Nyírbátor Új évfolyam 132. szám
Angyalos Boldogasszony, egykori minorita templom A templomot Báthory István erdélyi vajda alapította az 1479-es nehezen kivívott kenyérmezei győzelem emlékére, s 1493-ban őt is itt temették el. Ez a dátum egyben az építkezések befejezését is jelentette. A XVI. század végén súlyosan megsérült épület elhagyatott maradt, s csak a XVIII. században állították helyre a visszatérő minoriták, ma ismert formáját megadva. 1834-ben földrengés, 1884ben tűzvész okozott súlyos károkat a templomon. Berendezéséből elsősorban oltárai érdemelnek figyelmet, amelyek a barokk fafaragás legszebb darabjai közé tartoznak. Festményekkel és a minoriták védőszentjeinek szobraival diszített főoltára négy-
2010 április
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A templom déli homlokzata előtt áll a templom alapítójának, Báthory Istvánnak szobra szintes, oromzatán a sátánt legyőző Mihály arkangyal szobra áll. Jelentős még a Szent Anna-, Pócsi- a magyar szentek szobraival diszített Piéta és Passió-mellékoltárak, valamint az 1775-ben készült szószék és a sekrestyeszekrény. Forrás: Középkori templomok a Felső-Tisza-vidékén
Resurrexit Sicut Dixit, Alleluia! Alleluia! FELTÁMADOTT, Mert az Istent lehet üldözőbe venni, de nem lehet eltörölni. Lehet ellene harcolni, de nem lehet legyőzni. Lehet Őt gyűlölni, de nem lehet végleg megölni. Lehet hatalmát semmibe venni, emiatt nem fog elgyöngülni. Lehet létezését tagadni, de emiatt nem fog megsemmisülni. Lehet sírba temetni, de bár sírjára követ hengerítenek, az Isten feltámadását nem lehet megakadályozni. Az emberek csak emlegetik, Isten pedig öröktől-örökké élvezi.
Kedves ólvasóinknak, barátainknak és munkatársainknak kegyelmekben gazdag és kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! Lajos atya és munkatársai A templom hajója a barokk oltárokkal 12
El Greco: Krisztus feltámadása
Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! A Feltámadt Üdvözítő megígérte, hogy velünk marad „mindennap, a világ végéig“. (cf. Mt 28,20) Egyházat alapított, Titokzatos Testét, amelynek Ő a feje, mi pedig tagjai vagyunk. Egyházában folytatja a Megváltás művét. Hét szentséget alapított, azokat az Egyházra bízta, hogy a szentségek közvetítsék a természetfeletti élethez szükséges kegyelmeket a bölcsőtől a sírig. Az Utolsó Vacsorán alapította az Oltáriszentséget (Eucharisztia: tehát szentmiseáldozat és a maradandó Oltáriszentség egyben) és az Egyházi Rendet vagyis a Papságot. Azóta a kettő elválaszthatatlan egymástól: csak ott van érvényes Oltáriszentség, ahol érvényes papság van és fordítva. Az Egyházi Rendet a Szentlélek eljövetelétől, az első pünkösdtől megszakítás nélkül, kézföltétellel adták tovább az apostolok és utódaik. Az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán csak apostolainak mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre“. (Lk 22,19, 1 Kor 11,24) Ezért van különbség az általános „királyi papság“ és a szentségi szolgálati papság között. Az általános papságban minden megkeresztelt részesült. A keresztségben ugyanis vállalja, hogy keresztény életével papi szolgálatot végez Isten dicsőítésére és a lelkek javára. Az Egyházi Rendről ezt írja A Katolikus Egyház Katekizmusa: „Az a szentség, mely által a Krisztustól apostolaira bízott küldetés folytatódik az Egyházban az idők végezetéig. Az Egyházi Rend egyházi testületet jelent, melynek egy különleges konszekrálás (ordinatio) által válik tagjává valaki. E szentelés a Szentlélek különleges ajándéka által szent hatalom gyakorlását teszi lehetővé Krisztus nevében és az Ő tekintélyével Isten népe szolgálatára.“ (322. és 323. kérdés, in: KEK Kompendiuma, Budapest 2006,112-113.) A pap a hívekért van. A papszentelésben hatalmat kapott, de azt Krisztus példájára szolgálatként kell gyakorolnia. Ebben a szolgálatban rászorul a hívek támogatására. Tudjátok, hogy Szentatyánk, XVI. Benedek pápa meghirdette a Papság évét (2009. június 19-től 2010. június 11ig, Jézus Szentséges Szíve főünnepe nyitja és zárja). Ebből az alkalomból Stephan Turnovszky bécsi segédpüspök úr gyönyörű elmélkedést közölt, hogy mit tehetnek, és mit kell tenniük a 2
híveknek papjaikért. (Was können wir tun, um Priester zu unterstützen? Weihbischof Stephan Turnovszky Wien, in: Hirten nach Deinem Herzen. Priesterliche Berufung, Radio Maria Wien 2009,102-104.) Ezt foglalom össze röviden a következőkben. 1. A híveknek elsősorban imádkozniuk kell papjaikért. A pap is sokat imádkozik a rábízottakért, de ő is rászorul arra, hogy a hívek imádkozzanak érte. Csak a mennyországban fogjuk igazán felismerni, hogy mennyire a mások értünk ajánlott imája tartott meg bennünket. Szép szokás megtartani a papok első szombatját, amelyen papokért és papi hivatásokért imádkoznak. Isten ad mindig elegendő hivatást, csak az elvilágiasodott, vallását nem gyakorló családban elfojtják fiataljainkban a hivatás szavát, vagy éppen az a gyermek nem születik meg, akinek Isten hivatást adott volna! 2. A hívek éreztessék papjukkal, hogy igénylik szolgálatát. A papi állhatatosság nagy támasza, ha látja, ma is szükség van rá, ma is igénylik, hogy közvetítse a kegyelmeket, amelyeknek kiszolgáltatását az Egyház reá bízta. Mivel a papszentelés után is ember marad a pap, gyengeségei is vannak. A jó tanítvány elfedi mesterének emberi hibáit, megvédi a rágalmakkal szemben is. 3. A pap is rászorul arra, hogy segítsenek munkájában. Egyedül képtelen mindennek eleget tenni. A hívek háromféleképpen is segíthetnek a lelkipásztori munkában: a) Tehetségük, „karizmájuk“ szerint vegyenek részt a lelkipásztori munkában, pl. betegek látogatása, felkészítése a szentségek felvételére stb. b) Segítsék papjukat a plébánia közigazgatási ügyeiben, pl. a könyvelésben stb. c) Gondoskodjanak arról, hogy a plébánia otthonos legyen. A papi nőtlenség prófétai jel a mai világban is. Nagy segítség a pap számára a valóban Egyházát szolgáló házvezetőnő. 4. Az Úr Jézusnak mint igaz Istennek és igaz Embernek barátai is voltak, pl. Lázár. Az őszinte barátság ápolása segíti a papot a magány és érzelmi világ helyes ápolásában. Természetesen itt meg kell őrizni mind a papnak, mind a hívőnek a kellő közelséget és a tisztes távolságot, mert az egy családdal folytatott kizárólagos barátság rontja a lelkipásztori pártatlanságot.
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Szent György vértanú
A szent keresztségben részesültek: – Biszak Renáta, Hágel Ottó István, Hágel Ralph László.
Az Úr hazahívta: – Pál Miklós, Germányi Margit, Tamás Gizella, Kórodi Imre, Luncz Lajos.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Soubirous Szent Mária Bernadett szűz Április 16 1844-ben született, szülei molnárok voltak, és a legnagyobb szegénységben élő, hatgyermekes család legidősebb gyermeke volt. Bernadettnek 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massabielle-i barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen „Hölgy“ ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: „Imádkozz a bűnösökért!“ - „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!“ - felszólítására a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és ma a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye. A látomások után sokat szenvedett, leghőbb vágya volt, hogy kolostorba vonulhasson. 1868-ban fölvételt nyert a nevers-i Iskola- és Szeretet-nővérek közé. 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!“ 1925-ben boldoggá, 1933ban szentté avatták.
www.katolikussepsi.ro
Április 24 A IV. században halt vértanúhalált Lyddában, amelynek nevét rövidesen Georgiopoliszra változtatták. Életének eseményeiről számos legenda tudósít. Kappadókiából származó katonatiszt, aki édesanyja hatására lett keresztény. A görög egyház a nagy katonaszentek között tartja nyilván, akiket díszes katonaruhában ábrázolnak. Szent György zászlótartó volt, így kiemelkedő szerepe volt köztük. Palesztinában a IV. században, Rómában az V. században van már temploma. Tisztelete nagyon gyorsan elterjedt, és a középkorban Európa-szerte virágzott. Számos város nevében is viseli nevét, és uralkodócsaládok tagjai védőszentjüknek tekintették. Ugyancsak különböző lovagi és nemesi rendek, de egyes népek is védőszentjüknek tartották. Liturgikus ünneplése a középkorban egyenrangú volt a karácsonyéval. 683-tól április 23-án ünnepelték Rómában, nálunk Szent Adalbert ünnepe miatt ezen a napon emlékezünk rá. Sárkányölőként való ábrázolása ugyancsak középkori eredetű, amikor Krisztus erejében bízva legyőzte a sátánt és megmentett egy várost a rettegéstől. Verbényi István
Segítse Ön is adója 2 %-val
A Pro Populo egyesületet! Útmutató a 230-as űrlap kitöltéséhez: Denumirea entitate nonprofit: Asociatia Pro Populo Codul de identificare fiscala: 18133832 Cont bancar (IBAN): RO84BTRL01501205458374XX Banca TRANSILVANIA Űrlapot a plébánián is igényelhet! 11
Nagypénteki mese George Thomas plébános volt New England egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog történni. A plébános elkezdte a prédikációt: „Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: – Na, mit viszel magaddal? – Csak ezt a három vacak madarat — felelte. – Aztán mit akarsz csinálni velük? — kérdeztem. – Hazaviszem őket és szórakozom velük — felelte. – Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom. – De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? – Ó, van otthon két macskánk — mondta a fiú —, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: – Fiam, mennyit kérsz a madarakért? – Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. – Mennyit akarsz értük? — kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt és odaadtam neki. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat. Miután Thomas plébános elmondta a kalitka 10
történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: „Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és így dicsekedett: – Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek lesznek! – Mit fogsz csinálni velük? — kérdezte Jézus. – Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; hogy találjanak fel fegyvereket és bombákat és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni — mondta a Sátán. – Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? – Megölöm őket! — felelte a Sátán. – Mennyit kérsz értük? — érdeklődött tovább Jézus. – Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked! – Mennyit kérsz? — kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: – A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: – Megegyeztünk! – aztán kifizette az árat...“ Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.
5. Ki mer szólni papjának vagy püspökének, ha helytelenül járt el? Pedig a pap erre is rászorul, hogy a tisztelet megtartásával tapintatosan figyelmeztessék hibáira, amelyek zavarnák a híveket. Az életszentségre törekvő pap – mint minden keresztény – hálás a jóakaratú figyelmeztetésért. (cf. Péld 17,10: „Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.”) Magától értetődik, hogy a pap elsőrendű munkatársai az egyházközség fizetett alkalmazottai vagy önkéntes segítői: a kántor, az egyháztanács, lelkipásztori kisegítők, a hittanárok és hittanárnők, a házvezetőnő, a sekrestyés, a harangozó, a temetőőr és mások. Az egyházközségi ügyintézésben a hívek választása és a főpásztor kineve-
zése után, az Egyháztanácsra hárul a legtöbb feladat és felelősség, de minden hívő megtalálhatja annak módját, hogy segítse papját munkájában. Ezeket szerettem volna figyelmetekbe ajánlani, hogy felelősséget érezve Papjaitok iránt, mindenben segítségükre legyetek küldetésük megvalósításában. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2010. április 4-én, Urunk Feltámadásának főünnepén. †György s.k. érsek
A feltámadás csendje Kiben mit idéz fel ez a szó: „feltámadás“? Temetők kapubejáratának feliratát? A természet újraéledését a téli dermedtség után? Rövidre szabott biológiai életünk meghosszabbítását? Túlvilági igazságszolgáltatást, amely felülírja az evilági igazságtalanságokat, rendet teremt összekuszálódott földi sorsunkban? Jézus feltámadása felülmúl és felülír minden emberi elképzelést. Először is beteljesíti az ő életét és halálát. A szó eredeti értelmében: teljessé teszi - minden várakozásunkat és elképzelésünket felülmúlóan. Nem múló földi léte hosszabbodik meg némi ráadás-idővel. Nem pusztán rehabilitálják egy mennyei följebbviteli bíróságon. Még csak nem is egyszerűen egy túlvilági lét távlatát nyitja meg. Nem csupán azt bizonyítja, hogy az élet nem ér véget a halállal, hogy a földi események összevisszasága egy magasabb létben harmóniába rendeződhet. Távozása nem látványos: Isten világa, amelybe átlépett, nem mérhető földi nagyságrendekkel. Feltámadásával Isten „meleg csöndjébe“ húzódik vissza, de nem azért, hogy viszontagságos földi kalandjáról megfeledkezzen, hanem hogy a Szentháromság „fészekcsöndjét“ visszavonhatatlanul beléültesse a világ „hideg tumultusába“. Simone Weil mondata: „Az embernek meleg csend kell, és hideg tumultust adnak neki“. Pilinszky János
hozzáteszi: „Nos, pontosan ez a ’meleg csend’: Isten dicsőségének, föltámadásának, eljövetelének és minden egyes látogatásának elvéthetetlen ismertetőjegye. Pontos ellentéte annak a ’hideg tumultusnak’, amit az ember oly gyakran kap, s amit maga is olyan esztelen módon hajszol“. A feltámadás belülről változtatta meg az ember történelmét — az egyesekét és az egész emberiségét. A kereszthalált halt Feltámadottban megmutatkozik az élet valódi célja és értelme: csak együtt és egymásért lehetséges embermódon élni, abban a szeretetben, amely Istenből származik, és amely Jézus feltámadása óta végérvényes és kiirthatatlan részévé lett a történelemnek. A világot Isten a semmiből teremtette, vallják a teológusok. Valójában szeretetének meleg csendjéből alkotta meg, és oda vár haza minden egyes embert. Jézus feltámadása megmutatja, hogyan tehető lakhatóvá, otthonosabbá ez a föld, és merre van a hazatérés útja. Életét utolsó cseppig szétosztogatta az emberek között: egészen feláldozta önmagát értük, teljesen ajándékká vált. E halálba tartó megsemmisülés azonban az isteni lét új dimenzióit nyitja meg már itt a földön: az ember csak szeretetben válhat önmagává, léte csak az együtt- és egymásért létben válhat teljessé: tartalmában és tartamában egyaránt. Lukács László 3
Húsvét titka, ahogyan a nagyhét folyamán átéljük Ujabban mind többször olvashatunk katoli- igazán, aki előre átéli önmaga feltámadásának a kus újságokban „húsvét“ helyett „paszha“ ün- valóságát, melynek hitünk ténye és Krisztus győnepről, mintha ez az idegen szó többet mondana, zelme az alapja. Ezért mond sokat az élő hitű mint a megszokott „húsvét“ kifejezés. A keresz- keresztény embernek a „paszha“ szó. Azzal, hogy tény közösség azonban alig ismeri ezt a szót. Vajon egy idegen szóval jelöljük legnagyobb ünnepünket, szükséges és helyes-e ezt a kifejezést használnunk bizonyos mértékben kifejezzük azt is, hogy titoka húsvét szó helyett? zatos valóságot ünnepelünk. Nyelvi szempontból – A magyar „húsvét“ szó olyan gyakorlati el- azonban nagyon is vitatható volna, hogy helyes-e a nevezés, amellyel népünk a külső böjti fegyelem meglevő „húsvét“ szót másikkal felcserélni. megszűnését és az újbóli hús– Ezek szerint egészen fogyasztást jelölte, tehát másképpen kellene húsvét lénagyon is e világi mozzanatot. nyegét felfognunk, mint ahoMás népek a „húsvét“ szó gyan erre a múltban rászokhelyett a feltámadás ünnepétunk. Hogyan lehetne a hívek nek nevezik kereszténységünk tudatában kifejleszteni azt a központi örömünnepét. Az eregondolatot, amit a paszha szó deti héber kifejezés: a „fáze“, jelöl? Ha nincs is rá olyan kiés a görög szó: a „paszha“ fejezésünk, amellyel nyelvünkátmenetet jelent. re lefordíthatnánk, nem tűnikAz ószövetségi zsidó nép e nagyon is szükségesnek, fő ünnepe volt a fáze, vagyis a hogy ne csak Jézus történelmi paszha, az egyiptomi fogságfeltámadását ünnepeljük, ahoból való szabadulás emlékgyan ezt eddig tettük? ünnepe. Erre utal az ünnep hé– A feltámadás ünnepét a ber és görög neve, amely mint maga teljességében csak a mondottuk, átmenetet jelent, nagyhéttel egybekapcsoltan t.i. a szolgaság földjéről a szaülhetjük meg, helyesebben: badság földjére. De arra is emélhetjük át. Csak az a kelékeztette a zsidókat, hogy az resztény képes vallási húsvéÚr öldöklő angyala az ő házaitolásra, aki mintegy beleolvad Fényes angyal hirdeti, kat elkerülte, amikor az egyipa nagyheti gondolatokba, elmétomiak elsőszülötteit halállal Jézust sír már nem fedi, Alleluja lyül közösségének a hangulasújtotta. (Móz. II. 12, 12). tában. Egyénileg szinte leheNapjainkban a keresztény Nyugat szívesen tetlen húsvétolni. A húsvétolás alapfeltétele, hogy használja a paszha szót, mert e kifejezéssel sokkal tudatunkban hordozzuk keresztény közösségi többet kíván mondani, mint egyszerűen azt, hogy a mivoltunkat, ami tulajdonképpen nem más, mint Megváltó Jézus feltámadt a halálból. Húsvét nem- egyénenkénti beleoltódásunk Krisztusba. Ennek csak Jézus feltámadásának az ünnepe, hanem ép- az egybekapcsolódásnak az átélését nyújtják a pen megváltói szeretetéből, mely őt értünk a nagyheti szertartások, különösképpen a virrasztás. keresztfára szegezte, a mi feltámadásunk előre ünA virágvasárnapi szertartás központjában a neplése is. Ahogyan beszélni szoktunk arról, hogy körmenet áll. A barkákat hordozó, menetelő hívek nagypénteken Krisztus halálába beleoltódva kell Isten népét jelentik, melynek e világon nincs álbennünk meghalnia a bűnös embernek, úgy be- landó maradása, hanem útban van az örök élet szélünk húsvét ünnepével arról, hogy a halált felé. Isten népe ugyanúgy halad az örök haza felé, legyőző Megváltóval együtt a keresztség által ré- amint a választott nép menetelt élén Mózessel az szesei lettünk a feltámadásnak. Húsvétolni az tud ígéret Földjére. A mi Mózesünk, aki a megígért 4
A könyvünkről – tizenötödik rész – Értsék, mi különbség van a katolikus és a protestáns kiadás közt, mi az emberi bevezető, hol kezdődik a szent szöveg, mire jó a lábjegyzet. Talán a leghálásabb forma, ha minden összejövetelen, bizonyos rendben, mindenről szó esik. Ez azért is sikeres, mert a kezdő is figyel, a haladó is elmélyül. Több korosztályt szólítunk meg igen színes, érdekes mondanivalóval. Nagyobb helyeken, igényesebb közösség esetén akár két csoportra is oszthatjuk a résztvevőket. A kezdőknek jutna több bevezető és változatosság, a gyakorlottabbak kaphatnák a speciális olvasási-kutatási programokat, számos elmélyítő csenddel, imával. A kezdők esetében egy bibliás este így alakulhatna: 15 perc általános bevezető, 15 percben egy konkrét könyv ismertetése, 20 perc egzegézis, vagyis lassú, sorról sorra haladó szövegértelmezés, végül 10 perc játékos feladat-megbeszélés, illetve kiértékelés. c.) Az általános bevezetésnél nyugodtan feltételezhetjük, hogy a „báránykáink” a mostani nagy magyar „legelőről” jöttek. Ez azt jelenti: ha esetleg tudnak is valami keveset, azt is rosszul tudják. A megbeszéléseinket, oktatásainkat sohasem a nulláról kell kezdenünk, hanem mindig a mínuszból. Ellenszenveket, előítéleteket oszlatunk, miközben felkeltjük a csendes kíváncsiságot, majd a lobogó érdeklődést. Az egyszerű polgár néha akkor kap észbe egy szellemi értékkel szembesülve, ha felfogja, az mibe is kerül neki. A kumráni barlangok szenzációs leleteit, abszolút kívülállók esetén, meg lehet közelíteni ilyen profánul is: az 1947-ben megtalált kétezer éves tekercset a beduin gyerek eladta „öt pénzért”, a tudós megvette a régiségkereskedőtől ötszázért, tőle a Régészeti Intézet megszerezte ötezerért, majd továbbadta a pátriárkának – mondjuk ötvenezerért, végül az izraeli állam 1954-ben a 7 és fél méteres Izajás-tekercsért fizetett állítólag kétszázötvenezer dollárt. Nekik megért ennyit. Nekünk meg még mérhetetlenül többet is, hiszen Izajást tartjuk az Ószövetség evangélistájának. Jézusról jövendölt, aki nem 30 ezüstöt (Mt 26,15), hanem az egész világnál is többet (Mt 16,26) ért.
Ez a kincs most a kezünkben van. Ha meg még azt is összeszámlálnánk, hány írót, festőt, zeneszerzőt ihlettek alkotásra az örök értékű történetek, a mély értelmű gondolatok, elvesznénk az adatok tengerében. Ma már a teljes Szentírás, vagy annak részlete földünk valamennyi nyelvén olvasható. A különböző kiadásokat a frankfurti nemzetközi könyvvásáron sok éve óriási érdeklődés kíséri. Azt mondják, a vele foglalkozó szaktudomány ötven éve szakadatlan forradalomban izzik. Amióta alkalmazzák a légi fényképezést, azóta felgyorsultak a régészeti kutatások. Nagy magasságból feltűnően árulkodik a gyep elszíneződése, ha alatta romok rejlenek. Rég elfelejtett városokra bukkantak, teherautó-számra találtak írásos leleteket. Néhol előkerültek egész cserépkönyvtárak, szótárakkal együtt. Van „holt” nyelv, amelynek ma már több mint húszféle tájszólását ismerjük. A kutatások pontosabb fordításokat eredményeznek. Így jutunk közelebb a kinyilatkoztató Isten szándékához. A szótárak ehhez nem lettek volna elegendők. Azok egy-egy kifejezésnek néha tízféle jelentését is leközlik. Az adott szövegben viszont egy szónak a pontos értelmét, s így a számunkra érkező üzenetet, csakis az összes szempont egybevetésével találjuk meg. Ebben segítenek a bibliaórák. A speciális bevezető már a gyakorló bibliaolvasásra készít fel. A kezdő csoportok többnyire a Lukács-evangéliumot választják. Itt igen sok hittan, liturgiában sűrűn előforduló kulcsfogalom található. Ez az „anyás” evangélium, ez az „irgalmasság” evangéliuma. Szerencsénkre ma már a szentírás-foglalkozások vezetője számára igen sok forrásmunka áll rendelkezésre. A tapasztalat igazolja az ókori tudós, Szent Jeromos mondását. Olyan folyammal állunk szemben, amelynek a szélén a kismadár is iszik, s a közepén az elefánt is úszik. Kimeríthetetlenül ontja a szent szöveg az egyre mélyebb és mélyebb gondolatokat. A nyíltszívű, érzékeny bibliaapostol soha nem érzi magát eléggé felkészültnek. A munkáját képtelen befejezni, csak félbeszakítja…, aztán elmondja mindenkinek, milyen nagy dolgot művelt az Isten (Lk 8,39). Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása következő lapszámunkban) 9
Feltámadt az ÚR! Bizonnyal feltámadt! „Asszony, mit sírsz?“ (Jn 20,15) hangzott el a kérdés húsvét hajnalán Mária Magdaléna felé. Először az angyal, másodszor maga a feltámadott Úr kérdezett. Jézus Máriát a nevén szólítja, mert a jó pásztor ismeri az övéit annyira, hogy a nevüket is tudja. A feltámadás a legszemélyesebb ügye az embernek. Amikor hitemmel „megérzem“, hogy Jézus nekem támadott fel és néven szólít engem, akkor lesz a feltámadás számomra valósággá. Jézus feltámadt, a sír üres! Az Élet győzött a halál felett! Jézus a feltámadása után a mennyei dicsőséget árasztotta magából. Ekkor már nem szolgai formában volt közöttünk. A Vele találkozó tanítványok imádó hódolattal borulnak le előtte Galileában. Így borul le előtte Tamás is: Én Uram, én Istenem! Megrendítő azonban, hogy oly sokan folytattak és folytatnak harcot a feltámadás ellen. Az emberi szív kemény tud lenni és akkor sem hisz, amikor fontos értesülést kap az üres sírról. A Jézus sírját vigyázó őrök lehettek volna a feltámadás első hírnökei. Ehelyett azonban a hazugság követei lettek. A főpapok is hallották a bizonyságtételt, de nem hittek. Olyan harcot folytattak (és folytatnak) a feltámadás ellen, amely nem fog leállni az idők végezetéig: a hazugság harcát. A húsvét reggele megosztotta a népet: Az egyik oldalon állnak a Feltámadottat imádó aszszonyok, a másik oldalon azok, akik a húsvét ellenére sem hisznek. Az élő Jézusban hinni és Őróla bizonyságot tenni nem az emberi értelem dolga. A feltámadás hite Isten Lelkének ajándéka és csak Őtőle lehet megkapni. Le tudom-e győzni a kételkedést és hirdetőjévé válok-e a húsvéti örömhírnek? Melyik csoportjába tartozom az embereknek? Azokhoz-e, akik nem hisznek a húsvét után sem, vagy pedig azokhoz, akiknek a feltámadás (a Feltámadott) élő hitet adott? Van-e békességem? Olyan békességem, amely azoknak van, akiket Jézus átvezet a halálból az életre? Szívós László 8
Balogh Miklós:
HÚSVÉT REGGELÉN Zengjen ma hangos hálaének A mindenség nagy Istenének! Ünneplő lelkünk égbe szállva, Olvadjon össze hő imába. Ég, föld derüljön fel ragyogva: Feltámadott! Feltámadott! A szellő susogva hogy átmegy a tájon, Könny csillog utána ezernyi fűszálon. Érinti az erdőt, lombját az olajfa Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja... Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott! Zizegve beszélik egymásnak a lombok: Feltámadott! Feltámadott! De ah, amott, zöld selymén a rétnek, Galileának özvegy női jőnek... Kezükben balzsam, sok jóillatú, Szemükben némán ott virraszt a bú... – Te néma bánat, nyílt örömre változz! Győzelmi dalként szállj az ég Urához: Feltámadott! Feltámadott! Nézd, ott a sír, az Úr akarta, s ímhol Örökélet bölcsője lett a sírból... Lehullt a kő: helyén az égbe látunk, A sír üzen: halál, remélve várunk! Szegezd nyilad bár az ember szívének, Fülünkbe cseng mindig az angyalének: Feltámadott! Feltámadott! Töröld le könnyed ember, nem vagy árva, Út lett a sír egy szebb, dicsőbb hazába. Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben, Az út felén ne félj, nem hagy el az Isten. Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá, E mennyei varázsszó szüljön újjá: Feltámadott! Feltámadott! Zengjen hát hangos hálaének A mindenség nagy Istenének! Ünneplő lelkünk égbe szállva Olvadjon össze hő imába. Ég, föld derüljön fel ragyogva, A Golgothának szent halottja Feltámadott! Feltámadott!
örökkévalóságba vezet bennünket: Krisztus, ő az áldott, aki az Úr nevében jön, akinek mi virágvasárnap átadjuk magunkat, hogy mozgásba lendítse életünket. Mozgunk, haladunk, megállás nélkül alakulunk az örök életre... Nagycsütörtök századok óta elsősorban a papoknak, de utánuk a híveknek is egy másik mélységesen keresztény fogalmat ajándékoz: a szolgálat, a „diakónia“ fogalmát. Szertartási megnyilvánulásban ez a lábmosással tárul elénk. Öskeresztény szokás az alapja annak, hogy ezt a szertartást az egyház „Mandatum“-nak, parancsolatnak nevezi. Krisztus szeretetparancsáról van szó. Szeretetet kifejezni szolgálás nélkül lehetetlen. Nagycsütörtök szertartási értelemben ennek a szeretetnek a hordozója, mintegy a szív szerepét tölti be. A krisztusi lakoma, az újszövetség, a titokzatos kenyér fogyasztásában kapcsolja össze a hitből újjászületetteket. Nem juthat keresztény öntudatra, aki képtelen felfogni, hogy Krisztus mennyire kívánja az egységet köztünk és önmaga között: annyira, amennyire egy Ő és az Atya. Nagycsütörtök ennek a közösségnek és az isteni szeretetben gyökerező általános testvériségnek a napja. Isten új szövetségének a napja, melyet Fiának áldozatkész szeretetével kötött. Ezen a szerződésen Jézus véréből való a pecsét. Nagypéntek üzenete kimeríthetetlen. Amit nagycsütörtökön Krisztus szeretet-törvényeként megismertetett velünk, azt véghez viszi önmaga szereplésében: örök tanítást nyújtva arról, milyen szeretetre méltó az Isten, s hogy mennyit érünk mi az Ő szemében. Szent Pál, aki „megértette ezt az üzenetet, a keresztény házasságra alkalmazza: „Úgy szeresse a férj a feleségét, ahogyan Krisztus az egyházat.“ Krisztus a mértéke annak a törvénynek, hogyan kell egymásért odaáldozni magunkat, mennyire vagyunk felelősek egymásért. Felelőtlen lélekkel húsvétolni nem lehet! A nagyszombat, helyesebben a szombat éji virrasztás a keresztény tanítás egyeteme. A szertartások központjában keresztelkedésünk titka áll. Mit jelent megkereszteltnek lenni? A keresztény ember úgy tartozik Krisztusba, mint a szőlőtőből nőtt vessző, benne találja az éltető nedvét, belőle nyeri a hajtást, az életet; amint a szőlőtő gyökere a földben van, úgy táplálkozik Krisztuson át a keresztény lélek az Atya szeretetéből. Senkinek
nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért, s ily módon vezeti őket feltámadással az örökkévalóságba. Keresztény húsvétolásunk ily módon folytatása az ősi Paszhának, átmenet az örökkévalóságba. Az ősi paszha a mostaninak tökéletes előképe, mint ahogyan a mostani az ősinek a beteljesültsége. – Keresztény közönségünk ilyen megvilágításban eddig alig ismerte a húsvétot. Mi az oka az ószövetségi előképek eddigi elhanyagolásának? – Sajnos, ez igaz. A feltámadás ünnepét az ószövetségi ígéretek ismerete nélkül nem lehet átélni. Húsvét üzenetének a megértéséhez okvetlenül szükséges a Kivonulás könyvének ismerete: szabadulás a szolgaság házából — kivonulás — átkelés a Vörös tengeren — vándorlás a pusztában — szövetség-szerződés a Sinai-hegyen ... fogalmainak az átélése. Ezeket a bibliai eseményeket úgy kell a keresztény embernek hordoznia lelkében, mint alapköveket, amelyekre Krisztus szeretetéből és véréből épült Isten népének országa. Krisztus hívei paszha-húsvétban úgy eszmélnek önmagukra, mint Isten népének tagjai, kiválasztottságuk tudatára ébrednek, küldetést fedeznek fel magukban, Isten szövetségeseiként vállalják a világ megszépítésének a munkáját, felelősségérzetet hordoznak lelkükben Isten ügye iránt a világban, virágnak tekintik magukat, melynek illatára szükség van ahhoz, hogy az emberiség megérje Isten kegyelmének a tavaszát. – Milyen távoli világban élünk mi e szemlélettől! A legjobb esetben csak arra emlékezünk, hogy „húsvét táján az Oltáriszentséget magadhoz vegyed!...“ — vagy csak annyi jut eszünkbe, hogy legalább húsvét napján illik misét „hallgatni“ ... – Húsvétolni valóban nem lehet anélkül, hogy ne válna a keresztény ember eggyé Krisztussal a szentáldozásban. Egy biztos: nem gépies elvégzett gyónás-áldozásra gondolunk. Görögül a szentáldozás név „koinonia“, latinul „communio“, amit magyarra így fordíthatunk: egyesülés. Legalább húsvétkor tudatában kell lennie minden kereszténynek, hogy Krisztushoz és közösségéhez tartozik. Legalább ezen a napon tudnunk kell, hogy mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban, és azért élünk, hogy mi, Isten népe az emberiség nagy családjának a tavasza legyünk. A feltett kérdésekre dr. Bonaventura Duda atya válaszolt 5
Egy nem szokványos húsvéti gondolatsor „Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, nyilvánvaló gazember láttán. Kívülállóként nézhogy kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti? ték végig, mint sújt a bárd vagy zuhan a guillotiTakarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává ne. Némelyek hálát adtak, hogy nem nekik kell legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi közszemlére és a világ előtti szégyenre adatniuk. húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Ha azzal dicsekszünk és ámítjuk magunkat, hogy Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság Krisztus halálához semmi közünk, s mi magunk a és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és jó emberek közé soroljuk magunkat, bizony nagyot tévedünk: Te is ott voltál, én is ott voltam! igazság kovásztalanságával.“ (1 Kor 5, 6-8) c. Jézus a MI áldozati bárányunk, mindannyiHiányoznak az angyalok, nem hallunk a tanítványok futásáról. Hol van szó a szeretet hatalmá- unk vétkét vitte a keresztre! Ennek köról, ami legyőzi a halált? Sem önfeledt öröm, sem vetkezménye:... hogy akik élnek, többé ne öncsodálkozással és döbbenettel vegyített halleluja. maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt! 2 Kor. 5, 15 Nem Krisztus egyszeri feltámaTehát ne a rosszaság, hanem a dásáról, hanem a feltámadás jetisztaság és az igazság uralkodlentőségéről ír Pál apostol, s a mi jék az életünkben! Tartozom feltámadásunkról. Egyenesen felJézusnak, aki az életét tette le szólít a feltámadásra. Ugyanúgy helyettem váltságdíjul. Tartoahogyan Efezus 5, 14. Ébredj fel, zom neki azzal, hogy Ő, az igazaki aluszol, támadj fel és fel- és ság uralkodjék bennem! felragyog neked a Krisztus. Ud. Romolhatatlan! Örökké gyanakkor meg is magyarázza a való! Húsvét: kinek mi jut az feltámadás szükségességét, és eszébe? Tavasz? Aranyeső? hasznát. Virágzás és újjáéledés? Tojása. Takarítás: Húsvét tájékán alapos nagytakarításra kerül sor: festés és húsvéti nyuszi? Sonka Mk 16, 1 - 7 amit eddig nem lehetett látni a és locsolkodás? A húsvét az élet ködös borongós, gyér megvilágítású téli napokon, ünnepe. Az élet győzelméé a halál felett. Valódi arra most szikrázó napfény vetül. De ne csak örömünnepnek kellene lennie, mert Jézus a halotkívülről legyen tisztogatás: belülről is. Hiszen ami tak első zsengéjeként támadt fel a halálból, s aki a bűn sötétjében nem látszott, Krisztus világossá- hisz benne, ha meghal is él. Bennünk romboló gában, sőt a húsvéti ragyogásban, az Ő fényében erővel pusztít a sátán, de akiben Krisztus, a halál most nyilvánvalóvá lesz! Amiről eddig nem tud- felett is győztes Feltámadott Lelke van, az romoltunk, az tudatosulhat bennünk: bűnben van az éle- hatatlan! tünk, és Krisztus meghalt ezen bűneinkért. Egy e. kovász és mustármag! A kovász a kis tésztát kicsi rossz, Ádám bűne futótűzként terjedt el a is megkeleszti: a bűn e kicsiben kezdődik s mily világon, a kicsiből tömegmészárlás, békétlenség, nagy lesz! A feltámadás híre pedig először milyen lassan terjedt! Legyen bizonyságtevő, boldog belviszály és meg nem értés lett! b. Mindenkire érvényes felszólítás, hiszen hálaének az ajkunkon! Valóban feltámadt az Úr! Krisztus mindannyiunk vétkét viselte magán! Nem Ha a bűnnek, melyet legyőzött Jézus a kereszten jó dicsekvés, ha azt gondoljuk, minket nem érin- ilyen a hatalma, akkor mennyivel nagyobbnak kell tenek ezek a szavak, mi jók vagyunk, vétlenek, lennie a Jézusban gyökeredző hit hatalmának. A másokhoz viszonyítva tiszták. A középkorban kicsi hatalmas dolgokat visz véghez! A maroknyi nagy népünnepély volt a kivégzésekkor. Körüláll- csapatból kinőtt a kereszténység! Húsvét az élet ták a bitót és kiáltoztak, látványosság volt az, ami ünnepe, legyen nekünk örökké élőknek a feladamásnak szenvedést jelentett. Az ártatlanok, a bűn- tunk az egész világban szétszórni az örömhírét! telenek, sajnálkoztak, vagy az öklüket rázták egy Forrás: internet 6
Reviczky Gyula:
Feltámadás Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Akik tanait gyűlölték, Meg nem ölheték. Nem rejthette sír magába Égi szellemét. Mert égből eredt s nem is volt Születése sem... Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Kettős ünneplés azóta Minden kikelet! A mennyországé s a földé... Ünnepeljetek!
Adjatok hálát, hogy ismét Új világ terem, S feltámadt az istenember Győzedelmesen! Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő; Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen... Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Adjatok hálát s virágot, Tömjént hozzatok. Hallelujah! hallelujah! Zengje ajkatok. Mert feltámadtok ti is még Valamennyien, Mint az istenember egykor: Győzedelmesen.
Keresztúti ájtatosság 1. Mosakodni hasztalan: Urad áll itt szótalan.
6. Vérben ázott arcomat jegykendőül elfogadd.
11. Vasszögekkel veretem. Aki gyűlöl, szeretem.
2. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.
7. Másodízben bukom el, Terhem elnyom, s fölemel.
12. Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
3. Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.
8. Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
13. Megfeszített Istened szép szelíden ölbe vedd.
4. Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
9. Hegytetőn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen út.
14. Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.
5. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts.
10. Miért csupán az ingem kell? Ölts magadra engem fel.
Szedő Dénes
7
Egy nem szokványos húsvéti gondolatsor „Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, nyilvánvaló gazember láttán. Kívülállóként nézhogy kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti? ték végig, mint sújt a bárd vagy zuhan a guillotiTakarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává ne. Némelyek hálát adtak, hogy nem nekik kell legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi közszemlére és a világ előtti szégyenre adatniuk. húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Ha azzal dicsekszünk és ámítjuk magunkat, hogy Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság Krisztus halálához semmi közünk, s mi magunk a és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és jó emberek közé soroljuk magunkat, bizony nagyot tévedünk: Te is ott voltál, én is ott voltam! igazság kovásztalanságával.“ (1 Kor 5, 6-8) c. Jézus a MI áldozati bárányunk, mindannyiHiányoznak az angyalok, nem hallunk a tanítványok futásáról. Hol van szó a szeretet hatalmá- unk vétkét vitte a keresztre! Ennek köról, ami legyőzi a halált? Sem önfeledt öröm, sem vetkezménye:... hogy akik élnek, többé ne öncsodálkozással és döbbenettel vegyített halleluja. maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt! 2 Kor. 5, 15 Nem Krisztus egyszeri feltámaTehát ne a rosszaság, hanem a dásáról, hanem a feltámadás jetisztaság és az igazság uralkodlentőségéről ír Pál apostol, s a mi jék az életünkben! Tartozom feltámadásunkról. Egyenesen felJézusnak, aki az életét tette le szólít a feltámadásra. Ugyanúgy helyettem váltságdíjul. Tartoahogyan Efezus 5, 14. Ébredj fel, zom neki azzal, hogy Ő, az igazaki aluszol, támadj fel és fel- és ság uralkodjék bennem! felragyog neked a Krisztus. Ud. Romolhatatlan! Örökké gyanakkor meg is magyarázza a való! Húsvét: kinek mi jut az feltámadás szükségességét, és eszébe? Tavasz? Aranyeső? hasznát. Virágzás és újjáéledés? Tojása. Takarítás: Húsvét tájékán alapos nagytakarításra kerül sor: festés és húsvéti nyuszi? Sonka Mk 16, 1 - 7 amit eddig nem lehetett látni a és locsolkodás? A húsvét az élet ködös borongós, gyér megvilágítású téli napokon, ünnepe. Az élet győzelméé a halál felett. Valódi arra most szikrázó napfény vetül. De ne csak örömünnepnek kellene lennie, mert Jézus a halotkívülről legyen tisztogatás: belülről is. Hiszen ami tak első zsengéjeként támadt fel a halálból, s aki a bűn sötétjében nem látszott, Krisztus világossá- hisz benne, ha meghal is él. Bennünk romboló gában, sőt a húsvéti ragyogásban, az Ő fényében erővel pusztít a sátán, de akiben Krisztus, a halál most nyilvánvalóvá lesz! Amiről eddig nem tud- felett is győztes Feltámadott Lelke van, az romoltunk, az tudatosulhat bennünk: bűnben van az éle- hatatlan! tünk, és Krisztus meghalt ezen bűneinkért. Egy e. kovász és mustármag! A kovász a kis tésztát kicsi rossz, Ádám bűne futótűzként terjedt el a is megkeleszti: a bűn e kicsiben kezdődik s mily világon, a kicsiből tömegmészárlás, békétlenség, nagy lesz! A feltámadás híre pedig először milyen lassan terjedt! Legyen bizonyságtevő, boldog belviszály és meg nem értés lett! b. Mindenkire érvényes felszólítás, hiszen hálaének az ajkunkon! Valóban feltámadt az Úr! Krisztus mindannyiunk vétkét viselte magán! Nem Ha a bűnnek, melyet legyőzött Jézus a kereszten jó dicsekvés, ha azt gondoljuk, minket nem érin- ilyen a hatalma, akkor mennyivel nagyobbnak kell tenek ezek a szavak, mi jók vagyunk, vétlenek, lennie a Jézusban gyökeredző hit hatalmának. A másokhoz viszonyítva tiszták. A középkorban kicsi hatalmas dolgokat visz véghez! A maroknyi nagy népünnepély volt a kivégzésekkor. Körüláll- csapatból kinőtt a kereszténység! Húsvét az élet ták a bitót és kiáltoztak, látványosság volt az, ami ünnepe, legyen nekünk örökké élőknek a feladamásnak szenvedést jelentett. Az ártatlanok, a bűn- tunk az egész világban szétszórni az örömhírét! telenek, sajnálkoztak, vagy az öklüket rázták egy Forrás: internet 6
Reviczky Gyula:
Feltámadás Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Akik tanait gyűlölték, Meg nem ölheték. Nem rejthette sír magába Égi szellemét. Mert égből eredt s nem is volt Születése sem... Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Kettős ünneplés azóta Minden kikelet! A mennyországé s a földé... Ünnepeljetek!
Adjatok hálát, hogy ismét Új világ terem, S feltámadt az istenember Győzedelmesen! Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő; Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen... Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Adjatok hálát s virágot, Tömjént hozzatok. Hallelujah! hallelujah! Zengje ajkatok. Mert feltámadtok ti is még Valamennyien, Mint az istenember egykor: Győzedelmesen.
Keresztúti ájtatosság 1. Mosakodni hasztalan: Urad áll itt szótalan.
6. Vérben ázott arcomat jegykendőül elfogadd.
11. Vasszögekkel veretem. Aki gyűlöl, szeretem.
2. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.
7. Másodízben bukom el, Terhem elnyom, s fölemel.
12. Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
3. Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.
8. Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
13. Megfeszített Istened szép szelíden ölbe vedd.
4. Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
9. Hegytetőn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen út.
14. Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.
5. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts.
10. Miért csupán az ingem kell? Ölts magadra engem fel.
Szedő Dénes
7
Feltámadt az ÚR! Bizonnyal feltámadt! „Asszony, mit sírsz?“ (Jn 20,15) hangzott el a kérdés húsvét hajnalán Mária Magdaléna felé. Először az angyal, másodszor maga a feltámadott Úr kérdezett. Jézus Máriát a nevén szólítja, mert a jó pásztor ismeri az övéit annyira, hogy a nevüket is tudja. A feltámadás a legszemélyesebb ügye az embernek. Amikor hitemmel „megérzem“, hogy Jézus nekem támadott fel és néven szólít engem, akkor lesz a feltámadás számomra valósággá. Jézus feltámadt, a sír üres! Az Élet győzött a halál felett! Jézus a feltámadása után a mennyei dicsőséget árasztotta magából. Ekkor már nem szolgai formában volt közöttünk. A Vele találkozó tanítványok imádó hódolattal borulnak le előtte Galileában. Így borul le előtte Tamás is: Én Uram, én Istenem! Megrendítő azonban, hogy oly sokan folytattak és folytatnak harcot a feltámadás ellen. Az emberi szív kemény tud lenni és akkor sem hisz, amikor fontos értesülést kap az üres sírról. A Jézus sírját vigyázó őrök lehettek volna a feltámadás első hírnökei. Ehelyett azonban a hazugság követei lettek. A főpapok is hallották a bizonyságtételt, de nem hittek. Olyan harcot folytattak (és folytatnak) a feltámadás ellen, amely nem fog leállni az idők végezetéig: a hazugság harcát. A húsvét reggele megosztotta a népet: Az egyik oldalon állnak a Feltámadottat imádó aszszonyok, a másik oldalon azok, akik a húsvét ellenére sem hisznek. Az élő Jézusban hinni és Őróla bizonyságot tenni nem az emberi értelem dolga. A feltámadás hite Isten Lelkének ajándéka és csak Őtőle lehet megkapni. Le tudom-e győzni a kételkedést és hirdetőjévé válok-e a húsvéti örömhírnek? Melyik csoportjába tartozom az embereknek? Azokhoz-e, akik nem hisznek a húsvét után sem, vagy pedig azokhoz, akiknek a feltámadás (a Feltámadott) élő hitet adott? Van-e békességem? Olyan békességem, amely azoknak van, akiket Jézus átvezet a halálból az életre? Szívós László 8
Balogh Miklós:
HÚSVÉT REGGELÉN Zengjen ma hangos hálaének A mindenség nagy Istenének! Ünneplő lelkünk égbe szállva, Olvadjon össze hő imába. Ég, föld derüljön fel ragyogva: Feltámadott! Feltámadott! A szellő susogva hogy átmegy a tájon, Könny csillog utána ezernyi fűszálon. Érinti az erdőt, lombját az olajfa Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja... Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott! Zizegve beszélik egymásnak a lombok: Feltámadott! Feltámadott! De ah, amott, zöld selymén a rétnek, Galileának özvegy női jőnek... Kezükben balzsam, sok jóillatú, Szemükben némán ott virraszt a bú... – Te néma bánat, nyílt örömre változz! Győzelmi dalként szállj az ég Urához: Feltámadott! Feltámadott! Nézd, ott a sír, az Úr akarta, s ímhol Örökélet bölcsője lett a sírból... Lehullt a kő: helyén az égbe látunk, A sír üzen: halál, remélve várunk! Szegezd nyilad bár az ember szívének, Fülünkbe cseng mindig az angyalének: Feltámadott! Feltámadott! Töröld le könnyed ember, nem vagy árva, Út lett a sír egy szebb, dicsőbb hazába. Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben, Az út felén ne félj, nem hagy el az Isten. Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá, E mennyei varázsszó szüljön újjá: Feltámadott! Feltámadott! Zengjen hát hangos hálaének A mindenség nagy Istenének! Ünneplő lelkünk égbe szállva Olvadjon össze hő imába. Ég, föld derüljön fel ragyogva, A Golgothának szent halottja Feltámadott! Feltámadott!
örökkévalóságba vezet bennünket: Krisztus, ő az áldott, aki az Úr nevében jön, akinek mi virágvasárnap átadjuk magunkat, hogy mozgásba lendítse életünket. Mozgunk, haladunk, megállás nélkül alakulunk az örök életre... Nagycsütörtök századok óta elsősorban a papoknak, de utánuk a híveknek is egy másik mélységesen keresztény fogalmat ajándékoz: a szolgálat, a „diakónia“ fogalmát. Szertartási megnyilvánulásban ez a lábmosással tárul elénk. Öskeresztény szokás az alapja annak, hogy ezt a szertartást az egyház „Mandatum“-nak, parancsolatnak nevezi. Krisztus szeretetparancsáról van szó. Szeretetet kifejezni szolgálás nélkül lehetetlen. Nagycsütörtök szertartási értelemben ennek a szeretetnek a hordozója, mintegy a szív szerepét tölti be. A krisztusi lakoma, az újszövetség, a titokzatos kenyér fogyasztásában kapcsolja össze a hitből újjászületetteket. Nem juthat keresztény öntudatra, aki képtelen felfogni, hogy Krisztus mennyire kívánja az egységet köztünk és önmaga között: annyira, amennyire egy Ő és az Atya. Nagycsütörtök ennek a közösségnek és az isteni szeretetben gyökerező általános testvériségnek a napja. Isten új szövetségének a napja, melyet Fiának áldozatkész szeretetével kötött. Ezen a szerződésen Jézus véréből való a pecsét. Nagypéntek üzenete kimeríthetetlen. Amit nagycsütörtökön Krisztus szeretet-törvényeként megismertetett velünk, azt véghez viszi önmaga szereplésében: örök tanítást nyújtva arról, milyen szeretetre méltó az Isten, s hogy mennyit érünk mi az Ő szemében. Szent Pál, aki „megértette ezt az üzenetet, a keresztény házasságra alkalmazza: „Úgy szeresse a férj a feleségét, ahogyan Krisztus az egyházat.“ Krisztus a mértéke annak a törvénynek, hogyan kell egymásért odaáldozni magunkat, mennyire vagyunk felelősek egymásért. Felelőtlen lélekkel húsvétolni nem lehet! A nagyszombat, helyesebben a szombat éji virrasztás a keresztény tanítás egyeteme. A szertartások központjában keresztelkedésünk titka áll. Mit jelent megkereszteltnek lenni? A keresztény ember úgy tartozik Krisztusba, mint a szőlőtőből nőtt vessző, benne találja az éltető nedvét, belőle nyeri a hajtást, az életet; amint a szőlőtő gyökere a földben van, úgy táplálkozik Krisztuson át a keresztény lélek az Atya szeretetéből. Senkinek
nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért, s ily módon vezeti őket feltámadással az örökkévalóságba. Keresztény húsvétolásunk ily módon folytatása az ősi Paszhának, átmenet az örökkévalóságba. Az ősi paszha a mostaninak tökéletes előképe, mint ahogyan a mostani az ősinek a beteljesültsége. – Keresztény közönségünk ilyen megvilágításban eddig alig ismerte a húsvétot. Mi az oka az ószövetségi előképek eddigi elhanyagolásának? – Sajnos, ez igaz. A feltámadás ünnepét az ószövetségi ígéretek ismerete nélkül nem lehet átélni. Húsvét üzenetének a megértéséhez okvetlenül szükséges a Kivonulás könyvének ismerete: szabadulás a szolgaság házából — kivonulás — átkelés a Vörös tengeren — vándorlás a pusztában — szövetség-szerződés a Sinai-hegyen ... fogalmainak az átélése. Ezeket a bibliai eseményeket úgy kell a keresztény embernek hordoznia lelkében, mint alapköveket, amelyekre Krisztus szeretetéből és véréből épült Isten népének országa. Krisztus hívei paszha-húsvétban úgy eszmélnek önmagukra, mint Isten népének tagjai, kiválasztottságuk tudatára ébrednek, küldetést fedeznek fel magukban, Isten szövetségeseiként vállalják a világ megszépítésének a munkáját, felelősségérzetet hordoznak lelkükben Isten ügye iránt a világban, virágnak tekintik magukat, melynek illatára szükség van ahhoz, hogy az emberiség megérje Isten kegyelmének a tavaszát. – Milyen távoli világban élünk mi e szemlélettől! A legjobb esetben csak arra emlékezünk, hogy „húsvét táján az Oltáriszentséget magadhoz vegyed!...“ — vagy csak annyi jut eszünkbe, hogy legalább húsvét napján illik misét „hallgatni“ ... – Húsvétolni valóban nem lehet anélkül, hogy ne válna a keresztény ember eggyé Krisztussal a szentáldozásban. Egy biztos: nem gépies elvégzett gyónás-áldozásra gondolunk. Görögül a szentáldozás név „koinonia“, latinul „communio“, amit magyarra így fordíthatunk: egyesülés. Legalább húsvétkor tudatában kell lennie minden kereszténynek, hogy Krisztushoz és közösségéhez tartozik. Legalább ezen a napon tudnunk kell, hogy mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban, és azért élünk, hogy mi, Isten népe az emberiség nagy családjának a tavasza legyünk. A feltett kérdésekre dr. Bonaventura Duda atya válaszolt 5
Húsvét titka, ahogyan a nagyhét folyamán átéljük Ujabban mind többször olvashatunk katoli- igazán, aki előre átéli önmaga feltámadásának a kus újságokban „húsvét“ helyett „paszha“ ün- valóságát, melynek hitünk ténye és Krisztus győnepről, mintha ez az idegen szó többet mondana, zelme az alapja. Ezért mond sokat az élő hitű mint a megszokott „húsvét“ kifejezés. A keresz- keresztény embernek a „paszha“ szó. Azzal, hogy tény közösség azonban alig ismeri ezt a szót. Vajon egy idegen szóval jelöljük legnagyobb ünnepünket, szükséges és helyes-e ezt a kifejezést használnunk bizonyos mértékben kifejezzük azt is, hogy titoka húsvét szó helyett? zatos valóságot ünnepelünk. Nyelvi szempontból – A magyar „húsvét“ szó olyan gyakorlati el- azonban nagyon is vitatható volna, hogy helyes-e a nevezés, amellyel népünk a külső böjti fegyelem meglevő „húsvét“ szót másikkal felcserélni. megszűnését és az újbóli hús– Ezek szerint egészen fogyasztást jelölte, tehát másképpen kellene húsvét lénagyon is e világi mozzanatot. nyegét felfognunk, mint ahoMás népek a „húsvét“ szó gyan erre a múltban rászokhelyett a feltámadás ünnepétunk. Hogyan lehetne a hívek nek nevezik kereszténységünk tudatában kifejleszteni azt a központi örömünnepét. Az eregondolatot, amit a paszha szó deti héber kifejezés: a „fáze“, jelöl? Ha nincs is rá olyan kiés a görög szó: a „paszha“ fejezésünk, amellyel nyelvünkátmenetet jelent. re lefordíthatnánk, nem tűnikAz ószövetségi zsidó nép e nagyon is szükségesnek, fő ünnepe volt a fáze, vagyis a hogy ne csak Jézus történelmi paszha, az egyiptomi fogságfeltámadását ünnepeljük, ahoból való szabadulás emlékgyan ezt eddig tettük? ünnepe. Erre utal az ünnep hé– A feltámadás ünnepét a ber és görög neve, amely mint maga teljességében csak a mondottuk, átmenetet jelent, nagyhéttel egybekapcsoltan t.i. a szolgaság földjéről a szaülhetjük meg, helyesebben: badság földjére. De arra is emélhetjük át. Csak az a kelékeztette a zsidókat, hogy az resztény képes vallási húsvéÚr öldöklő angyala az ő házaitolásra, aki mintegy beleolvad Fényes angyal hirdeti, kat elkerülte, amikor az egyipa nagyheti gondolatokba, elmétomiak elsőszülötteit halállal Jézust sír már nem fedi, Alleluja lyül közösségének a hangulasújtotta. (Móz. II. 12, 12). tában. Egyénileg szinte leheNapjainkban a keresztény Nyugat szívesen tetlen húsvétolni. A húsvétolás alapfeltétele, hogy használja a paszha szót, mert e kifejezéssel sokkal tudatunkban hordozzuk keresztény közösségi többet kíván mondani, mint egyszerűen azt, hogy a mivoltunkat, ami tulajdonképpen nem más, mint Megváltó Jézus feltámadt a halálból. Húsvét nem- egyénenkénti beleoltódásunk Krisztusba. Ennek csak Jézus feltámadásának az ünnepe, hanem ép- az egybekapcsolódásnak az átélését nyújtják a pen megváltói szeretetéből, mely őt értünk a nagyheti szertartások, különösképpen a virrasztás. keresztfára szegezte, a mi feltámadásunk előre ünA virágvasárnapi szertartás központjában a neplése is. Ahogyan beszélni szoktunk arról, hogy körmenet áll. A barkákat hordozó, menetelő hívek nagypénteken Krisztus halálába beleoltódva kell Isten népét jelentik, melynek e világon nincs álbennünk meghalnia a bűnös embernek, úgy be- landó maradása, hanem útban van az örök élet szélünk húsvét ünnepével arról, hogy a halált felé. Isten népe ugyanúgy halad az örök haza felé, legyőző Megváltóval együtt a keresztség által ré- amint a választott nép menetelt élén Mózessel az szesei lettünk a feltámadásnak. Húsvétolni az tud ígéret Földjére. A mi Mózesünk, aki a megígért 4
A könyvünkről – tizenötödik rész – Értsék, mi különbség van a katolikus és a protestáns kiadás közt, mi az emberi bevezető, hol kezdődik a szent szöveg, mire jó a lábjegyzet. Talán a leghálásabb forma, ha minden összejövetelen, bizonyos rendben, mindenről szó esik. Ez azért is sikeres, mert a kezdő is figyel, a haladó is elmélyül. Több korosztályt szólítunk meg igen színes, érdekes mondanivalóval. Nagyobb helyeken, igényesebb közösség esetén akár két csoportra is oszthatjuk a résztvevőket. A kezdőknek jutna több bevezető és változatosság, a gyakorlottabbak kaphatnák a speciális olvasási-kutatási programokat, számos elmélyítő csenddel, imával. A kezdők esetében egy bibliás este így alakulhatna: 15 perc általános bevezető, 15 percben egy konkrét könyv ismertetése, 20 perc egzegézis, vagyis lassú, sorról sorra haladó szövegértelmezés, végül 10 perc játékos feladat-megbeszélés, illetve kiértékelés. c.) Az általános bevezetésnél nyugodtan feltételezhetjük, hogy a „báránykáink” a mostani nagy magyar „legelőről” jöttek. Ez azt jelenti: ha esetleg tudnak is valami keveset, azt is rosszul tudják. A megbeszéléseinket, oktatásainkat sohasem a nulláról kell kezdenünk, hanem mindig a mínuszból. Ellenszenveket, előítéleteket oszlatunk, miközben felkeltjük a csendes kíváncsiságot, majd a lobogó érdeklődést. Az egyszerű polgár néha akkor kap észbe egy szellemi értékkel szembesülve, ha felfogja, az mibe is kerül neki. A kumráni barlangok szenzációs leleteit, abszolút kívülállók esetén, meg lehet közelíteni ilyen profánul is: az 1947-ben megtalált kétezer éves tekercset a beduin gyerek eladta „öt pénzért”, a tudós megvette a régiségkereskedőtől ötszázért, tőle a Régészeti Intézet megszerezte ötezerért, majd továbbadta a pátriárkának – mondjuk ötvenezerért, végül az izraeli állam 1954-ben a 7 és fél méteres Izajás-tekercsért fizetett állítólag kétszázötvenezer dollárt. Nekik megért ennyit. Nekünk meg még mérhetetlenül többet is, hiszen Izajást tartjuk az Ószövetség evangélistájának. Jézusról jövendölt, aki nem 30 ezüstöt (Mt 26,15), hanem az egész világnál is többet (Mt 16,26) ért.
Ez a kincs most a kezünkben van. Ha meg még azt is összeszámlálnánk, hány írót, festőt, zeneszerzőt ihlettek alkotásra az örök értékű történetek, a mély értelmű gondolatok, elvesznénk az adatok tengerében. Ma már a teljes Szentírás, vagy annak részlete földünk valamennyi nyelvén olvasható. A különböző kiadásokat a frankfurti nemzetközi könyvvásáron sok éve óriási érdeklődés kíséri. Azt mondják, a vele foglalkozó szaktudomány ötven éve szakadatlan forradalomban izzik. Amióta alkalmazzák a légi fényképezést, azóta felgyorsultak a régészeti kutatások. Nagy magasságból feltűnően árulkodik a gyep elszíneződése, ha alatta romok rejlenek. Rég elfelejtett városokra bukkantak, teherautó-számra találtak írásos leleteket. Néhol előkerültek egész cserépkönyvtárak, szótárakkal együtt. Van „holt” nyelv, amelynek ma már több mint húszféle tájszólását ismerjük. A kutatások pontosabb fordításokat eredményeznek. Így jutunk közelebb a kinyilatkoztató Isten szándékához. A szótárak ehhez nem lettek volna elegendők. Azok egy-egy kifejezésnek néha tízféle jelentését is leközlik. Az adott szövegben viszont egy szónak a pontos értelmét, s így a számunkra érkező üzenetet, csakis az összes szempont egybevetésével találjuk meg. Ebben segítenek a bibliaórák. A speciális bevezető már a gyakorló bibliaolvasásra készít fel. A kezdő csoportok többnyire a Lukács-evangéliumot választják. Itt igen sok hittan, liturgiában sűrűn előforduló kulcsfogalom található. Ez az „anyás” evangélium, ez az „irgalmasság” evangéliuma. Szerencsénkre ma már a szentírás-foglalkozások vezetője számára igen sok forrásmunka áll rendelkezésre. A tapasztalat igazolja az ókori tudós, Szent Jeromos mondását. Olyan folyammal állunk szemben, amelynek a szélén a kismadár is iszik, s a közepén az elefánt is úszik. Kimeríthetetlenül ontja a szent szöveg az egyre mélyebb és mélyebb gondolatokat. A nyíltszívű, érzékeny bibliaapostol soha nem érzi magát eléggé felkészültnek. A munkáját képtelen befejezni, csak félbeszakítja…, aztán elmondja mindenkinek, milyen nagy dolgot művelt az Isten (Lk 8,39). Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása következő lapszámunkban) 9
Nagypénteki mese George Thomas plébános volt New England egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog történni. A plébános elkezdte a prédikációt: „Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: – Na, mit viszel magaddal? – Csak ezt a három vacak madarat — felelte. – Aztán mit akarsz csinálni velük? — kérdeztem. – Hazaviszem őket és szórakozom velük — felelte. – Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom. – De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? – Ó, van otthon két macskánk — mondta a fiú —, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: – Fiam, mennyit kérsz a madarakért? – Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. – Mennyit akarsz értük? — kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt és odaadtam neki. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat. Miután Thomas plébános elmondta a kalitka 10
történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: „Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és így dicsekedett: – Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek lesznek! – Mit fogsz csinálni velük? — kérdezte Jézus. – Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; hogy találjanak fel fegyvereket és bombákat és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni — mondta a Sátán. – Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? – Megölöm őket! — felelte a Sátán. – Mennyit kérsz értük? — érdeklődött tovább Jézus. – Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked! – Mennyit kérsz? — kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: – A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: – Megegyeztünk! – aztán kifizette az árat...“ Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.
5. Ki mer szólni papjának vagy püspökének, ha helytelenül járt el? Pedig a pap erre is rászorul, hogy a tisztelet megtartásával tapintatosan figyelmeztessék hibáira, amelyek zavarnák a híveket. Az életszentségre törekvő pap – mint minden keresztény – hálás a jóakaratú figyelmeztetésért. (cf. Péld 17,10: „Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.”) Magától értetődik, hogy a pap elsőrendű munkatársai az egyházközség fizetett alkalmazottai vagy önkéntes segítői: a kántor, az egyháztanács, lelkipásztori kisegítők, a hittanárok és hittanárnők, a házvezetőnő, a sekrestyés, a harangozó, a temetőőr és mások. Az egyházközségi ügyintézésben a hívek választása és a főpásztor kineve-
zése után, az Egyháztanácsra hárul a legtöbb feladat és felelősség, de minden hívő megtalálhatja annak módját, hogy segítse papját munkájában. Ezeket szerettem volna figyelmetekbe ajánlani, hogy felelősséget érezve Papjaitok iránt, mindenben segítségükre legyetek küldetésük megvalósításában. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2010. április 4-én, Urunk Feltámadásának főünnepén. †György s.k. érsek
A feltámadás csendje Kiben mit idéz fel ez a szó: „feltámadás“? Temetők kapubejáratának feliratát? A természet újraéledését a téli dermedtség után? Rövidre szabott biológiai életünk meghosszabbítását? Túlvilági igazságszolgáltatást, amely felülírja az evilági igazságtalanságokat, rendet teremt összekuszálódott földi sorsunkban? Jézus feltámadása felülmúl és felülír minden emberi elképzelést. Először is beteljesíti az ő életét és halálát. A szó eredeti értelmében: teljessé teszi - minden várakozásunkat és elképzelésünket felülmúlóan. Nem múló földi léte hosszabbodik meg némi ráadás-idővel. Nem pusztán rehabilitálják egy mennyei följebbviteli bíróságon. Még csak nem is egyszerűen egy túlvilági lét távlatát nyitja meg. Nem csupán azt bizonyítja, hogy az élet nem ér véget a halállal, hogy a földi események összevisszasága egy magasabb létben harmóniába rendeződhet. Távozása nem látványos: Isten világa, amelybe átlépett, nem mérhető földi nagyságrendekkel. Feltámadásával Isten „meleg csöndjébe“ húzódik vissza, de nem azért, hogy viszontagságos földi kalandjáról megfeledkezzen, hanem hogy a Szentháromság „fészekcsöndjét“ visszavonhatatlanul beléültesse a világ „hideg tumultusába“. Simone Weil mondata: „Az embernek meleg csend kell, és hideg tumultust adnak neki“. Pilinszky János
hozzáteszi: „Nos, pontosan ez a ’meleg csend’: Isten dicsőségének, föltámadásának, eljövetelének és minden egyes látogatásának elvéthetetlen ismertetőjegye. Pontos ellentéte annak a ’hideg tumultusnak’, amit az ember oly gyakran kap, s amit maga is olyan esztelen módon hajszol“. A feltámadás belülről változtatta meg az ember történelmét — az egyesekét és az egész emberiségét. A kereszthalált halt Feltámadottban megmutatkozik az élet valódi célja és értelme: csak együtt és egymásért lehetséges embermódon élni, abban a szeretetben, amely Istenből származik, és amely Jézus feltámadása óta végérvényes és kiirthatatlan részévé lett a történelemnek. A világot Isten a semmiből teremtette, vallják a teológusok. Valójában szeretetének meleg csendjéből alkotta meg, és oda vár haza minden egyes embert. Jézus feltámadása megmutatja, hogyan tehető lakhatóvá, otthonosabbá ez a föld, és merre van a hazatérés útja. Életét utolsó cseppig szétosztogatta az emberek között: egészen feláldozta önmagát értük, teljesen ajándékká vált. E halálba tartó megsemmisülés azonban az isteni lét új dimenzióit nyitja meg már itt a földön: az ember csak szeretetben válhat önmagává, léte csak az együtt- és egymásért létben válhat teljessé: tartalmában és tartamában egyaránt. Lukács László 3
Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! A Feltámadt Üdvözítő megígérte, hogy velünk marad „mindennap, a világ végéig“. (cf. Mt 28,20) Egyházat alapított, Titokzatos Testét, amelynek Ő a feje, mi pedig tagjai vagyunk. Egyházában folytatja a Megváltás művét. Hét szentséget alapított, azokat az Egyházra bízta, hogy a szentségek közvetítsék a természetfeletti élethez szükséges kegyelmeket a bölcsőtől a sírig. Az Utolsó Vacsorán alapította az Oltáriszentséget (Eucharisztia: tehát szentmiseáldozat és a maradandó Oltáriszentség egyben) és az Egyházi Rendet vagyis a Papságot. Azóta a kettő elválaszthatatlan egymástól: csak ott van érvényes Oltáriszentség, ahol érvényes papság van és fordítva. Az Egyházi Rendet a Szentlélek eljövetelétől, az első pünkösdtől megszakítás nélkül, kézföltétellel adták tovább az apostolok és utódaik. Az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán csak apostolainak mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre“. (Lk 22,19, 1 Kor 11,24) Ezért van különbség az általános „királyi papság“ és a szentségi szolgálati papság között. Az általános papságban minden megkeresztelt részesült. A keresztségben ugyanis vállalja, hogy keresztény életével papi szolgálatot végez Isten dicsőítésére és a lelkek javára. Az Egyházi Rendről ezt írja A Katolikus Egyház Katekizmusa: „Az a szentség, mely által a Krisztustól apostolaira bízott küldetés folytatódik az Egyházban az idők végezetéig. Az Egyházi Rend egyházi testületet jelent, melynek egy különleges konszekrálás (ordinatio) által válik tagjává valaki. E szentelés a Szentlélek különleges ajándéka által szent hatalom gyakorlását teszi lehetővé Krisztus nevében és az Ő tekintélyével Isten népe szolgálatára.“ (322. és 323. kérdés, in: KEK Kompendiuma, Budapest 2006,112-113.) A pap a hívekért van. A papszentelésben hatalmat kapott, de azt Krisztus példájára szolgálatként kell gyakorolnia. Ebben a szolgálatban rászorul a hívek támogatására. Tudjátok, hogy Szentatyánk, XVI. Benedek pápa meghirdette a Papság évét (2009. június 19-től 2010. június 11ig, Jézus Szentséges Szíve főünnepe nyitja és zárja). Ebből az alkalomból Stephan Turnovszky bécsi segédpüspök úr gyönyörű elmélkedést közölt, hogy mit tehetnek, és mit kell tenniük a 2
híveknek papjaikért. (Was können wir tun, um Priester zu unterstützen? Weihbischof Stephan Turnovszky Wien, in: Hirten nach Deinem Herzen. Priesterliche Berufung, Radio Maria Wien 2009,102-104.) Ezt foglalom össze röviden a következőkben. 1. A híveknek elsősorban imádkozniuk kell papjaikért. A pap is sokat imádkozik a rábízottakért, de ő is rászorul arra, hogy a hívek imádkozzanak érte. Csak a mennyországban fogjuk igazán felismerni, hogy mennyire a mások értünk ajánlott imája tartott meg bennünket. Szép szokás megtartani a papok első szombatját, amelyen papokért és papi hivatásokért imádkoznak. Isten ad mindig elegendő hivatást, csak az elvilágiasodott, vallását nem gyakorló családban elfojtják fiataljainkban a hivatás szavát, vagy éppen az a gyermek nem születik meg, akinek Isten hivatást adott volna! 2. A hívek éreztessék papjukkal, hogy igénylik szolgálatát. A papi állhatatosság nagy támasza, ha látja, ma is szükség van rá, ma is igénylik, hogy közvetítse a kegyelmeket, amelyeknek kiszolgáltatását az Egyház reá bízta. Mivel a papszentelés után is ember marad a pap, gyengeségei is vannak. A jó tanítvány elfedi mesterének emberi hibáit, megvédi a rágalmakkal szemben is. 3. A pap is rászorul arra, hogy segítsenek munkájában. Egyedül képtelen mindennek eleget tenni. A hívek háromféleképpen is segíthetnek a lelkipásztori munkában: a) Tehetségük, „karizmájuk“ szerint vegyenek részt a lelkipásztori munkában, pl. betegek látogatása, felkészítése a szentségek felvételére stb. b) Segítsék papjukat a plébánia közigazgatási ügyeiben, pl. a könyvelésben stb. c) Gondoskodjanak arról, hogy a plébánia otthonos legyen. A papi nőtlenség prófétai jel a mai világban is. Nagy segítség a pap számára a valóban Egyházát szolgáló házvezetőnő. 4. Az Úr Jézusnak mint igaz Istennek és igaz Embernek barátai is voltak, pl. Lázár. Az őszinte barátság ápolása segíti a papot a magány és érzelmi világ helyes ápolásában. Természetesen itt meg kell őrizni mind a papnak, mind a hívőnek a kellő közelséget és a tisztes távolságot, mert az egy családdal folytatott kizárólagos barátság rontja a lelkipásztori pártatlanságot.
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Szent György vértanú
A szent keresztségben részesültek: – Biszak Renáta, Hágel Ottó István, Hágel Ralph László.
Az Úr hazahívta: – Pál Miklós, Germányi Margit, Tamás Gizella, Kórodi Imre, Luncz Lajos.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Soubirous Szent Mária Bernadett szűz Április 16 1844-ben született, szülei molnárok voltak, és a legnagyobb szegénységben élő, hatgyermekes család legidősebb gyermeke volt. Bernadettnek 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massabielle-i barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen „Hölgy“ ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: „Imádkozz a bűnösökért!“ - „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!“ - felszólítására a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és ma a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye. A látomások után sokat szenvedett, leghőbb vágya volt, hogy kolostorba vonulhasson. 1868-ban fölvételt nyert a nevers-i Iskola- és Szeretet-nővérek közé. 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!“ 1925-ben boldoggá, 1933ban szentté avatták.
www.katolikussepsi.ro
Április 24 A IV. században halt vértanúhalált Lyddában, amelynek nevét rövidesen Georgiopoliszra változtatták. Életének eseményeiről számos legenda tudósít. Kappadókiából származó katonatiszt, aki édesanyja hatására lett keresztény. A görög egyház a nagy katonaszentek között tartja nyilván, akiket díszes katonaruhában ábrázolnak. Szent György zászlótartó volt, így kiemelkedő szerepe volt köztük. Palesztinában a IV. században, Rómában az V. században van már temploma. Tisztelete nagyon gyorsan elterjedt, és a középkorban Európa-szerte virágzott. Számos város nevében is viseli nevét, és uralkodócsaládok tagjai védőszentjüknek tekintették. Ugyancsak különböző lovagi és nemesi rendek, de egyes népek is védőszentjüknek tartották. Liturgikus ünneplése a középkorban egyenrangú volt a karácsonyéval. 683-tól április 23-án ünnepelték Rómában, nálunk Szent Adalbert ünnepe miatt ezen a napon emlékezünk rá. Sárkányölőként való ábrázolása ugyancsak középkori eredetű, amikor Krisztus erejében bízva legyőzte a sátánt és megmentett egy várost a rettegéstől. Verbényi István
Segítse Ön is adója 2 %-val
A Pro Populo egyesületet! Útmutató a 230-as űrlap kitöltéséhez: Denumirea entitate nonprofit: Asociatia Pro Populo Codul de identificare fiscala: 18133832 Cont bancar (IBAN): RO84BTRL01501205458374XX Banca TRANSILVANIA Űrlapot a plébánián is igényelhet! 11
Nyírbátor Új évfolyam 132. szám
Angyalos Boldogasszony, egykori minorita templom A templomot Báthory István erdélyi vajda alapította az 1479-es nehezen kivívott kenyérmezei győzelem emlékére, s 1493-ban őt is itt temették el. Ez a dátum egyben az építkezések befejezését is jelentette. A XVI. század végén súlyosan megsérült épület elhagyatott maradt, s csak a XVIII. században állították helyre a visszatérő minoriták, ma ismert formáját megadva. 1834-ben földrengés, 1884ben tűzvész okozott súlyos károkat a templomon. Berendezéséből elsősorban oltárai érdemelnek figyelmet, amelyek a barokk fafaragás legszebb darabjai közé tartoznak. Festményekkel és a minoriták védőszentjeinek szobraival diszített főoltára négy-
2010 április
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A templom déli homlokzata előtt áll a templom alapítójának, Báthory Istvánnak szobra szintes, oromzatán a sátánt legyőző Mihály arkangyal szobra áll. Jelentős még a Szent Anna-, Pócsi- a magyar szentek szobraival diszített Piéta és Passió-mellékoltárak, valamint az 1775-ben készült szószék és a sekrestyeszekrény. Forrás: Középkori templomok a Felső-Tisza-vidékén
Resurrexit Sicut Dixit, Alleluia! Alleluia! FELTÁMADOTT, Mert az Istent lehet üldözőbe venni, de nem lehet eltörölni. Lehet ellene harcolni, de nem lehet legyőzni. Lehet Őt gyűlölni, de nem lehet végleg megölni. Lehet hatalmát semmibe venni, emiatt nem fog elgyöngülni. Lehet létezését tagadni, de emiatt nem fog megsemmisülni. Lehet sírba temetni, de bár sírjára követ hengerítenek, az Isten feltámadását nem lehet megakadályozni. Az emberek csak emlegetik, Isten pedig öröktől-örökké élvezi.
Kedves ólvasóinknak, barátainknak és munkatársainknak kegyelmekben gazdag és kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! Lajos atya és munkatársai A templom hajója a barokk oltárokkal 12
El Greco: Krisztus feltámadása
