A NAGYBAJOMI, ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

A NAGYBAJOMI, ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Credo 2007. március

1

Közélet

Veres András a Szombathelyi Egyházmegye fıpásztora többek között a következıket nyilatkozta: Március 9-én a Fidesz kezdeményezésére népszavazást tart az ország a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról. Mi ezekben a kérdésekben az egyház álláspontja?

A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának egyelıre nincs hivatalos álláspontja, így csak a magam nevében tudok beszélni. Én mindhárom kérdésben igennel voksolok, vagyis kiállok a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése mellett. A tandíj Magyarország jelenlegi gazdasági és szociális helyzetében tovább mélyíti a társadalmi rétegek közötti különbséget, tehetségek tízezreit zárva el a továbbtanulástól. A nyugati országokban azért mőködhet a tandíjrendszer, mert ott ez fejlett gazdasággal és ösztöndíjrendszerrel párosul. Az egészségügyet illetıen leszögezném: lehet, hogy a jelenlegi rendszer több sebbıl vérzik, és azon változtatni kellene, de semmiképpen sem úgy, ahogy azt jelenleg tetszik. Az egészségügy fizetıssé tétele sérti asz esélyegyenlıséget, a szolidaritás elvét, ezért diszkriminatív a szegény sorsban élıkkel, ráadásul azt is semmibe veszik, hogy az emberek ellátásukért cserébe évtizedek óta fizetik az egészségügyi hozzájárulást. Az egészségügy privatizálásához pedig nincs joga senkinek, hiszen az emberek nem magáncégnek, hanem az államnak adták a pénzüket egészségügyi ellátásukért. Ha mégis megtörténik a magánosítás, akkor a gyógyítást tekintve is kettészakad a magyar

2

társadalom szegények és gazdagok kasztjára. A pénztárca vastagságától függ majd, kinek milyen ellátás jut. Várható-e, hogy a katolikus egyház hivatalosan is állást foglal az ügyben, és a három igennel történı voksolásra buzdítja a hívıket? Errıl egyelıre nem tudok nyilatkozni. (A teljes interjú megjelent Magyar Nemzet, 2008. február 15., péntek, 5. oldal.)

Kettészakadás Az egészségbiztosítási törvény módosítása következtében kettészakadhat a magyar társadalom, az egészségbiztosítási pénztárak választásának lehetısége pedig tovább mélyíti a gazdagok és a szegények közötti szakadékot – vélekedett Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke.

Az evangélikus püspök az MTI– nek kifejtette: azzal, hogy többszintő lesz az egészségügyi ellátás, és az emberek választhatnak különbözı árszínvonalú biztosítási csomagok között, a kevésbé jómódúak belekényszerülnek az alacsonyabb minıségő ellátási rendszerbe. Az egészségbiztosítás rendszerének megváltoztatása


kapcsán kijelentette: „a közös nemzeti akarat teljesítése és a jövınk érdekében másként kellett volna tennie a többségnek a parlamentben.” A módosított törvény – véleménye szerint – akár elismerik, akár nem, nem sok idı múlva egy liberalizált, piacközpontú biztosítási rendszer felé nyitja meg az utat, illetve az nem más, mint az e rendszer felé tett elsı lépés. Az evangélikus püspök kifejtette: az elmúlt évek tapasztalata alapján, amikor egy lépést megtettek a liberális, ellenırizhetetlen piacgazdaság hívei, abból mindig következett a többi is. Beer Miklós püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egészségügyi bizottságának elnöke kijelentette: nem tartja jó lépésnek az egészségügyi törvény ilyen irányú módosítását. – „Változatlanul aggodalommal tölt el bennünket a törvény, félünk attól, hogy sérül a szolidaritás, és a közös teher viselésének elve. Nem látjuk biztosítva a ténylegesen rászoruló emberek érdekét.” Reményét fejezte ki, hogy a jogszabályok gyakorlatba való átültetése, az egészségbiztosítási pénztárak alapításakor konkrét megoldásokkal finomítják majd a törvényt. Értetlenségének adott hangot, hogy miért nem az eddig társadalombiztosítási meglévı rendszert garantálja, illetve reformálja a kormány. (Magyar Nemzet, 2008. február 15., 5. oldal.)

Helytörténet Marics József,

Településünk élete 1711–1740 között 1. A dika–rendszer bevezetése.

A Rákóczi–féle szabadságharc bukása után a véres megtorlás elmaradt, de az elnyomás és a mérhetetlen adózás súlyos teherként nehezedett a jobbágyság vállára.

Hazánkban a jobbágyokat a földes úr felé a kilenceden és a roboton kívül még a hadiadó és a katonatartás is terhelte. A parasztság egy felöl pénzzel adózott, másfelıl élelmezte a hadsereget. A kaszárnyák hiányában ısztıl – tavaszig szállást kellett adniuk a katonáknak. A beszállásolt katona egy fedél alatt, a szegényes életmód miatt egy szobában lakott a jobbággyal, akit élelmezniük is kellett. A kiszolgáltatott és megalázott jobbágy mindezért csak jelképes összeget kapott cserébe. Nem csoda, hogy a parasztság mindezek ellen tiltakozott. Errıl ékesen tanúskodnak még az 1723–31 közötti megyei jegyzıkönyvek is. Az országos adózás mellett a megye is követelte a maga részét az adókból. A háztartásfıkön túl a felnıtt családtagokat, az állatállományt, sıt még a termést is megadóztatták. Új adórendszert, aDIKA–RENDSZERT vezették be. Az állam számára eredményes és könnyen ellenırizhetı adózás érdekében. Bécs

és a megye számára hatékony adózás egysége a dika volt. Felsı utasításra a megye határozta meg, hogy mit számít egy dikának, vagyis egy rovásnak. 1718–ban Somogyban, így Nagybajomban is egy gazda, négy nıtlen fiú, két ökör, három tehén, tizenöt kas méh, vagy tizenkét köböl gabona egyaránt egy dikát tett ki. Az adókivetést a dika-rendszer bevezetése elıtt részletes tájékozódás elızte meg. A megyei öszszeírók sorra járták a településeket, pusztákat, felírták az adózó háztartásfık nevét, a velük egy fedél alatt élı férfiak számát és az adózók gazdasági erejét tükrözı adatokat. Mindezek birtokában kiszámították, hogy a megyében összeírt adóalap hány dikát, hány adóegységet jelent. Azt is kiszámították, hogy egy dikára hány forint adó esik. Precízen ügyeltek arra, és pontosan könyvelték, hogy hány dika volt a háztartásban, és a településen. Ez a dika-rendszer csak a török adórendszerhez hasonlítható, mert arra is ügyelt, ha az adóalap növekedett, akkor ennek függvényében a kiszabott adó is több lett. 1716–ban Nagybajom jobbágyaira összesen 1296 forint és 23 dénár adó jutott. 1718–ban a jobbágyok gazdasági ereje 480 dikát tett ki, mely után a falunk 1200 forinttal adózott. 2. A földesúri robot megváltása. Az új adórendszert még a földesurak is kegyetlennek tartották, ezért a maguk módján próbáltak valami enyhítést hozni. A földesurak és a jobbágyok között Credo 2007. március

szóbeli megállapodás jött létre. A falu jobbágyai 1720 körül robotszolgáltatást vállaltak, a földesurak pedig ennek fejében lemondtak a kilenced behajtásáról. A megállapodás mindkét fél számára elınyös volt. A jobbágyoknak nem kellett a termésükbıl kilencedet adniuk, a földesurak pedig jó elıre biztosították a szükséges munkaerıt a fokozatosan kiépülı majorságok megmőveléséhez. 3. A röghözkötöttség.

A török kiverése után, egészen 1768–ig, Nagybajom családneveit átnézve a következı vezetéknevekkel találkozhatunk: Ács, Balog, Bek, Bíró, Böjtös, Farkas, Kanyar, Kovács, Kozma, Laki, Lóki, Majlát, Major, Nagy, Pap, Tapsonyi, Tóth, Vajda és Varga. 1725 után településünkön a lélekszám erısen növekedett. Ez a természetes szaporodásnak és a beköltözésnek tulajdonítható. A nagybajomi ıslakók távozására igen ritkán került sor. Többségük nem kívánt megválni a falutól. Aki pedig távozni akart, azok szembekerültek a földesúr akaratával. A földesurak nem szívesen váltak meg az adófizetıiktıl, akiknek a visszatartására kellı jogalappal és hatalommal rendelkeztek. Nem szabad elfelejtenünk, a nagybajomi ıslakók is örökös jobbágyok voltak, akik a jog szerint nem költözhettek máshová. 4. A tized megváltása.

A földesúri hatalom megerısödése és a jobbágyság röghöz kötöttsége alapján a somogyi nemesség olyannyira meggazdagodott, hogy hosszas pereskedés után egyességet kötött a pannon3

halmi apátsággal a somogyi tizedek birtokosával. 1726–ban megszületett a megegyezés. A megyénk földesurai évi 6500 forinttal megváltották az apátságtól a somogyi tizedet, és ezzel megszerezték az egyházi tized beszedésének jogát. Ettıl kezdve a nagybajomi jobbágyok is a földesuraiknak fizették a tizedet, amit uraik hol termésben, hol pénzben szedtek be, attól függıen, hogy az adott körülmények között melyik volt számukra az elınyösebb és a jövedelmezıbb. 5. A falusi közigazgatás.

Az új és kegyetlen adórendszer megkövetelte, hogy a falusi önkormányzat is része legyen az elnyomó hatalomnak. A települések élén a korábbi gyakorlatnak megfelelıen a bíró állt, akinek a munkájában az esküdtek segítettek. Az esküdtek száma a lélekszám növekedésével arányosan bıvült. A Rákóczi féle szabadságharc elıtt 4, 1720– ban már 20 esküdt volt Nagybajomban. A falu bírója az esküdtekre támaszkodva irányította a település életét, intézte a lakosság ügyes–bajos dolgait és képviselte a földesúrral és a megyei tisztviselıknél a falu érdekeit. Abban a korban még igen sokat jelentett az adott szó, a szóbeli megegyezés. A bíró és az esküdtek általában írástudatlanok voltak, így a tanácskozásaikról, a megegyezéseikrıl nem született írásbeli följegyzés, nem vezettek jegyzıkönyvet. Ha egy fontos, vagy kényes ügy merült föl a település életében, akkor rendszerint a falu lelkésze, vagy katolikus papja készítette el a megfogalmazott szöveget, kérvényt, tiltakozást, vagy elszámolást, melyet a bíró és az esküdtek a leírt nevük mellé keresztet rajzoltak. Hogy a 4

megfogalmazás hiteles legyen, az iratot a falu pecsétjével lepecsételték. Nagybajomnak valószínőleg 1702–bıl származik a pecsétje, melyen egy zsombékon álló madár látható, mely jobbra néz és az egyik lábát fölemeli. Ezt a pecsétet 1852–ig használták a településünkön. Az 1730–as években a megnövekedett lakosság száma megsokszorozta a község bírájának teendıit. Feladatának ellátására már állandó segítıtársra volt szüksége. A segítıtárs a kisbíró lett. A falusi önkormányzat vezetıjét már nem egyszerően bírónak, hanem öregbírónak nevezték. Az öreg szó nem korra, hanem a rangra és a nagyságra utalt. Késıbb két kisbíró is tevékenykedett Nagybajomban, akik dobszó kíséretében értesítették a lakosságot az öregbíró és az esküdtek döntésérıl, a földesurak és a vármegye intézkedéseirıl. 6. Kurucok után betyárok.

Az elnyomó és igazságtalan adóterhek miatt országszerte megnövekedett az útonállók, a rablók és a betyárok száma. A vármegye a bíráskodás megszervezésére és újjászervezésére különös gondot fordított. Egyre több intézkedéseket léptettek életbe. 1713–ban a rablók kiirtása és elrettentése céljából a forCredo 2007. március

galmasabb helyeken akasztófákat állítottak föl. A vármegye 1727– ben elrendelte, hogy a települések határát kéthetenként körül kell járni. Az elkapott csavargókat pedig be kellett kísérni a vármegyei börtönbe. 7. Tervek a megyeszékhely megszerzésére.

A kaposvári levéltárban található 1716–os összeírás alapján Nagybajom, Somogy megyében a 6. helyen szerepelt. Csak Kaposvár, Karád, Látrány, Csököly és Igal elızte meg. A megyei jegyzıkönyvek tanúsítják, hogy a települést illetıleg legnagyobb volt a megyében. Ezért is nevezték ismételten mezıvárosnak. Az is a településünk javára írandó, hogy a központi fekvése miatt viszonylag több Nagybajomban lakó földesúr foglalt helyet a megye tisztikarában. Az 1715–ös jegyzıkönyv szerint Sárközy János adószedı, Kovács István fıszolgabíró, Bácsmegyei János alszolgabíró, Jámbor Mihály és Szily János esküdtek képviselték mezıvárosunkat a megyei közgyőlésen. 1713. február 6–tól kezdve csaknem egy évtizeden át a megyegyőléseket Kaposvár, Szigetvár, Igal, Tapsony, és Marcali mellett igen gyakran tartották Nagybajomban. Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha többen fölvetették azt a tervet, hogy az új megyeházat Nagybajomban építsék föl. Festetics Antal földbirtokos fölajánlotta, hogy a terv megvalósításához biztosítja a megyének a telket, téglát és tevékenyen vesz részt az építkezésben. Ha ez a nemes elhatározás megvalósult volna, akkor Nagybajom lenne a megyeszékhely. Sajnos, a kevés szálláshely, a sáros utcák és a rossz ivóvíz miatt Kaposvár lett Somogyország központja. (folytatjuk)

Lourdes 150 éves Lourdes–ban a Szőzanya keveset beszélt. A tizennyolc alkalom alatt fıleg Bernadettnek adott utasításokat. Üzenete végül is három mondatban foglalható össze:

nem virágoztatja ki a barlangnál lévı vadrózsa bokrot. De egészen más, szinte megrendítı eset történik: február 25-én így szól a Hölgy Bernadetthez: „Menjen, igyon a forrás vizébıl és mosa-

Meghív az imára. Bernadett imája fıleg a rózsafüzér. Az ima alatt jelenik meg neki Mária, aki legtöbbször vele imádkozik. Mária azt kéri Bernadettıl, hogy imádkozzék a bőnösökért és azok megtéréséért. Miért ez a sürgetı kérés? Azért, mert egyre rohanóbb tempójú életünkben nagyon nagy szükség van a megállásra, a lelki elmélyedésre, a csend és isten jelenlétének megtalálására. Felszólít a bőnbánatra. „Bőnbánat, bőnbánat, bőnbánat!” – ismétli a Szőzanya. És itt nemcsak a gyónásban kapott feloldozásra gondol, hanem a szív és a gondolatvilág teljes megtérésére. Arra, hogy merjük eltávolítani mindent a szívünkbıl, ami útjában áll Isten iránti szeretetünknek. A tizedik jelenésnél nem teljesíti a Szőz a bizonyítékot kérı Peyramale plébános kérését, és

kodjon meg.” Bernadett teljesíti a kérést, iszik a sáros vízbıl, majd füvet eszik, ugyancsak a Hölgy kérésére. Majd megcsókolja a földet a bőnösökért – Mária kérésére. A jelenlévık, a csodaváró több ezres tömeg e látványtól nevetésben tör ki, mialatt Bernadett édesanyja sírva mossa meg gyermeke sáros arcát. Mára ez a forrás bıven ontja a vizet: napi vízhozama 17– és 72ezer liter között van. Ásványtartalma miatt közepes keménységőnek mondható. Természetes víz, benne semmi gyógyító anyag nem mutatható ki. Ezt a vizet győjtik össze több medencében, amelyek ellátják vizükkel egyrészt a fürdıket, – 18 szürke kımedence áll a betegek rendelkezésére –, másrészt pedig a vízvezetékeket, amelynek csapjaiból ihatnak a zarándokok és Credo 2007. március

megtölthetik edényeiket a forrás vizével. Szőzanya kérése: kápolna és körmenetek. „A te kápolnád fel fog épülni, – mondta egykor Lourdes plébánosa Bernadettnek, – és az jó nagy lesz!” Maga sem hitte akkor, hogy mennyire igazat mond. Mária akaratának megfelelıen idıvel három templom is épült ezen a helyen: elıször egy kis kápolna a jelenések nyolcadik évfordulójára lett készen és maga Peyramale plébános is segített felépíteni. De ez néhány hónap alatt igen kicsinek bizonyult. Maga a kápolna ma is látható, mert beleépült az elsı bazilika nagyságú templomba. 1871–re épül fel a Szeplıtelen Fogantatás bazilikája, a barlang fölötti sziklán, gótikus stílusban. A februári Credo címlapján jól lehet látni. Üvegablakai a jelenéseket, Bernadett életét ábrázolják. Impozáns tornya 70 m magasan emelkedik a Gave folyó fölé és óránként a kedves lourdes-i himnusz harangjátékával jelzi az idı múlását.

A felsı bazilika alatt található az ún. kripta (nem temetkezési hely), hanem az elsı kápolna, melyet nyilvános istentisztelet számára nyitottak meg. Msgr. Laurence püspök mutatta be az elsı szentmisét 1866. május 19én Bernadett jelenlétében. Kö5

zépsı folyosóját magába a sziklába vésték bele. Ezen 25 ember (köztük Bernadett édesapja) dolgozott szinte éjjel–nappal felváltva, 3 hónapon át. Ez a kripta az imádság helye, ahol reggeltıl estig imádni lehet az Oltáriszentséget, és az egyik oltáron ırzik Bernadett ereklyéjét. Második templomként épült fel bizánci stílusban a Rózsafüzér Bazilika, melynek 15 mellékoltára a rózsafüzér titkait szemlélteti mozaik képein és 1901–ben szentelték fel. Bejárata elıtt hatalmas teret alakítottak ki a zarándokok befogadására, szabadtéri szentmisék és körmenetek tartására. A fıkapu fölött csodálatos dombormő ábrázolja, amint a Szőzanya átadja a rózsafüzért Szent Domonkosnak. Végül Szent X. Piusz Bazilikája a föld alatt, mely mintegy 30ezres hívı sereg befogadására alkalmas. Egyik tervezıje magyar építész volt. 1958. március 25-én, a 100 éves jubileumra szentelte fel Roncalli bíboros, aki néhány hónappal késıbb, mint XXIII. János lépett a pápai trónra, és az Egyház boldogjai között ünnepeljük. Mivel évente több mint 7 millió zarándok érkezik Lourdes–ba, ezért épült fel legújabban az 1988–ban Szent Bernadettnek szentelt 5ezer férıhelyes modern templom, a jelenési barlanggal szemben, a Gave folyó túloldalán, ahonnét Bernadett utoljára látta a barlang Hölgyét. Ezekben a templomokban, ahová naponta tömegek érkeznek körmenetben mindenféle nép, nyelv és ország híveibıl, a legkülönfélébb nyelveken mutatják be a szentmiseáldozatot. Valóban igaz, hogy Lourdes ezzel a sok szentmisével, Eucharisztikus körmeneteivel az Oltáriszentség városa lett. Már Szent X. Piusz így nevezte: „az Oltáriszentség 6

legdicsıségesebb trónja az egész földkerekségen”. 1864. április 4-én tartják a massabielle–i barlangnál az elsı hivatalos körmenetet. Ekkor avatják fel a barlang jelenési szobrát is. A Szőzanyát ábrázoló szobrot Fabisch lyoni szobrász készíti el Bernadett útmutatásai szerint egy tömb cararai fehér márványból faragva.

A felsı bazilika mögött magasodó hegyoldalán 1600 m hoszszan található egy csodálatos keresztút, melyet 1912–ben szenteltek fel. Minden egyes állomása egy–egy szoborcsoport, 2 m magas bronzszobrokkal. Tizedik állomásával szenvedı hazánkra emlékeztet: „Jézust megfosztják ruháitól”. Ezt a stációt 1912–ben állították a magyarság adományaiból. Ki ismerhetné jobban balsorsunkat, mint Fia, a ruháitól megfosztott Istenember, és ki segítené jobban népünket, mint Édesanyja, a Magyarok Nagyasszonya. Hetente többször is Oltáriszentségi körmenetet tartanak a bizánci bazilika elıtt kiépített hatalmas téren. A gyógyulások nemcsak a vízben való fürdés alkalmával történnek, hanem e szentségi körmenetek alkalmával is. A gyógyulások sorához egy kedves történet is kötıdik, – hogy valóban igaz-e, nem tudom, de a Szentírás értelmében a gyermeki bizalom kedves példája. Egy kisfiút vittek Lourdes– ba, abban a reményben, hogy ott visszanyeri egészségét és újra Credo 2007. március

járni, szaladni tud, mint a többi gyermek. Nagyon bízott a gyógyulás bekövetkeztében, buzgón imádkozott, de amikor a betegek körmenetében a püspök megáldotta ıt az Oltáriszentséggel, a kisfiú csalódottan állapította meg, hogy a várva várt gyógyulás elmaradt. A következı pillanatban csalódásából ıszinte mondat fakadt fel szívébıl: „Megállj Jézus! Megmondalak az édesanyádnak!” A körülötte állók megdöbbenten néztek a kisfiúra, hogy mondhat ilyet. Édesanyja, aki mellette állt, nagyon röstellte magát a kifakadás miatt. A szertartást vezetı püspök is meghallotta. Visszafordult, újra odalépett a tolókocsis fiú elé, és áldásra emelte a Legméltóságosabbat. A kisfiú a próbát kiállta, a jutalmat elnyerte, hiszen bátorságáért, bizalmáért meggyógyult. Mint tudjuk a 50 év alatt több, mint 7000 gyógyulás történt dokumentálva. Ebbıl azonban a szigorú egyházi bizottság 67 gyógyulást ismert el biztos gyógyulásnak. Befejezésül álljon itt 5 csodálatos és az egyház által is elismert gyógyulás története: 1. Catherine LATAPIE – (1820ban született, Loubajacban élt, Lourdes közelében. 1858. március 1-jén, 38 évesen gyógyult meg. 1862. január 18-án, Laurence püspök úr, Tarbes püspöke által elismert csoda.) Február 28-án éjjel, egy hirtelen sugallattól vezérelve Catherine reggel 3 órakor felkel, felébreszti gyermekeit, és gyalog indul Lourdes-ba. Lassan két éve nehezen tudja ellátni családanyai teendıit. Bénult jobb kezével, amit egy fa 1856. októberében összezúzott, ugyanúgy el kell végeznie mindent a család körül, mint azelıtt. 1858. március 1-jén hajnalban ér a Barlanghoz, letérdel és imádkozik. Aztán egyszerően csak belemártja kezét abba

a vékony sáros vízsugárba, amilyen akkor volt még a forrás, mindössze három nappal azután, hogy Bernadett felszínre fakasztotta a ,,Hölgy'' útmutatására. Ujjai rögtön kiegyenesednek és visszanyerik hajlékonyságukat. Újra ki tudja nyújtani, be tudja hajlítani ıket és ugyanolyan könnyedséggel használja, mint a baleset elıtt. De haza kell mennie..., és még aznap – ez az, amiért gyógyulása napját pontosan meg lehet határozni – világra hozza harmadik gyermekét, Jean–Baptiste–ot, akit 1882-ben pappá szentelnek. Pierre DE RUDDER – (1822. július 2-án született Jabbeke-ben (Belgium). 1875. április 7-én, 52 évesen gyógyult meg. 1908. július 25-én Custave Waffelaert püspök úr, Bruges püspöke által elismert csoda.) Ez az elsı elismert gyógyulás, ami Lourdes-tól távol történt és nincs kapcsolatban a Barlang vizével. 1867–ben Pierre lábát összezúzza egy eldılı fa. Következmény: bal lábának két csontján nyílt törés, amire üszkös fertızés telepszik, ez pedig a javulás legcsekélyebb reményétıl is megfosztja. Az orvosok által javasolt amputációt többször is elutasítja. Ezért a teljesen tehetetlen orvosok néhány év múlva sorsára hagyják. Ebben az állapotban dönt tehát úgy nyolc évvel balesete után, 1875. április 7én, hogy elzarándokol Ostackerbe, ahol nem sokkal azelıtt felállították a lourdes–i Barlang másolatát. Nyomorékként indult el otthonról, este pedig mankók és sebek nélkül tér vissza. Az újracsontosodás néhány perc alatt végbement. Miután magához tér az ámulatból, visszatér a normális, aktív élethez. 1881–ben jön Lourdes–ba. 23 évvel gyógyulása után hal meg,

1898. március 22-én. Késıbb exhumálják, hogy jobban megvizsgálhassák lábcsontjait. A csontok vizsgálata lehetıvé tette a seb és a gyógyulási folyamat valódiságának megállapítását, amint ezt az Orvosi Iroda birtokában lévı gipszmásolat is mutatja. SZENT BEATRIX–ról nevezett nıvér – (Rosalie Vildier néven született 1862-ben, Evreux-ben (Franciaország). 1904. augusztus 31-én, 42 éves korában gyógyult meg. 1908. március 25én, Philippe Menier püspök úr, Evreux püspöke által elismert csoda.) 32 és 42 éves kora között Rosalie egészsége teljesen megromlott. Általános legyengülés, hangjának elvesztése, véres és gennyes köhögés, senyvedés. Az ıt kezelı orvosok számára ez egy akkoriban pusztító betegség, a tuberkulózis jele. Az evreux–i egyházközség zarándoklatának megérkezése reggelén, a medencékben megmártózás után teljesen másnak érzi magát. Két nappal késıbb megvizsgálják az Orvosi Ténymegállapító Irodában és az orvosok kénytelenek elismerni, hogy semmi kóros elváltozás nem tapasztalható sem a gégéjében, sem a mellkasában. A következı évben, 1905–ben visszatér, hogy köszönetet mondjon Máriának..., és milyen jól teszi, mivel másodszor is meggyógyul, ezúttal is a medencékben: vége a látási zavaroknak, amiktıl már tizenöt éve szenvedett. Virgine HAUDEBOURG – (1886-ban született Lons-leSaunier-ben (Franciaország). 1908. május 17-én, 22 évesen gyógyult meg. 1912. november 25-én, François A. Mallet püspök úr, Saint-Claude püspöke által elismert csoda.)


Az 1958-as évben Virginie mindenképpen Lourdes-ba akart utazni Mária barlangbeli jelenéseinek 100. évfordulójára. Ötven évvel ezelıtt itt született újjá: 22 éves volt. A beteg árva élete hirtelen jobbra fordult. Mikor a laboratórium 1904 júliusában megküldi vizsgálati eredményeit, orvosa barátságtalanul fogadja. Szörnyő hírt kell közölnie: betegsége gyógyíthatatlan és halálos, ... de lezajlása sokáig tarthat. A lényeg elhangzott. Virginie szinte szórakozottan hallgatja az ıt megtámadó betegség nevét: tuberkulotikus jellegő húgyúti fertızés vesegyulladással és hólyaghuruttal. 1906 májusában megteszi elsı zarándoklatát Lourdes-ba, állapota semmit nem javul, sıt, még rosszabbra fordul, 1908 elsı hónapjaiban tovább romlik. Fájdalmai egyre elviselhetetlenebbek. Virginie már nem tud felkelni. 1908–ban elhatározza, hogy ismét részt vesz egyházközségének zarándoklatán. És a harmadik napon, a szentségi áldáskor kegyetlen fájdalmat érez, mintegy gyógyulásának elôjeleként. Nagyszerő éjszaka következik..., és másnap reggel egész egyszerően elmegy az Orvosi Ténymegállapító Irodába: Virgine Haudebourg tökéletesen meggyógyult. Anna SANTANIELLO – (1912ben született, 1952. augusztus 19-én, 41 éves korában gyógyult meg. 2005. szeptember 21-én Gerardo Pierro érsek úr, Salerno érseke által elismert csoda.) 7

Egy akut reumás lázat követıen súlyos szívbetegség jelentkezett Anna Santaniellónál. Bouillaud–kórban szenvedett (reumás endocarditis következtében kialakult állandó nehézlégzése keletkezett), ami gátolta ıt a beszédben, és a járást is lehetetlenné tette számára. Asztmás rohamai alakultak ki, arcán és ajkán cyanosis, alsó végtagjai pedig ödémássá váltak. 1952. augusztus 16-án érkezett hordágyon Lourdes-ba az olasz UNITALSI szervezet zarándokcsoportjával. Augusztus 19-én vitték ıt a fürdıbe, ahonnan hordágy nélkül tért vissza. Aznap este minden segítség nélkül vett részt a fáklyás körmeneten. Másnap a zarándokcsoport doktorai megvizsgálták, és a hivatalos jelentés szerint helyreállt a normális szívmőködése, a nehézlégzés és a cyanosis megszőnt, az ödéma eltőnt, és a beteg nehézség nélkül járt, nyugodtan aludt, és visszanyerte a régen elvesztett étvágyát. A visszautazást Lourdes–ból segítség nélkül tette meg. Augusztus 29–án két helyi orvos megvizsgálta, akik megállapították a gyógyulását, de az egyik mitrális billentyő

szőkületet, a másik pedig mitrális billentyő elégtelenséget nevezett meg diagnózisnak. Egy évre rá, 1953. augusztus 10-én a Lourdes–i Orvosi Iroda vizsgálta meg az esetet a kissé eltérı diagnózisok miatt. A leletek és az orvosi vélemények tüzetes áttanulmányozása azt mutatta, hogy a két orvosi vélemény között nincs lényegi különbség, és mindkettı mitrális betegségnek felel meg. 1960. július 18-án újra elzarándokolt Lourdes-ba, most már mint ápolónı, és felkereste az Orvosi Irodát. 1962. július 24-én, egy újabb vizsgálat után, az orvosok úgy döntöttek, hogy az ügyét a Nemzetközi Orvosi Bizottság elé terjesztik. Pierre Merle kardiológus adta elı az esetet, és a Bizottság 1964. május 3-án megerısítette a gyógyulás csodás voltát. Az aktát ezután a salernói fıegyházmegyébe küldték, ahol Anna Santaniello élt. A kánoni bizottság azonban a korábbi eltérı diagnózisokra való tekintettel elutasította, mondván ,,a csoda se nem bizonyítható, se nem tagadható''. A közelmúltban, 2004. október 23 - 24-én, Patrick Theillier, a

kegyhely Orvosi Irodájának jelenlegi elöljárója elıvette az esetet. Egy újabb kardiológiai lelet alapján végül is 2005. szeptember 2-én Gerardo Pierro, Salerno érseke, hivatalosan is csodának minısítette a gyógyulást. Anna Santaniello 93 évesen, ma is jó egészségnek örvend. Anna Santeniello így emlékszik vissza az életét teljesen megváltoztató eseményre: ,,Két másik beteggel érkeztem Lourdes-ba, az egyik egy 20 éves fiatalember, Nicolino volt, aki egyik lábát sem tudta használni egy baleset következtében. Imádkoztam a Boldogságos Szőzhöz, hogy járjon közbe a teljes felgyógyulásáért, hogy újra dolgozni tudjon. Abban az idıben vöröskeresztes nıvér voltam... Amikor gyógyulásom után visszatértem Olaszországba, munkát kaptam az Opera Nazionale Materno Infantile– nél... Az igazi ajándék számomra az volt, amikor munkámmal segíthettem a beteg gyerekeken.” (István atya)

2008 – Biblia éve Balás Béla V. Isten szavát hirdetnünk kell 1956 októberében az akkori Kossuth Rádió egyik emlékezetes adásában beismerte: „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”. A történelmünk folyamán apokaliptikus méreteket öltött a világ megtévesztése (Jel 13,14). Napjainkra már nemzedékek nıttek fel teljes 8

értékzavarban (2 Tessz 2,2-12). Számunkra tehát nagyon is idıszerő Szent Pál biztatása: „...hirdesd az igét! Állj elı vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan...” (2 Tim 4,2). Természetesen az tud eredményesen elıállni és megszólalni, aki nem pusztán csatornája valamiféle információnak, hanem – Szent Bernát hasonlatával – győjtımedencéje, túlcsorduló ciszternája az istenélménynek. Az ilyennek szinte Credo 2007. március

szétpattan a szája. Nem hallgathat arról, amit átélt (Csel 4,20). Bennem is soká érlelıdött a mondókám. Óriási szerencsémre, éppen serdülı éveim kezdetén kaptam az elsı Szentírásom. Állandóan olvastam, mindenhová vittem magammal. Ázott az a májusi viharban, velem volt a Magas Tátrában, de a balatoni evezésen is. Kötelezı felszerelési tárgy volt minden kirándulásunkon, az összes összejövetelün-

kön. A Regnum radikális bibliaszeretetét kitőnıen egészítette ki a piarista nevelés. Nemcsak tanultunk a Szentírásról, de ıt magát is tanultuk. Évente rendeztek bibliamondó versenyeket. Ezek részint a legszebb részeknek kívülrıl megtanult szavalatai voltak, részint teljesítménymérések, ki mennyit tud belıle emlékezetébe vésni, és hibátlanul felmondani. Mi, az akkori kis elsısök elbővölten hallgattuk az iskola sztárját, aki órákon át mondott fel egy teljes evangéliumot. Úgy emlékszem, a nyertes fıdíját a Püspöki Kar ajándékozta, és a zsőriben ott ült a híres költı, az akkori rendfınök, Sík Sándor. A számtalan használat közben az én szentírásom is úgy járt, mint az ókori példányok. Bárhogy védtem zacskóban, tasakban, lassanként szétmállott. Ma körülbelül a hatodiknál tartok. A szívemhez nıtt, már érzi a kezemet, szinte magától nyílik ott, ahol akarom. Sıt, néha úgy veszem észre, mintha én is érezném ıt. Mintha dobogó szívő madárkát zárnék a kezem közé... Életem egyik kedves sikerélményévé vált találkozásom a „Jehova tanújával”. Leszólított valahol a Keleti pályaudvar környékén. Nyugodtan néztem a szeme közé, miközben szó szót követett... Képtelen volt megzavarni. Több órás beszélgetés után ı adta fel a harcot. Csöndben eloldalgott, s maradt az ujjongó bizonyosság. Igaza lett Szent Pálnak: „gyerekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged” (2 Tim 3,15). A bibliaapostolkodás egyik legbeváltabb módja az állandó idıpontra meghirdetett bibliaóra. Bátorítok mindenkit, kezdje el. Hihetetlen sikere lesz. Isten népe ki van éhezve a lelki táplálkozásnak ezen ínyenc falata után.

Idıs nénik hálálkodtak, csak azt nem értették, hogy’ élhettek meg 60-70 évet úgy, hogy errıl eddig nem hallottak. Volt, ahol a felnıtteknek hirdetett alkalomra lassan a nagy fiatalok is beszivárogtak. Hétrıl-hétre növekedett a szellemi étvágy, s vele a létszám. A foglalkozásokat tartsuk barátságos, főthetı, jól világított helyiségben. Álljon elıl egy ízlésesen terített asztalka, Bibliával, hangulatlámpával. Legyen kéznél tábla, kréta, falitérkép. Idıben hirdessük, a szemüvegét senki se feledje otthon. Tartsunk készenlétben több tucatnyi „kölcsön” példányt, hogy mindenkinek a kezében lehessen a „fıszereplı”, mindannyian együtt dolgozhassunk. Rögtön a kezdetben tisztázzuk, ne hozzanak magukkal képes bibliákat, monumentális díszkiadásokat. Ne törıdjenek a lapszámokkal. Értsék, mi különbség van a katolikus és a protestáns kiadás közt, mi az emberi bevezetı, hol kezdıdik a szent szöveg, mire jó a lábjegyzet... Talán a leghálásabb forma, ha minden összejövetelen, bizonyos rendben, mindenrıl szó esik. Ez azért is sikeres, mert a kezdı is figyel, a haladó is elmélyül. Több korosztályt szólítunk meg igen színes, érdekes mondanivalóval. Nagyobb helyeken, igényesebb közösség esetén akár két csoportra is oszthatjuk a résztvevıket. A kezdıknek jutna több bevezetı és változatosság, a gyakorlottabbak kaphatnák a speciális olvasási-kutatási programokat, számos elmélyítı csenddel, imával. A kezdık esetében egy bibliás este így alakulhatna: 15 perc általános bevezetı, 15 perc speciális – egy konkrét könyvbe – bevezetı, 20 perc egzegézis, vagyis lassú, sorról sorra haladó szövegértelmezés, végül 10 perc – játékos – feladat-megbeszélés, illetve kiértékelés. Credo 2007. március

Az általános bevezetésnél nyugodtan feltételezhetjük, hogy a mi „báránykáink” is a mostani nagy magyar „legelırıl” jöttek. Ez azt jelenti: ha esetleg tudnak is valami keveset, azt is rosszul tudják. A megbeszéléseinket, oktatásainkat soha sem a nulláról kell kezdenünk, hanem mindig a mínuszból... Ellenszenveket, elıítéleteket oszlatunk, miközben felkeltjük a csendes kíváncsiságot, majd a lobogó érdeklıdést. Van, ahol például a katolikus sajtó ajánlását is csak „sörre átszámítva” értik igazán. Az egyszerő polgár néha akkor kap észbe egy szellemi értékkel szembesülve, ha – egy másik dimenzióban – felfogja, mibe is kerül ez neki... A kumráni barlangok szenzációs leleteit, abszolút kívülállók esetén, meg lehet közelíteni ilyen profánul is: az 1947-ben megtalált kétezeréves tekercset a beduin gyerek eladta „öt pénzért”, a tudós megvette a ötszázért, régiségkereskedıtıl tıle a Régészeti Intézet megszerezte ötezerért, majd továbbadta a pátriárkának – mondjuk ötvenezerért, végül az izraeli állam 1954-ben a 7 és fél méteres Izajás-tekercsért fizetett állítólag kétszázötvenezer dollárt. Nekik megért ennyit. Nekünk meg még mérhetetlenül többet is, hiszen Izajást tartjuk az Ószövetség evangélistájának. Jézusról jövendölt, aki nem „30 ezüstöt” ért (Mt 26,15), hanem az egész világnál is többet (Mt 16,26). Ez a kincs most a kezünkben van. Ha meg még azt is összeszámlálnánk, a világon hány írót, festıt, zeneszerzıt ihlettek alkotásra az örök értékő történetek, a mély értelmő gondolatok, elvesznénk az adatok tengerében. Ma már a teljes Szentírás, vagy annak részlete földünk valamennyi nyelvén olvasható. A különbözı kiadásokat a frankfurti nemzetközi könyvvásáron sok 9

év óta óriási érdeklıdés kíséri. Azt mondják, a vele foglalkozó szaktudomány ötven év óta szakadatlan forradalomban izzik. Amióta alkalmazzák a légi fényképezést, azóta felgyorsultak a régészeti kutatások. Nagy magasságból feltőnıen árulkodik a gyep elszínezıdése, ha alatta romok rejlenek. Rég elfelejtett városokra bukkantak rá, teherautó-számra találtak írásos leleteket. Néhol elıkerültek egész cserépkönyvtárak, szótárakkal együtt. Van „holt” nyelv, amelynek ma már több, mint húszféle tájszólását ismerjük. A kutatások pontosabb fordításokat eredményeznek. Így jutunk közelebb a kinyilatkoztató Isten szándékához. A szótárak ehhez nem lettek volna elegendık. Azok egy-egy kifejezésnek néha tíz féle jelentését is leközlik. Az adott szövegben viszont egy szónak a pontos értelmét, s így a számunkra érkezı üzenetet, csakis az összes szempont egybevetésével találjuk meg. Ebben segítenek a bibliaórák. A speciális bevezetı már a gyakorló bibliaolvasásra készít fel. A kezdı csoportok többnyire a Lukács-evangéliumot választják. Itt igen sok hittan, liturgiában sőrőn elıforduló kulcsfogalom található.

Ez az „anyás” evangélium, ez az „irgalmasság” evangéliuma. Szerencsénkre ma már a szentírásfoglalkozások vezetıje számára igen sok forrásmunka áll rendelkezésre.

A tapasztalat igazolja az ókori tudós, Szent Jeromos mondását. Olyan folyammal állunk szemben, amelynek a szélén a kismadár is iszik, s a közepén az elefánt is úszik. Kimeríthetetlenül ontja a szent szöveg az egyre mélyebb és mélyebb gondolatokat. A nyíltszívő, érzékeny bibliaapostol soha nem érzi magát eléggé felkészültnek. A munkáját képtelen befejezni, csak félbeszakítja..., aztán elmondja mindenkinek, hogy milyen nagy dolgot mővelt az Isten (Lk 8,39). Az egyes könyvek összehasonlításával, a szerzık egyéniségének, céljainak vizsgálatával, a mőfajok felismerésével, a kortörténeti támpontokkal megerısítve – a sorról-

sorra való olvasás, az ún. egzegézis, már kész gyönyörőség. Ez az a bizonyos Szent Jeromosféle „mélyvíz”. Lehet „inni” is, „fürödni” is, „úszni” is, kit mire indít a Lélek... Érdemes a résztvevıkkel nemcsak együtt olvasni a szöveget, hanem az olvasottakkal tovább is foglalkoztatni ıket. Örülnek, ha kapnak otthoni feladatokat. Ügyes kérdésekkel rá lehet irányítani a figyelmüket új összefüggésekre. Neveljük rá ıket, hogy legyen munkafüzetük, és abba jegyzeteljenek. Így írásban is megválaszolhatják, amit kikutattak a Bibliából. Az elmélyülı munka során lassan kialakul az egyházközség „kemény magja”. Megújul a templom népének az áhítata. Az atyák azt veszik észre, hogy a gyónók ıszintébbek, az áldozók buzgóbbak. Szemlátomást a szektások megritkulnak, jelentkeznek új megtérık, és a meglévık nem kopnak le. „Jelek” lesznek, hiszen „közel van a nyár” (Lk 21,30). Áldani fogjuk az órát, amikor elfogadva az Úr hívását, belevágtunk ebbe a munkába (Lk 10,17). (Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Mária Rádió)

(Sok anyag érkezik naponta e-mailen, ezek zöme érdektelen. Igen ritka az olyan, mint ez itt alább. Jó ez a felsorolás! Kár, hogy nem nekem jutott eszembe!)

Sürgıs hívószámok: Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et! Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et! Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn 15 -öt! Ha bőnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et! Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6:19-34-et! Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et! Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et! Ha hitednek erısítésre van szüksége , hívd a Zsid 11-et! Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at! Ha keserő és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at! Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt 11:25-30-at!

Ha a világ nagyobbnak tőnik Istennél, hívd a Zsolt 90et! Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et! Ha imáid gyengék és önzıek, hívd a Zsolt 67-et! Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs 1 -et! Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et! Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at! Ha az emberek rosszindulatúnak tőnnek, hívd a Jn 15öt! Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!

Figyelem! Ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel! Minden vonal 0-24 óráig hívható. Oszd meg ismerıseiddel ezeket a fontos életmentı számokat! 10


Száz éve született Wass Albert, a második világháború után méltatlanul elhallgatott erdélyi író, költı. Háborús bőnösnek kiáltották ki, kénytelen volt emigrálni, soha nem térhetett haza! 1990-es évektıl ismerhetjük meg lírai szépségő írásait, amelyek az emberek szeretetérıl, a természet szeretetérıl és nem utolsósorban a HAZA szeretetérıl szólnak.

ÜZENET HAZA címő versében így ír: „Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret A világ fölött ırködik a Rend. S nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idı lemarja a gyomokat.” Az alábbi kis novellájával emlékezünk.

TAVASZODIK Lomha szelek indulnak lefelé a völgyekben, az ég, kacagó, végtelen azúrsivatag… be’ jó is élni! – Elfeledni a sírást, mely már beleévıdött mélyen a szívünkbe, elfeledni a fájdalmas nosztalgiákat: a madártalan, mosolytalan fekete erdıt!.. Nem igaz, hogy a tél adatott feledésre, a feledés évszaka csak a tavasz lehet, hiszen nem a rózsákat kell elfeledni, hanem a töviseket, melyek a halott rózsák után ott maradtak mélyen a szívünkben, s véresre sebeztek hosszú álmatlan éjszakákon át…

Milyen lehet a töviseket elfeledni? Ha a tövisek mellett újra kivirulnak a rózsák, szebben pompásabban, mint valaha… legalább újra visszajınek.

Ugye milyen szép is olykor az élet, mikor a barna hegyekrıl csengve szaladnak lefelé a vadvizek, s megáradt patakok partján selyembe vonja a füzeket a barka… hóvirág… milyen szép is az elsı hóvirág… a kékjácint s a kakasmandikó… mikor megfogod a menyasszonyod kezét, s elvezeted a zöld gyepes úton a dombra fel… kacagva fogadnak a cinkék, a napsütés, a fák a völgy, a rét… ugye Testvér: olyan messze marad mögötted a Tél… a szürke esték és sok-sok sírás… Amikor lehinted ıt sok hófehér virággal, s kacagva csókolod le két szemét, s imádkozol: könyörgöm, Istenem, adj minékünk soksok ily napot… Tavaszodik. A madaraid újra visszatérnek: a pacsirták, a gólyák és a fecskék, és nótásak lesznek megint az esték, és holdasabbak, ábrándosabbak még, mint valaha… fák alatt a kispadra leülhetsz, s csordult szívedet rímbe öntheted, nem les meg senki… csak a holdvilág… és a kíváncsi, kis csillagszemek… Ne sírj, Testvérem: tavaszodik mindjárt… ébred az erdı, a patak, a rét… S ébred a szíved… a szíved. Megjött a tavasz. Nem így képzeltem el. Azt gondoltam, hogy kékebb lesz az ég.. és sokkal zöldebb lesz a rónaság… és dalosabbak lesznek a mezık, a fák… nem így képzeltem ezt…


11

Azt gondoltam: a kertajtón kilépek… s a palánkon túl friss tavasz fogad, arannyal hímzett szınyeget terít elém a napfény, s amerre rajta elmegyek, virágillat és nóta kísér: csengı madárdal és csengı patak… ezer virággal vár reám a rét, s kacag, kacag a március!… Én így gondoltam ezt. S mikor a kertajtón kiléptem: a zöld gyep helyén csúnya, szürke sár.

A szívemig már alig ért a napfény… s a bokrosokon nem volt sehol madár. Úgy kószáltam, mint hontalan sóhajtás… magányos úton senki sem kísért. A kert nem énekelt. A patak szürke volt… csúf volt és lázadó. Nem volt virág. A szegény

erdı koldus volt nagyon: úgy ácsorogtak tétován a fák, s oly kopott színő volt a hóvirág. Bolyongás közben úgy talált az este… ködöt hozott csak és sok bánatot… és nem hozta el ıt sem, akit vártam. Szememre fájó szürkeség borult… éreztem, hogy már nem lesz több tavasz… nem lesz több csók… több nóta… több virág… nem lesz csak ısz… csak ısz. Megjött a tavasz… nem úgy jött, ahogy vártam. Szomorú az, mikor valami nagyon szépet várunk: ragyogót, pompásat, gyönyörőt!… - és amikor megjön, megtorpanva látjuk: ó, ez se’ szebb… ez is csak éppen olyan szürke, éppen olyan rút, mint sok-sok más, ami eltelt. Olyankor meglepetve nézünk önmagunkra: megcsaltál megint… Olyankor mindig vénülünk egy évet.

Lelkiség Vargáné Ancika (Böhönye)

Jézus a pusztába ment imádkozni és böjtölni 40 napig – értünk. Mi mit teszünk Jézusért? A böjt arra is jó, hogy szervezetünket kicsit rendbe szedjük. A hívı ember a böjttel részt akar venni Jézus szenvedésében, hiszen İ értünk, a mi bőneinkért vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Hogyan böjtöljünk? Sokféleképpen tehetjük ezt meg. 14 éves kortól halálunkig mindenkire

vonatkozik a hústól való megtartóztatás. A szigorú böjt hamvazószerdán és nagypénteken 18 éves kortól 60 éves korig ehhez még azt is hozzáteszi, hogy 3szor étkezhetünk aznap és csak egyszer szabad jóllakni. De nem csak étellel lehet böjtölni. Eldönthetjük, többet imádkozunk, többet járunk templomba, és többet segítünk másokon. Az idısebbeket többet segítjük, a

szomorúakat pedig megvigasztaljuk. Az ima is sokat segít. Gyakran imádkozzuk és elmélkedjük végig a keresztutat, ezért vasárnap egy kicsit elıbb menjünk most a templomba! Feltétlenül végezzük el a húsvéti szentgyónást, hogy tiszta lélekkel és szívvel várjuk Urunk feltámadásának ünnepét, a Húsvétot.

Dsida Jenı

Március Ereszszélen már jégcsapok csepegnek, a hólé zöngve, csobbanón csurog, A föld hátáról pattan a burok, sok ódon ablak tárul a szeleknek. A nap egy rozzant ablakon benéz. Sugarat önt be, langyosan zuhogva, dohos, homályos és hideg zugokba. Meleg nyalábja sárga, mint a méz. 12

Bent holt királylány fekszik. Arca: bájos, halk emlék, régi, sápadt, méla vád… Bomló szívének illata halálos. Míg ajka szélén fénysáv surran át, a friss tavaszi szél körötte szálldos s lengeti hosszú, szıke, dús haját. Credo 2007. március

Emlékezés Március 15-re Seregély István: Országos és nemzetközi megbízatásaim nyomán sokat járom a világot. Minden utam után egyre jobban érzem, hogy bizony én csak itt vagyok itthon, a kis Magyarországon. Fel is ötlenek bennem gyakorta a hajdan tanult költemények sorai. Hogy minket e földhöz több mint ezer év csatol, és világos, hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely. Nemzeti ünnepünkön arra keresem a választ: mivel tartozom én mindezért. Ma az élni akarásunkat tanúsító 1848-as szabadságharc kezdetét jelentı március 15-én nemzeti ünnepünk évfordulóján ezt szeretném megválaszolni úgy, ahogy ezt a tartozást keresztényként, magyarként igaznak tudom és érzem. Itt a földön minden ember egymásra van utalva, elıdökre éppen úgy, mint kortársakra. Még igazabb ez, ha azonos a szülıföld, közös a nyelv, a történelmi anyagi és szellemi örökség. Tartozás úgy élnem, magamat kimővelnem ennek a földnek és népek történelmének ismeretében, hogy az itt rám váró feladatnak eleget tudjak tenni. Ez az elsı. Második tartozásom arról szól, hogy ezt egyedül nem tudom megtenni. El kell fogadni egymást, mindenkit, aki itt született. Magyarul beszél, akinek szintén itt van az otthona, sıt azt is, akit ide sodort a sorsa. Ezt csak úgy lehet elfogadni, hogy függetlenül a mindenkiben meglévı hibáktól az elvárható és megvalósítható

jót tartjuk szem elıtt. Adós marad hazája iránt, aki másban mindig csak hibát lát, mentséget el nem fogad. Mások is majd megbecsülnek minket, de elıbb mi becsüljük meg egymást. Tartozom ezzel is hazámnak és népemnek. Hogyan lehet ezt tenni? Úgy, ahogyan ezt a hont az elıttünk élık a maguk számára és nekünk megırizték, sıt megannyiszor fel is virágoztatták. Ezért akár tanítják az iskolában, akár nem, nekünk azoktól kell tanulnunk, akik ennek a földnek szülötteiként szentek, tudósok, mővészek, államférfiak, és ami a legfontosabb mindnyájan hazájukat szolgáló magyarok voltak. Ez pedig nem más, mint belsı emberi tartás, azaz erkölcsiség. Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Ez azt jelenti, hogy bárki bármit tesz, elismerik vagy sem, belsı meggyızıdésbıl keresem, szolgálom mindenki javát, hazaiét, idegenét, jókét, rosszakét. Érvényes minden családban, minden munkában, minden kereszthordozásban. Ez nem más, mint a mi sokat emlegetett keresztény, magyar európaiságunk lényege. Legyen valaki – mai szavakkal éve – konzervatív vagy liberális, elkötelezett keresztény vagy nem keresztény, csak ezzel a belsı megalapozottsággal javulhat a sorsunk, és közelíthet a minden földi életet lelkesítı boldoguláshoz. Végül, ennek a tartozást törlesztı hazaszeretetnek jele a jövıért való felelısség. Minden


múlandó élınek jövıje csak utódaiban van ezen a világon. Érvényes ez növényre, állatra és természetesen ránk, emberekre is. Hazaszeretetben ez jelenti a gyermek szeretetét, a család védelmét, a közoktatást és köznevelést. Kerül, amibe kerül, mert mindez anyagi és szellemi önzetlenséget, azaz áldozatosságot követelt meg eddig is és követel ezután is. És még valami! Mindez Isten elıtti felelısség nélkül senkinek nem sikerül. Majd, ha szükségét érzi a magyar társadalom, hogy Istenhez igazodó élettel alapozza meg hazaszeretetét, számíthat arra, hogy miként minden eddig szerencsétlenségbıl, a maiból is fel fog kelni. A százhatvan éve kezdett szabadságharc elbukott. Már mi ezt megszoktuk. A küzdelem azonban nem veszett kárba. Többek között elvezetett egy kiegyezéshez és egy jelentıs gazdasági felemelkedéshez. Hála Istennek, hogy ma nem kell fegyvert fognunk fennmaradásunkért. De küzdeni kell. Mi csak akkor ünnepelhetjük képmutatás nélkül régi küzdık emlékét, ha erre mi is készek vagyunk. Jó lenne, ha a Mindenható, körülnézve gazdag világa kertjében, nem találna minket kivágásra való fának, melyen gyümölcsöt hiába keres. Vegyük gongjainkba ezt a földet és rajta a mi népünket, hogy zord idık után Isten dicsıségére és minden ember javára ismét gazdagon termı tagja legyen a népek kertjének. Ámen.

13

Horváth Józsefné

Izmos, erıs ifjú, tekintete szerény. Istenfélı, jámbor, nem gazdag, nem szegény. Naponta dolgozik, szorgalmasan szabdal, méreget, főrészel vagy farag egy bárddal. Hosszú gerendákat tetıre emel fel, mert hogy ácsmester İ háztetıket szab fel. Pontos munkát végez. Rábíznak dolgokat, akár egyszerő, vagy komplikált házakat. S naponta betér az Úrnak Házába, hogy dicsérhesse İt spontán imába. És hogy hálát adjon a „mindennapiért”, erı-egészségért, s végzett dolgaiért. Isten elıtt kedves az İ jámborsága, s ezért kiválasztá, hogy legyen szolgája. Így İ lett Megváltónknak nevelı-atyja, Szép Szőz Máriának ıre-pártfogója. Tudjuk, a kis Jézust sokszor menekítéd, Az üldözık elıl gyakorta elrejtéd. Sziklahasadékba féltve elbújtattad, Hogy meg ne találják a Heródes pártiak. Erdıkön-mezıkön, esıben, viharban Vitted a családot nagy-nagy fájdalmadban. Hegyeken-völgyeken szamaraddal jártál Még útonállókkal is találkozhattál.

Ám az Úr veled volt! Oltalmazta Fiát. S az İ szent Szőlıjét, Szeplıtelen Szőz Máriát. S amikor már nagy lett a kis Megváltó Maga mellé vette, „ifjú tanulót” … Megtanulta Jézus az ácsmesterséget, dolgozott keményen, nehéz munkát végzett. … Hőséges Szent József, szorgalmas ácsmester! Hozzád folyamodunk, kérünk hallgass meg! Szent Család Szent Anyja, ırzıje gondnoka légy a családoknak hő oltalmazója. Hogy a gonosz lélek messze elkerülje, Nne tehessen kárt a családi fészekbe. Boldogságot-békét biztosíts házunknak, És mindig ellene mondhassunk a rossznak. Te légy példája az ifjú apáknak, hogy kell ellenállni a kihívásoknak… Mily boldog lehettél! Tudtad kit neveltél. - Messiásnak, kenyér-keresıje” lettél. Üdvözlégy Szent József! Isten hő szolgája. Áldott légy szent jegyes! Mária szent pajzsa.

Darvas László

Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Vele együtt két gonosztevıt is felfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felöl. Hat óra tájban az egész földre sötétség borult. Jézus hangosan felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” A templom függönye ekkor kettéhasadt, felülrıl egészen az aljáig. Mikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” Krisztus szenvedése és halála elsısorban azt hirdeti számunkra, hogy mennyire fontos az élet. „Én azért jöttem, hogy életünk legyen és bıségben legyen.” (Jn.10) Az emberi életnek csak akkor van értelme, ha össze van kap14

csolva a forrással, az élet szerzıjével, magával az Istennel. Ez a kapocs pedig a végtelen szeretet. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Az ember iránti isteni szeretet a magyarázata az egész szenvedéstörténetnek. Az egyes események, mozzanatok; míg az egész kereszten válik teljessé. „Úgy


szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Szent Pál így fogalmaz: „Mi pedig a megfeszített krisztust hirdetjük, aki a zsidók számára botrány, a pogányoknak meg ostobaság.” Mi viszont új teremtést, új életet üdvözlünk benne. Egy kínai keresztény írta: „Valaki mély szakadékba zuhant. képtelen volt szabadulni, csak jajgatott és kiáltozott. Odajött Konfucius, megállt a szakadék szélén, és így szólt a szerencsétlenül járt emberhez: „Ó, te szegény, részvéttel vagyok irántad. De miért voltál olyan vigyázatlan, hogy a mélysége zuhanj. Adok egy tanácsot: Ha innét kiszabadulnál, többé ne merészkedj a szakadék szélére.”

Utána jött a Buddha, és így szólt: „Ó, szegény ember! Fájdalmat okozol nekem, hogy így látlak. Azt hiszem, segíteni tudnék, ha legalább félig föl tudnál kapaszkodni. Így azonban kénytelen vagyok magadra hagyni.” Aztán jött Mohamed, ı ezt mondta: „Szegény nyomorult, ez volt Allah akarata, itt nincs mit tenni.” Végül Krisztus érkezett meg. Meghallotta a szerencsétlenül járt kiáltását, leszállt a mélybe, vállaira vette, fölvitte a szakadékból, s csak ennyit mondott: „Menj, és többé ne vétkezzél!”

Az emberi nyomorúság és a bőn szakadékába akkor szállt le Jézus, amikor éppen felfeszítették. A halál, az ı halála, az emberiség új születésnapjává változott. Hiába keressük a fényes istenarcot, a bőntıl meggyötört világ nyomorúsága pillant vissza ránk, a szenvedés, jajkiáltás és sötétség, a halál sötétsége, a bőn sötétsége. E vigasztalan komorságban mégis van egy ember, aki nem látott sem csodát, se csodával felérı krisztusi szavakat, mindössze a lelkére csöppent egy krisztusi vércsepp, a némaságot megtörve

felkiáltott: „Ez az ember valóban az Isten fia volt!” Péter apostol így fogalmaz: „Ti az ı sajgó sebei által gyógyultatok meg; Olyanok voltatok, mint a tévelygı juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondozójához.” Kinek jutna eszébe itt a húsvétra gondolni? Nekünk! A komor és a véres kereszt számunkra már ragyogó remény. Hisszük, hogy általa lesz valaki, aki a mi sírunkról is elhengeríti a követ.

Ady Endre

Volt egy Jézus Szent elgondolás: volt egy Jézus Ki Krisztus volt és lehetett, És szerette az embereket.

Az emberek úgy elrosszultak (Hiszen nem voltak soha jók) Most Krisztus-hitünket csúfolók.

Járj köztünk, drága Istenember, Tavasz van, nınek a gazok, Kevesek az igaz igazok.

İ mondta: fegyvert a fegyverrel Gyızni s legyızni nem szabad; Jézus volt, Krisztus: legigazabb.

Pedig ma is élhet. Föltámadt, Ki Krisztus és nagyon nagy úr, De él másképpen és igazul.

Úgy látlak, ahogyan kigondoltak: Egy kicsit véres a szíved, De én szívem egészen tied.

Szép József Nem állnak meg, követnek tisztes távolságból, Éreznek valamit a nyugodt fájdalmadból, Békességet, szívükben a kézfogásodat Már kezdik megérteni, te más vagy, mitılünk, Átértékelıdött gondolkodásuk és már Habozás nélkül mindenkinek, adni-adni, Szeretnének, szeretetet, ıszinte igazi Szót, melyet felszabadítottál, mindenkiért, Önmagadból, minden különbség nélkül, nekünk. Most érezni meg igazán, mikor kereszten Látva, szereteted sugárzik felénk, és ha Találkozunk, kiteljesedik látásmódunk.

Elıször nem látszott, záródtak szempilláid. Következett a körül ölelı messzeség. Titokban csend is lehet, de ez jó, valaki Közelít az egyszerő felejthetetlen, az Pártfogásával, hogy belépjen világodba. Felülmúlja hitetlenségedet, azt némán İszintén láttatja veled, hogy higgy magadban. Keserő életed édessé, kézfogásra Alkalmas legyen, szenvedésében ott, veled. Szomorú elhinni a sok gúnyt, lézengıket, Nem is törıdı, álcázott bajkeverıket. Vannak, akik megtorpantak és várnak, azok Gyengék még, de már tapasztalják a (kincsedet)

Március 25. (Idén március 31-én ünnepli Egyházunk) A tavaszi napéjegyenlıség idején kezdi meg diadalútját az erıre kapó Nap. Az Angyali Üdvözletnek, az Ige fogantatásának, a jó befogadásának magasztos napja. E napon, mikor mézillatúak az egek, az Atya bőneink miatti haragja irgalmassággá változik, megbocsát. „Mária a teljes szentháromság eleven temploma”. Napja a fák oltásának és szemzésének szakrális alkalma, az énekesmadarak hazajövetele, termınap a palántára, és e napon veti fel magát a hal is a vízbıl.

Székelyföldön kereszttel jelölték a gyümölcsfák törzsét, s a lemetszett gallyakból féregőzı tüzet raktak.


15

Kostyál Lajosné

Ima a Szőzanyához Ó édes Szőz anyám, csillogó koronád fényébıl, Egy csöpp fényt sugallj reám. Hálátlan gyermeked vagyok anyám, De Te nem hagytál magamra, vigyáztál reám. Köszönöm, hogy megırizted lelkemet, Áldó Szent palástodat reám terítetted. Kérlek segíts, hogy így követhesselek, Hogy általad láthassam egyszer Istenemet. Édesanyánk vagy Te, világ királynıje,

Tehozzád könyörög a világ minden népe. Imánkat hallgasd meg, légy lelkünk ıre, Segíts, hogy lelkünk a bőnt kerülje. Hisz édesanyánk vagy Te, világ királynıje. Szent Fiad által a lelkünknek ıre. Lábaidhoz borulunk, úgy könyörgünk hozzád, Kérünk fordítsd felénk jóságos Szent orcád. Szemedbıl egy sugár költözzék szívünkbe, Hogy általa eljussunk Jézusunk elébe. Ámen

Életünk Ángyán Béláné (Böhönye) Sokáig gondolkoztam, hogy írjak–e az anyagiakról, az egyházi hozzájárulásról. Évvége és éveleje van, az elızı év összegzése, az újnak tervezése. Ráadásul megtaláltam a 2002. januári Credo–t, abban írtam errıl a témáról. A változás csak annyi, hogy azóta duplájára nıtt az összeg, 3.000,– Ft–ra. Az ún. fizetési morál változatlan. Három csoportba sorolhatók a magukat római katolikusnak valló testvérek. Az elsıbe azok tartoznak, akik rendszeresen járnak a misékre, és természetesnek veszik, hogy fizetni kell, hiszen az egyházat is fenn kell tartani valamibıl. A másodok csoport: csak nagy ünnepeken látogatják a templomot, de szó nélkül fizetnek, így kötelezettségüknek érzik, hogy

segítsék az egyházközség mőködését. A harmadik csoport a legváltozatosabb. Megtalálják a templomot, ha esküvı van, keresztelı, vagy valamilyen „szolgáltatásra” van szükségük. Ilyenkor sokallják, ha merjük visszamenıleg kérni a hozzájárulást! Ígéret van! Majd elhozzák a templomba: van aki két hónapja ígérte meg, van, aki két éve! Ismét mások úgy gondolják, hogy ráérnek az év utolsó napjáig várni. Sajnos, az adott szónak alig van már súlya. Úgy érzem, ismertetni kell a következıket: az utolsó népszámláláskor (2001–ben) 1956 fı vallotta magát római katolikusnak Böhönyén. Természetesen ebben a létszámban a kiskorúak is benne vannak. A hozzájárulást fizetık száma nincs 500 fı. Ez nagyon kevés!

A másik, aminek hangot kell adnom, a havi kiadások, a közüzemi számlák, egyéb mőködési költség, ami jóval meghaladja a havi 100.000,– Ft–ot. Ezt ki kell adnunk minden hónapban, nem csak az év utolsó hónapjában. Remélem, tájékozottak a Credo olvasói, hallottak arról, hogy az állam egyre kevesebb támogatást ad az egyházaknak. Ha valóban az lesz a jelszó: „Tartsák el a hívek az egyházaikat!” – meg tudjuk tenni majd ilyen hozzáállással? A templom mindig érték marad, és sokaknak menedéket jelent! Kívánom, hogy a 2008–as esztendı változást hozzon, hogy tudjunk és merjünk változtatni! Erıt, egészséget kívánok minden kedves testvérnek, hogy boldog legyen egy összetartóbb közösségben. (2007. Szilvesztere)

Idén is vendégeink voltak végzıs hitoktatók a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fıiskoláról. Szász Magdolna és Tima Annamária 8 napot töltöttek plébániánkon, hogy ismerkedjenek a somogyi lelkipásztori élettel. Arra kértük ıket, válaszoljanak néhány kérdésünkre. Elıször is mondjatok néhány szót magatokról! Magdi: „Jézus Szíve vezessen téged az örök életre!” – írta egy

Jézus Szíve szentképre nagymamám, ajándékul elsıáldozásom-ra. Azóta már a mennyországból imádkozik értem, de meggyızıdésem, hogy kívánsága kísér engem a mai napon is. Életutam nem nyílegyenesen vezetett székely szülıfalumból a magyar fıvárosba, mégis örömmel vallom, hogy a hazaindulás vágyával szívemben, igyekszem kihasználni a helyzet adta lehetıségeket: Budapesten, a Sapientián

hittanár–nevelı, és lelkipásztori munkatárs szakán szellemi kincseket győjtögetek. Így utolsó éves hallgatóként, iskolai gyakorlat keretein belül nyílt lehetıségem meglátogatni a Nagybajom– Böhönye–Vése római katolikus egyházközségeket. Annamari: Erdélyben, a Hargita lábánál, Csíkszeredában születtem és nevelkedtem. Három éve élek Budapesten a férjemmel, ahol a Szerzetesi Hittudományi Fıisko-

16


lán folytatom a tanulmányaimat. A hittanár–nevelı, lelkipásztori munkatárs szakon, utolsó éves hallgató vagyok. Tehát mindketten Erdélybıl jöttetek ide hozzánk. De miért is akartok hitoktatók lenni? Annamari: Vallásos családba születtem, és már gyermekkoromban éreztem az Istennek a hívását, de nem mertem igent mondani. Voltak mellékvágányok, amíg idáig eljutottam, de most itt vagyok. Magdi: A hitre nevelı Isten Szava fele sajátosan fordítja fülét. Egy kicsit jobban, mint amennyire az emberek szokták. Mint jövendı hitre nevelı, ha nemcsak hallgatója szeretnék maradni Isten Szavának, akkor szeretném üzenetét továbbítani embertársaim fele, azok fele, akik nem „sajátosan” fordítják fülüket a Szó fele. Hogy tolmácsoljam az Üzenetet. Hogy beteljesedjen nagymamám kívánsága is életembe. Hogy tevékenységem valódi válasz legyen a Szóra. És milyen terveket dédelgettek magatokban a jövıre nézve? Magdi: Jelen pillanatban az utolsó év tanulmányaira figyelek, miközben fontolgatom szakom felsıfokú folytatását. Emellett, levelezı tagozaton szeretnék elmélyülni a speciális szükséglető gyerekek pedagógiájában is. A szellemi foglalkozás mellett, szülıfalumban, Kászonújfaluban szeretném a hit dolgait ifjakkal a gyakorlatban kamatoztatni. Annamari: Elsıdleges cél az iskola befejezése. Utána, ha Isten is úgy akarja plébánián, szeretnék

elhelyezkedni, ahol nem csak tanítanék, hanem a plébánia életének megszervezésében is segédkeznék. Milyen élményekkel, benyomásokkal gazdagodva tértek haza rövid ittlétetek után? Magdi: Az iskolai gyakorlatom idején, egyszeri Vései látogatásom után, többnyire Nagybajom és Böhönye plébániákon tartózkodtam. Gondoskodással és figyelemmel kitőntetett vendégként, mindig kerestem az alkalmat, hogy az elıírt keretek mögül kitekintsek a „valóságba” is, és többszörösen megtapasztaljam: nyíltszívő, kedves, önzetlen emberek élnek ezen a vidéken. Így elismertem, hogy nem a számbeli, hanem minıségi jelenlét élteti a felsorolt plébániákat. Örültem annak is, hogy számos feladat mellett, további célokat fogalmaznak meg. Azt gondolom, hogy a nehézségeik ellenére, kitartásukat erısíti a jövıbe vetett bizalmuk. Könnyedén tervezhetnek, hiszen övék az erıs ifjúsági csapat, amelynek tagjai elkötelezettek Isten ügyének. Hiszem, hogy munkálkodásuk további elkötelezettek csatlakozását fogja eredményezni, és kovászként, ık a jövı egyházának szülıi. Összetartozásuk a kulcsszó, és üzenetük is a hívek fele. Tetszett törekvésük, amellyel folytonosan küzdenek magukért, a jövıért, Istenért. Máshol is győlnek össze ifjak, de az itteniek konok célja az egyházközség védelme a szekularizáció tengerében. Az ifjak és idısebbek együttmunkálkodása István atya irányí-

Böhönye: Megköszönjük Ángyán Béláné (Irénke) 8 éves becsületes és lelkiismeretes munkáját az egyházi hozzájárulások begyőjtésében és a pénztárnapló vezetésében, és sok sikert kívánunk utódjának Lengyel Istvánné (Ibolyának), aki folytatja Irénke eddigi munkáját.

tása alatt, valóban modell–értékő egyházi jelenlétet alkot. Ez a „hármasság” jelentheti azt a szabályt, amelyet alkalmazni kellene minden egyházközségben a világon. Olyan kommunikatív szervezıdés, amely érzékenyen figyel a másik valós igényeinek a teljesítésére. És nemcsak meghallgat, hanem egyszer kérdez, majd cselekszik is. Mert sokrétőek az elvárások. Nem egyirányú párbeszéd ez. Önkörébıl is kitekintı élılény, hiszen nemcsak nemzeti– kulturális, hanem vallásbeli kihívásokra válaszolnia is szükséges. „Hármasság”, amelyet elsısorban Isten kegyelme éltet. Hiszem, hogy küzdelmük nem hiábavaló. Isten dolgaiban türelemmel lenni, mindig hittel és reménnyel, szeretetben. Ezt tanultam tılük. Annamari: Az egy hét alatt, amit a böhönyei plébánián töltöttem, nagyon jól éreztem magam. Nagyon sok jó és kedves emberrel ismerkedtem meg, nemcsak itt Böhönyén, hanem Nagybajomban is. István atya jóvoltából bepillantást nyerhettem a plébánia életébe, mőködésébe. Sok hasznos tapasztalattal térek vissza az iskolai padba, bízva abba, hogy lesz lehetıségem felhasználni mindezeket. Mindegyik alkalmon, amin részt vettem, nagyon jól, éreztem magam, befogadó segítıkész emberek vettek körül mindenütt. Isten békéjét és áldását kívánom minden itt élı embernek és köszönöm a meleg fogadtatást. Magdi: Én is hálásan köszönök mindent!

Vése: Horváth Ernıné (Mariska néni) sekrestyés – korára való tekintettel lemondott eddigi szolgálatáról, utódja Mészáros Istvánné (Margitka) lett. Hálásan köszönjük Mariska néninek 13 éven át tartó hőséges, lelkiismeretes szolgálatát, és jó egészséget kívánunk Neki. Margitkának pedig sok erıt az új szolgálathoz! A templom gondnoki, – ismertebb nevén a templomatyai – teendıket továbbra is Horváth Ernı bácsi látja el.


17

Lempach Gabriella (Nagybajom)

Mint minden évben, idén is részt vettünk a Balatonszemesen rendezett egyházmegyei ifjúsági találkozón. Nagybajomból, és Böhönyérıl összesen tizenketten vettünk részt ezen a rendezvényen. Kis csapatunk immáron harmadik éve már péntek este felkerekedett, és az estét az egyházmegye balatonboglár–i nyaralójában töltöttük. Itt este fıztünk, majd játszottunk, és végül elmentünk a Gömbkilátóhoz is. Ez az este jó alkalom volt arra, hogy egy kicsit beszélgessünk a másikkal, hiszen olyan ritkán találkozunk egymással. Aztán másnap reggel innét mentünk át Szemesre. Idén a találkozó mottója: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14) volt.A délelıtt daltanulással kezdıdött. A nap zenei szolgálatát a nagykanizsai Magvetı közösség látta el Némethné Horváth Emília (Memi) vezetésével. Kránitz Mihály, a PPKE rektor–helyettese tartotta a nap fıelıadását. Mihály atya játékos formában, kérdéseket intézve a fiatalsághoz tartotta meg elıadását. Az atya buzdított mindenkit, hogy mivel a Szentírás évét ünnepeljük, a Biblia ne csak a polcon porosodó könyvek egyike legyen, hanem olvassuk is azt minden nap. De nem elég csak

olvasnunk, hanem meg is kell belıle ismernünk Istent. Kaptunk egy olyan feladatot is az atyától, hogy mindenkinek gondolni kellett egy idézetre a Szentírásból. Mindnyájunknak van kedvenc idézete a Bibliából. Ezt életünk végéig magunkkal vihetjük. Kaptunk a nap kezdetén egy kis mécsest, amire a nap mottója volt írva. Ezt a mécsest a nap folyamán többször is meggyújtottuk, és szívünkbe véstük magunkban ezt a Szentírási idézetet, hogy erre mindig emlékezzünk. Majd 11 órától szentmisén vehettünk részt Balás Béla püspök atyával és az egyházmegye papjaival. Balás Béla püspök atya homíliájában arról is szólt: jó lenne, ha valóban felébredne minden fiatal, és rendszeresen gyakorolná vallását. Egy–egy szentmisén nem az a fontos, hogy hamisan játszik–e a kántor, s mit prédikál a pap – persze, az sem lehet közömbös –, de mindennél fontosabb az Istennel való találkozás megélése. A mise után agapé következett, aztán lementünk a Balaton partra játszani, sétálni. Majd délután Horváth Tamás siófoki káplán irányításával tanúságtételek hangzottak el. Két házaspár és a somogyhárságyi hitoktató, Balogh Erzsébet be-

szélt az Istennel való kapcsolatáról, a szentségi házasság fontosságáról. A házaspárok magukkal hozták gyermekeiket is. És ha még nehézségekkel kerülnek is szembe, Istennel könnyebb menni az úton, mint nélküle. A somogyhárságyi hitoktató szerint fontos lenne, hogy plébániáink is nyitottak legyenek bárki elıtt, legyen az gyermek, fiatal, felnıtt vagy idıs. Náluk például a gyerekek „szétszedik” a plébániát. Nálunk sajnos ez kevésbé van így, és ezen változtatni kellene. Hogy a plébánia tényleg az egész egyházközség híveinek otthona legyen, ne csak a plébánosé. De ez csak tılünk függ. Jókedvbıl sem volt hiány a találkozón, liturgikus játékokban, táncházban is részt vehettek a fiatalok. Nagyon jó volt együtt táncolni, énekelni, mókázni az egyházmegye fiataljaival. Jó látni azt, hogy egyházmegyénkben mennyi katolikus fiatal él. Hiszen a fiatalok viszik tovább a plébániák közösségeit, ezért fontos, hogy foglalkozzunk velük. A nap záró áldása után indultunk haza. Remélem, a hétköznapokban is tudunk abból a sok– sok kegyelembıl táplálkozni, amit e nap adott számunkra.

Templomunkba január 20-án vasár- használva a lehetıséget- so- Ez nagyon jó és örömteli. Rendnap a Biblia év alkalmával ünnepé- kan vásároltak Bibliát a plé- szeresen olvassuk! Elmélkedjünk róla nap, mint nap! „Merítsünk lyes keretek között István atya kihe- bánián. ebbıl a bıviző forrásból. ”Minlyezte a Bibliát. A „könyvek könyve” a Szent Jeromos Katolikus Bibliatárdig segít, ha bajban vagyunk, talásulat által a bibliaévben kiadott lunk számunkra is személyre szó„Aranybiblia”, melyet közösségünk ló üzenetet Jézus Krisztustól. tagjai a Mally testvérek ajándékoztak „ Aki nem ismeri a Szentírást, templomunknak. nem ismeri Krisztust” – mondotta A szentmise alatt megáldotta a hívek Szent Jeromos. Bibliáit is. Az elmúlt hetekben - ki18


Anyakönyvi adatok: Halottaink: február 5., Nagybajom: özv. KALÁNYOS IMRÉNÉ (született Bogdán Teréz) élt 63 évet. Gyászolják – Testvére: Rozália, gyermekei: János, Imre és Ibolya, 8 unokája, 2 menye és veje. február 5., Böhönye: özv. KOLLÁR LAJOSNÉ (született Farkas Erzsébet), élt 78 évet. Gyászolják – Gyermekei: Irma, Valéria és Tamás. Unokái: Bernadett, Csilla, Gabriella, Martin, Bence és Kitti valamint menye: Szilvia. február 13., Nagybajom: SZALAI LAJOS, élt 68 évet. Gyászolják – özvegye: Margit, fiai:Lajos és Zoltán, unokái: Eszter, Máté, zsolt és Krisztina. február 15., Vése: SZAKONY ISTVÁN, élt 57 évet. Gyászolják –felesége: Gizella, fiai: János és Zsolt, valamint testvérei: Margit, László és Magdolna. február 25., Nagybajom: KISS LÁSZLÓNÉ (született Szabó Júlianna) élt 73 évet. Gyászolják: testvére, Magdolna és családja, férje: László, leánya: Éva, fiai: László és Tibor, veje: Béla, menyei: Anna és Gyöngyi, valamint 7 vérszerinti és fogadott unokája, valamint 7 dédunmokája. február 26., Vése: özv. KOVÁCS IMRÉNÉ (született Krénusz Anna), élt 95 évet – Gyászolják: menyei: Magdolna, Gizella és Zsuzsanna, – nevelt leánya: Júlianna, valamint unokái, dédunokái. február 29., Nagybajom: özv. DOMONKOS ISTVÁNNÉ (született Tallián Mária), élt 86 évet – Gyászolják: testvére, Anna és családja, – fia: László, menye: Rózsa, unokája: András

Zarándoklatot indítunk Megjugorjéba, amelyre a jelentkezéseket március 30-ig várjuk! Idıpont: 2008. július 7–12. „Krizevac” hegyet, ahol a nagy keUtazás: autóbusszal reszt található, útközben pedig a keElhelyezés: magánházaknál, 2-3 személyes szobákban resztutat járjuk. Felmegyünk a jelenéEllátás: napi két étkezés az árban benne van sek hegyáre, a „Podbr” –ra is. Sıt, Útiköltség: kb. 17.000,- Ft (benne van az utasbiztosítás is) elmegyünk a néhány km–re fekvı Szállásköltség: 15 Euró/fı naponta (5 éjszaka: 75 Euró) Neretva völgybe is, ahol csodálatos Indulás július 7–én, hétfın a kora élmény várja a turistákat: 9 vízesés, reggeli órákban, érkezés késı délés a vízesések alatt kellemes fürdızés után Medjugorjéba. adódik. Hazafelé megállunk a tengerA programból: Minden nap részt parton is, ahol mindenki kedvére veszünk reggel magyar szentmisén. megmártózhat az Adria sós vizében. A héten megismerkedünk a 26 év történetével. Ha az egyik látnok Kérjük a jelentkezési idıpont pontos otthon tartózkodik, találkozunk ve- betartását, akkor is jelezzék utazási le. Magyarul beszélı idegenvezetı szándékukat, ha még nem elég biztoszervezi programjainkat. sak menetelükben, mert késıbb már Meglátogatjuk a „Kraljica Mira” csak úgy tudunk helyet biztosítani, szerzetesközösséget, a drogból ha valaki visszamondja! gyógyuló fiúk „Cenacolo” nevő közösségét. Megmásszuk a

Fiataloknak Kiálts a szeretetért! Musical Teréz Anya életérıl és munkásságáról Rock és Musical Színház, Budapest, Kıbánya Zene: Kemény Gábor és Kocsák Tibor Szövegkönyvek: Baróthy Péter és Miklós Tibor Dalszövegek: Miklós Tibor Hangszerelı: Pejtsik Péter Rendezı: Pinczés István és Miklós Tibor Teréz Anya megszemélyesítıje: Nagy Anikó További szereplık: Feke Pál, Harmath Albert, Újhelyi Kinga, valamint a Rock– és Musical Színház Társulata Credo 2007. március

19

A magyar alkotók által színpadra vitt történet gyermekkorától haláláig kíséri a szerzetesnı sorsát. Ez az életmő a hátrányos helyzetőekért, a szenvedıkért vállalt szolidaritás legszebb példázata. A bajban megerısödött Miután a fiatal Teréz és bátyja szülık nélkül maradnak, az ifjú lány nem veszti el a hitét, sıt: megerısödik. Úgy dönt, szemben testére kérésével és tanácsával apácazárdába vonul, és életét Istennek szenteli. A nıvérek közt töltött évek alatt azonban rájön, hogy nem tanítani kell a jót, a szeretetet, az emberséget: hanem cselekedni, és példát mutatni. Engedélyt kér arra, hogy kimehessen Kalkuttába, a nyomorgó szegények közé segíteni. Elıször elutasítják, majd másodízben 1 évre megkapja a felhatalmazást a rendház elhagyására. Kalkutta Az ázsiai nyomorgók elıször nem értik, hogy mit is akar egy nıvér itt egymagában, hiszen egy fecske sem csinál nyarat. De Teréz mégis hisz abban, hogy

egyesével, mindenkiért küzdeni kell, és ahol tud, segít. Az utolsó falat kenyerét is szétosztja a csont sovány gyermekek közt.

Már nincs egyedül Egykori tanítványai sorban szállingóznak ki hozzá, és csatlakoznak elkezdett missziójához. 1947–ben ezekkel a nıvérekkel megkapják az engedélyt, hogy megalapíthassák új rendjüket a katolikus egyházon belül, a Szeretet Misszionáriusai Rendet. Nincs könnyő dolguk azonban, hisz el kell fogadtatni magukat a vallási fanatikusokkal, világi hatalmasságokkal szemben. Ám ezután a Misszió kemény küzdelmek árán, de meghódítja a világot, újabb és újabb otthonokat hoznak létre Dél– Amerikában, Afrikában, Európában és Ázsiában.

Egy nıt látunk. Aki nem adta fel soha. Hitt abban, hogy hittel és szeretettel minden legyızhetı, sıt: életútjával ezt méltón igazolja is. Önmagát nem kímélve, a szenvedı népért dolgozott, küzdött egy életen át. Gondolkozzunk csak el egy pillanatra: van– e bárki, aki ezt megtenné? Nem lenne könnyő, igaz? Nem szeretek általánosítani, de a nagy többségre igaz, hogy csak a saját kis életét tartja a legfontosabban, sıt, ha kell senkit nem nézve, áttipor bárkin, hogy az legyen, amit ı akar. Ezzel szemben itt a kontra: nem csalás, nem ámítás, nem mese, megtörtént. Aki látta a darabot, úgy gondolom, kicsit átértékeli a dolgokat; vagy, ha nem is, akkor csak elgondolkodik egy pillanatra! És akkor már megérte! És a Nı szeretetben, béke Nobel–díjjal – és még számos olyan elismeréssel a háta mögött, amikrıl úgy gondolta, nem az ı érdeme – a darab végén, Jézus keblén leheli ki lelkét és megy fel a mennyországba. (Internet)

Viccek Két bölcs szerzetes vitatkozni kezdett. Az egyik így szólt: – A múlt és a jelen nem létezhet egy idıben. Mire a másik ezt válaszolta: – Már hogyne létezhetne? Valaki hülye volt a múltban, és a jelenben is az maradt. ☺☻☺☻☺☻☺☻ János atya kedvenc mondása volt: „Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk. Nem az gazdagít bennünket, amit megkeresünk, hanem, amit megtakarítunk. Nem az a hit üdvözít bennünket, amelyet megvallunk, hanem amelyet életre váltunk.” ☺☻☺☻☺☻☺☻ A mennyben egy angyal találkozik Szent Péterrel, és látja, hogy Péter nagy gondban van. Megkérdezi tıle: – Hát neked mi a bajod? – Sürgısen szükségem lenne Ádámra, de nem tudom, hogyan találjam meg a sok férfi között. 20

– Ne félj Péter! Segítek neked, öt perc múlva hozom. Öt perc elteltével tényleg megjelenik az angyal, és hozza Ádámot. Megkérdezi tıle csodálkozva Péter: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Egyszerően. Összetrombitáltam a férfiakat, és amelyiknek hiányzott egy oldalbordája, az volt Ádám. ☺☻☺☻☺☻☺☻ Osama Bin Laden bekopog a mennyország kapuján. Kijön elé Szent Péter és így szól hozzá: – Osama! Te ide nem jöhetsz be! – Tudod ám, ki akar bemenni! Öt percetek van, hogy ti kijöjjetek!!! ☺☻☺☻☺☻☺☻ – Mi az abszolút köd? – Amikor a rendır a jelzılámpa tetejérıl kiabálja a színeket ☺☻☺☻☺☻☺☻ – Ma alig tudtam elmenekülni a cápától – panaszolja egy tengeri hal a másiknak.


– Van ellene orvosság! – mondja a másik. – Vegyél a szádba egy adag algát! – És az használ? – Attól függ, hogy milyen gyorsan menekülsz. ☺☻☺☻☺☻☺☻ – Képzelje, doktor úr! A férjem egész nap vicceket mesél! – panaszkodik a hölgy a pszichiáternél. – És ez olyan nagy baj? – kérdezi az orvos. – De doktor úr, nem lehet tıle szóhoz jutni! ☺☻☺☻☺☻☺☻ Az idıs asszony fogorvoshoz megy, és azt mondja neki: – Doktor úr kérem, mit csináljak? Egész éjjel fájtak a fogaim. – Ez egészen egyszerő asszonyom. Ne aludjanak többet együtt! ☺☻☺☻☺☻☺☻

Egy katona kérdezi a barátjától: – Mondd, mivel lehetne a kimenı ruhámból kivenni ezt a csúnya foltot? – Látszik, hogy újonc vagy. Szerezzél valahonnan öt üveg sört. – A sör ilyen jó folttisztító? – Ki beszél itt folttisztításról? A sört a ruharaktárosának adod, és rögtön kapsz új kimenı ruhát. ☺☻☺☻☺☻☺☻ Két skót beszélget: – Képzeld, a hadseregünkben elrendelték, hogy a lovas katonák csak az egyik lábukon hordjanak sarkantyút. – Miért? – Mert rájöttek, hogy ha a katona megsarkantyúzza a ló egyik oldalát, a másik oldal úgyis automatikusan elindul vele együtt.

Gyerekeknek Miklós Erzsébet (Kaposfüred)

Volt egyszer, hogy két testvér, aki a Nagy Erdı közelében lakott, elhatározta, hogy vadászatra indul. Hallottak ugyanis egy hatalmas medvérıl, aki az erdıben él, de még senki sem tudta elejteni. Olyan bátorság szállta meg a fiukat egyszeriben, hogy még az anyjuk se tudta ıket lebeszélni aggodalmában, bárhogy is próbálkozott! Felvették a vadászöltözetüket, megrakták a vadásztarisznyát élelemmel, vállukra akasztották puskájukat, és elindultak az erdı felé. Útközben több falubeli ismerıssel találkoztak. Mindegyikük megkérdezte tılük, hová mennek. İk pedig elmondták, hogy a Nagy Medvére vadásznak az erdıben, és addig vissza nem jönnek, amíg el nem ejtik! Csodálkoztak az emberek, hogy a két fiú, akik nem álltak „nagy vadász” hírében, ilyen kalandra vállalkoztak, de nem szóltak ellene semmit, viszont estére már az egész település

minden lakója tudott róla! Így terjedtek a hírek ebben az idıben… A két testvér, Markó és Jozef vidáman társalogva hamarosan elérte az erdıt. Ahogy beléptek a fák közé, különös izgalom járta át szívüket, tudták, hogy bármelyik pillanatban elıttük teremhet a medve, és akkor azonnal cselekedniük kell, különben nem tudják elejteni. Többet nem is beszélgettek, hanem figyelték az erdı jeleit, hangjait, ısvényeit, bozótjait… Már jó ideje mentek befelé, de nem láttak semmilyen állatot sem, nemhogy medvét! Markó jelezte, hogy pihenjenek le egy kis tisztáson. Le is ültek, hogy megegyék az uzsonnájukat, és igyanak egy kis jó bort. Hanem, alig nekiállnak falatozni, hallják ám, hogy megrecscsen a bozót, és éppen velük szemben megjelenik egy hatalmas medve! A meglepetéstıl azonnal elfelejtették, amit Credo 2007. március

már százszor megbeszéltek, mit tesznek, amint meglátják a medvét. Csak nézték tátott szájjal, ahogy szép kényelmesen a nagy állat kilép a tisztásra, és körülnéz. İket is megnézte szép, csillogó szemével, de nem úgy látszott, hogy támadni akarna… Ekkor újból megzörrent a bokor, és egy medvebocs kedves alakja bukkant elı! A két fiú csak nézett mozdulatlanul. Az anyamedve bocsával együtt átvágott a tisztáson, és hamarosan eltőntek a sőrő fák között… A fiúk fellélegeztek. Nem tudták, mi történt velük, itt volt a lehetıség, hogy megöljék a hatalmas medvét, ık meg néztek, mintha nem is vadászni jöttek volna! Mi történt? Valami varázslat? Markó arrafele intett, ahol eltőntek az állatok: – Kövessük a nyomokat? Testvére azonban elmosolyodott: – Nem tudnám már megölni! Nem is tudom, hogy gondoltuk? Milyen szép kis bocs volt! Mintha mosolygott volna ránk! Te is úgy láttad? Markó elnevette magát: – Tényleg olyan volt! Hanem a faluban jól kinevetnek majd bennünket, ha ilyen hamar hazatérünk a medvevadászatról! 21

– Sose bánd testvérem! – Kiáltotta Jozef. – mindenkinek elmondjuk, hogy a nagy medvének bocsa van, és ezentúl a mi védelmünk alatt áll. Boldogan visszafordultak hát, és még aznap este haza is értek a szülıi házba. Édesanyjuk azt se tudta, hogy hálálkodjon a Jóistennek, hogy meghallgatta könyörgéseit, és ilyen hamar sértetlenül hazahozta az ı két kalandvágyó fiacskáját! Hát még milyen boldog és büszke lett, amikor meghallotta, hogy megölhették volna a Nagy Medvét, mert annyira közel volt hoz-

Így történt, hogy a két fiút mindenki zájuk, de nem tették, mert meglátták, hogy bocsa van… megszerettette a faluban, sok munkájuk akadt, mert aki csak tehette, ıket hívta, ha kellett neki valami segítség. İk pedig elmesélték, hogy milyen érzés volt, amikor megpillantották a hatalmas medvét a bocsával. Szájról szájra jár azóta is a „Nagy Medvevadászról” ez a A faluban is hamar elterjedt megható történet, amely még ma is moa fiúk Nagy Vadászatának híre, de senki nem mondta, solyra deríti a falu lakóit! Meséld el majd hogy le kellett volna lıniük te is a gyermekeidnek! az anyamedvét.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy viharos Óceán. Ez az Óceán mindig haragos volt, egy pillanatra sem nyugodott. Hatalmas, tarajos hullámai voltak. Ahol a legmélyebb, és legsötétebb volt, ott éltek a világ leggonoszabb halai. Már csak ez az egy faj maradt meg, mert a többit elpusztították. Egyszer Isten megelégelte a halak gonoszságát, és szólt nekik,

hogy soha többet ne bántsák a többi élılényt, ha fenn akarnak maradni, és telepített új élılényeket az Óceánba! Az idısebb nagy halak egy darabig emlékeztek Isten szavára, de a gyerekeik elfelejtették, és ösztöneikre hallgatva újabb vérengzést tartottak a vízben. Mikor az Isten észrevette, hatalmas haragra gerjedt, elküldte angyalait, akik az összes gonosz

hal fejét levágatták és kidobták ıket a partra, hogy ott megsemmisüljenek! Még a nap is elsötétedett azon a napon! Ezután az Óceán újra benépesedett, és eltőnt a félelem. Csillapodtak még a tarajos hullámok is! Ha a nagy halak emlékeztek volna Isten szavára, még ma is élhetnének boldogan a végtelen Óceánban a többi élılénnyel együtt.

Agalának három ága, Magos mennynek magassága, Nyisd be Uram szent ajtódat, Hadd mennyek be szent szintváltani, Szent sebeket kötözni, Alusztok-e boldogok? Aluggyatok boldogok! Szól a kakas éjféltájba, Kiáltva: kejj föl Mária, kejj föl! Megfogták Jézust, Dárdával dárdázták, Koronával koronázták, Hét csöpp vére elcsöppent, Az angyalok fölszedték, Jézus elejbe magos mennybe fölvitték. Az Uram Istenbe ma vagyon Péntek,

Urunk méne kénnyára, Kénnyának esettyére, Esettye alatt öt misére, Öt mise alatt hullassza drágalátos szent vérit Teremtettel a testet, Attá’ bele lölköt, Aki eztet reggel este elmongya, Szintén úgy üdvözül, mint Krisztus Urunk a magas Mennyégben. Én elmenek én utaimon, Két szárnyas angyal az én vállaimon, Mennyetek el fiaim fekete hegy hátára, Hirdessétek a szent igéket,

A kokas megszólamlodott, Krisztus Urunk született, Három csöpp vére elcsöppent, Három szőz játszik vele, Az angyalok fölszették, Jézus eleibe a magos mennybe fölvitték, Én lefekszem én ágyamba Testi lelki koporsómba, Három angyal fejem fölött, Egyik ıriz, másik vigyáz, harmadik a bőnös lelkemet várja.

22


Ezt a régi archaikus népi imádságot nagybajomi Szabó Lajosné Annus néni adja közre.

Elızı havi rejtvényük helyes megfejtése: „Én vagyok a Szeplıtelen Fogantatás” 4 helyes megfejtés érkezett, sorrendben: Miklai Szilárd, Nagybajom, Kovács Éva, Böhönye, a Farkas család, Böhönye, és Ballér Jánosné, Nagybajom. Jutalmuk egy–egy szép könyv.

Március havi rejtvényünk 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

1.Jézusnak segített a keresztet vinni. 2. Így hívták a római helytartót. 3. Csókkal árulta el az Emberfiát. 4.Ennyi pénzt kapott az áruló. 5. Ez a tanítvány ért elıször a sírhoz .6 Így nevezzük azt a két tanítványt akik hazafele ballagtak. 7.Itt zajlott Jézus halálküzdelme. 8. Koponyák hegye másképpen. 9.Ki mondta: Ez valóban Isten fia volt! 10. Miért volt börtönben Barabás? 11.Jézus egyik szava a kereszten.12. İ törölte meg a keresztet vivı Jézus arcát. 13. Milyen állat „szólal meg” Péter tagadásakor?

C P I H J E O G S G B V K

A rejtvény megfejtését március 30-ig lehet leadni a plébánián.

Gizi néni receptje

Hozzávalók:

Ahogy készítem:

½ kg nagykocka fodros száraz tészta 1 liter tej, kevés só 6 tojás 25 dkg cukor 2 vaníiás cukor 30 dkg vaj fél liter kefir

A tésztát beleöntöm egy közepes nagyságú mélyebb tepsibe, kevés sóval meghintem. Egy liter tejet ráöntök hidegen 6 tojás sárgáját 25 dkg cukorral, 2 vaníliával 30 dkg vajjal habosra keverem, a tojások fehérjét felverem habnak, összekeverem a vajastojássárgás masszával és fél liter kefirt adok hozzá. Lazán összekeverem és a tésztára öntöm, a tésztával is jól összekeverem és sütıbe téve lassan


sütöm. Gazdagabb lesz, ha teszünk bele mazsolát, esetleg idénygyümölcsöt. Nagyon kiadós finom egy-tál étel. Jó étvágyat!

23

A hétköznapi szentmisék idıpontja változik, mindkét helyen este 6 órától kezdıdnek! Az „Irgalmasság kilencedét” szentmisék után mondjuk közösen nagypéntektıl húsvét 2. vasárnapjáig Március 9. Szentmisék idıpontjai: Nagybajom 900, Vése 1500, Böhönye 1800 vasárnap NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT a böhönyei plébánián A lelkigyakorlatot VARGA PÉTER galamboki plébános vezeti 1430 Vésén gyóntatás (vendég atya + plébános) 1500 Vésén szentmise lelkigyakorlatos szentbeszéddel 1630 Böhönyén gyóntatás a templomban (vendég atya + plébános) 1800 Böhönyén szentmise lelkigyakorlatos szentbeszéddel (vendégatya - igény szerint - gyóntat a szentmise alatt is) Kérem a kedves Híveket, használják ki a gyónási lehetıséget! Nık Ökumenikus Világnapja, 2008. Guyana – Református testvéreinkkel együtt - Ref.Temp, Nagybajom, 1730 NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT Nagybajomban A lelkigyakorlatot BÍRÓ IMRE nagydobszai plébános vezeti 1700 gyóntatás a templomban (vendég atya + plébános) 1800 szentmise lelkigyakorlatos szentbeszéddel (vendégatya - igény szerint - gyóntat a szentmise alatt is)

március 14. péntek március 15. szombat

Kérem a kedves Híveket, használják ki a gyónási lehetıséget! március 17-18-19. Nagyhétfı – Pálmajor – gyóntatás az iskolában 1600 Hétfı–szerda Nagykedd – Nagybajom – gyóntatás a plébánián 1700 Nagyszerda – Böhönye – gyóntatás a plébánián 1700 március 20. AZ UTOLSÓ VACSORA EMLÉKEZETE Nagycsütörtök Böhönye 1700, Nagybajom 1900 március 21. Nagypéntek

AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK ÜNNEPLÉSE Vése 1500, Böhönye 1700, Nagybajom 1900 Szentmisék után: virrasztás, „Irgalmasság kilencede” – 1. nap

március 22. Nagyszombat

A HÚSVÉTI VIGILIA SZERTARTÁSA Böhönye 1800, Nagybajom 2015

március 23. Húsvétvasárnap

JÉZUS FÖLTÁMADÁSÁNAK ÜNNEPLÉSE – HÚSVÉT Nagybajom 900, Böhönye 1100, Vése 1300 Szoc. Otthon 1500

március 24. Húsvéthétfı március 29. szombat

Nagybajom 900, Böhönye 1100, Pálmajor 1400 Böhönye 1700 – „Antióchia” találkozó 930 Nagybajomi és böhönyei ministránsok focibajnoksága a somogyszobi - és nagyatádi csapatokkal Somogyszobon Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe: [email protected] Alapító kiadó: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Horváth Veronika, Lempach Gabriella és Varró József. Fotó: Internet. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, áprilisi számunk 2008. április 6-tól kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 24


A NAGYBAJOMI, ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents