MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 47. szám A szent keresztségben részesült: - Fazakas Johanna, Finta Szilárd, Blága
Gyopár, Horváth Ákos Ágoston, Jánó Márton, Gergely Dorottya, Sükösd Adrienne, Gyenge István Norbert (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Székely Tóbiás Ernő – Kiss Melinda, Soós János – Török Csengele Éva, Gyenge István – Tankó Ilona Emese (Szt. József plébánia)
Egy születendő gyermekért
SEPSISZENTGYÖRGYI Mária, Anyánk, számodra nem ismeretlen az öröm, a boldogság és a bizonytalanság, amely egy anya szívét eltölti gyermeke születését várva. Áldd meg a szülőket, és áldd meg ezt a gyermeket, tűnjön bár mégoly parányi, jelentéktelen lénynek is.
Az Úr hazahívta: - Kocsis István, Leopold Juliánna, Hamza
Erzsébet, Ambrus József, Miklós Béla, Virág Sándor, Csatlós Róza, Fülöp Katalin, Csata Antal, Tóth Juliánna, Bosin Imre (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Tanuljunk meg hallgatni, mint József, és fáradozni Istenért, nem törődve semmi földi ranggal. XXIII. János Pápa Az isteni Ige a CSEND fogadott fia: – mert Szent József úgy halad át az evangélium lapjain, hogy közben egyetlen szavát sem halljuk. Paul Claudel Az Egyházban mindig van betegség, gyatraság: hogy a szenvedő Jézus sebeit hordozza. Így válik Jézus életének is tanúságtevőjévé. Newman bíboros 8
2003 március
Teremts neki békés, boldog életet, szeretettel és örömmel teljeset. Oltalmazd ezt a parányi életet minden erőddel és figyelmeddel. Mária, boldogságos Szűzanya, virrassz e formálódó emberke fölött, hogy anyja méhében lüktető, piciny szívét ne érje semmi bántódás születése előtt, hogy teljesíthesse küldetését e világon, amellyel Atyánk nagylelkűen megajándékozta.
Ámen.
Teréz anya imája
Lapunk megjelenését a sepsiszentgyörgyi TIPO - GRAF nyomda támogatta!
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Nagyböjt “Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk. 1,15) A nagyböjti időben a liturgia a bűnbánat lila színébe öltözik és ezzel figyelmeztet a lélektisztulás oly fontos kötelességére. Keresztény életünk akkor emelkedik Istennek tetsző magasságba, ha elfordulunk a bűntől és Isten segítségével elkerüljük a kísértések hegyét. Egy afrikai közmondás szerint: “Ha a nap felé fordulsz, hátad mögé esik az árnyékod.” Minden határozottabban fordulunk a világ világossága, Jézus felé, annál biztosabban magunk mögött hagyjuk a bűn árnyékait. A keresztény élet folytonos átváltozást, előrelépést kíván az embertől. Vajon mi változtathatja meg az embert? Itt van például egy fiatalember esete. Szüleit igen bosszantja tüntetően hanyag öltözködése. Ápolatlan hosszú haja, szakálla, elnyűtt farmerruhája, piszkos cipője. Ám minden hirtelen megváltozik. Gondosan fésüli haját, gyakran borotválkozik, divatosan öltözik, fényes a cipője, tiszták a körmei... Vajon miért ez a változás? Mert az ifjú fülig szerelmes egy leányba és igyekszik kívánsága szerint öltözködni. Ha ezek hallatán azt kérdezzük, hogy mi változtathatja meg bűnös vagy közönyös életünket, így válaszolhatunk: Jézus egyre növekvő ismerete és szeretete. Egy indiai fejedelem Európában utazgatott és valaki dicsérni kezdte neki az almát, amit Indiában akkor még nem ismertek. A fejedelem ellátogatott egy almáskertbe és kóstolgatni kezdte a lehullot gyümölcsöket. Ám ezek éretlenek voltak, ízetlenek, férgesek. Ezért aztán kijelentette a fejedelem: az alma élvezhetetlen, haszontalan gyümölcs. Nyilvánvaló, hogy ebben nem volt igaza. Meg kellett volna ízlelnie egy érett almát, hogy megváltozzék a véleménye. Így vagyunk az Evangéliummal is. Csak akkor lesz kívánatos magunk és mások számára, ha ragaszkodunk a krisztusi termőághoz és a szeretet ízeivel várjuk a szüretelés napját. György Attila
A sepsiszentgyörgyi Szent József plebánia március 19-én ünnepelte a templom búcsúját. Az alább közölt ünnepi szentbeszédet p. Timár Sándor Asztrik atya mondotta. Szent József ünnepe van. Szent József az a szent, aki az élet bármely vonatkozásában mindenki számára jelent valamit. Mindenki tanulhat tőle. A Szentírás nem sokat beszél róla, de az a kevés is ragyogóan mutatja, hogy Istennek hű és bölcs szolgája volt, aki nagy engedelmességgel hajol meg minden isteni parancs előtt és hűségesen gondoskodik a Szentcsaládról. Nagy volt a méltósága. Elég róla elmondani: nevelője volt Jézusnak, jegyese Szűz Máriának, Jézus anyjának. Ennél nagyobb méltóságot el sem lehet képzelni a földön. Az Evangélium így méltatja: igaz férfi. Ebben minden benne van. Az ő ünnepén elmélkedjünk arról, hogy melyek a tartó oszlopai a boldog családi életnek . A szeretet, a hűség, a munka és a vallásosság. Szeretet: Gyönyörű szép himnuszt írt erről Szent Pál apostol, bizonyára ismeritek is: “Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc és pengő cimbalom vagyok. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem mit sem érek. Igen, ahol szeretet nincs, ott semmi sincs. Ahol szeretet van, ott minden van. A szeretet mindent pótol, a szeretetet nem pótolja semmi. Ahol nincs szeretet ott áthi2
dalhatatlan szakadék tátong a szívek között, mely szakadékban a boldogtalanság kígyói fészkelnek, mert a szeretetlenség maga a boldogtalanság. Ahol szeretet nincs ott kopár, puszta a kebel, melyben csak dudva és kóró ver gyökeret és e dudva és kóró: a durvaság, a gorombaság, a veszekedés és perlekedés. Ahol viszont szeretet van, ott virágos kertté válik a szív, melyben a kedvesség, szelídség, udvariasság, előzékenység, finomság, jóság és áldozatosság színes virágai teremnek. Ha ugyanis szeretsz, nem fogsz a kákán is csomót keresni, hanem azt kutatod, ami békességetekre szolgál. Ha szeretsz meg fogod becsülni társad legkisebb munkáját is. Ha szeretsz, nem fogod észre venni azt, hogy nagyobb fizetést kapsz, hogy több pénzt viszel a házhoz, mint esetleg hitvestársad. Mert az igazi szeretet nem pénz után és nem gazdagság után vágyakozik, hanem együttérző, megértő meleg szív után. Ha szeretsz, nem fogod a szemére vetni társadnak esetleges hibáit, gyengéit, hanem elviseled azokat, mert arra gondolsz, hogy neked is vannak hibáid, amelyeket ő is bizonyára elvisel, hogy meglegyen a béke és az összhang a családban. Erre buzdít benneteket az apostol is: “Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényeit”. (Gal. 6,2) Miért olyan boldogok a szerelmesek, vagy fiatal házasok? Mert lángol bennük a szeretet. Nem azt nézik, hogy hogyan kötekedhetnek egymással, hanem arra törekednek, hogy egymás kedvében járjanak. És semmi sem nehéz és semmi sem fárasztó számukra, ha arról van szó, hogy egymás tetszését és jóindulatát megnyerjék, mert hajtja őket a szeretet. Helyesen mondja azért Szent Ágoston: “Aki szeret nem fárad
A tömjén “És egy angyal jöve és megálla az oltár előtt arany tömjénzővel; és sok jó illatszer adaték neki... és felszálla a jó illatszerek füstje a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt.” Így beszél a Titkos Jelenések könyve. Mennyi nemes szépség van abban, amikor a tiszta tömjénszemeket a parázsra szórják, és a meglendített füstölőből fölfelé száll az illatos tömjénfüst! Olyan, mint egy szabályos ritmusú, illatos melódia. Nincs anyagi célja, tiszta, mint a dal. Értékeknek szép elpazarolása. Ajándékozó, mindent odaadó szeretet. Épp úgy van itt is, mint Bethániában, amidőn Mária drága nárduszolajat hozott és az Üdvözítő szent lábaira öntötte, hajával szárította, s a kenet illata betöltötte az egész házat. A szűkkeblűség akkor így morgolódott: “Mire való e vesztegetés?” Isten Fia azonban azt válaszolta: “Hagyjátok őt, hiszen a temetésemre cselekedte.” A halál titka volt itt, a szeretetnek, az illatnak, az áldozatnak titka. És ugyanez történik a tömjénnel is: a szépségnek egy titka ez, mely egészen érdek nélküli és szabadon lendül a magasba. A szereteté, amely ég és elég, és a halálba megy. A sivár lélek itt is fönnakad és kérdezi: Ugyan, mire való mindez? A tömjénezés illatáldozat, és a Szentírás maga mondja róla: ezek a szentek imádságai. A tömjénfüst az
imádság jelképe, és éppen azé az imádságé, amely nem gondol semmiféle érdekre, nem keres semmit, és úgy száll fel a magasba, mint az egyes zsoltárok után a Gloria Patri; ez csak imádni akar és hálát adni Istennek azért, “mert olyan fönséges”. Kétségtelenül, egy ilyen jelképbe játékosság is vegyülhet. Az illatfelhők dagályos, titokzatos hangulatokat is kelthetnek, és a tömjénezés az érzékekkel való puszta vallásos játékká is válhat. De ebben az esetben igaza van a keresztény lelkiismeretnek, ha óvást emel, és figyelmeztet arra, hogy az imádságnak “lélekben és igazságban” kell történnie, hogy egészen tisztának és becsületesnek kell lennie. A vallás gyakorlásában azonban megnyilvánulhat filiszteri lelkület is, mely szűkkeblűségből, sivár lelkületből fakad, miként az iskarióti Júdás zúgolódása. Itt az imádság szellemi haszonkereséssé válik, kimért és polgárilag józan akar lenni. Az imádság eme fajtájának sejtelme sincs az imádság királyi gazdagságáról, mely ajándékozni akar. Semmit sem tud a mélységes imádásról, nem érezte meg az imádság lelkét, mely egyáltalán nem kérdi azt, hogy mire való, vagy mit használ ez, hanem fölfelé tör, mert szeretet, illat és szépség. És minél inkább szeretet, annál inkább áldozat is egyszersmind, és az illat az emésztő tűzből száll fel a magasba. Romano Guardini 7
Chiara Lubich
Megtaláltalak Megtaláltalak Téged sok helyen, Uram! Éreztem szíved lüktetését a kis hegyi kápolna mély csendjében, az oltárszekrény félhomályán egy üres székesegyház közepén, a tömeg közös lélekzetvételében, mikor Téged szerető emberek betöltik templomod árkádjait énekkel és szeretettel. Megtaláltalak az örömben. Beszéltem hozzád a csillagos égen túlra, mialatt az esti csendben hazafelé tartottam a munkából. Kereslek, és gyakran megtalállak. De ahol mindig megtalállak: az a fájdalom. A fájdalom, bármilyen fájdalom olyan, mint a harang zengő szava, amely imára hívja Isten jegyesét. Mikor a kereszt árnyéka megjelenik, a lélek magába száll, visszavonul belső szentélyébe, s elfelejtve a harang csengését, Téged “lát”, Teveled beszél. Te jössz hozzám látogatóba. És én válaszolok Neked: “Itt vagyok Uram! Téged akarlak, Téged akartalak”. Ebben a találkozásban lelkem már nem érzi a fájdalmat, hanem szinte megittasodott szeretetedtől: elmerül Benned, átivódik Veled, én Tebenned, Te énbennem, hogy teljesen eggyé legyünk S akkor újra kinyítom szemem az élet felé, az élet felé, amely még nem az igazi. Isteni erő szállt belém, hogy folytassam a Te harcodat. 6
el, minden nehéz annak, aki nem szeret, csak a szeretet az, amely szégyenli a nehéz nevet”. Törekedjetek erre a szeretetre! A hűség: A boldog családi élet második kelléke a hűség. A hűség nyugalmat, kedvességet, boldogságot ad a családnak. A hűtlenség nyugtalanságot, keserű könnyeket és pokolt. Hogy mennyi bajt, bánatot, keserűséget és szenvedést tud okozni a hitvestárs, aki csalárdul megszegi a házastársi hűséget, azzal most nem foglalkozom. De legyen szabad mégis utalnom arra, hogy a felbomlott házasságok 90 %-nak ez az oka. Amilyen rút és megvetésre méltó a hűtlenség, éppen olyan szép és dicséretes dolog a hűség. A Szentírás így méltatja ezt: "A hű férfiú sok dicséretet nyer". (Péld. 28,20). Igen, a hű férfiú, aki nemcsak a jólétben és nemcsak a báli ruhában szereti hitvestársát, hanem kitart mellette akkor is, midon az idő, a családért végzett munka, vagy betegség erősen megkoptatta arcának báját, szépségét. Vagy a hű nő, aki együtt érez férjével mindenben, jóban-rosszabn egyaránt. Igen, ezek dicséretet érdemelnek és nyernek. A szentek és vallásos emberek életében megtaláljuk ezt a hűséget. A bibliai Zsuzsannát semmiféle fenyegetés sem tudta rábírni a bűnre. Dobozy Mihály neje így szólt az erőszakos csábítóhoz: "Ölj meg, csak a becsületem maradjon szeplőtelen". Vagy ott van a mi kedves szentünk Árpádházi Szent Erzsébet, aki az udvari intrika, mesterkedés ellenére is hűséges marad férjéhez Thüringiai Lajoshoz. De férje is kitartott Erzsébet mellett állhatatosan. Lajos rosszindulatú rokonai ugyanis mindent megtettek, hogy Erzsébettől elszakítsák őt, de ő állhatatos maradt nem tágított. - Látod előttünk azt a nagy hegyet? - kérdezte az egyik bajkeverőtől - ha a lábától
a csúcsáig tiszta arannyá változna és azt mind nekem adnák amennyiben Erzsébetet visszaküldeném, nem tenném meg. Bármit mondjanak és bármit tegyenek... szeretem és csak őt szeretem e földön. Többet ér nekem, mint a világ összes gazdagsága. Milyen jó volna, ha megfontolnák ezeket a szép jellemes szavakat a hitvestársak és nem adnának hitelt mindenféle rosszindulatú szóbeszédnek és hűséget, boldogságot bomlasztó bajkeverésnek. Bizonyára több öröm ragyogná be az életüket. A családi boldogság harmadik tétele a munka: A munka, mely az embernek minden állapotában Istentől rendelt nemes, szent kötelessége. Már ősszüleinktől megkívánta Isten, hogy a paradicsomkertet műveljék. "Mint a madár repülésre, úgy születik az ember munkára" - olvassuk a Szentírásban (Jób 5,7). A munka sehol sem nyer oly magasztos értelmet, mint a családi életben. Itt a munka valóban nem egyéb, mint folytonos nyilatkozata, pecsétje a szeretetnek, folytonos áldozat azokért, akiket szerettek, hitvestársatok- és gyermekeitek. Azért bátran el merem mondani, hogy ki-ki olyan mértékben szereti családját, amilyen mértékben érte munkálkodik. Bátran el merem mondani, hogy a fizetését viszszatartó, vagy nem dolgozó férfi és a tehetségén túl fényűző nő, nem szereti igazán családját. Hány férfi látja, hogy felesége, mint nélkülöz, hogy kuporgat, hogy valahogy jusson a legszükségesebbekre és nem adja haza a fizetését. Ő alig tud kenyeret venni a gyermekeknek, neki pedig jut a mindennapi italra? És ezt tudja nézni? És azt meri mondani szereti családját? És hány nő (folytatása a 4. oldalon)
3
(folytatás a 3. oldalról)
van, aki talán éppen azért nem fogadja el a gyermeket, mert nem akar kínlódni, mert nem akar lemondani kedvteléseiről, szórakozásairól, fényűzéseiről. És az ilyen nő is azt meri mondani, hogy szereti a családját? Ha szereti, dolgozzon is érte becsülettel, Isten akarata szerint. A szeretet ugyanis tevékeny, munkálkodik, nem ismeri ezt a szót: "nehéz". A szülő, ha szereti családját, dolgozik érte. Szépen fejezi ki ezt az igazságot Német István, Egyszerű sorok édesanyámról c. versében. Megszívlelheti minden szülő. ... Mások arcát nem kavarta, szőttesét is könnyel varrta, s járta a mezőt. Ha nehéz volt mindig bírta, Jóságát lelkünkbe írta; Pazarolt, szegény! Mosolygását ránk aggatta, Istent a tejével adta, Nem pihent soha! Adott, osztott énekelve, Még ha könnyes volt a lelke, Akkor is adott! De ha megroskadt a válla, Ránézett a keresztfára S jött velünk tovább. Útainkat elrendezte Gondjainkat megfelezte, Akármennyi volt! Ilyen a jó édesanya, ilyen a jó édesapa! Szeretettel dolgoznak családjukért és boldoggá teszik azt, a közös munka által. Hát munkálkodjatok ti is és boldogok lesztek, mert nem marad idő a vétekre, a bűnre. Azonban a szeretet, a hűség és a munka, bármennyire is nemes dolgok, mégsem képesek a családi boldogság fáját virágba borítani, ha hiányzik a mennyei harmat: a vallásosság: Hogy is mondtam? Mennyei harmat! 4
Igen, mert ami a virágnak a harmat, az a léleknek a vallásosság: udítő, frissítő erő. Különösen érezzük ezt a megpróbáltatások, szenvedések idején. Ekkor szoktak ugyanis leginkább elhalványulni a szeretet, hűség és munka illatos, színes virágai. A vallás új színt, új lendületet és erőt ad a nehézségekkel küzködő embernek. A szenvedő ember megvigasztalódik ebben a biztos tudatban és igazságban: velem van az Isten és megsegít: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megenyhítelek titeket". "Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen". A krisztusi szó nem veszítette el az erejét. Az Ő felszólítása, bátorítása és bíztatása örök időkre szólnak. Azért hittel, bizalommal fordulhatunk Istenhez segítségért. Az emberek sokszor meg sem értik bajainkat, nehézségeinket, az Isten azonban megérti és segít is. Ezt érezte a költő is, mert ezeket írta: Senkinek el nem mondom én, Ha bánat dúl a szívem rejtekén. Hisz úgy is tudom az emberek, Hiába mondom, meg nem értenek Eljövök hozzád Istenem Itt mély fájdalmam enyhül, érzem. Hisz meggyógyít az ima, Mire a földnek nincsen balzsama. Igen, meggyógyítja az ima. Azért, ha úgy érzed egyedül vagy, hogy senkid sincsen, imádkozz! És megfogja kezed az Isten. Megfogja és felemel és új színt, új lendületet ad életednek, új erőt a szeretetre, hűségre és munkára. Nemrégen olvastam egy tanulságos történetet egy régi újságban a Bacsányi házaspárról. Bacsányi magyar költő beleszeretett Baumberg Gabriellába, a ragyogó szépségű, Bécs császárváros körülrajongott költőnőjébe. A lány szülei ellenezték a
házasságot. Öt évi huzavona után végül megadták beleegyezésüket. Azonban nem lehettek sokáig együtt. A napoleoni háborúk zűrzavarában Bacsányi menekülni kénytelen Bécsből. Párizsba emigrál. Hű felesége nemsokára követte őt az idegenben. Pár év múlva lehanyatlott Napoleon szerencsecsillaga. Gabriella visszautazik Bécsbe, hogy a császári udvarnál kegyelmet eszközöljön ki férje számára, akit vasra verve szállítottak vissza Ausztriába és bebörtönöztek. Dolgozik, fáradozik. Pénzt, élelmet és olvasmányt juttat el raboskodó férjéhez. Mindent megtesz a császári udvarnál, hogy férje számára kegyelmet eszközöljön ki. Végül is sikerül férjét szabadlábra helyeztetnie. Vajon mi adott erőt ekkora hősies szeretetre és hűségre? Elmondja ő maga abban a levélben, amely zaklatott életük legválságosabb korszakából maradt ránk: "Istenbe vetett bizalmamat, mely megingadhatatlan, senki sem rabolhatja el tőlem. Ez tartott fenn engem sorsom leg-
József, az ács, az Istennel beszél Reményik Sándor
Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek..., ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok... Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz?
borzasztóbb viharában. Isten gyermekére nem fog olyan terhet rakni, melyet elviselni képtelen". (Új ember XX. évf. 23 sz.) Látjátok, ennek a házaspárnak is a vallás, ez az égi harmat adott lendületet és erőt a szeretetre, hűségre és munkára. Igaza van Nagy Szent Vazulnak, amikor ezeket írja: Kimeríthetetlen kincsesház az isteni szeretet; Akiben ez a szeretet él, az gazdag; Akiben ez nem lángol, az szegény". Elmélkedtünk a családról és láttuk, hogy a szeretet, hűség, munka és vallásosság azok a virágok, azok az erények, amelyek széppé, boldoggá teszik a családi életet. Ezek az erények ékesítik Szent József otthonát is. Kérjük ezért Szent Józsefet, az ő ünnepén, hogy álljon mellénk. Könyörögjön érettünk Istennél. Eszközölje ki számunkra azt a kegyelmet, hogy szeretetben, hűségben, munkában és vallásosan élhessünk, hogy boldogok legyünk. Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet a világ, s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt... Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat. Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, – én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium. 5
(folytatás a 3. oldalról)
van, aki talán éppen azért nem fogadja el a gyermeket, mert nem akar kínlódni, mert nem akar lemondani kedvteléseiről, szórakozásairól, fényűzéseiről. És az ilyen nő is azt meri mondani, hogy szereti a családját? Ha szereti, dolgozzon is érte becsülettel, Isten akarata szerint. A szeretet ugyanis tevékeny, munkálkodik, nem ismeri ezt a szót: "nehéz". A szülő, ha szereti családját, dolgozik érte. Szépen fejezi ki ezt az igazságot Német István, Egyszerű sorok édesanyámról c. versében. Megszívlelheti minden szülő. ... Mások arcát nem kavarta, szőttesét is könnyel varrta, s járta a mezőt. Ha nehéz volt mindig bírta, Jóságát lelkünkbe írta; Pazarolt, szegény! Mosolygását ránk aggatta, Istent a tejével adta, Nem pihent soha! Adott, osztott énekelve, Még ha könnyes volt a lelke, Akkor is adott! De ha megroskadt a válla, Ránézett a keresztfára S jött velünk tovább. Útainkat elrendezte Gondjainkat megfelezte, Akármennyi volt! Ilyen a jó édesanya, ilyen a jó édesapa! Szeretettel dolgoznak családjukért és boldoggá teszik azt, a közös munka által. Hát munkálkodjatok ti is és boldogok lesztek, mert nem marad idő a vétekre, a bűnre. Azonban a szeretet, a hűség és a munka, bármennyire is nemes dolgok, mégsem képesek a családi boldogság fáját virágba borítani, ha hiányzik a mennyei harmat: a vallásosság: Hogy is mondtam? Mennyei harmat! 4
Igen, mert ami a virágnak a harmat, az a léleknek a vallásosság: udítő, frissítő erő. Különösen érezzük ezt a megpróbáltatások, szenvedések idején. Ekkor szoktak ugyanis leginkább elhalványulni a szeretet, hűség és munka illatos, színes virágai. A vallás új színt, új lendületet és erőt ad a nehézségekkel küzködő embernek. A szenvedő ember megvigasztalódik ebben a biztos tudatban és igazságban: velem van az Isten és megsegít: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megenyhítelek titeket". "Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen". A krisztusi szó nem veszítette el az erejét. Az Ő felszólítása, bátorítása és bíztatása örök időkre szólnak. Azért hittel, bizalommal fordulhatunk Istenhez segítségért. Az emberek sokszor meg sem értik bajainkat, nehézségeinket, az Isten azonban megérti és segít is. Ezt érezte a költő is, mert ezeket írta: Senkinek el nem mondom én, Ha bánat dúl a szívem rejtekén. Hisz úgy is tudom az emberek, Hiába mondom, meg nem értenek Eljövök hozzád Istenem Itt mély fájdalmam enyhül, érzem. Hisz meggyógyít az ima, Mire a földnek nincsen balzsama. Igen, meggyógyítja az ima. Azért, ha úgy érzed egyedül vagy, hogy senkid sincsen, imádkozz! És megfogja kezed az Isten. Megfogja és felemel és új színt, új lendületet ad életednek, új erőt a szeretetre, hűségre és munkára. Nemrégen olvastam egy tanulságos történetet egy régi újságban a Bacsányi házaspárról. Bacsányi magyar költő beleszeretett Baumberg Gabriellába, a ragyogó szépségű, Bécs császárváros körülrajongott költőnőjébe. A lány szülei ellenezték a
házasságot. Öt évi huzavona után végül megadták beleegyezésüket. Azonban nem lehettek sokáig együtt. A napoleoni háborúk zűrzavarában Bacsányi menekülni kénytelen Bécsből. Párizsba emigrál. Hű felesége nemsokára követte őt az idegenben. Pár év múlva lehanyatlott Napoleon szerencsecsillaga. Gabriella visszautazik Bécsbe, hogy a császári udvarnál kegyelmet eszközöljön ki férje számára, akit vasra verve szállítottak vissza Ausztriába és bebörtönöztek. Dolgozik, fáradozik. Pénzt, élelmet és olvasmányt juttat el raboskodó férjéhez. Mindent megtesz a császári udvarnál, hogy férje számára kegyelmet eszközöljön ki. Végül is sikerül férjét szabadlábra helyeztetnie. Vajon mi adott erőt ekkora hősies szeretetre és hűségre? Elmondja ő maga abban a levélben, amely zaklatott életük legválságosabb korszakából maradt ránk: "Istenbe vetett bizalmamat, mely megingadhatatlan, senki sem rabolhatja el tőlem. Ez tartott fenn engem sorsom leg-
József, az ács, az Istennel beszél Reményik Sándor
Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek..., ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok... Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz?
borzasztóbb viharában. Isten gyermekére nem fog olyan terhet rakni, melyet elviselni képtelen". (Új ember XX. évf. 23 sz.) Látjátok, ennek a házaspárnak is a vallás, ez az égi harmat adott lendületet és erőt a szeretetre, hűségre és munkára. Igaza van Nagy Szent Vazulnak, amikor ezeket írja: Kimeríthetetlen kincsesház az isteni szeretet; Akiben ez a szeretet él, az gazdag; Akiben ez nem lángol, az szegény". Elmélkedtünk a családról és láttuk, hogy a szeretet, hűség, munka és vallásosság azok a virágok, azok az erények, amelyek széppé, boldoggá teszik a családi életet. Ezek az erények ékesítik Szent József otthonát is. Kérjük ezért Szent Józsefet, az ő ünnepén, hogy álljon mellénk. Könyörögjön érettünk Istennél. Eszközölje ki számunkra azt a kegyelmet, hogy szeretetben, hűségben, munkában és vallásosan élhessünk, hogy boldogok legyünk. Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet a világ, s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt... Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat. Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, – én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium. 5
Chiara Lubich
Megtaláltalak Megtaláltalak Téged sok helyen, Uram! Éreztem szíved lüktetését a kis hegyi kápolna mély csendjében, az oltárszekrény félhomályán egy üres székesegyház közepén, a tömeg közös lélekzetvételében, mikor Téged szerető emberek betöltik templomod árkádjait énekkel és szeretettel. Megtaláltalak az örömben. Beszéltem hozzád a csillagos égen túlra, mialatt az esti csendben hazafelé tartottam a munkából. Kereslek, és gyakran megtalállak. De ahol mindig megtalállak: az a fájdalom. A fájdalom, bármilyen fájdalom olyan, mint a harang zengő szava, amely imára hívja Isten jegyesét. Mikor a kereszt árnyéka megjelenik, a lélek magába száll, visszavonul belső szentélyébe, s elfelejtve a harang csengését, Téged “lát”, Teveled beszél. Te jössz hozzám látogatóba. És én válaszolok Neked: “Itt vagyok Uram! Téged akarlak, Téged akartalak”. Ebben a találkozásban lelkem már nem érzi a fájdalmat, hanem szinte megittasodott szeretetedtől: elmerül Benned, átivódik Veled, én Tebenned, Te énbennem, hogy teljesen eggyé legyünk S akkor újra kinyítom szemem az élet felé, az élet felé, amely még nem az igazi. Isteni erő szállt belém, hogy folytassam a Te harcodat. 6
el, minden nehéz annak, aki nem szeret, csak a szeretet az, amely szégyenli a nehéz nevet”. Törekedjetek erre a szeretetre! A hűség: A boldog családi élet második kelléke a hűség. A hűség nyugalmat, kedvességet, boldogságot ad a családnak. A hűtlenség nyugtalanságot, keserű könnyeket és pokolt. Hogy mennyi bajt, bánatot, keserűséget és szenvedést tud okozni a hitvestárs, aki csalárdul megszegi a házastársi hűséget, azzal most nem foglalkozom. De legyen szabad mégis utalnom arra, hogy a felbomlott házasságok 90 %-nak ez az oka. Amilyen rút és megvetésre méltó a hűtlenség, éppen olyan szép és dicséretes dolog a hűség. A Szentírás így méltatja ezt: "A hű férfiú sok dicséretet nyer". (Péld. 28,20). Igen, a hű férfiú, aki nemcsak a jólétben és nemcsak a báli ruhában szereti hitvestársát, hanem kitart mellette akkor is, midon az idő, a családért végzett munka, vagy betegség erősen megkoptatta arcának báját, szépségét. Vagy a hű nő, aki együtt érez férjével mindenben, jóban-rosszabn egyaránt. Igen, ezek dicséretet érdemelnek és nyernek. A szentek és vallásos emberek életében megtaláljuk ezt a hűséget. A bibliai Zsuzsannát semmiféle fenyegetés sem tudta rábírni a bűnre. Dobozy Mihály neje így szólt az erőszakos csábítóhoz: "Ölj meg, csak a becsületem maradjon szeplőtelen". Vagy ott van a mi kedves szentünk Árpádházi Szent Erzsébet, aki az udvari intrika, mesterkedés ellenére is hűséges marad férjéhez Thüringiai Lajoshoz. De férje is kitartott Erzsébet mellett állhatatosan. Lajos rosszindulatú rokonai ugyanis mindent megtettek, hogy Erzsébettől elszakítsák őt, de ő állhatatos maradt nem tágított. - Látod előttünk azt a nagy hegyet? - kérdezte az egyik bajkeverőtől - ha a lábától
a csúcsáig tiszta arannyá változna és azt mind nekem adnák amennyiben Erzsébetet visszaküldeném, nem tenném meg. Bármit mondjanak és bármit tegyenek... szeretem és csak őt szeretem e földön. Többet ér nekem, mint a világ összes gazdagsága. Milyen jó volna, ha megfontolnák ezeket a szép jellemes szavakat a hitvestársak és nem adnának hitelt mindenféle rosszindulatú szóbeszédnek és hűséget, boldogságot bomlasztó bajkeverésnek. Bizonyára több öröm ragyogná be az életüket. A családi boldogság harmadik tétele a munka: A munka, mely az embernek minden állapotában Istentől rendelt nemes, szent kötelessége. Már ősszüleinktől megkívánta Isten, hogy a paradicsomkertet műveljék. "Mint a madár repülésre, úgy születik az ember munkára" - olvassuk a Szentírásban (Jób 5,7). A munka sehol sem nyer oly magasztos értelmet, mint a családi életben. Itt a munka valóban nem egyéb, mint folytonos nyilatkozata, pecsétje a szeretetnek, folytonos áldozat azokért, akiket szerettek, hitvestársatok- és gyermekeitek. Azért bátran el merem mondani, hogy ki-ki olyan mértékben szereti családját, amilyen mértékben érte munkálkodik. Bátran el merem mondani, hogy a fizetését viszszatartó, vagy nem dolgozó férfi és a tehetségén túl fényűző nő, nem szereti igazán családját. Hány férfi látja, hogy felesége, mint nélkülöz, hogy kuporgat, hogy valahogy jusson a legszükségesebbekre és nem adja haza a fizetését. Ő alig tud kenyeret venni a gyermekeknek, neki pedig jut a mindennapi italra? És ezt tudja nézni? És azt meri mondani szereti családját? És hány nő (folytatása a 4. oldalon)
3
A sepsiszentgyörgyi Szent József plebánia március 19-én ünnepelte a templom búcsúját. Az alább közölt ünnepi szentbeszédet p. Timár Sándor Asztrik atya mondotta. Szent József ünnepe van. Szent József az a szent, aki az élet bármely vonatkozásában mindenki számára jelent valamit. Mindenki tanulhat tőle. A Szentírás nem sokat beszél róla, de az a kevés is ragyogóan mutatja, hogy Istennek hű és bölcs szolgája volt, aki nagy engedelmességgel hajol meg minden isteni parancs előtt és hűségesen gondoskodik a Szentcsaládról. Nagy volt a méltósága. Elég róla elmondani: nevelője volt Jézusnak, jegyese Szűz Máriának, Jézus anyjának. Ennél nagyobb méltóságot el sem lehet képzelni a földön. Az Evangélium így méltatja: igaz férfi. Ebben minden benne van. Az ő ünnepén elmélkedjünk arról, hogy melyek a tartó oszlopai a boldog családi életnek . A szeretet, a hűség, a munka és a vallásosság. Szeretet: Gyönyörű szép himnuszt írt erről Szent Pál apostol, bizonyára ismeritek is: “Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc és pengő cimbalom vagyok. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem mit sem érek. Igen, ahol szeretet nincs, ott semmi sincs. Ahol szeretet van, ott minden van. A szeretet mindent pótol, a szeretetet nem pótolja semmi. Ahol nincs szeretet ott áthi2
dalhatatlan szakadék tátong a szívek között, mely szakadékban a boldogtalanság kígyói fészkelnek, mert a szeretetlenség maga a boldogtalanság. Ahol szeretet nincs ott kopár, puszta a kebel, melyben csak dudva és kóró ver gyökeret és e dudva és kóró: a durvaság, a gorombaság, a veszekedés és perlekedés. Ahol viszont szeretet van, ott virágos kertté válik a szív, melyben a kedvesség, szelídség, udvariasság, előzékenység, finomság, jóság és áldozatosság színes virágai teremnek. Ha ugyanis szeretsz, nem fogsz a kákán is csomót keresni, hanem azt kutatod, ami békességetekre szolgál. Ha szeretsz meg fogod becsülni társad legkisebb munkáját is. Ha szeretsz, nem fogod észre venni azt, hogy nagyobb fizetést kapsz, hogy több pénzt viszel a házhoz, mint esetleg hitvestársad. Mert az igazi szeretet nem pénz után és nem gazdagság után vágyakozik, hanem együttérző, megértő meleg szív után. Ha szeretsz, nem fogod a szemére vetni társadnak esetleges hibáit, gyengéit, hanem elviseled azokat, mert arra gondolsz, hogy neked is vannak hibáid, amelyeket ő is bizonyára elvisel, hogy meglegyen a béke és az összhang a családban. Erre buzdít benneteket az apostol is: “Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényeit”. (Gal. 6,2) Miért olyan boldogok a szerelmesek, vagy fiatal házasok? Mert lángol bennük a szeretet. Nem azt nézik, hogy hogyan kötekedhetnek egymással, hanem arra törekednek, hogy egymás kedvében járjanak. És semmi sem nehéz és semmi sem fárasztó számukra, ha arról van szó, hogy egymás tetszését és jóindulatát megnyerjék, mert hajtja őket a szeretet. Helyesen mondja azért Szent Ágoston: “Aki szeret nem fárad
A tömjén “És egy angyal jöve és megálla az oltár előtt arany tömjénzővel; és sok jó illatszer adaték neki... és felszálla a jó illatszerek füstje a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt.” Így beszél a Titkos Jelenések könyve. Mennyi nemes szépség van abban, amikor a tiszta tömjénszemeket a parázsra szórják, és a meglendített füstölőből fölfelé száll az illatos tömjénfüst! Olyan, mint egy szabályos ritmusú, illatos melódia. Nincs anyagi célja, tiszta, mint a dal. Értékeknek szép elpazarolása. Ajándékozó, mindent odaadó szeretet. Épp úgy van itt is, mint Bethániában, amidőn Mária drága nárduszolajat hozott és az Üdvözítő szent lábaira öntötte, hajával szárította, s a kenet illata betöltötte az egész házat. A szűkkeblűség akkor így morgolódott: “Mire való e vesztegetés?” Isten Fia azonban azt válaszolta: “Hagyjátok őt, hiszen a temetésemre cselekedte.” A halál titka volt itt, a szeretetnek, az illatnak, az áldozatnak titka. És ugyanez történik a tömjénnel is: a szépségnek egy titka ez, mely egészen érdek nélküli és szabadon lendül a magasba. A szereteté, amely ég és elég, és a halálba megy. A sivár lélek itt is fönnakad és kérdezi: Ugyan, mire való mindez? A tömjénezés illatáldozat, és a Szentírás maga mondja róla: ezek a szentek imádságai. A tömjénfüst az
imádság jelképe, és éppen azé az imádságé, amely nem gondol semmiféle érdekre, nem keres semmit, és úgy száll fel a magasba, mint az egyes zsoltárok után a Gloria Patri; ez csak imádni akar és hálát adni Istennek azért, “mert olyan fönséges”. Kétségtelenül, egy ilyen jelképbe játékosság is vegyülhet. Az illatfelhők dagályos, titokzatos hangulatokat is kelthetnek, és a tömjénezés az érzékekkel való puszta vallásos játékká is válhat. De ebben az esetben igaza van a keresztény lelkiismeretnek, ha óvást emel, és figyelmeztet arra, hogy az imádságnak “lélekben és igazságban” kell történnie, hogy egészen tisztának és becsületesnek kell lennie. A vallás gyakorlásában azonban megnyilvánulhat filiszteri lelkület is, mely szűkkeblűségből, sivár lelkületből fakad, miként az iskarióti Júdás zúgolódása. Itt az imádság szellemi haszonkereséssé válik, kimért és polgárilag józan akar lenni. Az imádság eme fajtájának sejtelme sincs az imádság királyi gazdagságáról, mely ajándékozni akar. Semmit sem tud a mélységes imádásról, nem érezte meg az imádság lelkét, mely egyáltalán nem kérdi azt, hogy mire való, vagy mit használ ez, hanem fölfelé tör, mert szeretet, illat és szépség. És minél inkább szeretet, annál inkább áldozat is egyszersmind, és az illat az emésztő tűzből száll fel a magasba. Romano Guardini 7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 47. szám A szent keresztségben részesült: - Fazakas Johanna, Finta Szilárd, Blága
Gyopár, Horváth Ákos Ágoston, Jánó Márton, Gergely Dorottya, Sükösd Adrienne, Gyenge István Norbert (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Székely Tóbiás Ernő – Kiss Melinda, Soós János – Török Csengele Éva, Gyenge István – Tankó Ilona Emese (Szt. József plébánia)
Egy születendő gyermekért
SEPSISZENTGYÖRGYI Mária, Anyánk, számodra nem ismeretlen az öröm, a boldogság és a bizonytalanság, amely egy anya szívét eltölti gyermeke születését várva. Áldd meg a szülőket, és áldd meg ezt a gyermeket, tűnjön bár mégoly parányi, jelentéktelen lénynek is.
Az Úr hazahívta: - Kocsis István, Leopold Juliánna, Hamza
Erzsébet, Ambrus József, Miklós Béla, Virág Sándor, Csatlós Róza, Fülöp Katalin, Csata Antal, Tóth Juliánna, Bosin Imre (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Tanuljunk meg hallgatni, mint József, és fáradozni Istenért, nem törődve semmi földi ranggal. XXIII. János Pápa Az isteni Ige a CSEND fogadott fia: – mert Szent József úgy halad át az evangélium lapjain, hogy közben egyetlen szavát sem halljuk. Paul Claudel Az Egyházban mindig van betegség, gyatraság: hogy a szenvedő Jézus sebeit hordozza. Így válik Jézus életének is tanúságtevőjévé. Newman bíboros 8
2003 március
Teremts neki békés, boldog életet, szeretettel és örömmel teljeset. Oltalmazd ezt a parányi életet minden erőddel és figyelmeddel. Mária, boldogságos Szűzanya, virrassz e formálódó emberke fölött, hogy anyja méhében lüktető, piciny szívét ne érje semmi bántódás születése előtt, hogy teljesíthesse küldetését e világon, amellyel Atyánk nagylelkűen megajándékozta.
Ámen.
Teréz anya imája
Lapunk megjelenését a sepsiszentgyörgyi TIPO - GRAF nyomda támogatta!
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Nagyböjt “Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk. 1,15) A nagyböjti időben a liturgia a bűnbánat lila színébe öltözik és ezzel figyelmeztet a lélektisztulás oly fontos kötelességére. Keresztény életünk akkor emelkedik Istennek tetsző magasságba, ha elfordulunk a bűntől és Isten segítségével elkerüljük a kísértések hegyét. Egy afrikai közmondás szerint: “Ha a nap felé fordulsz, hátad mögé esik az árnyékod.” Minden határozottabban fordulunk a világ világossága, Jézus felé, annál biztosabban magunk mögött hagyjuk a bűn árnyékait. A keresztény élet folytonos átváltozást, előrelépést kíván az embertől. Vajon mi változtathatja meg az embert? Itt van például egy fiatalember esete. Szüleit igen bosszantja tüntetően hanyag öltözködése. Ápolatlan hosszú haja, szakálla, elnyűtt farmerruhája, piszkos cipője. Ám minden hirtelen megváltozik. Gondosan fésüli haját, gyakran borotválkozik, divatosan öltözik, fényes a cipője, tiszták a körmei... Vajon miért ez a változás? Mert az ifjú fülig szerelmes egy leányba és igyekszik kívánsága szerint öltözködni. Ha ezek hallatán azt kérdezzük, hogy mi változtathatja meg bűnös vagy közönyös életünket, így válaszolhatunk: Jézus egyre növekvő ismerete és szeretete. Egy indiai fejedelem Európában utazgatott és valaki dicsérni kezdte neki az almát, amit Indiában akkor még nem ismertek. A fejedelem ellátogatott egy almáskertbe és kóstolgatni kezdte a lehullot gyümölcsöket. Ám ezek éretlenek voltak, ízetlenek, férgesek. Ezért aztán kijelentette a fejedelem: az alma élvezhetetlen, haszontalan gyümölcs. Nyilvánvaló, hogy ebben nem volt igaza. Meg kellett volna ízlelnie egy érett almát, hogy megváltozzék a véleménye. Így vagyunk az Evangéliummal is. Csak akkor lesz kívánatos magunk és mások számára, ha ragaszkodunk a krisztusi termőághoz és a szeretet ízeivel várjuk a szüretelés napját. György Attila
