MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Az Úr hazahívta: – Moica Ida, Tartán László, Sebestyén Anna, Pataki Ibolya Mária, Bakó József, Korbuly János, Antal Piroska.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
XVIII. évfolyam 2. szám (202.)
– De, de valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. – Nézd, onnan még soha senki nem tért viszsza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. – Én nem tudom pontosan, milyen lesz ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk. – A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van? – Hát... mindenütt, körülöttünk. Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. – Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. – No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...“ Pál Feri
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Ferenc pápa nagyböjti üzenete 2016 „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot“ (Mt 9,13) Az irgalmasság cselekedetei a jubileumi szentév útján
Élő adás!
– Te hiszel a születés utáni életben? – Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán ezért is vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. – Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? – Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. – Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. Különben is: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most is túl rövid! 12
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Két kis magzat beszélget
2016 február
1. Mária egy olyan egyház jelképe, amely evangelizál, mert már befogadta az Evangéliumot A jubileumi szentévet meghirdető bullában arra hívtam fel mindenkit, hogy „a jubileumi szentév nagyböjtjét fokozottabban éljük meg, úgy mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát” (Misericordiae vultus, 17). Isten Igéjének hallgatására és a „24 óra az Úrért” kezdeményezésre való felhívással szerettem volna kiemelni az Ige, különösképpen a prófétai ige imádságos meghallgatásának elsődlegességét. Isten irgalmassága ugyanis üzenet a világ számára: de az üzenet átadását minden kereszténynek magának kell megtapasztalnia. Ezért küldöm el nagyböjt idején az irgalom misszionáriusait, hogy mindenki számára Isten közelségének és megbocsátásának konkrét jelévé váljanak. Miután Mária megkapta Gábriel arkangyaltól a jó hírt, a Magnificatban prófétai módon megénekli az irgalmat, amellyel Isten kiválasztotta őt. A názáreti Szűz, József jegyese ily módon az Egyház tökéletes jelképévé válik, amely evangelizál, mivel ő az, aki a Szentlélektől szűz méhébe fogadta az Evangéliumot. A prófétai hagyományban az
irgalom valóban már etimológiai szinten is szoros kapcsolatban van az anyaméhvel (rahamim), valamint azzal a nagylelkű, elkötelezett és hűséges jósággal (hesed), amely a rokoni és szülői kapcsolatokat jellemzi. 2. Az Isten emberekkel kötött szövetsége: az irgalmasság története Az isteni irgalmasság misztériuma az Isten és népe, Izrael közötti szövetség történetében mutatkozik meg. Isten valójában mindig irgalommal teli, minden körülmények között kész arra, hogy népére feltétlen együttérzéssel és gyöngédséggel tekintsen, főleg a legdrámaibb időszakokban, amikor a hűtlenség eltépi a szövetségi köteléket, és az egyezséget a jog és igazság talaján kell újra megkötni. Itt állunk a szeretet igazi drámája előtt, amelyben Isten az atya és az elhagyott férj szerepét játssza, miközben Izrael a tékozló fiú/lány vagy hűtlen feleség. Tulajdonképpen ez a családot lefestő kép az – mint Ozeás esetében (Oz 1-2) –, amely kifejezi, milyen mértékben szeretne Isten kötődni népéhez. A szeretetnek ez a drámája a megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad ki, egészen addig a pontig, amíg „megtestesült irgalmassággá” válik (Misericordiae vultus, 8). Emberként a názáreti Jézus minden tekintetben Izrael fia. És olyannyira az, hogy
megtestesíti Isten tökéletes befogadását, amelyet a Shemá elvár minden zsidótól, amely még ma is az Isten és Izrael közötti szövetség szíve: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” (MTörv 6,4-5) Az Isten Fia a Vőlegény, aki mindent megtesz, hogy elnyerje Jegyese szeretetét, akihez az a feltétel nélküli szeretet köti, amely a vele való örök menyegzőn mutatkozik meg. Ez az apostoli kérügma dobogó szíve, amelyben az isteni irgalmasságnak központi és alapvető helye van. Ez az „Isten üdvözítő szeretetének a szépsége, amely a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban nyilvánult meg” (Evangelii gaudium, 36), az első kinyilatkoztatás, amelyet „különféle módokon újra és újra meg kell hallgatni, s amelyet újra és újra kell hirdetni a katekézis során” (Uo. 164). Az irgalmasság tehát „Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel további lehetőséget nyújt számára, hogy átgondolja életét, megtérjen és higgyen” (Misericordiae vultus, 21), ily módon újból megerősítve a vele való kapcsolatot. És a keresztre feszített Jézusban Isten elérkezik odáig, hogy a bűnöst szeretné elérni, bármilyen távol legyen is tőle, éppen ott, ahol elvesztette őt és eltávolodott tőle. Mindezt abban a reményben teszi, hogy végre meg tudja lágyítani Jegyese megkeményedett szívét. 3. Az irgalmasság cselekedetei Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy a hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük, és amelyek alapján meg leszünk ítélve: enni kell adnunk nekik, látogatnunk, vigasztalnunk, tanítanunk kell őket. Ezért fejeztem ki vágyamat, hogy „a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről. Ez az egyik módja 2
annak, hogy lelkiismeretünk – mely gyakran elszunnyad a szegénység drámája előtt – fölébredjen, és egyre mélyebbre hatoljunk az Evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei” (Uo. 15). A szegény emberben valóban Krisztus teste „válik újra láthatóvá mint megkínzott, megsebzett, megostorozott, kiéheztetett, menekülő test…, hogy fölismerjük, megérintsük és ápoljuk” (Uo.). Ez hallatlan és botrányos misztérium, melynek során az ártatlan Bárány szenvedései meghosszabbodnak a történelemben. Az önzetlen szeretet égő csipkebokra ez, amely elé Mózeshez hasonlóan csak levetett saruval állhatunk (vö. Kiv 3,5); még inkább így van ez, ha a szegény ember olyan testvérünk Krisztusban, akit a hitéért üldöznek. Ez előtt a szeretet előtt, amely erős, mint a halál (vö. Én 8,6), a legszerencsétlenebb szegény ember az, aki saját magát nem tartja szegénynek. Gazdagnak hiszi magát, de valójában a szegények között a legszegényebb. Azért szegény, mert a bűn rabja, amely arra sarkallja, hogy gazdagságát és hatalmát ne Isten és a többi ember szolgálatára használja, hanem hogy elfojtsa magában a mély meggyőződést, hogy ő sem más, mint egy szegény koldus. És minél nagyobb a rendelkezésére álló gazdagság és hatalom, annál nagyobbá válik hazug vaksága. Elérkezik oda, hogy látni sem akarja az ajtajánál kolduló szegény Lázárt (vö. Lk 16,20–21), aki maga Krisztus, aki a szegényeken keresztül a megtérésünket koldulja. Lázár a megtérés lehetősége, amelyet Isten felkínál, és amit talán nem veszünk észre. És ehhez az elvakultsághoz a hatalom gőgjének önkívületi érzése társul, amelyben baljóslatúan visszhangzik az „olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,5) démoni mondata, amely minden bűn forrása. Ez az elvakultság társadalmi és politikai struktúrák alakját is öltheti, amint az a XX. század totalitárius rendszereiben is megmutatkozott, és amint ez napjaink technokrata és egyeduralkodó ideológiáiban is megjelenik, amelyek megkísérlik Istent jelentéktelenné tenni és az embert kihasználható tömeggé alacsonyítani. És ezt mutatják meg napjainkban a bűnözés kialakult struktúrái, amelyek a pénzt bálványozó, hamis fejlődési modellhez kapcsolódnak, amely közömbössé teszi a leggazdagabb embereket és társadalmakat a szegények sorsa iránt, bezárják
Gyimesfelsőlok 1899. július 22-23-án Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök a gyimesi tájon vendégeskedett. A középloki plébánia házban tartózkodó főpapot bátorkodott fölkeresni az egységes „loki” plébánia két felsőlokon lakó híve: Bodor Péter Andris és Bodor József Andris, akik testvérek voltak. Alázattal előadták azt az elgondolásukat, hogy felsőlok területén, saját költségükön egy templomocskát építenek. Tervük megvalósításához kérték főpásztoruk engedélyét. A püspök a Gyimesfelsőlokon építendő templom tervét a kor szokása szerint elküldte Kolozsvárra véleményezés céljából „az erdélyi római katolikus státus igazgatótanácsának”. Az 1900. március 13-án kelt válaszlevél szerint a templom tervrajza elfogadható, a kivitelezés alapjává válhat.
A Szent András templom
Az 1900. szeptember 6-án kelt kedvező püspöki döntés hatására a következő másfél-két esztendőben a tetteké volt a főszerep. Az építtető testvérek rendszeresen szorgalmazták az építést. 1901. május 29-én Benke János gyimesloki plébános jelentette Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, hogy a “…Bodor testvérek által Gyimesfelsőlokon építtetni szándékolt kápolna fundamentuma már kiásatván, s az anyag része is a helyszínre szállíttatván, vállalkozó mielőbb hozzá óhajt fogatni a munkához“. A püspök június 1-én a plébánost ruházta föl az alapkő megáldásának jogával. 1901 júniusától valószínűleg nagy tempóban folyt az építkezés, mivel 1901. október 30-án Benke János gyimesloki plébános már jelentette Gyulafehérvárra, hogy a felsőloki templom “immár teljesen készen áll, csak a mérnöki felülvizsgálatra, illetve átvétel-átadásra várakoznak úgy a vállalkozó, mint az építtető testvérek”. Majláth Gusztáv Károly püspök különösebb gond nélkül megígérhette, hogy személyesen végzi el a fölszentelést, mivel május elejére tervezett bérmakörútja érintette a Gyimeseket is. 1902. április 22-én Gyulafehérváron kelt levelében megnyugtatta a plébánost, hogy a közelgő bérmaútja során az elkészült felsőloki templomot „benedikálni” fogja. Ennek érdekében elküldte felsőlokra a szükséges portatilét, vagyis a szent ereklyével ellátott, oltárépítménybe helyezendő kis oltárkövet. 1902 decemberének első vasárnapján Benke János, gyimesloki lelkész a templompatrónus Szent András apostol napjához közeli időpontban megtartotta az új felsőloki templomban az első szentmisét. Forrás: Bárth János: Gyimesfelsőloki emléklapok (A templom építésének 100. évfordulójára) 11
Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk. Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna. De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt. Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk. Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert amikor szenvedett nem fenyegetőzött (1 Pét 2,23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát (vö. ApCsel 8,32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal (Zsid 12,2). Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon. Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: Ahogy egy embernek (azaz Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak (Róm 5,19). Ha a földiek megvetésére keresel példát, kö10
vesd azt, aki a Királyok Királya és az Urak Ura (1 Tim 6,15), akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik (Kol 2,3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák. Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen elosztották maguk közt ruháimat (vö. Mt 27,35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen tövisből koszorút fontak, és fejére tették (vö. Mk 15,17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68,22).
Kurczina Terézia
Mindennapi keresztút Életutamat, míg nyitott szívvel járom, minden szenvedőben Jézust megtalálom. Övé két kezemnek lágy simogatása, szívem együttérző, tiszta dobbanása. Botladozók felé kinyújtva a karom, segítségem bennük Megváltómnak adom. Megfáradottnak, ha enyhítek a terhén, hátán keresztjével Ő szegődik mellém. Gyötrődő lelkeknek a kínja nem riaszt, együttérzésemmel Neki adok vigaszt. Elkeseredettnek enyhítek a búján, Ővele haladok nehéz keresztútján. Mikor éhezővel megosztom kenyerem, lázas gyermekarcot hűsít a tenyerem, s fájdalmát enyhítve letörlöm homlokát, Ő hagyja lelkemben szenvedése nyomát. Uram, e bensőmbe vésődött karcolat, mindig hűen őrzi szenvedő arcodat! Így, ha életembe jönne zord alkonyat, megvívom Teérted győzelmes harcomat.
előttük a kapukat, és még látni sem akarják őket. Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka tehát mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat. A testi és lelki cselekedeteket ezért soha sem szabad szétválasztani. És valóban, a keresztre feszített Jézus testének a szükséget szenvedőben történő megérintésével válhat tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezen az úton járva a „gőgösök”, a „hatalmasok” és a „gazdagok”, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására, hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített, aki őértük is meghalt és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás bálványaival képzel csillapítani. De mindvégig fennmarad annak veszélye, hogy a Krisztustól történő mind nagyobb elzárkózás miatt, aki a szegényeken keresztül tovább kopogtat szívük ajtaján, a gőgösök, a hatalmasok és a gazdagok végül önmagukat ítélik arra, hogy alámerülnek a magány örök örvényébe, amely a pokol. Emiatt kell értük és mindnyájunkért elismételni újra Ábrahám szívből jövő szavait: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak” (Lk 16,29). Ez a cselekvő odafigyelés a legjobb módja annak, hogy felkészüljünk a már feltámadt Vőlegény halál és bűn fölötti végleges győzelmének megünneplésére, aki szeretné megtisztítani Jegyesét, miközben jövetelére vár. Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja! Szűz Mária anyai közbenjárásával kérjük ezt, aki az ajándékba kapott isteni irgalom nagysága előtt elsőként ismerte fel saját kicsinységét (vö. Lk 1,48), és az Úr alázatos szolgálójává vált (vö. Lk 1,38). Vatikán, 2015. október 4. Assisi Szent Ferenc ünnepén Ferenc pápa
Nagy Zsuzsanna
Nagyböjti intelem Világra csatolt bilincs a gyűlölet, a szeretet sötét sarokba gunnyadt, támadjál fel lelkemben, Krisztusom belső szobámban fényeid kihunytak. Tükrömben magamat jól nem látom, csak fényes fejpántú glóriádba`... ledér göncébe öltözött szerelmet rikoltoz` a pokolnak páriája. Vakok vonulnak, mint az elítéltek, a jó fekete festékkel bekenve, nem lát, nem eszmél és senki nem hall, s már tudjuk, a purgatórium mese. Világ, mosd meg szemeidet arcában, Őbenne láthatod rútságod titkát: nyavalyás, szegény, félmeztelen vagy, habár a rongyaid rajtad még cifrák. 3
Excellenciás és Főtisztelendő Dr. Jakubinyi György érsek úr 70 éves D. a J. Kr.! Tisztelendő Paptestvérek, Kedves Hívek! Folyó év február 13-án tölti be életének 70. esztendejét Főegyházmegyénk főpásztora, Dr. Jakubinyi György érsek úr. Ebből az alkalomból örömmel követjük a Zsidókhoz írt levél szerzőjének buzdítását: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról akik az Isten szavát hirdették nektek“ (Zsid 13,7). Gondolni akarunk Őrá, aki Főegyházmegyénk 87ik főpásztora és szeretnénk imádkozni érte, hogy a Gondviselő Isten tartsa meg sokáig és halmozza el végtelen kegyelmeinek bőségével főegyházmegyénk javára. A Kárpátok észak-keleti láncolatában található Máramarosszigetéről vezérelte hozzánk a jó Isten, előbb a gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe diáknak, majd 1970-1974 között Rómában végzett biblikus tanulmányai után a gyulafehérvári Hittudományi Intézetbe tanárnak, ahol 22 évet töltött a tudomány ápolásával és a papságra készülők oktatásával. Egy jó néhány könyvnek és számtalan cikknek szerzőjeként ismerté tette nevét nemcsak itt nálunk, de külföldön is. Munkásságáért több kitüntetést is kapott. A tanári katedra mellől emelte ki 1990-ben II. Szent János Pál pápa, hogy előbb boldogemlékű Bálint Lajos érsek úr segédpüspöke legyen, majd 1994. április 8-tól pedig utóda, egyben a romániai örmény katolikusok Apostoli Kormányzója. Ezeréves múltján túljutott főegyházmegyénknek immár 22 éve a főpásztora. Bár egészen más világ köszöntött ránk 1989-ben, neki sem jutott boldogabb jövendő elődeinél. Globalizálódó mai világunk sokféle kihívásaival kell megküzdenie, amit Istenbe vetett hittel tett és tesz. Amikor születésének 70. évfordulóján szeretettel köszöntjük, ennek a munkának folytatásához kívánunk sok erőt, egészséget, kitartást Istentől. Kis Szent Teréz pedig, akinek nagy tisztelője, támogassa abban, hogy miként ő, úgy főpásztorunk is az Egyház szívében a szeretet legyen. Ad multos annos!
Jó Atyánkért esdeklünk, tartsd meg Isten őt nekünk. Szíved előtt nyerjen tetszést
hogy szabadabb és kevésbé aggályoskodó leszel. Mindent el kell hagynunk, ami akadályoz, hogy Istennek élhessünk, és teljesen meg kell nyílnunk előtte. Ha nagyon boldog életet akarsz élni, élj egyszerű, alázatos életet, imádkozz, böjtölj, szeresd a melletted levő embert és engedd, hogy problémáidat Isten oldja meg. Valaki azt mondta: „Nincs időm Istenre”. A válaszom ez volt: „Te ateista vagy. 24 óra áll a rendelkezésedre. Így van időd aludni, enni, szórakozni, megszólni másokat, veszekedni, csak imára nincs időd. Ha Isten képviseli a legkisebb értéket életedben, akkor ateista vagy!” Ezekben a napokban Isten téged is meghív egy egészen bensőséges, baráti kapcsolatra, csupán IGENT kell rá mondanod. Pozitív elhatározások Érdemes nemcsak olyan elhatározást tenni, hogy mit nem teszünk nagyböjtben, hanem olyat is, ami segít abban, hogy életünk egyre inkább olyan legyen, amilyennek Isten megálmodott bennünket. Természetesen nyesegethetjük azt, ami elválaszt tőle, vagy megakadályoz a hozzá közelebb jutásban, de fontos olyan pozitív elhatározást is tennünk, ami kibontakoztatja az Isten arcára való teremtettségünk vonásait. Szép húsvéti készületet kívánok: Gáspár István, verőcei plébános
J. Simon Aranka:
NAGYBÖJT IDEJÉN Nem értem Uram, hogy amikor elbukom, vagy szívemet bánat rút férge rágja, miért csak akkor gondolok Rád, s a könnyes Golgotára? Miért merítem oly könnyen feledésbe Neved, s áldozatod bús, véres vásznát, amíg jólét zsíros szaga tölti orrom, és hazug öröm jár át? Hányszor, de hányszor ítéltelek titokban – minden tettedet, szavadat feledve, csak hogy magamat látszat-tisztára mossamkínhalálra, keresztre? Lásd, így nagyböjt idején megpendül a húr, az elhangolódott lelkiismeret, valami rezdül belül, valami kigyúl, szeretnék gyónni Neked, elsírni minden pazarlást, mindent, ami elvitt Tőled, s szorongat torkot, életet, bénító félelmeket, szóbilincseket, s bízni, hogy még kérhetek, hogy imám nem szórja majd szét a kósza szél, mert értem haltál megbocsátón, szelíden, mert a keresztre helyettem is fölmentél, most már elhiszem, igen,
szíves kérelmünk. Add néki bő malasztod, áraszd reá áldásot, hogy mindenben teljesítse szent akaratod. Szándékához adj erőt, bátorítsd a csüggedőt.
mert hinni akarom, hogy Megváltóm vagy Te, hogy egyedül értem adtad véredet, s ha költő lennék, írnék Nevednek ezer himnuszt és dicséretet! Kenj gyógyírt minden bűnös szavamra, mellyel csikorogva, durván megtagadtalak, mert boldogok, kik Téged minden áldott nap szívükből megvallanak.
És ha szenved, vígasztalja a Szentlélek őt!
Tamás József s.k., segédpüspök, általános helynök 4
Ámen. 9
Nagyböjti levél A szent negyven nap a bűn ballasztjai kidobálásának, a tisztulásnak, a megtérésnek az ideje. Legyen ezért megtervezett a nagyböjtöd! Legyen ez az időszak az Istenhez való közeledés útja! Legyen helye benne az aszkézisnek! Az emberek elszoktak ettől a szótól, ami szüntelen gyakorlást jelent: nagylelkűséget Isten akaratának teljesítésében, a felajánlásban és az önátadásban. Neked kell a testeden uralkodni és nem fordítva! Ne kényeztesd a testedet! Ne légy minimalista! Ahogy az Úr nagylelkű veled, légy te is az! Próbálj meg kenyérrel és vízzel böjtölni! Ne annak örülj, hogy kopog a szemed, hanem annak, hogy Istennek ajándékot készítesz ezzel és engesztelésül felajánlod. De ezt csak akkor folytasd, ha ez nem akadályoz kötelességed teljesítésében! Miért pont kenyeret és vizet? Isten nem azt akarja, hogy éhezz, hanem hogy a szegények életét éld. Aki szegény, mint Mária volt, az nyitott az Úr előtt, minden ember előtt. A megélt ateizmus azt jelenti: „Isten, nincs rád szükségem!” Ha én egy napot szegényként élek, akkor elindul bennem egy folyamat, tisztulás kezdődik bennem, eltávolodom anyagiasságomtól és kinyílok Isten szeretetére. Mindenki, aki lélekben ilyen módon szegény, az megbocsát, az ki akar engesztelődni, nem mondja soha az Úrnak: nincs szükségem rád. Ez Isten országa: nyitott vagyok Istenre, kiengesztelődöm vele és az emberekkel, a békét keresem, szeretek másokat, és segítek ott, ahol tudok. Szeretetből és azonnal teljesítsd Isten akaratát a kis dolgokban! Keress más böjtöket is, a böjt nem egy kínkeserves, nadrágszíjszorítós dolog, hanem ajándék, ami közelebb visz az Úrhoz. Ilyen lehet a tévénézésről, az édességről, a kényelemről való lemondás, vagy például az, hogy többet olvasod a Szentírást, próbálsz kedvesebb lenni másokhoz… Légy találékony! Régebben a szerzeteseknek vezeklőöve volt, s szerzetesi ruhájuk is Istenre figyelmeztette őket. Nekünk nincs ilyen, de az önmegtagadás alkalmas erre a feladatra. 8
Vegyél részt keresztúton! Nagyon fontosnak tartom a keresztutat, ez az Egyháznak a szemlélődésbe bemerítő ősi kincse. Jó volna, ha nagyböjtben mindennap átimádkoznál egy-két állomást Jézus keresztútjából. Péntekenként pedig próbálj eljönni a közös keresztútra! Elmélkedd, imádkozd át a Szentírásból Jézus szenvedésének történetét! Legyenek pozitív elhatározásaid az életedre vonatkozóan! Ilyen időszakokban, az ember sok kegyelmet kap Istentől. Egy nagyböjtben kezdtem el a rózsafüzér imádkozását, azzal az elhatározással, hogy a negyven nap alatt imádkozni fogom, és utána már nem is tudtam abbahagyni. De elhatározhatod a napi rendszeres Szentírásolvasást, a reggeli imát, vagy azt, hogy mindennap legalább negyedórával többet imádkozol, mint eddig. Elmehetsz szentségimádásra minden héten (vagy gyakrabban). Elhatározhatod, hogy többet tanulsz, hogy Isten dicsőségét ezzel is szebbé tedd, vagy többet segítesz otthon. Rengeteg lehetőség van. Ez az időszak a megtérés ideje is Ha úgy érzed, hogy Isten még nincs jelen az életedben, még nem adtad át magadat egészen neki, akkor itt az ideje. Ő már régen keres téged, kezdd el te is keresni Őt, és találkozni fogsz Vele. Hogy mit kell tenned? Olvasd el a következő evangéliumi szakaszt: Mt 6,24-34. Kezdj el imádkozni, de ne csak az ajkaddal, hanem a szíveddel is! Szánj időt Istenre! Ha azt akarod, hogy a munkád lefárasszon és fáradt, rosszkedvű légy, akkor tanulj, dolgozz sokat és imádkozz keveset, de ha azt akarod, hogy munkádon Isten áldása legyen, jöjj el a templomba és Istentől a százszorosát fogod visszakapni! A legsúlyosabb bűnünk, hogy a tévéből isten lett. Otthon az határozza meg a ritmust, a napi beosztást. Ki kell dobni a tévét életed középpontjából, és Istent, akit addig a sarokba dobtál, kell a helyére állítani. Nemcsak a lelkünket kell megtisztítani, hanem a környezetünket is! Ki kell dobni az életedből mindazt, ami eddig nélkülözhetetlennek tűnt, de igazából fölösleges és csak lehúzza a testedet vagy a lelkedet. Nem a sok ruha, játék tesz boldoggá! Nézd meg, mi az, amire nincs szükséged és add oda a szegényeknek! Meg fogod látni,
Keresztről keresztre Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Más geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni. Az első kereszt a gyerekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. Mérete nem nagyobb egy kitárt karú gyermeknél. De épp ettől kereszt: testünkre és lelkünkre szabott ellentmondás. Lényege szerint se nagyobb, se kisebb a későbbieknél. Emberszabású és embertelen. A „boldog gyermekkor” puszta önámítás. Gyermeknek lenni éppoly nehéz, mint aggastyánnak. Ahogy a gyermekkor boldogsága se más, mint az öregkoré. A kereszt tragikus metszőpontja ugyanis legfőbb vigaszunk, reménységünk helye is: derű és tragikum egy helyről fakad, bár látszatra kizárják egymást. Ezt minden nagy vallás és kultúra tudta. De legszebben Jézus „fogalmazta meg”: „Boldogok, akik sírnak”. És van mélyebb sírás a gyermeksírásnál? A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. Elég Rimbaud zseniális illuminációira és abszintos talajvesztésére gondolnunk. Egy kissé, vagy talán nem is kissé, minden kamasz „kölyök Shakespeare”. Komoly kereszt a kamaszok keresztje. Szálkáiról elég meggyőződnünk a Tékozló Fiú könnyeiből. Ez a fiú bűnösségében a leghitelesebb szimbóluma Isten Fiának, ahogy az elveszett bárány Isten Bárányának. Hogyan lehetséges ez? Talán mivel a szimbólumok „anyanyelve” is az ellentétek találkozója, akár a kereszt két ága. S hogy ez a találkozás lehetséges, mi több, az
egyetlen és legfőbb találkahelye a szétfeszülő mindenségnek, arra csak egy magyarázat van. Az, hogy túl mindenen, már itt a földön egyek vagyunk az Atyában. A harmadik kereszt a felnőttkor keresztje. Minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Széthúzó találkozó két ága. Most kell beleilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Ennek a keresztnek a metszőpontja – ahová fejünk illeszkedik, fejünket illesztették – talán legjobban példázza az evangéliumi paradoxont: „Aki meg akarja nyerni életét, veszítse el azt…” Most kell a legvilágosabban tudnunk, hogy ház és kocsi nem lehet otthonunk. Minden és mindenki erre szorít. Most kell Jézusra gondolnunk, most Van Goghra, most Schubertre. Most kell leginkább ellenállnunk a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Ahogy azt Jézus vallotta: aki az igazságban egy velem, az az én testvérem, az az én rokonom, az az én anyám… Kemény szavak a világ szemében. De a kereszten? Ott e beszéd a szelídség Istenének legszerelmetesebb vigasza. Az egyedül lehetséges haza jóhíre. Az utolsó kereszt az öregkoré. A legsúlyosabb és legkönnyebb kereszt, mivel az utolsó. Ezért egyszerre a legirreálisabb és legreálisabb. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A második a jobb, a harmadik a bal latoré. Nekünk, esendő embereknek, ha utolsó „keresztünkről” beszélünk, gondolkodunk: épp elegendő a jobb lator keresztjét „választanunk”. Hogy ez mit jelent? Először is: hogy szívünket és szemünket a középső keresztre függesztjük, önbizalmunkat bizalomra, igazunkat igazságra, féltékenységgel vegyes „szeretetünket” szeretetre, ítéleteinket bűnbánatra és beismerésre cseréljük fel. „A többi néma csend” – vallotta Hamlet. És a jobb lator: „A többi kegyelem. A többi tiszta csend…” A többi: a kereszt, minden ellentmondás fölülmúlása, végleges elnémulása. 5
Végre és végül a béke – mindennel és mindenkivel. És a bal lator keresztje? Bízzunk benne, hogy az Atya, mindannyiunk Irgalmas Istene, ezt a végső pillanatig fönntartott, kifeszített ellentmondást, békétlenséget és meghasonlást, ezt a fanatikus megosztottságot is ellenállhatatlan kegyelmébe fogadta, mindennel és mindenkivel egyesítette az ő isteni békéjében, és nem engedte át a mindent és mindenkit kirekesztő semminek. Hinnünk kell, hogy Isten egyenesen elvárja tőlünk, hogy egyetlen bal latorról se feledkezzünk el. Erre Jézus a példánk. Igaz, barátságába fogadta a jobb latrot, de egyetlen ítélkező szava se volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt – valamennyiünkért. Pilinszki János (Új Ember, 1979)
Bartal Klári
Nagyböjti gondolatok Én nem voltam a Tábor hegyén, Arcod sem láttam fényleni, De az a kert, a Getszemáni Már elém szokott sejleni. Olajfák hegyén nem volt béke É jóra sem volt akarat, S tudtam: egyedül most maradtál Áldozat, síró fák alatt. Nem ismertem a Diadalmast, Csak a keresztet cipelőt, Az ezüstpénzért eladottat, A mégis értünk szenvedőt. A Golgotánál térdre esve, Világ rengését élve át Most szívszorongva egyre várom, Úgy várom azt a szép csodát, Azt a húsvétot, azt a hajnalt, A föltámadás reggelét. Uram legyél már végre győztes – Hisz áldozatból épp elég. 6
Nagyböjt 2016 Kevesebb test, hogy több jusson a léleknek, Kevesebb zaj, hogy megszólaljon a csend, Kevesebb beszéd, több (meg)hallgatás, Kevesebb én, hogy a Te-ben megtaláljam magam, Kebesebb elmélet, jóval több gyakorlat, konkrét szeretet-tett. Kevesebb emberi, hogy megtapasztaljuk az istenit. Kevesebb természetes, hogy megéld természetfölötti hivatásodat. „Majd“ helyett „most“! Kevesebb jólesik, hogy megértsem annak ajándék jellegét és megköszönjem azt. Kevesebb felesleges idő, hogy hasznára légy az isteni tervnek. S mindehhez jóval több ima! Hogy Tőle tanulva, erőt Tőle kérve legalább részben teljesíthessük fogadalmainkat. Nagyböjt Tanulni, elmélyíteni, megerősíteni az isteni tulajdonságainkat. Így a böjt fogyás, de sokkal inkább gazdagodás. Lemondás, de sokkal inkább nyereség! Áldott böjtöt mindenkinek!
B. Teréz anya:
A hallgatás értéke „Uram, állíts szájam elé őrséget, és ajkam kapujához rendelj védelmet“ (Zsolt 140,3) A hallgatás szelídség, amikor nem szólsz, ha bántanak, amikor nem keresed a magad igazát, amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged. a hallgatás szelídség. A hallgatás irgalom, amikor nem feded fel testvéreid hibáit; amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd, amikor nem ítélsz, hanem imádkozol, a hallgatás irgalom. A hallgatás türelem, amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést, amikor nem keresel emberi vigaszt, amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy „a mag“ kicsírázzék, a hallgatás türelem. A hallgatás alázat, amikor nincs versengés, amikor belátod, hogy a másik jobb nálad, amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek, amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért, amikor cselekedeteidet félreértik, amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét, a hallgatás alázat. A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit. A hallgatás imádat, amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: „Miért?“ a hallgatás imádat. „Jézus hallgatott“ (Mt 26,63)
Keresztúton ,,Azt mondja az Úr: Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.'' (Iz 49,6) Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...? Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...? Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...? Adnád-e kezedet szorító kötélnek...? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...? Az ostorozásnál eltakarnál engem...? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...? Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...? Roskadva, remegve, föl, egész a célig...? Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...? Tudod-e karodat szélesre kitárni...? Az egész világért áldozattá válni...? És tudsz-e pihenni úgy a kereszten, hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...? Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...? Magadat feledve életemet élni...? Egészen eltűnni, elmerülni bennem...? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...? 7
Végre és végül a béke – mindennel és mindenkivel. És a bal lator keresztje? Bízzunk benne, hogy az Atya, mindannyiunk Irgalmas Istene, ezt a végső pillanatig fönntartott, kifeszített ellentmondást, békétlenséget és meghasonlást, ezt a fanatikus megosztottságot is ellenállhatatlan kegyelmébe fogadta, mindennel és mindenkivel egyesítette az ő isteni békéjében, és nem engedte át a mindent és mindenkit kirekesztő semminek. Hinnünk kell, hogy Isten egyenesen elvárja tőlünk, hogy egyetlen bal latorról se feledkezzünk el. Erre Jézus a példánk. Igaz, barátságába fogadta a jobb latrot, de egyetlen ítélkező szava se volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt – valamennyiünkért. Pilinszki János (Új Ember, 1979)
Bartal Klári
Nagyböjti gondolatok Én nem voltam a Tábor hegyén, Arcod sem láttam fényleni, De az a kert, a Getszemáni Már elém szokott sejleni. Olajfák hegyén nem volt béke É jóra sem volt akarat, S tudtam: egyedül most maradtál Áldozat, síró fák alatt. Nem ismertem a Diadalmast, Csak a keresztet cipelőt, Az ezüstpénzért eladottat, A mégis értünk szenvedőt. A Golgotánál térdre esve, Világ rengését élve át Most szívszorongva egyre várom, Úgy várom azt a szép csodát, Azt a húsvétot, azt a hajnalt, A föltámadás reggelét. Uram legyél már végre győztes – Hisz áldozatból épp elég. 6
Nagyböjt 2016 Kevesebb test, hogy több jusson a léleknek, Kevesebb zaj, hogy megszólaljon a csend, Kevesebb beszéd, több (meg)hallgatás, Kevesebb én, hogy a Te-ben megtaláljam magam, Kebesebb elmélet, jóval több gyakorlat, konkrét szeretet-tett. Kevesebb emberi, hogy megtapasztaljuk az istenit. Kevesebb természetes, hogy megéld természetfölötti hivatásodat. „Majd“ helyett „most“! Kevesebb jólesik, hogy megértsem annak ajándék jellegét és megköszönjem azt. Kevesebb felesleges idő, hogy hasznára légy az isteni tervnek. S mindehhez jóval több ima! Hogy Tőle tanulva, erőt Tőle kérve legalább részben teljesíthessük fogadalmainkat. Nagyböjt Tanulni, elmélyíteni, megerősíteni az isteni tulajdonságainkat. Így a böjt fogyás, de sokkal inkább gazdagodás. Lemondás, de sokkal inkább nyereség! Áldott böjtöt mindenkinek!
B. Teréz anya:
A hallgatás értéke „Uram, állíts szájam elé őrséget, és ajkam kapujához rendelj védelmet“ (Zsolt 140,3) A hallgatás szelídség, amikor nem szólsz, ha bántanak, amikor nem keresed a magad igazát, amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged. a hallgatás szelídség. A hallgatás irgalom, amikor nem feded fel testvéreid hibáit; amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd, amikor nem ítélsz, hanem imádkozol, a hallgatás irgalom. A hallgatás türelem, amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést, amikor nem keresel emberi vigaszt, amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy „a mag“ kicsírázzék, a hallgatás türelem. A hallgatás alázat, amikor nincs versengés, amikor belátod, hogy a másik jobb nálad, amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek, amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért, amikor cselekedeteidet félreértik, amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét, a hallgatás alázat. A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit. A hallgatás imádat, amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: „Miért?“ a hallgatás imádat. „Jézus hallgatott“ (Mt 26,63)
Keresztúton ,,Azt mondja az Úr: Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.'' (Iz 49,6) Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...? Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...? Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...? Adnád-e kezedet szorító kötélnek...? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...? Az ostorozásnál eltakarnál engem...? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...? Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...? Roskadva, remegve, föl, egész a célig...? Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...? Tudod-e karodat szélesre kitárni...? Az egész világért áldozattá válni...? És tudsz-e pihenni úgy a kereszten, hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...? Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...? Magadat feledve életemet élni...? Egészen eltűnni, elmerülni bennem...? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...? 7
Nagyböjti levél A szent negyven nap a bűn ballasztjai kidobálásának, a tisztulásnak, a megtérésnek az ideje. Legyen ezért megtervezett a nagyböjtöd! Legyen ez az időszak az Istenhez való közeledés útja! Legyen helye benne az aszkézisnek! Az emberek elszoktak ettől a szótól, ami szüntelen gyakorlást jelent: nagylelkűséget Isten akaratának teljesítésében, a felajánlásban és az önátadásban. Neked kell a testeden uralkodni és nem fordítva! Ne kényeztesd a testedet! Ne légy minimalista! Ahogy az Úr nagylelkű veled, légy te is az! Próbálj meg kenyérrel és vízzel böjtölni! Ne annak örülj, hogy kopog a szemed, hanem annak, hogy Istennek ajándékot készítesz ezzel és engesztelésül felajánlod. De ezt csak akkor folytasd, ha ez nem akadályoz kötelességed teljesítésében! Miért pont kenyeret és vizet? Isten nem azt akarja, hogy éhezz, hanem hogy a szegények életét éld. Aki szegény, mint Mária volt, az nyitott az Úr előtt, minden ember előtt. A megélt ateizmus azt jelenti: „Isten, nincs rád szükségem!” Ha én egy napot szegényként élek, akkor elindul bennem egy folyamat, tisztulás kezdődik bennem, eltávolodom anyagiasságomtól és kinyílok Isten szeretetére. Mindenki, aki lélekben ilyen módon szegény, az megbocsát, az ki akar engesztelődni, nem mondja soha az Úrnak: nincs szükségem rád. Ez Isten országa: nyitott vagyok Istenre, kiengesztelődöm vele és az emberekkel, a békét keresem, szeretek másokat, és segítek ott, ahol tudok. Szeretetből és azonnal teljesítsd Isten akaratát a kis dolgokban! Keress más böjtöket is, a böjt nem egy kínkeserves, nadrágszíjszorítós dolog, hanem ajándék, ami közelebb visz az Úrhoz. Ilyen lehet a tévénézésről, az édességről, a kényelemről való lemondás, vagy például az, hogy többet olvasod a Szentírást, próbálsz kedvesebb lenni másokhoz… Légy találékony! Régebben a szerzeteseknek vezeklőöve volt, s szerzetesi ruhájuk is Istenre figyelmeztette őket. Nekünk nincs ilyen, de az önmegtagadás alkalmas erre a feladatra. 8
Vegyél részt keresztúton! Nagyon fontosnak tartom a keresztutat, ez az Egyháznak a szemlélődésbe bemerítő ősi kincse. Jó volna, ha nagyböjtben mindennap átimádkoznál egy-két állomást Jézus keresztútjából. Péntekenként pedig próbálj eljönni a közös keresztútra! Elmélkedd, imádkozd át a Szentírásból Jézus szenvedésének történetét! Legyenek pozitív elhatározásaid az életedre vonatkozóan! Ilyen időszakokban, az ember sok kegyelmet kap Istentől. Egy nagyböjtben kezdtem el a rózsafüzér imádkozását, azzal az elhatározással, hogy a negyven nap alatt imádkozni fogom, és utána már nem is tudtam abbahagyni. De elhatározhatod a napi rendszeres Szentírásolvasást, a reggeli imát, vagy azt, hogy mindennap legalább negyedórával többet imádkozol, mint eddig. Elmehetsz szentségimádásra minden héten (vagy gyakrabban). Elhatározhatod, hogy többet tanulsz, hogy Isten dicsőségét ezzel is szebbé tedd, vagy többet segítesz otthon. Rengeteg lehetőség van. Ez az időszak a megtérés ideje is Ha úgy érzed, hogy Isten még nincs jelen az életedben, még nem adtad át magadat egészen neki, akkor itt az ideje. Ő már régen keres téged, kezdd el te is keresni Őt, és találkozni fogsz Vele. Hogy mit kell tenned? Olvasd el a következő evangéliumi szakaszt: Mt 6,24-34. Kezdj el imádkozni, de ne csak az ajkaddal, hanem a szíveddel is! Szánj időt Istenre! Ha azt akarod, hogy a munkád lefárasszon és fáradt, rosszkedvű légy, akkor tanulj, dolgozz sokat és imádkozz keveset, de ha azt akarod, hogy munkádon Isten áldása legyen, jöjj el a templomba és Istentől a százszorosát fogod visszakapni! A legsúlyosabb bűnünk, hogy a tévéből isten lett. Otthon az határozza meg a ritmust, a napi beosztást. Ki kell dobni a tévét életed középpontjából, és Istent, akit addig a sarokba dobtál, kell a helyére állítani. Nemcsak a lelkünket kell megtisztítani, hanem a környezetünket is! Ki kell dobni az életedből mindazt, ami eddig nélkülözhetetlennek tűnt, de igazából fölösleges és csak lehúzza a testedet vagy a lelkedet. Nem a sok ruha, játék tesz boldoggá! Nézd meg, mi az, amire nincs szükséged és add oda a szegényeknek! Meg fogod látni,
Keresztről keresztre Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Más geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni. Az első kereszt a gyerekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. Mérete nem nagyobb egy kitárt karú gyermeknél. De épp ettől kereszt: testünkre és lelkünkre szabott ellentmondás. Lényege szerint se nagyobb, se kisebb a későbbieknél. Emberszabású és embertelen. A „boldog gyermekkor” puszta önámítás. Gyermeknek lenni éppoly nehéz, mint aggastyánnak. Ahogy a gyermekkor boldogsága se más, mint az öregkoré. A kereszt tragikus metszőpontja ugyanis legfőbb vigaszunk, reménységünk helye is: derű és tragikum egy helyről fakad, bár látszatra kizárják egymást. Ezt minden nagy vallás és kultúra tudta. De legszebben Jézus „fogalmazta meg”: „Boldogok, akik sírnak”. És van mélyebb sírás a gyermeksírásnál? A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. Elég Rimbaud zseniális illuminációira és abszintos talajvesztésére gondolnunk. Egy kissé, vagy talán nem is kissé, minden kamasz „kölyök Shakespeare”. Komoly kereszt a kamaszok keresztje. Szálkáiról elég meggyőződnünk a Tékozló Fiú könnyeiből. Ez a fiú bűnösségében a leghitelesebb szimbóluma Isten Fiának, ahogy az elveszett bárány Isten Bárányának. Hogyan lehetséges ez? Talán mivel a szimbólumok „anyanyelve” is az ellentétek találkozója, akár a kereszt két ága. S hogy ez a találkozás lehetséges, mi több, az
egyetlen és legfőbb találkahelye a szétfeszülő mindenségnek, arra csak egy magyarázat van. Az, hogy túl mindenen, már itt a földön egyek vagyunk az Atyában. A harmadik kereszt a felnőttkor keresztje. Minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Széthúzó találkozó két ága. Most kell beleilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Ennek a keresztnek a metszőpontja – ahová fejünk illeszkedik, fejünket illesztették – talán legjobban példázza az evangéliumi paradoxont: „Aki meg akarja nyerni életét, veszítse el azt…” Most kell a legvilágosabban tudnunk, hogy ház és kocsi nem lehet otthonunk. Minden és mindenki erre szorít. Most kell Jézusra gondolnunk, most Van Goghra, most Schubertre. Most kell leginkább ellenállnunk a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Ahogy azt Jézus vallotta: aki az igazságban egy velem, az az én testvérem, az az én rokonom, az az én anyám… Kemény szavak a világ szemében. De a kereszten? Ott e beszéd a szelídség Istenének legszerelmetesebb vigasza. Az egyedül lehetséges haza jóhíre. Az utolsó kereszt az öregkoré. A legsúlyosabb és legkönnyebb kereszt, mivel az utolsó. Ezért egyszerre a legirreálisabb és legreálisabb. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A második a jobb, a harmadik a bal latoré. Nekünk, esendő embereknek, ha utolsó „keresztünkről” beszélünk, gondolkodunk: épp elegendő a jobb lator keresztjét „választanunk”. Hogy ez mit jelent? Először is: hogy szívünket és szemünket a középső keresztre függesztjük, önbizalmunkat bizalomra, igazunkat igazságra, féltékenységgel vegyes „szeretetünket” szeretetre, ítéleteinket bűnbánatra és beismerésre cseréljük fel. „A többi néma csend” – vallotta Hamlet. És a jobb lator: „A többi kegyelem. A többi tiszta csend…” A többi: a kereszt, minden ellentmondás fölülmúlása, végleges elnémulása. 5
Excellenciás és Főtisztelendő Dr. Jakubinyi György érsek úr 70 éves D. a J. Kr.! Tisztelendő Paptestvérek, Kedves Hívek! Folyó év február 13-án tölti be életének 70. esztendejét Főegyházmegyénk főpásztora, Dr. Jakubinyi György érsek úr. Ebből az alkalomból örömmel követjük a Zsidókhoz írt levél szerzőjének buzdítását: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról akik az Isten szavát hirdették nektek“ (Zsid 13,7). Gondolni akarunk Őrá, aki Főegyházmegyénk 87ik főpásztora és szeretnénk imádkozni érte, hogy a Gondviselő Isten tartsa meg sokáig és halmozza el végtelen kegyelmeinek bőségével főegyházmegyénk javára. A Kárpátok észak-keleti láncolatában található Máramarosszigetéről vezérelte hozzánk a jó Isten, előbb a gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe diáknak, majd 1970-1974 között Rómában végzett biblikus tanulmányai után a gyulafehérvári Hittudományi Intézetbe tanárnak, ahol 22 évet töltött a tudomány ápolásával és a papságra készülők oktatásával. Egy jó néhány könyvnek és számtalan cikknek szerzőjeként ismerté tette nevét nemcsak itt nálunk, de külföldön is. Munkásságáért több kitüntetést is kapott. A tanári katedra mellől emelte ki 1990-ben II. Szent János Pál pápa, hogy előbb boldogemlékű Bálint Lajos érsek úr segédpüspöke legyen, majd 1994. április 8-tól pedig utóda, egyben a romániai örmény katolikusok Apostoli Kormányzója. Ezeréves múltján túljutott főegyházmegyénknek immár 22 éve a főpásztora. Bár egészen más világ köszöntött ránk 1989-ben, neki sem jutott boldogabb jövendő elődeinél. Globalizálódó mai világunk sokféle kihívásaival kell megküzdenie, amit Istenbe vetett hittel tett és tesz. Amikor születésének 70. évfordulóján szeretettel köszöntjük, ennek a munkának folytatásához kívánunk sok erőt, egészséget, kitartást Istentől. Kis Szent Teréz pedig, akinek nagy tisztelője, támogassa abban, hogy miként ő, úgy főpásztorunk is az Egyház szívében a szeretet legyen. Ad multos annos!
Jó Atyánkért esdeklünk, tartsd meg Isten őt nekünk. Szíved előtt nyerjen tetszést
hogy szabadabb és kevésbé aggályoskodó leszel. Mindent el kell hagynunk, ami akadályoz, hogy Istennek élhessünk, és teljesen meg kell nyílnunk előtte. Ha nagyon boldog életet akarsz élni, élj egyszerű, alázatos életet, imádkozz, böjtölj, szeresd a melletted levő embert és engedd, hogy problémáidat Isten oldja meg. Valaki azt mondta: „Nincs időm Istenre”. A válaszom ez volt: „Te ateista vagy. 24 óra áll a rendelkezésedre. Így van időd aludni, enni, szórakozni, megszólni másokat, veszekedni, csak imára nincs időd. Ha Isten képviseli a legkisebb értéket életedben, akkor ateista vagy!” Ezekben a napokban Isten téged is meghív egy egészen bensőséges, baráti kapcsolatra, csupán IGENT kell rá mondanod. Pozitív elhatározások Érdemes nemcsak olyan elhatározást tenni, hogy mit nem teszünk nagyböjtben, hanem olyat is, ami segít abban, hogy életünk egyre inkább olyan legyen, amilyennek Isten megálmodott bennünket. Természetesen nyesegethetjük azt, ami elválaszt tőle, vagy megakadályoz a hozzá közelebb jutásban, de fontos olyan pozitív elhatározást is tennünk, ami kibontakoztatja az Isten arcára való teremtettségünk vonásait. Szép húsvéti készületet kívánok: Gáspár István, verőcei plébános
J. Simon Aranka:
NAGYBÖJT IDEJÉN Nem értem Uram, hogy amikor elbukom, vagy szívemet bánat rút férge rágja, miért csak akkor gondolok Rád, s a könnyes Golgotára? Miért merítem oly könnyen feledésbe Neved, s áldozatod bús, véres vásznát, amíg jólét zsíros szaga tölti orrom, és hazug öröm jár át? Hányszor, de hányszor ítéltelek titokban – minden tettedet, szavadat feledve, csak hogy magamat látszat-tisztára mossamkínhalálra, keresztre? Lásd, így nagyböjt idején megpendül a húr, az elhangolódott lelkiismeret, valami rezdül belül, valami kigyúl, szeretnék gyónni Neked, elsírni minden pazarlást, mindent, ami elvitt Tőled, s szorongat torkot, életet, bénító félelmeket, szóbilincseket, s bízni, hogy még kérhetek, hogy imám nem szórja majd szét a kósza szél, mert értem haltál megbocsátón, szelíden, mert a keresztre helyettem is fölmentél, most már elhiszem, igen,
szíves kérelmünk. Add néki bő malasztod, áraszd reá áldásot, hogy mindenben teljesítse szent akaratod. Szándékához adj erőt, bátorítsd a csüggedőt.
mert hinni akarom, hogy Megváltóm vagy Te, hogy egyedül értem adtad véredet, s ha költő lennék, írnék Nevednek ezer himnuszt és dicséretet! Kenj gyógyírt minden bűnös szavamra, mellyel csikorogva, durván megtagadtalak, mert boldogok, kik Téged minden áldott nap szívükből megvallanak.
És ha szenved, vígasztalja a Szentlélek őt!
Tamás József s.k., segédpüspök, általános helynök 4
Ámen. 9
Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk. Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna. De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt. Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk. Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert amikor szenvedett nem fenyegetőzött (1 Pét 2,23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát (vö. ApCsel 8,32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal (Zsid 12,2). Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon. Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: Ahogy egy embernek (azaz Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak (Róm 5,19). Ha a földiek megvetésére keresel példát, kö10
vesd azt, aki a Királyok Királya és az Urak Ura (1 Tim 6,15), akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik (Kol 2,3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák. Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen elosztották maguk közt ruháimat (vö. Mt 27,35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen tövisből koszorút fontak, és fejére tették (vö. Mk 15,17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68,22).
Kurczina Terézia
Mindennapi keresztút Életutamat, míg nyitott szívvel járom, minden szenvedőben Jézust megtalálom. Övé két kezemnek lágy simogatása, szívem együttérző, tiszta dobbanása. Botladozók felé kinyújtva a karom, segítségem bennük Megváltómnak adom. Megfáradottnak, ha enyhítek a terhén, hátán keresztjével Ő szegődik mellém. Gyötrődő lelkeknek a kínja nem riaszt, együttérzésemmel Neki adok vigaszt. Elkeseredettnek enyhítek a búján, Ővele haladok nehéz keresztútján. Mikor éhezővel megosztom kenyerem, lázas gyermekarcot hűsít a tenyerem, s fájdalmát enyhítve letörlöm homlokát, Ő hagyja lelkemben szenvedése nyomát. Uram, e bensőmbe vésődött karcolat, mindig hűen őrzi szenvedő arcodat! Így, ha életembe jönne zord alkonyat, megvívom Teérted győzelmes harcomat.
előttük a kapukat, és még látni sem akarják őket. Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka tehát mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat. A testi és lelki cselekedeteket ezért soha sem szabad szétválasztani. És valóban, a keresztre feszített Jézus testének a szükséget szenvedőben történő megérintésével válhat tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezen az úton járva a „gőgösök”, a „hatalmasok” és a „gazdagok”, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására, hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített, aki őértük is meghalt és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás bálványaival képzel csillapítani. De mindvégig fennmarad annak veszélye, hogy a Krisztustól történő mind nagyobb elzárkózás miatt, aki a szegényeken keresztül tovább kopogtat szívük ajtaján, a gőgösök, a hatalmasok és a gazdagok végül önmagukat ítélik arra, hogy alámerülnek a magány örök örvényébe, amely a pokol. Emiatt kell értük és mindnyájunkért elismételni újra Ábrahám szívből jövő szavait: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak” (Lk 16,29). Ez a cselekvő odafigyelés a legjobb módja annak, hogy felkészüljünk a már feltámadt Vőlegény halál és bűn fölötti végleges győzelmének megünneplésére, aki szeretné megtisztítani Jegyesét, miközben jövetelére vár. Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja! Szűz Mária anyai közbenjárásával kérjük ezt, aki az ajándékba kapott isteni irgalom nagysága előtt elsőként ismerte fel saját kicsinységét (vö. Lk 1,48), és az Úr alázatos szolgálójává vált (vö. Lk 1,38). Vatikán, 2015. október 4. Assisi Szent Ferenc ünnepén Ferenc pápa
Nagy Zsuzsanna
Nagyböjti intelem Világra csatolt bilincs a gyűlölet, a szeretet sötét sarokba gunnyadt, támadjál fel lelkemben, Krisztusom belső szobámban fényeid kihunytak. Tükrömben magamat jól nem látom, csak fényes fejpántú glóriádba`... ledér göncébe öltözött szerelmet rikoltoz` a pokolnak páriája. Vakok vonulnak, mint az elítéltek, a jó fekete festékkel bekenve, nem lát, nem eszmél és senki nem hall, s már tudjuk, a purgatórium mese. Világ, mosd meg szemeidet arcában, Őbenne láthatod rútságod titkát: nyavalyás, szegény, félmeztelen vagy, habár a rongyaid rajtad még cifrák. 3
megtestesíti Isten tökéletes befogadását, amelyet a Shemá elvár minden zsidótól, amely még ma is az Isten és Izrael közötti szövetség szíve: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” (MTörv 6,4-5) Az Isten Fia a Vőlegény, aki mindent megtesz, hogy elnyerje Jegyese szeretetét, akihez az a feltétel nélküli szeretet köti, amely a vele való örök menyegzőn mutatkozik meg. Ez az apostoli kérügma dobogó szíve, amelyben az isteni irgalmasságnak központi és alapvető helye van. Ez az „Isten üdvözítő szeretetének a szépsége, amely a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban nyilvánult meg” (Evangelii gaudium, 36), az első kinyilatkoztatás, amelyet „különféle módokon újra és újra meg kell hallgatni, s amelyet újra és újra kell hirdetni a katekézis során” (Uo. 164). Az irgalmasság tehát „Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel további lehetőséget nyújt számára, hogy átgondolja életét, megtérjen és higgyen” (Misericordiae vultus, 21), ily módon újból megerősítve a vele való kapcsolatot. És a keresztre feszített Jézusban Isten elérkezik odáig, hogy a bűnöst szeretné elérni, bármilyen távol legyen is tőle, éppen ott, ahol elvesztette őt és eltávolodott tőle. Mindezt abban a reményben teszi, hogy végre meg tudja lágyítani Jegyese megkeményedett szívét. 3. Az irgalmasság cselekedetei Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy a hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük, és amelyek alapján meg leszünk ítélve: enni kell adnunk nekik, látogatnunk, vigasztalnunk, tanítanunk kell őket. Ezért fejeztem ki vágyamat, hogy „a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről. Ez az egyik módja 2
annak, hogy lelkiismeretünk – mely gyakran elszunnyad a szegénység drámája előtt – fölébredjen, és egyre mélyebbre hatoljunk az Evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei” (Uo. 15). A szegény emberben valóban Krisztus teste „válik újra láthatóvá mint megkínzott, megsebzett, megostorozott, kiéheztetett, menekülő test…, hogy fölismerjük, megérintsük és ápoljuk” (Uo.). Ez hallatlan és botrányos misztérium, melynek során az ártatlan Bárány szenvedései meghosszabbodnak a történelemben. Az önzetlen szeretet égő csipkebokra ez, amely elé Mózeshez hasonlóan csak levetett saruval állhatunk (vö. Kiv 3,5); még inkább így van ez, ha a szegény ember olyan testvérünk Krisztusban, akit a hitéért üldöznek. Ez előtt a szeretet előtt, amely erős, mint a halál (vö. Én 8,6), a legszerencsétlenebb szegény ember az, aki saját magát nem tartja szegénynek. Gazdagnak hiszi magát, de valójában a szegények között a legszegényebb. Azért szegény, mert a bűn rabja, amely arra sarkallja, hogy gazdagságát és hatalmát ne Isten és a többi ember szolgálatára használja, hanem hogy elfojtsa magában a mély meggyőződést, hogy ő sem más, mint egy szegény koldus. És minél nagyobb a rendelkezésére álló gazdagság és hatalom, annál nagyobbá válik hazug vaksága. Elérkezik oda, hogy látni sem akarja az ajtajánál kolduló szegény Lázárt (vö. Lk 16,20–21), aki maga Krisztus, aki a szegényeken keresztül a megtérésünket koldulja. Lázár a megtérés lehetősége, amelyet Isten felkínál, és amit talán nem veszünk észre. És ehhez az elvakultsághoz a hatalom gőgjének önkívületi érzése társul, amelyben baljóslatúan visszhangzik az „olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,5) démoni mondata, amely minden bűn forrása. Ez az elvakultság társadalmi és politikai struktúrák alakját is öltheti, amint az a XX. század totalitárius rendszereiben is megmutatkozott, és amint ez napjaink technokrata és egyeduralkodó ideológiáiban is megjelenik, amelyek megkísérlik Istent jelentéktelenné tenni és az embert kihasználható tömeggé alacsonyítani. És ezt mutatják meg napjainkban a bűnözés kialakult struktúrái, amelyek a pénzt bálványozó, hamis fejlődési modellhez kapcsolódnak, amely közömbössé teszi a leggazdagabb embereket és társadalmakat a szegények sorsa iránt, bezárják
Gyimesfelsőlok 1899. július 22-23-án Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök a gyimesi tájon vendégeskedett. A középloki plébánia házban tartózkodó főpapot bátorkodott fölkeresni az egységes „loki” plébánia két felsőlokon lakó híve: Bodor Péter Andris és Bodor József Andris, akik testvérek voltak. Alázattal előadták azt az elgondolásukat, hogy felsőlok területén, saját költségükön egy templomocskát építenek. Tervük megvalósításához kérték főpásztoruk engedélyét. A püspök a Gyimesfelsőlokon építendő templom tervét a kor szokása szerint elküldte Kolozsvárra véleményezés céljából „az erdélyi római katolikus státus igazgatótanácsának”. Az 1900. március 13-án kelt válaszlevél szerint a templom tervrajza elfogadható, a kivitelezés alapjává válhat.
A Szent András templom
Az 1900. szeptember 6-án kelt kedvező püspöki döntés hatására a következő másfél-két esztendőben a tetteké volt a főszerep. Az építtető testvérek rendszeresen szorgalmazták az építést. 1901. május 29-én Benke János gyimesloki plébános jelentette Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, hogy a “…Bodor testvérek által Gyimesfelsőlokon építtetni szándékolt kápolna fundamentuma már kiásatván, s az anyag része is a helyszínre szállíttatván, vállalkozó mielőbb hozzá óhajt fogatni a munkához“. A püspök június 1-én a plébánost ruházta föl az alapkő megáldásának jogával. 1901 júniusától valószínűleg nagy tempóban folyt az építkezés, mivel 1901. október 30-án Benke János gyimesloki plébános már jelentette Gyulafehérvárra, hogy a felsőloki templom “immár teljesen készen áll, csak a mérnöki felülvizsgálatra, illetve átvétel-átadásra várakoznak úgy a vállalkozó, mint az építtető testvérek”. Majláth Gusztáv Károly püspök különösebb gond nélkül megígérhette, hogy személyesen végzi el a fölszentelést, mivel május elejére tervezett bérmakörútja érintette a Gyimeseket is. 1902. április 22-én Gyulafehérváron kelt levelében megnyugtatta a plébánost, hogy a közelgő bérmaútja során az elkészült felsőloki templomot „benedikálni” fogja. Ennek érdekében elküldte felsőlokra a szükséges portatilét, vagyis a szent ereklyével ellátott, oltárépítménybe helyezendő kis oltárkövet. 1902 decemberének első vasárnapján Benke János, gyimesloki lelkész a templompatrónus Szent András apostol napjához közeli időpontban megtartotta az új felsőloki templomban az első szentmisét. Forrás: Bárth János: Gyimesfelsőloki emléklapok (A templom építésének 100. évfordulójára) 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Az Úr hazahívta: – Moica Ida, Tartán László, Sebestyén Anna, Pataki Ibolya Mária, Bakó József, Korbuly János, Antal Piroska.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
XVIII. évfolyam 2. szám (202.)
– De, de valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. – Nézd, onnan még soha senki nem tért viszsza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. – Én nem tudom pontosan, milyen lesz ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk. – A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van? – Hát... mindenütt, körülöttünk. Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. – Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. – No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...“ Pál Feri
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Ferenc pápa nagyböjti üzenete 2016 „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot“ (Mt 9,13) Az irgalmasság cselekedetei a jubileumi szentév útján
Élő adás!
– Te hiszel a születés utáni életben? – Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán ezért is vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. – Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? – Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. – Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. Különben is: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most is túl rövid! 12
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Két kis magzat beszélget
2016 február
1. Mária egy olyan egyház jelképe, amely evangelizál, mert már befogadta az Evangéliumot A jubileumi szentévet meghirdető bullában arra hívtam fel mindenkit, hogy „a jubileumi szentév nagyböjtjét fokozottabban éljük meg, úgy mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát” (Misericordiae vultus, 17). Isten Igéjének hallgatására és a „24 óra az Úrért” kezdeményezésre való felhívással szerettem volna kiemelni az Ige, különösképpen a prófétai ige imádságos meghallgatásának elsődlegességét. Isten irgalmassága ugyanis üzenet a világ számára: de az üzenet átadását minden kereszténynek magának kell megtapasztalnia. Ezért küldöm el nagyböjt idején az irgalom misszionáriusait, hogy mindenki számára Isten közelségének és megbocsátásának konkrét jelévé váljanak. Miután Mária megkapta Gábriel arkangyaltól a jó hírt, a Magnificatban prófétai módon megénekli az irgalmat, amellyel Isten kiválasztotta őt. A názáreti Szűz, József jegyese ily módon az Egyház tökéletes jelképévé válik, amely evangelizál, mivel ő az, aki a Szentlélektől szűz méhébe fogadta az Evangéliumot. A prófétai hagyományban az
irgalom valóban már etimológiai szinten is szoros kapcsolatban van az anyaméhvel (rahamim), valamint azzal a nagylelkű, elkötelezett és hűséges jósággal (hesed), amely a rokoni és szülői kapcsolatokat jellemzi. 2. Az Isten emberekkel kötött szövetsége: az irgalmasság története Az isteni irgalmasság misztériuma az Isten és népe, Izrael közötti szövetség történetében mutatkozik meg. Isten valójában mindig irgalommal teli, minden körülmények között kész arra, hogy népére feltétlen együttérzéssel és gyöngédséggel tekintsen, főleg a legdrámaibb időszakokban, amikor a hűtlenség eltépi a szövetségi köteléket, és az egyezséget a jog és igazság talaján kell újra megkötni. Itt állunk a szeretet igazi drámája előtt, amelyben Isten az atya és az elhagyott férj szerepét játssza, miközben Izrael a tékozló fiú/lány vagy hűtlen feleség. Tulajdonképpen ez a családot lefestő kép az – mint Ozeás esetében (Oz 1-2) –, amely kifejezi, milyen mértékben szeretne Isten kötődni népéhez. A szeretetnek ez a drámája a megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad ki, egészen addig a pontig, amíg „megtestesült irgalmassággá” válik (Misericordiae vultus, 8). Emberként a názáreti Jézus minden tekintetben Izrael fia. És olyannyira az, hogy
