12. évfolyam 7. szám július-augusztus hónap szám A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA. Credo 2010 július-augusztus 1

12. évfolyam 7. szám 2010. július-augusztus hónap

A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Credo 2010 július-augusztus

120. szám

1

Zarándoklat a Papság évében (2010. június 7. hétfő)

2


Helytörténet Marics József (Berzence) 33. A hétköznapokat és küzdelmeket megszépítő sikerek és ünnepnapok Az 1920–as évek derekán hazánk lassan felszabadul a Trianon okozta tragikus állapotból, és az adott körülményekből kiindulva kereste és találta meg újra a helyét Európában. Az 1925–ös év az új pártok éve volt népünk életében. Ekkor alakult meg január 4–én a Fővárosi Szabadelvű Párt és április 25–én a Magyarországi Szocialista Munkáspárt intéző bizottsága. Április 18–án a fővárosunkra figyelt a világ, amikor megnyitotta kapuit első Budapesti Nemzetközi Vásár. Szeptember 22–én a rendőrség letartóztatta a Kommunisták Magyarországi Pártja negyven tagját, köztük Rákosi Mátyást, Gőgös Ignácot, Hámán Katót és Vass Zoltánt, akiket jogosan ítéltek el a tanácsköztársasági rémuralom és vérengzések miatt. 1926. Január 2–7 között újabb letartóztatási sorozat kezdődött el, de ekkor azok kerültek rács mögé, akik tevékenyen vettek részt a nagy botrányt kiváltó frankhamisításban. 1926–ban nagy veszteség érte a magyar művészvilágot. Január 18– án Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, október 5–én pedig Jászai Mari művésznő költözött az Égi Hazába. 1926. augusztus 29– én országos ünnepséget tartottak Mohácson, a nemzeti tragédia emlékhelyén. 1927. július 25–én meghalt Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra az esztergomi bazilika kriptájában. Utódjává a Szentszék Dr. Serédi Jusztiniánt, a világhírű bencés jogtudóst nevezte ki. 1928. július 28–án elkezdődött Amszterdamban a IX. Nyári Olimpia, 46 ország részvételével, melyen a magyarok is ott voltak, és hála Istennek, nagyon szépen szerepeltek. Ezüstérmet szerzett: Szepes Béla gerelyvetésből, Bárány István 100 m– es gyorsúszásból és Papp László birkózásból. Második helyen végzett igen nagy meglepetésre a magyar vízilabda válogatottunk is. Aranyérmes lett: Kocsis Antal ökölvívásból, Keresztes Lajos birkó-

zásból, Tersztyánszky Ödön egyéni kardvívásból és a magyar kardcsapatunk. Az 1920–as éveket áttekintve, Nagybajomban is történtek olyan események, melyekről illik megemlékeznünk. Az elhunyt Szemerey János plébános utódjává az Egyházmegyei Hatóság 1923–ban Ragats Kálmán veszprémi karkáplánt nevezte ki. Az új plébános 1889. június 6–án született Nagycenken. Középiskolai tanulmányait a soproni bencéseknél végezte, a teológiát Veszprémben. 1911. október 8–án szentelték pappá. Káplánként működött: Szentbalázson 1911–13, Zalapetenden 1913– 14, Somogysámsonban 1914–15, Noszlopon 1915– 18, Pápán hitoktató: 1918–1920., Veszprémben karkáplán 1920–23. 13 éven át, 1936–ig volt Nagybajom lelkipásztora. Tőlünk Tapsonyba helyezték át esperesplébánosnak. 1951. Április 14–én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben várja a boldog föltámadást. 1926–ban indították el az első autóbusz járatot Jákó és Nagybajom között. A forgalmat lebonyolító autóbusz Ford gyártmányú fapados volt, melyet Vajka János és Pécsi József tulajdonosok állítottak az utasok szolgálatába. 1926. október 3–án nagy ünnepség és részvétel mellett leplezték le és avatták föl Farkas Béla szobrász I. Világháborús emlékművét Nagybajom főterén. 1926–ban nálunk is fellángolt a pártok élete. Megalakult a baloldalhoz kötődő Magyarországi Szocialista Munkáspárt, mely még 1927–ben is 40–50 vezetőségi taggal működött. 1927–ben a belügyminiszter és a somogyi alispán feloszlatta a párt kaposvári szervezetét, mely maga után vonta a nagybajomi pártszervezet megszűnését. Az uralkodó kormánypártnak nem volt sikere és szervezete Nagybajomban. A Független Kisgazdapárt erős bázissal rendelkezett, és nagy elismerésnek örvendett a településünkön. Eredményesen működött a nagybajomi Levente Egyesület, mely a keresztény hitre és a hazaszeretetre nevelte ifjúságunkat. 1930. február 21–én Magyarországon, szinte mindenütt megünnepelték Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulóját. Ezt a megemlékezést Nagybajomban is megtartották. Isten áldását kérték a kormányzóra és minden magyar testvérünkre. (folytatjuk)


3

Tanulságos történetek 1. Papp Lajos: Életért halál 1988–ban a Városmajori Klinikán, közvetlenül az aznapi műtétemet követően, délután három órakor riasztottak a szívkatéteres laboratóriumba. Odarohantam. A vizsgálatot végző orvos, valamint a nővérek elmondták, hogy már tíz perce próbálják az 54 éves mérnök katéteres szövődményeit elhárítani. Egy zseniális, Franciaországot megjárt, nagyszerű felkészültségű orvos végezte a beavatkozást. A zsenikre jellemző módon kritikus pillanatokban figyelmetlen volt. Az egyik koszorúérbe, a bal első leszálló ágba nem kontrasztanyagot adott be, hanem 5 köbcentiméter levegőt. Üres volt a fecskendő. Jól látható volt a katéteres felvételen, hogy a levegőbuborékok kitöltik a koszorúeret, és bármenynyire i s próbálkoztak újabb folyadék, később kontrasztanyag beadásával, hogy a levegőt tovább préseljék, a levegőbuborékok helyben maradtak, és a szív érintett területe nem mozgott. A kolléga kétségbeesetten kérlelt, hogy segítsek, operáljam meg a beteget. Azonnal elindultunk a műtőbe. A műtőbe érve a beteg meghalt. Újraélesztés közben kellett a beteget szív– és tüdőgépre kapcsolni. A műtéttel feltárt szíven láttam, hogy még mindig számos légbuborék tölti ki a koszorúeret. A balkamra elülső, csúcsi területe sápadt tónustalan volt. Az infarktus biztos jelét láttuk a szíven. Legnagyobb döbbenetemre, többes koszorúér – áthidalás után a szív magától indult. A műtétet este fél tíz óra körül fejeztem be. A folyosón egy madonnaarcú tizenhét éves lány és egy szép arcú középkorú, vékony asszony várt. Bea, a lánya és Jutka, a felesége. Örömmel újságoltam: – Az első csatát megnyertük. Nemcsak a műtét volt könnyű, hanem a műtét utáni időszak is. A beteg két nappal a műtét után már az osztályon volt, és az ellenőrző vizsgálatok során alig maradt infarktusos terület. A középkorú mérnökember rendkívül izmos, inas volt. Kék szemű, csontos arcú, acélos tekintetű és erős akaratú. Az ötödik napon már emeletet járt. A nyolcadik napon nem utókezelésre, hanem otthonába bocsátottam. Búcsúzáskor együtt ültünk le az orvosi szobában, ahol a boldog édesapa elmondta, hogy leánya maximálisa pontszámmal sikeres felsőfokú német nyelvvizsgát tett. Kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be 4

a gimnázium második osztályát. Mindenben sikeres volt, amibe belekezdett. Az első szerelem is megérintette. Elbúcsúztunk, és kértem, hogy egyhónapos kontrollra jöjjenek vissza. A megbeszélt idő elteltével megjelent három boldog ember. Középkorú szülők nyári ruhában és egy gyönyörű, boldog fiatal lány. A mérnökasszony arcáról eltűnt a fáradtság. Sugárzó boldogság volt mindegyikőjük szemében. Kevés olyan nap volt az életemben, amikor ily módon osztozhattam három ember boldogságában. Nyár végén, júliusban vagy augusztusban felhívott a beteg és elcsukló hangon kérte, hogy találkozhassanak velem. Telefonba nem kérdeztem rá, talán egy vagy két napra rá adtam a találkozásra időpontot. Az ambulancián vártak rám. Ketten. Fekete ruhában. Gyászruhában. Mindketten csont soványak voltak. Felváltva mondták el leányuk tragédiáját. A műtét után, június közepén gépkocsival a jugoszláv tengerpartra utaztak nyaralni: az egészséges operált apa, a boldog anya, a gyönyörű lány. Szép nyári idő volt, nagyszerűen érezték magukat. Pénzük is volt, barátaik is voltak. 1988. június 29– én este a szállodában, hármasban, pezsgős koccintással az édesapa újraszületésének második hónapját ünnepelték. Másnap hármasban járták a történelmi helyeket. Rovinj egyik utcáján a kart karba öltve mentek. Középen a leány apja és anyjába karolva. A hegy tetejéről némán jött a halál. Egy Mercedes teherautónak a hátsó kereke kiszakadt, önálló életre kelt, és az édesanya, édesapa közül a közrefogott leányt, mint egy kuglibábut, kiütötte úgy, hogy sem az édesapát, sem az édesanyát még csak nem is érintette a kerék. A szülők fájdalmát nem lehet leírni. Talán csak megfesteni. Csak néhány művésznek sikerül Krisztus Urunk arcát úgy ábrázolni, hogy nem a test, hanem a lélek fájdalma volt a felfüggesztetten. Van egy képem, egy holland festményem a megfeszítés előtti Krisztusról. Könnyező Krisztus. A könnyező Krisztus arcán a művész a lelki fájdalmat festette meg. Ezt a fájdalmat láttam az arcukon. Egyikük sem sírt. Könny nélküli volt ez a fájdalom már. Elapadt már a könnyük. Az apa 16 éven keresztül minden nap, ha esett, ha sütött, napjának egy részét a lányával töltötte a


temetőben. Az anyai nagyapa két éven belül belehalt fájdalmába, unokája elvesztésébe. Az édesanya dolgozott és a temetőbe járt. Legalább másnaponta. Életet életért? Az apa életéért a lány halála? Buta kérdések? Soha egyetlenegyszer nem vetették le a gyászruhát. Mindig feketében jöttek. Mindig ketten jöttek. Férj és feleség. Mindig ugyanazzal a fájdalommal. Hányszor hallottam: – Ha meghaltam volna, nem mentünk volna Rovinjba. – Ha nem sikerül a műtét, nem mentünk volna Rovinjba. – Ha nem sikerül olyan jól a műtét, nem gyalogoltunk volna annyit. 2003 júniusában diagnosztizálták a gyászoló apa tüdőrákját. Az életkioltó betegség a tüdőrák agyi áttéte volt. Jutka asszony értesített arról, hogy férje 2004. április 16–án elhunyt. – Csak egyet sajnálok – mondta szomorúan. Nem értetettem férjem utolsó szavait. Nem tudtam az utolsó napokban hol jártak a gondolatai. Rövid levélben kondoleáltam: „Drága Judit Asszony! Én is gyászolom a férjét (gyászolják, akik szerették), s azon bizonyos napok óta gyászolom a leányukat, akit annyira szerettek. Levélben írja, hogy nem tudja, pontosabban nem mondta férje, hogy hol járnak gondolatai. Hitem szerint Istennel beszélgetett, Istennel pörölt (amúgy Jób módjára), de ő igaz volt az igazak között. Infeld mondja: akiket az Istenek szeretnek, korán halnak meg. mindenesetre korábban, mint életük párja. Egyedül maradt két fájó emlékkel és Istennel. Ő az egyetlen, akiben vigasztalást nyerhetünk. Kérem a Jóistent, hogy adja meg a megbékélés nyugalmát és kegyelmét Önnek. A halottaknak és az élőknek járó szeretettel ölelem: Pécs, 2004. május 21. Dr. Papp Lajos” Az egyedül maradt árva asszonnyal többször találkoztam. Legutóbb elmondta: – A levél mentett meg engem és vezetett vissza Istenhez.

2. Kő–kavics–homok

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv–üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett,

hogy ugye tele van az üveg. Igen – volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. – És most – mondta a prof, – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok. Később azonban... az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

3. Hideg kezek Hétéves kislányom télikabátjának zsebeit ürítettem ki, amikor két pár ujjatlan kesztyű akadt a kezembe. Egy–egy pár volt mindkét zsebében. Azt hittem, talán egy pár kevés, hogy melegen tartsa a kezét, megkérdeztem hát, miért hord magánál két pár kesztyűt? Azt felelte: – Már régóta így csinálom, anyu. Tudod, vannak gyereke, akik kesztyű nélkül jönnek iskolába, és ha nálam van még egy pár, az egyiket nekik adhatom, s akkor az ő kezük sem fázik.

Lelkiség Uram Édesatyám!

A születő Nap csendjében hozzád fordulok, hogy békét, bölcsességet és erőt kérjek Tőled. Ma szeretettel teljes szemmel akarom a világot nézni. Add, hogy türelmes, megértő, jóságos és bölcs legyek; a látszat mögött olyannak lássam gyermekeidet, amilyennek Te magad látod őket, s így mindenkiben a jót lássam meg Uram, Édesatyám! Öltöztess engem szépségedbe, kérlek, hogy ma egész nap rólad tehessek tanúságot! Ámen. Credo 2010 július-augusztus

5

Mentes Mihály

Mennyország Gyöngye, édes jó Anyám, Ó Boldogasszony, mint a kis gyerek Köszöntenélek, verset mondanék. De dadogok csak, szólni sem merek.

És így kell menni köszöntődre most: Virág kezében, szép új a ruhája; Odaállítják verset mondani: Az édesanyja oly boldogan várja.

Ó mennyi nótát énekeltem én. Mennyi köszöntőt, mennyi verset írtam! Ó hányszor szárnyalt égig az imám, A porban mennyi keserveset sírtam.

Így állok mostan előtted, Anyám. Friss fehér köntöst kapott gyermeked. Így állok némán. Ó csak azt ne hidd, Hogy nincsen semmit mondanom Neked.

Oly könnyen áradt szívemből a dal És a panasz is úgy csordult magától. Oly könnyen ömlött ajkamról a szó S a könny szememből, mint vad nyári zápor.

Elkezdem mindjárt. Csak várj egy kicsit... „Nagyon szeretlek, Jó Anyám, nagyon. Nagyon szeretlek...” Többet nem tudok. Belesültem, lásd. Abba is hagyom.

Most a torkomban dobog a szívem És fülledt, fojtó sírás fojtogatja, Mint aki egyszer csínyt tett, gyerekest S nem tudja, hogy kéri számon Atyja.

Én nem is bánom. Azért sem sírok. Nem is akartam többet mondani. Úgy–e megvédesz, ha kemény Atyám A régi csínytől akar hallani?

Itt az öledben most már jó nekem. Szívemet szíveddel kihallgathatod. Úgy–e, hogy csupa édes muzsika? Azt muzsikálja, mily boldog vagyok.

György Attila Minden nemzet életében komoly összetartó erő a közös kultúra és a múltba néző emlékezés. A történelmi sors, a dicsőséges és fájdalmas események emlékezete nélkül üres lélekkel állnánk a jelen és a jövő kihívásai előtt. Ezért legfőképpen nemzeti ünnepeinken kívánatos ez a visszapillantás, amikor immár „egy ezredév néz ránk ítélő szemmel” (Petőfi). Ez a vizsgáztató szempár ezen az ünnepen első királyunk, Szent István arcáról tekint reánk. az Ő szellemét kell megidéznünk, aki életművével hirdeti megmaradásunk feltételeit. Mindig nag y ajándék és áldás egy népnek, ha hiteles vezető kerül az élére. Olyan ember, aki tisztán látja teendőit, aki bölcsességgel és elszánt akarattal szolgálja nemzetét. Sajnos mi, magyarok, kevés ilyen zseniális államférfiúval dicsekedhetünk. Ezért is kell visszafordulnunk a múlt tartományába, és megidézni nagyjaink szellemét. Va6

jon, ha itt és most végignéz Szent István király megcsonkított országán és egyre fogyatkozó népén, e látomás nyomán mit mondana nekünk? Talán ezt a két szót: Magyarok, ébredjetek! Dörzsöljétek ki szemetekből a sok altatóport, ami elvette látásotokat és megmérgezte lelketeket. Értsétek meg végre, hogy azért tudtatok megmaradni ezer éven át a Kárpátok ölében, azért nem sodort el a sors zivatara, mert én helyes útra állítottam a nemzet kormányrúdját. Olyan törvényeket, olyan alkotmányt, olyan hitet adtam népemnek, amely kovászként járja át és alakította újjá életét. Az én koromban még életerős nép volt a magyar, alkalmas arra, hogy megújuljon gondolkozásában és életvitelében. Akkor még a keresztény Európához való csatlakozás előrelépést jelentett, ma már aggódva nézem ezt a törekvéseteket. Európa ma már nem az, ami ezer éve volt. Eltékozolta keresztény örökségét, megta-


gadta a keresztény értékrendet. Ennek következtében nagy a zűrzavar, mert törvények nélkül elképzelhetetlen a rend és a népek békés együttélése. Fabatkát sem érnek azok a törvények, amelyeket megszavaznak ugyan a parlamentben, fehér papíron kinyomtatnak, de nem talál otthonra az emberek lelkiismeretében. Nem is csoda, ha ebben a bábeli zűrzavarban rabnemzetté váltunk. Nézzetek csak körül, és akkor látjátok, hogy az egész ország börtönben él. Vasrácsok, különféle zárak az ajtókon, riasztó berendezések, vérebek, testőrök vigyázzák életünket és javainkat. És történik mindez azért, mert sokan semmibe veszik Isten szeretetből adott törvényeit, és ennek nyomán a gyűlölet tüze pusztítja társadalmunkat. Úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk lefogni a gyújtogatók kezét. Szidjuk, gyalázzuk egymást, mert szívünkben megrokkant a szeretet, és a gyilkos önzés kerített oly sok embert hatalmába. Megfeledkeztünk arról a fontos evangéliumi igazságról, amely szerint el kell vetnünk, el kell ítélnünk minden bűnt, minden tévedést, de szeretnünk kell a bűnös és tévelygő embert. Igaz, hogy sokan szónokolnak nemzetmentő terveikről. „Mindenki jót akar ennek az országnak, mindenki meg akarja menteni, de mindenki azt hiszi, hogy csak ő mentheti meg és ez az a zátony, amelyen mindig kilyukad az ország hajója” (Móra Ferenc) A magyarság hosszú időn át olyan népnek mutatkozott, akiben minden pusztítás ellenére töretlen maradt a testi–szellemi életerő. Tiszteltük az életet, a családot, a gyermekek érkezését. Ma azonban mit tapasztalunk? Széthullnak a családok, tele vagyunk sérült lelkű gyerekekkel, több a koporsó, mint a bölcső. Az emberek féktelen élvezet-

vágyukban földhöz vágják a tízparancsolat kőtábláit. Csoda–e, ha egyre fogyunk, ha megrokkan életünk minősége testi és lelki értelemben egyaránt? Sokan reményüket veszítve az alkohol, a kábítószerek mámorába menekülnek. Ennek nyomán felrémlik előttünk a költő látomása a sírról, hol nemzetünk süllyed el... Hiába dicsekszünk világszínvonalú kultúránkkal, művészetünkkel, tudományunkkal, ha nincs hordozója ennek az értékvilágnak. Szent István király ünnepének napja nem szolgálhat arra, hogy rekviemet énekeljünk haldoklónak tartott nemzetünk felett. Jelen századunkban azonban el fog dőlni majd, hogy méltók vagyunk–e a jövő évi nagy virradatra? Amikor még ismeretlen volt az iránytű, a földi és tengeri vándorok a csillagok állása szerint tájékozódtak. Valami ehhez hasonló szerepet töltenek be a nemzetek életében a karizmatikus nagy emberek. Ezért emlegetjük Szent István királyt is úgy, mint nemzetünk tündöklő csillagát. Hogy is írta Petőfi Sándor? „Szép csillag a honszeretet Gyönyörűségesen ragyog; Szegény hazám, szegény hazám te, Neked kevés van ilyen csillagod.” Ez a költői panasz ma is időszerű. Csak kérhetjük az élet Urát, hogy ajándékozzon meg minket ilyen csillag–emberekkel, akik nem arra használják hatalmukat, hogy egyéni érdekeit szolgálják, hanem a közösség, a haza szent ügyét. akik meg vannak győződve arról, hogy igazából az a nagy, aki szeretetben keresi dicsőségét. Bárcsak méltók lennénk ilyen vezetők megjelenésére! Bárcsak minél többen ilyen nagyszerű emberekre hallgatnánk!

Reményik Sándor Így szoktam ezt, ha leszáll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rám ragyog.

A templom üres, a lelkem tele. Megértjük egymást, pedig nincs szavunk, Itt állok, szemben állok Ővele, S nem látja senki, hogy együtt vagyunk.

Ha a násznép járt ma itt: feledve rég, És mise sincs, se karinges papok, Az oltáron két öröklámpa ég, Az Istenemmel egyedül vagyok.

Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma, Csak fürkészem a nagy Akaratot: Úgyis addig állok, míg Ő akarja, S ha nem akarja: Összeroskadok.

Olyan végtelen áhítat fog el Mintha erdőben néznék csillagot, Ahol az örök, ős csend ünnepel,– Pedig csupán egy templomban vagyok. Credo 2010 július-augusztus

7

Horváth Józsefné Annuska Ó szép Szűz Mária! Istennek szent Anyja! Te voltál Názáret hófehér liljoma. Benned lelte kedvét a mennyei Atya, Téged választott ki, Te légy Jézus anyja.

Utadon elkísért az Úr nagy jósága, Ezernyi madárka trillázó kórusa. Tarka szép virágok integettek feléd, A fák meghajoltak, jöttöd üdvözölték.

Majd öröméneket zengett szűz ajakad, Hála telt szívvel az Urat magasztaltad. Nagy boldogságodban, nagynénédhez mentél, Örömöd megosszad, s hogy neki segítsél.

Hiszen nem akárki, akit köszöntöttek, „Szolgáló leánya” Ő, a jó Istennek. Szíve alatt élet, mi megváltásunkra, „Méhednek gyümölcse” a kicsi Jézuska.

/Hisz/ Ő is gyermeket vár, Jánost /a/ keresztelőt, Te szent Fiad előtt /az/ út egyengetőt. Segítettél Neki a házi munkákban, És mellette voltál „nehéz napjaiban”.

Üdvöz-légy Mária, kegyelemmel teljes, Az Úr van teveled, mennyei Szűz jegyes! Áldottabb vagy Te minden asszony között, Dicsőség Istennek, ki Úr minden fölött!

hogy mi mindenért vagy felelős, hogy milyen sok kötelesség nehezedik rád, hogy mások mennyi nehézséget okoznak neked, hogy mennyit kell szenvedned, hogy mennyi jót teszel, és hogy mennyi gonoszat tesznek ellened és veled, hogy mennyi harcod van, hogy mennyi mindent várnak és követelnek tőled. Zárd be az ajtót magad mögött, és mondj el mindent Uradnak, Istenednek.

Életünk Bertus Nikolett és Henrietta:

Elsőáldozásunk…

Május 30-án volt az elsőáldozásunk. Reggel felébredtünk és felöltöztünk szép, rendes ruhába. Egy kicsit féltem és izgultam, de a hugicám nem. A mise végén mindenki kiment az Atyához, és mindenki kapott a szentostyából. Az áldozás után kaptunk ajándékba egy imakönyvet, amelynek címe: Kikötő, gyermek imakönyv. Meg egy emléklapot. Szerintem jó volt az elsőáldozás. Örültünk, hogy elsőáldozóvá lehettünk. Miközben mi kint voltunk az Atyánál, anya sírt örömében. (Tolnai Bálint): Elsőáldozásunkra a szokásos vasárnapi délelőtti szentmisén került sor. 13-an készültünk erre, előző nap másodszor gyóntunk meg. Nagyon vártuk, hogy magunkhoz vehessük Krisztus Testét és Vérét. Mindenki sokat készült az áldozásra, még le is vizsgáztunk. Nagyon izgultunk, hogy milyen érzés lesz. A szentmise nagyon ünnepélyes volt. A templomot szépen feldíszítették. Sok hívő jött el erre az alkalomra. 8

Minket nagyon megtiszteltek, hogy sokan eljöttek. Az is nagyon ünnepélyes volt, hogy mi is megszólalhattunk valamilyen módon. Köszönetet mondunk István atyának és Gabi néninek, aki a hittanórákon nagyon türelmes volt velünk. A Jóisten áldja meg jóságukért és tartsa meg erőben, egészségben. Az elsőáldozók nevében köszönöm szüleinknek, nagyszüleinknek, barátainknak a segítségét, akik segítették, hogy minden szép és jó legyen. (Képek a nagybajomi és a pálmajori elsőáldozásokról a hátsó borító két oldalán)

Horváthy Alexandra:

Felelősségteljesebb lett az életemaz elsőáldozásóta,és a szertartásának szokása,a gyónás szentségének megismerése.Azt várja tölünk Isten és az Egyház, és mi magunk is, hogy törekedjünk a jóra amit ebben a szentségben kaptunk.


Egyházmegyénk sportnapot tartott június 5-én, szombaton a nagyatádi strand területén, Bálint Gábor atya szervezésével. Plébániánkról mintegy 70-en vettünk részt e rendezvényen. A nap közös imádkozással kezdődött. Az imát és a köszöntő szavakat Tomanek Péter káplán mondta, aki a nagykanizsai Jézus Szíve Templomból érkezett az eseményre. Ezt követően a különféle sportos feladatok kapták a főszerepet. Több kategóriában kipróbálhatták magu-

kat a gyerekek: futball, pingpong, sakk, kalandtúra bajnokság, kosárra dobás, íjjászkodás. Gyermekeink szinte mindenben részt vettek, és szép helyezéseket szereztek. Alsós Lány focicsapatunk (Horváth Alexandra, Pápai Adrienn, Horváth Katalin, Kis Mónika, Herold Zsuzsi, Varga Mária) a II. helyezést, az alsós Fiúk (Czeferner Márk, Horváth József, Meller Lajos, Takács Roland, Kovács Róbert) pedig a III. helyezést érték el. Egyéni

versenyszámban, célba dobásban pedig Pozsonyi Rajmund harmadik osztályos tanuló szintén III. helyezést ért el. Felsős fociban pedig a Kolpingos fiúk állhatottak fel a dobogó legfelső fokára. A versenyzés mellett persze jutott idő a szórakozásra is. A strand medencéiben lehetőség volt az önfeledt lubickolásra, játékra is, amit mindenki kedve szerint igénybe is vett. Kissé fáradtan, de sok szép élménnyel gazdagodva térhettünk haza.

Lukáts Istvánné (2010. június 7. hétfő): A papság évében zarándoklatot szerveztünk. Elhatároztuk, hogy egyházközségünkben szolgált atyák sírjait felkeressük és személyesen találkozunk a nálunk szolgált és jelenleg máshol szolgálatot tevő plébánosainkkal. Június 7-én reggeli órákban indultunk a kényelmes légkondicionált városi busszal. Utazásunk alatt történetekkel emlékeztünk papjankról, a hosszú évek alatt együtt töltött időkre, többünknek volt egy-egy emléke az atyákról amit megosztottunk egymással. Első utunk Kaposvárra vezetett, ahol Pázmány Lajos és Dégi atya sírjait látogattuk meg a Keleti Temetőben. Majd Berzencén Marics Józsefhez, városunk szülöttjéhez, a Credo rendszeres publicisztájához vezetett utunk. Sajnos előre nem látott dolga miatt nem találhattuk otthon, de kedves vendégszeretetben volt részünk és megismerhettük a szép barokk templomát, a benne lévő különleges 18. században készült festményeivel, a felújított kápolnájával. Zala megyébe folytattuk a zarándoklatot, Becsehely szülöttje volt Gerencsér László esperes atya, akinek sírjánál is elidőztünk. A helyi "idegenvezetőink" szívélyes fogadtatásának köszönhetően megismertük Becsehely szintén nagyon szép barokk műemlék templomát. Megkerestük a helyi nevezetességet a kilátót, ami a község szép művelt, rendezett szőlőhegyén magasodik. Aki vállalkozott a három emeletnyi

lépcső meghódításához, gyönyörű zalai dombság látványában gyönyörködhetett. A késő délutáni órákban érkeztünk Nagykanizsára. A nagykanizsai temetőben nyugszanak Radax Dezső és Dr Baca Dezső atyák, akik több évtizeden keresztül szolgáltak Nagybajomban. A zarándoklatra gyertyákkal, koszorúkkal és virágokkal indultunk. A síroknál gyertyákat gyújtottunk virágokat, koszorút helyeztünk el. Imádkoztunk. Megköszöntünk érettünk végzett szolgálatukat, hogy hitünket növelték, szentségekben részesítették elődeinket, bennünket, általuk kerülhettünk közelebb Istenhez. Utolsó állomásunk a nagykanizsai Szent József plébánia volt, ahol nemrég nálunk szolgált Horváth Lóránt plébános atya fogadott bennünket finom pogácsával, itókával. A plébánia épülete gyönyörű, nagyon szépen felújítatta Lóránt atya. A szintén felújított műemlék barokk templomban István atyával együtt celebrált szentmiséjén vettünk részt a nap befejezéseként. Köszönjük Istenem, hogy elmehettünk a zarándoklatra és papság éve alkalmából mi is megemlékezhettünk azokról akik elkísérnek bennünket a bölcsőtől a sírig, akik életüket Istennek szentelték, lelkünket építik, és általuk sok-sok kegyelemben részesülünk. ISTEN ÁLDJA MEG ŐKET!

Hőgye Emőke Elérkezett a várva várt nap (június 19) a plébá- Ágnes babysitterek felügyelete alatt bújócskáztak niánkon. Közösségünk családi partit szervezett és játszottak, amíg a hittanosaink Székelyi András ahol 3-80 éves korig minden korosztály képvisel- tanár úr vezetésével komoly futballmeccset vívtak. tette magát. 30 gyermek vett részt a programun- A fiatalok segítségével a paprikás krumpli is belekon, ahol a kicsik Horváth Veronika és Bartha került a kondérba, amelyet főszakácsunk: Fekete Credo 2010 július-augusztus 9

Csaba megfőzött és gondos „testőrei” nem hagyták magára sem őt, sem a tűzet…Kuckó Lilla vezetésével a fiatalok gitáros énekeket daloltak kedvükre, a felnőttek közben sokat beszélgettek, nótáztak, falatoztak a finom süteményekből, melyet sütöttek. István atya játszott a gyerekekkel és

10

gondoskodott a jókedvről és a hangulatról. Hogy minden rendben legyen addig a „láthatatlan kezek” akikről sosem szól a fáma, kisöpörték a „PARTY HAUST” és berendezték, megterítettek és elmosogattak. Mindenki jól érezte magát.


Anyakönyvi adatok a plébánián: Esküvő:

június 12.:ÁCS–JEBEKTOR ZSOLT és GYÖRGY BEÁTA esküvője. Sok boldogságot kívánunk Nekik fotójuk közlésével

Keresztelések: április4.: RAMÓNA, PÉTER ÉS JÓZSEF – Ignácz József és Orsós Katalin gyermekei – Pálmajor

Gyermekeknek Leszkai András

A görögdinnye Ha akadna köztetek olyan csodabogár, aki csak tanulságos történetet szeret, az még fél füllel se hallgasson ide, mert csalódni fog. A többiek viszont még a tartalék fülüket is kapcsolják be és annyira figyeljenek, mint mikor vendég van náluk, és azt mondják szüleik: „Ti most ne hallgassatok ide, ez nem nektek való, játszatok szépen.” De mielőtt elkezdeném a történetet, egy szót a görögdinnyéről. Rezeda barátom – nyolc–kilenc éves korunkban – görögdinnyét evett nálunk, és egyszer csak azt mondta: „Édes is, hideg is, mégis van baja: a sok mag. Megrontja az élvezetet, hogy folytonosan piszkálgatni meg köpködni kell. Ha nagy leszek, kitermelek olyan fajtát, hogy kettőben lesz egy mag.” A történet pedig azzal kezdődik, amivel végződni szoktak a történetek, csattanóval. Igaz, hogy nem drámai csattanóval, nem is tréfával, hanem csak csattanó pofonnal, – de szíveskedjetek elszenvedni ezt a fogyatékosságát – hiszen én is elszenvedtem a pofont. A történet ugyanis, hogy osztálytársunk Berényi Pista elvette egy elsős papírcsákóját, szaladt vele az iskola udvarán, az elsős meg sírva utána. Útját álltam hát Pistának: „Add vissza neki!”A többiek tüstént körül álltak minket. Egy – két heves szó után Pista pofon csapott engem, én meg jó erősen visszacsaptam. Ekkor ért

oda hozzánk Rezeda. Dicsérőleg veregette a vállam: „Jól van, Moha, derék legény vagy, alaposan visszacsördítettél!”Magam is büszke voltam rá, hogy megvédtem a tekintélyem. Pistát viszont bántotta, hogy ellenséges viszonyba került velem, és délben, amikor Rezeda és én hazafele ballagtunk, odalépett hozzám: „Hallod–e Moha. Most már kibékülhetünk. Pofon vágtalak, visszavágtál, kvittek vagyunk.”És nyújtotta a kezét. Készségesen kezet fogtam vele, de ugyanakkor azt is éreztem, hogy elvörösödöm. Ez a kifejezés ugyanis: „kvittek vagyunk”, világosan tudtatta velem, hogy ugyanolyan helytelenül viselkedtem, mint Pista, ugyanazt cselekedtem, mint ő. Annyira gyötört a szégyenkezés, hogy amikor ismét kettesben maradtam Rezedával, megálltam és nagyon jól esett kimondanom elhatározásom: „Soha többé nem vágok vissza senkit. Mert ha rosszaság a pofon, akkor arra kell törekedni, hogy minél kevesebb jöjjön létre belőle. Ha megtörtént egy baj, és én haragomban, amiért megtörtént, még egy ugyanolyan bajt hozok létre, akkor én nem vagyok épeszű. olyan vagyok, mint valami őrült szakács, aki dühében, mert odaégett a pulykapecsenye, odaégeti a túrós lepényt is.”Látszott Rezeda arcán, hogy tudja, igazam van, mégis ellenségesen, gúnyosan kérdezte: „És elviszed az arcodon a pofont?”„Vagy elviszem, vagy szólok a


11

tanító bácsinak. Szünet idején a szüleinknek. Az ő dolguk a büntetés. Nekem nincs jogom hozzá.”Rezeda a fejét rázta: „Ha pofon vág valaki, az a természetes, hogy visszavágd. Amit te karattyolsz, az nekem magas, azt én nem értem.”„Amit te karattyolsz, az nekem magas „Amit te karatytyolsz, az nekem magas, az nem lehet igaz.”Elnevettem magam, és ezt mondtam: „A–bé–ab, vaskalap, ha megfogod, megharap.”Nevetett Rezeda is: „Ez már igen! Így beszélj! Ilyeneket mondj! Elébe álltam: „Akkor légy szíves, magyarázd meg. Mert ezt bizonyára érted. Mi az a vaskalap? És hogyan lehetséges, hogy harap?”Elvörösödött, dühbe gurult: „Ha nincs is értelme, többet ér, mint az olyan zagyvaság, hogy te ezen túl nem vágsz vissza senkit! Mert igenis, az a természetes, hogy visszavágd!” Három–négy nap múlva Gede Péter pofon vágott engem, s minthogy nem ütöttem vissza, Rezeda megmarkolta a mellemen a ruhát és üvöltött: „Ha azonnal vissza nem vágod, soha többé nem szólok hozzád! Hóbortosokkal nem barátkozom!”Gede Péter természetesen visszapofozatlan maradt, ennél fogva Rezeda dühösen hátat fordított nekem, és aznap már másokkal ballagott haza. Nem tudta meg tehát, hogy Péter, – mert szégyellte magát, amiért nem vágtam vissza – tanítás után odajött hozzám, és bocsánatot kért hirtelenkedéséért. És azt se tudta meg, hogy egy hét múlva nemcsak pofozkodás, de maga a veszekedés is elmaradt, mert Sima Miska, akivel összekaptam, elnevette magát: „Veled nem veszekszem Moha, te veszedelmes ember vagy. ha pofon vágnálak, nem vágsz vissza, és akkor szégyellhetném magam az egész iskola előtt.” Szeptember vége felé azonban egy reggel, iskolába menet mellém lépett Rezeda: „Na, Moha…, most az egyszer még megbocsátok neked. Nem azért, mintha azt hinném, hogy igazad van. ha pofon vág valaki, az a természetes, hogy viszszavágd. Mégis megbocsátok, éppen ezért, mert ilyen hóbortos vagy.” Néhány nappal ezután megállt egy délben Zömök bácsiék kertje előtt, és így szólt: „Nézd csak, te vakrák, itt még nem szedték le a muskotályszilvát”Vizsgálta a házat is és folytatta: „Kitűnő ház! Építészeti remekmű! Mi előbb látjuk meg a fáról, aki kijön belőle, mint ő minket.”S minthogy hallgattam, rám förmedt: „Már megint hóbortoskodol? Azt az egész világ természetesnek tartja, hogy gyermek gyümölcsöt lop. Azt nem is lehet lopásnak nevezni.”Ránéztem: „Akkor miért fontos, hogy milyen a ház?”Zavartan nevetett: „Mert azért a felnőttek mégiscsak tiltják. De csak úgy tessék–lássék. Megszokásból.”Ingattam a fejem: „Nem hiszem. Inkább csak…kényszerűségből elnézik.”És Zömök néni nem nekünk hagyta a szilvát a fán, hanem azért, hogy minél jobban megérjen, mert lekvárt főz belőle.”De Rezeda erre már

nem is felelt, hanem kijelentette: „Ha ebéd után nem jössz ide velem, most már igazán soha többé nem szólok hozzád. Mert akkor te engem tolvajnak tartasz. Pedig az egészen természetes, hogy fiúgyerek szilvát szedjen.”Elmentem hát vele ebéd után. Bemásztunk, felmásztunk, és amikor javában ettük a finom muskotályszilvát, egyszer csak felszólt hozzánk hangosan az utca felől érkező Zömök néni: „Hát ezt ki engedte meg nektek ti csirkefogók?!”Rezeda tüstént ijedten rebegte: „Édesapámnak ne tessék megmondani!”De ekkor már kiáltott a ház felől Zömök bácsi is: „Hagyd őket enni, Jusztikám! Moha engedélyt kért rá!”Zömök néni elbaktatott a ház felé, Rezeda meg leugrott a fáról, és felüvöltött hozzám: „Csaló gazember! Zabálj egyedül, te tisztességes disznó!”És egészen a tanév végéig nem szólt hozzám egy szót sem. Csak a bizonyítvány kiosztás örömös hangulatában csapott nagy kegyesen a vállamra: „Na, még ez egyszer megbocsájtok neked. De nem azért, mintha elismerném, hogy igazad van. Mert, igenis, az természetes, hogy képen csördítsük, aki pofon vágott minket, és igenis az is természetes, hogy a gyerek gyümölcsöt csen.” Elmondtam már nektek, hogy meglátogattam nemrégiben Rezedát és családját. Miskolc környéki házacskájukban. Arról azonban nem beszéltem, hogy a deres szakállú házigazda, az én egykori osztálytársam, két nagy görögdinnyét vágott ketté a vacsora végén. Amikor a másodikat is felvágta, nagyon megörült és így szólt: „Nézd csak, Moha! Ebben a példányban már milyen kevés mag van. Mert harminc év óta mindig csak az ilyen kevés magú dinnyék magvát ültetem el.” Evés közben azonban még abban a kevés magú dinnyében is jócskán találtunk magot, és Rezeda elkedvetlenedett. Hogy megvigasztaljam, figyelmeztettem valamire: „Ne felejtsd el: együtt jár a nemesítéssel, hogy nem máról holnapra megy végbe. Mert makacskodik ám ez a nagy, kemény, zöld kobak, nem nyugszik bele egykönnyen a változásba. Hiszen neki az a természetes, hogy sok magja legyen.”Hálás volt Rezeda a vigasztalásért: „Igazad van, Moha, oktalanság türelmetlenkednem. Az a fontos, hogy folytassa majd a fiam is, meg az unokám is, akkor biztosan legyőzzük ezeket a kemény, zöld kobakokat, és olyan dinnyét termelünk ki, hogy kettőben lesz egy mag.! Ismét jókedvű lett és megsimogatta a fiacskáját, a kis Rezedát: „Mert nekünk ne olyan legyen, ahogyan természetes, hanem olyan legyen, ahogyan jobb.”Eszembe jutott ekkor, hogy mondhatnék valamit, de hallgattam. Ettem a dinnyét. És most se fűzök egyetlen szót se az én öreg barátom kijelentéséhez, hogy még véletlenül se hihesse valamelyik gyanakvó hallgatóm, hogy oktatni akarom valamire.

Humor Az állatgondozó az oroszlánketrec mellett így szól haragos feleségéhez: – Kérlek, drágám, ne csinálj jelenetet az oroszlánok előtt. Nem lesz többé tekintélyem előttük. *** Az iratmegsemmisítő előtt egy papírlappal a kezében toporgó főnök láttán a titkárnő rögtön segít. – Ez egy nagyon fontos dokumentumunk – mondja a főnök. – Be tudja indítani azt a masinát? A titkárnő bekapcsolja a gépet, be12

teszi a papírlapot, megnyomja az indítógombot. – Köszönöm – mondja a főnök, miközben a papír eltűnik a gépben., – Csak egy másolatra van szükségem. *** Megkérdezik a csigától: – Foglalkozása? – Háztartásbeli. *** Orvosnál: – Felírok magának egy kis szenet. Credo 2010 július-augusztus

– Köszönöm szépen, doktor úr, de olajjal tüzelek! *** Pistikét megkérdezi az édesanyja: Mondd, kisfiam, hogy állsz az iskolában? – Nagyon jól, mama! Mindennap másik sarokban. *** Az újdonsült férj megkérdezi a feleségétől: – Mondd, szívem, miért csak térdig vasalod ki a nadrágomat?

Éppen most akartam szólni drágám, hogy meg kellene toldanod a vasalózsinórt. ***

A frissen végzett fiatalember jelentkezik egy munkahelyen: – Szeretném legalul kezdeni – mondja lelkesen – aztán fokozatosan

feljebb és feljebb küzdeni magam. – Ez nálunk sajnos lehetetlen – mondja a főnök –, mi ugyanis kútfúrással foglalkozunk.

Keresztrejtvény

Mit tudsz kiolvasni ebből? (A csillagtól indulj!) g

á

s

z

a

g

é

o

y

g

a

i

s

k

É*

n

v

z

a

a

z

ú

t

a

z

é

l

é

t

!

Jézus a Jó Pásztor. Vigyáz az övéire, és mint a jó pásztor, utánamegy és megkeresi az elkódorgott bárányt is. Kösd össze a pontokat és színezd ki a rajzot a megtalált bárányról!

Összeállította: Lempach Gabriella Recept Tejfölös, ananászos sütemény Hozzávalók: 3 pohár(2dl tejföl), 1db habtejszín( 2dl), 1 csomag habfix, 1 kisebb citrom héja, 1 csomag babapiskóta, 3 evőkanál porcukor, 1 ananász befőtt

Elkészítés: felverjük a tejfölt a fixálóval, a tejfölbe belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a cukrot, összekeverjük, majd beleforgatjuk a tejszínhabot. A babapiskótát belemártjuk cukros tejbe vagy ananászlébe kinek, kinek ízlése szerint és egy szögletes jénainak az aljára tesszük és beborítjuk egy réteg krémmel, ráteszszük az ananászt, majd babapiskótát így rétegezzük, a tetejére krém kerüljön. Egy éjszakára a hűtőben tároljuk és másnap szeletelve fogyasztjuk. Credo 2010 július-augusztus

13

Júliusra és augusztusra tervezett programjainkból

június 29 kedd

1730 SZÜLŐI ÉRTEKEZLET – a táborozó hittanosok szüleinek a plébánián

július 3. szombat

EGYHÁZMEGYEI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ SEGESDEN

(Délelőtt: P. Bakos Rafael Attila OCD tartományfőnök előadása, majd szentmise. Délután: választható programok, szentségimádás, zenés műsor)

július 11-13. PÁLMAJORI ALSÓS HITTANOS GYERMEKEK TÁBOvasárnaptól keddig ROZÁSA A SZENT RITA KATOLIKUS IFJÚSÁGI TÁBORBAN ÚJUDVARON július 20. szombat

MINISTRÁNSOK ÉS ÉNEKKAROSOK KIRÁNDULÁSA A DESEDÁRA

augusztus 2-7. hétfőtől szombatig

A NAGYBAJOMI HITTANOS GYERMEKEK TÁBORA NAGYKANIZSÁN

augusztus 20-22. péntektől vasárnapig

SZENT ISTVÁN NAPOK NAGYBAJOMBAN

Egész napos játék és fürdőzés a somogyszobi ministránsokkal

tervezett programok: augusztus 20-án: 1500 Ökumenikus istentisztelet a kat. templom parkjában 1700 Kiállítás Giczi János szárnyas–oltár képeiből augusztus 21-én: 900–1700 Népi játékok másképpen 1800 A kaposvári Katolikus Fúvószenekar műsora 2000 Eperjes Károly színművész műsora augusztus 22-én: 1600 „Eucharist” – keresztény könnyűzene – koncert 1700 Folklór est (fellépnek: Sebestyén István mesemondó, Csikó Szabolcs, a csillag születik sztárja) 1900 Táncház

Fotók: Kuckó Katalin, Rajkai István, Varró József

Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk: [email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné, Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következő, szeptemberi számunk 2010. szeptember 5-től kapható.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!

14


Elsőáldozás Pálmajorban


15

Elsőáldozás Nagybajomban május 30-án

16


12. évfolyam 7. szám július-augusztus hónap szám A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA. Credo 2010 július-augusztus 1

Recommend Documents