A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 9. évfolyam 7. szám

(Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek beszédébıl idézünk részleteket, amely augusztus 20-án hangzott el a Szent István bazilikában)

…A Kárpát-medencében ötezer éve laktak a história által is feljegyzett népek: illírek, trákok, kelták, rómaiak, hunok, különbözı germán törzsek, avarok és frankok, akik vagy beolvadtak a többi nép közé vagy nyomtalanul eltőntek. Az Árpád fejedelem által megszerzett honban csak a magyarság tudott megmaradni, ezeréves államot alapítani, amellyel az életére törı nagy birodalmakat is túlélte. Mindez azért volt lehetséges, mert Szent István királyunk a hazát Jézus Krisztus tanításának sziklájára emelte… …Egy ideje nagyfokú belsı meghasonlás és gonoszság pusztítja országunkat, amelynek kézzelfogható jele a nép fogyása,

2007. szeptember hónap

életerejének alább hanyatlása. Az elsı kérdésünk lehet önmagunkhoz, amit egykoron a király felkenésekor így Szent István király megkoronázásakor is feltett az esztergomi érsek: Akarjátok-e, hogy fejedelmetek király legyen? A népnek egyhangúan kellett felelni rá: Akarjuk. Ha ma megkérdeznék a magyar népet, hogy akarják-e, hogy Szent István királyhoz hasonló hitő és jellemő emberek vezessék az országot, akik a keresztény életelveket élik, és népükkel megvalósíttatják. Vajon kapnának-e kétharmados többséget? Szent István egyértelmővé tette törvényeiben, fiához intézett Intelmeiben, hogy a keresztény hitet meg kell ırizni, az egyház és állam rendjét tiszteletben kell tartani, az imádságot, a kegyességet, az irgalmasságot és a többi erényt gyakorolni kell. Egyéni életpéldájával pedig arra tanított, hogy a családi életet tisztelni kell. Meggyızıdéses hitének tanúságát adta, amelyben benne volt a Szőz Mária tisztelet is. Így épített a sziklára, és ezért halálakor Magyarország Európa jelentıs államává lett. Magáévá tette a keresztény életeszményt, amely szenteket is termett. Az ezer évvel ezelıtt született Szent Imrét a nyolcszáz évvel ezelıtt születetett Szent Erzsébetet és több más Árpád-házi szentet. Vajon akarná-e a magyar nép ezt Credo 2007. szeptember

követni? Mert ha nem, akkor minden megemlékezés csak olyan, amelyet a próféták kárhoztattak, a helytelen Istentisztelettel kapcsolatban és ez a szentekre is áll: hogy csak ajkunkkal tiszteljük ıket (Iz 29,13). Szent István a hit megırzését tette az elsı helyre, mert a hit a felnıtt embernél az üdvösségre elkerülhetetlenül szükséges, nélküle nem lehetünk kedvesek Isten elıtt. A hit ad erıt a keresztény élethez, a reményhez és a szeretethez, az újrakezdéshez és a hőséghez. Magyar népünk a népszámlálás alkalmával több mint 75%-ban valamely keresztény felekezethez tartozónak vallotta magát, s biztosan talán vannak sokan olyanok is, akik ezt nem merték megvallani, de nem istentagadók. Ez a hit azonban csak akkor igazán értékes, ha életformálóvá válik, és az áldozatokat is vállalja. Sok honfitársunk pedig úgy él, mintha Isten nem létezne. Abban a világban, ahol nincs jelen az Isten fölborul az erkölcsi rend. Az erkölcsiség sarkalatos pontja az élet védelme és szentsége, ezért Szent István vizsgáló tekintete elıtt állva szégyenkeznünk kell, mert a születendı emberi életet nem védtük, az elmúlt fél évszázadban 6 millió magzat életét oltottuk ki. A családok széthullása, gyermekek nem vál1

lalása mindannyiunk elıtt fájdalmasan ismert jelenség. Városainkban járva meggyızıdhetünk arról, hogy sokkal kevesebb gyereket vezetı szülıvel találkozunk, mint kutyát sétáltató emberrel. Az egyre kevesebb fiatal, aki rendesen a jövı reménye nem kapja meg azt a gondoskodást, amit Szent István fiának megadott… Évente Magyarország Gödöllı nagyságú város lakosságával lesz kevesebb. Azért is nehéz a gyógyítás, mert az elmúlt évek intézmény átalakításai (egészségügy, iskolaügy) sem az embert szolgálták, hanem a hasznot, mert mindent a pénz irányít országunkban. Az anyagiak kezelésében sem állhatunk meg Szent István vizsgáló tekintete elıtt… İ nemcsak tanítatta, hanem nevelte és neveltette fiát. Örök szép példája ennek a hozzá intézett Intelmek. A mai fiatalság nagy része erkölcsi nevelés nélkül nı fel, az iskolákban jó esetben oktatják, de inkább csak informálják, ezért könnyebben áldozatul esik a szenvedélyeknek, a bőnözésnek, ami mind fiatalabb

életkorra húzódik le. Az ilyen fiatalok lelkiállapota egyre betegebb, amit követ a testi betegség a velejáró depresszió és kilátástalan lelkiállapot. Szent István király még az idegeneknek is helyet biztosított országában, mi pedig nem vállaltunk a teljes közösséget nemzettársainkkal, s ezzel megtagadtuk ıket, akik saját hibáikon kívül a határainkon túl élnek… …Mára a magyar nép vált kisemmizetté közvagyonát eltékozolták, az országot eladósították. Magyarországon sújtják a legnagyobb adók az egyre öregebb és betegebb társadalmat. Talán a testvérek azt mondják, hogy pesszimista vagyok, pedig ez a valóság. Mint keresztény ember, érsek mégsem veszítem el a reményemet. Ebben segít Szent István életpéldája is. Átélte gyermekei elvesztését, nagy reménységének Szent Imrének a halálát. Sorsa drámai volt, de nem tragikus. Tudta, hogy hova kell segítségért fordulnia. Nagy lelki fájdalmában felajánlotta országát Magyarok Nagyasszonyának és ezt a felajánlott korona jelképezte. Miért nem

Jézusnak? – kérdezhetnénk. Talán azért, mert lelki rokonságot érzett Szőz Máriával, aki ugyanúgy elvesztette a Fiát, mint ahogy ı is. Szőz Máriának felajánlott ország Jézusé is, mert Mária ott van, ahol az ı Fia van… Egy politikusunk szerint: a Magyarok Nagyasszonya levette rólunk a kezét. A múltunk arra tanít, hogy áldó, óvó kezét rajtunk tartotta, és ez a mi biztos reményünk a jövıre is. És egy másik kéz is óv bennünket, a köztünk lévı Szent Jobb. Ez a hit éltet bennünket ezen az ünnepen is. Ünneplésünk hamarosan elmúlik, de maradandó hatású lehet, ha megszívleljük az Intelmek figyelmeztetését, hogy rendszeresen imádkozzunk. Az imádságból hitet, a hitbıl reményt, a reménybıl szeretetet merítünk. A szeretet erısíti a szolidaritást, az ország határain belüli és kívüli magyarok között. Összefogás nélkül széthullunk, a közös szolidaritásban megújulhat kereszténységünk, magyarságunk és akkor remélhetjük, hogy nemcsak múltja, hanem jövıje is lesz nemzetünknek.

A nyár folyamán – a kívülállók számára észrevétlenül, a bennfentesek életében remélhetıleg pozitív változásokat hozva – fenntartóváltás történt. Ez azt jelenti, hogy iskolánk „gazdája” egy – közvetlenül a katolikus püspöki kar felügyelete alatt álló – új szervezet lett: a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet. A váltásra azért volt szükség, mert így biztosabb és gördülékenyebb az egyházi intézményeket megilletı állami támogatásokhoz való hozzáférés. Mivel ezeket a forrásokat az elızı tanév második félévében

befagyasztották, akkor komoly gondokkal küszködtünk. Ezúton köszönöm meg kollégáim és a gazdasági vezetınk munkáját, megértését és áldozatvállalását, hogy adósság nélkül kezdhetjük az új tanévet. És köszönöm a diákok és a szülık megértését, hogy tudomásul vették, hogy nem tudtunk nyári tábort szervezni. Tudom, voltak olyan családok, akik hajlandók lettek volna nagyobb anyagi áldozatvállalásra, de azt gondolom, nem lett volna igazságos, ha a többség kimarad egy ilyen élménybıl. Kárpótlásul talán tudunk majd

Kolping iskola Csima Ágota(Nagybajom)

Nehéz volt most erıt győjteni, összpontosítani, és leülni megírni a Kolping-iskola krónikájának következı fejezetét. Látszólag alig valami, ami a nyáron történt, de akik részesei lehettünk – részesei kellett, hogy legyünk – a történéseknek, idınként alig gyıztük… Hol csak a fejünket kapkodni, idınként a fejünket fogni. Úgy látszik, a Jóisten ezt így tervezte: minden nyáron különös erıpróbát kell kiállnunk. De most meg mégis nagyon elıreszaladtam, aztán mégsem mondtam semmit. Menjünk sorban! 2

Credo 2007. szeptember

egy szép ıszi kirándulást szervezni minden osztálynak, és kilátásunk van egy külföldi diákcsere-programban való részvételre is. Nyomasztja a lelkemet, hogy nyáron nem tudtunk találkozni, de talán annál jobban várja mindenki a szeptemberi tanévkezdést. ☺ Azt mondtam, minden nyáron különös erıpróbának vagyunk kitéve. Idén is sikerült valami olyanba vágni a fejszénket, amibe épphogy bele nem tört… Tekintettel a közoktatási és a szakképzési törvény változásaira, nehéz helyzetben voltunk a szakképzés indításával. Mivel a következı (2008/2009-es) tanévben már az új képzési jegyzék (OKJ) szerint kell képezni a szakmunkásokat – ami új szakmai programok bevezetését jelenti –, mi most egy átmeneti helyzetben vagyunk: még egy évig – és ezt az évfolyamot végig – a régi rend szerint képezzük, aztán jövıre már az új programok szerint fognak bekapcsolódni a szakmunkásképzésbe a fiatalok. Ez valószínőleg dupla munkát fog jelenteni a számunkra. Optimális lett volna, ha az új rendszer szerint kezdhetünk, amely részszakképesítések megszerzését is

lehetıvé teszi, de mivel a Munkaügyi Minisztérium még nem fogadta el az új szakmai programokat, ezt nem tudtuk megtenni. Mit jelent ez a gyakorlatban? (Tudom, sokan gondolják, mondjak valami kézzelfoghatót végre, de mint mindig, most is a korrekt, teljeskörő tájékoztatás a célom. Ezért szeretnék eleget tenni a szélesebb körő érdeklıdésnek is.) Tehát szeptembertıl hét hagyományos szakmában kezdıdik a képzés a Kolpingban: pék-cukrászok, lakatosok, méhészek és varrómunkások teljesítenek szolgálatot – vagy készülnek a szolgálat-teljesítésre – külsı tanmőhelyekben, a festı-, asztalos- és kımővestanoncok számára pedig a kollégium udvarában készítettük elı a tanmőhelyeket az oktatásra. Itt is szeretném kifejezni az elismerésemet Hodics Miklós, Grigulák János és Laki Lukács Péter kollégáimnak, valamint azoknak a diákjainknak – elsısorban Sánta Vendelnek, Imre Sándornak, Ferencz Bertoldnak és Pesti Attilának –, akik a szó szoros értelmében két kezük munkájával építették a tanmőhelyeket. Munkájuk eredményességét és hozzáállásuk tiszteletreméltóságát kifejezni minden

szó kevés lenne. A Jóisten tegye áldottá minden tevékenységüket! A fent említett kollégák egy olyan csapat tagjai, amely Nevelıtestület azt hiszem, minden igazgató álma. A technikai dolgozókkal – és a két kismamával – együtt 15 fıállású kolléga szíve fog idén együtt dobbanni, és velük együtt teszünk meg továbbra is mindent azért, hogy a 80 „kolpingos” diák minden segítséget megkapjon az életkezdéshez. Igyekszünk megszolgálni a bennünk bízók bizalmát… Isten dicsıségére. A harmadik tanévet kezdjük. Töretlen, vagy legalább is mindig megújuló hittel. Hiszünk benne, és meg is tapasztaljuk, hogy nemes célért dolgozunk, és ehhez segítséget kapunk odafentrıl meg idelentrıl is. Szeretném megköszönni azoknak a hivatalnokoknak, szakembereknek, cégvezetıknek a támogatását, akik utunkat ezen a nyáron is egyengették. És nagyon köszönöm, hogy családtagjaink továbbra is kitartanak, egyúttal felhívom kedves figyelmüket, hogy a Kolpingszellemiség fertızı! Isten áldja a Kolping iskola tanévkezdését!

Szentek és gyógynövények György-Jánosi Zsuzsanna (Nagybajom)

A júliusban ünnepelt szentjeink közül szeretném kiemelni Szent II. Henrik királyt és hitvallót, akit szentképeken jogarral, országalmával, karddal és babérkoszorúval ábrázolnak. Henrik 973-ban született, Regensburg mellett. Boldog Gizella magyar királyné bátyja volt. Tanulmányait Szent Wolfgang,

„A szentek nem élettelen tárgyai bámulatunknak, barátainkká válnak, osztoznak barátságunkban és viszonozzák azt, sıt szeretetük félreismerhetetlen jeleit adják azokkal a kegyelmekkel, amelyeket általuk kapunk.” Thomas Merton regensburgi püspök irányítása Huszonkilenc éves volt, amikor alatt végezte. Édesapja halála kitartó küzdelem után 1002-ben a után 995-ben vette át a bajor her- császári trónt is megszerezte. cegség vezetését. Legelsı és leg- Uralkodása alatt mindvégig tiszfontosabb intézkedései közé tar- teletben tartotta az egyház jogait. tozott a lehanyatlott bencés lelki- Püspökséget, apátságokat és ség fellendítése, a kolostori élet számos templomot alapított. Kümegreformálása és az egyház lönösen szívén viselte a bambergi támogatása a hitterjesztés szent püspökséget. Két kolostort alapímunkájában. tott mellette. A Szent István vérCredo 2007. szeptember

3

tanú tiszteletére épített templom felszentelésekor 1020-ban, személyesen fogadta Bambergben VIII. Benedek pápát és együtt ünnepelték a húsvétot. Ez volt Szent Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. 1014-ben maga a pápa koronázta meg. Gyenge egészségő ember volt. Luxemburgi Kunigundával kötött házasságából nem született gyermek. Hosszú betegség után 1024. július 13-án halt meg. Holttestét Bambergbe szállították, ahol az általa épített székesegyházban helyezték örök nyugalomra. 1146-ban avatták szentté. Szent II. Henrik jelképei közt szerepel a babérkoszorú. A babérlevél (Laurus Nobilis) a legrégebben ismert és a legelterjedtebb gyógy- és főszernövényeink közé tartozik. Kis-Ázsiából és a Földközi-tenger vidékérıl származó örökzöld fa vagy cserje. Levelei egész évben szedhetık, aromás illatúak. A felül fényes és alul matt levél tartalmazza az illóolajat, csersavat, és keserő anyagokat, amelyektıl a rá oly jellemzı, főszeres illatot, kesernyés ízt kapta. Aromás illatú emésztést javító leveleivel mártásokat, leveseket, pástétomokat, sülteket ízesítenek. Apró, sárgászöld, csomókban nyíló virágai és fényes fekete bogyói vannak. A fekete bogyók zsíros olajából szappan készül. A bogyókból nyert babérolajjal likıröket ízesítenek. A levél fızetével készített fürdı enyhíti a végtagfájdalmakat. A levelek megfelelıen higított illóolaja rándulások, ficamok, izületi gyulladások kezelésére jó. Alkalmazása körültekintést igényel, mert bırallergiát okozhat. A leveleknek enyhe rovarőzı hatásuk van. Az összetört levelek összehúzó és vérzéscsillapító hatásúak. Ezért az égési sérülésekre és hor4

zsolásokra helyezve gyorsítják a A rend tagjai elsısorban a papképzést választották hivatásukgyógyulást. nak és számos kiváló lelkipásztort neveltek. Így járult hozzá ez a szerzetesrend az európai, de elsısorban az olasz vallásos élet megújításához. Rendjének olyan híres tagjai voltak, mint pl. Caraffa püspök, aki 1555-ben IV. Pál néven pápa lett. Szent Kajetán volt a rend elsı fınöke. A babér a gyızelem jelképe is. 1547-ben augusztus 7-én halt Versenyek alkalmával a gyıztest meg Nápolyban. 1671-ben avatbabérkoszorúval jutalmazták, ták szentté. hasonlóan a hadvezéreket is. Szent Kajetán jelképei közé tarApolló papjai fejükön babérko- tozik a rendi kereszt, liliom, maszorút hordottak és ennek segít- darak, búzakalász és bıségszarú ségével álmodták meg a jövıt. virágokkal és gyümölcsökkel. E Az isteneknek szóló áldozati jelképek közül a búzakalászt szertartásokon a tüzet babérfából emelném ki. rakták. Apolló volt a görögöknél a lant és a költészet istene, ezért került babérkoszorú a költık fejére. Az augusztus hónapban ünnepelt szentjeink közül, akit gyógynövénnyel ábrázolnak a Theinei Szent Kajetán áldozópap, akirıl szeretnék írni. İ volt a reneszánsz kor egyik legvonzóbb olasz alakja, aki életét arra szentelte, hogy a mővészetek felvirágzása idején újra meghonosítsa hazájában az evangélium szellemét. Vicenza-ban született 1480ban. Édesapja gróf, jogász és A búza az emberiség ısi kultúrkatona volt, korán meghalt, így növénye. Mezopotámiából szárédesanyja nevelte fel testvérével mazik. Az egészséges búzaszem együtt. Megismerkedett a dotartalmaz minden olyan létfonmonkos renddel és miután a tosságú anyagot, amire szervezepadovai egyetemen diplomát tünknek szüksége van. Még a szerzett Rómába ment. 1507-ben mag burkaiban és létfontosságú szentelték pappá. ásványi anyagok és vitaminok Szent Kajetán a laikusok szátalálhatók. A legbelsı magburok mára megalapította az Isteni Szeszerves káliumot, kálciumot, nátretet Társulatát és a Gyógyíthariumot, valamint szerves sókat tatlanok Kórháza is az ı érdeme. tartalmaz. A középsı magburok Ezeket a társulatokat azért hozfoszfátokat, ként, szilíciumot, ta létre, hogy megreformálja az klórt és más szerves anyagokat embereket. Ezenkívül megalapítartalmaz, amelyek a csontok, totta az új szellemő szerzetesreninak, porcok, fogak fenntartásádet, a Reguláris Klerikusok, vagy hoz nélkülözhetetlenek. A külsı más néven a teatimusok rendjét. magburok (a korpa) vasat, magCredo 2007. szeptember

néziumot, nyomelemeket tárol, amelyek az ideális bélmőködéshez szükségesek. Jó tudni, hogy a finomra ırölt liszt éppen ezeket a fontos anyagokat nem tartalmazza, így a finomlisztbıl készült ételek nehezen emészthetıek. Aki a helyes táplálkozás híve, az teljes kiırléső lisztbıl készült ételeket fogyasszon. A túlsúllyal küzdık számára sem tiltott a kenyér, de mindenképpen teljes kiırléső terméket válasszanak. Azt a régi tévhitet, miszerint a kenyér nagyon hizlal, nehéz megváltoztatni, de higgyék el, nem a kenyér a bőnös a felesleges kilók ügyében, hanem az, amit a kenyérre teszünk. A nagy mennyiségő zsír, vaj, margarin, vagy maga a szalonna, a kolbász, valamint a zsíros sajtok sokkal több kalóriát tartalmaznak, mint a kenyér. A kicsíráztatott magok az élet csodái. A búzacsira fogyasztása erısíti a szervezet immunrendszerét, javítja a fizikai és szellemi teljesítıképességet. Segíti a máj méregtelenítı munkáját, csök-

kenti a vér koleszterinszintjét és bizonyos fokig védelmet nyújt a szív és érrendszeri betegségek ellen. A búzacsírában zsír, fehérje, sokféle ásványi anyag és E vitamin található. A búzacsíra jellegzetes íző Bvitamin forrás, sokféle gyógyító hatással rendelkezı rákellenes élelmiszer. Nyersen fogyasztva nehezen emészthetı. Pépesítve, fızve, vagy a kipréselt leve tészták, kásák értékes adalékanyaga. Ha utazunk és látjuk a határban az enyhe szélben lengedezı szép búzakalászokat, örömmel telik meg a szívünk, mert arra gondolunk, biztosítva van a jövı évi mindennapi kenyerünk. Gyermekkori élményemet szeretném megosztani a tisztelt olvasóval. A nagyapám pékmester volt Erdélyben, Székelykeresztúron. Saját pékségében dolgozott, amit 1934-ben épített. Nem a foglalkozása volt számára a kenyér készítése, hanem hivatás. Fiaival (egyik édesapám, aki szintén pékmester) és segédeivel szívvel-

lélekkel együtt dolgozott, hogy a családok asztalára kerülı aranybarna kenyér átsült, mégis puha és nagyon finom legyen. Nagyapám mielıtt felvágta az egész kenyeret, mindig keresztet vetett rá késsel. Ez a mozdulat mindig áhítatot varázsolt az asztalnál ülık lelkébe. Jó visszaemlékezni rá. Én még ma is, ha felvágom az egész kenyeret, keresztet vetek rá késsel, úgy ahogy nagyapámtól láttam, és így vágják fel a kenyeret a gyermekeim is. Ha véletlenül leejtettünk egy szelet kenyeret, akkor felvettük, megcsókoltuk és elfogyasztottuk. A kenyér iránti tisztelet és szeretet az egész család életében meghatározó, szép érzés volt. Ha arra gondolok, hogy milyen sokan vannak a világon felnıttek, gyermekek, akiknek nem jut elég kenyér, egy fohászt küldök az ég felé. „Add meg a mindennapi kenyerünket, Uram…!”

Életünk Vörös Gábor (Böhönye)

sen ingyen. Az önkormányzat a markológépet biztosította és a Böh-Bau Kft. is kivette részét a munkálatokból.

Már korábban is felvetıdött a gondolat, hogy egy parkolót alakítsunk ki a templom mellett, de mindezidáig még nem került sor ennek megvalósítására. Idén nyáron aztán rászántuk magunkat és a közös összefogás eredményeként júniusban már birtokba is vehették az autósok. Szükségszerő volt, hiszen nagyobb ünnepekkor bizony kicsinek bizonyult a templom mellett lévı füves terület. Hogy ne csak hasznos legyen, hanem esztétikusan is nézzen ki, a parkoló oldalán betonelemekbıl kialakítottunk egy virágokkal díszített partoldalt, amit egynyári növényekkel ültettünk be. A növényeket nagyon jutányos áron kaptuk meg, köszönet És természetesen Isten fizesse meg mindazok áldozaérte a somogyzsitfai kertészetnek. tos munkáját, akik segítettek, akár pénzbeli, akár kezük Emellett köszönet illeti Papp Györgyöt, aki a munkájával vagy pedig imádsággal, hogy szebbé tegyük betonelemek beépítését vállalta, mindezt telje- templomunk környezetét. Credo 2007. szeptember

5

Bécs Gizella (Böhönye) Mit jelent számomra a bérmálás szentségének a felvétele? Óriási felelısséget – Krisztus és a felebarátaim elıtt. A hitoktatás során ismeretet szereztem arról, hogy az ısegyházban a keresztséggel együtt a bérmálás szentségét és kiszolgáltatták. E gyakorlat akkor is megmaradt, amikor a keresztséget nem csak felnıtt korban, hanem már gyermekkorban is kiszolgáltatták. Sokat gondolkodtam azon, hogy a gyermek helyett hogyan dönthet a szülı egy ilyen jelentıs kérdésben, mikor egy kisgyermek még egyáltalán nincs tudatában annak, hogy mekkora felelısség az, amit a szülı az ı nevében vállal. Most már valamivel jobb a helyzet, mert a nyugati egyház kitolta a bérmálás kiszolgáltatásának idejét idısebb korra. Igazán nekem még így 14 évesen is nagy felelısséget jelent a Krisztusban való nagykorúság. Sokszor felvetıdött a gondolataimban, hogy valóban érett vagyok–e arra, hogy felelısségteljesen tudjak

dönteni Krisztus mellett, és az İ tanítása szerint tudok–e élni. Mindig kérem a Jóisten segítségét és kegyelmét, hogy tudjak úgy élni és viselkedni, hogy környezetem számára az követendı példa lehessen. Tudom és érzem, hogy a bérmálás szentségének felvételével erıt és bátorságot kaptam ahhoz, hogy egy életen át hitem szerint éljek, és méltó legyek ahhoz a küldetéshez, amelyet Krisztus a bérmálás szentségében rám bízott.

Bérmálkozók névsora: 1. AMBRUS MÁRK (Ambrus Tamás és Horváth Éva fia, Nagybajom, Templom u.), 2. BÁNHIDI VERONIKA (Bánhidi László és Orsós Margit fia, Nagybajom, Felszab. u.) 3. BÉCS GIZELLA (Bécs Attila és Joós Anasztázia leánya, Böhönye, Táncsics u.), 4. FEKETE ORSOLYA (Fekete Lajos és Sípos Zsuzsanna leánya, Vése, Szabadság u.), 5. GYÖRGY KRISTÓF (György Sándor és Kovács Ibolya fia, Nagybajom, Felszabadulás u.), 6. HORVÁTH BENJAMIN (Horváth János és Bek Aranka fia, Nagybajom, Rózsa u.), 7. HORVÁTH TAMÁS (Horváth József és Csordás Jolán fia, Nagybajom, Mezı u.), 8. KÁROLYI NIKOLETT (Károlyi Anna leánya, Nagybajom, Kossuth u.), 9. KOVÁCS BRIGITTA (Kovács János és Rostás Szilvia leánya, Nagybajom, Petıfi u.), 10. KROSZTICS ÁDÁM (Krosztics Lajos és Bodai Rózsa fia, Nagybajom, Petıfi u.), 11. LÁSZLÓ KATALIN (László József és Ignácz Mária leánya, Nagybajom, Zrínyi u.), 12. MÁTÉ ANITA (Máté Róbert és Ninkó Csilla leánya, Böhönye, Diófa u.), 13. SZÉKELYI BALÁZS (Székelyi András és Burka Zsuzsanna fia, Nagybajom, Táncsics.u.), 14. VÁGNER ATTILA (Vágner Attila és Fülöp Márta fia, Böhönye, Illés u.), 15. ZSOLDOS PETRA (Zsoldos Imre és Gazda Katalin leánya, Vése, Rákóczi u.). 6


Takács Orsolya (Nagybajom) Mi, a nagybajomi plébánia ifjúsági közösségének tagjai elhatároztuk, hogy egy olyan napot szervezünk, amelyen a közösség apraja-nagyja részt vehet. Meghívtuk a kicsiket és az idısebbeket egyaránt. A végén kb. úgy negyvenen jöttünk össze. Volt foci és röplabda a fiataloknak és a gyermekeknek, melyen vegyes csapatok mérték össze erejüket. Az idısebb „veteránok” közül is néhányan beálltak kergetni a labdát. A nagy összecsapásokat követıen szentmisén vettünk részt. Közösségünk szorgos tagjai eközben vacsorát készítettek nekünk (nagyon finom pincepörköltet!), a tábortőz körül pedig szalonnát süthettünk.

Ezt követıen a nyugdíjas klub elıadását láthattuk, majd a magyar nóták vették át a fıszerepet. Reméljük, hogy akik részt vettek ezen a délutánon, jó emlékekkel tértek haza, és azoknak is átadták élményeiket, akik nem tudtak köztünk lenni. Köszönjük István atya támogatását, illetve a hívek adományait. Isten fizesse meg jóságukat. Szeretnénk, ha ısszel is megrendezhetnénk ezt a „közösség összekovácsoló” délutánt.

Lukáts Istvánné (Nagybajom) Nagy örömünkre szolgál, hogy egyházközségünkbıl Orsós Sándor testvérünk meghívást kapott az Úrtól a bencések szerzetesi közösségébe. Sanyi édesanyjával, Panni nénivel és István atyával együtt jelen lehettünk a „beöltözésén”.

Meghitt – kedves ünnepen vettünk részt. Nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. Szent Benedek napi ünnep elıestéjén érkeztünk Bakonybélbe. Az ünnepre több zarándokcsoport és család jött el vendégségbe. Az esti zsolozsma imádkozása után


7

ısi szokás szerint saját sütéső kenyérrel és finom vörös borral kínáltak minden jelenlévıt, ami bensıséges, ünnepi szeretetrıl tesz tanúságot. A bakonybéli bencések Domokos atya vezetésével és Sanyival együtt öten élnek kolostorban, de világiak is szép számmal segítik a helyi egyházközségbıl a munkájukat.

Szent Benedek napján kora reggel, a 7–órai reggeli dicséretben történt Sanyi beöltözése. A bencések Reguláját kapta meg, hogy aszerint éljen és egy új nevet. Domonkos atya beszédében Mózest idézte, amikor Isten az égı csipkebokorból megszólította a prófétát. „Mózes – Mózes hol vagy?” – „Itt vagyok Uram” – felelte az. Sanyit is megszólította az úr, és hívta, legyen szolgája İ is Istennek. Szerzetesként tehát a Mózes nevet kapta. Délelıtt ünnepi szentmise keretébe volt elsıáldozás, bérmálás, többen tettek le oblátusként a bencés harmadrendiek fogadalmát a bencés lelkiség világi megélésére. A szentmise után szintén szeretetvendégség volt, kalácsot kaptunk „Jézus Krisztus köztünk van”- mondta Domokos atya, amikor átvettük tıle a kalácsot. Valóban közöttünk volt, érezhettük jelenlétét. A szentmise után finom ünnepi ebédre invitálták a vendégeket. A vendégség fı ünnepeltje természetesen Sándor, azaz Mózes testvér volt, aki a fıasztalon foglalt helyet. Ebéd után elköszöntünk a kedves vendéglátóinktól, ahol nagyon sok szeretetet kaptunk, és úgy éreztük, hogy a szeretet és a béke szigetét hagytuk magunk mögött. Isten áldja meg ıket!

Szép József

A szeretet látható kicsit! Vágyódom a zaklatott világ elıl: Feléd. Érzem a mozduló akaratod, És teszem a kezem a kezedbe: Jó ez! Csak békében, a te ölelı karodba, Isten. A föld is így mozdul, én is, a többi megfoghatatlan Emberi szívekkel. Adj szeretetet és kapcsolj akaratodra, Amely segítségért kiált! Hiszek, de már fogytán. Szenvedek, de kezdek változni! Kezdek szeretni! 8


Vörösné Pécsek Zsuzsanna (Böhönye)

A csoda Medjugorjéban 26 évvel ezelıtt kezdıdött, amikor 6 gyermeknek a Pdbrodo hegyén megjelent a Szőzanya. Sokat hallottam a jelenésekrıl, az ott történt csodákról. Évek óta vágytam arra, hogy egyszer, legalább egyszer az életben megláthassam ezt a szent helyet. Most idén, júliusban megadatott, hogy részt vehettem a medjugorjé–i zarándokúton. Három autóbusszal – kb. 120–an, július 16-án indultunk el a hosszú útra. Indulás reggel fél 5-kor, érkezés – határokon, országokon át – délután 5 óra körül. Útközben többször megálltunk, picit mozogtunk. Fárasztó volt az út! De hogy minek tudható be, – amikor elfoglaltuk szálláshelyünket (az „Angyalka” nevő panzióban laktunk), és megvacsoráztunk, máris – lélekben és fizikailag is megújulva – frissen indultunk a kis város templomába! A Jó Istenhez, Jézus Krisztushoz és a Szőzanyához. Megköszönni azt, hogy hosszú utunkon a kísérıink voltak. Az esti közös szentmiséket a templomban mindig horvát nyelven tartják. Részt vettünk rajta, majd késın este felmentünk az elsı jelenések hegyére. A második nap reggelén már magyar nyelvő szentmisén vettünk részt a kápolnában, amely a templomhoz van közel. Ezen a misén nem csak a mi csoportunk, hanem Magyarország különbözı pontjáról érkezett zarándokok is részt vettek. Csodálatossá tette minden misénket a Memi (antiochiások) által vezetett zenei csoport. Én akkor még talán fel sem fogtam, hogy a csodatételek, a jelenések és a lelki nyugalom „szigetén”

vagyok. De éreztem, hogy itt minden nagyon jó, nincsenek az otthoni mindennapos gondok, itt áhítat, fohászkodás és szeretet uralkodik. Tiszta lélekkel és szívvel távoztunk a kápolnából. A templommal szemben egy csodálatos tér van, muskátlival teleültetett virágágyások. A tér közepén Szőz Mária szobra – míves kerítéssel körülvéve. Ennek a látványa bennünket arra késztetett, hogy letérdelve, tiszta szívvel és lélekkel imádkozzunk, imádkozzunk, imádkozzunk! A szeretteinkért, a beteg embertársainkért, jótevıinkért és a bennünket nem szeretıkért is! Megbocsátás! Szeretet! A rászorulók segítsége! Erre hívott meg minket a Szőzanya! Ezt teljes mértékben átéreztük, átéreztem! A horvát nyelvő mise alatt teljesített szolgálatot István atya, aki német és magyar nyelvő testvéreinket gyóntatta. E szentmisét nem magyarul hallottuk, de követni tudtuk a liturgiát. Ez este történt, hogy a mi csoportunk kiment a térre – a Szőzanya szobrához – és zenei kísérettel nagyon szép- és vidám énekekkel köszöntöttünk elsısorban a Szőzanyát, de a téren lévı idegeneket is. A harmadik nap reggel korán – fél négykor – halk, nagyon szép énekkel ébresztettek bennünket „dalos kis társaink”, ugyanis szerdán az elsı és legfontosabb úti célunk a Krizevac - az elsı jelenés helye – hegyre való feljutás volt. Én egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy fel tudok-e menni, meg tudom-e mászni ezt a hegyet, melynek tetején áll a Nagy Kereszt! Isten adott hozzá erıt, hogy a több millió láb által fényesre csiszolt, kisebb–nagyobb köveket megmászva, közben keresztutat járva – a keresztutaknál imádkozva, picit pihenve, feljussunk a következı, és azt követı keresztúton a hegy tetejére, a Nagy Kereszthez. Minden állomásnál az elmondott ima által kaptunk annyi erıt, – elsısorban fizikait, mert a lelkierınek nem volt híja – hogy végre megtekinthettük a Nagy Keresztet. Ott aztán olyan lelki áldásban volt részünk, amit soha


9

nem felejtek el. Itt mindenki a magával hozott bánatát és örömét megosztotta az Úrral! Az utunk felfelé 3 óra hosszáig tartott. Aki elindult, fel is ért az Úr segítségével. Én magam átgondoltam egész életemet a kereszt tövében, megköszöntem a Jóisten által adott életet, a gyermekeimet, a jót és roszszat is, ami maga az élet! Lélekben megtisztulva indultunk le a hegyrıl. Csendben, imádkozva és a Szentlélektıl eltelve, az Úr segítségével leértünk a hegy lábához. Szállásunkhoz érve azt tapasztaltam, hogy senki nem panaszkodik fáradtságra. (Mivel olyan korán én nem vettem be gyógyszereimet, elsı dolgom az volt, hogy cukorszintet és vérnyomást mérjek. És itt van számomra a csoda: a vérnyomás normális a cukorszinttel együtt. Sıt, az autóbuszozáskor kétszeresre dagadt lábam is leapadt, amit reggelikor (1030-kor) örömmel újságoltam el asztaltársaságom tagjainak.) E nap délutánján meglátogattuk a Kraljica Mira közösséget, ahol drog– és alkoholbetegek gyógyultak meg a Jóisten segítségével. Este 10 órakor szentségimádáson vettünk részt. Számomra felejthetetlen amíg élek az a csoda, amiben ott részesülhettünk! Ahogy a Iván látnok elmondta milyennek látja a Szőzanyát a jelenésekkor, azzal a képpel szembesültem! Én a szentségimádás egész ideje alatt a köveken térdelve hallgattam az Igét. Imádkoztam mindenkiért, a jókért és rosszakért egyaránt. Elmondhatatlan és leírhatatlan az a „varázslat”, amiben részesültünk. Csodálatos halk zene, a Szőzanya rövid üzenete, csend, elmélkedés, – lélekben és gondolatban. Behunyt szemmel a mennyek országában éreztem magam – zarándoktársaimmal együtt. Két alkalommal voltunk a jelenések hegyén. Ak-

10

kor Iván látnoknak megjelent a hegyen is a Szőzanya. Sok ezer ember sötétben mássza meg a köves hegyet, hogy részt vegyen a látnok és a Szőzanya találkozásán. Ebbıl, mi földi halandók nem láttunk semmit, de éreztük a Szent Szőz jelenlétét! Érkezésekor és távozásakor lágy fuvallatot éreztünk, a fák leveleinek mozgását hallottuk. És hogy mit üzen nekünk a Szőzanya? Hogy nagyon szeret bennünket, minden zarándokot megáldott a vásárolt kegytárgyakkal együtt. Kért bennünket – a Iván elmondása szerint, hogy a családokba újra vigyük be az imát. Együtt imádkozzon az anya és az apa gyermekeivel, mert nagyon nagy szükségünk van az imádságra. A hegyrıl lefelé – szálláshelyünkhöz indulva – csendben, imádkozva tettük meg az utat. A következı nap magyar misén voltunk – és ahogy teltek a napok, úgy erısödtünk lélekben, a hitünk segítségével. E napon elmentünk a Neretva völgybe, ahol csodálatos természeti látványban volt részünk! 9 vízesés zúdult alá. Itt megfürödtünk a vízesés hideg, de csodálatosan tiszta vizében. Elkövetkezett a zarándok utunk utolsó napja! Még e nap reggelén is voltunk magyar misén. Itt már kicsit búcsúztunk e szent helytıl, buzgón imádkozva az Úrhoz, és megköszönve azt a kegyelmet és csodákat, amiben részesülhettünk. Összecsomagoltunk és készültünk haza, bár a szívünkbıl – és lelkünkbıl ott hagytunk egy darabot. Aki egyszer végigjárja ezt a zarándok utat, az – még el sem hagyja fizikailag a helyet – máris készül vissza. Egy kellemes tengerparti fürdızés volt otttartózkodásunk utolsó állomásra. 2-3 órát töltöttünk Omis városnál a tengerparton. A közel egy hétben nagyon szép, talán túlságosan is meleg volt az idı. De egyetlen társunk sem betegedett meg, még kisebb balesetek sem voltak. Velünk voltak azok – és İk kísérik napjainkat – akikre a legnagyobb szükségünk van: A Jóisten, a Jézus Krisztus és a Szőz Mária! A hitünk! Lélekben sokkal gazdagabban érkeztem, érkeztünk haza, és vágyom, vágyunk vissza jövıre is, ha a Jóisten engedi. Megköszönöm, hogy ott lehettem, hogy imádkozhattam, fohászkodhattam a jelenések városában, Medjugorjéban.


Lukáts Istvánné (Nagybajom)

- 50. születésnapját június 12-én tartotta. A képviselıtestület tagjaival úgy gondoltuk, megköszöntjük István atyát e jubileumon. Többen is meghallották, hogy mire készülıdünk. Jöttek a hívek, fiatalok, gyerekek, polgármester asszony, érdeklıdtek, mikor, hogyan, én is szeretnék ott lenni. Nagyon sokan összejöttünk azon a szép estén. Örültünk, ünnepeltük István atyát. Isten éltesse sokáig köztünk! -Ráadásul augusztusban volt egy éve, hogy Nagybajomba helyezte püspöke plébánosnak. Ebbıl az alkalomból rövid beszélgetésre hívtam. Amikor az ember elindul, nem gondol nagyon még erre a felelısségre. Az ırtilosi ferences atya vasmiséjén – beszédét hallgatva – döbbentem rá igazán, hogy az Úristen elıtt majd el kell számolnom minden rám bízott hívı életével. - Az atyát mindenki nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak és vidámnak látja, jó természete van? Mert nem látnak akkor, amikor robbanni tudnék! Nagynénémnek, Judit néninek nem hiszem, hogy hasonló a véleménye. A humor és vidámság ajándékáért azért minden nap imádkozom. - Nagybajomban sok a tennivaló; pálmajori kápolna építése félbe van, a temetıkápolna tatarozása. - Egy éve van köztünk. Hogyan érzi magát? (Egyáltalán egy atyától A Kolping Iskola lelki vezetése. illik ilyet kérdezni?) Bízik benne, hogy elképzelései Miért ne? Köszönöm, jól. És nagyon remélem, hogy mások is jól megvalósulnak? érzik magukat mellettem. Hm. Még az a szerencse, hogy - Budapestrıl került vidékre. Mások az emberek, a falusi élet. Meg ennek a kis közösségnek nem én tudta szokni? vagyok a legfıbb vezetıje. Az Már 11 éve próbálom. Eleinte nagyon nehéz volt. Mindkét életfor- Úrjézus és a püspök atya sokkal mának megvan a maga hátránya, de elınye is. Pesten igen közömbö- illetékesebbek. Persze a Jóisten sek egymás iránt az emberek, és személytelen a kapcsolat a szomszé- azért adott értelmet az embernek, dokkal is. Ez az elszemélytelenedés a vidéki életformát még nem hogy gondolkodjék: tervezzen, fertızte meg annyira. A város izgalmas, eseménydús, nem okoz ne- imádkozzék és induljon el valahézséget kulturális élményeket találni. A falusi élet ezzel szemben merre. Vannak céljaim és elképegy városi ember számára túlságosan is nyugodt, csendes és békés. zeléseim, de hogy azok megBár nagyon egészséges ez a nyugalom! egyeznek–e az illetékesebbekével, - 2000-ben találkoztunk elıször Nagybajomban egy lelki szeminári- majd csak késıbb derül ki. umon. Gondolta-e, hogy valamikor plébánosa lesz templomunknak? - Tanít-hitoktat a Kolping IskoláNem. De az Úristennek igen jó a humora. Rá igen jellemzı az ese- ban. Köztudott, hogy nem átlagos mények hasonló kuszálása. Katonaként például Nagyatádra helyez- gyerekek tanulnak itt. Szociálisan, tek, és Somogyszobon kellett átszállnom az akkori Somogy– mentálisan hátrányos helyzetőek, expressre. Eszembe nem jutott akkor, hogy valaha Somogyszobon nehezen kezelhetıek. Milyennek leszek plébános! A nagybajomi Szentlélek–szemináriumon viszont látja a gyerekeket egy tanév elsokakat megismerhettem a mai katolikus közösségbıl. múltával? Azt láttam, hogy a gye- Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki papi hivatást válassza, rekek ragaszkodnak az atyához, nagy felelısség saját magával és Istennel szemben is. mert többször felkeresik a plébánián. Credo 2007. szeptember

11

Igen. Szerintem is ez a legnehezebb és a legnagyobb kihívás e plébánián. Az itt tanuló fiataloknak nincs nagyon tapasztalata az egyházzal, vagy ha van, nem a legjobb és sok bennük a negatív elıítélet. Az elmúlt esztendı – remélem – mindkettınk számára hasznos volt: engem megszoktak, és talán elfogadtak; nekem viszont sokat kell még alakulnom, hogy az ı nyelvükön tudjak megszólalni. - Gyermekkoromra visszaemlékszem (ami már majdnem fél évszázada is volt) a lelki atyát, plébánost nem láttam ilyen közvetlennek, kedvesnek, közelállónak a hívekhez, a papot misztérium vette körül. Most már egészen más a kapcsolat a hívek és a papjuk között. A régi világ már a múlté. Talán nem is baj, a papság akkoriban inkább a jómódú réteghez tartozott, és nem hiszem hogy ez volt Jézus eredeti gondolata. Amikor gyermek voltam, bár nagyon tiszteltünk minden atyát, akivel csak találkoztunk, de szinte mindig olyan példát láttam, hogy közvetlenek, nyíltak és kedvesek voltak velünk. És ez

akkor nagyon jól esett. Szeretnék én is az ı nyomdokaikon haladni. De azért ne tessék azt gondolni, hogy a papot ma mindenki egyaránt kedveli. Nagybajomban, Böhönyén is élnek olyanok, akikkel az utcán találkozva nem is fogadják köszönésemet. - Köszönöm a beszélgetést. Kívánunk István atyának nagyon jó egészséget, türelmet, Isten áldását a munkájához és nem utolsósorban barátságos és szeretettel teli híveket.

tanácsos, újságíró ajánlotta az érdeklıdıknek. A Deák Varga házaspár csomózással készült szınyegeit láthattuk, eredeti keleti minták után dolgoznak. A kiállított szınyegek között voltak nagyon régi, restaurált szınyegek is, melyeket a házaspár restaurált. Gerséné Erzsike elsı szınyege meg az állványon volt, ugyanis még nem kész, de így láthattuk a technikáját is a munkának, mely nagy figyelmet és türelmet igényel. Róth Erikné Anikó gobelin képei mővészi érzékkel készültek, nem elıre festett képeket varrt ki Anikó, hanem leszámolós technikával készültek a képek. Valkó Andrea gyöngyfőzı gyöngyökbıl készült ékszereket, kiegészítıket állított ki. A gyöngyfőzés technikája, módszere Andrea saját alkotása, melyrıl már több könyv is készült. - A városnapi reggeli szentmisének impozáns vendégei voltak. A schortens-i és a gyergyószárhegyi testvérváros-

okból érkezett testvérek tiszteltek meg bennünket. Az orgonánál Bartalus Vince szárhegyi kántor ült két tanítványával, akik szép játékkal, és valódi erdélyi íző énekkel ajándékoztak meg minket, amely persze nagy tetszést aratott. - Augusztus 26-án, vasárnap délután templomunkban egy nagyatádi fiatalember, Kováts Péter orgonamővész adott koncertet. Ismerısként köszönthettünk ıt, hiszen már járt templomunkban. A nagyatádi Zeneiskolában sajátította el alapfokú ismereteit. Már óvodásként foglalkoztak vele. Késıbb a Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett diplomát. Két évet tanult orgonálni Reims-ben az ottani katedrális karnagyánál. Jelenleg párizsi Konzervatóriumban az improvizációs szakon képezi magát. Mősorában Bruhns, Bach és Mendelssohn mővek szerepeltek. A koncertnek nagy sikere volt, a nem kis létszámú közönség viharos tapssal köszönte meg a szép muzsikát. Gazdagabbak lettünk egy szép élménnyel.

- Augusztus 20-án, Szent István király napján, a „Négy évszak Böhönyén” rendezvénysorozat „nyári tételeként” a pécsi pálos templom kamarakórusa vendégszerepelt templomunkban. Az ünnepi szentmise elıtt latin nyelvő gregorián énekekbıl adott ízelítıt a Schola Sancti Pauli kórus. A középkori ember nyugodt életvitelét és mély, ıszinte istenszeretetét varázsolták templomunkba félórás mősorukkal. Az ünnepi szentmisén is ık szolgáltak végig. Köszönet az önkormányzatnak és a Polgármester úrnak, hogy színvonalas mősor tehette még emlékezetesebbé nemzeti ünnepünket. - Augusztus 25–26-án Nagybajomban Kenyér– és langalló fesztivál volt. Több kulturális rendezvényen szerepeltek egyházközségünk tagjai is. „Türelem rózsái” címet kapta az a kiállítás ahol Deák Varga József és felesége, valamint Gerséné Erzsike, Róth Erikné Anikó és Valkó Andrea kézimunkáit csodálhattuk meg. A kiállítást Lıricz Sándor megyei

12


Egyházközségünk egyik legidısebb tagja: özv. Dudás Lajosné, közismertebb nevén Teri néni augusztus 28–án töltötte be a 90. életévét. Teri néni nagyon szorgalmas, fáradhatatlanul tevékenykedik az egyházközségben. A templom kertjében, a plébánián és a Kolping Iskolában is a virágok az ı keze munkáját dicsérik. Takarítja a járdát, az útpadkán is virág díszlik. A plébánia udvara mindig rendben van. Gondja van a levelek összetakarítására, a hó ellapátolására és elsöprésére. Talpon van kora hajnalban, éltetı vízzel locsolja meg a virágokat. Aktív tagja városunkban mőködı nyugdíjas klubnak. Rendezvényeken fellép, táncol és énekel. Vasárnap a szentmise után kilencvenedik születésnapját ünneplı Teri nénit köszöntöttük. A fiatalság mondókával, verssel kedveskedett. István atya megköszönte önzetlen segítségét, munkáját a mindig vidám, táncos lábú Teri néninek. Horváth Csaba egyházközségünk világi elnöke a jókívánságaival és ajándékkosárral lepte meg az ünnepeltet. Az idısebb generáció tagjai is köszöntötték. Horváthné Annuska versben foglalta jókívánságait, a Jó Isten segítségét, áldását kérte az elkövetkezı évekre. Íme, a vers: ….

Kedves Teri néni! Az Isten éltesse! Erı-egészségben, örömben-békében! Legyen mindig vidám és megelégedett! Szőzanya ölében minden rossztól védett! Ám az az egy baj, hogy az idı kereke Hát nem hátrafelé, de mindig megy elıre. Így lett Teri néni már 90 éves, Ki, még sok fiatalt ledolgozni képes. A hajnal csillaga már ébren találja, És a lemenı Nap csókot hint arcára, Még munkában hagyja, még el nem fáradott Végig dolgozni az éjszakát és napot. Kapálja, gyomlálja, templom körületét Plébánia udvart, járdát és környékét.

Télen havat söpör, vagy ha kell lapátol, Nem igen ijed meg semmilyen munkától. Csak dicsérni lehet tenni akarását! Jó Isten adja rá bıséges áldását! Erıt onnan merít; bemegy a templomba S egy-egy fohászt, imát mond csendben ajka. Bízik az Istenben és İ egy Fiában, Bízik a Szentséges szép Szőz Máriában. Akinek a nevét gyakran emlegeti, İszinte hálával üdvözli, köszönti. És, ha majdan egykor szemeit lezárja Vegye föl İt az Úr a mennyei hazába! Hol az angyalokkal, s dicsıült szentekkel Hozsannát kiáltson égi Seregekkel!!

A Credo hasábjain keresztül is kívánunk Teri néninek a továbbiakban is Istenben vetett hitet, és nagyon jó egészséget. Hogy a következı kerek évfordulót is együtt ünnepelhessük! Credo 2007. szeptember

13

Lelkiség Szeptember 8. Kisboldogasszony

MÁRIA – SZŐZANYÁNK! Hálát adunk, hogy vagy, Hálát adunk az „Igen”-edért – „Legyen nekem a Te igéd szerint.” Hálát adunk, hogy megtanítasz minket alázatra, Hálát adunk, hogy elfogadsz minket gyermekeidnek, Hálát adunk közbenjárásodért Szent Fiadnál, Hálát adunk, hogy gondod van a bőnösökre is, hívsz minket.

Szeptember utolsó vasárnapja –

Mindaz, amit a Szentírás tanít, igazság. Mindaz, amit elıír jóság. Mindaz, amit ígér, boldogság. (Szentviktori Hugó)

Gárdonyi Géza

Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye, Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja ; Boldog, aki rátalál! Hol pohárral Krisztus áll.

Gyermeknek is „Mily szép rege”, Bölcsnek, „Rejtelmek tengere”, Fal, - s túl rajta élıhangok, Köd,- s benn zengı hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom; Csak megnyitom s benn vagyok, Ablakán a paradicsom Rózsáira láthatok.

Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygınek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galamb-búgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás; „Ne félj, fogd a kezemet”.

Minden fakult, minden romlik, Márványvár is összeomlik, Biborleplek ronggyá málnak, Dicsıségek füstbe szállnak, Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élı lelke!… Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne…

2008 – a Biblia éve – A három legnagyobb történelmi egyház püspökei még 2006-ban megtartották évente szokásos megbeszélésüket. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsába tartozó érsekek és püspökök, a Magyarországi Református Egyház négy püspöke, valamint a Magyarországi Evangélikus egyház három püspöke többek között elhatározta, hogy a katolikus, a református és az evangélikus egyházak 2008-at a Biblia évének nyilvánítják, és ezzel kapcsolatos gazdag program szervezésére biztatják a helyi egyházközségeket, gyülekezeteket. A Biblia Évének jelmondata: „Reményt és jövıt adok nektek” (Jer 29,11). (forrás: Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat honlapja - www.biblia-tarsulat.hu)

14


Szeptember 29.

Így szól az Úr, a te Istened: „Nézd, elıtted küldöm angyalomat, hogy ırizzen útjaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem neked. Tiszteld ıt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mert az én nevem van benne. De ha hallgatsz szavára és megteszel mindent, ami parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. Akkor angyalom elıtt fogsz járni…” (Kiv 23,20-23) Az újszövetségi Szentírás egyik legkésıbbi részében a Zsidókhoz írt levélben olvasható az angyalok meghatározása: „szolgáló lelkek, azok szolgálatára rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget” (Zsid 1,14) Ez a megállapítás – amely egyben kinyilatkoztatott hitigazság, tehát igazságtartalma nem az ember értelmi belátásától függ – összegezi mindazt, amivel a Szentírásban lépten-nyomon találkozik az Istentıl jövı tanítást nyitott szívvel befogadó olvasó, hallgató. Természetesen a kinyilatkoztatás

az angyalokkal kapcsolatban is fokozatos, lépésrıl lépésre haladva bontakozik ki. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy Isten állandóan figyelembe veszi az általa teremtett ember befogadóképességét, és a közölt hitigazságokkal nem megfélemlíteni akarja, hanem magához vonzani. Angyal jelenik meg Ábrahámnak, és rászól az égbıl, hogy ne sújtson le az ártatlan Izsákra, majd utódaira vonatkozó ígéretet tesz neki (Ter 22,1118), A babiloni fogság után a jó angyalokkal szemben megjelenik a sátán, csatlósaival, a gonosz angyalokkal, akik között állandó az ellenségeskedés (Zak 3,1-10) Ezekiel próféta az elsı, akinek angyal magyarázza el látomása értelmét (Ez 430,3-40). Zakariás szintén részesült ebben a kiváltságban. (Zak 1,8-2,17). Dániel prófétától kezdve pedig a végidıkre vonatkozó jövendölések állandó szereplıi az angyalok (Dán 8,15-19), egészen a Jelenések könyvével bezárólag. Az angyalok névtelen seregébıl kiemelkedik három néven nevezett, és nevük az emberek elıtt föltárja személyiségük jellemzı vonásait. Mihály, vagy Micha-Él nevének jelentése: „Ki olyan mint az Isten?”, és nagy fejedelemként, az angyalok vezéreként jelenik meg (Dán 10,03.21; 12,1) Gábor, vagyis Gabri-Él nem más, mint „Isten hírnöke” (Dán 8,16; 9,21;) Ráfa-Él pedig ennyit tesz: „Isten GyóCredo 2007. szeptember

gyít” (Tób 3,17; 12,15). Kiemelkedı feladataikból eredıen ık az arkangyalok, és ahhoz a hét angyalhoz tartoznak, „aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen. (Tób 12,15). Közülük Gábriel arkangyal az Újszövetség kezdetén is tevıleges szerepet kap (Lk 1,11-20, Lk 1,26-38) Jézus nyilvános mőködése során többször említi az angyalokat. A kicsinyek angyalai szüntelenül látják Istent (Mt 18,10), az Emberfia az İt megvallókat Isten angyalai elıtt megvallja (Lk 12,8-9), a végítéletkor az Emberfia elküldi angyalait (Mt 13,4), illetve angyalaival jön el Atyja dicsıségében (Mt 17,27). Az üdvtörténet csúcspontjának kezdetekor, az Olajfák hegyén angyal jelent meg a mennybıl, és megerısítette Jézust (Lk 22,43). A kereszthalálkor nincsenek jelen az angyalok, a feltámadás eseményénél azonban ismét megjelennek (Mt 28,2-7) A középkor derekára kristályosodik ki az Egyház egyértelmő, ám nem kötelezı állásfoglalása: „Isten minden emberi lelket, amikor egyesül a testtel, egy angyalra bízza, aki ıt állandóan a jóra sarkallja és tetteit imádságait Isten elé viszi”. Forrás: Angyali-Imafüzet Török József, teológus, történész 15

Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére, te legyızted a sárkányt, Istentıl kaptál erıt és hatalmat, hogy alázatoddal megsemmisíted a sötétség hatalmának kevélységét. Könyörögve kérünk, segíts, hogy szívünk igazán alázatossá váljék és mindig rendíthetetlen hőséggel teljesítsük Isten akaratát, hogy minden szenvedésben és bajban erıslelkőek legyünk, és majdan megállhassunk Isten ítélıszéke elıtt! Szent Gábriel arkangyal, a megtestesülés titkát hordozó szent angyal, Isten hőséges követe. Nyisd fel fülünket Urunk irgalmas Szívének halk figyelmeztetésére és hívására! Esedezve kérünk maradj mindig a közelünkben, hogy helyesen értelmezzük, kövessük és engedelmesen fogadjuk Isten szavát! Segíts megtennünk mindazt, amit Isten tılünk kíván! Segíts éber készenlétre, hogy ébren találjon az Úr, ha eljön! Szent Ráfáel arkangyal, Isten oltalmának követe, esedezve kérünk, érintsd meg szívünket égı szereteteddel! Segíts megmaradnunk a szeretet útján! Taníts, vezess, figyelmeztess arra, ami kedves Urunk és Istenünk elıtt! Segíts felismernünk Isten szent akaratát és fedd fel elıttünk Isten szent szeretetének boldogító örömét! Amen.

Anyakönyvi adatok Halottaink: június 7., Nagybajom: BOGDÁN JÁNOS, élt 42 évet. Gyászolják – 11 testvére, özvegye: Ibolya, gyermekei: Ibolya, Erika, János, Tamás, Bea és Réka. Június 12., Böhönye: özv. HORVÁTH JÁNOSNÉ (született Prokopecz Irén), élt 88 évet. Gyászolják – unokahuga: Irénke, annak férje János és gyermeke: Irén. Június 19., Nagybajom: özv. NÉMEDI MÁRTON (élt 72 évet) és fia NÉMEDI BÉLA JÁNOS (élt 45 évet), Gyászolják – gyermekei (testvérei): Veronika, Mária és János, valamint Kerti Lajos és családja. Június 21., Böhönye: özv. JÓK PÁLNÉ (született Bozsoki Ilona), élt 77 évet. Gyászolják – fia: János, leánya: Magdolna, veje: József, valamint unokái: József és István. Június 27., Vése: BÉRES SÁNDOR, élt 86 évet. Gyászolják – özvegye: Mária, leányai: Magdolna és Judit, vejei: József és Imre, unokái: Anita, Dzsesszika és Dzsenifer, László, Balázs, Szabolcs és Kristóf, dédunokája: Alexander. * június 28., Nagybajom: KALÁNYOS ISTVÁN, élt 46 évet. Gyászolják – 7 testvére és azok családjai, özvegye: Ilona, gyermekei: Éva, Gyöngyi, István, Péter, Tímea és Katalin. Vejei: 2 Zoltán, valamint unokái: Zoltán, Kitti-Virág, Alexandra és Klaudia július 13., Vése: özv. BERTÓK LÁSZLÓNÉ (született Balázs Irén), élt 73 évet. Gyászolják – leányai: Erika és Anikó, vejei: József és Imre, unokái: Ramón, Balázs és Tamás. Augusztus 1., Nagybajom: JÁNOSI ISTVÁNNÉ (született Hencs Erzsébet), élt 72 évet. Gyászolják – testvérei: Ferenc és Mária ill. azok családjai, férje: István, gyermekei: Erzsébet, István és Éva, menye: Rózsa, veje: László, unokái: Veronika és Zsófia. Augusztus 3., Nagybajom: TÁSKAI ISTVÁN, élt 79 évet. Gyászolják – testvére: Mária és családja, özvegye: Teréz, leányai: Jolán és Erzsébet, vejei: László és József, unokái: Ildikó, László Erzsébet, Balázs és Tamás. Augusztus 8., Nagybajom: SOLA JÓZSEF, élt 70 évet. Gyászolják – testvére: Anna és családja, özvegye: Erzsébet, fia: Gábor, menye: Ildikó, unokája Benjamin. Augusztus 9., Nagybajom: özv. ALBERTUS JÓZSEF, élt 85 évet. Gyászolják – gyermekei: József és Angéla, menye: Erzsébet, vejei: Tibor és Zoltán, elhunyt lánya – Magdolna: családja, unokái: Betti, Eszter, Andrea, Balázs, Tamás és Zoltán, dédunokái: Kolos, Dorka, Evelin, Tamás és Barbara. Augusztus 10., Nagybajom: özv. KOVÁCS JÁNOSNÉ (született Szita Mária), élt 85 évet. Gyászolják – távoli rokonai: a Kovács és a Tolnai család. Augusztus 10., Nagybajom: özv. GULYÁS JÁNOSNÉ (született Szép Erzsébet), élt 87 évet. Gyászolják – fia: József, menye: Rózsa, unokája: Beáta és annak családja. Augusztus 11., Nagybajom: HORVÁTH JÓZSEF, élt 75 évet. Gyászolják – özvegye, gyermekei, unokái. Augusztus 29., Nagybajom: özv. LENGYEL JÓZSEFNÉ (született Kurucz Mária, Margit), élt 87 évet. Gyászolják – leányai: Mária és Gyöngyi, vejei: Imre és Tamás, unokái: Tamás, Áron és Levente. 16


Horváth Csaba egyházközség világi elnöke.

Alig pár hete távozott el közülünk kedves egyházközösségi tagunk Horváth József. Csendes, halk szavú de határozott embernek ismertem. 1957-ben kötött házasságot, melybıl két leány és egy fiú gyermeke született. 1967-ben költöztek nagy bajomba. Már az ideköltözést követı évben az egyházközség testületének tagja lett. Tevékenyen részt vett a templomépületén ez idıszakban végzett belsı munkálatokban. A belsı felújítást követı tetızetjavítást, a pala cseréjét már tejesen İ szervezte. A mesterekkel való kapcsolattartás mellett, szervezte a segéderıt, és maga is részt vállalt a kétkezi munkákban. 1976-ban a plébánia régi épületének bontása és egy új épület felépítése következett. A földmővelı ember gondosságával folyamatosan rendben tartotta a templom és a plébánia környékét. Hatalmas feladat volt mindez, hiszen e mellet a kenyérkeresı, családfenntartó, tevékenység is egész embert kívánt. Most a motoros főnyírók, főnyírótraktorok és főnyíró adapterek korszakában is idıigényes a templom és a plébánia környezetének rendben tartása, akkor a hagyományos kaszával ez még több idıt követelt. De tette Ö mindezt dicsekvés és hivalkodás nélkül, olyan idıszakban amikor az

egyházi tevékenységet nem mindenki nézte jó szemmel. Gelencsér esperes Úrhoz mindennapi munkakapcsolat mellett baráti szálak főzték. Ez jó kapcsolat közöttük meg is maradt egészen az esperes úr haláláig. A jó kapcsolat a Kutason székelı de Nagybajomban helyettesítı Bicsár plébános Úrral is kialakult és töretlenül folytatódott. A hirtelen kialakult visszafordíthatatlan változást Schuler atya 1994 évben történt világi testületet feloszlató döntése eredményezte. Józsi bácsi ezt a lépést méltánytalannak tartotta. A késıbb megalakuló új testületnek nem akart már tagja lenni, átadta a staféta botot a fiatalabb generációnak. A múlttal azért mégsem tudott teljesen szakítani, megromló egészségi állapota ellenére figyelı szeme mindig rajta volt a templomon és a plébánián. Egészségügyi sétáit mindig itt végezte. Ha valamilyen munkálatok folytak akkor ha rövid idıre is de mindig megjelent, csendesen figyelve a történéseket. Halálának híre lesújtott bennünket. Emlékét szívünkben örökké megırizzük. Nyugodjék békében.

Keresztelések: június 10., Böhönye: DANA, ANNA (Vancsura Szilárd és Farkas Ágnes gyermeke), Böhönye, Diófa u. június 17., Böhönye: KLAUDIA, ILONA (Tinó István Lajos és Károlyi Rita gyermeke), Böhönye, Béke park június 24.,Böhönye: TAMÁS (Csíkvári Tamás és Kovács Ivett gyermeke), Böhönye, Ady u., BENCE BENEDEK (Csíkvári Ferenc és Kovács Anikó gyermeke) Böhönye, Vörösmarty u. június 30., Nagybajom: FLÓRA, ANNA (Noé Zoltán és Kovács Eszter gyermeke), Nagybajom, Rózsa u. augusztus 5., Nagybajom: ZSOMBOR (Kislaki Krisztián és Polák Angelika gyermeke), Nagybajom, Felszabadulás u. augusztus 12., Nagybajom: ERZSÉBET (Orsós Lajos és Orsós Katalin gyermeke), Pálmajor augusztus 12., Nagybajom: VANESSA, ANNA (Orsós József és Csonka Lívia gyermeke), Pálmajor augusztus 20., Nagybajom: LILLA, KINGA (Dornacker Gyula és Hıgye Emıke, Mária gyermeke), Nagybajom, Zrínyi u.


17

Esküvık: ←Május 26., Pécs: MATYOLA MELINDA (Kolping Szakiskola tanára, Kaposvár) és HEILMANN BÁLINT (Kaposvár) szombaton du. 3 órakor a pécsi Székesegyházban.

↑Június 16., Böhönye: VASS ESZTER (Böhönye, Vass József és Karácsony Magdolna leánya) és FEHÉRVÁRI JÓZSEF (Böhönye, Fehérvári József és Lukács Margit fia) szombaton du. 6 órakor a böhönyei templomban.

←Július 7., Böhönye: BORBÉLY KATALIN (Böhönye, Borbély László és Gere Mária Magdolna leánya) és HERNESZ BALÁZS (Böhönye, Hernesz Imre és Lakat Ibolya fia) szombaton du. 5 órakor a böhönyei templomban.

↑Július 7., Nagybajom: TORMÁSI ORSOLYA (Nagybajom, Tormási Gyula és Lábodi Éva, Margit leánya) és PÉK ZOLTÁN (Budapest) szombaton du. fél 6 órakor a nagybajomi templomban.

18


Július 14., Böhönye: VÁRHEGYI ALEXANDRA (Nagybajom, Várhegyi Károly és Radován Ilona leánya) és BORBÉLY GÁBOR (Böhönye, Borbély László és Visnyei Rózsa fia) szombaton du. 6 órakor a böhönyei templomban.

Július 21., Nagykanizsa: BOJTOR BARBARA (Vése, Bojtor József és Barnaki Jolán leánya) és MÁTÉ PÉTER (Böhönye, Máté József és Ángyán Erzsébet fia) szombaton du. 5 órakor a nagykanizsai Jézus Szíve templomban.

↑Július 26., Nagybajom: OLÁH GYÖNGYVÉR (Budapest) és VÉRTESI SZABOLCS (Budapest) csütörtökön du. 1 órakor a nagybajomi templomban. Augusztus 4., Somogygeszti: JUSZTUSZ BERNADETT (Nagybajom, Jusztusz Jakab és Kovács Gyöngyi leánya) és LEMPEL JÓZSEF (Kaposvár, Lempel János és Nagy Borbála fia) szombaton du. 3 órakor a somogygeszti templomban.

↑Augusztus 18., Nagybajom: KOLESZÁR VIKTÓRIA (Kaposvár, Koleszár Tibor és Polonivic Mária Márta leánya) és PAPP LÁSZLÓ (Kaposvár) szombaton du. 6 órakor a nagybajomi templomban.

Ifjúság Tóth Martina (Böhönye)

Mint minden évben, idén is tartottak ifjúsági találkozót Segesden, de ez a találkozó egyben a közösségek találkozója is volt. Július 6-án (pénteken) este 3-an indultunk Segesdre. Este 7 órától kezdıdött ugyanis ez a 2 napos találkozó. Közel 60 fiatal győlt össze, hogy részt vegyen az éjszakai szentségimádáson. Az esti szentmise után, amelyet Sebestyén atya tartott, megvacsoráztunk. Vacsora után 21 órától

hajnali 6 óráig vehettünk részt a szentségimádáson, hogy virraszszunk és imádkozzunk Istenhez hazánkért. Másnap reggel, reggelivel kezdtük a napot és vártuk azokat a közösségeket, akik csak a szombati programokon vettek részt. Regisztráció után elkezdıdtek a programok. Délelıtt meghallgattuk Sebestyén atya elıadását „Kereszténység Európában és Indiában” címmel. İ Credo 2007. szeptember

maga Indiából származik és pár évvel ezelıtt onnan jött Magyarországra. Az elıadás után kiscsoportokra oszlottunk és megbeszéltük a témával kapcsolatos kérdéseket. Ebéd után fakultációkon vehettünk részt. Volt, aki focizott vagy számháborúzott, de volt, aki meghallgatta a keresztény sajtóról szóló elıadást. A hitoktatók és a közösségi vezetık gondolatcserét is folytathattak, sıt még római ministráns utóta19

lálkozót is tartottak. De volt még sok más lehetıség is. A fakultációk után 1 órás szentségimádáson vettünk részt, gyónási lehetıség is akadt. A találkozó végén püspöki szentmisét tartottak. A

mise és az egész találkozó alatt a nagykanizsai Magvetısök szolgáltatták a zenét. A szentmise után lassan mindenki elindult hazafelé.

Úgy gondolom, mindenki jól érezte magát ezen a 2 napos találkozón és a fiatalokat és a közösségeket ezáltal szorosabbra kovácsolta össze az Isten.

Tóth Martina (Böhönye) sikerült. A zsőri, miután mindenki elıadta kis szerzeményét, értékelte az elıadásokat. A zsőri tagjai a két szakács néni – Margit néni és Gizi néni Vésérıl Elérkezett a várva várt nap… Augusztus 13-án, reggel 8 óra körül indultunk el - és István atya volt. A tábortüzet követıen tisztála táborhelyünkre, ami a Nagykanizsa közelében lévı Ferences Ifjúsági tanyán volt. Autókkal vágtunk neki az útnak. Megérkezésünk után a lányok és a fiúk külön-külön elfoglalták a szálláshelyüket. Miután mindenki megtalálta a helyét a tanya vezetıje köszöntött minket, majd elosztották a csapatokat. Ezek után megismerkedtünk a táborhellyel. Láthattunk kecskéket, teheneket, lovakat, malacokat és juhokat is. Ebéd után játék következett. A csapatok fociban és kidobóban mérkızhettek meg egymással. Vacsora és egy kis pihenı után élvezhettük a tábortüzet. Közben a csapatok elıadták a himkodásra került sor, majd a lefekvés ideje követkenuszukat, ami szerintem mindenkinek nagyon jól zett. Reggel István atya ébresztett minket egy vidám dallal. A reggeli imát követıen a naposok megterítettek a reggelihez. Az evés után megpakoltuk a táskáinkat és elindultunk túrázni. Eljutottunk a Csónakázó-tóig és ebéd elıtt még játszottunk egyet. A visszafelé vezetı úton, pedig számháborúztunk. Miután visszaértünk a táborhelyre, szabadidıt kaptunk. Volt, aki pihent, de volt, aki inkább játszott. A vacsoráig hátralévı idıben közös játék volt a program. Lehetett röplabdázni és frízbizni, majd fát győjtöttünk az esti tábortőzhöz. Az esti program már ismerıs volt. 20


Következı nap a reggeli után 3 elıadást hallgathattak meg a gyerekek. Ez körforgásszerően mőködött. Volt, aki Árpádházi Szent Erzsébetrıl (ı volt a tábor védıszentje), volt, aki a világ híres építményeirıl és volt, aki az evangéliumról hallhatott elıadást, majd váltogatták egymást a csoportok. Ebéd után szentmisén vettünk részt, majd egy elıadást hallhattunk a szovjet haditáborokról. Ezután ismét játék következett. Tábortőz helyett éjszakai számháborúra indultunk a közeli fenyvesbe. Számomra és úgy gondolom mindenki számára ez volt az egyik legizgalmasabb élmény. Másnap idıben el kellett indulnunk, hogy elérjük a buszmegállót, így is dél körül érkeztünk meg Zalakarosba, ahol egész du. élvezhettük az élményfürdı nyújtotta lehetıségeket. Zárásig maradtunk, de busszal nem tudtunk visszaindulni a táborhelyre, így kocsikkal tértünk haza. Az esti tábortőz során a csapatok ismét elıadhatták az aznapi feladatot, amelyet a zsőri ekkor is értékelt. Ezután a szokásos esti program következett. Utolsó elıtti napunkon délelıtt akadálypályán vehettek részt a gyerekek. Az állomásokon ügyességi feladatok voltak totókkal kiegészítve. Mindenki a legjobb formáját hozta. Ebéd után meghallgattuk a tanya vezetıjének elıadását, majd kürtöskalá-

csot sütöttünk és persze ettünk is. A vacsora elıtt lovaglási lehetıségünk is volt, amelyet mindenki bıven kihasznált. Az utolsó tábortőznél a csapatok vicceket adtak elı. A zsőri ezeket is értékelte. Szombaton a hazaindulásunk napján, reggel közösen kitakarítottunk, majd megtörtént az eredményhirdetés is és mindenki megkapta a jutalmát. Kb. 1 óra körül értünk haza, ahol mindenki elmesélhette tábori élményeit. Nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült ez a tábor. A gyerekek elmondása alapján mindenki nagyon jól érezte magát, hiszen unatkozni azt itt sem lehetett. Már nagyon várom a következı tábort is, hiszen biztosan az is ilyen jól fog sikerülni. Remélem jövıre több gyermek kap majd kedvet, hogy velünk táborozzon!

Miklós Erzsébet

Amirıl most mesélek, nem olyan régen történt, lehet, hogy emlékszik is rá valaki. Volt egy nagy ház, nagy udvarral, kerttel, gyümölcsfákkal, hintával, kutyával, macskával, egérrel, cinegékkel. Egy kedves család lakott benne: Apa, Anya, Julcsi, Jancsi, Nagyapa, és Nagyanya. Elfértek szépen a nagy házban, a gyerekeknek külön szobájuk is volt. Szeretetben éltek,

sokat beszélgettek egymással, boldogok voltak. Egy szép vasárnapon aztán mégis történt valami igazán különös dolog. Éppen a misérıl jöttek hazafelé, az egész család. Amikor odaértek, ahol a házuk szokott lenni, a ház nem volt sehol! Egyszerően eltőnt a kerttel, a hintával, a fákkal együtt. Csak a kutya és a macska volt meg. Dörzsölték a szemüket, csipkedték egymást, hátha álCredo 2007. szeptember

modnak, de rá kellett ébredniük, hogy a szép nagy ház eltőnt! A két szomszédos ház között az ı házuknak csak a helye látszott! Egy darabig csak ámulva néztek egymásra, senki nem tudott megszólalni. Azután az Édesapa mégis megszólalt: – Talán jelenteni kellene a Rendırségnek. A Rendırségen csak ügyeletes volt vasárnap, elég hitetlenül hallgatta ıket, aztán mégis fogta 21

magát, és elment velük a helyszínre. Addigra már a szomszédok is elıkerültek, és buzgón bizonygatták, hogy a ház valóban ott volt, és most nincs ott! A rendır semmit nem tudott hozzászólni, azt mondta, hétfın jelenti az esetet a fınökének, a Rendırkapitánynak. Ezzel gyorsan el is ment. Közben kisebb tömeg verıdött össze a különös esemény helyére. Mindenkinek volt véleménye, beszéltek is összevissza, de nem sok okos ötlet születet. Mi legyen szegény családdal? Minden tulajdonuk az maradt, ami rajtuk volt, illetve a kis táskájukban, amit elvittek a templomba. Közeledett az ebédidı, ezt mindenki érezte s saját gyomrában. A Polgármester felesége odalépett a megszeppent családhoz, és kedvesen meghívta ıket magukhoz ebédre. Aztán majd csak kisütnek valami okosat, mitévık legyenek. Így aztán elindultak a Polgármesterékhez, és a tömeg is szétoszlott. Hamarosan az egész kisváros tudta, mi történt, és mindenki oda akart menni, ahol a ház volt, és nincs. El is indultak ebéd után. Nemsokára megtelt az utca emberekkel. Szinte mindenki kezében volt valami. Volt, aki ennivalót hozott, volt, aki kisszéket, mások játékokat, füzeteket, tollakat, el se lehet sorolni, mi mindent hoztak! Csendben – rendben letették a járdára, oda, ahol a háznak kellett volna lenni. Nemsokára már egy nagy hegy emelkedett ott az adományokból. Ekkor értek vissza a szegény kis család tagjai az ebédbıl a Polgármesteréktıl. Nagyot néztek a tömeg láttán, hát még, mikor a nagy adomány–hegyet is meglátták. Könny szökött a szemükbe. A szomszédok elé22

jük jöttek, és mondták az Édesapának, hogy aludjanak náluk, ameddig szükséges, ne menjenek máshová. Már el is kezdték behordani az adományokat. Az Édesapa beleegyezett, hiszen mindegyik szomszéddal nagyon jó barátságban voltak. Mire beesteledett, el is helyezkedtek a két szomszéd házban. A gyerekek reménykedtek, hogy reggelre újra ott lesz a házuk, ahogyan régen volt. Eljött a reggel, de a ház nem jött vissza! Rendırautó érkezett. Mindenkit kihallgattak, de senki nem tudott semmi használhatót mondani, hogyan tőnhetett el a ház. A Polgármester utcai győlésre hívta a lakosságot a Rendkívüli Eseményre való tekintettel. Sokan el is jöttek ezért a Fıtérre. Itt a Polgármester elmondta, hogy nagydolog ez a kisvárosnak, még hírnevet is szerezhetnek, mert ilyen még nem történt sehol a világon. Tehát fel kell készülni, hogy fogadják az érdeklıdıket. Sokan jelentkeztek is, hogy el tudják szállásolni az idegeneket. Ekkora tanítónı felszólalt, hogy ez mind nagyon szép és jó, de mi lesz a családdal, akiknek mindenük eltőnt? Valaki azt javasolta, építsenek nekik új házat. Ezt jó ötletnek tartották. Sorra jelentkeztek, akik szeretnének részt venni az építkezésben, hogy minél elıbb elkészüljön. A Polgármester ki is jelölte a házhelyet az új lakótelepen, és megígérte, hogy küld építıanyagot is. Lázba jött az egész városka. Mindenhol arról beszéltek, hogy híres város lesznek, ahol eltőnt egy egész ház, kertestül, hintástul, Isten tudja csak, hogy hogyan. Credo 2007. szeptember

Elkezdıdött az építkezés. Nem kellett hirdetésben hívni a munkásokat, több is jött, mint amennyire szükség volt! A gyerekek is jöttek csapatostul, adogatták a téglákat, dolgoztak, amit tudtak. Meg is látszott az eredménye. Egy kettıre felhúzták a falakat, aztán sorban jöttek önként a különféle mesteremberek, akik folytatták a ház építését. Julcsi és Jancsi is minden nap ott voltak iskola után a pajtásaikkal, és látták, milyen gyorsan készül az új otthonuk. Sokszor gondoltak azokra a holmikra, játékaikra, amik a régi házban voltak, de hamar elfelejtették, hiszen mindenük megvolt, amire szükségük lehetett, a jó emberek gondoskodtak róluk. Szinte versenyeztek, ki mit adjon oda nekik a sajátjából. A Polgármester nagyon boldog és büszke volt, hogy ilyen emberek laknak a városában. Ha ez a ház nem tőnt volna el, soha nem derül ki, hogy ennyire szeretik itt egymást az emberek, és segítenek a bajba jutottakon. A ház hamarosan elkészült, beköltözhetett a kis család. Nagy ünnepséget rendezett a város ennek örömére. Ott volt a városka apraja-nagyja. Soha ilyen boldog nem volt még ez a sok ember! Örültek egymás örömének. Reggelig tartott a házszentelı, szép nyári éjszaka volt, senki nem volt álmos. Még utcabált is rendeztek! A helyi iskola zenekara húzta a talpalávalót. Mire pirkadt, mindenki elfáradt, és hazament lefeküdni. A kis család régi szomszédai is a házszentelın voltak! Együtt ballagtak hazafelé, beszélgetve az elmúlt hetek csodás eseményeit. Amikor hazaértek, akkor néztek csak igazán nagyot, mert

a ház újra ott volt a kerttel, a hintával, udvarral, mintha el sem tőnt volna onnan! Azonnal be is mentek! Körülnéztek: minden ügy volt ott, ahogyan régen. Szóltak a Rendırségnek. Ki is jött a rendırautó, még szirénázott is! İk is megállapították, hogy a ház újra ott van. Ezzel el is mentek. A hír gyorsan elterjedt, megint odajött az egész város, hogy meglássa. Jött a kis család is, Nagypapa, Nagymama, Édesapa, Édesanya, Julcsi, Jancsi és persze a kutya és a macska is. Senki sem tudta, mi történhetett. A Polgármester azt mondta, szeretné, ha ez a ház olyan Múzeum–féle lenne, a

városka nevezetessége, hogy bárki jön, megmutathassák neki, úgy, ahogy van. A kis család beleegyezett, hogy az új otthonukban maradnak, és ez a régi pedig a város nevezetessége legyen. Jöttek is csodájára mindenhonnan az országból, sıt még külföldrıl is! A bejáratnál kitették a Rendırségi Jegyzıkönyveket, amik bizonyították, hogy a ház valóban nem volt ott, és hogy utána újra megjelent. Ilyen különleges háza egy városnak sem volt, így nagyon híresek lettek, és jól éltek itt az emberek! Pedig régebben sok szegény munkanélküli volt ebben a kisvárosban.

Azt, hogy hol volt a ház, amíg nem volt meg, senki sem tudta, de nagyon hálásak voltak annak, aki eltüntette egy kis idıre. A szomszéd kisfiú egyszer elmesélte a barátjának, hogy akkor éjjel nem tudott aludni, és mikor kinézett a holdfényes éjszakába, mintha tündéreket látott volna mindenütt! Visszafeküdt, és elaludt. Reggelre pedig megfeledkezett errıl, mert azt hitte, hogy álmodott. Késıbb gondolkodott el azon, hogy mit látott, de nem mondta el, csak a legjobb barátjának. Így segített egy ház egy egész várost szeretetre, összefogásra, boldogságra!

Két részeg megy a vasúti sínek között. Te, hogy ez a lépcsı milyen hosszú! Ja! És a korlát is milyen alacsonyan van! Nem baj! Hallom már, hogy jön a lift! ☺☻☺☻☺☻☺☻☺☻ - Milyen a hallása, mama? - Római katolikus...

☺☻☺☻☺☻☺☻☺☻ Öreg néni elmegy az orvoshoz: - Doktor úr, hogy is hívják azt a német urat, aki otthon mindig eldugja a dolgaimat? - Alzheimer, Mari néni, Alzheimer... ☺☻☺☻☺☻☺☻☺☻ - Uram, Önt meg kell mőtenünk! - Azt már nem! Akkor inkább meghalok!

- Ó, az egyik nem zárja ki a másikat! ☺☻☺☻☺☻☺☻☺☻ Dezsı üvöltve rohangál az építkezésen. - Mi történt? - kérdezi tıle a mester. - Egy tégla ráesett a lábamra. - Ezért kell így üvöltened? A Ferire tegnap rádılt az egész fal, és még csak meg se mukkant.

5 tojás fehérjének kemény habját, vigyázva lassan összekeverjük és egy kisebb kuglófsütıt, vagy 2 nagyobb ızgerincsütıt kivajazunk, lisztezünk, és beleöntjük, majd elımelegített sütıben 60 percig sütjük, lassan kb. 140 Co – on. „Szigorúan lassan süssétek, hogy minél jobban megkívánjátok!” Jó étvágyat hozzá!

Hozzávalók: 20 dkg Ráma margarin 20 dkg kristálycukor 1 csomag vaníliás cukor 1 kávés kanál kakaópor 1 kávés kanál fahéj 5 tojás sárgája. Ezeket habverıvel kikeverjük és adunk még hozzá: 1,25 deciliter vörösbort, 10 dkg tortadarát 25 dkg lisztet ½ csomag sütıport Credo 2007. szeptember

23

Szeptemberben az esti hétköznapi szentmisék kezdési idıpontja Böhönyén megváltozik: este 1800 órakor kezdıdnek. Nagybajomban továbbra is az esti 1900 órai idıpontban kezdıdnek. szeptember 2. Vasárnap

Kolping Szakiskola tanévnyitó szentmiséje – Nagybajom 900, Ifjúsági gitáros szentmise Böhönye 1100

szeptember 8. szombat

A búcsújáróhelyek közül Segesden kerül sor a Mária evangéliuma c. rockopera elıadására a komáromi Magyarock Dalszínház elıadásában 2000 órakor Kisboldogasszony napján, Vizeli Csaba rendezésében. Érdeklıdni lehet a segesdi Önkormányzatnál

szeptember 9. vasárnap

SEGESDI NAGYBÚCSÚ A KEGYKÁPOLNÁNÁL

szeptember 9. vasárnap szeptember 13. csütörtök szeptember 14. péntek szeptember 15. szombat szeptember 16. vasárnap szeptember 22. szombat szeptember 29. szombat szeptember 30. vasárnap

1030 ünnepi szentmisét mond – Rózsás László, a kaposvári fıszékesegyház c. apát – plébánosa elıtte 930 – kor gyalogos körmenet indul a templomtól Nagybajom – 800 Bicsár László, kutasi plébános mond szentmisét Böhönye – 1100 Pusztai Mihály, marcali akolitus tart igeliturgiát Vése – 1300 Pusztai Mihály, marcali akolitus tart igeliturgiát Szentségimádás az esti szentmise után Szentségimádás az esti szentmise után Az esti 6 órai szentmise után –

Antióchiás közöségek találkozója Nagybajomban VENI SANCTE – TANÉVNYITÓ SZENTMISÉK Nagybajom 900, Böhönye 1100, Vése 1300

Ifjúsági találkozó az antióchiás közösségek számára Kaszópusztán, a horgásztónál a somogyszobi fiatalokkal

MINISTRÁNSOK KIRÁNDULÁSA (830 – 1600) Egész napos engesztelı ima hazánk lelki megújulásáért

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Alapító kiadó: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Horváth Veronika, Lempach Gabriella és Varró József. Fotó: Tamás László, ifj. Horváth Csaba, Vörös Gábor, Tóth Martina, Bánhidi László, Kuckó Katalin Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Colorprint, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, októberi számunk 2007. szeptember 30-tól kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 24


A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Recommend Documents