MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Molnár Bulcsú, Imreh Csaba Lehel, Imbrea Mercédesz, Incze Adrienn, Vlad Lukács, Kernászt Máté, Kovács Timea
azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete. Példája: segíts másokon!
Az Úr hazahívta: - Kicsi István, Colciar György, Martoncsán Erzsébet, Zöldi Gizella, Fadgyas Juliánna, Antal Margit, Bálint András Botond Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
SZENT MIKLÓS püspök december 9. Gazdag családba született, és már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Szülei halála után a gazdag örökséget jóra igyekezett használni. Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni. Török területen a lyciai Myrában a Szentlélek sugallatára püspökké választották. Miklós püspök a végveszélyben kétségbeesetten hozzá fohásszkodókon is segített, amikor egy hajó órában megjavította és beállította a vitorlázatot. Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Miklós egy angyal segítségével tudott a betegség fájdalmai felett uralkodni. Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el,
10
SZENT JÁNOS apostol és evangélista december 27. Ő volt a „szeretett tanítvány“, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője. Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. János volt az, aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd. Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására. A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: "Akarom, hogy ő így maradjon". Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt. Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: "Fiacskáim, csak szeressétek egymást" ugyans ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges - magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú. Példája: szeretetünkről ismernek meg minket!
Lapunk megjelenését támogatja a
Új évfolyam 80. szám
2005 december - karácsony hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Karácsonyi ima Lehet bármily jó a karácsonyi menű, bőséges az ajándék lista, csenghet a hangos és önfeledt gyermekkacagás, elmehetsz gyönyörű hangversenyekre, láthatsz csodás kiállításokat, résztvehetsz pompás szertartásokon, élvezheted az éjféli mise páratlan hangulatát, még nem lesz igaz az ünnep; nem lesz igazi karácsonyod, míg meg nem születik benned a Krisztus. Mindennapi karácsonyunkat add meg nekünk ma, Atyánk.
Békés, áldott karácsonyt és Istentől megáldott Boldog újévet kívánunk minden kedves hívőnknek! A Szent József plébánia munkaközössége
Karácsonyi levél Az első világháború után, 1926ban, Móra Ferenc, a magyar nyelv nagy művésze, levelet írt a karácsonyi Gyermeknek. Ebben a levélben is megnyilvánul az a szép üde gyermeki lelkület, amelyet nem győz magasztalni az evangélium. A levél mondanivalója, sajnos, ma is időszerű, mintha a mi nemzedékünknek lenne címezve. Ezért is bátorkodom lemásolni és a kedves olvasók kezébe tenni. Íme a levél: „Édes kicsi Jézus, aki tapsikolva kérdezgeted az angyalfiókákat, behintettéke már gyöngymorzsával a tejútat, amelyiken az égi mezőkről letipegsz a földre, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elejbéd borulni és kis inged szélét megcsókolva arra kérni, várj még egy kicsinyég, mielőtt betündöklenéd egy éjszakára ezt a szomorú és sötét földkerekét? Édes kicsi Jézus, talán te vagy az utolsó gyermek Isten teremtett világán, aki hiszel még abban, hogy születésed napja dicsőség mennyben az Istennek és békesség a földön az embernek. Tudod-e, hogy ahová készülsz, nem szelíd róna az legelgető bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égből ledobott sátán táborozik parazsas szemű seregével? Hol fogsz itt Betlehemre találni, édes kicsi Jézus, akit az örökkévaló szeretetnek neveznek az írások? Rongyos istálló hiszen csak találtatik még a földi tereken, de hol vennéd az embereket, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a jászol előtt, ahol a világ világossága mosolyog? Hol vannak a három királyok, akik koronájukat a maguk jószántából levegyék a fejükről és öledbe tegyék játékszernek és hol vannak a vének és írástudók, akik álmélkodva vallják, hogy bolondság minden ő bölcsességük és csak az az üdvözítő bölcsesség, amit a te tanulatlan csöpp szád gügyög: 2
szeretet, irgalom, békesség, mit akartok még egyebet? Édes kicsi Jézus, számot vetettél-e azzal, hogy ma csak Heródes poroszlói vannak meg az evangéliumból, ők a világ urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, a Gyűlölet, a Gőg, a Bosszú és nincs a világon Egyiptom, ahol tőreik el nem érnének? Tudod-e te azt, hogy aki előtt leborulnak az egek minden erősségei, attól a fölparcellázott földkerekségen mindenütt útlevelet kérnek állig fegyveres marcona emberek és mint csempészett árut koboznák el tőled a szeretetet, mert tilos beviteli cikk az ma mindenütt, ahol emberek élnek? Tudod-e, hogy téged, magadban csetlő-botló kicsi gyermeket senki a karjára nem venne, meg nem etetne, föl nem ruházna, fagyos lábacskádat leheletével senki föl nem melegítené, legföljebb kis inged, a szent legenda szerint varrás nélküli vászna sikkadna el kézenközön rólad...? Édes kicsi Jézus, nem érdemel meg téged ez a mi világunk és nem biztonságos miközöttünk a te járáskelésed,- mégis nyittasd ki angyalpajtásaiddal az egek aranykapuját és lebegjetek le ezen a napon a vigasztalan földi mezőkre. Nem miérettünk, korhadt nemzedékért, amely bűnben fogant és bűnhődésben fog elpusztulni, Mi vén fák vagyunk már, akikre hiába harmatoznak az égi magasok, az emberiség boldogsága a mi hasadozott kérgünkön nem fog már kivirágzani. Mi szét fogunk repedezni és porrá morzsolódni a nagy viharokban, amelyek mindaddig fogják nyögetni és csikorgatni az embererdőt, míg humuszából föl nem sarjad az új. Ezekért, a ma gyerekekért, a holnap embereiért, a bánaterdő reménysarjaiért szállj le az idén is a földre, megsimogatni őket és a magad lelkét beléjük lelkezni, édes kicsi Jézus!
Egyre gyakrabban hallani már jóval karácsony előtt vagy a vásárlási láz és áruházi tolongás közepette valakitől: - Sietnünk kell, mert „nyakunkon a karácsony“, csak baj nélkül essünk túl rajta. Ennek a feszült lelkiállapotnak már neve is van: karácsonyi pszihózis. A svéd katona által hálából rendezett karácsonyi ünnep óta nem jártunk-e úgy a karácsonnyal, mint az a szudáni törzs, amelyet egyiptológusok és nyelvészek kerestek fel és részt vettek a törzs egy évben egyszer megismétlődő legfőbb ünnepén. Megdöbbenve észlelték, hogy ezek a szudániak rendkívül régi, óegyiptomi nyelven mondott Izisz-Ozirisz liturgiát ismételgetnek, s fogalmuk sincs, mit mondanak és mit tesznek. Ám teszik mert őseiktől és azok őseitől és még azokétól ez maradt rájuk. A szertartás után következett a hajnalig tartó dínomdánom, a hasfájdító lakoma, dobolás, mulatság, amit már mindenki értett és élvezett. Itt-ott még hallani: a szeretet ünnepe. Ám legyen is az! De jó volna közben arra gondolni, hogy első sorban A SZERETET ünnepe, Aki azon a napon öltött testet és született meg egy betlehemi istálóban. Még azt is mondogatjuk: a család ünnepe. Legyen az! De arra már nem gondolunk, hogy a legelső a szent családé volt, Máriáé, Józsefé és az egynapos Jézusé, akik körül - hála Istennek - barmok eszegettek. Ha újra megtaláljuk karácsony gyökerét, szebbek lesznek az ágai és ágán a gyümölcsei: a család ünnepe lesz meg a szereteté, amely nem egy napra korlátozódik, hanem átlengi majd a feketebetűs hétköznapok dolgos óráit is. Fedezzük fel újra a karácsonyt! Az igazit, hogy szebb legyen az ünnepünk, ünneplésünk és körülöttünk emberibb az élet! Gyökössy Endre
Útravaló „Ne féljetek! Nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltónk, Krisztus, az Úr.“ Lk 2,10-11 Egyre nehezebb a mai idők széljárásában karácsonyi örömet hirdetni. Ha körülnézünk a világban, hajlandók vagyunk csatlakozni a költő véleményéhez, amely szerint, „az egész világ kétségbeesésig szomorú“. (N. Lenau) Könnyű nektek, kedves angyalok, örömről beszélni és arra biztatni minket, hogy ne féljünk. Ti kivül éltek a földi félelmek övezetén, mi azonban egyre félelmetesebb világban élünk. Vajon mit szól Isten, ehhez a keserű levélben forgó világhoz? Mit mond a testi-lelki nyomorúság egyre áradó tengere láttán? A válasz igen rövid: Isten nem szól semmit. Isten nem ígérget, nem beszél, hanem cselekszik. Beleáll ebbe a félig kész világba. „A teremtés műve kaland. Isten kalandba bosátkozott. Kockázatot vállalt. Az emberek előtt megnyitotta a szabadság ösvényeit, amelyet veszélyek szegélyeznek. És
ha Isten most teremt, most bocsátkozik kalandba, fogadja el a könnyek és a vér eshetőségét, valóságát. Nemcsak a mi könnyeinket és vérünket“. (Varilon, Isten alázata, 144) Ez a karácsonyi örömhír legfontosabb mondanivalója: Isten nem beszél, hanem cselekszik. Véghezviszi a megtestesülést, beleállítja Fiát az emberi történetbe. Nem állítja meg a gonosz lépteit, nem változtat erőszakkal a világ szerkezetén. Vállalja életünket, vállalja szenvedéseinket, vállalja halálunkat és feltárja előttünk az ebből születő jövendőnket. Megszületett a Megváltó, hogy megindítsa az emberiség átváltozását. Felénk nyújtja kezét, hogy erőt adjon világjobbító akarásunkhoz. Nem véletlen, hogy mindazok, akik elfogadták, megfogták Jézus kezét, megszabadultak mindenféle félelemtől. Isten nem beszél, hanem cselekszik. Föllépteti a szenteket és rajtuk mutatja meg szeretete átváltoztató hatalmát. Az embernek nem kell gyilkos Kainná, áruló Judássá válnia. Szent lehet, ha befogadja Jézust életébe. György Attila 9
Fedezzük fel a Karácsonyt ! A harmincéves háborúban Wallensteinnel folytatott csatái közben Gusztáv Adolf svéd király (1611 - 1632) egy katonatisztje súlyos sebet kapott. Egy észak-német család fogadta be. Életre ápolták a csatából lemaradt svéd tisztet. Amikor a sebeiből úgy-ahogy felgyógyult, ősz táján kiült a kertbe, és fadarabkákból késével kis állatokat és játékokat farigcsált. Majd fagygyút szerzett, s abból a pajtában gyertyákat öntött. Amikor elérkezett december 24-ike, a közeli erdőből zsenge fenyőfácskával tért vissza. Estefelé odalépett a házigazdához és azt mondta neki: Hónapok óta ápoltatok, etettetek, itattatok, emberségesen bántatok velem. Ma én viszonzom ezt svéd szokással. Hadd mutassam meg, hogyan ünnepeljük mi karácsony szentestéjét, Jézus születésének ünnepét! Összehívta az egéz családot és bevezette őket az előzőleg elkért belső szobába, amelynek a közepén már ott állt a fenyőfa, rajta az aprócska gyertyákkal. A fa alatt voltak a saját maga faragta játékok. Megyújtotta a gyertyákat s a körbe letelepedett s a család felé fordulva így szólt: - Ez a fiatal fenyő ezentúl emlékeztessen benneteket is a fiatalon „kivágott“, megölt Jézus Krisztusra, aki értünk született meg ezen az éjszakán és értünk halt meg egy másféle fából ácsolt kereszten. Ezek a kis lobogó lángok, gyertyák jelképezzék számotokra is azt a világosságot, amit Ő hozott erre a földre. - Aztán egyenként szétosztotta az ámuldozó családnak a maga faragta ajándékait. Amikor mindenki kezében szorongatta az egyszerű faragványokat, így folytatta: - Ezek a magam faragta egyszerü ajándékok nem csak hálám jelei. Ha elmegyek, és talán kezetekbe veszitek ezeket, arra emlékezzetek, hogy a legnagyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egy ilyen éjszakán ajándékozta Isten a világnak a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust. Így kezdődött el Európa északi részében először a szenteste ünneplése fenyőfával, gyertyákkal, ajándékokkal. Mire hozzánk ért, a fenyőből már „karácsonyfa“ lett, a gyertyákon kívül angyalhaj, csillagszóró, szaloncukor, üvegdísz és sok egyéb került mellé. Túl sok „egyéb“. A parányi fenyő óriási, „plafonig érő“ ezüstfenyővé változott, s a szívvel, szeretettel magunk készítette ajándékocskákból ajándékverseny lett. A férj és a feleség így versenyeznek: - Még ha egy hónapig paprikáskrumplin élek is, akkor is megveszem Böbének azt a nyakláncot amiért fél évig nyafogott. Böbe pedig : Tudom, mit akar nekem venni, de nem hagyom magam letromfolni! Egy ezressel drágább lesz az, amit tőlem kap. Valóban mindkettő „megkapta a magáét“? Ezután teleették és itták magukat vendégeikkel együtt. Igaz, a mama sírva rohant el vacsora után, mert a veje túl foghagymásnak találta a kocsonyáját, Pisti két pofont kapott, mert levert egy karácsonyi díszt, és amikor rájuk csapta a konyhaajtót, annak kitört az egyik üvegtáblája. Az ajtóból még rájuklövöldözött ajándék játékpisztolyából. Másnap macskajajjal ébredtek és Böbe első szava ez volt: De legalább túl vagyunk a karácsonyi cécón. Mi lett belőled, szép karácsony? 8
Mi a karácsony?
Füle Lajos: Kétezer éve
Nyilván más, mint amit léptennyomon látunk az utcán, a kirakatban vagy a tévében. Ebben az ünnepben túl a csomagoláson és túl a tálaláson, valami lenyűgöző Erő és Béke rejlik. Egy régi angol vers, a „Nyolc óra” jár az eszemben. Nem ismerem keletkezésének körülményeit, csak Szabó Lőrinc bravúrját, ahogy az eredetit visszaadta nyelvünkre, hozzátéve a magyarok indulatát: „Virradt. Ő állt. Kint a torony kongatta a negyedeket. Egy, kettoő három, négy. A piacon gyűlt a tömeg. Percét várva, nehéz bilincsben, csak állt, s számolt. Szívében vad dühök. Aztán az óra összeszedte minden erejét, és ütött.” A karácsony azt jelenti, Isten megelégelte a tőlünk tönkretett világot, összeszedte minden erejét és szeretetét! Tette mindezt oly szépen, oly tapintatosan, minket annyira szabadon hagyva, oly sok időt engedve, hogy azt nem lehetett nem észrevenni, csakis érte rajongani, vagy Őt megtagadni. Ezt, az „eredetit” kellene nekünk, itt és most, áttenni az életünkre, a családunkra, a politikánkra, édes hazánkra... Össze kellene szednünk minden erőnket és szeretni!
(Lukács 2,10) „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket.”
Kétezer éve biztatod örömre népedet, énekelnek az angyalok, ATYÁNK: „Ne féljetek!“ Van félelemre most is ok, de tartós nem lehet, ha látjuk fenn a csillagot és lenn a Gyermeket. Nyisd hát szemünket meg, hogy a karácsonyi csodát lássuk s ne rejtsük el soha, hittel vigyük tovább, mert nem veted el népedet: MEGVÁLTÓNK van nekünk s mindenkinek! Hát szent Neved dicsérje életünk!
Balás Béla, püspök
3
Karácsony örvényei Az Isten, a szent Szűz s Jézus lelkének karácsonya. Mindegyik egy különálló világ! Öröm, mélység, bensőség... mindegyik csendes és magányos... mint a hegycsúcsok élete... zavartalan. Mézzel folyó a szent Szűz karácsonya s szívünkhöz legközelebb áll, értjük s tiszteljük. Gyönyörködünk e rózsás, liliomos lelken, mely egyedüli disze az istállónak; úgy nézzük őt, mint a felfutó rózsát, mely a barlangot diszíti... Gyönyörködünk e virrasztó szűzön... az Úr szolgálója. - Minden gondolatot meghalad az Isten karácsonya. Fia megtestesülésének örömére új csillagot tűz ki ragyogó egére; angyali lágy bársonyos szárnyakon ereszkednek le s glóriát énekelnek... S milyen Krisztus karácsonya? Ezt a belső, mélységes világot az élet háromféle örvénye jellemzi: a/ Az első az Istenlátás... „vidit lucem magnam“ (nagy fényt látott). Ádámnak álmokban, Mózesnek, Izaiásnak látomásokban szólt az Úr. A tudomány is látni akar, de csak elfödött arcot lát. Az első teremtmény, mely Istenlátó volt, Krisztus lelke. A végtelen neki nyílt meg, örvényes hullámait lábai elé gördítette. Ezt a látást, ezt a fényt, ezt a mennyországot élvezte Krisztus lelke az első karácsonyi éjben. Szent betlehemi éj, mely e nagy világosságot barlangodba rejted s kettős sötétséggel födöd s takarod el, belőled kel majd a nap... Szent éj, mely az élet éjét jelképezed s telve vagy néma kérdésekkel, mily hangos feleletet adsz nekünk, kik a „Napkelet, az örök világosság sugárzatát“ keressük. b/ Második vonása Krisztus karácsonyának a bűntelenség. Nevezhetem finomságnak, tisztaságnak, lelkiségnek a világ hiányos, torzult, zavaros életével 4
szemben. Valami kristályos átlátszóság van e lelken, hol a homálynak nincs helye, csupa harmónia, leheletszerű szépség. Alacsonyra, kisszerűre, nemtelenre nem való. Napsugaras lélek, mely fényre van teremtve, azért leheli a szívtisztaságot Krisztus Jézus karácsonya. c/ Harmadik jellege a szentség. Szent az, ami Istené... szent a kehely, az oltár... Krisztus lelke az Istenségtől szent. „Lelkem“, mondja neki az Isten s elénekli az „Énekek énekét.“ Senkit nem szeret úgy, mint lelkét. Azért koszorút köt: „coronam gratiarum“ (a kegyelmek koszorúját) szivárványt lehel homlokára, szépséget arcára, „genae tuae sicut columbae“ (szemeid mint a gerlicéé) mézet csepegtet ajkára, „et lac in ore ejus“ (és tej az ő szájában); kenetessé teszi. Szent karácsony-éj, Krisztus öröme! Istentől ittas a te lelked, - az első boldog lélek! Testvérem s királyom! Hamuval behintett fejek fölé emeled koszorús homlokodat s bíztatsz! „Levate capita vestra.“ (emeljétek fel a fejeteket) Én Uram, én Istenem! Nemcsak a gyermek könnyeit nézem szemeidben, hanem az Istenlátás izzó napját is; nemcsak istállódat szemlélem, hanem mennyországodat is ragyogó lelkedben; jászolodban diadalszekérre ismerek! Megjelent a mi hősünk! Rex regum (királyok királya), dicsőség s erős: „gloria unigeniti a Patre“ (az Atyától való egyszülött dicsősége)... Eljött ödvözíteni. Képét lelkünkben hordozzuk s örömmel indulunk utána! Miért hívja a pásztorokat? Az angyalok kara fönt s a pásztoroké lent énekelte az első karácsonyi officiumot. Két kar: fölség és egyszerűség. Istenünk is ilyen itt; ragyog végtelenségének arculata, de el van takarva gyermekarccal. Mi abban a hitben, mely a végtelent egyszerűségében kere-
A karácsony rövid története Nem tudjuk pontosan megállapítani, mikor született Jézus. Főleg a hónapja és napja ismeretlen. Erről nem nyújt felvilágosítást az evangélium. Csak a negyedik századtól kezdve ünnepeljük a karácsonyt december 25-én. Vajon miért éppen ezen a téli napon? A régi Római birodalomban igen elterjedt az úgynevezett Mithras-kultusz, a Napisten imádása. Mivel december 25-én leghosszabb az éjszaka és ettől kezdve növekednek a nappalok, ilyenkor ünnepelték a Napisten születését.. A keresztények ezzel szemben Jézus Krisztust a világ Világosságának tisztelték és így megfelelőnek látszott az ő születésnapjával „megkeresztelni“ ezt a pogány ünnepet. A nyelvünkben használt karácsony szó szláv eredetű. A korcun szó származéka, ami téli napfordulatot jelent. A templomainkban és otthonainkban fölállított betlehem szokása a 13. századra nyúlik vissza. Assisi Szent Ferenc volt az első, aki társaival együtt egy barlangban, állatok társaságában ünnepelte a karácsonyt. Innen terjedt el lassan az egész keresztény világban. Ami a karácsonyfát illeti, itt is egy régi, bár újkori szokásról van szó. A pogány vallásokban az örökzöld fenyőerdő az istenek születési helye. A fáknak a Bibliában is fontos szerepük van. Gondoljunk csak az úgynevezett „tiltott fára“, az „élet fájára“ vagy Jézus keresztfájára! A fenyőfák karácsonyi diszítése Németországban kezdődött és a 16. században terjedt el az európai országokban. Nem kis része volt ebben a hitújítás mozgalmának. Hogy miért éppen a fenyőfából lett karácsonyfa, ennek indokolására számos legenda született. Az egyik szerint , midőn Jézus üldözői elől menekült, megbújt egy sűrű lombú fa alatt. Ám a fa rákiáltott: - Menj innen, mert ha itt találnak ellenségeid, bosszúból engem is kivágnak! Ehhez hasonlóan nyilatkozott az erdő többi fája is; nem adtak menedéket Jézusnak. Csak a fenyőfa sajnálta meg és rejtette el ágai között. Ezért távozása előtt Jézus megáldotta a fenyőfát: - Sohase hullasd le leveleidet! Akkor is zöldelj, amikor a többiek már elvesztették lombjukat! Szolgáljad az emberek örömét, midőn szobájukban rajtad gyújtják meg a karácsonyi gyertyákat.
György Attila 7
(folytatás a negyedik oldalról)
si, akadunk rá Istenre s mindenre; ráakadunk az Úrra Betlehemben... s az Oltáriszentségben; mily boldogító s vakmerő igénytelenség. Ráakadunk apró, közönséges cselekedeteink örök értékére; ignoráljuk a Végtelennek nehézségeit, az örvényeket s kinyitva szánkat, azt a vakmerő szót mondjuk, hogy „Atyánk“. - De hisz nem Betlehemben ereszkedett le hozzánk először. Leereszkedett, mikor gondolt világot, csigát-bigát, csacsogó hullámokat, táncoló napsugarat; de mindenek fölött akkor, mikor gyermek lett s ez együgyüségében isteni méltóságra s erőre emelte az emberiséget. Imádlak téged, együgyű kis gyermek, szólj hozzám, hozzám, kinek egy ügye, egy kincse van: halhatatlan lelke; taníts meg, kérlek, az Isten gyermekeinek azon merészségére, mely nem akad fönn azon, hogy közel van hozzá az Isten, hanem gyermekszívvel néz rá gyermekajkkal szól hozzá; szólj Uram, az együgyűhöz, kinek együgyűsége a legfölségesebb művészet, mindent Istennel kitölteni; kinek együgyűsége öröm, vidámság, boldogság! Azért hívja a pásztorokat, mert nincs lelkükön a világélet terheltsége... ők nem letört, elcsigázott emberek, kiket megmérgez szívben, kedélyben a kultúrmunka s a gazdasági élet harca és gondja. Ők nem fonnyadt, blazírt lelkek, kik belefáradtak az életbe; kiknek a hit, a vallás legföljebb ír s vigasz. Isten ments! Csakis írt és vigaszt keresni és jajgatni, az kórházi hangulat; a vallás nem beteges érzület, hanem lelkes szolgálata a mi Urunk Istenünknek. Ne legyünk mi lézengő rekonvalescensek, kik az Urat csak betegápolónak nézik. Érte s neki élünk s halunk! Erőteljes élet a mi Istenszolgálatunk. Tehát bele ifjú erőkkel, nagy aspirációkkal, önzetlenül.
Azért hívja a pásztorokat, mert nem elpuhultak. Esőben, szélben, csillagos, téli éjben virrasztanak nyájuk mellett. Különös szimpátiája van a lelkek pásztorának az éjben virrasztó pásztorok iránt. - A kényelem s a kényesség nem a lélek fészke; száraz, ropogós gallyból van az rakva, mint a vadgalamboké. Nélkülözésekkel is neveljük a lelket; köves földet szeret. Sziklákat, melyeken lelkivilág fejti ki pompáját, meg lehet szeretni. „I nostri benedetti sassi“ (a mi áldott szikláink) mondták a vegliaiak, mikor szép, termékeny vidékről vetődtek haza; édes, áldott sziklák, a hit magaslatának s az önmegtagadásnak sziklái; áldott sziklák, ha édesebb, nemesebb, lelkibb élet fakad belőlük és rajtuk. „S békesség a földön a jóakaratú embereknek:“ - Nem halál, hanem harmónia. Békét kell teremtenem magamban, hogy vérem, ösztönöm, szenvedélyem engedelmeskedjenek jóakaratomnak. Jóakaratom akkor lesz, ha ész és hit világoskodik nekem s e kettős világosság nyomában erősen s kitartóan akarok. Jóakarat nem annyi, mint lágy, engedékeny cukorvizes akarat; jóakarat az, mely a célnak megfelel; tud kemény, tud lágy, tud édes, tud szigorú lenni, ahogy azt Isten akarja. - Akkor békém lesz Istennel, emberrel s önmagammal. Ó mily nagy jó, de egyszersmind ritka jó a jóakarat, mely a bűnt kerüli, a rosszat legyőzi, a bajt elviseli! Kezdjetek jót s jól akarni; ez a földi mennyország; az égi dicsőség. Prohászka Ottokár
5
Juhász Gyula: Betlehem Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambinó, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya, És apja ács volt, dolgozó szegény, És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi istállón kivül. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megigértek, Kit a szelíd Vergílius jövendölt, S akit rab népek vártak, szabadítót. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog! Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá, És hallgassátok meg az angyalok És pásztorok koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencázhuszonhárom éves Távolságából is szívünkbe zeng.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, S gondoljatok rá holnap és minden áldott Napján e múló életnek, s legyen A betlehemi énekből öröm, A karácsony álomból valóság, És békessége már az embereknek!
„A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állnunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye. Virág, illat s friss harmatos fű való a rétre, nem hamu s éktelen kormos folt; éppenúgy a karácsonyfa alá hívő, bízó s szerető lelkeknek flórája való, nem pedig nyegle, szkeptikus, a gyönyör tüzében kiégetett s a kétségek kormától eléktelenített öntudatok.“ Prohászka Ottokár
6
(folytatás a negyedik oldalról)
si, akadunk rá Istenre s mindenre; ráakadunk az Úrra Betlehemben... s az Oltáriszentségben; mily boldogító s vakmerő igénytelenség. Ráakadunk apró, közönséges cselekedeteink örök értékére; ignoráljuk a Végtelennek nehézségeit, az örvényeket s kinyitva szánkat, azt a vakmerő szót mondjuk, hogy „Atyánk“. - De hisz nem Betlehemben ereszkedett le hozzánk először. Leereszkedett, mikor gondolt világot, csigát-bigát, csacsogó hullámokat, táncoló napsugarat; de mindenek fölött akkor, mikor gyermek lett s ez együgyüségében isteni méltóságra s erőre emelte az emberiséget. Imádlak téged, együgyű kis gyermek, szólj hozzám, hozzám, kinek egy ügye, egy kincse van: halhatatlan lelke; taníts meg, kérlek, az Isten gyermekeinek azon merészségére, mely nem akad fönn azon, hogy közel van hozzá az Isten, hanem gyermekszívvel néz rá gyermekajkkal szól hozzá; szólj Uram, az együgyűhöz, kinek együgyűsége a legfölségesebb művészet, mindent Istennel kitölteni; kinek együgyűsége öröm, vidámság, boldogság! Azért hívja a pásztorokat, mert nincs lelkükön a világélet terheltsége... ők nem letört, elcsigázott emberek, kiket megmérgez szívben, kedélyben a kultúrmunka s a gazdasági élet harca és gondja. Ők nem fonnyadt, blazírt lelkek, kik belefáradtak az életbe; kiknek a hit, a vallás legföljebb ír s vigasz. Isten ments! Csakis írt és vigaszt keresni és jajgatni, az kórházi hangulat; a vallás nem beteges érzület, hanem lelkes szolgálata a mi Urunk Istenünknek. Ne legyünk mi lézengő rekonvalescensek, kik az Urat csak betegápolónak nézik. Érte s neki élünk s halunk! Erőteljes élet a mi Istenszolgálatunk. Tehát bele ifjú erőkkel, nagy aspirációkkal, önzetlenül.
Azért hívja a pásztorokat, mert nem elpuhultak. Esőben, szélben, csillagos, téli éjben virrasztanak nyájuk mellett. Különös szimpátiája van a lelkek pásztorának az éjben virrasztó pásztorok iránt. - A kényelem s a kényesség nem a lélek fészke; száraz, ropogós gallyból van az rakva, mint a vadgalamboké. Nélkülözésekkel is neveljük a lelket; köves földet szeret. Sziklákat, melyeken lelkivilág fejti ki pompáját, meg lehet szeretni. „I nostri benedetti sassi“ (a mi áldott szikláink) mondták a vegliaiak, mikor szép, termékeny vidékről vetődtek haza; édes, áldott sziklák, a hit magaslatának s az önmegtagadásnak sziklái; áldott sziklák, ha édesebb, nemesebb, lelkibb élet fakad belőlük és rajtuk. „S békesség a földön a jóakaratú embereknek:“ - Nem halál, hanem harmónia. Békét kell teremtenem magamban, hogy vérem, ösztönöm, szenvedélyem engedelmeskedjenek jóakaratomnak. Jóakaratom akkor lesz, ha ész és hit világoskodik nekem s e kettős világosság nyomában erősen s kitartóan akarok. Jóakarat nem annyi, mint lágy, engedékeny cukorvizes akarat; jóakarat az, mely a célnak megfelel; tud kemény, tud lágy, tud édes, tud szigorú lenni, ahogy azt Isten akarja. - Akkor békém lesz Istennel, emberrel s önmagammal. Ó mily nagy jó, de egyszersmind ritka jó a jóakarat, mely a bűnt kerüli, a rosszat legyőzi, a bajt elviseli! Kezdjetek jót s jól akarni; ez a földi mennyország; az égi dicsőség. Prohászka Ottokár
5
Juhász Gyula: Betlehem Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambinó, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya, És apja ács volt, dolgozó szegény, És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi istállón kivül. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megigértek, Kit a szelíd Vergílius jövendölt, S akit rab népek vártak, szabadítót. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelíd világa mindent túlragyog! Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá, És hallgassátok meg az angyalok És pásztorok koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencázhuszonhárom éves Távolságából is szívünkbe zeng.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, S gondoljatok rá holnap és minden áldott Napján e múló életnek, s legyen A betlehemi énekből öröm, A karácsony álomból valóság, És békessége már az embereknek!
„A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állnunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye. Virág, illat s friss harmatos fű való a rétre, nem hamu s éktelen kormos folt; éppenúgy a karácsonyfa alá hívő, bízó s szerető lelkeknek flórája való, nem pedig nyegle, szkeptikus, a gyönyör tüzében kiégetett s a kétségek kormától eléktelenített öntudatok.“ Prohászka Ottokár
6
Karácsony örvényei Az Isten, a szent Szűz s Jézus lelkének karácsonya. Mindegyik egy különálló világ! Öröm, mélység, bensőség... mindegyik csendes és magányos... mint a hegycsúcsok élete... zavartalan. Mézzel folyó a szent Szűz karácsonya s szívünkhöz legközelebb áll, értjük s tiszteljük. Gyönyörködünk e rózsás, liliomos lelken, mely egyedüli disze az istállónak; úgy nézzük őt, mint a felfutó rózsát, mely a barlangot diszíti... Gyönyörködünk e virrasztó szűzön... az Úr szolgálója. - Minden gondolatot meghalad az Isten karácsonya. Fia megtestesülésének örömére új csillagot tűz ki ragyogó egére; angyali lágy bársonyos szárnyakon ereszkednek le s glóriát énekelnek... S milyen Krisztus karácsonya? Ezt a belső, mélységes világot az élet háromféle örvénye jellemzi: a/ Az első az Istenlátás... „vidit lucem magnam“ (nagy fényt látott). Ádámnak álmokban, Mózesnek, Izaiásnak látomásokban szólt az Úr. A tudomány is látni akar, de csak elfödött arcot lát. Az első teremtmény, mely Istenlátó volt, Krisztus lelke. A végtelen neki nyílt meg, örvényes hullámait lábai elé gördítette. Ezt a látást, ezt a fényt, ezt a mennyországot élvezte Krisztus lelke az első karácsonyi éjben. Szent betlehemi éj, mely e nagy világosságot barlangodba rejted s kettős sötétséggel födöd s takarod el, belőled kel majd a nap... Szent éj, mely az élet éjét jelképezed s telve vagy néma kérdésekkel, mily hangos feleletet adsz nekünk, kik a „Napkelet, az örök világosság sugárzatát“ keressük. b/ Második vonása Krisztus karácsonyának a bűntelenség. Nevezhetem finomságnak, tisztaságnak, lelkiségnek a világ hiányos, torzult, zavaros életével 4
szemben. Valami kristályos átlátszóság van e lelken, hol a homálynak nincs helye, csupa harmónia, leheletszerű szépség. Alacsonyra, kisszerűre, nemtelenre nem való. Napsugaras lélek, mely fényre van teremtve, azért leheli a szívtisztaságot Krisztus Jézus karácsonya. c/ Harmadik jellege a szentség. Szent az, ami Istené... szent a kehely, az oltár... Krisztus lelke az Istenségtől szent. „Lelkem“, mondja neki az Isten s elénekli az „Énekek énekét.“ Senkit nem szeret úgy, mint lelkét. Azért koszorút köt: „coronam gratiarum“ (a kegyelmek koszorúját) szivárványt lehel homlokára, szépséget arcára, „genae tuae sicut columbae“ (szemeid mint a gerlicéé) mézet csepegtet ajkára, „et lac in ore ejus“ (és tej az ő szájában); kenetessé teszi. Szent karácsony-éj, Krisztus öröme! Istentől ittas a te lelked, - az első boldog lélek! Testvérem s királyom! Hamuval behintett fejek fölé emeled koszorús homlokodat s bíztatsz! „Levate capita vestra.“ (emeljétek fel a fejeteket) Én Uram, én Istenem! Nemcsak a gyermek könnyeit nézem szemeidben, hanem az Istenlátás izzó napját is; nemcsak istállódat szemlélem, hanem mennyországodat is ragyogó lelkedben; jászolodban diadalszekérre ismerek! Megjelent a mi hősünk! Rex regum (királyok királya), dicsőség s erős: „gloria unigeniti a Patre“ (az Atyától való egyszülött dicsősége)... Eljött ödvözíteni. Képét lelkünkben hordozzuk s örömmel indulunk utána! Miért hívja a pásztorokat? Az angyalok kara fönt s a pásztoroké lent énekelte az első karácsonyi officiumot. Két kar: fölség és egyszerűség. Istenünk is ilyen itt; ragyog végtelenségének arculata, de el van takarva gyermekarccal. Mi abban a hitben, mely a végtelent egyszerűségében kere-
A karácsony rövid története Nem tudjuk pontosan megállapítani, mikor született Jézus. Főleg a hónapja és napja ismeretlen. Erről nem nyújt felvilágosítást az evangélium. Csak a negyedik századtól kezdve ünnepeljük a karácsonyt december 25-én. Vajon miért éppen ezen a téli napon? A régi Római birodalomban igen elterjedt az úgynevezett Mithras-kultusz, a Napisten imádása. Mivel december 25-én leghosszabb az éjszaka és ettől kezdve növekednek a nappalok, ilyenkor ünnepelték a Napisten születését.. A keresztények ezzel szemben Jézus Krisztust a világ Világosságának tisztelték és így megfelelőnek látszott az ő születésnapjával „megkeresztelni“ ezt a pogány ünnepet. A nyelvünkben használt karácsony szó szláv eredetű. A korcun szó származéka, ami téli napfordulatot jelent. A templomainkban és otthonainkban fölállított betlehem szokása a 13. századra nyúlik vissza. Assisi Szent Ferenc volt az első, aki társaival együtt egy barlangban, állatok társaságában ünnepelte a karácsonyt. Innen terjedt el lassan az egész keresztény világban. Ami a karácsonyfát illeti, itt is egy régi, bár újkori szokásról van szó. A pogány vallásokban az örökzöld fenyőerdő az istenek születési helye. A fáknak a Bibliában is fontos szerepük van. Gondoljunk csak az úgynevezett „tiltott fára“, az „élet fájára“ vagy Jézus keresztfájára! A fenyőfák karácsonyi diszítése Németországban kezdődött és a 16. században terjedt el az európai országokban. Nem kis része volt ebben a hitújítás mozgalmának. Hogy miért éppen a fenyőfából lett karácsonyfa, ennek indokolására számos legenda született. Az egyik szerint , midőn Jézus üldözői elől menekült, megbújt egy sűrű lombú fa alatt. Ám a fa rákiáltott: - Menj innen, mert ha itt találnak ellenségeid, bosszúból engem is kivágnak! Ehhez hasonlóan nyilatkozott az erdő többi fája is; nem adtak menedéket Jézusnak. Csak a fenyőfa sajnálta meg és rejtette el ágai között. Ezért távozása előtt Jézus megáldotta a fenyőfát: - Sohase hullasd le leveleidet! Akkor is zöldelj, amikor a többiek már elvesztették lombjukat! Szolgáljad az emberek örömét, midőn szobájukban rajtad gyújtják meg a karácsonyi gyertyákat.
György Attila 7
Fedezzük fel a Karácsonyt ! A harmincéves háborúban Wallensteinnel folytatott csatái közben Gusztáv Adolf svéd király (1611 - 1632) egy katonatisztje súlyos sebet kapott. Egy észak-német család fogadta be. Életre ápolták a csatából lemaradt svéd tisztet. Amikor a sebeiből úgy-ahogy felgyógyult, ősz táján kiült a kertbe, és fadarabkákból késével kis állatokat és játékokat farigcsált. Majd fagygyút szerzett, s abból a pajtában gyertyákat öntött. Amikor elérkezett december 24-ike, a közeli erdőből zsenge fenyőfácskával tért vissza. Estefelé odalépett a házigazdához és azt mondta neki: Hónapok óta ápoltatok, etettetek, itattatok, emberségesen bántatok velem. Ma én viszonzom ezt svéd szokással. Hadd mutassam meg, hogyan ünnepeljük mi karácsony szentestéjét, Jézus születésének ünnepét! Összehívta az egéz családot és bevezette őket az előzőleg elkért belső szobába, amelynek a közepén már ott állt a fenyőfa, rajta az aprócska gyertyákkal. A fa alatt voltak a saját maga faragta játékok. Megyújtotta a gyertyákat s a körbe letelepedett s a család felé fordulva így szólt: - Ez a fiatal fenyő ezentúl emlékeztessen benneteket is a fiatalon „kivágott“, megölt Jézus Krisztusra, aki értünk született meg ezen az éjszakán és értünk halt meg egy másféle fából ácsolt kereszten. Ezek a kis lobogó lángok, gyertyák jelképezzék számotokra is azt a világosságot, amit Ő hozott erre a földre. - Aztán egyenként szétosztotta az ámuldozó családnak a maga faragta ajándékait. Amikor mindenki kezében szorongatta az egyszerű faragványokat, így folytatta: - Ezek a magam faragta egyszerü ajándékok nem csak hálám jelei. Ha elmegyek, és talán kezetekbe veszitek ezeket, arra emlékezzetek, hogy a legnagyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egy ilyen éjszakán ajándékozta Isten a világnak a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust. Így kezdődött el Európa északi részében először a szenteste ünneplése fenyőfával, gyertyákkal, ajándékokkal. Mire hozzánk ért, a fenyőből már „karácsonyfa“ lett, a gyertyákon kívül angyalhaj, csillagszóró, szaloncukor, üvegdísz és sok egyéb került mellé. Túl sok „egyéb“. A parányi fenyő óriási, „plafonig érő“ ezüstfenyővé változott, s a szívvel, szeretettel magunk készítette ajándékocskákból ajándékverseny lett. A férj és a feleség így versenyeznek: - Még ha egy hónapig paprikáskrumplin élek is, akkor is megveszem Böbének azt a nyakláncot amiért fél évig nyafogott. Böbe pedig : Tudom, mit akar nekem venni, de nem hagyom magam letromfolni! Egy ezressel drágább lesz az, amit tőlem kap. Valóban mindkettő „megkapta a magáét“? Ezután teleették és itták magukat vendégeikkel együtt. Igaz, a mama sírva rohant el vacsora után, mert a veje túl foghagymásnak találta a kocsonyáját, Pisti két pofont kapott, mert levert egy karácsonyi díszt, és amikor rájuk csapta a konyhaajtót, annak kitört az egyik üvegtáblája. Az ajtóból még rájuklövöldözött ajándék játékpisztolyából. Másnap macskajajjal ébredtek és Böbe első szava ez volt: De legalább túl vagyunk a karácsonyi cécón. Mi lett belőled, szép karácsony? 8
Mi a karácsony?
Füle Lajos: Kétezer éve
Nyilván más, mint amit léptennyomon látunk az utcán, a kirakatban vagy a tévében. Ebben az ünnepben túl a csomagoláson és túl a tálaláson, valami lenyűgöző Erő és Béke rejlik. Egy régi angol vers, a „Nyolc óra” jár az eszemben. Nem ismerem keletkezésének körülményeit, csak Szabó Lőrinc bravúrját, ahogy az eredetit visszaadta nyelvünkre, hozzátéve a magyarok indulatát: „Virradt. Ő állt. Kint a torony kongatta a negyedeket. Egy, kettoő három, négy. A piacon gyűlt a tömeg. Percét várva, nehéz bilincsben, csak állt, s számolt. Szívében vad dühök. Aztán az óra összeszedte minden erejét, és ütött.” A karácsony azt jelenti, Isten megelégelte a tőlünk tönkretett világot, összeszedte minden erejét és szeretetét! Tette mindezt oly szépen, oly tapintatosan, minket annyira szabadon hagyva, oly sok időt engedve, hogy azt nem lehetett nem észrevenni, csakis érte rajongani, vagy Őt megtagadni. Ezt, az „eredetit” kellene nekünk, itt és most, áttenni az életünkre, a családunkra, a politikánkra, édes hazánkra... Össze kellene szednünk minden erőnket és szeretni!
(Lukács 2,10) „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket.”
Kétezer éve biztatod örömre népedet, énekelnek az angyalok, ATYÁNK: „Ne féljetek!“ Van félelemre most is ok, de tartós nem lehet, ha látjuk fenn a csillagot és lenn a Gyermeket. Nyisd hát szemünket meg, hogy a karácsonyi csodát lássuk s ne rejtsük el soha, hittel vigyük tovább, mert nem veted el népedet: MEGVÁLTÓNK van nekünk s mindenkinek! Hát szent Neved dicsérje életünk!
Balás Béla, püspök
3
Karácsonyi levél Az első világháború után, 1926ban, Móra Ferenc, a magyar nyelv nagy művésze, levelet írt a karácsonyi Gyermeknek. Ebben a levélben is megnyilvánul az a szép üde gyermeki lelkület, amelyet nem győz magasztalni az evangélium. A levél mondanivalója, sajnos, ma is időszerű, mintha a mi nemzedékünknek lenne címezve. Ezért is bátorkodom lemásolni és a kedves olvasók kezébe tenni. Íme a levél: „Édes kicsi Jézus, aki tapsikolva kérdezgeted az angyalfiókákat, behintettéke már gyöngymorzsával a tejútat, amelyiken az égi mezőkről letipegsz a földre, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elejbéd borulni és kis inged szélét megcsókolva arra kérni, várj még egy kicsinyég, mielőtt betündöklenéd egy éjszakára ezt a szomorú és sötét földkerekét? Édes kicsi Jézus, talán te vagy az utolsó gyermek Isten teremtett világán, aki hiszel még abban, hogy születésed napja dicsőség mennyben az Istennek és békesség a földön az embernek. Tudod-e, hogy ahová készülsz, nem szelíd róna az legelgető bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égből ledobott sátán táborozik parazsas szemű seregével? Hol fogsz itt Betlehemre találni, édes kicsi Jézus, akit az örökkévaló szeretetnek neveznek az írások? Rongyos istálló hiszen csak találtatik még a földi tereken, de hol vennéd az embereket, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a jászol előtt, ahol a világ világossága mosolyog? Hol vannak a három királyok, akik koronájukat a maguk jószántából levegyék a fejükről és öledbe tegyék játékszernek és hol vannak a vének és írástudók, akik álmélkodva vallják, hogy bolondság minden ő bölcsességük és csak az az üdvözítő bölcsesség, amit a te tanulatlan csöpp szád gügyög: 2
szeretet, irgalom, békesség, mit akartok még egyebet? Édes kicsi Jézus, számot vetettél-e azzal, hogy ma csak Heródes poroszlói vannak meg az evangéliumból, ők a világ urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, a Gyűlölet, a Gőg, a Bosszú és nincs a világon Egyiptom, ahol tőreik el nem érnének? Tudod-e te azt, hogy aki előtt leborulnak az egek minden erősségei, attól a fölparcellázott földkerekségen mindenütt útlevelet kérnek állig fegyveres marcona emberek és mint csempészett árut koboznák el tőled a szeretetet, mert tilos beviteli cikk az ma mindenütt, ahol emberek élnek? Tudod-e, hogy téged, magadban csetlő-botló kicsi gyermeket senki a karjára nem venne, meg nem etetne, föl nem ruházna, fagyos lábacskádat leheletével senki föl nem melegítené, legföljebb kis inged, a szent legenda szerint varrás nélküli vászna sikkadna el kézenközön rólad...? Édes kicsi Jézus, nem érdemel meg téged ez a mi világunk és nem biztonságos miközöttünk a te járáskelésed,- mégis nyittasd ki angyalpajtásaiddal az egek aranykapuját és lebegjetek le ezen a napon a vigasztalan földi mezőkre. Nem miérettünk, korhadt nemzedékért, amely bűnben fogant és bűnhődésben fog elpusztulni, Mi vén fák vagyunk már, akikre hiába harmatoznak az égi magasok, az emberiség boldogsága a mi hasadozott kérgünkön nem fog már kivirágzani. Mi szét fogunk repedezni és porrá morzsolódni a nagy viharokban, amelyek mindaddig fogják nyögetni és csikorgatni az embererdőt, míg humuszából föl nem sarjad az új. Ezekért, a ma gyerekekért, a holnap embereiért, a bánaterdő reménysarjaiért szállj le az idén is a földre, megsimogatni őket és a magad lelkét beléjük lelkezni, édes kicsi Jézus!
Egyre gyakrabban hallani már jóval karácsony előtt vagy a vásárlási láz és áruházi tolongás közepette valakitől: - Sietnünk kell, mert „nyakunkon a karácsony“, csak baj nélkül essünk túl rajta. Ennek a feszült lelkiállapotnak már neve is van: karácsonyi pszihózis. A svéd katona által hálából rendezett karácsonyi ünnep óta nem jártunk-e úgy a karácsonnyal, mint az a szudáni törzs, amelyet egyiptológusok és nyelvészek kerestek fel és részt vettek a törzs egy évben egyszer megismétlődő legfőbb ünnepén. Megdöbbenve észlelték, hogy ezek a szudániak rendkívül régi, óegyiptomi nyelven mondott Izisz-Ozirisz liturgiát ismételgetnek, s fogalmuk sincs, mit mondanak és mit tesznek. Ám teszik mert őseiktől és azok őseitől és még azokétól ez maradt rájuk. A szertartás után következett a hajnalig tartó dínomdánom, a hasfájdító lakoma, dobolás, mulatság, amit már mindenki értett és élvezett. Itt-ott még hallani: a szeretet ünnepe. Ám legyen is az! De jó volna közben arra gondolni, hogy első sorban A SZERETET ünnepe, Aki azon a napon öltött testet és született meg egy betlehemi istálóban. Még azt is mondogatjuk: a család ünnepe. Legyen az! De arra már nem gondolunk, hogy a legelső a szent családé volt, Máriáé, Józsefé és az egynapos Jézusé, akik körül - hála Istennek - barmok eszegettek. Ha újra megtaláljuk karácsony gyökerét, szebbek lesznek az ágai és ágán a gyümölcsei: a család ünnepe lesz meg a szereteté, amely nem egy napra korlátozódik, hanem átlengi majd a feketebetűs hétköznapok dolgos óráit is. Fedezzük fel újra a karácsonyt! Az igazit, hogy szebb legyen az ünnepünk, ünneplésünk és körülöttünk emberibb az élet! Gyökössy Endre
Útravaló „Ne féljetek! Nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltónk, Krisztus, az Úr.“ Lk 2,10-11 Egyre nehezebb a mai idők széljárásában karácsonyi örömet hirdetni. Ha körülnézünk a világban, hajlandók vagyunk csatlakozni a költő véleményéhez, amely szerint, „az egész világ kétségbeesésig szomorú“. (N. Lenau) Könnyű nektek, kedves angyalok, örömről beszélni és arra biztatni minket, hogy ne féljünk. Ti kivül éltek a földi félelmek övezetén, mi azonban egyre félelmetesebb világban élünk. Vajon mit szól Isten, ehhez a keserű levélben forgó világhoz? Mit mond a testi-lelki nyomorúság egyre áradó tengere láttán? A válasz igen rövid: Isten nem szól semmit. Isten nem ígérget, nem beszél, hanem cselekszik. Beleáll ebbe a félig kész világba. „A teremtés műve kaland. Isten kalandba bosátkozott. Kockázatot vállalt. Az emberek előtt megnyitotta a szabadság ösvényeit, amelyet veszélyek szegélyeznek. És
ha Isten most teremt, most bocsátkozik kalandba, fogadja el a könnyek és a vér eshetőségét, valóságát. Nemcsak a mi könnyeinket és vérünket“. (Varilon, Isten alázata, 144) Ez a karácsonyi örömhír legfontosabb mondanivalója: Isten nem beszél, hanem cselekszik. Véghezviszi a megtestesülést, beleállítja Fiát az emberi történetbe. Nem állítja meg a gonosz lépteit, nem változtat erőszakkal a világ szerkezetén. Vállalja életünket, vállalja szenvedéseinket, vállalja halálunkat és feltárja előttünk az ebből születő jövendőnket. Megszületett a Megváltó, hogy megindítsa az emberiség átváltozását. Felénk nyújtja kezét, hogy erőt adjon világjobbító akarásunkhoz. Nem véletlen, hogy mindazok, akik elfogadták, megfogták Jézus kezét, megszabadultak mindenféle félelemtől. Isten nem beszél, hanem cselekszik. Föllépteti a szenteket és rajtuk mutatja meg szeretete átváltoztató hatalmát. Az embernek nem kell gyilkos Kainná, áruló Judássá válnia. Szent lehet, ha befogadja Jézust életébe. György Attila 9
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Molnár Bulcsú, Imreh Csaba Lehel, Imbrea Mercédesz, Incze Adrienn, Vlad Lukács, Kernászt Máté, Kovács Timea
azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete. Példája: segíts másokon!
Az Úr hazahívta: - Kicsi István, Colciar György, Martoncsán Erzsébet, Zöldi Gizella, Fadgyas Juliánna, Antal Margit, Bálint András Botond Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
SZENT MIKLÓS püspök december 9. Gazdag családba született, és már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Szülei halála után a gazdag örökséget jóra igyekezett használni. Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni. Török területen a lyciai Myrában a Szentlélek sugallatára püspökké választották. Miklós püspök a végveszélyben kétségbeesetten hozzá fohásszkodókon is segített, amikor egy hajó órában megjavította és beállította a vitorlázatot. Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Miklós egy angyal segítségével tudott a betegség fájdalmai felett uralkodni. Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el,
10
SZENT JÁNOS apostol és evangélista december 27. Ő volt a „szeretett tanítvány“, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője. Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. János volt az, aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd. Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására. A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: "Akarom, hogy ő így maradjon". Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt. Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: "Fiacskáim, csak szeressétek egymást" ugyans ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges - magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú. Példája: szeretetünkről ismernek meg minket!
Lapunk megjelenését támogatja a
Új évfolyam 80. szám
2005 december - karácsony hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Karácsonyi ima Lehet bármily jó a karácsonyi menű, bőséges az ajándék lista, csenghet a hangos és önfeledt gyermekkacagás, elmehetsz gyönyörű hangversenyekre, láthatsz csodás kiállításokat, résztvehetsz pompás szertartásokon, élvezheted az éjféli mise páratlan hangulatát, még nem lesz igaz az ünnep; nem lesz igazi karácsonyod, míg meg nem születik benned a Krisztus. Mindennapi karácsonyunkat add meg nekünk ma, Atyánk.
Békés, áldott karácsonyt és Istentől megáldott Boldog újévet kívánunk minden kedves hívőnknek! A Szent József plébánia munkaközössége
Házszentelési program – 2005 - 2006 Napok
Csoport
Napi beosztás
2005.
I.
December 27
II.
Kedd
III.
2005.
I.
Jókai M.-, Tanya- és Kós Károly utcák.
December 28
II.
Szerda
III.
2005.
I.
Kossuth L.-, Martinovits-, Kőrösi Cs. Sándor utcák, Csíki utca belső fele, Templom utca és Szabadság tér. Május 1-, Horea-Closca-, Sólyom-, Dakó-, Konsza S. utcák és Gábor Áron tér (Mihai Viteazul). Váradi József utca és Gesztenye sétány.
December 30
II.
Akácos-, Hajnal-, Tavasz-, Fenyves-, Hóvirág-, Szegfű-, Ibolya- és a Rózsa utcák. Vadász-, Fülemüle-, Gólya-, Sas-, Kertész-, Fecske-, Galamb-, Victor Babes-, Cserei Jánosné és Kórház utcák. Cigaretta-, Dohány utcák, Energia tömb., Munkás-, Füzes utcák, Gyár utcai magán- és tömbházak. Patak-, József Attila-, Csorgó- Villa- és Budai Nagy Antal utcák. Bólyai J.-, Zöld Péter-, Dózsa György-, Erdő- és Virág utcák. Dec. 1 uti magánházak és a Dec 1 út 12 és 15-ös tömbházak. Dec 1 út 1, 2, 3, 4, 6 és 18-as tömbházak.
Péntek
III.
Olt utca és tömbházai, Gyárfás Jenő utca.
2006.
I.
Január 2
II.
Hétfő
III.
December 29
II.
Csütörtök
III.
2005.
I.
2006.
I.
Január 3
II.
Kedd
III.
Sport u. tömbházai 5, 6, 7, 14/15, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 23 és 24-es tömbházak. Balcescu-, Mikes Kelemen- és Híd utcák tömbházai. Gr. Balan tömbházai a régi piactól a December 1 sugárútig (a jelzőlámpákig). Arany J.- és Nagy György utcák, Sport u. 13, 14, 6/15ös tömbök, Puskás Tivadar utca magán- és tömbházai Dália-, Tulipán-, Krizántém- és a Tavirózsa utcák tömbházai. Gyöngyvirág-, Orgona- és Nárcisz utcák tömbházai.
2006.
I.
Hajnalcsillag- és Zefir utcák tömbházai
Január 4
II.
Gödri Ferenc- és az Iskola utcák tömbházai
Szerda
III. Textil s., Rét-, Horgász-, Széna-, Bárányka-, Lázár Mihály-, Kriza J.-, Bánki D.,- és a Iorga utcák 1,2,3,4 és 5-ös tömbök N. Iorga (volt Nov. 7) 3-as tömb, Császár Bálint és az Ág utca tömbházainak első fele Ág utca tömbházai és a Császár Bálint utcától végig
2006.
I.
Január 5
II.
Csütörtök
III. N. Iorga tömbházai: 9, 10, 11, 12, 13, 22 és 34-es tömbök
2006. Január 6 Péntek
I.
A Gr. Bălan sugárút (A jelzőlámpáktól jobbra)
II.
A Gr. Bălan sugárút (A jelzőlámpáktól balra)
2006.
I.
Január 7
II.
Vasile Goldiş az 1-es tömbháztól a 15-ös tömbházig és az Ifjúság sétány Vasile Goldiş 16-os tömbháztól a 24-es tömbházig
Szombat
III. Rövid-, Hőközpont- és Testvériség sétányok tömbházai
2006.
I.
Stadion utca tömbházai
Január 9
II.
Domb- és Fáklya utcák tömbházai
Hétfő
III. Sajtó utca és Múzsák sétány
2006.
I.
Egészségügy sétány és László Ferenc utca tömbházai
Január 10
II.
Jövő- és Árnyas utcák tömházai
Kedd
III.
Andrei Saguna- és Benedek E. utcák és a Hársfa sétány tömbházai, Táncsics Mihály utca
Január 11 és 12, PÓTHÁZSZENTELÉS
Szerda és Csütörtök
