(folytatás a 8. oldalról)
nagyszerűségét tarnóczi János: “Mária elmélyülten nézte a kicsi arcot... Neki nagyon szép, hiszen gyermeke arca... Aztán belemerült abba a két kis nefelejcs-szembe, amelyről tudta, hogy a világegyetem végtelen távlatai nyílnak meg benne... Sorra vette kicsi ajkát, kezét, és neki most nem a mindenség Alkotója, a nagy Próféta, a Csodatevő tűnt szemébe, - hiszen az itt el van rejtve; ő itt most csak gyermek, kis tehetetlen, azért neki is most csak anyának kell lenni, boldog, odaadó anyának! A szívére szorította kis szívét, arcához érintette kis arcát, melyről azt mondták neki később, hogy egészen az Anyja arca...” (Szűz Mária, 173. old.) Aki így szeret, az ráfelelte Isten “Igen”-jére az “Amen”-t. Karácsony! Elmélyülten nézem a kicsi arcot... nagyon szép, mert Istenem arca. Belemerülök abba a két kis nefelejcs-szembe és tudom ki az Isten. Itt most csak gyermek van, kis tehetetlen, akit szeretni kell. És ebben a szeretetben benne van “Amen”-om Isten “Igen”-jére!
Imádság az emberiségért Ó, Uram, te látod, hogyan tornyosulnak minden oldalról felém a hullámok, felszabadult a tenger haragja, növekszik az ár! Parancsolj a viharnak és hullámoknak, Uram! Add vissza az emberiségnek a békét, amelyet a világ nem adhat, adj nyugalmat és rendet! Hass oda kegyelmeddel, hogy az emberek jó útra térjenek, szívükbe térjen vissza az irántad érzett szeretet, embertársaik iránt pedig igazságosság, önuralom, szenvedélyeik megfékezése és a felebaráti szeretet, ahogyan szent törvényed parancsolja. Jöjjön el a te országod, hogy azok is, akik tőled és az igazságtól távol, ferde utakon járnak, rájöjjenek mennyire szük8
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 21. szám
A szent keresztségben részesültek, - Szilveszter KincsőMária, Boér Attila István, Szilágyi Délia Katalin, Satalan Balázs Róbert, Stekbauer István, Nisztor Tünde Izabella, Baróti Lóránd, Baróti Andrea (Szt. József plebánia). Szentségi házasságot kötöttek: - Vargyasi Levente - Pirampel Melinda
Az Úr hazahívta: - Bálint Abdrás, Bács Irén, Dezső Imre, Hegyi Péter, Bartos Piroska, Balla Mihály, Kelemen Vendel, Boga Zoltán Árpád, Gecse Ferenc, Tana Anna Szt. József plebánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! séges meghajtani előtted fejüköt, hogy neked szolgáljanak. A te parancsaid telve vannak igazsággal és atyai szeretettel, s magad teszel képessé bennünket kegyelmeddel arra, hogy maradéktalanul teljesíthessük is őket. „Örök harc a földi halandó élete“, de te vele vagy a küzdelemben, akarod, hogy győzzön, fölemeled, ha elcsügged, s megkoronázod, ha a harc diadalmas véget ér. XIII. Leó pápa
Istentől megáldott Boldog Új Évet mindenkinek!
2000. december
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Karácsony 2000 Az igazán nagy események csendben történnek. Abban a nyomasztóan fájdalmas csendben, amely már a reménytelenség, kétségbeesés, csüggedés határáig vitte az embert, hallatszik az égi HANG: “Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Megszületett az Üdvözítő Dávid városában! Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” S ezen a szent éjszakán, a reménytelenség éjszakájába belépett az Örök Remény. Egyszülött Fia által Isten magához ölelte a világot és többé nem hagyja el: szeretetében mindvégig megtartja. Isteni Kisded! Édes Jézus! Oszlasd el belőlünk az éjszakát és gyújtsd fel bennünk a Te világosságodat. Öltöztesd fel csupaszságunkat, hogy ne fagyoskodjunk tanácstalanságban. Űzd el belőlünk a telet, olvaszd fel szívünkben a jeges fagyot. Légy a mi Napunk: fény, világosság, melegség, erő és élet. Kicsi Jézus, hozzád eseng a szívünk, az enyém és a millióké. Utánad sírnak a föld gyermekei, a székelyek is, a sepsiszentgyörgyiek is. Csak Te segíthetsz rajtunk, tehetetlen gyermekeken: kicsiken és nagyokon. Hallgass meg minket, noha már beszélni is alig tudunk. Gyógyírként jöjj és vond be beteg lelkünket, hogy elnémuló hangunkból újra felcsilingelhessen, immár a harmadik évezredben és a huszonegyedik században, a tiszta angyali ének: “Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Add, Urunk, hogy a Karácsony, ez a kétezredik, a HIT ÉS SZERETET ünnepe legyen mindnyájunknak. Szeressük az IGÉT, aki testté lett, és szeressük egymást is, hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett. (Karl Rahner). A 2000. karácsony éjféli szentmiséjében arra kérem az Üdvözítőt, áldja meg családjaikat, s adjon mindannyiuknak BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! Szabó Lajos plebános Sepsiszentgyörgy, 2000 Karácsonyán.
Karácsonyi levél Századunk elsõ világháborúja után, 1926-ban, Móra Ferenc, a magyar nyelv nagy mûvésze, levelet írt a karácsonyi Gyermeknek. Ebben a levélben is megnyilvánul az a szép, üde gyermeki lelkület, amelyet nem gyõz magasztalni az evangélium. A levél mondanivalója, sajnos, ma is idõszerû, mintha a mi nemzedékünknek lenne címezve. Ezért is bátorkodom lemásolni és a kedves olvasók kezébe tenni. Íme, a levél: “Édes kicsi Jézus, aki tapsikolva kérdezgeted az angyalfiókákat, behintették-e már gyöngymorzsával a tejutat, amelyiken az égi mezõkrõl letipegsz a földre, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elejbéd borulni és kis inged szélét megcsókolva arra kérni, várj még egy kicsinyég, mielõtt betündöklenéd egy éjszakára ezt a szomorú és sötét földkerekét? Édes kicsi Jézus, talán te vagy az utolsó gyermek Isten teremtett világán, aki hiszel még abban, hogy születésed napja dicsõség mennyben az Istennek és békesség földön az embernek. Tudod-e, hogy ahová készülsz, nem szelíd róna az legeltetõ bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égbõl ledobott sátán táborozik parazsas szemû seregével? Hol fogsz itt Betlehemre találni, édes kicsi Jézus, akit az örökkévaló szeretetnek neveznek az írások? Rongyos istálló hiszen csak találtatik még a földi tereken, de hol vennéd az embereket, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a jászol elõtt, ahol a világ világossága mosolyog? Hol vannak a három királyok, akik koronájukat a maguk jószántából levegyék a fejükrõl és öledbe tegyék játékszernek és hol vannak a vének és írástudók, akik álmélkodva vallják, hogy bolondság minden õ bölcsességük és csak az az üdvözítõ bölcsesség, amit a te ta2
nulatlan csöpp szád gügyög: szeretet, irgalom, békesség, mit akartok még egyebet? Édes kicsi Jézus, számot vetettél-e azzal, hogy ma csak Heródes poroszlói vannak meg az evangéliumból, õk a világ urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, a Gyûlõlet, a Gõg, a Bosszú és nincs a világon Egyiptom, ahol tõreik el nem érnének? Tudod-e te azt, hogy aki elõtt elborulnak az egek minden erõsségei, attól a fölparcellázott földkerekségen mindenütt útlevelet kérnek állig fegyveres marcona emberek és mint csempészett árut koboznák el tõled a szeretetet, mert tilos beviteli cikk az ma mindenütt, ahol emberek élnek? Tudod-e, hogy téged, magadban csetlõ-botló kicsi gyermeket senki a karjára nem venne, meg nem etetne, föl nem ruházna, fagyos lábacskádat leheletével senki föl nem melegítené, legföljebb kis inged, a szent legenda szerint varrás nélküli vászna sikkadna el kézen-közön rólad...? Édes kicsi Jézus, nem érdemel meg téged ez a mi világunk és nem biztonságos miközöttünk a te járáskelésed - mégis nyittasd ki angyalpajtásaiddal az egek aranykapuját és lebegjetek le ez nap a vígasztalan földi mezõkre. Nem miérettünk, korhadt nemzedékért, amely bûnben fogant és bûnhödésben fog elpusztulni. Mi vén fák vagyunk már, akikre hiába harmatoznak az égi magasok, az emberség boldogsága a mi hasadozott kérgünkön nem fog már kivirágzani. Mi szét fogunk repedezni és porrá morzsolódni a nagy viharokban, amelyek mindaddig fogják nyögetni és csikorogtatni az embererdõt, míg humuszából föl nem sarjad az új. Ezekért, a ma gyerekeiért, a holnap embereiért, a bánaterdõ reménysarjaiért szállj le az idén is a földre, megsimogatni õket és a magad lelkét beléjük lelkezni, édes kicsi Jézus!”
Móra Ferenc, Ezek az évek, 88-90.
2000 - 2001 HÁZSZENTELÉSEK SORRENDJE 2000. December 27 - Szerda I. Kossuth L., Martinovits, Körösi Cs. Sándor, Csiki u. belső, Szabadság-tér és Templom utcák II. Május 1. u., Horea-Closca u., Sólyom u., Dakó u., Konsza S. u. és Gábor Áron-tér III. Váradi J. u. és a Gesztenye - sétány 2000. December 28 - Csütörtök I. Jókai M. u., Tanya u. és a Kos Károly utca. II. Akácos u., Hajnal u., Tavasz u., Fenyves u., Hóvirág u., Szegfű u. és a Rózsa utca III. Vadász u., Fülemüle u., Gólya u., Sas u., Kertész u., Fecske u., Galamb u., V. Babes és Kórház utcák. 2000. December 29 - Péntek I. Cigaretta u., Dohány u., Energia tömb, Munkás u., Füzes u. és a Gyár utcai magánházak és a Gyár utca tömbházai. II. Patak u., József A. u., Csorgó u., Villa és a Budai N. Antal utcák. III. Bólyai J. u., Zöld P. u., Dózsa György, Erdő és a Virág utcák. 2000. December 30 - Szombat I. December 1uti magánházak és a December 1 út 12-es és 15-ös tömbházai. II. December 1 út 1,2,3,4,6 és a 18-as tömbház III. Olt utca és tömbházai, Gyárfás Jenő utca. 2001. Január 2 - Kedd I. Sport utca tömbházak: 5, 6, 7, 11, 15, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 23 és 24-es tömbházak. II. Balcescu u., Mikes Kelemen és Hid utcák és tömbházai III. Grigore Balan tömbházai a régi piactól a December 1 sugárutig (a jelzőlámpákig) 2001. Január 3 - Szerda I. Arany J. u., Nagy György u., Sport u. 13, 14 és 6/15-ös tömbök, Puskás T. utca magánházai és tömbházai. II. Dália, Tulipán, Krizantém és a Tavirózsa utcák tömbházai. III. Gyöngyvirág, Orgona és Nárcisz utcák tömbházai.
2001 Január 4 - Csütörtök I. Hajnalcsillag és a Zefir utca tömbházai. II. Gödri F. és az Iskola utca tömbházai. III. Textil sétány, Rét u., Horgász u., Széna u., Bárányka u., Lázár M. u., Kriza J. u., Bánki D. utca és a N. Iorga 1, 2, 3, 4 és 5-ös tömbházai. 2001 Január 5 - Péntek I. N. Iorga (volt Nov. 7) 3-as tömb, Császár B. és Ág utca tömbházainak első fele. II. Ág utca tömbházak és a Császár B. utcától végig. III. Nic. Iorga u. tömbházai: 9, 10, 11, 12, 13, 22 és a 34-es tömbök. 2001. Január 6 - Szombat I. A Gr. Balan sugárut a December 1 úttól (jelzőlámpáktól) a jobb oldal. II. A Gr. Balan sugárút bal oldal. 2001. Január 8 - Hétfő I. V. Goldis u. 1-es tömbháztól a 15-ös tömbházig és az Ifjúság sétány. II. V. Goldis 16-os tömbháztól a 24-esig. III. Rövid sétány, Hőközpont és a Testvériség tömbházai. 2001. Január 9 - Kedd I. Stadion utca tömbházai. II. Domb és Fáklya utca tömbházai. III. Sajtó utca és a Múzsák sétány. 2001. Január 10 - Szerda I. Egészségügy sétány és a László Ferenc utca tömbházai. II. Jövő utca és az Árnyas utca tömbházai. III. Andrei Saguna, Benedek Elek utcák és a Hársfa sétány tömbházai, Táncsics M. utca 2001. Január 11 és 12 (Csütörtök és Péntek) Pótházszentelés
7
(folytatás a 6. oldalról)
emberiség ma oly válaszút előtt áll, mint még soha. A szabadulás, ó legszentebb Szűz, ismét csak egyedül a Te Fiad, Jézus. Ezért szeretnénk mi Téged, Anyánk, mint János apostol, házunkba befogadni (vö. Jn 19,27), hogy megtanuljuk Tőled, hogyan legyünk hasonlóvá Fiadhoz: “Asszony, íme a Te fiaid és leányaid!” Itt állunk előtted. Anyai oltalmadba ajánljuk önmagunkat, az Egyházat és az egész világot. Kérd meg Fiadat, hogy ajándékozza nekünk Szentlelkének teljességét, az igazság Lelkét, amelyből élet származik. Fogadd a Lelket nekünk és velük, mint a jeruzsálemi ősegyházban, amely pünkösd napján köréd gyűlt. (vö. ApCsel 1,14). Isten lelke nyissa meg a szíveket a szeretet és az igazság számára. Ébressze föl az egyénekben és a nemzetben a kölcsönös megértést és a béke őszinte akarását. Minden embert
rád bízunk, elsősorban a legvédtelenebbeket: a gyermekeket, akik még nem jöttek a világra, és a gyermekeket, akik szegénységre és szenvedésre születnek, a fiatalokat, akik életük célját keresik, a munkanélkülieket, és azokat, akik éheznek és betegek. Rád bízzuk a szétzilált családokat, az időseket, akiket senki sem támogat, és mindenkit, aki elhagyatva, remény nélkül él. Anyánk, Te ismered az egyház és a világ szenvedéseit és reményeit. Állj fiaid és leányaid mellett a próbák idején, amelyet a hétköznapok mindannyiunknak tartogatnak. Add, hogy mindannyiunk közös fáradozása által a sötétség ne győzhessen a világosság fölött. Neked, megváltás hajnalpírja, ajánljuk utunkat az új évezred felé. Vezetésed alatt találja meg minden ember Krisztust, a világ világosságát és az egyedüli Megváltót, aki él az Atyával és a Szentlélekkel, mindörökkön örökké, Ámen. (VR/MK)
JÉZUS MONDJA NEKED:
Vannak dolgok, amelyeket nélküled nem tehetek meg. • A te kezedre van szükségem ahhoz,
• A te ajkadra, hogy alleluját énekel-
hogy bekötözzem a sebeket. • A te válladra, hogy hordozzam a túl nehéz terheket. • A te füledre, hogy társaid kiáltásában meghalljam Atyám szólítását. • A te lábadra, hogy az egész világra elvigyem Evangéliumomat. • A te karodra, hogy felemeljem a gyermekeket, és hozzám jöjjenek.
jek és a boldogságokat hirdessem. • A te szemedre, hogy elcsodálkozz minden szépségen, és békét árasszak a nyugtalan szívekbe. • A te arcodra, hogy az én Arcom élő képmásává tegyem. • És főleg a szívedre, hogy úgy szeress, ahogyan egyébként sohasem lennél képes szeretni.
6
Igen és amen Karácsony! Sohasem fogjuk mindvégig megérteni ennek a szónak a mélységét. Teológusok áldozták bele tudásukat és életüket, művészek örökítették meg műveikben. De karácsony titka megfoghatatlan és kimeríthetetlen maradt, újra meg újra vonzó, kihívó és új. Karácsony! Jézus Krisztusban belépett történelmünkbe az, aki már valójában benne volt. Krisztusban ránkköszöntött Isten s elmondta magáról azt, ami neki is a legkedvesebb és legféltettebb titka volt: ő Atya, akinek szívügye gyermekeinek sorsa. Kinyilatkoztatta önmagát és ránk vonatkozó terveit. Krisztus Isten örök üdvözítő elhatározásának végső kimondása az időben. Karácsony! Ez az a pont a történelemben, ahol Isten visszaölelte magához az embert. Kimondta a megváltás szavát és az ő szava akkora erejű, hogy valósággá vált, megtestesült, személyesen belépett közénk, hogy végigpróbálja a nekünk kijáró sorsot, hogy megtegye velünk és mellettünk az utat, amely nem könnyű, de amióta ő járt rajta, nem céltalan. Karácsony Isten “Igen”-je az évezredeken át sóvárgó emberiség nagy kérdésére: “Törődsz-e velünk? Fáj-e Neked is a mi fájdalmunk? Tudod-e, hogy mit jelent embernek lenni? Van-e Neked szíved?” - Igen! Ebben az isteni “Igen”-ben benne volt maga az Isten. Isten kimondott Krisztusban mindent önmagáról, mindent, amit kimondhatott. Így válik Krisztus titka mindent átölelő, mindent magába foglaló titokká. Magában hordozza Isten titkát. Benne tudtuk meg, ki az Isten. Mert azáltal, hogy Fiúnak mondta magát, megtudtuk, hogy az Isten Atya. És azáltal, hogy megígérte a Szentlelket és elküldte őt, megtudtuk, hogy az Isten Szeretet. De magában hordozza az ember titkát is: benne, Krisztusban és tőle tudtuk meg, hogy odafönn van hely a mi számunkra is, s hogy célunk maga az Isten. Krisztus tehát a kinyilatkoztatás csúcspontja és a mi hitünk középpontja. Isten hívó szavára adott válaszunk, a mi “Igen”-ünk, a mi “Amen”-ünk csak Krisztus, a mi Urunk Jézus Krisztus által jut el az Atyához. Csak egy út van: Krisztus. Csak egy “Igen” van: Krisztus. Csak egy valóság van: Krisztus. Minden és mindenben csak: Krisztus.
Karácsony! Beleremeg szívünk a titokba, mégsem vagyunk képesek értelmünkkel behatolni annak mélységeibe. De fontos-e ez? Az életben nem mindig a tudás a legfontosabb. Sőt gyakran és a leggyakrabban nem az a lényeges. Ott és akkor, ahol és amikor megszűnik minden emberi tudás, ahol és amikor csődöt mond minden emberi bölcsesség, ahol és amikor kudarcba fullad minden emberi logika - ott és akkor csak egy út marad örökre nyitva: az az út, amelyet a fiatal anya járt előttünk, Mária, aki éppúgy nehezen volt képes beleélni magát a titok minden mélységébe, mint ahogy mi sem vagyunk képesek. De ő tudta a megoldást: magához ölelte gyermekét és szerette őt. Ha mi is többet ölelnénk a Gyermeket és kevesebbet magyaráznánk, ha jobban szeretnénk mint filozófálnánk, akkor a mai világ másképp hallgatna szavunkra, akkor a szinódusi atyák tudták volna mi az evangélizáció titka. Akkor nem lett volna szükség még egy újabb nyilatkozatra az emberi jogokról. Mi Istent magyarázzuk, keretekben rendszerezzük, iratokba iktatjuk őt. Mindent teszünk vele, csak nem éljük őt. Ezért elkerülnek majd bennünket a pásztorok, mint ahogy megkerülték a hivatalos zsidó vallás képviselőit és megtalálják a Gyermeket. Eljönnek a bölcsek napkeletről vagy bárhonnan és megtalálják a Gyermeket. Nem tudásuk, de szeretetük által. Ne várjunk és hirdessünk Királyt, Hadvezért, Bölcselőt, Erkölcstanítót, istent az Olympuszról! Isten nem “isten”, hanem Gyermek nem képzeletünk szüleménye, hanem Valóság. A köztünk élő Valóság, amelyhez csupán egy út vezet: Krisztus ölelése. Annak a Krisztusnak átölelése, akit édesanyja, a fiatal Mária, most egy, a női szív világából vett örökös, anyás mozdulattal bepólyáz. Elnézem ezt az Anyát. Vajon tudatában van-e mindannak, ami ebben a percben történik? Vagy erre nincs is szükség? Elég, ha az ember szívére öleli a Gyermeket és elmerül szemléletében? Igen, ennyi elég. Ma, karácsony napján, ennyi elég. Ezt tette Mária is, a fiatal mama. Költői szépséggel rajzolja elénk a pillanat Szentmártoni Mihály S.J. (folytatása a 8. oldalon)
3
Kozma László:
Karácsonyi himnusz Érettünk ölt földi testet, Megszületik, aki él. Krisztus, ki az örök Kezdet, S tetteinkben ő a cél. Fényeként egy gondolatnak, Isten-eszme, testet ölt. Csillagsugár, égi ablak, Szikla-kövével a föld. Repes lelked őfeléje, A sátánnal harcba száll. Mosolyával csöndes béke, S hátrál tőle a halál. Pusztuljon a bűn, a vétek, Ragyogj, égi tisztaság. Az igazság ő, s a béke, Lélek útja, tiszta láng. Eltörli a Kisded ujja, Amit Ádám vétkezett. Reményt hoz szívünkbe újra, Hiszen ő a szeretet. Ő a Bárány és a Pásztor, Bíró, s bűnért áldozat. Hallod? Hív a jászolából, Ennyit kér: hogy befogadd. Szívedben a tiszta forrás, Patakvíz a jég alatt. Hajnal fénye záporoz rád, Gőgöd, dacod széthasad. Lelkedben hogy ő teremjen, Szelíd kézzel hint magot. Sziklakőre ne peregjen, Virágozzon tavaszod. 4
Rád akarjuk bízni jövõnket A pápa felajánló imája “Asszony, íme a Te Fiad” (Jn 19,26) A Szentév a végéhez közeledik. Te, Anyánk, e Jubileum során megmutattad nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét, az Igét, amely testté lett, a világ megváltóját. Az Ő szava, amely rád mutat és Téged anyánkká tett, visszacseng fülünkben: “Asszony, íme a Te Fiad!” Amikor Krisztus rád bízta János apostolt és vele együtt az Egyház fiait és leányait, sőt, minden embert, világ megváltójaként nem kesebbítette kizárólagos szerepét, hanem épp megerősítette azt. Te vagy a fény, amely Krisztus világosságát nem csökkenti, mert Te benne és általa élsz. Egész léted “igen”. Te vagy a szeplőtelen, Te vagy a kegyelem teljessége és visszfénye. Nézd, itt vannak fiaid és leányaid, akik az új évezred elközeledtével körülvesznek Téged. Egyesülve Péter utódjának hangjával és a világ összes részéről ideérkezett püspökök szavával, ma az Egyház nálad keres menedéket, s anyai oltalmadba helyezi magát. Bizalommal kéri közbenjárásodat a jövő kihívásainak láttán. A kegyelmek ez esztendejében sokan tapasztaltuk meg az irgalmasság feletti túláradó örömet, melyet az Atya Krisztusban nekünk ajándékozott. Minden rendű és rangú ember kész ennek az ajándéknak fogadására, így az egész földkerekséget be-
töltő részegyházakban, s még inkább itt, a kereszténység központjában. A fiatalok itt örvendeztek és lelkesedtek. Itt imádkoztak és könyörögtek a betegek. Ide jöttek a papok és szerzetesek, művészek és újságírók. A munka, a technika és a tudomány emberei, gyermekek és felnőttek. Mindenki a Te szeretett Fiadban ismerte föl Isten Igéjét, aki méhedben testté lett. Könyörögd ki, ó Anyánk, közbenjáró szavaddal, hogy ennek az évnek a gyümölcsei ne menjenek veszendőbe, s hogy a kegyelem magvai a szentség teljességévé növekedjenek. Erre hívattunk mindannyian. Ma rád akarjuk bízni jövőnket, amely előttünk áll. Kérünk Téged, hogy kísérj el bennünket az úton. Férfiak és nők, mi mindannyian, rendkívüli korban élünk, tele ígérettel és nehézségekkel. Az emberiség ma olyan hatalmas eszközök birtokában van, mint még sohase: képes arra, hogy virágos kertté változtassa vagy teljesen lerombolja a világot. Az emberiség elérte azt a rendkívüli képességet, hogy még az élet kezdetébe is belenyúljon. Ezt mindenki javára is használhatja, az erkölcsi törvény keretei között vagy engedhet a tudomány rövidlátó gőgjének, amely nem ismert határokat és megtagadja a minden egyes emberi életet megillető tiszteletet is. Az (folytatása a 6. oldalon)
5
Kozma László:
Karácsonyi himnusz Érettünk ölt földi testet, Megszületik, aki él. Krisztus, ki az örök Kezdet, S tetteinkben ő a cél. Fényeként egy gondolatnak, Isten-eszme, testet ölt. Csillagsugár, égi ablak, Szikla-kövével a föld. Repes lelked őfeléje, A sátánnal harcba száll. Mosolyával csöndes béke, S hátrál tőle a halál. Pusztuljon a bűn, a vétek, Ragyogj, égi tisztaság. Az igazság ő, s a béke, Lélek útja, tiszta láng. Eltörli a Kisded ujja, Amit Ádám vétkezett. Reményt hoz szívünkbe újra, Hiszen ő a szeretet. Ő a Bárány és a Pásztor, Bíró, s bűnért áldozat. Hallod? Hív a jászolából, Ennyit kér: hogy befogadd. Szívedben a tiszta forrás, Patakvíz a jég alatt. Hajnal fénye záporoz rád, Gőgöd, dacod széthasad. Lelkedben hogy ő teremjen, Szelíd kézzel hint magot. Sziklakőre ne peregjen, Virágozzon tavaszod. 4
Rád akarjuk bízni jövõnket A pápa felajánló imája “Asszony, íme a Te Fiad” (Jn 19,26) A Szentév a végéhez közeledik. Te, Anyánk, e Jubileum során megmutattad nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét, az Igét, amely testté lett, a világ megváltóját. Az Ő szava, amely rád mutat és Téged anyánkká tett, visszacseng fülünkben: “Asszony, íme a Te Fiad!” Amikor Krisztus rád bízta János apostolt és vele együtt az Egyház fiait és leányait, sőt, minden embert, világ megváltójaként nem kesebbítette kizárólagos szerepét, hanem épp megerősítette azt. Te vagy a fény, amely Krisztus világosságát nem csökkenti, mert Te benne és általa élsz. Egész léted “igen”. Te vagy a szeplőtelen, Te vagy a kegyelem teljessége és visszfénye. Nézd, itt vannak fiaid és leányaid, akik az új évezred elközeledtével körülvesznek Téged. Egyesülve Péter utódjának hangjával és a világ összes részéről ideérkezett püspökök szavával, ma az Egyház nálad keres menedéket, s anyai oltalmadba helyezi magát. Bizalommal kéri közbenjárásodat a jövő kihívásainak láttán. A kegyelmek ez esztendejében sokan tapasztaltuk meg az irgalmasság feletti túláradó örömet, melyet az Atya Krisztusban nekünk ajándékozott. Minden rendű és rangú ember kész ennek az ajándéknak fogadására, így az egész földkerekséget be-
töltő részegyházakban, s még inkább itt, a kereszténység központjában. A fiatalok itt örvendeztek és lelkesedtek. Itt imádkoztak és könyörögtek a betegek. Ide jöttek a papok és szerzetesek, művészek és újságírók. A munka, a technika és a tudomány emberei, gyermekek és felnőttek. Mindenki a Te szeretett Fiadban ismerte föl Isten Igéjét, aki méhedben testté lett. Könyörögd ki, ó Anyánk, közbenjáró szavaddal, hogy ennek az évnek a gyümölcsei ne menjenek veszendőbe, s hogy a kegyelem magvai a szentség teljességévé növekedjenek. Erre hívattunk mindannyian. Ma rád akarjuk bízni jövőnket, amely előttünk áll. Kérünk Téged, hogy kísérj el bennünket az úton. Férfiak és nők, mi mindannyian, rendkívüli korban élünk, tele ígérettel és nehézségekkel. Az emberiség ma olyan hatalmas eszközök birtokában van, mint még sohase: képes arra, hogy virágos kertté változtassa vagy teljesen lerombolja a világot. Az emberiség elérte azt a rendkívüli képességet, hogy még az élet kezdetébe is belenyúljon. Ezt mindenki javára is használhatja, az erkölcsi törvény keretei között vagy engedhet a tudomány rövidlátó gőgjének, amely nem ismert határokat és megtagadja a minden egyes emberi életet megillető tiszteletet is. Az (folytatása a 6. oldalon)
5
(folytatás a 6. oldalról)
emberiség ma oly válaszút előtt áll, mint még soha. A szabadulás, ó legszentebb Szűz, ismét csak egyedül a Te Fiad, Jézus. Ezért szeretnénk mi Téged, Anyánk, mint János apostol, házunkba befogadni (vö. Jn 19,27), hogy megtanuljuk Tőled, hogyan legyünk hasonlóvá Fiadhoz: “Asszony, íme a Te fiaid és leányaid!” Itt állunk előtted. Anyai oltalmadba ajánljuk önmagunkat, az Egyházat és az egész világot. Kérd meg Fiadat, hogy ajándékozza nekünk Szentlelkének teljességét, az igazság Lelkét, amelyből élet származik. Fogadd a Lelket nekünk és velük, mint a jeruzsálemi ősegyházban, amely pünkösd napján köréd gyűlt. (vö. ApCsel 1,14). Isten lelke nyissa meg a szíveket a szeretet és az igazság számára. Ébressze föl az egyénekben és a nemzetben a kölcsönös megértést és a béke őszinte akarását. Minden embert
rád bízunk, elsősorban a legvédtelenebbeket: a gyermekeket, akik még nem jöttek a világra, és a gyermekeket, akik szegénységre és szenvedésre születnek, a fiatalokat, akik életük célját keresik, a munkanélkülieket, és azokat, akik éheznek és betegek. Rád bízzuk a szétzilált családokat, az időseket, akiket senki sem támogat, és mindenkit, aki elhagyatva, remény nélkül él. Anyánk, Te ismered az egyház és a világ szenvedéseit és reményeit. Állj fiaid és leányaid mellett a próbák idején, amelyet a hétköznapok mindannyiunknak tartogatnak. Add, hogy mindannyiunk közös fáradozása által a sötétség ne győzhessen a világosság fölött. Neked, megváltás hajnalpírja, ajánljuk utunkat az új évezred felé. Vezetésed alatt találja meg minden ember Krisztust, a világ világosságát és az egyedüli Megváltót, aki él az Atyával és a Szentlélekkel, mindörökkön örökké, Ámen. (VR/MK)
JÉZUS MONDJA NEKED:
Vannak dolgok, amelyeket nélküled nem tehetek meg. • A te kezedre van szükségem ahhoz,
• A te ajkadra, hogy alleluját énekel-
hogy bekötözzem a sebeket. • A te válladra, hogy hordozzam a túl nehéz terheket. • A te füledre, hogy társaid kiáltásában meghalljam Atyám szólítását. • A te lábadra, hogy az egész világra elvigyem Evangéliumomat. • A te karodra, hogy felemeljem a gyermekeket, és hozzám jöjjenek.
jek és a boldogságokat hirdessem. • A te szemedre, hogy elcsodálkozz minden szépségen, és békét árasszak a nyugtalan szívekbe. • A te arcodra, hogy az én Arcom élő képmásává tegyem. • És főleg a szívedre, hogy úgy szeress, ahogyan egyébként sohasem lennél képes szeretni.
6
Igen és amen Karácsony! Sohasem fogjuk mindvégig megérteni ennek a szónak a mélységét. Teológusok áldozták bele tudásukat és életüket, művészek örökítették meg műveikben. De karácsony titka megfoghatatlan és kimeríthetetlen maradt, újra meg újra vonzó, kihívó és új. Karácsony! Jézus Krisztusban belépett történelmünkbe az, aki már valójában benne volt. Krisztusban ránkköszöntött Isten s elmondta magáról azt, ami neki is a legkedvesebb és legféltettebb titka volt: ő Atya, akinek szívügye gyermekeinek sorsa. Kinyilatkoztatta önmagát és ránk vonatkozó terveit. Krisztus Isten örök üdvözítő elhatározásának végső kimondása az időben. Karácsony! Ez az a pont a történelemben, ahol Isten visszaölelte magához az embert. Kimondta a megváltás szavát és az ő szava akkora erejű, hogy valósággá vált, megtestesült, személyesen belépett közénk, hogy végigpróbálja a nekünk kijáró sorsot, hogy megtegye velünk és mellettünk az utat, amely nem könnyű, de amióta ő járt rajta, nem céltalan. Karácsony Isten “Igen”-je az évezredeken át sóvárgó emberiség nagy kérdésére: “Törődsz-e velünk? Fáj-e Neked is a mi fájdalmunk? Tudod-e, hogy mit jelent embernek lenni? Van-e Neked szíved?” - Igen! Ebben az isteni “Igen”-ben benne volt maga az Isten. Isten kimondott Krisztusban mindent önmagáról, mindent, amit kimondhatott. Így válik Krisztus titka mindent átölelő, mindent magába foglaló titokká. Magában hordozza Isten titkát. Benne tudtuk meg, ki az Isten. Mert azáltal, hogy Fiúnak mondta magát, megtudtuk, hogy az Isten Atya. És azáltal, hogy megígérte a Szentlelket és elküldte őt, megtudtuk, hogy az Isten Szeretet. De magában hordozza az ember titkát is: benne, Krisztusban és tőle tudtuk meg, hogy odafönn van hely a mi számunkra is, s hogy célunk maga az Isten. Krisztus tehát a kinyilatkoztatás csúcspontja és a mi hitünk középpontja. Isten hívó szavára adott válaszunk, a mi “Igen”-ünk, a mi “Amen”-ünk csak Krisztus, a mi Urunk Jézus Krisztus által jut el az Atyához. Csak egy út van: Krisztus. Csak egy “Igen” van: Krisztus. Csak egy valóság van: Krisztus. Minden és mindenben csak: Krisztus.
Karácsony! Beleremeg szívünk a titokba, mégsem vagyunk képesek értelmünkkel behatolni annak mélységeibe. De fontos-e ez? Az életben nem mindig a tudás a legfontosabb. Sőt gyakran és a leggyakrabban nem az a lényeges. Ott és akkor, ahol és amikor megszűnik minden emberi tudás, ahol és amikor csődöt mond minden emberi bölcsesség, ahol és amikor kudarcba fullad minden emberi logika - ott és akkor csak egy út marad örökre nyitva: az az út, amelyet a fiatal anya járt előttünk, Mária, aki éppúgy nehezen volt képes beleélni magát a titok minden mélységébe, mint ahogy mi sem vagyunk képesek. De ő tudta a megoldást: magához ölelte gyermekét és szerette őt. Ha mi is többet ölelnénk a Gyermeket és kevesebbet magyaráznánk, ha jobban szeretnénk mint filozófálnánk, akkor a mai világ másképp hallgatna szavunkra, akkor a szinódusi atyák tudták volna mi az evangélizáció titka. Akkor nem lett volna szükség még egy újabb nyilatkozatra az emberi jogokról. Mi Istent magyarázzuk, keretekben rendszerezzük, iratokba iktatjuk őt. Mindent teszünk vele, csak nem éljük őt. Ezért elkerülnek majd bennünket a pásztorok, mint ahogy megkerülték a hivatalos zsidó vallás képviselőit és megtalálják a Gyermeket. Eljönnek a bölcsek napkeletről vagy bárhonnan és megtalálják a Gyermeket. Nem tudásuk, de szeretetük által. Ne várjunk és hirdessünk Királyt, Hadvezért, Bölcselőt, Erkölcstanítót, istent az Olympuszról! Isten nem “isten”, hanem Gyermek nem képzeletünk szüleménye, hanem Valóság. A köztünk élő Valóság, amelyhez csupán egy út vezet: Krisztus ölelése. Annak a Krisztusnak átölelése, akit édesanyja, a fiatal Mária, most egy, a női szív világából vett örökös, anyás mozdulattal bepólyáz. Elnézem ezt az Anyát. Vajon tudatában van-e mindannak, ami ebben a percben történik? Vagy erre nincs is szükség? Elég, ha az ember szívére öleli a Gyermeket és elmerül szemléletében? Igen, ennyi elég. Ma, karácsony napján, ennyi elég. Ezt tette Mária is, a fiatal mama. Költői szépséggel rajzolja elénk a pillanat Szentmártoni Mihály S.J. (folytatása a 8. oldalon)
3
Karácsonyi levél Századunk elsõ világháborúja után, 1926-ban, Móra Ferenc, a magyar nyelv nagy mûvésze, levelet írt a karácsonyi Gyermeknek. Ebben a levélben is megnyilvánul az a szép, üde gyermeki lelkület, amelyet nem gyõz magasztalni az evangélium. A levél mondanivalója, sajnos, ma is idõszerû, mintha a mi nemzedékünknek lenne címezve. Ezért is bátorkodom lemásolni és a kedves olvasók kezébe tenni. Íme, a levél: “Édes kicsi Jézus, aki tapsikolva kérdezgeted az angyalfiókákat, behintették-e már gyöngymorzsával a tejutat, amelyiken az égi mezõkrõl letipegsz a földre, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elejbéd borulni és kis inged szélét megcsókolva arra kérni, várj még egy kicsinyég, mielõtt betündöklenéd egy éjszakára ezt a szomorú és sötét földkerekét? Édes kicsi Jézus, talán te vagy az utolsó gyermek Isten teremtett világán, aki hiszel még abban, hogy születésed napja dicsõség mennyben az Istennek és békesség földön az embernek. Tudod-e, hogy ahová készülsz, nem szelíd róna az legeltetõ bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égbõl ledobott sátán táborozik parazsas szemû seregével? Hol fogsz itt Betlehemre találni, édes kicsi Jézus, akit az örökkévaló szeretetnek neveznek az írások? Rongyos istálló hiszen csak találtatik még a földi tereken, de hol vennéd az embereket, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a jászol elõtt, ahol a világ világossága mosolyog? Hol vannak a három királyok, akik koronájukat a maguk jószántából levegyék a fejükrõl és öledbe tegyék játékszernek és hol vannak a vének és írástudók, akik álmélkodva vallják, hogy bolondság minden õ bölcsességük és csak az az üdvözítõ bölcsesség, amit a te ta2
nulatlan csöpp szád gügyög: szeretet, irgalom, békesség, mit akartok még egyebet? Édes kicsi Jézus, számot vetettél-e azzal, hogy ma csak Heródes poroszlói vannak meg az evangéliumból, õk a világ urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, a Gyûlõlet, a Gõg, a Bosszú és nincs a világon Egyiptom, ahol tõreik el nem érnének? Tudod-e te azt, hogy aki elõtt elborulnak az egek minden erõsségei, attól a fölparcellázott földkerekségen mindenütt útlevelet kérnek állig fegyveres marcona emberek és mint csempészett árut koboznák el tõled a szeretetet, mert tilos beviteli cikk az ma mindenütt, ahol emberek élnek? Tudod-e, hogy téged, magadban csetlõ-botló kicsi gyermeket senki a karjára nem venne, meg nem etetne, föl nem ruházna, fagyos lábacskádat leheletével senki föl nem melegítené, legföljebb kis inged, a szent legenda szerint varrás nélküli vászna sikkadna el kézen-közön rólad...? Édes kicsi Jézus, nem érdemel meg téged ez a mi világunk és nem biztonságos miközöttünk a te járáskelésed - mégis nyittasd ki angyalpajtásaiddal az egek aranykapuját és lebegjetek le ez nap a vígasztalan földi mezõkre. Nem miérettünk, korhadt nemzedékért, amely bûnben fogant és bûnhödésben fog elpusztulni. Mi vén fák vagyunk már, akikre hiába harmatoznak az égi magasok, az emberség boldogsága a mi hasadozott kérgünkön nem fog már kivirágzani. Mi szét fogunk repedezni és porrá morzsolódni a nagy viharokban, amelyek mindaddig fogják nyögetni és csikorogtatni az embererdõt, míg humuszából föl nem sarjad az új. Ezekért, a ma gyerekeiért, a holnap embereiért, a bánaterdõ reménysarjaiért szállj le az idén is a földre, megsimogatni õket és a magad lelkét beléjük lelkezni, édes kicsi Jézus!”
Móra Ferenc, Ezek az évek, 88-90.
2000 - 2001 HÁZSZENTELÉSEK SORRENDJE 2000. December 27 - Szerda I. Kossuth L., Martinovits, Körösi Cs. Sándor, Csiki u. belső, Szabadság-tér és Templom utcák II. Május 1. u., Horea-Closca u., Sólyom u., Dakó u., Konsza S. u. és Gábor Áron-tér III. Váradi J. u. és a Gesztenye - sétány 2000. December 28 - Csütörtök I. Jókai M. u., Tanya u. és a Kos Károly utca. II. Akácos u., Hajnal u., Tavasz u., Fenyves u., Hóvirág u., Szegfű u. és a Rózsa utca III. Vadász u., Fülemüle u., Gólya u., Sas u., Kertész u., Fecske u., Galamb u., V. Babes és Kórház utcák. 2000. December 29 - Péntek I. Cigaretta u., Dohány u., Energia tömb, Munkás u., Füzes u. és a Gyár utcai magánházak és a Gyár utca tömbházai. II. Patak u., József A. u., Csorgó u., Villa és a Budai N. Antal utcák. III. Bólyai J. u., Zöld P. u., Dózsa György, Erdő és a Virág utcák. 2000. December 30 - Szombat I. December 1uti magánházak és a December 1 út 12-es és 15-ös tömbházai. II. December 1 út 1,2,3,4,6 és a 18-as tömbház III. Olt utca és tömbházai, Gyárfás Jenő utca. 2001. Január 2 - Kedd I. Sport utca tömbházak: 5, 6, 7, 11, 15, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 23 és 24-es tömbházak. II. Balcescu u., Mikes Kelemen és Hid utcák és tömbházai III. Grigore Balan tömbházai a régi piactól a December 1 sugárutig (a jelzőlámpákig) 2001. Január 3 - Szerda I. Arany J. u., Nagy György u., Sport u. 13, 14 és 6/15-ös tömbök, Puskás T. utca magánházai és tömbházai. II. Dália, Tulipán, Krizantém és a Tavirózsa utcák tömbházai. III. Gyöngyvirág, Orgona és Nárcisz utcák tömbházai.
2001 Január 4 - Csütörtök I. Hajnalcsillag és a Zefir utca tömbházai. II. Gödri F. és az Iskola utca tömbházai. III. Textil sétány, Rét u., Horgász u., Széna u., Bárányka u., Lázár M. u., Kriza J. u., Bánki D. utca és a N. Iorga 1, 2, 3, 4 és 5-ös tömbházai. 2001 Január 5 - Péntek I. N. Iorga (volt Nov. 7) 3-as tömb, Császár B. és Ág utca tömbházainak első fele. II. Ág utca tömbházak és a Császár B. utcától végig. III. Nic. Iorga u. tömbházai: 9, 10, 11, 12, 13, 22 és a 34-es tömbök. 2001. Január 6 - Szombat I. A Gr. Balan sugárut a December 1 úttól (jelzőlámpáktól) a jobb oldal. II. A Gr. Balan sugárút bal oldal. 2001. Január 8 - Hétfő I. V. Goldis u. 1-es tömbháztól a 15-ös tömbházig és az Ifjúság sétány. II. V. Goldis 16-os tömbháztól a 24-esig. III. Rövid sétány, Hőközpont és a Testvériség tömbházai. 2001. Január 9 - Kedd I. Stadion utca tömbházai. II. Domb és Fáklya utca tömbházai. III. Sajtó utca és a Múzsák sétány. 2001. Január 10 - Szerda I. Egészségügy sétány és a László Ferenc utca tömbházai. II. Jövő utca és az Árnyas utca tömbházai. III. Andrei Saguna, Benedek Elek utcák és a Hársfa sétány tömbházai, Táncsics M. utca 2001. Január 11 és 12 (Csütörtök és Péntek) Pótházszentelés
7
(folytatás a 8. oldalról)
nagyszerűségét tarnóczi János: “Mária elmélyülten nézte a kicsi arcot... Neki nagyon szép, hiszen gyermeke arca... Aztán belemerült abba a két kis nefelejcs-szembe, amelyről tudta, hogy a világegyetem végtelen távlatai nyílnak meg benne... Sorra vette kicsi ajkát, kezét, és neki most nem a mindenség Alkotója, a nagy Próféta, a Csodatevő tűnt szemébe, - hiszen az itt el van rejtve; ő itt most csak gyermek, kis tehetetlen, azért neki is most csak anyának kell lenni, boldog, odaadó anyának! A szívére szorította kis szívét, arcához érintette kis arcát, melyről azt mondták neki később, hogy egészen az Anyja arca...” (Szűz Mária, 173. old.) Aki így szeret, az ráfelelte Isten “Igen”-jére az “Amen”-t. Karácsony! Elmélyülten nézem a kicsi arcot... nagyon szép, mert Istenem arca. Belemerülök abba a két kis nefelejcs-szembe és tudom ki az Isten. Itt most csak gyermek van, kis tehetetlen, akit szeretni kell. És ebben a szeretetben benne van “Amen”-om Isten “Igen”-jére!
Imádság az emberiségért Ó, Uram, te látod, hogyan tornyosulnak minden oldalról felém a hullámok, felszabadult a tenger haragja, növekszik az ár! Parancsolj a viharnak és hullámoknak, Uram! Add vissza az emberiségnek a békét, amelyet a világ nem adhat, adj nyugalmat és rendet! Hass oda kegyelmeddel, hogy az emberek jó útra térjenek, szívükbe térjen vissza az irántad érzett szeretet, embertársaik iránt pedig igazságosság, önuralom, szenvedélyeik megfékezése és a felebaráti szeretet, ahogyan szent törvényed parancsolja. Jöjjön el a te országod, hogy azok is, akik tőled és az igazságtól távol, ferde utakon járnak, rájöjjenek mennyire szük8
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 21. szám
A szent keresztségben részesültek, - Szilveszter KincsőMária, Boér Attila István, Szilágyi Délia Katalin, Satalan Balázs Róbert, Stekbauer István, Nisztor Tünde Izabella, Baróti Lóránd, Baróti Andrea (Szt. József plebánia). Szentségi házasságot kötöttek: - Vargyasi Levente - Pirampel Melinda
Az Úr hazahívta: - Bálint Abdrás, Bács Irén, Dezső Imre, Hegyi Péter, Bartos Piroska, Balla Mihály, Kelemen Vendel, Boga Zoltán Árpád, Gecse Ferenc, Tana Anna Szt. József plebánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! séges meghajtani előtted fejüköt, hogy neked szolgáljanak. A te parancsaid telve vannak igazsággal és atyai szeretettel, s magad teszel képessé bennünket kegyelmeddel arra, hogy maradéktalanul teljesíthessük is őket. „Örök harc a földi halandó élete“, de te vele vagy a küzdelemben, akarod, hogy győzzön, fölemeled, ha elcsügged, s megkoronázod, ha a harc diadalmas véget ér. XIII. Leó pápa
Istentől megáldott Boldog Új Évet mindenkinek!
2000. december
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Karácsony 2000 Az igazán nagy események csendben történnek. Abban a nyomasztóan fájdalmas csendben, amely már a reménytelenség, kétségbeesés, csüggedés határáig vitte az embert, hallatszik az égi HANG: “Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Megszületett az Üdvözítő Dávid városában! Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” S ezen a szent éjszakán, a reménytelenség éjszakájába belépett az Örök Remény. Egyszülött Fia által Isten magához ölelte a világot és többé nem hagyja el: szeretetében mindvégig megtartja. Isteni Kisded! Édes Jézus! Oszlasd el belőlünk az éjszakát és gyújtsd fel bennünk a Te világosságodat. Öltöztesd fel csupaszságunkat, hogy ne fagyoskodjunk tanácstalanságban. Űzd el belőlünk a telet, olvaszd fel szívünkben a jeges fagyot. Légy a mi Napunk: fény, világosság, melegség, erő és élet. Kicsi Jézus, hozzád eseng a szívünk, az enyém és a millióké. Utánad sírnak a föld gyermekei, a székelyek is, a sepsiszentgyörgyiek is. Csak Te segíthetsz rajtunk, tehetetlen gyermekeken: kicsiken és nagyokon. Hallgass meg minket, noha már beszélni is alig tudunk. Gyógyírként jöjj és vond be beteg lelkünket, hogy elnémuló hangunkból újra felcsilingelhessen, immár a harmadik évezredben és a huszonegyedik században, a tiszta angyali ének: “Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Add, Urunk, hogy a Karácsony, ez a kétezredik, a HIT ÉS SZERETET ünnepe legyen mindnyájunknak. Szeressük az IGÉT, aki testté lett, és szeressük egymást is, hiszen az ember csak azóta tudja igazán szeretni az embert, mióta maga az Isten emberré lett. (Karl Rahner). A 2000. karácsony éjféli szentmiséjében arra kérem az Üdvözítőt, áldja meg családjaikat, s adjon mindannyiuknak BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! Szabó Lajos plebános Sepsiszentgyörgy, 2000 Karácsonyán.
