MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Farkas Kristóf, Fábián Kristóf Tamás.
Szentségi házasságot kötöttek: – Rácz Károly – Egyed Juliánna
Az Úr hazahívta: – Izsák Mária, Nagy Kopeczky Kálmán, Bíró István, Fekete József, Furdui Rozália, Nagy Ilona, Baról Sándor, Karda Teréz.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Jeles napok az időjárásban December – Karácsony hava „Hideg, havas december, jó termést vár az ember.” december 13. – Luca – Szent Lucának híres napja, / A napot rövidre szabja. / Ha Luca sárban jár, / A karácsony hóban áll. december 25. – (Eugénia) Karácsony – A zöld karácsony rossz, / Fehér húsvétot hoz. december 27. – János – Ha János-nap borús, / A termés igen dús. december 31. – Szilveszter – Ha Szilveszter nyugszik széllel, / Az újév derűvel kél fel.
– Apuka, a plébános bácsit úgy szólítjuk, hogy főtisztelendő úr? – Igen. – És a püspököt úgy, hogy: eminenciás uram? – Igen. – És a pápát úgy, hogy: Őszentsége? – Igen. – És miért mondjuk a jó Istennek egyszerűen, hogy „te“? 12
Szent Juan Diego látomásai alapján a Szűzanya megjelenésének helyén kicsiny kápolna épült. 1709-ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódot. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít, utalva ezzel Izrael vándor népére és az Egyházra, amelynek körében Isten egykor sátorban lakott a pusztai vándorlás idején. II. János Pál pápa már 1979-es első útja alkalmából felkereste az Mária-kegyhelyet, később pedig 1990-ben több személyt itt avatott boldoggá, 2002. július 31-én it avatta szentté a guadalupei látnokot, és ezekkel a szavakkal fejezte ki örömét: „Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Juan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának.“
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Az Irgalmasság szentéve Jakubinyi György érseknek az Irgalmasság szentéve alkalmából írott körlevele
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2015 december
SEPSISZENTGYÖRGYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVII. évfolyam 12. szám (200.)
A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária december 12
Ferenc Szentatyánk a Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bullájával meghirdette az Irgalmasság rendkívüli szentévét. Ez a jubileumi év 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdődik és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul. A szentév mottója: „Irgalmasok, mint az Atya”. Ezzel a mottóval ugyanarra szeretne buzdítani ez a szentév, amire Jézus buzdít: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36), hogy így az Atya szeretetének eleven jelévé váljunk e világban. A Szentatya hangsúlyozta, hogy azért szentel külön jubileumi évet az irgalmasságnak, mert az Egyháznak ma az a feladata, hogy erőteljesebben mutassa meg Isten jelenlétének és közelségének jeleit. Olyan időszak ez, amikor Egyházunknak újból rá kell találnia annak a küldetésnek az értelmére, amelyet az Úr bízott rá húsvét napján, hogy az Atya irgalmasságának jele és eszköze legyen (vö. Jn 20,21-23). Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Rómában, a Szent Péter-bazilikában Szentatyánk megnyitotta a szent kaput, amely ez alkalommal az irgalmasság kapuja lesz, hogy aki átlép rajta, megtapasztalhas-
sa a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét. Arra buzdít mindannyiunkat, hogy nyissuk meg szívünket azok felé, akik a modern világ perifériáin élnek. Ne maradjunk közömbösek, vegyük észre a szükséget szenvedőket, a méltóságuktól megfosztott testvéreinket. Ragadjuk meg a kezüket, tegyük magunkévá segélykiáltásukat. (MV 15.) Az év minden napján viseljük testvéreink nehézségeit és gyöngeségeit. Fedezzük fel az irgalmasság testi cselekedeteit: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. A Szentatya azért választotta december 8-át, mert ez a nap az Egyház legújabb történetében jelentős időpont: a szent kapu megnyitása a II. vatikáni zsinat befejezésének 50. évfordulóján történik. Ezzel is szeretné ébren tartani a zsinat szellemét, amely zsinat lebontotta azokat a falakat, melyek az Egyházat fellegvárba zárták, hogy olyan idő érkezzen, mely új módon hirdeti az evangéliumot. Szentatyánk úgy rendelkezett, hogy Szeplőtelen Fogantatás ünnepét követő vasárnap, advent 3.
vasárnapján minden egyházmegyében – a székesegyházban, vagy a társszékesegyházban, akár egy sajátosan jelentős templomban – az egész szentév időtartamára nyissanak egy ilyen irgalmasság kapuját. Főegyházmegyénkben Csíksomlyó lenne ez a hely, ahol az irgalmasság kapuját megnyitjuk, mert olyan kegyhely számunkra, ahová sok zarándok szokott ellátogatni. Ezért ennek az irgalmasság kapujának a megnyitására 2015. december 13-án kerül sor Csíksomlyón, a 12,30 órakor kezdődő ünnepi liturgiában, amelyre szeretettel hívjuk a paptestvéreket és a kedves híveket. Az irgalmasság éve kapcsán arra kérjük az egyes egyházközségeket, hogy állítsanak össze olyan programokat, amelyek segítik híveinket úgy átélni a szentévet mint az isteni kegyelem és a lelki megújulás rendkívüli időszakát. Pasztorális Bizottságunk is összeállított egy ilyen programajánlatot, amely a szentév céljának megvalósításában segítségünkre lehet. A Szentatya bullájában az irgalmasság szentévének idejére a következőket ajánlja: – A jubileumi év nagyböjtjét fokozottabban éljük meg mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát. Sokak számára ez az időszak jelentheti a szentgyónás lehetőségét, ezért kéri a papokat, hogy legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei a gyóntatószékekben. Ezért a lelkipásztoroknak megadja a felhatalmazást az olyan bűnök megbocsátására is, melyek feloldozása az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. – Nagyböjt negyedik vasárnapja előtti pénteken és szombaton 24 óra az Úrért elnevezésű ájtatosságot tartsunk. Az egyházmegyékben szervezzenek népmiszsziókat, főként a nagyböjti időszakban, hogy „a kegyelem trónjához járulhassanak a hívek és irgalomra találjanak” (vö. Zsid 4,16). – A jubileumhoz búcsúnyerés is kapcsolódik, amelyben a bűneinkért járó büntetések elengedését nyerhetjük el. Mindazok, akik elzarándokolnak Csíksomlyóra és az irgalmasság kapuján áthaladva lépnek be a szent helyre, szentgyónást végeznek és szentáldozáshoz járulnak (akár előzőleg is) és a Szentatya szándékára elimádkozzák a Miatyánkot és Üdvözlégyet, naponta egyszer teljes búcsúban részesülhetnek. 2
A jubileumi szentév Isten Irgalmasságának gazdagságát tárja elénk. Ezért buzdítunk mindenkit Izaiás próféta szavaival: „Örömmel merítek vizet az üdvösség forrásaiból” (Iz 12,3). Használjuk jól ki e szentév lehetőségeit, hogy üdvösségünkre váljon. Az Irgalmasság Atyjának kegyelmébe ajánlva főegyházmegyénket, a most kezdődő adventi időre örömteli várakozást és buzgó készülődést kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, valamint a gondjaikra bízott híveknek! Gyulafehérvár, 2015. november 22-én, Krisztus Király vasárnapján. †György s.k. érsek
Ferenc pápa tíz üzenete 1. Isten barátjának lenni azt jelenti, hogy egyszerű szavakkal imádkozunk, mint ahogyan egy gyermek apjához vagy anyjához fordul. 2. Soha ne veszítsük el a reményt! Isten mindig szeret bennünket, hibáinkkal és bűneinkkel együtt is. 3. Valóban imádkozunk? Ha nem vagyunk állandó kapcsolatban Istennel, nehéz hiteles keresztény életet élnünk. 4. Minden keresztény a munkahelyén is tanúságot tehet Istenről szavaival, és mindenekelőtt becsületes életével. 5. Az életszentség mindennap áldozatos odaadást követel; ezért a házasság a szentté válás egyik fő útja. 6. Néha „kiselejtezzük“ az időseket. Pedig értékes kincset jelentenek: „kiselejtezni“ őket nemcsak igazságtalanság, hanem pótolhatatlan veszteség is. 7. Ne beszéljünk mások háta mögött, hanem mondjuk meg nyíltan, amit gondolunk. 8. A hit nem a tulajdonunk, azt meg kell osztanunk másokkal. Minden keresztény apostol. 9. Nagyon sok rászoruló van a mai világban. Bezárkózom a saját világomba, vagy észreveszem, kinek van szüksége segítségre? 10. Isten megbocsátó irgalma erősebb minden bűnnél.
Hévíz (Magyarország) Hévízre érkezve már messziről feltűnik a dombtetőn trónoló fehér és égszínkék színű Szentlélek-templom néhány tornya. Közelebb érve az is kiderül, hogy a római katolikus templomnak öszszesen hét tornya tör az ég felé, ezek közül öt egymás mellett sorakozik, a másik kettő a felülnézetből repülő galambot formáló épület két szárnyán magasodik. A hét torony a Szentlélek hét ajándékát (Bölcsesség Lelke, Értelem Lelke, Tudás Lelke, Jámborság Lelke, Erősség Lelke, Jótanács Lelke, Istenfélelem Lelke) jelképezi. A két szélső toronyban két-két harang van. A templom 1996-1999-ben, Bocskai János keszthelyi építész tervei alapján épült. A mintegy ezer fő befogadására alkalmas templomba belépve egy legyező alakú belső térbe érkezünk, ahol a padokat félkörívben helyezték el az oltár körül. Faragott főoltára és a mellékoltárok is galambot
formálnak, ez a motívum, amely a Szentlélek egyik ábrázolásmódja, számos helyen megjelenik a templomban. A bejáratnál, a kupola alatt egy színes kőmozaikból kirakott galamb minta köszönt bennünket. A templom díszei a festett üvegablakok, amelyeket egy helybeli művész festett. A kiállított keresztúti stációk tűzzománcból készültek, emellett Marton László Kossuth-díjas szobrászművész két bronzszobrát is megnézhetjük a sokszor csak a „Kék templomnak“ nevezett épületben. A tabernákulum felett kéz nélküli, közel 200 éves korpusz van. A belső teret főként fával borították, kialakítása miatt jó a templom akusztikája, amely így akár orgonahangversenyek megrendezésére is alkalmas. A templom 32 regiszteres orgonája az Aquincumi Orgonagyárban készült. Forrás: internet
A Szentlélek-templom 11
Az erdő és a cipészlegény Az alábbiakban egy részletet ismertetek Simone Weil Amerikai naplójából. Egy mesét – a hozzáfűzött magyarázattal. Pontosabban: a naplóíró egy elmélkedő kérdésével. Kérdés ez, nyitottan hagyott elemzés, egy mélyen fürkésző szív egyik lehetősége. Gondolatában a bűnös alázata a döntő elem, az, hogy gyengeségünkben a jó szeretete marad egyetlen biztos vezércsillagunk. A finom elemzés segítségére lehet azoknak, akik úgy érzik, tehetetlenek saját gyengeségükkel, esendőségükkel szemben. A cipészlegény készül feleségül venni a királykisasszonyt, ki elígérkezett neki, miután a fiú megmentette az életét. Találkát ad a legénynek, aki azonban szálláshelyén elmeséli szerencsés történetét, mire altatót kevernek italába. A fiú megérkezve a találkahelyre, mély álomba merül. Varázsfogatán nyomban utána megjön a lány is, sírva kérleli, de hiába, nem tudja fölkölteni szerelmesét. Egy kis pásztorfiúcskánál üzenetet hagy részére, hogy apja palotájában hét esztendőn át fog várni rá. A fiú felébredve, egy bölcshöz fordul segítségért. „Kelj át ezen az erdőn – feleli a bölcs. – Túlsó oldalán áll a király palotája. De minden bizonnyal hétszer hét év alatt se érsz oda. Mivel aki megpróbálta, vagy meghalt, vagy visszafordult.” A cipészlegény baltát fog, s nekiáll irtani az áthatolhatatlan erdőt, hogy utat vágjon benne magának. De bármilyen igyekezettel pusztítja, a bozót még sűrűbben nő ki előtte. Hol itt, hol ott próbálkozik; mindig ugyanaz a kudarc várja. Ekkor egy támadó vadállat elől fölkapaszkodik az egyik fa tetejére; innét látja csak igazán, milyen végtelen ez az erdő. Kétségbeesik. De eszébe jut a bölcs mondása: „Kelj át az erdőn”. Mi lenne, ha a fák csúcsán kelne át? Hét évbe telik, hogy a fák tetején lépkedve az erdő végére ér, s ott áll a kastély előtt. Épp ünnepelnek: a királykisasszony holnap készül férjhez menni. A cipészlegény elébe lép – rongyokban, felismerhetetlenül. Feleségül veszi a királykisasszonyt. A mese misztikus jelentése nyilvánvaló. 10
Isten meglátogat minket, de a Lélek alszik. Ha ébren lenne, minden megpróbáltatás, minden erőfeszítés nélkül létrejöhetne a lelki frigy, ahogy az egyes szentek esetében meg is történt. Mivel azonban alszunk, Isten távozni kénytelen, egyedül látogatásának nyomát hagyva maga után, jelezve, hogy vár ránk. Át kell kelnünk a rosszon, végére kell érnünk a rossznak, hogy elérkezzünk Hozzá. Az ember két kézzel esik neki bűnei erdejének, vágja, irtja a bozótot. De az csak újranő. Reménytelenül. A bűnök fölött kell hát átkelnünk. Keserves, lassú út ez, de járható. Valóban haladunk, s célhoz is érünk a végén. De mit akar mondani: hogy a rossz felett, – mint aki egyik fa csúcsáról lépked a másikra – úgy kell haladnunk? Azt, hogy a bűnt ugyan irtanunk is kell magunkban, főként azonban azon igyekeznünk, hogy bűneink végére érjünk és túladjunk rajtuk. Túl minden bűnünkön, legfontosabb: a ránk várakozó tiszta jóra, nem a bűneinkre, hanem lankadatlanul a tiszta jóra gondolnunk. Pilinszky János Forrás: Új Ember, 1968
Isten úgy engedi létezni a világot, hogy elfogadja azt, hogy nem parancsol benne, jóllehet, hatalma volna rá. Isten megtagadta magát a mi javunkra, hogy lehetőséget adjon, mi is megtagadjuk magunkat érte. Krisztus is azt hagyta ránk, hogy tagadjuk meg magunkat. Simone Weil
Hogyan éljük meg az Irgalmasság szentévét? Ferenc pápa útmutatásai Megválasztásának második évfordulóján Ferenc pápa meghirdette az Irgalmasság rendkívüli szentévét, amely 2015. december 8-án kezdődik és 2016. november 20-án zárul, Krisztus Király ünnepén. A szentévet meghirdető, Az irgalmasság arca című bulla közzétételén Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy számára az irgalmasság témája különösen fontos. „Ott, ahol az Egyház jelen van, ott nyilvánvalóvá kell válnia az Atya irgalmasságának“ és „bárhol, ahol keresztények élnek, mindenkinek az irgalmasság oázisára kell találnia“ – hangsúlyozta a Szentatya. A bulla második részében Ferenc pápa néhány gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogyan élhetjük meg a rendkívüli jubileumot a maga spirituális teljességében. Hogyan éljük meg az Irgalmasság szentévét? Végezzünk zarándoklatot, mert ez „tényleges jele lesz annak, hogy az irgalmasság is egy olyan elérendő cél, amely elkötelezettséget és áldozathozatalt kíván“. Ne bíráskodjunk és ne ítélkezzünk, hanem bocsássunk meg és adakozzunk, maradjunk távol a pletykáktól, a féltékenység és az irigység által sugallt szavaktól. Vegyük észre a jót, ami minden emberben jelen van, és váljunk a „megbocsátás eszközeivé“. Nyissuk meg a szívünket a lét perifériái felé, vigyünk vigaszt, irgalmasságot, szolidaritást és figyelmet mindazoknak, akik „a mai világban nélkülöznek és szenvednek“, „számos testvérünknek, akiket megfosztottak méltóságuktól“. „Kiáltásukat tegyük magunkévá, így együttesen le tudjuk küzdeni a közöny korlátját, amely gyakran hatalmas úrként van jelen, hogy elrejtse az álszentséget és az önzést“.
Örömmel hajtsuk végre a testi és lelki irgalmasság műveit, hogy „felébresszük lelkiismeretünket, amely ellankadt a szegénység drámájával szemben. Jézusnak éppen ez a küldetése: vigyünk vigaszt a szegényeknek, hirdessük a megszabadítást a modern rabszolgaságok foglyainak, adjuk vissza a látást azoknak, akik magukba zárkóztak, adjuk vissza a méltóságukat azoknak, akiket ettől megfosztottak, legyünk képesek arra, hogy legyőzzük a tudatlanságot, amelyben emberek milliói élnek, különös tekintettel azokra a gyermekekre, akiknek nincs megfelelő segítségük ahhoz, hogy kilépjenek a szegénységből“. Mint ahogy Keresztes Szent János mondja: „az élet alkonyán a szeretetben fognak megvizsgálni minket“. Tartsunk gyakrabban az egyházmegyékben 24 óra az Úrért ima- és bűnbánati alkalmakat, amelyeket nagyböjt negyedik hetében pénteken és szombaton szoktak tartani. Az irgalmasság küldöttei A pápa rámutat: sok fiatal ismét közeledik a kiengesztelődés szentségéhez, amely „kézzelfoghatóvá teszi az irgalmasság nagyságát“. Ennek köszönhetően sokan közülük úgy érzik, hogy „újból felfedezik életük értelmét“. Az irgalmasság küldöttei feloldozhatnak majd olyan bűnök alól is, amelyhez eddig csak az Apostoli Szentszéknek volt joga. A pápa egy paragrafust a bűnök feloldozása témájának szentel: mindenekelőtt kifejezi azt a kívánságát, hogy „a gyóntatok legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei“, ne sebtében rögtönözzenek ebben a feladatukban, hanem váljanak „elsőként bűnbánókká, akik bocsánatért esdekelnek“. „Isten bűnbocsánatának hűséges szolgájaként“ tehát minden gyóntató úgy fogadja a híveket, mint „az apa a tékozló fiú példabeszédében“, vagyis „olyan apa, aki fia elébe siet, annak ellenére, hogy az minden vagyonát elherdálta“. A gyóntatók tehát „ne tegyenek fel nem a tárgyhoz tartozó kérdéseket“. Minden bűnbánó szívében ismerjék fel, hogy segítséget és bocsánatot keresnek. A gyóntatók arra kaptak meghívást, hogy „mindig, bárhol, minden helyzetben és mindenek ellenére legyenek az irgalmasság elsőbbségének jelei“. A pápa továbbá bejelenti, hogy a szentév nagyböjti időszakában az irgalmasság küldötteit 3
küldi majd el világszerte, vagyis olyan papokat, akiket „felruház olyan tekintéllyel, miszerint megbocsáthatnak olyan bűnöket is, amelyek alól a feloldozás joga az Apostoli Szentszéknek van fenntartva“. „Jelei lesznek annak, hogy az Egyház anyai gondoskodással van Isten népe iránt“. Ezek a papok mesterei lesznek mindenki számára „egy humanizmussal teli találkozásnak, amely a megszabadulás forrása, felelősséggel teljes, célja, hogy leküzdjék az akadályokat és visszatérjenek a keresztségben kapott új élethez“. Ugyanakkor a pápa azt kéri, hogy az egyházmegyékben szervezzenek „népmissziókat“, hogy ezek a küldöttek „hirdethessék a bűnbocsánat örömét“. A búcsú – szabadulás a bűn negatív lenyomatától. A jubileum jellemző vonása a búcsú, azt mutatja, hogy „Isten korlátlanul megbocsátja bűneinket“. Miközben a kiengesztelődés szentségében Isten bocsánata eltörli a bűnöket, a búcsúval a bűnös megszabadul a „bűn negatív lenyomatától“, „következményének minden hatásától, amely magatartásunkban, gondolatainkban“ megmarad. Ebben az értelemben az, aki elnyeri a búcsút, képessé válik arra, hogy karitatív módon cselekedjen, növekedjen a szeretetben, ahelyett, hogy ismét bűnt követne el.
AZ IRGALMASSÁG CSELEKEDETEI Az irgalmasság testi cselekedetei: 1. az éhezőknek ételt adni; 2. a szomjazóknak italt adni; 3. a szegényeket ruházni; 4. az utasoknak szállást adni; 5. a betegeket és 6. a börtönben levőket látogatni; 7. a halottakat eltemetni. Az irgalmasság lelki cselekedetei: 1. a bűnösöket meginteni; 2. a tudatlanokat tanítani; 3. a kételkedőknek jó tanácsot adni; 4. a szomorúakat vigasztalni; 5. a bántalmakat békével tűrni; 6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani; 7. az élőkért és holtakért imádkozni. 4
Ferenc pápa imája az Irgalmasság szentévére Urunk Jézus Krisztus, Te, aki megtanítottál minket, hogy irgalmasak legyünk, mint az égi Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja, mutasd meg nekünk arcodat és mi üdvözülünk. A te szerető tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabszolgaságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírva fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Tedd, hogy valamennyien magunkra vegyük szavaidat, melyeket a szamaritánus asszonynak mondtál: Ha ismernéd Isten ajándékát! Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátáson és az irgalmasságon keresztül mutatja meg: tedd, hogy az egyház a világban a Te látható arcod legyen, az ő Uráé, aki feltámadt a dicsőségben. Te azt akartad, hogy papjaidat is gyöngeséggel ruházd föl, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak: tedd, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki. Küldd el Lelkedet és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az Irgalmasság Jubileuma az Úr kegyelmi éve legyen, és egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat. Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel örökkön örökké. Ámen.
Kárász Izabella
Megérkezett Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, Az égi fény jelzi: megérkezett, Piros szívek arany húrján majd felkacag A Hozsánna, Dicséret és Hódolat. Az én szívem’ is megérinti az öröm, És hirdetem mindenkinek, hogy íme, jön! Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett! Ó, szent, nagy Éj, te békességnek éjjele, A Boldogság és Üdvösség szent fényjele, Mikor viszály, békétlenség kudarcba fúl És hatalmas máglyafényként a hit kigyúl! S a szeretet úr lesz a nagy világ felett, S jóakarat simítja meg a szíveket, Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett! Advent alatt ti földön élő emberek Kongassátok az elhallgatott szíveket, Legyen csengés-bongás a föld terén át, Úgy várjátok az örök Isten szent Fiát! Mert jön, mert jön, mert nemsokára itt leszen, Az ég fénylő csillagképében megjelen, Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett! Karácsony jön, hatalmas és titokzatos, Kigyulladnak szívek, tüzek és csillagok, Megtalálják Jézus Krisztust az emberek S a békesség zászlója leng a föld felett, Béke, öröm, szeretet és jóakarat Játszák el a karácsonyi himnuszokat, S velük zengi a boldog föld az éneket: Urunk, Szabadítónk, megérkezett!
Hevesi M. Angelika
Óda a Jászolhoz A Santa Maria Maggiore-ban Parányi jászol! Három régi deszka! Téged nem alkotott művész keze, Sem újvilági fényes sáraranytól Nem fénylesz, mint dómod tetőzete, Mégis nagyobb vagy minden alkotásnál, Mi lángelméknek agyába terem… Idők teljének szent diadalíve, Belőled lépett ki a történelem. Te új időknek termő mustármagja, Az örök Róma titkos gyökere! Te első oltár! Belőled sugárzott Szent áldozatunk ezer tűzhelye. Isten szerelme első szent tanúja, Az újszövetség pecsétlevele, Drága frigyszekrény, melyben virágzott A dúsan termő Jessze gyökere. A Szeplőtelen illetése rajtad, Feléd sugárzott szűz tekintete, S kopott deszkádat bíborral bevonta Az anyaságnak boldog ihlete. A Gyermeket, szerelme szép virágát Te őrizted sok csendes éjjelen… Az Istenember első könnye átjárt S átjárt sok édes, égi érzelem. Ó, mennyi szent titoknak vagy te őre, Parányi jászol, három deszkaszál! Mint méh a méztermő gazdag virágra, Úgy lelkem hozzád gyakran visszaszáll. Szívem titkának is Te vagy tanúja: Újszövetségem gazdag élete Belőled indult. Őrizd szent csodáját S légy boldogító emlékezete. 9
Túrmezei Erzsébet
Találkozó a jászol mellett Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk, és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk, a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa. Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe, s meghallgatjuk, mi a parancsa: Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét! Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen! Futni a fénnyel át az éjjelen! Őrizni reggelig! Szívünk a szent örömmel megtelik. Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett, feledtet minden fájó veszteséget, minden keserű könnyet letörül. Karácsonyi béke ölel körül. Győzve a távolságon, téren, boldog betlehemi találkozóra várlak, testvérem.
A várakozás szentsége
Ölbey Irén
Adventi hajnal Zihál a szél s megfagy a sóhaj, a felhő fenn hajó raj. Könyörtelen, vad téli éjjel, az út a messzeségbe vész el. De lángruhában száll az angyal s lila sugárral gyúl a hajnal. Adventi hajnal, zeng és árad a lélekből a tiszta bánat. S a vágy zokog és zsolozsmázik s harsog az Isten trónusáig. Sikolt a könnyes antifóna, hogy jöjjön a szépséges óra, harmatozza az Úr, az áldott, a békét és az igazságot. Táruljon ki a Menny, a fénydús s szülessék meg a drága Jézus.
Baja Mihály
Karácsony Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelőször voltál: Újjászülője a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár. Az angyaloknak ajkán a hozsánna Ma is elhat a pásztorok füléhez, s koldust, királyt vezet ma is a csillag Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez. Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi. 8
Mennek, mennek a pásztorok seregben, de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez. Mennek, mennek a bölcsek és királyok, De nem az élet örök kútfejéhez. Ó, szent karácsonyéj csillagvilága… Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra. Az én lelkem csak téged vár, s tetőled száz lidérc fény közt el nem tántorodna. A gyermekhitnek hófehér palástját Borítsd reám csak egy éjszakára, És én megáldlak, síromig követlek Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.
Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő – látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk. A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől. Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. Pilinszky János Forrás: Új Ember
Adventi himnusz Csillagok teremtő Ura, hitünk örök fénysugara, világmegváltó Krisztusunk, hallgasd meg esdeklő szavunk. Mert irgalomra indított a halálthozó pusztulás, megváltást hoztál: a beteg, bűnös világnak gyógyulást. A világ fáradt estelén, mint nászteremből vőlegény, elhagytad áldott Szűzanyád méhének tiszta templomát. Erőd és hatalmad előtt térdre borulnak mindenek, az égiek s a földiek készséggel hódolnak neked. Szent Urunk, hittel kér imánk, ki egykor ítélőnk leszel, ne érhessen minket soha az álnok ellenség nyila. Krisztus, legkegyesebb Király, dicsérünk téged és Atyád, s a Lelket, a Vigasztalót most és örök időkön át. Ámen. (Ismeretlen IX. századi szerző. Fordította: Farkasfalvy Dénes) 5
Várakozás Gondolatok az ünnep közeledtével „Adventus domini” annyit tesz latinul, hogy az Úr eljövetele. Bod Péter, az 1712-1769-ig élő tudós, erdélyi református prédikátor szerint, a négy vasárnap arra utal, hogy Jézus Krisztusnak négyféle eljövetele van. „Az idők teljességében testben jött el. Megérésünk alkalmából szívünkbe kötözik. Halálunk órájában értünk jön. Az utolsó ítéletben ítélni jő eleveneket és holtakat.” Gyújtsunk hát gyertyát az adventi koszorún! Tudom, hogy a rohanó hétköznapok ritmusa kevés embernek engedi meg, hogy maga készítse el, de a megvásárolt, kedves gyertyákkal díszített koszorúcskán is minden gyertyagyújtásnál gondoljunk arra: a várakozás erősíti hitünket és óhajtjuk Jézus Krisztus szívünkbe költözését. A négy gyertyát vasárnaponként gyújtják meg, mindig eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. A hit, a remény, a szeretet és az öröm töltse be szívünket az adventi hetekben. Engedjük át magunkat a karácsonyvárás édes érzésének. Sajnos napjainkban a csöndes, meghitt ünnep színes fényekben sziporkázó, hangos vásárlási lázban égővé változott. A világ, az élet s benne az összes ünnep elanyagiasodott, a hagyományok lassan elfelejtődnek. Advent idején a várakozás helyett készülődnek az emberek; sokan egyik üzletből a másikba rohannak. A szeretet mértékét az ajándék értékével próbálják helyettesíteni. De ez soha sem sikerülhet, mert szeretetet pénzen venni nem lehet!
6
Öltöztessük díszbe a szívünket! Tiszta lelkülettel, másokra is figyelve, embertársaink érezzék, hogy nálunk keresztény katolikus embereknél a karácsonyvárás nemcsak a külsőségekben mutatkozik meg. Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy a hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk felemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon, s apró küzdelmeinken, vélt vagy valós sérelmeinken. Vannak emberek, akiknek a sok szenvedés, a betegség, a lemondás megkeseríti mindennapjaikat. Lehet, hogy gyarló ember módjára lázadunk, méltatlankodunk. Gondoljunk ilyenkor a jászolban fekvő kisdedre, aki kitaszítottként jött erre a világra, hogy megváltónk legyen. Próbáljuk megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette. Soha nem kapott nagyobb ajándékot az emberiség, mint kétezer éve, mikor megszületett egy gyermek, aki elhozta a reménység üzenetét, hogy van értelme az életnek, hogy e földi próbatétel csak epizódja (de sorsdöntő epizódja!) végtelen létünknek. Gyermeki szelídséggel, ősszinteséggel és hittel várjuk hát mi is a karácsonyt! Sokat gondolok gyermekkorom karácsonyára, a készülődésre. A felejthetetlen pillanatok varázsát nem hozza már vissza semmi, csupán az emlékek őrzik hűségesen. Karácsonyra nem tudok ünnepélyes csöndet, puha fehér hótakarót varázsolni a tájra, ezért én is megpróbálom a meghittséget, a régi illatokat, az ünnepi hangulatot felidézni kis családi fészkemben. Talán sikerül egy szeletkét átmenteni azokból a karácsonyokból, amelyek olyan nagy boldogságot jelentettek nekem. A kis Jézus minden karácsonykor újra megszületik a szívünkben, és erre a nagy eseményre készülni kell. Nagytakarítást kell végezni nemcsak a lakásunkban, hanem a szívünkben is hogy az égi vendéget méltóan befogadhassuk. Talán a karácsony ünnepe az, ami a legtöbb szeretetet viszi az emberi szívekbe. A kis Jézus képes arra, hogy a legkeményebb szívet is meglá-
gyítsa, belőle is fakasszon egy kevéske szeretetet. Jó lenne, ha az ünnep lángja nem aludna ki az ünnep után sem. Hálát adok Istennek, hogy mindig érezhettem az Ő végtelen kegyelmét, érezhettem, hogy mellet-
tem van és ez elég erőt adott. Adassék meg ez a csoda minden jóakaratú embernek! Kívánok mindenkinek nyíltszívű várakozást, kegyelmekben gazdag, békés áldott ünnepeket. Godóné Pál Erzsébet
P. Pál Ödön
Karácsony éjjele Se hold, se csillag fenn az égen, Eltünt az éjnek méla boltja; A bűn a földet, mint koporsót, Fekete bakacsinba vonta: Pont sincs, hová reményevesztve Az ember bús szemét meressze. De a Sátán lát a sötétben, S minden gonosz fülébe hallik – Meghallja Heródes parancsát S kéngőzös szája röhejbe vonaglik: „Lelöktél Isten! Jó, nem bánom, Hát úrrá lészek e világon!” Szívekre vág egy kalapácsnak Izzó szikrát verő ütése… Halálosnak gondolta minden – És – halleluja! – mégse, mégse… Sőt ott, hol a szuroksötét volt, Kristályosan dereng a mennybolt. Az Úr szeme villan ki rajta: Nagy égő rózsa fenn az égen. Fényében a Három király Egy rozzant istállóhoz mégyen; És onnan, onnan gőgicsélve Hallatszik a kisded beszéde: „Azért küldött – Atyám – a földre Hogy minden bajnak – kútforrását A gonoszságot – eltöröljem”… Az édes hang lesujtja a Sátánt, De angyalkart zendít meg az égen S hozsannát az ember szívében!
Fejes Ádám
Ádventi örvendezés Utaidat vágyva kerestem, S utaid megtaláltak engem. Csodáidat látni akartam, S ámulok rajtuk szakadatlan. Titkaidat bogoztam egyre, S most, mint gyermek az egyszeregyre, úgy nézek rájuk, dicsekedvén, ujjong szívem kegyelmed kedvén; mert szereteted egyszerűség, irgalmasságod csupa hűség, s egy értelme van a keresztnek: hogy megkerestek és szeretnek! Hát hirdetem, hogy útja száz van minden szívhez a nagyvilágban, keresni kell és rátalálni ma, akinek Ő a vágya álma; kinek batyuja az a „nincsen“, megtalálja a gazdag Isten. 7
Várakozás Gondolatok az ünnep közeledtével „Adventus domini” annyit tesz latinul, hogy az Úr eljövetele. Bod Péter, az 1712-1769-ig élő tudós, erdélyi református prédikátor szerint, a négy vasárnap arra utal, hogy Jézus Krisztusnak négyféle eljövetele van. „Az idők teljességében testben jött el. Megérésünk alkalmából szívünkbe kötözik. Halálunk órájában értünk jön. Az utolsó ítéletben ítélni jő eleveneket és holtakat.” Gyújtsunk hát gyertyát az adventi koszorún! Tudom, hogy a rohanó hétköznapok ritmusa kevés embernek engedi meg, hogy maga készítse el, de a megvásárolt, kedves gyertyákkal díszített koszorúcskán is minden gyertyagyújtásnál gondoljunk arra: a várakozás erősíti hitünket és óhajtjuk Jézus Krisztus szívünkbe költözését. A négy gyertyát vasárnaponként gyújtják meg, mindig eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. A hit, a remény, a szeretet és az öröm töltse be szívünket az adventi hetekben. Engedjük át magunkat a karácsonyvárás édes érzésének. Sajnos napjainkban a csöndes, meghitt ünnep színes fényekben sziporkázó, hangos vásárlási lázban égővé változott. A világ, az élet s benne az összes ünnep elanyagiasodott, a hagyományok lassan elfelejtődnek. Advent idején a várakozás helyett készülődnek az emberek; sokan egyik üzletből a másikba rohannak. A szeretet mértékét az ajándék értékével próbálják helyettesíteni. De ez soha sem sikerülhet, mert szeretetet pénzen venni nem lehet!
6
Öltöztessük díszbe a szívünket! Tiszta lelkülettel, másokra is figyelve, embertársaink érezzék, hogy nálunk keresztény katolikus embereknél a karácsonyvárás nemcsak a külsőségekben mutatkozik meg. Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy a hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk felemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon, s apró küzdelmeinken, vélt vagy valós sérelmeinken. Vannak emberek, akiknek a sok szenvedés, a betegség, a lemondás megkeseríti mindennapjaikat. Lehet, hogy gyarló ember módjára lázadunk, méltatlankodunk. Gondoljunk ilyenkor a jászolban fekvő kisdedre, aki kitaszítottként jött erre a világra, hogy megváltónk legyen. Próbáljuk megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette. Soha nem kapott nagyobb ajándékot az emberiség, mint kétezer éve, mikor megszületett egy gyermek, aki elhozta a reménység üzenetét, hogy van értelme az életnek, hogy e földi próbatétel csak epizódja (de sorsdöntő epizódja!) végtelen létünknek. Gyermeki szelídséggel, ősszinteséggel és hittel várjuk hát mi is a karácsonyt! Sokat gondolok gyermekkorom karácsonyára, a készülődésre. A felejthetetlen pillanatok varázsát nem hozza már vissza semmi, csupán az emlékek őrzik hűségesen. Karácsonyra nem tudok ünnepélyes csöndet, puha fehér hótakarót varázsolni a tájra, ezért én is megpróbálom a meghittséget, a régi illatokat, az ünnepi hangulatot felidézni kis családi fészkemben. Talán sikerül egy szeletkét átmenteni azokból a karácsonyokból, amelyek olyan nagy boldogságot jelentettek nekem. A kis Jézus minden karácsonykor újra megszületik a szívünkben, és erre a nagy eseményre készülni kell. Nagytakarítást kell végezni nemcsak a lakásunkban, hanem a szívünkben is hogy az égi vendéget méltóan befogadhassuk. Talán a karácsony ünnepe az, ami a legtöbb szeretetet viszi az emberi szívekbe. A kis Jézus képes arra, hogy a legkeményebb szívet is meglá-
gyítsa, belőle is fakasszon egy kevéske szeretetet. Jó lenne, ha az ünnep lángja nem aludna ki az ünnep után sem. Hálát adok Istennek, hogy mindig érezhettem az Ő végtelen kegyelmét, érezhettem, hogy mellet-
tem van és ez elég erőt adott. Adassék meg ez a csoda minden jóakaratú embernek! Kívánok mindenkinek nyíltszívű várakozást, kegyelmekben gazdag, békés áldott ünnepeket. Godóné Pál Erzsébet
P. Pál Ödön
Karácsony éjjele Se hold, se csillag fenn az égen, Eltünt az éjnek méla boltja; A bűn a földet, mint koporsót, Fekete bakacsinba vonta: Pont sincs, hová reményevesztve Az ember bús szemét meressze. De a Sátán lát a sötétben, S minden gonosz fülébe hallik – Meghallja Heródes parancsát S kéngőzös szája röhejbe vonaglik: „Lelöktél Isten! Jó, nem bánom, Hát úrrá lészek e világon!” Szívekre vág egy kalapácsnak Izzó szikrát verő ütése… Halálosnak gondolta minden – És – halleluja! – mégse, mégse… Sőt ott, hol a szuroksötét volt, Kristályosan dereng a mennybolt. Az Úr szeme villan ki rajta: Nagy égő rózsa fenn az égen. Fényében a Három király Egy rozzant istállóhoz mégyen; És onnan, onnan gőgicsélve Hallatszik a kisded beszéde: „Azért küldött – Atyám – a földre Hogy minden bajnak – kútforrását A gonoszságot – eltöröljem”… Az édes hang lesujtja a Sátánt, De angyalkart zendít meg az égen S hozsannát az ember szívében!
Fejes Ádám
Ádventi örvendezés Utaidat vágyva kerestem, S utaid megtaláltak engem. Csodáidat látni akartam, S ámulok rajtuk szakadatlan. Titkaidat bogoztam egyre, S most, mint gyermek az egyszeregyre, úgy nézek rájuk, dicsekedvén, ujjong szívem kegyelmed kedvén; mert szereteted egyszerűség, irgalmasságod csupa hűség, s egy értelme van a keresztnek: hogy megkerestek és szeretnek! Hát hirdetem, hogy útja száz van minden szívhez a nagyvilágban, keresni kell és rátalálni ma, akinek Ő a vágya álma; kinek batyuja az a „nincsen“, megtalálja a gazdag Isten. 7
Túrmezei Erzsébet
Találkozó a jászol mellett Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk, és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk, a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa. Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe, s meghallgatjuk, mi a parancsa: Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét! Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen! Futni a fénnyel át az éjjelen! Őrizni reggelig! Szívünk a szent örömmel megtelik. Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett, feledtet minden fájó veszteséget, minden keserű könnyet letörül. Karácsonyi béke ölel körül. Győzve a távolságon, téren, boldog betlehemi találkozóra várlak, testvérem.
A várakozás szentsége
Ölbey Irén
Adventi hajnal Zihál a szél s megfagy a sóhaj, a felhő fenn hajó raj. Könyörtelen, vad téli éjjel, az út a messzeségbe vész el. De lángruhában száll az angyal s lila sugárral gyúl a hajnal. Adventi hajnal, zeng és árad a lélekből a tiszta bánat. S a vágy zokog és zsolozsmázik s harsog az Isten trónusáig. Sikolt a könnyes antifóna, hogy jöjjön a szépséges óra, harmatozza az Úr, az áldott, a békét és az igazságot. Táruljon ki a Menny, a fénydús s szülessék meg a drága Jézus.
Baja Mihály
Karácsony Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelőször voltál: Újjászülője a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár. Az angyaloknak ajkán a hozsánna Ma is elhat a pásztorok füléhez, s koldust, királyt vezet ma is a csillag Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez. Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi. 8
Mennek, mennek a pásztorok seregben, de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez. Mennek, mennek a bölcsek és királyok, De nem az élet örök kútfejéhez. Ó, szent karácsonyéj csillagvilága… Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra. Az én lelkem csak téged vár, s tetőled száz lidérc fény közt el nem tántorodna. A gyermekhitnek hófehér palástját Borítsd reám csak egy éjszakára, És én megáldlak, síromig követlek Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.
Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő – látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk. A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől. Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. Pilinszky János Forrás: Új Ember
Adventi himnusz Csillagok teremtő Ura, hitünk örök fénysugara, világmegváltó Krisztusunk, hallgasd meg esdeklő szavunk. Mert irgalomra indított a halálthozó pusztulás, megváltást hoztál: a beteg, bűnös világnak gyógyulást. A világ fáradt estelén, mint nászteremből vőlegény, elhagytad áldott Szűzanyád méhének tiszta templomát. Erőd és hatalmad előtt térdre borulnak mindenek, az égiek s a földiek készséggel hódolnak neked. Szent Urunk, hittel kér imánk, ki egykor ítélőnk leszel, ne érhessen minket soha az álnok ellenség nyila. Krisztus, legkegyesebb Király, dicsérünk téged és Atyád, s a Lelket, a Vigasztalót most és örök időkön át. Ámen. (Ismeretlen IX. századi szerző. Fordította: Farkasfalvy Dénes) 5
küldi majd el világszerte, vagyis olyan papokat, akiket „felruház olyan tekintéllyel, miszerint megbocsáthatnak olyan bűnöket is, amelyek alól a feloldozás joga az Apostoli Szentszéknek van fenntartva“. „Jelei lesznek annak, hogy az Egyház anyai gondoskodással van Isten népe iránt“. Ezek a papok mesterei lesznek mindenki számára „egy humanizmussal teli találkozásnak, amely a megszabadulás forrása, felelősséggel teljes, célja, hogy leküzdjék az akadályokat és visszatérjenek a keresztségben kapott új élethez“. Ugyanakkor a pápa azt kéri, hogy az egyházmegyékben szervezzenek „népmissziókat“, hogy ezek a küldöttek „hirdethessék a bűnbocsánat örömét“. A búcsú – szabadulás a bűn negatív lenyomatától. A jubileum jellemző vonása a búcsú, azt mutatja, hogy „Isten korlátlanul megbocsátja bűneinket“. Miközben a kiengesztelődés szentségében Isten bocsánata eltörli a bűnöket, a búcsúval a bűnös megszabadul a „bűn negatív lenyomatától“, „következményének minden hatásától, amely magatartásunkban, gondolatainkban“ megmarad. Ebben az értelemben az, aki elnyeri a búcsút, képessé válik arra, hogy karitatív módon cselekedjen, növekedjen a szeretetben, ahelyett, hogy ismét bűnt követne el.
AZ IRGALMASSÁG CSELEKEDETEI Az irgalmasság testi cselekedetei: 1. az éhezőknek ételt adni; 2. a szomjazóknak italt adni; 3. a szegényeket ruházni; 4. az utasoknak szállást adni; 5. a betegeket és 6. a börtönben levőket látogatni; 7. a halottakat eltemetni. Az irgalmasság lelki cselekedetei: 1. a bűnösöket meginteni; 2. a tudatlanokat tanítani; 3. a kételkedőknek jó tanácsot adni; 4. a szomorúakat vigasztalni; 5. a bántalmakat békével tűrni; 6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani; 7. az élőkért és holtakért imádkozni. 4
Ferenc pápa imája az Irgalmasság szentévére Urunk Jézus Krisztus, Te, aki megtanítottál minket, hogy irgalmasak legyünk, mint az égi Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja, mutasd meg nekünk arcodat és mi üdvözülünk. A te szerető tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabszolgaságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírva fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Tedd, hogy valamennyien magunkra vegyük szavaidat, melyeket a szamaritánus asszonynak mondtál: Ha ismernéd Isten ajándékát! Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátáson és az irgalmasságon keresztül mutatja meg: tedd, hogy az egyház a világban a Te látható arcod legyen, az ő Uráé, aki feltámadt a dicsőségben. Te azt akartad, hogy papjaidat is gyöngeséggel ruházd föl, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak: tedd, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki. Küldd el Lelkedet és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az Irgalmasság Jubileuma az Úr kegyelmi éve legyen, és egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat. Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel örökkön örökké. Ámen.
Kárász Izabella
Megérkezett Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, Az égi fény jelzi: megérkezett, Piros szívek arany húrján majd felkacag A Hozsánna, Dicséret és Hódolat. Az én szívem’ is megérinti az öröm, És hirdetem mindenkinek, hogy íme, jön! Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett! Ó, szent, nagy Éj, te békességnek éjjele, A Boldogság és Üdvösség szent fényjele, Mikor viszály, békétlenség kudarcba fúl És hatalmas máglyafényként a hit kigyúl! S a szeretet úr lesz a nagy világ felett, S jóakarat simítja meg a szíveket, Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett! Advent alatt ti földön élő emberek Kongassátok az elhallgatott szíveket, Legyen csengés-bongás a föld terén át, Úgy várjátok az örök Isten szent Fiát! Mert jön, mert jön, mert nemsokára itt leszen, Az ég fénylő csillagképében megjelen, Advent után, mikor a Csendnek vége lesz, S az égi fény jelzi: megérkezett! Karácsony jön, hatalmas és titokzatos, Kigyulladnak szívek, tüzek és csillagok, Megtalálják Jézus Krisztust az emberek S a békesség zászlója leng a föld felett, Béke, öröm, szeretet és jóakarat Játszák el a karácsonyi himnuszokat, S velük zengi a boldog föld az éneket: Urunk, Szabadítónk, megérkezett!
Hevesi M. Angelika
Óda a Jászolhoz A Santa Maria Maggiore-ban Parányi jászol! Három régi deszka! Téged nem alkotott művész keze, Sem újvilági fényes sáraranytól Nem fénylesz, mint dómod tetőzete, Mégis nagyobb vagy minden alkotásnál, Mi lángelméknek agyába terem… Idők teljének szent diadalíve, Belőled lépett ki a történelem. Te új időknek termő mustármagja, Az örök Róma titkos gyökere! Te első oltár! Belőled sugárzott Szent áldozatunk ezer tűzhelye. Isten szerelme első szent tanúja, Az újszövetség pecsétlevele, Drága frigyszekrény, melyben virágzott A dúsan termő Jessze gyökere. A Szeplőtelen illetése rajtad, Feléd sugárzott szűz tekintete, S kopott deszkádat bíborral bevonta Az anyaságnak boldog ihlete. A Gyermeket, szerelme szép virágát Te őrizted sok csendes éjjelen… Az Istenember első könnye átjárt S átjárt sok édes, égi érzelem. Ó, mennyi szent titoknak vagy te őre, Parányi jászol, három deszkaszál! Mint méh a méztermő gazdag virágra, Úgy lelkem hozzád gyakran visszaszáll. Szívem titkának is Te vagy tanúja: Újszövetségem gazdag élete Belőled indult. Őrizd szent csodáját S légy boldogító emlékezete. 9
Az erdő és a cipészlegény Az alábbiakban egy részletet ismertetek Simone Weil Amerikai naplójából. Egy mesét – a hozzáfűzött magyarázattal. Pontosabban: a naplóíró egy elmélkedő kérdésével. Kérdés ez, nyitottan hagyott elemzés, egy mélyen fürkésző szív egyik lehetősége. Gondolatában a bűnös alázata a döntő elem, az, hogy gyengeségünkben a jó szeretete marad egyetlen biztos vezércsillagunk. A finom elemzés segítségére lehet azoknak, akik úgy érzik, tehetetlenek saját gyengeségükkel, esendőségükkel szemben. A cipészlegény készül feleségül venni a királykisasszonyt, ki elígérkezett neki, miután a fiú megmentette az életét. Találkát ad a legénynek, aki azonban szálláshelyén elmeséli szerencsés történetét, mire altatót kevernek italába. A fiú megérkezve a találkahelyre, mély álomba merül. Varázsfogatán nyomban utána megjön a lány is, sírva kérleli, de hiába, nem tudja fölkölteni szerelmesét. Egy kis pásztorfiúcskánál üzenetet hagy részére, hogy apja palotájában hét esztendőn át fog várni rá. A fiú felébredve, egy bölcshöz fordul segítségért. „Kelj át ezen az erdőn – feleli a bölcs. – Túlsó oldalán áll a király palotája. De minden bizonnyal hétszer hét év alatt se érsz oda. Mivel aki megpróbálta, vagy meghalt, vagy visszafordult.” A cipészlegény baltát fog, s nekiáll irtani az áthatolhatatlan erdőt, hogy utat vágjon benne magának. De bármilyen igyekezettel pusztítja, a bozót még sűrűbben nő ki előtte. Hol itt, hol ott próbálkozik; mindig ugyanaz a kudarc várja. Ekkor egy támadó vadállat elől fölkapaszkodik az egyik fa tetejére; innét látja csak igazán, milyen végtelen ez az erdő. Kétségbeesik. De eszébe jut a bölcs mondása: „Kelj át az erdőn”. Mi lenne, ha a fák csúcsán kelne át? Hét évbe telik, hogy a fák tetején lépkedve az erdő végére ér, s ott áll a kastély előtt. Épp ünnepelnek: a királykisasszony holnap készül férjhez menni. A cipészlegény elébe lép – rongyokban, felismerhetetlenül. Feleségül veszi a királykisasszonyt. A mese misztikus jelentése nyilvánvaló. 10
Isten meglátogat minket, de a Lélek alszik. Ha ébren lenne, minden megpróbáltatás, minden erőfeszítés nélkül létrejöhetne a lelki frigy, ahogy az egyes szentek esetében meg is történt. Mivel azonban alszunk, Isten távozni kénytelen, egyedül látogatásának nyomát hagyva maga után, jelezve, hogy vár ránk. Át kell kelnünk a rosszon, végére kell érnünk a rossznak, hogy elérkezzünk Hozzá. Az ember két kézzel esik neki bűnei erdejének, vágja, irtja a bozótot. De az csak újranő. Reménytelenül. A bűnök fölött kell hát átkelnünk. Keserves, lassú út ez, de járható. Valóban haladunk, s célhoz is érünk a végén. De mit akar mondani: hogy a rossz felett, – mint aki egyik fa csúcsáról lépked a másikra – úgy kell haladnunk? Azt, hogy a bűnt ugyan irtanunk is kell magunkban, főként azonban azon igyekeznünk, hogy bűneink végére érjünk és túladjunk rajtuk. Túl minden bűnünkön, legfontosabb: a ránk várakozó tiszta jóra, nem a bűneinkre, hanem lankadatlanul a tiszta jóra gondolnunk. Pilinszky János Forrás: Új Ember, 1968
Isten úgy engedi létezni a világot, hogy elfogadja azt, hogy nem parancsol benne, jóllehet, hatalma volna rá. Isten megtagadta magát a mi javunkra, hogy lehetőséget adjon, mi is megtagadjuk magunkat érte. Krisztus is azt hagyta ránk, hogy tagadjuk meg magunkat. Simone Weil
Hogyan éljük meg az Irgalmasság szentévét? Ferenc pápa útmutatásai Megválasztásának második évfordulóján Ferenc pápa meghirdette az Irgalmasság rendkívüli szentévét, amely 2015. december 8-án kezdődik és 2016. november 20-án zárul, Krisztus Király ünnepén. A szentévet meghirdető, Az irgalmasság arca című bulla közzétételén Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy számára az irgalmasság témája különösen fontos. „Ott, ahol az Egyház jelen van, ott nyilvánvalóvá kell válnia az Atya irgalmasságának“ és „bárhol, ahol keresztények élnek, mindenkinek az irgalmasság oázisára kell találnia“ – hangsúlyozta a Szentatya. A bulla második részében Ferenc pápa néhány gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogyan élhetjük meg a rendkívüli jubileumot a maga spirituális teljességében. Hogyan éljük meg az Irgalmasság szentévét? Végezzünk zarándoklatot, mert ez „tényleges jele lesz annak, hogy az irgalmasság is egy olyan elérendő cél, amely elkötelezettséget és áldozathozatalt kíván“. Ne bíráskodjunk és ne ítélkezzünk, hanem bocsássunk meg és adakozzunk, maradjunk távol a pletykáktól, a féltékenység és az irigység által sugallt szavaktól. Vegyük észre a jót, ami minden emberben jelen van, és váljunk a „megbocsátás eszközeivé“. Nyissuk meg a szívünket a lét perifériái felé, vigyünk vigaszt, irgalmasságot, szolidaritást és figyelmet mindazoknak, akik „a mai világban nélkülöznek és szenvednek“, „számos testvérünknek, akiket megfosztottak méltóságuktól“. „Kiáltásukat tegyük magunkévá, így együttesen le tudjuk küzdeni a közöny korlátját, amely gyakran hatalmas úrként van jelen, hogy elrejtse az álszentséget és az önzést“.
Örömmel hajtsuk végre a testi és lelki irgalmasság műveit, hogy „felébresszük lelkiismeretünket, amely ellankadt a szegénység drámájával szemben. Jézusnak éppen ez a küldetése: vigyünk vigaszt a szegényeknek, hirdessük a megszabadítást a modern rabszolgaságok foglyainak, adjuk vissza a látást azoknak, akik magukba zárkóztak, adjuk vissza a méltóságukat azoknak, akiket ettől megfosztottak, legyünk képesek arra, hogy legyőzzük a tudatlanságot, amelyben emberek milliói élnek, különös tekintettel azokra a gyermekekre, akiknek nincs megfelelő segítségük ahhoz, hogy kilépjenek a szegénységből“. Mint ahogy Keresztes Szent János mondja: „az élet alkonyán a szeretetben fognak megvizsgálni minket“. Tartsunk gyakrabban az egyházmegyékben 24 óra az Úrért ima- és bűnbánati alkalmakat, amelyeket nagyböjt negyedik hetében pénteken és szombaton szoktak tartani. Az irgalmasság küldöttei A pápa rámutat: sok fiatal ismét közeledik a kiengesztelődés szentségéhez, amely „kézzelfoghatóvá teszi az irgalmasság nagyságát“. Ennek köszönhetően sokan közülük úgy érzik, hogy „újból felfedezik életük értelmét“. Az irgalmasság küldöttei feloldozhatnak majd olyan bűnök alól is, amelyhez eddig csak az Apostoli Szentszéknek volt joga. A pápa egy paragrafust a bűnök feloldozása témájának szentel: mindenekelőtt kifejezi azt a kívánságát, hogy „a gyóntatok legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei“, ne sebtében rögtönözzenek ebben a feladatukban, hanem váljanak „elsőként bűnbánókká, akik bocsánatért esdekelnek“. „Isten bűnbocsánatának hűséges szolgájaként“ tehát minden gyóntató úgy fogadja a híveket, mint „az apa a tékozló fiú példabeszédében“, vagyis „olyan apa, aki fia elébe siet, annak ellenére, hogy az minden vagyonát elherdálta“. A gyóntatók tehát „ne tegyenek fel nem a tárgyhoz tartozó kérdéseket“. Minden bűnbánó szívében ismerjék fel, hogy segítséget és bocsánatot keresnek. A gyóntatók arra kaptak meghívást, hogy „mindig, bárhol, minden helyzetben és mindenek ellenére legyenek az irgalmasság elsőbbségének jelei“. A pápa továbbá bejelenti, hogy a szentév nagyböjti időszakában az irgalmasság küldötteit 3
vasárnapján minden egyházmegyében – a székesegyházban, vagy a társszékesegyházban, akár egy sajátosan jelentős templomban – az egész szentév időtartamára nyissanak egy ilyen irgalmasság kapuját. Főegyházmegyénkben Csíksomlyó lenne ez a hely, ahol az irgalmasság kapuját megnyitjuk, mert olyan kegyhely számunkra, ahová sok zarándok szokott ellátogatni. Ezért ennek az irgalmasság kapujának a megnyitására 2015. december 13-án kerül sor Csíksomlyón, a 12,30 órakor kezdődő ünnepi liturgiában, amelyre szeretettel hívjuk a paptestvéreket és a kedves híveket. Az irgalmasság éve kapcsán arra kérjük az egyes egyházközségeket, hogy állítsanak össze olyan programokat, amelyek segítik híveinket úgy átélni a szentévet mint az isteni kegyelem és a lelki megújulás rendkívüli időszakát. Pasztorális Bizottságunk is összeállított egy ilyen programajánlatot, amely a szentév céljának megvalósításában segítségünkre lehet. A Szentatya bullájában az irgalmasság szentévének idejére a következőket ajánlja: – A jubileumi év nagyböjtjét fokozottabban éljük meg mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát. Sokak számára ez az időszak jelentheti a szentgyónás lehetőségét, ezért kéri a papokat, hogy legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei a gyóntatószékekben. Ezért a lelkipásztoroknak megadja a felhatalmazást az olyan bűnök megbocsátására is, melyek feloldozása az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. – Nagyböjt negyedik vasárnapja előtti pénteken és szombaton 24 óra az Úrért elnevezésű ájtatosságot tartsunk. Az egyházmegyékben szervezzenek népmiszsziókat, főként a nagyböjti időszakban, hogy „a kegyelem trónjához járulhassanak a hívek és irgalomra találjanak” (vö. Zsid 4,16). – A jubileumhoz búcsúnyerés is kapcsolódik, amelyben a bűneinkért járó büntetések elengedését nyerhetjük el. Mindazok, akik elzarándokolnak Csíksomlyóra és az irgalmasság kapuján áthaladva lépnek be a szent helyre, szentgyónást végeznek és szentáldozáshoz járulnak (akár előzőleg is) és a Szentatya szándékára elimádkozzák a Miatyánkot és Üdvözlégyet, naponta egyszer teljes búcsúban részesülhetnek. 2
A jubileumi szentév Isten Irgalmasságának gazdagságát tárja elénk. Ezért buzdítunk mindenkit Izaiás próféta szavaival: „Örömmel merítek vizet az üdvösség forrásaiból” (Iz 12,3). Használjuk jól ki e szentév lehetőségeit, hogy üdvösségünkre váljon. Az Irgalmasság Atyjának kegyelmébe ajánlva főegyházmegyénket, a most kezdődő adventi időre örömteli várakozást és buzgó készülődést kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, valamint a gondjaikra bízott híveknek! Gyulafehérvár, 2015. november 22-én, Krisztus Király vasárnapján. †György s.k. érsek
Ferenc pápa tíz üzenete 1. Isten barátjának lenni azt jelenti, hogy egyszerű szavakkal imádkozunk, mint ahogyan egy gyermek apjához vagy anyjához fordul. 2. Soha ne veszítsük el a reményt! Isten mindig szeret bennünket, hibáinkkal és bűneinkkel együtt is. 3. Valóban imádkozunk? Ha nem vagyunk állandó kapcsolatban Istennel, nehéz hiteles keresztény életet élnünk. 4. Minden keresztény a munkahelyén is tanúságot tehet Istenről szavaival, és mindenekelőtt becsületes életével. 5. Az életszentség mindennap áldozatos odaadást követel; ezért a házasság a szentté válás egyik fő útja. 6. Néha „kiselejtezzük“ az időseket. Pedig értékes kincset jelentenek: „kiselejtezni“ őket nemcsak igazságtalanság, hanem pótolhatatlan veszteség is. 7. Ne beszéljünk mások háta mögött, hanem mondjuk meg nyíltan, amit gondolunk. 8. A hit nem a tulajdonunk, azt meg kell osztanunk másokkal. Minden keresztény apostol. 9. Nagyon sok rászoruló van a mai világban. Bezárkózom a saját világomba, vagy észreveszem, kinek van szüksége segítségre? 10. Isten megbocsátó irgalma erősebb minden bűnnél.
Hévíz (Magyarország) Hévízre érkezve már messziről feltűnik a dombtetőn trónoló fehér és égszínkék színű Szentlélek-templom néhány tornya. Közelebb érve az is kiderül, hogy a római katolikus templomnak öszszesen hét tornya tör az ég felé, ezek közül öt egymás mellett sorakozik, a másik kettő a felülnézetből repülő galambot formáló épület két szárnyán magasodik. A hét torony a Szentlélek hét ajándékát (Bölcsesség Lelke, Értelem Lelke, Tudás Lelke, Jámborság Lelke, Erősség Lelke, Jótanács Lelke, Istenfélelem Lelke) jelképezi. A két szélső toronyban két-két harang van. A templom 1996-1999-ben, Bocskai János keszthelyi építész tervei alapján épült. A mintegy ezer fő befogadására alkalmas templomba belépve egy legyező alakú belső térbe érkezünk, ahol a padokat félkörívben helyezték el az oltár körül. Faragott főoltára és a mellékoltárok is galambot
formálnak, ez a motívum, amely a Szentlélek egyik ábrázolásmódja, számos helyen megjelenik a templomban. A bejáratnál, a kupola alatt egy színes kőmozaikból kirakott galamb minta köszönt bennünket. A templom díszei a festett üvegablakok, amelyeket egy helybeli művész festett. A kiállított keresztúti stációk tűzzománcból készültek, emellett Marton László Kossuth-díjas szobrászművész két bronzszobrát is megnézhetjük a sokszor csak a „Kék templomnak“ nevezett épületben. A tabernákulum felett kéz nélküli, közel 200 éves korpusz van. A belső teret főként fával borították, kialakítása miatt jó a templom akusztikája, amely így akár orgonahangversenyek megrendezésére is alkalmas. A templom 32 regiszteres orgonája az Aquincumi Orgonagyárban készült. Forrás: internet
A Szentlélek-templom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Farkas Kristóf, Fábián Kristóf Tamás.
Szentségi házasságot kötöttek: – Rácz Károly – Egyed Juliánna
Az Úr hazahívta: – Izsák Mária, Nagy Kopeczky Kálmán, Bíró István, Fekete József, Furdui Rozália, Nagy Ilona, Baról Sándor, Karda Teréz.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Jeles napok az időjárásban December – Karácsony hava „Hideg, havas december, jó termést vár az ember.” december 13. – Luca – Szent Lucának híres napja, / A napot rövidre szabja. / Ha Luca sárban jár, / A karácsony hóban áll. december 25. – (Eugénia) Karácsony – A zöld karácsony rossz, / Fehér húsvétot hoz. december 27. – János – Ha János-nap borús, / A termés igen dús. december 31. – Szilveszter – Ha Szilveszter nyugszik széllel, / Az újév derűvel kél fel.
– Apuka, a plébános bácsit úgy szólítjuk, hogy főtisztelendő úr? – Igen. – És a püspököt úgy, hogy: eminenciás uram? – Igen. – És a pápát úgy, hogy: Őszentsége? – Igen. – És miért mondjuk a jó Istennek egyszerűen, hogy „te“? 12
Szent Juan Diego látomásai alapján a Szűzanya megjelenésének helyén kicsiny kápolna épült. 1709-ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódot. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít, utalva ezzel Izrael vándor népére és az Egyházra, amelynek körében Isten egykor sátorban lakott a pusztai vándorlás idején. II. János Pál pápa már 1979-es első útja alkalmából felkereste az Mária-kegyhelyet, később pedig 1990-ben több személyt itt avatott boldoggá, 2002. július 31-én it avatta szentté a guadalupei látnokot, és ezekkel a szavakkal fejezte ki örömét: „Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Juan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának.“
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Az Irgalmasság szentéve Jakubinyi György érseknek az Irgalmasság szentéve alkalmából írott körlevele
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2015 december
SEPSISZENTGYÖRGYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVII. évfolyam 12. szám (200.)
A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária december 12
Ferenc Szentatyánk a Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bullájával meghirdette az Irgalmasság rendkívüli szentévét. Ez a jubileumi év 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdődik és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul. A szentév mottója: „Irgalmasok, mint az Atya”. Ezzel a mottóval ugyanarra szeretne buzdítani ez a szentév, amire Jézus buzdít: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36), hogy így az Atya szeretetének eleven jelévé váljunk e világban. A Szentatya hangsúlyozta, hogy azért szentel külön jubileumi évet az irgalmasságnak, mert az Egyháznak ma az a feladata, hogy erőteljesebben mutassa meg Isten jelenlétének és közelségének jeleit. Olyan időszak ez, amikor Egyházunknak újból rá kell találnia annak a küldetésnek az értelmére, amelyet az Úr bízott rá húsvét napján, hogy az Atya irgalmasságának jele és eszköze legyen (vö. Jn 20,21-23). Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Rómában, a Szent Péter-bazilikában Szentatyánk megnyitotta a szent kaput, amely ez alkalommal az irgalmasság kapuja lesz, hogy aki átlép rajta, megtapasztalhas-
sa a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét. Arra buzdít mindannyiunkat, hogy nyissuk meg szívünket azok felé, akik a modern világ perifériáin élnek. Ne maradjunk közömbösek, vegyük észre a szükséget szenvedőket, a méltóságuktól megfosztott testvéreinket. Ragadjuk meg a kezüket, tegyük magunkévá segélykiáltásukat. (MV 15.) Az év minden napján viseljük testvéreink nehézségeit és gyöngeségeit. Fedezzük fel az irgalmasság testi cselekedeteit: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. A Szentatya azért választotta december 8-át, mert ez a nap az Egyház legújabb történetében jelentős időpont: a szent kapu megnyitása a II. vatikáni zsinat befejezésének 50. évfordulóján történik. Ezzel is szeretné ébren tartani a zsinat szellemét, amely zsinat lebontotta azokat a falakat, melyek az Egyházat fellegvárba zárták, hogy olyan idő érkezzen, mely új módon hirdeti az evangéliumot. Szentatyánk úgy rendelkezett, hogy Szeplőtelen Fogantatás ünnepét követő vasárnap, advent 3.
