A szent keresztségben részesült: - Csiszér Abigél, Fábián Kriszta Terézia, Balázs Hunor József, Boros Kriszta Anna (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Pál Róbert - Balázs Zsuzsa, Fábián László Szabolcs Kerekes Rita, Török Lehel Szabolcs - Pál Katalin, Bilibók Béla - Albert Nagy Emese, Tamás László - Zăbet Mária, Török Adolf Antal - Kölcze Annamária (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta:
Új évfolyam 62. szám
A néma éjbe harsogom És abbahagyni sem fogom: A nagy Szív útja megrekedt. A világ béna, bús, beteg. Szeressetek! Szeressetek! Székely László
Lapunk megjelenését a
- Stefán Anna, Fodor Amália, Gábor Teréz, Molnár Mihály, Okos Árpád, Pakucs Margit, Péter Antal (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
2004 június - napisten hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Ballag már a kisdiák, ballag már a „véndiák“
támogatta!
Boldog PIO atya imája a szentáldozás után Maradj velem, Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudom, hogy milyen könnyen elfordulok tőled. Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a te erődre, hogy el ne essek annyiszor. Maradj velem, Uram, mert te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom. Maradj velem, Uram, mert te vagy az én világosságom és nélküled a sötétségben vagyok. Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem a te akaratodat. Maradj velem, Uram, hogy halljam a te hangodat és kövesselek. Maradj velem, Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig veled lenni. Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád. Maradj velem, Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom, hogy a te számodra a vigasz helye, a szeretet fészke legyen. Maradj velem, Jézus, mert már késő van és a Nap lenyugvóban. Múlik az élet, közeledik a halál. Az élet az örökkévalóság, és szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon. Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek, a szenvedések és mennyire szükségem van rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján. Maradj velem, Jézus, mert az élet és a veszedelmek éjszakájában szükségem van rád. Tedd, hogy úgy megismerjelek, mint a tanítványok a kenyérszeléskor, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen a világosság, mely fenntart engem és egyetlen boldogsága legyen szívemnek. Maradj velem, Uram, mert amikor jön a halál, akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is valójában, a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által. Maradj velem, Jézus, nem kérem a te isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a te szentséges jelenlétedet. Maradj velem, Uram, téged kereslek, a te lelkedet, a te szeretetedet, a te irgalmadat, a te szívedet, mert szeretlek téged, és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni téged egész szívemmel itt a Földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban.
Kedves Nyolcadikosok, Tizenkettedikesek! A hajó kifutott a biztonságos révből a nyilt tengerre. Orra mélyen belefúródott a nyugtalanul hánykodó víztömegbe. A hullámok sisteregve, tajtékozva porrázúzódtak a hajó testén. Nemrégen kátrányozták, újrafestették, tündéri szépen fehérlett a tenger kék vizén. Tömzsi kéményét szinte megkoszorúzták karcsú, aranysárga, égbenyúló árbócai. Olyan volt, mint egy fehér menyasszony. Százmilliókat érő rakomámyával büszkén vágott neki a végtelennek látszó víznek. Búcsúztatására megjelentek a mólón a hajó személyzetének rokonai, barátai és kendőt lengetve kívántak jószerencsét szeretteinek. A hajó eltűnt az est homályában. Két nap múlva vihar tört ki a tengeren: fekete éjszakában sziklazátonyok között vergődött a hajó, .... a rettenetes szélrohamban őrjöngő tenger egy sziklához csapta. Nagy recsegéssel oldalára dőlt és úgy maradt, mint egy partravetett, halálrasebzett bálna. Árbócai szétforgácsolódtak, gépezete összetört, rakományát elöntötte a tenger vize, használhatatlanná vált. A szűnni nem akaró hullámverés a hajót ronccsá tördelte, vízből kiálló részeit a nap égette... Kalóz-halászok kifosztották. Milyen szép volt... Milyen erős volt e hajó három nap előtt és mi lett belőle? Kedves Nyolcadikosok, Tizenkettedikesek! Ezt a hasonlatot olvastam valahol rólatok. Osztályotokban sok ilyen élet-hajó fut ki most az élet tengerére. Eddig még legtöbben Krisztus Király lobogója alatt hajóztatok, iránytűtök a szent Szűz, a Tengercsillaga volt. Most legtöbben elhagyjátok keresztény családotok békés mólóját, védett kikötőjét. Lassan eltűnik majd szemetek elől a megmenekülést jelentő világítótorony. Idegenbe szakadtok, idegen befolyás alá kerültök. Hányan fognak közületek célba jutni?... Hányan fognak hajótörést szenvedni?... Osztályodból hány nyolcadikos, tizenkettedikes gondol élete igazi céljára?... Hányan fogják magukat könnyelműen belevetni a fékevesztett szenvedélyek viharába? A kapitány – bár ne Te lennél az – irányt változtat, nem tekint sem Csillagra, sem iránytűre miközben lelke hajótörést szenved. a Hitélet nyomán (folytatása a második oldalon)
8
(folytatás az első oldalról)
Hány szerencsétlen ember él a földön és legtöbbje kamaszkorában tévútra tért... Azután egy hosszú életen át foltozgatja rongyait és siratja, amit serdülő éveiben ostobán elkönynyelműsködött... Drága Végzős Testvérem! Úgy féltelek, hogy áldozata leszel lélekkufárok üres propagandájának. Elhitetik majd veled, hogy eddig hazug mesék áldozata voltál... „Megmagyarázzák“ neked, hogy papod a világ legnagyobb csalója... „Felszabadítanak és felvilágosítanak“, hogy az életnek egyetlen célja a mindenáron való élvezés, hogy nincs jutalom és nincs büntetés, neked pedig eszed legyen és „használd ki az életet“, mert becsületesnek lenni, tisztának lenni és erényesnek lenni a legnagyobb butaság! Eddig rendszeresen hitoktatásra jártál, ezentúl új oktatóid lesznek, akik elaltatják lelkiismereted. Ennek halálos vége lehet. A Szent Lőrinc folyón, nem messze
a Niagara vízeséstől, egy fiú parti fűzfához kötötte csónakját. Forró nyári nap volt, a fa árnyékában ringó csónakban elaludt. A folyó árja addig rángatta csónakját, míg vékony lánca eloldódott és sebesen sodorta a csónakot a zuhatag felé. A partról kiáltoztak az emberek, de a fiú aludt, nem hallotta. Már mentők sem siethettek a segítségére. Csak a Niagara pokoli morajlása ébresztette fel... – későn! A tajtékzó zuhatag elnyelte! Csak borzalmas halála pillanatában tért észre, – későn! Végzős Testvéreim! Isten mentsen meg hasonló lélekzuhanástól! Azért imádkozz, ha röviden is, de mindennap! Beszélj Istennel, őszintén komolyan. Ne mulaszd el vasárnapi szentmisédet! Végezz havonta őszinte gyónást! Áldozzál minél gyakrabban! Krisztus az Út, az Igazság és az Élet! Lobogója alatt célba érsz!
Gondolatok a szentáldozásról „Mindazt, amit az én nevemben kértek az Atyától, Ő megadja nektek“. Soha nem gondoltunk volna arra, hogy Istentől saját Fiát kérjük. Amit azonban az ember nem mondhat vagy nem tud elgondolni, s amire soha nem mert volna vágyódni, Isten a maga nagy szeretetében kimondta, elgondolta és teljesítette. Soha nem merészeltük volna azt mondani Istennek, hogy adja halálra Fiát értünk, hogy adja nekünk eledelül a testét, és italul a vérét! Amikor Urunk lakást vesz egy lélekben, boldog, hogy eltöltheti örömmel és boldogsággal. Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók. Igaz, nem vagytok azok, de szükségtek van Őrá. Ha az Úr méltó voltunkra gondolt volna, soha nem alapította volna meg a szeretet szentségét, mivel arra senki a világon nem méltó; Ő akkor szükségleteinkre gondolt, arra, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá. Ha nem járulunk szentáldozáshoz, olyanok vagyunk, mint az az ember, aki éhen hal a gazdagon megterített asztal mellett. Vianney Szent János alapján 2
(folytatás a 6. oldalról)
Fészek és bölcső szétverni. A harkály elgondolása és kivitelezése mindenesetre nem rossz. A fészket kívülről a falánk állatokkal, belülről pedig az anya kiszámíthatatlan kedélyállapotával szemben biztosította. Az apának mégsem róhatjuk fel, hogy hideg, számító, mert párja táplálása és szórakoztatása érzelmességéről és gondosságáról tanúskodik. Afrikában és India őserdeiben egyes madárfajták hasonló leleményességgel építik fészküket. Mi kizártnak tartjuk a tapasztalatcserét! A madarak nem versengnek abban, ki mit talált fel először, mert a szabadalmaztatási iroda számukra nem tart nyitva, ők pedig századokon keresztül a legkevésbé sem fáradoztak azon, hogy felfedezéseikkel tovább javítsák életkörülményeiket. Amit csinálnak, az tökéletes munka – de attól egy lépést sem tesznek tovább. Más madárfajok szabói jártasságukkal tűnnek ki. Egyes légykapók a mocsarak menti nagylevelű növényeket használják fel fészekkészítésre. A hím és a nőstény közös erővel tolják egymáshoz a leveleket, majd szalmaszállal, gyökerekkel és pókhálóval afféle táskává ,,varrják'' át őket. Közösen bélelik ki száraz fűvel, tollal, szalmával... Valóságos mestermunka, ahogyan csőrükkel átlyukasztják a levelet, és
áthúzzák a fűszálakat a lyukacskákon. Ez aztán varrás a javából! Egyes madarak fűszállal, szalmaszállal szövik át fészküket, mintha tudatosan törekednének egy-egy szövési mintára. Sőt a minta elárulja, melyik madárról van szó. Egyes fészkek finom tarisznyaként lógnak le az ágakról, mások korsó vagy tál alakúak. Akadnak olyanok, amelyek a vízen úsznak, és olyanok is, amelyek az emberek táplálékául szolgálnak. Akárcsak az emberek, az állatok is különféleképpen gondoskodnak utódaikról. A különbség csak abban van, hogy az emberek maguk sok módot találtak ki, minden állatfajnál viszont csak egy mód létezik; az emberek évről évre tökéletesítik az újszülöttel kapcsolatos gondoskodás formáját, a madarak viszont évezredeken át őrzik a szokásos eljárást. Ennél különösebb, hogy minden eljárásukban a bölcsesség nyilvánul meg, és hogy megelégedtek a tökéletesség bizonyos fokával. E logika – amely arra ösztönöz bennünket, hogy a fiatalokkal való törődést az értelem és a szeretet megnyilvánulásaként fogjuk fel – vezet rá bennünket arra, hogy az állatvilágban az utódok gondoskodása terén tapasztalt célszerű megoldásokat ne csak az Értelemnek tulajdonítsuk (amelyekre a fenti példák utaltak), hanem a Jóságnak is, amely minden létezőnek az alapja.
„A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A jó Isten ezért növesztette a fákat és a növényeket. Szépen terített asztal ez, ahol minden állat megtalálja a neki való táplálékot. Azonban a léleknek is táplálkoznia kell... Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet zarándokútján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába és elhatározta, hogy önmagát adja neki... Ó, lelkem, mily nagy vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni!“ Vianney Szent János 7
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
Fészek és bölcső Több hónapja nem láttam Bélát, most azonban összetalálkoztunk az utcán. Alig hittem a szememnek. Hatalmas fonott kosarat, bölcsőt cipelt nagy boldogan. Megnősült, s a napokban várja a gyermeke születését. Mutatja a kosarat, miközben meséli, hány üzletet járt sorra, mire rátalált erre a kényelmesre. Nem győzök eleget csodálkozni, mennyire megváltozott. Még fiatalemberként ismertem, és méghozzá milyennek! A felesége pedig, az a Gabriella, akit az úszás- és a kosárlabdaedzések között próbált elfogni, most otthon ül, és puha gyapjúból kis sapkát köt, selyempaplant varr, és gyerekgőgicsélésről álmodozik. Te jó ég, hogy megváltoznak az emberek! A szülői ösztönt természetes jelenségnek tartom. Visszaemlékeztem a hegyvidéki faluban élő Jánosra és Jolánra. Szülői ösztönnel csak selyemtakaró nélküli fonott kosarat készítettek elő. Az öregapó száraz fatörzsből teknőt vájt, a nagyanyó pedig egy régi gyapjútakarót szabdalt szét. Eszük ágába se jutott gumilepedőt vásárolni. Számukra kézenfekvőbb volt a padláson szárított csuhét néhány naponként cserélgetni a gyerek alatt, ahogy a kisborjút szokták almozni. Béla és Gabriella gyermekét kis selyemfüggönyök óvják majd az erős napsugártól. Ha leejti a cuclit, megmossák és fertőtlenítik. János gyermeke a függöny nélküli teknőben nem kap túl sok fényt, mert az öreg faház ablakai egészen kicsik. Ha leesik a padlóra a cucli (ha egyáltalán lesz a 6
kicsinek ilyesmije), a nagyapó felemeli, megtörli a nadrágjában, vagy félreteszi a szájából a pipát, és a szájában ,,fertőtleníti''. Magam elé képzelem a babagondozó eszközök tárát. A koraszülötteknek szánt különleges inkubátorokat, a sterilizált levegőt, a különleges tápszereket... Egyesek olyan műszerekről álmodoznak, amelyek a magzatot már az első hetektől kezdve átvennék, és a születéséig táplálnák. Mekkora különbséget fedezhetünk fel a szülői ösztön megnyilvánulásaiban különböző időkben és különböző égtájak szerint! Nem így az állatoknál. Náluk mindez sokkal tökéletesebb, biztonságosabb, törvényszerűbb és különlegesebb. A fecske (minden előző tapasztalat nélkül), amikor elérkezik az ideje, kis göröngyönként gyűjti a megfelelő sarat, aztán csőre és mellkasa segítségével egyengeti az eresz alatti szilárd fészkét. Előtte nem vizsgálta meg a nedves föld tulajdonságait, soha nem hallott arról, hogy az agyag dorongolással, gyúrással válik szilárdabbá. Akkor hogy jutott eszébe, hogy ügyes csőrével szalma- és szénaszálakat szőjön a sárgöröngyök közé? El kell ismerni, hogy az odúlakó harkály sokkal alaposabb. A hím az agyagot a nyálával keveri, s ezzel az anyaggal körülfalazza a nőstényt, aki a fa odvában ül a tojásokon. Csak akkora nyílást hagy meg rajta, hogy be tudja neki adogatni az élelmet. ő maga viszont a fészek mellett ülve teli torokból énekel, hogy egy kis szórakozással kedveskedjen párjának az unalmas tojásülés idején. ,,Építménye'' annyira szilárd, hogy az ember kalapács nélkül nem tudná Zivko Kustic (folytatása a hetedik oldalon)
Mit vár tőlünk Jézus Szent Szíve? Különösen az ünnepekre, a Jézus-Szíve hónapra áll az intelem, amellyel a feltett kérdésre egy nagyon jelentős Jézus-Szíve tisztelő felel. EUDES SZENT JÁNOS az, akit XI. Pius pápa 1925-ben avatott szentté, s aki hosszú életében a Szent Szív tiszteletének apostola volt (élt 1601 – 1680), amiben Alacoque Szent Margitot is megelőzte. Eudes volt az első, aki a Jézus-Szíve első ünnepét és első zsolozsmáját, valamint első miseszövegét megkomponálta; érdemes meghallgatni, hogyan felel a feltett kérdésre ez a nagy szent. „Négy kötelességünk van Jézus-Szívével szemben. Első az, hogy IMÁDJUK. Imádjuk egész szívünkből, egész erőnkből, mert végtelenül méltó erre az imádásra, hiszen az Isten szíve az a szív, az Isten egyszülött Fiáé, az Isten-emberé. Imádjuk tehát minden teremtmény nevében, amely köteles lenne őt imádni, ajánljunk fel neki minden imádást, amelyet valaha elvégeztek, a földön és az égben. A második az, hogy DICSÉRJÜK, áldjuk, dicsőítsük, és köszönetet mondjunk ennek a végtelenül bőkezű szívnek, minden szeretetéért. A szeretetért, amellyel mennyei Atyja iránt viseltetik, amellyel szent édesanyja iránt, minden angyal, minden szentek, minden teremtmény iránt viseltetik, különösen amellyel bennünket szeret. Ugyanezt tesszük minden adományáért, amelyek a kegyelemnek ennek a végtelen tengeréből széjjeláradtak minden teremtményre, különösképpen mireánk. A harmadik az, hogy BOCSÁNATOT KÉRJÜNK ettől a jóságos Szívtől mindazért a fájdalomért, szomorúságért, szorongásért, amelyet a mi vétkeinkért elszenvedett, és engesztelés gyanánt ajánljuk fel neki mindazt az örömöt, amelyet mennyei Atyjától, szent anyjától kapott és mindattól a sok szívtől, amely hűséges lángolással szerette őt, és iránta való szeretetből fogadjunk el kezéből minden bánatot, szomorkodást és csapást, amely valaha érhet minket. A negyedik az, hogy szívünkből és nagyon erősen SZERESSÜK ezt az annyira szeretetre méltó Szívet, és szeressük mindazoknak nevében, akik nem szeretik Őt, és felajánljuk neki mindazt a szeretetet, amely a hozzá tartozó szívek mélyén valaha kélt.“
Istenünk, Te hívtál bennünket az életbe; Te nyitottál kaput a világ színei felé szemünk által; Te engedted meg, hogy halljam a természet szavának varázslatos hangját, hogy átéljem az illatok és ízek szimfóniáit; Te adtál szívet, hogy megérezzem és szeressem a másik embert, Te adtál értelmet, hogy lelki szemekkel is lássak és értsek. Te adtál akaratot a jó, a szép, a boldogság utáni ellenálhatatlan törekvésre. Nem a sötétségre és nem a halálra, hanem az életre teremtettél bennünket. Vezess, Uram, kezemnél fogva a teljes fény és az el nem múló boldogság felé! Newman 3
Szemtől-szembe a szent Antal ereklyével
Több héten át az ország különböző templomában "különös vendég'' tett látogatást. A képen látható ereklyetartóban szent Antal közel nyolcszáz éves állcsontja volt látható. Isten különleges érdeme, hogy a "Csodatevő'' a székelyek Mária kegyhelyére, Csíksomlyóra is ellátogatott. A többezer ember, aki várta, s akik a másfél nap alatt megérinthették az ereklyét, töretlen bizalommal és hittel tették azt. Kisgyermek, akit anyja emelt fel az ereklye magasságába, hittel rebegte el kicsiny imáját. Látva őt, önkéntelenül is felvetődött a kérdés, vajon miért kéri a közbenjárását? Talán a családja egységéért, a mindennapi kenyérért, vagy éppen azért, hogy egyszer ő is "nagyra nőjön'' s népünknek, egyházunknak hű tagja legyen. Iskolások, kis- és nagyiskolások álltak meg. Kitaláltam, mit kértek. Sikeres befejezést, sikeres felvételit. Merem remélni, azért is szállt el közbenjáró ima, hogy az életük sikeres, Istennekembernek tetsző élet legyen. Gondterhelt apukák, anyukák léptek a "Csodatevő" ereklye elé. Próbáltam megfejteni, vajon mit takarnak a gond-barázdák arcukon? Talán gond a mindennapi kenyér, vagy a kisemmizettség, megaláztatás, munkanélküliség, omladozó családi élet, vagy a kivándorlás gondolata vágta a barázdákat? Nem tudhatom. Azonban egy furcsa gondolat motoszkált a fejemben: Vajon hányan tudatosították a szent ének szavait: "elveszítettük az utat az égbe", s ez félelemmel, rettegéssel, csüggedéssel és kilátástalansággal tölt el. Hányan kérték azért a szent segítségét, hogy az iránytűt, az elveszítettet, az eldobottat, elhagyatottat segítsen megkeresni, hogy megtaláljuk az Utat - Jézust - a meggyalázott, megtaposott Igazságot s újra életünk legyen. Nem láttam a hívek lelkébe, de hiszem, hogy sokan kérték ezt a nagy kincset is, az "elveszített iránytűt" s a szent közbenjárására meg is találták-találják. Öregek, a nap hevétől s az élet terhétől meggörnyedt székely anyókák és apókák tipegtek a sorban. Talán hosszú életüknek, kereszthordozásuknak a legszebb ünnepe volt ez. Meg vagyok győződve, már nem sikert, házat, szerencsét, a perek meg-
4
nyerését vagy egészséget kértek a "Közbenjárótól" - hanem azt, amit a költő így fejez ki: "A készen-vagyra azt felelni: készen" - a jó halál kegyelmét, hogy úgy tudjanak tanulni az életből, mint a nagy szent, szentül: Istent dicsőítve, akaratát elfogadva, áldását kérve és véve. Lassan én is "sorra kerültem", s ott álltam a Szent előtt. Semmi mást nem kértem, csak azt, hogy "Isten kegyelme bennem ne legyen hiábavaló". Hiszem, hogy a "Nagy csodatevő " kiesdi ezt számomra. A rámbízottakért pedig a következő ősi imával könyörögtem: Ha kívántok nagy csodákat Szent Antalhoz menjetek, Ha szenvedtek bajt, aggságot Gyámolt tőle kérjetek. Soha azon ínség, tévely, Sem a vétek nem fogott Akit Antal szent kezével Pajzsa alá fogadott. Intésére a tengernek Csillapodnak habjai, S a kárvallott jó embernek Megkerülnek javai. A bilincsek szétszakadnak, A veszély is elsimul, A csapások ellankadnak És az áldás bőven hull. Légyen áldás az Atyának A mennybéli trónuson, Légyen áldás szent Fiának, Most és minden korokon. Légyen áldás a Léleknek, Ki lelkünket szenteli: Vegye bérét a mennyeknek, Ki Szent Antalt tiszteli.
Az ima szövegét Giuliano da Spira ferences barát írta közvetlenül a csodák Szentjének halála után, még a XXI. század emberei is hittel imádkozzák. Szabó Lajos - plébános
5
Szemtől-szembe a szent Antal ereklyével
Több héten át az ország különböző templomában "különös vendég'' tett látogatást. A képen látható ereklyetartóban szent Antal közel nyolcszáz éves állcsontja volt látható. Isten különleges érdeme, hogy a "Csodatevő'' a székelyek Mária kegyhelyére, Csíksomlyóra is ellátogatott. A többezer ember, aki várta, s akik a másfél nap alatt megérinthették az ereklyét, töretlen bizalommal és hittel tették azt. Kisgyermek, akit anyja emelt fel az ereklye magasságába, hittel rebegte el kicsiny imáját. Látva őt, önkéntelenül is felvetődött a kérdés, vajon miért kéri a közbenjárását? Talán a családja egységéért, a mindennapi kenyérért, vagy éppen azért, hogy egyszer ő is "nagyra nőjön'' s népünknek, egyházunknak hű tagja legyen. Iskolások, kis- és nagyiskolások álltak meg. Kitaláltam, mit kértek. Sikeres befejezést, sikeres felvételit. Merem remélni, azért is szállt el közbenjáró ima, hogy az életük sikeres, Istennekembernek tetsző élet legyen. Gondterhelt apukák, anyukák léptek a "Csodatevő" ereklye elé. Próbáltam megfejteni, vajon mit takarnak a gond-barázdák arcukon? Talán gond a mindennapi kenyér, vagy a kisemmizettség, megaláztatás, munkanélküliség, omladozó családi élet, vagy a kivándorlás gondolata vágta a barázdákat? Nem tudhatom. Azonban egy furcsa gondolat motoszkált a fejemben: Vajon hányan tudatosították a szent ének szavait: "elveszítettük az utat az égbe", s ez félelemmel, rettegéssel, csüggedéssel és kilátástalansággal tölt el. Hányan kérték azért a szent segítségét, hogy az iránytűt, az elveszítettet, az eldobottat, elhagyatottat segítsen megkeresni, hogy megtaláljuk az Utat - Jézust - a meggyalázott, megtaposott Igazságot s újra életünk legyen. Nem láttam a hívek lelkébe, de hiszem, hogy sokan kérték ezt a nagy kincset is, az "elveszített iránytűt" s a szent közbenjárására meg is találták-találják. Öregek, a nap hevétől s az élet terhétől meggörnyedt székely anyókák és apókák tipegtek a sorban. Talán hosszú életüknek, kereszthordozásuknak a legszebb ünnepe volt ez. Meg vagyok győződve, már nem sikert, házat, szerencsét, a perek meg-
4
nyerését vagy egészséget kértek a "Közbenjárótól" - hanem azt, amit a költő így fejez ki: "A készen-vagyra azt felelni: készen" - a jó halál kegyelmét, hogy úgy tudjanak tanulni az életből, mint a nagy szent, szentül: Istent dicsőítve, akaratát elfogadva, áldását kérve és véve. Lassan én is "sorra kerültem", s ott álltam a Szent előtt. Semmi mást nem kértem, csak azt, hogy "Isten kegyelme bennem ne legyen hiábavaló". Hiszem, hogy a "Nagy csodatevő " kiesdi ezt számomra. A rámbízottakért pedig a következő ősi imával könyörögtem: Ha kívántok nagy csodákat Szent Antalhoz menjetek, Ha szenvedtek bajt, aggságot Gyámolt tőle kérjetek. Soha azon ínség, tévely, Sem a vétek nem fogott Akit Antal szent kezével Pajzsa alá fogadott. Intésére a tengernek Csillapodnak habjai, S a kárvallott jó embernek Megkerülnek javai. A bilincsek szétszakadnak, A veszély is elsimul, A csapások ellankadnak És az áldás bőven hull. Légyen áldás az Atyának A mennybéli trónuson, Légyen áldás szent Fiának, Most és minden korokon. Légyen áldás a Léleknek, Ki lelkünket szenteli: Vegye bérét a mennyeknek, Ki Szent Antalt tiszteli.
Az ima szövegét Giuliano da Spira ferences barát írta közvetlenül a csodák Szentjének halála után, még a XXI. század emberei is hittel imádkozzák. Szabó Lajos - plébános
5
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
Fészek és bölcső Több hónapja nem láttam Bélát, most azonban összetalálkoztunk az utcán. Alig hittem a szememnek. Hatalmas fonott kosarat, bölcsőt cipelt nagy boldogan. Megnősült, s a napokban várja a gyermeke születését. Mutatja a kosarat, miközben meséli, hány üzletet járt sorra, mire rátalált erre a kényelmesre. Nem győzök eleget csodálkozni, mennyire megváltozott. Még fiatalemberként ismertem, és méghozzá milyennek! A felesége pedig, az a Gabriella, akit az úszás- és a kosárlabdaedzések között próbált elfogni, most otthon ül, és puha gyapjúból kis sapkát köt, selyempaplant varr, és gyerekgőgicsélésről álmodozik. Te jó ég, hogy megváltoznak az emberek! A szülői ösztönt természetes jelenségnek tartom. Visszaemlékeztem a hegyvidéki faluban élő Jánosra és Jolánra. Szülői ösztönnel csak selyemtakaró nélküli fonott kosarat készítettek elő. Az öregapó száraz fatörzsből teknőt vájt, a nagyanyó pedig egy régi gyapjútakarót szabdalt szét. Eszük ágába se jutott gumilepedőt vásárolni. Számukra kézenfekvőbb volt a padláson szárított csuhét néhány naponként cserélgetni a gyerek alatt, ahogy a kisborjút szokták almozni. Béla és Gabriella gyermekét kis selyemfüggönyök óvják majd az erős napsugártól. Ha leejti a cuclit, megmossák és fertőtlenítik. János gyermeke a függöny nélküli teknőben nem kap túl sok fényt, mert az öreg faház ablakai egészen kicsik. Ha leesik a padlóra a cucli (ha egyáltalán lesz a 6
kicsinek ilyesmije), a nagyapó felemeli, megtörli a nadrágjában, vagy félreteszi a szájából a pipát, és a szájában ,,fertőtleníti''. Magam elé képzelem a babagondozó eszközök tárát. A koraszülötteknek szánt különleges inkubátorokat, a sterilizált levegőt, a különleges tápszereket... Egyesek olyan műszerekről álmodoznak, amelyek a magzatot már az első hetektől kezdve átvennék, és a születéséig táplálnák. Mekkora különbséget fedezhetünk fel a szülői ösztön megnyilvánulásaiban különböző időkben és különböző égtájak szerint! Nem így az állatoknál. Náluk mindez sokkal tökéletesebb, biztonságosabb, törvényszerűbb és különlegesebb. A fecske (minden előző tapasztalat nélkül), amikor elérkezik az ideje, kis göröngyönként gyűjti a megfelelő sarat, aztán csőre és mellkasa segítségével egyengeti az eresz alatti szilárd fészkét. Előtte nem vizsgálta meg a nedves föld tulajdonságait, soha nem hallott arról, hogy az agyag dorongolással, gyúrással válik szilárdabbá. Akkor hogy jutott eszébe, hogy ügyes csőrével szalma- és szénaszálakat szőjön a sárgöröngyök közé? El kell ismerni, hogy az odúlakó harkály sokkal alaposabb. A hím az agyagot a nyálával keveri, s ezzel az anyaggal körülfalazza a nőstényt, aki a fa odvában ül a tojásokon. Csak akkora nyílást hagy meg rajta, hogy be tudja neki adogatni az élelmet. ő maga viszont a fészek mellett ülve teli torokból énekel, hogy egy kis szórakozással kedveskedjen párjának az unalmas tojásülés idején. ,,Építménye'' annyira szilárd, hogy az ember kalapács nélkül nem tudná Zivko Kustic (folytatása a hetedik oldalon)
Mit vár tőlünk Jézus Szent Szíve? Különösen az ünnepekre, a Jézus-Szíve hónapra áll az intelem, amellyel a feltett kérdésre egy nagyon jelentős Jézus-Szíve tisztelő felel. EUDES SZENT JÁNOS az, akit XI. Pius pápa 1925-ben avatott szentté, s aki hosszú életében a Szent Szív tiszteletének apostola volt (élt 1601 – 1680), amiben Alacoque Szent Margitot is megelőzte. Eudes volt az első, aki a Jézus-Szíve első ünnepét és első zsolozsmáját, valamint első miseszövegét megkomponálta; érdemes meghallgatni, hogyan felel a feltett kérdésre ez a nagy szent. „Négy kötelességünk van Jézus-Szívével szemben. Első az, hogy IMÁDJUK. Imádjuk egész szívünkből, egész erőnkből, mert végtelenül méltó erre az imádásra, hiszen az Isten szíve az a szív, az Isten egyszülött Fiáé, az Isten-emberé. Imádjuk tehát minden teremtmény nevében, amely köteles lenne őt imádni, ajánljunk fel neki minden imádást, amelyet valaha elvégeztek, a földön és az égben. A második az, hogy DICSÉRJÜK, áldjuk, dicsőítsük, és köszönetet mondjunk ennek a végtelenül bőkezű szívnek, minden szeretetéért. A szeretetért, amellyel mennyei Atyja iránt viseltetik, amellyel szent édesanyja iránt, minden angyal, minden szentek, minden teremtmény iránt viseltetik, különösen amellyel bennünket szeret. Ugyanezt tesszük minden adományáért, amelyek a kegyelemnek ennek a végtelen tengeréből széjjeláradtak minden teremtményre, különösképpen mireánk. A harmadik az, hogy BOCSÁNATOT KÉRJÜNK ettől a jóságos Szívtől mindazért a fájdalomért, szomorúságért, szorongásért, amelyet a mi vétkeinkért elszenvedett, és engesztelés gyanánt ajánljuk fel neki mindazt az örömöt, amelyet mennyei Atyjától, szent anyjától kapott és mindattól a sok szívtől, amely hűséges lángolással szerette őt, és iránta való szeretetből fogadjunk el kezéből minden bánatot, szomorkodást és csapást, amely valaha érhet minket. A negyedik az, hogy szívünkből és nagyon erősen SZERESSÜK ezt az annyira szeretetre méltó Szívet, és szeressük mindazoknak nevében, akik nem szeretik Őt, és felajánljuk neki mindazt a szeretetet, amely a hozzá tartozó szívek mélyén valaha kélt.“
Istenünk, Te hívtál bennünket az életbe; Te nyitottál kaput a világ színei felé szemünk által; Te engedted meg, hogy halljam a természet szavának varázslatos hangját, hogy átéljem az illatok és ízek szimfóniáit; Te adtál szívet, hogy megérezzem és szeressem a másik embert, Te adtál értelmet, hogy lelki szemekkel is lássak és értsek. Te adtál akaratot a jó, a szép, a boldogság utáni ellenálhatatlan törekvésre. Nem a sötétségre és nem a halálra, hanem az életre teremtettél bennünket. Vezess, Uram, kezemnél fogva a teljes fény és az el nem múló boldogság felé! Newman 3
(folytatás az első oldalról)
Hány szerencsétlen ember él a földön és legtöbbje kamaszkorában tévútra tért... Azután egy hosszú életen át foltozgatja rongyait és siratja, amit serdülő éveiben ostobán elkönynyelműsködött... Drága Végzős Testvérem! Úgy féltelek, hogy áldozata leszel lélekkufárok üres propagandájának. Elhitetik majd veled, hogy eddig hazug mesék áldozata voltál... „Megmagyarázzák“ neked, hogy papod a világ legnagyobb csalója... „Felszabadítanak és felvilágosítanak“, hogy az életnek egyetlen célja a mindenáron való élvezés, hogy nincs jutalom és nincs büntetés, neked pedig eszed legyen és „használd ki az életet“, mert becsületesnek lenni, tisztának lenni és erényesnek lenni a legnagyobb butaság! Eddig rendszeresen hitoktatásra jártál, ezentúl új oktatóid lesznek, akik elaltatják lelkiismereted. Ennek halálos vége lehet. A Szent Lőrinc folyón, nem messze
a Niagara vízeséstől, egy fiú parti fűzfához kötötte csónakját. Forró nyári nap volt, a fa árnyékában ringó csónakban elaludt. A folyó árja addig rángatta csónakját, míg vékony lánca eloldódott és sebesen sodorta a csónakot a zuhatag felé. A partról kiáltoztak az emberek, de a fiú aludt, nem hallotta. Már mentők sem siethettek a segítségére. Csak a Niagara pokoli morajlása ébresztette fel... – későn! A tajtékzó zuhatag elnyelte! Csak borzalmas halála pillanatában tért észre, – későn! Végzős Testvéreim! Isten mentsen meg hasonló lélekzuhanástól! Azért imádkozz, ha röviden is, de mindennap! Beszélj Istennel, őszintén komolyan. Ne mulaszd el vasárnapi szentmisédet! Végezz havonta őszinte gyónást! Áldozzál minél gyakrabban! Krisztus az Út, az Igazság és az Élet! Lobogója alatt célba érsz!
Gondolatok a szentáldozásról „Mindazt, amit az én nevemben kértek az Atyától, Ő megadja nektek“. Soha nem gondoltunk volna arra, hogy Istentől saját Fiát kérjük. Amit azonban az ember nem mondhat vagy nem tud elgondolni, s amire soha nem mert volna vágyódni, Isten a maga nagy szeretetében kimondta, elgondolta és teljesítette. Soha nem merészeltük volna azt mondani Istennek, hogy adja halálra Fiát értünk, hogy adja nekünk eledelül a testét, és italul a vérét! Amikor Urunk lakást vesz egy lélekben, boldog, hogy eltöltheti örömmel és boldogsággal. Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók. Igaz, nem vagytok azok, de szükségtek van Őrá. Ha az Úr méltó voltunkra gondolt volna, soha nem alapította volna meg a szeretet szentségét, mivel arra senki a világon nem méltó; Ő akkor szükségleteinkre gondolt, arra, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá. Ha nem járulunk szentáldozáshoz, olyanok vagyunk, mint az az ember, aki éhen hal a gazdagon megterített asztal mellett. Vianney Szent János alapján 2
(folytatás a 6. oldalról)
Fészek és bölcső szétverni. A harkály elgondolása és kivitelezése mindenesetre nem rossz. A fészket kívülről a falánk állatokkal, belülről pedig az anya kiszámíthatatlan kedélyállapotával szemben biztosította. Az apának mégsem róhatjuk fel, hogy hideg, számító, mert párja táplálása és szórakoztatása érzelmességéről és gondosságáról tanúskodik. Afrikában és India őserdeiben egyes madárfajták hasonló leleményességgel építik fészküket. Mi kizártnak tartjuk a tapasztalatcserét! A madarak nem versengnek abban, ki mit talált fel először, mert a szabadalmaztatási iroda számukra nem tart nyitva, ők pedig századokon keresztül a legkevésbé sem fáradoztak azon, hogy felfedezéseikkel tovább javítsák életkörülményeiket. Amit csinálnak, az tökéletes munka – de attól egy lépést sem tesznek tovább. Más madárfajok szabói jártasságukkal tűnnek ki. Egyes légykapók a mocsarak menti nagylevelű növényeket használják fel fészekkészítésre. A hím és a nőstény közös erővel tolják egymáshoz a leveleket, majd szalmaszállal, gyökerekkel és pókhálóval afféle táskává ,,varrják'' át őket. Közösen bélelik ki száraz fűvel, tollal, szalmával... Valóságos mestermunka, ahogyan csőrükkel átlyukasztják a levelet, és
áthúzzák a fűszálakat a lyukacskákon. Ez aztán varrás a javából! Egyes madarak fűszállal, szalmaszállal szövik át fészküket, mintha tudatosan törekednének egy-egy szövési mintára. Sőt a minta elárulja, melyik madárról van szó. Egyes fészkek finom tarisznyaként lógnak le az ágakról, mások korsó vagy tál alakúak. Akadnak olyanok, amelyek a vízen úsznak, és olyanok is, amelyek az emberek táplálékául szolgálnak. Akárcsak az emberek, az állatok is különféleképpen gondoskodnak utódaikról. A különbség csak abban van, hogy az emberek maguk sok módot találtak ki, minden állatfajnál viszont csak egy mód létezik; az emberek évről évre tökéletesítik az újszülöttel kapcsolatos gondoskodás formáját, a madarak viszont évezredeken át őrzik a szokásos eljárást. Ennél különösebb, hogy minden eljárásukban a bölcsesség nyilvánul meg, és hogy megelégedtek a tökéletesség bizonyos fokával. E logika – amely arra ösztönöz bennünket, hogy a fiatalokkal való törődést az értelem és a szeretet megnyilvánulásaként fogjuk fel – vezet rá bennünket arra, hogy az állatvilágban az utódok gondoskodása terén tapasztalt célszerű megoldásokat ne csak az Értelemnek tulajdonítsuk (amelyekre a fenti példák utaltak), hanem a Jóságnak is, amely minden létezőnek az alapja.
„A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A jó Isten ezért növesztette a fákat és a növényeket. Szépen terített asztal ez, ahol minden állat megtalálja a neki való táplálékot. Azonban a léleknek is táplálkoznia kell... Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet zarándokútján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába és elhatározta, hogy önmagát adja neki... Ó, lelkem, mily nagy vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni!“ Vianney Szent János 7
A szent keresztségben részesült: - Csiszér Abigél, Fábián Kriszta Terézia, Balázs Hunor József, Boros Kriszta Anna (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Pál Róbert - Balázs Zsuzsa, Fábián László Szabolcs Kerekes Rita, Török Lehel Szabolcs - Pál Katalin, Bilibók Béla - Albert Nagy Emese, Tamás László - Zăbet Mária, Török Adolf Antal - Kölcze Annamária (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta:
Új évfolyam 62. szám
A néma éjbe harsogom És abbahagyni sem fogom: A nagy Szív útja megrekedt. A világ béna, bús, beteg. Szeressetek! Szeressetek! Székely László
Lapunk megjelenését a
- Stefán Anna, Fodor Amália, Gábor Teréz, Molnár Mihály, Okos Árpád, Pakucs Margit, Péter Antal (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
2004 június - napisten hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Ballag már a kisdiák, ballag már a „véndiák“
támogatta!
Boldog PIO atya imája a szentáldozás után Maradj velem, Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudom, hogy milyen könnyen elfordulok tőled. Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a te erődre, hogy el ne essek annyiszor. Maradj velem, Uram, mert te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom. Maradj velem, Uram, mert te vagy az én világosságom és nélküled a sötétségben vagyok. Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem a te akaratodat. Maradj velem, Uram, hogy halljam a te hangodat és kövesselek. Maradj velem, Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig veled lenni. Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád. Maradj velem, Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom, hogy a te számodra a vigasz helye, a szeretet fészke legyen. Maradj velem, Jézus, mert már késő van és a Nap lenyugvóban. Múlik az élet, közeledik a halál. Az élet az örökkévalóság, és szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon. Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek, a szenvedések és mennyire szükségem van rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján. Maradj velem, Jézus, mert az élet és a veszedelmek éjszakájában szükségem van rád. Tedd, hogy úgy megismerjelek, mint a tanítványok a kenyérszeléskor, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen a világosság, mely fenntart engem és egyetlen boldogsága legyen szívemnek. Maradj velem, Uram, mert amikor jön a halál, akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is valójában, a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által. Maradj velem, Jézus, nem kérem a te isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a te szentséges jelenlétedet. Maradj velem, Uram, téged kereslek, a te lelkedet, a te szeretetedet, a te irgalmadat, a te szívedet, mert szeretlek téged, és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni téged egész szívemmel itt a Földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban.
Kedves Nyolcadikosok, Tizenkettedikesek! A hajó kifutott a biztonságos révből a nyilt tengerre. Orra mélyen belefúródott a nyugtalanul hánykodó víztömegbe. A hullámok sisteregve, tajtékozva porrázúzódtak a hajó testén. Nemrégen kátrányozták, újrafestették, tündéri szépen fehérlett a tenger kék vizén. Tömzsi kéményét szinte megkoszorúzták karcsú, aranysárga, égbenyúló árbócai. Olyan volt, mint egy fehér menyasszony. Százmilliókat érő rakomámyával büszkén vágott neki a végtelennek látszó víznek. Búcsúztatására megjelentek a mólón a hajó személyzetének rokonai, barátai és kendőt lengetve kívántak jószerencsét szeretteinek. A hajó eltűnt az est homályában. Két nap múlva vihar tört ki a tengeren: fekete éjszakában sziklazátonyok között vergődött a hajó, .... a rettenetes szélrohamban őrjöngő tenger egy sziklához csapta. Nagy recsegéssel oldalára dőlt és úgy maradt, mint egy partravetett, halálrasebzett bálna. Árbócai szétforgácsolódtak, gépezete összetört, rakományát elöntötte a tenger vize, használhatatlanná vált. A szűnni nem akaró hullámverés a hajót ronccsá tördelte, vízből kiálló részeit a nap égette... Kalóz-halászok kifosztották. Milyen szép volt... Milyen erős volt e hajó három nap előtt és mi lett belőle? Kedves Nyolcadikosok, Tizenkettedikesek! Ezt a hasonlatot olvastam valahol rólatok. Osztályotokban sok ilyen élet-hajó fut ki most az élet tengerére. Eddig még legtöbben Krisztus Király lobogója alatt hajóztatok, iránytűtök a szent Szűz, a Tengercsillaga volt. Most legtöbben elhagyjátok keresztény családotok békés mólóját, védett kikötőjét. Lassan eltűnik majd szemetek elől a megmenekülést jelentő világítótorony. Idegenbe szakadtok, idegen befolyás alá kerültök. Hányan fognak közületek célba jutni?... Hányan fognak hajótörést szenvedni?... Osztályodból hány nyolcadikos, tizenkettedikes gondol élete igazi céljára?... Hányan fogják magukat könnyelműen belevetni a fékevesztett szenvedélyek viharába? A kapitány – bár ne Te lennél az – irányt változtat, nem tekint sem Csillagra, sem iránytűre miközben lelke hajótörést szenved. a Hitélet nyomán (folytatása a második oldalon)
8
