CREDO A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
14. évfolyam 4. szám 2012. április hónap
138. szám
Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek AZ UNIÓBA BELÉPÉSÜNK A KISEBBIK ROSSZ VÁLASZTÁSA VOLT A morális ismer olyan helyzeteket, amikor nem két jó, hanem két rossz között kell választanunk. Ha kint maradtunk volna az Európai Unión, nagyobb nyomás nehezedhetett volna ránk, és nem lett volna egyszerű átjárhatóságunk a határainkon túli magyarokhoz. A függés gazdasági és kulturális vonatkozásban megmaradt. A rabtartók most nem itt állomásozó hadsereggel, hanem a pénz hatalmával akarják kikényszeríteni, hogy engedelmeskedjünk neki. Fájdalmas, hogy a magyarok közül is szolgálatukba lépnek sokan, rossz hírét keltik az országnak. Még fájdalmasabb, hogy olyanok is vannak közöttük, akik a másik Uniónak is feltétlen hívei voltak. A minden rezsimet kiszolgáló Talleyrand mondta: „a hazaárulás csak időpont kérdése”. Az Európai Unió fényévnyi távolságra van attól, amit az alapító atyák megálmodtak. Akik hívő keresztények, mi több, katolikusok voltak. Jelenleg az Unió agonizál, a pénz az egyetlen életben tartója, amit célként fel tud mutatni, a szélsőséges szabadosság kötelezővé tétele és nem az értékeké. A salzburgi parlamenti ülés közvetítésénél láthattuk, hogy hova jutottunk, a dühödt indulatok érvényesültek, a valóság ismerete nélkül vádaskodtak. A tényeket még utóbb is tagadják, gondolok a békemenet létszámára. Önkéntelenül Jézus mondása jut eszembe: „a ha-
zugság atyja az ördög” /Jn 8,44/. Görögül a diabolos – szétdobáló, ellentéteket, megosztást szító. Nagy lelki erő kellett ahhoz, hogy haragvó indulatok ne támadjanak bennünk a közvetítés nézésekor. Minden bizonnyal az imádság ereje segítette miniszterelnökünket, hiszen korábban említette, hogy rendszeresen részt vett a roráté miséken, hogy lelkierőt kapjon. A Szentlélek megadta neki, hogy fegyelmezetten, és még humorral is védje hazánkat. R. Schumant idézve: „ha lesz demokrácia, az keresztény lesz, vagy nem lesz demokrácia”. Ő megvallotta keresztény hitét. Azt a R. Schumant idézte, akinek elkezdődött a boldoggá–avatási eljárása. Nincs minden rendben hazánkban, vannak bajok, jogos sérelmek, de az alkotmányban az életről, házasságról, családról keresztény szellemben döntöttek, ami a jövő biztosítéka. Ez neuralgikus pontja a szélsőséges bal–liberális politikusoknak. Himnuszunk is felpanaszolja nemzeti megosztottságunkat: „Hányszor támadt tenfiad – Szép hazám kebledre”. Mindig lesznek olyanok, akikkel nem lehetünk közös nevezőn, mert az élet értelméről, céljáról, értékeiről homlokegyenest ellenkező felfogásuk van, mint a keresztényeknek. Csak imádkozni tudunk értük. Azoknak, akik kereszténynek mondják magukat, s így épí-
tik hazájukat, össze kell fogniuk. Bangha Béla mondta: a világnak egyik baja, hogy a gonoszok bátrak és a jók gyávák. Az impozáns békemenet jele lehet az ös�szefogásnak, erőt adhat, amit a mindennapokban is meg kell valósítanunk. Jézus nagy ígéretet fűzött ahhoz, hogy ha az emberek előtt megvalljuk Őt, mert akkor Ő is megvall bennünket Mennyei Atyánk előtt /Mt 10,32/. Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében az alábbi intelmeket írja testvéreinek, ezek az intelmek nekünk is szólnak, most is aktuálisak, szívleljük meg és éljünk eszerint, legalább most a Nagyhéten, és Húsvét idejében! „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból. Hiszen üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben. Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen” (Róm 13,11– 14.)
HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence) 1541-ben, Buda elfoglalásával hazánk három részre szakadt. / Királyi Magyarország, Erdély, török hódoltság. / Kezdetét vette a közel 150 éves török
NAGYBAJOM KATOLIKUS PAPJAI 5. Élet a török elnyomás alatt uralom, mely romokba döntötte az egykor virágzó, hatalmas országrészt. A főurak, főpapok és a kegyurak elhagyták a török által elfoglalt városokat, falvakat. Várday
Tamás nagybajomi kegyúr I. Ferdinánd király szolgálatába lépett. Az iszlám hadak támadásai elől ő is mindig ott tartózkodott, ahol viszonylagos béke és nyugalom volt.
1543-ban még csak félkörívben szorongatott bennünket a török. Pécs, Szekszárd, Simontornya közigazgatási központ, Szandzsákszékhely lett, ahonnan a portyázó törökök állandó rettegésben tartották Somogy megyét és a környékünket. Az erőszakos török hódításnak sokáig ellenálltak a váraink: Korotna, Kapos, a szerény nagybajomi vár és előd, Szigetvár, Babócsa, Berzence, Csurgó, Segesd, Szenyér, Marcali, Kéthely és a távolabbi Fonyód, Lak és Somogyvár. 1548-ban a kor lantosa és krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte a még magyar kézen álló várakat: Sziget, Babócsa, Kaposvár, Lak, Somogyvár kiemelt helyeket. Dzselálzáde Musztafa török vándorkrónikás külön említést tesz Korotna váráról: „ A nyomorult és gyalázatos gyauroknak Korotna nevű váruk is volt, mint a gyaur kutyáknak tanyája és az alávaló, feslett erkölcsű nemzetségeknek menedékhelye erős bástyákkal és szilárd falakkal ellátva. „ A mi várunk szilárd magja a katolikus templom volt, melyet sánccal és palánkkal vettek körül. Ezt bizonyítják a temetőnkben látható sáncnyomok. 1544-ből ismerjük a vár két várnagyát: Balogdi Mártont és Bácsi Gergelyt, valamint a három kapust, akik a földbirtokosaink jobbágyai voltak: Bakos Gergely, Tóth István és Tőzeg Bálint. A nagybajomi vár, sajnos nem tudott ellenállni a településünkön portyázó török hadaknak, akik 1544-ben 33 portát fölégettek, a megtalált jószágokat elhajtották, az élelmiszert elvették. Az elrejtőzni nem tudó lakosságot pedig rabságba hurcolták. Ez a pusztítás igen súlyos volt. A településünk kegyurai a török fosztogatások miatt egymást vádolták, sőt kölcsönösen támadást in-
téztek egymás ellen, és komoly károkat okoztak a nemesi kúriákban. Nagybajom részleges meghódolása az állandó portyázó és rabló török katonák előtt 1549-ben megtörtént, mert Somogy megye ezen évi összeírásában településünk már a töröknek adót fizető várak és falvak között szerepel. 1555. Május 24.-én a török elfoglalta és fölégette a várunkat és falunkat. Ekkor pusztult el a templomunk is. A falu végleg meghódolt a török előtt. Nagybajom bíráját a Szenyériek már török bírónak nevezik. Településünk lakossága török adófizetővé vált. Az első adófizetők: Ács Gergely, Ács Lőrinc, Berta István, Kalocsa György, Laki Miklós és Tóth Pál jobbágyok voltak. Szigetvár elfoglalása, 1566. Szeptember 7.-e után újabb tragédia köszöntött Nagybajomra és környékére. Sokan meghaltak a harcokban. A török elhurcolta az ellenállókat. Eladta őket a rabszolgapiacokon. Virult az emberkereskedelem. Sokan elmenekültek biztonságos vidékre, vagy az erdő mélyén húzták meg magukat. Teljesen elpusztult az egykor virágzó települések közül: Besenye, Betlen, Csiszár, Konkoly, Karácsonykút és Szöszle. Pusztává lett: Balogd, Kak, Korotna, Lencsen és Lók. Nagybajom, bár megtörve, ezer sebtől vérezve, de megmaradt. A török meghódolás után 1557-ben az éhhalál fenyegette Nagybajomot. Településünk lakossága a portyázó török rablók elől Csökölytől Délre menekültek, majd visszajöttek a szülőföldre. A török által meghódított területen a kettős adózás terhe nehezedett a szegény jobbágyainkra. Adózniuk kellett a töröknek és a magyarnak egyaránt. Hogy milyen terhet jelentett a lakosságunknak a török adózás, ezt a török adószedők összeírásaiból tudjuk. Ezek szerint létezett:
fejadó, kapuadó, házadó, füstadó, mustadó, hordóadó, verekedésért kivetett adó, bűn-adó, mennyas�szony adó, 8 napi robot és minden termésből tized. A kettős adózás megkoronázása volt, hogy még a törökök mellett Nagybajomban a várkapitány, Drági Ferenc is szigorúan behajtotta az adót és mellette élelmet, lovat, fegyvert is rekvirált a jobbágyainktól. Szigorúan megbüntette azokat, akik elrejtették az állatukat, vagy az élelmet. A szegény nagybajomi jobbágyságnak a kettős adózás iszonyatos terhet jelentett. Az adózás mellett az örökös röghöz kötés is nehezítette szegény magyarságunk életét. Nem költözhettek más településekre a jobbágyok, de a földesurak kényük – kedvük szerint helyezték és bérbe adták őket távoli vidékre is. Minden elnyomás és röghöz kötöttség ellenére magyar népünk, így a jó Bajmiak is igyekeztek még a jég hátán is élni, boldogulni és fejlődni. A földművelés mellett komolyan foglalkoztak az állattartással, méhészettel, szőlőműveléssel, növénytermesztéssel és a fellendülő iparágakkal. 1572 után kezdett éledni a településünk a nyomorúságos állapotokból. Nagybajom központi fekvésének és a hatalmas szántó, rét, legelő és erdőterületek miatt többen is költöztek hozzánk más falvakból. A török is kiépítette a hatalmát: érdeke volt a politikai nyugalom. Szüksége volt a kivetett adókra a háborúk miatt, a tizedre a török hadak ellátására, a robotra az építkezéshez és a békére a jövőbeli háborúskodáshoz és terjeszkedéshez. A megszilárdult török uralom és a kevés lélekszám, a lakatlanná vált hatalmas területek miatt 1596ban megszűnt Somogy megye önállósága is. Zala megye hatságának rendelték alá az elnéptelene-
dett, romokba döntött, egykor gyönyörű és virágzó Somogyországot. A somogyi nemesség ettől kezdve a zalai konventhez fordult az ügyes – bajos dolgaik intézése miatt. Nagybajom földesurai közül Bucsányi János Szigetvár ostromakor halt hősi halált. Tóti Lengyel Lőrinc és Nagy Márton királyi zsoldosok lettek a komári várban. Korotnai Gergely a vitézséggé ért 1573. Május 24.-én címeres levelet kapott Miksa császártól. Az 1600-as években Nagyba-
jomban 80 házat és 19 telket írtak össze. Ezen adatok alapján szülőföldünk jelentős helynek számított az árva Somogyországban. Nagybajomban Gál plébános és Márton oltárigazgató halála után sorvadásnak indult a katolikus egyház. A török hatalom megszilárdulása után csak a jó Istenbe vetett személyes hit, az imádság és az izzó hazaszeretet éltette őseinket, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. A 150 éves török uralom szinte végtelenségnek tűnt. Az élet a
maga megszokott taposómalmában zajlott. Generációk születtek és haltak, de még mindig a török volt az úr. Az 1600-as évek derekán kezdett felragyogni a magyarság, így a nagybajomi lakosság szívében is az a remény, hogy egykor az erős, kegyetlen és barbár uralomnak is vége lesz. Hála Istennek, ez Buda elfoglalása, 1686 után bekövetkezett. A kereszt győzött a török félhold fölött.
EMLÉKEZÉS PUSKA FERENC, EGYKORI KÁPLÁN ATYÁRA Karácsonyra, Jézus születésére készülve, December 23.-án somogyszili otthonában a jóságos Isten magához hívta Puska Ferenc nyugalmazott göllei plébánost, a hajdani nagybajomi káplánt. 1932. Január 7.-én született Somogyszilban. Jómódú, mélyen vallásos családból származott. Kisgyermek korától kezdve tudatosan készült a papi hívatásra. Ebben a szent elhatározásában segítették szülei imádsága, plébánosa támogatása és atyai nagybátyja Puska Ferenc nagykanizsai káplán, majd plébános buzgó papi élete. Az érettségi után a Veszprémi Egyházmegye kispapja lett. Teológiai tanulmányait a budapesti Hittudományi Egyetemen végezte. Jó képességű volt, de sohasem vonzotta sem a katedra, sem a tudományok művelése. Talán a zene szeretete és művelése kísérte el haláláig, melyben sok öröme telt. Elég jól zongorázott és orgonált. Az egyszerű emberek papja akart lenni. Az is maradt mindvégig. A papszentelés kegyelmében Veszprémben részesült 1955. Június 19.-én. Újmisésként Zircre került káplánnak, ahol 3 évig működött. 1958-ban Nagybajomba disponálták. Fiatal kora, vi-
dám természete, egyszerű, de jól elmondott szentbeszédei miatt rövid idő alatt megkedvelték és megszerették a nagybajomi hívek. Játékos hittanórái népszerűvé tették a diákok és a fiatalok előtt is. Erről magam is tanuskodhatom, hiszen több társammal együtt hittanosa és ministránsa voltam. Sokat derültünk a történetein a hittanórákon és az ifjúsági találkozókon. Nehéz időben szolgált Nagybajomban. Munkájára elég gyorsan fölfigyelt az állami hatóság. Szerették volna lecsendesíteni, öregurassá tenni, de erre ő alkalmatlan volt. A vége elhelyezés lett. A hívek a szegény Kamarás Urat szidták és őt okolták, hogy elhelyezték, pedig ezen a téren ártatlan volt. Tőlünk Külsővatra dísponálták, ahol 1959-60 között káplánkodott. További állomáshelyei: Lengyeltóti 1960-61, Kaposvár Szentkereszt 1961-62. 1962-ben nevezték ki Buzsák plébánosává. Mindössze 4 évig, 1966-ig vezette a híveit, majd újabb 4 évig a székesfehérvári püspökség szolgálatában tevékenykedett. 1970-ben visszajött a veszprémi egyházmegyébe. Újból káplán lett: Nagykanizsán 1970-72, Káp-
talanfa 1972-73. Tüskeváron plébános 1973-74. Betegszabadságon: 1974-76. Plébánosi állomáshelyei: Réde 1976-78, Sávoly 1978-87, Gölle 1987-2002. Oldallagosan ellátta Fonót is. Plébánosként is mindvégig vidám, sokszor bohém természetű volt. A hívei a népies hangvételű, a szívre és az érzelmekre ható szentbeszédei miatt kedvelték. Mindvégig népszerű volt. Az irodai munkát sohasem szerette. Ez, élete végéig nyűg és teher volt számára. Nagy szenvedélye volt a dohányzás. Erről még a betegségében sem mondott le. 2002-ben az Egyházmegyei Hatóság nyugdíjazta. Szülőfalujában, a szülői házban töltötte csendes, magányos, zárkózott nyugalmi éveit. 2011. December 23.-án életének 80. , papságának 56. évében lépett át a földi Létből az Örökkévalóságba. Hálás szeretettel emlékezzünk Puska Ferenc atyára az egykori szeretett káplánunkra. Imádkozzunk Érte, hogy Jézus Krisztus, a jó Pásztor vegye magához az Égi Hazába.
Lukáts Istvánné
ÉLETÜNK Nagyböjti élelmiszergyűjtés
Tudjuk, hogy a katolikus családok is nehéz helyzetben vannak, és anyagi gondokkal küzdenek. Ezért nem perselygyűjtést szerveztünk, hanem hogy szerény lehetőségeikhez mérten tartós
szegényeknek szánt adományaikat. Az ő példájukat követve, hirdettük meg az akciót, hozzák el a szentmisére tartósélelmiszer-felajánlásukat és tegyék az oltár elé.
élelmiszerrel járuljanak hozzá a Katolikus EgyA legkisebb adomány is a felebaráti szeretet ház segélyakciójához. Ezzel egy ősegyházi ha- csodája. gyományt elevenítünk fel, hiszen az első század Karitasz csoportunk aktivistái a Fő téren az keresztényei a kenyértörésre hozták magukkal a ÁBC előtt is végeztek élelmiszergyűjtést, aminek
nagyon szép eredménye lett. Így összesen 180 kg élelmiszer jött össze. Így 20 nehéz helyzetben lévő családot tudunk megajándékozni Az Úr Jézus nem csupán szavaival hirdette meg a felebaráti szeretetet, hanem példát mutatott a követői számára. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa idei nagyböjti üzenetében így fogalmaz: „A testben ... a tagok törődjenek egymással (1 Kor 12,25), hangsúlyozza Szent Pál, hiszen egyetlen testet alkotunk. A testvé-
Rajkai István
rek iránti szeretet, melynek egyik kifejeződése az alamizsna - tipikus nagyböjti cselekedet az imádság és a böjt mellett” Isten áldja meg segítőkész családjainkat! Hálásan köszönjük minden kedves testvér jó szándékú adományát. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.
AZ IGE EREJE LELKIGYAKORLAT Február 23–26–i hétvégén lelkigyakorlaton voltunk Budapesten. Közösségünkből nyolcan mentünk fel, hogy meghallgassuk Damian Stayne, a „Cor et Lumen Christi” Közösség alapítójának és vezetőjének előadásait. Damian több gyermekes családapa, A Katolikus Karizmatikus Megújulás világszerte ismert és elkötelezett alakja, aki többféle karizma mellett megkapta a gyógyítás ajándékát is. A csütörtök esti ráhangoló bevezetés és előadás után a pénteki és szombati nap szinte minden órája–perce kegyelmi ajándék volt számunkra. Szomjasan ittuk Damian szavait, tanítását, amit rögtön ki is próbáltunk életünkön, majd szombat délután részesei lehettünk Isten ereje kiáradásának, amikor egy mindenki számára nyitott gyógyító alkalmon a gazdagréti Szent Angyalok templomában közel kétszázan gyógyultak meg valamilyen betegségből. „Az Ige ereje” lelkigyakorlat arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Biblia tanúsága szerint az őskeresztények mindennapi életében mennyire természetes volt Isten Szavának és Erejének megtapasztalása. Isten kimondott szava ott és akkor valósult meg, ahol elhangzott, mert az első keresztények sokkal nyitottabbak voltak Isten köztük végzett műveire, és engedték, hogy megtörténjék közöttük. Isten ma is szeretné megmutatni szavának erejét, csak mi nem vagyunk
eléggé nyitottak és készek arra, hogy rajtunk keresztül megvalósulhasson és megnyilvánulhasson. Az ószövetségi és újszövetségi példák egész sora bizonyította, hogy Isten tevőlegesen vett részt népe életében. A születő Egyház mindennapjaiban próféciák és az ismeret szaván keresztül irányította a hozzá közel álló gyermekei sorsát és életét. Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első levelében írja: „…igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.” (1Kor 14,1.) A tanításokat mindig a gyakorlati életbe is átültettük. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy Isten korábban kimondott szavai milyen erővel bírnak, amikor a másikért végzett imában mondogatjuk őket. Vagy, ami még megdöbbentőbb volt, a prófétálás kipróbálása hogyan sikerült. Úgy kellett új párokat alakítanunk, hogy az azonos nemű személyekből kerüljenek ki, de nem ismerhetted korábbról őt. Így kerültem össze egy velem nagyjából egykorú, erdélyi fiatalemberrel, akinek még a nevét sem ismertem azelőtt. Ott ült, nem messze tőlem, és még szabad volt, nem szólította meg senki. Damian őszinte volt, elmondta, nem biztos benne, hogy mindenkinek sikerülni fog, ha kéri Istent, töltse el Szentlelkével és használja arra, hogy üzenjen valamit testvérének. Bennem is ott volt a kételkedés, – na, biztosan most felsülök, – nem sikerül majd bármit is látni vagy hallani. A biztonság kedvéért megnéztem a kezét, van-e gyűrű rajta, legalább annyit tudjak róla, házas-e. Ennek tudatában vállára tettem a kezemet és elkezdtem imádkozni érte. Igen hamar egy nem egészen tiszta kép jelent meg előttem. Arcokat nem láttam, de rögtön világos volt előttem, hogy a középen álló férfi csak ő lehet, mellette a felesége, és mellettük két gyerek. A kislány az asszony kezét fogta és kisebb volt, mint a férfi mellett álló fiú, aki viszont az ő kezét fogta. Határozottan az a gondolat ébredt ben-
nem, hogy problémája van kamasz fiával, valamint azt, hogy Isten szeretné megerősíteni abban a tudatban, hogy a fia lelke mélyén szereti és örül annak, hogy jó apja családjának. Amikor mindezt megosztottam vele, kiderült, hogy valóban két gyermeke van, leánya a fiatalabb, és hogy az utóbbi időben konfliktusa támadt kamaszodó fiával. Nagyon megnyugtatta, megvigasztalta az az üzenet, hogy jó családapa, és hogy fiával való ellentéte hamarosan oldódni fog. A prófécia, amit én kaptam, szintén telitalálat volt, olyan problémára adott választ, amelyre imát szerettem volna kérni az ottaniaktól. De hát nem csoda, a Szentlélek Úristen mindannyiunkat személyesen és jól ismer, nagyon jól tudja, milyen vágyak és gondolatok élnek bennünk! Tehát működik! Hasonló tapasztalatokról számoltak be társaim is. Még egy gondolat befejezésül: a gyógyító imaalkalmon sokan meggyógyultak. Volt közöttük olyan, aki évek óta mankóval járt és ott egyik pillanatról a másikra eldobta mankóit. Sőt, ugrált egyik lépcsőről a másikra. Ismét más 15 éve nem tudott már futni, járása nehéz volt, akadozó és fájdalommal teli. Gyógyulása után kívülről többször körülfutotta az igen nagy templomot, majd mikor tanúságot tett gyógyulásáról, kérésünkre belül is megtette ugyanezt. Volt, aki erős dioptriás szemüveget viselt, és most nélküle is élesen, jól látott. Ismét más a jól kitapintható daganata erős kisebbedését élte át, erről tett tanúságot. Damian legközelebb szeptember 15-én jön el Magyarországra, Szegedre, a Karizmatikus Megújulás idei Országos Találkozójára. Jó lenne, ha többen is találkozhatnának vele híveink közül és Isten Igéjének erejével. Szervezzünk buszt és menjünk el közösen e találkozóra!
Anyakönyvi adatok a plébánián:
Halottaink: február 13.: Hanyvári Sándor – élt 71 évet. Gyászolják felesége Rozália, nevelt fia Gusztáv. február 18.: Széll János (özvegye: Aracsi Anna Erzsébet) – élt 71 évet. Gyászolják felesége: Anna, gyermekei: Gyöngyi, Katalin, János, Csaba és Zsolt, menyei: Renáta, Magdolna, és Erika, veje: István, unokái: Rita, Gabriella, Katalin, Szilvia, Milán, Bence, Virág és Alián és 7 testvére. február 22.: Tölgyesi Sándor – élt 53 évet. Gyászolják élettársa: Katalin, testvérei: Margit, Rozália, Mária, Aranka és Julianna, gyermekei: Mária és Sándor, menye: Erzsébet, veje: Sándor, unokái: Dorina, Adrienn, Dominika, Kíra és Dávid. március 5.: Orsós Irén – élt 55 évet. Gyászolják élettársa: László, testvérei: Ilona, Mária, Imre, Ferenc, Tibor, József, Endre, György és Sándor, és sógornői. március 6.: Orsós István – élt 28 évet. Gyászolják élettársa: Éva, szülei: József és Mária, testvérei: Katalin, Ibolya, Zoltán és József, gyermekei: Virág, Vivien és Martin, élettársa családja. március 8.: özv. Dömötör Józsefné (született: Rutek Julianna) – élt 88 évet. Gyászolják fia: Sándor és menye Katalin, unokái: Katalin és Sándor, dédunokái: Júlia, Anna, Róbert és Máté.
Csíksomlyói zarándoklat! Nagybajom Csíksomlyóra, a Pünkösdi Búcsúra szervez buszos zarándoklatot 2012. május 24–28-ig Tervezett program: 2012. 05. 24–én (csütörtök): indulás Nagybajomból az esti órákban. 2012. 05. 25–én (péntek) : megérkezés Gyergyószárhegyre, szálláshelyek elfoglalása. 2012. 05. 26–án (szombat) : Csíksomlyói búcsú 2012. 05. 27–én (vasárnap): igény szerinti kirándulás a környéken. 2012. 05. 28–án (hétfőn)
: hazaindulás Nagybajomba.
Költségek: Útiköltség: 25000.–Ft Szállás: 3x5000.–Ft= 15000.–Ft, amely az étkezést is tartalmazza A szállás a Tímea Vendégházban lesz, természetesen akinek ismeretsége van Szárhegyen a szállás költsége őt nem terheli. Érdeklődni és jelentkezni lehet: Ballér Jánosnénál a következő telefonszámon: 06 20 246 3295 Jelentkezési határidő: 2012. 04. 20–ig.
LELKISÉG II. János Pál pápa Elmélkedés
alapozhatja meg a mások gazdasági sikereit… A keresztény üzenet szorosan Jézus a hegyi beszédben hatá- összekapcsolja az Isten és az emrozza meg, hogy milyennek kell ber szeretetét. A kereszténynek azlennie a keresztény életnek, és mi- zal kell bizonyítania Isten iránlyen az élet az Isten országában. ti szeretetét, hogy szívből eltávoHa valakiről jó fényképet készí- lít minden önzést, gőgöt, rendettenek, és összehasonlítjuk azzal, len törtetést, versengést, igazságakit ábrázol, azt mondjuk: meg- talanságot. Úgy bánik a másikkal, szólalásig hasonló. Pedig mekko- amint kívánja, hogy mások bánjara különbség. Az egyik kép, másik nak ővele. Az Egyház ezt a magavalóság; az egyik tárgy, a másik tartást., azaz a sorsközösség vállaszemély. Ugyanígy két embert ál- lását szeretné kiépíteni a nemzetek lítunk egymás mellé. Az egyik ke- között. resztény, a másik hitetlen, kívülről mindkettő egyformának látszik. Cser László Mégis óriási különbség van a ketA keresztre feszített tő között. A keresztény ember másként érez, másként gondolkodik, Jézus ott függ a kereszten. Fömásként él. Az egyik csupán em- lötte az elsötétedett ég, alatta a bűber, a másik több mint ember. Mi- nök éjszakájába zuhant föld. Teste től több; Attól, hogy szabad. mint egy éles, nehezen kikovácsolt Amíg a világ az akció–reakció acéloszlop, mely szinte tartani látelvét követi, a „szemet szemért, szik az Eget. Hogy rá nem zuhanfogat fogért” a keresztény ember jon a földre és szét ne rombolja. független a másik ember cselekeDe nem acéltest az övé. Megdetétől, nincs benne válaszkény- gyötört, ostorral, tövissel vérezett szer. Nincs benne rosszért rosszal, test, lándzsával szíven ütött, elmegbántásért megbántással, a cse- pusztított emberi test. A vétek: a lekedeteit nem a másik ember pro- lázadás, gőg, paráznaság, hitetlenvokálja. ség – a Tízparancsolat minden bűTehát erősebb kell, hogy legyen, nének bosszúja tombolt rajta. Az mint környezete, s ez az erő abban egész emberiség terhe rázuhant áll, hogy le tudja gyűrni szenvedé- erre az emberi testre és az le is roslyeit, meg tudja fékezni haragját. kadt, bele is pusztult ebbe a teherÉs ez nem más, mint Isten orszá- be. Így vállalta. Így akarta. gának hatalma bennünk. Lelke is belereszketett a nagy Az emberiség minden tagja függ Elégtételbe, a nagy Áldozatba. De egymástól. A nemzetek előtt fo- benne, Krisztusban, a Megváltókozatosan világossá válik, hogy ban, Főpapban, Tanítóban, Istenegyetlen világtársadalmat kell al- emberben megvalósult a teremkotniuk…. tés és az Örök Isten elmúlhatatlan Egyes országok nyomora nem csodája. Az Isten közénk lépett,
az életünk társa lett, emberi életet élt velünk. Utjainkat járta, levegőnket lélegezte, munkánkat végezte, könnyeinket sírta, örömeinket örülte. Az emberi élet minden mozzanatát végigélte és tanúskodott, hogyan kell Isten elgondolása szerint embernek lenni. Halott teste a Kereszt némaságáról belekiáltja a mindenségbe, hogy nagyobb szeretete senkinek nincs, mint aki életét adja barátaiért. Mert jóbarát volt közöttünk és testvér. Kerényi Lajos atya Jézus feltámadt a sírból A feltámadás megdöbbentő élményét nem az apostolok élték át elsőként. A nagy Római Birodalom államvédelmi szervei, az őrök voltak az első tanuk. Persze halálra rémültek. Elrohantak őrhelyükről, és belekiáltották a történelembe, hogy egy őrzött, halott rab kijött a sírjából. Ez aztán a hitelesség! Kiáltásuk kétezer év után is hangzik. Mindig vannak, akik ezt nem akarják tudomásul venni, próbálják túlharsogni, de hiába: Jézus él! Tagadói egymás után tűnnek el a történelem süllyesztőjében. Feltámadó Jézus, nagyon, de nagyon szeretünk, és kitartunk melletted! Feltámadt és örökkön élő Jézus! Téged nem lehet eltemetni, mert a szeretet legyőzte a halált Add szívünkbe is a Te szeretetedet, hogy annak erejével megállítsuk a széteső bűnökbe süllyedő világ rothadását!
Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében az alábbi intelmeket írja testvéreinek, ezek az intelmek nekünk is szólnak, most is aktuálisak, szívleljük meg és éljünk eszerint, legalább most a Nagyhéten, és Húsvét idejében! „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból. Hiszen üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben. Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen” (Róm 13,11– 14.)
Horváth Józsefné Annuska Felhívás megtérésre Én népem, Nemzetem! Felebarátaim! Városunk lakói, kedves Testvéreim! Fájdalmas szavaim, ím, hozzátok szólnak, S mindazokhoz, kik a magyar honban laknak.
Ki minden szentmisében újra itt van köztünk. Ó üdvözlégy Jézus! Áldunk és dicsérünk. És nem kísérjük el a fájdalmak nagy útján, Fel a golgotára, – kereszttel a vállán –.
Nehéz az életünk, búval, könnyel tele, Isten tudja, mikor jutunk ki belőle. Isten, ki teremtett, alkotott bennünket, Ő kezében vagyunk, tudja a jövőnket.
Mielőtt korbáccsal félig agyonverték, S a tövis koronát a fejére tették. Értünk hullt a vére, érettünk szenvedett. Az Isten Báránya. – Ennyire szeretett.
Sajnos elhagytuk Őt, más istent imádunk, Más a „mértékegység”, más lett a világunk. Hiába (a) vasárnap, mely az Isten napja, Dolgozunk, henyélünk, szívünk a bűn rabja.
Hát térjünk meg Hozzá, valljuk meg hitünket, Az Úr megsegíti a Benne hívőket. Hisz, csak egy a fontos!: Az Istent szeretni, Ő neki szolgálni, és csak Őt imádni!
Naphosszat nézzük a semmit mondó tv–t. Mely gyűlöletet szít, s elűzi a BÉKÉT. (ÁM) tudni kell, hogy békét, csak az Isten adhat, (Ki) maga A SZERETET s FIA az áldozat.
Csak Tőle várhatunk erőt, segedelmet, Aki kisegít, e rossz helyzetből minket. Hozzá fohászkodjunk hittel, bizalommal; Uram! Kérünk tekints reánk irgalommal!
Aki szeretetből feláldozta magát, Hogy minket megmentsen; legyőzve a Halált. S mi érdemtelenek, nem vagyunk hajlandók Hogy Jézust dicsérjük, ki nekünk Megváltónk.
Tán, ha újra járunk vasárnap templomba, S imádjuk az Urat térdre leomolva, És könnyekkel mossuk tisztára lelkünket, Kegyelme fölsegít a nyomorból minket.
Még most is nap mint nap keresztre feszítjük, Hitetlenségünkkel kereszthez szögezzük. Erkölcstelen élet, ocsmány, csúnya szavak, A mi Megváltónknak fájdalmat okoznak.
(Hát) támadj föl Nemzetem! Éld Őseink hitét! Dicsérd, tiszteld, imádd a magyarok Istenét! És tiszteld Máriát; Magyarok Nagyasszonyát Kire István király rábízta e hazát.
Kérjük bizalommal; mentsen meg bennünket, Ne hagyja rabságban sínylődni népünket! Anyai palástját tárja szét fölöttünk! Isten haragjától védje magyar földünk! (Bár), ha bánjuk bűnünket, az Isten megbocsát, Szívére öleli a tékozló fiát.
Dsida Jenő
Nagycsütörtökön A szél suhogva borzong az olajfa–lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek
Hajnal–derengés borzong a sötét lomokon. Júdás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek.
Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam.
Testvéreim, tanítványaim! Égig nyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, mélyen alusztok!
1. Zarándokvonat viszi haza Nyírő József hamvait
koznak, szentmisén vesznek részt, és zarándokolnak is egy szakaszon a gyimesi csángók keresztaljával. Pünkösd szombatján a zarándokvonattal együtt érkeznek meg Nyírő József hamvai Csíkszeredába. Innen aztán újabb díszkísérettel megy át a Hargitán Székelyudvarhelyre, ahol pünkösd vasárnapján ünnepélyesen újratemetik. Nyírő József SzékelyA csíksomlyói búcsú- zsomboron született, ra induló Boldogasszony 1933 és 1939 között élt Zarándokvonattal érkez- Székelyudvarhelyen, és nek haza Nyírő József 1953–ban hunyt el Madszékely író hamvai szü- ridban. (Magyar Kurír) lőföldjére. Az író Székelyzsomboron született, 2. Jézus viccesebb 1933 és 1939 között élt volt, mint gondolnánk! Székelyudvarhelyen, és 1953–ban hunyt el Madridban. „Tégy velem Uram, Jóistenem, amit jónak látsz, (…) de áldd meg a magyarokat (…) ha a testemet nem is, de legalább Miért tűnik úgy, hogy a lelkemet vidd haza a az egyházi eseményeházsongárdi vagy az ud- ken kerülik a humort? varhelyi temetőbe.” Az öröm, a humor és Május 24–én, csütörtök a nevetés lelki ajándéreggel a Nyugati pályaud- kok, amelyeket csak a varról indul az erre az al- saját vesztünkre mellőzkalomra kialakított Nyírő hetünk – írja Relevant emlék–kocsival együtt a Magazine–ban James Boldogasszony Zarán- Martin jezsuita. dokvonat. A Máriaradnai James Martin jezsuiállomás után többek kö- ta szerzetes cikkében rázött Tövis, Marosvá- mutat: Jézus földi életésárhely és Maroshévíz nek túlnyomó része az érintésével érkezik meg örömről szólt. Martin hiGyergyószentmiklósra. vatkozik Elton Trueblood Másnap a hamvak kvéker szerző Jézus huGyergyószentmiklóson mora című kötetére, amilesznek. A zarándok- ben Trueblood azt állítvonat ekkor elmegy a ja: talán az a probléma, Gyimesekbe, ahol a za- hogy mivel el kell marándokok együtt imád- gyaráznunk Jézus szen-
HÍREK vedését, ezért a szomorú részek elnyomják az örömtelieket. Ráadásul az evangéliumokba csak válogatott történetek kerültek be, azaz az, hogy az evangéliumok nem nagyon írnak nevető Jézusról, nem jelenti azt, hogy Jézus komoly arcú fapofa volt. Jézus szerette egybehívni tanítványait és követőit vacsorára. Nem nehéz elképzelni a saját életünk alapján is, hogy milyen örömteli, viccelődős, nevetős események lehettek ezek a vacsorák. Ezért van az, hogy egyesek a mennyet bankettként képzelik el. És nem a felszabadult öröm a lényege az élvezetes vacsoráknak? Az evangélium Jézust az öröm és játékosság embereként írja le – állítja a jezsuita. Ugyancsak nehéz elképzelni, hogy egy jó történetmesélő, amilyen Jézus volt, ne értékelné a humort. Jézus tisztában lehetett vele, hogy meg kell ragadnia, le kell nyűgöznie hallgatóságát. Történetei gyakran élesek és provokatívak voltak. Végső soron vándorprédikátor volt, akinek gyorsan le kellett kötnie hallgatóit egy vicces történettel, okos példabeszéddel vagy humoros oldalvágással. Ráadásul tanításának számos pontja is viccesnek, sőt nevetségesnek tűnhetett első hallásra – például hogy szeressük ellenségeinket, vagy hogy imádkozzunk azokért,
akik kivégeznek minket, és hogy hetvenszer hétszer bocsássunk meg a másiknak. Jézus tanítványává fogadja azt a Natanielt, aki azzal fogadja: jöhet bármi jó Názáretből? Ez a lépése mindenképp arra utal, hogy volt érzéke a humorhoz. A humor nélküli Jézus elképzelése szinte eretnekség – állítja a jezsuita. Ha ugyanis Jézus ember is volt, akkor nyilván rendelkezett általános emberi tulajdonságokkal, így nevetett és szenvedett is. Akinek egyáltalán nincs humorérzéke, az robot, nem ember. Ez az a féloldalas kép, amit sok keresztényben él Jézusról. Ugyancsak nehéz elképzelni, hogy a megtestesült Isten ne mosolyogjon a világ abszurditásait látva – írja James Martin. A Relevant egy amerikai keresztény magazin, melynek alcíme: God. Life. Progressive culture. Azaz: Isten. Élet. Progresszív kultúra. A cikket a jezsuita szerzetes Menny és vidámság közt (Between Heaven and Mirth) című kötetéből vették át, ami alcíme szerint arról szól, miért van a lelki élet központjában az öröm, a humor és a nevetés. 3. Így küzd egy keresztény divatmodell a túlszexualizált magazin lélekrombolása ellen Nicole Weider, az egykor képes magazinok címoldalán szereplő top-
tal kortól nyomatja a szexet a kislányoknak, mégpedig olyan módon, ami kimeríti a pornográfia fogalmát. Ez nagyon ártalmas a 13–14 éves lányokra.” Az egykori topmodell Dávidként küzd Góliát ellen. A hatalmas ellenfél válaszra sem méltatta; a közvélemény annál inmodell megtérése óta kább. Közel 27 ezren írküzd az ártalmatlannak ták alá petícióját, amelyvélt, ám valójában kisko- ben követeli, hogy gyerrúakat megrontó „divat- mekekre ártalmas tartallapok” ellen. ma miatt a Cosmót zárt A 26 éves divatsztár fóliában árulják, kizáró15 évesen került Holly- lag 18 év felettieknek. A woodba, ahol fényes kar- petíció hatására a Szörier várt rá. Fehérneműs fotói a legismertebb magazinok címlapjára kerültek. 23 éves korára azonban teljesen kiégett. Fotózáskor – mondja – „egyszerűen úgy érez- vetségi Kereskedelmi Bitem, megaláznak.” zottság vizsgálatot indíDepresszív állapotá- tott a magazin tartalmára ban, keresztény barátnője vonatkozóan. biztatására Jézustól kért Weider honlapot is insegítséget. „Csak annyit dított, ahol a helyes – nem mondtam: Istenem, mu- pedig a csúcsmodelleket tass nekem jobb utat! És utánzó – énkép kialakíelfogadtam az Urat. Utá- tására tanítja a lányokat. na mintha kitisztult vol- „El akarom mondani a na az elmém. Megújul- lányoknak, hogy szépek, tam az Úrban, és tudtam, Isten igazi remekművei hogy valami nagy felada- úgy, ahogyan megalkottom van a Földön.” ta őket; hogy miatta érA feladat szinte azon- tékesek, és feladatuk van nal világossá vált: Weider az életben.” Azt is elárulhadat üzent az egyik leg- ja, hogy a képes divatlapnépszerűbb magazinnak, okban szereplő modellek a Cosmopolitannek. „Az- képei mind képszerkeszzal, hogy 18–19 éves szí- tővel készülnek. „Sanésznőket tesznek a cím- ját szememmel láttam, lapra, a tizenéves lányo- amint Gizelle Bunchen kat célozzák. A Cosmót fotóját retusálják: az orrát legtöbben ártalmatlan női kisebbre, a haját dúsabbdivatmagazinnak tartják, ra, a lábait vékonyabbpedig nem az. A lénye- ra – vagyis a modellfotók ge az, hogy egészen fia- nem is valóságosak!”
Nicole Weider keresztényként már nem minden modellmunkát vállal. „Fehérneműt nem vállalok, sem fürdőruhát. Ma már férjnél vagyok, és a testem egyedül a férjemé. Nem mutogatom bárkinek.” Más modellfelkéréseket továbbra is szívesen elfogad. Ám igazi feladatának azt érzi, hogy jó mintát adjon a lányoknak. Honlapját, ahol Isten igéjéről is tanúságot tesz, havonta mintegy 90 ezren látogatják. Arra biztatja a lányokat, hogy törekedjenek egyensúlyra: örüljenek a divatnak, de sose feledjék, hogy csodálatos, egyedi teremtmények. És hogy az igazi boldogságot csak akkor találja meg az ember, ha Jézus Krisztusért él. (Magyar Kurír)
bocsáthatják dolgozóikat, ha ragaszkodnak a jelkép viseléséhez. A kormány azt követően határozott a vallási jelkép viselésről, hogy a római katolikus egyház bírálatot fogalmazott meg a melegházasság legalizálására vonatkozó brit tervek kapcsán. A strasbourgi bíráknak néhány hónapon belül dönteniük kell négy olyan peres ügyben, amely az Egyesült Királyságban dolgozókat érinti. Egyikük, Nadia Eweida, a British Airways munkavállalója volt. 2006–ban felfüggesztették állásából, mivel nem volt hajlandó levenni a nyakában függő keresztet. A kopt keresztény asszony a per során azzal érvel, hogy a légitársaság a más vallásokat követő dolgozóinak 4. A keresztények el- megengedi a vallásos jellen érvel a brit kormány képek viselését. Hangsúlyozza, hogy a tiltás sérti az emberi jogok európai egyezményének azon cikkelyét, amely szerint vallási meggyőződését nyilvánosan is kifejezésA brit kormány el akar- re juttathatja. ja venni a keresztényekAz ügyben Semjén től azt a jogot, hogy mun- Zsolt, a Kereszténydekahelyükön keresztet, fe- mokrata Néppárt elnöke születet viselhessenek. is megszólalt, felháboroA londoni lapok hír- dását fejezte ki az egyéradása szerint a brit mi- telműen keresztényelleniszterek azt a véleményt nes tiltás miatt. (Magyar fogalmazták meg és ké- Kurír) szülnek a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága elé tárni, hogy a kereszt viselése nem követelmény a keresztény hit szerint, tehát a munkaadók megtilthatják a viselését, és el-
Megvan a csoda Márton Áron boldoggá avatásához? A Keresztalja erdélyi római katolikus hetilap közlése szerint egy brassói fiatalember orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulása lehet a bizonyíték arra, hogy csoda történt Márton Áron közbenjárására, és a Szentszék boldoggá avathatja a püspököt. Jelentős előrelépés történhet Márton Áron püspök boldoggá avatási ügyében, ha a brassói Bara Zsolt teljes gyógyulását megállapítják a szakorvosok. A ma 26 éves fiatalembert 2010– ben hererákkal diagnosztizálták, azóta a kemoterápiás kezelésen kívül több műtéten is átesett, az egyik operáció során a vékonybelének kétharmadát ki kellett metszeni – írja a Keresztalja erdélyi katolikus lap. Édesanyjának és plébánosának meggyőződésük, hogy a fiú Márton Áron püspök közbenjárásának köszönheti a felépülést, akinek segítségéért a betegség idején kitartóan imádkoztak. Mint a lap írja: fokozta a gondot „a szervezet védekezéséért felelős fehérvérsejtek számának drasztikus csökkenése, így az orvosok teljességgel lemondtak arról, hogy Bara Zsolt valaha is felépülhet. A műtét után az egyik asszisztens hívta fel a kórházból Nagy– György Attila brassói plébánost, arra kérve őt, sürgősen szolgáltassa ki
Zsoltnak a betegek szentségét, mert nem valószínű, hogy megéri a másnapot.” Ugyanakkor a csodáért imádkozott Zsolt édesanyja és a helyi nőegylet is. Zsoltot Nagy–György Attila brassói plébános is biztatta, hogy forduljon Márton Áronhoz, adott is neki egy, a püspököt ábrázoló képet; továbbá Csiszér Albert András pápai prelátus kérte a szent emlékezetű főpásztor közbenjárását. „Még szemrehányást is tettem neki, hogy íme, most itt az alkalom, és miért nem akarja, hogy a közbenjárására csoda történjen” – mondta a lap kérdésére a prelátus. A műtétet követő két hétben aztán a fiú állapota látványos javulásnak indult, azóta teljesen egészségesnek érzi magát, amit azóta sem tudnak megmagyarázni az orvosok. „Nem tudom, hogy mitől gyógyultam meg, de a kórházi ágyon is azt éreztem, hogy valaki mintha tartana a kezében” – emlékezett vissza a fiatalember. A tökéletesnek látszó gyógyulás ellenére Bara Zsolt orvosa szerint öt évre van szükség ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan megállapíthassák a gyógyulás tényét, az öt évből eddig közel másfél év telt el. Az első orvosi vizsgálat eredményei, amelyek a gyógyíthatatlan betegség tényét rögzítik, már Gyulafehérváron vannak az érseki hivatalban, Nagy–György Attila
plébános és Csiszér Albert András prelátus leveleivel együtt. Noha a köztudatban úgy él, hogy Márton Áron boldoggá avatásával kapcsolatosan már csak a csodát várják a Gyulafehérvári Főegyházmegye hívei, pillanatnyilag még a dokumentáció formai része sem tekinthető teljesnek. A Szentté Avatási Ügyek Kongregációja átvizsgálta a Márton Áron boldoggá avatásával kapcsolatos terjedelmes iratcsomót, de több pontban kiegészítést kért. Annyit tudni lehet, hogy a szükséges kiegészítés jelentős része csupán apróbb magyarázatban áll, viszont néhány pontja nagyobb munkát igényel. Nehezítette a helyzetet, hogy időközben elhunyt Szőke János szalézi szerzetes is, aki az ügy posztulátora (= a szentté avatási procedúra előkészítésével megbízott személy) volt. Jakubinyi György érsek a kézdivásárhelyi származású Kovács Gergelyt, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetőjét bízta meg a posztulátori feladatok ellátásával, melyet néhány napja hagyott jóvá a Szentté Avatási Ügyek Kongregációja. Kovács Gergely jelenleg a kongregáció által kínált intenzív posztulátori– képzésen vesz részt, és a közeljövőben lesz lehetősége arra, hogy a Márton Áron perével kapcsolatos, szigorúan titkos dokumentációt áttanulmányozza.
Egyébiránt nem Bara Zsolt az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy Márton Áron segítette hozzá a gyógyuláshoz – írja a Keresztalja. A nyolc éves csíkszeredai Grosu Lacikát autó ütötte el, így „az addig életvidám kisfiúból egyik percről a másikra egy babakocsiban fekvő, szenvedő élőhalott lett.” Egy hónapon keresztül mélykómás állapotban volt, csak a gépek tartották életben. Nagyon sokan adakoztak azért, hogy külföldön kezelhessék, sokan pedig túlmenően imádkozni kezdtek, mégpedig Márton Áron közbenjárásáért. A csíkszentdomokosi Bíró Ernő meg van győződve arról, hogy Lacika állapota a püspök segítségének köszönhetően javul mind a mai napig. A lap kérdésére, miszerint jelentették–e az esetet Gyulafehérvárnak, Bíró Ernő nemmel válaszolt, de hozzátette: a helyi plébánost már értesítették. Márton Áron 1896–ban született Csíkszentdomokoson, 1939. február 12–én szentelték föl a Gyulafehérvári Főegyházmegye püspökévé. 1944–ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori magyar hatóságok kiutasították Kolozsvárról, ám 1999–ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta neki. 1949–ben a kommunista hatóság letartóztatta,
1951–ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, 1955–ben azonban nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956– tól 1967–ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Márton Áron 1980–ban
hunyt el. Püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a kommunista állammal. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kérésére Boldog II. János Pál pápa 1992–ben engedélyezte a boldoggá avatási per
elindítását, ettől kezdve Márton Áron püspöknek kijár az Isten Szolgája cím. 1996–ban átadták a Positió–t (az eljáráshoz szükséges iratokat) a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának. Az eljárás azért is ilyen hos�szadalmas, mert Márton
Áron Scheffler Jánossal és Bogdánffy Szilárddal ellentétben nem vértanúként halt meg, így hitvallóként lehet őt a boldogok sorába iktatni.
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. Párbeszéd Istennel ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit? ISTEN: Természetesen. ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám... ISTEN: Ígérem. ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre? ISTEN: Ezt hogy érted? ÉN: Hát, reggel elaludtam. ISTEN: Igen... ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm. ISTEN: Aha... ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem – így várnom kellett. ISTEN: És? ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom, épp mikor valaki hívott... ISTEN: Értem. ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon? ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt. ÉN: (szégyenkezve) Áh... ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna. ÉN: (megalázkodva) Ó... ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette, beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából. ÉN: (zavarban) Aha... ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle. ÉN: Értem, Uram. ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és
tönkretette volna az áramellátást a házadban. ÉN: Úgy sajnálom, Uram... ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt. ÉN: Bízni fogok benned, Uram! ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne. ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél. ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel. (forrás: Heti Lélekemelő, 2012/9. hét) 2.Emlékezz, hogy szeretlek! Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, a következő romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen oknál fogva az osztagvezetőnek az az ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott: – Egy gyermek! Egy gyermeket találtam! Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, három hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Nyilvánvalóan az as�szony a lehető legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy
szonyhoz, és visszaadta neki a követ. – Gondolkoztam, – szólalt meg. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ. (forrás: Heti Lélekemelő, 2012/7. hét)
fiát megmentse. Háza összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt. A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne egy SMS üzenettel a képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre. “Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete! Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során történt…(forrás: Heti Lélekemelő, 2012/8. hét) 3. Ami még értékesebb…
Egy indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az as�-
4. Öltönyös világ, avagy miért tartunk itt... Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort: – Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet? A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja: – Rendben. A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő–programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja: – Pontosan 87 juha van itt a környéken. – Igaza van, – válaszolja a pásztor. – Válasszon ki egy juhot magának. – A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal: – Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja? A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja: – Maga tanácsadó. – Honnan jött rá? – kérdezi. – Nem volt nehéz. – feleli a pásztor. – Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. – Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. – Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát! (forrás: Internet)
Fromann Richárd
Isten szeretete
Isten atyai szeretetével fölvesz minket gondoskodó karjába, mint anya a piciny gyermekét. Ránk mosolyog, de mi eltoljuk magunkat tőle: – Nem kell segítség, majd mi magunk!” – Kiszabadulunk Isten meleg karjai közül, és lepottyanunk a hideg földre. – Fáj. Fáj nekünk, de főleg Istennek. Isten gyorsan utánunk nyúl, hogy visszavegyen, de rácsapunk szent kezére: – Látod?! Ezt is te csináltad! – és bömböljük sértődötten. Elindulunk a homályba, távolodva a Szeretettől, de Isten hozzánk szól: – Ne menj gyermekem, mert bajod esik..., gyere vissza kérlek. – No, már tilt is, nemcsak szenvedést okoz! Hát ez nem igaz! – mormogunk orrunk alatt – Még hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam! Megyünk tovább, a homály után be a sötétségbe. – Ez az! Itt már nem lát minket, most már bármit csinálhatunk, de jó!!! Sötét van már, és egy szakadék felé igyekszünk, de a sötétség miatt nem látjuk azt. Élvezzük a rejtőzködést: minél sötétebb, annál több titkos vágy szabadulhat fel, a hibáim sem látszanak... Egyre közelebb a szakadékhoz... – Kérlek, ne menj! – Ez nem igaz! Már megint! Nem lehet tőle szabadulni?! Még mindig lát?! Menjünk, szaladjunk még beljebb: abban a sötétben már csak nem lát minket! Isten látja, hogy az a legsötétebb rész már a szakadék, a teljes semmi: – Kérlek, ne menj oda –, majd atyai kezével elénk rak egy követ szívének óvó szeretetével, nehogy elérjük a véget, a teljes sötétséget. Megbotlunk benne. De fölállva a földről, az öklünket kezdjük rázni Isten felé: – Te csak bajt okozol nekünk, és mindig csak fenyegetsz és tiltasz! Majd még gyorsabb iramba kezdünk, hogy még jobban megszabaduljunk a fénytől, a hangtól... a szakadék már nagyon közel... Egy újabb kő. Puff! Ez már nagyobb volt. – MIÉRT, mond miért csinálod?! Most örülsz, hogy szenvedek?!... Ha tényleg szeretnél, nem állnál mindig utamba, nem okoznál gondot, és végre eljutnék oda, ahol már Te sem látsz! Újra fölállunk, s tovább futunk a vég felé. Már csak 5 méter a szakadék, már csak 4, ...csak 3...2...1...ez az!!!!! – Puff! Isten kezébe ütköztünk. – De nagyon. Sajog a fejünk, teljesen összetörtek vagyunk, főleg a vágyaink, …amelyek nem teljesültek be, ...Isten miatt! ...Mint mindig! Ő az, aki állandóan csak akadályozott, ő a hibás! Igen: Ő a hibás mindenért, Ő az oka minden-
nek!!! Miért nem engedte, hogy boldog legyek, miért nem hagyott békén?! MIÉRT – MIÉRT – MIÉRT?! És egyszer csak megmozdul a Nagy Kéz. A fal, ami megakadályozott, hogy beteljesüljön – megmozdul, és szép lassan elkezd fölemelkedni. A kezéből fény árad, és ahogy emelkedik, döbbenten vesszük észre, hogy hol is vagyunk. – Jézusom! Ez egy... ez egy... ez egy SZAKADÉK! ...És én végig e felé rohantam?!!!!... – állunk meredten. Isten pedig csak mosolyog. – Te tudtad?!" – nézünk föl értetlenül. Isten még kedvesebben mosolyog. Majd hirtelen megvilágosodik minden! – Jézusom!!! A kövek... az akadályok... a Hangod... Úristen!... és én meg végig szidtalak. Isten mosolya még csodálatosabb, szinte már ragyog, mi pedig sírunk és sírunk, hogy mit tettünk azzal, aki végig mellettünk volt, aki simogató hangjával, szívének csodálatos gyöngyeivel, és végül atyai, gyengéd kezével megakadályozta biztos halálunkat. – BOCSÁSS MEG!!!! – zokogjuk, s nézünk föl szétsírt szemmel, majd a szeretettől sugárzó Isten újra kinyújtja irgalmas, megbocsátó karját felénk, mi pedig lesütött szemmel, sebes, remegő kezünkkel a Fény felé nyúlunk, Atyánk felé, majd elcsukló hangon még kinyögjük: – Atyám... kérlek... vegyél fel engem! – És e pillanatban a két kéz összeér, az Atya fölveszi eltévedt fiát, karjába zárja, s e szent ölelésben beteljesül a gyermek vágya: megtalálta a BOLDOGSÁGÁT, mit a földön végig keresett, s e forró ölelés szeretetében egyesült szívük lángja oly erős, hogy többé már nem engedik el egymást, soha sem...
Leszkai András
GYERMEKEKNEK
MOHA BÁCSI MESÉI Igazmondás
Amint tudjátok, vasúton járok be Budapestre Törpeházáról. A vonaton persze mindig körém gyűlnek a gyerekek, és beszélgetünk. Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy váci kisfiúval utaztam hazafelé, és megkérdeztem tőle, jól tanul–e. Azt válaszolta, hogy kitűnő tanuló, minden tantárgyból mindig ötösre felel. A következő héten azonban néhány osztálytársa telepedett mellém a vonaton, és véletlenül megtudtam tőlük, hogy az a kisfiú nagyon rossz tanuló. Nem árultam el nekik, hogy nekem mit mondott, hanem vártam, hogy ismét találkozzunk. Ez a találkozás a napokban meg is történt. A kisfiú jókedvűen köszöntött, mellém ült és mesélgetni kezdte, hogy mi újság náluk odahaza. Elmondotta, hogy nagyon örül, mert pompás görgőt csinált neki az édesapja. Én azonban azt feleltem a lelkesedésére: „Ha akarom, hiszem, ha akarom, nem hiszem.” Meghökkenve bámult rám egy pillanatig, de már eszébe is jutott valami egyéb, és örömmel újságolta azt is, hogy egy nagyon ügyes kutyát kaptak ajándékba. De én erre is csak azt válaszoltam: „Ha akarom, hiszem, ha akarom, nem hiszem.” Amikor már vagy hatodszor mondtam ugyanezt, csodálkozva felkiáltott: „De Moha bácsi…hiszen így nem lehet beszélgetni! Ha Moha bácsi nem hisz nekem!” Ekkor aztán megkérdeztem tőle: „Honnan tudhassam, hogy most igazat mondasz? Te talán nem kételkednél annak a szavában, aki már hazudott neked? Kételkednél bizony! Talán még szóba sem állnál vele! Mert aki hazudik, az megbízhatatlan. És gyáva is.” A kisfiú elvörösödött és lehajtotta a fejét. De egy kis idő múlva lassan rám nézett, és halkan így szólt: „Moha bácsi…Én csakugyan …hazudtam múltkor. De gyáva nem vagyok.” Megmagyaráztam hát neki, hogy igenis gyávaságból hazudott. Nem volt bátorsága vállalni azt a kis kellemetlenséget, hogy megtudom róla, rossz tanuló. Márpedig, aki fél mások véleményétől, az gyáva. Jellemes és bátor fiú nem bújik hazugság mögé a kellemetlenségek elől. Most már elgondolkodva húzgálta a kabátja zárát, aztán egyszerre így szólt: „Kár volt hazudni. gondolhattam volna, hogy úgyis kiderül.” No, ez a mondása nagyon bántott engem, és ráförmedtem: „Ejnye– bejnye, csirke csípje!” Hogy úgyis kiderül?” De hi-
szen nem az a baj a hazugságban, hogy kiderülhet! Megmondom én neked tüstént, hogy mi a baj a hazugságban.” És elmondtam neki a fahuszár történetét. Hallgassátok meg ti is. Amikor olyan…kilenc–tíz esztendős voltam, oda ugrabugrált hozzám egy napon az öcskösöm, Ugribugri. Arra kért, faragjak neki egy huszárt. Lovon üljön a huszár, csákója is legyen. Akkoriban már ezermesterkedtem is, nem volt, hát teljesítenem a kívánságát. Szereztem egy alkalmatos kőrisfa csutakot és kifaragtam belőle a huszárt. Egy darabban faragtam az egészet, lovon ült, csákója is volt, kardja is volt. Be is festettem szépen. A lovat barnára, a huszár dolmányát kékre, nadrágját veresre. Hej, boldog volt Ugribugri! Meg nem vált a huszárjától egy pillanatra se. Még vele is aludt. Nem is evett a nélkül egy falatot se, hogy ne tett volna ugyanakkor a huszár elé egy kis szalonnát, a lovacska elé egy kis zabot. Egy reggelen…keserves zokogásra ébredtem. Ugribugri mezítláb, hálóingben a szoba közepén állt, mindkét tenyererecskéjét maga előtt tartotta, és a két kis tenyéren, mint nyitott kagylóhéjakon, ott feküdt a fahuszár. Az öcskös tekintete a huszárra irányzódott, de aligha láthatta a könnyeitől. Nagy nehezen megtudtam, hogy mi történt. A huszár, mint mindig, vele aludt az ágyban, Ugribugri meg állandóan ráhemperedett, és bizony, hiába faragtam kemény kőrisfából, letörött a csákója. Vigasztaltam az öcsköst, ahogy csak bírtam. Egyet se búsuljon, nem a feje törött le a huszárnak, megragasztom én azt a csákót ügyesen, odaszögelem pici szöggel, át is festem újból, nyoma se lesz a törésnek, nem veszi észre azt soha senki. Meg is cselekedtem ezt még aznap, és olyan lett a huszár, hogy akár sasmadár is vizsgálhatta volna, – annak pedig kitűnő szeme van – még az se vette volna észre, hogy valami hiba volt a csákó körül. De hiába mutattam Ugribugrinak nagy büszkén, hogy milyen jólsikerült, amint ránézett a huszárra, újból sírni kezdett. Látta ugyan, hogy nem látszik rajta a törés, mégis sírdogált. Kezébe nyomtam a huszárt, és bíztattam, hogy ugrabugráljon el vele vidáman, nyaraljanak együtt hajrázva, mint azelőtt. De még csak nem is úgy fogta, mint addig. A két tenyerecskéjén tartot-
ta, és nem ugrabugrált, hanem csak elbaktatott vele. Rögtön le is ült, nézte, nézte a huszárját, és újból és újból sírdogálni kezdett. Faggattam: „De hát miért sírsz még mindig? Mi bajod?” Fel– felzokogott a kérdésemre, és csak többszöri ösztökélés után válaszolt: „Törött…Törött..” Magyaráztam neki: „De hiszen nem látszik rajta, hogy törött, nem veszi észre senki, nem is tudja senki.” Ek-
kor lassan rám emelte könnyes szemét, és csodálkozva is, panaszosan is ezt nyöszörögte: „Mit ér az nekem, hogy…nem tudja senki? Ha én magam…, ha én magam tudom, hogy törött…” Ezt a történetet mondtam el ott a vonaton annak a váci fiúnak és hozzáfőztem: „Nem az a baj a hazugságban, hogy kiderülhet, hanem az a baj, hogy megtörtént.”
HUMOR – Pistike! Először fordult elő, hogy hibátlan házi feladatot adtál be. Hogy lehet ez? – Az apukám elutazott a hétvégére és nem tudott segíteni. ☺☻☺☻☺ Két cápa panaszkodik egymásnak:– Képzeld, a múltkor lenyeltem egy szörföst. Olyan vacak napolajat használt, hogy napokig hasmenésem volt tőle! – Ne is mondd! Nemrég lenyeltem egy szőke nőt. Olyan üres volt a feje, hogy egy hétig nem tudtam lemerülni! ☻☺☻☺☻ A Rákosi korszakban egy paraszt bácsi fejcsóválva áll Rákosi szobra előtt. Meglátja egy rendőr. – Paraszt bácsi, mit csóválja a fejét?
– Hát tudja, két nagy hiba van ezzel a szoborral. – Mik azok?– Nincsen ráírva, hogy „béke poraira”. – De hát Rákosi elvtársunk még él! – Na, látja... ez a másik hiba... ☺☻☺☻☺ Egy pasi bemegy a kocsmába, odamegy a barátjához: – Nagyon elegem van az anyósomból. Szerinted mit csináljak? – Vegyél neki egy Trabantot, aztán majd jól összetöri magát. Egy hónap múlva jön vissza a pasi: – Hát a terved nem vált be! A Trabant összetört, de ő sértetlenül megúszta. – Akkor vegyél neki egy Suzukit.
REJTVÉNY Az előző szám megfejtései: 1.)Ahol ketten hárman összegyűlnek nevemben, ott leszek velük. 2.) Szent Balázs püspök és vértanú
Egy hét múlva megint jön: – Már megint összetörte az autót, de magát sajnos nem! – Értem. Akkor vegyél neki egy Jaguárt. A pasi jön egy nap múlva: – Király! A jaguár már a garázsban széttépte! ☻☺☻☺☻ Egy család új hűtőszekrényt vett. A régit kitették a ház elé, és ráírták: „Akinek kell, ingyen elviheti.” A kiselejtezett hűtő még három nap múlva is ott állt, senki rá sem nézett. A férj ekkor gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot: „Eladó 20.000,Forintért.” Még aznap éjjel ellopták.
1.) 2.) 3.) 4.) 5.) 6.) 7.) 8.) 9.) 10.)
Erre jelentkezett Jézus a názáreti zsinagógában Jézus tanítása a 8 boldogságról Szenvedés helye Ekkor feszítették keresztre Jézust Az áruló apostol Istennel való kapcsolatunk Örömhír Jézus Kánában tette első …………….. A hitetlen apostol Jézus tanítványai
Összeállította: Lempach Gabriella
Credo
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella (rejtvény), Kuczkó Katalin (humor) Fotók: Székelyi András és Bicskei István Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, májusi számunk 2012. május hatodikától kapható.
DAMIAN STAYNE
Fotó: Bicskei István
