MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Antal Dávid, Kátai Sándor, Vajda Boróka Lilla Margit, Imre Ingrid Evelin, Nagy Márton, Csáki Lilla Timea, Varga Bence, Dragomir Kata, Szmolka Ágnes, Lepedus Richárd.
Szentségi házasságot kötöttek: – Bociocor Róbert – Ördög Ottilia, Rácz Levente Botond – Lakatos Éva Andrea, Szőlősi Sándor – Kádár Mónika.
Az Úr hazahívta: – Palkó István, Kosztándi Ilona, Téglás Ilona, Mihály Teréz, Bara Antal, Horváth Péter, Kis Ágoston, Ambrus Lajos, Gáspár Jolán.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Szent Péter és Szent Pál apostolok június 29 †67.: Simon, a betszaidai Jónás fia Kafarnaumban élt. Mesterségére nézve halász volt. Tudjuk azt, hogy házas ember volt, hiszen egyik alkalommal Jézus meggyógyította Simon anyósát. Személyisége heves és elszánt, de bizonyos fokú naivitás és félszegség is jellemezte. Róma püspökeként szenvedett vértanúságot. A VIII. századi Liber Pontificalis (Főpapi Szertartáskönyv) írja le, hogy sírját Nagy Konstantin császár Szilveszter pápa jelenlétében kiásatta, és egy ezüstkoporsóba fektette, melyet ciprusi réz síremlékbe foglalt. A síremlék fölé tömör arany keresztet állított ezzel a szöveggel: „Konstantin császár és Ilona császárnő e királyi lakást arannyal ékesítette, és hasonló fényességű udvarral vette körül.” A sír fölé épített „boltozatos szoba” az aranykereszttel ma is látható a főoltár alatt, ahol e felírás olvasható: „Sepulcrum Sancti Petri Apostoli” (Szent Péter apostol sírja). Ferenc pápa innen indult körmenetben a 12
2014 június
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
†67.: Tarzuszi Saul, a későbbi Pál apostol Gamaliel rabbinál tanult, farizeus volt. A damaszkuszi jelenésben kapta apostoli küldetését a Feltámadottól. Mivel római polgár volt, Péterrel ellentétben, akit fejjel lefelé feszítettek keresztre, őt kard általi halálra ítélték. Teste a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában nyugszik. Szilveszter pápa kérésére Nagy Konstantin császár egy bazilikát építtetett az apostol sírja fölé, amit XVI. Benedek pápa utasítására kibontottak és megtaláltak A két apostol más úton járt az evangélium hirdetésében, de közös sorsuk a Krisztusért való legnagyobb tanúságtétel volt, a vértanúság. Sztankó Attila
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVI. évfolyam 6. szám (182.)
pápai szolgálatát megkezdő misére 2013. március 19-én, Szent József főünnepén. A diakonusok pedig a palliumot, a halászgyűrűt és az evangéliumos könyvet az oltárról felemelve vitték a körmenetben. A bazilika falain megtalálható a krisztusi igéret: „Te Péter vagy, és erre a sziklára építem Egyházamat.” Ugyancsak itt található Szent Péter apostol ülő bronzszobra, kezében a kereszt, a másikban a kulcsok. Ezen az ünnepen piros palástot, pápai hármas koronát és halászgyűrűt helyeznek rá. Korát a kutatók egy része már a VI. századra teszi, de vannak, akik későbbre datálják.
Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát! Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át! Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás. Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás. Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép. Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet! Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg! Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet! Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást, mindörökké mennyeket! Pünkösdvasárnapi szekvencia
A Szentlélek élő vize Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn 4, 14). Új fajtája ez a víznek: él és szökell, és azokra árad ki, akik méltók rá. Miért nevezte Krisztus víznek a Szentlélek kegyelmi adományát? Azért, mert minden a víz által áll fenn; mert a víz hozza létre a növényeket és állatokat; mert a víz esőként az égből hull alá; mert egy és ugyanazon formában hull alá, de sokféle formában fejti ki hatását: másképpen a pálmafában, másképpen a szőlőtőben; és ott van, mint valami, ami ugyanaz mindenben: noha mindig egyforma, és nem változtatja magát. Nem változik ugyanis az eső, amikor egyik vízcsepp a másik után hull alá, de alkalmazkodik mindazoknak a természetéhez, amik befogadják, és mindegyik számára az lesz, ami annak pontosan megfelel. Ilyen a Szentlélek is: egy és ugyanaz, és oszthatatlan. Kegyelmét kinek-kinek úgy osztja, amint akarja. Amiképpen a száradó fa, ha magába szívja a vizet, új hajtást sarjaszt, ugyanúgy a bűnös lélek is, ha a megtérés folytán méltóvá lesz a Szentlélekre, hozni kezdi az igazlelkűség hajtásait. A Szentlélek is egy és ugyanaz, és mégis Isten tetszése szerint és Krisztus nevében sokféle erényt hoz létre.
Így az egyik ember nyelvét a bölcsesség hirdetésére használja fel, a másik lelkének prófétai megvilágosítást ad; van, akinek a gonosz lelkek kiűzésére ad erőt; van, akit a Szentírás értelmezésével ajándékoz meg. Van, akit erőssé tesz az önmegtartóztatásra, mást pedig az irgalmasság gyakorlására nevel. Van, akinek azt sugallja, hogy böjtöljön, és aszkétikus életet éljen. Másokat a földiek megvetésére tanít, és van, akit felkészít a vértanúságra. Mindenkiben más és más, de ő maga önmagában sohasem más, a Szentírás szerint: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele (1Kor 12, 7). A Szentlélek érkezése szelíd és enyhe, felfogása kellemes, a legkönnyebb iga. A fény és a tudás felvillanó sugarai előzik meg érkezését. Az oltalmazó testvér szeretetével jön, hogy üdvözítsen, gyógyítson, tanítson, intsen, erősítsen, vigasztaljon; azért jön, hogy megvilágosítsa az elmét, először abban a lélekben, amely befogadja, azután pedig ennek a közreműködésével, mások lelkében is. Mint amikor valaki sötétben tartózkodott, és hirtelen beragyogja a nap világossága, akkor látja meg tisztán mindazt, amit azelőtt nem látott, ha szeme már megszokta a fényt; így van azzal is, aki oly szerencsés, hogy megkapja a Szentlélek ajándékát: megvilágosodik a lelke, és emberi képességet meghaladó módon szemlélheti azt, amit azelőtt nem látott. Jeruzsálemi Szent Cirill püspök
A Las Lajas katedrális A világ egyik legkülönlegesebb székesegyháza Kolumbiában található. A Las Lajas Katedrális nem hasonlít egyetlen dél-amerikai székesegyházra sem, leginkább egy mesés palotára emlékeztet. A gyönyörű neo-gótikus épület rendkívül látványos, a Las Lajas különlegessége leginkább a szentély elhelyezkedésében rejlik. A katedrális ugyanis a Guaitara folyó kanyonjában épült, majdnem 50 méterrel a hömpölygő folyó fölé. A nem mindennapi elhelyezkedés oka egy 1754-es látomás. A legenda szerint ebben az évben egy indián hölgy, Maria Mueces és süketnéma leánya, Rosa mindent elsöprő szörnyű viharba
került itt. A páros a szurdok falának sziklái közt talált menedéket. Miután sikerült biztonságos helyre húzódniuk, a lány egy különös jelenséget tapasztalt. A villámok fénye állítólag Szűz Mária képét vetítette a falra, amint az az ifjú Rosát szólította. A helyiek később ennek a jelenésnek a hatására emelték az El Santuario de Las Lajas katedrálist, ami 1916 és 1949 között épült. Az egyház később hivatalosan is elismerte a csodát, és bazilikai rangra emelte a Las Lajas-t. Az épület további különlegessége, hogy a hátsó fala egybeépült a szurdokkal. Nagyon sok zarándok érkezik ide. Az ide vándorló hívők mára a sziklafalat a Szűzanyához szóló köszöneteikkel és hálatábláikkal borították be. Forrás: internet
Felajánlás a Szentléleknek Szentlélek Úristen, át szeretném Neked adni magamat egészen! Alakítsd ki bennem Jézust, vezess be az igazi keresztény életbe: a Szentháromság életébe! Szentlélek! – mindenütt, ahol Jézus megtestesül, Általad történik: Általad öltött testet az Ige a Szentírásban, Általad testesült meg Ő Máriában, Általad egyesülünk Vele, s titokzatos Testével a keresztségben, Általad változik át a kenyér az Ő testévé a szentmisében, Általad jelenik meg Ő közöttünk, ha nevében összejövünk; add, hogy Általad bennem – és köztünk is – egyre jobban megtestesüljön Jézus!... Dr. Tomka Ferenc Az El Santuario de Las Lajas
2
11
csendben, szerényen, szíve mélyén imádkozott. Feltűnést nem keltve mondta imáját, de sugárzó hittel; nem kiáltozva, de annál inkább szívből. Tudta, hogy így hallgatja meg őt az Úr. Valóban meg is kapta, amit kért, mert szívből kérte, így mondja róla a Szentírás is: Anna csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. És az Úr teljesítette kérését. (l Sám l, 13) Ezt olvassuk a zsoltárban is: Szálljatok magatokba szívből, nyugovóra térve csendesüljetek! (Zsolt 4, 5). A Szentlélek Jeremiás által is ugyanezt tanítja és sürgeti: Mondjátok magatokban: egyedül téged illet az imádás, Urunk (vö. Bar 6, 5). Aki imádkozik, szeretett testvéreim, jó ha azt is tudja, hogyan imádkozott egyszer a farizeus és a vámos a templomban. A vámos nem volt elbizakodott, fel sem emelte a szemét, a kezét pedig nem tárta szét kihívóan, csak a mellét verte, megvallva a szívében rejlő bűnöket, és az Isten irgalmáért és segítségéért könyörgött, míg a farizeus csak önmagának tetszelgett. Mivel a vámos így imádkozott, méltó lett arra, hogy megszentelődjék. Üdvössége reményét nem a saját ártatlanságába vetette: hiszen nincs is senki, aki ártatlan lenne. Ő bűneit megvallva alázatosan imádkozott, és Isten, aki megbocsát az alázatosaknak, meg is hallgatta imáját. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk A békesség Tanítója és az egység Mestere semmiképpen sem akarta, hogy elszigetelődött, másoktól elkülönülő legyen az imádságunk. Nem akarta, hogy amikor imádkozunk, csak önmagunkért imádkozzunk. Nem azt mondjuk: Atyám, aki a mennyekben vagy, azt sem: A kenyeremet add meg nekem ma. Azt sem csak önmagának kéri az ember, hogy bocsássa meg a bűnét, hogy ne vigye őt kísértésbe, és szabadítsa meg őt a gonosztól. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk, és amikor így imádkozunk, nem csupán egyért, hanem az egész népért imádkozunk, hiszen mi, az egész nép, egyek vagyunk. A békesség Istene és az egyetértés Mestere, aki az egységre tanított minket, azt akarta, hogy minden egyes ember mindenkiért imádkozzék, hiszen ő is egyedül hordozott mindnyájunkat. Az imádságnak ehhez a szabályához tartotta magát a tüzes kemencébe zárt három ifjú is. Egyek voltak 10
az imában, és egy szív, egy lélek voltak az egyetértésben. Ezt tárja elénk a Szentírás tanúságtétele, amely megmutatja, miképpen imádkoztak ők, nekünk pedig példát ad, hogy mi is ezt kövessük imádságainkban, és így legyünk hasonlók hozzájuk, így olvassuk: Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent (Dán 3, 51). Szinte egy ajakkal szóltak Istenhez, pedig őket Krisztus még nem is tanította imádkozni. Éppen ezért volt az imádságuk hatékony és eredményes, mert a békés, az egyszerű, a lélekből fakadó imádság érdemszerző az Isten előtt. Látjuk, hogy az apostolok és a tanítványok is így imádkoztak Urunk mennybemenetele után: Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt (ApCsel l, 14). Állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak; imádságuk buzgóságával és egységével nyilvánvalóvá tették, hogy Isten – aki otthont készít az egyetértőknek (vö. Zsolt 67, 7) – isteni és örök otthonába is csak azokat engedi be, akik tudnak másokkal egy szívvel-lélekkel együtt imádkozni. Lássuk mármost, szeretett testvéreim, milyenek azok a szent titkok, amelyeket az Úr imája magában rejt, milyen számosak, milyen jelentősek. Kevés szóban vannak összefoglalva, de e tömör mennyei tanítás folytán olyan nagy a lelki gazdagságuk, hogy a mi imádságainkból és kérnivalóinkból egyáltalán semmi sem maradt ki. Ti pedig, mondja az Úr, így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 9). Az újjáteremtett, az újjászületett és az Isten kegyelmével Isten tulajdonába visszahelyezett ember az Atya szóval kezdi az imádságot, hiszen már Isten gyermekévé lett. Így olvassuk: A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek benne (Jn l, 11-12). Aki tehát hisz benne, és Isten gyermekévé lett, annak így kell kezdenie imádságát, hogy kifejezze ezzel a köszönetét, megvallja, hogy ő Isten gyermeke, hiszen Atyjának nevezi a mennyekben lakó Istent. (folytatjuk) (1.) Szent Ciprián püspök és vértanú
Andrej Rubljov: Szentháromság (1411)
Szentháromság Tekintsük át röviden és a teljesség igénye nélkül, hogy mit tanítanak az evangéliumok és az apostoli levelek a három isteni személyről. Az első három evangéliumban a Fiú úgy áll előttünk, mint az Atya küldötte és a Szentlélekkel eltelt Messiás. Jézus tudatában van annak, hogy az Atya küldötte, az Atya akaratát kell teljesítenie, s ehhez meg is kapja az erőt a Szentlélekben. Máté, Márk és Lukács örömhíre emellett azt is hangsúlyozza, hogy Jézus azt „tekinti feladatának, hogy megismertesse az emberekkel az Atyát, aki valóban Atyaként tekint mindenkire és nem egy elérhetetlen Isten. A Jézus által küldött Szentlélek újjáalkotó ereje megtapasztalható az emberek számára, hiszen a Lélek tevékenysége az Istennel való kapcsolatunkat is újjáteremti. Szent János, a negyedik evangélium szerzője Jézus tanúságtételét helyezi a középpontba. Ennek alapja az, hogy a Fiú ismeri az Atyát, mindent tőle tud, az ő tanítását közvetíti az emberek felé, tehát végeredményben a Fiú által ismerjük meg a mennyei Atyát. S mivel kettejük kapcsolatát a szeretet határozza meg, ezért a Fiú tanúságtétele nem szólhat másról, mint a szeretetről, arról az isteni szeretetről, amely megszólítja és a szeretet közösségébe hívja az embert. Ezt leginkább Jézusnak az utolsó vacsorán mondott, az Atyához szóló imája fejezi ki, amelyből kiderül egysége az Atyával és tanítványaival, s eb-
ből ismerheti fel a világ, hogy a Fiút az Atya küldte, aki úgy szereti az embereket, ahogyan a Fiút is. János írásából tudjuk, hogy a teljes igazságra, Isten tökéletes megismerésére a Szentlélek vezeti el a hívőket. Szent Pál apostol leveleiben gyakran találkozunk a három isteni személy tevékenységével. A római és a korintusiaknak szóló két levél tanúsága szerint a Lélek, aki feltámasztotta a Fiút a halottak közül, a hívőket is fel fogja támasztani, s ugyanez a Lélek, akit az Atyától kaptunk, s aki bennünk van, ragad meg minket, hívőket és tesz mindannyiunkat Krisztus testének tagjává. Pál más helyeken is megkülönbözteti írásaiban a három isteni személyt. A lelki adományokkal kapcsolatban ezt írja: „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr (Jézus) ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten (az Atya), aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz” (lKor 12,4-6). A népek apostola a második korintusi levelet a következő áldással fejezi be: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13). Ez a liturgikus veretű szentháromságos formula arról tanúskodik, hogy a levél megírásakor, Kr. u. 55 tavaszán, tehát mindössze két évtizeddel a Jézus-esemény után, a keresztények liturgiájában már szerepelt a Szentháromság megvallása, s mind a mai napig szerepel, hiszen ezzel kezdjük a szentmisét. Térjünk vissza még Máté evangéliumához. Mennybemenetelekor Jézus parancsba adja az apostoloknak, hogy tegyenek tanítványává minden nemzetet és „kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28,19). A Szentírásban tulajdonképpen ez az egyetlen hely, ahol a Szentháromság személyei közvetlenül egymás mellett vannak megemlítve. Isten minden embert üdvözíteni akar. Az isteni üdvözítő szándékot az ember a hit és a megtérés által fogadja el, amelyet a keresztség nyilvánít ki. A Szentháromság nevében megkereszteltek tehát életközösségbe kerülnek az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. A mai ünnep azt tanítja nekünk és azt kéri tőlünk, hogy mi, keresztények – miközben valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Horváth István Sándor 3
fénye korokon keresztül, Máriától és az apostoloktól napjainkig? Megkérdezted magadtól? Vajon hogyan egyengethetem én is az Úr útját mások számára? Vagyis hogyan biztosíthatod magad is Krisztus folytonosságát az Egyházban, és ezen keresztül az emberiség nagy családjában? Már hallottad Krisztus hívását: „jöjj és kövess engem” és hasonlóan az evangéliumi fiatalemberhez, a sok tépelődés után talán magad is szeretnéd kimondani az életre szóló „igent”. Ez az „igen” kiszolgáltatottá tesz, de nincs más út.
Szentháromság a kapcsolatok iskolájában Miért hisznek a keresztények a Szentháromságban? Nem elég nehéz elhinni, hogy Isten létezik, és ehhez még hozzátesszük, hogy Ő „egy és három”? Sokakat nem izgat, ha nem szólunk a Szentháromságról. Az biztos, hogy ez segítheti a párbeszédet a zsidókkal és a mohamedánokkal, akik szigorúan vallják, hogy Isten egy. A keresztények azért hisznek a háromságos Istenben, mert hiszik, hogy Isten a szeretet! Ha Isten a szeretet, akkor valakit szeretni kell. Olyan nincs, hogy a semmi szeretete szeretet, amely senkire sem irányul. Akkor feltehetjük a kérdést: kit szeret Isten, ha Őt szeretetnek nevezzük? Az első válasz az lehetne, hogy minket szeret! De az ember csak néhány millió éve létezik. Kit szeretett Isten, amikor még nem volt ember? Nem lehet, hogy Isten egy adott időponttól kezdett el szeretni, mert Ő nem változhat. Adhatnánk egy másik választ, azt hogy mielőtt minket szeretett, szerette a kozmoszt, a világmindenséget. De az univerzum is csak néhány milliárd éve létezik. Akkor kit szeretett Isten annak a világnak létezése előtt, ha Őt szeretetnek nevezzük? Nem mondhatjuk, hogy Isten Önmagát szerette, mert az önszeretet nem szeretet, hanem egoizmus. Vagy, ahogy a pszichológusok nevezik, nárcizmus. Mit válaszol a keresztény kinyilatkoztatás erre a kérdésre? Isten a szeretet, mert Ő örökké a Fiúban van, az Igében, akit azzal a végtelen szeretettel szeret, aki a Szentlélek. Minden szeretetkapcsolatban három valóság vagy alany van jelen: az, aki szeret, az, akit szeretnek, s a szeretet, amely egyesíti őket. Ha Istenre úgy tekintünk, mint abszolút erőre, akkor nincs szükség rá, hogy még egy személyről beszéljünk, mert az erőt és a hatalmat egy személy is tudja gyakorolni; de ha úgy tekintünk Rá, mint abszolút szeretetre, akkor nem beszélhetünk Róla így. A teológia használja a „természet” vagy „lényeg” fogalmát, ami az egységet jelzi Istenben és a „személy” kifejezést, a különbségek kifejezésére. Ezért mondhatjuk, hogy a mi Istenünk egy Isten három személyben. A keresztények Szentháromság-tana nem visszalépés és nem is kompro4
Krisztust szeretnéd követni, ezért ne feledd: Ő a fény az éjszakádban, s úgy szeret téged, mintha egyetlene lennél: ebben áll a titka. Jézus, föltámadt Úr! Te vagy minden emberi élet megváltója, és mi mindig szeretnénk melletted maradni. Ne engedd, hogy elhagyjunk téged útközben, így mikor felfedezzük törékenységünk, rejtett források törnek fel belőlünk, olyan belső erők, olyan lendület, amely belőled fakad. Roger testvér
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsá ga” című értekezéséből
Bazsó Irén: Szentháromság
misszum a monoteizmus és politeizmus között. Ellenkezőleg, egy lépés afelé, hogy emberi értelmünkkel jobban megértsük Istent. A Szentháromság szemlélésének fontos következménye van emberi életünkre. A Szentháromság élete a kapcsolatok misztériuma. Az isteni személyeket, úgy határozza meg a teológia, mint „kapcsolatokat”. Ez annyit jelent, hogy az isteni személyek nem annyira „kapcsolatokkal rendelkeznek, mint inkább Ők maguk a „kapcsolatok”. Az emberi lények rendelkeznek kapcsolatokkal – valaki fia az atyjának, a másik felesége a férjének stb. –, de létezhetnek e kapcsolatok nélkül is. Ez azonban nem így van az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Tudjuk, hogy a földön a boldogság és a boldogtalanság nagy részben a kapcsolatok minőségén múlik. A Szentháromság feltárja a titkot a jó kapcsolatokhoz. A szeretet, amely különböző formákban nyilvánul meg az, ami a kapcsolatokat csodálatossá teszi, ami szabaddá tesz és örömet szerez. Látjuk, mennyire fontos Istenre elsősorban úgy tekinteni, mint szeretetre és nem pedig erőre. A szeretet ajándékoz, az erő uralkodik.
Szent Ciprián, karthágói püspök, teljes nevén Cyprianus, Thascius Caecilius (200 körül - 258)
Az imádság alázatos szívből fakadjon! Amikor imádkozunk, szavunkban és könyörgésünkben egyesüljön a fegyelem a belső nyugalommal és a tisztelettudással. Jusson eszünkbe, hogy Isten színe előtt állunk. A ránk figyelő Isten tetszésére kell lennünk még testtartásunkkal és hanghordozásunkkal is. A tolakodó hangosan kiáltozik, a szerényhez viszont az illik, hogy csendben mondja imáját. Elvégre is, oktató szavával arra intett az Úr, hogy a rejtekben imádkozzunk, magános helyen, magunkra maradva a szobánk-
ban. Ez felel meg leginkább a hitünknek. Hiszen tudnunk kell, hogy Isten mindenütt jelen van, mindenkit meghall és lát, és magasztos fölségével a legtitkosabb rejtekhelyeket is betölti, amint meg van írva: Tán csak a közelből vagyok Isten – mondja az Úr –, s nem vagyok a távolból is az? Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg őt? Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? (Jer 23, 23-24). És ez is írva van: Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt (Péld 15, 3). Amikor pedig a testvéreinkkel egy közösségbe gyűlünk, és Isten papjával együtt a szent áldozatot mutatjuk be, akkor se feledkezzünk meg a tisztelettudásról és a fegyelemről. Ne kiáltsuk világgá kéréseinket, ne használjunk szertelen szavakat. Azokat a könyörgéseket, amelyeket szerényen illik Isten elé tárni, nem szabad nyugtalan bőbeszédűséggel előadni; Isten ugyanis nem a szavakra, hanem a szívekre hallgat. Miért is kellene kiáltozással figyelmeztetni őt, aki még a gondolatokat is látja? Maga az Úr tesz bizonyságot arról, hogy ő a gondolatokat is látja, amikor így szól: Miért gondoltok magatokban rosszat? (Mt 9, 4). És másutt ezt olvassuk: Hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja (Jel 2, 23). Az alázatosságnak ehhez a szabályához igazodott gondosan Anna is, akiről a Királyok első könyvében olvasunk. Ő az Egyház előképe. Nem hangos könyörgéssel fordult Istenhez, hanem 9
A közösség misztériuma Felébredt benned a vágy, hogy Krisztus követésére indulj, és szeretnéd tudni: hogyan fedezheted föl szeretetének jelzéseit? Hallhatod hívásának visszhangját: gyere, és én megmutatom neked azt a helyet, ahol szíved megpihenhet. Gyere, kövess engem! Az Evangéliumban Jézus egy történetet mond el két fiatalemberről, akiket követésére hívott. Az egyik így válaszol: „Igen, megyek”, de azután mégsem indul. Ennek igenje szalmalángnak bizonyult. A másik fiatal viszont így válaszol: „Nem, nem megyek”. Ám azután mégis elindul Krisztus követésére. Miért vágta azonnal rá, hogy nem megy? Azonnal felfogta, hogy az „igen” egész lényét áthatja, s a teljes ismeretlenség előtt találta magát. Megkérdezhetem magamtól: hogyan lennék képes kitartani? És ekkor először a „nem” születik meg. Majd a hit „igen”-je érlelődik meg bennünk. Gyakran megesik azokkal, akik Krisztust követik, hogy az igen és a nem birokra kel bennük. Az egyik a másik ellen küzd. A választás azt jelenti, hogy számos lehetőség közül a megfelelőt kell kiválasztanunk, és természetes dolog, hogy mindegyikre szeretnénk igent mondani anélkül, hogy bármit föl kellene adnunk. Miért félsz attól, hogy egész életedre szóló igennel kötelezd el magad? Talán attól tartasz, hogy a Krisztusnak kimondott „igen” valamiféle különleges képességeket igényel, melyeknek te nem vagy birtokában? Valóban, természetéből fakadóan senki sem képes egész lényével kimondani az igent. Mindannyian Krisztus szegényei vagyunk, Így bátran mondhatjuk: a hitem gyenge, de a Szentlélek jelenlétében bízom. Ő támogat engem a végsőkig, Ő erősít meg, hogy az Istenbe vetett bizalom gyönyörű és hatalmas kalandját felvállaljam. És íme, eljön a nap, amikor megdöbbenve veszem észre magamon, hogy Krisztus követésének útján járok: igenemet Isten Lelke ültette lényem 8
legmélyére. Amint engedem, hogy ezen „igen” legbensőbb mélyéről a felszínre törjön, lehetővé válik, hogy mindörökké elkötelezzem magam. Ez az „igen” lényegileg megegyezik azzal, amit Szűz Mária Istennek kimondott: „Legyen nekem a te Igéd szerint.” Már Jeremiás próféta megírta: „Azt mondtam magamban: nem akarok Istenre gondolni, ki sem ejtem többé a nevét. De akkor lényem mélye, mint emésztő tű fellángolt. Vissza akartam tartani magamat, de nem sikerült.” Vajon ebben az igenben is megtalálhatók az emberi gyarlóságok? Lépésről lépésre, egész életünkben velünk tart Krisztus és átváltoztat bennünk minden születendőt vagy már megszületettet szeretetével. Az Evangélium egyre világosabbá válik: nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét adja azokért, akiket Isten ránk, rá bízott. Neked, aki Krisztust szeretnéd követni, szembesülnöd kell azzal, hogy nem állhatsz meg félúton. Jézus sokatmondó példázatban így beszél azokról, akik elkötelezték magukat mellette: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem tekintgethet vissza. Ha halogatások nélkül követed Krisztust, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül: életed az Ő Egyházának a része. A Szentlélek működésének folytán a föltámadt Krisztus jelenléte érzékelhetővé vált az Egyház látható közösségében. Összegyűjtve „az embereket minden nemzetből, titokzatos Testének részévé teszi őket”. Krisztus közösség. Ő nem azért jött, hogy egy újabb vallást alapítson, hanem hogy felajánlja a vele való közösséget. Megszünteti elszigeteltségedet, s ekkor már te is elmondhatod neki: „Jézus, örömöm, reményem és életem, ne bűneimet nézd, hanem Egyházad hitét. Minden korok tanúival együtt, Máriától és az apostoloktól kezdve a mai hívőkig, engem is tégy képessé rá, hogy kész legyek belül minden bizalmamat a hit titokzatos csodájába rejteni.” Az Egyház egyedülálló közössége nélkül hogyan világíthatott volna a föltámadott Krisztus
Ami megmérgezi a kapcsolatot, az a szándék, hogy egyik ember uralkodni akar a másik felett, birtokolni akarja, ahelyett hogy elfogadná és szeretetet ajándékozna. És hozzá kell tenni, hogy a keresztények Istene egy és három! Ez azt jelenti, hogy nemcsak, mint Szentháromságot, hanem mint egy Istent is ünnepeljük Őt. Mi keresztények az „egy Istenben” hiszünk, aki inkább a természet egysége, mint számbeli egység. Jobban hasonlít Isten a család egységére, mint a különálló személyek egységére, jobban hasonlít a sejtek egységére, mint az atomok egységére. A Biblia Istene „irgalmas és könyörülő, hoszszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag”. Ez az alapvető tulajdonsága a Biblia Istenének, az iszlám Istenének, a buddhista vallásnak. S ez a
közös jellemvonás legjobb alapja a nagy vallások közötti párbeszédnek és együtt-munkálkodásnak. A Korán mindegyik szúrája így kezdődik: „A Felettébb Könyörületes, a Felettébb Irgalmas nevével...„ A buddhizmusban, amely nem tud személyes, teremtő Istenről, az antropologikus és kozmikus alap ez: az ember legyen irgalmas és szolidáris, s felelős minden élőlény iránt. A múltbeli szent háborúk, a jelenkori vallási terrorizmus nem a hit védelme, hanem annak elárulása. Hogyan képes valaki ölni Isten nevében, amikor azt hirdeti, hogy Ő „Felettébb Könyörületes” és „Felettébb Irgalmas”? A legsürgetőbb feladata a vallások közötti párbeszédnek, hogy a hívek és minden vallás állhatatosan keresse a békét és az emberiség jólétét. (R. Cantalamessa)
Úrnapi szekvencia Dicsérd, Sión, Üdvözítőd: jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked! Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted. Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk, estelén a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönncsengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma! Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma. Ott új húsvét napja támadt: új kötése új Királynak; régi húsvét bétellett. Új világtól fut az óság, árnyat oszlat új valóság, fényesség űz éjfelet. S amit ott tett önkezével, emlékére nyílt igével hagyta Krisztus végzenünk. Szent igéktől megoktatva, üdvösséges áldozatra kenyeret s bort szentelünk. Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek, kenyér s bor mi volt előbb. Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek, szemnek, élő hitből végy erőt! Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg!) drága nagy jók rejlenek. 5
Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely. Két szín őt nem osztja meg. Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja, mindenek épen veszik. Veszi egy és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit: mégis nem fogyatkozik. Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes: élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd, az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más. S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban: úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt. Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad. Imhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége, édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd! Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja, bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt. Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged, te legeltesd, védd a néped, te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett. Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!
Úrnapja Isten nem mondja meg a nevét Mózesnek sem. „Vagyok, aki vagyok. Veled leszek!” Ezt mondja Mózesnek. Amikor aztán Mózesnek Egyiptomban meg kell neveznie, hogy mi a neve annak az Istennek, akinek a nevében jön, ezt mondja: „Aki van”, annak a nevében jöttem. A hinduk szerint Istennek ezer neve van. A legnagyobb hívő természettudósok „Legfőbb Lény”nek nevezik, vagy „Legmagasabb értelem”. A legnagyobb misztikusok „Legmélyebb Titok” névvel illetik. Végeredményben nincs neve Istennek, mert a név besorolás, kezelhetővé tétel emberi szinten. Ezt pedig vele nem lehet megtenni. A költők a legtalálékonyabbak, amikor nevén kell nevezni dolgokat jelenségeket. De van, amikor megtorpan, és így szól: „Minek nevezzelek? / Méltó nevet, mert millió világok / Nyelvén számodra nem, – oh nem találok!” (Tompa Mihály). Vagy egy másik költő egy varázslat előtt így szól: 6
„S eltűn előlem a világ, / Eltűn előlem az idő, / S minden rejtélyes üdvességeit / árasztja rám az örökkévalóság / – Minek nevezzelek?” (Petőfi S.) Pontosan ezt érzem, amikor az Úrnapja ünnepének lényegét szeretném szavakba foglalni. „Nincs rá szó, nincsen rá fogalom.” Ezért képeket rajzolok képzeletben. Mindenütt a világon, ezer nyelven elhangzik az a mondat, melyet én gyermekkoromban görögül hallottam egy kis falu kis templomában: „Lavéte, favéte tű tó esztin tó szórna mű”. (Ma azt mondom, hogy kár volt magyarra fordítani. Sőt, arám nyelven kellene hogy hangozzanak. Azon a nyelven, melyen a Názáreti Jézus ejtette ki e szavakat.) Tehát a kép: a pap egy fehér ostyát tart a kezében és idéz: „Vegyétek, és egyétek mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.” Aztán felemeli ezt az ostyát, és azt mondja, és megint idéz: „íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Tessék rögzíteni ezt a képet a belső szemekkel! Ha kész, akkor tömörítsük ezt a képet
olyan kicsire, mint egy makk. Most ültessük el ezt a magot, és várjunk 1200 évet. Kísérjük figyelemmel hogyan nő fel ez a fa. Egy szép, terebélyes tölgyfa nő fel. Szép kerek alakzatot alakít ki az ágrendszere és a lombozata. Van törzse, és van egy vezérága, mely egyenesen felfelé tör, de vannak oldalágai is, mégpedig nagyon erőteljes, vastag oldalágai. Egyik ilyen oldalága az Úr napjának ünneplése. Ennek a fának, mint minden fának gyökerei is vannak. A gyökerek mélyen a föld alatt élnek és ezerfelé ágaznak. Évezredek istentiszteleteinek formái ezek a gyökerek, melyek formájukat tekintve már el vannak temetve, de lényegük szerint az éltető nedvek ezekben a gyökerekben keletkeznek. Szerves kapcsolatban vannak a lombokkal is, mert a gyökerek sem élhetnének a lombok által felfogott napfény nélkül, a levegő nélkül. A föld elemeit a lombok által termelt erő segítségével a gyökerek termelik ki és dolgozzák fel, és küldik a lombokba. Tehát a gyökerek évezredek istentiszteleteinek formái. A törzs pedig az utolsó vacsora, mely nagyon hasonlít ahhoz a családonként elvégzett szertartáshoz, amit a családfő vezényelt, vezetett le, de mindenkinek a családból része volt abban. És ez a zsidó családi ünnep csak a környezet. Ebben a környezetben helyezi el Jézus a lényeget: „Lavéte, favéte, tű tó esztin tó szoma mű...” „Vegyétek, egyétek, ez az én testem...” Más szavakkal azt is mondhatta volna: „Ez a kenyér én vagyok. De nem mondom, hogy én, hanem csak a testem, mely kínok között, mint egy áldozatra szánt bárány, meg fog halni. Értetek halok meg. De csak a testem hal meg. Én nem halok meg, nem is halhatok meg. Vegyetek ebből a kenyérből, egyétek meg, és egyek leszünk ezáltal. Velem együtt meghaltok így. De velem együtt életre is támadtok. Új életre keltek. Ezért egyetek ebből a kenyérből!” És ez a lényeg. Ez az a fának a vezérvonala, mely egyenesen felfelé tör. Ebből hajtanak ki ágak évszázadok során. A 12. században nő ki és él a mai napig az Úrnapja ünneplésének szemlélete. Mintha önálló fává akarna nőni ez az ág. De nem nőhet azzá. Féloldalasra sem nőhet ez a fa. A másik oldalon szükségképpen hajt egy másik, méretben azonos ág. Mihez hasonlítsam? Talán az a verítékes és embernyúzó munka, ami az aratás
volt akkor, amikor még kézzel arattak az emberek. Az is szertartás volt, nagyon pontos szabályok szerint. Profán szertartás. Majd háromszáz évvel később olyan ágak hajtottak a vezérágból, melyek az Úrnapja ünnepléséhez képest elmaradnak méretükben és megjelenésük gazdagságában. Úrvacsora nevet kapja ugyanaz, de más környezetben. A lombozat, a korona mérete ettől kezdve egyre keskenyebb. Sok és egyre több a száraz ág lenn. De a vezérág él és egyenesen fölfelé mutat. Ott vagyok-e rajta? Ott vagyok-e benne?
Istenem, Megváltóm, maradj nálam! Tőled távol ellankadnék és kiszáradnék. Ha megmutatod magad nekem, újra föléledek. De hogyan tarthatnálak meg téged? Sehogy, csak kérni tudlak: Uram, maradj velem, mert esteledik! Maradj velem, amíg a halál ki nem vezet ebből a siralomvölgyből! Igen, Jézus, maradj velem mindig! Ha természetem erőtlenül roskad össze, akkor ezután annál bőségesebben árasztod rám kegyelmedet. Te vagy a fény, amely soha ki nem alszik, a láng, amely mindig lobog! Maradj velem, és ennek a fénynek a ragyogásától megvilágosítva magam is fény leszek, amely másoknak világít majd. De ez a fény tőled ered, tőlem egy sugara sem. Olyan vagyok, mint az üveg, amelyen keresztül másoknak fény árad. Világosítsd meg őket fényeddel, ahogy engem meg tudsz világítani. Hadd hirdessem dicsőségedet, igazságodat, akaratodat! Nem hangzatos szólamokkal, hanem szentjeidhez hasonlóan a tevékeny szeretet csendes erejével, egész életemben, szívem őszinte szeretetével, amelyet neked adok. John Henry Newman 7
Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely. Két szín őt nem osztja meg. Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja, mindenek épen veszik. Veszi egy és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit: mégis nem fogyatkozik. Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes: élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd, az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más. S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban: úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt. Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad. Imhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége, édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd! Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja, bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt. Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged, te legeltesd, védd a néped, te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett. Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!
Úrnapja Isten nem mondja meg a nevét Mózesnek sem. „Vagyok, aki vagyok. Veled leszek!” Ezt mondja Mózesnek. Amikor aztán Mózesnek Egyiptomban meg kell neveznie, hogy mi a neve annak az Istennek, akinek a nevében jön, ezt mondja: „Aki van”, annak a nevében jöttem. A hinduk szerint Istennek ezer neve van. A legnagyobb hívő természettudósok „Legfőbb Lény”nek nevezik, vagy „Legmagasabb értelem”. A legnagyobb misztikusok „Legmélyebb Titok” névvel illetik. Végeredményben nincs neve Istennek, mert a név besorolás, kezelhetővé tétel emberi szinten. Ezt pedig vele nem lehet megtenni. A költők a legtalálékonyabbak, amikor nevén kell nevezni dolgokat jelenségeket. De van, amikor megtorpan, és így szól: „Minek nevezzelek? / Méltó nevet, mert millió világok / Nyelvén számodra nem, – oh nem találok!” (Tompa Mihály). Vagy egy másik költő egy varázslat előtt így szól: 6
„S eltűn előlem a világ, / Eltűn előlem az idő, / S minden rejtélyes üdvességeit / árasztja rám az örökkévalóság / – Minek nevezzelek?” (Petőfi S.) Pontosan ezt érzem, amikor az Úrnapja ünnepének lényegét szeretném szavakba foglalni. „Nincs rá szó, nincsen rá fogalom.” Ezért képeket rajzolok képzeletben. Mindenütt a világon, ezer nyelven elhangzik az a mondat, melyet én gyermekkoromban görögül hallottam egy kis falu kis templomában: „Lavéte, favéte tű tó esztin tó szórna mű”. (Ma azt mondom, hogy kár volt magyarra fordítani. Sőt, arám nyelven kellene hogy hangozzanak. Azon a nyelven, melyen a Názáreti Jézus ejtette ki e szavakat.) Tehát a kép: a pap egy fehér ostyát tart a kezében és idéz: „Vegyétek, és egyétek mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.” Aztán felemeli ezt az ostyát, és azt mondja, és megint idéz: „íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Tessék rögzíteni ezt a képet a belső szemekkel! Ha kész, akkor tömörítsük ezt a képet
olyan kicsire, mint egy makk. Most ültessük el ezt a magot, és várjunk 1200 évet. Kísérjük figyelemmel hogyan nő fel ez a fa. Egy szép, terebélyes tölgyfa nő fel. Szép kerek alakzatot alakít ki az ágrendszere és a lombozata. Van törzse, és van egy vezérága, mely egyenesen felfelé tör, de vannak oldalágai is, mégpedig nagyon erőteljes, vastag oldalágai. Egyik ilyen oldalága az Úr napjának ünneplése. Ennek a fának, mint minden fának gyökerei is vannak. A gyökerek mélyen a föld alatt élnek és ezerfelé ágaznak. Évezredek istentiszteleteinek formái ezek a gyökerek, melyek formájukat tekintve már el vannak temetve, de lényegük szerint az éltető nedvek ezekben a gyökerekben keletkeznek. Szerves kapcsolatban vannak a lombokkal is, mert a gyökerek sem élhetnének a lombok által felfogott napfény nélkül, a levegő nélkül. A föld elemeit a lombok által termelt erő segítségével a gyökerek termelik ki és dolgozzák fel, és küldik a lombokba. Tehát a gyökerek évezredek istentiszteleteinek formái. A törzs pedig az utolsó vacsora, mely nagyon hasonlít ahhoz a családonként elvégzett szertartáshoz, amit a családfő vezényelt, vezetett le, de mindenkinek a családból része volt abban. És ez a zsidó családi ünnep csak a környezet. Ebben a környezetben helyezi el Jézus a lényeget: „Lavéte, favéte, tű tó esztin tó szoma mű...” „Vegyétek, egyétek, ez az én testem...” Más szavakkal azt is mondhatta volna: „Ez a kenyér én vagyok. De nem mondom, hogy én, hanem csak a testem, mely kínok között, mint egy áldozatra szánt bárány, meg fog halni. Értetek halok meg. De csak a testem hal meg. Én nem halok meg, nem is halhatok meg. Vegyetek ebből a kenyérből, egyétek meg, és egyek leszünk ezáltal. Velem együtt meghaltok így. De velem együtt életre is támadtok. Új életre keltek. Ezért egyetek ebből a kenyérből!” És ez a lényeg. Ez az a fának a vezérvonala, mely egyenesen felfelé tör. Ebből hajtanak ki ágak évszázadok során. A 12. században nő ki és él a mai napig az Úrnapja ünneplésének szemlélete. Mintha önálló fává akarna nőni ez az ág. De nem nőhet azzá. Féloldalasra sem nőhet ez a fa. A másik oldalon szükségképpen hajt egy másik, méretben azonos ág. Mihez hasonlítsam? Talán az a verítékes és embernyúzó munka, ami az aratás
volt akkor, amikor még kézzel arattak az emberek. Az is szertartás volt, nagyon pontos szabályok szerint. Profán szertartás. Majd háromszáz évvel később olyan ágak hajtottak a vezérágból, melyek az Úrnapja ünnepléséhez képest elmaradnak méretükben és megjelenésük gazdagságában. Úrvacsora nevet kapja ugyanaz, de más környezetben. A lombozat, a korona mérete ettől kezdve egyre keskenyebb. Sok és egyre több a száraz ág lenn. De a vezérág él és egyenesen fölfelé mutat. Ott vagyok-e rajta? Ott vagyok-e benne?
Istenem, Megváltóm, maradj nálam! Tőled távol ellankadnék és kiszáradnék. Ha megmutatod magad nekem, újra föléledek. De hogyan tarthatnálak meg téged? Sehogy, csak kérni tudlak: Uram, maradj velem, mert esteledik! Maradj velem, amíg a halál ki nem vezet ebből a siralomvölgyből! Igen, Jézus, maradj velem mindig! Ha természetem erőtlenül roskad össze, akkor ezután annál bőségesebben árasztod rám kegyelmedet. Te vagy a fény, amely soha ki nem alszik, a láng, amely mindig lobog! Maradj velem, és ennek a fénynek a ragyogásától megvilágosítva magam is fény leszek, amely másoknak világít majd. De ez a fény tőled ered, tőlem egy sugara sem. Olyan vagyok, mint az üveg, amelyen keresztül másoknak fény árad. Világosítsd meg őket fényeddel, ahogy engem meg tudsz világítani. Hadd hirdessem dicsőségedet, igazságodat, akaratodat! Nem hangzatos szólamokkal, hanem szentjeidhez hasonlóan a tevékeny szeretet csendes erejével, egész életemben, szívem őszinte szeretetével, amelyet neked adok. John Henry Newman 7
A közösség misztériuma Felébredt benned a vágy, hogy Krisztus követésére indulj, és szeretnéd tudni: hogyan fedezheted föl szeretetének jelzéseit? Hallhatod hívásának visszhangját: gyere, és én megmutatom neked azt a helyet, ahol szíved megpihenhet. Gyere, kövess engem! Az Evangéliumban Jézus egy történetet mond el két fiatalemberről, akiket követésére hívott. Az egyik így válaszol: „Igen, megyek”, de azután mégsem indul. Ennek igenje szalmalángnak bizonyult. A másik fiatal viszont így válaszol: „Nem, nem megyek”. Ám azután mégis elindul Krisztus követésére. Miért vágta azonnal rá, hogy nem megy? Azonnal felfogta, hogy az „igen” egész lényét áthatja, s a teljes ismeretlenség előtt találta magát. Megkérdezhetem magamtól: hogyan lennék képes kitartani? És ekkor először a „nem” születik meg. Majd a hit „igen”-je érlelődik meg bennünk. Gyakran megesik azokkal, akik Krisztust követik, hogy az igen és a nem birokra kel bennük. Az egyik a másik ellen küzd. A választás azt jelenti, hogy számos lehetőség közül a megfelelőt kell kiválasztanunk, és természetes dolog, hogy mindegyikre szeretnénk igent mondani anélkül, hogy bármit föl kellene adnunk. Miért félsz attól, hogy egész életedre szóló igennel kötelezd el magad? Talán attól tartasz, hogy a Krisztusnak kimondott „igen” valamiféle különleges képességeket igényel, melyeknek te nem vagy birtokában? Valóban, természetéből fakadóan senki sem képes egész lényével kimondani az igent. Mindannyian Krisztus szegényei vagyunk, Így bátran mondhatjuk: a hitem gyenge, de a Szentlélek jelenlétében bízom. Ő támogat engem a végsőkig, Ő erősít meg, hogy az Istenbe vetett bizalom gyönyörű és hatalmas kalandját felvállaljam. És íme, eljön a nap, amikor megdöbbenve veszem észre magamon, hogy Krisztus követésének útján járok: igenemet Isten Lelke ültette lényem 8
legmélyére. Amint engedem, hogy ezen „igen” legbensőbb mélyéről a felszínre törjön, lehetővé válik, hogy mindörökké elkötelezzem magam. Ez az „igen” lényegileg megegyezik azzal, amit Szűz Mária Istennek kimondott: „Legyen nekem a te Igéd szerint.” Már Jeremiás próféta megírta: „Azt mondtam magamban: nem akarok Istenre gondolni, ki sem ejtem többé a nevét. De akkor lényem mélye, mint emésztő tűz fellángolt. Vissza akartam tartani magamat, de nem sikerült.” Vajon ebben az igenben is megtalálhatók az emberi gyarlóságok? Lépésről lépésre, egész életünkben velünk tart Krisztus és átváltoztat bennünk minden születendőt vagy már megszületettet szeretetével. Az Evangélium egyre világosabbá válik: nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét adja azokért, akiket Isten ránk, rá bízott. Neked, aki Krisztust szeretnéd követni, szembesülnöd kell azzal, hogy nem állhatsz meg félúton. Jézus sokatmondó példázatban így beszél azokról, akik elkötelezték magukat mellette: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem tekintgethet vissza. Ha halogatások nélkül követed Krisztust, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül: életed az Ő Egyházának a része. A Szentlélek működésének folytán a föltámadt Krisztus jelenléte érzékelhetővé vált az Egyház látható közösségében. Összegyűjtve „az embereket minden nemzetből, titokzatos Testének részévé teszi őket”. Krisztus közösség. Ő nem azért jött, hogy egy újabb vallást alapítson, hanem hogy felajánlja a vele való közösséget. Megszünteti elszigeteltségedet, s ekkor már te is elmondhatod neki: „Jézus, örömöm, reményem és életem, ne bűneimet nézd, hanem Egyházad hitét. Minden korok tanúival együtt, Máriától és az apostoloktól kezdve a mai hívőkig, engem is tégy képessé rá, hogy kész legyek belül minden bizalmamat a hit titokzatos csodájába rejteni.” Az Egyház egyedülálló közössége nélkül hogyan világíthatott volna a föltámadott Krisztus
Ami megmérgezi a kapcsolatot, az a szándék, hogy egyik ember uralkodni akar a másik felett, birtokolni akarja, ahelyett hogy elfogadná és szeretetet ajándékozna. És hozzá kell tenni, hogy a keresztények Istene egy és három! Ez azt jelenti, hogy nemcsak, mint Szentháromságot, hanem mint egy Istent is ünnepeljük Őt. Mi keresztények az „egy Istenben” hiszünk, aki inkább a természet egysége, mint számbeli egység. Jobban hasonlít Isten a család egységére, mint a különálló személyek egységére, jobban hasonlít a sejtek egységére, mint az atomok egységére. A Biblia Istene „irgalmas és könyörülő, hoszszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag”. Ez az alapvető tulajdonsága a Biblia Istenének, az iszlám Istenének, a buddhista vallásnak. S ez a
közös jellemvonás legjobb alapja a nagy vallások közötti párbeszédnek és együtt-munkálkodásnak. A Korán mindegyik szúrája így kezdődik: „A Felettébb Könyörületes, a Felettébb Irgalmas nevével...„ A buddhizmusban, amely nem tud személyes, teremtő Istenről, az antropologikus és kozmikus alap ez: az ember legyen irgalmas és szolidáris, s felelős minden élőlény iránt. A múltbeli szent háborúk, a jelenkori vallási terrorizmus nem a hit védelme, hanem annak elárulása. Hogyan képes valaki ölni Isten nevében, amikor azt hirdeti, hogy Ő „Felettébb Könyörületes” és „Felettébb Irgalmas”? A legsürgetőbb feladata a vallások közötti párbeszédnek, hogy a hívek és minden vallás állhatatosan keresse a békét és az emberiség jólétét. (R. Cantalamessa)
Úrnapi szekvencia Dicsérd, Sión, Üdvözítőd: jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked! Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted. Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk, estelén a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönncsengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma! Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma. Ott új húsvét napja támadt: új kötése új Királynak; régi húsvét bétellett. Új világtól fut az óság, árnyat oszlat új valóság, fényesség űz éjfelet. S amit ott tett önkezével, emlékére nyílt igével hagyta Krisztus végzenünk. Szent igéktől megoktatva, üdvösséges áldozatra kenyeret s bort szentelünk. Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek, kenyér s bor mi volt előbb. Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek, szemnek, élő hitből végy erőt! Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg!) drága nagy jók rejlenek. 5
fénye korokon keresztül, Máriától és az apostoloktól napjainkig? Megkérdezted magadtól? Vajon hogyan egyengethetem én is az Úr útját mások számára? Vagyis hogyan biztosíthatod magad is Krisztus folytonosságát az Egyházban, és ezen keresztül az emberiség nagy családjában? Már hallottad Krisztus hívását: „jöjj és kövess engem” és hasonlóan az evangéliumi fiatalemberhez, a sok tépelődés után talán magad is szeretnéd kimondani az életre szóló „igent”. Ez az „igen” kiszolgáltatottá tesz, de nincs más út.
Szentháromság a kapcsolatok iskolájában Miért hisznek a keresztények a Szentháromságban? Nem elég nehéz elhinni, hogy Isten létezik, és ehhez még hozzátesszük, hogy Ő „egy és három”? Sokakat nem izgat, ha nem szólunk a Szentháromságról. Az biztos, hogy ez segítheti a párbeszédet a zsidókkal és a mohamedánokkal, akik szigorúan vallják, hogy Isten egy. A keresztények azért hisznek a háromságos Istenben, mert hiszik, hogy Isten a szeretet! Ha Isten a szeretet, akkor valakit szeretni kell. Olyan nincs, hogy a semmi szeretete szeretet, amely senkire sem irányul. Akkor feltehetjük a kérdést: kit szeret Isten, ha Őt szeretetnek nevezzük? Az első válasz az lehetne, hogy minket szeret! De az ember csak néhány millió éve létezik. Kit szeretett Isten, amikor még nem volt ember? Nem lehet, hogy Isten egy adott időponttól kezdett el szeretni, mert Ő nem változhat. Adhatnánk egy másik választ, azt hogy mielőtt minket szeretett, szerette a kozmoszt, a világmindenséget. De az univerzum is csak néhány milliárd éve létezik. Akkor kit szeretett Isten annak a világnak létezése előtt, ha Őt szeretetnek nevezzük? Nem mondhatjuk, hogy Isten Önmagát szerette, mert az önszeretet nem szeretet, hanem egoizmus. Vagy, ahogy a pszichológusok nevezik, nárcizmus. Mit válaszol a keresztény kinyilatkoztatás erre a kérdésre? Isten a szeretet, mert Ő örökké a Fiúban van, az Igében, akit azzal a végtelen szeretettel szeret, aki a Szentlélek. Minden szeretetkapcsolatban három valóság vagy alany van jelen: az, aki szeret, az, akit szeretnek, s a szeretet, amely egyesíti őket. Ha Istenre úgy tekintünk, mint abszolút erőre, akkor nincs szükség rá, hogy még egy személyről beszéljünk, mert az erőt és a hatalmat egy személy is tudja gyakorolni; de ha úgy tekintünk Rá, mint abszolút szeretetre, akkor nem beszélhetünk Róla így. A teológia használja a „természet” vagy „lényeg” fogalmát, ami az egységet jelzi Istenben és a „személy” kifejezést, a különbségek kifejezésére. Ezért mondhatjuk, hogy a mi Istenünk egy Isten három személyben. A keresztények Szentháromság-tana nem visszalépés és nem is kompro4
Krisztust szeretnéd követni, ezért ne feledd: Ő a fény az éjszakádban, s úgy szeret téged, mintha egyetlene lennél: ebben áll a titka. Jézus, föltámadt Úr! Te vagy minden emberi élet megváltója, és mi mindig szeretnénk melletted maradni. Ne engedd, hogy elhagyjunk téged útközben, így mikor felfedezzük törékenységünk, rejtett források törnek fel belőlünk, olyan belső erők, olyan lendület, amely belőled fakad. Roger testvér
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsá ga” című értekezéséből
Bazsó Irén: Szentháromság
misszum a monoteizmus és politeizmus között. Ellenkezőleg, egy lépés afelé, hogy emberi értelmünkkel jobban megértsük Istent. A Szentháromság szemlélésének fontos következménye van emberi életünkre. A Szentháromság élete a kapcsolatok misztériuma. Az isteni személyeket, úgy határozza meg a teológia, mint „kapcsolatokat”. Ez annyit jelent, hogy az isteni személyek nem annyira „kapcsolatokkal rendelkeznek, mint inkább Ők maguk a „kapcsolatok”. Az emberi lények rendelkeznek kapcsolatokkal – valaki fia az atyjának, a másik felesége a férjének stb. –, de létezhetnek e kapcsolatok nélkül is. Ez azonban nem így van az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Tudjuk, hogy a földön a boldogság és a boldogtalanság nagy részben a kapcsolatok minőségén múlik. A Szentháromság feltárja a titkot a jó kapcsolatokhoz. A szeretet, amely különböző formákban nyilvánul meg az, ami a kapcsolatokat csodálatossá teszi, ami szabaddá tesz és örömet szerez. Látjuk, mennyire fontos Istenre elsősorban úgy tekinteni, mint szeretetre és nem pedig erőre. A szeretet ajándékoz, az erő uralkodik.
Szent Ciprián, karthágói püspök, teljes nevén Cyprianus, Thascius Caecilius (200 körül - 258)
Az imádság alázatos szívből fakadjon! Amikor imádkozunk, szavunkban és könyörgésünkben egyesüljön a fegyelem a belső nyugalommal és a tisztelettudással. Jusson eszünkbe, hogy Isten színe előtt állunk. A ránk figyelő Isten tetszésére kell lennünk még testtartásunkkal és hanghordozásunkkal is. A tolakodó hangosan kiáltozik, a szerényhez viszont az illik, hogy csendben mondja imáját. Elvégre is, oktató szavával arra intett az Úr, hogy a rejtekben imádkozzunk, magános helyen, magunkra maradva a szobánk-
ban. Ez felel meg leginkább a hitünknek. Hiszen tudnunk kell, hogy Isten mindenütt jelen van, mindenkit meghall és lát, és magasztos fölségével a legtitkosabb rejtekhelyeket is betölti, amint meg van írva: Tán csak a közelből vagyok Isten – mondja az Úr –, s nem vagyok a távolból is az? Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg őt? Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? (Jer 23, 23-24). És ez is írva van: Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt (Péld 15, 3). Amikor pedig a testvéreinkkel egy közösségbe gyűlünk, és Isten papjával együtt a szent áldozatot mutatjuk be, akkor se feledkezzünk meg a tisztelettudásról és a fegyelemről. Ne kiáltsuk világgá kéréseinket, ne használjunk szertelen szavakat. Azokat a könyörgéseket, amelyeket szerényen illik Isten elé tárni, nem szabad nyugtalan bőbeszédűséggel előadni; Isten ugyanis nem a szavakra, hanem a szívekre hallgat. Miért is kellene kiáltozással figyelmeztetni őt, aki még a gondolatokat is látja? Maga az Úr tesz bizonyságot arról, hogy ő a gondolatokat is látja, amikor így szól: Miért gondoltok magatokban rosszat? (Mt 9, 4). És másutt ezt olvassuk: Hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja (Jel 2, 23). Az alázatosságnak ehhez a szabályához igazodott gondosan Anna is, akiről a Királyok első könyvében olvasunk. Ő az Egyház előképe. Nem hangos könyörgéssel fordult Istenhez, hanem 9
csendben, szerényen, szíve mélyén imádkozott. Feltűnést nem keltve mondta imáját, de sugárzó hittel; nem kiáltozva, de annál inkább szívből. Tudta, hogy így hallgatja meg őt az Úr. Valóban meg is kapta, amit kért, mert szívből kérte, így mondja róla a Szentírás is: Anna csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. És az Úr teljesítette kérését. (l Sám l, 13) Ezt olvassuk a zsoltárban is: Szálljatok magatokba szívből, nyugovóra térve csendesüljetek! (Zsolt 4, 5). A Szentlélek Jeremiás által is ugyanezt tanítja és sürgeti: Mondjátok magatokban: egyedül téged illet az imádás, Urunk (vö. Bar 6, 5). Aki imádkozik, szeretett testvéreim, jó ha azt is tudja, hogyan imádkozott egyszer a farizeus és a vámos a templomban. A vámos nem volt elbizakodott, fel sem emelte a szemét, a kezét pedig nem tárta szét kihívóan, csak a mellét verte, megvallva a szívében rejlő bűnöket, és az Isten irgalmáért és segítségéért könyörgött, míg a farizeus csak önmagának tetszelgett. Mivel a vámos így imádkozott, méltó lett arra, hogy megszentelődjék. Üdvössége reményét nem a saját ártatlanságába vetette: hiszen nincs is senki, aki ártatlan lenne. Ő bűneit megvallva alázatosan imádkozott, és Isten, aki megbocsát az alázatosaknak, meg is hallgatta imáját. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk A békesség Tanítója és az egység Mestere semmiképpen sem akarta, hogy elszigetelődött, másoktól elkülönülő legyen az imádságunk. Nem akarta, hogy amikor imádkozunk, csak önmagunkért imádkozzunk. Nem azt mondjuk: Atyám, aki a mennyekben vagy, azt sem: A kenyeremet add meg nekem ma. Azt sem csak önmagának kéri az ember, hogy bocsássa meg a bűnét, hogy ne vigye őt kísértésbe, és szabadítsa meg őt a gonosztól. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk, és amikor így imádkozunk, nem csupán egyért, hanem az egész népért imádkozunk, hiszen mi, az egész nép, egyek vagyunk. A békesség Istene és az egyetértés Mestere, aki az egységre tanított minket, azt akarta, hogy minden egyes ember mindenkiért imádkozzék, hiszen ő is egyedül hordozott mindnyájunkat. Az imádságnak ehhez a szabályához tartotta magát a tüzes kemencébe zárt három ifjú is. Egyek voltak 10
az imában, és egy szív, egy lélek voltak az egyetértésben. Ezt tárja elénk a Szentírás tanúságtétele, amely megmutatja, miképpen imádkoztak ők, nekünk pedig példát ad, hogy mi is ezt kövessük imádságainkban, és így legyünk hasonlók hozzájuk, így olvassuk: Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent (Dán 3, 51). Szinte egy ajakkal szóltak Istenhez, pedig őket Krisztus még nem is tanította imádkozni. Éppen ezért volt az imádságuk hatékony és eredményes, mert a békés, az egyszerű, a lélekből fakadó imádság érdemszerző az Isten előtt. Látjuk, hogy az apostolok és a tanítványok is így imádkoztak Urunk mennybemenetele után: Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt (ApCsel l, 14). Állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak; imádságuk buzgóságával és egységével nyilvánvalóvá tették, hogy Isten – aki otthont készít az egyetértőknek (vö. Zsolt 67, 7) – isteni és örök otthonába is csak azokat engedi be, akik tudnak másokkal egy szívvel-lélekkel együtt imádkozni. Lássuk mármost, szeretett testvéreim, milyenek azok a szent titkok, amelyeket az Úr imája magában rejt, milyen számosak, milyen jelentősek. Kevés szóban vannak összefoglalva, de e tömör mennyei tanítás folytán olyan nagy a lelki gazdagságuk, hogy a mi imádságainkból és kérnivalóinkból egyáltalán semmi sem maradt ki. Ti pedig, mondja az Úr, így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 9). Az újjáteremtett, az újjászületett és az Isten kegyelmével Isten tulajdonába visszahelyezett ember az Atya szóval kezdi az imádságot, hiszen már Isten gyermekévé lett. Így olvassuk: A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek benne (Jn l, 11-12). Aki tehát hisz benne, és Isten gyermekévé lett, annak így kell kezdenie imádságát, hogy kifejezze ezzel a köszönetét, megvallja, hogy ő Isten gyermeke, hiszen Atyjának nevezi a mennyekben lakó Istent. (folytatjuk) (1.) Szent Ciprián püspök és vértanú
Andrej Rubljov: Szentháromság (1411)
Szentháromság Tekintsük át röviden és a teljesség igénye nélkül, hogy mit tanítanak az evangéliumok és az apostoli levelek a három isteni személyről. Az első három evangéliumban a Fiú úgy áll előttünk, mint az Atya küldötte és a Szentlélekkel eltelt Messiás. Jézus tudatában van annak, hogy az Atya küldötte, az Atya akaratát kell teljesítenie, s ehhez meg is kapja az erőt a Szentlélekben. Máté, Márk és Lukács örömhíre emellett azt is hangsúlyozza, hogy Jézus azt „tekinti feladatának, hogy megismertesse az emberekkel az Atyát, aki valóban Atyaként tekint mindenkire és nem egy elérhetetlen Isten. A Jézus által küldött Szentlélek újjáalkotó ereje megtapasztalható az emberek számára, hiszen a Lélek tevékenysége az Istennel való kapcsolatunkat is újjáteremti. Szent János, a negyedik evangélium szerzője Jézus tanúságtételét helyezi a középpontba. Ennek alapja az, hogy a Fiú ismeri az Atyát, mindent tőle tud, az ő tanítását közvetíti az emberek felé, tehát végeredményben a Fiú által ismerjük meg a mennyei Atyát. S mivel kettejük kapcsolatát a szeretet határozza meg, ezért a Fiú tanúságtétele nem szólhat másról, mint a szeretetről, arról az isteni szeretetről, amely megszólítja és a szeretet közösségébe hívja az embert. Ezt leginkább Jézusnak az utolsó vacsorán mondott, az Atyához szóló imája fejezi ki, amelyből kiderül egysége az Atyával és tanítványaival, s eb-
ből ismerheti fel a világ, hogy a Fiút az Atya küldte, aki úgy szereti az embereket, ahogyan a Fiút is. János írásából tudjuk, hogy a teljes igazságra, Isten tökéletes megismerésére a Szentlélek vezeti el a hívőket. Szent Pál apostol leveleiben gyakran találkozunk a három isteni személy tevékenységével. A római és a korintusiaknak szóló két levél tanúsága szerint a Lélek, aki feltámasztotta a Fiút a halottak közül, a hívőket is fel fogja támasztani, s ugyanez a Lélek, akit az Atyától kaptunk, s aki bennünk van, ragad meg minket, hívőket és tesz mindannyiunkat Krisztus testének tagjává. Pál más helyeken is megkülönbözteti írásaiban a három isteni személyt. A lelki adományokkal kapcsolatban ezt írja: „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr (Jézus) ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten (az Atya), aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz” (lKor 12,4-6). A népek apostola a második korintusi levelet a következő áldással fejezi be: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13). Ez a liturgikus veretű szentháromságos formula arról tanúskodik, hogy a levél megírásakor, Kr. u. 55 tavaszán, tehát mindössze két évtizeddel a Jézus-esemény után, a keresztények liturgiájában már szerepelt a Szentháromság megvallása, s mind a mai napig szerepel, hiszen ezzel kezdjük a szentmisét. Térjünk vissza még Máté evangéliumához. Mennybemenetelekor Jézus parancsba adja az apostoloknak, hogy tegyenek tanítványává minden nemzetet és „kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28,19). A Szentírásban tulajdonképpen ez az egyetlen hely, ahol a Szentháromság személyei közvetlenül egymás mellett vannak megemlítve. Isten minden embert üdvözíteni akar. Az isteni üdvözítő szándékot az ember a hit és a megtérés által fogadja el, amelyet a keresztség nyilvánít ki. A Szentháromság nevében megkereszteltek tehát életközösségbe kerülnek az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. A mai ünnep azt tanítja nekünk és azt kéri tőlünk, hogy mi, keresztények – miközben valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Horváth István Sándor 3
A Szentlélek élő vize Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn 4, 14). Új fajtája ez a víznek: él és szökell, és azokra árad ki, akik méltók rá. Miért nevezte Krisztus víznek a Szentlélek kegyelmi adományát? Azért, mert minden a víz által áll fenn; mert a víz hozza létre a növényeket és állatokat; mert a víz esőként az égből hull alá; mert egy és ugyanazon formában hull alá, de sokféle formában fejti ki hatását: másképpen a pálmafában, másképpen a szőlőtőben; és ott van, mint valami, ami ugyanaz mindenben: noha mindig egyforma, és nem változtatja magát. Nem változik ugyanis az eső, amikor egyik vízcsepp a másik után hull alá, de alkalmazkodik mindazoknak a természetéhez, amik befogadják, és mindegyik számára az lesz, ami annak pontosan megfelel. Ilyen a Szentlélek is: egy és ugyanaz, és oszthatatlan. Kegyelmét kinek-kinek úgy osztja, amint akarja. Amiképpen a száradó fa, ha magába szívja a vizet, új hajtást sarjaszt, ugyanúgy a bűnös lélek is, ha a megtérés folytán méltóvá lesz a Szentlélekre, hozni kezdi az igazlelkűség hajtásait. A Szentlélek is egy és ugyanaz, és mégis Isten tetszése szerint és Krisztus nevében sokféle erényt hoz létre.
Így az egyik ember nyelvét a bölcsesség hirdetésére használja fel, a másik lelkének prófétai megvilágosítást ad; van, akinek a gonosz lelkek kiűzésére ad erőt; van, akit a Szentírás értelmezésével ajándékoz meg. Van, akit erőssé tesz az önmegtartóztatásra, mást pedig az irgalmasság gyakorlására nevel. Van, akinek azt sugallja, hogy böjtöljön, és aszkétikus életet éljen. Másokat a földiek megvetésére tanít, és van, akit felkészít a vértanúságra. Mindenkiben más és más, de ő maga önmagában sohasem más, a Szentírás szerint: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele (1Kor 12, 7). A Szentlélek érkezése szelíd és enyhe, felfogása kellemes, a legkönnyebb iga. A fény és a tudás felvillanó sugarai előzik meg érkezését. Az oltalmazó testvér szeretetével jön, hogy üdvözítsen, gyógyítson, tanítson, intsen, erősítsen, vigasztaljon; azért jön, hogy megvilágosítsa az elmét, először abban a lélekben, amely befogadja, azután pedig ennek a közreműködésével, mások lelkében is. Mint amikor valaki sötétben tartózkodott, és hirtelen beragyogja a nap világossága, akkor látja meg tisztán mindazt, amit azelőtt nem látott, ha szeme már megszokta a fényt; így van azzal is, aki oly szerencsés, hogy megkapja a Szentlélek ajándékát: megvilágosodik a lelke, és emberi képességet meghaladó módon szemlélheti azt, amit azelőtt nem látott. Jeruzsálemi Szent Cirill püspök
A Las Lajas katedrális A világ egyik legkülönlegesebb székesegyháza Kolumbiában található. A Las Lajas Katedrális nem hasonlít egyetlen dél-amerikai székesegyházra sem, leginkább egy mesés palotára emlékeztet. A gyönyörű neo-gótikus épület rendkívül látványos, a Las Lajas különlegessége leginkább a szentély elhelyezkedésében rejlik. A katedrális ugyanis a Guaitara folyó kanyonjában épült, majdnem 50 méterrel a hömpölygő folyó fölé. A nem mindennapi elhelyezkedés oka egy 1754-es látomás. A legenda szerint ebben az évben egy indián hölgy, Maria Mueces és süketnéma leánya, Rosa mindent elsöprő szörnyű viharba
került itt. A páros a szurdok falának sziklái közt talált menedéket. Miután sikerült biztonságos helyre húzódniuk, a lány egy különös jelenséget tapasztalt. A villámok fénye állítólag Szűz Mária képét vetítette a falra, amint az az ifjú Rosát szólította. A helyiek később ennek a jelenésnek a hatására emelték az El Santuario de Las Lajas katedrálist, ami 1916 és 1949 között épült. Az egyház később hivatalosan is elismerte a csodát, és bazilikai rangra emelte a Las Lajas-t. Az épület további különlegessége, hogy a hátsó fala egybeépült a szurdokkal. Nagyon sok zarándok érkezik ide. Az ide vándorló hívők mára a sziklafalat a Szűzanyához szóló köszöneteikkel és hálatábláikkal borították be. Forrás: internet
Felajánlás a Szentléleknek Szentlélek Úristen, át szeretném Neked adni magamat egészen! Alakítsd ki bennem Jézust, vezess be az igazi keresztény életbe: a Szentháromság életébe! Szentlélek! – mindenütt, ahol Jézus megtestesül, Általad történik: Általad öltött testet az Ige a Szentírásban, Általad testesült meg Ő Máriában, Általad egyesülünk Vele, s titokzatos Testével a keresztségben, Általad változik át a kenyér az Ő testévé a szentmisében, Általad jelenik meg Ő közöttünk, ha nevében összejövünk; add, hogy Általad bennem – és köztünk is – egyre jobban megtestesüljön Jézus!... Dr. Tomka Ferenc Az El Santuario de Las Lajas
2
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Antal Dávid, Kátai Sándor, Vajda Boróka Lilla Margit, Imre Ingrid Evelin, Nagy Márton, Csáki Lilla Timea, Varga Bence, Dragomir Kata, Szmolka Ágnes, Lepedus Richárd.
Szentségi házasságot kötöttek: – Bociocor Róbert – Ördög Ottilia, Rácz Levente Botond – Lakatos Éva Andrea, Szőlősi Sándor – Kádár Mónika.
Az Úr hazahívta: – Palkó István, Kosztándi Ilona, Téglás Ilona, Mihály Teréz, Bara Antal, Horváth Péter, Kis Ágoston, Ambrus Lajos, Gáspár Jolán.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Szent Péter és Szent Pál apostolok június 29 †67.: Simon, a betszaidai Jónás fia Kafarnaumban élt. Mesterségére nézve halász volt. Tudjuk azt, hogy házas ember volt, hiszen egyik alkalommal Jézus meggyógyította Simon anyósát. Személyisége heves és elszánt, de bizonyos fokú naivitás és félszegség is jellemezte. Róma püspökeként szenvedett vértanúságot. A VIII. századi Liber Pontificalis (Főpapi Szertartáskönyv) írja le, hogy sírját Nagy Konstantin császár Szilveszter pápa jelenlétében kiásatta, és egy ezüstkoporsóba fektette, melyet ciprusi réz síremlékbe foglalt. A síremlék fölé tömör arany keresztet állított ezzel a szöveggel: „Konstantin császár és Ilona császárnő e királyi lakást arannyal ékesítette, és hasonló fényességű udvarral vette körül.” A sír fölé épített „boltozatos szoba” az aranykereszttel ma is látható a főoltár alatt, ahol e felírás olvasható: „Sepulcrum Sancti Petri Apostoli” (Szent Péter apostol sírja). Ferenc pápa innen indult körmenetben a 12
2014 június
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
†67.: Tarzuszi Saul, a későbbi Pál apostol Gamaliel rabbinál tanult, farizeus volt. A damaszkuszi jelenésben kapta apostoli küldetését a Feltámadottól. Mivel római polgár volt, Péterrel ellentétben, akit fejjel lefelé feszítettek keresztre, őt kard általi halálra ítélték. Teste a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában nyugszik. Szilveszter pápa kérésére Nagy Konstantin császár egy bazilikát építtetett az apostol sírja fölé, amit XVI. Benedek pápa utasítására kibontottak és megtaláltak A két apostol más úton járt az evangélium hirdetésében, de közös sorsuk a Krisztusért való legnagyobb tanúságtétel volt, a vértanúság. Sztankó Attila
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVI. évfolyam 6. szám (182.)
pápai szolgálatát megkezdő misére 2013. március 19-én, Szent József főünnepén. A diakonusok pedig a palliumot, a halászgyűrűt és az evangéliumos könyvet az oltárról felemelve vitték a körmenetben. A bazilika falain megtalálható a krisztusi igéret: „Te Péter vagy, és erre a sziklára építem Egyházamat.” Ugyancsak itt található Szent Péter apostol ülő bronzszobra, kezében a kereszt, a másikban a kulcsok. Ezen az ünnepen piros palástot, pápai hármas koronát és halászgyűrűt helyeznek rá. Korát a kutatók egy része már a VI. századra teszi, de vannak, akik későbbre datálják.
Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát! Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át! Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás. Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás. Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép. Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet! Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg! Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet! Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást, mindörökké mennyeket! Pünkösdvasárnapi szekvencia
