CREDO szám. évfolyam 7. szám júliusaugusztus A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

14. évfolyam 7. szám 2012. júliusaugusztus hónap

141. szám

NAGYATÁD - SPORTNAP

HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence)

NAGYBAJOM KATOLIKUS PAPJAI 8. Kiss István és Csalán Ádám atyák 1721–1734 között

1700–as évek elején hazánkban és Somogyországban a katolikus egyház rátért a kibontakozás, az építkezés és a fejlődés útjára. Vármegyénk területének már 25 %–át művelték, 64 %–át gazdag és értékes erdők szőtték át, l %–án szőlőt termesztettek, de 10 %–a még mocsaras, bozótos, nehezen megközelíthető vidéknek számított. A reformátusnak tartott Nagybajomban már 60 katolikus hívő él, akik bátran és öntudatosan akarják gyakorolni hitüket és vallásukat. 1720–ban még csak 19 plébániája van Somogyországnak, de 1733–ban már 33–al büszkélkedhet. A mindenkori veszprémi püspökök nagy erőfeszítéseket tettek, hogy fellendüljön az egyházmegyénkben a hitélet, és ahol igény van rá, templomok és plébániák épüljenek a hívek szolgálatára. 1720–ban nagy veszteség érte a magyar katolikus egyházat, amikor Pozsonyban december 19–én váratlanul meghalt gr. Volkra Ottó János veszprémi püspök. A királykoronázó Dómban helyezték örök nyugalomra. Sírját, a mai na-

pig nem sikerült megtalálnunk. Áldott személyében egy jóságos, nagy szervező és kiváló főpap távozott az örökkévalóságba. Sajnos, két éven át a király nem töltötte be a veszprémi püspöki széket, hogy a főpapi javadalom a császári kincstár bevételét gyarapítsa. Végre, 1717. január 17–én gr. Esterházy Imre zágrábi püspököt nevezték ki Veszprém főpásztorának. Az új püspök, korábban a pálos szerzetesek közül került a főpapok sorába. Szerény, jó képességű és buzgó pap volt. Grófi címét sohasem használta. Főpásztorsága alatt átépítette és rézlemezzel fedette be az ősi veszprémi katedrálist. Nagy tervei voltak az egyházmegyénkben. Ezeket, sajnos, nem tudta megvalósítani, mert 1725–ben esztergomi érsekké nevezték ki. 82 éves korában, 1745–ben halt meg Pozsonyban. 1725. szeptember 7– én az uralkodó Acsády Ádám Péter atyát nevezte ki Veszprém püspökének. Az új főpásztor agilis, bátor, tetterős, nagy szervező és építő vezetőként működött haláláig. Püspöksége alatt 40 új templom épült és 36 templomot bővítettek, építettek

át. A káptalanra támaszkodva tárgyalt a ferences, piarista, karmelita, jezsuita és pálos atyákkal, hogy segítsék az egyházmegyés papokat a lelkipásztori munkában. 1734–ben a somogyi esperesi kerületet két részre osztotta. Az Alsó–Somogyi, igali kerület esperese Kiss István nagybajomi plébános, a Felső–Somogyi, kaposvári kerület esperese Vörös József kaposvári esperes lett. 1735–ben fölállította a SEGESDI FŐESPERESSÉGET, melynek élére első főesperesnek Péntek György törökkopányi plébánost nevezte ki. 1721–ben Nagybajom első plébánosát, Újhelyi Jánost kitüntetésként Siófokra helyezték át. Az új lelkipásztorunk, KISS ISTVÁN JÓZSEF 1721– ben foglalta el a plébániát. Az életéről keveset tudunk. Gyöngyösön született. Az édesapját Kiss Pálnak hívták. Legnagyobb szomorúságunkra, nem ismerjük az édesanyja nevét, de születésének idejét sem. Annyit tudunk róla, hogy a teológiát 1717–1721 között Nagyszombatban végezte. Újmisésként került Nagybajomba. Nagyon

CREDO 2012 július-augusztus

értékes, buzgó és jó plébános lehetett, hogy nemsokára Őt nevezték ki a somogyi kerület esperesévé. Nagybajomban mindvégig a szerény plébániában lakott és a fatemplomunkban misézett. 1729–ben Baumgartner Bálint Keresztély jómódú, nemes ember igen tekintélyes alapítványt, 1000 birodalmi forintot tett az új plébánia templomunk javára, amelyet 1731–ben kezdték el építeni. Megvalósulásához tevőlegesen járult hozzá a pannonhalmi apátság, a helyi földesurak és lakosság, valamint a somogysárdi jobbágyok. Meglepő, hogy a reformátusoktól elvett sövénytemplomot a katolikusok sohasem használták. Kiss Istvánt, második plébánosunkat 1734–ben Igalba helyezték át. Még ebben az évben Ő lett az Alsó–Somogyi esperesi kerület esperese. Buzgó és eredményes papságának elismeréseként 1742–ben veszprémi kanonokká és székesegyházi főesperessé nevezték ki. 1755. március 11–én halt meg Veszprémben. A székesegyház sírboltjában helyezték örök nyugalomra. 3

1734 őszén került Nagybajomba CSALÁN ÁDÁM atya. Az életéről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Nem tudjuk, honnan származott, hol és mikor született, hol tanult, de még azt sem, hogy honnan helyezték Nagybajomba. Valóságban, településünk harma-

dik plébánosa volt, annak ellenére, hogy még a neve sem szerepel a nagybajomi plébánosok névsorában. 1734 őszétől 1735. március elejéig látta el a lelkipásztori munkát községünkben. 1735. március 5–én meghalt Nagybajomban. Biztosra vehető, hogy

a török kiűzése után Ő az első plébánosunk, akit a nagybajomi temetőben temettek el. 1735. márciusától az új lelkipásztorunk megérkezéséig Guzmics Tamás segesdi ferences atya misézett, keresztelt, esketett és temetett Nagybajomban.

1734–ben plébániánkhoz tartozott: Somogysárd, Kutas, Kak, Vrácsik és Sörnye település is. Tisztelettel és szeretettel emlékezzünk a Nagybajomban működő lelkipásztorokra: Kiss István József és Csalán Ádám atyákra.

ÉLETÜNK Horváth Norbert

Gyalogos zarándoklaton a kolpingos diákokkal

A Kolping Katolikus Szakiskola képviseletében 18 fővel május első szombatján csatlakoztunk a feltámadási menethez. Nagyszerű társasággal, gyönyörű időben gyalogoltuk le a távot. Köszönetünket fejezzük ki az érintet falvak híveinek, plébános atyáinak, akik Niklán, Táskán, Buzsákon, Lengyeltótiban fogadtak minket, és élvezhettük szeretetteljes vendéglátásukat.

Betekinthettünk csodálatos templomaikba, egy–egy rövid imára. Izgalommal várjuk a jövő évi zarándoklatot, amikor még nagyobb számmal szeretnénk képviselni iskolánkat. Kolping Katolikus Szakképző Iskola és Kollégium tanárai, diákjai.

Lempach Gabriella NAGYATÁD – SPORTNAP Június 2–án tartották immár hagyományosan egyházmegyénk sportnapját a nagyatádi Városi strand területén Bálint Gábor atya szervezésében. A plébániánk 21 fővel képviseltette magát. Több kategóriában kipróbálhatták magukat a gyerekek: futball, pingpong, kalandtúra bajnokság, íjászat, kerékpáros ügyességi verseny. Akadt azért egy kis szabadidő is a nap során, amit szurkolással, beszélgetéssel, és persze a strand medencéjében való lubickolással tölthettek a résztvevők. Szinte az összes sportágban megmutatták ügyességüket a bajomiak, igaz, dobogós helyezést nem sikerült szerezni, mégis vidáman, kissé fáradtan, élmény dús nappal a hátunk mögött indultunk haza. Gratulálunk minden résztvevőnek!

4


A Sportnap számomra nagyon jó volt. Rengeteg színes programmal volt díszítve. Még az időjárási viszonyok is jók voltak. Ez egy precízen meg terve-

zett ifi nap volt, ahol sok más város fiataljai lehettek együtt. Bogdán Zsolt (Kázmér)

Fél 8–kor indultunk a plébániáról. Amikor odaér- és közben beszélgettünk. Ezután elmentünk a medenkeztünk, be kellett jelentkeznünk a sportágakra. Ezek cébe fürdeni. Délután hazaindultunk, a buszon is sovoltak pl. íjászat, foci, biciklizés, pingpong, kalandtú- kat nevettünk. Jól éreztem magam. ra. Én a kalandtúrában, íjászatban és a fociban vettem Kalányos Tímea részt. Délben kaptunk ebédet, egy fa alatt ettük meg,

Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink:

június 7.: Bunovácz József – élt 64 évet. Gyászolják volt felesége: Mária; leánya: Szilvia, fia: Róbert, veje és menye, unokái: Rebeka, Hanna, Áron és Léna, valamint testvére István június 20.: Tóth László János – élt 53 évet. Gyászolja özvegye: Éva, rokonok, barátok, ismerősök és szomszédok. Keresztelések: június 10.: Fruzsina–Éva – Orsós Éva gyermeke, Pálmajor, június 16.: Levente–Márk – Horvát Attila és Vilcsek Katalin gyermeke, Nagybajom, június 29.: Norina–Magdolna – Babai János Tamás és Hornyák Renáta gyermeke, Budapest.

LELKISÉG Horváth Józsefné Annuska:

AZ ÉN TE DEUMOM

Dicsérlek Istenem gondviselésedért. Dicsérlek Téged örök jóságodért. Dicsérlek én reggel, amikor felkelek, Dicsérlek nappal és este, ha lefekszek.

Dicsérlek Téged a születő életben, Dicsérlek, dicsérlek magasztos énekben. Dicsérlek kisgyermek édes mosolyában, Dicsérlek unokám kedves, szép szavában.

Dicsérlek mindenben, fűben és fában, Dicsérlek magasban repülő madárban. Dicsérlek a madár szárnyaló dalában, Dicsérlek fészket rakó szorgalmában.

Dicsérlek a réten tarkálló virágban. Dicsérlek virágnak ezernyi fajában. Dicsérlek fenyvesek árnyaló lombjában, Dicsérlek Földünknek sok–sok állatában.

Dicsérlek aranyló Nap–sugarában, Dicsérlek Téged a szél fuvallatában. Dicsérlek Istenem az ég zengésében, Dicsérlek esőben, s a harmat cseppjében.

Dicsérlek mindenben, amit megalkottál, Dicsérlek, hogy értünk életet áldoztál. Föláldoztad áldott Szent Fiadat értünk, Hogy általa Te szent országodba érjünk.

Dicsérlek a télben, tavaszban és nyárban, Dicsérlek istenem az érett kalászban. Dicsérlek az őszben, mikor szőlő érik, Dicsérlek, amikor a leányt megkérik.

Dicsérlek Uram! és hálát adok Neked! Minden jóért és rosszért, amit kaptam Tőled. Dicsérlek munkámmal, hangommal, szívemmel. Dicsérlek Istenem számmal, értelmemmel.


5

Borsodi László TANÍTOTTAM SZÁMOLNI Valamikor évekkel ezelőtt járt a kezemben egy rövid, frappáns csattanójú humoros írásokat tartalmazó könyvecske. Kizárólag az egyházi, vallási élettel kapcsolatos vicceket tartalmazott. Azon túl, hogy valamennyi írása „szalonképes” mosolyra derítő volt, nem egynek komoly mondanivalójára is ráfigyelhettünk. Egyik ilyen tréfa kísért, jut eszembe meglehetősen gyakran, s gondolkodásra késztet. Röviden: déli időben hazafelé az iskolából egy első osztályos kisfiú lép be a templom csendjébe. Beül az egyik padba egy idősebb néni mellé. Merően nézi a tabernákulumot. A néni arra lesz fi-

gyelmes, hogy a gyermek szája mozog, nyilván motyog valamit. Egy idő után menni készül, azonban templomi padtársa (a néni) megkérdezi tőle: – Imádkoztál, kisfiam? Percnyi habozás után így felel a fiúcska: – Beszélgettem Jézuskával. – Na és mit mondtál neki? – égy további kérdés. – Tanítottam számolni – mondja a gyermek. – Mi ugyanis ma tanultuk a 2–es szorzótáblát és azt mondogattam neki! Megtörtént, kitalált eset? A könyv szerzője tudja tán? Nekem azonban valahányszor eszembe jut

az írás, lelki szemeim előtt mindig megjelenik egy hátitáskás, élénk tekintetű nebuló, látom, amint belép a templomba, és tanítja számolni Jézuskát. És szent irigységgel szeretném eltanulni, megtanulni az imádkozásnak azt a módját, szeretnék ilyen őszinte és nyílt tekintettel nézni Jézusra, s szólni hozzá, ha felnőttként is, de a gyermek szívével. Most már sejtem, tán tudom is, hogy annak idején Jézus miért állította tanítványai s általuk valamennyiünk figyelmének középpontjába a gyermekeket, a gyermeki ártatlanságot, tisztaságot és őszinteséget.

Szabó Imre:

„Szemünk fénye: a gyermek” teljesedett az a prófécia, is arra bizonyosság Josephus történetírása, aki megírja, hogy a hosszúra nyúlt ostrom szerűségei között nem csupán a szíjakat és a pajzsokról leszerelt bőrt rágták kínjukban az emberek, de akadt anya, aki kilátástalan helyzetében kisdedét sütötte meg, meg is ette felét, másikfelét meghagyta a minden házat átkutató vad harcosoknak, amitől még azok is elborzadtak. Az ostromló Titusz pedig minden felelősséget elhárított magától: ő ismételten felkínálta a békét a lázadóknak, az ilyenszerű tettekre képes nép nem érdemli meg a kíméletet. Csakugyan minden emberi érzésből kivetkőzött az anya, aki ilyesmire képes, mikor Isten is a maga érthetetlen nagy szeretetét szemléltetni akarja, az anyai szeretethez hasonlítja: Hogy mennyire eltávolodtunk a bibliai gondolko- „Megfeledkezik–e csecsemőjéről az anya, nem ködástól, mi sem bizonyítja jobban, mint a kis hazánk- nyörül–e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkezban zajló un. „abortusz–vita”. (Hiszen ha csak vita nének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Iz 49.15) Mi is az abortuszt engedélyező és sajnos gyakorló volna?) Az ige még arról tanít, hogy az anyaméh gyümölcse: jutalom (Zsolt 127 „bizony, az úr ajándéka a népek sorában vagyunk. De igaza van az írónak: „Végyermek!!”) Jákob felesége még meg akart halni, ha reim, magyar kannibálok!” Ha nincs magyar gyernem születik gyermeke (Ter 30) Jézusról még azt ki- mek, nincs magyar jövendő, ha az anyák nem jutaáltotta egy asszony „Boldog az anyaméh, amely téged lomnak tekintik magzataikat, hanem eldobandó teherhordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” nek, hogy várhatjuk el Istentől, hogy megszánja ezt a (Lk 11) Jeruzsálem megítélésnek egyik szörnyűsé- népet? Hol kezdődik a gyógyulás? Vissza a bibliai szemge éppen az lesz, hogy azok lesznek majd boldogok, akik nem szóltak – jaj a terhes és szoptató anyáknak lélethez! Az anyákon múlik! A család lelke az édesazokban a napokban (Lk 21,23)! Hogy mennyire be- anya, nem hiába ragaszkodik minden ember az édes6


anyjához. Róluk szólnak a legszebb vallomások: „Most látom milyen óriás ő!” S melyik ember az, aki nem édesanyját szólítja utolsó percében? Lássuk most már milyen a „Jézus családja”? Kik az én anyám és az én testvéreim? – kérdezi Jézus az evangéliumok szerint. Meg is felel a kérdésre: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják.” (Lk 8,21) Ezek az igazán boldogok! Lk 11,28) Akik, mint Jézus: szeretik az övéiket, akikből árad az önzetlen, a mindig másik javát akaró, azt boldogító isteni szeretet. Néhány ilyen lelkületű történetet hadd említsek itt meg buzdításul: van ilyen! Így kell ezt csinálni. Egy főpap számolt be arról a megrendítő élményről, amelyet egy fogyatékos gyermekek bérmálása alkalmával élt meg. Figyelmeztették: csak röviden, mindent a legegyszerűbben, hiszen a gyermekek fogyatékosak, nem igazán értik, ami történik, hát csak óvatosan. Ő is így járt el. Elmondta a gyermekeknek mit fog csinálni, megáldja őket kézrátétellel, imádkozik velük, ment is a dolog szépen rendben. Az egyik kisgyermek azonban, miközben a pap keze a gyermek fején nyugodott, ezt susogta: Simogassál, simogassál! Olyan kevés szeretetben részesülnek ezek a szerencsétlenek, olyan jólesett neki, hogy valaki a fejét megsimítja! Minden kevéssel tudnánk örömöt szerezni, ha szeretettel közelednénk a szeretetre szomjas lelkekhez! Nemrégiben egy rádiós műsorban számolt be egy anya arról „a szerencsétlenségről”, ami váratlanul

érte: két szép egészséges fia után egy nyilvánvalóan fogyatékos harmadik gyermek született, akit bizony sehogy sem tudott elfogadni. Az orvosok is lassan tapintatosan vezették rá, hogy ez a gyermek bizony egész életén ilyen lesz, kereszt a család számára. Kétségbeesésében az anya Gyökössy Endre pszichológiáját hívta segítségül: ha nem is tudja szeretni ezt a kis félkegyelműt, bánjon vele úgy, MINTHA szeretné! Ez a kísérlet bevált! Lassan–lassan úgy megszerette ezt a kis jövevényt, hogy élete boldogságát jelenti, és nagyon hálás az Úrnak ezért az ajándékért, mert bizony, az Úr ajándéka a gyermek! Egyszerű falusi asszonyok szokták mondani, hogy a gyermek hozza magával a szeretetet! Hogy men�nyire így van, mutatja Teréz anya példája: Indiába kerülvén előkelő leánynevelő intézetbe, elszörnyedt az utcán haldokló hajléktalanok nyomorúságán. Először elszörnyedt, aztán könyörületre indult, és kezdte gondjaiba venni ezeket „az Úr kicsinyeit”. Egy ilyen nyomorult haldokló ápolása közben mondta neki egy őt viszolyogva szemlélő előkelő hölgy: „1000 dollárért sem csinálnám, amit ön csinál!” „Ezer dollárért én sem csinálnám”– vágott vissza Teréz anya. Az ilyesmit vagy szeretetből teszi az ember, vagy egyáltalán nem csinálja… Mi milyen lelkülettel élünk a családunkban? Amit tőlünk Isten és ember egyaránt elvár: a kapott szeretetért bőven árasztott, továbbadott szeretetet. A hit látássá, a remény valósággá válik egykor, de a legnagyobb, a szeretet, megmarad az örökkévalóságban is.

Szuhanics Albert Szent István ünnepe Az új kenyér ideje ma eljő, nevet a nap, nincs az égen felhő. Haja roppan, foszlós belű fajta piros–fehér–zöld szalag van rajta...

Ha kérdenéd, hogy ez milyen világ? egy áldott föld, mit Kárpát ölel át! A nagy király teremté államunk, egy ország él azóta általunk.

Megszentelten fekszik az asztalon a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon. Fáradságunk, eső, s a nap heve... ebből van az életünk kenyere!

Ó, Szent István, tiéd e nyári nap, királyságod örök az ég alatt. Magyarország állama oly szilárd, ezer évet kősziklaként kiállt!

Az ég, a föld, s az ember dolgozik, a nap, a szél, felhőket hordoz itt. Isten s ember, ím egymásra talál, s kenyeret ad a végtelen határ.

Az új kenyér, új élet záloga nem őrli meg az idő vasfoga. Augusztus húsz magyarok ünnepe, velünk az Úr, s az ősök szelleme!


7

TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. Nem volt rossz ember

A kertész nagyon szerette a virágokat, reggeltől estig csak az illatos növényekkel foglalkozott. Más nem is érdekelte, csak a rózsái, liliomai, a szebbnél szebb színekben pompázó virágai. Öntözgette, kapálgatta, trágyázta őket. Ám ennek a családnak volt családja is. Jó felesége, aki csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a virágainak szenteli, és másra nem is futja az idejéből. De amúgy nem volt rossz ember. Volt két szép fia is, akiknek titokban fájt a szívük, hogy édesapjuk a virágokat simogatja és nem őket, a virágokkal beszélget és nem velük, a virágok növekedését lesi és nem az övékét. Teltek az évek. A felesége meghalt, a fiai megnősültek, és elköltöztek otthonról. Mondhatnánk a szegény kertész egyedül maradt és szomorú lett. De nem úgy volt, szinte észre sem vette a változást. Ott voltak a virágai. Amíg ereje volt, szikrányi bírása, kapálgatta és törődött velük. Egyáltalán nem ismerte az unokáit, mivel fiai úgy érezték, fölösleges lenne meglátogatni őt, úgy sem érdekelnék a gyerekek. Ha esetleg egy új virágfajtát hoznának neki megmutatni! De egy unokát? A kertésznek is eljött az ideje és a Teremtő magához szólította. A temetésén nem siratta senki. Csak a virágok hullatták a szirmaikat, de csak azért, mert elnyíltak vagy kiszáradtak. Hisz a virágnak nincs szíve. A kertész nem hiányzott senkinek, mert ő sem szeretett senkit, nem törődött senkivel, a virágjaival nem szerzett örömet másoknak, csak saját magának. Azt mondják, hogy addig élünk, míg valaki emlékszik, vagy gondol ránk. A kertészre bizony nem gondolt senki. De amúgy nem volt rossz ember. (Heti Lélekemelő 22. hét)

gyenge záporokat! És az Úr küldött gyenge záporokat. – Uram – imádkozott a szerzetes –, a fámnak napsugárra van szüksége. Küldj napfényt, könyörgöm! És a nap ragyogott, bearanyozva a felhőket, melyekből esőcseppek hullottak. – Most fagyot adj, Uram, mely megerősíti a fa szöveteit! – kiáltott a szerzetes. És íme, a kis fa ragyogott a fagyban, de estére elpusztult. Ekkor egy másik szerzetes kereste fel, és elmondta az ő tapasztalatait: – Én is ültettem egy kicsi fát, és amint látod, gyönyörűen fejlődik. Istenre bíztam a fámat. Ő alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy magamfajta ember. Nem szabtam feltételeket. Nem határoztam meg módokat, és módszereket. "Uram, küldd azt, amire szüksége van – imádkoztam – esőt, napfényt, szelet, vihart vagy fagyot! Te alkottad, te tudod." (Heti Lélekemelő – 2012. 21. hét) 3. Az egér és az egérfogó

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztas�szonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: – Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: – Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: – Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, 2. Mikor irányítom én a dolgokat és mikor Is- hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megten? marta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. – Olajra van szükségem – mondta egy szerzetes és Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. ültetett egy olajfacsemetét. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az as�– Uram – imádkozott –, esőre van szüksége, hogy szonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a baráérzékeny gyökerei ihassanak és növekedjenek. Küldj tok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt 8


disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort. Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy–egy fonala. (Görög Rita Dalma) (Heti Lélekemelő – 2012. 20. hét) 4. Angyali érintés

jainkat. Nem kérnek semmit, mindig csak adnak, Ha bánat ér minket, megsimogatnak. Ott vannak minden szelíd ölelésben, Minden szívből születő mosoly melegében. Úgy szeretnek, mint az Édesanyák, Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát. Én ott jártam az Angyaloknál, Tőlük hoztam üzenetet, Az van írva e levélben, Édesanyád itt van veled. Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed, Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted. – Ne szomorkodj – ezt üzeni, Én mindig veled maradok. Bármikor, ha szükség lesz rám, A szívedbe nézz, ott vagyok. Őrizd meg jól e a levelet, Hogy emlékeztessen rám, S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám. És amikor már neked is lesz egy gyermeked, Neki is olvasd fel ezt az üzenetet. Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem, Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem. A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod, Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod. Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat, Az angyalokkal együtt kísérjük utadat. A Mennyországból is vigyázok rád, Mert ott is én maradok a te Édesanyád. A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Mikulás átadta neki az "égi postán” érkezett üzenetet, halkan megkérdezte: – Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal? – Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet. Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához: – Este majd elolvasod még nekem? – Igen, még sokszor elolvassuk közösen – mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát. Pár nap múlva Niki újra eljött az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte: – Szavalhatok neked? – Ó, igen, alig várom – mondta a Mikulás és megsimogatta az arcát. És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet. – Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne – mondta a kislány. A Mikulás nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb. Mert az Anya érintése egy igazi Angyali érintés. (Heti Lélekemelő – 2012. 19. hét)

Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislány találkozhasson a Mikulással. Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arra fele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Mikulásnak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Mikulásnál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a Mikulás, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik. – Niki? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet. A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apuká5. Te melyik kutya vagy? ja kezét szorította. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy templom, A Mikulás pedig elkezdte szavalni az üzenetet: Az abban pedig egy terem, melynek minden falát tükrök Angyalok a mennyben laknak, De szívünkben is he- borították. Történt egyszer, hogy egy kutya eltévedt lyet kapnak. Vigyázzák az álmainkat, Felügyelik nap- ebben a templomban, és addig bolyongott, míg végül CREDO 2012 július-augusztus

9

ebben a teremben találta magát. Ahogy hirtelen megpillantotta ezer tükörképét, morogni és ugatni kezdett

vélt ellenfeleire. Ám ezek ezerszeresen vicsorogtak és ugattak vissza rá. Erre az eltévedt eb még dühödtebben reagált, míg végül belepusztult ádáz őrjöngésébe. Telt–múlt az idő, s egyszer egy másik kutya keveredett az Ezer Tükör Termébe. Őt is körülvette ezer tükörképe, csakhogy ez a kutya boldogan csóválni kezdte a farkát – mire az ezer tükör–eb szintén örömteli farkcsóválásba kezdett. Ez a kutya végül jókedvűen és megerősödve hagyta el a templomot. Senki sem fogja megtudni, de te azért tedd fel a kérdést magadnak: az első vagy a második kutyára hasonlítasz–e inkább?

HÍREK 1. Kereszt a világűrben

lágban. Jézusban nemcsak a remény jelenik meg, hanem az Út, az Igazság és az Élet! Milyen nagyszerű tudni, hogy Jézusért a magasba emelkedik egy kereszt, és éjjel–nappal ott kering a bolygónk körül! A háborúk, a bűn, a kapzsiság, a gyűlölet és a gőg fölé emelkedik, és dicsőségben, áldásként kering a magasban.” A kis fakereszt a több mint egyhónapos űrutazás alatt a Celestis 11/Falcon 9 fedélzetén másfél óránként, összesen 576–szor kerülte meg a Földet kb. 300 km magasságban, és szinte minden ország fölött elhaladt. „A kereszt valamennyiünk fölött járt: Jeruzsálem, Amerika, Szaúd–Arábia, Irán, India, Dél–Amerika fölött, az egész világ fölött! Felmutattuk a keresztet a Föld fölött, hogy hirdessük: a Föld az Úré! A Sátán arcába tartottuk a keresztet a földön és az égen” – fogalmaz honlapján Blessitt, aki feleségével együtt folytatni szeretné a gyalogos „kereszthordozást” a világban. (Magyar Kurír)

Június 26–án tért vissza a Föld légkörébe az a műhold, amellyel egy kis keresztet is Föld körüli pályára juttattak május 22–én. A kezdeményezés az amerikai Arthur Blessittől származott, aki azzal került be a Guinness Rekordok Könyvébe, hogy a világ leghosszabb zarándoklata keretében több mint 64 ezer km–t gyalogolt egy több mint három és fél méteres kereszttel a vállán. A 72 éves vándorprédikátor 1968–ban indult útnak, és 44 esztendőn át a világ 320 országát járta be. Blessitt korábbi, Jézustól kapott küldetésének „meghosszabbításaként” ennek a keresztnek egy darabkáját most a világűrbe is eljuttatta. Meggyőződése szerint „a ke2. Lichtenstein hercege az reszten az, ami az emberben a leg- abortusz ellen rosszabb, találkozott azzal, ami Istenben a legjobb, s ezért van reAlois Philipp Maria, az 1968. mény! A kereszt a szeretet, a béke június 11–én született trónörökös és a remény jelképe e széteső vi- legutóbb azzal hívta fel magára a 10


figyelmet, hogy bejelentette: kész lemondani is, ha az abortusz legalizálásáról szóló május 10–i referendum az ő katolikus meggyőződésével ellentétes döntést hoz. Mindazonáltal nem ő a kicsiny monarchia uralkodója, hanem apja, II. János Ádám. Ő azonban 2004. augusztus 15–én a mindennapi ügyek intézésének jogát átruházta fiára, a régenshercegre – az államfő azonban János Ádám maradt. A Zürichben született Alois, azaz Alajos herceg többek közt a brit sandhursti Királyi Katonai Akadémián tanult. Hongkongban és Londonban szolgált, majd a salzburgi egyetemen tanult jogot; 1993–ban diplomázott. Ezután 1996–ig egy

londoni auditáló cégnél dolgozott, ekkor pedig hazatért a királyi család székhelyére, Vaduzba (itt a középkorban épült vár a hercegi család otthona), ahol apja pénzügyeit intézte, és a politikai életben is egyre aktívabbnak mutatkozott, valamint rendszerint reprezentatív feladatokat látott el. A liechtensteini hercegnek széles körű hatalmat biztosít a 2003–ban megtartott népszavazás, amivel jóváhagyták a herceg által kezdeményezett alkotmánymódosítást. Ezzel az alkotmányos monarchia felváltotta az 1921–es alaptörvényt. Az új alkotmányt kritizálta többek közt az Európa Tanács is, mivel jelentős hatalmat hagyott a hercegnél, például fenntartotta az egyébként addig is meglévő vétójogát, valamint hogy menesztheti a kormány tagjait. Ezen kívül itt döntöttek arról, ha valamelyik körzet ki akar válni az államból, akkor ezt megteheti. A herceg bejelentette, ha a referendumon feltett kérdések elbuknak, családjával Ausztriába költözik. Az ellenzéki Mario Frick volt miniszterelnök ellenkezése ellenére a feltett kérdések mindegyikére igent mondott a lakosság, 64 százalékos többséggel. A hercegség alkotmánya egyébként a közvetlen demokrácia elemeit is magában foglalja, mivel széleskörű lehetősége van a szavazóknak a törvényhozástól függetlenül törvényeket kezdeményezni. 2005. november 27–én a hercegségben népszavazáson utasították el az abortusz és a születésszabályozás betiltását. A betiltás ötletét támogatta Wolfgang Haas érsek is (Haas 1997–ben lett az akkor létrehozott vaduzi érsekség főpásztora, jó kapcsolatot ápol a tridenti rítust terjesztő, Róma–hű Szent Péter Papi Testvériséggel). Alois herceg vele és az abortuszellenesekkel szimpatizált. Mint azonban azt megírtuk, 2011–ben nemet mondott az abortusz népszavazás álta-

li legalizálására a királyi vétó alkalmazása lehetőségének bejelentésével. Idén tavasszal már azzal fenyegetőzött, hogy lemondani is kész a kétszáz éve a családja által kormányzott hercegség vezetéséről. Alois herceg, aki gyakorló katolikus, 1993–ban vette feleségül Zsófia bajor hercegnőt, akivel négy gyermeket nevelnek. Liechtenstein Európa negyedik és a Föld hatodik legkisebb állama. Fővárosa Vaduz, legnagyobb városa Schaan. Az Ausztria és Svájc között elhelyezkedő kicsiny hercegség magva az 1342. május 3–án alakult Vaduzi Grófság volt. Jelenlegi határait 1434– ben nyerte el, amikor egyesült Vaduz és Schellenberg. Az előbbi 1699–ben, az utóbbi 1712–ben lett a Liechtenstein–ház birtoka. János Ádám herceg (Fürst Johann Adam Andreas von Liechtenstein) a Schellenberg–uradalomért 115 ezer forintot, a Vaduz–uradalomért 290 ezer forintot fizetett a régi tulajdonosnak, Hannibal von Hohenems grófnak. A Liechtensteini Fejedelemséget, mint önálló államot 1709. január 23–án VI. Károly német–római császár alapította meg a Német–római Birodalom keretében. Az első hét herceg még a lábát sem tette a hercegség területére, inkább Bécsben laktak, esetleg csehországi és morvaországi birtokaikon. A hercegség 1806–tól, a Német–római Birodalom feloszlásától szuverén állam. 1806 és 1813 között tagja volt a Rajnai Szövetségnek, 1815 és 1866 között pedig a Német Szövetségnek. 1866–tól teljesen független állam, amely az első világháborúig az Osztrák–Magyar Monarchiával ápolt szoros kapcsolatokat. 1921–ben kiáltották ki az alkotmányos monarchiát. 1923–ban gazdasági és vámunió jött létre Svájccal, azóta az ország hivatalos

pénzneme a svájci frank. A hercegségben a nők csak 1984–ben kaptak választójogot. A parlament, a Landtag 25 választott képviselőből áll, a kormány öttagú. A hercegi család jelenleg a világ leggazdagabb családjai közé tartozik, a herceg magánvagyona kétmilliárd dollárra tehető. 3. Pio atya stigmái

A nyomtatott és az elektronikus média kritikátlanul szajkózza az alaptalan vádat, mely szerint Pio atya karbolsavval idézte elő az oldalán és a végtagjain látható sebeket. A tényszerű cáfolatot Frank M. Rega cikke alapján ismertetjük. 2011. november 15–én a Montréal Gazetta hírül adta: egy Pio atyáról szóló könyv szerzője lehetségesnek tartja, hogy Pio atya maga idézhette elő karbolsavval a stigmáit. Másnap a brit Telegraph már szinte tényként közölte, hogy „az olasz Pio atya karbolsavval hozta létre a kezén lévő sebeket – olvasható egy nemrég megjelent könyvben.” A híradást nyomtatott és online cikkek tízezrei követték – még katolikus oldalakon is –, amelyek kétségbe vonták Pio atya stigmáinak hitelességét. Sok katolikus elbizonytalanodott Pio atya szentségét illetően – pedig a vádról már évtizedekkel ezelőtt, alig egy évvel a stigmák megjelenése után bebizonyosodott, hogy hamis: 1919– ben egy kevéssé publikált „gyógyítási” kísérlet gyakorlatilag kizárta a vegyszeres beavatkozás lehetőségét. Szent Pio sebeinek három egy-


11

mástól független, hivatalos orvosi vizsgálata volt, mindhármat 1919–ben végezték. Az egyik orvost, dr. Amico Bignamit, a Regia Università di Roma patológus professzorát a kapucinus rend általános prokurátora hívta meg a Szentszék kérésére, hogy vizsgálja meg Pio atya stigmáit, és mondjon szakvéleményt. Bignami ateista és pozitivista volt, vagyis kizárólag tudományosan bizonyítható vagy természetes módon magyarázható jelenségeknek adott hitelt. Először visszautasította a felkérést, majd amikor megtudta, hogy a Szentszék kérésére történt, mégis elfogadta, azzal a feltétellel, hogy senki ne tudjon róla.2 1919 júliusában érkezett San Giovanni Rotondóba, Pietro Ischitella kapucinus provinciális kíséretében. Mindössze néhány napot töltött a rendházban; ezalatt többször megvizsgálta Pio atyát. A vizsgálat 1919. július 26–án kelt szakvéleményében Bignami azt írja: Pio atya arca „csupa jóság és őszinteség, ami nagyon vonzóvá teszi... szemmel látható gyengesége ellenére jól tűri a fáradságot. Például 15–16 órán át tud gyóntatni, evés nélkül. Általában keveset eszik... Tekintete élénk, szelíd, olykor elrévedő.” Az ötoldalas jelentés részletesen leírja Pio atya sebeinek anatómiai és szövettani jellemzőit. Az orvost meglepte a „sérülések” szim12

metriája, vagyis az, hogy a sebek a jobb és a bal kéz– és lábfejen pontosan ugyanott helyezkedtek el. Az oldalsebet felszíni hámsérülés következményének tekintette. A sebek körül jódtinktúrától származó elszíneződést figyelt meg, ami felkeltette gyanakvását. Kérdésére Pio atya elmondta, hogy hetente többször használ jódot fertőtlenítésre és vérzéscsillapításra. Szakvéleményében a professzor három hipotézist állított fel a sebek eredetére vonatkozóan. Kizárólag természetes magyarázatot keresett, bármiféle természetfeletti beavatkozás lehetőségét kizárta. A három hipotézis szerint a sebek mesterségesen, szándékosan előidézett sérülések; patologikus eredetűek (stato morboso); részben patologikus eredetűek, részben mesterségesek. Az első lehetőséget Bignami kizárta. Mint írta, Pio atya „annyira őszintének látszott”, hogy szándékos előidézés fel sem merülhet. A második feltételezést illetően úgy véli, a végtagsebek valóban patologikusak: neurotikus eredetű sejtelhalásnak (necrosi neurotiche) tulajdoníthatóak; ez azonban nem magyarázza meg a sebek meglepő szimmetriáját. Marad hát a harmadik hipotézis, amelyet továbbfejleszt: „Úgy vélhetjük, hogy a sebek eredetileg patologikus jellegűek: sokszoros neurotikus eredetű bőrelhalás, ami – talán tudattalan önszuggesztió nyomán – szimmetrikus formát öltött, és azóta vegyi anyagok, például jódtinktúra hatására maradt fenn.” Vagyis háromszakaszos folyamatot feltételez: az eredet patologikus, a szimmetrikus elhelyezkedés önszuggesztió hatására jön létre, a tartós fennmaradást pedig vegyi anyag okozza. Fontos megjegyezni: Bignami nem vádolja Pio atyát azzal, hogy vegyszerekkel szándékosan idézi elő a stigmákat. Szakvéleménye végén megállapít-


ja: „Ez tűnik az általam megfigyelt tények legmegbízhatóbb magyarázatának. Mindenesetre megerősíthetjük, hogy a leírt bőrelváltozások egyike sem olyan, ami ne lehetne megbetegedés következménye és közismert vegyszerek hatása.” A kezelés Orvosként Bignami meg volt győződve róla, hogy Pio atya sebei klinikailag kezelhetők. Hogy minden kétséget kizáróan bebizonyítsa, hogy a „sérüléseknek” van természetes magyarázata, és jód, illetve karbolsav alkalmazása miatt maradnak meg, egyszerű eljárást javasolt, melytől a sebek gyógyulását remélte. Javaslata szerint először is minden fellelhető vegyszert el kell távolítani Pio atya szobájából (csak jódot találtak). Majd a végtagokon és a mellkason látható sebeket be kell pólyálni, és a kötést megbízható tanúk jelenlétében le kell pecsételni, hogy a manipulálás lehetőségét kizárják. A kötést nyolc egymást követő napon ki kell cserélni, majd újra lepecsételni. A kezelés előrehaladását folyamatosan dokumentálni kell. Ha a sebeket vegyszer tartja fenn, akkor a kötés védelme alatt a vérzésnek és a sebek méretének jelentős csökkenése várható, így a kezelés végére a sebeknek jó úton kell lenniük a gyógyulás felé. Míg Bignamit elsősorban a jód foglalkoztatta, addig Paolino da Casacalenda atya, a házfőnök úgy vélte, Pio atya karbolsavval (acidum fenicum) próbálta gátolni a vérzést.8 A kolostorban valóban használtak akkoriban karbolsavat a spanyolnátha elleni oltás injekciós tűinek fertőtlenítésére. A kapucinus tartományfőnök, Pietro Ischitella beleegyezett az eljárásba. Az engedelmesség nevében elrendelte, hogy Paolino

atya és néhány pap segédkezzen Bignami doktor kezelése során. Pietro atya megeskette a szerzeteseket, hogy precízen követik az utasításokat. A kapucinusok szívesen vállalkoztak a feladatra, hiszen végre saját szemükkel láthatták a stigmákat, amelyeket Pio atya még rendtársai elől is gondosan rejtegetett. A három megbízható tanú Placido, Ludovico és Basilio atya lett. Paolino atya később azt írta: „Miután a provinciális atya elutazott, másnap reggel a tanúk jelenlétében segítettem Pio atyának levenni a csuhát, az alsó trikót és a zoknikat. A többi atyával együtt tisztán láttuk a mellkasán, a kezein és a lábain a sebeket. Nyolc napon át ugyanígy minden reggel, miután megbizonyosodtunk róla, hogy a pecsét érintetlen, levettük és kicseréltük az előző napi kötést; így jól megfigyelhettük a stigmákat.” A pecséteket és a kötéseket minden reggel érintetlennek találták. Az eredmény A sebek nemhogy nem forrtak össze, de a gyógyulás legkisebb jelét sem mutatták. Az utolsó napon a vérzés erősebb volt, mint valaha. A tanúk írásos vallomása szerint mindennap élénkpiros vér ömlött nemcsak a kézfejekből, hanem a többi sebből is. „Soha nem véreztek annyira a sebek, mint azokban a napokban” – írta visszaemlékezésében az egyik tanú, Placido atya. „Reggel, mielőtt misézni ment az oltárhoz, levettük a kötést a kezéről, és hogy át ne vérezze a miseruhát és az oltárterítőt, többször leitattuk a sebeket.” A nyolcadik napon annyi vér folyt Pio atya kezeiből mise közben, hogy zsebkendőkkel kellett felitatni. Paolino szerint „Isten ezzel a félreérthetetlen jellel cáfolta Bignami profes�szor érveit.” Az, hogy a stigmák vegyi anyagoktól elzártan is megmaradtak, minden kétséget kizá-

róan bizonyította, hogy állapotukat nem jód, karbolsav vagy más anyag tartja fenn. Dr. Bignami a kísérlet befejezése előtt elhagyta a rendházat. Hogy hogyan reagált a történtekre, nem ismeretes. Bernard Ruffin jeles Pio atya–életrajzában azt írja, „sohasem látogatta meg többé Pio atyát, bár állítólag évek múlva, amikor stroke következtében lebénult, Pio atya imáit kérte.” Ruffin azt is megjegyzi, hogy „míg a stigmák sohasem gyógyultak be, Pio atya minden más sebe normálisan gyógyult.” Alig két évvel azután, hogy Bignami gyógyítási kísérlete csődöt mondott, a Szentszék Raffaello Carlo Rossi püspök személyében apostoli vizitátort küldött San Giovanni Rotondóba; ő foglalkozott a Vatikán részéről hivatalosan Pio atya ügyével. Amikor rákérdezett, hogy használt–e valaha hígított vagy tiszta karbolsavat saját magán, Pio atya a Bibliára tett eskü alatt vallotta: „Nem, kivéve amikor az orvos karbolsavval fertőtlenített fecskendővel adott injekciót.” A vizitátor jelentésében, amely a kiegészítő dokumentumokkal együtt közel 200 oldalt tett ki, kijelentette: „Leszögezhetjük, hogy [a sebeket] nem fizikai vagy kémiai eszközökkel hozták létre vagy tartották fenn – ami végső soron szöges ellentétben állt volna Pio atya bizonyított erényeivel.” Pio atya stigmáinak igazságát csak az érti meg, aki a hit szemével szemléli. Ő maga leghíresebb, 1918. október 22–én kelt levelében így számolt be a stigmatizáció eseményéről lelki vezetőjének, Benedetto atyának, a sant’angelo– foggiai kapucinusok tartományi elöljárójának: „Mit is felelhetnék kérdésére, hogyan ment végbe keresztre feszíttetésem? Istenem, mennyire felkavar és megaláz, hogy el kell mondanom, amit e nyomorult teremtményedben

véghezvittél! Múlt hónap huszadikán reggel történt, szentmise után, a karzaton: egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. Mélységes csend volt körülöttem és bennem; hirtelen nagy békesség töltött el; ráhagyatkoztam arra, hogy mindentől teljesen meg vagyok fosztva, és elnyugodtam ebben a kiüresedésben. Mindez egy szempillantás alatt történt. Közben egy titokzatos lényt láttam magam előtt, olyat, mint augusztus 5–én, de most vérzett a keze, a lába és az oldala. Nagyon megrémültem. Ki sem tudom fejezni, mit éreztem abban a pillanatban; olyan volt, mintha meghalnék, s meg is haltam volna, ha az Úr közbe nem lép, és meg nem erősíti szívemet, amely csak úgy dörömbölt a mellkasomban. Azután eltűnt az a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az oldalam át van szúrva és vérzik. Elképzelheti, milyen gyötrelmet éltem át akkor, és élek át azóta is egyfolytában, szinte mindennap. Az oldalsebből állandóan szivárog a vér, főleg csütörtök estétől szombatig. Atyám, meghalok a fájdalomtól, oly zaklatott és elgyötört a lelkem. Félek, hogy elvérzem, hacsak az Úr meg nem hallgatja szegény szívem sóhajtozását, és el nem veszi ezt tőlem.” Nem, Pio atya nem volt csaló, aki stigmákat „hamisított” volna. A szent sebeket Isten ajándékaként kapta, hogy különleges módon részesedjék Krisztus szenvedésében saját megszentelődésére, a lelkek megmentésére és Isten nagyobb dicsőségére.


13

REJTVÉNY Pál apostol hajótörést szenvedett, de az Úr megmenti. Kösd össze a számokat! Színezd ki a képet!

Írd be a hiányzó betűket a mondatba a képecskék segítségével! (Az első betűre van szükség!)

Összeállította: Lempach Gabriella Credo

Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk: [email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella (rejtvény) Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, júniusi számunk 2012. szeptember elejétől kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!

14


GYALOGOS ZARÁNDOKLATON A KOLPINGOS DIÁKOKKAL

GYALOGOS ZARÁNDOKLATON A KOLPINGOS DIÁKOKKAL

CREDO szám. évfolyam 7. szám júliusaugusztus A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents