A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

11. évfolyam 2. szám 2009. február hónap

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

104. szám

Credo 2009. február

1

Göndics János

„Téged Isten dicsérünk, téged Úrnak ismerünk!... Te vagy Uram én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” A következı gondolatokat már nem otthon Nagybajomban vagy Böhönyén, hanem itthon írom, Nagykanizsán, miután a vasárnap délután éppen félúton lerobbant mikrobuszunkat nagyon nemes gesztussal Meló Sándor úr megszerelte a plébánia elıtt és így lehetıvé tette, hogy hazaérkezzem családommal együtt. A Te Deum fenti mondatai, fohászai, sokszor eszembe jutottak, hiszen az ember egy új helyre kerülve, úgy érzi magát, mint egy újszülött. Figyel, kik veszik körül, mond ezt–azt, ami hirtelen az eszébe jut, mosolyog és örül neki, ha visszamosolyognak rá, mert akkor biztonságban érzi magát. A prédikációk és a temetések alkalmával sokszor átéltem azt a érkutyaütı zést, hogy egy pillanatig nem jut eszembe semmi, annak ellenére, hogy igyekeztem felkészülni, vagy pedig nem bírom befejezni a mondatot, vagy egyáltalán az egészet. A JóIsten mindig velem volt és kihúzott elıbb– utóbb a „pácból, mielıtt még túl sok csersav ér, és végleg elszínezıdtem volna”. A hitoktatás is szép kihívás volt, mind a kicsik, mind a nagyok esetében. Igyekeztem a lényegre koncentrálni és ezt valamilyen díszcsomagolásban átadni nekik, mert manapság egyre nehezebb a mozgófilmhez és mp3–hoz szokott fiatalokat megérinteni, pláne egy kezdınek, mint én. A liturgia szolgálata nagyon fontos számomra, amit talán érzékelhettek a ministránsok is a megnyilvánulásaimból. Tekintsük nagy ajándéknak, hogy Jézus Krisztus személyesen ott van, megjelenik számunkra minden szentmisében. Kiemelkedı feladat, ha valaki felolvassa Isten Igéjét, hiszen akkor ırajta múlik, hogy mennyire próbálja meg 2

hitelesen tolmácsolni a kinyilatkoztatott, élı szavakat. A helyi imacsoportok buzgósága, kitartása pedig példaadó volt számomra. A „hamvaiból” feltámadó böhönyei énekkar lelkesedését örömmel támogattam, hiszen minden emberi érdeknél elırébb való az Isten dicsıségéért végzett szolgálat. Még ha néha el is „kunkorodik” egy–egy dallam vége. A sok gyakorlás teszi a mestert! Az Antióchia fontos lehetıség, hogy egymás hitét támogassuk, hiszen a kereszténység nem „magánvallás”, ahogy sokan a világban megfogalmazzák: „Krisztus igen, egyház nem!” Nekünk mind a igent kettıre kell mondanunk, annál is inkább, mert az Egyház, Krisztus teste! Hamar eltelt a féléves diakónusi gyakorlat, és ez annak köszönhetı, hogy nagyon sok oldalról, szeretettel vettek körül a kedves nagybajomi, böhönyei és a vései testvérek. István atyával úgy érzem sikerült megkeresnünk a közös nevezıt, hiszen a papi egység mindennél többet ér. Segítsük ıt, hogy teljes szolgálatot tudjon végezni a hívekkel a hívekért! Judit néni és Erzsi néni elengedhetetlenül az életem része lettek, hiszen talán ıvelük lehettem együtt a legtöbbet a plébánián, és élettapasztalatukból sokat meríthettem. Ez a pár gondolat, csak egy teljesség igénye nélküli füzér, amelyre nem tudtam felfőzni „mindent”, de nem is félévi jelentést akartam írni. Ahogy a szentmise végén is mondtam, MINDENKINEK KÖSZÖNÖK MINDENT! Az összes átélt tapasztalattal közelebb kerültünk egymáshoz és a JóIstenhez!


Szent–Gály Kata

Ma gyertyaszentelı van, Mária, és azt a Krisztust, aki bennem él, aki növekszik s még olyan kicsi, mutasd be, kérlek, az Atyának.

Ma gyertyaszentelı van, Mária, és azt a szívet, mely alig remél, csak tépelıdik s a felét hiszi, tedd ki a Fénynek, gyógyulásnak!

Szenthelyi–Molnár István

„Most bocsásd el Uram szolgádat, mert szemeim látták a Te Megváltódat”, így imádkozott az agg Simeon, amikor karjaiba vette a kisded Jézust. Csak becsületes, szent élető tisztalelkő ember merheti ezt kérni Istentıl.

Egyszer mindannyiunknak el kell távozni… Készülj úgy a nagy útra, hogy amikor ez az idı elérkezik, boldog mosollyal és tárt karokkal kérhesd a te elbocsátásodat.

Helytörténet Marics József (Berzence)

Az 1848–as szabadságharcot támogató nagybajomiak A pesti, Márciusi forradalom híre néhány nap múlva Nagybajomba is eljutott. A bátor és dicsıséges napok eseményei lázba hozták a településünket. Kastélyokban és szegény családi otthonokban titokban, majd egyre hangosabban beszélgettek Március idusáról, a pesti ifjak forradalmi követeléseirıl és az elért eredményekrıl.

Az uralkodóhoz hő, gazdag nagybajomiak féltek a történelmi változásoktól. A szegény néprétegünk pedig egyre radikálisabb követelésekkel állt elı, melyben elsı helyen szerepelt a fölszabadításuk a szolgai kötöttségek alól.

Nagybajom vezetıi csendre és nyugalomra próbálták inteni a gyökeres változásokat sürgetı jobbágyokat és zselléreket, de minden fáradozásuk kudarcot vallott. 1848. április 2l–én föllázadtak a nagybajomiak. Olyan hangulat uralkodott a városunkban, mint korábban Pesten és Budán. Papp Mihály öreg bíró jelentést tett és segítséget kért a megye vezetıségétıl. Vörös Sándor fıszolgabíró nyugalomra intette a föllázadt jobbágyokat, amelynek háttérben, szellemi támogatója – a forradalmi eszmékért lángoló Sárközy Albert, az új fıispán volt. A föllázadt tömeg önhatalmúlag elfoglalta a földesurak birtokait és földjeit. Papp Mihály bíró újabb védelmet kért a felkelık ellen, melyre válaszul felgyújtották a bíró pajtáját és istállóját. A komoly anyagi kár mellett tragikus veszteség is érte a bíró családját, mert fiúk: Papp János belehalt az égési sérüléseibe. Vörös Sándor fıszolgabíró most már a karhatalom teljes bevetésével elfojtotta a lázadást és véget vetett a további zendülésnek. Sárközy Albert fıispán április 27–én keltezett levelében arról számol be Csányi László miniszteri biztosnak, hogy a nagybajomi vétkeseket, 12 személyt elfogtak, deresre húzták és tömlöcbe zárták ıket, ahol majd a megyei törvényszék ítélkezik fölöttük. Sajnos, a hangadó és a lázadásban vezetı szerepet játszó 12 nagybajomi jobbágynak nem


3

ismerjük a nevét. Ezzel véget ért a pusztításba torkolló forradalmi hevület. A településünkön ismét rend és nyugalom lett. Az öregbíró, Papp Mihály helyébe a módos Lóki Mihályt választották meg Nagybajom elsı emberének. 1848. május 29–én, a jobbágyok nagy örömére, országosan kihirdették az új törvényeket, melyek között ott szerepel, hogy a jobbágyok mentesülnek az úrbéri szolgáltatások és a tized alól. A fölszabadított jobbágyok és házas zsellérek közül többen az úrbéri földek birtokosai lettek. Nagyon sokan megszabadultak a földesúri gyámkodástól. Nagybajomban, több mint kétszáz család már nem jobbágynak, zsellérnek, hanem a magyar haza boldog polgárának vallotta magát. A hosszú és teljes névsor Nagybajom története c. könyv 233. oldalán található. 1848–ban településünk Kaposvár és Szigetvár után a harmadik helyen szerepel Somogyországban. Az új országgyőlési képviselınk Gróf Festetics Miklós lett. Az a miniszterelnöki körlevél, amelyben Batthyány Lajos már március 29–én elrendelte, hogy a városokban és a falvakban a lakosság körébıl szervezzék meg a nemzetırséget a személy és vagyonbiztonság védelmében, végre országosan is ismertté vált. Ennek következtében május 29–én Nagybajomban is megalakult a helyi nemzetırség. A törvényes elıírásoknak megfelelıen a kiválasztottak mellett néhány önkéntes is jelentkezett nemzetırnek. A számuk 101 volt, akik nagyobbrészt fölszabadított jobbágyokból, 16 nemes és 3 gazdatiszt voltak, akikhez társult Pusztai József plébános, Szini László református tanító és Draskovics Károly gyógyszerész. Augusztus közepén a nagybajomi nemzetır századot a haza védelme érdekében a Palocsay József ırnagy vezette II. Nemzetıri zászlóaljhoz sorolták be.

A nemzetırség létrehozása mellett országosan, így megyénkben is elkezdıdött a katonai toborzás is. Somogyország 128 újonc katonát küldött a Szabadságharc védelmére, akik között ott szerepelt a 19 éves Kovács János, a 21 éves Bodrogi József, a 4

18 éves Bezerédy Pál és a 17 éves Sárközy Dénes. A somogyi honvédek a 8. Zászlóaljhoz tartóztak. Kezdetben a Dráva vidékén állomásoztak, majd a bácskai hadszíntéren keményen harcoltak a Bécs oldalán álló szerbek ellen. Amíg a nemzetıreink és katonáink a magyar szabadságért küzdöttek és ontották vérüket, Nagybajomban a nemeseink egy része jogi úton több felszabadított jobbágytól elvették a nekik megítélt, vagy pénzért meg vett földjüket.

Négy nagybajomi földmőves panaszukkal megkeresték a börtönbıl kiszabadított Táncsics Mihályt, aki lapjában, a Munkások Újsága c. folyóiratban az ország elé tárta a kárvallott nagybajomiak sérelmeit, és ígéretet tett, hogy Deák Ferenc igazságügy miniszterhez fordul az igazságszolgáltatás érdekében. Ez meg is történt. Deák Ferenc július 8–án megküldte a megyének a hozzá beadott panaszosok kérelmét, és elıírta, hogy vizsgálják ki, majd személyesen néki tegyenek jelentést a sérelmek igazságos megoldásáról. A megyei bizottmány a kérelem kivizsgálására Bán Gáspár szolgabírót bízta meg. A szolgabíró az ügyet alaposan kivizsgálta. Ezen kívül nem tett semmit. A kért jelentést sem készítette el, sıt az egész, az eredeti nagybajomi kérvényt, melyet Deák küldött személyesen le Kaposvárra, visszaküldte, de nem Deák Ferencnek, a haza bölcsének, hanem a minisztériumnak, ahol a hosszú kálváriát megjárt kérelmet, mint elintézésre váró aktát egy fiókba tették, a számtalan kérvények közé. Mire sor kerülhetett volna a nagybajomiak ügyének újabb kivizsgálására, a magyar szabadságharcot már leverték. Mondhatjuk erre: nincs új a nap alatt. A hatalom és a hivatal szinte semmit sem változik az évszázadok alatt.


Horváth Józsefné Annuska

Uram! Tekints le ránk! Légy hozzánk irgalmas! Sok szegény embernek élete fájdalmas. Nincsen munkahelye, nincs meleg szobája, Nincs pénze, kenyere, de van adóssága!

Ám! Nincsen hitünk, s így nincsen szeretetünk, És nincsen békénk sem, így áldást sem nyerünk. Ó, Uram! Irgalmazz! Hárítsd haragodat Bocsáss meg e népnek! Add ránk áldásodat.

…

Összecsap fölöttünk (az) adósság hulláma, Más nemzeteknek leszünk rabszolgája. Elveszik a hazánk, és el a kis vagyonunk Földönfutók leszünk, másé lesz otthonunk.

Áldd meg Uram népünk, erı–egészséggel! Testi, lelki jókkal, igaz bölcsességgel. Virágozzék hitünk, mint kertben a rózsa, ”Illata” szálljon fel égi trónusodra!

Ne engedd ezt Uram! Könyörülj meg rajtunk! Hiszen mi Tebenned, s Máriában bízunk. Mária! Nagyasszony! Magyarok anyja! Te vagy Nemzetünknek segítı asszonya.

Uram! Tetszésedre legyen hitünk fénye, S szívünk, szánk, énekünk Nagyságod dicsérje. Szent vagy Uram! Szent vagy! Ég és föld királya! Hozsanna, Üdv Neked, Dávid király sarja!

Mária mi anyánk! Édes szép Szőzanya! Anyai palástod bőneink takarja! Anyai palástod terjeszd szét fölöttünk Szeretetet–békét hintsed el közöttünk.

Jöjj Szentlélek Isten! Segíts meg bennünket! E kétes világban erısítsd hitünket! Üdvözlégy, áldott légy, teljes Szentháromság! Atya, Fiú, Lélek! Egy Igaz Valóság.

Szent Pál éve Az egyháztörténet nagy megtérése: Saulusból Paulus Krisztus megjelenésére, amely Pál életét alapvetıJanuár 25–e az egyháztörténet talán legnaen megváltoztatta. gyobb jelentıségő megtérésének ünnepe. A keresztényeket üldözı Saulból az evangélium legnagyobb hatású hirdetıje lesz: Pál apostol. Az ünnep napján az esemény helyszínén Gyürki László vezeti végig az Új Ember olvasóit, aki kiváló ismerıje Pál apostol mőködésének, és többször is felkereste a fontosabb helyszíneket. A keresztények számára Szíria fıvárosa, Damaszkusz az a város, amely Szent Pál életében sorsdöntınek bizonyult. A város kapui elıtt a feltámadt Úr váratlanul beleavatkozott a keresztényeket üldözı Saul életébe: „megragadta ıt" – és Pál az „új út" leghívebb, legsikeresebb hirdetıje lett. Nem ok nélkül nevezik Damaszkuszt a kereszténység bölcsıjének. Az apostolok cselekedeteibıl ismerjük „Pál fordulását" és damaszkuszi tartózkodását (ApCsel 9,2–26). Milyen emlékeket találunk a mai Damaszkuszban azokról, amelyekrıl az Apostolok Cselekedetei beszámolnak?

Szent Pál megtérésének emléktemploma Az a hely, amelyet Pál megtérése helyének tisztelnek, ma Damaszkuszban, a Tabbaleh nevő szegénynegyedben, az óvárostól délkeletre található. Pál idejében ez a hely még a városon kívül volt. Egy modern templom emlékeztet a feltámadt

Pál megtérésének emléktemploma

VI. Pál pápa kívánságára, szentföldi útja után, egy 1925–ben épített kis kápolna helyett építették, és 1971–ben szentelték fel. Az építész, Italo Viesi, akit a pápa a tervezéssel megbízott, sátor–formára tervezte a templomot, utalva ezzel Pál eredeti foglalkozására: az apostol ugyanis sátorkészítı volt (ApCsel 18,3). Ugyancsak VI. Pál pápa kívánságára épült a templom mellé egy összejöveteli és mővelıdési ház is, a Közel–Kelet különbözı rítusai és nemzeti egyházai számára. A Közel– Kelet katolikus püspöki konferenciája itt tartja összejöveteleit. A templom és a ház gondozását a ferencesek végzik.


5

Júdás háza A damaszkuszi Madhat Pasha utca nyugati kezdetétıl körülbelül négyszázötven méterre, egy fémkupolával fedett kis mecset áll, egy balkonnal prédikálószék formával, amely minaretként szolgál. A keresztény hagyomány ide helyezi Júdás házát, azt a helyet, ahol Saul három napig böjtölt (ApCsel 9,9), s valószínőleg itt keresztelte meg Ananiás. A damaszkuszi keresztények azt állítják, hogy ez a mecset egy régi templom romjai felett épült, amely az apostolok cselekedetei elbeszélésére emlékeztetett.

Az „egyenes utca” Az „egyenes utca" az ókorban a „decumanus" népi elnevezése volt. Ezzel jelölték a fıutat, amely kelet– nyugati irányban szelte át a várost. Szent Pál idejében Damaszkusz egy tipikus görög–római város volt. Négyszög alakú terv szerint építtette a milétoszi Hippodamus a Krisztus elıtti V. században. A két fıút, a „decumanus" és a „cardo maximus", merılegesen keresztezte egymást, és az egész várost négy részre osztotta. Minden utca ezekkel a fıtengelyekkel volt párhuzamos. Ma Ó–Damaszkusznak hívják ezt a falon belüli részt – várost a városban –, amely a régi római városnak felel meg. A szők utcák labirintusa ellenére ma még sok hely látható, amely az eredeti római tervre emlékeztet.

ki–kapunál kezdıdik, az egész óvárost átszeli. A mai utca szőkebb, mint a régi, és négy méterrel feljebb van az eredeti szintnél. Az utca általában egyenes, tehát nevének megfelel, ha nem is a legnagyobb pontossággal. Ha a Bab Sarki–tól 675 méterre nyugatra megyünk, egy monumentális ívhez jutunk, amelyet 1947–ben ástak ki és állítottak helyre. Feltételezik, hogy a decumanus és a cardo maximus itt keresztezte egymást. A jobb oldalon a régi idıkben egy bizánci templom állt, Máriának, az Isten Anyjának szentelve, és Mariamjének nevezték. Ugyanezen a helyen ma is templom áll, amely a görög ortodox pátriárka székesegyháza. II. János Pál pápa szíriai zarándoklata alkalmával ökumenikus igeliturgiát tartott itt. A Bab Sarkitól az említett monumentális ívig az utcát Saree al Musztakeemnek nevezik, ami az arab „egyenes" szót jelenti. Az ívtıl a másik végéig az utcát Szuq Madhat Pashának nevezik. Damaszkuszban ez az „Egyenes utca" az, amelyen Szent Pál biztosan járt.

Ananiás kápolnája

Ananiás kápolnája

Damaszkusz – Szent Pál–kapu Ahogy a városfalak és a hét kapu az óváros képéhez tartozik, éppúgy az óváros két híres fıtengelye is megvan még ma is. Az egyenes utca a keleti kapunál, a Bab Sarki–nál kezdıdik, melyet a rómaiak a Napistennek szenteltek, Augustus császár idejébıl való. Ez a város legrégebbi kapuja, és máig is megtartotta eredeti formáját. Mint más monumentális kapu, egy centrális ívbıl áll a jármővek számára, és két kisebb ív a két oldalán a gyalogosok számára. Az északi íven ma egy minaret van, amelyet a XIII. században emeltek. Ha ezen a kapun lépünk a városba, több régi oszlopot találunk eredeti helyükön. Ezek egy oszlopsor maradványai, amely az utca egész hosszában húzódott. Az utca 26 méter széles és 1570 méter hosszú volt, mindkét oldalán üzletek sorakoztak. A mai utca a régi decumanus vonalát követi, keleten a Bab Sar6

Az épület, amelyet a keresztény hagyomány Ananiás házaként tisztelt, 1800 körül romokban állt. A ferencesek 1820–ban vásárolták meg, és Ananiás tiszteletére kápolnát építettek rá. Ananiást szentként és Damaszkusz elsı püspökeként tisztelik. Az 1860–as drúz felkeléskor, ami nyolc ferences vértanúságát okozta, a kápolna is elpusztult, de a ferencesek 1867–ben ismét felépítették. Az utolsó restaurálás 1973–ban volt. 1921–ben a régészeti ásatások egy bizánci templom apszisát és a Krisztus utáni II–III. századból való pogány oltárt hoztak napvilágra, amely a damaszkuszi Ég istenének volt szentelve. (a cikk az Új Ember 2009. január 25–i számában jelent meg, a 7. oldalon – közlésünk a fıszerkesztı engedélyével történt)


Rajkai István

Efezusban (Törökország) a Bülbüldag északi oldalán, a hegy oldalán található egy barlang, amelyet Pál–barlangnak neveznek. 1906–ban említi elıször a barlangot Frierich A. O. Benndorf német régész. Aztán 1955–ben Franz Miltner professzor vezet elıször komolyabb régészeti kutatásokat, aki Pál–barlangnak nevezi el a megtalált felirat alapján: „Pál, segíts a Te szolgáidnak!”. Amikor pedig a bécsi régészprofesszor–asszony, Renate Pillinger tíz évig tartó intenzív kutatómunkáját befejezi 2005–ben, feltárult a világ elıtt, milyen értékes freskókat rejt a barlang korábban lemeszelt fala. A mészréteg eltávolítása után derült ki, hogy a barlangban több festmény is található. Mindegyik kapcsolatba hozható Szent Pál apostollal. Sıt, Pál mellett az egyik festményen ott áll Theokleia, másikon pedig annak leánya, Thekla. Vagyis Pál és Thekla apokríf irodalmi történetének egyedülálló ikonográfiai ábrázolásával találkozhatunk itt. Az elıkelı származású Thekla napokon keresztül hallgatja Pál prédikációit. A Bibliába fel nem vett irat szerint Pál beszédei hatására lesz kereszténnyé a pogány asszony. Mindeddig nem volt közvetlen bizonyíték arra, hogy Pál megfordult Efezusban. Ezért is van nagy jelentısége a barlangban talált régészeti leletnek, amely a tudósok szerint a 300–as évek végérıl, vagy a 400–as évek elejérıl származhat. A barlangot 2000 éve használják. Kezdetben természetes barlang lehetett, amit késıbb átalakítottak barlangkápolnának, amely Kis–Ázsia és Szíria területén igen gyakori volt. Késıbb, miután a törökök meghódították e vidéket a görögöktıl, a barlang elveszítette liturgikus szerepét. Falát bemeszelték, és a helyi pásztorok akolként használták. „A barlang igen piszkos volt, több száz talicska szemetet kellett eltávolítani, – hangsúlyozta a régésznı, – amíg hozzá lehetett férni a falakhoz. Nem csak ókori feliratokat rejtettek a falak, jócskán volt késıbbi korokból származó is.” A felfedezett barlang két részbıl áll. Az elsı hossza több mint 15 m, a másik, a hátsó rövidebb. A kettıt emberi kéz alkotta bejárat köti össze. A hátsó terem a korabeli feliratok szerint kultikus célokat szolgált. Az Istenanyát és Pál tisztelték ezen a helyen. Persze az is lehet, hogy a falakat keresztények meszelték le, amikor távozniuk kellett errıl a földrıl, hogy megırizzék a festményeket az utókor számára. Credo 2009. február

7

A muzulmánok néhány alak ábrázolásában kivájták a szemeket (pl. Theokliáét). Pál és Thekla alakja azonban sértetlen maradt. A helyreállítási munkálatokkal évente 4 hetet tudnak eltölteni a régészek a barlangban. Erre telik pénze a bécsi egyetemnek. Ha ma valaki átlépi a barlang bejáratát, nagyrészt úgy találja a falakat, ahogyan a keresztények egykor hagyhatták, mert megszabadították azokat a mésztıl. A festmények jelentıs részét már konzerválták. De akadnak olyan falrészek is, amelyeket még meg kell szabadítani a mésztıl. A munkálatok e tempó mellett elıre láthatóan 3 év múlva fejezıdnek be teljesen. A cél az, hogy látogatók számára is megnyithassák késıbb a barlangot. A festmények szellemtörténeti értékük miatt jelentısek. A „Pál apostol cselekedetei” címő Szentíráson kívüli iratban megtalálható Pál és Thekla történet igen romantikus: mivel Thekla követi Pál apostolt, a családja kitagadja. Mint keresztényt följelentik, mégis csodálatos módon megmenekül a tőzhaláltól és a vadállatok fogától, és mint miszszionárius tevékenykedik tovább. Történelmi hitelessége vitatott. Kalandos történetét viszont igen sok helyen ábrázolták. Pál és Thekla ábrázolása közvetlenül a bejáratnál jobbra látható. De találunk még több ószövetségi, zsidó jelenetet is: Izsák feláldozását például balra elıl. Hátrébb az Édenkert folyóját, Illés mennybemenetelét, valamint az ítélı Krisztus alakját, amint egy szivárvány felett ül. Vagyis igen változatos és érdekes témákat. Az egyik legérdekesebb azonban Pál portréja. Egyike a legrégebbi ábrázolásoknak. Még a katakombákban sem találunk régebbit. Az alkotója ugyan ismeretlen, de mindenképpen kiváló mővész volt.

A megrendelı, az efezusi egyházközösség valószínőleg meghatározta a barlangban található festmények témáját, nem a mővész(ek) önkényes ábrázolása volt az. A régészek egybehangzó véleménye szerint az efezusi keresztények a 300–as évek végétıl a 700–as évekig használhatták. Amikor 700 körül a keresztényeknek el kellett hagyniuk a város, a közelben telepedtek le és zarándoklatokat vezettek titokban a barlangba. Majd nem sokkal ezután lemeszelhették a falakat.

II. János Pál pápa 1992–ben rendelte el, hogy február 11–e a betegek világnapja legyen.

Annak emlékére áldoznak e napon, hogy a francia Pireneusok lábánál, Lourdes–ban rızsegyőjtés közben 8

egy barlangnál 1858. február 11–én látomása volt Bernadett Soubirousnak, az akkor 14 éve beteges, szegény sorsú kislánynak. A látomások ismétlıdtek, majd február 15–én a sziklabarlangban csodatevı forrás fakadt. Szőz Mária közvetítınek szánta Bernadettet, üzeneteit neki mondta el és arra kérte, továbbítsa azokat. Sokáig tartott, míg a kislány szavait hitelesnek fogadták el. A jelenések helyén ma már hatalmas templom áll Lourdesban és a testi–lelki szenvedık, keresık millióit vonzza. A világegyházi szinten minden évben február 11–én, a lourdes–i Szőzanya emléknapján, emlékeznek meg a betegek világnapjáról.


Idısekrıl: Hogy mennyi mindenbe nem gondolunk bele Velük kapcsolatban, és, hogy milyen ritkán jut az eszünkbe, egyszer mi is megöregszünk…. Sok történetet hallottam már, hogy szegény idıs bemegy a kórházba, valami apróság, gyógyszerbeállítás, vagy csuklótörés miatt, és élve sosem kerül ki onnan. Valami történik ott velük, valami titokzatos dolog. Azt mondják egyesek, hogy feladják, nem akarnak élni….. De, vannak, akik nem adják fel! Minden reggel felkelnek, kibattyognak a kis húzós kocsijukkal a piacra, és gondoskodnak magukról. Hiába a szédelgés, a csontritkulás, İk mennek.

Gondoskodnak magukról, mert más úgysem gondoskodik Róluk, jó, ha héten egyszer eljön a gyerek, vagy az unoka. Akkor sem akarja ıket saját fájdalmával terhelni, mert ugye, nekik is megvan a maguk baja… Nem egy, nem kettı idıs emberre a szomszédok törik rá az ajtót, ha régen nem látták az idıs lakót, ık aggódnak, mi történhetett vele. Beszélünk az akadálymentesítésrıl, a vakokról, a rokkantakról, nagyon helyesen. De egyvalakikrıl ritkán hallani. Nem is igen hallatják a hangjukat. A jámbor öregekrıl beszélek, akik teszik a dolgukat, és nem követelnek helyet magunknak a trolin, csak állnak bottal, és húzós kocsival, elfogadva a sorsukat.

Az öreget jobban Ha élni akarsz: szeretned kell. Szeretni: Élet. Nem éred fel ifjú fejjel, s nevetsz ma rajta, ki a szívét tenyerén tartja s, mondja, hogy szeresd szülıdet jobban, de az öregeket még egy kicsit jobban. Szeretned kell, ha akarsz élni, segíteni kell, nemcsak nézni, nemcsak várni, hogy kérjen attól kitıl oly nehéz. Adjad magadtól, s míg hiszed, hogy nincs igaza sokban: mégiscsak szeresd az öregeket jobban! Mért él az mind ki szeretni tud, jóakarattal annak is jut, ki neked adott egy életen át, de ma öreg, s fátyolosan lát. Németbıl Túrmezei Erzsébet átdolgozásában

A legnagyobb mővészet A legfıbb mővészet, tudod mi? Derős szívvel megöregedni! Tenni vágynál, s tétlen maradni, igazad van, mégis hallgatni. Soha nem lenni reményvesztett. Csendben hordozni a keresztet. Irigység nélkül nézni másra, ki útját tetterısen járja. Kezed letenni az öledbe, s hagyni, hogy gondod más viselje. Hol segíteni tudtál régen, bevallani alázattal, szépen, hogy arra már most nincs erıd, nem vagy olyan, mint azelıtt. Így járni csendesen, vidáman Istentıl rád rakott igádban. Mi adhat ilyen békét nékünk? Ha abban a szent hitben élünk, hogy a teher, mit vinnünk kell, örök hazánkba készít el.

Ez csak a végsı simítás a régi szíven, semmi más. Eloldja kötelékeinket, ha e világ fogva tart minket. Teljesen ezt a mővészetet megtanulni nehezen lehet. Ára öregen is sok küzdelem, hogy a szívünk csendes legyen, és készek legyünk beismerni: Önmagamban nem vagyok semmi! S akkor lelkünk kegyelmes Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja: Ha kezed gyenge más munkára, összekulcsolhatod imára. Áldást kérhetsz szeretteidre, körülötted nagyra, kicsinyre. S ha ezt a munkát is elvégezed, és az utolsó óra közeleg, hangját hallod égi hívásnak: Enyém vagy! Jöjj! – el nem bocsátlak! Credo 2009. február

9

Fekete István

Miért próbálnám megmagyarázni, hogy a nagyszülık jobban szeretik unokáikat, mint a „rendes” szülık, amikor nem tudom! Talán tőnı életük apró kis folyatatásait jobban látják? Talán gyengébbek és bölcsebbek, s az öreg szívekben érettebb a szeretet, megbocsátóbb és nagyobb? Vagy pótolni akarnak valamit, amit elmulasztottak, s az unokában önmagukat és gyermekeiket szeretik? Megint csak: nem tudom, de ez nem is fontos. Többnyire így van, és – kész. Én mindenesetre „nagyanyám fia” voltam, és alig hiszem, hogy szüleim túlságosan megerıltették volna magukat közvetlen – és viharos – birtoklásomért. Nagyanyámmal külön laktunk, külön étkeztünk, és külön reszkettünk, ha apám dübörgı léptei közeledtek különszobánk felé, és egyetlen rövid koppantás után felszakadt az ajtó: – Nincs itt az a lókötı? A lókötınek nevezett egyén ugyanakkor vagy az ágy alatt „tartózkodott”, vagy a szekrény múltszagú mélyén vacogtatta fogait. – Nincs kisfiam, miért? – Kiszedte a kisbaglyokat a templompadláson. Még abban a szorult percben is furcsa volt, hogy apámat „kisfiam”–nak szólítja valaki. Hát apám is volt olyan kicsi, mint én? Lehetetlen! – Te is kiszedted, kisfiam… Csend. A gondolatok szétszaladtak az idı elmúlt útjain, és visszatértek. – Megtiltottam neki! – mondta apám csendesen – Akkor majd visszarakja ıket… Megjött az orvosságom? Az éjjel megint nagyon fulladtam… A vihar elmúlt, legalább a vihar csattogó ereje, s én kissé megviselve bújtam elı a szekrénybıl, nem felejtve, hogy ott az egyik félkabáton csodálatos gombok vannak. Már tapintásra is… Így éltünk nagyanyámmal elmélyült védszövetségben és nagy szeretetben, amelybıl – bevallom – igen kis részt képviseltem én. Nagyanyám – egyébként – a keresztanyám is volt. İ tanított imádkozni, tıle kaptam az elsı rózsafüzért, melynek minden szeme valódi „rubint” volt, amikor valaki felvilágosított, hogy az közönséges üveg, csak felnıtt korára való tekintettel nem rúgtam meg az illetıt. Természetesen az elsı gyónásra is közösen készültünk elı, itt–ott elakadva bizonyos furcsa nevő bőnöknél, melyekre nagyanyám azt mondta, hogy azokkal ne törıdjem, mert azok a felnıttekre vonatkoznak. 10

– Aha – gondoltam – szóval: ık is… Ez a gyónás azonban sokkal késıbb következett. Jóval korábbi emlékeim is vannak, eszmélkedésemnek szinte elsı pillanatai, amikor még igazán nem tudtam, mi a bőn, és – érdekes – nem tudtam, mi a – félelem. Derős kis lényként bolyongtam nagyanyám mellett, ha sétára mentünk Gyalán felé, hol az út két partján virágzott az akác és a bodza, s úgy éreztem, hogy az édes–kesernyés illatok a szívemben vannak. A nyár méhdöngéses zsongása körülvett bennünket, de ezen túl valami lágy muzsika úszott a levegıben, fent, valahol magasan, mégis nagyon közel. Eleresztettem nagyanyám kezét. – Nagymama, hol muzsikálnak? Megálltunk. Nagyanyám hallgatózott. – Muzsikálnak? – Igen, nagymama… – és néztem felfelé, fel az akácok koronája fölé, a felhıtlen délutáni égre. – Talán a méheket hallod? – Nem, nagymama, minta, mint a… – és nem tudtam semmihez hasonlítani a muzsikát, ami édes, orgonáló, hársfás, lágy zengéssel úszott a fák fölött, az ég alatt, a fülemben és egész testemben, de tisztán és világosan. Nagyanyám megdöbbenve nézett rám. - Képzelıdsz…, és nem szabad hazudni, kisfiam.


– De nagymama! Én hallom, hallom! Ott! – és felmutattam bizonytalanul valahova, mert hiszen a csodálatos muzsika hol itt repült, hol ott, szétterült, aztán majdnem elenyészett, hogy újra felzendüljön más helyen, de mindig fent, mindig fent, mint a kerengı szél, amelytıl nem mozdul meg egyetlen falevél sem. Nagyanyám szemében félelem volt ekkor már. Kezemet szorosan fogta, és száraz, öreg keze elhidegedett. – Menjünk haza – mondta – csak nem leszel beteg… Ballagtunk hazafelé, s ahogy közeledett a falu, úgy múlott mögöttünk a muzsikaszó. Azóta se hallottam. *

Amikor nagymama haldoklott, nem voltam otthon, de apám elmondta, hogy lassú elmúlásában többször magához tért, s ilyenkor megkérdezte: – Hol muzsikálnak? Apám alig tudott válaszolni. – Nem muzsikálnak, édesanyám. Istenem, hol muzsikálnak? – De én hallom, – suttogta – csodálatos tisztán hallom – és mosolyogva nézett túl az öreg gerendákon. Aztán úgy is aludt el. * Én azóta tudom, hogy nem káprázat és nem képzelet játszott velünk; eszmélı és elröppenı lelkünk sorvadó földi antennája fogta fel egy más világ magasságainak muzsikáját, mert a gyermekek és a haldoklók nem hazudnak. Vajon hallom–e még egyszer? …És mikor…?!

Palotás Attila: (Kaposvár)

Lehajtom fejemet, ha leszállott az éj Lobog a lelkem tüze, mert a Szentlélek mesél. Életem kínjai könnyővé válnak. Engedj most magadhoz, hisz Tégedet csodállak! Had tudhassam fényedet, mi gyémántcsúcshoz vezet. Had érezzem kezemben a mélyre vert szeget. A pohárból részesülni jó a Kegyelmed szerint, Hamuval írt homlokomon a kereszted reményre int. Gyengeségünk, s bőnünk mindig csak terhet ad

Enyhítı szellı vagy Te nékünk, ki ismét felénk halad Vaknak látást, némának szót és nemzetnek méltóságot adj! Felnyíló szemeknek, fénybıl szıtt utakon mindig csak megmaradj. Lehajtom hát fejemet, ha leszállott az éj. Hogy loboghasson lelkem tüze, mert a Szentlélek mesél.

Életünk Takács Orsi

2009. január 17–én, immáron harmadszorra került megrendezésre Egyházközségi Farsangi Bálunk. Körülbelül 160–an tisztelték meg a kedves vendégeink részvételükkel rendezvényünket Az est folyamán felléptek a böhönyei énekkarosok, a böhönyei nyugdíjas klub táncosai és szólistája, valamint a böhönyei Antiochiások a Hófehérke címő paródiával. Nagybajomból a nyugdíjas klub, és a nagybajomi fiatalok, mint Mézga család. A végén pedig István atya és Göndics János diakónusunk is vicces darabbal léptek színre.

Az elıadások után hidegtálas vacsorát fogyaszthattunk. Az est folyamán volt még tombola, tánc. (Itt szeretnénk megköszönni minden vállalkozó és magánszemély nagylelkő felajánlását, amit a tombola sorsolásához kaptunk.) A talpalávalót Szabó Imre, egyházközségünk képviselıtestületi tagja biztosította. Credo 2009. február

Köszönjük mindazok munkáját és adományát, akik valamilyen formában hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez. Bízunk benne, hogy jövıre még többen jönnek el bálunkra, és legalább ilyen jó hangulatú estét tudunk együtt tölteni. A farsangi képek a hátsó oldalon láthatók.

11

Lukáts Istvánné:

Városunkban, Nagybajomban az ökomenikus imahéten január 13-án és 15-én került sor a református testvérekkel közös, már hagyományos istentiszteletekre. A református gyülekezeti házban Fejér István lelkész úr köszöntötte a katolikusokat és az egybegyőlteket. Megnyitójában elmondta, hogy az idei imahét imádságos anyagát a Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsa készítette. A keresztények a világ minden részén 2009-ben Ezékiel próféta szavának szellemében imádkoznak az egységért: „Hogy legyenek eggyé kezedben” (Ez 37,17) A szentbeszédet Göndics János atya (katolikus diakónus) tartotta. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az, hogy akikkel együtt élünk (a faluban, városban, közösségekben) szeretetben

és egyetértésben legyünk, faji, felekezeti megkülönböztetés nélkül. A református testvérek szeretetvendégséggel leptek meg bennünket, a kis közösségben beszélgettünk, gondolatokat cseréltünk, mely az összetartozást jelentette. A katolikus templomban Rajkai István plébános köszöntötte „vendégeit” a reformátusokat és a megjelenteket. A szentbeszédet Fejér István lelkész úr mondta. Alapgondolata Lukács evangélium 18,10 es szakasza volt. Amely a farizeusról és a vámosról szólt: „...Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok, olyan mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörı, mint ez a vámos is, kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenembıl.”

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek: Azt mondta az elsı: Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgı kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklı lángra. A második azt mondta: Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következı pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: Én a szeretet vagyok.

Nincs már erım tovább égni. Az emberek nem törıdnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.

12

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: de hát mi történt!? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj, amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény. A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égı


Az evangéliumi történet Jézus idejébıl való. De a 21 századi - a mai ember is ilyen, mint a farizeus; én-központú. A mai ember is csak saját magával van elfoglalva, saját magával törıdik, felmagasztalja tetteit, érvényesülni akar. Én, Én, Én. Azon kell dolgoznunk a közösségben, a családban, hogy megváltozzunk, és Jézus élete legyen példaképünk. A szeretet jegyében éljük az életünket! - hangzott a lelkész úr prédikációja. A szertartásokon az egységet hangsúlyozta, hogy katolikus templom gitáros énekkara is fellépett és bensıségesebbé, színesebbé tette mindkét istentiszteletet, amelynek nagyon örültek a jelenlévık és szívvel lélekkel énekelték énekeket.

gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. Add urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megırizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet, és a béke lángját. Ámen.

Szíveteket szaggassátok meg, úgy térjetek meg

A hamu a homlokomon ma hideg maradványa egy hatalmas, fényt és meleget, arany ragyogást adó tőznek. Uram, ígérem, hogy láng leszek! Akik a közelembe jönnek, meleget és bátorítást találnak nálam.

Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgı házassági évfordulójukra. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik porcelánboltban megláttak egy szép készletett. A férj megkérte az eladót: – Meg szeretném nézni ezt a csészét. Még sohasem láttam ilyen szépet! A boltos kezébe adta és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze – legnagyobb meglepetésére – megszólalt. – Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idı, amikor vörös voltam, amit ti agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól. – Hagyj békén! – kiáltottam, de İ csak mosolygott és így szólt: – Még nem. Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett, és én hirtelene csak forogtam, forogtam, körbe– körbe. – Állíts meg! Szédülök! – üvöltöttem, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta: – Még nem.

A hamu a homlokomon ma fekete jele a tőzbe vetett gyomoknak, melyek megakadályozták, hogy kikeljenek a magok. Uram ígérem, kiirtom a szavaimban és tetteimben növekedı rosszakarat tüskéit, a vetélkedés és megszólás töviseit!

Aztán betett egy kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot. Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvastam az ajkáról, ahogy a fejét rázta: – Még nem. Végül az ajtó kinyílott, és kitett a polcra. Hőlni kezdtem. „Most már jobb” – gondoltam. Alig telt el egy kis idı, mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tıle. – Hagyd abba! Hagyd abba! – kiáltottam. De csak ingatta a fejét: – Még nem. Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint elıször. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja: – Még nem vehetlek ki. Tudtam, nincs többé remény, Végem van. Készen voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra polcra tett. Egy órával késıbb elém állított egy tükröt, és azt mondta: – Nézd meg magad! Credo 2009. február

Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek. – Ez nem én vagyok! Ez nem lehetek én?! – kételkedtem. – Ez gyönyörő! Gyönyörő vagyok! – kiáltoztam. – Szeretném, ha emlékeznél arra, – mondta a Mester – tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, amikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értetted, miért teszlek oda. De ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek. De ha nem teszem, akkor sosem erısödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek vissza a kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erıs. – Befejeztelek. – folytatta – Olyan vagy, amilyennek elképzeltelek akkor, amikor hozzáfogtam a munkához. Így formálja a mi Urunk is életünket. Néhányan kemencében vagyunk, üvöltve, sikongatva: „Engedj ki!” Néhányan épp színesedünk és ez kellemetlen, majd megırjít. Néhányan körbeforgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: „Mi történt velem?” Minden olyan zavaros. De İ tudja, hogy mit tesz. Bízz benne! 13

Anyakönyvi adatok: Halottaink: december 23., Böhönye: özv. GYÖNGYÖSI DÁNIELNÉ (született Keniker Rózsa) élt 83 évet. Gyászolják – fiai: László és Dániel, leányai: Rózsa és Ilona, menyei: Mária és Éva, veje: István, unokái és dédunokái. december 24., Nagybajom: özv. KISS LAJOSNÉ (Fitykus Katalin) élt 72 évet. Gyászolják – rokonai, barátai, ismerısei és szomszédjai. december 29., Vése: BOJTOR JÓZSEF élt 53 évet. Gyászolják – özvegye, leánya, veje, anyósa, barátok ismerısök, szomszédok. december 30., Böhönye: özv. KIRÁLY JÓZSEFNÉ (született Angyal Mária) Gyászolják: – fiai: Sándor, Tibor, József és István. Unokái: Mária, Alexandra, unokatestvére: Angéla. január 2., Böhönye: özv. GAÁL JÁNOSNÉ(született Sovány Ilona) élt 83 évet. Gyászolják – testvérei: László és Tibor, valamint családjaik. Leányai: Mária és Ilona, vejei: Sándor és Tamás, unokái: Zita, Nóra, Ágnes és Réka, dédunokái: Bence, Levente és Emma. január 8., Nagybajom: TÖRÖK JÁNOS élt 56 évet. Gyászolják – édesanyja: Ilona, özvegye: Ibolya, fiai: János és Zsolt, unokája: Kristóf. január 10., Böhönye: VÖRÖS JÓZSEF élt 68 évet. Gyászolják – testvére: Mária és családja, özvegye: Rózsa, leánya: Rózsa, fia: József, menye: Andrea, veje: János, unokái: Nóra, Viktória és Patrik, valamint anyósa: Olga. január 22., Böhönye: ORSÓS ZOLTÁNNÉ (született Orsós Anna) élt 45 évet. Gyászolják – 4 testvére és azok családja, férje: Zoltán, gyermekei: Erika, Gyöngyi, Gábor, Valéria, Andrea, József, Zoltán–Norbert, valamint 5 unokája. január 22., Böhönye: özv. GÖNCZ JÓZSEFNÉ (született Borsfai Mária) élt 83 évet. Gyászolják – leánya: Margit, veje: Ferenc, unokái: Margit és Zsuzsanna, unokaveje: János, dédunokái: Marcell és Martina.

Keresztelések: január 24., Nagybajom: LEA–ESZTER Simon Péter és Valkó Andrea gyermeke, Kossuth u.. január 25., Nagybajom: ADRIENN–KATALIN Szecsıdi Zoltán és Kitlinger Anita gyermeke, Zrínyi u..

Gyermekeknek Miklós Erzsébet

Ha hiszitek, ha nem, Kovács bácsi idıs kora ellenére nagyon szeretett volna utazni. De nem is akármilyen egyszerő utazásra vágyott ám! Kovács bácsi a Holdra vágyott… Minden este a Holdat figyelte, ha nem takarták el a felhık. Olyan szép volt! Egészen addig nézte, amíg el nem álmosodott, akkor lefeküdt aludni. Egyszer aztán álmában egy fényes ruhás tündérrel találkozott, aki megszólította: – Jöjj el velem, a Holdra utazunk! Kovács bácsi álmában fiatal volt, azonnal indult is a tün14

dér nyomában. Hol sétáltak, hol repültek, hol úsztak a levegıben, hol csak lebegtek, és hagyták magukat a szellı sodrásának. Kovács bácsi nagyon élvezte az utazást. A tündér mindig elıtte ment és mutatta az utat. Így nagyon hamar meg is pillantották a Holdat! Igaz, Kovács bácsi nem is ismerte volna fel, ha a tündér nem mondja, hogy¨– Ez már a Hold! Szürke, porszerő volt minden, sehol egy virág, sehol egy tavacska, sehol zöld fő… A fényességet nem látta sehol! Nagy csalódást érzett. A tündére mosolygott, és szólt neki, hogy nézzen vissza arra, ahonnan jöttek!


El is ámult Kovács bácsi, amikor a csodás Kék Bolygót megpillantotta!– Hiszen ez a Föld, az én otthonom! Ilyen gyönyörő? A tündér csak mosolygott: – Látod, teljesült a vágyad, itt lehetsz a Holdon, de láthatod, hogy a föld legszebb bolygó! Örülj és örvendezz szüntelenül, hogy ott élhetsz! Most visszamegyünk a Földre, a te otthonodra. Ne felejtsd el, amit mutattam most neked. A te dolgod lesz, hogy elmondd az emberek, vigyázzanak a Földre, ne tegyék tönkre, maradjon meg olyan szépnek és jónak, ahogy Isten megálmodta és

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép nagy tarka kendı. Egész nap a tükörben nézegette magát, hogy tényleg olyan szép–e, amilyen szépnek mondják. Sok asszony fejére tették már életében, még egy hercegkisasszonynak is megtetszett, és megvette sok pénzért az árusoktól. Egypárszor feltette, aztán megunta és másik kendıt vett magának, ezt pedig odaajándékozta a szolgálójának. Rosszul esett a kendınek, nem értette, ha valóban olyan szép, mint ahogy mondják, miért nem kellett tovább a hercegkisasszonynak. Már annyit tépelıdött ezen, hogy kezdett fakulni a színe, és

megteremtette! – ezzel a tündér el is tőnt, Kovács bácsi pedig felébredt, de élénken emlékezett az álmára, és gyorsan le is írta, nehogy elfelejtse. Lecsukta a szemét, és ugyanúgy látott mindent, ahogyan álmában, de most már nem vágyakozott a Holdra. Lelkesen védte a Föld anyát, bármerre is járt, és az emberek hallgattak rá, mert idıs korára bölcs lett, és tiszteletet szeretetet ébresztett az emberekben. Ha találkozol vele, állj meg, és hallgasd meg jó tanácsait!

mikor a szolgálólány ezt észrevette, nem tette többé a fejére. Így egész nap a szobában volt, közel a tükörhöz, és csak nézte magát. Egyszer egy kislány jött be a szobába, és azonnal meglátta a színes kendıt, felkapta, és szaladt vele a nıvéréhez, a szolgálóleányhoz, és kérte, hogy adja neki. A nıvére szívesen nekiadta, mivel már régen nem tette a fejére. A kendı el sem tudta képzelni, mit fog vele a kislány csinálni, a fejére nem teheti, mert ı felnıttek fejére való. A kislány hazavitte, ollót tőt, cérnát vett elı és elkezdte az ollóval szétvagdosni a kendıt.

Sírt szegény kendı, de a kislány nem vette észre, szorgalmasan dolgozott rajta. Utána a tővel és a cérnával összevarrogatta a darabokat, és csinos kis babaruha lett belıle. Hozta a legszebb babáját, és rá is adta az új ruhát. Lett is nagy öröm, úgy örült a baba és a kislány is a szép új ruhának. A kendı most már örömében sírt, hogy ilyen szép sorsot kapott a szenvedése után, és már soha nem lesz egyedül, mindig játszik vele a baba és a kislány. Még a hercegkisasszonynak is elvitték megmutatni a baba úr ruháját.

Rejtvény 1) Mostani feladványunk egy egérrágta Szentírásrészlet. Egészítsétek ki a mondatokat!

2)"Talált tárgyak irodájában vagyunk. Vajon minek, ki a jogos tulajdonosa?

1, Legyetek tehát ... , mert nem tudjátok sem a ... , sem az ... ! 2, Kérjetek és ... , keressetek és ... fogtok, zörgessetek és ajtót ... nektek. 3, Ha valaki utánam akar jönni, ... meg magát, vegye föl ... minden nap, és kövessen engem!

(A betőt a számmal kell párosítani.) a) Jákob; b) Dávid; c) Izaiás; d) Illés; f) Mózes; 1) elégett szekér üszkös darabja; 2) hosszú létra; 3) rézkígyó; 4) parittya lapos kıvel; 5) papirusz–töredék, rajta: "A szőz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi!"

3)Alsósoknak A három kígyó közül melyikbe bújt bele az ördög? Amelyik úgy kúszik Évához, hogy az almát is érinti, annak a számát írd le!


15

4)Összekeveredtek a betők! Keresd meg, hogy melyik mondatról szól! Feladat: Aikmor ábbbemnott, álottt egy aknov eelstttüz beemrt. Megfejtett mondat: Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. Ezt a mondatot a János evangélium 9 fejezet 1 versszaka. (Jn 9,1)

Aikmor eeeégkkmrtz, aádikkmrtz ékrtü, ghoy aáegjkkmp a eeekllnSttz. megfejtés…………………….. A aáíknnottvy aabnnoz eéikkköstttz aaéjksz, eéjksz eéklnöt deeeéglknt a aflno át egy aábknors. megfejtés………………………. Ez a fejezet Máté evangéliumában található! (az egyik boldogság) Bdgklooo, aikkk délöstüz deeeknnsvz az aáéggirstz, emrt éköv a eekmnny aágorsz.…………………………….

5)Ki vagy Te, Uram? – kérdezte Saul a damaszkuszi úton. A választ megtalálod, ha lóugrásban összeolvasod a szótagokat. Jé

gyok

Te

zöl

ül

Zus

a

va

kit

Dö

Megfejtés: __________________

6)Pál elindul Jeruzsálembe hajóval. Egészítsd ki és színezd ki a rajzot!

16


Mitıl jó az ajándék A hittanosok egy teológiai könyvvel ajándékozzák meg a plébánost névnapján. – Nagyon örülök az ajándéknak, már régen vágytam erre a könyvre! Honnét tudtátok, hogy pont ennek fogok a legjobban örülni? – Az eladó segített, amikor válogattunk. – Igen? És mit kérdezett felılem? Hogy mióta vagyok pap, és mirıl prédikálok? – Nem – vallják be a gyerekek. – Azt kérdezte, mennyi pénzünk van az ajándékra.

Ádám Éva Amikor még az elsı emberpár boldogan élt a paradicsomban, Ádám sokszor sétált a gyönyörő kertben az Úrral. Egy ilyen alkalommal kérdést intézett Istenhez: „Uram, olyan boldog vagyok Évával, olyan gyönyörő, olyan kedves, nagyon, de nagyon szeretem. Miért teremtetted ilyen csodálatosan szépnek. Az Úr válasza: „Azért fiam, hogy nagyon szeressed Évát!” Ádám még kérdezet valamit: „ Uram, csodálatos nı, öröm vele élni, de miért olyan butuska?” Az Úr válasza: „Azért fiam Ádám, hogy ı is szeressen téged!” Ez állítólag megtörtént, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal. - Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk. - Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal...- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki. - Én pedig szolgálatos a világitótoronyban.. Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját: - Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezıknek? - Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idıs hölgyet. - - Mari néni!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?! - - Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy. - - Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idıs is Ön? - - Kilencvennyolc múltam - felelte az ısz matróna. - - Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem! - Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal: - - Túléltem a rohadékokat!

Aranyigazságok - Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnıttkor és a "remekül nézel ki". - A borban bölcsesség, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok vannak... - Nem szabad vizet inni, mert az nagyon erıs ital. Fenntartja azokat a nagy hajókat... - Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot... - Régebben csak úgy futottak utánam a nık, de ma már nem lopok retikült... - A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál. - Ha egy kacsa nem tud úszni, attól még nem a víz a hibás! - Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semmi sem készülne el. - Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod, melyik felét. - Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól elviselhetetlen, hogy meg is történik. - Amibıl lekvárt lehet fızni, abból pálinkát is. Credo 2009. február

17

Kedves Isten! A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni, nem baj? (Marika) Kedves Isten! Tényleg láthatatlan vagy, vagy csak trükk? (Misi) Kedves Isten! Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így? (Bélus) Kedves Isten! Nekem a „Miatyánk” a kedvencem. Egybıl megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, elsıre sosem sikerül. (Lala) Kedves Isten! Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam. (Márió) Kedves Isten! Hogyhogy az utóbbi idıben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak. (Peti) Kedves Isten! Kérlek, tegyél még egy ünnepet a Karácsony és a Húsvét közé! (Dzsina) Kedves Isten! Kérlek, küldj nekem egy pónilovat. Eddig még soha nem kértem semmit, utána nézhetsz! (Beni) Kedves Isten! Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölték volna meg egymást, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez mőködik a bátyámmal. (Berti) Kedves Isten! Azt tanultuk az iskolában, hogy Edison csinálta a fényt. De hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted. (Margó) Kedves Isten! Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipımet. (Miki)

Miklai Lászlóné

FÉLHOLD

18

4 egész tojást, 25 dkg cukorral kikeverünk, majd 25 dkg lisztet, 1 sütıporral, kevés ánizsmaggal, vagy reszelt citromhéjjal összekeverünk és a kikevert tojásokkal összedolgozzuk. Kikent, liszttel megszórt tepsibe öntjük és megsütjük. Ha kihőlt, kettıbe vágCredo 2009. február

juk. Mindkét felét rummal meglocsoljuk, baracklekvárral megkenjük és a két lapot egymásra fektetjük. Gız fölött megolvasztott étcsokoládéval bevonjuk. Pogácsaszaggatóval félholdakat vágunk a tésztából, úgy kínáljuk. A kép csak illusztráció!

február 14. szombat február 15. vasárnap április 4. szombat április 17-18-19. péntek április 18. szombat április 19. vasárnap május – egyik szombatján május 2. szombat május 10. szombat május 23. szombat június 7. vasárnap június 13. szombat július 4. szombat augusztus 3-4-5-6-7-8 augusztus 12-13-14. augusztus 30. vasárnap szeptember 13. vasárnap szeptember 26. szombat október 3. szombat október 9-10-11. október 17. szombat október 23-24-25. november 22. vasárnap. november 29. vasárnap. december 4. péntek december 27. vasárnap.

Balatonszemes – Ifjúsági Találkozó betegek szentsége ünnepélyes felvétele Pálmajor – Kápolnaszentelés Antióchiás Nagyhétvége, Nagykanizsa Csurgó - Hittanverseny Radax Dezsı atya halálának 9. évfordulója. Nagybajom Bérmálás Somogysámson – Ministránstalálkozó Elsıáldozók beöltözése Egyházközségi zarándoklat Elsıáldozás – TE DEUM Ministránskirándulás Segesd – Ifj. Találkozó Egyházközségi hittanos tábor – Kıszeg Gyalogos zarándoklat Andocsról Segesdre Pázmány Lajos atya halálának 5. évfordulója - Nagybajom VENI SANCTE Ministránskirándulás Egyházközségi zarándoklat Antióchiás Nagyhétvége – Nagykanizsa Ifjúsági Találkozó – Somogysámson Taizéi Találkozó – Pécs Jézus Szíve Családja imakör Nagybajom Böhm György atya halálának 8. évfordulója. Böhönye Jézus Szíve Családja imakör Vése Jézus Szíve családja imakör Böhönye Gerencsér László atya halálának 17. évfordulója. Nagybajom

február 14. szombat február 15. vasárnap

IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ BALATONSZEMESEN

február 25. szerda

HAMVAZÓSZERDA

Indulás a megbeszélt idıpontokban

BETEGEK VILÁGNAPJA Betegek szentségének ünnepélyes kiszolgáltatása a szentmiséken Kérjük autós híveink segítségét a betegek templomba szállításához!

Szentmisék: Nagybajom 800, Böhönye 1700

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe: [email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, márciusi számunk 2009. március 3-tól kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! Credo 2009. február

19

20


A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents