A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 15. évfolyam 11. szám

A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 15. évfolyam 11. szám - 154 154--

CREDO- 2013. november

Hittanosok őszi kirándulása 2

CREDO- 2013. november

dott. Szívesen vett részt az ifjúsági színház előadásain, hogy szórakoztassa a többieket, úgy, mint egykor Bosco János. Óvta és szívesen vigyázott testvérkéire. Étkezés előtt és után ő kezdte el az asztali áldást, és természetesen a reggeli és az esti imát is ő vezette. Szívesen segített testvéreinek a házi feladat elvégzésében, általában a tanulásban mindig mellettük állt. Kimagasló volt tisztelete és szeretete szülei és nagyszülei iránt. Már gyerekkorától kezdve szívesen segített édesanyjának a konyhán. Amikor testvérei csínyt követtek el, védte őket, és úgy, mint Savio Domonkos tette egykor, vállalta helyettük a megérdemelt büntetést. Már kora gyermekkorától kezdve örömmel vett részt a Szívgárda találkozókon. 1925. május 11–én bérmálkozott. Bérmanevét Szent Péterről kapta, az apostolok fejedelméről és azzal az elhatározással vette magára, hogy hozzá hasonlóan szilárd lesz hitében és buzgó az apostolkodásban. Felvételét kérte a Credo (Jézus Szent Neve) Társaságának ifjúsági csoportjába és Szent Ferenc harmadrendjébe is. A jó ferences atyáktól kapta meg a keresztség kegyelmét, náluk tanulta a hit alapelemeit és sütkérezett az angyali szeretet sugaraiban. Hozzájuk járt ministrálni, náluk gyakorolta szentségi életét, naponta áldozott és rendszeresen gyónt. Lelki atyáinak teljes bizalmát élvezte. Ideálja mégis valaki más volt: Don Bosco, a fiatalok apostola, akit a Szalézi Értesítő lapjain ismert meg. Ellenállhatatlan vonzást érzett Don Bosco szalézi családja, nagylelkű ifjúsági apostolkodása, az oratórium iránt. Szalézi hivatásáról már korán beszélt lelki vezetőjének, majd ahogy befejezte a technikumot, szüleinek is elmondta érzéseit és beleegyezésüket kérte, hogy szerzetbe léphessen. Szülei óvatosságból és hogy próbára tegyék szándéka komolyságát, először nem akarták tudomásul venni kérését, megpróbálták lebeszélni, sőt, határozottan megtagadták beleegyezésüket. Ő ekkor 18 éves, és mint mindig, engedelmesen és alázatosan meghajlik a szülői akarat előtt, otthon marad, és először esztergályosként és öntőmunkásként, majd egyszerű segédmunkásként dolgozik az Állami Vasutak javítóműhelyében. Eközben továbbra is levelezett a Clarisseum igazgatóságával, de hogy ne dúlja fel szüleit, a válaszleveleket a ferences atyákhoz kérte. Az atyák, nevezetesen páter Szabó Polikárp és páter Kollár Kázmér a püspöki titkár, Vaszary Mihály támogatásától kísérve, nagylelkűen segítették az erényes fiatalembert az útjában álló akadályok legyőzésében, mígnem elnyerte a szülői beleegyezést. Így 1936 februárjában örömteli szívvel léphetett be a Szalézi Családba. Első próbaideje alatt a Don Bosco Nyomdában, a sekrestyeszolgálatban az oda beosztott kispap jobbkezesként és a vasárnapi oratóriumban adta bizonyságát dolgosságának, jámborságának és apostoli lelkületének. Már augusztusban szeretett volna noviciátusba menni, de kérését elutasították azzal a megokolással, hogy ki kell töltenie az aspiránsi időt és be kell fejeznie nyomdász inasi tanulmányait. István a Clarisseumban maradt és angyali nyugalommal végezte tovább mindhárom feladatát.

CÍMLAPUNKHOZ

2013. október 19–én nagy megtiszteltetés érte hazánkat. A bp–i Szent István bazilika előtt boldoggá avattak egy újabb magyar vértanút. Ebből az alkalomból szeretnénk megjelentetni az alábbi cikket:

Sándor István halotti levele Kedves szokás a Szalézi Társaságban, hogy a ház igazgatója vagy a tartományfőnök minden egyes alkalommal, amikor egy rendtárs meghal, a világon lévő összes szalézi háznak ír egy úgynevezett halotti levelet. Ezt általában olaszul szokták írni, hiszen az olasz a szaléziak anyanyelve. Ádám László tartományfőnök ezt a levelet valószínűleg a kommunista üldözés alatt írta, azonban csak a rendszerváltozás után, 1990–ben került napvilágra. Ebben a levélben összefoglalja Isten szolgájának az életét, készületét a vértanúságra és tudatos önfeláldozását. A levelet magyar fordításban közöljük. Kedves Rendtársaim! Fájdalmas, de egyszersmind dicsőségtől eltelt szívvel tudatom, hogy örökfogadalmas rendtársunk, Sándor István szalézi kisegítő testvér hősies halált halt Budapesten, 1953. június 8–án, 39 éves korában és szerzetesi életének 13. esztendejében. A Jóisten kegyes és jámbor szülők, Sándor István és Fekete Mária hajlékába adta ajándékul ezt az új Tarzíciuszt, 1914. november 26–án, a Váci Egyházmegyéhez tartozó Szolnok városában, Magyarországon. Az édesapa kazánkovács volt a Magyar Állami Vasutak szolnoki műhelyében. Azon vasúti munkások közé tartozott, akik becsületes munkával és férfias vallásossággal ragaszkodtak a hitükhöz és hazájukhoz. Édesanyja példás asszony volt, gazdag vallási, erkölcsi és házi erényekben. Vezette a háztartást és gondozta három gyermeküket, Istvánt, Jánost és Lászlót. István a négy elemi elvégzése után sikeresen elvégezte a polgárit és a vasipari technikumot is. Tudása egyre gyarapodott, vallási buzgalma egyre erősödött. Személyisége gyermekkora óta vidám, derűs volt, szeretett játszani, különösen a labdarúgást kedvelte. Alacsony termete, vasgyúró alkata és mindig mosolygó arca volt. A szomszéd gyermekek szívesen gyűltek köré és ő kedvesen, minden hatalmaskodás nélkül irányította őket. Ha sokan akartak focizni, ő inkább kilépett a csapatból és bírásko3

CREDO 2013. november

1938 márciusában befejezte inasévét, ekkor újból kérte felvételét a noviciátusba, ezúttal sikeresen. Szabályosan elkezdte a noviciátust, de sajnos félbe kellett szakítania, mert besorozták katonának. Lelki élete és apostoli lelkülete a katonaság alatt sem lanyhult, kapcsolatban maradt a tartományfőnökkel és a novíciusmesterrel. A kimenőket „otthon” töltötte a Clarisseumban. Az összekuporgatott zsoldját mindig leadta a ház gondnokának. A határrendezések alkalmából 1938–ban részt vett a különböző bevonulásokon. Leszerelése után 1939. augusztus 30–án Bali Béla atya vezetésével újrakezdte a noviciátust, melyet példamutatóan teljesített és 1940. szeptember 8–án az első ideiglenes fogadalommal koronázott meg. Visszatért a Clarisseumba és szívvel–lélekkel nekilátott régi munkáinak a nyomdában, a templomban és az oratóriumban. Nem sokkal később szerveződtek Magyarországon a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületének (KIOE) első csoportjai a mi Szent Alapítónk mennyei védelmébe ajánlva. Természetes, hogy fiai az elsők voltak, akik intézeteikben hálózattá szervezték ezeket a csoportokat. A Clarisseumban István testvér volt a mozgalom lelkes és fáradhatatlan motorja. Az ő csoportja a legjobbak közé tartozott, ez volt a mintacsoport. Átültette ide a szalézi ifjúsági csoportokat jellemző atmoszférát és tevékenységeket: vagyis Don Bosco szentségi és nevelő lelkiségét. Rendszeres katekizmus, hitről és szociális kérdésekről szóló beszélgetések, kilencednapi ájtatosságok, kirándulások, zarándoklatok, játék és sport, örömteli együttlét jellemezték a csoport életét. A fiatalok csak úgy sereglettek köré, és még akkor is alig akartak elválni tőle, amikor barátjukat újból behívták katonának. 1942–ben tizedesi rangban az orosz fronton találjuk őt, ahol híradós–távírász szolgálatot teljesített. Több kitüntetést kapott, többek között egy ezüstmedált is vitézségéért, de Krisztus jó katonája ezzel soha nem dicsekedett. Nekünk is csak János testvére mesélte el, akivel a Don– kanyarban véletlenül találkozott. Nagyon kedvelte bajtársait és azok is szerették őt. Megosztotta velük saját ételadagját. Ha valamelyik meghalt közülük, akkor magához vette a személyazonosságiját és nagyon tapintatosan írt a hozzátartozóknak, tudósítva őket bajtársa hősies haláláról. Egész oldalakat szentelt a kegyes feladatnak, hogy vigaszt nyújtson az elhunyt rokonainak. A lövészárok a maga vérfagyasztó körülményeivel ünnepi oratórium volt számára, az apostolkodás igazi tere. 1943 augusztusában kapott egy hónap szabadságot, ismét hazament a Clarisseumba és kérte, hogy megújíthassa fogadalmait. Az elöljárók a rendkívüli körülményekre tekintettel engedélyezték ezt neki. Szinte repült Szentkeresztre (a formációs házba), hogy szeretett rendtársaival együtt végezhesse a lelkigyakorlatokat, majd 1943. augusztus 16– án megújította fogadalmait. Utána visszaindult a frontra. 1944 végén az egysége nyugat felé menekült a Felvidéken keresztül, és ő az amerikai csapatok fogságába esett Németországban, ahonnan 1945 nyarán tért vissza. A világ teljesen megváltozott… A háborúnak gyászos következményei voltak.

Mindenütt csak romok és romok, sápadt, megaláztatá-. sok nyomait magukon viselő emberi arcok, piszkos, rongyos ruhák, bizonytalan és gyanakvó tekintetek… Az életet a semmiből kellett elölről kezdeni. Mi is ezt tettük, bizalmunkat a szerető Gondviselésbe és a Segítő Szűz Mária oltalmába vetve, melyet a háború, az ostrom és a megszállók bevonulásának viharában is magunk fölött tudhattunk. Kezdetét vette tehát az újjáépítés és a mi kiváló segítő testvérünk ebben a munkában is oroszlánrészt vállalt. Jó pásztorként maga köré gyűjtötte derék fiataljait, és ahogy lehetett, hol a szabad ég alatt, hol kitört ablakok mögött, megtartották a heti összejöveteleket és a szerény esti tanórákat. Az új idők új problémákat vetettek fel és új módszereket követeltek, de lelkes, fiatal, apostoli lelkületű testvérünk nem hátrált meg. Tanult, lejegyezte a nála tapasztaltabbak előadásait, kielemezte a komoly, nehéz anyagot, majd saját lelkén átszűrve csepegtette azt fiatal barátainak fogékony szívébe. A fiatalok száma napról napra növekedett a másik oldal minden propagandája ellenére. Egy szív és egy lélek voltak. Testvérünk szüntelenül végezte ezt a munkát a fiatalok megmentésére, de nem hanyagolta el nyomdai és sekrestyebeli feladatait sem. 1946. július 24–én, a kötelező lelkigyakorlatok elvégzése után, őszinte szalézi szívvel örökre Don Boscónak és az ő Szalézi Családjának kötelezte el magát. Kérvényében azt írta, hogy a hálás és örömteli ragaszkodás ugyanazon érzéseit táplálja magában, mint „beöltözése” napján. Don Boscónak ez a lelkes fia a testvéri medál átvételét igazi beöltözésnek tekintette és akként élte át. Levetette magáról a régi embert, az ő cselekedeteivel és magára öltötte az újat, amelyet Isten teremtett az igaz életszentségben. Valóban Krisztust öltötte magára Don Bosco stílusában, az ő életének példája nyomán. Eközben szakmai tudását is tökéletesítette és 1948 őszén kiváló eredménnyel letette a nyomdászi mestervizsgát. Mondanom se kell, hogy nyomdai munkáját igazi odaadó lendülettel végezte, mindig tisztelettel viseltetett munkatársai iránt és nagyon szerette a tanulókat. Az előzetes árkalkulációk kiszámítása mellett mindenfajta nyomdai munkát lelkiismeretesen végzett, és teljesítette a naponkénti rengeteg megbízatást is a hatóságoknál és a kereskedőknél. A Don Bosco Nyomda, mely sokkal inkább nyomdásziskola volt, mintsem üzleti vállalkozás, az egész országban jó hírnevet szerzett magának vallásos, hitéleti és szórakoztató kiadványaival, nemkülönben a növendékek kitűnő szakképzésével. Az innen kikerülő nyomdásztanulókat, mivel már volt gyakorlatuk, előszeretettel alkalmazták a legjobb fővárosi és állami nyomdákban is. Érthető tehát, hogy az 1945–ös összeomlás után ezt az intézményt a kommunisták az elsők között vették célba. A nyomás napról napra érezhetőbb volt. Éppen ezért gondolni kellett az ingóságok és a nyomdai termékek mentésére. Ebben a mi kitűnő testvérünk nem kímélt se időt, se fáradtságot, sem saját magát. 1950 februárjában rajtakapták egy ilyen mentési akción és kénytelen volt visszavonulni egy időre a noviciátusba. 4


Néhány hónapig bujkált, majd álnéven munkát vállalt hanem kezében a vértanúk pálmájával folytatja értünk a egy fővárosi üzemben. Itt dolgozott 1951 márciusától Mindenható előtt. (Ádám László tartományfőnök) 1952 júliusáig. Katakomba–életében is folytatta azonban ifjúsági apostolkodását anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is belekeveredett volna a politikába. Havonként szentségimádásokat, vasárnapi és ünnepnapi zarándoklatokat a főváros környéki kegyhelyekhez, lelkigyakorlatokat és alkalmi találkozókat szervezett. Ez az életforma a Golgotára vezetett. 1952. július közepén egy napon elhurcolták a munkahelyéről és többé nem tért vissza sem oda, sem a lakására. Több más rendtársunkat is ugyanez a sors érte. Az elkövetkezendő nyolc hónapban ők viszontlátták még egymást néhányszor az ítélet előtt. Egyik alkalommal Sándor István rendtársai felé fordult és bocsánatukat kérte, egy másik alkalommal magába merülten imádkozni látták.. Eljött Nagy Szent Gergely napja. Attól a naptól kezdve nem látta őt többé senki és hírt sem kaptak róla… Sok víz lefolyt a Dunán. Cellatársai, akik együtt töltötték vele az utolsó hónapokat, úgy emlékeznek rá, mint egy szentre. Az isteni Megváltó útját követve fölemeltetett a földről. Az utolsó imádság nem halt el az ajkán, bölcse. 1877. május 6. – A király Dr. Kovács Zsigmond pécsi főpásztort nevezte ki veszprémi püspöknek. 1877. október 5. – Átadták a forgalomnak a budapesti Nyugati pályaudvart.

HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence): Nagybajom katolikus papjai 20. GÁBER LAJOS plébános (1874 – 1902) Kisovics József plébánosunk veszprémi kanonokká történő kinevezése után igen nagy űrt hagyott a plébánia életében és a nagybajomi lelkekben egyaránt. Nem voltak rossz papok az utódai. Lelkiismeretesen igyekeztek megfelelni a lelkipásztori elvárásoknak, de az emberi nagyság és a lelki kisugárzás valahogy hiányzott belőlük. Az egyházmegyei hatóság Gáber Lajos keszthelyi káplánt nevezte ki nagybajomi plébánosnak. Az új lelkipásztor 1834. július 7–én született Tapolcán. A gimnáziumot Győrött, a teológiát Veszprémben végezte. 1859. július 26–án, Szent Anna ünnepén szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. Kápláni állomáshelyei: Vaszar: 1859–1860, Lesencetomaj: 1860–1869, Tüskevár: 1869–1872, Keszthely: 1872–1874. Nagybajom plébánosa volt 1874–től, 1902. február 11–én bekövetkezett haláláig. Életének 68., papságának 43. évében költözött az Örökkévalóságba. A nagybajomi temetőben várja a dicsőséges föltámadást. Sírja ismert és gondozott. A temetői kápolna mellett pihen Rozgonyi György plébános közelében. Gáber Lajos 28 évig vezette a nagybajomi plébániát. Ezen idő alatt sok minden történt hazánkban és a településünkön egyaránt: 1875. szeptember 12–én meghalt a veszprémi egyházmegye egyik legkiválóbb püspöke: Ranolder János. 1876. január 28–án meghalt Deák Ferenc, a haza

1879. március 11. – A megáradt Tisza romba döntötte Szeged városát. (151 halott, 5585 ház pusztult el.) 1882. október 22. – Meghalt Arany János költő. 1884. augusztus 17. – Átadják a forgalomnak a budapesti Keleti pályaudvart.

5


1884. Szeptember 27. – Megnyílott a budapesti Operaház. 1887. június 28. – Meghalt Dr. Kovács Zsigmond veszprémi püspök. 1889. január 30. – Meghalt Rudolf trónörökös. 1890. december 21. – Megkezdte működését a kaposvári cukorgyár. 1891. Január 23. Meghalt Simor János hercegprímás, esztergomi érsek. 1891. október 27. – Az uralkodó Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot nevezte ki esztergomi érsekké.

Szövetség (MLSZ) Az országos események után tekintsük át röviden, mi is történt városunkban Gáber Lajos plébánossága alatt? Nagybajomban, az 1880–es években ugyancsak nagyfokú kulturális fejlődés volt tapasztalható. Megalakult és áldásosan működött a településünkön: az Olvasókör Egylet, a Kaszinó, az Ifjúsági Dalárda, az Ipartestületi Kör és a Községi Népkönyvtár. 1884. március 10–én, 64 éves korában meghalt Rogán Rajmund ferences atya, somogysárdi kegyúri lelkész. 1885–ben Hochrein Lajos nagybajomi kántortanító a Társadalom c. lapban súlyos és igazságtalan támadást indított Gáber Lajos plébános ellen. Az atya a veszprémi püspökséghez fordult panaszával. A főpásztor kötelezte a kántortanítót, hogy a nevezett lapban kérjen bocsánatot a megsértett plébánostól. Ez ugyan megtörtént, de a liberális és szabadelvű eszméknek hódoló kántortanító még sok bosszúságot okozott Gáber atyának. 1886–ban kezdte meg működését Nagybajomban Fried Ármin, az első körállatorvos. 1890–ben a népszámláláskor 4658–an éltek Nagybajomban. Ezek közül: katolikus 2711, református 1583, evangélikus 12, zsidó 352. Még ebben az évben két új járást szerettek volna fölállítani Somogyban. Barcsot és Nagybajomot jelölték ki székhelynek. Sajnos, a terv nem valósult meg. 1890–ben nyugalomba vonult 30 évi szolgálat után Hordóssy Endre jegyző. Az utóda Kacsóh Pál lett, aljegyzőnek Fischer Lajost nevezték ki. 1892. június 29–én pappá szentelték a veszprémi székesegyházban a nagybajomi születésű Rimanóczy Endre Lajos Kálmán atyát. Az első szentmiséjét a nagybajomi plébániatemplomban mutatta be. A nagybajomi szerencsétlen Képviselőtestület 1893– ban elutasította a Vöröskereszt felhívását, hogy a községben létesítsenek kisegítő kórházat. A képviselőtestület meggondolatlan és maradi szemléletének köszönhető, hogy Nagybajomban nincs vasútállomása és kórháza. 1894–ben elkezdődtek a településünkön a mélyfúrású kutak építése. Még ugyanebben az évben megkezdte működését a Nagybajomi Takarékpénztár Részvénytársaság. 1895–ben a gazdasági felméréskor kimutatták, hogy a városunkban: 17 vetőgép, 5 cséplőgép, 7 gabona tisztítógép és 6 szecskavágó működött. 1897–ben a nagybajomi képviselőtestület elhatározta, hogy új községházat építtet. A feladattal Sztelik Ferenc marcali építészt bízták meg. A századfordulón: Dr. Grünhut Jakab orvos halála után három orvos teljesített szolgálatot Nagybajomban és a szomszédos településeken: Dr. Grünhut Sándor, Dr. Sőn Jakab és Dr. Varga Samu. 1901–ben Gáber Lajos egyre gyakoribb betegeskedése miatt az egyházmegyei hatóság Szijj Alajos somogyfajszi káplánt helyezte Nagybajomba lelkipásztori kisegítőnek a plébánosunk mellé.

1894. március 20. – Torinóban meghalt Kossuth Lajos. 1895. április 25. – Dr. Károlyi Iréneusz József nagyváradi premontrei paptanár bemutatta a drótnélküli távíróját. 1895. október 1. – A polgári házasság bevezetése hazánkban. Hazánkban a millenniumi ünnepségek kapcsán kiépült az országos vasúthálózat. Hatalmas ipartelepek létesültek. Számos pénzintézet nyitotta meg a kapuit. Föllendült a gazdasági és kereskedelmi élet. Óriási építkezés és nagyfokú fejlődés volt tapasztalható Magyarország egész területén. Népünk ezeket az éveket csak úgy emlegette: a boldog, béke évek. Sajnos, ahol fény van, ott jelen van az árnyék is. Az 1890–es években több gazda, vállalkozó eladósodott, tönkrement. Sokan munkanélküliek lettek, és a jobb jövő reményében kivándoroltak a szomszédos államokba és Amerikába. Akik itthon maradtak, a kilátástalan, nyomorúságos életüket az italozás, az alkohol mámorában akarták megédesíteni. Ekkor kezdődött el Magyarországon a városokban és falvakban a kocsmázás, amely azóta is töretlenül tart, és egyre gyarapítja a szerencsétlen sorsú emberek táborát. 1898. január 23. – Létrehozták a „Hangya” fogyasztási szövetkezeteket. 1898. szeptember 10. – Genfben meggyilkolták Erzsébet királynét. 1901. január 19. – Megalakult a Magyar Labdarugó

.

6


Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: szeptember 6.: Szabó Péter (68 éves) Gyászolják: özvegye: Magdolna, leánya: Márta, fia: Ferenc, unokái: Hanna, Barnabás, Izabella, Gabriella és Dániel. veje: Csaba, menye: Éva. Testvérei: Piroska és Ferenc, ill. azok családja. szeptember 7.: Part Károly (75 éves) Gyászolják: özvegye: Erzsébet, fiai: László és Zoltán, menyei: Tímea és Beáta, unokái: Norbert, Melinda, Richárd és Zoltán, elhunyt testvérei családja. szeptember 7.: Bakó Lászlóné (született Kruppai Irma) (76 éves) Gyászolják: férje: László. Fia László és családja, leánya Tünde és családja. hányadik lett (bárányok 3., szamarak 2., oroszlánok 4., hangyák pedig az 1.) Lempach Gabriella: A mi csapatunk 2. helyezett lett, kaptunk ajándékot is (pufi, nápolyi, üdítő) Hittanosok őszi kirándulása Ezután már a hazaindulás következett, nekem nagyon Szeptember utolsó szombatján 49 gyerkőccel elindul- tetszett a nap, visszamennék szívesen! Kis Mónika 7. osztály tunk, hogy a Sziágyi erdei iskola területén eltöltsünk egy játékokkal teli vidám napot! A kirándulásunkat keretbe is foglaltuk, bibliai állatokkal Egy őszi napon elmentek a hittanosok kirándulni. Naismerkedhettek meg a nap során, velük kapcsolatos mó- gyon szép helyre mentünk, a Sziágyi erdei iskolához. kás feladatokat kellett végrehajtaniuk a csapatoknak. Mihály Bernadett nénivel találkoztunk először. 4 csapat volt, István atya 10 percenként indította őket az akadályKöszönjük szépen Jákliné Mihály Bernadettnek (Bettának), az erdei suli vezetőjének, hogy segítsé- versenyen. A csapat nevek állatok nevei voltak pl. oroszlán, hangya. Indulót is kellett költenünk. Aztán günkre volt a nap létrejöttében! közös ebéd következett, majd közös mókázás, játék. Így gyorsan eltelt az idő, délután 6 órakor indultunk haza. Ha lenne még egy ilyen kirándulás, akkor én szívesen mennék! Szabó Vivien 6. osztály

ÉLETÜNK

A gyerekek beszámolói: Nagyon jól éreztem magam, mi voltunk a szamár csapat. Volt egy gyalogos túra külön a csapatoknak, amikor mentünk az redőben, és állomások voltak időközönként. 1. állomás: kukoricát kellett csipesszel pohárba vinni 2. állomás: diódobás 3. állomás: szlalomba labdavezetés 4. állomás: csapat nevének kirakása ágakból, növényekből, levélből 5. állomás: egymás bokáját megfogva kellett haladni Útközben az erdőben láttunk sok őzet. Volt még egy feladat, indulót írni a csapatnak, a miénk így hangzott: „Mi vagyunk a szamarak, szeretjük a feladatokat, Jó kapcsolatot ápolunk, szeretjük a szalmát, megesszük az almát!” Délután az uzsonna után jót játszottunk. A végén eredményhirdetés is volt, hogy melyik csapat 7


LELKISÉG November 1. Mindenszentek ünnepe A mindenszentek vagy mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november elsején ünnepel. Az ünnep 741–ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 844– ben. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000– után munkaszüneti nap . Mindenszentek ünnepe a katolikus keresztény egyház saját ünnepe. A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább. A hagyomány szerint VI. León bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálja. Nem tévesztendő össze a halottak napjával, egyháztanilag a szenvedő Egyház ünnepével, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Szent Odilo bencés apát 998–ban vezette be emléknapként. Később a bencés renden kívül is ünnepnappá vált, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. Estéjét a halottak estéjének nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1–2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.

Vörös Ferencné (Margitka):

Ima szeretteinkért

„És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél kü-

Ó kegyes Üdvözítő Jézus Krisztusom, te magadra vetted az emberi gyarlóságot és bűneinkért kínhalált szenvedtél, hogy kiengeszteld értünk Mennyei Atyánkat, és megnyisd számunkra a Mennyországot. Felejtsd el Uram, számtalan gonoszságunkat, amelyekért büntetésedre bőven rászolgáltunk. Emlékezzél kínszenvedésedre, kereszthalálodra és drága, kiontott véred érdemeiért részesítsd elhunyt szeretteinket a mennyei dicsőség örömeiben, minket pedig bűneink bocsánatában. Tudjuk urunk, hogy igazságos a bíráskodásod, de azt is tudjuk, hogy jóságos irgalommal teli a Szíved. Erre az isteni irgalmadra kérünk, tisztítsd meg lelküket a bűnök salakjától és mihamarabb vedd fel őket a mennyei dicsőség örömeibe, amelyeket szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem föl nem foghat, amelyet azok számára készítettél, akik szeretnek Téged. Elhunytjaink megvallottak Téged az emberek előtt, kérünk Te is ismerd őket magadénak Mennyei Atyánk előtt. Add, hogy bűneiktől megtisztulva egy örökkévalóságon át Téged áldjanak, imádjanak és magasztaljanak. És ha a mi utunk is véget ér itt a földön, add, hogy bűneinktől megtisztulva, szentségeiddel megerősítve, eljuthassunk Hozzád a mennyei dicsőség örömeibe. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

szöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel. A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…” (Pilinszky János)

8


AJÁNDÉK A TISZTÍTÓTÚZBEN SZENVEDŐ LELKEKNEK

ENGESZTELŐ IMA MI ATYÁN, KI MENNYEKBEN…

VAGY

A kért felajánljuk neked a te szeretett resztről mondott… „Atyám, bocsáss

Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisz- meg nekik, mert nem tudják, mit cseAlázatosan kérjük, örök, jóságos és tusnak nagy vágyakozását, hogy min- lekszenek!” könyörületes Atyánk, bocsáss meg a denkit a te szent országodba juttasVÉDJ MEG MINKET A KÍtisztítótűzben szenvedő lelkeknek, son. akiket te magad gyermekeidként foSÉRTÉSTŐL… gadtál, akik téged nem szerettek, el- LEGYEN MEG A TE AKARA- Alázatosan kérjük, örök, jóságos és utasítottak, és a neked járó tiszteletet TOD, MIKÉPPEN MENNY- könyörületes Atyánk, bocsáss meg a sem adták meg. BEN, AZONKÉPPEN ITT A szenvedő lelkeknek, amiért a nagy Engesztelésül felajánljuk a Szeretetet FÖLDÖN IS… kísértéseknek nem álltak ellen, hanem és a Jóságot, a te mindenekfelett sze- Alázatosan kérjük, örök, jóságos és a gonosz kísértéseit követték, és így retett Fiadat, Jézus Krisztust. könyörületes Atyánk, bocsáss meg a bűnbe estek. szenvedő lelkeknek, amiért a te szent Engesztelésül felajánljuk neked az SZENTELTESSÉG MEG A TE akaratodnak önkéntesen nem rendel- engedelmességét és fáradságos munNEVED… ték alá magukat, hanem sokszor ön káját, minden keserű szenvedését, Alázatosan kérjük, örök, jóságos és fejűen, saját akaratuk szerint csele- szent vérét, szent sebeit és halálát a te könyörületes Atyánk, bocsáss meg a kedtek, és így a te szent akaratodat mindenekfelett szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak. szenvedő lelkeknek, amiért a te szent nem követték. nevedet nem dicsőítették, sokszor Engesztelésül felajánljuk neked Jézus ÉS SZABADÍTS MEG A GOméltatlanul kiejtették, és nem kellő isteni Szívét és az ő nagy alázatossá- NOSZTÓL… tisztelettel használták. Alázatosan kérjük, örök jóságos és gát. Engesztelésül felajánljuk neked könyörületes Atyánk, bocsáss meg a mindazokat a szent beszédeket, ame- MINDENNAPI KENYERÜN- szenvedő lelkeknek, és vezesse őket lyeket a te drága, szeretett Fiad a mi KET ADD MEG NEKÜNK MA, velünk együtt a te mindenekfelett szeUrunk Jézus Krisztus itt a földön, a te ÉS BOCSÁSD MEG A MI retett Fiad, Jézus Krisztus a te orszászent neved megdicsőítésére mondott. godba és dicsőségedbe. Amen.

VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁJTUNK AZ Imádkozzunk a tisztítótűzben szenveJÖJJÖN EL A TE ORSZÁ- ELLENÜNK VÉTKEZŐK- dő lelkekért! Imáink segítenek elviGOD… NEK… selni a szenvedést, és segítik a menyAlázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk, bocsáss meg a szenvedő lelkeknek, amiért a te szent országodat nem keresték forró szeretettel és áhítatos igyekezettel, hanem sokszor csak földi javakkal gazdagodtak. Engesztelésül ezekért a sokféle bűnö-

Alázatosan kérjük, örök, jóságos és nyekbe jutásukat. könyörületes Atyánk, bocsáss meg a szenvedő lelkeknek, amiért ellenségeiket nem szerették, és nem bocsájtottak meg nekik. Engesztelésül felajánljuk a te mindenekfelett szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak szavait, amelyeket a ke-

pen szóljál. 8. IGAZSÁG: Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való 1. MÉRTÉKLETESSÉG: Ne egyél a tunyulásig, ne igyál kötelességed el ne mulaszd. a részegségig. 9. MÉRSÉKLET: Kerüld a végleteket; de légy türelmes a 2. CSÖND: Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások jalegvégső határig azok iránt, akik megsértenek. vát szolgálod; kerüld a fecsegést. 10. TISZTASÁG: Ne tűrd sem tested, sem ruhád, sem 3. REND: Legyen meg minden holmid helye; legyen környezeted tisztátalanságát. meg minden tevékenységed ideje. 11. NYUGALOM: Állj ellent az apró bosszúságnak; a 4. HATÁROZOTTSÁG: Határozz, mit kell tenned; hiányhétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak. talanul tedd meg, amit elhatároztál. 12. MAKULÁTLANSÁG: Ritkán élj a kéjjel; céljá5. TAKARÉKOSSÁG: Csak úgy költekezz, ha mások nak egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömövagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj. 6. SZORGALOM: Ne veszíts időt; hasznos dolgon mun- rig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jó hírének rovására ne űzd. kálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet. 13. ALÁZAT: Kövesd Jézust! 7. ŐSZINTESÉG: Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, ekkép-

Tizenhárom erény

9


György Attila:

ÉLET JÉZUS KRISZTUSBAN …Akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg. A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is életre keljünk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.” (Róm.6,3–5) „Ha kidől a fa a sűrű erdőben, rés támad az erdő lombsátrában. Éppen így, ha kiszakad közülünk egy testvérünk, megérezzük azt” (Prohászka) Az emberi természet ismeretében senki sem kifogásolhatja azt a gyászt, szomorúságot, amely a halállal költözik lelkünkbe. Annyi minden kötöz minket e földi élethez, az emberekhez, hogy a tőlük való elszakadás sebeket ejt a szívünkön. Gyakran hallhatunk ilyen vagy hasonló kijelentést az elhunytakról: Neki már nem fáj semmi. Sokkal nehezebb, nekünk gyászoló hozzátartozóknak, akiknek tovább kell élnünk az elhunyt emlékével. Hogyne szomorkodnánk amikor kedves halottunkkal együtt oly sok mindent el kell temetnünk. Életünk egy–egy értékes darabját, „lelkünk felét” helyezzük a sírba. Gondoljunk csak arra, hogy az ott fekvő hitves és édesanya szívéből mennyi szeretet áradt felénk. Milyen boldogok voltunk, ha láthattuk arcát, ránk ragyogó mosolyát, értünk hullatott könnyeit. Minden ember hasonlít egy csodás leadóállomáshoz, ahonnan a szeretet hullámhosszán érkeznek hozzánk a szerető szavak, tekintetek, képek üzenetei. Ez az adó most be-

szüntette működését, ezért szegényebbek lettünk. Az elválás, az elhallgatás fájó perceiben mi is felsóhajtunk a költővel:

Óh, a szárnyas idő hirtelen elrepül./ S minden műve tűnő szárnya körül lebeg./ Minden csak jelentés, minden az ég alatt./ Mint a kis nefelejcs, enyész. (Berzsenyi Dániel) Ez az érzés keríti hatalmába lelkünket minden temetés alkalmával. Ám nem lennénk keresztények, ha megállnánk a könnyeknél és figyelmen kívül hagynánk szent hitünk vigasztaló tanítását. Úgy ragyog ez a sírokon, mint valami hervadhatatlan nefelejcs. Tapasztalataink szerint a halál elmetszi a baráti és rokoni kötelékeket, véget vet a testi közelségnek. Csak az emlékezés képei díszítik ezután kapcsolataink elárvult szobáját. A hívő ember azonban földi élete során nem csupán a mulandó dologhoz, nem csupán az

emberekhez kötődik. Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy föltárja előttünk az örök élet távlatát és Istenhez kötözze életünket. Ez a kapcsolat akkor jött létre, amikor a keresztség alkalmával ahhoz a Krisztushoz csatlakoztunk, aki értünk a mi üdvösségünkért magára vállalta a halált. Az ő halála azonban lényegesen különbözik a miénktől és ezért is nevezzük megváltó halálnak. Jézus nem azért halt meg, hogy ezzel sorsközösséget vállaljon velünk. Sokkal inkább azért, hogy húsvéti sírjában legyőzze a halált és számunkra is biztosítsa a föltámadása lehetőségét. Mint annyi mindenben, ebben is példát akart adni nekünk, mint a föltámadottak zsengéje. A keresztény szemlélet szerint a keresztségben eltemetkezünk a halálba,Krisztus halálába, hogy Vele együtt új életre támadjunk., Újjászületünk vízből és a szentlélekből egy olyan életre, amely fölött nincs hatalma a halálnak. Igaz, mi keresztények is alá vagyunk vetve a testi halálnak, de ez nem jelenti egész személyiségünk pusztulását. Aki Krisztusba vetett hite és szeretete által hozzá köti életét, az olyan kapcsolattal rendelkezik, amelyet a halál kése nem tud elmetszeni. Ha neki adtuk magunkat életünkben, akkor a halálban is az övé maradunk. Ezért a keresztény ember számára a halál nem valami tragikus hajótörés, hanem megérkezés az örök élet kikötőjébe. Ezt a hitet valljuk meg itt és most a költő szavaival. „Bizton tekintem mély sírom éjjelét!/ Zordon, de óh, nem lehet az gonosz,/ mert a te munkád: ott is elszórt / csontjaimat kezeid takarják. (Berzsenyi Dániel)

Szeplőtelen Szűz oltalmazza a szeretett afrikai népet és eszközölje ki számukra, hogy az egyetértés és az igazságosság útján haladhassanak előre. „Most imádkozzuk el az Úrangyalát” – mondta a pápa, majd hozzátette: „Ezzel az imával fohászkodunk Mária, a mi Anyánk anyai oltalmáért, az egész világ családjai számára, különös tekintettel azokra, akik nehézségekkel küzdenek. Mária, a Családok Királynője, imádkozz értünk! Mondjuk együtt: Mária, a Családok Királynője, imádkozz értünk”. (vm)

Az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc Pápa Mária oltalmába ajánlotta a világ öszszes családját Október 27-én, vasárnap délben, az ünnepélyes szentmise után Ferenc pápa köszöntötte a számos országból érkezett zarándokokat, különösen a családokat. Szívből köszönetet mondott nekik jelenlétükért. Üdvözölte az Egyenlítői-Guinea főpásztorait és híveit, akik a Szentszékkel aláírt egyezmény ratifikálására érkeztek Rómába. A 10


Horváth Józsefné (Annuska):

Szent András apostol Ki is volt Szent András? Egy fiatal halász. Bátyjával halásztak Galilea taván. A kifogott halat a piacra vitte. Eladásra szánva, értékesítette.

Tanúi voltak kínszenvedésének, Kereszthalálának, megfeszítésének, De tanúja dicső feltámadásának, Majd negyvenedik nap égbeszállásának, A Szentlélek Isten eljövetelének. Ki megerősíté a hitükben félőket.

Ám, egy alkalommal, amint halat árul, Kedvező hangot hall az Igaz Messiásrul. Egy szőrruhás ifjú beszél meggyőzően, Hogy itt van az idő, a megváltás közel.

András is félénk volt, épp úgy, mint társai Mind az apostolok, Jézus tanítványai. Az Erősség lelke, hogy reájuk szállott Bátran hirdették az Evangéliumot. És a tanítványok mind széjjelszéledtek, A szélrózsa minden irányába mentek. Szent András apostol Kis–Ázsiába ment, Megváltó Jézusról meggyőzőn hirdetett.

S mivel András is várta a Megváltót, Érdekelték is az e „fajta” szép hangok. És mellé szegődik a szőrruhás ifjúnak, És szívta magába a tanításokat. E szőrruhás ifjú: János, a keresztelő, Mi Megváltónk előtt az útegyengető. – Hanem aztán egyszer úgy történt a dolog, Hogy a Megváltóval összetalálkozott.

Örmények és szkíták földjét is bejárta, Krisztus örömhírét vitte a pusztákba. Nomád pásztorok és vadászok sátrai Jó helynek számított az Igét hirdetni.

Aki meghívta, hogy legyen követője. A hívást elfogadta, s halálig követte, Mivel a Messiást Benne felismerte.

Bejárta Trákiát és Görögországot. Végül Achájában letartóztattatott. Meggyőző hitet tett Jézus Krisztus mellett, Emiatt legszörnyűbb kínokat szenvedett.

Hogy örömét megossza, futott testvéréhez. „Megtaláltuk az Urat” így szóla Péterhez. Így a két jó testvér Krisztus követője, És több tanítvánnyal: igehirdetője.

Legválogatottabb kínzás meg nem törte, Majd a parancs így szólt: „Feszítsék keresztre!” András nem ijedt meg, hangosan kiáltott: „Üdvözlégy szent kereszt, Jézus által áldott. Általad elnyerem az örök boldogságot.”

Három évig éjjel s nappal vele voltak, Szomjasan hallgatták a tanításokat. És tanúi voltak csodatetteinek, A gyógyításoknak, az ördögűzésnek.

És átlósan ácsolt keresztre feszíték. Sokat szenvedett, míg kilehelte lelkét… Szent András apostol imádkozz érettünk, Nagy szenvedéseddel nyerj kegyelmet nékünk.

Kiss József:

ALKONYAT Ha áldozóba éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre lejt, Erőnk elpártol, cserbe hagyva S a szív sem remél, csak felejt. A bágyadt, félelmes napokban, Melyeknek súlya, kínja nagy, Midőn áhítunk egyre jobban: Ó Isten, Isten, el ne hagyj!

El ne taszíts magadtól minket, Ha kor megtört, fény elhagyott S mit távol ifjúságunk hintett, Minden virágunk elfagyott. Ha száraz kóró lett a képünk, S vad csörtető szél fenyeget, Maradj velünk, légy menedékünk Ó mindenható szeretet!

11

Marad velünk – kísérj odáig, Hol örök hajnalod hasad, Hol aki nyugodalmat áhít, Megpihen védszárnyad alatt, Ahol jutalmát megtalálja A küzdő és a szenvedő, És megszűnik a lét viszálya, Ha ránk borult a szemfedő.


GRIMM MESÉK A GYERMEKEKNEK A RÓKA MEG A MACSKA Egyszer egy macska az erdőben kószált, és találkozott a rókával. "Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" – gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte: – Jó napot, tisztelt róka úrfi! Hogy szolgál a kedves egészsége? Hogy s mint érzi magát ebben a mai drága világban? A róka nagy kevélyen tetőtől–talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa–e egy–két szóra. Végül azt mondta: – Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz? – Csak egyetlenegyhez – felelte szerényen a macska. – Ugyan mihez? – kérdezte a róka. – Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat. – Ez is valami? – hencegett a róka. – Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat. Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik. – Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki gyorsan azt a zsákot! – kiabálja lefelé a rókának. Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók. – Ejnye, ejnye, róka úrfi – szólt a macska odafönt –, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!

A MACSKA MEG AZ EGÉR BARÁTSÁGA Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig–addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek. – Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk – mondta a macska. – Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába! A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska: – Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít. Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez: – Hallod–e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak. – Csak menj isten nevében – felelte az egér –, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból! Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé. – No, megjöttél? – fogadta az egér. – Biztosan jól mulattál. – Megjárja – felelte a macska. – Hát a kicsinek mi lett a neve? – tudakolta tovább az egér. – Lefölét – vetette oda kurtán a macska. – Lefölét?! – kiáltott föl ámulva az egér. – Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos? – Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja – vágta el a vitát a macska. Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy. 12


– Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak – mondta –, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán! A jóságos egérke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt. "Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" – mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával. Ahogy hazaért, kérdi az egér: – Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve? – Befelét – felelte a macska. – Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban! Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt. Három az igazság – mondta az egérnek – megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz? – Lefölét! Befelét! – mormogta az egér. – Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk. – Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl – felelte a macska. – Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából. Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. "Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette" – mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan. Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta. – Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked – felelte a macska. – Úgy hívják, hogy Cseppetsem. – Cseppetsem! – kiáltotta az egér. – Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez? Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni. Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát. És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló. Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa. – Gyerünk, barátom – mondta neki –, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd! – Az igaz – felelte a macska –, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád. Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen. – Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! – kiáltotta az egér. – Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál... – Nem hallgatsz! – rivallt rá a macska. – Ha még egy szót szólsz, bekaplak! ...cseppet sem – mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján. A macska utána ugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.

HUMOR Egy férfi figyelmeztető táblát aggat a kertkapura: „Vigyázat, törpepapagáj!” Egy járókelő csodálkozva olvassa a feliratot: – A törpepapagáj nem is veszélyes! Mire a háztulajdonos a kertből: – Általában nem. De ez fütyül a kutyáknak. ☺ – Jó napot asszonyom... A zongorahangoló vagyok! – És? Ki hívta magát? - A szomszédok! ☺ Londoni élményeit meséli a skót a barátainak: Ezek az angolok mind őrültek. Képzeljétek, hajnali háromkor beront egy angol a szállodai szobámba, üvöltözik és csapkod a papucsával... – Szörnyű! És te mit szóltál? Én semmit. Nyugodtan fújtam tovább a dudámat.

Wikipedia: Én mindent tudok! Google: Nekem mindenem megvan! Facebook: Én mindenkit ismerek! Internet: Nélkülem ti nem értek semmit! Áramszolgáltató: Csakugyan? ☺ – Hé szomszéd, disznót vágunk, aztán elkélne egy kis segítség. – Mi kéne, kés? - Nem, disznó. ☺ Két csöves csavargó beszélget. – Tudod, volt idő, amikor saját kocsim volt. Hogyne – tudom, anyád tologatott benne!

13


REJTVÉNY Keresd meg a következő szavakat a lenti rejtvényben! Mi a megfejtés? (Nézd meg, mely betűkre nem volt szükség!) november, Erzsébet, advent, János, amen, pap, ének, Ezekiel, alma, ave, tél, mise, Éva, jó, méz, ősz É

A

N

D

A

L

M

A

N

O

V

E

M

B

E

R

E

R

Á

R

E

J

Z

S

K

M

É

Z

N

Á

E

K

Ő

I

V

S

E

N

K

R

S

S

A

É

E

O

I

S

Z

E

A

B

Z

S

E

P

A

D

V

E

N

T

L

A

J

Ó

E

T

É

L

T

P

Minden szám egy betűt jelöl. Ha mindegyik szám alá odaírod a megfelelő betűt, a vak ember és Jézus közötti párbeszédet kapod megfejtésül!

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

A E R F M K V I G T

H

S

D

U

H

Z

Y

B

L

C

O

Á

5–8–10

1–6–1–3–12–16,

5–8–10

10–2–9–17–2–6 7–2–19–2–13?

………………………………………………………………………………………………?

5–2–12–10–2–3,

11–21–9–17

19–22–12–12–1–6.

………………………………………………………………………………

CREDO: Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Vida Zoltán Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella, Fotók: Lempach Gabriella, Kuckó Katalin Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő számunk december elején várható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 14


Hittanosok őszi kirándulása 15

HITTANOSOK ŐSZI KIRÁNDULÁSA

.

16

A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 15. évfolyam 11. szám

Recommend Documents