MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Kovács Abigél Mária, Kolozsi Tamás, Zöldi Csanád, Bilibók Balázs, Deák Csongor Tamás, Imre Lehel, Sebestyén Árpád Zsolt, Boldizsár Vivien Eperke, Márton Eszter, Baloga Csaba Norbert, Mihály Boglárka, Mihály Bence Szentségi házasságot kötöttek: - Kurtuly István - Sigmond Zsuzsanna, Cine Lehel - Bartha Erzsébet, Pál Levente - Koncsag Csilla, László Csaba Szonda Boglárka, Dálnoki Lajos Csaba Tanzoris Teréz Krisztina, Török Mihály Simon Adél, Nagy Tamár - Péter Izabella, Fejér István - László Zsuzsánna Az Úr hazahívta: - Mihály Anna, id. Keserű László, Lusztig György, Szőke Emília, Már Erzsébet Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
LISIEUXI KIS SZENT TERÉZ szűz október 1. 1873-ban született Franciaországban, Alencon-ban, csipkegyáros szülők, kilencedik gyermekeként. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja és anyja házasságuk előtt szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Ötéves korában Lisieux-be költöztek. Édesanyja halála után Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez, azonban
8
csak 1890. szeptember 8-án (17 évesen) tehetett fogadalmat. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta, fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrte; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, és ezt a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé. Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: "Istenem szeretlek". Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták. Példája: Kis dolgainkat mind ajánljuk fel Istennek! Legyen mindenem az övé, csak örüljön neki. Ne mutassam ki másoknak az elégedetlenségemet.
RÓZSAFŰZÉR KIRÁLYNŐJE október 7. 1571-ben Lepantónál - egy tengeri ütközettel - megkezdődött a török hatalom hanyatlása. V. Szent Piusz pápa a csatát segítendő a rózsafűzért imádkozta, közben látomása volt, mégpedig a győzelmet látta. Valóban, délben a szél megfordult, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek. A pápa a győzelem tiszteletére engedélyezte az ünnepet. 1716-ban Péterváradnál is a rózsafüzér imádkozása segített győzelemre. XIII. Gergely pápa elrendelte az ünnepet, XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette. Ismerd meg, és imádkozd a Szentolvasót. Vigyázz! Imádságos lelkület nélkül nem élhetsz teljes értékű életet! Lapunk megjelenését támogatja a
Új évfolyam 78. szám
2005 október - mindszent hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Betegek - öregek napján nagy szeretettel köszöntjük idős és beteg testvéreinket. A most megjelenő szám - október - legtöbb írása róluk - nekik szól. De egy kicsit mindenkinek - mert csak „idő kérdése“, hogy a fiatalok is az „öregek sorába“ lépjenek. Isten kegyelme kísérje lépteiket, életüket!
Őszi napfény Csendes őszi délután. Már nem izzadunk, még nem fázunk. Nem bújunk a napsütés elől, sőt jólesik sütkérezni benne. Idős házaspár ül a padon. Körülöttük a park fáin és bokrain mutogatja már színeit az ősz. Haldokló színeit. A lombok közt bújócskázó szél egyre több levelet tép le az ágakról. Tarka gyászjelentések a tavaszról és a nyárról. – Ajándék ez a szép őszi idő, szólal meg a férfi. – Minden igazán értékes dolog ajándék, teszi hozzá a felesége. Egymásra mosolyognak, egyetértően. A szeretet szépsége tündököl arcukon.
Verebek ugrándoznak a közelükben. Egész a pad mellé röpülnek, mintha biztatnák a rajta ülőket: adjatok valamit enni! Az asszony nevetve szórja elébük a magával hozott kenyérmorzsát. Egymással vetélkedve szedegetik. Fiatal pár halad el mellettük. Átölelik egymást, gyakran arcuk tükrébe néznek. Milyen mélység a szeretet? – Szépek a fiatalok, jegyzi meg az asszony. Szeretem nézni őket. Talán fiatalságomat idézik emlékezetembe. Nincs ennél szebb paradicsom a földön. Felhők húznak el az égen. Hűvösödik. – Menjünk, javasolja a férfi. Felállnak, indulnak. Az asszony belekarol férjébe. Egymásra mosolyognak, arcuk ráncai megtelnek a szeretet szépségével. Boldogok, mert mindketten vallják: életünk során a TE mindig fontosabb volt, mint az ÉN. György Attila
Megszólalt az iskolacsengő
Könyörgés mindenkiért
Tövises út
Uram, könyörgök minden testvéremért a földön. Ha nem viselkedek testvérként velük, vajon honnan tudják meg, hogy testvéreimnek tekintem őket?
Hívogat, Jézus, igéd szelíd hangja. Kárhozat útján futunk bűnbe, bajba. Ó, minden harc és munka hasztalan, Rajtunk a bűnnek átkos terhe van.
Uram, részvéttel gondolok mindazokra, akik éheznek. Ha azonban nem osztom meg velük kenyeremet, hogyan enyhül éhségük?
Nincs sehol béke, egyedül Tenálad. Ott vár a vigasz és a bűnbocsánat, Hogyha mint koldus roskadunk eléd, S valljuk be néked csődünk szégyenét.
Uram, könyörgök a sírókért és szomorkodókért. Ha nem vigasztalom őket, honnan tudják meg, hogy él a Vigasztaló Lélek? Uram, könyörgök a betegekért, a rabságban sínylődőkért, akik Tőled várják a segítséget. De ha én nem vigasztalom és látogatom őket, hogyan bizonyosodjanak meg szeretetedről? Uram, adj békét a világnak, a te békédet és szüntess meg minden erőszakot. De ha nincs béke az én szívemben, hogyan legyen a világban? Uram, könyörgök üldözött testvéreimért, akik életüket áldozzák érted. Ha én nem hallom meg és nem adom tovább kiáltásukat, hogyan készüljenek fel érkezésedre? Uram, könyörgök egyházunkért, hogy legyen hűséges tanúd, szent igéd bátor hirdetője. Add, Uram, áldott Szentlelkedet, hogy imáinkat helyes úton Hozzád vezesse!
Hívásod hallom. Uram, itt az óra. Lábam elindul a szent hívó szóra. Ím hazatérek hozzád, Istenem. Ó, csak az utat mutasd meg nekem! Ámde célt, utat a vak hogyan láthat? Eltévedt vándor haza mint találhat? Béna láb járni hogyan kezdjen el? Sírból a megholt hogyan keljen fel? Menny keskeny útját mutatod meg nékem, Át könnyes harcon, keresztviselésen. Adsz erőt éjen és halálon át Győzve elérni fenn a koronát. Ó, de én félek a halálba menni, És kereszt terhét mindennap felvenni. Úgy futok minden szenvedés elől. Félek az úttól, mit tövis jelöl. Légy útja, Jézus, annak, ki eltévedt, És Te adj, Jézus, erőt a gyengének! Légy nekem élet: halott vagyok én! Törjön át fényed bűnöm éjjelén!
Ámen Ó, segíts győzni minden köteléken, És add, hogy egyre drágább legyen nékem Szent keresztfádnak útja idelenn, Mert ott az élet, ott a kegyelem. 2
„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.“ Mk 9,37 Az ember odasimulását az isteni akarathoz Jézus a gyermek példáján mutatja meg. Kétségtelen, hogy az emberi közösségben a gyermeknek van a legkevesebb szava és saját jól felfogott érdekében is az engedelmesség útját kell járnia. Gyermekkoromban a legnagyobb a másoktól való függőségünk és ez bizonyos gondtalanságot, boldogságot eredményez. Létünkben szilárdít meg a másokra hagyatkozás, a másokhoz tartozás. Csak az oktalan büszkeség utasítja vissza a szeretet segítő kezét. A keresztény gyermeki egyszerűséggel és bizalommal Istennek adja magát. Jézus gyakran nevezte tanítványait „enyéimnek“. Vajon kik méltók erre a megszólításra? Akik hitük és szeretetük által Istennek adják magukat. Jézus gyermekek felé forduló szeretete minket is figyelmeztet, milyen fogadtatásban kell részesítenünk őket. Egy gyermeket befogadni nem annyit jelent csupán, hogy életet adunk neki. A keresztény szülők legfontosabb pedagógiai feladata Jézushoz vezetni őket. A hit ébresztése, a keresztény tanítás megismertetése nélkül gyermekeink szegények maradnak. Nem részesülhetnek Krisztus kimeríthetetlen
gazdagságában. Jól tudjuk, Jézus keményen, nála szinte szokatlanul erélyes módon elítélte a gyermeki lélek megrontóit. Malomkövet kívánt a nyakukra, amellyel a tenger mélyére süllyeszthetik őket. Az állami gondozásban árváskodó gyermekek növekvő száma arról tanúskodik, hogy számos szülő szívében megrokkant a természetes gyermekszeretet. Az a tény pedig, hogy a hagyományból, szokásból megkeresztelt gyermekek többsége nem részesül hitoktatásban, súlyos szülői mulasztásról tanúskodik. Mennyi mindent megadnak a szülők gyermekeiknek! Csak az evangélium kincsét vonják meg tőlük. Pedig ezt elsősorban nekik kellene „kiásni“ rejtettségéből. Olykor hamis kíméletből ered a mulasztás, mert – mint mondják – nem akarják túlterhelni a gyermeket. Sokszor keményen kényszerítik őket zene- vagy nyelvtanulásra, tornára és ezt a gyermek érdekében teszik. Hittanórára azonban nem akarják kényszeríteni. Nos, ezt ne is tegyék! De azt igen, hogy szeretettel, jó példával Jézushoz vezessék őket. Jézus az evangéliumban azonosítja magát a gyermekekkel. Ezért mindenki úgy tekinthet gyermekére, mint Szűz Mária Jézusára. Milyen megtiszteltetésnek tartotta, hogy Isten rábízta Egyszülöttét és karjába helyezte üdvösségünk szerzőjét. Bárcsak minden édesanya és édesapa hasonló szeretettel tekintene gyermekére. György Attila
Az igaz ember helyesen használja fel ajkát. Ha szól, értelmesen beszél. Ha kérdez, nem keres viszályt; ha válaszol, nem nagyképűsködik. Más szavába nem vág bele. Nem akarja saját nézetét rákényszeríteni a másikra, és bölcsességét nem fitogtatja a piacokon. Mértéket tart a beszédben is, a hallgatásban is. Tanít, és nem szégyelli, amit mond. Tanít, de nem kérkedik, és örömmel megmondja, hogy mit tanult másoktól. Még beszédének hangját is jól választja meg. Mérlegre tesz mindent, mielőtt nyilatkozik. Nagy Szent Vazul 7
Gondolatok „Magyarok Nagyasszonya“ ünnepén Minden nép fia saját hazája kincseivel hivatott szolgálni Isten embert üdvözítő terveit Bizonyításra nem szoruló igazság, hogy Istennek minden ember egyformán kedves teremtménye – beszélje a föld bármely nyelvét, lakjék bármely földrészen, legyen a történelem alakítója bármely században – Istentől jött, és hozzá tér vissza számadásra. Miről ad számot? Mindenről, amit mint talentumot kapott. E talentumok közé tartoznak egy-egy nemzet, nép saját értékei is, nyelve, kultúrája, történelme, hazája szeretete. Nem bűn tehát hazánk, nemzetünk, szülőföldünk, anyanyelvünk szeretete, művelése, őseink igaz örökségének áőpolása. Aki ezt elhanyagolja, az követ el mulasztást, az mehet üres serpenyővel az ítélet mérlegelésére. Megjegyezhetem, a hazaszeretetnek, a nemzeti érzésnek semmi köze sincs a sovinizmushoz, mely más népek, nemzetek, nyelvek és kultúrák lebecsülését megvetését, pusztítását jelenti, ez nem a szeretet, hanem a gyűlölet, élet, örök életet kiirtó nyomorúságához vezet. – Minden nép fia a saját hazája kincseivel hivatott szolgálni Isten embert üdvözítő terveit. Ránk is vonatkoznak e gondolatok, különösen Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Hajlamosak vagyunk, hogy a megélt sok viszontagság láttán mindig veszélyben lássuk a magyarok fennmaradását. Meg kell tennünk mindent, hogy a népek nagy családjában, a jövőben is legyen helyünk. Kérni fogjuk Nagyasszonyunkat: Vigyázz reánk, édesanyánk, angyaloknak Királyné Asszonya. Szükségünk van az ő pártfogására kereszténységünket illetően. Sajnos, kevesen látják még át a világon, hogy a mindenség fejlődésében, az evolució embert is magába foglaló rendjében a krisztusi törvény a jövendő törvénye, a magasabb rendű lét felé törekvés fundamentuma. István tudta ezt, ezért a Szent Szűz pártfogásával kívánta megőrizni az Evangélium világosságát hazája földjén. 6
„Nem tudom, mit kell tennem“, de rábízom ügyemet Arra, akire Isten a saját Fiát bízta Milyen felajánlás volt a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletét megalapozó esemény? Kissé ügyetlenül így fogalmazom a választ. Ez a felajánlás „olyan nem tudom, mit kellene tennem, de azt akarom tenni, amit tennem kell“. Szent István idős volt már, fia meghalt, lehetséges emberi megoldás művének megőrzésére, sőt folytatására nem adatott neki. Magunkfajta ember ilyen helyzetben talán kifakadna Isten ellen, akinek szolgálatában fáradozott egész életében, és aki, úgy látszik, élete végén elhagyta. Szent István azonban szent volt, ezért azt tette, amit hite, meggyőződése alapján tennie kellett. Fenntartás nélkül rábízta lelkének gondját, népének jövőjét Jézus Anyjára. – Így gondolkozott ugyanis: Nem tudom, mit kellene tennem, de rábízom ügyemet Arra, akire Isten saját Fiát bízta. Aki Isten Fiának tökéletes oltalmazója, őre, anyja volt, bizonyára nem feledkezik meg Fiának új, most megtért magyar testvéreiről. Nem tudjuk, milyen szavakban fogalmazta meg és gondolatokkal juttatta kifejezésre szándékát a szent király, de a legtöbb ember kétségbeejtő körülmények között megtalálta az utat, mely nemcsak lelkének terhét vette le róla, de népének jövőjét is a legjobb kézbe tette. Valóban? – Valóban, mert a pipogya utódok dibdáb uralkodása nem veszítette el az ifjú magyar kereszténységet, a pogánysághoz visszahúzni látszó trónörökösök pedig szenteket neveltek. Sok ránk, magyarokra jellemző belső viszály nem forgácsolta el nemzetünket. Megmaradtunk magyaroknak és keresztényeknek, nem vagyunk rosszabbak a föld bármely nemzeténél. S biztos, hogy napjainkban, amikor az elvilágiasodás mindenhol a földön rostára tette az Isten népét, még az elvadult ember lelkében is él magyar földön bizonyos ragaszkodás a Magyarok Nagyasszonya tisztelete iránt, mely feltör imáinkban, énekeinkben, művészetünkben, keresztény otthonaink kultúrájában. dr. Seregély István egri érsek
„Menj, a hited meggyógyított.“ (Mk 10,52) Bartimeus vak volt testileg, de látott lelkileg. Ezt bizonyítja a megszólítás, amellyel Jézushoz fordul. Dávid fiának nevezi, tehát elhiszi, elismeri, hogy ő a megígért Megváltó. Az Istenbe vetett hit az ember legnemesebb látószerve, amelynek hiánya bizonytalanná teszi az életét. Sokan így védekeznek: szeretnék, de nem tudok hinni. Az ilyen panaszkodóktól megkérdezném; akarsz-e komolyan hinni? Kéred-e a hit ajándékát? Eltávolítod-e akadályait? Belátod-e, hogy a hit nem szerezhető meg egyoldalú okoskodással? A kérés, a keresés útján vonul be életünkbe. Ennek során szívesen kell olvasnunk és hallgatnunk Isten igéjét, hiszen ennek hallásából születik az üdvözítő hit. Napjainkban sokan leértékelik a hitoktatást és elavultnak minősítik a hit tanait összefoglaló katekizmusokat. Cáfolatul hadd idézzem a kiváló lelki író, Thomas Merton szavait: „Ha az emberek jobban értenék, mit jelent romlott, elvadult pogányságból, a kannibálok vagy a pogány rómaiak lelki színvonaláról megtérni az élő hitbe, az egyházba, akkor nem tartanák a katekizmust elcsépelt vagy jelentéktelen dolognak. Rendszerint a gyermekek szokványos oktatására gondolnak, az elsőáldozás és bérmálás előtt. Pedig még ott is, ahol szokványosnak látszik ez a tanítás, ott is a világ legcsodálatosabb folyamata Isten szavát ülteti az emberek lelkébe“ (Hétlépcsős hegy, 203). A hit mibenlétét sokan megpróbálták már a fogalmak, szavak hálójába
fogni, jóllehet olyan valóság ez, ami nem szorítható be egy-egy rövid meghatározásba. Valaki szellemesen a vakrepülés hasonlatával szemlélteti a hit jelentőségét. Genfből Párizsba utaztam repülővel. Amikor felszálltunk felhős volt az ég és esett az eső. Gépünk azonban hamar átfúrta magát a felhőrétegen és ragyogó napsütésben folytattuk utunkat. Párizsban ismét köd fogadott és nem kaptunk engedélyt a leszállásra. Csak néhány kör megtétele után kaptuk meg, amikor elektromágneses hullámokkal irányították pilótáinkat. Így minden baj nélkül földet értünk. Valahogy így vagyunk a hittel is. Felhők között, ködös tájakon is eligazít és elvezet oda, ahol Isten várja érkezésünket (Jacques Loew). Jézus ezekkel a szavakkal gyógyította meg a vakot: Menj, a hited meggyógyított. Orvosok, pszichológusok nem győzik hangoztatni, hogy a testi-lelki betegségek legfontosabb feltétele a gyógyulásba vetett hit. Bartimeust hívő emberek vezették Jézushoz. Forduljunk mi is szeretettel hitet nélkülöző embertársainkhoz. Egy édesanyáról olvasom, aki, hogy jobban megértse vak gyermekét, többször behunyt szemmel jár-kel a lakásban. Valahogy ehhez hasonlóan kell beleélni magunkat azok helyzetébe, akik hallás vagy látás híján nem kiáltanak Jézushoz. Szeretettel közeledjünk hozzájuk, fogjuk meg „fehér botos“ kezüket és segítsük őket a Jézussal történő találkozáshoz. György Attila
Sohasem akartam úgy tenni, mint Pilátus, akit nem érdekelt, hogy mi az igazság. Inkább azt mondtam édes Uramnak: Istenem, szólj! Kérlek: felelj! Alázatosan kérdelek: Mi az igazság? Segíts úgy látnom a dolgokat, ahogyan vannak. Lisieux-i Szent Teréz 3
Küldetésem van Isten azért teremtett engem, hogy úgy szolgáljak neki, ahogyan senki más. Küldetésem van. Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel teljesen ebben az életben, de odaát majd igen. Kapcsolat vagyok, személyek közötti kötelék. Nem azért alkotott engem az Úr, hogy semmittevő legyek, hanem, hogy tegyem, jól tegyem a dolgom. A békesség angyala, a magam helyén, az igazság hirdetője vagyok, míg megtartom parancsait. Bízom benne. Akármilyen is voltam és vagyok, nem vet el. Ha beteg vagyok, betegségem szolgálja Őt, ha fürge, akkor fürgeségem. Semmit sem tesz hiába, tudja, mi a szándéka. Elveheti barátaimat, idegenek közé küldhet engem, magánnyal, kedvetlenséggel tehet próbára, és elrejtheti előlem a jövőt: Ő akkor is tudja, mit akar. (Newman bíboros, 1801-1890) 4
Hét jó tanács (hogy megtanítsanak békében élni egy fedél alatt) Tersteegen után 1. Hidd el, az egész házban nem akad ügyefogyottabb, alkalmatlanabb, haszontalanabb nálad. Ne mond el senkinek, de Isten előtt vállald, s vallja gyermeki módon a szíved. 2. Mert így van - ne feledd egy percre sem -, szolgálj, segíts mindenkit szívesen, mint mindenek szolgája, sose tétlen... csendesen, mosolyogva, észrevétlen. 3. De te másoktól ugyanezt ne várd! Ha megvetnek, ha senki meg se lát, ha mindenünnen kifelejtenek, természetes! Várhatsz-e egyebet, ha mélyen hiszed, hogy más nem jár neked? 4. Amilyen vagy, mindennel be kell érned, hisz, ha kevesebb a legkevesebbnél, akkor is több, mint amit érdemelnél. 5. Mindez a te kötelességed. Figyelj! Hogy mi a többié, s hogyan végzi el, azon soha meg ne botolj, akadj, hisz a ház vezetője nem te vagy. 6. Mit a többi mond és tesz, legyen bármi, igyekezzél mind jóra magyarázni. 7. S ha úgy találod, szeretetlenek a többiek, kurtán bánnak veled, hidd el, rossz szándék nem vezeti őket, csak a Sátán ólálkodik körötted, hogy tőrbe ejtsen téged, s elfeledtesse önnön szegénységed. Járj túl az eszén, s mások méregetését abbahagyva, fordítsd szemed gyorsan szegény magadra. Szívedbe akkor csend száll és alázat. Így töltheti be békesség a házat. 5
Küldetésem van Isten azért teremtett engem, hogy úgy szolgáljak neki, ahogyan senki más. Küldetésem van. Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel teljesen ebben az életben, de odaát majd igen. Kapcsolat vagyok, személyek közötti kötelék. Nem azért alkotott engem az Úr, hogy semmittevő legyek, hanem, hogy tegyem, jól tegyem a dolgom. A békesség angyala, a magam helyén, az igazság hirdetője vagyok, míg megtartom parancsait. Bízom benne. Akármilyen is voltam és vagyok, nem vet el. Ha beteg vagyok, betegségem szolgálja Őt, ha fürge, akkor fürgeségem. Semmit sem tesz hiába, tudja, mi a szándéka. Elveheti barátaimat, idegenek közé küldhet engem, magánnyal, kedvetlenséggel tehet próbára, és elrejtheti előlem a jövőt: Ő akkor is tudja, mit akar. (Newman bíboros, 1801-1890) 4
Hét jó tanács (hogy megtanítsanak békében élni egy fedél alatt) Tersteegen után 1. Hidd el, az egész házban nem akad ügyefogyottabb, alkalmatlanabb, haszontalanabb nálad. Ne mond el senkinek, de Isten előtt vállald, s vallja gyermeki módon a szíved. 2. Mert így van - ne feledd egy percre sem -, szolgálj, segíts mindenkit szívesen, mint mindenek szolgája, sose tétlen... csendesen, mosolyogva, észrevétlen. 3. De te másoktól ugyanezt ne várd! Ha megvetnek, ha senki meg se lát, ha mindenünnen kifelejtenek, természetes! Várhatsz-e egyebet, ha mélyen hiszed, hogy más nem jár neked? 4. Amilyen vagy, mindennel be kell érned, hisz, ha kevesebb a legkevesebbnél, akkor is több, mint amit érdemelnél. 5. Mindez a te kötelességed. Figyelj! Hogy mi a többié, s hogyan végzi el, azon soha meg ne botolj, akadj, hisz a ház vezetője nem te vagy. 6. Mit a többi mond és tesz, legyen bármi, igyekezzél mind jóra magyarázni. 7. S ha úgy találod, szeretetlenek a többiek, kurtán bánnak veled, hidd el, rossz szándék nem vezeti őket, csak a Sátán ólálkodik körötted, hogy tőrbe ejtsen téged, s elfeledtesse önnön szegénységed. Járj túl az eszén, s mások méregetését abbahagyva, fordítsd szemed gyorsan szegény magadra. Szívedbe akkor csend száll és alázat. Így töltheti be békesség a házat. 5
Gondolatok „Magyarok Nagyasszonya“ ünnepén Minden nép fia saját hazája kincseivel hivatott szolgálni Isten embert üdvözítő terveit Bizonyításra nem szoruló igazság, hogy Istennek minden ember egyformán kedves teremtménye – beszélje a föld bármely nyelvét, lakjék bármely földrészen, legyen a történelem alakítója bármely században – Istentől jött, és hozzá tér vissza számadásra. Miről ad számot? Mindenről, amit mint talentumot kapott. E talentumok közé tartoznak egy-egy nemzet, nép saját értékei is, nyelve, kultúrája, történelme, hazája szeretete. Nem bűn tehát hazánk, nemzetünk, szülőföldünk, anyanyelvünk szeretete, művelése, őseink igaz örökségének áőpolása. Aki ezt elhanyagolja, az követ el mulasztást, az mehet üres serpenyővel az ítélet mérlegelésére. Megjegyezhetem, a hazaszeretetnek, a nemzeti érzésnek semmi köze sincs a sovinizmushoz, mely más népek, nemzetek, nyelvek és kultúrák lebecsülését megvetését, pusztítását jelenti, ez nem a szeretet, hanem a gyűlölet, élet, örök életet kiirtó nyomorúságához vezet. – Minden nép fia a saját hazája kincseivel hivatott szolgálni Isten embert üdvözítő terveit. Ránk is vonatkoznak e gondolatok, különösen Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Hajlamosak vagyunk, hogy a megélt sok viszontagság láttán mindig veszélyben lássuk a magyarok fennmaradását. Meg kell tennünk mindent, hogy a népek nagy családjában, a jövőben is legyen helyünk. Kérni fogjuk Nagyasszonyunkat: Vigyázz reánk, édesanyánk, angyaloknak Királyné Asszonya. Szükségünk van az ő pártfogására kereszténységünket illetően. Sajnos, kevesen látják még át a világon, hogy a mindenség fejlődésében, az evolució embert is magába foglaló rendjében a krisztusi törvény a jövendő törvénye, a magasabb rendű lét felé törekvés fundamentuma. István tudta ezt, ezért a Szent Szűz pártfogásával kívánta megőrizni az Evangélium világosságát hazája földjén. 6
„Nem tudom, mit kell tennem“, de rábízom ügyemet Arra, akire Isten a saját Fiát bízta Milyen felajánlás volt a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletét megalapozó esemény? Kissé ügyetlenül így fogalmazom a választ. Ez a felajánlás „olyan nem tudom, mit kellene tennem, de azt akarom tenni, amit tennem kell“. Szent István idős volt már, fia meghalt, lehetséges emberi megoldás művének megőrzésére, sőt folytatására nem adatott neki. Magunkfajta ember ilyen helyzetben talán kifakadna Isten ellen, akinek szolgálatában fáradozott egész életében, és aki, úgy látszik, élete végén elhagyta. Szent István azonban szent volt, ezért azt tette, amit hite, meggyőződése alapján tennie kellett. Fenntartás nélkül rábízta lelkének gondját, népének jövőjét Jézus Anyjára. – Így gondolkozott ugyanis: Nem tudom, mit kellene tennem, de rábízom ügyemet Arra, akire Isten saját Fiát bízta. Aki Isten Fiának tökéletes oltalmazója, őre, anyja volt, bizonyára nem feledkezik meg Fiának új, most megtért magyar testvéreiről. Nem tudjuk, milyen szavakban fogalmazta meg és gondolatokkal juttatta kifejezésre szándékát a szent király, de a legtöbb ember kétségbeejtő körülmények között megtalálta az utat, mely nemcsak lelkének terhét vette le róla, de népének jövőjét is a legjobb kézbe tette. Valóban? – Valóban, mert a pipogya utódok dibdáb uralkodása nem veszítette el az ifjú magyar kereszténységet, a pogánysághoz visszahúzni látszó trónörökösök pedig szenteket neveltek. Sok ránk, magyarokra jellemző belső viszály nem forgácsolta el nemzetünket. Megmaradtunk magyaroknak és keresztényeknek, nem vagyunk rosszabbak a föld bármely nemzeténél. S biztos, hogy napjainkban, amikor az elvilágiasodás mindenhol a földön rostára tette az Isten népét, még az elvadult ember lelkében is él magyar földön bizonyos ragaszkodás a Magyarok Nagyasszonya tisztelete iránt, mely feltör imáinkban, énekeinkben, művészetünkben, keresztény otthonaink kultúrájában. dr. Seregély István egri érsek
„Menj, a hited meggyógyított.“ (Mk 10,52) Bartimeus vak volt testileg, de látott lelkileg. Ezt bizonyítja a megszólítás, amellyel Jézushoz fordul. Dávid fiának nevezi, tehát elhiszi, elismeri, hogy ő a megígért Megváltó. Az Istenbe vetett hit az ember legnemesebb látószerve, amelynek hiánya bizonytalanná teszi az életét. Sokan így védekeznek: szeretnék, de nem tudok hinni. Az ilyen panaszkodóktól megkérdezném; akarsz-e komolyan hinni? Kéred-e a hit ajándékát? Eltávolítod-e akadályait? Belátod-e, hogy a hit nem szerezhető meg egyoldalú okoskodással? A kérés, a keresés útján vonul be életünkbe. Ennek során szívesen kell olvasnunk és hallgatnunk Isten igéjét, hiszen ennek hallásából születik az üdvözítő hit. Napjainkban sokan leértékelik a hitoktatást és elavultnak minősítik a hit tanait összefoglaló katekizmusokat. Cáfolatul hadd idézzem a kiváló lelki író, Thomas Merton szavait: „Ha az emberek jobban értenék, mit jelent romlott, elvadult pogányságból, a kannibálok vagy a pogány rómaiak lelki színvonaláról megtérni az élő hitbe, az egyházba, akkor nem tartanák a katekizmust elcsépelt vagy jelentéktelen dolognak. Rendszerint a gyermekek szokványos oktatására gondolnak, az elsőáldozás és bérmálás előtt. Pedig még ott is, ahol szokványosnak látszik ez a tanítás, ott is a világ legcsodálatosabb folyamata Isten szavát ülteti az emberek lelkébe“ (Hétlépcsős hegy, 203). A hit mibenlétét sokan megpróbálták már a fogalmak, szavak hálójába
fogni, jóllehet olyan valóság ez, ami nem szorítható be egy-egy rövid meghatározásba. Valaki szellemesen a vakrepülés hasonlatával szemlélteti a hit jelentőségét. Genfből Párizsba utaztam repülővel. Amikor felszálltunk felhős volt az ég és esett az eső. Gépünk azonban hamar átfúrta magát a felhőrétegen és ragyogó napsütésben folytattuk utunkat. Párizsban ismét köd fogadott és nem kaptunk engedélyt a leszállásra. Csak néhány kör megtétele után kaptuk meg, amikor elektromágneses hullámokkal irányították pilótáinkat. Így minden baj nélkül földet értünk. Valahogy így vagyunk a hittel is. Felhők között, ködös tájakon is eligazít és elvezet oda, ahol Isten várja érkezésünket (Jacques Loew). Jézus ezekkel a szavakkal gyógyította meg a vakot: Menj, a hited meggyógyított. Orvosok, pszichológusok nem győzik hangoztatni, hogy a testi-lelki betegségek legfontosabb feltétele a gyógyulásba vetett hit. Bartimeust hívő emberek vezették Jézushoz. Forduljunk mi is szeretettel hitet nélkülöző embertársainkhoz. Egy édesanyáról olvasom, aki, hogy jobban megértse vak gyermekét, többször behunyt szemmel jár-kel a lakásban. Valahogy ehhez hasonlóan kell beleélni magunkat azok helyzetébe, akik hallás vagy látás híján nem kiáltanak Jézushoz. Szeretettel közeledjünk hozzájuk, fogjuk meg „fehér botos“ kezüket és segítsük őket a Jézussal történő találkozáshoz. György Attila
Sohasem akartam úgy tenni, mint Pilátus, akit nem érdekelt, hogy mi az igazság. Inkább azt mondtam édes Uramnak: Istenem, szólj! Kérlek: felelj! Alázatosan kérdelek: Mi az igazság? Segíts úgy látnom a dolgokat, ahogyan vannak. Lisieux-i Szent Teréz 3
Megszólalt az iskolacsengő
Könyörgés mindenkiért
Tövises út
Uram, könyörgök minden testvéremért a földön. Ha nem viselkedek testvérként velük, vajon honnan tudják meg, hogy testvéreimnek tekintem őket?
Hívogat, Jézus, igéd szelíd hangja. Kárhozat útján futunk bűnbe, bajba. Ó, minden harc és munka hasztalan, Rajtunk a bűnnek átkos terhe van.
Uram, részvéttel gondolok mindazokra, akik éheznek. Ha azonban nem osztom meg velük kenyeremet, hogyan enyhül éhségük?
Nincs sehol béke, egyedül Tenálad. Ott vár a vigasz és a bűnbocsánat, Hogyha mint koldus roskadunk eléd, S valljuk be néked csődünk szégyenét.
Uram, könyörgök a sírókért és szomorkodókért. Ha nem vigasztalom őket, honnan tudják meg, hogy él a Vigasztaló Lélek? Uram, könyörgök a betegekért, a rabságban sínylődőkért, akik Tőled várják a segítséget. De ha én nem vigasztalom és látogatom őket, hogyan bizonyosodjanak meg szeretetedről? Uram, adj békét a világnak, a te békédet és szüntess meg minden erőszakot. De ha nincs béke az én szívemben, hogyan legyen a világban? Uram, könyörgök üldözött testvéreimért, akik életüket áldozzák érted. Ha én nem hallom meg és nem adom tovább kiáltásukat, hogyan készüljenek fel érkezésedre? Uram, könyörgök egyházunkért, hogy legyen hűséges tanúd, szent igéd bátor hirdetője. Add, Uram, áldott Szentlelkedet, hogy imáinkat helyes úton Hozzád vezesse!
Hívásod hallom. Uram, itt az óra. Lábam elindul a szent hívó szóra. Ím hazatérek hozzád, Istenem. Ó, csak az utat mutasd meg nekem! Ámde célt, utat a vak hogyan láthat? Eltévedt vándor haza mint találhat? Béna láb járni hogyan kezdjen el? Sírból a megholt hogyan keljen fel? Menny keskeny útját mutatod meg nékem, Át könnyes harcon, keresztviselésen. Adsz erőt éjen és halálon át Győzve elérni fenn a koronát. Ó, de én félek a halálba menni, És kereszt terhét mindennap felvenni. Úgy futok minden szenvedés elől. Félek az úttól, mit tövis jelöl. Légy útja, Jézus, annak, ki eltévedt, És Te adj, Jézus, erőt a gyengének! Légy nekem élet: halott vagyok én! Törjön át fényed bűnöm éjjelén!
Ámen Ó, segíts győzni minden köteléken, És add, hogy egyre drágább legyen nékem Szent keresztfádnak útja idelenn, Mert ott az élet, ott a kegyelem. 2
„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.“ Mk 9,37 Az ember odasimulását az isteni akarathoz Jézus a gyermek példáján mutatja meg. Kétségtelen, hogy az emberi közösségben a gyermeknek van a legkevesebb szava és saját jól felfogott érdekében is az engedelmesség útját kell járnia. Gyermekkoromban a legnagyobb a másoktól való függőségünk és ez bizonyos gondtalanságot, boldogságot eredményez. Létünkben szilárdít meg a másokra hagyatkozás, a másokhoz tartozás. Csak az oktalan büszkeség utasítja vissza a szeretet segítő kezét. A keresztény gyermeki egyszerűséggel és bizalommal Istennek adja magát. Jézus gyakran nevezte tanítványait „enyéimnek“. Vajon kik méltók erre a megszólításra? Akik hitük és szeretetük által Istennek adják magukat. Jézus gyermekek felé forduló szeretete minket is figyelmeztet, milyen fogadtatásban kell részesítenünk őket. Egy gyermeket befogadni nem annyit jelent csupán, hogy életet adunk neki. A keresztény szülők legfontosabb pedagógiai feladata Jézushoz vezetni őket. A hit ébresztése, a keresztény tanítás megismertetése nélkül gyermekeink szegények maradnak. Nem részesülhetnek Krisztus kimeríthetetlen
gazdagságában. Jól tudjuk, Jézus keményen, nála szinte szokatlanul erélyes módon elítélte a gyermeki lélek megrontóit. Malomkövet kívánt a nyakukra, amellyel a tenger mélyére süllyeszthetik őket. Az állami gondozásban árváskodó gyermekek növekvő száma arról tanúskodik, hogy számos szülő szívében megrokkant a természetes gyermekszeretet. Az a tény pedig, hogy a hagyományból, szokásból megkeresztelt gyermekek többsége nem részesül hitoktatásban, súlyos szülői mulasztásról tanúskodik. Mennyi mindent megadnak a szülők gyermekeiknek! Csak az evangélium kincsét vonják meg tőlük. Pedig ezt elsősorban nekik kellene „kiásni“ rejtettségéből. Olykor hamis kíméletből ered a mulasztás, mert – mint mondják – nem akarják túlterhelni a gyermeket. Sokszor keményen kényszerítik őket zene- vagy nyelvtanulásra, tornára és ezt a gyermek érdekében teszik. Hittanórára azonban nem akarják kényszeríteni. Nos, ezt ne is tegyék! De azt igen, hogy szeretettel, jó példával Jézushoz vezessék őket. Jézus az evangéliumban azonosítja magát a gyermekekkel. Ezért mindenki úgy tekinthet gyermekére, mint Szűz Mária Jézusára. Milyen megtiszteltetésnek tartotta, hogy Isten rábízta Egyszülöttét és karjába helyezte üdvösségünk szerzőjét. Bárcsak minden édesanya és édesapa hasonló szeretettel tekintene gyermekére. György Attila
Az igaz ember helyesen használja fel ajkát. Ha szól, értelmesen beszél. Ha kérdez, nem keres viszályt; ha válaszol, nem nagyképűsködik. Más szavába nem vág bele. Nem akarja saját nézetét rákényszeríteni a másikra, és bölcsességét nem fitogtatja a piacokon. Mértéket tart a beszédben is, a hallgatásban is. Tanít, és nem szégyelli, amit mond. Tanít, de nem kérkedik, és örömmel megmondja, hogy mit tanult másoktól. Még beszédének hangját is jól választja meg. Mérlegre tesz mindent, mielőtt nyilatkozik. Nagy Szent Vazul 7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Kovács Abigél Mária, Kolozsi Tamás, Zöldi Csanád, Bilibók Balázs, Deák Csongor Tamás, Imre Lehel, Sebestyén Árpád Zsolt, Boldizsár Vivien Eperke, Márton Eszter, Baloga Csaba Norbert, Mihály Boglárka, Mihály Bence Szentségi házasságot kötöttek: - Kurtuly István - Sigmond Zsuzsanna, Cine Lehel - Bartha Erzsébet, Pál Levente - Koncsag Csilla, László Csaba Szonda Boglárka, Dálnoki Lajos Csaba Tanzoris Teréz Krisztina, Török Mihály Simon Adél, Nagy Tamár - Péter Izabella, Fejér István - László Zsuzsánna Az Úr hazahívta: - Mihály Anna, id. Keserű László, Lusztig György, Szőke Emília, Már Erzsébet Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
LISIEUXI KIS SZENT TERÉZ szűz október 1. 1873-ban született Franciaországban, Alencon-ban, csipkegyáros szülők, kilencedik gyermekeként. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja és anyja házasságuk előtt szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Ötéves korában Lisieux-be költöztek. Édesanyja halála után Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez, azonban
8
csak 1890. szeptember 8-án (17 évesen) tehetett fogadalmat. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta, fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrte; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, és ezt a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé. Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: "Istenem szeretlek". Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták. Példája: Kis dolgainkat mind ajánljuk fel Istennek! Legyen mindenem az övé, csak örüljön neki. Ne mutassam ki másoknak az elégedetlenségemet.
RÓZSAFŰZÉR KIRÁLYNŐJE október 7. 1571-ben Lepantónál - egy tengeri ütközettel - megkezdődött a török hatalom hanyatlása. V. Szent Piusz pápa a csatát segítendő a rózsafűzért imádkozta, közben látomása volt, mégpedig a győzelmet látta. Valóban, délben a szél megfordult, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek. A pápa a győzelem tiszteletére engedélyezte az ünnepet. 1716-ban Péterváradnál is a rózsafüzér imádkozása segített győzelemre. XIII. Gergely pápa elrendelte az ünnepet, XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette. Ismerd meg, és imádkozd a Szentolvasót. Vigyázz! Imádságos lelkület nélkül nem élhetsz teljes értékű életet! Lapunk megjelenését támogatja a
Új évfolyam 78. szám
2005 október - mindszent hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Betegek - öregek napján nagy szeretettel köszöntjük idős és beteg testvéreinket. A most megjelenő szám - október - legtöbb írása róluk - nekik szól. De egy kicsit mindenkinek - mert csak „idő kérdése“, hogy a fiatalok is az „öregek sorába“ lépjenek. Isten kegyelme kísérje lépteiket, életüket!
Őszi napfény Csendes őszi délután. Már nem izzadunk, még nem fázunk. Nem bújunk a napsütés elől, sőt jólesik sütkérezni benne. Idős házaspár ül a padon. Körülöttük a park fáin és bokrain mutogatja már színeit az ősz. Haldokló színeit. A lombok közt bújócskázó szél egyre több levelet tép le az ágakról. Tarka gyászjelentések a tavaszról és a nyárról. – Ajándék ez a szép őszi idő, szólal meg a férfi. – Minden igazán értékes dolog ajándék, teszi hozzá a felesége. Egymásra mosolyognak, egyetértően. A szeretet szépsége tündököl arcukon.
Verebek ugrándoznak a közelükben. Egész a pad mellé röpülnek, mintha biztatnák a rajta ülőket: adjatok valamit enni! Az asszony nevetve szórja elébük a magával hozott kenyérmorzsát. Egymással vetélkedve szedegetik. Fiatal pár halad el mellettük. Átölelik egymást, gyakran arcuk tükrébe néznek. Milyen mélység a szeretet? – Szépek a fiatalok, jegyzi meg az asszony. Szeretem nézni őket. Talán fiatalságomat idézik emlékezetembe. Nincs ennél szebb paradicsom a földön. Felhők húznak el az égen. Hűvösödik. – Menjünk, javasolja a férfi. Felállnak, indulnak. Az asszony belekarol férjébe. Egymásra mosolyognak, arcuk ráncai megtelnek a szeretet szépségével. Boldogok, mert mindketten vallják: életünk során a TE mindig fontosabb volt, mint az ÉN. György Attila
