MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Bári Apor Bertalan.
Az Úr hazahívta: – Andor Péter, Kovács Margit, Kovács Teréz, Fazakas Mária, Kis Kálmán, Lukács László, Pál Veronika, Nyika Erzsébet, Nagy Márta.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
A nagyhét programja: Nagyhétfő:
szentmisék 7,00 és 18,00 órától;
Nagykedd:
szentmisék 7,00 és 18,00 órától;
Nagyszerda:
szentmisék 7,00 és 18,00 órától; – az egyházközség lelkinapja, gyónási lehetőség 9,00 - 13,00 és 14,00 - 19,00 óra között;
Nagycsütörtök: – 9,00 – keresztúti ájtatosság, – 19,00 – szentmise az utolsó vacsora emlékére (oltárfosztás); Nagypéntek:
Nagyszombat:
– 9,00 – keresztúti ájtatosság, – 18,00 – nagypénteki szertartás, passio, utána szentségimádás; – 9,00 – keresztúti ájtatosság, majd vízszentelés a hívek részére; – 21,00 – nagyszombati virrasz tás, vízszentelés, szentmise, feltámadási szertartás, körmenet;
Húsvétvasárnap: – szentmisék ünnepi sorrendben (7,30 /ételszentelés/, 9,00 - 10,30 - 12,00 és 19,00) lesznek 12
2014 április
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Húsvét után
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet!
Virágvasárnaptól – húsvétig
Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. Nagyböjtben minden pénteken 17,30 órától közvetítünk keresztúti ájtatosságot. Nagypénteken a 9,00 órás keresztúti ájtatosságot, nagyszombaton 21,00 órától a feltámadási szentmisét közvetítjük. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVI. évfolyam 4. szám (180.)
Túrmezei Erzsébet:
Kívánunk minden kedves olvasónknak Istentől áldott békés húsvétot, igazi feltámadást Krisztusban! A plébánia munkaközössége
Reményik Sándor:
A kereszt fogantatása A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a kereszttel! Légy te is áldott minden fák között, Érezd, hogy nő benned a feszület, Éveid: a Megváltó évei, Míg utatok egykor összevezet. Rajtad csorogjon végig Krisztus vére, Kidöntve majd magányod vadonából Állítsanak a világ közepébe. Ott állj majd minden árva faluvégen, Ott függj a cellák kietlen falán, Ős-fádnak ezer apró másaképpen. Forgácsolódj szét millió darabra, A Szabadító tekintsen le rólad Millió megbilincselt életrabra, A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben Tovazúgott a Libanon felett, Zúgásában ezer fa reszketett, Ordító erdőn ment harsogva át, Csak egy fa értette meg a szavát, – Lehajlott óriási koronája: Kereszt-sorsának megadta magát.
Magyarvalkó
Virágvasárnap Valahányszor előkelő vendég érkezik hazánkba, igyekszünk megfelelő ünnepélyességgel fogadni. Sohasem felejtem el, mennyi ember tolongott a pesti utcákon, amikor az olasz király látogatott hozzánk. Manapság már óvatosabbak vagyunk, mert óvjuk vendégeinket a bűnözők támadásától. Arról is olvashatunk az ókori történelemben, hogy az egykori Rómában diadalkapuval várták a győztes császárokat és hadvezéreket. Néhány századdal ezelőtt még nálunk is megtörtént, hogy Mária Terézia király- és császárnő fogadására diadalkaput építettünk. Ilyet láthatunk Vácott, a fegyház melletti utcában. Mindezt azért említem, mert amikor Jézus a húsvéti ünnepekre Jeruzsálem városába érkezett, ünnepi fogadtatásban részesült. Vajon miért? Az emberek között futótűzként terjedt el a hír: Jézus föltámasztotta a három napja eltemetett Lázár barátját. Mindebből arra következtettek az emberek, hogy Jézus a próféták által megjövendölt Megváltó. Mikor szamár hátán megjelent Jeruzsálem kapuja előtt, azt gondolták igen sokan, hogy most elfoglalja Dávid királyi trónját és kiűzi az országból a megszálló római seregeket. Ezért vonultak elé pálmaágakkal, ezért kiáltozták: Hozsanna Dávid fiának! A lelkesedő nép nem tudta, csak Jézus, hogy ez az út hová vezet. Nem a királyi trónusra, hanem a golgotai keresztre. Mi, halandó emberek nem tudjuk, mikor és hogyan fejeződik be földi életünk. Jézus azonban nem céltalanul járta földi életének zarándokútját. Mindig szeme előtt lebegett a kereszt, ahol szeretetének bizonyságaként életét áldozza barátaiért. Földi életének ez volt végső célja és innen indult tovább a húsvéti föltámadás és az örök élet dicsősége. Egy francia halászfaluról szól a történet. Történt az egyik nap, hogy a tengerparton játszó gyermekek egy embernagyságú, fából faragott Krisztus-testet fogtak ki a vízből. Elvitték a plébánoshoz, aki elhatározta, hogy keresztet ácsoltat és elhelyezi a templom falán. A megfeszített 2
Krisztus kezéből mind a két szög hiányzott. Hamarosan elkészült a tölgyfából ácsolt kereszt és felszögezték rá Krisztus testét. De lám, mi történt. Másnap Krisztus fából faragott testét az oltáron találták, jóllehet, semmi nyoma sem volt annak, hogy bárki is behatolt volna a templomba. Ekkor elhatározták, hogy még értékesebb anyagból készítenek egy keresztet. Az előbbi eset újra megismétlődött. Ennek híre elterjedt az országban és az emberek azt gondolták, hogy Krisztus nincs megelégedve a számára készített kereszttel. Sok adomány érkezett és a harmadik keresztet aranylemezekkel borították, drágakövekkel ékesítették. Jézus teste azonban harmadszorra is „leszállt” a keresztről. Nem sokkal ezután a gyerekek a tengerparton megtalálták azt a fakeresztet, amelyen eredetileg Krisztus teste függött. Ezt bizonyították azok a szögek, amelyeket szintén megtaláltak és Jézus átvert kezébe illettek. Ekkor erre helyezték el a korpuszt, ami azóta is a kis templom falát díszíti... (Anatole France nyomán). Vajon mi a tanulság ebből a történetből? Egyszerűen az, hogy Jézusnak nem kell a díszes, arannyal, drágakővel ékesített kereszt. Azt akarta, hogy keresztjét sebei és vérének bíbora díszítse, így akarta hirdetni végtelen szeretetét. Azért jött a földre, azért lépett ki az isteni szeretet óceánjából, hogy meghirdesse Isten irántunk táplált szeretetét. Krisztus keresztje a szeretet fényében ragyog. Arra biztatja ezzel minden követőjét, hogy Isten és embertársaink szeretetét tekintsük életünk igazi céljának. Az Ő vezetésével kell és lehet mindnyájunknak elmerülni az isteni élet óceánjában. Életünk Jézuséhoz hasonlóan a szenvedés és a halál kapuján keresztül vezet az örök életre. Ez legyen virágvasárnapi körmenetünk boldog végállomása.
Kalotaszeg, de talán egész Erdély legfestőibb helyen álló temploma Magyarvalkó erődített egyháza. A falu meglehetősen rossz minőségű úton közelíthető meg Kalotaszeg „fővárosa”, Bánffyhunyad felől. A magyarvalkói templom a falu szélén, domboldalban helyezkedik el úgy, hogy róla – ritka adományként – a földről is készíthető „légi felvétel”, ha tovább felkapaszkodunk a mellette emelkedő dombra. Mai összképét a gótikus stílus határozza meg. A korábbi szentélyt elbontva ugyanis 1457-ben kelet felé megnagyobbították az épületet új sokszög-záródású szentéllyel. A támpillérrendszer a hajó falai mentén is végigfut. Ekkor készültek a hatalmas, mérműves ablakok is a szentély déli falába. Az épülethez a bővítés idején vagy pedig a török fenyegetés XVI. századi időszakában rendkívül erős és robosztus nyugati tornyot építettek nyilvánvalóan védelmi célzattal. A templom védelmét kettős erődfal biztosította. A belső kőfal szorosan a templom körül épült és ma is teljesen zárt gyűrűt alkot. A nyugati oldalon ma
is ép külső erődfal sokkal tágabb térséget vett körbe: ezen belül helyezkedik el a ma is használt temető. Érdekes módon ez a külső fal a nyugati oldalon közvetlenül a másik közelében fut, aztán déli és északi irányban jócskán eltávolodik. Rendkívül szép a torony körüljáró erkélyes, égbeszökően csúcsos, négyfiatornyos, jellegzetesen kalotaszegi sisakja. Az erődfal déli és nyugati oldalán a bejáratok felett szintén fatornyok díszlenek. Mindhárom torony és a templomhajó is zsindellyel fedett, így az összkép minden részletében nagyszerű. A templomhajó jóval korábbi. Az épületnek ez a legrégebbi része, amely a XIII. században, a romanika idején épült. Erről tanúskodik a félköríves déli bejárat, felette egy feltárt résablak, valamint a templombelsőben a félköríves diadalív. A templomhoz ekkor ferences kolostor is tartozott, amely azonban 1568-ban elpusztult, maradékát a paplak építésénél használták fel. A templomkert régi és szépséges díszei a faragott fejfák is. Horváth Zoltán György, Gondos Béla
Az erődtemplom felülnézeti képe a kettős erődfallal 11
közkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon. Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá és ünnepét október 22. napjában jelölte meg. Forrás: wikipedia
Boldog II. János Pál imája az öregségről Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
hoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó édes Atyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam dicséretedet. Tartsd meg és növeld hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Ámen.
Boldog II. János Pál
Kínod legyen az erőm Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemre. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magam és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádság10
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg. Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon! Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni! Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre! Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat, hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét, legszebb kincsemként ápolva azt! Gyengeségedben kínod legyen az erőm. Gyávaságomban bátorságot, szenvedésben vigaszt adjon tőrrel átszúrt szíved. A kereszt fénye legyen lámpásom, s fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád. Ámen.
György Attila
Virágvasárnap Uram, én nem törhetek néked pálmaágat, mit narancsillatú déli tájak lágyan suttogó szellő-raja lenget; fogadd hát e bimbózó barkalelket! Nem teríthetem eléd palástom, elkótyavetyéltem hitvány áron. Tőled kérek hát új köntöst, ruhát, ki ruházod a mezők liliomát. Uram, én nem mondok hozsannát néked, bűneim miatt hullott a véred. Könnyeim gyöngyét szórom csak eléd, hogy átlépjed lelkem küszöbét.
Nagycsütörtök Utolsó vacsora - szentmise Pénteken hűvösre fordult az idő. – Hadd fűtsünk be a cserépkályhába! - kérték a gyerekek anyukájukat. Nagymama is csatlakozott unokái kéréséhez és ennek nyomán hamarosan jólesően pattogott a tűz az öreg kályhában, így még a tanulás is könynyebben megy, Kati is hamarosan elkészült a számtanpéldával. – Mit vacsorázunk ma este? – kérdezte Marika. – Biztosan tojásrántottát – jegyezte meg Katika –, mivel ma péntek van. – Süssünk inkább krumplit! – javasolta Misi. Ennek hallatára nagymama kezében megállt a kötőtű és szomorú árnyék kúszott az arcára. Vajon miért? Eszébe jutott nagypapa, aki nemrég halt meg. Az ő szokása volt, hogy a fűtési idényben minden pénteken krumplit sütött a cserépkályha forró hamujában. Milyen finom volt az ízes kacsazsírral! Ebben a munkálatban Misi segédkezett nagyapónak és így ő is értette a mesterséget. Most is örömmel vállalta a feladatot. Remek volt a krumpli, nagymama is evett egy-két szemet, és közben könnyek csillogtak a szemében. Nagypapára emlékezett...
Az ószövetségi Szentírásból tudjuk, hogy Izrael népének is volt egy vacsorája, az úgynevezett húsvéti bárány vacsora, ami egy fontos eseményre emlékeztette őket. Nevezetesen arra, hogy Isten kiszabadította őseiket Egyiptom fogságából. Ennek emlékére ették a bárányhúst, kovásztalan kenyérrel és keserű salátával. Ezt a vacsorát Jézus is megtartotta tizenkét tanítványa társaságában nagycsütörtökön, szenvedéseinek és kereszthalálának előestéjén. Vacsora végén zavarba hozta apostolait, midőn megmosta lábukat. Aztán valóra váltotta ígéretét, amit még a kenyérszaporítás után tett. Megalapítja az Oltáriszentséget, megbízást ad a szentmise bemutatására. „Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre!” A kenyeret és a bort saját testévé és vérévé változtatja. Olyasvalami történik, mint a kánai menyegzőn. Ám ott a víz ízlelhető, látható borrá változott. Itt nem történik ilyen természetű változás. A kenyér megőrzi kenyér, a bor bor ízét. Az átváltozás láthatatlan módon megy végbe és érzékszerveinkkel nem tapasztalható. Mégsem kételkedünk benne, mert Jézus nem csap be minket. Amit Jézus az utolsó vacsorán tett, az folytatódik minden szentmisén. Nekünk adja testét és vérét a kenyér és bor alakjában rejtőzködve. Amit utána a keresztfán cselekedett, amikor föláldozta 3
magát értünk, az most a szentmisében válik jelenvalóvá. A pap közreműködésével, a hívek részvételével minden szentmisén az utolsó vacsora termébe lépünk és a Golgotára zarándokolunk. A tegnap belép a mába, Jézus megjeleníti keresztáldozatát. Teszi ezt azért, hogy minden nemzedék erőt meríthessen szeretete forrásából. Nem vagyunk tehát hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok. Ha ezt megértjük, akkor nem kérdezzük többé, miért kell részt vennünk a szentmisén? Itt találkozunk Jézussal, itt egyesülünk vele, itt táplálhatjuk lelkünket az örök élet kenyerével. Jézus ugyanis megígérte: „Aki ebből a kenyérből eszik - örökké él.”
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem. Körülnéztem. Szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt.... Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt, és mind aludtak.... Kövér csöppek indultak homlokomról, és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....
Nagypéntek Fazekas Lajos:
Nagypéntek És nagy-nagy csend lett a Golgotán. Föld és Ég csendje borult össze. – Mintha a világvég dermedtsége érkezett volna a Földre. – A keresztfákon csend-pólyában függtek a testek, – az örök Három –: Jézus, s a mellé feszítettek. Szent csend: a Föld és az Ég gyásza, – a Megváltó emberhalála. Szent csend: ó Golgota virága! Ó szent csend: az Isten sírása.
Dsida Jenő
Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek, s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt, és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indul végzetes földön, csillagok szavára, sors elől szökve, mégis, szembe sorssal, s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek. A sűrű füst, mint roppant denevérszárny legyintett arccul. 4
És nagy-nagy csend lőn a Golgotán. Föld és Ég csendje borult össze. – A megváltás titkának szent ideje érkezett a Földre.
ságának diadalával ment volna végbe minden. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ pusztulása állana küszöbön.” (A II. vatikáni zsinaton mondott nyitóbeszédéből) „Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis” – vagyis teljes lélekkel végezzen mindent, Isten jelenlétében. Ezt az eredmény elérése érdekében már a reggeli cselekedetekben is gyakorolni kell.” (Egy lélek naplója)
Mennyei Atyám! Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő. Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb Szentfiadhoz a Szűzanya által. Ámen. XXIII. János pápa
II. János Pál pápa (1920-2005) Boldog II. János Pál pápa (latinul Ioannes Paulus PP. II; olaszul: Giovanni Paolo II; lengyelül: Jan Paweł II; született: Karol Józef Wojtyła Wadowice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.) a katolikus egyház feje 1978-tól haláláig. II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz, és az összes addigi pápa között a legelső szláv. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddig legismertebb és leg9
Zárug László
Két szent pápa
Bocsáss meg nekünk
Április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, Rómában, Ferenc pápa szentté avatja Angelo Giuseppe Roncallit és Karol Vojtylat. A szentté avatási szentmise d.e. 10 órakor kezdődik a Szent Péter téren. Imádkozzunk közbenjárásukért! XXIII. János pápa, (Angelo Giuseppe Roncalli), (Sotto il Monte, 1881. november 25. – Róma, 1963. június 3.) római pápa 1958 – 1963 között; Szent Péter 261. utóda. Bár pápasága viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház. „Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.” (Egy lélek naplója – 1903. január 16.) „Az emberi cselekvés szabadságának tiszteletben tartása a legjobb eszköze annak, hogy az embereket jóakaratúvá, alázatossá és a jótanács elfogadására készségessé tegyük.” (Egy lélek naplója) „Kézzelfoghatóan meggyőződtem egy dologról, s most egészen világos lett előttem: Teljesen hamis elképzelésem volt életszentségemet illetően. Minden cselekedetemben, vagy még a legkisebb hibámban is egy szent életét tartottam tükörképszerűen magam előtt, akit a legapróbb tettemben is utánozni akartam, olyan pontosan, mint például egy festő, aki lemásolja Rafael képét. Mindig így beszéltem: (Gonzaga) Szt. Alajos most ebben az esetben így és így cselekedne, vagy pedig ő nem tenné meg ezt meg ezt. Azonban így sohasem tud8
Krisztusunk, Te értünk meghaltál a kereszten, s a véráztatta lepel, elkinzott testeden, a sötét bűn pecsétjét örökre hordozza, hogy lelkünknek béklyóját végleg feloldozza. Annyi könnyet lemostál áldozatod révén, hogy bűneinknek hada a pokol peremén, enyészettől emésztetlen megtisztulhatott, Atyád nekünk, bűnösöknek megbocsáthatott. Mivé lett a véred, mely bűneink lemosta, és sorsod a testedet hiába taposta, ha a szenvedésed ára, oh, ily hasztalan, zokog a lélek és a szív oly vigasztalan.
XXIII. János pápa (1881-1963) tam elérni, amit elképzeltem, s ez nyugtalansággal töltött el. Ez a módszer tehát nem vált be. A szentek erényeiből a lényeget, s nem a lényegtelen járulékos részeket kell átvenni. Én nem Szt. Alajos vagyok, s nem úgy kell szentté lennem, ahogy ő, hanem saját lényem, jellemem szerint, és a tőle teljesen különböző életkörülmények között. Nem lehetek senkinek vértelen, száraz és merev másolata, mégha az illető tökéletes példakép is. A jó Isten azt akarja, hogy úgy kövessük a szenteket, hogy erényes életük velejét tegyük magunkévá, változtassuk át vérünkké, s alkalmazzuk azt sajátos hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ha Szt. Alajos az én helyzetemben lenne, egészen másképpen lenne szent, mint ahogy lett.” (Egy lélek naplója) „Sokszor hallani elszomorító hangokat, azokét, akik bár buzgóságról tanúskodnak, de ugyanakkor nem túlzott bölcsességről s a helyes mérték iránti érzék teljes hiányáról. Akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik, hogy a mi korunk a múlttal öszevetve tartósan romlásba süllyedt. Ezt mondják, mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában a keresztény tanítás, a keresztény élet s a hit szabad-
Úgy álltál ott, meggyötörten, kiszolgáltatva, fejeden égett, izzott a töviskorona. Az öt sebből a vér és víz hiába fakadt, ha a földön a bűnök áradata maradt. Meghurcoltan tépett a sors, álltál a Golgotán, megremegett a világ szíve a kálvárián. Áldott lelked átöleljük mély alázattal, mert szívünk együtt dobban a Te fájdalmaddal. Te értünk voltál, s áldozattal adtál nekünk, és atyai jóságodtól mindig kérhetünk. Add meg kérlek nekünk, hogy méltón szolgál hassunk, segíts, hogy bűneinktől megszabadulhassunk.
Húsvét Húsvét ünnepén Jézus egyedülálló győzelmét, dicsőséges feltámadását ünnepeljük. Mikor nagypénteken a keresztfán haldoklott, ezzel a szóval fejezte be életét: Beteljesedett. Ez a szó azonban még inkább illik a feltámadt Jézus ajkára. Helytelen lenne Jézus húsvéti győzelmét egyoldalúan úgy értékelnünk, mint egy tragikusnak tűnő élet sikeres befejezését. Sokkal többről van itt szó. Megértette ezt kezdet óta egyházunk és ezért, midőn felsorolja a Hiszekegyben Isten „hőstetteit”, mindig ezt a szót teszi eléjük: értünk emberekért. A feltámadás tehát nem valami jutalomféle
Jézus számára, hanem értünk történt esemény. Jézus a halál kapuján emberségével kilépett a múlandó létből és magára öltötte az örök élet létformáját. Ezt pedig nemcsak a maga számára szerezte meg, hanem minden követőjének szánta. Ha Krisztus nem hal meg és nem támad föl, akkor nem történik sorsfordító változás az emberiség életében. Jöhetnek új gazdasági, politikai rendszerek, kitalálhatnak új filozófiákat, írhatják halomszámra a költeményeket, magasra emelkedhet a tudományos, technikai forradalom, de az ember alapvető sorsán ez nem sokat változtat. A nagy átváltoztató Jézusban lépett történelmünkbe. Ez az átváltozás természetesen nem valósul meg automatikusan, a mi közreműködésünk nélkül. Jézus kezébe kell tennünk az életünket! William Nagenda hosszú távollét után érkezett haza. Az állomáson hároméves Kristóf fia várta. Papa, hadd segítsek vinni a bőröndödet, kérte édesapját. Az apa nem akarta meg-szomorítani kisfiát és így szólt hozzá: rendben van, fogd meg a bőrönd fülét, így mentek haza. Amikor megérkeztek, Kristóf büszkén újságolta: én hoztam apu bőröndjét. Mosolyra derítő történet, de találóan szemlélteti azt az igazságot, mivé lesz gyenge kezünk, ha a feltámadt Krisztuséba tesszük. Az ember fejében sok termékeny gondolat születhet Istennel kapcsolatban. A véres és fényes 5
hogy megízlelje, meglássa minden emberben a „virágot és a mézet”. Látja nemcsak a tizenkettőben, hanem annyi követőjében az apostoli szeretet kifeslő virágát. Látja a bűnösöket, akiknek mézet szűr szívében a bánat. Látja a fügefán gubbasztó Zakeust, akinek szívében, életében új hajtások nőnek pillantása láttán. Látja a betegek karavánját, akik a remény olajágával mennek feléje. Ezért született, ezért élt, ezért támadt föl. A húsvéti sírt ez a felirat ékesíthetné: érdemes volt! „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.” Jn 20, l. „Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.” Jn 20, 3.
húsvéti események is felvethetnek néhány komoly kérdést. Nevezetesen azt, miért törődik velünk oly sokat az Isten? Miért küldte Fiát a világba, aki vérét permetezte a bűnös földünkre? Miért akart a vérén megvásárolni, hogy az övéi lehessünk? Miért gyötör megoldatlan kérdésekkel, szenvedésekkel és érthetetlen szeretetével? Nehéz lenne ezekre a kérdésekre kielégítő választ adnunk. Ám az evangélium felvillant néhány gondolatot, amelyből jobban megérthetjük Isten emberszeretetét. Van valami szeretereméltó az istenképű emberben. Csak szem kell hozzá, hogy meglássuk. A költőnő így vall erről naplójában: „Tizennyolc éves koromban eladtam lelkemet az Istennek, amint egyesek eladják az ördögnek. Nem egyeztünk meg a vételárban, mert arra gondoltam, Isten igazságos is, meg elég gazdag, hogy jó árat fizessen. Igaz, nem sikerült gyorsan nyélbeütni ezt az eladást, csak fokozatosan, miközben szelíd, jámbor öreglány lett belőlem. Húsz év múlt el és vártam lelkem vételárát. Vajon mivel fizetett Isten elhagyott vétkeimért: Boldogsággal, szerelemmeil? Nem. Talán a költészet adományával? De hiszen ez gyermekkorom óta útitársam volt. Úgy vélem, a fizetés egy csodálatos felismerés volt. Nevezetesen az, hogy az emberekben a nevetségesség helyett megpillantottam azt a virágot és azt a mézet, amiről talán nekik sincs tudomásuk” (Marié Noel). Úgy tűnik, Jézusnak is megérte eladni magát az emberi sorsnak, a szenvedésnek és a halálnak, 6
Az első feltámadási körmenet, igen csekély számú résztvevővel. Azóta minden évben ezrek, milliók csatlakoznak hozzájuk. Vajon miért? Miért megyünk ki nagyszombaton az utcára, baldachin alatt hordozva az eucharisztikus Jézust? Nem azért, mert tüntetni akarunk. Még azért sem, hogy jelenlétünkkel tanúságot tegyünk keresztény hitünkről. Azért járjuk végig az utcákat, hogy Jézussal megáldjunk mindenkit. Elsősorban azokat, akiknek sem a szívében, sem az ablakában nem ragyognak a hit fényei. Megáldani mindazokat, akik csak tisztes távolból követik Jézust. Megértetni mindenkivel: a Föltámadott szívében mindenki számára van „lakóhely”. Megáldani a hívőket és figyelmeztetni hivatásukra, hogy a templomon kívül, mindennapi életükben tanúskodjanak megváltottságukról. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Mózes fénylő arccal jött le a Sínai-hegyről, ahol Isteni kinyilatkoztatásban részesült. Ismeretes Bernadette története, aki földi életében a megdicsőült Istenanya arcába nézhetett. Igaz, súlyos betegség gyötörte, de a boldogító látomás igézetében élt és sohasem kételkedett Isten szeretetében. Nem kételkedtek az apostolok sem, miután megbizonyosodtak Jézus föltámadásáról. Mi csak a hit szemével láthatjuk Őt, de ezért a „látásért” is boldogságot ígér Jézusunk. Akkor vagyunk hűséges követői, ha ezt a fényt mások is fölfedezik arcunkon. Nemcsak az allelujás körmeneten, hanem odahaza a családban, a munkahelyen, a betegágyon, halálunk óráján, amikor felhasad az a hajnal, amelynek nem lesz alkonya.
Balássy László
Óda a bűnbocsánatról
Muraközy Gyula
Magdolna könnyei Halovány arcán könnyek árja Patakzott bánatos szeméből, Amikor drága kenet ömlött Alabástrom szelencéből... Amikor Jézus lábainál Bűneit bánva haját tépte, Akkor is könnyek között szállott Nyugalom, s béke a lelkébe Sziklasír előtt, nagy-nagy csendben Fénysávos hajnalhasadáskor - Mellette finom aromákkal Könnye hull most is, mint a zápor... Leroskad, mint a letört rózsa, Ő most a sírnak néma őre, Hullnak könnyei, mint a gyöngyszemek A sötét, hideg sziklakőre. Üres a sir... Óh, hol a Mester? Vigasztalan, kietlen látvány... De nemsokára ujjong a lelke A földtámadott Krisztus láttán! S aki bűneit elfedezte, Aki szívének mélyét látja, A szomorú, gyönge asszonynak Kishitűségét megbocsátja... Magdolna könnyei Jézus lábán A bűnbánatnak bizonysága, Testvér, könnyek közt borulj oda A golgotai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál, A szeretetnek drága éke, Testvér, sirass meg minden percet, Amit a Jézus nélkül élsz le!
Midőn a fák földre borultak, egybemosódó lombjaikkal leborultak a földre, s lelkem köré szűkült a csönd, a tikkasztó sivatag-éj szurokfekete csöndje, mint aki félig már halott, s csak fekszik tehetetlenül a fullasztó magányban, úgy feküdtem földre zuhanva, s nem láttam a Torony tüzét a feneketlen éjszakában. Pedig Te akkor is szerettél, jelenléted nem szűnt meg soha bennem, pedig Te akkor is akartál, szomjaztál rám, hogy eggyé váljak Veled a szeretetben... Péter háromszor mondott rád nemet, s Tamás még nem rejtette ujját sebeidnek helyére: éj volt, csönd volt és fél-halál... Saul már az útra zuhant, de Pál szemén még hályog ült, s ő botladozva indult a Fény elébe... Háromszor hívtad tanúságul Simon Pétert, Jónás fiát – és kősziklává lett a gyönge ember; megjelentél Tamás előtt, s ujjait öt sebedbe téve megvallott Téged a hitetlen; elküldötted Ananiást, s midőn az a damaszkuszi Júdás házába lépett, Te fölnyitottad Pál szemét, s tűzben-alászállt Lelked által látóvá lett a lélek... Mert hiányoddal is JELEN VAGY, s midőn a halvány alkonyat az éjszakában elmerül, s úgy érezzük, magunkra hagytál – mesze Tőled, iszonyú egyedül, Te földerengsz a lét-vak éjből, és az eliramló napokban velünk maradsz, mint biztos Értelem, mert Nálad együtt az idő s az időből Időtlenné-kibontó Végtelen... Ösztökéd ellen már nem rúgdalózom, csak hallgatom a mindenség soktitkú, halk neszét, Te meg Szívedre vonsz Irgalmad erejével, mely mélyebb, mint a tengerek, s hatalmasabb ezerszer, mint a mérhetetlen ég.
7
hogy megízlelje, meglássa minden emberben a „virágot és a mézet”. Látja nemcsak a tizenkettőben, hanem annyi követőjében az apostoli szeretet kifeslő virágát. Látja a bűnösöket, akiknek mézet szűr szívében a bánat. Látja a fügefán gubbasztó Zakeust, akinek szívében, életében új hajtások nőnek pillantása láttán. Látja a betegek karavánját, akik a remény olajágával mennek feléje. Ezért született, ezért élt, ezért támadt föl. A húsvéti sírt ez a felirat ékesíthetné: érdemes volt! „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.” Jn 20, l. „Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.” Jn 20, 3.
húsvéti események is felvethetnek néhány komoly kérdést. Nevezetesen azt, miért törődik velünk oly sokat az Isten? Miért küldte Fiát a világba, aki vérét permetezte a bűnös földünkre? Miért akart a vérén megvásárolni, hogy az övéi lehessünk? Miért gyötör megoldatlan kérdésekkel, szenvedésekkel és érthetetlen szeretetével? Nehéz lenne ezekre a kérdésekre kielégítő választ adnunk. Ám az evangélium felvillant néhány gondolatot, amelyből jobban megérthetjük Isten emberszeretetét. Van valami szeretereméltó az istenképű emberben. Csak szem kell hozzá, hogy meglássuk. A költőnő így vall erről naplójában: „Tizennyolc éves koromban eladtam lelkemet az Istennek, amint egyesek eladják az ördögnek. Nem egyeztünk meg a vételárban, mert arra gondoltam, Isten igazságos is, meg elég gazdag, hogy jó árat fizessen. Igaz, nem sikerült gyorsan nyélbeütni ezt az eladást, csak fokozatosan, miközben szelíd, jámbor öreglány lett belőlem. Húsz év múlt el és vártam lelkem vételárát. Vajon mivel fizetett Isten elhagyott vétkeimért: Boldogsággal, szerelemmeil? Nem. Talán a költészet adományával? De hiszen ez gyermekkorom óta útitársam volt. Úgy vélem, a fizetés egy csodálatos felismerés volt. Nevezetesen az, hogy az emberekben a nevetségesség helyett megpillantottam azt a virágot és azt a mézet, amiről talán nekik sincs tudomásuk” (Marié Noel). Úgy tűnik, Jézusnak is megérte eladni magát az emberi sorsnak, a szenvedésnek és a halálnak, 6
Az első feltámadási körmenet, igen csekély számú résztvevővel. Azóta minden évben ezrek, milliók csatlakoznak hozzájuk. Vajon miért? Miért megyünk ki nagyszombaton az utcára, baldachin alatt hordozva az eucharisztikus Jézust? Nem azért, mert tüntetni akarunk. Még azért sem, hogy jelenlétünkkel tanúságot tegyünk keresztény hitünkről. Azért járjuk végig az utcákat, hogy Jézussal megáldjunk mindenkit. Elsősorban azokat, akiknek sem a szívében, sem az ablakában nem ragyognak a hit fényei. Megáldani mindazokat, akik csak tisztes távolból követik Jézust. Megértetni mindenkivel: a Föltámadott szívében mindenki számára van „lakóhely”. Megáldani a hívőket és figyelmeztetni hivatásukra, hogy a templomon kívül, mindennapi életükben tanúskodjanak megváltottságukról. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Mózes fénylő arccal jött le a Sínai-hegyről, ahol Isteni kinyilatkoztatásban részesült. Ismeretes Bernadette története, aki földi életében a megdicsőült Istenanya arcába nézhetett. Igaz, súlyos betegség gyötörte, de a boldogító látomás igézetében élt és sohasem kételkedett Isten szeretetében. Nem kételkedtek az apostolok sem, miután megbizonyosodtak Jézus föltámadásáról. Mi csak a hit szemével láthatjuk Őt, de ezért a „látásért” is boldogságot ígér Jézusunk. Akkor vagyunk hűséges követői, ha ezt a fényt mások is fölfedezik arcunkon. Nemcsak az allelujás körmeneten, hanem odahaza a családban, a munkahelyen, a betegágyon, halálunk óráján, amikor felhasad az a hajnal, amelynek nem lesz alkonya.
Balássy László
Óda a bűnbocsánatról
Muraközy Gyula
Magdolna könnyei Halovány arcán könnyek árja Patakzott bánatos szeméből, Amikor drága kenet ömlött Alabástrom szelencéből... Amikor Jézus lábainál Bűneit bánva haját tépte, Akkor is könnyek között szállott Nyugalom, s béke a lelkébe Sziklasír előtt, nagy-nagy csendben Fénysávos hajnalhasadáskor - Mellette finom aromákkal Könnye hull most is, mint a zápor... Leroskad, mint a letört rózsa, Ő most a sírnak néma őre, Hullnak könnyei, mint a gyöngyszemek A sötét, hideg sziklakőre. Üres a sir... Óh, hol a Mester? Vigasztalan, kietlen látvány... De nemsokára ujjong a lelke A földtámadott Krisztus láttán! S aki bűneit elfedezte, Aki szívének mélyét látja, A szomorú, gyönge asszonynak Kishitűségét megbocsátja... Magdolna könnyei Jézus lábán A bűnbánatnak bizonysága, Testvér, könnyek közt borulj oda A golgotai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál, A szeretetnek drága éke, Testvér, sirass meg minden percet, Amit a Jézus nélkül élsz le!
Midőn a fák földre borultak, egybemosódó lombjaikkal leborultak a földre, s lelkem köré szűkült a csönd, a tikkasztó sivatag-éj szurokfekete csöndje, mint aki félig már halott, s csak fekszik tehetetlenül a fullasztó magányban, úgy feküdtem földre zuhanva, s nem láttam a Torony tüzét a feneketlen éjszakában. Pedig Te akkor is szerettél, jelenléted nem szűnt meg soha bennem, pedig Te akkor is akartál, szomjaztál rám, hogy eggyé váljak Veled a szeretetben... Péter háromszor mondott rád nemet, s Tamás még nem rejtette ujját sebeidnek helyére: éj volt, csönd volt és fél-halál... Saul már az útra zuhant, de Pál szemén még hályog ült, s ő botladozva indult a Fény elébe... Háromszor hívtad tanúságul Simon Pétert, Jónás fiát – és kősziklává lett a gyönge ember; megjelentél Tamás előtt, s ujjait öt sebedbe téve megvallott Téged a hitetlen; elküldötted Ananiást, s midőn az a damaszkuszi Júdás házába lépett, Te fölnyitottad Pál szemét, s tűzben-alászállt Lelked által látóvá lett a lélek... Mert hiányoddal is JELEN VAGY, s midőn a halvány alkonyat az éjszakában elmerül, s úgy érezzük, magunkra hagytál – mesze Tőled, iszonyú egyedül, Te földerengsz a lét-vak éjből, és az eliramló napokban velünk maradsz, mint biztos Értelem, mert Nálad együtt az idő s az időből Időtlenné-kibontó Végtelen... Ösztökéd ellen már nem rúgdalózom, csak hallgatom a mindenség soktitkú, halk neszét, Te meg Szívedre vonsz Irgalmad erejével, mely mélyebb, mint a tengerek, s hatalmasabb ezerszer, mint a mérhetetlen ég.
7
Zárug László
Két szent pápa
Bocsáss meg nekünk
Április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, Rómában, Ferenc pápa szentté avatja Angelo Giuseppe Roncallit és Karol Vojtylat. A szentté avatási szentmise d.e. 10 órakor kezdődik a Szent Péter téren. Imádkozzunk közbenjárásukért! XXIII. János pápa, (Angelo Giuseppe Roncalli), (Sotto il Monte, 1881. november 25. – Róma, 1963. június 3.) római pápa 1958 – 1963 között; Szent Péter 261. utóda. Bár pápasága viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház. „Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.” (Egy lélek naplója – 1903. január 16.) „Az emberi cselekvés szabadságának tiszteletben tartása a legjobb eszköze annak, hogy az embereket jóakaratúvá, alázatossá és a jótanács elfogadására készségessé tegyük.” (Egy lélek naplója) „Kézzelfoghatóan meggyőződtem egy dologról, s most egészen világos lett előttem: Teljesen hamis elképzelésem volt életszentségemet illetően. Minden cselekedetemben, vagy még a legkisebb hibámban is egy szent életét tartottam tükörképszerűen magam előtt, akit a legapróbb tettemben is utánozni akartam, olyan pontosan, mint például egy festő, aki lemásolja Rafael képét. Mindig így beszéltem: (Gonzaga) Szt. Alajos most ebben az esetben így és így cselekedne, vagy pedig ő nem tenné meg ezt meg ezt. Azonban így sohasem tud8
Krisztusunk, Te értünk meghaltál a kereszten, s a véráztatta lepel, elkinzott testeden, a sötét bűn pecsétjét örökre hordozza, hogy lelkünknek béklyóját végleg feloldozza. Annyi könnyet lemostál áldozatod révén, hogy bűneinknek hada a pokol peremén, enyészettől emésztetlen megtisztulhatott, Atyád nekünk, bűnösöknek megbocsáthatott. Mivé lett a véred, mely bűneink lemosta, és sorsod a testedet hiába taposta, ha a szenvedésed ára, oh, ily hasztalan, zokog a lélek és a szív oly vigasztalan.
XXIII. János pápa (1881-1963) tam elérni, amit elképzeltem, s ez nyugtalansággal töltött el. Ez a módszer tehát nem vált be. A szentek erényeiből a lényeget, s nem a lényegtelen járulékos részeket kell átvenni. Én nem Szt. Alajos vagyok, s nem úgy kell szentté lennem, ahogy ő, hanem saját lényem, jellemem szerint, és a tőle teljesen különböző életkörülmények között. Nem lehetek senkinek vértelen, száraz és merev másolata, mégha az illető tökéletes példakép is. A jó Isten azt akarja, hogy úgy kövessük a szenteket, hogy erényes életük velejét tegyük magunkévá, változtassuk át vérünkké, s alkalmazzuk azt sajátos hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ha Szt. Alajos az én helyzetemben lenne, egészen másképpen lenne szent, mint ahogy lett.” (Egy lélek naplója) „Sokszor hallani elszomorító hangokat, azokét, akik bár buzgóságról tanúskodnak, de ugyanakkor nem túlzott bölcsességről s a helyes mérték iránti érzék teljes hiányáról. Akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik, hogy a mi korunk a múlttal öszevetve tartósan romlásba süllyedt. Ezt mondják, mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában a keresztény tanítás, a keresztény élet s a hit szabad-
Úgy álltál ott, meggyötörten, kiszolgáltatva, fejeden égett, izzott a töviskorona. Az öt sebből a vér és víz hiába fakadt, ha a földön a bűnök áradata maradt. Meghurcoltan tépett a sors, álltál a Golgotán, megremegett a világ szíve a kálvárián. Áldott lelked átöleljük mély alázattal, mert szívünk együtt dobban a Te fájdalmaddal. Te értünk voltál, s áldozattal adtál nekünk, és atyai jóságodtól mindig kérhetünk. Add meg kérlek nekünk, hogy méltón szolgál hassunk, segíts, hogy bűneinktől megszabadulhassunk.
Húsvét Húsvét ünnepén Jézus egyedülálló győzelmét, dicsőséges feltámadását ünnepeljük. Mikor nagypénteken a keresztfán haldoklott, ezzel a szóval fejezte be életét: Beteljesedett. Ez a szó azonban még inkább illik a feltámadt Jézus ajkára. Helytelen lenne Jézus húsvéti győzelmét egyoldalúan úgy értékelnünk, mint egy tragikusnak tűnő élet sikeres befejezését. Sokkal többről van itt szó. Megértette ezt kezdet óta egyházunk és ezért, midőn felsorolja a Hiszekegyben Isten „hőstetteit”, mindig ezt a szót teszi eléjük: értünk emberekért. A feltámadás tehát nem valami jutalomféle
Jézus számára, hanem értünk történt esemény. Jézus a halál kapuján emberségével kilépett a múlandó létből és magára öltötte az örök élet létformáját. Ezt pedig nemcsak a maga számára szerezte meg, hanem minden követőjének szánta. Ha Krisztus nem hal meg és nem támad föl, akkor nem történik sorsfordító változás az emberiség életében. Jöhetnek új gazdasági, politikai rendszerek, kitalálhatnak új filozófiákat, írhatják halomszámra a költeményeket, magasra emelkedhet a tudományos, technikai forradalom, de az ember alapvető sorsán ez nem sokat változtat. A nagy átváltoztató Jézusban lépett történelmünkbe. Ez az átváltozás természetesen nem valósul meg automatikusan, a mi közreműködésünk nélkül. Jézus kezébe kell tennünk az életünket! William Nagenda hosszú távollét után érkezett haza. Az állomáson hároméves Kristóf fia várta. Papa, hadd segítsek vinni a bőröndödet, kérte édesapját. Az apa nem akarta meg-szomorítani kisfiát és így szólt hozzá: rendben van, fogd meg a bőrönd fülét, így mentek haza. Amikor megérkeztek, Kristóf büszkén újságolta: én hoztam apu bőröndjét. Mosolyra derítő történet, de találóan szemlélteti azt az igazságot, mivé lesz gyenge kezünk, ha a feltámadt Krisztuséba tesszük. Az ember fejében sok termékeny gondolat születhet Istennel kapcsolatban. A véres és fényes 5
magát értünk, az most a szentmisében válik jelenvalóvá. A pap közreműködésével, a hívek részvételével minden szentmisén az utolsó vacsora termébe lépünk és a Golgotára zarándokolunk. A tegnap belép a mába, Jézus megjeleníti keresztáldozatát. Teszi ezt azért, hogy minden nemzedék erőt meríthessen szeretete forrásából. Nem vagyunk tehát hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok. Ha ezt megértjük, akkor nem kérdezzük többé, miért kell részt vennünk a szentmisén? Itt találkozunk Jézussal, itt egyesülünk vele, itt táplálhatjuk lelkünket az örök élet kenyerével. Jézus ugyanis megígérte: „Aki ebből a kenyérből eszik - örökké él.”
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem. Körülnéztem. Szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt.... Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt, és mind aludtak.... Kövér csöppek indultak homlokomról, és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....
Nagypéntek Fazekas Lajos:
Nagypéntek És nagy-nagy csend lett a Golgotán. Föld és Ég csendje borult össze. – Mintha a világvég dermedtsége érkezett volna a Földre. – A keresztfákon csend-pólyában függtek a testek, – az örök Három –: Jézus, s a mellé feszítettek. Szent csend: a Föld és az Ég gyásza, – a Megváltó emberhalála. Szent csend: ó Golgota virága! Ó szent csend: az Isten sírása.
Dsida Jenő
Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek, s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt, és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indul végzetes földön, csillagok szavára, sors elől szökve, mégis, szembe sorssal, s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek. A sűrű füst, mint roppant denevérszárny legyintett arccul. 4
És nagy-nagy csend lőn a Golgotán. Föld és Ég csendje borult össze. – A megváltás titkának szent ideje érkezett a Földre.
ságának diadalával ment volna végbe minden. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ pusztulása állana küszöbön.” (A II. vatikáni zsinaton mondott nyitóbeszédéből) „Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis” – vagyis teljes lélekkel végezzen mindent, Isten jelenlétében. Ezt az eredmény elérése érdekében már a reggeli cselekedetekben is gyakorolni kell.” (Egy lélek naplója)
Mennyei Atyám! Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő. Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb Szentfiadhoz a Szűzanya által. Ámen. XXIII. János pápa
II. János Pál pápa (1920-2005) Boldog II. János Pál pápa (latinul Ioannes Paulus PP. II; olaszul: Giovanni Paolo II; lengyelül: Jan Paweł II; született: Karol Józef Wojtyła Wadowice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.) a katolikus egyház feje 1978-tól haláláig. II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz, és az összes addigi pápa között a legelső szláv. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddig legismertebb és leg9
közkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon. Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá és ünnepét október 22. napjában jelölte meg. Forrás: wikipedia
Boldog II. János Pál imája az öregségről Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
hoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó édes Atyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam dicséretedet. Tartsd meg és növeld hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Ámen.
Boldog II. János Pál
Kínod legyen az erőm Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemre. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magam és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádság10
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg. Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon! Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni! Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre! Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat, hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét, legszebb kincsemként ápolva azt! Gyengeségedben kínod legyen az erőm. Gyávaságomban bátorságot, szenvedésben vigaszt adjon tőrrel átszúrt szíved. A kereszt fénye legyen lámpásom, s fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád. Ámen.
György Attila
Virágvasárnap Uram, én nem törhetek néked pálmaágat, mit narancsillatú déli tájak lágyan suttogó szellő-raja lenget; fogadd hát e bimbózó barkalelket! Nem teríthetem eléd palástom, elkótyavetyéltem hitvány áron. Tőled kérek hát új köntöst, ruhát, ki ruházod a mezők liliomát. Uram, én nem mondok hozsannát néked, bűneim miatt hullott a véred. Könnyeim gyöngyét szórom csak eléd, hogy átlépjed lelkem küszöbét.
Nagycsütörtök Utolsó vacsora - szentmise Pénteken hűvösre fordult az idő. – Hadd fűtsünk be a cserépkályhába! - kérték a gyerekek anyukájukat. Nagymama is csatlakozott unokái kéréséhez és ennek nyomán hamarosan jólesően pattogott a tűz az öreg kályhában, így még a tanulás is könynyebben megy, Kati is hamarosan elkészült a számtanpéldával. – Mit vacsorázunk ma este? – kérdezte Marika. – Biztosan tojásrántottát – jegyezte meg Katika –, mivel ma péntek van. – Süssünk inkább krumplit! – javasolta Misi. Ennek hallatára nagymama kezében megállt a kötőtű és szomorú árnyék kúszott az arcára. Vajon miért? Eszébe jutott nagypapa, aki nemrég halt meg. Az ő szokása volt, hogy a fűtési idényben minden pénteken krumplit sütött a cserépkályha forró hamujában. Milyen finom volt az ízes kacsazsírral! Ebben a munkálatban Misi segédkezett nagyapónak és így ő is értette a mesterséget. Most is örömmel vállalta a feladatot. Remek volt a krumpli, nagymama is evett egy-két szemet, és közben könnyek csillogtak a szemében. Nagypapára emlékezett...
Az ószövetségi Szentírásból tudjuk, hogy Izrael népének is volt egy vacsorája, az úgynevezett húsvéti bárány vacsora, ami egy fontos eseményre emlékeztette őket. Nevezetesen arra, hogy Isten kiszabadította őseiket Egyiptom fogságából. Ennek emlékére ették a bárányhúst, kovásztalan kenyérrel és keserű salátával. Ezt a vacsorát Jézus is megtartotta tizenkét tanítványa társaságában nagycsütörtökön, szenvedéseinek és kereszthalálának előestéjén. Vacsora végén zavarba hozta apostolait, midőn megmosta lábukat. Aztán valóra váltotta ígéretét, amit még a kenyérszaporítás után tett. Megalapítja az Oltáriszentséget, megbízást ad a szentmise bemutatására. „Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre!” A kenyeret és a bort saját testévé és vérévé változtatja. Olyasvalami történik, mint a kánai menyegzőn. Ám ott a víz ízlelhető, látható borrá változott. Itt nem történik ilyen természetű változás. A kenyér megőrzi kenyér, a bor bor ízét. Az átváltozás láthatatlan módon megy végbe és érzékszerveinkkel nem tapasztalható. Mégsem kételkedünk benne, mert Jézus nem csap be minket. Amit Jézus az utolsó vacsorán tett, az folytatódik minden szentmisén. Nekünk adja testét és vérét a kenyér és bor alakjában rejtőzködve. Amit utána a keresztfán cselekedett, amikor föláldozta 3
Magyarvalkó
Virágvasárnap Valahányszor előkelő vendég érkezik hazánkba, igyekszünk megfelelő ünnepélyességgel fogadni. Sohasem felejtem el, mennyi ember tolongott a pesti utcákon, amikor az olasz király látogatott hozzánk. Manapság már óvatosabbak vagyunk, mert óvjuk vendégeinket a bűnözők támadásától. Arról is olvashatunk az ókori történelemben, hogy az egykori Rómában diadalkapuval várták a győztes császárokat és hadvezéreket. Néhány századdal ezelőtt még nálunk is megtörtént, hogy Mária Terézia király- és császárnő fogadására diadalkaput építettünk. Ilyet láthatunk Vácott, a fegyház melletti utcában. Mindezt azért említem, mert amikor Jézus a húsvéti ünnepekre Jeruzsálem városába érkezett, ünnepi fogadtatásban részesült. Vajon miért? Az emberek között futótűzként terjedt el a hír: Jézus föltámasztotta a három napja eltemetett Lázár barátját. Mindebből arra következtettek az emberek, hogy Jézus a próféták által megjövendölt Megváltó. Mikor szamár hátán megjelent Jeruzsálem kapuja előtt, azt gondolták igen sokan, hogy most elfoglalja Dávid királyi trónját és kiűzi az országból a megszálló római seregeket. Ezért vonultak elé pálmaágakkal, ezért kiáltozták: Hozsanna Dávid fiának! A lelkesedő nép nem tudta, csak Jézus, hogy ez az út hová vezet. Nem a királyi trónusra, hanem a golgotai keresztre. Mi, halandó emberek nem tudjuk, mikor és hogyan fejeződik be földi életünk. Jézus azonban nem céltalanul járta földi életének zarándokútját. Mindig szeme előtt lebegett a kereszt, ahol szeretetének bizonyságaként életét áldozza barátaiért. Földi életének ez volt végső célja és innen indult tovább a húsvéti föltámadás és az örök élet dicsősége. Egy francia halászfaluról szól a történet. Történt az egyik nap, hogy a tengerparton játszó gyermekek egy embernagyságú, fából faragott Krisztus-testet fogtak ki a vízből. Elvitték a plébánoshoz, aki elhatározta, hogy keresztet ácsoltat és elhelyezi a templom falán. A megfeszített 2
Krisztus kezéből mind a két szög hiányzott. Hamarosan elkészült a tölgyfából ácsolt kereszt és felszögezték rá Krisztus testét. De lám, mi történt. Másnap Krisztus fából faragott testét az oltáron találták, jóllehet, semmi nyoma sem volt annak, hogy bárki is behatolt volna a templomba. Ekkor elhatározták, hogy még értékesebb anyagból készítenek egy keresztet. Az előbbi eset újra megismétlődött. Ennek híre elterjedt az országban és az emberek azt gondolták, hogy Krisztus nincs megelégedve a számára készített kereszttel. Sok adomány érkezett és a harmadik keresztet aranylemezekkel borították, drágakövekkel ékesítették. Jézus teste azonban harmadszorra is „leszállt” a keresztről. Nem sokkal ezután a gyerekek a tengerparton megtalálták azt a fakeresztet, amelyen eredetileg Krisztus teste függött. Ezt bizonyították azok a szögek, amelyeket szintén megtaláltak és Jézus átvert kezébe illettek. Ekkor erre helyezték el a korpuszt, ami azóta is a kis templom falát díszíti... (Anatole France nyomán). Vajon mi a tanulság ebből a történetből? Egyszerűen az, hogy Jézusnak nem kell a díszes, arannyal, drágakővel ékesített kereszt. Azt akarta, hogy keresztjét sebei és vérének bíbora díszítse, így akarta hirdetni végtelen szeretetét. Azért jött a földre, azért lépett ki az isteni szeretet óceánjából, hogy meghirdesse Isten irántunk táplált szeretetét. Krisztus keresztje a szeretet fényében ragyog. Arra biztatja ezzel minden követőjét, hogy Isten és embertársaink szeretetét tekintsük életünk igazi céljának. Az Ő vezetésével kell és lehet mindnyájunknak elmerülni az isteni élet óceánjában. Életünk Jézuséhoz hasonlóan a szenvedés és a halál kapuján keresztül vezet az örök életre. Ez legyen virágvasárnapi körmenetünk boldog végállomása.
Kalotaszeg, de talán egész Erdély legfestőibb helyen álló temploma Magyarvalkó erődített egyháza. A falu meglehetősen rossz minőségű úton közelíthető meg Kalotaszeg „fővárosa”, Bánffyhunyad felől. A magyarvalkói templom a falu szélén, domboldalban helyezkedik el úgy, hogy róla – ritka adományként – a földről is készíthető „légi felvétel”, ha tovább felkapaszkodunk a mellette emelkedő dombra. Mai összképét a gótikus stílus határozza meg. A korábbi szentélyt elbontva ugyanis 1457-ben kelet felé megnagyobbították az épületet új sokszög-záródású szentéllyel. A támpillérrendszer a hajó falai mentén is végigfut. Ekkor készültek a hatalmas, mérműves ablakok is a szentély déli falába. Az épülethez a bővítés idején vagy pedig a török fenyegetés XVI. századi időszakában rendkívül erős és robosztus nyugati tornyot építettek nyilvánvalóan védelmi célzattal. A templom védelmét kettős erődfal biztosította. A belső kőfal szorosan a templom körül épült és ma is teljesen zárt gyűrűt alkot. A nyugati oldalon ma
is ép külső erődfal sokkal tágabb térséget vett körbe: ezen belül helyezkedik el a ma is használt temető. Érdekes módon ez a külső fal a nyugati oldalon közvetlenül a másik közelében fut, aztán déli és északi irányban jócskán eltávolodik. Rendkívül szép a torony körüljáró erkélyes, égbeszökően csúcsos, négyfiatornyos, jellegzetesen kalotaszegi sisakja. Az erődfal déli és nyugati oldalán a bejáratok felett szintén fatornyok díszlenek. Mindhárom torony és a templomhajó is zsindellyel fedett, így az összkép minden részletében nagyszerű. A templomhajó jóval korábbi. Az épületnek ez a legrégebbi része, amely a XIII. században, a romanika idején épült. Erről tanúskodik a félköríves déli bejárat, felette egy feltárt résablak, valamint a templombelsőben a félköríves diadalív. A templomhoz ekkor ferences kolostor is tartozott, amely azonban 1568-ban elpusztult, maradékát a paplak építésénél használták fel. A templomkert régi és szépséges díszei a faragott fejfák is. Horváth Zoltán György, Gondos Béla
Az erődtemplom felülnézeti képe a kettős erődfallal 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Bári Apor Bertalan.
Az Úr hazahívta: – Andor Péter, Kovács Margit, Kovács Teréz, Fazakas Mária, Kis Kálmán, Lukács László, Pál Veronika, Nyika Erzsébet, Nagy Márta.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
A nagyhét programja: Nagyhétfő:
szentmisék 7,00 és 18,00 órától;
Nagykedd:
szentmisék 7,00 és 18,00 órától;
Nagyszerda:
szentmisék 7,00 és 18,00 órától; – az egyházközség lelkinapja, gyónási lehetőség 9,00 - 13,00 és 14,00 - 19,00 óra között;
Nagycsütörtök: – 9,00 – keresztúti ájtatosság, – 19,00 – szentmise az utolsó vacsora emlékére (oltárfosztás); Nagypéntek:
Nagyszombat:
– 9,00 – keresztúti ájtatosság, – 18,00 – nagypénteki szertartás, passio, utána szentségimádás; – 9,00 – keresztúti ájtatosság, majd vízszentelés a hívek részére; – 21,00 – nagyszombati virrasz tás, vízszentelés, szentmise, feltámadási szertartás, körmenet;
Húsvétvasárnap: – szentmisék ünnepi sorrendben (7,30 /ételszentelés/, 9,00 - 10,30 - 12,00 és 19,00) lesznek 12
2014 április
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Húsvét után
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet!
Virágvasárnaptól – húsvétig
Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. Nagyböjtben minden pénteken 17,30 órától közvetítünk keresztúti ájtatosságot. Nagypénteken a 9,00 órás keresztúti ájtatosságot, nagyszombaton 21,00 órától a feltámadási szentmisét közvetítjük. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVI. évfolyam 4. szám (180.)
Túrmezei Erzsébet:
Kívánunk minden kedves ólvasónknak Istentől áldott békés húsvétot, igazi feltámadást Krisztusban! A plébánia munkaközössége
Reményik Sándor:
A kereszt fogantatása A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a kereszttel! Légy te is áldott minden fák között, Érezd, hogy nő benned a feszület, Éveid: a Megváltó évei, Míg utatok egykor összevezet. Rajtad csorogjon végig Krisztus vére, Kidöntve majd magányod vadonából Állítsanak a világ közepébe. Ott állj majd minden árva faluvégen, Ott függj a cellák kietlen falán, Ős-fádnak ezer apró másaképpen. Forgácsolódj szét millió darabra, A Szabadító tekintsen le rólad Millió megbilincselt életrabra, A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben Tovazúgott a Libanon felett, Zúgásában ezer fa reszketett, Ordító erdőn ment harsogva át, Csak egy fa értette meg a szavát, – Lehajlott óriási koronája: Kereszt-sorsának megadta magát.
