A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

11. évfolyam 3. szám 2009. március hónap

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

105. szám

Credo 2009. március

1

Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevelt Legyen áldott eddigi utad, És áldott legyen egész életed.

Áldott legyen a mosolyod, Légy vigasz a szenvedıknek. Légy te áldott találkozás Minden téged keresınek.

Legyen áldott Benned a Fény, Hogy másoknak is fénye lehess. Legyen áldott a Nap sugara, És melegítse fel szívedet,

Legyen áldott immár Minden hibád, bőnöd, vétked. Hiszen aki megbocsátja, Végtelenül szeret téged.

Hogy lehess meleget adó forrás A szeretetedre szomjasoknak, És legyen áldott támasz karod A segítségre szorulóknak.

İrizzen hát ez az áldás fájdalomban, szenvedésben. Örömödben, bánatodban, bőnök közti kísértésben.

Legyen áldott gyógyír szavad, Minden hozzád fordulónak Legyen áldást hozó kezed Azoknak, kik érte nyúlnak.

İrizze meg tisztaságod, İrizze meg kedvességed. İrizzen meg Önmagadnak, és a Téged szeretıknek.

Helytörténet Marics József (Berzence)

A császári csapatok Nagybajomban Noszlopy Gáspár kormánybiztos, amikor meggyızıdött róla, hogy a császári hadsereg néhány nap múlva elfoglalja Somogyországot, 1849. július 26–án a göllei elıjáróság elıtt hivatalos nyilatkozatban köszönt el a vármegyétıl. „Tartsák meg mások személy és vagyonbeli biztonságát s mutassák meg, hogy a szabadságtisztelı polgárok egyszersmind rendszeretık is. Ezért minden helységek elıjáróit felelısökké teszem. …A magyarok Istene áldja meg Önöket! Míg ismét Önök közepette lehetek nemsokára ismét kedves szülımegyém szent földjét csókoltatom. Isten Önökkel.„ Noszlopy Gáspár ezzel a nyilatkozattal gyakorlatilag elköszönt a kormánybiztosi munkakörétıl és Somogyországtól. Az elbúcsúzás után néhány nap múlva a császári hadsereg 2

Marcali felıl július 30–án bevonult Nagybajomba. Ez a megszállás azt is jelentette, hogy a településünkön a szabadságharc véget ért. A forradalmat leverték. Az osztrákok részérıl elkezdıdött Somogyban és városunkban a büntetés és megtorlás a nemzeti függetlenség vállalásáért. A császári hadsereg Nagybajom Credo 2009. március

lakosaitól, amíg ott tartózkodtak, az ellátás fejében 8 ökröt követeltek. A kikényszerített vendéglátás, az ízletes húsételek, tészták fogyasztása és a bajomi bor iszogatása közben kinevezték az új császári kormánybiztost is Németh Péter személyében. Az új elıjáró elsı intézkedéseként Kaposvárott augusztus 1–

én felszólította a régi tisztviselıket, hogy jelentkezzenek nála és ismét foglalják el a forradalom elıtti munkakörüket. Az osztrák császári tisztikar a nagybajomi honvédek közül, akik a szabadságharcért küzdöttek, néhányukat büntetésül besoroztak az osztrák hadseregbe. Ez a sors várt a 18 éves Kovács Istvánra és Sárközy Dénesre, a fiatal közbirtokosra. Sárközy Albertet, Dénes apját a kisasszondi birtokára internálták. Szerencsésen megmenekültek a büntetéstıl azok a katonák, akik október 9–e után tértek haza Nagybajomba. Ezek közé tartozott Bezerédy Pál, a 36. Zászlóalj katonája, Csumi Farkas János a temesvári ütközet hıse, aki kitüntetést is

kapott, melyet a Bach–korszak bukása után élete végéig viselt. Mentesült a büntetéstıl Herczeg Lipót, aki a szabadságharc alatt bátor és hısies magatartásáért századosi rangot kapott. Bohár János és László Mihály tizedesként tért haza. Princz József honvédként élte meg a forradalom leverését. Nagy Sándor református segédlelkésznek büntetésként el kellett hagynia a nagybajomi parókiát. Nagybajom szabadságharcos honvédei az isteni Gondviselés kegyelme révén a legenyhébb büntetésben részesültek. A hazánkat érintı megtorlás igazságtalan és kegyetlen volt. Börtönbüntetéssel sújtották a forradalomhoz hő: diákokat, kispapokat, szerzeteseket, sıt püspököket is.

Számos katona, képviselı és politikus hosszú éveket ült az ország különbözı börtöneiben. A szabadságharc tábornokai közül többet kivégeztek. Gondoljunk csak a tizenhárom aradi vértanúra. Az 1848–as szabadságharc áldozatai, üldözöttei, rabjai, emigránsai és közkatonái valamennyien hısök voltak, akiknek a nevét sokáig nem volt szabad még kiejteni sem. Az elnyomó hatalom azonban nem tudta megtiltani az emberi lelkekben élı részvétet, együtt–érzést és mélységes hálát a hısi halottak és szenvedık iránt, akik legendás hısökké és példaképekké magasztosultak a hazánkat szeretı magyar ember szívében.

Szent Pál éve Rajkai István

Az Apostolok Cselekedetei Pál római tartózkodásával és missziójával fejezıdnek be. A két utolsó vers így hangzik: „Két álló esztendeig ott maradt bérbe vett szállásán, és fogadott mindenkit, aki csak fölkereste. Hirdette az Isten Országát, és bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról” (Csel 28,30–31) İsi hagyomány szerint ez a bérlakás ott található, ahol a mai „San Paolo alla Regola” templom áll. A hagyomány ezt a helyet Pál eredeti foglalkozásához kapcsolja (ad Arenulam – Regola). Hiszen ezen a helyen sátorkészítı zsidók is éltek. Homokos partszakasz volt itt a közelben, – az „Arenula” elnevezés valószínőleg az „arena” (homok) szóból származik, – ahol évszázadokon keresztül szörmét, prémet is cserzettek. Az egyik második századból származó vértanú akta Pál apostol házát csőrként, pajta-

ként (horreum) említi, ahol Pál iskolát és menedékházat rendezett be.

Az elsı nagyobb „ad Arenulam” (Regola) templomot I. Szilveszter pápa (314–335) emelete ezen a helyen. A templom mai kinézetét a 17. század elsı felében kezdték kialakítani, végsı formáját a homlokzat kialakításával 1721–ben kapta. Credo 2009. március

Alaprajza latin keresztet mintáz. A falakat Luigi Garzi három freskója díszíti: Pál apostol megtérése, Pál apostol prédikál, és Pál apostol elfogása címő. 1612 óta a lelkipásztori munkát ferencesek látják el. Nincs messze az Igazságügyimimisztériumtól. A biblikusok szerint az apostol római tartózkodása alatt itt írta a Kolosszeieknek, a Filippieknek és a Filemonnak írt levelét. A ház maradványai, a szobák a templom alatt láthatóak. A bejárati ajtó fölött a következı felirat áll: „Divi Pauli Apostoli Hospitium et Schola” (Pál apostol menedékháza és iskolája). A jubileumi év alatt bizonyára igen sokan ellátogatnak ide, a „Kis Szent Pál”–ba, ahogyan a helyiek nevezik, megkülönböztetve a „Nagy Szent Pál”–tól, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikától.

3

Reggio Calabria vagy Reggio di Calabria az olaszországi Calabria legrégebbi városa. A 180ezer lakosú, Kr.e. 8 században alapított város az olasz csizma hegyén fekszik, a Messinai–szoros partján, átellenben Szicíliával. Ma jelentıs közlekedési csomópont. A Szentírás lapjairól tudjuk, hogy Pál apostol Málta szigetérıl Róma felé hajózva kénytelen volt két éjszakára megállni Régiumban, a mai Reggio Calabriaban. „Szirakuzába érve három napig ott vesztegeltünk. Onnét a part mellett hajózva eljutottunk Régiumba. Mivel másnap déli szél fújt, a következı nap Puteoliba futottunk be.” (Csel 28,13) Egy helyi legenda, amit a 7. század óta ismerünk, ennél többet is tud. Amikor ugyanis Pál megérkezett Régiumba, a város éppen Artemisz istennıt ünnepelte. Az ókori építészet gyöngyszeme, az Artemisz templom éppen a tenger partján állt. Pál szeretet volna a

zarándokokhoz beszédet intézni, ezért megkérte a pogány fıpapot. Az eddig engedte meg számára a beszédet, amíg a kis gyertya, amit az egyik oszlop csonkjára helyezett, el nem ég. Amikor a gyertya fénye kialudni készült, az oszlop átvette a tüzet, és egész éjszaka égett. Így Pál zavartalanul tudta folytatni a beszédet. Másnap Pál megalapította a helyi keresztény közösséget.

Pál beteg volt. Pontosabban szólva: Olyan gyakran jelentkezı fájdalma volt, ami akadályozta ıt a munkában. A Korintusiakhoz írt 2. levelében említi: „De hogy a nagyszerő kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam” (2Kor 12,7) Évszázadok óta izgatja a szentírás–magyarázókat és az orvosokat az a kérdés, vajon milyen betegségben szenvedett Pál. Ateista képviselıik leginkább az epilepsziára szeretnek hivatkozni, mert így orvosi esetként lehet magyarázni Pál damaszkuszi élményét. Komoly kutatók azonban kizárják, mivel nemcsak Pál, hanem környezete is tanúja volt az égi jelenségnek. Valószínőnek látszanak azok a vélekedések, akik Pál betegségének kezdetét a Galáciában kezdıdı

missziójára teszik. Itt említi ugyanis azt, hogy „hiszen tudjátok, hogy elıször beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg…” (Gal 4,13). Kr.u. 46/47 körül ér a galaták földjére az apostol, tehát ez idıben kaphatta meg betegségét. Számos kutató gondolja úgy, hogy a népek apostola valószínőleg maláriában szenvedhetett. Amikor Attáliából Pergébe utazott, és átment a nyirkos, maláriától fertızött területen. Ezt a véleményt látszik alátámasztani az apostol megjegyzése is, hogy váratlanul, minden elızmény nélkül jelentkezik nála a szenvedés. Másik lehetséges megoldást vet fel ebben a vitában Herbert Douteil misszionárius atya, aki a „Vatikán Magazin”–ban egy olvasó levelére válaszol:

4

Az oszlopcsonk ma is ott áll a város székesegyházában és egy barokk festmény is hirdeti a cso-


dát. A strandon Pál modern szobra áll azon a helyen, ahol a hagyomány szerint az apostol partra lépett. Azt azonban idáig senki sem tudta, hol állt az Artemisz templom. Gyakran volt földrengés ezen a vidéken, ami a partszakaszt igen átszabdalta az elmúlt két évezred során. És sokan kételkedtek abban is, hogy valaha Artemisz templom állt a városban. 2007. novemberében a legenda furcsa igazolást nyert. Carmelo Santonocito, egy helyi író, akinek kedvenc szórakozása a történelem is, a város történetének ókori dokumentumait tanulmányozva többször is próbálta azonosítani a helyet, ahol a templom állhatott. Végül is barátjával, Gianni Capolupo rendırtiszttel és Vincent Borrelli búvár–szakoktatóval együtt rábukkantak a templom oszlopaira a víz mélyén. Hat méter mélyen, harminc méterre a parttól találták meg az ókori pogány szentély oszlopait, építı köveit.

„Ami pedig a levélben említett betegségre vonatkozik, engedje meg, hogy egy számomra világos, és elfogadható magyarázatra hivatkozzam. Olvassa el az Apostolok Cselekedetei 14, 19–20. verseit:

Lisztrában a zsidók „úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból. De amikor a tanítványok köréje győltek, eszméletre tért, és visszament a városba. Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe”. Kérdezze meg egyszer házi orvosát, vajon az a ember, aki agyrázkódását nem piheni az ágyban fekve hosszú heteken át, milyen következményekkel számolhat? Idıjárás változásra érzékenység, erıs fejfájás különö-

sen akkor, amikor nagy az idegi megterhelés. Majd olvassa el a 2Kor 11–ben nehézségeinek és védekezéseinek katalógusát, vagy ugyanannak a levélnek bocsánatkérését, amiért nem tudott ígéretének megfelelıen Korintusba menni (2Kor 7,9).” Vajon Pál a malária vagy a megkövezés egyik következményében szenvedhetett? Olyan kérdés ez, amirıl orvosoknak érdemes lenne még diskurálni.

Vatikán hivatalos lapjának, a „L’Osservatore Romano” német nyelvő kiadásában nemrég egy egész oldalas cikk jelent meg, milyen ásatások zajlanak a Szent Pál évben a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában és annak környékén.

Már Kr.u. 324–ben templomot emel Nagy Konstantin császár Pál apostol sírja fölé. Hatvan év alatt a templom hatalmas bazilikává növi ki magát, amelyet Siricius pápa szentel fel. Az épület védtelenül áll a szabad ég alatt, ami a barbár betörések ideje alatt problémát okoz. Bár a gótok még érintetlenül hagyják, a szaracénok 846–ban azonban kifosztják. VIII. János pápa az eseményekre úgy reagál, hogy erıs fallal és tornyokkal veszi körül a bazilikát és a környezı épületeket. Ez olyan jól sikerül, hogy ettıl kezdve külön válik az u.n. „Jánosváros” és a „Szent Pál kastély”. Ekkorra már a zarándokok egyik fontos célpontjává válik ez a hely. A jelenlegi ásatások a „Jánosváros” egyes részeit hozták a felszínre a 9. századból. Megtalálták annak az oszlopsornak egyes darabjait, amely a korabeli leírások szerint a városból a Szentélybe vezetett. Ez a fedett oszlopsor védte a zarándokokat a tőzı naptól, de az esıtıl is, hogy könnyebben elérhessék a


szent helyet, Pál apostol sírhelyét. Éppúgy jelentıs az a lelet–együttes is, amelyben a kolostorépület maradványai kerültek felszínre. 946–ban III. Ottó, német császár a cluny-i apátságból bencés szerzeteseket telepít le, hogy gondozzák és ırizzék e helyet. A 2007 júliusában a falakon kívüli Szent Pál apátságban folytatott régészeti kutatások érdekes eredményeket hoztak, amit most a kutatóknak tovább kell bıvíteni. Giorgio Filippi, valamint Lucrezia Spera professzorok, vatikáni régészek úgy határoztak, hogy a Vatikáni Múzeum és a Keresztény Régészet Pápai Intézete a szent évben tovább vallatja a földet, hiszen sok mindenrıl alig, vagy csak homályosan rendelkezünk ismerettel. A bazilika déli oldalán is több feltárás indult meg. A kutatók azt remélik, hogy a bazilika és a mellette álló apátság ókori és koraközépkori történetével kapcsolatban még sok újdonság kerül napvilágra.

5

Nagyböjt Sík Sándor

A bőneimmel egyedül vagyok. A szó lebotlik ajakamról, Mint elesett, fölvérzett kisgyereknek: Kiáltana, de csak szepegni tud, És poros arcán két sáros barázdán Nagy tehetetlen könnyek cseperegnek. Ó, hogy ismertem jót és rosszat egykor! Néven neveztem a bőnt és erényt, Mint Ádám a paradicsomban A rámosolygó teremtményeket. De most: egy néma rengeteget látok Egy ismeretlen, névtelen világot Az önmagát sem értı szó megett. Oly kétségbeesetten egyszerő A szó, a név, a számozott szabály! A tett is olyan: megtapinthatod. A mások tette olyan egyszerő! De az én tettem? Ki értheti azt, Mikor magam sem értem, Amikor már az anyaméhben Hét fátyollal fogantatott.

Érdekesek az evangéliumi farizeusok, mert egy csodás gyógyulásról értesülve Jézust is bőnösnek nevezik („Tudjuk, hogy ez az ember bőnös”) és a vakról is megállapítják, hogy mindenestül bőnben született. Jézus viszont tárgyilagosan, de szomorúan állapítja meg, hogy a vele vitatkozó farizeusok, akik magukat látóknak nevezik, megmaradnak bőneikben. Bőnös–e, aki beteg és bőnös–e, aki szombaton gyógyítani merészel? Mindkét kérdésre ellentétes a farizeusi és a jézusi válasz. A magukat bőntelennek tartók, akik mások vélt bőnösségén csámcsognak megvetı haraggal, az orruk hegyéig sem látnak, ezért vakok.

6

Ki mondja meg, mi vagyok benne én? Mi az apám, és mi a nagyapám, Mi ház, föld, víz, nap, amely érlelé? Meddig Plutarchos, meddig Mózes, Meddig Jókai, meddig Szent Ferenc, Meddig a kenyér és meddig a perc, És mekkora része az Istené? Én azt sem tudom, tettem–é? nem–é? Én cselekedtem, vagy csak úgy esett? Vagy az egész csak képzelet? Ó, vak sebészet gyóntatónak lenni, De gyónni, – patakot tenyérbe merni, Kottába venni a forgószelet! Jaj, így vagyok a bőneimmel! Megvert, fölvérzett, maszatos gyerek, Még sírni is csak szepegve merek. De Egyvalaki hozzám térdel, Ölébe vesz, semmit sem kérdez, Csak megcsókolja vérzı homlokom. És én meleg mellére bújva, Szabadító sírásba fúlva Az egyetlen szót dadogom: Atyám!

Testi és lelki vakságról, elképzelt és valós bőnösségrıl olvasunk a jánosi történetben.

És még valamirıl: a hitrıl, mely a tényleges látás egyenes következménye. Aki lát, annak hinnie kell, az képessé válik a hitre, és aki nem tud hinni, az biztosan vak. Az egész világnak hozott krisztusi világosság – „a világosság a világba jött” – láthatóvá, érezhetıvé, megfoghatóvá akart válni. Az Igével a Világosság is testté lett. Így akar fénye lenni Credo 2009. március

mindenkinek, aki a sötétben botorkál és ezt beismeri, nem tagadja le. A mi szemünket is rányitja Jézus a bőnre, az igazi sötétségre. Láthatunk, mert kaptunk két szemet, mert hiszünk a mindent megvilágosító Emberfiában. Mert tudjuk, hogy van bőnünk, amely szemellenzıként gátol a látásban, de eközben valljuk a bőntıl való szabadszabadulás isteni lehetıségét. Sámuel, az Úr prófétája is azt hitte, hogy tisztán lát, hogy a szemeivel a külsı fizikai adottságok alapján kell választania Izáj fiai közül. Ha csak önmagára hallgatott volna, talán sohasem ismeri meg Dávidot. Felkente volna Eliábot, a magas, daliás ifjút és útjára megy. „Az Úr azonban a szívet tekinti”, azaz a lényeget látja, és szuverén

módon dönt a legkisebb, Dávid mellett. Mit tapasztalt, mire jött rá a történetben Sámuel próféta? Azt, hogy ı, és általában minden ember vak, szők látókörő és tévedésekre ítéltetett. „Csak nem vagyunk mi is vakok?” – dehogynem, sıt, egyre nagyobb sötétség – vaksötét – telepszik rátok, ha kérkedtek a látásotokkal. Annak idején és ma is nehéz közömbösen hallgatni Jézus szavait, semlegesnek maradni az

egyértelmő választási helyzetekben, amelyeket az élet igéi állítanak az ember elé. Hogyan láthatok? Miért vágyakozok a hitre? Jó–e nekem a sötétség? Megnyugtató és lelkesítı, hogy az emberi kérdések sosem feleslegesek, mert elvezetnek a kizárólagos válaszhoz: Jézushoz. Mi tudjuk, kinek hittünk, kiben bíztunk, kihez ragaszkodtunk. İ a bőnösök barátja, a gyógyító mester, az emberért szombaton is jót

cselekvı Krisztus. A farizeusok mások bőneivel foglalkoztak – mi ne ezt az utat kövessük, hanem inkább szegezzük tekintetünket a végtelen irgalomra. A nagyböjti idıszakunk se az ítéletrıl, hanem az irgalomról szóljon. Ismerjük a szabadulás útját, hiszen tudjuk, hogy az irgalom nem bőnben fogant, hanem szeretetben.

A BÖJT. a) Elsısorban ételböjt, mert ez – az ember önfenntartási ösztönét érintve – a legkeményebben, leginkább húsbavágóan, éppen ezért szüntelenül figyelmeztetve felszögez minket Krisztus keresztjére. Az Egyház ma csak Hamvazószerdára és Nagypéntekre ír elı szigorú böjtöt, nagyböjt minden péntekjére hústól való tartózkodást; de ugyanakkor int az önként vállalt további böjtölésre. – b) A böjt kiterjed más külsı javakra: kedvenc étel, ital, szórakozás, alvás, beszélgetés, tréfálkozás stb. – c) Legyen a böjt "nagy és egyetemes" ("magnum et generale") – mondja Szent Ágoston. Mit jelent ez? A katolikus böjt nem csupán önfegyelmezési (aszketikus) eszköz, hanem liturgikus jellegő tisztulási és áldozati cselekmény. Bár külsı tett, de lényege egy belsı valóság: az önakaratunktól való elfordulás. Isten akaratához való odafordulás. Hiszen "Krisztus is engedelmes lett értünk egészen a

halálig." A legalapvetıbb böjtölés: tartózkodni a bőntıl, lehetıleg a kis bőnöktıl is, hiszen ott Isten akarata és a vele szemben álló önakarat között kell választani. Továbbá: tartózkodni a bőnös vágyakozástól, mert abban – rejtetten – mégis Isten akaratát szeretnénk a magunkéhoz hajlítani. Végül a böjt: tartózkodás a megengedett javak egy részétıl, hogy a teremtményt szívünk oltárán feláldozzuk a Teremtınek. Ugyanígy áldozhatjuk fel saját elképzeléseink erıltetését, az Isten, az Egyház, a haza törvényei ellen való lázadozásunkat stb. AZ IRGALMASSÁG. Az irgalmasság kettıt jelent: Adni. Az egyházatyák egybehangzó tanítása, hogy a böjt akkor értékes Isten elıtt, ha az így megtakarított pénzbıl (idıbıl stb.) a nálunk szegényebbeket segítjük. Az irgalmas szeretet egyben bőnbánati cselekmény, mert "a szeretet befödi a bőnök sokaságát." (1Pét

4,8.). Megbocsátani. İszinte szívbıl, semmi viszonzást és hálát nem várva, mindenkinek, aki ellenünk vétett. Ez is bőnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ı bocsánatát "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezıknek." AZ IMÁDSÁG. A böjt és a jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik: a teremtményektıl a Teremtıhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külsı eseményétıl a belsıhöz fordul, kilép önmagától, hogy megtalálja igazi önmagát. A Nagyböjt a több liturgikus ima, közösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanulás és olvasás megszentelt idıszaka. (Forrás Internet)

Elnémult a zene. Nincs többé tánc. Készítsd fel lelked ember, A SZENTIDİ téged vár!

Nézd a magányban küszködött. Olajfák hegyén könnye véres! Nem magáért verejtékezik. Érted! Ki oly vétkes.

Bőnük terhét ı cipelte. A kereszt ıt verte földre. De tovább harcolt a szeretet, S így a halált összetörte.

Ideje újra megfordulni! Hamut szórni fejedre, Hogy emlékezz mindig Porrá váló nevedre.

Nézd a keresztet! A haldokló királyt. Ki megfeszítve is, Áldotta Izrael fiát.

Szállj magadba ember! A föld porába vezekelj! S vigyázz, nehogy A pokol listáján szerepelj!

Tenger Szilárd


7

Irodalmi percek Fekete István

egy levéllel kezdıdött, ámbár a levélben szó sem volt róla. A levélben arról volt szó, hogy hölgyismerısünk ekkor meg ekkor utazik át Budapesten, és menjen ki valaki az állomásra. Nem szeretem az ilyen határozatlan meghatározásokat, mert annak rendesen az a vége, hogy: – Maga úgyis szeret korán kelni…. Ez a „Maga” én vagyok, és igenis szeretek korán kelni, amíg nem muszáj, de amint elı van írva, azonnal nem szeretek. A nevezett vonat valamikor hajnali négy óra tájban érkezik – természetesen – a Keletire. Azért a Keletire, mert ennél távolabbi állomás hozzánk nincs. Ha Rákosfalván laknánk, nem kétséges, hogy összes átutazó ismerıseink Kelenföldre érkeznének. Ebben már bele is törıdtem, ámbár a Keleti megközelítése hajnalban nem olyan egyszerő. Éjszakai villamos – nagyon helyesen – nincs, így az ún. szolgálati kocsival utaztam, és fájó szívvel pislogtam a Déli valamint a Nyugati indóházakra, amelyeket átutazó ismerıseink elkerülnek. A hölgy – természetesen – már várt, azaz keresett az indulási oldalon, úgy okoskodva, hogy megszőnt érkezı utas lenni, tehát lehet annyi eszem, hogy ott nem is keresem. Sajnos, nem volt, de azért egy órán belül csak megtaláltuk egymást, ami az érkezı és induló vonatok zőrzavarában szerencsének mondható. Örültünk is nagyon, s ezt az örömet a tekintélyes csomagok bennem majdnem lelkesedéssé fokozták. Az például, amelyet vidáman felkaptam, olyan súlyos volt, hogy Gödöllıre is kiutaztam volna érte. – Nem nehéz? – kérdezte kedves barátnınk. – A fehérnemőm van benne, hosszabb idıre megyek. A csomag majdnem kiesett a kezembıl, olyan nehéz lett egyszerre, s alig tudtam megvigasztalódni, amikor a restiben reggelizés közben azt mondta, hogy azért nem jött ám üres kézzel, sıt meg fogunk lepıdni, hogy milyen kedves ajándékot gondolt ki számunkra. – Száz tojást hoztam, legalább száz tojást… De hogyan! Ebben a kis szatyorban… A szatyrot felbecsülni – ahogy mondani szokás – egy – egy pillanat mőve volt. A szatyorban csak mint rántotta férhetett el száz tojás, azért úgy mosolyogtam, mint akinek semmi kedves a mosolygáshoz. A 8

szatyrot fekete kendı borította, s a hölgy szoborleleplezéshez méltó áhítattal bontotta meg a leplet. A szatyorban egy szép kis kendermagos tyúk ült. Körülnézett a pesti neonfényben, és tyúknyelven valamit mondott, után rögtön ásított. – Na mit szól hozzá? Ez a tyúk mindennap tojik, és még csak most kezdte… Nem tudom, mit mondtam. Nem tudom, hogyan vágtam csodálkozó lelkes és elismerı képet a meglepetéshez, de azonnal megállapítottam, hogy hálátlan és aljas farizeus vagyok, mert a legjobban szerettem volna a tyúkot a falhoz vágni, de legalábbis felkelni, és hőtlenül otthagyni. A hölgy már régen elutazott, s én még mindig ott ültem az asztalnál, amíg a pincér finoman nem figyelmeztetett, hogy a tyúkomat vagy vigyem el, vagy takarjam le, mert ez – étterem. . A tyúk, úgy látszik, szerette a társaságot, mert azonnal kikezdett a pincérrel, és késıbb a villamosok utazóközönségével. A hölgy elvitte a leplet, és én ölemben a szatyorral elkeseredetten állapítottam meg, hogy annyi állatbarát sehol a világon nincs, mint Pesten. Rettegek a feltőnéstıl, de nem lehetett elbújnom, mert a tyúk minden leszállót, felszállót hangos káricálással üdvözölt, és megcsipkedte a kalauznı fényes lyukasztóját. Végre leszálltunk, s akkor megfenyegettem a tyúkot, hogy vagy csendben lesz, vagy elhallgatom a száz tojást, és akkor fazékba kerül. De nem hallgatott, és – nem röstellem – mire hazaértünk, én voltam megfızve. Hogy miket mondott kotyogó, káráló, békés tyúknyelven, én nem tudom, de benne volt az elhagyott rét, a napsütéses udvar, a kútgém és a szénapajta, a csalán a kerítés mellett, a gólyafészek a kéményen… Benne volt az elhagyott táj s a fakadó ribizlibokor, benne volt minden, s akkor már éreztem, hogy ebbıl a tyúkból nem lesz leves soha. Nem is lett. Családtag lett, aki a macskával egy kosárban alszik a faházban, akit mindennap meglátogatunk, elbeszélgetünk vele, kézbıl etetjük, és nem múlik el nap, hogy hol itt, hol ott tojást ne találnánk utána. Válogatott, szép, valódi „teatojásokat”. Igen, már a huszonnegyediknél tartunk, s a Közért érdemes vezetıje nem tudja elképzelni, miért veszek mindennap egy tojást. Csak egyet. Mert tojni, mióta megvan, nem tojt még egy darabot se.


Nemzeti Ünnepünk Petıfi Sándor 1848 március „mámoros” napjaiban írta a SZABADSÁGHOZ c. himnuszát

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted.

Oh tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltetı pillantást, Hogy erınk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától.

Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván.

De, szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövıtıl félted?

S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitora szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték.

Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni!

Megszőnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket.

S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S gyıztes ellenségednek megint kell Küzdeni... kísértı lelkeinkkel!

Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya, Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

Pest, 1848. március 27-e elıtt

Gyümölcsoltó Boldogasszony Horváth Józsefné Annuska: Dicsértessél ó Mária! Krisztus- Jézus édesanyja, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél szüzek Szőze! S Szőz méhed áldott gyümölcse, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Szőz Mőária! Rózsafüzér Királynéja, Dicsértessél és áldassál oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Égi Ara! Szentlélekisten Mátkája, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél kegyes Anya! Magyarország Nagyasszonya, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél ó drága kincs! Hozzád hasonló sehol sincs, Dicsértessél és áldassál! Oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél ó drága kincs! Hozzád hasonló sehol sincs,

Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél lelkünk Gyöngye! Szegény életünk reménye, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Egek Éke! Lelkünk égbe segítıje, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Égi-Virág! Téged tisztel egész Világ Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Szőzliliom! Te vagy nékünk az oltalom, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Dicsértessél Aranyrózsa: Mennyország díszes Virága, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál. Üdvözlégy Ég Királynıje! Mi Megváltónk Szőz Szülıje, Dicsértessél és áldassál, oltalmad alá fogadjál! Ámen.


9

Közélet Dr. Boros Imre közgazdász

A fogyasztóinak és jólétinek címkézett társadalmakban utat tört magának az egoizmus, aminek egyik jellemzı vonása a mának élés, a jövıvel és a másokkal való törıdés teljes hiánya. A permanens jólét azt a látszatot keltette az egoista emberben, hogy némi munka ellenében a társadalom ıt minden jóval ellátja, aminek folytonosságáról nem az ı kötelessége gondoskodni. A mindennapi jólét habzsolása oda vezetett, hogy az egoizmusba fordult egyének megfeledkeztek mindennemő jövıtervezésrıl, beleértve saját családjukat is (ha egyáltalán volt ilyen). Divattá és koreszmévé szépült ugyanis a szingli létforma.

Sajnos a rendszerváltás után hazánkban is lábra kapott a megalapozatlan jólétvárás a jóléti társadalom minden kártékony kísérıjelenségével együtt. A felhıtlen jólét azonban a világ gazdagabb felén is odavan, nálunk pedig soha meg sem valósult. Mára katasztrofálissá vált a demográfiai helyzet, ami éppen egyik akadálya a maradék anyagi egzisztencia biztonságos fenntartásának is. Egyes államok, mint hazánk pedig szisztematikusan nehezítették azok dolgát, akik hosszú távra és gondoskodó módon tervezték az életüket, beleértve a következı nemzedékekrıl való gondoskodást is. Az állami szabályozásokkal (adók, illetékek, szociális, oktatási, egészségügyi ellátórendszerek) évtizedekig rakták rájuk a terheket, de a családi létbıl adódó elınyöket, mint a szükséges munkaerı biztosítása, a profittermelés szolgálatába állították.

Az erdélyi példa Kiváló hagyományai vannak a magyar családtervezésnek, de sok tapasztalattal szolgáló nemzetközi példával is találkozhatunk. A soknemzetiségő együttélés körülményei között Erdélyben a székely közösségeket éppen ez tartotta fenn a mai napig. A székelyek adófizetés helyett saját költségükre permanens honvédelmi feladatokat (határvédelem) láttak el. Társadalmuk is katonai elvek alapján szervezıdött. A tized gondoskodott elsısorban mindenrıl, azzal a céllal, hogy a fenntartáshoz és a honvédelemhez szükséges emberi erıforrás mindig rendelkezésre álljon. A székely család minimum négy gyermeket tervezett. Az apai portát a legkisebb fiú örökölte. A többi fiú építési telket kapott a faluban. A fiúk nısültek, azaz házhoz hozták az asszonyt. A közösség gondoskodott építıanyagról az új házakhoz. Elsısorban fa kellett, ami volt ott bıven. A keresztszülık és a násznép dobta össze az induló háztartáshoz szükséges javakat, valamint egy lovat és egy fejıstehenet, aprójószágot, szerszámokat. Lányos házakhoz nem benısültek, hanem oda házasodtak. A legkisebb lány maradt otthon, a vı beházasodott. A fogantatástól a halálig az embert a közösség gondoskodása vette körül. Bi10

zonyos kor után a közvélemény csak a házasságban élést fogadta el.

Szigorú rendje volt a családi gondoskodásnak a német területeken is. A vagyont az elsıszülött fiú örökölte. İ azonban gondoskodott pártában maradt leánytestvéreirıl, és agglegény fiútestvéreirıl. Az agglegény örökséghez nem jutott, a nem házas emberekbıl a hadsereg és a szerzetesrendek biztosították utánpótlásukat. Itt is a többgyermekes modell volt az általános.


A tıke kiszolgálása Semmi kérdés, hogy a hosszú távú családtervezés útjába az akadályokat a profitalapú társadalom rakta. A tıke természetéhez tartozik, hogy keresi a helyet a gyors megtérülésre. Ebbıl a szempontból a tıke abszolút nemzetközi, és arra törekszik, hogy mindig legyen szabad mozgása. A szabad mozgást 1918–ig a fejlett világot felölelı aranypénzrendszer, manapság az IMF által „összegrundolt” nemzeti valutakonvertibilitások teszik lehetıvé. Ezt alapvetıen hasznos dolognak kell tekintenünk. Az azonban már káros, hogy az országok kormányai tétlenül szemlélik, hogy nemzeti erıforrásaik, fıként a munkaerı–újratermelés költségeihez a profithajszolás miatt a tıke nem járul hozzá. Hazánk

ebbıl a szempontból élenjáró. Eddig az alacsony munkabérrel csábították a befektetéseket hazánkba. A dolog a teljes alávetésig fajult. Mára minden azért történik kormányzati szinten, hogy a kozmopolita tıke nálunk továbbra is kiemelkedı haszonnal mőködjön. Még az államcsıdöt elhárítani hivatott válságpénzügyi csomag is. Ezzel nem hazánkat segítik, hanem a tıke megtérülését. Ha a hazai bankok becsıdölnek, akkor odavannak a profitkiutalások, és ha az államot is bennhagyják a csıdben, akkor az összes vállalkozás bedılhet, hiszen a megtermelt jövedelem az államnál ragad. A szándékokat egyértelmően tükrözik az intézkedések.

Ki védi a családokat? Senki sem beszél arról, hogy a családokat védeni kell. İket is megilletné a csıdvédelem, már azért is, mert a kisvállalkozások tulajdonosai csıd esetén a családi vagyont is elvesztik. Arra sem gondol itt senki, hogy a családok tönkremenetele után nem lesz annyi használható munkaerı, amit akár alacsony munkabérrel „érdemes” lenne kizsákmányolni, mert állandósulnak a szociális feszültségek. A tıke mőködtetésének kockázatai ezáltal megnınek. Így van ez minden olyan helyen, ahol a profitérdekelt kozmopolita tıke a közösség érdekeit védı kormányokat maga alá győri. Elengedhetetlen lenne, hogy a mindenkori kormány a tıkével olyan alkut kössön, hogy abban a családok hosszú távú tervezhetısége is biztosítva legyen. Ennek azonban ma csak a hiányát szenvedjük.

Nem túl sokról van ugyanis szó. Az anyaságot a harmadik gyerek után fıfoglalkozású munkaviszonyként kellene elismerni, ha a család kéri. A családi jövedelmet egy fıre vetített jövedelem alapján kéne adóztatni. Alacsony tarifájú adót kellene kivetni a családtagokat foglalkoztató családi vállalkozásokra. Végül szükség esetén csıdvédelemben kellene részesíteni a családokat is. Sok helyen a kormányok és a pártok ezt már elérték, nekünk még várni kell. Forrás KÉPMÁS magazin

Vélemény A pokol nem hely, hanem állapot

A gonosz lelkekrıl és az örbeszél Pedro dögőzésrıl Barrajon exorcista (ördögőzı) pap, a római Athenaeum Pontificium Regina

Apostolorum antropológiai professzora, a pápa tanítását terjesztı Legio Christi közösség tagja. XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögőzést végzı papokkal – találkozott. Tekinthetjük ezt jelzésnek? – Nem, ez csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán. Mi ez a tanítás? Credo 2009. március

A tanítás alapján a Szentírás, amely szerint Isten teremtett minden élılényt: az embert éppúgy, mint a tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat és a gonosz lelkeket. A gonosz lelkeket is Isten teremtette? – İ teremtett mindent. A keresztény hagyomány szerint a Sátán és a gonosz lelkek bukott angyalok. Olyan angyalok, akik a teremtés kezdetén fellázadtak Isten ellen. Hogyan engedhette meg Isten a rosszat? 11

A szabadságunk miatt! A rossz lehetısége a szabadság ajándékával függ össze. Isten szabadnak teremtette az embert. Amikor döntött, hogy megtiltsa a rosszat; vagy megadja a szabadságot, Isten a szabadság mellett döntött. Ha nem dönthetnénk jó és rossz között, nem volnánk szabadok. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében többet számít a szabadság, mint az összes bőnünk. Az állatok nem gonoszak – de nem is szabadok. Isten a szabadság ajándékával az állatok fölé emelt minket. Hogyan kell elképzelnünk a tisztán szellemi lényeket? Van akaratuk és értelmük. De nincsenek érzékeik. Nincs testük. Csak az embereknek és az állatoknak van testük. A keresztény hit szerint Isten személy. A Sátán és a gonosz lelkek is személyek? Karl Barth svájci teológus megfogalmazásában a Sátán személytelen személy. Mi a személy. Mi a személy? Szellemi természető, akarattal és értelemmel rendelkezı lény, akinek értelme az igazságot kutatja, akarata pedig a jóra törekszik. A gonosz léleknek is van értelme és akarata, de akarta rosszra törekszik, értelme pedig a nem–igazat kutatja. Ilyen értelemben, mondja Karl Barth, a Sátán személytelen személy, maga a „nemlét”. Van arca? Nincs. De Isten megengedheti, hogy az angyalok és a gonosz lelkek testi formában is megjelenjenek. Így jelenthettek meg angyalok, és így közvetíthettek üz6eneteket az embereknek. De Isten a gonosz lelkeknek is megengedheti, hogy testi alakot öltsenek, és így jelenjenek meg embereknek vagy állatoknak – ám ez a lényüket nem érinti. Felvehetnek valamilyen testi formát, de az nem a sajátjuk. 12

Van szaguk? Egyes szentek, mint pl. Avilai Szent Teréz, állítólag érezték a gonosz szagát. Szent Teréz azt mondta, a Sátán bőzlik. Kénes szaga van? Egyes szentek szerint igen. De inkább valami undorító bőz jellemzi ıket. Hol laknak a gonosz lelkek? A pokolban? Igen a pokol nekik készült, nem az embereknek. Tehát a pokol is teremtett valóság? Igen. Az angyalok is teremtmények, a bukott angyalok is, a pokol is. Nem magától lett. A pokol nem hely, hanem állapot. Az az állapot, amelyben az Istent győlölı gonosz lelkek élnek. A szeretet tagadásának állapota. Isten a szeretet. A pokol a szeretet ellentéte, a győlölet. A pokol nem más, mint ezeknek a lelkeknek az állapota. A pokol az örök győlölet állapota, Isten szeretetének örökre szóló visszautasítása. Vannak objektív kritériumai az ördögtıl való megszállottságnak? Az exorcizmus új szertartáskönyve nagyon jól összefoglalja a megszállottság kritériumait. Számomra, papként, a legnyilvánvalóbb jel az, hogy az illetı viszolyog a szent tárgyaktól, pl. a feszülettıl, a rózsafüzértıl, vagy a kereszt jelétıl. Isten neve is taszítja – amikor elhangzik, az ilyen ember nagyon ideges lesz. Kevésbé fontos jel, hogy a megszállottak olykor természetfeletti képességekre tesznek szert. Nem tanult idegen nyelveken szólalnak meg. Levitálnak, lebegnek, nem hat rájuk a gravitáció. Néha megmagyarázhatatlan fizikai erıre tesznek szert, és dühöngeni kezdenek. Mindazonáltal egyáltalán nem könnyő megállapítani a megszállottság esetét. Mielıtt valakivel foglalkozni kezdek, általában pszichiáterhez vagy Credo 2009. március

neurológushoz küldöm. Csak akkor kezdem meg a lelki kezelést, ha ezek a szakemberek azt mondják, nem tudnak vele mit kezdeni. Azt szoktam mondani, hogy tíz exorcizmusra jelentkezı közül egy az, aki valóban megszállott. Mi lehet az oka annak, hogy valaki megszállott lesz? Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, miért lesz az egyik ember rákos beteg, miközben a másik nem. Ezt sem tudjuk megmagyarázni. Csak azt tudjuk, hogy a testi és lelki betegségben jobban megnyilvánul Isten ereje és jósága. Így kell látnunk a megszállottságot. Hogyan történik az ördögőzés? Az Egyház erkölcsis bizonyosságot kíván az ördögőzést végzı paptól, hogy valóban megszállottsággal áll szemben. Abszolút bizonyosság azonban nem létezik. Ezért igen fontos, hogy az exorcista az imádság és a böjt embere legyen. És azután? Az exorcizmus fontos, hivatalos imádság, amelyben erıteljesen jelen van az Egyház hatalma. Ez a lényeg. Olykor szenteltvizet vagy tömjént használunk, és a pap mindig feszületet tart a kezében. A pap mellett másoknak is jelen kell lenniük, mert megesik, hogy a megszállott személy erıszakosan kezd viselkedni. Az embert egészen megváltoztathatja a gonosz kiőzése. Más ember lesz belıle. A szertartás közben, Isten jelenléte és az emberek közös imája hatására a gonosz lélek megnyilvánul. Sokszor dühöngeni kezd, mert tudja, hogy valamilyen módon vereséget szenvedett. A megszállott személy hangja ilyenkor elváltozik, nagyon kellemetlenné válik. Félelmetessé is? Egyáltalán nem. A megszállottat ilyenkor csak szánni tu-

dom, mert szenved, és az ember látja, hogy szenved. Ugyanakkor öröm tudni, hogy az exorcizmus megszabadítja ettıl a szenvedéstıl. Minden exorcizmus elején a Szentháromságot, az Atyát, a Fiút, és a Szentlelket hívjuk segítségül. Azután szentírási szakaszokat olvasunk fel, majd egyfajta párbeszéd kezdıdik az exorcista és a megszállott személy között. Az exorcista megkérdezi a gonosz lélek nevét. Ez mindig nehéz pillanat. A gonosz sohasem akarja kiadni magát. Sokszor hazudik. Miért nem akarja elárulni a nevét? Mert a név felfedi a személyt. Franz Rosenzweig mondta egyszer, hogy a név nem csupán „hang és füst”, mint Goethe vélte, hanem „szó és tőz”. Jézus neve azt jelenti: „Isten megszabadít” Izsák, Jákob – ezek a nevek mind jelentenek valamit. A név mindig felfedi a viselıjét. Amikor kimondom a nevemet, azzal azt is mondom, itt vagyok. A gonosz lelkek sohasem akarják megmondani a nevüket. És miután megmondta? A végén a pap azt mondja a gonosz léleknek: „Távozz! Tőnj el!” A gonosz lélek erre általában azt feleli: „Nem akarok.” Dacol, ellenkezik. Olykor azt mondja: „Nincs hatalmad fölöttem. Nekem te nem vagy semmi.” De egy idı után gyengül az ellenállása. Ez akkor szokott

történni, amikor a Szőzanyát hívjuk segítségül, ı nagyon fontos ebben. İt egyetlen gonosz lélek sem meri szidalmazni azt exorcizmus folyamán. Soha.

Máriát jobban tiszteli, mint magát az Istent? Úgy tőnik. Rajta kívül azonban korlátlanul szitkokat szór a papokra, a jelenlévıkre, a püspökökre, még Jézus Krisztusra is. De a Szőzanyára soha. Ez rejtély. És azután? Az exorcizmus legfeljebb egy órán át tarthat, és imádsággal fejezıdik be. Nem tanácsos tovább tartani, mert nehéz küzdelem, ami nagy feszültséggel jár mind a jelenlévık, mind pedig a megszállottságtól szabaduló számára. Az exorcizmus végeztével mindenki hihetetlen felszabadultságot él át. Mintha újból

lélegzethez jutnánk. De sokszor újabb exorcizmusra van szükség. Tudok olyan esetekrıl, amikor több alkalom kellett ahhoz, hogy az illetı valóban szabadon kezdhessen új életet. Azt szokták mondani, olyan érzés, mintha újjászülettek volna. Oly sok rosszat tapasztalunk a világban: háborúk, vérengzések, zsarnokok, gyilkosok. Nem különös, hogy a gonosz eközben nyomorult, magányos embereket kerít hatalmába? Nem dolgozhatna „hatékonyabban”? Nincs elég dolga e–nélkül is? Ez valóban megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, a megszállottság esetei a csodák ellentétpárjai. A csodákat sem tudjuk megmagyarázni, de találkozunk velük. A gonosz mindenhol jelen van, ahol bármi rossz történik, a természet törvényein belül is. Ahol valaki azt mondja: nem fogadom el a szeretetet, testvéreim szeretetét, Isten szeretetét. És jelen van minden mészárlásban, minden gyilkosságban, minden katasztrófában, minden koncentrációs táborban, minden rosszban. Olykor, különös módon, megmutatja magát, a megszállottság eseteiben is. De sokkal veszélyesebb, amikor nem mutatkozik, amikor nem lehet vele exorcizmus keretében leszámolni. Ez biztos. (forrás: Magyar Kurír)

Életünk Lampech Gabriella

Plébániánkon már hagyomány, hogy évrıl-évre részt veszünk ezen a rendezvényen. A péntek estét kis csapatunk Balatonbogláron, az egyházmegye nyaralójában töltötte, ahol együtt fıztünk, játszottunk és beszélgettünk egymással. Másnap reggel innét mentünk a találkozóra, amelynek mottója idén: „Új parancsot adok nek-

tek: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 13,34) A nap kezdetén Tóth Mónika, a találkozó fıszervezıje, majd Dobos Gyula helyi plébános atya köszöntötte az egybegyőlt fiatalokat. A zenei szolgálatot idén is a Magvetı zenekar látta el, Memi vezetésével.


13

Délelıtt Varga Attila, a Boanergész együttes tagja tartott elıadást, a nap mottójáról. Elıadásában Böjte Csaba atya írásai közül is felolvasott néhányat. Majd 11-tıl szentmisén vehettünk részt. Ezután közös agapé következett, majd lehetıség volt egy kis Balaton parti sétára is. Délután Olofsson Placid atya tanúságtételét hallgathattuk, aki a fiatalok nyelvén beszélt a Gulágon eltöltött éveirıl és arról, hogy a Jóisten mennyire szerette ıt életében. Placid atya elmesélte, hogy amikor börtönben volt, ıt „kitüntették” azzal, hogy kimehetett takarítani a folyosót meg a wc-ket, ami azért volt jó, mert legalább így mozoghatott, és közben pedig magyar nótákat énekelt. Aztán amikor arra a részre ért, ahol azok a cellák voltak, amikben a halálraítéltek tartózkodtak, azt énekelte el, hogy aki a szentgyónását el akarja végezni, bánja meg bőneit, és ı feloldozást ad. Akkor még latinul volt, és így szólt: Ego te absolvo a peccatis tuis – Én téged feloldozlak a bőneidtıl. Ezt a „Nincs cserepes tanyám” nóta dallamára énekelte.

Majd a túlélés négy szabályát ismertette velünk, amikre aztán példákat is mondott: 1. szabály: A szenvedés elviselése! Nem panaszkodok! Ma is aktuális ez a szabály, hiszen szeretünk panaszkodni… 2. szabály: Keresni kell az élet apró örömeit! Mert azokból is van sok, csak mi nem vesszük észre! 3. szabály: Nem szabad azt gondolni, hogy különb vagyok! Adott pillanatban kell megmutatni, hogy különb vagyok! 4. szabály: Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést. Nekünk keresztényeknek van hová kapaszkodnunk, a Jóistenbe, ezért nekünk könnyebb elviselni a szenvedéseket. Placid atya Magvetıs áldásban részesült a fiataloktól. Jókedvbıl sem volt hiány a találkozón. A nap Moldvai táncházzal ért véget, amin már kevesen maradtunk, de így is jót táncoltunk. Egy kellemes, lelki feltöltıdést adó nap után elindultunk haza.

Anyakönyvi adatok: Halottaink: január 29., Böhönye: özv. GÁL JÓZSEFNÉ (született Landek Mária) élt 85 évet. Gyászolják – testvére: János és családja, fia: József, menye Margit, veje István, unokái: István és Andrea, József, Zoltán és László. február 7., Böhönye: özv. HALÁSZ SÁNDORNÉ (született Gelencsér Erzsébet) élt 76 évet. Gyászolják – testvére: Mária és családja, leánya: Erzsébet, fia: István, veje: József, menye Márta, unokái: Péter, Tamás, Tímea és Norbert. Dédunokái: Norbert, Cintia, Szimonetta, Maximilián. február 9., Nagybajom: GRIGULÁK ERIKA élt 40 évet. Gyászolják – Apja: János, anyja: Katalin, testvérei: Tibor, János és családjaik, élettársa: József. Gyermekei: Elvira és László, Patrícia és Kevin. február 12.., Böhönye: NÉMETH JÓZSEF élt 75 évet. Gyászolják – testvére: Margit és családja, özvegye: Margit, fia: József, leánya: Margit, veje István, unokái: István és Gábor. február 24., Nagybajom: KOVÁCS IMRÉNÉ (született Fülöp Anna) élt 71 évet. Gyászolják – testvére: Rózsa, férje: Imre, leánya: Márta, veje Attila, unokái: Vanda és Attila. 14


Palotás Attila (Kaposvár)

Mennyei tündérek, fényországi lényeg Lelkednek győrőjén, szólítani készek. Üzenettel jönnek, de azt mondod: félek. Ha megnyílnál, lenne szeretetnek fészek!

Láthatnád, mit még eddig magadban sosem. Mondhatnád, amit nem tudtam, azt mos már hiszem. Nyugalmat adjon hát a csillagos világegyetem, Bizalmat, a titkosan fénylı, Isteni figyelem.

Szép József

Ha már megismertelek felejteni el a rossz bőnöket. Megismerni téged, oly nagyszerő dolog, ıszinte lélekkel hozzád fordulok. Szívemben akad a szó, ha szólnom is kell nehéz elmondani azt mit kell. De tudom, jóságod megbocsát nekem bár ezt én nem érdemlem. De kérlek, erısítsd meg szívemet, szeretni akarlak téged méltóképpen.

E szeretet szívbıl száll feléd, de tudom hogy erısítened kell még. Boldog szeretnék lenni kérlek add nekem mert szeretetben élni melletted sokkal könnyebb. Követni szeretném jóságodat minden úton, bár ez nehéz feladat, tudom. Mindent meg kell tenni a szeretget útján, hogy boldogan éljek az élet útján, Boldog szeretne lenni mindenki, s ,mégis kérnem kell, hogy az legyen!?

Miklós Erzsébet

Élt egyszer egy Szegény ember és a felesége egy kis tanyán. Sok gyermekük volt, hat fiú és három lány. Nagyon szerették ıket! Esténként, mikor beszélgettek, sorra vették a gyermekeiket és elképzelték, milyen lesz majd az életük, ha felnınek. Jól ismerték ıket, bíztak abban, hogy a legjobb tehetségük szerint fognak élni, felismerve az Isten adományaként kapott tehetségüket. Volt a Szegény embernek pár juha is, a kisebb gyerekei legeltették ıket a közeli legelın. Egyik szép nyári napon látja ám a Szegény ember, hogy az egyik fia lélekszakadva fut hazafelé! Vajon mi történt a legelın? Gyorsan megy ı is a fiú elé, aki alig kap levegıt a nagy sietség miatt. - No, gyermekem mi a baj, hogy ennyire futottál? Édesapám, nem fogja elhinni, de leszállt a legelın egy fekete felhı, és elvitte a legkisebb báránykánkat! Egyszerően felemelte a földrıl, és elvitte!

- Nocsak, nocsak — lepıdött meg az Édesapa- és mit gondolsz, hova vihette?

- Azt nem tudom, Édesapám, de a kedvenc báránykám volt, és meg akarom keresni! Elgondolkodott a jó apa, mitévı legyen, mert félt a kisfiát elengedni az ismeretlenbe, de hangosan csak ennyit mondott: - Rendben van, menj, köszönj el Édesanyádtól, kérj él tıle úti tarisznyát, és indulj a báránykád után! Mi majd itthon imádkozunk érted, hogy épségben hazatérjetek! A fiú apja nyakába borult és nagy szeretettel megcsókolta, aztán már futott is be a házba! Édesanyja meghallgatta, és fájó szívvel elengedte. Megrakta taCredo 2009. március

risznyáját mindenféle jó étellel, itallal. Gáspár pedig azonnal el is indult. Kint a legelın elbúcsúzott még a testvéreitıl és a bárányoktól, aztán Szép lassan elindult arra, amerre a felhıt látta távozni a kedvenc báránykájával. A testvérei hosszan integettek utána, de egyik sem akart vele tartani, inkább maradtak a nyájnál. Gáspár egészen estig megállás nélkül ment erdıkön, réteken át, de egyetlen felhıt sem látott az égen! Azért nem keseredett el, egyfolytában szólongatta barikáját, akit Hópehelynek nevezett el fehér gyapja miatt. Este aztán letáborozott egy sötét erdı szélén, hogy ott várja meg a reggelt. Alig hogy elaludt, érezte, hogy valaki felrázza! Egy vörös ruhás férfi állt elıtte, és szólította: - Gáspár, fordulj vissza, veszélyes útra vállalkoztál! Felejtsd el a bárányodat, kapsz majd helyette apádtól másikat! Egyik bárány olyan, mint a másik. Hópehely 15

már az én Uramé, és ı nagyon nem szereti, ha elveszik tıle a tulajdonát! - Ki a te urad?- kérdezte Gáspár, akinek nem tetszett, amit az idegen mondott. Ráadásul a vörös ruha a vérre emlékeztette! - Az én uram a Fekete Herceg, az éj Fejedelme! Biztosan hallottad már félelmetes hírét szerte a világban! Gáspárt nem lehetett eltántorítani, minél jobban rémisztgette a vörös ruhás, ı annál inkább sajnálta Hópelyhet, hogy ilyen gonosz Herceg rabolta el. - Én bizony elmegyek és visszaveszem a Fekete Hercegtıl a báránykámat!- mondta végül. A vörös ruhás azonnal eltőnt mellıle! Gáspár pedig Újra békésen elaludt. Almában boldogan vitte hazafelé ölében báránykáját! Reggel aztán Újult erıvel indult befelé a sötét erdıbe, mert biztos volt benne, hogy a közelben van a Fekete Herceg birodalma, és valóban, hamarosan meglátta a Fekete Várat a fák között egy tisztáson. Óvatosan közelített, vigyázott, nehogy zajt csapjon és észrevegyék. Egészen közel merészkedett, és meglátta a Fekete Herceget! A kertben sétált, szolgái körülrajongták, azt sem tudták, hogyan hódoljanak és hízelegjenek neki! İ pedig jól szórakozott rajtuk, nagyokat nevetett kellemetlen hangján. Gáspár úgy érezte, jobb lenne innen minél távolabb lennie, de akkor megpillantotta Hópelyhet! Egy pórázon rángatta a Fekete Herceg maga után, mert a kisbárány nem akarta követni! Még a botjával is ráütött, ha látta, hogy ellenáll neki. Gáspár a látványtól Új erıre kapott, és elgondolkodott, hogyan menthetné meg Hópihét. Körülnézett a növények között, és szedett is az egyik fajtából egy jó

16

marékra valót! Aztán bátran elılépett a fák közül, éppen a Fekete Herceg elé! Az nagyon meglepıdött, de rögtön kemény hangon rákiáltott: - Ki vagy te, ember, aki ide mersz jönni és megzavarod a sétámat? Takarodj a szemem elıl, ha kedves az életed! Gáspár nem ijedt meg, bátran a gonosz herceg szemébe nézett, és állta félelmetes pillantását! - Hallottam rólad, Fekete Herceg, és hoztam neked valamit, amit, ha jól megfizetsz, neked adom, és bármit megtehetsz, amit csak akarsz! - No és mi lenne az? — csillant fel a herceg mohó tekintete. - Olyan fızetem van, amit ha megiszol, láthatatlanná válsz az emberek elıtt, és azt tehetsz, amit csak akarsz! - Igazán? Es mit kérsz érte cserébe tılem? - Egy zsák aranyat kérek, beérem annyival. Gondolkodott a Fekete Herceg, jó-e neki ez az ajánlat. Azt, hogy láthatatlan, jól ki tudná használni, bárhová bemehetne, és kirabolhatna, akit csak akar! Könynyen pótolhatja az egy zsák aranyat, amit fizet érte. - Jól van — mondta végül. Megveszem az italodat. Készítsd el minél hamarabb! - Azonnal nekiállok, de a szolgáidat el kell küldened, nehogy ık is láthatatlanná akarjanak válni és megtámadjanak bennünket! Egyetértett a Fekete Herceg. Soha nem bízott egyik szolgájában sem, biztos volt benne, hogy becsapnák és kihasználnák, meglopnák, ha volna rá lehetıségük. Így aztán gyorsan el is küldte ıket valamilyen paranccsal a vár túlsó oldalához. Gáspár pedig tüzet rakott, elıvette kis lábasát a tarisznyából, vizet a kulacsából, és beleszórta a füveket, amit sze-


dett! Kellemes, jó illat szállt fel, a Fekete Herceg már nagyon izgatott volt, de várni kellett, amíg kihől az ital. Mikor Gáspár nyújtotta neki a poharat, egy hajtásra kiitta, nehogy Gáspárnak is maradjon! Hirtelen rendkívüli álmosság fogta el, le kellett hogy üljön egy fa tövébe. - Már érzem is, - mondta- mindjárt láthatatlan leszek! Aztán az is lett, legalábbis saját magának, mert úgy elaludt, hogy világát se tudta! Több se kellett Gáspárnak, fogta Hópihét, és amilyen gyorsan csak tudott, menekült báránykájával, ki, minél elıbb ebbıl a sötét erdıbıl! Amikor kiért, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Most gondolta csak át, milyen veszélyes kalandban volt része! Boldogan ölelte magához a kis bárányát, aki hálásan bújt hozzá, és úgy látszott, mintha mosolyogna!

Gáspár meg se állt hazáig, alig várta már, hogy meglássa szeretteit és a többi báránykát. A családot éppen ima közben találta, buzgón fohászkodtak ıérte és Hópihéért, hogy szerencsésen, sértetlenül, hazakerüljenek. Úgy látszik, az Ég meghallgatta ıket, mert nagy boldogan vették észre, hogy Gáspárék hazaérkeztek! Volt nagy öröm és boldogság! Így mentette meg kedves báránykáját a bátor pásztorfiú, Gáspár.

Ejnye, hát milyen pincér maga? – bosszankodik a vendéglıs. – Már megint eltört egy pezsgıspoharat. Remélem ez volt az utolsó! Nem, fınök, még van három. ☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Esküvı után: – Tudod, drágám, én olyan helyre szeretnék menni, ahol még sosem voltam. – Igen? Akkor irány a konyha! ☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Vádlott megkérdi az ügyvédjét: – Meddig tart még ez a kellemetlen helyzet? – Nekem tíz perc, neked tíz év! Vádlott megkérdi az ügyvédjét: – Meddig tart még ez a kellemetlen helyzet? – Nekem tíz perc, neked tíz év! ☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Egy férfi beül egy taxiba. Elindulnak, késıbb az utasnak eszébe jut valami, elırenyúl, megfogja a

sofır vállát. A sofır hatalmasat ordít, majd reszketve mondja: – Ne haragudjon, tudja csak nem régóta taxizom, elıtte a temetkezési vállalatnál voltam sofır... ☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Két spicces barát egymást támogatva megy hazafelé. – De jó lenne, ha egér lennék! – mondja az egyik. – Miért akarsz éppen egér lenni? – kérdezi tıle a barátja. – Mert az anyósom csak az egértıl fél. ☺☻☺☻☺☻☺☻☺ Egy apa meséli: – A gyerekeim imádnak a Neten szörfözni. Tegnap néztem, hogy milyen jelszót írtak be: "Batman– Superman–Robin–Joker". Kérdeztem tılük, hogy miért ilyen hosszú jelszót választottak. Erre azt felelték: – Legalább négy karakternek kellett lennie.

Rejtvény

1)Karikázd be azt a testvért, aki engedelmeskedett édesapjának és kiment a szılıbe dolgozni. Credo 2009. március

17

2)Segítségül a beírandó szavak: Istenhez, szívbıl, halálomkor, jóra, bőntıl, vezérem İrangyalom, ………………….. kérlek, légy ……………….…..…, amíg élek. Ments meg engem …………..……., bajtól, ne hagyj el a …………………. Mindig ………..….. figyelmeztess, úgy vezess a jó ……………….... Amen.

3)Az itt felsorolt szavakat vízszintesen, függılegesen és átlósan lehet megkeresni az ábrában. A megmaradt szavakból az alábbi szentírási gondolat befejezése állítható össze: „Tartsunk ki............................................…………….” AKARATLAN, ATLANTISZ, BALATON, BANÁN, BÉCS, CSENDÉLET, CSENGE, EKE, ERRE, HAMISÍTATLAN, HÁROM, HÁZ, IGAZSÁGOSAN, KEHELY, LOVASTANYA, SAKKFIGURA, TAPOGATÓZVA, ÚTI, ZAB, ZIRC, VELENC 4. Jézus megkísértésének helye. Ide is elvitte Jézust az ördög. Ha ........Fia vagy." Jan. 6-tól hamvazószerdáig Jézusnak isterjed. része volt benne.

TAKI (azaz, találd ki!) felsısöknek A meghatározások által próbáld megoldani a rejtvényt. Megoldásként a nagyböjti idı másik elnevezését fogod megtalálni.

"Uradat,.... imádd és csak neki szolgálj!"

"hogy ........ ne üssed lábadat." Isten küldötte. Húsvét elıtti készületi idıszak. "Az is .........van." "Nemcsak kenyérrel él az Ami ........." sérti Istent. Amivel kiengesztelhetjük IsHamvazószerdántent. szórja a pap fejünkre. "Emlékezz ember: ........lettél."

18


Gizi néni receptje Miklai Lászlóné sütıpor, 1 csomag vaníliás puding, 1 csomag puncsíző pudingpor, 2 evıkanál kakaó.

Hozzávalók: 4 tojás, 30 dkg cukor, 25 dkg margarin, 2 dl tejföl, 30 dkg liszt, 1 csomag

A tojást, a cukrot és a margarint jó habosra keverjük. Kicsinyenként a tejfölt és a lisztbe kevert sütıport hozzáadjuk, majd három tálba elosztjuk. Az elsıbe a vaníliás pudingport, a másodikba a kakaót, és a harmadikba a puncsos pudingport keverjük. Véko-

nyan kikenünk két ızgerincet és lisztezzük. Elsınek a vaníliás masszát osztjuk ketté, és öntjük a formába, erre aztán következik a kakaós massza, végül a puncsos massza. Elımelegített sütıbe kb. 200 fokon 25-30 percig sütjük. Ha kihőlt kiborítjuk a formából és vékony szeletekre vágjuk.

Szeretnénk felhívni kedves Testvéreink figyelmét, hogy a pálmajori kápolna felszentelését ıszre, szeptember hóra halasztottuk, hogy a kápolna környezetével is idıben elkészülhessünk. A bérmálás helye és idıpontja is eldılt. Nagybajomban lesz,

május 24., vasárnap du. 4 órakor. Nagy Vendel, gazdasági helynök atya jön bérmálni. Önálló domainre költöztünk ezért a nagybajomi plébánia új honlapcíme: www.plebania-nagybajom.hu.

március 15. 3. nagyböjti vasárnap

Nagyböjt ideje alatt hétköznap este 5 órakor a keresztúti ájtatosság kezdıdik, majd utána van a szentmise. IMANAP A NEMZETÉRT A városi ünnepség után átmegyünk a református templomba, ahol közösen imádkozunk református testvéreinkkel hazánkért.


NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATOS NAP BÖHÖNYÉN


NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATOS NAP NAGYBAJOMBAN

1500 – Böhönye – lelkigyakorlatos szentmise gyóntatással szentbeszédet tartja – Laczkó Flórián, zákányfalui plébános Ezért a szentmisék idıpontja: Nagybajom 900, Vése 1100

1500 – Nagybajom – lelkigyakorlatos szentmise gyóntatással szentbeszédet tartja – Pogár Róbert, murakeresztúri plébános Ezért a szentmisék idıpontja: Böhönye 1100, Vése 1300 Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu. Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe: [email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Takács Orsolya, Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, áprilisi számunk 2009. április 5-tıl kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! Credo 2009. március

19

20

1, Pilátus halálra ítéli Jézust

5, Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

9, Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

2, Jézus vállára veszi a keresztet

6, Veronika kendıt nyújt Jézusnak

10, Jézust megfosztják ruháitól

3, Jézus elıször esik el a kereszttel

7, Jézus másodszor esik el a kereszttel

11, Jézust a keresztre szegezik

4, Jézus Szent Anyjával találkozik

8, Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat Credo 2009. március

12, Jézus meghal a kereszten

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents