MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
12
XVIII. évfolyam 6. szám (206.)
2016 június
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Május 8-án nagy ünnep volt egyházközségünkben. Dr. Jakubiny György, Erdély érseke közel 120 fiatalt részesített a bérmálás szentségében a zsúfolásig megtelt plébániaudvaron tartott szentmisén. Imádkozzunk értük és kérjük a Szent Lélek ajándékait, Isten áldását és kegyelmét számukra, legyenek hitben erős keresztények! Az alábbi bérmálási beszédet, 1970 és 1972 között, boldogemlékű Márton Áron püspök több helyen is elmondta. Olvassuk figyelemmel és alázatos lélekkel!
www.katolikussepsi.ro
egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt. Jolán napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, ErA szent keresztségben zsébet) nevelése mellett állandó imádságban, részesült: vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gon– Bedő Márk, Dobai Vince Ábel, Kátai Fardozta a betegeket, árvákat, szegényeket nagynénje, kas Sebestyén, Bodó Anna, Máté Zsombor. Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint. Jolán sokat imádkozott férje-ura testi és lelki épségéért. Szent házasságot kötöttek: Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért vissza, Jolán egyszerre tartotta önmagában is, és – Szabó Lehel – Bodola Szibil Linda, Gorférjében is a reményt, s készítette hitvesét az elkölbai Nagy Zsolt – Szász Szidónia. tözésre, arra ,,a kis időre”' amíg nem látják egymást Az Úr hazahívta: (Jn 16,16). 1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az egyház és a rokonai – Tankó András, Valkó Rozália, Máté Erzséközött, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. bet, Berszán Erzsébet, Szabó Olga, László Éva Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a Gabriella, Kovács Ida, Pénzes Zoltán Ferenc. két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt Irgalmas Jézus, adj nekik életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment örök nyugodalmat! a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották. Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Árpádházi Boldog Jolán Boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó június 15 1827. szeptember 22- én engedélyezte ünnepét a Árpádházi Boldog Jolán (1235. v. 1239. + Gni- konventuális minoriták és a klarisszák számára. eznó, 1298. június 11.) királyi és szent család sarja. XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra. Apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári Diós István családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, Élő adás! nővére Boldog Kinga, húga Szent Margit, unokaMinden vasár- és ünnepnapon testvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme. a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a A szülői házban mindössze öt évet tölthetett. Szülei központi Szent József plébániatemplomból. ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, BoA hallgatáshoz a leszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. http://szentjozsef.katolikussepsi.ro Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét. weboldalon megjelenő „Élő adás” 1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegikonra kell kattintani, majd követni a nek, Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor névvel illemegjelenő utasításokat. tett. 23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása, hanem erényei szerint is EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. királyi lélek volt, ezért nem esett nehezére, hogy Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az ÚrFőszerkesztő: Szabó Lajos. nak, tudván, hogy ,,a férfi éppúgy feje az asszonySzerkesz tő ség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, nak, mint Krisztus az egyháznak” (Ef 5,22). Véletel. 0722-687 448,
[email protected] ményét, akaratát soha nem akarta ráerőszakolni Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. urára. Nem vitatkozott és nem védekezett akkor Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy sem, amikor a rossz tanácsadók férjét ellene és az ISSN: 2248-1532
Isten segítségével a bérmálás szentségét fogom kiszolgáltatni. A keresztség szentsége beiktatja az embert a hívek közösségébe, az Egyházba és összekapcsolja Krisztussal. A bérmálás szentségével pedig a Szentlélek Úristen a megkeresztelt embert megerősíti, hogy hitét állhatatosan vallja és hite szerint éljen. A hitet megvallani, megtartani és a hit szerint élni – ha az ember komolyan fogta fel –, sohasem volt könnyű, ma pedig nemcsak nehéz, hanem bizonyos értelemben merész vállalkozás is. Mert a keresztény hit súlyos vallási és erkölcsi követelményekkel jár; kemény feladat, aminek a vállalásához bátorság, erős meggyőződés, férfias elszántság szükséges. Ezért kell a bérmálkozóknak, a szentség felvétele előtt megújítaniuk a keresztségi fogadalmat és letenniük még három ígéretet. Az első ígéret a hit megtartására, a második a házasságra, a harmadik a felebaráti szeretetre vonatkozik. Mindhárom lényeges és ma különösen időszerű keresztény feladat. 1. Azt mondják, az ember eddigi történelmének legforradalmibb korszakát éli. A természettudományok újkori eredményei, a technikai tudo-
mányos alkalmazása, az atomfizika fejlődése, az elektronikus számológép és a kibernetika soha nem álmodott változásokat hozott és még mélyrehatóbb változásokat fog előidézni az emberiség gondolkozásában és a világban. Megváltoztak a hit szociológiai feltételei is. Ma már nem születünk bele olyan társadalomba, melyben a kereszténység magától értetődő. Akár akarjuk, akár nem, ma mindenkinek szembe kell néznie a különböző világnézetekkel. Olyan felfogások, gyakorlatok, szokások vernek gyökeret a vidéken és a városokban egyaránt, melyek nem egyeznek meg a keresztény életszabályokkal.(1) Mindenkinek tehát személyesen kell döntenie. Megváltozott az ember viszonya a természethez is. A természet a mai ember szemében már nem az Isten fenséges nyomait tükröző hatalmas világ, hanem közönséges anyag, melyből tetszés szerint építi a maga világát. Ha körülnézünk, már nem azt a természetet látjuk magunk körül, melyet az Isten teremtett, hanem amit az ember hozott létre, a villanyfény, az új anyagok, a közlekedési eszközök és lehetőségek, amiket az ember feltalált; a növények, amelyeket termeszt, az állatok, amelyeket tenyészt, már nem a természet produk-
tumai, hanem ésszerű tervezés eredményei. A természet ugyan nem veti magát alá ellenállás nélkül, de vitathatatlan, hogy a mai ember nemcsak elméletileg, hanem többé-kevésbé gyakorlatilag is uralkodik a világon. S be kell ismernünk, hogy ez a helyzet – legalábbis első tekintetre –, megnehezítette az ember viszonyát a valláshoz. S ez a világ, melyet az ember úgy manipulál, mintha válaszfal lenne az ember és az Isten között. A mai ember, ha a természetben rendkívüli jelenséggel találkozik, már nem tartja azt csodának, hanem feladatnak, amit a tudomány erejével meg kell és meg lehet oldani. A világban jelentkező szenvedés és nyomorúság sem arra indítja, hogy a természet Urához imádkozzék, hanem elkeseredett harcra, hogy a természet még ellenálló erőit megfékezze, leigázza és a szolgálatába hajtsa. Ezek olyan tények, melyekre nem ad kielégítő választ sem a haladás, sem az ideológiák. Az Atlanti-óceán első átrepülése és az asztronauták első Hold-beli kirándulása között az emberiség kétségtelenül nagy lépést tett előre, de a kozmikus távolságok ezzel nem lettek kisebbek, s nem változott az ember alaphelyzete sem a világban. Sokan attól a boldog jövőtől várnak mindent, amit hitük szerint az ember fog felépíteni, de elég, ha a két világháború alatt és után tapasztalt embertelenségekre és nyomorúságra gondolunk, hogy ne legyünk optimisták. A mi hitünk szerint a szenvedés és a halál titkát csak a kereszt titka világíthatja meg. A halál olyan határ, ahonnan az embert csak Krisztus vezetheti tovább. Csak a megfeszített és feltámadt Krisztus. Az a Krisztus, aki vállalta és végig szenvedte az emberi sorsokat, de aki a változó idők fölött áll, és „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Csak Ő adhatja meg az embernek a világosságot, hogy élete értelmét és célját lássa, s az erőt, hogy a világ kápráztató valóságai el ne térítsék örök céljától. Ez bizony próbára teszi a keresztény ember hitét, mégis azt kell mondanunk, hogy meg is könnyíti az ember tájékozódását Isten felé. Az ember megrekedhet ebben a világban, de ki is emelkedik belőle. Legalábbis az, aki komolyan veszi a lét és élet értelmét. A gondolkozó ember látja, hogy a világ – minden változás és haladás ellenére – ma is olyan világ, mellyel végső fokon nem az ember rendelkezik. Az anyag törvényei és az elemek erői ma is kikerülhetetlenül uralkodnak 2
Csíkdelne
és határt szabnak az ember nagyot-akarásának. Az ember csak azért tud a Holdba menni és más bámulatos vállalkozásokat végrehajtani, mert megtanult alkalmazkodni a természet törvényeihez. A jövő ma is, a leggondosabb és legmerészebb tervezgetés ellenére is, kiszámíthatatlan és bizonytalan. S habár a futurológusok fantasztikus jövendőt jósolnak, a világ ma is olyan terület, mely tövist és bojtorjánt terem. Az ember ma is verejtékkel eszi a kenyerét. Ma sem tud szabadulni a szorongó érzéstől, hogy ki van szolgáltatva a sors előre nem látható szeszélyeinek, és hogy minden vállalkozása merész kaland, ugrás a sötétbe, az ismeretlenbe. Napról napra tapasztalja, hogy az életnek ma is vége van; ma is meg kell halni, s a halál összkomfortos kórházban is éppen olyan kegyetlen, mint a régi világban. Érzi, hogy a haladás nem oldja meg az ember igazi problémáit, s hogy ebből a világból sincs más kiút, csak a Jézus Krisztus megváltó halálába vetett hit. Nem kell tehát ebben a világban elszakadnia az Istentől. Igaz, hogy megrekedhet benne, de meg is találhatja az Istent. Nemcsak a mennyet, hanem a földet is az Isten teremtette. S a világ, minden múlandósága és bűnössége ellenére, Jézus Krisztusban már be van kapcsolva Isten örök életébe. S földi életünk istenszolgálat lehet ebben a világban is, ha a magunk egyéni életét úgy éljük és a földön olyan világ építésén szorgoskodunk, mely megegyezik az Isten tervével.
Csíkdelne (románul Delnița) falu Hargita megyében. Közigazgatásilag Csíkpálfalvához tartozik. Csíkszeredától nyolc km-re északkeletre, a Borzsova és a Delne patakok völgyében fekszik. Neve a szláv dolina (= völgy) főnévből ered. (A román delniță birtokot, földecskét jelent.) 1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja István, a pápai tizedjegyzék szerint 3 (vagy 8) banálist fizet, 1334-ben 2 garast, 1334ben a Sancto Ioanne papja, István 1 garast. A templom Delnétől nyugatra, Csicsó felé áll magányosan, a mező közepén. Keresztelő Szent János nevét viseli. Azt a határrészt, ahol a templom áll, egykor Torda-völgyének nevezték, s itt volt a rég elpusztult Tordafalva, amelynek lakói alapították a mai Csíkpálfalvát. Csak a templom maradt meg, mint a közeli Delne, Pálfalva és Csicsó közös egyháza. 1591-ből plébánosa nevét is ismerjük: Árkosi Mihály. Építési idejét az 1450–1500-as évekre teszik. Szentélye lényegében megőrizte eredeti formáját: nyolcszögből képzett három oldallal zárul, mennyezete csúcsíves, kőbordákkal, kehely idomú gyámkövekkel, az egyiken olasz lófőpajzzsal. Három boltívzáró kövén olasz pajzs, kis szívszerű
tojásformával. A szentély keleti falán befalazott csúcsíves ablak nyomai vehetők ki. Többi, volt csúcsíves ablakait, kivéve a sekrestye kisablakát, körívesekké alakították. Kőajtókeretei eredetiek: a déli bejárónál a legdíszesebb, a torony alatti és a sekrestye ajtaja egyszerű késő gótikus. Megmaradt – áthelyezve a leckeoldalra – a csavart kötélszegélyű fali szentségfülke, amely a népies gótika képviselője. A hajó boltozatát 1613-ban (mások szerint 1673-ban) 103 fakazettából álló festett kazettás mennyezettel helyettesítették, középen egy Máriaképpel külön keretben. Virágdíszei az erdélyi reneszánsz gyönyörű példái. A templom déli falán a többszörös mészréteg alól falfestményeket tártak fel 1934-ben. Ezek: Krisztus a Golgotán, Máriával és Magdolnával, két sirató asszonnyal; Szent Mihály a pallóssal; Szent Péter a kulcsokkal és Bibliával. A régi csíksomlyói kegytemplom homlokzati – XV. századi – festményeinek mintájára készülhetett. Szárnyasoltára, amint dátuma jelzi, 1575-ből származik. Keresztelő Szent János, karácsonyi és pünkösdi, valamint húsvéti ünnepkör képeivel. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
A várfallal körbevett csíkdelnei Keresztelő Szent János templom 11
A Józan Ész halálára (nyugodjék békében) Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint „dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett” és „mindennap kell olvasni egy keveset”; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint „az élet nem mindig igazságos” és „lehet, hogy én vagyok a hibás”. Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok („addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”) és megbízható szülői stratégiák („nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál”) szerint élt. Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán. Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők
Idézetek Albert Einsteintől “Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.” “Ne mond, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!” “Sose aggódj amiatt, hogy nem érted a matematikát. Biztosíthatlak, nekem még több gondom van vele.” (Egy 12 éves diáknak írt leveléből) 10
csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni. Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik. Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt. Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé. Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok… Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment. Ha még emlékszel rá, add tovább ezt a levelet. Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez… ne tegyél semmit… Forrás: internetes körlevél.
„Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” „Törődés az emberiséggel és annak sorsával – ez álljon az érdeklődése középpontjában minden technikai erőfeszítésnek.” „Ha életedben a sikert A-nak vesszük, akkor A=x+y+z. x a munka, y a játék, z pedig az, hogy befogod a szád.” „Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell – persze mindenkinél jobban.”
2. Az emberiség életfáját a házasság és a család táplálja. Ma pedig ez az emberi és vallási életre egyaránt döntő jelentőségű intézmény több tekintetben válságban van. A házasság életfájának négy gyökérszála van: nemiség (sexus), fajfenntartás (genus), szerelem (erosz) és erkölcs (ethosz), s a korszellem férge mind a négyet rágja. A házasság mindenekelőtt nemi viszony: „viri et feminae maritalis coniunctio” – a férfi és nő házas-együttélése, ahogyan a régi meghatározás mondja. Az együttéléssel természetszerűleg együtt jár a férfinak és a nőnek kölcsönös joga egymáshoz, s ezzel együtt a kölcsönös hűség kötelessége. Személyiségük tudatában lévő lények között, amilyen az ember, nem is lehet a viszonyt másképp elképzelni. Ezzel szemben általánossá kezd lenni a felfogás, hogy a nemi ösztön kielégítését nem lehet korlátozásnak alávetni, sem a házasság előtt, sem a házasság keretében. A házasság lényegében nemző életközösség, az emberiség és a nép életfája. Az a hivatása, hogy az emberi élet tavaszán virágba boruljon és meghozza áldott gyümölcseit: a gyermeket. Új embereket új erőkkel, képességekkel és reményekkel. Ezzel szemben ma kifejlődött a gyermekáldás rendszeres korlátozása vagy teljes elutasítása. A házasság egészen sajátos szeretet-közösség, melynek gyökere az erosz, a szerelem. A szerelem rendeltetése, hogy megteremtse a legbensőségesebb és leggazdagabb emberi közösséget, a férfi és a nő testi-lelki egységét, s ennek a kivirágzását, a családot. Az igazi szerelem a szeretett személy személyiségének a tartalmáért, legbensőbb értékeiért, erkölcsi kiválóságáért szereti, tiszteli és nagyra becsüli, ami a szerelem rózsaszínű lángjának a lelohadása után is megmarad és kitart egy emberélet minden megpróbáltatása között. Ma azonban az ilyen szeretet mind ritkább, de annál gyakoribb és nagyobb a kiábrándultak, a lehangoltak, az elégedetlenek tömege. Mert a testi szerelem kilobbant, egymás lelkét pedig soha nem értették meg, nem is keresték. A házasság végül erkölcsi közösség. A házasság lényege szerint két személynek a legszemélyesebb önátadása és kölcsönös lekötése egymásnak, s ezt a viszonyt még megpecsételi a gyermek-nemzés és –nevelés szent és felelősségteljes feladata. Ez azt jelenti, hogy a házasság természeténél
fogva felbonthatatlan életközösség. Ezzel szemben ma szinte napirenden van a válás, sőt mintha terjedne az a gyakorlat, hogy a házasulandók már eleve ideiglenes együttélésre állnak össze, amíg kipróbálják vagy megunják egymást. Keresztény házasoknak tudniuk kell, hogy a házasság törvényeit Isten állapította meg és Jézus Krisztus szentségi rangra emelte. A házasság tehát szent dolog, s úgy kell felfogni és élni. A házasságban és a családban, mint a nemző-sejtben, adva van az egész emberélet, sőt a következő nemzedékek élete, küzdelme, hanyatlása vagy felemelkedése is. S ha ez a forrás megzavarodik, vagy elapad, elapad a nép megújhodásának a lehetősége és reménye is. A halál árnyékában sorvad az a nép, melynek fiai és leányai nem vállalják a szent felelősséget egymásért, népükért, Istenért. De boldog és bizalommal nézhet a jövő felé, ha fiai és leányai életfakasztó örömmel raknak fészket. 3. Az emberiségnek a múlt század óta egyre krónikusabbá váló betegsége: a személyiség eltűnése. Az ember egyik napról a másikra megszűnik önmaga lenni, egyszerű számmá, személytelen adattá, akaratlan eszközzé válik a társadalom nagy gépezetében. Az adott szó elvesztette a szentségét. A szeretet szinte nyomtalanul eltűnt. Mindenki csak maga akar élni, érvényesülni, foggal-körömmel. A kenyérért, munkahelyért vagy előléptetésért folyó, késhegyig menő küzdelemben feladják az emberi önérzetet, levetkőzik emberi tulajdonságaikat; megalkuvó, hízelgő, kíméletlen lelkületet öltenek magukra, s ha kell, embertársaik becsületén, egzisztenciáján, erkölcsi hulláján keresztül törnek magasabb, jobban jövedelmező pozíciókra. Az emberek már nem embertársak, hanem vetélytársak, sőt ellenségek között élnek, s csupa ellenségtől vagy versenytárstól körülvéve, kietlen magányosságban, elhagyatottan, egyedül érzik magukat. Sürgető kötelessége mindenkinek, elsősorban pedig azoknak, akik keresztényeknek mondják magukat, hogy megmutassák, mi a szeretet. A keresztények elsőrendű missziós feladatot teljesítenek, ha vállalják a krisztusi küldetést, és a saját életükkel mutatják meg, hogyan lehet és kell Istent tisztelni, egymásért felelősséget érezni, és nem hagyni el senkit, aki bármilyen tekintetben segítségre szorul. 3
Ima bérmálás után, a bérmálás kegyelmének megújításáért Szentlélek Isten! Íme, a bérmálás szentségében részesültem, s ezáltal lelkemre kegyelmed eltörölhetetlen jelét nyomtad. Köszönet, áldás és magasztalás ezért Neked! Fejtsd ki e szentség erejét bennem, tarts meg az igaz Istentől származó kinyilatkoztatott hitben, erősíts a keresztény reménységben, lángoltasd bennem szeretetednek tüzét, hogy keresztény kötelességemhez hű maradjak, a bűntől óvakodjam, minden jóban gazdagodjam. Állj mellettem a kísértésben, vigasztalj, segíts bánatomban, és ne hagyj el utolsó órámon sem. Erősen fogadom, hogy sugallatodat mindig követni fogom, tanácsodnak engedelmeskedem, szent kegyelmeddel soha vissza nem élek; ezt fogadom az Úr Jézus Krisztus által, ki Veled és az Atyával egy Isten, és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
Pünkösd Piros pünkösd, áldott pünkösd, Dicsőségnek, üdvnek napja, Lelkeinknek a Szentlélek Ajándékait megadta. Az ég tudományát hozta, Hogy mi kell az üdvösségre, És értelmet, hogy megértsük, Nekünk adni mit kell érte. Bölcsességet adott nekünk, Hogy mindig tudjuk a jobbat S életünk nehéz óráiban Ad nékük jó tanácsokat. Jámborságot gyújt szívünkben Hogy az Istent szerethessük, Lelki erőt ád lelkünknek, Hogy a rosszat legyőzhessük. Ébren tartja bennünk mindig Az üdvös istenfélelmet, Mely bűntől s bűnalkalomtól A tűznél is jobban retteg. Mindezt pünkösd hozta nékünk, Mikor leszállt a szentlélek... Hét ajándék szent Istene, Jöjj el, jöjj el, esdve kérlek!
Blaskó Mária:
Jöjj el, Szentlélek! Jöjj el Szentlélek, Istenem. Óh, adj lelki fényt énnekem: Láthassam tisztán az utat, Amely az égbe eljuttat! Jöjj el Szentlélek, Istenem. Óh, adj nagy erőt énnekem, Harcomat minden rossz ellen Végigküzdhessem győztesen! Jöjj el Szentlélek, Istenem. Óh, adj lángokat énnekem, Szívemben égjen szeretet, Mely Isten Szívére vezet! 4
A kötél Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra. Elindult felfelé. Telt az idő, és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt, a napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott. És hogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott, és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott, és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének összes szép és csúnya pillanata lepergett a szeme előtt. Elgondolkodva azon, hogy milyen közel is van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza ez a kötél, amivel meg volt kötve. A teste a levegőben lógott… Csak a kötél tartotta. Abba a pillanatban, csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts! Az égből váratlanul egy hang hallatszott: – Mit akarsz, hogy tegyek? – Ments meg engem! – Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek? – Persze, hogy hiszem! – Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve… Egy pillanatnyi csend lett, az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötélbe. *** A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt, és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott. Csak három méterre a földtől... És te mennyire ragaszkodsz a kötelékeidhez? – Elengednéd? Forrás: internet
Csak fel kell nézni! A keselyű Ha beleteszel egy héját egy 180 x 240 cm-es ketrecbe, aminek teljesen nyitva van a teteje, a madár – annak ellenére, hogy tud repülni – teljesen bezártnak fogja érezni magát. Ennek oka, hogy a héja repülés előtt mindig 34 métert fut a földön. A denevér A hétköznapi denevér, mely repked az éjszakában, figyelemre méltóan gyors teremtmény a levegőben, nem tud felszállni a földről. Ha leteszed a földre, mindössze annyit tud tenni, hogy ügyetlenül és kétségkívül, fájdalmasan ide-oda lépeget, míg el nem ér valamilyen enyhe magaslatot, ahonnan a levegőbe vetheti magát. Utána, mint egy fénycsóva, hirtelen elillan. A darázs Ha egy darázs beleesik egy pohárba, addig marad ott, ameddig meg nem hal, feltéve, ha nem veszik ki. Soha nem látja a pohár tetejét a menekülés eszközének, de ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen módon az aljánál találjon kijáratot. Ott keres utat, ahol nincs, míg végül teljesen el nem pusztítja önmagát. Az emberek Sok mindenben hasonlítunk a héjára, a denevérre és a darázsra. Megküzdünk minden problémánkkal és frusztrációnkkal, soha nem vesszük észre, hogy mindössze fel kell néznünk! Ez a válasz, a menekülési útvonal és a megoldás bármilyen gondra. Csak nézz fel! A sajnálat visszanéz, az aggodalom körülnéz, de a remény felfelé néz! Élj egyszerűen, szeress nagylelkűen, törődj alaposan, beszélj kedvesen! 9
Szabó Lőrinc:
Május 22-e egyházközségünkben elhozta azt az örömet, amelynek részesei lehettek az elsőáldozók. Harmincnégy kisgyerek találkozott először a Szentségi Jézussal a szentáldozásban. Szívből köszöntjük őket és azért imádkozunk, hogy gyakori vendégek legyenek Jézus asztalánál. Kérjük az élet Urát, legyen ezen kisgyermekeken áldása. Kísérje életútjukat, legyen számukra az ÚT, hogy el ne tévedjenek soha és mindig biztos léptekkel menjenek életcéljuk, az üdvösség felé. Nevüket alább olvashatjuk. Hisszük ugyanakkor hogy, Jézus is Szívébe zárta őket.
Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!
8
Pálmai Gabriella:
Gyermeknapra Tavasz alkonyán, utolsó vasárnapján, titeket köszöntünk, kicsi kis angyalkák! Tiétek ez a nap, s az összes többi, nincs az az ölelés, mely szeretetünk közli. Köszöntünk titeket, pici emberek, ti, gyermekek, kik mindenkit szerettek. Szerettek, bíztok bennünk, felnőttekben, sosem szűkölködtök a reményekben. Szeretünk titeket, aprócska felnőttek, hisz oly sok szépet és jót kapunk tőletek. Tanítóink vagytok, pedig mi sokszor hisszük, az életben már többre úgysem visszük. Adtok nekünk sok ölelést, őszinte mosolyt, csilingelő kacajt, s sok tiszta kedves szót. Kívánom, legyen minden gyermek boldog, ne nélkülözzön senki, kerüljék a gondok. Mi pedig, felnőttek, tanuljuk meg végre, a pici lurkók minket nevelnek a létre! Fogadjuk őket mindig türelemmel, ne fukarkodjunk soha a szeretettel!
András Balázs Antalka Zsolna Kincső Bagoly Ágota Csavar Krisztina Regina Csiszér Emese Ferencz Ákos Norbert Filep Alma Zenkő Ilyés Gergő Jancsó Gergő Kasléder Mátyás Kernászt Sára Köllő Anna Villő
Kolumbán Eliz Kovács Hunor Zsolt Molnár Cecília Nagy Anita Szabrina Pál Tímea Adrienn Peligán Kitti Pieldner Ádám Rácz Barbara Simon Johanna Szőcs Ágnes
Timár Csongor Timár Kamilla Timár Norbert Timár Zsombor Török Bálint Tót Gergő Krisztián Ungureanu Andrea Daniela Verebics Anna Veress Eszter Katalin Virág Anna Zsurzsa Hunor
5
Gyermeknapra A genfi Gyermekjóléti Konferecián 1925-ben. június 1-jét határozták meg hivatalosan a Nemzetközi gyermeknapnak. Az ENSZ javaslatára vezették be az úgynevezett Egyetemes gyermeknapot. 1954-ben, mely azt jelenti, hogy minden országban tartsanak megemlékezést a gyermekekről egy, az ország által meghatározott napon, a gyermeknapon. Mindnyájan voltunk gyermekek, és egy életen keresztül gyermekek is maradunk, hisz mikor felnőttként szüleinkkel találkozunk, orcájukra két puszit adunk, akkor azt gyermekként tesszük, akárhány évesek is legyünk, és bizony még akkor is a gyermeki lelkünkkel tesszük ezt, ha már mi is szülők vagyunk, s gyermekünket, gyermekeinket neveljük. E napon gyermekeinket köszöntjük, akár csak pár kedves szóval, vagy egy szelet csokival, vagy egy pöttyös labdával, babával, kisautóval, de szívünk határtalan szeretetével, hisz az ember életében a legdrágább kincs a gyermeke, a gyermekei. A legelhívatottabb érzés, a legerősebb kötelezettség- és felelősségtudatunk e földi létünkben a gyermekünk nevelése. A gyermekünk az, aki mindenek felett áll életünkben, nincs erősebb köteléke lelkünknek, mint a szülői szeretet. Életünkben egyetlen egy olyan tekintet van, mely erőt ad a mindennapokhoz, mely átsegít a nehezebb napokon, mely mindig életet varázsol kicsiny lelkünkbe, mely úgy tudja megdobogtatni a szívünket, ahogy semmi és senki más, az egész földkerekségen! Ha ezt a szempárt látjuk a való életben, vagy akár a képzeletünkben, abban a pillanatban melegség önti el a szívünk, tudjuk hogy van akinek sokat számítunk, akinek mi vagyunk a minden, a világ közepe, bármi is történjék! Ha ez a szempár sír, akkor mi is vele sírunk, ha ez a szempár kacag, akkor az pedig a legnagyobb boldogsága egész lényünknek! Ez a két szem a gyermekünké..... Minden gyermeknek tiszta szívemből kívánom az életének minden pillanatában, hogy: – minden őt nevelő szülő és felnőtt a kezét ütés és fenyegetés helyett simogatásra használja; – példabeszéd helyett, példát mutassanak neki; – soha ne siettessék őt, hanem siessenek hozzá; 6
– soha ne játssza neki a nagyokost, sem szülő, sem pedagógus, hanem okosan játszon vele; – komolykodás helyett vegyék komolyan őt magát; – a civakodás helyett a simogatást, a babusgatást érezzék; – erőszakoskodás helyett a gyengédség szeretetében, az odafigyelés tudatában a lelkét erősítsék; – szülei előbb az önbizalmát építsék, s csak azután az anyagi javaikat; – kevesebb példabeszédet kapjon a hatalom szeretetéről, mint a szeretet hatalmáról. Így váljon elkötelezett felnőtté, hogy gyermekeinek ezt az érzést tovább tudja adni... Horváth Tünde
Vörös Judit:
A gyermek mosolya Gyermek mosolyában ott az egész világ, tündöklő, zöld mezők és rengeteg virág. Napfény melegsége, szellő suhanása, tiszta éjszakában csillag ragyogása. Nincsenek még árnyak, súlyos, nehéz dolgok, ártatlan kacaját nem felhőzik gondok. Hogyha rád mosolyog, felvidul a lelked, meghaltnak hitt álmok újra élnek benned.
Várnai Zseni:
Kis botló táltosok És elindultok vele egy sugaras reggel, És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek, És viszitek őt az első, első útra, Kicsinyke lábak, botló táltosok... A nagy világ majd rátok mosolyog, A föld, a fű, a fa, virág nevet: Egy bukdácsoló, induló gyerek; A karja tárt, a szeme nyitva: szép! Botlik, kacag, és újra botlik: lép! Vigyázzatok kis táltosparipák! Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ, Vigyázzatok! A föld az minden kisgyerekhez jó, Ki tiszta lábbal indul rajta el, Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel, De hátán annyi kő, kavics és gaz, Én féltem őt, én féltem őt, igaz; Vigyázzatok! Mert drága ő! A szeme, arca, ajka csak nevet, Még mindenkit szeret, Még minden jó és tiszta benne van, S mögötte út még nincsen semmi sem, Mint akinek meseország izen, Csak menne, menne már; Vigyázzatok! Karomon hordtam ölbéli bubám... És ajnároztam, földre sose ért, De két karomba már belé nem fért, A földrelépett ő, Vigyázzatok! Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív, Viháncoló, kicsiny mesecsikók... De jönnek utak, rossz utak és jók És ti csak mentek, messze tőlem el, Mert a távolság mesél, énekel, Mert a távol aranyszínekbe szőtt... Az én karom már szűk határ, tudom, Vigyétek majd az igaz útra őt, Kis táltosok.
Osvát Erzsébet:
Gyermeknapra Napsugár, napsugár, ragyogj, süss ma szebben! simogasd a gyerekeket lágyan, melegebben! Madarak, madarak, cinkék, csalogányok, köszöntő dalotok vígan csattogjátok! Virágok, virágok, szegfűk, tulipánok, a lánykákat, a fiúkat virulva várjátok! Hadd legyen ez a nap egy nagy örömének! Ezt kívánom én a világ minden gyermekének. 7
Gyermeknapra A genfi Gyermekjóléti Konferecián 1925-ben. június 1-jét határozták meg hivatalosan a Nemzetközi gyermeknapnak. Az ENSZ javaslatára vezették be az úgynevezett Egyetemes gyermeknapot. 1954-ben, mely azt jelenti, hogy minden országban tartsanak megemlékezést a gyermekekről egy, az ország által meghatározott napon, a gyermeknapon. Mindnyájan voltunk gyermekek, és egy életen keresztül gyermekek is maradunk, hisz mikor felnőttként szüleinkkel találkozunk, orcájukra két puszit adunk, akkor azt gyermekként tesszük, akárhány évesek is legyünk, és bizony még akkor is a gyermeki lelkünkkel tesszük ezt, ha már mi is szülők vagyunk, s gyermekünket, gyermekeinket neveljük. E napon gyermekeinket köszöntjük, akár csak pár kedves szóval, vagy egy szelet csokival, vagy egy pöttyös labdával, babával, kisautóval, de szívünk határtalan szeretetével, hisz az ember életében a legdrágább kincs a gyermeke, a gyermekei. A legelhívatottabb érzés, a legerősebb kötelezettség- és felelősségtudatunk e földi létünkben a gyermekünk nevelése. A gyermekünk az, aki mindenek felett áll életünkben, nincs erősebb köteléke lelkünknek, mint a szülői szeretet. Életünkben egyetlen egy olyan tekintet van, mely erőt ad a mindennapokhoz, mely átsegít a nehezebb napokon, mely mindig életet varázsol kicsiny lelkünkbe, mely úgy tudja megdobogtatni a szívünket, ahogy semmi és senki más, az egész földkerekségen! Ha ezt a szempárt látjuk a való életben, vagy akár a képzeletünkben, abban a pillanatban melegség önti el a szívünk, tudjuk hogy van akinek sokat számítunk, akinek mi vagyunk a minden, a világ közepe, bármi is történjék! Ha ez a szempár sír, akkor mi is vele sírunk, ha ez a szempár kacag, akkor az pedig a legnagyobb boldogsága egész lényünknek! Ez a két szem a gyermekünké..... Minden gyermeknek tiszta szívemből kívánom az életének minden pillanatában, hogy: – minden őt nevelő szülő és felnőtt a kezét ütés és fenyegetés helyett simogatásra használja; – példabeszéd helyett, példát mutassanak neki; – soha ne siettessék őt, hanem siessenek hozzá; 6
– soha ne játssza neki a nagyokost, sem szülő, sem pedagógus, hanem okosan játszon vele; – komolykodás helyett vegyék komolyan őt magát; – a civakodás helyett a simogatást, a babusgatást érezzék; – erőszakoskodás helyett a gyengédség szeretetében, az odafigyelés tudatában a lelkét erősítsék; – szülei előbb az önbizalmát építsék, s csak azután az anyagi javaikat; – kevesebb példabeszédet kapjon a hatalom szeretetéről, mint a szeretet hatalmáról. Így váljon elkötelezett felnőtté, hogy gyermekeinek ezt az érzést tovább tudja adni... Horváth Tünde
Vörös Judit:
A gyermek mosolya Gyermek mosolyában ott az egész világ, tündöklő, zöld mezők és rengeteg virág. Napfény melegsége, szellő suhanása, tiszta éjszakában csillag ragyogása. Nincsenek még árnyak, súlyos, nehéz dolgok, ártatlan kacaját nem felhőzik gondok. Hogyha rád mosolyog, felvidul a lelked, meghaltnak hitt álmok újra élnek benned.
Várnai Zseni:
Kis botló táltosok És elindultok vele egy sugaras reggel, És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek, És viszitek őt az első, első útra, Kicsinyke lábak, botló táltosok... A nagy világ majd rátok mosolyog, A föld, a fű, a fa, virág nevet: Egy bukdácsoló, induló gyerek; A karja tárt, a szeme nyitva: szép! Botlik, kacag, és újra botlik: lép! Vigyázzatok kis táltosparipák! Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ, Vigyázzatok! A föld az minden kisgyerekhez jó, Ki tiszta lábbal indul rajta el, Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel, De hátán annyi kő, kavics és gaz, Én féltem őt, én féltem őt, igaz; Vigyázzatok! Mert drága ő! A szeme, arca, ajka csak nevet, Még mindenkit szeret, Még minden jó és tiszta benne van, S mögötte út még nincsen semmi sem, Mint akinek meseország izen, Csak menne, menne már; Vigyázzatok! Karomon hordtam ölbéli bubám... És ajnároztam, földre sose ért, De két karomba már belé nem fért, A földrelépett ő, Vigyázzatok! Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív, Viháncoló, kicsiny mesecsikók... De jönnek utak, rossz utak és jók És ti csak mentek, messze tőlem el, Mert a távolság mesél, énekel, Mert a távol aranyszínekbe szőtt... Az én karom már szűk határ, tudom, Vigyétek majd az igaz útra őt, Kis táltosok.
Osvát Erzsébet:
Gyermeknapra Napsugár, napsugár, ragyogj, süss ma szebben! simogasd a gyerekeket lágyan, melegebben! Madarak, madarak, cinkék, csalogányok, köszöntő dalotok vígan csattogjátok! Virágok, virágok, szegfűk, tulipánok, a lánykákat, a fiúkat virulva várjátok! Hadd legyen ez a nap egy nagy örömének! Ezt kívánom én a világ minden gyermekének. 7
Szabó Lőrinc:
Május 22-e egyházközségünkben elhozta azt az örömet, amelynek részesei lehettek az elsőáldozók. Harmincnégy kisgyerek találkozott először a Szentségi Jézussal a szentáldozásban. Szívből köszöntjük őket és azért imádkozunk, hogy gyakori vendégek legyenek Jézus asztalánál. Kérjük az élet Urát, legyen ezen kisgyermekeken áldása. Kísérje életútjukat, legyen számukra az ÚT, hogy el ne tévedjenek soha és mindig biztos léptekkel menjenek életcéljuk, az üdvösség felé. Nevüket alább olvashatjuk. Hisszük ugyanakkor hogy, Jézus is Szívébe zárta őket.
Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!
8
Pálmai Gabriella:
Gyermeknapra Tavasz alkonyán, utolsó vasárnapján, titeket köszöntünk, kicsi kis angyalkák! Tiétek ez a nap, s az összes többi, nincs az az ölelés, mely szeretetünk közli. Köszöntünk titeket, pici emberek, ti, gyermekek, kik mindenkit szerettek. Szerettek, bíztok bennünk, felnőttekben, sosem szűkölködtök a reményekben. Szeretünk titeket, aprócska felnőttek, hisz oly sok szépet és jót kapunk tőletek. Tanítóink vagytok, pedig mi sokszor hisszük, az életben már többre úgysem visszük. Adtok nekünk sok ölelést, őszinte mosolyt, csilingelő kacajt, s sok tiszta kedves szót. Kívánom, legyen minden gyermek boldog, ne nélkülözzön senki, kerüljék a gondok. Mi pedig, felnőttek, tanuljuk meg végre, a pici lurkók minket nevelnek a létre! Fogadjuk őket mindig türelemmel, ne fukarkodjunk soha a szeretettel!
András Balázs Antalka Zsolna Kincső Bagoly Ágota Csavar Krisztina Regina Csiszér Emese Ferencz Ákos Norbert Filep Alma Zenkő Ilyés Gergő Jancsó Gergő Kasléder Mátyás Kernászt Sára Köllő Anna Villő
Kolumbán Eliz Kovács Hunor Zsolt Molnár Cecília Nagy Anita Szabrina Pál Tímea Adrienn Peligán Kitti Pieldner Ádám Rácz Barbara Simon Johanna Szőcs Ágnes
Timár Csongor Timár Kamilla Timár Norbert Timár Zsombor Török Bálint Tót Gergő Krisztián Ungureanu Andrea Daniela Verebics Anna Veress Eszter Katalin Virág Anna Zsurzsa Hunor
5
Ima bérmálás után, a bérmálás kegyelmének megújításáért Szentlélek Isten! Íme, a bérmálás szentségében részesültem, s ezáltal lelkemre kegyelmed eltörölhetetlen jelét nyomtad. Köszönet, áldás és magasztalás ezért Neked! Fejtsd ki e szentség erejét bennem, tarts meg az igaz Istentől származó kinyilatkoztatott hitben, erősíts a keresztény reménységben, lángoltasd bennem szeretetednek tüzét, hogy keresztény kötelességemhez hű maradjak, a bűntől óvakodjam, minden jóban gazdagodjam. Állj mellettem a kísértésben, vigasztalj, segíts bánatomban, és ne hagyj el utolsó órámon sem. Erősen fogadom, hogy sugallatodat mindig követni fogom, tanácsodnak engedelmeskedem, szent kegyelmeddel soha vissza nem élek; ezt fogadom az Úr Jézus Krisztus által, ki Veled és az Atyával egy Isten, és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
Pünkösd Piros pünkösd, áldott pünkösd, Dicsőségnek, üdvnek napja, Lelkeinknek a Szentlélek Ajándékait megadta. Az ég tudományát hozta, Hogy mi kell az üdvösségre, És értelmet, hogy megértsük, Nekünk adni mit kell érte. Bölcsességet adott nekünk, Hogy mindig tudjuk a jobbat S életünk nehéz óráiban Ad nékük jó tanácsokat. Jámborságot gyújt szívünkben Hogy az Istent szerethessük, Lelki erőt ád lelkünknek, Hogy a rosszat legyőzhessük. Ébren tartja bennünk mindig Az üdvös istenfélelmet, Mely bűntől s bűnalkalomtól A tűznél is jobban retteg. Mindezt pünkösd hozta nékünk, Mikor leszállt a szentlélek... Hét ajándék szent Istene, Jöjj el, jöjj el, esdve kérlek!
Blaskó Mária:
Jöjj el, Szentlélek! Jöjj el Szentlélek, Istenem. Óh, adj lelki fényt énnekem: Láthassam tisztán az utat, Amely az égbe eljuttat! Jöjj el Szentlélek, Istenem. Óh, adj nagy erőt énnekem, Harcomat minden rossz ellen Végigküzdhessem győztesen! Jöjj el Szentlélek, Istenem. Óh, adj lángokat énnekem, Szívemben égjen szeretet, Mely Isten Szívére vezet! 4
A kötél Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra. Elindult felfelé. Telt az idő, és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt, a napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott. És hogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott, és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott, és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének összes szép és csúnya pillanata lepergett a szeme előtt. Elgondolkodva azon, hogy milyen közel is van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza ez a kötél, amivel meg volt kötve. A teste a levegőben lógott… Csak a kötél tartotta. Abba a pillanatban, csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts! Az égből váratlanul egy hang hallatszott: – Mit akarsz, hogy tegyek? – Ments meg engem! – Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek? – Persze, hogy hiszem! – Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve… Egy pillanatnyi csend lett, az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötélbe. *** A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt, és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott. Csak három méterre a földtől... És te mennyire ragaszkodsz a kötelékeidhez? – Elengednéd? Forrás: internet
Csak fel kell nézni! A keselyű Ha beleteszel egy héját egy 180 x 240 cm-es ketrecbe, aminek teljesen nyitva van a teteje, a madár – annak ellenére, hogy tud repülni – teljesen bezártnak fogja érezni magát. Ennek oka, hogy a héja repülés előtt mindig 34 métert fut a földön. A denevér A hétköznapi denevér, mely repked az éjszakában, figyelemre méltóan gyors teremtmény a levegőben, nem tud felszállni a földről. Ha leteszed a földre, mindössze annyit tud tenni, hogy ügyetlenül és kétségkívül, fájdalmasan ide-oda lépeget, míg el nem ér valamilyen enyhe magaslatot, ahonnan a levegőbe vetheti magát. Utána, mint egy fénycsóva, hirtelen elillan. A darázs Ha egy darázs beleesik egy pohárba, addig marad ott, ameddig meg nem hal, feltéve, ha nem veszik ki. Soha nem látja a pohár tetejét a menekülés eszközének, de ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen módon az aljánál találjon kijáratot. Ott keres utat, ahol nincs, míg végül teljesen el nem pusztítja önmagát. Az emberek Sok mindenben hasonlítunk a héjára, a denevérre és a darázsra. Megküzdünk minden problémánkkal és frusztrációnkkal, soha nem vesszük észre, hogy mindössze fel kell néznünk! Ez a válasz, a menekülési útvonal és a megoldás bármilyen gondra. Csak nézz fel! A sajnálat visszanéz, az aggodalom körülnéz, de a remény felfelé néz! Élj egyszerűen, szeress nagylelkűen, törődj alaposan, beszélj kedvesen! 9
A Józan Ész halálára (nyugodjék békében) Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint „dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett” és „mindennap kell olvasni egy keveset”; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint „az élet nem mindig igazságos” és „lehet, hogy én vagyok a hibás”. Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok („addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”) és megbízható szülői stratégiák („nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál”) szerint élt. Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán. Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők
Idézetek Albert Einsteintől “Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.” “Ne mond, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!” “Sose aggódj amiatt, hogy nem érted a matematikát. Biztosíthatlak, nekem még több gondom van vele.” (Egy 12 éves diáknak írt leveléből) 10
csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni. Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik. Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt. Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé. Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok… Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment. Ha még emlékszel rá, add tovább ezt a levelet. Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez… ne tegyél semmit… Forrás: internetes körlevél.
„Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” „Törődés az emberiséggel és annak sorsával – ez álljon az érdeklődése középpontjában minden technikai erőfeszítésnek.” „Ha életedben a sikert A-nak vesszük, akkor A=x+y+z. x a munka, y a játék, z pedig az, hogy befogod a szád.” „Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell – persze mindenkinél jobban.”
2. Az emberiség életfáját a házasság és a család táplálja. Ma pedig ez az emberi és vallási életre egyaránt döntő jelentőségű intézmény több tekintetben válságban van. A házasság életfájának négy gyökérszála van: nemiség (sexus), fajfenntartás (genus), szerelem (erosz) és erkölcs (ethosz), s a korszellem férge mind a négyet rágja. A házasság mindenekelőtt nemi viszony: „viri et feminae maritalis coniunctio” – a férfi és nő házas-együttélése, ahogyan a régi meghatározás mondja. Az együttéléssel természetszerűleg együtt jár a férfinak és a nőnek kölcsönös joga egymáshoz, s ezzel együtt a kölcsönös hűség kötelessége. Személyiségük tudatában lévő lények között, amilyen az ember, nem is lehet a viszonyt másképp elképzelni. Ezzel szemben általánossá kezd lenni a felfogás, hogy a nemi ösztön kielégítését nem lehet korlátozásnak alávetni, sem a házasság előtt, sem a házasság keretében. A házasság lényegében nemző életközösség, az emberiség és a nép életfája. Az a hivatása, hogy az emberi élet tavaszán virágba boruljon és meghozza áldott gyümölcseit: a gyermeket. Új embereket új erőkkel, képességekkel és reményekkel. Ezzel szemben ma kifejlődött a gyermekáldás rendszeres korlátozása vagy teljes elutasítása. A házasság egészen sajátos szeretet-közösség, melynek gyökere az erosz, a szerelem. A szerelem rendeltetése, hogy megteremtse a legbensőségesebb és leggazdagabb emberi közösséget, a férfi és a nő testi-lelki egységét, s ennek a kivirágzását, a családot. Az igazi szerelem a szeretett személy személyiségének a tartalmáért, legbensőbb értékeiért, erkölcsi kiválóságáért szereti, tiszteli és nagyra becsüli, ami a szerelem rózsaszínű lángjának a lelohadása után is megmarad és kitart egy emberélet minden megpróbáltatása között. Ma azonban az ilyen szeretet mind ritkább, de annál gyakoribb és nagyobb a kiábrándultak, a lehangoltak, az elégedetlenek tömege. Mert a testi szerelem kilobbant, egymás lelkét pedig soha nem értették meg, nem is keresték. A házasság végül erkölcsi közösség. A házasság lényege szerint két személynek a legszemélyesebb önátadása és kölcsönös lekötése egymásnak, s ezt a viszonyt még megpecsételi a gyermek-nemzés és –nevelés szent és felelősségteljes feladata. Ez azt jelenti, hogy a házasság természeténél
fogva felbonthatatlan életközösség. Ezzel szemben ma szinte napirenden van a válás, sőt mintha terjedne az a gyakorlat, hogy a házasulandók már eleve ideiglenes együttélésre állnak össze, amíg kipróbálják vagy megunják egymást. Keresztény házasoknak tudniuk kell, hogy a házasság törvényeit Isten állapította meg és Jézus Krisztus szentségi rangra emelte. A házasság tehát szent dolog, s úgy kell felfogni és élni. A házasságban és a családban, mint a nemző-sejtben, adva van az egész emberélet, sőt a következő nemzedékek élete, küzdelme, hanyatlása vagy felemelkedése is. S ha ez a forrás megzavarodik, vagy elapad, elapad a nép megújhodásának a lehetősége és reménye is. A halál árnyékában sorvad az a nép, melynek fiai és leányai nem vállalják a szent felelősséget egymásért, népükért, Istenért. De boldog és bizalommal nézhet a jövő felé, ha fiai és leányai életfakasztó örömmel raknak fészket. 3. Az emberiségnek a múlt század óta egyre krónikusabbá váló betegsége: a személyiség eltűnése. Az ember egyik napról a másikra megszűnik önmaga lenni, egyszerű számmá, személytelen adattá, akaratlan eszközzé válik a társadalom nagy gépezetében. Az adott szó elvesztette a szentségét. A szeretet szinte nyomtalanul eltűnt. Mindenki csak maga akar élni, érvényesülni, foggal-körömmel. A kenyérért, munkahelyért vagy előléptetésért folyó, késhegyig menő küzdelemben feladják az emberi önérzetet, levetkőzik emberi tulajdonságaikat; megalkuvó, hízelgő, kíméletlen lelkületet öltenek magukra, s ha kell, embertársaik becsületén, egzisztenciáján, erkölcsi hulláján keresztül törnek magasabb, jobban jövedelmező pozíciókra. Az emberek már nem embertársak, hanem vetélytársak, sőt ellenségek között élnek, s csupa ellenségtől vagy versenytárstól körülvéve, kietlen magányosságban, elhagyatottan, egyedül érzik magukat. Sürgető kötelessége mindenkinek, elsősorban pedig azoknak, akik keresztényeknek mondják magukat, hogy megmutassák, mi a szeretet. A keresztények elsőrendű missziós feladatot teljesítenek, ha vállalják a krisztusi küldetést, és a saját életükkel mutatják meg, hogyan lehet és kell Istent tisztelni, egymásért felelősséget érezni, és nem hagyni el senkit, aki bármilyen tekintetben segítségre szorul. 3
tumai, hanem ésszerű tervezés eredményei. A természet ugyan nem veti magát alá ellenállás nélkül, de vitathatatlan, hogy a mai ember nemcsak elméletileg, hanem többé-kevésbé gyakorlatilag is uralkodik a világon. S be kell ismernünk, hogy ez a helyzet – legalábbis első tekintetre –, megnehezítette az ember viszonyát a valláshoz. S ez a világ, melyet az ember úgy manipulál, mintha válaszfal lenne az ember és az Isten között. A mai ember, ha a természetben rendkívüli jelenséggel találkozik, már nem tartja azt csodának, hanem feladatnak, amit a tudomány erejével meg kell és meg lehet oldani. A világban jelentkező szenvedés és nyomorúság sem arra indítja, hogy a természet Urához imádkozzék, hanem elkeseredett harcra, hogy a természet még ellenálló erőit megfékezze, leigázza és a szolgálatába hajtsa. Ezek olyan tények, melyekre nem ad kielégítő választ sem a haladás, sem az ideológiák. Az Atlanti-óceán első átrepülése és az asztronauták első Hold-beli kirándulása között az emberiség kétségtelenül nagy lépést tett előre, de a kozmikus távolságok ezzel nem lettek kisebbek, s nem változott az ember alaphelyzete sem a világban. Sokan attól a boldog jövőtől várnak mindent, amit hitük szerint az ember fog felépíteni, de elég, ha a két világháború alatt és után tapasztalt embertelenségekre és nyomorúságra gondolunk, hogy ne legyünk optimisták. A mi hitünk szerint a szenvedés és a halál titkát csak a kereszt titka világíthatja meg. A halál olyan határ, ahonnan az embert csak Krisztus vezetheti tovább. Csak a megfeszített és feltámadt Krisztus. Az a Krisztus, aki vállalta és végig szenvedte az emberi sorsokat, de aki a változó idők fölött áll, és „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Csak Ő adhatja meg az embernek a világosságot, hogy élete értelmét és célját lássa, s az erőt, hogy a világ kápráztató valóságai el ne térítsék örök céljától. Ez bizony próbára teszi a keresztény ember hitét, mégis azt kell mondanunk, hogy meg is könnyíti az ember tájékozódását Isten felé. Az ember megrekedhet ebben a világban, de ki is emelkedik belőle. Legalábbis az, aki komolyan veszi a lét és élet értelmét. A gondolkozó ember látja, hogy a világ – minden változás és haladás ellenére – ma is olyan világ, mellyel végső fokon nem az ember rendelkezik. Az anyag törvényei és az elemek erői ma is kikerülhetetlenül uralkodnak 2
Csíkdelne
és határt szabnak az ember nagyot-akarásának. Az ember csak azért tud a Holdba menni és más bámulatos vállalkozásokat végrehajtani, mert megtanult alkalmazkodni a természet törvényeihez. A jövő ma is, a leggondosabb és legmerészebb tervezgetés ellenére is, kiszámíthatatlan és bizonytalan. S habár a futurológusok fantasztikus jövendőt jósolnak, a világ ma is olyan terület, mely tövist és bojtorjánt terem. Az ember ma is verejtékkel eszi a kenyerét. Ma sem tud szabadulni a szorongó érzéstől, hogy ki van szolgáltatva a sors előre nem látható szeszélyeinek, és hogy minden vállalkozása merész kaland, ugrás a sötétbe, az ismeretlenbe. Napról napra tapasztalja, hogy az életnek ma is vége van; ma is meg kell halni, s a halál összkomfortos kórházban is éppen olyan kegyetlen, mint a régi világban. Érzi, hogy a haladás nem oldja meg az ember igazi problémáit, s hogy ebből a világból sincs más kiút, csak a Jézus Krisztus megváltó halálába vetett hit. Nem kell tehát ebben a világban elszakadnia az Istentől. Igaz, hogy megrekedhet benne, de meg is találhatja az Istent. Nemcsak a mennyet, hanem a földet is az Isten teremtette. S a világ, minden múlandósága és bűnössége ellenére, Jézus Krisztusban már be van kapcsolva Isten örök életébe. S földi életünk istenszolgálat lehet ebben a világban is, ha a magunk egyéni életét úgy éljük és a földön olyan világ építésén szorgoskodunk, mely megegyezik az Isten tervével.
Csíkdelne (románul Delnița) falu Hargita megyében. Közigazgatásilag Csíkpálfalvához tartozik. Csíkszeredától nyolc km-re északkeletre, a Borzsova és a Delne patakok völgyében fekszik. Neve a szláv dolina (= völgy) főnévből ered. (A román delniță birtokot, földecskét jelent.) 1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja István, a pápai tizedjegyzék szerint 3 (vagy 8) banálist fizet, 1334-ben 2 garast, 1334ben a Sancto Ioanne papja, István 1 garast. A templom Delnétől nyugatra, Csicsó felé áll magányosan, a mező közepén. Keresztelő Szent János nevét viseli. Azt a határrészt, ahol a templom áll, egykor Torda-völgyének nevezték, s itt volt a rég elpusztult Tordafalva, amelynek lakói alapították a mai Csíkpálfalvát. Csak a templom maradt meg, mint a közeli Delne, Pálfalva és Csicsó közös egyháza. 1591-ből plébánosa nevét is ismerjük: Árkosi Mihály. Építési idejét az 1450–1500-as évekre teszik. Szentélye lényegében megőrizte eredeti formáját: nyolcszögből képzett három oldallal zárul, mennyezete csúcsíves, kőbordákkal, kehely idomú gyámkövekkel, az egyiken olasz lófőpajzzsal. Három boltívzáró kövén olasz pajzs, kis szívszerű
tojásformával. A szentély keleti falán befalazott csúcsíves ablak nyomai vehetők ki. Többi, volt csúcsíves ablakait, kivéve a sekrestye kisablakát, körívesekké alakították. Kőajtókeretei eredetiek: a déli bejárónál a legdíszesebb, a torony alatti és a sekrestye ajtaja egyszerű késő gótikus. Megmaradt – áthelyezve a leckeoldalra – a csavart kötélszegélyű fali szentségfülke, amely a népies gótika képviselője. A hajó boltozatát 1613-ban (mások szerint 1673-ban) 103 fakazettából álló festett kazettás mennyezettel helyettesítették, középen egy Máriaképpel külön keretben. Virágdíszei az erdélyi reneszánsz gyönyörű példái. A templom déli falán a többszörös mészréteg alól falfestményeket tártak fel 1934-ben. Ezek: Krisztus a Golgotán, Máriával és Magdolnával, két sirató asszonnyal; Szent Mihály a pallóssal; Szent Péter a kulcsokkal és Bibliával. A régi csíksomlyói kegytemplom homlokzati – XV. századi – festményeinek mintájára készülhetett. Szárnyasoltára, amint dátuma jelzi, 1575-ből származik. Keresztelő Szent János, karácsonyi és pünkösdi, valamint húsvéti ünnepkör képeivel. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
A várfallal körbevett csíkdelnei Keresztelő Szent János templom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
12
XVIII. évfolyam 6. szám (206.)
2016 június
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Május 8-án nagy ünnep volt egyházközségünkben. Dr. Jakubiny György, Erdély érseke közel 120 fiatalt részesített a bérmálás szentségében a zsúfolásig megtelt plébániaudvaron tartott szentmisén. Imádkozzunk értük és kérjük a Szent Lélek ajándékait, Isten áldását és kegyelmét számukra, legyenek hitben erős keresztények! Az alábbi bérmálási beszédet, 1970 és 1972 között, boldogemlékű Márton Áron püspök több helyen is elmondta. Olvassuk figyelemmel és alázatos lélekkel!
www.katolikussepsi.ro
egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt. Jolán napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, ErA szent keresztségben zsébet) nevelése mellett állandó imádságban, részesült: vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gon– Bedő Márk, Dobai Vince Ábel, Kátai Fardozta a betegeket, árvákat, szegényeket nagynénje, kas Sebestyén, Bodó Anna, Máté Zsombor. Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint. Jolán sokat imádkozott férje-ura testi és lelki épségéért. Szent házasságot kötöttek: Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért vissza, Jolán egyszerre tartotta önmagában is, és – Szabó Lehel – Bodola Szibil Linda, Gorférjében is a reményt, s készítette hitvesét az elkölbai Nagy Zsolt – Szász Szidónia. tözésre, arra ,,a kis időre”' amíg nem látják egymást Az Úr hazahívta: (Jn 16,16). 1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az egyház és a rokonai – Tankó András, Valkó Rozália, Máté Erzséközött, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. bet, Berszán Erzsébet, Szabó Olga, László Éva Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a Gabriella, Kovács Ida, Pénzes Zoltán Ferenc. két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt Irgalmas Jézus, adj nekik életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment örök nyugodalmat! a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották. Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Árpádházi Boldog Jolán Boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó június 15 1827. szeptember 22- én engedélyezte ünnepét a Árpádházi Boldog Jolán (1235. v. 1239. + Gni- konventuális minoriták és a klarisszák számára. eznó, 1298. június 11.) királyi és szent család sarja. XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra. Apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári Diós István családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, Élő adás! nővére Boldog Kinga, húga Szent Margit, unokaMinden vasár- és ünnepnapon testvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme. a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a A szülői házban mindössze öt évet tölthetett. Szülei központi Szent József plébániatemplomból. ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, BoA hallgatáshoz a leszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. http://szentjozsef.katolikussepsi.ro Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét. weboldalon megjelenő „Élő adás” 1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegikonra kell kattintani, majd követni a nek, Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor névvel illemegjelenő utasításokat. tett. 23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása, hanem erényei szerint is EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. királyi lélek volt, ezért nem esett nehezére, hogy Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az ÚrFőszerkesztő: Szabó Lajos. nak, tudván, hogy ,,a férfi éppúgy feje az asszonySzerkesz tő ség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, nak, mint Krisztus az egyháznak” (Ef 5,22). Véletel. 0722-687 448,
[email protected] ményét, akaratát soha nem akarta ráerőszakolni Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. urára. Nem vitatkozott és nem védekezett akkor Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy sem, amikor a rossz tanácsadók férjét ellene és az ISSN: 2248-1532
Isten segítségével a bérmálás szentségét fogom kiszolgáltatni. A keresztség szentsége beiktatja az embert a hívek közösségébe, az Egyházba és összekapcsolja Krisztussal. A bérmálás szentségével pedig a Szentlélek Úristen a megkeresztelt embert megerősíti, hogy hitét állhatatosan vallja és hite szerint éljen. A hitet megvallani, megtartani és a hit szerint élni – ha az ember komolyan fogta fel –, sohasem volt könnyű, ma pedig nemcsak nehéz, hanem bizonyos értelemben merész vállalkozás is. Mert a keresztény hit súlyos vallási és erkölcsi követelményekkel jár; kemény feladat, aminek a vállalásához bátorság, erős meggyőződés, férfias elszántság szükséges. Ezért kell a bérmálkozóknak, a szentség felvétele előtt megújítaniuk a keresztségi fogadalmat és letenniük még három ígéretet. Az első ígéret a hit megtartására, a második a házasságra, a harmadik a felebaráti szeretetre vonatkozik. Mindhárom lényeges és ma különösen időszerű keresztény feladat. 1. Azt mondják, az ember eddigi történelmének legforradalmibb korszakát éli. A természettudományok újkori eredményei, a technikai tudo-
mányos alkalmazása, az atomfizika fejlődése, az elektronikus számológép és a kibernetika soha nem álmodott változásokat hozott és még mélyrehatóbb változásokat fog előidézni az emberiség gondolkozásában és a világban. Megváltoztak a hit szociológiai feltételei is. Ma már nem születünk bele olyan társadalomba, melyben a kereszténység magától értetődő. Akár akarjuk, akár nem, ma mindenkinek szembe kell néznie a különböző világnézetekkel. Olyan felfogások, gyakorlatok, szokások vernek gyökeret a vidéken és a városokban egyaránt, melyek nem egyeznek meg a keresztény életszabályokkal.(1) Mindenkinek tehát személyesen kell döntenie. Megváltozott az ember viszonya a természethez is. A természet a mai ember szemében már nem az Isten fenséges nyomait tükröző hatalmas világ, hanem közönséges anyag, melyből tetszés szerint építi a maga világát. Ha körülnézünk, már nem azt a természetet látjuk magunk körül, melyet az Isten teremtett, hanem amit az ember hozott létre, a villanyfény, az új anyagok, a közlekedési eszközök és lehetőségek, amiket az ember feltalált; a növények, amelyeket termeszt, az állatok, amelyeket tenyészt, már nem a természet produk-
