CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 2015. június 17. évfolyam 5. szám - 170 -

Bérmálás 2015.05.31. (Fotó: Halgató Zoltán)

Zarándoklat 2015.04.11.

CREDO - 2015. június

Ferenc pápa: „Az emberi drámák mélyen megrendítenek” – interjú a Szentatyával

– Álmodott arról, hogy pápa lesz? – Soha! Arról sem, hogy köztársasági elnök vagy hadseregtábornok legyek. Persze vannak kisgyerekek, akik ilyesmiről álmodoznak. Én nem. – De a püspöki szolgálat ranglétráján egyre feljebb lépve sem játszott el ezzel a gondolattal? – Tizenöt évig vezetői feladatokat láttam el, olyan feladatköröket, amelyekkel megbíztak, de aztán lekerültem a polcról, egyszerű gyóntató, plébános lettem… Egy szerzetes, egy jezsuita élete a szükségletek szerint változik. Ha a lehetőségeket nézzük, a pápaságra esélyesek között voltam az előző konklávén… De most, másodjára, koromnál fogva, 76 év, és pláne, hogy nyilvánvalóan voltak nálam alkalmasabb emberek… Így senki sem beszélt rólam, senki. Sőt azt mondogatták, hogy „kingmaker” vagyok [királycsináló, így hívják azokat a bíborosokat, akik tapasztalatuknál és tekintélyüknél fogva másoknál jobban befolyásolhatják a választás kimenetelét – a szerk.], és hatni tudok a dél–amerikai bíborosokra, hogy kire szavazzanak. Annyira ez volt a helyzet, hogy az újságokban még fotó sem jelent meg rólam, senki sem gondolt rám. A londoni fogadóirodánál a 46. helyen szerepeltem (hatalmasat nevet). Én sem gondoltam magamra, eszembe se jutott. – Annak ellenére sem, hogy 2005–ben ön kapta Ratzinger után a második legtöbb szavazatot? – Ez a szóbeszéd járja. Ami biztos, az az, hogy az előző pápaválasztáson legalább ott volt a nevem az újságokban, szerepeltem a pápaságra esélyesek között. Aztán világossá vált, hogy Benedeket kell megválasztani, és szinte egyhangú volt a szavazás mellette, és ennek nagyon örültem. Az ő jelöltsége egyértelmű volt, a második, mostani választásnál viszont nem volt egyetlen egyértelmű jelölt sem. Több lehetséges jelölt volt, de egyik sem volt erős. Ezért azzal a ruhával jöttem Rómába, amely rajtam volt, és megvolt a jegyem szombat estére, hogy virágvasárnapra már Buenos Airesben lehessek. Sőt ott volt az íróasztalomon a már előre megírt homíliám. Sose gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. – És mit érzett, amikor megválasztották? – A végső szavazás előtt nagy béke volt bennem. „Ha Isten is úgy akarja…”, gondoltam. És béke volt a szívemben. A szavazási menetek során, melyek egy örökkévalóságig tartanak, a rózsafüzért imádkoztam, nyugodtan. Mellettem ült barátom, Claudio Hummens bíboros, aki a végső szavazás előtti egyik szavazásnál odasúgta nekem: „Ne aggódj, na, hiszen így működik a Szentlélek…” (ismét nevet).

Teljes terjedelmében közöljük a Ferenc pápával május 21–én készült interjút, amely a Tres Arroyos–i (Buenos Aires) La Voz del Pueblo című argentin napilapban jelent meg május 24–én. A fordítást az eredeti spanyol változatból Tőzsér Endre SP készítette.

Szent Rókus templom Szigetvár

Pécs oltár

Egyedül Ferenc pápával a Szent Márta–házban, a Vatikánban. A világ egyik legjelentősebb személyisége feltárja életének személyes részleteit. „Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint egy jó emberre.” Őszintén megvallja: „Az emberek jó hatással vannak rám.” A vatikáni Szent Márta–ház egyik kicsiny, egyszerű termében Ferenc pápa fogadta a La Voz del Pueblo újságíróját. A találkozón nem volt más jelen, és a pápa csak egyetlen feltételt szabott: „Az egyedüli, amit kérek tőled, hogy tisztán játssz velem”, mondta, mielőtt elindítottam a hangfelvevőt. Azután, a negyvenöt percig tartó interjú során megvallotta, hogy korábban „pánikolt az újságíróktól”. Nyilvánvalóvá vált, hogy már túl van ezen a nehézségen.

(Fotók: Fekete Csaba) Máriagyűd

Szent Rókus templom

Jorge Bergoglio bátran feltárta lelkét: örömmel és gesztikulálva válaszolt, amikor a kérdések tűzbe hozták, de szárazan és metsző hidegséggel, amikor úgy érezte, hogy válasza nagy zajt csaphat a Vatikán falain kívül. A magány, a pizza, a félelem a testi fájdalomtól, az emberekre gyakorolt elbűvölő hatás, a dolgok, amelyek sírásra késztetik vagy nyomasztják, a tévé, az utópiák értéke… Ilyen témákat érintettünk beszélgetésünk során, amelyet pápává választásával kezdtünk. 3



– Szereti az általános kihallgatást? – Igen, szeretem mind emberi, mind lelki értelemben. Az emberek jó hatással vannak rám, pozitív energiát kapok tőlük, ahogy mondani szokás. Mintha az életem teljesen beleszövődne az emberek életébe. Én pszichésen nem tudok emberek nélkül élni, nem tudnék monasztikus szerzetesként élni, ezért maradtam itt, ebben a házban [a Szent Márta–házban – a szerk.]. Ez egy vendégház, van benne 210 lakosztály, negyvenen vagyunk, akik a Szentszéknél dolgozunk, a többiek pedig mind vendégek: püspökök, papok, világiak, akik jönnek, és megszállnak itt. És ez nagyon jó hatással van rám. Idejönni, enni az ebédlőben, amely tele van emberekkel, misézni, és a misére a hét négy napján kívülről, plébániákról jönnek emberek… Ez nagyon tetszik nekem. Azért lettem pap, hogy az emberekkel legyek. Hálát adok Istennek, hogy erről nem kellett lemondanom. – Mi az, amit visszasír pápasága előtti életéből? – Kimenni az utcára. Igen, azt visszasírom. Békésen sétálgatni az utcákon. Vagy elmenni egy pizzériába enni egy finom pizzát! (Nevet.) – Kérheti, hogy hozzák ide a Vatikánba. – Igen, de az nem ugyanaz. Épp ez a lényeg: odamenni. Én mindig is az utcák embere voltam. Bíborosként lenyűgözve jártam az utcákat, szerettem buszon, metrón utazni. A város lenyűgöz, lélekben városlakó vagyok. Nem tudnék olyan városban lakni, mint például a tiéd, nagyon nehéz lenne… De igen, Tres Arroyos nem is olyan kicsi, tudnék ott élni. Vidéki településen nem tudnék élni. – Itt járja a várost? – Neeeem! (Ismét nagyot nevet.) Megyek a plébániákra… De egyébként nem mehetek ki. Képzeld csak el, hogy kimegyek innen, és megrohannak az emberek. Egyszer úgy mentem ki autóval, hogy csak a sofőr volt velem, és elfelejtettem felhúzni az ablakot, nyitva volt, és nem tudatosodott bennem. Hatalmas csődület támadt… A sofőr mellett ültem, mennünk kellett volna tovább, de az emberek feltartóztatták az autót. Nyilván ez történik, ha a pápa megjelenik az utcán… – Ez az ön életstílusával van összefüggésben. – Igaz, itt fegyelmezetlennek tartanak, nem nagyon követem a protokollt. A protokoll annyira rideg, ugyanakkor vannak hivatalos dolgok, amelyekhez teljesen tartom magam.

– És rögtön elvállalta? – Bekísértek a sekrestyébe, lecserélték a reverendámat, és irány a pálya. Ott pedig azt mondtam, ami egyszerűen a bensőmből jött. – Tehát természetesen folytak a dolgok. – Igen, nagy békét éreztem, és azt mondtam, ami a szívemből fakadt. – Elismeri, hogy elbűvölő hatással van az emberekre? Azt a többletet értem ezen, amit az ön személye hozzátesz a pápai tisztséghez. – Hát igen… Tudom, hogy az emberek… (elgondolkodik, elhallgat). Először nem értettem, miért van ez. Aztán néhány bíboros beszámolt nekem arról, hogy az emberek azt mondogatják: „Értjük, amit mond.” Világos, törekszem arra, hogy a kihallgatások során példát is hozzak arra, amiről beszélek, mint ma is [a szerdai általános kihallgatáson – a szerk.], amikor elmeséltem egy kis történetet negyedik elemista koromból. Aztán ezért van az, hogy az emberek értik, amit mondani akarok. Amikor például azoknak az elvált szülőknek az esetéről beszéltem, akik túsznak használják gyermekeiket, ami igen elszomorító, áldozattá teszik őket, az apa rosszat mond a gyermeknek az anyjáról, és megfordítva is, és szegény gyermeknek minden összekavarodik a fejében. Igyekszem konkrét lenni, és ez az, amit az emberek elbűvölésének mondasz. Egyes bíborosok azt mondják nekem, hogy ez azzal áll összefüggésben, hogy az emberek értenek engem.

4

(Folytatás a következő számban!)

Életünk

14 óra után egy kicsivel ismét útra keltünk, és elindultunk zarándoklatunk „ékköve”, Máriagyűd felé. Máriagyűd az ország egyik legnagyobb zarándok helye. Aki részt vesz ott a szentmisén, él a gyónás – bűnbánat szentségével – és áldozáshoz járul, teljes búcsút nyer. Sajnos nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel. A helyi kántor rendkívül színvonalas előadása után István atyánk Vida Zoli kispapunk ministrálásával szentmisét mutatott be, megkoronázva a napot. A szertatás után volt idő elmélkedni és végigjárni a keresztutat. Testileg megfáradva, de lelkileg töltekezve értünk haza este.

Márti és Csaba: Volt egyszer egy zarándoklat Valamikor az elmúlt télen fogalmazódott meg az a gondolat, hogy szervezzünk egyházközösségi kirándulást. A gondolatot kérdés követte: Mi legyen az úti cél? A sok lehetséges helyszín közül végül három maradt, amelyek közül nem tudtunk választani: Szigetvár, Pécs és Máriagyűd. Rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy körútra megyünk úgy, hogy érintsük mind a három települést. A program időpontját is kitűztük: 2015. 04.11. szombat. A cél az volt, hogy különleges helyre menjünk, mindeközben töltekezzünk hitünkben. A katolikus hívek közül mindössze 30 fő indult el április 11-én reggel a zarándoklatra.

Lempach Gabriella: Kalandozásunk a kalanderdőben Hittanosaink hagyományos tavaszi kirándulása ezúttal a Deseda tóhoz vezetett. Délelőtt a parkerdő területén kialakított tanösvények egyikén zajlottak az események. Csapatokba verődve kellett egy-egy állomáson megküzdeniük a „roppantul” bonyolult feladatokkal a gyerekeknek. (Találd el a csengőt!, Válogasd szét a cukrokat!, Juttasd a tálba a krumplit!, Fejtsd meg a találós kérdéseket!)

Első állomásunk a szigetvári Szent Rókus templom volt, ahol az alpolgármester úr várt minket, és ő mesélte el a templom illetve a város történetét. Érdekes és szemléletes módon tárta elénk a török megszállás korában, majd az azt követő – felszabadulás után – történt eseményeket. Utunk második állomása Pécs volt. A gondviselés is „szervezkedett”. Ugyanazon a napon a pécsi közösségek 24 órás dicsőítő rendezvénye volt. Megtapasztalhattuk, hogy a dicsőítésnek mekkora ereje van. Nagyon jó volt érezni azt az őszinte szeretet, ahogyan fogadtak minket. Bekapcsolódhattunk énekeikbe, amelyekkel dicsőítették és imádták Istent. Dicsőítés után együtt elfogyasztottuk ebédünket, majd átsétáltunk a Székesegyházba, ahol már vártak minket. Rövid előadás után „tárlatvezetés” következett.

Közben egy-egy érzékszervüket tehették próbára egy-egy kalandpontnál. A mezítlábas élményösvényen: fakorongokon, forgácson, kavicson, homokon, faágakon kellett végigsétálni. Ütögethették a fából készült xilofont, melynek különféle hosszúságú elemei megütve eltérő hangot adnak.

5



Bérmálás: Balázs János – Balázs János és Smidt Marianna fia, Nagybajom Balázs Szilveszter – Balázs János és Smidt Marianna fia, Nagybajom Bertus Henrietta – Bertus Róbert és Pénzes Mária leánya, Nagybajom Bogdán Veronika – Bogdán Zoltán és Kalányos Ibolya leánya, Pálmajor Csonka Valéria – Csonka László és Orsós Margit leánya, Pálmajor Czeferner Márk – Czeferner Gábor és Sáfár Andrea fia, Nagybajom, Gönc Dorina – Gönc Zsolt és Kiss Renáta leánya, Nagybajom Héjjas Odett – Héjjas András és Horváth Anett leánya, Nagybajom Horváth Alexandra – Horváth József és Illés Katalin leánya, Nagybajom Ignácz Elizabeth – Ignácz József és Orsós Katalin leánya, Pálmajor Méhes Vivien – Orsós János és Méhes Tímea leánya, Jákó Orsós Árpád – Orsós György és Bogdán Katalin fia, Pálmajor Tolnai Bálint – Tolnai István és Gál Éva fia, Nagybajom

A nap második felében a Fekete István Látogatóközpontba indultunk, ahol a környék változatos élővilágát tekinthettük meg számos interaktív elemmel kiegészülve. Farkasné Zsobrák Ila néni volt a tárlatvezetőnk, sok érdekesességet mesélt, sőt egy totót is összeállított a csapatoknak a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. Közben egy-egy csoport elindult sétahajókázni a tavon, így is megcsodálhattuk a tó szépségeit, élővilágát, ami nagy élményt jelentett főleg azoknak, akik nem ültek még hajóban.

A napot közösségi-csapat játékokkal zártuk. Kissé elfáradva, ám sok élménnyel gazdagodva szállt fel mindenki a buszra.

Lelkiség

Anyakönyvi adatok a plébánián

Szentáldozás előtt

Halottaink: Honnét van, hogy ép most vagyok oly szeretetlen május 14.: Horváth Sándor – Élt 56 évet. Gyászolják: és hideg, amikor sokkal inkább kívánom, hogy egész testvérei, özvegye, gyermekei, unokái, menye és veje lelkemből szeresselek? Tűz és láng szeretnék lenni Érted, valóságban pedig fagy és jég vagyok. A teremtKeresztelés: ményeknek oly könnyen sikerült szívemben helyet május 9.: VIVIEN–ZSEJKE – Ignácz Balázs és Ig- foglalni, csak Téged hagylak kívül – isteni Üdvözítőm nácz Eleonóra gyermeke – Pálmajor –, az ajtó előtt állni. Hiába kopogtatsz nálam!... május 16.: KATALIN – Orsós János és Bogdán Szil- Mennyire megváltoztam! Egykor Te uralkodtál gonvia gyermeke – Nagybajom dolataimon és nem volt semmi érzékem, csak Te iránmájus 16.: KRISZTOFER–VIKTOR – Horváth tad… Most pedig egy csekélység is elég, hogy szívemet Aranka gyermeke – Nagybajom egészen lefoglalja. S most ismét csak Téged akarlak május 16.: DÁVID – Berkes Dávid és Kovács Edina szeretni… ismét az akarok lenni, akit a múltnak derűs gyermeke – Nagybajom napjaiban ismertél, amikor lelkem csak ártatlanságmájus 25.: MÁTÉ–ZOLTÁN –Orsós Zoltán és ban és gyermeki szeretetben élt. Várhegyi Brigitta gyermeke – Nagybajom Melyik útra térjek most, hogy ismét szeretetedhez jussak? Egyedül az ima nem vezet oda, mert azt a 6

Szentáldozás után

szórakozások szétszórják, mint a pelyvát. Elmélkedés meg lelkiolvasmány sem ér el többet., mert fejem nemsokára ismét olyan üres, mint előbb. S a szentséglátogatások? Ó egy pillanatra feltüzelnek, de ez a melegség is gyorsan eltűnik. Nem marad tehát más, mint a szentáldozás! Ez minden reménységem, épp azért abban az édes meggyőződésben jövök Hozzád, hogy Te magad nyújtod meg bennem a szeretet tüzét, mihelyt szívembe térsz. Jöjj tehát Üdvözítőm! De mily sötét és puszta az én szívem! Csak Te segíthetsz itt egyedül! Egyetlen szavaddal hívtad életre a világosságot, csillagokat és az egész világot; jöjj és mondj e szavakból csak egyet… s akkor lelkemben is új világ lesz, tele szépséggel és erényekkel. Méltó lesz Hozzád. Jöjj és éltesd most újra kegyelmed sugarával a szeretetet, mely szívemben úgy látszik kialudt. Hideg és szeretetlen lettem. Kinek a hibájából?... Csak az én hibám ez. Kevésre becsültem ugyanis kegyelmedet.! Most tehát itt térdelek, megfosztva amaz ékességtől, mellyel egykor lelkemet oly szépen feldíszítetted. Alázattal kérem bocsánatodat! És ha kérésem nem volna elég erős, hogy részvétre indítson, ó akkor indítson meg legalább lelkem vigasztalan szegénysége és megszégyenítő mezítelensége! Itt látsz engem teljes nyomorúságomban! Ó minő érzelmek vonulnak át Lelkeden!... Nem úgy tűnik föl Neked, mintha ismét Magdolnát látnál Magad előtt… vagy egy második jobb latort? Mily jó, mily végtelen jó voltál te ezen bűnösök, szerencsétlen teremtmények iránt! Oly jó, hogy minden nemzedék megirigyelheti őket! Nem ajándékoznál nekem is egy keveset a jóságból? Én talán még rosszabb vagyok és szerencsétlenebb, mint ők, és éppen ezért még nagyobb részvétre van szükségem. Jöjj tehát! Te már sokszor meglátogattál kegyelmeddel szegény szerencsétleneket. Add meg már nekem kegyelmednek azt a csodálatos lendületét, amely az embert tökéletesen átváltoztatja.

Láthatod, ismét mily szép fogadtatást készítettem Neked! Ahelyett, hogy fölajánlottam volna Neked valamit szeretetemből. Tőled várom, hogy a tiedet nekem ajándékozod! Te most hajlékot találtál nálam édes Üdvözítőm. Először nézz körül alaposan, mily szegényesen néz ki szívem… Lelkemnek lakása sivár és dísztelen, sőt az ellenségektől el van pusztítva. De ép azért hívtalak. Alkalmat akartam adni, hogy közvetlen közelebbről lássad szegénységemet, s hogy még nagyobb részvéttel légy irántam… Egyáltalán ráismersz–e újból lelkemre? Ama gyönyörűséges képet, melyet teremtő kezed alkotott, megtalálod–e újból?... Találsz e még benne valamit, kegyelmed ama csodájából, amelyet megváltó véred fürdője művelt a keresztkútnál?.. Mit gondolsz?... Vajon ugyanaz–e még, mint amilyen szépnek találtak az első szentáldozás napján és amikor oly tetszéssel tekintettél rá?... Ó mennyi esztendő elmúlt már ama boldog nap óta!... Igen, elmúltak, s mindegyik elvitt valamit ártatlanságából, tisztaságából és szeretetet tüzéből. És most?... Ó nem marad más hátra, Jézusom, mint az, hogy a már sokszor elkezdett művet újból elölről kezdjem… Visszatérjek magamhoz, s a szívemben kialudt szent tüzet ismét meggyújtsam. Érzem ó Jézus szükségem van szeretetedre. Kell hogy szeresselek, mert sokszor le kell győznöm magamat, sok hibától meg kell szabadulnom, sok kedvenc szenvedélyemet kell megfékeznem. Szeretetednek lángját kérem, hogy szívemet fölmelegítse és értelmemet megvilágosítsa… Világosságot kérek. Világosítson be semmiségem mélységébe, hogy kevélységem egyszer s mindenkorra megtörjön és megszűnjön. Tüzet kérek, hogy minden hajlamomat megtisztítsa, s olyan vágyra lelkesítsen, hogy mint legméltatlanabb teremtményt tekintsenek és mint olyannal bánjanak. Ó Jézus, mi a te szereteted, nem tudom. De Te tudod, épp azért hallgasd meg könyörgésemet. Bölcsességed szerint add meg nekem azt amit kérek, anélkül, hogy ismerném… engedd megtalálnom, amit már oly régen keresek… Hadd ízleljem meg azt a titkot, melyet nem értek. Ó, isteni Üdvözítő, szentséges Szíved lángtengere hasson át engem. Már annyiszor kértem az Irántad való szeretetet. Megadod–e a mai napon? Kerestem… megtalálom– e?.. Kopogtattam ajtódon… fölnyitod–e?... Szívembe térni kívánkoztál s íme, most benn vagy… Én meg a tiédbe szeretnék bejutni: Ó Jézus, elutasítasz engem?

7



A SZENTMISÉRŐL

vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés. – De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia Tudtad–e, hogy • a szentmisében az utolsó vacsorára emlékezünk, azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. s benne az Úr Jézus megjeleníti keresztáldozatát? A sebésznek elege volt. • az Eukarisztiában, vagyis az Oltáriszentségben – Majd megmondom neked, mit fogok találni a az Úr Jézus valóságosan jelen van? szívedben, sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvé• a vasárnapi szentmise elmulasztása halálos bűn? konyodott érfalakat fogok találni. Ez után el fogom • áldozni csak kegyelmi állapotban szabad? tervezni, hogy tudlak meggyógyítani. (Halálos bűneinket rendszeresen gyónjuk meg!) – Jézust is ott fogod találni, Ő ott él – mondta fiú. • a szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű keA sebész elment. gyelmekben részesülünk? Leült az irodájában, és magnószalagra vette a • a szentmise végén a pap áldása igen nagy érték? műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült (Ezt várjuk meg mindig türelemmel!) • elhunyt hozzátartozóinkért, ismerőseinkért szent- főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a misét mondathatunk. • élő embertársainkért, pl. megtérésükért, vagy gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. gyógyulásukért is mondathatunk szentmisét? Prognózis: – itt kis szünetet tartott – egy éven belül halál. Megállította a magnót, de még volt mit A szentmise értékei „Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, mondania. – Miért? – kérdezte hangosan. – Miért tetted ezt? hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magadTe juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és dal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid. Mikor jelen vagy a szentmisén, legnagyobb Te kárhoztattad őt korai halálra! De miért? Az Úr így válaszolt: hódolatot mutatod az Úr Jézus szent Emberségének. – A fiú az én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat helyrehozza. A szentmise letörli bocsánatos bűneidet, a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak a tagja, és az lesz örökké. Itt az én nyájamban nem lesz melyeket sohasem gyóntál meg. A sátán gyengébb lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem veled szemben. A szentmisehallgatással a lehető legtudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak nagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam lelkeknek. Egyetlen szentmise melyet életedben hallgyarapodni fog. gattál, többet használ neked, mint melyet halálod után A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége hallgatnak érted mások. még ennél is hevesebb volt. Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az – Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! égben. Minden szentmisehallgatással megrövidíted a De meg fog halni hónapokon belül. Miért? tisztítótűz szenvedéseit, melyek külön reád várnak. Az Úr így válaszolt: – Az a fiú az én bárányom, vissza fog térni az én A SZÍV nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszít– Holnap reggel – kezdte a sebész – ki fogom nyitni sem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt a szívedet. megmentsen. – Ott fogod találni Jézust – vágott közbe a fiú. A sebésznek potyogtak a könnyei. A sebész bosszankodva felnézett. A sebész a műtét után odaült a fiú ágya szélére. – Fel fogom vágni a szívedet – folytatta, – hogy lás- A szülők vele szemben ültek. sam, mennyi károsodás történt. A fiú felébredt és suttogva kérdezte: – Kinyitottad a szívemet? – De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott – Igen – mondta a sebész. találni – mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, – Mit találtál? – kérdezte a fiú. akik csendben ültek. – Megtaláltam Jézust – felelte az orvos. – Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, 8

Reményik Sándor: Ne ítélj!

KAMASZ–PIMASZ, avagy hogyan kezeljük serdülő csemetéinket. Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a serdülőkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget? – kezdi Dr. James Dobson pszichológus kamaszokról szóló írását.

Istenem, add hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és másoké, Az egyesé, a népeké, Istenem, add, hogy ne ítéljek!

Nagyon találó mondat arra az időszakra, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőtt kerül ki a „kezeink közül”. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Először is fontos tisztázni, hogy mi a gyereknevelés célja: sikeres, boldog egészséges (testben és lélekben) felnőtteket nevelni, akik megállják a helyüket a „nagybetűsben”, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűen ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek – Versben, mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. S akkor a szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más Mint egy szelíd igen vagy nem. De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.

Stratégia: A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő – vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból – nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől. Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató–ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen otthagyták. A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor

GYERMEKEINK NEVELÉSE I. A gyermek Istentől kapott ajándék. Tévedés azonban azt gondolni, hogy a szülőnek joga van bármit megtenni vele. A szülő feladata nem más, mint, hogy szeresse, felnevelje gyermekeit, azzal a céllal, hogy felkészítse őket az önálló életre és semmiképpen nem azét, hogy magához láncolja őket egy életen ált. A Biblia szerint hasznos a jóra ösztönző nevelés és a megfelelő fenyítés. Jó, ha gyermek időben megtanulja, hogy mit szabad és mit nem, és tud különbséget tenni jó és rossz között. Így válik egészséges személyiséggel rendelkező érett felnőtt belőle. 9



Feltétel nélküli szeretet elfogadása: A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől. Ezt a feltétel nélküli szeretetet fontos kimutatni, kimondani, éreztetni, méghozzá akár fizikai módon is: öleléssel, puszival, egy simogatással, persze csak akkor, ha ez nem kínos az alanynak. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a testi kontaktusnak fontos szerepe van kamaszkorban, mivel a serdülőnek fokozott lelki, érzelmi szükségei vannak: gyakran küzdenek elvetettséggel, kisebbrendűségi érzésekkel, sokszor bizonytalanok, félelmeik vannak, szoronganak.

megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között, amit talán soha nem sikerül elvágni, és ezzel tönkreteszi a felnövő gyerek életét. „A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat” – összegezhetjük a helyes magatartás lényegét. Vagyis biztosítanunk kell a hátteret számára: szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást kell nyújtanunk bárhol és bármikor, de tudnunk kell fokozatosan elengedni, hagyni, hogy kipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet. A kamaszkor problémáira sokszor egyszerű, gyakorlati szempontok adnak magyarázatot. Az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. Olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség. Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégiánk, ha nem voltunk következetesek az elveinkhez, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmaztunk, akkor most ne várjunk csodát kamasz gyerekünkkel kapcsolatban. A korábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekünkből professzionális hazudozó válik. Mi a teendő?

Példamutatás: Soha nem várhatunk el olyasmit gyerekünktől, amit magunk sem gyakorlunk, például nem prédikálhatunk a dohányzás káros következményeiről cigarettával a kezünkben. Életmódunk, viselkedésünk, jó vagy rossz szokásaink sokkal jobban hatnak a gyerekünkre, mint az elméleti tanításaink. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mit tanul tőlünk kamasz, mit utánoz le a saját életünkből. Programok: Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve, sok az iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságuk, mégis azt javaslom a szülőknek, hogy szervezzenek hasznos tevékenységeket délutánonként, illetve hétvégén, amivel eltöltheti a gyerek a szabadidejét, és minél kevesebb időt hagyjanak a céltalan lődörgésre, semmittevésre. Szerencsés, ha a gyerekek be vannak vonva a ház körüli teendőkbe, házimunkát végeznek, esetleg olyan feladatot is rájuk bízunk, amit nem szívesen csinálnak. Ezzel elkerülhetjük, hogy önző, egoista, lusta felnőtté váljanak. A munka és a küzdelem formálja a jellemet, a cél elérése pedig sikerélményt ad. Richard Whately angol filozófus szerint az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe. (folytatjuk)

10

Horváthné Annuska: Maradj velem Uram!

A Google új alelnöke, aki a Forbes rangsora szerint a tíz legjobb cégvezető egyike Brazíliában, irigylésre méltó szakmai karrierrel és kiváló vezetői képességekkel rendelkezik. A Rio de Janeiró–i Állami Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát, majd MA fokozatot marketingből és stratégiai tervezésből, végül a Harvardon tökéletesítette ügyviteli tudását. – Milyen emlékei vannak arról az időszakról, amikor a szalézi iskolában tanult? – Ez abban az időben az egyik legjobb iskola volt Vitóriában, és otthon a szüleim nagyra értékelték az iskola tanulmányi eredményeit. Nagy szeretettel emlékezem vissza tanáraimra, különösen Maria Zuleidére és Carlinhosra, akik kiváló tanárok és remek emberek voltak, de nem felejthetem ki Luiz és Duillie atyákat sem. Az első olyan osztályba jártam, ahová lányok is járhattak, habár nem volt tornaterem és a focipálya sem volt valami jó. – Az értékek, amelyeket a tanárok adtak át, segítettek valamikor, vagy volt némi hatásuk a választására, a karrierjére? – Igen, volt egy életvezetés nevű tantárgy, amely akkoriban sokakat inspirált, főleg amikor a továbbtanulás került szóba. Én épületeket terveztem, és ott kezdtem el gondolkodni azon, hogy mérnök leszek. – Mennyire volt ekkor fontos, hogy jó tanulmányi eredményei legyenek az embernek? – Úgy tűnhet, hogy nem, de ez mindenkor fontos. Jó kiindulópont volt a remek felkészültség, amelyre a szalézi iskolában tettem szert, ez segített bejutni a riói egyetem mérnöki karára, majd a Harvardra, és a sok munka, a sok tanulás. Semmi sem jön ingyen. – Egy interjúban rámutat arra, hogy a jó iskolaválasztás befolyásolja a későbbi szakmai eredményeket. Milyen tippeket adna a mostani diákoknak, a leendő szakembereknek? – Egyre inkább globalizálódó, versenyképes világban élünk, amely hozzáférést biztosít mindenhez, ami érdekli az embert. A saját tippjeim: – légy kíváncsi, mindig többet akarj tudni, mint amit kapsz a tanórán; – kérdezz rá, hogy miért vannak egyes dolgok; – dolgozz keményen, a siker 90% izzadás és 10% ihlet; – építs ki jó kapcsolatokat: a hírnév és mások tiszteletben tartása sokat számít, függetlenül attól, hogy kik ők. (Fotó: Szaléziak.hu) (Magyar Kurír)

Maradj velem Uram! Napom lemenőben, Biztonságban vagyok, ha Te fogod kezem. Hiába ragyognak rám fényes csillagok, Tenélküled Uram, én elveszett vagyok. Maradj velem Uram! Segítőm vagy nékem. Tenélküled semmit nem ér az életem. Te vagy a mindenem, Te vagy a vigaszom, A betegségemben Te vagy az Orvosom. Te vagy az örömöm, Te vagy a boldogságom, Maradj velem Uram! Te vagy megnyugvásom! Maradj velem Uram! Te vagy reménységem! Áldalak, imádlak örök üdvösségem! Maradj velem Uram! Ha jön a behívóm. Ölelj Szent Szívedre én édes megváltóm! Szeretlek szívemből, zsoltár zengek Néked, Dicsértessék Neved – királyi Fölséged! Ámen.

Hírek innen–onnan Volt szalézi diák lett a Google alelnöke A brazíliai Nossa Senhora da Vitória szalézi középiskola egykori növendéke, Fábio Coelho lett az online szolgáltatásokat és szoftvereket terjesztő Google Inc. amerikai multinacionális vállalat új alelnöke – tájékoztat a Szaléziak.hu. Fábio Coelho sikeres üzletember, négy éve vezeti a Google érdekeltségeit Brazíliában. 1974–1978 között volt a délkelet–brazíliai Espírito Santo állam fővárosában, Vitóriában található szalézi középiskola diákja; és gyakran hangsúlyozza a jó alapok fontosságát a tanulmányok és a szakmai képzés során. 11



„A ti Istenetek megvédte a falunkat” – egy nepáli magyar önkéntes beszámolója

volt ott senki, és a betonszerkezet is kiállta a hosszú másodpercekig tartó rengéseket. A föld megnyugodott, az ünneplő falubéliek pedig azonnal elrohantak, hogy megnézzék, mi történt az otthonaikkal. Mi az iskolaudvaron maradtunk, ahol minden vendég lázas telefonálásba kezdett, mert egy ideig még működött a mobilhálózat. A kulturális program persze elmaradt. Kellett egy kis idő, de aztán úgy tűnt, megnyugodtak a kedélyek, lassan az ebéd is megkezdődött, mert az nem maradhatott el. Az étkezés után odajött hozzánk egy helybéli fiatalember, és tört angolsággal a következőt mondta: „Én hindu vagyok, ti pedig keresztények, és a ti Istenetek megvédte a falunkat. Mindenki itt volt az ünnepen, és ezért senki sem halt meg ebben a faluban a földrengés miatt. Soha nem fogjuk ezt elfelejteni. Nagyon hálásak vagyunk, hogy itt vagytok.” Megindító volt ezt hallani, és később, mikor körbejártuk a falut, meg is értettem, miért mondta ezt. Nagyon sok házban omlottak le falak, és tíz–tizenöt ház teljesen összedőlt, de a faluban senki sem sérült meg. Látva a romokat, belegondolni is szörnyű, hogy mi történhetett volna, ha a falu apraja–nagyja nem az iskola udvarán tartózkodik. Az imént idézett vélekedést egyébként az egész falu osztotta. Ez többször, több helyről is megerősítést nyert. Furcsa ezt leírni, de egy ilyen szörnyű katasztrófának is vannak sajátos nézőpontjai, melyek nagyon mélyen hatottak a jelenlévőkre. Különleges módon adott nyomatékot az Úristen ezen a helyen és ebben az időben Tek testvér szentelésének. A romok körül csak lassan kezdődött meg a munka. Láttam egy olyan családot, akik csak ültek szótlanul az összeomlott házuk mellett. Néhány helyen ponyvát feszítettek ki, és alatta készülődtek az éjszakára. Mint mindig, most is a legszegényebbeket érte a legnagyobb csapás, mert az ő házaik eleve rozogák voltak, nem is csoda, hogy ezek omlottak össze. Közben azért kétóránként érkeztek a kisebb–nagyobb utórezgések is. Félelmetes érzés, hogy újra és újra megmozdul a föld. Szerencsére egyre gyengébb és rövidebb volt a remegés. Kiderült estig az is, hogy az igazi baj Katmanduban történt, mert az epicentrum a fővárostól nem messze volt. A fővárost lezárták, az ünnepről sokan szerettek volna még a szombati nap hazamenni, de ez nem volt lehetséges. Az indulást áttették vasárnap hajnalra. Korábbi szállásadónktól elköszöntünk, mert éjszakára Tek családjának házába kaptunk meghívást. A lefekvés előtt bensőséges hangulatú együttlét volt a családdal. Itt volt az idős Cap (Casper) Miller atya is, így

Az első nepáli jezsuita, Paudel Tek–Raj pappá szentelése idén, április 25–én, a földrengés napján zajlott, Katmandutól mintegy kétszáz kilométerre keletre, szülőfalujában, Okhaldungában. A Párbeszéd Háza tette közzé Szabó Gergő önkéntes helyszíni beszámolóját. Szabó Gergő önkéntesként három hónapot töltött Nepálban, erről egy előadásban beszámolt a Párbeszéd Házában, Budapesten. A szentelendő Paudel Tek–Raj (a képen) barátjaként ott volt a szertartáson is. Így írt blogján a napról: „Az atyák a szentelési mise előtt a zenészekkel körbementek a falun, aminek hallatlan jelentőségét akkor még nemigen tudtuk felfogni. Henrik, aki maga is a menetben volt, mesélte, hogy mikor a fúvósok megfújták kürtjeiket, határozottan Jerikó jutott az eszébe. Kilenc órakor ünnepélyes bevonulással kezdetét vette a szertartás. A jezsuita növendékekből és a vendég nővérekből álló kórus kiváló énekes–zenés kíséretet adott. Ebben a faluban ez az ünnepség igen nagy dolognak számított; főleg, hogy itt szinte mindenki hindu. Természetesen mindenki itt volt a környékről. Teljes volt a liturgia is, még a mindenszentek litániája sem maradt el, amit nepáli nyelven most először hallottam. (…) Tíz perc telhetett el a záró áldás és a papi csoportkép elkészítése után, mikor az atyák éppen visszatértek az udvarra, hogy a hamarosan kezdődő kulturális programot közösen élvezhessük. Egyszerre fura rezgést éreztünk a lábunk alatt. A remegés erősödött, és számomra másfél másodperc alatt világossá vált, miről van szó. Félelmetes volt. Szinte hullámzott a lábunk alatt a föld. A mellettünk lévő kétemeletes, félkész vasbeton szerkezet táncolt, mintha gumiból lett volna. A rajta bámészkodó gyerekek és egy–két anyuka riadtan nézett erre–arra. Akik alul voltak, kiszaladtak, de az emeleten lévőknek erre nem volt lehetőségük. A kőfalak egy része leomlott, de szerencsére nem

12

Helytörténet

aztán nepáli, magyar és ohiói (Cap onnan származik) énekek is felcsendültek a meredek hegyoldalon álló kis nepáli házikó esti homályában. (…) Megpróbál- Marics József (Berzence) tunk aludni, ami a fáradtság ellenére sem volt könnyű. Az újra és újra érkező utórezgések nyugtalanító tu- Nagybajomi plébánia káplánjai datát nemigen lehet kitörölni. Azért végül sikerült 6. HARANGOZÓ JÁNOS (1947–1949) elaludnom. Éjszaka még egy–egy rezgés felébresztett, kétszer is majdnem kiugrottam a ház kis ajtaján, de Venczel Ferenc váratlan elhelyezése után a veszprémi mire nekilendültem volna, mindig abbamaradt a renpüspökség egy képzett, agilis, kiváló káplánt küldött gés. Így telt a földrengés utáni első éjszaka.” Nagybajomba: Harangozó János atyát. Az új se(Fotó: Sajgó Szabolcs SJ, Szabó Gergő) gédlelkész (Magyar Kurír) 1920. szeptember 3– án született Ka c or l a kon . A szülők: Harangozó János Rejtvény és Menyhért Teréz földA nyári szünet a kikapcsolódás, a pihenés, táborok, műves ek a sok játék időszaka! De ne feledkezz meg Jézusról voltak. Többsem, ő vár a szentmiséken! gyermekes és mélyen vallásos családból származott. A szülőfaluja, Kacorlak egy kistelepülés Zala megyében. Az atya születésekor a zalaszentbalázsi plébániához tartozott, mint filiális egyházközség. A tehetséges, szorgalmas diák, a buzgó ministráns tudatosan készült a szent papságra. Plébánosa, Kiss István zalaszentbalázsi esperesplébános nagyban segítette a kis ministránsát, hogy majd a középiskola után a veszprémi szemináriumba kerüljön. A gimnáziumi tanulmányait a nagykanizsai és a veszprémi piaristáknál végezte. 1940–ben érettségizett. Örömmel jelentkezett kispapnak. Az egyházmegyei hatóság ugyancsak örült, hogy egy tehetséges növendéke lesz a püspökségnek. A teológiát a veszprémi szemináriumban végezte. 1944. december elején, amikor a nyilas hatalom letartóztatta Mindszenty József veszprémi püspököt, a teológia tanárai és a felsőbb évfolyamú kispapok nem hagyták magára a főpásztorukat. Vele együtt mentek a veszprémi törvényszéki fokházba, ahol valamennyiüket letartóztatták.

Gyermekeknek

13

Kirándulás a Deseda tóhoz


A főpásztor, a börtönben az ősegyház szokását követve 1944. december 7–én pappá szentelte a veszprémi egyházmegye IV. és V. éves kispapjait. Ezt nevezték később a börtön – papszentelésnek. Ekkor nyerte el a papszentelés kegyelmét Harangozó János teológus több kispaptársával együtt. A szokatlan papszentelés után minden nap egy – egy újmisés mutatta be az első szentmiséjét a börtön falai között. Öröm volt számukra, amikor az újmisék után megáldották a raboskodó főpásztort és a kispapokat. Harangozó János atya első állomáshelye Taszár volt, ahol 1945. július 20–án kezdte el a papi szolgálatot. Szeretett Taszáron lenni, de mégis elhelyezték. 1947. november 15–én érkezett meg Nagybajomba. A plébánosa és a hívek igen hamar megismerték és szívből megszerették. Az új káplán atya szívügye volt a fiatalokkal való foglalkozás, főleg a házasságra készülő ifjúság elindítása a rájuk váró feladatokra és megtartásuk a sokszor nehéz helyzetben lévő egyház számára. A kápláni feladatok precíz ellátása, a hitoktatás, a színdarabok betanítása a szereplésre vágyó fiatalok aktivizálása a nemes szórakozás terén. János atyának különösen kedves hobbija volt a sport, azon belül a labdarúgás. Káplánsága alatt Ő is aktív játékosa volt a nagybajomi labdarúgó csapatnak, majd később szakosztályvezető és a sportkör elnöke lett. Példásan ellátta mindvégig a rábízott munkakört. Mint kisgyermeknek, róla van az első emlékem a nagybajomi káplánok közül. 1949 tavaszán lovas kocsival hajtott ki a Paptagra zöld takarmányért. Mivel éppen kint játszottam az utcán, néhány pajtásommal, megszólított, nem volna–e kedvem kimenni vele a paprétre? Én azonnal igent mondtam, és valósággal röpültem a kocsiba az atya mellé. Teljes biztonságban éreztem magamat. Nem törődtem azzal, hogy a pajtásaim nem jöhettek velem kocsikázni. Én nagyon boldog voltam, főleg akkor, amikor a tisztelendő bácsi egy rövid vágtára sarkalta a lovakat. Ez igen tetszett nékem. Ahogy megérkeztünk a rétre, gyakorlott mozdulattal kaszálta a füvet és helyezte el a kocsiban. Amikor végeztünk, egész hazáig beszélgettünk. Én később elcsodálkoztam azon, hogy milyen türelmesen hallgatta az én kisgyermeki csacsogásomat, és válaszul igen szellemesen, viccesen reagált a kérdéseimre. Ez az élményszerű kocsikázás talán még két – három alkalommal megtörtént, de utána végleg elmaradt, mert a tisztelendő bácsit elhelyezték tőlünk. Legnagyobb szomorúságomra soha sem láttam többé. Gimnazista voltam, amikor a nyári vakáció alatt hallottam, hogy

Harangozó János atya meghalt. Imádkoztam Érte és megkönnyeztem, mert igen szeretetre méltó lelkipásztor volt. Harangozó káplán urat 1949. május 26–án helyezték el Sümegcsehibe káplánnak, ahol szintén nagyszerűen működött. Már Nagybajomban is, de Sümegcsehiben még inkább vasakarattal és nagy szorgalommal készült a kánonjogi vizsgákra. A siker nem is maradt el. 1949. december 21–én a budapesti egyetemen kánonjogi doktorrá avatták. Örült a kitüntetésnek, de a nővére, a jó Teri néni, aki később az atya háztartását vezette végtelenül boldog volt, hogy az Ő öccse, a kis Kacorlak szülötte: DR. HARANGOZÓ JÁNOS lett. 1949–től 1955–ig működött Sümegcsehiben. 1955. szeptember 2–án, 35 éves korában, tíz éves kápláni szolgálat után nevezték ki a Somogy megyei Látrány plébánosának. Ellehet képzelni, hogy a művelt férfiú, a kánonjogi doktor, a remek lelkipásztor, a nagyszerű szónok milyen örömmel kezdte meg és végezte haláláig a lelkipásztori munkát. Nagyon sok jó ötletet valósított meg a hívei körében. Látrány igen gyorsan megismerte és megszerette a fiatal plébánosát. Fellendült a hitélet, annak ellenére, hogy az 1950–es évtized eleje a vehemens egyházellenes támadások igen sok kellemetlenséget jelentettek a lelkipásztornak és a híveknek egyaránt. Látrányban tele volt tervekkel, ötletekkel, amikor érezte, hogy fiatal kora ellenére baj van az egészségével. Egyre gyakoribbak lettek a gyomortáji fájdalmak és kellemetlenségek. Az alapos kivizsgálások kimutatták, hogy gyomorrákja van. Valószínű áttételes lehetett. A kaposvári kórház után a budapesti Széher úti Szent Ferenc kórházba került, ahol mindent megtettek a gyógyulása érdekében, de a szervezetében elburjánzó gyilkos kór véget vetett földi életének. Dr. Harangozó János látrányi plébános életének 42., papságának 17. évében, 1962. július 28–án a Mennyei Hazába költözött. A jó látrányi és a filiális egyházközségek hívei sírva búcsúztak szeretett plébánosuktól. A látrányi plébániatemplomban ravatalozták föl és mutatták be Érte a legszentebb áldozatot, de a szülőfalujában, a kis Kacorlakon helyezték örök nyugalomra. Nem a világ végén van ez a Kacorlak. Zalaszentbalázs közelében fekszik. Egy szép kirándulás keretében elzarándokolhatnánk a sírjához, hogy lerójuk hálánkat és szeretetünket, az egyik legkiválóbb káplánunk, Dr. Harangozó János áldott emléke előtt. 14

(Fotók: Lempach Gabriella)

CREDO

170. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162 E-mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztő: Horváth Lóránt plébános, Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs, Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella. Fotók: Lempach Gabriella, Farkas Csaba, Halgató Zoltán Bankszámla számunk: OTP 11743143-20001041 Nyomdai munkálatok: ZPress, 7516 Berzence, Szabadság tér 16. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk július elején jelenik meg.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!


Bérmálás 2015.05.31.

(Fotók: Halgató Zoltán)

16

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents