12. évfolyam 5. szám 2010. május hónap
A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
Credo 2010 május
118. szám
1
KOLPINGOS DIÁKOK ELSŐÁLDOZÁSA
2
Credo 2010 május
Anyák napjára Móra István Csendes alkonyat volt, Ahogy hazaértem, Ave Máriára Harangoztak éppen.
Hazajöttem, anyám, Beteg vagyok, lelkem, Anyai szerelmed Gyógyítson meg engem.
Ültél a ház előtt A régi kispadon Könnyekkel szemedben, Sóhajjal ajkadon.
Taníts meg engem Még egyszer nevetni, Taníts meg remélni Taníts meg szeretni.
Letérdeltem eléd, Közelről néztelek, Úgy eltévedt rajtam Jóságos két szemed.
Vigyél, ahogy régen Az első misére, Mutasd meg még egyszer Az utat az égre.
Kerested a régi Derült vonásokat, Ragyogó szemeim, Nevető arcomat.
Ugye megvannak még A glóriás szentek, Akik énnálam is Még többet szenvedtek?
Az arcom oly törött, A szemem sem ragyog. Miről is tudtad meg, Hogy fiad vagyok?
Mutasd meg őrzőm Az Isten Bárányát, Mondd, hogy csókoljam meg a feszületen a lábát. A nagy kereszt alatt Térdeljünk le ketten, S mondjuk el, mint régen, Hiszek egy Istenben...
(Közreadta: Kostyál Lajosné)
Helytörténet Marics József (Berzence)
31. Országépítés Trianon után A trianoni békediktátum után nemzetünkre a szomszédállamok ellenséges magatartása, a hazánkra kényszerített hatalmas hadisarc törlesztése, a teljes elszigeteltség és szegénység várt. Sirattuk az elszakított magyar testvéreinket és az elrabolt területek szépségét és gazdagságát. A megcsonkított és megalázott országunkban minden bajt, hibát, bűnöket a Trianonra vezettük vissza. Népünk lelkében ott izzott a jogos és bátor köve-
telés: mindent vissza! Horthy Miklós kormányzó, tanácsadói és a kormány igen nagy erőfeszítéseket tettek, hogy kivezessék az országot a tragikus állapotból, és hitet, reményt adjanak a csüggedt magyarjainknak az országépítéshez. 1920. július 19–én megalakult Gr. Teleki Pál kormánya. A miniszterelnök híres földrajztudós, hithű katolikus, aki komoly gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi és kulturális szakértőket Credo 2010 május
3
vont be a kabinetjébe, hogy az adott körülmények között a legjobb úton vezesse és szolgálja a nemzetünket. 1920. augusztus 21–én megtörtént az első diplomáciai lépés, az ablaknyitás Európára, az olaszokkal való ideiglenes kereskedelmi egyesség megkötésével. 1920. szeptemberében Horthy Miklós kormányzó létrehozta a Vitézi rendet. Tekintettel arra, hogy Ő nem nevezhetett ki főnemeseket (báró, gróf, herceg), ezért a vitézi címmel és főbirtokkal jutalmazta azokat a személyeket, akik az I. Világháborúban hősies magatartást tanúsítottak. 1920. december 31–én tartották hazánkban a népszámlálást. 7.990.202 lakosa volt az országnak, melyből 7.156.727 személy vallotta magát magyarnak. A vallási hovatartozás szerint a lakosság 63,9 %–a katolikus, 2,2 % görög katolikus, 21 % református, 6,2 % evangélikus, 5,9 % zsidó és 0,6 % görögkeleti hívő volt. 1921–ben a magyar diplomácia óriási erőfeszítésének köszönhető, hogy megalakult január 27–én a Magyar–Francia Kereskedelmi Kamara, február 11–én pedig az Angol–Magyar Kereskedelmi Kamara. Örvendetes eseménynek számított, hogy Magyarország és Lengyelország közös áru–csere forgalmi egyezményt kötött. 1921. március 26– án nagy diplomáciai zavart és tiltakozást váltott ki IV. Károly király szombathelyi látogatása, amikor szerette volna átvenni a legfőbb hatalmat a megcsonkított hazánkban. Több politikussal, köztük Teleki Pál miniszterelnökkel is tárgyalt. Másnap a király, a kormányfő társaságában Budapestre utazott a kormányzóhoz. Horthy két órán át tárgyalt IV. Károllyal. A kiszivárgott hírek szerint abban állapodtak meg: „ Ha Briand (francia kormányfő és külügyminiszter) vállalja a garanciát – jelentette ki a kormányzó – akkor örömmel helyezem vissza felségedet királyi jogaiba. „Amint ismeretes, a ga4
ranciavállalás helyett óriási tiltakozás özöne zúdult a kormányzóra és a kormányra”. 1921 nyarán megtört az ellenséges hangulat a győztes szomszédos államokkal szemben. Elkezdődött a tárgyalás Romániával, Jugoszláviával és Csehszlovákiával. Felvetettük a területi kérdéseket is, ettől ugyan mereven elzárkóztak, de gazdasági téren sikereket értünk el. Július 3–án megalakult az Eötvös Kollégium, mely szellemi műhelyként a nyolcvan év alatt nagyon sok tudóst adott az egyetemes magyarságnak és Európának. 1921. augusztusában végre bevonulhatott a magyar hadsereg Pécsre és Szegedre. Ezzel megszűnt a két város idegen megszállása. 1921. október 20–án IV. Károly király és Zita királyné váratlanul Sopronba érkezett. 21–én az uralkodó kinevezte Rakovszky Istvánt miniszterelnöknek. A hadsereg egy része pedig felesküdött a királyra. Október 22–én Horthy kormányzó hadparancsban szólította fel a hadsereget, hogy szigorúan tartsa magát a néki tett eskühöz. Október 22–én a IV. Károlyt támogató katonai alakulat és a Horthyhoz hű nemzeti hadsereg Budaörsnél összecsapott. Ez a testvérharc budaörsi csataként vált ismeretessé a hadtörténelemben. Október 24–én Tatán őrizetbe vették a királyi párt. 26–án az Antant a király kiadatását követelte. Ez megtörtént. 1922. április 1–én IV. Károly királyt és családját Madeira szigetére száműzték. Erős Antant nyomásra a magyar országgyűlés november 6–án becikkelyezte a Habsburg–ház trónfosztásáról szóló törvényt. A hazánkat érintő szegénységet Nagybajom is átélte. Különösen a hadiárvák, a sokgyermekes családok, és a pusztai cselédek élete volt igen siralmas. 1920–ban a magyar országgyűlés meghozta a földbirtokokról szóló törvényt. Településünk birtokosai közül: Somssich, Festetics és Nagy György fölajánlotta a parasztságnak a nagybajomi birtokuk egy részét. Az eladási ár elég magas volt, de meg-
Credo 2010 május
lepő, hogy milyen sokan vásároltak földet. 451 igénylő kapott földet, 168 család pedig házhelyhez jutott. A magyar bankok kifizették a birtokosoknak az eladott föld árát. A földet vásárló parasztok pedig elfogadható kamat mellett törleszthették a föld és a házhely árát. 1921. májusában a segesdi esperesi kerület Nagybajomban tartotta a tavaszi Koronát, papi értekezletet. A plébános örömmel megjegyzi, hogy a kerület minden papja megjelent a Koronán. 1921. júniusában elkészült a templom és a plébánia külső festése, valamint a plébánia papi részének a belső felújítása. Szemerey János plébános
arról is beszámol, hogy 1921–ben nagy szárasság volt. Az átlagosnál jóval kevesebb termést takarítottak be a nagybajomi gazdák. A plébános az iskolás diákok között megalapította a Szent Rózsafüzér Társaságot. A növendékek nagy örömet szereztek a lelkipásztoruknak, a szülőknek, az iskolának és nagyközségünknek egyaránt. Az iskolások és a fiatalok szombati szentgyónása pedig a hitélet fellendüléséről ad hiteles és örvendetes képet. Nagybajom lakossága is szorgalmas munkával, tisztességes élettel és vallásos lelkülettel vállalta az áldozatot, az ország újjáépítését. (folytatjuk)
Papság éve Magyar Kurír (2010. április 19.)
Öt évvel ezelőtt, 2005. április 19–én választották pápává Joseph Ratzinger bíborost, aki a XVI. Benedek nevet választotta. Az évforduló alkalmából a vatikáni szóvivő, Federico Lombardi jezsuita szerzetes jegyzetét idézzük, amelyben röviden összegzi XVI. Benedek pápaságát. z idő gyorsan telt és az események is meghatározóak voltak az elmúlt öt évben, XVI. Benedek pápasága idején. Megválasztása utáni délelőttön a Sixtus–kápolnában az újonnan megválasztott pápa elődje lelki örökségére emlékezett, majd meg kívánta határozni azokat a főbb irányelveket, melyek tát jellemezhetik az „Úr szőlőjében”, az Egyban. Ezek a következők: az ember Istennel való csolata Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által, vel az Eucharisztiában, az egyházi istentiszteletben találkozunk. Elkötelezettség bármiféle energia– megtakarítás nélkül az iránt, hogy újra megtesük „Krisztus követőinek látható és teljes egységét”. Vágy arra, hogy választ és megoldást tudjunk adni azokra a kérésekre, melyek a félelemmel és bizonytalansággal teli, segítségre szoruló, a jövőért aggódó embertársaink szükségleteit érintik. A
A
tott és őszinte párbeszéd keresése a más vallásúakkal, azokkal, akik az élet értelmét és lényegét kutatják az ember és a társadalom javának érdekében. Kétséget kizáróan ezek az irányelvek határozzák meg XVI. Benedek pápaságát, amelyeket az akadályokkal és feszültséggel teli időkben is bátorsággal és következetesen képvisel a Szentatya. Mindig Krisztus világosságát kívánja láthatóvá tenni apostoli útjai során. A szeretetről, a reményről, az etika szerepéről a fejlődésben, a gazdaságban, és a környezetvédelemben írt enciklikái is ezt bizonyítják. Ha mérleget vonunk az emberiség és az Isten szolgálatában tett cselekedeteiről, az gazdag és teljes eredményt mutat. Ez az út folytatódik, melynek biztos iránya van – fogalmazott Federico Lombardi e heti Octava Dies–jegyzetében. (Vatikáni
Credo 2010 május
Rádió/Magyar
Kurír)
5
Magyar Kurír
Benedek pápa programjai májustól szeptemberig (2010. április 20.)
Három olaszországi és három külföldi út, a papság évének lezárása, valamint Szent Péter és Pál ünnepe szerepel a pápa programjában a következő öt hónapban. A Szentszék szombati közlése szerint a pápa má- an szentmisét mutat be a Szent Péter–bazilikában. jus 11. és 14. között Portugáliába, június 4. és 6. Úrnapján, június 3–án a lateráni bazilikában mutat között Ciprusra, szeptember 16. és 19. be szentmisét, majd körmenetet vezet a között pedig Nagy–Britanniába látogat. város utcáin. A korábbi évektől eltérően Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, Olaszországon belül a pápa május 2– án Torinóba utazik, ahol Jézus halotti június 29–én a pápa a Szent Péter– bazilikában szentmisét mutat be, és még leple előtt imádkozik. Július 4–én si az abruzzói Sulmonát, szeptember 5–én aznap este a Falakon kívüli Szent Pál– pedig Carpineto Romanót, ahol elődje, bazilikában vesperást vezet. Augusztusban egyelőre az egyetlen hivatalos dátum XIII. Leó pápa született. A tavaly júniusban megnyitott papság augusztus 15–e, amikor a pápa Castel évét a Szent Péter téren június 10–én Gandolfóban mutat be szentmisét, Mária nemzetközi imavirrasztással, majd június mennybevétele ünnepe alkalmából. 11–én délelőtt pápai szentmisével zárják. Pünkösd- (Magyar Kurír) vasárnap Benedek pápa a korábbi évekhez hasonló-
Magyar Kurír (2010. április 14.)
A Krisztus halotti lepleként számon tartott ereklyét április 10. és május 23. között állítják ki a torinói székesegyházban. A leplet a 2000–es szentév óta most láthatják először a látogatók, mégpedig a 2002–es restauráláskor megújult formájában. A felújítás során eltávolították a lepelről az 1532–es chambéry–i tűz nyomait és más foltokat, valamint az 1534–ben hozzáadott szegélyt, és modernizálták az ereklye tartószerkezetét is. A Torinói Egyházmegye hivatalos adatai szerint a szentévben több mint egy millióan tekintették meg a 72 napig kiállított leplet. Idén a kiállítás csak 44 napig tart majd, de a Libero című olasz újság adása szerint már hatszázezren foglaltak rá jegyet. XVI. Benedek pápa a tervek szerint május 2–án látogat Torinóba– írja a CNA.
„A leplen látható kép arra késztet, hogy az emberek fájdalmáról elmélkedjünk, a szenről, amelyre sokszor szavakat sem találunk – fogalmazott a kiállításról szóló üzenetében Severino
Tanulságos történetek 1. Egy nemes ember hagyatéka Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy 6
milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Credo 2010 május
Poletto bíboros, torinói érsek (képünkön).– A lepel minden érdeklődő számára nagy tőséget ad, hogy jobban ismerje és megszeresse saját magát, testvéreit és az Úr Jézus Krisztust." A kiállítás alatt minden reggel 7 órakor szentmisét mutatnak be a székesegyházban; az Oltáriszentséget is kihelyezik egy kápolnában, és több papnál lehet szentgyónást végezni. Az előzetesen bejelentkezett látogatók este 8 óráig látogathatják a székesegyházat. (Magyar Kurír)
Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte: „De hol
vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?” Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra: – Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" – felelte a nemesember. Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad. Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk, ahová Isten helyezett minket? Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor igazi a mi Krisztusvárásunk.(Szerzője ismeretlen) 2. Az ajtó Távol–Keleten, az egyik városban óriási vihar kerekedett. A repülőteret sem kímélte meg. Az utasok, hogy ne ázzanak meg, futva közelítették meg a repülőteret. Mindenki helyet foglalt és türelemmel várták a felszállást. Elhangzott a figyelmeztetés is, hogy állítsák egyenesbe a szék támláját, és a mentőövet is kössék be. Minden ment a maga rendjén és várták az indulás idejét. Váratlanul feltűnt egy férfi, aki lóhalálában futott a gép felé. A zuhogó esőben egy felöltőt tartott a feje fölé. Az elkésett vendég energikusan dübörgött a repülőgép ajtaján és bebocsátást kért. Az utaskísérő gesztikulálva magyarázta, hogy nem lehet, már k éső . Erre a férfi még erő sebben dörömbölt. Az utaskísérő újból intett neki, hogy nem lehet már kinyitni az ajtót. A kétségbeesett férfi nem engedte lerázni magát. Addig dörömbölt, amíg ajtót nyitottak neki. Nagyot néztek, amikor meglátták, hogy a kitartó férfi nem más, mint a repülő pilótája. Vigyázz! Életed Pilótáját ne
hagyd a földön! A húsvétnak pont ez lényege, szerintem, hogy Ő nem hagy magunkra, semmilyen körülmények között. Persze, előfordul, hogy néha nagyon elhagyatottnak érezzük magunkat, de van Vigasztaló, akitől erőt meríthetünk. (Verebné Sárközi Réka) 3. Jóska két élete A Városmajori Klinikán a nyolcvanas évek közepén egyre nehezebb műtéteket végezve, egyre súlyosabb betegeket operáltam. Egy 32 éves agronómus, mezőgazdasági mérnök veleszületett főütőér – billentyű súlyos betegségével került hozzánk. A műtét előtt hosszasan beszélgettem Jóskával. Két pici gyermeke, egy négy – öt éves egy hat éves forma és egy gyönyörű – szintén mérnök – felesége volt. A műtét előtt a betegek napokat töltött el a klinikán. Láttam, ha Jóska gyermekei megjelentek, soha nem ültek az apjuk mellé. Riadt tekintettel mindig az anyjuk szoknyája mellett voltak. Érezhetően a gyerekek nem mertek az apjukhoz közelíteni. A rendkívül csinos fiatalasszony tele volt aggodalommal. Soha nem láttam úgy őket, hogy a feleség fél méternél közelebb ült volna a férjéhez. Nem érintették meg egymást. Ezért is kérdeztem meg Jóskát a műtét előtt: – Rendben van e a házassága? A gyerekekben és az asszonyban is félelmet látok. Tartózkodást. Jóska ekkor gyónt nekem. Elmondta: – Gyermekkorom óta tudtam a betegségemről. Sokáig panaszt nem okozott, így vettem el az évfolyamtársamat, aki két szép, okos gyermeket szült nekem. A második gyermek megszületése után szívbetegségem egyre jobban súlyosbodott. Credo 2010 május
Úgy éreztem meg fogok halni, de erről a feleségemmel soha nem mertem beszélni. Korábban sem vetettem meg az alkoholt, de ahogy panaszaim fokozódtak, egyre többet ittam. Bort, pálinkát, sört, ami volt. Minden nap a részegségig. Vertem a feleségemet, vertem a gyermekeimet, pokollá vált a családi életem. Többször fontolgattam öngyilkosságot, de nem volt hozzá bátorságom. Jóska 170–172cm–es inas, vékony ember volt, aki műtéte előtt már néhány méter megtétele után fulladt. A kórházban is kívánta a bort. Én vittem neki orvosborból (orvosbor: az orvosnak még jó lesz). Savanyú vinkó volt, de Jóska mindig nagy örömmel itta. Megjelentek a szülők is. Két idős parasztember, akik Jóska műtéte előtt mindig sírtak. Azok a szülők, akik nagyon szeretik a gyermeküket, mindent megéreznek a gyerek félelméből. Jóska félt a haláltól De mondta: – Inkább haljak bele a szívműtétbe, minthogy felakasszam magam. A műtét hosszas és nehéz volt. Súlyosan elmeszesedett billentyűt kellett eltávolítani. nagyon nehezen volt bevarrható a műbillentyű. A műtét után nagyon boldog voltam. a szív első ütésre indult. A műtét folyamán semmiféle komplikáció nem lépett fel. Stabil vérnyomással, szabályos szívműködéssel vittük az intenzív osztályra. A szállítókocsiról a betegágyra helyeztük. Ahogy az ágyra letettük, meghalt. Az újraélesztést azonnal megkezdtük Tíz – tizenöt orvos, nővér, segédszemélyzet egymást váltva végez7
ték a szívkompressziót, többször elektromos defibrillációt alkalmaztunk. A szokásos gyógyszereket többször, nagy dózisban az infúzióba és direkt szívszúrással a szívbe jutattuk. A keringés ismételten és ismételten újra összeomlott. a Szív ismételten megállt. Eltelt fél óra, és a korábbi tíz – tizenötös csapat elkezdett fogyatkozni. Orvosok, nővérek mondták: – Ennek már nincs értelme, hagyjuk abba. A következő fél órában egy nővér és egy műtősfiú maradt velem. Egy óra elteltével ők is elmentek. Magunkra maradtunk Jóska meg én. A mai napig nem tudom elmondani azt a dühöt és fájdalmat,a mit akkor éreztem. Először halkan, aztán hangosan kiabálva mondtam: – Jóska, élned kell! Itt van a két gyereked meg a feleséged. Nem volt, aki segített volna a defibrillátorlapátot a mellkasára helyezni, ezért a legegyszerűbb módszerrel próbáltam a kamrafibrillációt megszüntetni. Egy hatalmasat vágtam a mellkasára. És a szív megindult. Egyedüllétem Jóskával és a halállal, majd egyedüllétem Jóskával és az élettel csak fájdalmat okozott. Nem tudtam örülni a sikernek. Perceken belül valaki benézett az egy ágyas szobába. Az EKG–n látta, hogy a szívműködés visszatért. A vérnyomás 100 Hgmm fölötti volt, a beteget gép lélegeztette, Én ott ültem mellette, szótlanul, magamba roskadva. Nem tudtam hálát adni az Istennek, mert akkora volt a megélt fájdalmam. Visszajöttek az orvosok, visszajöttek a nővérek, kávéval kínál8
tak, és óvatosan próbáltak kérdezni, hogy mi történt? Hogyan csináltam? Mit csináltam? Válaszoltam: – Nem én csináltam. Jóska másnap nem tért magához. Ideggyógyászt hívtunk, aki megállapította a súlyos agykérgi károsodást, de nem ítélte reménytelennek a beteg állapotát. Küzdelmes három nap következett. A negyedik napon visszatért a spontán légzés. le lehetett választani a lélegeztető gépről. Légzése volt, de nem reagált a környezetére. Számomra már az is nagy öröm volt, hogy az ideggyógyász jelezte, bizonyos reflexek, amelyek korábban nem voltak, visszatértek. Nagyon sok időt töltöttem Jóska ágyánál. A hatodik napon felnyitotta a szemét. Amikor megszólítottam rám nézett, majd a szeme megtelt könynyel. Sírt. Próbált valamit mondani,a mit először félreértette, mert dadogva mondta: – Fel…fel… Azt hittem azt mondja – Fél Nyugtatgattam, hogy nem kell félnie. Túl van a nehezén. Kínlódva, sírva mondta az első értelmes szót: – Feleség. Amikor ez sikerült, más szót próbált mondani: – A gyer… a gyer… Ezt már értettem. a gyerek… a gyerekek. Telefonáltam a feleségének, aki a két gyermekkel megjelent. Jóska nem szólt egy szót sem, csak sírt. A kilencedik napon elkezdett mutogatni, papírt kért és ceruzát. Volt egy üres határidőnaplóm. Kezébe adtam. Credo 2010 május
Félig ülő helyzetbe hoztuk az ágyat, egy íródeszkát adtunk az ölébe. A naplót kinyitottam az első oldalon. Jóska megpróbált írni. Nem tudott betűt formálni. Ákombákomokat rajzolt. Elfáradt. Letetet a ceruzát. Majd újból felvette, lapozott és megint ákombákomokat írt. Ekkor láttam, hogy dühössé vált. Összeszorította a fogát, az arcizmai megrándulta, es az elmúlt napokban meglágyult arca nagyon keménnyé vált. Talán dacosan intett is. Nyugtatgattam és kértem, hogy mondja, mit akar írni. A fejét rázta, majd kínkeservesen leírt egy nagy S és kis z betűt. És megnyugodott. Becsukta a naplót. Másnap reggel nála kezdtem a napomat. A napló nyitva volt az ágyán, már vagy a tízedik oldalnál tartott. A negyedik oldalon…szer…Középre írva, oldalra írva. Először a hetedik oldalon tudta leírni – Szeretem… Ez volt az éjszakai és a reggeli teljesítménye. Napról napra egyre többet írt. Egyre rendezettebbek lettek a sorok. Írt a naplóba szavakat, mondatokat, majd a tízedik nap után már rövid történeteket is. Minden történet a szeretetről szólt. Egyetlenegy dolog izgatta. A felesége és a gyermekei megtudnak–e neki bocsátani azért a sok szenvedést okozó bántalmazásért, amit elszenvedtek tőle? Jóska beleírta a naplóba összes fájdalmát, kétségeit és vágyakozásait. Amikor távozott, megkértem, hogy adja nekem a naplót.
Felesége és gyerekei, szülei együtt jöttek, hogy elvigyék Balatonfüredre utókezelésre. Már civilbe öltözve vártak. A búcsúzásnál döbbenettel láttam, hogy a két gyerek két oldalról hozzá bújik. A felesége a kezét fogja, az édesapja és anyja a fejét simogatja.
Jóska és felesége minden évben visszajöttek kontrollra. A feleség elmondta, hogy nem Jóska életét köszöni meg, mert a Jóska meghalt. Megszületett az a férj, akire mindenkor vágyott. Soha kezet nem emelt rá és gyerekeire.
Új apa született. Poharat nem vett a kezébe, csak a feleségének és a gyermekeinek élt. Tizenkét év múlva az asszony gyászruhában jelent meg, a már felnőtt fiúkkal. Elmondta, Jóskát eltemették. Agydaganat vitte el. Szép, csöndes halála volt. (Papp Lajos)
Lelkiség Gyökössy Endre Az agapé nem értékel. Azaz: szeretlek, mert – szeretlek. Úgy szeretlek, amint s ahogy vagy. Szeretlek, mert téged „kaptalak”, hogy szeresselek. Nos, téged szeretlek akkor is, ha éppen nem vagy felettébb szeretetreméltó. Szeretlek annak ellenére, hogy.., és addig szeretlek, amíg újra azzá leszel, akinek megszerettelek, s ha nem, akkor is tovább szeretlek. Társam lettél, mert megszerettelek, és mert társam vagy, téged szeretlek, mert nem tudlak nem szeretni.– Mindez benne lüktet az agapéban. Hadd kíséreljem meg elsorjázni a Nagy Szerelem–Szeretet teljes egységének színeit! A kicsiben gyakorolt nagy szerelem–szeretetet: 1. Tapintat. A meglátás és meg nem látás művészete ez. 2. Türelem. Ő más, Ő másként reagál, én mégis szeretem. 3. Figyelem. Nem azt figyelem, hol hagyta fedetlenül a szívét, hogy odanyilazzak. Egy–egy szál virág, de
nem a sírjára, még az életében. ( Az óriáskoszorúk legtöbbször a rossz lelkiismeret virágai!) 4. Áldozat. Egész lényemből, időmből, pénzemből a másikért. Akár a vállvetve élés hűségét is mondhatnám. 5. Átlátszóság. Nincs mit takargatnom. Bár még ilyen vagyok. Nem pedig: én már ilyen vagyok, vedd tudomásul. Ez a totális elmeszesedés önvallomása. 6. Megbocsátás. A felejtés és az elfelejtés készsége. Nincs összegyűjtött harag, mert az már gyűl– ÖL–et. 7. Derű és humor. Távolságot teremtenek attól, ami fáj, és feloldanak. Jogosan felvetheti valaki a kérdést: van ilyen szerelem–szeretet a valóságban? Amely sokkal inkább páros műalkotás már, mint biologikum? Nos: van! De ahogy a boldog népeknek nincs történetük. a boldog párkapcsolatoknak sincs. Nem kiáltoznak, nem panaszkodnak, nem sikoltoznak, nem válnak, tehát nem látszanak, „csak” vannak...
Egy óra hosszat szeretni – állati dolog. Egy évig szeretni– emberi dolog Egy egész életen át szeretni – angyali dolog. Egy életen át csak egyet szeretni – isteni dolog. (Lacordaire) Kedves Atyánk, add, hogy a szeretet egyre jobban gazdagodjék bennünk, hogy tudjunk kezdeményezni, és el is tudjuk fogadni! Köszönjük, hogy Te szüntelenül elfogadod a szeretetünket! Most is. Köszönjük, hogy megtalálsz bennünket életünk mélyén, kiemelsz, magadhoz ölelsz, és csak annyit kérdezel: Szeretsz–e engem? Uram, ugye tudod, hogy szeretünk Téged? Köszönjük, hogy ennyi elég! Köszönjük, hogy adhatunk a szívünkből, időnkből, szeretetünkből – még ez is olyan kevés, hiszen Te az egész életedet adtad a mi életünkért. Áldunk és imádunk Urunk Istenünk Téged, Aki előbb szerettél bennünket! Ámen.
Mire képes az igazi szeretet, az agapé? Mindenre! Igen, mindent meg tud cselekedni, mert az Isten Lényege, ezért mindenható, és mindenütt jelenvaló. A szeretet szenvedéssel jár. Egy valaminek a két pólusa. Aki nagyon szeret – az nagyon, jobban fog szenvedni. Aki szenved – az kereszthordozóvá válik.
A szenvedés és az igazán hódítószeretet összetartoznak; Úgy összetartoznak, mint az égés és a meleg, mint a kifeszített húr és a hang, vagy mint a szülési fájdalom és a gyermek. Sz. Sz. = Szentlélek és Szeretet; tőlünk nem telik a teljes szeretet, de ha Istent kérjük, akkor kapjuk a Szentlelket, Aki azonnal szeretetté
válik bennünk, és az áradni kezd az emberek felé. Aki a szeretetet észreveszi, az Istent látja meg. aki mindenhol meglátja az Istent – mert mindenütt megtalálható, az elkezd szeretni, mert nem tud mást tenni. Ha valakiért vajúdom, küszködöm, vergődöm– erre legtöbbször valóban a szeretet a válasz. Ha „nem
Credo 2010 május
9
szeretnek” téged, azért nem szeretnek, mert nem vajúdtál, nem küszködtél még emberekért! Alázattal kell megállnunk a másik ember egyénisége, személyisége előtt, és el kell tudnunk fogadni azt, hogy ő sok tekintetben más, mint mi. Nagyon is igaz: korunk egyik legnagyobb hiánycikke az emberi
jóság és az önzetlen szeretet. Ha ez a kettő valahol felvillan, úgy vonzza az embereket, mint vasreszeléket a mágnes. A pünkösdi lélek széttárja a kezét, magához ölel minden elesettet, mint Jézus Krisztust. A pünkösdi lélek a szeretet Lelke! Annyi bánatunk van, töredék ke-
vés hitünk, maradék reménységünk; de örüljünk, mert még tudunk szeretni, és ne féljünk, mert Ő velünk van, és szóljunk, ahol szólhatunk – Róla. Uram, add, hogy ma jobban tudjak egy kicsit szeretni, mint tegnap, és holnap jobban, mint ma! (Ismeretlen szerző)
Szeretem a májusi estéket. Az orgonák illata miatt, a litániák áldott éneke miatt: Mária miatt. Ezek az öröm fokozatai. Minden hónapban mások az esték... a január szobába terelő jégsapkás üzenetet hordoz, a február azt mondja, hogy „várjak még egy kicsit,” márciusban bújócskát játszik velünk a remény, az április sokszoknyás szeleburdiság, de a május már nagylány, ünneplőben járó illatos kékség. A májusi öröm nemcsak nappali boldogság. a május kicsalogatja az embert a lakás zártáságából, esti sétákra, kertlocsolásokra buzdít. A májust nem nekem kell megszeretnem, ő szeret meg engem, s én csak válaszolok neki. A május orgonás este. Jó lenne, ha az orgonás esték minket is megváltoztatnának. Fölvernék bennünk a lelket, s nem hagynának a magány, az életuntság, a kiábrándultság ket-
recében. A május szorongásokat oldó hónap, a győzelmes élet hirdetője, üdvösséget árasztó virágözön. Gondűző ereje van annak a gyönyörűségnek, amely a májusi kertek között sétáló embert megajándékozza. Hányszor éreztem már azt az ajándékot. Hányszor éreztem a májusi esték boldogságát már gyermekkoromban is, amikor egy forintért árultam a kertünkből szedett orgonacsokrot. Aztán a litániára mentem, mert május számomra imádságos este. Májusban „nagyobb a lelkem”, mint máskor. Litániázó kedvem támad. Szeretném elmondani valakinek az örömöt, amit öszszegyűjtöttem a kertben, a hegyek között, a kirándulások idején, szólni szeretnék bennem fészkelődő boldogságról Májusban égig ér a szívemben az ének, s bizalom költözik belém, hogy minden gondom, bajom letehetem égi Atyánk ölébe, mert elbírja. Nekem a májusi este:
Máriás este. Zeng a hívek ajkáról a gyönyörű ének: Néked ajánljuk szűzanyánk a legszebb hónap alkonyát, ezer nép híven zengi ma: „Ó üdvözlégy, Mária...” Énekelnek a hívők. Nem tudok velük énekelni, mert látom Máriát. Látom fiatal lányként, ahogy igent mond egy égi üzenetre. Látom szalmán szülő árvaságát, amikor megtapasztalja mit jelent „Isten rokonsága”. Látom Egyiptomba menekülő félelmét, Heródes haragja elöl szökő bátorságát, és látom József arcát, aki mindvégig bátorítja Őt. Májusi este. Mosolyog azt oltáron a gerbera. Arcát az Oltáriszentség felé fordítja, talán ezért született, hogy egy májusi litánia idején szolgálhasson. Mária figyeli, már–már magához ölelné asszonyi öleléssel, aztán mégis Fiának adja, mert Mária semmit sem akar birtokolni...
dán felállított falak utalnak a keresztény katakombára, és a császári udvar gazdagságára. Nagy a kontraszt a keresztények katakombája és a császári udvarban zajló cselekmények között. Az udvarban a felső körök unalomig kiélt élvezete, az orgia, a vad szenvedélyek, tobzódások jellemzik. Ha elégedetlen a nép, majd „megunja és hazamegy”. mondja Néró császár. A keresztényeknél a boldogság
az öröm az egymás iránti féltés és a szeretet az uralkodó. Nem túlzok, ha úgy gondoltam, hogy a darab jelen korunka is kivetíthető. (Megjegyzem, hogy a szerzővel az előadás után beszélgetve megemlítettem, hogy párhuzamot lehetett vonni az akkori és a jelenkor között. Csak ennyit mondott. Úgy látszik a nézők megértették a darabot.) Az előadás alatt nagyon sok élményben részesültünk. A zene
Életünk Lukáts Istvánné: Városunkat nagy megtiszteltetés érte. Iváncsits Tamás (akit már ismerünk, mint zeneszerző előadó) – lelkes csapatával legújabb szerzeményének a Péter és Néró c. rockoperájának bemutatására érkezett Bonyhádról Nagybajomba. A darab játszódik Krisztus után, Péter apostol működése idején, amikor a római császár üldözi a keresztényeket. A művelődési házunk színpa10
Credo 2010 május
fergeteges volt. Az „amatőr” előadók, lelkes és vidám csapata profi módon átadták azt az üzenetet, amit a darab magában hordoz: „A szeretet mindent legyőz! Jézusért érdemes vállalni a halált is!” Sajnos relatíve nagyon kevesen jöttek el városunkból, hogy megnézzék a darabot. Annak ellenére, hogy a legforgalmasabb helyekre tettünk ki plakátokat, és a Bajom Tv is hozta a hirdetést.
Pedig nem sűrűn van színházi előadás a kultúrház műsorán! És még fizetni sem kellett a belépésért! Itt szeretnénk megköszönni azoknak a támogatását, akik öszszeadták azt a 150ezer Ft–t, amely a busz költségét és a hangosítás kiadásait fedezte. Elsősorban a város Önkormányzatának, személyesen Czeferner Józsefnének és Septe József úrnak,
valamint a Color Print Nyomdának, és a Nagybajomért Alapítványnak. A szereplők ingyen léptek fel! De akik eljöttek maradandó élményben, örömben volt részük, amit bizonyított a többszöri viszszatapsolás és a véget nem érő vastaps is. Köszönjük szépen, hogy megtiszteltek bennünket.
Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: április 1.: özv. SZABÓ FERENCNÉ (született Talián Anna ) élt 91 évet. Gyászolják – Unokaöccsei: László és Attila április 7.: özv. KOVÁCS ANDORNÉ (született Kertész Mária) élt 80 évet. Gyászolják – gyermekei: Mária és Andor. Unokái: Nándor, Marianna, László, Norbert és Dóra. Dédunokái: Nándor, Nimród és Nadin. Testvére: László, József, István és családja. április 12.: özv. KŐVÁRI MÁTYÁSNÉ (született Fazekas Anna) élt 75 évet. Gyászolják – gyermekei: Csilla, Éva és Krisztina. Vője: Sándor. Unokái: Csilla és Zsolt. április 13.: VÉBER JÓZSEF élt 55 évet. Gyászolják – Testvére: László és annak családja. Fia: Gábor, Péter és élettársa Melinda. Unokái: Gréta és Júlia
Keresztelések: április4.: RAMÓNA, PÉTER ÉS JÓZSEF – Ignácz József és Orsós Katalin gyermekei – Pálmajor április 5.: LÁSZLÓ – Orsós László és Orsós Judit gyermeke – Pálmajor, április 5.: ERVIN – Bakter Csaba és Óvári Judit gyermeke – Nagybajom, április 9.: RENÁTA, TÜNDE–KRISZTINA – Kovács Lajos és Kiss Melinda gyermekei – Kolpingos diákok KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS:
Nagyon köszönjük István atya és a nagybajomi egyházközség adományait Brigitta és családja
Tanúságtételek a Szentlélek szemináriumról: (fotók a küldetési szentmiséről a címlap belső oldalán!) Miklai Lászlóné Áldalak és dicsőítelek Istenem, hogy megadtad számomra a lehetőséget és hívtál a Szentlélek szemináriumra. Hálás szeretettel gondolok Emőkére és Mónikára akik megálmodták ezt a szemináriumot. Köszönet István atyának , hogy segítette a létrejöttét… Minden találkozás egy csoda volt. A vendég atyák lenyűgöző, színes, tartalmas előadásai, igazi útmutatást adtak. Isten áldja meg őket fáradozásukért! A kiscsoportban szerető testvérekre találtam, őket is köszönöm Uram! Az életgyónás után egészen közel éreztem magam Jézushoz. Vég-
telen hála és szeretet volt a szívemben, úgy ahogy Miklós atya énekelte : „ Gyönyörködöm… ” – gyönyörködtem Isten jelenlétében… Azután jött a Szentlélek kiáradás, ami nagy várakozással és örömmel töltött el. Könnyek között hallgattam a fölöttem imádkozó kedves testvérek okos és bölcs szavait. Az ajándékot a Szentlélek Istenre bíztam, bármit kapok szertettel fogadom, csak Ő munkálkodjék bennem. Az utolsó előtti találkozás számomra igazi próbatétel volt. Erőre volt szükségem, és megkaptam. Köszönöm Istenem! GyöngeséCredo 2010 május
günkben segítségünkre van a Lélek… maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. (Róm 8,26–27) Köszönöm a testvéri együttérzést is! A küldetési szentmise is örök emlék marad, nagyon szép volt. Add Megváltó Jézusom, hogy mindnyájan maradjunk meg a Te szeretetedben! Ámen. Fekete Csaba István Atya meghívására, feleségem, Márti jelentkezett a Szentlélek Szemináriumra. Az első előadáson én nem voltam ott, mert munkám miatt az ország másik szegletében kellett lennem. Amikor este 11
telefonon beszéltünk egymással, csak mondta és mondta az élményeit, és nagyon boldog volt. Akkor még nem igazán értettem… A többi előadásra már kettesben mentünk Azok a péntek esték hétrőlhétre alakítottak át. A Szeminárium végére, ha nem is gyökeresen, de mondhatni „jó alaposan” átformálódott a lelkem. Ugyanazokat a folyamatokat, eseményeket már
nem úgy élem meg, mint korábban. A napi apró kudarcok már nem hoznak ki a sodromból, úgy tekintek rájuk, mint egy újabb, megoldásra váró feladatra. A sikereket pedig ma már meg tudom köszönni. Sokáig azt gondoltam, hogy a mindennapokban Csodák csak 2000 évvel ezelőtt történtek. Ma már tudom, hogy amikor egy hoszszan tartó harag véget ér, amikor
aki megbánt valakit, bocsánatot tud kérni, amikor az ismerősökből barátok lesznek, azok mind-mind a Ma mindennapjainak apró csodái. Előadóinktól, az Atyáktól intenzíven „kaptuk derékba” a felismeréseket. Hálás vagyok nekik. Hálás vagyok feleségemnek, Mártinak is, hogy hetekkel ezelőtt kézen fogott, és magával vitt.
domból a rubint. Eladja és vehet magának orvosságot is. Az én lábaim cementbe vannak öntve. A fecske szeretett volna dél fele repülni. Mégis teljesítette a szobor kívánságát. Kitépte a kardból az ékszert. Visszatért és elmesélt mindent a Hercegnek. –Érdekes, mintha belülről fűtene valami, pedig hideg van – szólt a fecske. – Azért van ez így, mert jót tettél – válaszolta a szobor. A fecske egy kicsit elgondolkodott és mély álomba merült. Napkeltekor megszólalt a fecske: – Nem üzensz semmit se Egyiptomba? Nyomban indulok. A szobor marasztalta, maradjon még egy éjszakára. – Aranyos kicsikém, a város szélén látok egy fiatalembert. Asztal mellett ül, szeretné befejezni a könyvét, de a hidegtől nem tud írni, az éhség is elgyengítette. Kérlek, vidd el neki az egyik szememet. Eladja és vehet magának tűzrevalót. Így a munkát is befejezheti. A fecske kitépte a szobor egyik szemét és elrepült vele az író háza felé. Másnap a fecske elköszönt a szobortól. – Tél van, fázom, rövidesen
lehull az első hó. Itt hagylak, de nem felejtelek el soha. – Odalent a piactéren álldogál egy gyufaárus leányka. Bajba került, felborult az asztalkája és az összes gyufa elázott. Senki sem vesz tőle semmit. ha estére nem visz haza egy kis pénzt, az apja jól elveri és szegény kicsi keservesen sír. Tépd ki a másik szememet is. Adja el és az apja legalább nem veri meg. – De, hát így megvakulsz – Tedd, ahogy parancsoltam – szólt a Herceg. A fecske elrepült, szájában az értékes zafírral. Amikor visszarepült így szólt a Herceghez: – Most, hogy megvakultál, állandóan veled maradok. Másnap a fecske minden idejét a Herceg vállán töltötte. Elcsicseregte neki mit látott a különböző vidékeken. – Drága, kis madaram – mondta a Herceg –, szinte hihetetlen dolgokat mesélsz, de a leghihetetlenebb mégis az emberek szenvedése. Repülj át a város fölött, gyere vissza, számolj be mit láttál. A fecske látta a gazdagokat, akik szép házakban nagy boldogan élnek, de láttam a szegényeket is, akik az ajtajuk előtt koldultak. Visszarepült és elmondott
Gyermekoldal Oscar Wilde:
A boldog herceg A boldogherceg szobra a város főterét díszítette. Tetőtől talpig aranylemezekkel borították. Két szem zafír volt és egy hatalmas rubin díszítette a kard markolatát. A városba egyik éjszaka egy eltévedt fecske érkezett. A többiek már régen elrepültek délre. Csak meg akart pihenni, hogy a fagy beállta előtt követhesse társait. Észrevetet a szobrot és rajta akart éjszakázni. Éppen elalvóban volt, amikor a magasból egy nagy csepp víz esett rá. A fecske feltekintett és észrevette, hogy a Herceg szemei a sírástól teljesen bedagadtak és a könny szinte barázdát vájt az arcán. – Miért sírsz? – kérdezte együtt érzően a fecske. – Azért, mert innen a magasból látom a város minden nyomorát – A szívem álomból van, fájdalmamban mégis sírok. – Mit látsz, ami így elszomorít? – kérdezte a madárka. – Az egyik sikátorban van egy kis házikó. Az egyik ablak nyitva van és látom, hogy egy szegény asszony ül az ablaknál és éhes. nem messze tőle egy lázas, betegen fekvő fiúcska. Szeretné enyhíteni betegségét, de még egy narancsot sem tud neki venni. – Drága fecském, vidd el kar12
Credo 2010 május
mindent a Hercegnek – Minden porcikámat aranylemez borítja – mondta a Herceg – Tépjél le rólam mindent és add oda a szegényeknek. A fecske lecsipegette az aranylemezeket, egyiket a másik után. Szomorú látványt mutatott a Herceg, szürke, rozsdás volt az egész teste. Az aranyat mind elvitte a szegényeknek. A gyermekek arcai kipirosodtak. Jókedvűen játszadoztak és kacagástól zengett az egész város. Jött a hideg és a fagy. A szegény kis fecske minden nap jobban érezte a hideget, de nem akarta magára hagyni a Herceget, annyira megszerette. Szárnyait erősen csapdosta, hogy fölmelegedjen, mégis érezte a halált. Utolsó erejével még egyszer rárepült a Herceg vállára.
– Isten veled, drága hercegem! – Boldog vagyok, hogy végre elrepülsz Egyiptomba. – Nem Egyiptomba indulok – szólt a fecske –, hanem a Halál házába. Még egy utolsó csókot adott a Hercegnek és holtan leesett a lábához. Ebben a pillanatban a szobor belsejéből furcsa roppanás hallatszott, mintha eltört volna valami. A Herceg ólomszíve kettétört. Másnap a polgármester tanácsosai kíséretében szemlét tartott a városban. Amikor elhaladtak a szobor előtt, felkiáltott: – Te jó ég, milyen kopott ez a Boldog Herceg! – Tényleg, így van – mondták a többiek is. – Ráadásul még egy döglött madár is van a lábánál! – Meg kell tiltani az ilyesmit – szólt az egyik tanácsos.
A Herceg szobrát ledöntötték és beolvasztották. A polgármester egy ülést hívott egybe, hogy mi legyen a beolvasztott anyagból. – Természetesen a főtéren egy másik szoborra van szükség…Rólam! – mondta a polgármester. – Érdekes! – mondta az egyik olvasztó munkás. – Van itt egy ólomszív, nem akar beolvadni. Fogta a szemét közé dobta, oda a fecske mellé. – Hozd el nekem a város két nagy kincsét – adta ki a parancsot Isten egyik angyalának. Az angyal visszatért az ólomszívvel és a halott madár testével. – Jól választottál – mondta az Isten –, mert ez a madár örökké dalol a Paradicsomban és a Boldog Herceg szíve örökké dobogni fog városomban.
Hogyan öltözködnek az eszkimók: – Gyorsan. *** Medvééknél vendégség van. Medve mama így szól a medve gyerekhez: – Nem szégyelled magad? Mutatkozz be a vendégeknek! Mire a medvegyerek: – Bocs... *** Hogyan hívják a rovarok edzőtermét? – Légykondicionáló. *** Doktor úr, nem árt ez a műtét a hangomnak: – Ugyan már, egy hasműtét?! – De kérem, én hasbeszélő vagyok!
*** – Mit csinál a skót, ha fázik? – Közelebb ül a gyertyához, – És ha még jobban fázik? – Meggyújtja a gyertyát? *** Két zenész beszélget: – Játszik valamilyen hangszeren? – Igen. – Vonós? – Nem húzós. – Hogyhogy? – Harangozó vagyok. *** Egy székely elbeszélve az ügyvédnek egy peres ügyet, megkérdezi: – Meg lehet–e ezt nyerni?
– Meg egészen biztosan meg! – válaszolja az ügyvéd. – No, akkor köszönöm szépen, nem pörölök. – De jóember, hiszen nyert ügye van! – De az ügy amit elmondtam, az ellenfelem ügye! *** A tisztiiskolások felderítő foglalkozásán az önvédelem titkáról van szó. A tanár megkérdezi az egyik növendéket: – Ön milyen lépéseket tenne, ha támadója késsel fenyegetné? A növendék rövid gondolkodás után kivágja: – Nagyokat, őrmester úr!
HUMOR
RECEPT Miklai Lászlóné
Gizi néni receptje SPORTSZELET
Sütés nélkül könnyen elkészíthető, kezdőknek is ajánlott, a gyerekek kedvence HOZZÁVALÓK: 1 db RÁMA margarin, 2 dl. tej, aromát, 50 dkg darált kekszet. Egy tepsibe önt40 dkg cukor, (por vagy kristály) 5 evőkanál ka- jük, elsimítjuk. Ha kihűlt a tetejére teszünk egy kaó. Katica, vagy bármely más tortabevonót, amelyet A hozzávalókat összefőzzük, majd a tűzről levéve 5 evőkanál étolajjal előtte felolvasztottunk. A belekeverünk ízlés szerint rumot, vagy rum tepsiből szeleteljük fel. Jó étvágyat! Credo 2010 május
13
Májusra tervezett programjainkból május 8. szombat május 15. szombat május 16. vasárnap
EGYHÁZMEGYEI HITTANVERSENY CSURGÓN
május 23 vasárnap május 24 hétfő
PÜNKÖSD ÜNNEPE 900 Ünnepi szentmise PÜNKÖSDHÉTFŐ Egész napos egyházközségi zarándoklat a papság évében
Bérmálkozók gyónása (ezért az esti szentmise elmarad!)
1600 B É R M Á L Á S a bérmálást Balás Béla kaposvári megyéspüspök végzi (ezért a délelőtti szentmise elmarad!)
(Terveink szerint felkeressük Kaposváron Déghy és Pázmány atya sírját, Nagykanizsán Radax Dezső és Paca Dezső sírját, Becsehelyen pedig Gerencsér atya sírhelyét. Személyesen találkozunk Schuller József, Marics József és Horváth Lóránt atyákkal)
május 30. vasárnap június 5. szombat
ELSŐÁLDOZÁS 900 Nagybajom 1400 Pálmajor EGYHÁZMEGYEI SPORTNAP NAGYATÁDON (Jelenkezni lehet május 15–ig)
Zarándoklat Medjugorje-be A nagykanizsai és kaposvári Házashétvégés és Antióchiás közösségekkel ismét zarándokutat szervezünk Medjugorje-be. Indulás: 2010. július 12-én (hétfő) hajnalban a nagybajomi Jézus Szíve templomból. Érkezés: 2010. július 17-én (szombat) a késő esti órákban ugyanoda. (Igény esetén indulás előtt ill. érkezés után - 11-12-én és 17-18-án vasárnap - matracos szállást tudunk biztosítani a szomszédos Kolping Iskolában, Nagybajomban.) Útiköltség: 15.000,- Ft + biztosítás (az utazási biztosítás kötelező, azt mindenki maga intézi) Szállás/ellátás: 80 EUR (16 EUR/fő/éjszaka - kétágyas szobákban, félpanzióval) A program a két évvel ezelőttihez hasonló lesz: a helyi érdekességek megtekintésén kívül fürdés a Meretva vízesésénél, fürdés a tengerben (hazafelé), látogatás Mostar-ban, stb. Jelentkezés: A jelentkezési lap kitöltésével, valamint az útiköltség (15.000,- Ft) átutalásával (Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet, Rajkai István számlája: 6710009710008717-00000000) vagy rózsaszín postai csekken a következő címre: Rajkai István, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. A jelentkezéseket az átutalások (ill. csekken a postai dátumbélyegző) időpontjának sorrendjében fogadjuk el! Érvénytelen a jelentkezés, ha:
• •
nem töltött ki jelentkezési lapot; nem fizette be az útiköltséget.
A szállás díját (80 EUR) a helyszínen szedjük be. Fotók: Címlap: Szép József Kolpingos elsőáldozás: Kuckó Kata Szentlélek szeminárium: Fekete Csaba Ministráns találkozó: Varró József
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné és Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következő, júniusi számunk 2010. május 30.-tól kapható.
14
Credo 2010 május
SZENTLÉLEK SZEMINÁRIUM
Credo 2010 május
15
MINISTRÁNS KIRÁNDULÁS
16
Credo 2010 május
