MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Bicsok Balázs, Ambrus Ilona Gizella,
Ambrus Júlia Teréz, Kovács Kata, Turoczki Csongor János, Barabás Nimród István, Bogyó Boróka Éva, Bedő Rebeka, Balló Lehel György, Kovács Panna. (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Biszok Attila Zsolt - Totâlcă Eleonora
Florentina, Nagy Levente - Jakab Mária, Silye Levente - Páll Katalin, Imre József Palkó Ágnes, Deák Csongor - Pál Erika, Kásléder Ferenc - Becher Tünde, Kanyó Gyula - Uzoni Piroska, Bicsok Zoltán Forró Izabella (Szt. József plébánia). Az Úr hazahívta: - Ábrahám Regina, Maksai Katalin, Szabó Krisztina, Kánya Bálint, Szelkuszán Szabolcs, Konnát Imre, Gál Jolán, Szász Erika (Szt. József plébánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! - 2004-ben bérmálás lesz egyházközségünkben. A VIII., IX. és X. osztályosok kerülnek sorra. Amennyiben valaki az előző bérmálásokról lemaradt, most pótolhatja. Az oktatások november 1-től kezdődnek. - Krisztus Király ünnepén déli 12 órakor van a Gyár utcai templom búcsúja. Este 6 órakor a jubiláló házasokat köszöntjük a Szent József templomban.
8
Új évfolyam 54. szám
Imádság Boldog Kalkuttai Terézhez Boldog Kalkuttai Teréz, vágyódva, hogy úgy szeresd Jézust, ahogy még senki sem szerette Őt, egészen Neki adtad önmagad, semmit sem tagadtál meg Tőle. Szűz Mária szeplőtelen szívével egyesülve elfogadtad Jézus hívását, hogy enyhítsd a szeretetért és a lelkekért való szomjúságát, szeretetének hordozójává alakulva a szegények legszegényebbjeiért. Szerető bizalommal és teljes alávetettséggel beteljesítetted akaratát, tanúságot téve a Hozzá tartozás öröméről. Oly bensőségesen egyesültél Jézussal, a megfeszített Jegyeseddel, hogy Ő méltónak talált megosztani veled Szent Szívének halálküzdelmét, melyet a kereszten függve szenvedett. Boldog Kalkuttai Teréz, megígérted, hogy továbbra is elhozod a szeretet fényét a földön élőknek: imádkozz értünk, hogy mi is vágyódjunk Jézus égő szomjúságának enyhítésére, lángolón szeretve Őt, örömmel osztozva szenvedéseiben és egész szívvel szeretve Őt testvéreinkben és nővéreinkben, különösen azokban, akiket a legkevésbé szeretnek és fogadnak el. Amen
Lapunk megjelenését a
támogatta!
2003 október - Mindszent hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Tartsd meg Isten Szentatyánkat! Krisztusban Kedves Testvéreim! Amióta Szent István királyunk a Szentszéknek ajánlotta fel országát, és az elnyert Szent Koronával biztosította Magyarhon függetlenségét a Német-Római Szent Birodalom és a Bizánci Császárság (=Kelet-Római Birodalom) között, azóta áll fenn az 1909-ben alapított Erdélyi Püspökség (mai neve 1932, illetve 1991-től: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség). Ezeréves történelmünkben mindig éreztük a római Pápa, vagyis a Szentatya támogatását. Az egyháztörténészek feladata mindezt összefoglalni, leírni. Országos szinten már megtették, pl. Tower Vilmos könyve a Szentszék és Magyarország kapcsolatáról. Szentatyánk a Pápák lajstromában rendkívüli helyet foglal el, hiszen csak néhány pápa érte el szolgálatában a 25. esztendőt. A régi pápa koronázási szertartása idején bemondták: „Annos Petri non videbis!“ = Szent Péter éveit - a 25 éves római püspökséget - nem látod meg! A Szenthagyomány szerint ugyanis Szent Péter 37 évig volt pápa (Kr. u. 30-67), ebből 12 évet Antiokhia püspöke, majd 25 évig Róma püspöke (Kr. u. 42-67), amelyet vértanúságával zárt le. Ezért lett „pápai“ utódja Róma püspöke, mert utoljára ott működött és halt vértanúhalált. Mivel Szenatyánkat jól ismerik kedves híveink az eltelt 25 év alatt, most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Főegyházmegyénk irányában mennyi jót tett az eltelt időben. II. János Pál pápa fogadta el ISTEN Szolgája MÁRTON Áron püspök lemondását sürgető kérésére 1980-ban, halála előtt öt hónappal! Az eltelt 25 év alatt Erdély püspökeit és segédpüspökeit mind Ő nevezte ki. 1991. augusztus 5-én Ő emelte exempt érsekség rangjára Főegyházmegyénket. A változás után újraalakult a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciája. A Szentatya 1991-ben, 1996-ban és 2003-ban fogadott minket (a CER-t = Conferentia (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
Episcoporum Romaniae) és mindig élénk érdeklődést tanúsított sajátos erdélyi kérdéseink irányában. Az 1999 májusi bukaresti látogatása során - nyilvánosan nem tehette kifejezte fájdalmát, hogy nem látogathatja meg- mint ahogy kértük - Erdélyben, Balázsfalván görög katolikus híveit és a székely Csíksomlyón a négy erdélyi római katolikus egyházmegye híveit! Megértettük, hogy velünk érez, de az egyetemes ökumenikus célkitűzések érdekében elfogadta ezt a korlátozást, kérvén megértésünket. Idei februári utolsó Romániai Katolikus Püspökök „ad limina“ látogatása alkalmával Szentatyánk kifejezte, hogy ismét meglátogat minket, de most már székhelyeinken! Szentatyánk adta az első hivatalos Szentet is Főegyházmegyénknek, amikor Kassán szentté avatta a három kassai vértanút,
köztük Alvinc szülöttjét, Pongrác Szent István jezsuita hitszónokot (Kassa, 1995. július 2-án). Ő avatta boldoggá az első székelyt is Altorjai báró Apor Vilmos győri püspök személyében (Róma, 1997. november 9-én). Ő engedélyezte 1991-ben ISTEN Szolgája MÁRTON Áron püspök boldoggá avatási perét is. A nagy évforduló - Szentatyánk megválasztása és beiktatása „ezüst“ évfordulója alkalmával, kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy imádkozzunk híveinkkel együtt a Szentatya szándékára, amely átöleli az egész világot. Imádkozzunk ŐÉRETTE is, hogy a jó ISTEN tartsa meg Őt a neki rendelt szolgálatban szent Akarata szerint „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára“. dr. Jakubinyi György Erdély érseke
Áprily Lajos versével köszöntünk minden idős testvért, Isten áldását, békéjét és jó „készületet“ kívánva nekik.
Kérés az öregséghez
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben.
a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?“-ra ezt felelni: – Készen.
2
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
Műanyag erősítésű panelházak Tudjuk, hogy a hangyák a föld alatt építenek maguknak otthont. De olyanok is akadnak, amelyek a fatörzseken élnek, és házacskáikat levelekből szabják-varrják. E célból néha két levelet illesztenek egymásba, néha pedig egy levelet sodornak össze. Egyik csoportjuk megfogja a levél hegyét, a másik csoport pedig a nyelét, aztán úgy erőlködnek, hogy megsodorják. S bizony, e parányi rovaroknak ez nem könnyű feladat! Végül egyikük megrágja egy helyen a levél szélét, ott ahol a legkönnyebben hajlítható. Mindannyian a segítségére sietnek, és a siker biztos. Most már csak valahogy össze kell ragasztani vagy varrni a levelet, hogy ne nyíljon szét. Többen látnak hozzá e bonyolult munkához. A hangyák egy csoportja érett hangyalárvákat hoz. A hangyák ezekből apránként ragadós anyagot préselnek ki, ez megkeményedik, és a pók hálójához hasonló fonállá sodródik. A hangyák valamilyen módon a ragadós fonállal „összevarják“ a sodrott leveleket. Nem bújtatják át a tűt a levélen, mert ilyen varróeszközük nincs, hanem a fonál segítségével összeragasztják. Az így készült lakás teljesen megfelel a hangyáknak a trópusi vidékeken, ahol ez a fajta él.
Eddig számbavettük a tényeket. De hogyan értelmezzük ezt a hangyai „bölcsességet“? Egy népszerű lap minden tétovázás nélkül megállapította: „A hangyák nemzedékről nemzedékre adják át egymásnak levélházikójuk építésének titkát. “Az olvasónak azt kellene hinnie, hogy valamikor réges-régen egy hangya feltalálta ezt a módszert, aztán megtanította rá a fiát, az meg az övét, és így szépen sorjában. A bökkenő csak a következőben van: amíg az öreg hangyák, az úgynevezett dolgozók építkeznek, a fiatalok, az úgynevezett hangyalárvák még az igazak álmát alusszák. Őket az öregek a ragadós cérna gyártóiként használják. Ezek a fiatalok – noha sehol nem tanulták ezt a szakmát –, amint szükség mutatkozik cérnára, tévedhetetlen pontossággal húzzák ki a szálat lárváikból. Mindentől furcsább, hogy e „bölcs“ élőlényfajta, mióta csak él, semmi egyebet nem talált fel, csak a levélhajtogatást és a ragasztást, az egyetlenegy, mindig egyforma eljárást. Ezt a tervszerű otthonlétesítést pontosan meghatározott célból ötlötték ki, az építkezés során tökéletesen felhasználják a rendelkezésükre álló eszközöket. Ha pedig ezt nem maguk a hangyák tervezik (ha tudjuk, hogy a Természet semmit nem képes tervezni, mert valójában nem egyéb, mint az öntudatlan, értelmetlen élőlények halmaza, s ha még eszünkbe jut, hogy e hangyamunkába az ember nem avatkozott bele), mi más marad hátra, mint hogy komolyabban elgondolkozzunk, nem látjuk-e mindebben a Bölcsesség kezét, a Bölcsességét, aki olyan tökéletesen gondoskodott minden hangyáról... Zivko Kustic 7
(folytatás az ötödik oldalról)
nyomorúság világába.” A másokért való élethez szükséges erőnk forrása az Istennel való mindennapi találkozásunk, különösen a szentáldozás. „A szentmise lelki eledel, mely táplál. Nélküle nem élhetném meg életem egyetlen napját, egyetlen óráját sem. Jézus a kenyér színében jön a misében hozzám, a város nyomornegyedeiben, az összetört testekben, az elhagyott gyermekekben találhatjuk és tapinthatjuk meg a mi Krisztus urunkat.” Különös tisztelettel vannak a Boldogságos Szűz Mária iránt. A Misszió így terjed egész Indiában, s lassan az ország határait is túllépi. Nemcsak az egyházi hatóságok ismerik el Teréz Anya áldásos művét, hanem a világi hatóságok is felfigyelnek s a legmagasabb kitüntetésekkel jutalmazzák a nagy művet. 1979. november 9-én a Béke Nobel-díjjal is kitüntették. Az ünnepi ebéden Teréz anya ezt mondotta: „Nem tehetem meg nyugodt lelkiismeretttel, hogy vendégeskedjem és lakomázzam, amikor tudom, hogy sok fivérem és nővérem még ma éhen hal. Megelégszem egy darab kenyérrel és egy pohár vízzel.” Az indiai miniszterelnök így köszöntötte: „Teréz Anya ötven évvel ezelőtt jött Indiába. Ittléte nagy szerencse hazánkra nézve: Csak Indiában 56 ezer bélpoklosról gondoskodik, s rajtuk kívül még nagyszámú szegényről és kitaszított emberről. Csak egy Shakespeare vagy egy Milton tudná leírni Indiáért tett szolgálatát. Az ő emberiségszolgálata egyedülálló, semmihez sem mérhető.” A díj átadásakor megkérdezte egy újságíró, mit üzen az albán népnek: „Szeressék egymást. Honosítsák meg újra az imádkozást az otthonokban, mert ahol fohász hangzik el, ott az emberek kölcsönös szeretetben és békességben élnek.” Számunkra is megfontolandó felhívás! Így vall: „Meggyőződésem, hogy szépen kell az életünket leélnünk, hisz velünk van Krisztus és szeret bennünket. Ha erre gondolnánk, mi is szeretni kezdenénk egymást, ahogy ő szeret bennünket, nem nagy tettekben, hanem apróságokban nyilvánítanánk ki nagy szeretetünket.“ A változás után városunkban is megalapította a Szeretet Misszináriusainak házát, s egyszer volt alkalmunk fogadni Őt, s találkozni Vele. Már akkor úgy éreztük, hogy egy földön járó szent van velünk. S az is volt. Az Isten által meggyújtott lobogó gyertya, Teréz anya, nyolvcanhét éven át lobogott, másoknak világítva, az evangéliumban meghirdetett és hozott fénnyel, a szeretet jótetteivel. 1997. szeptember 5-én halt meg, s tért haza Ahhoz, Akit itt a földön tetteivel, imádságos lelkületével szolgált és megdicsőített. S lám a hű és okos szolgálót az Isten megdicsőítette, halála után egy évvel már sírjánál csodálatos gyógyulások történtek s beindult a boldoggáavatása, amely éppen a Missziók Vasárnapján 2003. október l9-én vált teljessé. TALÁLKOZÁSUNKKOR AZT KÉRTE, IMÁDKOZZUNK ÉRTE és a Rendért, a szegényekért. Most mi kérjük, hogy Boldog Kalkuttai Teréz Anya imádkozzál értünk, hogy az evangélium fénye sötét korunkat is beragyogja. Szabó Lajos Plébános
Teréz Anya kézírása
Boldog Kalkuttai Teréz, könyörögj érettünk!
Az áldás Csak az áldhat, akinek hatalma van. Csak az áldhat, aki teremtő erővel rendelkezik. Csak az Isten áldhat. Áldva tekint Isten az ő teremtményeire. Nevükön szólítja őket. Mindenható szeretete a teremtmény szívére, a legmélyebb lényegére irányul, és Isten kezéből árad a termékenyítő, nevelő, gyógyító, megszentelő erő: „Rátok akarok tekinteni, és fejlődésnek akarlak indítani benneteket.“ Csak az Isten áldhat. Mert az áldás rendelkezés azzal, ami létezik és ami tevékenykedik. Az áldás a teremtés Urának hatalmi szózata, jövendölés és ígéret a gondviselés Urától. Az áldás jó sorsot jelent. Nietzsche a lázadás szavát mondta ki ezzel: „Imádkozókból áldásadókká kell lennünk.“ Ő jól tudta, mit akart ezzel mondani. Csak az Isten áldhat, mert Ő az élet Ura. Mi ezzel szemben természetünknél fogva, lényegesen, kérők vagyunk. Az áldás ellentéte az átok. Ez a halál ítélete, a szerencsétlenség pecsétje. Ez is egy arcra, egy szívre irányul. Ez azonban annak az Úrnak a parancsa, aki elzárja az élet forrását. De Isten részt juttatott ebből az áldó és átkozó hatalomból mindazoknak is, akiknek hivatása az életfakasztás. A szülőknek: „Az atya áldása házat épít a gyermekeknek;“ és a papnak. Ezeknek a hivatása, hogy természeti és kegyelmi életet fakasszanak. Erre vannak rendelve természetüknél fogva, hivatásuknál fogva. És valaki hatalmat nyerhet az áldásra, ha maga egészen megtisztul, ha már nem önmagát keresi, hanem mindenestül a lélek szolgálatába akar állni. De az áldás hatalma azért mindig csak az Istentől jön. Elapad, ha valaki azzal az igénnyel áll elő, hogy a saját erejéből adja az áldást. Mivoltunknál fogva mi csak kérelmezők vagyunk. Áldásosztókká csak Isten kegyelméből leszünk. Éppúgy, mint
ahogy az igazi parancsolásra is csak Isten kegyelméből van hatalmunk. És ami áll az áldó hatalomra, az áll az átkozó hatalomra is: „Az anya átka lerombolja őket,“ „a házakat“, az életet, az üdvösséget. Amit a természet itt csak jelképez, az válik teljessé a kegyelemben. Mert ami az áldásban tulajdonképpen hatékony, ami tulajdonképpen benne ármlik az igazi áldásban, a lényegesben, aminek minden természeti áldás csak jelképe, az az Istennek saját élete. Isten önmagával áld. Önmagát adja az áldásban. Az Ő áldása isteni életet fakaszt: „az isteni természet részeseivé tesz minket.“ Ez azonban kegyelem, tisztára ajándék, amelyet Krisztusban kaptunk. Ilyen az az áldás, amelyben Isten önmagát adja nekünk a kereszt jele által. Az isteni áldásnak ezt az erejét adta meg mindazoknak, akik Őt képviselik. A keresztény házasság titka révén megkapták az atya és az anya. A papszentelés által a pap. A keresztség titka és a bérmálás királyi papsága által az részesült benne, aki „szereti az Istent teljes szívéből, egész lelkéből, minden erejéből és szereti felebarátját is, mint önmagát.“ Mindezeknek megadta az Isten az Ő saját életével való megáldásnak hatalmát. Mindegyiknek különböző módon, hivatásának megfelelően. Az áldás a kéz által, a kéznek mozdulata által jut kifejezésre. Az áldó kéz a fejen nyugszik a bérmálásnál és a papszentelésnél, hogy rajta keresztül áradjon át az, ami felülről jön, ami az Istenből fakad. A kéz rajzolja a homlokomra a kereszt jelét, vagy formálja az ember felett, hogy általa kiáradjon Isten gazdagsága. Mert a kéz az, amely oszt, ő teremt, ő formál, ő ajándékoz. A legnagyobb áldás azonban, ha magával a Legszentebbel történik, Krisztus testével az Oltáriszentségben. De ezt igen nagy tisztelettel és titoknak kijáró fegyelmezettséggel kell végezni. Romano Guardini
3 6
Kalkuttai Teréz Anya A közmondás azt mondja, az alma nem esik messze a fájától. Hogy valaki életét megismerhessük, leghelyesebb visszatérni a tőhöz, amelyből a hajtás sarjad. Ganxha Agnes Bojaxhiu 1910. augusztus 27-én született, egy olyan családba, ahol olyan értékeket tanult, amelyek később életmeghatározók lesznek Teréz Anya számára. Teréz anya erről később így vall: „Édesapám így tanított: Kedves leányom, sohase egyél úgy, hogy kenyeredet meg ne osszad mással.“ Házukba gyakran betért egy nyolcvanéves anyóka. Az apai intelem ez volt a gyermekek számára: szépen, szeretettel fogadjátok őt. Ebben a családban a katolikus szellem élt! „A mi családunk – írja Teréz anya – szorosan kötődött a katolikus egyházhoz. Házunk közel állt a templomhoz, nemcsak a valóságban, hanem a szívük szerint is.” Erről a körről így vall: „Boldog család volt a mi családunk, sok örömet, szeretetet és békés gyermekkort adott. Noha nem jártam katolikus iskolába, a család és később a plébánia is egészséges, mélyen vallásos nevelést adott.” A három testvér hamar elveszítette a családfőt, édesapjukat. Teréz anya ekkor nyolc éves volt. „Az én édesanyám – emlékszik vissza egyik testvér (Lázár) – nagyon erős, kitartó asszony volt. Ugyanakkor szelídség, nyájasság, nemesség áradt belőle és együttérzett a szegényekkel. Istenfélő volt. (Ganxha Teréz anya sokban hasonlított rá.) Jól nevelt bennünket, kevés szóval, inkább példamutatással. Különösen a mély vallásosságot oltotta anyánk belénk. Minden este együtt imádkoztunk, együtt jártunk a májusi ájtatosságra is. A család nagy tisztelője volt a Szent Szűznek. Teréz Anya így emlékezik a gyerekkori otthonról: ”A környékbeli szegények jól ismerték házunkat. Soha senki sem távozott tőlünk üress kézzel. Mindig, mindennap ott ült velünk egy-egy idegen az asztalnál. Kezdetben még megkérdeztük édesanyánkat, hogy kik ezek az emberek? Így válaszolt: Rokonságunk és atyafiságunk”. Amikor felnőttem, rájöttem, hogy szegények, nincstelenek voltak, és hogy édesanyám táplálta őket. Az özvegy édesanya nagy gondot fordított gyermekei iskoláztatására is. Ganxha Teréz anya gimnáziumban járt, bejelentette, hogy szerzetbe óhajt lépni. Édesanyja először ellenezte, de később így szólt: ”Jól van, leánykám, menjél, de ügyelj arra, hogy egyedül Krisztusé, Istené legyél.” 1928. szeptember 26-án indult el otthonról, búcsúztatására nagy sokadalom gyűlt össze. A Loretói Boldogságos Szűz Mária Rend várta őt. Sokan feltették a kérdést: Mi lesz ezzel a fiatal leánnyal ott Indiában, abban a távoli idegen országban? A katolikus missziók című újság erről az eseményről így ír: „Ganxha Bojaxhiu szkopjei születésű albán lányt Isten hívása a gimnáziumban érte. S ahogyan Péter valamikor otthagyta hajóját, úgy Ganxha is elhagyta könyveit, és Isten nevében útra kelt. Az emberek elcsodálkoztak, hiszen Ganxha osztályának első tanulója volt, mindenki tiszteletét élvezte, ő volt a katolikus egyesület és a templomi kórus lelke. Távozásával űr keletkezett. A szkopjei állomáson több száz ember búcsúztatta.. Meghatódottságában mindenki sírt.” Zágrábon keresztül Dublin közelébe vezetett útja, hogy 1928. december elsején elinduljon India felé. A noviciátus Dardzsilingben volt. A Kis Jézus Mária Teréziája 1929. január 23-án lépett be a noviciátusba, 1931. május 25-én tette le az ideiglenes szerzetesi fogadalmat. Azonnal el is küldték egy egészségügyi központba. Itt ismerkedett meg a legnyomorúságosabb emberekkel. Innen Kalkuttába kellett mennie (1935), hogy befejezze tanulmányait s tanári oklevelet szerezzen. Kalkuttában két iskolában is tanított s amíg egyikből a másikba átment, volt alkalma megismerkedni Kalkutta nyomorával. Biztos az, hogy ezek az utak nagyban befolyásolták további hivatását s annak alakulását. (folytatása az ötödik oldalon)
4
Örök fogadalmát 1937 május végén tette le Dardzsilingben. A fogadalom után visszatért Kalkuttába, amelynek egyik elővárosában, Entallyban, iskolaigazgató lesz. De látva az emberek leírhatatlan nyomorát, állandóan gyötrődött. Nagyon megrendítette az utcákon fekvő halottak látványa. Többször feltette magában a kérdést, kik miatt is jött ő a misszióba? Mindig világosabban hallotta lelke mélyén a választ: „A te hivatásod a szegények szolgálata, a szegények között a legszegényebbeké.” S az új meghívás 1946. szeptember 10-én történt. Így számol be erről: „1946. szeptember 10-én vonaton utaztam Dardzsiling felé. A Himalája lábánál meghallottam Isten hangját. Az utasítás világos volt: Ki kell költöznöm a zárdából, hogy velük együtt élve segíthessem a szegényeket. Az a meghagyás, parancs, meggyőző volt számomra. Tudtam, mit kell tennem, csak azt nem tudtam, hogyan”. Így vall továbbá: „Nem fontos, milyen hívás volt. Ez Isten és az én ügyem, de egy dolog nagyon is fontos: Isten mindenkit különleges módon hív. És ebben nekünk semmilyen érdemünk nincs. A lényeg az, hogy eleget tegyünk a hívásnak. Mint ahogy azokban a nehéz és dramatikus pillanatokban, most is meg vagyok róla győződve, hogy a jó Isten műve volt, nem az enyém. S mivel Isten műve, tudtam, hogy sok jó árad majd belőle a világra. És valóban így van.“ A pápai engedély l948. augusztus 7-én érkezett meg s másnap Teréz anya elhagyta a kolostort. Levetette szerzetesnői ruháját, szegényes szárit öltött magára, lábát a legegyszerűbb saruba bújtatta. Ahogy becsukódott mögötte a kolostor kapuja, egyes-egyedül találta magát az utcán. Nagyon jól tudta, miért és kiért, csak azt nem tudta, HOGYAN. Betegápoló tanfolyamot végez, s ez év karácsonyára visszatér Kalkuttába, hogy megkezdje áldásos munkáját. A kezdeti nehézségek fogalmaztatták meg szívében a következő imádságot: „Ó, Istenem,Te vagy nekem mindenem. Rendelkezz velem kedved szerint. Kivezettél a zárdából, ahol némi hasznomat vették, most vezess a Te akaratod szerint.“ 1950-ben már heten tevékenykedtek. Így születik meg a gondolat az új szerzetesrendről. A lényege ennek: A mi küldetésünk a szegények legszegényebbjeinek megmentéséből és oktatásából áll. Nevünk: A SZERETET MISSZIONÁRIUSAI. „Isten a szeretet, a misszionárius nővérnek a szeretet misszionáriusának kell lennie. Lelkülete legyen szeretetteljes, és ezt kell kifejlesztenie mások lelkében is, keresztényekében és nem keresztényekében egyaránt. l950. október hetedikén jóváhagyták a rendet, s most már hivatalosan is folytathatták Teréz anya s apácatársai azt az áldozatos és gyümölcsöző munkát, amelynek az egész világ tanúja és csodálója. Bár a szegények legszegényebbjeit akarják szolgálni, Teréz anya egy alkalommal így ír: „Mi nem szociális munkások vagyunk. Mi Isten örömét és szeretetét akarjuk nyújtani az embereknek. Az Istent, aki általunk szereti őket. Így szeretjük mi is Istent, általuk szolgáljuk őt. A szegények tárták fel előttünk, mit jelent szeretni az Istent és szolgálni Őt. A szegények sokkal többet nyújtanak a nővéreknek, mint a nővérek a szegényeknek – szokta mondani. Mindannyian egészen Istenre, a Gondviselésre hagyatkoznak. „Az államtól nem kapunk állandó támogatást, külön jövedelemforrásaink nincsenek. Csak az Istenbe vetett biztonságérzetünk és a remény éltet bennünket. Isten törődik a virágokkal, a füvekkel, a madarakkal, az egész világgal. Ő fog törődni a szegényeinkkel is.” Nekünk szegényeknek kell lennünk, hogy mind anyagi, mind lelki téren szabadok lehessünk. Szabadságra van szükségünk, a minket körülvevő emberek szabadságára, nehogy a bőség rabjaivá váljunk. Senki sem kényszeríthet bennünket gazdagodásra. Önként kell vállalnunk a szegénységet. Krisztus is azt választotta. Ha valóban Krisztuséi akarunk lenni, akkor nekünk is szegényeknek kell lennünk. Az Isteni gondviselés segíti, hogy haldoklók háza, menhely és árvaház, a leprások kórháza rövidesen működjön Kalkuttában. Felveszik a harcot a magzatelhajtás ellen is. Mi volt Teréz anya titka? - kérdezhetné valaki. Az ima és az elmélkedés. Hatalmas szerepet játszott életében és művének fejlődésében az imádság: „A szentmise és a napi áldozás isteni eledel és személyes találkozás Krisztussal. A nővérek számára ezek a nap legfontosabb pillanatai. A szerzetesek Istennel és Krisztusssal megerősödve mennek munkába a szegények és a leprások közé, a legnagyobb (folytatása a hatodik oldalon)
5
Kalkuttai Teréz Anya A közmondás azt mondja, az alma nem esik messze a fájától. Hogy valaki életét megismerhessük, leghelyesebb visszatérni a tőhöz, amelyből a hajtás sarjad. Ganxha Agnes Bojaxhiu 1910. augusztus 27-én született, egy olyan családba, ahol olyan értékeket tanult, amelyek később életmeghatározók lesznek Teréz Anya számára. Teréz anya erről később így vall: „Édesapám így tanított: Kedves leányom, sohase egyél úgy, hogy kenyeredet meg ne osszad mással.“ Házukba gyakran betért egy nyolcvanéves anyóka. Az apai intelem ez volt a gyermekek számára: szépen, szeretettel fogadjátok őt. Ebben a családban a katolikus szellem élt! „A mi családunk – írja Teréz anya – szorosan kötődött a katolikus egyházhoz. Házunk közel állt a templomhoz, nemcsak a valóságban, hanem a szívük szerint is.” Erről a körről így vall: „Boldog család volt a mi családunk, sok örömet, szeretetet és békés gyermekkort adott. Noha nem jártam katolikus iskolába, a család és később a plébánia is egészséges, mélyen vallásos nevelést adott.” A három testvér hamar elveszítette a családfőt, édesapjukat. Teréz anya ekkor nyolc éves volt. „Az én édesanyám – emlékszik vissza egyik testvér (Lázár) – nagyon erős, kitartó asszony volt. Ugyanakkor szelídség, nyájasság, nemesség áradt belőle és együttérzett a szegényekkel. Istenfélő volt. (Ganxha Teréz anya sokban hasonlított rá.) Jól nevelt bennünket, kevés szóval, inkább példamutatással. Különösen a mély vallásosságot oltotta anyánk belénk. Minden este együtt imádkoztunk, együtt jártunk a májusi ájtatosságra is. A család nagy tisztelője volt a Szent Szűznek. Teréz Anya így emlékezik a gyerekkori otthonról: ”A környékbeli szegények jól ismerték házunkat. Soha senki sem távozott tőlünk üress kézzel. Mindig, mindennap ott ült velünk egy-egy idegen az asztalnál. Kezdetben még megkérdeztük édesanyánkat, hogy kik ezek az emberek? Így válaszolt: Rokonságunk és atyafiságunk”. Amikor felnőttem, rájöttem, hogy szegények, nincstelenek voltak, és hogy édesanyám táplálta őket. Az özvegy édesanya nagy gondot fordított gyermekei iskoláztatására is. Ganxha Teréz anya gimnáziumban járt, bejelentette, hogy szerzetbe óhajt lépni. Édesanyja először ellenezte, de később így szólt: ”Jól van, leánykám, menjél, de ügyelj arra, hogy egyedül Krisztusé, Istené legyél.” 1928. szeptember 26-án indult el otthonról, búcsúztatására nagy sokadalom gyűlt össze. A Loretói Boldogságos Szűz Mária Rend várta őt. Sokan feltették a kérdést: Mi lesz ezzel a fiatal leánnyal ott Indiában, abban a távoli idegen országban? A katolikus missziók című újság erről az eseményről így ír: „Ganxha Bojaxhiu szkopjei születésű albán lányt Isten hívása a gimnáziumban érte. S ahogyan Péter valamikor otthagyta hajóját, úgy Ganxha is elhagyta könyveit, és Isten nevében útra kelt. Az emberek elcsodálkoztak, hiszen Ganxha osztályának első tanulója volt, mindenki tiszteletét élvezte, ő volt a katolikus egyesület és a templomi kórus lelke. Távozásával űr keletkezett. A szkopjei állomáson több száz ember búcsúztatta.. Meghatódottságában mindenki sírt.” Zágrábon keresztül Dublin közelébe vezetett útja, hogy 1928. december elsején elinduljon India felé. A noviciátus Dardzsilingben volt. A Kis Jézus Mária Teréziája 1929. január 23-án lépett be a noviciátusba, 1931. május 25-én tette le az ideiglenes szerzetesi fogadalmat. Azonnal el is küldték egy egészségügyi központba. Itt ismerkedett meg a legnyomorúságosabb emberekkel. Innen Kalkuttába kellett mennie (1935), hogy befejezze tanulmányait s tanári oklevelet szerezzen. Kalkuttában két iskolában is tanított s amíg egyikből a másikba átment, volt alkalma megismerkedni Kalkutta nyomorával. Biztos az, hogy ezek az utak nagyban befolyásolták további hivatását s annak alakulását. (folytatása az ötödik oldalon)
4
Örök fogadalmát 1937 május végén tette le Dardzsilingben. A fogadalom után visszatért Kalkuttába, amelynek egyik elővárosában, Entallyban, iskolaigazgató lesz. De látva az emberek leírhatatlan nyomorát, állandóan gyötrődött. Nagyon megrendítette az utcákon fekvő halottak látványa. Többször feltette magában a kérdést, kik miatt is jött ő a misszióba? Mindig világosabban hallotta lelke mélyén a választ: „A te hivatásod a szegények szolgálata, a szegények között a legszegényebbeké.” S az új meghívás 1946. szeptember 10-én történt. Így számol be erről: „1946. szeptember 10-én vonaton utaztam Dardzsiling felé. A Himalája lábánál meghallottam Isten hangját. Az utasítás világos volt: Ki kell költöznöm a zárdából, hogy velük együtt élve segíthessem a szegényeket. Az a meghagyás, parancs, meggyőző volt számomra. Tudtam, mit kell tennem, csak azt nem tudtam, hogyan”. Így vall továbbá: „Nem fontos, milyen hívás volt. Ez Isten és az én ügyem, de egy dolog nagyon is fontos: Isten mindenkit különleges módon hív. És ebben nekünk semmilyen érdemünk nincs. A lényeg az, hogy eleget tegyünk a hívásnak. Mint ahogy azokban a nehéz és dramatikus pillanatokban, most is meg vagyok róla győződve, hogy a jó Isten műve volt, nem az enyém. S mivel Isten műve, tudtam, hogy sok jó árad majd belőle a világra. És valóban így van.“ A pápai engedély l948. augusztus 7-én érkezett meg s másnap Teréz anya elhagyta a kolostort. Levetette szerzetesnői ruháját, szegényes szárit öltött magára, lábát a legegyszerűbb saruba bújtatta. Ahogy becsukódott mögötte a kolostor kapuja, egyes-egyedül találta magát az utcán. Nagyon jól tudta, miért és kiért, csak azt nem tudta, HOGYAN. Betegápoló tanfolyamot végez, s ez év karácsonyára visszatér Kalkuttába, hogy megkezdje áldásos munkáját. A kezdeti nehézségek fogalmaztatták meg szívében a következő imádságot: „Ó, Istenem,Te vagy nekem mindenem. Rendelkezz velem kedved szerint. Kivezettél a zárdából, ahol némi hasznomat vették, most vezess a Te akaratod szerint.“ 1950-ben már heten tevékenykedtek. Így születik meg a gondolat az új szerzetesrendről. A lényege ennek: A mi küldetésünk a szegények legszegényebbjeinek megmentéséből és oktatásából áll. Nevünk: A SZERETET MISSZIONÁRIUSAI. „Isten a szeretet, a misszionárius nővérnek a szeretet misszionáriusának kell lennie. Lelkülete legyen szeretetteljes, és ezt kell kifejlesztenie mások lelkében is, keresztényekében és nem keresztényekében egyaránt. l950. október hetedikén jóváhagyták a rendet, s most már hivatalosan is folytathatták Teréz anya s apácatársai azt az áldozatos és gyümölcsöző munkát, amelynek az egész világ tanúja és csodálója. Bár a szegények legszegényebbjeit akarják szolgálni, Teréz anya egy alkalommal így ír: „Mi nem szociális munkások vagyunk. Mi Isten örömét és szeretetét akarjuk nyújtani az embereknek. Az Istent, aki általunk szereti őket. Így szeretjük mi is Istent, általuk szolgáljuk őt. A szegények tárták fel előttünk, mit jelent szeretni az Istent és szolgálni Őt. A szegények sokkal többet nyújtanak a nővéreknek, mint a nővérek a szegényeknek – szokta mondani. Mindannyian egészen Istenre, a Gondviselésre hagyatkoznak. „Az államtól nem kapunk állandó támogatást, külön jövedelemforrásaink nincsenek. Csak az Istenbe vetett biztonságérzetünk és a remény éltet bennünket. Isten törődik a virágokkal, a füvekkel, a madarakkal, az egész világgal. Ő fog törődni a szegényeinkkel is.” Nekünk szegényeknek kell lennünk, hogy mind anyagi, mind lelki téren szabadok lehessünk. Szabadságra van szükségünk, a minket körülvevő emberek szabadságára, nehogy a bőség rabjaivá váljunk. Senki sem kényszeríthet bennünket gazdagodásra. Önként kell vállalnunk a szegénységet. Krisztus is azt választotta. Ha valóban Krisztuséi akarunk lenni, akkor nekünk is szegényeknek kell lennünk. Az Isteni gondviselés segíti, hogy haldoklók háza, menhely és árvaház, a leprások kórháza rövidesen működjön Kalkuttában. Felveszik a harcot a magzatelhajtás ellen is. Mi volt Teréz anya titka? - kérdezhetné valaki. Az ima és az elmélkedés. Hatalmas szerepet játszott életében és művének fejlődésében az imádság: „A szentmise és a napi áldozás isteni eledel és személyes találkozás Krisztussal. A nővérek számára ezek a nap legfontosabb pillanatai. A szerzetesek Istennel és Krisztusssal megerősödve mennek munkába a szegények és a leprások közé, a legnagyobb (folytatása a hatodik oldalon)
5
(folytatás az ötödik oldalról)
nyomorúság világába.” A másokért való élethez szükséges erőnk forrása az Istennel való mindennapi találkozásunk, különösen a szentáldozás. „A szentmise lelki eledel, mely táplál. Nélküle nem élhetném meg életem egyetlen napját, egyetlen óráját sem. Jézus a kenyér színében jön a misében hozzám, a város nyomornegyedeiben, az összetört testekben, az elhagyott gyermekekben találhatjuk és tapinthatjuk meg a mi Krisztus urunkat.” Különös tisztelettel vannak a Boldogságos Szűz Mária iránt. A Misszió így terjed egész Indiában, s lassan az ország határait is túllépi. Nemcsak az egyházi hatóságok ismerik el Teréz Anya áldásos művét, hanem a világi hatóságok is felfigyelnek s a legmagasabb kitüntetésekkel jutalmazzák a nagy művet. 1979. november 9-én a Béke Nobel-díjjal is kitüntették. Az ünnepi ebéden Teréz anya ezt mondotta: „Nem tehetem meg nyugodt lelkiismeretttel, hogy vendégeskedjem és lakomázzam, amikor tudom, hogy sok fivérem és nővérem még ma éhen hal. Megelégszem egy darab kenyérrel és egy pohár vízzel.” Az indiai miniszterelnök így köszöntötte: „Teréz Anya ötven évvel ezelőtt jött Indiába. Ittléte nagy szerencse hazánkra nézve: Csak Indiában 56 ezer bélpoklosról gondoskodik, s rajtuk kívül még nagyszámú szegényről és kitaszított emberről. Csak egy Shakespeare vagy egy Milton tudná leírni Indiáért tett szolgálatát. Az ő emberiségszolgálata egyedülálló, semmihez sem mérhető.” A díj átadásakor megkérdezte egy újságíró, mit üzen az albán népnek: „Szeressék egymást. Honosítsák meg újra az imádkozást az otthonokban, mert ahol fohász hangzik el, ott az emberek kölcsönös szeretetben és békességben élnek.” Számunkra is megfontolandó felhívás! Így vall: „Meggyőződésem, hogy szépen kell az életünket leélnünk, hisz velünk van Krisztus és szeret bennünket. Ha erre gondolnánk, mi is szeretni kezdenénk egymást, ahogy ő szeret bennünket, nem nagy tettekben, hanem apróságokban nyilvánítanánk ki nagy szeretetünket.“ A változás után városunkban is megalapította a Szeretet Misszináriusainak házát, s egyszer volt alkalmunk fogadni Őt, s találkozni Vele. Már akkor úgy éreztük, hogy egy földön járó szent van velünk. S az is volt. Az Isten által meggyújtott lobogó gyertya, Teréz anya, nyolvcanhét éven át lobogott, másoknak világítva, az evangéliumban meghirdetett és hozott fénnyel, a szeretet jótetteivel. 1997. szeptember 5-én halt meg, s tért haza Ahhoz, Akit itt a földön tetteivel, imádságos lelkületével szolgált és megdicsőített. S lám a hű és okos szolgálót az Isten megdicsőítette, halála után egy évvel már sírjánál csodálatos gyógyulások történtek s beindult a boldoggáavatása, amely éppen a Missziók Vasárnapján 2003. október l9-én vált teljessé. TALÁLKOZÁSUNKKOR AZT KÉRTE, IMÁDKOZZUNK ÉRTE és a Rendért, a szegényekért. Most mi kérjük, hogy Boldog Kalkuttai Teréz Anya imádkozzál értünk, hogy az evangélium fénye sötét korunkat is beragyogja. Szabó Lajos Plébános
Teréz Anya kézírása
Boldog Kalkuttai Teréz, könyörögj érettünk!
Az áldás Csak az áldhat, akinek hatalma van. Csak az áldhat, aki teremtő erővel rendelkezik. Csak az Isten áldhat. Áldva tekint Isten az ő teremtményeire. Nevükön szólítja őket. Mindenható szeretete a teremtmény szívére, a legmélyebb lényegére irányul, és Isten kezéből árad a termékenyítő, nevelő, gyógyító, megszentelő erő: „Rátok akarok tekinteni, és fejlődésnek akarlak indítani benneteket.“ Csak az Isten áldhat. Mert az áldás rendelkezés azzal, ami létezik és ami tevékenykedik. Az áldás a teremtés Urának hatalmi szózata, jövendölés és ígéret a gondviselés Urától. Az áldás jó sorsot jelent. Nietzsche a lázadás szavát mondta ki ezzel: „Imádkozókból áldásadókká kell lennünk.“ Ő jól tudta, mit akart ezzel mondani. Csak az Isten áldhat, mert Ő az élet Ura. Mi ezzel szemben természetünknél fogva, lényegesen, kérők vagyunk. Az áldás ellentéte az átok. Ez a halál ítélete, a szerencsétlenség pecsétje. Ez is egy arcra, egy szívre irányul. Ez azonban annak az Úrnak a parancsa, aki elzárja az élet forrását. De Isten részt juttatott ebből az áldó és átkozó hatalomból mindazoknak is, akiknek hivatása az életfakasztás. A szülőknek: „Az atya áldása házat épít a gyermekeknek;“ és a papnak. Ezeknek a hivatása, hogy természeti és kegyelmi életet fakasszanak. Erre vannak rendelve természetüknél fogva, hivatásuknál fogva. És valaki hatalmat nyerhet az áldásra, ha maga egészen megtisztul, ha már nem önmagát keresi, hanem mindenestül a lélek szolgálatába akar állni. De az áldás hatalma azért mindig csak az Istentől jön. Elapad, ha valaki azzal az igénnyel áll elő, hogy a saját erejéből adja az áldást. Mivoltunknál fogva mi csak kérelmezők vagyunk. Áldásosztókká csak Isten kegyelméből leszünk. Éppúgy, mint
ahogy az igazi parancsolásra is csak Isten kegyelméből van hatalmunk. És ami áll az áldó hatalomra, az áll az átkozó hatalomra is: „Az anya átka lerombolja őket,“ „a házakat“, az életet, az üdvösséget. Amit a természet itt csak jelképez, az válik teljessé a kegyelemben. Mert ami az áldásban tulajdonképpen hatékony, ami tulajdonképpen benne ármlik az igazi áldásban, a lényegesben, aminek minden természeti áldás csak jelképe, az az Istennek saját élete. Isten önmagával áld. Önmagát adja az áldásban. Az Ő áldása isteni életet fakaszt: „az isteni természet részeseivé tesz minket.“ Ez azonban kegyelem, tisztára ajándék, amelyet Krisztusban kaptunk. Ilyen az az áldás, amelyben Isten önmagát adja nekünk a kereszt jele által. Az isteni áldásnak ezt az erejét adta meg mindazoknak, akik Őt képviselik. A keresztény házasság titka révén megkapták az atya és az anya. A papszentelés által a pap. A keresztség titka és a bérmálás királyi papsága által az részesült benne, aki „szereti az Istent teljes szívéből, egész lelkéből, minden erejéből és szereti felebarátját is, mint önmagát.“ Mindezeknek megadta az Isten az Ő saját életével való megáldásnak hatalmát. Mindegyiknek különböző módon, hivatásának megfelelően. Az áldás a kéz által, a kéznek mozdulata által jut kifejezésre. Az áldó kéz a fejen nyugszik a bérmálásnál és a papszentelésnél, hogy rajta keresztül áradjon át az, ami felülről jön, ami az Istenből fakad. A kéz rajzolja a homlokomra a kereszt jelét, vagy formálja az ember felett, hogy általa kiáradjon Isten gazdagsága. Mert a kéz az, amely oszt, ő teremt, ő formál, ő ajándékoz. A legnagyobb áldás azonban, ha magával a Legszentebbel történik, Krisztus testével az Oltáriszentségben. De ezt igen nagy tisztelettel és titoknak kijáró fegyelmezettséggel kell végezni. Romano Guardini
3 6
(folytatás az első oldalról)
Episcoporum Romaniae) és mindig élénk érdeklődést tanúsított sajátos erdélyi kérdéseink irányában. Az 1999 májusi bukaresti látogatása során - nyilvánosan nem tehette kifejezte fájdalmát, hogy nem látogathatja meg- mint ahogy kértük - Erdélyben, Balázsfalván görög katolikus híveit és a székely Csíksomlyón a négy erdélyi római katolikus egyházmegye híveit! Megértettük, hogy velünk érez, de az egyetemes ökumenikus célkitűzések érdekében elfogadta ezt a korlátozást, kérvén megértésünket. Idei februári utolsó Romániai Katolikus Püspökök „ad limina“ látogatása alkalmával Szentatyánk kifejezte, hogy ismét meglátogat minket, de most már székhelyeinken! Szentatyánk adta az első hivatalos Szentet is Főegyházmegyénknek, amikor Kassán szentté avatta a három kassai vértanút,
köztük Alvinc szülöttjét, Pongrác Szent István jezsuita hitszónokot (Kassa, 1995. július 2-án). Ő avatta boldoggá az első székelyt is Altorjai báró Apor Vilmos győri püspök személyében (Róma, 1997. november 9-én). Ő engedélyezte 1991-ben ISTEN Szolgája MÁRTON Áron püspök boldoggá avatási perét is. A nagy évforduló - Szentatyánk megválasztása és beiktatása „ezüst“ évfordulója alkalmával, kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy imádkozzunk híveinkkel együtt a Szentatya szándékára, amely átöleli az egész világot. Imádkozzunk ŐÉRETTE is, hogy a jó ISTEN tartsa meg Őt a neki rendelt szolgálatban szent Akarata szerint „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára“. dr. Jakubinyi György Erdély érseke
Áprily Lajos versével köszöntünk minden idős testvért, Isten áldását, békéjét és jó „készületet“ kívánva nekik.
Kérés az öregséghez
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben.
a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?“-ra ezt felelni: – Készen.
2
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
Műanyag erősítésű panelházak Tudjuk, hogy a hangyák a föld alatt építenek maguknak otthont. De olyanok is akadnak, amelyek a fatörzseken élnek, és házacskáikat levelekből szabják-varrják. E célból néha két levelet illesztenek egymásba, néha pedig egy levelet sodornak össze. Egyik csoportjuk megfogja a levél hegyét, a másik csoport pedig a nyelét, aztán úgy erőlködnek, hogy megsodorják. S bizony, e parányi rovaroknak ez nem könnyű feladat! Végül egyikük megrágja egy helyen a levél szélét, ott ahol a legkönnyebben hajlítható. Mindannyian a segítségére sietnek, és a siker biztos. Most már csak valahogy össze kell ragasztani vagy varrni a levelet, hogy ne nyíljon szét. Többen látnak hozzá e bonyolult munkához. A hangyák egy csoportja érett hangyalárvákat hoz. A hangyák ezekből apránként ragadós anyagot préselnek ki, ez megkeményedik, és a pók hálójához hasonló fonállá sodródik. A hangyák valamilyen módon a ragadós fonállal „összevarják“ a sodrott leveleket. Nem bújtatják át a tűt a levélen, mert ilyen varróeszközük nincs, hanem a fonál segítségével összeragasztják. Az így készült lakás teljesen megfelel a hangyáknak a trópusi vidékeken, ahol ez a fajta él.
Eddig számbavettük a tényeket. De hogyan értelmezzük ezt a hangyai „bölcsességet“? Egy népszerű lap minden tétovázás nélkül megállapította: „A hangyák nemzedékről nemzedékre adják át egymásnak levélházikójuk építésének titkát. “Az olvasónak azt kellene hinnie, hogy valamikor réges-régen egy hangya feltalálta ezt a módszert, aztán megtanította rá a fiát, az meg az övét, és így szépen sorjában. A bökkenő csak a következőben van: amíg az öreg hangyák, az úgynevezett dolgozók építkeznek, a fiatalok, az úgynevezett hangyalárvák még az igazak álmát alusszák. Őket az öregek a ragadós cérna gyártóiként használják. Ezek a fiatalok – noha sehol nem tanulták ezt a szakmát –, amint szükség mutatkozik cérnára, tévedhetetlen pontossággal húzzák ki a szálat lárváikból. Mindentől furcsább, hogy e „bölcs“ élőlényfajta, mióta csak él, semmi egyebet nem talált fel, csak a levélhajtogatást és a ragasztást, az egyetlenegy, mindig egyforma eljárást. Ezt a tervszerű otthonlétesítést pontosan meghatározott célból ötlötték ki, az építkezés során tökéletesen felhasználják a rendelkezésükre álló eszközöket. Ha pedig ezt nem maguk a hangyák tervezik (ha tudjuk, hogy a Természet semmit nem képes tervezni, mert valójában nem egyéb, mint az öntudatlan, értelmetlen élőlények halmaza, s ha még eszünkbe jut, hogy e hangyamunkába az ember nem avatkozott bele), mi más marad hátra, mint hogy komolyabban elgondolkozzunk, nem látjuk-e mindebben a Bölcsesség kezét, a Bölcsességét, aki olyan tökéletesen gondoskodott minden hangyáról... Zivko Kustic 7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Bicsok Balázs, Ambrus Ilona Gizella,
Ambrus Júlia Teréz, Kovács Kata, Turoczki Csongor János, Barabás Nimród István, Bogyó Boróka Éva, Bedő Rebeka, Balló Lehel György, Kovács Panna. (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Biszok Attila Zsolt - Totâlcă Eleonora
Florentina, Nagy Levente - Jakab Mária, Silye Levente - Páll Katalin, Imre József Palkó Ágnes, Deák Csongor - Pál Erika, Kásléder Ferenc - Becher Tünde, Kanyó Gyula - Uzoni Piroska, Bicsok Zoltán Forró Izabella (Szt. József plébánia). Az Úr hazahívta: - Ábrahám Regina, Maksai Katalin, Szabó Krisztina, Kánya Bálint, Szelkuszán Szabolcs, Konnát Imre, Gál Jolán, Szász Erika (Szt. József plébánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! - 2004-ben bérmálás lesz egyházközségünkben. A VIII., IX. és X. osztályosok kerülnek sorra. Amennyiben valaki az előző bérmálásokról lemaradt, most pótolhatja. Az oktatások november 1-től kezdődnek. - Krisztus Király ünnepén déli 12 órakor van a Gyár utcai templom búcsúja. Este 6 órakor a jubiláló házasokat köszöntjük a Szent József templomban.
8
Új évfolyam 54. szám
Imádság Boldog Kalkuttai Terézhez Boldog Kalkuttai Teréz, vágyódva, hogy úgy szeresd Jézust, ahogy még senki sem szerette Őt, egészen Neki adtad önmagad, semmit sem tagadtál meg Tőle. Szűz Mária szeplőtelen szívével egyesülve elfogadtad Jézus hívását, hogy enyhítsd a szeretetért és a lelkekért való szomjúságát, szeretetének hordozójává alakulva a szegények legszegényebbjeiért. Szerető bizalommal és teljes alávetettséggel beteljesítetted akaratát, tanúságot téve a Hozzá tartozás öröméről. Oly bensőségesen egyesültél Jézussal, a megfeszített Jegyeseddel, hogy Ő méltónak talált megosztani veled Szent Szívének halálküzdelmét, melyet a kereszten függve szenvedett. Boldog Kalkuttai Teréz, megígérted, hogy továbbra is elhozod a szeretet fényét a földön élőknek: imádkozz értünk, hogy mi is vágyódjunk Jézus égő szomjúságának enyhítésére, lángolón szeretve Őt, örömmel osztozva szenvedéseiben és egész szívvel szeretve Őt testvéreinkben és nővéreinkben, különösen azokban, akiket a legkevésbé szeretnek és fogadnak el. Amen
Lapunk megjelenését a
támogatta!
2003 október - Mindszent hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Tartsd meg Isten Szentatyánkat! Krisztusban Kedves Testvéreim! Amióta Szent István királyunk a Szentszéknek ajánlotta fel országát, és az elnyert Szent Koronával biztosította Magyarhon függetlenségét a Német-Római Szent Birodalom és a Bizánci Császárság (=Kelet-Római Birodalom) között, azóta áll fenn az 1909-ben alapított Erdélyi Püspökség (mai neve 1932, illetve 1991-től: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség). Ezeréves történelmünkben mindig éreztük a római Pápa, vagyis a Szentatya támogatását. Az egyháztörténészek feladata mindezt összefoglalni, leírni. Országos szinten már megtették, pl. Tower Vilmos könyve a Szentszék és Magyarország kapcsolatáról. Szentatyánk a Pápák lajstromában rendkívüli helyet foglal el, hiszen csak néhány pápa érte el szolgálatában a 25. esztendőt. A régi pápa koronázási szertartása idején bemondták: „Annos Petri non videbis!“ = Szent Péter éveit - a 25 éves római püspökséget - nem látod meg! A Szenthagyomány szerint ugyanis Szent Péter 37 évig volt pápa (Kr. u. 30-67), ebből 12 évet Antiokhia püspöke, majd 25 évig Róma püspöke (Kr. u. 42-67), amelyet vértanúságával zárt le. Ezért lett „pápai“ utódja Róma püspöke, mert utoljára ott működött és halt vértanúhalált. Mivel Szenatyánkat jól ismerik kedves híveink az eltelt 25 év alatt, most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Főegyházmegyénk irányában mennyi jót tett az eltelt időben. II. János Pál pápa fogadta el ISTEN Szolgája MÁRTON Áron püspök lemondását sürgető kérésére 1980-ban, halála előtt öt hónappal! Az eltelt 25 év alatt Erdély püspökeit és segédpüspökeit mind Ő nevezte ki. 1991. augusztus 5-én Ő emelte exempt érsekség rangjára Főegyházmegyénket. A változás után újraalakult a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciája. A Szentatya 1991-ben, 1996-ban és 2003-ban fogadott minket (a CER-t = Conferentia (folytatása a második oldalon)
