11. évfolyam 6. szám 2009. június hónap
A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
108. szám
Fotó: Pénzár Video Nagyatád Credo 2009. június
1
Közélet A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a június 7–i európai parlamenti választásokról Bár sokan aggodalommal veszik észre, hogy a keresztény kultúrát, az emberi és evangéliumi értékeket földrészünkön veszélyek fenyegetik, és gyakran elutasítás fogadja, olykor az Európai Unió politikusai részérıl is, mégis – vagy éppen ezért – hitünk alapján is felelısséget érzünk hazánkért és Európáért. Idén június 7–én európai uniós parlamenti választás lesz. Felelıs állampolgárként és hívı emberként vegyünk részt ezen a választáson, és éljünk jogainkkal, mert valóban rajtunk is múlik, hogy az Európai Unió mőködése és jövıt meghatározó döntései hazánk, Egyházunk és benne a mi magunk igazi javát szolgálják. Azokat a jelölteket támogassuk, akik készek elımozdítani az emberi élet tiszteletét és védelmét a fogantatástól a természetes halálig; akik készek támogatni a családot, amely a férfi és a nı közötti házasságra épül és a társadalom alapsejtje; akik készek a munka és a dolgozó ember méltóságának és szociális jogainak védelmére és erısítésére; akik támogatják a gazdaságnak erkölcsi értékekre épülı megszervezését; akik elımozdítják az igazságosság ügyét a társadalomban és a nemzetek között. Olyan jelölteket támogassunk, akik a leginkább rászorulók iránti szolidaritás érvényesülését segítik; akik nem önzı csoportérdekeket, hanem az egész emberiség javát szem elıtt tartva fáradoznak a természet védelmén és a teremtett világ megóvásán, akik a magyarság érdekeit képviselik. Végül – de nem utolsó sorban – akik ıszintén támogatják a Katolikus Egyházat, a keresztény értékeket és a békét. Budapest, 2009. május 13–án, a Fatimai Szent Szőz ünnepén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hogy a megfontolást segíthessük, emlékeztetni szeretnénk néhány törvényre, amelyet a jelenlegi kormánypártok szavaztak meg kormányzásuk alatt: 2002–ben hatályon kívül helyezték a BTK korábbi cikkét. Ettıl kezdve nem számít bőncselekménynek a 14 évet betöltött azonos nemővel való szexuális viszony. Míg az ilyen cselekményt eddig „természet elleni fajtalanságnak” nevezték, ezt a fogalmat eltüntette a törvényhozás. 2003–ban, illetve 2004–ben módosították a gyermekek, illetve diákok jogairól szóló törvényt. Lényege, hogy a pedagógus nem közölhet a gyermekek szüleivel olyan adatot, amely „súlyosan sértené vagy 2
veszélyeztetné a gyermek, tanuló érdekét”. A megfogalmazás rugalmasnak is felfogható, de nyilvánvaló lépés a szülık nevelési jogainak és kötelességének korlátozása felé. 2003. március 1–e óta jelentısen módosultak a kábítószerrel kapcsolatos bőncselekmények (terjesztés, fogyasztás, elıállítás stb.) büntetési tételei, valamint különösen a büntethetıséget megszüntetı okok szabályai. Aki csekély mennyiségő kábítószert saját használatra termeszt, elıállít, megszerez vagy tart, az nem büntethetı, ha 6 hónapig gyógykezelteti magát. (Hogy mi számít csekély mennyiségnek, arról nem szól a paragrafus.) 2006–ban, számos országos tiltakozás ellenére jóváhagyták az új törvényt a sterilizációról, mővi meddıvé tételrıl. Korábban erre csak egészségügyi vagy családtervezési okból kerülhetett sor, a betöltött 35. év vagy három vér szerinti gyermek volt az elıfeltétele. Most feltételek nélkül 18. évesen bárki kérheti. 2007. június 1–tıl az Európai Unió határozatát átvették a büntetı törvénykönyvbe: Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyrıl vagy személyekrıl pornográf felvételt megszerez, tart, bőntettet követ el. – A kormány javasolta, hogy a 18–éves korhatárt szállítsák le 14 évre.. (Ezt a javaslatot végül nem hagyták jóvá.) 2009. áprilisában jóváhagyták a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuálisokra is. 2008. ıszén kezdıdött meg az új polgári törvénykönyv parlamenti vitája, amely még tart. A mostani javaslat csak együttmőködést kér a házastársaktól, hőségrıl nincs szó benne, mint a korábbi törvényben. A házasság megszőnésének okai között pedig, megjelenik a házastárs nemének megváltoztatása. (Ez azt sugallja, mintha a nem változtatása olyan gyakori lenne, mint a többi megszőnési ok – halál, bírósági vagy közjegyzıi bontás.) 2009. májusában a kormány lecsökkentette a Gyes–t a Gyedet, és még nehezebb körülmények közé kényszerítette az anyákat, gyermekvállalást. Ahelyett, hogy biztosítanák a gyermeküket otthon nevelni akaró anyák számára a méltó bért (ez volna a nık szabadsága!) gyermekük bölcsıdébe adására akarják kényszeríteni ıket (miközben egy bölcsıdei hely jóval többe kerül az államnak, mintha a gyermekét otthon nevelı anyát támogatná). Püspöki Karunk (és saját józanságunk is) olyan pártok képviselıinek választására hív, amelyek – legalábbis a legnagyobb mértékben – a humán és keresztény értékeket képviselik: a házasság és család értékét, az élet értékét, a tisztaság értékét… stb. Ilyen felelısséggel menjünk választani!
Credo 2009. június
Lechner Judit
„Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, amely, ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll.” (Eötvös József) Milyen útravalót teszünk gyermekünk tarisznyájába, amivel elindítjuk ıt a világ útján? Tudatosul benne, hogy olyan nemzethez tartozik, amelynek évezredes útja, csodálatos természeti kincsei, különösen gazdag nyelve, rovásírása, mondavilága van? Vagy ezeket mind zárójelbe téve, felszínes és színes multikulturális szellemi táplálékon tengıdik, ismereteit nem a környezetébıl, hanem magára hagyva az üres lakásban, a televízióból vagy a világháló virtuális személytelenségébıl szerzi? A nı életének legboldogabb ideje amikor a gyerekei kicsik. Szerencsére én is kiélvezhettem öt éven át saját gyerekeimmel ezt az idıszakot, de amikor a kényszerő munkába állás miatt megkezdıdött a néhány hónapos bölcsıdei élet, azt nagyon megszenvedte a kisebbik fiam. Már a reggeli elválás is felért Csokonai ,”Szegény Zsuzsijának” bánatával „még a lelkem is sírt belılem, mikor búcsút véve tılem”. De egy öntudatos dolgozó nı, pláne diplomás, akire a társadalom annyit áldozott már eddig is, építse a szocializmust, azaz késıbb már a karrierjét, versenyben az egyre inkább bizonytalanodó férfiakkal, ne üljön otthon szimpla „háztartásbeliként” Álruhás királyfik „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot/ a csillagok,/csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok./ A többiek láttak egy síró porontyot/ de úgy rakta rám a pólyarongyot,/ mintha babusgatná a szép napkorongot…” (Mécs László A gyerek maradt a közösségben, megannyi álruhás királyfi és királykisasszony között a fertıtlenített egyenruhában, markában szorongatva naphoszszat a kisautót, az elhagyott otthon zálogát, és szépen „beszokott”, ahogy illett. Üldögélt a sarokban, és nézte az ajtót, ahonnan várta, hogy érte jönnek végre… Ki hallotta, ki figyelt rá, hogy mit mondott, mit gondolt azokban az idıkben? A sok gyerek között a gondos, szakszerő ellátás megillette ıt is, de a hódolat, a csodálat, amivel csak az anya, nagymama veszi körül a csemetét, elmaradt.
Jövı nemzeték nevelése Korai volt az elválás? Akkor ott, nekünk biztosan Persze vannak bizonyára kíváncsi, élénk, társaságszeretı gyerekek, ık könnyebben veszik a változásokat, de a választás lehetıségét meg kellene hagyni továbbra is a családnak. Még csak gazdasági indok sem szól amellett, hogy két év után az anyák visszamenjenek megint dolgozni, hiszen egy gyerek bölcsıdei ellátása sokkal drágább az adófizetık számára, mintha szépen otthon marad és az anya kapja meg a közösségtıl a jövı nemzedék neveléséért jogosnak járó díjat. A múltat végképp eltörölni. Az iskolában az idegen nyelvek tanulása egyre korábbi idıszakra tolódik. De van-e értelme az alsó tagozaton, amikor még az anyanyelv szerkezete, logikája, használata sem tudatosul igazán, megterheli más nyelvek hangzásával, idegenszerő gondolkodásával a gyerekeket? Mennyi ének-, rajzóra tőnt már el a tanmenetbıl abban az életkorban, amikor érzelmi kötıdés, egészséges nemzeti identitás alakulhatna ki egy életre a magyar irodalom, a népdalok, a néptánc tanítása révén! Helyette jön az unalomig ismételt kérdés: - Wat’s your name? És a válasz akkor helyes, ha felcserélıdik a vezetéknév a keresztnévvel és lehull nevedrıl az ékezet… Tiszta forrásból A gyerek születésétıl kezdve egyre táguló körökben hódítja meg a maga számára a világot. Lassan leválik az anyáról, a családról, de csak akkor tud biztonsággal tovább lépni, ha az addig bejárt területen már otthonosan mozog. Megismeri az ısöket, a család, a faluja, városa, nemzete múltját, és megtalálja benne saját kapaszkodóit. Persze a fogyasztás szabványossá formált rabszolgáival könnyebb lenne a földet a sarkából kidönteni. (Különösen, hogy az Internacionálé sorai újra és újra itt kísértenek, mindig más ideológia mögé bújva, de sokszor ugyanazokból a torkokból szól a biztatás: nemzetközivé lesz holnapra a világ?) Ezek az idık, divatok is elmúlnak majd, hisz a mai fiatal anyák dacolva válsággal, globalizációval már újra szívesen szoptatnak, vászonkendıdben magukra kötözve hordozzák a babákat, és ısi magyar dúdolók, mondókák ringatják álomba a sok, idegen számára kiejthetetlen nevő Csaba királyfit, Villıt, Csengét és Botondot... (Forrás: KÉPMÁS családmagazin)
Credo 2009. június
3
Helytörténet Marics József (Berzence)
22. Reális tervek és konzervatív ellenállás Az 1867–es Kiegyezés után Nagybajomban olyan fejlıdés indult el az élet minden területén, mely joggal vetette föl a település lakosságában és a helyi képviselıkben azt a gondolatot, hogy emeljék városi rangra községünket. Arra is nagy lehetıséget láttak, hogy a létesítendı új somogyországi járások egyikének Nagybajom legyen a székhelye. Hogy a dédelgetett álmainkból valóság legyen, sok mindent tettek a városiasodás érdekében. Kaposvár – Nagykanizsa, Nagybajomon áthaladó útvonalát téglával rakták le. A mai Kossuth Lajos utcát szilárd útburkolattal látták el. Igen nagy gondot fordítottak a Nagybajomból induló országutak karbantartására. Nagybajom képviselı–testülete 1873–ban, 1878–ban és 1888–ban kérte a megye vezetıségét, hogy állítsanak föl a településünkön szolgabírói hivatalt és járásbíróságot, valamint legyen járási székhelyő város Nagybajom. Tallián Gyula alispán 1890. június 27–én a minisztériumi felterjesztésében a barcsi és a nagybajomi somogyi járás felállítását kérte. A nagybajomi járáshoz a következı települések tartoztak volna: Alsó Segesd, Böhönye, Csokonya, Csököly, Felsı Segesd, Gige, Jákó, Kisasszond, Kisbajom, Kiskorpád, Kiskovácsi, Kutas, Nemeskisfalud, Sárd, Szomajom, Vése és Vrácsik. Sajnos, az alispán és Nagybajom terve a minisztériumi elutasítás miatt elbukott. Nagybajomból nem lett város. 1872–ben kezdıdött el a Bátaszék–Dombóvár– Kaposvár–Zákány vasútvonal építése, majd a Somogyszob–Balatonszentgyörgy közötti vonal megépítése. Mindkettı messze elkerülte Nagybajomot. Hogy településünknek nem lett állomása, az egyedül a községet irányítók konzervatív gondolkodásának, felelıtlen magatartásuknak és primitív, önös érdekeiknek köszönhetı. 1872–ben és 1907–ben is azzal érveltek a többséget képviselı, módos gazdák és testületi tagok, hogy a nagybajomi vasútállomás megvalósulása megfosztja a fuvarosainkat a kenyérkeresettıl és a mozdonyból kipattanó szikra iszonyatos károkat okozhat a mezıgazdaságból élık birtokán. 1893. december 4–én a józan gondolkodású képviselık egy része, a testületi ülésen jegyzıkönyvben rögzítették a panaszukat, hogy Nagybajomnak nincsen sem állomása, sem járásbírósága, 4
holott a lakosság létszáma meghaladja az 5 ezer fıt. A minisztériumhoz fölterjesztett kérelmük Budapesten kedvezı elbírálásban részesült. A Kereskedelmi Minisztérium 1906–ban engedélyezte, hogy építsék meg a Jákó–Nagybajom közötti vasútvonalat, mely lehetıvé teszi a település bekapcsolását az országos vasúthálózatba. Dalma Ármin budapesti építési vállalkozó elvállalta a két település közötti helyiérdekő vasútvonal megépítését. Minden terv készen volt. Minden engedély megvolt. A megvalósulás a nagybajomi testület végsı döntésén múlott. Nagy tragédiánk, hogy 1907–ben olyan szerencsétlen összetételő volt a képviselı–testület, hogy 2 szavazattal ugyan, de a vasútépítés szenvedélyes ellenzıi gyıztek. Ez a borzalmas károkat okozó szavazás 1907. március 6–án történt. Ezt a dátumot fekete gyászkeretben kellene kifüggeszteni az önkormányzat falán. Ismerkedjünk meg azokkal a személyekkel, akik a vasútvonal kiépítését szorgalmazták: Bıhm Ignác, Sárközy Jenı, Sárközy Imre, Pataky Vince, Récsey Ignác, Schüttler Jakab, Rozgonyi György plébános, Vasdényey Aladár, Steiner Gyula, Dr. Varga Samu, Kis Ács János, Neubauer József, Kacsóh Pál, Dr. Schön Jakab, Fejérvári József, Major Dávid József. Már a nevek alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy a vasútvonal megépítésén többségében a katolikusok és a zsidók fáradoztak. A vasútépítés ellen szavaztak: Gr. Festetics Pál, Somssich Miklós, Sánta Bek István, Ács Kurucz József, Ács István, Kovács István, Laki János Mihály, Garzó Ferenc, Csiba Fekete János, Laki Bóka Ferenc, Árva Lóki István, Ács Kurucz János bíró, Ács Busa József helyettes bíró, Vajda József, Kovács Ferenc, Lóki Mózsi József, Ács Gergely János, Ács Jebektor János. Szomorú tény, hogy az ellenzık táborához tartozott a két fıúr és a többségében jómódú református réteg. 1908–ban, két derék nagybajomi képviselı: Pataky Vince és Major János újból felvetette a testületi ülésen a Jákó–Nagybajom–Böhönye közötti vasútvonal megépítését, a korábbi tervek alapján, de ez a javaslat is, a még mindig konzervatív többségő testületi tagság ellenállásán megbukott. A két, említett képviselı, ekkor azt kérte, hogy legalább egy kérvényt jutasson el a nagybajomi testület a minisztériumhoz, hogy a minket érintı állomás neve Nagybajom–Jákó legyen.
Credo 2009. június
A minisztérium a nagybajomiak kérését elvetette. Joggal, mert aki többször is, tudatosan nemet mond a fejlıdésre, nem érdemli meg a jövı áldását. Úgy hiszem, a múlt hibáin okulva, szent feladatunk: zöld utat engedni a fejlıdésnek.
A Kereskedelmi Minisztérium, mely minden bizonnyal elcsodálkozott a nagybajomiak ostoba döntéshozatalán, engedélyezte, hogy az állomás új neve: JÁKÓ–NAGYBAJOM legyen. Van egy régi közmondás: „Késı bánat, eb gondolat.” 1911–ben a vasútépítést ellenzık fejében, mintha tisztulni kezdett volna valami, mert rájöttek, hogy milyen örültséget követtek el a minısíthetetlen döntésükkel és milyen nagy kárt okoztak Nagybajom lakosságának, kérték a Kereskedelmi Minisztériumot, hogy Nagybajom érintésével, Kiskorpád–Böhönye között, személyszállítás céljából egy omnibusz gépjárgány szállítsa az utasokat.
(folytatjuk)
Tanulságos történetek Uram! Vedd át a vezetést! Életemben kétszer – Szentlélek Szemináriumon, és egy Fülöp kurzuson – adtam át életem kormányzását Teremtımnek. Sıt, az autóm kormánykerekét is Rá bíztam! Gondoltam, sokkal jobb kezekben lesz! Kb. 10 évvel ezelıtti, rövid történetet mondok el: Ágoston atyát Tatabányáról hoztam Székesfehérvárra, az „Isten Sátora” közösségi misénkre. Ha vezetek, akkor nagyon rossz beszélgetı partner vagyok, mert mindig a forgalomra koncentrálok, vagyis az úton történtekre figyelek, és memorizálom. Tehát, nem képzelgés a következı gondolatsor: Védett úton haladván, arra lettem figyelmes, hogy elkezd las-
sulni az autóm. Mi történt? – merült fel bennem. Gyertya hiba? Benzin? Dugulás? Ekkor figyeltem a lábaimra: jé, levettem a lábam a gázról. De miért? A válasz azonnal megérkezett: keresztben, az orrunk elıtt, átsöpört egy autó, igen nagy sebességgel, hogy majdnem elvitt minket. De csak majdnem! Ha nem veszem le a lábam a gázról...! Az a pici lassulás elég volt ahhoz, hogy Ágoston atya akkor megtarthatta a közösségi misét, sıt, azóta is egészségben lelkileg táplál, erısít minket. Tényleg én vettem le a lábam a gázpedálról? Fizikailag igen! De ki küldte a parancsot a lábamnak, ha az agyamat is meglepte ez a mővelet? Ez nem lehet véletlen! Mintha most történt Credo 2009. június
volna, annyira világosak, – de döbbenetes is –, az emlékképem errıl a pillanatról. A megrázó történés, most is olyan erıs, hogy inkább csak írásban tudom leírni élményemet, mert szóbeli elmondáskor a meghatottság érzése mindig erıt vesz rajtam. (Nem voltam mazsola autós, hiszen mindez kb. 100 000 km. motorozás, és kb. 75 000 km. autózással a hátam mögött történt meg.) Ezek után, mondja azt valaki, hogy a Gondviselı nem törıdik teremtményeivel! Ezért küldi angyalait, hogy patronálja a rájuk bízottakat. Régóta jó a kapcsolatom az İrzıangyalommal! Bízom benne, hogy figyel rám, és óv a bajtól, hiszen többször tapasztaltam már az ilyen, és hasonló "különleges" segítését. 5
Mostanában Csepelrıl szoktam Fehérvárra hozni Ágoston atyát, s azon kaptam magam, hogy ha İ az utasom, akkor kisebb bennem az egészséges vezetési drukk. Ezt az elbizakodottság érzését igyekszem elnyomni.
Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is. Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját: – Melyik farkas fog gyızni? – Amelyiket táplálod. – válaszolta az idıs indián.
Mennyibe kerül egy csoda?
Egy idıs cseroki indián az életrıl mesélt az unokájának – Küzdelem zajlik a bensımben. – mondta a fiúnak. – Rettentı harc ez, két farkas vívja egymással. Az egyik gonosz – ı a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bőntudat, sértıdöttség, kisebbrendőség, hazugságok, önteltség, felsıbbrendőség és ego. – A másik jó: ı az öröm, béke, szeretet, remény, derős nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkőség, igazság, együttérzés és hit. 6
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyérıl elıhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévı érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévı patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfınök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess (így hívták a kislányt) megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegbıl és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt! – És te mit szeretnél? – kérdezte a patikus érezhetıen bosszús hangon. – Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam – tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. – Én pedig az én testvéremrıl szeretnék beszélni veled – mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. – Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki. Credo 2009. június
– Tessék? – fordult hozzá a patikus. – A neve Andrew, és valami csúnya dolog nı a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg ıt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? – Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni – felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. – Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg, mibe kerül. A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: – Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? – Azt nem tudom – válaszolt Tess könnyes szemmel – csak azt tudom, hogy nagyon beteg, és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. – Mennyi pénzed van? – kérdezte a chicago–i férfi. – Egy dollár és tizenegy cent – felelte Tess alig hallhatóan – Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. – Nahát, milyen csodálatos véletlen! – mosolygott a férfi – Egy dollár és tizenegy cent – éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: – Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél. A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idı,
amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény–láncolatról, ami idáig vezetett.
– Ez a mőtét egy igazi csoda volt egy dollárba és tizenegy centbe. – suttogta Anya – vajon mennyi- No és egy gyermek töretlen hitébe került volna? be. Tess mosolygott. İ pontosan tudta, mennyibe került a csoda:
Május 18-án hétfın, Nagybajomban tartották a Segesdi Esperesi Kerület papjai szokásos féléves továbbképzésüket. A plébánia közösségi termében Orvos Levente, somogysámsoni plébános tartott elıadást a papok testvéri együttmőködésérıl a II. Vatikáni Zsinat vonatkozó dokumentuma alapján. XVI. Benedek pápa ez év júniusától meghirdette a "Papok évét". Arról is szó volt, hogyan ünnepelhetné meg az esperesi kerület papsága méltóképpen ezt az évet. A jó hangulatú beszélgetést este 6 órakor szentmise zárta a nagybajomi templomban a hívek közösségében.
Szent Pál éve Rajkai István
A végétıl kezdeném. Pál apostol hajón tart Jeruzsálem felé. A Szentlélek sugallatára indult útnak, és tudja, – mert kinyilatkoztatást kapott róla, – Jeruzsálemben próbatétel vár reá, mint egykor Jézusra. Mi már tudjuk, hogy közel négy év van még hátra életébıl, két év fogság Cezáreában, és két év fogság Rómában. Búcsúznia kell övéitıl, földi életében utoljára látja ıket. Az Apostolok Cselekedetei egyik legmegrendítıbb része az, amikor az efezusi hívektıl és elöljáróktól búcsúzik. Milétuszban megszakítja az útját és odarendeli az efezusi véneket. Az Ige itt nevezi elıször püspököknek, episzkoposzoknak az elöljárókat, akik Pál egyetlen szavára szekéren, vagy talán gyalog – igyekszenek a tengerpartra. Micsoda találkozás lehetett ez! Ebben a részben háromszor
is olvassuk, hogy sírtak. Érdemes elolvasni Pál beszédét (ApCsel 20, 17–38)! Három kemény missziós év áll mögötte Efezusban, amíg eljut idáig. Amikor megérkezik a kis–ázsiai földrész legnagyobb (200ezer fı a lakossága) és legromlottabb városába (1. kép), rögtön munkába áll. A Szentírásból egyértelmően kiderül, hogy a déli munkaszünetet kihasználva, amikor a hıség miatt senki sem dolgozik, – hirdeti az igét. İ is abbahagyja a munkát és prédikál. Elıször a zsinagógában. Amikor előzik onnan, akkor az utcán, késıbb bérel egy iskolát, egy görög Tirannosz nevő filozófusét. Híres görög filozófusok éltek és fordultak meg Efezusban. Többek között Hérakleitosz, az ókori
Credo 2009. június
7
- Efezus fıutcájából ez maradt.
-Az efezusi Artemisz szobor másolata.
-A könyvtár ma is fenséges látványt nyújt.
Az 50ezer fıs színház romjai.
dialektika legkiválóbb képviselıje, Thalész, akit a nyugati filozófia atyjának is neveznek. Az iskolában pedig Szókratész szobra áll az egyik sarokban, a másikban pedig Platóné. Lehet, hogy Tirannosz néhány hallgatója bennmaradt a délelıtti órák után a teremben, és az utolsó sorban ülve tanakodnak: vajon mit akar ez? – Aztán nyílik az ajtó, bejön egy rabszolga, egy utcalány, egy kikötıi munkás…, Pál pedig beszél, a kereszténység pedig terjed. Ráadásul Isten rendkívüli csodáinak is tanúi lesznek, amiket Pál keze által mővel köztük. Tizenkét keresztelı–jánosi tanítvánnyal találkozik, akik nem hallottak még a Szentlélekrıl. Együtt imádkozik velük, aztán kezét a fejükre teszi és veszik a Szentlelket. Hatalmába keríti ıket a lalláció,
amikor isten Szentlelke olyan erısen fúj, hogy az ima is összefolyik a szájban, mások számára érthetetlen szavakkal dicsıítik az Istent. Nyelveken beszélnek. Pál csodáinak híre vándorló zsidó ördögőzık fülébe is eljut. Hallják, hogy Efezusban Jézus nevére sokan meggyógyulnak, és anélkül, hogy Jézust ismernék, mágikus módon elkezdik „használni” a nevét. Így tesz egy Szkéva nevő zsidó fıpap hét fia is Efezusban. Vesztükre épp egy ırjöngı, démonikus megszállottal kísérleteznek. Egyikük rákiált a gonosz lélekre, hogy takarodjék ki a megszállt emberbıl, de az visszavág: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” – Iszonyatos ereje van a megszállottnak, rájuk ront, letépi róluk a ruhájukat, azok szinte alig tudnak elmenekülni.
8
Credo 2009. június
Hasonló esetek és csodák folytán óriási feltőnést keltenek a filozófiai iskolában, az utcakeresztezıdésekben tanítók: Pál, Akvilla, Priszcilla, Timóteus, talán Lukács is, akik felváltva hirdetik Krisztust! És ott, ahol elkezd mőködni az Úr Igéje, mindig valami más is elkezd mőködni, amibe a hit, az evangelizálás beleütközik. És ez rendszerint nem más, mint – az emberi érdek. Ez történik Efezusban is. Addig nincs baj, amíg a terjedı kereszténység valamilyen anyagi vonalon nem érint egy bizonyos emberi réteget: nevezetesen a pogány kegyszerárusokat. Efezus jelentısége gazdasági és politikai elınyei mellett az volt még, hogy a város volt az Ókor egyik legszentebb helye. Itt emelkedett ugyanis Artemisz (rómaiaknál Diána) istennı szentélye (2. kép). A város legnagyobb nevezetességét, legragyogóbb épületét a világ hét csodája közé sorolták. Másfélszer akkora volt, mint a kölni dóm. Hatalmas faragott kıoszlopok övezték, és a leghíresebb görög mővészek szobrai díszítették. A szentély középpontjában álló istennı–szobor (3. kép) viszont meglehetısen csúf volt: tizenkét mellel (tojással?) ábrázolták: meztelenül és feketén. Hajából kígyók, skorpiók tekeredtek elı; így ült a templomban egy ezüstbıl készült trónon. Demeter, az ezüstmővesek vezetıje, mellesleg a templom egyik fıpapja, veszélyt lát a kereszténység terjedésében, nem veszik az általuk készített kegytárgyakat. (İ még nem tudta, amit késıbb aztán oly
sokan: ezüstbıl és aranyból – Jézuskát kell csinálni, ebbıl aztán jól meg lehet gazdagodni!) Felhergeli az iparosokat, akik az 50ezer fıt befogadó színházba (4. kép) tartanak, a népgyőlések színhelyére, akiket óriási tömeg követ. Ahogy az már lenni szokott, – olyanok is kiabálnak, akik azt sem tudják, miért indult el a tömeg. Elkapják Pál két munkatársát. Az apostol értük akar menni, de jóakarói, barátai lebeszélik róla. Nem engedik el az apostolt erre a népgyőlésre, mert neki nagyobb feladata van. Közben a város vezetıi attól tartanak, hogy még nagyobbra duzzad a zavargás. Odaküldik a jegyzıt, vagy valami írnokot, aki mint ügyes pszichológus, megvárja, amíg kiordítják magukat az emberek. Két órán keresztül kiabálnak, mire belefáradnak. Ekkor ügyesen eszébe juttatja a népnek, hogy ott magaslik felettük a fellegvár. Onnan bármikor megindulhatnak a helytartó légiói, abból pedig nagy baj lehet! Erre villámgyorsan szétoszlanak. Mi ebbıl számunkra az üzenet? Ahol elkezd terjedni az Úr Igéje, ott történnek a bajok. Ahol kellemes, langyos élet folyik, ott nincs semmi baj. Isten azért engedi meg, hogy néha kiélezıdjenek a dolgok, mert ott szikrák is pattannak, és így tisztázódhatnak az ügyek. Tisztázódhatnak zavaros helyzetek, mind a családban, mind az egyház közösségében. A baj akkor van, ha a vér, vagy az arany kerekedik bennünk felül, és többet jelent, mint Jézus Krisztus!
Irodalmi percek Marics József
Emlékezés Radnóti Miklósra 100 évvel ezelıtt, 1909. május 5–én született Budapesten Glatter Miklós néven a magyar irodalom egyik halhatatlan géniusza, akinek költészete felkiáltójelként világít a mővészi alkotások horizontján, figyelmeztetve a kor emberét a bátorságra, az igazság védelmére és a szenvedık szeretetére. Jómódú zsidó családból származott. Aki már születésekor kapcsolatba került a halállal, nem csoda, hogy ez az érzés mindvégig ott lüktet a verseiben, mintha érezné, hogy a halál angyala fiatalon fogja elragadni az élık közül. Amikor meglátta a napvilágot, meghalt az édesanyja és az ikertestvére. 12 éves korában az
édesapját is elveszítette. A gazdag textil–nagykereskedı anyai nagybátyja nevelte és tanítatta a tehetséges, érzékeny, az élet legapróbb rezdüléseire is fogékony gyermeket. Középiskolai tanulmányait a budapesti Izabella utcai kereskedelmiben végezte, ahol 1927–ben érettségizett. 1929–ben reálgimnáziumi érettségit is tett. Nagybátyja a textilipar megismerésére majd ebbıl fakadó, jólétet biztosító mővelésére sarkallta. 1927– 28–ban a csehszlovákiai Liberecben textilipari tanulmányokat folytatott, de hamar rájött, hogy ez nem az ı területe. İt a költészet, az irodalom, az önkifejezés világa vonzza. A szociáliCredo 2009. június
san érzékeny és a szegények iránt részvétet, szeretetet árasztó ifjú komolyan érdeklıdött a munkásosztály és a kommunizmus eszméi iránt, bár a pártnak sohasem lett tagja. Alig 20 éves, amikor örökre eljegyezte magát az irodalommal. A Népszavában és a Kortársban jelennek meg a sajátos hangvételő sokszor lázadó, a szerelmi érzést és az igazságra való törekvést megszólaltató versei. 1930– ban adják ki elsı önálló verseskötetét: Pogány köszöntı címmel. Még ebben az évben kezdte meg tanulmányait magyar– francia szakos hallgatóként a szegedi Tudományegyetemen. Tanárai közül Sík Sándort, a pia9
rista szerzetest kedvelte a legjobban, akit az évek során bölcs mesterének, lelkiatyjának és igaz barátjának tekintett, haláláig ıszintén szeretett. Az 1930–as évek elején elköszönt a Glatter családnévtıl és lett belıle Radnóti, aki ezen a néven vált országosan ismert költıvé. 1934–ben a szorgalmas és tehetséges ifjút bölcsészdoktorrá avatták. Doktori értekezését Kaffka Margit mővészi fejlıdésérıl írta. 1935. augusztus 14–én feleségül vette Gyarmati Fannit.
tében, az 1929–ben megszületett versében kéri a szerelmét: „…Vérünk / mint szentelt,metszett pohárban / arany színő bor: csillog hidegen. / Imádkozz, imádkozz értem! / (Ó fény, ragyogás, napszemő reggel!) Mindig is érdekelte a Szentírás, annak markáns szereplıi, különösképpen Keresztelı szent János éterien tiszta világa. „Keresztelı, szomorú ember volt,/ Angyal hirdette, hogy élni fog / s pusztában élt sokáig. Asszonyt / nem ösmert sohase, de sokszor / napestig vízben állt, ruháját / szıtték teveszırbıl, deréköve bır / volt, étele sáska s erdei méz!/ (János) A lélek hallhatatlanságába vetett hitével siratja el Kosztolányi Dezsıt. „A test pihen vermében hallgatag, / rögök nyugalmas sorsát éli lenn / szétoszlik, szomjas gyökér felissza / s zöld lobogással tér újra vissza, / törvény szerint! S oly könnyő, szörnyő így/ mi egy világ volt, kétfelé kering! / vagy bölcs talán? A holttest tudja itt. / İrizd Uram, a lélek útjait. (Ének a halálról) /
1936–ban megkapta a középiskolai tanári oklevelet, de katedrát sohasem. Élete végéig az irodalomból élt. Magánórákat adott, fordításokat vállalt, rádiós elıadásokat tartott és folyóiratokban publikált. Sík Sándorhoz való kötıdéseként komolyan foglalkoztatta a katolikus Egyház tanítása, Jézus személye és a keresztény élet. 1943. május 2–án – lelkiatyja, – feleségével együtt megkeresztelte ıket. Az egyházunkhoz való kötıdés által nem sajátíthatjuk ki katolikus költınek, de verseiben kezdettıl fogva kimutatható az a Sík Sándorhoz főzıdı szeretegondolati sokrétőség, mely szer- tének gyönyörő megfogalmazása ves része keresztény hitünk gaz- a Köszöntı, mely példaképül dag világának. Már az elsı köte- szolgálhat, hogyan kell tisztelnie a diáknak, a tanítványnak a jó 10
Credo 2009. június
tanárt, annak egyéniségét, sugárzó emberségét. „Társát köszönti most a gyermek, / Lélek a lelket, aki eretnek / hadak között hőségre példakép/ fiú köszönti apját, egy hitvány / korban lelkéhez hı tanítvány!/ A II. világháború vérzivataros, emberáldozatokat követelı tombolása alatt Radnótit is elszólítják a költészet oltárától. 1940 után, 1944. május 20–án ismét behívták munkaszolgálatosnak. A szerbiai Bor melletti Heidenauba szállítják az érzékeny lelkő, vékonydongájú költıt, akinek a rézbányában és az útépítéseken kell igen keményen dolgoznia. A kimerítı munka és a sok megaláztatás mellett kis kockás füzetébe írja verseit, a magyar költészet gyöngyszemeit. 1944. októberében a menekülı németek erıltetett menetben hurcolják magukkal a kimerült, beteg munkaszolgálatosokat, köztük a költıt is. Még útközben is szorgalmasan írta verseit. Petıfihez hasonlóan ı is elıre látta halálának körülményeit, mely döbbenetes módon, mérnöki pontossággal teljesedett be. Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan. / Tarkólövés. – Így végezed hát te is. – / súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. / Halált virágzik most a türelem. / Der springt noch auf – hangzott fölöttem / Sárral kevert vér szárad fülemen (Razglednicák)
Ez volt a költı utolsó verse, melyet Szentkirályszabadján 1944. október 31–én hagyott ránk szomorú emlékként. 1944. november 9–én Abda határában a teljesen kimerült,
gyaloglásra szinte képtelen költıt egy német katona agyonlıtte. Holttestét 1946. június 23–án az abdai tömegsírban találták meg. Az exhumálásakor a viharkabátjában lapult ez a kis füzet, melybe a munkatáborban írta szebbnél
szebb verseit, melyek a költı síron túli üzenetei az élıknek. Halálát az özvegye, a nemzet részvéte mellett, lelkiatyja Sík Sándor is megsiratta, megénekelte, örök emléket állítván a hallhatatlan költınek.
Radnóti Miklós
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülıhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belıle nıttem én, mint fatörzsbıl gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy–egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslı fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsın és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdıt, füttyös gyümölcsöst, szılıt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntrıl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elıtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kıre léptem én, ím itt e kı, de föntrıl e kı se látható, nincs mőszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bőnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költık is bőntelen, és csecsszopók, akikben megnı az értelem, világít bennük, ırzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ık felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Lelkiség Darvas– Kozma József
Az Atya
Nem tudunk róla, hogy Jézus Krisztus elıtt mások is nevezték volna Istent Atyának. A keresz-
ténység egyik legismertebb imája, a „Mi Atyánk” is Jézustól származik. Jézus nyomán a keresztények Istent, pontosabban az Atyát, nem csak a teremtés Istenének tartják, hanem gondviselı, szeretı, és személyes Istennek. A teremtésen túl az Atya rejtélyes módon jelen van a történelemben, elsısorban pedig a választott nép (Ábrahám utódai) történelmében. Keresztény meggyızıdés szerint az Atya „Gondviselése” az üdvtörténet során végül az ószövetségi ígéretek beteljesedéséhez vezetett. Ezt leggyakrabban úgy fejezik ki, Credo 2009. június
hogy az „idık teljességében” az Atya „elküldte” a Fiút, hogy „emberré legyen”, és „kinyilatkoztassa” Isten igazi arcát. Az Evangéliumok szerint az Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú, akit az Atya küldött. A negyedik evangéliumban Jézus azt állítja magáról, hogy ı és az Atya egyek, és hogy ebbe az egységbe kapcsolódik be mindenki, aki követi Jézust.
A Fiú Az ıskeresztény közösségek életében kezdetben elsısorban Jézus személye körül folytak viták, hogy miképpen értelmezhetı, hogy a Názáreti Jézus „Is11
ten Fia” volt. Ez természetesen rendkívül kényes kérdésnek számított a kezdetben minden valószínőség szerint csupán zsidókból álló keresztények körében, hiszen látszólag az „Egy Isten”–be vetett, szigorúan monoteista hit volt a tét. A keresztények hite, hogy Jézus Krisztus „valóban” Isten Fia volt, végül oda vezetett, hogy a keresztényeket kizárták a zsinagógákból. János Evangéliuma, amely az újszövetségi evangéliumok közül valószínőleg a legkésıbb, Krisztus után 100 körül nyerte el jelenleg is ismert formáját, olyan Jézust tár az olvasó elé, aki már „egy az Atyával”, és aki a „Szentlélek által” lesz jelen a keresztény közösség (egyház) életében. Hogy Jézus Krisztus Isten Fia, amelyet keresztény értelemben úgy kell érteni, hogy maga Jézus bár teljesen ember, teljesen Isten is, mert „általa, ıvele, és ıbenne” Isten „megtestesült” („Velünk az Isten”), a legelsı és legalapvetıbb keresztény hittételnek számít. Minden, ami ettıl eltér, bármennyire is ésszerő, tévhitnek nyilvánítottak. A Héber Biblia egyes részei, valamint a korabeli zsidó elkép-
zelések Isten Fiáról, illetve az eljövendı „Messiásról”, továbbá a hellenisztikus filozófiai rendszerek (elsısorban a sztoicizmus és platonizmus) szókészlete mind segítségül szolgáltak a korabeli keresztényeknek ahhoz, hogy megfogalmazzák a „megtestesült” Istenbe, azaz Jézus Krisztusba vetett hitüket. A „megtestesülés” a történelemben történik. A Zsidókhoz írt levél arról beszél, hogy Isten különbözı féle módon beszélt a felmenıkhöz (a „Törvény”–en keresztül, a próféták által), de „manapság” elsısorban Jézus Krisztuson keresztül szól az emberekhez. Ugyanez az ıskeresztény levél Isten tükrözıdésének is nevezi Jézust, aki jelen volt már a teremtésnél is, aki által Isten fenntartja a világot, Isten „szava” („Logosz”, azaz Ige), az „igazi” törvény, mindennek az alapja. A keresztények Jézus Krisztusban látták megtestesülni az isteni „Értelem”–et, „Bölcsességet”, amelyrıl a Héber Írások (Ószövetség) is szólnak. Szent János Evangéliuma pedig egy himnusszal kezdıdik a „Logosz”–ról: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennel volt, és az Ige Isten volt…”. Ez az Ige a
legtöbb keresztény hite szerint a Szentháromság második személye, a Fiú, aki „egylényegő” az Atyával, tehát maga az Isten, de a történelem „színpadán” Jézus Krisztus által vált ismertté, „testet öltött”, azaz emberré lett
Jézus Szent Szívének ünnepén Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami abban érte el csúcspontját, hogy Egyszülöttét adta nekünk, aki a végtelen szeretet eszközévé tett „emberi szívvel” szerette a világot. Istenszolgája II. János Pál pápa 2004–tıl Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelıdésének Világnapjává tette. A megszentelıdés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra. Az életszentség Istenhez való hasonlóság Jézus Krisztus követésében, ezért nekünk az ı belsı életét kell magunkra öltenünk. S ezt jelenti Jé-
zus Szívének tisztelete. A régiek tudták, hogy Jézus Krisztusnak kívül ábrázolt szíve ıt magát jelenti – ”belülrıl”. A Jézus Szíve– tisztelet sürgeti, hogy akarjak „a pap és Jó Pásztor Krisztus szeretetével és érzületével összhangban élni; azzal a szeretettel, mellyel İ szereti az Atyát a Szentlélekben, és szereti az embereket egészen addig, hogy életét adja értük” 1. Isten titokzatos szeretettel magához akar emelni: szeretett és kiválasztott benneteket az Úr (MTörv 7, 6–11). A negyvenéves pusztai vándorlás után Mózes ösz-
szefoglalja Izrael népének életútját, melyben Isten szeretete különösen megnyilvánult. Isten nem azért választotta ki ezt a népet, mintha bármiféle érdeme lett volna, hanem szeretete szabad választásával: „Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr.” Izrael történetének csak egyetlen magyarázata van: Isten szeretete. Isten szeretetbıl választotta ki Ábrahámot és utódait az igaz hitre,
12
Credo 2009. június
Szentlélek Jézus megígérte a Szentlélek eljövetelét, amelyet a görög nyelven írott evangéliumok „Parakletosz”–nak neveznek, és ezt gyakran „Vigasztaló” néven fordítják le. Az Újszövetség szerint Jézus, illetve Isten jelenléte a keresztény közösségek életében a Szentlélek „által” valósul meg, aki „egylényegő” az Atyával, és „egylényegő” a Fiúval. Késıbbi keresztény teológiai megfontolások a Szentlélekrıl mint az Atya és a Fiú szeretetének gyümölcsérıl beszélnek. Istent, illetve a Szentlelket, elıször Szent Ágoston nevezte szeretetnek. A keresztény vallásos tapasztalat tehát Istent nem csak teremtı és gondviselı Atyaként, és nem csak Fiúként, azaz emberré lett Istenként éli meg, hanem Szentlélekként is, azaz szeretı és vigasztaló Istenként. Eljövetele Pünkösd ünnepéhez kapcsolódik.
a biztos jövıre és a szövetségre. Isten szeretetbıl szabadította ki Egyiptomból, kötött vele szövetséget, adta neki örökségül az ígéret földjét, s végül azt akarta, hogy belıle szülessen az Üdvözítı. A kiválasztás Istentıl van, hogy senki ne legyen elbizakodott, hanem alázatos és szerény. Isten tettének igazi indítéka, titokzatos szeretete, mert mindenkit magához akar emelni. Ez ismétlıdik minden ember életében: „Örök szeretettel szerettelek, ezért megıriztem irántad irgalmasságomat” (Jer 31, 3). A hívıknek erre a szeretetre kellett válaszolni azzal, hogy engedelmeskednek Isten parancsainak. Ezzel az engedelmességgel engedték, hogy Isten megszeresse, boldoggá tegye. Valóban, „ı elıbb szeretett minket!” (1 Jn 4, 19).
2. Isten szentháromságos szeretettel magához akar emelni: elküldte Fiát bőneinkért engesztelésül (1Jn 4, 7–16). Mivel Isten a szeretet, minden mőve szeretetbıl fakad. A teremtéskor elég volt Isten egyetlen akarati aktusa, hogy az ember éljen. Az embernek adott üzeneten végig vonul Isten atyai irgalma és szeretete. Szeretetét legjobban azzal mutatta meg, hogy „elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk”. Jézus Krisztusban meghirdette a bőnbánatot és az üdvösséget. Megváltásunkra
saját Fiát használta fel, aki „kiüresítette magát, szolgai alakot vett fel”, hogy feláldozza magát „engesztelésül bőneinkért”. Szent János apostol mondja: „megismertük a szeretetet, amelyet Isten helyezett belénk, és hittünk benne.” Csak annak a hite lesz valódi, aki felfogja Istennek ezt a közeledését, hogy Fiát adta nekünk és értünk. Nekünk az Atyánkkal való találkozásban, az ı szeretetének, értünk valóságának Fiában való jelenlétét kell átélnünk. Ekkor átéljük Krisztussal azonosultan, ıt befogadva istengyermekségünket. İ bennünk lakik, mi meg İbenne, s ezzel erıt ad arra, hogy embertársaink iránt is, akiket éppen úgy szeret, mint minket, kifejezzük a szeretet követelményeit. 3. Isten szentháromságos szeretetével magához akar emelni: bevisz minket Jézus Szent Szíve szeretetébe (Mt 11, 25–30). Jézus abból él, hogy az Atya egészen megmutatja magát neki, ezért İ egészen kifejezheti elıtte fiúi hódolatát a Szentlélekben. Az Istenember viselkedése a vallásosság (az Isten és ember kapcsolat) igazi mércéje. Ezért mondja, tanuljatok tılem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívő. Életével megmutatta nekünk az Atya szeretetét. Mérhetetlen együttérzéssel tekint minden emberi szenvedésre és nyomorúságra: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tılem, mert szelíd vagyok és alázatos szívő, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” Az emberre nézve a legnagyobb rossz, a bőn. Jézus, hogy megszabadítson ettıl a tehertıl, magára veszi, fölviszi a keresztre, és halálával megsemmisíti. Ezért fáradhatatlanul jár utánunk, a tékozló fiúk, a megtévedt nık után és feltárja elıttünk titkait, hogy visszaállítson a jó útra és elvezessen bennünket a szeretı Atyával való bensı kapcsolatra. Ennek a „lélek nyugalomnak” egyetlen feltétele, hogy a Credo 2009. június
bőnös fogadja el Krisztusban az Atya irgalmát és „igáját” vegye fel. Jézus törvénye „iga”, mert megköveteli a szenvedélyek megfegyelmezését, önmegtagadást kér, ugyanakkor „édes és könnyő”, mert a szeretet törvénye. A szeretet viszont belsı energiákat szabadít fel. Krisztussal azonosulva, szeretetbıl vállalt feladatokat és megpróbáltatásokat nem érezzük tehernek – legfeljebb kötelességnek –, mert ezek árán kimutathatjuk hőségünket. A Szent Szív tiszteletének csúcsa az Eukarisztia ünneplése – a nagy kilenced –, amelyben egészen azonosulunk Jézus életével, bele asszimilálódunk, amennyiben alkalmassá tesszük magunkat erre. Jézussal – aki úgy volt az Atyáé, hogy szent szívébe zárt minden embert, az egész világot – az tud azonosulni, az lép be a Szent Szívbe, aki Vele szereti az Atyát, átölelve a világot, a gonosznak mondott embereket, a kibírhatatlannak vélt szenvedéseket és feladatokat, a magunk és mások gondjait. Bizalommal kérjük az Apostolok királynıjét, aki a legközelebb van Jézus Szent Szívéhez – fogantatásától, a Kálvárián át az örökkévalóságban –, hogy papságunk híven megırizze Jézussal a belsı, szívbéli kapcsolatot, és komoly elıhaladásra legyen képes a Boldogasszony által is megjárt életszentség útján. Isten adja, hogy egyre több szent pap által szebbé legyen a világ és biztosabb mindenek üdvössége. Szelíd és alázatos szívő Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint. Ámen. Imádság: Jézus Szíve, Te tudsz mindent, Jézus Szíve, Te látsz mindent, Jézus Szíve, Te megtehetsz mindent. Jézus Szíve, Te gondot viselsz reám, Jézus Szíve, Te meghallgatod imám. 13
Horváth Józsefné Annuska
Mert hittél Istenben, bíztál Máriában, Az úr Jézus Krisztus Édes–Szőzanyjában. Ki nekünk patrónánk, édes Nagyasszonyunk, István király óta az „Övéi” vagyunk. Ó, kérünk, hogy most is légy a mi „vezérünk”, Harcban bátor és hıs, pajzsunk, menedékünk. Bízunk és remélünk szent segítségedben, Hogy nem hagysz el minket e nehéz idıben. Tanítsd e nemzetet, tudjon imádkozni, Tudjon az Úr elıtt mélyen meghajolni, Összetett kezekkel, alázattal kérni! Teremtı Istenét, áldani, dicsérni. Tudja Szőzanyánkat tisztelni, szeretni, Közbenjárásáért buzgón esdekelni: Hogy a Mindenható bocsássa meg bőnünk, Hogy legyen irgalmas! Különben elveszünk. Ó dicsıséges szent László! Árpádház szülötte Ó, kérünk, könyörgünk, tekints nemzetünkre! Köszöntünk Tégedet Magyarok királya, Kinek e magyar föld volt kedves hazája. Hajdanán Te voltál, ki védted a hazát, Lényedet övezte királyi méltóság. Bátran szembeszálltál a vad ellenséggel, S mindig tudtál gyızni, égi segítséggel.
Tudjon TE DEUM–ot zengeni ajka! Dicsıség Istennek! Szent vagy Isten Fia! Áldunk Ó szentlélek, bajban erısségünk! Üdvözlégy Mária! Így hódoljon népünk. Ó Szent László király! Jöjj, imádkozz velünk. Ó ne hagyd elveszni bús magyar nemzetünk! Bízunk és remélünk, hogy közbenjársz értünk Isten elıtt kedves; királyunk, vezérünk.
Életünk Péter Csenge (Nagybajom 8.o.) 2009. május 24-én Nagybajomban velem együtt 15 fiatal bérmálkozott. Ebben az évben hittanórák alatt erre az alkalomra készültünk, illetve erre készített fel István atya bennünket, majd sikeres vizsgát tettünk. Izgalommal és várakozással teli évet tudhatunk magunknak, vártuk – a Szentlelket, amit ajándékba kapunk. A bérmálkozási szentmise nagyon ünnepélyes volt. A templom szépen fel volt díszítve, máskor is szép, de most vala14
hogy ez is szebbnek látszott. A szentmisét nagyon sokan megtisztelték, azzal, hogy eljöttek. Ott voltak a szüleink is, akiknek sokat köszönhetünk, támogattak bennünket, hogy eljuthassunk idáig. Vendel Atya megbérmált bennünket. Szent olajjal keresztet rajzolt a homlokunkra – „Vedd a Szentlélek jelét! Béke veled!” Az orgona gyönyörően szólt, mindenki énekelte: Jöjj Szentlélek Úristen… Köszönjük a bérmaszülıknek, hogy vállalták a kötelezettséget. Credo 2009. június
Megtisztelı volt számunkra, hogy mi bérmálkozók is megszólalhattunk valamilyen módon a szentmise alatt. Köszönetet mondhattunk azoknak, akik tanítottak, támogattak, segítettek nekünk. Ajándékot adtunk át Vendel atyának, aki „megbérmált” bennünket, Anasztázia néninek, aki a hittanórák alatt türelmes volt velünk. Külön köszönetet mondunk István atyának. A jó Isten áldja meg a jóságát és tartsa meg ıt jó erıben és egészségben.
Czeferner Richárd (Nagybajom 7.o.) Idén harmadik alkalommal került megrendezésre az egyházmegyei sportnap Kaposváron. Most is többféle játék közül lehetett választani: íjászat, kerékpáros tandem, kosárra dobás, méta stb., és a két legsikeresebb játék – a kalandtúra és a foci. A nagybajomi fiú focicsapat az 1. helyen végzett, Bécs Benjamin az íjászatban 2. lett.
Nekem idén is nagyon tetszett a sportnap, mert sok program közül lehetett választani. De fıként a méta és a foci tetszett nagyon. Az is jó volt, hogy szép környezetben lehettünk. A mőfüves pályán élvezett volt játszani. Csak az zavart, hogy egyetlen meccset játszhattunk. A kalandtúra is élvezetes volt, csak rosszul szervezték meg szerintem,
mivel egyszerre 3 csapat is futott a pályán, és ezért sokat kellett várnunk az egyes állomásoknál. Így elég rossz lett az idıeredményünk. De mindent egybevetve – egész napon át jól szórakoztunk. A sportnapról készült képek a hátsó borítón láthatók.
Május 16-án ismét a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium adott otthont a Kaposvári Egyházmegye hittanversenyének. A találkozóra mintegy négyszáz hittanos jött el, több mint 30 plébániáról. A reggeli órákban indultunk Csurgóra, a már évek óta megrendezésre kerülı hittanversenyre. A verseny idei témája Szent Pál apostol élete
volt. Több kategóriában lehetett nevezni: volt elméleti, ének, rajz és még sok más kategória. Nagybajomból három fiú alkotta a felsısök csapatát, Böhönyérıl pedig három lány a középiskolások csapatát. Mindkét csapat az elméleti versenyen vett részt. A verseny kezdete elıtt a Magvetı zenekar szolgáltatta a zenét. A megmérettetés 10 órától 11 óráig tartott. Ezek után kezdetét
vette a 60 másodperc címő musical a Magvetı zenekar elıadásában. Mindezek után az eredményhirdetés és hazaindulás következett. Két csapatunk szépen helytállt, gratulálunk nekik. Lánycsapat: Bécs Gizella, Horváth Réka és Tóth Martina Fiúcsapat: Bogdán Roland, Oláh Norbert és Szaka Norbert
Anyakönyvi adatok: Halottaink: május 7., Nagybajom: özv. BALOGH JÓZSEF élt 80 évet. Gyászolják – gyermekei: Katalin, Éva, József, Mária, Margit, János és Zoltán. Unokái, dédunokái, menyei és vejei. május 14.., Nagybajom: ORSÓS SÁNDOR élt 72 évet. Gyászolják – özvegye: Teréz, fia: László, leányai: Teréz, Aranka, Rozália, Margit, Ágnes, Ibolya és Katalin, menye: Gyöngyi, vejei és 31 unoka. május 19., Böhönye: özv. GAZDA JÓZSEFNÉ (született Spacsek Klára) élt 79 évet. Gyászolják – unokahúga: Irén és annak családja. május 21., Nagybajom: özv. DALAVICS JÓZSEFNÉ (született Fekete Mária) élt 81 évet. Gyászolják – leánya: Margit, veje: Károlya, unokája: Kornál, unokamenye: Ágota, dédunokája: Adrienn. május 25., Böhönye: özv. ORSÓS JÓZSEFNÉ (született Orsós Rozália) élt évet. Gyászolják – testvérei: György és Ferenc, ill. azok családjai, 11 gyermeke és számos unokája .
Keresztelések: május 16., Nagybajom: DÁVID – Orsós László és Harasztovics Veronika gyermeke – Huszár u. május 17., Böhönye: SÁRA–KATALIN – Kovács Gábor és Káplár Ágota gyermeke –Varászló, Fı u. Credo 2009. június
15
Gyermekeknek Bruno Ferrero
karját, amelyen ült, hogy a víz kiömlött.A király, miután megsimogatta kedves sólymát, újra nekilátott, hogy cseppenként összegyőjtse a vizet, de mikor újra a szájához emelte a serleget, a sólyom felvisított, csapkodott a szárnyával és a víz újra kiömlött. A király inkább bosszús, mint sajnálkozó mozdulatot tett, de uralkodott magán és harmadszor is nekikezdett a vízgyőjtésnek. Amint harmadszor is ajkához emelte a serleget, a sólyom megismételte játékát. A víz kidılt, Ekkor a király dühbe gurult, megragadta a sólymot és a sziklához csapta. A madár nyitott szárnyakkal, élettelenül zuhant le, mintha repülne. Közben a sziklából szivárgó víz-
cseppek lassan elapadtak. A király, szívében hol haraggal, hol szomorúsággal, szomjasabb volt, mint valaha. Elküldte szolgáit, nézzék meg, ott van–e a szikla tetején a vízér, amely a forrást táplálta. Megtalálták, de borzadva állta meg… Egy pocsolya volt, amelyben több állat rothadó teteme úszkált. Ha a király megissza a vizet, egész biztosan meghalt volna. Az egyik szolgája visszatérve ezt mondta¨ – Felség, ha ittál volna a vízbıl, meghaltál volna. A király ránézett a lábánál heverı sólyomra és lehajtotta fejét. Alázatosan bocsánatot kért hő barátjától, aki feláldozta magát érte.
Egy gyertya, amely szép látvány volt a szekrényen, leesett a konyha kıpadlójára, kissé letöredezett, de fıleg érdekes felfedezést tett: a kı, amelyhez hozzácsapódott, keményebb nála. – Barátom, – szólt hozzá – örülök, hogy itt vagyok a közeledben, mert régóta akartam beszélni veled. Mondd, hogy tudsz ilyen kemény lenni? Te ellenállsz a járókelık lábának, ellenállsz a tőznek, ellenállsz
mindennek. Szeretnék olyan lenni, mint te. – Mindjárt megmondom – felelte a kılap. – Az az ember, aki készített, miután anyagból megformált, betett a kemencébe, egy nagy tőzbe és több napig hagyott ott égni. Ezért lettem ennyire ellenálló. A gyertya gondolataiba merült és egy szót sem szólt. Nem bírta elviselni sorsát, hogy „puha, mint a viasz”. Azt gondolta, hogy az életben olyan „kemény-
nek” kell lenni, mint a kılap. Elhatározta, hogy olyan lesz, mint a kılap, és egy furfanghoz folyamodott. Amikor visszatették a szekrényre, felhasználta a pillanatot, hogy a konyában éppen nem volt senki: a kandalló tüze jól égett, nagyot ugrott és már benne is volt. De még annyi ideje sem maradt, hogy megbánja ırült tettét, a tőz egy szempillantás alatt elemésztette.
Volt egyszer egy király és annak két lánya. Nagyon szépek voltlak és rendkívül eszesek, de titokzatos betegségben szenvedtek. Karjuk és lábuk fokozatosan elgyengült, ugyanakkor látásuk
és hallásuk is csökkent. Serdülıkorukra már csak néhány lépést tudtak tenni és a kanalat is nehezen emelték a szájukhoz; látásuk csak arra volt elegendı, hogy a tükörbe nézzenek és csak azt
hallották meg, amit a fülükbe ordítottak. Sok orvos megpróbálkozott minden tudományával, de egyik sem tudta legyızni a betegséget. Egyik nap egy öregember érke-
Egyszer egy király vadászni ment, és szomjasan érkezett egy kısziklához, amelybıl cseppenként szivárgott a víz. Leszállt a lováról és nyergébıl egy drágakövekkel kirakott serleget emelt ki. Inni akart. A serleget tartó karján egy szép sólyom kuporgott: a király kedvence. A serleg lassanként megtelt, de amikor a király mohón ajkához emelte, a sólyom nekirugaszkodott, mintha fel akarna repülni és úgy megrázta a király
16
Credo 2009. június
zett az udvarba, akirıl az a hír járta, hogy ismeri az élet titkát. A királyi udvar apraja–nagyja arra kérte, segítsen a hercegkisasszonyokon. Az öreg megsajnálta a lányokat. Mindegyiküknek adott egy vesszıkosarat csukott fedéllel és azt mondta: – Fogjátok, vigyázzatok rájuk és meg fogtok gyógyulni. A hercegkisasszonyok örömmel és várakozással telve, felemelték a fedelet, de benne olyasmit látta, ami borzalommal töltötte el ıket. Mind a két kosárban egy betegségtıl meggyötört gyermek feküdt, még náluk is nyomorultabb és szenvedıbb.
Az idısebbik gyorsan visszacsukta a kosár fedelét és dühében az ablakon keresztül a folyóba dobta. Húga úgy érezte, hogy valami új érzés tölti el szívét. Bár minden mozdulat fájdalmat okozott, karjába vette a gyermeket és ringatni kezdte. Attól a perctıl kezdve a hercegkisasszony nem gondolt másra, mint a gyermek ápolására. Virrasztott vele éjjel, figyelt a legkisebb javulásra is, szeretettel segített neki mindenben. Így betegsége lassanként kezdett múlni. Majdnem hét évvel késıbb, valami hihetetlen dolog történt. Egy reggelen a hercegkisasszony örömkiáltást hallott és a gyermek szobájába sietett. Kis betege helyett egy fiatal, egészséges és életerıs herceget talált. A herceg rámosolygott és így szólt: – Én voltam a gyermek. Varázslat sújtott, de a szereteted
megszabadított. Most én segítek rajtad. Egy italt adott a lánynak. Elég volt egy korty, és a lány teljesen egészségesnek érezte magát. A hálás leány egy szívességet kért: – Engedd, hogy egy kortynyit ebbıl az orvosságból elvigyek a nıvéremnek, hogy ı is meggyógyuljon. – A nıvéredben nincs igazi részvét, az ital nem segíthet rajta – válaszolta a herceg. Ennek ellenére a hercegkisasszony a nıvéréhez sietett, aki már béna volt. Ajkához emelte az italt, de rögtön kiköpte és dühösen kiáltotta: – Meg akarsz mérgezni? A herceg és a kisebbik leány természetesen összeházasodott és boldogan, elégedetten éltek.
Volt egyszer egy ember. Elhatározta, hogy kutat fúr. Ásott tíz métert, de nem talált vizet. Csalódottan abbahagyta az ásást és más, alkalmasabbnak látszó helyet keresett. Megtalálta, és tizenöt méter mélységbe fúrt le. A
talaj a nedvességnek semmi nyomát nem mutatta. Az ember ekkor más helyre ment és még mélyebbre ásott, mint az elızı két alkalommal. De így sem talált vizet. Csalódottan és kimerülve abbahagyta a vállalkozást.
Összeadva a három kiásott kutat, majdnem ötven méter mélyre hatolt le. Ha egy kicsit türelmesebb, ugyanakkora energiával és fáradtsággal, csak egy kicsivel több erıfeszítéssel már az elsı alkalommal vizet talált volna.
Keresztrejtvény 1)Fejtsd meg a rejtvényt, és megfejtésként egy számunkra fontos dolgot kapsz a végén! 1. Szent könyvünk. 2. Minden vasárnap elmegyünk ide. 3. "Az Úr napja." 4. Jézus életének erre a eseményére emlékezünk vasárnap. 5. A mi Urunk, akinek ezt a napot szenteljük. 6. Imádság, amire Jézus tanított minket. 7. Az "Uram irgalmazz" után következik a misében Credo 2009. június
17
2) ApCsel 1,13 alapján keresd meg az apostolok nevét. (vízszintesen és függılegesen vannak elrendezve) T A M Á S É
R Á T V M Á
S P I R P X
Ugye nem felejted… Szentmisére járni nyáron is jó! A Mester nem megy szabadságra – mindig szeret, mindig vár ránk. Bárhova mégy nyaralni, biztosan lesz a közeledben szentmise, amelyen részt vehetsz! Jézus vár rád! Ugye nem felejted el ıt?!
Szeretnél hat napot Narnia csodás Birodalmában tölteni és belebújni a szereplık bırébe? Akkor nincs más dolgod, minthogy jelentkezz az idei hittantáborba! Táborhelyünk Kıszegen lesz, és onnét barangoljuk majd be a vidéket. Hogy merre is járunk majd? Mindent nem árulunk el, de azért hegyezd a füled! Nézzük dióhéjban, hogy merre is járunk majd a 6 nap alatt:
Eljutunk Velembe, onnét a Szent Vid hegyre, ahol megtekintjük a kápolnát.
A Hét-forráshoz, megtekintjük Kıszeg belvárosát, a Jurisics-várat, felfedezzük a Holdfényliget kalandparkot, megmártózunk a Szombathelyi strandon. No, meg persze lesz tábortőz és sok játék, vidámság is. A többi pedig maradjon meglepetés! :) Szeretettel: Lempach Gabi (20/450-6507) és Tóth Martina (30/417-3095)
18
Credo 2009. június
Humor Anya, lemehetek az udvarra játszani? – Kérdezd meg apádat! – Apa, alszol? – Igen. – Anya, ugye, te is hallottad, hogy apa igent mondott? ☺☻☺☻☺☻☺ Jack egy nap éppen a templomból jön kifelé, amikor a lel-
kész félrehívja, és azt tanácsolja neki, hogy csatlakozzon az Úr seregéhez. – De hát én már tagja vagyok az Úr seregének – feleli Jack. – Akkor hogyan lehetséges az, hogy csak karácsonykor és húsvétkor látom? – kérdezi a pap. – Úgy, hogy én a titkosszolgá-
Miklai Lászlóné
A tojásfehérjét felverjük habnak és a kihőlt krémhez adjuk. A piskótadarabokat rumba áztatott mazsolával és darált dióval szórjuk meg Jénai tálba rétegesen lerakjuk (krém, piskóta) úgy, hogy a rétegek közt tejszínhabot és olvasztott csokoládét is teszünk. Tetejét tejszínhabbal és csokival díszítjük. (40-x30 cm-es jénai tál a legalkalmasabb.)
Somlói galuska 6 tojásból a szokott módon piskótát sütünk. 2x2 cm-es kockákra daraboljuk. Krém: 6 tojás sárgáját 25 dkg cukorral, 1 vaníliás cukorral habosra keverünk, majd 3 evıkanál liszttel, 2 evıkanál kakaóval, 6 dl tejjel felfızzük folytonos keverés közben.
lathoz kerültem – hangzik a válasz. ☺☻☺☻☺☻☺ Két skót fogadást köt, hogy melyikük ússza meg olcsóbban a perselyezést. A győjtés alkalmával az egyikük gyorsan egy pennyt dob a perselybe, mire a másik odaszól: – Ezt ketten adtuk!
Júniusra tervezett programjainkból Júniusban a hétköznapi szentmisék Nagybajomban este 7, Böhönyén este 6 órakor kezdıdnek. Nagybajomban a szentmisék elıtt fél 7–tıl „Jézus Szíve litániát” imádkozunk.
június 6. szombat június 7. vasárnap június 13. szombat
Házas Hétvége találkozó – Böhönyén A régió házas közösségeinek év végi záró találkozója 1500 – szentmise a templomban
ELSİÁLDOZÁS Nagybajom 900, Böhönye 1100, Vése 1300, Pálmajor 1500
EGYHÁZKÖZSÉGI ZARÁNDOKLAT MOHÁCSRA REFORMÁTUS TETSVÉREINKKEL Indulás a hirdetett idıpontokban – A zarándoklat ára: 4.000,– Ft
június 19. péntek
Ministránsok kirándulása Indulás a falvakból külön busszal a megbeszélt idıpontokban
JÉZUS SZÍVE ÜNNEPE – Templombúcsú Nagybajomban 1815 Szentségimádás és litánia 1900 Ünnepélyes szentmise
június 21. vasárnap június 27. szombat július 4. szombat
Templombúcsú Nagybajomban 900 ünnepi szentmise Göndics János pappá–szentelése Kaposváron 1030 Ünnepi szentmise Elegendı jelentkezı esetén külön buszt indítunk!
EGYHÁZMEGYEI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ – SEGESDEN Credo 2009. június
19
Egyházmegyei sportnap Kaposváron
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu. Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe:
[email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Takács Orsi, Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, július - augusztusi számunk 2009. július 5-tıl kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 20
Credo 2009. június
