10. évfolyam 4. szám április hónap A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA. 95.szám. Credo 2008

10. évfolyam 4. szám 2008. április hónap

A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

95.szám

Credo 2008. április

1

Helytörténet Marics József,

Településünk fejlıdését szolgáló 1767-es urbárium Amikor 1740-ben megkoronázták Mária Teréziát, egy feudális ország kormányzását vette át, mely valósággal követelte a reformok bevezetését és egy olyan jogviszony kialakítását, mely nemzetünk egészének a javára válhat.

A megerısödött állami hatalom egyre több adó kivetését rendelte el, melyet igen keményen behajtott. A földesúri hatalom az állandó hadsereg fenntartásához járuló költségek és a saját majorságuk virágzóvá tételéhez önkényesen növelte a robotok számát. Így a jobbágyság helyzete az adó és a robot miatt igen nyomorúságos képet mutatott. A XVIII. század második felében már a kormánynak is érdeke volt, hogy a földesúri terhek növelésének a jog erejével határt szabjon. A királynı az úrbéri viszonyok országos rendezésére az 1764–65. évi pozsonyi országgyőlésen reális és megvalósítható javaslatot tett. Tekintettel arra, hogy az országgyőlési kö2

vetek fınemesekbıl és nemesekbıl állott, a királynı javaslatát, hogy abból törvénycikk legyen, szinte egyhangúan elutasították. A változásokhoz ragaszkodó uralkodó ekkor a saját hatáskörében rendeleti úton vezette be az egységes úrbáriumot. Nagybajom történetében olvashatjuk: „Az úrbéri rendelet a felvilágosodott abszolutizmus terméke volt. A nyugati fejlıdés polgárságának a feudális rendszer megdöntésére mozgósító ideológiáját, a felvilágosodás eszméit Európa keleti felében az uralkodók arra használták fel, hogy a közjó érdekében bevezetett reformjaikkal megerısítették az államhatalmat, kiterjesztették az állam irányító, szabályozó és ellenırzı szerepét. Centralizálták a funkciókat, mely a polgári szervezet kiépítése irányába mutat.„ A királynı szándékát és rendeletét örvendetesen fogadó jobbágyok 1765 tavaszától kezdve sorra küldték a szomorú leveleket és a gondjaikra gyógyírt hozó kérvényeket Bécsbe, melyekben élesen tiltakoztak a földesúri túlkapások ellen. Mária Terézia 1767–es úrbéri rendelete elindította hazánkban a földesurak és a jobbágyok viszonyának egységes szabályozását. Az úrbérrendezés rögzítette és világossá tette a jobbágyi jogokat és terheket egyaránt. Meghatározta a parasztságtól megkövetelhetı adó és szolgáltatás maximumát. Hogy az úrbéri jog eredményes és megvalósítható legyen, a kormány összeíratta az úrbéri földeket, és ezek alapján vetették ki a jobbágyoknak az államnak járó adót és a földesurat megilletı robotot. Credo 2008. április

Nagybajomban az úrbérrendezés szintén 1767–ben zajlott le. Erre a felelısségteljes munkára Makay Zsigmond alszolgabírót jelölték ki, aki sorra kikérdezte a jobbágyokat, és a kilenc kérdıpontra adott válaszaikat pontosan és precízen rögzítette. Ez a munka 1767. október 18-án készült el, melyet Tóth Mihály öregbíró, Major Dávid és Papp János esküdtek a község pecsétjével erısítettek meg, majd az okmányt továbbították a megyéhez. Égetıen szükség volt erre az úrbáriumra, mert eddig a jobbágyokat nem védte a jog a földesúri túlkapásoktól, akik önkényesen határozták meg a nekik járó robotok számát. Nagybajom úrbáriuma és úrbéri tabellája véglegesen 1767. október 20-án készült el, és az úrbérrendezés is ezen a napon vette kezdetét. Makay Zsigmond legvégsı, 20 pontos jelentésébıl az is kitőnik, hogy az úrbérrendezés, a földesurak és a jobbágyok számára egyaránt elfogadható volt, mert ellene nem emeltek panaszt.

Somogy megye fıispánja 1767. október 30-án jelentette a helytartótanácsnak, hogy a megyénkben befejezıdött a rendezés, és a földesurak, valamint a községek megkapták hivatalosan az úrbárium egy–egy példányát.

Az úrbárium megerısítette a jobbágyok legelı és erdıhasználatát. Ez azt is jelentette, hogy részükre tőzi és épületfát vághattak ki, és bérért makkoltathattak. Mivel a jobbágyoknak nem volt Nagybajomban szılıhegyük, ezért az új rendelet alapján Szent Mihály napjától Karácsonyig mérhették a bort eladásra, míg a többi napokon csak a földesurak árulhatták a bort. Jogosan felvetıdik a kérdés, ha a jobbágyoknak nem volt szılıhegyük, akkor hol termesztették a szılıt? A házuk körül. A telkes jobbágyok életében pozitív változást jelentett az elfogadható jogokat és kötelességeket tartalmazó úrbéri rendelet. A zsellérség életében is enyhítést jelentett az új törvény. Ez alapján, a házas zsellérek évente 18 nap, a házatlan zsellérek pedig 12 nap kézi robottal tartoztak a földesuruk felé. Duplázásra már

nem kötelezhették ıket a földesuraik. Sajnos, mint mindennek, így az ÚRBÁRIUMNAK is volt egy komoly jogi negatívuma. A jobbágyság fölött továbbra is a földesura bíráskodott. Igaz, a jogtalannak vélt földesúri ítélet ellen a vármegyéhez, de a királynıhöz is fordulhattak már a jobbágyok és a szolgák. Az is sérelmesen érintette a jobbágyságot, hogy az ítélet miatt elszökött, vagy utód nélkül elhalt jobbágyok javait a földesura örökölte. Pozitívumként könyvelhetı el viszont az a tény, hogy az öregbíró és a 12 esküdt megválasztásába a földesurak nem szólhattak bele. Ez a jog kizárólagosan a települést illette meg. A megválasztott öregbíró és a két kisbíró, a mőködésük alatt nem fizettek megyei adót. Nagybajom fejlıdése magával hozta, hogy az adószedésre egy külön személyt,

adószedıt választottak, akit a bajmiak „bolétás”–nak neveztek. Magától értetıdı, hogy ı is adómentességet élvezett. Nagybajomban 1768–ban, az úrbárium bevezetése után 94 telkes jobbágy és 53 házas és házatlan zsellér élt, és 1362 hold szántóföldet és 354 hold rétet mővelt. A jobbágytartó földesurak száma megközelítette a 30 fıt, melybe besorolták a nagybajomi plébánost is. Nagybajomban 1768 körül a településünk jelentıs részét a nem nemesi állapotú lakosság, a szolgarendő felnıttek és a gyermekek alkották. Az ı helyzetük a munkaadó gazdáiktól függött. Aki felfogadta ıket, ı határozta meg a járandóságukat. Ha ez a cselédségnek nem felelt meg, vagy a szolgálati idejük lejárt, és azt nem újították meg, odább álltak és más földesúrnál, vagy egy másik faluban vállaltak munkát. (folytatjuk)

2008 – Biblia éve Gyürki László

Gyürki László pápai prelátus, kanonok, körmendi plébános a cikkét még szentelésének 50. évfordulója elıtt írta. Ezért beszél az ünneprıl még jövı idıben. 2007. június 26–án adott hálát a papi szolgálatban eltelt 50 évért, november 4–én pedig betöltötte a 75. életévét. Jó egészséget és további sikeres munkát kívánunk a biblikus professzor úrnak! vásárolta csekély fizetésébıl, 2 izgalmasak voltak számomra. Pengıért. Ezt forgatgattam egé- Sámson történeténél magától kiszen korán, kisiskolás koromban. nyílt a könyv, olyan sokszor elolNagy öröm volt számomra, ami- vastam. Késıbb, mint ministráns, kor megtaláltam benne a vasárnap felfedeztem a plébánia könyvtáráfelolvasott evangéliumi szakaszt. ban a teljes Szentírást Tárkányi Mivel eléggé elszakadt és szét- Béla fordításában még régies esett, újra beköttettem. Ezüstmi- nyelven. Ebbıl olvastam el az sémen 1982-ben ebbıl olvasta fel egész Ószövetséget (nem kevés a szentleckét Károly testvérem. csodálkozással és némi botránkoAz Ószövetség iránti érdeklıdé- zással). sem szintén édesanyámmal kapAlig 12 éves koromban kerültem csolatos. Karácsonyi ajándékként Szombathelyre a kisszemináriumkapta a család Radó Polikárp és ba. A szeminárium rektora Géfin Elsı találkozásom a Szentírással Varga Ottó kiadványát: „A Biblia Gyula buzdított bennünket, hogy édesanyám olcsó kiadású Újszö- története a magyar nép számra”. tanuljunk meg kívülrıl egy-egy vetségi Szentírásával kezdıdött. Nagy érdeklıdéssel olvastam az fejezetet Máté evangéliumából. Édesanyám ezt még leány korában Ószövetségi történeteket, amelyek Ha felmondtunk neki egy fejezeCredo 2008. április

3

tet, könyvet kaptunk tıle. (Ekkor kaptam meg „véletlenül” egy nagyon értékes és ritka teljes latin Bibliát, amelyet 1554-ben Lyonban nyomtattak és 194 fametszet van benne). Rektor úr buzdítására megtanultam az egész Máté evangéliumot. Ez eléggé ritkaság számba ment, mert társaim csupán egy-egy fejezetet tudtak kívülrıl. Rektor úr azután „bemutatott” illusztris vendégeinek és mondatott velem részeket az evangéliumból. Így találkoztam Iványi János professzorral, mondtam Szentírást Péteri püspöknek és Mindszenty József hercegprímásnak is. (Amikor Dékány Vilmos duktorommal meglátogattuk Iványi professzort lakásán, még „emlékezett” egy szombathelyi kisdiákra, aki tudta kívülrıl Máté evangéliumát…). Mihalik Imre Budapesten az 1948-50-es években ifjúsági bibliaversenyeket szervezett általános iskolások és gimnazisták számára. Elsı éven a három szinoptikus evangélium, a második évben a négy evangélium, a harmadik évben a négy evangélium és az Apostolok cselekedetei szerepeltek a versenyen. Elsı díjakat nyertem és ajándékul többek között latin és görög Újszövetségi szentírást kaptam. Ez felkeltette érdeklıdésemet a görög nyelvő Biblia iránt. Gyırben kezdtem meg teológiai tanulmányaimat. Ekkor még heti egy órában volt héber nyelv is, amit nagy örömmel tanultam. Második évre már a Központi Szemináriumba kerültem. Itt az exegézist héber és görög eredetibıl vettük. Aistleitner professzornál külön óraként „ósémi paleográfiát” hallgattam néhány társammal. Lakására kellett kimenni, mert rendıri felügyelet alatt állt. (Ugariti nyelvtant és szótárt készített, s mivel nem tudták ellenırizni a külföldre küldött kéziratot, esetleges kémkedésnek vélve, rendıri felügyelet alá helyezték.) 4

Nagy esemény volt számunkra a szemináriumban az Újszövetség megjelenése Békés Gellért és Dallos Patrik fordításában. Modern nyelvezete, könnyen kezelhetı formája megnyerte mindenki tetszését. Nagy örömmel forgattam én is. Ószövetségi Szentírásom még nem volt. Az 1927-1933 között megjelent ötkötetes Szentírás szinte elérhetetlen volt számunkra. Antikváriumban elıjegyeztek bennünket. Harmadéves lehettem, amikor rám került a sor és megvehettem a három kötetes Ószövetséget (500.-Forintért. Ez abban az idıben óriási összeg volt számunkra). Természetes, hogy licencia és doktori disszertációmat biblikus témából írtam. Ebben az idıben kerültek elı a Qumran-i leletek, amelyek lázba hozták a Biblia szakembereit. Érdeklıdéssel kísértük mi is, amit tanárainktól megtudtunk a leletekrıl. Ezzel kapcsolatos irodalom viszont alig jutott el hozzánk. Szörényi professzor írásait olvashattuk a Vigília folyóiratban. Már kispap koromban próbáltam levelezni francia, német, olasz hívekkel, akik folyóiratot és könyveket küldtek ajándékba a „vasfüggöny mögött élı papok számára”. Késıbb ezek a kapcsolatok még jobban kiszélesedtek és így jutottam hozzá szerény biblikus irodalomhoz. Kápláni, majd plébánosi beosztásom mellett ezekbıl tudtam néhány népszerősítı cikket írni, sokszor „megbotránkoztatva” a magyar olvasókat. (Csodákról, Jézus gyermekségtörténetérıl). Pedig ezek egyáltalán nem voltak rendkívüli vagy forradalmi írások, külföldön már természetesnek számítottak. Ebben az idıben – 1969-ben – került sor a Szentírás új magyar fordítására. Görgényi professzor úr engem is bevett a fordítók közé. Nagyon nehéz körülmények között végeztem el ezt a munkát, a hét ószövetségi könyv fordítását. Credo 2008. április

(Bírák-, Ezdrás-, Nehemiás-, Tóbiás-, Judit-, Eszter könyve jutott nekem. Mivel az egyik fordító nem végezte el a neki kiosztott munkát, az ı részébıl kaptam meg Ezekiel próféta könyvét fordításra). Ekkor helyeztek el Szıcérıl Olaszfára. A plébánia egyetlen szobájában télen tönkrement a kályha, a házvezetını szobájába kellett beköltözni (ı a konyhára szorult ki), és itt készült el a fordítás a lelkipásztori munka mellett. Negyven éves voltam, amikor Fábián Árpád lett a szombathelyi püspök (Elıtte Rómában, a Magyar Intézetnek volt a rektora). Kiküldött Rómába, a Biblikus Intézetbe. Nagyszerő alkalom volt ez a Biblia mélyebb megismerésére. Sajnos, a második évben súlyosan megbetegedtem és akadémiai fokozatot nem tudtam szerezni, de nagyon hasznos volt számomra az ott töltött idı. Érdekes kurzusokat hallgathattam és sokat jártam a könyvtárba. Ez a világ egyik leggazdagabb biblikus könyvtára. Ekkor állítottam össze magántanári dolgozatomat is. Rómából visszatérve, újra plébánosi munkát végeztem, csak intenzívebben foglalkoztam a Szentírással. Sok folyóirathoz, könyvhöz jutottam és népszerősítı írásaim jelentek meg.

1978-ban Lékai László bíboros elérte, hogy megindult Budapesten a világi hívek számára a teológiai tanfolyam. Az Ószövetségi Szentírást tanítottam a hallgatóknak. Részükrıl a kezdeti félelmet az Ószövetség iránt nagy érdeklıdés váltotta fel, és amit igazában el akartam érni, megszerették a Szentírást. A napi olvasást, a vele való foglalkozást kötöttem lelkükre.

Két éves beosztást készítettem a Szentírás olvasására. E szerint mindössze 30-40 vers jut egy-egy napra. A beosztás figyelembe veszi a liturgikus évet, továbbá az ószövetségi és újszövetségi könyvek kapcsolatát. Ennek segítségével „élvezettel” olvashatják el két év alatt az egész Szentírást. (Ezt a beosztást sokszorosítottuk mi is, a Biblia éve elején, januárban.) A Szentírás ismeretét és szeretetét próbáltam folytatni egyházmegyei szinten a teológiai tanfolyam keretében Szombathelyen és Zalaegerszegen. Mintegy 500 világi hívı vett részt ezen a tanfolyamon 15 év alatt. Ezek közül nagyon sokan ma hitoktatók. Mintegy tíz évvel ezelıtt indult meg a Hittanárképzı Fıiskola Szombathelyen, amelyen szintén Szentírást tanítottam. Úgy érzem, hogy hallgatóim itt is megismerték és megszerették a Szentírást. Meg kell emlékeznem szentföldi, valamint Szent Pál apostollal kapcsolatos utazásaimról és írásaimról is, amelyek szorosan kapcsolódnak a Szentíráshoz. A Szentföld az ötödik evangélium a szentatyák szerint. Szintén a Szentírás mélyebb megismeréséhez segít. Nyolc alkalommal jutottam el a Szentföldre. Ezen kívül pedig igyekeztem végigjárni azokat a helyeket, amelyek Szent Pál életével és mőködésével kapcsolatosak. Sajnos Tarzuszba, Antióchiába és Damaszkuszba ötszöri próbálkozás után sem sikerült eljutnom (legutóbb 2006. áprilisára volt tervezve egy út.) A többi helyre viszont sikerült eljut-

nom, néhány helyre többször is. A Szentföld és Pál apostol helyei is közelebb segítettek a Szentírás ismeretéhez. A Szentföldrıl több könyvem is jelent meg, s Szent Pál útjairól is állítottam össze egy könyvet. Nagyon sok helyen tartottam vetítéssel egybekötött elıadást, lelkigyakorlatot a Szentföldrıl és Szent Pálról. A biblikus konferenciákról is szeretnék írni. 1980-ban voltam elıször Nemzetközi Ószövetségi Kongresszuson, amely Bécsben volt. 1983-ban Salamancaban, 1986-ban Jeruzsálemben és 1989ben Leuvenben. A világ leghíresebb Bibliával foglalkozó tudósai jöttek össze ezekre a konferenciákra és tartottak elıadásokat. Angolul, franciául és németül lehetett elıadást tartani és kérdéseket intézni az elıadóhoz. Elég nehéz volt eljutni ezekre a színhelyekre anyagiak hiányában és nehéz volt az engedélyt is megszerezni a kiutazásra. A kongresszus részvételi díját és bizonyos költıpénzt az Európai Segélyszervezet adta. A rendszerváltás után már nem segítettek, ezért a késıbbi kongresszusokra nem juthattam el. Ugyanakkor nálunk Szegeden is indult hasonló kezdeményezés. Kezdetben szerény körülmények között hazai biblikusok részvételével. Késıbb ez kiszélesedett és külföldi tudósokat is meghívott a szervezı Benyik György profeszszor. A résztvevık között egyedül vettem részt minden évben ezeken az érdekes konferenciákon. A Szent Jeromos Bibliatársulatról is szeretnék megemlékezni.


Nagy öröm volt számomra ennek megalakulása, mert igyekezett közelebb hozni a Bibliát az emberekhez. A Szombathelyi Egyházmegyei Központ megbízottja lettem. Szombathelyen is, Zalaegerszegen is szépen folynak a Biblia megismertetését, olvasását szolgáló elıadások, és bibliaórák. A Jeromos füzetekben rendszeresen írtam könnyen érthetı írásokat Szentföldrıl, archeológiai kérdésekrıl. A Társulat kiadásában megjelent „Ó-és Újszövetségi Szentírás a Neovulgata alapján” kiadványban öt könyvet fordítottam le. Nagyon emlékezetesek a Bibliát tanító tanárok évenként kétszeri összejövetelei a Bibliaközpontban. Nemcsak értékes elıadások hangzanak itt el, hanem tájékozódunk az újabb irodalomról, továbbá tervek születnek az aktuális tennivalókról. Öröm, hogy igyekszik minden érdekelt megjelenni ezeken az összejöveteleken. Újmisés jelmondatomnak Szent Pál 1 Kor 9,23 versét választottam (még a régi fordítás szerint): „Mindent az evangéliumért teszek, hogy abban részem legyen.” Ugyanez maradt jelmondatom ezüstmisémre, és ha Isten megtart, akkor 50 éves papi jubileumom alkalmával is ez marad. Úgy érzem, hogy minden benne van e versben, amit számomra az Isten szava jelentett eddigi életemben és az is, hogy mit várok érte a földi élet után. (A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a Mária Rádió engedélyével)

5

Irodalmi percek Fekete István

Az iskolában a hátam mögött ült, és ha felelni szólították, szinte fájdalmat éreztem a lábamban, mert ilyenkor elıször a pad recscsent meg, aztán valami nehéz tárgy vonszolódása hallatszott, amely egy koppanással helyreállt, és Tóth Sándor nehéz zökkenıkkel elindult felelni a katedra felé. Tóth Sándornak mőlába volt, a negyven év elıtti kor és a szegénység merev falába, amelyrıl sohasem került le a cipı, térdben nem hajlott, és minden lépésnél egész testével kellett elıredobnia. Nem is tudom, miért nem ültették az elsı padba, és miért kellett neki is a katedra elé felelni, hiszen a tanárok arcán is látszott a szánalom, amíg a fiú kiérkezett. De mégsem változtatott ezen senki, mert ez volt a rend, s úgy látszik, nem lehettek tekintettel Tóth Sanyi rendhagyó falábára. És azt sem tudom, a konferenciákon történt-e valami a nyomorék gyerek érdekében, mert egyébként a felelés és a feladatok körül semmi enyhítést, semmi megkülönböztetett bánásmódot észrevenni nem lehetett. Azaz: mégis! A legkegyetlenebb, legmerevebb tanárunknál, Kendeynél történt valami, de ez is lehetett véletlen, ámbár egy matematikatanárnál nincsenek véletlenek. Tóth Sanyi nem állt valami jól ebbıl a nevezetes tárgyból, és vizsga elıtt Kendey „utoljára” kihívta felelni, hogy javítson. Sanyi felírta a táblára az egyenletet, és amíg az a szörnyő faláb ide-oda kopogott és nyekergett a dobogón, olyan sóhajtó csend volt a teremben, mintha az egész osztály fuldoklott volna. És a feladat nem sikerült. Janda, 6

az osztályelsı lehajtotta fejét, és senki nem nézett a táblára többé. – Vége! – gondoltuk. – Sanyi megbukott. Keserő arca ott vonaglott elıttünk, zsebkendıjével megtörölte verejtékes homlokát, szeme ott vergıdött az x-ek és y-ok között. Kendey az osztálykönyvet forgatta, s a lapok suhogása úgy hallatszott, mint a kaszasuhintás. Kendey krákogott. – Na látja, Tóth – vetett egy pillantást a táblára –, na látja – és újra krákogott –, nem ördöngösség ez… Törülje le! Sajnáltam volna, ha meg kell buktatnom. Sanyi a helyére vonszolódott, s az osztály úgy érezte magát, mintha ötperces fuldoklás után most kapott volna elıször lélegzetet.

Nem vette észre! – üvöltött Hartung Feri. – Micsoda szerencséje van ennek a Köszörősnek! Tiszta marhaság, amit felírtál, Köszörős… Igen, ezt is be kell vallanom, Tóth Sanyinak éppen Hartung adta ezt a nevet, mert a sánta fiú olyanformán rakta falábát járás közben, mint amikor az utcai köszörős az egyszerő masinája pedálját tapossa. Ez a Hartung – egyébként – vörös volt és szeplıs, de csak magunk között hívtuk PulykatoCredo 2008. április

jásnak – amely tudvalevıleg szintén bıvelkedett szeplıkben – , mert nemcsak jó tanuló volt, de jeles verekedı is. Komisz és kemény, ravasz és kegyetlen. – Mozogj, Köszörős – mondta Sanyinak órák után, mert egymás mellett lakott a két fiú –, mozogj, mert itt hagylak. A furcsa csak az volt, hogy azért sohasem hagyta ott mindig együtt mentek haza, miközben Hartung körülcikázta sánta barátját, szidta, hogy nem siet, sapkáját dühösen tolta tarkójára, s ilyenkor vörös haja világítani kezdett, mint a muskátli. – Mit gorombáskodsz vele? – hördült fel egyszer Horváth Laci. – Hagyd ott, ha nem tudsz lassan menni, hazatalál maga is. – Hülye vagy! Tudod, hogy mellettünk lakik. – Na és? Hartung az ilyen rövid kérdéseket szőkszavúan szokta elintézni. – Megrúgjalak? Horváth Laci valószínőleg nem akarta, hogy megrúgják, ezért gyorsan elsietett, magával víve emberszeretetét és felháborodását, míg a Pulykatojás nem tágított barátjától, s vagy szidta hazáig vagy a sapkájával hadonászott, miközben a Pitagorasztételt magyarázta. Ez persze hangosan történt. Megmegálltak, és újrakezdték. Na szervusz – intett a vörös fiú Tóthék kapujában –, csak azt tudnám, mi van a fejedben agyvelı helyett. Mindez azonban olyan régen történt, hogy alig találtam vissza az idınek abba a messzeségébe a múlt télen, amikor ismét öreg városunkban jártam. Nem is jártam, csak úgy ténferegtem,

mintha elmúlt idıket és talán magamat kerestem volna. – Itt volt a sörgyár – gondoltam –, most talán más? A kapu elıtt két zsák volt egymásnak támasztva, szép új zsákok. A kapu félig nyitva, valószínőleg, hogy szemmel tarthassák a zsákokat. Szemlélıdésem gyanús lehetett, mert hamarosan megjelent egy ember, s ı néz engem. Elıször mérgesen, aztán kutatva, aztán bizonytalanul. –Szervusz Pulykatojás-, mondom, s arra gondoltam, csak nem vág nyakon, hiszen nem vörös már a feje, hanem tisztes molnárszürke. Elmosolyodik, és szemében az elıbbi ellenséges fény olyan lett, mint a bársony. Kanyaró! – ordította, és olyant csapott a vállamra, majd lerogytam. – Kanyaró… (Ez volt az én nevem az osztályban), de csúnyán megöregedtél! – és ölelgetjük egymást, és összevissza emlegetjük a múltat az évtizedek tördelt messzeségében. – Te Feri- mondom –, mi lett Tóth Sanyival? – A sógorom… – Nahát…- és egy kis csend ereszkedik közénk, amíg a falábú

emlék kínlódva döcög a katedra felé -, nahát… – Gyújts rá! – ez már a régi komiszodó hang volt. – Úgy volt, tudod, hogy az a mulya Lili … , emlékszel a húgomra…, egyszer csak elkezd sóhajtozni meg miegymás, végül kiböki, hogy ı meg a Sanyi…De Sanyi nem mer szólni. A guta kerülgette a családot, de aztán én a sarkamra álltam… Szóval…, nagyon rendes házasság lett belıle. Te, olyan mőlába van, hogy center lehetne a Fradiban… Különben várj egy kicsit! Aztán másról beszéltünk, s rövidesen egy autó fordult a járda mellé. Azt hittem a szemem káprázik. A kormánynál olyan kiköpött, valódi Pulykatojás ült, hogy elakadt bennem a szó, és mellette egy hasas egyén, aki már kászálódik is ki. – Megismered – ordít Feri –, megismered? – és ölelgetjük egymást, a rettentı vörös és szeplıs fiú pedig összecsapja a bokáját, és keményen kezet fogunk. – Hát ezt aztán nem tagadhatod le – mondom Ferinek, és mutatok a fiúra… Egymásra néznek, és úgy nevetnek… És Tóth Sanyi pocakja reng.

Mit nevetnek ezek? Feri bedobálja a zsákokat, amíg a Köszörőstıl és a fiútól elbúcsúzom. – Hát szervusz – ölel meg Pulykatojás is –, tudod min nevettünk? – Nem én. – Hát ez a fiú nem az én fiam, hanem a Sanyié! Na? Csak nézek rá, mint akit fejbe ütöttek. – Ugye, igazam volt hogy kitartottam a Köszörős mellett? Alig tudok szólni, csak nézem ennek a megıszült, hajdani komisz kölyöknek párás, meleg szemét. – Mert –, súgja – a falábat mégsem örökli az ember, és nekem sajnos, nincs gyerekem. Nézek az autó után, s arra a régi osztályra gondolok, amelyben mindenki sajnálta Tóth Sanyit, csak Hartung Feri nem. Mi sajnáltuk és elfeledtük, ı kitartott és cselekedett. A mérleg egyik serpenyıjében mi vagyunk, az egész osztály, a másikban egyedül ı, és kegyes sajnálatunkkal súlytalanul fent vagyunk a levegıben.

Lelkiség Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál idıt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek. Azért teremtettelek, mert szeretlek, és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktıl fogva benne voltál a szeretetemben,

hogy a világnak része lehessen benned. Akartam, hogy legyél, és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz, nem kívánom tıled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerCredo 2008. április

jelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külsı alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bőneid miatt. Én a bőneidet utálom, és a bőneidtıl csak általam szabadulhatsz meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz elıttem. Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog 7

légy! Mert én örülök neked, és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél. Én azt akarom, hogy észre vedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek meg tanuljanak kacagni tıled, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy az enyém lehess, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy kifosszanak, hogy semmid se legyen, hanem, hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárjalak, s hogy szeretetem a tied legyen. Jól tudom életed tele van gondokkal, nehézségekkel. NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tılem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtıl kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM!

Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz, meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg a hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem. Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Nélkülem semmi vagy, nincs életed, nincsenek lehetıségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetısége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tılem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatod füleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz rólam. De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél: a legelsı szél elsodorja. Mint az

olaj nélküli mécses: hiába akar lobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest, és a megtört nádszálat sem töröm össze: én semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek. És ha néha vádolsz, győlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy, de én a kudarcaidban is szeretlek. Olyan könnyen megfeledkezel rólam: a barátok, a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idı, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat. Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem, ne szégyelld, hogy veled vagyok! Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt: miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és az „áldozat”, a kereszt… Nem baj, ne törd a fejedet rajta túlságosan… ne akarj mindent egyszerre megérteni! Ha tudsz szeretni, láthatod: a szeretetáldozatot követel, önfeláldozást! Én téged végtelenül SZERETLEK. (Jézus Krisztus)

Kostyál Lajosné győjtése (Nagybajom)

Nem, én magányos nem vagyok, hisz soha nem vagyok magam, ha szól az Úr, szavára hallgatok, s minden magánynak vége van.

Imára kulcsolom fáradt kezem, tudom Uram többet most nem kíván, életem új fénybe szemlélhetem, s ámulhatok Isteni irgalmán.

Ha kisszobámba egyedül vagyok, figyelek csendesen, bennem sok drága ige felragyog, s vigasztalást, új erıt ad nekem.

Közelsége előz minden magányt, Szent üzenetein gondolkodom, hitem, már a jövendıbe lát, milyen öröm, vár az örök otthonom.

Hiszen annyi nehezet éltem át fárasztó életutamon, miért vágynék arra, a világ mit ád, ha hitem engem hazafelé von.

8

Világ nem nyitok már ajtót neked, csak Te légy velem Uram, Istenem, köszönöm áldott közelségedet, velem vagy, a magányt nem ismerem.


Simon András: „A szeretetét válogatás nélkül ránk sugárzó Isten a saját gyönyörőségére teremtett minket különbözınek. A keresztények egysége nem a kényszerő egyformaságban fog megnyilvánulni, hanem az egymás iránti elfogadó szeretetben.„

Ha meg akarod tapasztalni a szeretet szabadságát, akkor folyamatosan – mindig megújuló alázattal- vond ki magad a középpontból, ahová saját önbecsülésed, vagy mások ıszinte tisztelete állít. Csak akkor leszel szabad, ha nem engeded, hogy megmerevedjen másokban a rólad kialakult kép, s ha ezt a képet magadban sem hagyod soha megmerevedni. Abban a pillanatban, ahogy elkezdesz a rólad alkotott képhez idomulni, elveszted szabadságodat a szeretet fejlıdésében. Egészen addig, amíg fontosnak tartod, hogy az emberek mit gondolnak rólad, amíg tekintetüket vizslatva azt firtatod magad-

ban, hogy vajon helyesen cselekedtél-e vagy sem, megkötözött vagy.

Mert szeretet szabadságában elsısorban Istenhez tartozol. S a Hozzátartozás öröméhez, a tiszta lelkiismerethez képest nem mérhetı az a törékeny elégedettség, amit az emberek helyeslı bólogatása jelenthet. Felnıtté kell válnod a hitben. A hagyományokat és a tanításokat gondolkodás és belsı tusa nélkül elfogadó problémamentes

„átlag-kereszténybıl” önálló személyiséggé kell kristályosodnod. Olyan egyéniséggé, aki konfliktusok árán is tudatosan vállalja, hogy Krisztussal belülrıl táplálkozó élete esetenként szétfeszíti az elıdök által örökül hagyott hagyományok kereteit. Ez természetesen egyesekbıl ellenszenvet, sıt megbotránkozást is kiválthat. És ha szorítása már-már fájdalmas is, azért ne ereszd el az Anyaszentegyház megkérgesült kezét. Csak a gyermekek tarthatják meg fiatalnak az anyjukat. Ne vondd ki magad a Szentlélek áramából; bármilyen áldozatnál többet ér az irgalom.

Adolph Kolping

„Jézus Krisztus az Isten Fia. Ez a megállapítás a világmindenség Leghatalmasabb igazsága” A megváltás tükrében látjuk, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten Fia. Ha nem lett volna az, akkor a megváltás mővét nem tudta volna beteljesíteni, s ebben az esetben a kereszténység már csírájában megsemmisült volna. A katolikus egyház tévedhetetlen tanítása szerint Jézus Krisztus most és mindörökké az egész kereszténység kizárólagos megmentıje, és bőneink engesztelı áldozata. A kereszténység nem e világból való, hanem éppen azért a világért született meg. Jézus Krisztus a Világ Üdvössége; személyében és mővében az Ószövetség teljesedett be.

Nélküle az egész Bibliának nem lenne sem értelme, se jelentése. Csakis Krisztus által válhatott az isteni teljesség igényét kielégítı könyvvé. Krisztus Urunk, beteljesítve a megváltást, nemcsak a testet, különös gonddal a lelket is fölszabadította a szolgaság állapotából. Az emberi természet szakadatlanul küzd a szabadságért, amelyhez Jézus Krisztus megadja az elıjogot, s ezzel beteljesíti a megváltás mővét. Krisztus a világ Megváltója, és egyszersmind İ az egyedüli Igaz Király, aki uralkodik és kormányoz most és mindörökké. Credo 2008. április

A kereszténység nem hibáztatható azért, hogy mind a mai napig nem aratott föltétlen gyızelmet a világ gonoszsága fölött; sokkal inkább hibáztathatók azok, akik jobban ragaszkodnak a sötétséghez, mint a világossághoz, akik elzárkóznak a kereszténységtıl és nem akarnak a megváltottak közé tartozni. A Megváltó hozzánk hasonlóan emberként jelent meg közöttünk, és így kaptuk meg az örök isteni igazságot, pontosan annyit és olyan formában, amennyire szükségünk van. Krisztus Urunk a bőnöst igazzá, Isten ellenségét Isten gyermekévé teszi; ezzel az ember 9

küldetése még nem teljesül, még csak a célhoz vezetı út elején áll. Mivel az Úr föltámadt, a kereszténység végérvényesen halhatatlanná, legyızhetetlenné vált és valóban az Isten országává lett a földön. A megváltó föltámadásáról minden kétséget kizáróan elmondhatjuk, hogy az mindanynyiunk, közelebbrıl saját dicsıséges föltámadásunk kezdete is. Ha Jézus Krisztus az Isten Fia, akkor egyben a világ Üdvözítıje

is. Mivel tudta, hogy a beteg emberiségnek gyógyulásra van szüksége, elhozta számára a jobbulás gyógyszerét, amelyet nemcsak a választottaknak, hanem kivétel nélkül – a föld valamenynyi lakójának fölkínált. Krisztus szava és tanítása nem olyan igazság, amelyben a konkoly és a búza keveredik, ellenkezıleg, ez színtiszta hamisítatlan, félreérthetetlen, minden mást kizáró, egyetlen igazság.

A cselekvı kereszténység az egyetlen igazi emberségre nevelı erı, amely a világ megváltására képes. Kérdés azonban, hogy az ember elfogadja-e ezt a megváltást, ezt a nevelést. Hogy milyen erık állnak az érzékelhetı világ mögött, azt egyedül csak az igazi keresztény hit tárhatja föl, és ezért ez lehet csak az alapja minden hitnek, hőségnek, igazságnak, sıt még az általános polgári jóléthez vezetı politikának is.

Túrmezei Erzsébet

Bízom csendesen. Mert szereteted hordoz és vezet, Bízom csendesen. A bátorságot, erıt Te adod. Dicsérlek! Szent a Te akaratod.

Mert atyádnál közbejársz érettem, Bízom csendesen. Mert gyızelmesen Te jársz énvelem, Bízom csendesen. Rád nézek, ha ellenség ostromol, Jobb menedéket nem lelnék sehol.

Uram, mert megváltottad életem, Bízom csendesen. Mert vérzı bárány lettél érettem, Bízom csendesen. Veled gyızök le poklot és halált, Formálj engem bárányarcodra át!

Bár a jövendı útja ködlepett, Bízom csendesen. Tudom, Te véghezviszed tervedet, Bízom csendesen. Ha nem látok, csak egy lépésre még, Te magad jársz velem és ez elég.

Balás Béla:

Az élet hasonló egy pénztárkönyvhöz. Hat napon keresztül tart a kiadás. Hétfıtıl szombatig a helytállás a feladatunk. Hetente egyszer pedig mindöszsze egyórányi a bevétel. Ekkor bennünket szeretnek, nem mi adunk, hanem kapunk, s úgy, hogy abból élhetünk egy hétig. Amint alszunk, eszünk, hajat mosunk, úgy a belsınket is gondozni kell. Arra is kell idıt találni, hogy feltöltekezzünk lelkileg, erre jó a vasárnap. Persze, van ennek természetjogi mélységő megközelítése is. A mindenség tulajdonosa, élet-halál végsı rendezıje: Isten. Teremtményi mivoltunkból fakadóan kötelességünk viszontszeretni ıt és a létünkért hálát mondani. Amennyiben eltőnnek az ünnepeink, ha veszni hagyjuk vasárnapjainkat,

10

akkor megszőnnek az igazi kapcsolatok, az egymás iránti figyelem és csak valamiféle silány, összekapkodott kommunikáció marad. A lélekkel megélt vasárnapok visszaállításához persze mélyebb restaurációra van szükség, és ez lassan sikerül is, mert az embernek igénye van az eredeti, egészséges állapotra. A fiatalnak azt tanácsolom, lázadjon! Mentse meg a maga számára az ünnepet. Ha kell, ezért szálljon szembe akárkivel! Az idısebbeknek meg azt mondanám, ne várják meg, amíg tragédiák figyelmeztetik ıket a megpihenés fontosságára, találják meg maguk maguktól az áldott „hetedik napot”.


Horváth Józsefné

Miért vagy a világon, tudod-e halandó? Életed csak munka, oly nagyon szánandó. Reggel korán felkelsz, este késın fekszel, Mégis keveseded, mit egy nap elvégzel.

Volna amit kérned, s miért hálád adni, Lelked mentéséért kell-ne imádkozni! Bérmennyit dolgozhatsz – bármi kincset győjtsél, Ha lelkeddel nem törıdsz, örökre elvesztél.

Hogy munkád befejezd, még hat nap sem elég! A hetedik nap is – gondolod – a tiéd. Pedig azt az Isten, magának szentelte, Pihenınek szánta, hálát adhatsz érte.

„Írva van; az Ember nem él csak kenyérrel, Hanem az Istennek minden Igéjével.” Istent; ismerd! Szeresd! Ez a legfıbb cél! Törvényei szerint kellene, hogy éljél, Hogy haltod után mennybe felkerüljél.

Vasárnap tehát az Úristen napja. Szentmisével áldoz az İ fölkent papja. E szent áldozaton részt kellene venned, Egész családodat magaddal elvinned. Puszta Sándor

Dzsida Jenı

Ki hegyre megy, annak Kardok közt kell járni S odafönt a csúcson Keresztnek kell állni. Az jut csak oda fel, Kit Isten keresztel, De nem babér által, Tövissel, kereszttel. Százezer kard éle Fog szívébe vágni, Mégse engedj Uram Félúton megállni.

Ezerkilenczázharminc éve: szent zsidók földjére nagy próféta támadt. Emlékének, mely bágyadt, égi bánat, szenteljük ezt a sárga pergament. Rágondolok, míg járom Golgotámat. Mivelhogy nincs igazság idelent, Pilátus alatt a keresztre ment, de harmadnapra új életre támadt. Alleluja! – nagy bástyákat ledöntın rivalg s csodára váró tőzben ég falu és város, ház, tébolyda, börtön, Minden üszkös, az arcok feketék!… Feltámad-é a bús erdélyi földön, ki meghala és eltemetteték?

Szép József

Életem porban írnám, ha tudnám ott, ahol gondolat fut össze, ha arra járnék. De ezen ábra is csak szenvedésben látszana szegény asszonyi semmiség. Álomban kendı takart végig egy kicsit szorítva, s végül oszlattam el kicsiny nyugalommal. S túl a szemközti lejtın, lent egészen lent, figyelmet keltı mozgás takarta el száját.

Most estére kelve ismét otthon ülök békés, nyugodt harc után. Polcokon a polc és messze még az árvaság, Ó győlölet engedj fel már. Lidércként, fények közt, imbolyog a rest? És szóljon-e dal? Persze dalolni jó, álmok közt álom lenni, megvalósult. Hegyek közt tőnik a hajnal, ó kicsiny vadgalamb. Élessz fel, legyen teljes önmagam, Úgy tudja nem látom, bár én akarom és ahhoz ki szeret, vegye észre tekintetem. Credo 2008. április

11

Lukáts Istvánné

Szikrázó napsütésre ébredek, a főszálakon lévı harmatcseppek csillogása tölti be a kertet. Az aranyesı aranyló lombja gyönyörködtet. A cinegék vidám éneke köszönt minden ébredıt. A nyírfa rügyei is érzik a nap melegét és minél elıbb meg szeretnék megmutatni új zafírzöld ruhájukat. A kert végében a som-

fa virágai is vidáman hunyorognak a felkelı napra. Istenem, de szép! Nagyon vártuk már a tavaszt, a langyos meleget, ami a szívünket és lelkünket is felüdíti. Mint ahogy a természet, az emberi lélek is újjáéled. Észreveszszük egymást az utcán, vidámabban köszönünk, örülünk. Lelkünkbe is belopózott a fény,

ami szeretetben nyilvánul meg. Köszönöm Istenem ezt a reggelt, érints meg mindenkit fényeddel, szereteteddel!

Életünk Anyakönyvi adatok: Halottaink: március 25., Böhönye: özv. BAJNÓCZY JÁNOSNÉ (született Sipıcz Anna) élt 83 évet. Gyászolják – leánya: Anna. Unokái: Anita és István, dédunokái: Zsanett és István, veje: István, unokamenye: Borbála. március 28., Nagybajom: özv. PÉCSI MIHÁLYNÉ (született Németh Mária), élt 69 évet. Gyászolják – Testvérei: Margit, Ilona és Rózsa, leányai: Ibolya és Katalin, vejei: Dénes és László, unokái: Eszter és Katalin. március 28., Nagybajom: HAJAS JÓZSEF, élt 76 évet. Gyászolják – özvegye: Teréz, fiai: József és Gábor, unokái: Szilvia, Krisztina, Dániel és Gábor, menyei: Krisztina és Andrea, testvére: Ilona. március 31., Böhönye: özv. KULCSÁR FERENCNÉ, élt 83 évet. Gyászolják – testvére: István, fiai: Kálmán és Ferenc, menyei: Mária és Éva, unokája: Katalin, unokaveje Csaba, dédunokái: Péter és Anna.

Keresztelések: március 15., Nagybajom: ESZTER – Bogdán László és Bogdán Balogh Mónika gyermeke – Pálmajor. március 23., Vése: ZSÓFIA – Varga Béla és Szántó Margit gyermeke – Vése, Fı u.

Börtönmisszió „A bőntetten és a büntetésen túl” Nemzetközi börtönmissziós imahét 2008. április 13–április 20. A világon szenvedı férfiak és nık között milliónyian vannak, akiket bebörtönöztek – gyakran tehetetlenül szegény körülmények között és tehetetlenül, – megfosztva emberi méltóságuktól. Az ı szenvedésük a legtöbb ember számára láthatatlan és felismerhetetlen. Miért ne kellene a bőncselekmények elkövetıinek szenvedniük? Miért kellene törıdnöm velük? Nem azt kapják, amire rászolgáltak? Ha bőntettet követtek el, nem kellene a 12

büntetést megfizetni? De mi történik azután, amikor a büntetés megfizettetett? Amikor férfi és nı visszakerül a társadalomba, ami elkerülhetetlenül meg fog történni? Milyen életkörülményeik, milyen jövıjük, vagy jövıképük van, amikor kikerülnek a börtönbıl? Jobb emberek lettek azáltal, hogy börtönben voltak? Ma sokan azok közül, akik börtönben vannak reményvesztetten, feladják a hitet életük hátCredo 2008. április

ra levı részét illetıen. Azt hiszik, hogy életük a végéhez ért, azt hiszik, nincs holnap és nincs további jövıjük se életüknek. Azt hiszik, hogy az életük szégyenfolt, rettenetes hírnév, mely gondolat ott ólálkodik minden percükben, a börtönben. Az igazság az, hogy szinte minden elítélt, aki elhagyja a börtönt, akadályokkal találja szemben magát, mint munkahely és lakóhelykeresés, és természetesen a családjával és a társada-

lommal való kapcsolat újra felvétele. Úgy élnek, mint a számőzöttek, mint a kitagadottak, és sajnos sokan annyira magasnak találják az elıttük álló akadályokat, hogy elkerülhetetlenül viszszatérnek a bőn elkövetéséhez. Amikor a bőntény kiderül, amikor a bőnöst elfogják, amikor a bíróság elé állítják, amikor a tárgyalást tartják, és az ítéletet meghozzák, a legtöbb ember azt hiszi, hogy itt a történet vége. A bőntett büntetéssel zárul és a történet befejezıdik. Mégis, valljuk be ıszintén ez nagyon távol áll a valóságtól, mind a bőnelkövetı, mind a társadalom számára. A bőnelkövetık, a börtönbüntetésre ítéltek még mindig emberek, és értelemszerően visszakerülnek a társadalom számukra legnehezebb küzdıterére. De az igazi kérdés az, hogy milyen emberként kerülnek vissza? Hogyan fogunk mi hozzájuk viszonyulni? Jézus Krisztus örömhíre az, hogy a remény és jövı túlmutat bőntetten és büntetésen. Mert Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte Jézust a világba, nem elítélni az embert, hanem, hogy kegyelmet adjon, megbocsátást hozzon, és új életet adjon. A börtönmisszió küldetése és célja az, hogy megossza Isten szeretetét bőnelkövetıkkel, elítéltekkel, szabadultakkal, az ı családjaikkal, valamint az áldozattal és a társadalommal, túlszárnyalva a bőn fájdalmas valóságát, mert: A bőn sérülésen és károkozásán túl ott van a gyógyulás és a helyreállítás, a bőnösségen, a büntetetésen túl ott van a megbocsátás és a megbékélés, a reménytelenségen és a viszályon túl ott van az öröm és a reménység,

az elhagyatottságon és az elidegenedésen túl ott van a szeretet, a fogságon túl ott van a jövı, az önzésen túl ott van a jószívőség. Ez Jézus Krisztus hatalmas erejő örömhíre. Aki elhív minket a Tıle a tıle megismert szeretetre, hogy figyeljünk és megoszszuk az İ örömhírét, túl a saját jólétünkön, túl a bőn fájdalmas igazságán és a megtorláson. (Ronald W. Nikkel elnök, Prison Fellowship International)

Imádkozzunk! – ÁPRILIS 13. VASÁRNAP – A fogvatartottak és a börtönmisszió vasárnapja Az Úr irgalmáért az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek és keressék a bőnbocsánatot. A rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal. – ÁPRILIS 14. HÉTFİ – A helyreállító igazságszolgáltatás napja Hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amely a bőnözık megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. A bírákért, hogy igazságos ítéletet hozzanak, és munkájukat igazság és könyörületesség vezérelje. Credo 2008. április

– ÁPRILIS 15. KEDD – Az áldozatok napja Hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. Hogy meg tanuljunk irgalmasok lenni azokkal, akik megbántottak. – ÁPRILIS 16. SZERDA – A szabadultak napja A szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben. A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. – ÁPRILIS 17. CSÜTÖRTÖK – A büntetés- végrehajtás napja A börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék ıket. A börtönben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. – ÁPRILIS 18. PÉNTEK – A börtönben lévık családjának napja Az elítéltek családjáért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövıjük legyen. Az elítéltek családjaiért, hogy a távollét megerısítse szeretetükben és támogassák egymást. Az otthonmaradt családokért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. – ÁPRILIS 19. SZOMBAT – A börtönlelkészek, missziósok napja A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erıt, kitartást és türelmet munkájukhoz. Hogy a fegyırök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektıl és missziósoktól. – ÁPRILIS 20. VASÁRNAP – A megbékélés napja 13

Hogy a fogva tartottak a Kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkoznak. Hogy a fogva tartottak megbékéljenek az áldozataikkal, családjukkal és közösségekkel.

A Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete idén is szeretne olyan gyermekeket táboroztatni, nyaraltatni, akiknek édesapjuk vagy édesanyjuk börtönben van. Támogatást ehhez az egyházköz-

ségektıl, gyülekezetektıl kapnak. Aki szeretné ıket támogatni, az adományát április 20-án, vasárnap, az imahét utolsó napján a templomban külön az erre a célra elhelyezett perselybe teheti.

Fiataloknak „Csak a szeretet hatalma képes legyızni az abszurd dolgokat!” Abel Jafri, a tuaregek fia, muzulmán fiatalember az egyetlen francia színész, aki szerepet kapott Mel Gibson „Passió” címő filmjében. Vele készített interjút Francois Vayne

Milyen szerepet játszik a filmben, és milyen gondolatok merültek fel Önben a forgatás közben? A templomırség parancsnokát alakítom. Azt a néhány embert kell vezetnem, akik Júdás árulása révén elfogják Jézust. Késıbb bántalmaznom kell İt és leköpnöm. Ami a leginkább megfogott a forgatás közben, az ártatlan Jézusnak testi-lelki szenvedése. A vak, értelmetlen erıszak teljes erejével föléje kerekedik. Ma is sokan szenvednek hasonló körülmények között, anélkül, hogy ismernék ennek okát. Léteznek csoportok, akiknek hatalmukban áll, hogy kicsinyes érdekeiket így védjék meg. A mai problémakör talán úgy lehetne megfogalmazni: miért van ez a sok győlölet? Miért nem éljük meg a szeretetet? Mai modern, igen fejlett társadalmainkban elmondhatjuk, hogy ugyanaz a helyzet, mint 2000 évvel ezelıtt. A film üzenete a mai idıkben épp oly aktuális. Ön muzulmán. Mit jelent Önnek Jézus? Jézus mindnyájunké. Minden ember példaképe. Tanítása átlépi mindegyik vallás határát. A vita,

14

amit a film kiváltott, jól mutatja: Jézus ma éppúgy zavarba tud ejteni, mint annak idején Palesztina utcáin. Nagyon örülök, hogy Jézus eszméjét, a testvériesség mindent átfogó gondolatát újra hangsúlyossá tehettük. A forgatás során az egyik jelenet közben a vállam és a sípcsontom megsérült. Éppúgy megütöttek, mint a fıszereplı Jim Caviezel-t. Így együtt kellett elmennünk a kórházba. Tele voltam kék foltokkal. Közelebb érzem magamhoz a szenvedı Jézust, együtt érzek vele. Nagyon mély érzés ez, alig lehet emberi szavakkal kifejezni. Ön szerint miért árulta el Judás Jézust? Mit gondol az árulásról? A pénz és a gyávaság teljesen átszövi emberi életünket. Ma bolygónkat és emberségünket áldozzuk fel a pénz oltárán. Itt az ideje, hogy a károkat felismerjük és próbáljunk változtatni. Jézus szeretete új utakat nyit számunkra: van feltámadás, ha mindannyian elég bátrak vagyunk hozzá, és tekintettel leszünk a másikra. Van-e olyan mondata a filmnek, amely – véleménye szerint – leginkább kifejezi Jézus üzenetét? A filmben megjelenı erıszaknak egy célja van: gondolkodjunk el azon, vajon van-e értelme a tv képernyıin naponta megjelenı értelmetlen erıszaknak. Fülemben leginkább Jézusnak kereszten kimondott szava visszhangzik: „Bocsáss meg nekik!”. E néhány szóban adja meg a boldogság és a béke kulcsát. Ebben a megbocsátásban minden benne van.


Viccek Sok haj

Keresztény maci

- Mami, miért van az apunak olyan kevés haj a fején? - Tudod, kicsim, azért, mert sokat gondolkodik. - És neked miért olyan hosszú a hajad? - Menj, edd meg a reggelidet!

Az erdı közepén egy vadász egyszer csak egy hatalmas, félelmetes medvével találja magát szemben. Félelemtıl remegı kézzel megkísérli lelıni a fenevadat, de nem jár sikerrel. Erre sarkon fordul és nekilódul: olyan gyorsan fut, ahogy csak bír. Végül azonban egy igen meredek szakadék szélén találja Két székely az erdıben magát. Ekkor térdre hullik, égnek emeli széttárt kar-Idesapám igaz, hogy ebbe az erdıbe nem lehet jait, és eképp fohászkodik: "Istenem! Kérlek tedd ezt eltévedni? a medvét kereszténnyé!" Ekkor a fellegekben villámIdesapám? lás kerekedik, és a medve megtorpan, csupán néhány IDESAPÁM! méternyire a vadásztól. Egy pillanatig tétován álldoEbéd gál ott, aztán égnek emeli tekintetét és imigyen szól: Azt mondja a székely asszony az ebédnél a fiának: "Köszönöm Istenem! Köszönöm az ételt, amit ma - Ne csak a húst edd, a káposztát is, az éppoly jó! elém tettél..." - Nem hiszem azt, édesanyám... Ha éppoly jó volna, a kutyák már a kertben megették volna.

Gyerekeknek Keresztrejtvény 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Ezt kapta a választott nép Istentıl Neki adta oda Isten a Tízparancsolatot A jövı elıre hirdetése a próféták által 325-ben itt tartottak zsinatot Isten adta ıket, betartásuk az életre vezet Egy próféta, aki sokat jövendölt Jézus szenvedésérıl Régi és új is van belıle Istent más szóval így is szoktuk nevezni

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.


Olyan ószövetségi esemény, ami újszövetségi eseményre utal A hegy, ahol Isten a Tízparancsolatot adta Ádám és Éva követte el A biblia más szóval szent…. Áldozat jele Isten és ember kapcsolata Fontos emberi erény Ennyi Isten van Isten láthatatlan világának részei

15

A látszat csal Egy fiatalember tele kétséggel és szorongással, mivelhogy az élete nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, elment a pszichiáterhez, és elpanaszolta rengeteg baját. A pszichiáter többek között a következı jó tanácsot adta neki: Legyen jókedvő! Nevessen, mosolyogjon! Ha nem tud nevetni, menjen el a cirkuszba, amelyik éppen most a városunkban játszik. Van ott egy nagyszerő bohóc, aki majd megnevetteti, és jókedvre deríti. A beteg hirtelen összerezzent. Megragadta az orvos karját, és azt mondta: ........................................ Az alábbi szavak és betőcsoportok hét kivételével elhelyezhetık az ábrában. A kimaradt hét szóból a fenti történet csattanója állítható össze. Kétbetősek: AN, AM, AZ, ÁR, CÁ, DE, DÖ, ÉK, ÉN, NY, OR, PÉ, PS, SM, ÚR, YL Hárombetősek: ÁCE, EVİ, IGE, KÁR, KÉR, LAK, NAP, NIL, TTC, İRE, YRR Négybetősek: AMIG, BANA, BÉKE, ELİL, HALT, KAPA, NERC, SZIN, TERC, TRAM Ötbetősek: ABLAK, BAKSA, BÁMUL, EDINA, ESZIK, EZÉRT, GYALU, MÁSRA Hatbetősek: ALAKUL, ARNOLD, DOKTOR, HISZEN, IDÉZET, RABSÁG, SZALAG, UNALOM, VAGYOK Hétbetősek: ÖREGLAK, VARANGY, VÉDELEM Nyolcbetősek: HÁBORGAT, LIDÉRCES, NEVETTET, TASZIGÁL Kilencbetősek: İKEGYELME

A megfejtéseket április 27-ig lehet leadni a plébánián. 16


Gizi néni receptje

Hozzávalók: 2 tojás 10 evıkanál kristálycukor 12 evıkanál liszt fél csomag sütıpor egy púpos teáskanál fahéj 1 dl étolaj

A fenti alapanyagokat összekeverjük, majd 2 almát vékony

szeletekre vágunk és belekeverjük a masszába. Egy közepes mérető tepsit kikenünk margarinnal, vagy sütıfóliával kibélelünk, beletesszük a masszát. A tetejére durvára vágott diót szórunk. A sütıben 180 fokon 20 percig sütjük.

Áprilisra tervezett programjainkból A hétköznapi szentmisék idıpontja változik, mindkét helyen este 7 órától kezdıdnek! április 5. Szombat április 6. Vasárnap április 11. Péntek

április 12. Szombat április 13. Vasárnap

április 13-20. április 19. Szombat április 26. Szombat

1600 – Böhönye – Lukács Lajos és Androsics Margit 60. házassági évfordulója 1700 – Nagybajom, hittanterem – Szép József bemutatja új verses kötetét: a „Szép verseket” Országos engesztelı imanap a zalakarosi Isteni Irgalmasság templomban 1500 – irgalmasság rózsafüzér, keresztút, litánia, szentségimádás 1700 – szentmise, amit Marics József berzencei plébános, püspöki tanácsos tart 00 9 – Csurgó – egyházmegyei hittanverseny (csapatokkal indulunk) 1930 – Nagybajom – Antióchia (ifjúsági közösség találkozója) Hivatások vasárnapja – kispapok képzésére győjtés a szentmiséken (Gitáros misék Nagybajomban és Böhönyén) Mindhárom helyen vendégünk lesz VILÁGOS KRISZTIÁN kispap, aki a szentbeszédeket tartja. „A bőntetten és a büntetésen túl” – nemzetközi börtönmissziós imahét (kérjük, olvassa el írásunkat a .oldalon!) A böhönyei Szent Erzsébet Kórus zarándoklata Mátraverebély–Szentkúton, a kórusok országos zarándoklatán De. – hittanos foci–visszavágó Nagybajomban a Somogyszobiakkal 1930 – Böhönye – Antióchia

Bruno Ferrero Egy színpompás, zsivajgó dzsungel mélyén élt egy törpepapagáj. Élénk, és vidám volt, mint saját tollai, melyek égszínkék, zöld, arany és narancsszínben pompáztak. Vidáman szálldosott a lombok sőrőjében, bújócskát játszott a többi színes papagájjal és a hófehér pintyekkel. Francescának hívták. Életöröm sugárzott belıle, akárhol is járt. Még a majmok is, akik egyébként nem szerették a papagájokat, kivételt tettek Francescával, a törpepapagájjal. Boldog és hálás volt azért, hogy él, hogy vannak szárnyai, tud repülni, és hogy vannak bársonyos tarka tollai is.

Minden reggel, amint a nap elsı sugarai áthatoltak a dzsungel lombjain, felkiáltott: – Ez egy csodás nap! Gyerünk, testvérkéim, ne lustálkodjatok, tárjátok ki szárnyaitokat! Az egész égbolt a miénk! – és repülve arabeszkeket írt a levegıbe, mintha csak egy kis színes virág lett volna, melynek szél fújja szét a szirmait. De egy nap az erdı fölött az ég hirtelen elsötétült és olyan félelmetes lett, mint egy sötét mocsár. Súlyos csend és rettegés kerítette hatalmába a dzsungel lakóit. A törpepapagájok remegve bújtak össze, reszketı felleget alkotva. A vad szél megragadta a legmagasabb fák lombját és úgy rázta,


17

mintha tövestül akarná kitépni azokat. Megrongálta a fészkeket és elsodorta a kis papagájokat, akik még nem tudtak repülni. Aztán a mennydörgés és a villámlás ördögi szimfóniája következett. Az égbıl villámok szórtak szikrát és irgalom nélkül csaptak bele a kiszáradt fatörzsekbe, míg végül hirtelen fellobbant a láng és egy százéves fa tüzet fogott. Az ég felé emelt görcsös ágaival fejezte ki fájdalmát, mint egy utolsó, reménytelen segélykiáltást. – Tőz van! Meneküljön, aki tud! – kiáltotta egyszerre az erdı összes lakója. Állatok ezrei menekültek, de az erıs és áthatolhatatlan füst fojtogatta ıket, égette szemüket és kegyetlenül eltakarta elılük a menekülés útját. Francesca, a törpepapagáj kifulladva repkedett, és megpróbálta útba igazítani és legkisebbeket és azokat, akik a legjobban meg voltak rémülve. – Erre! Erre gyertek! Erre van a folyó! Kiáltását hallva sok állat igyekezett, hogy eljusson a folyóhoz, mások azonban a füstben és a tőzben végezték. Francesca ahelyett, hogy menekült volna, ahogyan a többi madár, továbbra is a legszerencsétlenebbek felett repkedett és megpróbált segíteni nekik. A reménytelenségben támadt egy ötlete. Elszállt az erdı szélén lévı folyóig és belemerült a sötét vízbe. Azután felbukott elázott testecskéjével a vízbıl és a pokoli tőz felé repült, hogy tollairól lerázza a vízcseppeket, és a tőzre hullassa. Nem törıdött a veszéllyel, bár a lángokat szinte súrolták szárnyai, bátran visszatért és lemerült a folyóba. Tovább folytatta veszélyes munkáját a tomboló tőzben. Kis gyöngycseppek hullottak a máglyára. Jelentéktelennek tőnı dolog volt ez, de a bátor és önfejő törpepapagáj újra és újra megismételte utazását a folyó és a tőz között. Szép tollai megpörkölıdtek és hamuszínőek lettek. Már nem bírta nyitva tartani szemét, de nem törıdött vele. – Mi mást tehetnék?! – ismételte. – Repülök, és utolsó erımig repülni fogok, hogy legalább egyetlen életet megmenthessek. Egy éles, de – célpont híján – unatkozó szempár figyelte mindezt a magasból. Egy hatalmas saskeselyő körözött fenn, gyönyörködve a lángokban álló dzsungel látványában. Észrevette a tőz ellen harcoló törpepapagájt és így gúnyolódott: – Milyen ostoba állat. Azt gondolja, hogy legyızheti a tüzet pár csepp vízzel? Ki látott még ilyet? De a kis madárka bátorsága megindította, ezért a lángoló ıserdı fölé ereszkedett. A törpepapagáj 18

még mindig a lángokkal küzdött, amikor megjelent mellette a hatalmas, sárga szemő saskeselyő. – Menj, madárka, reménytelen a küzdelmed! – harsogta a hatalmas keselyő. – Mit ér néhány csepp víz, ez ellen a pokol ellen? Szállj el, mielıtt még túl késı lenne! – Nem tehetem. Csinálnom kell valamit, meg kell próbálnom! – válaszolt a papagáj. – Nézd, hogy nézel ki! – folytatta a saskeselyő – mindjárt a lángok közt végzed, olyan vagy, mint egy üszkös fadarab. – Még tudok repülni… tennem kell valamit. – De miért foglalkozol velük? İk soha semmit sem tettek érted. – İk a barátaim, és meg akarom menteni ıket. Az elgyengült és megsebesült törpepapagáj nem hallgatott rá. Makacsul folytatta az ingázást a víz és a tőz között. A keselyő mielıtt még eltőnt volna a tőzoszlop mögött, visszakiáltott: – Elég! Állj meg ostoba papagáj! Mentsd az életed!

Francesca hajthatatlan volt. – Már csak ez a keselyő hiányzott nekünk a tanácsaival – morogta. – Tanácsok! A nagymama és az összes rokon is ezt mondaná. Nincs szükségem tanácsra, inkább segítség kellene! Ebben a pillanatban, szárnysuhogás töltötte be az eget. Egy sárga, zöld, kék, piros és fehér színben tündöklı felhı közeledett a törpepapagáj felé. Ezer és ezer törpepapagáj, papagáj, díszpinty, tukán, kisebb és nagyobb madár közeledett. Mind belemerült a vízbe, hogy lerázza tollát a tőt fölött. A lángok nem csillapodtak, de a madarak millióan voltak és egymást követı hullámokban érkeztek, szünet nélkül. Milyen csodálatos! A tőz alábbhagyott, lassan sercegni kezdett, majd kialudt. Francesca a törpepapagáj a néhány vízcseppel együtt, amit még öszsze tudott győjteni, a könnyeit is a lángokra hullatta. Az öröm könnyei voltak.


– Köszönöm – suttogta, és a földre zuhant Egy csöpp ereje sem maradt. Amikor magához tért, kitört a vihar, és az égbıl áradó víz befejezte, amit a bátor törpepapagáj elkezdett. Csima Ágota. Míg az országos sajtó ezekben a hetekben nem foglalkozik mással, mint a politika és az oktatás botrányaival, nálunk nyugodtan, de korántsem eseménytelenül telnek a napok. Jó érzés tölti el a szívemet, amikor azt érzem és hallom városszerte, hogy látszik, kezd érni a munkánk gyümölcse. Sok dicséretet kapnak a diákjaink a gyakorlati helyeken, számítanak a munkájukra. Szép eredményeket érnek el a sport területén a nálunk tanulók, többen kezdtek versenyszerően atletizálni ebben a tanévben. Büszke vagyok a kollégáim emberségére, szakmai munkájára. Arra, hogy nevelıtestületünk összetartásának, együttmőködésének jó híre egyre terjed. Ez az alapja a nálunk érezhetı jó tanár-diák kapcsolatnak is. Mindennapjaink a céltudatos szakmai munka, a szeretet, segíteni akarás jegyében telnek. Néha fárasztó, hogy diákjaink szünet nélkül keresnek bennünket mesélnivalóikkal, problémáikat és örömeiket igyekeznek lehetıleg azonnal megosztani velünk, ugyanakkor jó érzés is, hogy mindenben számítanak ránk. Mi pedig igyekszünk erısíteni a bizalmat. Ezt a célt szolgálják azok a tanórán kívüli rendezvények, amelyeknek az utóbbi idıben voltunk részesei. A szeptemberi fenntartóváltás eredményeképpen – a Kolping intézmények jogilag egy önálló, egyházi szervezet fenntartása alá kerültek – javult az intézmény anyagi helyzete. Bár jelentıs beruházásba nem tudunk fogni, a mindennap-

– Éljen Francesca! – kiáltoztak az ıserdı lakói köréje győlve. A kis törpepapagáj kinyitotta a szemét és így szólt: – Ez egy csodás nap!

jainkat igyekszünk kicsit színesebbé tenni. Kétszer voltunk ebben a tanévben színházban, hetente egyszer pedig tanár-diák együtt megy korcsolyázni vagy úszni Kaposvárra. Ezek az alkalmak az emberi kapcsolatokat erısítik, ugyanakkor nem elhanyagolható nevelı célzatuk sem. Ha egy fiatal megtapasztalja a hasznos, aktív, élményt nyújtó szabadidıeltöltés lehetıségeit, kisebb eséllyel fordul a devianciák felé. Nem keresi az élvezeti cikkek, a kábítószer nyújtotta örömöket, hiszen megtalálja az örömforrást olyan társaságban és tevékenységekben, amelyek ıt testileglelkileg is megerısítik. Igazi örömöt nyújtanak ezek az alkalmak a felnıtteknek is. Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy tanulóink átérezzék magyarságukat és a nemzeti ünnepek fontosságát. Ezért néhány tanulónk ebben az évben is szereplési lehetıséget kapott a kiskorpádi március 15-i ünnepélyen. A gyerekek számára személyiségfejlesztı hatása is van, ha megmutathatják tehetségüket, az ünnepek közös átélése pedig közösségformáló erejő. Csakúgy, mint az a jótékonysági bál, amelyet március 29-én tartottunk. Bár idıben és térben közel több hasonló rendezvényt is szerveztek, és emiatt a vártnál kevesebben tudták elfogadni meghívásunkat, azt gondolom, emiatt igazán csak azok sajnálkozhatnak, akik nem voltak jelen. A bál fı védnöke dr. Szászfalvi László volt, aki Nagybajom orCredo 2008. április

szággyőlési képviselıje. Megtisztelt bennünket jelenlétével Czeferner Józsefné Polgármester Asszony és – sajnos csak rövid ideig – együtt ünnepelt velünk iskolánk lelki vezetıje, Rajkai István Plébános Úr is. Szászfalvi Képviselı Úr Márai Sándor szavait idézve emelte ki a Kolping iskolában megvalósuló szolgálat fontosságát. Felelevenítettük az iskolaalapítás idıszakát, és ennek tükrében örömmel figyeltük, hova jutottunk el: immár másodszor megrendezett jótékonysági bálunknak fontos eseménye volt idén is a tanulók és kollégáink által összeállított és bemutatott mősor. Máté Péter dalaiból adtak elı válogatást Horváth Krisztina, Harangozó Ildikó, Horváth Kulcsár János. Produkciójuk megvalósulását segítették, és az elıadásban közremőködtek Gál Renáta, Sándor Dániel és Gönczöl György. A dalok mondanivalója és a fiatalok tehetsége egyaránt meghatotta a hallgatóságot. Lakatos Gábor tanulónk egy humoros jelenetet adott elı a Holló Színház egykori produkcióiból válogatva. Nem lennék ıszinte, ha nem mondanám el, némi töprengéssel mertük a jelenetet mősorunkba tenni. Besenyı Anti bácsi monológja ugyanis nem nélkülözi a pikáns részeket. Persze, mi is tudtuk, egy katolikus iskolának illik vigyázni a jó hírére ilyen téren is. Gábor azonban olyan jópofán és kedvesen utánozta az öreget, hogy reményeink szerint mindenki a lényegre emlékszik: arra, hogy az esetlegesen durvábbnak tőnı részletek nem üres 19

trágárságok, hanem ügyes szóviccek voltak, és a humor azon mőfajából valók, amelyek még nem nélkülözték az intelligens poénfaragás jellemzıit. S hogy mősorunk jól sikerült és színvonalas volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy Szászfalvi képviselı Úr és a Felesége meghívtak bennünket egy csurgói találkozóra és bemutatóra a református gimnáziumba. Nehéz megırizni ma tisztaságunkat és ártatlanságunkat. Ezzel kezdtem beszámolómat. Mégis jó érzés Nagybajomban ezen a szigeten élni, amit úgy hívnak,

Kolping Szakiskola. Tudom, sokan sajnáltak, még többen megvetettek minket azért, amit 3 éve felvállaltunk. Én sem szeretem, ha szünetben a gyerekek az utcán dohányoznak, vagy az árokban verekednek. Higgyék el, próbáljuk ıket másra nevelni, próbálunk más példát mutatni. Nem mindenben tudunk szembemenni a társadalom tendenciáival. Nem tudtunk mit kezdeni azzal a gonoszsággal sem, amely arra indított néhány embert – minden valószínőség szerint nem báli vendégeinket –, hogy a bál éjszakáján két kollégám autóját a

mővelıdési ház elıtt megrongálják. Én azonban úgy érzem, nekünk nincs különösebb szégyenkeznivalónk. A szeretetnek, a bizalomnak és az ıszinteségnek olyan harmóniája segíti munkánkat, édesíti meg fáradozásainkat, ami kevés közösséget jellemez a mai Magyarországon. És ha tanulóink ebbıl valamennyit – esetleg ma még nem értve ennek jelentıségét – megıriznek a szívükben, már betöltöttük hivatásunkat. Ezt kívánom mindnyájunknak.

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe: [email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Horváth Veronika, Lempach Gabriella és Varró József. Fotó: Internet. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Colorprint, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, áprilisi számunk 2008. május 4-tıl kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 20


10. évfolyam 4. szám április hónap A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA. 95.szám. Credo 2008

Recommend Documents