12. évfolyam 3. szám március hónap szám A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA. Credo november 1

12. évfolyam 3. szám 2010. március hónap

A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Credo 2009. november

116. szám

1

Marics József (Berzence) Ezzel a kedves és szép énekkel emeljük föl szívünket a szentmisén Nagyböjt nyitányán, és azért imádkozunk, hogy képesek legyünk hat héten át bűnbánó lélekkel készülni az Áldott Húsvétra. Hamvazószerda a katolikus egyház ősi és szent ünnepnapja. A liturgiában a Nagyböjt kezdete, a keresztények életében a böjt és a hústilalom napja, amikor a hívek a szentmise végén hamvazkodáshoz járulnak. A böjt, mint lelkiségi cselekedet a legrégibb vallás– és kultúrtörténeti emlékek közé tartozik. A legősibb pogány népek is ismerték és gyakorolták a böjtöt. Gondoljunk Jónás próféta történetére, aki Ninivében hirdette a bűnbánatot. A város lakossága hitt az Isten küldöttének. Megtértek. A király elrendelte, hogy mindenki böjtöljön. Ezt a szigorú parancsot még a szegény állatokra is kiterjesztették. A zsidók rendszeresen, sokszor látványosan gyakorolták életükben a böjtöt. A bánat és az Istentől való bocsánatkérés jeleként éltek vele. Akkor is vállalták, ha a Gondviselő isten különös kegyelméért könyörögtek. Gondoljunk Jézus Krisztusra, aki nyilvános föllépése előtt elvonult a pusztába, ahol a böjt és az imádság szőtte át az életét. Az apostolok, a szentek és a keresztények hívő lélekkel tartották meg a böjtöt. Sokszor önként vállalták, a jó és a szent ügy érdekében. A böjt a lélek erősödését szolgálja. hathatós eszköz az életünkben, hogy a lélek irányítsa a testet, hogy képesek legyünk szellemi és lelki emberekké válni. A böjt az egészségünk védelme érdekében is radikális és eredményes módszer A lélek által irányított tudatos lemondás. A diéta orvosi előírás, mely a természetfölötti segítség nélkül egyáltalán nem, vagy csak heroikus küzdelem révén valósítható meg. A történelem során a böjtnek három megtartási módjával találkozunk: A könnyű böjt azt jelentette, hogy nem fogyasztunk húst, vagy húsos étkeket. Igaz, itt megjelent a kiskapu is, mert a hívek a halat elfogyasztották. Az aszketikus böjt magába foglalta a hústilalmat és a napi háromszori étkezést, de csak egyszer lehetett jóllakni. A szigorú böjt, az önként vállalat lemondás, amikor több napon át semmit, vagy csak kenyeret és vizet vettek magukhoz.

A katolikus egyház életében a péntek a böjti napamikor Jézus halálára emlékezve, szeretetünk és köszönetünk jeleként nem fogyasztunk húseledelt. Aki ezt egészségi vagy közétkeztetési kényszer miatt nem tudja megtartani, az elfogyaszthatja pénteken a húsos menüt, de helyette köteles imádkozni, vagy jócselekedetet gyakorolni. Ha ezt elvégzi, lélekben megtartotta a böjtöt. Hamvazószerdán hamvazkodáshoz járulunk. Ez azt jelenti, hogy a miséző atya hamut hint a hívő ember fejére, vagy hamuval keresztet rajzol a homlokára, közben a régi figyelmeztetést imádkozza: „Emlékezz ember, hogy por vagy és porrá leszel.” A hamvazkodás is ősi múltra tekint vissza. A pogány keleti népek a bűnbánat jeleként a porba ültek és hamut szórtak a fejükre. Ezt a szertartást a zsidók is alkalmazták a gyász, a böjt és a bűnbánat idején. Még a keresztény korban is találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy a szentek és a buzgó hívek, a Szentkenet felvétele után a porba feküdtek és így várták a halált, a Jézussal való boldog találkozást. Az egyház, a bűnbánat jeleként Magyböjtben lila ruhába oltozteti az oltárokat és a papjait, hogy ezzel is felhívja a figyelmünket Jézus szenvedésére, üdvösséget hozó halálára és keresztény mivoltunkra. Hamvazószerda és nagypéntek a katolikus egyház életében szigorú böjti és hústilalmi nap. Ezen a két napon nem fogyaszthatunk húst és húsos eledelt. A 21 és 60 év közötti hívek ezeken a napokon csak háromszor étkezhetnek és csak egyszer lakhatnak jól. A mában élő ember is, az őseinket és a szenteket követve vállalhatják kiegészítésként a böjtölés modern formáját. Önként lemondanak bizonyos napokon: az alkoholról, kávéról, dohányzásról, süteményről vagy édességről. Már az is kedves lehet az Úr előtt, ha a napi megszokott mennyiségfelét fogyasztjuk el. A böjt örökre megmarad, mint a lelki élet hathatós velejárója. Imádsággal egyesülve a legeredményesebb fegyver a gonoszlélek ellen, és az erkölcsi nemesedés, a fejlődés, a hitben való megerősödés szent gyakorlata. Mi is eljük át a nagyböjti szent időt önként és boldogan vállalt böjttel és imádsággal, hogy Jézusra emlékezve, szent legyen számunkra a Húsvét ünnepe.

Helytörténet Marics József (Berzence) 29. A Tanácsköztársaság bukása Hazánk életében és nemzetközi megítélésében tése, a magántulajdon elleni őrült támadás és intézbeláthatatlan kárt okozott a Tanácsköztársaság 133 kedés, a vallásellenes kirohanások, a hatalmon arnapig tartó rémuralma. A proletárdiktatúra beveze- roganciája és zsarnokoskodása, a szovjeturalom 2


szörnyűségeinek szolgai másolása, a politikusok külpolitikai járatlansága és tudatos magyarellenessége belpolitikailag felért a hazaárulással, külpolitikailag pedig kiváltotta az Antant legradikálisabb támadását. Az volt az egységes véleményük, hogy Magyarországot keményen meg kell büntetni. Nem engedhető meg, hogy Európában létrejöjjön egy második kommunista, diktatórikus állam. A hazai baloldali hatalom, mely tudatosan szétverte a magyar hadsereget, a történelmi Magyarország elrablása láttán, kénytelen volt háborút indítani legalább a felvidék részbeli visszafoglalása érdekében. Ennek eredményeként került ismét magyar fennhatóság alá: Ipolyság, Korpona, Selmecbánya, Zólyom, Losonc, Léva, Kassa és Rozsnyó vidéke. Igaz, 1919. június 16–án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, melynek megalakulásánál a magyar bolsevisták bábáskodtak. Amíg a Vörös Hadsereg a Felvidéken sikerrel harcolt, azalatt a románok Szolnokig nyomultak előre és tartották megszállva az Alföldet. Június 30–án az Antant azzal a követeléssel fordult a tanácskormányhoz, hogy vonuljon vissza a Felvidékről, ennek fejében a román hadsereg is visszavonul az Alföldről. Kun Béláék a követelést teljesítették, teljesen kivonultak a visszafoglalt területekről, de a románok a visszavonulás helyett tudatosan nyomultak a főváros felé. Közben, 1919. július 12–én Szegeden megalakult az új, ellenforradalmi kormány P. Ábrahám Dezső miniszterelnökkel az élén, melynek kabinetjében a külügyminiszteri tisztet gr. Teleki Pál vállalta. Az ellenforradalmi kormány célja: a Tanácsköztársaság megbuktatása, a törvényes rend helyreállítása és az egységes magyar nemzet védelme az adott körülmények és kiharcolt eredmények közepette. A Tanácsköztársaság kormánya végre belátta, hogy a kialakult válságos helyzeten képtelen úrrá lenni. Bel és külpolitikája teljesen csődöt mondott. Azok a megtévesztett tömegek, akik korábban éltették és támogatták, a megdöntésére szövetkeztek. 1919. augusztus 1–én a tanácskormány lemondott. Átadta a hatalmat Peidl Gyulának, aki az új szakszervezeti kormány megalakulásával akarta menteni a még menthetőt. A Tanácsköztársaság vezetői Ausztriába menekültek. A vérengző diktátor: Szamuely Tibor ön-

gyilkos lett. Augusztus 4–én az új kormány fegyverszünetet kért az Antanttól. Válaszul a román hadsereg bevonult Budapestre. Megszállta a főváros stratégiai fontosságú pontjait, a hivatalokat és intézményeket. A román katonák elkezdték Budapest rablását és kifosztását. A kegyetlen elnyomásnak Sir George Clerk angol diplomata vetett véget, aki az Európai nagyhatalmak elé tárta Budapest tragikus megszállását és megaláztatását. Diplomáciai fáradozásainak köszönhető, hogy november 16–án a román hadsereg elhagyta a megszégyenített és kifosztott fővárosunkat. A magyar nemzet örökre hálás lehet a minket szerető angol diplomatának. A román csapatok kivonulása után a magyar nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós bevonult Budapestre. November 24–én megalakult Huszár Károly kormánya. Valami elkezdődött az országban. A Tanácsköztársaság bukása után Nagybajomban is felgyorsultak az események. Fischer Lajos főjegyző elfoglalta a hivatalát. Nagyközségünk irányítása újból választott tagokból álló képviselő – testület kezébe került. A településünkön nagy volt az öröm. Azonnal megalakult a fegyveres önkéntes polgárőrség a belső rend és a közbiztonság érdekében. A polgárőrség nagyon komolyan teljesítette a hivatását. Nyugalom lett a községünkben. Felkutatták és összeszedték a kommunista hatalom helyi vezetőit. A Tanácsköztársaságot szolgáló politikusokat: Kovács Pált, Puchmann Tivadart, Wirth Károlyt, Singer Sándort, Somogyi Ferencet, Berényi Lajost, Lukasics Lajost és a Felsőkaki Bebes Lajost letartóztatták. Wirth Károlyt a Pronay – különítmény augusztus 22–én a böhönyei úton megkínozta és kivégezte. A többieket bíróság elé állították Kaposvárott. Kovács Pált öt, Puchmann Tivadart két és félévi, Berényi Lajost másfél évi, Singer Sándort, Somogyi Ferencet és Bebes Lajost több hónapi szabadságvesztésre ítélték. Kovács Pál politikai hadifogoly csere kapcsán a Szovjetunióba került, ott is halt meg. Letartóztatták és bebörtönözték Szondy Gyula kántortanítót is, aki szégyenletesen, hívatását megtagadva azonosult a bolsevik eszmékkel. Nagybajomi letartóztatása után a fegyveres erők


3

arra kényszerítették, hogy a falu nyilvánossága előtt vigye vissza a feszületeket az iskolába, ahonnan korábban önhatalmúan eltávolította azokat. A Szondy ügy elég sokáig elhúzódott. 1922–ben a közigazgatási bizottság öt évre eltiltotta a tanítástól. Nagybajomban lassan elindult az élet. Megjelenhettek a régi újságok. Megszűnt a fehér pénz. Ideiglenesen a 10 %–os veszteséget hozó kék pénzt állították vissza. Már 1919 őszén Szemerey János plébános a veszprémi püspök, a helyi földbirtokosok és a kato-

likus hívek adományaiból renováltatni tudta a templomot és a plébániát. Az ország és a szülőföldünk föllélegzett. Igen nagy árat fizettünk a baloldali elhajlásért, az idegen eszmékkel való kacérkodásért. Szeptemberben elkezdődött az iskolában a tanítás. A nagybajomi hívek örömmel mentek a megszépült templomba. A szentmiséken felszabadult lélekkel szállt a hálaadó ima és ének a Gondviselő Istenhez.

Papság éve Magyar Kurír A Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának közlése szerint még legalább egy évig tart a 2005–ben elhunyt pápa életéről és művéről szóló dokumentumok vizsgálata, az ún. positio – mondta január 12–én a lengyel rádiónak adott nyilatkozatában Daniel Ols francia domonkosrendi szerzetes, az eljárásért felelős kongregáció tagja. Az eljárást vezető Slawomir Oder lengyel prelá- szán sor kerülhet. A lengyel média az egykori pápa tus, II. János boldoggá avatási eljárásának halálának negyedik évfordulóját, 2009. április 2–át posztulátora 2008. márciusában nyújtotta be jelölte meg lehetséges időpontként. A dokumentáa szükséges aktákat. Ezt követően Daniel Ols a do- ció még csak most lett teljes, nagyon nehéz megjókumentáció kiegészítését kezdeményezte, mely – a solni, mikorra várható a vizsgálat lezárása – hangrádióinterjú alapján – 2500 oldalt jelent. A lezárt súlyozta Daniel Ols. Az egyházjog alapján a halál utáni öt éven belül anyagot többlépcsős eljárásban először történészek, majd teológusok és a kongregáció bíborosai nem lehet megkezdeni a szentté avatási eljárást. II. és püspökei vizsgálják. Végül a kongregáció bíbo- János Pál esetében XVI. Benedek pápa felmentést ros prefektusa a pápa elé tárja az ügyet. Az élet- adott az ötéves várakozási idő alól. Sokak megleszentségről való végleges döntéshozatal XVI. Be- petésére már hivatalba lépése után néhány héttel kihirdette, hogy megkezdődhet elődnedek pápát illeti meg. A Vatikán hivatalosan 2005 júniusában hirdette je életszentségének vizsgálati eljárása. Az újkor eddigi leggyorsabb eljárása Kalkuttai ki Rómában II. János Pál boldoggá avatási eljárásának elindítását, melyet párhuzamosan Rómában és Teréz anya (1910–1997) életszentségének vizsgálaKrakkóban folytattak. Egyes megfigyelők a kezdet- ta során valósult meg, akit halála után hat évvel, ben várhatóan 3–6 évig tartó folyamatról beszéltek. 2003–ban avatott boldoggá II. János Pál pápa. Slawomir Oder májusban azt nyilatkozta, hogy II. János boldoggá avatására még 2009 tava-

Magyar Kurír Február 19–én, pénteken délelőtt XVI. Benedek pápa szenttéavatási konzisztóriumot tartott a Vatikánban. Ennek során október 17–ét jelölte ki hat szentéletű szerzetes kanonizációja időpontjául. A következő boldogok szenttéavatásáról van szó: Boldog Mary Helen MacKillop (1842–1909), az első ausztráliai női szent, Melbourne–ben született. A XIX. század második felében Ausztráliát főleg telepesek lakták, a földrészt a szegénység és elmaradottság jellemezte. Mary is szegény családban szü4

letett. 18 éves korában tanítónőként dolgozott, így járulva hozzá családja eltartásához. Woods plébánossal együtt létrehozta az első két ingyenes katolikus iskolát, küzdve az írástudatlanság ellen. Ekkor alakult meg a Jézus Szent Szívéről nevezett Szent József Nővérek kongregációnak első csoportja. Mary anya – ahogyan mindnyájan nevezték – nemcsak a gyermekek oktatásával foglalkozott, hanem


segített a szükséget szenvedő családoknak, meglátogatta a börtönök foglyait. Egy alkalommal, egyedül lépve egy halálraítélt cellájába, lecsitította haragját és gyűlöletét, a szeretet szavait intézve hozzá. Érdemeihez azonban rágalmazások is társulnak: felforgató tevékenységgel vádolták, mert visszautasította, hogy pénzt adjon a hatóságoknak. A szóbeszéd hatására az adelaide–i püspök 1871–ben kiközösítette a rendalapító nővért. A kongregáció tagjait elűzték a városból, de később bocsánatot kértek tőlük. Mary anya időközben IX. Piusz pápától kapott közvetlen bátorítást munkájához. Kánonjogilag elismerték szerzetesi kongregációját, amelynek generális elöljárónője maradt egészen haláláig. Boldog André Bessette (1845– 1937). A kanadai Montrealban született. 12 éves korában árván maradt, majd az Egyesült Államokba emigrált. Szülővárosába visszatérve belépett a Szent Kereszt kongregációba., 40 éven át töltötte be a Notre Dame Kollégium portásának tisztségét; számos más szolgálatot is végzett, ám mindenekelőtt Isten embere volt. Szent József buzgó tisztelője volt – a szent közbenjárására rendkívüli gyógyulásokat eszközölt ki. Szerzetesi celláját szüntelenül nagyon sokan keresték fel, minden társadalmi rétegből. Novícius korában betegesnek tartották, ennek ellenére 91 éves koráig élt. Halálakor gyásznapot rendeltek el Kanadában. Boldog Cipitria y Burrida Johanna Candida (1845–1912). A spanyol rendalapító nő már gyermekkorában nagy odaadással fordult az Eucharisztia felé, és különös Mária–tisztelet jellemezte. Táplálékát, ruházatát megosztotta a szegényekkel. 1869–ben megalapította a Jézus Leányai Nővérek kongregációját, amely ma a világ számos orszá-

gában jelen van. 1871–ben Salamancában született meg a szerzetesi intézmény: nővértársaival együtt a kicsiny és serdülő lányok oktatásának szentelte életét. Intellektuális képességeinek korlátai ellenére Candida a lelke e műnek, amelyet az isteni Gondviselésbe vetett feltétlen bizalommal vezet élete végéig. Boldog Giulia Salzano (1846–1929). Nápoly mellett született, és egy árvaházban nevelkedett. Tanítónőként dolgozott, majd 1905–ben választotta a szerzetesi életet. Megalapította a Szent Szívről nevezett Katekéta Nővérek kongregációját. Rendkívüli buzgósággal imádta Jézus Szent Szívét. Boldog Camilla Battista Varano (1458–1524). A közép–itáliai Camerino nemesi családjának sarja volt. Gazdag palotában, szórakozások között töltötte életét, de már 8 éves korában fogadalmat tett, hogy minden pénteken könnyet ejt Jézus kínszenvedésének emlékére. Ez nem mindig sikerül neki, éppen világi örömöknek élő környezete miatt. Elhatározta, hogy kolostorba vonul: klarissza szerzetes lett Urbino városában; a Battista nevet vette fel. Életszentségét nagy miszticizmus, a Krisztus kínszenvedéséről való szüntelen elmélkedés jellemezte. Boldog Stanisław Kazimierczyk lengyel pap (1433–1489) 23 éves korában lépett be a Lateráni Kanonokok Kongregációjába. Nagy gonddal tanulmányozta a Bibliát. Mint novícius mester mély lelkisége miatt nagy megbecsülésnek örvendett társai körében. Következetes szerzetesi életével küzdött a korai humanizmus elhajlásai ellen, amelyek elzárkóztak a transzcendenstől. Leírások tanúsága alapján temetése napján (és később) számos csoda történt.

Lelkiség Gyökössy Endre Lehet, hogy nincs még erőd megvallani bűneidet valakinek. Lehet, hogy nincs még erőd bekopogtatni egy lelki gondozóhoz, és kiborítani a szemetes kosaradat. Ám akkor is van Valakid. Egyvalakid szüntelen: a te Áldott Orvosod, a mi Urunk Jézus Krisztus,. Aki nem miattad is – ahogy Nikodémusnak mondta – fel kellett emeltetnie. Ha gyötrelmes az éjszakád – olvasd az evangéliumokat! Bűneid mélyén – olvasd a keresztre feszí-

tés történetét! És egyszer ott találod magad a kereszt tövében, ahol érted szenved az emberfia. S egyszer kibuggyan szádon: – Én Uram és én Istenem! Könyörülj rajtam! Most már érzem, tudom, hogy hol, miben vétkeztem, tudom, mi lakik bennem! S akkor mondd ki, amire rádöbbentél a kereszt tövében! Ahogy egyszer egy nem hívő ember megtorpant a múzeumban az egész falat betöltő Golgo-


5

ta–kép előtt: Jézus nézett le rá. Odalépett és elol- megállt a Golgota keresztje alatt. És bűnössé lett vasta a kép feliratát. „Ezt tettem érted, te mit tettél egy addig „jó” ember. Mert felnézett az Ember Fiáértem? Megkövülve állt, majd könnyes arccal kilé- ra! pett a kiállító teremből – és megújult az élete. Mert

Ahogy növekedik benned Jézus Lénye, úgy hullatod el bűneidet, és érlel életed jó gyümölcsöket. Minden bűn halált fiadzik; de Jézus meghalt, hogy nekem ne kelljen meghalnom bűneim miatt.

Isten segít. Azért hogy legyen időd egészen Felé fordulni, (ne félj a szótól), megtérni Hozzá! Hogy végre megismerhesd: Ő nem pusztán a megsegítőd, hanem Megmentőd, Megváltód! Ne félj, Akivel vétkeztél, Jézus azzal együtt akar meggyógyítani!

Előbb téged, azután rajtad keresztül őt is. Általad, veled! Életünk mélypontjain jusson eszünkbe, hogy a lejtő csak térdelve lehet megállni. Kereszt nélkül olyan a keresztény, mintha Krisztus nélkül akarna keresztény lenni.

Babits Mihály Az időben Jézus elindula Galileából, és méne Júdeának határiba, a Jordánon által kelvén. A tanítványok vele mentek. Történt pedig útközben, hogy Sythopolis városában, mely már Samariának szélén vagyon, Jézus prédikálván a népnek, nagy tömeg sereglett körébe, s a tömeg között nagyszámú kisebb–nagyobb gyerek is, aki mind látni szeretett volna valamit… Mert tudvalevő, hogy minden gyerek kíváncsi. De a Tanítványok haragudtak a gyerekekre, s mérges szavakkal akarták szétkergetni őket: –Ereggyetek innen; ti úgysem értitek, amit a mester mond! A gyerekek persze nem sokat adtak ezekre a beszédekre, és mindig újra meg újra előtolakodtak. Csak a hétesztendős ki Aramiás – ő olyan szelíd, félénk fiúcska volt, mert a mostohaapja, a foltozóvarga, mindig ütötte –, ő nem mert közel menni. Messziről, az utca túlsó végéről nézte az édes, fehér ruhás Jézust. Úgy ragyogott a fehér ruhája! Kegyetlenül égett, sütött a nap, vakított a kékség, tüzeltek a sétányos tetejű házak. De ez mind semmi sem volt a Jézus ruhájának fehérsége mellett. Ó , bizonnyal Aramiás semmit sem értett volna a beszédéből: de mégis úgy szerette volna hallani. – Engedjétek hozzám jönni a kicsinyeket! – mondta az édes, szelíd hang; de éppen ekkor jöttek le a Tanítók és Farizeusok a felső utcából; köntösük széles, sárga sávjai belekiabáltak házak fehérségébe; Hosszú szakálluk reszketett; nem mentek közel azokhoz, akik a Jézus körül álltak, de Aramiást útban érték, és rá is mordultak: – S te mit ácsorogsz itt, takarodj haza, gonosz kis csavargó! – Avagy nincs dolgod a csirizestál mellett, apád műhelyében? 6

– No, és ha nem volna? Én, mikor ekkora voltam, ott ültem a zsinagógában…. – Ott ültünk egész nap a zsinagógában, a tudós rabbik lábainál, akik a szent Betűkre oktattak… Aramiás ijedten sompolygott tovább, mert látta már a sanda aleph–et és a többi betűket, amint a szétcsavart sárga lapból kimászva, kunkorodott testű nagy, kegyetlen hangyák, mint sorban az ő szegény kis fejébe igyekszik… Szerencsére, a Tanítók Jézusról kezdtek beszélni, nagyon haragosan, és nem törődtek már vele. Aramiás lekanyarodott egy hosszú fal mellet a mezők felé, messze kerülve a zsinagógát; de megjárta vele, mert egyszerre a mostohaapja állt előtte, aki éppen a szőlők között nyaraló latin úrnak vitte volt haza az új saruit dúlt–fúlt a méregtől. – Hol jártál! Hé! – ordított Aramiásra. – Én vigyem haza a lábbeliket? Hé! – És a füleinél fogta meg Aramiást, mint ahogy a sarukat szokta a zsinórjuknál. Aramiás nézett jobbra–balra, hol surranhatna ki? De a körmök kapcsai kitűnően zárultak cimpáin, és nem volt sehonnan segítség. A tücskök iszonyú, éles csúfnótát zengtek a mezőről. – Az anyád se dógozik; te se dógozol. – folytatta a varga – Az anyádat kilelte a hideg, te meg elcsavarogsz. Minek eszitek a kenyeremet? No, megállj, csak legyünk egyszer otthon! Hol az istenbe vótál, gazember? Az asszony meg–megrázkódva kínlódott a vackán; a varga – amint hazaértek – belerúgott: erre aztán elcsöndesült és mozdulatlan maradt. A varga ekkor a fiúhoz látott: szegény Aramiás először bőgött nagyon és ordított, de később ő is elcsöndesült, és mozdulatlan maradt. A varga pedig áldomást ivott a munkára: borostömlőt hozott a pincéből, és


attól legelőbb is énekelni kezdett: de végén ő is elcsöndesült, és mozdulatlan maradt. Eközben este lett. A tücskök zenéje az egekig csapkodott; Jézus pedig megindult a tanítványokkal, mezítláb az esti harmaton, Jeruzsálem felé. Aramiás csodálatos fehérségeket látott álmában, és reggeltájban fölnyitotta szemeit. Csöndben, hogy a vargát föl ne ébreszsze, kilopódzott a házból és ment a piacnak. A piacon nyoma sem volt a fehér Jézusnak: üres volt még minden, csak Zaffira, az öreg galambárus kofa, tákolta sátrát, mert ünnepek közeledtek s ilyekor nagyban veszik az áldozathoz való galambokat. – Nini, a vargáék kis Aramiásra– kiáltott Zaffira. – Mit keresel te itt ily korán, naplopó? – A jézus keresem – felet Aramiás. – No éppen, a Jézust! Keresed bizony az áldozati kalácsokat, hogy csenhess belőlük! Hiszen a Jézus már az éjjel elindult a hűsben, és meg sem áll Jeruzsálemig! Takarodj innen! Nem kell nekem ilyen kalácsok körül–settenkedő. Aramiás ijedten húzódott vissza a harcias hölgytől, aki egy hosszú sátorrudat lengetett kezében; éhes kis szeme édes kalácsok emlékét vitte magával. A hosszú fal mentén leszaladt a város végéig, ahol két sovány pálmafa még ebben a reggeli órában egy csipet árnyékot is vetett. A pálmákon nem volt már egy szem datolya sem, Aramiás lenézett a jeruzsálemi útra: messze, az ég alján, úgy tűnt föl neki, mintha fákat látna, és valami fehérség a fák között. Aramiás elindult az úton… Apró gyíkok surrantak szét előle a porban, de ő meg se látta. Mély tűnődésbe merülve sietett, sietett. Azon tűnődött, hogy jól emlékszik–e? Mert úgy emlékezett, hogy tegnap a Jézus apró kalácsot adott azoknak a gyerekeknek, akik a közelébe jutottak. Nagyon, nagyon éhes volt Aramiás. Alig tudott menni. Minden csontja fájt még a tegnapi veréstől. Aztán, amint a Nap egyre följebb jött – a Nap, ez a kérlelhetetlen ellenség –, a meleg tűrhetetlenné kezdett válni. Sehol egy fa, sehol egy kis felhő. Aramiás felhőről ábrándozott, nagy lengő felhőről, amely olyan, mintha az Isten legyezőt emelne, fehér tollegyezőt, mint amilyen a latin úr gyaloghintaja mellett szoktak a rabszolgák tartani. Aztán addig tűnődött erről a fehérségről, míg Jézust képzelte az égen, a fehér ruhában, édes kalácsokkal az ölében. Fölemelte a fejét, de egyszerre elvakult, szédült: mintha az egész és csupa nap volna, egyetlen tűztenger! Már az a gyér növényzet is eltűnt, a széles levelű lapuk, poros gizgazok. Már kiért a kősivatagra. Itt az út sem volt látható többé: egyforma fehér, kiégett, lapos, töredezett sziklák mindenfelé, me-

lyek százsorosan verték vissza Nap sugarát. Akármerre nézett Aramiás, egyforma fehérségek villantak elébe, és a fény táncolt, mint a tükrök között. A fiúcska elkáprázva és támolyogva ámult ide–oda. – Itt, itt a Jézus! – gondolta magában; és csakugyan, mintha minden oldalról tíz–húsz fehérruhás Jézus lebbent volna elé, csak abban a minutában tovasuhanjanak. – Merre lehet itt Jeruzsálem – kérdezte magától Aramiás. – Ebben a pillanatban egyszerre valami csengés csengett fel előtte, egy csengettyű hangja, mindig tisztábban, mindig élesebben. Oly édes, ezüstös csengés volt. Itt, itt a Jézus! Aramiás megindult arra, ahonnan a hangot hallotta. A csengés játszott vele, hol itt, hol ott hangzott, néha egyszerre több irályból is. Az ú t már tökéletesen elveszett, a kövek egyre rögösebbek lettek, barlangok és a szakadékok nyíltak mindenfelé. Aramiás erőtlenül bukdácsolt a csengő után, míg egyszer csak megbotlott, elesett és nem tudott rögtön fölkelni., Ekkor a csengés feléje közeledett; különös emberek jelentek meg, rongyos ruhában, lefogyott, vézna testtel tarisznyával, bottal; piros és fehér sebek volta a bőrükön, és nagy csengőket ráztak maguk előtt. Amint meglátták Aramiást, megálltak messziről, mintha nem mernének közelebb jönni. – Egy kisgyermek– mondotta az egyik. – De hogy kerül ide? – kérdezte a másik. Aramiás fölkelt és feléjük ment., a csengős emberek tanácstalanul húzódtak vissza, mint hogyha nem tudnák mire vélni a dolgot. – Nem félsz tőlünk? – kérdezte az első. Aramiás azon tűnődött, hogy Jézus ruhája sokkal fehérebb volt, és az arca is más. Az is zavarba ejtette, hogy egy helyett öt–hat alakot látott maga körül. Szédülten támolygott, és kapott az egyik után, mintha a testetlen tünemény lenne, amely el akar lebbenni. Így megint elvesztette az egyensúlyát, és el is bukott volna, a csengős ember hirtelen az ölében nem fogja. – Édes kis fiúcska! A csengők egy pillanatra mind megnémultak, aztán idegesen csörrentek meg itt meg ott. – Ne nyúlj hozzá! Átkozott! Ne érintsd őt! – kiáltották innen is, onnan is a csengős emberek. Az első, aki ölébe kapta a kisfiút, maga is megijedt erre, s el akarta lökni; de Aramiás két kézzel kapaszkodott a durva szőrruhába, és nem hagyta magát lerázni. – Mi szegény poklosok vagyunk– mondta a csengős ember–, és azért járunk a csengőkkel, hogy az emberek, hallva a hangot messziről elkerülhessenek, és ne kapjuk meg ezt a borzasztó betegséget.


7

Minket mindig elkerülnek: még senki se jött hozzánk, soha senki! Kár volt idejönnöd hozzánk, kisfiú! Most majd nem eresztünk el többet. Nekünk is szükségünk van egy kisgyerekre, mint te vagy: egy ilyen kis szájra, amit csókolhassunk? Ilyen kis kézre, ami belénk kapaszkodik. Éhes vagy? Nesze, adunk az élelemből, amit jóságos lelkek hordanak számunkra! De megeszed benne a betegségünket…. Szomjazol? Adunk inni, de Lázunkat iszod… Jere, fuss, maradj, szaladj, szeretünk, sajnálunk, megölünk…. Fogd, itt van az irgalom kalácsa; ízleljed, édes és halálos, siratunk, nevetünk, hej, pajtások, poklos testvéreim, küldött a Mennybéli nekünk egy kis kölyköt, kis kóduskölyköt, akinek csengőt akasszunk a nyakában, alleluja, táncoljatok, poklos testvéreim!...

A csengők most ütemes csilinglit kezdte, a zenitre ért nap minden erejével tűzött, a kövekből áradt az izzó fehérség, ingott és rengett a fényben a puszta, egy kéz egy kaláccsal nyúlt Aramiás felé, aj, micsoda fehérség és ezen és halleluja volt égen és földön! És mialatt a gonosz poklosok röhögve körülállták a kisfiút, és körültáncolták és azt hitték, hogy az ő gyermekük lesz, azalatt a kis Aramiás titokzatos módon magát Jézust látta, amint kalácsot nyújtott feléje; s leroskadt a forró kőre, s mintha a Jézus ragyogóan fehér és meleg ölébe hullt volna: és kiadta szegény meggyötört kis lelkét, és egyenesen a Mennyországba jutott , mint ahogy Jézus megmondta: – – Engedjétek hozzám a kicsinyeket!

Reményik Sándor Magasságos Te tudod: nehéz ez az apaságos Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek... ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács–műhely... ezek a forgácsok... Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz? Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely,

Tüzet a világ, s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt... Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, – én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.

Darvas László (részlet) „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, S Jézusnak fogod őt nevezni! Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, És uralmának soha nem lesz vége!” A világegyházban a z ünnep neve: „Urunk születé- gyarok ősidőktől fogva így nevezzük: Gyümölcsolsének hírüladása.”, vagy Angyali üdvözlet. Mi ma- tó Boldogasszony”. Milyen csodálatosan fejezi ki a 8


mi magyar nyelvünk az ünnep lényegét. Ilyen csodálatosan csak az élő hit tud megszólalni. Pusztán az elnevezés mennyi mindent tud mondani őseink életéről, hitéről, szeretetéről.. a már költői emelkedettség, ahogy az ünnepet kezeli, egyrészt a lélek hangján pontosan leírja a történés fontosságát: Jézusban új teremtés kezdődött. A természet szerint élő emberiségbe Isten, mintegy hajtásként oltotta bele önmagáért. Másrészt jelzi, hogy Jézus mennyire valóságos ember akart lenni, megjárni az utat, az emberi élet útját a fogantatástól, a magzati életen át, a születéstől egészen a halálig.

Mária vállalta az isteni kitüntetést, vállalta az anyaságot, annak miden keresztjével, fájdalmával és könnyével, noha – akkor ezt még nem tudhatta – minden dicsfényével is. Anya lett, és az is marad. Nemcsak Jézusé, de Jézuson keresztül mindannyiunké Könyvtárakat írtak már Máriáról, képek, műalkotások megszámlálhatatlan sokasága, énekek ezrei zengi, hirdeti dicsőségét. Ez gyönyörű, biztos, hogy örül neki, mert hálás gyermeki szívből fakadnak. Hanem! Mitől lesz boldog egy édesanya? Ha annak látja gyermekét! Mit üzenhet a mai ünnepen nekünk: „Légy boldog, gyermekem!”

A római egyház a húsvétot megelőző vasárnapot doiminica palmarum-nak, azaz pálma-vasárnapnak nevezi, nálunk virágvasárnap a közismert neve. Már az első keresztények is megemlékeztek Krisztus jeruzsálemi bevonulásáról: ezen a vasárnapon öszszegyűltek az Olajfák hegyén, itt imádkoztak, majd pálma- és olajfaágakkal kezükben, énekszóval Jeruzsálembe vonultak. Ezt a szokást a római egyház szertartássá tette és azóta ezen a napon pálmaszentelést és pálmaágas körmeneteket tartanak. Azokban az országokban, ahol a pálmafa nem honos, kora tavaszi zöld ágakat, nálunk a legkorábban bimbózó fűzfaágat, az ún. barkát ( bárkának, cica-

macának is mondják) viszik a templomba, és ez szentelik meg. Régebben a virágvasárnap előtti szombaton az iskolás gyerekek szoktak a tanító vezetésével összegyűjteni a barkát a közeli erdőkből, rétekről. A templomban az oltár melletti falhoz tették, ahol aztán a virágvasárnapi szentmise keretében a pap megszentelte és a hívőknek kiosztotta a barkákat. Sokféle körmenetet is tartottak: a pap és a hívek a barkát tartva kezükben megkerülték a templomot. (Közreadta: Gál Józsefné )

Horváth Józsefné Annuska „Üdvözítő Jézusom! Szerelmed,hogy hálálhatom?” Értem adtad az életed, Cipelted (a) nehéz kereszted.

Kérlek hát, bocsáss meg nekem! Felajánlom bűnös szívem. Tedd szívedhez hasonlóvá, Alakítsd nemessé, jóvá!

Lelked fájt. sok bűnöm miatt, Hát, föláldoztad magadat, Hogy tisztára moss Véreddel, Melengessél szerelmeddel,

Add, hogy a bűnt elkerüljem! Szentkereszted átöleljem! Segíts ebben jó Jézusom! Én üdvözítőm, Megváltóm!

Mert irgalmad-jóságod nagy. - Üdvözítő Jézusom vagy- Kezedben érzem kezemet, - Vezetsz az úton engemet.

Szeretnék bűn nélkül élni, Csak szépet, s jót cselekedni! Segíts ebben jó Jézusom! Szent Sebeidet csókolom.

Ha kell az öledbe veszel, Göröngyös utamon viszel. Nem érdemlem szereteted, Én, hűtlen, rossz gyermeked.


9

Életünk Gál Józsefné Kiskorától ismerem Brigit, mint utcabeli. Négyen vannak testvérek. Ő a legidősebb. Szófogadó, jó képességű gyerek. Általános iskolai tanulmányai alatt alig volt beteg. Szeretném bemutatni. Felkerestem és beszélgettünk: – Mesélj egy kicsit magadról! – Tebeli Brigitta vagyok. Augusztusban leszek 20 éves. Tavaly érettségiztem a Kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában. Jelenleg is ott tanulok ötöd évesen a pénzügyi számviteli szakon. – Mondj valamit a betegségedről! – Amikor 11–es voltam kiderült, hogy vesedaganatom van. Ez sajnos nekem nagyon megnehezítette az életemet, tanulmányaimat. Ez ugyanis egy olyan fajta betegség, ami műtétek sorozatával jár együtt – Pécset. 2007–ben a daganattal együtt eltávolították az egyik vesémet is. Ezt követően kétszer került sor műtétre a kiújuló daganatok miatt. 2008–ban hetente kontrollra kellett járni és gyógyszeres kezeléssel próbálták zsugorítani a daganatokat, többé–kevésbé sikeresen. 2009 augusztusában hirtelen fellépő fejfájás miatt áttétes agydaganatot állapítottak meg. Kaposváron. Ekkor műtétek sorozata következett. Novemberig 4 műtétem volt, ami még nehezebbé tette tanulmányaim folytatását. Sajnos most a napokban derült ki, hogy a következő hetekben újabb agyműtétre kerül sor.

– Mennyire viseltek meg ezek a műtétek lelkileg? – A pozitív hozzáállás és az igen nagy akaraterőm, de Isten gondviselése is segített, minél hamarabb felépülni. Köszönöm a közbenjáró imákat, az értem többször felajánlott szentmiséket. Köszönöm orvosaimnak az eddigi műtétek folyamatát. – Hogy viseli meg a betegség a családot anyagilag? Eléggé megviseli a családot. Főleg 2009 februárja óta, mióta édesapám munkanélküli lett. Édesanyám is ápolási díjat kap, ami elég kevés. Ezen kívül heti rendszerességgel járunk orvoshoz kontroll– vizsgálatra Pécsre és Kaposvárra. Sok alapítványtól próbáltunk meg segítséget kérni, de csak a Csányi alapítványtól kapunk támogatást. . – Most mi lenne a legnagyobb segítség a család számára? Mivel az elkövetkező hetekben fognak megint műteni, ezért nagyon nagy szükségünk lenne egy kis anyagi támogatásra. Egy műtét utáni felépülés a kórházban hetekig is eltarthat, így a látogatás is nagyon költséges, hogy a családommal naponta találkozhassam. Ezért kérném az egyházközség segítségét, hogy támogasson! – Brigi köszönöm, hogy megosztottad velem és ezzel együtt az Egyházközség olvasóit is az általad viselt kereszttel. Kívánok Neked kitartás, erőt és mielőbbi gyógyulást Isten segítségével.

Nagyböjt 4. vasárnapján, március 14-én, a szentmisén gyűjtést rendezünk Brigitta és családja megsegítésére. Kérjük testvéreinket, hogy adományaikkal könnyítsék meg helyzetüket!

Anyakönyvi adatok a nagybajomi plébánián: Halottaink:

február 5.: HŐGYE MIHÁLYNÉ (született Szilvai Irén) élt 70 évet. Gyászolják – édesanyja: Vilma, férje: Mihály, leánya: Emőke fia: Gábor veje: Gyula, menye: Ágota. unokái: Virág, Sára, Gábor, Mihály, Dániel, és Lilla. Sógornője: Irén, testvérei: Aranka és Éva ill. azok családja.

Lempach Gabriella Idén január 30–án került megrendezésre a kaposvári egyházmegye balatoni regionális találkozója. Mint minden évben, most is részt vettünk e rendezvényen. Plébániánkról mintegy 20 fiatal döntött úgy,hogy e napot a tv nézés, számítógépezés, alvás helyett inkább egy közösségi programmal töltené el.A találkozó mottója ez alkalommal: „Jézus azt mondta nekik: Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Mk 1,17) 10

A nap kezdetén Tóth Mónika, a találkozó főszervezője, majd a helyi plébános Dobos Gyula atya köszöntötte a fiatalságot. Az atya elmondta, hogy mennyire örül, hogy a hóesés és a hideg ellenére ennyien eljutottak a rendezvényre. Felhívta figyelmünket a nap programjaira, kiemelvén a délutáni táncházat. A zenei szolgálatot idén is a Magvető zenekar látta el, Memi vezetésével.


Délelőtt két fiatal atya, Göndics János siófoki és Tomanek Péter nagykanizsai káplán tartottak előadást. Nem a szokásos előadói stílusban szóltak hozzánk, hanem kérdés–felelet formájában. Két nagykanizsai antióchiás fiatal először bemutatta mindkét atyát, majd különböző vicces ill. komoly kérdéseket intéztek hozzájuk. Ilyenek voltak, pl. Mi a kedvenc ételetek? Mi a kedvenc hobbitok? Milyen színű pólót viseltek szívesen? Mi volt életetek legnagyobb bakija? Miért lettetek papok? (Mivel idén a papok évét ünnepeljük, a szervezők szerették volna, ha belelátunk egy kicsit a papok életébe, mindennapjaiba.) A délelőtti szentmise előtt Borza Miklós atya szólt hozzánk, aki Memiék segítségével segített minket a misére való ráhangolódásban. Lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére is. A szentmisét Bálint Gábor atya celebrálta.

Majd agapé után lesétáltunk a Balaton partra, ahol lehetőségünk volt a tó jegére rámenni. A séta után csatlakoztunk Lóránt atya kanizsai csapatához, és egy labdás játékot játszottunk, amiben jól kifáradtunk. Délután a Ferences Szegénygondozó Nővérek tanításával folytatódott a program. A két nővér elmondta Assisi Szent Ferenc életét, majd beszéltek a rend megalakulásáról, a tevékenységeikről. Az előadásuk végén egy kisfilmet tekinthettünk meg, ami bepillantást nyújtott az ő mindennapjaikba, ünnepeikbe. A nap zárásaként mutogatós énekeket énekelhettünk, majd táncolhattunk egy jót. Így jókedvben sem volt hiány a nap alatt. Mindenki nevében mondhatom, hogy egy kellemes, lelki feltöltődést, tartalmas napot töltöttünk el az egyházmegye fiataljaival.

ifj. Király Tibor (Böhönye) Esős szombat délután van, a kaposfői plébániára érkezem Somos atya meghívására, aki havonta egyszer házaspároknak, családosoknak szervez pár óra közös elmélkedést egy előadás keretében. Míg a felnőttek az előadót hallgatják, gyermekeikre az egyházközség fiatal tagjai vigyáznak a plébánia másik épületében. Mi, a közösségi házban kapunk helyet, amely a hétköznapokban 60–70 hátrányos helyzetű diák tanodájaként is funkcionál. A mai előadó Varga László, a kaposvári Szent Imre templom plébánosa, kollégiumvezető, hittanár, valamit a Kaposvári Egyházmegye irodaigazgatója. Az utóbbi rang nem kizárólag irodai munkát jelent, hanem a Püspök atya helyetteseként személyi ügyekben is fontos szerepet tölt be. Az előadás fő témája a papi hivatás, az egyház és hívő kapcsolata a papság évének jegyében. Laci atya beszédének első részében arra próbált rávilágítani, hogy milyen volt az egyház a II. Vatikáni Zsinat előtt és után. Személy szerint Ő hogyan élte meg már felszentelt papként az embereknek Istenről, egyházról, lelkipásztorról kialakított képét. Radikális változást akart megvalósítani a fásult népegyház láttán. Az ilyen irányú törekvései miatt

sok ellenállásba ütközött, a változást nehezen viselő hívek körében. Mesélt arról is, hogy pár éves papi szolgálata után kétségek gyötörték, megbetegedett és elgondolkodott vajon ez az az út, amelyen haladnia kell. Mielőtt meghozta volna végső döntését, részt vett egy korlaton, ahol megtapasztalta Isten kegyelmét csodálatos gyógyulásában. Laci atya kispap korában, amikor csak tehette, fogyatékos embereket gondozott, ápolt. Ezt az önfeláldozó tevékenységét papként is folytatta, amikor beteg, szegény és elnyomott felebarátait fogadta be plébániájára. A karizmatikus lelkipásztor az elmúlt években sorra adta ki lelkigyakorlatos könyveit, hogy tanításai még több emberhez eljussanak. És végül hadd osszam meg mindenkivel Laci atya gondolatait: „Minden kegyelem az életemben – a bűn kivételével – minden a Szentlélekkel együttműködve bontakozott ki. Ő készítette elő a somat és ő vezetett tovább akkor, amikor talanodtam. Általa szenteltek pappá és szolgálhatok a szentségekkel egyházamban. A Szentlélek által tanított, gyógyított az Úr, és általa lett a testem szentély, elárasztva szívemet Isten szeretetével.”

Gyermekoldal Fésüs Éva Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az er- ke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pidőszélén kistestvérével játszott éppen, de a testvér- hent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, Credo 2009. november

11

egy szót sem szólt, csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle. A testvérke úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki: – Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! ... Gyere no, adok valamit! Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára. A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála! ... Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre sülylyesztette a zsebébe. Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta: – Gyere, szállj be, Péter! Ő meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel: – Most nem, majd holnap! Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe, és valaki meglássa! Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! ... A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kértek volna belőle. Hát fogta, bundácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte! A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni. Kérdezték: – Mi bajod? – Ö .. ö .. ö .. semmi, semmi! – felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek! ... ... Mire megnyúlt a sok–sok árnyék, elfáradtak a mókusok, és véget ért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta: – Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult: 12

– Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!

Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó, kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe: – Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal! Péter megint megállt a fél dióval, és hamar viszszadugta rejtekébe, nehogy meglássa a testvére. Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most! ... no most! ... a féltett fél diócskát megeszi végre! ... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, oly illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért! Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen? – Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska! Fogta ... ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka! A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó. A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman: – Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam! Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőben! Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta: – De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem! – Ugyan mi? – Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked! A jó kis testvér így beszélt, és képzeljétek! Odaadta a szép dió ... másik felét! Szerencse, hogy a szentjánosbogár lámpása már kihunyt, mert Mókus Péter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki válláig, s akit ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot! Úgy szégyellte magát! ... nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jólesett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska ...


Rejtvény A februári Credo rejtvényeinek helyes megfejtése: 1.) Betelt az idő, közel van az Isten Országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban. 2.) Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! 3.) Lelkigyakorlat, gyónás, jócselekedet – gyakori áldozás, lemondás, imádság

Márciusi rejtvényeink: I. Rejtvényünkben egy evangéliumi mondatot keresünk, melynek a vége elveszett. Azonban az alábbi rajzok által jelzett szavak megfelelő betűit összeolvasva megkapod a megoldást. Pl.: ha a szemüveg rajz alatt a 3 számot látod, akkor a szemüveg 3. betűjét kell felhasználnod. A megoldásnál az i, o, ö és ü magánhangzóknál nem vettük figyelembe, hogy rövidek vagy hosszúak.

2,3

2,1,4

1,2

3,1,4

3,4,6,1,6

1,1,3,2

1,2,3,1,2,10,4

5,4

4

2,1

Megoldás: „Aki nekem szolgál, kövessen engem, __________ ___________________________________________________ _________________________________________________ .” II. Találd ki, mire vagy kire gondoltunk! 1. „Fiatal négylábú személyszállítást vállal Jeruzsálembe bérmentesen, az első jelentkezőnek akár vasárnap is. Elérhetőség: a Betániát követő falu széle. Jelige: füles.” 2. „Figyelem! Bár kereskedelmi végzettséggel nem rendelkezem, de mégis ’’árulok’’! Néhány ezüstért fontos információkat kiszolgáltatok, akár hozzám közel álló személyekről is.” 3. „Foglalkozásával felhagyott halász hazugságvizsgáló készüléket venne, lehetőleg még nagypéntek hajnala előtt. Jelige: kakas.” 4. „Bizonytalan, befolyásolható római helytartó olyan kézmosó tálat keres, amelyben kezén kívül lelkiismeretét is tisztára moshatja ártatlan emberek elítélésének súlyától. SŰRGŐS! A régi már elhasználódott.” 5. „Jeruzsálem lakói! Segítsetek! Nagypéntek délelőttjén választásra kerül a sor. Lehet, hogy sok bosszúságot okoztam nektek, és szernyű bűneim vannak, de álljatok mellém. Ha választani kell, szavazzatok rám, és mentsetek meg engem a haláltól, a bűntelen elítéltél szemben. 6.„A római katonák sanyargatása alatt nem bírja terheit? Én segítek! Erős fizikumú, segítőkész emberként teherhordozást vállalok.”


13

7. „Úgy érzed, nyomaszt az életed? Nem találod a kiutat bűneidből? Én azért jöttem, hogy segítsek! Minden gondodra, szomorúságodra megtalálod nálam a megoldást. Fordulj hozzám bátran, és én megvigasztallak. Hívj bátran, én segíteni szeretnék rajtad! Elérhetőség: egy őszinte imádságban.” III. A két kép között 5 különbség van. Keresd meg őket, és egészítsd ki a hiányos rajzot!

(összeállította: Lempach Gabriella)

Humor

Az apa vacsora közben feddi a fiát: – Hogy eszel? Hát semmit sem tanultál tőlünk? Mire a fiú: – Dehogynem! Sosem szabad megnősülni… *** – Vádlott! Tud valamit mondani, ami enyhítené a büntetését? – Igen. Házi őrizet, kábeltévé, hifitorony. *** Orvos a beteghez: – Gratulálok a bátorságához! Az operációt hősiesen állta, de a műtét előtt nagyon nyugtalan volt, dulakodott a nővérekkel, kiabált, káromkodott…. – Ne csodálkozzon rajta, doktor úr, hiszen én csak az ablakot jöttem megtisztítani.

*** – Szeretsz iskolába járni? – kérdik az elsős kisgyerektől a rokonok. – Nagyon! – feleli a gyerek. – Sőt, hazajönni is szeretek, csak a közbenső időt utálom nagyon. *** A gyerek teve faggatja az apját: – Apa, miért van nekünk ilyen hosszú szőrünk? – Hogy beleolvadjunk a sivatag színébe, és az ellenségeink ne tudjanak felismerni. – És miért van ilyen nagy patánk? .– Hogy ne égesse a sivatag forró homokja a talpunkat. –.Na és miért van púp a hátunkon? – Hogy vizet tartalékoljunk benne a sivatagi szárazság idején.

– Értem. Csak azt nem, hogy akkor mi a fenét keresünk itt, az állatkertben? *** Három bagoly ül a fán, Megszólal az egyik: – Kaptam egy órát. –– az semmi– tromfol a másik –, én kaptam egy tehenet. –. A francba is– mérgelődik a harmadik –, én nem kaptam semmit. Másnap ismét ott ül a három bagoly ugyanazon a fán. Megszólal az első: – Ellopták az órámat, nem tudom mi lesz. – Nekem meg a tehenemet, zabos vagyok. Mire a harmadik: – Már fél hat? Gyerünk fejni.

Recept Miklai Lászlóné DIÓS LEPÉNY (vadrózsa) Hozzávalók: 45 dkg rétesliszt, 35 dkg margarin. 25 dkg porcukor, 4 db tojás sárgája, 0,7 dl rum, csipetnyi só. A töltelék: 6 db tojás fehérje, 10 dkg. porcukor, 1 cs vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg margarin. 20 dkg darált dió. Elkészítése: a 4 db tojássárgáját, a margarint, a lisztet, a cukrot, a csipetnyi sót és a rumot összedolgozzuk, és ezt

14

egy habkártyával a sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk. A töltelékhez habosra keverjük a margarint a cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadjuk a darált diót. A 6 db tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd apránként összevegyítjük a diós masszával. A tölteléket rásimítjuk a tésztára, és előmelegített 180 fokos sütőben sütjük. Tespi mérete kb: 40x30 cm.


Márciusi programjainkból ajánljuk A hétköznapi szentmisék márciusban este 6 órakor kezdődnek! Keresztutat járunk csütörtökönként a szentmise után és vasárnap délután 3 órakor! március 21. vasárnap

NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT

A reggeli 9 órai szentmise elmarad. Délután 4 órakor kezdődik a szentmise. A szentmise alatt gyóntat és a lelkigyakorlatos beszédet tartja:

KISS IVÁN prépost, marcali esperes-plébános atya (a szentmise után gyóntatás, ameddig van gyónó)

március 25. csütörtök március 27. szombat

március 30. nagykedd március 31. nagyszerda április 1. nagycsütörtök április 2. nagypéntek április 3. nagyszombat

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY ünnepi szentmise este 6 órakor 1600 Iváncsits Tamás PÉTER ÉS NÉRO c. rockoperájának ősbemutatója a nagybajomi Kultúrházban. 900-1500. betegek gyóntatása a városban 1600- gyóntatás a plébánián a megbeszélt időpontokban 1600- gyóntatás a plébánián a megbeszélt időpontokban 1900 Az utolsó vacsorára emlékező szentmise 1500 Keresztútjárás 1900 Az Úr szenvedésének emlékezete szentsír látogatás reggel 8 órától este 8 óráig 2030 Húsvét vigíliája utána igény szerint ételszentelés

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk: [email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következő, áprilisi számunk 2010. március 28.-tól kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! Credo 2009. november

15

16


12. évfolyam 3. szám március hónap szám A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA. Credo november 1

Recommend Documents