CREDO
12. évfolyam 10. szám 2010. november hónap
123. szám
A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
Fotó: Béni Péter
Schortens 2006 ősze
Marics József (Berzence)
NAGYBAJOM TÖRTÉNETE
38. A hadba vonulástól a doni tragédiáig (1940–1943) A hazánkat érintő háborús évek kevés jót, de egyre több bánatot és szomorúságot okoztak mindnyájunknak. 1940. december 12–én aláírták ugyan a jugoszláv– magyar barátsági szerződést, melyet később, német nyomásra felbontottak. 1941. március 20–án Moszkvában a szovjet kormány visszaadja hazánknak az 1849–ben, hadizsákmányként elvitt 56 szabadságharcos zászlót. Ezt az oroszok politikai gesztusnak szánták, hogy Magyarország ne ellenséges magatartást tanúsítson Szovjetunióval szemben. 1941. április 2–án a német hadsereg megkezdte a Jugoszlávia elleni felvonulást Magyarország területén. Másnap, április 3–án gr. Teleki Pál miniszterelnök a Jugoszlávia megtámadása miatt öngyilkos lett, vagy a németek meggyilkolták.
A kormányzó Bárdossy László külügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Április 7–én Anglia a jugoszláv események miatt megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Április 10–én hazánk belépett a Jugoszlávia elleni háborúba.
1941 áprilisában a magyar hadsereg elfoglalja a Muraközt és a Muravidéket. Az egykori, elcsatolt területből 11.417 négyzetkilométer és 1.025.508 lakos került vissza Magyarországhoz. A lakosság 36,6 %–a magyar származású volt. 1941. június 20–án kezdte meg működését az Auschwitzi koncentrációs haláltábor. 1941 júniusában a magyar kormány hazatelepítette Bukovinából a XVIII. században oda menekült székelyeket, akikre: Andrásfalva, Hadifalva, Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva emlékeztet bennünket. 13.500 magyar testvérünk vállalta a szívszaggató és fáradságos költözést. Bácskában, Tolna, Baranya megyében és Budapest környékén találtak otthonra. 1941. június 26–án Kassát bombatámadás érte. Az akkori közvélemény ezt orosz provokációnak tekintette, melynek következményeként másnap, június 27–én Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak.
1941. augusztus 4–én nagy veszteség érte a magyar irodalmat: Elhunyt Babits Mihály költő, a „poeta doctus”, irodalomtudós, a katolikus líra géniusza.
giai szempontból igen fontos csatát. 1942. augusztus 20–án repülőszerencsétlenség következtében meghalt Horthy István kormányzó helyettes. Ez a végzetes baleset, tragikus módon érintette a kormányzót és családját, akikre egyre nagyobb nyomás nehezedett a német kormány részéről. 1942. szeptember 4–én Móricz Zsigmond, a nagy 1941 szeptemberében a magyar kormány hozzájárult katonáink frontra küldéséhez. Százezrek kaptak katonai és frontszolgálati behívót. A munkaképes erők kivonása a munkából, elindította az országot a szegénység útján. 1942. január 22–én hazánk kormánya fölállította a 2. Magyar Hadsereget és elhatározták, hogy a keleti frontra küldik őket. 1942. február 22–én a magyar képviselőház és a felsőház kormányzó helyettessé választotta meg Horthy Istvánt, a kormányzó fiát. 1942. március 7–én a kormányzó felmentette Bárdossy László miniszterelnököt. Utódjává Kállay Miklóst nevezte ki, aki a német politika ellensúlyozásaként kereste a kapcsolatot titkos diplomáciai utakon az angolokkal és a szövetségeseikkel. 1942. április 11–én elkezdődött a kétszázezerből álló 2. Magyar Hadsereg kiszállítása a keleti frontra. Július 25–én a hadseregünk elfoglalta állását a Donnál. A győzelem reményében kezdték el a straté-
credo 2010 november
író halt meg. 1943. január 12–14 között a voronyezsi fronton a szovjet hadsereg teljesen szétverte a 2. Magyar Hadsereget. Február 28–án még a maradék hadtestet is föloszlatták. Gr. Stomm Marcell tábornok lehetővé tette minden katona számára az egyéni menekülést. A magyar hadsereg halottai, a fogságba kerültek és az eltűntek száma megközelítette a 150.000–et. A háborús évek szomorúságot, nélkülözést, félelmet és szegénységet hoztak a nagybajomiak számára. Szinte minden családot érintett a katonai behívó. Számos fiatal édesapa, testvér, gyermek és unoka kénytelen volt felcserélni a polgári öltözéket a katonai mundérra. Akik katonai szolgálatra 3
alkalmatlanok voltak, azokat munkaszolgálatosként vitték a frontra. A paraszti munkából, iparból és a kereskedelemből hiányzó férfierőt a női nem, az öregek és a gyermekek pótolták. Siralmas évek szakadtak a településünkre. 1940–ben, a háborús évek ellenére, Nagybajomban létrehozták a mai Május 1. utcát. Ez a létesítés egy hosszú, alapos munkának, a településünk növekedésének a megkoronázása volt. Az 1850–es évek
után mérték ki és népesítették be a Mező, Sugár, Petőfi és a Vásártér utcákat. Az I. Világháború után a földreform alkalmával: Mester, Rózsa, Huszár, Kunmajor, Jókai utcával és Újteleppel gyarapodott Nagybajom utcahálózata. A Varga György tulajdonát képező, és nagy szeretetnek örvendő, sokak által látogatott mozi, mely a 300 férőhelyes termével a Fő u. 24 szám alatt fogadta az előadásokat kedvelő, olcsón szórakozni vágyó helybélie-
ket és vidékieket, 1941–ben Lőcserné tulajdonába került és Bozsoki János vendéglőjébe költözött. Az 1940–es évek elején szüntette meg működését az 1908–ban létesített nagybajomi tanonciskola. Érdekességként említjük, hogy egy felmérés szerint 1945 előtt Nagybajomban 15 lakosnak volt kerékpárja, 6 embernek pedig motorkerékpárja. 1943 januárjáig is jöttek a szomorú gyászjelentések, hogy a szeretett: édesapa,
gyermek, vagy testvér hősi halált halt a Hazáért. A számunkra, tragikus kimenetelű doni vereség után egyre több nagybajomi család gyászolt és sírva imádkozott az elhunyt lelke üdvéért, és a hőn óhajtott, áldott békéért. Ekkor még nem is sejtette Nagybajom, hogy a háború borzalmai milyen iszonyatos csapást zúdítanak a közeljövőben a településünkre és szinte minden lakójára. (folytatjuk)
ÉLETÜNK
Szép József
Minden embernek mást jelent és mégis egységet alkot a teremtőjével. Mindenki másként éli meg a látásmódot és szemléli Jézust. A csoda mindig az, hogy utána feltétlenül szeretsz, de nem farizeusként, hanem mint Zakeus, mint a vérfolyásos asszony, mint az élővíz után esedező nő.
A lelkigyakorlat ereje
Különös varázs ez a végeláthatatlan szeretetnek. Mondhatnád, Zakeus vagyok, már láttam Jézust. Tévedsz! Nem minden az, hogy csak magasra tartasz és akkor körülötted a világ, minden – minden látható lesz, még talán Jézus is. Látásmódod igencsak egy irányú, vagyis önmagad felé. Juj, de szuper vagyok,
mondod, látok mindent és ez illúzió számomra. Mikor Jézus odaér hozzád, mert odaér, nem vagy előtte ismeretlen és Ő nem hagy ki a sorból. Megszólít, mit mondasz neki? Éppen a lelkigyakorlat tűnteti el ezt az illúziót. Felmered vállalni önmagadat, még ha kinevetnek is,
mert tudod Jézus, szeret, és a tenyerén hordoz. Ez az erő és kapcsolat, juj de szoros, ha meghívod őt a szívedbe, és már tudsz beszélgetni Vele, mint ember az embertársával, hűen és őszintén. Akkor érted meg a lelkigyakorlat fontosságát. Folytatjuk…
VENDÉGÜNK LESZ A PÉCSI BETÁNIA KÖZÖSSÉG November 13–án, szombaton vendégünk lesz a pécsi Betánia Karizmatikus Közösség. Mint programajánlónkban is olvasható: gitáros énekeikkel dicsőítenek a templomban, amit a közös szentmise alatt is folytatnak. Kb. 5 óra tájban átjövünk a közösségi házba, ahol folytatódik az együttlét. Ebből az alkalomból jelentetjük meg hasábjainkon a közösségről szóló cikket, amely eredetileg Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevelében jelent meg. Pécsett működő közösségünk szerepéről legjobban talán a II. Vatikáni Zsinat “Apostolicam Actuositatem“ kezdetű dekrétumából - mely a világi hívek apostolkodásáról szól - kaphatunk megfelelő képet. Küldetésünk… „Mivel a világiakra éppen az jellemző, hogy világi környezetben és világi tevékenységek közepette élnek, Isten arra hívja őket, hogy buzgó keresztény lelkülettel kovász módjára apostolkodjanak a világban.”
4
…a Szentlélek által… „A Szentlélek, aki Isten népének megszentelésén a szolgálat és a szentségek által munkálkodik, apostolkodásukhoz a hívőket is ellátja különleges adományokkal (vö. 1Kor 12,7), ,,tetszése szerint osztván kinek-kinek'' (1Kor 12,11), hogy valamennyien a kapott ajándékok szerint ,,egymás szolgálatára legyenek'', mint ,,Isten sokféle kegyelmének letéteményesei'' (1Pt 4,10) az egész test épülésére a szeretetben (vö. Ef 4,16). E karizmák - a legkisebbeket is beleértve - elfogadásából ered minden credo 2010 november
egyes hívő joga és kötelessége, hogy a kapott ajándékokat az emberek javára és az Egyház épülésére használja föl az Egyházban és a világban; a Szentlélek szabadságában, aki ,,ott fú, ahol akar'' (Jn3,8), és közösségben testvéreikkel Krisztusban, főképpen a pásztoraikkal, akiknek feladata, hogy ítéletet mondjanak a karizmák hitelességéről és rendezett használatáról, nem azért, hogy kioltsák a Lelket, hanem hogy mindent vizsgáljanak meg és a jót tartsák meg (vö. 1Tesz 5,12.19.21).”
…életállapottól függetlenül… „A világi hívek lelki életének sajátos formát ad a házas és családi állapot, a nőtlenség vagy özvegység, a betegség, valamint a hivatásbeli és társa-
Flach Ferenc Szüleim 2 és fél éves koromban megkereszteltettek, hívő neveltetést azonban nem kaptam. Tudatos keresztény életet pécsi egyetemi éveim alatt kezdtem el élni, amikor későbbi feleségemmel együtt 1993-ban megtértünk és bekerültünk egy karizmatikus közösségbe, ahol megtanultuk a keresztény élet alapjait. Itt próbálgattuk az első szárnycsapásokat és fi gyeltük, hogy Istennek milyen tervei vannak életünkre vonatkozólag. 1995-ben házasodtunk össze és ezután sorra született meg az első négy gyermekünk 2000-ig bezárólag. Orvosként kezdtem el dolgozni a pécsi klinikán, azonban ahogy gyarapodott a család, egyre nehezebben tudtunk megélni és így arra az elhatározásra jutottunk, hogy a gyógyszeriparban fogok munkát vállalni, ahol jelenleg is dolgozom. Közben született még két gyermekünk, akik már óvódába járnak. 2004-ben kaptunk arra hívást, hogy alapítsuk meg a Betánia Közösséget Pécsett. Közösségi testvéreinkkel komolyan vesszük
dalmi tevékenység. …az Egyházhoz szorosan kapcsolódva... „Ápolják magukban az egyházme-
gyéhez tartozás tudatát, melynek a plébánia egy sejtje; főpásztoruk hívására kapcsolódjanak be az egyházmegyei munkába.
Isten nagyon komolyan vette
az evangelizációs munkát és ennek megfelelően alakítottuk ki éves programjainkat is. (www. betania.hu) Gabival, feleségemmel az eltelt évek alatt azt láttuk meg, hogy Isten nagyon komolyan vette, amikor kimondtuk, hogy átadjuk az életünket Neki. Számos alkalommal tapasztaltuk meg, hogy bár természetbeli adottságainkban vannak köztünk különbségek – és ennek megfelelően a karizmák is különböző hangsúl�lyal vannak jelen életünkben – mégis csak úgy tudjuk megőrizni a családi harmóniát, ha együtt járjuk az utat. Azaz, ha lépünk valamit, azt együtt tesszük meg, függetlenül attól, hogy mekkora az a lépés. Ezt a döntést azóta sem bántuk meg. Mindezt pusztán azért írom le, mert azt látom, hogy a megújulásban szolgáló fi atal házasoknál sokszor okoz problémát, ha az egyik fél csak a saját szolgálatának él, míg a másik pl. csak otthon „terelgeti a gyermeknyájat”. Mes�szebbről visszanézve az életemre, azt látom, hogy Isten
Anyakönyvi adatok a plébánián:
Keresztelések: szeptember 26.: FERENC – Orsós Ferenc és Ignácz Tünde gyermeke – Pálmajor, szeptember 26.: RÓBERT – Borda Róbert és Orsós Szilvia gyermeke – Pálmajor, október 10 .: RENÁTA – Orsós György és Orsós Erzsébet gyermeke – Nagybajom, Temetés: szeptember 29 .: id. NÉMETH JÓZSEFNÉ (született Fekete Mária) élt 86 évet. Gyászolják – özvegye:
megengedte, hogy elmenjek Tőle, de megkeresett és visszafogadott engem, mint tékozló fiát. Isten nem változott meg, pusztán az én hozzáállásom Istenhez lett más, élővé vált a hitem, tudom, hogy milyen jó Istennel lenni és milyen nehéz és szörnyű Tőle távol élni. Már egyértelmű a válaszom a bevezetőben feltett kérdésekre: igen, Jézus él, személyesen megtapasztalhatjuk Őt, fontosak vagyunk a számára, Ő ma is képes és akar is csodákat végbevinni a mi életünkben. Ő az út, az igazság és az élet. Az Országos Tanácsba azért csak nemrég léptem be, mert korábban nem láttam be ennek fontosságát.
Viszont az elmúlt időszakban azt vettem észre, hogy EGYEDÜL nem megy. Szükség van arra, hogy egységesen, közös látással, mások adományainak megismerésével járjuk utunkat, tanulva egymás sikereiből és kudarcaiból. Elszigetelten csak az egoizmus marad meg és annak minden „áldása”. Mivel a lehetőségként felkínált 2000 karakter lejárt, így legyen ez az utolsó gondolat egyben egy meghívó közösséged felé, Kedves Olvasó Testvérem, ha még nem képvisel Benneteket senki sem a tanácsban. Gyertek és járjuk együtt Urunk kalandos útját.
József, fia: József, neveltfia: János, menyei: Ilona és Zsuzsa, unokái: Andrea és Zsolt, dédunokája: Bence, unokavő: Tibor. október 7 .: özv. NÉMETH JÓZSEF élt 86 évet. Gyászolják – fia: József, neveltfia: János, menyei: Ilona és Zsuzsa, unokái: Andrea és Zsolt, dédunokája: Bence, unokavő: Tibor. október 8 .: KALÁNYOS LÁSZLÓ élt 52 évet. Gyászolják – felesége: Mária, gyermekei: László és Sándor, unokái: Melinda és Benjámin, veje: János.
credo 2010 november
5
„Uram, teljes szívemből dícsérlek, hirdetem minden csodatattedet Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!” Zsolt 9,1-3
ÉBREDÉS KEDVES TESTVÉRÜNK! Különleges rendezvénysorozat indul útjára Nagybajomban. Első állomás: 2010.11.13. szombat, 15 órai kezdettel Nagybajom, Katolikus Templom Témák:
♦ Hogyan és mikor találkoztam Jézus Krisztussal ♦ Mi módon változtatta meg az életem ♦ Mi az, amit ma másképp látok, mint korábban ♦ Hogyan vezet Isten hétköznapjaimban
Vendégeink: BETÁNIA Csoport, a Pécsi Egyházmegye neves Karizmatikus Közössége, akik zenélnek, énekelnek, dicsőítenek, szolgálnak és a Kaposvári Karizmatikus csoportok képviselői, akik közbenjáró imákkal szolgálnak
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha Ha Ha Ha Ha
lelki felfrissülésre vágysz… nyugalomra vágysz a rohanó világban… le akarsz tenni a terheidből… vannak megoldhatatlannak tűnő gondjaid… tartozni szeretnél valahova… „Jöjj, hívunk jöjj,… Úgy várunk ...”
A rendezvény ingyenes, mindenkit szeretettel várunk. 6
credo 2010 november
HÍREK INNEN–ONNAN A KOLONTÁRI „KIS SZENTFÖLDET” IS ELSODORTA A VÖRÖSISZAP LAVINÁJA A Kolontárt és Devecsert elöntő vörös iszapos sárlavina elöntötte a somlói zarándok¬ösvényt is, továbbá Jelen információnk szerint megrongálódott mind a Betlehemi Barlang (Kolontár), mind a Názáreti Ház (Devecser, Papkert). A lavina a „Jordán” mentén zúdult végig Kolontártól Devecserig, feltehetően elsodorva Mária Kútját. Számos országban készítették el a szentföldi zarándokhelyek kicsinyített mását, hogy aki nem tud elutazni oda, az is valamiképp meglátogathassa a „Szentföldet”. Itthon ezt éppen Kolontár és Devecser közt alakították ki, az október 4–én, a devecseri zagytározó gátszakadása következtében lezúduló sárlavina azonban elsodorta az egészet, mivel éppen az útjában álltak a szent helyek másolatai.
Mint azt a Magyar Kurírnak Mód Miklós plébános elmondta, a Betlehemi Barlangból és még egy helyről valószínűleg majd ki kell merni az iszapot, több melléképület ös�szedőlt, amelyeket majd újjá kell építeni, és minden más állomást le kell pucolni majd, továbbá az egész területen ki kell cserélni a talajt. A szállások közül csak egyet érintett a katasztrófa, a többinek nem esett baja. Mindazonáltal a zarándokút helyreállításával még nem foglalkoznak, hiszen nyilvánvalóan számos más teendő élvez elsőbbséget.
Isten bizalmasa Beer Miklós püspök atyát gyermekkorában nagy szerencsétlenség érte. Másfél évesen meghalt az édesapja. Aztán még kisgyermekként átélte a kitelepítést, amelyért hálát ad, mert növekvő fiúként testközelből élte meg a vidéken élők sanyarú sorsát. Nem kapta tálcán a keresztény értékrendet. A világi gimnázium-
ban szorgalmával osztályának legjobb tanulója volt. Nem tévedt el az útelágazásokban, egyenes volt az útja a szemináriumba. A szentelés után szép kápláni majd plébánosi évek következtek, sok-sok lelkipásztori élménnyel. Ezzel párhuzamosan szemináriumi tanár, majd rektor lett. A püspöki kinevezés váratlanul érte, és külön öröm
számára, hogy megyés püspökként hazatérhetett Vácra, ahol gimnáziumi éveit töltötte. Beer Miklós püspök atya közvetlen stílusban beszél életéről, hitéről, főpásztori küldetéséről a vele készült interjúkötetben. (Isten bizalmasa; Beer Miklóssal Spangel Péter beszélget – Kairosz Kiadó, 2010)
HOGYAN ENGEDHETI MEG ISTEN?
A 17 évesen egy ros�szul sikerült fejesugrás következtében megbénult Joni Eareckson Tada története néhány évtized alatt bejárta a világot. Az elmúlt tíz évben állandó fájdalmai voltak; most, hatvanévesen emlőrákkal küzd. A „mai Jóbként" is emlegetett asszony a szenvedés titkáról vall a Christianity Today hasábjain. Tada, aki több mint harminc könyv szerzője, elmondta: a szenvedésről vallott felfogása mit sem változott azóta, hogy 2010 júniusában emlőrákot állapítottak meg nála.
Újraolvasta a Szentírás összes, gyógyulással kapcsolatos szakaszát, és – mint mondja – Isten szavai változatlanok. „Péter apostol szavaira szoktam gondolni: 'Krisztus értünk szenvedett, példát adva, hogy kövessétek nyomdokait' (1Pét 2,21). Ez az út legtöbbször nem csodás isteni közbeavatkozáshoz vezet, hanem oda, hogy közvetlenül társai lehetünk a szenvedésben. Engem valamiképpen még az emlőrák is közelebb vitt a Megváltóhoz. Olyan vonásait ismertem meg, amelyekről hat-hét hónapja még nem tudtam." A kérdésre, hogy melyek ezek a felismerések, Tada így válaszol: „Rájöttem, hogy amikor Jézus azt mondja:
credo 2010 november
…Aki hisz bennem, ...még nagyobb tetteket visz végbe (vö. Jn 14,12), ezt nem feltétlenül a csodákra érti, hanem az evangélium terjesztésére. Például amikor Péter apostol szavára ezrek tértek meg. Ez az a 'nagyobb tett', amiről Jézus beszél! A röntgenesek, az ápolónők, az egész kórházi személyzet – mennyi emberrel találkozhattam, akik éhezik és szomjazzák Krisztust! Mióta kiderült, hogy rákos vagyok, léptennyomon megkérdezik: 'Hogyan tudja ezt így fogadni, hogyan képes ennyire bízni Istenben, aki ezt megengedte?' És válaszolhatok nekik!" Hogyan engedheti meg Isten a szenvedést? Amikor ezt kérdezzük – folytatja
7
Tada –, nem vesszük tudomásul, hogy bukott világban élünk, ahol az élet tele van szenvedésekkel. „A szenvedés a bűnnel függ össze. Ahhoz, hogy Isten véget vethessen a szenvedésnek, véget kellene vetnie a bűnnek is, vagyis el kellene tipornia a bűnösöket. Mivel irgalmas, ezt nem teszi meg: vár, nem vet véget a szenvedésnek, hogy még több embert vonhasson Krisztus közösségébe." De mi a helyzet az olyan szenvedéssel, amit nem mások okoztak: a természeti csapásokkal vagy akár a mellrákkal, amiről nem tehet? – „Már hogyne tehetnék? – feleli Tada. – El kellett volna mennem rákszűrésre, és sajnos nem tettem. De bármi okozza is a bajt, saját hanyagságunk, tudatlanságunk, tévedésünk, mások gonoszsága vagy akár egy természeti csapás – mindez Isten mindenek felett átívelő rendelkezése szerint történik. Isten sok mindent nem tart jónak, például a gerincsérülésemet vagy ezt a daganatot, mégis megengedte. Meg is akadályozhatta
volna, mint ahogy a gonosztevőket is megakadályozhatná tettük elkövetésében, mégsem tette, de ettől nem szeret kevésbé. Az örökkévalóságnak erről az oldaláról nézve kissé homályosabb az akarata, célja, érthetetlenebbek a rendelkezései." A kérdésre, hogy mit mondjunk a szenvedő embernek, Tada így válaszol: „Fontos, hogy fogadja meg Isten igéjét: forduljon az egyház elöljáróihoz, kenjék meg olajjal, imádkozzanak fölötte, és gyónja meg a bűneit. Velem is ez történt, amikor először beteg lettem: meggyóntam, és megkentek olajjal. Hiszen az élet megy tovább. Lehet imádkozni, gyógyulást keresni, de fontos, hogy a gyógyulásra várva el ne felejtsünk élni." „Ugyanakkor – teszi hozzá – mindennap készülnünk kellene a halálra. A halál nem egy csapásra jön el: mindennap ezerszer meghalunk. Valahányszor megtagadjuk önző kívánságainkat, a halál árnyékának völgyében járunk, és valahányszor igent mondunk Isten ke-
gyelmére, meghalni tanulunk. Minden esti elalvásunk annak a napnak főpróbája, amikor utoljára fogjuk lehunyni a szemünket, és az örökkévalóság partján ébredünk." Végül arra a kérdésre, hogy Jézusnak mely tanítása segít leginkább a szenvedés megértésében, Tada ezt a jézusi felszólítást idézi: „Ha kezed vagy lábad bűnre visz, vágd le és dobd el! Ha a szemed bűnre visz, vájd ki és dobd el!” (vö. Mt 18, 8-9). „Jézus fontosnak tartja a test épségét, hiszen örömmel gyógyítja a beteg kezeket, lábakat, szemeket, de ezzel azt fejezi ki, hogy a lélek egészsége még fontosabb. Ha valaki gyógyulásról beszél, én is inkább a lelkem gyógyulására szoktam gondolni. Imádkozom, hogy ne legyek lusta az imádságban, a szentírásolvasásban, hogy meg tudjak szabadulni a gőgtől, az önzéstől. Ezek a fontosabbak, hiszen Jézus is ezeket tartotta fontosabbnak." (Magyar Kurír)
LELKISÉG November 2. – Halottak napja
Életet Jézus Krisztusban
„…akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg?A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadott a halálból, úgy mi is életre keljünk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.” (Róm.6.3–5) Ha kidől a fa a sűrű erdőben, rés támad az erdő lombsátrában. Éppen így, ha kiszakad közülünk egy testvérünk, megérezzük azt. Az emberi természet ismeretében senki sem kifogásolhatja azt a gyászt, szomorúságot, amely a halállal költözik lelkünkben. Annyi minden kötöz minket e földi élethez, az emberekhez, hogy a tőlük való elszakadás sebeket ejt a szívünkön. Gyakran hallhatunk ilyen vagy hasonló kijelentést az elhunytakról: Neki már nem fáj semmi. Sokkal nehezebb, nekünk gyászoló hozzátartozóknak, akiknek tovább kell élnünk az elhunyt
emlékéve. Hogyne szomorkodnánk amikor kedves halottunkkal együtt oly sok mindent el kell temetnünk. Életünk egy–egy értékes darabját. „lelkünk felét” helyezzük a sírba. Gondoljunk csak arra, hogy az ott fekvő hitves és édesanya szívéből mennyi szeretet áradt felénk. Milyen boldogok voltunk, ha láthattuk arcát. Ránk ragyogó mosolyát, értünk hullatott könnyeit. Ám nem lennénk keresztények, ha megállnánk a könnyeknél és figyelmen kívül hagynánk szent hitünk vigasztaló tanítását. Tapasztalataink szerint a halál elmetszi a baráti és rokoni
kötelékeket, véget vet a testi közelségnek. Csak az emlékezés képei díszítik ezután kapcsolataink elárvult szobáját. A hívő ember azonban földi élete során nem csupán a mulandó dolgokhoz, nem csupán az emberekhez kötődik. Aki Krisztusba vetett hite és szeretete által hozzá köti életét, az olyan kapcsolattal rendelkezik, amelyet a halál kése nem tud elmetszeni. Ha neki adtuk magunkat életünkben, akkor a halálban is az övé maradunk. Ezért a keresztény ember életében a halál nem valami tragikus hajótörés, hanem megérkezés az örök élet kikötőjébe.
November 13.
Magyar szenteket ünnepeljük november 13–án. Szenteket, azokat akik egyszerre tudnak Istené és emberé lenni, mindig készek 8
MAGYAR SZENTJEINKRŐL
más szolgálatára, mert egyszer s mindenkorra Isten szolgálatába szegődtek. A szent nem ismeri a megosztottságot, akkor is cselek-
szik, amikor a világ szemében semmit sem tesz. Szent István király. Neki köszönhetjük, hogy népünk nemzetté nőtt, nagykorú
credo 2010 november
nemzetté vált, portyázó, kalandozó barbárból dolgozó ember lett, és fehér lovak helyett az élő és igaz Istennek áldozott. Ha kimond-
juk a szót, hogy „magyarok vagyunk” Istvánra kell gondolnunk, s amikor kereszténynek valljuk magunkat, megint csak ő juthat az eszünkbe. Két hazát köszönhetünk neki: egy földit és egy égit. Ha hívő magyarnak akarunk megmaradni hűnek kell lennünk az istváni örökséghez. Jövőnk ott van abban a Szent Jobb – kézben, amely előtt évről–évre tiszteletét teszi az egész ország. Boldog Gizella . A boldog társat tiszteljük benne, akinek boldogsága odaadott élet, a Jézustól tanult bátor áldozatvállalás. Választhatta volna a kényelmesebbnek tűnő utat, a kolostor békességét, jogában állt elutasítani a magyar küldöttséget, mely egy leendő fejedelemnek keresett politikailag „hasznos” asszonyt. De Gizella megérezte a küldetést, Istentől kapott feladatnak érezte a küldöttek kérését és odaadta a kezét Istvánnak, hogy
társa legyen egy ország megteremtésének, egy nép nemzetté formálásának, egy pogány gondolkodású magyarság keresztény szellemiségének munkálásában. Bőven jutott neki a szenvedésből, de sohasem zúgolódott a keresztek alatt… István halála utáni trónviszályok szenvedő asszonya vigasztalást nem ettől a világtól remélt. Szent Imre herceg a Gellért püspök oldalán nevelkedő királyi sarj, aki életének rövid huszonnégy esztendeje alatt komolyan vette az apai intelmeket, sohasem pergett le róla a bölcs király szívéből fakadt jó tanács. Ki mondaná, hogy ezen intelmek ma már idejüket múlt emlékek csupán?.. Imre herceg fiatalsága kellene ma is! Hitéhez ragaszkodó, egyházához hűséges, bölcs és erős ifjúságra lenne szükség! Egy eszmény nélküli világban érdemes fölidéznünk a magyar történelem nagyjait.
Szent László, a tetterős, vitéz harcos, az istváni örökség védelmezője… Több, mint kilencszáz év távlatából is lelkesedhetünk a neve hallatán. Manapság szinte magától értetődő, hogy a jövőnek elkötelezett keresztény csak a reform embere lehet. Szent László az első ezredév utáni első században egyértelműen a megújulást szorgalmazta. Példamutatóan szembeszállt a tolakodókkal, legyenek azok besenyők vagy pogány kunok, szent feladatának tartotta az ország határainak megőrzését. Mehetnénk tovább a történelemben. Elmélkedhetnénk Szent Erzsébet asszony életéről, odaborulhatnánk a margitszigeti kápolna maradványaihoz, egy biztos: jobban meg kellene becsülnünk nemzetünk szentjeit. Nemcsak egy–egy évforduló alkalmával, nem csupán mennyei születésnapjuk ünnepén. Jó lenne, ha szentjeink „szentek maradnának” saját hazájukban!
November 21.
KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE Miféle király az, aki élete java részét szegényes viskóban tölti és kétkezi munkával keresi mindennapi kenyerét? Igaz a későbbi évek során tanítása, csodái bizonyosságot tesznek hatalmáról és a virágvasárnapi hozsannák hallatán azt hitték tanítványai, hogy most foglalja el Dávid király trónját. Tudjuk nem ez történt. Töviskorona, gúnypalást, nád és vérének bíbora lettek királyi ékszerei. A ró-
Szép József
mai helytartó kérdésére: Király vagy te? – igennel válaszol Jézus. Ám a következő mondattal: „Az én királyságom nem ebből a világból való”, eloszlatja azt a rágalmat, hogy ellene van a császárnak. Nem azért jött a földre, hogy megmutassa a hatalmát, hanem hogy megmutassa szeretetét. Az ember legmegrázóbb élménye az elmúlás előttünk lejátszódó színjátéka. Elmúlik minden,
összedől a zsarnokok hatalma. Az elnyomott népek felszabadulnak, az erkölcsileg megroppant társadalmak elpusztulnak, az atombombákkal fenyegetőző kaini civilizáció jövője kilátástalan. Semmiféle hatalom nem mentheti meg az emberiséget. Csak az evangélium béketerve, csak a Dávid trónját, a szívünk trónját elfoglaló Krisztus király mentheti meg a világot.
Sorok egy temetésre Sokszor átélt pillanatok, örömteli csendes, Buzgó létjogosultság, de vajon merre van, Őszintén, nem tudva, de szeretetet adva, mindig Veletek volt, minden egyes szó, várakozás, tett, Amit szeretetből segítettem nektek, bizonyára volt benne, Némi öndac, de más mindenki, minden ember más, én Azért titokban, mindig hittem abban, hogy benne lesztek, Valahol a szívemben és átértékelődik minden, Amit tettem veletek, éreztem mindig az őszinteségetek. Türelemmel viseltem, hogy nem érhetem el, azt A bizonyos egy százalékot, de most elértem, szóltak És mentem, nem zavarva titeket, ó Istenem, van Mustármagnyi hit, Élő láncszem, most elértem a célt, mindenekhez, kitisztult, Őszinte szeretettel, hittel és reménnyel, hogy találkozunk egyszer. Addig imádkozom, közösen az angyalokkal, Ég veletek. credo 2010 november
9
Horváthné Annuska Lisieaux-i Szent Teréz, a missziók védőszentje Már kicsi korodban, mint kis szent, úgy éltél, Csupa szépet és jót, nemest cselekedtél. Te soha semmiért nem panaszkodtál, Jézustól – Te – semmit meg nem tagadtál.
Vágyódtál arra, hogy Istennek szolgálhass, A szerzetesrendbe mielőbb bejuthass. Túl fiatal voltál, hogy belépj a Kármelbe, A pápánál is jártál ebbéli ügyedbe.
Az Ő labdájának gondoltad magadat, Ha úgy tartja kedve, akár el is dobhat És a mennyasszonya is akartál lenni, Két nővéredet akartad követni
Végre elérkezett a várva várt óra, Hogy beléphessél a Kármel-kolostorba. Itt sokat dolgoztál, keveset pihentél. Majd gyógyíthatatlan, súlyos beteg lettél.
Kis iskolás voltál, ám megbetegedtél, A Szűz Anyát kérted, esdve irgalmáért. „A Szűzanya eljött és reám mosolygott, Aki nagyon szép volt” és legott meggyógyított.
És még betegen is sokat imádkoztál, Mindenkit szerettél, és csak mosolyogtál. Ám sokat szenvedtél testben és lélekben Nagyon gazdag voltál emberszeretetben.
Kedves kis Szent Teréz! Kiválasztott lettél, Az Úristennek sok-sok szolgálatot tettél. Hisz mindenben csak az Ő kedvét kerested. Életed nem volt más, csak csupa szeretet.
És te tudatosan készültél a halálra, Az Úrjézussal való találkozásra. Utolsó szavaid: „Istenem, szeretlek.” Aztán a lelkedet csendben kilehelted.
Úr Jézus Krisztust úgy akartad szeretni, Ahogyan még soha nem szerette senki. Szenvedni akartál Vele a Világért, Hogy lelkeket mentsél, s imádkozz papokért.
Még a földön éltél, sok jót cselekedtél, Az Istentől nékünk kegyelmeket nyertél. Hozzád fohászkodunk közbenjárásodért, Ó kérünk, könyörögj magyar Nemzetünkért.
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. A szent ajándék Egyszer egy kolostorra nagyon nehéz idők jártak. Csak öten maradtak: a kolostor vezetője és még négy szerzetes, akik mind 60 év felettiek voltak. Fent a hegyekben, közel a kolostorhoz élt egy mindenki által nagyra becsült szerzetes. Így a kolostor vezetője elment ehhez a szent emberhez, hogy hátha tudna valamilyen tanácsot adni, amivel a kolostor megmenthető. A kolostor vezetője és a szent ember hosszan elbeszélgettek, de amikor a tanácsát kérték, akkor a szent ember nagyon egyszerű válaszolt. – Nem tudok neked tanácsot adni. Egyedül azt mondhatom, hogy közületek, akik a kolostorban maradtatok, az 10
egyik a messiás, aki nagyon fontos szerepet fog játszani az emberiség felemelésében. A vezető szerzetes visszatért a kolostorba és elmondta a szent ember üzenetét. A következő hónapokban az öreg szerzetesek eltűnődtek a szent ember szavain. „A messiás közülünk való?” – tette fel mindegyikük a kérdést magának. Miután elgondolkodtak ezen a lehetőségen, egymás iránti tiszteletük rendkívüli módon megnőtt, attól a gondolattól, hogy esetleg köztük él a messiás. Egyszerre csak észrevették egymás különlegességeit, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Az a lehetőség, hogy valamelyikük saját maga a messiás, credo 2010 november
mindegyikük figyelmét rendkívüli módon saját maguk felé irányította. Ahogy az idő haladt, a kolostor látogatói azt vették észre, hogy a kolostorban a tisztelet és a szelíd kedvesség légköre lengi körül az öt öregembert. Nem tudni miért, de egyre több ember tért vissza a kolostorba. Elhozták a barátaikat, és a barátaik még további barátokat hoztak. Néhány éven belül pedig a kis kolostor újból virágzó kolostorrá vált a szent ember ajándékának köszönhetően. 2. Az is baj, ha nincs semmi baj? Egyik napon a bölcs rabbihoz egy férfi jött, és így panaszkodott: – Rabbi, elviselhetetlen az életem.
Hatan lakunk egy házban, s rettenetesen unalmas minden. Mondd, mit csináljak? A rabbi ezt mondta neki: – Tudod mit, végy egy bakkecskét, és vidd be a szobátokba. A férfi felháborodva mondta: – Egy bakkecskét a szobába? – Igen, igen. Tedd, amit mondtam – szólt a rabbi –, aztán egy hét múlva gyere vissza! Egy hét múlva megjelent az ember a rabbinál, idegileg teljesen kimerülten: – Nem bírjuk tovább elviselni. A kecskebak olyan büdös, hogy nem tudunk a szobában megmaradni. – Rendben van – válaszolt a rabbi –, menj haza, és a bakkecskét kösd az istállóba. Aztán egy hét múlva gyere vissza! Gyorsan eltelt az a hét is, s örömtől sugárzó arccal jött vissza az ember: – Ó, rabbi, milyen nagyszerű az élet! Áldott minden perc, amikor hatan együtt vagyunk, a bakkecske nélkül. 3. Szeretetet és emberséget hoztak a világba Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek... Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta: – A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége? Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől. – Azt hiszem – folytatta az apa – amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel. Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay megkérdezte: – Szerinted engednek játszani? Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának
azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik–e Shay–t játszani. A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta: – 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is. A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja. A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek. Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget? Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát. Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni: – Fuss Shay, fuss az elsőre! Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra. Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg: – Célba fuss Shay, célba! Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna. – Azon a napon – folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében – mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba. credo 2010 november
4. Vajon megteszünk–e mindent? Isten szeretete kurzuson vettem részt egy alkalommal Pécsett. Minden nap elmentünk szentmisére. A vasárnapi szentmise után, amikor kifelé jöttünk a templomból, egy koldus ált az ajtóban és kéregetett. Kifelé jövet automatikusan elmentem mellette. Egy–két lépés után azonban Valaki megállított. Villámgyors beszélgetés kezdődött Valaki és énközöttem. Valaki: – Nincs benned szánalom és részvét? – De igen, – válaszoltam – azonban nekem pont annyi pénzem van, ami elég a betervezett ebédhez – nyugtatgattam magam, mert a Valakit nem győztem meg ezzel a válasszal. Nem szólt többet, csak nézet rám jóságosan, és simogatta a szívemet. És a kezem megmozdult. Nem tudtam neki parancsolni, tette a dolgát, ahogy azt jónak látta, és belenyúlt a zsebembe, elővette a pénztárcámat, kivett belőle egy bankót. Ekkor a lábaim indultak el. Vissza a koldushoz. Mikor odaértek a kezem a sapkájába dobta a bankót. Mind ez pár pillanat alatt történt, de nekem, óráknak tűnt. A Valaki közben eltűnt mellőlem, a szívem pedig megtelt hálával Istenem felé, hogy lehetővé tette számomra az adakozást a szegények támogatását a nagyböjt előírt jó cselekedetét. A Valaki, mert, hogy Jézus volt, adakozott helyettem és értem, hogy kedvessé tegyen az Atya előtt. Sírva fakadtam mikor felismertem ezt. Később mikor kurtább, de sokkal finomabb ebédemet fogyasztottam, bántott, hogy talán nem lesz elég az a pénz, melyet Jézus helyettem adott a koldusnak. Jézus azonban mellém ült, és elmondta, hogy ö volt a koldus és nézte, hogy a kifelé jövő emberek szíve mennyire igaz. Vajon hányan nyugtatják szívüket azzal, hogy a perselybe dobott pénzzel már adakoztak Istennek. Mert a létszám alapján, ha csak öt forintot dobott volna be mindenki a sapkába, akkor annak széle, amit fogott a koldus leszakadt volna. Hálatelt szívvel gondolok mindig erre az esetre, mert megtapasztaltam azt, hogy mit jelent a szívemnek a szegény elesettekben Jézus Krisztust látni. (Serbán Péter) 11
HUMOR – Édesanyám, miért van már annyi ősz hajszála? – Azért, édes fiam, mert ahányszor rossz vagy, egy– egy mindig megfehéredik… – Akkor már értem, miért teljesen ősz a nagyanyó.
☺☻☺☻☺☻
– Gyerekek, jók legyetek, mert nagyon beteg vagyok. A kezemet sem bírom megmozdítani. – Hallod–é, Ábris bátyám!
Most kellene megmondanunk, hogy betörtük az ablakot. ☻☺☻☺☻☺ Minden elővigyázatosság nélkül lelép egy gyalogos a járdáról, s az égre bámulva megy át az úton. A székely rendőr: – Kérem, ha nem néz oda, ahová lép, akkor hamarosan odaér, ahová néz! És akkor a taksát már nem én állítom ki!
☺☻☺☻☺☻ – Miért nem adta le a rendőrségen a talált gyűrűt? – Mert bele volt vésve: „örökké a tied!” ☻☺☻☺☻☺ Vizsgálat után gondterhelten néz az orvos a betegre. – Laci bácsi, magának szarkómája van! – Honnét ismeri maga a komámat, főorvos úr? ☺☻☺☻☺☻
Édesapám, miért éppen édesanyámat vette el feleségül? Látod Mári, már a gyerek is ezt kérdezi! ☻☺☻☺☻☺☻ – Mind a két feleségemmel rosszul jártam! – Hogyhogy? – Az egyik megszökött, a másik meg nem akar megszökni!... ☺☻☺☻☺☻
GYERMEKEKNEK
Bruno Ferrero
Azúrkék története
Egy reggelen, amikor az azúrkék ég visszatükröződött a forrásban, megszületett Azúrkék, aki egy vízcsepp volt és megszámlálhatatlanul sok testvérével rögtön vidám kis erecskét alkotott. Csörgedezve és szökellve futottak le a kövek közt a hegyek lejtőjén. Az erecske a hegyi patakba futott, amely merészen rohant le a völgybe, magával sodorva kavicsot és hordalékot. Azúrkék és társai azzal mulattak, hogy megcsiklandozták a fák gyökereit és tréfálkoztak a fiatal pisztrángokkal, amelyek megpróbáltak megállapodni az áttetsző és tiszta tócsákban. Azúrkék szerette a veszélyes játékokat: néhány társával féktelen rohanásba kezdett, elsodorva, ami útjába került, majd szivárványként felágaskodott. Néha megült csendes tavacskákban. Az ilyen nyugodt percekben, a szél és a fűzfák susogásától ringatva, Azúrkék azt kérdezte: – Testvéreim, hova is tartunk? – A tengerhez! A tengerhez – hallotta a választ – mindenkitől. – A tengerhez természetesen mondták a felhők, amelyek azzal dicsekedtek, hogy sokkal magasabbról látják világot. – A tengerhez, te kis csacsi! –folytatta Azúrkék. – És milyen a tenger?– folytatta Azúrkék. – A tenger a legnagyobb és leg12
szebb. El sem tudod képzelni, és nem lehet szavakba önteni! –mondják a felhők. – A tenger…víz. Csupán mérhetetlenül nagyszerű, végtelen víz –magyarázták a partra kicsapó hullámok. –Nyomuk sincs ott köveknek, teheneknek, amelyek isznak belőle, korlátozó betonfalaknak. – A tenger, az tenger, kis buta! – összegezték kuncogva a kacsák. Így telt el Azúrkék rövid serdülőkora. A hegyi patak kis folyóba torkollott, amely határozott sodrásával haladt szántóföldek és ligetek között. Azúrkék és barátai már játszadoztak és megelégelték a halak ostoba beszélgetéseit, hiszen ezeknek különben sincs semmi humorérzékük. – Rohanni, rohanni, egy perc szünet nélkül… Kinek a kedvéért?– fakadt ki egy napon Dóra, Azúrkék legkedvesebb barátja. –Végül is mit érdekel minket a tenger? – Ez igaz! –mondta Azúrkék. – Álljunk meg itt. Elválhatunk a folyótól –javasolta egy másik.–Vannak a csalitba hatoló kis csatornák. Belemegyünk az egyikbe és ott maradunk, hogy szórakozzunk, amíg kedvünk tartja. A vízcseppek nagy csoportja lelkesen helyeselt. Azúrkék csatlakozott hozzájuk. Megtalálta a fű között szivárgó vízereket, lelassították mozgásukat és megálltak, pocsolyákat credo 2010 november
alkotva. Az első idők ujjongó boldogságban teltek. Olyan jó volt az a semmittevés, a lustálkodás fecsegés és nevetgélés közepette. De azután valami megváltozott. A cseppek lassan senyvedni kezdtek. A folyó ezen része kezdett elmocsarasodni. Olyan volt, mint valami lassú haldoklás. Egy kis csoport vízcsepp, köztük Azúrkék is, elhatározta, hogy utat nyit magának, és újra eléri a folyó nagy medrét. Fáradtan, erőtlenedve, végül egy zátonyon kötöttek ki. Azúrkék már nem látott mást maga előtt, mint hasadékokkal és üregekkel teletűzdelt sziklákat, homokdűnéket. Megdermesztette a félelem. – Ez a végemet jelenti. Nem tudok majd keresztülmenni ezen a pusztaságon. Elnyel a homok és eltűnök a föld színéről. Soha nem jutok el a tengerhez. Mindent elhibáztam –sóhajtotta kétségbeesve. De a szél meghallotta panaszát és elhatározta, hogy megmenti életét. – Hagyd, hogy a Nap felmelegítsen, és felszállsz majd az égbe nedves pára formájában. A többire majd nekem lesz gondom –tanácsolta. Azúrkék még jobban megijedt. – Engem arra teremtettek, hogy két föld part között folydogáljak, folyékony, nyugodt, áttetsző lényemben. Nem vagyok arra való, hogy a levegőben repüljek. A szél így felelt:
– Ne félj! Ha felszállsz a levegőbe pára alakjában, felhő lesz belőled. Én átviszlek a pusztaság fölött, és te újra lehullhatsz a földre eső formájában, ismét folyó lesz belőled és eljutsz a tengerhez. Azúrkék sok társa túlságosan félt és a sivatag elnyelte őket. – Veled megyek! –súgta Azúrkék a szélnek. A napsugarak nagyon gyengéden felemelték az ég felé. Azúrkék könnyűnek, megtisztultnak érezte magát. Újra áttetszővé vált. Sok más társával együtt, fehér felhő lett belőle, amint a szél óvatosan hajtott előre.
A repülés mámorítóan csodálatos volt. Azúrkék most fentről láthatta egész élete folyását. A hegyet, ahol született, a hegyi patakot, a folyót, a mocsarat, ahol majdnem elpusztult. Egyszer csak minden világossá vált előtte. Határtalan öröm töltötte el: mindez terv szerint történt. És odaát, a láthatáron túl, valami várta: a tenger. A szél megtartotta ígéretét és egy reggel Azúrkék könnyű esőként alászállt a nagy folyó mellett, amely befogadta nagy, csillogó szívébe. A folyó méltóságteljesen, nyugod-
tan folydogált a tenger felé. Azúrkék könnyedén haladt, boldog reménnyel telve. Amikor a tenger meleg ölelésével befogadta, már tudta, hogy ezt kereste kezdettől fogva. Egy rendkívüli dolog ragadta meg: a tengerrel találkozva nem vegyült el teljesen benne. Önmaga maradt és ugyanígy az összes többi vízcsepp is, belemerülve a Végtelen Tenger boldogságába, amely mindannyiukat befogadta.
KERESZTREJTVÉNY Írd be a rajzokkal jelzett szavakat az ábrába. Egy közelgő ünnepet olvashatsz ki a kiemelt oszlopból.
Mindenszentek ünnepe utáni napon halottainkra emlékezünk. A temetőben meglátogatjuk rokonaink, ismerőseink sírját. Felajánlásainkkal mi is segíthetünk, hogy elhunytjaink minél hamarabb eljuthassanak a mennyország kikötőjébe, Isten Országába. A hajó hullámokon halad. Hullámvonalban olvasd össze a betűket, hogy megtudd, mit ajánlhatunk föl értük, hogy lerövidítsük az út idejét!
I M Á
Á S D
G J Ó
L E CS
E K E
T E D
SZ E N
I M T
S E
Októberi rejtvényünk megfejtése: "Az úr félelme szívet derít"
Összeálllította: Lempach Gabriella credo 2010 november
13
GIZI NÉNI RECEPTJE
Miklai Lászlóné
A Tangó A krémhez:
20 dkg RAMA, 20 dkg porcukor 1 cs. vaníliás cukor, ezeket habosra keverjük.
A tésztához:
30 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 5 dkg RAMA, 1 tojás, 1 evőkanál kakaó, 1 cs. sütőpor, kb. 1 dl tej, vagy amennyit felvesz. Összegyúrjuk. Kettő lapot nyújtunk belőle és gáztepsi hátán sütjük.
1 liter tejben 3 csomag vanília pudingot felfőzünk, majd, ha kihűlt a vajas krémmel összekeverjük. Mindkét lapot megkenjük a krémmel, amit egymásra teszünk. Majd a második lapon lévő krémre rárakunk 1 csomag piskótatallért. Egy tortabevonót felolvasztunk 2–3 kanál étolajjal és rácsurgatjuk a piskótatallérokra. Másnap kockákra szeleteljük.
Jó étvágyat!
Novemberre ajánljuk programjainkból: november 1. hétfő
MINDENSZENTEK ÜNNEPE – vasárnapi miserend! 900 – ünnepi szentmise a nagybajomi templomban 1500 – szentmise a temető kápolnában az elhunytakért
november 6. szombat
MINISTRÁNS PRÓBA 900–1100 Találkozó és gyakorlás a templomban, utána játék a közösségi házban IFJÚSÁGI HITTAN – 1700–tól a közösségi házban
november 13. szombat november 20. szombat
A pécsi „BETÁNIA KÖZÖSSÉG” tanúságtétele Nagybajomban 1500–1700 Dicsőítés és tanúságtétel a templomban, majd szentmise 1700–1900 Agapé és beszélgetés a közösségi házban IFJÚSÁGI HITTAN – 1700–tól a közösségi házban
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következő, decemberi számunk 2010. december 5-től kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn 14
credo 2010 november
Nagybajomi szentek
Mátraverebély-Szentkúton, 2006.
16
credo 2010 november
