CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 7-8. szám 2014. július-augusztus

Braziliaváros, Katedrális

Brazília fővárosát Don Bosco álmodta meg 7. oldal

CREDO - 2014. július-augusztus


Gyógyító imanap

Fotók: Tamás László

2

Nyári levél a szünet kezdetén

szempontjából tudjuk, hogy nem bírnak értékkel, maximum csak tapasztalattal. A tapasztalat pedig önmagában csak akkor érték, ha tanulunk belőle és jobbá formálja életünket. A keresztény értelemben pozitívan felhasznált idő értékes élet, és a keresztény értékekre épülő élet maga az örökkévalóság. A nyári szünet tehát alkalom és lehetőség arra, hogy „időnket jól használjuk fel” (vö. Ef 5,16). Talán gyakran lesznek olyan pillanatok, mikor időnkkel nem tudunk mit kezdeni. Keressük majd, hogy miként töltsük az időt, hogyan és mivel „üssük el” azt, vagy hogyan gyorsíthatnánk fel, hogy a várt alkalmak és találkozások minél gyorsabban elérkezzenek. De az, aki csak a jövőben látja a lehetőségeket, elszalasztja a jelenben rejlő boldogságot. A szünet vagy a szabadság a boldogság lehetősége, ahol minden másodpercnek lehet értéke. Az, aki hagyja, hogy Isten is jelen legyen idejében, a napokban, órákban, percekben, az megtapasztalja, hogy számára minden másodperc az örökkévalóságba vezető kapuvá lesz. (YOUCAT, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013, p. 184.) Így az örök boldogságot nem csak vágyni fogja a jövőben, hanem megéli a jelen minden másodpercében. „Az idő egy értékes kincs. Jól kihasznált rövid idő alatt megnyerhetjük az örökkévalóságot.” (Don Bosco) Most elgondolkodsz azon, hogyan lehet az időt jól kihasználni? Talán az is megfordul a fejedben, hogy arra buzdítalak, még a nyári szünetben is tanulj, olvass, vagy ha szabadságon vagy, végezd el azt a munkát, amit munkahelyi elfoglaltságaid közepette nem volt időd megcsinálni.

Kedves Hittanos Barátom! Az iskola és otthonaink ablakán át már hetek óta a nyár nézeget be, és szól a madarak hívogató csiripelése... Képzeletben sokszor messze jártunk, gondolatban terveztük és élveztük a nyár önfeledt pillanatait. S íme, itt van. A nyár lehetőség mindannyiunknak, hogy kiszakadjunk megszokott életvitelünk monoton egyhangúságából. Feltöltődjünk, kikapcsolódjunk, utazzunk, kiránduljunk, olvassunk, egyszóval lazítsunk egy kicsit. Ezt az időt senki sem szeretné elszalasztani. Minél többet szeretnénk megélni, „élvezni” belőle. Micsoda lehetőség! A nyári szünet – nektek, diákoknak – 77 nap, ami 1848 óra, vagyis 110880 perc. De a szülőknek, a felnőtteknek is lesz talán néhány hét vagy nap. Egy közismert regény, Michael Ende Momo című könyvének egy részlete jut eszembe: „Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy–egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.” (ENDE Michael: Momo. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 2013, 33. oldal.) Az ajándékba kapott időt, perceket, órákat és napokat többféle módon élhetjük meg, de értékessé és pozitív módon emlékezetessé csak akkor válik számunkra, ha az idő lehetőségét jól használjuk fel, szép és értékes dolgokat élünk meg benne, majd az értékeket elrejtjük szívünkben, és így azok életünk részévé válnak. A rosszul felhasznált idő elvesztegetett és nem jól megélt lehetőség. Bár sokszor ezekre a percekre is emlékezünk, de életünk 3



Helytörténet

Szó sincs erről! A keresztény felfogás szerint nem csak az az értékes idő, ami alatt emberileg gyarapítjuk képességeinket, ismereteinket, vagy elvégzünk valami Marics József (Berzence): számunkra vagy mások számára értékes munkát. A jól kihasznált idő, mellyel megnyerhetjük az örök- Nagybajom katolikus papjai kévalóságot, ettől sokkal egyszerűbb. A jól kihasznált 27. Az oldallagos ellátás BICSÁR LÁSZLÓ kutasi idő az a jelen pillanat, melyben Isten is helyet kap. S pont ezért értékes! Mert nemcsak magunk számára plébános (1991 – 1993) fontos, hanem Valaki – sokkal fontosabb – szenteli Gerencsér László esperesplébános atya betegmeg azt, mint saját vágyaim, érzéseim megélése vagy sége 1991-ben annyira elhatalmasodott rajta, hogy képességeim gyarapítása. kénytelen volt nyugdíjba vonulni Becsehelyre. A vesz„A nap minden órájának megvan a maga jelleg- prémi püspökség vitatható döntésével Bicsár László zetes arca. De három időpont különösen határozott kutasi atyát nevezték ki Nagybajom plébánosának, aki vonásokkal jelenik meg előttünk: a reggel, az este és az egykori filiális helyről, oldallagosan látta el Nagykettejük között a dél. És mindezek meg vannak szen- bajomban a lelkipásztori teendőket. Ezt a bajmi hívek igen nehezen viselték el. Városunk telve.” (GUARDINI Romano: A szent idő. In: Örökmécs. Szent István Társulat, Budapest ,1993) Szüksé- történelmi múltja, a négy élő nagybajomi származású gesek tehát a nap folyamán megszentelt idők, mikor az plébános, és a településünk szerepe a megye életében Úrra is gondolunk, aki értékessé teszi napunkat, mert joggal megkövetelte volna, hogy helyben lakó lelkiéletet adott nekünk. De szükségesek a megszentelt pásztora legyen. Nem Bicsár László kutasi plébánossal, vagy napok is, a vasárnapok, mikor megtanulunk itt a földön helyesen ünnepelni, hogy a mennyországban vég módszerével volt baj, hanem az egyházmegye döntésével. nélkül ünnepelhessünk.

„Aki már reggel keresi a Jézussal való egységet, áldás lehet mindenki számára, akivel csak találkozik, még ellenfelének, ellenségének is. A nap folyamán minden gondját az Úrra bízza. Nagyobb lesz benne a békesség, és ezt kisugározza. Ítéletei és döntései előtt fölteszi a kérdést: hogyan cselekedne most Jézus? A félelmet Isten közelségével győzi le. Kétségbeejtő helyzetekben nem ingatag. Magában hordozza a menny békéjét, és ezt kiviszi a világba. Hálával és örömmel fogadja a szépet, de elviseli a rá nehezedő terheket is.” (YOUCAT, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013, p. 494.) Istenre így figyelni a munka, játék, beszélgetés, vidám vagy szomorú percek közben is lehetséges. Isten jelenléte a szünidőben tehát nem akadályoz, hanem segít, hogy igazán boldog lehess, és az idő számodra élet legyen a szívedben, mert jól használtad ki azt. A nyár egyszerű képlete: szenteld meg idődet Isten jelenlétével, s akkor biztos lehetsz abban, hogy boldog és értékes szüneted lesz. Boldog és értékes vakációt kíván Neked Vitális Gábor szalézi szerzetes gondolataival István atya!

Bicsár László atya Babócsán született 1959. május 8–án. Hithű, vallásos családból származott. Édesanyja, immár hosszú évtizedek óta, a jelenben is példásan látja el a kántori hívatását. László atya buzgó ministránsként már gyermekkorában érezte lelkében Jézus hívását, hogy neki szentelje az életét. Gimnáziumi tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte. A szerzetesi élet a maga szigorával, tudományos módszerével és Szent Benedek lelki vezetésével nyitottá tette lelkét a hit és a tudomány megismerésére és befogadására. Az érettségi után az ősi egyházmegye kispapja lett. Főpásztora a teológiai tanulmányok végzésére a győri szemináriumba küldte. Abban a korban élt, amikor a kispapoknak kétévi katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. Ez a két év akkor szigorúnak és kegyetlennek tűnt a kispapok számára, de a Gondviselő Isten a rosszból is képes jót kihozni az ember javára. Sok katonakispappal ismerkedtek meg, akik közül többen püspökök, szerzetesek és jó papok lettek. Aránylag kevesen morzsolódtak le a katonáskodó kispapok közül. 4

László atya már diákkorában érdeklődött az akkor titokban működő lelkiségi mozgalmak iránt. Bíró László tábori püspök fiatal korában emlékezetes táborozáson, gyalogzarándoklaton vett részt a kihívásokat vállaló diákokkal és kispapokkal. A katonai évek után, testben és lélekben megerősödve elmélyülhetett a győri hittudományi főiskolán a szent tudományok művelésében. 1984. június 14–én szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. Újmiséjét a babócsai plébániatemplomban mutatta be. Újmisésként a Zala megyei Nagykapornakra helyezték káplánnak. Nagykapornak, az ősi bencés apátsági, majd a közelmúltban Szeretettel gondoljunk Bicsár László atyára, aki már jelentős jezsuita lelkiségével nagy hatással volt rá. túl van az ezüstmisén, hogy a jó Isten hosszú élettel, Ehhez társult az első plébánosa, a tudós ciszterci pap- kiváló egészséggel és sok szép lelkipásztori örömmel tanár: Dr. Alpár Jenő Lucián kimagasló műveltsége, tegye tartalmassá és boldoggá életét és hívatását. buzgó élete és papi szívének szeretete a hívek és a munkatársai iránt. Nagykapornakot újmisés állomásnak tekintették Veszprémben, ahol az ifjú leviták a legavatottabb atyáktól sajátíthatták el a gyakorlati lelkipásztori munkát és többen kedvet kaptak a tudomány berkeibe való bepillantásra. Négy évig működött Nagykapornakon. Plébánosa, Ferenc pápa videó üzenete a Lucián atya halála után 1988-ban Kutasra küldték brazíliai labdarúgó– felelős lelkipásztornak. A máteren kívül azóta is pasztorálja: Beleg, Szabás, Kisbajom és Nagykorpád filiális világbajnokság nyitányára egyházközségeket. Ferenc pápa video üzenetet küldött a június 12– én kezdődő brazíliai labdarúgó–világbajnokság kezdetére. Az üzenetben, melyet a nyitómérkőzés, a brazil–horvát meccs előtt vetítettek le, köszönti a szervezőket, a sportolókat és a szurkolókat – tájékoztatott a Vatikáni Rádió.

Foci VB

A pápa reménye, hogy a sportünnepen túl a világbajnokság a népek közötti szolidaritás ünnepévé válik. Ehhez szükséges a játék, a párbeszéd, a megértés és a kölcsönös emberi gazdagodás szellemisége. Kutasi templom

Bicsár László atya, mivel nem költözött át Nagybajomba, a hívek és az egyházközség kérésére két év után helyben lakó lelkipásztort kapott a külföldről hazatérő Schuller József c. esperes személyében. László atya a későbbiekben is, amikor gond volt a nagybajomi plébánia betöltése körül, készséggel és szeretettel látta el a lelkipásztori teendőket városunkban. A nagybajomi hívek is szerették és értékelték a munkáját, csak azt sajnálták, hogy nem költözött át a bajmi plébániára. 5



Hit és labdarúgás

A sport nemcsak szórakozás a pápa szerint, hanem értékek közvetítése, melyek az emberi személy javát szolgálják. „Gondoljunk csak a becsületességre, az állhatatosságra, a barátságra, a megosztásra, a szolidaritásra. A sport ugyanis sok értéket teremt, melyek az emberi élet minden vonatkozásában, így a béke megteremtésében is fontosak. A sport pedig a béke iskolája.” Ferenc pápa video üzenetében három gyakorlati sportleckét sorol fel, melyek lényegi módon szolgálják a béke ügyét: ezek az edzés, a tisztességes játék és az ellenfél tisztelete. A sport mindenekelőtt azt tanítja, hogy a győzelemhez szükség van az edzésre. Ez egyúttal az élet metaforája is, ahol hasonlóképpen küzdeni kell a jó eredmények eléréséért. A sportszellem a szükséges áldozatok képére utal, melyek mindazon erényeket gyarapítják, melyek az emberi személyt alkotják. Ha már a személy jobbulásához szükség van az állandó és intenzív tréningre, mennyivel inkább fontos ez az emberek és népek közötti „megjavított” találkozás és béke számára. A második lecke szerint a futball legyen a „találkozás kultúráját” formáló iskola, mely harmóniát és békét visz az emberek közé. Meg kell tanulni a „fair play”, a tisztességes játék szabályait. A pályán ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt a csapat javára gondolunk és nem saját magunkra. A győzelemhez szükség van arra, hogy legyőzzük az individualizmust, az önzést, a rasszizmust, az intoleranciát és az emberi személy eszközzé tevésének minden formáját. A futballban az önzés hátráltatja a csapatot, de éppúgy az életben is, a bennünket körülvevő személyek lenézése az egész társadalom iránti előítéletet jelent. A sport iskolájának harmadik hasznos leckéje az ellenfél köteles tiszteletére tanít. Tisztelni kell nemcsak a csapattársamat, hanem az ellenfelemet is. Senki sem győz egyedül, sem a sportban, sem az életben. Senki ne szigetelje el magát és senkit ne zárjanak ki a verseny során. És jóllehet, csak egy csapat fogja felemelni végül a világbajnokság kupáját, a sport leckéje arra tanít, hogy mindnyájan győztesek vagyunk, mert megerősítjük a bennünket összekötő kapcsolatokat. Ferenc pápa végül örömének ad hangot, hogy üzenettel fordulhat a brazíliai labdarúgó–világbajnokság felé, majd imádságáról biztosítja a résztvevőket. „Bárcsak békességgel és nyugalommal telne el ez a világbajnokság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás és az egyetlen családot alkotó emberek testvériségében” – fogalmaz. (Magyar Kurír)

A focisták szerte a világon tanúságot tesznek hitükről a világbajnokság idején. Ezekből készítettünk összefoglalót.

Itt vagyunk, Uram, a világbajnokságon elnevezéssel weboldalt hozott létre a chilei püspöki kar a nemzeti válogatott hívő tagjai és szurkolói számára. A weboldal a mérkőzések elemzése és az emlékezetes pillanatok felvételei mellett imákat is tartalmaz, ezenkívül megtekinthető itt Ferenc pápa video üzenete, valamint Ricardo Ezatti Andrellónak, Santiago de Chile érsekének beszéde. A spanyol nyelvű honlap a következő címen érhető el: http://www.iglesia.cl/especiales/mundial2014/ *** Németországban David Kadel sportújságíró Fussball–Bibel [Futballbiblia] címmel írt könyvet, melyben különböző klubok játékosai és edzői vallanak hitükről, Istennel való kapcsolatukról és életükről. A könyv szerzője évek óta kapcsolatban áll olyan játékosokkal, akiknek életében fontos szerepet játszik a hit, és megismerte a Leverkusen rendszeresen bibliát olvasó körét is.

6

Brazília fővárosát, Brazíliavárost 1960–ban alapították. A tervezőasztalon megszületett városnak különleges kapcsolata van Don Boscoval: a fiatalok torinói szentje nem sokkal az első szalézi misszionáriusok Brazíliába érkezése után, 1883–ban megálmodta a város jövendőbeli helyének koordinátáit. „1883. augusztus 30. éjjelén álmot láttam” – kezdte Don Bosco elbeszélését 1883. szeptember 4–én az egyetemes káptalan előtt. Életrajzírója, Lemoyne atya leírta, amit mondott, Don Bosco pedig később kijavította és kiegészítésekkel látta el. A történet „Misszionárius álom Dél–Amerikáról” néven lett ismert, és Don Bosco életrajzának 16. kötetében található.

A játékosok arról vallanak, miként inspirálja őket hitük az életükben és a futballban, és elmondják, hogy nem tudják elképzelni mindennapjaikat az Istennel való folyamatos párbeszéd nélkül. Az állandó teljesítménykényszerben számukra az Istennel való kapcsolat, a „felfelé” tekintés ad megújító erőt. A Fussball–Bibel című könyvben olvasható beszélgetésekből képet kapunk arról is, mit gondolnak ezek a hívő focisták a fair play követelményeiről, a sárga– és a piros lapról, valamint arról is, hogyan hat a szurkolókra a focista hite. A kötet másik értéke, hogy az Újszövetség bizonyos részeit a játékosok mintegy kötelező olvasmányként ajánlják a pályára lépőknek. A kötetben megszólaló játékosok: David Alaba (FC Bayern München), Jürgen Klopp (Borussia Dortmund), Lewis Holtby (Tottenham Hotspur), Didier Ya Konan (Hannover 96), Dennis Aogo (FC Schalke 04), Jakub Blaszczukowski (Borussia Dortmund), Sven Schipplock (TSG Hoffenheim), David Luiz (Chelsea London), Edinson Cavani (Paris St.Germain), Robert Lewandowski (Borussia Dortmund), Cacau (VfB Stuttgart), Tony Ujah (1.FC Köln), Elkin Soto (Mainz 05), Marco Russ (Eintracht Frankfurt), Ray Yabo (Karlsruher SC), Radamel Falcao (AS Monaco), Jermaine Jones (FC Schalke 04), Andreas Ivanschitz (UD Levante). *** A Zenit hírügynökség Mateo Kovacsicsot, az Inter és a horvát válogatott játékosát szólaltatja meg, aki életének meghatározó pilléreiként beszél a hitről, a családról és hazáról. (Magyar Kurír)

Álmában Don Bosco fantasztikus utazáson vett részt egy 16 év körüli, barátságos fiú kíséretében, aki azt mondta, az Úr nevében jött azért, hogy megmutassa neki a művet, amelyet meg kell valósítania. Don Bosco álmában Dél–Amerikában volt egy szalonban. Egy szalagon szélességi és hosszúsági fokokat látott – pontosan az Egyenlítőn, ott, ahol később az új főváros, Brazíliaváros felépült. A történet Dél–Amerika áttekintésével folytatódik, az Andoktól egészen az „Több ezer, több millió ember várja a Brazília fővárosát Don Bosco ál- Atlanti–óceánig. segítséget és a hitet” – mondta a fiú. Don Bosco így számolt be az álom további részéről: modta meg „Végigutaztunk az Andok mentén. Több mint ezer Brazília fővárosát, Brazíliavárost a labdarúgó mérföldet mentünk érintetlen esőerdőben. A szemem világbajnokság miatt sokszor emlegetik mostanában. előtt végigvonult mindaz a páratlan gazdagság, ameAzt viszont kevesen tudják, hogy Bosco Szent lyet később felfedeztek. Láttam számtalan nemesfémJános, – a szalézi rend alapítója, Brazília és a főváros bányát, kimeríthetetlen széntartalékokat és olyan gaztársvédőszentje – egyik álma alapján épült fel 1956 dag olajmezőket, amilyeneket sehol máshol.” és 1960 között. Igaz, a városnak kissé utópisztiKésőbb vonaton utaztak keresztül színpompás, kus a látványa, hiszen a legtöbb épületet betonból csodálatos vidékeken, majd egy ismeretlen, érintetlen készítették el a mai építészet modern formáit használ- őserdő mellett haladtak el. Szeme előtt látta azt a va. végtelen gazdagságot, amelyet majd egy szép napon felfedeznek: nemesfémbányákat, végtelen mennyiségű kőszenet és olajat. 7



A magyar cigányválogatott egy festményt adott a pápának

„A vonat folytatta útját, átszeltük a pampát és Patagónia festői tájait. […] Amikor a Magellán–szoroshoz értünk, megpihentünk. Előttünk terült el Punta Arenas. Amerre csak láttunk, mindenhol gazdag, felszíni fejtésű szén, feldolgozott, kötegben álló vasrudak. Kísérőm szerint mindaz, amit most csak terveznek, egyszer valóság lesz.” A 15. és a 20. szélességi fok között volt egy meglehetősen hosszú és széles öböl, amely egy helyen két ágra szakadt, és egy tó alakult ki. Egy hang újra meg újra azt mondta: „Ha az emberek ideérnek, hogy kiaknázzák a rejtett bányákat, itt majd megjelenik a tejjel–mézzel folyó ígéret földje.” Don Boscónak 9 éves korától 70 éves koráig rendkívül sok álma volt. Többet közülük ő maga írt le, másokat azok a szaléziak, akiknek elmesélte azokat. Don Bosco a rendtársak feljegyzéseit is mindig elolvasta és kijavította. A rend irattárában valamennyi megtalálható. Az 1891–es első brazil alkotmányban már szerepelt, hogy új fővárost kell építeni az ország közepén, de a grandiózus építkezések csak 1956–ban kezdődtek el. Négy évvel később lett az új város Brazília fővárosa. Don Bosco prófétai, utópisztikus álmában Segismundo Mello kormányzó világos és egyértelmű utalást látott az új főváros helyére. Ez az álom volt a fő ihletője Brazília modern fővárosának. A kormányzó közölte meggyőződését a főmérnökkel, Izrael Pinheiróval és az akkori elnökkel, Juscelino Kubitschekkel. Az 1956 és 1960 között épült városnak ma már több mint 2,5 millió lakosa van. Brazíliaváros építését a szent védelme alá helyezték, az első vasanyagot és az első adag cementet, amely megérkezett a helyszínre, a híres „kék” Don Bosco–szentély építéséhez használták fel. 1961–ben, amikor az új fővárosnak védőszentet kerestek, az első választás az Aparecidai Miasszonyunkra esett. Brazília elnöke és a város polgármestere kérték a Szentszéket, hogy Bosco Szent Jánost tegye meg a város védőszentjévé. Így 1962. június 10–én az Aparecidai Miasszonyunk mellett Don Boscot kiáltották ki Brazíliaváros védőszentjének. Jelenleg közel ezer szalézi munkálkodik Brazíliában a fiatalok és a szegények javára Don Bosco álmának megvalósításán. (szalezi.hu)

Június 4–én a magyar cigány válogatott jelen volt a pápai általános kihallgatáson, a Szent Péter téren. Az audiencia végén ajándékot adtak át a Szentatyának. A Vatikáni Rádió hírét közöljük.

A katekézis után, az általános kihallgatás végén a sportolók a Szentatya elé járultak Mezei István, a csapat menedzsere vezetésével, és átadtak egy festményt, amelyet egy barátjuk, Márffy Gabriella festőművész, Márffy Ödön híres festő leszármazottja készített. Az alkotás Ferenc pápa portréját ábrázolja. Június 4–én, szerdán este a magyar cigány válogatott labdarúgó mérkőzést játszik a Pápai Svájci Gárda csapatával. A kezdeményezés megvalósulásában közreműködött Németh László prelátus, az olaszországi magyarok főlelkésze, a Szent István Ház igazgatója. (Magyar Kurír)

8

Eucharisztikus csodák

– Igenis, fogadja csak el! Tudom, hogy amikor a kisbabák ordítanak, az azért van, mert éhesek. Menjen csak és vegyen kenyeret. Többet ér az, mintha a papot falná fel!... (Ez a történet az egyik helyi lapban jelent Marthe Robin (1902–1981) meg még a század elején.) 2. rész Marthe szülei csak a nagy ünnepeken mentek el a templomba, az év során néhány alkalommal. ÉrdeRaymond Peyret kes, hogy gyermekeik elsőáldozására odafigyeltek. katolikus újságíró Marthe 1912. augusztus 15–én lett elsőáldozó. Azért „Marthe Robin, a nyár vége felé, mert tavasszal megbetegedett, súlyos szenvedés és öröm” kanyaróval az ágyban feküdt, és így nem mehetett el a (Marana Tha, templomba rendes időben. Budapest, 2000.) „Úgy gondolom, – mondta Marthe később – ezc. könyve mind- zel a zártkörű elsőáldozással foglya lettem Urunknak. eddig az egyetlen Azt hiszem, hogy ettől a pillanattól kezdve hatalmába magyar nyelven ki- kerített engem. Ez a sajátos jellegű elsőáldozás nagyon adott könyv a misz- édes valamit jelentett az életemben.” (Alig két évvel tikus látnok életéről. később, 1914. május 21–én ünnepélyes áldozásban is Ma is kapható a részesült.) kiadó könyvesMarthe keresztény életét az jellemzi, hogy Jézus boltjában, 500,– szeretetével, Jézussal együtt szerette szüleit, barátaFt–ért. A második it, tanítóit, a betegeket és úgy imádkozott, ahogyan részben e könyv segítségével szeretnénk bemutatni Jézus. Egy alkalommal elmondta barátnőjének: „Én Marthe életének nagyobb állomásait. már kislány koromban nagyon szerettem a Jóistent. A nővéreim (hatan voltak testvérek) nem akarták, hogy Marthe gyermekkorában eléggé egyházellenes volt állandóan imádkozzam, de én akkor is imádkoztam az az egész völgy, ahol született. Arról volt híres, hogy ágyamban. A Szűzanyához is imádkoztam. Főleg hozzá több polgári esküvőt és temetést tartottak, mint fohászkodtam. Azokat az imádságokat mondtam el, bárhol másutt az országban. Szokás volt az is, hogy amelyeket a nagypapám vecsernyekönyvében találtam. még életükben írásos szerződésben rögzítették, hogy Amikor vásárolni mentem a faluba, akkor is zsebempolgári temetést kérnek maguknak. ben hordtam a rózsafüzéremet és az úton is imádkozMarthe plébániája, a Saint Bongattam…” net–i, azon plébániák egyike volt, Mindez nem azt jelentette, hogy ahol nincsenek ifjúsági csopornem volt csinos lány, vagy, hogy tok. „A gyermekek – tájékoztat az nem állt szóba azzal a Mataille–i egyik jelentés – már az elsőáldozás fiúval, aki csak azért jött ki vasárután elhagyják az Egyházat, naponként a mezőre, hogy ismét felhagynak a vallásos élettel, találkozhasson vele. Nagyon szekövetvén szüleik példáját.” rettünk volna mi is találkozni ezAzt mesélik, hogy egyszer zel a fiúval kutatásaink során, de Chateauneuf környékén élő fiamár több éve meghalt. Csupán talember (orráig leérő sapkában, annyit tudunk róla, hogy egy kiskezét zsebre dugva) meglátott a baba keresztelőjén ő volt a keresztszemközti járdán egy papot, mire apa, Marthe pedig a keresztanya. elkezdett holló módjára károgni. A serdülőlány Marthe nagyon A pap nem izgatta fel magát, átvidám volt, szeretett táncolni, ment az úttesten, egyenesen a eljárt bálokba, mulattságokba, és fiatalember felé és egy egyfrankos igen szerette a szomszédolást a hipapírpénzt nyújtott át neki. deg téli estéken. Azonban két dol– De Uram!... Saint Bonnet got utált: a selyemhernyókkal és a 9



disznókkal nem szeretett foglalatoskodni. Ösztönösen melletti ágyon feküdt, at mesélte: „Nem tudom, mi undorodott ezektől az állatoktól. De megelégedett az- történt, de retteneteset kiáltott!” „Az ördög – mesélte zal, hogy mindezt csak egy barátnőjének mondja el… Marthe egy bizalmasa – ököllel úgy az arcába vert, Marthe szerény volt, nem szeszélyeskedett és nem is hogy összetört két foga. Ő maga mondta nekem.” – „Ön pletykált. Öröme telt abban, hogy másokat szolgál- látta a kitört fogakat?” – „Igen. Igen.” Ugyanerről száhatott. molt be lelkiatyja is. A több mint ötven évig tartó mozdulatlanságában 1930–tól kezdve plébánosának egy dédelgetett is megőrizte vidám, mosolygós természetét. Soha álmáról beszélt: keresztény leányiskolát szeretne nem talált senki olyan pillanatot, amikor panasz- létrehozni az egyházközségben. A plébános lelkiatya kodott volna, vagy miután más beszélt szenvedéseiről, minden erejével próbálja meggyőzni Marthe–t, hogy betegségeiről, a magáéra terelte volna a szót. Nagy Chateauneuf de Galaure túlságosan liberális helyfájdalmai ellenére mindig vigasztalt, bátorított és így ség, csak nagyon kevés szülő küldené gyermekét egy szolgált másokat. magániskolába. De Marthe nem adja fel, két éven át 1925–ben, amikor XI. Piusz pápa szentté avatja könyörög a Szent Szűz nevében. Kikéri egyházkörzeLisieux–i kármelitát, október 15–én, as másik Szent tének 16 plébánosa véleményét, akik örült ötletnek Teréz, az avilai nagy misztikus ünnepén zajlott tartják az egészet. Marthe életének kulcsfontosságú eseménye: átadja Aztán mégis el kezdi keresni a helyet a magánisJézusnak emlékeit, az értelmét, az akaratát, a szívét, kola számára, és véletlenül megtudja, hogy a helyi a testét, minden adottságát. „Életfelajánlása Isten kastély, eléggé romos állapotban ugyan, de eladó. 17. szeretetének és akaratának” a legteljesebb válasz az századi épület, amely a falu felett áll, táncos szórakozó evangélium parancsára: „Szeresd Istenedet teljes helynek adott otthont addig. Két jó híve megveszi a szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (Mk kastélyt. A tető rossz állapotban van, a falak om12,30). Marthe halálakor egyetlen sor sem hangzott ladoznak, mégis nekiállnak a munkának. el ebből a felajánlásból, a médiák leragadtak a stig1934. október 12–én megnyitja az iskola kapuit, máknál. pedig lehetetlen Marthe 1925 utáni életét – mindössze 7 diáklánnyal. A következő évben 18, majd különösen a stigmáit – megérteni, ha nem ismerjük a a következőben 35, majd 46 diák. 1943–ban már 108 titkot, amit a szívében őriz. Mindenét odaadja Isten- fő tanul itt. Mivel magyarázható ez a környéken halnek és bármit elfogad Tőle. latlan fejlődés, ha nem Marthe felajánlott szenvedéHárom évvel később, még 1928 novemberében a seivel és vérkönnyeivel? „csáklya”, ahogyan az Ars–i plébános nevezte, vagyis A könyv írásakor (1982–ben) a Szeretet Közössége az ördög, akiről a Szentírás ír, kezd aggódni. „Lát- Otthonainak (Foyer de Charité) száma a világon több tad az én szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a mint 60, többnyire elhagyott kastélyokból alakították Földön!” – mondta a Sátán hajdanán az Urnak. A Sátán ki őket. 13 iskola Franciaországban, Európában még annyira feldühöd ö t t Marthe ferences harmadrendbe való belépésén, hogy a fogadalmat követő éjszaka meglátogatta… R o b i n a s s z o n y, Chateauneuf de Galaure aki a lánya 10

1–1 Belgiumban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Svájcban. De főleg a szegény Harmadik Világban terjednek el: Amerikában: Kolumbia (4), Mexikó, Brazília (3), Chile és Equador. Afrikában: Ruanda (2), Uganda, Szenegál, Bangui, Branguier, Elefántcsontpart (2), Burundi, Gabon, Zaire és Dél– Afrika. Ázsiában: Vietnám (4) és India (2). De térjünk vissza kissé az időben, mert azok a történések is érdekesek, amikor Marthe megtalálta az iskolahálózat kiépítőjét és vezetőjét, Finet atyát. Az ő visszaemlékezéséből szeretnénk most idézni: „Találkozásunk első órájában Marthe csak a Szent Szűzről beszélt. Én, aki előadásokat tartottam Máriáról, egészen a hatása alá kerültem annak, ahogyan róla beszélt. Édes mamájának nevezte. Ebből arra következtettem, hogy ők ketten igen jól ismerik egymást… A második órában a világban elkövetkezendő nagy eseményekről beszélt, nagyon súlyosakról és nagyon szépekről is. És ebben a második szakaszban mondta azt is, hogy új Szeretet–Pünkösd jön majd, hogy az Egyház megújul a laikusok apostoli szolgálatán keresztül (1936. február 10–én történt ez a beszélgetés!). Erről sokat beszélt. Azt is mondta, hogy a laikusoknak nagy szerepe lesz az Egyházban: sokukat apostoli szolgálatra hívják majd. Évek múlva nagyon megindított, amikor XII. Piuszt, XXIII. Jánost és VI. Pál pápát hallottam beszélni az egyház megújulásáról. Marthe ezt már 1936–ban bejelentette. Azt mondta, hogy az Egyház teljesen meg fog újulni. Igazából a Zsinatot vetítette előre. Hozzátette, hogy sokféleképpen lehet majd a laikusokat képezni, többek között a fény, a szeretet és jóság Közösségében. Nem igazán értettem, mit akar ezzel mondani. Akkor aztán így szólt: ez egészen új dolog lesz az Egyházban; Sohasem történt még ilyen. Megszentelt életű laikusok lesznek, de nem szerzetesek. A Szeretet Közösségeit egy pap igazgatja majd, az atya, tagjai pedig elkötelezett laikusok lesznek. Azt mondta, hogy ezek a Szeretet Közösségek az egész világra kihatnak majd! Jézus szívének válaszaként fognak működni a népek anyagi bukását és sátáni tévedéseit követően. Azt mondta, hogy a végleg eltűnő hibák között lesz a kommunizmus, és a szabadkőművesség. Ezt a kettőt emelte ki. De azt is mondta, hogy mindez a Szűzanya közbelépte után válik lehetővé.” Marthe a harmadik órában azt kérte Finet atyától, hogy alapítsa meg az első Szeretet Közösséget Chateunuef–ben. Öt napos lelkigyakorlatokat kell tartania nőknek és lányoknak. Az elsőt szeptember 7–én. 33–an voltak az első jelentkezők. A második lelkigya-

korlat karácsony másnapján vette kezdetét és január elsején ért véget. Nagyon szép lelkigyakorlat ez is, felnőttkeresztelővel a végén. Ettől kezdve az iskolában egymást váltja a tanítás és lelkigyakorlat: egy lelkigyakorlat karácsonykor, egy húsvétkor, öt a nyári hónapok idején. Finet atya prédikál, Marthe imádkozik és felajánl, az ördög nyugtalankodik: így foglalhatnánk össze az 1937 és 1981 között eltelt időszakot. 1941. szeptember 8–tól – forradalmi módon – férfiak is részt vehettek a lelkigyakorlaton. 1980. november elsején Marthe–nak kificamodott a gerince. Ha lehet így fogalmazni – még elviselhetetlenebbé vált. Később, 1980 utolsó heteiben egyre erősebben köhögött. Már szinte beszélni sem tudott, látogatókat sem fogadhatott. 1981. február 2–án, a Szent Szűz ünnepén, Marthe így szólt Finet atyához: „A gonosz azt mondta, nem adja fel.” „Február 4–én este Marthe, mint minden héten, áldozásra készült. Azok, akik – elég nagy számban – vele voltak aznap este, az általa kedvelt imákat mondták. Azután Marthe magához vette az Oltáriszentséget, és mint minden csütörtökön, önkívületbe esett. De, mivel Marthe–nak a gonosz azt mondta, hogy nem adja fel, Finet atya egész csütörtökön aggódott. Este aztán… Marthe mellett maradt, hogy imájával elkísérje a szenvedés olya fájdalmas óráiban.” Finet atya este tíz óra felé hagyta magára Marthe–ot. Másnap, február 5–én, az atya késő délután ment fel hozzá. Ahogy benyitott a szobába, Marthe–ot a díványa mellett, a földön fekve találta. Karjai jéghidegek voltak, teste pedig merev. Első péntek volt… A temetési szertartásra február 12–én, a Közösség otthonában került sor. 2 püspök volt jelen, több mint 200 pap misézett és mintegy 7ezer ember vett részt a szertartáson. A szentbeszédben a Valence–i püspök kijelentette: „Ma este a feltámadt Krisztus köré gyűlve kísérjük Marthe–ot. Jézus Krisztus nyomában, a halálon át valódi életre tért meg. Minden halál: egy új húsvét.” Marthe–ról és írásaiból azóta több száz könyv jelent meg a legkülönfélébb nyelveken. Magyarul sajnos csak ez az egy. Élete, szenvedése engesztelés volt nemcsak Franciaországért, de az egész világért is. Olyan században élt, amikor több embert öltek meg, mint ahányat az emberiség története során együttvéve. Miért kellett engesztelnie? Hogy ne csak a rossz történjék meg, hanem a jó is. Ma is sok gyógyulás történik közbenjárására. Szentté avatása folyamatban. 11



Hírek

Kirándulási élményeim: A Petörke tóhoz mentünk, nagyon jól éreztem magam. Örültem, hogy az osztálytársaimmal lehettem. Tetszett a kidobó, és jó volt a nap végén az imádság. (Orsós Alexandra 2. osztály)

Több mint 14 millióan követik Ferenc pápát a Twitteren

Nagyon tetszett a kirándulás, sokat játszottunk, aminek nagyon örültem. És ami nagyon tetszett, hogy A 9 nyelvre lefordított üzeneteket a legtöbben, közel a Gabi néni nagyon sok érdekes feladatot talált ki 6 millióan, spanyol nyelven követik – tájékoztatott a nekünk. Köszönjük a munkáját! (Kuckó Nadin 2. oszromereports.com és a Vatikáni Rádió. tály) Az angol nyelvű követők száma 4 millió 150 ezer, olasz nyelven pedig 1 millió 750 ezren olvassák Ferenc Nagyon jó volt a kirándulás, jók voltak a feladapápa üzeneteit. tok. Kedvesek voltak, akik elkísértek bennünket. Jó A május végi adatok szerint a latin nyelvű tweeteket volt a sok játék. Jól éreztem magam. Köszönöm Gabi negyed millióan követik. néninek és István atyának a napot! (Gönc Kiara 2. Június 17–én mind Ferenc pápa, mind a Vatikáni Osztály) Államtitkárság üzenetet tettek közzé a világhálón. Ferenc pápa ezúttal az idősek védelmében fogalmazta meg üzenetét: „Néha kiselejtezzük az időseket, pedig értékes kincset jelentenek: kiselejtezni őket igazság- Anyakönyvi adatok a plébánián: talanság és helyrehozhatatlan veszteség.” Elsőáldozás: (14 fő) Bogdán Vivien (Bogdán János és orsós Rozália leánya), Pálmajor Bolevácz Dina (Bolevácz Dénes és Héjjas Ottilia leánya), Nagybajom Bozsoki Tünde (Bozsoki Károly és Nagy Gyöngyi Lempach Gabriella: leánya), Nagybajom Horváth Alexia (Horváth József és Horváth Éva Irány a Petörke tó! leánya), Nagybajom Horváth Kevin (Horváth Tibor és Óvári Mónika Hittanosainknak május 31–én kirándulást szerveztünk Bárdudvarnokra a Petörke tóhoz. 32 gyerkőc fia), Nagybajom Horváth Kulcsár Bálint (Horváth Kulcsár József és választotta a hűvösebb, borúsabb idő ellenére, hogy Tóth Erzsébet fia), Nagybajom velünk tölti a napját. Kovács Nikolett (Kovács Róbert és Orsós Margit A Porta Pacis lelkigyakorlatos ház udvarán táborozleánya), Nagybajom tunk le, ez lett a főhadiszállásunk a nap folyamán. Krár Koppány (Krár János és Nagy Margit fia), Délelőtt, miután csapatokra oszlottak a gyerekek, Nagybajom a tó körül akadályverseny formájában megisLovász Dániel (Lovász János és Orsós Anna fia), merkedhettek az ószövetségi József történetével. Mi, felnőttek a tó körül vártuk őket, egy–egy a történethez Nagybajom Magyar Dominika (Magyar Károly és Benke Tímea kapcsolódó feladattal, játékkal. Ebéd után különféle közösségi játékokat játszottunk, leány), Nagybajom Orsós Dominika (Orsós István és Árk Mária majd hazaindulás előtt betértünk a kápolnába, hogy imáinkban köszönetünket fejezzük ki a jól sikerült Hajnalka leánya), Nagybajom Orsós Regina Szimonetta (ifj. Orsós József és Orsós napért, a jó időért, a sok mókáért, az együttlét öröKatalin leánya), Pálmajor méért. Pánovics Viktória (Pánovics Lajos és Fincsur Éva Szeretném megköszönni Göncné Kiss Renátának és leánya), Nagybajom Dömötör Katalinnak a sok segítséget! Várdai Jázmin (Várdai László és Szerencsés Anikó leánya), Nagybajom Íme, pár sor a gyerekektől:

Életünk

12

Elsőáldozásom (Bolevácz Dina, 3. osztály) 2014. június 8–án volt az elsőáldozás, amelyen 14–en vettünk részt. Ezt az ünnepet megelőzően egy vizsgát kellett tennünk, amelytől én nagyon féltem és izgultam. De rájöttem, hogy nem kell félni, mert az Atya segítőkész és vidám ember. Ha valaki elakadt egy vizsgakérdésnél, akkor segített neki. Az áldozást megelőző napon, elpróbáltuk a műsort, majd a végén mindenkinek gyónnia kellett. A lelki tükör segítségével én már este kigondoltam bűneimet, amiket meg kellett gyónni. Vasárnap reggel eljött a nagy nap. A mise folyamatosan zajlott, aztán menet közben egyesével kihívtak bennünket és megkaptuk az áldozási ruhákat, amiben megáldottak bennünket. Az áldozás végén mi is sorba állhattunk az ostyáért. Végre megízlelhettem, mert már nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen ízű. Az ünnep végén kaptunk egy emléklapot, egy gyertyát és egy szál szegfűt. Azt hiszem az ünnep végével mindenki megkönnyebbülten, felszabadultan ment haza az ünnepi ebédre.

Feketéné Szabó Márti: Jézus azon az estén is köztünk járt

Úgy gondolom mindenki így érezte, aki részt vett június 11–én a pécsi Betánia Római Katolikus Közösség gyógyító estéjén. Flach Feri és közössége dicsőítő énekekkel hangolta rá, majd nyitotta meg szívünket Jézus fogadására. „Térjetek vissza a gyökereitekhez!” – hangzott a felszólítás Steve Thomashefski az amerikai állandó diakónus szájából. Tanításában hívta fel a figyelmünket, hogy mi magyarok legyünk büszkék arra, mennyi Halottaink: szentet adtunk a világnak. Tudjátok milyen furcsa volt június 17.: Vas János – élt 73 évet. Gyászolják: ezt egy idegen szájból hallani? Pedig csak történelmi Testvére, Margit és családja, özvegye Julianna, leánya szent nagyjainkat említette: Szt. Istvánt, Szt. Margitot, Magdolna, fia János, unokái: Mónika, Szabina és Szt. Lászlót… Dávid, dédunokái: Dalma és Bence. Talán sosem számoltuk össze, hogy hány magyar, vagy magyar vonatkozású szentünk van, s nem gonKeresztelés: dolkodtunk azon, hogy vajon annak idején mi készjúnius 8.: Vivien – Bogdán János és Orsós Rozália tette Szt. István királyunkat arra, hogy országunkat leánya, Pálmajor Szűz Máriának oltalmába ajánlja. június 8.: Koppány–István – Krár János és Nagy A tanítás része volt az is, hogy Jézus szebbnél–szeMargit fia, Nagybajom bb csodás gyógyításairól beszélt, kiemelve, hogy hit június 8.: Dominika – Magyar Károly és Benke nélkül nem jöhet létre. És ha mégis létre jön, az emTímea leánya, Nagybajom berek legtöbbje szkeptikusan fogadja, vagy ha rá is június 8.: Viktória – Pánovics Lajos és Fincsur Éva ébred micsoda csodás ajándékot kapott, nem beszél leánya, Nagybajom róla, mert fél, hogy „másként” néznek majd rá. Az is lehet, hogy talán sok esetben maga a gyógyult Esküvő: sem hiszi el, hogy vele is megtörténhet. Erre volt jó június 21.: Madarász Gábor és Horváth Judit, példa a Betánia közösség egyik fiatal orvostanhallNagybajom gató tagjának tanúságtétele. Ő szigorú diétával kezelt Juditnak és Gábornak esküvőjük napján készült lisztérzékenységéről szabadult meg Jézus segítségével. fényképpel kívánunk sok boldogságot és örömet az Számomra a lány nemes egyszerűsége tetszett meg, Úrtól!! ahogy arról beszélt, milyen egyszerűen, már–már baráti hangon szólítja meg Jézust. Sokszor korholtam saját magam, hogy nem tudok gyönyörű szép líraian 13



beszélni, és imámban ódákat zengeni. Neki, a „Mindenek fölötti”–nek, de ez a lány rádöbbentett arra, hogy Jézus talán nem is várja ezt el tőlem, Ő olyannak szeret, amilyennek teremtett és egy egyszerű, de tiszta „szeretlek” felér számára a legmagasztosabb hálaénekkel is. A szentmise után, melyben magunkhoz vehettük az Úr Jézust, következett a közbenjáró imaszolgálat, amit én személy szerint mindig nagy izgalommal várok. Már az elején ajándékkal várt Jézus. Olyan közbenjáró testvérhez kerültem, akivel kb. öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg, szintén egy tanító–gyógyító szeminárium alkalmával. Akkor ő volt a párom ott Budapesten, és most őt használta az Úr, hogy „csatornája” legyen hozzám. Aki már igénybe vett ilyen imaszolgálatot, az tudja, milyen megdöbbentő, amikor kiderül, hogy Isten mennyire látja, tudja a mindennapi gondjainkat, problémáinkat, és segítséget, gyógyulást nyújt nekünk. Tudjátok, ez pont úgy működik, mint egy telefonos beszélgetés. Odamegyünk a közbenjáró testvérhez, és megkérjük, hívja fel nekünk az Urat. Ő imádkozni kezd, és létrehozza a kapcsolatot, majd sokszor beszélnünk, kérdeznünk sem kell, mert Jézus már mondja is, amit számunkra közölni szeretne, gondolatainkban olvas, ezt fordítják, adják át a testvérek. Leírhatatlan az a pillanat, amikor így érezhetjük Isten közelségét. Talán amikor a vasárnapi szentmisében teljes lélekkel jelen vagyunk, hasonló, de szükségünk van ezekre a lélekemelő alkalmakra, amelyek megerősítenek bennünket. Mindig szomorúan tapasztalom, mennyire kevesen vágynak ezekre a lehetőségekre. Tudjátok, a testünket is tápláljuk, hogy karbantartsuk. Egy kis bonbon elfogyasztása mindig valami örömet és boldogságot szerez. A vallási életünkben is szükség van ezekre a kis bonbonokra!

Mára, égi édesanyánk! Isten azzal jutalmazta meg engedelmességedet, hogy felvett a mennybe. Mennybevételed erőt ad, hogy földi életünket a nehézségek a gondok, a szenvedések és küzdelmek ellenére se tekintsük hiábavaló szélmalomharcnak, hanem azzal a reménnyel törekedjünk a mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk. Tisztelettel, alázattal és gyermeki bizalommal kérjük közbenjárásodat önmagunkért, családunkért és magyar hazánkért. Segíts minket, hogy életünk beteljesedjen azáltal, hogy eljutunk az örök életre! (Horváth István atya imája)

Kik főképp bűnbe estünk; Zokogva, sírva esdünk: Mária! Mária! Mária segíts!

Pázmány Péter: Fohászkodás a hazáért

Szent pártfogásod adjon Erős akaratot, Mely ahhoz hű maradjon, Mit sokszor fogadott; Hogy így Istennek élve, Célját lelkünk elérje. Mária! Mária! Mária segíts!

Oh áldott szűz! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok fogyatkozásunkra: Szánd meg a mi romlásunkat. Csaknem megholt akit te szerettél:; csaknem elfogyott a te országod, nemes Asszonyunk. Azért állj elő a te szent Fiadnál. Mond azt néki: Fiam, az én országomban megfogyatkozott az igaz hit; nincs igazság, nincs isteni félelem; nincs ájtatosság benne. Vízzé vált az ő bora; nagyrészt tévelygésre fordult igaz vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságra adatott szabadsága. Elhiggyed édes hazám, Magyarország, Ha a Boldogasszony tanácsát követed, És magadat megeszmélvén, abban eljársz amit az ő szent Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.

Lelkiség Szűz Mária mennybevétele augusztus 15.

Tárkányi Béla: MÁRIA SEGÍTS!

A szeplőtelen mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyország dicsőségébe. Jézus édesanyjának élete beteljesedett azzal, hogy eljutott a mennybe, s a példája azt mutatja, hogy minden ember életének végső célja az örök élet, eljutni Istenhez a mennybe”.

Oh életünk reménye, Istennek Anyja! Dicsőségedből nézz le, S légy néped oltalma; 14

Magyar nép szentje, nagy király! Tisztelni meg nem szán e nép. Kezében a kereszttel állta Meg ezer éven át helyét. Török félhold, tatár s német Hiába vívták ekkorig: A vésszel mindig szembe nézett, Mohácstól le Világosig.

Te látod mennyi bajjal Kell mindig küzdenünk, Hogy kísértettel s jajjal Van telve életünk; Magunkba bízni félünk, Azért esengve kérünk: Mária! Mária! Mária segíts!

Ha néha hallád is fohászát. Midőn kitört az érckebel, Panaszkodón, hogy őshazáját Egy rosszabbal cserélte fel: Véres csatákba, végveszélyben Azért nem ingott, csüggedett; Mint büszke cédrus, oly kevélyen Állott meg századok felett.

Szent István király

Fiadnak szent keresztje Adjon vigasztalást, Hogy amit ránk ereszte, Eltűrjük a csapást; Lelkünknek újulása Legyen vére hullása. Mária! Mária! Mária segíts!

(970 – 1038)

Szülei, Géza fejedelem és az erdélyi Sarolta voltak, gyermekük pogány Vajk név helyett a keresztségben az István nevet kapta. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor 997–ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem, és a vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert hazánkban. Ebben Istvánnak nagy segítségére volt felesége, a bajorországi Boldog Gizella, aki összeköttetései révén is eredményesen munkálkodott. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen István király teremtette meg Magyarországot. Ő jelölte ki és biztosította a jövőben vezető utat népének. Az országnak szilárd törvényeket adott, megszilárdította a közrendet és teljesen eltávolodott a pogányságtól. Ami a keresztény vallással és törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent. Egyházi ügyekben és politikailag is Nyugat felé fordult, de a magyarok számára nemcsak Rómában, hanem Konstantinápolyban is zarándokházat építtetett. Királyi koronát II. Szilveszter pápától kért. Megkoronázásakor az ország apostoli királya lett. Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus Egyháza érdekében kifejtett munkájával. Tíz püspökséget alapított. Több gyermeke fiatalon meghalt. Egyedül Imre herceg maradt életben, akit gondosan készített elő az uralkodásra. A trónörökös egy vadászat alkalmával meghalt. István már súlyos beteg volt, amikor a

Tebenned van reményünk, Mert kegyes Anya vagy, Akármi sorban élünk, Oh kérünk, el ne hagyj; Főképp ha jő az óra, Mely elhi számadóra; Mária! Mária! Mária segíts!

Reviczky Gyula: Hatalmas bölcs (Szent István királyról )

Hatalmas, bölcs előrelátó, Jézus tanát megismerő; Néped pogányságból kiváltó, Te jóság., bölcsesség, erő!... Kinél dicsőbbet és nagyobbat Nem szülnek hosszú századok: Első királya magyaroknak, Áldassék áldott jobb karod! 15



pogány Vazul lázadását kellett letörnie. Az országot Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel. 1038–ban halt meg és az általa épített bazilikában temették el Székesfehérvárott. 1038–ban László király pápai engedéllyel oltárra emelte Istvánt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással: Isten csodálatos jellel tüntette ki, a sok jót tett jobb keze épségben maradt: nemzetünk minden évben augusztus 20–án hódol előtte.

10. Segítsétek őket, hogy csatlakozzanak egy csoporthoz, focicsapathoz, zenekarhoz… 11.Tetteikért vállalják a felelősséget. A rájuk törő hullámokat nem védhetitek ki mindig. 12. Minden este kérdezzétek meg, milyen volt a napjuk. 13. Mielőtt büntetést kapnának, győződjetek meg, tisztában vannak–e a három „Miért?”–tel: Miért tiltott?; Miért kell jóvátenni?; Miért nem tehetik meg máskor?; 14. Biztosítsátok őket, bármi történjék is, mindig mellettük lesztek. 15. Ha magukra csukták szobájuk ajtaját, ne zavarjátok őket. 16. Tanítsátok meg őket arra, hogy elismerjék hibáikat és a bajért ne mást okoljanak. 17. Amit ma meglehet tenni, hajrá! A holnap bizonytalan! 18. Ismételjétek meg, hogy szeretitek őket. Nevessetek együtt sokat. 19. A káromkodást ne tűrjétek. 20. Válaszoljatok kérdéseikre őszintén, különben nem kérdeznek. 21. Ne mondjátok soha, ”Na látod?.. Ugye megmondtam..” 22. A családban legyenek jellegzetes szokások, mindenki kapjon feladatot. 23. Imádkozzatok együtt minden este. 24. Ismételjétek: „Elégedett vagyok veletek!; Jól van!; Sikerülni fog!” 25. Szeressétek őket úgy, ahogy vannak. Ez a legnagyobb ajándék. 26.Szoktassátok rá őket, hogy elnézést kérjenek és bocsánatot is. 27. A nyugodt és derűs szülők gyermekei is nyugodtak és derűsek. Ez tény! 28. Ne hasonlítsátok össze őket másokkal. 29. Titkaik maradjanak titkok. 30. Legyetek olyan szülők, amilyeneket ti szerettetek volna magatoknak.

Horváth Józsefné Annuska: ÚJ KENYÉR ÜNNEPE Istenem, jó Atyám! Égnek földnek Ura! Akinek gondja van (a) földi halandóra– Áldalak, imádlak, óhajtlak, szeretlek Gondod van emberre, állatra, növényre, Szegényre, árvára és kenyerünkre. Szép, dús kalászokat érleltél számunkra, Kövér szőlőszemek jutnak asztalunkra. Nem érezünk hiányt italban, ételben, Mert Te itt vagy velünk egész életünkben. Hálát adunk Neked gondviselésedért Dicséret a „mindennapi kenyerünk”–ért.

LELKI AJÁNDÉK GYERMEKEINKNEK Olyan szellemi és lelki ajándékokról van szó, amelyet az anyai és az apai fantázia dúsíthat. 1. Öleljétek és csókoljátok meg egymást gyermekeitek előtt. 2. Ígéreteiteket tartsátok be, soha ne hazudjatok. 3. A nagyszülők kényeztethessék őket egy kicsit. 4. Tegyétek másokkal azt, amit majd nekik is tenniük kell másokkal. 5. Adjatok pontos választ a kérdésre: „Hogyan születik egy gyermek?” 6. Legyetek példaképek: ők mindig azt teszik, amit ti tesztek, és azt mondják, amit ti mondotok. 7. Szoktassátok őket jó olvasmányokhoz. 8. Amit elkezdtek, fejezzék is be. Magyarázzátok meg, hogy a nagy tettek fáradságba kerülnek. 9.Meséljetek gyermekkorotokról. Különösen arról, amikor olyan idősek voltatok, mint ők.

Bruno Ferrero: PARANCSOLATOK A CSALÁDBAN I. A Tízparancsolat minden létező ember számára érvényes, ebből következően a családi élet számos vetületére is. Ezek nem abszolút parancsok, csupán követhető 16

magatartást sugallnak, létezési formákat tanácsolnak vagy javaslatokat tesznek az emberei kapcsolatok elviselhetővé tételére.

mai nemesek a szombat megünneplését kigúnyolták, azt állították, hogy a zsidók lusták, a Biblia mesterei pedig arra törekedtek, hogy megértessék, hogy az emberek akkor is értékesek,ha nem termelnek semmit. A vasárnap nagy ajándéka abban áll, hogy megszabadulunk hétköznap gondjaitól, és kapcsolatba lépünk valami szent és mélységes örömmel. A szeretett személy – mondja az Isten – igényli az emelkedett és a szent pillanatokat. Sok esetben előfordul, hogy több időt töltünk el a munkatársainkkal, osztálytársainkkal, mint a családtagokkal. Sokan elhiszik a mondást, amely szerint a kapcsolatokban a „minőségi idő” lényegesebb a „hosszabb töltött időnél”. Ez a gondolat a hetvenes években terjedt el, amely abban a teóriában csúcsosodik ki, mely szerint a szülők gyermekekre fordított 15 perce elegendő az egész napra. A vasárnap a fontos dolgok napja., a többi nap pedig a fontos ügyeké. Az a lényeg, hogy közösen éljék és ünnepeljék az Úr napjának lelki és vallásos vonásait, így teljes egészében a harmadaik parancsolat bölcs irányításában állunk A családi életben is szükség van a „szent” pillanatokra, az örömre, az együtt ünneplésre, a közös és tetszetős játékokra, amelyek erőt adnak. A fejlődésben lévő fiatalok biztosabban szembesülnek azokkal a kihívásokkal, amelyet a kamaszkor jelent a számukra, ha tudják, hogy a szülők mellettük vannak és részt vesznek az ő hétköznapi életükben. Érdekes a válasz, amelyet ötezer felnőtt adott, amikor megkérdezték őket: „Mit nem értékeltetek szüleitekben, amikor fiatalok voltatok?” a válasz ez volt: „Mindennapi életemben nem vettek részt.”. A fiatalok azt akarják, hogy a szülők életük részét képezzék. Ez a közösségi tett nemcsak a jövőben jó emlék, hanem jelenben is mély szeretet–kapcsolatot jelent. A szülők figyelmes odafigyelésének ez az üzenete. „A te érdekeid számomra nagyon fontosak. A negyedik parancsolattal: „Apádat és anyádat tiszteld!” Isten azt akarja mondani, hogy a szülők által ő adta az életet. Ez egy olyan tartozás, amit soha nem tudunk visszafizetni vagy meghálálni. Lényeges, de elhalaszthatatlan is, hogy egész életünkben kimutassuk hűségünket. A szülőket akkor tiszteljük, ha elfogadjuk, hogy vezessék életünket, ha döntéseink előtt kikérjük véleményüket, ha megértjük gondjaikat, ha elfogadjuk azt a szeretetet, amellyel viseltetnek irántunk, egész életünkön ált. A köszönet és a hála az életnek az egyik alapvető jellegzetessége. Az ötödik parancsolat: „Ne ölj!” A Tízparancsolat vallási törvények gyűjteménye, amelyet egy olyan

Jézus úgy mondta, hogy minden parancsolat az Isten – és a felebarát szeretetében foglalható össze. Ezért ésszerűen el tudjuk képzelni, hogy minden parancsolat a hitoktatás legelemibb megfogalmazásában nagyon komoly együttműködést jelent mindenki számára, hogy a családi élet szeretetét átérezzük és megéljük. Az első parancsolatban Isten arra tanít meg, hogy ez az első és kizárólagos szabály minden kapcsolatunkban. A szeretett személynek első helyen kell állnia a családban könnyen előfordul, hogy sok más dolgot teszünk az első helyre, kezdve a munkától a televízióig, a szórakozástól a takarításig. Azonban éreztetni kell a családtagokkal, hogy ők a legfontosabbak, ők vannak az első helyen. A gyermekeknek nem szabad sohasem kérdezni: „Anyukám, szeretsz engem akkor is, ha soha nincs egy perced számomra?” A szeretet (az Isten iránt is) kizárólagos akar lenni. Ezért nagyon szükséges, hogy sok időt töltsünk együtt, ne szakítsuk félbe a családtagokat, amikor beszélnek, gyakran hívjuk őket név szerint, egymás számára az öröm forrásának kell lenni. Isten azt akarja, hogy az eredeti képet szeressük és ne a másolatot. A családban nagyon fontos, hogy szülők, rokonok nagyságát és szeretetét ne a televízió vagy a közélet személyiségeihez hasonlítsuk. „Isten nevét hiába ne vedd!”– ez a második parancsolat. Nem csupán káromkodásról, esküről van szó. Ez a parancsolat Isten legfőbb méltóságának az elismerését kéri tőlünk, így minden emberi kapcsolatban létfontosságú észrevenni: mindenkinek joga van az ő méltóságához, mert mindenki Isten képmására lett teremtve. A család az udvariasság és az őszinteség helye, nem úgy mint egyesek gondolják, hogy egy olyan hely, „ahol mindent meg lehet engedni, hiszen magunk között vagyunk”. Nem használjunk ostoba frázisokat és szavakat: étkezés közben legyetek jól neveltek, viselkedjetek jól a tévé előtt és ne gúnyoljátok ki a kisebbek és gyengébbek hibáit. Ezen a téren a jó példa döntő a fiatalok számára. A szülők tartsák meg szavukat, nem kell fölvágni esetleges rendkívüli kapcsolatok miatt. Ne legyünk erőszakosak, hanem legyünk egyszerűen azok, akik vagyunk, és törekedjünk arra, hogy a környezetünk szintén finom és derűs legyen. A harmadik parancsolat mondja: Az Úr napját szenteld meg!” Az elbeszélésekből tudjuk, hogy a ró17



Kedves szülők és gyerekek!

nép kapott, amelynek már voltak polgári törvényei: miért kellett mindezt megismételni Istennek a Sínai– hegyen? Tény az, hogy az ötödik parancsolat jelentősége messze felülmúlja a törvény irodalmi voltát. Valójában ezt akarja mondani: Ne rombold szét az isteni leheletet, amely ott van minden emberben. Napjainkban a világ sajnálatos módon tele van lelki gyilkosokkal, miközben lakások és a középületek balkonjairól a béke zászlaját lobogtatják. Ez a parancsolat tiltja, hogy megalázzuk a személyeket, ami azt jelenti, hogy óvatosnak kell lenni a bírálatokban, a semmiségnek látszó sértésekben, pletykát, megszólást, haragot el kell kerülni. Soha nem szabad alul értékelni azt, hogy a készségesek legyünk a hallgatásra. Gyakran előfordul, hogy a házastársak vagy maguk a gyerekek is úgy érzik, hogy rozoga bútornak számítanak a családban, ostobák és kivetnivalók. Gondoljuk meg: ne takarékoskodjunk a gyakori dicséretekkel. Egy jó tanács: Emeld fel, ne dob le, vigyázzatok egymásra. (Folytatjuk)

A nagybajomi Római Katolikus Plébánia 2014. augusztus 11. és 16. között napközis tábort szervez. Szeretettel várunk minden általános iskolást elsőtől nyolcadik osztályosig. Tábor helyszíne: Római Katolikus Plébánia, naponta reggel 8 órától 16.30 óráig.

Részvételi díj 4.000 forint gyermekenként, 2 gyermek esetén a második gyermeknek 2.000 forint. A tábor befogadó képessége maximum 35 fő, ezért a részvételt a jelentkezések sorrendjében tudjuk elfogadni.

Jelentkezni lehet személyesen vagy telefonon:

Rajkai István Plébános atyánál 06–30–4332162 Lempach Gabriella hitoktatónál 06–30–8447493 Feketéné Szabó Mártinál 06–30–9699472

Apróhirdetések - ÚJMISE NAGYBAJOMBAN Balogh Péter újmisét mond Nagybajomban július 13-án, vasárnap du. 4 órakor. (Ezért a délelőtti mise kivételesen elmarad)

Programok: Erdei kirándulás, Virágfürdő Kaposváron, Kézműves foglakozás, Meglepetés vendégek, és sok játék.

- EGÉSZ NAPOS SZENTSÉGIMÁDÁS július 17-én, csütörtökön. Reggel 8 órakor szentségkitétel, este 7 órakor szentmise - NAPKÖZIS HITTANOS TÁBOR a plébánián, augusztus 11-15-ig, reggel 8 órától du 5-ig (vö. külön hirdetés!)

Tölts velünk egy felejthetetlen hetet! Kérünk mindenkit, hogy aki teheti, anyagilag támogassa a napközis tábor gyermekeit. A beérkező adományok arányában tudjuk csökkenteni a részvételi díjat. Célunk az, hogy a lehető legtöbb gyermek számára elérhető legyen egy élményekkel teli nyári program. Gyermekeinket, unokáinkat, keresztgyermekeinket, barátainkat segítjük!

- SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE (Nagyboldogasszony) augusztus 15-én, csütörtökön, este 7 órakor ünnepi szentmise - SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE augusztus 20., szerda, de 9 órakor ünnepi szentmise. A Szent István Napok forráshiány miatt idén elmaradnak. (Jövőre, az 5. évfordulót nagyobb szabású programmal tervezzük megünnepelni)

A nagybajomi Katolikus Plébánia számlaszáma: 67100097–10000403–00000000 Közlemény: TÁBOROZÁS (Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet) A legkisebb adomány is sokat segít! 18

Fekete István: Honvágy

készítve a cipőim. – Vasárnap van, nagymama? – néztem a cipőkre. – Nem járhatsz mezítláb – mondta öreganyám –, aki Lindenthalba megy, nem jár mezítláb.. Ott senki nem jár mezítláb. Ezen elgondolkoztam, ez a Lindenthal azonban olyan szépen hangzott, hogy felhúztam a cipőket, s elhatároztam, hogy az odavaló ifjúságot felvilágosítom a mezítláb járás csodálatos előnyeiről. A cipőket pedig Deres Laciéknál úgyis levetem. Laci kissé csodálkozva nézett rám, amint a pitvaron végigkopogtam. _ Lindenthalba megyek – mondtam szerényen. – Cipőben? Feltöri a lábad… – Vonaton…Ausztriába…, de nem most… Most levetem, tedd be a kamrába. Laci enyhe tisztelettel tette el cipőimet, amelyet esetleg velem jönnek Ausztriába, aztán nem törődtünk többet az egész üggyel, mert a Cöndébe mentünk, ahol két ígéretes gilicefészek volt, és gombázni is lehetett. A hír azonban elterjedt a faluban Kuka Juli révén, aki nagyanyám bizalmasa volt, és kissé nagyothallott. – Mindenkálba megy a Pisti– adta tovább a hírt–, valami svábokhoz németül tanul. Azt azonban már nem tudta megmondani, hogy hol van ez a furcsa község, de mindenesetre Toponáron túl. Másnap apám vadonat irkát tett elém. – Írni is meg kell tanulnod németül. Ezentúl mindennap leírsz egy oldalt… Este bemutatod. Kezdett az ügy nem tetszeni… De megtettem, mert közeledett már a vizsga, amikor úgyis félre lehet dobni mindenféle irkafirkát. És itt ért az első sérelem, és Lindenthalt kissé unni kezdtem. – Most jobban ráérsz, ezentúl két oldalt is leírhatsz…. – Apám közben élénk levelezést folytatott pótszüleimmel, s abban állapodtak meg, augusztusban lehozzák Hansot, és visznek engem. De akkor már az egész ház németül beszélt… Lindenthal iránti lelkesedésem „furt und furt” csökkent. Barátaim sajnálkoztak is rajtam, és a Kács alatt, fürdés közben megtanácskozták, hogy aki az osztrákokhoz megy, hazaáruló, aki hűtlen lett Kossuth apánkhoz. Ezt a sértés természetesen terjedelmes verekedés követte, ami nem sokat segített megtépázott nemzeti önérzetemen. Az idő pedig ballagott. Engem Hanzinak csúfoltak

A barackfák már régen elvirágzottak s a búzából alig látszottak ki a totyogó varjak, amikor egy este apám megállt az újságforgatásban, s azt mondta: – Ezt meg lehetne próbálni… a gyerekkel… Aggódva néztem fel, mert ezek a próbálgatások nem jelentettek eddig semmit. – Mit? – kérdezte anyám, de a hangjában már ellenkezés volt, mert végül is neki kellett a felhőket eloszlatni nyolcéves fejem fölül, és kimenteni a csődből, amibe az atyai próbák taszítottak. Apám kisimította az újságot, és megköszörülte a torkát: „Grác környéki család szívesen adná cserébe egy évre 8 éves fiát magyar családhoz hasonló korú fiúért. Ajánlatokat kérünk „Nyelvtanulás” jeligére a szerkesztőségbe.” Elpirultam, mert mindketten rám néztek, és ez a hirdetés nem is hangzott olyan borzasztóan. Utazás… meg minden… – Na? Anyám simított egyet a kötényén. – Azt hiszem… – Ebben a korban ragad a nyelv, mint kutyára a bojtorján – mondta apám–, és nagy dolog lenne mégis… – Az igaz – tétovázott anyám, és hozzám fordult –, lenne kedved? – Igen! – rebegtem egy kis fenntartással. – Okosan – lobogtatta meg apám az újságot –, szeretem, hogy érzed, milyen fontos a nyelv… Erre már nem mondtam semmit, mert csapongó gondolataim között városok jelentek meg, idegen tájak, havas tetejű hegyek, bőrnadrágos gyerekek… De a nyelv…, a tanulás… Nem,,. Erről szó sem volt, hiszen az úgyis ragad rám, mint a bojtorján… Ezzel is aludtam el, és álmodtam aztán csodálatos városokról, hegyekről, melyeknek lejtőjén úgy legeltek a tehenek, mint a csokoládé reklámpapírján. Még az a mennykő nagy sas is ott volt, szelíd lebegéssel, mintha a kisborjukat őrizte volna. Nagyanyám csak hajnalban értesült jeles unokája sorsfordulásáról, és legszebb álmomból azzal ébresztett, hogy: – Guten Morgen, mein Kind. –. Mi? – néztem rá bambán, mert – majdnem elfelejtem – az álombeli osztrák gyerekek is mind magyarul beszéltek, de ez fel sem tűnt. Az azonban feltűnt, hogy az ágy elé oda voltak 19



ellenségeim, s amikor esténként egyedül maradtam a kertben, a nyárszagú almafák alatt, rádöbbentem, hogy én tulajdonképpen búcsúzom. Búcsúzom a kerttől, a bolthajtásos öreg szobától, Bodritól, a malomgáttól, a gabonával megrakott kocsiktól, a kenyérszagú kévéktől, mert nagyanyám azt mondta, hogy ott nincs aratás, és nincs cséplés… Ott csak hegyek vannak, és mindig szépen öltözött kisfiúk… – Kódis népség lehet – gondoltam, csak azt nem tudom, mi a fenéből öltöznek, ha nincs búzájuk. És álomba sírtam magam. És ezután már úgy közeledett felém az ismeretlen Lindenthal és az ismeretlen Hans, mintha összes hegyeit hozta volna magával, de most már tehenek és sasok nélkül. Hidegen és kopáran. Mit tegyek, mit tegyek? Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt…, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy megtaláltam a … Hazámat. Egy reggel aztán beütött a mennykő, és nyomában azonnal kisütött a nap. – Sürgöny– hallatszott kívülről, de aztán kiderült, hogy nem halt meg senki, csupán Hansot vitték kórházba tífusszal, és súlyos betegségére való tekintettel ebben az évben már aligha jöhet. Aztán elaludt az egész ügy, de még egyszer felrévült ez a régi emlék, amikor – talán húsz éve – Ausztriában jártam, és rettentően kínlódtam, mert nem tudtam, hogy kérik a szakaszjegyet németül. Sose vesződjön vele – legyintett a kalauz magyarul –, inkább azt tessék megmondani: mi újság Soroksáron? Ma sem tudom, hogyan kérik németül a szakaszjegyet, de akkor elképzeltem, hogy milyen csodálatos szép lenne, ha az egész világon megértenék egymást az emberek.

lapult, míg a támadók el nem vonultak a gazdag zsákmánnyal. Akkor végre előmerészkedett rejtekéből, de nem talált egyebet, mint a kocsi roncsait meg a gazdái holttestét. Leült, és keservesen sírni kezdett. – Ó, én szegény szerencsétlen – így jajveszékelt –, mi lesz velem? Sosem találok ki ebből a rengetegből! Nem lakik itt egy árva lélek sem; éhen fogok veszni, vagy engem is megölnek majd a rablók! Mikor kissé lecsendesedett, felállt, kereste–kutatta, merre mehetne, de még csak egy vékonyka ösvényt sem talált. Így érte az este. A fák közt egyre sűrűbb lett a homály. Néha ág reccsent, s olyankor szegény lánynak majd elállt a szíve verése; azt hitte, vadállat oson a bozótban, vagy útonálló mozdult meg valamelyik fa mögött. Már lélegzeni is alig mert. Végül azt mondta magában: – Itt ez a nagy fa, leülök a tövébe, s egy tapodtat sem tágítok innét, akármi történjék is. Hát, ahogy ott kuporgott, egyszer csak egy fehér galamb szállt feléje. Leereszkedett a lányhoz; arany kulcsocska csillogott a csőrében. A lány úgy megörült a madárnak, hogy egy pillanatra még a bújáról–bajáról is megfeledkezett, kinyújtotta a kezét, hívogatni kezdte. – Tubicám! Tubicám! A galamb odalibbent hozzá, tenyerébe ejtette az arany kulcsocskát, és megszólalt: – Ne búslakodj azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Látod azt a nagy fát? Azon van egy kis lakat nyisd föl a kulccsal, találsz benne enni–inni magadnak, nem kell tovább éhezned. Azzal elrepült. A lány pedig odament a fához, kinyitotta, és valóban lelt benne egy tálka tejet és hozzá egy karaj fehér kenyeret. Hanem amikor jóllakott, megint csak eszébe jutott a szomorúsága. – Nálunk otthon ilyenkor ülnek el a tyúkok – sóhajtotta. – Olyan fáradt vagyok, bár én is lefekhetném az ágyamba! Alig hangzott el a fohászkodás, máris odaröppent hozzá a galamb. Most egy másik kulcsocskát hozott a Grimm testvérek: csőrében, letette a lány tenyerébe, s azt mondta: Az erdei anyóka – Ne búslakodjál; menj, nyisd ki ott azt a másik fát, találsz benne ágyat magadnak. Egyszer egy szegény szolgálólány egy nagy–nagy A lány úgy tett, ahogyan a madár meghagyta neki; erdőn utazott át a gazdáival. Az erdő közepén rablók kinyitotta a fát, s mit nem látott? Szép vetett ágy fetámadtak rájuk, és aki a kezük ügyébe került, azt irgal- hérlett feléje, dagadó párnákkal, könnyű takaróval. Ő matlanul megölték. meg belefeküdt, és nyomban elaludt. A lány fent ült a kocsis mellett a bakon. Amikor a Reggel, amint fölébredt a harsány erdei madárszóra, rablók nagy lármával előrontottak a sűrűből, megi- harmadszor is odaszállt hozzá a galamb. Megint hojedt, leugrott, és elbújt egy vastag fa mögé. Ott zott egy kis aranykulcsot, s az mondta:

– Nyisd ki azt a harmadik fát ott, találsz benne ruhát magadnak. És a lány olyan pompás aranyos–gyémántos ruhát lelt a fában, hogy annál szebbet még a királykisasszony sem hordhat. Így éldegélt egy ideig az erdőben. A fehér galamb mindennap fölkereste, s amire csak szüksége volt, mindenről gondoskodott. Egy szép napon aztán azt kérdezte tőle: – Megtennél–e valamit a kedvemért? – Már hogyne tennék! – felelte a lány. – Mindent megteszek, amit kívánsz. – Akkor gyere utánam, elvezetlek egy házikóhoz, oda menj be. A tűzhelynél egy anyóka kuporog majd, és jó napot köszön neked, de te a világért se felelj rá, akármit is csinál: Menj el mellette mintha ott sem volna. A jobb keze felől találsz egy ajtót, azt nyisd ki, és lépj be rajta a szobába. A szoba közepén látsz majd egy asztalt tele gyűrűvel; egyik csillogóbb, mint a másik. Ezeket a fényeseket hagyd békén, de találsz köztük egy egyszerűt, azt kapd fel, és hozd el nekem, amilyen gyorsan csak bírod. Azzal a galamb fölröppent, ágról ágra szállva elvezette a házikóhoz, aztán eltűnt; a lány pedig belépett, s mindent úgy talált, ahogyan a galamb előre megmondta. Az anyóka ott kuporgott a tűzhely mellett, és elkerekedett a szeme a csodálkozástól, amikor a hívatlan vendég betoppant. – Jó napot, kedves gyermekem! – köszöntötte nyájaskodva.

A lány azonban jól megjegyezte a galamb tanácsát: nem felelt egy árva szót sem, csak ment egyenesen az ajtóhoz. Akkor az öreg fölugrott a zsámolyról, belekapaszkodott a ruhájába, úgy akarta visszahúzni, s közben rikácsolt, mint valami vén holló: – Hallod–e, az az én szobám, oda nem léphet be senki, ha én nem engedem! De a lány nem törődött a kiáltozásával; kirántotta magát az öregasszony kezéből, és belépett a szobába. Nagy asztal állt középütt. Rengeteg gyűrű hevert rajta; csillogtak–villogtak, hogy csak úgy szikrázott a szeme tőlük. Õ azonban sorra félrelökdöste valamennyit; csak azt az egyetlenegyet, csak azt a dísztelen gyűrűt kereste, de sehogyan sem tudott ráakadni. Már egészen kétségbeesett, hogy hiába minden, nem tehet eleget a galamb kívánságának. De talán nem is az asztalon van a gyűrű, hanem valahol másutt a szobában? Tanácstalanul körülnézett; hát látja: az öregasszony épp akkor kap föl a sarokból egy kalitkát, és ki akar osonni vele. A lány hirtelen az ajtóhoz ugrott, útját állta a vénasszonynak, és kikapta a kezéből a kalitkát. Egy szürke madár ült benne, és csőrében tartotta a gyűrűt. A lány nagyon megörült, benyúlt a rácson, kirántotta a madár csőréből a gyűrűt, és kiszaladt vele a házból. Futott, futott az erdőben, ahogy csak a lába bírta, s egyre azt várta, egyszer csak odaszáll hozzá a galamb és átveszi tőle a drága zsákmányt. De a galambnak híre–hamva sem volt. A lánynak lankadni kezdett az ereje, egyre lassabban lépkedett, végül egészen elgyengült, és kimerülten nekidőlt egy fának. A fa egyszeriben lágy és hajlékony lett; lebocsátotta ágait, és az ágak körülölelték a lányt; már nem is ágak

Gyermekeknek

20

21

Irány a Petörke tó


voltak, hanem két erős kar; és a fa sem fa volt már, hanem egy szép ifjú. Megölelte, megcsókolta a lányt, és azt mondta: – Köszönöm neked, hogy megváltottál és kiszabadítottál a vénasszony hatalmából. Az az anyóka gonosz boszorkány: fává varázsolt, de néhány órára mindennap fehér galamb lehettem. Addig nem is változhattam vissza emberré, míg a gyűrű a boszorkány birtokában volt. Megszabadultak a varázslattól a szolgái és a lovai is, mert a gonosz vénasszony azokat is fává változtatta. Fölpattantak a paripákra, és hazavágtattak az ifjú országába. Az az ifjú ugyanis királyfi volt, s ahogy hazaértek, nyomban feleségül vette a lányt. Ma is élnek, ha meg nem haltak.

Ó, jóságos Jézus, hal1lgass meg engem! Szent sebeidbe rejts el en11gem! Ne10 engedd, hogy elszakadjak tőled! A6 gonosz ellenségtől, o2ltalmazz en15gem! Halálom óráján hívj magadhoz engem! Add, hogy eljussak hozzá16d, és sz9entjeiddel dic17sérjelek t12éged, mindörökkön–örökké. Ámen.

Pillangók

Találd meg és színezd ki az elrejtett egész pillangókat!

Rejtvény Szentáldozás után ezt az imádságot szoktuk elmondani közösen. Olvasd el az imádságot, és ha a megfelelő helyre beírod a betűket, megtudod, ki írta ezt az imádságot! 1.

2.

3.

4.

5.

8.

9.

10. 11. 12.

6.

7.

A kerítés

13. 14. 15. 16. 17. Krisztus8 lelke, szentelj meg engem! Krisztus teste, üdvözíts engem! Kri13sztus vére, ihl5ess meg14 engem! Krisztus o4ldalából kifoly3ó vér moss ti7sztára engem! Krisztus kínszevedése, erősíts meg engem!

3 gyufaszál áthelyezésével 3 négyzetet kapunk. 4 gyufaszál áthelyezésével keresztet kapunk.

CREDO

161. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162 E-mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztő: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs Munkatársak: Lukáts Istvánné és Lempach Gabriella. Fotók: Balogh Zoltán, Halgató Zoltán, Lempach Gabriella, Tamás László Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Colorprint, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk szeptember elején jelenik meg.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 22

Fotók: Lempach Gabriella

Elsőáldozás június 8.

Fotók: Halgató Zoltán

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents