A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

10. évfolyam 8. szám 2008. szeptember hónap

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

99. szám

Credo 2008. szeptember

1

Lempach Gabriella

A temetıben lévı kápolnát évek óta nem használtuk, mivel belsejének állapota méltatlanná tette azt a szentmise áldozat bemutatására. Tavaly a képviselıtestület elhatározta, – hogy sokak kérését teljesítve, – változtat ezen. Így kezdıdött el 2007 ıszén a felújítás. A kápolna új tetıt kapott. A gerendákat és tetıfedı faanyagokat Tolnai István ajándékozta az egyházközségnek. Hıgye Gábor cége a méretre vágásról, a főrészelésrıl gondoskodott. A kápolna falát szigeteltük, nehogy feljusson a nedvesség a falon. A mennyezetet egységesen hajópadló burkolattal láttuk el. Ezután kövezett az új járólap lefektetése és a bejárati ajtó kicserélése. Az ablakok is megújultak: új üveg került a keretbe, és a keret

is olyan festést kapott, amely jól illik a belsı berendezés együtteséhez. Kívül a lábazat kövezete visszakapta eredeti színét, a bejárati lépcsık eltőntek, a kápolna körüli térburkolatot úgy fektették le, hogy mozgásukban korlátozott hívık is megközelíthessék a kápolnát. Az oltárképet Lénárt Tibor és Büki Imre tanár úr újította fel. A padokat pedig Hedegős Róbert és Miklainé Bácsai Györgyi készítette el. Hálásan köszönjük mindazok munkáját, akik önzetlenül és szeretettel közremőködtek a megújulásban. 2008. augusztus 23–án, a városnapon került sor a kápolna felszentelésére. Az ünnepi szentmisét városunk szülötte, Marics József atya celebrálta, és a szentelést is ı végezte. Mivel

több éven keresztül helyettesítette a nagybajomi plébános megüresedett hivatalát, ezért meghívtuk Bicsár László kutasi plébánost is. Marics atya szentbeszédében beszélt a templomok, kápolnák fontosságáról, amelyeket csak hittel lehet felépíteni és felújítani. A hívek áldozatos felajánlásaiból tudtuk felújítani a kápolnát. A kápolna felszentelésére a kápolna közelében álló kereszt is megszépült. Ez Mikula András kıfaragó és fiai (Kéthely) munkáját dícséri. A szentelésre sok helyi és vidéki ember jött el. Hálát adunk Istennek, hogy a megszépült kápolnát a jövıben a temetések elıtti szentmisék alkalmával használatba vehetjük.

Dsida Jenı

Egy angyal dicsérete E ködvilágban képe csöndben, árván csüng kis szobámban, a szívembe fészkelt sápadt falon és néha néma vészjelt küldöz szemével, két kezét kitárván. Csak gyönge nı. Ruhája oly szegény. Szelt kenyere száraz. Életem határán halkan legel: kis gyapjas, tiszta bárány. Az ágya deszka: durva és főrészelt 2

Ám egy napon kitárul majd a porta, elhagyja ıt a földi, kerge kín, áldja a percet, mely idesodorta. S való világunk pompás berkein áldja a percet, mely idesodorta. Mellén: selyemhab. Vállán: hermelin. Credo 2008. szeptember

Oláh Norbert Idén a tábor Csörötneken volt, amelyen összesen negyvenen vettünk részt. A tábor szellemi keretét a Biblia éve adta. A hittanos gyermekeket csapatokba osztották. A csapatokat a négy evangélistáról nevezték el. Én a „Máté” csapat kapitánya voltam. A héten többek között megismerkedtünk az evangélisták és Szent Pál életével, felfedeztük Csörötneket, megnéztünk egy közeli forrást közvetlenül az osztrák

határ mellett, ahol számháborút is játszottunk. A programok között szerepelt még a helyi templom megtekintése, a Szentgotthárdi strandon való fürdés, majd egy idıs néni elıadást tartott a meggyilkolt Brenner János életérıl. A gyilkosság 1957 karácsonya elıtt a tábortól csupán néhány kilométerre történt. Erzsi néni megmutatta azt a véres karinget, amelyben Brenner Jánost 37 késszúrás érte.


Esténként mókás tábortüzek voltak, és még éjszakai számháborúban is részt vettünk. A négy csapat között egész héten vetélkedık zajlottak. A versenyek befejeztével minden csapat édességeket kapott. Szakácsaink idén is a két vései néni volt, akik mindig finom étellel vártak minket. Sajnos hamar véget ért az egy hét. Köszönjük szépen István atya és a fiatalok munkáját is. Isten fizesse meg fáradozásaikat!

3

Lourdes 150 éve Dr. Antalóczi Lajos

5. Medjugorje Medjugorje világcsoda. Sokan ezzel az egy szóval minısítik azokat az eseményeket, amelyek 1981. június 24 –étıl ebben a kis hercegovinai falucskában történnek. „Medjugorje szakadatlan felhívás; egyúttal az isteni élet és béke ígérete a hit, a megtérés és az ima segítségével; mindez beláthatatlan következményekkel jár az Egyház és az egész világ számára.” Ezekkel a szavakkal foglalta össze a medjugorje–i üzenetek lényegét. Dr. Ljudevit Rupcic professzor 1985. ıszén a jugoszláviai püspöki kar számára. Medjugorje Mostar közelében, Citlukhoz mindössze öt kilométerre, a keresztény és mohamedán világ találkozása mentén fekszik. Környezete Fatimáéhoz és Garabandáléhoz hasonló. Megragadóan szép, hegyes, köves, homokos, de szegény vidék. A szétszórt házakból álló település lakói szőkös életüket a szılı– és dohánytermesztésbıl tartották fenn. A jelenések után tíz évvel a falucska ugyancsak kiépült. Az egész vidék vendéglátásra rendezkedett be, hiszen a milliós zarándoktömeg fogadása és ellátása nem csupán nagy feladatot, de komoly megélhetési forrást is jelent. Összesen nyolc medjugorje–i gyermek látta a Szőzanyát, de ketten közülük (Milka Pavlovic és Ivan Ivankovic) csak az elsı jelenés alkalmával. A többi hat látnok naponta találkozott, vagy még ma is találkozik és beszél a Szent Szőzzel. A hat látnok életkorban így következik egymás után: Vicka Ivankovic (szül. 1964. júl. 3.), Mirjana Dragicevic (szül. 1965. márc.18.), Maria Pavlovic (szül. 1965. ápr. 1.), Ivan Dragicevic (szül. 1965. máj. 25.) Ivanka Ivankovic (szül. 1966. ápr. 21.), Jakov Colo (szül. 1971. jun. 3.). Ha meg akarjuk érteni Medjugorje–t, a világcsodát, nagyban segít ebben dr. Frane Frenic spliti érsek egyik, 1983–ban tett kijelentése, miszerint a medjugorjei esemény két év alatt nagyobb hatást fejtett ki a hitéletre, mint a háború után eltelt 40 év „szokványos” lelkipásztori mőködése. Tizenöt évvel az események beszédes statisztikát is felállít4

hatnánk: közel húszmillió zarándok, a tömegkommunikáció, többféle újság, telefon szolgálat, videoszalagok, rengeteg könyv áll a medjugorjei események szolgálatában, s ezek szerte a világban szétviszik a Szent Szőz üzeneteit, s egyre bıvül azoknak száma, akik nyitott lélekkel rezonálnak a Boldogasszony szavaira, s igyekeznek követni útmutatásait. Úgy tőnik, a Szőzanya kézbe vette és irányítja a világ evangelizálását. Négy medjugorjei üzenetrıl tudunk: a béke, a megtérés az imádság és a böjt. Égi anyánk „Béke királynéjának” nevezte magát, s munkáját azzal kezdte, hogy az emberek számára egyértelmővé tette a szív békéjének fontosságát. A Szentírásban igen sokat olvasunk a lélek, és a szív békéjérıl. A liturgiában, különösen a szentmisében gyakran találkozunk ezzel a fogalommal. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztus ránk hagyta a maga békéjét (Jn 14,27). A hívı ember megérti, hogy a lélek krisztusi békéje az Isten hatékony munkálkodásának alapja. Ebbıl a békébıl növekedhet a krisztusi szeretet, az egység, ebbıl merít erıt a tanúságtevı keresztény, ez a béke segítheti elı a szívek, a nemzetek az etnikumok és az egyházak egymásra találását és alkotó együttélést. „Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megırzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). A lélek békéje nélkül nem növekedhetünk a hitben, nem lehet bensıséges kapcsolatunk az Istennel. A tanúságtevı, komoly erıfeszítésekre és cselekvı szeretetre képes élet feltétele a béke. A Szent Szőz ez alkalommal nem csupán figyelmezteti, és kegyelmi ajándékaival árasztja el a világot, de immár másfél évtizede közöttünk maradt, hogy tanítson és neveljen bennünket, s ez az igen feltőnı Medjugorjéban. A Boldogasszony immár csaknem két évtizede nap, mint nap eljön. Tanít, mit kell tennünk, s üzeneteit havonta szétküldik szerte a világba. Lehetetlen észre nem venni a pedagógiai szándékot. A Szent Szőz – mint jó anya a gyermekeit – úgy vezet, irányít és segít bennünket. Tudja, hogy a nevelıi munka hosszú


idıt vesz igénybe, de végzi ezt a munkát hısies türelemmel, és gyönyörő virágoskert egyre színesebb, nagyobb és gazdagabb lesz, s illatozása reményt kelt bennünk, hogy a Napba Öltözött Aszszony mosolya elıbb – utóbb beragyogja a földet. (szeretetláng). A medjugorje–i nevelés sikerének titka a napi imarend kialakítása, a rendszeres böjt és a szívós következetesség a lelki életben. A Szőzanya négyévi idıtartamra önként jelentkezı fiatalokból közösséget hozott létre. Bárki tagja lehetett ennek a közösségnek, de feltétel volt a Szent Szőzre való teljes ráhagyatkozás az életmód tekintetében. Úgy tőnik – s ez a közösség programjából is látnivaló – ezzel a néhány emberrel az Egyház Anyja egyrészt rá akart mutatni a kis közösség jövıbeli hivatására, léleképítı munkájára, másrészt illusztrálni kívánta, hogy mire képes a kegyelem lélekformáló ereje. Mindemellett pedig apostolokat nevelt a lélekmentı munkára. A közösség programja igen kemény volt: napi háromórai ima, heti két napon (szerda és péntek) böjt kenyéren és vízen. A böjti napok száma gyakran háromra növekedett. A négyéves munka természetesen maga után vonja az élet teljes átrendezését. Emellett nyilván a rendszeres szentmisehallgatás, a szeretet tudatos gyakorlása, az alázatosság megvalósítása, és a heti egy, kettı, majd három imádságos találkozás is feladata volt a közösségnek. A medjugorje–i fiatalok közössége 1983. június. 24 – én kapta meg a szabályzatot. A Szent Szőz elsıdleges törekvése az volt, hogy ezeket a fiatalokat megtanítsa az elmélyült imára, amint mondta: egy kereszténynek mindennél fontosabb az elmélyült imaélet elsajátítása. Már most megjegyezzük: égi anyánk Medjugorjébban nagyon ajánlja a közösségi imát. Ezzel a szándékával pedig értésünkre adja, hogy az egyház lelki újjászületésének eszközei az imádkozó kis közösségek. Ezekben formálódnak a hiteles tanúságot tevı apostolok, akik az egyházzal együttmőködve keményen dolgoznak önmaguk megszentelıdésén, és kitartóan könyörögnek és munkálkodnak nem hívı embertársaik megtéréséért, valamint örök boldogságáért. Medjugorjéban egyértelmővé válik a Mária – korszak ismételten megfogalmazott célja: az engesztelés világmérető megszervezésével megtisztul a föld, s az emberség kiengeszteli az Istent. Ezért a megtisztulásért – s itt újra utalnunk kell, La Salette – re nagy árat kell fizetnie a világnak. La Salette szerint Isten akkor is megtisztítja a földet, ha a végsı eszközhöz (nevezzük nevén: a fizikai megsemmisítéshez) kell fo-

lyamodnia azokkal szemben, akik véglegesen ellenállnak akaratának. Az események természetesen Medjugorjéban is megosztották az embereket. A látnokokat itt is meghurcolták, sok tortúrának tették ki valamennyit. A támadás azokat az egyháziakat sem kímélte, akik hitelt adtak a jelenéseknek. Olykor – olykor vallási fanatizmussal vádolták a Medjugorjéba zarándoklókat is annak ellenére, hogy komoly tekintélyek, alapos vizsgálatok, különféle fényjelenségek, nagyon sok gyógyulás, és ami a legfontosabb: csodálatosabbnál csodálatosabb lelki gyümölcsök támasztják alá az események voltát. A jelek sokasodása napról napra gyengíti az ellenállást. Az utóbbi években Medjugorjéval kapcsolatban felerısödtek és elhatározódtak a szembenálló vélemények. Sıt, a jugoszláviai szörnyőségek láttán sokakban felvetıdik a kérdés: idıben és kellı alapossággal történtek e a jelenésekkel kapcsolatos vizsgálatok? Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a Szent Szőz, aki minden jelenési helyen, más néven mutatkozott be, miért éppen Medjugorjéban használta a Béke Királynıje nevet, s miért szólít fel 1986–tól szinte naponta a békéért való imádságra? A háború és a medjugorjei titkok kapcsán Petar Ljubcic ferences atya a következı nyilatkozatot adta az Echo c. lapnak. „Négyszemközt beszéltem a látnokokkal. Szerintük nincs kapcsolat a titkok és a jelenlegi események között. Azt mondanám, hogy elıfutár jelekrıl van szó. Valószínőleg az Ég utolsó felhívása az emberekhez, hogy térjenek meg” (1993. Április 8.p.) Miközben részt veszünk egy medjugorjei zarándoklaton, vagy informálódunk az eseményekrıl, fontos a Szent Szőz szándékára figyelni: „A szavak, amit a világ tudtára adok: térjetek meg. Kérem Szent Fiamat, hogy a világot ne büntesse, de ti térjetek meg. Azt, amit Isten küld a világra, nem tudjátok, nem is fogjátok tudni, és nem is tudhatjátok; de meg kell térnetek. Mondjatok le mindenrıl, legyetek mindenre készen! Mindaz, amit a világnak mondani akarok: térjetek meg! „Egy másik helyen így szól az Istenanya: „Én mindig mondtam: térjetek meg, térjetek meg, térjetek meg. A megtéréstıl függ a jövıtök.” Ez a nagyon sürgetı kijelentés az egész medjugorje–i jelenséget világossá teszi, s alátámasztja, amit korábban (La Salette tárgyalásánál) már mondtunk: az ember választás elıtt áll. Vagy megtér, vagy nem lesz jövıje. Ezt tetszés szerint magyarázhatjuk, de a jelek szerint nincs harmadik lehetıség.


5

Horváth Józsefné, Annus néni

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Te veled, ó, áldott szent jegyes. Te az Úr Istennek kedves szép leánya Medjugorjei Szőz, neved legyen áldva!

És hogy imádkozzuk a szent Rózsafőzért A megtérésekért, a Világ Békéért! Édes szép Szőzanyám, Szívembıl köszöntlek Erısségem Te vagy, áldalak dicsérlek!

Béke királynéja! Szentséges Szőz Anya! Engem is meghívtál, / el, Medjugorjéba. Vágyakozva mentem utánad epedve, Hazámért, népemért, Hozzád esdekelve.

Köszönöm, hogy hívtál a jelenés hegyére Kora hajnalon, a szent Rózsafüzérre. S ott én megéreztem szent jelenlétedet. Hálatelt szívvel áldom szent Szívedet.

Hiszem, hogy meghallgatsz, hiszem, hogy segítesz, Hiszem; e nyomorból, romlásból kiemelsz. Hiszem, hogy segíted eltévedt népünket, Istenhez vezeted beteg nemzetünket.

Hála dalt zeng ajkam (a) Mennyei Atyámnak Aki kormányzója az egész Világnak Köszönöm Atyám, hogy adtál egészséget, S láttam Medjugorje Kincsét és szépségét.

Beteg szíve-lelke, a teste is beteg, Boldogságos Szép Szőz, csak Te gyógyíthatod meg. Életünk hajóját viharok csapkodják, Más kormányos kéne, nem jól kormányozzák.

És végig járhattam a szent keresztutat, Mintha kísértem volna Krisztus Jézusunkat. Kırıl-kıre lépve, fel a hegytetıre Hol a szent kereszt áll s (a) keresztben ereklye.

Zátonyra fut hajónk, félek, hogy elsüllyed, Boldogasszony segíts! Elveszünk Nélküled. Ki Hozzád könyörög, Te azt meg nem veted, Ölelı karoddal magadhoz emeled.

Krisztus keresztjébıl egy kicsiny darabka, Be van építve a metszés vonalba. Itt is kiönthettem szívem fájdalmait Bízva abban, hogy a jó Isten megsegít.

Medjugorjei Szőz! Választott nép anyja! Ki választottaidnak megjelensz naponta, (És) üzenetet küldesz(a) világ emberének; (Hogy) a bőnbıl Istenhez kell visszatérjenek!

Köszönjük Szőz Anyánk, hogy közben jársz értünk, Szentséges Fiadnál esdekelsz érettünk! …Urunk Jézus Krisztus! Hallgass Szőz Anyádra, Kinek tulajdona e szent magyar haza

S tartsunk bőnbánatot és böjtöljünk sokat! Engeszteljük Istent, Atyánkat, Urunkat! Akit megbántottunk sok csúnya beszéddel, Házasságtöréssel, ocsmány életünkkel

Isten utáni vágy él még szívünkben Bőnbánatra hajló vér foly ereinkben Bocsáss meg Jézusom ki értünk szenvedtél Az örök haláltól minket megmentettél.

Szép József:

A belépés pillanata a kegyelembe, amely betölt minden szívet, bármilyen nemzetiségő ember is legyen valaki. Itt a csoda a szívekben zajlik, Hogy kit és hogyan hatja ez át, A találkozás bıséges kegyelme adja meg a választ. Egy anyai szeretet jobban megmutatkozik, Lélekben és fizikailag is itt, Pedig nehéz kérni a gyarlóságunkra, néha fájdalmas. Szőz Anyánk, Tégy olyan csodát, amit megálmodni Sem tudunk, csak tenni a jót, És szeretni egymást, békét, megértést, Megbecsülést, tıled jövı anyai szeretettel adj! Mi pedig büszkék leszünk, Hogy isteni anyánk van, Ebben a zavaros világban. 6


Biblia éve Varga Béláné Irénke

Vallásos, hívı családban születtem. Édesanyámtól is már magamba szívtam a Szentírás gondolatait. Akkor, az én gyerekkoromban a Szentírás olvasása nem volt még annyira szokásban, mint most. Édesapám felekezeti kántortanító volt, és tıle rengeteg zsoltárt hallottam az akkori dallamokkal, hiszen ı az 1800–as években született, és még a régi dallamokon énekelte a zsoltárokat. Ezek közül nekem akkoriban – és azóta is – az egyik legkedvesebb a 127. zsoltár: „Ha az Úr nem ırzi a várost, hiába vigyáznak, akik azt ırizik. Ha az Úr nem építi a várat, hiába dolgoznak, kik azt építik.” Ezt nagyon sokszor elénekeltük együtt. A hittanórákon, mint egészen kicsi gyerek, az Ószövetségi Szentírással kezdtük a tanulást a Teremtés történetébıl. Utána pedig – ez serdülı koromban volt – az egyik szomszéd faluban egy elıadást láttam és hallottam egy Szikszai Béni nevő, szintén az 1800–as évek vége felé mőködı íróról „A bárka elmegy” címmel. Ez az elıadás igen nagy hatással volt rám, és ma is nagyon szívesen elmondanám vagy bemutattatnám a mai ifjúságnak, ahogy a bárka bezárul: egyszer csak minden lehetıség elmúlik, mert aki fölkerült a bárkára, az elment, aki pedig nem, azt az özönvíz elpusztítja. Késıbb, középiskolás koromban és utána is meg kellett harcolnunk azért, hogy a Szentírással és egyáltalán az Egyházzal meg a hittel kapcsolatban maradhassunk. Aztán pedig elkezdtem olvasni a Szentírást. Elıször az Újszövetséget. Kezdetben talán nem is rendszeresen, ha-

nem úgy egy–egy nehezebb nap estéjén elıvettem, hogy mit üzen nekem most az Úr Isten a Szentírás által. Késıbb pedig az Ószövetséggel kezdve rendszeresen olvastam végig az egész Bibliát. Közben mindig kiválasztottam azokat az idézeteket, amelyek nekem akkor éppen a legkedvesebbek voltak.

Mikor és honnan volt az elsı saját Szentírásod? Ezen most gondolkoznom kell, hogy is történt az, hogy elıször a Szentíráshoz jutottam... Valószínő, hogy az elsı Bibliámat valamelyik atyától kaptam, de pontosan nem tudnám már megmondani, hogy kitıl kaptam az elsı teljes Szentírásomat, az Ó– és Újszövetséget. Emlékszem viszont, hogy késıbb valamikor vettem egy Újszövetséget, abban az idıben, amikor még csak azt lehetett kapni. Idıvel aztán Polgári Feri atyától már többet is kaptam, talán egyre jobb fordításokban is. A mostani Szentírásom a Jeromos Bibliatársulattól van, most ezt olvasom, de valamit csinálni kell már vele, mert eléggé széjjelment. Tehát minden nap olvasod a Szentírást, Ószövetséget is, Újszövetséget is? Miért van erre Credo 2008. szeptember

szükséged, hogy minden nap kézbe vedd? Nem akarok nagy szavakkal élni, de meg kell mondanom, hogy az én mindennapi életemben a Szentírás a világosság. Bármelyik részt olvasom, mindegyikben találok valami fontosat – bár vannak olyan részek az Ószövetségben, amelyeket nem túlságosan szeretek, vagy elég fárasztónak is tartok. Most például az elsı Makkabeusokat olvasom, ahol állandóan rengeteg harc van, csataterek, Júdás Makkebeus hıstettei – hol vereségek, de általában gyızelmek. De mindegyikben találok valami üzenetet, ami éppen nekem szól, vagy ennek az idınek, amelyben most élek... Ez elıtt például Ezekiel próféta könyvét olvastam, és abban is igen sok érdekeset találtam, annak ellenére, hogy Ezekiel könyve is elég nehéz olvasmány. Sok ismétlés van benne, de nagyon sok szép részt is talál az ember. Talán a 36. fejezet az, amelyik nekem különösen tetszik. Az, ahol azt írja, hogy „kiveszem belıletek a kıszívet és hússzívet adok nektek, és én leszek a ti Istenetek.” Ez nagyon megragadott. Olvasás közben sok dolgot kiírok magamnak, néha pedig csak megjelölöm a szövegeket benne. Hadd említsem még, hogy körülbelül 15 évig hitoktató is voltam. És sokkal hitelesebb volt a hitoktatásom azáltal, hogy a gyerekeknek a Szentírás alapján tudtam megmagyarázni dolgokat, és elvezetni ıket arra, hogy Istennek mi a szándéka velünk, és hogy milyen nagy az ı szeretete irántunk. Sokszor le is írtam nekik egy-egy emléklapon vagy év végi könyvecske ajándékozá7

sa alkalmával, hogy azért tanítalak titeket – most szabadon idézem Jézust –, hogy az én örömöm a tiétek is legyen. Irénke! Te feleség, családanya, most már nagymama vagy. A családban, a családi életetekben milyen szerepe volt, milyen szerepe van a Szentírásnak? Négy gyerekem van, három fiam és egy lányom. Mind felnıttek, házasok. Lassan most már az unokáknak az eleje is felnıtt, egyetemisták. De még most van egy utolsó, óvodás kisfiú. A legidısebb fiam 14 éves korában már kétszer végigolvasta az Ószövetségtıl kezdve az egész Szentírást. Amikor pedig megházasodott és gyerekei lettek, – neki három gyereke van, – amíg kicsik voltak, ı minden áldott este felolvasott nekik a Képes Bibliából egy–egy részt. İtıle is sok mindent kapott a családunk. Megvett például jó néhány Bibliát, és minden alkalomra azt ajándékozta a család különbözı tagjainak, sıt idegeneknek is. Egyik karácsonyra nekem is megvette a három nagy kötetes Jeromos Bibliakommentárt. Úgy gondolta, hogy nekem szükségem van arra a hitoktatásban. Most is megvan persze, és idınként, különösen az ószövetségi részeknél, belenézegetek, hogy ennek vagy annak a dolognak mi a történelmi háttere. A többi gyerekeim közül is mindegyiknek a családjában van Szentírás. A legkisebb fiamék rendszeresen, minden este olvassák. Úgy érzem, hogy mind megtartották a hitet, és nyilvánvaló, hogy ebben a Szentírással való kapcsolatuknak is része, szerepe volt, hogy így meg tudtak maradni a hitben. Ennek a családi Biblia olvasásnak a ti gyerekeiteknél volt-e elızménye a ti családotokban? Tehát amikor a ti gyerekeitek kisebbek vagy nagyobbak vol8

tak, és már volt Szentírás, akkor ti is olvastatok együtt Szentírást? Nem, mi nem olvastuk közösen a Szentírást. De a család akkoriban együtt járt szentmisére, és mindig megbeszéltük azokat az evangéliumi, szentleckei magyarázatokat, amiket az akkori paptól hallottunk a misében. Akkoriban ez volt a hívek kapcsolata a Szentírással.

Valahogy mégiscsak átsugárzott ezek szerint belıled a gyerekekbe a Szentírás szeretete, ha ez az ı családjaikban így megvalósul. A te hétköznapi életedben a sok Szentírás olvasás beleavatkozik-e közvetlenül a napi történésekbe, a tetteidbe? Esetleg van-e olyan élethelyzet, olyan korszaka az életednek, amikor különösen nagy segítséget jelentett számodra Isten igéje? Visszatérek arra, ahogy mondtad, hogy kisugárzott a Szentírás ismerete a családra. Azt hiszem, hogy nem olvastuk közösen a Szentírást. Mindig megvártam a gyerekeknél a lélektani pillanatot, tehát nem magyarázkodtam nekik, nem tartottam elıadásokat, az alkalmas lélektani pillanatokban azonban mindig tudtam nekik valamit mondani. Talán nem is egészen tudatosan, de mégis csak a Szentírásból vett tudásommal vagy ismeretemmel kapcsolatban, mikor olyan dolog volt, hogy ott nekik valamit pillanatnyilag magyarázni kellett. Azért a Szentírás egyszerően benne volt az egész életünkben. Ma is ez van. Én, fıleg így, kifelé lépegetve a világból, most már teljesen benne élek ezekben a Credo 2008. szeptember

Szentírásból vett gondolatokban. Ez persze nem mindig tudatos, inkább csak annyi, hogy ez az alapja minden gondolatomnak, és amennyire lehetséges, a tetteimnek. Mindig ez. És ugyanakkor ezt már nagyon-nagyon régen, egészen fiatal koromtól úgy csinálom, hogy amikor valami döntés elıtt állok, akkor megkérdezem, hogy Jézus itt most mit csinált volna, vagy Jézus ezt hogy csinálta volna. Aztán persze nem biztos, hogy nekem ugyanúgy sikerül. Sıt, majdnem biztos, hogy nem. Esetleg egy alkalom, vagy esemény, konkrét esemény, történés, amit szívesen megosztasz velünk ezzel kapcsolatban. Tapasztalat, amikor fényt, világosságot, eligazítást, vagy vigasztalást adott számodra a Szentírás. Hirtelen most gondolkoznom kell ezen, hogy mit is mondjak. Az egyik ilyen idézet például talán a Sírák fia könyvébıl való. „Ejts, fiam, könnyet a halottakért, aztán vigasztalódj meg, mert a sok sírás és a sok szomorkodás elısegíti az öregséget, és szomorúvá teszi az embert” (vö. Sír 38,16-17). Ezt például nem csak a halottakra vonatkoztatom, hanem amikor az ember valakiben csalódott, hát azt mondom, hogy ne búsuljunk utána sokáig, hanem tegyük túl magunkat rajta. Például ilyet is a Szentírásból tanul meg az ember. Ott, Sátoraljaújhelyen mőködik nektek egy kis közösség, ahol rendszeresen összejöttök és együtt olvassátok a Szentírást. Mondanál-e néhány szót ezekrıl az együttlétekrıl, és arról, hogy ezek mért fontosak nektek? Két csoport is van egyébként, mi olyan 12–en vagyunk, általában 8 körül szoktunk rendszeresen ott lenni. Ezeket az együttléteket annyira várja mindenki, nagyon örülünk, hogy együtt lehetünk. Valamikor a Jeromos

Társulat lent volt nálunk, végigvettük a különféle módszereket, így válogathatunk, hogy melyik módszer szerint tartjuk ezeket a Szentírás–órákat. Többnyire azt a módszer követjük, amikor egy bizonyos részt elolvasván mindenki kiválaszt egyetlen szót vagy rövid mondatot, amelyik megérintette ıt, és azzal kapcsolatban teljesen bensıségesen beszél magáról, arról, hogy az elmúlt két hétben mi történt vele, amihez neki ez az egyetlen szó most támpontot, eligazítást adott. Ezeket az együttléteket mindenki várja, majdnem olyanok ezek nekünk, mint egy–egy gyónás. A legmélyebb családi dolgokat is elmondja itt mindenki, hogy ez a mondat nekem most az életemben ezt hozta, ebben az idıben a menyemmel, a lányommal vagy a nem tudom kivel így vagy úgy jártam, a vele való a konfliktusban ez a mondat segít engem, és én nagyon fogok igyekezni. Nagyon–nagyon bensıséges együttlétek ezek. De megállapodtunk, hogy az ott hallott és elmondott dolgokat csakis egymás közt tartjuk, ezeket a dolgokat nem mondjuk el senkinek. Mindenki lesi, várja már, hogy mikor jön el

az együttlét napja, amikor együtt olvassuk a Bibliát, és mindenki valamit elmondhat valamit az életébıl, valami szépet, talán a vonaton volt valami élménye, vagy kiránduláson, esetleg családi körben vagy a munkahelyén. Nagyon sokat jelentenek nekünk ezek a Szentírás–órák. A sokszínőségünkre jellemzı, hogy amikor elkezdtük ezeket a Szentírás–olvasási órákat, érdekes dolgot tapasztaltam. Elolvastunk egy részt a Bibliából, és nekem nagyon megtetszett belıle egy mondat, egy gondolat. Gondoltam, hogy mindenkinek ugyanez lehet az érdekes, hisz ebben a részben nincs is más, csak ez az egy dolog, ami a lényeges. És megdöbbenve láttam, hogy mindenki egészen mást választott, mindenki egészen másra csodálkozott rá. Sokszor elıfordul, hogy többen ugyanazt a gondolatot, mondatot, vagy szót választjuk, mégis egészen más szemszögbıl nézzük azt. Tehát ezeknek a Biblia óráknak az a nagy tanulsága és tapasztalata, hogy mennyire sokszínőek vagyunk, mennyire más oldalról látja mindenki a szövet, másként fogja fel a dolgokat, más tapasz-

talata, más élménye van ugyanarról az egyetlen részrıl vagy mondatról. Ez akkor nekem meglepı volt! De most már tudom ezt, és én nyugodtan mondom ugyanazt az egyetlen gondolatot, mondatot, amit a másik, mert tudom, hogy egészen mást fogok róla mondani, mint amit ı mondott. Ezeknek a Szentírásolvasásoknak az elején a Szentlelket szoktuk kérni, hogy világosítson meg minket, és lássuk meg azt, ami a mi szívünket érinti meg. A végén egy–egy fohászszal kérjük az Úr Istent, hogy adjon ebben elırelépést nekünk, és utána kiválasztunk egy közös imádságot és egy közös kérést, amit két héten át mindenki minden nap elmond. Ezzel szoktuk befejezni az összejöveteleinket. Irénke! Nagyon köszönjük a Mária Rádió hallgatói nevében, hogy megosztottad velünk a Szentírással kapcsolatos tapasztalataidat, élményeidet, a közös Szentírás olvasástok tapasztalatait. (A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a Mária Rádió engedélyével.)

Szépírói percek Fekete István

A télen beszámoltam egy kis feketerigóról, aki pár napig vendégünk volt, miután az éh – és fagyhalál karmaiból megmentettem. A rigóka az ablakom alatt esett a hóba, a szobában hamarosan lábra jött, sıt – amint ezt részletesen megírtam – igen otthonosan viselkedett, fittyet hányva a szobára és a szobatisztaságra. Szerencsére tavasz kezdett lenni, így szabadon ereszthettem, amit egyébként feleségem erélyesen követelt is.

A rigókat már megérkezésük napján Marinak kereszteltük, és amikor elment piros cérnát kötöttünk a lábára, hogy megismerjük, és ismerısként köszönthessük a többi rigó között.


Mari az utótélben többször megjelent ablakom alatt, a nagy hársfa ágán. Vágyódva nézett ablakomra, sıt a cinkeetetıt is igénybe vette, amihez joga is volt.

9

A nagy tavaszi zenebonában azonban eltőnt pár napra, de késıbb megjelent egy sárga csırő lovag társaságában, akirıl nem lehetett pontosan tudni, hogy milyen minıségben tartózkodik Mari társaságában. – Marinak férje van – újságolta feleségem. – Csak vılegénye – mondtam én. - Hát ez meg honnan tudja? – érdeklıdött nım. – Onnét, hogy fütyörész, és vidáman ugrabugrál… Ez a párbeszéd a továbbiakban személyeskedı vitává fajult, és nem tartozik Rigó mari személyes dolgaira, ezért mellızöm. A valóság az, hogy Mari kétségtelenül házasságot kötött a lovaggal, mert fészket raktak feleségem ablaka alatt az alacsony körtefán, és esténként csodálatos fuvolázással köszönték meg a téli szívességet.

– Marinak két tojása van… jelentette egyszer a feleségem, és ettıl kezdve lestük, hogy mekkora lesz a család. Mari aztán az ötös számmal megállapodott. Az öt kis zöld, barnapettyes tojás jól látszott a magas ablakból, amíg csak Mari el nem helyezkedett a fészken, elomolva az anyaság lázában és odaadásában. De ebben az idıben erısen csökkent a már a férj fuvolázó jókedve is, és hangját inkább csak akkor hallottuk, amikor macska ment a kerten át. Ilyenkor erısen becsmérlı kifejezésekkel illette a hatalmas tigris eme bánatos rokonát, amint lehajtott fejjel átvonult a bokrok között. 10

Furcsa volt ez a macska; a rigókkal egyáltalán nem törıdött, nem nézett se jobbra, se balra, ezen kívül vörös volt, és egész ágrólszakadt alakja szánalmat keltett. Mindenesetre megdobáltam, mert Mariékat zavarta. Menjen máshová macskának! Az idı azonban eljárt. - Kikeltek – újságolta nım, akit mindenféle családi események erısen érdekelnek. – Szegény mari lesz most dolga…– Nyugalom, ott van a férj…

Feleségem ezek után ellenırizte, hogy a férj teljesíti – e apai kötelességét, s ebben nem is volt hiba, mert a kis rigók rövidesen alig fértek el a fészekben, aztán kiültek a fészek peremére, s egy napon… – Létrát! Létrát…! A kis rigók kiestek. Majd én lesem addig az ablakból, hátha jön az a vörös macska. Én pedig loholtam a nagy kettıs létrával, s izgalmamban majdnem keresztben mentem ki az ajtón. A rigókák ott üldögéltek a fa alatt, de nem volt semmi bajuk, csak Mari csettegett izgatottan, amíg gyermekeit zsebre raktam, és elhelyeztem a fészekben. – Most már üljetek a feneketeken – intettem a kalandvágyó ifjúságot, mert jön a macska… Létra a vállra, körül a házon, végig a folyosón, és mentem az ablakhoz mővem megszemlélni. A kis rigók megint kimásztak az ágakra, szárnyukat nyújtogatták, általában jól érezték magukat, míg anyjuk – ennyit már értek a rigó nyelvbıl – hívogatta ıket. Észnél légy, Mari! – korholtam a Credo 2008. szeptember

kelekótya anyát. – nem tudna k még repülni… Nem múlott el negyed óra: – Létrát! Létrát…! Megint a földön vannak… Létra a vállra, folyosón végig körül a házon, Mari izgatott, gyerekei szanaszét, nım az ablakban alig tud sóhajtani: Ott a macska! És jött a bánatos vörös macska; fejét lógatta, és látszólag nem törıdött Marival, sem gyermekeivel sem velünk. Loholtam utána, hogy kizavarjam a kertbıl, és el is tőnt a szomszédban. Verejtékezve vissza a könynyelmő családhoz! A kicsik igen vidámak voltak és láthatólag élvezték a bújócskát, amíg összefogdostam ıket. Én nem! Ráadásul Mari csattogott: – Fussatok, fussatok…! – Mari fogd be a szád, ez az utolsó eset, hogy felrakom ıket! A létrát azonban ott hagytam, és egész nap izgatottan figyeltük Marit és családját. A kis rigók mászkáltak az ágakon, aztán totty. … lekerengtek a földre. – Nem megyek – mondtam, mielıtt még parancsot kaptam volna újabb rigóvadászatra– nem és nem! A rigókák ezek után eltőntek a bokrok között, én pedig többször körüljártam a kertet, de a macskát nem láttam, és reméltem, nem is látom többet. Tévedtem. Lakótársnınk azt mondja másnap reggel: – Mircit, nem tetszik ismerni? – Kit? – A Mircit. Van már macskánk… – Agyon is ütöm…, és a madaraim? – Mirci nem olyan. Mirci nem nyúl madárhoz, ezen kívül néma. – Milyen ? – Mindjárt behívom.

– Gyere Mircikém – Hallottam a sötét folyosó végérıl –, gyere csak bátran a bácsi nem bánt… És jött a hölgy és jött a bánatos, nagy vörös macska ijedten, s az üldözött vad rémületével a szokatlan környezetben. Aztán lekuporodott, és könyörgıen rám nézett. – Ne bánts! Megdöbbentem. A macska elhúzta száját, de a hangja csak valami rövid rekedt hörgés volt. – Mi a fene a bajod? – igyekeztem mord lenni, de Mirci de elesettsége, rimánkodó elhagyatottsága már leütött a lábamról. – És kinek a macskája vagy? – A mienk, mondta a hölgy. – Mindig marad valami az ebédrıl…

Mirci nem bántja a madarakat… – Ugye, Mirci? A macska elhúzta a száját… Mirci kapott egy rongyos kókuszszınyeget a kapu felé, az ablak alatti kis üregben, és krumpli fızeléket eszik és rántott levest. Ezen kívül, változatlanul néma és változatlanul bánatos. Hátul, a kertben azóta, egyszer sem láttam, és meggyızıdtem róla, hogy ez a macska valóban nem madarászik. De erre reggelenként figyelmeztetem is, mire a macska némán elhúzza a száját… Csak ezt ne tenné, mert ez a megdöbbentı hörgés bennem borzong még útközben is, amikor elgondolkodom, hogy az általánosítás a legnagyobb bőn

fajok és népek között, mert egy faj sem hıs, bárgyú, óriás, törpe, szellemes, szelíd vagy vérszomjas. Egy faj sem lovag vagy rabló, és egy faj sem fuvolázó énekes vagy vérszomjas macska, mert minden népnek megvannak a maga rigói és a maga ragadozó törpéi és óriásai. Ezeket aztán lehet szeretni vagy győlölni, de a fajt – általánosságban – soha! Végeredményben Rigó mari is szereti a húst, aki – köszönjük a szíves érdeklıdést – ismét tojásokon ül, immár harmadszor ezen a nyáron. A férj erre való tekintettel beszüntetett mindenféle zenei tevékenységet. Mari ül, a férj hallgat. Hát ez érthetı. (1956)

Anyakönyvi adatok: Halottaink: július 8., Böhönye: GASPARICS JÓZSEF élt 53 évet. Lakott: Böhönye, Fı u. 85. július 17., Nagybajom: özv. BOGDÁN JÁNOSNÉ (született Orsós Ibolya) élt 38 évet. Gyászolják – édesapja: János, gyermekei: Ibolya, Erika, János, Tamás, Bea, Réka. Valamint testvérei: Mária, Anna, Margit és János. július 22., Nagybajom: özv. KISS JÓZSEFNÉ (született Kovács Eszter) élt 89 évet. Gyászolják – testvére: György, fia: István, unokái: István és József, dédunokái: Balázs és Dániel. július 23., Böhönye: BÚZA LAJOS élt 75 évet. Gyászolják – huga: Magdolna, sógornıje: Ilona, unokahugai: Csilla és Katalin, unokaöccsei: Ernı és Ferenc. július 29., Vése: BANYA ÉVA élt 49 évet. Gyászolják – édesanyja: Éva, testvérei, fia: János, leánya: Anita, unokái: Diána, Krisztián és Brigitta. július 31., Vése: özv. HERBAI JÓZSEF élt 74 évet. Gyászolják – testvére: Mária, leánya: Lívia, fia: József, unokái: Milán és Ramón. augusztus 14., Nagybajom: özv. IGNÁCZ VENDELNÉ (született Kalányos Rózsa) élt 60 évet. Gyászolják – testvérei: Mária és László, leánya: Mária, fia: Vendel, 9 unoka, 5 dédunoka. augusztus 28., Nagybajom: BERTALAN DEZSİ JÁNOS élt 53 évet. Gyászolják: – huga, fia, menye, unokái és élettársa. augusztus 28., Böhönye: NAGY ISTVÁN élt 74 évet. Gyászolják: – felesége, fiai, unokái, testvérei.

Keresztelések: július 13., Nagybajom: RUDOLF-DÁNIEL-GYÖRGY – Bogdán József és Rudolf Anita gyermeke – Sugár u., július 13., Nagybajom: NIKOLETT-SZABINA – Orsós György és Orsós Erzsébet gyermeke – Homokpuszta július 26., Böhönye: TAMÁS –Pozsega Zsolt és Kribusz Erzsébet gyermeke – Fı u., augusztus 16., Nagybajom: ÁDÁM – Hajdú László és Orbán Andrea gyermeke – Kunmajor u. augusztus 16., Nagybajom: JÁZMIN-JÚLIANNA – Hajdú Norbert és Illés Gabriella gyermeke – Kunmajor u. augusztus 16., Nagybajom: ÁDÁM – Táskai Kálmán és Kiss Andrea gyermeke – Mezı u.


11

REJTVÉNY

Szent László király hıse számos természetmagyarázó mondánknak. Az egyik ilyen történet szerint a király a Mecsekben vadászott, amikor hatalmas zivatar támadt. Kísérete hirtelen sátrat emelt, de nem sokra mentek vele. Erre László letérdepelt és segítségért könyörgött az Úrhoz. Íme, a közeli szikla hirtelen megnyúlt és a fejük fölé emelkedett. Szárazon maradtak Az alább felsorolt növénynevek vízszintesen, függılegesen és átlósan olvashatók balról jobbra és jobbról balra, illetve felülrıl lefelé és alulról felfelé. A megmaradt betőket sorban összeolvasva a Mecsekben található szikla nevét kapod.

SZÚNYOGVIRÁG, TYÚKHÚR, ÜRGEFAROK, ÜRÖM, VARJÚMÁK, VIDRAFŐ

P Ü R G E F A R O K GÓLYAORR, JUHSÓSKA, LÓHERE, LÓROM, S MÉHFŐ, NYÚLSÁS, OROSZLÁNFOG, İZSAA LÁTA, RIGÓPOHÁR, SZARVASKEREP,

E G S R Ú H K Ú Y T Z G

R Ó V A R J Ú M Á K Ú O

E L Ü Z T Á M V J R N F

K Y R E L É I U R Ö Y N

S A Ö N H D H Á Z S O Á

A O M F R S H S L Á G L

V R Ü A Ó P A Ó S S V Z

R R F S O L H Ó Á L I S

A Ü K G Á E Z K T Ú R O

Z A I T R S L Ö O Y Á R

S R A E L Ó R O M N G O

A helyes megfejtık közül hárman Iváncsits Tamás CD-jét vagy kazettáját kapják ajándékba.

Gyermekeknek Miklós Erzsébet

Ma egy hófehér nyusziról mesélek nektek. Nagyon szép nyuszi volt, örült is neki kis gazdája, Anikó, mikor Húsvétkor megkapta. Azt sem tudta, hogyan simogassa, babusgassa. Bele tette egy dobozba, és ott volt a szobájában még éjszaka is. Mielıtt elaludt, megpuszilta, és jó éjszakát kívánt neki. Aztán bizony elámult, mikor a hófehér nyuszi megszólalt, és viszont kívánta! – Te beszélı nyuszi vagy? – kérdezte Anikó. Úgy tudtam, csak a mesékben beszélnek az állatok! – Láthatod és hallhatod, hogy a valóságban beszélek hozzád. A nevedet is tudom: Anikó! Kérlek, segíts nekem, hogy megtaláljam a testvéreimet, a többi beszélı nyulat, hogy ne legyek ilyen magányos. Tudom te sze12

retsz, de te mégiscsak ember vagy én pedig állat. A testvéreim jobban megértenek. – Hol vannak a testvéreid? – tudakolta kíváncsian Anikó. – Egy alomban születtünk, innen nem messze, a Mariska néniéknél. A különös az volt, hogy a mamánk nem tudott beszélni, csak mi hárman, testvérek. Mindig vigyáztunk, hogy Mariska néniék nehogy meghallják, amikor beszélgetünk. Aztán mikor megerısödtünk, sokat kergetıztünk a füves udvarban! Nagyon boldogok voltunk. Egyszer aztán jött Mariska néni fülön fogott bennünket, és anélkül, hogy megkérdezte volna akarjuk-e, hármunkat három helyre adott el húsvétra. Talán mégis jobb lett volna, ha beszélünk vele, akkor nem biztos, hogy elválaszt bennünket. Így kerüleCredo 2008. szeptember

tem hozzád és szeretném megtalálni a testvérkéimet. Segítesz nekem? – Hát persze, hogy segítek – bólogatott helyeslıen Anikó. Magához ölelte gyengéden a kis nyuszit, és a fülébe súgta – most aludjunk egyet, és majd reggel útra kelünk. Ne félj, senkinek sem árullak el, ha nem akarod. Így is lett, jót aludtak és reggel korán fel is ébredtek. A hófehér nyuszi jó reggelt kívánt Anikónak, ne hogy azt higgye, hogy álmodta az egészet. Hamarosan felkerekedtek, és elsı útjuk Mariska nénihez vezetett. – Talán vissza akarod adni a nyuszit gyermekem, nem akarsz már vele játszani? Pedig olyan kedves, szelíd nyulak voltak ezek!

– Tudja, Mariska néni, hiányoznak neki a testvérei, megmondaná nekem, hogy kinél vannak? – Ó, az egyik itt van a második szomszédban, meglátogathatod, de a harmadikat egy ismeretlen férfi vitte el, azt mondta, hogy egy cirkusznak viszi! Holnap érkezik ide egy vándorcirkusz, Hallottam a hirdetését, lehet, hogy náluk van az én kis nyuszim?! Elindult Anikó boldogan a második szomszédba, ahol éppen az osztálytársa Peti lakott. Peti már sokat játszott a nyuszival, meg is unta, ott szomorkodott szegény egy kis ketrec alján. Senki nem gondolta volna róla, hogy beszélı nyúl! Anikó megkérdezte Petit, elvihetné – e a nyuszit, hogy legyen párja az övének, tudjanak együtt játszani. Peti beleegyezett szívesen, mert már Úgysem tudta, mit kezdjen az ı fehér nyuszijával. Addig, amíg el nem jöttek Petiéktıl, egy mukkot sem szóltak a nyuszik, hanem amikor egyedül maradtak, azonnal beszélni kezdtek, mindent elmeséltek egymásnak, és Anikónak. Sírtak, hogy mi lehet a harmadikkal a cirkuszban? Hogyan tudják onnan kiszabadítani? Vajon elárulta– e hogy tud beszélni? Anikó is nagyon izgatott lett. Azon gondolkodott, hogy ı hogyan tudna segíteni a kedves kis nyusziknak. Hazavitte mindkettıt, betette ıket a dobozba. Elalvás elıtt jót beszélgettek. Az egyik kis nyuszi még egy mesét is tudott! Szeretettel gondoltak a harmadik kis nyuszira. Reggel arra ébredtek, hogy a cirkuszos kocsi járja az utcákat, és hangosan hirdeti a produkciót. Medvetáncoltatás, bohócok, artisták, és beszélı Nyúl!

Azonnal kiugrott Anikó az ágyból, a nyuszik pedig a dobozból! Anikó elıvette a fedeles kosarát, abba tette a nyuszikát, hogy senki ne lássa meg ıket, és elindult a fıtérre a cirkuszhoz Szerencséjük volt, be tudtak menni, hiszen még csak most álltak neki az emberek a cirkusz felépítésének az esti elıadásra. Anikó rögtön a ketrecek felé indult, de a ketrecekben a nagy ragadozók voltak: oroszlánok, párducok, farkasok, medvék. Hol lehet az a szegény árva fehér kisnyuszi? A két testvér a kosárban buzgón szimatolt, mert ezer közül is megismerték volna testvérük szagát. Anikó sétált körbe, ık meg szimatoltak. Amikor a cirkuszigazgató lakókocsijához értek, azonnal megszólaltak a nyulak, hogy biztosan itt van a testvérük a közelben. Éppen kinyílott a lakókocsi ajtaja, és a Cirkuszigazgató lépett ki rajta Anikó bátran megszólította: – Jó napot, Igazgató bácsi, hogy tetszik lenni? Rámosolygott a Cirkuszigazgató, és azt mondta: – Jól vagyok, de még jobban leszek, ha este sokan eljönnek a falutokból az elıadásra. Menj és mondd a pajtásaidnak, hogy jöjjenek, mert különleges produkció lesz, egy beszélı nyúl! – Én ezt nem nagyon hiszem, biztos valami trükk van ebben! – mondta bátran Anikó. Össze is vonta erre mérgesen a szemöldökét a Cirkuszigazgató: – Azt mondod ezzel, hogy nem mondok igazat? Gyere csak be velem a lakókocsimba! – mondta, és már húzta is befelé Anikót a kocsiba. A nyuszik izgatottan bújtak össze a kosárban. Credo 2008. szeptember

A lakókocsi közepén, az asztalon volt egy kis ketrec, abban ült a harmadik nyuszi. Ott volt elıtte mindenféle finomság, zöldség, gyümölcs, mégsem evett semmit, olyan bánatos volt. – Látod, itt van az én beszélı nyulam. Egyik éjjel hallottam, hogy beszél magában. Biztos vagyok benne, hogy ı volt! Csak az a baj, hogy nem eszik semmit, és nem szól hozzám, pedig este ı lesz a nagy Meglepetés! Kislány, ha szóra bírod ezt a nyuszit, azt kérsz tılem, amit akarsz, és megkapod! Én mindig betartom, amit ígérek, kérdezz csak meg bárkit. Ha ez a nyúl este nem beszél, azt mondják majd, hogy hazudtam és becsaptam ıket, tönkre teszik a cirkuszom jó hírét. Mondd csak te kislány, tudnál segíteni? Az állatok jobban megértik magukat a gyerekekkel. – Azt hiszem, tudok segíteni, ne tessék félni, minden rendben lesz. Estére visszajövök! – Azzal Anikó fogta a kosarát, és hazament. Összedugták a fejüket otthon a két nyuszikával, és este elindultak a cirkuszba. Egyenesen a Cirkuszigazgató lakókocsijához ment Anikó, vitte a fedeles kosarat is. Az igazgató már izgatottan várta, mert a nyúl, azóta se nem evett, se nem szólt egy árva szót sem. Ne, tessék félni, mindent kigondoltam. Csak tessék nekem szólni, mikor a Beszélı Nyúl szám következik! Az igazgató mindenbe beleegyezett, aztán elment, mert megkezdıdött az elıadás a bohócszámmal. Már messzirıl hallotta a nézık vidám nevetését. Anikó pedig kivette a kisnyulat a ketrecbıl és betette a testvéreihez a kosarába. Lett is nagy öröm, mikor találkoztak! Ki is ugráltak mind a hárman, és örömükben megettek minden fi13

nomságot, ami a ketrecben volt. Anikó boldogan nézte az ı három puha fehér nyuszikáját. Éppen ekkor kopogtak, hogy az ı mősorszámuk következik. Egy pillanat alatt a színpad közepén találták magukat. Anikó kinyitotta a kosarat, és sorban kiugrottak belıle a fehér nyuszik! Nagy tapsot kaptak. Aztán, mikor kiugrándozták magukat, Anikó sorba állította ıket, és elénekelték az egyik éneket, amit nemrégen tanult az iskolában, és megtanította a nyusziknak. Lett nagy izgalom a nézıtéren, nem tudta senki, hogy ez igaz, vagy csak álmodnak. Nagy tapsot kaptak, a Cirkuszigazgató szinte sírt örömében. Aztán a mősor folytatódott az artistaszámmal. Az Igazgató azonnal

Anikóhoz sietett, megköszönte neki, hogy szóra bírta a nyulakat. Nos kislányom, jót tettél, mit kérsz, amit én adjak neked ezért? Betartom a szavam, bármit kérhetsz az enyémbıl. Anikó mosolyogva ennyit mondott: Kedves Igazgató bácsi, sok mindened van, kérhetnék tıled sok mindent, biztos tudnám használni. Én csak a kis nyuszit kérem, az én két nyulam testvérét, hogy mindig együtt lehessenek! Elszomorodott az igazgató, erre nem számított, hiszen nagy hírnevet hozott volna neki ez a Beszélı Nyúl Produkció. Mégis azt mondta: – Én betartom, amit ígértem, még ha nem is elınyös számomra. Neked adom a nyuszimat, legyen gondod arra, hogy mindig

együtt lehessenek. Talán jobb is, hogy csak kevesen tudják róluk, hogy beszélnek. Ha híresek lennének, már nem tudnának olyan jókat játszani, gong nélkül, boldogan, mint így, hogy azt hiszik róluk, ık is csak egyszerő fehér nyulak. Menjetek békével, még egyszer köszönöm, amit tettetek értem. Anikó udvariasan elköszönt és szaladt máris hazafelé a kosarával, benne három drága kincsével. Nagyon boldogok voltak együtt, sokat beszélgettek, verseket tanultak, énekeltek. A nyuszik senki mással nem beszéltek, csak Anikóval. Ezért soha nem derült ki a titkuk és nem fenyegette ıket semmilyen veszély.

A rendırök elıször mennek helikopteres ırjáratra. Egyikük megkérdi a társát: - Te mi ez a lapátos pörgetyő a fejünk felett? - Nem tudom, talán a klíma. - Mibıl gondolod? - A pilóta nagyon izzad, amióta nem forog. ☻☺☻☺☻☺☻☺ - Mi az abszolút pech? - Valaki magába zárkózik és elveszti a kulcsot. ☻☺☻☺☻☺☻☺

- Ki az abszolút kertész? - Aki addig locsolja a félcipıt, amíg a szára kinı ☻☺☻☺☻☺☻☺ A tanár rászól az óra alatt sutyorgó Pistikére. - Kivel beszélgetsz? - Csak magamban beszéltem. - Hányszor mondtam már, hogy ne állj szóba mindenféle alakkal. ☻☺☻☺☻☺☻☺ - Miben hasonlít egymásra a kertész és a szélmalom? - ???

- Abban, hogy mindkettı bepörög, ha megfújják a lapátját. ☻☺☻☺☻☺☻☺ Évikének Piroska és a farkas meséjét olvassa fel a nagymama. - Látod, ezért kell szófogadónak lenni!- mondja a mese végén. Ha Piroska szófogadó lett volna, nem ette volna meg a farkas. - Ezt csak hagyjuk! – legyint Évike. – Elvégre a nagymamát is megette…

Az úgy történt, a városnap keretében a polgármesteri hivatal felajánlott egy sátrat, hogy egyházközségünk bemutatkozhasson. Törtük a fejünket, mit is lehetne kivinni, hogy a városunk lakóinak, és a jelenlévı vendégeknek felkeltsük a figyelmét. Úgy döntöttünk, – amivel a

templomba járók, a hívık találkoznak, – azt kivisszük a sátorba is, ismerjék meg más vallásúak, más világnézetőek a keresztény újságjainkat: az Új Embert, a Keresztény Életet, magyar ifjúsági lapunkat, a Teofilt, és saját házunk táján születı, egyházközségi lapunkat a Credot. Bibliaév

Lukáts Istvánné:

Augusztus 24-én, a nagybajomi városnapon a langallófesztivál és egyéb vásári portéka között megtalálható volt a BIBLIA is. Nem csak a kulináris élvezeteknek hódolhattak a jelenlévık, hanem lelki táplálékhoz is hozzájuthattak, amennyiben igényelték. 14


keretében a Biblia-kiállításra összegyőjtött régi bibliákat is bemutattuk. Nagyon szép kivitelő fél-áron kínált új Bibliák is eladásra vártak. Valkó Andrea kézmőves munkáit, – a gyöngybıl főzött kereszteket, karkötıket – a katolikus sátorban találhatták meg az érdeklıdık. A Kolping Szakképzı Iskolát ismertetı szórólapok is kint voltak. Igekártyákat, képes imádságos lapokat, szentképeket osztottunk az arra járóknak. Az aján-

dék keresztény újságoknak kimondottan örültek. Volt egy vidéki család, amely megosztotta velünk örömét, – újságolták, hogy gyermekük is a katolikus iskolában fog tanulni. Megérezték, megéreztük, hogy összetartozunk! Többen érdeklıdtek a régi Bibliák iránt, lapozták, forgatták, emlékeztek a régi családi bibliákra, és újat is szép számmal vásároltak. Tapasztalatunk, hogy a keresztény családokban az el-

múlt idıben, és most is, fontos helyet kap a Biblia. A régi Szentírásokat, Bibliákat értékes örökségként tartják számon. Egyházközségünkbıl vállalkozó szellemő fiatalok, és idısebb testvérek teljesítettek szolgálatot a sátorban. Bátran mondhatjuk, hogy missziós munkát vállaltak. Köszönjük a lehetıséget, hogy kint lehettünk a városnapon. Jövıre is szívesen állunk rendelkezésre!

GIZI NÉNI RECEPTJE 4 tojás fehérjét felverünk habbá 4 tojás sárgáját 30 dkg cukorral, 1 vaníliával, 2 dl étolajjal kikeverünk. 30 dkg lisztbe keverünk 1 csapott teáskanál szódabikarbonát, pici sütıport, 1 mokkáskanál fahéjat, szegfőszeget, 10 dkg vágott diót. 5 dkg lisztbe beleforgatunk 10 dkg mazsolát. Ezeket összekeverjük, hozzáadunk 40 dkg reszelt cukkinit (almareszelıvel reszeljük),

végül 4 tojás fehérjének a habját. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük és óvatosan sütjük. Még gazdagabb, ha kihőlés után tetejére csokimázt öntünk Jó étvágyat kívánunk.

Szeptemberben az esti hétköznapi szentmisék kezdési idıpontja Böhönyén megváltozik: este 1800 órakor kezdıdnek. Nagybajomban továbbra is 1900 óra a kezdés idıpontja.

szeptember 6. szombat szeptember 13. szombat szeptember 14. vasárnap

1900 – Antióchiás közösségek találkozója Böhönyén 1700 – vasárnapi szentmise Vésén (Veni Sancte) 1800 – vasárnapi szentmise Böhönyén (Veni Sancte) 900 – szentmise Nagybajomban (Veni Sancte)

SEGESDI NAGYBÚCSÚ A KÁPOLNÁNÁL 1030 ünnepi szentmisét mond – elıtte 1000–kor gyalogos körmenet indul a templomtól

szeptember 20. szombat

PAPSZENTELÉS A SEGESDI TEMPLOMBAN 1100 Grujbert Zsolt somogyszobi diákonus pappászentelése

CIGÁNY/ROMA KERESZTÉNY IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Kaposszentbenedeken 900–1715 (program a hirdetıtáblán!)

szeptember 26-27. péntek–szombat

10 ÉVES A NAGYKANIZSAI ANTIÓCHIA KÖZÖSSÉG

október 4. szombat

EGYHÁZKÖZSÉGI ZARÁNDOKLAT BUDAPESTRE

Antióchiás közösségeink is részt vesznek a programokon (részletes program a hirdetıtáblán!) A Bibliamúzeum megtekintése majd délután szentmise a máriaremetei kegytemplomban


15

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe: [email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Lempach Gabriella. Fotó: Internet. Címlap fotókTamás László, Hátsó borító:Rédly Dénes. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, októberi számunk 2008. október 4-tıl kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 16


A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents