MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Ferenczi Irén, Mednyánszky-Demeter László Csaba, Gál Borbála, Demeter József, Oláh Ilona, Zoltáni Lehel, Pâscănuţ Mária.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Esztergomi Boldog Özséb, áldozópap január 20 Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte, és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort építtetett. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20án elhunyt az Úrban. Sírját és a Szent Keresztmonostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük. 12
IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya, akinek testvérei közé tartozik Szent Kinga. Dalmáciában született, szülei fogadalmat tettek, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket Istennek szentelik. Veszprémben domonkos nővérek nevelték, majd a Nyulak szigetén (ma: Margit-sziget) épült kolostorban 1254ben fogadalmat tett. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szentelte egész életét. Itt is halt meg 1270-ben. XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté. Radó Polikárp írásában (1958) így méltatta a szentet: „Életformának az egyház esztendejét, a liturgikus évet választotta, és a világ Megváltójának üdvözítő életét élte át önmaga formálásában.”
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Komáromi János
Boldog Új Évet!
Borongós napok tűnjetek tova, Okkal szomorú ne legyél soha! Lépteid kísérje töretlen szerencse, Derűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre! Oszoljanak el az óévnek sötét árnyai, Gúzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Szalézi Szent Ferenc, püspök és egyháztanító január 24 Az Annecy melletti Sales kastélyában született 1567-ben. Padovában polgári és egyházjogból, Párizsban teológiából doktorált. Pappá szentelése után fáradhatatlanul dolgozott a katolikus újjászületésért. Genf püspökeként a trentói zsinat határozatainak megvalósítója. Írásaival is segítségére sietett híveinek (Filótea). Kiterjedt levelezést folytatott, és felismerte a nyomdászat jelentőségét. 1610-ben Chantal Szent Franciskával megalapították a vizitációs nővérek rendjét. Működésének alapelve – Radó Polikárp szerint – abban rejlett, hogy a keresztény életben lényeges az isteni szeretet. Lyonban halt meg 1622. december 28án, Annecy-ben ezen a napon temették el.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
2013 január
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Új évet hozzon a nesztelen iramló idő, Jöjjön már a rég várt, csodálatos jövő!
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
XV. évfolyam 1. szám (165.)
Árpád-házi Szent Margit, szűz január 18
Évek ha múltok, ha elszálltok napok, Vidámságot, örömet számolatlan adjatok! Elfusson most az óévnek malaca, Többé ne legyen senkinek panasza! Kerüljön betegség, bánat messzire, Írmagjuk is vesszen mind a semmibe! Vágyaid sorra valóra váljanak, Álnok szavak többé ne bántsanak! Növekedjen az igaz barátok tábora, Okosan élj, ne legyél ostoba! Kívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
Kívánunk minden kedves olvasónknak Istentől áldott, békés, boldog új évet Lajos atya és Karcsi tiszti
A hit évében néhány személyes megtérés történetét ismertetjük, egykori ateisták, újpogányok, buddhisták, muzulmánok, zsidók, protestánsok interneten közzétett tanúságtételei alapján. Chicagóban nőttem fel, evangélikus családban. Szüleim nem voltak igazán lelki beállítottságúak, de fontosnak tartották, hogy megismerjem a kereszténységet –, hogy azután magam döntsek a hit kérdésében. Konfirmáltam, aztán nem mentem vissza többé. Éveken át agnosztikus voltam. A vallásnak nem láttam értelmét. A tudományban hittem, és a tudomány látszólag homlokegyenest ellenkezett azzal, amit a hittanórán tanultam. Elemző gondolkodásom mind közelebb vitt a tudományhoz és mindjobban eltávolított a hittől. Hogy hinni tudjak Istenben, létének bizonyítékára lett volna szükségem. Mivel nem találtam, a középiskola végére az agnoszticizmustól a teljes cinizmusig jutottam. Középiskola után életem kicsúszott a kezemből. Sorozatos botlásaim, rossz döntéseim kétségbeesésbe kergettek. Depresszióval küszködtem, de konok maradtam, míg egy alkalommal fel nem adták nekem a leckét. Egy mélyen hívő szabadkeresztény lány, akivel jóban voltam – s akinek sokszor gúnyolódtam a hitén, kétségbe vonva annak tanítását –, megkérdezte: „Chad, olvastad te egyáltalán a Bibliát?” Persze, hogy nem; kinek van arra ideje? – Megmondtam neki, mire azt felelte: „Majd miután elolvastad, akkor vond kétségbe, amiben hiszek.” 2
Az a lány nem is tudja, hogyan változtatta meg az életem ez a bölcs válasz. Önfejű huszonévesként elhatároztam: bebizonyítom, hogy nincs igaza. Feltettem magamban, hogy elolvasom a teljes Bibliát, hogy több érvem legyen ellene. Ellenérvek helyett azonban olyan igazságra leltem, mint soha azelőtt. 1997 őszén neveztem magam először kereszténynek. A következő tizenkét évben – részben a katonaság kötelékében – bejártam a világot. Minden költözéskor új egyházban – többnyire szabadkeresztény gyülekezetekben – próbáltam otthonra lelni, de mire sikerült volna, mennem kellett tovább. Végül hazakerültem a szülővárosomba. Jó volt újra otthon lenni, szeretteimmel. Egyházi közösséget azonban, ahol igazán otthon éreztem volna magam, továbbra sem találtam. A Katolikus Egyházzal kapcsolatban mindig elég cinikus voltam. Katolikus ismerőseimmel a beszélgetések hamar hitvitává fajultak. Önfejűségemben igazán sohasem voltam nyitott arra, amit mondtak. Megvolt a magam felfogása, amin senki ne változtasson. Ez saját bibliaértelmezésemen alapult, amit egyik-másik mai prédikátor tanításával ötvöztem. Ezekből a tanításokból azonban hiányzott a teológiai mélység. Valamiféle „jóléti” teológiát közvetítettek, a kemény igazságokról viszont hallgattak. Mélyebb hit után kutatva lassanként eltávolodtam a modern felekezetektől. Érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy talán ideje volna valami hagyományosabbat keresni; talán újra szemügyre vehetném a katolikus vallást. Egy hétvégén focimeccsre mentem a sógorommal a Notre Dame katolikus egyetem campusára. Lenyűgöztek az épületek, a freskók, de még inkább a közösség. Rengetegen imádkoztak a campus lourdes-i barlagjánál; mindenfelől érkeztek katolikusok, akik tanúságot tettek a hitükről. A meccs előtt a játékosok is szentmisén vettek részt. Ez volna a hívő közösség, amelyet kerestem? Nem állítom, hogy azonnal döntöttem, de reálissá vált a lehetőség. Megállapítottam, hogy a környezetemben sok hívő ember katolikus, és érdekelt, hogy miért ragaszkodnak erősebben a hitükhöz, mint a többi felekezet. Elszántam magam a katekumenátusra. Gondoltam, kipróbálom, ártani nem fog; ha nem tetszik, legfeljebb otthagyom.
Algyógy (Algyógyalfalu) Az Erdély déli részén nyugat-keleti irányban végigvezető főútvonal Déva után éri el a Piski és Szászsebes között elterülő Kenyérmezőt, ahol 1479. október 13-án Kinizsi Pál és Báthori István nagyjelentőségű győzelmet aratott a török felett. E csata emlékműve Alkenyér falu vasúti állomása mellett található. Alkenyér és Szászváros között, félúton északnyugatra térve, a Maroson való átkelés után kevéssel jutunk Algyógyra. Hivatalos magyar elnevezése 1910-ben Algyógyalfalu, járási székhely, de már akkor is csak a lakosság alig 15 százaléka magyar és ez az arány itt, Dél-Erdélyben azóta tragikus mértékben tovább romlott, a református gyülekezet létszáma 2000ben mindössze 7 fő. Erdélyben a ma is álló körtemplomok közül csak Algyógy esetében fordul elő, hogy egy körtemplom és egy későbbi templom épületegyüttest alkot. Az algyógyi körtemplom körül az egykori temető feltárása részlegesen megtörtént, arra a következtetésre jutottak, hogy a templom egy honfoglaláskori temetőre épült rá, majd a temetkezést tovább folytatták. Innen Szt. László és Könyves Kálmán pénzérméi kerültek elő, ame-
Gótikus templom, XV. század
lyek alapján a templomépítést 1077 körűlire datálták. A szentélyfélköríven kelet felé és a körépület felső részén parányi félköríves résablakok láthatók. A körtemplom egyetlen bejárata délnyugaton található. A körtemplomtól pár lépésre található a XV. századi, gótikus, jelenleg református templom. Sokszögzáródású szentélye, támpillérrendszere, csúcsíves ablakai, köztük egy szép mérműves ablak jól mutatja a gótikus formákat. Déli oldalához egy jóval későbbi harangtorony csatlakozik. Az épület különlegességét a falába másodlagosan beépített számos római faragott kő adja. Algyógy a római korban is lakott volt, Qermisara néven. A déli fal lábazatában található kőfaragvány kiemelkedően finom munka, formája alapján talán egy szarkofág fedőkövének lezáró dísze lehetett. A nyugati kapuzatot két hatalmas kőoroszlán őrzi. Horváth Zoltán György és Gondos Béla: Erdély legszebb középkori templomai c. kötet nyomán A körtemplom 11
Házas Hétvége lelkiség A decemberi tudósítóban már jeleztük, hogy új sorozat indul, mely bemutatja a Sepsiszentgyörgyön élő, munkálkodó plébániai csoportokat és lelkiségeket. Mivel december a családok hónapja volt, ezért a Házas hétvége bemutatásával kezdtük. A család az egyház és a társadalom alapsejtje, a legfontosabb és mint ilyen, sajnos a legnagyobb támadásnak van kitéve. Ezért fontos a párkapcsolatok megerősítése és ebben kiemelkedő szerepe van a Házas hétvégének. Ugyanilyen fontos, hogy imádkozzunk azokért a házasságban élő párokért, akik még nem rendezték egyházilag – valamilyen oknál fogva (mert nem tartották fontosnak) házasságukat vagy azokért, akik válsággal küszködnek... A Házas hétvége mozgalom 1968-ban indult Spanyolországból és az Amerikai Egyesült Államokból, azzal a céllal, hogy a házasság és a papság életszentségének megújítását és a szerzetesi elkötelezettség megerősítését elősegítse. Azóta a világ kilencven országában több mint egymillió házaspár csatlakozott a mozgalomhoz. Magyarországon 1984-ben kezdett ismertté válni, s az első hétvégét 1986-ban tartották. E világméretű mozgalom program és lelkiség egyszerre. Szentírási „alapját” az Efezusi levél keresztény családról szóló részében (Ef 5,21-33) találjuk meg. Ahogy az Atya szereti a Fiút a Szentlélekben és viszont, úgy kell szeresse egymást férj és feleség a házasságban, hiszen, amint az ember Isten képmása, úgy a szeretet áramlása is a Szentháromságos Isten képére és hasonlatosságára történik életünkben. Az ökumenikus szellemű mozgalom minden érdeklődő előtt nyitott. A hétvégéken részt vevő házasfelek úgy találkoznak egymással újra és újra, mint amikor először lángolt fel bennük a fenntartások nélküli szeretet lángja. Ezen alkalmakkor lényegében egy „szeretetteljes kommunikációs technikát” sajátítanak el, amely Jézus – aki a szentségi házasság isteni igazságának hírnöke – megélését teszi lehetővé. Isten jelenlétét a családban (és a közösségben is) éppen az önajándékozás és elfogadás kettősségében ismerhetjük föl. Ennek a záloga pedig egymás szüntelen újrafelfedezése. 10
A háromnapos hétvégéket egy pap és három házaspár vezeti. A bevezetőt beszélgetések és csoportfoglalkozások követik. Állandó központi témáink a következők: találkozás önmagunkkal, találkozás a párunkkal, a közösséggel és a mindenkit magához vonzó Atyával. A házastársi szeretet, a hűség, a cölibátus és a szerzetesi fogadalom megélése egyaránt a keresztény lelki élet mércéje. Közös nevezőjük a szeretetben való élet. A hétvége legfőbb karizmái közé tartozik annak megélése, hogy fontosak, értékesek vagyunk egymás számára, levetjük megrögzött viselkedési formáinkat, megismerjük önmagunkat, hogy Isten tervébe bekapcsolódva, a folyamatos megtérésnek éljünk, ezzel is építve Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat. A Házas Hétvége a papoknak és a szerzeteseknek abban segít, hogy egyházközségükkel nyíltabb, szorosabb kapcsolatot tudjanak kialakítani. Az ún. „alapozó hétvégeket” követően a párok, papok, szerzetesek a területi csoportközösségekben folytatják az építő együttléteket. A mozgalom Erdélyben is elterjedt, egyházközségünkben is jelen van, minden második csütörtökön 19 órától a kis hittanteremben tartják a találkozót. Területi vezetők: Hompot Ferenc és Magdolna (telefon: 0726-300641), regionális vezetők (Brassó, Háromszék) a csernátoni Füzi István és Babi. Az erdélyi tartomány felelősei: Sata Lajos és Erika – Illyés Zsolt paptestvérünkkel. A Házas hétvégében tudatosul az, hogy a szeretet egy döntés... Arról, hogy ez a pozitív döntés milyen gyümölcsöket hozott párkapcsolatukban, a Hompot házaspár már sokszor tanúságot tett lelkiségek napján, közösségek előtt. Sokszor és sokat imádkoztak, böjtöltek bajba jutott házaspárok kapcsolatának megmentéséért. Nekik és Szabó Lajos kanonok-plébánosnak köszönhető, hogy Sepsiszentgyörgyön és környékén meghonosodott a mozgalom. A legközelebbi tartományi nagy találkozót a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban fogják tartani február 16-án, 9 órától, egy magyarországi házaspár: Pap Miklós és Ági – Bartos Károly paptestvérünkkel. Jelentkezni február 6-ig lehet Kedves Erikánál (e-mail:
[email protected]). Összeállította: Józsa Zsuzsanna
Rengeteg kérdésem volt, de mindegyikre választ kaptam a papoktól, katolikus családtagjaimtól, barátaimtól. Sok mindennek utánanéztem az interneten, a Katekizmusban, a Bibliában. S mindig vártam a pillanatot, amikor rábukkanok arra a hiányosságra, amitől hiteltelenné válik a Katolikus Egyház. Ám ez a pillanat sohasem jött el. Elvégeztem a katekumenátust. Maradtak kérdéseim, de sokra választ kaptam. Közeledett a húsvét, döntenem kellett. Sokan már az elején meghozzák a döntést, és csak formálisan járják végig a katekumenátust. Számomra a katekumenátus az értékelés időszaka. Ezért minden témában elmélyültem, és ami még fontosabb, sokat imádkoztam. Biztos akartam lenni benne, hogy jó döntést hozok. A végén nem villogott fényreklám, hogy: Légy katolikus! –, hanem valami halkan megszólalt a lelkemben. Az életben olykor egyegy ilyen halk suttogás válik meghatározóvá. Nagypéntekig adtam időt magamnak, hogy a Szentlélek segítségével felismerjem, hol vagyok igazán otthon. Másnap, húsvét vigíliáján befogadott a Katolikus Egyház. Azóta sokat gondolkodom, elemzem újonnan felfedezett katolikus hitemet. Hogy mit látok? Mélységes teológiát. S miközben egyre többet tanulok a katolikus hagyomány nagy szerzőitől és tanítóitól, egyre jobban rajongok ezért a hagyományért. Felismertem, hogy sokan keresik hozzám hasonlóan az igazságot, a közösséget, Istent. Ezért 2011 februárjában elindítottam a WakingUpCatholic.com weboldalt, hogy másokkal is megosszam mindazt, ami velem történt. Az írás engem is gyarapít; mindennap tanulok valamit a hitről. A katolikus hagyományt, az ünnepektől a búcsúkig, szépség és kegyelem hatja át. Tíz évvel azután, hogy keresztény lettem, Krisztussal való kapcsolatom erősebb, mint valaha, és ezt a katolikus hit szépségének, mélységének, gazdagságának köszönhetem.
Ady Endre Hiszek hitetlenül Istenben Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szívemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény, hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhítok S miért áhítok? – ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok. 3
A bölcsesség forrása Isten magasságbéli igéje Szüntelenül imádkozva és esedezve kérjük, hogy a mindenség Alkotója az egész világon levő összes választottját őrizze meg épségben szeretett Fia, Jézus Krisztus által, akiben minket a sötétségből a világosságra, a tudatlanságból neve dicsőségének ismeretére hívott meg. Add, hogy reméljünk a Te nevedben, aki minden teremtmény ősoka vagy; kérjük, hogy nyisd meg lelkünk szemét, hogy így megismerjünk téged, aki egyedül vagy fölséges a magasságban, és a legszentebb szentélyben lakozol. Te megtöröd a kevélyek gőgjét, meghiúsítod a pogányok terveit, felmagasztalod az alázatosokat, és megalázod a gőgösöket; gazdaggá és szegénnyé te teszel, a halált, az üdvösséget és az életet te adod, te vagy az egyetlen jótevője a szellemeknek és minden ember Istene. Te a mélységeket szemléled, megvizsgálod az emberek tetteit, a bajban levőket segíted, a kétségbeesetteket megszabadítod (vö. Iz 57, 15; 13, 1; Zsolt 32, 10; stb.). Te vagy minden lélek Teremtője és gondviselője. Te sokasítod meg a föld népeit, és te választod ki közülük azokat, akik Téged szeretnek a te Fiad, Jézus Krisztus által, akiben minket tanítottál, megszenteltél, és dicsőségre emeltél. Kérünk téged, Urunk, légy segítőnk és oltalmazónk. Szabadítsd meg azokat, akik közülünk szorongattatást szenvednek; az alázatosaknak irgalmazz, az elesetteket karold fel, az ínségeseket segítsd, a betegeket gyógyítsd, néped tévelygőit térítsd meg. Tápláld az éhezőket, váltsd ki foglyainkat, támogasd a gyöngéket, vigasztald a kislelkűeket. Hadd ismerje meg minden nép, hogy egyedül te vagy az Isten, és a te Fiad, Jézus Krisztus, mi pedig a Te néped és nyájad juhai vagyunk (Zsolt 78, 13). Te örök teremtő tervedet a látható világ által nyilvánítottad ki. Te alkottad, Urunk, a földkerekséget, hűséges vagy minden nemzedéken át, igazságos vagy ítéleteidben, csodálatos vagy hatalmadban, és nagy vagy tetteidben. Bölcs vagy alkotásaidban, és gondviselő teremtményeid fenntartásában, jóságos a gondoskodásban, és hűséges azokhoz, akik bíznak benned; kegyes és irgalmas vagy. Bocsásd meg gonoszságainkat, gazságainkat, bűneinket és vétkeinket. 4
Ne tudd be szolgáid és szolgálóid egyetlen vétkét sem, hanem tisztíts meg minket a te igazságodban, igazgasd lépteinket, hogy jámborságban, igazságban, szívünk egyszerűségében járjunk, és azt tegyük, ami előtted és fejedelmeink előtt jó és kedves. Kérünk, Urunk, ragyogtasd ránk arcodat, hogy békességben élvezzük javainkat, és védve legyünk hatalmas karod által. Fölséges kezed óvjon meg minden bűntől, és szabadítson meg azoktól, akik igaztalanul gyűlölnek minket. Adj egyetértést és békét nekünk is és a föld minden lakójának is, amint megadtad atyáinknak, akik hitben és igazságban kérték ezt tőled. Csak Te magad adhatod meg nekünk ezt és a többi javat, Téged magasztalunk lelkünk pártfogója és főpapja, Jézus Krisztus által, kiben legyen neked dicsőség, magasztalás most és minden nemzedéken át, és mindörökkön-örökké. Ámen.
Kicsit több békesség, jóság, szelídség, Kevesebb viszály, irigység... Kicsit több igazság úton-útfélen, Kicsit több segtség bajban, veszélyben, Kicsit több „mi” és kevesebb „én”, Kicsit több erő és remény... és sokkal több virág az élet útjára! – mert a sírokon már hiába...
Hogy nektek is jó legyen! – Uram, kérdezhetek Tőled valamit? Isten: – Természetesen. – Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám.. Isten: – Ígérem. – Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre? Isten: – Ezt hogy érted? – Hát, reggel elaludtam. Isten: – Igen... – Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm. Isten: – Aha... – Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem – így várnom kellett. Isten: – És? – Hazafelé lemerült a mobilom, épp mikor valaki hívott... Isten: – Értem. – És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba, az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon? Isten: – Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt. – (szégyenkezve) Áh.. Isten: – Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna. – (megalázkodva) Ó... Isten: – Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz a munkából. – (zavarban) Aha.. Isten: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle. – Értem, Uram. Isten: – Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban. – Úgy sajnálom, Uram...
Isten: – Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt. – Bízni fogok benned, Uram! Isten: – És ne kételkedj! Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne. – Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél. Isten: – Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és tudod, én szívesen törődöm gyermekeimmel. Csak bízzál és higgyél bennem!
Napközben Uram, add, hogy a szegényekben mindig Krisztust láthassuk. Minél elviselhetetlenebbé válik a munkánk, minél tűrhetetlenebbé válnak számunkra az emberek, annál nagyobb legyen a hitünk, reményünk és hűségünk. Fájdalmas külsejük álarcában téged szolgáljunk. Vedd el tőlem, Uram, közömbösségemet és érzéketlenségemet, ha szegényekkel és szükséget szenvedőkkel szembesülök. Ha veled találkozom az éhezőkben, a szomjazókban és az idegenekben, jelezd, hogyan enyhíthetnék éhségeden és szomjadon, hogyan fogadhatnálak be házamba és szívembe. *** Uram, add, hogy becsületesen, a te szereteted szerint viszonyuljunk egymáshoz. Ne engedjük, hogy bárki vagy bármi elszakítson bennünket a te szeretetedtől: lobogjon bennünk annak lángja, ha másokkal találkozunk. Ámen. *** Uram, ajándékozz nekem mindenkit befogadó szívet, hogy mindenütt felismerhesselek: egy bimbóban megsejtsem a mennyországot, a szeretet apró gesztusában az örökkévalóságot. Ámen Boldog KalkuttaiTeréz 9
Karácsonyi pásztoróra Az Átlagos-szülők és -nagyszülők nem győzték mondogatni, hogy bizony az idei karácsony jóval szerényebb lesz. Az Átlagos-gyerekek viszont még mindig szentül hitték, hogy a karácsony továbbra is az égieken múlik, és ugyanúgy várták a csengetést, mint régen, sőt még egy kicsivel jobban is. Végre-valahára csöngettek. A gyerekek már ugrottak, de Átlagos-nagymama leintette őket, ugyanis nem odabentről, hanem csupán odakintről, a lépcsőházból csengettek. „Ki a csoda lehet ilyenkor?”, morogta Átlagos-nagymama, de addigra már Átlagos-apuka is ott termett, hogy megvédje Átlagosék karácsonyát – így mondta – bármilyen illetéktelenségtől. Hát, ami azt illeti, elsőre nem lehetett eldönteni, hogy valóságos csoda volt-e vagy egy nagy rakás illetéktelenség: ajtóik előtt ugyanis pásztorok álltak, nem is kevesen, le egészen a lépcsőfordulóig. – Betlehemesek – jelentette Átlagos-nagymama, majd elmagyarázta fiának, hogy mit kell tenni ilyenkor: – Adj nekik, Dezső, valamit, aztán küldjed el őket Isten nevében. – Mi, kérem, csak egyszerű pásztorok vagyunk – szabadkoztak a pásztorok. \/alóban csak pásztoroknak látszottak, legalább is öltözetük alapján: ködmön, bunda, suba, guba, sódar, gomolya, kisbárány, szóval, ami csak kell. Ekkorra már Átlagos-anyuka is odafurakodott férje mellé, és biztatta őket, hogy akkor mire várnak, kezdjék el. – Mi csak szépen itt maradnánk egy pásztorórácskára, hogy itt bevárjuk... – magyarázták. – De mit, az Isten szerelmére? – kérdezte Átlagos-apuka nyugalmat erőltetve. – Hát mi mást? Az angyali szózatot – magyarázták tovább a pásztorok. – És éppen nálunk? – kérdezte Átlagos-nagymama. – De hiszen alig van hely az ebédlőben. A nagyszobába pedig nem mehetünk be addig, amíg meg nem szólal a csengő. – Sok jó ember kis helyen is elfér – jegyezte meg egy csordapásztor, és még dobbantott is hozzá. Erre aztán Átlagosék elkezdtek befelé hátrálni, a pásztorok meg utánuk nyomultak, és színültig megtöltötték az ebédlőt. Átlagos Pannika tizenhat pásztort, két pásztorlányt és egy kisbárányt 8
számokt össze. Átlagosék el sem tudták képzelni, miféle kalamajka lesz ebből. A pásztorok azonban rázendítettek az ismerős énekekre: Csordapásztorok, Pásztorok, pásztorok, Istengyermek, Az Ige megtestesült. Mindegyiknek mindegyik versszakát végigénekelték becsülettel. Átlagosék el sem tudták képzelni, hogy ezeknek ennyi versszakuk van. De aztán már nem bánták, mert ők is belemelegedtek. És amikor a pásztorok egymás vállát fogva táncra perdültek, ők is beálltak közéjük, pontosabban bennmaradtak közöttük, és még Átlagos-nagymamának sem jutott eszébe, hogy mit gondolnak alattuk Petrenczeyék. (Petrenczeyék egyébként azt gondolták, hogy bizonyára pásztorok ropják odafenn.) Kisvártatva a pásztorok szépen elcsendesedtek, majd imádkozni kezdtek. Sorra mindegyikük, legvégül a kisbárány, imígyen: Miatyánk, ki vagy a mennyekbeeeeee! Béééééégettesék meg a Te neved! Jöjjön el a Te jászolod, Egyem meg a te abrakod, amint a mennyben, úgy most földön is. Mindennapit tenyeredből add megennem ma, és bocsásd meg bééééégetésem, Miképpen én is megbocsátok az ellenem béééééégetőknek! Adj írt minden kis sértésre, szabadíts meg a farkastól, mert Tiéd a jószág, az abrak és a minőség. Erre aztán igazi nagy-nagy karácsonyi csend kerekedett. Ebbe harsant bele az angyali szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek!” Csakhogy ez egyenesen a nagyszobából jött. Átlagoséknak majd kiugrott a szívük meglepetésükben, de azért egy kicsit meg is ijedtek. – Ne féljetek! – erősítgették őket a pásztorok, majd kitárták az ajtót, odatódultak a fényáradatban úszó karácsonyfa elé. Kucsmáikat levéve letérdeltek, imára kulcsolták kezüket, majd odahordták ajándékaikat a karácsonyfa alá: a sódart, a kalácsot, a túrót, a sajtot, a bélest és a kisbárányt. Végül szépen meghajoltak, aztán csendben elvonultak, magukra hagyva Átlagosékat az égi szózatot zümmögő angyalokkal egyetemben. Kamarás István OJD
„A segítség az Úrtól jön.” (121. Zsoltár 1) Életünk édesanyánkkal kezdődik, ő az első, akivel a létezés partján találkozunk Éveken át nála keresünk menedéket. Ha az élet rendje szerint „le is válunk róla”, önálló életünk utcájából is szívesen visszatérünk hozzá. A virágok lehulló szirmaikat a földanyának ajándékozzák, hiszen részben neki köszönhetik születésüket. A gyermeki szeretet ugyanígy hajlik vissza a jó anyák szívére. Ennek a ténynek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha Egyházunk az újév napján Mária anyaságát ünnepli. Jézus emberi élete benne kezdődött, ezért is úgy illő, hogy Isten minden gyermeke Mária nevében kezdje az új esztendőt. A bibliai elbeszélésből értesülünk arról, hogy Mózes átmeneti hitetlensége miatt nem léphetett be az ígéret földjére. Csak a Nebó hegyről pillanthatta meg halála előtt a népének ígért és adott országot. Boldogan nézett végig a Jordán völgyén és nem tudhatta, milyen megpróbáltatások várnak ott Izrael népére. Valami ehhez hasonló helyzetben vagyunk mi is, akik körültekintünk, a jövőt fürkésszük az új esztendő Nebó hegyéről. Mózessel ellentétben, nekünk megadatott a kegyelem, hogy átlépjük egy újabb év határmesgyéjét, de azt mi sem tudjuk, mit rejteget számunkra. Ennek tudatában az idő Urára kell tekintenünk, a nagy Adományozóra és a Zsoltárossal vallanunk: Tekintetemet a hegyek felé emelem; Onnan jön segítség számomra. A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Zs 121,1 A régi krónikások, amikor beszámoltak egyegy történelmi eseményről, mindig így határozták meg a történet időpontját: in anno Domini, az Úrnak ebben és ebben az esztendejében. Ezzel kifejezték abbeli hitüket, hogy az idő minden szelete az Isten ajándéka és neki jár köszönet érte. Egy lelkipásztor beszámol arról, hogy együtt szilveszterezett a fiatalokkal. Együtt nézték a tévé műsorát, beszélgettek, énekeltek és természetesen az evésről-ivásról sem feledkeztek meg. Közeledett az éjfél, amikor komolyra fordították a
beszélgetést. A lelkipásztor Szent Ágoston szavait idézte, aki szerint minden napunknak a reggel a kormánykereke. Ekkor kell, ekkor lehet eldöntenünk, milyen irányba fordítjuk gondolatainkat és tevékenységünket. A fiatalokkal kimentek az utcára, ahol szóltak a sípok, trombiták, tülköltek az autók, ők pedig rázendítettek az énekre: „Istentől jön a segítség és az áldás.” Új évünk kezdetén sokan vállalkoznak arra, hogy különféle jóslásokkal találgassák a jövő titkait. A kíváncsi emberek közösségében mindig kifizető ez a vállalkozás. Megszólalnak a vezető állásban lévő politikusok, gazdasági szakemberek, de még a csillagjósok is, hogy nyilatkozzanak a várható fejleményekről. Sokan mosolyognak ezen és lesajnálóan jegyzik meg: kár a jövőről sokat fecsegni, hiszen emberi életünk a vak véletlen, a szeszélyes sors játékszere. Mi keresztények természetesen másként vélekedünk. Nem véletlenek határozzák meg jövőnket, hanem Isten tervei és vele együttműködő akaratunk. Amit egyesek véletlennek neveznek, az nem más, mint Isten működési területe a teremtésben. (Teilhard) Szellemesen jegyzi meg Anatole France: „A véletlen nem más, mint álneve annak az Istennek, aki nem akar valamit személyesen aláírni”. Senki és semmi sem szakíthatja ki létét az Isten hatásköréből. Egyetlen sejt sem kóborol gazdátlanul. Egyetlen atom sem jön létre véletlenül. Minden meg van számlálva a világmindenségben. Az erkölcsi és fizikai rossz, a szenvedés sötétje is olyan éjszaka, amelyben felragyog Isten dicsősége. Az új esztendő első napjaiban boldogságot kívánunk egymásnak. A szíve mélyén minden ember dédelget bizonyos vágyakat, reményeket, egyszóval mindenkinek megvan a maga kívánságlistája. Azt azonban nem felejthetjük, hogy Isten nem ígéri minden kívánságunk, kérésünk teljesítését. Csak arról kezeskedik hogy az ő tervei, az ő ígéretei teljesülnek. Ilyen ígéretek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak Az Egyházon nem vesznek erőt a pokol kapui. Mindenki elnyerheti buzgó imájával a végső állhatatosság kegyelmét. Jézus velünk marad a világ végezetéig. Ezért emeljük fel tekintetünket és kérjük Istenünket: Gy.A. (folytatása a hatodik oldalon) 5
(folytatás az ötödik oldalról)
Uram, te kormányozd napjaimat, segíts a szeretetben élnem. Téged akarlak követni azon az úton, amely Veled és Hozzád vezet. Életünk a reményből táplálkozik. Akiben kialszik ez a láthatatlan, de nagyon is valóságos örökmécses, az már életében meghalt. Éppen ezért, akik élni akarnak, féltő gonddal vigyázzák és ápolják a remény fényét. Ennek világossága mellett lépünk az idő útjára és segítő, védelmező útitársat keresünk. Egyházunk Máriát állítja mellénk, aki minden keresztény emberre igyekszik kiterjeszteni anyai oltalmát és segítségét.
nya, hány felesleges kanyart takaríthatunk meg és milyen lesz utunk minősége. Milyen bosszantó, sőt veszedelmes az autósok számára elhanyagolt, kátyúkkal tarkított úton haladni. Lehet, hogy az elmúlt évben rossz minőségű utat építettünk. „De íme itt az újév; használjuk fel, örüljünk neki, hogy kipótolhatjuk veszteségeinket. Elvesztettük tán érdemeinket? Ím, az érdemszerzés boldog új esztendője! Leesett tán fejünk koszorúja? Íme kössünk magunknak új koszorút az erény virágaiból! Bánt talán egy bűnben eltöltött óév emléke? Űzzük el a hideg kísértetet – rajta! Öltözködjünk fel ismét kegyelembe! Hát nem boldogság, hogy ezt megtehetjük? Hát ez nem gazdagság, hogy mindenre telik? Mindenre, még egy elvesztegetett élet pótlására is”. (Prohászka O. Ö. M. 17, 39).
KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Gyakran dicsérjük Mária hitét, de ugyanígy dicsérhetjük töretlen reményét is. Ő sem tudta, mit hoz számára a jövő, milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie. Abban a percben azonban, midőn igent mondott Isten akaratára, eldöntötte jövőjét. Aki rábízta fiát, arra ő is rábízta a saját sorsát, életét. Nem azt jelenti ez, hogy egy bábjáték szerepét vállalta. Nincs igaza annak a karikatúrának, amely úgy ábrázolja az emberi történelmet, mint a zsarnokok által rángatott bábjátékot. Az emberi léleknek vannak olyan rejtett tájai, ahová a zsarnokok sem törhetnek be. Isten pedig különösen ügyel arra, hogy megőrizze szabadságunkat és önkéntes igennel válaszolhassunk ajánlatára. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy éveink nem a semmibe hullanak, hanem életünk útépítésének anyagául szolgálnak. A mulandó időből utat lehet és kell építenünk az örökkévalóság felé. Természetesen tőlünk is függ, mi lesz utunk irá6
Uram, Te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg. Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon! Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni! Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre! Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat, hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét, legszebb kincsemként ápolva azt! Gyengeségemben kínod legyen az erőm. Gyávaságomban bátorságot, szenvedésben vigaszt adjon tőrrel átszúrt Szíved. A kereszt fénye legyen lámpásom, s fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád. Ámen. Boldog II. János Pál imája
Újévi köszöntő Régi jó szokása a magyar embereknek, Esztendőt temetni összesereglettek.
Örömet takar-e, vagy pedig kudarcot? Sikert, eredményt-e, vagy pedig kudarcot?
Esztendőt temetni, újat köszönteni, Múltból a jövőbe bátran tekinteni.
Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka, Ma is, ezután is: imádság és munka.
E szokáshoz híven összesereglettünk, Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
„Küzdj, és bízva bízzál” szükség az imádság, Emberé a munka, Istené az áldás.
Búcsút vegyünk annak öröm, bánatitól, Eredményeitől és kudarcaitól.
Örömmel köszöntlek ez új esztendőben, Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő, Áldásban, termésben nem volt szűkölködő.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön, Munkában a nóta vidáman csendüljön.
Isten megáldotta verejtékhullásunk, Ha nem is színültig, tele a hambárunk.
Miben szűkölködünk? –, ami még meg nincsen, A beállott Újévben adja meg az Isten.
Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek, Vidámító jó bort bőven csepegtettek.
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne, Megértést és békét a népek szívébe.
Barátságot szőni, bánatot felejteni, Sógorság, komaság összejön vigadni.
Hogy keresztény néped megtérjen és éljen, Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Összejön, de szemét a jövőbe veti, Vajon mit takar az? Folyton azt kérdezi.
Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt, Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt!
Toronyiránt Kinézek az ablakomon. Templomokat látok odaát. Zamárdi, Kőröshegy. Kőröshegyen két tornyot is, a katolikust, a reformátust. A túlsó part látványa mindig varázslatos. Még a nem filozófus embert is bölcselkedésre indítja. Az „itt” és az „ott” nem egyszerűen elvont fogalom. Mindannyian itt vagyunk s ki tudja, mikor, ott, odaát leszünk. „Mi van túl minden tarkaságon, világon, virágon, ruhákon? A semmi – vagy Isten...” – töpreng Babits Mihály, a költő. Mi van túl? Mi van odaát? Ha éjszaka fölébredek és kinézek, gyakran látni a túlparti fényeket. Nappal, ha tiszta az idő, szépen látni a somogyi dombokat. Még látni a templomokat is. Hányszor tűnödtem már azon, hogyan találták meg őseink, elődeink a templomok helyét.
A régi templomok útmutatók. Öreg halászok mesélik még ma is, milyen fontos volt nekik a tihanyi apátsági templom kettős tornya, amikor a vízen hajóztak. Radar még nem volt, de voltak a templomok, égre mutató tornyaikkal. S ha kibukkant a torony a ködből, biztos volt az irány. Labirintusnak tűnik sokszor ez a világ: nem tudom, honnan és nem tudom hová, és nem tudom, miért...? Igazodási pontok kellenének, biztos pontok. Tornyok, fölfelé mutatók! Ebben a furcsa labirintusvilágban még egymást is könnyen elveszítjük. Szétesnek családok, megszakadnak barátságok, szembe fordulnak egymással emberek. Pedig a túlsó part mindanynyiunkat vár. Egymásra kellene találnunk újra. Még itt, ezen a parton. Hogy értelmes legyen az életünk. Korzenszky Richárd OSB 7
(folytatás az ötödik oldalról)
Uram, te kormányozd napjaimat, segíts a szeretetben élnem. Téged akarlak követni azon az úton, amely Veled és Hozzád vezet. Életünk a reményből táplálkozik. Akiben kialszik ez a láthatatlan, de nagyon is valóságos örökmécses, az már életében meghalt. Éppen ezért, akik élni akarnak, féltő gonddal vigyázzák és ápolják a remény fényét. Ennek világossága mellett lépünk az idő útjára és segítő, védelmező útitársat keresünk. Egyházunk Máriát állítja mellénk, aki minden keresztény emberre igyekszik kiterjeszteni anyai oltalmát és segítségét.
nya, hány felesleges kanyart takaríthatunk meg és milyen lesz utunk minősége. Milyen bosszantó, sőt veszedelmes az autósok számára elhanyagolt, kátyúkkal tarkított úton haladni. Lehet, hogy az elmúlt évben rossz minőségű utat építettünk. „De íme itt az újév; használjuk fel, örüljünk neki, hogy kipótolhatjuk veszteségeinket. Elvesztettük tán érdemeinket? Ím, az érdemszerzés boldog új esztendője! Leesett tán fejünk koszorúja? Íme kössünk magunknak új koszorút az erény virágaiból! Bánt talán egy bűnben eltöltött óév emléke? Űzzük el a hideg kísértetet – rajta! Öltözködjünk fel ismét kegyelembe! Hát nem boldogság, hogy ezt megtehetjük? Hát ez nem gazdagság, hogy mindenre telik? Mindenre, még egy elvesztegetett élet pótlására is”. (Prohászka O. Ö. M. 17, 39).
KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Gyakran dicsérjük Mária hitét, de ugyanígy dicsérhetjük töretlen reményét is. Ő sem tudta, mit hoz számára a jövő, milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie. Abban a percben azonban, midőn igent mondott Isten akaratára, eldöntötte jövőjét. Aki rábízta fiát, arra ő is rábízta a saját sorsát, életét. Nem azt jelenti ez, hogy egy bábjáték szerepét vállalta. Nincs igaza annak a karikatúrának, amely úgy ábrázolja az emberi történelmet, mint a zsarnokok által rángatott bábjátékot. Az emberi léleknek vannak olyan rejtett tájai, ahová a zsarnokok sem törhetnek be. Isten pedig különösen ügyel arra, hogy megőrizze szabadságunkat és önkéntes igennel válaszolhassunk ajánlatára. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy éveink nem a semmibe hullanak, hanem életünk útépítésének anyagául szolgálnak. A mulandó időből utat lehet és kell építenünk az örökkévalóság felé. Természetesen tőlünk is függ, mi lesz utunk irá6
Uram, Te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg. Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon! Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni! Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre! Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat, hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét, legszebb kincsemként ápolva azt! Gyengeségemben kínod legyen az erőm. Gyávaságomban bátorságot, szenvedésben vigaszt adjon tőrrel átszúrt Szíved. A kereszt fénye legyen lámpásom, s fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád. Ámen. Boldog II. János Pál imája
Újévi köszöntő Régi jó szokása a magyar embereknek, Esztendőt temetni összesereglettek.
Örömet takar-e, vagy pedig kudarcot? Sikert, eredményt-e, vagy pedig kudarcot?
Esztendőt temetni, újat köszönteni, Múltból a jövőbe bátran tekinteni.
Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka, Ma is, ezután is: imádság és munka.
E szokáshoz híven összesereglettünk, Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
„Küzdj, és bízva bízzál” szükség az imádság, Emberé a munka, Istené az áldás.
Búcsút vegyünk annak öröm, bánatitól, Eredményeitől és kudarcaitól.
Örömmel köszöntlek ez új esztendőben, Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő, Áldásban, termésben nem volt szűkölködő.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön, Munkában a nóta vidáman csendüljön.
Isten megáldotta verejtékhullásunk, Ha nem is színültig, tele a hambárunk.
Miben szűkölködünk? –, ami még meg nincsen, A beállott Újévben adja meg az Isten.
Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek, Vidámító jó bort bőven csepegtettek.
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne, Megértést és békét a népek szívébe.
Barátságot szőni, bánatot felejteni, Sógorság, komaság összejön vigadni.
Hogy keresztény néped megtérjen és éljen, Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Összejön, de szemét a jövőbe veti, Vajon mit takar az? Folyton azt kérdezi.
Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt, Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt!
Toronyiránt Kinézek az ablakomon. Templomokat látok odaát. Zamárdi, Kőröshegy. Kőröshegyen két tornyot is, a katolikust, a reformátust. A túlsó part látványa mindig varázslatos. Még a nem filozófus embert is bölcselkedésre indítja. Az „itt” és az „ott” nem egyszerűen elvont fogalom. Mindannyian itt vagyunk s ki tudja, mikor, ott, odaát leszünk. „Mi van túl minden tarkaságon, világon, virágon, ruhákon? A semmi – vagy Isten...” – töpreng Babits Mihály, a költő. Mi van túl? Mi van odaát? Ha éjszaka fölébredek és kinézek, gyakran látni a túlparti fényeket. Nappal, ha tiszta az idő, szépen látni a somogyi dombokat. Még látni a templomokat is. Hányszor tűnödtem már azon, hogyan találták meg őseink, elődeink a templomok helyét.
A régi templomok útmutatók. Öreg halászok mesélik még ma is, milyen fontos volt nekik a tihanyi apátsági templom kettős tornya, amikor a vízen hajóztak. Radar még nem volt, de voltak a templomok, égre mutató tornyaikkal. S ha kibukkant a torony a ködből, biztos volt az irány. Labirintusnak tűnik sokszor ez a világ: nem tudom, honnan és nem tudom hová, és nem tudom, miért...? Igazodási pontok kellenének, biztos pontok. Tornyok, fölfelé mutatók! Ebben a furcsa labirintusvilágban még egymást is könnyen elveszítjük. Szétesnek családok, megszakadnak barátságok, szembe fordulnak egymással emberek. Pedig a túlsó part mindanynyiunkat vár. Egymásra kellene találnunk újra. Még itt, ezen a parton. Hogy értelmes legyen az életünk. Korzenszky Richárd OSB 7
Karácsonyi pásztoróra Az Átlagos-szülők és -nagyszülők nem győzték mondogatni, hogy bizony az idei karácsony jóval szerényebb lesz. Az Átlagos-gyerekek viszont még mindig szentül hitték, hogy a karácsony továbbra is az égieken múlik, és ugyanúgy várták a csengetést, mint régen, sőt még egy kicsivel jobban is. Végre-valahára csöngettek. A gyerekek már ugrottak, de Átlagos-nagymama leintette őket, ugyanis nem odabentről, hanem csupán odakintről, a lépcsőházból csengettek. „Ki a csoda lehet ilyenkor?”, morogta Átlagos-nagymama, de addigra már Átlagos-apuka is ott termett, hogy megvédje Átlagosék karácsonyát – így mondta – bármilyen illetéktelenségtől. Hát, ami azt illeti, elsőre nem lehetett eldönteni, hogy valóságos csoda volt-e vagy egy nagy rakás illetéktelenség: ajtóik előtt ugyanis pásztorok álltak, nem is kevesen, le egészen a lépcsőfordulóig. – Betlehemesek – jelentette Átlagos-nagymama, majd elmagyarázta fiának, hogy mit kell tenni ilyenkor: – Adj nekik, Dezső, valamit, aztán küldjed el őket Isten nevében. – Mi, kérem, csak egyszerű pásztorok vagyunk – szabadkoztak a pásztorok. \/alóban csak pásztoroknak látszottak, legalább is öltözetük alapján: ködmön, bunda, suba, guba, sódar, gomolya, kisbárány, szóval, ami csak kell. Ekkorra már Átlagos-anyuka is odafurakodott férje mellé, és biztatta őket, hogy akkor mire várnak, kezdjék el. – Mi csak szépen itt maradnánk egy pásztorórácskára, hogy itt bevárjuk... – magyarázták. – De mit, az Isten szerelmére? – kérdezte Átlagos-apuka nyugalmat erőltetve. – Hát mi mást? Az angyali szózatot – magyarázták tovább a pásztorok. – És éppen nálunk? – kérdezte Átlagos-nagymama. – De hiszen alig van hely az ebédlőben. A nagyszobába pedig nem mehetünk be addig, amíg meg nem szólal a csengő. – Sok jó ember kis helyen is elfér – jegyezte meg egy csordapásztor, és még dobbantott is hozzá. Erre aztán Átlagosék elkezdtek befelé hátrálni, a pásztorok meg utánuk nyomultak, és színültig megtöltötték az ebédlőt. Átlagos Pannika tizenhat pásztort, két pásztorlányt és egy kisbárányt 8
számokt össze. Átlagosék el sem tudták képzelni, miféle kalamajka lesz ebből. A pásztorok azonban rázendítettek az ismerős énekekre: Csordapásztorok, Pásztorok, pásztorok, Istengyermek, Az Ige megtestesült. Mindegyiknek mindegyik versszakát végigénekelték becsülettel. Átlagosék el sem tudták képzelni, hogy ezeknek ennyi versszakuk van. De aztán már nem bánták, mert ők is belemelegedtek. És amikor a pásztorok egymás vállát fogva táncra perdültek, ők is beálltak közéjük, pontosabban bennmaradtak közöttük, és még Átlagos-nagymamának sem jutott eszébe, hogy mit gondolnak alattuk Petrenczeyék. (Petrenczeyék egyébként azt gondolták, hogy bizonyára pásztorok ropják odafenn.) Kisvártatva a pásztorok szépen elcsendesedtek, majd imádkozni kezdtek. Sorra mindegyikük, legvégül a kisbárány, imígyen: Miatyánk, ki vagy a mennyekbeeeeee! Béééééégettesék meg a Te neved! Jöjjön el a Te jászolod, Egyem meg a te abrakod, amint a mennyben, úgy most földön is. Mindennapit tenyeredből add megennem ma, és bocsásd meg bééééégetésem, Miképpen én is megbocsátok az ellenem béééééégetőknek! Adj írt minden kis sértésre, szabadíts meg a farkastól, mert Tiéd a jószág, az abrak és a minőség. Erre aztán igazi nagy-nagy karácsonyi csend kerekedett. Ebbe harsant bele az angyali szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek!” Csakhogy ez egyenesen a nagyszobából jött. Átlagoséknak majd kiugrott a szívük meglepetésükben, de azért egy kicsit meg is ijedtek. – Ne féljetek! – erősítgették őket a pásztorok, majd kitárták az ajtót, odatódultak a fényáradatban úszó karácsonyfa elé. Kucsmáikat levéve letérdeltek, imára kulcsolták kezüket, majd odahordták ajándékaikat a karácsonyfa alá: a sódart, a kalácsot, a túrót, a sajtot, a bélest és a kisbárányt. Végül szépen meghajoltak, aztán csendben elvonultak, magukra hagyva Átlagosékat az égi szózatot zümmögő angyalokkal egyetemben. Kamarás István OJD
„A segítség az Úrtól jön.” (121. Zsoltár 1) Életünk édesanyánkkal kezdődik, ő az első, akivel a létezés partján találkozunk Éveken át nála keresünk menedéket. Ha az élet rendje szerint „le is válunk róla”, önálló életünk utcájából is szívesen visszatérünk hozzá. A virágok lehulló szirmaikat a földanyának ajándékozzák, hiszen részben neki köszönhetik születésüket. A gyermeki szeretet ugyanígy hajlik vissza a jó anyák szívére. Ennek a ténynek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha Egyházunk az újév napján Mária anyaságát ünnepli. Jézus emberi élete benne kezdődött, ezért is úgy illő, hogy Isten minden gyermeke Mária nevében kezdje az új esztendőt. A bibliai elbeszélésből értesülünk arról, hogy Mózes átmeneti hitetlensége miatt nem léphetett be az ígéret földjére. Csak a Nebó hegyről pillanthatta meg halála előtt a népének ígért és adott országot. Boldogan nézett végig a Jordán völgyén és nem tudhatta, milyen megpróbáltatások várnak ott Izrael népére. Valami ehhez hasonló helyzetben vagyunk mi is, akik körültekintünk, a jövőt fürkésszük az új esztendő Nebó hegyéről. Mózessel ellentétben, nekünk megadatott a kegyelem, hogy átlépjük egy újabb év határmesgyéjét, de azt mi sem tudjuk, mit rejteget számunkra. Ennek tudatában az idő Urára kell tekintenünk, a nagy Adományozóra és a Zsoltárossal vallanunk: Tekintetemet a hegyek felé emelem; Onnan jön segítség számomra. A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Zs 121,1 A régi krónikások, amikor beszámoltak egyegy történelmi eseményről, mindig így határozták meg a történet időpontját: in anno Domini, az Úrnak ebben és ebben az esztendejében. Ezzel kifejezték abbeli hitüket, hogy az idő minden szelete az Isten ajándéka és neki jár köszönet érte. Egy lelkipásztor beszámol arról, hogy együtt szilveszterezett a fiatalokkal. Együtt nézték a tévé műsorát, beszélgettek, énekeltek és természetesen az evésről-ivásról sem feledkeztek meg. Közeledett az éjfél, amikor komolyra fordították a
beszélgetést. A lelkipásztor Szent Ágoston szavait idézte, aki szerint minden napunknak a reggel a kormánykereke. Ekkor kell, ekkor lehet eldöntenünk, milyen irányba fordítjuk gondolatainkat és tevékenységünket. A fiatalokkal kimentek az utcára, ahol szóltak a sípok, trombiták, tülköltek az autók, ők pedig rázendítettek az énekre: „Istentől jön a segítség és az áldás.” Új évünk kezdetén sokan vállalkoznak arra, hogy különféle jóslásokkal találgassák a jövő titkait. A kíváncsi emberek közösségében mindig kifizető ez a vállalkozás. Megszólalnak a vezető állásban lévő politikusok, gazdasági szakemberek, de még a csillagjósok is, hogy nyilatkozzanak a várható fejleményekről. Sokan mosolyognak ezen és lesajnálóan jegyzik meg: kár a jövőről sokat fecsegni, hiszen emberi életünk a vak véletlen, a szeszélyes sors játékszere. Mi keresztények természetesen másként vélekedünk. Nem véletlenek határozzák meg jövőnket, hanem Isten tervei és vele együttműködő akaratunk. Amit egyesek véletlennek neveznek, az nem más, mint Isten működési területe a teremtésben. (Teilhard) Szellemesen jegyzi meg Anatole France: „A véletlen nem más, mint álneve annak az Istennek, aki nem akar valamit személyesen aláírni”. Senki és semmi sem szakíthatja ki létét az Isten hatásköréből. Egyetlen sejt sem kóborol gazdátlanul. Egyetlen atom sem jön létre véletlenül. Minden meg van számlálva a világmindenségben. Az erkölcsi és fizikai rossz, a szenvedés sötétje is olyan éjszaka, amelyben felragyog Isten dicsősége. Az új esztendő első napjaiban boldogságot kívánunk egymásnak. A szíve mélyén minden ember dédelget bizonyos vágyakat, reményeket, egyszóval mindenkinek megvan a maga kívánságlistája. Azt azonban nem felejthetjük, hogy Isten nem ígéri minden kívánságunk, kérésünk teljesítését. Csak arról kezeskedik hogy az ő tervei, az ő ígéretei teljesülnek. Ilyen ígéretek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak Az Egyházon nem vesznek erőt a pokol kapui. Mindenki elnyerheti buzgó imájával a végső állhatatosság kegyelmét. Jézus velünk marad a világ végezetéig. Ezért emeljük fel tekintetünket és kérjük Istenünket: Gy.A. (folytatása a hatodik oldalon) 5
A bölcsesség forrása Isten magasságbéli igéje Szüntelenül imádkozva és esedezve kérjük, hogy a mindenség Alkotója az egész világon levő összes választottját őrizze meg épségben szeretett Fia, Jézus Krisztus által, akiben minket a sötétségből a világosságra, a tudatlanságból neve dicsőségének ismeretére hívott meg. Add, hogy reméljünk a Te nevedben, aki minden teremtmény ősoka vagy; kérjük, hogy nyisd meg lelkünk szemét, hogy így megismerjünk téged, aki egyedül vagy fölséges a magasságban, és a legszentebb szentélyben lakozol. Te megtöröd a kevélyek gőgjét, meghiúsítod a pogányok terveit, felmagasztalod az alázatosokat, és megalázod a gőgösöket; gazdaggá és szegénnyé te teszel, a halált, az üdvösséget és az életet te adod, te vagy az egyetlen jótevője a szellemeknek és minden ember Istene. Te a mélységeket szemléled, megvizsgálod az emberek tetteit, a bajban levőket segíted, a kétségbeesetteket megszabadítod (vö. Iz 57, 15; 13, 1; Zsolt 32, 10; stb.). Te vagy minden lélek Teremtője és gondviselője. Te sokasítod meg a föld népeit, és te választod ki közülük azokat, akik Téged szeretnek a te Fiad, Jézus Krisztus által, akiben minket tanítottál, megszenteltél, és dicsőségre emeltél. Kérünk téged, Urunk, légy segítőnk és oltalmazónk. Szabadítsd meg azokat, akik közülünk szorongattatást szenvednek; az alázatosaknak irgalmazz, az elesetteket karold fel, az ínségeseket segítsd, a betegeket gyógyítsd, néped tévelygőit térítsd meg. Tápláld az éhezőket, váltsd ki foglyainkat, támogasd a gyöngéket, vigasztald a kislelkűeket. Hadd ismerje meg minden nép, hogy egyedül te vagy az Isten, és a te Fiad, Jézus Krisztus, mi pedig a Te néped és nyájad juhai vagyunk (Zsolt 78, 13). Te örök teremtő tervedet a látható világ által nyilvánítottad ki. Te alkottad, Urunk, a földkerekséget, hűséges vagy minden nemzedéken át, igazságos vagy ítéleteidben, csodálatos vagy hatalmadban, és nagy vagy tetteidben. Bölcs vagy alkotásaidban, és gondviselő teremtményeid fenntartásában, jóságos a gondoskodásban, és hűséges azokhoz, akik bíznak benned; kegyes és irgalmas vagy. Bocsásd meg gonoszságainkat, gazságainkat, bűneinket és vétkeinket. 4
Ne tudd be szolgáid és szolgálóid egyetlen vétkét sem, hanem tisztíts meg minket a te igazságodban, igazgasd lépteinket, hogy jámborságban, igazságban, szívünk egyszerűségében járjunk, és azt tegyük, ami előtted és fejedelmeink előtt jó és kedves. Kérünk, Urunk, ragyogtasd ránk arcodat, hogy békességben élvezzük javainkat, és védve legyünk hatalmas karod által. Fölséges kezed óvjon meg minden bűntől, és szabadítson meg azoktól, akik igaztalanul gyűlölnek minket. Adj egyetértést és békét nekünk is és a föld minden lakójának is, amint megadtad atyáinknak, akik hitben és igazságban kérték ezt tőled. Csak Te magad adhatod meg nekünk ezt és a többi javat, Téged magasztalunk lelkünk pártfogója és főpapja, Jézus Krisztus által, kiben legyen neked dicsőség, magasztalás most és minden nemzedéken át, és mindörökkön-örökké. Ámen.
Kicsit több békesség, jóság, szelídség, Kevesebb viszály, irigység... Kicsit több igazság úton-útfélen, Kicsit több segtség bajban, veszélyben, Kicsit több „mi” és kevesebb „én”, Kicsit több erő és remény... és sokkal több virág az élet útjára! – mert a sírokon már hiába...
Hogy nektek is jó legyen! – Uram, kérdezhetek Tőled valamit? Isten: – Természetesen. – Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám.. Isten: – Ígérem. – Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre? Isten: – Ezt hogy érted? – Hát, reggel elaludtam. Isten: – Igen... – Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm. Isten: – Aha... – Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem – így várnom kellett. Isten: – És? – Hazafelé lemerült a mobilom, épp mikor valaki hívott... Isten: – Értem. – És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba, az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon? Isten: – Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt. – (szégyenkezve) Áh.. Isten: – Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna. – (megalázkodva) Ó... Isten: – Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz a munkából. – (zavarban) Aha.. Isten: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle. – Értem, Uram. Isten: – Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban. – Úgy sajnálom, Uram...
Isten: – Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt. – Bízni fogok benned, Uram! Isten: – És ne kételkedj! Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne. – Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél. Isten: – Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és tudod, én szívesen törődöm gyermekeimmel. Csak bízzál és higgyél bennem!
Napközben Uram, add, hogy a szegényekben mindig Krisztust láthassuk. Minél elviselhetetlenebbé válik a munkánk, minél tűrhetetlenebbé válnak számunkra az emberek, annál nagyobb legyen a hitünk, reményünk és hűségünk. Fájdalmas külsejük álarcában téged szolgáljunk. Vedd el tőlem, Uram, közömbösségemet és érzéketlenségemet, ha szegényekkel és szükséget szenvedőkkel szembesülök. Ha veled találkozom az éhezőkben, a szomjazókban és az idegenekben, jelezd, hogyan enyhíthetnék éhségeden és szomjadon, hogyan fogadhatnálak be házamba és szívembe. *** Uram, add, hogy becsületesen, a te szereteted szerint viszonyuljunk egymáshoz. Ne engedjük, hogy bárki vagy bármi elszakítson bennünket a te szeretetedtől: lobogjon bennünk annak lángja, ha másokkal találkozunk. Ámen. *** Uram, ajándékozz nekem mindenkit befogadó szívet, hogy mindenütt felismerhesselek: egy bimbóban megsejtsem a mennyországot, a szeretet apró gesztusában az örökkévalóságot. Ámen Boldog KalkuttaiTeréz 9
Házas Hétvége lelkiség A decemberi tudósítóban már jeleztük, hogy új sorozat indul, mely bemutatja a Sepsiszentgyörgyön élő, munkálkodó plébániai csoportokat és lelkiségeket. Mivel december a családok hónapja volt, ezért a Házas hétvége bemutatásával kezdtük. A család az egyház és a társadalom alapsejtje, a legfontosabb és mint ilyen, sajnos a legnagyobb támadásnak van kitéve. Ezért fontos a párkapcsolatok megerősítése és ebben kiemelkedő szerepe van a Házas hétvégének. Ugyanilyen fontos, hogy imádkozzunk azokért a házasságban élő párokért, akik még nem rendezték egyházilag – valamilyen oknál fogva (mert nem tartották fontosnak) házasságukat vagy azokért, akik válsággal küszködnek... A Házas hétvége mozgalom 1968-ban indult Spanyolországból és az Amerikai Egyesült Államokból, azzal a céllal, hogy a házasság és a papság életszentségének megújítását és a szerzetesi elkötelezettség megerősítését elősegítse. Azóta a világ kilencven országában több mint egymillió házaspár csatlakozott a mozgalomhoz. Magyarországon 1984-ben kezdett ismertté válni, s az első hétvégét 1986-ban tartották. E világméretű mozgalom program és lelkiség egyszerre. Szentírási „alapját” az Efezusi levél keresztény családról szóló részében (Ef 5,21-33) találjuk meg. Ahogy az Atya szereti a Fiút a Szentlélekben és viszont, úgy kell szeresse egymást férj és feleség a házasságban, hiszen, amint az ember Isten képmása, úgy a szeretet áramlása is a Szentháromságos Isten képére és hasonlatosságára történik életünkben. Az ökumenikus szellemű mozgalom minden érdeklődő előtt nyitott. A hétvégéken részt vevő házasfelek úgy találkoznak egymással újra és újra, mint amikor először lángolt fel bennük a fenntartások nélküli szeretet lángja. Ezen alkalmakkor lényegében egy „szeretetteljes kommunikációs technikát” sajátítanak el, amely Jézus – aki a szentségi házasság isteni igazságának hírnöke – megélését teszi lehetővé. Isten jelenlétét a családban (és a közösségben is) éppen az önajándékozás és elfogadás kettősségében ismerhetjük föl. Ennek a záloga pedig egymás szüntelen újrafelfedezése. 10
A háromnapos hétvégéket egy pap és három házaspár vezeti. A bevezetőt beszélgetések és csoportfoglalkozások követik. Állandó központi témáink a következők: találkozás önmagunkkal, találkozás a párunkkal, a közösséggel és a mindenkit magához vonzó Atyával. A házastársi szeretet, a hűség, a cölibátus és a szerzetesi fogadalom megélése egyaránt a keresztény lelki élet mércéje. Közös nevezőjük a szeretetben való élet. A hétvége legfőbb karizmái közé tartozik annak megélése, hogy fontosak, értékesek vagyunk egymás számára, levetjük megrögzött viselkedési formáinkat, megismerjük önmagunkat, hogy Isten tervébe bekapcsolódva, a folyamatos megtérésnek éljünk, ezzel is építve Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat. A Házas Hétvége a papoknak és a szerzeteseknek abban segít, hogy egyházközségükkel nyíltabb, szorosabb kapcsolatot tudjanak kialakítani. Az ún. „alapozó hétvégeket” követően a párok, papok, szerzetesek a területi csoportközösségekben folytatják az építő együttléteket. A mozgalom Erdélyben is elterjedt, egyházközségünkben is jelen van, minden második csütörtökön 19 órától a kis hittanteremben tartják a találkozót. Területi vezetők: Hompot Ferenc és Magdolna (telefon: 0726-300641), regionális vezetők (Brassó, Háromszék) a csernátoni Füzi István és Babi. Az erdélyi tartomány felelősei: Sata Lajos és Erika – Illyés Zsolt paptestvérünkkel. A Házas hétvégében tudatosul az, hogy a szeretet egy döntés... Arról, hogy ez a pozitív döntés milyen gyümölcsöket hozott párkapcsolatukban, a Hompot házaspár már sokszor tanúságot tett lelkiségek napján, közösségek előtt. Sokszor és sokat imádkoztak, böjtöltek bajba jutott házaspárok kapcsolatának megmentéséért. Nekik és Szabó Lajos kanonok-plébánosnak köszönhető, hogy Sepsiszentgyörgyön és környékén meghonosodott a mozgalom. A legközelebbi tartományi nagy találkozót a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban fogják tartani február 16-án, 9 órától, egy magyarországi házaspár: Pap Miklós és Ági – Bartos Károly paptestvérünkkel. Jelentkezni február 6-ig lehet Kedves Erikánál (e-mail:
[email protected]). Összeállította: Józsa Zsuzsanna
Rengeteg kérdésem volt, de mindegyikre választ kaptam a papoktól, katolikus családtagjaimtól, barátaimtól. Sok mindennek utánanéztem az interneten, a Katekizmusban, a Bibliában. S mindig vártam a pillanatot, amikor rábukkanok arra a hiányosságra, amitől hiteltelenné válik a Katolikus Egyház. Ám ez a pillanat sohasem jött el. Elvégeztem a katekumenátust. Maradtak kérdéseim, de sokra választ kaptam. Közeledett a húsvét, döntenem kellett. Sokan már az elején meghozzák a döntést, és csak formálisan járják végig a katekumenátust. Számomra a katekumenátus az értékelés időszaka. Ezért minden témában elmélyültem, és ami még fontosabb, sokat imádkoztam. Biztos akartam lenni benne, hogy jó döntést hozok. A végén nem villogott fényreklám, hogy: Légy katolikus! –, hanem valami halkan megszólalt a lelkemben. Az életben olykor egyegy ilyen halk suttogás válik meghatározóvá. Nagypéntekig adtam időt magamnak, hogy a Szentlélek segítségével felismerjem, hol vagyok igazán otthon. Másnap, húsvét vigíliáján befogadott a Katolikus Egyház. Azóta sokat gondolkodom, elemzem újonnan felfedezett katolikus hitemet. Hogy mit látok? Mélységes teológiát. S miközben egyre többet tanulok a katolikus hagyomány nagy szerzőitől és tanítóitól, egyre jobban rajongok ezért a hagyományért. Felismertem, hogy sokan keresik hozzám hasonlóan az igazságot, a közösséget, Istent. Ezért 2011 februárjában elindítottam a WakingUpCatholic.com weboldalt, hogy másokkal is megosszam mindazt, ami velem történt. Az írás engem is gyarapít; mindennap tanulok valamit a hitről. A katolikus hagyományt, az ünnepektől a búcsúkig, szépség és kegyelem hatja át. Tíz évvel azután, hogy keresztény lettem, Krisztussal való kapcsolatom erősebb, mint valaha, és ezt a katolikus hit szépségének, mélységének, gazdagságának köszönhetem.
Ady Endre Hiszek hitetlenül Istenben Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szívemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény, hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhítok S miért áhítok? – ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok. 3
A hit évében néhány személyes megtérés történetét ismertetjük, egykori ateisták, újpogányok, buddhisták, muzulmánok, zsidók, protestánsok interneten közzétett tanúságtételei alapján. Chicagóban nőttem fel, evangélikus családban. Szüleim nem voltak igazán lelki beállítottságúak, de fontosnak tartották, hogy megismerjem a kereszténységet –, hogy azután magam döntsek a hit kérdésében. Konfirmáltam, aztán nem mentem vissza többé. Éveken át agnosztikus voltam. A vallásnak nem láttam értelmét. A tudományban hittem, és a tudomány látszólag homlokegyenest ellenkezett azzal, amit a hittanórán tanultam. Elemző gondolkodásom mind közelebb vitt a tudományhoz és mindjobban eltávolított a hittől. Hogy hinni tudjak Istenben, létének bizonyítékára lett volna szükségem. Mivel nem találtam, a középiskola végére az agnoszticizmustól a teljes cinizmusig jutottam. Középiskola után életem kicsúszott a kezemből. Sorozatos botlásaim, rossz döntéseim kétségbeesésbe kergettek. Depresszióval küszködtem, de konok maradtam, míg egy alkalommal fel nem adták nekem a leckét. Egy mélyen hívő szabadkeresztény lány, akivel jóban voltam – s akinek sokszor gúnyolódtam a hitén, kétségbe vonva annak tanítását –, megkérdezte: „Chad, olvastad te egyáltalán a Bibliát?” Persze, hogy nem; kinek van arra ideje? – Megmondtam neki, mire azt felelte: „Majd miután elolvastad, akkor vond kétségbe, amiben hiszek.” 2
Az a lány nem is tudja, hogyan változtatta meg az életem ez a bölcs válasz. Önfejű huszonévesként elhatároztam: bebizonyítom, hogy nincs igaza. Feltettem magamban, hogy elolvasom a teljes Bibliát, hogy több érvem legyen ellene. Ellenérvek helyett azonban olyan igazságra leltem, mint soha azelőtt. 1997 őszén neveztem magam először kereszténynek. A következő tizenkét évben – részben a katonaság kötelékében – bejártam a világot. Minden költözéskor új egyházban – többnyire szabadkeresztény gyülekezetekben – próbáltam otthonra lelni, de mire sikerült volna, mennem kellett tovább. Végül hazakerültem a szülővárosomba. Jó volt újra otthon lenni, szeretteimmel. Egyházi közösséget azonban, ahol igazán otthon éreztem volna magam, továbbra sem találtam. A Katolikus Egyházzal kapcsolatban mindig elég cinikus voltam. Katolikus ismerőseimmel a beszélgetések hamar hitvitává fajultak. Önfejűségemben igazán sohasem voltam nyitott arra, amit mondtak. Megvolt a magam felfogása, amin senki ne változtasson. Ez saját bibliaértelmezésemen alapult, amit egyik-másik mai prédikátor tanításával ötvöztem. Ezekből a tanításokból azonban hiányzott a teológiai mélység. Valamiféle „jóléti” teológiát közvetítettek, a kemény igazságokról viszont hallgattak. Mélyebb hit után kutatva lassanként eltávolodtam a modern felekezetektől. Érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy talán ideje volna valami hagyományosabbat keresni; talán újra szemügyre vehetném a katolikus vallást. Egy hétvégén focimeccsre mentem a sógorommal a Notre Dame katolikus egyetem campusára. Lenyűgöztek az épületek, a freskók, de még inkább a közösség. Rengetegen imádkoztak a campus lourdes-i barlagjánál; mindenfelől érkeztek katolikusok, akik tanúságot tettek a hitükről. A meccs előtt a játékosok is szentmisén vettek részt. Ez volna a hívő közösség, amelyet kerestem? Nem állítom, hogy azonnal döntöttem, de reálissá vált a lehetőség. Megállapítottam, hogy a környezetemben sok hívő ember katolikus, és érdekelt, hogy miért ragaszkodnak erősebben a hitükhöz, mint a többi felekezet. Elszántam magam a katekumenátusra. Gondoltam, kipróbálom, ártani nem fog; ha nem tetszik, legfeljebb otthagyom.
Algyógy (Algyógyalfalu) Az Erdély déli részén nyugat-keleti irányban végigvezető főútvonal Déva után éri el a Piski és Szászsebes között elterülő Kenyérmezőt, ahol 1479. október 13-án Kinizsi Pál és Báthori István nagyjelentőségű győzelmet aratott a török felett. E csata emlékműve Alkenyér falu vasúti állomása mellett található. Alkenyér és Szászváros között, félúton északnyugatra térve, a Maroson való átkelés után kevéssel jutunk Algyógyra. Hivatalos magyar elnevezése 1910-ben Algyógyalfalu, járási székhely, de már akkor is csak a lakosság alig 15 százaléka magyar és ez az arány itt, Dél-Erdélyben azóta tragikus mértékben tovább romlott, a református gyülekezet létszáma 2000ben mindössze 7 fő. Erdélyben a ma is álló körtemplomok közül csak Algyógy esetében fordul elő, hogy egy körtemplom és egy későbbi templom épületegyüttest alkot. Az algyógyi körtemplom körül az egykori temető feltárása részlegesen megtörtént, arra a következtetésre jutottak, hogy a templom egy honfoglaláskori temetőre épült rá, majd a temetkezést tovább folytatták. Innen Szt. László és Könyves Kálmán pénzérméi kerültek elő, ame-
Gótikus templom, XV. század
lyek alapján a templomépítést 1077 körűlire datálták. A szentélyfélköríven kelet felé és a körépület felső részén parányi félköríves résablakok láthatók. A körtemplom egyetlen bejárata délnyugaton található. A körtemplomtól pár lépésre található a XV. századi, gótikus, jelenleg református templom. Sokszögzáródású szentélye, támpillérrendszere, csúcsíves ablakai, köztük egy szép mérműves ablak jól mutatja a gótikus formákat. Déli oldalához egy jóval későbbi harangtorony csatlakozik. Az épület különlegességét a falába másodlagosan beépített számos római faragott kő adja. Algyógy a római korban is lakott volt, Qermisara néven. A déli fal lábazatában található kőfaragvány kiemelkedően finom munka, formája alapján talán egy szarkofág fedőkövének lezáró dísze lehetett. A nyugati kapuzatot két hatalmas kőoroszlán őrzi. Horváth Zoltán György és Gondos Béla: Erdély legszebb középkori templomai c. kötet nyomán A körtemplom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Ferenczi Irén, Mednyánszky-Demeter László Csaba, Gál Borbála, Demeter József, Oláh Ilona, Zoltáni Lehel, Pâscănuţ Mária.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Esztergomi Boldog Özséb, áldozópap január 20 Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte, és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort építtetett. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20án elhunyt az Úrban. Sírját és a Szent Keresztmonostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük. 12
IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya, akinek testvérei közé tartozik Szent Kinga. Dalmáciában született, szülei fogadalmat tettek, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket Istennek szentelik. Veszprémben domonkos nővérek nevelték, majd a Nyulak szigetén (ma: Margit-sziget) épült kolostorban 1254ben fogadalmat tett. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szentelte egész életét. Itt is halt meg 1270-ben. XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté. Radó Polikárp írásában (1958) így méltatta a szentet: „Életformának az egyház esztendejét, a liturgikus évet választotta, és a világ Megváltójának üdvözítő életét élte át önmaga formálásában.”
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Komáromi János
Boldog Új Évet!
Borongós napok tűnjetek tova, Okkal szomorú ne legyél soha! Lépteid kísérje töretlen szerencse, Derűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre! Oszoljanak el az óévnek sötét árnyai, Gúzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Szalézi Szent Ferenc, püspök és egyháztanító január 24 Az Annecy melletti Sales kastélyában született 1567-ben. Padovában polgári és egyházjogból, Párizsban teológiából doktorált. Pappá szentelése után fáradhatatlanul dolgozott a katolikus újjászületésért. Genf püspökeként a trentói zsinat határozatainak megvalósítója. Írásaival is segítségére sietett híveinek (Filótea). Kiterjedt levelezést folytatott, és felismerte a nyomdászat jelentőségét. 1610-ben Chantal Szent Franciskával megalapították a vizitációs nővérek rendjét. Működésének alapelve – Radó Polikárp szerint – abban rejlett, hogy a keresztény életben lényeges az isteni szeretet. Lyonban halt meg 1622. december 28án, Annecy-ben ezen a napon temették el.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
2013 január
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Új évet hozzon a nesztelen iramló idő, Jöjjön már a rég várt, csodálatos jövő!
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
XV. évfolyam 1. szám (165.)
Árpád-házi Szent Margit, szűz január 18
Évek ha múltok, ha elszálltok napok, Vidámságot, örömet számolatlan adjatok! Elfusson most az óévnek malaca, Többé ne legyen senkinek panasza! Kerüljön betegség, bánat messzire, Írmagjuk is vesszen mind a semmibe! Vágyaid sorra valóra váljanak, Álnok szavak többé ne bántsanak! Növekedjen az igaz barátok tábora, Okosan élj, ne legyél ostoba! Kívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
Kívánunk minden kedves olvasónknak Istentől áldott, békés, boldog új évet Lajos atya és Karcsi tiszti
