A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
Horváth Józsefné Annus néni: Könyörgés Boldogságos Szűz Mária! Üdvözlégy Krisztus Szent Anyja! Ki nekünk is Édesanyánk, Magas égből tekints le ránk! Szent Fiad kérjed értünk, Bocsássa meg minden vétkünk.
Bűn mocskából Hozzád kiáltunk: Bocsáss meg nekünk, Jó Urunk! A sok csúnya szót, káromlást Házasságtörést, elválást, Az abortuszt, paráznaságot, Mi megrontja a világot!
Bűnösök szószólója! Magyar népünk pártfogója! Rózsafüzér Királynője! Téged kérünk esdekelve: Könyörögjél nemzetünkért, Bűnös, megrontott népünkért! Szent Fiad drága Vére Mossa lelkünk hófehérre!
Bocsáss meg nekünk Istenünk, Kik parancsaid ellen vétkezünk! Bocsáss meg nekünk istenünk, Ne engedj többet vétkeznünk! Adj mindnyájunknak szent hitet, Hogy szívből szeressünk Tégedet!
Könyörögjél a békéért, Tisztánlátás öröméért, Növekvő gyermekeinkért Szegényekért, az árvákért, Testi–lelki sérültekért, Betegekért, öregekért, Haldoklókért szenvedőkért És Krisztusban elhunytakért!
Tedd bilincsbe Sátán kezét, Ne munkálkodjék szerteszét! Uralja rég ez országot, Meghódítja a világot. Ne engedd ezt, ó Istenem! Nehogy képmásod elvesszen! Add, hogy mi mind egyek legyünk, Csak a jóra törekedjünk. Szeretetben, békességben, Éljünk szent egyetértésben.
Istenanyai lényedet, Köszöntünk Szent Szűz Tégedet! Segíts imádkozni nekünk, Kik oly gyakran eltévedünk, Kulcsold imára két kezünk Szűz Anyánk, imádkozz velünk!
Első Ferenc pápát Vezesd Krisztus helytartóját! Adjál neki egészséget, Bölcs ítélőképességet. És adjál sok hithű papokat, Kik gondozzák nyájaikat.
Buzgó imába merülve Térdelünk Jó Atyánk elébe: Hallgassa esdő jajszavunk, Ha nem segít, elkárhozunk.
Hallgasd meg kérésünket urunk, Jusson elődbe hő szavunk! Légy közbenjárónk Szűz Anyánk, Hasson az Egekbe imánk! Juthassunk mi is az Égbe fel, A Te szerelmes Szent Fiad Jézus Krisztus által. Ámen.
15 évfolyam 153. szám
Helytörténet Marics József (Berzence): Nagybajom katolikus papjai 19. Emlékezés a leghíresebb plébánosunkra: KISOVICS JÓZSEF (1849 – 1874) A Gondviselő Isten a XIX. században jobbnál–jobb plébánosokkal áldotta meg a nagybajomi katolikus híveket. A fiatalon elhunyt Pusztay József atya után egy igen tehetséges, energikus és buzgó pap került a plébániánk élére: KISOVICS JÓZSEF teológiai tanár. 1818. szeptember 7–én látta meg a napvilágot Veszprémben, Kisovits József közismert szűrszabómester és Kuján Katalin gyermekeként. A szorgalmas tanuló, az örömmel ministráló diák kiskorától kezdve a papságra készült. Gimnáziumi tanulmányait: Veszprémben és Székesfehérvárott, a filozófiát Pécsett végezte. Teológusként a veszprémi, majd a pesti Központi Szemináriumban mélyült el a tudományok művelésében. 1841. október 26–án szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. A piarista gimnáziumban és a veszprémi teológián, a legnagyobb berzencei plébános: Kavulák János osztálytársa volt. Mindketten, mint nagy építők és az ifjúság jóságos atyjaként vonultak be a veszprémi egyházmegye és a plébániájuk történetébe. Kisovics József újmisés atya a lelkipásztori szolgálatot Tapolcán kezdte meg: 1841–1843. Tapsonyban folytatta, ahol két évig működött, majd 1845–ben Veszprémbe helyezték, ahol karnagyként és szemináriumi igazgatóhelyettesként a kispapok tanára és nevelője lett. 1849. október 15–én, 31 éves korában vette át a nagybajomi plébánia vezetését. Lelkipásztori munkája, a hívek, az ifjúság, különösen a szegények iránti szeretete közismert volt. Az utódai jegyzik meg róla, hogy tudós ember, önzetlen pap, tisztességes politikus, az iskolák nagy építője és támogatója volt. Kiváló szónokként tartották számon. Élete végéig megbecsült, és közszeretetnek örvendő lelkipásztorként és kanonokként tisztelték és szerették a mindenkori hívei, paptestvérei, előjárói és a kispapok egyaránt. Szeretett plébánosunkat a főpásztora, kitüntetésként 1857. január 25–én a csökölyi esperesi kerület esperesévé nevezte ki. Ezt a felelősségteljes munkakört is példásan látta el. A lelkipásztori szolgálata mellett irodalmi munkássága is ismertté tette az olvasók széles látóköre előtt. Cikkei a MUNKÁLATOK c. folyóiratban jelentek meg. Négy tanulmánya különösen említésre méltó: 1. Szent Ciprián értekezése a halandóságról 2. Levelek az egyház tekintetéről 3. A papi beteglátogatásról 4. Gyászbeszéd sárdi Somsich Miklós felett Nagybajomi plébánosként élte át a magyar nemzet és egyház nagy tragédiáját, a Szabadságharc leverését és a megtorlás kegyetlen éveit. A Szabadságharc hősei közül sokat kivégeztek, köztük katolikus papokat is, másokat bebörtönöztek, vagyonelkobzásra ítéltek és az állásukból elbocsájtották.
A megtorlás az egész magyarságot érintette: • Megszüntették a megyei önkormányzatokat. Tíz éven át nem volt megyegyűlés. • Állandó rettegésben tartották a népet, üldözték és kutatták a forradalom híveit. • Megtiltották még a Kossuth–kalap és a –szakáll viselését is. • Fegyverviselési engedélyt csak a császári hatalomhoz hű, megbízható személyek kaphattak. • A politikailag megbízhatatlan tanítókat, jegyzőket, hivatalnokokat állásuktól megfosztották, vagy jobb esetben lefokozták őket. • Az adókat megemelték és kegyetlenül behajtották. • Még az egyszerű, rangnélküli 48–as honvédeket is büntették, a császári hadtestbe vonultatták be. Nagybajomban a húszéves Kovács János honvédet, hősies katonáskodása miatt 10 évre besorozták az osztrák hadtestbe. Sárközy Dénes főhadnagyot rangjától megfosztották és a császári hadseregbe sorozták. A magyar Szabadságharc, a leverés és megtorlás ellenére is hozzájárult a feudális rendszer felbomlásához és lerakta a polgári átalakulás, a fejlődés alapjait. A jobbágyfelszabadítás pedig emberi megbecsülést és jobb, tisztességesebb megélhetést jelentett magyarságunk széles tömegének. Kisovics plébánosunkat 1874. szeptember 12–én igen nagy megtiszteltetés érte, amikor kinevezték a veszprémi székes káptalan kanonokjává. Ezzel az előléptetéssel elindult az országos politika és az oktatásügy szolgálati útján. Mindenkori püspökei igen nagyra értékelték Kisovics József eredményes papi munkásságát és magas kitüntetésekkel jutalmazták. 1877–ben segesdi főesperes, 1878–ban c. bátai apát lett. 1880–ban és 1883–ban Tisza– párti országgyűlési képviselőként, eredményesen szolgálta a hazát. Az uralkodó, I. Ferenc József császár 1883–ban a Vaskoronarend lovagjává nevezte ki. Kisovics kanonok úr, a székes káptalan tagjaként, a saját jövedelméből fölépítette a nagy és modern Szent Anna iskolát. A Szent László iskolát újjáépítette, modernizálta és korszerű segédeszközökkel látta el. A tekintélyes és igen értékes könyvtárát a Veszprémi Főgimnáziumra hagyta.
Végrendeletében is gondolt mindazokra, akik közel álltak a szívéhez. A veszprémi szegényekre 50, a nagybajomi iskolára 100, a veszprémi iskolára 100, a veszprémi piaristákra 50, a veszprémi ferencesekre 50 és végül a nagybajomi szegényekre 25 ezüstforintot hagyott. A Lelkek Örök Pásztora 1885. május 9–én, életének 67., papságának 45. évében hívta magához hűséges papját. Kívánságára a veszprémi alsóvárosi temetőben -2helyezték örök nyugalomra. Nem a kanonoki kriptában, hanem hívei között várja a dicsőséges föltámadást.
-2-
A hálás veszprémi előjáróság, a szülőváros hűséges és nap, ha az első nap vasárnapra esik. A Teréz napi nagy fiáról a családi ház utcáját róla nevezték el. Egy szép vásár: október 15. előtti hétfő. kirándulás keretében, a nagybajomi hívek a lelkipásztoruk 1866. szeptember 11–én abban a megtiszteltetésben vezetésével kutassák föl és sétáljanak egyet a veszprémi részesült Kisovics József esperes–plébánosunk, hogy Kisovics József utcában. Szigetvárott a Zrínyi–ünnepség és szentmise szónokának őt kérték föl. Tekintettel arra, hogy olyan sok esemény történt 1867. január 30–án a városunkon átvonuló Temesvári Nagybajomban a derék plébánosunk szolgálata alatt, így Zenekar rögtönzött koncertet adott Nagybajomban. eltekintünk az országos események bemutatásától. 1867. május 7–én megkezdte működését a átvezető: Pécs – Marcali – • 1849–1850–ben a kegyetlen politikai elnyomás Nagybajomon kiváltotta a betyárvilág megjelenését és Balatonszentgyörgy Postaszolgálat. 1867–ben megtörtént hazánkban a kiegyezés a elterjedését. Erről igen sokat írhatnánk, mert nemzetünk és az uralkodó között. Ferenc József császárt Somogyországban is híressé és hírhedté váltak a és Erzsébet császárnét magyar királlyá és királynévá betyárok. koronázták Budán a Mátyás templomban, 1867. június 8– án. A megkoronázott király két ország élén áll. Választott képviselőink és önálló magyar kormányunk lett. Az 1870–es évek elején a himlőjárvány terjedt el. A rossz termés miatt az éhínség is fenyegette a lakosságot. A kiegyezés után óriási fejlődés indult el hazánk területén: városokban és falvakban egyaránt. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha egy település főutcáján sétálunk és gyönyörködünk a szebbnél – szebb épületekben. •
•
•
•
• • •
1850–ben a betyárvilág ellen bevezették az állatállomány azonosítására a vásárcédulákat. Még ugyan ebben az évben, Nagybajomban osztrák csendőrséget állítottak föl. 1851–ben Gelencsér József és Csucsi nevű betyárok még a karhatalommal is fegyveresen szembeszálltak. A túlerő miatt a felsőkaki erdő rengetegébe menekültek, de évek múltán elfogták őket és dicstelen halállal fejezték be szerencsétlen életüket. 1851–ben került Somogysárdra P. Rogán Rajmund ferences atya, aki 1884–ig szolgálta a somogysárdi kegyúri családot, alkalmasint a híveket, és kérésre szívesen besegített a mindenkori nagybajomi plébánosnak. Nagymamámtól igen sok szépet és jót hallottam róla. Arról nem is beszélve, hogy a sárdi templomban 1881–ben ő keresztelte meg őt. A nagybajomi házépítésekről följegyezték, hogy 1852–ben még fatalpas, füstös konyhás házakat építettek, de ezeket később bádogtetővel és füstelvezető kéménnyel látták el. 1855–ben sokan estek áldozatul országosan és Nagybajomban is a kolera–járványnak. 1858–ban a plébános kérésére, a jobb mezőgazdasági tanítás és nevelés érdekében a közbirtokosok kétholdas faiskolát létesítettek. 1859. november 10–én Nagybajom évi négy -2országos vásár megtartására kapott jogot. A vásárok pontos idejének megtartása igen komoly odafigyelést és precizitást követelt. A József napi vásár: március 19. előtti kedd. A Pongrác napi vásár: május 12. előtti hétfő. A színeváltozási vásár: augusztus 6–a utáni első, vagy második
-3-
Teréz anya gondolataiból Teréz anya szeretete áldást és imát küld mindannyiunknak. Gyógyuljatok és szemlélődjetek az imán keresztül, mely szelíd és alázatos szívből fakad. Az alázatos szív meg is tisztul. Kérjük Jézustól a kegyelmet, hogy szentek lehessünk, miképpen Ő maga szent volt, úgy szeressük egymást ahogyan Ő szeretett minket. A szeretet a hatalmas Isten parancsa és Isten nem parancsol lehetetlent. A szeretet olyan gyümölcs, amely minden évszakban és minden korban megterem, és mindenkinek megadatik,. Mindenki elérheti a szeretet és elmélkedés által. Isten fia kenyér alakjában van jelen. Ez az alázat élő megvalósulása. Az alázat igazság, az alázat őszinteség, az alázat szegénység. Ha igazán és valóban alázatosak vagytok, ha megértitek majd, hogy mennyire kicsinyek és gyengék vagytok, és milyen nagy szükségetek van Istenre akkor nem bukhattok el. A csönd segíteni fog benneteket, hogy jobban imádkozzatok, hogy többet imádkozzatok. A nyelv csöndje, megtanít majd Krisztussal beszélni. Megtanít vidámnak lenni az öröm óráiban. Ne feledjük a szemek csöndjét. Segít bennünket, hogy meglássuk Istent.
jelentett számomra: éreztem, hogy ott valaki várt rám. Nem tudom, mi is történt, nem emlékszem, nem is tudom, hogy került oda az az ismeretlen pap, és miért éreztem vágyat a gyónásra, de egy biztos: valaki várt engem. Jó ideje várt rám. A gyónás után valami megváltozott. Más lettem. Éreztem magamban egy hangot, egy hívást: meg voltam győződve róla, hogy papnak kell lennem. Az Úr mindig megelőz minket, ő az első, vár minket!” – mondta el a Szentatya május 18–án, pünkösd vigíliáján a Szent Péter téren, a mozgalmakkal való találkozás alkalmával. Szeptember 21–e az Egyházban Szent Máté liturgikus ünnepe. A pápa jelmondata –Miserando atque eligendo = „megkönyörült és kiválasztotta” – Szent Béda VIII. századi áldozópap szentbeszédeiből származik, aki a Máté meghívásáról szóló evangéliumi részletet (Mt 9,9) kommentálva így ír: Jézus meglátta a vámost, irgalmas szeretettel nézett rá, és tanítványává választotta. A La Civiltà Cattolica lapnak adott interjújában a pápa így magyarázza: én „egy bűnös vagyok, akire az Úr ránézett”, „olyan valaki vagyok, akire az Úr rátekintett. Mindig úgy éreztem, hogy a Miserando atque eligendo mottó nagyon rám vonatkozik.” És hozzátette: „A latin miserando határozói igenév azt hiszem lefordíthatatlan olaszul és spanyolul is. Én egy másik nem létező határozói Anyakönyvi adatok a plébánián: igenévvel szeretem fordítani: misericordiando” (irgalommal, irgalmazva – a szerk.). Esküvő: Ferenc pápa Caravaggio: Szent Máté elhívatása szeptember 7.: Kuckó Lilla (Nagybajom) és képéről beszél, amelyet gyakran szemlélt Rómában a San Horváth Csaba Bertalan (Nagybajom) esküvője Luigi dei Francisi– templomban: „Jézus ujja…, „Nem tudom, mi is történt, de egy biztos: valaki ahogyan Mátéra várt engem” mutat. Ilyen vagyok én. Ferenc pápa papi hivatásának 60. Ilyennek érzem évfordulóját ünnepelte 2013. magam. Mint szeptember 21–én Máté.” „Máté reagálása érint meg nagyon: 1953–at írtunk. Alig volt megragadja a pénzét, mintha azt mondaná: „Ne, ne 17 éves. „Diáknap volt, és engem! Ne, ez a pénz az enyém!” Íme, ez vagyok én: mielőtt a rendezvényre „egy bűnös, akire az Úr rátekintett’. És ezt mondtam, mentem, beugrottam a amikor megkérdezték, hogy elfogadom–e pápává plébániánkra, ahová választásomat.” jártam. Ott találtam egy (Magyar Kurír papot, nem ismertem. Éreztem, hogy gyónni szeretnék. És ez találkozást
-4-
valójában, és hogy nem kell változtatnia kapcsolattartási szokásain, még akkor sem, amikor milliók vannak előtte, mint ahogy az a copacabanai strandon történt.
Jó napot! Ferenc pápa vagyok 2013. szeptember 19., P. Antonio Spadaro SJ Részletek P. Antonio Spadaro SJ Ferenc pápával készített interjújából (Szent Márta Ház, 2013. augusztus 19., 23., 29.)
A Ferenc pápával való beszélgetés valójában olyan, mint egymást keresztező gondolatok vulkanikus áradata. Sőt, az hogy jegyzetelnem kell, azt a kellemetlen érzést váltja ki belőlem, hogy megtörök egy születőben lévő Augusztus 19–e, hétfő. Ferenc pápa találkozóra vár párbeszédet. Világos, hogy Ferenc pápa inkább a engem tíz órára a Szent Márta Házba. Az apámtól társalgáshoz szokott, mint a tanításhoz. örökölt kényszeres pontossággal, most is korábban érkezem. Egy kisebb szalonban foglalok helyet. A Ki Jorge Mario Bergoglio? várakozás rövid ideig tart, néhány perc múlva a lifthez Magamban már megfogalmaztam a kérdést, mégis úgy kísérnek. E pár percben alkalmam van döntök, hogy nem követem az előre rögzített tervezetet, visszaemlékezni arra, amikor Lisszabonban, a jezsuita hanem ösztönösen kérdezek: „Ki Jorge Mario Bergoglio?” kulturális folyóiratok főszerkesztőinek találkozóján A pápa némán mered rám. Meg is kérdezem tőle, szabad– fölmerült az ötlet, hogy közösen jelentessünk meg egy, e ilyen kérdést feltenni neki… Bólint, elfogadja a kérdést a pápával készített interjút. Megvitattam ezt a többi és válaszol: „Nem tudom, mi lenne a leghelyesebb jezsuita újság főszerkesztőjével, és megfogalmaztunk meghatározás… Én egy bűnös vagyok. Ez a legigazabb néhány kérdést, amelyeket mindnyájan fontosnak definíció. És ez nem üres szólam, nem elcsépelt frázis. tartottunk. Amikor kiszállok a liftből, látom, a pápa Bűnös vagyok.” A pápa tovább töpreng, figyelmesen, már az ajtónál állva vár rám. Sőt, valójában az az mintha váratlanul érte volna a kérdés, és ezért kénytelen örömteli érzésem támad, hogy nem is léptem át lenne tovább gondolkodni rajta. ajtókon. Pedig egy ajtónak azért mégiscsak kellett ott lennie. „Igen, talán mondhatom, egy kicsit ravasz vagyok, rá tudok mozdulni dolgokra, de az Belépek a szobájába, és a pápa is igaz, hogy egy kicsit naiv leültet egy karosszékbe. Ő egy vagyok. Igen, de a legjobb magasabb és merevebb széken ül összegzés, ami a legmélyebbről gerincproblémái miatt. A jön, és amit a legigazabbnak környezet egyszerű, spártai. Az tartok, valóban ez: »bűnös íróasztal munkatere kicsi. vagyok, akire rátekintett az Úr«. Megérint a környezet lényegre Megismétli: »egy vagyok azok törő mivolta, nemcsak a közül, akikre rátekintett az Úr«. bútoroké, hanem a többi tárgyé A Miserando atque eligendo is. Kevés könyv, kevés papír és jelmondatomat mindig nagyon kevés egyéb tárgy. Ezek között igaznak tartottam magamra van egy Szent Ferenc–ikon, a Lujani Miasszonyunk, nézve.” A pápa jelmondata Szent Béda Venerábilis egyik Argentína védőszentjének szobra, egy feszület, egy alvó homíliájából való, aki Szent Máté evangéliumi Szent József–szobor, hasonló ahhoz, amit a San Miguel–i meghívását magyarázva írja: „Jézus látott egy vámost, Colegio Máximo igazgatói és tartományfőnöki szobájában irgalmas szeretettel rátekintett, és kiválasztotta őt, láttam nála. Bergoglio lelkisége nem „harmonizált mondván neki: Kövess engem!” Hozzáfűzi: „A latin energiákból” áll össze – ahogy ő mondaná –, hanem miserando gerundium – nekem úgy tűnik – emberi arcokból: Krisztus, Szent Ferenc, Szent József, lefordíthatatlan olaszra vagy spanyolra. Egy másik Mária. gerundiummal való fordítás tetszik nekem, jóllehet ez A pápa mosolyogva fogad, azzal a mosollyal, amely már nem létezik: misericordiando – irgalomra gyúlt többször is bejárta a világot, és ami megnyitja az emberek szívvel…” szívét. Sok mindenről kezdünk beszélni, elsőként brazíliai Ferenc pápa tovább töpreng, majd egyszer csak olyan útjáról. Valódi kegyelemnek tartja. Kérdésemre, hogy kitérőt tesz, aminek az adott pillanatban nem látom az kipihente–e magát, azt feleli, igen, jól van, de értelmét. „Én nem ismerem Rómát. Kevés dolgot ismerek mindenekelőtt az Ifjúsági Világtalálkozóról szól, ami itt. Ezek között van a Santa Maria Maggiore, oda mindig számára titok, „misztérium” volt. Elmondja, nem szokott elmentem.” Nevetve mondom neki: „Szentatya, ez most hozzá, hogy ennyi emberhez szóljon: „Én az egyes már mindnyájunk számára világos!” „Nos hát, igen – embereket szeretem nézni, egyenként, és azokkal tudok folytatja a pápa – csak a Santa Maria Maggiorét és a Szent személyes kapcsolatba lépni, akik előttem vannak. Nem Péter–bazilikát ismerem..., de ha Rómában voltam, szoktam hozzá a tömeghez.” Mondom neki, hogy ez igaz, mindig a Via della Scrofán laktam. Innét látogattam és látható is, és mindenkit megérint. Az emberek gyakran a San Luigi dei Francesit, és oda jártam észreveszik, hogy amikor közöttük van, szemei tényleg az Caravaggio Szent Máté meghívása című képét nézegetni.” egyes emberekre tekintenek. A tévékamerák aztán elénk Kezdem érteni, mit is akar a pápa mondani nekem. tárják ezeket a képeket, és így mindenki láthatja ezt a tekintetet. Elégedettnek tűnik, hogy az lehet, aki
-5-
„Jézusnak az az ujja, így… Máté felé. Annyira én vagyok. Én ilyen vagyok. Mint Máté.” És itt a pápa határozott lesz, mintha most találta volna meg önmaga képét, amit keresett: „Máté gesztusa az, ami megérint: megragadja a pénzét, mintha ezt mondaná: »nem, ne engem! Nem, ez a pénz az enyém!« Íme, ez vagyok én: egy bűnös, akire rátekintett az Úr. És éppen ez az, amit akkor mondtam, amikor megkértek, hogy fogadjam el a pápává választásomat. Suttogóra fogja: Peccator sum, sed super misericordia et infi nita patientia Domini nostri Jesu Christi conf isus et in spiritu paenitentiae accepto. Bűnös vagyok, Urunk Jézus Krisztus irgalmában és végtelen türelmében bízva, bűnbánó lélekkel mégis elfogadom.” Miért lett jezsuita? Megértem, hogy az elfogadásnak ez a formája Ferenc pápa számára egyfajta személyi igazolvány. Semmit sem kell hozzátenni. Folytatom azzal, amit első kérdésként választottam: „Szentatya, mi indította arra a döntésre, hogy belépjen a Jézus Társaságába?” „Én valami nagyobbat akartam. De nem tudtam, hogy mit. Amikor beléptem a szemináriumba, a domonkosok tetszettek nekem, és voltak is domonkos barátaim. De aztán a Társaságot választottam, amit már jól ismertem, hiszen a szeminárium a jezsuitákra volt bízva. A Társaságból három dolog érintett meg: a missziós jellege, a közösség és a fegyelem. Érdekes ez utóbbi, mert én születésemtől fogva fegyelmezetlen vagyok. De a fegyelmezettségük, ahogyan az időt beosztják, mélyen megérintett. A harmadik dolog pedig valóban alapvető számomra: a közösség. Mindig is kerestem a közösséget. Soha nem tartottam magamat magányos papnak: szükségem van közösségre. Ez látható abból a tényből is, hogy itt lakom, a Szent Márta Házban: a pápaválasztás idején a nekem kisorsolt 207–es szobában laktam. Ahol most vagyunk, az egy vendégszoba. Ezt választottam, itt lakom a 201–es szobában, mert amikor birtokba vettem a pápai lakosztályt, megszólalt bennem egy nagyon határozott »nem«. A pápai lakosztály az Apostoli Palotában nem fényűző. Ősi, ízléses, nagy, de egyáltalán nem fényűző. De végül is olyan, mint egy oldalára fordított tölcsér. Nagy és tágas, de a bejárat igazából szűk. Ide »cseppszámláló«–val lépnek be, és én nem, nem tudok emberek nélkül élni. Az életemet másokkal együtt kell élnem.” Miközben a pápa a misszióról és a közösségről beszél, eszembe jutnak a Jézus Társasága mindazon dokumentumai, amelyekben a „misszióért élő közösségről” van szó, és a pápa szavaiban rálelek ezekre a gondolatokra. Mit jelent egy jezsuita számára pápának lenni? Tovább szeretnék haladni ebben az irányban, és abból a tényből kiindulva kérdezem a pápát, hogy ő az első
jezsuita, akit megválasztottak Róma püspökének: „Hogyan értelmezi az egyetemes egyház szolgálatát, amire a szentignáci lelkiség fényében kapott megbízatást? Mit jelent egy jezsuita számára pápának lenni? Az ignáci lelkiség melyik eleme segíti legjobban a szolgálata megélésében? „A megkülönböztetés – feleli Ferenc pápa. A megkülönböztetés egyike azon dolgoknak, amelyeken Szent Ignác sokat és nagy lelki odaadással dolgozott. Számára ez eszköz, hogy mind jobban megismerje az Urat, és szorosabban kövesse. Mindig mélyen megérintett az az alapelv, amellyel leírják Ignác látomását: Non coerceri a maximo, sed contineri a minimo divinum est. Sokat töprengtem ezen a mondaton a rendben mint vezető, mint elöljáró: a legnagyobb sem képes magába zárni, de a legkisebb is be tudja fogadni. A nagy és a kicsi ezen erénye a nagylelkűség, mely abból a helyzetből, amelyben az adott pillanatban vagyunk, mindig a horizontra figyel. Azt jelenti, hogy megtesszük a mindennapok kis dolgait Isten és az emberek felé nyitott, nagy szívvel. Vagyis a kis dolgokat nagy horizontokon, Isten országa horizontjain értékeljük. Ez a vezérelv viszonyítási pontokat kínál a helyes álláspont elfogadásához a megkülönböztetés számára, hogy Isten dolgait az ő szemszögéből lássuk. Szent Ignác számára a nagy alapelveknek bele kell testesülniük a tér, az idő és a személyek életkörülményeibe. XXIII. János a maga módján ilyen kormányzási álláspontra helyezkedett, amikor vezérelvét ismételgette: Omnia videre, multa dissimulare, pauca corrigere, mert jóllehet mindent (omnia) látott, a teljes dimenziót, mégis úgy tartotta jónak, hogy a kevésben (pauca), a legszűkebb dimenzióban cselekedjen. Lehetnek nagy terveink, de a megvalósításkor kevés és kicsiny dolgon munkálkodjunk. Vagy használhatunk gyenge eszközöket, amelyek hatékonyabbnak bizonyulnak, mint az erős eszközök, ahogy Szent Pál mondja a Korintusiaknak írt első levelében. Ez a megkülönböztetés időt igényel. Sokan úgy gondolják, hogy a változások és a reformok rövid idő alatt megtörténnek. Hiszem, hogy mindig szükség van időre a valódi, hatékony változás alapjainak a letételéhez. Ez a megkülönböztetés ideje. Némelykor a megkülönböztetés azonnali cselekvésre ösztönöz, pedig kezdetben úgy gondoltuk, később kell cselekednünk. Ez történt velem is az elmúlt hónapokban. A megkülönböztetés mindig az Úr jelenlétében történik, figyelve a jelekre, az eseményekre, meghallgatva az embereket, különösen a szegényeket. Az én választásaim, még az élet hétköznapi részéhez tartozók is, mint például egy szerény autó használata, mind a lelki megkülönböztetéshez kapcsolódnak, ami olyan követelményre válaszol, mely a dolgokból,
-6-
az emberekből, az idők jeleinek olvasatából ered. Az Úrban való megkülönböztetés vezet engem abban, ahogyan kormányzok. Nos hát, én nem bízom a hirtelen hozott döntésekben! Nem bízom az első döntésben, vagyis az első dologban, ami az eszembe jut egy döntés meghozatalakor. Az ilyen döntés általában elhibázott. Várnom kell, magamban értékelni, rászánni a szükséges időt. A megkülönböztetés bölcsessége megment az élet szükségszerű kétértelműségétől, és segít megtalálni a legalkalmasabb eszközöket, amelyek nem mindig azok, amelyek nagynak és erősnek látszanak.”
lehetett vitatkozni is. Ez nagyon sokat segített nekem abban, hogy a legjobb döntéseket hozzam. Néhányan azt mondják nekem: „Ne konzultáljon túl sokat, döntsön!” Ezzel szemben hiszem, hogy a tanácskozás nagyon fontos. A konzisztóriumok, a szinódusok például nagyon fontos fórumai az igazi és aktív tanácskozásnak. Ugyanakkor kevésbé merev formákat kell adni nekik. Valódi, nem formális konzultációt akarok. A nyolc bíboros tanácskozása, ez az outsider tanácsadó csoport nemcsak az én döntésem, hanem a bíborosok akaratának a gyümölcse is, hiszen szükségességét kifejezésre juttatták a konklávé előtti általános kongregációk ülésein. Azt Kormányzási tapasztalat akarom, hogy a tanácskozás valóságos és ne formális Milyen tapasztalatok járultak hozzá Bergoglio atya legyen..” vezetői képességeinek kibontakoztatásához, aki előbb Az egyház? Tábori kórház… házfőnök, majd tartományfőnök volt a Jézus Társaságában. A Társaság kormányzási stílusa magában XVI. Benedek pápa, amikor bejelentette lemondását a foglalja az elöljáró részéről a döntést, de a szembesülést is pápaságról, megrajzolta a mai világot, amely gyors a „konzultoraival”. Így kérdezem a pápát: „Gondolja, változásoknak van kitéve, és a hitélet számára nagy hogy az eddigi vezetői tapasztalata segítheti Önt az jelentőségű kérdésekkel szembesül, melyek testi és lelki-7egyetemes egyház kormányzásának feladatában?” Ferenc életerőt igényelnek. Kérdezem a pápát annak fényében is, pápa kicsit elgondolkodik, majd komoly és mégis nagyon amit épp imént mondott: „Mire van leginkább szüksége az derűs lesz. egyháznak ebben a történelmi pillanatban? Szükségesek–e a reformok? Milyen vágyai vannak a következő évek „A Társaságban szerzett elöljárói egyháza számára? Milyen tapasztalatomban, az igazat egyházat »álmodik«?” megvallva, nem mindig viselkedtem így, vagyis nem Ferenc pápa – belekapaszkodván tartottam meg a szükséges kérdésem nyitómondatába – konzultációkat. És ez nem volt válaszát azzal kezdi, hogy jó. Az én kormányzásom „Benedek pápa a szentség, a jezsuitaként kezdetben nagyon nagyság és az alázat művét elhibázott volt. Nehéz időszak cselekedte. Ő Isten embere.” volt ez a Társaság számára. [A Ferenc pápa nagy szeretettel és II. vatikáni zsinatot követő megbecsüléssel beszél elődjéről. radikális megújulás során] eltűnt „Világosan látom, hogy az a [kilépett a rendből] egy teljes dolog, amire ma az egyháznak nemzedéknyi jezsuita. Ezért is lettem olyan fiatalon leginkább szüksége van, az az a képesség, hogy gyógyítsa tartományfőnök. Harminchat éves voltam. Ez őrület! a sebeket, felmelegítse a hívők szívét, hogy közel legyen Nehéz helyzetekkel kellett szembesülnöm, és én az emberekhez. Én úgy látom az egyházat, mint egy tábori elhamarkodott és önkényes döntéseket hoztam. Igen, de kórházat csata után. Haszontalan dolog egy súlyos hozzá kell tennem egy dolgot: amikor megbízok valakit sebesülttől a koleszterin– és vércukorszintje után egy feladattal, akkor tökéletesen megbízom abban az érdeklődni. Előbb a sebeket kell ellátni, utána emberben. Valóban nagy hibát kell elkövetnie, hogy beszélhetünk minden másról. Ellátni a sebeket, ellátni a visszavegyem tőle a megbízatást. Ennek ellenére, az sebeket… És alulról kell kezdeni! emberek végül belefáradnak az önkényeskedésbe. Az én önkényes és gyors döntéshozatalom komoly problémákat Az egyház néha apró dolgokba, kicsinyes előírásokba okozott, végül azzal vádoltak, hogy ultrakonzervatív zárkózik. A legfontosabb azonban az első hír: Jézus vagyok. Erős krízist éltem át, amikor Cordovában voltam. Krisztus megváltott téged! Az egyház szolgái legyenek Tehát én nem, biztosan nem voltam olyan, mint Boldog mindenekelőtt az irgalmasság szolgái. A gyóntató például Imelda [értsd: ártatlan kislány], de soha nem voltam mindig azt a veszélyt kockáztatja, hogy vagy túl szigorú, jobboldali. Végeredményben az én önkényeskedő vagy túl engedékeny. Egyik sem irgalmasság, mert egyik döntéshozatalom okozta a problémákat. sem törődik az emberrel. A szigorú mossa kezeit, mert a parancsolatra hivatkozik. A laza is mossa kezeit, Úgy szólok erről, mint élettapasztalatról, hogy mondván, hogy »ez nem bűn« vagy valami hasonlót. megértessem a veszélyeit. Idővel sok mindent Pedig az embereket kísérni kell, a sebeket pedig megtanultam. Az Úr megengedte nekem ezt a gyógyítani. kormányzási pedagógiát, még fogyatékosságaim és bűneim ellenére is. Így később, Buenos Aires–i érsekként Hogyan beszélünk Isten népéről? Anya– és kéthetente találkoztam a hat segédpüspökkel, és évente pásztoregyházról álmodom. Az egyház szolgái legyenek többször a papi szenátussal. Kérdéseket vetettek fel, irgalmasak, törődjenek az emberekkel, kísérjék őket
-7-
jó szamaritánusként, aki lemossa, megtisztítja, fölemeli felebarátját. Ez a tiszta evangélium. Isten nagyobb, mint a bűn. A szervezeti és szerkezeti reformok másodlagosak, vagyis csak később jönnek. Az első reform a magatartás reformja. Az evangélium szolgái legyenek képesek arra, hogy felmelegítsék az emberek szívét, hogy járjanak velük együtt a sötétségben, hogy tudjanak velük beszélgetni, és leszállni éjszakájukba, sötétségükbe anélkül, hogy ők maguk eltévednének. Isten népe pásztorokat akar és nem tisztviselőket vagy státuszklerikusokat. A püspökök kiváltképp legyenek olyan emberek, akik képesek türelemmel lépést tartani Istennel az ő népében, oly módon, hogy senki se maradjon le, de azért is, hogy kísérjék a nyájat, amely képes új utakat találni. Ahelyett, hogy csak elfogadó és befogadó egyház legyünk, mely nyitva tartja ugyan kapuit, arra is törekedjünk, hogy olyan egyház legyünk, amely új utakat talál, amely képes kilépni saját magából, és elindulni azok felé, akik nem járnak templomba, akik elhagyták, vagy akik közömbösek iránta. Aki elhagyta az egyházat, néha olyan okból tette, amelyet meg lehet érteni, és értékelni is lehet, és ezzel rá lehet venni őt a visszatérésre. De ehhez merészség, bátorság kell.” Optimistáknak lennünk?
éjen, és meghal virradóra!” Versek, melyek felfedik a remény utáni vágyat, ami itt egy szivárványszínű fantom, amely aztán eltűnik hajnalra. „Íme – folytatja Ferenc pápa – a keresztény remény nem egy álomkép, mely megcsal. Isteni erény, mely végeredményben Isten ajándéka, amit nem lehet optimizmussá lefokozni, mely pusztán csak emberi. Isten nem sikkasztja el a reményt, hiszen önmagát nem tagadhatja meg. Isten teljes egészében ígéret.” Határok és laboratóriumok A kreativitás tehát fontos a jezsuita számára. Amikor Ferenc pápa a Civiltà Cattolica jezsuita és világi munkatársait fogadta, három dologban foglalta össze a jezsuiták kulturális munkája során fontos tulajdonságokat. Emlékezetembe idézem azt a június 14–i napot. Az egész csoporttal való találkozást megelőző beszélgetés során említette már nekem ezt a három dolgot: párbeszéd, megkülönböztetés, határ. Főként az utolsót hangsúlyozta, idézve VI. Pálnak a jezsuitákhoz intézett híres beszédéből: „Bárhol az egyházban, a legnehezebb és a legkiemeltebb helyen is, az ideológiák keresztútján, a társadalom lövészárkaiban, ahol az ember égető szükségletei és az evangélium örök üzenete szembesültek egymással, régen és ma, ott voltak és vannak a jezsuiták.”
kell
A pápától valami magyarázatot kérek: „Arra kért bennünket, hogy legyünk figyelmesek, és ne Még Bergoglio bíborosként essünk abba a kísértésbe, Ferenc pápa azt írta, hogy hogy a határokat Isten már a város domesztikáljuk: a határ felé forgatagában él, elvegyülve kell menni, nem pedig az emberek között, és hazavinni a határokat, hogy egyesülve minden egyes aztán otthon, egy kicsit emberrel. Szerintem ez egy kipingálva, kezessé másik megfogalmazása szelídítsük. Mire gondolt? ugyanannak, amit Szent Mit akart mondani nekünk Ignác írt a pontosan? Ezt az interjút a Jézus Társasága folyóiratainak Lelkigyakorlatokban, vagyis hogy Isten a mi világunkban egy csoportja egyeztette: mire szeretné felhívni az ő „dolgozik és működik”. Ezt kérdezem tehát: figyelmüket? Mik legyenek a prioritásaik?” „Optimistáknak kell lennünk? Melyek a remény jelei napjainkban? Hogyan lesz optimista az ember e válságban „A három kulcskifejezést, amellyel a Civiltá Cattolicához lévő világban?” fordultam, kiterjeszthetjük a Társaság összes folyóiratára, jóllehet különböző hangsúllyal, jellegük és célkitűzéseik „Nem szeretem az optimista szót használni, mert alapján. Amikor a határt hangsúlyozom, különleges pszichológiai magatartásra utal. Jobban tetszik a módon, arra az emberi szükségletre utalok, amely kultúrát »reménység« szó, abban az értelemben, ahogy a teremt abból a kontextusól, amelyben dolgozik és amire Zsidókhoz írt levél már idézett 11. fejezetében olvassuk. reflektál. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy Az atyák nagy nehézségeken keresztül folytatták tovább laboratóriumban éljünk. A mi hitünk nem laboratóriumhit, útjukat. És a reménység nem csal meg, ahogy a hanem úton lévő hit, történelmi hit. Isten történelemként Rómaiakhoz írt levélben olvassuk. Gondolj ezzel szemben tárta föl magát, nem pedig elvont igazságok Puccini Turandotjának első találós kérdésére” – kéri tőlem gyűjteményeként. Azért tartok a laboratóriumtól, mert ott a pápa. felveszik és hazaviszik a problémát, hogy háziasítsák, Azonnal felidéztem, csak úgy emlékezetből a hercegnő hogy kipingálják, összefüggéseiktől függetlenül. Nem kell első találós kérdését, melynek megfejtése a remény: „Sűrű hazavinni a határt, hanem a határon kell élni, és éjhomályból, ébred egy kósza, lidérces fantom. Széttárja merésznek kell lenni.” fénylő szárnyát, lengve szárnyal a nagyvilágon át. Reszket Fordította Vértesaljai László SJ érte, ki látja, esengve hívja és várja. De tovatűnik, ha jő a hajnalóra, hogy a szívükben újra éljen. Föltámad minden
-8-
Lelkiség Október hónapban, ünnepeljük a Rózsafüzér Királynőjét Örvendetes olvasó titka:
Fájdalmas olvasó titkai
Csendes otthonomban rózsafűzért mondok, ettől messze szállnak a világi gondok. Hadd dicsérjen ajkam karmeli rózsaszál, mondván, „Kit te Szent Szűz méhedben fogantál
Üdvözlégy Mária – hő fohász ez nékem. ez ima átvisz az élettöviseken, szívem vérzik, de balzsamot adott Jézus, „Ki egykor értünk vért izzadott”
Gábor angyal szavát csak ismételgetem, életre kel tőle búba merült lelkem. Hitem ahhoz fordul, kit te szép virágszál Erzsébethez menvén méhedben hordoztál
Malaszttal vagy teljes, mily fölséges dolog, ha rád, tiszta égi anyámra gondolok, mert, ha jótettemért én csak rosszat kapok, megfizet, „Ki értünk megostoroztatott”
Áldott vagy, Mária, az asszonyok között, boldog az, kit hozzád hit, szeretet kötöz, mert megsegíti azt bármilyen árva, Kit te szent Szűzen szültél a világra.
Az Úr van teveled…– ajkam tovább szól, s érzem, arcom nedves a könny harmatától. Az élet vizéből hát nekem is adott Jézus, „Ki tövissel megkoronáztatott!”
Imádkozzál érettünk! – így fohászkodunk, most és kiváltképpen, ha eljő alkonyunk, akkor állj mellettünk drága szent Fiadnál, Kit te a templomban szent Szűz bemutattál.
Áldott vagy, óh, Anyám, az asszonyok között, kinek nagy szívéhez e szép ima kötött. Életemnek sora nem fordul panaszra, megvigasztal,Ki a keresztet hordozta”
Hogy az ítéletnek rettenetes napja, nehogy lelkünket az örök tűznek adja. légy szószólónk, Anyánk, az ég és föld Uránál, hogy feleljünk:„Kit te szent Szűz templomba megtaláltál.”
És áldott méhednek gyümölcse: Jézusunk, kihez olvasónkkal fel–felfohászkodunk, míg majd elmondja a végső ítéletet, Jézus, „Ki keresztre értünk feszíttetett”
Dicsőséges olvasó titkai Asszonyunk, Mária, Istennek szent Anyja, ne hagyj el akkor sem, ha életünk botlana. Emelje fel lelkünk, mi a bűnbe nyomatott. „Ki a halottaiból egykor föltámadott Imádkozz érettünk, bármily sors jön reánk, hisz ha te velünk vagy, gondviselő Anyánk, úgy könnyű lesz itten életünknek terhe, mert megkönnyít minket, „Ki felment a mennybe” Bűnösökért szállott le az örök Ige, az alázatosság tiszta szentélyével. Amikor levette rólunk a sok terhet, égbe szállott és „elküldte nekünk a Szentlelket” Most és kiváltképp halálunk óráján, a Szentlélek véd, hogy ne győzzön a sátán, és ha életünk szűk terhe betelt, meglátjuk, „Ki téged Szent Szűz a menybe felvett!”
-9-
Úgy légyen, miképpen te akarod Anyánk, átadjuk magunkat, viselj gondot reánk. Oh tedd, hogy bírhassunk majd mennyországot, s azt, „Ki téged Szent Szűz ott megkoronázott”
-9-
2. A testvéri figyelmeztetés
Tanulságos gondolatok (Heti Lélekemelő)
1. Tévedés Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a repülőgépre. Mivel több órát kellet várnia, eldöntötte, hogy vásárol egy jó könyvet. A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is. Leült a váróteremben egy padra, pihenni és olvasni kezdett. A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni. Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon
ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta: "Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!” Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utolsó sütinél ezt gondolta: “Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő?” A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte, és odanyújtotta a felét neki. Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant, a felszállópálya felé. Ahogy leült a repülőgépen a helyére, kinyitotta a kézitáskáját, hogy kivegye az olvasószemüvegét, és legnagyobb meglepetésére akkor veszi észre a süteményes tasakját egészben és érintetlenül. Egyszerűen pocsékul érezte magát. Rájött a tévedésére. Teljesen elfelejtette, hogy a süteményes tasakját a kézitáskájába tette. A férfi megosztotta vele a süteményét minden félelem, és minden rosszérzés, rosszindulat nélkül. Lesokkolva emlékezett, hogy miket gondolt, hogyan nem osztotta volna meg a süteményét az ismeretlennel. És most már nincs alkalma, hogy tisztázza a helyzetet, hogy bocsánatot kérjen. Létezik pár dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni… A kő nyomát, miután eldobtuk. A szót, miután kimondtuk. Az alkalmat miután elszalasztottuk. Az időt, ami már elmúlt.
Az egyik legnehezebb krisztusi szabály a testvéri figyelmeztetés, legalább olyan nehéz, mint az ellenségszeretet. Szokták mondani, hogy egy gyermek még alakítható, de egy felnőttet már nem lehet megváltoztatni. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy bizonyos helyzetekben igenis szólnunk kell embertársunknak, hogy magatartásán változtasson. Természetesen nem lehet ajtóstul törnünk a másik ember lelkivilágára, mindannyian érzékenyek vagyunk, és tisztelnünk kell a másik lelkének mélységét. Kialakulhatnak azonban olyan szokásaink, amelyek károsak, s magunktól nem vesszük észre. Jól jön ilyenkor, ha valaki őszintén mer szólni. Ha abból indulunk ki, hogy egy gyermek még alakítható, akkor Krisztus tanítása még logikus is, hiszen Isten gyermekei vagyunk, felnőtt korban is, tehát alakíthatóak vagyunk. Az az ember válik öreggé, aki már nem tud és nem is akar változni. Azt kell mondanunk, hogy ez nem feltétlenül életkor kérdése. A fiatalok között is vannak igen öregek, és az idősek között is vannak igen fiatalos lelkületűek. A lényeg, hogy soha ne adjuk fel a változás reményét, se magunkban, se másokban. Akit figyelmeztetnek, ott még van esélye a változásnak, akit már nem érdemes figyelmeztetni sem, az nagyon veszélyes helyzetbe kerül. Éljünk úgy, hogy merjenek figyelmeztetni bennünket gyengeségeinkre, és mi is merjünk másokat figyelmeztetni. (Sánta János)
3. Az Úr és a szolga Kit szolgálunk? Az urat vagy a szolgát? Jézus azt mondja, nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött a küldőjénél. Ha mindig csak a szolga látszik, akkor el lehet felejteni, hogy neki is van ura, és a szolgából alkotunk urat. Úgy tűnik. mintha a szolgának néha nem lenne felettese. Úrból csak egy van, szolgából viszont sok. Ezért ha a szolgát szolgáljuk, akkor sokkal jobban le vagyunk terhelve, s ráadásul úgy érezzük, hogy nem annyira szívből jön a munkánk, hanem külső előírásoknak engedelmeskedünk. Az úr ismer bennünket, a szolga kevésbé. Ezért az úr úgy parancsol, hogy az nekünk szól, s ha teljesítjük, akkor azt érezzük, hogy valami nekünk való dolgot teszünk. Ha a szolga parancsol, azt kevésbé érezzük magunkénak, mert a szolga az önismerettel is el van foglalva, kevesebb ideje jut tehát a reá bízottakra. Mindannyiunkra vannak bízva emberek. S ugyanazt a Jézus Krisztust kell megjelenítenünk. Kikerülhetetlen tehát, hogy mint szolgák, mi is irányítsunk másokat. Tegyük ezt úgy, hogy a ránk bízottaknak az egyetlen Úr jusson eszükbe. (Sánta János)
-10-
Életünk Szeptember 14–én, szombaton evangelizáció volt Nagybajomban. Vendégünk volt a Betánia Katolikus Közösség FLACH FERENC vezetésével Pécsről, de érkeztek Székesfehérvárról és Kecskemétről is barátaik. Egész napos program keretében, de 10 órától este 8–ig a városi művelődési házban szinte megállás nélkül szólt a dicsőítő, hálaadó és kérő ima, no meg a zene. Két előadást is hallhattunk az évek óta Magyarországon élő, de amerikai származású nős diakónustól, STEVE THOMASHEFSKI. Feleségével, a szlovéniai születésű Luciával 6 gyermeknek adtak életet. Mindkét előadás mély nyomot hagyott a résztvevőkben. Ketten a Közösség vendégei közül tanúságot is tettek hitükről, megtérésükről. Először TASI ANNA mondta el hogyan jutott el Istenhez egyetemista korában. Rám leginkább az erdélyi fiatalember gyakorolt hatást, aki Romániában híres, elismert élsportoló volt megtérése előtt. MAJOROS TIBOR hosszútávfutó igen érzékletesen és a fiatalok nyelvén mondta el, hogyan kereste meg és találta meg őt az Isten. A második előadást követő közbenjáró imádság sokunk lelkét érintette meg. Több újabb megtérést, és már meglévő istenkapcsolatok mélyülését hozta meg gyümölcsként. Az esti 6 órai szentmise a vasárnapi evangéliummal, a tékozló fiú történetével nagyon illett az egész nap témájához. Utána jó félórás, teljes szívvel odaadott istendicsőítés zárta az egész napos együttlétet. Az én egyetlen, de legnagyobb, és számomra ma is érthetetlen szomorúságom az volt, hogy a nagybajomi egyházközségből fiatalok és középkorúak alig jöttek el erre az alkalomra, pedig harmadmagammal személyesen, elbeszélgetve hívtuk őket. Ha a kolpingos tanárok és fiatalok kb. 100-an és a környező településekről vendégeink úgy 50-en nincsenek ott, alig lettünk volna néhányan! Pedig a közösség hozzánk, bajmiakhoz jött elsősorban! Szeretnék a jelenlévő kolpingos fiatalok élménybeszámolójából néhányat mellékelni. Voltak többen is, akikre nem gyakorolt különösebb hatást az evangelizáció, voltak, akik feleslegesnek, sőt unalmasnak találták azt. Most inkább a pozitív visszajelzésekből idéznék. Mindenkit név nélkül idézek (sokszor rövidítve), annak ellenére, hogy sokan névvel együtt vállalták véleményüket: „Nagyon tetszett az egész program… Megfogott, amikor odajött hozzám az első közbenjáró. Úgy éreztem, minta valóban a lelkemből szólt volna. Tetszett, amikor Steve oda jött hozzám, és amikor sírtam, megvigasztalt. Amikor a felesége mondott nekem valamit a helyes útról és a boldogságról, az nagyon tetszett és meg is ölelt. Tetszett, hogy senki sem titkolta az érzéseit. Este megfogott a mise is. Amikor haza értem, sok mindenen elgondolkodtam. Úgy éreztem szükségem volt mindarra, amit szombaton kaptam, érzem, azóta mindent másképpen látok és egy kicsivel boldogabb is vagyok, mint régen. A sok sírástól azért igen begyulladt a szemem, de megérte. Nem is sejtettem, hogy ennyire hatással lesz rám ez a nap.”
„Átadtam magamat Istennek, érezni akartam a szeretetét. Sikerült is. Köszönöm.”
„Nekem nagyon sokat adott ez a nap. Sokkal jobban hiszek az Istenben. Azóta a társaimmal és magammal is sokkal jobban megvagyok. Jó volt a zene, látszott mennyire összetartoznak, és nem néznek le másokat, hogy mindenki elfogad mindenkit olyannak, amilyen. Egyszóval nagyon örülök, hogy volt ez a nap.”
„Amikor értem imádkoztak, úgy éreztem, hogy tényleg ott volt velem az Isten… Amikor kimentünk és körbe álltunk a zenekar előtt, úgy éreztem, hogy megnyílt a szívem mások előtt.”
„Nekem az őszinteség, ahogyan beszéltek az Istenről, az nagyon tetszett. Látszott rajtuk, hogy hisznek, és megpróbálják a hitüket nekünk átadni. Nagyon érdekes és elgondolkoztató volt. Sok igazság hangzott el. A hangulat is nagyon jó volt. Érezhető volt az összetartozás. Pár igazság: Nekem sem mondta apám az életben egyszer se, hogy szeret. Tetszettek a történetek.”
„Az volt a kár, hogy szombaton volt az egész.” -11-
„Az elején nem volt jó a hangulatom, de a végére már boldogabbnak , örömmel és szeretettel teljesebbnek éreztem magam. Úgy kimentem volna a színpadra én is énekelni. Bár nincs az énekléshez jó hangom, és nem vagyok olyan jó zenész, mégis úgy éreztem, ott akkor bármire képes lettem volna. Nagyon tetszett mindkét előadás, különösen az amerikai férfi beszéde. Sok mindenben egyet értek vele! Jó lenne, ha minél több ember megismerhetn é az isten szeretetét!”
„Nekem nagyon tetszett, csak az volt a baj, hogy én nem tudtam annyira koncentrálni. Nem az előadók miatt, hanem saját hibámból, de amit láttam, az nagyon tetszett és remélem, hogy legközelebb is lesz ilyen és akkor majd jobban át tudom majd érezni az egészet.”
„Egész jó volt az egész nap. A zene tetszett a legjobban, de amiről az amerikai ember beszélt, az én is átéltem. Apám soha nem mondta nekem, és nem is éreztette, hogy szeret.”
„Számomra nagy élmény volt az egész, mert megkönnyebbülést éreztem, amikor imádkoztak értem… Tetszett a zene, az élettanulság. Az tetszett, hogy elmesélték az életüket.”
„Hogy őszinte legyek, nem voltam túl nagy istenhívő, de – mint azt a Ferinek is mondtam,– a Betánia Közösség megérintett. Az első perctől kezdve csodáltam őket, és azon gondolkoztam, hogy lehet ennyire szeretni, dicsőíteni az Urat? Majd arra az elhatározásra jutottam, hogy megkeresem őket, és meg is kérdezem, van–e mód arra, hogy úgy szolgáljam az Urat, ahogyan ők. Lucia és Steve szintén megérintett, hívővé tettek. Bizonyították, hogy az Úr mindenkinek az életében jelen van. Kell ennél több?”
„Örökre megmarad ennek a napnak az emléke szívemben. Felejthetetlen volt, amikor imádkoztak értünk. Nagyon sokat segített, én nagyon megkönnyebbültem. Aranyosak voltak a zenék, a dalok, az erdélyiek, de a többi is.”
„Nekem a zene tetszett, meg amikor imádkoztak értem. Az viszont nem tetszett, hogy egy picit unalmas volt, meg semmi olyan nem volt, ami érdekelt volna.”
„Nekem nagyon tetszett a zene, az előadások, a beszélgetések. Szerintem ez a lelki nap közelebb hozott minket egymáshoz és új barátokat ismertem meg. Remélem lesz még ilyen zenés lelki nap.”
-12-
Októberi igenaptár 1. kedd: LISIEUX-I SZENT TERÉZ (Szent Remig) Zak 8,20-23; Zs 86; Lk 9,51-56 Jertek, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz 2. szerda: SZENT ŐRZŐANGYALOK Neh 2,1-8; Zs 136; Lk 9,57-62 A király teljesítette kérésem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán 3. csütörtök (Boldog Columba Marmion, Boldog Bogdánffy Szilárd) Neh 8,1-4a.5-6.7b-12; Zs 18,8-11; Lk 10,1-12 Ezdrás felnyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára
9. szerda (Szent Dénes, Szent Günter, Szent Ábrahám és Sára, Boldog Henry Newman) Jón 4,1-11; Zs 85; Lk 11,1-4 Te szánod ezt a bokrot, én meg ne szánjam Ninivét, a nagy várost? 10. csütörtök (Borgia Szent Ferenc ) Mal 3,13-20a; Zs 1; Lk 11,5-13 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence 11. péntek (Boldog XXIII.János pápa) Joel 1,13-15; 2,1-2; Zs 9,29; Lk 11,15-26 Jön az Úr napja, sötétség és ború napja az, közel van már!
4. péntek: ASSISI SZENT FERENC Bár 1,15-22; Zs 78; Lk 10,13-16 Vétkeztünk az Úr ellen, nem 12. szombat hittünk neki, nem bíztunk (Szent Miksa, Szent Edwin, benne Szent Gottfried) Joel 4,12-21; Zs 96; Lk 11,2728 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló 5. szombat (Szent Attilánusz) Bár 4,5-12.27-29; Zs 68,33-37; Lk 10,17-24 Aki rátok hozta a bajokat, újra örök vidámságot is ad nektek6. vasárnap: ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP (Szent Brúnó) Hab 1,2-3; 2,2-4; Zs 94; 2Tim 1,6-8.13-14; Lk 17,5-10 Az igaz ember a hite által él 7. hétfő: RÓZSAFŰZÉR KIRÁLYNŐJE Jón 1,1 - 2,1.11; Jón 2,2-8; Lk 10,25-37 Elindult Jónás, hogy meneküljön az Úr elől
13. vasárnap: ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP (Szent Kálmán, Szent Hitvalló Edvárd) 2Kir 5,14-17; Zs 97; 2Tim 2,8-13; Lk 17,11-19 Most már tudom, hogy nincs más Isten az egész földön 14. hétfő (Szent I.Kallixtusz, Szent Burkhard) Róm 1,1-7; Zs 97; Lk 11,29-32 Krisztus által kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést 15. kedd: AVILAI SZENT TERÉZ (Szent Thekla) Róm 1,16-25; Zs 18,2-5; Lk 11,37-41 Noha megismertétek Istent, mégsem dicsőítettétek Istenként
8. kedd: SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA (főünnep) (Szent Simeon) Sir 24,23-31; Jud 13,2325; Gal 4,4-7; Lk 1,2628 Anyja vagyok én a szép szeretetnek
16. szerda (Szent Hedvig, Alacoque Szent Margit) Róm 2,1-11; Zs 61; Lk 11,42-46 Isten megfizet kinek-kinek tettei szerint
-13-
17. csütörtök: ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC 23. szerda: KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS (Szent Szeverin) Róm 6,12-18; Zs 123; Lk 12,39-48 A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek
Róm 3,21-29; Zs 129; Lk 11,47-54 Az ember a törvény tetteitől függetlenül a hit által igazul meg
18. péntek:SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA (ünnep) 2Tim 4,9-17a; Zs 144; Lk 10,1-9 Egyedül Lukács van velem, hogy az igehirdetés teljessé legyen általam
19. szombat (Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák, Keresztes Szent Pál) Róm 4,13.16-18; Zs 104,6-9.42-43; Lk 12,8-12 Ábrahám a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz 20. vasárnap: ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP (Szent Vendel) Kiv 17,8-13; Zs 120; 2Tim 3,14 - 4,2; Lk 18,1-8 Valahányszor Mózes felemelte kezét, Izrael volt az erősebb 21. hétfő
24. csütörtök (Claret Szent Antal Mária, Szent Gilbert) Róm 6,19-23; Zs 1; Lk 12,49-53 Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban 25. péntek: Pannonhalmi SZENT MÓR Róm 7,18-25a; Zs 118,66-68.76-77.93-94; Lk 12,54-59 Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész 26. szombat Róm 8,1-11; Zs 23; Lk 13,1-9 Nem test, hanem lélek szerint éltek, ha Isten Lelke lakik bennetek 27. vasárnap: ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP Sir 35,12-14.16-18; Zs 33; 2Tim 4,6-8.16-18; Lk 18,9-14 Aki szívből szolgál, annak imádsága a felhőkig hatol fel 28. hétfő: SZENT SIMON ÉS JÚDÁS(TÁDÉ) APOSTOLOK (ünnep) Ef 2,19-22; Zs 18A; Lk 6,12-16 Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok 29. kedd Róm 8,18-25; Zs 125; Lk 13,18-21 A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja
(Szent Orsolya és vértanútársai, Boldog IV. Károly, Szent Hilárion, Berecz Skolasztika) 30. szerda Róm 4,20-25; Lk 1,69-75; Lk Róm 8,26-30; Zs 12; Lk 13,22-30 12,13-21 Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál Nekünk is megigazulásunkra szolgál, ha hiszünk abban, aki 31. csütörtök föltámasztotta Urunkat (Szent Wolfgang) Róm 8,31b-39; Zs 108,21-31; Lk 13,31-35 Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? 22. kedd (Boldog II. János Pál pápa) Róm 5,12.15b.17-19.20b21; Zs 39; Lk 12,35-38 Egynek igaz volta miatt árad ki minden emberre az életadó megigazulás
-14-
Gyermekeknek A BAGOLY – Grimm mese Jó pár száz esztendővel ezelőtt, amikor még az emberek nem voltak olyan okosak és minden hájjal megkentek, mint manapság, furcsa dolog történt egy városkában. Éjnek idején egyszer egy nagyfajta bagoly – uhubagolynak hívják – betévedt egy környékbeli erdőből az egyik polgárnak a csűrjébe. Ott lepte meg a virradat. Tudni való, hogy a bagoly éjszakai madár, nem lát jól a napvilágnál, nem is szeret nappal mutatkozni, mert olyankor a többi szárnyas rettenetes ricsajjal űzőbe szokta venni. Nos hát ez a mi uhumadarunk sem merte elhagyni a csűrt, amelyikben éjjel tanyázott; behúzódott az egyik sarokba, ott gubbasztott, ott várta, hogy megint besötétedjék. Reggel a szolgalegény bement a csűrbe szalmáért. Meglátta a sarokban a nagy szürke madarat. Megijedt tőle, szaladt hanyatt–homlok a gazdájához, és jelentette neki, hogy a csűrben egy szörnyeteg kuporog, amilyet ő még életében sosem látott, forgatta a szemét, és olyan félelmetes a formája, hogy aki a közelébe merészkedik, bizonyára minden teketória nélkül bekapja. – Ismerlek, jómadár! – mondta a gazda. – Egy rigót még valahogyan megkergetsz, de ha már egy döglött kakas hever az utadban, előbb hazaszaladsz a botodért, és csak úgy mersz a közelébe kerülni! No, majd én megnézem azt a szörnyeteget – tette hozzá. Nagy bátran lement a csűrbe, és körülnézett. Hanem amikor a tulajdon szemével is megpillantotta a riasztó jószágot, nem kisebb ijedelem fogta el, mint az imént a szolgalegényt. Egyetlen hatalmas ugrással kint termett a csűrből, rohant a szomszédjához, lélekszakadva esett be az ajtaján, alig bírta kinyögni, mi baja. – Egy veszedelmes vadállat ütött tanyát nálam... Sohasem láttam még hozzá hasonlót... Ha kitör a csűrből, az egész város szörnyű veszedelembe jut... Gyertek, segítsetek... Föllármázták a környéket, zenebona támadt az utcákban, a polgárok nyársat, vasvillát, kaszát, fejszét ragadtak, és elszántan a csűr felé tódultak. Csakhamar megérkezett a tanács is, élén a polgármesterrel. A piactéren csatarendbe álltak, aztán megindultak a csűr ellen. Óvatos hadmozdulatokkal annak rendje és módja szerint körülvették, mint egy ellenséges várat. Akkor előállt egy eltökélt dalia, előreszegezte a nyárs rudat, és halált megvető bátorsággal behatolt a csűrbe. Egy pillanatig néma csend volt, majd irtózatos ordítás harsant: a dalia rohant ki a csűrből, elhajította a nyársat, és halott halványan rogyott megrökönyödött társai karjába. Egy szó nem sok, annyit sem bírt kinyögni. – Eh, nyúlszívű! – mondta egy még nála is vakmerőbb pocakos hős, és vasvillát szegezve, teljes terjedelmében benyomult az ellenség hadiszállására. Egy félperc múlva iszkolt ő is kifelé, mint akit
kergetnek. Még hátra is tekingetett, nem üldözik–e. Leroskadt a téren a kút mellett a kőpadra, tenyerébe ejtette a fejét, úgy rebegte: – Nem, ez aztán igazán nem tréfa! Még egy vállalkozó akadt, de az se járt különben; nagy garral elindult, aztán szégyenszemre megfutamodott. Már–már úgy látszott, hogy nem a polgárok űzik ki a szörnyeteget a csűrből, hanem a szörnyeteg őket a városukból. Végül azonban jelentkezett egy nagy behemót ember, aki sokat forgott mindenféle hadakban, és híres volt vitézi tetteiről. – Mit gondoltok, elég, ha csak megbámuljátok az ellenséget? Komoly munka ez, nem gyerekjáték! De látom, mindnyájan anyámasszony katonái vagytok; mind féltek, hogy beletörik a fogatok ebbe a kemény dióba! – Jó, jó – mondták neki a polgártársai –, elismerjük, hogy te vagy a legnagyobb vitéz a városban; segíts hát rajtunk! – Hozzátok ide a fegyverzetemet! – rendelkezett a nagy hős. Páncélt öltött, kardot kötött, dárdát fogott. A többiek áhítattal figyelték s készülődését, magasztalták a bátorságár, aggódtak az életéért. Aztán önkéntes jelentkezők odakúsztak a csűrhöz, és elszántan kitárták a kapuját. Elképedt, megdöbbent moraj hangzott: ott ült a bagoly a szemük előtt a csűr közepén, a magasban; elunta magát a sarokban, és rátelepedett az egyik keresztgerendára, onnét hunyorgott vaksin lefelé. – Hamar ide a létrát! – adta ki a parancsot a hős férfiú. Hoztak is nyomban egy éktelenül hosszú lajtorját. Azt a vitéz nekitámasztotta a gerendának, és elkezdett fokról fokra fölfelé mászni. Odakint egyszeriben elragadta a nézőket a lelkesedés. Éljeneztek, hurráztak, biztatták a páncélos vitézt, viselkedjék igazi hőshöz illően, mutassa meg, hogy helyén a szíve, mentse meg a város becsületét. A baglyot egészen megvadította a lenti sokadalom meg a nagy zsivajgás. Látta, hogy valamiféle ismeretlen óriás közeledik felé a levegőben, de zavarában nem tudta, merre meneküljön. Ijedtében kimeresztette a szemét, fölborzolta a tollát, csattogtatta a csőrét, és rekedtén rikoltozni kezdett: – Szúrd le! Szúrd le! – kiáltozta lent a tömeg. – Bezzeg nem ordítoznátok így, ha ti volnátok a helyemben! – szólt vissza bosszúsan a hős.A baglyot egészen megvadította a lenti sokadalom meg a nagy zsivajgás. Látta, hogy valamiféle ismeretlen óriás közeledik felé a levegőben, de zavarában nem tudta, merre meneküljön. Ijedtében kimeresztette a szemét, fölborzolta a tollát, csattogtatta a csőrét, és rekedtén rikoltozni kezdett: – Szúrd le! Szúrd le! – kiáltozta lent a tömeg. – Bezzeg nem ordítoznátok így, ha ti volnátok a helyemben! – szólt vissza bosszúsan a hős.
-15-
Már nem volt messze a bagolytól. Megtorpant, topogott, izgett–mozgott a páncéljában, de mert mégsem akart szégyenben maradni annyi ember szeme láttára, összeszedte magát, és még egy fokkal feljebb hágott. A bagoly még nála is jobban félt. Még jobban kimeresztette a szemét, és kétségbeesésében még rémültebben elrikkantotta magát: – Uhu! Ez már a mi bajnokunknak is sok volt! Tetőtől talpig reszketni kezdett, nem volt se holt, se élő, azt sem tudta, hogyan jutott le a létráról. Ha már ő is így járt, hogy is akadt volna ezután vállalkozó, aki az életét kockáztatni merte volna! – Ez a szörnyeteg éppen csak ráfújt a város legerősebb emberére, máris semmivé tette! – mondták. – Nincs az a halandó, akivel el ne bánnék! Tanakodni kezdtek, hogyan mentsék meg a várost a végveszedelemtől. Sokáig tanácskoztak, mert úgy látszott, nincs mentség, el kell készülniük a pusztulásra. Akkor azonban a polgármesternek mentő ötlete támadt. – Én azt javaslom, fizessük meg a város pénztárából a gazdának a csűr árát gabonástul, szalmástul–szénástul, nehogy károsodás érje, aztán gyújtsuk föl ezt az átkozott épületet; ha porig ég, a szörnyeteg is megég benne, és így senkinek sem vész oda az élete érte. Ilyenkor nincs helye a takarékosságnak. Ha fukarkodnánk, csak pórul járnánk! Egyhangúan, nagy lelkesedéssel el is fogadták nyomban a javaslatot. A csűrt meggyújtották mind a négy sarkán. Csakhamar lángba borult, és a bagoly nyomorultul benne égett. Így szabadultak meg a szörnyetegtől. Aki nem hiszi, járjon utána.
IMA ÁLDOZÁS UTÁN Papokért Úr Jézus, aki közénk jöttél és életünk tápláléka lettél, hálát adunk neked minden kegyelmi ajándékodért, amivel a szentmisében megajándékoztál bennünket. Köszönjük életet adó igéd tanító és bátorító szavát. Köszönjük, hogy gyógyító erőddel valóságosan itt vagy közöttünk az Oltáriszentségben. Kérünk, tarts meg mindnyájunkat szeretetedben és hűségedben. Áldd meg szolgáló papjainkat, és támassz új hivatásokat. Add, hogy mindig legyenek, kik neked ajándékozzák életüket. közvetítik számunkra tanításodat, bemutatják a szentmisét, és a szentségek kiszolgáltatásában mellettünk állnak életük állomásain. Hallgass meg minket Urunk, és áldd meg hívő népedet szent papokkal. Ámen
Október 23 Nemzeti ünnepünk Emlékezünk a magyar történelem egyik jelentős eseményére , ami 1956. október 23– án kezdődött. Ez az ünnep magába sűríti mindazt, amit a magyarság kívánt, amire vágyott, amit magának követelt. Az ünnep jelkép és tanítás. Jelképe a hősiességnek, tanítás arról a nemzeti egységről, amely a felkelés tüzében, egyéni és közösségi áldozatok között született.
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (részlet) Piros a vér a pesti utcán, munkások – ifjak vére folyt, – a háromszín–lobogók mellé – tegyetek ki gyászlobogót. A háromszín–lobogó mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét s fogadalmat: te kicsi ország el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér.
-16-
Humor
Gondolatok
-17-
Recept
Kelt Rózsa Hozzávalók 35 dkg liszt 6 dkg vaj 1,5 dl tej 2 dkg élesztő 5 dkg porcukor 1 tojás csipet só Tetejére 7 dkg olvasztott vaj 4 dkg porcukor 1 tojás a kenéshez
Elkészítés 1 dl langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, rászórunk 1 tk porcukrot és 1 tk lisztet. Langyos helyen felfuttatjuk (15-20 perc). A tojást a maradék fél dl tejjel, a cukorral és csipet sóval felverjük, a vajat a liszttel elmorzsoljuk, közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a tojásos tejet és a felfuttatott élesztőt, jól összegyúrjuk. Kezdetben ragacsos, de rövid idő után elválik az edénytől, ha még ragad a kezünkhöz, tenyerünket egyszer-kétszer lisztbe mártjuk, és tovább gyúrjuk a tésztát, amíg elválik a kezünktől is. Letakarva langyos helyenduplájára kelesztjük. Ha megkelt, 3 mm vékonyra nyújtjuk, kb. 5 cm átmérőjű szaggatóval köröket szúrunk ki, ebből formázzuk a rózsát (5-7 szirom). Az első szirmot felcsavarjuk, a többit mindig eltolódva helyezzük a másikra, így alakítjuk ki a rózsát, kiolajozott muffin sütőbe rakjuk. Felvert tojással megkenjük. Újra kelesztjük, amíg a szirmok megduzzadnak, a vajat a porcukorral felolvasztjuk, és egy kanállal a szirmok közé öntögetjük. Előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük. 15 perc után sütőpapírral letakarjuk, hogy a cukor ne égjen meg rajta, és a hőfokot is csökkentjük.Tálaláskor még megszórhatjuk vaníliás porcukorral.
Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz, mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi Szószólónk! Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Ámen
-18-
Keresztrejtvény Egy október végén ünnepelt boldogot keresünk! Szent István király idején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Később a bencés monostor apátja lett, majd pécsi püspök. Egy róla szóló legenda szerint Szent István fiával, Imrével egy alkalommal a bencés kolostorba látogatott, és Imre az elébe járuló szerzeteseket csókkal köszöntötte, de csak az egyikük (akit keresünk) kapott hét csókot. Szent Imre ezt azzal indokolta, hogy ő a legszentebb a szerzetesek közül. István a végére akart járni, hogy valóban így van-e, ezért próbára tette. Épp a templomban imádkozott, a Királyok Királyával beszélgetett, amikor István a templomba lépett. Az imádságot nem szakította meg, ezért nem állt fel köszönteni a királyt. Később István megrótta, de ő nem védekezett. Így bizonyosodott meg István, hogy fiának igaza volt. Vízszintes: 1. A megfejtés első része 5. A legmélyebb női és gyerek hangnem 6. A bibliai Noémi menye 7. Bizony, igazán 9. Vágó eszköz 11. Kicsi Függőleges: 1. Virágvasárnap szenteljük 2. A Krisztus mellé feszített rablókat így nevezzük 3. Római 550 4. Fordítva látó(!) 8. A megfejtés második része 10. Paripa
-19-
Dicsőítés a Pécsi Betánia Római Katolikus Közösség szervezésében
Credo:
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected] , Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Vida Zoltán Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella, Fotók: Internet Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő számunk november elején várható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!
