CREDO A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
13. évfolyam 1. szám 2011. január hónap
125. szám
Lelkinap alsósoknak
HELYTÖRTÉNET
Marics József (Berzence)
NAGYBAJOM TÖRTÉNETE 40. A küzdelmes és gondterhelt országépítés 1945–ben
Az 1945–ös esztendő annyira tragikus, drámai, megalázott, kizsákmányolt és diktatórikus volt, hogy külön is foglalkoznunk kell vele, hogy világosabban lássuk azt a politikai áramlatot és elsöprő baloldali erőszakos osztályharcot, mely nemzetünket az elnyomott államok közé taszította. 1945. március 29–én, Nagycsütörtökön az esztergomi prímási palotában váratlanul elhunyt Dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. A pusztító háborús harcok miatt a legegyszerűbben, szegényes körülmények között helyezték örök nyugalomra a bazilika kriptájában. Ezen a napon hagyta el Szálasi Ferenc nemzetvezető és kormánya Magyarországot. Ausztriába menekült. Magával vitte a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, valamint Nemzeti Bank arany és ezüst és egyéb készleteit. Május 7– én tartóztatta le az amerikai hadsereg. 1945. április 2–án be-
lehalt a sérüléseibe Báró Apor Vilmos győri püspök. Egy orosz katona gyilkos golyója sebesítette meg halálosan a főpásztort, aki a győri püspökvárba menekült asszonyokat és lányokat védte a szovjet megbecstelenítéstől. Április 12–én agyvérzésben meghalt Roosevelt amerikai elnök. Nem tudunk rá tisztelettel emlékezni, mert szégyenletesen lökte a szovjetek uralma alá Kelet–Európa államait, köztük hazánkat. Az utóda Harry S. Truman lett, aki nem sokat tudott Magyarországról, és nem is sokat tett értünk. 1945. április 13–án szűntek meg a harci, háborús cselekmények hazánk területén. Az 1945. április 4–e egy szerencsétlen, téves önkényesen elrendelt, parancsuralmi dátum és ünnep lett. 1945. áprilisában az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány Debrecenből felköltözött Budapestre. Április 28–án az olasz forradalmárok felakasztották Benito Mussolinit, a diktá-
tor miniszterelnököt. Április 30–án Adolf Hitler lett öngyilkos. 1945. május 27–én nagy részvét mellett temették el Budapesten Bajcsy–Zsilinszky Endre vértanú államférfit. Június 15–én Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök és Vorosilov marsall aláírta a jóvátételi egyezményt. Ennek értelmében Magyarország 169 millió dollár értékben ipari termékeket és berendezéseket, 31 millió dollár értékben mezőgazdasági termékeket köteles szállítani a Szovjetuniónak. 1945– 1952 között 131 millió dollár jóvátételt fizetett hazánk a szovjeteknek. Ezt az ös�szeget lényegesen meghaladta a kastélyokból, gazdag polgári házakból, múzeumokból, könyvtárakból elrabolt műkincsek, bútorok, festmények, könyvek, a gyárakból elvitt gépek, felszerelések és készáruk, valamint a bankszéfek kifosztásából eltulajdonított értékek. Ehhez járult még a Magyarországon tartózkodó Vörös Hadsereg teljes ellátási költsége. Hazánkban a halottak, a fogságba hurcolt és az eltűntek számát 800.000– 1.400.000 közöttire becsülték. Százezrek menekültek el az országból. Elpusztult a nemzeti vagyonunk 40 %–a. Felrobbantották az összes Duna– és Tisza hidat. A gyáraink 90 %–át károsodás érte. A vasúthálózat 40 %–a elpusztult. 1945. június 24–én választásokat tartottak Dunántúlon. A vezetőpártok közül
CREDO 2011 JANUÁR
a Kisgazdapárt 51, a Kommunista párt 33, a Parasztpárt 20 képviselőt küldhetett a parlamentbe. A Kisgazdapárt hiába nyerte meg a választást, nem alakíthatott egyedül kormányt, mert a megszálló szovjethatalom a koalíciós kormány megalakulását rendelte el. Már ekkor látszott, hogy a kormányban ott vannak a kommunisták mellett az ejtőernyős baloldaliak, a beépített emberek, a gyenge akaratú politikusok, akik minden téren teljesítik az oroszok és a kommunisták követeléseit. 1945. augusztus 16–án XII. Pius pápa Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte ki esztergomi érseknek, hazánk hercegprímásának. 1945. szeptember 26–án New Yorkban meghalt Bartók Béla, a világhírű magyar zeneszerző. 1945. október 7–én önkormányzati választás volt hazánkban. Ekkor is a Kisgazdák győztek, de a ránk erőltetett koalíciós kormányzás miatt a győztes párt politikája nem érvényesülhetett. 1945. november 10–én országgyűlési választás volt Magyarországon. A Kisgazdapárt fölényesen győzött, de a baloldali diktatúra erőszakos nyomulása a teljes politikai hatalom megszerzése felé mindenki számára világossá tette, hogy a kormányzás terén a nemzeti erők alárendelt szerepet tölthetnek csak be. Tildy Zoltán alakított kormányt. Folytatódtak és felerősödtek a háborús bű3
nösöknek kikiáltott személyek felkutatása, bíróság elé állítása és kegyetlen megbüntetése. Igen sokat halálra és súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Sokkal több embert végeztek ki Magyarországon és börtönöztek be, mint a hatalmas Németországban. 1945. március 29–én elhagyta Nagybajom határát az utolsó német katona is. Április első napjaiban Somogy megye alispánja elrendelte, hogy a kiürített területek lakossága térjen vissza lakóhelyére. A romos, kifosztott otthonaikba hazatérő bajomiaknak első feladatuk volt a halottak eltemetése. Rengeteg orosz, sok német és közel 100 polgári áldozata volt a háborús harcoknak. Az oroszok, a hadseregük magasabb rangú tisztjeit a katolikus egyház albáiba és miseruháiba öltöztetve temették el. Nem kis munkát jelentett az állati tetemek elföldelése sem. Amikor ezekkel végeztek, akkor kezdődött a romos lakóházak bontása, javítása, új részek fölépítése. A tetőket a cseréphiány miatt, ideiglenesen szalmával fedték be. Nagybajom is iszonyatos károkat szenvedett a hosszú ideig tartó háborús harcok miatt. 866 lakóház sérült meg. Nagybajom 60 %–a elpusztult, vagy meg4
rongálódott. Piszok, szemét, rom volt mindenütt. A hidakat felrobbantották. A mező, erdő, legelő, dűlőutak, hidak környéke erősen aláaknázott volt. A falu állatállományát a németek, majd az oroszok vitték el. Az 1238 lóból 60, 1229 szarvasmarhából 70, 990 juhból egy sem, 2435 sertésből 80 maradt meg. A falu lakossága példásan kivette részét a közmunkából: a romeltakarításban és az építésben. Az aláaknázott területeken 39 testvérünk szenvedett balesetet. Az első áldozat: Ács Busa János volt. Nagybajomban az aknák felkutatásában és megsemmisítésében magyar, szovjet és bolgár tűzszerészek is dolgoztak. Április 5–én megalakult a magyar aknakutató járőrség is. Életük kockáztatásával precízen és példásan látták el a feladatukat. Fizetést nem kaptak. Az élelmezésükről a helyi lakosság gondoskodott. 1945. augusztus 1–ig 40ezer aknát hatástalanítottak. Nagy szomorúságot jelentett a nagybajomi híveknek, hogy templomunkat a német katonák felrobbantották. 1946–ban kezdődött el a templomi újjáépítés. 1945 tavaszán zászlót bontottak Nagybajomban is a pártok. A Magyar Kommunista Párt titkárának Pinterics Imrét, jegyzőjének Kálmán Józsefet és pénztárosának Nyira Vincét választották meg. Vezetőségi tagként működött a pártban: Lukasics Lajos és Horváth Bene Ferenc. A helyi szervezetnek kb. 40 tagja volt. A Szociáldemokrata Párthoz közel 80 személy tartozott. Elnöke: Kratzl Ottó, elnökségi tagja Dr. Telkes József állatorvos és Németh Lajos géplakatos lett. A Független Kisgazdapárt elnökének Bőhm Istvánt, választmányi tagnak: Nagy
Sándort, Trangóni Pétert, Ács Jebektor Jánost, Bozsoki Jánost és Tóth Antalt választották meg. A közel 400 személyt tömörítő Nemzeti Paraszt Pártot Tarr Imre elnök, Présel István, Éder József és Illés József vezette. A Polgári Demokrata Párt elnöki tisztét Felső Ács Jebektor János látta el. Országos nyomásra, a falvakban is meg kellett alapítaniuk a Nemzeti Bizottságot, melyben a pártok képviseltették magukat. A baloldali eszme és a hatalom Nagybajomban is világosan látszott. A Nemzeti Bizottság elnökének Kálmán Józsefet, alelnöknek Tarr Imrét választották meg. A közrend és a közbiztonság érdekében megalakult a Nemzetőrség, melynek parancsnokává Dr. Nagy Lajost nevezték ki. 8 főből létrehozták a nagybajomi Rendőrőrsöt. Első parancsnoka: Honti József lett. Védelmük alá tartozott Jákó és Somogysárd is. A rendőrlaktanya a Templom u. 12. sz. alatti, Nagy József – féle házban kezdte meg működését. 1945 tavaszán megalakult a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség is. Vezetőinek: Herczeg Imrét, Pinterics Juliannát és Telkes Ilonát választották meg. Ez az ifjúsági tömörülés sokat tett a fiatalok összefogása, képzése és a nemes szórakozási lehetőségek megteremté-
CREDO 2011 JANUÁR
se érdekében. Örömmel jöttek össze a Bőhm–féle kastélyban: táncolni, énekelni, társasjátékot játszani, sportolni, olvasni, előadásokat hallgatni és színielőadásokra készülni. Minden évben voltak kulturális előadások, ahol a szegénység miatt a belépő jegy: 1–2 kukoricacső, 1 tojás, esetleg néhány szem alma, gyümölcs volt. A fiatalok a szabadidejükben sokat és örömmel fáradoztak a közmunka és az újjáépítés terén. A romeltakarítást és az újjáépítést vezető Fischer Lajos főjegyző a romos községházából a Fő utcai Hetyei–féle házba tette át városunk székhelyét. 1945. június 17–én alakították meg a Nagybajomi Képviselő Testületet. A 32 megválasztott képviselőből 12– őt beválasztottak a községi előjáróságba. Köztük volt Dr. Bacza Dezső esperes, plébános úr is. Az új vezetőség bírónak: Kratzl Ottót, helyettes bírónak: Felső Major Jánost, közgyámnak Laki Balázst, a község új főjegyzőjének pedig Dr. Nagy Lajost választották meg. Az új vezetőségi testület célul tűzte ki a megrongált községháza, óvoda, tűzoltószertár, magtár, vágóhíd és a három pusztai iskola felújítását, valamint a megsemmisült berendezések és felszerelési tárgyak pótlását.
Elrendelte, hogy minden nagybajomi lakos – 16 és 60 év között – köteles a közmunkában becsülettel dolgozni. Azt is elrendelték, hogy akik az aknamentesítő munkában tevékenykednek, fölmentést kapnak a katonai szolgálat alól. 1945. július 11–én nagy ünnepség közepette avatták
föl a falu hátárában emelt szovjet emlékművet, mely Andrási Kurta János alkotása. Pontosan nem tudjuk, hogy a háborús harcok során hány orosz katona halt meg. Vannak történészek, akik az áldozatok számát 30ezer körül határozzák meg. A II. Világháborúban 111 nagybajomi személy vesz-
tette életét. A teljes névsort megtalálhatjuk a Nagybajom története c. monográfia 471. oldalán. A bajban a jó emberek összefognak. Ez volt tapasztalható Nagybajomban is, amikor a tragikus állapotok után elkezdődhetett a múlt lezárása, a takarítás, bontás után az építés és a jövő ar-
culatának formálása. Arról a szegény elődeink nem tehettek, hogy a magas politikában, számunkra szokatlan, igazságtalan és diktatórikus, vallás és közösség – ellenes elvek és szempontok valósultak meg. (folytatjuk)
ÉLETÜNK Lempach Gabriella
Lelki nap a gyermekeknek December 3–án a homokkomáromi Nyolc Boldogság Közösség nővérei tartottak adventi felkészülést gyermekeiknek. Krisztina nővér, Kriszti és Kata nővér (ők ketten még novíciusok), jöttek el hozzánk. Délelőtt az alsósokat, délután a felsősöket vártuk a plébániára. Az alsósok Panov apó történetével kezdték a napot, amit Kata nővér felolvasásában hallottak, köz-
ben a képeket vetítésben nézhették. Ezután ehhez kapcsolódóan kaptak egy lapot, aminek az egyik oldalán a mese egy részlete volt, amit kiszínezhettek, majd a másik felére egy rajzot kellett készíteniük, aminek témája: Mit adnának Jézusnak? A gyerekek kezei alól szebbnél–szebb alkotások kerültek ki. Majd egy közös ima következett, a nővérek egy ikont készítettek elő, ami elé a gyerekek odatették a
rajzaikat, és egy égő mécsest is. A délelőtt zárásaként liturgikus körtánc következett, melyet a gyerekek nagyon élveztek. Délután a felsősöknek kicsit másképp zajlott a nap, indításként képeket vetítettek nekik, amiken különféle emberek más–és más pozícióban imádkoztak. Majd ezekről beszélgettek. Pintér Béla „Húsvér templom” című dalát tanulhatták meg. A közös imádság alatt a gyerekek
kaptak egy kis papírszívet, amire mindenki ráírta a saját nevét, és egy Szentírás lapjai közé rejtették azt. A nővérek pedig otthon felcsapva a Bibliát, azért a gyerkőcért imádkoznak, akinek a szívecskéje ott lapul. A napot ők is Istent dicsőítő tánccal zárták. Köszönjük szépen a nővéreknek a napot, a készületet. A gyerekek nevében mondhatom, hogy jól érezték magukat.
séről kaptunk egy rajzot és azt ki kellett színezni, és mellé kellett rajzolni egy rajzot. Én a rajzomat odaadtam Kata nővérnek, aki nagyon örült neki. Kata nővér, miközben hangolta a gitárját, elszakadt egy húr. Emőke néni elment az ő gitárjáért. Ez-
után már Kata nővér tudott gitározni. Krisztina nővérék gyújtottak gyertyát, és azokat mi az asztalra tettük, amikor imádkoztunk. Én máskor is elmennék, ha lenne ilyen nap.
Szabó Vivien (3. osztály): Nagyon jó volt, mert kedvesek voltak a nővérek. Nagyon szép dalokat énekeltek, amiket meg is tanultunk. Három nővér jött el hozzánk, Krisztina nővér, Kriszti és Kata nővér. Elmondták, hogy honnan jöttek, meg azt, hogy nekik
nincs barátjuk. Mert ők az Istennek adják az életüket. Krisztina nővér már Istennek adta életét, a többiek még csak készülnek rá. A Kata nővér olvasott egy mesét. Az volt a címe, hogy a Nagyapó kiscipője. Nagyon szép mese volt, még ki is vetítették. A me-
Lukáts Istvánné Egyházközségünk karitász csoportjának 2010. évi munkájáról szeretnék pár sorban beszámolni: A Kaposvári Katolikus Karitász szervezésében a püspökségen karitász önkéntesek alapképzésén egyházközségünk-
Karitász munkánkról ből egy fő vett részt – személyemben. A képzés 6 alkalommal, 90 órában hétvégeken; péntektől vasárnapig valósult meg. A célja, hogy a karitász munka során a kapcsolatteremtés, az emberek megismerése, esetleges konfliktusok kezelése, közösséCREDO 2011 JANUÁR
gi munka szervezése könnyebben menjen. Ezen belül az előadások a kommunikációról, önismeretről, segítő beszélgetésről szóltak, és betekintést nyerhettünk a szociális és egészségügyi ellátó rendszerbe. Pl. hajléktalan szállás, drog és al5
kohol elvonó, cigánypasztoráció, stb. Az előadásokat képzett és gyakorlott szakemberek (pszichológus, szociológus, pasztorál–pszichológus, lelkipásztor) végezték.
A képzése nagyon hasznos volt, sokat lehetett tanulni, számomra nagy élményt nyújtottak az előadások. Gyakorlatban is kipróbáltunk helyzeteket, életpéldákkal elevenítettük meg a tanultakat és filmet is néztünk, és utána megbeszéltük a történteket. Egyházközségünkben végzett munka során beszámolhatunk az élelmiszergyűjtésről, amit a rászoruló több gyermekes családoknak osztottunk ki. Beteg gyermekeknek, és felnőtteknek béres cseppet osztottunk. Egy súlyos beteg kislány családjának, – akik nagyon nehéz anyagi körülmények között élnek, – gyűjtöttünk pénzt. A vörös iszap károsultjainak templomunkban gyűjtést szerveztünk. Karácsony előtt játékokat gyűjtöttünk. A gyerekek ajánlották fel a már nem használt „kinőtt” játékaikat, könyveiket a rászoruló társaiknak. (kép az ajándékokról)
Egymillió csillag a szegényekért országos akció keretében gyertyák eladásával 75 ezer Ft adományhoz jutottunk, melyet a helyi – nagybajomi rászoruló családok között osztunk ki. A karitász munka nem egyszemélyes munka, hanem „csapatmunka”. Ezúton mondok köszönetet a csoport tagjainak: Rajkai István plébános úrnak, Gerse Erzsikének, Gálné Évának, Tisza Mónikának önzetlen munkájukét. Utoljára, de nem utolsó sorban köszönet az adományozóknak. Isten többszörösen fizesse meg adományukat! „Tulajdonképpen kapunk akkor is, amikor adunk, ha adományoddal szegényeket segítesz ki a bajból, akkor boldogító érzésen kívül még égi kincseket is szereztél magadnak. Adj szeretetet az embereknek és majd szeretetet kapsz.”
Szentlélek Szemináriumot végzettek figyelem! Szeretnél úgy hinni, mint Ő? Úgy szeretni, mint Ő? Úgy evangelizálni, mint Ő? Úgy megbocsátani, mint Ő? Ha vágysz erre, és már végeztél Szentlélek Szemináriumot, hívunk a TANÍTVÁNYKÉPZŐ 3 HÉTVÉGÉRE! Helyszín: Püspökség, Kaposvár (Zárda u. 4.) 2011. január 28-30. 2011. március 4-6. 2011. március 25-27. péntek 1700-tól vasárnap 1300 (A kurzus nem bentlakásos, a szállásról mindenki maga gondoskodik!) A három hétvége egymásra épül, kérjük, csak akkor jelentkezz István atyánál, ha mindegyiken végig részt tudsz venni! (Kaposvárra jutást megszervezzük!) A képzést a kaposvári Szent Imre Plébánia szervezésében a budapesti Szent András Evangelizációs Iskola csapata vezeti az Iskola JÁNOS KURZUSA alapján.
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. A szokatlan betegség
A világon szokatlan betegség terjedt el. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak fel, de egyik sem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is pár napra a 6
műtét után összezsugorodott. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbeteg lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és halálát várta. Egyvalakin azonban nem vett erőt a betegség. Idős volt már, mégis egészséges nagyságú maradt a szí-
ve. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha meg fogta a beteg kezét és rámosolygott, a beteg szíve azonnal növekedésbe kezdett. Amint elengedte – a növekedés megállt. Így fedezete fel, hogy a szokatlan betegséget a szeretet hiánya idézte elő. Nekilátott a munkának, és betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és rájuk mo-
CREDO 2011 JANUÁR
solygott. Amikor a betegek szíve kellő nagyságú lett, képessé váltak a gyógyításra. Ez az új gyógymód hamar elterjedt az egész világon. Végül mindenütt az egészséges szívű emberek kerültek többségbe. Elég volt a gyógyuláshoz megfogni a beteg kezet és rámosolyogni. Testvéreim! Jézus elénk
élte ezt a szeretetet, betegeket gyógyított és segített a rászoruló emberen, ezért lehet Jézus élete példa minden kor minden embere számára. Legyünk ebben is munkatársai.
kát, és kivett belőle egy csókot. Így emlékezett gyermekére, aki azt odarejtette. Mindannyiunknak van ilyen aranydoboza, tele csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.
2. Az arany csomagolópapír Egyszer valaki megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről viszont az apa nem tudhatott: lánya hosszú órákon át azzal bíbelődött, hogy az aranypapírból kivágott darabbal az apjának szánt ajándékot becsomagolja, és úgy tegye a fa alá. Amikor Szenteste az apja meglátta az ajándékot, és kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának: – Tudod kislányom, az a szokás, ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. – De apa – így a lány – hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam bele neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatot kért. A kislány átölelte apját, és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte a karácsonyra kapott arany dobozt. Amikor elszomorodott, kinyitotta a doboz-
3. Nagyapa, hány éves is vagy? A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Nem találták még fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre). Ember nem lépett még a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek sem. Nagyanyád és én ös�szeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban megvolt az apuka és az anyuka. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér– vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit „uram”–nak szólítottam, minden nőt pedig „asszonyom”–nak vagy „kisasszony”–nak. Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. A komoly kapcsolat azt jelen-
tette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, ha pedig állapotos volt, a helyére kísérték. És – ha kellett – megváltották a jegyét is és odavitték neki. A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját. Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józanész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD–ről, DVD–ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A „notebook” jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. A gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rá-
CREDO 2011 JANUÁR
diók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete–fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonalds– ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. – És most mondd, szerinted hány éves vagyok! – Hát, nagyapó, biztosan több mint 200! – felelt az unoka. – Nem, kedvesem, csak 70!
4. Amikor van miért élni – Az a rossz – mondta –, hogy Galambos bácsinak elment az életkedve. Mindig akkor van baj, ha a beteg feladja a küzdelmet. Majd hozzátette – Az élni akarás a legjobb orvosság. Az egyik nap Galambos bácsi maga mellé ültette a feleségét. – Elmegyek, anyjuk. Nincs már nekem miért élnem. Galambos néni megfogta a férje lesoványodott, vékony kezét, és ránézett az öregre. – Hát én? Én már nem számítok? Énértem nem érdemes élned? – Az asszony 7
hangjában annyi szeretet volt, hogy attól három haldokló is meggyógyult volna. Galambos bácsi meglepődött, és arra gondolt, hogy ennél szebb szerelmi vallomást még fiatal korában sem mondott neki a felesége. Amikor a doktor legközelebb eljött, fejcsóválva vallotta be Galambos néninek, hogy nem tudja mi történt, de a férje jobban van. Két hét után az öreg felkelt az ágyból, a harmadik héten kiment az udvarra, egy hónap múlva pedig elkísérte a feleségét a boltba. Hazafelé még a teli szatyrot is ő akarta volna vinni, de az asszony ezt nem engedte. Ettől kezdve együtt mentek mindenhova. Eleinte úgy jártak, hogy Galambos néni belekarolt a férjébe, aztán a karon fogásból kézen fogás lett, majd az, hogy egy–egy ujjukat ös�szefűzték, mintha tizenéves kamaszok lettek volna. Mindig lassan lépegettek, mint akiknek rengeteg idejük van. Inkább csak sétáltak, andalogtak. A szemben jövők néha mosolyogtak rajtuk, de ők nem törődtek ezzel.
Egyszer egy régi ismerős megállította őket, és megkérdezte. – Tán ifjú szerelmesek vagytok? – Galambos bácsi mosolyogva helyesbített. – Öreg szerelmesek! S ez sokkal, de sokkal többet jelent.
5. Megható előadás Volt egyszer egy Shakespeare–színész, aki nagy hírnévre tett szert egyszemélyes előadásaival. Klasszikus művekből olvasott fel, mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását – „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm…”
– a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt. Egyik este azonban, éppen amikor a színész a huszonharmadik zsoltár szokásos elmondására készült, egy fiatalember felállt a nézőtéren, és így szólt: „Uram, megengedné, hogy ma este én mondjam el a huszonharmadik zsoltárt?” A színészt meghökkentette ez a szokatlan kérés, de megengedte a fiatalembernek, hogy előrejöjjön, kiálljon a színpad közepére, és elszavalja a zsoltárt. Gondolta, hogy ennek a gyakorlatlan fiatalembernek a képessége úgysem vetekedhet az ő tehetségével. A fiatalember halk hangon kezdte szavalni a zsoltár szavait. Amikor a végére ért, nem volt taps. Nem állt fel a közönség a tetszését kinyilvánítani, mint más estéken tette. Csak sírást lehetett hallani. A nézőket annyira meghatotta a fiatalember előadása, hogy minden szem megtelt könnyel. A színész döbbenten fordul a fiatalemberhez: – Ezt én nem értem. Én
már évek óta szavalom a huszonharmadik zsoltárt. Egy egész élet gyakorlata és tapasztalata áll mögöttem, de soha nem voltam képes úgy meghatni a közönséget, ahogy ön tette ma este. Mondja, mi a titka? A fiatalember alázatosan így felelt: – Nos, uram, ön ismeri a zsoltárt, én pedig ismerem a Pásztort! Nem elég csupán ismerni a Biblia tartalmát, történeteit, mondásait és tanításait. Ha nem ismered a Szerzőjét, a Biblia is csak ugyanolyan könyv lesz számodra, mint a többi. Ha azonban Jézus Krisztusba veted a hitedet, és személyes kapcsolatba kerülsz az Atya Istennel, akkor a Biblia valóban élő és ható lesz számodra, „élesebb minden kétélű kardnál” (Zsid 4,12.)
LELKISÉG Balás Béla
VILÁGÍTS A SÖTÉTSÉGBEN!
Kívülről kedves a karácsonyunk. Néhány napig olyan a világ, mintha muzsikából és illatból állt volna össze. Minden csupa hangulat és áhítat. Ha azonban az ünnep titkába mélyebben ereszkedünk, már a következményei is megjelennek. A karácsony Isten megnyílását, teljes elajándékozottságát, válogatását és mérték nélküli szeretetét jelenti. Válaszként járna tehát legalább egy látogatás az ő házában, egy halk köszönet meg egy sóhajnyi bánat, vagy egy eldadogott ígéret. 8
Ehelyett felénk más a szokás. Talán kis hazánkban nem én vagyok az egyetlen, akinek a harangszóra elszorul a szíve, az ünnep láttán elakad a hangja, majd elmegy az étvágya. Fáj, amikor hiába várjuk a bűnbánókat, cserbenhagynak a hittanosok, hűtlenek a megbérmáltak, és némák a szüleik. Nekünk is jól esne a jó szó, hát még annak, aki alkotta érzékenységünket, és szomjazza válaszunkat. A jelenség peresze nem új. Előttünk már mások is így jártak. Jézus édes-
CREDO 2011 JANUÁR
anyja– József Attila szavaival – nemcsak „boldogságos kismama” volt, hanem ő az, akiről Szent Lukács feljegyezte, hogy Fia miatt lelkét „tőr járja át” (Lk 2,35). – A bibliai szent éj, nemcsak csendes éj és áldott éj volt, hanem konok is, hideg is, hiszen „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7). A János evangélium méltóságteljes előszava, miközben a mindenség tervrajzán elmélkedi, majdhogy nem ünneprontásként hangzik: „A sötétség nem fogta föl” (Jn 1,5) „övéi nem fogad-
ták be”(Jn 1, 11). Egy két emberöltővel a Születés után világossá vált, hogy Európa ellenáll s lassan kirajzolódott a megtestesülés folytatása, az üldözött egyház története (vö. Jel 12,17). Mi, mai hívők és papok ebbe csöppentük bele. Megtapasztaltunk egy olyan Istent, aki bár újból „elrejtezett”, de akinek a tények nem szegték kedvét. (vö. Róm 11,32), nem rázta le lábáról undorral Földünk porát, sőt újból és újból hajlandó a művét általunk újra kezdeni (vö.: 2Tim 2,13). Ehhez kér tőlünk segítséget, de csak is az ő „harcmodorában”. Ezért mi nem a „halottbúcsúztatók”, hanem az „elölről kezdők” egyházává szeretnénk válni. A kudarcok ugyanis nem angyalok, nem üzennek semmit, legfeljebb csak jeleznek.
Például azt, hogy fontos a munkánk, mert vele szemben valódi problémák feszülnek. A Test tusakodik a Lélekkel, a Konkoly fojtogatja a Búzát, a Romlás el akarja hallgattatni a Jó hírt. Mindezt ne minősítsük „megrendítőnek”, hiszen nincs hír értékük. Mindig is így volt, így is marad… Ezek lehetnek drámaiak, de akkor se tragikusak. A sikertelenség soha nem végzetes. Az állandó ellenszél, a folyamatos balsiker még jót is eredményezhet: gyógyító önkritikát, mélyülő bölcsességet, a másokkal való együttérzést… Sőt, a hitünk is erősödhet. Amint a fizikában az „ellenállás” természetes jelenség, még mérhető is, ha az áramszolgáltatás folyamatos, úgy a szellem világában is magától értető-
dőek a nehézségek. Emiatt egyikünk se sértődhet meg. Az Úr mindent előre elmagyarázott (vö. Jn 15,18–21). Ha az „adjon Istenre” nincs „fogadj Isten”, az áldás visszaszáll ránk. (Mt 10,13). A bajokon ne búsuljunk, ne háborogjunk. Ennek nem most van az ideje, hiszen itt a „Vőlegény”, és végre örül a „násznép”(vö. Lk5,34). Inkább ámuljunk együtt a jókkal: Máriával, Józseffel, az angyalokkal meg a pásztorokkal, mert elérkezett és köztünk maradt a tündöklő Jel, Isten eleven szeretete. Ő a fontos, nem a kudarc, Ő az eredmény, nem a mi fáradtágunk. Ő áldja meg ünnepünket.
ÉN VAGYOK A TE ISTENED! Én vagyok a te Istened, és én veled vagyok– Mondd, nem elég ez neked, Mi többet akarsz e világon Mint az én isteni szívemet?
Én vagyok a te Istened, aki hűségesen szeret, Jól tudja, hogy szenvedsz, Minden pillanat, minden szó Hozzám elvezet.
Én vagyok a te Istened, vésd szívedbe, Még ha kezem sújt is, És a teher nehéz, Veled vagyok, mire vágysz még?
Én vagyok, aki által történik minden Látom sorsod, Tarts ki minden veszélyben, Gondolj jutalmadra, ami vár a halál után.
Én vagyok a te Istened, figyelj hát, Gondolj az örökkévalóságra, Vésd nevem jól a szívedbe, Én sem feledkezem meg terólad soha.
Én vagyok a te Istened, ha nagyon egyedül vagy, Keresd a társaságomat! Ha senkinek nincs jó szava hozzád, Gyere hozzám, látogass meg engem!
Én vagyok a te Istened, és vezetlek téged, Úgy, hogy neked a legjobb legyen. Még ha most nem is érted, Tisztán látsz majd egyszer.
Lásd, én mindig várlak téged, Mindened vagyok az oltáron, Kárpótolom ezerszer, Amit valaha nélkülöznöd kellett.
A föld pompája elvirágzik Az idő elillan, mint a gondolat, A halál mindent elvesz tőled, Csak egyetlen egy marad neked – csak én, a te Istened! (Közreadta: Kiss Imréné Juliska)
Márti és Csaba Közeledik a karácsony. Ilyenkor mindenkinek a szépen díszített fenyőfa, a finom sütemények illata, a melegség, a család, Jézus születése és a szeretet jut eszébe. Vajon mit jelent a szeretet? Amikor megkérdezünk valakit, mit is jelent ez a szó neki, akkor arról beszél, hogy ez egy mély érzés, melyet számára kedves személyek – általában családtag, szülő, gyermekek,
A SZERETET férj vagy feleség – iránt érez. Akiket szeretünk, azokért mindent megteszünk, a kedvükben járunk, igyekszünk elfogadni hibáikat, nekik kön�nyebben megbocsátunk. Egy olyan túlcsorduló érzés, amely megdobogtatja szívünket, olykor pedig azt érezzük, hogy szétfeszíti testünket. Ez a fajta szeretet emberi érzéseken alapul. A hívő embert azonban a karácsony egy másfajta szeretetre is kell, CREDO 2011 JANUÁR
hogy emlékeztesse. Ez pedig az Isteni Szeretet. Hogy megértsük, miben különbözik egymástól e két érzés, nézzük meg Jézus, a megváltónk példáját. Vajon hogy szeretett Ő minket, embereket? Úgy, hogy életét adta értünk a kereszten. Nem csak egy emberért, hanem mindnyájunkért. Érted, értem, és mindenkiért. Gondold végig: tudsz–e úgy szeretni, akár 9
„csak” egyetlen embert is, hogy ha kell, ugyanúgy szenvedj érte, mint Jézus tette értünk? Őt elfogták, meghurcolták, megkorbácsolták, megalázták, töviskoszorút raktak a fejére, majd
megfeszítették. Ezeket a kínokat értünk, a mi bűneink bocsánatáért szenvedte végig. Megérdemeljük? Mit teszünk mi? Tudunk–e az Ő tanítása szerint élni? Tudunk–e Neki minden jóért s nehézségért hálát adni? Elfogadjuk–e, hogy Ő irányítja életünket, és minden problémánkra Ő a megoldás? Hogyan és mennyire szeretjük Őt? Mert az Ő szeretete irántunk: „ ...türelmes… jóságos… nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója… Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1Kor.13,4–7). Milyen távol vagyunk attól, hogy ilyen tisztán és őszintén tudjuk szeretni egymást… Nem létezik a szeretetnél nagyobb dolog a világon! Ha ez az őszinte ér-
zés nincs meg bennünk, sértődöttek, neheztelők, gyűlölködők, gyávák, és gonoszok leszünk. Jézus pedig azt mondja: „Arról tudják meg majd rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”(Jn13,35). És: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”(Jn15,12). A Szentlélek folyamatosan azon munkálkodik, hogy képesek legyünk az Isteni szeretetre. Mindenkiben meg van ez a csodálatos képesség, de erős hitre van szükségünk. Karácson közeledtével, ha „kopogtatást” hallasz az ajtódon, de kitekintve nem találsz kint senkit, hunyd le szemed, és nyisd meg szíved, mert lehet, hogy éppen Jézus keres szállást nálad.
Szent Család vasárnapját ünnepeljük december 27–én. Az alábbi cikk írója 1937–ben vetette papírra gondolatait. Jelen társadalmunkban is aktuális. Elgondolkodtató!
Márton Áron
A család és a nép (…) A család az első, ősközösség, melyből az emberiség élete fakad. Az egyes emberé, de a népeké is, a testi élet, de a szellemi, és az erkölcsi élet is. Az egymásra következő nemzedékek sora innen lép elő, és végeredményben itt sűrűsödik össze az emberiségnek minden küzdelme és győzelme, minden szenvedése és öröme, minden fáradsága és lendülete. A legbensőségesebb emberi szeretetközösségnek a sértetlen állapota tehát, a család egészsége, erkölcsis tisztasága, szilárd kerete, a csorbíthatatlan szülői tekintély; a férj és a feleség, a szülő és a gyermek rendezett viszonya együtt biztosítják azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egészséges testű, megbízható erkölcsű és alkotó készségű emberek születhessenek, és életképes, alkotóerejű népek képződjenek. Korunk rontó szelleme azonban ezt az élethordozó intézményt is megtámadta. A teremtő Isten félreérthetetlenül meghatározta törvényeit, de a modern ember hangzatos jelszavakkal, kifelé a tudomány és az egyéni szabadság nevében, valójában pedig mérhetetlen önző lelkületből kikezdte és megvetette ezeket. A következmények előtt lehetetlen szemet hunyni. Mióta a házasság törvényei meglazultak s célja és tartalma kezdett elsikkadni: virágot fakasztó tavasz helyett levelét hullató őszben járunk, az emberiség életfája szuvas; a szeretetközösség helyett, melyben a legboldogítóbb és legdúsabb emberi viszonyoknak kellene fejlődniük, a csalódott, egymásra unt, ideges és bánatos, állandóan szétinduló vagy már szétment házasok tömegével találkozunk. Egészséges lelkű gyermekek helyett
10
CREDO 2011 JANUÁR
pedig fészekből kiesett, didergős madárfiókákat látunk, elvált szülők gyermekeit, akik szerető gondoskodás és felelős nevelői hatás hiányában fázós lélekkel, megedzetlen jellemmel nőnek fel.(…) Világos, hogy népet nagyobb veszély nem fenyegethet, mintha gyökerében, a családban kezd elgyöngülni. Amelyik nép életében a felbomlott házasságok tömege utal
Szép József
arra,, hogy az emberekben elhalványodott a felelősségtudat, a házastárs személyi értékének felismerése és megbecsülése, ahol a gyermekáldás ellen való tiltakozás elszomorító eredményéből látjuk a lehangoló tényt, hogy a népben megfogyatkozott az életakarat, az élethez szükséges elszántság az erkölcsi érzék.
KARÁCSONYI PILLANAT Még maradok egy csöppnyit. Megpillantani a sötétbe burkolódzó szeretetet, a kihívás óriási mágneses erejét. Vonz, – de furcsa szokás köt, – még nem érzek semmit. De légy ott, menj előre és szemlélődj. Mondd el, hallottál valamit a jövőre nézve? Mély az élet. Még maradok, itt szeretnek. Örömmel fogadtok, szegényes körülmények között. Világossá vált a jóság egész sora. Ifjú emlékem – karácsonyi búvóhely. Öröm illata, esthajnal csillaga, Nyugtató szép ének. És bevonul a történelembe, az egész világegyetembe Ez a csöppnyi pillanat.
Horváth Józsefné Annuska
Szent Család ünnepére 2010 Názáret városban, kedves kicsi házban, Élt Mária s József isten oltalmában. Itt élt velük együtt a két jámbor Szülő, A megváltó születésére készülő. El tudjuk képzelni Mária fájdalmát, Mikor hírül vitték a császár parancsát? El kell hagynia a kedves kis otthont, Édes jó szüleit, Annát, s Joachimot. Józsefnek is bánatkönny csillan szemében, Látva Szűz Máriát. – Útra kell kelnie. Most kilenc hónapja: az Ige testté lett. Mária méhében emberi testet vett. Mária csomagol, hisz nem is oly sokára Elérkezik a születés nagy napja. Ilyen állapotban, fagyban, nagy hidegbe’ Búcsúzkodás után, mennek betlehembe. Ám, azt nem gondolták – hogy gondolták volna?! Hogy szállást nem kapnak Betlehem városba’. A város kívül állott egy juhakol, Ahová pihenni betérhet a vándor. József és Mária itt találtak helyet, Hol egy éjszakára lehajtják fejüket. Gondolván, hogy másnap szerencsével járnak, Hogy lesz szobácskája szép Szűz Máriának. Ám, de az Úristen másképp rendelkezett, Mert lám most sem kaptak sehol szálláshelyet. (Betlehemben nem volt senki arra méltó, Hogy nála szülessen Jézus: a Megváltó.) Mekkora gondot, bút okozott Józsefnek Hogy nincs megfelelő helye a Szent Szűznek. Hiszen itt van közel a szülés órája. Istenem légy velünk! Tekints Máriára!
És íme, hallatszik angyalok éneke: Dicsőség Istennek a magas mennyekbe’. Mária letérdel, összekulcsolt kézzel, Dicséri az Istent méltó tisztelettel. És Fiú születék, kit Jézusnak hívunk… Magasztalunk Urunk, dicsérünk és áldunk! – Megszületett Jézus, Világ Megváltója, Az emberi nemnek megszabadítója. Szent József megnyugszik, látván a nagy csodát, Látja az angyalok le– s fölszállását. Akik hódolattal köszöntik Máriát, A kisded Jézuskát, Úristen egy Fiát. Sajnos a megnyugvás nem sokáig tartott, Mert Heródes király kiadá a parancsot: „Minden két évesnél fiatalabb fiút Meg kell, hogy öljék! Nincs senkinek kiút.” Így kénytelen voltál éjjelek éjjelén Menekülni, a szent kisgyermeket féltvén. Egész Egyiptomig futottál, rettegtél Az üldözők elől, és sok csodát megéltél. Ó, dicső Szent József! Szent család védője! Családapáknak légy a példaképe! A te kitartásodból merítsenek erőt! Segítsd a szenvedőt, bajokkal küszködőt! Ragyogjál mint csillag! Imádkozzál értünk! Ó, áldott Szentcsalád, légy a segítségünk! Ó áldott Kismama, szeplőtlen Szűz Virág! Szent gyümölcsöt termő, díszes szép aranyág, Üdvözlégy, áldott szép Istennek szent Anyja! Ó, szép Szűz Mária, mennyország ajtaja! Üdvözlégy kis Jézus! Betlehemei Kisded! Zárjad Szent szívedbe a mi szíveinket! Áldó kis kezeddel áldd meg nemzetünket! A szorongatásból emeld ki népünket!
CREDO 2011 JANUÁR
11
GYERMEKEKNEK Maria Loley
A kis betlehemi csillag
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre – éppen ez volt a bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál. Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: – Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a Gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt. A Gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok – sok más csillag között a kis csillagot is meglátta. Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mit egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett. – Karácsony van – mondta a Gyermek a csillagnak –, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod. A kis csillag látta a Gyermek arcát, amint éppen rámosolygott. – Nincs semmi kívánságom – mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. – Egyet szeretnék csak – mondta ki végül. – Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok? – Igen – válaszolta a Gyermek. – De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem. – Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem – mondta a kis csillag. – És… hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van. – Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész. A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban. Amikor a Gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
12
– Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag – ágad van. Öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni. – Megpróbálom! – mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a Gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből. A kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rámosolygott a Gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni. Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban. – Jó estét! – köszönt a kis csillag. Sötét van itt nálad. Bejöhetek? – Nálam mindig sötét van – mondta az öregasszony. – Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is. – Köszönöm – mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: – Mintha én is látnám a Gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a Gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül. – Te már soha többé nem leszel egyedül – mondta a csillag. – A Gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod. – Értem – mondta az asszony Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőn keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok látnak. A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kí-
CREDO 2011 JANUÁR
REJTVÉNY 1. Január 6-án, vízkereszt ünnepe van. Urunk nyilvános……..….-ét ünnepeljük. A görög eredetű epifánia szó jelentését fejtheted meg a rejtvényben.
1. az egyik bölcs ajándéka 2. lakodalom, más szóval 3. a Szentlélek ebben a formában szállt Jézusra 4. e folyó vizében keresztelt János 5. Jézus szülőhelye 6. a víz borrá… 7. innen hallatszott a hang Jézus megkeresztelésekor 8. ő keresztelte meg Jézust 9. a másik bölcs ajándéka 10. ő volt a zsidók királya Jézus születésekor
2. Ha behelyettesíted a számok helyére a megfelelő betűket, a Messiásról szóló jövendölést kapod megfejtésül.
Előző számunk (december) megfejtése: 1. - November császár helyett Augusztus - Cirinusz helyett Quirinius - Betlehem helyett Názáret - júdeai Názáretbe helyett Júdeába - Dániel városa helyett Dávid - Dániel házából helyett Dávid - babakocsiba fektette helyett jászolba - kórházban helyett szálláson - katonák helyett pásztorok 2. Kis karácsony, nagy karácsony 3. Karácsony Jó megfejtést küldött be: Lovász Bianka, Somogyapáti
Szerkesztette: Lempach Gabriella
CREDO 2011 JANUÁR
13
HUMOR Két marslakó elutazik a Földre, s mikor visszatérnek, egy tévét mutatnak főnöküknek. – Egyetlen földlakót sem sikerült elfognunk – magyarázzák–, de sikerült zsákmányul ejtenünk egyik főistenüket. ☺☻☺☻☺ – Megyek és elvégzem a karácsonyi gyónást – mondja a hentes a feleségének. – Jól van, de a boltról ne szólj semmit! A plébános a legjobb vevőnk.
– Jézus a földi zarándokútján találkozik egy sántával, egy vakkal és egy cigán�nyal. – Segíts rajtam. Uram! Ha újra egészséges lenne a lábam, tudnék dolgozni és sok jót cselekedhetnék! – mondja a sánta. Jézus hozzálép, megérinti – a sánta újra tud járni. – Én még soha nem láttam a teremtett világ szépségét! – így a vak! – Gyógyítsd meg a szememet, Uram és egész életemben neked fogok szolgálni.
– Jézus megérinti őt, erre felnyílik a vak szeme és lát. A cigány gyorsan hátralép. – Hozzám ne gyúlj, Uram! A múlt hónapban végre leszázalékoltak! ☻☺☻☺☻ Pisti először ministrált. Otthon kipirult arccal meséli: – És amikor Imre atya odajött az oltár széléhez és azt mondta: „Mosd le uram bűneimet…”én meg lemostam. ☺☻☺☻☺ Ki teremtette a káoszt? Egy sebész, egy építész és
egy politikus azon vitatkozik, melyikük foglalkozása a legrégebbi. – Isten kivette Ádám egyik oldalbordáját és megteremtette Évát. Ez volt az első műtét. A sebészet a legrégebbi foglalkozás. – Még mielőtt Isten megteremtette volna Ádámot, a káoszból megteremtette a világot. Ezek szerint a legrégebbi foglalkozás az építészé. – így az építész. Mire a politikus hanyagul odaveti: – És mit gondoltok, ki teremtette a káoszt?
GIZI NÉNI RECEPTJEI Miklai Lászlóné
Vadgesztenye süti Könnyen elkészíthető, mutatós, sütés nélküli finom csemege. Hozzávalók: 50 dkg darált háztartási keksz, 20 dkg margarin, 1 csomag 25 dkg-os gesztenyemassza, 15 dkg porcukor, 2 evőkanál rum, tej (kb 1,8 dl )
Elkészítés: A hozzávalókból gyúrjunk egy formázható masszát úgy, hogy a tejet csak fokozatosan adjuk hozzá, és a porcukrot mindenképpen szitáljuk át. A tenyerünkkel formázzunk belőle gesztenye nagyságú golyókat A golyókat fogvájó segítségével félig – háromnegyedig mártsuk olvasztott csokoládéba. Csokiba mártogatás után sütőpapírra tegyük, erről utána könnyű leszedni. A fogvájó okozta lyukat az ujjunkkal könnyen eltüntethetjük, mivel a massza nagyon könnyen formázható.
Credo
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné és Lempach Gabriella, Fotók: Fekete Csaba Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következő, februári számunk 2011. január 30.-tól kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!
14
CREDO 2011 JANUÁR
Lelkinap felsősöknek
Karácsony, Nagybajom
Gyerekek ajándékai társaiknak
