CREDO
13. évfolyam 10. szám 2011. november hónap
A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
134. szám
10 ÉVES A VÁROSUNK fotó: Székelyi András
10 ÉVES A VÁROSUNK
Fotók: Székelyi András és Szép József
HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence)
Nagybajom katolikus papjai 1. Péter atya, az első és név szerint ismert plébánosunk
Kedves Olvasóink! Nagybajom történetével foglalkozó sorozatunknak, egyelőre a végéhez értünk. 1970 után az újabb évtizedeket tárgyaló tanulmányok megírásához egy átfogó, alapos kutatómunkára lenne szükség az Önkormányzat, az Iskola, a működő intézmények irat és levéltárát kellene áttanulmányoznunk, hogy a meglévő dokumentumok birtokában, az igazságnak megfelelő, hiteles képet tudjunk a kedves Olvasóink elé tárni. Hogy ez mennyire sikerül, az nem csak rajtunk múlik, hanem a nevezett intézmények hozzáállásától és segítő szeretetétől. A támogatásuk esetén a kutatómunka egy hosszabb időt vesz igénybe. A plébános atyával úgy döntöttünk, hogy a jelen számunkban egy újabb sorozatot indítunk el: Nagybajom katolikus papjai címmel. Ebben a cikkekben foglalkozunk majd kronológiai sorrendben a településünkön működő, egykori plébánosok, majd káplánok életével és munkásságával. Évekkel ezelőtt Svédországban töltöttem pár hetet a nagyböjti szent időszak alatt. Sok helyen miséztem, prédikáltam, lelkigyakorlatokat és előadásokat tartottam. Egyik utam során ellátogattam Uppsalába, mely a svéd evangélikus egyház központja. A múltja és az egyházi rangja Esztergomhoz hasonlít. Az ősi és monumentális katedrális megtekintése után megnéztem
az első uppsalai templomot, mely katolikusnak épült, és évszázadokon át katolikus templomként működött. Ma is kitűnő állapotban van. Az 1240–es években szentelték föl Isten dicsőségére és a hívek szolgálatára. A hirdető táblán a szenteléstől kezdve pontosan föl vannak tüntetve a plébánosok nevei, a plébánián eltöltött időtartamuk, az alapítástól napjainkig. Istenem! Hol vagyunk mi ettől? Hazánkban, az 1100 évünk alatt pusztított nálunk: pogány magyar, mongol, török, német és orosz egyaránt. Nem csoda, hogy az állami és egyházi dokumentumaink jelentős része megsemmisült. Örülünk, ha néha, egy név, vagy egy évszám emlékeztet bennünket a régmúlt századok tragikus eseményeire. Szent István királyunk (997 – 1038) elrendelte, hogy hazánkban az egymáshoz közel fekvő 10 falu építsen egy templomot, majd plébániát, melynek fönntartása a települések feladata volt. A megyéspüspök a papi hívatások vállalásának számától függően, lassan benépesítette a lelkipásztorokra váró plébániákat. A környékünkön, hol állott az ősi, első templom és plébánia? Sajnos, nem tudjuk. Egy biztos, vagy nálunk Nagybajomban, vagy mi is építői voltunk a legrégebbi szentegyháznak. Tekintettel arra, hogy városunk jelenlegi területén a középkorban templomos hely volt: Balogd, Kak,
Lencsen és Lók. Ezen kívül hozzánk tartozott: Besenye, Betlen, Csiszár, Kandaly, Karácsonykútja, Korotna, Szöszle és Szudas. Valamennyi település középkori eredetű, létezésüket a XIII. és XIV. századból megmaradt dokumentumok bizonyítják. Szerény véleményem szerint, ezek a középkori települések földrajzi fekvésük és a városunkhoz kötődő ősi múltjuk, azt is sugallhatja nekünk, hogy Nagybajomban volt a templomépítő 10 falu első temploma és plébániája. Legnagyobb szomorúságunkra, a ránk maradt dokumentumokból csak azt tudjuk bizonyítani, hogy a nagybajomi plébánia nevével legelőször az 1333 – 1335 –ös pápai tizedjegyzékben találkozunk. Lukcsics József veszprémi kanonok, tudós történész, teológiai tanár a Vatikáni Levéltárban találta meg az Avignonban székelő pápák tizedjegyzékét. Ezek a tizedjegyzékek az akkor működő plébániák fizetési kötelezettségükről ad számot, melyet sokszor idegen hivatalnokok gyűjtöttek be. A falvaink neveit gyakran hallás útján, rosszul rögzítették, vagy elírták azokat. Nagybajom nevével is a tizedjegyzékekben, több változatban is találkozunk: BYUN, BAYUN, BAYAN, BOIN, BOYON és BAJON Ennek ellenére a pápai tizedjegyzékek a történészek számára valóságos kincs, aranybánya, mert csak ez
CREDO 2011 november
az egyetlen precíz összeírás, mely tartalmazza a középkori Magyarország ös�szes egyházmegyés plébániáit püspökségre és főesperességre lebontva. Ha ezt nem ismernénk, fogalmunk sem volna, hogy hol működtek az országban templomos helyek, plébániák. Sajnos, ebből az összeírásból nem tudjuk, hogy mikor építették az első templomot, nem ismerjük a templom titulusát, védőszentjének nevét. Azt sem tudjuk, hogy mikor alapították a plébániát, és kik voltak a legrégebben működő papjaik. Az 1333–1335–ös pápai tizedjegyzékből viszont tudjuk, hogy Nagybajomnak működő plébániája, temploma van, és a plébánosát PÉTER ATYÁNAK hívják. Ő az első lelkipásztorunk, akinek legalább a nevét ismerjük. Hála Istennek, abban minden világi és egyházi történész egyetért, hogy a plébániánkat nem 1332– ben alapították, hanem jóval korábban, már 1301 előtt létezett. Nagy szerencsénk, hogy a helyét pontosan ismerjük. A temetőnkben állott a templomunk és a plébánia. Nagybajom, azon igen kevés településeink egyike, ahol a temető mindig ugyanazon a helyen fekszik. Nagybajom ősiségét bizonyítja az a tény, hogy nevével az 1161–ben alapított zselicszentjakabi bencés apátság 1197–es átiratában találkozunk. Nagy3
bajom kegyurai az első somogyi bencés apátságot alapító, Győr nemzetségből származó Ottó, somogyi ispán (más változatban Atha nádor, a két név ugyan azt a személyt jelöli) leszármazottai az 1250–es években már Nagybajom birtokosai között szerepelnek. Győr nembeli István fiai közül: Saul soproni fő esperes, a későbbi csanádi püspök, majd kalocsai érsek, Csécsényi Péter ispán, Konrád borsodi ispán és Dezső ispán. A történészeink megegyeznek abban, hogy ezek
a főnemesek mindent megtettek azért, hogy Nagybajomnak is legyen temploma és plébániája. III. András királyunk (1290–1301) uralkodása alatt az ország állami és egyházi téren nyugodtan fejlődhetett és építkezhetett. Sorra létesültek a szerzetes és egyházmegyés kolostorok, plébániák és templomok. Az akkori veszprémi megyéspüspök: Rád nembeli Benedek (1289–1311) határozott egyéniség volt. Bátran védte a püspök jogait és ki-
váltságait. III. Endre királyunknak hűséges papja és a királyné kancellárja volt. 1301–ben, Endre királyunk halála után Károly Róbert ellenében Ottó herceg híve lett, akit Antal csanádi püspökkel együtt koronázott meg. Az ország megosztottsága miatt Ottó király lemondott a trónról, utódját, Vencel trónörököst is támogatta. Amikor Ő is kénytelen volt elhagyni a magyar trónt és hazánkat, csak jóval később ismerte és fogadta el Károly Róbert királyságát. Benedek püspök
bátor, agilis, kiváló szervező és jól gazdálkodó főpap volt, aki szintén szorgalmazta az új plébániák alapítását és a templomok építését. Nagybajom régmúlt világában kalandozva, ha csak annyit jegyzünk meg, hogy 1332–ben már állott a templomunk, működött a plébániánk, és az első ismert nevű papunkat Péter atyának hívták, akkor történelemből joggal számíthatunk a jeles osztályzatra.
A ZSELICSZENTJAKABI BENCÉS APÁTSÁG
ÉLETÜNK 10 éves a városunk (Interjú Czeferner Józsefné, polgármester–asszonnyal) Szeretettel köszöntöm abból az alkalomból, hogy lakóhelyünk néhány hete ünnepelte városi rangra emelése 10. évfordulóját. Augusztus utolsó hétvégéjén polgártársaimmal együtt egy gazdag, színvonalas programú hétvégét élhettünk át. Hálás köszönet az ünneplés sokrétű lehetőségéért! Most arra szeretném kérni, hogy katolikus hívő közösségünknek válaszoljon néhány kérdésemre. Az elmúlt 10 év nagy része az Ön irányításával zajlott le. Az első 4 évet viszont előző polgármesterünk, Ács Attila neve fémjelzi. Mit emelne ki ebből az időszakból?
A városi rang odaítélése egy település számára egy hosszabb folyamat előzménye. Ezt a címet Nagybajom 2001-ben vehette át másodszor. Maga a városi cím lehetőséget ad nagyobb álmok valóra váltására. A városiasodás több kihívással, több feladattal jár. Az elkezdett beruházások között meg kell említeni a műfüves pályát, a városháza átépítését, a Speciális Iskola felújítását, és a Sportcsarnok építését, stb.
4
Az első négyéves ciklus után másodszor is bizalmat szavazott Önnek Nagybajom lakossága. Mi tölti el örömmel, amikor erre a közel 6 esztendőre gondol? Annak örülök és köszönöm, hogy a város bizalmat szavazott. Megelégedéssel megyek végig a városon, hiszen szemmel látható a változás. Akkor lepődnénk meg, ha varázsló lennék, és egy napra visszaállíthatnám a város 2006-os arculatát. A jót hamar be tudjuk fogadni, és ez így természetes.
CREDO 2011 november
számlánkon. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy ne maradjanak el a havi befizetésekkel, mert utána sokkal nehezebb pótolni az elmaradást. Mi a véleménye városunk hívő közösségéről? Hogyan veszik ki a közös gondokból a részüket református testvéreink és mi, katolikusok? Lehetne valamit másképpen is csinálni? A város minkét hívő közösségének nagyon jó vezetője van. Ebből adódóan részt vesznek a város rendezvényeiben, ill. sok esetben önálló kulturális programokkal lepnek meg bennünket. (pl. Szent István napi rendezvények) Mit lehetne másképp csinálni? Többek között, Ekkora város polgármesterének lenni nem kön�- ha minden ingatlan rendezett lenne, az utcák, az nyű feladat, mert kevés a 24 óra. De mindig kapok árokpart le lenne kaszálva, a szemetet nem dobáljó szót és bíztatást a nagybajomi emberektől, amit nánk el. Ha csak mindenki egy kicsit többet tenköszönök. ne egymásért, önmagáért, akkor teljesen más lenne az átutazó véleménye. Sok család ebben példát Mi nagyon hálásak vagyunk a katolikus templom mel- mutat, lehetne tőlük tanulni. letti parkolóért, mert így a Gyermekotthon dolgozói és a vasárnapi misére eljövő híveink is sokkal bizto- Mi a véleménye a Kolping Iskoláról? sabban parkolhatnak. De milyen tervei vannak a jövőt illetően? A város egyedüli középiskolája. Akkor hozta létre az alapító, amikor más iskolákat kezdtek bezárLegfontosabb számomra a város talpon maradá- ni. Jó az iskola vezetése, és ez biztosítja a jövőt, a sa, működtetése. Mindenki tudja, hogy az önkor- fenntartást. Munkájukhoz, eredményeikhez csak mányzatok átszervezés alatt állnak a következő gratulálni tudok. években, ezért nagyon fontos, hogy kibírjuk ezt az átmeneti állapotot. Köszönjük az interjút! Az előző évek munkájához mi A jövőt illetően terveim között a jelenlegi város- is csak gratulálni tudunk! Örömmel tölt el minket, központos pályázat befejezése és a szennyvízháló- hogy városunk fejlődik, szépül. A jövőt illetően mi is zat megépítése szerepel. Itt szeretnék mindenkit jó egészséget, sok kitartást kívánunk Önnek és minmegnyugtatni, hogy jól haladunk a csatornaépítés den munkatársának, akik városunk építésén, fejlődé2. fordulós pályázatával. Jelenleg 36 millió van a sén munkálkodnak. (István atya)
MARGIT NÉNI 100 ÉVES Október 16-án, a vasárnapi szentmisében Margit néni (Wágner Edéné) családja körében adott hálát az Úristennek, hogy jó egészségben, körünkben élhette meg 100. életévét. Hosszú idő óta nem tud eljönni már a templomba, ezért első péntekeken látogatom meg Őt. Nem volt könnyű ez a 100 esztendő. Két világháborút, a nagy gazdasági világválságot, az 50–es évek szűkös újraindulását kellett átélnie. Mégis két házasságából 4 gyermeknek adott életet. Első két kislánya még az első esz-
CREDO 2011 november
5
tendőt sem érte meg. A többit nagy áldozatok árán tanítatta ki. Fia, János vörös diplomával végzett a Debreceni Agráregyetemen. Tragikus halállal halt meg 56 évesen. 2 unokája és 5 dédunokája van ezen az ágon. Leánya, Zsuzsanna, a Kaposvári Főiskolán végzett agrármérnökként, majd Gödöllőn tanári diplomát szerzett. Ma is tanít a kaposvári Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Leányától 1 uno-
kája született. Ma unokájával és 2 dédunokájával él együtt. Október 14–én, pénteken a város szűkebb vezetése gratulált neki otthonában. Átadták Orbán Viktor miniszterelnök úr köszöntő levelét. Mi is mindannyian további jó egészséget, sok örömet és boldogságot kívánunk Neki szerető családja körében! (István atya)
Anyakönyvi adatok a plébánián:
Keresztelések: július 8: ANITA – Orsós Zsolt és Horváth Krisztina gyermeke – Dózsa Gy. utca július 8: VIOLETTA – Orsós Zsolt és Horváth Krisztina gyermeke – Dózsa Gy. utca július 8: ZSOLT – Orsós Zsolt és Horváth Krisztina gyermeke – Dózsa Gy. utca július 8 .: BEÁTA– Orsós Imre és Orsós Erika gyermeke – Gábor Áron utca július 31.: REBEKA – Szakonyi Gergő és Répási Hajnalka gyermeke – Kossuth utca augusztus 21.: GERGŐ – Horváth Róbert és Androsek Kriszta gyermeke – Kossuth. utca szeptember 16.: NIMRÓD–LÓRÁNT – Nemény Lóránt és György Johanna gyermeke, szeptember16.: KRISZTOFER–JÓZSEF – Ignácz József és Kertész Ildikó gyermeke, szeptember 25.: KRISZTINA – Kis Róbert és Körösi Krisztina gyermeke – Rózsa utca szeptember 25.: MILÁN – Kis Róbert és Körösi Krisztina gyermeke – Rózsa utca Halottaink: szeptember 30.: özv. Horváth Józsefné (született Németh Julianna) – élt 88 évet. Gyászolják gyermekei: Ilona, József, Julianna, Erzsébet, Magdolna, Teréz, Ibolya, unokái: Zsolt és további 15 unokája, 7 dédunokája, vejei, menyei, rokonok, ismerősök október 4.: Csoboz István (özvegye: Tóth Ibolya) – élt 65 évet. Gyászolják felesége: Ibolya, testvérei: Irén és Magdolna, gyermekei: Andrea és Gábor, unokája: Alexandra, rokonok, barátok október 7.: özv. Huber Jánosné (született Sipos Hajnalka) – élt 62 évet. Gyászolják édesanyja Margit, testvérei: Margit és István, leányai: Márta és Erika, unokái: Erika, Csenge, Lilla és József, unokaveje Tibor, rokonok, barátok október 17.: özv. Szerencsés Istvánné (született Szűcs Anna) – élt 76 évet. Gyászolják fia: István, menye: Mária, unokája: Balázs, testvére családja, férje testvérének a családja, rokonok, barátok, ismerősök
Esküvők Nagybajomban: július 30.: TÓTH ANDRÁS és TISZA MÓNIKA esküvője. Sok boldogságot kívánunk Nekik fotójuk közlésével. szeptember 10.: KOCSOR LÁSZLÓ és MELÓ EDINA esküvője. Sok boldogságot kívánunk Nekik. október 1.: BALATINCZ JÁNOS és CSONKA KATALIN esküvője. Sok boldogságot kívánunk Nekik.
6
CREDO 2011 november
LELKISÉG Kiss József
Alkonyat Ha áldozóba éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre lejt, Erőnk elpártol, cserbe hagyva S a szív nem remél, csak felejt. A bágyadt, félelmes napokban, Melyeknek súlya, kínja nagy, Midőn áhítunk egyre jobban: Ó Isten, Isten, el ne hagyj! El ne taszíts magadtól minket, Ha kor megtört, fény elhagyott S mit távol ifjúságunk hintett, Minden virágunk elfagyott. Ha száraz kóró lett a képünk S vad csörtető szél fenyeget, Maradj velünk, légy menedékünk Ó mindenható szeretet! Marad velünk – kísérj odáig. Hol örök hajnalod – hasad, Hol aki nyugodalmat áhít Megpihen védőszárnyad alatt, Ahol jutalmát megtalálja A küzdő és a szenvedő, És megszűnik a lét viszálya, Ha ránk borult a szemfedő
Horváth Józsefné Annuska SZÉDÍTŐ ÉS HAMIS AZ EGÉSZ VILÁG Bejárhatod szinte az egész világot, Ám lelked nyugalmát sehol nem találod.
Megérinti szíved és nyugalmat ád. Higgyél, bízzál Benne, Ő az, ki vár reád.
Mert nem ott keresed, hol keresni kéne. Csak szaladsz és rohansz el a messzeségbe.
Ölelő karjait (feléd) szeretően kitárja Ragadd meg a percet! Ne habozz! Szól rája!
Pedig csak egy kis csönd és nyugalom kellene. Szíved és lelked is rögtön felüdülne.
„Igen Uram! Hallom, hallom hívásodat, Itt vagyok, cselekszem minden parancsodat.”
Meghallanád a „kis” csöndben a zenét. Mely a szív húrjain vibrál mindig feléd.
…Mondd, mit is ér Néked a sok látnivaló, Ha nincs benne semmi „léleknyugtató.”
S lám az ismeretlen gondviselő Isten, Ki mindent elrendez a nagy végtelenben.
Egyedül Isten, ki békét, nyugalmat ád. Szédítő és hamis ez az egész Világ
CREDO 2011 november
7
Szenthelyi Molnár István
Temetőben
Egy sírfelirat:
Halottak Van egy szép mondás: Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Akinek emléke szívünkben, imáinkban és beszédünkben tovább él, az mindig köztünk is van. Gondold el, mennyi hálával tartozol azoknak, akik előtted jártak. Mennyit építgettek, tanultak, alkottak és dolgoztak azért a világért, amelynek minden berendezését, mint természetes valamit úgy élvezed. Gondolj főképp azokra, akik téged szerettek, éretted dolgoztak és már eltávoztak… Az emlékezés gyertyalángjánál gondolj arra, hogy az egyetlen nagy ajándék, amit nekik adhatsz, az IMA!
Milyen nagy bölcsesség van ebben a pár sorban. Veszteségnek számít minden elmulasztott alkalom, amikor jót tehetünk. Adj, mindig adj, adományaidtól nyugtákat a mennyországban gyűjtik.
Jézus és a nehézség
Szeretet hősei A szeretetnek is vannak hősei. Azok az emberek akik le tudtak mondani kicsiny önös érdekeikről, gőgjükről és kényelmükről, hogy követve Isten parancsait felebarátaikért hozzanak áldozatot. Emlékezzél rájuk és tanulj tőlük. Az irgalmas szamaritánus nem kérdezte, hogy a szenvedő kicsoda, de látva őt, odament segíteni. Árpád–házi Szent Erzsébet lemond királynői rangjáról és betegeket, szegényeket gondoz. Szent Vince szerzetet alapít betegek ápolására. Dunant Henrik megalapítja a világ legnagyobb szeretet egyesületét a Vöröskeresztet. A szeretet legnagyobb hőse Krisztus, az Isten fia.
8
Amit adtam, most is az enyém. Amit eltékozoltam, az az enyém volt. Amit meghagytam, azt elvesztettem.
Gondoljunk végig pusztán emberei szempotból Jézus nyilvános működésének néhány esztendejét… Ki gyűjtött össze három év alatt annyi nehézséget, és ki viselte el azokat olyan bátor szívvel, mint Ő. Jézus lelki világát egyszerűen nem kezdték ki az élet hétköznapi bajai, mert mindig komolyabb gondjai voltak annál, ami miatt az emberek általában tönkremennek. Az Ő példaképe a mezők lilioma volt, az ég madarainak békessége, semmit sem akart „megszerezni”, s így örökké nyugodt maradt. Épp az a feszültség „hiányzott”belőle, amely bennünket nap mint nap leteper, földhöz csap; feszültség valamiért, amit fontosnak és megszerzendőnek tartunk, ahelyett, hogy az „az egy és elvehetetlen” kincs boldogságát élveznénk. Mennyit izgulnak az emberek amiatt, hogy szegényebb körülmények leskelődnek rájuk. Ha a lelki, szellemi életünk nyomorúsága miatt is így aggódnánk: hamarosan szentek lennénk. Van egy szép ima életünk nehézségeiről: „Uram! Az elmúlt évben kértem erőt, – hogy sikereim legyenek, egészséget, hogy biztonságom legyen, gazdagságot, hogy boldog legyek, hatalmat,hogy becsüljenek, barátokat, hogy ne legyek egyedül… kaptam: gyöngeséget, hogy engedelmes legyek, betegséget, hogy egyre jobb legyek, szegénységet, hogy bölcs legyek, elesettséget,hogy rájöjjek: nélküled semmire sem megyek. Uram! Semmit sem kaptam abból, amit kértem és többet kaptam, mint reméltem: magadat adtad, hogy ne legyek egyedül.
CREDO 2011 november
Krisztus Király „Pilátus közbeszólt: „Tehát Király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18,37) „Igen, én király vagyok” – mondtad azon az utolsó vallatáson Pilátusnak. És csak akkor mondtad. Nem mondtad a kenyérszaporításkor. Sem a vihar lecsendesítésekor, sem a halott Lázár sírjánál, sem a megtisztult leprásnak, sem a hatalommal–zengő hangodat hallgató tömegnek. Sohasem mondtad: élted! Élted a Te különös „királyságodat” Amely szolgálat volt Végig. Szolgáltat a szavaid igazságára éhező–szomjazó embereket. Szolgáltad a betegségben nyomorgókat. A bűnbocsánatra várókat. A vámosokat, az utcanőket… Az utolsó vacsorán pedig gondoltál ránk is,
késői gyermekeidre, és nekünk adtak Jelenléted zálogát a Kenyérben és Borban. Hogy szolgálhass mindenkinek, minden nap, a világ végéig! „Igen, én király vagyok” mondtad azon az utolsó vallatáson Pilátusnak. … Aztán válladra vetted a keresztet, felvitted a Golgotára, hagytad, hogy rászögezzenek és három óra múlva meghaltál… Az ott állók megdöbbentek. Azért végig vártak valamire, valami csodára, amellyel „igazolod”, hogy király vagy… Szomorúan mellüket verve indultak haza, csalódottan, mert vesztettél. Egy pogány százados szava volt királyságod kezdetének meghirdetője: „Ez valóban Isten Fia volt!” Nem zavarta őt, hogy halottan függsz a fán, lábad elé letette fegyverét, kezedbe pedig egész további életét. Győztél!
RÖVID HÍREK
Ötpercenként hal meg egy keresztény a hite miatt 2000 és 2010 között évente 160 ezer keresztény halt meg a hite miatt, 2011–nek már 105 ezer mártírja van. Krisztustól 2000–ig 70 millió keresztény vértanút számlálunk. Csak a XX. században 45 millió keresztény vértanúnk volt, ezért nevezte II. János Pál a vértanúk évszázadának – hívja fel a figyelmet Massimo Introvigne, aki az EBESZ képviselője a diszkrimináció elleni harcban. Hozzátette: „Valódi vészhelyzet uralkodik, amely nem csak a keresztényeket érinti, hanem az egész civil társadalmat és a nemzetközi szervezeteket.” Felhívása a Lateráni Egyetemen, szeptember végén megrendezett kongresszuson hangzott el, amelyen részt vett Luigi Negri, San Marino és Montefeltro püspöke, Bernardo Cervellera, az Asia News hírügynökség igazgatója és Magdi Allam európai képviselő is. Introvigne a pápa diplomáciai testületekhez intézett 2011. januári beszéde nyomán négyféle üldözésről beszélt. Elsőként az iszlám fundamentalizmusról, amely Pakisztán esetében a káromlási törvény következtében erősödött, Egyiptom esetében pedig abból kifolyólag, hogy egy szintre helyezték a szabad vallásgyakorlat és a vallásszabadság elvét. Beszélt az Észak–Koreában és Kínában uralkodó kommunista rezsimekről, és az Indiában és Indokínában uralkodó
vallási nacionalizmusról is. Megemlítette, hogy XVI. Benedek pápa negyedik esetként szót emelt a nyugati világban eluralkodó, vallási alapon történő diszkrimináció ellen is. Introvigne figyelmeztetett rá, hogy a pápaellenesség és az ideológiai alapon megszülető gyűlölet szintén veszélyes jelenség. Franciaországban például kétnaponta támadás éri valamelyik templomot. Negri érsek a jelenség kulturális vonatkozásairól beszélt. Kifejezte aggodalmát, amiért „a vértanúságot nem csupán a gonoszság szüli, hanem az a kulturális beállítódás, amely ideologikusan szemben áll a hittel. A XX. század a gyilkos gondolatok százada lett, olyan ideológiáké, amelyek szerint az ember önmaga istene, és akinek erről más elképzelése van, azt ki kell irtani, fizikai értelemben is.” Véleménye szerint a globalizált világ globalizálta az egyházellenességet is. Beszéde zárásaként elmondta, hogy a mártírok léteznek, és arra hívnak minket, hogy legyünk hiteles keresztények, „Krisztus szenvedélyes tanúságtevői, akik fáradhatatlanul beszélnek isteni életéről az embereknek.” Bernardo Cervellera Kínáról beszélt, amely hatalmas gazdasági fejlődésen megy keresztül, de továbbra sem tartja tiszteletben az emberi jogokat, és folytatja a vallásüldözést. Számos pap került rendőrkézre,
CREDO 2011 november
9
mert nem akartak csatlakozni a hazafias egyházhoz. A 2007–es olimpia előtt 37 földalatti püspököt helyeztek házi őrizetbe. A kínai kommunista párt nagy bukásának értékeli viszont, hogy több évtizednyi üldözés ellenére a kínai egyház sokkal inkább egységben van az anyaegyházzal, mint a 80–as években volt. Magdi Cristiano Allam arról beszélt, hogy az iszlám országokban 10 üldözött közül 7 keresztény. 1945 óta tízmillió keresztény volt kénytelen elhagyni szülő-
földjét, egymillió zsidóval együtt. Az egyiptomi származású politikus megjegyezte, hogy az iszlám esetében az üldözésnek vallási okai vannak, mert a keresztény és a zsidó vallást eretnek elhajlásnak tartják. Figyelmeztetett rá: vagy képesek leszünk bizonyosságot szerezni arról, kik is vagyunk, vagy megszűnünk civilizációként létezni, mert tetszik vagy sem, civilizációnk a kereszténységen alapul. (Magyar Kurír)
Meghirdette a pápa a Hit évét
Egy Habsburg, aki Međugorjéba költözött
A II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján, 2012. október 11–én kezdődik és 2013. november 24–ig, Krisztus király ünnepéig tart majd a Hit éve, amelynek célja, hogy hirdessük Krisztust azoknak, akik nem ismerik, vagy csupán egy történelmi személyiséget látnak benne – jelentette be XVI. Benedek vasárnap, a Szent Péter–bazilikában tartott szentmisén. A pápa erről beszélt az Úrangyalához kapcsolódó elmélkedésében is. A Szent Péter–bazilikában a pápa úgy fogalmazott: a kegyelem pillanata lesz a Hit éve, amikor még teljesebben Istenhez fordulhatunk, megerősíthetjük hitünket, és örömmel hirdethetjük őt az embereknek. XVI. Benedek szerint a Hit éve új lendületet adhat az egyház missziójának, és kivezetheti az embereket abból a sivatagból, amelyben gyakran találják magukat, és elvezetheti őket az élet he-
Milona von Habsburg–de Rambures több mint 25 éve járt először Međugorjéban. A látogatás során meghatározó élményben volt része, ami oda vezetett, hogy néhány évvel később családjával együtt a boszniai faluban telepedett le. Milona von Habsburg–de Rambures egy interjúban elmondta: szüleivel Európa–szerte több Mária–jelenés helyszínén is járt, például Fatimában, de egyik sem tett rá igazán mély benyomást. Az a három nap azonban, amelyet huszonéves korában Međugorjéban töltött, végül oda vezetett, hogy feladta a kényelmes genfi életet, és családjával együtt immár hosszú évek óta a boszniai faluban él. „Amint megérkeztünk, érezni lehetett valamit a levegőben... később tudtuk meg, hogy éppen a jelenés perceiben érkeztünk. Később egy személyes találkozásélményem volt. A hegytetőn, ahogy letekintettem a völgyre, egyszerre valakinek a jelenléte vett körül; beborított, akárcsak egy palást. Egy szempár átható tekintetét éreztem, amely a lelkem mélyéig hatolt, és – ami azelőtt sohasem történt – megláttam az egész életemet és azt, hogy mennyit ért. Nem volt benne ítélet, csak teljes igazság. Aztán kérdések jöttek: hogyan éltem addig, és miért volt oly messze az életem attól, amit Isten várt tőlem. Nagyon szerettem volna visszaadni neki az egész életemet” – idézi fel Milona a sorsdöntő pillanatokat. „E felejthetetlen találkozás után boldogan mentem vissza a családomhoz. Megütköztek, úgy látták, egészen megváltozott az arcom, a tekintetem. Édesanyám annyira megrendült, hogy így imádkozott: a Tiéd lehet, de hadd maradjon még egy kicsit velünk! – E naptól fogva a hit a legfontosabb az életemben. Nem tudnék élni a napi szentmise nélkül. Siettem gyónni, hogy azonnal megszabaduljak mindattól, ami elválaszt az Egyetlentől.” Milona az évek során sokszor tolmácsolt Slavko Barbaric atyának és a látnokoknak; nevéhez fűzödik a legszegényebb – elsősorban afrikai – országokban élő gyermekek étkeztetését és iskoláztatását támogató Mary's Meals karitatív szervezet létrehozása. Milona von Habsburg–de Rambures elismeri, hogy a međugorjei jelenéseket még nem hitelesítette az Egyház – ugyanakkor, mint mondja, szá-
10
CREDO 2011 november
lyére, a Krisztussal való barátságra. Hozzátette: a Hit éve meghirdetésének okát, céljait és irányelveit egy, a napokban bemutatandó apostoli levélben részletezi majd. Az Szent Péter–bazilikában celebrált szentmisén elsősorban a hétvégén tartott, a tavaly alapított Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett új evangelizációs konferencia vendégei vettek részt, ezért itt jelentette be a pápa a Hit évét. (Magyar Kurír)
mos jó gyümölcsük látható a zarándokok és a látnokok életében. Utóbbiak – immár negyvenes éveikben járva – valamennyien izzó szeretettel, lankadatlan hűséggel ragaszkodnak a Szűzanyához, és üzenetei szerint élnek. „Kérlek, ne ítéljétek meg papjaitokat!”; „Mindig számíthattok égi Édesanyátokra”; „Mindig Isten legyen a legfontosabb az életetekben!” – emel ki közülük néhányat, figyelmeztetve a böjt, a szentgyónás és az imacsoportok fontosságára – írja az Inquirer News. (Magyar Kurír)
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. Jézus ölében
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. – Biztosan várt már engem – szólt.
– Nem, kicsoda ön? – Én vagyok az új segédlelkész a parókián – válaszolt a pap. – Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök. – Ja, igen, a szék – szólt az ágyhoz kötött beteg. – Becsukná az ajtót? A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót. – Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem. – mondta a férfi. – De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem... Aztán feladtam minden próbálkozást – folytatta, – míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: „János, az imádkozás nem más, mint Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: – Én veletek leszek mindig. – Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.” – Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tet-
szett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába. A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba. Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt. – És békésen távozott? – kérdezte. – Igen, amikor két óra körül elindultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa – olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta. 2. A mérleg A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló ös�szegyűjtött mézet ad. Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte – hát csak másfél kiló volt! Felháborodva ment a szegény emberhez és indula-
CREDO 2011 november
11
tosan a szemére vetette, hogy becsapta őt. A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt: – Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet. A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament. 3 . Egy hűséges asszony Wormann Edit asszony híre elterjedt az egész angol birodalomban. Férje elhagyta gyermekeivel együtt. Nem rossz szándékkal tette ezt. Nem bírta tovább a munkanélküliséget és nem nézhette családja nélkülözését. Áthajózott Amerikába, hogy ott szerencsét próbáljon, és aztán visszajöjjön szeretteiért. Edit asszony tíz évig várta vissza a férjét. Se levél, se pénz, semmi nem érkezett tőle ez idő alatt. Kora reggeltől késő estig a varrógép mellett ült, hogy megszerezze gyermekei számára a mindennapit. Minden kérőt elutasított. Az egyik napon elhatározta: nem vár tovább és megkeresi elveszett férjét. Micsoda meggondolatlan es reménytelen vállalkozás! Hiszen sejtelme sem volt
arról, hogy férje Amerika melyik részén tartózkodik. Pénze sem volt az útiköltségre. Ezért éjnek idején egy Amerikába induló hajóra szökött és elrejtőzött a szellőztető helyiségben. Néhány doboz konzervet vitt magával és ebből élt húsz napig. Röviddel a megérkezés után tűz ütött ki a szellőztető helyiség közelében és így kénytelen volt elhagyni rejtekhelyét. A partra szállás után átadták a rendőrségnek és így börtönbe került. Úgy látszik, hogy minden áldozata hiábavaló volt! De nem, a Mennyei Atya nem feledkezett meg a hűséges Edit asszonyról. New Yorkban éppen szegényes szállodájában ült férje, amikor bemondta a rádió: – Figyelem, figyelem! Bostonban elfogtak egy férfinak öltözött asszonyt – Wormann Editnek hívják – aki potyautasként jött Amerikába, hogy férjét megkeresse. Hol van a férje? Jelentkezzen! Azonnal felugrik a férfi és a rendőrségre siet. – Én vagyok Wormann Edit férje. A külföldiek szállásán találkoznak. Ezt a találkozást nem lehet elmondani. Mindketten ugyanazon a hajón tértek vis�sza Angliába. Az egész országban csodálattal adóztak Edit asszony hűségének és bátorságának. Férje jó állást kapott és a sokat szenvedett család végre révbe ért.
GYERMEKEKNEK Leszkai András
MOHA BÁCSI MESÉI Almácska
Másodikos koromban, egy délben egyedül indultam hazafelé az iskolából. Az országúton, mielőtt befordultam volna Törpeháza felé az erdei útra, fölvettem egy almát. A völgybeli országútját ugyanis almafák szegélyezik. Kicsiny, de jóízű, borízű, piros almácska terem rajtuk. Szokásom volt, hogy valahányszor lent jártam a faluban, mindig egy ilyen almácskáét eszegetve vágjak neki a hegyi útnak. Felvettem egyet tehát most is, és legelőször is megszaglásztam. Nagyon szerette, s ma is szeretem az olyan almának a meleg szagát, amelyre órákon át tűzött a nap. Még hozzá is nyomtam az arcomhoz, hogy a bőrömön is érezzem a melegét. Aztán a nadrágomhoz dörgöltem, – mert hiszen az országút porában feküdt – s megtörölgettem a tenyeremmel is. Mint mindig, ekkor is eszembe jutott, hogy mosatlanul nem volna szabad megennem, de mint mindig, ekkor is megnyugtattam magam: Most eszem utoljára mosatlanul, holnap már vagy föl se veszek almát, vagy ha fölveszek, hazaviszem, otthon megmosom, és ebéd után eszem meg. Azért csak ebéd után, mert hazaérkezésemkor tüstént ebédelni szoktunk. Bántott ugyan, hogy már túlságosan is sokszor nyug12
tattam azzal magam, hogy utoljára történik, de sikerült megszabadulnom ettől a kis lelkiismeret furdalástól. Úgy szabadultam meg, hogy ezt gondoltam: „De ma már igazán utoljára teszem.” S miközben befordultam az erdei útra, beleharaptam az almába. Ugyanakkor megláttam, hogy ott áll az út elején, és várakozik rám Földigszakáll bácsi. Elvörösödtem. Szégyelltem, hogy olyasmit cselekszem, amit helytelennek tartok, mosatlan gyümölcsöt eszem. Földigszakáll bácsin azonban nem látszott, hogy gondolt volna erre, csak ennyit mondott: „Láttam, hogy jössz te is hazafelé, megvártalak.” Szólt ugyan az almáról is, de ezt: „Jót akartak, akik ültették, de én inkább platánfával szegélyeznék minden országutat, az árnyékot ad.” Ezen a napon tejfölös savanyú krumpli volt nálunk ebédre, és én meg nem bírtam ellenállni. Akárcsak Ugribugri öcsém és Gyopár bátyám, legelőször is kiettem belőle a ropogósra sült húspogácsákat, a főzeléket csak azután kanalaztam fel, üresen. De hiába, bosszantott, hogy így tettem, a túrós csusza tepertői is legyőzték gyorsasági versenyben a tésztát, legelőször is ők kerültek a villámra, legföljebb egy–két nagyobb, kívána-
CREDO 2011 november
tosabb túródarab kíséretével. Szüleink fejcsóválva nézték étkezésünket. Gyopár azonban vállat vont, Ugribugri nevetett. Könnyű dolguk volt, nem tartották helytelennek, hogy először azt egyék meg, ami jobban ízlik. Én viszont annak tartottam, tehát szégyelltem magam. De fél óra múlva már ismét szégyenkeznem kellett, most csak önmagam előtt. Volt már ekkor, – noha még csak hét esztendős voltam, – vagy húsz mesekönyvem. Nagyon szerettem őket, sok örömet szereztek, de okoztak sok bánatot is. Amikor ugyanis leültem ebéd után az asztalkám mellé, szinte minden nap levettem a polcról egy könyvet és ezt gondoltam: „Csak néhány percig nézegetem, rögtön visszateszem, és írni kezdem a leckém.” Ez a néhány perc nap–nap után egy óra, másfél óra lett. Így történt ezen a napon is. Amikor bekiáltott értem Kökörcsin barátom: „Én már megyek a rétre, jössz?” – még mindig a mesekönyvet nézegettem. De azért – és ez szintén mindennapos gyötrelmem volt – azt kiáltottam vissza: „Megyek!” De rögtön gondoltam is, mint minden nap: „Ma megyek utoljára tanulás előtt, holnaptól kezdve csak akkor megyek el, ha már minden leckémmel elkészültem.” De tüstént eszembe jutott, hogy hiszen én ezt minden nap el szoktam határozni, mi hát a biztosítékom rá, hogy holnap csakugyan így lesz? Ezen a napon már kétségbe ejtett, hogy nem bírok parancsolni magamnak, és amikor Földigszakáll bácsi kertje előtt mentünk el, és beköszöntünk neki, még az is eszembe jutott, hogy berohanok hozzá és megkérem, segítsen rajtam, ne engedje, hogy elmenjek. Alighanem tettem is önkéntelenül valamilyen mozdulatot, mert felkapta a fejét, kémlelte az arcom, és amikor alkonyatkor hazajöttünk, kint ült kertje előtt a padon, és odahívott magához: „Ugye, még nem tanultál ma, Mohácska?” Szinte jajdulva feleltem: „Nem tanultam még! Nem bírok otthon maradni, ha hívnak! Tessék szíves lenni segíteni rajtam!” Elgondolkodott: „Segítsek? Jobb lesz, ha az almácska segít.” Nem értettem hírtelenében, milyen almácska. „Az a kis piros, amelyik odalent terem az országút mentén. Ő könnyebben segít rajtad, mint én. Csak cselekedjél a következőképpen. Odalent ne egyél egyet se, ellenben minden nap hozz haza egyet, moss kezet, aztán mosd meg az almácskát is, állítsd a tányérod mellé, és az ebéd végén edd meg. Ha már nem találsz almácskát odalenn, szólj nekem, akkor majd kérdezek valamit.” Nem tudtam, elkedvtelenedjem–e vagy nevessek, csúfolódik–e vagy tréfál. de olyan arccal simogatott meg, mint aki komolyan beszél és beballagott a kertjébe. Másnap délben, amikor kijöttem az iskolából, és eszembe jutott mit kell tennem, egy pillanatig se gondoltam rá, hogy nehéz a feladatom. De miután megszaglásztam, arcomhoz érintettem, és zsebre dugtam az almácskát, hírtelen megértettem, hogy nem könnyű teljesíteni ezt a megbízást. Nagyon megszoktam ugyanis, hogy ilyen jóízű, borízű almácskát eszegetve induljak neki a törpeházi útnak. Meg is álltam hát egy másik előtt is, fel is vettem, meg is szaglásztam, de vissza kellett tennem a földre, hiszen odalenn nem ehettem, és csak egyetlenegyet
vihettem haza. Azt az egyetlenegyet viszont elővettem az út közepe táján, szaglásztam és gondolkoztam, mi lenne, ha ezt még mosatlanul enném meg, és csak holnap kezdeném teljesíteni a feladatot? De sikerült megmaradnom a puszta szaglászásnál, s az almácska épségben került otthonunkba. Másnap arra gondoltam, már magasan a hegyoldalon, hogy a nálam levőt megeszem, és visszamegyek egy másikért. Harmadnap dühös voltam a feladatra, de ekkor már nem akartam kihagyni egy napot, mert hátha megkérdezi majd Földigszakáll bácsi, nem volt –e zökkenő. A negyedik napon is erősen kívántam, de örültem is, hogy már három napon át teljesíteni bírtam a megbízást. Az ötödik napon már az a furcsaság történt meg velem, hogy csak a kertünkben jutott eszembe a zsebemben lévő almácska. A hatodik napon pedig már csak kézmosáskor gondoltam rá, és vettem elő, hogy megmossam. A hetediken meg az történt, – de akkor ezt nem tekintettem kapcsolatosnak az almával, – hogy édesapánk ebéd közben elmosolyodott, és így szólt: „Nézzétek csak, Moha már nem szedi ki előre a lecsóból a kolbászt.” Elpirultam örömömben, pedig tüstént az is eszembe jutott, hogy semmi érdemem benne, nem küszködtem érte, önkéntelenül eszem így. Azt sem éreztem érdemesnek, hogy egy meséskönyvet, amelyet aznap kaptam, nézegetés nélkül feltettem a polcomra. Természetesnek tartottam, hogy majd csak este nézegetem és olvasgatom, ha hazajöttem a rétről. Október első napjaiban, egy délben már hiába mentem el jó darabon Nógrádverőce felé is, már egyetlen almácskát se találtam. Se a fákon, se a földön. Emlékeztem rá, hogy jelentenem kell ezt Földigszakáll bácsinak, át is mentem hozzá ebéd után, ő pedig megkérdezte tőlem: „No, és segített–e rajtad az almácska? Otthon tudsz–e már maradni, amíg a leckéd meg nem írtad?” Elbámultam. Én bizony félig–meddig már el is felejtettem, hogy néhány héttel ezelőtt mekkora gondom volt ez. Ekkoriban már egészen könnyen tudtam mondani Kökörcsinnek is, másoknak is: „Még nem megyek, még nem készültem el a leckéimmel.” Csak legyintettem hát Földigszakáll bácsi kérdésére: „Ó, már régóta nagyon könnyen otthon tudok maradni!” És elmosolyodva folytattam: „De ehhez nem az almácska segített hozzá, hanem én magam segítettem magamon. Egyszerűen azt mondom, nem megyek.” Elmosolyodott Földigszakáll bácsi is, és megsimogatott: „Nem bánom, ha ezt hiszed. De erre ezen túl is nagyon ügyelj, hogy ne egyél mosatlan gyümölcsöt, legyen erőd kivárni, amíg vízhez jutsz és megmoshatod. Majd évek múlva megérted, hogy mégiscsak az almácska segített.” Majdnem tíz esztendővel később, már nagyfiú koromban, idebenn jártam egy téli napon, Budapesten. elintéztem teendőimet, már a pályaudvar fele mentem, de egyszerre megláttam egy mozi előtt, hogy azt a filmet játszzák, amelyet már régóta nagyon szerettem volna megnézni. Igen ám, de megígértem édesanyámnak, hogy sötétedés előtt otthon leszek. Ha megnézném a filmet, aggódnának értem. Ingadoztam egy pillanatig, de csak egyetlen pillanatig. Aztán határozott léptekkel mentem tovább a pályaudvar felé. Ekkor nagyon különös dolog történt velem.
CREDO 2011 november
13
A téli, havas utcán almaillatot éreztem. Ugyanazt a meleg gyümölcsöskert illatot, amelyet az áthevült, országúti almácskákon szaglásztam kisfiú koromban. Ebben a pillanatban értettem meg, miért mondotta Földigszakáll bácsi,
hogy az almácskának köszönhetem, tudok parancsolni magamnak. megértettem, hogy ha egyvalamiben meg tanul győzedelmeskedni az akaraterő, akkor már könnyen győzedelmeskedik egyebekben is.
HUMOR Egy asszony diktálja a közjegyzőnél a végrendeletét: ,,– Mikor meghalok, azt akarom, hogy hamvasszanak el, és a poraim szórják szét a McDonalds parkolójában!” – De miért? – kérdi a közjegyző. – Mert biztos akarok lenni abban, hogy a drága gyermekeim minden hétvégén meglátogatnak! ☺☻☺☻☺ Versenyezik az amerikai,a francia,s a magyar,hogy ki a vallásosabb. Az amerikai: – Mi rajzolunk egy nagy kört, feldobjuk a marék pénzt, ami be esik a körbe azt az Istennek adjuk, ami meg a körön kívül esik az a miénk. A francia: – Mi húzunk egy vonalat, feldobjuk a pénzt, ami bal felé esik, azt az Istennek adjuk, ami jobbra esik az a miénk.
A magyar: – Mi vagyunk a legvallásosabbak, feldobjuk a pénzt,ami kell Istennek azt ö elveszi magának, ami meg leesik az a miénk. ☻☺☻☺☻ – Papa – kérdezi a férjét a nagymama–, voltál te valaha is hűtlen hozzám? – Egyszer. – Mikor, az istenért? – Amikor még megvolt a dohányboltod. Egyszer a túlsó sarkon vettem cigarettát. ☺☻☺☻☺ A székely disznóvágásra készül: – Te bátyám! Tudod nálunk most lesz a disznóvágás... Nem tudnál kisegíteni? – Nagyon szívesen pajtás. Mi kéne? Kés? Fazék? – Nem. Disznó. ☻☺☻☺☻
Egyetemen zárthelyi dolgozat kiosztásakor kérdezi a tanár: – Kolléga, tudja Ön, milyen a Dolby Surround ZH? – Ööö... Nem tudom, tanár úr. – 5 pont, 1–es. ☻☺☻☺☻ A rabbi és a katolikus pap szomszédok. Folyton viszálykodnak. Egyszer a pap megunja és békülni szeretne, ezért reggelre lemossa a rabbi kocsiját. Másnap hajnalban szörnyű nyekergésre ébred. Kinézve az ablakon látja, hogy a rabbi lelkesen fűrészeli az ő kocsija kipufogóját. Kiordít: – Mit csinálsz szomszéd, megőrültél? Mire a rabbi: – Ha te megkeresztelted az autómat, én körülmetélem a tiedet. ☺☻☺☻☺
RECEPT MÁKOS PITE Hozzávalók: 45 dkg liszt, 15 dkg cukor, 25 dkg margarin, 3 tojás sárgája, 2 cs vaniliás cukor, 1 cs sütőpor és an�nyi tej amennyit felvesz. 2 lapot sütünk, egyiket lekvárral megkenjük. Töltelék: 30 dkg darált mák, 15 dkg liszt, 1 cs sütőpor, 10 dkg porcukor, 1 cs mazsola, 8 dkg margarin, fél dl tej, 2 tojás fehérjének a habja, amit a végén hozzá keverjük. Tetejére porcukor vagy csokimáz kerül.
Credo
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatárs: Lukács Istvánné Fotók: Székelyi András és Szép József Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, decemberi számunk 2011. december 4-től kapható.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 14
CREDO 2011 november
10 ÉVES A VÁROSUNK
Fotók: Székelyi András
10 ÉVES A VÁROSUNK
Fotók: Székelyi András
