A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

10. évfolyam 10. szám 2008. november hónap

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

101. szám

Credo 2008. november

1

56–os forradalom Kovácsné Horváth Mária

(Kivonat az 1956–os forradalom és szabadságharc ünnepén 2007. október 23–án, a nagybajomi Mővelıdési Otthonban elhangzott ünnepi beszédbıl.) Ez a nap 1989 óta nemzeti ünnep Magyarországon, de szerte a világon ünneplik, ahol magyar ajkú emberek élnek. Tizennyolc év eltelt azóta is, hogy szabadon emlékezhetünk hıseinkre, de mintha az ébredésünk, a szélesebb tömegek igazi, belülrıl fakadó ünneplése csak nagyon lassan bontakozna ki! Arról szeretném megosztani gondolataimat megemlékezésemben, hogy vajon mit üzen nekem, mit üzenhet nekünk ’56 forradalma? Milyen érzések, gondolatok élhetnek azok szívében, akik nem éltek még a forradalom idején, s az azt követı diktatúra idején nevelkedtek? Hogy vajon méltók vagyunk–e elıdeink hagyatékához, tudunk e élni–, jól tudunk e élni a „vér nélkül” kivívott szabadságunkkal? 51 év eltelt ötvenhat óta, egyre kevesebben élnek azok közül, akik aktív részesei voltak a forradalmi cselekményeknek. Akik akkor még nem éltünk, egészen 1989–ig mint ellenforradalmat ismertük ’56 eseményeit, amit néhány hazug mondattal elintéztek a történelemkönyvekben. Az iskolákban, sulykolták belénk a kommunista eszméket. S hogy miért sejthettük mégis, hogy máshol van az igazság? Mert nekünk, az úgynevezett „puha diktatúrában” felnıtt generáció tagjainak megvoltak a magunk családjában, környezetében a sajátos tapasztalataink. 1956–ban, én ugyan, – ahogy manapság mondani szokták – 2

talán még gondolat sem voltam, de a hatvanas években voltam gyermek. Emlékszem szüleim, nagyszüleim szorongására, félelmeire, nem értettem miért suttogtak otthon, ha valami furcsa, számomra érthetetlen téma került szóba. Féltek a szabad véleménynyilvánítástól, nekünk, gyermekeknek a lelkünkre volt kötve, hogy arról beszélni máshol, amirıl otthon szó esett, soha, senki elıtt, semmilyen körülmények között nem szabad. Aztán a hatvanas évek második felében, szülıfalumból elköltözvén, új iskolámban, hittanra beíratni ment édesanyám. A folyosón hosszasan igyekeztek lebeszélni. Agitálták, ne tegye, nincs rá szükség, úgysincs Isten, stb. Szerencsére, ı tántoríthatatlan volt… (Vajon hány mai közéleti személyiség nıtt fel a tízparancsolat ismerete, az Isten és a Haza szeretetének értékeire való nevelést mellızve? Könyvtárakat lehet megtölteni jogi kiadványokkal, de kérdezem: mit érnek a paragrafusok szilárd erkölcsi értékrend nélkül?)


Az iskolában, természetesen be kellett illeszkednünk. Mint gyermekeknek, sok minden szent volt, amit ott tanultunk, elhittük, amit tanáraink tanítottak nekünk. Elhittem: 1956–ban ellenforradalom zajlott, s ezt olyan mélyen oltották belém, hogy fiatal felnıttként az idısebb generáció tagjait is meg akartam gyızni igazamról. Emlékszem, egyszer férjem nagyapja mondta nekem a nyolcvanas évek elején: „meglátod, még egypár év, és elismerik, ötvenhatban forradalom zajlott” – igaza lett, de sajnos, ı 1989–et már nem érhette meg. A forradalom leverésének, az azt követı idıszaknak felsorolni is nehéz, mennyi káros következménye lett. A mai beteg, erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag is zilált – had ne mondjam: züllött – társadalomnak kór okait abban a rendszerben eredeztethetjük. Láthatjuk, hová vezetett a diktatúra, hová vezetett, hogy az embereket igyekeztek leszoktatni az önálló gondolkodásról, a hitük gyakorlásáról, hová vezetett, hogy megfélemlítették az egyházakat, leszoktatták népünket a nemzeti ünnepek megünneplésérıl, kitörölni igyekeztek a magyarság tudatot, idegen hatalmat szolgálva. …És tönkretették a családokat. Hányan vannak rajtam kívül a hazában olyanok, akik nem merték felvállalni az egyházi házasságot, gyermekeik keresztelıjét, félve a megtorlástól, s hányan kerültek valóban méltatlanul mellızésre hitük és meggyızıdésük miatt. A bátrabbak, vagy istenfélıbbek titokban rendezték házasságukat, megkereszteltették gyermekeiket, de milyen erkölcsi értékrend adható át, egy egyszer-

re két, ellentétes világképet kínáló világban, amikor mást közvetít a szülı és az egyház, és mást az iskola? S most nézzünk körül: hova jutnak családjaink, hova jut nemzetünk. Megannyi megaláztatást kellet elviselni egy diplomáért, egy jó állásért. Emlékszem egy munkahelyre, ahol a teljhatalmú vezetınek messze elért a keze. Aki nem „ellenszolgáltatott” anyagilag, vagy akár szexuálisan, nem sok esélye volt arra, hogy elıbbre jusson a szakmai karrierjében. Megalázták, további iskolák kapuját bezárták elıtte, tettek róla, hogy ne legyen oly nagyon „öntudatos”.

Akartam, vagy nem akartam, vonultam, koszorúztam, idegen dalokat énekeltem, idegen verseket mondtam. Mindeközben eladósították a fejem fölött a hazát, napjainkban a csecsemı is fizeti mindennek az árát. Az egyik unokanıvérem ötvös volt. Somogyi parasztcsalád harmadik gyermekeként született, a hetvenes években végzett a budapesti Iparmővészeti Fıiskolán. A fıiskoláról kikerülve – mert nem kapott érdemleges feladatot, s mert a politikai akaratot kellet kiszolgálnia, Párizsba disszidált. Kisemmizték, vagyonát elkobozták, szüleinek rengeteg fáradságát a földdel tették

egyenlıvé. Bár késıbb sikeres mővész lett, s a világ legkülönbözıbb helyein voltak kiállításai, nem bírta feldolgozni a számkivetettségét, nem tudott hazájának megbocsátani. Idejekorán elvesztettük, Párizsban halt meg, hamvait a csokonyavisontai temetıben helyeztük örök nyugalomra. Az ı életútját már, mint fiatal felnıtt követtem nyomon, megrázott mindaz, ami vele és családjával történt. Kezdtem felnyitni a szemem arra, valami nincs rendben ezzel a „szocialistának” titulált társadalommal. Életem meghatározó élménye az István a király és a Magyar Mise voltak. Szerzıiknek köszönhetem, hogy öntudatra ébredtem, hogy lehullott a szememrıl a hályog. Vajon hogyan élnénk ma, ha akkor azt a forradalmat és szabadságharcot nem verik le? Aztán elkövetkezett 1989, a változás éve. Boldogok voltunk a rendszerváltástól, visszakaptuk ’56–os reményeinket, ám sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy vártuk. Mintha még ma sem tudnánk mit kezdeni visszaszerzett szabadságunkkal?! Tudunk–e élni vele? Az a kislány, akinek szülei csak félve, suttogva mertek beszélni a forradalomról a besúgók, vagy a fenyegetı börtön miatt, felnıtt ember. A múlt idık s a jelenkor ismeretében, mit tud átadni saját gyermekeinek? Ma már szabadon beszélhetünk, kinyilváníthatjuk véleményünket, de sajnos visszaélünk vele. Ontjuk a trágár és közönséges beszédet, otthon, közösségben, médiában, divat lett a beszólás, a ripacskodás, minden gondolat szabadon kifejezhetı, semmi és senki nem tisztelendı! Szülıként közelharcot vívunk a gyermekeinkkel nap mint nap a helyes értékrend beépülése miatt – de alulmaradunk azokkal Credo 2008. november

szemben, akik a szabadságot szabadosságként értelmezik. Szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, az iskola folyosóján senki nem agitál a hitoktatás ellen, de hány szülı maradt, akinek ma még ez fontos!? Milyem mintát adunk hitéletbıl, erkölcsi tartásból? A pénz, mint Isten– pótlék elıtt tisztelgünk, a reklámok által szándékosan felkorbácsolt fogyasztási láz kiszolgálói lettünk, felesleges dolgokra hajtunk, pusztítjuk, szennyezzük környezetünket fizikai és erkölcsi értelemben egyaránt. Tudunk–e élni megszerzett jogainkkal, a választójoggal például? Választóként, vagy választott képviselıként erkölcsösen élünk, vagy visszaélünk vele? Képesek vagyunk–e egyéni érdekeinket a közösségünk, családunk, munkahelyünk, településünk, nemzetünk érdekei alá helyezni, vagy az egyéni érdekeinket helyezzük mindenek elé? Azt tartjuk magunkról, hogy okos nemzet vagyunk, de mintha nem tanulnánk saját hibáinkból… Erkölcsi megújulásra van szükségünk! Hát nincs szemünk, hogy lássuk, mit tett népünkkel a diktatúra? Kinevelt egy olyan generációt, akiknek kezeiben virágzik a korrupció, egyre mélyül a szegénység, a nyomor, egyre mélyül a szakadék szegény s gazdag között! Lassan elveszik az egészséghez, gyógyuláshoz, tanuláshoz, munkához, méltányos nyugdíjhoz, pihenéshez való jogunkat, ember–embernek farkasává válik ismét. Néhány „jogunkat” meghagyják, például, hogy fizethetünk, mindenért, újra és újra, mindig többet és többet, s ha nem bírod a terheket, viszik a házad a fejed fölül. Aztán ki is mondják: el lehet menni az országból, családtól, feleségtıl, gyermektıl, szülıtıl, hazától 3

távol, s kivándorol munkát keresni sok százezer magyar. Népek koldusává válunk. De ki épít hazát, országot, ha kiáramlik a magyar „szürkeállomány”? Tudnunk kell, nem csak jogunk, kötelességünk, felelısségünk is van abban, ahogy ma élünk, minden manipuláció ellenére gondolkodnunk kell! Talán az a baj, hogy pártoktól, jobbról vagy ballról, kívülrıl várjuk a megoldást életünk problémáira, nem véve észre, hogy a megoldás egyénenként bennünk rejtezik. Önnek, neked, nekem, egyénként kell megújulni, gondolkodni, cselekedni, bátorrá lenni, emberszámba venni a másikat, aktívnak lenni településen, közösségekben. És nem ütni, verni egymást, szó szerint és képletes értelemben is. Errıl

beszélt Csókai András doktor a minap a református templomban, s még arról: „jóvá verni nem lehet senkit, csak jóvá szeretni”. Hát, ezen az úton kellene járnunk: a bátor jóvá szeretés útján! S akkor, nem volt hiábavaló az ’56–os áldozat!

Akkor, a politikai erık, hatalmak, a szovjet tankokkal, fegyverekkel tettek róla, hogy az ismételt ébredés rövid legyen! De 1989. óta már ismét eltelt 18 év, s mintha mi még mindig aludnánk! Elıdeink meghaltak ennek a népnek a szabadságáért, ne-

künk, ma talán meghalnunk nem kell, csak tisztán élni! Legyünk méltók az örökséghez! Igazi tankok talán nem jönnek szembe velünk, de a megnyomorítás, népbutítás, csalás, trükközés, a következmények nélküli rablás, hazudozás tankjai itt dübörögnek köztünk nap–mint nap! Ébredjünk, zajlódjon le bennünk egyen– egyenként a megújulás forradalma, a szereteté, a tiszteleté, a bátorságé, a felelısségé. Ha képesek leszünk megújulni, akkor nem hiába volt elıdeink véráldozata, s talán méltón tudjuk továbbadni gyermekeinknek elıdeink hagyatékát! Nekem, ma, itt, Magyarországon, ezt üzeni 56, ezt üzeni a forradalom eszméje.

Helytörténet Marics József (Berzence)

Városunk zsidóságának történeti áttekintése Hazánkban, szinte a honfoglalás óta élnek zsidók. Szent István befogadó nemzetpolitikája otthont adott a zsidóságnak. Megszorítások ugyan voltak velük szemben, de ezt Európában mindenütt alkalmazták. A Somogy megyei zsidóságról az elsı, hivatalos statisztikai adat 1754–bıl származik. Ekkor 82 háztartást és 398 fıt tartottak számon. Nagybajomban, az 1773–as összeírás szerint 11 zsidóról tudunk. 1828–ban az izraelita személyek száma már elérte a 193–at. 1725–ben kezdtek betelepedni városunkba az elsı zsidók, akik, ha itt maradtak, idıvel mészárosok, kocsmák, vendégfogaArmuth Márton Armuth Salamon Berger Jakab Braun Jakab Braun Judás Braun Lipót Brukner Mátyás Deutsch Salamon Ferber Lipót 4

dók és boltok bérlıi lettek. Mivel a bajomiak sohasem vetették meg a jó bor és italok fogyasztását, a zsidók elıszeretettel szerezték meg a bor, sör és pálinkamérések és a húsáruk eladásának jogát. A kereskedés sem állott tılük távol, de találunk köztük jónevő iparosokat is. Az elsı zsidó férfiak, akiknek a nevét is ismerjük: Léber Mihály és Jakub Mózes. Nagyon fontos dátum a nagybajomi zsidóság életében: 1844, mert akkor már 219 személyt írtak össze, és pontosan ismerjük a családfık nevét is. Ezek a következık voltak:

Kohn Ignác Kohn Lipót Kohn Mátyás Krausz Jakab Krausz Márton Krausz Salamon Krómer Jakab Lang József Lang Márton Credo 2008. november

Neuman Lázár Schlézinger Dávid Scheider Márk Sonnenberg Ádám Sperber Mátyás Stedter Nátán Steiner Ignác Stern Ignác Straszberger Ábrahám

Ficher Márton Gerber József Gerber Lipót Grünhut Jakab Klein Ábrahám Kohn Bernát Kohn Ferenc

Az 1780–as évekig a nagybajomi zsidók még szétszórtan, árendás házakban laktak, de az anyagi gyarapodásuknak köszönhetıleg, a katolikus és református templomot összekötı, a mai Kossuth utcába tömörültek. Ezt az utat a köznyelv Zsidó utcának nevezte. Ettıl kezdve elkülönültek a településünk társadalmától. Külön egységet alkottak. Meg volt a maguk vezetıségi testülete, melynek élén a zsidó öregbíró állott, akit a hivatalos munkájában két zsidó kisbíró segített. 1846–ban az öregbírói tisztséget Menzer Jakab töltötte be, a helyettese pedig Lang József volt. Ebben az idıben a legmódosabb nagybajomi zsidó kereskedınek az Armuth, a Braun, a Lusztig, a Merli és a Traszberger családok számítottak. De ott találjuk az iparosok között a Goldfinger, a Krausz, a Májer és a Stetner családfıket, akik szabómesterek voltak. Armuth Mózes a szőcs, Krausz Mózes pedig a mészáros munkakörben jeleskedett. A zsidók létszámának növekedése megkívánta, hogy külön

Lang Mózes Straszberger Márton Linenberger Ignác Straser Bernát Linenberger Márton Strausz Salamon Lusztig Mátyás Táncos Mátyás Májer Judás Tenzer Mózes Menzer Jakab Weisz Ábrahám Menzer János Weisz Ignác Morvai Mátyás temetıjük legyen. ségek sok áldozatot követeltek. Hitük szerint min- A kisgyermekek közül csak den zsidónak külön minden harmadik gyermek érte sírhely jár. Náluk a meg a felnıtt kort. 1770–ben a rátemetés fogalma megyénkben mindössze 13 orvos és gyakorlata isme- mőködött. Nálunk még nem volt. retlen. 1791–ben 1778–ban Majlát Ilona az elsı nyitották meg a bába, aki a hívatása mellett innagykanizsai úton a kább a betegápolásban segített a zsidó temetıt, mely hazai lakosságnak. Az elsı orvomég a II. Világhá- sunk a zsidó Grünhut Jakab volt, ború borzalmait is aki 1835–ben telepedett le átvészelte. Bástyafal Nagybajomban. Elsıdlegesen a védte a holtak nyu- zsidó hittestvéreit gyógyította, de galmát. Takaros ház állott a te- szükség esetén a keresztény bemetıben, melyben még az 1950– tegek elıl sem zárkózott el. es évek végén is laktak. Régi, A nagybajomi zsidóság létgazdag és szép síremlékek hir- száma a gyermekvállalás, a csadették a nagybajomi zsidók hír- ládszeretet és a beköltözés miatt nevét és emlékét, melyek közül egyenes irányú növekedést jelidık során igen sokat elloptak. A zett. 1844–ben 219–en éltek a bástyafalat lerombolták, a ház az településünkön. 1905–ben laktak enyészet martaléka lett. A tolva- legtöbben a zsidók Nagybajomjok és a szándékos rongálók, ban, amikor a számuk 509 volt. sajnos ma is garázdálkodhatnak. A kivándorlás, az I. Világháború, 1820–ban a településünk zsi- a politikai, gazdasági és kereskedói már olyan jó anyagi körül- delmi érvényesülés miatt egyre mények között éltek, hogy kis többen költöztek a városokba: létszámuk ellenére képesek vol- Kaposvárra, Pécsre és Budapesttak egy zsinagógát is fölépíteni. re, de az ország legkülönbözıbb A kántoruk kezdetben árendás helyein is találkozhattunk házban lakott, de idıvel a hit- nagybajomi származású zsidókközség már birtokolt magánépü- kal. 1926–ban már alig érte el a leteket, melyekben a kántor, a zsidók száma a 125–öt, majd tanító és az orvos lakott. 1938–ban már csak 123–an éltek A megyei egészségügy terén Nagybajomban. is élen jártak a hazánkban élı A zsidóságot ért kegyetlen ülzsidók. A XVIII. században a dözés, és az ellenük elkövetett járványok tizedelték a városok és égbekiáltó bőn felszámolta a falvak lakóit. A megyénkben a bajomi zsidóságot, mely létével gyógyítással a segesdi ferences és munkájával szervesen hozzászerzeteseken kívül nagyon ke- tartozott Nagybajom társadalmávesen foglalkoztak. A gyakori hoz. betegségek: vérhas, hideglelés, tüdıgyulladás és fertızı betegCredo 2008. november

5

Szent Pál éve A világot, amelyben Pál munkálkodott, a keleti– hellénisztikus szinkretizmus, azaz a nyugati és a keleti kultúrák óriási, állandó keveredése jellemzi. A legkülönbözıbb vallások találkoznak egymással. Új vallási közösségek jönnek létre, melyek mind– mind számos követıre találnak a sors hatalma alól megváltást keresık, isteni oltalmat és életet remélık között. Keletkezıfélben van a gnózis, az a filozófiai–vallási mozgalom, amely a 2. században majd halálos fenyegetést jelent a kereszténységnek. A sztoikus filozófia a világpolgárságot hirdeti. A római birodalom a Földközi– tenger térségének népeit egyesíti saját uralma és közigazgatása alatt. Egységes lesz a jog, a pénz, a mérték, a súly stb. Római utak kötik össze egymással a legtávolibb tartományokat. A kereskedés és a közlekedés virágkorát éli. Egységes nyelv támad, az úgynevezett koiné–görög. Mindezeknek a tényezıknek döntı jelentıségük van Pál életmővében, mely az Egyház történelmi jelentıségő fordulatát jelzi. Életérıl kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni. Egyes adatok – mindenekelıtt életének utolsó és mindenképpen legjelentısebb évtizedérıl – leveleibıl és az Apostolok Cselekedeteibıl tudhatunk. Maguk a levelei azonban azt apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják. Pál a világ felé nyitott diaszpóra–zsidóságból származott. (Mintegy ötmillió zsidó élt akkoriban Palesztinán kívül.) A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összekötı út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyaníthatóan a középsı társadalmi szinthez tartozott.

6

Atyjától városi és római polgárjogot örökölt. Jellemzı a diaszpóra– zsidóságra és Pál családjára is a zsidó hagyományokhoz való ragaszkodás (vö.Fil 3,5; –róm 11,1; 2Kor 11,22). A család Benjamin törzsének tagja volt. Lehetséges, hogy a galileai Giskala volt ısi otthonuk. Pált tulajdonképpen Saulnak hívták, mint a Benjamin törzsébıl való elsı királyt; de már születésekor megkapta a római Pál (Paulus) nevet is. Személyiségének megértésében döntı az a tény, hogy tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá (Fi 3,5; Gal 1,14). Lehetséges, hogy Jeruzsálemben az idısebb Gamailielnél tanult (ApCsel 22,3) Származásával összhangban áll mozgékony szelleme. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén mőveltséget. Úgy látszik, bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és kezdıdı gnózist. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyításmódja és Szentírás–értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegő. Mindazonáltal a rabbinizmus nem volt teológiai gondolkodásának egyetlen tényezıje. Ahogyan fölfogja a törvényt és a történelmet, az az apokaliptika hatásáról árulkodik. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten– felfogása tipikus zsidónak mutatja.


Így helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözıbb fölfogású és képzettségő emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett – így fogalmazta megy egyszer késıbb az igehirdetés máig érvényes programját (vö. 1Kor 9,20–23). Tökéletes szinten birtokolta a teológiai érvelés képességét (2Kor 12,1 sk.). Úgy beszélt, mint környezetének vándor tanítói, himnikus nyelven magasztalta Isten nagy tetteit (Róm 8,31 sk.) de a korintusi kikötımunkások nyelvét is ismerte. Leveleiben vannak bensıséges helyek az egyházközség megnyerésére (2Kor 6,11; 7,2). Van bennük szeretetreméltó kedvesség, amikor ott kér, ahol követelhetne, hogy egy szökött rabszolga részére lehetıvé tegye a büntetlen visszatérést (Filem). Rideg szarkazmust mutatnak írásai, amikor a körülmetélés galáciai híveinek azt ajánlja, hogy inkább kasztráltasság magukat (Gal 5,12). Levelei azt is elárulják, hogy küszködött az új megismeréssel és fogalmakkal. Elég gyakran elıfordul, hogy abbahagy megkezdett mondatokat, mert nem sikerült az elıször gondoltakat szavakba foglalnia (vö.Róm 5,12). Gondolkodásmódjára jellemzı a világosság (2Kor 2,17; 4,2.) és a kérdésfeltevés radikalizmusa. Ismételten megkísérelte, hogy Isten cselekvéseinek azt a mindent meghaladó megtapasztalását, amely a Názáreti Jézusban megnyilvánult, megfelelıen kifejezze és az utolsó következményekig végiggondolja. (folytatjuk) Forrás: Ministráns Újság

A Biblia éve Nemeshegyi Péter SJ

A Szentírással már nagyon kis gyerekkoromban találkoztam, és minthogy most már eléggé öreg lettem – mert bizony 83 éves lettem már –, úgy 75 év óta foglalkozom valamiképpen a Szentírással. És mindjárt el is mondanám, hogy nagyon érdekes tulajdonsága a Szentírásnak az, hogy nem válik unalmassá. Bár ezelıtt 2000 évvel írták, mindig friss, mindig új, mindig meglepı, mindig új felfedezéseket talál benne az ember, mindig új felismerésekre ad alkalmat a Szentírás. Ebben nagyon különbözik az emberek által írt könyvektıl, amelyeknek jó része bizony elavul. Ki olvasná mostanában Leninnek az empirio– kriticizmusról szóló könyvét például? Azok ott porosodnak valahol, ha ugyan még megvannak, a régi könyvtárakban. Azt hiszem, ezeket már képtelen lennék elolvasni. Viszont a 2000 évvel ezelıtt írt Evangéliumok még most is olyanok, mint egy tavaszi ének, mit egy madárdal, mint a pacsirtának a trillázása. Mindig új, mindig friss! A Biblia olvasásánál persze az embernek néha nehézségei is támadnak, mert mégiscsak ısi, régi könyvek ezek, méghozzá sok száz ember írta ıket, több évszázadon keresztül Jézus Krisztus elıtt, azután az ı saját szavai vannak a Bibliában, aztán

az ı apostolaié… Ez bizony hosszú történet! Egy nép találkozott az ı Istenével, és különbözı istenélményei voltak. Jó élményei is és rossz élményei is. Voltak dolgok, amiket nagyon szépen megfogalmaztak a régi próféták az Istenrıl, voltak azonban olyan dolgok is, amelyek bizony elég tökéletlen Isten–képzeteket mutatnak. Ezért például, amikor nekem, mint fiatal papnak a zsoltárokat kellett minden héten a Zsoltároskönyvben imádkozni, bizony voltak olyan zsoltárok, amelyeket – ıszintén megvallom – nem szívesen imádkoztam, amikor a harag és győlölet, az ellenség iránti bosszú és hasonlók voltak benne. Most az új Zsolozsmás könyvbıl – nagy örömömre – ezek kimaradtak. De régen ezeket minden héten olvasnom kellett, és valahogy nem voltam eléggé megelégedve ezekkel a dolgokkal. Úgy segítettem magamon, hogy miután egy ilyen eléggé haragos és győlölködı szöveget olvastam, egy percre megálltam a zsolozsmázásnál, és azt motyogtam magamban, hogy „mondatott a régieknek, győlöld ellenségedet, én pedig mondom neked, szeresd ellenségedet. Tedd a jót azokkal, akik titeket bántanak. Ha a jobb arcodat megütik, fordítsd oda a balt” – ezt mondja az Úr, a mi Urunk Jézus Krisztus, akinek a szavai el nem múlnak. Bár ég és föld elmúlik, az ı szavai nem múlnak el. Bizony, így van ez! Akkor tudunk a Bibliával igazán jól foglalkozni, ha tudjuk, hogy bár sok száz ember írta hosszú évszázadokon keresztül, de Isten szempontjából nézve ez csak egy könyv, egyetlen egy könyv, Credo 2008. november

amelynek a szerzıje, a fı–fı alkotója maga az Úristen. És amint minden könyvben van egy csattanó, van egy végkifejlet, úgy a Bibliában is megvan ez. A régebbi könyveket értelmezik a késıbb írottak, az egész Ószövetséget értelmezi az Újszövetség és a végsı isteni önkinyilatkozás. Az már nem is egy bető, hanem az maga az Úr Jézus Krisztus. İ az Isten Igéje – ezért az ı szavai, az ı viselkedése, az ı személye az, ami teljesen megbízható, tökéletesen mértékadó. Mindent ehhez kell viszonyítanunk és ezzel kell mérnünk. A régi, ókori egyházatyák, amikor nehézségeik voltak az egyes ószövetségi szövegekkel, mindig azt mondták: az egész Bibliát Istenhez méltóan kell értelmezni. Itt azonban mindjárt fölmerül a kérdés, hogy milyen Istenhez méltóan, mert bizony a Bibliában is különbözı istenképek vannak. Az egyházatyák egyértelmő válasza az volt, hogy ahhoz az Istenhez méltóan, akit az Úr Jézus Krisztus, mint jó Atyát, mint irgalmas Istent mutatott meg, a bőnösöket és a gonoszokat is irgalmasan keresı, magához ölelı Istent, aki megbocsátó és üdvösségünket nagyon akaró és azon munkálkodó Isten. İ az igazi Isten, akirıl Jézus azt mondotta, hogy ı ismeri az Atyát – ezért én nagyon rá szeretnék hagyatkozni Jézusra. İ maga is megtapasztalta e világnak minden baját egészen a keresztre feszítésig, és mégis azt mondta, hogy ismerem az Istent, és ez az Isten jó. Ezért ennek a jó Istennek a Jézus általi önkinyilatkoztatásával kell mérni mindent–mindent, amit a Biblia mond. Ha pedig valami nem 7

egészen egyezik ezzel, akkor azt kell mondanunk, hogy itt a szöveg még egy tökéletlen istenismeretet tükröz. Vagy talán még azt is lehet mondani, hogy azért szerepel így valami az ısrégi Bibliában, mert az akkori embereknek a szíve még kemény volt. Ez merész állítás, de maga Jézus mondta ezt, amikor arról volt szó, hogy szabad–e a férfinak a feleségét elbocsájtani. Jézus Krisztus azt mondta, hogy nem. Mikor aztán azzal érveltek az írástudók, hogy dehogyis nem, hiszen az van Mózes könyvében, hogy így meg így mégis lehet. Jézus erre mondta azt, hogy ez bizony azért íratott így, mert a ti szívetek akkor már kemény volt. De kezdetben nem így volt, és ezután se legyen így. Hiszem, hogy ez nagyon fontos dolog: így a Szentírást, mint egészet nézzük, és az egészet annak a végkifejletébıl tudjuk mi mostmár szépen megérteni. Ezt a következı példával szoktam megvilágítani. Detektívregényeket, ıszintén szólva, nem szoktam gyakran olvasni, de azért néha velem is megesett már, hogy unalmamban, vagy amikor nagyon fáradt voltam, elıvettem egy ilyen detektívregényt. Az elején mindig történik valami, többnyire meggyilkolnak valakit, és az a kérdés, hogy a sok szereplı közül ki a gyilkos. Az ember egyre feszültebbé válik, mert nem tudja, hogy melyikük lehet az. Nos, néha velem is megesett, hogy odalapoztam szépen a könyv végére, és akkor láttam, hogy nahát, ez volt az! Így aztán már minden érthetı, ami korábban történt. Persze, a detektívregényt nem szabad így olvasni, mert akkor az már nem is érdekes. De a Szentírást azt igen! A Szentírás egészét a végébıl, Jézus Krisztus személyébıl kiindulva kell visszafelé ol8

vasni, akkor lesz számunkra az örök élet igéje. A Bibliával elég sokat kellett kint, Japánban is foglalkoznom, mert a II. Vatikáni Zsinat egyik okmányában van egy kis mondatocska: ez azt mondja, hogy a különbözı keresztény felekezetekhez tartozó emberek közösen is lefordíthatják a Bibliát. Ha azután ezt a fordítást a püspökök is jóváhagyják, akkor a katolikusok is használhatják azt, akár még a szentmisében is. Ez nagy újdonság volt, mert régen bizony a felekezetek közötti ellenséges hangulatban még pápák is azt mondogatták, hogy jaj, csak kezedbe ne vedd, el ne olvasd azokat a fordításokat, amiket a protestánsok készítettek, mert ki tudja, mi van azokban! Most azonban már rájöttünk, hogy ık is kedves testvéreink, nem rosszakaratú emberek, akkor miért ne lehetne közösen nekilátni a Biblia lefordításának. A mi Bibliánk – hál' Istennek közös –, fordítsuk hát le együtt! Ez biztosan még bennünket is közelebb fog hozni egymáshoz! A Zsinat után – mintha egy nagy gátszakadás történt volna – a zsinati szövegecskének a nyomán sok–sok nyelven hozzáfogtak a közös bibliafordításhoz. Hallottam egy amerikai protestáns professzor úrnak a beszédét, amikor eljött Japánba, hogy együtt ünnepelje velünk a közös japán katolikus–protestáns bibliafordítás megjelenését – mivel a zsinatban ezek a szavak olvashatók voltak. İk, akik ott New Yorkban az Egyesült Nemzeti Bibliatársaságok emberei voltak, elcsodálkoztak, és azt gondolták: Nahát, igazán szép dolgot mondott a Zsinat – de úgyse veszik azt majd komolyan. De utána mi történt? Jött egy levél Rómából, a Keresztény Egységtitkárságtól: készítsünk elı egy közös dokumentumot, fektessük le az irányCredo 2008. november

elveket, hogy hogyan lehet közösen fordítani a Bibliát. Akkor aztán az ı csodálkozásukból nagy izgalom támadt! Na lám, a Katolikus Egyház, amely eddig elzárkózott elılünk, most kinyújtja kezét, és nekikezdhetünk a közös munkának! Neki is kezdtünk. Japánban egy nagyon kedves protestáns lelkésztıl, Kisi Csitosze professzor úrtól – aki nekem kedves jó barátom volt – jött az indítvány (mert ı volt a japán Bibliatársaság elnöke), hogy próbáljuk meg együtt lefordítani a Bibliát. A japán püspökök, akik mind japán emberek voltak, kicsit elcsodálkoztak, és nem mondták mindjárt azt, hogy igen – a püspökök ritkán mondják mindjárt ki az igent – ık sem mondták, hogy igen, hanem kineveztek egy bizottságot. No, ha kineveznek egy bizottságot, akkor abból általában nem lesz semmi! De ebbıl lett valami. Tudniillik a bizottságnak az volt a feladata, hogy utánanézzen, lehetséges–e itt Japánban egy közös Bibliát, közös bibliafordítást elkészíteni. Ez a kis bizottság, amelyben én is tag voltam, a következıkre jutott: a közös Biblia Japánban szükséges és lehetséges. Érdekes, hogy ilyen lassan jöttünk rá az igazságra. Elıször arra döbbentünk rá, hogy szükséges. Mert hisz mekkora botrány, hogy azt mondjuk, a kereszténység a szeretet vallása, és mégis olyan rosszban vagyunk egymással, hogy még a közös Bibliánkat sem tudjuk együtt lefordítani és a 120 millió japánnak a kezébe adni. Tehát szükséges. Hogy valóban lehetséges lesz–e, abban nem voltunk anynyira biztosak, de reménykedtünk, mert Isten bizonyára akarja ezt, majdcsak megsegít, és át tudunk majd minden nehézségen gázolni. És sikerült! Tizennyolc évig dolgoztunk rajta. Magam

nem fordítottam, ezt mind a japán tudósok végezték, de minden szöveget nekem is át kellett néznem. Sokat dolgoztam rajta, én is meg a többiek is. Többszáz ember mőködött közre ebben a nagy mőben, és végül megjelent egy nagyon jó, vaskos Ószövetség, majd az Újszövetség, végül az egész Biblia, szép japán nyelven úgy, ahogy azok a bizonyos „felekezetközi irányelvek” mutatják. Alig telt el egy–két év, és majd’ egymillió példány elkelt belıle, annyira vágytak rá az emberek. Nos, hát ennek során sokat kellett a Bibliával foglalkoznom. Amikor a japán fordításokat elküldték nekem, kiraktam az asztalomra a német bibliafordítást, a franciát, angolt, sıt, még a magyart is, no meg a spanyolt, és csuda tudja, még micsodát, és ezekkel igyekeztem összevetni a fordításokat: hogy más nyelveken hogyan csinálják, hogyan tudják a mai ember számára hőségesen és érthetıen tolmácsolni a Bibliát. Aztán leírtam javítási indítványaimat, amelyekbıl jó párat el is fogadtak a fordítók. Így született meg ez a nagy kincs, a közös Biblia. Mostmár a katolikus szentmisék olvasmányaiban is ezt használják. És ennek során sok–sok szép dolgot fölfedeztem újra a Bibliában, mert vannak benne rejtett kincsek bıven. És persze nem csak a nagy személyiségekre kell ráfigyelni, hanem ott vannak a Bibliában azok az eldugott kis szereplıcskék is, akiktıl annyit, de annyit lehet tanulni. Ott van például a kánai menyegzı – emlékezünk rá –, ahol kifogyott a bor, és a Szőz Anya figyelt föl erre. Mindjárt szól is Jézusnak, hogy nincs borunk. Milyen kedves, ugye, ez is: nem azt mondja, hogy csinálj már valamit, hanem csak úgy kedvesen mondja, hogy nincs

borunk. Majd csak fogsz valamit csinálni. Ennek az édesanyának az érzı szíve és figyelmes szeretete – az volt Jézus számára a jel, hogy igenis, itt az idı, és el kell kezdenie csodatételeit és az Újszövetség meghirdetését. No, és aztán mi is történt? Elıször Mária szól a szolgáknak – mert úgy látszik, ı volt ismerıs abban a házban: – Tegyetek meg mindent, amit az én fiam mond nektek. Jézus pedig azt mondja nekik, hogy töltsék meg szépen ezeket a nagy edényeket – többszáz liter belefért azokba a korsókba, amelyek a mosakodás miatt voltak ott. A szolgák meg is töltötték azokat színig. És ez olyan kedves: megtöltötték színig. Ha csak félig töltötték volna meg, akkor csak félannyi bor lett volna belıle Jézus csodája révén, ha csak háromnegyed részig, akkor csak háromnegyednyi bor. De ık színig megtöltötték. Többet tenni ık nem voltak képesek, nem tudtak vizet borrá változtatni. Nem tudták a menyegzı nagy örömét fokozni. Azt csak Jézus tudja. Azt csak Isten tudja. Azért valamit ık is tudtak tenni: megtöltötték színig.

Ez voltaképpen ránk is vonatkozik, azt hiszem. Amit mi megtehetünk, az bizony olyan kis apró dolog: igyekszünk, próbálgatunk valamit csinálni. De Isten Credo 2008. november

az, aki a növekedést adja. Mi megtesszük, amit tudunk, de mindent rá kell bízni nagy–nagy bizalommal az Istenre. Nagyon szépek ezek a bizalmat sugalló kis példabeszédek az evangéliumban! Márknál is van egy ilyen történet, ami nagyon érdekes. Meglepı módon ezt se Máté, se Lukács nem vette át. Máté és Lukács jó néhány jézusi példabeszédet közöl, Márk nagyon keveset. És ezen kevés példabeszéd között van egy, amit Máté és Lukács, akik egyébként nagyon kedvelték a példabeszédeket, mégsem vettek át. Melyik ez a példabeszéd? A magától növı magról szóló. Egy ember – így kezdi Jézus, tehát nem saját magáról beszél –, egy ember elveti a magot a földbe. Azután elmegy és lefekszik aludni, fölébred, majd megint elalszik, és ismét fölébred. Jönnek a nappalok, jönnek az éjszakák, és ez a mag nı, magától! Az emberünk nem tudja, hogyan. És lesz belıle elıbb szár, azután kalász, azután a magok a kalászban, és amikor kész az aratásra, akkor az ember veszi a sarlóját, és begyőjti az egész termést. Magától nı ez a mag. Nem tudja emberünk, hogy hogyan, de bizony nı. Lukács és Máté talán azért nem vették át ezt a példabeszédet, mert nem akarták, hogy valaki arra használja föl, hogy ellustuljon, mondván, hogy úgyis ád az Isten mindent, nekem nem is kell már igyekeznem. Ez így nem lenne helyes, de az nagyon is igaz, hogy a növekedést az Isten adja. Ismerjük Reményik Sándornak azt a gyönyörő szép versét, amelynek az a címe, hogy "Kegyelem". Ebben az a refrén, hogy "magától". Amikor vágyaidnak rózsafáján aranyalmák teremnek, és egy kis csillag a kezedbe száll, s elmúlik a vihar. Magától. Ez a kegyelem. Ilyen szép dolgok is 9

vannak eldugva a Biblia kis, rejtett helyein, és még annyi–annyi minden más! Például Jézus viselkedése. Jézus názáreti életére is rámutatnak néha a Bibliában elrejtett jézusi mondások. Egyszer például, amikor azt követelik Jézustól az írástudók, hogy ı is tartson, parancsoljon nagy böjtöléseket a tanítványokra, Jézus azt mondja, hogy egy régi köntöst nem szabad új szövettel megfoltozni, mert akkor az új széttépi a régi köntöst. De honnan tudja ezt Jézus? Honnan tudja, hogy egy régi ruhára, ha elszakad, nem szabad új szövetet rávarrni? Tudja, mert látta, hogy csinálta a Szőzanya. Bizony szegény emberek voltak a názáretiek! Amikor elszakadt a Kisjézusnak a ruhája, akkor Szőz Mária varrt rá szépen egy foltot. És közben nagyon figyelt arra, hogy a folt ne legyen új szövet. Mindannyian tudjuk, hogy az új szövet az elsı mosásnál összemegy. A régit sokszor mosták már, az már nem megy össze. Az új össze-

megy, és a régit, amely már foszlófélben van, még jobban elszakítja. Milyen kedves dolog, hogy Jézus ilyen figyelmesen tudott nézni mindenre, így megfigyelte a dolgokat. Azt is megfigyelte, hogy az asszony hogyan keveri a kovászt a lisztbe, és hogy hogyan történik a magvetés, a halászat, és hogyan viselkednek az emberek. Jézus nem volt merev, fanatikus valaki. Bár az erıs indulatok embere volt, mégis nagy kedvességgel és figyelemmel élt Istennek ebben a szép világában, nemcsak nézve, hanem a dolgokat meglátva, megfigyelve és megértve. A szövet–példa után Jézus mond még egy hasonló dolgot a borról: senki sem önti az új bort a régi tömlıbe, mert az új bornak még forrnia kell. A régi tömlı kemény, és az új bor szétveti azt. Fıleg, ha a tömlı szája be is van kötve. Az új bor új tömlıbe való – mondja Jézus. Nagyon fontos ez a mondás! Mi, vallásos emberek, gyakran nagyon hagyománytisztelık vagyunk. Ez tu-

lajdonképpen fontos is. De néha túlságosan azok vagyunk. Be akarjuk gyömöszölni az evangélium újdonságát, az új bort a nagyon is régi–régi tömlıkbe, mindenféle aprólékos elıírásokba, amikbe az ma már nem fér bele. De vigyázzunk! Jézus nem azt mondta, hogy az új bornak nem kell tömlı, hanem azt mondta, hogy az új bornak új tömlı kell. Erre is oda kell figyelni. A tartalom és a forma! Tartalom nélkül a forma – fojtogató valami. Milyen rémes például, ha valamelyik közösségben már csak a szabályok, az elıírások, a külsıségek maradtak meg, a belsı, a szentlelkes tartalom pedig elpárolgott. De igaz ez fordítva is. Ha nincsen forma, ha nincsenek szép szokások, ha nincs valahogy kifejezve a közösségi életben az úrjézusi tartalom, akkor az is könnyen elpárolog! A végén nem marad belıle semmi. (folytatjuk) (A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a Mária Rádió engedélyével)

életvitelünkkel kell készülnünk rá.

hogy a régiek szép mondását idézzük: – A mai nappal kezdıdik további életem! Megszámláltatott napjaink természetes fogyásával bölcsességünknek kell gyarapodnia. Napi gondokkal rohanásokkal terhelten is bizony meg kell állnunk néha és önmagunknak kell feltenni a kérdést: hová sietünk, mi az, ami igazán fontos életünkben? A halottak napja az emlékezés jele. İrizzük azok emlékezetét, akik által lettünk, akik megtanítottak bennünket beszélni, gondolkodni, dolgozni, szeretni…

Lelkiség Halottak napján virágokkal, gyertyák fényével, imáinkkal emlékezünk kedves halottainkra. Bármennyire is fájdalmas az emlékezés, a gondolkodó ember nem fordíthat hátat a halálnak, és ki kell békülnie a gondolattal, hogy egyszer az ı ideje is eljön, és semmi földi kincset nem vihet magával, amit életében győjtött. Az emberek különbözı módon válaszolnak a halál hívására. A fiatalok is tudják, hogy meghalnak, de azzal vigasztalják magukat, hogy az még messze jár, még van idı… az idısek egyre jobban érzékelik közeledtét, készülıdnek a fogadására. Nem félnünk kell a haláltól, hanem 10

A halottak napi temetılátogatás békessége, kegyelme erıt kell, hogy adjon ahhoz, ami még hátravan. Úgy kell a gyertyafényes síroktól hazamennünk, Credo 2008. november

Dsida Jenı

A holtak dicsérete Meghaltunk, testvér, valamennyien. Csak ık élnek még, ık, a régi holtak. A néma ablakok sora kiholt, vak: Láttál temetıt? Ugy-e mind ilyen? A holtak este csillagot csiholtak Fölénk, a kegyelet rajtunk pihen: Egy csillag ég minden fájó szíven S világít minden zártredınyő boltnak.

A koszorúk felülrıl egyre hullnak, Az ıszi szélben száz virág forog S kéményeken, tetıkön tornyosulnak. Éjjel peregnek csöndes záporok: Bús, bölcs sírással érettük búsulnak S Bólyaiak, s Bethlen Gáborok.

Mentes Mihály

Jött le a hegyrıl; ment le a völgybe. Várta lenn éhes koldus–sereg. Forró szívet vitt, szemében könnyet, A kötényében meg kenyeret. Sokszor megjárta az élet völgyét, Hol nincs öröm, nem nyílik virág, Nincs napsugár. Csak koldusok vannak S éjjel van, melyet éhezı ajkak Kenyeret kérı jaja sír át. Ment le a völgybe. Ment napsugárnak. Öröm és élet kísérte le. A kapzsi Önzés elébe vágott S megállt az úton szemben vele. Az önzés ott fönn élt a hegyormon, Ételtıl roskadt az asztala. Illat, virág, fény: mint az övé volt. Övé volt mind a nap sugara. Az önzés nem járt soha a völgyben, Hol virág nincs, csak tövis terem. Nem ült a hosszú vak éjszakában Kenyértelen és örömtelen. A Szent a hegyrıl megy le a völgybe. És hogy az Önzés elébe áll, Mutatja szépen kenyeres kötényét: Nincs benne más, csak pár rózsaszál. Ó kenyérillat, ó rózsaillat, Idézlek, hívlak, lelkembe szívlak. Ó sötét völgyek, ó kínzó könnyek, Hajnalok kelnek, örömök jönnek. A hegy megindult: száll le a völgybe Kenyere, napja, rózsája, zöldje. Kunyhókban tél még, az út havas– De kötényben illatos rózsák És a szívekben itt a tavasz.

A kenyér így vált rózsává egyszer… Szeretet fája, jóság–gyökér, Reménység zöldje, öröm virága, Ó csoda–rózsa, csoda–kenyér!... Rejtve köténybe, rejtve a szívbe Nyomortanyákra kopogtass, vidd be S a csüggedés majd újra remél. Ezerszer menj el, ezerszer így lesz Illatos rózsává a kenyér. És most kenyérré legyen a rózsa… Míg vígadunk itt fényben, örömben Az élet ormán, ím közénk döbben Valami szörnyő, gyilkos, komor Vigyorgással a sötét nyomor. Gyémántok, gyöngyök, aranyok, selymek, Muzsika, táncok, ragyogó termek, Tündéri álom, édes valóság Illat, szín: rózsák, rózsák, rózsák… Tündéri álom… S künn sötét éjjel Álmodik fázó gyermek kenyérrel: Kenyerek, rózsák, szeretet, jóság. Ó, nem mer hinni: Álom? Valóság? Ó sötét völgyek, sötét nyomor! Boldogság–hegyrıl, urak és hölgyek, Induljunk le, a nyomor–völgynek Illat, szín: rózsa köténybe, kézbe, Az égre nézve, a Napba nézve Csak egy kis rózsát mindegyikünk Menjünk, vigyünk. . A homlokunkat fény aranyozza, Szívünkben áldott béke zenél. És vigasságunk, e piros rózsa Így lesz kenyér.


11

Horváth Józsefné Annuska

Köszönöm Istenem az Édesanyámat, Köszönöm, köszönöm az Édesapámat. Köszönöm, hogy szépre és jóra neveltek, Gonosz csábítástól óvtak, védelmeztek.

Köszönöm Istenem, hogy ily szülıket adtál Akik által, Te a jóra buzdítottál. És köszönöm Néked a Nıvéreimet, İk is szeretettel formálták lelkemet.

Köszönöm a sok-sok fáradozásukat. S hogy intı példával, İk elıttem jártak. Belém táplálták /Te/ szent szeretetedet, Imára kulcsolták össze kis kezemet.

Ám ık mind pihennek, kint a temetıben, S hiszem, hogy a lelkük fönt van a mennyekben. S dicsıítik Istent szentek s angyalokkal Szent vagy- szent vagy, zengék mennyei karokkal.

Sorra lenyirbálták a vadhajtásokat, Csúnya szavak el nem hagyhatták ajkamat. Munkára neveltek, szépre és nemesre, Idıt nem engedtek a semmittevésre.

Krisztus, mi megváltónk és Örök királyunk Hódolunk elıtted, örökké imádunk. Dicsıség tenéked, Szentlélek Úristen, Szentháromságban Igaz Örök Isten.

Lukáts Istvánné

A délutáni ıszi napfény bearanyozza a kertet. Áttör az elsárgult megfonnyadt lombokon. Ez a fény egy kicsit szomorkás, más, mint a nyári nap sugara. Az elmúlást és egyben reményt érzem benne. Elnézem az öreg diófa aláhulló leveleit, készülıdik téli álmára, lassan leveti ruháját, kicsit szégyenlısen bontakoznak ki öreg göcsörtös ágai. Finom koppanással leesett dió jelzi, megérkezett, hogy az ünnepi asztal finom étkévé váljon. Az élet fája – a Gingó Biloba is árulja aranyló leveleit, mely-

nek kivonata értékes ajándék a Teremtıtıl. A tőztövis lángvörösen izzik a pázsit közepén. A kert sarkában meghúzódó birsfa illatos gyümölcsei hívogatják a darazsakat, akik jóízően lakmározván átszállnak a szomszédos körtefa mézédes gyümölcseire is. Az almafa gyér lombjai közt mosolygós almák hívogatnak a szüretre. A díszbokrok is megválnak nyári ruhájuktól. Télen megpihennek, megújulnak, és újra díszei lesznek a kertnek. A szép sudár nyírfa is felöltözött aranyló ruhájában. Ünnepel,

elköszön, hogy tavasszal újra megmutathassa zafir fürtjeit. A levelével együtt még mindig hullatja sok–sok nyírfának való apró magvacskáit. Az örökzöldek a kert díszei és ırei is érlelik termésüket, a szép tobozt. Nagyon jó ebben a pompában, szépségben részt venni és Istenünk ajándékát élvezni. „Kérlek Istenem, hogy mindenben érezzem a Te áldó kezedet, és minket, mint érett gyümölcsöket a te csőrödbe összegyőjts.”

Bemutatkozáskor gyakran meg sem jegyezzük annak a nevét, akit valaki bemutatott nekünk. Legtöbbször még akkor se figyelünk oda, ha valaki személyesen mutatkozik be. Pedig a kapcsolatfelvétel szempontjából nem mellékes dologról van szó. Ma az Egyház Jézus Krisztust királyként mutatja be. XI Pius pápa 1925–ben vezette be ezt az ünnepet, annak hangsúlyozására, hogy Krisztus nem csak az egyes ember megváltója, hanem a társadalomnak is a királya.

Vajon maga Jézus hogyan mutatkozik be? Azért, hogy jobban megismerjük Jézus, nevezte magát jó pásztornak, az élet kenyerének, szılıtınek. Azt mondotta, hogy „én vagyok az út, igazság és élet, vagy máshol az élet világossága” Igaz sose mondta magáról szó szerint, hogy én a ti királyotok vagyok, azonban sokan gondolták róla, hogy király. Már az Ó–szövetségben sokan királyi messiást vártak. A napkeletei bölcsek az újszülött királyt keresték, a kenyérszaporításkor Jézust király-

lyá akarták tenni, a jeruzsálemi bevonuláskor királyként ünnepelték. A mai evangéliumban Pilátus azt kérdi Jézustól: „Te vagy–e a zsidók királya?” Jézus elfogadja a megnevezést, de tisztázni akarja, hogy Pilátus magától mondta ezt, vagy csak másoktól hallotta. ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?'' Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az ı országa nem ebbıl a világból való. Számunkra két lényeges tanulság következik ebbıl: Jézus nem emberi elképzeléseink szerinti király. És

12


nekünk is személyesen el kell fogadnunk Krisztus fölöttünk való uralmát. Krisztus királynak nincs földi értelemben vett trónja, ı a keresztrıl uralkodik. Olyan Király, aki nem önmagát akarta megszabadítani, megmenteni, hanem értünk áldozta az életét. A családban, közösségekben nagy szükség van az olyan önzetlen emberekre, akik a Krisztustól nyert kegyelem erejével tudnak önzetlenek lenni, és nem a maguk kizárólagos javát keresik, hanem tudnak másokért élni, cselekedni. Jézus nagyon fontos királyi tulajdonsága, hogy az Atya akaratát

kereste és a kereszt trónján, nagy önuralomról tanúskodott. Nem akart leszállni a keresztrıl. Mi sem szállhatunk le feladataink, hivatásunk, vállalt kötelességünk keresztjérıl, hanem Isten akarata szerint kell teljesítenünk azokat. „Szent Ferenc rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdıben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte, mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?”, Isten embere magabiztosan és csengı hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok" Erre a rablók megragadták, és sőrő ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te pa-

raszt hírnöke Istennek" – mondották. İ azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergıdés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtıje magasztalására. Az erdı csak úgy visszhangzott énekétıl.” 1 Cel.16 A bennünket körülvevı emberek számára, akár áldozatok árán is, szóval, de leginkább tetteinkkel Krisztus Király hírnökeivé kell lennünk. A közeledı advent erre jó lehetıség. Kezdjük az új egyházi évet új lendülettel, új lelkesedéssel. (Forrás: Internet)

Életünk A nagybajomi képviselıtestület mandátuma idén ısszel járt le. A hívek 37 személyt ajánlottak az új testületbe. A legtöbb ajánlást kapott egyháztagok közül 18 név került fel a szavazólistára, akik elızetes megkérdezésükkor elfogadták a képviselıtestületi tagságot, ha megválasztják ıket. Szavazni október 12– 19–ig lehetett. A szavazólapok átvizsgálásakor összesen 130 db szavazatot talált a független szavazatszámláló bizottság, ebbıl érvényes volt 129 db, érvénytelen pedig 1, ennek oka

pedig: 11 bejelölt név szerepelt a listán. Az új testület 15 fıbıl áll. Hivatalból tagja a mindenkori hitoktató és a kántor. Jelenleg Vörös Joós Anasztázia mindkét tisztséget betölti. A plébános által delegált további 4 tag: Farkasné Zsobrák Ilona, Horváth Józsefné (Vizes Annus néni), Kovácsné Horváth Mária és Takács Orsolya. A hívek szavazatai alapján a következı 10 fı került még be a testületbe: Gál Józsefné, Horváth Csaba, Horváth József, Hıgye Emıke, Kuckó Lilla, Lukáts Istvánné,

Miklai Lászlóné, Szabó Imre, Takács Zoltán és Vida Imre. Az új képviselıtestület november 9–én, vasárnap a reggeli 9 órai szentmisén teszi le ünnepélyesen esküjét. A szentmisét Kiss Iván c. prépost, marcali esperes–plébános atya tartja. Majd hamarosan megtartják elsı alakuló győlésüket, ahol megválasztják titkos szavazással az elnököt, illetve a különbözı csoportok (ima–, mőszaki–, templomgondozói– ünnepkör–elıkészítıi–, ökumenikus–, gazdasági csoport) vezetıit.

Hıgye Emıke A Nagybajomi Egyházközség gitáros csoportja már 10 éve közremőködik a szentmiséken, esküvıkön és az egyház különbözı eseményein. Bizony már 10 éve pengetjük a húrokat együtt a fiatalokkal

Isten dicsıségére. Hálát adunk Istennek, hogy megtartotta a tagjait eddig és kérjük a csoport tagjaira Isten további áldását! (Fotó a hátoldalon!)

Horváth Józsefné Annuska

Kedves Credo–t olvasó Testvérek! Szeretném Önökkel megosztani örömömet, mely abban rejlik, hogy tudunk együtt, kis közösségekben imádkozni a szentmisén kívül is. Mert „ha ketten vagy

hárman együtt vagytok az én nevemben, ott vagyok veletek!” – mondta Jézus. Az imára nagy szükség van! A Szőzanya is kéri, minél többet imádkozzuk a rózsafüzért! Beteg és bőnös a világunk. Az emberiségnek meg kell térnie. Credo 2008. november

A Credo ünnepi számában csak Jézus Szentséges Szíve Családjáról esett szó. Plébános úr kérésére szeretném megemlíteni egyházközségünk többi imacsoportját is. Mert hiszen sokan kapcsolódnak bele abba az imaláncba, amelyet 13

magyar nemzetünkért, bőneink bocsánatáért, a bőnösök megtéréséért, papi– és szerzetesi hívatásokért, és egyéni imaszándékokért ajánlunk fel. 1. Rózsafüzér társulatunk jelenleg 20 taggal imádkozik. Naponta mindenki 1–1 tized elmondását vállalja, létszámunk miatt mind a négy változatot el tudjuk imádkozni. Tagjaink: Barta Ágnes, Büki Lászlóné, Endrédi Jánosné, Gál Józsefné, Gerse Imréné, Horváth Györgyné, Horváthné Kovács Magdolna, Horváth Kulcsár Lajosné, Kiss Imréné, Kiss Károlyné, Kostyál Lajosné, Lukáts Istvánné, Miklai Lászlóné, Orsós Jánosné, Orsós Mózes, Szabó Gyuláné, Szalai Lászlóné, Tikász Ferencné és Vörös Ferencné és jómagam. 2. 1996 óta a csütörtök esti szentmisék után és vasárnap délután összejövünk imádkozni. Kezdetben 10–14 fı. Azóta ez a létszám kissé megcsappant, és kicserélıdött. 2000 óta az „Isteni Irgalmasság Kör”–ének nevezzük magunkat. Sokszor másfél órán át is imádkozunk, éneklünk.

Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét minden alkalommal elimádkozzuk. Ezt követi egy teljes rózsafüzér, más imafüzér, litánia és ének váltakozva. Tagjaink: Bujbáczi Györgyné, Lukáts Istvánné, Miklai Lászlóné, Orsós Jánosné, Szalai Lászlóné, Vörös Ferencné és jómagam – rendszeresen ott vannak az imádságokon. Barta Ágnes, Gál Józsefné, Gerse Imréné és Kiss Imréné pedig idıközönként jönnek el. 3. „Jézus Szentséges Szívének Családja” 1997–ben alakult. Miklainé Gizike, e csoport imaapostola a Credo elızı számában részletesen is írt róla. 4. Létezik még egy sajátos imacsoport, az „Engesztelı imacsoport”, amely imájával egy országos imaláncolathoz kapcsolódik. Szombathelyrıl indult útjára 2004. decemberében az a kezdeményezés, hogy imádkozzunk hazánk lelki megújulásáért. Eleinte más és más, elıre egyeztetett napot vállaltunk, 2007 januárja óta pedig minden hónap 30. napját. Éjféltıl éjfélig óránként váltakozva imádkozik egy–egy fı, éjszaka és késı

este egymást telefonon ébresztve. Barta Ágnes, Bodai Józsefné, Bognár Jánosné, Bujbáczi Györgyné, Büki Lászlóné, Dávid Lászlóné, Gál Józsefné, Gazdik Ferencné, Gerse Imréné, Horváth Györgyné, Horváth Józsefné, Horváth Ruppert Józsefné, Horváthné Vancsura Ágota, Hıgye Mihályné, Kiss Imréné, Kiss Károlyné, Kostyál Lajosné, Lukáts Istvánné, Málly Mária, Málly Márta, Miklai Lászlóné, Németh Józsefné, Orsós Jánosné, Ottkorek Józsefné, Pinterics Józsefné, Roth Erikné, Sipos Istvánné, Szalai Lászlóné, Szép Ferencné, Vörös Ferencné és jómagam. A Jóisten bıséges áldását kérem minden imádkozóra és családjaikra. Ugyanakkor arra is kérem, hogy hallgassa meg imáinkat, énekeinket, Hozzá szálló könyörgéseinket, hiszen csak Tıle várhatjuk a megmentést, a bőnbıl és testi–lelki nyomorúságból való szabadítást. Boldogságos Szent Szőz, Rózsafüzér Királynıje, járj közben értünk!

Göndics János

(Bibliamúzeum – Máriaremete – Solymár) Az október számunkra a Szőzanya hónapja, aki minden hívı életében fontos szerepet kell, hogy játszszon. Dédmamám és édesapám nagynénje, aki keresztes nıvér volt, mindig buzdítottak arra, hogy imádkozzunk Máriához, Égi Édesanyánkhoz. Jézus mellett İ az, aki leginkább meg tud bennünket érteni szövevényes földi életünk bajaiban vagy örömeiben. Október 4–én, már kora hajnalban megnyíltak az ég csatornái és elsirattak bennünket, hiszen szép számmal hagytuk itt otthonunkat. Már akkor is megfogalmazódott bennem, hogy kiránduláshoz megfelelı a verıfényes napsütés, de zarándokláshoz szükség van egy kis lemondásra is. A buszon megtapasztalhattam kedves testvéreim buzgóságát, amivel szinte tökéletesen megvalósítottuk Jézus kérését, „szüntelenül imádkozzatok”. Nekem is szembesülnöm kellett magammal, vajon mennyire hiszek az ima erejében és lelkesen, kitartóan tudok–e fohászkodni a szükségben levıkért? 14

A Ráday utcai Református Központban nagyon szimpatikus és meglepıen ökumenikus hangvételő vezetést kaptunk a Biblia–kiállításról, hiszen a minket kísérı református lelkésznı még a szentmise hallgatására is buzdított bennünket, ahol a plébános


atyától tanítást kaphatunk az egyes evangéliumi szakaszokról. Máriaremete egy olyan kegyhely, ahova kispap koromban minden évben elmentünk társaimmal. Jó barátom, Barabás Bence atya került oda káplánnak, akinek manapság egyre ritkább karizmája van: meg tud hallgatni, és szeret gyóntatni. A kegytemplom Mária képe már 1763-ban odakerülhetett a leírások szerint, az einsiedelni bencés apátság szobrának festmény változataként Hidegkútra, ahol kezdetben mindig egy kırisfára akasztották

fel, melynek maradványait 1968–ban találták meg. 1928–1950–ig szervita atyák gondozták e kegyhelyet, és az ı idejükben, a kegytemplomban lévı öreg fa maradványait elégették, de a fahamut belekeverték abba a mőanyagba, melybıl a mostani fa készült. Ezen függ mind a mai napig a kegykép. Sokan meggyógyultak itt lelkileg–testileg, bizonyítják a felfüggesztett emléktárgyak. Ha nyitott volt a szívünk és be tudtuk fogadni a Jóisten kegyelmét, mi is közelebb kerülhettünk Jézushoz és Máriához, Égi Édesanyánkhoz!

2008. október 11-én szombaton a három falu ministránsaival és zsoltározó gyermekénekkaraival kirándulást tettünk a Kaposvár melletti Desedára. Nagy köd volt reggel, ami segített a számháború

játékához. Miután délre feloszlott, fociztunk majd métáztunk egy jót. Mind a harmincan jól éreztük magunkat, azt hiszem jól érzékeltetik a képek is a jó hangulatot.

Dornacker Gyula

2008. szeptember 20.-án Zakariás atya egy indiai származású misszionárius katolikus pap lelkigyakorlatot tartott Nagykanizsán a Piarista Gimnázium kápolnájában. Nagybajomból öten látogattunk el erre a meghatározó jelentıségő eseményre, ahonnan új gondolatokkal, és megtisztult lélekkel tértünk haza az Úr kegyelmének köszönhetıen. Amikor elgondolkodunk, hogy voltaképpen miért is van szükségünk egy ilyen lelkigyakorlatra, felidézıdnek bennünk Jézus szavai, melyeket akkor nyilatkoztatott ki, amikor elvezette ıt a Lélek a pusztába, hogy ott megkísértse az ördög: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik” (Máté 4;4-5). Ebbıl az következik, hogyha a lélek a testhez hasonlóan nem jut elegendı táplálékhoz, akkor

fennáll a veszélye annak, hogy lelkileg elerıtlenedünk, és a végén már nem lesz erınk az igaz útra való visszatéréshez. Képzeljük el mi történne velünk, hogyha három percnél hosszabb idın keresztül nem jutnánk oxigénhez. Valószínőleg nem élnénk túl. Az emberi lélek halála sajnálatos módon nem ilyen látványos módon áll be, és sokszor akkor sem veszünk tudomást róla, amikor már bekövetkezik. Ilyenkor kéretızik be az alkohol, a cigaretta, a kábítószer, a játékszenvedély és egy sor más életellenes ördögi kellék az életünk mindennapjaiba, tönkretéve jelen világunkat, és Istennek a jövınkre vonatkozó terveit. Alleluja! Dicsérjük az Urat! Ez a felszólítás többször felhangzott a lelkigyakorlatos nap folyamán, és Istent dicsıítı énekek kíséretében megemlékeztünk Isten irántunk való jóságáról és szeretetérıl,


15

hálát adva a sok kegyelemért amelybıl folyamatosan részesülünk Istenünk nagy szeretetébıl fakadóan. Már tudományos szinten is bizonyított az a megfigyelés, hogy egy ember életében az anyaméhen belül megélt tapasztalatai meghatározó jelentıséggel bírnak a késıbbi élete folyamán és nagymértékben meghatározzák késıbbi cselekedeteit és érzéseit. Sok ilyen magzati esemény szinte bevésıdik a tudatba és meghatározó (determinisztikus) módon rányomja bélyegét az egész életre. Például az élethez való negatív viszonyulások mögött egy nem kívánt terhességbıl világra jött gyermek lelki fájdalmai és sebei húzódhatnak meg. A gyermekkor különbözı szakaszaiban is kaphatunk súlyos lelki sebeket, melyek éppúgy leronthatják az életrıl kialakított, egészséges felfogásunkat. Zakariás atyával együtt imádkoztunk a lelki sebek gyógyulásáért. Európa társadalmai sajnálatos módon letértek az igaz útról, a fejlett, fogyasztói társadalom embere kiutasította Istent az életébıl, és az önteltség hibájába esve nem érzi szükségét Isten segítségének. Európa missziós területté vált, de ez a válság már az egész világot érinti. A világnak Krisztus kell!

Jézus miután eltávozott a földrıl és helyet foglalt az Isten jobbján, elküldte nekünk az általa megígért Vigasztalót, a Szentlelket. A Szentlélek ma is köztünk él, és szüntelen munkálkodik a halandó ember üdvösségének érdekében. Amint a Római levélben áll a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított minket a bőn és a halál törvényétıl.(Róm8;2-3). Ez a Lélek most megbocsátásra buzdít, miszerint: -Bocsássunk meg szüleinknek -Bocsássunk meg testvéreinknek -Bocsássunk meg rokonainknak -Bocsássunk meg barátainknak -Bocsássunk meg nevelıinknek -Bocsássunk meg ellenségeinknek -Bocsássunk meg egyházunknak -Legyen békességünk Istenben Aki szívbıl meg tud bocsátani, és képes megszabadulni a harag kötelékeibıl, elindult a gyógyulásának útján. A gyógyulásunk egyik jele a megbocsátás készsége. A lelkigyakorlat végén senki sem távozott Zakariás atya személyes áldása nélkül.

Tisza Mónika

A KDNP helyi szervezete az egyházmegye KARITASZ csoportjához csatlakozva júniusban jelentkezett a „72 óra kompromisszumok nélkül” akcióhoz. Vállaltuk környezetünk szebbé tételét, templomkert plébániaudvar takarítását, idısebb testvérek látogatását, vállaltuk, hogy meghívjuk az olyan fiatalokat és nevelt gyermeket színházba, akik egyáltalán nem jutnak el szociális helyzetük miatt ilyen helyekre. Október 24-26-ig tartott az akció. 24-én pénteken délelıtt szerszámokkal felszerelkezve kb 20 fı érkezett a templomkertbe. (A 8 db 72 óra emblémás póló amit kaptunk az akcióra kevésnek bizonyult.) A templom környékén összeszedtük a szemetet és levelet, a virágágyásokat felástuk, a bokrokat megnyestük. A templomkertben már délelıtt el is végeztünk, délutánra a plébánia udvará16

nak rendbetétele volt kitőzve. Délutánra a csapat megfogyatkozott, 8 fıre apadt. A plébánia udvaron lévı tároló helyiséget átpakoltuk, kitakarítottuk, az udvaron lévı száraz virágot, levelet összegereblyéztük, elégettük. Szombaton késı délután, ill. a szentmise után huszonnégyen Nagykanizsára utaztunk a nagykanizsai Antióchiás ifjúsági közösség rendezésében színre vitt „60 másodperc” címő rockopera megtekintésére. (A darabot a fiatalok a 72 óra kompromisszumok nélkül akcióban adta elı, ez volt az ı felajánlásuk.) A színmő arra tanít, hogy fogadjuk el Istentıl a ránk mért szenvedést, mert általa erısödünk, Istennek ezzel is célja van. „ Hálát az életért, hálát minden dobogó szívért ezen a világon, melyekben Te lüktetsz” – énekelték a fiatalok.


Az idısek látogatását vasárnapi napra terveztük. Akihez nem jutottunk el, hozzájuk a következı napokban megyünk. Az akció nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat gyermekek, fiatalok, felnıttek jó munkaközösséget alkottunk. . A nagykanizsai lelkes csapatot látva elgondolkodtam, hogy a mi egyházközségünkben is létre kéne hozni egy fiatalokból álló szervezetet. A KDNP helyi szervezetének már van egy négy fıs csapata, (IKSZ – Ifjúsági Keresztény Szövetség) ez nagyon kevés ahhoz, hogy valamit létre tudjunk hozni. Közösségben van az erı. Többen hasznosat, szépet tudnánk, - az akció is mutatja, hogy tudunk létrehozni. Fiatalok, szeretettel várunk mindenkit az IKSZ- be!

Anyakönyvi adatok: Halottaink: október 7., Böhönye: SZENTE FERENC élt 78 évet. Gyászolják – özvegye: Mária, fiai: Ferenc és Tamás, testvérei: Margit, Lajos és István és azok családjai. október 9., Vése: özv. TÓTH SÁNDORNÉ (született Huszár Ilona) élt 82 évet. Gyászolják – leánya, unokái, és dédunokái, valamint testvérei és azok családja október 10., Böhönye: özv. CSILLAG JÓZSEFNÉ (született Németh Regina) élt 79 évet. Gyászolják – fia: József, leánya: Irén, unokája: Szabolcs, dédunokái: Dominik és Máté. október 15., Vése: DÁVID LAJOS élt 73 évet. Gyászolják – testvére: Rózsa és családja, felesége: Rózsa, fia: Lajos, unokák: Szilveszter, Valentin és Balázs. október 22., Böhönye: özv. ORSÓS JÁNOSNÉ (született Bogdán Anna) élt 72 évet. Gyászolják – unokahúga: Aranka és családja, unokaöccse: László és családja. október 28., Böhönye: KÁROLYI KATALIN élt 48 évet. Gyászolják – testvérei: Ibolya, István, Anna és azok családjai. október 30., Nagybajom: NÁDAI JÁNOSNÉ (született Torma Ágota) élt 81 évet. Gyászolják – fia: Tamás, nevelt fia: István, menye: Irén, unokái: Tamás, Renáta, Krisztián, Gábor és Krisztián, valamint dédunokája: Anna.

Keresztelések: október 5., Nagybajom: ÁDÁM – Bogdán Sándor és Bogdán Hajnalka gyermeke – Pálmajor, október 5., Nagybajom: DZSENIFER–KIRA–KINGA – Bogdán Sándor és Bogdán Hajnalka gyermeke – Pálmajor, október 5., Böhönye: BENCE – Bácsai Gergely és Tóth Zsanett gyermeke – Szabadság u., október 12., Nagybajom: HÉDI–RITA – Almáshegyi János és Nagy Rita Andrea gyermeke – Templom u.,

Gyerekeknek Miklós Erzsébet

Hol volt hol nem volt, éppen az üveghegy mögött volt egy kis falucska. Mindössze két család lakott benne. Az egyik családnál öt fiúgyermek született, a másiknál öt leány. Szépen cseperedtek a gyerekek, mindig együtt játszottak a réten az Üveghegy mellett. Egyszer az egyik kislány felsóhajtott: – De jó lenne tudni, mi van az Üveghegyen túl! Lehet, hogy vannak más családok és más gyermekek is! Ezen aztán mindannyian elgondolkodtak. Nem ment ki a fejükbıl, sokat beszélgettek róla. Mikor elmúltak 16 évesek, már úgy gondolták, útra is kelhetnének, hogy megkerülve az Üveghegyet, megnézzék, mi van mögötte. Elmondták vágyukat a szüleiknek is. Szomorúak lettek a szülık, de belenyugodtak,

hogy a gyerekek világot akarnak látni. İk jól megvoltak a kicsiny faluban, nem vágytak sehova innen. Összepakoltak a gyerekeknek, és azok elindultak, amikor a nap felkelt. Mentek, csak mentek, nem gondolták volna, hogy az üveghegy ilyen nagy. Már hónapok óta tartott az útjuk, és még mindig nem látták a másik oldalát. Azért békésen mentek tovább. Az élelmük elfogyott, így útközben győjtögettek ennivalót, amit találtak. Mindenkinek megvolt a feladata a kis csoportban, amiért ı volt a felelıs. Volt, aki figyelte az ehetı gyümölcsöket, volt aki vadászott, volt aki megvarrta a ruhájukat, ha elszakadt. Sokat beszélgettek útközben, és igazi jó barátok lettek. Credo 2008. november

Az is kiderült útközben, melyik fiú, és melyik lány vonzódik egymáshoz. Végül egy szép estén azt mondták egymásnak, hogy már egészen biztos az Üveghegy túloldalán vannak. Sajnos ott is ugyan olyan volt minden, mint ahonnan jöttek. Sehol nem láttak embereket és házakat sem, amilyet ık építettek otthon maguknak. Kicsit csalódottak voltak, de örültek is, mert tudták, hogy visszamehetnek haza, ahol a szüleik szeretettel várják ıket. Nem is kellett megbeszélni, azonnal elindultak visszafelé, amerre jöttek. (Én elárulhatom, hogy, ha egy kicsit messzebb mentek volna, meg találták volna a többi embert. İk azonban viszszafordultak.) Hamarosan hazaértek a vándorok. A szüleik nagyon boldo17

gan fogadták ıket és meglepıdtek, milyen sokat tanultak útközben. Azt is észrevették, melyik lány melyik fiúhoz vonzódik, így hamarosan nagy esküvıt tartottak! Öt menyasszony és öt vılegény – volt nagy vígasság és boldogság.

Mindenki épített családjának új házat, és szeretettel fogadták a gyermekáldást. Boldogan éltek tovább a falujukban. Úgy tudom, hogy az ı gyermekeik is felkerekedtek az Üveg hegyen túlra és ık meg is találták a többi embert. Jó barátságot kötöttek velük, közülük választottak párt maguknak, így egyre

nagyobb, bölcsebb nemzedékek követték egymást. Ha elmész megtalálod ıket az Üveghegyen innen és túl. Itt a vége, fuss el véle az Üveghegy mellé!

Fiataloknak Az alábbi szavak és betőcsoportok hét kivételével elhelyezhetık az ábrában. A kimaradt szavakból az alábbi történet befejezése állítható össze: Az erdıben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérıje. Sokat kellett dolgozniuk. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de munkamódszerük nem egyezett: az elsı kitartó munkával vágta fejszéjét egyik fa után a másikba. Ritkán tartott szünetet, és akkor is csak röviden. A másik favágó óránként hosszabb idıre megpihent. Naplementekor az elsı favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte kimerült. A második: hihetetlen, de befejezte a munkát, amelyet egyszerre kezdtek, és a fák is

egyformák voltak. Az elsı favágó nem hitt a szemének. Nem értem a dolgot - mondta. Minden órában kiadós pihenıt tartottál, mégis elıbbre vagy. Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál, az az volt, hogy a... Kétbetősek: ÁM, ÁN, ÁR, BK, EL, GE, LT, OZ, ÖL, TU Hárombetősek: AZT, ÁSZ, FEL, ITT, LSS, MOL, OTT, OVT, ÖTP, PAD, RLE, SER, SEZ, SÜA, SZP, TÁN, TSİ, ZZK Négybetősek: ARRA, ELZA, HOGY, MERT, REDÖ Ötbetősek: APRIT, AZZAL, DESZK, IKLAD, LEPKE, LETÉR, LIGET, NETÁN, OLDAL, RETEK, TOLAT IGAZÁN, Hatbetősek: MUMPSZ, NİTLEN, NYOMDA, ÓRÁKIG, PERCET,

A hároméves Zsófi kukoricapelyhet eszik, majd odamegy az akváriumhoz, és a maradékot bele akarja szórni. – Zsófi!– kiált rá az édesanyja. – Nehogy odaadd a halaknak, mert elpusztulnak! Mire a kislány mérgesen: – Minket meg ezzel etetsz! ☺☻☺☻☺☻☺☻☺

18

ZSÁKOS Hétbetősek: BÜKKÖSD, EDELÉNY, EMLİSÖK,TAKTIKA

Nyolcbetősek: PRÓBÁLOM, SZÜNETET Kilencbetősek: BEÖZÖNLIK, FEJSZÉMET Tízbetősek: ELLENSZENV, HASZNÁLTAM, Megfejtés leadási határideje november 22.

Petike – kérdezi anyuka a kisfiától –, miért hoztad haza ezt a varjút? – Megakarom figyelni, hogy tényleg elél–e kétszáz évig! ☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Csúszásveszély Két jegesmedve megy a sivatagban. – Te milyen nagy jég lehetett itt! – Honnan veszed? – Hát milyen vastagon beszórták! Credo 2008. november

☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Biosz óra A kis béka elmegy a jósnıhöz. A jósnı azt mondja: – Nemsokára találkozni fogsz egy nagyon szép lánnyal, aki majd mindent tudni akar rólad. – Valóban? És ugye egy partin fogunk találkozni?– kérdezi a béka. – Nem, hanem a biológia órán.

GIZI NÉNI RECEPTJE Miklai Lászlóné

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 25 dkg margarin Csipet só Egy evıkanál ecet Hat evıkanál hideg víz

Összegyúrjuk az anyagokat és 12 óráig hőtıszekrényben pihentetjük. Három cipót formálunk belıle. Vékonyan elnyújtjuk és belıle apró négyzeteket vágunk tölteléket teszünk bele és háromszögletővé hajtjuk. A töltelék lehet: keményebb lekvár, dió, mák. A diót, illetve mákot megcukrozzuk és tojásfehérje habjával kikeverjük. A kiszedett aprósüteményeket még forrón vaníliás porcukorba forgatjuk.

A tésztából bármit süthetünk, bármilyen formában felhasználhatjuk, krémes lapokat, kifliket, rudakra is vághatjuk tojássárgájával megkenve, reszelt sajttal megszórva finom sós sütemény. Nagyon finom és olcsó sütemények alapanyaga. Elımelegített sütıbe tesszük, hamar sül, vigyázni kell, nehogy megégjen, illetve nagyon megszáradjon! (A kép csak illusztráció!)

Nagybajomban és Böhönyén az esti szentmisék kezdési idıpontja egységesen este 5 óra. november 1. szombat

november 9. vasárnap



MINDENSZENTEK ÜNNEPE Temetıi kereszteknél imádság, utána új sírok megáldása 1400 – Nagybajom, 1500 – Vése (az új ravatalozó megáldása is), 1600 – Böhönye 1800 – Antióchiás közösség találkozója Nagybajomban A nagybajomi új egyházközségi

KÉPVISELİTESTÜLET ÜNNEPÉLYES ESKŐTÉTELE A szentmisét Nagybajomban KISS IVÁN c. prépost, esperes–plébános tartja KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA (Országos győjtés a szentmiséken a karitász javára!) Nagybajom – 1530 Ünnepélyes szentségimádási óra Jézus Szentséges Szívének Családja – imakör ígéreteinek megújítása ADVENT 1. VASÁRNAPJA Vése – 1400 Ünnepélyes szentségimádási óra Jézus Szentséges Szívének Családja – 2. imakör megindítása és ígérettétele

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe: [email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Lempach Gabriella. Fotó: Internet. Kuckó Katalin, Bogdán Márk, Göndics János, Rajkai István Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, decemberi számunk 2008. november 30-tól kapható.


19

Zsoltár énekesek

Gitáros zenekarunk

72 óra kompromisszumok nélkül

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 20


A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents