11. évfolyam 11. szám 2009. december hónap
A NAGYBAJOMI, BÖHÖNYEI, VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
113. szám
Lukáts Istvánné Katika és Székelyi András tanár úr a CREDO születése óta ott bábáskodtak minden egyes szám születésén. Sokszor órákat jelentett ez havonta: összehozni a tartalmas cikkeket és a végén tetszetıs formába önteni, hogy az olvasható, ugyanakkor külalakra szép is legyen. Érthetı, hogy a 112 szám után szeretnék mind a ketten átadni a stafétabotot másnak. Hál Istennek volt, aki ezt felvállalta és szívesen elfogadta. Azt hiszem, mindannyiunk nevében hálásan megköszönhetem a tíz éves kitartó és odaadó munkát, hiszen minden egyes szám nagy örömet okozott nekünk, olvasóknak. Isten fizesse vissza bıségesen, amit az İ szolgálatában tettek. És hálásan köszönöm Dornacker Gyulának, hogy ezt a szolgálatot elfogadta, és mindannyiunk nevében kívánok sok erıt és örömet az újság szerkesztéséhez.
Papp Tamás (Új Ember)
Meszlényi Zoltán ötgyermekes pedagóguscsalád második gyermekeként 1892. január 2–án, Hatvanban született. Érettségi bizonyítványát kitőnı eredménnyel az esztergomi bencés gimnáziumban nyerte el. Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás felfigyelt kiváló képességeire, és támogatta külföldi, magasabb szintő tanulmányainak folytatását. A korabeli feljegyzések szerint Meszlényi Zoltán jól beszélt latinul, olaszul és franciául, római tartózkodása alatt pedig tovább tökéletesítette ógörög, va-
lamint a Német–Magyar Kollégium növendékeként német nyelvtudását is. 1912–ben a filozófia doktora, 1915–ben a Pápai Gergely Egyetemen egyházjogi diplomát szerzett. Még ebben az évben az innsbrucki egyetemre ment, az osztrák városban szentelte pappá október 28–án Franz Egger brixeni püspök. Elsı szentmiséjét is itt mutatta be. Teológiai doktorátusát egy évvel késıbb szerezte meg. Fıpásztora, Csernoch János bíboros komáromi káplánná nevezte ki, majd rövidesen központi szol-
gálatra Esztergomba rendelte. Intellektuális adottságai és kulturális felkészültsége következtében hamarosan levéltáros, szertartó, érseki titkár, szentszéki jegyzı, pápai kamarás lett. Az 1927–ben elhunyt Csernoch János hercegprímás helyét a nagy tudású egyházjogász, Serédi Jusztinián foglalta el, aki az érseki ház önálló és felelıs vezetıjének tette meg Meszlényi Zoltánt, majd 1931–ben kanonoki stallumot adományozott számára. Serédi Jusztinián bíboros kérésére a pápa esztergomi segédpüspökké nevezte ki Meszlényi Zoltánt. A szentelési szertartás 1937. október 28–án volt. Az új püspök jelmondata: Fidenter ac fideliter – Bizalommal és hőséggel. Püspökként és tanárként egyaránt a tudományoknak élı, kiemelkedı személyiség volt. A papnövendékek szemében ı volt az ideális fıpap egy olyan korban, amikor az egyház még nem készült fel az üldöztetésekre, még nem is gondolt a vértanúságra. Tudatosan készítette fel a papnövendékeket a hivatásukkal járó mindennapi áldozatok vállalására. Hőséges gondnokként kezelte az egyház javait, és szigorral lépett fel a tisztességtelen üzérkedés ellen – ezt egyesek nem nézték jó szemmel. Gazdasági vezetıként ügyelt a munkások érdekeire, és gyorsan igyekezett megoldani a felmerülı nehézségeket. Egyszerő, szerény életet élt. Serédi Jusztinián hercegprímás 1945. március 29–én elhunyt. Utóda Mindszenty József veszprémi megyés püspök lett, aki kezdettıl fogva nagyra becsülte segédpüspökét. Ismerve erkölcsi és intellektuális nagyságát, bizalma jeléül minden addigi hivatalában megerısítette. A II. világháború befejezését követıen a kommunizmus elıretörése hamar érezhetıvé vált hazánkban. A földek államosításával az egyházi in-
tézmények, iskolák, templomok, öregotthonok anyagi bázisa elveszett. Következett az iskolák államosítása, majd a szerzetesrendek feloszlatása. Világossá vált az egyház üldözése, amely a fıpásztorok ellen indított támadásokban csúcsosodott ki. Meszlényi Zoltán karaktere ebben a vészterhes idıben is optimista volt, ami abban is megnyilvánult, hogy a kommunizmust és elnyomó intézményeit átmeneti állapotnak tekintette. Amikor sokan úgy vélték, hogy az egyház megsemmisül, ı bizalmát az isteni Gondviselésbe vetette, ez tette képessé, hogy kötelességeinek töretlenül eleget tegyen. 1948. december 26–án letartóztatták Isten szolgáját, Mindszenty József bíboros hercegprímást. Az egyházmegye ügyeit ettıl kezdve Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök vette kézbe. İ azonban 1950. június 15– én elhunyt, ezért a fıszékesegyházi fıkáptalannak új helynököt kellett választania. Megindult a szavazók befolyásolása, hogy a rendszernek tetszı személyre essen a választás. 1950. június 17–én déli 12 órakor, közvetlenül Drahos János temetési szertartását követıen az esztergomi bazilika egyik termében összeült a fıkáptalan, hogy megválassza az új helynököt. Az ülésen tizenegy kanonok vett részt, közöttük Meszlényi Zoltán püspök. Hárman betegség miatt maradtak távol. A jelöltek között elıtérbe került Beresztóczy Miklós neve, akinek megválasztását a kommunista kormányzat támogatta. Az ülés megkezdése elıtt Török Mihály, az esztergomi fıszékesegyházi káptalan prépostja hivatkozott az elızı napi megbeszélésre, amelyen Meszlényi Zoltán segédpüspök Witz Béla budapesti érseki helytartót javasolta a posztra. Meszlényi szerénységébıl adódóan nem gondolt önmagára. Witz Béla megválasztását javasolta. A titkos szavazás során a tizenegybıl nyolc szavazatot kapott Witz Béla, de betegségére és gyakorlatlanságára hivatkozva megválasztását nem fogadta el. A káptalani ülés megkezdése elıtt érkezet Esztergomba Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök, aki állítása szerint a börtönben lévı Mindszenty József hercegprímásnál járt beszélın. Elmondása szerint az életfogytiglanra ítélt magyar prímás Beresztóczy Miklós megválasztását javasolta. Meszlényi Zoltán azonban kifejtette, hogy szerinte a hercegprímás üzenetét nem kell figyelembe venni, mivel letartóztatása elıtt készített egy nyi-
latkozatot, amelyben leszögezte, hogy semmit se vegyenek komolyan, amit ı a börtönbıl üzenne. Továbbá, ha a prímás üzenetét komolyan veszik, fennáll az egyházjogi kétely: kell–e egyáltalán választani, hiszen a fıpásztor üzenetek révén kormányozhatná egyházmegyéjét. Witz Béla a megismételt felkérés után sem fogadta el a választás eredményét. Ezután a jelenlévık szótöbbséggel megválasztották Meszlényi Zoltánt. Meszlényi, miután szembesült a többség szavazatával – tizenegybıl hat fı ıt választotta –, elfogadta a megbízást, bár tudhatta, hogy ez a döntés elıbb vagy utóbb szabadsága elvesztéséhez vezet. „Ha az urak így gondolják, hogy megválasztanak, hát válasszanak meg" – mondta. Ez a döntés határozott válasz volt az egyházat elnyomni akaró kormányzat beavatkozási kísérleteire. Ezt követıen került sor Meszlényi Zoltán káptalani helynöki székfoglalójára. Az egyházmegyei körlevélben ez alkalomból a következıket írta: „Krisztus hő pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hőséget meg nem tagadtam soha." Nehéz körülmények között vette át hivatalát Meszlényi Zoltán káptalani helynök. Mint elszánt, határozott egyházi elöljáró, személye komoly akadályt jelentett a kommunista diktatúra terveinek megvalósulásában. Ezért is látták szükségesnek, hogy eltüntessék ıt, aki soha nem hajolt volna meg az erıszak elıtt. Megválasztása után tizenkét nappal, 1950. június 29–én letartóztatták Meszlényi Zoltán püspököt. Ettıl kezdve többé senki sem látta. Soha nem került sor nyilvános, hivatalos bírósági tárgyalásra. Szinte csoda folytán azonban kijutott néhány információ az internálótáborból, amelybıl némi képet alkothatunk arról, milyen bánásmódban részesült Isten szolgája, s vajon mi okozhatta (és mikor) halálát. A letartóztatás pillanatától kezdve a teljes hallgatás fátyla borult személyére. Tudatosan elhallgattak minden információt, sem az újságok, sem a rádió nem közölt semmit. Az világos, hogy helynöki megválasztása lett letartóztatásának oka. Esztergomi házát teljesen kifosztották, elvitték fıpapi kegytárgyait, öltözetét. Letartóztatása után nem született ítélet, a személye ellen nyíltan meg sem fogalmazott vád minden bizonnyal az „antidemokratikus magaviselet" lehetett. A kommunista hatalom számára nyilvánvalóvá vált, hogy fizikailag is meg kell semmisíteniük
Meszlényi Zoltán püspököt, hiszen ı soha nem tagadta volna meg hitét, és nem kötött volna kompromisszumot. Meszlényi püspök határozottan követte fıpásztorát, Mindszenty József bíborost kommunistaellenes állásfoglalásaiban, az egyház védelmében. A kormányzat elsıdleges célja Magyarország prímásának eltüntetése volt, második lépésként legközelebbi munkatársára kellett hogy lecsapjon. Meszlényi helynöki megválasztása kivívta a kormányzat nemtetszését. Rövid ideig a budapesti győjtıfogházban tartották fogva, majd átszállították a kistarcsai internálótáborba. A többi rabtól elkülönítve ırizték, ablaktalan szobában, ahol télen a fagy, nyáron a hıség tette elviselhetetlenné a rab életét. Meszlényi Zoltán püspököt, Isten szolgáját papi hivatásának hőséges teljesítése miatt tartóztatták le, amelyet soha nem tagadott meg, még azért sem, hogy saját életét megmentse.
1951. március 4–én már a halott fıpásztort szállították Kistarcsáról a budapesti Mosonyi utcai kórházba, majd 10–én eltemették. Földi maradványainak exhumálására és Esztergomba vitelére 1966. június 22–én kerülhetett sor. Meszlényi Zoltán boldoggá avatását 2004. már-
cius 10–én Erdı Péter bíboros indította el. 2009. január 16–án a Szentté Avatási Ügyek Kongregációja pozitív és egyhangú nyilatkozatot hozott a vértanúságról. Az elıírások szerint ezután héttagú bíborosi bizottság vizsgálta meg az aktákat. Az ı döntésük is jóváhagyó volt. Ennek alapján döntött XVI. Benedek pápa úgy, hogy Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggá avatható.
Helytörténet Marics József (Berzence)
27. Szegénység, sikertelen béketörekvések, balratolódások és reménytelenség
Az 1917–es esztendı sem hozott kedvezı változásokat hazánk javára, sıt egyre nagyobb gond és szegénység sújtotta az egész országot. A háborús évek jobb megértése érdekében tekintsük át vázlatosan az 1917–es év fontos eseményeit. Január 17–én, a nagymérető szénhiány miatt bezárták a színházat, a mozikat és a szórakozóhelyeket. IV. Károly, a fiatal, szentélető király a megkoronázása után állandóan azzal a gondolattal foglalkozott: hogyan lehetne befejezni a háborút, megállítani a gyilkos öldöklést. 1917 februárjában megbízottja által titkos tárgyalásokat folytatott az ellenséges Olaszországgal. Zita királyné két testvéréhez küldte el: Sixtus és Xavér pármai hercegekhez a békét sürgetı levelét. Sajnos, a király jó szándéka, katonái szeretete
és béketerve nem járt sikerrel, mert a tervét a franciák durván megakadályozták. Oroszországban, az egyre nagyobb méreteket öltı forradalmi megmozdulások hatására március 15– én II. Miklós orosz cár lemondott a trónról. Ez óriási hatással lesz a magyarországi baloldali tüntetésekre. Áprilisban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusán erıteljesen követelte a hadisarc nélküli békét. A feltüzelt fıvárosi lakosság nem értette meg, hogy lehet ugyan követelni a békét, de azt az ellenség nem fogadja el, csak a teljes kapitulációt, de ebben az esetben már ık diktálnak. 1917 májusában a magyarországi forradalmi hangulat miatt lemondott Tisza István miniszterelnök és kormánya. A lényegében békepárti miniszterelnök bevonult katonának. Elıjárói ezredesi rangban az orosz frontra küldték. 1917 ıszén IV. Károly, a tapasztalt és egykor sikeres kormányfıt, Wekerle Sándort nevezte ki miniszterelnöknek. A tehetséges politikus mindent megtett az ország érdekében, de késıbbiekben, a felelıtlen baloldali forradalom és az elviselhetetlen
Antant nyomás miatt kénytelen lesz megválni a tisztségétıl. 1917 december 17–én, az I. Világháborút illetıleg óriási fordulat következett be az Antant javára. Az USA belépett a háborúba, és azonnal hadat üzent az Osztrák – Magyar Monarchiának. Az Egyesült Államok eldöntötte a Világháború folyamatban levı csatáit, és a késıbbi, kikényszerített békét. Az USA hadba lépése nélkül, még vereség esetén is köthettünk volna elfogadható békét, némi területek átadásával és a hadisarc megfizetésével, de Amerika hadba lépése a teljes kudarcot és katasztrófát jelentette a számunkra. Mivel 1917–ben szakadatlanul dúlt a gyilkos háború, melynek tragikus következményeként erıteljesen megfogyatkozott a katonák száma a halálozás és a sebesülések miatt. Ez a szomorú tény, egyre újabb és újabb korosztályokat követelt a fronton harcoló hadseregbe. A fiatal legények háborúba küldése súlyosan érintette a nagy létszámú Nagybajomot is. A katonai behívók miatt elég sokan kiestek a termelı munkából. Ezért a mezei munka nagyobb részét a nık és a gyerekek végezték.
A szegény édesanyák félelemmel néztek a jövı elé. Már elıre sírtak, hogy mi lesz, ha a 16–17 éves gyermekeik is megkapják a katonai behívót? Haza jönnek–e egyáltalán a háborúból? A templomunkban a szentmiséken, a litániákon, a rózsafüzér templomi és otthoni végzésekor egyre nagyobb erıvel tırt föl a lelkekbıl a békéért való közös és egyéni imádság és könyörgés. Ahol szegénység van, ott a drágaság is az egekig ér. Egy férfinapszám már 6 korona volt Nagybajomban is. Igaz a napszám sokba került, csak a napszámos volt kevés, mert a fiatalok és az egészséges férfiak a fronton harcoltak. Az itthon maradott idısebbek, betegek, a háborúból hazakerült sebesültek képtelen voltak a napszámos munkára. Ilyen szomorú és lehangolt volt az élet Nagybajomban, 1917–ben.
Papok éve Román tanár úrról szóló cikksorozatunk befejezı darabjaként álljon itt a piarista rend archívumában megtalálható életrajz, amelyet minden egyes tagjukról ıriznek. A rend engedélyével teszszük ezt közzé. Az írásból elhagytuk a hivatkozásokat, hogy olvasmányosabb legyen. Dunaszerdahelyen (Pozsony megye) született, 1904. április 24–én. Édesapja, István –gazdálkodó, édesanyja Klempa Eleonóra. A gimnázium elsı 5 osztályát a komáromi bencés gimnáziumban végezte, majd 1920–1921 között piarista novícius Vácott. 1921–tıl a gimnázium 6–8. osztálya Kecskeméten érte, piarista növendékként. Késıbb magyar–latin szakos egyetemi tanulmányokat végzett. 1924–ben, az elsı félév végén így minısítik: „Megfelelı hivatással, közepes tehetséggel és kellı szorgalommal bíró növendék, mintha lenne hajlandósága a pletykálkodásra.” Évvégén pedig: „Közepes tehetség, aki feleslegesen sokat mászkál. Felületes, s mintha nem lenne elég ıszinte. Kissé gyorsan melegedett össze az idısebbek, s nem éppen a legmegfelelıbb növendékekkel.” 1927. szeptember 8–án örökfogadalmat tesz. A Gyakorlati Tanárképzı értekezletén, Kisparti János elnöklete alatt vakációi próbadolgozatát bírálták: Arany János, mint nyelvész (61 oldal). A bírálat szerint: „inkább csak vázlat, melyet késıbb
szándékozik kidolgozni. Ehelyett jobb lett volna egy kész részletet beadni.” 1928. elsı félévi minısítése: „Bár a múlthoz képest haladt, – nem annyira sötéten látó és kesernyés, alkalmazkodóbb és óvatosabb is lett – alapvetı hibái még mindig eléggé nehézzé teszik. Nem egyenes lelkő, becsületkeresı, de ugyanakkor kritizáló, megszóló és elégedetlenkedı megjegyzéseket tesz felfelé és lefelé”. A második félévben pedig: „Közepes tehetségő, ambiciózus, érdeklıdı. Nem egyenes lelkő, mindig másról beszél, mint amit kérdeznek, feleletei zavarosak. Folyton piszkál, gyanúsít, elégedetlenséget szít, közben azonban becsületkeresı és érzékenykedı, de sötéten látó. Igényes... finomkodó, ugyanakkor rendetlen.” 1928–as tanévben már gyakorló tanárként mőködik. Sík Sándor véleménye szerint: „Elıadásával általában nagymértékben meg lehetünk elégedve. Nagyfokú biztosság a fellépésben, és nagy készültség a fı erényei. A fellépésre vonatkozólag: a cingulusával való játék és a tábla ide–oda tologatá-
sa az izgalomnak jele volt. Általánosabb jellegő hiba, hogy a magyarázatnál túlságosan szájukba adta a feleletet.” Barta István véleménye: „Fellépése határozott, biztos és nyugodt volt. Erıs hangon, tiszta kiejtéssel beszélt.” Kövesi Lajos véleménye: „jó fegyelmezéssel s osztályfoglalkoztatással érte el azt, hogy a tanítási óra jól sikerült”. 1929. június 16–án pappá szentelik. Elıször Vácott, majd Tatán tanít. Vezeti a cserkészetet, majd késıbb önképzıkört és segítı egyesületet. 1935– ben már Szegeden, 1936–ban pedig Nagykanizsán találjuk. 1937–tıl új állomáshelye Sátoraljaújhely, majd 1941–44–ig Debrecen következik. Itt a Révai önképzıkör irodalmi szakosztályát vezette, 1942– tıl vezetıtanára is volt. „Különösen a modern, mai irodalom nagyjaival, életrajzával foglalkozva bıvíti a tagok ismeretét” (Vörösmarty, Illyés Gyula, Reviczky Gyula, Sinka István,Veress Péter és Erdélyi József). 1944. szeptember 18–án több rendtársával együtt a bombázástól való félelem és az orosz hadsereg közeledése miatt (az a hír járja, hogy nem tanácsos ottmaradni, mert akiket ott talál a szovjet, elhurcolják vagy agyonlövik) eltávozik Debrecenbıl, hazament Dunaszerdahelyre. Hazafelé megáll Budapesten is, ahol a tartományfınök közli vele, nem veszi szívesen, hogy a menekülık rendházi ellátást igényelnek. Dunaszerdahelyre érve kéri a plébánost, hogy kisegítı lelkészként szolgálhasson. Októberben a hercegprímás kinevezte helyettes káplánnak, és a polgári iskolában óraadásra vállalkozott. 1945 elején Németországba menekült. 1946. november végén megérkezett Németországból Nagykanizsára. Szőcs Imre házfınök szerint „R. Bélának nincs oka félnie az igazoltatástól, hiszen politikával sohasem foglalkozott. Dunaszerdahelyen oltalmába vette a nyilasoktól üldözötteket. Legszívesebben Kanizsán maradna, mert itt lakik egy közeli faluban (Hahóton) B–listázott jegyzı bátyja, akinek gyermekei Kanizsán magántanulók. Szinte komoran szótlan itt, azt mondják régi ismerısei: nagyon meglátszik rajta az utóbbi két nehéz esztendı”. 1947–ben, a második félévtıl már tanított Nagykanizsán, 1948. február 10–tıl pedig az általános iskola igazgató–helyettesévé nevezték ki. Az igazgató a következı minısítést írta róla: „Jó tanárt és nevelıt nyert benne az intézet. Minden iskolai kötelezettségét lelkiismeretesen végzi. Óráin kívül is szeretettel foglalkozik tanítványaival.” Az iskolák 1948. évi államosítása után a távollévı (letartóztatott?) homokkomáromi plébánost helyettesítette. 1949. januárjában egy hónapos be-
tegszabadságra ment. Amikor visszatért betegszabadságáról, „heves szívdobogása és szédülése újból jelentkezett”, újabb szabadságot és esetleg könynyebb munkakört kért a tartományfınöktıl. Február 9–tıl betegségének idejére Sík Sándor tartományfınök Mernyére helyezte. Márciusban újra 3 hétre betegszabadságra ment, „mert részben a kinevezéssel járó izgalom, részben Édesanyám szeme világtalansága, és nıvérem súlyos betegsége idegeimet megviselték …ezen kívül nyugdíj nélküli bátyám 2 gyermekét is én segélyezem.” Többféle ok miatt hol Mernyén, hol családja körében találjuk. Sík Sándor végül is 1949. április 27–én nevezte ki mernyei káplánnak, és írt a veszprémi püspöknek is, hogy R. Béla elkezdte kápláni mőködését Mernyén. 1950. augusztus 16–án, a mernyei rendház államosításakor terveirıl ezt nyilatkozta a tartományfınöknek: „a tanítást látja hivatásának és ezért rendi, vagy állami általános iskolában, vagy középiskolában óhajt elhelyezkedni. Kérésének indoka: a plébánost a hitoktatástól véglegesen eltiltották, ezért Mernyén és a távol esı 4 filiában jármő hiányában kora és betegsége miatt a hittantanítást nem tudja ellátni.” Így megkapta azt a jelentkezési ívet, amellyel állami tanárságra lehetett jelentkezni és ısztıl a nagybajomi általános iskola tanára lett. 1950–tıl rendtársaival alig tartotta a kapcsolatot, 1954–ben a tartományfınökségen azt jegyezték föl róla: „Az államosítás óta semmi hír róla.” Nagybajomban a Sárközy–kúriában lakott, amelyben a család kitelepítését követıen az 1950–es évek elején hat szolgálati lakást alakítottak ki. A falubeliek kissé bogaras öregúrnak tartották. 1954–ben orosz tanári diplomát szerzett. Marics József, (nagybajomi születéső) berzencei plébános így emlékezik vissza az Új Ember hasáb-
jain megjelent egyik cikkében: „A nagybajomi temetıben nyugvó Román Béla piarista atya tanított az általános iskolában. Tıle és Illés Máriától olyan
alapokat s tudást kaptam a vallás terén, valamint magyarból és történelembıl, amire bátran építkezhettem.” 1966–ben nyugdíjba ment, de továbbra is tanított, egészen 1970–ig. Nagybajomban 1964–tıl 1970–ig gimnázium is volt. 1989. szeptember 7–én
halt meg, temetése Nagybajomban volt. A szertartást Jelenits István, piarista rendfınök atya végezte. Eredetileg magyar–latin szakos tanítói oklevelet szerzett, de tanított alsóbb osztályokban természetrajzot, gazdaságtant is, és leventéket is képzett.
Marics József (Berzence)
1945. Márciusában már mindenki látta, hogy rövid idı, és a háborúnak vége lesz. Az oroszok gyıznek, kiverik hazánk területérıl a németeket, de számunkra egy újabb megszállás veszi kezdetét. Nagyatádot a háborús küzdelmek során kilakoltatták. Páter Hajnal Zénó ferences plébános a gyékényesi plébánián talált otthonra. Május 31.–én a Gyékényest megszálló bolgár katonák a lakosságot a szomszédos horvát községbe, Gólába terelték át. Az erıltetett menet, alig hagyta el a falu utolsó házát, amikor a gólai úton egy bolgár tiszt Hajnal Zénó atyát közvetlen közelrıl lelıtte, hogy félelmet keltsen a lakosság körében. Martincsevics Pál plébános feloldozni akarta a kivégzett paptestvért, amikor a gyilkos tiszt hat lövéssel ıt is leterítette. A bolgárok még azt sem engedték meg, hogy a hívek eltemessék a meggyilkolt két atyát. Napok múltán, a járványügyi osztály utasítására temették ıket el a kivégzés helyén. Késıbb a gyékényesi temetıben közös sírba helyezték a két áldozatot. Évek múlva Martincsevics atyát a testvérei exumálták és a pakodi temetıben helyezték örök nyugalomra. Hosszú idın keresztül, senki sem foglalkozhatott a fiatal, 36 éves, tragikus sorsú gyékényesi plébános életével. Nem csoda, hogy kimaradt a Katolikus Lexikonból. Ránk vár a nemes feladat, hogy imádkozzunk és tegyünk meg mindent a boldoggá avatásáért. 2. P. HAJNAL ZÉNÓ A Bihar megyei Vaskón született 1900. Október 21.–én. Eredeti neve: Pulvermann József volt. Ferencesként kapta a Zénó keresztnevet, és magyarosította nevét Hajnalra. 1925. Június 29.–én szentelték pappá. 1943–ban nevezték ki a nagyatádi ferences kolostor élére: házfınöknek és plébánosnak. Híveinek és rendtársainak jóságos atyja, buzgó pap, kiváló szónok, derőslelkő szerzetes és a környék papjaival testvéri kapcsolatot ápoló plébános volt. 45 éves korában szenvedte el ártatlanul a vérKitőnı gazda hírében állott. Igen jó kapcsolatot tanú halált. Az ı nevét sem találjuk a Lexikonban, alakított ki a környék lelkipásztoraival, akik elég de a ferencesek elindították a boldoggá avatását. gyorsan megismerték és megszerették a képzett, energikus, példás élető plébánost.
A papok éve és Meszlényi Zoltán vértanú esztergomi segédpüspök boldoggá avatása különösen ráirányította figyelmünket a csurgói esperesi kerület egykori papjaira, akik a II. Világháború vérzivataros idején szenvedték el a kegyetlen halált. Él bennünk a remény, hogy egykor talán ık is a magyar boldogok között, az oltár magaslatára kerülnek. Ismerkedjünk meg a kaposvári egyházmegye vértanú papjaival. 1. MARTINCSEVICS PÁL Nagytilajban született 1909. Október 25.–én. Veszprémben szentelték pappá 1935. Június 23.– án. Újmisésként Zákányba került, a Zichy grófok kegyúri plébániájára. Mindössze egy évig mőködött itt, majd Csurgóra helyezték át, ahol újabb egy évig volt hőséges munkatársa a plébánosának. A kegyúr, már Zákányban felfigyelt a tehetséges, buzgó, jó gyakorlati érzékkel megáldott fiatal papra. Ennek köszönhetı, hogy a szokástól eltérıen már két éves pap korában kinevezték, 1937–ben gyékényesi plébánosnak. Nyolc évig volt híveinek jóságos Atyja. Olyan pap volt, aki állandóan képezte magát. Minden évben egy teológiai tárgyat átvett, hogy jobban megismerje és bıven merítsen belıle a hívei javára.
3. PADÁNYI SÁNDOR A harmadik vértanú papunk püspöki tanácsos, inkei plébános. Zalaszentivánban látta meg a napvilágot: 1884. Szeptember 16.–án. Családi neve: Pézenhoffer volt. Két paptestvére is a papi hívatást választotta. Pézenhoffer Antal esztergomi egyházmegyés, aki hittanárként és könyvtárosként vált az érsekség neves történészévé. Kardas József, a másik testvér, jezsuita szerzetesként és orvosként szolgált az egyházban és gyógyította a beteg embereket. Padányi Sándor 1907. Június 27.–én nyerte el a papszentelés kegyelmét Veszprémben. Káplánként mőködött: Mernye: 1907–1911., Látrány: 1911– 1912., Csabrendek: 1912–1913., Felsıırs: 1913– 1914. Ideiglenes adminisztrátorként, Szentkirályszabadja: 1914–1916., Felsıırs: 1916–1920. Felsıırsön figyelt föl rá Kauzli Dezsı nagyprépost, a szeminárium rektora, aki Inkén épített: templomot, plébániát és kultúrházat. Az ı közbenjárására került Inkére szervezı lelkésznek, ahol 1920–1930 között adminisztrátorként, majd 1930– tól haláláig plébánosként szolgálta a rábízott lelkeket. Lelkipásztori buzgóságáért a fıpásztora 1932– ben püspöki tanácsosi címmel tüntette ki. Kauzli Dezsı nagyprépost annyira megszerette Padányi
atyát, hogy külön javadalmazásban is részesítette, de ezt csak akkor vehette föl, ha évente részt vett a papi lelkigyakorlaton. Erre mondta derősen Padányi atya: „Rá vagyok kényszerítve az életszentségre, hogy egy kicsit jobban éljek. „ Padányi Sándor plébános képzett pap, mintaszerő lelkipásztor, imádságos lelkő, csendes, hallgatag, visszavonult ember volt. A világ zaja, a politika, az érvényesülés magasiskolája sohasem érdekelte. 1945. Március 31.–én, amikor az oroszok bevonultak Inkére, a plébánián és a kultúrházban is értékek után kutattak. A megtalált vetítıgépet titkos adóvevı készüléknek vélték, és ez is motiválta ıket, hogy a plébános kivégzésével félelmet keltsenek a hívekben. A szegény, 61 éves atyát az iskola udvarába hurcolták, ahol kegyetlenül megkínozták, majd agyonlıtték. Ideiglenesen a darvaspusztai úton egy pince elıtti kertben temették el. Két év múlva, a húga az inkei temetıben adta meg néki a tisztességes temetést, ahonnan késıbb fölvették és az inkei templom Szőz Mária oltára elıtt helyezték örök nyugalomra. Az ı nevével találkozunk a Lexikonban. Reméljük, egykor Padányi Sándor vértanú plébános is fénylı csillagként ragyog majd a magyar boldogok között. (Jelen írás Babócsán hangzott el elıadásként július 26–án)
Lelkiség Verıcei Gábor (Egy mixelt világból Isten örömébe) Mixelt világban élünk, ahol a jó és rossz össze van keverve, mint a tiszta magyar pirospaprika a mérgezı anyagot tartalmazó, de olcsó külföldi paprikával. Az összekevert, mixelt pirospaprika a mai világ jelképes terméke lett. Magyarnak ugyan nem magyar, de azért pirosnak piros, tehát olyan, mintha színtiszta magyar lenne. Lényegét tekintve azonban hamis. És bár "tekintetre szép" (vö. Ter 3,6) – mint ama tudás fája a paradicsomkertben –, valójában veszélyes, életveszélyes! Mixelt világban élünk, ahol sok keresztény összekeveri a színtiszta krisztusi tanítást a bőnös világ tanításával: a test kívánságával, a szem kívánságával és az élet kevélységével. (1Jn 2,16). Azt hiszi, hogy fennállhat egy mixelt kereszténység is, egy bőnnel kevert kereszténység is. Csakhogy a paprikabotrányból tudhatjuk, hogy a mixelt dolog hamis és életveszélyes. Élvezete tiltott!
A tiszta szerelem és házasság összekeverése a felelıtlen élettársi vagy homoszexuális együttéléssel, vagy a promiszkuitással: ez nem kereszténység. A tisztes és becsületes megélhetés összekeverése a kapzsi birtoklási vággyal: ez nem kereszténység. Az embertárs szolgálatának felcserélése és összekeverése a hatalomvággyal, gıggel: ez nem kereszténység. A mixelt kereszténység nem kereszténység, csak annak látszik; valójában hamis és életveszélyes. Az örök életet kockáztatja az, aki így akar élni. Ezt a mixelt világot nem a jó Isten teremtette – hisz ı mindent jónak teremtett –, ez a mixelt világ a Sátán mőve, aki összekeveri a jót a rosszal. Mit kell tenni ebben a kevert, hamis világban? Vizsgálatot tartani, miként paprikaügyben is történt.
„Térjetek meg!” (vö. Mt 3,1) – hallottuk Keresztelı János felszólítását, aki egy hasonló mixelt világban élt. A Jordán partjához – ahol keresztelt – kivonult egész Jeruzsálem. Volt ott farizeus is, meg szadduceus is, a zsidótörvények szigorú, ámbár önelégült megtartói. Elképzelhetjük, amint csodálkozva körülnéztek, amikor Jánostól ezt hallották: térjetek meg! Ugyan kinek szólnak e szavak? Nekünk biztos nem – gondolhatták magukban a törvény ırei –, hisz mi Ábrahám leszármazottai vagyunk, a zsidó hit eminensei, bennünket semmilyen kritika nem érhet. És a mai keresztények között vajon nincsenek hozzájuk hasonlók, akik körülnéznek: ugyan kinek szólnak e szavak a megtérésrıl. Nálam minden rendben, nekem gyónásra sincs szükségem. Erre csak azt lehet kérdezni: miért, te talán már szent vagy? Mert ha nem vagy szent, ami valószínő, akkor igenis szükséged van a megtérésre, azaz irányváltoztatásra. A megtérés nem más, mint irányváltoztatás. Szent Josemaría Escrivá írja: „ha tudod, hogy ezen az úton – ezzel az olvasmánnyal, ezekkel a társak-
kal... szakadékba kerülhetsz..., akkor miért áltatod magad azzal, hogy mindez talán elınyös képzésed vagy személyiséged kifejlıdése szempontjából: Változtass irányt – radikálisan” Persze az irányváltoztatáshoz az kell, hogy elfogadjam Isten akaratát. És ez a legnehezebb. A legtöbb esetben azért nem sikerül az irányváltoztatás, megtérés, mert jól érzed magad abban a helyzetben – abban a bőnös helyzetben –, amiben élsz. Tehát nem akarsz változtatni az életeden, nem akarsz irányváltoztatást. Jól érzed magad ebben a mixelt világban, mely persze rád nézve veszélyes. Ráadásul azt hiszed, hogy ez a mixelt világ nyújt neked örömöt az életben, az Isten akarata szerint élet túl szürke lenne. Szent Josemaría a durcás gyerekhez hasonlítja azt, aki a saját akaratát akarja megvalósítani az Isten akarata helyett. Milyen a durcás gyerek? Örömtelen. Ilyen a mixelt keresztény is, aki a maga akaratát egy keresztény öntettel locsolja le: örömtelen. Nincs más kiút ebbıl a mixelt világból, mint a megtérés, irányváltoztatás: önimádat helyett Isten imádata. Ámen.
Horváth Józsefné Annuska
Zimankós, fagyos hajnalon Harang zúgását hallgatom. Templomba szólít rorátéra. Teremtınk imádására. (Üdvözítınk várására) Áldott légy Urunk Istenünk! Tebenned hiszünk, remélünk. Hódolat, dicsıség Néked! Leborulva imád néped. Könyörögjünk mi Atyánkhoz, Égnek, Földnek Nagy Urához, Küldjön szabadítót nekünk, Mert különben mind elveszünk. Rabok vagyunk, bőn rabjai, A gonosz kiszolgálói; Paráznák, léhák, züllöttek, Ocsmány szavú szörnyszülöttek.
Urunk! ó, légy kegyes hozzánk! Irgalmas szemmel nézz le ránk! Könyörögj rajtunk! Hallgass meg! A gonosztól szabadíts meg. Küld el a Messiást nekünk! Könyörülj rajtunk Istenünk. A próféták jövendölték Szabadítónk jövetelét „Ó jöjj! Ó jöjj Üdvözítı! Beteljesült már az idı, Tárd fel az Ég zárt ajtaját. Vár a világ sóvárgva Rád”.
Kun Erzsébet
– Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát. – Magról vetik – nevetett rám. – És honnan szerzik hozzá a magot? – Nem kell azt vetni, szerezni. Belılünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben. – Öntözni nem is kell? – Dehogynem. Jó szóval. – Nem könnyel? – Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait. – Hát palántázni kell a szeretetet? – Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihől a föld. – Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülrıl nem főt semmi se?
– Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom. – Elsısorban mi hát a szeretet? – Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed. – És mi a szeretet másodsorban? – Erı. Ha feltöltıdsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott. – Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. – Az élet már ilyen. A mohamedán szınyegszövık, ha elvétik a mintát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes. – Mégis érdemes szeretni? – Csak azt érdemes.
December 8.
A Boldogságos Szőz fogantatását az a különös kiváltság képezte, hogy mentes volt ısszüleink által örökölt áteredendı bőntıl. İ volt a megígért Szőz, aki tisztaságával megrontotta a gonosz lélek hatalmát. İ állította helyre a földön az Isten országát,
mert testté lett benne az Ige, akit Isten mindnyájunk váltságára és a szabadulására adott. Istenünk Máriát – a Szelıtelen Szüzet egyszülött Fiának anyjává választotta, már fogantatásakor megszentelte azt a hajlékot ahol Szentlélek ereje által a Fiú emberi testet ölt. Az anyának méltó-
nak kell lenni a Fiúhoz. A Fiú szeretete mindenek fölé emelte a szeplıtelen, tiszta anyát. Fohászkodjunk hozzá, az örök közbenjáróhoz, kérjük közbenjárását és segítségét, „hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.”
Szenthelyi Molnár István
A legtöbb ember annak örül, ha kap valamit, bármily csekélység is legyen az.Az indus, ha alamizsnát ad, köszönetet mond a koldusnak, aki alkalmat nyújtott neki arra, hogy jót tegyen. Tulajdonképpen kapunk akkor is, amikor adunk. Földi érték ellenében miénk lesz az a mindennél boldogítóbb érzés, melyet a jó cselekedet lel-
künkben fakaszt. Ha pedig adományoddal kétségbeesetteket nyomorgókat és szenvedıket segítesz ki a bajból, akkor boldogító érzésen kívül még égi kincseket is szereztél magadnak. A jó gazda odaadja a magot a földnek és hónapok múlva bıségesen arat. Adj szeretett az embereknek és majd szeretetet kapsz.
Életünk November 22–én, múlt vasárnap lehetett hallani a Magyar Rádióban, a Kossuth adón reggel 8 órakor jelentkezı regionális adásban azt a rövid, tízperces interjút, amit a rádió munkatársa készített böhönyei testvér– egyházközségünkkel. A riporternı egy hétköznapi szentmise alkalmából érkezett a községbe, ahol a mise után elıször Bencik Tamás atyával beszélt terveirıl, és közösség építı munkájáról. Plébános atya örült annak, hogy a gyermekek már messzirıl felismerik és köszöntik: „Szia, Tamás
atya!” A felnıttek persze ilyenkor kijavítják a gyermekeket, – nem illik így köszönteni az atyát, – benne azonban ott az öröm, hogy elfogadták. Vörös Gáborral, a képviselıtestület világi elnökévét arról kérdezte, hogyan lehet az egyházközségnek olyan honlapja, amely szinte naponta újul, és töltıdik. A rádió munkatársa is elismerte, hogy az Interneten barangolva bukkant rá a színes honlapra, amely felkeltette érdeklıdését.
Interjú készült Bíró Attilánéval, aki a média rossz hatásával magyarázta, hogy országunkban a kisebb falvak és községek elszítették közösségi jellegüket. Akikben azonban van igény, rátalálhatnak igényes, sokat adó saságokra. Farkas Jancsi a gyermekeket és a ministránsokat viselve elmondta, mit jelentett életében az a négy év, amit a közösség életébe kapcsolódva eltölthetett. Az interjú meghallgatható a plébánia honlapján a „Hírek” rovatban.
Krisztus Király vasárnapja minden évben nagy ünnep a Jézus Szíve családja imakör számára. A Kanadából szerte a világon elterjedt engesztelı imakör, amely a világon szétszórtan élı Jézus Szentséges Szívét tisztelı egyházközségeket fogja össze, ezen a napon tartja a szentségimádással egybekötött imaalkalmakat, ahol az imakör tagjai leteszik, vagy megújítják ígéretüket, hogy háromszor egy évben kilenced keretében engesztelnek az emberiség és a saját egyházközségük bőneiért. Tavaly plébániánk területén Böhönyén és Vésén is megújult ez az imakör. Nagybajomban pedig idén a már meglévı mellé újabb kör formálódott. Minden lelkipásztor álma, hogy a Jóisten kegyelmi munkáját imaaposto-
lok esdjék le a közösség számára, agapé követte a közösségi teremhiszen a pap imája egyedül nem ben. Errıl készült a mellékelt érhet fel a közös ima erejével. A fénykép is. szentségimádást idén is szerény
Bibliai vetélkedı–sorozat a nagybajomi iskolában Az iskolavezetés megkeresésére novembertıl májusig 7 fordulós vetélkedı sorozatot indítottunk a református egyházközség-
gel együtt a nagybajomi iskola felsı osztályú tagozatában. Az 5– 6. osztályosok (öt osztály), és a 7–8. osztályosok (szintén öten)
mérik össze tudásukat. Nemcsak a hittanosok, hanem az egész osztály részt vesz a feladatok megoldásában, amelyet a két lelkipász-
toron kívül a két egyház hitoktatói állítanak össze hónapról hónapra. Az osztályok mindegyike kapott egy–egy katolikus és református Bibliát. A kérdésekre többnyire kutatómunkával tudják megadni a válaszokat. A segítséget a könyvtárban fellelhetı könyvek, ill. az Internet jelenthetik. Az elsı forduló kérdései között a Szentírással kapcsolatos
általános ismeretek szerepelnek. Pl.: különbségek a két egyház Szentírása között, a könyvek rövidítése, milyen nyelveken írták a Bibliát és milyen nyelvekre fordították le elıször. Kik voltak az elsı magyar fordítók. Majd Márk evangéliumának elsı két fejezetébıl kaptak kvíz–kérdéseket. A mővészetek témakörében az elsı fordulóban Keresztelı Jánosról kellett keresniük festményeket.
Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába c. versét megkeresve kellett válaszolniuk néhány kérdésre. A hónap végére papirusz–tekercset kellett készíteniük az osztályoknak a lehetı legkorhőbb módon, amelybe a 23. Zsoltár elsı négy versét kellett beleírniuk. A leadási határidı épp a lapzártával esett egybe, ezért az eredményekrıl csak a karácsonyi számunkban tudunk beszámolni!
Anyakönyvi adatok a nagybajomi plébánián: Halottaink: november 20.: ORSÓS JÁNOSNÉ (született Bogdán Teréz) élt 52 évet. Gyászolják – férje: János, gyermekei: Ferenc, Mónika, Sándor, Teréz, Katalin, Lajos és Erika. Testvérei: Margit, Júlianna, Rozália és Katalin, valamint számos unokája.
Keresztelések: Elnézést kérek a kedves szülıktıl, hogy novemberi számunkban felcseréltem a hozzájuk tartozó gyermekek nevét. Helyesen tehát: október 10.: ESZTER–IZABELLA – Fekete János és Fülöp Izabella gyermeke – Sugár u. október 11.: GÁBOR – Horváth Gábor és Szabó Szilvia gyermeke – Zrínyi u. november 15.: TÍMEA–ERIKA – Orsós Imre és Orsós Erika gyermeke – Gábor Á. u. november 22.: ERIK – Tóth István és Illés Rózsa gyermeke – Sugár u.
Kedves Testvérek! A Katolikus Karitasz idén is meghirdeti az EGYMILLIÓ CSILLAG A SZEGÉNYEKÉRT adománygyőjtı akciót. Amelyhez adventi gyertyák megvásárlásával, érte adott adománnyal csatlakozhatunk. A Karitász aktivistáink Advent idején szeretettel ajánlják a szép gyertyákat, az érte kapott adomány a helyi Karitasz szervezetnél marad. Így tudjuk segíteni a nehéz helyzetben került családokat. „JÓT TENNI JÓ” Tanulságos történetek 1. Szeretetet és emberséget hoztak a világba Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola győjtést rendezı vacsoráján felszólalt az egyik szülı, beszédére még ma is sokan emlékeznek... Miután kellıképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelıket, így folytatta:
– A természet, ha külsı hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettıl függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége? –Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstıl.
– Azt hiszem – folytatta az apa – amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel. Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerıs gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte: – Szerinted engednek játszani? Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ı csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik–e Shay–t játszani. A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérı tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta: – 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is. A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyőt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja. A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhetı közelségbe került a nyerési lehetıség, azonban Shay volt a következı és egyben az utolsó ütı, így ha ı üt, biztosan vesztenek. Ilyen, nyerés elıtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetıséget? Meglepı módon Shaynek adták az ütıt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütıt se tudta rendesen megfogni. Ettıl függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyő labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az elsı bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni: – Fuss Shay, fuss az elsıre! Ijedt nagy szemekkel el is indult az elsı bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg: – Célba fuss, Shay, a célba! Shay beért és gyızött a csapat, hısként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.
– Azon a napon – folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében – mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba. 2. ...és Isten azt mondta: NEM! Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de İ azt mondta: nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem İ veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istentıl, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de İ azt felelte: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmeneti. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de İ azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, hanem megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de İ azt mondta: nem. Azt mondta, csak az áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól, de İ azt mondta: nem. „A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól és közelebb visz hozzám.” Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlıdést, de İ azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlıdés az én dolgom. De hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy İ szeret engem. Erre azt felelte: „Látom, már kezded érteni!” Kértem erıt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erıssé tesznek. Kértem bölcsességet... És Isten adott problémákat, hogy megoldjam ıket. Kértem bátorságot... És Isten adott veszélyeket, hogy legyızzem ıket. Kértem szeretetet...És Isten küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmet... És Isten adott lehetıségeket. Semmit se kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. Az imáim meghallgatásra leltek. 3. Különleges alkalomra várni A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belıle, ami selyempapírba volt betekerve. Azt mondta: nem akármilyen csomag ez, – ez egy fehérnemő. Aztán eldobta a csomagolópapírt, és csak nézte, nézte a finom selymet és csipkéket. – Akkor vette, amikor elıször mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, és nem használta soha. Egy „különleges alkalomra” tartogatta. Azt hiszem, most elérkezett ez a különleges alkalom. – Oda-
ment az ágyhoz, és odatette a fehérnemőt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg. Felém fordult és azt mondta: „Semmit se tartogass különleges alkalomra. Minden nap, amelyre felébredsz – különleges alkalom!” – Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet. Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat, anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. Több idıt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb idıt dolgozva. Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell, hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom, mindennap. Felveszem az új ruhámat, ha az ABC–be megyek, ha így döntök, és úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom. A szavak, mint az „egy napon majd…” és a „talán legközelebb” kezdenek eltőnni a szótáramból. Tudom, hogy érdemes megnézni, meghallgatni, vagy csinálni most. Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt „holnap”, amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját, vagy a közeli barátait, hogy bocsánatot kérjen, vagy elrendezze az elrontott dolgokat. Lehet, hogy elment volna, egy jó nevő kínai étterembe, ami egyébként a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. Bántana, mert elszalasztottam a lehetıségét annak, hogy lássam a jó barátaimat, akiket meg akartam keresni „egy napon”. Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket "majd egyik nap" meg akartam írni. Bántana, és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyerekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem ıket. Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést, vagy jókedvet adhat az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap.
Minden nap, minden óra, minden perc... különleges. 4. A három kiásott kút Volt egyszer egy ember. Elhatározta, hogy kutat fúr. Ásott tízmétert, de nem talált vizet. Csalódottan abbahagyta az ásást és más, alkalmasabbnak látszó helyet keresett. Megtalálta, és tizenöt méter mélységbe fúrt le. A talaj a nedvességnek semmi nyomát nem mutatta. Az ember ekkor más helyre ment és még mélyebbre ásott, mint az elızı két alkalommal. De így sem talált vizet. Csalódottan és kimerülve abbahagyta a vállalkozást. Összeadva a három kiásott kutat, majdnem ötven méter mélyre hatolt le. Ha egy kicsit türelmesebb, ugyanakkora energiával és fáradtsággal, csak egy kicsivel több erıfeszítéssel már az elsı alkalommal vizet talált volna. 5. Szenthelyi–Molnár István: Isten mindig a javunkat akarja Azt gondolod, hogy a betegség a legsúlyosabb csapás, amit az Isten az emberre mérhet? A betegség az élet legritkább ajándékát hozhatja, a második születést! Nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A betegség alatt szelídebbek, szerényebbek, alázatosabbak leszünk és lekopnak rólunk a világ hiúságai. Elvonul elıttünk múltunk, rájövünk tévedéseinkre és így, lassan, talál elıször életünkben, egy ıszinte önmagunkba tekintéssel elérkezünk valódi énünkhöz. A megpróbáltatások órái alatt megint magukra találunk, felépíthetjük újra, – akár jobban – is életünket. Egy tüdıvészes orvosnövendék szanatóriumba került, míg csendesen fekszik, arról ábrándozik, hogy egy hatalmas kórházat létesít, ahol ı majd sok megértéssel kezeli betegeit. Egy másik fiatalember a kórházi ágyon jön rá, hogy neki papi hivatása van. Hát tényleg olyan nagy csapás a betegség? Az Isten mindig csak javunkat akarja.
Gyermekeknek Miklós Erzsébet
Tudjátok. hogy régen sok minden máshogy volt, Réges–régen, nem is olyan messzire innen törmint ahogyan most van. Ami jó volt, néha felidéz- tént a következı nevezetes esemény. A helybéli zük, hogy el ne feledkezzünk róla, és továbbmond- kovács fia, Bernát, aki igencsak férfi volt a javából, juk a fiataloknak. beleszeretett a király egyetlen leányába, Georginá-
ba! Ezt nyugodtan nevezhetjük tragikus eseménynek, hiszen egy kovács fiának még gondolni se lehetett volna a király lányára, nemhogy beleszeretni, és arra vágyni, hogy nıül vehesse! Hogy lehetséges, hogy mégis így történt? Nagyon egyszerően, ahogy a mesében: elsı látásra! A királyi udvarnak sok mindent kellett a kovácsnak készíteni, de a legfontosabb dolga a lovak patkolása volt. Azokat a gyönyörő lovakat csak a legkiválóbb kovács patkolhatta, és fıhısünk apja volt ez a jó kovácsmester. Bernát már kamasz kora óta sokszor hozta–vitte a szép lovakat a királyi istállóból a kovácsmőhelybe, de sohasem találkozott senkivel a királyi családból. Hanem, amikor már elérte a férfikort, – és valljuk be, a falu legszebb, legizmosabb, legkedvesebb legényévé vált, akkor egy szép vasárnapon, mikor a templom elıtt lovagolt az egyik frissen patkolt fekete paripán, éppen harangoztak. Megállította a lovát, és hálát adott Istennek az életéért, és kérte a segítségét, hogy megtalálja élete párját, mert már nagyon vágyott rá. Ahogy így imádkozott, kinyílt a templom ajtaja, és udvarhölgyei kíséretében a király lánya, a szép Georgina lépett ki rajta! Rögtön meg is álltak, és megbabonázva nézték a fiatalembert a fekete paripán. Bernát, ahogy a királylány szemébe nézett, úgy érezte, teljesen elgyengül, alig tudta magát a nyeregben tartani. Közben a szíve lángra gyúlt, es úgy erezte, csak ez a lány lehet a felesége, senki más! Mindez pár pillanat alatt történt, de bizony a királylány szíve is megszólalt, mert ilyen Szép szemekbe még nem nézett életében! Bernát fejet hajtott a hölgyek felé, még a lova fejét is lehajtatta. Georgina és az udvarhölgyek mosolyogva visszaintettek, és lassan elindultak a Palota felé. Ettıl a naptól kezdve a két fiatal élete teljesen megváltozott! Bármit is tettek, már nem volt olyan jó, mint régen, mert arra vágytak, hogy újból lássák egymást és beszélgethessenek egymással. Mindketten tudták, hogy sohasem lehetnek egymáséi, de a szerelem ettıl még nem múlt el, sıt erısebb lett! Bernát rokonságában volt egy közel 90 éves ember, Jozef bácsi, akit sokan szentnek tartottak, sokan pedig bolondnak. Bernát sokszor meglátogatta a szomszéd faluban, mert nagyon szerette. Tudta, hogy a bácsi sokat imádkozik, és bízott benne, hogy tud neki jó tanácsot adni ebben a nagy bajában. Felnyergelte hát kedvenc lovát, és hamarosan kopogtatott Jozef bácsi ajtaján. – Szabad! – szólt ki a jóságos hang. – Isten hozott, fiam, kerülj beljebb! Épp most készült el az ebédem, szívesen megosztom veled!
Bernát megölelte Jozef bácsit, és rögtön rá is tért jövetele okára: – Drága bácsikám, szerelmes lettem a Király lányába! Segíts nekem, hogy feleségül vehessem! – Nyugodj meg, fiam, egyszerő a megoldás. Istenre bízzuk az ügyedet, – ha akarja, megadja neked! Neki semmi sem lehetetlen, tudod jól. Csak ne legyünk türelmetlenek. Elıször is találkoznotok kell, hogy megtudd, vajon ı is így érez–e, és vállalja–e a harcot érted? Vasárnap menj el a templomba, hátha tudsz vele beszélni, aztán jöjj el újra, és mindent megbeszélünk! Az igazi az lenne, ha ı is el tudna jönni hozzám! Nem is szaporították tovább a szót, megterítettek, és jóízően megebédeztek. Bernát úgy érezte, soha nem evett még ilyen finomat. Jozef bácsi szeretettel főszerezte! Közös imájuk után Bernát boldogan hazalovagolt, és türelmetlenül várta a vasárnapot. Eközben a Palotában Georgina is folyton Bernátra gondolt, mindent megtudakolt már róla, és amit hallott, igencsak megdobogtatta a szívét, mert Bernátot mindenki szerette, nyíltszívő, kedves, bátor fiú volt, és segített, ahol csak tudott. El is határozta a királylány, hogy vasárnap a templomban nagyon fog imádkozni Bernátért, és kéri majd Istent, hogy újra láthassa! Így is lett, elérkezett a vasárnap, és a fiatalok meglátták egymást a templomban. Micsoda pillanat volt, mikor egymás szemébe néztek! Nem is kellett Bernátnak megkérdezni. szereti–e Georgina, mindent kiolvastak egymás szemébıl! Egy kis levelet is sikerült Bernátnak Georginának átadni minden feltőnés nélkül. A levélben az állt, hogy megkéri Georginát, másnap délután három óra körül jöjjön el Jozef bácsihoz. Georgina remegı kézzel bontotta fel otthon a levelet, és nagyon megörült, hegy máshol is tudnak találkozni, nemcsak a templomban. Mivel ı is gyakran kilovagolt, majd arrafelé veszi útját, ahol Jozef bácsi lakik! Így is történt, másnap háromkor ott is volt barátnıjével Jozef bácsi udvarában. A jó öreg rögtön ajtót nyitott, és bevezette ıket szerény hajlékába. Bernát már ott volt, nagy tisztelettel köszöntötte, és hellyel kínálta a vendégeket. Zavarukban tanácstalanul néztek egymásra, majd Jozef bácsira, aki máris segítségükre sietett: megkérte Júliát, Georgina kísérıjét, hogy nézze meg vele a kertet. Így a szerelmesek kettesben maradtak! Bernát azonnal Georgina elé térdelt, megvallotta neki szerelmét, és kérte, legyen a felesége!
Georgina úgy érezte, álmodik, és boldogan igent mondott! Ezután csak nézték egymást szó nélkül, amíg Jozef bácsiék vissza nem jöttek. Csak ránéztek az ifjú párra, és mindent megértettek. Jozef bácsi kezdett beszélni: – Kedveseim, látom, a szívetek már egymásé lett, nagyon örülök neki. A tanácsom az, hogy egy év múlva gyertek vissza hozzám, és ha még akkor is össze akartok házasodni, megígérem, hogy Isten segítségével sikerülni fog! Elszomorodtak a fiatalok, hogy még egy hosszú évig várniuk kell, de elfogadták a bölcs tanácsot. Fájó szívvel elbúcsúztak, és a lányok hazalovagoltak. Ezután minden vasárnap láthatták egymást a templomban, és levelet is váltottak. A királyi udvarban pedig senki nem is sejtett róluk semmit. Számolták a napokat, mikor telik le az egy év. Mint minden, ez is elérkezett. Jozef bácsinál találkoztak, Micsoda nap volt! Bernát újból megkérte Georgiát, legyen a felesége, és ı igent mondott. Várták Jozef bácsi tanácsait. – Drága gyermekeim, ırülök, hogy kivártátok az egy évet, és hőségesek maradtatok egymáshoz! Most azt mondd meg nekem, Georgina, mivel te a Palotában nevelkedtél, ha Király apád nem enged többet otthonodba, szívesen laksz–e Bernáték házában? Az életed teljesen megváltozik, és nem leszel már uralkodó, hanem a kovács fiának a felesége. Így is igen mondasz? Georgia mosolyogva bólintott. – Most téged kérdezlek, Bernát, fiam! Ha a Király elfogad téged vejének, ott tudod–e hagyni apádat, és a kovácsmőhelyt, hogy a Palotában lakjál, és a Király szolgálatában legyél? Bernát is szótlanul bólintott, és megszorította Georgina kezét. – Nos, akkor, amelyik nap akarjátok, idehívom pap testvéremet, és összead benneteket itt az én kis házikómban! Amit Isten összekötött, ember szét ne válasszal! Utána pedig mehettek a szüleitekhez az örömhírrel! Bízzátok Istenre sorsotokat! Így is lett, két nap múlva Ignác atya összeadta ıket Jozef bácsi és Júlia tanúk elıtt. Volt nagy boldogság és izgalom Most már, mint házasok hajtottak be a Palota udvarába. A Király éppen akkor érkezett haza országjáró körútjáról, és igencsak meglepıdött, hogy a lánya és a kovács fia kézen fogva járulnak elé. – Mit jelentsen ez, gyermekem? – kérdezte.
– Drága édesapám, bocsáss meg, de tudtod nélkül férjhez mentem ma Bernáthoz, és most kérjük a Te áldásodat is. A Király szó nélkül bement a Palotába és a Királynéval tért vissza. – Nézd, kedvesem, férjhez ment a lányunk. A Királyné sem tudott rögtön megszólalni, anynyira meglepıdött, de aztán végignézett Bernáton, és magában elismerte, hogy a lánya bizonyára jól választott. Csinos külsejénél is jobban tetszett neki Bernát barátságos, tiszta tekintete. Hangosan csak ennyit mondott a Királyné: – Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Add áldásodat leányodra, hiszen a te bátorságodat örökölte! Ez a fiatalember pedig mától fogva a fiúnk lesz! Mindig is vágyakoztunk erre, és most megadta az Ég! A két fiatal boldogan a Király elé térdelt, ott, az udvaron, és a Király áldását adta rájuk, megölelte, megcsókolta ıket, és így szólt: – Gyermekeim, ünnepeljük meg, hogy ma a lányom mellé egy fiút is kaptam. és várhatom, hogy hamarosan unokáim lesznek. Hirdessék ki az örömhírt egész országomban. .Jöjjön mindenki, aki tud, az udvaromba és vendégül látjuk. Rögtön szétszaladtak a futárok az országban, és kihirdették a nagy eseményt. Jöttek is mindenfelıl az emberek, hogy megnézzék az ifjú párt, és osztozzanak a királyi család, és a jó kovácsmester családjának örömében. A Király tartotta a szavát, mindenkit bıségesen megvendégelt az udvarában. Bernát és Georgina pedig mikor már belefáradtak a vendéglátásba, a templomba mentek, és megköszönték Istennek, hogy ilyen boldogok lehetnek. Ezután lóra kaptak, és meg sem álltak Jozef bácsi házáig. Elhalmozták minden jóval, étellel, itallal, és fıleg hálájukkal, hogy segített nekik összeházasodni. A jó öreg megölelte ıket, és áldását adta rájuk. Gyermekeim, ügy örülök nektek! Remélem, még megérem, hogy elhozzátok hozzám a gyermeketeket is! Pár nap múlva kapták a hírt, hogy Jozef bácsi csendesen örökre elaludt, de Bernát és Georgina tudták és érezték, hogy lélekben velük maradt, és vigyáz rajuk. Így történt, hogy az egyszerő kovács fia királylányt kapott feleségül! Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Humor Az agyonhajszolt apa reggel hét óra után kiugrik az ágyból, magára kapja a ruháját, a hóna alá csapja az aktatáskáját, és az ajtóból sietve visszaszól: – Nem érek rá reggelizni, már így is elkésztem. A feleség és a két gyerek az ablakból integet. Amikor az apa eltőnik, a kicsi megszólal: – Nem kellett volna megmondani neki, hogy vasárnap van? ***
A professzor felesége nehezen tudja megjegyezni barátnıje új hosszú telefonszámát: 729–7569 – Pedig igazán könnyő – mondja a férj 9 a köbön és 87 a négyzeten.
Két sündisznó beszélget: – Elválok a feleségemtıl. – Miért? – Unom az örökös szurkálódását. ***
Honnan tudod, hogy egy gomba mérges: Ha földhöz vágja a kalapját. ***
– Miben halt meg az a szegény Jóska? – Csak egy egyszerő náthája volt, de nem ment vele orvoshoz. – Ennek nagyon örülök. Már azt hittem, hogy valami súlyos…
Mózes testvér beöltözése 2009. augusztus 6.-án
Rejtvények 1. Mária meglátogatta rokonát, Erzsébetet. Erzsébet áldottnak mondta Máriát, mert ı lett a Megváltó édesanyja. Boldognak pedig azért nevezte, mert hittel fogadta el az isteni üzenetet, és egész életét az Úr szolgálatának szentelte. Írd be a számok alá a megfelelı betőt, és el tudod olvasni a megoldást. Név: ………………………………………………… 1 A 9 G 17 N 25 T
2 Á 10 H 18 O 26 U
3 B 11 I 19 Ó 27 Ú
4 C 12 Í 20 Ö 28 Ü
5 D 13 J 21 İ 29 Ő
6 E 14 K 22 P 30 V
7 É 15 L 23 R 31 Y
8 F 16 M 24 S 32 Z
2 15 5 18 25 25
25 6
1
30 1
9 31
1 32
24 24 32 18 17 31 18 14
14 20 32 20 25 25 .
2. Egy felszólítás, egy bíztatás, amit a pásztorok mondanak egymásnak, s természetesen nekünk. Megadott szavak: PÁSZTOR, BETLEHEM, ANGYAL, MÁRIA, JÓZSEF, JÁSZOL, KISDED, GYERMEK, SZENTLÉLEK, ÜDVÖZÍTİ, ÉG, FÖLD, AJÁNDÉK, SZERETET P Á S Z T O R D N A T Í
M M E H E L T E B M F R
A Á Ü L É G E D T E Ö Ü
N R D E Z A T S E L L L
G I V H Z T E I K Y D A
Y A Ö E Ü Ö R K E E A É
A Ü Z M K K E M R E Y G
L N Í B J Ó Z S E F Z D
E K T L O Z S Á J K Ú O
N B İ E M R T É T E R T
S Z E N T L É L E K H T!
J E T N E K É D N Á J A
Gizike néni receptje Csodakifli Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt 16 dkg zsír vagy margarin, 4 tojás 1 tejföl Egy csipet só, citrom Töltelékhez 20 dkg porcukor Reszelt citromhéj 1 vanília cukor 20 dkg darált dió, vagy mák Elkészítés: A lisztet, a zsírt, a tojások sárgáját a tejföllel és egy csipet sóval összegyúrjuk. A tésztát kétfelé vágjuk, majd vékony téglalap alakúra sodorjuk. Szorosan összecsavarjuk és 2 óra hosszat pihentetjük. A töltelékhez a 4 tojásfehérjét a porcukorral, reszelt citromhéjjal, a vaníliás cukorral kemény habbá verjük, majd belekeverjük a diót, vagy a mákot. A pihentetett tésztát 2 cm-es darabokra vágjuk, vékonyra sodorjuk és megkenjük a töltelékkel, majd kiflit hajtunk belıle. Forró sütıben megsütjük és még melegen vaníliás cukorban megforgatjuk.
Decemberre tervezett programjainkból november 29. vasárnap december 5. szombat december 24. szenteste december 25. Karácsony december 26. Karácsony december 31. Szilveszter január 1. Újév
ADVENT 1. VASÁRNAPJA Nagybajomban 9 órakor szentmise Pálmajorban 14 órakor szentmise Nagybajomban 1400 – Házas Hétvége egyházmegyei szintő találkozója – 1700 záró szentmise a templomban Vése – 2200 éjféli mise Böhönye – 2400 éjféli szentmise Pálmajor – 2200 éjféli szentmise Nagybajom – 2400 éjféli szentmise Vése – 930 ünnepi szentmise Böhönye – 1100 ünnepi szentmise Nagybajom – 900 ünnepi szentmise Pálmajor – 1400 ünnepi szentmise Vése – 930 ünnepi szentmise Böhönye – 1100 ünnepi szentmise Nagybajom – 900 ünnepi szentmise Hálaadás (Te Deum) Vése – 1700 Böhönye – 1800 Nagybajom – 1700 Vése – 930 ünnepi szentmise Böhönye – 1100 ünnepi szentmise Nagybajom – 900 ünnepi szentmise Pálmajor – 1400 ünnepi szentmise
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztı: Dornacker Gyula. Munkatársak: Lukáts Istvánné és Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, karácsonyi számunk 2009. december 24-tıl kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!
Mariazelli zarándoklatunk 2009. július 28.-án
