CREDO A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
14. évfolyam 6. szám 2012. június hónap
140. szám
BÉRMÁLÁS NAGYBAJOMBAN 2012
HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence)
NAGYBAJOM KATOLIKUS PAPJAI
7. Újhelyi János atya, az első, név szerint ismert plébánosunk 1717–ben A XVI. század a Veszprémi Püspökség, Somogyország és a nagybajomi katolikusok életében szomorú, tragikus, könnyel és vérrel áztatott korszak volt. 1546 után már nem volt lelkipásztora az árván maradt híveknek Nagybajomban. 1566 után pedig teljesen megszűnt az intézményes hitélet a veszprémi Egyházmegyében. Az egykor virágzó apátságok, prépostságok, kolostorok, nevezetes plébániák romokban hevertek, vagy már a pontos helyüket sem ismerjük, mert a török az egyházi épületeket lebontatta és elszállítatta a használható anyagokat az elfoglalt várak megerősítésére. A szentmisék, a szentségek kiszolgáltatása tiltott cselekménynek számított a török által uralt hódoltsági területen. Az árván maradt lelkek közül sokan a reformáció hívei lettek. A katolikus egyház hűséges gyermekei a szívük mélyén őrizték az ősi hitet, és a maguk módján élték és gyakorolták a vallásukat. A rózsafüzér, a litánia, az ősi, szebbnél–szebb egyházi énekünk több testvérünket is megtartotta Jézus Krisztus egyházában. A magyar püspökök, főpapok, akiknek az egy-
házmegyéjében megszűnt a hitélet, Nagyszombatban éltek, az ottani székesegyház kanonokjai voltak. 1566–1620 között a kinevezett megyéspüspökök csak képzeletben és mások elmondása alapján ismerkedtek az egyházmegyéjükkel. 1629–ben, az akkor magyar katolikus püspöki kar megszervezte és engedélyezte a licenciátus intézményének működését. Ez azt jelentette, hogy az egyház által kiválasztott nőtlen, jámbor és tanult férfiak egyházi engedéllyel végezhettek: igeliturgiát, keresztelést, esketést, temetést, vezethették a közösségi istentiszteleteket és taníthattak, nevelhették a híveket, őrizték a lelkeket az egyházban. A püspöki kar később már azt is megengedte és szorgalmazta, hogy szentségi házasságban élő, jámbor, tanult és vezetésre termett férfiak is lehettek licenciátusok. A licenciátus intézményének bevezetése abban a korban az isteni Gondviselés alkalmas és hathatós eszközének bizonyult. A licenciátusok reményt vittek a csüggedt és elárvult lelkek szívébe. A hit őrzése mellett a jövő egyházképét is építették. Az áldásos lelkipásztori tevékenységük
bátorítólag hatott a hódoltsági területen kívül élő szerzetesekre és egyházmegyés papokra, akik sokszor az életük kockáztatása által is vállalták az árván maradt katolikus testvérek látogatását és pasztorálását. 1630–ban Turbékon (Szigetvár mellett) Vidacs István nevű, zág- létük és munkájuk a marábi egyházmegyés pap radék katolikusok körében nagy lelki örömet jelentett. 1638–ban Jakusics György veszprémi püspök kérésére a jezsuiták megerősítették az andocsi jezsuita népmis�sziós központjukat, és onnan járták be egész Dél– Dunántúlt. Az atyák parasztruhába öltözve, sokszor végveszélyek közepette látogatták a településeket, és ápolták, őriztelepedett le, és látta el a ték a megmaradt katolifőpásztora engedélyével kus életet. Horvát János jezsuita atya, az andocsi a környék pasztorálását. Vaskán Petrovics misszió vezetője igen siGyörgy licenciátus mű- ralmas képet fest a rendködött, aki szintén püs- társai áldozatvállalásápöki megbízatással igen ról, akik jobban féltették buzgón teljesítette a hi- a maradék lelkeket, mint a saját életüket. vatását. Széchenyi György A hitet védő és megőrpüspök ző szerzetesek, a feren- veszprémi cesek és a jezsuiták már (1648–1655) Sümegen a XVII. század első fe- letelepítette a ferences lében eljutottak a több- szerzeteseket. A főpászségében protestáns So- tor kolostor–alapítása kimogyba. Áldozatos mun- váltotta a protestánsok kájukat a török félhold ellenszenvét és erőteljes uralma alatt igen kevés támadását. 1686, Buda siker koronázta, de jelen- visszafoglalása után el-
CREDO 2012 május
3
kezdődött a kegyetlen török hadsereg kiszorítása Dunántúlról, ezen belül a veszprémi püspökség és Somogyország területéről. 1687–ben, ahogy Segesd és környéke keresztény uralom alá került, a ferencesek azonnal letelepedtek Segesden. Barchich Bernardin és Simoncsics Márton voltak az első atyák, akik elkezdték a ferences életet Somogyország ősi földjén. 1688–ban Kőrösről jött Segesdre Mayr Izaiás. Ez a három atya az egész környék lelkipásztori feladatát látta el. Munkájuk igen nehéz, fáradságos volt, mert 50 kilométeres körzetben nem volt katolikus pap. 1690–ben a zágrábi püspök betöltötte a berzencei plébániát. 1566–1777–ig Nagykanizsától Barcsig terjedő települések a Zágrábi Egyházmegye fönnhatósága alá tartoztak. A zágrábi egyházmegyés papok, bosnyák, horvát, majd a segesdi ferencesek látogatták és pasztorálták ezt a vidéket is. 1690–ben újabb szerzetes érkezett Segesdre: Faniáncsics Péter, akit a rend házfőnökként állí4
tott rendtársai élére. Buzgó, tetterős, bátor, kiváló szervező és vezetésre termett pap volt, aki igen sokat tett a szerzetesi élet megszervezése és a környék módszeres lelkipásztori ellátottsága érdekében. 1691–ben Krajlevics Tamás és Fabiáncsics Pál, 1699–ben Holusán Mátyás került a segesdi rendházba. 1773–ban Fabiáncsics Pált és Holusán Mátyást elhelyezték Segesdről, de helyükbe Kralek Tamás és
Lukanecz Paszkál lett a kolostor lakója. A jó ferences atyák és testvérek igen szerényen éltek Segesden. Szorgalmasan dolgoztak, művelték a háztájit és a konyhakeretet, állatokat tartottak és koldultak a megélhetésük érdekében. Segesd sohasem tartozott a legjobb somogyi plébániák közé. A városi lakosság zömében református volt. A Széchenyiek még nem nagyon segítették az áldozatot vállaló ferences szerzeteseket. Nem véletlenül foglalkoztunk egy kicsit bővebben a segesdi ferences kolostor és atyák életével. Tettük ezt azért,
mert a valóságos első nagybajomi plébánost a nevezett atyák között kell keresnünk. Sajnos a bizonyosságot jelentő egyházi dokumentumok a történelem viharában megsemmisültek. 1686, a török kiűzése után a felszabadított területen kezdetét vette az ellenreformáció. III. Károly király 1714. április 28–án kelt rendelete a protestánsok vallásgyakorlatát csak az artikuláris helyeken engedélyezte, ahol 1681 előtt ismert volt a tényleges vallásgyakorlatuk. Nagybajom nem tartozott ezek közé. Ez azt jelentette, hogy a reformátusok igehirdetése, keresztelése, esketése és temetése tilos volt. Ezeket a feladatokat csak a katolikus pap, plébános láthatta el. A nagybajomi reformátusok felkereshették vallásuk gyakorlására a legközelebbi artikuláris helyet. Nagybajomban 1695– ben 25 családot és 52 gyermeket írtak ös�sze. A lakosság zömében református volt, de a településünk földesurai többségében katolikusok voltak. Kovács István, Bácsmegyei János, Jámbor Mihály és Szili János megyei tisztséget is viseltek. Ahogy a ferences szerzetesek letelepedtek Segesden, az előbb említett katolikus földesuraink a veszprémi püspök engedélyével Segesdről hoztak Nagybajomba plébánost. Sajnos a dátum és a plébá-
CREDO 2012 május
nosi teendőket ellátó ferences atya neve ismeretlen. Ezt a szomorú tényt támasztják alá a ferences rendtartomány irattára és levéltára, valamint a tudós Bozsóky Pál Gerő ferences történész gazdag munkássága. A nagybajomi ferences plébános igen szerényen élt. Nem volt sem temploma, sem parókiája. A lelkészünk egy jobbágyházban lakott, az istentisztelet pedig a Kovács István földesúr udvarán álló kis épületben végezte. Nagybajom katolikus földesurai 1717 tavaszán felszólították Körmendy Mihály prédikátort, hogy a jövőben a református templomban kívánják megtartani a katolikus istentiszteleteket. A katolikus követelés ellen a prédikátor, a Sárközi család és a református gyülekezet erőteljesen tiltakozott. 1717 március 15–e után a nagybajomi földesurak a megyei közgyűlés határozata alapján elvették a reformátusok sövénytemplomát (1546–ban ők vették el a katolikusok templomát). Körmendy Mihály prédikátor Ács Mihály pajtájában tartotta az istentiszteleteket, de májusban a falunkat is kénytelen volt elhagyni. Szomajomba (a mai Kaposfőre) távozott. A reformátusok a birtokukban levő harangot nem adták át a katolikusoknak. Bosszúból Kovács Mihály kútjába dobták. Később, felsőbb utasításra kivették a kútból és közös használatba
került. 1710–ben az uralkodó gróf Volkra Ottót nevezte ki veszprémi püspöknek. Beiktatásakor egész Somogyországban csak 5 plébánia működött. 10 éves püspöksége az egyházmegyében 18 plébániát alapított, 11 templomot és 24 kápolnát építtetett. Volkra püspök úr nevezte ki 1717–ben Nagybajom plébánosává ÚJHELYI JÁNOS atyát. Nagybajom első, név szerinti plébánosunk életéről aránylag keveset tudunk. A latin nyelvű dokumentum alapján, Jakab fia, Sátoraljaújhelyről származó, más néven MAHKER, akit Újhelyiként tart számon a veszprémi püspökség történel-
mi névtára. Nagybajomban 4 évig 1717–1721 között látta el a lelkipásztori teendőkert. Joggal föltételezhetjük, hogy jeles és jó papja volt városunknak, mert 1721–ben kitüntetésként Siófokra helyezték át a település első plébánosának. 9 éven át volt Siófok lelkipásztora. Ezen idő alatt ő építette föl a torony nélküli fatemplomot és a plébániát. Lelkipásztori munkája elismeréseként a főpásztor a veszprémi püspökség kanonokjává nevezte ki. 1730–ban halt meg. Újhelyi János atya plébánossága alatt Nagybajom lelkipásztori központ lett. Hozzánk tartozott: Sárd, Ku-
tas, Mezőcsokonya, Csombárd, Vrácsik, Sörnye, Kak és a számtalan nagybajomi puszta. Újhelyi János atya első bejegyzése a kereszteltek Anyakönyvében 1717 május 30–án történt. A korábbi anyakönyvi bejegyzéseknél a ferences plébánosunk a neve helyett egy P–betűt (Pater) rögzített az anyakönyvekben. Újhelyi János plébános ugyancsak szerényen, de tisztességesen élt. Megélhetését szolgálta: 1. párbér: minden házaspártól 7 krajcár és 31 l gabona. 2. akiknek igás állata volt, azoktól személyenként 1 kocsi tűzifát kapott.
3. a jobbágyok javították a templom és a paplakás épületét 4. A plébános művelte az egyházközség tulajdonában levő szántót és rétet. 5. Az esedékes stóladíj (temetés, esketés, keresztelés, szentmise után) Nagybajomban a plébános mellett működött a kántortanító is, akinek jövedelme szerényebb volt, mint a plébánosé, de biztosította számára a tisztességes megélhetést, és személye általában köztiszteletnek örvendett a lakosság és a hívek körében.
ÉLETÜNK István atya Szomorú dologgal kezdeném. Idén – hosszú idő óta – nem volt bérmálkozó Nagybajomból. Persze ez azért is van, mert városi rangunkhoz híven évente tartunk bérmálást, hiszen a legtöbb helyen kétévente jön el bérmálni püspök atya. De eddig minden évben jelentkeztek annyian a bérmálásra, hogy szégyenkezés nélkül meghívhattuk az egyházmegye vezetését bérmálni. Idén azonban nem. Igaz, szeptemberben még egy tucatra való fiatal kezdte el a hittanra járást, de idővel megfogyatkozott a számuk. Úgy gondolom, figyelmeztető jel ez, gondolkodásra kellene serkenteni mindannyiunkat. Nem lehet az iskolás gyermekek számának csökkenésével magyarázni, amely általános tendencia Magyar-
BÉRMÁLÁS 2012–BEN országon. Idén is és jövőre is – lett volna és lenne bérmálkozásra jelentkező a hetedikes osztályokból. A kérdés csupán az, hogy otthonról kapnak–e megfelelő támogatást és ösztönzést ahhoz, hogy végig kitartsanak, és ne vonja el őket mindenféle program a szentségek felvételétől. A pálmajori felsősök számára nagy kísértés, hogy nincsen kötelező napközi és már a tanítás után a kettes busszal hazamehetnek falujukba. Bár a szülők elmondása szerint nem várja őket semmiféle program otthon, úgy látszik a barátságok ápolása, az utcai beszélgetés annyira nagy kísértést jelent, hogy nem marad idő a heti egy alkalommal történő „áldozat hozatalra”, nevezetesen csak a 16.10–es busszal hazamenni. Sajnos a máCREDO 2012 május
sodik félévben mind a 6. osztályosok, mind a hetedikes hittanosok létszáma megcsappant a fent említett okok miatt. A jövőben csak a pálmajori szülőkön múlik, lesz–e változás, vagy sem. És akkor most térjünk át az örömökre. Két pálmajori fiatalunk is bérmálkozott idén. Mindketten a szorgalmasabb és a jó szülői háttérrel rendelkező fiatalok közé tartoznak. Nagy örömömre szolgált, hogy Zsani is és Zoli is eljutottak a bérmálásig. Mindketten jó helyen folytatják ballagásuk után tanulmányaikat. Sok sikert és örömet kívánunk nekik. A mellékelt fotók is őket mutatják. Idén is akadtak kolpingosok, akik szerették volna elmaradt szentségek felvételét bepótolni. Bár nem erőlte5
tem, – köszönet annak a néhány kolpingos tanárnak, akik a kollégiumos fiatalokra délutánonként ügyelnek, – minden héten, csütörtökön elhozzák őket az esti szentmisére. Ma már egészen más vi-
selkedést tapasztalnak részükről a Most a bérmálkozókról melléhétköznap is misére járó híveink. keltünk néhány fotót. Külön örömömre szolgált, hogy többen szentségi életet élnek, negyedévente gyónnak és ha tehetik, áldoznak.
Bérmálkozók névsora (május 13–án): Kövesdi Zsanett – Kövesdi István és Orsós Julianna leánya, Pálmajor, Bogdán Zoltán – Bogdán Zoltán és Kalányos Ibolya fia, Pálmajor, A Kolping Szakiskola tanulói: Trapp Ákos – Trapp György és Horváth Márta fia, Karád Horváth Kinga – Horváth József és Németh Klára leánya, Nagybajom, Gyermekotthon Imre Sándor – Imre Miklós és Schmidt Marianna fia, Nagybajom, Gyermekotthon
István atya
Néhány szó az elsőáldozásról lány nálunk gyónt meg és áldozott meg életében először. A beöltözést és az elsőáldozást a szülők kérésére együtt tartottuk meg. Ezért vasárnap a szentmise után szeretet–lakomát, azaz agapét rendeztünk a közösségi házban. A fotók ezt az élményt szeretnék Az elsőáldozók felkészítése és visszaadni. az ünnep levezetése mindegyik plébános számára öröm, kitüntetés. Idén Nagybajomból 11-en, Pálmajorból 6-an készültek erre az ünnepre. Vidéki vendégeink is voltak, hiszen a nagybajomi iskolában sokan tanulnak Jákóból. Egy hatodikos és egy negyedikes jákói kis-
6
CREDO 2012 május
Elsőáldozók névsora: (május 27–én, Pünkösdvasárnap): A 9 órai szentmisén Nagybajomban: Balogh Nóra – Balogh László és Gál Renáta gyermeke, Nagybajom, Huszár u. Bánfi Dávid – Bánfi Miklós és Barabás Ildikó gyermeke, Nagybajom, Fő u. Dornacker Mihály – Dornacker Gyula és Hőgye Emőke gyermeke, Nagybajom, Zrínyi u. Héjjas András – Héjjas András és Horváth Anett gyermeke, Nagybajom, Táncsics u. Lovász Laura – Lovász János és Lévai Szilvia gyermeke, Nagybajom, Dózsa u. Matesz Viktória – Matesz Imre gyermeke, Nagybajom, Kunmajor u. Méhes Vivien – Méhes gyermeke, Jákó, Miklai Martin – Miklai Szilárd és Bácsi Györgyi gyermeke, Nagybajom, Sugár u. Németh Hanna – Németh Gábor és Bunovácz Szilvia gyermeke, Nagybajom, Hársfa u. Németh Kincső – Németh József és Péter Ildikó gyermeke, Nagybajom, Zrínyi u. Orsós Éva – Orsós gyermeke, Jákó Pálfi Gábor – Pálfi József Gábor és Balogh Katalin gyermeke, Nagybajom, Zrínyi u. Péter Lilla – Péter Tibor és Huber Márta gyermeke, Nagybajom, Rózsa u. A 14 órai szentmisén Pálmajorban: Balogh Alexandra – Balogh Imre és Ignácz Anna gyermeke, Pálmajor Orsós Bernadett Nelli – Orsós Sándor és Orsós Erzsébet gyermeke, Pálmajor Orsós Éva – Orsós István és Ignácz Éva gyermeke, Pálmajor Orsós Ferenc – Orsós Ferenc és Orsós Mária gyermeke, Pálmajor Orsós Milán – Orsós Ferenc és Orsós Mária gyermeke, Pálmajor Tölgyesi Dorina – Tölgyesi Sándor és Orsós Erzsébet gyermeke, Pálmajor
Anyakönyvi adatok a plébánián:
Halottaink: május 11.: özv. Sóla József – élt 77 évet. Gyászolják leányai: Márta és Erzsébet, veje: Lajos, unokája: Andrea, és annak vőlegénye: Tamás. május 24.: Beznicza József – élt 56 évet. Gyászolja özvegye: Ilona, családtagok, közeli és távoli rokonok, barátok és munkatársak. Keresztelések: május 27.: Alexandra – Balogh Imre és Ignácz Anna gyermeke, Pálmajor, május 27.: Éva – Orsós István és Ignácz Éva gyermeke, Pálmajor, május 27.: Milán – Orsós Ferenc és Bogdán Mária gyermeke, Pálmajor,
LELKISÉG Enzsöl Ellák
ÚRNAPI SÁTRAK Előttem van egy jelenet. Az a pillanat, amikor Jé- gyedik rózsaszínű. Mindegyiket Neked készítjük… zus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Já- Nem férünk a lelkünkbe, annyira szeretünk. Járjuk nost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott veled a körmenetet, visszük kiszolgáltatott, nekünk színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a adott, kenyérré lényegült testedet, s csak szemünk és nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. Egyszer- énekünk „mutatja meg” a körülöttünk állóknak, hogy re csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszél- valóban „itt vagy!”… Sokan kísérünk Téged. Melletted van a helyünk, mert „a törődött szegettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: Uram, jó, hogy itt vagyunk. Ha akarod csinálunk itt három sát- gény emberek itt vannak, mind alázatosan, lehajtott rat; Neked egyet, Mózesnek eget és Illésnek egyet (Mt fejjel, hogy üdvözülést nyerjenek. Legszebb ruhájukat öltötték fel, tiszta inget, tiszta gallérral és nyak17,1–5) Mi négy sátrat is készítünk Neked, Uram! Az egyik kendőt, amiben egy smaragd van, rubin tű utánzata csupa piros, a másik hófehér, a harmadik tarka, a ne- tündököl. Ezen a napon feladták a harcot, amit szívóCREDO 2012 május
7
san vívnak a gonosz világ ellen. Szemeik befelé fordulnak, s mint a búvárok alászállnak a lélek mélyébe. A legegyügyübb előtt is világosnak tűnik, nem az ellenfél gyengeségén, hanem a mi erőnkön múlik a győzelem elérése.” (Kassák Lajos. Úrnapja) Az első sátor a fölajánlott élet Mindenük amink van, a Tied, magunknak semmit sem tartogatunk. A föld termését és az emberi munka gyümölcsét ajánljuk neked, hogy asztalodon – ahová meghívsz bennünket – az élet kenyere és a lélek itala legyen. Magunkat adjuk, miközben Hozzád készülődünk és alázattal bevalljuk, hogy azt kapod vissza tőlünk, amit nekünk ajándékoztál. Minden kincs, ami bennünk rejtőzködik, öröktől fogva a Tied. De most azt is felajánljuk, amit „sikeresen”egyedül tettünk. Bemutatjuk a törődéseinket, eléd hozzuk félelmeinket, lábadhoz tesszük aggódásaink súlyos batyuját. Olyanok vagyunk, mint a paténára tett ostya, amint a kehelybe öntött misebor: egészen a tied szeretnénk lenni. Tőled tanultuk Jézusunk ezt a fölajánlást! Hiszen földi életed során soha semmit sem akartál magadnak megtartani, egész valód az Atyának adtad, csak az Atya akarata érdekelt., mindig csak arra vártál, hogy mit kért tőled az Atya, mit kíván tőled az ég, hogyan járhatsz Atyád kedvében. A fölajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán, mint a szeretet jelzőlámpái, az égből táplált buzgóság izzó fényei, mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, az életnek csak akkor van hitele ha: odaadott élet, ha másokra szentelt idő. Minden elvész, amit magunknak kuporgatunk, csak az elajándékozott élet tehet bennünket gazdaggá. Állok a második sátor előtt, leteszem az Oltáriszentséget. S hirtelen az jut eszembe; egyáltalán, hogy bírom el? Érzem a súlyát? Nincs a földön olyan szeretet, amely annyira kiszolgáltatott mint Jézusé. Mi is mondogatjuk egymásnak, hogy egészen a tiéd vagyok, suttogjuk, hogy csak téged szeretlek, s még magunk is elhisszük, hogy végtelen szeretettel ragaszkodunk ahhoz a véges csodához, aki szivközelünkbe került. Pedig akkor szeretnénk „szívből igazán”ha egészen átadnánk magun8
kat neki. Ha kenyere és bora, étele és itala lennénk… Erre mi képtelenek vagyunk. Nekünk ez nem megy. Nem tudunk szentséggé válni! Nincs erőnk az önátadás ilyen fokozatára. Valamit mindig megtartunk magunknak a gondolatainkból, az érzelmeikből, a vágyainkból, a tudásunkból. Az odaadott élet fehér virágai bólogatnak az ünnepi sátor oltárán. Jelezve azt a csodát, hogy Jézus nem menekült el tőlünk, hogy az Oltáriszentség: a köztünk maradt élet. Isten szeretetének „fogható”boldogsága… „az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent nagy titok! Az Istent esszük, mint az ősi törzsek borzongató lagzikon ették–itták királyuk húsát–vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe, – de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! Mi királyunk eleven. A gyenge bárány nem totem– A Megváltó nem törzsvezér”… (Babits Mihály: Eucharistia) Hogy lehetne halotti maszkban prédikálni az életről:? Ki mondana ünnepi beszéde az erényről, miközben pofozzák őt a hatalom pribékei? Hol van a halára ítélt, aki értelmesen vallja az életet? … Pedig volt egy!... Jézusnak hívták! Ő még akkor is reménykedett, amikor az Atyától elhagyatottnak érezte magát. Még akkor is az esti imát mondta, s annak kezébe adta lelkét aki látszólag „cserben hagyta” a bajban. És ez a reménység húsvét hajnalán kivirágzott, valóság lett a „negyedik sátor” a halálon győztes élet a remény, „kiirthatatlan optimizmus”. A világ hatalmasságai folyvást mások vérén jutottak győzelemre. Jézus életét föláldozva szerezte meg szabadságunkat. Ő nem távolból „vezényelt”,nem azt mondta, hogy „ott a kereszt, vegyétek vállatokra”, hanem előttünk vitte. Így tette hitelessé a „követés” szót. De követném–e, ha csak a halálba képes elvezetni?.,, Oda magamtól is eljutok. Ahhoz nem kell segítség! Jézust követni annyit jelent, mint vele tartani a feltámadás fényességébe, a megnyílt sír boldogságába. Jézus szíve lándzsával átdöfött szív, szeretetbe belehalt szív, mert mindhalálig engedelmes szív. De ugyanez a szív lett a Mindenség Királya a halálon győztes Élet, a Húsvét Diadala. Az Úr Napja: az örökké köztünk maradt isteni szeretet örömünnepe.
CREDO 2012 május
Horváth Józsefné Annuska JÉZUSOM, ÉN URAM!
Ó, Uram Jézusom! Istennek szent Fia! Szeretet Embere, a bűn áldozata. Csillagos egedből lejöttél földünkre Vállalva szenvedést, mi megmentésünkre. Rongyos istállóban, dermesztő hidegben Érkeztél meg hozzánk, égi fényességben. Angyalok hódoltak, pásztorok imádtak Napkeleti Bölcsek tiszteletet adtak. Ám, már leng fölötted Heródes pallosa. – Szűz Anyád, s szent József visznek Egyiptomba. Az üldözők elöl menekülni kellett. – …Égi Atyánk „terve” csak így teljesülhet. Később visszatértél Názáret városba, A nyugodt és csöndes– szülőid – házába. – Ahol együtt éltél (a) kedves Nagyszülőkkel; Joachim, s szent Anna szent szeretetében. „Názáreti Jézus” neved innen ered Kereső emberek így ismertek Téged. Ahogy növekedtél korban–bölcsességben, Nevelő Atyáddal dolgoztál serényen. Kétkezi munkával kerested kenyered, Ács munkát végeztél, kérges lett tenyered… …S a tervezett idő lassan elérkezett, Így néked Jézusom tanítani kellett. A Jordán vizébe megkeresztelkedtél S Magad mellé tanítványokat gyűjtöttél. Nap mint, nap hirdetted az Isten Országát S emellett míveltél sok isteni csodát. És Te beszéltél még, a nyolc boldogságról A dúsgazdagról és a szegény Lázárról. A szeretetről és a bűnbánatról És a megbocsátó, Isten irgalmáról. Néped tanítottad, etetted, itattad, Halottat támasztál, kit kellett gyógyítottál. Csak jót cselekedtél, mégis kivégeztek, Mint a rabló gyilkost, kereszthez szögeztek
Háromszor elestél míg „A” helyre értél, Összetört szent Tested. Majdnem elvéreztél. Ütöttek, rángattak, cibáltak; fájlalom! Az én bűnöm miatt, ekkora fájdalom! És te ezt vállaltad; a kereszt nagy kínját. …Én lelkem, magasztald világ megváltóját. Fájdalmas kínok közt lelked kilehelted, (A)jövendölések így beteljesedének. A harmadik napra dicsőn feltámadtál. – Legyőzetett; pokol, s a keserű halál! Hála légyen érte a Mindenhatónak! Alle–allelúja Isten szent Fiának! – És feltámadásod után negyven napig Közelséged érzik hű tanítványaid. Ővelük étkeztél, s bátorítád Őket, (Majd) Érted halni képes tanúságtevőket. S negyvenedik napon szemeik láttára, Égbe emelkedtél, – Ő nagy bánatukra, Ám nem hagytad Őket sokáig magukra, A Szentlelket küldted vigasztalásukra. És tüzes lángnyelvek alakját felvéve Apostolokra szállt, Őket erősítve. Akik már ezután hitben erősödve Hirdették az Igét; Istent dicsőítve: Dicsőség Atyának, Fiú, s Szentléleknek A Szentháromságban egy Igaz Istennek! …Mi is énekelünk TE–DEUM–ot zengve Dícsőség Istennek a magas mennyekbe! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Szívünkből kö szöntünk. Gyermeki hálával, áldunk dicsőítünk! Ó Uram! Szent Fiad értünk lett áldozat, Megmentőnknek küldted, szűnjön a kárhozat. Most itt él közöttünk az Oltáriszentségben, Ki táplálékunk lett kenyér, s bor színében, Fehér szent ostyában elrejtette Magát, Dicsérünk Jézusom! Ég és föld királyát!
Ám mindezek előtt, mily sokat szenvedtél, Gecemáni kertben vért verejtékeztél. Hétágú korbáccsal agyon ostoroztak, S szent fejedre tövisből koszorút fontak.
Üdvözlégy, Áldott légy! Ó mennyei Kenyér! Mi megváltásunkért; áldozat, drága bér.
Majd nehéz keresztfát tettek válladra; Vidd a vesztőhelyre, vidd a Golgotára!
Szent vagy, szent vagy Jézus! Életünknek ára, Hódolunk előtted Mindenség Királya!.
CREDO 2012 május
9
Böjte Csaba
A Szentlélek Úristen jósága és szeretete a mi vigasztalónk
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és elnöke a polgári napilapban (5.o.) elmondta: „Pünkösd előtt az apostolok látták Jézust, tapintották testét, beszéltek és ettek vele, meggyőződhettek róla, hogy bár meghalt, de dicsőséges testében mégis közéjük jött, látták, ahogy felment a mennybe, mégsem volt bátorságuk, hogy megvallják az emberek előtt. A Szentlélek adott nekik erőt, bölcsességet, lendületet, bátorságot, hogy hirdessék az evangéliumot, Krisztus örömhírét. Bár egyetlen nyelven beszéltek, szavaikat mégis megértette a Jeruzsálemben összegyűlt számtalan nemzetiségű nép. Szavaik hatására több százan megkeresztelkedtek, életüket megváltoztatták. Erre a maguk erejéből képtelenek lettek volna. A Szentlélek Úristen és maga Jézus Krisztus tehát a mi igazi vigasztalónk és az is marad… Az első pünkösd napján az apostolokban elsősorban az öröm, a jókedv, az életerő fakadt és bontakozott ki. Azt gondolom, hogy nekünk is ezt kellene tennünk. Le kell hulljon a szemünkről a hályog, és rá kell döbbenjünk arra, hogy a Kárpát–me-
dencében nekünk, magyaroknak nálunk nevelkedik. Oktató– és neilyen jó dolgunk az elmúlt ezer év- velőmunkánk során mindent megben soha nem volt.” teszünk annak érdekében, hogy a nálunk lévő fiatalok sikeres érettCsaba testvér szerint Isten „pon- ségi vizsgát tegyenek, és tisztestosan tudja, hogy teremtő munkája séges, becsületes, művelt kereszmég nem ért célba, ami azt jelen- tény ember váljon belőlük. Így enti, hogy a világot mindig egy kicsit gedjük ki őket a nagybetűs Életbe. újra kell teremtenie. Az Isten tehát Ezt én az életbe ágyazásnak nevevelünk van a világ újrateremtésé- zem. Hiszen legalább olyan fontos ben. Nem szabad tehát elkesered- az, hogy miután tőlünk elkerülnek, nünk, időről időre meg kell újul- megmaradjanak ugyanilyen tisznunk. Gondoljunk csak arra, hogy tességes, becsületes, munkavégző a Szentlélek Úristen sem kesere- keresztény embernek. Létfontosdett el, amikor kétezer évvel ez- ságú, hogy családot tudjanak alaelőtt az emberek adták–vették, öl- pítani, a családi életet meg tudják dösték egymást, folyamatosan há- tölteni boldogsággal, szeretettel és borúk voltak. Jézus örömmel élt az élet egyéb terültén is boldogulharminc éven át csendes, egyszerű ni tudjanak. Én azt szeretném, ha életet Názáretben, és utána is biza- képletesen szólva minél több fiam, lommal nézett a holnap felé, min- leányom, menyem, vejem, unodig optimista volt. Még a keresz- kám lenne, akik tőlünk indultak, ten is azt mondja: ’Atyám, bocsáss itt nevelkedtek, oktattuk őket, és meg nekik, nem tudják, mit cselek- évek múltán visszatérve hozzánk, szenek!’ A Szentlélek Úristen sze- boldogan meséljék, hogy érvényeretete és jósága a mai világunkra is sültek az életben. Számunkra nakiterjed, amely ma is a remény és a gyon fontos, hogy értelmesen sávigasztalás Istene.” A dévai Szent fárkodjanak azzal az útravalóval, Ferenc Alapítvány vezetője azt is amit mi adtunk nekik. Ez ugyanelmondta: „Eddig csaknem ötezer is a bizonytéka annak, hogy mungyermek került alapítványunk gon- kánk nem volt hiábavaló.” dozásába, közülük 2300 most is
FATIMA A 13. NAPON
Ian Higgins és Dominic Higgins filmjében a Mária-jelenések után húsz esztendővel Lúcia dos Santos mint kármelita szerzetesnővér idézi fel a történteket. A portugáliai Fatimában, az Iriai-völgyben 1917. május 13. és október 13. között Szűz Mária hat alkalommal jelent meg három kis pásztorgyermeknek, a tízéves Lúcia dos Santosnak és két unokatestvérének, a kilencéves Francisco Martónak és a hétéves Jácinta Martónak. A Szűzanya a bűnösökért való imádságot, áldozatot, engesztelést kért a gyermekektől. Ian Higgins és Dominic Higgins filmjében a Mária-jelenések után húsz esztendővel Lúcia dos Santos mint kármelita szerzetes nővér idézi fel a történteket. 10
1917-ben még dúl a rettenetes véráldozatokkal járó I. világháború, Oroszországban a helyzet forradalmi, Portugáliában megdöntötték a monarchiát, s a létrejövő köztársaság kormányának egyik legfőbb célkitűzése, hogy két évtizeden belül kiiktatja a vallást az életből és az emberek szívéből. A templomban az oltár előtt térdeplő, imádkozó papot látunk. Két katona durván felszakítja Isten házának a kapuját, s elhurcolja a lelkipásztort, aki nem ellenkezik, nem is szidalmazza elrablóit, Krisztus tanítását követve Isten bocsánatát kéri a kormányt képviselő Arturo Oliviera Santosra. Miközben a nagyvilágban tombol az erőszak, anarchikus állapotok uralkodnak, a csöndes kis Fatimá-
CREDO 2012 május
ban viszonylagos nyugalom van. A három pásztorgyermek – Lúcia és unokatestvérei, Francisco és Jácinta – elválaszthatatlanok egymástól. Lúcia apjának nagyobb földbirtoka van a Cova da Irián, a gyermekek a jószágra vigyáznak. Életük nem sokban különbözik a falubeli gyermekekétől, de örökre megváltozik, miután Szűz Mária megjelenik előttük. A jelenések az egész falu életét felkavarják. Van, aki csalóknak tartja a gyermekeket, mások hisznek nekik. A konfliktusok középpontjába Lúcia kerül, akihez a Szűzanya minden egyes jelenéskor intézi a szavait, közvetítve az Úr üzenetét. Lúciának a saját anyja sem hisz, attól fél, hogy Isten megbünteti őket ezért a „hazugságért.” A kislánynak pillanatokon belül szembesülnie kell azzal, hogy az általa oly jól ismert és kedves világ az ellenségévé válik. A falu plébánosa, Ferreira atya ugyan elhiszi, hogy természetfeletti dolog történt, de azt nem, hogy a Mennyből érkezett az üzenet, mivel a jelenés nem szólította fel Lúciát, hogy keresse fel a plébánosát vagy a gyóntatóját. Lúcia kezdetben kételyekkel küszködik, rémálmok gyötrik, az ördög gyengíti az erejét, s mivel szinte mindenki ellene van, elhatározza, hogy többé nem megy el a jelenés helyszínére, ám „azon a napon, amikor azt mondta, hogy visszatér, éreztem, valami a Cova felé húz, mint molylepkét a láng, olyan csodálatos volt, olyan jó, vissza kell mennem, hogy láthassam az arcát.” A második jelenéstől kezdve egyre többen zarándokolnak a Covára. „Egyesek gyógyulást kerestek, mások kérdéseket tettek fel, és mindannyiuk szívében új hit ébredt. És ez az újjászületett hit olyan bátorságot szült, ami korábban nem került felszínre.” Az egyre nagyobb tömeg felkelti az ateista hatalom figyelmét is, amelynek eltökélt szándéka, hogy véget vet a „babonás” őrületnek, ami a saját szemszögéből veszedelmes folyamatokat indíthat el, „Elég pár bajkeverő, egy nagyhangú pap, és könnyen lehet, hogy zendülés a vége.” A fent említett kormánymegbízott, Arturo gyalázatos módon becsapja a gyermekeket, s a falu plébániája helyett a kormányzati központba vi-
szi őket. Itt gátlástalan lelki terrort alkalmazva velük szemben bűnözők cellájába záratja és azzal fenyegeti őket, hogy forró olajjal teli üstben süti meg mindhármukat, ha nem árulják el a titkokat, melyeket a „lebegő hölgy” rájuk bízott. A hatalom kíméletlen képviselője áll szemben három védtelen gyermekkel, azt tehet velük, amit akar. Ennyire egyenlőtlen küzdelmet nehéz elképzelni. Ám a három gyermek Istenbe vetett hite mindennél erősebb, nem tagadják meg a jelenések valódiságát, a Máriától rájuk bízott titkokat sem árulják el, s hiába Arturo durva fenyegetőzése, a kicsinyek lelki erejével szemben tehetetlen. A film egyik legmegrázóbb jelenete, amikor Arturo durván üvöltözik Franciscóval, s a kilencéves kisfiú válaszul elimádkozza az Üdvözlégy Máriát. Arturo döbbenete határtalan, látszik a tekintetén, hogy egész lelkében megrendül, nem akarja elhinni, hogy ez a védtelen és neki teljesen kiszolgáltatott kisgyermek Máriához fordul, Krisztus anyjába vetve minden hitét, reményét. A hatalom erős képviselője erkölcsileg megsemmisül, míg a neki alávetett, látszólag erőtlen kisfiú felmagasztosul. Ugyanígy, a három gyermekből áradó krisztusi tisztaság megérinti a bűnözőket is, akik együtt imádkozzák velük a cellában a Miatyánkot. Lúcia, Francisco és Jácinta sziklaszilárd hitének hatására az egyik bűnöző megtér. Ő az, aki amikor a három gyermeket bezárják a cellába, gúnyosan nevet rajtuk, mondván, ez az egyetlen hely Portugáliában, ahol senki nem hallja meg az imáikat. Az Istentől elhagyatottság érzése tölti be a bűn útjára lépett férfi lelkét. Pedig a három gyermek eszköz az Úr kezében, hiszen Lúcia így vigasztalja Jácintát: „Jaj, Jácinta! Mária megmondta, hogy sokat kell szenvednünk. De lelkeket mentünk vele. Ne sírj, nem kell félni.” Az említett bűnöző arca először sötétben van, kifejezve lelkének állapotát. Később, amikor látja, hogy a gyermekek imádkoznak, már fény vonja be az arcát, s mintha a sírással küszködne. Végül pedig ő az, aki azt mondja a Fatimába utazó riporternek: „Beszéltem a gyerekekkel. A kis látnokokkal. Hiszek nekik.” Lúcia anyja pedig a teljes kétségbeeséstől jut el odáig,
CREDO 2012 május
11
hogy a Szűzanya utolsó jelenése előtti este azt mondja Lúciának: „Ha el kell menned, veled megyek, és veled halok meg, ha kell.” S mintha még a hatalom kíméletlen képviselőjében, Arturóban is megkezdődne a lélek megtisztulásának folyamata, beismerve kudarcát, szabadon engedi a gyermekeket, mélyen magába száll, s talán felvetődik benne, hogy a belőlük áradó hit nem lenne lehetséges, ha nem állna mögöttük természetfeletti, Mennyből származó erő. A film tele van keresztény szimbólumokkal. Mária tündöklően hófehér ruhában jelenik meg, körülötte vakító fényesség, amely az egész teret betölti. A fény és a sötétség gyakran váltakozik egymással, attól függően, hogy a szereplők lelkében melyik rész kerekedik éppen felül, a jó vagy a gonosz. A pokol tüze lángvörös lávafolyamként hömpölyög. Montázsszerű képeken villannak fel a XX. század borzalmas, pusztító eseményei, háborúk, forradalmak, az atombomba ledobása által előidézett gombaszerű felhő, romba dőlt városok, éhségtől haldokló gyermekek. A híres napcsoda, amikor 1917. október 13-án a Nap elmozdulva helyéről tűzgolyóként táncol az égen, szolídan van ábrázolva, csak akkor válik dinamikussá a jelenet, amikor felgyorsul, s összevissza cikázik, mintha bámelyik pillanatban a tömegre zuhanhatna. A két rendező inkább a személyek reakciójára fókuszál, bemutatva az arcokat, tekinteteket, az érzések kavalkadjában alap az öröm, a boldogság, a csodálat Isten hatalmának végtelenségét látva, még ha mindez pillanatokra tölti is be csupán az emberek lelkét. Tudjuk, hogy Máriának az Úrtól küldött figyelmeztetése csak keveseknél talált meghallgatásra, az emberek többsége nem fordult Istenhez, a XX. század talán a világtörténelem legszörnyűségesebb százada volt. S az erőszak, az önérdek érvényesítése ma is meghatározó a világban. A film mégis a reménnyel zárul, s talán egyszer valósággá válik Fatima máriás lelkisége, amit a kármelita nővér Lúcia dos Santos, az egykori látnokgyermek így fogalmaz meg: ”Azt hallottam, létezik egy nyelv, amin a Fatima szó békét jelent. Abban reménykedem, hogy Fatima mindig ez 12
marad: fénycsóva a sötétségben. Fénycsóva, ami elvezet a békéig.” (Közismert tény, hogy II. János Pál pápa a fatimai Szűzanyának tulajdonította, hogy túlélte az ellene 1981. május 13-án a török terrorista, Ali Agca által elkövetett merényletet. „Egy kéz lőtt, de a golyót egy másik irányította”– mondta a Szentatya. II. János Pál pápa 2000-ben, a jubileumi szentév egyik kiemelkedő eseményeként Fatimában boldoggá avatta a még gyermekkorukban elhunyt Jacintát és Franciscót. Az ünnepségen Lúcia is jelen volt, mint kármelita szerzetesnővér. A boldoggáavatási ügy posztulátora a hosszú évtizedek óta Fatimában élő magyar pap, Kondor Lajos SVD volt. Lúcia nővér 2005-ben, 98 éves korában adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az ő boldoggáavatási folyamata is elkezdődött. A három fatimai titok közül kettőt – a pokol látomása és azoknak a büntetéseknek a megjövendölése, melyek a világra várnak, ha az emberek nem hallgatnak Mária intésére, valamint Mária Szeplőtelen Szívének kinyilatkoztatása, mely reménycsillag a világ békéje és üdvössége számára – 1942-ben hozta nyilvánosságra Alfred Schuster milánói bíboros (ma már Boldog). A harmadik titkot, amely az egyház és a pápa nagy szenvedéseiről szól, a vértanúságokról és hűséges hitvallásról, II. János Pál hozta nyilvánosságra 2002-ben. A lengyel pápa magára ismert a Golgota hegyére menő, keresztet vivő, fehérruhás alakban, aki meghal a merényletben, sok társával együtt. Végül is azonban az isteni kegyelem győzedelmeskedett, hiszen a Szentatya túlélte az ellene elkövetett merényletet – B.D.). (Magyar Kurír)
CREDO 2012 május
HUMOR Az unoka kérdezi: – Nagyi, nem láttad a tablettáimat? Az volt ráírva, hogy Extasy. – Francba a tablettáiddal! Láttad azt az óriási sárkányt a konyhában? – Mi volt ma az iskolában, kisfiam? – Anya, ma én voltam az egyetlen, aki jelentkezett, amikor a tanító néni kérdést tett fel! – Nagyon ügyes vagy Pistike! És mi volt a kérdés? – Ki törte be az ablakot? ☺☻☺☻☺ Három sündisznó megy az erdőben, de eltévednek. Nagyon fáznak, de szerencsére arra jár egy tündér és azt mondja: – Teljesítem három kívánságotokat, mivel hárman vagytok, mindegyikőtöknek egyet. Az első azt kéri a tündértől, hogy juttassa haza. A második is azt kéri: – Nagyon fázom, juttass haza. A harmadik azt mondja: – Nagyon fázom, ráadásul egyedül vagyok. Bárcsak itt lennének velem a testvéreim! ☻☺☻☺☻ Megdöglik az állatker-
ti gorilla. A botrány elkerülése miatt az ápolónak kell beöltöznie a hétvégi ünnepség idejére. Megy is a dolog szépen, eszi a banánt, döngeti a mellét, a kötélen himbálódzás közben azonban véletlenül átzuhan az oroszlán ketrecébe. Ijedtében kiabálni kezd: – Segítség, engedjenek ki! Az oroszlán a közelébe húzódik, és halkan odaszól: – Kussolj, már te marha, a végén még kirúgnak minket! ☺☻☺☻☺ Egy szőke pszichológusnő az iskolában kap állást. Rögtön az első nap meglát egy fiút, aki nem futkározik a többiekkel, csak áll magában. Odamegy hozzá és megkérdezi: – Jól érzed magad? – Jól. – Akkor miért nem futkározol a többi fiúval? – Mert én vagyok a kapus. ☻☺☻☺☻ Tanító néni az iskolában: – Marika, mit fogsz csinálni, ha olyan nagy leszel, mint én? – Fogyókúrázni! ☺☻☺☻☺ Két barát találkozik:
– Hát te hol voltál? – A temetőben. Az anyósomat temettem el. – És miért vagy így összekarmolászva? – Nagyon védekezett... ☻☺☻☺☻ A kamionsofőr betér egy út menti étterembe, és rendel magának egy adag bécsi szeletet. Amikor épp nekifogna, három jól megtermett, bőrruhás motoros vagány lép be az étterembe. Egyikük – se szó, se beszéd – elragadja a sofőr tányérját, és átviszi a saját asztalukhoz. A férfi egyetlen mukkanás nélkül fizet és távozik. – Figyelitek, srácok – rikkant a legnagyobb hangú vagány –, a pasas vagy teljesen beszari, vagy nem tud bunyózni. – Valószínűleg vezetni sem tud – szól közbe a pincér –, nézzék, épp most lapított palacsintává három motorkerékpárt. ☺☻☺☻☺ A baromfiudvarban fél kilós tojást tojt az egyik tyúk. – Megmondanád, hogy sikerült? – kérdik tőle a többiek. – Családi titok. – Terveid a jövőre? – Legközelebb egy kilós tojást fogok tojni. Sajnálják, hogy nem tudták meg a titkot, így
megkérdezik a kakast is, hogy hozták össze ezt a hatalmas tojást? – Családi titok. – mondja a kakas is. – És mik a terveid a jövőre? – Szétverem a strucc pofáját! ☻☺☻☺☻ Japán turista megy ki a reptérre. Egyszer csak a taxit megelőzi egy Honda. – Á, Honda, nagyon gyors, Japánban készült! – kiált fel a japán. Mennek tovább, amikor egy Toyota előzi meg őket. – Á, Toyota, nagyon gyors, Japánban készült! – kiált fel ismét a japán. Harmadszorra egy Mitsubishi suhan el mellettük. – Mitsubishi, nagyon gyors, Japánban készült! – mondja ismét a japán. A sofőr nem szól semmit, hamarosan kiérnek a reptérre. – 80.000 forint lesz – mondja a taxis. – Micsoda? Az nagyon sok – hápog a japán. – Taxióra, nagyon gyors, Magyarországon készült! – válaszolja a sofőr.
HIRDETÉS Tájékoztatjuk a kedves testvéreket, hogy egyházközségünkben minden hónap első pénteki napján este 19 órától szentségimaádással egybekötött közbenjáró imaszolgálatot végzünk. Szeretettel várjuk testvéreinket ezekre az alkalmakra! CREDO 2012 május
13
REJTVÉNY Kösd össze!
Keresztelő Szent János születésére emlékezünk június 24–én. Az x–eket úgy kössétek össze, hogy egy értelmes mondatot kapjatok Keresztelő János születésével kapcsolatban. Ha jól kötöttétek össze, egy alakzatot is kaptok, ami viszont a már felnőtt Keresztelő János tanúsága volt: ilyen alakban látta leszállni Jézusra a Szentlelket. (Jn 1)
Összeállította: Lempach Gabriella Credo
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella (rejtvény) Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, júniusi számunk 2012. július elsejétől kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 14
CREDO 2012 május
ELSŐÁLDOZÁS NAGYBAJOMBAN 2012
ELSŐÁLDOZÁS PÁLMAJORBAN 2012
