitüntetése) Egyházak, civil szervezetek támogatásáról Vállalkozások ösztönzése -126-
5. 6. 7. 8.
Helyi kisebbségi önkormányzatokról Küzdő ebekről Képzőművészeti alkotások elhelyezési lehetőségei Életjáradéki szerződésekről
F
Megyei önkormányzatoknál
1. 2. 3.
A megye megbízottja elismerő cím A megye közbiztonságáért, tűzbiztonságáért Könyvtár feladatainak és használati szabályzatának meghatározása
-127-
