MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Daragics Regina Ilona, Molnár Beáta Viktória, Danna Réka Anna, Bléga Henrietta Mónika, Lupán Alexandra Ágnes, Biszok Arnold Botond, Karácsony Adrien Bernadett, Hosszú Bea Terézia, Kotró Előd, Finna Árpád Márk, Szilágyi Hanna Erzsébet, Szilágyi Dorka Mária, Zsigmond Zsanett Ágnes, Józsa Máté Bálint, Mezei Norbert, Teigler Hanna, Udvardi Kincső Timea. (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Csutka András - Bara Katalin, Tamási Ervin Ottó - Dóczi Kinga, Szabó István - Varga Andrea, Ágoston György - Ciobotaru Mihaela,Vinczefi László - Tóth Ildikó, Szakács Vilmos - Blénesi Zsuzsanna, Csíki János - Kovács Tünde, Miszlai Dezső - Tuzson Annamária, Pénzes József Szabolcs - Dregus Ágnes, Pataki Tibor - Finta Zsuzsanna, Varga László - Bálint Beáta, Máthé Zoltán - Pakó Debora. (Szt. , József plébánia) Az Úr hazahívta: - Fejér Ibolya, Székely László, Csibi Bokor Péter, Ardelean János, Bálint István, Karda Árpád, Hosszú Mária, Szakács Zoltán, Incze Erzsébet, Ütő Mária, Péter Teréz, Székely Emma, Varga János, Boldizsár József, Ţîmpu Grigore. (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Lapunk megjelenését a
támogatta! 8
Új évfolyam 52. szám
2003 augusztus
Felebarátaink álarca mögött Éhes voltam, és ennem adtál. Szomjas voltam, és innom adtál. Bármit teszel is testvéreim közül a legkisebbnek, nekem teszed. Most tehát belépek Atyám házába. Nem volt tető a fejem fölött, és ajtót nyitottál előttem. Mezítelen voltam. és nekem adtad ruháidat. Fáradt voltam, és segítettél békét lelnem. Rettegtem, és eloszlattad minden félelmemet. Kicsiny voltam, és megtanítottál olvasni. Magányos voltam, és szerelmet adtál nekem. Rab voltam, és meglátogattál cellámban.
Teréz anya imája - Ha hozzáfogunk kritizálni és híjával vagyunk az engedelmességnek, az így támadt nyugtalanság fenyegeti a szív békéjét és gyakran a testi egészséget is. Boldog P. Janssen Arnold - Tiszteld az Egyházat, és vigyázz reá! Aki az Anyaszentegyházat kisebbíti, vagy gyalázza, Krisztus testét támadja és gyalázza... Könyörögj, hogy Isten a tétlenséget és lustaságot távoztassa el tőled, és adjon segítséget az erényes élethez... Ha azt szeretnéd, hogy tiszteljenek: légy igazságos. Ha azt akarod, hogy a lelkedet megmentsd: légy béketűrő! Kövesd az ősöket: tartsd meg, ami magyar! Szent István intelmeiből
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent István öröksége: a magyar lelkiség Szent István napja - minden keresztény magyar ünnepe. Ebben az évben Miklósházy Attila püspök atya gondolatai mélyítsék bennünk a szent király nagyságát, szentségét s ösztönözzenek üzenete megvalósítására. Szent István alakját nem lehet kitörölni a történelem lapjairól, még kevésbé lehet örökségét, a magyar lelkiséget kiirtani azoknak szívéből, akik magyarnak vallják magukat. Ezer évvel ezelőtt ő gyökereztette bele a vad magyar népet Európa talajába, és most, amikor új Európa van születőben, a magyarságnak nemcsak részt kell vennie benne, hanem tevékenyen hozzá kell járulnia egészséges szelleméhez. Nem elég földrajzi, gazdasági értelemben részévé válni egy újjászülető öreg földrésznek, bármennyire is hasznos és szükségszerű ez a lépés. A magyar népnek tevékenynek kell lennie, hogy az új Európa jobb és szebb legyen minden nemzet számára. Mit tenne napjainkban Szent István ennek érdekében? Hogyan kezdené el a harmadik évezred népével együtt a közös Európában? A kérdés ugyanaz a külföldön, de még inkább a Kárpát-medencében élő magyarok számára: mi az a magyar lelkiség, amelyet Szent István élete példájával megmutatott nekünk és reánk bízott, és amellyel hozzájárulhatunk Európa szellemi jövőjéhez? Európaiságunkkal nem veszíthetjük el magyarságunkat, mert ha csak az anyagi jólét vonz minket, azt rövid időn belül megeszi a moly, elrágja a rozsda, és eltűnünk a népek olvasztókatlanában. Mi az a magyar lelkiség, amely kötelező minden magyar számára, és amely nélkül népünk nem lesz képes újabb ezer évre fennmaradni? Nem más, mint a régi magyar virtus felélesztése: merjünk magyarok lenni, és Istentől kapott hivatásunkat így betölteni. Ez pedig a következőkben foglalható össze: - Merjünk teljes odaadással és hittel “Jézus Úrhoz” fordulni, amint azt Szent István tette ezer évvel ezelőtt, mert benne találta meg életének, népének biztonságát és erejét. Ha elfelejtettük volna magyar mivoltunknak ezt az alapvető jellegét, akkor most van itt az ideje annak, hogy visszatérjünk hozzá, és bátran megvalljuk hitünket és hűségünket. (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
- Merjünk békében és egymást megbecsülve élni a környező nemzetiségekkel a Kárpát-medencében. “Hazaszeretet igen, nacionalizmus nem” - hangoztatta II. János Pál pápa a közép-európai népeknek. Merjünk álmodni egy olyan európai házról, amelyben szabadon tudjuk élvezni egymás jelenlétét és a természeti kincseket, beleértve a Balatont, a Tátrát és a Hargitát is. - Merjük megbocsátani egymásnak a magyarságon belül a múltban elkövetett vétkeinket, és merjük ápolni a magyarok közötti testvériséget. Minden különbözőségünk ellenére merjünk dolgozni a közös cél érdekében, amely nem más, mint a magyar nép felvirágoztatása és szebb jövője. - Merjünk áldozatokat vállalni a jövő érdekében: a gyermekáldás elfogadásával (különben kivész nemzetünk), a köz javára való munkálkodással, Isten és az egyház szolgálatával. Vagyis ne csak magunknak éljünk, hanem vegyük ki részünket a család, a közélet és az egyházi élet tennivalóiból. Többgyermekes családokra, becsületes politikusokra és társadalmi vezetőkre, lelkes papokra és szerzetesekre van szükségünk a harmadik évezred Európájában. - Merjünk felülemelkedni az anyagiasságon, amelyet az elmúlt évtizedek materialista világszemlélete és a jelenkori szabadelvűség belénk oltott, és tűnjünk ki ismét a világ előtt szellemi értékeinkkel, melyekben olyan gazdagok voltunk történelmünk folyamán. - Merjünk imádságos nemzetté válni, amint azt Szent István példája mutatja, aki kemény férfi létére nem szégyellte kezét imára kulcsolni. Mindszenty József bíboros egymillió imádkozó magyart szeretett volna látni. Milyen szép volna, ha szentjeinkkel együtt sok millió magyar férfi és nő, gyermek és 2
aggastyán, otthoni és külföldi magyar csatlakozna az imaapostolság révén hazánk szebb jövőjének kialakításához. - Merjük helyreállítani a családi élet szentségét, amely oly súlyos csorbát szenvedett az utóbbi években. Hűséges házastársakra, sokgyermekes családokra van szüksége a nemzetnek, ha fenn akar maradni a történelem színpadán. - Merjük életünket az Evangélium tanítása szerint berendezni, és nem az ösztönös önzés szabályait követni. Ne szégyelljük azt, hogy Szent István Péter sziklájára építette országát. Ne restellkedjünk Európa keresztény gyökerei és hagyományai miatt, még ha nem is mindig éltünk azok szerint. Gyávaság és történelemhamisítás lenne kihagyni ezt a fontos tényezőt az új Európa alkotmányából. - Merjünk optimizmussal nézni a jövőbe, amire minden reményünk megvan, ha valóban és őszintén csatlakozunk “Jézus Úrhoz”, amint Szent István tette, és a Boldogságos Szűz, a Magyarok Nagyaszszonya kezébe tesszük le életünk és országunk sorsát. Legyen ez a merészség (parresia) a magyar lelkiség jellemző sajátossága a következő ezredévben is, és legyen ez a mi hozzájárulásunk az új Európához. Ha Isten a mi Atyánk, akkor nem kell félnünk attól, hogy mi lesz velünk. Ha Isten velünk, ki ellenünk idézte a Szentírást már Szent István is. Jézus Krisztus pedig így biztat bennünket: Ne féljetek! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég! - Én legyőztem a világot! Ez a magyar lelkiség, amelyet Szent Istvántól kaptunk örökségbe. Ezt akarjuk magunkkal vinni az Európai Unióba, csak legyen erőnk és akaratunk a vadócba rózsát oltani, hogy szebb legyen a föld.
Bódás János: Ki van jelölve a helyed Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kinek fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned. Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled. Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. - Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, amiben nincsen virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ.
Áldott Szent István, Istennek szolgája, Krisztus hitének igaz plántálója, bálványozásnak eltávoztatója és elrontója Irgalmas Isten kegyes jóvoltából adaték nékünk magas mennyországból, utat hogy lelnénk gonosz pogányságból, régi vakságból. Jobbodra kérünk, amely ma is épen, légy közbenjárónk, szent Király az égben, könyörülj újból e veszendő népen jó atya-képpen.
7
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
A “leleményes csirke” A tojásban fejlődő csirke nagyon gazdaságosan használja ki a tojás űrtartalmát. A nyakát behajtva és csőrével a hasa felé fordulva várja világrajöttének idejét. A harmadik hét végén a csirke már életképes. Ki kell jönnie a héjából, de hogyan? Nincs hely arra, hogy kinyújtsa a nyakát, és hogy csőrével rákoppintson. Ahogy a csőre áll, csak a saját hasát tudná megsérteni - semmi mást. A helyzet igen komoly. Erre azonban senki sem gondol. A gazdasszony csupán a napokat számlálja, és várja a csirke kelését, a kotlós viszont csak ül, és semmilyen probléma megoldására nem alkalmas - még a kiscsirke sincs tudatában annak, hogy milyen kellemetlen helyzetbe jutott... De,
A kehely Egyszer, évekkel ezelőtt találkoztam a kehellyel. Természetesen már sok kelyhet láttam életemben, de találkozni, ott Beuronban találkoztam vele, amikor az a barátságos szerzetes, akire a szent edények voltak bízva, megmutatta nekem a sekrestye kincseit. Széles lábon nyugodott a kehely, szilárdan, biztosan állva talapzatán. Karcsú szára keményen nyúlt ki belőle. Az ember megérezte rajta a felfelé törő, összepréselt tartóerőt. Valamivel a közepe fölött volt az éles körvonalú gombja, és végre a szár végén, ott, ahol egy keskeny gyűrű a nemes erőt még egyszer fegyelmezetten összefogta, nyúlt ki egy finoman, szigorúan megformált virágkehely, és benne nyugodott a kehely szíveburka, a cuppa. Mennyire megéreztem akkor a szent titkot!
6
minden rendben van. A meghatározott időre - kuc! kuc! - a tojáshéj megtörik, és egy erőtlen lény a napvilágra jut. Hogy sikerült ez neki? Valaki gondoskodott erről (valaki, aki ismerte a helyzet nehézségét). A kelés előtti napokban a csirke csőrén egy kis sárga dudor formálódik éppen a héj irányában. A fej természetes előre-hátra mozdulataival a csirke reszeli és töri a tojáshéjat, amíg az meg nem nyílik. Később ez a “szarv” a csőrön a csirke számára hátrányos lenne. Akadályozná a fűben és a kórók közötti csipegetésben. Valaki ezzel is számolt. Ha nem vennéd kezedbe a csirkét életének első napjaiban, sohasem vennél tudomást erről a jelenségről. Ugyanis a harmadik napon eltűnik ez a dudor, és a csőr egészen normális alakú lesz. A Teremtő Elme alapos gondoskodásáról tanúskodik ez az “apróság is”, amely a csirkét a világra segíti. Zivko Kustic
Mintha biztos, mély alapból emelkednék ki a tartószár, összeszedett, fegyelmezett erővel, és ebből virágoznék ki az a forma, amely csak egyet tud: felfogni és őrizni. Ó te tiszta, ó te szent, ó te titokzatos edény, mely csillogó mélyedben rejted az isteni vércseppeket, a termékenyítő édes vérnek kimondhatatlan misztériumát, mely tiszta tűz, tiszta szeretet. És tovább szőttem gondolataimat. De nem, ezek nem voltak gondolatok, ez megérzés volt, látás volt: nem az egész világ áll-e itt előttem? Az egész teremtés, amelynek végső elemzésben csak egyetlen értelme van? Az ember, az élő ember, a testből és lélekből álló ember, az ő dobogó szívével... Nem mondta-e ki Szent Ágoston azt a fenséges gondolatot: Az az én emberiségem legmélyebb lényege, hogy “képes vagyok felfogni Istent?” Romano Guardini
Minden év augusztus 4-e bensőséges ünnepet jelent egyházközségünk számára, az “örökös szentségimádás” napját. Az idén a csornai fiatalok tették felemelővé a befejező szentmisét csodálatos énekükkel. A szentmise főcelebránsa és szónoka Mons. Német László pápai prelátus - csornai plebános volt. Az Oltáriszentség az egyházunk - egyházközségünk szíve, éltető ereje. Prohászka püspök gondolatait tegyük magunkévá.
Jézushoz megyek, a fönséges istenemberhez, aki eljött közénk, mert tudta, mi kell szívünknek, lelkünknek, egész életünknek, s mindezt saját lelkében akarta elhozni nekünk. Jézushoz megyek, aki világítva élt közöttünk, aki azért jött, hogy szeressen, hogy vezessen. Minden érintése mélyen a lelkembe nyúl és mint bimbót a tavaszi lehelet, kinyitja Isten arca felé. Az én emberem ő, a jóságos, akinek mindent elpanaszolhatok, ami lelkemet súlyosbítja. Hozzá kell mennem minden kétségemmel, minden gondolatommal, minden fájdalmammal... azért lép elénk az evangélium soha nem halványuló vonásaiban, azért virraszt közöttünk, mint oltáraink szentséges lakója. Evangélium és eucharisztia mindent megadnak nekünk arra, hogy vele érintkezzünk.... Jézus azt akarja, hogy lelkével a lehető legbensőbb viszonyba lépjünk, s a köteléket, mely bennünket hozzája fűz, eleven bensőséggel érezzük. Az Úr ezen szándékát főképpen a legméltóságosabb Oltáriszentségben juttatja kifejezésre. Az Oltáriszentség élő bizonysága annak, mennyire vágyódik Jézus velünk a legszorosabban egyesülni. A Hostiában Jézus maga jön elénk. A szentségi színek alatt virraszt közöttünk, mint szeretetének, hozzánk vonzódásának, szívünkbe vágyódásának eleven dokumentuma. E legszentebb szentség hangos hívás, az
Úrnak a lelkekhez intézett szózata. Ugyan mit akarhatott Krisztus az eucharisztiával? - kérdezte egy hívőtől egy tudós. S a hívő így felelt: Krisztus volt a lélekhívó isteni kiáltás. Az evangélium hívó szózat a lelkek után, s az eucharisztia e kiáltásnak érzékelhető kifejezése. Jézus vágyakozó szívének néma kiáltása. Ha ez így van, ha Krisztus oly hatalmasan vágyódik felénk, s az eucharisztiát mint soha el nem hangzó lélekhívást állította a világba, akkor nekünk, mint az Úr hívottainak, egészen nyilvánvalóan van hivatásunk. Ez a hivatás lelkünknek Krisztushoz, az Úrhoz való kapcsolódása. E viszonyt mindig bensőbbé tenni, jobban elmélyíteni életmunkánk, élethivatásunk. Igen, élethivatásunk minden földi terv, szándék és akarat felett álló, egész lelkünknek beirányítását nyújtó életprogramunk, magunkat egész lélekkel, egész lényünkkel az Üdvözítőnek adni. Isten neki adott bennünket, s akarja, hogy Fiát tele szívvel szeressük mindazért, amit értünk tett, amit értünk szenvedett. Akarja, hogy a szeretetben egész életünket Krisztusnak szenteljük, egyéniségében, szellemében feloldódjunk. Nemcsak hasonlítanunk kell hozzá, bele kell olvadnunk, benne megsemmisülnünk, s nevének, szeretetének, áldozatos szívének valóságos részeseivé kell válnunk. Erre hívja Isten a lelkeket.” 3
Fel a magasságok felé Augusztus hónapja a legtöbb európai országban a szabadságok hónapja. Ilyenkor nagyon sok család, ifjú, gyermek megy a hegyekbe. Mit is keresünk ott? Csendet, az önmagunkkal való találkozást, hisz a rohanó élet alig ad alkalmat erre, de keressük a magasságokban, akarva-akaratlan az Istennel való találkozást is. Itt fedez fel az ember olyan csodálatos élményeket - amelyek arra késztetik, hogy Péterrel felkiáltson: „Uram, jó nekünk itt lenni!“ Jézus apostolait a „hegyre” vezeti, s előttük bemutatja mi vár azokra, akik hisznek őbenne, akik az Ő útját járják, s követik Őt. A költőt (Reményik Sándort) is megihleti a gondolat, a hegy szépsége - a csoda - s születik a vers -, amely költeménnyel Urunk Színeváltozásának ünnepét idézzük fel. Bárcsak a “hegy” s az augusztusi pihenés meghozná mindannyiunknak a “nagy találkozás” élményét - örömét.
Lefelé menet 1 „Elváltozék...“ Köntöse mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni, volna jó. De nem lehet. Már sáppad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a völgyben is Jézus marad. De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk, Megszabadított szemű hegy-lakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát, És lenn, a gomolygó völgyi borúban, Az emberben, a szürke-szomorúban Nem látjuk többé az Isten fiát. 2 Testvérem, társam, embernek fia, Igaz: a hegyen nem maradhatunk. Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én, És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.
4
Nagyboldogasszony lett a Tiszta Fény -, aki korunk “besötétedett lelkű” emberét vezeti - irányítja - segíti a megtisztulásra, “fényre-jutásra”. Megdicsőülésének ünnepén, s életünk minden napján, a költővel, a szentéletű, konvertita angol bíborossal könyörögjünk. J. Newmann bíboros
Tiszta Fény, vezess...! Ó, szent édesanya, segíts, hogy hozzád hasonlókká váljunk, aki az Úr tiszta szolgálója vagy, Segíts, hogy úgy higgyünk mint te, kétség nélkül, akinek az Isten angyala hozta az üzenetet. Segíts, hogy türelmesek legyünk, mint te, aki Betlehembe vándoroltál és a világ megváltóját egy istállóban szülted meg. Segíts bennünket, hogy belső életünk olyan legyen, mint a tiéd, aki mindent, amit Jézustól hallottál és láttál, meghánytál-vetettél szívedben.
Segíts, hogy erős lelkűek legyünk, mint te amikor lelkedet a kard átjárta. Segíts, hogy képesek legyünk a lemondásra, mint te: hagytad, hogy isteni gyermeked eltávozzék s végrehajtsa feladatát, és végül láttad őt meghalni és nem lázadoztál. Ó, szent anya, reménységünk a vándorlásban. Vezess bennünket - ahogy eddig is vezettél -, ebből a sötét éjszakából. T i s z t a f é n y, v e z e s s, míg Jézushoz érkezünk. Amen.
5
Fel a magasságok felé Augusztus hónapja a legtöbb európai országban a szabadságok hónapja. Ilyenkor nagyon sok család, ifjú, gyermek megy a hegyekbe. Mit is keresünk ott? Csendet, az önmagunkkal való találkozást, hisz a rohanó élet alig ad alkalmat erre, de keressük a magasságokban, akarva-akaratlan az Istennel való találkozást is. Itt fedez fel az ember olyan csodálatos élményeket - amelyek arra késztetik, hogy Péterrel felkiáltson: „Uram, jó nekünk itt lenni!“ Jézus apostolait a „hegyre” vezeti, s előttük bemutatja mi vár azokra, akik hisznek őbenne, akik az Ő útját járják, s követik Őt. A költőt (Reményik Sándort) is megihleti a gondolat, a hegy szépsége - a csoda - s születik a vers -, amely költeménnyel Urunk Színeváltozásának ünnepét idézzük fel. Bárcsak a “hegy” s az augusztusi pihenés meghozná mindannyiunknak a “nagy találkozás” élményét - örömét.
Lefelé menet 1 „Elváltozék...“ Köntöse mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni, volna jó. De nem lehet. Már sáppad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a völgyben is Jézus marad. De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk, Megszabadított szemű hegy-lakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát, És lenn, a gomolygó völgyi borúban, Az emberben, a szürke-szomorúban Nem látjuk többé az Isten fiát. 2 Testvérem, társam, embernek fia, Igaz: a hegyen nem maradhatunk. Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én, És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.
4
Nagyboldogasszony lett a Tiszta Fény -, aki korunk “besötétedett lelkű” emberét vezeti - irányítja - segíti a megtisztulásra, “fényre-jutásra”. Megdicsőülésének ünnepén, s életünk minden napján, a költővel, a szentéletű, konvertita angol bíborossal könyörögjünk. J. Newmann bíboros
Tiszta Fény, vezess...! Ó, szent édesanya, segíts, hogy hozzád hasonlókká váljunk, aki az Úr tiszta szolgálója vagy, Segíts, hogy úgy higgyünk mint te, kétség nélkül, akinek az Isten angyala hozta az üzenetet. Segíts, hogy türelmesek legyünk, mint te, aki Betlehembe vándoroltál és a világ megváltóját egy istállóban szülted meg. Segíts bennünket, hogy belső életünk olyan legyen, mint a tiéd, aki mindent, amit Jézustól hallottál és láttál, meghánytál-vetettél szívedben.
Segíts, hogy erős lelkűek legyünk, mint te amikor lelkedet a kard átjárta. Segíts, hogy képesek legyünk a lemondásra, mint te: hagytad, hogy isteni gyermeked eltávozzék s végrehajtsa feladatát, és végül láttad őt meghalni és nem lázadoztál. Ó, szent anya, reménységünk a vándorlásban. Vezess bennünket - ahogy eddig is vezettél -, ebből a sötét éjszakából. T i s z t a f é n y, v e z e s s, míg Jézushoz érkezünk. Amen.
5
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
A “leleményes csirke” A tojásban fejlődő csirke nagyon gazdaságosan használja ki a tojás űrtartalmát. A nyakát behajtva és csőrével a hasa felé fordulva várja világrajöttének idejét. A harmadik hét végén a csirke már életképes. Ki kell jönnie a héjából, de hogyan? Nincs hely arra, hogy kinyújtsa a nyakát, és hogy csőrével rákoppintson. Ahogy a csőre áll, csak a saját hasát tudná megsérteni - semmi mást. A helyzet igen komoly. Erre azonban senki sem gondol. A gazdasszony csupán a napokat számlálja, és várja a csirke kelését, a kotlós viszont csak ül, és semmilyen probléma megoldására nem alkalmas - még a kiscsirke sincs tudatában annak, hogy milyen kellemetlen helyzetbe jutott... De,
A kehely Egyszer, évekkel ezelőtt találkoztam a kehellyel. Természetesen már sok kelyhet láttam életemben, de találkozni, ott Beuronban találkoztam vele, amikor az a barátságos szerzetes, akire a szent edények voltak bízva, megmutatta nekem a sekrestye kincseit. Széles lábon nyugodott a kehely, szilárdan, biztosan állva talapzatán. Karcsú szára keményen nyúlt ki belőle. Az ember megérezte rajta a felfelé törő, összepréselt tartóerőt. Valamivel a közepe fölött volt az éles körvonalú gombja, és végre a szár végén, ott, ahol egy keskeny gyűrű a nemes erőt még egyszer fegyelmezetten összefogta, nyúlt ki egy finoman, szigorúan megformált virágkehely, és benne nyugodott a kehely szíveburka, a cuppa. Mennyire megéreztem akkor a szent titkot!
6
minden rendben van. A meghatározott időre - kuc! kuc! - a tojáshéj megtörik, és egy erőtlen lény a napvilágra jut. Hogy sikerült ez neki? Valaki gondoskodott erről (valaki, aki ismerte a helyzet nehézségét). A kelés előtti napokban a csirke csőrén egy kis sárga dudor formálódik éppen a héj irányában. A fej természetes előre-hátra mozdulataival a csirke reszeli és töri a tojáshéjat, amíg az meg nem nyílik. Később ez a “szarv” a csőrön a csirke számára hátrányos lenne. Akadályozná a fűben és a kórók közötti csipegetésben. Valaki ezzel is számolt. Ha nem vennéd kezedbe a csirkét életének első napjaiban, sohasem vennél tudomást erről a jelenségről. Ugyanis a harmadik napon eltűnik ez a dudor, és a csőr egészen normális alakú lesz. A Teremtő Elme alapos gondoskodásáról tanúskodik ez az “apróság is”, amely a csirkét a világra segíti. Zivko Kustic
Mintha biztos, mély alapból emelkednék ki a tartószár, összeszedett, fegyelmezett erővel, és ebből virágoznék ki az a forma, amely csak egyet tud: felfogni és őrizni. Ó te tiszta, ó te szent, ó te titokzatos edény, mely csillogó mélyedben rejted az isteni vércseppeket, a termékenyítő édes vérnek kimondhatatlan misztériumát, mely tiszta tűz, tiszta szeretet. És tovább szőttem gondolataimat. De nem, ezek nem voltak gondolatok, ez megérzés volt, látás volt: nem az egész világ áll-e itt előttem? Az egész teremtés, amelynek végső elemzésben csak egyetlen értelme van? Az ember, az élő ember, a testből és lélekből álló ember, az ő dobogó szívével... Nem mondta-e ki Szent Ágoston azt a fenséges gondolatot: Az az én emberiségem legmélyebb lényege, hogy “képes vagyok felfogni Istent?” Romano Guardini
Minden év augusztus 4-e bensőséges ünnepet jelent egyházközségünk számára, az “örökös szentségimádás” napját. Az idén a csornai fiatalok tették felemelővé a befejező szentmisét csodálatos énekükkel. A szentmise főcelebránsa és szónoka Mons. Német László pápai prelátus - csornai plebános volt. Az Oltáriszentség az egyházunk - egyházközségünk szíve, éltető ereje. Prohászka püspök gondolatait tegyük magunkévá.
Jézushoz megyek, a fönséges istenemberhez, aki eljött közénk, mert tudta, mi kell szívünknek, lelkünknek, egész életünknek, s mindezt saját lelkében akarta elhozni nekünk. Jézushoz megyek, aki világítva élt közöttünk, aki azért jött, hogy szeressen, hogy vezessen. Minden érintése mélyen a lelkembe nyúl és mint bimbót a tavaszi lehelet, kinyitja Isten arca felé. Az én emberem ő, a jóságos, akinek mindent elpanaszolhatok, ami lelkemet súlyosbítja. Hozzá kell mennem minden kétségemmel, minden gondolatommal, minden fájdalmammal... azért lép elénk az evangélium soha nem halványuló vonásaiban, azért virraszt közöttünk, mint oltáraink szentséges lakója. Evangélium és eucharisztia mindent megadnak nekünk arra, hogy vele érintkezzünk.... Jézus azt akarja, hogy lelkével a lehető legbensőbb viszonyba lépjünk, s a köteléket, mely bennünket hozzája fűz, eleven bensőséggel érezzük. Az Úr ezen szándékát főképpen a legméltóságosabb Oltáriszentségben juttatja kifejezésre. Az Oltáriszentség élő bizonysága annak, mennyire vágyódik Jézus velünk a legszorosabban egyesülni. A Hostiában Jézus maga jön elénk. A szentségi színek alatt virraszt közöttünk, mint szeretetének, hozzánk vonzódásának, szívünkbe vágyódásának eleven dokumentuma. E legszentebb szentség hangos hívás, az
Úrnak a lelkekhez intézett szózata. Ugyan mit akarhatott Krisztus az eucharisztiával? - kérdezte egy hívőtől egy tudós. S a hívő így felelt: Krisztus volt a lélekhívó isteni kiáltás. Az evangélium hívó szózat a lelkek után, s az eucharisztia e kiáltásnak érzékelhető kifejezése. Jézus vágyakozó szívének néma kiáltása. Ha ez így van, ha Krisztus oly hatalmasan vágyódik felénk, s az eucharisztiát mint soha el nem hangzó lélekhívást állította a világba, akkor nekünk, mint az Úr hívottainak, egészen nyilvánvalóan van hivatásunk. Ez a hivatás lelkünknek Krisztushoz, az Úrhoz való kapcsolódása. E viszonyt mindig bensőbbé tenni, jobban elmélyíteni életmunkánk, élethivatásunk. Igen, élethivatásunk minden földi terv, szándék és akarat felett álló, egész lelkünknek beirányítását nyújtó életprogramunk, magunkat egész lélekkel, egész lényünkkel az Üdvözítőnek adni. Isten neki adott bennünket, s akarja, hogy Fiát tele szívvel szeressük mindazért, amit értünk tett, amit értünk szenvedett. Akarja, hogy a szeretetben egész életünket Krisztusnak szenteljük, egyéniségében, szellemében feloldódjunk. Nemcsak hasonlítanunk kell hozzá, bele kell olvadnunk, benne megsemmisülnünk, s nevének, szeretetének, áldozatos szívének valóságos részeseivé kell válnunk. Erre hívja Isten a lelkeket.” 3
(folytatás az első oldalról)
- Merjünk békében és egymást megbecsülve élni a környező nemzetiségekkel a Kárpát-medencében. “Hazaszeretet igen, nacionalizmus nem” - hangoztatta II. János Pál pápa a közép-európai népeknek. Merjünk álmodni egy olyan európai házról, amelyben szabadon tudjuk élvezni egymás jelenlétét és a természeti kincseket, beleértve a Balatont, a Tátrát és a Hargitát is. - Merjük megbocsátani egymásnak a magyarságon belül a múltban elkövetett vétkeinket, és merjük ápolni a magyarok közötti testvériséget. Minden különbözőségünk ellenére merjünk dolgozni a közös cél érdekében, amely nem más, mint a magyar nép felvirágoztatása és szebb jövője. - Merjünk áldozatokat vállalni a jövő érdekében: a gyermekáldás elfogadásával (különben kivész nemzetünk), a köz javára való munkálkodással, Isten és az egyház szolgálatával. Vagyis ne csak magunknak éljünk, hanem vegyük ki részünket a család, a közélet és az egyházi élet tennivalóiból. Többgyermekes családokra, becsületes politikusokra és társadalmi vezetőkre, lelkes papokra és szerzetesekre van szükségünk a harmadik évezred Európájában. - Merjünk felülemelkedni az anyagiasságon, amelyet az elmúlt évtizedek materialista világszemlélete és a jelenkori szabadelvűség belénk oltott, és tűnjünk ki ismét a világ előtt szellemi értékeinkkel, melyekben olyan gazdagok voltunk történelmünk folyamán. - Merjünk imádságos nemzetté válni, amint azt Szent István példája mutatja, aki kemény férfi létére nem szégyellte kezét imára kulcsolni. Mindszenty József bíboros egymillió imádkozó magyart szeretett volna látni. Milyen szép volna, ha szentjeinkkel együtt sok millió magyar férfi és nő, gyermek és 2
aggastyán, otthoni és külföldi magyar csatlakozna az imaapostolság révén hazánk szebb jövőjének kialakításához. - Merjük helyreállítani a családi élet szentségét, amely oly súlyos csorbát szenvedett az utóbbi években. Hűséges házastársakra, sokgyermekes családokra van szüksége a nemzetnek, ha fenn akar maradni a történelem színpadán. - Merjük életünket az Evangélium tanítása szerint berendezni, és nem az ösztönös önzés szabályait követni. Ne szégyelljük azt, hogy Szent István Péter sziklájára építette országát. Ne restellkedjünk Európa keresztény gyökerei és hagyományai miatt, még ha nem is mindig éltünk azok szerint. Gyávaság és történelemhamisítás lenne kihagyni ezt a fontos tényezőt az új Európa alkotmányából. - Merjünk optimizmussal nézni a jövőbe, amire minden reményünk megvan, ha valóban és őszintén csatlakozunk “Jézus Úrhoz”, amint Szent István tette, és a Boldogságos Szűz, a Magyarok Nagyaszszonya kezébe tesszük le életünk és országunk sorsát. Legyen ez a merészség (parresia) a magyar lelkiség jellemző sajátossága a következő ezredévben is, és legyen ez a mi hozzájárulásunk az új Európához. Ha Isten a mi Atyánk, akkor nem kell félnünk attól, hogy mi lesz velünk. Ha Isten velünk, ki ellenünk idézte a Szentírást már Szent István is. Jézus Krisztus pedig így biztat bennünket: Ne féljetek! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég! - Én legyőztem a világot! Ez a magyar lelkiség, amelyet Szent Istvántól kaptunk örökségbe. Ezt akarjuk magunkkal vinni az Európai Unióba, csak legyen erőnk és akaratunk a vadócba rózsát oltani, hogy szebb legyen a föld.
Bódás János: Ki van jelölve a helyed Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kinek fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned. Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled. Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. - Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, amiben nincsen virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ.
Áldott Szent István, Istennek szolgája, Krisztus hitének igaz plántálója, bálványozásnak eltávoztatója és elrontója Irgalmas Isten kegyes jóvoltából adaték nékünk magas mennyországból, utat hogy lelnénk gonosz pogányságból, régi vakságból. Jobbodra kérünk, amely ma is épen, légy közbenjárónk, szent Király az égben, könyörülj újból e veszendő népen jó atya-képpen.
7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Daragics Regina Ilona, Molnár Beáta Viktória, Danna Réka Anna, Bléga Henrietta Mónika, Lupán Alexandra Ágnes, Biszok Arnold Botond, Karácsony Adrien Bernadett, Hosszú Bea Terézia, Kotró Előd, Finna Árpád Márk, Szilágyi Hanna Erzsébet, Szilágyi Dorka Mária, Zsigmond Zsanett Ágnes, Józsa Máté Bálint, Mezei Norbert, Teigler Hanna, Udvardi Kincső Timea. (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Csutka András - Bara Katalin, Tamási Ervin Ottó - Dóczi Kinga, Szabó István - Varga Andrea, Ágoston György - Ciobotaru Mihaela,Vinczefi László - Tóth Ildikó, Szakács Vilmos - Blénesi Zsuzsanna, Csíki János - Kovács Tünde, Miszlai Dezső - Tuzson Annamária, Pénzes József Szabolcs - Dregus Ágnes, Pataki Tibor - Finta Zsuzsanna, Varga László - Bálint Beáta, Máthé Zoltán - Pakó Debora. (Szt. , József plébánia) Az Úr hazahívta: - Fejér Ibolya, Székely László, Csibi Bokor Péter, Ardelean János, Bálint István, Karda Árpád, Hosszú Mária, Szakács Zoltán, Incze Erzsébet, Ütő Mária, Péter Teréz, Székely Emma, Varga János, Boldizsár József, Ţîmpu Grigore. (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Lapunk megjelenését a
támogatta! 8
Új évfolyam 52. szám
2003 augusztus
Felebarátaink álarca mögött Éhes voltam, és ennem adtál. Szomjas voltam, és innom adtál. Bármit teszel is testvéreim közül a legkisebbnek, nekem teszed. Most tehát belépek Atyám házába. Nem volt tető a fejem fölött, és ajtót nyitottál előttem. Mezítelen voltam. és nekem adtad ruháidat. Fáradt voltam, és segítettél békét lelnem. Rettegtem, és eloszlattad minden félelmemet. Kicsiny voltam, és megtanítottál olvasni. Magányos voltam, és szerelmet adtál nekem. Rab voltam, és meglátogattál cellámban.
Teréz anya imája - Ha hozzáfogunk kritizálni és híjával vagyunk az engedelmességnek, az így támadt nyugtalanság fenyegeti a szív békéjét és gyakran a testi egészséget is. Boldog P. Janssen Arnold - Tiszteld az Egyházat, és vigyázz reá! Aki az Anyaszentegyházat kisebbíti, vagy gyalázza, Krisztus testét támadja és gyalázza... Könyörögj, hogy Isten a tétlenséget és lustaságot távoztassa el tőled, és adjon segítséget az erényes élethez... Ha azt szeretnéd, hogy tiszteljenek: légy igazságos. Ha azt akarod, hogy a lelkedet megmentsd: légy béketűrő! Kövesd az ősöket: tartsd meg, ami magyar! Szent István intelmeiből
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent István öröksége: a magyar lelkiség Szent István napja - minden keresztény magyar ünnepe. Ebben az évben Miklósházy Attila püspök atya gondolatai mélyítsék bennünk a szent király nagyságát, szentségét s ösztönözzenek üzenete megvalósítására. Szent István alakját nem lehet kitörölni a történelem lapjairól, még kevésbé lehet örökségét, a magyar lelkiséget kiirtani azoknak szívéből, akik magyarnak vallják magukat. Ezer évvel ezelőtt ő gyökereztette bele a vad magyar népet Európa talajába, és most, amikor új Európa van születőben, a magyarságnak nemcsak részt kell vennie benne, hanem tevékenyen hozzá kell járulnia egészséges szelleméhez. Nem elég földrajzi, gazdasági értelemben részévé válni egy újjászülető öreg földrésznek, bármennyire is hasznos és szükségszerű ez a lépés. A magyar népnek tevékenynek kell lennie, hogy az új Európa jobb és szebb legyen minden nemzet számára. Mit tenne napjainkban Szent István ennek érdekében? Hogyan kezdené el a harmadik évezred népével együtt a közös Európában? A kérdés ugyanaz a külföldön, de még inkább a Kárpát-medencében élő magyarok számára: mi az a magyar lelkiség, amelyet Szent István élete példájával megmutatott nekünk és reánk bízott, és amellyel hozzájárulhatunk Európa szellemi jövőjéhez? Európaiságunkkal nem veszíthetjük el magyarságunkat, mert ha csak az anyagi jólét vonz minket, azt rövid időn belül megeszi a moly, elrágja a rozsda, és eltűnünk a népek olvasztókatlanában. Mi az a magyar lelkiség, amely kötelező minden magyar számára, és amely nélkül népünk nem lesz képes újabb ezer évre fennmaradni? Nem más, mint a régi magyar virtus felélesztése: merjünk magyarok lenni, és Istentől kapott hivatásunkat így betölteni. Ez pedig a következőkben foglalható össze: - Merjünk teljes odaadással és hittel “Jézus Úrhoz” fordulni, amint azt Szent István tette ezer évvel ezelőtt, mert benne találta meg életének, népének biztonságát és erejét. Ha elfelejtettük volna magyar mivoltunknak ezt az alapvető jellegét, akkor most van itt az ideje annak, hogy visszatérjünk hozzá, és bátran megvalljuk hitünket és hűségünket. (folytatása a második oldalon)
