MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Szűcs Áron Nimród, Albert Izabella Barbara, Debreczi Orsolya, Crişan Mátyás, Deregán Dorottya, György Ivett, Antalka Kincső, Bitai Ádám. Szentségi házasságot kötöttek: - Szőcs János Levente - Szabó Katalin, Both Mihály Gábor - Tölgyesi Réka, Apa Árpád - Hamar Mária, György Levente Chiriţescu Tünde, Joó Attila - Csáka Timea, Deák Szilárd - Salamon Annamária, Tölgyesi Zoltán - Lőrinczi Réka. Az Úr hazahívta: - Benedek Antal, Rácz Gizella, Orbán Erzsébet, Zoltáni István, Csavar Csaba, Béla Teréz, Palkó Mária, Sántha Ferenc, Szotyori Veronika, Gecző Attila. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL július 2 (SARLÓS BOLDOGASSZONY) Mária az Angyali üdvözletből értesült arról, hogy rokona, Erzsébet gyermeket vár. Látogatóba indul ekkor a hegyek közé, megkeresni az örömét titkolót, és együtt ünnepelni saját titkát is a rejtekben. Erzsébet segítségre szorult, természetes hát, hogy Mária sietett hozzá. Megérkezésekor Mária üdvözlő szavaira örömmel repesett a magzat Erzsébet méhében, és mindkét anya boldog énekbe kezdett. Ezeket a lelkendező áradozásokat az Egyház azóta is ünnepi imáiban ismétli. Minden beteljesült álom ünneplésének alapgondolatai ezek. Az ünnepet VI. Orbán pápa 1389-ben vezette be a Római Naptárba, de a ferencesek Szent
Bonaventúra kezdeményezésére már 1263-óta ünneplik. Az ünnep hosszú ideig parancsolt ünnep volt, IX. Piusz pápa tette másodrendűvé.
Új évfolyam 87. szám
2006 július - Szent Jakab hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
Gondolat: Járjunk mi is Jézussal a szívünkben... SZENT TAMÁS apostol július 3 SZENT TAMÁS apostol életét kutatva háromféle Tamást ismerhetünk meg az evangéliumból: a lelkest, a kérdezőt és a kételkedőt. Kezdettől szerepel az apostolok névsorában, de meghívásának történetét nem ismerjük. A lelkes Tamás buzdít: "menjünk, mi is, haljunk meg vele együtt!" (Jn 11, 16) A kérdező Tamás az utolsó vacsorán vezeti be "Az Út" kinyilatkoztatását: "Uram nem tudjuk, hova mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus válasza egyértelmű: "Én vagyok az út, igazság és az élet." (Jn 14, 5) A kételkedő Tamás a húsvéti örömnek a hitre vonatkozó tanulságával gazdagít: "Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek..." (Jn 20, 24-29) A hagyomány szerint Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját 67 körül. Az úgynevezett Abgár legenda szerint Jézus Tamás apostollal szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését. Szíria északi részében ezért Tamást a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és nagyon tisztelték. Euszebiosz Origenésztől úgy tudja, hogy a pártusok földjén hirdette az evangéliumot. A 3. századi apokrif Tamás evangélium szerint Indiában térített, és ott is halt vértanúhalált. Tamás apostol nevéhez több apokrif irat fűződik. Edesszában ezen a napon a IV. századtól holttestének átviteléről emlékeznek meg. Példája: Legyünk lelkesek, kérdezők, kételkedők, de végül boruljunk oda: Én uram, én Istenem... Lapunk megjelenését támogatta a
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A nándorfehérvári csata 550. évfordulója ”1435-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel az ezeréves Bizánci Birodalom megszűnt. Várható volt, hogy a török sereg hamarosan Magyarország ellen indul, az ország védelmének erősítése érdekében azonban csak tervek születtek. A szultán készülődéséről 1456 márciusától folyamatosan érkező hírek ellenére az országos hadak gyülekezését az aratás utánra, augusztusra halasztották. A közvetlen veszély két embert sarkallt azonnali cselekvésre: Hunyadi magánhadserege összegyűjtésébe kezdett, Kapisztrán János ferences szerzetes pedig az ország legveszélyeztetettebb déli megyéiben toborzott kereszteseket. II. Mehmed közel százezer főt számláló, jól felszerelt hada június végén körülfogta Nándorfehérvárt (Nándorfehérvár vára 1427-ben került a Magyar Királysághoz, amikor Lazarevics István szerb fejedelem átadta Zsigmond császárnak. Ma már nehezen rekonstruálható a 15. századi állapot, hiszen az erődséget több ostrom sújtotta, elpusztítva a régebbi korok erődítményeit. Emellett a hely, stratégiai szerepe miatt, védelmi rendszerét folyamatosan korszerűsítették, és ez szintén a régi építmények eltűnéséhez vezetett), amelyet Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védelmezett 7000 főnyi őrség élén. Tíz nappal az ostrom kezdete után, július 14-én Hunyadi véres hajócsatában lángba borította a dunai török hajóhadat, és bejutott az ostromlott várba. A folyamatos ágyúzástól romhalmazzá változott Nándorfehérvár ellen a szultán július 21-én általános rohamot indított, bevenni azonban nem tudta. A következő napon vívott döntő ütközetben a keresztes hadat is bevetették. A véres öldöklésben a török sereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy az éjszaka folyamán minden felszerelést hátrahagyva menekült…” (Forrás: A magyarok krónikája) A csata emlékére III. Kalixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
Kapisztrán Szent János 1386. június 24-én született az olaszországi Kapesztrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették. Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvénytelenítette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. (Papír püspöksüvegre kellett írnia élete bűneit, szamáron, háttal ülve, fején a süveggel végig kellett mennie az általa korábban kormányzott Perugia városán. János kiállta a kemény próbát!) Sienai Szent Bernardinnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték. Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egy-
házszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Negyven éven át prédikált. Naponta egyszer, de sokszor több alkalommal is. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében. A törökök ellen harcolt Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Közreműködése nagyban hozzájárult a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európaszerte felhangzott a Te Deum. A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll.
Walter von der Vogelweide:
Mária Nap-fényű Mária, Nap-fényű, jóságos szűz! Bűnömtől szabadíts! Jó Anya, el ne űzz! Irgalmat esdj ki fönn: tisztítson, újítson! Hisz drága kebleden Virág kelt, virítón! Ő a te Istened, Ő Atyád és Fiad. Ily nyomor népért jött le, nálad fogant! s Kinek mélye-csúcsa, szélte fölfoghatatlan: Mily csoda fogható ehhez!? – Szeplőtelen Te hordtad a Szentet anyai öleden! 2
Útravaló a vakációra Kedves Barátom! Mire levelem kezedbe kerül, már a vakáció gyönyörűségeit élvezed. Könyveidet sutba dobtad, ha ugyan már túl nem adtál rajtuk a könyvpiacon. Ezt az utóbbi esetet is értem, ha nem is mentem. Szabadulni igyekszel tőlük, legalább is jórészüktől, hiszen ezek koptatták az idegzetedet a tanév folyamán. Az első szünidei héten a hazatért vidéki fiú a család középpontja: büszkesége apjának, ha meg van elégedve a tanulással, becézettje anyjának, aki a legjobb falatokat neki adja, hiszen annyi ideig el kellett lennie az ő főztje nélkül, csodáltja és irígyeltje öccsének, aki már ilyen erős szeretne lenni. Ha egy fiút ez a családi tömjénezés az első napokban megszédít, akkor nagy lesz a baj a többi kilenc hét folyamán, amikor a prózai érintkezés formái szükségképpen helyreállanak apai parancsok, testvéri súrlódások és nagymamai oktatások alakjában. Lehet, úgy gondolod, hogy idegen vagy a szülői házban, mert itt nem értenek már meg. Azt, hogy jómagad sem érted egészen magadat, talán nem is mered gondolni, még kevésbé bevallani. Értetlen világoddal itt állsz és felfedező útra indulsz. Hova? Hozz rendet gondolataid és érzéseid káoszában és meglátod, ki fog alakulni belőle egy kozmosz. Hogyan? Először is úgy, hogy jelmondatoddá teszed — legkésőbb a vakáció második hetétől fogva — ,,Non veni ministrari, sed ministrare’’ (Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak). Az első napokban Te a hazatért családtag
vagy az, akit a cselédtől édesanyádig mindenki kiszolgál. Tedd föl magadban, hogy nem hagyod magad kiszolgálni senki fiától. Amit magad megtehetsz, azt ne végeztesd el mással. Tehát a test dolgozzék! Végezz mindennap testi munkát. Akad a kertben és a házban elég — a nyeséstől és öntözéstől egy-egy ketrec helyreigazításáig vagy a fahasításig. Ehhez járuljon mindennap egyegy szellemi torna: szellemi önképzés is. Szellemi táplálékodat ne mohó habzsoláshoz hasonlóan fald fel, hanem rágd meg, és ezzel könnyítsed meg az asszimiláció munkáját. Ezt ma már unos-untalan hangsúlyozni kell. T.i. a rádió-hallgatásból kifolyóan sokan merő hallásból, sokszor már csak hallomásból szerzik ismereteik jó részét. Ha már a régi görög költő epigrammájában kigúnyolta azt, aki sok mindent tudott, de mindent rosszul; hány ilyen csak fél-füllel hallott és mégis sok mindenhez hozzászóló egyént lehet találni manapság, amikor az emberiség egy része kérész-életű újságokból, vagy felületesen szerkesztett hetilapokból szerzi ún. ,,szellemi’’ műveltségét. Last, but not least: Igyekezzél napról-napra lelkiekben is haladni. Titus császár azt szokta mondani, hogy elveszettnek tartja azt a napot, amelyben nem tett jót. Herczeg Ferenc találóan írja lelkünkről: ,,Az emberiség felemelkedésének feltétele, hogy önmagunkon végezzük a civilizáció munkáját.’’ Hát rajta, a bevált módszer szerint: ,,Nulla dies sine linea’’! Révai József Sch. P.,1934 7
„Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.“ Jn 6,27 Amikor az evangéliumot olvassuk vagy hallgatjuk, sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk egy fontos szempontot. Nevezetesen azt, hogy Isten mind a teremtésben, mind a megváltásban, a róluk szóló biblikus beszámolóban, nem mint tudós vagy teológus, hanem mint művész nyilatkozik meg. A költészet nyelvén közli gondolatait és ennek felismerése elejét veheti azoknak a félreértéseknek, amelyek a logika utcájában botorkálók számára nehézséget jelenthetnek. Isten nem a tudomány, nem a technika nyelvén nyilatkozik, hanem a költészetén. Ezt kell szem előtt tartanunk Jézus eucharisztikus beszédét olvasva, amelyben égből szállott kenyérnek nevezi magát. A kenyér fogalma nem korlátozódik kizárólag a lisztből készített kenyérre. Midőn a magyar ember „kenyeret keres“, ebbe belefoglalja mindazokat a javakat, amelyek testi és szellemi életéhez szükségesek. Ez a kenyérkereset csak azért lehetséges, mert nagy kenyéradónk, az Isten, megadja a megtalálás örömét. Isten terített asztala a föld, a teremtés javai gazdagítják. Jézus arra figyelmeztet, hogy az anyagi javakon kívül emberségünknek van olyan létszükséglete, amit nem lehet emberi munkával megkeresnünk. Isten kegyelme ez, ami örök életet biztosít számunkra. Igaz, ez az állítás sérti az öntörvényűségre törekvő, büszke embereket. Ám a modern élet tapasztalatai alaposan megtépázzák egyesek istenkedését. Meghódítottuk a földet, a tengereket, a levegőt és rájuk kényszerítettük törvényeinket. Ugyanakkor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy önző, kíméletlen, kizsákmányoló ma6
gatartásunkkal megzavartuk a természet egyensúlyát. Ez a folyamat nem tarthat a végtelenségig. Sokan ennek láttán úgy vélekednek, hogy ezek a jelenségek a pusztulás, az önpusztítás jelzései már. Génjeinkbe be van programozva a vég, sorsunk elkerülhetetlen. Akadnak természetesen derűlátóbb nézetek. A régi mesék így kezdődtek: egyszer lesz, hol nem lesz. Zűrzavaros világunkban egyre nehezebb híveket toborozni egy jövőbe álmodott paradicsomnak. Gondolkozók és művészek terjesztik az élet értelmetlenségének és céltalanságának gondolatát. Márpedig abban igaza van Sigmund Freudnak: „Abban a pillanatban, amelyben az ember kételkedni kezd az élet értelmében, már betegnek számít.“ Gy. A.
Ima az Őrzőangyalhoz SZALÉZI SZENT FERENC imája Ó, szent őrzőangyalom, a te gondviselésedre bízta Isten az ő nagy jóvoltát, életemet, te minden szükségemben mellettem állasz, nyomorúságomban vigasztalsz, csüggetegségemben bátorítasz és közbenjárásoddal Istentől szüntelen új meg új kegyelmeket szerzel nekem. Gyermeki szívvel adok hálát minden eddigi jótéteményedért és kérlek, folytasd szerető gondviselésedet a jövőben is. Őrizz meg ellenségeimtől, óvj meg a bűnre vezető alkalomtól és nyerd meg Istentől számomra a kegyelmet, hogy szent sugallataidat jó szívvel fogadjam és híven teljesítsem. Kiváltképpen pedig arra kérlek, oltalmazz halálom óráján és el ne hagyj, míg be nem vezettél az örök nyugalom és boldogság otthonába. Ámen
„Egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz ült. Élt a városban egy rosszhírű nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és bekente illatos olajjal.“ Lk 7,36-38 „A rosszhírű nő“, aki felkereste Jézust a farizeusi házban, nem az emberektől remélt irgalmat. Tudta, a magukat igazaknak tartó farizeusok megvetik és ha kérné, akkor sem engednék házukba lépni. Lehet, hogy tudott egyet s mást az „igaz“ férfiak félrelépéseiről, de ő nem a bűnös embereknél, hanem a tiszta Jézusnál keresett menedéket. Bűnei elől csak az Istenhez menekülhet az ember. Egyedül neki van hatalma megsemmisíteni őket. A történet legfőbb tanulsága: Isten egészen másként tekint a bűnösökre, mint mi emberek. Nem a mindent elnéző, mindent jóváhagyó, a bűnt semmibe vevő közönnyel, hanem irgalommal. Napjaink egyik veszedelmes jelensége a bűn és vele együtt az emberi felelősség tagadása. Jézus mindig elítéli a bűnt és nem mondja a bűnös aszszonynak, hogy eddigi életében nincs semmi elvetendő. Jézus számtalan esetben határozottan elítéli a bűnt és azokat, akik nem hajlandók elismerni bűnösségüket. Csak azok számíthatnak rokonszenvére, akik elhatárolják magukat bűnös életüktől. Megkívánja, hogy a bűnbánat által „összetörjük“ szívünket és kérjük, új szívet teremtsen
belőle. Jézus jól tudja: egyetlen eszköz van a bűnös megmentésére, új élet kezdésére: a megbocsátás. „Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és bekente illatos olajjal.“ Lk 7, 38 Ezt az igazságot szemlélteti a bűnös asszony esete, amely mellé számos hasonló történetet sorakoztathatunk. Például annak a bűnözőnek esetét, aki berontott egy postahivatalba és így szólt az ott dolgozó pénztároshoz: elő a pénzzel! – és revolverét a nőre szegezte. A pénztáros nem veszítette el lélekjelenlétét és a támadó elé rakott egy csomó pénzt. Itt van, vigye, de ne higgye, hogy megijedtem fegyverétől. Azért adom oda a pénzt, mert bizonyára nagy szüksége van rá. Menjen nyugodtan, nem jelentem fel a rendőrségen. A rabló szájtátva nézett a pénztárosra és nem nyúlt a pénzhez. Kicsoda ön, kérdezte, mert velem még senki sem beszélt így? Bevallom, lelőttem volna, ha ellenkezik, de ön barátságosan beszélt velem. Ön az első, aki a szeretet hangján szólt hozzám...
Keress alkalmas időt arra, hogy önmagaddal foglalkozzál, és Isten jótéteményeit újra meg újra végiggondoljad. Hagyd azt, ami csak a kíváncsiság fölcsigázására való, azt fontolgasd, ami nemcsak elfoglal, hanem arra indít, hogy magadba szállj. Ha megtartóztatnád magad a fölösleges beszédtől, a fölösleges ide-oda mászkálástól, a sokféle újság és morgolódás meghallgatásától; volna elegendő és alkalmas időd arra, hogy elemélyedj a hasznos elmélkedésekbe. A legnagyobb szentek, amikor csak lehetett nem vegyültek az emberek közé, és jobb szerettek a rejtekben Istennek szolgálni. Aki tehát azon van, hogy belső, lelki értékekre szert tegyen, kell, hogy Jézussal együtt elvonuljon a sokaságtól. Kempis Tamás: Krisztus követése 3
Gondolatok a pályaválasztásról Igen sokan nem tudják, hogy milyen pályát válasszanak. Ez a bizonytalanság általában megállapítható az érettségizők több mint egyharmadánál. Következménye egyebek között, hogy - mint a főiskolai statisztika mutatja - a főiskolákon ugyanennyien változtatják legalább egyszer a választott tanulmány szakirányát, veszítenek féléveket, éveket. A Pályaválasztási Tájékoztató Intézethez küldött levelekből kiderül, hogy sokan a szerint választják meg főiskolai tanulmányi irányukat és így jövő pályájukat, hogy mely tanulmányi szakokon lehet büntetlenül távolmaradni az előadásokról; egyre többen kérdezik, hogy melyik pálya ,,biztos’’, melyik a mai világban a ,,legkifizetőbb’’, melyik az a pálya, amelyik ,,sok szabad időt enged a sportolásra’’, melyik az, ,,mely legkevésbé megerőltető és legjobb keresettel jár’’. A 14-15 évesek számára már dereng a jövő. Még rózsafelhők borítják az eget, de már áttör rajtuk a valóság alapja. A fiú szeme előtt még elsősorban az egyes pályákon elérhető siker tűnik fel, a rang, a hírnév, a gazdagság, szóval ami következmény lehet; de érdekelni kezdi a munka is, a nehézségek is, s latolgatja, hogy tehetsége meg tud-e birkózni velük. Haszonnal járhat az, ha módot nyújtanak arra, hogy különféle foglalkozású, állású egyének társaságában megfordulhasson, megismerhesse tőlük a munkát, melyet végezniök kell. A 17-18 évesek érdeklődési köre határozottabb irányokat mutat. Iskolai munkájában lendületesebb lesz, érdeklődése olyan pályák felé fordul, amelyeken alkotni lehet. A pályaválasztásban az egyeseknél megnyilvánuló bizonytalanságot a mai idők súlyos volta kelti, és az a kétség, hogy külső 4
„Na végre itt a nyár...“ korlátozások (a főiskolára való felvétel, anyagi eszközök hiánya, stb.) nem gátolják-e meg hajlamuk követésében. Ritkán fordul elő, hogy valakiben megvannak már mindazon képességek, amelyeket egy-egy sajátos munkakör megkíván. De az is elég gyakori eset, hogy olyan munkakört kell egy-egy egyénnek ellátnia, amelyhez előzetesen igen kevés vagy semmi hivatást nem érzett magában. Ilyennek a munkája nem lesz a hivatásos ember alkotó, széles körben ható munkája, de lehet erkölcsi érzékkel véghezvitt kötelességteljesítés. Ez az erkölcsi érzék teheti a kereső munkát hivatásszerű munkává. Azt látjuk, hogy a mindig rohamosabban fejlődő gépkultúra nyomában egyre nagyobb méreteket ölt a racionalizálás, a munka elszemélytelenítése. Az emberek szinte gépalkatrészekké válnak, kivesz belőlük a hivatástudat. Az igazi hivatásos embernek nemcsak a főiskolán kell tanulni, hanem később is mindvégig képezni kell magát. És nemcsak a szakképzettségét kell mindig jobban elmélyíteni, hanem általános műveltségét is. Minél inkább szakember valaki, annál inkább érzi, hogy perspektívára van szüksége egyéb irányokban is, nyelvekben, irodalomban, biológiában, csillagászatban, színházban és kereskedelemben. A pályaválasztás, ha külső körülmények nem lépnek fel gátlólag, végeredményben az egyén értékérzésében gyökerezik, tehát irracionális momentumra vezethető vissza. De nincs pálya, amelynek ne volna elsőrangú követelménye a jellem, a megbízhatóság, a lelkiismeretesség, a szociális érzés. Bármilyen erkölcsi érzülettel végzett munka igazi hivatásos munka. Ez ,,a hivatás hamar szeretetté sűrűsödik - írja Schütz Antal -, s ezért tele van leleményességgel, tettszerűséggel. Hivatások alakítják át a világot’’. Kisparti János Sch.P.
A butuska sláger címsorát variálja a most készült új film. Végül is arról van szó, hogy a mérsékelt égövön nagyszerű „találmánya“ az Úristennek a nyár, az intézményes pihenés ideje. „Gyertek, pihenjétek ki magatokat“ -, mondja ma is Jézus azoknak, akik hajlandók átvenni az élet egészséges ritmusát, és kiveszik „évi rendes szabadságukat.“ Vagy ahogy a fáradt apuka sóhajtotta: „De jó, hogy a Jó Isten kitalálta az éjszakát!“ Jézus maga is elment pihenni az apostolokkal, nemcsak elküldte őket. Más kérdés, hogy az embertömeg alig akarta elengedni őket. A hívő ember nem tud igazán pihenni Jézus nélkül. Az igazi pihenés nem „döglés“ az árnyékos strandon, vagy a sörsátorban, hanem a test és lélek együttes, derűs elnyugtatása. Hívjam meg Jézust a pihenés napjaira magammal, és akkor nem fáradtabban jövök vissza a vakációmról, mint ahogyan elmentem. „A lelki életben nincsen vakáció“ írja megboldogult Farkas Antal spirituálisunk a nyári hónapokra kezünkbe nyomott kis vakációs útmutatóban. Részletezte is: Ima, lelki olvasmány, szentmise, szentáldozás éppúgy igényem legyen az elnyugvás idején is, mint iskolaévben! Ahogy a vakációban is táplálkozunk a napi étkezésekben, éppúgy szükséges a lélek normális szívverése és lélegzése, bárhol pihenek! Jézus közösségben küldi apostolait a pihenésre. Azt akarja, hogy együtt legyenek ekkor is. Valóban nem mindegy, hogy kikkel, milyen társaságban akarok pihenni. Családtagokkal, igazi jóbarátokkal dupla élmény a vakációzás. Hangoskodó, duhaj, felszínes seregletben csömör és undor marad a „pihentető“ éjszakázások nyomán.
Nemcsak lelki, hanem szellemi igényeim kielégítésének alkalma a vakáció. Máig emlékezetes számomra az a két hét, amikor napi csendes óráimban kiolvastam Ausztina nővér lelki naplóját: Sietés nélkül, külsőleg-belsőleg lecsendesedve, csodálatos élményt jelentett a sokat szenvedő, de az Isteni Irgalom üzenetével küszködő lélekbe tekinteni. Legyen egy kiválasztott könyvem, amit becsomagolok a kiránduló cipő és a fürdőruha mellé! A pihenés ideje környezetemnek és szeretteimnek is jár! Ha rajtam múlik, mindenképpen „küldjem el“ egyházközségi munkatársaimat, házastársamat, gyermekeimet külön is pihenni! Ha pedig együtt megyünk, akkor adjam nekik a lehetőséget, hogy néha magukra maradjanak, elcsendesedjenek. Igaz mondás: „Jó dolog a magány, ha van valaki, akinek elmondhatom, hogy milyen jó dolog a magány.“ De fordítva is igaz! Jó dolog közösségben felüdülni, ha adnak időt arra is, hogy a magány elnyugvása után mindig újra megkívánjam mások társaságát... Bindes Ferenc
Nem az mondatott: – „Beléphet Urad öröme tehozzád“, hanem: „Menj be Uradnak örömébe!“ – és ez bizonysága, hogy az öröm végtelenszer több, mintsem fölfoghatnók! Belépünk majd az Isteni-Örök Öröm hatalmas óceánjába, s betölt ez majd belül, kívül, körülárad és ölel mindenfelül. (Bellarmin Szent Róbert) 5
Gondolatok a pályaválasztásról Igen sokan nem tudják, hogy milyen pályát válasszanak. Ez a bizonytalanság általában megállapítható az érettségizők több mint egyharmadánál. Következménye egyebek között, hogy - mint a főiskolai statisztika mutatja - a főiskolákon ugyanennyien változtatják legalább egyszer a választott tanulmány szakirányát, veszítenek féléveket, éveket. A Pályaválasztási Tájékoztató Intézethez küldött levelekből kiderül, hogy sokan a szerint választják meg főiskolai tanulmányi irányukat és így jövő pályájukat, hogy mely tanulmányi szakokon lehet büntetlenül távolmaradni az előadásokról; egyre többen kérdezik, hogy melyik pálya ,,biztos’’, melyik a mai világban a ,,legkifizetőbb’’, melyik az a pálya, amelyik ,,sok szabad időt enged a sportolásra’’, melyik az, ,,mely legkevésbé megerőltető és legjobb keresettel jár’’. A 14-15 évesek számára már dereng a jövő. Még rózsafelhők borítják az eget, de már áttör rajtuk a valóság alapja. A fiú szeme előtt még elsősorban az egyes pályákon elérhető siker tűnik fel, a rang, a hírnév, a gazdagság, szóval ami következmény lehet; de érdekelni kezdi a munka is, a nehézségek is, s latolgatja, hogy tehetsége meg tud-e birkózni velük. Haszonnal járhat az, ha módot nyújtanak arra, hogy különféle foglalkozású, állású egyének társaságában megfordulhasson, megismerhesse tőlük a munkát, melyet végezniök kell. A 17-18 évesek érdeklődési köre határozottabb irányokat mutat. Iskolai munkájában lendületesebb lesz, érdeklődése olyan pályák felé fordul, amelyeken alkotni lehet. A pályaválasztásban az egyeseknél megnyilvánuló bizonytalanságot a mai idők súlyos volta kelti, és az a kétség, hogy külső 4
„Na végre itt a nyár...“ korlátozások (a főiskolára való felvétel, anyagi eszközök hiánya, stb.) nem gátolják-e meg hajlamuk követésében. Ritkán fordul elő, hogy valakiben megvannak már mindazon képességek, amelyeket egy-egy sajátos munkakör megkíván. De az is elég gyakori eset, hogy olyan munkakört kell egy-egy egyénnek ellátnia, amelyhez előzetesen igen kevés vagy semmi hivatást nem érzett magában. Ilyennek a munkája nem lesz a hivatásos ember alkotó, széles körben ható munkája, de lehet erkölcsi érzékkel véghezvitt kötelességteljesítés. Ez az erkölcsi érzék teheti a kereső munkát hivatásszerű munkává. Azt látjuk, hogy a mindig rohamosabban fejlődő gépkultúra nyomában egyre nagyobb méreteket ölt a racionalizálás, a munka elszemélytelenítése. Az emberek szinte gépalkatrészekké válnak, kivesz belőlük a hivatástudat. Az igazi hivatásos embernek nemcsak a főiskolán kell tanulni, hanem később is mindvégig képezni kell magát. És nemcsak a szakképzettségét kell mindig jobban elmélyíteni, hanem általános műveltségét is. Minél inkább szakember valaki, annál inkább érzi, hogy perspektívára van szüksége egyéb irányokban is, nyelvekben, irodalomban, biológiában, csillagászatban, színházban és kereskedelemben. A pályaválasztás, ha külső körülmények nem lépnek fel gátlólag, végeredményben az egyén értékérzésében gyökerezik, tehát irracionális momentumra vezethető vissza. De nincs pálya, amelynek ne volna elsőrangú követelménye a jellem, a megbízhatóság, a lelkiismeretesség, a szociális érzés. Bármilyen erkölcsi érzülettel végzett munka igazi hivatásos munka. Ez ,,a hivatás hamar szeretetté sűrűsödik - írja Schütz Antal -, s ezért tele van leleményességgel, tettszerűséggel. Hivatások alakítják át a világot’’. Kisparti János Sch.P.
A butuska sláger címsorát variálja a most készült új film. Végül is arról van szó, hogy a mérsékelt égövön nagyszerű „találmánya“ az Úristennek a nyár, az intézményes pihenés ideje. „Gyertek, pihenjétek ki magatokat“ -, mondja ma is Jézus azoknak, akik hajlandók átvenni az élet egészséges ritmusát, és kiveszik „évi rendes szabadságukat.“ Vagy ahogy a fáradt apuka sóhajtotta: „De jó, hogy a Jó Isten kitalálta az éjszakát!“ Jézus maga is elment pihenni az apostolokkal, nemcsak elküldte őket. Más kérdés, hogy az embertömeg alig akarta elengedni őket. A hívő ember nem tud igazán pihenni Jézus nélkül. Az igazi pihenés nem „döglés“ az árnyékos strandon, vagy a sörsátorban, hanem a test és lélek együttes, derűs elnyugtatása. Hívjam meg Jézust a pihenés napjaira magammal, és akkor nem fáradtabban jövök vissza a vakációmról, mint ahogyan elmentem. „A lelki életben nincsen vakáció“ írja megboldogult Farkas Antal spirituálisunk a nyári hónapokra kezünkbe nyomott kis vakációs útmutatóban. Részletezte is: Ima, lelki olvasmány, szentmise, szentáldozás éppúgy igényem legyen az elnyugvás idején is, mint iskolaévben! Ahogy a vakációban is táplálkozunk a napi étkezésekben, éppúgy szükséges a lélek normális szívverése és lélegzése, bárhol pihenek! Jézus közösségben küldi apostolait a pihenésre. Azt akarja, hogy együtt legyenek ekkor is. Valóban nem mindegy, hogy kikkel, milyen társaságban akarok pihenni. Családtagokkal, igazi jóbarátokkal dupla élmény a vakációzás. Hangoskodó, duhaj, felszínes seregletben csömör és undor marad a „pihentető“ éjszakázások nyomán.
Nemcsak lelki, hanem szellemi igényeim kielégítésének alkalma a vakáció. Máig emlékezetes számomra az a két hét, amikor napi csendes óráimban kiolvastam Ausztina nővér lelki naplóját: Sietés nélkül, külsőleg-belsőleg lecsendesedve, csodálatos élményt jelentett a sokat szenvedő, de az Isteni Irgalom üzenetével küszködő lélekbe tekinteni. Legyen egy kiválasztott könyvem, amit becsomagolok a kiránduló cipő és a fürdőruha mellé! A pihenés ideje környezetemnek és szeretteimnek is jár! Ha rajtam múlik, mindenképpen „küldjem el“ egyházközségi munkatársaimat, házastársamat, gyermekeimet külön is pihenni! Ha pedig együtt megyünk, akkor adjam nekik a lehetőséget, hogy néha magukra maradjanak, elcsendesedjenek. Igaz mondás: „Jó dolog a magány, ha van valaki, akinek elmondhatom, hogy milyen jó dolog a magány.“ De fordítva is igaz! Jó dolog közösségben felüdülni, ha adnak időt arra is, hogy a magány elnyugvása után mindig újra megkívánjam mások társaságát... Bindes Ferenc
Nem az mondatott: – „Beléphet Urad öröme tehozzád“, hanem: „Menj be Uradnak örömébe!“ – és ez bizonysága, hogy az öröm végtelenszer több, mintsem fölfoghatnók! Belépünk majd az Isteni-Örök Öröm hatalmas óceánjába, s betölt ez majd belül, kívül, körülárad és ölel mindenfelül. (Bellarmin Szent Róbert) 5
„Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.“ Jn 6,27 Amikor az evangéliumot olvassuk vagy hallgatjuk, sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk egy fontos szempontot. Nevezetesen azt, hogy Isten mind a teremtésben, mind a megváltásban, a róluk szóló biblikus beszámolóban, nem mint tudós vagy teológus, hanem mint művész nyilatkozik meg. A költészet nyelvén közli gondolatait és ennek felismerése elejét veheti azoknak a félreértéseknek, amelyek a logika utcájában botorkálók számára nehézséget jelenthetnek. Isten nem a tudomány, nem a technika nyelvén nyilatkozik, hanem a költészetén. Ezt kell szem előtt tartanunk Jézus eucharisztikus beszédét olvasva, amelyben égből szállott kenyérnek nevezi magát. A kenyér fogalma nem korlátozódik kizárólag a lisztből készített kenyérre. Midőn a magyar ember „kenyeret keres“, ebbe belefoglalja mindazokat a javakat, amelyek testi és szellemi életéhez szükségesek. Ez a kenyérkereset csak azért lehetséges, mert nagy kenyéradónk, az Isten, megadja a megtalálás örömét. Isten terített asztala a föld, a teremtés javai gazdagítják. Jézus arra figyelmeztet, hogy az anyagi javakon kívül emberségünknek van olyan létszükséglete, amit nem lehet emberi munkával megkeresnünk. Isten kegyelme ez, ami örök életet biztosít számunkra. Igaz, ez az állítás sérti az öntörvényűségre törekvő, büszke embereket. Ám a modern élet tapasztalatai alaposan megtépázzák egyesek istenkedését. Meghódítottuk a földet, a tengereket, a levegőt és rájuk kényszerítettük törvényeinket. Ugyanakkor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy önző, kíméletlen, kizsákmányoló ma6
gatartásunkkal megzavartuk a természet egyensúlyát. Ez a folyamat nem tarthat a végtelenségig. Sokan ennek láttán úgy vélekednek, hogy ezek a jelenségek a pusztulás, az önpusztítás jelzései már. Génjeinkbe be van programozva a vég, sorsunk elkerülhetetlen. Akadnak természetesen derűlátóbb nézetek. A régi mesék így kezdődtek: egyszer lesz, hol nem lesz. Zűrzavaros világunkban egyre nehezebb híveket toborozni egy jövőbe álmodott paradicsomnak. Gondolkozók és művészek terjesztik az élet értelmetlenségének és céltalanságának gondolatát. Márpedig abban igaza van Sigmund Freudnak: „Abban a pillanatban, amelyben az ember kételkedni kezd az élet értelmében, már betegnek számít.“ Gy. A.
Ima az Őrzőangyalhoz SZALÉZI SZENT FERENC imája Ó, szent őrzőangyalom, a te gondviselésedre bízta Isten az ő nagy jóvoltát, életemet, te minden szükségemben mellettem állasz, nyomorúságomban vigasztalsz, csüggetegségemben bátorítasz és közbenjárásoddal Istentől szüntelen új meg új kegyelmeket szerzel nekem. Gyermeki szívvel adok hálát minden eddigi jótéteményedért és kérlek, folytasd szerető gondviselésedet a jövőben is. Őrizz meg ellenségeimtől, óvj meg a bűnre vezető alkalomtól és nyerd meg Istentől számomra a kegyelmet, hogy szent sugallataidat jó szívvel fogadjam és híven teljesítsem. Kiváltképpen pedig arra kérlek, oltalmazz halálom óráján és el ne hagyj, míg be nem vezettél az örök nyugalom és boldogság otthonába. Ámen
„Egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz ült. Élt a városban egy rosszhírű nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és bekente illatos olajjal.“ Lk 7,36-38 „A rosszhírű nő“, aki felkereste Jézust a farizeusi házban, nem az emberektől remélt irgalmat. Tudta, a magukat igazaknak tartó farizeusok megvetik és ha kérné, akkor sem engednék házukba lépni. Lehet, hogy tudott egyet s mást az „igaz“ férfiak félrelépéseiről, de ő nem a bűnös embereknél, hanem a tiszta Jézusnál keresett menedéket. Bűnei elől csak az Istenhez menekülhet az ember. Egyedül neki van hatalma megsemmisíteni őket. A történet legfőbb tanulsága: Isten egészen másként tekint a bűnösökre, mint mi emberek. Nem a mindent elnéző, mindent jóváhagyó, a bűnt semmibe vevő közönnyel, hanem irgalommal. Napjaink egyik veszedelmes jelensége a bűn és vele együtt az emberi felelősség tagadása. Jézus mindig elítéli a bűnt és nem mondja a bűnös aszszonynak, hogy eddigi életében nincs semmi elvetendő. Jézus számtalan esetben határozottan elítéli a bűnt és azokat, akik nem hajlandók elismerni bűnösségüket. Csak azok számíthatnak rokonszenvére, akik elhatárolják magukat bűnös életüktől. Megkívánja, hogy a bűnbánat által „összetörjük“ szívünket és kérjük, új szívet teremtsen
belőle. Jézus jól tudja: egyetlen eszköz van a bűnös megmentésére, új élet kezdésére: a megbocsátás. „Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és bekente illatos olajjal.“ Lk 7, 38 Ezt az igazságot szemlélteti a bűnös asszony esete, amely mellé számos hasonló történetet sorakoztathatunk. Például annak a bűnözőnek esetét, aki berontott egy postahivatalba és így szólt az ott dolgozó pénztároshoz: elő a pénzzel! – és revolverét a nőre szegezte. A pénztáros nem veszítette el lélekjelenlétét és a támadó elé rakott egy csomó pénzt. Itt van, vigye, de ne higgye, hogy megijedtem fegyverétől. Azért adom oda a pénzt, mert bizonyára nagy szüksége van rá. Menjen nyugodtan, nem jelentem fel a rendőrségen. A rabló szájtátva nézett a pénztárosra és nem nyúlt a pénzhez. Kicsoda ön, kérdezte, mert velem még senki sem beszélt így? Bevallom, lelőttem volna, ha ellenkezik, de ön barátságosan beszélt velem. Ön az első, aki a szeretet hangján szólt hozzám...
Keress alkalmas időt arra, hogy önmagaddal foglalkozzál, és Isten jótéteményeit újra meg újra végiggondoljad. Hagyd azt, ami csak a kíváncsiság fölcsigázására való, azt fontolgasd, ami nemcsak elfoglal, hanem arra indít, hogy magadba szállj. Ha megtartóztatnád magad a fölösleges beszédtől, a fölösleges ide-oda mászkálástól, a sokféle újság és morgolódás meghallgatásától; volna elegendő és alkalmas időd arra, hogy elemélyedj a hasznos elmélkedésekbe. A legnagyobb szentek, amikor csak lehetett nem vegyültek az emberek közé, és jobb szerettek a rejtekben Istennek szolgálni. Aki tehát azon van, hogy belső, lelki értékekre szert tegyen, kell, hogy Jézussal együtt elvonuljon a sokaságtól. Kempis Tamás: Krisztus követése 3
Kapisztrán Szent János 1386. június 24-én született az olaszországi Kapesztrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették. Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvénytelenítette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. (Papír püspöksüvegre kellett írnia élete bűneit, szamáron, háttal ülve, fején a süveggel végig kellett mennie az általa korábban kormányzott Perugia városán. János kiállta a kemény próbát!) Sienai Szent Bernardinnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték. Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egy-
házszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Negyven éven át prédikált. Naponta egyszer, de sokszor több alkalommal is. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében. A törökök ellen harcolt Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Közreműködése nagyban hozzájárult a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európaszerte felhangzott a Te Deum. A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll.
Walter von der Vogelweide:
Mária Nap-fényű Mária, Nap-fényű, jóságos szűz! Bűnömtől szabadíts! Jó Anya, el ne űzz! Irgalmat esdj ki fönn: tisztítson, újítson! Hisz drága kebleden Virág kelt, virítón! Ő a te Istened, Ő Atyád és Fiad. Ily nyomor népért jött le, nálad fogant! s Kinek mélye-csúcsa, szélte fölfoghatatlan: Mily csoda fogható ehhez!? – Szeplőtelen Te hordtad a Szentet anyai öleden! 2
Útravaló a vakációra Kedves Barátom! Mire levelem kezedbe kerül, már a vakáció gyönyörűségeit élvezed. Könyveidet sutba dobtad, ha ugyan már túl nem adtál rajtuk a könyvpiacon. Ezt az utóbbi esetet is értem, ha nem is mentem. Szabadulni igyekszel tőlük, legalább is jórészüktől, hiszen ezek koptatták az idegzetedet a tanév folyamán. Az első szünidei héten a hazatért vidéki fiú a család középpontja: büszkesége apjának, ha meg van elégedve a tanulással, becézettje anyjának, aki a legjobb falatokat neki adja, hiszen annyi ideig el kellett lennie az ő főztje nélkül, csodáltja és irígyeltje öccsének, aki már ilyen erős szeretne lenni. Ha egy fiút ez a családi tömjénezés az első napokban megszédít, akkor nagy lesz a baj a többi kilenc hét folyamán, amikor a prózai érintkezés formái szükségképpen helyreállanak apai parancsok, testvéri súrlódások és nagymamai oktatások alakjában. Lehet, úgy gondolod, hogy idegen vagy a szülői házban, mert itt nem értenek már meg. Azt, hogy jómagad sem érted egészen magadat, talán nem is mered gondolni, még kevésbé bevallani. Értetlen világoddal itt állsz és felfedező útra indulsz. Hova? Hozz rendet gondolataid és érzéseid káoszában és meglátod, ki fog alakulni belőle egy kozmosz. Hogyan? Először is úgy, hogy jelmondatoddá teszed — legkésőbb a vakáció második hetétől fogva — ,,Non veni ministrari, sed ministrare’’ (Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak). Az első napokban Te a hazatért családtag
vagy az, akit a cselédtől édesanyádig mindenki kiszolgál. Tedd föl magadban, hogy nem hagyod magad kiszolgálni senki fiától. Amit magad megtehetsz, azt ne végeztesd el mással. Tehát a test dolgozzék! Végezz mindennap testi munkát. Akad a kertben és a házban elég — a nyeséstől és öntözéstől egy-egy ketrec helyreigazításáig vagy a fahasításig. Ehhez járuljon mindennap egyegy szellemi torna: szellemi önképzés is. Szellemi táplálékodat ne mohó habzsoláshoz hasonlóan fald fel, hanem rágd meg, és ezzel könnyítsed meg az asszimiláció munkáját. Ezt ma már unos-untalan hangsúlyozni kell. T.i. a rádió-hallgatásból kifolyóan sokan merő hallásból, sokszor már csak hallomásból szerzik ismereteik jó részét. Ha már a régi görög költő epigrammájában kigúnyolta azt, aki sok mindent tudott, de mindent rosszul; hány ilyen csak fél-füllel hallott és mégis sok mindenhez hozzászóló egyént lehet találni manapság, amikor az emberiség egy része kérész-életű újságokból, vagy felületesen szerkesztett hetilapokból szerzi ún. ,,szellemi’’ műveltségét. Last, but not least: Igyekezzél napról-napra lelkiekben is haladni. Titus császár azt szokta mondani, hogy elveszettnek tartja azt a napot, amelyben nem tett jót. Herczeg Ferenc találóan írja lelkünkről: ,,Az emberiség felemelkedésének feltétele, hogy önmagunkon végezzük a civilizáció munkáját.’’ Hát rajta, a bevált módszer szerint: ,,Nulla dies sine linea’’! Révai József Sch. P.,1934 7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Szűcs Áron Nimród, Albert Izabella Barbara, Debreczi Orsolya, Crişan Mátyás, Deregán Dorottya, György Ivett, Antalka Kincső, Bitai Ádám. Szentségi házasságot kötöttek: - Szőcs János Levente - Szabó Katalin, Both Mihály Gábor - Tölgyesi Réka, Apa Árpád - Hamar Mária, György Levente Chiriţescu Tünde, Joó Attila - Csáka Timea, Deák Szilárd - Salamon Annamária, Tölgyesi Zoltán - Lőrinczi Réka. Az Úr hazahívta: - Benedek Antal, Rácz Gizella, Orbán Erzsébet, Zoltáni István, Csavar Csaba, Béla Teréz, Palkó Mária, Sántha Ferenc, Szotyori Veronika, Gecző Attila. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL július 2 (SARLÓS BOLDOGASSZONY) Mária az Angyali üdvözletből értesült arról, hogy rokona, Erzsébet gyermeket vár. Látogatóba indul ekkor a hegyek közé, megkeresni az örömét titkolót, és együtt ünnepelni saját titkát is a rejtekben. Erzsébet segítségre szorult, természetes hát, hogy Mária sietett hozzá. Megérkezésekor Mária üdvözlő szavaira örömmel repesett a magzat Erzsébet méhében, és mindkét anya boldog énekbe kezdett. Ezeket a lelkendező áradozásokat az Egyház azóta is ünnepi imáiban ismétli. Minden beteljesült álom ünneplésének alapgondolatai ezek. Az ünnepet VI. Orbán pápa 1389-ben vezette be a Római Naptárba, de a ferencesek Szent
Bonaventúra kezdeményezésére már 1263-óta ünneplik. Az ünnep hosszú ideig parancsolt ünnep volt, IX. Piusz pápa tette másodrendűvé.
Új évfolyam 87. szám
2006 július - Szent Jakab hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
Gondolat: Járjunk mi is Jézussal a szívünkben... SZENT TAMÁS apostol július 3 SZENT TAMÁS apostol életét kutatva háromféle Tamást ismerhetünk meg az evangéliumból: a lelkest, a kérdezőt és a kételkedőt. Kezdettől szerepel az apostolok névsorában, de meghívásának történetét nem ismerjük. A lelkes Tamás buzdít: "menjünk, mi is, haljunk meg vele együtt!" (Jn 11, 16) A kérdező Tamás az utolsó vacsorán vezeti be "Az Út" kinyilatkoztatását: "Uram nem tudjuk, hova mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus válasza egyértelmű: "Én vagyok az út, igazság és az élet." (Jn 14, 5) A kételkedő Tamás a húsvéti örömnek a hitre vonatkozó tanulságával gazdagít: "Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek..." (Jn 20, 24-29) A hagyomány szerint Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját 67 körül. Az úgynevezett Abgár legenda szerint Jézus Tamás apostollal szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését. Szíria északi részében ezért Tamást a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és nagyon tisztelték. Euszebiosz Origenésztől úgy tudja, hogy a pártusok földjén hirdette az evangéliumot. A 3. századi apokrif Tamás evangélium szerint Indiában térített, és ott is halt vértanúhalált. Tamás apostol nevéhez több apokrif irat fűződik. Edesszában ezen a napon a IV. századtól holttestének átviteléről emlékeznek meg. Példája: Legyünk lelkesek, kérdezők, kételkedők, de végül boruljunk oda: Én uram, én Istenem... Lapunk megjelenését támogatta a
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A nándorfehérvári csata 550. évfordulója ”1435-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel az ezeréves Bizánci Birodalom megszűnt. Várható volt, hogy a török sereg hamarosan Magyarország ellen indul, az ország védelmének erősítése érdekében azonban csak tervek születtek. A szultán készülődéséről 1456 márciusától folyamatosan érkező hírek ellenére az országos hadak gyülekezését az aratás utánra, augusztusra halasztották. A közvetlen veszély két embert sarkallt azonnali cselekvésre: Hunyadi magánhadserege összegyűjtésébe kezdett, Kapisztrán János ferences szerzetes pedig az ország legveszélyeztetettebb déli megyéiben toborzott kereszteseket. II. Mehmed közel százezer főt számláló, jól felszerelt hada június végén körülfogta Nándorfehérvárt (Nándorfehérvár vára 1427-ben került a Magyar Királysághoz, amikor Lazarevics István szerb fejedelem átadta Zsigmond császárnak. Ma már nehezen rekonstruálható a 15. századi állapot, hiszen az erődséget több ostrom sújtotta, elpusztítva a régebbi korok erődítményeit. Emellett a hely, stratégiai szerepe miatt, védelmi rendszerét folyamatosan korszerűsítették, és ez szintén a régi építmények eltűnéséhez vezetett), amelyet Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védelmezett 7000 főnyi őrség élén. Tíz nappal az ostrom kezdete után, július 14-én Hunyadi véres hajócsatában lángba borította a dunai török hajóhadat, és bejutott az ostromlott várba. A folyamatos ágyúzástól romhalmazzá változott Nándorfehérvár ellen a szultán július 21-én általános rohamot indított, bevenni azonban nem tudta. A következő napon vívott döntő ütközetben a keresztes hadat is bevetették. A véres öldöklésben a török sereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy az éjszaka folyamán minden felszerelést hátrahagyva menekült…” (Forrás: A magyarok krónikája) A csata emlékére III. Kalixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
