10. évfolyam 2. szám 2008. február hónap
A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
150 150éves évesaaLourdes-i Lourdes-ijelenés jelenés Credo 2008. február
1
Helytörténet Marics József, Berzence
Településünk részvétele a Rákóczi–féle szabadságharcban 1699-ben a Szerém megyei Karlócán kötött békeszerzıdéssel sokan remélték Magyarországon, hogy a nagy török háborúknak vége, hazánkra az elfogadható jólét és a fölvirágzás köszönt. Sajnos, nem így történt. A Habsburgok szerzett birtokként kezelték hazánkat és népünket bele sodorták az európai háborúkba, mely igen nagy áldozatot követelt nemzetünktıl: katonaságot és mérhetetlen terheket. Ezt az alkalmat használta föl II. Rákóczi Ferenc, amikor 1703. május 6– án Brezánban Bercsényi Miklóssal kiáltványban fordult Magyarország minden nemes és nemtelen lakosához, hogy szabaduljanak meg az elnyomó Habsburg hatalom minden törvénytelen elnyomása alól. Ennek hatására Esze Tamás Tarpán és Váriban már kibontották a nemzeti fölkelés zászlaját, mellyel kezdetét vette a Rákóczi – féle szabadságharc.
A bécsi Udvari Kancellária válaszként 1703. áprilisában hőtlenségért fej és jószágvesztésre ítélte Rákóczi Ferenc herceget, de az ítéletet már nem tudta érvényre juttatni az országos mérető felkelés miatt. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy hazánk lángba borult, melynek tüze rövidesen végig sepert Somogyországon és Nagybajomban is. Megyénkben a forradalmi helyzet nem egyértelmő volt, 2
mert a fıurak és a köznemesek szerettek volna megmaradni a királyhőségben, de szerettek volna a kurucok oldalán is küzdeni a megálmodott szabadságért. A Habsburgok mindent elkövettek, hogy lehetetlenné tegyék, vagy leverjék a szabadságharcot. 1703 után a szerbeket (népi elnevezéssel rácokat) szólították föl, hogy támadják meg Somogy megyét és ezen belül Nagybajomot. A krónika ezt a szomorú eseményt így örökítette meg: „A császári hadvezetés minden eszközt megragadott a mozgalom leverésére. Nem riadtak vissza attól, hogy a rácságot vessék be a kurucok ellen. A lakosságnak nemcsak a császári katonák kegyetlenségét, hanem a rácok dúlását is el kellett szenvednie. 1704–ben a megyére szabadított rácok óriási pusztítást vittek végbe a falvakban. Ahol csak lehetett, felgyújtották a házakat és elhajtották az állatokat. A lakosság jelentıs része az erdıkbe és mocsarakba húzódott, ott keresett menedéket.” 1704–ben a rácok és a császári csapatok pusztításai után jelentek meg Somogyban és településünkön Károlyi Sándor kurucai, akik sikerrel harcoltak a szabadságért és kiszorították a térségbıl a császáriakat. A kurucok sikerei láttán a földesurak jelentıs része csatlakozott a mozgalomhoz. Szelestei György, nagybajomi földesúr a kurucok közé állt. Festetics Pál viszont labanc lett, és mindent elkövetett, hogy a bajmiakat, a földbirtokosokat és a rokonságát Rákóczi elhagyására késztesse. Mindezeknek tükCredo 2008. február
rében érthetı, hogy 1704–tıl a kurucok és a labancok váltakozó sikerő harcot folytattak Somogyország és településünk birtoklásáért. A heves harcok során a legendás tábornok, Vak Bottyán János, a fejedelem egyik leghőségesebb tisztje is megfordult a megyénkben és városunkban.
Arra pedig jogosan büszkék lehetünk, hogy a népszerő brigadéros, Béri Balogh Ádám fıhadiszállása 1708–ban Nagybajomban volt. Szomorú tény hazánk történetében, hogy a hoszszúra nyúlt, nyolc évet áthidaló háború alatt a kuruc hadsereg kimerült, Rákóczi ügye mindinkább a nagyhatalmak közti küzdelmek függvénye lett. Bécs egyoldalú információi alapján XI. Kelemen pápa is az uralkodó iránti hőségre szólította fel a szabadságharcot vállalókat, köztük a katolikus híveket. A fejedelem leghőbb alattvalói közül többen árulók lettek, vagy a harcok során elestek. 1709. szeptember 26.-án Szentlırinckátán
pestis járványban meghalt Vak Bottyán János tábornok is. Rákóczi fejedelem csillaga leáldozóban volt. A kurucok 1709-ben hagyták el Nagybajomot és a megyénket. A szegény brigadérost, Béri Balogh Ádámot 1710. október 28án Szekszárd ostrománál a császáriak foglyul ejtették és 1711. február 6-án Budán kivégezték. 1710. december 17–én Pálffy János tábornagy levélben szólította föl Károlyi Sándort, Rákóczi tábornokát, hogy bírja rá a fejedelmet egy alázatos levél megírására, mellyel véget érne a nemesi felkelés az uralkodó közkegyelemben részesítené II. Rákóczi Ferenc minden hívét. A kért levelet a fejedelem sohasem írta meg. 1711. április 17-én Bécsben váratlanul meghalt I. József német–római császár, magyar király. Az utóda III. Károly lett, akinek uralkodása kezdetén a vészterhes forradalmi események a békekötéssel megoldódtak.
Károlyi Sándor báró, a teljhatalmú megbízott tábornok 1711. május 1-jén a majtényi síkon, a kuruc csapatok élén letette a fegyvert Pálffy tábornagy elıtt, mely a szabadságharc végét jelentette. A Habsburgok ellen kitört forradalom a korabeli források alapján 85000 halottat követelt, míg az országot pusztító pestis áldozatainak száma 1707–1714 között 400 ezerre tehetı.
A szabadságharc elbukott. Hála Istennek, a büntetı, véres megtorlás az uralkodó részérıl elmaradt. Ez óriási megkönnyebbülést jelentett az egész nép számára. Somogyország és Nagybajom elsiratta a halottait, részvéttel volt a bujdosást vállaló II. Rákóczi Ferenc fejedelem és hőséges alattvalói iránt, és hozzákezdett szívós elszántsággal a múlt lezárásához és a jövı építéséhez.
Loudes 150 éves 2007. december 8–án kezdıdött el Lourdes–ban a kegyhely fennállásának 150. évfordulóját ünneplı emlékév, amelynek néhány kiemelkedı eseményeire Benedek pápát is várják. Másfélszáz esztendeje annak, hogy a Szőzanya megjelent itt egy parasztlánynak, Soubirous (ejtsd = Szubiru) Bernadettnek.
Lourdes kezdettıl fogva nemzetközi zarándokhely volt – fogalmazott Jacques Perrier, Tarbes– és Lourdes püspöke tavaly decemberben a Kathpress
hírügynökségnek adott interjújában. Jeruzsálem és Róma mellett a harmadik legfontosabb zarándokhely lett a világon. Abban is különbözik más zarándokhelyektıl, hogy a betegek itt különösen kivételes helyet kapnak – mondta a püspök. A dél–franciaországi Gave patak közelében, Lourdes környékén, 1858. február 11–én néhány gyerek rızsét győjtött. Az egyik közülük, a 14 éves Bernadette Soubrious, aki kissé elmaradt társaitól, a közeli Massabielle sziklabarlangból valami zúgást hallott. Amikor közelebb ment, ott egy fehér ruhás, kék öves imádkozó nıi alakot pillantott meg. Erre így emlékezett: „Az Úrnı fiatal volt és szép, amilyent Credo 2008. február
én még sohasem láttam. Rám nézett, mosolygott és intett, hogy félelem nélkül közeledjek.” Mindkét lábfejét sárga rózsa díszítette. Együtt imádkoztak, és miután befejezték a rózsafüzért, a látomás eltőnt. 1858. február 11–e és július 16–a között Szőz Máriának összesen 18 jelenése volt. Február 25–én, a kilencedik jelenés közben kapta Bernadett az utasítást, hogy kaparja fel a barlang talaját. Ezt meg is tette, és ennek nyomán forrás keletkezett, amelynél már a jelenések alatt, de késıbb még inkább számtalan hívı gyógyult meg. Március 25– én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Bernadett kérdésére a megjelenı Úrnı így mutatkozott 3
be: „Én vagyok a Szeplıtelen A lourdes-i jelenések és csodás Fogantatás!” gyógyulások hatására II. János Pál pápa 1992–ben elrendelte, hogy február 11 a Római Katolikus Egyházban a betegek világnapja legyen. A lourdes-i eseményekben nem csupán egy Mária–kegyhely létrejöttét, nem csupán egy a bőnbánatra, az imára, a rózsafüzér imádságra való buzdítást kell látnunk. Még csak nem is egy zarándokhelyet, ahol betegek gyógyulhatnak meg. Sokkal fontosabb itt a lélektani, pedagógiai szándék kifejezıdése. A Szent Szőz hívja övéit (egyelıre csak zarándoklatra). A zarándokok pedig magukkal viszik az emberszeretı Boldogasszony áldásos tevékenységének hírét. Nagyban A Szent Szőz kérését teljesítve segíti ezt a fejlıdı közlekedés, a 1876–ban pompás templomot tömegkommunikáció. A lourdes– építettek a jelenés közelébe, amit i szobrok és barlangok, valamint mára három szintes, és több ezer a könyvek által a Szent Szőz hívı befogadására alkalmas bazi- gondoskodó jósága (gyógyítás, likává bıvítettek. Lourdes–ban imameghallgatás), egyrészt átévente átlagosan több mint 5 mil- megy a köztudatba, másrészt lió zarándok fordul meg, 400 000 pedig igen elınyösen befolyásolzarándok fürdik meg a gyógyító ja a népi vallásosságot. Az embeforrás vizében, és mintegy 3 mil- rek számára világszerte természelió gyertyát égetnek el a barlang tessé válik, hogy minden lelki– testi bajukban égi Anyánkhoz, elıtt. Eleinte nagy kételkedés, erıs hatalmas segítınkhöz és közbenhitetlenség kísérte a jelenéseket, járónkhoz forduljanak, a bőnbáám idıvel nemcsak a falu népe, natra és az imádságra való felhíhanem az egyházi vezetés is hite- vás pedig elırevetíti az engesztelesnek ismerte azt el. Mindaddig lés gondolatát. Az Egyház eddig 67 csodás azonban Bernadettnek sok meg gyógyulást ismert el Lourdesnem értésen kellett keresztülban. Ezekrıl a gyógyulásokról mennie. jelenik meg nemsokára Patrick Magyarországon nagyon hamar elterjedt a lourdes–i jelenések Theillier, a lourdes-i orvosi iroda híre, és igen komoly tisztelete is vezetıjének könyve, amelynek kifejlıdött. Nagyon sok katolikus elıszavát Christoph Schönborn templomban jelent meg az ún. bíboros írta. Theillier 1998 óta lourdes–i barlang, melyben Má- vezeti az irodát, 25 éven át gyariát a jelenéseknek megfelelıen korló orvos volt. Az utóbbi 150 rózsafüzérrel ábrázolják, Berna- évben több mint 7000 gyógyulást dettet pedig Mária elıtt térdelve regisztráltak az irodában, közüformázzák. Külön imaforma is lük azonban csak 67–et ismertek kialakult, az ún. „lourdes-i kilen- el tudományosan nem magyarázced”, amit február 2-án kezdve ható gyógyulásnak. Az egyház feltételei e tekintetben mindig is kilenc napon át imádkoznak. 4
Credo 2008. február
nagyon szigorúak voltak: akkor ismeri el megmagyarázhatatlannak a gyógyulást, ha a betegség gyógyíthatatlan, ha szervi eredető vagy baleset idézte elı, illetve ha a gyógyulás spontán, tényleges és tartós. Súlyos esetekben Theillier minden orvossal konzultál, aki jelen van Lourdes-ban az esetleges csodás gyógyulásnál. Ezután a beteg, azaz a gyógyult dossziéját bemutatják a lourdes–i „nemzetközi orvosi bizottságnak”, amely minden ısszel ülésezik, és amely kétharmados többséggel dönt az ügyekben. A szavazás eredményét ezután közvetítik az illetékes egyházi hatóságnak. Egy ilyen csodás gyógyulást vizsgáló folyamat 5-tıl akár 15 évig is eltarthat.
Minden évben több millió zarándok érkezik a Pireneusokban található 16 000 fıs kisvárosba, köztük több tízezer beteg és fogyatékos ember. Franciaországban Párizs után Lourdes-ban a legmagasabb a vendégéjszakák száma: 2006-ban hatmillió volt, a szállodák vendégágyainak száma 32 000. A jubileumi évben mintegy 8 millió zarándokot várnak Lourdes-ba. A Szentatya elfogadva számos fıpásztor és világi hívı kérését, különleges teljes búcsút engedélyezett a 150 éves jubileum alkalmából. Az Apostoli Penitenciária a Szentatya döntésérıl dekrétumot tett közzé, amelynek tartalmáról Bernadett életrajza után számolunk be. (István atya)
Soubirous (ejtsd = Szubiru) Marie–Bernard, vagy ahogy otthon kiskorától kezdve hívták: Bernadett, a hat testvér között a legidısebb volt. 1844. február 17–én látta meg a napvilágot, a késıbbi jelenés falujában, Lourdes-ben. Élete mindössze 35 évig tartott, és apácaként halt meg 1879. április 16–án csont– tuberkolózisban, Nevers-ben.
Szülei molnárok voltak és igen nagy szegénységben éltek. Bernadett beteges gyermek volt. A korábban börtönként használt nedves, hideg lakás nem használt gyönge egészségének, sıt, minden jel arra mutat, hogy haláláig tartó asztmáját is ennek köszönhette. 1854-ben a kolerajárvány idején is megbetegedett, és sokáig tartott, amíg ismét erıre kapott. Bernadettnek 1858. február 11–tıl július 16–ig a Lourdes melletti Massabielle-barlangban tizennyolc látomása volt. Elragadtatásba esett, és egy „ismeretlen Hölgy”' ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: „Imádkozz a bőnösökért!” – „Bőnbánat, bőnbánat, bőnbánat!..” „Mondd meg a papoknak, azt akarom, hogy itt kápolnát építsenek nekem.” – „Körmenetben jöjjetek ide.” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg
a vizében!” Ez utóbbi fölszólításra a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A barlangnál történt jelenések és a forrásnál egymást követı gyógyulások a hívı és a hitetlen világot egyaránt megmozgatták. A papság eleinte határozottan elutasította, hogy foglalkozzék az üggyel, sıt, egyenesen ellenségesen fogadták a híreket. A „Hölgy” nem jelent meg mindig, amikor Bernadett várta, de amikor megjelent, elragadtatásában természetfelettien megszépült a kislány, tisztaság és megilletıdöttség sugárzott belıle, annyira, hogy a szemlélık között még a legkeményebb szívőek szemébe is könnyek szöktek. A látomások idején a Bernadett köré győlt tömegben semmi nyoma nem volt a hisztériának vagy más szokásos zőrzavarnak. Az 1858. július 16–i jelenés után Bernadett nem látta többé a Szőzanyát, aki megígérte neki, hogy boldoggá teszi, de nem itt a földön. A jelenések utáni években Bernadettnek sokat kellett szenvednie. Sokan úgy vélték, kötelességük kivallatni a látnokot, hogy leleplezzék a hazugságot. Volt, akit ellenséges szándék vezetett, volt, akit a puszta kíváncsiság. Kérdezték, vádolták, csapdákat állítottak eléje, Bernadett pedig mindig ugyanazzal a nyílt egyszerőséggel és ıszinteséggel válaszolt. Nem díszítette, nem bıvítette elbeszélését. Menekült mindentıl, ami fölhívhatta rá a figyelmet, és soha senkitıl egy fillért sem fogadott el, még családja javára sem, pedig ugyancsak szükségük lett volna rá. Soha nem vesztette el a türelmét, jóllehet gyötrelem volt Credo 2008. február
számára mindig készen állni a látogatók fogadására és napjában akár húszszor is megszakítani munkáját. Türelemmel fogadott mindenkit, és válaszolt az ıszinte érdeklıdık és gonosz kíváncsiskodók kérdéseire egyaránt. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltőnhessen a világ szeme elıl. 1868–ban aztán végre fölvételt nyert a nevers–i Iskola– és Szeretet–Nıvérek közé. Belépését egy ideig betegsége késleltette. Novícius idejét Isten iskolájaként járta végig. A kolostorban ugyanis szembetalálta magát egy olyan novícia mesterrel, aki szintén sok szenvedést okozott neki. Bernadett nem illett bele a lelki élet megszokott sémái egyikébe sem, nem csoda tehát, hogy mindenütt értetlenkedéssel találkozott. A mesternı és a fınöknı egyaránt attól félt, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté teszik a jelenések. Ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák, – mintha Isten nem gondoskodott volna választottja alázatának gyarapításáról a belsı megvilágosodások révén. E belsı, isteni világosságnál ismerte föl Bernadett az igazságot, mely teljesen áthatotta: az ember semmi, semmire nem képes, semmije nincs, ami ne Isten ajándéka volna és nem a kegyelem mőve lenne az emberben. Ezért készséggel fogadott minden megaláztatást, s mindenben és minden mögött Isten akaratát látta. Figyelmeztetésként jegyezhette föl magának: „Ha erısödik a vihar, emlékezni akarok Urunk szavára: „Ne félj, Én veled vagyok!” Ha elöljáróim vagy társaim megaláznak, nyomban hálát akarok adni érte az Úrnak, és szívesen veszem a 5
bántó szót, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessek Istenhez.'' Az egyik napon megmutatták neki annak a barlangnak a mását, „amely az ı mennyországa volt”, ahol a Hölgyet láthatta, „aki oly szép, hogy az ember szívesen meghalna, hogy ismét láthassa”. Egy nıvértársa szent irigységgel figyelte. Bernadett hirtelen odafordult hozzá, és megkérdezte: „Mit csinál az ember a söprővel?” – „Micsoda kérdés! Az ember fogja seprőt, és seper vele.” – „És aztán?” – „Aztán visszateszi a helyére.” – „Hol van a helye?” – „Hát az ajtó mögött, a sarokban!” – „Látod, ez az én sorsom” – mondta az egykori látnok. – „A Szent Szőz dolgozott velem, aztán a sarokba állított. Ott az én helyem, és boldog vagyok, ha ott maradhatok.”
Bernadett a kolostorban is sokat betegeskedett. Ha nem volt ágyhoz kötve, akkor a betegszobában szolgálta testvéreit. A háziorvos – higgadt, békés természete és jóságos lelkülete miatt – a legjobb véleménnyel volt róla. Légszomja haláláig kísérte. Tüdıvérzések és egyéb komplikációk léptek föl, s különösen nagy kínokat okozott jobb térdének gyulladása. 6
1879. április 16–án halt meg Nevers–ben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szőz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bőnösért!” Mindössze 35 éves volt, amikor meghalt. Három nappal késıbb a kolostorkert kis kápolnájában temették el. Bernadett több mint 30 évig nyugodott a nevers–i kolostor temetıjében. Amikor 1909–ben boldoggá avatásának elıkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévıknek a lélegzete is elállt. Bernadett úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idı nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be errıl egy szemtanú. Dr. Comte, az egyik sebész, megvizsgálta a holttestet, a többi között így nyilatkozott: „Ami nekem feltőnt ennél a vizsgálatnál az az, hogy tökéletes állapotban fennmaradt a csontváz, az izomhüvelyek, az ínszalagok, az izmok feszültsége rendes, hajlékonyak, ami különösen váratlan 46 év elmúltával.” A hivatalos vizsgálat befejezése után a holtat új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzıkönyvvel együtt cink üvegkoporsóba zárták. Azóta itt nyugszik, arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. XI. Piusz pápa avatta szentté 1933– ban. Magyarul is olvasható René Laurentin: Bernadett élete c. könyve (ford. Sinkó Ferenc, Szent István Társulat, 1983.), melyCredo 2008. február
ben teljes tárgyilagossággal állítja elénk a szerzı a szent életének írásban dokumentált eseményeit. Egy kis részlet a könyvbıl: „…Április 6-án, húsvét keddjén Bernadett újból érzi a vonzódást a barlang felé. Vesperás után belép a gyóntatószékbe. A sekrestyésnı meglátja. Megsejt valamit, és titoktartás terhe alatt megsúgja néhány barátnıjének. A hír futótőzként terjed el. Bernadett barátai nyugtalankodnak. Az ügyész az elmúlt héten négy órán át faggatta ıt, és megtiltotta neki, hogy visszamenjen a barlanghoz. A vesperás elıtt Bernadett átment a barlangnál meggyógyult Blazyhoz, Adé régi polgármesteréhez, aki látni akarta ıt. A Blazy–fiú fölajánlja neki, hogy homokfutójában hazaviszi. Ez a látogatás egy gondviselésszerő bizonyítékot eredményez. Másnap reggel, húsvét szerdáján virradat elıtt a barlangnál van. Több száz ember várakozik már. Hamarosan ezren lesznek. Bernadett már elragadtatásban van, lenyőgözı csend veszi körül. De mi az a zaj a tömeg szélén? Nehéz léptek, parancsoló hang, egyre közelebb a helyhez, ahová mindenki áhítozik: ,,Adjanak utat!''. Dozous doktor az. Már régóta szerette volna megvizsgálni az extázist. Az orvos egyúttal a tőzoltók parancsnoka is, megbízza tehát egy
,,emberét'', Martin Tarbčst, hogy menjen elıtte. Utat tör a tömegben, amelybıl tiltakozó megjegyzések csattannak föl, annál is inkább, mert a kalapját, a barlangnál kialakult tisztelet szabályai ellenére a fején hagyja. Meggyızıdése ellenére teszi: ,,Nem ellenségként jövök, hanem a tudomány nevében. Szaladtam (egy pillanatra fölfedi verejtékcseppekkel harmatozó, csupasz koponyáját, amely megcsillan a gyertyalángok fényében), és nem tehetem ki magam a huzatnak. Én vagyok az egyetlen, aki megállapíthatom, valóban vallási jelenség-e az, ami itt végbemegy, engedjék, hogy tanulmányozhassam.'' Törölgeti magát, nyugtalan, hogy a huzat megárt neki. Figyelmét azonban máris leköti a szokatlan jelenség, és minden másról megfeledkezik. Bernadett
ezen a napon egy földre támasztott, hosszú gyertyát tart, melyet elızı napi vendéglátója, Blazy adott neki. Hogy védje a lángot a széltıl, két kezét fölcsúsztatja végig a gyertyaszálon, amelyet két tenyerével szorongat. És a lángoló kanócot úgy veszi körül két keze feje, mintha egy kagyló két héja volna. Félig nyitott ujjai között a láng megvilágítja behajlított tenyereit. ,,De hiszen megégeti magát!'' - kiabálnak a tömegben. ,,Hagyják!'' -- kiált vissza Dozous. Nem hisz a szemének. Az elragadtatás végeztével megvizsgálja a látó lány két kezét, aki sehogyan sem érti, mit keres rajta a doktor. ,,Semmi nyoma sincs rajta!'' -jelenti ki az orvos. A hit egy csapásra meghódítja ıt. Robbanékony szertelenségével, amely jellemzı vonása, hirdeti a csodát
A II. Vatikáni zsinat Lumen gentium kezdető dogmatikai konstituciója hangsúlyozza a Boldogságos Szőz Anya és a Katolikus Egyház egymáshoz kapcsolódó küldetését: „Mária ugyanis olyan bensı helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy a hit legfıbb titkait egyesíti és tükrözi magában; ezért dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívıket. Az Egyház viszont – mikor Krisztus dicsıségéért fárad – egyre hasonlóbbá lesz magasztos Elıképéhez, mert folytonosan fejlıdik a hitben, a reményben, a szeretetben, és mindenütt keresi és megteszi Isten akaratát. A hívık mindnyájan és egyénileg is, ha valóban megbánták bőneiket, és megfelelı módon
megtisztultak a szentgyónás szentsége által, valamint szentáldozáshoz járultak és tisztelettel imádkoztak a Szentatya szándékára, bármely nap teljes búcsúban részesülhetnek, amely felajánlható a tisztítótőzben szenvedı lelkek javára is: Ha 2008. február 2-tól, Urunk bemutatásának ünnepétıl – 2008. február 11-ig, a lourdes-i Mária–jelenés liturgikus emléknapjáig alázattal ellátogatnak a lourdes–i Szőzanya (templomban, imaházban, barlangban vagy más illı helyen) nyilvános tiszteletre ünnepélyesen kiállított képéhez, vagy szobrához, és elıtte imádságos tiszteletüket fejezik ki, vagy egy kis idıt összeszedetten elmélkednek, és ezt a következı imádságfok elmondásával feje-
Credo 2008. február
a kávéházban, az egész városban és még a rendırbiztos elıtt is, aki lopva jegyzi föl noteszébe lelkendezı megnyilatkozásait: ,,Az én szememben természetfölötti tény, látni Bernadettet térdelni a barlang elıtt, extázisban, amint egy égı gyertyát tart, és két kezével védi a lángot, és semmi jelét sem látni, hogy érezné: kezei érintik a lángot. Megvizsgáltam a kezeit. A legkisebb nyoma sincs rajtuk az égésnek!'' Urunk és Istenünk, alázatosak kedvelıje, védelmezıje és megdicsıítıje, aki Szent Bernadettet megajándékoztad a türelem és a szeretet csodálatos kegyelmével, kérünk, engedd, hogy az ı imádságára és példája szerint egyszerőségben járjuk a hit útjait, és szemlélhessünk téged a menynyek országában! (István atya)
zik be: Miatyánk, a Hitvallás bármelyik törvényes formája és valamely Mária - ima. Az idısek, a betegek és mindazok, akik nem tudják otthonukat elhagyni – a lakásukban, vagy ott, ahol tartózkodniuk kell, szintén teljes búcsút nyerhetnek, ha felismerik, hogy a bőnök mennyire visszataszítóak, és szándékukban áll, hogy amint lehetséges, eleget tesznek a három szokásos feltételnek 2008. február 2. és 11. között: szívbıl jövı vággyal lélekben ellátogatnak a fent megjelölt helyek egyikére, elimádkozzák a fent említett imákat és Mária által bizalommal Istennek ajánlják betegségeiket és gondjaikat.
7
Bevezetı ének: SZŐZI TISZTA LÁTOMÁSUNK (dallam: Angyaloknak királynéja SZVU. 287.) Szőzi tiszta látomásunk, Mária, Szívünk száll ma Lurdba hozzád, szent ima. Lurdi virágszál, nyíljék meg szíved, Zárd be esdeklı magyar népedet.
Szeplıtlen szent boldogságos Asszonyunk! Irtsd ki minden bőnünk is, fohászkodunk. Lurdi virágszál…
Imádkozó fénylı, fehér Máriánk! Szent imáddal védd meg drága szép hazánk! Lurdi virágszál…
Litánia a lourdes-i Szőz Anyához Uram, irgalmazz nekünk. Krisztus, kegyelmezz nekünk. Krisztus hallgass minket. Krisztus hallgass meg minket. Mennybéli Atyaisten. (Irgalmazz nekünk!) Megváltó Fiúisten. Szentlélek Úristen. Szentháromság egy Isten. Miasszonyunk, Istennek Szent Anyja (Könyörögj érettünk!) ki 18-szor megjelenni kegyes voltál, ki azt mondtad: „Én vagyok a Szeplıtelen fogantatás!” ki egy ártatlan gyermeknek jelentetted ki magad, ki a sziklák hasadékában, egy barlangban jelentél meg, ki a Szentolvasó szeretetére tanítottál, ki a szívünk ég felé emelésére buzdítottál, ki arra intettél, hogy szeressük egymást, ki a szelídségre, ártatlanságra tanítottál, ki háromszor is ajánlottad nekünk a bőnbánatot, ki magadhoz fordítod szíveinket,
ki gyızedelmeskedsz a hitetleneken, ki annyi szerencsétlent megvigasztalsz, Esedezve kérünk, jelenésed célja teljesedjék rajtunk! (Hallgass meg minket!) Nyerj az Egyháznak gyızelmet ellenségein! Törd meg a sátán erejét! Védelmezd a pápai tekintélyt! Hallgasd meg azokat, akik segítségedet kérik! Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk a meghallgatásra! Isten Báránya, ki elveszed a világ bőneit: Kegyelmezz nekünk! Isten Báránya, ki elveszed a világ bőneit: Hallgass meg minket! Isten báránya, ki elveszed a világ bőneit: Irgalmazz nekünk! Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
2. ének: MENNYBİL HULLOTT RÓZSA… (dallam: Te vagy földi éltünk SZVU. .) Mennybıl hullott rózsa, lurdi Szőz Anya! Minden bőnös ember reményhajnala, Oltalmazz és védj meg minket, Szőzi Asszonyunk, S engedj érnünk boldog véget, hozzád esd szavunk. Báránykákat ırzött a kis Bernadett. Alázatos szívvel Isten szentje lett. Oltalmazz és védj meg…
Amint megjelentél Lurdnak völgyein, Elszállt minden bánat, megszőnt mind a kín. Oltalmazz és védj meg… Kérünk gyógyítsd most is sok sebünk, ha fáj, Rosszat akkor bennünk Fiad nem talál. Oltalmazz és védj meg…
Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy a Szentatya szándékára… Könyörögjünk! Emlékezzél meg, ó szeplıtelenül fogantatott Szent Szőz arról a dicsıségrıl, és arról a hatalomról, amelyet Szent Fiadtól nyertél! Ó, lurdi Asszonyunk, nyisd meg szemünket, hogy megláthassuk az emberi nyomort, gyógyítsd meg fülünket, hogy meghalljuk testvéreink segélykiáltását, oldd meg nyelvünket, hogy részvéttel vigasztalhassuk a szenvedıket, erısítsd karunkat, hogy védelmezhessük a gyöngéket. Add, hogy Téged, a szép szeretet Anyját kövessünk, Ó, dicsı Boldogasszony Bizalommal kérjük pártfogásodat. Oltalmazd gyıztes karoddal a római pápát, aki elismerte 8
jelenésed valódiságát. Oltalmazd meg drága hazánkat! Áldj meg mindannyiunkat: szüleinket, testvéreinket, gyermekeinket, házastársunkat, a szegényeket, a betegeket, a szenvedıket, vezéreld magadhoz az eltévedt bőnösöket és vezess el mindnyájunkat az örök életre! Imádkozzál érettünk Szőz Szent Bernadett! Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire! Üdvözlégy, szent Bernadett, a szeplıtelenül fogantatott szent Szőz követe! Téged választott ki az Isten Anyja arra, hogy a szeplıtelen fogantatás titkát az emberek
Credo 2008. február
szívébe jobban belevésse. A te lelkedet találta elég szépnek és tisztának arra, hogy üzenetét veled jutassa el minden emberhez. Boldogan áldunk téged ezért a szolgálatodért. Mi is a szeplıtelen fogantatás tisztelıi akarunk lenni. Kihez mennénk segítségért és közbenjárásért nagyobb bizalommal, mint hozzád, szeplıtelen
Anyánk választott leánya! Szólj értünk égi Anyánk fölséges trónjánál. Esdd ki nekünk a Szőz Anya iránti szeretetet, vezess igaz bőnbánatra és a Szőz Anya hiteles követésére. Mutasd meg, hogyan lehetünk mennyei Anyánk hőséges gyermekei, és hogyan harcoljunk lelkünk tisztaságáért és örök üdvösségéért. Ámen.
Befejezésre:
ÚRANGYALÁT VÉGZI… Úrangyalát végzi a kis Bernadett, Melyre eget nyitnak angyali kezek. Áve, áve, áve Mária! Áve, áve Áve Mária! Ott térdel Bernadett összetett kézzel, Melyben szent olvasó és így énekel: Áve, áve… Ó, égi tünemény, Teremtınk Anyja, Üdvözlégy éntılem, e szent barlangban. Áve, áve… Tiszta vagy, mint rózsahajnal harmatja, Szépséged emberi nyelv ki nem mondja. Áve, áve… Aranyhaj hullámzik hószín-válladon, Mennyei kegysugár szende arcodon. Áve, áve… Fejeden korona, fehér liliom, Szüzesség virága tündöklik azon. Áve, áve…
Égi rózsafőzér ragyog kezedben, Mit angyalok főztek fönt az egekben. Áve, áve… Gyémántfátyol s csillag díszíti fejed, Mit csillagfátyolból angyalok szıttek. Áve, áve… Ibolya-virágból van deréköved, Mit égi ártatlan kezek készítnek. Áve, áve… Hatalmas pártfogónk könyörgünk s kérünk, Légy éltünk útain mindenkor vélünk. Áve, áve… Ha éltünk alkonyán eljı az óra, Haláltól lelkünket segéljed, óvjad. Áve, áve… Végre Berdanedettel ölelj kebledre, Hogy vele dícsérjünk egykor egekben. Áve, áve…
2008 – Biblia éve Balás Béla
IV. Isten segít szavának helyes értelmezésében!
a.) Nem is lenne semmi problémánk Isten szavával, ha vegytiszta szellemek lennénk egy áteredı bőn nélküli álomvilágban. A gond akkor jelentkezik, amikor az Egyház emberi képviselıi eljátsszák a becsületüket. A hívı ilyenkor megzavarodik. Van, aki dühöngeni kezd, mondván: „Csapják be az öreganyjukat!” Van, aki kiutat keres a csapdából. A 16. századi hitújí-
tók „sola scriptura” vagyis „egyedül az Írás” –ra figyelı alapelve „vándormotívum” az egyháztörténelemben. Régen is, ma is, botrányok árnyékában, fel–felbukkan a heves vágy: „Vissza az alapokhoz!” „Le kell fúrni a legmélyebb rétegig, a négy evangélium Jézusáig, ott a legtisztább a kinyilatkoztatás forrása!” Számomra jó részben érthetı, sıt, megható korunk szektásainak lelkesedése... A szomjúság mindig is a víz létének bizonyítéka. Csak az a kérdés, hogyan lehet a vízre, az „élı vízre” (Jn 7,38) rátalálni. Más a perzselı hıség délibábjában a káprázat, és más a valóság. Gál professzor úr, az idıs hittudós mondta egy alkalommal, hogy ha valaki visszafúr az evangéliumokig, akkor túlfúrt. A Credo 2008. február
történelmi Jézus életében még nem történt meg minden. Még nem halt meg, nem küldte el a Szentlelket. Jézus egész földi élete az Egyház elıkészítése. A máig ható folyamatok, a ma is használható hagyományok eredetét kutatva az igazán izgalmas korszak az elsı század második fele. b.) A fiatal Jézus a Lélek újdonságával lépett fel, s lenyőgözte hallgatóit (Róm 7,6). Nem írt a Bibliába egy sort se. Nem bízott a papírban, ı emberekkel foglalkozott, a szívekbe írt, és a folytatást is így tervezte. Figyeljük csak adatainkat! Nagycsütörtökön úgy búcsúzik, hogy „még sok mondanivalóm volna, nem vagytok rá azonban elég erısek” (Jn 16,12). A János evangélium utolsó mondata így hangzik: „Jé9
zus még sok mást is tett. De ha valaki mind le akarná írni..., az egész világ sem tudná befogadni.” (Jn 21,25). Késıbb a Péter levél meg beszámol már az újabb problémákról is. Vannak a szent szövegekben nehezen érthetı részek, „amelyeket a tanulatlanok és a hitben ingadozók vesztükre ferdítenek el...” (2 Pét 3,16). Mirıl van tehát szó? Jézus, aki nem lazsált, éjt nappallá téve tanított, a fáradtságtól még a viharban is aludt, nem tudott elmondani mindent. Ami keveset elmondott a végtelen titkokról, azt meg mi alig írtuk le, s még a maradékot is elhibázzuk. Döbbenetes a kórlapunk. Ezek szerint füstbe ment terv lenne az Isten álma, hogy elérkezzék hozzánk az ı országa? Szerencsénkre nem errıl van szó. Jézus tudta, mire számíthat. Látta elıre a hamisított iratokat (az apokrífeket), az egzaltált gnosztikusokat, akik csőrikcsavarják a betőket, a mai világ házalóit, akik privatizálják a vallást... Amikor Amerikában jártam, vasárnap délelıttönként, jobb dolgom nem lévén, a tévében kalandoztam csatornáról csatornára... Istentisztelet itt is, ott is. Sportcsarnokból, székesegyházból..., hallelujázó kórusok, nekihevült szónokok és Biblia, Biblia, Biblia – minden mennyiségben, minden minıségben, egymásnak homlokegyenest ellentétesen értelmezve. No, ez az, amit biztosan nem akart Jézus. Amikor a betániai vacsorától az utolsó vacsoráig húzza az idıt, az nem a „lapzárta” elodázása. Még az utolsó köztünk töltött teljes napján, nagycsütörtök délelıtt is virágnyelven beszél a „vizes korsót vivı férfirıl...”, nem adja meg a vacsora lakáscímét, szemlátomást most már minden óra, minden perc drága számára. 10
Az utolsó simításokat végzi a jövendı talapzatán. Most vési a döntı vonásokat, nem valami iratra, hanem a maga köré győjtött Közösség idegeibe, szíve mélyébe. Kimondom végre a szót: Jézus Egyházat alapít, és nem Bibliát ír. Az elsı nemzedéknek csak „Ószövetsége” volt, no meg Jézusa. Az a Jézus viszont nem fakult emlékké. Az ígért Szentlélek valóban eljött, megértetett mindent (Jn 14,26), és elvezette ıket a teljes igazságra (Jn 16,13). Így született meg az Egyház (Csel 2,46). Ez a közösség 17 évvel a feltámadás és az elsı pünkösd után elkezdte leírni a köztük végbement eseményeket, elıször levelekben (1Tessz stb.), majd evangéliumokban. Elıbb éltek, aztán írtak (Lk 1,1). Ez biztosabb és emberibb megoldás volt, mintha az Úr egy Központi Irodát mőködtetett volna. Az Egyház nem lobogókból, ingatlanokból meg süvegekbıl áll. Az Egyház a megkeresztelt Jézus-követıknek a jól szervezett társasága. Bibliás nyelvre fordítva, arról van szó, hogy Péter baráti köre napról napra öszszejár. Esténként végezték a „vacsorát”, ahogy az Úrtól tanulták. Emlékeztek, beszélgettek, tanúságot tettek... „Hogy is volt akkor, amikor a magokat rágicsáltuk?” „Hát amikor a hegyre mentünk”, „meg amikor majd a vízbe fúltunk...?” „Mit is mondott akkor? Miért is mondta...?” „Most Credo 2008. február
kezdjük érteni!” Itt köztük nem lehetett csalni. Rögtön kiigazították volna egymást. Hatalmasan mőködött a „társadalmi kontroll”, és diadalmasan kísérte ıket a Szentlélek garanciája. Az, aki az elsıket tanította, a késıbbieket sem hagyta magára, hiszen megígérte: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Ma így mondjuk: aki titeket hallgat, az nem tévedhet hit és erkölcs dolgában. Mindez azért van, mert „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre” (Zsid 13,8). c.) Igen ám, de ezek után úgy tőnik, ördögi körbe jutottunk. Az Egyház a maga tekintélyét viszszavezeti Jézusra, akit viszont a Bibliából ismerünk. Ugyanakkor azt is állítjuk, hogy az Egyház elıbb volt, mint a Biblia. Ez nem a „tyúk vagy a tojás” elsıbbségének a kérdése? Talán egy hasonlat segít a tisztázásban. Élt egyszer egy híres feltaláló. Veszélyes mőtétre készülıdött, kórházba kellett mennie. Mielıtt bevonult volna, végrendelkezett. Természetesen nem a papucsáról vagy a macskájáról, hanem komoly dolgokról. Az eddigi eredményeirıl, a további kutatás irányáról, az intézet vezetésérıl... A mőtét sikerült. Visszatért az intenzív osztályról, hamarosan felépült, s újból belépett a régi dolgozószobájába. Mit tett vajon? Kivette a fiókjából a végrendeletét és betüzelte, mondván, hogy ez már nem kell, mert itt vagyok én? Egészen biztosan ilyesmi eszébe se jutott. Amit egyszer ugyanis leírtunk nagy gonddal, azt késıbb is használhatjuk. Egyetlen tanár se tüzeli el a múlt évi jegyzeteit, a zeneszerzı se égeti a régi kottáit... Mindenki él a múltjából... Fordítva: ha a végrendelet beszélni tudna, szemtelenkedne-e a gazdájával? Mondaná-e neki, minek jött viszsza? Nincs rá szükség, hiszen
minden nagyon jól le van már írva. Eszébe se jutna ilyesmi, elvégre az irat gazdája mégiscsak jobban tudja, mit miért írt le. Kilépve a hasonlatból, az Egyház és a Biblia viszonyában is ez a helyzet. Az Egyház nem pusztán valami porosodó „tradíció”. Az Egyház a bennünk tovább élı Krisztus (1 Kor 12,27). Valaki így mondta: az Egyház és a Biblia ugyanaz, csak az Egyház kicsit nagyobb, amint az autóbuszkerék külsı pereme is nagyobb, mint a belsı... A II. Vatikáni Zsinaton úgy beszéltek errıl a titokról, hogy a Biblia az Egyház lelki tükre. Köteles sőrőn belenézni. A szentmiséinkben naponta olvassuk, papjaink naponta többször is, mint imádságot mondják. A zsolozsma tulajdonképpen alkalmazott Biblia. A hittudományos szakkönyveinkben néha található úgynevezett „kvalifikációs” táblázat. Ez arról szól, hogy a hittételeinknek van egy bizonyossági – s így fontossági – sorrendje. Amennyire kinyilatkoztatott az igazság, annyira kötelezı. Van olyan tanításunk, ami bető szerint csak félig, vagy csak kikövetkeztethetıen van a Bibliában, illetve az Egyház tanításában. Eszerint alakul a tudományos „rangja” egy-egy kijelentésnek. Ez a minısítés adja a kötelezés fokát, illetve a tétel tagadójának vétkét, s annak a büntetését. Valahol itt rejlik a szétszakadt keresztény egyházak egymás felé közeledésének a lehetısége is. A hitigazságoknak – az elıbb említett szempontok szerint – hierarchiája van. Valószínőleg a régóta remélt, és elıbb-utóbb beköszöntı unió magvát az egymásra találó szíveken kívül a legfontosabb hitelvek egysége adja. Ez esetben ami a lényeges tanítások koncentrikus körein kívül található, az fakultatív. Ott a másként gon-
dolkodás nem bontó akadály, csak „rítus”-különbség... A lényeg tehát az, hogy se a Bibliát, se az Egyházat nem szemlélhetjük statikusan. Egyik sem készen pottyant az égbıl. A középkorban kiélezıdött feszültségeket az újkor számos felfedezése segít feloldani. A mai, mélyebb és tudományosabb látásunk már „historikus” és „pneumatikus”. Számunkra az Egyház nem múzeum, s a Biblia nem kövület. Az idıszámításunk kezdetén megjelent Élet (Jn 1,4) élve maradt, köztünk maradt, bennünk... és a kezünkben..., egységben. Úgy tudom, Magyarországon az eddig legjobban kiképzett biblikus szakember Mócsy Imre jezsuita professzor volt. Élete valóságos regény. Háromszori római doktorátusával itthon segédmunkás lett. Amikor az internálótáborban ırizték, rabtársainak „szabadegyetemet” szervezett... Akik késıbb Nyugatra szöktek, s jelentkeztek valamelyik világhírő intézetnél, ha igazolni tudták a Mócsy-féle „kistarcsai” végzettségüket, azoknak a szentírástudományát elfogadták. Halála elıtt nem sokkal, egyik utolsó lelkigyakorlatát a regnumi atyáknak tartotta. Megkérdeztem tıle, hogyan kell helyesen érteni a Szentírást, mert hála Istennek már minden valamire való kisközösségben olvassák, de többnyire úgy, mint az etióp udvarnok az Apostolok cselekedeteiben (Csel 8,31). Nincs, aki magyarázza. Mócsy páter válaszát máig nem felejtem. Azt mondta, a Bibliát hármas egységben kell olvasni. Egységben a fıszerzıvel, Istennel – tehát imádságosan, nyitott szívvel, tettre készen. Egységben kell lennünk az emberi szerzıvel, aki Isten indítására írt – tehát ismerni kell a „szakmát”. Tudni kell válaszolni a klasszikus kérCredo 2008. február
désekre, vagyis ismerni kell, hogy az elıttünk lévı iratokat ki írta, mikor, kinek, miért, mivel, hogyan stb. Végül egységben kell lennünk a „tulajdonossal”, az Egyházzal. Ismernünk kell az Egyház hivatalos értelmezését, a világ szakembereinek egységes álláspontját, stb. Az Egyház rendkívül igényes önmagával szemben. A szent szövegekhez csak az nyúlhat, csak az taníthatja, aki Rómában a Pápai Szentírástudományi Intézetben végzett. Oda pedig nem egykönnyen jut be egy földi halandó. Érettségije után 7 évig tanul a Hittudományi Karon, és doktorál. Ez már azt jelenti, hogy a „holt” nyelvek közül tudja a latint, görögöt, hébert, s az anyanyelvén kívül már egy-két élı nyelvet beszél. Ezek után megtanul olaszul, majd a biblikus felsı tanulmányai során még évente vizsgázik egy-egy élı nyelvbıl. Mire végez, minimum „hét nyelven” beszél... Az osztályzás, hogy a tudás mérése még árnyaltabb legyen, tizes rendszerben történik. A vizsgázás pedig bármely világnyelven lehetséges. Tarjányi professzor, aki maga is ott végzett, mesélte: nagy derültséget keltett egyik tanáruk, aki kihirdette, hogy nála 11 nyelven, többek között vietnámiul is lehet vizsgázni. Az Intézet növendékei a szünidıben végiglátogatják a szentföldi, az iraki, egyiptomi, meg a görög-török területeken megkezdett ásatásokat. İk nemzedékeket tanítanak majd, s nem hibázhatnak. Az orvostanhallgató sem hagyhat ki egy-két órát. Belehalna a páciens, ha a doktor csak úgy nagyjából értené a dolgát. Hatalmas a felelıssége annak, aki ma Isten szavát tolmácsolja. A legjobbat csak a legjobban lehet átadni. (Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Mária Rádió) 11
Lelkiség Száz évvel ezelıtt, Paul Wattson atya, anglikán lelkész, a Megbékélés Társasága, egyik megalapítója (Garrison, New York), vezette be az ima– nyolcadot a keresztény egységért, amelyet elıször 1908. január 18. és 25. között ünnepeltek. Pontosan hatvan évvel késıbb 1968-ban a világ egyházai és gyülekezetei elıször kaptak segédanyagot a keresztény egységért tartott Imahéthez, amelyet együtt készített az Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága (ortodox, protestáns) és a Keresztények Egységét Elımozdító Pápai Tanács (római katolikus). Mára az imahét elıkészítésében és ünneplésében való együttmőködés az anglikán, a protestáns, az ortodox és a katolikus egyházak, gyülekezetek és közösségek között bevett gyakorlattá vált. Ez az egyszerő tény már önmagában is bizonyítja az egységért való imádság hatékonyságát, és feljogosít arra, hogy a keresztény egységért tartott imahétrıl, mint sikerrıl beszéljünk, ami örömre és hálára is okot adhat. Amikor Paul Wattson atya megálmodta és létrehozta az ima–nyolcadot – ami a jelenleg ünnepelt Imahét a Keresztények Egységért kezdetének tekinthetı
– akkor úgy látta, hogy az egység a különbözı egyházak Római Katolikus egyházba valóvisszatérését jelenti. Ez az elgondolás befolyásolta az ima– nyolcad idıpontjának megválasztásában is, amit január 18, – az akkor római katolikusnaptárban „Szent Péter székfoglalásának ünnepe” – és Pál megtérésének ünnepe, január 25. között tartottak. Miután 1909-ben a Megbékélés Társasága testületileg beletagolódott a római katolikus egyházba, X. Pius pápa hivatalosan is áldását adta az egységért tartott ima–nyolcadra. Az 1930-as évek közepén Paul Couturier lyoni atya új irányt adott az egységért folyó ima– nyolcadnak. Addigra kezdett elterjedni az ima–nyolcadon való részvétel a katolikus egyházban és néhány olyan anglikán közösségben is, amelyeknek tetszett a római püspökséggel való újraegyesülés gondolata. Ugyanakkor ezt a megközelítést sok, a Római Katolikus Egyházon kívüli keresztény teológiai alapon elutasította Paul Couturier atya megtartotta a január 18–25–ös dátumokat, de megváltoztatta a szóhasználatot. Ettıl kezdve a hét az „Egyetemes Imahét a Keresztények Egységéért” nevet kapta, ami az atya szándéka szerint az egységért való imádko-
zást jelentette, „Krisztus akarata szerint”. 1959. január 25-én az ima– nyolcad befejezésekor XXIII. János pápa összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, ami erıteljesen bevonta a Katolikus Egyházat az ökumenikus mozgalomba. A zsinat végül ajtót is nyitott az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Titkársága és Keresztények Egységét Elımozdító Pápai tanács közötti hivatalos együttmőködés számára. 1966–ban közös konzultációt tartottak az imahétrıl, aminek eredményeként létrehozták az imahét anyagán dolgozó közös munkacsoportot. Ennek a csoportnak az elsı „terméke 1968– ban már használatra készen állt. 1973–tıl kezdve minden évben a világ más és más tájáról hívnak össze egy ökumenikus csoportot az imaheti anyagok elsı tervezetének elkészítésére, amelyet aztán egy közös nemzetközi elıkészítı bizottság vitat meg. Az ilyen fajta világ körüli utazás aláhúzza az imahét igazi ökumenikus jellegét. Az imahét közös elıkészítésének és ünneplésének ez a hosszú története 2004–ben végül elvezetett az imahét anyagának a Hit és Egyházszervezet és a Keresztények Egységét Elımozdító Pápai Tanács közös kiadásáig.
Dsida Jenı
FEBRUÁR A sarkon, hol a lámpa fénye halvány, egymásra torlik két fura menet, megállnak és hosszú farkasszemet néznek, zászlójuk kissé lehajtván. Az egyik a bőnt sirat és bőnt temet, gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán, a másik csapat maskarába varrt fán ördögfejet visz, táncol és nevet. 12
Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal, bőnbánón látja angyalok karát s szemét lehunyja méla áhítattal; míg a zarándokfı, egy vén barát, szíve mélyén, mely zárva két lakattal, idézi antik istenek nyarát. Credo 2008. február
IMA Gyertyaszentelı Boldogasszony ünnepén (Február 2.) Felajánlom szívemet neked, boldogságos Szőzanyám, mint egykor Te felajánlottad isteni szülöttedet a templomban, melynek emlékét anyaszentegyházad a mai napon ünnepli. Isteni szent Fiad példát akart adni nekünk, hogy magunkat Isten törvényeinek alázatos szívvel alávessük; mert İ, az ég és a föld alkotója, aki a törvény felett állott, készséges szívvel vetette alá szintén magát a törvénynek. Azt isteni törvényhozó hódolt saját törvényének, s a világ Megváltója egy szerény áldozat árán váltotta meg magát!
Hát én mit ajánljak fel neked, kegyelmes Istenem, bőneim váltságául?! Fogadd tılem töredelmes szívem ıszinte bőnbánatát. Add nekem érette cserébe szeretetedet, hogy Tehozzád ragaszkodjam élı szeretettel mindörökké. Mindenható, gyújtsd meg szívemben a hit világát, valamint anyaszentegyházad a tiszta viaszból készült gyertyát meggyújtja oltárodnál. Ezen szentelt égı gyertya, mely Krisztust, a világ világosságát jelképezi, szolgáljon oltárod díszének emelésére, halálom óráján pedig ébressze bennem a halhatatlanság boldog reménységét. Amen.
Boda László
KEZDİDIK A NAGYBÖJT A keresztény ember is keresi a dolgok értelmét. Hányszor halljuk: „Mi értelme van ennek, vagy annak?” „Megtenném, de nincs érelme.” Van-e értelme keresztény életünk – mondhatni – liturgikusböjtöléseinek? Természetesen van. Különben az Ószövetség nem iktatta volna be a választott nép létformájában, és Jézus sem vette volna át onnan, hogy tökéletesítse. Ha nem volna értelme, az Egyház kétezer éves gyakorlatából régen eltőnt volna. A Titokzatos Test kidobta volna magából, mint a szervezet átültetéskor az idegen szívet. De megtartotta. Hamvazószerdán kezdıdik Egyházunknak a negyvennapos böjti idıszaka, mellyel az Úr húsvétjára - a mi megváltásukra készülünk. Miért érdemes lemondani valamirıl? Azért, hogy többek legyünk általa. A keresztény alázat azt jelenti: azért hajolok meg, hogy magasabb legyek. A szobrász tudja, hogy sok fölöslegeset le kell hántani anyagából, hogy a szobor teljes szépségében kibontakozzék. A szobor pedig jó példa arra: valami azzal lesz több, hogy elvesznek belıle. Az ókereszténykor atyái is így nyilatkoznak a böjtrıl, ami Szent Atanáz szerint „meggyógyítja a betegségeket, s megtisztítja a szívet”. Utóbbihoz nem kell kommentár. A böjt belsı fegyelemre nevel. Ami pedig az elıbbit illeti, napjainkban az különösen idıszerő. „Hízik a világ” – dokumentálja képekkel is a tv, és ez a jóléti társadalmakra különösen jellemzı. S a cikkíró hozzáteszi: „Az elhízás immár járványként pusztít.” Német orvosok ezzel kapcsolatban a böjt egészségtani elınyeit méltatják. Azt is hozzáteszik: több kellene belıle. Még az Egyház által elıírt böjtöt keveslik egyesek. Azzal persze nem lehet megoldani a túltápláltság „járványát”. Az Egyház böjti fegyelme igazában belsı készsé-
get alakít ki arra, hogy az életünkkel járó nagyobb lemondásokat kellı lelki vértezettséggel vállalni tudjuk. A keresztény böjt azonban engesztelés is. Penitencia. A böjt nem azért van, hogy vágyainkat kioltsuk, hanem azért, hogy mellékes és sorvasztó vágyainkkal szemben legfıbb vágyunka gyızelemre segítse: azt, hogy igazabb és boldogabb emberekké váljunk. Francios Mauriac, a Nobel-díjas katolikus regényíró beszámol arról, hogy miközben a család megtartotta a pénteki böjtöt, sülönösen a nagypénteki szigorú böjtöt, a nagyapa tüntetıen fogyasztotta a húst. Amikor kérdıre vonták, gúnyos mosollyal azt válaszolta: „Mi öröme telnék abban Istennek, hogy én böjtölök?” Hát abban nem a Mindenhatónak van öröme, hanem nekünk meg a hozzátartozóinknak, ha megfontoljuk mindazt, ami a keresztény böjtöt értelmes lemondássá teszi. Hiszen Szent Ágoston szerint „a testet a lélek hatalma alá hajtja…, és kioltja a tisztátalan szenvedélyek tüzét.” Mert nem kisebb a tét, mint testi és lelki egészségünk ügye, üdvösségünk szolgálatában. Értelmes böjt? Végre valami, amiben orvosok, papok és nevelık egyetértnek. Meg kell tanulnunk idınként és bizonyos dolgokban okosan lemondani, saját érdekünkben és mások érdekében. A család közösségében ez elemi igény. Az önfegyelem tehát erény. A testi és lelki betegségek sok gyógyítójának nevében fogalmazom meg a szójátékot: „Tanulj meg lemondani, hogy ne kelljen rólad lemondani.” Prohászka Ottokár emlékezetes szavait a keresztény böjtre is alkalmazni lehet: „Veszteség, nagyobb nyereségért.”
Credo 2008. február
13
Külsı önmegtagadások Böjtöltessük a szemünket! A szem a lélek ablaka. Sok halálos bőn kezdıdött a szemen keresztül. Böjtöltessük a fülünket! Nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket minden megszólás és pletyka elıl. Böjtöltessük a nyelvünket! A sok beszédben nem lehet elkerülni a bőnt. Teremtsünk csendet magukban és magunk körül.
Böjtöltessük a testet azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet! A test legnagyobb böjtöltetése az álom elvonása. Kezdıdjék a kelés fürge, vidám, nagylelkő kiugrással.
Belsı önmegtagadások Tagadjunk meg kishitőségünket! Tagadjuk meg elpuhultságunkat! Tagadjuk meg magunkat az emberekkel való viszonyunkban! Elviselni a nehezen elviselhetıt.
Horváthné Annuska
Üdvözlégy Mária Ó, mennyei szent Szőz! Égi édesanyánk! Ó, ne hagyj elveszni mennybéli Pátrónánk! Esdekelj ki nékünk békét – boldogságot, Hárítsd el fölülünk a rabszolgaságot!
Aki miértünk olya sokat fog szenvedni, Ki a szent keresztfán értünk meg fog halni. Aki megkötöznek, s ostorral csapdossák, S tövisbıl koronát a fejére nyomják.
Mária! Istennek kedves szép leánya, Könyörögjél értünk Szentlélek mátkája! Te, ki Megváltónknak édesanyja lettél, Az emberiségnek megbocsátást nyertél.
Szeretettel veszi keresztjét vállára, S viszi bukdácsolva fel a Golgotára. Háromszor elesik, összetöri magát, – Veronika kissé enyhíti fájdalmát.
Üdvözlégy, áldott légy, Mennynek szép Rózsája, Názáret liljoma, Szeretetláng Anyja. Szívünkbıl köszöntünk Világ Királynéja Áldásodat várjuk Jézus Édesanyja!
De a zsongó tömeg, kit tegnap gyógyított, Ma halált kiált rá. – A megtébolyodott –. S áldó két keze– lába átlyuggatva, Ó, Uram könyörülj! – Áll már a keresztfa!
Tıled, ki Urunkat öledben tartottad, Becézted, tápláltad, s majdan elsirattad. Ám, bemutattad İt Mennyei Atyánknak, – S tudván, hogy – İ lesz majd váltság e világnak.
Jaj! Én is ott voltam, s halált kiáltottam. Ó, Uram! Irgalmazz! Nagyon megromlottam. Azt hiszem, nincs bőnöm, s telve vagyok sárral. Kegyelmezz Istenem! Mondom a latorral.
NEGYVEN NAP A TISZTÁNLÁTÁSÉRT „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket” (Jn 20,21). Az evangéliumi rész azt mutatja meg, hogy a mindenkori „küldött” – az evangélium olvasója – ugyanazon kísértéseknek van kitéve, mint Jézus, az Atya küldöttje, szeretett Fia. İ a lélek vezetésével pusztába megy. Tartsunk vele! Ez a puszta nem magány, nem meddı magába fordulás, hanem épp az ellenkezıje. Kitárt szívő, az Atya szeretetét éhezı olyan egyedüllét, mely imádságos, imádó együttlét az Atyával. Ebben az imádságos együttlétben, a Lélek sugárzó világossá14
gában Jézus tisztán lát. Az Atya akaratát akarva tisztán látja, hogy az Atya küldötte. Messiás soha nem tud megfelelni e világ messiásvárásának. Azt is tisztán látja, hogy e messianizmusok szép szavú elvárásai mögött aknamunka van, a sátáni világ dolgozik bennük (Ef 6,12). Látja azt is, hogy a hazugság fejedelmének módszertana mit sem változott a teremtés hajnala óta. Az istentelen rontás, romlottság, a nyájasság és a kívánatosság (Ter 3,1-6), az „emberiesség” csábításával kísért. Ezért is olyan nehéz tetten érni. Csak az imádság éberségében lehetséges Csak az Atya akaCredo 2008. február
ratával egyezı szív ismerheti föl az Atya akaratával egyeztethetetlent. Nagy figyelmeztetés, hogy Jézus közvetlen környezete, a meghívott tanítványok közössége is megkísértett, és ezért kísértı is. Lépten-nyomon az e világi messiást kérik számon a Mesterükön. A kafarnaumi ház ajtaja elıtt már kora hajnalban ott tolong a gyógyulásra váró népek sokasága, és Jézus nincs sehol, imádkozni vonult el. Az apostolok méltatlankodva keresik ıt, és vádolva kérik számon rajta, hogy miért hagyta cserben az embereket, a nála gyógyulást keresıket.
Válaszával pedig már végképp nem tudnak mit kezdeni: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem” (Mt 1,35-38). Szegény apostolok az utolsó pillanatig reménykednek abban, hogy Jézus megvalósítja a hatalmas messiási birodalmat, még közvetlenül a mennybemenetel elıtt is fölteszik neki a kérdést: „Uram, most állítod helyre Izrael országát?” Az utolsó vacsorán, az elsı szentál-
dozás „áhítatában” is a „ki nagyobb közülük” versengése foglalkoztatja ıket, vagyis nagy a helyezkedés a birodalmi posztokat illetıen. Ekkor hangzik el újra a szolgálat méltóságáról szóló tanítás, melyet János evangéliumában a lábmosás története vés a szívünkbe. Az bizony már végképp megemészthetetlen, hogy a Messiás a szenvedı szolga (Iz 53,1-12), és hogy nem jönnek az angyalok, „hogy kıbe ne üsse lábát”. Péter szenvedéstıl óvó,
szemrehányó szavaira adott jézusi válasz ezen „emberséget” leplezi le: „Távozz elılem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törıdsz, hanem az emberekével” Mindez intı jel a mindenkori egyháznak, vagyis nekünk, hogy szükségünk van arra, hogy Jézussal a Lélektıl kísérve a pusztába menjünk, ahol így imádkozzunk: „Miatyánk… szabadíts meg a Gonosztól!” (forrás: Új Ember)
Szép József: Minap futottam össze az utca végén Töprengı tehervivıkkel megfáradtan Meggyötörve, mint régi szolgák Megpihenni akarnak. Ezer a gond balra, jobbra, vagy elıre Menjenek, engedem mégis csak Elsıbbség illeti ıket az utca végén, Hátra nem mehetnek. İk sem tudják, zavarni nem akarok De gondolkodnak szabad-e, vagy a Csend, mintha több ezer éves terhet Akarnának ledobni, sikertelenül. Magyar könyörgés az aggokhoz, nem Csodálatos megpihenve számadást adni De ık nem akarnak Felesleges beszıni a fáradságba a Rá növı terhet. Sok fiatal megcsodálhatná ıket,
A nem szólalás arcáról mond el mindent, És te érted Szinte titok, pedig böjtöltek, de látszik Hogy kevés. Fokozatosan tisztul a test és ık biztos Igazságot kapnak valami roppant, Ezer gondot ismerı értı titokról. Egészen közel kerültek a döntéshez, De sokan vannak, nem könnyő szavazni Kéne, de mindenki tart valamit a kezében, Segítve egymáson, ha az utolsót is eléri A gondolat, lelkek kórusa ünnepel Pihenésére vált a kitartó hőség és Úgy érezve, mindegyik irány jó, mert A forgalomirányító figyel a részletekre İ nem egyirányú, több felé megfordul érted Tudom ki İ? A forgalmat iránytó: Jézus
GYÓGYÍTHATATLAN BETEGEKÉRT
A betegek világnapjára szóló pápai üzenet Az egyház ismét a szenvedık felé fordul és felhívja a figyelmet a gyógyíthatatlan betegekre, akik minden földrészen megtalálhatók, de különösen ott, ahol a szegénység és a nehéz életkörülmények végtelen nyomort és szenvedést okoznak. A Szentatya lélekben jelen lesz a betegek világnapján, és arra buzdítja a keresztény közösségeket, hogy továbbra is tegyenek tanúságot az Úr gyöngédségérıl és irgalmasságáról. A betegséggel elkerülhetetlenül együtt jár egyfajta válság, illetve az, hogy józanul felmérjük személyes helyzetünket. A fejlıdı orvostudomány gyakran nyújt megfelelı eszközöket ahhoz, hogy válaszoljunk
erre a kihívásra, legalábbis ami a fizikai szempontokat illeti. Az emberi élet azonban elıbb, vagy utóbb halállal végzıdik, amire minden embernek fel kell készülnie. A tudomány elırehaladása ellenére nem minden betegséget lehet gyógyítani, s a kórházakban világszerte számos olyan testvérünket ápolják, akik gyógyíthatatlan állapotban lévı betegek. Emellett még mindig emberek milliói élnek egészségtelen életkörülmények között, akik gyakran nélkülözik a legalapvetıbb orvosi ellátást is. Ennek tudható be, hogy nagymértékben meg növekedett a „gyógyíthatatlan” betegként nyilvántartottak száma. Credo 2008. február
Az egyház segítséget kíván nyújtani a gyógyíthatatlan, betegeknek. Ezért egyrészt olyan igazságos társadalompolitikára szólítja fel az illetékeseket, amely a betegségek okainak kiküszöbölését célozza, másrész sürgeti a haldoklók és gyógyíthatatlan betegek jobb minıségő ápolását. Olyan életfeltételeket kell teremteni, amelyekben még a gyógyíthatatlan betegségekkel, sıt a halállal is emberhez méltó módon lehet szembenézni. Szükség van több olyan gyógyító központra, amely a betegeknek teljes ellátást nyújt, emberi és lelki segítséget is biztosít. Ehhez minden embernek joga van, és ezt a jogot mindnyájunknak védelmeznünk kell. 15
Életünk - Egyházközségi farsang
16
Credo 2008. február
Anyakönyvi adatok: Halottaink: december 29., Nagybajom: LİRINCZ ISTVÁNNÉ (született Fehér Rózsa) élt 79 évet. Gyászolják – leányai:: Katalin és Ilona, unokái: László, Árpád, Gábor és Péter, vejei: László és Miklós, dédunokái: Benjamin, Árpád és Barnabás.. január 2., Böhönye: PISZTER LÁSZLÓ, élt 58 évet. Gyászolják – özvegye: Ilona, gyermekei: Mónika, Andrea és László. Unokái: Dzsenifer, Zoltán, Mónika, László, Bianka és Ramóna. január 5., Nagybajom: özv. BÖRÖCZ JÓZSEFNÉ (született Ferencz Mária), élt 79 évet. Gyászolják – leánya: Mária, unokái: János és Szilvia, unokamenye: Andrea, dédunokája: András, unokaveje: Gábor. január 10., Vése: TÓTH JÓZSEF, élt 71 évet. Gyászolják –felesége: Erzsébet, fia: József és testvérei. január 17., Nagybajom: özv.CSONKA IMRÉNÉ (született Árvai Rozália), élt 78 évet. Gyászolják – testvérei: György és Sándor és családjaik. Gyermekei: György, Júlianna, Éva, József és Mária. Valamint 15 unokája és 10 dédunokája. január 18., Nagybajom: BUJBÁCZI GYÖRGY, élt 89 évet. Gyászolják – felesége: Mária, testvérei: Margit, János és Erzsébet és azok családjai, unokái: Ildikó és József. Unokaveje: Zsolt, unokamenye: Beáta, dédunokái: Sára és Fanni. Búcsú Gyuri bácsitól: Kedves Gyuri Bácsi! Engedje meg, hogy egyházközségünk e pár sorral emlékezzen Önre. Hálásan köszönjük jó szándékát – akár pénzbeni, akár fizikai segítségét. Tudva levı, hogy idıs kora ellenére is kivette a részét a templom tatarozásakor, A plébánia építésénél is tevékenykedett, de bármi munka volt, akár templom vagy a plébánia körül, mindig tudta, hogy mit kell cselekednie. Hálásan köszönjük! A Mennyei Atya fizessen bıven érte! Ölelje szent keblére, hogy az üdvözült lelkekkel együtt dicsıíthesse a Világ Urát. Egyházközségünk nevében: Vizes Annus néni január 23., Böhönye: LANDEK JÓZSEF, élt 79 évet. Gyászolják – felesége: Mária, testvérei: János és Mária és azok családjai, gyermeke: Margit, unokái: Tünde és Krisztina, dédunokái: Noel és Zoé.
Keresztelés: december 23., Nagybajom: DÁNIEL CSABA (Teller Csaba és Lóki Erika gyermeke) Táncsics u. december 30., Böhönye: EMMA, PANNA, ANNA (Laki Tamás és Szabó Zita gyermeke) Szabadság u. január 6., Nagybajom: MIKLÓS (Bíró Miklós és Izer Ildikó gyermeke) Csokonai u.
Gyermekeknek Miklós Erzsébet
Hol volt, hol nem volt, nem tudom, hogy igaz volt–e, azért mégis elmondom. Volt a város szélén egy kedves kis házikó. Egy öreg néne lakott ott az unokájával, egy kedves kislánnyal, akit Hajnalnak neveztek. A szülei egy különös balestben eltőntek, nem sokkal a kislány születése után, ezért élt a nagymamájával. A titokzatos eset pedig úgy történt, hogy apukája és anyukája éppen sétálni indult egy szép
nyári este, amikor megnyílt alattuk a föld, és mindketten eltőntek. Azóta nem látta ıket senki, így azt gondolták, hogy meghaltak. Hajnal egy darabig sírdogált utánuk, aztán mégis boldogan élt a nagyanyjával. Egyszer meglátogatta ıket egy gazdag ember, akivel távoli rokonságban voltak. Látta, hogy Hajnal okos, értelmes kislány, és felajánlotta, hogy taníttatni fogja a kis árvát. Credo 2008. február
Így is lett. Hajnal jól haladt az iskolában, minden osztályt kitőnıen elvégzett, és közben nagyon szép lány lett belıle. Néha eszébe jutott, milyen jó lenne, ha neki is lennének szülei, mint a többi társának. Kérdezgette az eget, miért vette el tıle a szüleit. Egyszer csak kérdésére egy felhı válaszolt, legalábbis a felhıbıl szólt a hang: – Ne itt az égben keresd a szüleidet, a föld nyelte el ıket, és az alvilági manó foglyai! 17
Ennyit mondott a hang, semmi többet. Hajnal nagyon meglepıdött, de biztos volt benne, hogy valóban hallotta ezt a hangot. Remény ébredt benne, hogy láthatja még a szüleit, ha ki tudja ıket szabadítani az alvilági manó fogságából. Senkinek nem merte mondani, még a nagyanyjának sem, hogy mit hallott, hiszen úgysem hitték volna el neki. Állandóan azon gondolkodott, mit tegyen. Egy reggel aztán összepakolt, írt egy levelet a nagyanyjának, és útnak indult. Ment, amerre a szíve vitte, erdıkön, völgyeken át, hátha megtalálja az alvilágba vezetı utat. Útközben emberekkel, állatokkal találkozott, de senkinek nem mondta el, hova indult. Egész nap és egész éjjel a szüleit szólongatta, hátha meghallják. Már majdnem elvesztette a reményt, és azon gondolkodott, hogy visszafordul, amikor egy szép rét kellıs közepén megnyílt alatta a föld és lesüllyedt. A föld bezárult felette és minden sötét lett. Jó darabig zuhant lefelé, míg egy ugyanolyan réten találta magát, mint ahol elıtte volt. Elindult az orra után, nagy örömmel, hogy biztos itt fogja megtalálni a szüleit. Nemsokára egy falhoz ért, azon volt egy kicsi ajtó. Zörgetett, de nem jött ki senki, ezért lenyomta a kilincset és belépett. Az ajtó mögött kicsit sötétebb volt, de azért látott egy keskeny ösvényt. Régen nem járhatott arra senki, mert majdnem teljesen benıtte a fő. Az volt a furcsa, hogy nem voltak madarak, és nem fújt a szél sem. Hamarosan egy üvegházhoz ért. Éppen be akart menni, amikor egy kis pillangó szállt a vállára és megszólította:
18
– Kedves idegen, ha jót akarsz magadnak, ne menj be oda, mert a virágok illata örökre elbódít, és soha nem mehetsz vissza oda, ahonnan jöttél. Megijedt a leány. Talán itt van a szülei közelében, és mégsem hozhatja ki ıket! – Segíts nekem kis pillangó, hogy hozhatnám ki a szüleimet, hogy magam is el ne bóduljak? – Egy megoldás van, be kell kötnöd az orrod és a szád, és addig lehetsz bent, amíg levegıvétel nélkül kibírod. Fogta a kendıjét a lány, bekötötte orrát, száját, nagy levegıt vett és belépett az üvegházba. Rengeteg virág volt ott, ontották az édes, bódító illatot. Sokan ott ültek körülöttük, elbódultan a jó illattól. Mások álldogáltak, vagy sétáltak.
Hajnal azonnal megismerte édesanyját, mert mintha saját magát látta volna. Kézen fogva sétált édesapjával a virágok között. Éppen feléje tartottak. Már alig volt levegıje, mégis odafutott hozzájuk, megfogta az apja kezét és húzta ıket az ajtó felé. Nem ellenkeztek, futottak ık is vele. Elérték az ajtót, szinte úgy estek ki rajta. Ott kint megszőnt a varázslat, a leány boldogan lélegzett a tiszta levegın. Nagyon lassan szülei is kezdtek magukhoz térni a mély kábulatból, és csodálkozva nézték a szép
Credo 2008. február
leányt, aki annyira hasonlított rájuk. Nem szóltak semmit, csak nézték és vártak. A pillangó boldogan repkedett körülöttük. Ekkor a leány szép sorban elmondta, hogy mi történt velük, és ı hogyan jött el értük. Nagyon csodálkoztak, és sírtak örömükben, hogy újra együtt lehetnek. Aztán elszomorodtak, mert tudták, hogy még sokan vannak bent a kábulatban. Szerettek volna nekik is segíteni. A pillangó azonban megszólalt: – Sajnos nem menthetitek meg most ıket. Nektek sietnetek kell, mert hamarosan újra megnyílik a föld és csak akkor tudtok viszszamenni. Ez nagyon ritka alkalom és rövid ideig tart. Elindultak hát vissza az ösvényen, és hamarosan odaértek, ahol a leány lesüllyedt. Megnyílt felettük az ég, emelkedni kezdtek, és egy pillanat alatt a saját kertjükben találták magukat. Nagy volt az öröm, mikor a házban megtalálták a nagymamát, aki még most is az unokája miatt sírdogált. Amikor meglátta mindhármukat, azt hitte, álmodik! Egész nap csak meséltek, mi minden történt velük, mióta a szülık eltőntek. Azok nem emlékeztek szinte semmire, csak arra, hogy sétáltak együtt a kertben. Szerencséjükre a lány olyan kitartóan és ıszinte szívvel keresett, hogy megtalálta és ajándékul visszakapta ıket. Nagyon boldogok voltak, hogy ilyen leányuk van. Aki megmentette ıket szeretetével. Hálából megmenekülésükért, sokat imádkoztak azokért, akik még ott vannak a manó fogságában. Így még többen kiszabadultak onnan. De ez már egy másik történet.
- Gyorshajtásért felírom mondja a rendır az autósnak. Az ,ég mindig jobb, mintha én írom fel magát. Miért? Mi maga? Sírkıfaragó ☺☻☺☻☺☻☺☻ Vizsgán így szól a professzor a diákhoz:
Nos, kolléga, meg tudja nekem mondani, mit jelent az a szó, hogy relatív permehabilitás? Pótvizsgát, tanár úr, ha jól sejtem… ☺☻☺☻☺☻☺☻ Hogy hívják a villamos szék bátyját? Elektrón
☺☻☺☻☺☻☺☻ Pistike a pad alatt a Micimackót olvassa. Pistike – szól a tanítónı. Mondd meg, ki volt Róbert Károly fia? Róbert Gida
Rejtvény (Készítıje: Pusztai Mihály, Marcali) Bernadett kérdésére, a szőzanya válaszát a rejtvényünk vízszintes 1. sz. és a függıleges 21. sz. sorban rejtettük el. A megfejtést február 20-ig kell beküldeni. A helyes megfejtık között értékes könyvet sorsolunk ki. VIZSZINTES: 1. Beküldendı 9. Hajít 10. Tejcukor 11. Kutya 12. Állj! – németül 13. Szolmizálás 2. hangja 15. Mese eleje 17. Holland kormány városa 19.Telefon feltalálója 21. Téli mínusz 22. Svéd város (Malmö) 23. „ sok viszály után” (Vörösmarty) 24. Kapu bejárat – angolul (gate) 26. Rögzítı eszköz 27. Én, …, Ö, 28. Szeged híres írója (…Ferenc 1879 – 1934) 29. Növény a földbıl kibúvik 30. …. megvénülünk ( Jókai regény címe) 33. Malária gyógyszere volt
14. Nem kemény 16. Csordultig van 17. Csendes szavú 18. Vágy egyik fele 19. Mongol kán (Mo-t, 1241-ben feldúlta) 20. Római 50, és 1000 21. Beküldendı 22 .… Hari (Kémnı, 1917-ben agyonlıtték) 24 .… Dezsı (színész) 26. Sok ideig 27. Teréz becézve 28. Harmat vége! 29. Gyötrelem 31. Y.A. 32. Mindnyájan, 1
2
3
9
5
6
11
12 14
8
13 15
16
18
19
21
20
22
23
24
25
26
27
28 30
7
10
17
FÜGGİLEGES 1. Keserő ellentéte 2.Nemzeti Olimpiai Bizottság 3. Világbajnokság – rövidítve 4. Norvégia leghosszabb folyója (Glama) 5. Egyetem, 1701-ben alapították New Havenben ( Yale) 6. Rövidítve a 10. hónap neve 7. Káté! 8. A.O.R.
4
29
31
32 33
Credo 2008. február
19
Miklai Lászlóné MÁRVÁNY KALÁCS 50 dkg cukrot 7 tojás sárgájával, 25 dkg margarinnal, vagy 15 dkg zsírral jól kikeverünk, majd 45 dkg lisztet, 1 sütıport 3 dl tejet és a 7 tojás habját könnyedén hozzákeverjük. Kétfelé vesszük, az egyik felébe 4 dkg kakaóport keverünk. Kivajazott, lisztezett formába öntjük, úgy hogy a sárga és a barna massza keveredjen. Forró sütıbe tesszük, majd lassú tőznél sütjük. Jó étvágyat!
„Lurdi imádság” idıpontjai: Nagybajom: február 2. szombat, – 5. kedd, – 7. csütörtök, – 10. szombat. Böhönyén: február 6. szerda, – 9. péntek, – a szentmisék után. Böhönyén a hamvazószerda kivételével a szerda esti szentmisék – a hívek kérésére elmaradnak. Február 2. Szombat Február 2. Urunk bemutatása
Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Balatonszemesen
Február 3. Vasárnap Február 6. Hamvazószerda
Gitáros szentmisék kivételesen elmaradnak.
Február 10. Vasárnap
Nagybajom, (kivételesen) 1800 – ünnepi szentmise Gyertyaszentelés, balázsáldás utána pedig „lurdi imádság” Szentmisék alatt gyertyaszentelés, utána balázsáldás
SZIGORÚ BÖJTI NAP! (A hústilalmon kívül 18-60 éves korig napi háromszori étkezés, egyszeri jóllakással) Böhönye, 1700 – szentmise BETEGEK VILÁGNAPJA Betegek szentsége ünnepélyes kiszolgáltatása minden faluban Kérjük az autós segítségek jelentkezését!
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe:
[email protected] Alapító kiadó: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Horváth Veronika, Lempach Gabriella és Varró József. Fotó: Internet. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, márciusi számunk 2008. március 2-tıl kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!
20
Credo 2008. február
